DIGESTOL. z e r j c e s z t j is Jffow>jn. rfr. w^sr. 8. szám. X?in. évfolyam. A BEETHOVEN-CZIKLUS ELŐADÓI

w^sr

rfr

O'

B

T M

2

r

a

z e r j c e s z t j is Jffow>jn

&

jr.

X?in. évfolyam.

1

J^ÍSS

8. szám.

J o ^ S E p

r

A BEETHOVEN-CZIKLUS ELŐADÓI

i

FÉRFIDIVAT-, F E H É R N E M Ű - ÉS SZABO-ÜZLETE

d YSAYE

rv^i

BUDAPEST, IV., Váczi-utcza 2. sz.

Dr G Ö N C Z Y GLÜCK

REZSÓ-FÉLE

DIGESTOL .,<

a legtökéletesebb emésztőpor. Kapható minden gyógyés drogériában.

szertárban

MÓR

JENŐ

/ { f a r

hódítani

J/agy$ád?

Imádni fogja minden férfi, ha pár napig IHSIA'GYÖNGYÉT ( „ S u c d ' O r c h i d é e d ' I H s i a " ) használja, mely arczbőrétés kezét feherré, finommá, üdévé varázsolja. 1KSIA GYÖNGYE a nap bármely időszakában használható, különösen mosdás után, mivel nem ragadós s nem zsiros és a bőrről hamar elpárolog. — E g y ü v e g á r a 2 K o r o n a . Suc

d'Orchidée Poudre

d'Iksia

s z a p p a n

d'Iksia

(3

K

!•—

színben)

B E A U F O R T

&

K

Go.

MAGYARORSZÁGI

ISO

P a r i s ,

113 R u e

A m o l e t .

FŐRAKTÁR:

HOFFENREICH KÁROLY, BUDAPEST, IX., SOROKSÁRI-UT 70. SZ. P r á b a ü v e g ingyen! Kapható minden jobb üzletben és drogériában. P r ó b a ü v e g i n g y e n j

Egy üveg DIANA S O S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajczár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen ! Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajczár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen I Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajczár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen I Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajczár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen! Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! M I N D E N Ü T T

K A P H A T Ó 1

Egyedüli készítő :

ERÉNYI BÉLA

BUDAPEST,

J

r a' A o v v^

/IL «M

,0

—

DIANA

—

gyógyszertára,

KÁROLY-KÖRUT 5. SZ.

(Postán legkevesebb 12 üveg szállítható utánvétel mellett)

használt állapotban magángyűjteményem részére magyar, német és franczia nyelven. M i n t r e g é n y g y ü j t ő , a l e g j o b b á r a t f i z e t e m . Levélhivásra személyesen megyek esetleg vidékre is.

V e ^ e d

r e g é n y e d e t

Czim: KISS A., Budapest, VIII., Berzsenyi-utcza 3. sz.

TOBB100 ORVOS véleménye szerint legkitűnőbb szer

FOG-, S Z Á J - ÉS Dr. D e m b i t z fogorvos

GARAT-ÁPOLÁSRA

ASEPTOL

szájvizpasztillái és

fogpora

ASEPTOL szájvizpasztillák egy doboz 2 korona, fogpor 8 0 fillér. Kaphatók gyógytárakban, d r o g u e r i á k b a n és i l l a t s z e r r a k t á r a k b a n .

K

1

Dr. DEMBITZ, Orvosi

vélemények

minden

TECHNIKUM

dobozhoz

mellékelve.

-9m

MITTWEIDA.

Igazgató: A. HOLZT tanár. Szász királyság. Magasabb technikai tanintézet elektro- é s gépészmérnökök technikusok é s művezetők kiképzésére.Gazdagon fölszerelt elektrotechnikai és gépépítő laboratoriumok. Tanulógyári —| műhelyek. — 3610 hallgató a 36-ik iskolai évben. • ^Pnígramn^tb^^^itkársá^^taljjjj

REGGELIZÉS ELŐTT FÉL POHÁR S G H M I D T H A U E R - f é l e

r a d i ó - a c t i v

Igmandi

KESERŰVÍZ

az elrontott gyomrot 2 — 3 óra alatt teljesen rendbe hozza.

Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. > v F u w r n ó v i ü r i f

XYIII. évfolyam.

1907.

UESJELEH MINDEN VASÍBIUP. Előfizetési

feltételek: '

Egész évre ... ~ bor. 20.— Félévre

»

10.—

Negyedévre .....

»

5.—

Egyes szám á r a 40

P

8 / 8 8 5 . szám.

A HET

O L I T I K A I ÉS I R O D A L M I SZERKESZTI K I S S

fillér.

SZEMLE.

JÓZSEF.

kiadóhivatal: BUDAPEST,

'

•

VIII., Rölik Szilárd-utcza 18. sz.

Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem a d a t n a k vissza.

— B u d a p e s t , február hó 2 4 . sából a vádlók elfogulatlan része is átlátja, mi ejtette

Krónika

őket tévedésbe. Mert tévedtek, rosszul értettek, félre.

.

értettek. Három hatvanhetes miniszterről volt szó, aki hive az általános választójognak. Ők ezt a kvalifikácziót

Glosszák a hétről ~~ f e b r ' 2 3 ' B o t r á n y o k és leleplezések egyfelől, szidalmak és fenyegetések másfelől. Hasznos-e az országnak, ha mindenütt titkolt visszaélések után k u t a t n a k ? Nagyobb-e az ország becsülete, ha becsületét a botránykoztató brutális elhallgattatásával védi meg ? A z elfogulatlanság — minden bölcseségnek alapja — sem áz egyik, sem a másik oldalon nincs otthon. A kóalicziós rendszer az erkölcsi tisztaság jelszavával alakult' meg s vezérei olyan tekintélyek, melyek a jelszó iránt való bizalmatlanságot kizárják. Minél nagyobb ez a tekintély s minél tisztábbnak t u d j u k a mai kormányrendszert, annál kevesebbet árthat neki a botrány s annál kevesebbet használ neki a mesterséges elfojtása. H a valaha, ezúttal lehet szó a r r ó l : aki valami elítélendőt tud v a g y

magukra értették, Kossuth pedig, aki jobban ismerte a koaliczió hatvanhetes pártjait, reájuk s a következmény m u t a t j a , hogy ő értette jobban a viszonyokat, mert ime az alkotmánypárt is, a néppárt is nem volt annyira elvi ellensége a választójog általánosságának, hogy mint hatvanhetes pártok a .kontemplált három minisztert ne szolgáltathatták volna. ' H o g y pedig ez kiderült, nagy hasion, nem pedig kár. S nem lett volna benne részünk, ha nincs rágalom, nincs botrány, v a g y ha az utóbbit erőszakosan elfojtják, Nincs ok tehát az átkozódásra, sem pedig a haza féltésére a botrányoktól. Még a munkában sem a k a d á l y o z meg bennünket, mert hiszen soha ez a H á z akkora m u n k á t nem végzett, mint éppen mostanában, f ő t rányok idején, ' * • • '

tudni vél, álljon elő vele, mert kormányzati érdek, hogy minden g y a n ú meghaljon s ne lappangjon. Természetes, hogy nem a politikai barátok kutatnak visszaélések után. D e ezt sohasem tették a politikai barátok. Ellenben épp oly természetes, hogy az elhangZott vádakat' ne a barátság üsse agyon, hanem az igazság

A Méray-Horváth K á r o l y ötvenezer koronájáról kaszinói megvetéssel nyilatkoznak.. P f u j annak, aki politikai szolgálatokat megfizettet magának. H á t engedelmet kérünk, a politikai szolgálatokat, ha hasznosak, tiszták, mindig és mindenkinek megfizették mindenütt á világon, nálunk is. Sőt r a j t u n k k í v ü l mindenütt

erőtlenitse meg. A kormány erkölcsi integritása képes erre, — mért rontják e képességben való hitet átkozódással és fenyegetéssel ? A m i eddig nyilvánosságra került, v a g y nem volt igaz, v a g y nem vetett árnyat a

a világon az ilyen fizetést még különös diszszel és dicsőséggel veszik körül. •Roberts lordot a burok leveréséért vagyonnal jutalmazták s Roberts lordnak dicsősége, hogy pénzt k a p o t t nemzetétől. H á t Méray-Horváthot

mai kormányzatra. Minek tehát felzudulni a botrányok ellen, mikor semmivé lehet őket tenni ? Sőt bizonyos tekintetben a leleplezések hasznosak. A koalicziónak természetszerűen sok műhelytitka van. A m i t titkolunk, az nem kell, hogy kompromittáló legyen, csak czélszerütlen volna a nyilvánosságra hozatala. Mégis a közönség a titkot egy értelembe veszi a vesztegetéssel. Már most, ha a haladópártiak előállanak azzal, hogy Kossuthék hajlandók lettek volna velük közösen megteremteni az uj érát, ez csak olyan titok, melyet rejtegetni is kell. D e nem jobb-e s nem tisztább helyzetet teremt, hogy e rég lappangó s most nem is először szóhoz j u t o t t g y a n ú Kossuth Ferencz részéről a leghatározottabb s legtisztázóbb czáfolatban részesült? Sőt annál is többen : a leleplezők felvilágosításával is járt. Mert az sem áll, hogy az ilyen híreket kitalálják s az ilyen v á d a k b a n a vádlók nem hisznek. Most, a Barabás Béla felszólalá- .

mért né lehessen jutalmazni pénzzel, mikor jutalmat érdemel s mikor ennek nálunk b e v e t t megtisztelő formáitól politikai szempontokból el volt ü t v e ? A nemzeti küzdelem hősei hatalomra j u t o t t a k , közemberei mandátumot, hivatalt k a p t a k . Teljes joggal, teljes becsüléssel, de mégis csak gyümölcsét l á t j á k nemzeti hősködésüknek. 1 Persze, nálunk, a hamis uriság országában szeretik a jutalomban rejlő pénzértéket uri formával eltakarni, A pénzt elfogadjuk, de csak k u v e r t á b a d u g v a s a jutalomra is áhitozunk, csak ne legyen fizetség szine. S mégis fizetség minden jutalom, különben nincs kiérdemelve, N e v e g y e rossz néven R a k o v s z k y István, ha figyelmeztetjük, hogy ő sem dolgozott ingyen az országnak. Alelnök lett belőle, fizetést huz. Már most kész igazság, hogy nem azzal ment a küzdelembe, hogy jutáimul alelnök lesz belőle, viszont Méray-Horváth sem u g y eszelte ki béketervét, hogy ötvenezer koronát

-

1

11.4 fog érte kapni. Á z egyik sem tudott egyéni előnyéről, a másik sem, de nem lett volna tisztességesebb, mint igy, egyik sem, ha utólag nem fogadja él az általános haszonból előálló egyéni előnyt, csak azért, hogy szolgálatai ingyen szolgálatok maradjanak. Meg kell barátkoznunk azzal az uri gondolattal is, hogy a haza valamennyiünknél nagyobb ur, a nemzet pedig egy szuverénitásu a királylyal, s ha a király jutalmazhat, a nemzet is megteheti. A nemzetnek nincsenek ordói és iovagkcresztjei, mint a királynak, de ez nem ok arra, hogy a hazát mindenki boldogítsa. Van akkora ur, hogy semmire se szorul ingyen, s nincs a nemzet kebelében akkora ur, aki mondhatná, hogy a nemzet nem fizetheti meg a szolgálatait. *

Temetés. — Antwerpeni emlék. — Babonás csend. A zöld vizén

megállott

Egy ázott szárnyú fekete hajó. Messze partokról tompán búg az ének: Félelmes ódon flammand sirató. A csipkés tornyok messze integetnek . . . Harangok búgnak oly félelmesen, Akár egy ódon bús flammand legenda . . . S a bárka áll a csöndes zöld vízen . . . . . . Babonás csend . . . Még sir a rémes ének Ázott szárnyával indul a hajó . . . Valakit ringat lágy ölén a tenger S csendesen búg az ódon sirató.

Nem kell az osztrák kormányt butábbnak tartani, mint amilyen. Nagyon jól tudja, amit innen unosuntalan magyaráznak neki, hogy Magyarország nem köti le magát se busz, se harmincz esztendőre, hanem ha tetszik, tiz évre, v a g y semmire. Azok az osztrák nyilatkozatok és fenyegetések nem is Magyarországnak szóltak, hanem Ausztriának. Választási motívumok voltak és voksokat akartak szerezni. E z t a czélt szolgálván, nyomban el is hallgattak, s mikor Wekerle Bécsbe ment, már egy nagyon higgadt, lojális Becket talált a demagóg Beck helyett, mert Wekerlével már magyar féllel állt szemben, nem pedig szavazó anyaggal. S ma már nincs szó húszéves kiegyezésről, sem a viszonosság megsértéséről, ma a közgazdasági bizottság általánosságban már letárgyalta az autonóm vámtarifát, ami ellen Ausztriának már semmi kifogása nincs. Ellenben igen természetes, hogy a kormány a részletek megállapításával nem köti le magát egy ismeretlen kifejlődéssel szemben. Ha a kiegyezés Ausztriával sikerül, akkor az autonóm tarifának egyeznie kell az .osztrákkal, de ha nem sikerül, nem szabad egyeznie vele. Ellenben elérte a magyar kormány, hogy a bécsi halogatásnak véget vethetett s úgyszólván záros határidőt szabott a tárgyalásoknak. A mostani törvény az év végén lejár s a kormány igen helyesen nem akar ismét abba a helyzetbe jutni, hogy idő hiánya miatt menjen bele olyan megállapodásba, melybe különben bele nem menne. A z e heti osztrák lárma után következett a magyar cselekvés és bizony szó néikü), c s ö n d b e n mi. többet végeztünk, mint az osztrákok az ő harczias lármájukkal, melylyei csak önmagukat vadították. —x.

A természetben nincsenek ellenmondások. * A buták sohasem értik meg az okosakat; *

A bátorságnak több fegyvere van a ellen, mint az okosságnak. , , ' ' ,•.. . / ' . . ' ' ' , H . 1 J v ; • . !

szerencsétlenség

A csipkés tornyok messze integetnek, Harangok lassan búgva konganak . . . Az ázott szárnyú fekete hajó száll A szomorú nagy ónszín ég alatt.

Dutka Ákos.

Csáth, az albérlő. Irta: SAS EDE.

I.

