Dinamikus településrendszer A településrendszer sajátosságai és fejlesztésének irányai Koncepcionális javaslatok

Dinamikus településrendszer A településrendszer sajátosságai és fejlesztésének irányai Koncepcionális javaslatok

2005. március

Készült: VÁTI Kht Stratégiai Tervezési Igazgatóság

Munkatársak: Brodorits Zoltán Czene Zsolt Czira Tamás Jusztin Valéria Kiss Csaba Nagy András Radvánszky Ádám Salamin Géza Sallai Anna Sárdi Anna Sóvágó Krisztina Vajdovichné dr.Visy Erzsébet Vécsei Pál Külső szakértők: Beluszky Pál Faragó László Horváth M.Tamás Kiss János Kovács Katalin Miklóssy Endre

Igazgató: Wächter Balázs Vezérigazgató: Csanádi Ágnes

2

Tartalom BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 4 HELYZETÉRTÉKELÉS ....................................................................................................... 6 1. A MAGYAR TELEPÜLÉSRENDSZER SAJÁTOSSÁGAI............................................ 7 2. A TELEPÜLÉSRENDSZERRE HATÓ FOLYAMATOK MAGYARORSZÁGON ... 9 2.1 VISSZATEKINTÉS ............................................................................................................... 9 2.2. A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐ FOLYAMATOK, JELENLEGI HELYZETKÉP......................... 10 3. TRENDEK, OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSEK ......................................................... 19 3.1. GLOBALIZÁCIÓ, METROPOLIZÁCIÓ, ................................................................................ 19 3.2. BEAVATKOZÁSI POLITIKÁK: ESPD, URBAN, ESPON .................................................. 22 3.3. KAPCSOLÓDÁS AZ EURÓPAI KÖZLEKEDÉSI INFRASTRUKTÚRÁKHOZ ............................... 23 4. TELEPÜLÉSPOLITIKA ÉS MŰKÖDÉSI FELTÉTELEI........................................... 25 5. A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT SAJÁTSÁGOS ELEMEI .................................................. 28 5.1. BUDAPEST ÉS AGGLOMERÁCIÓJA .................................................................................... 28 5.2. REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉGI PÓLUSOK .................................................................... 28 5.3. TÉRSZERVEZŐ GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS PÓLUSOK..................................................... 29 5.4 LESZAKADÓ TÉRSÉGEK, PROBLÉMÁS TELEPÜLÉSTÍPUSOK ............................................... 30 6. SWOT ANALÍZIS.............................................................................................................. 32 KONCEPCIONÁLIS JAVASLATOK ................................................................................ 33 7. JÖVŐKÉP........................................................................................................................... 34 8. ALAPELVEK ..................................................................................................................... 36 9. A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK CÉLRENDSZERE........................ 38 9.1. A CÉLOK HIERARCHIÁJA ................................................................................................. 38 9.2. SPECIFIKUS ÉS OPERATÍV CÉLOK..................................................................................... 39 9.3. HORIZONTÁLIS CÉL: A TERMÉSZETI, TÁJI, ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSE ................. 42 10. BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK.................................................................................. 44 10.1. A VERSENYKÉPES METROPOLISZ: BUDAPEST ................................................................ 44 10.2. REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉGI PÓLUSOK FEJLESZTÉSE ............................................. 45 10.3. CSOMÓPONTOK, TRANSZFER KÖZPONTOK FEJLESZTÉSE................................................ 47 10.4. FUNKCIÓHIÁNYOS TÉRSÉGI KÖZPONTOK (VÁROSOK) FEJLESZTÉSE ............................... 48 10.5. AZ APRÓFALVAS ÉS TANYÁS TÉRSÉGEK FELFŰZÉSE, VÉDELME ÉS DIVERZIFIKÁLT FEJLESZTÉSE .......................................................................................................................... 48

3

BEVEZETÉS Az Európa Terv kidolgozásának tartalmi és szervezeti kereteiről szóló 1076/2004. (VII.22.) Korm határozat értelmében el kell készíteni az ország hosszú távú fejlesztési koncepcióját és az Európa Unió szabályai szerinti Országstratégiát. Az 1076/2004. (VII.22.) Korm. határozat értelmében a Kormány felhívta az érintett minisztériumokat, hogy az előzetesen felállításra javasolt stratégiai nyalábokhoz kapcsolódóan tematikus munkacsoportokat alakítsanak ki. A „Dinamikus településrendszer” stratégiai nyaláb célja az Európai Unió kohéziós politikájának fő elveit figyelembe véve olyan településhálózat-fejlesztési koncepció megalapozása a 2007-2013-as időszakra, amely fejlesztési javaslatokat fogalmaz meg a településrendszer speciális adottságokkal ill. problémákkal küzdő elemeire. A településhálózat-fejlesztési koncepció hosszú távra (2020-ig) meghatározza a településhálózat-fejlesztési politika irányelveit és céljait, melyek orientálják a területfejlesztés szereplőit; középtávra (2013-ig) pedig javaslatokat tesz beavatkozási területeként abból a célból, hogy orientálja a területfejlesztési politika mellett az ágazati és a közigazgatási döntéseket. Magyarországon olyan fejlesztési koncepciót és stratégiát kell kialakítani és megvalósítani, amely illeszkedik az Unió támogatáspolitikájához (keretek), kihasználja az európai integrációban rejlő lehetőséget, a magyar sajátosságok komparatív előnyeire támaszkodva felgyorsítja az ország fejlődését oly módon, hogy minden magyar állampolgár élvezhesse ennek előnyeit. Azaz lehetővé kell tenni, hogy Magyarország nagyvárosai bekapcsolódhassanak a nemzetközi munkamegosztásba és az országon belül is területileg kiegyensúlyozott, több pólusú fejlesztést kell megvalósítani. Lehetővé kell tenni, hogy a már fejlett városok, téregységek megerősítsék pozícióikat és ezzel nemzetközileg is versenyképessé váljanak s biztosítani kell a településhálózat többi elemének kapcsolódását e növekedési pólusukhoz, területekhez, tengelyekhez. A településrendszer fejlesztési céljainak kialakításánál a települések szintjén megjelenő problémákra, lehetőségekre kell helyezni a hangsúlyt. A településrendszer-fejlesztési javaslatoknak törekednünk kell - a települési és a térségi szintű megközelítés integrációjára, - a települések közötti funkcionális munkamegosztásra. Az EU kohéziós politikájának, és a magyar fejlesztéspolitikának is feloldandó belső ellentmondása a versenyképesség és hatékonyság-növekedés és a kohézió-méltányosságfenntartható fejlődés – egymással konfliktusban lévő – két cél egyidejű érvényesítése. A versenyképesség közgazdasági fogalom: egy termékben összpontosítva méri egyfelől a termék minőségét és eladhatóságát, másfelől az előállításhoz szükséges erőforrásokat: eszközt, anyagot, emberi munkát. A versenyképes termék a piaci siker záloga, minél több versenyképes terméke van egy cégnek, annál versenyképesebb a cég, minél több versenyképes cége van egy helységnek, egy országnak, annál versenyképesebb a helység, az ország. A kohézió, amely a területi és társadalmi összetartozás, kapcsolódás biztosítását, a leszakadás megakadályozását célozza közvetve függ össze az ország versenyképességével. Hiszen minél versenyképesebb a gazdaság, minél nagyobb jövedelemtermelő és foglalkoztatási képessége, annál kevesebb feladata marad a szűk értelemben vett, a hátrányok kiegyenlítését méltányossági alapon célzó kohéziós politikának, annál kevesebb az ide irányuló közpénz-

4

felhasználás. Egy, a közpénzekkel gazdálkodó kormányzati politika akkor jár el a tőle elvárható gondossággal, ha jól elhelyezett támogatásokkal mintegy „rásegítő” fejlesztési politikát folytat a versenyképessé tehető gazdasági szereplők esetében, éppen annyira, hogy „helyzetbe hozza” őket, hogy aztán élvezhesse befektetése adóbevételekben megtérülő, a közszféra működtetésére és fejlesztésére, továbbá a méltányosság-alapú támogatásokra fordítható hasznát. Igazodva az Európai Unió kohéziós politikáját és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv pilléreit jelentő, egymást kiegészítő két fő elvhez, a településhálózat fejlesztésének legáltalánosabb célja a kiegyensúlyozott, a policentrikus városhálózatra felfűződő térszerkezet, amely széleskörű hozzáférést biztosít a munkahelyekhez és a közszolgáltatásokhoz. Eme általános cél elérését szolgálja egyrészről a versenyképesség, másrészről a területi, társadalmi kohézió együttes erősítése. A kohézió biztosításának egyedüli járható útja város és vidéke együttműködése, együttes fejlesztése, amely nem csorbítja a települések önállóságát, identitását. A versenyképesség fokozását (i.) a városok térszervező, dinamizáló képességének erősítése, továbbá (ii.) az elérhetőség biztosítása képezi. A kiegyensúlyozott térszerkezet megteremtését a középvárosok és a településközi kapcsolatok fejlesztésével lehet közelebb hozni. Végül: az előzőekhez mintegy „horizontálisan” (tehát minden szintre érvényesen) kapcsolódik az épített környezet, a településszerkezeti, térszerkezeti értékek megőrzésének komplex célrendszere. A településrendszer fejlesztésének koncepcionális javaslati anyaga az ország területpolitikai célkitűzéseit megfogalmazó, formálódó Országos Területfejlesztési Koncepcióval szoros összhangban, iteratív módon készül, amit a két problémakör közti szoros kapcsolat indokol: • A településeket földrajzi szomszédsági viszonyaik szerint alakuló kapcsolataik hálója szövi különböző szintű, jellemzően területi rendszerekbe, pl. a különböző hierarchia szintű város vonzáskörzeteinek egységeibe, illetve speciális egyéb településformációkba, úgy mint urbanizációs tengelyek vagy akár kistérségi társulási együttműködések. A településrendszer minőségi jellemzői egyúttal jellegzetes regionális tagozódást mutatnak: pl. a Dél-Alföld tanyás mezővárosi településrendszere a Dél-Dunántúl aprófalvaitól szignifikánsan eltér. • Ugyanakkor nem csupán a településrendszer közelíthető kizárólag területi szemlélettel, de a területfejlesztés hagyományosnak tekinthető beavatkozási egységei, a régió, megye, kistérség is sajátos, belső térstruktúrával rendelkező térkategóriáknak foghatók fel, amelyek fejlesztése során ezekhez a sajátosságokhoz igazodni kell. A területfejlesztés számára az elmaradott, periférikus terek felzárkóztatása éppúgy nem képzelhető el központjaik megerősítése és e központok elérhetőségének javítása - vagyis településrendszeri megközelítés - nélkül, mint ahogyan a vidék felzárkóztatása sem kezelhető anélkül, hogy a regionális központjaik (mint települési egységek) megerősítést ne kapjanak. A településrendszer fejlesztésének fókusza azonban a területi-területfejlesztési összefüggések tágabb rendszerén belül az alapegységeket jelentő településeken, kiváltképpen e települések egymáshoz való kapcsolódási rendszerén, valamint a területi fejlődés települési szintű meghatározottságain (helyi önkormányzati rendszer, település szintű finanszírozás) van.

5

I. HELYZETÉRTÉKELÉS

6

1. A magyar településrendszer sajátosságai A magyar településrendszer, mint minden településrendszer földrajzi és történelmi meghatározottságú a domborzati viszonyokhoz idomuló. A magyar település-rendszer jellegében meglehetősen differenciált. 2003-ben 3145 település volt Magyarországon, a legnagyobb településsűrűség az aprófalvas Baranya, Zala, Vas - megyéket jellemzi, míg az alföldi megyékben jóval alacsonyabb a településsűrűség. Az alföldi településszerkezet, a mezővárosias-tanyás Kiskunság és az egyre kevésbé tanyás városok egyedi és élesen elkülönülő képet mutatnak a többi országrészhez képest, ahol apró és / vagy közepes méretű falvak öveznek hierarchiába rendezhető városokat. E jellegbeli eltéréssel eleddig a településés területfejlesztési politika, sőt, az új vidékfejlesztési politika sem tudott mit kezdeni; nem sikerült a táji sajátosságokra szabni sem egyiket, sem másikat. Magyar or szág településhálózat a $ $ $ S$ $ $ S$$$$$ $ $$ # $ # $ S$$ $ $$$$ $ $ $ # $ $$ $$ $ $ $$ $ $ $ $ S$ $$ $$ $ $ $ S # $# $$ $ $ $$$ S $$ $ $ $$ $$$$ $ $$ # # $ $ S$ # $ $ $ S $ $ # $ $ $ $$ # $ $ S S $ $$ $$$$ S $ $ $ $$ $ # $ $$ # S# S # $ $$ # $ $$ $$# $ S$ $ $$ $ $ S $ $ # S$ # SSS# # $ $ S$ $ $ $ $ # S $ # S $$$ $$$ $ $ $$ # $ S # # $# S# S S # SS # S $ $ $ $ S # # S # $ S# S S$ S $$ $ $$ # $ # $ $# S # S# S# # S$ $$ # S S $ $ $ $# S S # $$ # S S # S $ S # $$ S # $ # $ S # S # $ # S # S# $ S$ # S $ # S$$$$ $ $# $$ $ S # S # S S # S $$ $ $ $ # $ $ $ S# # S # S $ S# S # $$ # S # S$ # S # # $ # $ $ # S$ $ # S $ # S $ S S # S $$$$ # S $ $$ $ $ $ $ S # $ $ $ S $# S$ S S # $ S$ # S # $ $ S$ # S$ # S# # $ S# S# S # # S $$# S # S # S# S S # S# $ S# # S $# S# # $$ S S # $ S# S # S $ S # # S # S$ S $ $$ # $ S # S # S$ # S# S $ # S# # S # $ S # S $$ # S# # S# # S S $$ S# S # S $# S # $$ S S $# # S SS# $ # S# S # S S# # S $ $$ S # S# # S S S $# S# S # # $ $# $ # $ S# S# S $ $ S $ # S S# # S$$ # $ # S$$ S # S# S # $ # S S $$ $ $ # # $ S$ # S S# $# $ # S $$# S $ $ $$ $ $ S # SS S# # S# $ # S# S $ $# S# S# S # S# # S $# $ $ $ S# S $ # S # S $# $ $$ $ $ S $# S# S # S# # S$$ # S $$ $ # S $$ S # S # S # $ $ S # S S # S $ $ S # S # $ $ S # S # S # $ S # S S $ $# # $ $ $ $ S S # S $ $# S# $ $ $# S # S $ $ $$ $$ S$$ $ $$$$ $ $$ $ # S# # S$$# S# # S$$$# S # # $ # S# # S# S # S $ # S # S $ $ $ $# # S $$$$$# $ SSS $ $ # S# S$ $ # S # S $ $ $ $$ # S# S S# S$ $# S $ # SS# # S $# # S S # S # S $$ # $ $ S$ # S S$$ $ $ $ $ $ S $# $ # S# S # S# $ S S# S $ $$ $ # S# S # S # S$ $# S # S S$ # # S S# # S# # S S $ S# S# $ # S $ $$ $ # S $ $ # # S # S# $ S # S# $ # S $# S # S $ # S S # S # $ S $ # # S $ $$ # S S # # S# S S # S $ S # $$ S # $ S # S # S # S # S # S# $ S$ S $ $# S$ # $ S# # S # # S # S # S S# S# # $ S# S# S # S$ $ # # S $# # S# $# S # S $ S # S # S# # S # S S S # S S S # S # S # S # $ S # S# # S # S # S # S# # S # S $ $# # SS# S S # SS # S # S# S # S # S# S # S S $ # S# $$ # S# S # S # $ $ # S S $ S # # S # S # S # S$ # # $ # S # S $ $$ $$ $ $ # S# # S$ S# S# SS # S # # S# S S# SS $ # S # S # S # S# S S# S # # S # S# S# S # S # # S # # S# $ S # # S# S $ # S # SS # S # $ S # S # S # S SS # S# S S # S $ $$$ # S S # S # S # # S $# # $ S # # S S # # S# S S $# # S # # S # S # $ S # S # S S # S # S # S # # $ S # S # S# S S S # S # S S # $ S # S # S# # S# # S# S # $ S # S S # S # $ $

