A RÓMAI BIRODALOM
Augustus (Kr. e. 27– Kr. u. 14) éremképe The portrait of Augustus (27 BC–AD 14) on a coin
Traianus (98–117) éremképe The portrait of Trajan (AD 98–117) on a coin
A Római Birodalom a Kr. u. 2. század közepén The Roman Empire in the middle of the second century AD
A Római Birodalom hosszú fejlődés és több évszázados hódítás során alakult ki, létrejötte mégis Augustus császár (Kr. e. 31 – Kr. u. 14) államférfiúi géniuszának köszönhető. Róma hatalmi politikáját keménység és engedékenység, a meghódítottakkal iránt tanúsított bölcs befogadás jellemezte. A római polgárjog fokozatos terjedésével, majd általánossá válásával elvben mindenki előtt megnyílt a felemelkedés lehetősége, így egyre több tartományi előkelőség és katona került be a szenátusba, vagy lett akár császár. A Földközi-tenger körül három kontinensre kiterjedő, öt évszázadon keresztül diadalmas Római Birodalom a világ talán leghoszszabb ideig fennálló birodalma volt, amely az antik műveltség továbbfejlesztésével és a kereszténység terjesztésével mindmáig ható erő maradt.
Septimius Severus (193–211) 203-ban emelt diadalívének részlete Rómában (Visy Zs. felvétele) Detail of the triumphal arch of Septimius Severus (193–211) erected in 203 in Rome (Photographed by Zs. Visy)
A Forum Romanum részlete (Visy Zs. felvétele) Detail of the Forum Romanum (Photographed by Zs. Visy)
Marcus Aurelius (164–180) 165-ben vert aureuson Marcus Aurelius (164–180) on an aureus minted in 165
Septimius Severus (193–211) 210-ben vert aureuson Septimius Severus (193–211) on an aureus minted in 210
A tetrarchák: Diocletianus (284–305), Maximianus (285–305), I. Constantius Chlorus (293–306) és Galerius (293–311) porfírból faragott szoborcsoportja Velencében (Visy Zs. felvétele) Porphyry statue of the tetrarchs: Diocletian (284–305), Maximian (285–305), Constantius I Chlorus (293–306) and Galerius (293–311) in Venice (Photographed by Zs. Visy)
Diocletianus (284–305) 294-ben vert ezüst argenteuson The image of Diocletian (284–305) on a silver argenteus minted in 294
Galerius (293–311) császár 300-ban emelt diadalíve Thessalonikében (Visy Zs. felvétele) Triumphal arch of Emperor Galerius (293–311) erected in 300 in Thessaloniki (Photographed by Zs. Visy)
Nagy Konstantin (306–337) 334-ben vert ezüst siliquán The image of Constantine the Great (306–337) on a silver siliqua minted in 334 Nagy Konstantin (306–337) diadalíve Rómában, melyet Maxentius felett 312-ben aratott győzelme emlékére emeltek (Visy Zs. felvétele) Triumphal arch of Constantine the Great (306–337) in Rome, erected to commemorate his victory over Maxentius in 312 (Photographed by Zs. Visy)
I. Valentinianus (364–375) 367-ben vert soliduson The image of Valentinian I (364–375) on a soildus minted in 367
THE ROMAN EMPIRE
I. Theodosius (379–395) császárt és családját ábrázoló dombormű részlete Konstantinápolyból, a mai Istanbulból (Visy Zs. felvétele) Detail of a relief depicting Emperor Theodosius I (379–395) and his family, from Constantinople, today Istanbul (Photographed by Zs. Visy)
A RÓMAI BIRODALOM HADSEREGE Csapatjelvény hordozó (signifer) egy aquincumi 3. századi szarkofágon (BTM Aquincumi Múzeum, O. Harl felvétele) Military standard bearer (signifer) represented on a third-century sarcophagus from Aquincum (Aquincum Museum, Budapest Historical Museum, photographed by O. Harl) Legionáriust ábrázoló rekonstrukciós rajz Reconstruction drawing of a legionary
C. Iulius Passar praetorianus katona bronz elbocsátó okirata (diploma). Ilyen és ehhez hasonló okmányokkal tanúsították a leszerelt katonák szolgálati idejét, amely után különböző juttatásokat kaptak. Bronze document of discharge (diploma) of the praetorian C. Iulius Passar. Documents of this and similar types certified the soldiers’ period of service to their retirement, and the various rights they were granted as veterans
Részlet Trainaus oszlopáról: Legionáriusok és auxiliáris katonák Traianus 105–106-os hadjárata során, a dákok fővárosát Sarmizegetusát ostromolják Detail of Trajan’s Column: legionaries and auxiliary soldiers besiege Sarmizegetusa, the capital of the Dacians, during Trajan’s military campaign of 105–106
A hódítások végrehajtása és a meghódított területek megtartása a katonaság feladata volt. Az Augustus császár által igazi zsoldos-sereggé fejlesztett hadseregben a birodalom szabad születésű férfiúi teljesítettek 20-25 éves katonai szolgálatot. Ez a legiókból, segédcsapatokból, flottából és különleges alakulatokból álló, mintegy 400 ezer fős hadsereg csaknem kivétel nélkül a határmenti tartományokban állomásozott a császár fősége, illetve az általa néhány évre megbízott főtisztek parancsnoksága alatt. Lényeges változás csak a 3. század végén következett be a központi mozgó hadsereg felállításával. Hamarosan ez lett a fontosabb katonai erő, így a határok mentén állomásoztatott hadsereg fokozatosan gyengülve határőrséggé változott, amelybe a 4. század végétől már idegeneket is bevettek.
Lovaskatonát ábrázoló rekonstrukciós rajz Reconstruction drawing of a cavalry soldier
Kezüknél és nyakuknál összeláncolt barbárokat ábrázoló relief a mainzi legiotábor parancsnoki épületéről (Landesmuseum Mainz) Relief representing barbarians chained together at their hands and their necks, from the commander’s tent of the legionary fort of Mainz (Landesmuseum Mainz)
Marcus Caelius Rufus és két felszabadított rabszolgájának szimbolikus síremléke. Caelius a XVIII. Legio egyik rangidős centuriója volt, Kr. u. 9-ben a teutoburgi csatamezőn esett el. (Rheinisches Landesmuseum, Bonn) The symbolic funerary monument of Marcus Caelius Rufus and his two freedmen. Caelius was one of the senior centurions of the Legion XVIII. He was killed at the battlefield of Teutoburg in AD 9 (Rheinisches Landesmuseum, Bonn)
Nyílvető gép (ballista) és kőhajító gép (onager) rekonstrukciós rajzai (J. Warry, A klasszikus világ hadművészete, Budapest, 1996, nyomán) Reconstruction drawings of an arrow-launching engine (ballista) and a stone-throwing engine (onager) (After J. Warry, Warfare of the Ancient World, Budapest, 1996)
Az ellenséges erőd ostroma során teknősbéka (testudo) alakzatot formáló legionáriusok Traianus oszlopán Legionaries in a tortoise formation (testudo) during the siege of the stronghold of the enemy on Trajan’s Column
Római tüzérség csata közben a Traianus oszlopon ábrázolva. A katonák nagy teljesítményű öszvér vontatta nyílvetőgépet kezelnek Roman artillery operates in battle a heavy-duty arrowlaunching engine pulled by mules on Trajan’s Column
Harci pozícióban álló legionáriusokat ábrázoló relief a mainzi legiotábor parancsnoki épületéről (Landesmuseum Mainz) Relief representing legionaries in a military formation, from the commander’s tent of the legionary fort of Mainz (Landesmuseum Mainz)
C. Romanius Capito ala katona sírköve a Kr. u. 1. századból (Landesmuseum Mainz) Funerary monument of C. Romanius Capito ala soldier from the first century AD (Landesmuseum Mainz)
THE ARMY OF THE ROMAN EMPIRE
Vexillarius (a legio szimbólumával ellátott zászlót hordozó katona) egy dura-europosi (Szíria) falfestményen (FRE) Vexillarius (soldier carrying a military standard with the symbol of the legion) on a wall-painting form Dura-Europos (Syria) (FRE)
A RÓMAI BIRODALOM HATÁRAI
A Római Birodalom a Kr. u. 2. század közepén The Roman Empire in the middle of the second century AD
A Kr u. 1. század végétől fokozatosan kialakult a lineáris határvédelem, vagyis a csapatoknak a határvonalon vagy annak közvetlen közelében való állomásoztatása, a hódítások csökkenésével pedig megtörtént a korábban csak fából és földből épített táborok kőerődítményekké való átépítése. Az így kialakult határ, a limes a sivatagokban gyepű-jellegű volt, hegyes vidéken kihasználta a terepadottságokat, a nagyobb folyók pedig fontos közlekedési útvonal-jellegük mellett önként nyújtották határjelző szerepüket. Csak a legveszélyeztetettebb helyeken épült fal vagy sánc hosszabb-rövidebb szakaszokon. A katonák a határ mentén épített úton látták el őrszolgálatukat, építették a megfigyelő tornyokat. Békés időben a határ két oldalán élők kiterjedt kereskedelmi kapcsolatot létesítettek egymással.
