DIALECTE A környezettel és a területi működtetési szerződéssel (TMSZ) kapcsolatos diagnosztika Kézikönyv

DIALECTE

„A környezettel és a területi működtetési szerződéssel (TMSZ) kapcsolatos diagnosztika” Kézikönyv Első verzió (2000. február)

Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

1. oldal

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................4 1.1. Definíciók.................................................................................................................................5 1.1.1. A diagnosztika ...................................................................................................................5 1.1.2. Az agrár-környezeti diagnosztika (AKD)..........................................................................5 1.1.3. Az AKD előkészítésénél alkalmazott módszer..................................................................5 1.1.4. Diagnosztika és ellenőrzés.................................................................................................5 1.1.5. Word ..................................................................................................................................5 1.1.6. Változó...............................................................................................................................5 1.1.7. Mutató................................................................................................................................6 1.1.8. Kritériumok........................................................................................................................6 1.1.9. Téma ..................................................................................................................................6 1.2. Az AKD háttere és célkitűzései..............................................................................................6 1.2.1. Az agrár-környezeti diagnosztika háttere ..........................................................................6 1.2.2. Az agrár-környezeti diagnosztika célkitűzései ..................................................................7 2. Első rész: .........................................................................................................................................9 2.1. A DIALECTE kifejlesztése ..................................................................................................10 2.1.1. Háttér ...............................................................................................................................10 2.1.2. Célkitűzések.....................................................................................................................11 2.1.3. Részletek..........................................................................................................................11 2.1.4. A DIALECTE alapjai ......................................................................................................12 2.1.5. Módszertani elvek............................................................................................................12 2.1.6. A DIALECTE tartalma....................................................................................................14 2.1.7. Az alkalmazás eszközei ...................................................................................................16 2.2. A gazdaság módszeres megközelítése..................................................................................16 2.2.1. A gazda és a gazdaság .....................................................................................................17 2.2.2. A gazdaság és annak környezete .....................................................................................18 2.3. A gazdaság és a környezet kapcsolatát meghatározó változók ........................................18 2.3.1. Szerkezeti változók..........................................................................................................18 2.3.2. Működési változók...........................................................................................................19 2.3.3. Eredményváltozók ...........................................................................................................19 2.4. A változók kiválasztása: a kritériumok és mutatók választéka........................................19 2.5. A választható 16 mutató.......................................................................................................20 2.6. A gazdaság általános megközelítése ....................................................................................20 2.6.1. A vegyes gazdaság...........................................................................................................20 2.6.2. Bevitel-gazdálkodás.........................................................................................................24 2.7. A környezet tematikus megközelítése .................................................................................25 2.8. Adatgyűjtés............................................................................................................................26 3. Második rész: ................................................................................................................................27 3.1. A 16 agrár-környezeti mutató a „pók”-ábrában ...............................................................28 3.1.1. 1. mutató: Legeltetés időtartama (hónap) ........................................................................28 3.1.2. 2. mutató: SzÁE / ha FTT (állománysűrűség) .................................................................29 3.1.3. 3. mutató: 2 évesnél régebbi legelők / MHT ...................................................................31 3.1.4. 4. mutató: A szerves nitrogén mennyisége (kg-ban) / SzAKT ha-ban ............................32 3.1.5. 5. mutató: A szerves nitrogén százalékos aránya / összes nitrogén.................................33 3.1.6. 6. mutató: Szervesanyaggal kezelt terület (SzAKT) / MHT............................................34 3.1.7. 7. mutató: A meglévő élősövények és élőfa szegélyek (m/ha MHT)..............................35


2. oldal

3.1.8. 8. mutató: Közvetlen energiafogyasztás (üzemanyag liter-egyenérték/MHT ha-ban) ....36 3.1.9. 9. mutató: Nitrogén mérleg (nitrogén kg/MHT ha-ban)..................................................37 3.1.10. 10. és 11. mutató: P- és K-mérleg..................................................................................38 3.1.11. 12. mutató: Termesztett fajok száma .............................................................................39 3.1.12. 13. mutató: Növényvédőszerekkel kezelt terület (ha/MHT ha-ban) .............................41 3.1.13. 14. mutató: Egynél többször öntözött terület.................................................................43 3.1.14. 15. mutató: A télre üresen hagyott terület százalékos aránya/MHT..............................44 3.1.15. 16. mutató: A hüvelyes termények százalékos aránya a MHT-en.................................45 3.2. A vegyes gazdaság mutatói (az általános megközelítés 1. témája) ...................................45 3.2.1. 1. kritérium: A növénytermesztés és a talajtakartság sokfélesége.............................46 3.2.2. 2. kritérium: Az állattenyésztés sokfélesége, önállóság a takarmány területén és a termőképesség-átvitel ................................................................................................................47 3.2.3. 3. kritérium: A természeti elemek és a térség............................................................50 3.3. A bevitel-gazdálkodás mutatói (az általános megközelítés 2. témája) .............................52 3.3.1. 1. kritérium: Nitrogéngazdálkodás ............................................................................52 3.3.2. 2. kritérium: Foszforgazdálkodás ..............................................................................53 3.3.3. 3. kritérium: Víz.........................................................................................................54 3.3.4. 4. kritérium: Növényvédőszerek................................................................................55 3.3.5. 5. kritérium: Energia..................................................................................................55 3.4. A környezet tematikus megközelítésének mutatói.............................................................57 3.4.1. 1. téma: Víz (mennyiség és minőség)..............................................................................57 3.4.2. 2. téma: Talaj (termékenység, eróziómegelőzés) ............................................................60 3.4.3. 3. téma: Biológiai sokféleség (állatok és növények) .......................................................62 3.4.4. 4. téma: A készletek fogyasztása .....................................................................................64 4. Harmadik rész:..............................................................................................................................67 4.1. A bemutatóoldal....................................................................................................................68 4.2. A kérdőív ...............................................................................................................................69 4.2.1. Állatok a gazdaságban .....................................................................................................71 4.2.2. A gazdaság szervesanyag-bevitele (és kibocsátása) ........................................................72 4.2.3. Állati termékek (amelyek elhagyják a gazdaságot) .........................................................72 4.2.4. Takarmánytermények a gazdaságban ..............................................................................73 4.2.5. Szálastakarmányok az állatok számára............................................................................74 4.2.6. Egyéb vásárlások az állatállomány számára....................................................................75 4.2.7. A tenyésztéssel vagy feldolgozással kapcsolatos szennyvíz ...........................................75 4.2.8. A gazdaságban a takarmányon kívül termelt termények .................................................75 4.2.9. Kiegészítő információ......................................................................................................77 4.3. A DIALECTE-értékelés eredményei ..................................................................................78 4.3.1. 1. oldal: Az értékelés bemutatása ....................................................................................79 4.3.2. 2. oldal: A mezőgazdasági rendszer működése ...............................................................79 4.3.3. 3. oldal: A gazdaságban mérhető környezeti mutatók.....................................................79 4.3.4. 4. oldal: Elfogyasztott és termelt energia ........................................................................80 4.3.5. 5. oldal: A gazdaság átfogó helyzete a környezetre való tekintettel................................81 5. Negyedik rész: ...............................................................................................................................83 5.1. Az elkerülhetetlen minőségi elemzés ...................................................................................84 5.2. A szükséges adatok ...............................................................................................................84 5.3. Az elemzés iránymutatásai...................................................................................................85 5.4. Az erős pontok és a gyenge pontok meghatározása a környezet viszonylatában ...........85 5.5. Példa a tartalomra ................................................................................................................86 6. Ötödik rész: ...................................................................................................................................88 7. Irodalomjegyzék ............................................................................................................................91


3. oldal

1. BEVEZETÉS


4. oldal

1.1. Definíciók 1.1.1. A diagnosztika Ez egyfajta értékelés: a diagnosztika végrehajtásához, a tettekhez elemzésre és értékelésre van szükség, hogy az intézkedést a maximális hatékonysággal lehessen irányítani. A diagnosztika az értékelés egy formája egy adott időpillanatban. Ez megelőzi a célkitűzések meghatározását és a forgatókönyvek megvalósítását. 1.1.2. Az agrár-környezeti diagnosztika (AKD) Amint a neve is utal rá, ez két szempontot tartalmaz: van egy mezőgazdasági és egy környezeti része. A mezőgazdasági rész megfelel a teljes működtetési rendszernek műszaki, gazdasági és emberi nézőpontból. Egy gazdaság környezeti tényezőinek vizsgálata ennek a rendszernek a teljes ismerete nélkül természetesen értelmetlen. Azonban egy „jó” AKD nem egyszerűen a környezeti szempont hozzáadásából áll, hanem a műszaki, gazdasági, emberi, ökológiai és területi szempontok beépítését is magában foglalja annak érdekében, hogy a gazdaságról a lehető legátfogóbb képet kapja. 1.1.3. Az AKD előkészítésénél alkalmazott módszer Az AKD előkészítése a következő módszertanra épül: - a célkitűzések (elvek) meghatározása; - tudományos és pontos megközelítés; - a kritériumok és mutatók meghatározása és alkalmazása; - az ellenőrzés eszközei. 1.1.4. Diagnosztika és ellenőrzés A diagnosztika eszközét számos módon lehet használni: - pillanatnyi helyzet T0 időpontban; - pillanatnyi helyzet T + 3 vagy T + 5 időpontban; - a forgatókönyvek összehasonlítása; - a rendszerek összehasonlítása. 1.1.5. Word Ez a diagnosztika bármely formájának megfelel, ahol a reprodukálhatóság, az egyszerű használat, a gyorsaság és a működtethetőség fogalmai megjelennek. Egy eszközt (egy AKD-t) egy célhoz (egy gazdasághoz, a működtetési rendszer részéhez, ...) és az annak eléréséhez rendelkezésre álló eszközökhöz (emberi erőforrások, idő és költségek) viszonyítva kell meghatározni. A diagnosztikai eszköz egy módszerből, kezelési utasításból, egy kérdőívből, egy számítógépes táblázatból és az eredményt bemutató lapokból áll. 1.1.6. Változó A változó olyan egyedi adat, amelyet az értékelő rendszernek tekintetbe kell vennie. Ezt az adatot nem korlátozza lépték vagy határérték. Nincs előre megállapított jelentése, és minőségi vagy mennyiségi értéke nem számít értékelésnek.


5. oldal

1.1.7. Mutató A környezetet szokásosan magában foglaló módszerek gyakran használnak környezeti mutatókat. A mutató olyan egyedi adat, amelyet gyorsan, reprodukálhatóan számszerűsíteni lehet, mérsékelt költséggel, és amely egy sor olyan összetett jelenséget mér, tükröz, de különösen összegez, amelyek nehezen határozhatók meg mennyiségileg nagyobb idő- és költségráfordítás nélkül. Különbséget kell tennünk a szerkezeti, működésbeli mutatók, a feltételekkel, eredményekkel, stb.... kapcsolatos mutatók között (J. Gilibert, 1987) A megfelelő környezeti mutató (J-L Weber et T. Lavoux): legyen egyszerű, könnyen értelmezhető és képes bármilyen fejlődési vonal megmutatására; határozzon meg egy célt vagy egy küszöböt; alapuljon elméleti törvényszerűségeken; legyen méltányos költség/előny arányon elérhető vagy hozzáférhető; tükrözze a környezet bármely módosulását; nyújtson reprezentatív képet a környezeti viszonyokról, a meglevő környezetterhelésekről és az erre adott válaszokról; legyen hivatkozásként használható nemzetközi összehasonlítási célokra; legyen nemzeti áttekintésű vagy regionális környezeti ügyekre alkalmazható; alapuljon nemzetközi szabványokon és megegyezésen; rendszeres időközönként megbízható eljárások szerint aktualizálják. 1.1.8. Kritériumok A kritériumok leggyakrabban összetett fogalmak, amelyek nem értékelhetők közvetlenül. Az ilyen fogalmak egy közbenső lépcső, a mutatók használatát igénylik. Több mutató határoz meg egy kritériumot. Egyetlen mutatót lehet számos kritérium értékelésére használni. 1.1.9. Téma A téma az adatok egy magasabb szintű integrációját képviseli. Egy témát a kritériumok egy csoportja határoz meg, és egyetlen kritériumot számos téma értékeléséhez fel lehet használni. Egy témacsoport egy nagyon nagy anyagot takar, amelyet lehetetlen közvetlenül értékelni. Például a természetes környezet számos témából áll: a vízből, levegőből, biológiai sokféleségből, stb.

1.2. Az AKD háttere és célkitűzései 1.2.1. Az agrár-környezeti diagnosztika háttere A környezeti diagnosztikai módszerek már több mint 20 éve léteznek, a hatástanulmányokat és azok elvégzésének kötelezettségét az 1976. évi francia természetvédelmi törvénnyel összefüggésben vezették be. A mezőgazdaságot és az erdészetet is kizárták a hatástanulmányokra vonatkozó rendelkezés hatálya alól, kivéve egyes felsorolt intézményeket, amelyek lényegében a nagyüzemi zárt tartású intézményeknek felelnek meg. Az ezen hatástanulmányok esetében alkalmazott módszereket az évek során tovább javították, és most ezek referenciának számítanak.


6. oldal

Egy másik, már hosszú ideje használt eszköz az energetikai elemzés. Ez az elemző módszer a mezőgazdaság új megközelítésének bevezetését tette lehetővé, eltávolodva a gazdasági területtől. 1975-ben fejlesztették ki az USA-ban, a 80-as évek elején széles körben elterjedt a használata Franciaországban (Mercier), és most nagyrészt elvetik az olajárak visszaesésével. Az utóbbi években ez visszatért környezetvédelmi összefüggésben és az üvegházhatás problémájának felmerülésével. Az agrár-környezeti diagnosztikai eszközök ugyanakkor pár évvel ezelőtt számos ok miatt újra előkerültek mind Franciaországban, mind az Európai Unióban: növekvő környezeti problémák a mezőgazdaságban a mezőgazdasággal kapcsolatos környezetvédelmi törvények megszigorítása a gazdaságokban a környezeti kérdések világos elemzésének szükségessége a Rio de Janeiro-ban 1992-ben megvitatott hosszútávú fejlesztési elvek alkalmazása megteremti a hosszútávú mezőgazdasági elképzelések alapját agrár-környezetvédelmi szabályozás bevezetése 1985-től, különösen 1992-től (többek között a hosszútávú fejlesztési tervek (LTDP) és az AEM végrehajtása). 1.2.2. Az agrár-környezeti diagnosztika célkitűzései Négy fő célkitűzés magától értetődő az AKD használata során: 1. Sokféle ember oktatása és környezettudatossá tétele (gazdák, szervezők, mezőgazdasági technikusok, tanárok, stb.) Az AKD valóban eszközt biztosíthat a mezőgazdaság–környezet viszony megközelítéséhez; 2. Tanácsadás azon gazdák (vagy gazdacsoportok) számára, akik már úgy döntöttek, hogy figyelembe veszik a környezetet döntéshozataluk során. Ezért szükségük van egy olyan eszközre, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági rendszerek és gyakorlat hatásainak értékelését. Az AKD-t egyrészt lehet a környezet védelmét célzó gyakorlati vagy rendszerbeli változások bevezetésére használni; másrészt meg lehet szervezni a nyomonkövetést a bevezetett javító intézkedések ellenőrzésére és értékelésére (pld. az LTDP, AEM, TOC, stb. ellenőrzésére);; 3. A mezőgazdasági kritériumokhoz (TOC, öko-feltételek) kapcsolódó állami mezőgazdasági támogatások indoklása. Ezzel kapcsolatban az AKD kifejezetten a gazdák igényeire irányuló eszközzé válik, és alapvető fontosságú a gazdaságok szerződéskötéséhez és ellenőrzéséhez; 4. A mezőgazdasági termékek vagy termelési módszerek minősítése. Az AKD ebben az esetben a fogyasztóra irányul, és azt a termékek és azok előállításának minőségi garanciájaként lehet használni. Jelenleg csak az organikus gazdálkodásra terjed ki a környezeti szempontú értékelés a jóváhagyott előíráscsomag alkalmazásával összefüggésben. Várható, hogy az elkövetkező években ez a környezet szempontú jóváhagyás ki fog terjedni az egész mezőgazdasági ágazatra a minőségi termékek és a hosszútávú mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásának garantálása érdekében. Ezek a termékek rendelkeznek mindennel, amivel nyerhetnek abból, hogy megmutatják azt, hogy az őket előállító termelési rendszerek nagyon korlátozott hatást gyakorolnak a természeti erőforrásokra és ciklusokra, sőt még magas színvonalú tájakat is eredményeznek.