U %

U %

# S

% U U % U %

U % % U

# S

U % %% U U

# S

# S U #S #S#S % # S# # S S # S # # S S # S U % # S U % U % # S U#S % % # S U #S # S% U #S

# Y

# Y

U %

# S

S # # S $S # # S ## S S # S $$$$ S S # S # $ #S# S $ S # # $ $ # S SS # # S$$ $ # S# # S# S# # S# S S # # S# S# # # S# S S# S $$$ S S # S # $ S # S S $ #S#S $ $ $ $$ S# # # S # S# $ $ S $ $ $# S S # S# # S# S# # S # S S# S # # S# S $# # S# S# S# S# S$ S S# # S# # # $$ # S $$ # S $ S S $ S S $$ $ # # # S # S S# S # S # # S $$$ # # S $ S S# S $$$$ $ # S$ $ # SS # S# S# $ S $ # S# # # S# $ $ $$S $ # $ S # # S S$ # S # # S S # S$ $$ # $S S# SS S S# S# S # # S # S # # S # # $ $ $# S $$$$ $$ # $$ # # S # S# S# S$ $$ $$$ # S # S # # S $ $$ $ # S # S # # S S # S S # S # S # S S S# S# # S S # S # # $ S S # S $ S # S S $ $# S # S $ $ S # $ $ $ $ $ $ $ S # S # $ S # $$ S$ S # S $ $ $$$ $ $ $ # # S # S $# S # S $ $$$ $ $$ $ $$ $ # # $ $# S S $ $$ $$# # S # # # S# S # #S S# # $ # S S S # S$ # # $ S S $ $$ # S# S# # S$ # S# S$ S # $# S S# S $$$$$$$$ $$ $$ $ $ $ $ S $ $$# S#S # S # # S # S# # S $ # S S $ $ $ S # S S # $ $ S S # S # $ $ S $$$ # S# # $ $ S $ # S # S # # S # # S#S #S S # # S $ $ $ $ $$ $ $ $$ S # S # S S # # S#S $$ S# S $# S S # # $ $ $ $ $ # S # S S # $ $ $# S S # S S # S # S S # $ $$ $ $ $ # $ S # $$ $ $ S # $ S # $ $ $ S$ # S # S$ S # S# S $ $ S# # S# # S S # $ S # S #S S# # S $ # S # # S S # $$ $ $$ S # $$ $ $ $ S # S # S $ $$ $$ $ # S# $$ $ # S # SS# $ S # S S S #S #S #S S #S #S $ #S # S # # S # $ $# S $# # # S $# # S# S S# $ $ $ $ S$ # # S $# $ # S#S$#S #S $ S $$$$$$# # S # S # S # # S# # S$# # $ S# $ S S S#S#SS#S#SS#S # S $$$$ $ $$$$$ $$$$ $ $ $$ $$$ S # # S $# # $ S # S $ S$ # S # S SS # # S # S ## # S $# # S $ # S S S # S # S $ $$ # S # $ $ $ $ $ S # S #S#S # S S # $ S$$$ $$$ $$ $$ $ # S # $$ $ $ $ S $ S # S # $ S# # S # $# $ S # $$ $# S # S # S # S S $ $ S # S # # S # $ SS $ S# # $ S # $ S$# # $ $# S # $S$$ S $$ $ $$ $# S# S S# # $ $ S # S # S $$ # $ S # S S # # S $ $# # $# S $ # $ $ $ S # S # # S S # $ S # $ $ S S # $ $ S # # S $$ $ $$ S$ S S# # S # $ S# S # $ S S# # $ S S $ S # # S S # $ $# $$ $$$ $ $ SS# S S $ $S # S $ $$$ # $$ $ S # S $ S$ # # S# $ $ S S # S # # $$ $ S # $$ $$ $ S # S # # $ S # # # S $ S # $ $ S # # S $# # # S #S $#S # $$$ $ $ S $ S # $ S $ $# # S $ $ $$ # SS# S # $ $ S S S# # $ # S $ S # $ $ $ $ S $$$$ S $ S $ S# # S S$$ # # S $# # S S # S # # S $$ $$$$#S$$ $ #S$$$$$ $ $ $$ $#S$$ #S$$$$# $ $$ $ $$ $ S # $$ # S # $ #S #S S # # S # $ $$ $ S # S # $# S $ $ $$$ $ $$ S $ $ $$ $ $ $ S # # S # S $ $ $ $ $ S $ S # # S # $ $ S $ $ $ $ $$ $ S S # S$$$$ $$ $ $$$ $# # S # # S # S # $ $ $ $$ $S S S $$ $ $$ $ $ $$ $ $ # S # $ S$ # S# S S # S$ # $ # $ $ $$ S S # S $# S $$$ $$$# S $ # S # S $ $ $$ # # S S $$ $ $ $$ $ $ S $ # S # S # # $ $# $# S S S $$$ S # SS# # S# $ $ $$ $ $ $ $ # S S# S# S # # $ S # # # S S $ $ # S S $ S# S# $# S $ # S # $ $ $ $ $ $ $ S # # S # S S $ $# # S # S $ $# S$ # # $ $ # S # S # $ $$ S #S #S #S S $ $ $ $$ S# # S # $ $ $$ $$ $$ $ $ $$ $$ # $ $S # # S# S $ $ $ $# SS # # S# # S #S#S $$$$ $$ $ $$$$ $ #S #S #S #S #S#S $ #S $ $ $ S# # S S$ $ # $ $ $$ S$ SS # # S # # S # $$ $ $ $ S # S S S # $ S # S # $ $ S S # S$# # $ $ S # S #S $$ $ $ #S$ $ $ $ #S #S $ #S S # S S# S# S# $ $ # $ $ $ S # # S $ $$ $ S$ $ # $ S # S # S # S $ $$ $$ $ $# $ # $ S # S # $ $ S # S # # $ $$ $ $ S $ # S # S # S # S# # $ $$ S # S S # S # S $$ $ $ S S# # # $# S $$S$$ $#S$ $$$$ #S$ $ #S$ $$ $$ $ $$$$$ #S $ $ #S#S $$ $ $$ #S$ $$$$$ $ $ # $ $ S#S S # # S # S# S $$ $$ #S #S $#S $$ $ # S # $ $ $ S S # $ $ $ # $# $ $ # $ $ $ $$ S S #S S # S $ $ $ $ $$ S # S # S # $ $ $$ # $ S # $ $ $$$ $$ $ $$ S # $$ $ S # S # S $ S# # S # S # S $# S # S # S # S $ $$ $$ $ $ $ S # S $$ $ $# S # S # # S # # $ S# $$ $ S# S $$ $$ # # S$ S $ $$ S $$ $ $ $ S # S # S # S # # $ $ # $ $ $ S $$ S $ S # $ S # # S$ S $# # $ S S S # S$ $ $ $ $ $ # # S # # S $ $# S # $$ $ $S $ S # S # S # $ $$ $ $ $ $ $ $ S # S # S # S$ $ # $ $ $ $ # S # $ S $ $ $ $ $$$ $ S # # $ $ S $ #S S $ # $ $ # S # S # S # $ # $ S S # S # S # S # $ $ $ $ S # S # S # S$$ $ # S S # S # S # S $# # $ $ S$ # S # S$ #S# S $$ S S # S $# # S # $ $$ # S S # $ $ S $ $ $# # $ $ $ S # S # $ S $ $ $# $ $ # $ S# S$ S$ S # # $ S # # S# S # # # S # $$ $ $ S S $ $ $ $# S # S $ $ # $S $ $# $ S $ # S # # $ $ $# $ S$ S S# $ $ S S S # S S# S $ $$ $$ S S$$ # # S # $ # $$ $ $ $$ $$ $ $ $$$ $ S # $ # $ $ $ $ $ $ $ S $ $ # $ S # $$ S # # $ S S # $ S$ $ $ # $$ $ $ SS# S # S # S # $ $$ # S$ $ S S $ $ $# $ # $ S $ $# # S # S # S S $# S$ S # S # # S $ $# $ $ # SS $ $ S # S $ $$ $ $ # $$ $ $ $ S $# # $$ $ # S #S #S #S $ $ #S #S#S $ S #S #S #S # $ $ S S # S $ S # # $ $ $$$ $ # S# # $ # $ $$ $ S S # # $$$ $ $S $ S# # S$$$ $ $ $# S S # $$ S $ $ $ $ S # $ $ S # S # $ $$# S # S S # # $ $ $$ $ $$ $ S # S $ $ $ $ S # S # S # $ $# $$ $ $ S $ $ $$ $ $ $$ $$ $ $$# S$ S$ S # S$ $# S # $ S $ $ $$ $ # # $# $$ $ S $ S$$$ S# # $ $ $$$# S S# # S #S #SS$ $#S$ $$$$$ $$ $ $$$ $#S $ S # S $ $$# S $$$$$$ $$# S $$ S $ # S $$$$$$$ $$ $$ $ $# # $ S$$ $ $$ $# S # # S $$ # $ $ # $ $$ $ $ $$$ $ $ $ $$$# S # S $ $ $ $ $ $$S $ # $ S $ $ $ $ S $ $ $ $ $$$ $ $$ $ $$ $ $$$$ $ # $$ $ $ # S S $ $# S $ $$ S $$$$ $ $$$$$# S $$ $$# # S $$# S# $ $ $$ $ S # $ $ $$ $$ $$ $ $$$$ $ $$ $ $$ # S $# S$$ $ # S $

U %

U %

# Y

U U % %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %% U U %

U %

U %

U % % U

U %

U %

% U U %

U % U %

# Y

U %

U %

% U U % U% U% % U % U U % U % U % % U % U U U % U % U% % U % U% U % U U% % U % U % U % U % U % U U% % U% U% % U U U % % U % U U % %

U %

U %

# Y

U %

U %

U %

U %

U %

% U U U % %

U %

U %

U %

# Y

U %

U %

U %

U %

# U Y %

U U % %

U % U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

# S

# S

# S

U %

U %

U %

U %

U U % %

# Y

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %

U %% U

U %

U %

% U U %

U %

U U %%

Jelmagyarázat lakónépesség (2003)

# Y

% U

1 mi llió 705 ezer fő 100 ezer fő felett 50-100 ezer fő

U 10-50 ezer fő %

U %

U %

$

5-10 ezer fő 1-5 ezer fő 1 ezer fő alatt főúthálózat

Kicsit más súlyú és jellegű adottságot jelent, de ugyancsak történeti okokra vezethetők vissza Magyarország városhálózatának sajátosságai, Budapest eltúlzottnak tűnő mérete, a félmilliós város-kategória hiánya, a viszonylag kisszámú regionális központ, az egyre szaporodó, funkció-hiányos városok sora. (Az ország 3145 településéből, 2004 végén 274 városi jogállású. A városlakók aránya az 1990. évi 61,9%-ról 2004-re 74,9-re nőtt.) A regionális központok vonatkozásban a környező országok uniós csatlakozásával hosszabb távon mindenképpen komoly változás várható, elsősorban a határok túloldalán elhelyezkedő regionális centrumokkal való horizontális együttműködések kiépítésének következtében. Az utóbbi évtizedben zajló, településhálózatot érintő folyamatok, tünet-együttesek közül a településrendszerben tapasztalható polarizálódást kell kiemelni. Jellegüket és fejlettségi szintjüket tekintve mindig voltak különbségek városok és falvak, falvak és falvak között, amelyeket a városok közelsége, a munkahelyek száma és jellege ill. tágabban az ott élők

7

megélhetési, jövedelemszerzési lehetőségei, a közigazgatásban betöltött szerepkör és ennek tükrében az intézményi ellátottság és még jó pár más körülmény határozott meg. A rendszerváltozást követően azonban a területi egyenlőtlenségek, vagyis az előnyös és hátrányos pozíciók tekintetében a térbeli elhelyezkedés vált az életkörülmények tekintetében az egyik legfontosabb meghatározó tényezővé. Az elmúlt évtizedben ható gazdasági és társadalmi folyamatok által indukált szélsőséges térbeli polarizálódás egyik pólusát az észak-keleti és dél-nyugati országrész aprófalvai, a másikat a városkörnyéki szuburbanizációs övezetek alkotják. Közös sajátossága eme két „pólus”-nak, hogy gazdasági erejük gyenge (kivéve a budapesti metropolisz terület egyes településeit), és főként a lakófunkciót látnak el. Csakhogy míg egyik oldalon ez a munkába állás lehetőségétől való szinte teljes megfosztottságot, a munkaerő-piacról való kizáratást jelenti, a másikon a legjobban fizető városi munkahelyek birtoklását és a legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó (városi) intézmények használatát teszi lehetővé. Egyik nemcsak társadalmi, hanem térbeli kirekesztést szül, amelyet ráadásul etnikai színezet súlyosbít, míg másik a város és falu meglehetősen problematikus szimbiózisát hozza létre. Ettől kezdve nem, vagy legalábbis nem kizárólag az a döntő, hogy egy település mekkora, hanem az, hogy hol helyezkedik el. Míg egy átlagos, Nyugat-dunántúli régióban fekvő, 500 lelkesnél kisebb településen élő adózó állampolgár, amikor fizetést kap, a Budapest nélküli országos átlag 85%-át viszi haza, addig a Dél-dunántúli régióban csak a 2000 főnél népesebb településekben és a kisvárosokban érik el ezt a kereseti szintet. Ezzel együtt nem tagadható, hogy megmaradtak sajátos probléma-területek: az aprófalvas vidékek és a tanyák. Az adatok tükrében még ma is úgy látszik, hogy szinte biztosra vehetően nagyobb az esélye a foglalkoztatásra, a magasabb jövedelmek megszerzésére, a komfortosabb életvitel megteremtésére annak az állampolgárnak, aki népesebb településen él, mint annak, aki kisebben; a nagyobb város lakója helyzeti előnyt élvez kisvárosi polgártársával, városi a falusival szemben. Ez azt mutatja, hogy az aprófalvas régiók „gyengeségei” az esetek túlnyomó többségében megmaradtak, sőt, súlyosbodtak és ezt nem tudják ellensúlyozni az integrált aprófalvas térségek (főként Vas, kisebb részben Zala megye), kedvezőbb mutatói. A kistelepülések világában a periférikus, gyakran határ-menti elhelyezkedés, az infrastrukturális hiányok (utak, közlekedési hálózatok), amelyek megnehezítik a központokkal való kapcsolattartást, a „felfűződést”, a kis méretekből és a szabdalt térszerkezetből adódó súlyos hatékonysági problémák, amelyek gátat szabnak a személyi és közösségi szolgáltatások fejlődésének, a strukturális válságterülethez való közvetlen kapcsolódás, továbbá a szocializmusból örökölt, kedvezőtlen irányú társadalmi szelekciós folyamatok mind-mind a hátrányok specifikus jellegű és mértékű halmozódásához vezetnek.

8

2.

A TELEPÜLÉSRENDSZERRE MAGYARORSZÁGON

HATÓ

FOLYAMATOK

2.1 Visszatekintés A második világháborút követő időszak településpolitikájának megítélése két markánsan elkülönülő nézetrendszerbe csoportosítható: •

•

Az általánosabb, széles körben elfogadott nézet szerint a szocialista rendszer településpolitikáját a túlzott centralizáció, a városoknak a falvak hátrányára történő kedvezményezése jellemezte, ami a falusi népesség tömeges elvándorlását vonta maga után. A másik nézet szerint, amelyet a késleltetett városfejlesztés elmélete foglalt keretbe, Magyarországon erőltetetett iparfejlesztésre került sor, ám ezzel nem járt együtt az infrastruktúra, a városi lakásépítés arányos fejlesztése, vagyis a városodás, városiasodás üteme elmaradt az iparosítás ütemétől. Eszerint még erőteljesebbnek és kiegyensúlyozottabbnak kellett volna lennie a szocialista korszak urbanizációs politikájának.

Tény azonban, hogy az ötvenes - hatvanas évektől kezdődően a falvak egyre kevésbé tudták biztosítani az ott élő családok megélhetését, minél kisebb népességű falvak, annál kevésbé, s a távolságot a napi és a távolsági ingázás volt hivatva áthidalni. Ugyanakkor megmaradt lakóhelyi funkciójuk, míg a közszolgáltatások és a munkahelyek a központokban, elsősorban a városokban, nagyközségekben koncentrálódtak. A városfejlődés, az urbanizáció „késleltetését”, indirekt eszközökkel szolgálta a korabeli „vidékfejlesztési politika” is, egyrészről a vidék iparosításával, amelynek révén fővárosi és nagyvárosi vállalatok tömegesen nyitottak telephelyeket kisvárosok, népesebb települések egész sorában, és sok közvetítéssel ugyan, de a sikeres, a nagyüzem és kisüzem szimbiózisán alapuló, a sajátos, szocialista polgárosodásnak teret adó agrárpolitika. A települési szint devalválódása már akkoriban is az aprófalvas körzetekben volt a legnyilvánvalóbb: az ellátási körzeteket kialakító 1971. évi Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció megszüntette a kisfalvak jelentős részének közigazgatási önállóságát, közös tanácsú körzetek szervezésével, míg a nagyobb településeken a közigazgatási besorolást nem érintette, csupán a fejlesztési eszközöket terelte az arra érdemesített településkategóriákba. A közigazgatási „reformot” széleskörű koncentrációs hullám követte a falvak gazdaságában és a közszolgáltatások területén egyaránt: a méret-hatékonyság elvei mentén történtek meg a TSZ összevonások, az iskola-bezárások és közös igazgatás alá vonások, szűntek meg a kis falusi könyvtárak és kultúrházak, átadva a helyüket az általános nevelési, művelődési központoknak. Az aprófalvas övezetekben ez volt az a korszak, amikor egy település közigazgatási státusa alapján igen nagy biztonsággal volt megmondható, hogy milyen életkörülményeket biztosít, hogy milyen intézményekkel rendelkezik: akkoriban a Budapest melletti Telkinek nem volt sokkal több esélye, mint bármely, ötszáz fős baranyai, somogyi vagy nógrádi falunak. A korszak jellemző vándorlási iránya a faluból/tanyáról a városba vezetett; a kisfalvak és a tanyavilág kiüresedése vészes méreteket öltött, falu-megszűnéseket eredményezett és nagymértékben megtizedelte a tanyákat is. Utóbbiak sorsára már korábban és erősebb 9

„beavatkozások” is árnyat vetettek, mindenek előtt a kollektivizálás, az azzal kapcsolatos tanyarombolások, és hogy szinte a rendszerváltásig szabályzat tiltotta új tanyák építését. Ehhez képest a tanyasi iskolák bezárása az eseményeket „követő”, végső soron érthető intézkedés volt. A falvakról és tanyákról elköltözők, helyét egyre nagyobb mértékben foglalták el roma és a társadalom perifériájára szorult családok, akik ledózerolt cigánytelepekről nem éppen önkéntesen érkeztek, vagy fordítva: éltek a korabeli „integrációs” politika kedvezményeivel és tanácsi tulajdonba került házakba költöztek téeszek vagy állami gazdaságok majorjaiból, esetleg politikai okokból bújtak meg a kisfalvak, tanyák világában. Összességében tény, hogy a szocializmus korszaka település- és területfejlesztési politikájának nyertesei a lakástámogatások, a kommunális és gazdasági fejlesztések fő kedvezményezettjei az újraelosztó centrumok, Budapest és a megyeközpontok voltak, vesztesei a kistelepülések és szórványok. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy egyes ágazati politikáknak (falusi iparosítás, „szövetkezeti politika”) tényleges kiegyenlítő, a falvak és a falvakban élők helyzetét javító hatása volt. A korszak végén pedig megjelent az első területfejlesztési politika a hátrányos helyzetű térségek megsegítésére, amely elsősorban az egyre mélyebb válságba süppedő aprófalvas vidékeket kedvezményezte.

2.2. A rendszerváltást követő folyamatok, jelenlegi helyzetkép Magyarországon 2002-ben 3.134 település volt, 95 százalékuk községi státusú, amely falvak az ország területének háromnegyedén helyezkedtek el, a lakosságnak azonban már csak 35 százaléka volt falusi; a 274 városban élt tehát a népesség 65 százaléka. Ha az ezer lakosúnál kisebb településeket nézzük, számuk 1.688 volt 2002-ben, ezek az ország területének negyedrészét fedték le és a népesség nyolc százalékának adtak otthont. A rendszerváltozást követő, az előző korszak intézkedéseinek ellenhatásaképpen megjelenő a településrendszer alakulását döntően meghatározó folyamatok az alábbiakban foglalhatók össze: •

•

•

Közszféra: közigazgatási decentralizáció és önállósodás; o Az önkormányzatú fenntartású intézményhálózat bővülése o Hiánypótló települési és hálózati infrastrukturális fejlesztések o Együttműködési zavarok a településközi kapcsolatokban Gazdaság: strukturális váltás a piacgazdaságra o gazdasági összeomlás, a munkahelyek tömeges elveszése − a vidéki leányvállalat-hálózat összeomlása és − az agrár-rendszer megroppanása következtében o nagyfokú nyitás: széleskörű privatizáció, a külföldi tőke nagymérvű beáramlása elsősorban a feldolgozóipar területén Társadalom: korán indult polarizálódás o elszegényedés o szűk elitképződés

A rendszerváltást követő konszolidációs szakasz lényegében ma is tart, ami más oldalról azt jelenti, hogy az előző korszak anomáliáira reflektáló túlzásokat még nem sikerült kiküszöbölni. Ez többek között az önkormányzati feladat-ellátás és finanszírozás problematikájára igaz:

10

− a nagyfokú önállóság mellett széleskörű kötelezettségekkel rendelkező önkormányzatok feladat-ellátási képességei erősen differenciáltak, − az együttműködési, társulási formák kialakítása jelenleg is zajlik, de távolról sem tekinthető kiforrottnak. 2.2.1 Gazdasági folyamatok A gazdaságban végbemenő folyamatok közül mindenekelőtt a gazdaság regenerációjának nagyfokú területi eltéréseit kell kiemelni. Szabályt erősítő kivételek vannak, mint például a határ-menti forgalomból (is) profitáló Nyíregyháza esete, a tőke „szabályszerű” áramlása azonban elsősorban a központot, Budapestet és közvetlen környezetét, másodsorban az északnyugati országrészt részesítette előnyben és az ország többi részén a regionális központokkal, és egyes nagyobb városokkal tett kivételt. A magyar gazdaság állapotára és növekedési esélyeire vonatkozó megállapítások általában pozitívak és az előrejelzések derűlátóak, annak ellenére, hogy az ország versenyképességi pozíciója az elemzők többségének véleménye szerint romlik. Mások hangsúlyozzák, hogy versenytársaink máshonnan indultak, más ütemben fejlődtek, ezzel magyarázható növekedési rátájuk és tőkevonzó képességük pillanatnyilag nagyobb ereje. A tartós felfutást veszélyeztető legfontosabb körülmények az alábbiak: − a magyar gazdaság nyitottságából adódó rendkívüli sérülékenysége (Magyarország Európa második legnyitottabb gazdaságú országa Luxemburg után és a világ más országai közül is csak négyen előzik meg); − a megtelepült multinacionális vállalatok beágyazódási problémái (beszállítói kapcsolatok gyengesége), a gazdaság duális szerkezete; − a rendelkezésre álló munkaerővel kapcsolatos gondok: miközben Magyarországon a legalacsonyabb az aktivitási ráta, ezért egyes elemzők szerint a jelenleg inaktív állomány jelenti az ország egyetlen még ki nem használt erőforrását, a dinamikusan fejlődő régiókban évek óta nem áll már rendelkezésre a kívánatos (pl. autóipari, IKT összeszerelő) iparágak fogadását lehetővé tevő, megfelelő számú és tudású munkaerő; − Magyarország lemaradása az adóztatási- és bérversenyben; − továbbra is túl magas hitel-kamatok, ami a hazai kis-és középvállalkozások versenyesélyeit rontja. Mindezek a problémák elsősorban az iparban és a magas szintű szolgáltatásokban merülnek fel, a mezőgazdaságban kevéssé. A Magyarország számára kitüntetett jelentőségű agrárágazat (a mezőgazdaság vonatkozásában ténylegesen rendelkezik az ország komparatív előnyökkel) még mindig átalakulási válsággal küszködik, és a legérzékenyebben sújtják a csatlakozás következményei, az ezzel járó alkalmazkodási kényszer. A helyzet drámaiságát mutatja, hogy 1996 óta mintegy félmillió gazdasági méretű háztartás szűnt meg (bár számolnunk kell a regisztráció és a mindenkori támogatási konstrukciók torzító hatásával is). A mezőgazdaság válsága, az integrációs kapcsolatok felbomlása és problematikus újra-szövődése kiterjedt vidéki térségekben, elsősorban az Alföldön és az aprófalvas vidékeken jelent problémát, ahol az ágazat részaránya a foglalkoztatásban még mindig magas és nincsenek munkahelyek, amelyek alternatívát jelenthetnének. A megélhetési lehetőségek, foglalkoztatási esélyek tekintetében óriási egyenlőtlenségek alakultak ki a kedvező és kedvezőtlen tőkevonzási képességű térségekben elhelyezkedő