A felsőgermaniai – raetiai limes The limes of Upper Germania and Raetia
A Hadrianus Fal, amelyet 122 és 127 között építettek Hadrianus (117–138) császár utasítására. 117 kilométeren át húzódik nyugatról keleti irányba (FRE) Hadrian’s Wall, built between 122 and 127 by order of the Emperor Hadrian (117–138), stretches 117 kilometres in a west-east direction (FRE)
Az Antoninus Fal: Antoninus Pius (138–161) Dél-Skócia meghódítása (140) után kezdett hozzá a csaknem 60 kilométer hosszú tőzegfal kiépítéséhez, melyet jól kialakított árokrendszerrel tettek szinte megközelíthetetlenné (Visy Zs. felvétele) Antonine Wall. After the conquest of South-Scotland (140) Antoninus Pius (138–161) began the building of the nearly 60 kilometre-long wall of turf, which was made almost impossible to approach due to its well-constructed ditch (Photographed by Zs. Visy)
Az 1897 és 1907 között rekonstruált saalburgi segédcsapat tábor főkapuja (FRE) The main gate of the auxiliary fort of Saalsburg reconstructed between 1897 and 1907 (FRE)
A Vaskapu szoros az Al-Dunánál. A jobb parti sziklafalba már Tiberius alatt (Kr. u. 33–34-ben) hajóvontató utat alakítottak ki, melyet Traianus dák hadjáratai kezdetén (100–101) kiszélesítettek. (Visy Zs. felvétele) The Iron Gates at the Lower Danube. A tow path was constructed already under the reign of Tiberius (in AD 33–34) in rock wall of the right bank of the Danube, which was broadened during the military campaigns of Trajan in Dacia (100–101) (Photographed by Zs. Visy)
Felső-Germaniai limes szakasz Weilzheimtől délre (FRE) The limes of Upper Germania south of Weilzheim (FRE)
Az egykori Abusina segédcsapat táborának romjai Einingnél a raetiai limes mentén (O. Braasch felvétele) The remains of the auxiliary fort of former Abusina at Eining on the limes of Raetia (Photographed by O. Braasch)
Az észak-afrikai Lambaesis legiotáborának principiája. Az egyik legjobb állapotban fennmaradt ilyen jellegű épület (FRE) The principia of the legionary fort of Lambaesis in North Africa. This is one of the best preserved buildings of this type (FRE)
A Jordán menti Qasr-Bsihr erődje, melyet Diocletianus (284–305) uralkodása alatt építettek (Visy Zs. felvétele) The fortification of Qasr-Bsihr along the Jordan, built under the reign of Emperor Diocletian (284–305) (Photographed by Zs. Visy)
THE FRONTIERS OF THE ROMAN EMPIRE
PANNONIA MEGHÓDÍTÁSA ÉS A PROVINCIA KÖZIGAZGATÁSA Pannonia közigazgatási határainak változásai Changes to the administrative frontiers of Pannonia
Pannonia területét Kr. e. 12–9 között hódította meg Róma, de a Drávától északra fekvő terület csak később került provinciális kezelésbe. A bennszülött kelta és illyr őslakosság néhány nemzedéken belül megbékélt helyzetével, mivel a római uralom számos előnnyel is járt. Közösségeik idővel városi rangot kaphattak. Az alapított városok sorát Savaria nyitotta meg Claudius (Kr. u. 41–54) korában, amit Vespasianus (69–79), Traianus (98–117) és Hadrianus (117–138) coloniái és municipiumai követtek. Traianus kettéosztotta Pannoniát, Caracalla (211–217) pedig Brigetio vidékét Felső-Pannoniából Alsó-Pannoniába csatolta. Diocletianus (284–305) e tartományokat megfelezte. A romanizáció jellegét és mértékét mindvégig a tartományi hadsereg határozta meg. A veteránok családjukkal együtt többnyire korábbi csapatuk közelében, a táborok mellett kialakult településeken telepedtek le.
Claudius-kori (Kr. u. 41–54) mérföldkő Savariából, amely – Pannoniában eddig egyedülálló módon – a város Rómától való távolságát jelöli: 675 római mérföld (SM, fotó és rajz Kiss P.) Claudian (AD 41–54) milestone from Savaria, which – so far uniquely in Pannonia – indicates the distance of the town from Rome: 675 Roman miles (SM, photograph and drawing by P. Kiss)
Feltehetően a római foglalással kapcsolatba hozható ideiglenes, katonai menettáborok nyomai Árpás és Táp (Győr-Moson-Sopron megye) határában (PLT, O. Braasch felvételei) Traces of temporary military marching camps near Árpás and Táp (County Győr-Moson-Sopron), probably connected to the Roman conquest (PLT, photograph by O. Braasch)
Iuppiternek és a katonai tábor védőszellemeinek szentelt oltárkő az aquincumi katonaváros területéről, melyet az Alsó-Pannoniát 156-157-ben irányító helytartó, Marcus Iallius Bassus állíttatott (AM, O. Harl felvétele) Altar stone dedicated to Iuppiter and the guardian spirits of the military fort from the territory of the Aquincum Military Town, erected by Marcus Iallius Bassus, governor of Lower Pannonia between 156 and 157 (AM, photograph by O. Harl)
Nagyobb síremlék részlete Szomorról (KomáromEsztergom megye), amely két nőt és egy férfit ábrázol. Jól megfigyelhető, hogy míg a nők a hagyományos bennszülött kelta viseletben vannak, addig a férfi római módon togát visel. Bal kezében a római polgárjogot igazoló irattekercset tart (MNM, O. Harl felvétele) Detail of a great funerary monument form Szomor (County Komárom-Esztergom) representing two female and a male figure. It can be observed that the women are wearing traditional Celtic costume, whereas the man is wearing a toga according to the Roman fashion. He is holding a roll of document in his left hand, which testifies his Roman civil right (HNM, photographed by O. Harl)
Vindobona Carnuntum
Brigetio
Az aquincumi helytartói palota rekonstrukciós rajza Hajnóczi Gyula nyomán. A város fejlődésének hatalmas lendületet adott, amikor Kr. u. 106-ban Alsó-Pannonia provincia székhelyévé vált. Első helytartója (Kr. u. 106–108) a későbbi császár, Hadrianus volt. A Hajógyári-szigeten található helytartói palota, mely a katonaváros északkeleti csücskében, a barbaricummal közvetlenül szemben állt, már elhelyezésével is Róma hatalmát és monumentalitását hivatott demonstrálni. The reconstruction drawing of the Aquincum governor’s palace after Gyula Hajnóczi. The development of the town increased to a great extent, when it became the capital of Lower Pannonia in AD 106. Its first governor was Hadrian (AD 106–108) the later emperor. The governor’s palace on the Shipyard (Hajógyár) Island located in the north-eastern corner of the Military Town, opposite Barbaricum was meant to demonstrate Rome’s power even due to its position
Aquincum
Pannonia ábrázolása a Tabula Peutingerianán. A jelenleg az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzött, 7 méter hosszú, 34 centiméter széles pergamentekercsen látható nyugat-kelet tájolású térkép eredetijét valószínűleg a Kr. u. 5. század elején állították össze. Ez, az eredetire mindenben hasonlító másolat, a 12. század vége felén készülhetett Dél-Németországban. Egyik tulajdonosa, Konrad Peutinger 16. századi német humanista után a Tabula Peutingeriana nevet kapta. A térkép az Ibériai-félszigettől Indiáig, illetve a brit szigetektől Észak-Afrikáig az akkor ismert világot ábrázolja mintegy 4 ezer településsel és a teljes birodalmi úthálózattal együtt. A térkép aránytalan, a szárazföldek tömbjei vízszintes sávokként jelennek meg, készítője nem törekedett földrajzi pontosságra, inkább vázlatos kalauz az utazók számára. Nagyjából úgy tükrözi a Birodalom tényleges földrajzát, mint a modern nagyvárosok villamos- és metróvonalainak diagramjai
Pannonia represented on the Tabula Peutingeriana. The original of the west-east oriented map shown on a 7 metres long and 34 centimetres wide roll of parchment, presently kept in the Austrian National Library, must have been compiled at the beginning of the fifth century AD. This copy, corresponding with the original in every detail, must have been made in South Germany towards the end of the twelfth century. It is named Tabula Peutingeriana after one of its owners, Konrad Peutinger, a sixteenth-century German humanist. The map represents the world form the Iberian Peninsula to India and from the British Isles to North Africa as known at that time, together with as much as four thousand settlements and the entire imperial road system. The map is disproportionate. The blocks of lands are represented as horizontal stripes. The map was not meant to be geographically accurate, but rather a schematic itinerary for travellers. It reflects the factual geography of the empire more or less like the maps of tram and underground lines of modern metropolises
THE CONQUEST OF PANNONIA AND THE ADMINISTRATION OF THE PROVINCE
PANNONIA TÖRTÉNETE Domitianus (81–96) egy 86-ben vert aureuson Domitian (81–96) on an aureus minted in 86
Domitianus (81–96) koráig jól működött a még Augustus által kialakított szövetségi rendszer, ekkor azonban nagy római veszteségeket okozó háborúra került sor a szomszédos germánokkal és szarmatákkal. Pannonia nagy válságot élt át a markomannszarmata háború idején (167–180), amikor települései nagyrészt elpusztultak. Ennél is válságosabb korszak következett be a 3. század derekán, a helyzetet csak évtizedes pusztítás-sorozat után sikerült rendezni. A 4. században ismét előtérbe került a diplomácia, aminek eredményeként egy rómaiak által is felügyelt sáncrendszer épült meg az Alföldön a szarmaták és a germánok között. A felvirágzó, gazdagodó fejlődés azonban egy felelőtlen túlparti erődépítést követően megtorpant (375 – Valentinianus ekkor és itt halt meg), majd a hun fenyegetés elől menekülő germánok veszélyeztettek évtizedeken át. A provincia fokozatos kiürítése, majd feladása az 5. század második és harmadik évtizedében következett be.