7. oldal

2. Első rész: A DIALECTE bemutatása


8. oldal

2.1. A DIALECTE kifejlesztése 2.1.1. Háttér 1994

Agrár-környezeti diagnosztika SOLAGRO (AED 1)

1995

Kipróbálás

1996

Fejlesztés Más módszerekkel való összehasonlítás

1998 További mutatók bevezetése (bio, viti, ...)

Ecopoint Természetes diagnosztika Partnerségek kialakítása

DIALECTE 1999 AED 2

2000 Kipróbálás

Fejlesztés

Fejlesztés

• A SOLAGRO által alkalmazott agrár-környezeti diagnosztika háttere és kilátásai


9. oldal

Az első SOLAGRO diagnosztika (AKD 1) révén szerzett tapasztalat, 300 gazdaságban használták és két másik európai eszközzel – « Ecopoints » (Ausztria) és a Biotic Diagnostics (Németország) – való összehasonlítása eredményeként az AKD megnövekedett elfogadottsága révén nőtt az agrárkörnyezetvédelem iránti igény és ezzel összefüggésben kidolgoztak egy új, a mezőgazdasági célkitűzésekről szóló francia törvényt: •

egy olyan új eszköz (AKD 2) kidolgozása, amely pontosabb, és új igényt elégít ki (ez az eszköz jelenleg van kipróbálási szakaszban és kibocsátását 2001 elejére tervezik),

•

a DIALECTE (a környezettel és a területi környezetvédelmi szerződéssel kapcsolatos diagnosztika) kidolgozása ugyanazoknak a mutatóknak és kritériumoknak az alkalmazásával, mint az AKD 1, bizonyos hibák javítása és az egyszerű használhatóság előmozdítása. Ez a két új eszköz a SOLAGRO, a Chambre Régionale d’Agriculture de Midi-Pyrénées (a KözépPireneusok Regionális Mezőgazdasági Kamarája), a Chambre d’Agriculture de Haute-Garonne (a Haute Garonne Mezőgazdasági Kamara) és az APA közötti partnerség keretében kerül bevezetésre.

2.1.2. Célkitűzések A DIALECTE azért született, hogy pontosan teljesítse az alábbi célkitűzéseket: •

a környezet átfogó megközelítésű értékelése egy gazdaság léptékében;

•

az összes nemzeti földrajzi övezetben, ugyanazokon az alapokon működő összes rendszer elemzésére való képesség;

•

gyorsan és egyszerűen használható eszköz legyen (amely kielégíti a TOC-k igényeit).

2.1.3. Részletek A DIALECTE-nek •

lehetővé kell tennie a fontos adatok (kritériumok és mutatók) használatát, ezeket könnyen vissza kell tudnia keresni és fel kell tudnia dolgozni;

•

alkalmasnak kell lennie minőségi elemzésre, hogy egy mutatócsoport révén lehetőség nyíljon a környezet gyors megértésére, hogy lehessen értékelni és nyomon követni a változásokat, valamint össze lehessen hasonlítani két gazdaságot. Ahhoz, hogy a gazdaság állapotát vagy annak fejlődési irányát a környezetre vagy annak alkotóelemeire való tekintettel ki lehessen fejezni, egyedül vagy kombinációban alkalmazott, korlátozott számú mutatót kell bevonni. Ezeknek a kritériumoknak alkalmasaknak kell lenniük a megyei, regionális vagy nemzeti átlagokkal való összevetésre,

•

arra, hogy a gazdákat környezettudatos és a környezetet figyelembe vevő termelésre ösztönözzék;

•

hogy bekerüljenek a gazdaság teljes diagnosztikájába, a műszaki-gazdasági és emberi diagnosztikába, és egy hosszú távú filozófia részévé váljanak;

•

arra, hogy figyelembe vegyék a jelenleg a rendeletekben használt mutatókat, a felsorolt létesítményeket, az AEM-et, GAPC-t, a nitrátokról szóló irányelvet, a tenyésztő épületeket, a vidékre vonatkozó törvényeket, a rio-de-janeiro-i konferenciákat, stb.).


10. oldal

2.1.4. A DIALECTE alapjai A DIALECTE figyelembe veszi az agrár-ökológiában, az integrált mezőgazdaságban és a biogazdálkodásban kialakított elveket. Alapjai a következők: •

A vegyes gazdálkodás minden formájának ösztönzése, amely a termelékenység és a multifunkcionalitás alapja;

•

Olyan mezőgazdaság kifejlesztése, amely a talajhoz kötődik és alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz;

•

Az állatok és növények biológiai sokféleségének megőrzése, amely hajtóereje a mezőgazdasági rendszerek működésének (az ásványi anyagok újrahasznosítása, eljárás a veszteségek elkerülésére, a rendelkezésre álló ásványi anyagok készletének optimalizálása, a kártevők irtása);

•

A bőséges erőforrások használatának fejlesztése és a ritka erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás.

Ezeknek az elveknek a segítségével: •

biztosítani kell a mezőgazdaság állandóságát a nem megújuló erőforrások felhasználásának szigorúan a minimumra való csökkentésével és azok kimerítésének elkerülésével;

•

meg kell kísérelni egy bizonyos egyensúlyt létrehozni a természettel, kihasználni a természet adta lehetőségeket különösen a kártevők irtására és a kultúrnövényekkel versenyző növények ellen használt vegyszerek korlátozására;

•

meg kell tartani, sőt növelni kell a talaj termékenységét;

•

meg kell őrizni azokat a termelési tényezőket, amelyek létfontosságúak a mezőgazdasági rendszer megfelelő működéséhez (a növények rovarok általi természetes beporzása, természetes vízelvezetés, állatjóllét, stb.);

•

korlátozni kell, vagy meg kell előzni a rendszer veszteségeit, amelyek általában a szennyezés következményei (talajerózió, kilúgozódás, stb.);

•

a gazdaság földjén jelen levő állat- és növényfajok eltűnésének elkerülése;

•

a vízkészletek állapotának megőrzése.

2.1.5. Módszertani elvek A diagnosztika elvégzése során alkalmazott módszer négy elven alapul: 1. A rendszer átfogó megközelítésének ösztönzése és előmozdítása, mivel ezzel jobb kölcsönös integráció (a rendszer fekete doboza) érhető el a különböző tényezők között; 2. A gyógyítás helyett inkább a megelőzés támogatása; 3. A környezeti problémák egésze iránti érdeklődés; 4. Egy mennyiségi és minőségi megközelítés elfogadása. A minőségi szempontot dokumentáció biztosítja, amely kiegészíti és összekapcsolja egymással a mennyiségi adatokat. 5. A minőségi elemzés lehetővé teszi, hogy a gazdaság elhelyezze magát a történelmi, gazdasági és társadalmi háttérben, következésképpen kapcsolatba hozza az adatokat és az eredményeket:


11. oldal

A mennyiségi megközelítésből hiányzó szempontok figyelembevételének is eszköze: a környezeti adatok tényleg nem mind elemezhetők könnyen mérhető adatokból.


12. oldal

2.1.6. A DIALECTE tartalma 2.1.6.1. A különböző szakaszok és megközelítések Kérdőív Minőségi megközelítés Egyszerűsített energetikai elemzés

16 mutató

CORPEN NPK értékelés

A gazdaság átfogó megközelítése: vegyes gazdaság és bevitelgazdálkodás

Tematikus környezetvédelmi megközelítés: víz, talaj, biológiai sokféleség és a

Műszaki adatok Gyakorlat, érvelési mód

Kiegészítő információ: történelem, célkitűzések, társadalmi, gazdasági, területi szempontok

A gazdaság diagnosztikája A munkatémák kifejezésre juttatása: párbeszéd és a rendszer javítása környezeti szempontból


13. oldal

A DIALECTE számos kiegészítő eszközt használ a mezőgazdasági termelőrendszer és annak természeti környezete közötti viszonyok leírására: • 16 könnyen visszakereshető agrár-környezeti mutató a gazdaságra vonatkozóan. Ezeket grafikusan ábrázoltuk, s ezek a gazdaságban jelenlevő környezeti kockázatok gyors és átfogó értékelését teszik lehetővé; • A gazdaság átfogó megközelítése, amely eszközt nyújt a termelőrendszer kapacitásának értékeléséhez a környezetkárosítás kockázatának korlátozása érdekében. Ez a megközelítés két feltétel mellett működik: a vegyes gazdaság és a bevitelekkel való gazdálkodás; • a környezet tematikus megközelítése, amely a gazdaságnak a környezet egyes tényezőire gyakorolt potenciális hatását értékeli: •

víz: a vízkészletek felhasználása (öntözés), a víz szennyezése nitrátokkal és növényvédőszerekkel, stb.;

•

talaj: terményfajták és földhasználat egész éven át (az erózióval és vízszennyezéssel fennálló összefüggés; a növényvédőszerek hatása a talaj biológiájára; a víz zavarossága, nitrátok és foszfátok), szerves és vegyszeres trágyázás, az erózió megakadályozása, egyszerűbbé tett munka, stb.;

•

biológiai sokféleség: a természetes, művelés alatt nem álló, kevéssé termékeny föld, stb. aránya;

•

a meg nem újuló természeti erőforrások fogyasztása: közvetlen energia (elektromosság, üzemanyag) és közvetett energia (a gazdaságba bevitt anyagok előállításához szükséges energia: növényvédőszerek, takarmány vásárlása az állatállománynak, gépesítés), tárolt erőforrások, mint például öntözővíz, stb.

Külön részt szentelünk a gazdaság energetikai elemzésének. Az energia valójában bármilyen termelőfolyamat szükséges alkotóeleme. A mezőgazdaság – eltérően a gazdaság más ágazataitól – különleges abban, hogy maximálisan kihasználja a napenergiát (fotoszintézis), és azt növényi és állati eredetű élelmiszerekké, illetve nem élelmiszeripari termékekké (keményítő, stb.) alakítja át. Megújuló energiát is termelhet közfogyasztásra vagy saját felhasználásra (bio-üzemanyagok, tűzifa, stb.). Az iparilag fejlett országokban az 50-es évek óta a mezőgazdaság hatalmas mennyiségű meg nem újuló energiát használt fel közvetlenül a gazdaságokban vagy közvetetten a növénytermesztéshez vagy állattartáshoz szükséges anyagok előállítására. Az energetikai elemzés célja a gazdaságban felhasznált különféle energiafajták fogyasztásának értékelése (fogyasztási szint, az egyes részlegek közötti megoszlás, stb.) – amely lehetővé teszi ezek beazonosítását és a szükséges energia-megtakarítás megfontolását – és a gazdaság energetikai hatékonysága meghatározásának lehetővé tétele, amelyet azután a termelés jellegének megfelelően lehet értelmezni. Általánosságban az energetikai hatékonyság a gazdaság önállóságának fokmérője. 2.1.6.2. A működés eszközei A DIALECTE részei a következők: • felmérő kérdőív a fontos mennyiségi adatok összegyűjtéséhez (terményelosztás, állatállomány, termény és gazdálkodás, állattenyésztés, termékek, stb.); • számítógépes táblázat az agrár-környezeti mutatók meghatározásához, a CORPEN-értékeléshez, a gazdaság általános megközelítéséhez, a gazdaság tematikus megközelítéséhez és egyszerűsített energetikai elemzéséhez;


14. oldal

• a gazdaság környezetre gyakorolt hatásainak jelölése (lépték és súlyozás) és grafikai ábrázolása. Mindezeket a tételeket egy Excel táblázat tartalmazza. 2.1.7. Az alkalmazás eszközei 2.1.7.1. Az igényelt idő A DIALECTE értékelést a legtöbb gazdaságban rövid ismerkedés után gazdaságonként két munkaóra alatt elvégzik (az utazási időt nem számítva): a gazda által a kérdőív kitöltésére és az adatoknak az Excel táblázatba való beírására fordított idő (30 és 45 perc között). A folyamat többi része automatikus, és rendelkezésre áll, amint az összes adat bevitelre került. A minőségi elemzés és az átfogó hiteles összegzés további két órát igényel (az elemző kapacitástól és felbontástól függően). Megjegyzés: Ez az időtartam nem tartalmazza a munkatémák részletes kidolgozását. Egy térkép (például egy felmérési térkép kicsinyítésével előállítva) készítése általában hasznos kiegészítője a diagnosztikának, viszont időigényes lehet (1/2 nap). Ez egy olyan választási lehetőség, amelyet meg kell fontolni az elérhető eszközök alapján. 2.1.7.2. Könnyen hozzáférhető adatok Mivel ennek a módszernek a célja gyors és általános környezetvédelmi ellenőrzés az egyes gazdaságok szintjén, az ehhez szükséges adatoknak könnyen hozzáférhetőeknek kell lenniük: • a gazdák nyilatkozatai; • közvetlen megfigyelés; • helyszínen elérhető okmányok (elszámolások, térképek, adóbevallások, stb.) 2.1.7.3. A szükséges szakértelem Az összes terményfajta és az állattenyésztés megbízható ismeretén felül az is alapvető fontosságú, hogy elemző szemléletünk, jó áttekintésünk legyen az összes, az adott rendszerbe bevitt és abból kivitt anyagról. Az elemzésben tárgyilagosságra és a környezetet tiszteletben tartó mezőgazdasági rendszerek ismeretére van szükség az eredmények értelmezéséhez és a jobbításra vonatkozó témák kidolgozásához.

2.2. A gazdaság módszeres megközelítése Ezt a módszert abból a célból fejlesztettük ki, hogy tanulmányozni lehessen a mezőgazdasági rendszer és annak természetes környezete közötti viszonyt, konkrétan, hogy előtérbe helyezzük a környezetre gyakorolt hatásokat. Ha már a gazda tudatában van a problémáknak, el tudja dönteni, hogy szelektív módon cselekszik, vagy módosítja a rendszer alapját (vegyes gazdaság, terményeloszlás, állatállomány).


15. oldal

2.2.1. A gazda és a gazdaság A gazdaság egy olyan rendszer, amely számos egymással kölcsönös kapcsolatban álló alrendszerből áll. A gazda mint üzletember számos feladatot lát el: • • • •

termelés marketing gazdasági és pénzügyi irányítás karbantartás és talajgazdálkodás.

Talajgazdálkodás Növénytermesztés és állattenyésztés

Pénzügyi eszközök A VEZETŐ(K)

Emberi erőforrások

Műszaki létesítmények Szolgáltatások és termékek


16. oldal

2.2.2. A gazdaság és annak környezete A „gazdaság” mint rendszer állandó kölcsönhatásban van a környezetével, nagymértékben függ attól, viszont az előbbi tevékenysége is hat rá. Meg kell említeni egy bizonyos számú irányíthatatlan külső tényezőt is (váratlan éghajlati események, áringadozások, ipari szennyezés, stb.).

TÁJ

VÍZ

IDŐJÁRÁS

TALAJ terület víztároló parcella

BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG

gazdaság

SZAGOK, ZAJ,... LEVEGŐ

NEM MEGÚJULÓ ERŐFORRÁSOK

2.3. A gazdaság és a környezet kapcsolatát meghatározó változók A gazdaság és környezete kapcsolatát háromféle változó meghatározása révén jellemeztük, ezek: szerkezeti változók, működési változók és eredmény-változók. 2.3.1. Szerkezeti változók A szerkezeti változók jellemzik a gazdaságot és elhelyezik azt a körülötte található környezetben. Ezek kényszerűen hatnak a gazdára, akár "független hatások" (lejtő, talajvíz megjelenése, éghajlat, stb.), akár a gazda vagy elődei által korábban végzett tevékenység eredményei (lecsapolt terület, élősövények hossza, stb.). Mindazonáltal ezek között az adatok között megkülönböztetünk: • olyan adatokat, amelyek megváltoztathatatlanok, állandóak, hacsak nem cserél a gazda birtokot, régiót, stb. • és olyanokat, amelyek rövidebb vagy hosszabb távon módosíthatók.