11

települések között. Míg Budapesten 42 százalékos volt a foglalkoztatottak népességre vetített aránya, addig a szegregálódó, periférikus elhelyezkedésű kistérségekben a lakosságnak csak 25 százaléka dolgozott (a központjaikban is csupán 32%). Ebből következően, míg a fővárosban 100 foglalkoztatottnak 130 főt kellett „eltartania” 1 , a hátrányos helyzetű térségekben az aktív keresőkre nehezedő teher majdnem ennek kétszerese volt (215 fő). S ami a jövedelmek szóródását illeti: természetszerűen a Budapesten élő adózó állampolgárok keresték a legtöbbet (az átlagjövedelem bő másfélszeresét), míg a legkevesebb egy főre jutó jövedelemmel a mezővárosias és a szegregálódó, periférikus elhelyezkedésű kistérségekben élők rendelkeztek 2 . Az alábbi térkép egy olyan vizsgálat eredményeit tükrözi, amely a kistérségeket a központi funkciókat ellátó településeik és a ”vidéküket” képező falvak viszonya, gazdasági, munkaerő-vonzási, társadalomszerkezeti mutatók alapján 3 csoportosította. A foglalkoztatottak aránya a 15-64 éves népességből

Adatok forrása: Népszámlálás 2001 © Szerkesztette: Bihari Zsuzsanna, MTA RKK KÉTI TKO

2.2.2 Térbeli társadalmi folyamatok A demográfiai folyamatokat illetően a kilencvenes évek első felében folytatódott és területileg kiterjedt az 1980 után megindult, kezdetben lassú népességszám-csökkenés, 2002-ben a magyarországi népesség száma 10.174.853 volt. A népességszám csökkenése Pest, valamint Fejér megye kivételével az ország gyakorlatilag egész területét érinti. 1

Foglalkoztatottakra jutó inaktívak és eltartottak. A mezővárosias térségekben magas a mezőgazdaságból élők és az egyéni gazdálkodók aránya. Az e szférára vonatkozó adózási kedvezmények miatt a mutató értéke nyilvánvalóan nem tükrözi a valóságot. 3 Bihari és Kovács, 2004. 2

12

Az egyes településtípusok közül a születések száma Budapesten és az ezer főnél kevesebb lakosú településeken maradt el a legnagyobb mértékben a halálozásokétól. Az 1998-2002-es évek alapján a természetes fogyás mértéke a 10-50 ezer fős városokban volt a legalacsonyabb. Az 50 ezer főnél népesebb városokban (a megyei jogú városok, illetve Budapest) a természetes fogyás jelentős elvándorlással is párosult, ezzel felgyorsítva a népességszám csökkenését. A bevándorlás célterületei az ezer és 10 ezer fő közti települések, és az ebből származó nyereség felülmúlta a természetes fogyást, tehát a népesség száma nem csökkent, hanem különösen az 5-10 ezres lélekszámú kisvárosokban (döntően Budapest agglomerációjában) számottevően növekedett. A szuburbanizáció, olyan erőteljes migrációs folyamatot jelentettek, hogy képesek voltak megfordítani a vándorlás irányát: a kilencvenes évtized jellegzetes mozgás-iránya a városokból a falvak felé mutat, éspedig, paradox módon, minél erőteljesebb egy város, minél szélesebb tehát a módos közép- és felső osztályok aránya a városlakók között, annál inkább. A szuburb zónába költözők számottevő hányada azonban továbbra is a városban dolgozik, gyermekeit városi iskolákba viszi, stb.. Éppen ezért e jelenség leírásakor pontosabb a fogalmazás, ha városokból falvak felé történő mozgás helyett a városkörnyékek benépesedéséről, a város szétterüléséről beszélünk. A nagyvárosok népességvesztésének hátterében a klasszikus szuburb jelenség mellett egy más társadalmi tartalmú folyamat is meghúzódik, éspedig azoknak a szerény jövedelmű rétegeknek a kiáramlása, amelyek tagjai általában könnyebb/takarékosabb megélhetést remélnek a költözéstől, vagy kellemesebb lakókörnyezetre vágynak. A szociális indítékkal költözők számottevő hányada fő megélhetési forrását tekintve elszakad a várostól, vagy azért, mert valamilyen járadékkal rendelkezik, s a kertészkedésből, helyi kötődésű gazdálkodásból remél plusz jövedelmet szerezni, vagy úgy ítéli meg, hogy nincs vesztenivalója és új lakóhelyén ill. környezetében kíván elhelyezkedni. Egy szűk sávban, vasútvonalak mentén, például a Budapest-körüli 50-100 kilométeres távolságban található az a zóna, ahol a szociális indítékkal kiköltözők is képesek megtartani városi munkahelyüket. Ez az az övezet, ahol érezhetően alacsonyabbak az ingatlanárak, mint a felértékelődő kertvárosi térben, de még tűréshatáron belüliek az ingázási költségek (úgy pénzben, mint időben). Itt kell megemlíteni azokat a demográfiai folyamatokat, ilyen a mikro-térségen belüli vándorlás és a természetes szaporodás/fogyás, amelyek hosszabb távon egy-egy település, sőt, térség sorsát is eldöntő szegregációhoz vezethetnek. Azokról a periférikus helyzetű településekről van szó – elsősorban aprófalvakról, belső perifériák akár népesebb községeiről, mezővárosok távoli tanyáiról, zártkerti övezeteiről –, ahol a lakónépesség aktív korú felnőtt tagjainak negyedét, felét, sőt, esetenként többségét romák vagy tartósan a munkaerőpiacon kívül rekedtek alkotják. A térbeli társadalmi szegregáció súlyosbodását számos tényező befolyásolta, amelyek közül itt csak néhányat emelünk ki, éspedig az alacsonyan képzett roma és nem roma munkaerő tartós elhelyezkedési gondjait, munkaerőpiacról való kirekesztődését, a „visszatorlódott” népesség magas termékenységét, s végül az ingatlanpiac kialakulásának hatását, amely leértékelte az érintett településeket, és nem állított korlátott az elesettek, kispénzűek, az elhelyezkedésről titkon vagy nyíltan lemondók további beköltözései elé. A főbb társadalmi-gazdasági mutatók közül a foglalkoztatási egyenlőtlenségek minden dimenzióban (régiók, megyék, kistérségek, településkategóriák) növekednek, és a népességnagyság-kategóriák közti különbségek kisebbek, mint az egyes térségi szinteken mért egyenlőtlenségek. Ezzel ellentétben a jövedelmi viszonyok esetében a települési lejtő

13

mentén a különbségek, ugyanakkor valamelyest nagyobbak mint a régiók vagy a megyék közti egyenlőtlenségek. A magas társadalmi státusú lakossági rétegek jelenléte főként a Közép-magyarországi, valamint a Nyugat és közép-dunántúli térséget jellemzi. A budapesti agglomeráció, illetve az említett régiók nagyobb városaival szomszédos településeit ezen túlmenően a lakásépítések számában és minőségében (lakásnagyság), továbbá az infrastrukturális fejlesztésekben megnyilvánuló kirobbanó fejlődési dinamika jellemezte. A fővárossal közvetlenül szomszédos településeken illetve a fejlett régiók megyeszékhelyein már korábban is magas volt a társadalmi státusz értéke, új szereplőként Dél- és Kelet-Magyarországról megyeszékhelyek és környezetük, és a főbb közlekedési tengelyek (pl. M3-as, 6-os út) torkolatvidékén elhelyezkedő települési kör lépett. Amíg a magas státuszú települések helyzete döntő többségben stagnáló, vagy javuló volt az időszakban, úgy az alacsony státuszú településeket stagnálás vagy visszaesés jellemezte 1998 és 2002 között. Ezek döntően Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya aprófalvas vidékein találhatók. Országosan az 500 főnél kisebb lélekszámú települések ötödét jellemzi az alacsony státusz további relatív romlása, ugyanakkor a probléma Szabolcs-Szatmár-Bereg, HajdúBihar, Somogy határmenti térségeiben nem csak az aprófalvakat érintve. A társadalmi tér szer kezet t elepülési szinten 1998-2002

Jelmagyar ázat javuló/magas stagnáló/magas romló/magas javuló/közepes stagnáló/közepes romló/közepes javuló/alacsony stagnáló/alacsony romló/alacsony

14

2.2.3 Infrastrukturális egyenlőtlenségek Az ország kommunális infrastruktúrával való ellátottsága az elmúlt években nagymértékben javult. A településeinek földgázzal és vezetékes ivóvízzel történő ellátása már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött. Napjainkra az ellátás csaknem teljes körűvé vált, és mára a megfelelő minőségű ivóvízellátás problematikája is gyakorlatilag megoldódott. Az 50 ezer főnél népesebb városainkban gyakorlatilag teljes körű a háztartások ivóvízellátása, a kisvárosokban és falvakban (elsősorban Észak-Magyarországon) viszont ez az érték még nem éri el a 90 százalékot, és az ivóvíz mennyisége sem mindenhol felel meg az EU követelményeknek. Komoly, településkategóriák közötti különbség csak a csatornázottsági adatok tekintetében mutatkozik. Napjainkban csupán az 50 ezer főnél népesebb településeken éri el a 80 százalékot a lakások bekötöttségi átlaga, az 500 főnél alacsonyabb lakosságszámú falvaknál ez az érték 10 százalék alatt van. A kisvárosok körében kb. 2-3-szoros különbség van az alföldi, illetve a dunántúli régiók között, utóbbiak javára, míg a falvak az ország szinte minden részén rendkívül alacsony csatornázottsági értékekkel szerepelnek (mindenhol 25 % alatt, de többnyire 6-10 %). 2002 végére a vezetékes gázzal ellátott települések száma elérte a 2700-at. Az ország városai már korábban ellátottá váltak, napjainkban már csak néhány aprófalvas térség (főként a DélDunántúlon) nincs az országos gázhálózatra csatlakoztatva. Néhány éven belül várható, hogy valamennyi településen a földgáz elérhetővé válik, jelentősen növelve az energiahordozótól való függőséget, nagymértékben javítva viszont a népesség életkörülményeit. A települési szilárd hulladékgazdálkodást az elmúlt időszakban a rendezetlen lerakók felszámolása, a térségi hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése, a nagy regionális lerakók és átrakó állomások építése, valamint a szelektív hulladékgyűjtő rendszerek létesítése jellemezte. A települési szilárd hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma az 1990-es évek végéhez képest 2003-ra 91 százalékra emelkedett. A településkategóriák közül az 50.000 fő feletti városok és Budapest ellátottsága átlag feletti (96-99%), a kisebb lakosságszámú településkategóriák közül az 500 és 5000 fő közötti településkategóriák átlagos lakásellátottsági aránya a legkisebb, nem éri el a 86%-ot. A legkisebb népességű települések lakásainak átlagos bekötöttsége 88%, azonban sok kistelepülésen csupán egy kihelyezett begyűjtő konténer jelenti az akár 100 százalékos, bekötöttségi arányt. 2002-ben az 1376 üzemelő lerakóból 76 korszerű, térségi lerakó működött, melyből 42 rendelkezik megfelelő kapacitással és kiépítettséggel a hosszú távú működéshez. 43 kistérség települései egyáltalán nem szállítanak korszerű, műszakilag megfelelő lerakóra A lakások környezetvédelmi infrastruktúrával való ellátottsága a leginkább a Duna-Tisza köze, Csongrád megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tanyás térségeiben, valamint Baranya, Somogy, Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék aprófalvas térségeiben nem kellően megoldott. A települési környezet állapotát és ezáltal a lakosság életminőségét leginkább a levegő minősége, a zajhelyzet, valamint a természeti környezet határozza meg. Valamint jelentős befolyásoló tényező az épített környezet (beleértve az ingatlan kulturális örökséget), a környezetkultúra minősége. A települések légszennyezettségi állapota javuló. A legsúlyosabb települési levegőminőségi problémát – ellentétben a rendszerváltás előtt jellemző ipari eredetű légszenyezettséggel 15

terhelt városok problémáival – a megnövekedett közlekedési teljesítmények következtében a nagyvárosok voltak kénytelenek elszenvedni. Ennek kiküszöbölésére jelentős fejlesztések történtek az elkerülő utak megépítésével szinte valamennyi megyeszékhely város és különösen terhelt egyéb város esetében. Az utóbbi években a közúti közlekedés által okozott környezeti zajterhelés növekedése lelassult, köszönhetően a járműállomány korszerűsödésének a tehermentesítő elkerülő utak építésének, valamint az új utak építésekor alkalmazott zajvédelmi módszereknek, az EU kötelezettség alapján készülő stratégiai zajtérképeknek. Zajvédelmi szempontból a főváros helyzete a legrosszabb, a fővároson kívül jelentős zajterhelésnek vannak kitéve a nagyvárosok közül a fontos közúti és vasúti közlekedési csomópontok. A védett természeti területek és értékek az ökoturisztikai vonzerő fontos elemei, a természeti és természetközeli környezet egyben az ökológiai gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen feltételek megteremtője. Országos jelentőségű természeti területek mintegy 910 települést érintenek, a helyi jelentőségű védett természeti területek 581 település között oszlanak meg. Településkategóriák közül a legkisebb népesség számú kategóriában a legnagyobb az 100 főre jutó védett természeti területek nagysága. Az aprófalvak érintetlenebb természeti környezete és így e települések lakosai számára nyújtott egészségesebb környezeti feltételek a fenntartható falufejlesztés célterületeivé teszik e kistelepüléseket. Szintén az aprófalvak kategóriájában a legnagyobb az 100 főre jutó erdőterületek és a védett természeti területen lévő erdők aránya. Ingatlan kulturális örökségünk, a közel 11 000 országosan védett műemlék, a 100.000 körüli ismertté vált régészeti lelőhely, valamint a települések helyi védett területei, épületei jelentősen befolyásolják a települési környezet minőségét, meghatározzák a régiók, térségek, települések arculatát, karakterét. Az élhető környezet a természeti értékeken túl kiterjed az emberi környezet elválaszthatatlan elemét képviselő kulturális örökségi környezetre is, amelynek fenntarthatósága annak reprodukálhatatlan jellegéből adódóan közérdek, és az emberi életminőség egyik lényegi feltétele 2.2.4 Település-együttesek, településközi kapcsolatok 2.2.4.1. Agglomerációk A településrendszer legdinamikusabb elemei közé tartoznak az agglomerációs és az agglomerálódó térségek települései. A központok közszolgáltatási szerepkörük, munkahely kínálatuk, valamint újonnan megjelenő szolgáltatásaik jelenlétével erősen hatnak az őket körülvevő településekre. Jelenleg az agglomerálódási folyamatok intenzitásának megfelelően négy agglomerációs övezetet (budapesti, győri, miskolci, pécsi), négy agglomerálódó térséget (egri, szombathelyi, zalaegerszegi, balatoni) és 13 nagyvárosi település-együttest (a többi megyeszékhely körüli településstruktúrák) tart a statisztika nyílván. Minden agglomerációban megfigyelhető a gazdasági és társadalmi kapcsolatok erősödése, az övezet településeiről a központba irányuló, nagy arányú munkavállalási és tanulási célú ingázás, illetve az övezet települései felé a kiköltözés, azaz a szuburbanizáció folyamata. A közlekedési és infrastrukturális hálózatok fejlődése a legtöbb esetben igen lassan követte azonban a népességkiáramlást, így a kommunális ellátottságban általában alacsonyabb

16

komfortfokozatú, de a lakáskörülményekben viszont magasabb kényelmi színvonalú életkörülmények jellemezték az agglomerációk településövezeteit. Az agglomerációs övezetekbe költözés, a nagyarányú lakásépítés, a szolgáltató létesítmények (bevásárlóközpontok, szakáruházak, hipermarketek) építése, az egyéni közúti közlekedés térnyerése és az ebből következő légszennyezés, a zöldterületek és zöldfolyosók eltűnése, a belterületbe vonás és beépítés növekedése, valamit egyes városok belső lakóterületeinek lepusztulása, az agglomerációs és agglomerálódó térségekben sok esetben fenntarthatósági konfliktusokhoz vezetett. A gazdaság átalakulásának következményeként egyre fokozódik a területhasználati igény az agglomerációkban és az agglomerálódó térségekben is. E szempontból környezeti konfliktussal veszélyeztetnek a zöldmezős beruházások, illetve a termőföldterületek más célú hasznosításai (pl. beépítés, bekötő utak építése, stb.). A lakásállomány megújulása a legtöbb vonzáskörzetre, agglomerációs övezetre jellemző, azonban többnyire ez sem kellően átgondolt módon, és a településeket egymástól elválasztó zöldterületek megszűnése mellett megy végbe. A kiemelkedő idegenforgalmi adottságokkal rendelkező balatoni agglomerálódó térség annyiban tekinthető a településközi kapcsolatok speciális formájának, hogy a többi településegyütteshez képest, nem egy egyközpontú, városkörnyéki típusú, klasszikus agglomerációs, szuburbanizációs folyamatokkal leírható képződmény, hanem a Magyarországon egyedülálló turisztikai potenciált jelentő tó által nyújtott lehetőségekre épul, s ráadásul több megyére is kiterjed. Itt nem annyira munkaerő-vonzáskörzeti kapcsolatokról, mint inkább a természeti, turisztikai tényezők által összetartozó településekről beszélhetünk. A hivatalos lehatárolás szerint 52 településből álló üdülőkörzetben 1998-2002 közt a többi agglomerálódó térséget meghaladó mértékben nő a népességszám (3,7 százalékkal). Bár a lakások száma némileg csökkent, az üdülőként nyilvántartott ingatlanok száma folyamatosan nőtt. A szezonálisan megjelenő tömegturizmusból adódó környezeti problémák a Balaton körbecsatornázásának, a szennyvízközmű-hálózatok és telepek kiépítésének, a települési szilárd hulladékszállítás kiépítése eredményeként javultak. Ugyanakkor továbbra is súlyos probléma, hogy a lakások és üdülők közül több tízezer nem csatlakozott rá a csatornahálózatra, a korszerű regionális hulladéklerakók kiépítése a térségben még csak fejlesztés alatt áll. Továbbra sem megoldott a Balaton körüli közúti közlekedés. Az úthálózat korszerűtlen, egyegy forgalmas napon a forgalmi dugók miatti zajterhelés és levegőszennyezés nagymértékű. Jelentős nehézségeket és egyben természetvédelmi aggályokat okoz az M7 autópálya továbbépítése a dél-balatoni lápos-mocsaras területeken. A térségben területhasználati konfliktust leginkább az üdülőterületek és egyben a települések egybeépülése okozza. 2.2.4.2. Vonzáskörzetek A települések közötti bonyolult igazgatási-szolgáltatási-ellátási kapcsolatok egyik meghatározó vizsgálható szegmensei a városok és vidékük közötti térbeli vonzáskörzeti viszonyok, melyek részben a tradicionális térstruktúrák, fejlődési tengelyek és pólusok mentén szerveződnek, azonban nagyobbrészt a funkcionalitás szerint kapcsolódnak egymáshoz. A

