Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKV0101-L Magyarország kultúrája a XXI. század elején Dr. Agárdi Péter, habil. CSc, egyetemi tanár
Digitalizáció és Internet a nemzeti kultúrában
Varga Péter Levelezős hallgató 1/2 Pécs
1
Napjainkban, a XXI. század első évtizedében, hatalmas feladat előtt áll az emberiség, hiszen a technika rohamos fejlődése számos kérdést vet fel, melyek megválaszolásának pillanatában, már újabb technológiák vetik meg lábukat a világon. Jómagam közel 11 éve vagyok az Internet rabja. Az első időkben még amolyan megfoghatatlan, elérhetetlen dolognak tűnt a körülöttem élők számára, mára azonban szinte nincs olyan ismerősöm, aki ne használná legalább heti rendszerességgel. Kevesen ismerik az Internet eredetét, és még kevesebben vannak tisztában annak problémáival és korlátaival. Nem célom, hogy az Internet történetével mélyebben foglalkozzam, azonban elkerülhetetlen megemlíteni a fejlődés főbb pontjait, hogy értsük, honnan s főleg hová tartunk.
Az Internet kifejezés 1974-ből eredeztethető, (a szó magyar jelentése: „hálózatok hálózata”) de maga az ötlet a hatvanas évekből származik. Az amerikai hadsereg egy kevésbé sebezhető számítógépes rendszert próbált kifejleszteni, melynek
elemei,
egy
esetleges
atomtámadás
esetén
is
működőképesek
maradhatnak. Ez az elképzelés azért nagyon fontos, hiszen pont ennek az elvnek köszönheti az Internet megállíthatatlan fejlődését és sokszínűségét.
Tehát
kijelenthető, hogy az Internet egy olyan hatalmas rendszer, amely a legkülönfélébb számítógép-hálózatokat fogja össze. Ennek az eredménye az úgynevezett kibertér, mely a valódi világ mellett, alternatív teret biztosít. Az igazi kihívás tehát, hogy a nemzeti kultúra, ugyanúgy (vagy még hatékonyabban) megjelenhessen ebben az alternatív térben, mint ahogyan megjelenik a való életben is.
A kibertérhez azonban hozzá is kell férnie a felhasználóknak, ami nem csak a hozzá szükséges eszközök meglétét feltételezi, hanem azt a fajta szellemi tudást, vagy inkább gyakorlatot, amely nélkül kiaknázatlan marad ez a hatalmas lehetőség. Az újfajta információs írástudás alapja az informatika, melynek alapvető ismerete nélkül a felhasználónak nincs esélye eligazodni sem a számítógépek, sem az információs sztráda világában. Ebből következően az első és legfontosabb lépés, hogy a társadalom széles rétege ismerkedhessen meg, tanulhassa meg a számítógép kezelésének, az Internet használatának alapjait.
Hazánkban az informatika oktatás 1985-ben kezdte bontogatni szárnyait, azonban a szerény eszközállomány csak fakultációs rendszerű oktatást tett lehetővé. 2
Az 1989/1990-es tanévben már mintegy 40 ezer diák vett részt önkéntes számítástechnikai képzéseken, de az igazi robbanás 1996-os évre tehető, amikor már a gimnáziumi osztályok 40%-ban folyt képzés. A 90-es évek közepétől az informatikai eszközök az átlagember számára is elérhetővé váltak, de arányaiban még messze elmaradtak a nyugat-európai adatoktól. Szintén ezekben az években, – egyedi minisztériumi engedélyekkel – tantárgyként jelenik meg az informatika, mely 1998-ban már, mint alapvető tantárgyi követelmény integrálódik a tantervekbe. Világosan látszik, hogy az egykori fakultációs tantárgyból, kevesebb mint két évtized alatt kötelező tantárgy válik, melynek szükségességét annak megkerülhetetlensége adja. Adott tehát bizonyos szintű informatikai tudás, így áttérnék a második legfontosabb jellemzőre, az eszközökre.
A számítástechnikai eszközök vásárlásában két tényező erősítette egymást. Az egyik a Sulinet program volt, amit 1997-ben indított az Oktatási és Kulturális Minisztérium, és egyedülálló vállalkozásnak számított Európa szerte. A másik és nem kevésbé fontos tényező az informatikai eszközök árának csökkenése volt. A távol keleti gyártósorokon készült úgynevezett „noname” személyi számítógépek ára töredéke volt, az addig ismert nagy gyártók (IBM, COMPAQ, DELL) által forgalmazott számítógépekének. Ennek eredményeképpen, már szélesebb réteg számára vált elérhető műszaki cikké a PC, és a Sulinet Expressz program által igénybe vehető adókedvezményekkel annak jelentős részét átvállalta az állam. Ez becslések szerint, mintegy 40 ezer háztartáson tudott segíteni. A program kudarcának tartották azonban, hogy a leszakadt társadalmi rétegek nem tudták igénybe venni, és sokszor nem kifejezetten azokra az eszközökre fordították ezt az összeget, mint amire azt eredetileg szánták.