Az úgynevezett esőcsoda ábrázolása a Marcus Aurelius által állíttatott, a markomann-szarmata háborúk eseményeit megörökítő oszlopon Rómában. A jelenet azt az eseményt ábrázolja, amikor a császár vezette római csapatokat a quádok földjén (a Garam völgyében) körbezárják és az elcsigázott, vízhiányban szenvedő sereget az isteni segítség megmenti egy villám- és egy esőcsoda által. A villámok az ellenséget sújtják, míg az eső a rómaiak szomját enyhíti. A harcolók fölé magasodó, széttárt karú istenség kilétét már az antikvitásvban többféleképpen értelemezték. The so-called Miracle of the Rain from the column of Marcus Aurelius in Rome depicting the events of the Marcomannic-Sarmatian wars. This scene records the incident when the Roman units lead by the emperor were surrounded on the land of the Quadi (in the valley of the Garam), and due to divine intervention the exhausted army suffering from lack of water was saved by a Mircle of Thunder and Rain. The thunderbolts are striking at the enemy, while the rain is slaking the thirst of the Romans. The identity of the divinity with outstretched arms towering above the fighters has been interpreted in various ways since the antiquity
Menettáborok nyomai Brigetio (Komárom-Szőny) legiotábora és szemben elhelyezkedő Celamantia (Leányvár/Iža) segédcsapat tábor környékén (PLT, O. Braasch felvétele). A táborok nagy valószínűséggel a markomann-szarmata háborúk intenzív csapatmozgásaival vannak összefüggésben Traces of marching camps in the vicinity of the Brigetio (Komárom–Szőny) legionary fort and the Celamantia (Leányvár/Iža) auxiliary fort opposite (PLT, photograph by O. Braasch). The camps are most likely in connection with the intensive military movements of the Marcomannic-Sarmatian wars
Marcus Aurelius (164–180) életnagyságú bronzszobrának feje, melyet Lugio (Dunaszekcső) castellumában találtak (JPM) The head of the life-size bronze statue of Marcus Aurelius (164–180) discovered in the castellum of Lugio (Dunaszekcső) (JPM)
II. Constantius (337–361) márvány portréja Aquincumból (AM, O. Harl felvétele) The marble portrait of Constantius II (337–361) from Aquincum (AM, photograph by O. Harl)
Mézeskalács készítésére szolgáló minta Aquincumból, mely Marcus Aureliusnak a markomann-szarmata háború során a germánok felett 176-ban aratott győzelmi menetét ábrázolja (AM, Komjáthy Péter felvétele) A gingerbread mould from Aquincum depicting the triumphal march of Marcus Aurelius celebrating his victory over the Germani in 176, during the Marcomannic-Sarmatian wars (AM, photograph by Péter Komjáthy)
II. Valentinianus (375–392) aranyozott bronz mellképe Sopianaeből (MNM, Dabasi András felvétele) Gilded bronze bust of Valentinian II (375-392) from Sopianae (HNM, photograph by András Dabasi)
Trebonianus Gallus (251–253) bronz mellképe katonai hadijelvényről Brigetioból. Gallus a katonacsászárok zűrzavaros időszakának egyik rövid ideig uralkodó császára volt. Bukása után a hadijelvényt összetörték (MNM, Dabasi A. felvétele) Bronze bust of Trebonianus Gallus (251–253) from a military standard from Brigetio. Gallus was an emperor ruling for a short period of time during the chaotic era of the barracks emperors. After his fall the military standard was broken to pieces (HNM, photograph by András Dabasi)
Feltételezhetően I. Valentinianus pannoniai (és egyben a limes menti erődítményeket is ellenőrző) látogatásával összefüggő, másodlagosan felhasznált szoborfejek, melyekkel Valentinianust (jobboldalt) és társcsászárait – Valenst (364–378) és Gratianust (367–383) – akarták ábrázolni (MKM, Gróf P. – Gróh D. felvétele) Heads of statues in secondary use representing Valentinian I (right) and his co-emperors, Valens (364–378) and Gratian (367–383). They are probably related to the Pannonian visit of Valentinian, when the emperor inspected the limes fortifications (MKM, photograph by P. Gróf – D. Gróh)
THE HISTORY OF PANNONIA
PANNONIA HADSEREGE
Pannonia a limes menti táborokkal Pannonia and fortifications on the limes
Kezdetben három, az 1. század végén 3-5, majd a 2. századtól véglegesen 4, egyenként mintegy 6000 katonával rendelkező legio állomásozott Pannoniában. A két tartomány közötti 3:1 arányuk a Caracalla-féle határmódosítás idején módosult 2:2-re. Az aquincumitól eltekintve mind a germán fronton volt. A limes teljes vonalának az őrzése az egyenletesen elhelyezett 500 fős segédcsapatok feladata volt. Felső-Pannoniában legalább 12, Alsó-Pannoniában legalább 18 gyalogos (cohors) és lovas (ala) csapat tartózkodott. A terepviszonyoknak megfelelő sűrűségben épített őr- és jelzőtornyok részben a táborokat összekötő limesút mellett, részben pedig a fontosabb Duna-parti helyeken épültek meg. A folyón a tartományi flotta naszádjai cirkáltak.
A Férfiasság és Tisztesség (Virtus et Honos) oltára Dél-Pannoniából, melyet Lucius Ulpius Marcellus (Kr. u. 262–264) állított. A katonai ruhába öltözött sisakos férfi lábával a letiport ellenség testén áll. A két erény tisztelete erősen kötődött a katonai morálhoz, a harci sikerekhez. (MNM, O. Harl felvétele) The Altar of Manliness and Respectability (Virtus et Honos) erected by Lucius Ulpius Marcellus (AD 262–264) from South Pannonia. The helmeted man in military costume is standing on the body of the defeated enemy. The honour of these two virtues was in particularly close connection to military morals and success in fight (HNM, photograph by O. Harl) Aelius Quintus kürtös síremlékének töredéke Aquincumból a Kr. u. 2. századból. A katonát a közeli Cirpiből (Dunabogdány) származik (AM, O. Harl felvétele) Fragment of the Aquincum tombstone of Aelius Quintus, a trumpeter from the AD second century. He originated from the nearby Cirpi (Dunabogdány) (AM, photograph by O. Harl)
Segédcsapatban szolgált, Kr. u. 85-ben elbocsátott katona bronz diplomája Belegről (Somogy megye). A két egymáshoz kapcsolt bronzlemezbe a polgárjog-adományozásban és többnyire elbocsátásban is részesített katona és a tartományban az idő tájt állomásozó csapatok nevét vésték be. A napra datált okmányokon megnevezik az adományozó császárt, a tartomány helytartóját, a consulokat, a csapat parancsnokát, az egyik külső oldalon pedig a hét tanút. Sokszor megnevezik a katona hozzátartozóit is. A rendelkezés biztosítja, hogy a veterán leszármazottjai is római polgárok lesznek (MNM, Dabasi A. felvétele) Bronze diploma of a soldier that served in an auxiliary unit, from Beleg (County Somogy), AD 85. The two bronze tablets hinged together yielded the engraved name of a soldier that was granted civil right and most often discharge from the army, as well as the names of units stationed in the province at that time. The document dated to a day named the donating emperor, the governor of the province, the consuls, the commander of the unit, and on one of the outer sides seven witnesses. They often named the soldier’s relatives too. The document guaranteed that the descendants of the veteran would also become Roman citizens (HNM, photography by A. Dabasi)
Tiberius Claudius tunger származású lovaskatona sírköve Aquincumból, Kr. u. 1. század (AM, O. Harl felvétele) Tombstone of Tiberius Claudius, a cavalryman of tunger origin, from Aquincum, AD first century (AM, photograph by O. Harl)
Aurelius Bitus a legio II adiutrix kürtöse és gyermekei síremléke Aquincumból, Kr. u. 2-3. század (AM, O. Harl felvétele) Funerary monument of Aurelius Bitus, a trumpeter of the legio II adiutrix, and his children from Aquincum, AD second-third century (AM, photograph by O. Harl)
THE PANNONIAN ARMY
Caius Castricius Victor a legio II adiutrix ÉszakItáliából származó katonájának sírköve Aquincumból, Kr. u. 2. század eleje (AM, O. Harl felvétele) Tombstone of Caius Castricius Victor, a North-Italian soldier of the legio II adiutrix, from Aquincum, beginning of the second century AD (AM, photograph by O. Harl)
PANNONIA HATÁRVÉDELME
Ács-Vaspusztánál (Komárom-Esztergom megye) lévő Ad Statuas segédcsapat tábor alaprajza. Az erőd északi vége a Duna eróziós tevékenysége miatt napjainkra már elpusztult Plan of the Ad Statuas auxiliary fort at Ács-Vaspuszta (County Komárom-Esztergom). The northern end of the stronghold has been destroyed by the erosive effect of the Danube by today
A pannoniai hadsereg legfontosabb feladata a tartomány békéjének és nyugalmának a biztosítása volt. A katonák ellenőrizték a határon való átkelést, a Duna állandó megfigyelésével a betöréseket akadályozták meg. Fegyvertárukba a békés diplomácia és a kémhálózat is beletartozott. A rómaiak a Duna mindkét partját sajátjuknak tekintették, szükség esetén megtiltották a barbároknak a vízre szállást. Barbár támadás esetén a közelben állomásozó csapatok segítettek, hogy az ellenség ne juthasson be a haderő nélküli belső területekre, onnan pedig Itáliába. Háborúban és büntető expedíció idején átkeltek a Dunán, és akár az egész Alföldön keresztül végigvonulva pusztítottak, mint II. Constantius (337–361) korában. Marcus Aurelius (161–180) alatt fölmerült két új tartomány létrehozása, erre utal a markomann háború végén Trencsén közelében állomásozó csapattest.