17

város és vidéke kapcsolatok legjellemzőbb formája a munkavállalási, köz- és egyéb szolgáltatásokat igénybe vevő állandóan, vagy ideiglenesen beutazó és lakóhelyére visszautazó lakosság révén realizálódik, amely az egyéni és tömegközlekedés révén valósul meg. A Budapesttel határos kistérségek településeiben a sűrű fővárosi tömegközlekedési kapcsolat a meghatározó, egyéb irányú összeköttetésekre pedig jóval szerényebb mértékben, sőt néhol egyáltalán nincs igény. Annak ellenére, hogy sok kisvárosnyi méretű, fejlett szolgáltató-ellátó intézményrendszerrel rendelkező település akad az agglomerációban, ezek csak a saját településük lakosságát látják el (illetve, mint például a bevásárlóközpontok, a budapesti lakosok és az átmenő forgalom igényeit szolgálják), kistérségi szerepkörük minimális, és még a hozzájuk közeli kisebb településekből is a főváros a lakossági mozgások fő iránya. A modellezett funkcionális vonzáskörzetek, illetve a statisztikai vonzáskörzetek eltéréseinek határozott regionális karaktere van. A Dunántúlon ugyanis apróbb, az Alföldön pedig nagyobb körzetekre osztja fel a teret a KSH beosztása, mint az objektív módszerrel készített vonzáskörzeti modell, pedig a területi egységek átlagos mérete modell szerint is valamivel nagyobb az Alföldön (az észak-magyarországi térségben kiegyenlítettek az arányok). Az eredmények tükrében a dunántúli kistérségek nem teljes értékű vonzáskörzeti struktúraként írhatók le egyrészt, és a nagyobb centrumok, továbbá a közelükben levő párezres kisvárosok vonzásterületeinek szinte teljesen átfedésével jellemezhetők, másrészt. A megyék területéhez igazodó mesterséges statisztikai vonzáskörzetek sok esetben nem fednek le valós városi vonzásterületeket, számos centrum vonzása kiterjed a szomszédos megye néhány településére, a kisvárosok statisztikai térségei is gyakran két megye nagyobb centrumai között oszlanak meg a legkedvezőbb közúti elérhetőség alapján. Az Alföldön a 10 ezer főnél kisebb lakosságszámú városok közül soknak nincs egyetlen vonzott faluja sem, vagy csak kevés települést vonz. Ezek mind nagyhatárú, tradicionális mezővárosok, vagy „kismezővárosok”. Speciális helyzetben vannak azok a vonzásközpontok, amelyek egymással is versenyeznek a befektetésekért, a külföldi tőkéért, a munkavállalókért, közszolgáltatási hivatalokért, a középfokú, vagy a felsőfokú intézmények hallgatóiért (pl. Szombathely-Kőszeg, Tatabánya-Tata, Békéscsaba-Gyula). Sok vonzott település, vagy periférikus helyzetben lévő település fejlődésére negatívan hathat a városközpontok versengése. Ugyanakkor a városközpontok egymással való versenye ösztönzőleg hathat a környező települések fejlődésére, amennyiben a centrumtelepülések igyekeznek maguk mellé állítani pályázati, fejlesztési tevékenységük ellátásához a vonzott térségek településeit. Egyes határrégiókban a magyarországi városok a XX. századi határváltozások miatt vonzott térségük egy részét elvesztették, nem egy esetben pedig lakosságuk egy része is a határon túlra került. E városok egy része az Európai Uniós csatlakozással és a schengeni folyamat kiteljesedése révén újraéleszthette a településközi kapcsolatokat. Igaz ugyanakkor, hogy elsősorban a nyugati és északi határrégiókban a magyar vonzott településekről is megindult a külföldre munkába járó, illetve szolgáltatásokat igénybe vevő lakosság.

18

3. TRENDEK, OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSEK A településrendszer alakulása természeti, társadalmi és gazdasági adottságok és azok változása együttesének függvénye. A folyamat nemzetközi szintű, az országhatárokon átlépő, így a nemzetközi trendek megértése, figyelembe vétele igen fontos a jelen időszakban, amikor Magyarország szervesen kapcsolódik egy világméretű összefüggés-rendszerbe, és amikor a globalizáció a kis, periferikus helyzetű településeken is érezteti hatását.

3.1. Globalizáció, metropolizáció, A napjainkban tapasztalható legjelentősebb nemzetközi trend szerint az urbanizáció folytatódik, de sebessége lassul, s mind a városi lakosság mérete mind aránya kevésbé növekszik, mint a közelmúltban. 2000-2030 között a világon a városi lakosság az előrejelzések szerint évi 1,85 százalékkal nő, a XXI. században tehát, az emberiség történelmében először a világ, mint egész alapvetően urbánussá válik. Az urbanizáció szorosan összefügg a globalizációval. A felgyorsult globalizáció motorja elsősorban a technikai-technológiai fejlődés, mindenekelőtt az információs-kommunikációs technológiák fejlődése, lendületét mindenekelőtt a transznacionális társaságok hordozzák, melyek a határok, korlátok lebomlásával egyre inkább a helyi adottságokat veszik figyelembe telepítési döntéseiknél. A globalizálódó világban a nemzetközi kapcsolatok erősödnek, fokozódik a szolgáltatások, mindenekelőtt a pénzügyi és kereskedelmi szféra jelentősége, felgyorsul a technológiai fejlődés. A folyamat elsősorban a nemzetközi (globális) városhálózati hierarchia csúcsán levő, világvárosoknak kedvez, azok nemzetközi hálózata kulcsfontosságú – ismét tehát egy gazdasági koncentrációs folyamatnak vagyunk tanúi. A metropolitanizálódás, a szuburbanizáció ugyan más-más mintát követ egyes helyeken, van ahol egyre inkább beintegrálódnak a nagyvárosokba a korábbi bolygóvárosok, van ahol inkább önálló alközpontjaivá válnak egy nagy metropolisz régiónak – de az világosan látszik hogy a fejlett világban a policentrikus város-régiók mintája kezd domináns lenni. A nagyváros integrációja a világgazdaságban meghatározza helyét és fontosságát, kihat a metropolisz nemzetközi, országos és regionális funkcióira, munkaerőpiacára, ugyanakkor visszahat struktúrájára, fizikai átalakulására is. Ebben a perspektívában a jövő Európája is nagyszámú önálló, város-központú régióból áll, amelyek munkahelyekért, lakosokért és tőkeberuházásokért versengenek, időnként szomszédaikkal kooperálva, de javarészt egymás ellenében. A városverseny középpontjában a hosszú távú és stabil jövedelemnövelés áll. Minden város számára távlati cél és egyben a siker záloga, hogy élhető, versenyképes, jól kormányzott és hitelképes/fizetőképes legyen. (Nagyon hasonló trendek zajlanak Amerikában is, csak ott még nagyobb a fejlődés sokfélesége és szélsőségesebbek az ebből következő jövedelemelosztási problémák is, de ennek a kormányzati hozzáállás különbözősége is részben az oka. Amerika jövőbeli urbánus fejlődését nagyon nagy részben a gazdasági fejlődés kulcsává váló informatika, telekommunikáció formálja, ahol a kapcsolódások már ma a csúcstechnológián alapulnak, nem pedig a földrajzi közelségen, és ahol a város és a szuburbia klasszikus definíciói többé már nem időtállóak. A poszt-szuburbán régiók azon alapvetően decentralizált térbeli elemei, amelyekben kereskedelmi, rekreációs, vásárlási, művészeti és vallási, valamint lakóterületi

19

funkciót betöltő terek egymástól térben elválasztva léteznek, és elsősorban a személyautó közlekedés kapcsolja össze őket.) Az európai városhálózatot (azaz a funkcionális város-területek, FUA hálózatát) gazdasági, igazgatási, irányítási, közlekedési, idegenforgalmi, kulturális szempontból értékelő ESPON program (Nordregio: 2004) európai / transznacionális jelentőségű (u.n. mega), országos, regionális és helyi szintű központokat különböztet meg. A nagy, nemzetközi jelentőségű, ú.n. mega központokat öt kategóriába sorolja a következők szerint: − Globális csomópontok (Global Nodes): a legnagyobb, leginkább versenyképes városrendszerek magas szintű közlekedési, kommunikációs kapcsolatokkal (London, Párizs) − Európa motorjai (European Engines): igen versenyképes, jelentős humán erőforrással és jó közlekedési, kommunikációs kapcsolatokkal rendelkező nagyvárosok Meghatározó a tömegük (népesség, gazdaság mennyiségi mutatói), a versenyképességük (GDP/fő, az 500 legnagyobb európai vállalatból hánynak van ott a központja), kapcsolataik (multimodális elérhetőség, a repülőtereiken megfordult utasok száma), tudásalap (egyetemet végzettek aránya, a K+F-ben foglalkoztatottak száma. Az ide tartozó városok egyrészt az ún. Pentagon városai: München, Frankfurt, Milánó, Hamburg, Brüsszel, Stuttgart, Zürich, Amsterdam, Düsseldorf, Köln. A nagy népsűrűség, a gazdaság koncentrálódása mellett ezt az óriási város-együttest jellemzi a földi, légi, vízi közlekedés vonalainak és a telekommuniációs kapcsolatoknak nagy sűrűsége.a Pentagonon kívül: Madrid, Barcelona, Róma, Koppenhága, Berlin, Stockholm, Bécs) − Erős mega-központok (versenyképes, gyakran jelentős humán erőforrással rendelkező nagyvárosok (többek között Helsinki, Manchester, Athén, Dublin, Göteborg, Torino, Genf, Oslo) − Potenciális mega központok (kisebb, kevésbé versenyképes, periferikusabb helyzetű nagyvárosok, az előbbieknél gyakran kedvezőtlenebb humán erőforrással rendelkező nagyvárosok (többek között Lisszabon, Antwerpen, Rotterdam, Marseille, Nápoly, Malmö, Bréma, Bergen, Glasgow, Edinburgh, Birmingham, Luxemburg, Bern illetve az újonnan csatlakozó országokból a fővárosok: Varsó, Budapest, Prága) − Gyenge mega-központok (a kevésbé versenyképes, periferikusabb helyzetű, gyengébb humán erőforrással rendelkező nagyvárosok: Bordeaux, Le Havre, Genova, Bukarest, Tallin, Szófia, Sevilla, Porto, Ljubljana, Katowice, Vilnius, Krakkó, Riga, GdanskGdynia, Wroclaw, Pozsony, Poznan, Lodz, Szczecin, Temesvár, Valetta, Turku, Cork, Southampton-Eastleigh) A fenti kategóriák városai természetesen dinamikus változásban vannak, attól függően, hogy közlekedési és kommunikációs kapcsolataik milyen mértékben fejlődnek, hogy sikerül-e olyan, sajátos profilú szolgáltatást kifejleszteniük vagy letelepíteniük, amelynek jelentősége nagyobb (országos, transznacionális, kontinentális) térségben érvényesül, hogy tudnak-e kapcsolatba lépni, együttműködni más, hasonló nagyságrendű városokkal, és így együttesen lehetnek képesek nagyobb és jelentősebb központot alkotni. A fejlődés alternatívája a visszafejlődés, hanyatlás, amely főleg a korábbi ipari koncentrációkat veszélyezteti, ahol a gazdasági visszaesés fizikai környezeti és társadalmi erózióval párosul. Az európai területfejlesztés fontos célja, hogy a versenyképesség fokozása érdekében az integráció erősítésével a London – Párizs – Milánó – München – Hamburg által meghatározott „Európai Pentagon” mellett további globális integrációs zónák alakuljanak ki. 20

Közép-Európában a Bécs – Prága – Pozsony – Budapest térségben jöhet létre egy integrációs zóna, amely Zágráb irányában folytatódhat.

A térségi, településközi kapcsolatrendszer megnövekedett jelentőségének időszakában a hierarchia különböző szintjein elhelyezkedő városok funkciója nemcsak a szolgáltatás és ellátás, hanem hangsúlyosan a közvetítés és az interakció a térség településeivel. Ez az oka annak, hogy a település- illetve városhálózat funkcionális felépítésénél kapuknak (gateway) és csomópontoknak (hub) nevezik a különböző szintű központokat. − A „gateway city” jelentése szerint „kaput nyit” térsége felé, és profitál abból, hogy közreműködik a térség fejlődésében. Ezt a szerepet vállalta és igen sikeresen tölti 21

be Bécs elmaradott tartománya és a volt szocialista országok felé. Repülőtere, logisztikai központjai, marketing, információ- és kutatási központjai közreműködnek Közép Európa keleti részeinek felzárkóztatásában, és nagymértékben profitálnak ebből. Ebbe szervezettebben kapcsolódhat be Magyarország két Bécs-környéki térsége, a győri és a soproni, és a „gatewaycity” szerepet Budapest fokozatosan átveheti. − A „hub” a közlekedésügyben használt kifejezés (szó szerint kerékagy), a nagy átszálló helyeket nevezik így, főként a légi közlekedésben. A policentrikus fejlődés terminológiájában a „köztes”, regionális centrumokat” jelölik így, amelyek feladata térségük fejlődésének elősegítése. Ezt a szerepet töltheti be Miskolc Kassával együtt a magyar-szlovák határon átnyúló régióban, Pécs Kaposvárral valamint Eszékkel és Zágrábbal együtt a magyar-horvát határon átnyúló régióban, és hasonlóképpen a többi város is. A folyamat akkor sikeres és hatékony, ha a városok és térségük sajátos gazdasági profillal, identitással rendelkező integrált térséggé válik.

3.2. Beavatkozási politikák: ESPD, URBAN, ESPON Az európai településrendszer szerves fejlődését alakítják a különböző politikák, irányelvek is, melyek lehetőségeket teremthetnek a településrendszer fejlesztésére. Az Európai Unió országaiban ugyan nincs egységes terület- és településhálózat-fejlesztési politika, nem egységes a területi tervezés gyakorlata sem, ugyanakkor a tagországokkal szembeni elvárás közvetetten a közös alapelveken, a kohéziós politikán, és az alapdokumentumokon keresztül megfogalmazódik. A követelmény nem egy egységes gyakorlathoz való igazodás, hanem az azonos alapelvek érvényesítése, a szükséges közös elemek, kapcsolódási pontok beépítése a gyakorlatba. Az unió magas (80 százalékos,) városi lakosság-aránya miatt fejlesztéspolitikájában kifejezetten az európai városokra (a legkisebbektől a metropolisz méretűekig) koncentrál és külön politikai keretben kezeli a vidékfejlesztés témakörét. Ezzel ismét a város került az európai területi fejlődés fókuszába, azon felismerés alapján, hogy e települési egységben koncentráltan zajlanak a globalizációs folyamatok, s a városok fejlődése meghatározza térségeikét is. Célként megjelenik a városok/régiók közötti kooperáció, a minél sokoldalúbb hálózati kapcsolatok erősítése, vagyis annak a szemléletnek hangsúlyos megjelenése, hogy a város csak térségével együtt létezhet, együttesen kell megújulniuk. Város és vidék kapcsolatában meghatározóvá válik a környezetorientált telepítési politika, a szolgáltatások színvonalának növelése a kisvárosokban, a vidék gazdasági diverzifikációja, az intézményrendszer térségi működésének erősítése. Az Európai Területi Fejlődés Távlatai (ESDP, 1999 - Postdam) c. dokumentum alapvetően egy kiegyensúlyozott és fenntartható területi fejlődést szeretne elérni az unió területén, amelynek középpontjában az un. policentrikus városfejlesztés áll. Így kiemelt figyelemmel kíséri mind a dinamikus, diverzifikált gazdaságú, a beruházások számára vonzóvá tett, versenyképes kis- és nagyvárosok kialakítását, mind a nagyvárosi terjeszkedés szabályozását, a funkciók és társadalmi csoportok keveredését, a városi ökoszisztéma menedzselését, a közlekedés hatékony és környezetbarát eszközeinek alkalmazását, a kulturális örökség megőrzését megcélzó fejlesztéseket.

22

A városi térségekben jelentkező problémák kezelésére az Európai Unió támogatáspolitikája több ponton is lehetőséget nyújt. A Kohéziós Alap mindenekelőtt a városhálózatot összekötő transz-európai közlekedési hálózatok fejlesztésén keresztül hat a településhálózatra. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap integrált stratégiákon alapulva a városi agglomerációk gazdasági, környezeti, társadalmi problémák nagyfokú koncentrációjának leküzdését segíti a fizikai környezet, barnamezős területek rehabilitációjával, helyi vállalkozások, foglalkoztatás segítésével, valamint a környezeti értékek és kulturális örökség védelmével. A strukturális és kohéziós alapok mellet az un. „Közösségi kezdeményezések” is lehetőséget teremtenek a városi problémák kezelésére, mindenekelőtt az URBAN program keretében. A városi térségekkel kapcsolatos uniós politikák mellett a vidéki térségek településeire az új vidékfejlesztési politika ad ajánlásokat, lehetőségeket. Az EU vidékfejlesztési politikájában azonban a falufejlesztés csupán egyike a lehetséges vidékfejlesztési intézkedéseknek. Pontosabban: a vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében eleve az agrárgazdaság fejlesztése mellé van rendelve. A KAP folyamatosan napirenden lévő reformja során ugyanakkor jellemző trend, hogy a vidékfejlesztés szerepe folyamatosan nő a puszta agrártámogatásokhoz képest, így többek között erősödik az az irányzat, amely a falvak revitalizációját, funkcióinak megőrzését, a helyi erőforrások dinamizálását, humán erőforrásfejlesztést, gazdasági diverzifikációt, alapvető szolgáltatások és vidéki infrastruktúra fejlesztését tűzi ki célul. A támogatáspolitikában a vidéki térségek településeinek fejlesztésére a strukturális alapok, illetve egy másik „Közösségi kezdeményezés”, a LEADER program nyújt lehetőséget, mely a vidéki szereplők együttműködésén alapuló, több település összefogásával megvalósított, a térségek belső erőforrásaira épülő, fenntartható, integrált, színvonalas, eredeti stratégiák megvalósításának ösztönzését és támogatását célozza. Ennek keretében kiemeli a vidéki természeti és kulturális adottságok gazdagításának, a gazdasági környezet megerősítésének, a közösségek önszervező-képessége javításának, illetve az együttműködések ösztönzésének fontosságát.