Az Internetezéshez szükséges feltételek közül már csak az Internet-előfizetés árának csökkenése váratott magára. 2005-ben hozzávetőlegesen 3 millió ember használja a világhálót hazánkban, azonban az internetes hozzáféréssel rendelkező háztartások számát mindössze 600-700 ezerre becsülik. Paradox módon ebben az időszakban a szélessávú internet-elérések száma 67%-át teszi ki a meglévőknek, azonban az internet-használók száma nem növekedett. A 2006-os évben a szélessávú internet-elérés egyeduralkodóvá válik, a korábban használt technológia,
3
az úgynevezett dial-up korszaka véget ér. Ebben az évben a magyar lakosság fele számítógép-használó és harmaduk internet-használó. Némileg csökkent a digitális szakadék a középkorúak körében, azonban nem csökkent az alacsonyabb végzettségűek, a romák vagy idősebbek tekintetében. Közel 100%-os a mobiltelefon penetráció, melynek jelentősége napjainkban mutatkozik, hiszen manapság már mobil-telefonon keresztül is lehetséges szélessávú internet-előfizetéshez jutni, melynek
ára
rohamosan
csökken.
(nem
beszélve
arról,
hogy
a
modern
mobiltelefonok be tudják tölteni a személyi számítógépek szerepét is) Elmondható ez 2006-ban a hagyományos szélessávú internet előfizetések áráról is, hiszen a havi előfizetési díj 5000 Ft alá esik. A 2007-es év végén a KSH adatai szerint több mint 1.8 millió internet-előfizetés volt hazánkban, ami 37%-kal több, mint 2006 végén. Kijelenthető tehát, hogy a tavalyi évben valami elkezdődött. Hozzá kell azonban tenni, hogy a kedvező tendenciához nagymértékben hozzájárult, hogy az informatikai eszközök ára tovább csökkent, és ez elmondható az internet-előfizetések áráról is.
Kijelenthető, hogy az információs társadalom napjainkban már nem csak egy szűk réteget takar, hanem magában hordozza a társadalom legkülönfélébb elemeit is. Ebből adódóan, a kibertérben szörfölő felhasználók körében ugyanúgy kialakultak a kulturális igények, ahogyan annak idején a való világban is kialakultak, és ennek megvalósítása részben az állam feladata lett. A 2002-2005 közötti időszakban hiába volt külön minisztériuma az információs társadalomnak, a digitális kultúra, írástudás, a közszolgáltatások elektronizációjában csekély eredményeket ért el. Azonban nem elhanyagolható tény, hogy jelentős eredményeket ért el a távközlési tarifák és az internet-előfizetési díjak mérséklésében. A hátrányos helyzetű települések számára megalkotta a Közhálót, mely 2617 településen tette lehetővé a szélessávú internet elérést. Ez a szám, a magyarországi települések 84%-át takarja, ami jó aránynak tekinthető.
2005-ben
fókuszba
került
az
e-közigazgatás,
melynek
elindítása
a
versenyképesség növelését célozta meg. A 2006-ban született elektronikus információszabadság törvény értelmében, hozzáférhetővé kellett tenni a jogalkotás teljes folyamata során keletkezett dokumentumokat és valamennyi hatályos jogszabályt is. A közigazgatási reform eredményezi, hogy Magyarország lépett a legnagyobbat ezen a területen az összes tagállamhoz viszonyítva, így elérte az 4
európai uniós átlagot. A Sulinet Expressz program a 2006-os év áldozatává válik, de elindul a Sulinet Digitális Tudásbázis, mely digitális tananyagokat tesz elérhetővé. A 2007-es év felmérései alapján, még mindig 60%-nyi digitális analfabétáról beszélhetünk, ennek ellenére a digitális világ növekszik hazánkban is, mely a felhasználói- és online média tartalmak növekedésével is jár.
A kulturális örökség digitalizálása európai uniós törekvés. A digitalizálásra váró dokumentumok mennyisége óriási, megvalósításuk azonban esetleges. Az egyik sikeresnek mondható project az NDA, mely az interneten elérhető magyar nyelvű és magyar vonatkozású tartalmak leíró adatait gyűjti és teszi kereshetővé. Önmagukat
a
„Gyűjtemények
gyűjteményeként”
aposztrofálják.
