Dicsõség 56 hõseinek, és üdvözlet kedves

“Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítenek, lassan megnövünk.”

Nemzeti, radikális kétheti lap 2004. október 23.

D

Wass Albert

Ne csak beszélj, cselekedj is! I. évfolyam 1. szám

icsõség ‘56 hõseinek, és üdvözlet kedves olvasóinknak. Jobb idõpont nehezen található egy nemzeti radikális lap indulásához, mint október 23. Az újság nemzeti - hiszen tisztességes magyar ember milyet is csinálhatna - és radikális. Radikális, mert gyökeres, mélyreható, végleges megoldásokat akarunk. Úgy véljük vége a mellébeszélések korának. A „reál“ politikának, a mindenáron megfeleni akarásnak köszönhetõ, hogy hazánk jelenleg katasztrofális állapotban sínylõdik. Ki merjük mondani, Magyarország ma megszállt, gyarmatosított ország. Mi az elnyomott bennszülöttek lapja kívánunk lenni. Két nemes lelkû magyar munkássága ad nekünk erõt a kûzdelemhez. A lap fejlécében írásával idézett Wass Albert, és a második oldalon idézett Czuczor Gergely. Életük és mûveik példát és utat mutatnak nekünk. Tudjuk, nehéz dolgunk lesz, amit felvállaltunk az nem szalonképes, és nem EU kopmpatibilis. Meg sem jelent a lap, de már megéreztük a diktatúra bûzös lehelletét. Egy tiszteletreméltó és nagy tudású honfitársunkat felkértük, hogy írjon lapunknak. Ismerve munkásságát,

167 Ft

tudtuk, hogy olyan írásokkal ajándékozna meg minket, amivel csak nemesedne olvasóink jelleme. Ám e derék magyar nem vállalta, hogy megjelentessük írásait. Fél. Nem, nem magát, hanem a családtagjait félti. Itt sejlik fel a diktatúra ördögi mosolya. Nem szembõl támad, hanem csendben megfojt, elszívja körülötted a levegõt. Hiszen ki az, aki hibáztatható azért, mert családját védi? Nem ez mindannyiunk alpvetõ kötelessége? Újságunk szerény eszközeivel felvállalja az elnyomó diktatúra elleni harcot. Nem tûrjük, hogy egyetlen magyar is félelemben éljen a Kárpát-medencében! Üzenjük azoknak, kiket megillet: em jó bántani a magyart, mert vérrel védi hazáját. Szabó Tamás a lap alapítója

N

A FÕVÁROSI FÕÜGYÉSZSÉG VÁDIRATA A GEDE TESTVÉREK ELLEN

NEM FELEJTHETÜNK! “Semmi mást nem akartunk, csak egy szabad és független Magyarországot. Semmi más nem vezetett minket, csak a hazaszeretet.” A Magyar Nemzeti Front elnökségi tagjai látogatóban jártak Pongrátz Gergelynél, a Corvin köz legendás parancsnokánál Kiskunmajsán. Tõle hallhatták a fenti mondatokat, amikor meglátogatták ‘56-os múzeumában. Schuster Lóránt, az MNF elnöke a múzeumban kiállított relikviák számát növelte. Viszonzásul feledhetetlen tárlatvezetést kaptunk. Írásunk a 4. oldalon

A Gede Testvérek Bt. könyveit számos nemzeti újságban hirdették, rendezvényeken, könyvesboltokban találkozhattak velük olvasóink. Úgy gondoltuk, kötelességünk beszámolni arról, mivel vádolják a könyvkiadó céget. Meddig terjed ma Magyarországon a szólásszabadság, mire számíthat az, aki ilyen szelllemiségû könyveket ad ki, vagy hasonló irányultságú és tartalmú írásokat közöl. Az olvasókat egyelõre nem vádolják. A globális világrend tabuit most akarják kõbe vésni. nem mindegy mik lesznek ezek. A vádiratot szó szerint közöljük. A bírósági per még nem zárult le. A következõ tárgyalást október 26-án délután 13 óra 30 perckor tartják. A Gede testvérek köszönetüket fejezik ki a tárgyaláson megjelenteknek erkölcsi támogatásukért. a szerkesztõség A szabadlábon lévõ: I. r. G. T. II.r. G. S. rendszerint õ írta alá. A Bt. a könyvek tergyanúsítottak a következõ bûncselekményeket jesztését részben újsághirdetés alapján végezte követték el: I.r. G.T. és II.r. G. S. 1994. novem- és az általuk kiadott könyvek utolsó oldalán berében alapították meg a “Gede Testvérek” szerepelt az addig megjelent mûvek felsoroBt-t, amelynek telephelye:.. lakása volt. A Bt. lása, valamint, hogy azok milyen címen fõ profilja a könyvkiadás, de ezenkívül kaphatók. foglalkoztak videokazetták forgalmazásával is. A megrendelést segítendõ feltüntették G. S. A könyveket zömében reprint kiadásban jelen- lakásának telefonszámát, valamint egy bérelt tették meg. A Bt. vezetõje és beltagja I.r. G. T. postafiók számát. A könyvek terjesz-tése volt, aki eldöntötte, hogy milyen mûveket könyvkereskedéseken keresztül történt. A adnak ki, tárgyalt a nyomdával - amelyet nem Gede testvérek Bt-tõl vásárolt eladási sikerült felderíteni -, megrendelte a könyveket, szándékkal könyveket egyebek között:…… megállapította a példányszámot és azt, hogy A Gede testvérek Bt. által kiadott könyvek kinek szállítson a Bt. G. S. kisegítõ fõleg a zsidósággal foglalkoztak, és alapvetõen tevékenységet látott el, lakásán is tárolt zsidóellenesek voltak. könyveket, aláírási joga volt, az adópapírokat folytatás a 6. oldalon

FR NT

2

Másik oldal uschlag egy idétlen vicc elmondása után lemondott. A baloldali emberek méltatlankodva, de büszkén kihúzzák magukat, a mi embereink nem viccelõdhetnek csak úgy, engedély nélkül. A jobboldaliak pedig kárörvedõen mosolyognak, egy komcsinak annyi. Pedig inkább sírhatnának. Valóban kiesett egy nihilista és öntelt balos politikus, ám nézzük meg mit kapott cserébe a baloldal. Egyrészt lehetõséget, hogy egy harcosabb képviselõt juttathat térhez, talán olyat, aki már az anyatejjel szívta magába a cionizmus eszméit. Másrészt a szociál-liberális politikusok elégedetten dörzsölhették kezüket. A jobboldal egy az egyben átvette retorikájukat. Kéjesen támadták Zuschlagot azokkal a szavakkal, amelyekkel a balliberális média szokta telefröcskölni a nemzeti oldalt. Nem vették észre a csapdát. Zuschlagok jönnekmennek, jelentéktelen figurák. Mostantól azonban ránk kacsint Rákosi elvtárs szelleme. iltott dolgokról nem lehet írni, beszélni, a viccelõdés pedig halálos bûn lett. Visszajött az öt-tíz éves börtönbüntetést érõ viccek kora. Ez volt a cél. A zsigerekbe ültetni a félelmet. Ösztönössé tenni a heves reakciókat, az elutasítást, enyhébb esetben a közönyt, azon dolgokkal kapcsolatosan, amelyek a globális világrendet veszélyeztetik. A engedélyezett ellenállás szintje pedig egyre alacsonyabb. Már rég nem az a kérdés, hogy aki kokárdát tûz ki március tizenötödikén az fasiszta-e vagy sem. Új mércék születtek. Szereti a hamburgert? Hol vásárol, a plázában vagy a piacon? Keresi a magyar árut? Esetleg szokott olvasni? Aki ezen tesztkérdéseken megbukott az felettébb gyanús. Talán még önálló gondolatai is lehetnek, gondolkodik, tehát potenciális ellenálló. Tudatos vásárló, tehát kirekesztõ. Hiszen, aki megválogatja, hogy milyen testi-lelki táplálékot vesz magához, az akadályozza az áruk és szolgáltatások szabad áramlását. Ez pedig ellentmond az EU alapelveinek. Az ilyen ember nem jó fõnöknek, de még beosztottnak sem. Nem jó vele barátkozni, és beszélgetni sem. Az ilyen ember fertõzõ lehet. Ráébreszthet, hogy nem egy úniós jóléti társadalom tagja vagyok, hanem egy gyarmati bennszülött. Hogy csillogó díszlet mögé rejtették a világot. A tespedt nyugalmas életnek ezután vége, rá kell döbbenni hogy mindenért küzdeni kell. Ugyanakkor arra is rá kell jönni, hogy sokmindent helytelenül oldottunk meg életünkben. Az ember pedig nem szívesen vallja be ha hibázott. Inkább igazolásokat keres tetteire. Inkább bebeszéli magának, hogy a másik látja rosszul a dolgokat. Önként bekötött szemû honfitársaink milliói élnek ma velünk. Nekik pedig a globális világrendszer készségesen szállítja a megerõsítéseket. Jutalmaz és befogad, csak ne gondolkozz.

Z

T

2004. október 23.

magyar társadalom atomjaira hullott szét. Nincs olyan politikai vagy társadalmi szervezõdés, amelyik jelentõs tömegeket tudna megmozgatni. Ha akad is ilyen az tétlenségre kárhoztatja tagjait, növelve a közélettõl csalódásuk miatt elfordulók számát. Az idõnkét fellángoló szakszervezeti sztrájkok, tüntetések bohózattá fajulnak azok érdektelensége miatt, akikért szervezik õket. Döbbenetes, hogy mit meg lehet tenni ma Magyarországon a munkavállalókkal, úgy hogy szinte senki nem szólal fel ez ellen. A nemzeti szervezetek vezetõinek pedig fel kell ismerniük, hogy ma már kevés, ha valakinek jó ötletei vannak. Nem elég, ha hetente kormánydöntõ tüntetéseket szervez, naponta bojkott felhívásokat tesz közzé. Az elõbb felsorolt dolgok nagyon is hozzátartoznak a nemzeti államok lételemeihez. Ezekhez azonban széles társadalmi támogatottság kell. Egy egészséges társadalomban minden bizonnyal sikeresen lehet így politizálni. A Magyarországnak nevezett gyarmaton viszont a bennszülöttek nem vesznek részt ilyen tevékenységekben. Túl sok csalódás érte már õket. A csalódott tömegeket újra kell szervezni, cselekvési programot kell nekik adni. hhez szívós munka és hiteles emberek kellenek. Ez a két feltétel igen nehezen talál egymásra a nemzeti oldalon, de azért néha egymásba botlik ez a két elem, és akkor valami új dolog születik. A Magyar Nemzeti Front elindít egy klubot. Létrehoz egy helyet, ahol a cselekedni vágyó emberek egymásra találhatnak, ahol feltöltõdhetnek szellemi táplálékkal. Az eddig ismertetett elõadók nem szobaforradalmárok, mindenáron szalonképességüket hangoztató nagyhangú ripacsok, hanem életükkel példát mutató magyarok. A Gede testvérek, akik a nyitórendezvényen vesznek majd részt, meghatározó pontjává váltak a mai magyar politikának. Viszonyítási pont lettek. Az ellenük irányuló per pedig a szólásszabadság próbája. A klub következõ vendége egy valódi forradalmár Pongrátz Gergely lesz. Hihetetlen tenniakarásával példát mutat minden nemzedéknek. Vannak dolgok, amik nem bukhatnak el. Ilyen ez a kezdeményezés is. Erre a helyre ugyanis égetõ szüksége van a magyar társadalomnak. Az MNF klubjának megvan az esélye arra, hogy magyar szellemi tûzfészek váljék belõle. Ahonnét - miután megerõsödik - forradalmi csapatok indulhatnak Magyarország felszabadítására.