Csáth Szilveszter ur befészkelte magát élemedett karosszékébe s kezébe vette kedves hetilapját, amely tele volt a világ legizgalmasabb érdekességeivel : borzalmas vasúti szerencsétlenségekkel, koronás fők pazar nászünnepségeivel, hires színésznők és hires gonosztevők arczképeivel. A karosszék keshedt szövetén' a virágok rég átélték az ő szines, eleven tavaszukat s azon az újságon sem érzett a nedves nyomdafesték illata. Sőt ellenkezőleg ! A képes újságnak azóta már ujabb száma is megjelent : uj vasúti szerencsétlenségekkel, divatosabb primadonnák és divatosabb gonosztevők arczképeivel szolgált az ö nyájas olvasóínak. De hát Szilveszter ur lakásába a zsibvásárról került bútor s a világ szenzácziói csak akkor jutottak az ő mérsékelten kíváncsi szeme elé, amikor friss hullámokkal mosta el azokat az élet. De hát azt a gyönyörűséget, hogy az élvezeteket a tő töviről szakithassa: nem az ő számára találták fel az istenek. Mert Csáth Szilveszter ur . egész életében mindig albérlő volt . . . Nem mondhatjuk azonban, hogy derék barátunk titáni haraggal lázadozott volna a sors e végzése ellen. Nem-, mert hiszen a szubabonnensséghez kicsi gyermekkorától kezdve hozzászoktatta őt az élet. Az albérlet nála úgyszólván családi hagyományaihoz tartozott. Édesapja viczeházmester volt, tehát oly férfiú, aki már az exisztencziáját is albérletben élvezi-. A viczeházmester szük és mély odújában pillantotta meg Szilveszter a napvilágot, már amennyit az óriási bérkaszárnya föld-alatti zugában megpillantani lehetséges volt. S ehhez képest egész életét stílszerűen rendezte be a Gondviselés.. Édesanyja az' ura elviselt ruhájából szabott neki nadrágot s igy még azt se lehetett rá mondani, hogy' uraságoktól levetett ruhát viselt, volna, mert hiszen a hatalmas házmester ur szegény rabszolgáját, a viczét, csak nem lehetett uraságnak nevezni ? Mindazonáltal a

115 háziúr fia barátságával tisztelte meg, amiben az úrfi A jövő e nagyszerű álmairól sokszor elbeszéldemokrata hajlandóságán kivül nagy része volt annak getett a levéltár dijnok-ával a leány, aki egyszer csak is, hogy Szilveszter nagyszerűen tűrte az ütlegeket. annál nagyobb csodálkozással vette észre azt a válElőkelő barátja megengedte neki, hogy leczkeóráin tozást, ami Idácska gondolkodásában beállott. A leány a szoba sarkában kuporoghasson ; igy ragadt rá másod- azt mondta neki, hogy a színpadi koszorú csinált virág ; kézből a tudomány, mint a nagyúri asztal elhullajtott hogy a színpadi dicsőség fénye vakit, de nem melegít-; .morzsája. A vicze aztán a keservesen összekuporgatott . hogy annál sokkal többet ér a házi tűzhely szelid vilákapupénzek árán iskoláztatta is a fiút, természetesen gossága. Szóval, hogy ő kész volna a büszke, hi.u álmokantikváriustól szerezvén be számára a szükséges köny- ról egy édes, csöndes otthon kedvéért lemondani. veket . . . Szóval — Szilveszter elkábult, elszédült.,. elbódult öröMikor aztán a jámbor vicze többé nem. siethetett mében, amikor a leány, a jövő nagy primadonnája oly kaput nyitni, hanem az ő halálharangjának csengeté- biztató gyöngéden fuvolázta neki, a levéltár dijnokának : sére nyitották ki előtte az egek fényes kapuját : azzal — Csáth ur . . . a boldog tudattal vonult be oda, hogy fiacskáját sokkal Hallod ezt, Csáth Szilveszter, te szegény albérlő ? jobb sorban hagyta hátra, mint aminőben ő földi Nem, ez nem subabonnement. Az élet friss, gazdagon éjszakáit átvirrasztotta. A jámbor vicze szemében kivirult rózsabokrának üde, harmatos, érintetlen bimugyanis az emberiség két osztályba sorozódott : azokra, bója hajlik, hajladozik feléd. Tiszta, kristályos forrás akik másoknak nyitnak kaput,,, s azokra, akiknek ez, amelynek habjai embernemjárta vadonban, sziklák cséngetésére éjnek évadján is ki kell kelni a meleg öléből dalolva, szökellve buggyannak elő. Olyan kegyet ágyból. Szilveszter ez utóbbi osztályhoz tartozott. tartogatott számodra a sors, amelynél nagyobbat, édeUr volt. A főváros levéltárában sikerült egy parányi sebbet királyoknak, isteneknek sem adhat : hogy a dij no ki állást kapnia. Ott betűzgette az elsárgult leve- maga gyönyörűséges, bűbájos, szűz adományaival borull e k e t / m á s o l g a t t a a foszlós szélű okiratokat, bújta a jon eléd a szerelem. dohos, egérrágta foliánsokat. Mintegy a multak emlékei A józsefvárosi vén ház udvarán egy vén, odvas közé temetkezve élt, mintha semmi köze nem lenne csenevész diófa állott, amely minden tavaszszal kéta friss, a pezsgő jelenhez. Arra persze nem telt a jöve- ségbeesett kísérletet tett, hogy ő is rügyet hajtson, delméből, hogy bármi szerény lakás főbérlője l e g y e n : virágot fakaszszon, mint boldogabb rokonai, amelyek hónapos szobát tartott égy alacsony 'józsefvárosi házi- kedvükre élvezhetik a szabad határ napfényét, levekóban. Ebédelni pedig olyan helyiségbe járt, amely- gőjét. E z is afféle albérlő volt szegény: a föld éltető nek egyik részében vakitó fehér abrosz csábítja á ven- nedveiből, az ég áldó sugaraiból csak annyi jutott déget ; másik részében pedig vörösabroszos asztalok neki, amennyit az udvar, kőkoczkái közül kiszívhatott, körül immel-ámmal szolgáltak ki a pecsétes, frakku amennyit a rengeteg kőtömegek közé szorult levegő.pinczérek. A vörös abroszok világában nem volt ritka ből belélegezhetett. E z alatt a tavaszszal is hervadozó az olyan eledel, amely eredetileg a fehér abrosz étlap- • fa alatt szőtték Csáth Szilveszterek az idillt. Itt hatáján arisztokratább csengésű név alatt szerepelt. De hát rozták el, hogy a legbékésebb életet fogják élni keta görög böfsztök és a hasé, — ez- volt 'Csáth Szilveszter tecskén, v a g y talán, de ezt már nem mondották, — ur számára a legmegfelelőbb, legstilszerübb eledel. hármacskán. Mit törődtek ők azzal, hogy a csöndes Mert Csáth Szilveszter ur egész életében mindig estét néha nagy lárma verte föl : a 15-ös számú lakó, albérlő volt. az a semmiházi korhely ismét részegen tért haza s a felesége éktelen pöröléssel fogadta, hogy ugy se bir a II. családjának eleget keresni s még azt a keveset is A józsefvárosi földszintes ház, amelyben Csáth eliszsza . . . Mit törődtek ők azzal, hogy a vén fa egySzilveszter szobácskáját bérelte, afféle düledező emléke egy korán elsárgult levelet hullatott az ölükbe szomorú volt a régi Pestnek, amely oly szerényen meghúzódva intő j e l ü l . . . lapult meg két czifra, tornyos, erkélyes bérpalota közt, III. akár a régi idők alázatos szegényei a nagyurak mellett. (Mert az u j . i d ő k szegényei nem lapulnak meg az De hát nem volt igaza az ostoba, pudvás dióurak mellett alázatosan.) A szobácska természetesen fának. Csáth Szilveszter és életepárja pontosan megkényelmetlen volt és sötét, de hát mikor szokott Szil- valósították az ő kitűzött programmjukat : oly" boldog veszter a szibarita kényelemhez és a tündöklő ragyo- idillt éltek egymással, hogy a leggazdagabb emberek gáshoz ? S lám, most mégis hozzá kellett szoknia. se különbet, akiknek a mézesheteik boldogságát el nem Szállásadónőjének, a magaforma kishivatalnok özvegyé- hessegetik az életgondok. Igaz, hogy Csáth felesége nek leánya ugyanis gyakran sertepertélt a szobaurak valóságos kis tündérasszonyka ! A szegény levéltári tanyáján, s aranyos haj koronájának fénye az egész dijnok valamikor aggódott, hogy hitvesének majd egy naprendszer minden tündöklését elárasztotta a hónapos uj szoknyácskát sem tud venni s lám, ez a csudanő zugocskában. Hiszen oly szép volt Idácska, oly szép ! mindig oly nagyszerűen öltözködik ! Divatos a ruhája Hogy is teremhetett ennyi szépség ennek az ócska, s gyönyörűséges termetéhez, bűbájos szépségéhez méltó. józsefvárosi romnak a homályában-, kérdezte magában Ö, azok a tündérujjacskák mindent elővarázsolnak ! az ifju. S csöppet sem csodálkozott volna, ha egyszer Igaz, hogy Szilveszternek is többet kell most csak négylovas hintó áll meg a ház előtt s a mesebeli dolgoznia, mint legény korában. A hivatali keresete királyfi röpiti haza az ő modern Csipkerózsáját kacsa- nem elég. • Albérletbe keresett hát holmi Írásbeli munlábon forgó tündérkastélyába. Aminthogy a. lány álmo- kát, amit hivatalos órán kivül szokott elvégezni otthon, dozott is a királyfiról,* v a g y legalább is egy grófról boldog idillje puha fészkében. Félesége olyankor oly vagy báróról, legrosszabb esetben egy gazdag tőzsdei csendesen gubbaszt a diván szegletében, mint a megbizományosról, aki őt a színpad számára kitaníttatja. némult házi tücsök. Vagy pedig kicsípi magát takarosan S Szilveszter meg volt győződve, hogy Idácskára s elmegy egy kicsit sétálni. Mint ahogy most is elment. fényes jövő várna a szinpadon, meghódítaná onnan Homlokon csókolta a férjét az Íróasztal mellett, mint az egész világot. Nem is kellene énekelnie. Csak moso- a másolás Múzsája s illatos szoknyája kisuhogott a lyognia kellene. Aminthogy Idácska nem is tudott szobából. Csáth egyedül maradt a kis szobában ts énekelni. De mosolyogni, — azt tudott. másolt, másolt. Hogyne másolt volna rendületlenül, l*

116 fáradhatlanul ? Hisz az a csók oly erőt, ihletet adott neki!... Mégis, most elfáradt kissé a lelkes körmölésben. Fölkelt, kinyújtóztatta zsibbadt tagjait s elkezdett föl és alá járkálni a szobácskában. Felesége ágyári akkor szemébe ötlött valami. E g y újság. De nem egy tegnapi újság. Nem egy meggyűrt papiros, amelyet már t ö b b . kéz összefogdosott. E g y mai' újság. Amelyen a friss élet legfrissebb kelete büszkélkedett. Nem egy kihunyó parázs, hanem egy frissen kipattant szikra az élet lobogó kohójából. E z a szikra Csáth vérét is fellobbantotta. A felesége nyilván ott feledte az újságot, mikor távozott. Hiába, annak a tíindérasszonvnak mindenre telik! * Csáth Szilveszter nem tudott ellenállani a kínálkozó ritka élvezetnek. Hütleníil otthagyta munkáját, pedig annak még aznáp el kellett készülnie. S belemerült az érdekességektől duzzadó hirlap olvasásába. Mintha a múltból egyszerre a jelenbe ragadták volna. Események száguldtak el a szeme előtt," amelyeket még nem lepett be a mai gyors feledés pora, amely máról holnapra már eltemeti a tegnap történetét. Megragadta az események izgalma, amely még a levegőben czikázik, még nem seperte, sodorta tova uj szenzácziók forgószele. Ugy érezte magát, mintha most már egészen olyan ember volna, mint a többi emberek : ő is a mában él, s átéli mindazt, amiről az emberek beszélnek, vitatkoznak, amiért izgulnak, lelkesednek, dühöngenek. S a lelke mélyén diadalmasan kaczagott. Igen, ő is olyan, mint a többiek. A z ő szubabonnensségének vége ! . . . Végiglegelte a hirlapot. Egészen az apróhirdetésekig jutott. S ott, a parányi betűk mezején, hirtelen megakadt pillantása egy ismerős czimen :

egy kissé megkésett a sétán ? Mosolyogva siet az urához, de ez visszahökken, visszatorpan az ölelése elől, mintha kígyótól riadna hátra. Egész' testében remeg. Hamarosan belebújik az ágyába, befúrja magát párnái közé. S egész éjszaka álmatlanul didereg . . . ó be megboszulta magát Csáth Szilveszter uron az a rendetlensége, hogy szubabonnens létére friss újságot vett a kezébe ! . . . IV. Másnap reggel Csáth urat első u t j a a Muzeumba vezette. U g y eszelte ki, hogy ott; a hirlapkönyvtárban, a rnult dokumentumai közt keresheti legkevesebb feltűnéssel az óhajtott bizonyosságot. Végigböngészte annak az újságnak az apróhirdetéseit egész esküvője napjáig, m a j d esküvője előtt is. S mindenütt megtalálta azt az apróhirdetést, a szépszavu sárgarigó léprecsalogatását. Mindig arra az időre szólt a találka, amikor a a felesége nem szokott odahaza lenni, amikor lánykorában is azt hazudta édesanyjának, hogy barátnője látogatására siet . . . Maga sem tudta, hogy jutott haza, fel a harmadik emeletre. Pedig mostanában mindig valóságos diadalmenetben vonult az utczákon végig. A vézna emberkének még az alakja is nekidaliásodott, mintha emelt fővel, ragyogó szemmel hirdetné mindeneknek : Nézzétek, irigyeljetek: én az én gyönyörű asszonyomhoz megyek, a fészkembe, haza ! A z én asszonyomhoz, értitek ?

Most szédelegve, tántorogva bukott be a kis lakás ajtaján. Feleségét éppen öltözködve találta, a tükre előtt. Aranysárga, napsugaras hajában igazított valamit. Mikor a férje betámolygott, meglepetve fordult Szépsz'avu sárgarigóm! . . . felé : — Mi lelt ? Már tegnap is csodálkoztam' rajtad. E z a megszólítás oly ismerősen csengett Csáth Mi bajod ? Szilveszter fülében. Csak arra nem emlékezett, hol A kis ember összehúzódott, mint az ugrásra kéhallotta e szavakat. De aztán emlékezése homályából szülő, dühös vadmacska a sokkal nagyobb, hatalvilágosan kibukkant az az alak, akit gyakran látott masabb fenevad előtt, amelyet mégis meg akar a józsefvárosi házikóban, a kishivatalnok özvegyének támadni. a lakásán. Éltesebb ur volt, akinek már többet meg — Mi lelt ? — sziszegte. — Még te kérdezed, lehetett engedni s aki élt is tisztes kora j o g á v a l és hogy mi lelt ? A z t hiszed, tovább is folytathatod a gyamegsimogatta Idácska aranykoronás fejét, ugy dédelgette tréfásan a leányt : Szépszavu sárgarigóm . . . lázatos komédiát ? A nő arczát biborpirosra festette a harag. Jómódú ur volt, aki bizonyára ki is taníttatta völna — E h ! Te beteg vagy. Lázad van. Buj j az ágyadba. Idácskát a szinipályára ; de hát nem tehette. Hiszen oly rossz a világ : mindjárt félremagyarázták volna a Engem pedig bocsáss utamra. De a kis vadmacska szikrázó szemmel elébe ugrott, legtisztább szándékát is. A z u t á n . egyszerre elmaradt a háztól. Szilveszter nem' kérdezősködött u t á n a : hová megragadta a kacsóját, belevágta a körmeit az asszony kézcsuklójába. lett ? örült, hogy már nem látja . . . — : Nem bocsátalak! Most is a szeretődhöz akarsz A z apróhirdetésben különben azt. közölték a szépszavu. sárgarigóval, hogy délután a szokott helyen vár- menni, ugyebár ? A szeretődhöz, akivel megcsaltál már ják. Repüljön ki a kalitkájából. A porkolábját h a g y j a a házasságunk előtt ! Mert én csak a szégyent vettem veled feleségül. Csak az én becsületes nevemre volt otthon, hadd őrizze az üres börtönt . . . A férfi elsápadt. Zúgást érzett a halántékai körül. szükséged a czédaságodhoz, te, te ribancz ! A z asszony egy ránditással kitépte kezét a férfi Mintha vészes, baljós, rossz szellemek suttogták volna szorításából és dühösen toppantott : körül. — Elég ! Nem vagyok hajlandó a gorombaságaidat • Lehetetlenség! Bolondság ! Hiszen más szerelmes is lehet a világon, aki szépszavu sárgarigónak tűrni ! Hát aztán, ha. ugy volna is, ahogy mondod ? nevezi az imádottját, akit szintén hat órakor hiv, hogy Hát nem kezet kell csókolnod nekem, amiért egyáltaláröppenjen ki a kalitkájából, ostoba, vak, szerencsétlen ,ban hozzád mentem ? Hát nem voltam én neked igy is elég j ó ? porkolábja mellől. Eltaszította magától s. villámló szemmel végigVilágosságot ! Világosságot kellett gyujtanik ebben a rettenetes, fojtó, nyirkos sötétségben, amely egyszerre mérte a férfit tetőtől-talpig. Nem végigmérte, végigrászakadt. De hogy tudjon világosságot gyújtani, hogy. korbácsolta. Féregtiprás volt a toppantása ; vadállattudjon bizonyságot szerezni ? Talán magától az asz- szeliditő a pillantása. Lesujtóan, összemorzsolóan, megszonytól, aki a téli széltől, a lépcsőfutástól bűbájosán semmisitően szép volt az asszony, ahogy ott állott a kipirulva, zilált hajjal toppan a szobába, amért hogy csenevész, nyomorult emberke előtt, izgalomtól remegő,

117 gőgös, bűnös testével hirdetve : H á t nem v a g y o k én jó akárhogy is — teneked ? A z z a l sarkon fordult s becsapta maga mögött az ajtót . . . .

Krónika II.

V. Csáth Szilveszter melle nagyot hördült ; utána akart rohanni" az ásszonynak, ki akart rohanni ídilljének megátkozott , falai közül, ki, a világba, a téli zimankóba, akárhová . ... S azután szédülve, erejefogyottan roskadt vissza karosszékébe. S tenyerébe h a j t o t t a sajgó . fejét és hosszan/hosszan belebámult a kályha h a m v a d ó parazsába. Odakünn kemény hideg v o l t ; az ablakra jégvirágokat lehelt a tél . .' . Mit tevő legyen ? Keressen magának ú j r a v a l a m i hónapos szobát ? Járjon megint a vörös abroszhoz ? Ismét egyedül ődöngjön az utczákon, mint a gazdátlan eb, amely senkihez sem tartozik ? E h ! . . .