Katonai díszsisakhoz tartozó bronz maszkok: Bronze masks from parade helmets:
Caius Campanius, a legio I adiutrix frumentariusának síroltára Carnuntumból (Petronell, Ausztria) a Kr. u. 2 századból. A frumentariusok a katonai hírszerzés, illetve a császári titkosszolgálat ügynökei voltak (MNM, O. Harl felvétele) Funerary altar of Caius Campanius, a frumentarius of the legio I adiutrix, from Carnuntum (Petronell, Austria), AD second century. The frumentarii were the agents of military intelligence and im perial secret service (HNM, photograph by O. Harl)
A Barátföldpusztánál (Győr-Moson-Sopron megye) fekvő Quadrata segédcsapat tábor alaprajza és a lelőhelyről készült légifotó, melyen jól kivehető az erőd északnyugati fala és az azt övező árok nyomvonala (PLT, Szabó M. felvétele) Plan of the Qaudrata auxiliary fort located at Barátföldpuszta (County Győr-Moson-Sopron), and the aerial photograph of site with the distinct north-western wall of the fort and the trace of the moat around it (PLT, photograph by M. Szabó)
A 4. században római közreműködéssel épített Limes Sarmatiae – az Alföldön végighúzódó sáncrendszer helyreállított szakasza a debreceni nagyerdőben. A sáncrendszer egyfajta demarkációs vonalként működött a szarmaták és a germán törzsek között, közvetve a valeriai és saviai limes nyugalmát is biztosítva (Hapák J. felvétele) The restored stretch of the Limes Sarmatiae, an earthwork fortification across the Great Plain built with Roman involvement in the fourth century, in the Debrecen Great Forest. The fortification served as a kind of line of demarcation between the Sarmatians and the Germanic tribes. Indirectly it ensured the peace of the Valerian and Savian limes, too (Photograph by J. Hapák) Bronz lovassági díszsisak a Vaskapu vidékéről, Kr. u. 2-3. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Bronze cavalry parade helmet. From the vicinity of the Iron Gates, AD second-third centuries (HNM, photograph by A. Dabasi)
Férfi arcot mintázó maszk Odiavum (Almásfüzitő) erődjéből, Kr. u. 2-3. század (KDM, Dabasi A. felvétele) Mask depicting a male face. From the stronghold of Odiavum (Almásfüzitő), AD second-third centuries (KDM, photograph by A. Dabasi)
Vaskard pengéje hüvelyének megmaradt bronz veretével, ismeretlen lelőhelyről, Kr. u. 1-2. század (MNM, Dabasi A. felvétele) The blade of an iron sword with the remaining bronze fittings of its sheath of unknown provenance, AD first-second century (HNM, photograph by A. Dabasi)
Női arcot mintázó maszk a visegrádvárkerti 2-3. századi őrtorony árkából (MNM, Dabasi A. felvétele) Mask depicting a female face. Discovered in the moat of the second-third-century watchtower at Visegrád Castle Garden (HNM, photograph by A. Dabasi)
THE FRONTIER DEFENCE OF PANNONIA
Katonai vastőr aranyberakással díszített hüvellyel Dunaföldvárról, Kr. u. 1. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Military iron dagger with a sheath decorated with gold inlay from Dunaföldvár, AD first century (MNM, photograph by A. Dabasi)
PANNONIAI CSAPATOK A BIRODALOMBAN Az egyes tartományok éppen nélkülözhető erőit a birodalom érdekeinek megfelelően gyakran vezényelték el máshová, bár ez azzal a veszéllyel járt, hogy a kínálkozó helyzetet felismerő barbárok a meggyengült határszakaszokat megtámadják. Pannoniai legiók és segédcsapatok, illetve különítményeik (vexillatio) gyakran harcoltak más tartományokban. Részt vettek Dacia meghódításában (101–106), Traianus keleti hadjáratában (114–117), a parthus háborúban (162–166), Septimius Severus (193–211), Caracalla (211–217), Gordianus (238–244) keleti hadjáratában, afrikai és keleti lázadások leverésében, de a polgárháborús küzdelmekből is kivették részüket 69-ben és 193-ban. Mindkét esetben az ő jelöltjük és pártfogoltjuk nyerte el a császári bíbort.
Syria provinciában elhalálozott, egykor Pannoniában szolgált vagy onnan származó katonák sírkövei a Kr. u. 3. századból (Apamea Museum, Szíria):
Aurelius Dolens, az ala Contariorum lovaskatonája Aurelius Dolens, cavalryman of the ala Contariorum
Lucius Septimius Viator, a legio II Parthica pannoniai születésű katonája Lucius Septimius Viator, soldier of the legio II Parthica, born in Pannonia
Third-century funerary monuments of soldiers deceased in Syria province, formerly stationed or born in Pannonia (Apamea Museum, Syria):
Aurelius Disas, az ala I Flavia Augusta Britannica kürtöse Aurelius Disas, trumpeter of the ala I Flavia Augusta Britannica
Ignius Viatorianus, az ala I. Ulpia Contariorum lovaskatonája Ignius Viatorianus, cavalryman of the ala I Ulpia Contariorum
Aelius Septimus a Brigetióban (KomáromSzőny) állomásozott legio I adiutrix katonájának síremléke, aki a Pannonia szomszédságában élő germán törzs, a naristák elleni hadjáratban esett el. Az ábrázolt csatajelenet előképét Marcus Aurelius oszlopáról ismerjük. A sírkő valamikor a Kr. u. 2. század végén – 3. század elején készült (MNM, O. Harl felvétele) The funerary monument of Aelius Septimus, soldier of the legio I adiutrix stationed in Brigetio (County KomáromSzőny) and killed during a military campaign against the Naristae, a German tribe living near Pannonia. The prefiguration of the represented fight scene is known from the column of Marcus Aurelius. The tombstone was made around the end of the second and the beginning of the third century AD (HNM, photograph by O. Harl)
Aelius Surillo a legio II adiutrix jelvényhordózójának (aquilifer) sírköve (Istanbuli Régészeti Múzeum, Visy Zsolt felvétele) Tombstone of Aelius Surillo, standard bearer (aquilifer) of the legio II adiutrix (Istanbul Archaeological Museum, photograph by Zs. Visy)
Marcus Domitius Super sírköve Intercisából (Dunaújváros) a Kr. u. 2 századból. A legio II adiutrix katonája a germánok elleni hadjárat során esett el (MNM, O. Harl felvétele) Tombstone of Marcus Domitius Super from Intercisa (Dunaújváros), AD second century. He was a soldier of the legio II adiutrix killed during a campaign against the Germanic people (HNM, photograph by O. Harl)
Titus Plotius Pampilus szimbolikus síremléke, aki a legio II adiutrix katonájaként Alexandriában esett el valamikor a Kr. u 2. század első évtizedeiben (AM, O. Harl felvétele) Symbolic funerary monument of Titus Plotius Pampilus killed as a soldier of the legio II adiutrix in Alexandria sometime in the first decades of the second century AD (AM, photograph by O. Harl)
PANNONIAN TROOPS IN THE EMPIRE
Flavius Potens, harc közben elesett katona sírköve Aquincumból a Kr. u. 2 – 3. századból (AM, Komjáthy Péter felvétele) Tombstone of Flavius Potens, a soldier killed in fight, Aquincum, AD second-third century (AM, photograph by Péter Komjáthy)
LEGIOTÁBOROK
Legionáriusok táborépítés közben a Traianus oszlopon ábrázolva Legionaries building a fort represented on Trajan’s column
Az aquincumi legiotábor keleti felének rekonstrukciós rajza Reconstruction drawing of the eastern half of the Aquincum legionary fort
Az erődök egyben kaszárnyák, igazgatási központok is voltak. A katonák kényelméről fürdő gondoskodott, szolgálatukat a parancsnokságon, a műhelyekben, őrszolgálaton és építkezéseken látták el. Különösen igaz ez a legiotáborokra nézve, ahol római polgárok voltak a katonák, parancsnokuk pedig szenátori rendbe tartozó előkelőség, akinek segédtisztjei szenátori és lovagrendi ifjak voltak. Az erődök két főutcájának a metszéspontjánál helyezkedett el a tábor foruma (principia). Itt volt a táborszentély, az igazgatási helyiségek, raktárak és a gyülekezési terem. A főutca mellett álltak a tisztek házai, a fürdő, a gabonaraktárak, hátrább pedig a kórház, a műhelyek és a barakkok. A cseréppel fedett kőépületek között kövezett utcákon lehetett közlekedni. A erőd magas védőfalait belül földtöltés, kívül árok követte.