17. oldal

Az adatoknak ez a csoportja a gazdaság kockázati szint szerinti besorolását szolgálja. Meglehetősen magától értetődő, hogy egy viszonylag sekélyen fekvő talajvízszint komoly kockázatot jelent a víz nitrátszennyezése terén, ugyanígy egy dombon fekvő gazdaság jobban ki van téve az erózió kockázatának, stb. 2.3.2. Működési változók A működési változók azok, amelyekre a gazda hatással lehet vagy befolyásolhatja azokat; ezért ezek változhatnak. Ezek a változók jellemzik a gazda mezőgazdasági termelési gyakorlatát mint olyat, de vonatkozhatnak a karbantartásra, irányításra és talajjavításra is. Ezek a változók kétfélék lehetnek: • lineáris változók, amelyekhez egy lineárisan változó érték rendelhető; • bináris változók, amelyek igen/nem típusú válasznak felelnek meg. A gazdának egészében véve közvetlen befolyása van ezekre a változókra, mivel ezeket egy bizonyos mozgástéren belül módosíthatja. 2.3.3. Eredményváltozók Az eredményváltozók a mezőgazdasági gyakorlatnak a környezetre gyakorolt potenciális hatását jelzik. Ezek a környezet minőségét, valamint a természeti erőforrások minőségét és mennyiségét mutatják. Megmutatják a környezet állapotát, és időközönként mérve jelzik annak változását. Világosan érteni kell, hogy ezek a változók különböző időléptékekben (időpont, hónap, év, évtized, stb.) és méretekben (parcella, vízgyűjtő terület, világméret, stb.) helyezkedhetnek el.

2.4. A változók kiválasztása: a kritériumok és mutatók választéka Ebben a szakaszban és ezt a módszeres megközelítést alkalmazva egy gazdaság működésének leírására nagyszámú változót állapítottunk meg. Most már ki kell választani ezek közül egy megfelelő számú változót, hogy elérjük a diagnosztika célkitűzéseit (mennyiségi szakasz). Először ez a környezeti problémáknak az egyes gazdaságok szintjén való megközelítésére korlátozódik, a gazdaság az a döntéshozó egység, amelynek keretében a gazda képes cselekedni. Másodszor, a környezet minőségének mérése, más szavakkal az eredményváltozók bonyolultak is és költségesek is. Ezen felül mivel a DIALECTE-t minden mezőgazdasági rendszerre alkalmazni kell, a mennyiségi szakaszban nehéz figyelembe venni a szerkezeti változókat. Ezen okból elsőbbséget adtunk egy korlátozott számú működési változó kiválasztásának, hogy megmérjük a környezeti terheléseket. Ezek a változók: • meghatározzák a működési rendszert tekintettel az állatállományra, a földhasználatot, az intenzifikáció fokát, stb.; • függenek a működési rendszertől, és ezért eltérnek ennek függvényében (trágyázás, kezelések, stb.); • függetlenek maradnak a földhasználattól vagy a gazdálkodási formától, illetve az állatállomány fajtájától (talajgazdálkodás, raktározási kapacitás, stb.).


18. oldal

2.5. A választható 16 mutató Végül 16 mennyiségi mutatót (lineáris változat) fogadtunk el: 1) A legeltetés időtartama hónapban kifejezve 2) Állatsűrűség SzÁE-ben 1 hektár fő takarmányterületre (FTT) számítva 3) A 2 évesnél régebbi kaszálók százalékban 4) A kezelt földterület egy hektárjára kiszórt szerves nitrogén mennyisége 5) A szerves nitrogén aránya a teljes nitrogénfogyasztáshoz viszonyítva 6) A szervesanyaggal kezelt terület százalékos aránya 7) Az élő sövények és fás szegélyek hossza hektáronként 8) Közvetlen energiafogyasztás (elektromosság és üzemanyag) 1 ha MHT-en 9) 10) 11) A fő elemek (N, P és K) mérlege az egész gazdaság tekintetében a CORPEN módszer szerint számítva 12) A termesztett fajok száma 13) A növényvédő szerekkel kezelt hektárszám szorozva a kezelések számával, a teljes hektárszámhoz viszonyítva 14) Az egynél több alkalommal öntözött hektárszám 15) A télre üresen hagyott terület százalékos aránya 16) A hüvelyesek százalékos aránya a vetésforgóban Megjegyzés: Szándékosan tartjuk minimumon a mutatók számát, mivel a célkitűzés az, hogy a gazda gyorsan azonosíthassa azokat a lépéseket, amelyek jótékony vagy káros következményekkel járnak a környezetre. Következésképpen annak érdekében, hogy a módszer ne legyen túl laboratóriumi, a grafikai ábrázolást erre a 16 mutatóra korlátoztuk. Ezek a mutatók különböző módokon válaszolnak az 5 fő környezeti témára, amelyek a víz, a talaj, a levegő, a biológiai sokféleség és a meg nem újuló erőforrások.

2.6. A gazdaság általános megközelítése 2.6.1. A vegyes gazdaság 2.6.1.1. Meghatározás Egy rendszert akkor tekintünk vegyesnek, ha az eltérő természetű vagy eredetű részekből áll (Larousse). A mezőgazdaságban a vegyes rendszer számos faj (állatok és növények) és számos földterület változatos irányítására és egyidejű ellenőrzésére vonatkozik. Ez az elv különféle földrajzi léptékekben alkalmazható: • parcellákra (egy adott fajon belül számos fajtára, számos egyidejűleg termesztett fajtára, egynyári és évelő fajtákra vegyesen, egy élőhely rovarvilágára, stb.) • egy gazdaság szintjére (egynyári növények, évelő növények, állattenyésztés) Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

19. oldal

• területi szintre (vándorlegeltetés a föld egész éven át történő legjobb kihasználása érdekében, termőképesség átadása). A vegyes gazdaságot akkor tekintjük optimálisnak, ha a gazdaság a következőkkel rendelkezik: • változatos termények jó vetésforgóban • a területi szabályokkal összhangban levő termelési szintek • természeti elemek és jó talajgazdálkodás. Ezek a termelési kombinációk „a rendelkezésre álló természeti erőforrások és a természetes szabályozó folyamatok optimumát” biztosítják. 2.6.1.2. Alkalmazás és példák A természetben sok szabályozó mechanizmus működik, amelyeket a mai mezőgazdaság nem használ fel. Például a mezőgazdasági rendszerekben a fák szerepe állandóan csökken, akár élő sövényekben, akár ligetekben fordulnak elő. A fák azonban gyökereik és leveleik révén nagy mennyiségű ásványi anyagot tudnak újrahasznosítani, így korlátozva a vízlefolyást vagy kilúgozódást. Minden növényekkel táplálkozó rovarnak, növényen élősködő kártevőnek vannak természetes ellenségei (rovarok vagy mikroorganizmusok), amelyek tevékenységükkel biológiai módon szabályozzák a kártevő-állományokat (Pld. a katicabogarak levéltetveket és pajzstetveket esznek.). Manapság viszont tönkreteszik ezeknek az ellenségeknek a természetes élőhelyeit (élő sövények, ligetek, stb.), és mára már csak kis populációjuk marad fenn, amely nem képes hatékony biológiai szabályozásra. Egyik válasz erre az utóbbi években Franciaországban lényegében a fatermesztésben kifejlesztett integrált termelés. Más termelési ágakban azonban a kutatás még mindig gyerekcipőben jár. A munka a fő terményekre vonatkozóan folyik (vö. P. Viaux). Más nemzetek előrébb járnak ezen a területen (pld. Svájc). Az OILB-nek (Nemzetközi Biokontroll Szervezet) számos különféle nemzeti szervezet a tagja, meghatározta az integrált termelés jellemzőit. A francia és az európai mezőgazdaság kora, az évek folyamán végbement fejlődése és változatossá válása, valamint a nagyon eltérő földrajzi viszonyok következtében a vegyes mezőgazdasági rendszerek helyi körülmények sokaságát fedik. Azt találták, hogy az egy fajon alapuló mezőgazdasági rendszerek, amelyek csak egy terményt állítanak elő, teljes mértékben kiegyensúlyozatlanok és gyengék. A csak egy terményt termesztő gabonatermelők ki vannak szolgáltatva a kártevőknek (ha ezt a növényt támadják a paraziták). A földdel nem rendelkező állattenyésztők képtelenek egyedül az állatállománytól származó állati trágyát átalakítani vagy újrahasznosítani. 2.6.1.3. A vegyes gazdaság előnyei A vegyes gazdaság megteremti a mezőgazdasági és ökológiai erőforrásokkal való gazdálkodás lehetőségét. Mindazonáltal ezekkel intelligens módon kell gazdálkodni (vö. bevitel-gazdálkodás).


20. oldal

Például: • A vegyes gazdaság lehetőséget nyújt, a trágya átszállítása révén, az ugaroltatott parcellákról (különösen a természetes legelőkről) a termőképesség átvitelére a növénytermesztésbe (gabonafélék). Ez maga után vonja egy épület (tehénistálló, juhakol, stb.) használatát a trágya előállításához; • A fák jelenléte a mezőgazdasági rendszerben (élő sövények, mezőgazdasági erdők, stb.) azzal segít állandósítani a rendszert, hogy újrahasznosítással és az erózió korlátozásával elkerüli (vagy csökkenti) a veszteségeket. Ezért a jó vegyes gazdaság előnyei: • a bőségesen rendelkezésre álló természeti erőforrásoknak az állatok takarmányozása és trágyázás céljára való jobb átalakításával (fű, fatakarmány, szervesanyag istállózáshoz és termőképesség-átadáshoz); • a föld lehetőségeihez való jobb alkalmazkodás (talaj, éghajlat, lejtő, a talaj hidromorfológiája): vándorlegeltetés, teraszok, tavak, megfelelő fajták és fajok kiválasztása; • a termőképesség megteremtése és fenntartása (átvitele a legelőkről és a legelési útvonalakról a termesztett növényekhez); • a biokémiai ciklusok optimalizálása (a veszteségelkerülés elve, az újrahasznosítás elve, a rendelkezésre álló ásványi anyagok optimalizálásának elve): fák jelenléte, amelyek újrahasznosítják a kimosódott ásványi anyagokat, a humusz megőrzése, vegyes termények, földhasználat és az ásványi anyagok biomasszában történő elraktározása (rétek, gyümölcsöskert-legelők, agrárerdészet, fajok együtt termesztése: borsó/árpa, perje/fehér lóhere, kukorica/bab, szőlő/gyümölcsfák, stb.) ; • az egyensúly megkeresése a termesztett fajok és a vetélytárs vad fajok között (a termények kártevői, gabonafélék): ezt az elvet könnyű alkalmazni és elérni természetes legelői környezetben; • a belső fogyasztás előmozdítása, amely csökkenti a bevitel szintjét, és ezért csökkenti a gyártás, szállítás, használat által előidézett környezeti kockázatot és a bevitel megszüntetése (trágya, növényvédő szerek, vásárolt takarmány, stb.); • • a gazdaság melléktermékeinek optimalizálása (tejhasznú tehenek / sajt / tejsavó / sertések, gyümölcsös-legelők alma / almabor / szárított gabonamagvak / tehenek). 2.6.1.4. A vetésforgó / talajgazdálkodás összekapcsolása A vegyes termelőrendszerben a legjobb eredmény elérése érdekében alapvető fontosságú a vetésforgó és a talajgazdálkodás fogalmainak elsajátítása. Az utóbbiak a mezőgazdasági üzemtan alapjait képezik. Ezek helyezik el a gazdaságot földrajzilag (talajgazdálkodás) és időben (vetésforgó). A vetésforgó és a talajgazdálkodás célja: • optimalizálni a talajban rendelkezésre álló erőforrásokat (elkerülni bizonyos ásványi elemek kimerítését az eltérő igényű termények váltogatása révén); • a kártevők és gyomok ellenőrzés alatt tartása; • minimálisra csökkenteni az egészségügyi problémákat a parcellához kapcsolódó betegségek kockázatának csökkentése révén; • a nitrogén megkötése zöldségnövények termesztésével; • a bevitt anyagok fogyasztásának a lehető legalacsonyabb szinten tartása (energia, trágyafélék és növényvédő szerek, víz); • a veszteségek elkerülése és korlátozása a talajgazdálkodás optimalizálásával; Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

21. oldal

• a fotoszintézis optimalizálása (növénytakaró); • a megjósolhatatlan éghajlati és gazdasági viszonyokból adódó gazdasági kockázatok minimalizálása. Ennek elérése érdekében hosszú vetésforgókra van szükség, 3 éves a minimum, 5 évesre van lehetőség nagyobb termések esetében, zöldségek és ugar esetén. Ha állattenyésztést is magában foglal, akkor a vetésforgó még hosszabb lehet, vagy teljesen eltűnik (állandó legelők borítják a gazdaság egész területét). A hosszú vetésforgó eszköz arra, hogy ellenőrzés alatt tartsuk a gyomokat, miközben elkerüljük a növényzet specializálódását, és hogy korlátozzuk a műtrágyák használatát (amennyiben a növényeknek eltérő igényei vannak és képesek újrahasznosítani és kivonni a különböző elemeket, amelyekre szükségük van). A zöldségnövények bevonásával gazdaságossá tesszük a nitrogén-felhasználást (és ezért a gabonatermelő gazdaságokban nitrogén-műtrágya formájában 70%-os energiafogyasztásmegtakarítást érhetünk el), viszont megfelelő figyelmet kell fordítani a bevihető nitrogénmennyiségre a betakarítást követően. Télen a lehető legkisebb területet szabad üresen hagyni: ez legfeljebb 35% legyen. A nyáron üresen hagyott földterület kockázatot jelent az erózió és a nitrogén-lebomlás szempontjából is. Az üresen hagyott földterületek százalékos aránya közvetlen kapcsolatban van az elfogadott vetésforgóval. Az üresen hagyott föld százalékos aránya javítható köztes terményeknek a nagyobb vetésforgóba való bekapcsolásával. Megjegyzés: A vetésforgó nem biztosítja a termőképesség átvitelét. Mindössze a rendelkezésre álló ásványi erőforrások jobb eloszlását biztosítja, és mérsékli a növények kártevőivel kapcsolatos problémákat. 2.6.1.5. Természetes elemek és termelési tényezők A természetes elemek és az azokkal való gazdálkodás a vegyes termelési rendszer integráns részét képezik. Ez a kritérium meghatározza a mezőgazdasági rendszer különböző övezeteinek gazdálkodási színvonalát, különösen a termelési tényezők fenntartása és a természeti erőforrások (víz, talaj és biológiai sokféleség) megőrzése tekintetében. A termelési tényezők azok az elemek, amelyek a termelés növeléséhez járulnak hozzá: • beporzó rovarok; • szélfogó élősövények az állatok és a növények védelmére; • árkok, töltések, sövénykerítések és fák: • a természetes vízelvezetés elősegítésére; • az erózió megelőzésére; • a kultúrnövényeket segítő organizmusok kifejlődéséhez; • víztárolók az állatok itatásához; • teraszok a földművelés kiterjesztése, kőfalak a köves parcellák megtisztítása céljából; • farönkök kőris- vagy égerfából csatornák és folyók, stb. partjának a megtámasztására); • egyéb.