A z ember az állatban. febr. 23. A m e l y e t hét-hét után könnyű társadalmi'problémák fejtegetésévél' iparkodom mulattatni : e lap közönsége talán elnézi, ha'egyszer száraz, iskola-szagu témához nyúlok és utcza, szinház, bűnös asszonyok helyett szimpla természetrajzzal foglalkozom. Iparkodni fogok, hogy e t á r g y a t lehetőleg kicsinosítva, megfésülve, fehér kézelővel, gallérral fölszerelve bocsássam önök elé s ezzel szemben, remélem, diszpenzácziót kapok a j ö v ő hétig. . - . .

Lassankint Valami zsibbadás fogta e l ; mintha a végzet töltött volna ereibe ólmot, a tomboló, lázongó A z o k közé az emberek közé tartozom, akik kaszinó vér helyébe. S eszébe j u t o t t , hogy a bölcs görögök hités k á v é h á z helyett jobb szeretnek erdőn-mezőn ismeretregéje szerint még áz istenek is hiába küzdöttek a végzettel ; még Jupiter villámszóró kezét is lebilincselte • séget kötni. E g y uj madárral, egy uj virággal, egy uj a végzet vasláncza. S eszébe j u t o t t az ő végzete. A vicze- emlőssel való barátkozás több gondolatot termel bennem, házmesteri lakás.. A z antikváriustól beszerzett k ö n y v e k . mint a legelmésebb zsúr v a g y a legunalmasabb színA z uraságoktól-levetett ruhák. A szubabonnált hetilap . . . darab. Különösen k u t y á k és. lovak azok az állatok, • Igen, az albérletbén tartott újság most is ott amelyek vonzanak s megfigyelésekre késztetnek. Budafeküdt előtte az asztalon. Tele volt a világ legizgatóbb pesten alig v a n tejes-, fiakkeres- v a g y hintós-ló, amelyet , érdekességeivel: nagyszerű ünnepségekkel és gyilkos tűzévek óta nem ismernék, amelynek a belsejét kutatni ne hányók kitöréseivel. Igaz, hogy az eseményeket már azóta más érdekességek szorították háttérbe, de hát ha Csáth próbálnám. Jó barátaim azok az öreg ló-diurnisták, Szilveszter ur számára az volt a csillagokban megírva, akik lehajtott fejjel, semmir.e se gondolva, húzzák a hogy az ő kezébe akkor kerüljön az újság, amikor azt rabigát, tisztelettel köszöntöm az örök-ifju röuékat,-akik már mások végigélvezték, összegyűrték, el is dobták . . . •hegyezett füllel, tánczolo léptekkel, csillogó szemmel Csáth Szilveszter csöndesen b ó l i n t g a t o t t ; szikkadt orczá-' ján egy pár nehéz könycsepp gördült végig, s keze henczegnek még a fiakker-rud mellett is, és a bakaezredesek apatikus, elhizott páripáit épp u g y szeretem, gépiesen n y ú l t az albérletben tartott újság felé . . . Mert Csáth Szilveszter egész életében mindig mint "a versenypálya neurászténiás, agárhasu, nyugtalan szemű csikóit. T á g társadalom ez, amelynek m e g v a n n a k albérlő volt . . . a stenkerei, a filozófusai, a gazemberei, a Don Quixotejai, a-remetéi) a szélhámosai, a pedantistái, csakúgy, mint a mi köz- és magánéletünknek. Quartett. A vén kapus Istent káromolva zsémbel, Úgy várja leányát, mint a vad a prédát. „A sírba taszít az a némber, De előbb megölöm, — megölöm a czédát!" Az éjben, a hóban egy lány csavarog, Hol a Duna zajlik, oda mégyen. „Fagyos ár, jeges ár hívón kavarog, Odalent legalább nem éget a szégyen."

.

1

Morzsolva kezében olvasója gyöngyét, Feszületnél az anya térdel. „Oh irgalom atyja, ne hagyd el a gyöngét S a kisértőt haragoddal érd el!" Pajkos zene hallik Odabent egy szőke „Csattogjon a csók Tyuhaj ! De vidám

.

a külön szobából, fiatal ur mulat. és éljen a mámor! ma a hangulat!"

...

Csaba. Ferencz.

A z állati lélek százféle ága, utai, változatai- m e g 1 lehetősen ismeretlen terület a nagyközönségnek. A legtöbb emlősről még ugyanazok a legendák keringenek, mint évezredek előtt. I g y : az oroszlán az állatok királya, a róka a ravasz kóma, a medve a havasok réme, és igy tovább, ahogy azt dajkáinktól halljuk s a gyermekeinknek t o v á b b meséljük. A kémia ezalatt az utolsó porszemet is analizálta, megfejtette, mig azt a tényt, miért gyűlöli egymást k u t y a és macska, még mindig u g y m a g y a r á z z u k , hogy egyszer az eb a hátát felhúzó czirmossaí találkozva, azt (gúnyosan v a g y jóhiszeműen-e, nem tudom) igy szólitotta meg :• »Jó napot, teve ur«, amely naptól f o g v a aztán a két fél örök harczban áll. V a g y i s :• az ember az állatot csak mint házi szolgát és pecsenyét méltányolja, s távolról sem kiváncsi rá, a k é t tényező egyébre is alkalmas-e, mint ugatásra, legjobb esetben borju-pörköltre ? A budapesti állatkert, amely' hála istennek, megboldogulni készül, jellemző megtestesülése volt e f ö l : fogásnak. Mély megvetés íródott rá minden kaliczkára, az. ember, gőgje, amely nem. tür. hozzá hasonló testet

118 v a g y lelket. A publikum az állatkertbe menve, Jónás otromba idomain vagy a veszekedő majmokon mulatott, mig a hiénáknál és farkasoknál a bűz erejét csodálta, senkit se érdekelt, hogy Jónás mint vélekedik a világról, senki se tépelődött rajta, miért barátja például a sakál a dög-husnak s mért gourmet a leopárd ? Aminthogy az állatkert látogatói közt soha tudóst nem láttam, de annál .több gyereket, dadát és bakát, a rendez-voust adó szerelmes párokról nem is szólva.

megfordul, mielőtt lefekszik, ezzel arra az időre utalva, midőn le kellett nyomkodnia az őskori füvét, hogy helyet csináljon magának. A nemes ló, mikor iszik, kapargat lábával, ahogy a régi időkben az arabs pusztákon fölzavarta a folyót, nehogy á naptól átmelegedett felületet nyelje le, hanem a lejebb levő hüs réteg kerüljön szájához. Igy fél a bika a piros szintől, amely neki egykor a tigrist jelentette, ezért gyűlöli a k u t y a a macskát, amelynek külseje és szaga a leopárdra emlékezteti, ezért kaparja el ugyancsak az eb a ' hulladékát, ezért vadul meg a megijedt ló, ezért dühös a viziló a szamárra, .ezért szalad a juh az égő istállóba és igy tovább száz és száz példán át, amelyet dr. Zell emiitett munkájában esetről-esetre fölsorol.

A z ókorban Homeros volt az, aki igazságos és kutató elméjű állatbarát volt, elannyira, hogy legtöbb s legszebb hasonlatát a faunától kölcsönözte. A z uj időkben Brehm tört lándzsát az állati lélek mellett és hü fegyvertársa a német dr. Zell, akinek emlősökről és madarakról irott pszichológiai fejtegetései épp oly érdekesek, mint tanulságosak. Mindaketten nagyjában eltekintenek az irhától, a körömtől, a patától s a lélekben keresik az állati élet megfejtendő problémáit. Mig a természetrajzok még mindig génuszokról beszélnek, ez a két tudományos elme az individualitás álláspontjára helyezkedik s épp ugy elhiszi, hogy : az A. párducz másképpen cselekszik, mint B. kollégája, ahogy C. osztálytanácsos más színdarabokat szeret, mint D. miniszteri titkár.

Vagyis : a lelki folytonosság az állatnál csillan föl legtisztábban minden élő lény között. Oly nagy és súlyos probléma ez, amely fölött bizonynyal még nem gondolkodott el senki, aki a budapesti állatkert kavicsán sétálgatott. íme, az igazi lélekvándorlás, sőt : az igazi halhatatlanság is. A mái oroszlánban benne él a Herakles-korabeli állatkirály, a legutolsó ölebben megleled a római komondort, — s önkényt elénk tárul a kérdés : mért ne lehetne ugyané tényezőket megtalálni a sokkal fogékonyabb és érzékenyebb emberi lélekben ?

H a elolvassuk, megbízható természetbúvárok mily különböző módon irják le az oroszlánt, a tigrist, a medvét, mint vallja az • egyik, hogy e bestiák vadul támadják .meg az embert, s mint hirdeti a másik, hogy a fenevadak bátorsága alaptalan mese, — látnunk kell, hogy, igenis, példányonként az állatnak más és más a temperamentuma, a világnézlete, a szellemi tevékenysége s hogy a lelket nem lehet a csülkök v a g y koponyák "sémájára húzni. Ahol pedig lélek van, ott pszichológusra is szükség lesz s pontos állattant addig nem fogunk olvasni, amig a boncztanon kivül essayt is nem ád. Kérdés most az megérdemli-e a fauna, hogy ebben a figyelemben részesítsük ? A magam részéről erre igenlőleg • felelek. Először : javarészt uj munkaterület felfedezéséről van szó, másodszor az állati lélek annyira hasonlatos az emberihez, hogy ez a párhuzam már magában véve is érdeklődésre méltó, mert megmagyaráz oly lelki momentumokat, amelyeket az ember ravaszul elhallgat. A bátorság, a hűség, az együvé tartozás, az akarat eszméi uj világításban jelennek meg, ha az állaton keresztül nézzük őket, s nem mint erényt, hanem szükségszerűséget látjuk magunk előtt kidomborodni. De sokkal érdekesebb a tárgy magasabb pszichológia szempontjából. A z állatok benső analízise arra a konklúzióra vezet, hogy évezredek előtti tények tovább rezegnek az emlősökben, s atavisztikusan szállnak tovább apáról fiúra még akkor is, ha alkalmazásukra immáron nincs kényszerítő szükség. E s ez a modern állattan legszebb tétele. Amit mi emberek könyvekben, tételekben és intézményekben szürtink. le, jegeczesitünk ki, azt az állat belső világában örökiti meg, vési föl és adja át generáczióról-generáczióra.-A k u t y a még ma is párszor

Nincs * annyi bátorságom, hogy e problémára feleljek. Rövid czikkben bajos is volna ilyen tárgy fölött napirendre térni. Lezárom tehát a témát. Csak fiz olvasóra akartam appellálni, figyelmébe ajánlva, hogy az emlősökben, szárnyasokban egyéb megfigyelni való is van, mint a fehér hus és a hozzá készült franczia mártás. Csak a fővárost akartam megkérni, hogy ha uj állatkertet létesit, legyen tekintettel az állatbarátokra is, ne csupán Ős-Budavárára, a dadákra, a bakákra és szerelmes párokra. Teremtsen olyan helyet, vagyis.: szabad állatkertet (hamburgi mintára, ketreczek nélkül), ahol az állatot nem lenézett fegyencznek, hanem lelkes, gondolkodó és élő lénynek láthassuk és Ítélhessük meg. E z t akartam elmondani s újra bocsánatot kérek a száraz betürajért. Ezennel igérem, hogy megjavulok s a jövő hetekben érdekesebb tárgyakra fogok kiterjeszkedni. Példának okáért Wallenstein Rózára v a g y az államvasuti pausálékra, — s ezzel az olvasóim és köztem a múltban fönnállott jó viszony remélhetőleg újra helyreáll. _ Syrion. Jónás siralma.

'

Voltam éri clou az állatkertben, Elhízott, lusta és vidám. Kemény irhám hol öblögettem, Hol a napon száritgatám. Sohsem volt gondom, sem bajom, Volt házam, kertem, "fürge szolgám. Király voltam, "mint egy oroszlán, És humoros, mint egy majom. Mindent adott az égi jóság: K o s z t o t , ' t a n y á t és hüs v i z e t ; A gondatlan igazgatóság Engem mint kincset őrizett.

119 Földön, vizén lustálkodám, Ettem, hevertem este, reggel, Engem csodált a gyerekkel A miss, a Fráulein s a madame.

többiek boszankodnak. V a g y nagyon sok idejük van, v a g y pedig az életüket már u g y rendezték be, hogy a villamosra mindig egy fél óráig kell várni. F é l óráig ? A z már rég letelt és' a villamos még mindig nem látható sehol.

Király valék. Jól ittam-ettem, Hevertem vizén, szárazon, Hogy mért küzködnek körülöttem, Sohsem tűnődtem én azon, Nyugton kaptam be vacsorám S mindig nyugodtan , ebédeltem. Nil admirari volt az elvem, Királynak igy köll, gondolám.

— Végre egy vidám tejeskocsi robog el a tömeg előtt és a kocsisa hátramutat az ostorával : — A villamosoknak megdöglött a lovuk ! — s z ó l gúnyosan. E g y postás, aki zakatoló gépbicziklin surran el, odakiált a tömegnek :

Furcsa lett a kert, ahol clou voltam,Most újra víziló vagyok, Más mesterséget nem tanultam, E zord klimán még megfagyok. A súlyom tízezer kiló, A jó sort megszoktam már r é g t ü l . ; . . . . Mi egy király országa nélkül, S mi ól nélkül a viziló ! Florestan.

Saison. A

villamos. — febr. 23.,, .

— Eltörött a villájuk a villamosoknak. Erre három-négy ember, aki a legtürelmetlenebb, e l h a g y j a a helyét, gyalog m e g y tovább, de ott marad még hatvankilencz. E g y köpczös ur a megállóhely czölöpjéhez támaszkodik, mint valami busuló juhász és szomorúan, csaknem pityeregve szól hozzám : — K i kell vándorolni. Nincs szén. Nincs lakás. Nincs villamos. A feleségem az előbbi kocsival ment el, mert csak egy hely volt és most már félórája v á r rám a végállomáson. H a elgondolom, hogy h á n y aszfaltbetyár v a n ebben a városbari . . . Szegény asszony, szegény feleségem ! E s minden megdrágult, kérem szépen, a hus, a tej, a v a j , a kenyér, az arany, a réz, a k e z t y ü és a háziurunk kétszáz perczenttel stájgerolt. K i kell vándo . . .

Már hetek óta egy probléma háborgat. Megszaporodott-e Budapest lakossága tizszer akkorára, mint volt ? V a g y a villamos-kocsik redukálódtak a semmire ?. V a g y pedig az egész világ okult a Pásztor Mihály könyN e m végezte be, mert az uton feltűnt a villamos vén és az »eladósodott Budapest« nem száll többé • kocsi nagy sárga színfoltja, mint valami exotikus óriási fiákerre, konflisra, hanem csak villamosra ? Körülbelül egy évtized óta hozzá v a g y o k szokva, japáni czitrompillangó és az emberek nem azt kiáltották, amit K o l u m b u s barátai, hogy »föld ! föld !« — sem hogy a nagy körúton naponta ötször-hatszor teszem azt, amit Xenóphon katonái : »thalatta ! tenger !« meg az utat.. E r r e támaszkodott a multam, ezen épült hanem egyszerűen ezt a jelenem, és erre alapul a jövőm. Mert. ha gyalog kell mennem, mindenhonnan jó félórával lekésem. H a pedig konflison kell mennem, a kocsizás egészen megeszi azt a jövedelmet, amit a költészet hoz! E d d i g simán ment a villamoson a dolog, de már hetek és hónapok óta a következőt tapasztalom F e l akarok például szállni a Népszínháznál, hogy az Andrássy-utra menjek. A megállóhely táblácskája félé sietek, de sürü tömeg állja el az u t a m a t . —

— Mi az, már megint megölte valaki benn m a g á t ? kérdezem egy ácsorgótól. — Dehogy ! . . . V á r j u k a villamost.

ö t v e n - h a t v a n ember, néha száz is áll már ott az ut mentén.. A türelmetlenek és kolerikusok fel és alá járnak, a József-körut felé tekintgetnek és a bajuszuk alatt halk káromkodásokat morzsolnak szét. A r e m é n y kedők és szangvinikusak minduntalan felkiáltanak • — Már jön ! Ilyenkor a várakozás m o r a j a hullámzik végig a tömegen, de hiába, mert a sinek utj.a véges-végig üres... — Ne tolakodjék ! — kiált mérgesen egy idősebb és kövérke nő, mire egy ur riposztoz : — H a nem tetszik, üljön gummirádlisra ! A flegmatikusok jó kövéren és jó nyugodtan várják,, hogy mi fog történni. Mulatnak rajta, hogy a

—

A villamos ! A villamos !