3.3. Kapcsolódás az európai közlekedési infrastruktúrákhoz A nyugat-európai Uniós tagországokban napjainkra jelentős központi támogatással kiépültek a legfontosabb közúti és vasúti gyorsforgalmi hálózatok, míg a volt szocialista országok nagy részében jelenleg folynak az ilyen jellegű beruházások. Hátráltató tényező, hogy az egyes tagállamok közlekedési hálózatainak összekapcsolódása és „átjárhatósága” nem megfelelő, ezáltal hosszabb kerülőutak nehezítik a nemzetközi közlekedést az eltérő nyomtávok, útteherbírások, vízi út méretek miatt. Ezért volt szükség egy egységes, közös megállapodásokon nyugvó vonalas infrastruktúra rendszer kialakítására, a korábbi Uniós tagállamokra a TEN (Transzeurópai Hálózatok), a csatlakozó országokat is magába foglaló európai térre pedig a PEN (Páneurópai Hálózatok) keretében. A TEN hálózat folytatásaként a kelet-európai térségekkel kapcsolatot létesítő tíz közlekedési folyosóból öt halad át Magyarország területén. Ezek a főként kelet-nyugati irányú közlekedési tengelyek megfelelően szolgálják a magyar régiók ilyen irányú nagytérségi elérhetőségét, nem biztosítják viszont az észak-déli irányban felfűződő kelet-európai országok és régiók közötti megfelelő közlekedési kapcsolatot. Ezt a hiányt pótolják az ún. TINA (Közlekedési Infrastruktúra Igényeinek Értékelése) folyosók, melynek keretében meghatározott közlekedési tengelyek megegyeznek a páneurópai folyosókkal. Az ország külső elérhetőségét tekintve súlyos elmaradásnak számít, hogy a fenti közlekedési folyosókból az európai közlekedési 23

térszerkezethez kapcsolódni képes gyorsforgalmi utak közül jelenleg csupán az M1-M15 autópálya épült ki Magyarországon az országhatárig. Az EU közlekedéspolitikájában kiemelt szerepe van a vasúti ágazat fejlesztésének. A vasútvonalhoz történő illeszkedés megvalósulhat a nagysebességű hálózathoz kapcsolódva (gazdasági okok miatt hazánkban ez még távolabbi cél), vagy a nagy jelentőségű vonalakhoz kapcsolódva, esetleg a határmenti vasúti mellékvonalakon keresztül, melyek főként kistérségi szinten szolgálnák a gazdasági-társadalmi fejlődést az adott országrészben. Ezeknek a mellékvonalaknak a kihasználtságát jelentősen lehetne fokozni, ha zsákvonal jellegük megszüntetésével összekapcsolódhatna a két ország vasúti hálózata. Jelenleg a Duna, mint nemzetközi vízi út – a folyószakasz rossz hajózhatóságának következtében – nem alkalmas arra, hogy fő szállítási vonala legyen a Rajna – Majna – Duna vízi úton keresztül az Atlanti térség és a Fekete-tenger közötti területeknek. Elengedhetetlen a hazai kikötők kiépítése és a legmodernebb infrastruktúrával történő felszerelése, valamint a vízi út medermunkálatainak elvégzése a nagyobb szállítási eredmények elérésének érdekében. Magyarország légi közlekedésének európai rendszerbe történő illeszkedése a repülőterek szerepkörétől és működési feltételeitől függ. Ferihegy maradéktalanul illeszkedik, Sármellék, Debrecen és a többi regionális szerepkörrel felruházott repülőtér pedig a szisztematikus fejlesztések hatásaként rövidesen szintén alkalmassá válnak a nemzetközi rendszerben történő működésre. A piac szabályozó hatásaként gazdasági alapon történhet a repülőterek bekapcsolása a nemzetközi légi közlekedésbe, mivel ezt a célt az EU, s így az NFT sem támogatja.

Magyar or szágot ér intő H elsinki folyosók

V. Szlovákia IV.

VII.(Duna)

Ausztria Románia

Szlovénia V. V/B X/a Horvátország

V/c

24

IV: Szerbia és Montenegro

Ukrajna

4. TELEPÜLÉSPOLITIKA ÉS MŰKÖDÉSI FELTÉTELEI A magyar településhálózatot évtizedek óta zömében kedvezőtlen folyamatok jellemezték, s a települések rendszerének helyzetét a közösségi (állami) szerepvállalás is gyakran tovább súlyosbította. A településpolitika korábbi elemei között már megemlítettük a szocializmus évtizedeiben a körzetesítéseket, a szigorú hierarchiát követő tanácsi rendszert, az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció alapján megvalósuló fejlesztési gyakorlatot, mely a szerepkörök központi kijelölésével a települések jelentős részét gúzsba kötötte. A rendszerváltozást követően létrejövő önkormányzati törvény meghozta a települések önállóságát, amely jelentős központi forrás-ráfordítás mellett a helyi erőforrásokat is dinamizálta. A bevezetett önkormányzati rendszer az „egy település–egy önkormányzat” elvére épül, amely a települési közösségek jog szerinti egyenlőségéből indul ki: a község és a város fogalmához azonos közigazgatási jelentéstartalmat, azonos jogállást rendel. A kötelezően ellátandó feladatok köre természetesen eltér a kapacitások függvényében. Azonban a minden önkormányzat számára előírt felelősségi kör viszonylag széles, nem (eléggé) differenciált a településnagyság szerint. Az elaprózott kapacitású, csekély együttműködési hajlandóságú önkormányzati rendszernek időközben számos kedvezőtlen vonása nyilvánvalóvá vált. Ugyanakkor a településrendszer fejlődésében való tudatos állami szerepvállalás minimálissá vált, a települési önkormányzatok fejlesztési, beruházási tevékenysége drasztikusan lecsökkent. A rendszerváltozás során érvényüket vesztették a korábbi terület- és településfejlesztési programok a településrendszerrel kapcsolatban semmiféle kormányzati, szakpolitikai stratégia nem született - a tervezés, mint gazdaságirányítási eszköz, majd teljesen eltűnt a magyar gazdaságpolitikából. A rendszerváltozás után és a problémát közvetetten érintő kevés támogatási formán kívül eszközök sem álltak rendelkezésre a településrendszer gondjainak kezelésére. Az 1996-ban megszületett területfejlesztési törvény és az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepcióban alapján megállapítható, hogy csökkent a települések szerepe a területfejlesztési elképzelések kialakításában és megvalósításában. (Az 1980-as évek végéig, mint láttuk, a terület- és településfejlesztés figyelmének középpontjában a településhálózat, ill. az egyes – fejlesztési – településkategóriák álltak.) Ennek okai, hogy mind az „alulról építkező” területfejlesztési gyakorlat szerveződési egységei, mind a központi elképzelések, területfejlesztési akciók, programok címzettjei a térségi szervezeti egységek (kistérségek, megyék, régiók) lettek. A közvetett eszközökkel folytatott állami területfejlesztési akciók (pl. térségi infrastruktúra-fejlesztés) hatása is térségi szinten mutatkozik (pl. autópálya-építés). Ma Magyarországon inkább csak „látens településhálózat-fejlesztés” van jelen, amelyet részben vagy egészében helyben hagyott adóbevételek (SZJA, súlyadó, iparűzési adó), részben a központi normatívák és támogatások alakítanak ki, meglehetősen koordinálatlanul. Utóbbiakról szólva: léteznek kifejezetten települési önkormányzatoknak szánt fejlesztési források (cél- és címzett támogatás, céljellegű decentralizált támogatás, a feladat-ellátáshoz biztosított központi normatívák), továbbá a területfejlesztési források jelentős része (területi kiegyenlítést szolgáló előirányzat) is elaprózottsága és célrendszere folytán inkább 25

településfejlesztési, mint területfejlesztési célokat szolgál. Ezek elosztása és felhasználása azonban nem követ egységes koncepciót. A helyi önkormányzatok finanszírozási pozíciói a kilencvenes években erőteljesen romlottak, majd 2000-től némi javulás figyelhető meg. Az önkormányzatok összes bevétele 1993-ban még a GDP mintegy hatodának felelt meg, majd 1993-2000 között mintegy 7,8 százalékkal vissza estek, miközben a GDP 27,3 százalékkal növekedett. 2001-től az önkormányzati bevételek (25,8%) ismét növekedni kezdtek a GDP-hez képest (13,7%). Összességében annak ellenére, hogy a helyi önkormányzatok egy lakosra jutó GFS jellegű 4 bevétele változatlan áron növekedett 1993-2003 között, az összbevétel GDP-hez mért aránya még 2003-ban is mintegy ötödével elmaradt az 1993. évi szinttől. A bevételek GDP-hez képest mért csökkenése értelemszerűen a kiadások dinamikáját is erősen visszafogta. A felhalmozási kiadások GDP-hez mért részaránya mintegy 28 százalékkal, a folyó kiadásoké pedig közel 20 százalékkal esett vissza, vagyis a fejlesztések finanszírozása szorult háttérbe a működés finanszírozásához képest. A helyi önkormányzatok rendelkezésére álló forrásainak a GDP-hez képest jelentős mérvű beszűkülése alapvetően azonos – a kilencvenes évek végéig csökkenő, majd újra növekvő – tendencia szerint, de lényegesen különböző mértékben érintette az ország különböző településeit, térségeit. Az elmaradottabb települések és térségek bevételei az önkormányzati politika változtatása révén a GDP növekedési ütemétől viszonylag mérsékeltebb ütemben lemaradva és ezért az átlagnál aránylag kedvezőbben alakultak, míg az urbanizáltabb, társadalmilag-gazdaságilag fejlettebb régiók és települések forrásai már a GDP növekedésének ütemétől számottevően elmaradóan változtak, ezért a fejlődő és hanyatló gazdasági környezetben működő önkormányzatok finanszírozási különbségei mérséklődtek. Ugyanakkor a szűkülő források újraelosztása, újraszabályozása, s a forráshiányoknak elsődlegesen a magasabb területi társadalmi-gazdasági-urbanizációs státuszú településekre, térségekre és régiókra terhelése következtében a kiegyenlítődés folyamata alapvetően csupán lefelé nivellálódásnak minősíthető. Az önkormányzatok összbevételének változása mellett jelentős átrendeződés ment végbe a bevételek összetételében is. A GDP-hez képest különösen az állami hozzájárulások és támogatások visszaesése volt számottevő (45%), azon belül is elsősorban a normatív támogatásoké, de megközelítően egyharmaddal csökkent a felhalmozási és tőke jellegű bevételek aránya is. Ugyanakkor a saját folyó bevételek, különösen a helyi adó bevételek, valamint az átengedett – s azon belül a személyi jövedelemadó – bevételek súlya viszonylag dinamikusan növekedett. A saját és az átengedett bevételek növekedése azonban csak a kieső állami támogatások és hozzájárulások kompenzálására, ill. a GDP növekedési ütemétől messze elmaradó reálpozíció javulására volt elégséges. Az önkormányzatok egyre szűkülő bevételeiben meghatározó szerepet játszanak a nem normatív állami támogatások. A településfejlesztési támogatások közé tartozó három költségvetési célelőirányzat, mely közvetlenül településfejlesztési célokat szolgál a Cél- és 4

GFS Government Finance Statistics, Kormányzati Pénzügyi Statisztikák. A GFS-számítás alapelve a tőke jellegű pénzmozgások kiszűrése A bevétel nem tartalmazza a felvett hiteleket, a kiadásokban sem jelennek meg az adósságok tőketörlesztései, valamint az értékpapír visszavásárlások.

26

címzett támogatások, Céljellegű decentralizált előirányzat, Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások. A vizsgált településfejlesztési támogatási konstrukciók alapvetően az infrastrukturális beruházások megvalósításához nyújtanak segítséget az önkormányzatoknak. A legnagyobb arányban, az összes támogatás közel felét szennyvíz-közmű fejlesztésekre fordították országos szinten. Ezt követik az egészségügyi (13%), az oktatási (9%) infrastruktúra fejlesztések, a vízgazdálkodási feladatok (8%), a közlekedési és energiainfrastruktúra beruházások (7%), a szociális jellegű projektek (5%) támogatása. Az eddig említetteken kívül csak a kulturális infrastrukturális támogatások és a közhasznú munkavégzések támogatása haladja meg a teljes megítélt támogatási összeg egy százalékát. Az egy főre jutó településfejlesztési források volumene a település nagyságának növekedésével folyamatosan csökken. Térségi dimenzióban nézve a hátrányosabb helyzetű, alacsonyabb bevétellel gazdálkodó önkormányzatok kaptak lakosságarányosan nézve jelentősebb állami segítséget, ami azonban összeg-szerűen rendszerint túl kevés ahhoz, hogy érvényesülhessen a felzárkóztatás elve. Nagyságrendjük alapján az ágazati támogatások csak kiegészítő szerepet játszanak az önkormányzati fejlesztésekben. A településfejlesztési támogatásokkal megegyezően az ágazati támogatásokat tekintve is a szennyvíz-közmű beruházások támogatása a legjelentősebb. Meghatározó volument még a közlekedési és energia-infrastruktúra (18%) fejlesztési projektek ill. a turizmus fejlesztés (10%), a környezetés természetvédelem (5%), a vízgazdálkodás (4%) tesz ki ill. a tervezés, hulladékgazdálkodás, gazdaságfejlesztés lépi túl az egy százalékos határt az összes támogatási volumenből.

27

5. A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT SAJÁTSÁGOS ELEMEI 5.1. Budapest és agglomerációja

$ S # # S $ Budapesti agglomer $ S áció # $

S #

S ## S S # $ # # S S S # # S S # S #

$ $

$

S #

$

S #

$

S #

$ S # $ $

$

$

S #

S # S #

$ $

$ # S S # S # U % Magyarország esetében a Budapest és U % #S $ S # $ S # S # S # S # $ $ $ S#S #S # agglomerációja, az egységesülő metropolisz S# # $ S # S # S # S# # S U % S # S $ S # S # # % #S $ S # térség sajátos szerepkörrel bír, hiszen S # S # S # U %#SU S S # S # $ S # $ S # S # # S # S $ U %#S U % U $ Budapest az ország legnagyobb és egyetlen S # # S # $ S % S # # S U % #S#S#S S # U %#S U S # olyan városa, amely nemzetközi léptékben is S S # S# # % S # S # S # S # S # # S # S# S S # elismert szereplő, amely nemzetközi S# # S#S S # U % #S #S S # U % funkciói, szolgáltatásai alapján – bár S # S # U % U % S # versenyképessége e tekintetben némileg U % S # S # S # SU # %U U %#S S # S # % csökkent – méltán pályázik a „nemzetközi S S # # S # U % % #S #S#S $ U % U S S U # S # # város” címre. A főváros többszörös % S # U % S # U % S # U % S # S # SU # centrumként funkcionál, mivel központja az S # % #S #S #S U % Jelmagyarázat S # S # S # lakónépesség(2003) U % S # S agglomerációjának, a közép-magyarországi S# # S # S ezer # S # 1 mó 705 S #S #S #S # S # S S# # U % S # S # 50 -100 ezer S # régiónak, és az országnak és a Kárpát% U#S S # 10-50 ezer S# # U % S # S medencének egyaránt. Budapest szerepét az S # S ezer # U % 5-10 $ S # S # 1-5 ezer európai térstruktúrában jelentős mértékben 1 ezer al att főúthálózat növeli az a tény, hogy több fontos transzeurópai közlekedési folyosó halad át rajta. Budapest mind az európai térben, mind a Kárpát-medencében fontos csomópont, illetve versenyképességi pólus szerepét tölti be. Népességarányát jóval meghaladóan részesedik a gazdasági átalakulás minden dinamikahordozó eleméből (GDP, K+F, külföldi tőke, vállalkozások, képzett munkaerő stb.), a legjellemzőbb krízisjegy –a munkanélküliség– tekintetében pedig jóval kevésbé érintett. A fővárost övező metropolisztér tömöríti az ország a népességének 24, foglalkoztatottjainak 30, lakásállományának 26%-át. Budapest régiójában, a vizsgált időszakban tovább erősödtek azok koncentrálódási folyamatok, amelyek az ország legfejlettebb és leginkább urbanizált térségében a szabad területek eltűnéséhez, a beépítettség növekedéséhez, a legsürgősebben megoldandó környezetvédelmi problémához vezetnek. Mindezek alapján magától értetődik, hogy Budapest fejlesztéséről térségével együtt kell gondolkodni. # S S # $

Ahhoz, hogy modern ágazatokat alkalmazó gazdasága lehessen az országnak elengedhetetlen ún. regionális pólusok létrehozása részben a térben kiegyensúlyozottabb, policentrikus fejlődés, részben a potenciálisan versenyképes városok, a határokon átívelő kapcsolat-építés, a dinamikus pólusképződés, versenyképességi alternatívák kidolgozása, megvalósítása érdekében.

5.2. Regionális versenyképességi pólusok Az Országos Területfejlesztési Koncepció készülő új változata az ország regionális versenyképességi pólusokként funkcionáló vagy megfelelő fejlesztéspolitikai eszközökkel azzá tehető városok körét az öt regionális központban (Debrecen, Miskolc, Győr, Pécs és Szeged) határozta meg. Ezeknek a városoknak történelmi hagyományokon alapuló erős régió-szervező erejük van, amelyet megerősítettek a közelmúlt eseményei, fejlesztéspolitikai, oktatás-szervezési lépései.

28

E városok foglalkoztatási kapacitása, a felsőoktatás szerepe, az ez által e városokban jelen lévő nagyszámú képzett munkaerő, a kutató-fejlesztő központok, a többirányú, a több módon való megközelíthetőség (vasút, közút, vízi- és légi közlekedés), a helyi gazdaság fejlődési irányai, -- amelyek a magas hozzáadott értékű tevékenységeket helyezték előtérbe -- mind meghatározók abban, hogy éppen ezeket a városokat tekintjük versenyképességi pólusoknak. Elhelyezkedésükből következően valamennyi regionális hatókörű városunk számára komoly lehetőségek nyílnak egy-egy határon túli nagyvárossal való szorosabb együttműködésre. Debrecen számára adott a lehetőség, hogy valódi régióközponttá, pólussá váljék. A régió az Alföld keleti részét, határszakaszokat és Erdély nagyvárosai által területeket jelentheti, a Kolozsvár-Nagyvárad régiót és híd lehet Románia felé. Miskolc helyzete más, hiszen Kassa vonzása valószínűleg erősebb, de cél lehet a régió egyik, kisebb súlyú, de fontos szerepű központjává válni. Győr amiatt, hogy három ország fővárosa is alig 100 km-es körzetben van, speciális szerephez juthat a saját régiójában. A Kárpát-medencében betöltött szerepe nem lehet központi, de elhelyezkedése, gazdasági fejlettsége alapján fontos kiszolgálója (logisztikai, termelési, K+F szempontokból) lehet Közép-Európa egyik legfejlettebb, legversenyképesebb határokon átívelő régiójának. Pécs számára az Eszékkel való kapcsolatok, az Adria felé való nyitás bizonyul fontos lehetőségnek. Szeged az Újvidék, Temesvár által is meghatározható régióban tud központi szerepet vállalni a dél-keleti Balkán felé nyitásban.

5.3. Térszervező gazdasági és kulturális pólusok A versenyképességre közvetlenül ható térszerkezeti elemek közé sorolhatók a térségi gazdasági és kulturális központok, mindenek előtt az öt regionális központon kívüli megyeszékhelyek és megyei jogú városok és néhány más, dinamikusan fejlődő középváros. Ezen városok belső erőforrásaikra támaszkodva számottevő mozgástérrel rendelkeznek, amelyek erősíthetik pozíciójukat, térszervező erejüket akár a regionális központokkal összekapcsolódó, akár azokhoz képest kiegészítő jellegű bázisra építik jövőképüket, fejlesztési stratégiájukat. Ezeknek a városoknak nagyon jelentős, gyakran a regionális pólusokkal egyenrangú térszervező erejük van a közszolgáltatások terén, amennyiben biztosítják a vonzáskörzetükbe tartozó településeken élők számára a magasabb szintű egészségügyi, közigazgatási, szociális, oktatási, kulturális, kereskedelmi, pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A környezetükkel való megfelelő munkamegosztás kialakítása esetén a központok nem csupán ellátó funkciót gyakorolnak, hanem dinamizálhatják is vonzáskörzetüket saját határaikon belül vagy hálózatosan megvalósított infrastrukturális fejlesztések, sajátos, a helyi adottságokhoz, természeti és kulturális értékekhez adaptált fejlesztési gyakorlat révén. Ezen, a maguk környezetében dinamikus fejlődésre képes városok megfelelő humán- és munkaerő-piaci paraméterekkel, jelentős felsőoktatási orientáltsággal, innovációs adottságokkal és/vagy erős gazdasági potenciállal rendelkeznek ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjanak járulni az ország gazdasági versenyképességének tudásra alapozott erősítéséhez, illetve a foglalkoztatás növeléséhez. További fejlődési esélyeiket a versenyképességi pólusokhoz való kapcsolódási pontok, és egyben a pólusok közötti összekötő és kiegészítő funkciók erősítése , diverzifikálása (a sugaras szerkezetű műszaki, infrastrukturális hálózatok oldása, gyűrűs, illetve transzverzális elemekkel való kiegészítése), a működő-tőkéért, a 29

sikeres vállalkozásokért, munkaerőért, turizmusért, közösségi fejlesztési forrásokért, egyes kiemelt funkciók telepítéséért folyó versenyben elért eredményeik, az információs kommunikációs technikák átvételére való képességük fejlődése, amit vonzáskörzetük megtartására, illetve szélesítése érdekében hasznosíthatnak.