A

E

Szabó Tamás

IMPRESSZUM Alapította: Szabó Tamás Kiadja és a kiadásért felel: Elekes Lajos Sokszorosításért felelõs: Elekes Lajos Sokszorosítás helye, ideje: Dunakeszi 2004. Fõszerkesztõ: Bognár László Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 12. Telefon: 06 27 348-502, 06 20 579-0946 Elektronikus levél: [email protected]

Czucor Gergely hitvallása rabságában egy fehérre gyalult szék támlájára írta: „Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam, Azt sem követheti! Fõbe lõhet, nyakaztathat, Bitófára fölakaszthat, Most erõsebb, tegye meg! De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: Én urat nem ismerek!“

TEGNAPELÕTT, TEGNAP, ÉS MA Tegnapelött csontként-bõrként az auswitzi gettó fogja voltam... majd a gulágra vittek... azután egy fejbelövetett katyini katona. egy 57-ben kivégeztetett "Pesti srác"! Tegnap, csont és bõr állapotban egy néger kisfiú... majd egy AIDS-es apa... ezután egy idegméreggel megöletett Csecsen hazafi....... Ma: guantanamói rab... rakétákkal szétrobbantott Palesztin gyerek... Wass Albert... és egy Magyar, aki szétrabolt, eladott, elárult hazája felett kesereg... akit azért fasisztáznak, náciznak ma, mert egy tönkretett magyar nemzetet, népet éltet és szeret - szeret - szeret V. Tóth János

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

FR NT

I. évf. 1. szám

3

Budapestet vissza kell foglalnunk któber 15-én a Szabadság téren több nemzeti szervezet és párt tartott tüntetést, a téren található önkényuralmi jelképpel “díszített” emlékmû ellen. A tüntetés szónokai elmondták, hogy õk valódi problémával foglalkoznak, nem úgy mint a Terror Háza elõtti tüntetõk. Schuster Lóránt a Magyar Nemzeti Front elnöke lendületes beszéddel ragadta magával a hallgatóságot:

O

mikor bevonultak Magyarországra a felszabadító vörös hadsereg katonái, akikrõl tudjuk, hogy nem felszabadítók voltak, hanem megszállók. Ha ezt valaki nem tudná, az nézze meg a korabeli plakátokat, ahol a megszálló csapatok parancsnoksága közli, hogy mit kell tenni nekünk magyaroknak. Ha valaki elfelejtené, hogy mi történt a Szovjet csapatok Jugoszlávián való átvonulásakor, akkor olvassa el Milován Gyilosznak a könyvét, aki Tito munkatársa volt egészen addig, amíg le nem tartóztatták. Ugyanis a baráti Jugoszlávián átvonuló Szovjet csapatok ugyanazt tették, mint Magyarországon. Raboltak, fosztogattak és nõket erõszakoltak meg. Ez a szobor miért áll itt? Amikor több mint félmillió nõt gyaláztak meg ebben az országban. Amikor lemészárolták Budapest, és a budai vár elfoglalása után az itt maradt sebesülteket, és az erre következett évtizedekre gondolunk, amit itt eltöltöttek társaságunkban. Akkor tudjuk, hogy ennek az emlékmûnek itt semmi helye nincsen. Az az érdekes, hogy nagyon kavarják megint, Fülig Jimmy ezekhez képest sehol nincs. Ugyanis erre a tüntetésre - amit most is szerveznek hogy milyen hatalmas fasiszta veszély van eben az országban, eszembe jutott egy Moldova novella - Hitler Magyarországon. A Tsz elnök, amikor forgatnak a faluban, azt hiszi, hogy újra itt vannak a fasiszták, és rögtön megalakítja a fasiszta pártot. Nem tudom ki az, aki emlékezik rá: Antonievics Roland. Ez volt az az elvtárs, aki fasiszta plakátokat ragasztott Budapesten, elkapták, bevitték a rendõrségre, azután azonnal elengedték, miután kiderült, hogy KISZ titkár. Azután kiderítette magáról, hogy egy örmény herceg. Most nem tudom, hogy hol tart, mindenesetre, volt egy ilyen is. Azután Szabó Albert, emlékezzünk az arcélére. A tömegbõl bekiabált valaki: zsidó! Nem kell itt zsidózni. Tessék elképzelni milyen az, amikor

A

a busmanok vezetõje egy eszkimó, vagy fordítva. Azután itt van ez a Bácsfi kisasszony. Én nem tudom, hogy ki az, aki ezt a szalámit még megeszi. Tény az, hogy óriási hatása van a médiának. Ezt nyomják állandóan, és az emberekben az van, hogy itt valami rettenetes nagy mozgolódás történik. Sorolhatnám még a példákat, de én arra kérek mindenkit, hogy ne egye meg a szalámit, mert ezek semmi mást nem tesznek, mint hogy elterelik a figyelmet a valós dolgokról. De mondanék még mást. Ha történetesen nem lenne Magyarországon egyetlen ember sem, aki tüntetne mellettük, mint most a Terror Házánál, ne legyenek kétségeink afelõl, hogy ugyanúgy idehoznák Európa söpredékét, mint ahogy ezt megtették Ausztriában, ahol napi 400 schilinges órabérért tüntettek a hulladékok Haiderék kormányba kerülése ellen. Mert még erre is van pénzük. Beszélgettem itt egy barátommal, aki azt kérdezte: lesz valami csoda? rága barátaim! Senki semmilyen csodára ne várjon. Az van, amit mi megteszünk, ma és holnap és holnapután. Minden egyes talpalatnyi földért meg kell küzdenünk, Budapestet vissza kell foglalnunk. Házról házra, templomról templomra, iskoláról iskolára. Ez az egyetlen egy módja, hogy megtartsuk az országot! Nagyon fontos, hogy ne felejtsétek el, ez a vidék nélkül nem megy. Járom az országot, most már tizedik éve, és mondom az embereknek: csak akkor van esélyetek, hogy jobban éljetek, hogy változzon valami, ha veletek együtt visszafoglaljuk Budapestet. A közintézményeket, a minisztériumokat és minden egyebet. Ha ezt nem tesszük, akkor velük együtt fogunk itt megdögleni Budapesten. A fõvárosi közgyûlésben annak idején elmondtam, hogy akkor lesz majd rend Magyarországon, ha a volt kommunisták elfoglalják helyüket a munkásmozgalmi panteon még megmaradt rekeszeiben. Akkor lesz rend a magyar égen, ha a három madár, a Róth, a Weisz, és a Grün végleg elszáll. Ne felejtsék el, hogy az önök hõsei, az én népemnek, az én hazámnak az árulói. Azok az emberek akik ezekkel a csapatokkal bejöttek - Rákosi és bandája, azok hetedíziglen uralják az országot a mai napig. Nem kell messzire menni, ha csak az Apró család történetét nézem meg, Gyurcsányiig bezárólag, akkor mindenki tudja, hogy semmi nem változott. Vajon ki emlékszik a monacói herceg múltjára? Tiszteletre méltó, õsz hajú, a világ legszebb nõjét vette feleségül, adóparadicsom, minden gyönyörûen csillog és villog. Senki nem emlékszik arra, hogy a herceg õsei az ezerötszázas években belopóztak a várba éjszaka, megöltek mindenkit, és azt mondták miénk a vár. Ki emlékezik ma már erre? Egykét emberöltõ és elfelejtik azt, hogy kik voltak ezek a gyilkosok, mert a gyerekek már

D

Oxfordban tanultak, már tiszteletreméltó úriemberek, három nyelven beszélnek, csak a birodalmat, a vagyont a mi vérünkön szerezték meg. Annakidején a nagyanyám megtanított bolhát fogni. Nem olyan könnyû. Gyors, vörös és vérszívó. Csak egy esetben lehet biztos az ember, hogy vége: ha az ember megfogja, az ujja közé veszi, megdörzsöli, beviszi a körméhez, kettévágja, vagy elpattintja. Akkor biztos, hogy nem él, ha a vérem visszakerül. A szónok az SZDSZ-re visszatérve megjegyezte: “Azt kell mondanom, látva egy magyar zászlót, hogy az õ pirosuk véres, az õ fehérük szennyes, az õ zöldjük kék. Azt szeretném, ha mindannyian megjegyeznénk, hogy csak saját magunkra számíthatunk. Eljön az az idõ, amikor eltûnik innen ez az emlékmû, és Magyarország újra a magyaroké lesz!” udaházy György a rendezvény egyik szervezõje a Hun Szövetség szónokaként kemény szavakkal emelt szót a figyelemelterelések ellen:

B

“Karácsonykor lépten - nyomon hanukázó zsidókba botlunk. A parlamentbõl ki vannak tiltva? A minisztériumokban ott lehetnek? Rendõrségi vezetõ pozíciókban ott lehetnek? Állami nagyvállalatok vezetõi pozícióiban lehetnek? Lehetnek. Róluk harsoghat a média? Igen. Mindez nem elég. Most nyilas veszéllyel riogatnak és ordas eszmék föltámadásától, rettegnek. Ez már túlzás. Az ország a padlón hever, el van adósítva, már a földünkre is utaznak. Özönlenek az idegenek, a kábítószerfogyasztás vészesen terjed. És miért tüntetnek? A könnyû drogok legalizálásáért. A népesség fogy, a társadalom rendkívül beteges. Bevittek minket az EU-ba, ami szívja a vérünket. Megbukott a szocialista kormány. Mi kell még amivel foglalkozni kellene ma Magyarországon? Nem ezekkel foglalkozunk, hanem figyelemelterelés folyik nem létezõ problémákról. Akkor fogom elhinni a MAZSIHISZ-nek, hogy ordas eszmék ellen akar felszólalni, ha majd az ordas gyakorlatot követõ Izrael követsége elõtt is ott fog tüntetni.” A tüntetésen résztvevõk “biztonságáról” a már szokásossá vált nagyarányú rendõri jelenlét gondoskodott. A rendõrök minden bizonnyal a nagyvárosi szmog miatt voltak felszerelve gázállarcal, az önkényuralmi jelvényt hordozó emlékmûtõl pedig dupla kordon védte a tüntetõket. Sz. T.

FR NT

4

Nem felejthetünk! “Semmi mást nem akartunk, csak egy szabad és független Magyarországot. Semmi más nem vezetett minket, csak a hazaszeretet.” A Magyar Nemzeti Front elnökségi tagjai látogatóban jártak Pongrátz Gergelynél, a Corvin köz legendás parancsnokánál Kiskunmajsán. Kettõs küldetést teljesítettek. Egyrészt, “terepfelmérést” végeztek, mert az MNF tagságából sokan szeretnének buszkirándulást szervezni Pongrátz Gergely ‘56-os múzeumába. Másrészt, Schuster Lóránt, az MNF elnöke szerette volna a múzeumban kiállított relikviák számát növelni. Viszonzásul feledhetetlen tárlatvezetést kaptunk. r. Bognár László a Magyar Nemzeti Front alelnöke autóján suhant a küldöttség Kiskunmajsára. Azaz csak suhant volna, ha éppen akkor nem a baloldali gyarmatosítók találkozóját rendezték volna hazánkban. Ha fatalisták lennénk, azt mondhatnánk, hogy a kommunisták akarták megakadályozni, hogy lejussunk az ‘56-os múzeumba. Az egyetlen egy ilyen intézménybe. Pedig nálunk állítólag már nincsenek kommunisták. Csak bankárok, akik perverzióból az internacionálét szokták énekelgetni.

D

múzeum állami támogatást egy fillért sem kapott. Pedig mennyi szép beszédet hallani a parlamentbõl. De szeretném a Holocaust Múzeum és az 56'-os múzeum költségvetését összehasonlítani. A múzeum melletti kápolnát az elõzõ kormány alatt építették. Csete György volt a tervezõje. Azt mondta Pongrátz Gergelynek, hogy kérjenek támogatást Orbán Viktortól. Mondta neki, hogy hiába kérnek, úgy sem kapnak. Nem hallgatott az 56'-os hõsre. Négy levelet küldött Orbán Viktornak. Még választ sem kapott. Amikor a múzeumot látogatják a polgári körösök, és fideszesek, ezt mindig elmondja a Corvin köz parancsnoka. Mindig elmondja nekik, hogy a FIDESZ és Orbán Viktor a kisebbik rossz. zerencsére a múzeumot sokan látogatják, van olyan nap, hogy háromszázan is megfordulnak benne. Sok közöttük a fiatal. Két évvel ezelõtt Pécsrõl volt egy általános iskola autóbusszal. Jó két órát voltak a múzeumban, mindent elmondott, elmagyarázott nekik a múzeum alapító. A végén megkérdezte, gyerekek tanultatok valamit 56-ról? Az egyik lurkó ere azt mondta: Gergely bácsi, annyit tanultam 56-ról, hogy most már meg tudom tanítani a történelemtanárt is. A múzeum melletti tábornak is ez a kettõs szerepe. A tábornak nem csak az a lényege, hogy gyerekek töltik meg, hanem, hogy történelemtanárok jönnek gyerekfelügyelõnek, õk is tanulnak. ongrétz Gergely 93-ban csinált egy múzeumot Mátyásföldön. 95-ben nem az MSZP, nem az SZDSZ, hanem a Szabadságharcos alapítvány kuratóriuma, és annak elnöke Boros Péter. Aki ahogy Pongrátz Gergely nevezte: "Magyarország legnagyobb gazembere", kidobta az épületbõl. Megszûnt a múzeum. Azt mondta nem baj, csinálok majd egy másikat, de csak olyan épületben ami az én tulajdonom, ahonnan nem tudnak kitenni. Kiskunmajsán volt látogatóban, amikor megtudta, hogy több iskola eladó. Vásárolt egy romhalmazt 160 ezer forintért, az árának megfelelõ állapotban. Négy évig dolgoztak,

A

S élután, amikor megérkeztünk, Pongrátz Gergely mosolyogva várt már minket. úgy vélem igazán boldog lehet. Sikerült bizonyítania, hogy megérdemelte, hogy úgy beszélnek róla, mint egy élõ legendáról. Ahelyett, hogy elégedetten hátradõlt volna karosszékében és megérdemelten pihenne, fáradhatatlanul dolgozik. Létrehozott egy 1956 emlékét õrzõ intézményrendszert. Felépített egy múzeumot, egy gyönyörû kápolnát, és elindított egy ifjúsági tábort is. Kíváncsian léptünk be hozzá, és egy finom kávé mellett beszélgettünk vele, kértük meséljen múzeumáról.