E g y szilfid termetű hölgy, aki a »Chic Párisién« legújabb divatú orgonaszinü r u h á j á b a v o l t öltözve, mint valami ezeregy éji lilászinü lepke sietett a nagy pillangó üdvözlésére és felkapaszkodott rá röptében, bő kékróka-prémje hosszan lobogott utána. A 'villamos a. tömeggel szemben hirtelen megtorpant, f ú j v a és megvetőleg, csaknem gúnyosan nézett végig a tömérdek emberen. A z eleje és a h á t u l j a u g y tömve volt emberrel, mint ahogy falun a hurkát készitik bőségesen, a derekában ellenben kényelmesen ültek az emberek ; az egész valami furcsa k a r i k a t ú r á j a v o l t a »rendnek« és a budapesti intéző körök abdöritaságának. H a a világot annyi sületlenséggel kormányoznák, mint Pestet, akkor a föld már rég u g y lógna a világűrben, mint egy óriási szomorú aszaltszilva. A villamosról leszállt egy ember, aki n a g y és kövér volt, mint a hires heidelbergi hordónak valamely ivadéka, ugy. hogy leszállás közben m a j d n e m lesodorta a szilfidtermetü hölgyét, aki azonban mint egy orgonáig, makacsul ragaszkodott a sárgaréz fogantyúhoz. — E g y hely v a n csak ! — kiáltotta a kalauz azon a hangon, amelylyel Gábor, arkangyal száműzhette a paradicsomból az első emberpárt.

120 . A z »egy hely« jelszóra kivált a tömegből egy czilinderes ember, akinek elegáns derékba szabott felsők a b á t j a vasgyúró izmokra tapadt, derékon fogta az orgonaszinü hölgyet és lependeritette az utczára. A villamos csöngetett, elindult és a. rokonszenves atléta vigyorogva nézett a hatvankilencz emberre, akik ott maradtak a kocsiút szélén, mint egy tehetetlen, bamba-tömeg. Ebben a városban sosem lesz forradalom. A z ellenkező esetben hajlandó vagyok megenni a fejemet.

A gondolat. (3)

Irta : ANDREJEV LEONID.

Elutasitólag,. megvetőleg legyintett a kezével s felállt. • • — Nem, nem v a g y az én fiam. Nem. Nem. A z előtte gyűlöletes füzetek között volt egy, amely némi megelégedettséget szerzett neki. Ebben sem voltak ferde sorok, tintafoltok, áthuzgált helyek és körülbelül A z emberek ott ragadtak, mint — hogy valami eny- ezek voltak benne : hét mondjak — a lekvár és türelmesen várták a követ— Atyám iszákos, tolvaj és gyáva. — A z u t á n következő kocsit, amely talán épp ebben a pillanatban kezett néhány részlet, melyeket azonban a t y á m emléindult el a Boráros-térről, ahová tudvalevőleg a madár kére és a törvényekre való tekintetből nem közlök. Most jut eszembe egy esemény, amelyről már is csak egyszer egy évben jár. Vártunk. egészen megfeledkeztem, de amely eset, mint most látom, A z emberi türelmetlenséget nem lehet perczekre minden tekintetben számithat az önök érdeklődésére, osztani és ezért mondom, hogy amig vártunk, azalatt szakértő uraim. Nagyon örülök, hogy eszembe jutott, meg is őszültünk. Friss fiatal emberekből a nagy vára- igázán nagyon örülök. Egyáltalában, hogy is feledkezkozás alatt összetörött mogorva aggastyánok lettek. hettem meg róla ! Házunkban volt egy'szobalány, K a t á n a k hivták, Mikor végre a villamos csengetése messziről hallatszott, aki szeretője volt az apámnak, de — egyszersmind az az emberek félfigyeltek, mint mikor az éhes farkasok enyém is. A z apámat azért szerette, mert pénzt adott az országúton emberrel teli szánkó közeledését hallják. neki, engemet pedig azért, mert fiatal voltam, fekete A kocsi megérkezett és megint a két végén töltött szemeim voltak és mert semmit sem adtam neki. Azon az éjszakán, amelyen apám holtteste még a teremben hurka rokonszenves képét mutatta. Leszállt két ember, volt kiterifve, K a t a szobájába mentem. Ott volt a halotegy sovány csontváz és egy ötéves rikkancs. . tas terem közelében, ugy hogy világosan lehetett hallani — E g y hely ! — kiáltotta á kalauz, de már az imádkozó pap . mormogását. akkor husz ember szorongott a félszálló' lépcsőnél és Azt hiszem,, hogy apám halhatatlan lelke azon az kiabálta : — K é t hely ! K é t hely ! éjszakán tökéletes elégtételt kapott. Nem. Valóban, igen érdekes eset volt s nem értem, Erre az az ur, aki másodiknak állt) torkon ragadta hogy feledkezhettem meg róla. Önök, kísérletező uraim, az előtte állót, felkapaszkodott a kocsira ; de a másik talán valami gyerekes hibának, esetleg bűnnek t a r t j á k , sem volt rest és belekapaszkodott amannak a k a b á t j a melynek semmi nagyobb jelentősége nincs, — pedig nem farkába. Igy lógtak a villamoson, amely vidáman ügy v a n , Kegyétlen harcz volt és a győzelmet drágán csilingelve robogott tova. vásároltam meg. A tétel az én életem volt. H a akkor visszarettentem, visszaijedtem volna vagy^képtelen letEs ebben a pillanatban feltűnt a- harmadik tem volna a s z e r e l e m r e , — megöltem volna magamat. kocsi is. Ezt határoztam 'el, — egész világosan emlékszem. — Üres, egészen üres ! — hangzott a tömeg fohásza, S az, amit tettem; olyan magamfajta sihedernek E s amint a kocsi eléjük robogott, megtámadták, mint nehéz dolog volt. Most már tudom, hogy qsak szélahogy az amerikai prairieken a chipeway-indiánok malmokkal harczoltám, de akkor a dolgot egészen más rohanják meg néha a Pacific vonatját. Kezek és lábak világításban láttam. Most már nehezemre esik az átélteket visszaidézni emlékezetembe ; de azt tudom, hogy lóbálóztak a levegőben, nyers erő küzdött a nyers erővel, olyan érzés vett rajtam erőt, mintha ezzel az egyetlen mig a kocsi eleje és hátulja rogyásig meg nem telt. tettemmel az összes emberi és isteni törvényeket leA közepe természetesen üres maradt. Akkor aztán a romboltam volna. Pedig eleinte nevetségesen g y á v a és kocsi elindult. aggódó voltam ; de amikor végre végeztem magámmal i és beléptem Katához, készen voltam a csókokra, akárE s érdekes volt nézni a lemaradt tömeget. Csupa csak Rómeó. . sovány, nyápicz emberke, nők, gyermekek, akik hiába Igen. Akkoriban még, ugy látszik, romantikus vették fel a versenyt az erős karokkal, a dagadó izmok- hajlamaim voltak. Milyen rég elmultak azok a boldog kal, amelyekkel a kocsi tovább robogott. E z volt az idők ! Emlékszem, szakértő 'uraim, hogy amikor igazi »struggle for life« és ez volt az igazi »természétes Katától visszajöttem, odaálltam apám holtteste elé, kiváiasztás«. ó , hogy Darwin meg nem érhette ezt az karjaimat összefontam a mellemen, mint Napoleon és komikus büszkeséggel szemléltem. E s borzadva az i d ő t ! összerezzentem,— a takaró mintha megmozdult volna. Budapesti apák és anyák ! Csak vasgyúró ivadéBoldog,- elmúlt idők i • . kokat szabad ezentúl nemzeni, mert övék a jövő és a Magam se szeretem hinni, de mindig megmaradt villamos. Ezen már nem lehet segíteni. Hetek óta már bennem valami romantikus hajlandóság. Csaknem ideálista voltam. Hittem az emberi gondolatokban többször megpróbáltam, hogy juszt is felülök a villamosra, ha a részvénytársaságok még annyi akadályt és azok hatalmában. A z emberiség egész történetét a győzelmes gondolatok diadalmenetének 'néztem. E z is gördítenek elém. Megpróbáltam és újra megprómég nem is olyan régen volt ! S megborzadok, ha báltam, de hiába. Juszt se tudok felülni. Juszt sem arra gondolok, hogy egész életem hazugság volt, hogy engednek fel. H a megpukkadok, akkor sem. Juszt sem. egész életemen keresztül balga, esztelen voltam, mint Reveur. az az őrült komédiás, akit a betegszobában láttam.

121 Mindenhonnan vörös és kék papirrongyokat szedett össze és mindegyiket egy /milliónak t a r t o t t a ; ilyeneket kért minden látogatótól. A szolgák durva tréfákat űztek vele, de ő állandó, mély megvetést táplált irántuk. En megtetszettem neki, u g y hogy elválásunkkor egy millióval ajándékozott meg. — E z csak egész kicsiny milliócska, — szólt — de ön meg fog bocsátani nekem. Most annyi, de annyi kiadásom v a n ! Félrevezetett és a fülembe súgta : — Most az olaszországi piaczi árak tanulmányozásával foglalkozom. E l akarom űzni a pápát és akkor uj pénzt veretek. E z az. A z t á n vasárnap szentté a v a t o m magamat. A z olaszok igen f o g n a k . ' ö r ü l n i , mindig örülnek, ha egy uj szentre tehetnek szert. Talán én nem u g y a n ilyen millióval élek ? Különösnek tetszik előttem arra gondolni, hogy k ö n y v e i m , az én egyetlen barátaim és tanácsadóim, még éppen ugy szekrényeikben állanak s hallgatagon őrzik azt, amit én a világ bölcseségének, az ő boldogságuknak és reményüknek tartottam. Tudom, szakértő uraim, hogy én, akár őrült v a g y o k , akár nem, az önök szempontjából czudar gazember v a g y o k . D e l á t t á k volna csak ezt a gazembert akkor, mikor a k ö n y v t á r á b a ment ! Menjenek el egyszer uraim és nézzenek körül a lakásomban. Érdekelni fogja önöket. íróasztalom balfelének felső fiókj ában meg fogják találni a könyvek, képek és dísztárgyak kimerítő jegyzékét. A szekrények kulcsai is ott vannak. Önök szintén tudománykedvelő férfiak s éppen azért remélem, hogy tárg y a i m m a l az őket megillető figyelemmel fognak bánni. T o v á b b á [arra is v i g y á z z a nak kérem, hogy a lámpák ne füstöljenek. Nincs rettenetesebb annál a koromnál ; mindenhova behatol és igen nagy fáradságba kerül eltávolítani. (Egy

papírszeleten.)

Petrov orvos vonakodott az előbb chloralamidot adni akkora mennyiségben, amekkorában kívánom. Először m a g a m is orvos v a g y o k és tudom, hogy mit cselekszem, másodszor, ha nem adnak, m a g a m fogok rendszabályokat alkotni magamnak. Már két éjjel nem aludtam és éppen semmi kedvem sincs megőrülni. Követelem, hogy chloralamidot a d j a n a k . K ö v e t e l e m ! Nem tisztességes dolog valakit erőszakkal őrültté tenni ! Ötödik

feljegyzés.

A második őrültségi roham után már félni kezdtek tőlem. Sok ház a j t a j a bezárult előttem, ismerőseim

a véletlen találkozásokon félrehúzódtak, alávaló módon nevettek, v a g y sokatmondóan kérdezték : — Nos, hogy szolgál az egészséged, drágám ? A dolog u g y állt, hogy most már bármilyen őrültséget elkövethettem, anélkül hogy környezetem nagyon meglepődött volna. Ránéztem az emberekre és azt gondoltam : H a akarom, megölhetem ezt is, v a g y azt is, anélkül hogy bántódásom esnék. S az az érzelem, amely az ilyen gondolatoknál elfogott, u j , kellemes, de egy kissé ijesztő is volt. A félelem, melyet mindenkiben keltettem, egy uj, harmadik rohamot tett szükségessé. Csak ebben a pontban tértem el kitűzött tervemtől. Éppen abban rejlik az igazi tehetség ereje, hogy nem szorítja be önmagát valamilyen keretbe, hanem a viszonyok változásával e g y ü t t a harcz modorát is m e g v á l t o z t a t j a . D e még bocsánatot kellett nyernem a régi bűnökért és engedelmet az u j a k elkövetésére. Megvártam, bogv az események u g y találkozzanak össze, hogy a pszichiáterrel való tanácskozásom mint véletlenség v a g y éppen szükségességnek t ű n j é k fel. Meglehet, hogy fölösleges volt, de általa művészi hnomsággal vihettem keresztül tervemet. T a t j á n a Nikolaj e v n a és A l e x e j küldtek pszichiáterhez. — Nagyon kérem, menjen orvoshoz, drága Ignátjevics A n t a l — szólt T a t j á n a N i k o l a j e v n a . Még sohasem használta velem szemben a »drága« ; szót, először őrültnek kellett m a g a m a t tetetnem, hogy részem lehessen e csekély kedveskedésben. — Jól v a n , drága T a t jána Nikolajevna, elmegyek yp — válaszoltam engedelmesen. Mind a hárman — A l e x e j is velünk volt — ott ültünk a dolgozószobában, amelyben később a gyilkosság történt. — Igen, Antal, föltétlenül menj el — erősitette A l e x e j is. — Különben még mást is el találsz követni. — Mit »követhetnék« el ? — védelmeztem magamat bátortalanul szigorú barátom előtt. — K i t u d j a mit ? V a l a k i n e k a fejét is szétzúzhatod. Kezemet nehéz, ö n t ö t t v a s levélnehezéke felé n y ú j t o t t a m s m a j d arra, m a j d A l e x e j re nézve kérdeztem : — A fejét ? A z t mondod, hogy a fejét ? — No igen, a fejét. V a l a m i olyasmivel, amit a kezedben tartasz, adsz neki egyet s azzal vége. A dolog kezdett érdekessé válni. É p p e n a fejét a k a r t a m szétzúzni és éppen azzal a t á r g y g y a l és most ez a fő maga mond Ítéletet, hogy hogyan történjék. K i m o n d t a az ítéletet és gyanutlanul, gondtalanul mosolygott h o z z á ! És még v a n n a k emberek, akik holmi sejtelmekről beszélnek és azt állitják, hogy a halál előre küldi láthatatlan követeit !

3

122. — Ezzel a tárgygyal ugyan nehezen csinálhatna az ember valamit — szóltam. — Nagyon is könnyű. — Mit beszélsz ? K ö n n y ű ? — kérdezte Alexej felháborodva és kirántva kezemből a levélnehezéket, vékony fogójánál fogva meglóbálta egypárszor. — Próbáld csak meg ! — Igen, tudom . . . — Nem, fogd csak meg. Majd meglátod. Kelletlenül mosolyogva vettem át a nehéz vasat. De T a t j á n a Nikolajevna közbelépett. Halványan, reszkető ajkakkal szóít, nem, kiáltott : — Hagyd el, Alexej ! Hagyd el ! — Mi az Tanja ? Mi bajod ? — kérdezte férje csodálkozva. — H a g y d el, tudod, hogy nem sziveihetem az ilyen tréfákat. Nevettünk és a levélnehezék visszakerült az Íróasztalra. T. professzornál minden ugy folyt le, amint vártam. Igen óvatos és tartózkodó volt kifejezéseiben. Megkérdezte, vannak-e rokonaim, akikre rábízhatom magamat ; tanácsolta, hogy tartózkodjam otthon, hogy kipihenjem magamat. 3 miközben orvosi hírnevemre hivatkoztam, egy kis vitatkozásba is keveredtem vele. S ha addig voltak is némi kételyei, most már, mikor ellentmondani merészeltem neki, minden kétség nélkül őrültnek tarthatott. Természetesen önök, szakértő uraim, ez ártatlan tréfának, amely egyik kollégánkra vonatkozik, semmi komolyabb jelentőséget nem fognak tulajdonítani. T. professzor, mint tudós minden tekintetben figyelmet és tiszteletet érdemel. A következő napok életem legboldogabb napjai voltak. Mindenki sajnálkozott rajtam, mint az igazi betegeken szokás. Meglátogattak, elbeszélgettek velem olyan gyöngéden, mintha gyermek lettem volna ; s csak én tudtam egyedül, hogy egészségesebb vagyok bárkinél és felüdültem, amikor agyam hatalmas, szabatos munkájára gondoltam, j A z összes csodák és megfoghatatlanságok között, melyekben az emberi élet oly ga,zdag, a legcsodálatosabb, legmegfoghatatlanabb — az emberi gondolat. Van benne valami isteni vonás, a halhatatlanság záloga s azé az erőé, mely semmiféle akadályt nem ismer útjában. A z emberek bámuló elragadtatást éreznek, ha a hegyóriások hóboritotta csúcsait látják ; de ha önmagukat ismernék és megértenék, jobban el volnának ragadtatva saját gondolataik erejétől, képességétől, mint a világ valamennyi hegyének, csodájának és szépségének látásától. A munkás egyszerű gondolata, akinek az esze azon jár, hogy a téglákat minél czélszerübben helyezze egymásra, — ez a legnagyobb csoda, a legmélyebb titok. E s én felüdültem gondolatomon. Ártatlan szépségében a szerető szenvedélyével adta át magát, rabszolgahűséggel szolgált és támogatott, mint egy jó barát. Elhiszik nekem, hogy mindazok a napok, melyeket otthon négy fal között töltöttem, a tervem fölött való töprengésben teltek el ? Nem, már mindent átgondoltam, már minden világos volt. A z egészen gondolkoztam. U g y tünt fel előttem, mintha én és a gondolatom játszottunk volna az élettel és magasan, igen magasan fölötte lebegtünk volna. Azonkívül ezekben a napokban még két igen érdekes sakk-feladványt is megoldottam, melyekkel már hosszú idő óta hasztalanul vesződtem. Bizonyára tudják, hogy három évvel ezelőtt részt vettem a nemzetközi sakkversenyen s ott Lasker után a második helyet v í v t a m ki. S ha nem volnék ellensége minden nyilvános fellépésnek, — Laskernak el kellett volna hagyni régi helyét.