Bronz legionárius sisak az aquincumi legiotáborból, Kr. u. 1. század (AM, Komjáthy P. felvétele) Bronze legionary helmet from the Aquincum legionary fort, AD first century (AM, photograph by P. Komjáthy)
A négy pannoniai legiotábor alaprajza: Vindobona (Bécs), Carnuntum (Petronell – Bad-Deutsch Altenburg, Ausztria), Brigetio (Komárom – Szőny), Aquincum (Budapest) Plans of four legionary forts: Vindobona (Vienna), Carnuntum (Petronell – Bad-Deutsch Altenburg, Austria), Brigetio (Komárom – Szőny), Aquincum (Budapest)
Az aquincumi legiotábor fürdőjének (thermae maiores) konzervált romjai a Flórián téri aluljárónál (Komjáthy P. felvétele) Conserved remains of the baths (thermae maiores) of the Aquincum legionary fort at Flórián Square
Az aquincumi legiotábor egyik kaszárnyájának részlete feltárás közben (Beszédes J. felvétele) Detail of one of the barracks in the Aquincum legionary fort under excavation (photograph by J. Beszédes)
Az aquincumi legiotábor fürdőjének rekonstrukciós rajza Reconstruction drawing of the baths of the Aquincum legionary fort
LEGIONARY FORTS
Centurio lakóházának konzervált maradványai az aquincumi legiotáborban (Komjáthy P. felvétele) Conserved remains of a centurion’s dwelling house in the Aquincum legionary fort (photograph by P. Komjáthy)
Az aquincumi legiotábor keleti kapujának helyreállított maradványa (Komjáthy P. felvétele) The restored remains of the eastern gate of the Aquincum legionary fort (photograph by P. Komjáthy)
EGYÉB TÁBOROK
Arrabona (Győr) segédcsapat táborának alaprajza és a Püspökvár légifotója, amely az egykori erőd maradványaira épült (PLT, Szabó M. felvétele) Plan of the auxiliary fort of Arrabona (Győr), and the aerial photograph of the Bishop’s Castle erected over the remains of the former fort (PLT, photograph by M. Szabó)
A segédcsapatok erődjei is az általánosan alkalmazott tervek szerint épültek meg, természetesen alkalmazkodva a csapatok kisebb létszámához, fajtájához. A lovascsapatok táborai mindig nagyobbak, mivel az istállók jelentős helyet foglaltak el. Érdekes, hogy a fürdők szinte kivétel nélkül az erődökön kívül épültek meg. A táborok a 2. század derekáig fapalánknak támaszkodó földtöltéssel rendelkeztek, barakkjaik és egyéb belső épületeik pedig gerendavázas építmények voltak. A kőbe való átépítés csak a 2. század utolsó negyedére vált általánossá. Ekkor épültek a falsíkból kiugró kapu- és saroktornyok, ekkor kövezték le a belső utcákat. Az erődöt egy vagy több V-formájú árok övezte, amelyeken a kapuknál híd vezetett át.
Katonai táborkaput ábrázoló terrakotta Intercisaból, Kr. u. 3. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Terracotta find from Intercisa showing the gate of a military fort, AD third century (HNM, photograph by A. Dabasi)
A carnuntumi segédcsapat tábor (Petronell, Ausztria), amely a pannoniai limes eddig legjobban feltárt létesítménye The auxiliary fort of Carnuntum (Petronell, Austria), the most extensively excavated establishment of the Pannonian limes so far
A magyarországi limes-szakasz egyik legjobban feltárt erődjének, Intercisa (Dunaújváros) segédcsapat táborának alaprajza és a lelőhely légifotója a déli kapu konzervált maradványaival. Az erőd keleti végét a Duna eróziós tevékenysége pusztította el. (PLT, Szabó M. felvétele)
Plan of the Intercisa (Dunaújváros) auxiliary fort, one of the most thoroughly excavated fortifications on the Hungarian stretch of the limes, and the aerial photograph of the site with the conserved remains of the southern gate. The eastern end of the fort was destroyed by the erosive effect of the Danube (PLT, photograph by M. Szabó)
OTHER FORTS
Brigetio legiotáborával szemközti parton, a barbaricumi oldalon létesített Celamantia (Leányvár/Iža, Szlovákia) segédcsapat tábor alaprajza és légifotója a feltárt és konzervált falakkal (FRE) Plan and aerial photograph of the auxiliary fort of Celamantia (Leányvár/Iža, Slovakia) erected opposite the legionary fort of Brigetio in Barbaricum, together with the uncovered and conserved walls (FRE)
Az Almásfüzitő közelében fekvő Azaum/ Odiavum segédcsapat tábor alaprajza Plan of the auxiliary fort of Azaum/Odiavum, near Almásfüzitő
Lugio/Florentia segédcsapat tábor lelőhelye a dunaszekcsői löszplatón. Az erődítmény keleti fele a Duna pusztításának esett ádozatul (PLT, Szabó M. felvétele) The site of the auxiliary fort of Lugio/Florentia on the loess plateau of Dunaszekcső. The eastern half of the stronghold was destroyed by the Danube (PLT, photograph by M. Szabó)
LIMES ÚT ÉS TORNYOK A helyőrségeket a katonák által épített és karbantartott út kötötte össze. A limes út a Duna teljes hosszában halad a jobb parton, vastag, köves alapozása és kavicsborítása még a középkorban is alkalmas volt közlekedésre, nyomvonalát mai útjaink is követik. A legiotáboroktól mért távolságot feliratos mérföldkövek jelölték. Az 1. századból csak kevés fatorony maradványa vált ismertté, a 2. század nevezetes emlékei a Commodus (180–192) kori őrtornyok építési feliratai. A legtöbb ismert őrtorony a 4. században épült, vannak olyan szakaszok, ahol egymástól mért távolságuk csupán 500 méter. A jobbára négyzetes, két vagy három emeletes fa- és kőtornyok bejárata gyakran az 1. emeleten volt. Minden esetben árok övezte őket, aminek a belső oldalán olykor kerítést is meg lehet figyelni.
A limes út rajza Intercisa (Duanújváros) és Lugio (Dunaföldvár) között Luigi Ferdinando Marsigli tábornok (1658–1730) 1726-ban kiadott munkájában Drawing of the limes road between Intercisa (Duanújváros) and Lugio (Dunaföldvár) in the work of General Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) published in 1726
A limes út és néhány őrtorony Dunaújvárostól délre egy 1940-ben készített légifelvételen (Visy Zs., A római limes Magyarországon, Budapest 1989, 105. képe nyomán) The limes road and some watchtowers south of Dunaújváros in an aerial photograph taken in 1940 (After Zs. Visy, A római limes Magyarországon [The Roman limes in Hungary], Budapest 1989, Fig. 105)
Légifotón azonosított őrtorony Rácalmás (Fejér megye) környékén (PLT, O. Braasch felvétele) Watchtower near Rácalmás (County Fejér) identified in an aerial photograph (PLT, photograph by O. Braasch)
Légifotón azonosított limes út szakasz Mosonmagyaróvár (Győr-Moson-Sopron megye) környékén (PLT, Szabó M. felvétele) A stretch of the limes road in the vicinity of Mosonmagyaróvár (County Győr-Moson-Sopron) identified in an aerial photograph (PLT, photograph by M. Szabó)
Árokkal és kerítéssel körbevett őrtorony rekonstrukciós rajza (FRE) Reconstruction drawing of a watchtower surrounded by a ditch and a fence (FRE)
Légifotón azonosított őrtorony Madocsa (Tolna megye) környékén (PLT, Szabó M. felvétele) Watchtower near Madocsa (County Tolna) identified in an aerial photograph (PLT, photograph by M. Szabó)
Limes út menti lóváltó állomás feltárás előtt és feltárt állapotában Gönyű (Győr-Moson-Sopron megye) közelében (Rákóczi G. felvétele) Horse-changing station on the limes near Gönyű (County GyőrMoson-Sopron) before and after excavation (photograph by G. Rákóczi)
A markomann-szarmata háborúk (Kr. u. 167–180) utáni határmegerősítési koncepció jegyében Commodus császár új őrtornyokat építtetett a limes mentén. A fenti építési feliratok az ekkor épült (Kr. u. 185) tornyokból származnak (MNM, O. Harl felvétele) After the Marcomann-Sarmatian wars (AD 167–180) Emperor Commodus built new watchtowers along the limes in order to fortify the frontiers. These building inscriptions come from watchtowers erected at that time (AD 185) (HNM, photograph by O. Harl)
THE LIMES ROAD AND TOWERS
ÉLET A HATÁR MENTÉN: CANABAE, VICI A vadászó Mithrast ábrázoló falfreskó részlete fürdőjéből egy aquincum katonavárosi lakóépület fürdőjéből (Budapest, Kiscelli utca), Kr. u. 3. század (Komjáthy Péter felvétele) Detail of a fresco representing the hunting Mithras. From the bath of a dwelling house of the Aquincum Civil Town (Kiscelli Street, Budapest), AD third century (photograph by Péter Komjáthy)
Az Örök Isten (Jahve) tiszteletére és Severus Alexander (Kr. u. 222–235) császár üdvéért állított fogadalmi felirat Intercisából, melyet Cosmius, a helyi vámállomás elöljárója állított (MNM, O. Harl felvétele) Votive inscription dedicated to the Eternal God (Jahve), in honour of Emperor Severus Alexander (AD 222–235). It was erected in Intercisa by Cosmius, official of the local toll station (HNM, photograph by O. Harl)
A katonaság vonzotta a civil lakosságot, a táborok, majd erődök körül pezsgő életű települések alakultak ki. Lakosai kézművesek, kereskedők, bennszülött földművesek, veteránok voltak. E települések a legiók mellett (canabae) idővel városi jelleget öltöttek, sőt városi rangot is kaphattak, de a segédcsapatok erődjei melletti települések (vicus) is sokszor gazdag közösségeknek nyújtottak otthont. A katonaság felvonulási területként és legelőként használt földjein, a római polgárjogú veteránok birtokain és a bennszülött falvak szántóin szorgos munka folyt. A helyben előállított, illetve az importált cikkeket részben a katonaság és a helyi lakosság vásárolta meg, de a felügyelt átkelőhelyeknél élénk kereskedés folyt a túlparton élő barbár lakossággal is. Római kereskedők távoli vidékekre is eljuttatták a keresett kézművesipari termékeket.