D

Valaki már sejtett valamit

P

2004. október 23. hogy rendbe tegyék az épületet, és ‘99 március 14-én megnyitott a múzeum. Tempfli püspök úr volt itt Nagyváradról, õ szentelte fel az épületet. A múzeum megnyitása után sokan vittek kiállítási tárgyakat. Amikor Pongrátz Gergely hazajött, a ruhát, amit a forradalom alatt harcokban viselt, a Hadtörténeti Múzeumnak adta. Jó kapcsolatba került velük, tõlük is kapott fényképeket. A múzeum megnyitása után két hónappal eljment hozzá a honvédelmi miniszter. Azt mondta a miniszter: ez nem múzeum, hanem szentély. Ezek után nem volt nehéz segítségét kérni, ugyanis a múzeumból hiányoztak azok a fegyverek, amilyenekkel a forradalmárok harcoltak. Akkor került a tekintélyt parancsoló fegyverarzenál a múzeumba. múzeum után valami mást is kellett csinálni. A Corvin köz parancsnoka épített egy kápolnát. A kápolna felszentelésénél, három-négyezer ember volt jelen. Amíg a múzeumot csinálta a város sokat tett neki keresztbe, de azért ment elõre. Miután kész lett a kápolna, 2002-ben díszpolgárrá avatták Kiskunmajsán. Ennek hatására, amikor az ifjúsági tábort, csinálta már semmi akadályoztatást nem tapasztalt. Miután az ifjúsági tábor is kész van, megint kell valamit csinálnia. Közeledik a forradalom ötvenedik évfordulója. Az erdõben ami a múzeummal szemben van, van egy tisztás, körülbelül 12 méter széles, ott akarja felépíteni a Sztálin szobor talpazatát, a csizmát. beszélgetés végén Schuster Lóránt átadta féltve õrzött ajándékát. Évek óta õrizgette, majd amikor olvasta az újságban, hogy a Corvin köz parancsnoka megcsinálta a múzeumot, elhatározta, hogy mindenféleképpen elhozza neki. A fonákján látszik, hogy egy nemzetõr karszalag. Az oroszok rávarrták, a rendõrség feliratot. Le is van pecsételve, ahogy kell. Spóroltak és gyaláztak egyszerre. A kommunistáknak ez nagyon megy. Volt ahol a kivégzett áldozat családtagjaival fizettették ki a gyilkolás költségeit. Hogy a “törzsfejlõdés” látszódjon egy munkásõr karszalagot is hozott. Nemzetõr - policáj - munkásõr. A karszalagokat a múzeumalapító rögtön betette a többi kiállítási tárgy közé, és érdekfeszítõ tárlatvezetésbe kezdett. Meghatottan jártuk körbe a termeket, sokszor ismerõs nevekre, és arcokra találva. Megerõsödött bennük az amit eddig csak sejtettünk. Ezt a múzeumot minden magyarnak látni kell.

A

A

FR NT

I. évf. 1. szám

Tóth Ilona Gizella

lsõként egy nagy falitérképet néztünk meg. A térképen fekete pontok mutatják, hol voltak a sortüzek november negyedike elõtt, és piros pontok, hol voltak november negyedike után. Van helységnév amit többször bekarikáztak, ott többször volt sortûz. Néztük az elborzasztó jeleket: Mosonmagyróvár százöt halott, több mint kétszáz sebesült, javarész gyerek. Tiszakécskén repülõbõl géppuskázták a tömeget, tizenhét halott, száztíz sebesült. Budapesten a Kossuth téren október 25-én öt hatszáz halott. A térképen nyilak mutatják, hogy milyen irányból és milyen erõvel jöttek be a Szovjet csapatok november negyedikén. Két hadsereg és három hadosztály. Minden hadseregben kilenc hadosztály van. Tehát huszonegy hadosztály jött be, és minden hadosztályban tizekét-tizenháromezer katona volt. Több, mint kétszázötvenezer szovjet katona támadt az országra. Háromezer T-55-ös harckocsi. Kétszer akkora erõt hozta ide az oroszok, mint amekkora ment most Irakba. A térkép melleti sarokban az a zászló, amelyik a Sztálin szoborral szemben volt egy villanyoszlopra felhúzva. November második felében éjjel amikor senki nem járt az utcán felmászott érte valaki, azóta dugdosta. Két évvel ezelõtt találtak rá egy faluban egy tanyán. A falon egy cirill betûs térkép, ami a Szovjet hadsereg déli fõparancsnokságáról származik. Elõtte a földön egy 12,7 milliméteres géppuska. Ez volt a toronygéppuskája a T-55-ös harckocsinak. Mellette képek a

E

Sztálin szoborról: öt teherautó húzta drótkötéllel a nyakában, meg sem tudták mozdítani, elszakadtak a drótkötelek. Valaki elment egy autogén hegesztõért, és a csizmánál körbe levágták. Onnét indult el a forradalom. Óriási tömeg volt ott, követelték, hogy olvassák be az egyetemisták 16 pontját a rádióba. Az épület tele volt ávósokkal, akik tüzet nyitottak. Az elsõ halott, egy tizennyolc éves gyerek, fejlövést kapott. Addig a pillanatig tüntetés volt, utána vált forradalommá. A képek mellett egy eredeti pufajka lóg szomorúan, Horn elvtárs is ilyenben lehetett annakidején. fal mellett egy képekrõl rég ismert harci eszköz, egy molotov koktél. Egy palack, körültekerve ronggyal. Amikor a srácok benzint öntöttek ráfojt a kezükre, és meggyúlt az is. A molotov koktélhoz az oroszoknak csak annyi közük volt, hogy õk kapták. A mozi háta mögött volt egy benzinkút, most egy kopjafa van ott. Még pumpálni kellett a benzint belõle. Benzin az volt elég. Kellett üveg. Mondták a srácoknak, menjenek a lakókhoz, kérjetek üres üvegeket. Amikor elmondták, hogy mire kell az üveg, a télire eltett paradicsomot is kiöntötték és adták az üveget. Az elsõ molotov koktélt október 25-én dél körül dobták el a József körút 82-ben a második emeletrõl Pongrátz gergely elmondása szerint. „Pontosan alattunk volt egy tank, amelyik már kapott 5-6 üveg benzint, meg kellett gyújtani. Volt egy láda kézigránát. Én dobáltam ki a kézigránátokat, de nem robbantak, mert nem voltak beélesítve. Én meg nem tudtam, hogy kel beélesíteni õket. Borzasztó dühös voltam, hogy rajta van a benzin és nem tudjuk meggyújtani. Jön az Ödön bátyám, kiveszi a zsebkendõt, azt mondja: Gergely önts egy kis benzint a zsebkendõmre. Kérdeztem mit akarsz? Azt mondta majd meglátod. Öntöttem benzint a zsebkendõre, azt rátette az üveg nyakára és mondta, hogy dugaszoljam be az üveget. Menj az ablakhoz, gyújtsd meg a zsebkendõt, és gyorsan dobd le az üveget, nehogy a kezedben robbanjon. Ez volt az elsõ molotov koktél. Ezután minden harmadik, negyedik üvegre kötöttünk rongyot.” alisnyikov nem volt a magyar hadseregben, csak az oroszoknak volt. Minden páncélos támadásnál ment negyvenötven gyalogos. Azokat lõtték le elõször. Maradt mellettük 40-50 fegyver, ami nagyon hamar talált új gazdát. A múzeum udvaron van egy 122 milliméteres tarack. Abból négy darab volt a Corvin közben. A másik egy 85 milliméteres hadosztály ágyú, abból hat darab volt, a 76 milliméteresbõl négy darab. Az egyik sarokban van egy 57 milliméteres, abból három darab volt a forradalmároknak és számos

A

K

5 tank. Ezeket mind az oroszoktól zsákmányolták. De hiába volt páncéltörõ ágyújuk a Corvin közieknek, az oroszok nem hoztak páncéltörõ lövedéket, csak repeszlövedéket, ami nem viszi át a páncélt. Azonban a repeszlövedék elég erõs volt ahhoz, hogy a hernyótalpat elszakítsa. Akkor a harckocsi elkezdett egy helyben forogni, és egymás után kapta a molotov koktélokat. A Corvin közi parancsnok sokat mesélt a fiatalokról. izenhárom-tizennégy éves gyerekekrõl, akiket nem lehetett elzavarni. Jancsirõl a tizenhárom éves gyerekrõl, aki jobban félt az édesanyjától, mint az oroszoktól. Mansfeld Péterrõl, akit tizenhat évesen ítélték halára és tizennyolc éves és tizenegy napos volt amikor felakasztották. A múzeumban látható a kivégzési jegyzõkönyve: kilenc óra huszonkét perckor akasztották fel, és kilenc óra harmincöt perkor megszûnt dobogni a szíve. Tizenhárom percig hagyták kínlódni a kötélen. Beszélt Falábú Jancsiról, a Corvin köz tüzér parancsnokáról, aki kezei között halt meg. Keménykalaposról és a tarisznyás öregrõl. Apa és fia. ‘58 december 23-án tíz óra huszonöt perckor egyszerre akasztották fel õket. Láthattuk Az 56’-os olimpiai vízilabda csapat képét, amit Gyarmati Dezsõtõl kapott. Olyan kemény meccsük volt az oroszokkal, hogy véres volt a víz. De négy nullára verték az oroszokat. Akkor hallhattuk Pongrátz Gergelytõl mi adott erõt a forradalmi hõsöknek: „Semmi mást nem akartunk, csak egy szabad és független Magyarországot. Semmi más nem vezetett minket, csak a hazaszeretet.“ megindító tárlatvezetés befejezte után meglátogattuk a múzeummal szemben lévõ kápolnát. A kápolna falán 338 név, foglalkozás, születési idõ és a kivégzés dátuma fekete márványtáblákon. A Mennyezetrõl az égbolt tekint le ránk. Kisgöncöl, Nagygöncöl, Nimród, Skorpió, megannyi pici izzó adja vissza a csillagképeket. A kápolnában minden hónap utolsó vasárnapján, nemzeti és egyházi ünnepeken szentmisét tartanak, és eddig hatvan gyermeket kereszteltek benne. A kápolna után az ifjúsági tábor épületét néztük meg, ahol a melegvíz ellátását napkollektor biztosítja. A tábor idén nyitott, negyvenhat fiatalt tud fogadni, de ha a hálózsák is megfelel éjszakára jóval többet. Jövõre öt tábort szeretne Pongrátz Gergely indítani. Fõleg a megszállt területekrõl jönnek táborozni a középiskolás fiatalok, akiket érdekel a történelem. A tábor költségeit adományokból állják. látogatás végén Schuster Lóránt meghívta Pongrátz Gergelyt az MNF klubba november 2-ára, hogy tartson egy elõadást. Hazafelé menet ronda nagy feliratot láttunk egy buszmegálló oldalára pingálva. Rablók, vörösök, zsidók! Az ilyen feliratok láttán szeretne az ember visszafordulni, és kikölcsönözni a múzeumból néhány használható fegyvert... Szabó