22. oldal

Ezek a termelési tényezők általában a gazdaság nem megművelt vagy kevéssé használt (nedves legelők, mocsaras területek, stb.) részeit érintik. Ezek a mezőgazdasági rendszert a szél, hőség, eső, fagy, stb. szélsőséges hatásainak csillapításával szabályozzák. Működésük érdekében karban kell tartani ezeket: • az élő sövényeket nyírni kell, hogy ne legyenek vetélytársai a terményeknek, és fel kell újítani azokat a folytonosság biztosítása érdekében; • az árkokat tisztítani kell, hogy biztosítva legyen a víz lefolyása; • a rögzített tájképi elemnek kiválasztott területnek (élő sövények, ligetek, gyepsávok, folyók, stb.) megfelelőnek kell lennie, és az elrendezésnek összhangban kell lennie a növényzet és az állatvilág megőrzésének, valamint a kultúrnövényeket segítő élőlények számára élőhely biztosításának céljával. Az ilyen elemeknek a tájképben való elhelyezése nem lehet önkényes. Ezek az elemek általában függetlenek a vetésforgótól és a bevitel-gazdálkodástól. Mindazonáltal igenis hozzájárulnak az utóbbi jobb kihasználásához (a száraz övezetekben található szélfogók segítenek elkerülni az elpárolgást és így csökkentik a vízfogyasztást az öntözött területeken). Ezek általában a táj szerkezeti jellemzői. Mint ilyenek, hozzájárulnak a mezőgazdasági táj minőségéhez és sokféleségéhez. Az ilyen környezet gyakran nagy értéket képvisel az életminőség és a lakosság pihenése szempontjából (országjárás, vadászat, halászat, gyümölcsszedés, stb.). Visszatükrözi a múlt mezőgazdasági rendszereit. Egyes régiókban a fenntartásukat, sőt még az egyszerű létezésüket is figyelmen kívül hagyták olyan bevitelek megjelenése következtében, amelyek képesek részben vagy teljesen helyettesíteni ezeket (az árkokat helyettesítő lecsapolás, az itatóvályúkat helyettesítő tavak, stb.), viszont ezek a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás tekintetében indukálnak problémákat. Félig természetes szerkezetük (földművesek hozzák létre, de nagyon extenzív módon fejlesztik) révén ezek az övezetek, amelyek a mezőgazdasági rendszer termelő tényezői, hatékonyan járulnak hozzá a vad állatfajok megőrzéséhez (táplálásához, szaporodásához) magán a gazdaságon belül. Ezeknek az övezeteknek is van termelési feladata, amelyet másodlagosnak lehet minősíteni (összehasonlítva az elsődleges termeléssel, amely eladásra folyik): fa-, takarmány előállítása, víz vagy épületek biztosítása az állatok számára. 2.6.2. Bevitel-gazdálkodás 2.6.2.1. Agronómiai elvek A jó bevitel-gazdálkodás magában foglalja: • a rendelkezésre álló trágyákkal való megfelelő gazdálkodást (szerves és műtrágyák); • a meg nem újuló erőforrások (energia, P és K), valamint a megújuló erőforrások (víz) használatának korlátozását és az azokkal való takarékoskodást; • a növényvédő szerek használatának korlátozását (integrált mezőgazdaság, a rendszeres kezelés kerülése, stb.); • a szennyezési kockázatok korlátozását (figyelembe véve az időjárási viszonyokat, stb.); • a hulladék újrahasznosítását (műanyag, növényvédőszer-tartályok, stb.).


23. oldal

Meg kell jegyezni, hogy a „vegyes” rendszer hosszú vetésforgóval és jó földhasználattal potenciálisan képes elérni az optimális bevitel-gazdálkodást (átgondolt, gondosan kiszámított trágyázás, a növényvédőszerek nem rendszeres használata, stb.). Ezt azonban nem szükségszerűen érik el, ezért a minőséget illetően némi problémát el kell fogadni. 2.6.2.2. Az elvek alkalmazása A bevitelekkel való jó gazdálkodás felölelheti: Egy korlátozott (más években elérendő) hozamcél kiválasztását – szemben egy magas, egy év alatt elérhető hozamcéllal – öt vagy hat éven belül. Egyszerűsített talaj-megmunkálási módok átvétele: a talaj szántással való átforgatásának megszüntetése azzal a szándékkal, hogy javítjuk a felszíni szervesanyagokat, növeljük a felszín biológiai aktivitását, csökkentjük a nitrogén kilúgozódását, a talaj erózióját és az energiafelhasználást. Szükség van azonban az önmaguktól szaporodó növények ellenőrzés alatt tartására mechanikus és/vagy vegyszeres módszerek felhasználásával. A kiegyensúlyozott trágyázást (adalékok / kivitel), különösen nitrogéntrágyázást általában és a parcellán; a trágyázásnak igazodnia kell a hozamcélhoz, amely más években érendő el. A fajták kiválasztását, a vetés időpontját és sűrűségét, amelyek célja, hogy összhangban legyenek a kitűzött terményhozam szempontjából szükséges művelés-irányítással, számos fajta alkalmazását és ezek kiválasztását a betegséggel szembeni ellenállásra, korai betakarításra, hidegtűrésre, stb. tekintettel. A növényvédőszeres kezelések számának csökkentése átgondolt gazdálkodással, korlátozva a megelőző kezelések számát, és termékkiválasztással. Ez a csökkentés annál könnyebb, mennél inkább korlátozza a fenti gyakorlat az élősködők kifejlődésének kockázatát.

2.7. A környezet tematikus megközelítése Ez a megközelítés teszi lehetővé, hogy a rendszernek a környezetre ható kockázatát vegyük célba, és adjunk neki elsőbbséget. Ez értékeli a rendszer potenciális hatását: • a víz mennyiségére és minőségére; • a talaj termőképességére és az erózióvédelemre; • a biológiai sokféleségre; • a készletek felhasználására. Ez a megközelítés ugyanazokat a mutatókat használja, mint amelyeket a vegyes gazdaságnál és a bevitel-gazdálkodás értékelésénél alkalmaztunk. Ezeket azonban másképp kapcsoljuk össze, és így a gazdaságot eltérő nézőpontból mutatják meg.

2.8. Adatgyűjtés Az adatgyűjtést a gazdánál elvégzett felmérés alapján készítik el. A gazdaság adminisztrációs okmányaira lehet alapozni. A műszaki adatokat gyakran a gazda tölti ki, azután a kikérdezés célja főleg a gyakorlat megmagyarázása és a rövid-, közép- és hosszútávú folytatás lehetséges és elfogadható módjainak megvitatása.


24. oldal

3. Második rész: A DIALECTE kritériumai és mutatói (leírás és számítási módszerek)


25. oldal

3.1. A 16 agrár-környezeti mutató a „pók”-ábrában A 16 mutató mindegyikét a következő címsorok alatt írjuk le: meghatározás, értéktartomány, számítási módszer, a környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség (víz, talaj, levegő, biológiai sokféleség és táj) és egyes mutatók esetében ezek időbeli változása. 3.1.1. 1. mutató: Legeltetés időtartama (hónap) 3.1.1.1. Meghatározás Ez az a súlyozott teljes időtartam, amennyi időt az állatállomány legeléssel tölt. 3.1.1.2. Időtartam: 0–12 hónap 0 hónap, ha az állatok zárt tartásban vannak, ez a szélsőséges eset nem kedvező a környezet szempontjából, mivel az ilyen tartás nagymértékű szennyezést okoz egy ponton és koncentráltan. A zárt tartás viszont biztosítja a trágya bizonyos ellenőrzési lehetőségét, valamint a megfelelő kezelés lehetőségét (de még mindig megmarad a tárolás és a kiszórási terv problémája). 12 hónap az állandóan kültéren tartott állatoknak felel meg (bár egy menedékhely rendelkezésre áll szükség esetére); ez csak bizonyos kedvező éghajlati viszonyok esetén képezheti megfontolás tárgyát, esetleg vándorlegeltetéssel társítva. Az állatok trágyát termelnek, amelyet a gazda nem tud közvetlenül ellenőrzése alatt tartani: mivel az állat mozgásban van a számára megszabott térségen belül (kerítések, eső és napsütés, ...), így a trágyát „véletlenszerűen” szórja el. Van egy bizonyos egyensúly a közeg potenciálja és az állatsűrűség között. Ez a szabály korlátozza a szerves trágyázás eltúlzásának veszélyét (kivéve bizonyos eseteket: várakozási területek). Ügyelni kell arra, hogy elkerüljük az állatok rendszeres koncentrálódását például itatóhelyek környékén. 3.1.1.3. Számítási módszer A legeltetési időszakot közvetve a legeltetéssel fedezett takarmányigény arányából (SzAT-ban megbecsülve) számítjuk ki. A hányados a következő: (lelegelt SzAT) ÷ (összes SzAT: a gazdaságban elfogyasztott + vásárolt). Ezt a hányadost azután megszorozzuk 12-vel, hogy a legeltetési időszakot hónapokban kapjuk meg. 3.1.1.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató két információt nyújt: • arról, hogy mi az eshetősége vagy más módja az állati trágya ellenőrzésének és a takarmánnyal való gazdálkodásnak, különösen az abrak tekintetében; • arról, hogy mi az eshetősége vagy más módja a trágya ellenőrzésének, amely az állattartás velejárója marad. A jelen levő állatok fajtájától és a tartási módszertől (zárt vagy szabad tartás, minden lehetséges közbenső kombinációval a két véglet között) függően a mutató tájékoztatást nyújt: • mindenekelőtt az ellenőrizhető és a nem ellenőrizhető trágya arányáról (a trágya típusa: hígtrágya vagy szilárd trágya, ismert) és ezért a mennyiségről és a raktározási lehetőség biztosításának szükségességéről; Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

26. oldal

• valamint az állatok etetési módjairól és a kérődzők számára fenntartott takarmánykészletek nagyságrendjéről. Igen gyakran mennél több legeltetésre van lehetőség, annál kisebbek a takarmánykészletek. Ha a takarmány szilázs, elemezni kell a gazdaság gyakorlatának megfelelően a szilázs levével való vízszennyezés veszélyét. Ezen felül a perje- és a kukoricatermesztés anyagbevitelt és veszélyes művelési folyamatokat igényel (a kukoricaszilázs öntözése a készletek előállítása érdekében, a talaj tömörödése a pára következtében, ...). A téli készletek csökkenése behatárolja a mezőgazdasági géphasználat szükségességét (a betakarítástól a trágyaszórásig, ezeket a feladatokat az állatok végzik el), s ez hatással van a munkaszervezésre (a munkaidőre és a munka jellegére). Mindazonáltal a hosszú legeltetési időszak nem problémamentes, a következő problémákkal lehet számolni: az átmenetileg túlzott állománysűrűség letaposási kockázatot eredményez, trágyával való szennyezést, különösen párás viszonyok között vagy vízfolyások partjai mentén. 3.1.2. 2. mutató: SzÁE / ha FTT (állománysűrűség) 3.1.2.1. Meghatározás Ez egy arányszám: a gazdaságban tartott állatok teljes száma (SzÁE-ben) osztva a fő takarmányterülettel (ha-ban). Ez a gazdaság valódi állománysűrűsége minden adminisztratív megfontolás kizárásával: az összes gazdasági céllal tartott állat beleszámít tekintet nélkül a korára, kivéve a gazdasági udvarban tartott szárnyasokat. Az adminisztratív célú állománysűrűségtől eltérően itt figyelembe veszik a fiatal állatokat és a hímeket is. 3.1.2.2. Tartomány A javasolt tartomány kétféle: 1-től 0-ig és 1-től 2.8-ig a túlnövekedés és az intenzifikáció problémájának figyelembe vétele érdekében (tekintettel arra, hogy a fű-prémium jelenleg 1,4-ben van megállapítva). 3.1.2.3. Számítási módszer A gazdaságban található teljes SzÁE-számot úgy számítjuk ki, hogy összeadjuk az állatok számát minden egyes jelen levő faj és jelleg (fiatal, ivarérett, hím és nőstény) szerint és azt az arányszámot, amely azt jelzi, hogy az évből mennyi ideig voltak jelen (1-1. tábla a táblázatkezelő programban). A SzÁE egyenérték együtthatók az SCEES statisztikai felméréseiben részletezett adatok (amelyeket a CORPEN és más szervezetek is átvettek). Példa: • 380 anyajuh, amely egész éven át jelen van • 70 jerke bárány, amely egész éven át jelen van • 14 kos, amely egész éven át jelen van • 556 bárány, 3,5 hónapos korában eladva (3,5/12 = 0,29)

= 380 x 1 x 0,15 = 57 SzÁE = 70 x 10 x 0,08 = 5,6 SzÁE = 14 x 1 x 0,08 = 1,1 SzÁE = 556 x 0,29 x 0,04 = 6,5 SzÁE Összesen = 70,2 SzÁE

Megjegyzések: A fekete számok mutatják a CORPEN által kiadott SzÁE egyenérték együtthatót. A fő takarmányterület (FTT) tartalmazza az összes egynyári vagy többéves növényfajt, amelyet az állatok számára szálastakarmányként használnak, kivéve a köztes kultúrákat.


27. oldal

Az érintett fő termények a következők: • egynyári termények: takarmánykukorica, olasz perje, takarmányrépa, takarmánycirok, éretlen kalászosok, stb.; • átmeneti legelők, fű alapú, 18 hónapnál hosszabb ideig tartó; • mesterséges legelők, zöldség alapú, valamint az összes vegyes legyelő (F +Z), legalább 3 évig vagy tovább tartó; • állandóan fűvel borított területek (állandó legelők és a gazdaság legeltető útvonalai). Megjegyzések: Tekintettel a zárt tartású, szemes takarmányt fogyasztó állatokra (sertések és baromfifélék) a használt terület: • az állattartó épületek alapterülete a kifutók nélkül; • az állattartó épületek alapterülete és a kifutók, ha a tartás kifutókat felhasználva folyik. Nyári legeltetés esetén: • ha a legelők közös területen vannak, nem számítandók bele a FTT-be; • ha a nyári legelők magántulajdonban vannak, vagy a gazdaság bérli ezeket, akkor beszámítandók a FTT-be. Kérődző állatok tartása esetén, ha a FTT kisebb, mint a MHT 10%-a, akkor ennek a mutatónak az értéke « 0 ». A szemes terményt fogyasztók zárt tartása esetén csak azokat az állattartó gazdaságokat vesszük figyelembe, ahol a teljes SzÁE 5, vagy afölött van. 3.1.2.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ezt a mutatót, amely a termelőrendszer szokásos jellemzője, a rendszer vegyességének (az állatok jelenléte) – amely jótékony hatással van a környezetre – fokmérőjeként használják. Lehetőséget nyújt arra is, hogy számos olyan kockázatot értékeljünk, mint: • az állatok hiánya, amely megnehezíti a talajgazdálkodást és használatot, valamint a gazdaság léptékében való trágyázást; • a túlnövekedés, ha a kapott érték kisebb, mint 0,6 SzÁE/ha FTT (ezt a küszöbértéket gyakran használják, többek között a rendeletekben); • a túlzott állománysűrűség, ha az érték meghaladja a 2 SzÁE/ha-t, amely az intenzív állattartást jelzi, lehetséges következményekkel a vízszennyezésre (a parcellák intenzifikálása, az állati trágya ellenőrzése, ...) ; • kiegyensúlyozott állattartási arány esetén jól ellenőrizhető a legelőterület növényeinek biológiai sokfélesége: a túl alacsony állattartási arány lehetővé teszi a faszerű fajok kifejlődését; a túl magas állattartási arány gátolja a megfelelő biológiai sokféleség kialakulását. Az állattartási arány értékelésekor figyelembe kell venni a földrajzi övezetet. Például a hegyes vagy száraz körzetekben az 1,3-as állattartási arány magasnak tekinthető, míg ez nagyon alacsony lenne nagy teherbíró képességű legelőkkel rendelkező régiókban (Britannia, Baszk régió).


28. oldal

Mennél magasabb az állattartási arány, annál nagyobb takarmánykészleteket kell termelni, következésképpen annál nagyobb a szilázslé és a trágyalé∗ szennyezési kockázata. Ennek értékelése érdekében alapvető fontosságú, hogy ezt a mutatót összekapcsoljuk a legeltetési idővel és a legelőnek a MHT-en belüli arányával. A magas állattartási arány általában a szemesterményt fogyasztók: főleg sertések, szárnyasok, nyulak révén alakul ki. Ha csak ezek az állatok vannak viszonylag nagy számban jelen a gazdaságban, ez a magas állattartási arány maga után vonja az ebben a termelésben rejlő kockázatokat: a kis területre való koncentrációt, ez érvényes általában az épületre, a beton vagy tömör föld gyakorlótérre, a trágyakoncentrációra, amely ellenőrzött vagy másképpen kezelt, stb. Mindazonáltal vannak olyan rendszerek, ahol ezek az állattartási arányok nem túlzottak (1 és 2 között), ha az állatok tényleg forgórendszerben használják a területeket, stb., ez alkalmazható ezeknek az állatfajoknak a szabad téren való tartására. 3.1.3. 3. mutató: 2 évesnél régebbi legelők / MHT 3.1.3.1. Meghatározás Ezeket a legelőket 2 éves vagy hosszabb időtartamra létesítik (kivéve az éghajlati vagy művelési baleseteket), a MHT-hez viszonyítva. 3.1.3.2. Tartomány: 0-tól 100%-ig 3.1.3.3. Számítási módszer Minden 2 évnél régebben létesített ideiglenes, mesterséges, vegyes legelő, valamint ÁLT beleszámít. Megfontolás alatt van, hogy az újonnan létesített legelők (a vetés óta kevesebb, mint 2 év telt el) számítsanak-e bele, ha ezeket 2 évnél hosszabb időre kívánják legelő céljára fenntartani. Csak a 6 hónapos, 1 éves vagy 1,5 éves időtartamra vetett legelőket kell levonni. 3.1.3.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség A (több mint 2 éves időre létesített) legelők általában gazdaságosak a bevitel (trágyafélék, növényvédőszerek és energia) szempontjából, jól megtartják a nitrátokat, és hosszú távon biztosítják a talaj védelmét. Növénytakarót biztosítanak a talajnak a tél folyamán, behatárolják a művelési munkákat (talajművelést, ...) és gátolják a talaj erózióját. ∗

Ezen levek szennyezésének értékelése a DBO5 (biológiai oxigénigény) szerint végezhető el.