A t t ó l 'a percztől fogva, amikor Alexej élete a kezemben volt, valami különös vonzalmat éreztem iránta. Nagyon kellemesen érintett az a tudat, hogy él, eszik, iszik, mulat és mindezt csakis az én jóvoltom-. ból teszi. Olyasféle érzés volt ez, amilyet az a t y a érezhet fia iránt. Csak az egészsége nyugtalanított. Beteges természetének daczára megbocsáthatatlanul vigyázatlan volt ; gyapjuinget nem akart viselni s a legveszedelmesebb nedves, zimankós időben sárczipők nélkül járt-kelt. De T a t j á n a Nikolajevna megnyugtatott. Meglátogatott és elbeszélte, hogy Alexej egészséges mint a makk, sőt még jól is alszik, ami pedig ritka eset nála. Nagyon megörültem a hirnek és megkértem a derék nőt, hogy adjon át egy könyvet Alexejnek ; ritka példány, amelyhez véletlenül jutottam hozzá s amely már régen tetszett Alexejnek. Meglehet, hogy ajándékom tervemet illetőleg hiba volt, — valami szándékos cselt is gyaníthattak mögötte ; de ugy szerettem volna Alexejnek valami örömet szerezni, hogy még egy kis koczkáztatástól se riadtam vissza. Sőt még arra a körülményre se voltam tekintettel, hogy ajándékom tervem művészi befejezettségét is sértette. T a t j á n a Nikolajevnával szemben ez alkalommal igen szeretetreméltó voltam, ugy hogy jó hatást tettem reá. Egyikök sem volt jelen rohamaimnál, tehát nehéz, csaknem lehetetlenség volt rájuk nézve, hogy őrültnek bigyjenek. — Látogasson már meg bennünket — kért T a t j á n a Nikolajevna, mikor elbúcsúzott tőlem. — Nem szabad, — szóltam nevetve — az orvos határozottam megtiltotta. — Eh, micsoda ostobaság ! Hozzánk csak eljöhet, hiszen éppen ugy otthon van nálunk, mint. itt ; Áljosa is unatkozik ön nélkül. Megígértem neki s mondhatom, hogy soha igéret nagyobb bizonyossággal nem számithatott a teljesülésre. Nem tűnik fel önöknek, szakértő uraim, ha erről a kedvező véletlenségről hallanak, hogy Alexejt más is halálra itélte kivülem ? A valóságban nincs senki »más«. Nincs. A z egész egyszerű és logikus. A z öntöttvas levélnehezék ott állott a rendes helyén, mikor deczember tizenegyedikén este öt. órákor Alexej dolgozószobájába léptem. Ezeket az órákat az ebéd előtt — hét órakor ebédelnek rendesen — pihenésre fordítják. Nagyon megörültek, a jövetelemnek. — Köszönöm a könyvet, barátom, — szólt és megrázta a kezemet — magam akartalak meglátogatni, de T a n j a azt mondja, hogy már egészen rendbe jöttél. Estére szinházba megyünk, remélem, velünk jösz. Beszélgetni kezdtünk. A z n a p elhatároztam, hogy éppen nem fogom magamat tettetni. A tettetés eme hiányában tünt ki éppen a tettetésem finomsága. A fokozott gondolkozási erő befolyása alatt sokat és érdekesen beszéltem. H a Savelov tehetségének tisztelői tudnák, hogy az »ő« legszebb gondolatai közül hány keletkezett az ismeretlen Kersencev doktor agyában ! v Világosan, értelmesen beszéltem ; egyidejűleg az óramutatóra néztem s elgondoltam, hogy mire a hathoz ér, gyilkossá leszek. Valami tréfás, vig dolgot meséltem ; nevettek, én pedig azon fáradoztam, hogy megtartsam emlékezetemben egy embernek azt az érzését, aki még nem gyilkos, de nemsokára azzá lesz. Most már igazán megértettem Alexej életműködését : a szive verését, a vérkeringést a halántékaiban, agyának hangtalan remegését, megértettem, hogy hogyan fog megszűnni ez a működés, hogyan fogja megszüntetni a sziv a vér szétküldését és agya milyen csendesen, nyugodtan fog maradni. • (Folytatása következik.)

123. Igen. Esetleg, ha nagyon goromba, bele lesz eresztve egyéb lé, ami hidegen található. Én már husievest is. öntöttem a söribe. H a nagyon szekáns és visszaküldi a marhahúst, hogy kemény,, akkor a marhahús rá lesz téve az Isten Hozottra. A z Isten Hozott, az az a keménysörtés lábtörlő, ami a konyha előtt van. Aztán egy kis csárdás lesz tánczolva a marhahúson, aztán a marhahús le lesz mosva meleg vizben, aztán be lesz neki vive és ő mondja : »Ez már más, lássa, ha mindjárt puhát hozott volna, nem kellett volna visszamenni«. FIATAL:

RÉMES

ALAKOK.

A pinczérkinzó. (Szinmü két felvonásban. Személyek : az öreg vendéglői vendég, a fiatal vendéglői vendég, az öreg pinczér és a fiatal pinczér. Történik egy budapesti vendéglőben.)

I.

felvonás.

, Ö R E G V E N D É G : Mert én megszekálom a pinczért, azt a keserves angyalát neki. De ki is szolgálnak, mint senkit Pesten.

hogy éri ezt el, b á t y á m ? ÖREG : Ugy, hogy szekálom. Ha kevés sört h o z : vigye vissza! Ha kemény a h u s : vissza a csizmatalpat ! H a morog, ha nem tetszik neki a modorom, vissza mindent, a leves nagyon zsiros, a marhahús nagyon sovány, a tészta oda van égve, vagy ha ezt nem lehet, h á t : vigye vissza és piríttassa meg. Nálam izzadni kell a pinezérnek. F I A T A L : És nem dühös ? Ö R E G : A pinczér? Soha. Azért pinczér. F I A T A L : Es bünteti is őket ? Ö R E G : Hogyne. Följelentem a tulajdonosnál, elcsapatom. Kisebb bűnökért egyszerűen nem adok borravalót. Középminőségü bűnökért lebeszélem a barátomat arról, hogy borravalót adjon neki. Néha marházás is van, úgynevezett lemarházás. FIATAL

VENDÉG:

FIATAL:

ÉS

E s ?

: Es kiszolgálnak, Rothschildot se szolgálj ák ki jobban. Csak bánni kell velük tudni! En kapom Pesten a legszebb marhahúsokat, a legomlósabb krumplikat, a legjobb tésztákat, a legvelősebb csontokat, a legnagyobb adagokat, a legfrissebb söröket. Mert én addig szekálom őket, amig megtanulják a szokásaimat. Tanulja ezt meg tőlem, öcsém. ÖREG

FIATAL

: Meg fogom tanulni.

ÖREG:

Igen. : Ha nem elég nagy neki az adag, akkor maradványdolgokkal lesz kibővitve az adag. Ha kevés neki a gulyás, ujabb husczafatok előbb a szemétládában meghengergetve, hozzátétetnek és neki bevitetnek, mire ő »ez már beszád« kiáltással megeszi. FIATAL: ÖREG:

FIATAL:

Igen.

Ö R E G : Ha szekáns és azt mondja : »a levés olyan, mint a meleg viz«, akkor öreg keztyük v a g y harisnyák főzetnek bele a levesbe és ő m o n d j a : »ez a jó zamat, az igazi!«

Igen. ÖREG: Figyelmeztetlek a császármorzsára, mert ez a legjobb boszu-étel. Legyeknek letéped a szárnyát és a lábát. Ha a légynek nincs lába és szárnya, akkor a legyet a sült mazsolától csak Brehm tudja megkülönböztetni. Ezért Brehmnek sohse csináld ezt. De neki, az öregnek, bátran csinálhatod, én már háromszázat adtam be neki. FIATAL:

: Igen. : Ugyanez áll a rizibizire nézve is. ö r e g zsebmorzsákat, legyeket, használt és kiesett plombokat tehetsz bele. A lekvárról nem is beszélek. A lekvár mindent eltakar. FIATAL ÖREG

: Igen. Hasznos étel az Irish Stew is, az úgynevezett ájristyu. E z az öreg már nyolcz darab czipőstrupflimat ette meg ebben az ételben, és nem vette észre, pedig a czipőstrupflin rajta volt a suszter neve. ö r e g szivarszipkákat is apríthatsz bele. Persze csak akkor, ha goromba. FIATAL ÖREG:

(Ezt az egész diskurzust hallotta, némán hallgatta a sarokból az öreg pinczér és a fiatal pinczér.)

II. ÖREG

PINCZÉR

felvonás.

(a konyhában): Hallottad azt a vén

embert? Hallottam. Ö R E G : Hallottad, miket mondott rólunk ? F I A T A L : Hallottam. Ö R E G : Hát most figyelj ide. Tanuld meg a kötelességedet. Ő egy pinczérnyuzó, egy pinczérre utazó, egy pinczérnyomoritó, egy pinczérkinzó. Mit tesz azonban isten ? FIATAL

PINCZÉR:

Nem tudóm. Ö R E G : Mit tesz isten? F I A T A L : Nem tudom. Ö R E G : Hát majd én megmondom. Azt teszi, hogy amikor a sört visszaküldi azzal, hogy kevés, bele lesz •eresztve a sörbe egy kis vizvezetéki viz. FIATAL:

Igen. Ö R E G : Ezzel megétethetsz mindent: czugosczipőből a gummit, rovarport, köménymag helyett kis •czeruzahegyeket, meggykompótban vörös tintát, czéklában lila tintát, a makaróniba tíivel beledughatsz bogarakat, a zöldséglevesbe beleáztathatod a czipődet, v a g y a kalapodból a bőrszalagot. Mindezt pedig csak azért mondom, mert ő azt mondta, hogy ő tud a pinczérekkel bánni. Igy néznek ki ázók, akik azt hiszik, hogy velünk csak gorombáskodni kell. És most menj a dolgodra. FIATAL:

Vessző.

124.

INNEN-ONNAN. O A szeretet törvénye. Kéthetes tanácskozás után a magyar képviselőház végzett a munkásbiztositás törvényjavaslatával. Megvitatták, elfogadták, megszavazták. Most készen van az egész, s mindenki felsóhajt, hogy : Hála Isten, csakhogy tul vagyunk rajta. Mindenki örül neki, de senki sincs vele megelégedve. Az alkotói azt mondják : — Kezdet kezdete ez csak ! ígérvény a jövőre. A honatya urak azt mondják : — Mi megtettünk minden lehetőt. Ez a törvény valóban a szeretet törvénye. A munkaadók ezt mondják : — Megint .ujabb áldozat. De mi odaadunk mindent, hogy elégedettséget teremtsünk magunk között. A munkás morog. És mondja : — A semmi jobb a kevésnél. A k i csak valamit ád, annyit tesz, mintha mindent elvenne. Amíg semmink sincs, legalább jogunk van a követelésre. És nevezik e törvényt a szeretet törvényének. De persze, az apák is mindig azt mondják, hogy szeretetből verik a gyerekeket. •

*

*

*

= Jöjj, Deibler! Igen, ők a guillotinet áhítják vissza, a derék gallok ! E g y beteg, perverz munkásember fajtalansága őrületében megölt egy'gyermeket, és a haragvó nemzetben most liheg a véres álom, a boszukivánás láza : — vissza a vérpadot! Pedig hát ők futva, nagy lépésekben haladnak a világosság felé . . . Az oltárokat szerterombolják, hogy uj, diadalmas és igaz világ épüljön a redves romok fölé, — de mert egy kóros elméjű paraszt gonoszat cselekedett, hát elfutja józan szemüket a düh, és felbőg bennük az állati harag : — vissza a véres árnyakat, a tovatűnt rémeket, vissza a büntető H a l á l t ! Ne kórházak épüljenek a feltüzelt templomok hamuján, hanem vérpadok ! Mi pedig itt, a vén földdarab másik oldalán, mi iszonyattól, vonagló szivvel olvassuk, hogy a máramarosszigeti gyilkos, az akasztásra itélt, hogyan siránkozik : — Az én jó Istenem ott fönn az égben, az nem hagyhat el engem ! Az nem hagyhat el engem ! — És tudjuk, hogy mégis meg fogják fojtani, mint • egy veszett ebet, de előbb a társát előtte, hogy annál szilajabb ostorral üsse őt a szörnyedés, a halálrémület. És e vergődő, sikoltó, őrjöngve rimánkodó életösztön láttán megráz bennünket a háborgó igazság : — meddig e szörnyű játék az élettel? Az Élettel ! ő k ellenben, a derék francziák, a guillotinet sirják ! Milyen nagy, furcsa, gyönge gyermek is az ember ! És milyen vakmerőn, és milyen fonákul játszik ! . . .

*

*

*

O Az akta tolvaj. E g y különös embert fogtak el a héten. A neve Antonetti Alfréd. Rendes foglalkozása nincsen. A rendkívüli foglalkozása a lopás. De milyen furcsa lopás. Antonetti Frédi harminczötször lopózott be az igazságügyi minisztérium egyes szobáiba, és harminczötször követett el lopásokat. De mindannyiszor aktákat lopott. Ringy-rongy papirosokat, amiken felzet van és külzet, referáda és szignatúra, de ami felzettel és külzettel, referádával és szignaturával együtt se ér egy megveszekedett garast se. Papirosok, amiket nem lehet eladni, nem lehet használni, nem lehet értékesíteni, de még csak emlékül se érdemes megtartani. I g y aztán érthető, hogy olvasván a különös esetet, minden józan ember gondolkodóba' esik. Mi lehet e dolgok mögött ? Miért lopkodta a rejtélyes idegen az aktákat? És az első kudarcz, a második, a tizedik után miért jött újra és újra vissza, harminczötször, aktákat lopni?