T

A

A

FR NT

6

VÁDIRAT folytatás az elsõ oldalról

Ezek közül Bosnyák Zoltán : Magyarország elzsidósodása, Marschalko Lajos: Kik árulták el 1918-ban Magyarországot? Hermann Fehst:: Bolsevizmus és zsidóság, valamint Johannes Öhquist: A Führer birodalma címû mûvei a zsidóság elleni gyûlöletre uszítanak, míg Vitéz Kolosvári-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma antiszemita történeti fejtegetései után faji eredetre, nemzeti, nemzetiségi, és etnikai hovatartozásra, politikai véleményre vonatkozó adatokat hoz jogellenesen nyilvánosságra. A könyvek uszító jellege abban nyilvánul meg, hogy látszólag az értelemhez szólnak, jórészt statisztikai adatok felhasználásával, valóban azonban tartalmuk az olvasók érzelmi világára hatnak, erõs ellenszenvet magába sûrítõ heves ellenséges érzelmeket szítva, nem egy esetben tevékenységre is sarkallnak. I.r. G. T. e mûveket célzatosan terjesztette, tartalmukkal és azok hatásával tisztában volt. Ir. r. G. S. a könyvek tartalmát ismerte, azok forgalmazásával egyetértett é a kiadáshoz segédkezett. Bosnyák Zoltán: Magyarország elzsidósodása kiegészítve a ”Fõvárosunk elzsidósodása” címû tanulmányával - Bevezetést, 12. fejezetet, Végszót, és a Magyarországi zsidókérdés irodalma címû részt tartalmazza. A hasonmás mû kiadása 2000-ben történt, az eredeti mû 1937-ben jelent meg. A bevezetõben a szerzõ a következõket írja: ”Európa válságos óráit éli. Lázrohamok gyötrik a súlyos megpróbáltatásoktól megviselt európai népeket... Ebben a lázas európai forrongásban olyan kérdések is a közérdeklõdés elõterébe kerülnek, amelyek eddig inkább a népek tudata alatt lappangtak. A kétezer év óta kísértõ európai zsidókérdés komoly nemzetközi problémává lett. Ma már mindenütt, még ott is ahol a zsidóság számaránya vagy befolyása csekély - hangos viták folynak a zsidókérdésekrõl.” (idézett mû 3. oldal) A továbbiakban szól a zsidóság világuralmi törekvéseirõl, és kifejti: ”számításai azonban nem váltak be. A zsidóság ez alkalommal megfeledkezett a reá nézve különben annyira jellemzõ óvatosságról és elõrelátásról. Túlságosan is színt vallott. A nemzeti létükért és szabadságukért harcoló népek, a zsidóságban hamarosan felismerik legveszedelmesebb ellenfelüket.” (idézett mû 3. oldal) A szerzõ megítélése szerint a zsidókérdés napirendre tûzése idõszerû. ”Évek, évtizedek múltak el anélkül, hogy legalább a zsidóság erejét, hatalmát pontosan számbavettük volna. Nem mertünk a valósággal szembenézni, csak szónokoltunk a zsidókérdésrõl, de mélységeibe már beszállni nem tudtunk. Részletes adatgyûjtéssel alátámasztott szerves, átfogó képünk a magyarországi zsidókérdés összes vonatkozásában máig nincs.” (idézett mû 4. oldal) Az elõszó vége pedig a következõket tartalmazza: ”A kép, amelye könyv adataiból kirajzolódik, mélységesen lehangoló és megdöbbentõ. Ráébredünk a szörnyû valóságra, amely szerint ellenségeink nemcsak régi hazánknak a kétharmadát rabolták el, hanem a megmaradt országcsonknak sem mi vagyunk az igazi urai. A magyarságnak saját hazájában háttérbeszorítva, szolgaságra és robotra ítélve kell életét tengetnie. Ha azokban, akik ezt a könyvet elolvassák megszólal a magyar lelkiismeret cselekvésre buzdító szava, akkor célunkat már el is értük.” (idézett mû 5. oldal) Az elsõ fejezet ”A zsidóság világstatisztikája” a különbözõ országok lakosainak számarányához viszonyítja a zsidó származásúak számát. A statisztikai adatokat a következõképpen csoportosítja: a zsidók száma, a zsidók száma az összlakosság százalékában, hány lakosra jut egy zsidó. Értékelése szerint ”Magyarország tehát az igazán e1õkelõ egy és cseppet sem irigylésreméltó - negyedik helyet foglalja el a

zsidóság százalékos arányszáma tekintetében” (idézett mû 7. oldal) A második fejezet ”A magyarországi zsidóság statisztikája” 1720-tól 1930-ig sorolja fel az össznépes-ség számát, és ezek közül a zsidó származásúak abszolút számát és arányát. A számításokat különbözõ tájegységenként is elvégzi. Foglalkozik a zsidóság számának csökkenésével is, amely szerint ebben a születések zuhanásszerû hanyatlásán kívül kisebb mértékben bár, de szerepe van az áttéréseknek. ”Zsidó-áttérések szórványosan Magyarországon évszázadok óta elfordultak, tömegesebben e1õször a múlt század 40-es éveiben tértek át zsidók valamely vallásfelekezetbe.”... ”Az áttérés a zsidókérdés megoldásának egyik legsze-rencsétlenebb és legveszedelmesebb módja. Lényegé-ben nem megoldása, hanem csak mindkét félre - zsidókra és nemzsidókra is - a problémák káros megkerülése. Ma már igen széles rétegek e1õtt köztudomású, hogy a vallás nem kizárólagos és nem is a legfontosabb ismertetõ jegye a zsidóságnak. Vallása legfeljebb hathatósabban e1õsegítette a zsidóság vérbeli tisztaságának megõrzését, faji különállását, népi fennmaradását. Az áttéréssel legtöbbször egyébként sem vallásos zsidó, végre szakított a reá nézett terhes és felesleges külsõségekkel, de nem szakított, és nem is szakíthatott a bensõ örökölt antropológiai, biológiai és élettani zsidó adottságokkal.”... (idézett mû 21. oldal) ”Általában egész közéletünk ma jobban, mint valaha, tele van ezekkel a keresztény zsidókkal. Ellenük ezerszer nehezebb a harc, mint az igazi zsidókkal szemben.” (idézett mû 22. olda1) Az un. vegyes házasságokkal kapcsolatban a szerzõ a következõket írja: ”Annyit azonban már itt le kell szögeznünk, hogy a fajbiológia és az antropológia tanításai szerint azok akik zsidókkal házasodnak össze, - természetesen akkor is a házastárs elõbb megkeresztelkedett - súlyos és soha jóvá nem tehetõ bûnt követnek el a magyarság faj- és vértisztasága ellen. Évszázadok hosszú során át, sok-sok idegen vérbeütéssel kellett megküzdenünk. Kedvezõ vérségi összetételénél és faji alkatánál fogva a magyarság ezeket a faji állagát veszélyeztetõ idegen vérbeütéseket többé-kevésbé ki tudta védeni, helyesebben magába tudta olvasztani. A zsidóság azonban annyira fajidegen számunkra, - és csaknem valamennyi európai népre is - hogy a vele való vérkeveredés a nemzeti, faji közösségre végzetes következményekkel járhat. Ezekbõl a házasságokból a természet törvényei értelmében nemzedékek múlva is csak zsidó utódok származhatnak, mert a zsidóság faj képében, uralkodó alsóbbrendû fajibélyegek, ezekben a keveredésekben szükségszerûen kiütköznek, sõt uralkodnak.” (idézett mû 24. oldal) ”A magyar társadalomnak nem szabad továbbra is tétlenül szemlélnie ezt a zsidó vérfertõzést. Ezen a téren is meg kell találnunk a hathatós önvédelem eszközeit és módszereit. Ha máskép nem megy, a nemzeti társadalomnak ki kell közösíteni magából azokat, akik mit se törõdve fajtájuk létérdekeive1, zsidókkal házasodnak össze. A fajárulókkal szemben minden célravezetõ eszköz alkalmazható. A zsidóságnak házasságokon kívül folytatott fajrontó tevékenységét pedig a legszigorúbb törvényes intézkedésekkel kell megakadályozni.” (idézett mû 25. oldal) A harmadik fejezet: ”A magyarországi zsidóság története.” Ez a fejezet lényegében a XIV. század végétõl az elsõ világháború végéig a Magyarországon élõ zsidóságnak a hatalommal való kapcsolatát elemzi. A IV. fejezet ”A zsidó nép fajképe” címet viseli. E fejezet foglalkozik a zsidóság faji rétegzõdésévei, megállapítja, hogy a zsidóságban egy határozottan kialakult éles kontúrokkal körülhatárolt jellegzetes faj keveréket kell látnunk. ”Az antropológia és a faj biológia által elsõsorban figyelembe vett legfontosabb fajtabélyegek a következõk: termet, koponya, alkat, arc, orr, szem és hajszín. A zsidók már mint említettünk a fajbélyegek tekintetében igen változatos képet mutatnak.” (idézett mû 50. oldal) Fejtegetései alapján felveti a kérdést ”hogy mindannak,

2004. október 23. amit a zsidóság származásáról faj képérõl elmondottunk, milyen fajbiológiai meggondolásra kell bennünket magyarokat késztetnie. Mindenek elõtt azt kell leszögeznünk, hogy a zsidóság számunkra annyira fajidegen, hogy a vele való legcsekélyebb vérkeveredés is káros, végzetes következményekkel jár.” (idézett mû 54. oldal) A fejezet végén kifejti ”akadályozzuk meg fajtánk megrontását. Amitõl Széchenyi István félt, az már úgy is bekövetkezett, ”zagyvalék nép” lettünk. Csak zagyvalék népek amelyekbõl a büszke, dacos faj i öntudat utolsó maradékai is kiveszett, tûrnek el annyi megszégyenítést, megaláztatást, mint mi az utóbbi két évtizedben. Csak zagyvalék népek tûrik tompa egykedvûséggel, hogy idegen élõsködõk maroknyi csoportja elszívja minden életerejüket. Ha az utolsó pillanatban még biztosítani akarjuk a magyarság jövendõjét, siessünk, hathatós, szigorú rendszabályokkal megakadályozni minden fajrontást, és élesszük hatalmas minden magyar lelkét áthevítõ máglyatûzzé fajtánk bûntudatát.” (idézett mû 55-56. oldal) Az ötödik fejezet: ”A magyarországi zsidóság társadalomrajza.” Ez a fejezet számadatok egybevetéséveI foglalkozik, a falu, a város, Budapest zsidóságának számszerû alakulásával, a proletáriátus, a kispolgárság, a középosztály, zsidó származású személyek számaránya fejezet utolsó bekezdése pedig ”A zsidók a felsõ tízezerben” címet viseli. Ebben a fejezetben részletes felsorolást ad azokról a zsidó származású személyekrõl, akik bárói címet kaptak, vagy akik nemesi címet viseltek és zsidó származású személyekkel kötöttek házasságot. A fejezet végén kifejti, hogy ”A felsõ tízezer 1/3-a zsidó (plutokrácia) a második harmada vérségi rokonságban van a zsidósággal (arisztokrácia), végül az utolsó harmada zsidóbarát, mert a zsidóktól függ és zsidóknak van lekötelezve (szellemi arisztokrácia). A zsidókérdés végleges megoldásának egyik legfontosabb elõfeltétele egy új, önérzetes faj tudatos, zsidómentes, vezetésre hivatott magyar középés felsõ osztály kialakulása.” (idézett mû 80. oldal) A ”Zsidók a megszállt területeken” címû hatodik fejezetben a zsidók számszerû alakulását taglalja, a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken. A ”Zsidóság szerepe Magyarország gazdasági életében” címû hetedik fejezet. A bevezetõ részében a szerzõ kifejti: ”Zsidó liberális oldalról nem egyszer halljuk, hogy csak hálát és elismerést érdemel a zsidóság a magyar gazdasági élet korszerû megszervezéséért. Bennünket magyarokat nem szoktak hálátlannak mondani. A zsidóságot is túlságosan is bõkezûen jutalmaztuk szolgálataiért. Elsõsorban is a zsidóság nem a magyarság, hanem a saját számára és a saját javára fejtette ki ”közhasznú” gazdasági tevékenységét. ”Másrészt egészen bizonyos, hogy a zsidóság távollétében mi is felépítettük volna a modern gazdasági életet, de a mostaninál szociálisabb, népibb és magyarabb szellemben. Ma az önzõ, lelketlen, kapzsi, zsidó üzér szellem uralja egész gazdasági rendünket, amelyben a munka, a szolgalom, a tudás és a tehetség szabad kiszipolyozás tárgya.” (idézett mû 89. oldal) A mezõgazdasággal kapcsolatos rész kifejti, hogy ”a mezõgazdálkodás, mint élethivatás meglehetõsen távol álló a zsidóságtól.” (idézett mû 89. oldal) A fejezet végén részletesen felsorolja azokat a zsidó származású személyeket, akik nagyobb földbirtokkal rendelkeznek. A nevek mellett feltünteti az általuk birtokolt földterület nagyságát. Az ”Ipar” címû rész a zsidóságnak az iparban elfoglalt helyét taglalja, és számszerû arányát. Ezt követõen részletes felsorolást ad, hogy milyen részvénytársaságoknál a vezetésben milyen mértékben érdekelt a zsidóság. Közel négy oldalon sorolja fel a zsidó származású és gazdasági vezetõ beosztású személyeket. A ”Kereskedelem” címû résznél a következõket fejti ki: ”Már a középkorban, majd a török hódoltság idején, sõt még a múlt század elsõ évtizedeiben is volt, fõleg az Alföld és a Dunántúl magyar lakta városaiban a német, rác, örmény kalmárokon kívül egy elég számottevõ faj magyar kereskedõ réteg, (gabona-, bor, marhakereskedõk stb.