5.4 Leszakadó térségek, problémás településtípusok A településhálózaton belül a legsúlyosabb helyzetben azok a gazdasági depresszióval vagy/és strukturális válsággal sújtott települések továbbá sajátos településkategóriák, jellemzően aprófalvak, tanyás övezetek vannak, amelyekben a népesség jelentős része nem rendelkezik munkahellyel, így legális jövedelemmel, ezért önkormányzati, állami segélyekre, támogatásokra alacsony összegű nyugdíjszerű ellátásokra szorul. A törzsökös családok képzett, fiatal tagjainak elvándorlása és az inaktív, munkanélküli, alacsony státusú népesség bevándorlása által megjelenő népességcsere települések közti szegregációval, vidéki gettók kialakulásával, a leszakadó települések társadalmi eróziájának felgyorsulásával a folyamat megfordíthatatlanságának veszélyével fenyeget. A társadalmi összetétel tekintetében kedvezőtlen helyzetű települések képzettségi mutatói sokkal kedvezőtlenebbek az országos átlagnál: száz 25 éven felüli lakosból átlagosan három rendelkezik felsőfokú végzettséggel, de Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl határmenti térségeiben olyan aprófalvak is találhatók, ahol egy diplomás sem élt 2001-ben. Az érintett települések csoportjában 2003-ban a munkanélküliek aránya 2,65 szerese volt az országos átlagnak, az állástalanok harmada több mint egy éve volt regisztrált munkanélküli. A munkanélküliség, alacsony jövedelemszint következtében száz lakosból átlagosan öt részesül rendszeres szociális segélyben, ez 4,2-szerese az országos átlagnak, de pl. egyes ormánsági aprófalvakban arányuk a 20 százalékot is megközelíti. Hát rányos helyzetű, leszakadó települések

# S # S # S

# S # # S S # S# S # S# # S # S #S# #S # S S S## S S# # S# # S S # S S # S# S # S # S# S # S # # S S # S

# S

# S # S # S # S

# S

# S

# S

# S

# S # S S # S# # S

# S S # # S S # # S # S # S # # S SS # S# S # # # S S# S# S # S # S # S # # S # S # # # S S S S # # S S S # # # # S# # S SS # S S # S# S # S # S # S# # # S S# S# S S # S# S # # S # S # S S# S ## S # S # # S # SS # S # #S# S S # # S S# # # # S S## S # S # # S# # S S SS # # S # # S S S # # S # # # # # S S S S S S S S # # # S S S # # # # S # # # SS S# # S# # #S S S S# # SS SS # S# # S S S # S# # #S # # ## S# S S # # S # SS S SS# S S# S S # S # # S # S # S S # # # S # # S# S# S# # # S# # S# S# S S # S # S S # SS S # S# S # # S S # S # S S # S # S S S# # S # # # # S S S # # # S S # S S # S # S S # # # S S# S S # # S # # S S # # # S #S # S S S # S S ## # # S # S # S# S S S # S# S# # S# S ## # S ## ## #S # S S S S # SS # S# S S SS SS # S# # # S# SS S# # # S# S# S# # S # S# S# S S S S ## # S S# S ## # # # #S# S S S# SS # S S# S # # # S S S S # # # # S S S # SS # # # # S# # SS # S # #S# # # S S # # S S S S # S # S# S# # # SS S # S S #S# # # S S # # # S # S S S # S SS S# S# S S S# SS S ## # S# # # S# ## # SS S # # S S# S ### # ## # S S# SS# S # S S S# S #SSS# # SS S ## ## ## SS #S ## S # # # S SS S S S # SS # S S #S # S # # S # S ## # S S# # # S SS # # S## # SS# # S# # S# SS S# SS S SS S SS# ## ## # S S# # SS S S # S # # # S# S # S # # S SS# SS S# S# ## # S S# S# S# S# S# S# SS # ## S S

# S

# S

# S

# S

# S

# # S# S # S S# # S# # S# S# SS S # S# S# S SS# S ## ## S# S # # S # S## SS # # S#S# SS# # S# S # # S # S S # SSS # # # SS # # S# S S # S # S # # # # S S # S S S # # S # S# SS # # S# S # # S# # # # # S## S## S# S# S# # S# S # S# S# S# S# # S SS# S S S S S S #S# S S # # # S S S # # S S # S# S # S S# S S# S# S# # #S S# # # #S S# # # # # SS# # S# S SS S # S S S S # S S# # SS # # # S # S S SSS SS ### # S # S # # S S S # # S# # # S# # S# # ## S# S# S# S# # S# S # S S # # S S # S # # S # S S S # S S # S S S # S # # S S S # # # S # S # # # S# SS S# # S## S # S# S # # S # # # S S# S S # # S S # S S# # S S S S S # S S S # S S# # # # # S # S S # S S S# ##S # S # S S # S S # S # # S# # S # S S# S # S # # # S # S # S S # # S # SS # S S # S # S # # S # # # # S S# S S S S #SS S# S # # # #S S # S# S# S # S # S S # # S S# # # S # S# # # S # # S # S S S S S# S # # SS # S S#S# # # S # S# S# S # # # # S # S# S # S # # S S # S S # S S S S S# S# # S# S# # S# # S# # S # S#S # S # S # S # S S# # S# S S S# SS # S # # S ## SS # S# S S S# # S# S S# # S # S# SS # S# S# # # # S # # # # S S S S# S S S S S S # # ## S # ## S ## S S S# # S# S# # # S # # S# S# S S# S S # # # S # S S S S S S # # # # S S S S S # S # # S SS# S # S ## S # # S S# S# # # ## # S # SS# SS # # # # SS S # S # SS S S#S # # S SS # # S # S S# # S # # S# S #S # S # # S S S# SS # # # S# # S# # S # S S # # S S S S # S S S # # S S # S SS # # S # S S # # ## ## # S S # S # S S SS # S # SS S S # ## # S # S # S # S # S S # # S# S# S S S # ## S # S # S # S # S S # S # # # # S S # S S # S S ## # S S # #S #S # # S SS # S# S # S # S # # # S # S SS # S S # S # S# # S # S # S #S # # S S # S S# S ## S S # # S # S S# # S S # S # # S# S S # S# # S S#

# S

# S # S# S # S

# S # S

# # SS

# S # S

# S # #S S

# S # S

# S# S

A személyi jövedel emadót fi zető lakosok aránya kevesebb mi nt 33 %

30

# S

S ## S # S# S

Bár a települési léptékű térképen nem mutatkozik meg, jellegzetes válságövezeteket jelent az alföldi mezővárosok és falvak határában elhelyezkedő tanyák világa annak ellenére, hogy a tanyák eróziójának folytatódása mellett, megújulási tendenciák is mutatkoznak. A városok határának közvetlen közelében megjelentek a szuburb tanyák, a farm tanyák/vállalkozói tanyák (új építésűek is). Emellett viszonylag tömegessé vált a városiak, külföldiek üdülő célzatú tanya-vásárlása vagy ennek hagyományőrzőbb változata, a nosztalgikus, a hagyományos mezővárosi gazdálkodást és életformát utánzó, „tartozék-település” jellegű tanya használat: bérlő/őrző közreműködésével történő tanyasi állattartással, városi lakhellyel. A tanyasi turizmusnak is minden ága, léptéke megtalálható a feszített tükrű medencével rendelkezőtől a hagyományos küllemű tanyákig. Tanyás tér ségek

Külterületi népesség száma legalább 200 fő, és aránya mi ni mum 2% (2001)

Az aprófalvak ma már elsősorban lakóhelyek, ahol viszonylag kevesen találnak helyben megélhetést nyújtó kereső munkát mezőgazdaságban, iparban, köz- és személyi szolgáltatásban. Erre a települési körre is jellemző azonban a tanyavilágban tapasztaltakéhoz nagyon hasonló irányú differenciálódás: Szombathely, Pécs, Zalaegerszeg, Miskolc környékén találunk olyan településeket, amelyek lakossága nem haladta meg az ezer főt, bár erőteljes szuburbanizációs hatás érzékelhető, tehát vannak szuburb falvak. Nő az üdülőfalvak, vagyis azon települések száma, ahol többségbe kerültek a hétvégi pihenőhelyként használt volt parasztházak, ami persze egyet jelent azzal, hogy a falu szinte vagy teljesen kiüresedett. Ami a kilencvenes évtized elejéig legfeljebb városi értelmiségiek számára volt érték, az eredeti formáját még őrző parasztház, azt az évtized közepén külföldiek kezdték vásárolni, míg napjainkra felzárkózott a hazai vállalkozói réteg is, miközben továbbra is megmaradt ill. e felé terelődött az értelmiségiek, városi alsó-középosztályi rétegek érdeklődése.

31

6. SWOT ANALÍZIS A helyzetértékelő vizsgálatok eredménye alapján a településhálózatot jellemző folyamatok, az azt befolyásoló trendek az alábbiakban foglalhatók össze. Erősségek − − − − − −

Gyengeségek

Budapest egy, az erurópai mega-központok sorába tartozó, jó versenypozícióból induló, differenciált nemzetközi funkciókkal rendelkező főváros Budapest központi elhelyezkedése a Kárpátmedencében és Közép-európában, kitűnő logisztikai adottságok Stabil középvárosi hálózat, amely részben már ma is teljesíti a policentrikus városhálózat kritériumait és jó alapul szolgál kiteljesítéséhez Kedvező fejlődési (gazdasági és K+F) potenciállal rendelkező, regionális központokban koncentrálódó anyagi-szellemi tőke, szolgáltatási funkciók A települések épített környezeti, kulturális értékeinek gazdagsága és sokszínűsége Viszonylag fejlett infrastruktúra (kivéve: közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra)

− − − − − − −

− − −

Lehetőségek − −

− −

− −

−

Budapest nemzetközi versenyképessége a keletközép-európai térségben romlik Városok térkapcsolatainak, gazdasági és térszervező erejének, dinamizáló képességének viszonylagos gyengesége Közlekedési hálózatok alulfejlettsége (autópályák, közutak, vasutak) Térségivé duzzadó szegregációs folyamatok, tartósan jelentős egyenlőtlenségek a települési lejtő mentén „Elszabadult” szuburbanizáció Funkcióhiányos központtal rendelkező térségek (regionális központok felé közvetítő, saját térségüket dinamizáló térségi központok hiánya) Elaprózódott, alulfinanszírozott önkormányzati kapacitások (önkormányzati feladatok és működési források aránytalansága, feladat-ellátási problémák) Településközi együttműködésének rendezetlensége Megközelíthetőségi problémák Jelentős környezeti terhelés a nagyvárosokban, agglomerációkban

Veszélyek

Tovább folytatódó gyors technológiai fejlődés elsősorban a tudás-ipar és az IKT területén Az uniós csatlakozással új ösztönzők nyílnak meg és minták állnak rendelkezésre a nemzetközi településközi együttműködések bővítésére (kulturális kapcsolatok megerősödése A policentrikus városfejlesztés, hálózatosítás elvei település- és területfejlesztési normává válnak A szomszéd országok uniós csatlakozásával lehetőség nyílik a határon innen és túl elhelyezkedő nagyvárosok közötti kapcsolatok megerősítésére, pólus-képző együttműködések kialakítására Regionalizmus, decentralizáció kiteljesedésére lehetőség nyílik Egyre markánsabb érték- és életformaváltás: a természeti, táji, ingatlan kulturális örökségi értékek felértékelődése (turisztikai igények növekedése, kistelepülések lakófunkciójának felértékelődése) közösségfejlesztés eszközrendszerén keresztül a társadalmi aktivitás, társadalmi tőke növelése. Forrásbővülés a kapcsolati szálakat erősítő infrastrukturális beruházások megvalósítására (autópályák, utak, virtuális „sztráda-fejlesztések”)

32

− −

−

−

− −

A Globálizáció negatív hatásai felerősödnek Az európai központok vonzásából következő ”agyelszívó” hatás (változatos formákban és színtereken), ami a versenyképességi pólusok fejlődése szempontjából kulcsszerepet játszó humán kapacitást veszélyezteti A magyar gazdaság versenypozícióinak csökkenése, ami a tőkevonzó és megtartó képességet gyengíti, amely konzerválja az alacsony aktivitási rátát és a fejlett régiókban koncentrálódó munkahelyeket Az együttműködési kultúra alacsony foka miatt nem sikerül a szomszéd országok határmenti városaival hatékony együttműködési formákat találni A pártok szűk, pártpolitika által vezérelt magatartása (önkormányzati tv. módosításának tartós ellehetetlenülése) környezeti terhelések életminőséget rontó növekedése

II. KONCEPCIONÁLIS JAVASLATOK

33

7. JÖVŐKÉP A nemzeti fejlesztéspolitika hosszú távú célja összességében az állampolgárok életminőségének javítása, az egészséges, képzett és aktív társadalom megteremtése, azaz az emberi erőforrások fejlesztése, továbbá a természeti és a kulturális örökség védelme. Aktív társadalmat, az emberi, természeti és kulturális erőforrások fenntartható fejlesztéséhez, a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtéséhez forrást csak a versenyképes és egyben fenntartható gazdaság biztosíthat. Az emberi, a gazdasági és a tág értelemben vett környezeti erőforrások fenntartható fejlesztésének kontextusában a településhálózat-fejlesztési politika célja egy olyan dinamikus, harmonikus, fenntarthatóan fejlődő és együttműködő elemekből álló településrendszer, amely mentes a szélsőséges egyenlőtlenségektől, szervesen és hatékonyan illeszkedik az európai térbe, területileg kiegyenlített, több pólusú fejlődésre épül, s a társadalom számára biztosított a munkahelyekhez, az alapvető esélyeket meghatározó közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az ország településhálózata a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésére, továbbá a versenyképesség javítására tett intézkedések következtében 2020-ban az alábbi jellemzőket mutatja: –

A megerősödő város-régiók és az ezek részét képező várostérségek rendszere lefedi az ország teljes területét, felszámolja a periférikus térségeket, peremterületeket. Ezzel megteremtődnek a társadalmi és gazdasági kohézió településhálózati feltételei.

–

Budapest, az agglomerációjával való harmonikus együttműködésben Közép-Európa dinamikusan fejlődő, meghatározó üzleti, kulturális központja,

–

megerősödött innovációs, térségük gazdaságát is dinamizáló regionális központok biztosítanak kiegyensúlyozott fejlődést térségeik számára;

–

ezen városok intenzív nemzetközi gazdasági, kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek Közép-Európában, különösképpen a határmenti és a szomszédos országok magyarlakta területein, ezzel megerősödnek a határon átnyúló vonzáskörzeti kapcsolatok;

–

a közszolgáltatások magas színvonalon, könnyen megközelíthetően állnak rendelkezésre;

–

a városok térszervező erejének növekedésével a vonzáskörzetek „összeérnek”, a peremvidékek, belső és külső perifériák kiterjedése nagymértékben összeszűkül;

–

a települések természeti, környezeti, kulturális örökségi értékeiket megőrizve, a fenntartható fejlődés szempontjainak megfelelően;

–

mérséklődnek a települési és területi egyenlőtlenségek, a munkahelyek számának és elérhetőségük javulásának következtében csökken a társadalmi és gazdasági szempontból hátrányos helyzetű települések köre;

–

a településrendszer elemei versenyképességük megerősítése érdekében a kihívásokra, lehetőségekre gyorsan tudnak reagálni. A települések adaptáció-képesek, az innováción alapuló fejlődés nemcsak a nagyobb városok privilégiuma.

–

valamennyi térségi szinten erősödik a településhálózaton belüli együttműködés;

–

a településhálózat fejlődését hatékonyan szolgáló területfejlesztési, önkormányzati rendszer működik

34

–

létrejönnek a fenntarthatóságot, versenyképességet garantáló aktív közösségek, erősödik a társadalmi tőke szerepe.

35

8. ALAPELVEK A településhálózat-fejlesztési politika alakítása, a célok elérését szolgáló megvalósítás során az alábbi alapelveknek szükséges megfelelni. A településrendszer ne legyen korlátozó A központi településpolitika elsősorban ne korlátozzon – sem szabályokkal, sem erőforrások megvonásával, sem kompetenciák visszavonásával – hanem inkább az össztársadalmi szinten hasznos mozgásokra és reagálásokra segítsen rá. Az önkormányzatiság megteremtésével létrejött települési önállóság számos eredményének, – a fejlesztő erővé formálódó helyi aktivitás, vagy a települések közti verseny hatékonyságfokozó hatása – elsorvasztása nem lehet cél. Fontos, hogy a településrendszer egészének menedzselése (működtetés + tervezés + beavatkozás + monitoring) harmóniában maradjon a szubszidiaritás alapelvével. Ugyancsak fontos, hogy a jelenleg még kezdeti szakaszban járó hazai regionalizmus eredményeit se fojtsa meg egy, a régiókat keresztül metsző központi településpolitika. Sokkal inkább annak elérése lehet a cél, hogy a fokozódó önállósággal rendelkező régiók is beépítsék saját céljaikba a településrendszerrel kapcsolatos célokat. A településrendszer legyen organikus A településrendszert összekötő szálak partnerkapcsolatokon, a szolgáltatások racionalitása szerint szervezett társulásokon alapulva, kölcsönösen előnyös munkamegosztással párosulva erősödjenek meg. Ezzel a hatékonyság és az organikus kapcsolódás követelményei is teljesülnek. •

A társadalmi-gazdasági tér szerveződésének alapvető logikája, hogy gócpontokat, központokat hoz létre, melyek munkamegosztást alakítanak ki környezetükkel. A kisebb és nagyobb központok funkcióik összetettsége nyomán hierarchikus rendszerben szerveződnek. A központok környezetüket nem csupán ellátják, de növekedésük révén dinamizálhatják, „húzhatják” is. A gócpontok megerősítése és központi funkciót hordozó képességük javítása – pl. elérhetőségük javításával – a rendszer jelentős részére gyakorolhat húzóerőt. Miután a településhálózat-fejlesztési célokat megvalósító intézmények és tevékenységek hierarchikus szintűek, csak kevés településben lehetnek jelen, a fejlesztésre fordítható források bizonyos mértékű koncentrálása tehát szükségszerű.

•

Az egyes közszolgáltatások hatékony működtetése különböző területi egységek, népességszám, stb. alapján valósítható meg és nem szorítható statisztikai (kistérségi, megye) határok közé. A szolgáltatásra szabott társulások szolgálják a legjobban a minőségi követelmények mellett a hatékonysági szempontokat is.

•

A településközi kapcsolatok annál szervesebbek, minél több gazdasági és társadalmi, formális és informális kötődés szövedékéből alakulnak.

36

A településrendszer legyen fenntartható A fenntartható településrendszerben egyszerre biztosított a környezet minőségének megóvása illetve, fejlődése; a gazdasági életképesség tartós biztonsága valamint a társadalom harmonikus fejlődése. A fenntartható fejlesztés kialakításának alapvető kritériumai: • egyensúly a gazdasági versenyképesség, a környezet megóvása és a társadalom fejlesztése területén, • integrált, problémaorientált fejlesztéspolitika (szektorok, politikák, intézményi keret), • a közjó helyi érvényesülésének biztosítása, szűk lobbyérdekek helyett, • az együttműködési és konzultációs fórumok folyamatos működése, a fejlesztést kiszolgáló rendszerek átláthatósága, a nyilvánosság működése, • a politikai erők kiegyezésén nyugvó fejlesztési irányvonal és támogatás, • a fentiek összegének eredményeként létrejövő belső kohézió. A településrendszer legyen diverzifikált Az egyes települések egyedi földrajzi fekvéseiknek, sajátos belső erőforrásaiknak és kapcsolatrendszerüknek megfelelően sajátos funkciókkal rendelkezhetnek. A települések lehetőségek is adottságaik felmérésén alapuló saját stratégiáik alapján választhatják meg fejlődési pályájukat és az ezek kibontakoztatását lehetővé tevő együttműködési stratégiájukat. A rendszer egésze szintjén a különböző funkciójú települések közötti munkamegosztás javítja a rendszer egészének teljesítőképességét.