Felületén
megközelítőleg 360 ezer dokumentum érhető el. Az NDA tevékenysége, a digitális tartalomkészítéssel foglalkozó partnerekkel való szoros együttműködésen, illetve a felhasználói közösség szolgálatán alapul. A magyar nyelvű online tartalmak minél szélesebb körű elérhetősége érdekében az NDA biztosítja az ehhez szükséges infrastruktúrát. A kisebb magángyűjtemények esetében pár egyszerű lépésben automatikusan lehet csatlakozni, nagyobb és közgyűjtemények esetében saját szervert is lehet csatlakoztatni.
A Nemzeti Audiovizuális Archívum a magyar nemzeti műsorszolgáltatói kötelespéldány archívum. 1999-ben a BME IK Média Laboratóriumának munkatársai agyában fogalmazódott meg az ötlet, melyet 2000-ben egy előkészítő tanulmány és egy pilot rendszer követett. 2002-ben született meg a portál és az archívum alapító dokumentuma. A sikeres 2005-ös tesztüzem után, 2006 január 1-én megkezdte hivatalos működését is. Nevéből eredően főleg audiovizuális tartalmakat gyűjt és gyűjtőkörébe az országos földfelszíni terjesztésű televíziók és rádiók magyar gyártású vagy magyar vonatkozású műsorai tartoznak. Ezenkívül befogad helyi műsorszolgáltatói vagy bármilyen egyéb audiovizuális tartalmú archívumokat feldolgozási vagy tárolási célból, ezzel is segítve az audiovizuális tartalmak, mint a kulturális örökség részeinek megőrzését. 2006 végére közel 35 ezer órányi anyagot archiváltak.
Magyarország az unión belül élenjáró az online digitális könyvtárak létrehozásában
és
alapítói
szerepet
vállalt
az
Európai
Digitális
Könyvtár 5
létrehozásában is. Fontos megemlíteni, hogy Magyarország meglehetősen korán csatlakozott az internetközösséghez, még a rendszerváltás előtt sok könyvtári szakember használta munkaeszközként a számítógépet, így munkájuk során hozzájuthattak a külföldi adatbázisokhoz, és annak mintájára hasonló építésébe kezdhettek. 1997-ben létrehozták a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központot, melynek küldetése az audiovizuális dokumentumok nemzeti gyűjtő- és szolgáltatóhellyé válása volt.
A Magyar Elektronikus Könyvtár 1994-ben civil kezdeményezésre jött létre, de 1999 óta az Országos Széchenyi Könyvtár keretei között működik. Mára a legnagyobb hazai internetes-szöveg archívummá vált, és a legnépszerűbb virtuális könyvtárként tartják számon. 2007 nyarának végére a Magyar Elektronikus Könyvtár állománya elérte az 5000. digitalizált példányt. Gyarapításába bárki bekapcsolódhat, amennyiben ezzel nem sérti mások szerzői jogait.
Szintén említésre méltó virtuális intézmény a Digitális
Irodalmi Akadémia
(DIA), melyet 1998-ban alapított a kulturális kormányzat. Azt a célt hivatott szolgálni, hogy
hozzájáruljon
a
legjobb
magyar
szépírók
alkotói
szabadságának
kiteljesítéséhez, és hogy új platformon publikálhassák legújabb szerzeményeiket. Nem mellékesen, megnyitva ezzel művészetüket a világ előtt, és csillapítva a külföldön élő magyar honfitársaink magyar kortárs irodalom iránti igényét. Az adatbázishoz
szükséges
anyagok
teljeskörű
beszerzését,
rendszerezését,
előkészítését az érintett írók mellett az általuk választott, műveiket legalaposabban ismerő szakemberekre bízták. Mindenképpen említésre méltó, hogy Agárdi Péter Tanár Úr is megtalálható a honlapon közzétett listán, mely az előbb említett kritikusokat, esztétákat és irodalomtudósokat sorolja.
A magyar kulturális gyűjtemények digitalizálása bizonyos területeken szép eredményeket ért el, azonban hatalmas mennyiségű állomány vár még arra, hogy a nagyvilág számára is elérhető formátumba kerüljön. Biztosnak mondható, hogy minél nagyobb az információs társadalom, annál nagyobb igény merül fel ezen állományok digitális másolataira. A technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, évről-évre csökken a feldolgozáshoz szükséges idő, azonban a humán erőforrások nem iktathatók ki a folyamatból. Nehéz megbecsülni, hogy ez a folyamat mikor fejeződhet 6
be, talán nem nagy merészség kijelenteni, hogy sohasem. Bizonyos mérföldköveket persze ki lehet tűzni célul, azonban a teljes feldolgozottság szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 200 évvel ezelőtt, az akkor élő emberek legalább ennyire nem hittek az űrutazásban, vagy a televízióban. Nem tudhatjuk, mit hoz majd a jövő, de abban biztosak lehetünk, hogy digitáliskor alapköveinek lerakásában nagy szerepet fogunk betölteni, és erre joggal lehetünk büszkék.
7