I. évf. 1. szám amelyik a nem magyar versenytársai mellett egész jól helytállott. A zsidók megjelenése után azonban ez a magyar kereskedõi rend is eltûnt a többiekkel együtt. Kereskedelmünk teljes elzsidósodása a múlt század 50-es éveiben indult meg.” (idézett mû 106. oldal) A fejezet azt igyekszik bizonyítani, hogy az ország nem zsidó lakosságának még 5 %-a sem él kereskedelembõl, addig az összzsidóságnak több mint 50 %-a helyezkedett el ebben a foglalkozási körben. A fejezet végén szintén foglalkozik azokkal a zsidó származású személyekkel, akik a közép- és nagykereskedelmi vállalatok tulajdonosai. A pénz- és hitelügyleti rész a következõkkel kezdõdik: ”A magyarországi zsidóság hatalmának igazi alapja, az a szinte korlátlan diktatórikus egyeduralom, amellyel a pénzügyi és hitelélet terén rendelkezik. A nagyiparban és a kereskedelemben a zsidóságnak az elõzõ fejezetekben már kimutatott túlsúlyát szervesen kiegészíti, mintegy betetõzi a számításba jövõ csaknem valamennyi bank és pénzintézet feletti hatalma.” (idézett mû 110. oldal) ”Gazdasági életünk egyik legsúlyosabb szerkezeti hibája a nagybankok túltengõ, nyomasztó fölénye. Néhány nagy bank kezébe futnak az ország gazdasági életének összes szálai.” (idézett mû 110. oldal) A fejezet végén a következõ olvasható: ”Ha most visszapillantunk mindarra, amit eddig a zsidóság szerepérõl Magyarország gazdasági életében elmondottunk, lehetetlen szabadulnunk attól az érzéstõl, hogy ez az ország a zsidók kolonizációs területévé vált. A gyarmatosító zsidóktól megengedett módon és megszabott korlátok között ma még úgy ahogy szabadon élhetjük politikai, kulturális téren nemzeti életünket, de mind annak haszna amit ez a föld megterem és népének vére, verejtéke megteremt, java részt a zsidóké.” (idézett mû 118. oldal) A nyolcadik fejezet ”Zsidók a közegészségügyben”. A szerzõ az elején kifejti, ”az orvosi pálya már a középkorban nyitva állott a zsidóság elõtt. A pesti egyetem is már a múlt század elején vett fel orvosi fakultására zsidókat. A zsidóság ugyancsak élt a lehetõséggel olyannyira, hogy már az egyenjogúsítás elõtti évtizedekben észlelhetõk az elzsidósodás kezdõ tünetei az orvosi hivatásban. Az emancipáció után pedig évrõl-évre egyre veszedelmesebb mértékben szorítja ki a zsidóság a közegészségügy körébõl a magyarságot. A századforduló éveiben -amikor még a második ezredév mámorától voltunk megittasodva- a csendben terjeszkedõ, új ”honfoglalók” többek között már az orvosi pályán is abszolút többségben voltak.” (idézett mû 119. oldal) A kilencedik fejezet címe: ”Zsidók az igazságszolgáltatásban és a bûnügyben.” A szerzõ a fejezet elején a következõket írja: ”Közhelyként halljuk emlegetni, jogásznemzet vagyunk. A magyar embernek kétségkívül fejlett a jogérzéke. Jogtörténelmünk pedig a teremtõ jogászi tehetségnek nem egy értékes kimagasló alkotását tartja nyilván. A reformkorszaknak -a múlt század 30-as - 40-es éveinek- legérdekesebb, legeredetibb és legmar-kánsabb alakjai: a patvaristák és a jurátusok voltak... Az 50-es években zsidó még nem folytathatott ügyvédi gyakorlatot Magyarországon. A sorompók rövidesen felnyíltak és a zsidók felismerve a jogi képzettség különleges szerepét és jelentõségét nálunk az állami, a politikai és gazdasági életben egyaránt nagy tömegekben tódultak az egyetemek jogi fakultásaira.” A fejezet tartalmazza a következõ megállapítást is: ”Ha betéved valaki egy tárgyalási napon a budapesti központi járásbíróság nagy fedett csarnokába, vagy folyosóira a nyüzsgõ tömegben két embertípust ismerhet fel. Az egyik a félénk, riadt tekintetû, fáradt arcú jogkeresõ magyar, a másik a jól öltözött, a jól táplált, lármás, gesztikuláló zsidó ügyvéd. Olyan önérzettel, olyan otthonosan jönnek-mennek ezek a zsidók, mintha nem is budapesti, hanem legalábbis a tel-avivi törvénykezési palotában sürögnének-forognának.” (idézett mû 145. oldal) A fejezet végén foglalkozik a bûnügyi statisztikának a zsidókra nézve kedvezõ néhány adatával. A befejezõ

FR NT gondolat azonban a következõ: ”A bûnözési statisztikának minden esetre arra kell figyelmeztetnie bennünket, hogy a dolgozó magyarság békéje biztonsága, boldogulása érdekében a zsidóságot bûnügyi szempontból jó lesz az eddiginél gondosabban szemmel tartani.” (idézett mû 128. oldal) A tizedik fejezet a ”Szellemi életünk elzsidósodása” címet viseli. A szerzõ kifejti, hogy ”a zsidóság, amely alig pár évtizede emancipálódott, csalhatatlan ösztöneivel finom üzleti szimatával, most is nyomban felismerte a sajtóban rejtõzõ profitlehetõségeket. De felismerte az újság közvélemény irányító jelentõségét is. Mohó érdeklõdéssel fordult az újságkiadás és a hírlapírás felé. Európa szerte kinyújtotta csápját a nagy újságüzemek felé.” (idézett mû 129. oldal) A zsidóságnak a sajtóban betöltött szerepérõl még a következõket írj a: ”A budapesti zsidó lapok hasábjain a nemzedékváltozással összefüggésben új stílus, új szellem honosodott meg. Az elõzõ a most már kiöregedett zsidó újságírói réteg, mint az asszimilációs gondolat népszerûsítõje, igyekezett magyarnak látszani. Az újabb generáció nem volt hajlandó ezen az úton járni. A maga eredeti zsidó mivoltát akarta kiélni, minden gátlás, alkalmazkodás nélkül. Ezzel kapcsolatban honosodott meg a sajtóban a megvetõ és fölényes hang, nemzeti kultúránkkal, hagyományainkkal, történelmünkkel szemben, a gyûlölet a keresztény egyházakkal és a magyar öntudat utolsó erõtlen hordozójával, a földbirtokos osztállyal szemben. (...) Milyen ennek a budapesti zsidó sajtónak a természetrajza? Vakmerõen hazudik, szemérmetlenül rágalmaz, persze óvatosan a sorok között, nehogy megfogható legyen. A hatalom felé lojális, de ha zsidó érdekekrõl van szó, akkor nem ismer elõvigyázatosságot, fanatikus, türelmetlen. Elfogult és egyoldalú. Erkölcsi ízlés érzéke feltûnõen fogyatékos. Gyakran a szellemi perverzitás kórtüneteit mutatja.” (idézett mû 132. oldal) A fejezet tartalmazza még a zsidó lexikonban szereplõ zsidó származású újságírásban résztvevõ személyek felsorolását. Az ”irodalom könyvkiadás” részben kifejti a szerzõ, hogy: ”A sajtón keresztül nyílt meg az út a zsidóság számára az irodalom felé. A zsidókézben lévõ újságok hasábjain termelõdtek ki a zsidó írók rajai…” ”...A sajtó nemcsak ki termelte a zsidó írói rétegeket, de gondoskodott népszerûségükrõl is. Minden jöttment galíciai tollforgatóból ennek a sajtónak a hasábjain ünnepelt magyar tehetség lett.” (idézett mû 140-141. oldal) A szerzõ itt ismerteti több zsidó író nevét, és eredeti nevét. A színház- film- rádió résznél megállapítja, hogy ”ma összes magánszínházaink zsidó tulajdonát képezik zsidó igazgatás alatt állanak. A zsidó színpadi irodalomipar teljes üzemmel dolgozik. A régi mesterek közül néhányat újak váltottak fel ( Bus Fekete László, Fodor László, Heltai Jenõ, stb. ), akik azonban továbbra is a régi jól bevált kitaposott úton járnak. A nagyváros szennyes életébõl kiragadnak egy-egy lehetõleg legpiszkosabb epizódot, azt kiszínezve, felnagyítva tálalják fel közönségüknek. A bemutató után felharsan a zsidó sajtókórus és dicshimnuszokat zeng, a nagy irodalmi és színházi eseményrõl. Csakugyan a zsidó publikum csámcsogva élvez, a magyar pedig -az öntudatosabb része- távolmaradásával tüntet, és ki-ki vérmérséklete szerint fejcsóválva, vagy ökölbe szorított kézzel kérdi: meddig és miért kell nekünk mindezt itt eltûrni.” A könyvnek ez a része tartalmaz egy újabb felsorolást ”a magyar mozilátogató közönség tájékoztatására filmkultúránk teljes elzsidósodásának bemutatására”. (idézett mû 144. oldal) A ”Képzõmûvészetek és a zene” címû fejezeteiben szintén a zsidók túlsúlyáról ír a szerzõ. A ”zsidók a sportban” címû fejezet a legrövidebb, ebben kifejti a szerzõ, hogy ”mi sem természetesebb, mint az, hogy a sportélet sem maradhatott mentes tõlük.” (idézett mû 148. oldal) Felsorolja az egyes fõleg zsidó származású személyeket tömörítõ sportegyesületeket, majd szól a labdarúgósport elzsidósodásáról. A fejezet végén kifejti: ”A zsidó és a