Az aquincumi katonavárosi amphitheatrum és építési felirata, amely alapján létesítésének ideje Antoninus Pius császár uralkodása (Kr. u. 145–146) alatti 145-ös évre tehető (AM, Komjáthy P. és , O. Harl felvétele) The amphitheatre of the Aquincum Military Town and its building inscription. According to the inscription the establishment of the amphitheatre can be dated to the year of 145, under the reign of Emperor Antoninus Pius (AD 145-146) (AM, photographs by P. Komjáthy and O. Harl)
Geometrikus mintákkal díszített mozaikpadló és eredeti helyén megmaradt freskós fal lábazati részlete egy aquincumi katonavárosi lakóépületből, (Budapest, Folyamőr utca), Kr. u. 3. század (Komjáthy Péter felvétele) Mosaic floor with geometric motifs and the lower part of a frescoed wall that remained in its original position. From a dwelling house of the Aquincum Military Town (Folyamőr Street, Budapest), AD third century (photograph by Péter Komjáthy)
A kereskedelem és a kereskedők geniusának tiszteletére állított oltár Brigetioból, melyet Primitivus, Iulius Proclus bérlő rabszolgája, az örökösödési adóbérlet gondnoka állított a Kr. u. 2. század közepén. A felirat arról tanúskodik, hogy Brigetioban vámállomás volt, amelyet a távolabbi Duna menti tartományokkal és a barbár területekkel folytatott külkereskedelem tett szükségessé (MNM, O. Harl felvétele) Altar from Brigetio dedicated to the genius of trade and merchants. It was erected by Primitivus, the slave of Iulius Proclus tenant, the steward of inheritance taxes in the middle of the second century AD. The inscription testifies that there was a toll station in Brigetio, which was required by foreign trade with distant provinces along the Danube and with barbarian territories (HNM, photograph by O. Harl)
Az albertfalvi segédcsapat tábor és a körülötte kialakult vicus feltárt részleteinek alaprajza Plan of the excavated parts of the Albertfalva auxiliary fort and the vicus around it
LIFE ON THE BORDER: CANABAE, VICI
Templom építési felirata a Kr. u. 2. század közepéről, amelyben Vetus Salina (Adony) polgárait említik meg. Ez alatt nyilvánvalóan a segédcsapat tábor körül kialakult falu (vicus) római polgárjoggal rendelkező lakosai értendőek (MNM, O. Harl felvétele) Building inscription of a church from the middle of the second century AD mentioning the citizens of Vetus Salina (Adony). It must refer to people with Roman civil right, who inhabited the small settlement (vicus) that evolved around the auxiliary fort (HNM, photograph by O. Harl)
VÁROSOK
A carnuntumi (Petronell–Bad-Deutsch Altenburg, Ausztria) katonaváros és a polgárváros topográfiai helyzete Topography of the Military Town and Civil Town of Carnuntum (Petronell–Bad-Deutsch Altenburg, Austria)
A limes mentén Hadrianus alapította az első városokat a legiotáborok közelében, de van olyan város is, amely csak Caracalla idején jött létre. Mivel ezek polgári létesítményként nem állhattak katonai területen, a tábortól és a canabaetól mintegy 2-2,5 km-re épültek meg. E municipiumokban teljesült ki a római városi kultúra, ahol a forumon a fontosabb szentélyek és középületek, kissé távolabb pedig a fürdők, a piac és az árusok üzletei, majd pedig a lakónegyedek épültek meg. A kőből épített házakat festették, gyakran freskóval és stukkóval díszítették. A vezetékes víz is számos házhoz eljutott. A városkapuk közelében fogadók épültek, és itt álltak az egyszerűbb emberek temetkezési közösségeinek (collegium) a székházai is.
A carnuntumi polgárváros feltárt és konzervált maradványai (FRE) Uncovered and conserved remains of the Carnuntum (Petronell) Civil Town (FRE)
A Heidentor (Pogánykapu) maradványai Carnuntumban. Az eredetileg négy lábazaton álló díszkaput (tetrapylon) feltehetően II. Constantius császár (Kr. u. 337–361) uralkodása alatt építették, 354 és 361 között The remains of Heidentor (Heathen’s Gate) in Carnuntum. The monumental gate (tetrapylon) that was originally standing on four pillars might have been built under the reign of Emperor Constantius II (AD 337–361), between 354 and 361
Androméda és a Ló csillagképet ábrázoló mennyezetfreskó töredéke egy Brigetio (KomáromSzőny) polgárvárosában feltárt lakóépületből, Kr. u. 2-3. század fordulója (KGyM, Borhy L. felvétele) Andromeda and Pegasus constellations on a fresco fragment from the ceiling of a dwelling building uncovered in the Civil Town of Brigetio (Komárom-Szőny), turn of the second and third centuries AD (KGyM, photograph by L. Borhy)
Az aquincumi polgárváros feltárt és konzervált maradványai (Komjáthy Péter felvétele) Uncovered and conserved remains of the Aquincum Civil Town (photograph by Péter Komjáthy) Az aquincumi katonaváros és a polgárváros topográfiai helyzete (M. Schaub rajza) Topography of the Military Town and Civil Town of Aquincum (drawing by M. Schaub)
TOWNS
Utcarészlet az aquincumi polgárvárosból (Komjáthy Péter felvétele) Detail of a street in the Aquincum Civil Town (photograph by Péter Komjáthy)
NÉPESSÉG Reginusnak, az ala I Auriana trever (kelta törzs a mai Trier környékén) származású lovaskatonájának sírköve Aquincumból, Kr. u. 1. század (AM, O. Harl felvétele) Tombstone of Reginus, a cavalryman of the ala I Auriana of Treveran (Celtic tribe that lived near presentday Trier) origin. Aquincum, AD first century (AM, photograph by O. Harl)
Bennszülött (kelta) házaspár sírköve Szentendréről és Aquincumból, Kr. u. 1-2. század (AM, O. Harl felvétele) Tombstone of a native (Celtic) married couple from Szentendre and Aquincum, AD first-second centuries (AM, photograph by O. Harl)
Pannonia őslakossága nem volt egységes, hiszen kelta, illyr és kis mértékben más népelemekből tevődött össze, a tartomány lakossága azonban még ennél is tarkább volt. A birodalom különböző területeiről idevezényelt katonasággal hispánok, germánok, britek, thrákok és keletiek érkeztek, akik elbocsátásuk után legtöbbször itt telepedtek le. Csak kevés itáliai költözött ide, azok is inkább a tartomány belső területeire. A 2. század végétől egyre több orientális család érkezett, akik görögös kultúrát hoztak magukkal. Kezdetben kevés, a késő római korban viszont már több nagy tömegű barbár csoport telepedett meg a tartományban. Pannonia az volt kicsiben, ami a Római Birodalom nagyban: a népek kohója. Ez mindenben, a kultúrában, a temetkezésben és a romanizációban megfigyelhető.
Titus Magius Clemensnek, a legio X Gemina észak-itáliai származású katonájának sírtáblája Aquincumból, Kr. u. 2. század eleje (AM, O. Harl felvétele) Funerary slab of Titus Magius Clemens, a soldier of the legio X Gemina of North-Italian origin. Aquincum, AD second century (AM, photograph by O. Harl)
Caius Nundinius Tertullus, Mediolanumból (Milano) származó katona sírköve, Kr. u. 1.század (AM, O. Harl felvétele) Tombstone of Caius Nundinius Tertullus, a soldier form Mediolanum (Milan), AD first century (AM, photograph by O. Harl)
Cusides az ala Frontoniana thrák származású lovasának sírköve Intercisából (Dunaújváros), Kr. u. 2. század eleje (MNM, Dabasi A. felvétele) Tombstone of Cusides, a Thracian cavalryman of the ala Frontoniana, from Intercisa (Dunaújváros), beginning of the second century AD (HNM, photograph by A. Dabasi)
Két kelet-mediterráneumi istennnőnek, Syriának és Baltisnak ajánlott kapu-építési felirat Aquincumból, Kr. u. 3. század (AM, O. Harl felvétele) Building inscription from a gate dedicated to Syriana and Baltis, two Eastern-Mediterranean goddesses. Aquincum, AD third century (AM, photograph by O. Harl)
Pistonasnak, ciprusi lovascsapat katonájának görög nyelvű sírfelirata Intercisából. Kr. u. 3. század közepe (MNM, O. Harl felvétele) Greek epitaph from the tombstone of Pistonas, a soldier of the Cypriot cavalry. Intercisa, middle of the AD third century (HNM, photograph by O. Harl)
Marcus Ulpius Zosimus, keleti származású aquincumi polgár Nemesisnek állított oltára az Aquincum polgárvárosi amphitheatrumból, Kr. u. 162-ből. Nemesis a megtorlás, bosszúállás és az amphitheatrumi játékok istennője volt. Tiszteletét a keleti telepesek terjesztették el Aquincumban (MNM,O. Harl felvétele) Nemesis altar erected by Marcus Ulpius Zosimus, an Aquincum citizen of Eastern origin. Discovered in the amphitheatre of the Aquincum Civil Town, dated to AD 162. Nemesis was the goddess of reprisal, revenge, and games held in the amphitheatre. Her veneration was spread in Aquincum by eastern settlers. (HNM, photograph by O. Harl)
POPULATION
Aelius Silvanusnak a legio II adiutrix colonia Capitolinából (Jeruzsálem) származó centuriojának sírtábája Aquincumból, Kr. u. 2. század (AM, O. Harl felvétele) Funerary slab of Aelius Silvanus, a centurion of the legio II adiutrix from colonia Capitolina (Jerusalem). Aquincum, AD second century (AM, photograph by O. Harl)
Eredetileg Claudia Maximillának és családjának állított Kr. u. 2. századi sírkő, melyet később egy keleti zsidó család számára használtak fel: menórát és görög nyelvű sírfeliratot karcoltak rá. (Sírkövek, szarkofágok újbóli felhasználása gyakori volt a késő római időkben) (MNM, O. Harl felvétele) Tombstone erected originally for Claudia Maximilla and her family in the AD second century. It was later re-used for an eastern Jewish family, a Menorah and an epitaph in Greek were engraved on it. (Tombstones and sarcophagi were frequently re-used in the Late Roman period) (HNM, photograph by O. Harl)
PANNONIA SZOMSZÉDAI
Germán férfit ábrázoló bronz büszt Brigetioból. A harcost hegyes szakállal és jellegzetes germán hajviseletben (a haj csomóba kötve a halánték felett) ábrázolták, Kr.u 1-2. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Bronze bust of a Germanic man from Brigetio. The warrior is represented with a pointed beard and characteristic Germanic hairstyle (hair knots above the temples), AD firstsecond centuries (HNM, photograph by A. Dabasi)
Pannonia északi szomszédai germánok, keleti szomszédai szarmaták voltak. Mindkét nép a Kr. u 1. évszázad elején foglalta el területeit. A Duna-könyök táján illyr-kelta-dák maradványok is megfigyelhetők egy ideig. A 2. századtól több hullámban érkező újabb germán és szarmata csoportok egyre feszültebb helyzetet teremtettek a Kárpátmedence belsejében, amit csak fokozott Dacia megalapítása és 271-ig való fennállása. A bőséges barbaricumi római leletanyag arra utal, hogy hosszú békés időszakok is voltak, amikor kereskedelmi utak szelték át területüket. A szerzési vágy és a szorult helyzet több esetben vezetett betörésekhez, amikkel részben a római területre való betelepülést akarták kikényszeríteni. Róma szerződésekkel, diplomáciai ügyeskedéssel igyekezett gátat vetni e törekvéseknek, a 4. század végétől azonban egyre nehezebben.