Ennek nem lehet más oka, — igy gondolkodtak mindenfelé, — csak a politika. Antonetti Alfréd azért lopott aktákat, mert aktákat akart lopni. Keresett valamit v a g y valamiket, akár magának, akár másnak. Valami titkot akart megtudni, valami használható ügyet, valami botrányt. É s azért jött újra és újra, harminczötször is újra, mert mindig azt remélte, hogy egyszer mégis csak megcsip valamit. Pedig ugy látszik, hogy Antonetti Alfréd nem politikus, hanem csupán tolvaj. Nem aktákat akart ő lopni, hanem egyebeket. Mint a zsebmetsző, belenyúlt valami idegen zsebbe és kereste a bugyellárist. És nem találta. (Nagyon sok zsebben nem talál az ember bugyellárist.) Hanem talált egy zsebkendőt. És elvitte a zsebkendőt. Szóval, semmi egyéb nem történt, csak peche volt szegény Antonetti Frédinek. É s ez elég volt arra, hogy minden ember megtegye politikusnak, *

*

*

O Sarah Bernhardt. A nagy művésznő végre mégis csak megkapta a becsületrend lovagkeresztjét. Elég sokáig tartott. .Tizszer is kérték a nagy rend tanácsától, tizszer is megtagadta. Színésznőnek nem jár ez a rendjel, ugy mondogatták. É s most se a színésznő kapja a becsületrendet, hanem a tanítónő, aki drámai művészetre tanítja az ifjúságot. Lárifári az egész. Mókabeszéd. Sarah Bernhardt, mint színésznő, egyetlen este nagyobb dicsőséget szerzett, mint tanitónő képében egy esztendő alatt. Azután nem is olyan régen tanitónő. Alig egy pár hónapja, s alig tartott egy-két előadást. Ezalatt jóformán senki se tanult tőle semmit. Bizonyára nem nevelt uj művészi generácziót és bizonyára nem talált ki uj oktatási módszereket. Világraszóló talentum egy se került ki a keze alól. Svindlizett egy kicsit — ugy tetszik — a becsületrend tanácsa. Csak ürügyet kerestek a halogatásra, hogy minél tovább várhassanak. Mert a várással pemcsak azt érték el, hogy a művésznő csakugyan tanitónő lett, de azt is, hogy megfehéredett a haja. A meghaladott hatvan év pedig már igazán jogezim a színésznőnek a becsületrendre. * *

*

= Palánták. Szegény, kétségbeesett bolondok, éhes koreai diákok, huszonegyen, a kormányukhoz irtak pénzsegitségért, hogy éhen ne veszszenek az idegenben, hogy falhassák tovább a tudást, aminek a láza a messzeségbe hajszolta ő k e t . . . A szomjú láz, a nagy akarat, tudni, tudni, tudni ! És az éhes diákok, huszonegyen, levágták baltával a kezük egy ujját, és a huszonegy vérző, holt testdarabot elküldötték az irott segélykiáltással együtt haza : — ime, a nyomorunk ilyen nagy, az akaratunk ilyen erős, a vérünk ilyen fiatal! — Bizonyára, mikor belevágtak a testükbe, nem jajgattak és nem ájuldoztak, bizonyára hősi erővel vigyáztak, hogy-az arezuk se ránduljon meg a kintól, és komoran, és nyugodtan és elszántan néztek egymás szemébe a hulló vér f ö l ö t t . . . Amit tettek, az életért tették, az életért és a tudásért . . . Derék, erős legények ezek a bolondos sárgák . . . Hősök, — nem a vérmámoros csatamezők, hanem a dolgos, az értékes élet, és a szürke nyomorúság, szürke hősei . . . A kormányuk jól tenné, ha vigyázna rájuk, megjelölné őket, és nagy dolgokat bizna a kezükre valaha. Mert e csonka kezek erős, nagyratermett, igaz kezek . . . Ezek meg tudják fogni majd annak idején a nagy eszméket, mint most a baltát, és a kinjuk, a vérük árán is el kell következnie annak, amit az élet parancsol, és a nagy czélok megkívánnak . . .

*

*

4c

= A boszorkánykatlan ködképeiből. A k i a rohanó szekéren ' ül, azt gondolja, hogy az erdő szalad. A jó Clémenceau, meg a többi, ugy hiszi, halad az élet a hajnal felé . . . Nem is álmodják, milyen rendithetetlenül, milyen vastagon szunnyad a

125. penész a kifényesített érem másik felén . . . íme, néhány valláserkölcsi strófa : i. A salzburgi szent János-kórházban operálnak egy nagybeteg asszonyt. Az asszony egy háromhónapos magzatot visel. Előre látható, hogy a műtét első vágása megöli a méhben szunnyadó életet. Az orvosok mellett ott lábatlankodik az apáczafőnöknő is. És ő a szentkeresztséget kívánja a kis embercsirának, mielőtt megölik. Az orvosok ellenkeznek, az apácza makacskodik és dühöng, mig végre egy Pravazszivattyuval végrehajtják a szent czeremóniát. Ha a mi lapunk egy orvostudományi szakújság volna, vagy pedig egy szabadszájú franczia élczlap, ahol ki lehet mondani mindent, — tanácsolnék valamit a buzgó egyháznak, amivel e kedves ünnepségeknek oly sokaságát érhetné el, hogyha magát a nagy Oczeánt szentelnék is meg, az is kevés volna keresztelőviznek. De hát erről hallgatni illik . . . 2. Egy másik kis komédiája a retrográd glóbusznak. E g y budai templomban nemrégen emeltek egy uj szent Antal mellékoltárt, selyemmel, ezüsttel, minden ragyogással ékeset. Aki emeltette, az ájtatos urnő, mindjárt egy sok ezer forintos kegyes alapítványt is letett az uj oltárra, szent Antal tiszteletére, persze . . . A plébános aztán megfösttette a kegyes alapitónő arczképét — olajban . . . A friss kép a plébános lakásán várta a l e l e p l e z é s t . . . A múltkor egy fiatal mágnás vizitelt a plébánosnál, valami szent járatban, talán éppen gyónás okából.. A pap elujságolta neki a fényes adományt, sőt meg is mutatta a nagyszivü hölgy ábrázolatát, lehúzva a képről a l e p l e t . . . A fiatal mágnás dadogott és elvörösödött, talán a gyónástól is elment a kedve, és nagy zavar tüzében égve hagyta oda a szent hajlékot. Mert hát a hölgy, a kegyes alapitónő — egy igen nagyon ismert öreg asszonyság volt — olyan madame Izé . . . az a bizonyos kedves háziasszony, akinek szalonjában a vak fiu veri a z o n g o r á t . . . Az egészben a legcsodálnivalóbb, hogy a plébános ur nem ismerte a nyájas nénit . . . De szegény szent Antal ! Vagy talán ezeknek a jó kis szenteknek ez az életfilozófiája : — a fene bánja, a pénznek nincs szaga ! Csak jóféle nemes érczből gyúrják, és becsületesen ki legyen rajta verve a magyar szent korona, és a ferdén dűtött kereszt! . . . * *

*

A- Czine'gék a kazánban. Szegény kis czinegék a hideg elől bebújtak a mozdonyitató csövébe, a viz aztán belemosta őket a kazánba. Ott megfőttek, a viz zsiros • lett tőlük, a gőzfejlődés megakadt és befagyott a viczinális. Szegény madárkák ! szól a pesti ember, aki még sohse látott eleven czinegét. Gőgös kultura, — mondjuk mi — egy pár czinege elég, hogy utadban megakaszszon!

IRODALOM. Giosue

Carducci.

Valami bronz-arczu, kósza római fiu heveredett le a virágos gyöpre és álmodozni kezdett a nótás fán, egyszer, valamikor kétezer év előtt a Po egyik lágy hajlású lankáján. Ez a fiu nem holmi harczias dalt fujt a véres légiókról, csörömpölő összeroppanásokról sem beszélt, az örök istenekről sem dalolt, hanem valami halk s nagyon igénytelen nótát csicsergett, mint az éneklő férgek s a lombok daloló állatkái. A dal elhangzott, de nem örökre, mert rövidesen másik zendült fel utána, áthullámzott egyik völgyből a másik völgybe, egyik századból a másikba és a pásztor-furulya azóta fatális és édes örökségképpen kézről-

kézre jár. Hol Catullusnak, hol Tibullusnak hivták ezt az álmodó pogányt, hol meg Petrarkának, a nótás hangszert egyik átadta a másiknak, századok után is folytatva rajta a megkezdett dalt: igy került egy napon Giosue Carducci kezébe is. A kemény, marcziális nyelv akkor már megpuhult, akárcsak a latin fajta, csupa czukor, dal és rimzene lett, a fül csemegéje, a beszélői pedig vért helyett plasztront hordottak és szivesen dolgoztattak már a franczia szabóknál, ámde a kopott és idő-feketitett ereklye még mindig a régi volt. Ennek a fiatal, olasz fiúnak fülében egyszerre visszacsendült két ezredév melódiája. Játszani kezdett a fafurulyával, fújta, fújta és észre sem vette, amint lázadó, pogány lelke lassan visszaszállt, a szerény fa zömök vaskürtté izmosodott és mély öbléből kis mennydörgésként szakadt ki a régi római tubának harczias panasza. Igy nézzünk arra a havas főre, melyben most aludt ki egy boltozott koponya tüzszóró krátere. Egy öreg pogány halt meg, egy barna-piros arczu, oroszlánsörényü római tért meg az ősök árnyaihoz. Az olasz irridentisták ünnepelhetik őt a naczionálizmus lármás dobszójával, nekünk, kikhez csak a távolság hüvösségén sugárzik szivárványos tüze, nem illik nemzeti hőst látni benne. Carduccit otthon »il barbaro«-nak nevezték, nevezzük mi • is annak,- mert ő elsősorban barbár, pogány és őszinte, érdes és darabos, mint egy óriási termés-szikla. Pogány dalok, pogány álmok, pogány gondolatok, erőteljes, vad áriák dübörögtek át az ő vaslantján, a nagyszerű múltnak visszavarázslója, a jelennel való összekötője volt Giosue Carducci. Nem csoda, hogy az ötvenes évek döngicsélő, holdfény-ivó lantosai halálra ijedtek, mikor ez a fekete szemű, robusztus és egészséges pogány, minden finnyás cziczomát és nyegle tarkaságot levetkőzve, elébük toppant s barbárnak hirdette magát és - az ős-ember, az örök-ember érzéseit, a legprimitívebb és legigazabb érzelmek felhullámzását és megujulását énekelte. Carducci tehát nem holmi talmi naczionálizmusról álmodozott, az ő konzervativségében van valami forradalmi, valami SZÍVÓS és csodálatos energia, az egész Róma diadalmas világuralma, katonás vadsága és isteni gőgje testté vált benne. Ezért kellett visszamennie az örök városba, ezért rontotta szemét a fakó pergamenek sárga betűin, mint valami huszadik századba szakadt lelkes humanista és ezért kisértenek poézisében az ős-melódiák az Arno partjáról, a Po lankáiról, ahol oly puha a fü s oly tüzes a csók. A földnek szagától részegült meg Giosue Carducci, a lázasan rábeszélő humusz zsiros illatától, melylyel már ifjúkorunkban eljegyezzük magunkat s egy kis törődés után oly szivesen fekszünk belé, fekete, puha párnái közé, aludni és feledni. Elmúlt ezredévekbe tudta magát visszaérezni, az érzések atavizmusa lelkesedett át benne költészetté, régi sebek fájtak vissza szivébe és régi mámorok bódították el s ezeket a marczona, velős ős-érzéseket, az állat-ember melléből felhörgő, artikulálatlan hangokat szedte tánczoló mértékre, faragta bele az antik-ritmusok kemény, csillogó márványába. Carducci poézisében minden ódon s mégis friss, minden egészséges, minden elemi. Ha patrióta, verseiben a zabolátlan, húsra éhes fajgyűlölet ég s tobzódik, harsog, lángol, mint a pokol és eszünkbe juttatja ükapjait, a farkastejen

126. nevelkedett Romulus és Remust. Nem Tyrteus ez a Carducci, nem is Petőfi, egyszerűen a természet vad fia, aki utál mindent, ami csinált és férczeit.s imádja a szépséget, a klasszikus meztelenséget. Halála napjáig nem is tudta senkisem megszelídíteni, mert — amint mondta — kalapács akart maradni és nem üllő s inkább himnuszt dalolt a sátánhoz (Inno a Satana), az erjesztő termékenyítő rosszhoz, megénekelte a vonatot, a haladásnak ezt a vassá vált ideálját, semhogy behódoljon s paskolta, »pofozta« verseivel a mi erkölcstelen erkölcsünket, a sápadt, vértelen kereszténymorált, addig, mig le nem tört. Ez a komor toscanai oroszlán még hetvenkétéves korában is tüszkölt a tömjénfüsttől . . . Ne keressünk hasonlóságokat közte és Petőfi között, bármennyire is csábit a két költő közös szabadságszeretete. Carducci nem volt népszerű, boldog volt, akadémikus, arisztokrata és poéta doctus. Most is előttem az a három testes, kötet, melyet egy jeles olasz egyetlen költeményének magyarázatául irt. Huszonnégyéves kora óta liczeumok, gimnáziumok, egyetemek katedráján forgott, legutóbb és legtovább a bolognain, régi Írásokat magyarázgatott, nem csoda, ha maga is elfordult a modernektől s oly költeményeket irt, melyekhez szintén kommentár és egyetemi tanár kellett. Ilyenkor egy taplóra való tiiz sincs benne, annyi melegség sem, mint Lorenzo Stecchetiben, vagy akár Bernardo Zendriniben, hideg és gőgös, mint a franczia Parnassus királya, Leconte de Lisle, de természetesebb, mert ő nem a görög renaissance-ot eleveniti fel, hanem a római hagyományt, melyhez faja révén bizonyos jussa van. Ezekből a formákból és klasszikus vázakból azonban egy valóságos várat, hideg jégpalotát épített, hol meghúzta magát s oly megközelíthetetlenül, méltóságosan trónolt a napi események felett, mint egy olympusi isten. A parnassienek »impersonnalité«-je és »impassibilité«-je lehel felénk e gőgös, kemény sorokból is : Hallgatva titkoltam, hogy a szép ifjúkorban Gőgös gyönyörrel a babérról álmodoztam. S ha a nagy homlokot babérgaly fonta át, A jéghideg márvány tüzet csiholt szivemben S én a szüzek tavasz-tánczát ís elfeledtem, Elhagytam az aranyfürtös váll szűz havát. S eldobtam, amit a tavasz bősége rám mért, E g y zsongva fájó vágy gyönyörű viharáért S csókot leheltem, én dicső jövőm, feléd. 0 Alpok ormain álló szobornak ércze, Csak a nagy érhet el s jég vállaidra égve Ereszti le vérzó, lelankadó fejét.

Ezért az antik szerelemért él Carducci, a másikról, az igaziról alig szól valahol s akkor sem szívesen. Kietlen, csillogó és rideg az ő világa, nincs ott sziv, csak következetesség, pedáns mérték s bánat, az antik tragédiák könyörtelen fátuma. Hallgassák meg például ezt a versét, a nekem legjobban tetszőt, minden sora fájdalom, minden betűje gyász, meghiggadt, kővé dermedt szomorúság. 0 É j , csillagpalástod gyászos árnyán A semmiségbe hull sok bánatom. Ha lágy karodba ringatózom árván, Elhal te rajtad minden fájdalom.

Csitítgatod álom-tündéreiddel A lomha élet fáradt undorát! A komor eszme büszkén szárnyal itt fel, És az örök időbe leng tovább. 0 Éj, királynőm, nem tudom miért, De mintha szállnék s a tudást ölelném, Elmúlik, ami bántott, ami sért S megnyugszom itten, mint a kis gyerek, A k i sötét arczunikanyja keblén Zokogva, álmosan elszendereg.

De néha-néha ebbe a vak-sötét világba is belopódzik egy rózsás, puha árnyék, néhány bolondos szines felhő, Carducci vaslantján van egy aranyhur, mely kaczagó meztelenségről, örök derűről, tavaszos ifjúságról dalol. A keményszívű poéta egy perezre hütelen lesz enmagához s nekünk mégis ugy tetszik, hogy ilyenkor leghüebb a költészethez és álmaihoz. Sok ellensége akadt például, mikor ő, a vasgerinczü republikánus, beadta a derekát, ódát irt a királynéhoz, mondják politikából, de mi belátunk Carducci lelkébe és látjuk a háttérben a halvány, szőke Marguerite-et és- örülünk, mert érezzük, hogy itt a poéta győzött a bolognai egyetemi tanár s az irredentista politikus fölött. Vannak Carduccinak ily nagy és örök pillanatjai, nem is ritkán. A peczkes klasszikus formák meglazulnak, a visszatérő lágy olasz rim fecsegve enyeleg s mindenen a költő az ur. Az egyetemi tanár, a poéta laureatus elfelejti forrás-tanulmányait, szöveg-kritikáit, készülő értekezéseit s egy pillanatra gondtalanul mered 'belé á semmiségbe. Ilyenkor mintha újra hallanók annak a római fiúnak a dalát, aki valahol Umbriában, Toscanában, vagy Lombardiában, akárhol, először, fujt bele a pásztorfurulyába. Kék források csobognak előttünk, opálosan játszó olasz égbolt nevet ránk s a meztelen nimfák táncza, az alpesi reggel piros mosolya, az Arno völgye szivünkbe lopja a pogány derűt. A holdvilágos éj, Vergilius lágy éjszakája ezüst verőfényt záporoz. Ezek a dalok az utolsó két kötetből valók az Odi barbariból s a Ríme e riómbői. Ezek a romantikus Carducci dalai, az öregedő embernek, a vén pogánynak álmai, aki már nevetni is megtanult és gyakran eljárogatott esténként a »bottigliera«-kba s barátai között adomázva, tréfázva szürcsölgette a fekete chiantit. Nem nézhetem megindulás nélkül ennek az öreg pogánynak képét, milyen hatalmasnak, milyen nagynak mutatja utolsó portréja is. Karosszékében ül s botjára támaszkadva kissé nehézkesen, de még mindig délezeg energiával feszül meg és ajkát összeszorítja, mintha valakit keresne fürge, fekete szemeivel. Sántítva tesz pár lépést, mert egyik lábát megütötte a szél s ilyenkor nagyon hasonlít egy öreg szatirhoz. Szemeiben még mindig a régi tüz, a régi dacz s valami gonosz, sunyi guny. Ez a Carducci még mindig a régi, a hatalmas, a pogány, a barbár. Ennek az öreg émbernek van egy költeménye, a Ríme e ritmi utolsó darabja, Carducci hattyúdala. Olvassuk el, mert ez talán a legszebb mindegyik között, bár mindössze csak három rövid sor. A czime : Bucsu. A poéta búcsúzik el benne — lelkendező sietséggel, fáradt' szomorúsággal — az élettől, Itáliától, a szerelemtől s a föld .többi aranyos

127. ostobaságaitól, mindentől, ami szép és ebbe a három sorba Carducci beleszorította egész életét, egész költészetét és egész nagyságát. 0 sápadt orgona ! A csillagok a tengerárba buknak, • S kihűl szivem, a dalnak otthona.