7 magyar sportot az egészséges fejlõdés érdekében külön kell választani. Olyan sportszervezetekre van szükség, ahol mi magyarok magunkban lehetünk. Ezeknek a zsidómentes sportszervezeteknek a városokon túl, a falu felé kell fordítani figyelmüket. Sport szempontból is meg kell munkálnunk a magyar ugart. Népi sportkultúrát kell teremtenünk, aminõt északi testvéreinknél, a finneknél, észteknél csodálhatunk. A MOVE (Magyar Országos Véderõ Egyesület) a zsidómentes magyar sport és a falusi sportkultúra fejlesztése terén értékes munkát végzett. Ha azonban a reá váró nagy feladatoknak meg akar felelni, akkor munkálkodásának fegyelmezettebbnek, céltudatosabbnak, elevenebb ütemûnek kell lennie.” (idézett mû 149. oldal) A tizenegyedik utolsó fejezet a ”Harc a zsidó elnyomatás ellen”. A fejezet végén a szerzõ kifejti : ”A magyarországi zsidóuralom ellen harcra kész tömegek vágyai máig sem találták meg igazi kifejezés formájukat. A pár évvel ezelõtt többnyire tömegek mélyérõl spontán elindult szélsõ jobboldali mozgalmak megfeneklettek a belsõ egyenetlenségek és személyeskedések miatt. A parlament nagy jobboldali, nemzeti és keresztény pártjaiban zsidókat áttérteket és zsidó rokonokat és zsidó vállalatok igazgatósági tagjait találjuk. A zsidókérdésrõl természetesen óvatosan hallgatnak ezekben a pártokban. Ha pedig mégis szólani kell róla, akkor széles körmondatokban körülírják, félszemmel azonban még így is a zsidó pénzemberekre pillantanak, vajon mit szólnak majd ehhez a merészséghez. Ha a százféle jobboldali társadalmi szervezetben, politikai pártban szétszóródott, önzetlen, áldozatkész jobbik, igazabb magyarság valamilyen úton-módon eggyé kovácsolódik, akkor remélhetjük, hogy a zsidó elnyomatás elleni harc nagyobb lendületet kap és kézzelfogható eredmé-nyeket is fel tud majd mutatni.” (idézett mû 156. oldal) A ”Végszóban” a szerzõ a következõket írja: ”Végig vezettük olvasóinkat a magyarországi zsidókérdés útvesztõjében. Mint ahogy az élõsködõ gomba, száz és ezer fimon fonállal tapad a gazdanövényre, úgy szõtte be a zsidóság a maga érdekszálainak finom szövevényével az egész magyarságot. Ezzel az ellenféllel szemben kell nekünk kiharcolnunk a magunk jogos érdekeit.” ”Tudjuk, hogy a zsidókérdésen kívül egyéb súlyos belsõ bajok is sorvasztják a magyarságot, de tudjuk azt is, hogy a zsidókérdés megnyugtató rendezése nélkül egyéb belsõ betegségeinkbõl se gyógyulhatunk ki.” (idézett mû 157. oldal) A ”Fõvárosunk elzsidósodása” címû tanulmány módszerében és szövegezésében lényegében azonos a ”Magyarország elzsidósodása” címû könyvben írtakkal. E tanulmány Elõszóból és a következõ fejezetekbõl áll: I.) Az új Jeruzsálem. II.) Hogyan lett a régi Pest-Budából Judapest? III.) A zsidóság szerepe Budapest népmozgalmában. IV.) A fõvárosi gazdasági élete is zsidókézben van. V.) A zsidóság kedvezõbb szociális helyzete. VI.) A zsidóság befolyása a fõváros kultúrájára. VII.) Tegyük magyarrá fõvárosunkat! Bosnyák Zoltán e két mûve az antiszemitizmus kiforrott, összeesküvés elméletekkel terhelt rasszista, fajelméleti alapokon álló, de tudományos köntösbe bujtatott írása. Ezek a nyilas korszak ideológiai alapját lerakó mûvek, jogosan keltenek megbotránkozást és félelmet ma is. A könyv sugallja a gyûlöletet a zsidóság ellen, arra uszít. A Végszóban konkrét tevõleges magatartása is felhív. Következõ számunkban folytatjuk.

8

FR NT

2004. október 23.

OKTÓBER 23. Õsz van, kicsit borongós õsz, mint akkor, negyvennyolc évvel ezelõtt, 1956-ban. A rákoskeresztúri temetõ 301-es parcellájában a napsugár utolsó, langyos fényét küldi ránk, az emlékezõkre, a gyászolókra, a hozzátartozókra. A fák koronája színesbe öltözve üdvözöl bennünket, az élõket. Mintha lelke lenne a természetnek, mert a lombokon áttörõ szelíd meleg mélyen behatol a szívünkbe és üzenetet sugall a hõsöktõl. Hõsök voltak õk, a magyar szabadság hõsei, akik fiatal életüket adták a hazáért, a szabadságért! A síroknál állva, a gyertyák föl-föllobbanó remegõ lángjának látványa könnyeket csal a szemünkbe, a torkunk összeszorul, ahogy végignézünk a kopjafák erdejében. Minden kopjafa egy-egy kioltott életet jelez, többségében fiatalon kivégzett fiúk és leányok fekszenek itt. A Mennyek Birodalma az övéké, a rendszerváltás óta testük békésen nyugszik abban a földben, amelyért harcoltak a túlerõvel szemben, amiért a megtorló vörös hatalomtól nem járt más, csak börtön és halál. Virágok, koszorúk, mindenütt hozzátartozók és megemlékezõk állnak a sírok körül. Itt nincs helye a szónak, a beszédnek, csak a néma tiszteletadásnak. A gödi lakosú Corvin-közi Iván Kovács László sírjánál van, aki hangosan imádkozik. Én is elmondok egy Üdvözlégy Máriát érette és mindazokért, akik 1956-ban harcközben estek el, és azokért, akik kötél általi halállal fejezték be rövid földi életüket. Árvák és gyilkosok, özvegyek és hóhérok rakják le a kegyelet virágait a 301-es parcellában. Még ma sincs béke, még most sincs nyugalom a túlélõk lelkében. Még ma is kísért a múlt és nincs felejtés és nincs megbocsátás.

Becsapottak “Az 1956-os magyar szabadságharc volt a történelem egyetlen forradalma, amelyet mindvégig azok vezettek, akik ellen kirobbant.” (Hernádi Tibor: 1956 igaz története) Sajnos a fenti megállapítás úgy tûnik, igaz! A szerzõ kissé szokatlanul szerkesztett könyve olyan megdöbbentõ dolgokat hoz napvilágra, amitõl az ember szíve elszorul, szeme könnybe lábad. Már semmi nem igaz, mindenki hazudik? Miben hihetünk hát, és kinek merülnek fel a kérdések, és válasz híján üresen kong a lelkünk. És a Szózat, Vörösmarty reménye? “Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért...” Vagy mégis? Meddig leszünk még egy szörnyû, véres színjáték balga nézõi és tragikus szereplõi? Mikor ébred már ez a nemzet fel? De létezik egyáltalán? Hiszen a nemzet azon csoportja az embereknek, akik azonos nyelvet beszélnek és közös a történelemtudatuk. Ám az utóbbival oly nagy bajok vannak, hogy az már a nemzet, a magyar nemzet létét kérdõjelezi meg! 1956-ban Nagy Imre kommunista létére vállalta a vezér szerepét, valószínûleg szovjet utasításra. Hõsiességét azonban nem vonhatjuk kétségbe, hiszen az éltével fizetett, s azt tudta jó elõre, mi lesz az ára a színházi elõadásnak. A nép, a nemzet hitt neki. Hitt a vezérben, akit egy szörny követett. Ez a szörny egy másikat, Haynaut több mint háromszorosan túlszárnyalta a gyilkosságokkal, miközben szépet és jót ígért... A szovjet tankok pedig itt maradtak. Csak az akasztófák árnyéka vetõdött rájuk. A nemzet meg fõtt a gulyáskommunizmusban, az

Nem lehet felejteni, mert a kommunista megtorlás felejthetetlen, nem lehet megbocsátani, mert nincs bûnbocsánat! Újra és újra föltör az égetõ fájdalom, a szemek nem könnyeznek már, a szívek régen meghasadtak. Akik átélték ‘56. októberében a gyönyörû 12 napot, akik harcoltak érte és túlélték az azt követõ terrort, a börtönt, vagy menekültként éltek évtizedekig egy idegen országban - nem foghatnak kezet azokkal, akik hosszú évekig megnyomorították az õ és családjaik életét, akik haszonélvezõi voltak az átkos rendszernek, akik semmit sem tettek több száz fiú és leány életének megmentéséért. Sõt, ellenforradalomról tanítottak az iskolákban, most meg azt mondják: reform kommunisták forradalma volt. Nézzük a föliratokat a sírokon. Mennyi fiatal, aki még ma is élhetne! Az aranysárga falevelek tündökölnek a lombokon néha átszúródó ragyogásban. A fák koronája az égbe kiált, a válasz egy-egy lassan lehulló szép falevél. Mintha a kettétörött életek hullanának alá, mintha a korán jött halált jelképeznék az õszi fényben. Nekünk, túlélõknek most itt nincs más dolgunk, csak az, hogy egyenes gerinccel tudjunk állni a hõsök sírjánál, emelt fõvel tekinthessünk unokáink szemébe. Fejünket csak kegyeletbõl és tiszteletbõl hajtsuk meg azok elõtt, akik ezt megérdemlik, de ne engedjük, hogy elvegyék tõlünk a nemzeti ünnepünket! Október 23. a miénk, a magyar nemzeté! Sok vér folyt érte, túl sok volt miatta a halál! Hõs fiúk és leányok, aludjátok örökké tartó álmotokat! Álmodjatok egy szebb és jobb hazáért, Magyarország föltámadásáért! Farkas Éva

ország elszegényedett a dollármillióktól, amivel az árulókat fizették a népnyúzó kapitalisták. Az emberek meg hitték a szépet és jót, miközben a vezetõk eladták õket: rabszolgának. Megint becsaptak minket! Néhány idióta mégis szobrot állítana a vezérnek, tán Károlyi mellé, hogy ketten vigyorogjanak a szenvedõk szemébe. Majd amikor elfogyott a pénz, a vérdíj, más kalandorok jöttek, demokráciát, egyenlõséget ígérve. A nép újra hitte a hazug beszédet, s balgán bízott bennük. Ezért továbbra is becsapottak maradtak. De az új kormányok és igazságügy-miniszterek semmit nem tettek sem a halottakért, sem az élõkét. Bár volt olyan, aki ferdén tartott fejére új kalapot biggyesztett, s továbbra is gúnyosan a képünkbe mosolygott. Mindez mit sem segít a túlélõkön és a holtakon. “Uncsi” már velük foglalkozni, a zsebek, a kiváltságos zsebek töltése fontosabb! A becsapottak meg tovább dolgoznak és izzadnak a létminimumért akkor, amikor a korábban szocializmust hirdetõk ma miniszterek, miniszterelnökök, milliárdos kapitalisták. Végülis a nép elérte, amit akart 1956-ban: vége a szocializmusnak, és nem ül már a nyakunkon a szovjet hadsereg! Igaz, közben az erõszakkal megcsonkított országot alapszerzõdésekkel elárulták, s a területhez ráadásként a nemzetet is adták dicsõ vezetõink. Így aztán az antali úton jár minden magyar kormány, függetlenül attól, hogy balvagy kétbalkezes. Az ‘56-osok az életüket adták, de ezért? “Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt.” És durván szemen köpik emléküket a tévé képernyõjérõl: “Elvtársak, megint itt vagyunk!”

- vigyorgott ránk Vitányi Iván gyõzelmük után, hisz a nép választotta vissza õket. Miközben a hitétõl fosztott nemzetünk félmûvelt “prófétái” már Szent Istvánt szidják, becsmérlik, és rágalmazzák. Együgyû, tanulatlan híveik eufórikus tapsa kíséretében. Hová süllyedtünk? “Az nem lehet, hogy ész, erõ, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak...” Vagy mégis? Mert hiányzik egy vezér, akiben hisz a nemzet, s ha mégis adódik, kiderül, méltatlan a bizalomra: kisujját sem mozdítja a leszakított területen élõ magyarokért, illetve látszatcselekedetek sorozatával, szemfényvesztõ intézkedésekkel szédíti híveit, visszaélve azok hitével. Az ‘56-osokról senki sem gondolkodott becsülettel. De hát az nem lehet, hogy ész, erõ... Az nem lehet, hogy tízmillió ember közül egy sem akad, aki méltó lenne az ország vezetésére! Igenis keresnünk kell, s nem megoldás az, hogy a sok kalandor elõl félrehúzódva, széplelkét ápolva várja a talán eljövõ alkalmat. Vagy ha mégis megadatott valakinek a karizma, akkor váljon népéhez méltóvá! Ha képes rá. Ne éljen úgy, mint a többi. “Az élet nálunk munka s hivatal. Nekem mulatság. Úgy tekintem azt, Mint kártya játszást vagy vadászatot, Hol ember a vad és sors a vadász.” (Vörösmarty: Az elszánt) Ember kell, aki összefogja a szétszéledt nyáját: a nemzetet, mert a hiába hullatott vér gyalázat, s a mi bûnünk. Hitünket, s önmagunkat megtalálva, tán nem tudnak oly könnyen újra és újra becsapni. A kötelességünk pedig nem szlogen: “Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar...” Dúcz László

FR NT Az egyiptomi gabonaraktározás szülte a magyarkártyát

I. évf. 1. szám

A kereslet-kínálat szerint a beadott termények értéke változó volt. Eleinte az értékeket jelzõ agyagtáblákat szükségnek megfelelõen cserélgették, késõbb haszonszerzésbõl, és lassan szerencsejátékká vált. A gabonaraktárározási rendben négy féle termény beadása volt szokásban: Tákony: köles (ez lett a kártyában a tök) Napraforgó mag : (kártyában a makk) Füorizsé: tengeri: kukorica (a kártyában ma a piros) Szó-adó: paszuly, vagy borsó (a kártyában zöld) A beadás nyolcféle mértékben (súlyban) történt: Hát: hetes - súlya 30kg Nyilákos: zsák, a kártyában a nyolcas-súlya 50 kg Kolonc: targonca, a kártyában a kilences - súlya 1 mázsa