A szarmata viselet jellegzetes tárgyai: színes üveggyöngysor Kiskőrös–Csukástóról; gömbölyű karneol- és kalcedongyöngyök Kiskőrös –Seregélyesről; galamb alakú zománcos fibula Alsónémedi–Kenderföldekről; állatalakos zománcos fibula Törtel–Ernőpusztáról, Kr. u. 2-4. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Objects characteristic for the Sarmatian costume: a string of coloured glass beads from Kiskőrös–Csukástó; globular carneol and chalcedon beads from Kiskőrös–Seregélyes; enamel brooch in form of a dove, from Alsónémedi– Kenderföldek; enamel brooch with animal motif from Törtel–Ernőpuszta, AD second-fourth centuries (HNM, photographed by A. Dabasi)
Marcus Ulpius Celerinus dák tolmács és fia Romanus szarkofágja Brigetioból, Kr .u. 3. század. Dák tolmács jelenléte a brigetiói legioban azt a feltevést támasztja alá, hogy a 2-3. században nagyobb számú dák vagy eldákosodott kelta-germán népesség is élhetett a Pannoniával szomszédos északi–északkeleti területeken
Szarmata aranyak: állatábrázolásos és lófejet mintázó aranylemez Dunaharasztiból; aranylánc Békés-Ószőlők lelőhelyről; arany fülbevalók Eger vidékéről; arany karperec Monor-Csévpusztáról, Kr. u. 1. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Sarmatian gold finds: gold sheet with animal motif shaped as a horse’s head, from Dunaharaszti; gold chain discovered at Békés-Ószőlők; gold earrings from the vicinity of Eger; gold bracelet from Monor-Csévpuszta, AD first century (HNM, photographed by A. Dabasi)
Sarcophagus of the Dacian interpreter Marcus Ulpius Celerinus and his son from Brigetio, AD third century. The presence of a Dacian interpreter in the legion of Brigetio supports the idea that in the second and third centuries a great number of Dacians or Celtic-Germanic people that adopted Dacian culture and customs could have lived in the territories north-northeast of Pannonia A germán viselet jellegztes tárgyai: arany fedlapos fibula Szolnok-Szanda-Repülőtérről; bronzsarkantyú és ezüst karperecek Veresegyházáról, Kr. u. 1-3. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Objects characteristic for the Germanic costume: brooch with gold cover plate from Szolnok-SzandaAirport; bronze spur and silver bracelets from Veresegyháza, AD first-third centuries (HNM, photographed by A. Dabasi)
A szilágysomlyói kincs onyxberakásos arany hagymafejes fibulája, Kr. u.4. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Gold brooch with bulbs and an onyx stone from the Szilágysomlyó Gepid princely treasure, first half of the fifth century AD (HNM, photograph by A. Dabasi)
Az osztrópatakai vandál fejedelmi lelet, Kr. u. 3-4. század (MNM, Dabasi A. felvétele) The Osztrópataka Vandal princely treasure, AD third-fourth centuries (HNM, photographed by A. Dabasi)
Cikádát (kabóca) utánzó, ékkövekkel kirakott hun arany ruhakapcsoló tű Györkönyből (MNM, Dabasi A. felvétele) Hun gold brooch with inlaid gemstones imitating a cicada, discovered at Györköny (HNM, photograph by A. Dabasi)
THE NEIGHBOURS OF PANNONIA
Hun áldozati bronzüst TörtelCzakóhalomról, Kr. u. 5. század eleje (MNM, Dabasi A. felvétele) Hun bronze sacrificial cauldron from Törtel-Czakóhalom, early fifth century AD (HNM, photographed by A. Dabasi)
KÉSŐ RÓMAI HATÁRVÉDELEM A négy részre osztott Pannonia a 4. században Pannonia in the fourth century divided into four
A 3. századi háborúk során erősen megrongálódott erődök 4. századi újjáépítése a védelem jegyében történt: messze kiugró oldal- és saroktornyok épültek, az igen széles és mély védőárok jóval távolabb került a korábbinál magasabb falaktól. A belső oldalon elbontott földtöltés helyére épületsorok kerültek, ami a polgári lakosság részleges beköltözésével magyarázható. A ripa Pannonica sorsa a hadrianopolisi vereséggel (378) pecsételődött meg. Ezt követően ugyanis a csapatkivonások miatt erősen meggyengült a határvédelem, a század végére a legtöbb nagy erődöt létszámhiány miatt feladták, helyettük 10-40 méteres kiserődöket építettek. Ezekben gyakran frissen betelepült barbárok teljesítettek katonai szolgálatot. Az egykor virágzó tartomány feladása és kiürítése az 5. század húszas éveiben Valeria (Északkelet-Pannonia) hunoknak való átadásával vette kezdetét.
Aranyozott ezüstlemezekkel és üvegből készített drágakőimitációkkal díszített késő római sisak Contra Aquincum (Budapest, Március 15. tér) erdődjéből, Kr. u. 4. század (MNM, Dabasi A. felvétele) Late Roman helmet decorated with gilded silver plaques and imitation gemstones made of glass from the fort of Contra Aquincum (Budapest, Március 15 Square), AD fourth century (HNM, photograph by A. Dabasi)
A késő római korban összeállított hivatali jegyzékben – a Notitia Dignitatumban – feltüntetett limes-erődítmények nevével és az azokat szimbolizáló hivatali épületekkel The names and the administrative buildings symbolising the fortifications of the limes in the Notitia Dignitatum, a Roman official register from the Late Roman Period
A 4. században római közreműködéssel épített Limes Sarmatiae – az Alföldön végighúzódó sáncrendszere The Limes Sarmatiae, an earthwork fortification running across the Great Plain, constructed with Roman contribution in the fourth century
A terepalakulathoz igazodó, szabálytalan alaprajzú késő római erődök: Late Roman fortifications with irregular plan following the features of the terrain:
Esztergom-Hideglelőskereszt, melyet I. Valentinianus alatt (Kr. u. 364–375) építettek Esztergom-Hideglelőskereszt built under the reign of Valentinian I (AD 364–375) Castra ad Herculem (Pilismarót), melyet Diocletianus császár (Kr. u. 284–305) alatt létesítettek Castra ad Herculem (Pilismarót) built under the reign of Emperor Diocletian (AD 284–305)
Pone Navata (Visegrád – Sibrikdomb) – I. Constantinus (Kr. u. 306–337) alatt épült erőd alaprajza és részletfotója (egy Árpád-kori, újra használtba vétel során létesített épület maradványával) Pone Navata (Sibrik Hill, Visegrád) – Plan and detail photograph of the stronghold built under the reign of Constantine I (AD 306–337) (and the remains of a building erected during the Árpádian-age re-use)
A pesti oldalon létesített Contra Aquincum (Budapest – Március 15. tér) Diocletianus kori erődjének alaprajza és egyik oldaltornyának konzervált maradványai The plan of the Diocletian-period stronghold erected in Contra Aquincum (Március 15 Square, Budapest), on the Pest side, and the conserved remains of one of its side towers (photograph by P. Komjáthy)
II. Constantius korában (Kr. u. 337–361) létesített erőd alaprajza Visegrád–gizellamajornál. A pannoniai limes egyik legjobb állapotban megmaradt erődítménye The plan and theoretical reconstruction of a stronghold erected at Gizellamajor, Visegrád, under Constantius II (AD 337–361). It is one of the best-preserved fortifications on the Pannonian limes
LATE ROMAN FRONTIER DEFENCE
A Verőce–Dunamező-dűlőben létesített I. Valentinianus kori barbaricumi hídfőállás alaprajza és légifotója (PLT, Szabó M. felvétele) The plan and aerial photograph of a bridgehead constructed at Dunamező field, Verőce, in the Barbaricum, under the reign of Valentinian I (PLT, photographed by M. Szabó)
LIMESKUTATÁS A brigetiói legiotábor fetüntetése Luigi Ferdinando Marsigli tábornok (1658–1730) rajzán. Marsigli a török kiűzése után hadmérnökként azt a feladatot kapta, hogy mérje fel a katonai létesítményeket. Mivel érdeklődött a római kor emlékei iránt, egyidejűleg számos római létesítményt is lerajzolt. 1726-ban közzétett munkája eredményei azóta is jó néhány limes menti erődítmény tudományos kutatásának az alapjául szolgálnak The legionary fort of Brigetio indicated on the drawing of General Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730). After the expulsion of the Turks, Marsigli as a military engineer was commissioned to make a survey of military establishments. Since he was interested in the remains of the Roman past, he depicted at the same time several Roman establishments. The results of his work published in 1726 have served as basis for the scholarly research of numerous fortifications along the limes ever since
A pannoniai limeskutatásnak, noha értékes előzményei voltak, a germániai és a britanniai limeskutatások adtak lendületet a 20. század fordulóján. A változó körülmények között, kedvező és kedvezőtlen időszakokban végzett sok évtizedes munka meghozta eredményét: az erődítményekben végzett ásatások számos értékes régészeti maradványt tártak föl. Ezek és a roncsolásmentes kutatások (terepbejárás, légirégészet) révén mára szinte teljes egészében ismertté vált a tartomány folyami határának, a ripa Pannonicának a szerkezete, története, az ásatások során előkerült tárgyak és a kőemlékek pedig a múzeumokban késztetik ámulatra a látogatót. A hazai és a nemzetközi limeskutatás célja az, hogy a Római Birodalom határvédelmi rendszerét a maga egészében lehessen megismerni.