Fejéskor keletkező folyadékok: – zöld vizek: 15l/tehén/nap és fehér vizek: 10 l/tehén/nap – szennyezési terhelés: 1.500mg DBO5/l, azaz 37,5 g DBO5 naponta és tehenenként. Szilázslé: szennyezési terhelés: 47.500 mg DBO5/l és a 20 nap alatti léelőállítás a következőket adja ki: – fű: 18 % SzA – termelékenység 10 t SzA/ha – lémennyiség 250 l/t, azaz 120.000 g DBO5/ha – kukorica: 22 % SzA – termelékenység 11 t SzA/ha – lémennyiség 70 l/t, azaz 36.000 g DBO5/ha Folyékony trágya: Az egy trágyakupacból visszanyert folyékony trágya mennyisége nagyon eltérő, és az irodalmi adatokban nem szerepel semmilyen mód, amivel pontosan meg lehetne határozni az átvihető mennyiséget. A szennyezési terhelést tekintve 10.000 és 25.000 mg DBO5/l közötti értékek várhatók, amelyek messze nem elhanyagolhatók.


29. oldal

Gyakran létesítenek legelőt hüvelyes növényekkel. Ezek lehetővé teszik a (vegyi vagy szerves) nitrátokkal való trágyázás csökkentését vagy akár beszüntetését is. A több fajtából álló legelők, különösen a természetes legelők jótékony hatással vannak a biológiai sokféleségre (fenntartják a flórát és egyes állatfajokat). Másrészt egy legelő felszántása nagy mennyiségű nitrogénkészletet szabadít fel, amelyet ellenőrzés alatt kell tartani. 3.1.4. 4. mutató: A szerves nitrogén mennyisége (kg-ban) / SzAKT ha-ban 3.1.4.1. Meghatározás Ez a szervesanyaggal (SzAKT) kezelt területre bevitt nitrogénmennyiség középértéke. 3.1.4.2. Tartomány A tartomány 0-tól 340 kg/ha-ig terjed, megjegyezve, hogy a küszöbérték hosszú távon nem haladhatja meg a 170-et. 3.1.4.3. Számítási módszer A szerves nitrogén mennyiségét a gazdaságban tartott állatállománytól származó trágyából számítjuk ki a CORPEN módszerrel, a SzÁE-re vagy más állategységre eső „nitrogén”-egyenérték együtthatókkal. Ebben a mutatóban összeadódik a legeltetéssel hozzáadott és a kiszórt szervesanyag. Adja hozzá ehhez az összes vásárolt vagy ajándékba kapott szervesanyagot: trágyát, folyékony trágyát, szennyvíziszapot, különféle komposztot és szalmát. Ebben szakaszban minden hozzáadott szervesanyagot figyelembe kell venni. A kémiai úton előállított nitrogénadalékot le kell vonni, és a táblázatprogram 2. táblázatsorozatában kell szerepeltetni. A szervesanyaggal kezelt terület (SzAKT) a teljes szervesanyaggal kezelt területnek felel meg, tekintet nélkül ennek formájára. Az itt figyelembe vett területek ezért azok, amelyeken állati trágyát vagy más szervesanyagot szórtak ki, valamint amelyeken állatokat legeltetnek. A területeket csak egyszer lehet beszámítani, még akkor is, ha azokat évente többször kezelik szervesanyaggal. 3.1.4.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató a szervesanyag-gazdálkodás minőségét tárja fel, különösen a szerves nitrogén hozzáadott átlagos mennyiségét, minden forrást összesítve. Előmozdítja a szervesanyagfelhasználás megtérülését. Bár jó dolog szerves trágyát kiszórni a talajra, nagyon fontos, hogy ne lépjünk túl egy bizonyos mennyiséget. A szövegek (nitrátokról szóló irányelv) a kezelt területre hektáronként 170 egységnek megfelelő küszöbértéket javasolnak. Természetesen szükség van az adalékok esetleges különbözőségének elemzésére, különösen olyan trágya esetében, amelyet gyakran szórnak ki a gazdasághoz legközelebb eső olyan parcellákra (túl sok nitrogén), amelyek legeltetés révén is jutnak trágyához. Hasonlóképpen megfontoltnak kell lenni a gazdaságban található különböző egységek közötti eltérések minőségi elemzése során. Ez a mutató, összekapcsolva a „szerves nitrogén százalékos aránya az össznitrogén mennyiségben" (5. ) mutatóval és a "szervesanyaggal kezelt MHT százalékos aránya” (6.) mutatóval általános Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

30. oldal

képet ad a gazdaság szervesanyag-gazdálkodásáról (felhasznált mennyiség, az egész területen való eloszlás). 3.1.5. 5. mutató: A szerves nitrogén százalékos aránya / összes nitrogén 3.1.5.1. Meghatározás Ez a szerves nitrogén mennyiségének az összes kiszórt nitrogénhez viszonyított aránya. 3.1.5.2. Tartomány Az összes előforduló eset besorolhatósága érdekében (vegyes gazdaság, gabonatermelő gazdaság) 0-tól 100%-ig terjed. A 0% azt jelzi, hogy a nitrogén-trágyázásban nem szerepelt szerves trágya. Ez a legkedvezőtlenebb helyzet környezetvédelmi szempontból. 3.1.5.3. Számítási módszer A szerves nitrogén mennyiségét az állati trágya és a vásárolt vagy kapott szervesanyag mennyiségéből számítjuk ki. A nitrogén-műtrágya mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy összeadjuk a különféle termények trágyázásához a gazdaságban felhasznált műtrágya mennyiségét. Ez megadja a felhasznált nitrogén teljes mennyiségét. 3.1.5.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a gazdaságban alkalmazott nitrogéntrágya-gazdálkodás mutatója, amely képet ad a gazdaság önállóságáról a nitrogén tekintetében (a terményeket figyelembe véve), illetve a talaj termékenységével való gazdálkodásról: a talaj szerkezete annál jobb, mennél jobban fenntartjuk, sőt javítjuk a szervesanyag arányát (jobb a nitrogén-visszaforgatás). A nitrogénadalékok hiánya esetleg olyan szervesanyag tartalomhoz vezethet, amely hátrányos hosszú távon. Meg kell jegyezni, hogy a terménymaradványokból származó szervesanyagot itt nem számszerűsítjük, ezeket ezért minőségileg kell figyelembe venni. Ez a mutató a kilúgozódási kockázatok kezeléséről is tájékoztatást ad. A szerves trágyák stabilabbak (a hígtrágya kivételével), ezért ezeknek előbb ásványokká kell alakulniuk ahhoz, hogy a növények fel tudják venni azokat, vagy mielőtt kilúgozódnának (a hígtrágya kivételével). Ezért a szerves nitrogén kiszórása kevésbé kockázatos, mint a vegyszeres nitrogénadalékok kiszórása, tekintettel a kilúgozódásra. Ennek a mutatónak az alacsony volta százalékban, azaz a magas kémiai nitrogénfogyasztás, növeli a kilúgozódás kockázatát, és magas közvetett energiafogyasztáshoz is vezet. Ez a mutató, összekapcsolva a „szerves nitrogén hektáronkénti mennyisége a SzAKT-en” (4.) mutatóval és a "szervesanyaggal kezelt MHT százalékos aránya” (6.) mutatóval általános képet ad a gazdaság szervesanyag-gazdálkodásáról (felhasznált mennyiség, az egész területen való eloszlás).


31. oldal

3.1.6. 6. mutató: Szervesanyaggal kezelt terület (SzAKT) / MHT 3.1.6.1. Meghatározás A SzAKT a gazdaság szervesanyaggal kezelt területe, tekintet nélkül ennek formájára. Ezt viszonyítjuk a MHT-hez. 3.1.6.2. Tartomány A tartomány 0-tól 100%-ig terjed, ahol 0% jelzi azt, hogy nincs szervesanyaggal kezelt terület. 3.1.6.3. Számítási módszer A kezelt terület az, amelyen tárolt állati ürülékből származó szervesanyagot (trágyát, hígtrágyát, stb.) szórnak ki, vagy ahová azt közvetlenül juttatják ki (legeltetéssel), valamint vásárolt (vagy kapott) szervesanyagot (szennyvíziszapot, komposztot, szerves trágyát, stb.) szórnak ki. Ebben nincs benne a belekevert szalma és a köztes termények vagy a zöldtrágya. 3.1.6.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató a parcellákra kijuttatott szervesanyagot egészében mutatja. Ez a kezelés hasznos a talaj számára, szerkezetileg átalakítja a föld megmunkált rétegét. Megmutatja a gazdaságon belüli körforgás nagyságrendjét (a szervesanyag átvitele és visszaforgatása): mennél nagyobb arányú a MHT, ahol szervesanyagot szórnak ki, annál kevesebb egyéb trágyát kell megvásárolni. Végül megadja a humusz-gazdálkodásnak és a talaj romlásának mértékét. A szervesanyaggal dúsított talaj: • jobb agyag-humusz keverékkel rendelkezik; • jobb vízmegtartó képességgel rendelkezik, következésképpen jobb lesz a talaj megtartóképessége a trágyában található legtöbb elemre nézve; • jobb termőképességet biztosít; • esetében csökken az erózióra való hajlam; • ösztönzi a biológiai aktivitást (a morzsásság legfőbb tényezője és ez biztosítja a növény táplálkozási és védekező mechanizmusait). Megjegyzés: A szerves trágyák általában stabilabbak (a hígtrágya kivételével, amely gazdag ammóniában), mint a műtrágyák. Mivel ezek többé vagy kevésbé hosszabb idő alatt bomlanak le, gazdagítják a talajt, és fenntartják annak termőképességét (szerkezetét és biológiai aktivitását). A szervesanyaggal történő komposztálás előnye: • sok nemkívánatos mag elpusztítása; • a friss trágya gombás betegségeket elősegítő hatásának korlátozása; • előkészíti az átnedvesedést és a lebomlást (a 3-4 hétig komposztált trágyát tél végén ki lehet szórni, így el lehet kerülni a kilúgozódás okozta veszteségeket); Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

32. oldal

Ez a mutató, összekapcsolva a „szerves nitrogén százalékos aránya az össznitrogén mennyiségben" (5. ) mutatóval és a "szerves nitrogén hektáronkénti mennyisége a SzAKT-en” (4.) mutatóval általános képet ad a gazdaság szervesanyag-gazdálkodásáról (felhasznált mennyiség, az egész területen való eloszlás). 3.1.7. 7. mutató: A meglévő élősövények és élőfa szegélyek (m/ha MHT) 3.1.7.1. Meghatározás Ez a gazdaságban létező élősövények és élőfa szegélyek hosszát jelöli a gazdaság MHT-éhez viszonyítva. 3.1.7.2. Tartomány Az elfogadott tartomány (0-tól 100 m/ha MHT-ig) a SOLAGRO által Franciaországban a „Nemzeti erdőleltár”-ból kiindulva meghatározott élősövények helyzetéről készített munkán alapul, az utóbbira Franciaország esetében a 25m/ha-os átlagértéket kaptuk. Megjegyzés: Itt nem veendők figyelembe az elszórtan álló fák, fasorok és gyümölcsös-legelők. 3.1.7.3. Számítási módszer A nehézség a gazdaságban levő élősövények és élőfa szegélyek hosszának meghatározásában van. Az erre az ágazatra szánt felmérési időtől függően számos módszert lehet alkalmazni: • az élősövénnyel rendelkező parcellák számának meghatározása, majd a hosszúság kiszámítása a parcellák mérete alapján; • a parcellák és azok méretének megtekintése, valamint a hosszuk lemérése; • térképeken alapuló elemzés (IGN 1/25.000 léptékű térképek, légi felvételek, stb.) vagy felmérési, stb. adatok alapján való azonosítás. Megjegyzések: Két egymással érintkező parcella között, az azok kerületén található élősövényt kétszer kell beszámítani. A terület kiszámításakor az élősövények szélességének a felét kell venni. Nem számítanak ide azok a sövények és élőfa szegélyek, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a parcellával (elválasztja attól egy út vagy egy vágány). Beszámítandók azok az élősövények és élőfa szegélyek, amelyek ugyan nem a gazdaság tulajdonában vannak, viszont a parcellák kerületén találhatók. 3.1.7.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató a táj minőségének, a biológiai sokféleségnek, valamint esetleg a talajgazdálkodás minőségének (anti-eróziós jellemzők) és a vízminőségnek (zavarosság) a mércéje. Ezt más információkkal is össze kell kapcsolni, amelyek a gazdának az élősövényekkel elérendő céljára vonatkoznak: a szél megfogása, erózióvédelem, faanyagtermelés, tűzifatermelés, a Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

33. oldal

nitrátkörforgás ellenőrzése, állatmenedék, sajátos növényvédelem, lépés a biológiai sokféleség, a tájkép érdekében, épületek védelme). Kívánatos az élősövény típusát (alacsony, magas, ...) minősíteni annak érdekében, hogy jobban értékelhessük a szerepét. Az így kapott érték értelmezésének kapcsolódnia kell a mezőgazdasági régióhoz: sövénnyel kerített mezőgazdasági terület, nyílt síkság, erdőövezet .... Egyéb változók is nyújthatnak tájékoztatást a tájról és a biológiai sokféleségről, mint például fás terület, figyelemre méltó területek (ZNIEFF [a flóra és fauna számára ökológiai előnyt nyújtó természeti övezet], ...). 3.1.8. 8. mutató: Közvetlen energiafogyasztás (üzemanyag liter-egyenérték/MHT haban) 3.1.8.1. Meghatározás Ez a gazdaság közvetlen energiafogyasztása (kivéve a fogyasztást), a könnyebb érthetőség kedvéért üzemanyag liter-egyenérték/ha-ban. 3.1.8.2. Tartomány A tartomány 0-tól 300 üzemanyag liter-egyenérték/ha. A nemzeti és regionális átlagokon alapul: 186 l üzemanyag/ha (a SCEES gazdaságokban elvégzett „energia”-felmérésből kiszámítva). 3.1.8.3. Számítási módszer A cél a termeléshez, átalakításhoz és értékesítéshez (amennyiben ezt a két utóbbi műveletet a gazdaságon belül végzik) igényelt közvetlen energiamennyiség értékelése. A közvetlen energia a következőket foglalja magában: üzemanyag; gáz; elektromosság; öntözés. A gazdaság közvetlen energiafogyasztását a gazda által könnyen értékelhető információból határozzuk meg: az évente elfogyasztott üzemanyag mennyisége, villany- és gázszámlák (leggyakrabban propángáz-). Az összesen elfogyasztott energia kiszámítása az energia és az energiaátalakítások átlagárán alapuló egyenérték-aránnyal összhangban történik. Személyes energiafogyasztás (a nem ipari célra használt épületek és szállítás fogyasztása). Itt a MGHSz-ek és a MV-k által nyújtott üzemanyag-szolgáltatásokat kell figyelembe venni. Erre a célra, ha adott a pontos üzemanyag-fogyasztás literben, használható bármelyik, a mezőgazdasági munka típusára vonatkozó, javasolt középarány (vö. a táblázatkezelő programban található „Szilázs és betakarítási arányok” című 3-3-1. táblázat). Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