9

Útazós: kordély, kártyában a tízes - súlya 2 mázsa Álu-húzó (kártyában az alsó): szekér, kártyában alsó, - súlya 4 mázsa Fél-Lógó (kártyában a felsõ): filkó (fél mamut), - súlya 8 mázsa Kár-Álu: (kártyában a király): királ, (teljes mamut) - súlya 16 mázsa Hász (kártyában az ász): Ház teljes szükséglete. - súlya 32 mázsa Tehát, amikor az egyiptomi gazdálkodó leadott a zikurátnak (templom és gabonatároló) 16 mázsa kukoricát, akkor kapott egy papiruszlapot, mely a piros királyt ábrázolta. Nem véletlen tehát, hogy a világ legkártyásabb népének a magyart tartják, a kártyát, amit az egyiptomiak használtak “magyar kártyának” hívják. (Irodalom: Plessa Elek: Pálõsü tudatása az emberi beszédrõl, NewYork, 1985.)

dr. Bognár László

A világ ma - Amerika szerint Ez egy amerikai középiskolai földrajzi atlasz. Külön figyelmet érdemel, hogy Oroszország nincs, csak néhány volt tagköztársaság, azok is rossz helyen. Sziám a kb. II. v.h. óta nem létezik. Vietnam sincs, Irak sincs, Thaiföld, Banglades, Malajzia sincs, és Európa tagolása pedig egészen egyedi. Afganisztán óriási - mondjuk amúgy sem kicsi -, biztos ezért nem találták meg Bin-Ladent. Szûkítsük a kört dear gentlemen please, nehogy félrebombázzanak. Érdekes, hogy Izrael sincs rajta, pedig sok pénzt küldenek oda. Igaz a bankszámlaszámban nincs földrajzi szélesség és hosszúság kód. A jakutok biztos örülnének egy ekkora országnak. India nem harcolhat Pakisztánnal, mert nincs is. Némi magyarázat arra, hogy miért nem tudják, mi-hol van, illetve létezik-e egyáltalán. Így az amerikai hadsereg azt sem tudja, hol harcol(t) a világbékéért. Praktikusan bárhol bevethetõk, úgysem tudják hol vannak. Az Amerikai Földrajzi Társaságnál szívesen megpályáznék egy expedíciót vastag költségvetéssel, mondjuk, felfedezném nekik Európát vagy Ázsiát. Biztos találnának új dolgokat akár a Brit Kelet-Indiai Társaság régi térképein is.

Nekrológ Egy banán-köztársaságbeli képviselõ emlékére át elmentél. Nem látjuk többet öntelt mosolyod, amit akkor is felvettél amikor sejtetted, hogy oltári nagy butaságot mondtál. Hiányozni fog megkapó beszédhibád, amirõl mindig felismerhettelek, ha a rádióban hallottam hangodat. Hiányozni fognak kiáltványaid amik segítségével kétségbeesetten próbáltál minél magasabbra jutni pártod szemétdombján. Pedig tudhattad volna, hogy olyan magasságokba nem juthat falusi parasztgyerek. A te fajtád ott nem szeretik, legfeljebb dísznek tartottak volna meg, hogy mutogassanak mint a bazári majmot. Fennen hirdetve: nálunk nem csak cionista proletárok vannak. Látod hova jutottál. Pedig nem ilyen reményekkel indítottak útra szülõfaludból. Útravalóul pár tucat öltönyt, és a jó tanácsot kaptad: viselkedj mindig rendesen. De te már az elején elrontottad. Nevetve mesélted, hogy külügyér elvtárs milyen vörös lett, amikor meglátta rajtad Armani öltönyöd, ami félmilliót ért, merthogy neki "csak" háromszázezres Boss öltönye volt. Márpedig nálatok nem illik viccelõdni. Talán ezért is jártál illemtanárhoz - is. Emlékszem

H

milyen büszkén mesélted, hogy milyen elfoglalt vagy. Angoltanárhoz jársz, body building teremben edzed magad, logopédushoz jársz, és már viselkedésedre sem lehet panasz, hiszen illemtanár pallérozza jellemedet. Feledhetetlenné tette a jelenetet, hogy mindezt az asztalra feltett lábbal mesélted, miközben szád köré finom bajszot rajzolt a tejszínhabos kávé, amit kortyolgattál, és az bizony rendszeresen ott is maradt. Akkor már tudtam, hogy téged valamilyen különleges anyagból gyúrhattak. Hiszen te soha nem feledkeztél meg választóidról. Még az sem zavart hogy, néha fel kellett hívnod a megyei rendõrkapitányt amikor kétszázzal száguldoztál hazafelé, hogy állítsa le a téged követõ szirénázó rendõrautót. Te ott voltál a választóid között, és gondoskodtál róluk, szeretted õket beszéltél hozzájuk. A kis falusi református templomban is, ahol sokszor kértek téged, hogy tarts beszédet. Prédikáltál a hitrõl, a szeretetrõl, a család szentségérõl, a haza szeretetérõl, és õk ezért szerettek téged. Láthattad a megütközést arcomon, amikor errõl meséltél nekem, hogy harcos baloldaliként miket cselekedtél, mert siettél megnyugtatni. Cseppet sem gondolod komolyan azt amit ilyenkor mondani szoktál. Téged nem érdekel a tartalom, mindig azt mondod, amit a választóid hallani akarnak. Hiszen nem az a lényeg hogy õk boldogok legyenek? Most hogy itt hagytál minket, talán neked is jobb lesz. Talán jobban megérted majd az

embereket. Mert ez idáig nem tudtál velük együtt érezni. Kifakadt belõlem, hogy a mai fiatalok milyen üres életet élnek, mennyire kilátástalan a helyeztük, mennyire kimosta agyukat a televízió. Nehezen megkeresett pénzüket hiábavaló dolgokra költik el. Sokan inkább hetekig éheznek, hogy megvehessék a méregdrága márkás ruháikat, amiket a reklámokban láthattak, és az egy-két váltás márkás ruhadarabon kívül más ruhára már nem jut pénzük. Amikor arról beszéltem, hogy a megalázóan alacsony fizetésükbõl esélyük sincs lakást venni, a gyermekeik felneveléséhez szükséges anyagi hátteret létrehozni, te félbeszakítottál. Azt mondtad, ne haragudjak, ezt nem érted. Képtelen vagy beleélni magad ezeknek a fiataloknak az életébe, mert te soha nem dolgoztál. Egyetemistaként kerültél a parlamentbe, kétszázezer forintnál kevesebbet soha nem kerestél. Te nem tudod mi a nélkülözés, még soha nem éheztél, elképzelni sem tudod, hogyan lehet megélni a minimálbérbõl. Talán majd most jobban megérted ezeket a fiatalokat. Bár ez reménytelennek tûnik, én még nem láttam baloldali politikust minimálbérbõl tengõdni. Lehet, hogy még visszatérsz, hiszen csak az volt a bûnöd, hogy pártodban túl magasra törtél, elnökségi magaslatokra. Azt, hogy alapvetõen idétlen fiú vagy, csak kihasználták vetélytársaid. Kitartás, nincs veszve semmi, újra láthatunk. Hiszen a szocialista temetõ felirata is téged bíztat: Fel! Támadunk! Pellengér

FR NT 2004. október 23. FELTÁMAD A SZUNNYADÓ MAGYAR NEMZETI ÖNTUDAT?

10

gondolkodásunkban megjelenõ - az újra felkelõ Nap, a TUR-ULLU - megtartó erõként, égi tûzként világít. Ez a jel koronázza címerünket és zászlónkat egyaránt. A Napország, - a Kárpát medence - õslakója a magyar. A származástudat, a magyarságtudat, a nemzet történelmének ismerete és ezek megerõsítése: õsiségünkön alapuló nemzettudat. Vállalnunk kell önmagunkat. Nélkülözhetetlen a haza szeretete, a nemzet szeretete és a nemzeti büszkeség. Ha vállaljuk õseink igaz múltját - génjeinkben örökített szellemi erejét, mûveltségét, történelmét akkor újra erõsek leszünk. Minden ártó szándékot és tettet visszaverünk, minden romlást, hamisságot, gonoszságot megszüntetünk, mert a Fény gyermekei vagyunk itt a Földön is! Merni kell újra akarni, de akarni kell! Minden magyarnak egy akaraton kell lennie! Õsi Hitünkbe kapaszkodva, tisztességben újjá születni, összefogni, fejlõdni. Ezekért a célokért küzdünk. Bonyolult dolgokat egyszerûen kell megoldani: erõs hittel, akarattal, töretlen lendülettel, okosan, szépen, tisztán, külsõ hatásoktól függetlenül. Mindenáron! rõszaknak csak szervezett erõvel lehet ellenállni. A feladat, amelyet célul tûztünk magunk elé: politika. Ebben az értelemben: “a megromlott jogviszony rendezése”.

A

E

agyar honban rendet kell teremteni az élet minden területén! Rendet a fejekben, rendet a lelkekben, rendet a tereken! A Magyarországon garázdálkodó idegen szívû, nemzetközi kommunista-cionista, országrontó sáskahad a magyar nemzet szétverésén, országunk szétdarabolásán dolgozik újult erõvel. Nemzetközi jöttmentek, magukat mindenütt otthon érzõ hontalanok, a világban mindenütt kisebbségi érzésük tudatától szenvedõ álszent végrehajtók tevékenykednek országunkban. Mindenük hazugságra épül. Feladatuk: a magyarság õsi történelmének és mûveltségének tudatos megsemmisítése, életterének elrablása. Államalkotó népünket és a magyar lelkû, magyar szívû állampolgárokat a teljes megsemmisülés fenyegeti. Nekünk gátakat kell építenünk, nemcsak az árvizek ellen. Gátakat a magyar nemzet minden rangú- és rendû ellensége ellen. Gátakat kell szabni a szándékos, korlátlan nemzetrontásnak! ogyan? A magyar szívûek egymás iránti szeretetével, õsi magyar hagyománytisztelettel, mûveltséggel, kitartással, határozottsággal, gyors helyzetfelismerési- és reagálási készséggel. Mások országa nem kell nekünk, de ez az Ország a mi országunk! Nem adjuk senkinek, semmiért! A magyar Hon védelme a nemzet önvédelme. Harcoljunk cél-

M

H

tudatosan, egyenes derékkal, keményen! Gyõzelmet csak így érhetünk el. Árpád népe! Figyeljetek zászlónkra és kövessétek! Beregszászi - Hegyi László Az MNF Elnökségi tagja

A Magyar Nemzeti Front címe: 1036 Budapest, Kiskorona utca 3. Telefon: 06-1-386-4820 honlap cím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.

Ha kétkedést ébresztenek benned, jó, ha tudod: gaz-e, hogy a magyar állampolgárság megadását követõen elözönlik majd Magyarországot a határon túliak?

N

gaz-e, hogy az újdonsült magyar állampolgárok szavazatai dönthetik el a magyarországi választásokat?

gaz-e, hogy a határon túliak Magyarországon fogják ingyen gyógykezeltetni magukat?

N N N

I

gaz-e, hogy a határon túli magyarok új állampolgárságuk megszerzésével elveszítik korábbi állampolgárságukat?

N

I

gaz-e, hogy felesleges megadni a magyar állampolgárságot, mert a környezõ országok mindegyike rövidesen csatlakozik az Európai Unióhoz, s ez minden problémát automatikusan megold?

N

gaz-e, hogy az Európai Unió, illetve a nemzetközi jog nem teszi lehetõvé Magyarország számára, hogy a határon túli magyaroknak megadja az állampolgárságot?

N

I I I I

gaz-e, hogy a magyarországi nyugdíjpénztárt fogják terhelni az új magyar állampolgárok.