Kosztolányi Dezső.

SZÍNHÁZ. A szinházi

hét. — febr.

23.

Ha én azt mondom, hogy.: aki korán kel, aranyat lel, akkor egy ócska bölcseséget mondtam. Ellenben ha azt mondom, hogy : aki korán kel, egész nap álmos, akkor egy aperszüt mondtam, s ha Wilde Oszkár volnék, bámulnának érte. Sőt sokkal egyszerűbben is lehet aperszüket termelni. Például igy szólok : ha a fiatal lányok sokat tanulnak, akkor . . . — itt mindenki azt várja, hogy akkor megsavanyodnak, megvénülnek, tudákosakká lesznek, pedig nem : akkor megnő az orruk. Ez az egyik mód. A másik az, hogy- a régi mondásokat megforditja az ember, mint ahogy a félig használt mansettákat szokták. Például nem azt mondom, hogy "az ember kétlábú tollatlan állat, hanem azt mondom, hogy a kenguru négylábú szőrös ember." Ilyen módokon a paradoxonok, aforizmák, aperszük, sziprattyuk és röppentyűk szédítő tömegét, gyárthatjuk, ilyen módon egy boltra való hamis drágakövet lehet összeszerezni és színdarabokat lehet kirakni ilyen drágakövekkel és meg lehet ilyen módon tébolyítani a publikumot. Szegény Wilde Oszkár, akiről felváltva konstatáljuk, hogy sexuális aberrácziókban szenvedett és hogy ragyogóan szellemes ember volt, bizonyára nagyokat fordul sirjában, mikor ezeket az úgynevezett »társadalmi drámáit* ő hozzá méltó, csillogó, színpompás, sőt kábitó valamiknek minősitik. Bizonyos undorral irta ő ezeket az ügyeket s kapván egy marék aforizmát, aperszüt és paradoxont, a publikum fejéhez vágja az egész tömeget. »Ugye, ez kell neked, publikum* — igy szól Wilde Oszkár — »izgátó történet, sardoui mese, idegrázás, szomorú közhely, felháborítóan nemes érzések, emelkedett, fenkölt, nyomorult lelki szépségek, a jó diadala, a rossz bűnhődése, költői igazságszolgáltatás és mindent rendbe hozó, okos rezonőr. Sardou és Dumas, ez kell nektek, hát ime itt van mind a kettő. Még több is kell ? Aforizma, aperszü és paradoxon kell ? íme, itt van egy egész marékkal. A kabátom ujjúból rázom ezeket, elborítalak velük, beléjök fojtalak, a hamis drágakövek záporát zuditom rátok, bolonduljatok meg bele nyomorultak, érzéketlenek, szívtelenek. És keserű harag és önmagának és művészetének prostituálásából támadt halálos csúfolódás zokog az ilyen drámák felszíne alatt és a publikum tombol és Wilde Oszkár fájdalmas nyilalást érez halott szivében. Egy tisztességes politikusról van itt szó, egy olyan emberről, aki semmi más, csak tisztességes, valamint az ő feleségéről, aki semmi más, csak romantikusan nemeslelkü és egy rossz asszonyról, aki semmi más, csupán démon és gonosz foglalkozásszerüleg. Csupa egy motívumra épített alak, a drámai emberek eleven sokmotivumuságától teljesen idegenek; s igy természetes, hogy ezek az alakok sokszínű. apró motívumokból szövődő lelki proczesszusokat nem élhetnek át, csupán véletlen történetekből, deus ex machina-szerüen lecsapó szerencsétlenségekből, pechekből és bohózati szenzácziókból összekonstruált izgató rém-

regényt szenvedhetnek végig. Ez a sardoui írásmód árrá kényszeríti a színészt, hogy'külső zsánerszerüségeket hangsúlyozzon, esetleg a művészet rovására is és ez tette beteggé a Gál alakítását is, aki mindig nagy dolgot akar csinálni, akkor is, mikor az iró által adott matéria nem alkalmas nagy alkotásokra. Valami pszichológiai elmélyítést csak Lánczy Ilkától és Alszeghy Irmától kaptunk, a többi főszereplőről jobb nem beszélni,— avagy mit beszélhetnénk még ma is Mihályfiról és' Dezsőről és Ligeti Juliskáról és Helvey Lauráról ? A rendezés irányában eshetnék itt egy pár szó. A rendezést is megzavarta a Wilde-aforizmák csillogó áradata, s láttuk, amint egymásután- váltak ki párok az ensembleból s kivonulván a rivalda elé, lemondtak egy aforizmát és visszamentek a tömegbe, hogy uj párnak és uj aforizmának adjanak helyet. Igazán kellemetlen látvány volt. Ugyanilyen kellemetlen volt a sok drága díszlet, a' sok valóságos szövet, kasírozott holmikkal összevegyitve, a művészi' elvek káosza, az egész nagyotakarás, az egész lehetetlenség, az a sok bántó formátlanság, amit még a Nemzeti Színházban se lehet megszokni, pedig igen szoktat mindnyájunkat a szimpatikus vezetőség. Marco. *

A csibészkirály. A színpadon állandó hullámzás, színes fölvonulások, tarka képek és ez örök mozgalomban mindig történik is valami, indul, bogozódik és oldódik egy vidám, ügyes és elmés mese. Ez a Szél Lajos, ellentétben librettista kollégái egész tömegével, ugy látszik, máig se olvasta Tayllerandot, ő ' abban a hitben van, hogy a beszéd csakugyan az elmondására való valaminek. Egyáltalában különös szerző, aki nem vesztegeti az idejét tanulásra, hanem mindjárt az első darabjával ugy áll a közönség elé, hogy — tud. E z azonban olyan szabálytalanság, amit csak azok nem hajlandók megbocsátani, akik egészen szabályszerüleg és egészen megfordítva csinálják a dolgot. Buttykay Ákosnak nem kell röstelkednie, hogy ezzel az uj emberrel szövetkezett, mert nem volt oka megbánnia. Zenének és szövegnek a fajsúlya nem egy, de operettben az ügyes a szép és a szép is csak ugy jó, ha ügyes. A Király-Színháznak ebben az utolsó újdonságában egyáltalában az ügyességé volt a vezető szó. Ügyes volt a darab, a kiállítás, a rendezés, több mint ügyes Fedák Sári és ügyesség kellett még ahhoz is, hogy a bemutatóra jegyet tudjon kapni az ember. A közönség ugy fogadta ezt a darabot, mintha már régen várta volna.

ZENE. A B e e t h o v e n - e s t é k . Tiz Beethoven-szonátát szeretetreméltóan végigjátszani, nehéz és veszedelmes. Nehéz, mert azok, akik aggódó arczczal bújják a Beethoven-edicziókat, nyomozva a kötelező tempókat, erőfokokat és a zenei modellirozás egyéb eszközeit, még nagyon távol vannak a mestertől. Szegény levéltárosok ! Beethovent az aktákból . egyedül megtanulni nem lehet. Az ő játékukon csak az okmányaik porszaga érezhető, de nincs benne se fény, se mozgalom. Ám Beethovent szeretetreméltó módon játszani veszedelmes dolog is. Mert neheztel mindenki, akinek klassziczizáló merevségén keresztül nem tudtunk eljutni Beethoven lelkéhez. Az Ysaye és Gönczy játéka, amely hóditó erővel ragadta magához a közönséget, a lelki kontaktus jegyében, állott.-. Ysaye egyenes leszármazója a bölcs és meleg Beethoven-fölfogásnak. Ahogy ezt mestere, Vieuxtemps képviselte, akinek Beethovenhez írott kádencziái is tele vannak stílussal.. Ysaye annak idején Berlinben tanulta a matematikai vilá-

128. gosságot, Brüsszelben a hevülést. Ennek a finomszavu hegedűsnek a kompozicziói is végig komolyak ; — talán ezért is maradtak tulnyomólag kéziratban. Gönczy doktor is jóval többet hoz magával, nemcsak egy erős kezet. E z t az utóbbit Leschetitzki nevelte és a legkomolyabb mesterek alatt végezte Gönczy az elméleti tanulmányait is. Zeneakadémiánkon Koessler János, később Herzfeld Viktor, Bécsben pedig Fuchs Róbert és Navratil katedrái előtt tartott egy-egy állomást. A kamarazenei keretekbe való beillesztéshez Blau F. G y u l a budapesti hangversenymester segíti; ezt az érdekes hegedüst Gönczy már tizenhárom esztendős korában kisérte egy hangversenyen, ugy hogy kóta nem volt előtte. Zenei gondolkozásának ilyen megalapozása után érthető, hogy éppen Gönczytől ered ennek a Beethoven-sorozatnak a terve is. E z több mint ötlet, mert jóformán megváltoztatja Budapest zenei fiziognómiáját. E s csak az önzetlen részvétele tette lehetővé ezt a fényűző cziklust. Művészi és etikai mozzanatok találkoznak itt. E s még valami. E g y zenei esemény, amely elindította nemcsak a szalónszerü, hanem a szigorúan zenei diskussziót is. Mikor v i t a t k o z t a k Budapesten utoljára arról, hogy Beethovent igy v a g y amúgy kell-e értelmezni ? Most a termékenyítő glosszák egész tömege ltiséri heteken á t ezeket a hangversenyeket. Bizonyos, hogy föl lehet fogni a Beethoven frázisát különféleképp és szerencsére egy magyár methodikus, Bloch József engedi meg rendkivül okos könyvében éppen a Beethoven-szonátákkal példálódzva ezt a rugalmasságot. Csak a Beethoven ragyogó belső életével nem szabad az előadóknak egy perezre sem meghasonlaniok. Y s a y e és Gönczy megérezték a részleteket és a mi különös boldogságunkra megérezték az egész Beethovent is. Soha sem igyekeztek megezüstözni egy hangot és mégis mily édes volt minden. E g y és más mintha könnyelműen oda lett volna vetve, pedig pontos és súlyos volt. A Beethoven megértéséhez ezzel igen nagy anyagot kaptunk. m. g.

Művészet. Magyar kézrajzok. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy kézrajzok alatt nem a tulajdonképpeni grafikus művészet produktumait értik, hanem inkább festőművészek olyanfajta rajzait, amelyek egyes hirtelen felvillanó ötleteket jegyeznek fel, v a g y festői tendencziából festői szándékkal nézett modellekről tónusés valór-elemeket rögzítenek meg. A Szépművészeti Muzeum dúsgazdagnak mondható grafikai gyűjteményéről tehát abszolúte nem alkothatunk fogalmat a most megnyílt parcziális kiállításból, amely egy sorozat ilyen kézrajzot, magyar művészektől v a l ó k a t foglal magában, s inkább csak azok számára való, akik dokumentumokat keresnek arra nézve, hogy nagy művészek lelkében micsoda proczesszusokon át fejlődik képpé a szemléletből nyert impresszió, v a g y hogy kevéssé intelligens és öntudatos művészek milyen naiv nyugalommal pingálnak czeruzával, szénnel v a g y rőtlivel iskolás studiumokat, azt gondolván, hogy most grafikát üztelc. K o m o l y és egyetemes érdeltességü művészi jelenség inkább csak a Wiegand E d e által tervezett pompás berendezés, amelyben technikai szempontból is egyszerűen zseniális megoldásokat vehetünk tudomásul. — m . A Könyves Kálmán kiadásában Bihari Sándornak, a korán elhunyt nagy művésznek egyik legszebb alkotása, »Zivatarban« ezimü festménye jelent meg sokszorosításban. E z ú t t a l nem szines nyomatról, hanem heliogravure-ről van szó, a reprodukáló módszerek közül a rézkarcz után a legkifejezőbbről és legértékesebbről. A z előttünk f e k v ő heliogravure-nyomatról pedig minden fentartás nélkül csak a legnagyobb dicsérettel nyilatkozhatunk. Érdemes is volt ezt a képet sokszorosítani

és minden tekintetben sikerült is a reprodukezió. A mülap 80 czm. magas, 60 czm. széles és szines fakeretben 43 koronán megrendelhető a K ö n y v e s K á l m á n müintézeténél: Budapest, V I . , Nagymező-utcza 37—39.

KÖZGAZDASÁG. A Pesti magyar kereskedelmi bank most tartotta évi közgyűlését Lánczy L e ó főrendiházi t a g elnöklete alatt. A z évi mérleg 7,826.881 K tiszta nyereséggel zárul, ami a teljesen befizetett részvénytőke 22'36%-os kamatozásának felel meg. A tartalékalapok 50 milliót tesznek ki és p e d i g : a rendes tartalékalapok 25 millió korona, a rendkívüli tartalékalap 17 millió K , az osztalék tartalékalap 5V2 millió és az uj b a n k épület épitkezési tartalékalapja 2]/o millió K , ami részvényenként 1190 K és az alaptőke 1 i9-O5°/0-nak felel meg. A hivatalnokok és szolgák nyugdijalapja 2,755.179 K - r a emelkedett. A felügyelő-bizottságok jelentésének felolvasása után, általános figyelem között Kohner Zsigmond emelkedett szólásra. Részletesen vázolta a bank fejlődését a lefolyt negyedszázad alatt és rávilágított azon rendkivüli érdemekre, melyeket az elért nagy eredmények körül Lánczy Leó, az intézet elnökvezérigazgató ja K fizerzett. E z e n érdemeket maradandó formában k i v á n j a az igazgatóság megörökíteni és azért ennek nevében azt az inditványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy a jövő évi számlára átviendő összegből hasitsanak ki százezer koronát és ez összeget, a vezérigazgató emlékét minden időkre fentartandó, nevezzék el L á n c z y Leó-alapnak. A z alap legyen a bank tulajdona és annak kamataiból az intézet tisztviselői és szolgái részesüljenek segélyben, még pedig azon módozatok szerint, amelyeket a vezérigazgató maga állapit meg. Kohner Zsigmond indítványát a közgyűlés zajos tetszés mellett egyhangúlag elfogadta s igy a jövő év számlájára 755.477 K - t irnak át. A módosítással egyhangúlag fogadták el a jelentést és a felmentvényt u g y az igazgatóságnak, mint a felügyelőbizottságnak megadták.

HETI POSTA. Életek harcza. Nem egészen fiatal hölgyeknek való olvasmány. Csodálatos, hogy a legkényesebb témákhoz éppen az asszonyok nyúlnak minden habozás nélkül és ugy pertraktálják, mintha egészen maguk közt volnának. ö n megírja a szülés vajúdásait és levonja belőle a konzekvencziákat, a tanulságokat. A megsértett hygiéne föltámad és megöli a szerelem áldozatát. Mi, akik igazán liberálisak v a g y u n k irodalmi dolgokban, szinte óhitűnek érezzük magunkat önnel szemben, aki annyit mer. Ugy-e, nem veszi rossz néven, hogy e kalandba nem megyünk bele ? Ungvár. É l j e n százhúsz esztendeig ! Biz, ez nem sokat ér. Kolozsvár. Sherlok Holmes, akinek becses küldeményét véleményezés okából átadtuk, igy n y i l a t k o z o t t : E g y ujságk i v á g a t gombostűvel odatüzve, ezt csak asszony küldhette. Mikor odatüzte a fehér papirosra, nagyon mérges lehetett, mert egy kis fulánkot is ott hagyott. Nekünk az nem ártott. Reméljük, neki sem. Rodion. N e m láttuk. Tavaszi mámor. H o g y az á g y a inog, annak még v a n érteménye. V a g y az ágy rozoga, v a g y az embere, aki benne fekszik, kapatos, hogy ne mondjuk berúgott. D e mi érteménye légyen annak, hogy a párna dalol ? Mióta utolszor volt szerencsénk, ugyancsak belegabalyodott a divatos hóbortokba. Pedig az olyan talentumos iró, mint Ön, nem szorult ily equilibristikai m u t a t v á n y o k produkálására. A másikat kiadjuk. Nem közölhetők. Jubileum. — D e á k t a n y á n . — Bizton tekintek... . • Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Luxusutazás a Thálián. Az osztrák Lloyd-társaság márczlus 17-én, a Thália elsőrangú gyorsgőzösén, különös kényelemmel rendezi második igen érdekes luxusutazását Dél-Olaszországba és Észak-Afrikába. A nagy fényűzéssel berendezett h a j ó az Adriai és Földközi tenger következő szép p o n t j a i t érinti: Trieszt, Abbazia, Onrfu, Syrakusa, Tunis, Philippeville, Marseille, Nizza, Genua, Nápoly, ; Capri, Palermo, Messina, Gravosa, Velencze. Erre az utazásra a Központi Menetjegyirodában (Budapest, Vigadótér 1.) lehet jelentkezni, ahol — a jelentkezés sorrendjében — a h a j é k a j ü t ö k e t is előjegyzésim veszik. U g y a n o t t részletes prospektus is kapható.'