34. oldal

A teljes összeg azután üzemanyag liter-egyenértékben lesz kifejezve és arányítva a MHT-hez. Megjegyzés: Ennek a mutatóértéknek az elemzésekor alapvetően fontos tudni, hogy az öntözéshez igénybe vett energiát figyelembe vették-e vagy sem. Az öntözés rendkívül energiaigényes, és jelentős hatással van ennek a mutatónak az értékére, ha beleszámítottuk. 3.1.8.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató a meg nem újuló fosszilis üzemanyagok (üzemanyagok, elektromosság és gáz) fogyasztásának fokmérője, amely mind nemzeti, mind világszinten számos tekintetben hatással van a környezetre: a meg nem újuló energiaforrások kimerülése, globális felmelegedés és helyi hatás az energiakörforgásra (termelés, szállítás, hulladékfeldolgozás). Ez a mutató a gazdaság átfogó energiamérlegének egy olyan összetevője, amely a közvetett energiafogyasztást (bevitelek, különösen kémiai nitrogén, gépesítés, stb.) is figyelembe veszi. Lehetőség van a gazdaságban felhasznált teljes nitrogénműtrágya-mennyiség figyelembe vételére, ezt az információt úgy kapjuk meg, ha összeadjuk a termények szerinti elosztásban terményenként feltüntetett nitrogénadalékokat, és egységnyi energiaköltséget rendelünk a nitrogénhez. Ez fontos tényező, mivel a gabonatermő gazdaságokban ez adja a teljes elfogyasztott energia 70%-át. Ez a mutató szándékosan nem veszi tekintetbe a gazdaságban felhasznált megújuló energiát (napon szárítás, épületek fűtéséhez fa eltüzelése, biogáz vagy nyersolajtermelés). Ezért a megújuló energiát felhasználó gazdáknak ennél a mutatónál jó értéket kell kapniuk. Megjegyzés: A közvetett energiákat figyelembe vesszük a gazdaság átfogó energiamérlegének felmérésekor. 3.1.9. 9. mutató: Nitrogén mérleg (nitrogén kg/MHT ha-ban) 3.1.9.1. Meghatározás Ez a CORPEN módszerrel megállapított, a talajhoz hozzáadott és abból kivett szerves nitrogén mérlege. 3.1.9.2. Tartomány Az elfogadott tartomány 0-tól 200 kg/ha-ig terjed azért, hogy a rendeletekben megjelenő küszöbértékeket magában foglalja, azaz a maximális hozzáadás = 170 nitrogénegység/ha. A negatív mérleg 0-nak számít. Ezekben az esetekben a nitrogénből adódó szennyezési kockázat nagyon alacsony. A negatív mérleg a CORPEN módszer korlátait is jelezheti (a hüvelyes növények nitrogénmegkötő képességének becslése, ...). 3.1.9.3. Számítási módszer A gazdaság nitrogénmérlegét a CORPEN módszerrel számítjuk ki, amely figyelembe veszi az állatállomány által elszórt nitrogént és a műtrágyázást, valamint a gazdaságból a terményekkel és a Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

35. oldal

szálastakarmánnyal kivitt nitrogén miatti veszteséget. A mérleg megfelel a parcellák „bevitelkivitel” arányának. Ez egy gazdaságot átfogó módszer, amely elfedi a parcellák különbözőségét, hacsak nem vesszük a fáradságot, hogy azokat minőségileg is felmérjük. Megjegyzés: Ez a mérleg figyelembe veszi a légköri nitrogén hüvelyes növények általi szimbiotikus megkötését. Ezt a megkötést, amelyet a legelőkön található hüvelyesek arányából állapítunk meg, levonjuk a nitrogénkivitelből (amely a szálastakarmány révén kikerül a talajból). Ez emiatt pozitívan befolyásolja az egyensúlyt, és ezért értelmezésekor figyelembe kell venni. 3.1.9.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató a nitrátokkal való szennyezés lehetséges kockázatának fokmérője és egyúttal a nitrogén eredetére utal. A gazdaság trágyázással való gazdálkodásának értékeléséhez nyújt eszközt. Nagyon fontos, hogy a mérleget ne keverjük össze a bevitelekkel. Mérleg = összes bevitel – összes kivitel. Az adalékok használata a cselekvési programmal kapcsolatban (<170 egység nitrogén hektáronként), az eredményt ki lehet egyensúlyozni (azaz nullára zárni). A javasolt tartomány ezért nagyon tág, és a kiegyensúlyozott eredmény ne lépje túl a 40 egység nitrogén/ha-t. A mérleg elfedheti a gazdaság parcelláinak trágyázási intenzitását. Valójában 10 egységnyi bevitel és 10 egységnyi kivitel ugyanazt az eredményt hozza, mint 300 egységnyi bevitel és 300 egységnyi kivitel. Ezzel a mérleggel egyetlen esetben sem lehet a trágyázás intenzitását megítélni. Ezt a mutatót a 4-es, 5-ös és 6-os mutatóval összefüggésben kell alkalmazni. Ha több éven át negatív nitrogénmérleget kapunk (például P és K esetében), fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ez számítási hibának, a CORPEN módszer korlátozásának vagy a nem megfelelő trágyázás-gazdálkodásnak (a talaj kimerítésének) köszönhető-e. Azt is meg kell jegyezni, hogy piacra termelő kertészet és évelők (erdészet, szőlészet) termesztése esetén a kiviteli értékek kevésbé jól dokumentáltak, s ez kevésbé „megbízható” mérleg készítését eredményezi olyan gazdaságokban, ahol ezen termények nagy arányt képviselnek. 3.1.10. 10. és 11. mutató: P- és K-mérleg 3.1.10.1. Meghatározás Hasonlóan az N-mérleghez, ez a hozzáadott és kivitt P- és K-elemek mérlege. 3.1.10.2. Tartomány Az elfogadott tartomány 0-tól 200 egység/ha-ig terjed a nitrogénmérlegnél alkalmazott tartománnyal összhangban. 3.1.10.3. Számítási módszer A P-t és K-t ugyanazzal a módszerrel számítjuk ki, mint a N-mérleget, a CORPEN módszer extrapolálásával. A negatív mérleg 0-nak számít. Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

36. oldal

3.1.10.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a két mutató az ezzel a két elemmel való gazdálkodásról és a talaj termőképességéről nyújt tájékoztatást. Kimutatja a túlzott mértékű trágyázást, amely káros mind globális mércével mérve, mind pedig a meg nem újuló ásványi készletek túlzott fogyasztásához vezet. Ez a két mérleg lehetőséget nyújt a gazdáknak arra, hogy tudatára ébredjenek a világ fosszilis tüzelőanyag-készletei fogyásának. Ezen kívül a P-mérleg a víz kémiai minőségéhez kapcsolódik, különösen a víznek a kimosódó foszfátok általi eutrofizációja kockázatához. Ezeket a mérlegeket – ha rendelkezésre állnak – talajelemzésekkel kell összevetni annak érdekében, hogy meghatározhassuk a talajban található P és K tartalmat, és felfedezhessük a talaj esetleges kimerülését. Ha több éven át negatív P- vagy K-mérleget kapunk, fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ez ezen elemek talajbeli tartalmára vonatkozó számítási hibának vagy rossz trágyázás-gazdálkodásnak (a talaj kimerítésének) köszönhető-e. 3.1.11. 12. mutató: Termesztett fajok száma 3.1.11.1. Meghatározás Ez a gazdaság MHT-én termesztett/tenyésztett fajok vagy azok megfelelőjének (és nem fajtáinak) száma. 3.1.11.2. Tartomány A javasolt tartomány 0-tól 10 fajig terjed, a 0 a környezet tekintetében legkárosabb érték (0 fajt lehet számítani a következő állatok zárt tartása esetén: sertés, szárnyasok, és 1-es felel meg egyetlen kultúrának, stb.). 3.1.11.3. Számítási módszer 4 különböző növénykategóriát ismerünk itt: egynyári növények, ideigleges legelők (2-től 6 évesig), évelő növények (fák és szőlő), valamint ÁLT (természetes legelők, több mint 6 évvel korábban vetett legelők). Az egyes fajok (fák és szőlő) esetében a számítás módja a következő: •

10 x a MHT%, legfeljebb 1 pont fajonként: 0-tól 10% MHT-ig, a pontszám közvetlenül arányos az elfoglalt területtel; 10% fölött a pontszám 1 marad.

Az ideiglenes legelők esetében két esetet veszünk figyelembe: az egy fajjal bevetett legelőket (lucerna, lóhere, taréjos tarackbúza, csenkesz és egyéb gabonafélék vagy hüvelyes takarmányok) és a gabona- és takarmányzöldségek keverékével bevetett legelőket. • Az első (egyetlen egy vetett faj) esetében a számítás módja a következő: • 10 x a MHT%, legfeljebb 1 pont fajonként: 0-tól 10% MHT-ig, a pontszám közvetlenül arányos az elfoglalt területtel; 10% fölött a pontszám 1 marad. Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

37. oldal

• A második (keverék) esetében a számítás módja a következő: • 10 x a MHT%, legfeljebb 2 pont fajonként: 0-tól 20% MHT között, a pontszám közvetlenül arányos az elfoglalt területtel; 20% fölött a pontszám 2 marad. • Az ÁLT esetében a számítás módja a következő: • 10 x a MHT% (nincs korlátozás): a pontszám közvetlenül arányos az elfoglalt területtel. Példa: Vegyen egy 100 hektáros MHT-et a következő terményeloszlással: • • • • • •

31 ha természetes legelő: 3.1 pont 29 ha ideiglenes legelő (taréjos tarackbúza-lucerna keverék): 2 pont, 15 ha lucerna: 1 pont, 17 ha lágybúza: 1 pont, 8 ha takarmánykukorica: 0,8 pont, összesen 7,9 pont

Különleges esetek: • az ugart, a fatermesztést és a szőlőművelést ebben a számításban egynyári terménynek vesszük; minden egyes termesztett faj legfeljebb 1 pontnak számít; • a gyümölcsös legelőket (azok a legelőket, ahol a fasűrűség 100 fa/ha vagy ennél nagyobb) természetes legelőknek tekintjük, és ezért kétszer számítjuk be az évelő kultúrák közé és mint ÁLT-eket. 3.1.11.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató az alkalmazott vetésforgók és terményeloszlás mérésére szolgál, valamint arra, hogy a rendszer (vagy az irányzat) monokultúra-e vagy különféle terményeket és kiterjedt vetésforgókat tartalmaz. A monokultúra hosszú távon káros a talajgazdálkodás szempontjából. A növényvédőszerek (a gyomok és a termény kártevői elleni védekezés) használatának növekedését eredményezheti. Egyidejűleg ugyanazoknak az ásványi erőforrásoknak az állandó kivonásával meríti ki a talajt. A vetésforgók kiterjesztése és változatossá tétele viszont biztosítja: • a föld erőforrásainak jobb felhasználását (a nagyobb biológiai sokféleség révén, gyökérszerkezetének és sajátos igényeinek köszönhetően minden egyes faj másképpen használja fel a rendelkezésre álló erőforrásokat); • a terméskiesések csökkenését alapvetően a kártevőknek (rovarok és gombák) és gyomoknak a monokultúrában való specializációja folytán • a hüvelyes termények bevezetésének lehetőségét, amelyek „mellesleg” nitrogént importálnak, • egy hosszú idejű közbenső kultúra bevezetésének lehetőségét (a téli termények és a tavaszi termények közötti váltás), Megjegyzés: A jó vetésforgó csak a talaj-éghajlati közegbe illő fajokat tartalmazhat.


38. oldal

A termények száma is jelezheti az egyes termények megfelelőségét a gazdaságban található különféle típusú talajoknak, ezért ebből a szempontból egy viszonylag kiegyensúlyozott helyzetet jeleznek. 3.1.12. 13. mutató: Növényvédőszerekkel kezelt terület (ha/MHT ha-ban) 3.1.12.1. Meghatározás Ez a gazdaságnak növényvédő-szerekkel kezelt területe, megszorozva a terménynek megfelelően végrehajtott kezelések számával és arányítva a MHT-hez. Ebben az esetben a növényvédőszer kifejezés az összes vegyi anyagra (gyomirtók, gombaölő, rovarölő, féregölő szerek) és természetes terméken alapuló készítményre, mint például rézre vagy kénre is értendő. A növényi és illóolaj alapú készítményeket nem tekintjük növényvédőszernek. Ha ez a mutató nagyon jelentős tényező a gazdaság számára, alapvetően fontos a diagnosztikát egy pontosabb, például a CORPEN által kidolgozott módszerrel folytatni. Ez a módszer megköveteli az alkalmazott hatóanyagtípus és adagolás pontos meghatározását. Hasznos kiegészítője lehet a „növényvédőszer-kockázati” megközelítésnek. Végül megfelelőnek tűnne a gazdaságban alkalmazott kártevő-ellenőrzés típusának minőségi értékelése: rendszeres, indokolt, biológiai, integrált. 3.1.12.2. Tartomány A javasolt tartomány 0-tól 4-ig terjed. Erre a sokkultúrás rendszerekben és a gabonatermesztő gazdaságokban található értékek adták az ötletet. A működtető rendszertől függően lehetséges nulla kezelés megállapítása (ez a legelőnyösebb a környezet számára, mivel nem lehetséges a környező vízkészletek növényvédőszerekkel való szennyezése); ez vonatkozik az ökológiai gazdálkodásra és az állandó legelőkön alapuló rendszerekre. A mennyiség általában eléri az 1-2 alkalmazás/ha MHT átlagértékeket. Egyes gazdaságok (zöldségek, virágok, gyümölcs, szőlő) magas kezelési számot érnek el (15 és 20 között). Ez általában a nagy mértékben szakosodott termelési ágak gyenge pontját képviseli, mert ezeket számos kártevő és gombabetegség fenyegeti. 3.1.12.3. Számítási módszer Minden egyes kultúra esetében az alkalmazott kezelések számát a 3-féle fajta növényvédőszer szerint számítjuk ki, ezek: rovarölő, gombaölő és gyomirtó szerek, ez elvezet a kifejtett kezelt felülethez. Ha több terméket keverünk össze egyetlen alkalmazás során, a felhasznált háromféle típusú növényvédőszer mindegyikét figyelembe kell venni (de nem kell figyelembe venni a hatóanyagokat). Megjegyzés: Nem vesszük figyelembe a termikus vagy fizikai gyomirtást; hasonlóképpen a feromonokon vagy termesztési adalékanyagokon alapuló rovarölő kezeléseket.


39. oldal

Példa: Egy 50 hektáros MHT, amelyből 35 ha kukorica, 15 ha búza. A gazda a kukoricát 35 ha-on 1x rovarölő szerrel, 2x gyomirtó szerrel és 1x rovarölő szerrel = 4x kezeli, azaz (4x35) = 140 ha kifejtett terület. Ezen felül 1 gyomirtószeres kezelést alkalmaz a búzára, azaz (1x15) = 15 ha kifejtett terület. A gazdaságban így (15+140) = 155 ha kezelt terület van, amely (155 ÷ 50) = 3,1 x MHT. Példa: Egy 15 hektáros MHT szőlővel betelepítve. A gazda 10-szer kezeli bordói lével az egész területet: (10x15) = 150 ha kifejtett terület, azaz 10szer a MHT. 3.1.12.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ennek a mutatónak a célja a túlzott növényvédőszer-kezelés kimutatása. Ez szorosan kapcsolódik a termelési rendszerhez. Például a fatermesztés átlagosan 15 kezelést kíván, míg a vegyes gazdálkodási rendszerben a MHT átlagosan csak 1-szeri vagy 2-szeri kezelésére van szükség. A környezeti hatás függ az alkalmazott mennyiségtől és az alkalmazás ellenőrzésétől is (a szórófej beállításától, az időjárási viszonyoktól, ...). Ráadásul a tartalmazott hatóanyagok nem egyformán mérgezőek. Az egyszerűség kedvéért nem vesszük figyelembe a hatóanyagok típusát, de azok ennek ellenére kiemelkedő jelentőségűek a toxicitás és ökotoxicitás szempontjából. A növényvédőszerek hatása a környezetre többféle jellegű: • a talaj mikroflórájára és mikrofaunájára, ezért annak termőképességére gyakorolt hatás; • a rovarölőszeres kezeléseknek a hasznos és beporzást végző rovarokra gyakorolt hatása; • a hatóanyagoknak az ökológiai piramisok csúcsán elhelyezkedő fajokban való koncentrációja révén a tápláléklánc elszennyezése, így az emberre gyakorolt hatása; • a termékek kioldódása által a vízminőségre gyakorolt hatása. A kockázatok sokfélék. Egyrészről a termék-előállító üzemben, amely nem mind Franciaországban található, de ugyanígy a tartályok kiöblítése és a konténerek ártalmatlanítása során. 3.1.13. 14. mutató: Egynél többször öntözött terület 3.1.13.1. Meghatározás Ez az a terület, amelyet egynél többször öntöznek, amelynél nem vesszük figyelembe a rendkívüli öntözést a meglévő berendezés felhasználásával (feltételezve, hogy a termények nem igénylik az öntözőberendezésbe történő befektetést).