I

em igaz. A felmérések szerint a külhoni magyarok néhány százaléka tervezi csak az áttelepülést, de õk feltehetõleg az állampolgárság hiányában is ezt tennék. em igaz. Csak az választhat, akinek állandó magyarországi lakóhelye van. em igaz. A nyugdíjra jogosultság járulékfizetéshez kötött, így aki más országban fizet járulékot, az ott jogosult nyugdíjra.

em igaz. Az egészségügyi ellátás is a biztosítási rendszerben való részvételtõl, vagyis a járulék fizetésétõl függ, gyermekek gyógykezelésénél pedig feltétel a magyarországi lakóhely. em igaz. A szomszédos államok elfogadják, sõt maguk is alkalmazzák a kettõs állampolgárság intézményét. Egyedül az ukrán jogszabályok nem teszik egyelõre lehetõvé, de a gyakorlatban õk sem lépnek fel ellene, sót, már készülnek a tilalmazás eltörlésére. em igaz. Románia még legalább három évig nem lesz uniós tagállam, Szerbia és Ukrajna (amely két országban, összesen kb. félmillió magyar él!) pedig még meghívást sem kapott. Így a határokon kívül élõ magyaroknak jelenleg vízumért kell sorba állniuk, vagy pedig 500(!) euro-t kell felmutatniuk a határon, ha magyarországi rokonaikat, barátaikat akarják meglátogatni. em igaz. Az Európa Tanács 1997-es egyezménye szerint minden állam saját joga meghatározni, kik az állampolgárai. Az Európai Unió számos tagállamában százezrével élnek kettõs állampolgárok anélkül, hogy emiatt bármiféle korlátozást szenvednének.

FR NT

I. évf. 1. szám

11

Sorsdöntõ, és nem ügydöntõ népszavazás Bocskai István (1557–1606)

évvel ezelõtt, október 15-ére virradó éjjel Álmosd, és ma már a határ romániai oldalán lévõ Diószeg között Bocskai hajdúi legyõzték a háromszoros túlerõben lévõ császári csapatokat. Elkezdõdött egy gyõztes magyar szabadságharc. Bocskai István korának talán legnagyobb formátumú politikusa, véget vetett Rudolf császár-király és kormánya magyarországi önkényuralmának, rákényszerítette az udvart az ország alkotmányos különállásának és a protestáns vallások szabadságának elismerésére. Ugyanakkor békét közvetített a császár és a szultán közt, leállítva ezzel az országban másfél évtizede dúló pusztító, de eredménytelen háborút. Bocskai mindössze néhány héttel élte túl a zsitvatoroki béke aláírását, 1606. december 29-én halt meg. A szóbeszéd szerinti megmérgezésével gyanúsított kancellárt hû hajdúi lekaszabolták.

400 kettõs állampolgárságról szóló népszavazás jegyében telt a Magyarok Világszövetségének koszorúzással egybekötött megemlékezése a Bocskai Szabadságharc 400-ik évfordulójáról. Minden jel arra utal, hogy december 5-én a magyarországi állami közvagyon további eladásával, valamint a kórház-privatizációról szóló népszavazással egy idõben kérdik m eg a magyar állampolgárokat: akarjáke, hogy a határon túli magyarok is állampolgárságban részesüljenek. A rendezvény este kilenc órakor kezdõdött, mivel a MAZSIHISZ és egyéb szervezetek délután tartottak tüntetést a Hõsök Terén. Az MVSZ hiába ajánlotta fel a reggel kilenc órai idõpontot, a rendõrség egész napra mûveleti területté nyilvánította a Hõsök Terét. A késõi idõpont és a zord idõjárás miatt, csak a legelszántabbak vettek részt az MVSZ megemlékezésén. Szerkesztõségünk, munkatársaink, mint magyar államplogárok, tiltakoznak a rendõrség kirekesztõ eljárása ellen. Felháborító, hogy magyarok csak a sötét éj leple alatt emlékezhetnek meg nemzeti emlékhelyünkön dicsõ eleinkrõl.

A

A FIDESZ falat állítana Október 15-én a FIDESZ is emlékezett. A budai Várban, a Ferenciek terén megkoszorúzták idõsebb Antall József emléktábláját. Majd az Igazak emlékfalának felállítását javasolta Pokorni Zoltán. Azt mondta, hogy az Igazak emlékfala méltó közös emléket állítana a több százezer zsidó áldozatnak és a megmentésükön fáradozóknak.

Az MVSZ megemlékezésén elhangzott fogadalom, mellette Bocskai István címere, kolozsvári szülõházában.

Fogadalom Mottó: A gyõztes fejedelmet üdvözlõ költõ akkori sorait: “Szegény szép hazánkért Magyar koronánkért Ideje vagdalkoznunk.” idõszerûsítve így hirdetjük: Elszakított honfitársainkért Magyar állampolgárságukért Ideje harcolnunk. Mi, néhai Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelmének végrendeleti örökösei, akiket a fejedelem testámentumában ekként szólít meg: “szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egységre...”, a szabadságharc 400. évfordulóján, itt Bocskai István fejedelem és a magyar hõsök szobra elõtt arra szövetkezünk, hogy a kettõs állampolgársági népszavazást sikerre vigyük. Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak! Budapest, 2004. október 15.

Üzenet haza Mi, az elszakított részeken élõ magyarok ezen üzenettel kérünk Benneteket, az Anyaországban élõ testvéreinket, adjátok jelét a nemzet együvé tartozásának! A hamarosan kiírandó sorsdöntõ népszavazásra mindenkinek el kell menni! Ez lesz az elsõ lehetõség Trianon óta, hogy a magyar nemzet kinyilvánítsa: a határoktól függetlenül együvé tartozunk! Fegyveres erõszakkal elvett állampolgárságunkat most békés úton visszakap hatjuk a Ti akaratotokból! Együtt erõsebbek leszünk! A kettõs állampolgárság jelképezte testvéri segítség nélkül az országhatáron kívül élõ magyarokra beolvadás vár. Ne taszítsd el gyermekeinket, akik magyarként szeretnének élni, szülõföldjükön! Nyújts feléjük védõ kart! Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

12

FR NT KÁLD-SUMÍR TEREMTÉS-TÖRTÉNET I. (Azért teremtettünk, hogy rabszolgák legyünk?)

Az „Enuma elis“-t az 5800 éves epikus mû agyagtábláit Ninive romjainak feltárásakor 1850-ben fedezték fel Assurbanipál asszír király könyvtárában. E teremtéstörténeti mû címét a kezdõ sorairól kapta, melynek jelentése „Midõn ott fenn“. Leírják, hogy a történetet „nem beszéd tárta fel“, hiszen oly régi idõrõl tudósít az agyagtábla, amikor emberek még nem éltek a Földünkön. Az agyagtáblák tudósítanak arról is, hogy régebbi szövegek másolatai. Az Enuma elis V. táblájának a hátulján olvasható, hogy „az V. tábla egésze nem babiloni nyelven beszéltetett el“. Az asszírok a szövegeket az óbabiloni korból örökölték, akiknek a tanítómesterei a káld-sumírek voltak. A teremtés-történetet a babiloni újévi ünnepségek során mindig a negyedik napon adták elõ a népnek nyilvános, színpompás templomi színielõadásban, a királyi palota könyvtárában pedig közszemlére állították a teljes szövegét. Az Enuma elis a világ eddig ismert legõsibb teremtés-története a következõket írja le: „Midõn fönn az Ég (még) néven nem neveztetett, és lenn a Föld (még) néven nem szólíttatott, midõn az Óceán, mindenek kezdete és nemzõje, a káosz, a tengerár, mindenek szülõje, vizei még szét nem választattak. Nem volt még szárazföld, mocsár sem látszott, midõn még egyetlen isten sem létezett, néven nem neveztetett, sorsa ki nem szabatott, akkor törtek ki középen az istenek Lahmu (Mars) és Lahamu (Vénusz) nyert életet, nõttek, növekedtek Ansar (Szaturnusz) és Kisar (Uránusz) kelt életre. Napok szaporodtak, évek sokasodtak Fiuk, Anu (Neptunusz)...“. (1-15. sor) A sumírek a bolygókat isteneknek fogták fel.

Az újság kapható: nemzeti könyvesboltokban, és a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt, az MNF Klubban. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a Dunakeszi, 2120 Bocskai utca 12. címen. Éves elõfizetés: 4000 Ft. Féléves elõfizetés: 2000 Ft. Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft. Telefon: 06 27 348-502, 06 20 579-0946 Elektronikus levél: [email protected]

Enlil a fõisten „megállapítá a Nibiru (az új Nap - szétválasztva teremtõ akarat, fényáradat) helyét“ Ezzel létrehozta az új Naprendszert, és a Nibiru beolthatta az élet csírájával a Földet. Tiamat az eposz központi szereplõje energiával utódokat hoz létre, gyermekeit, a késõbbi bolygóisteneket. Az eposz elmeséli, hogy Földünk a (titokzatos, ma sem ismert) 12. bolygó és a „kovácsoltvas karkötõ“ (aszteroida övezet kilökve a Mars és a Jupiter közé) a Tiamat kettéválásakor keletkezett, amikor a Nibiru beleütközött. A mai Földünket kilökte a Vénusz és a Mars közé. „Székhelyet teremte a nagy isteneknek, Csillagaikat az Állatövi csillagképekbe helyezi Megjelöli (velük) az évet, és kitûzé határát A tizenkét hónapot hármasával illeszté a csillagképekbe. Miután az év napjait a csillagképekbe helyezé Megállapítá a Nibiru (új Nap) helyét, hogy jelölje útjukat, Hogy egy se bolyongjon, egy se tévelyegjen, Kitûzi az északi és déli pólust, s egyúttal velük határoztatja meg õket. Kaput nyita mindkét oldalon, Zárral rögzíti a jobb és bal félen, Közepére a Zenitet állítja.“ /Enuma elis V. tábla 1-11. sor/ A káld-sumír teremtésmítosz ékiratos szövegének fordításaiból Naprendszerünk létrejötte a következõképpen rekonstruálható /Lásd: Marton Veronika: A káldeai teremtésmítosz Enuma elis Gyõr 2000. Magánkiadás 115. old./ - A Nibiru-Marduk négy holdja megbénítja a Tiamat holdjait, és külön helyre löki õket. A Nibiru-Marduk kettéválasztja Tiamatot. A szöveg elszólásai alapján nem erõszakosan, hanem szükségszerûségbõl, mert a két

2004. október 23. tünemény pályája keresztezi egymást. - A Tiamatból két tünemény jön létre: a felsõ részbõl lesz az új 12. Bolygó. Az alsó részbõl lesz a mi Földünk, amely befelé haladva befogja a Gagát. Gaga a névelemzés szerint a hold, a Föld kísérõje. Ezzel létrejön a FöldHold kettõs. - A Nibiru- Marduk pályája az (alvó Nap) Zuab felé irányul. A Tiamattal való találkozáskor a Nibiru is megrendülhetett. Négy holdját az égi események közelében levõ bolygó-istenek befogják. Belõlük lesznek az anyabolygóik körül retrográd módon keringõ holdak. A kozmikus esemény közelében tartózkodó bolygó-istenek: Sar-Szaturnusz, Anu-Neptunusz és Ea-Plutó. - A középre kerülõ Nibiru-Marduk a jelenlegi pályára löki a Zuabot, amit ettõl kezdve Jupiternek hívnak. - A Nibiru-Marduk elfoglalja a rendszer központi helyét, és Nappá lesz. Ittlétével teljessé és kötött redszerré válik, a korábban (az új állapothoz képest) összevisszaságban kevergõ isten-bolygók pályája. Az V. tábla szövegébõl nyilvánvaló a bolygó-rendszerbe bekerült tünemény, a Nibiru-Marduk-Nap szabályozó, rendszerezõ hatása. Az Enuma elis-t lejegyzõ ókori írnokok meghökkentõ leírását mesének, kitalációnak kell e tartanunk a mai tudományos fejletségünkkel? Hiszen pontos adatokat közölnek a naprendszerünk bolygóinak a számáról, és meghökkentõ módon azokat kívülrõl befelé haladva számozták, sõt leírták méreteiket is. Ismerték a Föld 23 fokos tengelyferdeségét, és azt is, hogy a Föld forgástengelye 25920 év alatt ír le egy egész kört. Feladták tehát nekünk a mai olvasóknak a leckét, hogy mennyit hihetünk a régi krónikások leírásainak? A Föld teremtése után térjünk rá az ember teremtésére vonatkozó leírásokra. dr. Bognár László

Magyar Nemzeti Front KLUB Budapesten, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt minden kedden 19 órától.

Nyitóelõadás október 26-án. Vendégek a Gede testvérek,

akik az aznap tartandó tárgyalásukról is beszélnek majd. Levetítjük a „Miért vérzik a Közel-Kelet“ címû 70 perces filmet.

November 2-án vendégünk Pongrátz Gergely, a Corvin köz parancsnoka. Filmritkaságokat vetítünk az 56’-os forradalomról.

Ügynökök kíméljenek!