Budapest, 1907. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r;-társ. betűivel.

Hirdetmény. A

LEGTÖKÉLETESEBB

TOALETT-ASZTAL

kétségen kivül az, mely Lux-féle pipereczikkekkel van fölszerelve, mert ezek tapasztalat szerint a legjobban felelnek meg hivatásuknak

ír A f n i IfTT I k U L f l l V lÉá

1

kis üve

9 K —-70, 3 üveg K 1.80 I közép „ K I . - , 3 „ K 2.80 ( E a u de C o l o g n e ) I nagy „ K 2.—, 3 „ K 5.60

- C R É M E (Ára 1 kor.) • P O U D E R 3HszÜnbe5 felülmúl minden eddigi ilynemű készítményt. Ára 1.20 korona.

-PARFÜM Sfiatf — 7 C Á C l I I I H M ) a toalett-asztal disze, csinos doboz( O H O L I l _ ! VJIVI J h a n 4 5 0 k o r . _ u ? y e z e k m i n l a legkitűnőbb angol és franczia illatszerek, pipereczikkek kaphatók

LUX MIHÁLY

drogériájában

B u d a p e s t , IV., M u z e u m - k ö r u t 7 p. s z á m . Részletes árjegyzék ingyen és bérmentve. = =

A „HOPPÁ" angol teint-regulator g y o r s hatása meseszerű. Egészen uj és biztos eljárás a szépség ápolására. ' • B Fölöslegessé teszi a krémet, kenőcsöt, szappant, poudert, s egymaga pótolja mindezt. Fölöslegessé teszi a kenést. Elismerő levelek legelőkelőbb hölgyektől.

Ára: 2 K 50. Főraktár:

Szeplőt, májfoltot. bőrvörösséget, mitessert, pörsenést, pattanást bámulatos gyorsan el tüntet. Puhítja, ifjitja, üditi, finomítja az arezot és kezeket.

„HOPPÁ" angol teint-regulator

„HOPPÁ"

angol teint-regulator

„HOPPÁ"

Gyors- és teheráru

felvételi

hely Budapest-Lipótvárosban. A székesfővárosi közönség nagy része nem bir tudomással arról, hogy a magyar kir. államvasutak igazgatósága máiévekkel ezelőtt > Budapest lipótvárosi varosi-iroda< czimen irodát rendezett be a Lipótvárosban, Arany János-utcza 21. sz. alalt, a hol a vasúton elszállítandó gyors- és teheráruk 1000 kgm. súlyig feladhatók, melyekről végleges átvételi elismervények (feladási vevények) szolgáltatnak ki. Hivatalos órák hétköznapo kon reggel 8 órától 12 óráig és d. u. 2 órától 7 óráig vannak megállapítva, — a törvényes munkaszüneti napokon azonban az iroda nincs nyitva. Terjedelmes, tűzveszélyes és oly áruk, melyeknek vasúton való szállítása különös feltételekhez van kötve, a felvétel alul ki vannak zárva. Az ezen városi irodában feladott áruknak az illető pályaudvarokra való kifuvarozásért következő illetékek számittatnak fel: a) gyorsárukért:

angol teint-regulator

„HOPPÁ"

[GYŐR,r B A R O S S - U T

1/h.

Budapesten : Török József, Király-u. 12. és Andrássy-ut. Dr. Egger Leo és Egger J. VI., Váczi-körut 17. Molnár és Moser, Koronaherczeg-u. 11. Eisner és kinger, Andrássy-ut 37. Neruda Nándor, Kossuth Lajos-utcza Balassa Kornél, VI., Andrássy-út 47. Lengyel László, VII., Baross-tér 22 Róth Zoltán, VI., Teréz-körut 20. sz. úgyszintén az összes vidéki gyógytárakban és drogériákban.

E l é g e g y kísérlet, az e r e d m é n y biztos!

mert a

DANICA-CRÉM

50 kgmig 40 f„ minden további megkezdett 50 kgmért 20 f Minthogy a szállítmányok csekély díjazásért a fő- és székváros IV—IX, kerületéből a lakásról ezen felvételi irodába is elszállíttatnak, — a szállító közönség azon előnyös helyzetben van, hogy szállítmányait nem kénytelen a távol eső pályaudvarokra tetemes költséggel személyesen kiszállíttatni és ott a feladó vevény átvételéig órákat eltölteni, hanem módjában áll ezen teendőit egy levelezőlap utján a vasut-intézettel közvetlenül elvégeztetni, — miért is a magyar kir. államvasutak igazgatóságának ezen intézkedése a szállitó közönség érdekét nagyban előmozdítja.

OSZ HAJSZÁLAK

három nap alatt visszanyerik eredeti ifjúkori színüket a BARCSAY-FÉLE

HAJREGULATOR

HASZNÁLATA ÁLTAL. Garanczia ártalmatlanságáért és hatásáért. Ara egy üvegnek 1 korona, próbaüveg 50 fillér.

Pária.

Főraktár Budapesten Török lózsef gyógyszertára, Király-utcza 12. sz.

Hölgyek és uraknak igen fontos! Hajós-féle

az ősz haj eredeti szinét

és i f j ú k o r i

szépsé-

g é t rövid idő alatt viszszaadja. Sem a fejbőrt, sem a fehérneműt nem piszkitja. Ára I kor. 2 0 fillér.

Hajós-féle

Goldelse Hajós-féle

aranyszőkére fest minden hajat. Meglepő eredmény. Teljesen ártalmatlan. — A hajbőrt erősiti, a korpaképződést megszünteti. Ára egy üvegnek 2 kor. kitűnő maga nemében, páratlan szőrvesztő pui aiiau s/.ui v c s i i u szer. szel. Kezelése a legegyszerűbb, 5 perez alatt a hajat bárlilyen helyről eltávolítja a korona. t Ára ...

Fenti szerek kapha- LJ A I Á Q Á D D Á H gyógyszertára tők a készítőnél: n H U V 7 ö « n | - « l _ » a r a d Xll. ker. Budapesten: Török József gyógysz.urnái, Király-u. 12., Andrássy-ut 26.

NAP-DROGÉRIÁJÁBAN,

B u d a p e s t , V I I . k e r ü l e t , R á k ó c z i - u t 10.

J . RATIÉ, 5, P a s s a g e , Verdeau,

DEPILATORIUM

a bőr ápolása és a bőr tisztántartásához nélkülözhetetlen. Rövid használat után az arcz bársonysimává, üdévé és fiatalosan bájossá lesz. Mindentele szeplők, májfoltok, vimmerlik, mitesszerek, vörös vagy barna arezbőr eltűnnek, a ránezok és himlőhelyek elsimulnak. Nagy tégely 2 K, kis tégely 1.20 K. Danica-szappan 1 korona, Danica-puder (3 színben) 2 kor., Danica-arcztej 1.60 kor. Kapható egyedül:

Használat után

utolérhetetlen a kebel fejlődésére, szilárdságára és helyreállítására o derék bővítése nélkül. A mell szoborszerű s z é p s é g e biztosítására, hölgyek és fiatal leányoknál. - Csudás eredmény minden egyes esetben. Ártalmatlan gyógyitás. elismert orvosi tekintelyek által biztosítva, hasonlíthatatlanul jobb mint minden más szer. o Világhírű.

10 kgm. súlyig 20 fillér, 10—50 kgmig 40 fillér, minden további 50 kgmért 30 fillér. b) teherárukért:

Kaiser Vilmos és Társa

ROGÁTSY

Pilules Orientales

Használat előtt

szám.

HA OSZUL A HAJA

Kapható a készítőjénél:

használja a hírneves

BARCSAY KÁROLY

HANEM A H A J

gyógyszertárában

Kapható egyedül:

SZEGEDEN, Sécsényi-tér 12. szám.

mel nem

C V E I I A V I 7 ITT I b L L A " VlXtlal

'

tf

EREDETI SZÍNÉT ADJA

T A T T A H ^ U I A I J Í I I

B E I A S C L A

fest, VISSZA. gyógyszertárában.

Ö cs. és kir. Fensége József föh. udv. száll.

BUDAPESTEN,

Budapest, V., Szabadság-tér

SétatérI utcza aarok

Töröknél, Király-u. 12.

Póstai szétküldés naponta.

FN IS A Z T ITTAM.

Üvegje^

Kj

r M E G H Í V Ó / f i n c f e r t e l t

A MAGYAR LESZÁMÍTOLÓ- ÉS PÉNZVÁLTÓ BANKNAK 1907. évi m á r c z i u s h ő 7-én déli 12 ő r a k o r saját helyiségeiben (V., Dorottya-utcza 6. szám) tartandó

S ^ é p

XXXVII. r e n d e s k ö z

g y e r m e k e i t

o t

ott ahol nem eléggé gondozzák. Egy gondo-an ápolt, tirztán tartolt gyermek n indig szebb és egészségesebb. Ne a hintópori, úgynevezett »Stupp«-ot, hárem a kellemes illatú

NAPIREND i

Babymira-

1. Az igazgatóság jelentése az 1906. iizletévről. 2. Az 1906-i számadis és mérleg előterjesztése és az Igazgatóságnak a nyereség felosztására vonatkozó indítványa. 3. A felügyelő-bizottság jelentése az igazgatósag által előterjesztett évi számadás és mérlegről, valamint a nyer-ség felosztását illetőleg teit indítványok megvizsgálásáról. 4 Ezen tárgyak és az igazgatóság és felügyelő bizottság rcs -érc adandó felmentiény felett való határozat. 5. Egy igazgatósági tag választása. 6. Felügyelő-bizottság választása.

gyermek-kenőc s ö t használja teha:, a feldörzsölt és kipattant, izzadtság által felrágott bőr gyógyítására,mély gyor s a n é s biztos a n hat. Gondos anyák a gyermek hónaljait, nyakát, szóval minden érzékeny, a nedvességnek kitett testrészét kenik be vele. — A

t m Azon részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni kivannak, felhívatnak, hogy az alapszabályok 17. §-a értelmében részvényeiket, a még le nem járt szelvényekkel eg/ütt, legkésőbb folyó évi márczius hó 4-ig a társaságnál Budapesten, vagy az Union-Banknál Bécsben lttéteménvezj ék. A megvizsgált mérleg és az erre vonatkozó felügvelő-bizottsígi jelentés nyolcz nappal a közgyűlés előtt a társaság helyiségeiben a t. részvényesek rendelkezésére áll. Budapest, 1907. évi február hó 19-én. Az i g a z g a t ó s á g . (Utánnyomás nem dijaztatik.)

M. k i r . á l l a m v a s u t a k .

Személyvonat megállítása Ecser feltételes megállóhelyen. A Budapest k. p. udvarról Körösmezőre este 7 ó. 5 p.-kor induló személyvonat a Keresztur-nyaraló és Maglód állomások között fekvő Ecser 7. sz. őrház feltételes megállóhelyen utasok le- és felszállás czéljából este 7 óra 53 perczkor feltételesen megállittatik. Budapest, 1906. decz.

Babymira Créme felnőtteknek is igen ajánlatos kipállott, fellovagolt, az izzadtság által megtámadott bőr esetén. — Egy d o b o z 6 0 fillérért minden gyógyszertárban karható. P o s t á n öt d o b o z t 3 k o r o n a 2 0 fillérért b é r m e n t v e küld a k é s z i t ő :

1

B R O D J O V I N

=

GYÓGYSZERÉSZ,

AZ É N

H . 1

ZÁGRÁB 36. sz.

HAJELTÁVOLITÓ

=

SZEREM

azonnal fájdalom nélkül eltávolítja az arezon és testen levő kellemetlen hajakat

HIRDETÉSEK A HÉT kiadóhivatalában, VIII., Rökk Szilárd-u. 18. felvétetnek.

teljesen a gyökérrel együtt, ugy, hogy még nyoma sem marad. A bőrt nem izgatja, Eredménye és ártalmatlansága g a r a n t á l v a ! Ára K 6.75 frko. Szétküldés diszkréten, utánvéttel vagy bélyegek beküldése e l l e n . S z é p s é g á p o l á s i intézet S. S C H R Ö D E R - S C H E N KE a s s z o n y , I n n s b r u c k (Tirol) C o l i n g a s s e 3 . Levelezés németül ésfrancziaul.

= = = = = Kitüntetve aranyérem Páris é9 London 1902.

— ? AKÁCIA-CRÉME

oltványokat

Kitűnő hatásuk folytán az egész kontinensen elterjedve. — Szeplőjét, wimmerlijét, mitesserét rövid pár nap alatt elmulasztja.

a legnemesebb

K KRIEGNER . f KR

p o u d r e é s szappan a l e g t ö k é l e t e s e b b a r e z s z é p i t ő

szerek.

Akácia-créme 2 K • Akácia-szappan 1 K • Akácia-poudre 1 K. Kapható a készítőnél:

KRIEGNER MAGYAR KORONA GYÓGYSZERTÁR BUDAPEST, VIII. KERÜLET,

y

CALVIN-TÉR.

szállít, fajtisztaságért jótállva, legdúsabb választékban a már évek óta elsőnek és legmegbízhatóbbnak ismert:

c s e m e g_ e - f a j o k b a n

Küküllőmenti első szőlőoltvány-telep tulajdonos: GASPARI FRIGYES, Medgyes, 15. (N.-KUküllö-m.) T e s s é k k é p e s Árjegyzéket k é r n i I

Az árjegyzékben találhatók az ország minden részéből érkezett e l i s m e r ő l e v e l e k , ennélfogva minden szőlőbirtokos megrendelésének megtétele előtt az ismerős személyiségektől ugy szó-, mint irásbelileg bizonyságot szerezhet magának a f e n t i s z ő l ő telep feltétlen m e g b í z h a t ó s á g á r ó l .

m e g h í v ó . A Salgó-Tarjáni

kőszénbánya

részvénytársulat

f o l y ó évi m á r c z i u s h ó 2-án d é l e l ő t t 11 ő r a k o r tarlji meg B u d a p e s t e n , V. kerület, Erzsébet-tér 16. szám aialt levő központi irodai helyiségében

XXXIX.

ÉVI

RENDES

KÖZGYŰLÉSÉT,

melyre az igazgatóság a t. cz. részvényeseket tlsztel.ftel meghívja.

NAPIREND: 1. Az igazgatóság és a felügyelő-bizottság jelentése az 1906-iki üzleti évről. 2. Az 1906-iki év zárószámadásainak eiöterje-ztése, határozat ezek felett és az 1906 iki osztalék megállapítása. 3. Felmentvény megadása az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére. Budapesten, 1907 február 9-én. Az i g a z g a t ó s á g . Felkérjük a,on t. cz. részvényeseket, kik e közgyűlésen résztvenni akarnak, hogy részvényeiket a szelvényekkel együtt folyó évi február hó 21-ig bezárólag vagy a társulat fent jelzctl hrlyén levő központi pénztáránál, vagy pedig Bécsben a K. k. priv. alig österr. Boden-Credit-Anstalt-nál (I., Teinfalt-Strasse 6.) tegyék le. — Huszonöt részvény egy szavazatra jogosít. Éltesitjük egyúttal a t. cz. részvényeseket, hogy alapszabályaink értelménn az ez évi mérleg az igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentéssel együtt folyó évi február hó 21-ikétől kezdve a társulat Központi irodájában rendelkezésükre áll. (Utánnyomás nem dija.tátik.)

A

HET

ELŐFIZETÉSI ÁRA

j*

EGY ÉVRE 20 ÉS FÉL ÉVRE 10 KORONA

O S A N kitűnő

fogtisztitószer mint szájvíz K 1 . 7 6 , mint fogsor 8 8 fillér.

ANTON J. CZERNY, Wien,

L, Wallfisclig. 5. XVIII. Carl Ln %igstr. 6. Kapható: gyógyszertárakban, drogériákban és illatszerraktárakban.

Budapest, 1907. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.