40. oldal

3.1.13.2. Tartomány Az elfogadott tartomány 0-tól 100 ha öntözött (és nem öntözhető) területig terjed. A választott egység nem „a MHT %-a”, az öntözött hektárok számát részesítettük előnyben, ez jobban értékelhetővé teszi az öntözést és így a vízkészletekből kivett mennyiséget. 3.1.13.3. Számítási módszer Az információt a gazdától nyerjük az öntözésre vonatkozóan a termény-gazdálkodásra vonatkozó kérdésekkel: a víztornyok száma, a lehetőség szerint felhasznált mennyiség, ... Csak egyszer öntözött termények (szükséghelyzetben, a magok elvetését követően). 3.1.13.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség A haszon mindenekelőtt a rendszer intenzifikációs fokának értékelése (az a fajta öntözés, amelynek hozamnövekedést kell eredményeznie ahhoz, hogy a megtérülés kimutatható legyen, növeli a készletek fogyasztásának növekedését), másrészt a felszíni és talajvízkészletek fogyasztásának növekedését generálja, és többé vagy kevésbé komoly zavart okoz a talajvízszintben: a vízkiadások mesterségessé válnak. Az öntözőrendszerek telepítése kedvez a nyári terményeknek, ezeket ösztönzi (a föld télen üres és magas szintű a trágyázás). Az alacsony vízszintű időszakban történő nagy vízfogyasztás kiélezi ezt a jelenséget (vízhiány, a szennyezőanyagok koncentrálódása, stb.). Végül az öntözés, ugyanúgy, mint a heves felhőszakadások, a talaj tömörödéséhez és eróziójához járul hozzá (a talaj típusától és a lejtők számától függően). Az öntözés elhagyása kis kockázatot jelent a környezet számára, míg mennél fejlettebb az öntözés, annál nagyobb a fent leírt kockázat. Természetesen ezt az információt más információk és más mutatók segítségével ellenőrizni kell. Példa: • az elfogyasztott víz mennyisége/ha • a készletek típusa • a használt öntözőberendezés típusa (vízágyú, körben forgó öntözés, csatornák, stb.) • gyakorlati öntözés-gazdálkodás 3.1.14. 15. mutató: A télre üresen hagyott terület százalékos aránya/MHT 3.1.14.1. Meghatározás Ez annak a MHT-nek az aránya, amely december 31-én üresen áll.


41. oldal

3.1.14.2. Tartomány Az elfogadott tartomány a MHT százalékában van megadva; a 0 azt jelzi, hogy nincs télre üresen hagyott terület (ez az ideális eset a lefolyás vagy kilúgozódás megakadályozására). Mennél jobban megközelíti az érték a 100%-ot, annál nagyobb a környezeti kockázat. 3.1.14.3. Számítási módszer A télen takart terület megfelel a legelőterületek (állandó vagy mesterséges) és a december 1. előtt bevetett és legkorábban március 1-ig termést hozó (fő és közbenső termények) területek összegének. Megjegyzés: Az őszi vetésű termények területe nem számít üresnek még akkor sem, ha a talaj takarása gyakran gyenge télen. 3.1.14.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató az erózió és a kilúgozás kockázatát számszerűsíti. A víz okozta erózió (télen ez az uralkodó, az az időszak, amikor általában a legtöbb az eső) a talaj lassú kimerítésének felel meg. Az eróziós mechanizmus az olyan esőcseppek hatásával kezdődik, amelyek elkezdik felbontani a rögöket, azután kirepítik a talajból a finom részecskéket. Ez a jelenség gyorsan a talaj átjárhatóságának csökkenéséhez vezet, amely mivel kevésbé egyenetlen, tovább már nem lassítja a lefolyást. Fokozódik a lefolyás, leszakítva és elszállítva a talaj finom elemeit (agyag, hordalék, szervesanyag, trágyaelemek, növényvédőszerek). Az erózió gyorsabban vagy lassabban kimeríti a talajt. Egyes tényezők többé vagy kevésbé ösztönzik ezt az eróziós jelenséget. Ezek természetes tényezők, amelyek a táj felépítésével (a lejtő hossza növeli a lefolyás sebességét), a talaj tulajdonságaival (mennél kevésbé egyenetlen a talaj, annál kevésbé képes lelassítani az eróziót) és végül az éghajlattal kapcsolatosak. Némely művelési gyakorlat (legelők feltörése, szántás, művelések közötti gazdálkodás, a parcellák mérete, élősövények megléte, stb.) is hatással van erre. Az áteresztő talajok és enyhe lejtők hajlamosak arra, hogy bennük az elemek az alsóbb talajrétegekbe és a talajvízszintre vándorolnak. A környezet ezért komoly szennyezési kockázatoknak van kitéve. 3.1.15. 16. mutató: A hüvelyes termények százalékos aránya a MHT-en 3.1.15.1. Meghatározás Ez a hüvelyes termények (értékesítési vagy takarmánycélú) aránya a MHT-en. 3.1.15.2. Tartomány A javasolt tartomány a hüvelyes terményeknek a MHT-en elfoglalt 0-tól 40%-ig terjedő arányáig terjed. A 0% azt jelzi, hogy nincsenek hüvelyes termények a vetésforgóban. 3.1.15.3. Számítási módszer 3féle hüvelyes növényt tartalmazó terményt különböztetünk meg, és 3 számítási módszert használunk a hüvelyesek által a MHT-ból elfoglalt terület százalékos arányának kiszámításához:


42. oldal

• csak hüvelyes növények: a figyelembe vett terület 100 %-a; • vegyes (gabona – hüvelyesek) termények: a figyelembe vett terület 50 %-a; • ÁLT esetében (természetes legelők, kifutók és nyári legeltetés): a figyelembe vett terület 20%-a (a 20% csak első becslés, a későbbiekben kiigazítható). Megjegyzés: Az évelő növények és állandó fű kombinációja esetén (szőlők vagy gyümölcsösök), a terület 20%át vesszük hüvelyes terménnyel borítottnak (csak a füves területet vesszük figyelembe; ha a sorok elgyomosodtak, ezt a területet le kell vonni). 3.1.15.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség A hüvelyes növények szereplése a vetésforgóban azért hasznos, mert „ingyen” biztosítja a nitrogént (a légkör nitrogénjének megkötésével) a növények növekedési igényeihez; így korlátozza a szerves nitrogénfogyasztást és a járulékos költségeket. A szerves nitrogénfogyasztás csökkentése javítja a gazdaság energiahatékonyságát is. Ez a mutató azt mutatja, hogy hogyan fedezi a gazdaság a trágyázás iránti szükségleteinek egy részét nitrogéntrágyával (a gazdaság autonómiája a nitrogéntrágya tekintetében) és hogy a gazdaság részt vesz-e a fosszilis erőforrásokkal való globális gazdálkodásban. Ez a mutató azonban félreértések tárgya. Az egynyári hüvelyes termények, mint például a borsó és a szója betakarítás után nagy mennyiségű nitrogént biztosítanak a talaj számára, következésképpen fennáll a nitrogén kilúgozódásának kockázata, ha nem történik meg gyorsan a betakarás.

3.2. A vegyes gazdaság mutatói (az általános megközelítés 1. témája) Mint már megmagyaráztuk, a gazdaság átfogó megközelítése két témát ölel fel, amelynek pontszámait összeadjuk: • A vegyes gazdaság: 70 pont (a 100 pontból) • A bevitel-gazdálkodás: 30 pont (a 100 pontból) Ezen témák mindegyike számos kritériumot tartalmaz, amelyek viszont számos mutatóból állnak. Ezek leírását a második rész tartalmazza. A jobb megértés érdekében a mutatók számítási módszerét egy példa követi, amely a következő feltételezett gazdálkodási rendszeren alapul: Rendszer: tejtermelő gazdaság (28 tehén és utódai), 150.000 liter Termények (68 ha MHT) megoszlása: 8 ha gabona (tritikále), 8 ha egynyári takarmány (kukorica), 37 ha ideiglenes legelő (gabona és hüvelyesek vegyesen), 15 ha természetes legelő. 3.2.1.

1. kritérium: A növénytermesztés és a talajtakartság sokfélesége

Maximális pontszám: 30 pont


Mutatók száma: 3

43. oldal

1. mutató: A növénytermesztés sokfélesége: 13 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 43%-a) Cél: A termesztett növények sokfélesége a gazdaság földhasználatának mércéje és értelemszerűen jellemzi a vetésforgók hosszát. A termények sokfélesége és a hosszú vetésforgók mérséklik a betegségek és gyomok terjedését, így a vegyszerekhez való fordulás szükségességét, vagyis az ásványi anyagok jobb megtérülését biztosítják. Számítási módszer: A számítás a 12. mutatón – „termesztett fajok száma” – alapul, ahol minden egyes a termények között jelen levő fajt konvertálni kell „fajegyenértékké” a jellegének és a tenyészidejének hossza szerint. Az itt nyert pontok összeadása után megkapjuk a fajegyenértéket, amely egy 0 és 10 közötti szám. 0 képviseli a „zárt tartású” gazdaságokat, az 1 a monokultúrával rendelkező gazdaságot és 10 a természetes legeltető gazdaságot vagy egy sokféle terménnyel és hosszú vetésforgókkal rendelkező gazdaságot. A végső pontszámot úgy kapjuk meg, hogy ezt a fajegyenérték-számot arányba állítjuk egy számmal 0 és 13 között. Példa: A feltételezett gazdaság a terményeire 7 fajegyenérték számot ér el, azaz (7 ÷ 10) x 100 = 70%-ot a maximumból. A PC sokféleség-mutató így a következő lesz: 70% ÷ 13 = 9,1 pont. 2. mutató: A hüvelyes termények aránya a MHT-en: 7 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 23%-a) Cél: A termények között a hüvelyes termények jelenlétének és a nitrogén-trágyázással való jó gazdálkodásnak az értékelése. Számítási módszer: A számítás a 16. mutatón – „a hüvelyes termények %-os aránya a MHT-en” – alapul. A MHT 30%-án felül nagyságú hüvelyesekkel bevetett területért a gazdaság maximális pontszámot kap (7 pontot). A MHT 0 és 30%-a között a pontszám 0 és 7 között szóródik. Példa: • • • •

37 ha vegyes (gabona – hüvelyesek) termények: 37 ÷ 2 = 18.5 ha hüvelyes termény 15 ha TL: 15 ÷ 0,2 = 3 ha hüvelyes termény azaz összesen 21,5 ha hüvelyes termény vagy a MHT 32%-a Ez a százalékos arány nagyobb, mint a maximális küszöb (30%), ezért a maximális pontszám jár: 7 pont.


44. oldal

3. mutató: A talaj fedettsége télen: 10 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 33%-a) Cél: A talajt télen takaró termények értékelése (XII. 1-től legalább III. 1-ig). Ezek lehetnek őszi vetésű termények, legelők vagy köztes termények (zöldtrágya, nitrogéncsapda, stb.). Számítási módszer: Megbecsüljük a télen takart MHT százalékos arányát (az üres terület %-a). Ennél a számításnál a 15. mutatóhoz – „a télen üres MHT százalékos aránya” – nyúljon vissza. Ha a fedett talaj 0 és 30% között van, a pontszám 0. A MHT 30 és 100 %-a között a pontszám 0 és 10 között szóródik. Példa: A föld 89%-a takart, ez 8 pontot jelent Megjegyzés: Egy olyan terménymegoszlás, amelyben a föld 50%-a van takarva télen, 3 pontot ér. 3.2.2. 2. kritérium: Az állattenyésztés sokfélesége, önállóság a takarmány területén és a termőképesség-átvitel Maximális pontszám: 22 pont

Mutatók száma: 4

A nyájak vagy állatok jelenlétét környezeti szempontból előnyösnek tekintjük (egy bizonyos alsó küszöbtől kezdve) a szervesanyagnak a talajba való juttatása folytán, de csak akkor, ha a növénytermesztés és az állattenyésztés egymást kiegészítik, azaz, ha az állatok takarmányát alapvetően a gazdaságban állítják elő. Egyes régiókban az állattartás a legjobb eszköze a talajgazdálkodásnak. 1. mutató: Az állattartás sokfélesége: 3 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 14%a) Cél: Az állattartás sokféleségének értékelése. Két nyáj/gulya jelenléte optimalizálja a különböző kiegészítő elemeket (legelők, talajgazdálkodás, melléktermékek kifejlesztése, stb.). Számítási módszer: Az állattenyésztést 6 kategóriára osztjuk: tejhasznú tehén, hízómarha, tejhasznú anyajuh, tenyészjuh, sertés és szárnyas. Ezek közül mindegyikre meg van határozva a nyájhoz/gulyához szükséges alsó küszöb (SzÁE-ben): ezek 10, 10, 10, 10, 5 és 3 SzÁE. Ezek alatt a küszöbök alatt a jelen levő állatokat ennek a mutatónak a szempontjából úgy tekintjük, mint amelyek nem képviselnek megfelelő termelési mennyiséget. A fő nyáj/gulya (a küszöböt elérők közül a legnagyobb számú SzÁE-et képviseli) 2 pontot ér, a másodlagos nyáj(ak)/gulya(gulyák) 1 pontot ér(nek).


45. oldal

Így ennek a mutatónak az esetében a lehetséges pontok: • 0, ha a kategóriák a küszöb alatt vannak vagy hiányoznak; • 2, ha csak egy kategória van a küszöb felett; • 3, ha legalább két kategória van a küszöb felett. Megjegyzés: A kecskéket juhoknak vesszük. Példa: A gulya 28 tehénből és utódaiból áll, 50,4 SzÁE-et képvisel. Ez a szám a tehenekre megállapított küszöb (10 SzÁE) fölött van, ezért erre 2 pontot adunk mint fő gulyának. Ha ugyanebben a gazdaságban úgy döntenek, hogy kacsákat hízlalnak (400 kacsát egy évben), akkor ez még 1 pontot ér (a 400 szárnyas 5,6 SzÁE-et képvisel, azaz többet, mint a szárnyasokra megállapított küszöb, ami 3 SzÁE). 2. mutató: Önállóság szálastakarmányból: 4 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 18%-a) Cél: Azoknak a gazdaságoknak az értékelése, amelyeknek a szálastakarmány-termelése a legjobban kielégíti az ott tartott állatállomány mennyiségi igényeit. A takarmányból majdnem önellátó gazdaságok (az önállóság közelít a 100%-hoz) olyan állatállománnyal rendelkeznek, amely igazodik a környező mezőgazdasági régió talaj- és éghajlati adottságaihoz. Az ellenkező esetet az intenzív gazdálkodás mutatja, amely általában nagy mennyiségű bevitelfelhasználással és szélsőséges mennyiségű állati trágya létrejöttével jár együtt. Számítási módszer: Az önállóság fokát a következőképpen számítjuk ki: (a gazdaságban megtermelt és elfogyasztott szálastakarmány) ÷ (igényelt szálastakarmány) Az igényelt szálastakarmányt úgy kapjuk meg, hogy megszorozzuk a becsült szükségletet (például egy tejhasznú tehénnek átlagban 5,3 SzAT-ra van szüksége) a SzÁE-ek teljes számával. Az alábbi szabályok szerint határozzuk meg a pontszámot: Ha a teljes, a gazdaságban megtermelt és elfogyasztott és/vagy vásárolt szálastakarmánymennyiség kevesebb, mint 5 SzAT, akkor a pontszám 0. Ha ez az összesített szám nagyobb, mint 5 SzAT, akkor a pontszámot a következőképpen számítjuk ki: ha az önállóság foka kisebb, mint 60%, akkor a pontszám 0; ha az önállóság foka 60% és 100% között van, akkor a pontszám lineárisan váltakozik 0 és 4 között.