37

9.

A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT CÉLRENDSZERE

FEJLESZTÉSÉNEK

9.1. A célok hierarchiája Egy, a közpénzekkel gazdálkodó kormányzati politika akkor jár el a tőle elvárható gondossággal, ha a fejlesztést szolgáló pénzeszközeinek felhasználásakor − „rásegítő” támogatásokkal mintegy „helyzetbe hozza” azokat (a főként gazdasági) szereplőket, amelyek versenyképességük fokozásával javítani tudják jövedelemtermelő képességüket, s ez a tágabb közösség számára munkahelyekben és adóbevételekben megnyilvánuló „hasznot” produkál, − az esélyeket „kiegyenlítő” politikát folytat, azaz a különböző szakpolitikái révén biztosítja az ország társadalmi, gazdasági, területi kohézióját azoknak a szereplőknek a kedvezményezésével, akiket/amelyeket a piaci mechanizmusok hátrányos helyzetbe hoznak, vagy ilyen helyzetben tartanak. Mivel a településrendszer nem egymástól független elemekből áll, ezért hatékony hálózatfejlesztésre van szükség, amelyet az elérhetőség javítása szolgál (utak, vasúthálózat, autópályák, széles sávú internetes elérhetőség). Ugyanakkor erősíteni kell a településhálózaton belüli együttműködéseket. A településrendszer versenyképességét és kohézióját célzó fejlesztése során egyaránt cél, hogy mindez fenntartható módon, gazdaságossági és környezeti hatások mérlegelésével, továbbá a települési értékek megőrzésével történjen. Igazodva az Európai Unió kohéziós politikáját és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv pilléreit jelentő, egymást kiegészítő két fő elvhez, a településhálózat fejlesztésének legáltalánosabb célja a kiegyensúlyozott, a policentrikus városhálózatra felfűződő térszerkezet, amely széleskörű hozzáférést biztosít a munkahelyekhez és a közszolgáltatásokhoz. Eme általános cél elérését szolgálja egyrészről a versenyképesség, másrészről a területi, társadalmi kohézió együttes erősítése. A kohézió biztosításának egyedüli járható útja város és vidéke együttműködése, együttes fejlesztése, amely nem csorbítja a települések önállóságát, identitását. A versenyképesség fokozását (i.) a városok térszervező, dinamizáló képességének erősítése, továbbá (ii.) az elérhetőség biztosítása képezi. A kiegyensúlyozott térszerkezet megteremtését a középvárosok és a településközi kapcsolatok fejlesztésével lehet közelebb hozni. Végül: az előzőekhez mintegy „horizontálisan” (tehát minden szintre érvényesen) kapcsolódik az épített környezet, a településszerkezeti, térszerkezeti értékek megőrzésének komplex célrendszere.

38

9.2. Specifikus és operatív célok 9.2.1. A versenyképesség javítása A versenyképesség specifikus célkitűzésként való megfogalmazása a településrendszer a településrendszer dinamizálható elemeinek, elsősorban az országos és regionális központoknak, másodsorban a más, térszervező erővel bíró csomópontoknak a fejlesztését jelenti, amelynek következtében nő a szóban forgó városok gazdaságának jövedelemtermelő képessége, növekszik a munkahelyek száma. Egy ilyen szemléletű politika Budapesten azoknak a fejlesztéseknek a megvalósulását segíti, amelyek nemzetközi funkcióinak megerősítését, kiteljesítését teszik lehetővé, a régióközpontokat regionális, országhatáron innen és túlnyúló hatókörük kibővítésében támogatja, miközben a kisebb csomópontok számára is lehetővé teszi a vonzáskörzeti szervező erejüket vagy/és a regionális versenyképességi pólusokhoz való kapcsolódásukat erősítő beruházások megvalósítását. A versenyképességi pólusok fejlesztése elsőrendűen a magas szinergikus potenciállal rendelkező, koncentráltan jelen lévő termelési tényezők dinamizálását, térségi kisugárzó erejük erősítését szolgálja, mindenek előtt a kiépült tudásbázis talaján, a magas hozzáadott érték-előállításra képes tevékenységek, gazdaság, tudomány és szolgáltatások innovatív kapcsolódását ösztönző, erősítő fejlesztések révén. A magasan képzett munkaerő, a kutatásfejlesztés, az innováció és IKT eszközök/elérhetőség fejlesztése elősegíti a nagy jövedelemtermelő képességű iparágak, szolgáltatások megtelepedését e pólusokban. Ezeknek a tevékenységeknek a beágyazódását, helyhez kötését segítik elő a megfelelő működési környezet megteremtését szolgáló intézkedések (infrastruktúra-fejlesztés, magas színvonalú üzleti és személyi szolgáltatások, stb.) Szintén dinamizáló versenyképességi faktor a jelenleg vagy potenciálisan nemzetközi jelentőségű idegenforgalmi vonzással rendelkező térségekben a vonzerők, szolgáltatások és turisztikai infrastruktúra térségi rendszerének kifejlesztése, pozícionálása és marketingje a nemzetközi turisztikai piacon. Az európai térbe való illeszkedés érdekében a kulturális infrastruktúra és a széles körű kulturális szolgáltatások fejlesztésével, a helyi értékek védelmével, bemutatásával vonzóvá kell tenni településeinket. A vonzó település nem kizárólag turisztikai vonzerőt jelent, a hazánkban letelepedni kívánó külföldi munkaerő, közvetve a külföldi tőke megtelepedését is szolgálja. Az integráció szempontjából fontos, hogy a versenyképességi pólusok egymáshoz, még inkább a közeli csomópontokhoz való kapcsolatának erősítése révén kialakuljon egy régiók és versenyképességi pólusok és csomópontok közti munkamegosztást, amelynek eszköze lehet többek között a közlekedés fejlesztése, de a felsőoktatási intézmények és a hozzájuk kapcsolódó tudás- és innovációs központok közötti feladatmegosztás is. A gazdasági versenyképesség tudásra alapozott erősítésével (tudástársadalom építése és az innováció területi terjesztése, beleértve az iskolarendszeren kívüli képzési lehetőségeket is, az egész életen át tartó tanulás átfogó koncepciójának jegyében) és a foglalkoztatás minőségi bővítésével a versenyképességi pólusok fejlesztése összhangban áll. A felsőoktatási központokra alapult tudás- és innovációs központok gazdaság szereplőihez való szorosabb kapcsolódása a tudásvezérelt gazdaság fejlesztésének legfontosabb feltételét biztosítja, és egyben magas színvonalú, képzett munkaerőt igénylő munkahelyeket teremt.

39

Az emberi erőforrások fejlesztésének további fontos feltétele a közösségfejlesztés, mindaz az eszközrendszer, ami a helyben elérhető kulturális alapszolgáltatások rendszerének kiépítésén, a kulturális infrastruktúra fejlesztésén keresztül a helyi közösségek megerősödését, az életminőség javulását vonja magával legyen szó nagyvárosokról vagy falusi közösségekről . 9.2.2. A térszerkezeti kohézió biztosítása 9.2.2.1. A városhálózat policentrikus fejlesztése A policentrikus városhálózat kialakítása, megerősítése azoknak a csomóponti helyzetben, a regionális központok körül „bolygó városi” pozícióban lévő vagy a térkapcsolatok tekintetében kulcsfontosságú funkciót betöltő városok „rásegítő” fejlesztését jelenti, amelyek - (30-70 ezer fős vonzáskörzetek illetve munkaerőpiaci körzetek központjaiként - ma is jelentős gazdasági erővel, foglalkoztatási kapacitással és erős térszervező erővel bírnak. Fejlesztésük kulcskérdés az ország kiegyensúlyozott településszerkezetének kialakításához, térségi szervező erejükre, középszintű ellátási funkcióikra tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézió biztosítása tekintetében. Részcélok: •

munkahelyteremtés, bővítés és megtartás

•

közszolgáltatások fejlesztése,

•

az innovációs képesség fejlesztése

•

a tudás- és kultúra alapú gazdaság fejlesztése

•

„város-és vidéke” kapcsolatok sokoldalú fejlesztése

9.2.2.2. A megközelíthetőség javítása A megközelíthetőség javítása a közlekedési infrastruktúra, az info-kommunikációs infrastruktúra, a meglévő szolgáltatások javítását, esetleg átalakítását, innovatív minták alapján történő diverzifikálását jelenti. Részcélok: •

környezetbarát közlekedési rendszerek kialakítása,

•

úthálózat, vasúthálózat fejlesztése,

•

info-kommunikációs technológiák fejlesztése széles-sávú Internet elérhetőség, folyamatos, lépéstartó fejlesztések,

•

a tömegközlekedés hatékony, de egyben az utazó-közönség érdekeit szolgáló, diverzifikált fejlesztése, szervezése, amely magában foglalja például − a gerinchálózatokon a tömegközlekedés fejlesztését, 40

− a gerinchálózatokra „ráhordó” járatok, „iránytaxik” bevezetését, − a falugondnoki szolgálat erősítését ill. továbbfejlesztését. 9.2.2.3. A településközi együttműködések erősítése A közszolgáltatási kapacitások elaprózottsága súlyos hatékonysági problémákat okoz az ellátásban, amelynek megszüntetése az önkormányzatok és a nemzetgazdaság közös érdeke. Éppen ezért érthető, hogy határozott kormányzati szándék mutatkozik a kapacitások összehangolt fejlesztését és működtetését lehetővé tevő településközi együttműködések ösztönzésére, elsősorban a többcélú kistérségi társulások támogatása révén. A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló 2004. évi CVII. törvény a statisztikai kistérség határain belül kívánja biztosítani legalább három közszolgáltatás, az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás szervezését a területfejlesztési feladatok ellátása mellett. Az még nem dőlt el, hogy a törvényhez kapcsolódó támogatási rendeletek hogyan fogják korrigálni az első (61/2004. sz. Kormányrendelet) intézkedéseit, amely nem tett különbséget eltérő népességszámú, kiterjedésű és jellegű statisztikai kistérségek között és olyan, a mérethatékonyság szempontjából nagymértékben különböző közszolgáltatások számára kínált kistérségi ösztönző támogatást, mint a települési szinten szerveződő szociális alapellátás és a regionális szinten hatékony hulladékgazdálkodás. Az is a jövő feladatai közé tartozik, hogy az ösztönző támogatások kiterjedjenek a vonzáskörzeti átfedésekből következő és a statisztikai kistérségi határokon átívelő kooperációkra. Részcélok: • Horizontális együttműködések erősítése A településhierarchia adott szintjén lévő települések (közel azonos népességgel, közigazgatási funkcióval, önkormányzati feladattal) közötti együttműködések erősítése, közös fejlesztési pontok keresése, mely méretgazdaságosság, gazdasági nyitottság, fejlődés, társadalmi dinamizmus terén egyaránt pozitív hatással jár. • Vertikális kapcsolatok kialakítása A településhierarchia különböző szintjein álló települések között jöhet létre vertikális kooperáció. Célja a központ és vonzáskörzete funkcionális együttműködésének megteremtése, a közszolgáltatási kapacitások hatékony működtetésének társulási formában vagy közös fenntartású intézmények keretében történő működtetése. • Nemzetközi nyitottság Napjainkban a globalizáció erősödésének hatására egyre kevésbé menekülhetnek meg a települések a fenntartható társadalmi, gazdasági, környezeti fejlődés biztosítása érdekében a nemzetközi színtéren való együttes fellépéstől, nemzetközi kapcsolatok aktív működtetésétől. • Térségi identitástudat erősítése Bizonyos térbeli keretek között a helyi társadalmi, gazdasági adottságok, hagyományok, kulturális örökség, természeti értékek igen sok hasonlóságot hordoznak magukban, melyen alapuló térségi identitástudat erősítése számos stabilizáló, fejlesztési lehetőséget rejt magában.

41

9.3. Horizontális cél: a természeti, táji, építészeti örökség megőrzése A magyar településhálózat történelmi fejlődése során, a viszontagságos fejlődés ellenére, jelentős értékeket halmozott fel. A települések és a településhálózat legfontosabb megőrzendő értékei a következők: − Az ország kultúrtájainak és természetföldrajzi tájainak megfelelő sajátos településképek és településformák beleértve az aprófalvakat és tanyákat; − Egyes települések épített környezetének, és kulturális értékeinek gazdagsága és sokszínűsége (műemlékek, helyi védett épületek, régészeti emlékek, népi építészeti stílusok, településképek); − A sajátos történelmi fejlődési pályák mentén kialakult határmenti települések kulturális és nemzetiségi kapcsolatiban rejlő nemzetközi együttműködési lehetőségek. − Speciális funkciókkal, adottságokkal (kulturális, idegenforgalmi, történelmi, vallási, népi építészeti, néprajzi, nemzetiségi adottságokkal és hagyományokkal) rendelkező települések egyedi adottságai. Az értékmegőrző fejlesztés az épített és természeti környezet összhangjának megteremtését, a települések tájba illeszkedő egységének megtartását és fenntartható idegenforgalmi fejlesztését célozza, miközben arra törekszik, hogy a települések a sajátságos helyi energiáik, adottságaik és speciális funkcióik révén képesek legyenek önfenntartásra, fejlődésre, a lakosság életminőségének javítására és tartós megtartására. Részcélok: •

A szociális gazdaság meggyökeresedésének, bővítésének támogatása A kistelepüléseken, tanyákon szinte megoldhatatlan a közszolgáltatások hatékony működtetése, ide értve a helyi ellátást, gondozást és a központokban hozzáférhető szolgáltatásokhoz való hozzájutást. A szociális gazdaság körében a felhasználó számára ingyenes vagy kedvezményes, jellegzetesen gondozási, szállítási feladat-ellátásról van szó, amelyet civil szervezetek vagy/és magánszemélyek, esetleg önkormányzati alkalmazottak (pl. falugondnok) végeznek. A „szociális vállalkozó” pályázati forrásból teremti meg „vállalkozása” működési feltételeinek jelentős részét; ezzel legalábbis önfenntartóvá válik. A szociális gazdaság fejlesztése munkahelyeket teremt, erősíti a civil szférát, miközben hiányzó gondozási, fejlesztési feladatok ellátását teszi lehetővé.

•

Települési diverzifikáció: alternatív fejlődési pályák, tevékenységek támogatása tanyás és kisfalvas térségekben

fenntartható

gazdasági

Olyan fejlesztések támogatása, amelyek aprófalvak, tanyák funkcióváltását, a településközi munkamegosztással harmonizáló, helyben fenntartható tevékenységi formákat, funkciókat teremtenek vagy/és működtetnek. •

A nemzetiségi és kulturális településközi kapcsolatok fejlesztése A határmenti és az interregionális települések közti kulturális, nemzetiségi és vallási kapcsolatok erősítése a hagyományőrzés, a közösségszervezés, a lakosságmegtartás és az idegenforgalmi potenciál növelése érdekében. 42

•

A településeken helyi önszervező képességek növelése, a település identitás és felelősség kialakítása A lakosság aktivizálása a helyi érdekérvényesítés és döntéshozatal folyamatában. Az épített és természeti környezet megóvására irányuló felelősség megteremtése, a települési környezettel kapcsolatos attitűdök befolyásolása.

•

A védett természeti, táji értékekben és területekben gazdag települések ökoturisztikai potenciáljának és a hagyományos termékek előállításának és piaci kínálatának bővítése. Az aprófalvak, határmenti települések jelentős hányada, az országos átlagnál jóval nagyobb arányban rendelkezik védett természeti területekkel. Ez az adottság nem csupán a magas szintű védelmi tevékenységet kívánja meg, hanem a természeti értékmegőrzésre alapozott településfejlesztési tevékenységet is. A védett természeti területen fekvő települések és településrészek ki kell használják a szelíd turizmusban rejlő lehetőségeket (oktatóközpontok, bemutatóközpontok, tájházak, szabadtéri és zárt kiállítások, natúrparkok, tanösvények létesítése, oktatási-nevelési iskolai táborok, rendezvények szervezése, vendéglátó infrastruktúrák kiépítése). E fejlesztésekkel párhuzamosan a hagyományos termelési eljárások újraélesztésével is növelhető a turisztikai vonzerő, sőt a helyi termékek piacra jutása a turisztikai marketinggel együtt szinergikus pozitív hatásokat eredményez.

•

A speciális funkciókkal rendelkező települések egyedi jellegének megtartása és az erre alapuló településfejlesztés; egyedi arculatúvá tevő építészeti stílusok, településkarakterek és formák fennmaradásának biztosítása A speciális funkciók kiaknázása érdekében a települési identitás erősítését, a helyi közösségek építését, a sajátos települési imázs megteremtése, amelyet nagyban elősegít a különleges szerepkör megteremtését célzó településfejlesztési tevékenység, a már meglévő speciális funkciók megújítása, a településmarketing segítségével új tartalommal történő megtöltése. Az épített környezet megóvása a különböző fejlesztések során nem szenvedhet csorbát. A gazdaságfejlesztés sok esetben többletterhelést, káros externális hatásokat okozhat a településeken, amelyek minimalizálására kell törekedni. A településkép és településszerkezet megóvását a területrendezés eszközeivel, egyéb tervezési módszerekkel, valamint a fejlesztések körültekintő véghezvitelével kell biztosítani. (stratégiai környezeti vizsgálat, környezeti hatásvizsgálat, örökségvédelmi akcióterv).

43

10. BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK 10.1. A versenyképes metropolisz: Budapest A budapesti agglomeráció, a fővárossal és az elővárosi gyűrűvel együtt az ország legversenyképesebb területe, „kapu” és kapocs, melyen keresztül hazánk bekapcsolódhat az európai és a nemzetközi, globális gazdasági kulturális vérkeringésbe. Az ország egyetlen nemzetközi városaként fő versenytársai nem mások, mint Közép-Kelet Európa más fővárosai. Budapest nemzetközi versenyképessége és az ország többi régiójához fűződő kapcsolatrendszerének (munkamegosztás, elérhetőség, kooperáció, stb.) hatékonysága alapvetően befolyásolja az ország egészének, s minden egyes régiójának fejlődési pályáját.