A parancsnoki főhadiszállás (praetorium) feltárása 1908-ban Mahler Ede irányításával Intercisa segédcsapat táborában (Visy Zs., A római limes Magyarországon, Budapest 1989, 100. kép nyomán) Excavation of the general’s headquarters building (praetorium) in the Intercisa auxiliary fort under the direction of Ede Mahler in 1908 (After Visy Zs., A római limes Magyarországon [The Roman limes in Hungary], Budapest 1989, Fig. 100)
A posztósok egyesületének (collegium centonariorum) székháza az aquincumi polgárváros déli városkapuja mellett. Nagy Lajos 1931-es feltárása (AM fotóarchívum) The headquarters of the clothiers’ corporation (collegium centonariorum) next to the southern gate of the Aquincum Civil Town. Excavated by Lajos Nagy in 1931 (AM Photo Archives)
A Nagyszombat utcai katonai amphitheatrum feltárása 1940-41-ben Nagy Lajos irányításával (AM fotóarchívum) Excavation of the military amphitheatre in Nagyszombat Street under the direction of Lajos Nagy in 1940-41 (AM Photo Archives)
Max von Groller-Mildensee (1838–1920) a carnuntumi legiotábor falainak kutatása közben (H. Friesinger – F. Krinzinger, Der römische Limes in Österreich, Wien 1997, Abb. 1 nyomán) Max von Groller-Mildensee (1838–1920) during the investigation of the walls of the Carnuntum legionary fort (After H. Friesinger– F. Krinzinger, Der römische Limes in Österreich, Wien 1997, Abb. 1)
Válogatás az elmúlt évtizedek hazai limeskutatásának publikációiból Selection from publications of limes research in the previous decades
Fából épült sánc maradványainak feltárása a germaniai limesen 1894-ben (FRE 54. kép nyomán) Excavation of the remains of a wooden-construction rampart on the limes of Germania in 1894 (After FRE, Fig. 54)
A német „Reichs-Limeskomission” feltárása Ober-Florstadt-nál, a 19. század végén (B. Rabold – E. Schallmayer – A. Thiel, Der Limes, Stuttgart 2000, 11. oldal nyomán) Excavation of the German Reichs-Limeskomission at Ober-Florstadt at the end of the 19th century (After B. Rabold – E. Schallmayer – A. Thiel, Der Limes, Stuttgart 2000, p. 11)
LIMES RESEARCH
MŰEMLÉKVÉDELEM A II. Constantius korában (Kr. u. 337–361) VisegrádGizellamajornál létesített erőd védőépülete (PLT, Szabó M. felvétele) Protective building of the fortification constructed at Visegrád-Gizellamajor under the reign of Constantius II (AD 337–361) (PLT, photograph by M. Szabó)
Pone Navata (VisegrádSibrikdomb) – I. Constantinus (Kr. u. 306-337) alatt épült erőd konzervált maradványai (PLT, Szabó M. felvétele) Conserved remains of the fortification built at Pone Navata (Sibrik Hill, Visegrád) under Constantine I (AD 306-337) (PLT, photograph by M. Szabó)
A Kr. u. 4. század második felében létesített tokodi tábor feltárt és konzervált falai (PLT, Szabó M. felvétele) Uncovered and conserved walls of the Tokod fort constructed in the second half of the fourth century AD (PLT, photograph by M. Szabó)
A római határvédelem monumentális rendszerének egyes helyszínei nemcsak értékes tudományos forrásai, hanem a múlt megbecsült tanúi is. A feltárt és konzervált falmaradványok, utak, sáncok műemléki értéket képviselnek, megőrzésükre egyre tudatosabb társadalmi igény jelentkezik. A régészeti parkokban vagy – különösen lakott területen – modern épületek között szigetszerűen megjelenő római kori műemlékek mementóként magasodnak a modern ember elé, emlékeztetve a múlt mélységes kútjára és arra a korra, amikor egy latinul beszélő világbirodalom katonái álltak őrt a Duna mentén. Szakemberek és szakmai szervezetek vállvetve igyekeznek ezeket az egyre több helyen láthatóvá, érthetővé és élvezhetővé változtatott romokat egységes vonalra felfűzve minél nagyobb egységben, összefüggéseiben tárni az érdeklődők elé.
Az aquincumi legiotábor déli kapujának és környékének konzervált maradványai (AM, Komjáthy P. felvétele) Conserved remains of the southern gate of the Aquincum legionary fort and its surroundings (photograph by P. Komjáthy)
Lussonium segédcsapat táborának lelőhelye a dunakömlődi Bottyánsánc löszplatóján. Az erőd nagy részét az egykor itt folyó Duna elmosta, napjainkra már csak a tábor nyugati végének sávja maradt meg. A légifotón a déli kapu és környékének konzervált maradványai, valamint az északi rész újra kiásott sáncárkai láthatók (PLT, Szabó M. felvétele) Site of the Lussonium auxiliary fort on the Bottyánsánc loess plateau, in Dunakömlőd. A substantial part of the fort was washed away by the Danube, which was formerly flowing there. Only the western end of the fort has remained until the present day. The aerial photograph shows the conserved remains of the southern gate and its surroundings, as well as the re-excavated ditches of the northern part (PLT, photograph by M. Szabó)
Az aquincumi legiotábor keleti kapujának és környékének konzervált maradványai (AM, Komjáthy P. felvétele) Conserved remains of the eastern gate of the Aquincum legionary fort and its surroundings (photograph by Péter Komjáthy)
A lussoniumi erőd feltárt barakkjainak konzervált romjai (Visy Zs. Felvétele) Conserved remains of the uncovered barracks of the Lussonium fort (photograph by Zs. Visy)
MONUMENT PROTECTION
A RÓMAI BIRODALOM HATÁRAI MINT VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN A jól átgondolt rendszerben, a stratégiai követelményeknek megfelelően épített katonai létesítmények 2000 év viszontagságaival dacoló vaskos, büszke falai egy rég letűnt, de Európa és a világ kultúráját máig hatása alatt tartó kultúra emlékei. Nem véletlen tehát, hogy egyik leglátványosabb szakasza, a britanniai Hadrianus Fal az elsők között került föl a világörökségi listára a nyolcvanas évek végén. Új lendületet adott az ügynek 2000-ben az a magyar kezdeményezés, hogy a Római Birodalom egész limesét a kínai Nagy Falhoz hasonlóan egyetlen egységben kellene világörökséggé nyilvánítani. Így született meg a Római Birodalom határai nevű világörökségi helyszín, amelynek immár a németországi limes 550 km hosszú szárazföldi szakasza is része lett, a skóciai Antoninus Fal elbírálása pedig folyamatban van.
A Római Birodalom a Kr. u. 2. század közepén The Roman Empire in the middle of the second century AD
A 42. számú mérföldtábor romjai Cawfields-nál, a Hadrianus Fal mentén. Ilyen mérföldenként kialakított, erődített kapuknál ellenőrizték a falon áthaladó forgalmat (FRE nyomán) Ruins of the No. 42 milecastle at Cawfileds, on Hadrian’s Wall. Traffic across the wall was controlled at such fortified gates spaced a mile apart (After FRE)
A tőzegtéglákból épített Antoninus Fal és az előtte húzódó védőárok részlete Skóciában (Visy Zs. felvétele) Detail of the turf-built Antonine Wall and the defensive ditch in front of it in Scotland (Photographed by Zs. Visy)
A Hadrianus Fal védelmét ellátó egykori Segedunum (Wallsend) és Vercovicium (Housestead) segédcsapat táborok romjai (FRE nyomán) Ruins of the former auxiliary forts of Segedunum (Wallsend) and Vercovicium (Housestead) that protected Hadrian’s Wall (After FRE)
Rekonstruált kőből épített őrtorony a felső-germaniai limes mentén Grosserlachnál (FRE nyomán) Reconstructed watchtower built of stone at Grosserlach on the limes of Upper Germania (After FRE)
Kőből épített őrtorony maradványai a noricumi limes mentén Bacharnsdorfnál (FRE nyomán) Remains of a stone watchtower at Bacharnsdorf on the limes of Noricum (After FRE) Rekonstruált fából ácsolt őrtorony a raetiai limes mentén Mahdholznál (FRE nyomán) Reconstructed wooden watchtower at Mahdholz on the Raetian limes (After FRE)
FRONTIERS OF THE ROMAN EMPIRE AS WORLD HERITAGE SITE