$ S # # S $ Budapesti agglomer $ S áció # $

S #

$

$

$

S S# # S #

$

S #

S # # S

S # # S

U %

S #

S S # # S #

$

S# # S

S #

S # S #

S # S S # #

S # S #

S #

# S S #

S #

S #

S S# # $ S S # # # S S # S #

S #

U % S#S #S # U % #S S #

S #

S S# # SS # # S #

$

$

U %

S #

$ S # $ $

S #

$

S #

$

S #

S #

S #

S #

S# # S

%#S U%U% U S #

S #

S #

$ $

U % U % SU # %% #S U % U % #S U % U U % S # S # S #

U % U % U %#S

S# # S S S# # S S # #

S #

S #

% U %U % U % % U U % #S#S U S # U % S # U % S #

S # S #

S #

$

S # $ S # $ # S S # $ # S S # $ #S S # S S # S# # # # S S $ S # S # S# # $ # S S S # $ S # # S S # # S # S # S # S

% #S U %#S U

S #

$ $

S #

S #

S # S #

S S# # S # S #

S # S # # S S #

U %

Jelmagyar ázat S # lakónépesség(2003) S ezer # 1 mó 705

S #

S #

S #

S #

S ezer # S50-100 # S # U 10-50 ezer % 5-10 ezer S # # S # S

% U

U %

S # $

1-5 ezer 1 ezer al att főúthálózat

A Budapestet és térségét magában foglaló metropolisz-terület fejlesztésének célja, hogy gazdasági, kereskedelmi pénzügyi és kulturális idegenforgalmi funkciói révén versenyképes nagyváros, kelet-közép európai szervezőközpont, a Kárpát-medence gazdasági központja és a Balkán térség gazdasági értelembe vett kapuja legyen. Cél továbbá, hogy az ország többi térségével harmonikus, a fejlődést továbbáramoltatni képes, munkamegosztáson alapuló szerves kapcsolatrendszerrel rendelkezzen. Beavatkozási részterületek: •

• • • •

•

Budapest gazdaságszervező szerepének, tőke és pénzpiaci pozíciójának megerősítése, transznacionális vállalatok, pénzintézetek kelet-közép európai központjai ill. alközpontjai megtelepedésének ösztönzése; a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében az európai gazdaságba, való szerves, elmélyült bekapcsolódás kiemelt fontosságú. Ehhez szükséges a közlekedési kapcsolatok mellett a szerves gazdasági kapcsolatok kiépülése. Tudás-ipar és a magasan kvalifikált munkaerő megtartó-képességének növelése nemzetközi viszonylatban; High-tech iparágak és a kiemelkedően magas hozzáadott értéket előállító tevékenységek budapesti koncentrálódásának és aktivizálódásának ösztönzése; Nemzetközi turisztikai és kulturális központ szerep erősítése, a kulturális kooperáció megvalósítása a közeli nagyvárosokkal (Pozsony-Bécs-Prága-Berlin); Az egészséges és élhető lakókörnyezet megteremtése, a tömegközlekedési rendszer környezetbarát minőségfejlesztése a képzett és tehetős népesség megtartása és a kulturális és idegenforgalmi szerepkör fejlődése érdekében. Az elkerülhetetlen nagyvárosi környezeti feszültségek oldása. Magas szintű üzleti, IKT és személyi szolgáltatások fejlesztése

44

•

•

•

•

A szuburbanizációból adódó környezeti, társadalmi és gazdasági feszültségek oldása, a romló állapotú városi terek rehabilitációja ill. revitalizációja. A belső lakóövezetek és lakótelepek társadalmi-gazdasági eróziójának megállítása és visszafordítása, e területek rehabilitációja. A funkcióvesztett belső területek, és a hasznosítatlan, barnamezős területek újraélesztése. A települések közti zöldterületek beépítésének korlátozása, a települések összenövésének megakadályozása, illetve a településközi közlekedési és infrastrukturális, valamint szolgáltatási kapcsolatok modernizációja. Agglomeráció sokszereplős együttműködési rendszerének megteremtése. A kerületi, fővárosi, települési önkormányzatok, a régió, a közszolgáltatók és társadalmi szervezetek partnerségén alapuló és a problémákat komplexen kezelő integrált stratégiára és együttműködési fórumokra van szükség. A fővárosi agglomeráció az országra, annak regionális pólusaira ható kisugárzásának erősítése. A közlekedési- és info-kommunikációs kapcsolatok megerősítése, a harmonikus munkamegosztás kialakítása elengedhetetlen gazdasági, döntéshozatali, politikai értelemben egyaránt. Kapuvárosi szerep betöltése Közép-Európa keleti fele feléamelyben Budapest repülőtere, logisztikai központjai, információ- és kutatási központjai közreműködnek Közép-Európa keleti részének felzárkóztatásában, és Bécs vezető szerepének oldásában.

10.2. Regionális versenyképességi pólusok fejlesztése Ahhoz, hogy a nagyvárosi térségek is élhessenek belső adottságaik és a környező városokkal való együttműködés lehetőségeivel, hogy jobb pozíciót vívjanak maguknak ki a városok versenyében, hogy erősíthessék a gazdasági és társadalmi kohéziót térségükben elengedhetetlen az ún. regionális pólusok létrehozása. A közvetítő, regionális csomópontok kialakítása egyben a versenyképességi potenciál bővítését jelenti, biztosítva az ország regionális és társadalmi kohézióját. Az ország regionális központjai, úgymint Győr (Nyugat-Dunántúl), Pécs (Dél-Dunántúl), Szeged (Dél-Alföld), Debrecen (Észak-Alföld), Miskolc (Észak-Magyarország) a fent említett tényezőkből Budapestnél egy nagyságrenddel kisebb szintet képviselnek. Ezeknek a városoknak a feladata az, hogy közvetlenül saját határaik között, közvetve, regionális szintű szolgáltatásaikon és a kiépített kapcsolati hálókon keresztül kedvező működési, növekedési lehetőséget biztosítsanak a gazdasági szereplőknek, hogy növeljék a régió tőkevonzó/megtartó képességét, ezáltal teremtve/megőrizve a társadalmi kohézió biztosításához nélkülözhetetlen munkahelyeket. Valószínűsíthetően eme elvárásoknak akkor tudnak jobban megfelelni, ha a verseny mellett az együttműködésben is sikeresek lesznek az országgal határos régiók központjaival (pl. Miskolc-Kassa, Szeged-Újvidék, DebrecenNagyvárad). A versenyképesség legfőbb dimenziói a hatékony, magas hozzáadott értéket előállító, magas képzettségű munkaerőre támaszkodó gazdaság, és az innovatív, megújulni képes környezet. Továbbá fontos keret és általános követelmény a növekedés kisugárzó szerepkörnél a kedvező fizikai és virtuális elérhetőség. A dinamizáló, növekedéserősítő hatás terjedése csak eme négyes feltételrendszer megteremtésével biztosítható. A növekedés kiemelt gazdasági dimenziója, hogy a regionális pólusokban fejlett, magas szintű technológiákat és szaktudást alkalmazó, magas hozzáadott értéket előállító, 45

magyarországi beszállítók széles körével dolgozó nagy-, és középvállalkozások működjenek; a pólus szakképzett, rugalmas munkaerővel bíró munkaerőpiaccal rendelkezzen; magas legyen a működő tőke vonzó képessége. A főként piaci alapon működő pénzügyi, üzleti, menedzsment - tanácsadási szolgáltatások a hatékonyság, a növekedés kiszolgálói, az ilyen típusú szolgáltatások magas színvonalú megléte ugyancsak fontos a gazdaság számára. A fentiekkel összefüggésben erősíteni kell a regionális versenyképességi pólusok innovációs központ szerepét, továbbá azon képességüket, hogy az innovatív fejlesztéseket, technológiákat hatékonyan tudják térségük kis és középvállalkozásai felé továbbítani. A regionális növekedési központok tudás és innovációs központ jellege feltételezi teljes képzési vertikumú egyetemek és K+F helyek meglétét, hatékony tudás- és innováció transzfer intézményhálózatot, rugalmas, magas szintű szak-, és átképzési lehetőségeket. A történeti városmagok/városrészek jelentős turisztikai potenciállal rendelkeznek. A városmagok/városrészek revitalizálása, fejlesztése munkaerő megtartó szerepüknél fogva is pozitív hatást eredményez települési, térségi és regionális szinten egyaránt. A nagyvárosi agglomerációs térségekben elsősorban a területhasználat további extenzív növekedése miatt akut módon jelentkeznek a szegregációs, környezeti, közlekedési és településszerkezeti problémák, melyeket a szuburbanizációs folyamatok felerősítenek. Az agglomerációs övezetekbe költözés, a nagyarányú lakásépítés, az egyéni közúti közlekedés térnyerése és az ebből következő légszennyezés, a zöldterületek eltűnése, a belterületbe vonás és beépítés növekedése, valamit egyes városok belső lakóterületeinek lepusztulása, az agglomerációs térségekben fenntarthatósági konfliktusokhoz vezetett. Beavatkozási részterületek: 10.2.1. A versenyképesség fokozása • • • • • • • • •

a regionális innovációs központok elérhetőségének javítása a közlekedési hálózatok fejlesztésével (autópálya, gyorsvasút, regionális repülőtér); információs és kommunikációs infrastruktúra és tartalomszolgáltatás fejlesztése (pl. szélessávú, biztonságos Internet, széles körű hozzáférés); szakember képzés feltételeinek javítása, magas szellemi hozzáadott értékű munkahelyteremtés; innovatív vállalkozások preferálása felsőoktatási intézmények oktatási palettájának teljes vertikummá alakítása; a felsőoktatás és a vállalati szféra közötti kapcsolatrendszer javítása, illetve megteremtése; kutató, fejlesztő kapacitások növelése, az ahhoz szükséges infrastruktúra kiépítése; törekedni kell a K+F területi diverzifikációjának kormányzati szintű elősegítésére (a Budapest központúság oldása továbbra is elsőrendű cél kell, hogy legyen); pénzügyi, üzleti, menedzsment- tanácsadói szolgáltatások bővítése; beszállítói hálózatok bővítése, Innovációs transzfer-központok telepítésének támogatása, az innovációban résztvevő szereplők (intézmények, szervezetek) és térségek (települések) kapcsolatának erősítése.

10.2.2. Értékvédelem •

városi és szuburb övezetek közötti területi társadalmi szegregációs folyamatok enyhítése, 46

• • •

települések összenövésének megakadályozása, a köztes mező- és erdőgazdasági zöldterületek ökológiai célú hasznosulásának biztosítása, az agglomerációs központ körüli zöld gyűrű védelme és lehetőség szerinti növelése, történeti városmagok revitalizációja, barnamezős övezetek revitalizációja.

10.3. Csomópontok, transzfer központok fejlesztése Az ország kiegyensúlyozott térszerkezetét biztosítandó elengedhetetlen a térségszervező erővel rendelkező, a policentrikus város-hálózat részét képező, 30-100 ezer fős vonzáskörzetek centrumaiként működő csomópontok, „transzfer” központok fejlesztése. A speciális növekedési csomópontok, alközpontok, „transzferek” kijelölését célszerű decentralizálni, hogy azok a régiók helyi sajátosságainak figyelembevételével kerüljenek meghatározásra a régiók által. A speciális növekedési csomópontnak is különböző típusai lehetnek,, mint pl. logisztikai, specializáltabb képzési, kulturális, rekreációs, stb. A településhálózaton belül a fenti központok, és alközpontok egyaránt rendelkeznek alap-, közép-, és felsőfokú ellátó-szolgáltató tevékenységgel. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a városoknak az alaptevékenység biztosítása mellett fő feladatuk a gazdaság fellendítése, munkahelyteremtés-, illetve megtartás, a város közép- felsőfokú funkciókat vonzó erejének növelése, összességében térségszervező erejének fokozása. Ezek a nagyvárosok és környékük magas fokú népesség-, gazdaság- és vagyonkoncentrációk színterei, amelyeknek erőforrásaik összekapcsolásával és aktivizálásával regionális és országos vonzásközpontokként funkcionáló, dinamizáló csomópontként, és/vagy növekedési transzfer állomásként kell működniük. Beavatkozási részterületek: 10.3.1. A versenyképesség és a térszervező képesség fokozása • • • • • • • • •

Kis- és középvállalkozások fejlesztése; közszolgáltatások fejlesztése; közlekedési kapcsolatok fejlesztésével (autóutak, tömeg- és alternatív közlekedés); információs és kommunikációs infrastruktúra és tartalomszolgáltatás fejlesztése (pl. szélessávú, biztonságos Internet, széles körű hozzáférés); felsőfokú szakember képzés, felnőttképzés feltételeinek javítása, üzleti és tanácsadói szolgáltatások bővítése; innovációs transzfer-központok telepítésének támogatása, az innovációban résztvevő szereplők (intézmények, szervezetek) és térségek (települések) kapcsolatának erősítése. helyi és térségi kulturális örökség feltárása és hasznosítása

10.3.2. Értékvédelem •

Épített és kulturális örökség védelme (történeti városmagok revitalizációja, kulturális gazdaság, stb.)

47

10.4. Funkcióhiányos térségi központok (városok) fejlesztése A térségszervezés elengedhetetlen feltétele a központi funkciókat alacsonyabb, kisvárosi szinten is hatékonyan ellátni képes központok léte. A városi cím elnyerhetőségének utóbbi évtizedben meghonosodott gyakorlata következtében gyakorlatilag már nem beszélhetünk városhiányos területekről, azonban számos olyan térség található, ahol a térségi központ szerepét betöltő kisváros nem vagy csak részlegesen képes feladatát betölteni, a közszolgáltatások nehezen elérhetőek, alacsony színvonalon állnak rendelkezésre, stb. Ezen térségek népességmegtartó ereje csökken, vagy/és negatív irányú társadalmi szelekciós folyamatok indulnak el (pl. demográfiai erózió) bennük. Beavatkozási részterületek: 10.4.1. A térszervező képesség fokozása • • • • • • •

A vonzáskörzeti funkciók erősítését és térbeli kiterjesztését célzó fejlesztések infrastrukturális feltételeinek kialakítása, kis- és középvállalkozások fejlesztése; információs és kommunikációs infrastruktúra és tartalomszolgáltatás fejlesztése (pl. szélessávú, biztonságos Internet, széles körű hozzáférés); a helyi erőforrásokra támaszkodó gazdasági innovációk támogatása, köz- és üzleti szolgáltatások fejlesztése, hatékony településközi társulási formák kialakításának ösztönzése a megközelíthetőség javítása (tömegközlekedés, Internet elérhetőség)

10.4.2. Értékvédelem •

Épített és kulturális rendezvénysorozatok)

örökség

védelme

(városközpontok

rekonstrukciója,

10.5. Az aprófalvas és tanyás térségek felfűzése, védelme és diverzifikált fejlesztése A településhálózat legsúlyosabb problémákkal küzdő elemei azok a települések, melyekben a népesség jelentős része munkanélküli vagy inaktív, munkahellyel, így jövedelemmel nem rendelkezik, segélyekre, nyugdíjszerű ellátásokra szorul. A jövedelmek alacsony szintje miatt önkormányzati adóbevételük is alacsonyabb, így problémáikat helyi önkormányzataik a legjelentősebb szándékok ellenére is nehezen képesek kezelni. Ezek a települések jellemzően Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, Somogy, Tolna megyei aprófalvak, illetve SzabolcsSzatmár-Bereg, Szolnok megyei falvak. Ezekben a főként inaktív, eltartott népességgel rendelkező településekben sokszor nem az öregedés, illetve elnéptelenedés jelent veszélyt, sokkal inkább a társadalmi szegregáció és tünetei: a magas termékenység, népszaporulat, alacsony iskolázottság, stb. A szegregációs folyamatok főleg az észak-keleti országrészben túlnőttek a települési határokon és térségivé duzzadtak. Ezekben a falvak kialakuló vidéki slumok a munkaerőpiacról és a városokból kiszorult rétegek gyűjtőhelyeivé válnak, népességük térbeli elkülönülése a munkaerőpiacra való visszatérést nagyban gátolja. 48

A tanya az Alföldre jellemző, európai viszonylatban is sajátos településforma, amely település- és térszerkezeti jelentőségét, népességét és funkcióit tekintve mára jelentős mértékben átalakult. Bár a klasszikus tanyarendszer lényegében mára szinte teljesen megszűnt, a tanyák népességszámának csökkenése megállt, sőt több térségben a tanyák újjáéledése figyelhető meg. A tanyai társadalom ma sokféle, nehezen azonosítható csoportból áll, köztük jelentős az idős és a szociálisan rászorult lakosság aránya. A városoktól távolabbi térségekben, a szegény fiatal bevándorlók által lakott tanyák száma magas. A tanyák jelentős részének épületállománya elavult, infrastruktúrája fejletlen, ezen belül is az út és elektromos hálózat rendkívül elmaradott. A megmaradt, illetve a megújuló tanyáknak kisebb hányada folytat érdemi mezőgazdasági termelő tevékenységet. A társadalmi problémákat sok tanya esetében tetézi a közbiztonság alacsony szintje. Ugyanakkor a környezeti értékek felértékelődéséhez kapcsolódva növekszik a gazdálkodók, vállalkozók, városi polgárok körében a potenciális kereslet a tanyák iránt, amely alapja lehet annak, hogy a tanyás településrészek új funkciókkal gyarapodva megújuljanak. A településhálózat-fejlesztési politikának rendkívül fontos feladata ezeknek a hátrányos helyzetű leszakadó településeknek, település-részeknek a központokra való felfűzése egyrészt, a probléma-orientált, térségre- és településre szabott krízis-intervenciós eljárások, innovatív szociális szolgáltatások kifejlesztése másrészt. A magas arányban munkanélküliekkel és inaktívakkal, illetve eltartottakkal rendelkező települések nem tudnak saját erejükből megújulni, lanyha, vagy hiányzó gazdaságuk, helyi adóbevételeik nem képesek problémáikat kezelni, a gazdasági-társadalmi vérkeringésbe történő reintegrációjuk segítése elengedhetetlen a területi esélyegyenlőség megteremtése érdekében. A településközi kapcsolatok, együttműködések alacsony szintje gátolja a falvak társadalmigazdasági reintegrációját, a vidéki slumok kialakulása, a településközi szegregáció a társadalmi-gazdasági kapcsolatok további nivellálódásával fenyeget. A hátrányos helyzetű, leszakadó települések kiszorulása a társadalmi-gazdasági vérkeringésből szükségessé teszi az együttműködések erősítését. Kiemelt figyelmet kell fordítani a lemaradó térségekben az ott élőkre és közösségeikre. A közösség- közösségi kultúra-fejlesztés, -szervezés eszközrendszerén keresztül jelentős eredmények érhetők el a települések felzárkóztatásában, fejlesztésben - a közösségszervezés, közösségfejlesztés erősíti a kohéziót, elősegíti a helyben élők közös gondolkodását, képességeik kifejtését (ami alapvető a települések fejlődése tekintetében), valamint a közbiztonság javításában is jelentős szerepkörrel bír. A falvak, tanyás övezetek egy része gazdag építészeti és kulturális örökséggel rendelkezik, melynek nem pusztán megóvása cél, hanem turisztikai piacon történő, nem kizsaroló kihasználása, valamint egyes kulturális funkciók telepítése lehetőséget jelenthet ezen települések dinamizálására. Bár összességében mind az aprófalvas övezetek, mind a tanyák válság-területeknek tekinthetők, mégis mutatkoznak olyan új fejlődési irányok, amelyek felerősítve közép- és hosszú távú megoldást jelenthetnek e térségek számára. Ilyen a lakóhelyi és közösségi funkciók erősítése és minőségük javítása, amely a városi és zsúfolt szuburb térségekben élők költözéseinek célterületévé tehetik a ma még fenyegetett területeket, mindkét térségtípusra

49

jellemző, hogy egyes téregységei turisztikai potenciállal rendelkeznek és helyenként gazdasági potenciáljuk sem elhanyagolható (farm-tanyák). Ezért felfűzés és értékvédelem, valamint a társadalmi gondoskodás, közösségfejlesztés mellett a térségenként és helyenként eltérő helyi erőforrások változatos kibontakoztatására ad lehetőségeket. Beavatkozási részterületek: 10.5.1. Felzárkózás/felfűződés • • • • • • • • • •

Új típusú lakó, gazdálkodási és üdülőfunkciók egyéb (szervezeti, szabályozási népszerűsítési) feltételeinek megteremtése; elérhetőség javítása a köz- és magánszféra közös finanszírozásában, „ráhordó járatok”; krízis-intervenciós és személyi szolgáltatások önkormányzati és civil ellátásának fejlesztése (szociális gazdaság) közösségfejlesztés, közösségépítés támogatása az elhanyagolt és fejletlen infrastruktúra felzárkóztató fejlesztése, elsősorban az elektromos közműpótló megoldások (alternatív energiaforrások) kialakításával, illetve önellátó rendszerek („ökoház” modell) ösztönzésével; a fenntartható rekreációs (ökoturizmus, egészségturizmus, falusi turizmus, lovas turizmus) idegenforgalmi vállalkozások támogatása, birtok- és üzemviszonyok rendezése, életképes tanyás és aprófalvas gazdaságok kialakítása érdekében; a távmunkába való bekapcsolódás feltételeinek javítása (széles-sávú Internet-elérés, az információs technológiák telepítése és alkalmazásának támogatása); áttelepülési (betelepülési) esélyek megteremtése. a közbiztonság javítása.

10.5.2. Értékvédelem • •

Épített és kulturális örökség védelme (faluközpontok rekonstrukciója, kiépítése) az érzékeny, sérülékeny, tanyás, aprófalvas kultúrtáj értékeinek a megőrzése és fenntartása;

50