46. oldal

Példa: A SzÁE-enként igényelt szálastakarmányt 5,3 SzAT-ra becsültük, vagyis az összérték 50.4 x 5.3 = 267 SzAT A gazdaság 220 SzAT-át termel a MHT-én, ezért 47 tonna takarmányt vásárol. Így a gazdaság önállóságfoka 220 ÷ 267 = 82%. Mivel az összes elfogyasztott takarmánymennyiség több, mint 5 SzAT, a gazdaság pontszáma 2,2. 3. mutató: Önállóság koncentrátumokból: 11 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 50%-a) Cél: Az előző mutatóhoz hasonlóan a koncentrátumok terén való önállóság azt méri, hogy a gazdaság mennyire képes maga kielégíteni saját szükségleteit. Míg a takarmány-mutató csak a növényevőkre vonatkozott, ez a mutató a teljes állattenyésztésre, és ezért a szemestakarmányfogyasztókra is vonatkozik. Az a gazdaság, amely önálló a takarmány és a koncentrátumok tekintetében, kiegyensúlyozott termelést biztosít a földjén. Ez a fajta rendszer a forrásánál korlátozza a természeti erőforrások terhelését. Számítási módszer: (a gazdaságban megtermelt és elfogyasztott koncentrátumok mennyisége) ÷ (elfogyasztott koncentrátumok teljes mennyisége) Az alábbi szabályok szerint határozzuk meg a pontszámot: Ha az „ÁT sokfélesége” mutató nulla (nincs gulya/nyáj), akkor a pontszám 0. Ha van gulya/nyáj, és ha a teljes megvásárolt koncentrátum-mennyiség kisebb, mint 5 tonna/év, akkor érhető el a legtöbb pont (11 pont); különben: – ha a fenti arány kisebb, mint 60%, akkor a pontszám 0; – ha a fenti arány 60% és 100% között van, akkor a pontszám lineárisan váltakozik 0 és 11 között. Példa: A gazdaság 8 ha-os területen 40 t kalászos gabonát termel és 10 t vegyes koncentrátumot és 7 t szóját vásárol. A gazdaság önállósága a koncentrátumokat tekintve ezért 40 ÷ (40+17) x 100 = 70%. A kapott eredmény ezért 3 pont. 4. mutató: Átadás szervesanyaggal: 4 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 18%-a) Cél: A rendszeren belül jelen levő (megtermelt vagy importált) szervesanyag felhasználásának értékelése. Az összes, a gazdaság talajába juttatott szervesanyag megmutatja a termőképességgel való gazdálkodás megfelelő figyelembe vételét. A szervesanyagok bejuttatása hozzájárul a talaj termőképességéhez az ásványi anyagok bevitelére való tekintettel. Számítási módszer: Ez a mutató figyelembe veszi a 6. „szervesanyaggal kezelt terület (SzAKT) a MHT-en” mutatót.


47. oldal

A pontszámot ennek a százaléknak (SzAKT/MHT) a maximális értékkel (4 pont) való megszorzásával kapjuk meg. Megjegyzés: A SzAKT esetében nem vesszük figyelembe a szalma (kalászosokból) közvetlen beforgatását a talajba. Példa: A teljes területet kezelik szervesanyaggal (legeltetés a legelőkön és a kukorica, ill. tritikále trágyázása). Ennek pontszáma 100% x 4 = 4 pont. 3.2.3.

3. kritérium: A természeti elemek és a térség


Mutatók száma: 2

A gazdaságot két területre osztjuk: a megművelt föld és a természeti elemek területe. 1. mutató: A természeti elemek területe: 11 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 61%-a) Cél: A természeti elemek jelenléte a MHT-en sok mezőgazdasági haszonnal jár, és képessé teszi a gazdaságot arra, hogy többfunkcióssá váljon a biológiai sokféleség növelése és a természeti erőforrások védelme által. A megtartott természeti elemek, különösen az élősövények és a peremerdők jelentős ökológiai és agronómiai hatékonyságot biztosítanak. Az állatok (madarak, rovarok, kis emlősök, stb.) és a növények (gombák, stb.) biológiai sokféleségére gyakorolt jótékony hatásuktól és a tűzifaellátásban játszott szerepüktől eltekintve nagyon gyakran megemlítik az élősövények, peremerdők szerepét a szél megtörésében, de agronómiai értékük nem korlátozódik erre az egyetlen vonásra: • a szél sebességének csökkentésével az élősövény csökkenti a termények párologtatását (amely különösen nagyfokú, ha forró a levegő és szél van), amely jobb terméseredményhez vezet; • a szél mérséklődése és a földből kivont és a levélzet által elpárologtatott víz együttesen növeli a reggeli harmat mennyiségét és korlátozza a levegőnek a növényekre gyakorolt szárító hatását; • ezek jelentős tényezőt képviselnek az esővíz-gazdálkodásban (tárolás, újraelosztás); • a bokrok és fák gyökerei megtartják a talajt, és megakadályozzák a talajnak a víz és a szél hatására történő fokozatos erózióját; • fontos szerepet játszanak az ásványi anyagok körforgásában azzal, hogy csapdába ejtik ezeket a gyökereikkel (nitrátok és foszfátok, stb.), és visszajuttatják a leveleik segítségével (szerves nitrogén). Megjegyzés: Ezek a tulajdonságok értékelhető jövedelemforrást jelenthetnek a gazdaság számára a faanyag és tűzifaellátás révén.


48. oldal

Számítási módszer: Ez a mutató a MHT-en található természeti elemekből 6 kategóriát vesz figyelembe: ligetek (facsoportok a MHT-en, amelyek területe kisebb 0,5 ha-nál), elszórtan álló felnőtt fák (100 m2/fa), élősövények, élőfa-szegélyek, gyepsávok, mocsaras területek (zsombékok, források, kis tavak). Megjegyzés: A természetes legelőket nem vesszük figyelembe ennél a mutatónál. A MHT 15%-ának megfelelő nagyságú, természeti elemekkel rendelkező területre jár a maximális pontszám. A pontszám így 0-tól 11-ig terjed a MHT 0 és 15%-a közötti területekre. Példa: Egy gazdaságban 3,2 km hosszú (5 m átlagos szélességű) élősövény és 7,5 km hosszú élőfa-szegély (amit 10 m szélesnek számítottunk) van. Ez összesen 9 ha természeti elemekkel rendelkező területet képvisel, a MHT 13%-át; amely 9,5 pontot jelent. 2. mutató: Átlagos parcellaméret: 7 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 38%-a) Cél: Azoknak a gazdaságoknak az értékelése, amelyek átlagos parcellamérete (lásd a meghatározást lent) kisebb, mint 10 ha. A kis parcellák jobb terményelosztás elérését teszik lehetővé az egész földterületen és ezért: • csökken egyes élősködők és bizonyos betegségek gyors terjedésének a kockázata, maximalizálódik a természetes elemek által elfoglalt (élősövények, gyepcsíkok) MHT lehetséges részaránya, ezáltal csökken az erózió kockázata és nő a biológiai sokféleség. • csökken a vízlefolyás és a kilúgozás jelensége, korlátok közé szorul az erózió és az elemi részekben bekövetkező veszteség (trágyák, növényvédőszerek, stb.); • biztosítva lesz a jó bevitel-gazdálkodás: mennél nagyobb a parcella, annál nagyobb az esélye a különbözőségeknek; egy heterogén parcellán rendkívül nehéz a bevitelek szintjét a termények követelményeihez és a talaj jellegéhez (nitrogén és öntözés) igazítani. Meghatározás: a parcella fogalmát a következő jelölésére használjuk: olyan területi egység, amelyen ugyanazt a terményt termesztik, amely ugyanazon az útvonalon közelíthető meg, és amely összefüggő terület (nem azonos a birtokfelmérésekben alkalmazott fogalommal). Számítási módszer: A pontszám meghatározásakor három esetet veszünk figyelembe: • ha az átlagméret kisebb, mint 5 ha, akkor a maximális pontszám jár: 7 • ha az átlagméret 5 és 10 ha között van, akkor a pontszám lineárisan váltakozik 7 és 0 között. • ha az átlagméret nagyobb, mint 10 ha, akkor a pontszám: 0. Példa: Ha az átlagméret 4,5 ha, akkor a maximális pontszám jár: 7 pont. Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

49. oldal

3.3. A bevitel-gazdálkodás mutatói (az általános megközelítés 2. témája) Ezt a témát maximum 30 pontból jelöltük meg (összesen 100 pontból). 3.3.1.

1. kritérium: Nitrogéngazdálkodás

Maximális pontszám: 7,5 pont

Mutatók száma: 2

1. mutató: Ellenőrizhető nitrogénterhelés: 3 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 40%-a) Cél: Az ellenőrizhető nitrogénterhelés átlagának értékelése (kivéve a legeltetést) a gazdaság összes parcelláján. Mennél nagyobb ez a terhelés, annál nagyobb az erőforrások fogyasztása és annál nagyobb a kilúgozódás és az elfolyás következtében előálló esetleges veszteség kockázata. Számítási módszerek: Ez a mutató a MHT-hez hektáronként hozzáadott ellenőrizhető szerves nitrogén átlagmennyiségét (szerves nitrogén a legeltetést kivéve) veszi figyelembe. Három eset lehetséges: • ha a mennyiség nagyobb, mint 200 kg/ha, akkor a végpontszám nulla; • ha a mennyiség kisebb, mint 50 kg/ha, akkor a végpontszám 3; • 50 és 200 kg/ha között a pontszám lineárisan váltakozik 3-tól 0-ig. Példa: A szerves nitrogén 81 kg/ha terhelést jelent; ez 2,3 pont eredményt ad. 2. mutató: A gazdaság nitrogénmérlege: 4,5 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 60%-a) Cél: Azon gazdaságok értékelése, amelyek nitrogén beviteli/kiviteli mérlege közel egyensúlyban van. A nitrogén nem tárolódik hosszú ideig a talajban. A talajban a nitrogén –különféle formákban – állandó mozgásban van. Ezért szükség van nitrogénbevitelre, de ezt a termesztett fajok szükségleteihez kell igazítani és aszerint szabályozni, hogy a talajban milyen mennyiség maradt és milyen a talaj ásványianyag-lebontó képessége. Ha túlzott mértékű a bevitel (mérleg > 50 kg/ha), akkor nagyon súlyos a veszteség és így a szennyezés kockázata. Az egyensúlyhoz közeli mérleg a nitrogéntrágyázás jó kézbentartását és irányítását mutatja, amely ma a szennyezés fő forrását jelenti. Számítási módszer: A beviteli/kiviteli mérleg számítása a CORPEN-módszeren alapul. Három eset lehetséges: • ha a mérleg 50 kg/ha fölött van, akkor a végpontszám nulla; • ha a mérleg nulla vagy negatív, akkor a végpontszám 4,5; Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

50. oldal

• 0 és 50 kg/ha között a pontszám lineárisan váltakozik 4,5-tól 0-ig. Példa: A gazdaság általános N-mérlege 46 kg/ha felesleget mutat; ez 0,4 pontot eredményez. 3.3.2.

2. kritérium: Foszforgazdálkodás


Mutatók száma: 2

1. mutató: Ellenőrizhető nitrogénterhelés: 1,5 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 50%-a) Cél: Az ellenőrizhető foszforterhelés átlagának értékelése (kivéve a legeltetést) a gazdaság összes parcelláján. Mennél nagyobb ez a terhelés, annál nagyobb az erőforrások fogyasztása és annál nagyobb az elfolyás következtében előálló esetleges veszteség kockázata. Számítási módszerek: Ez a mutató a gazdaság MHT-éhez hektáronként hozzáadott ellenőrizhető szerves P2O5 átlagmennyiségét (szerves foszfor a legeltetést kivéve) veszi figyelembe. Három eset lehetséges: • ha a mennyiség nagyobb, mint 100 kg/ha, akkor a végpontszám nulla; • ha a mennyiség kisebb, mint 25 kg/ha, akkor a végpontszám 1,5; • 25 és 100 kg/ha között a pontszám lineárisan váltakozik 1,5-tól 0-ig. Feltételezett gazdaság: A trágya és a szerves foszfor 29 kg/ha terhelést képvisel, amely 1,4 pontos eredménnyel egyenlő 2. mutató: A gazdaság P2O5-mérlege: 1,5 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 50%-a) Cél: Az egyensúlyt megközelítő kiviteli/beviteli mérleggel rendelkező gazdaságok értékelése. Számítási módszer: A beviteli/kiviteli mérleg számítása a CORPEN-módszeren alapul. Három eset lehetséges: • ha a mérleg 30 kg/ha fölött van, akkor a végpontszám nulla; • ha a mérleg nulla vagy negatív, akkor a végpontszám 1,5; • 0 és 30 kg/ha között a pontszám lineárisan váltakozik 1,5-tól 0-ig. Példa: A P2O5-mérleg közel egyensúlyban van, 9 kg/ha többlettel; ez 1 pontos eredménynek felel meg.


51. oldal

3.3.3.

3. kritérium: Víz


Mutatók száma: 2

1. mutató: Fogyasztott mennyiség 2. mutató: Gazdálkodási rendszerben és elosztási övezetben való tagság Cél: Azon gazdálkodási rendszerek értékelése, amelyek takarékoskodnak a vízkészletekkel, illetve nagy fogyasztás esetén (> 20 000 m 3) amelyek részt vesznek a vízkészletek átfogó gazdálkodási tervében. Számítási módszer: A 20 000 m3/év mennyiségnél kevesebbet fogyasztó gazdaságok esetében a számítás során csak az 1. mutatót (fogyasztott mennyiség) vesszük figyelembe (2. mutató a gazdálkodásra vonatkozóan – vízelosztási övezet és a forrás jellege – nem számít bele). A 20 000 m3-nél többet fogyasztó gazdaságok esetében mindkét mutatót figyelembe vesszük. • Az 1000 m3-nél kevesebbet felhasználó gazdaságok a legtöbb pontot kapják: 6 pont. • A 20000 m3-ig terjedő vízfogyasztásra járó pontszám 5,5 és 4 pont. A 20000 m3 fölötti fogyasztás esetében az elért pontszámot a közvetlenül a mennyiség után járó és a gazdálkodásra szerzett pontok összege adja. 20000 és 150000 m3 között: • a mennyiség alapján adott pontok 2,5 és 0 között váltakoznak; • a gazdálkodásra adott pontok 2,5 (vízben szegény övezetekben, domboldali tározóból vagy visszatáplált folyóból való vízkivétel esetén) és 0 (rendelettel vagy más közigazgatási dokumentummal meghatározott vízben szegény övezetben, ahol a vizet egyedileg a talajvízből vagy nem visszatáplált folyóból veszik) között mozognak. Példa: Csak annyi vizet fogyasztanak, amennyi az állatállomány szükségleteit fedezi. Mivel ez a mutató csak az öntözővízre vonatkozik, a gazdaság fogyasztását nullának tekintjük, ezért a maximális pontszámot kapjuk: 6 pont. 3.3.4.

4. kritérium: Növényvédőszerek

Maximális pontszám: 7,5 pont

Mutatók száma: 1

1. mutató: Növényvédőszer-terhelés: 7,5 pont Cél: Azoknak a rendszereknek az értékelése, amelyek kevés növényvédőszert használnak, vagy teljesen mellőzik azokat. Ez a felhasználási mód csökkenti a vízszennyezés kockázatát és így elkerülhető a talaj mikroflórájának és a mikrofaunájának a tönkretétele.


52. oldal

Számítási módszer: Ez a mutató a növényvédőszerekkel kezelt kifejtett területen alapul a MHT szorzataiban kifejezve (vö. „növényvédőszerekkel kezelt terület” mutató). Minden területet az alkalmazott kezelések száma arányában számítunk be (az a terület, amelyet 2-szer rovarölőszerrel és 1-szer gyomirtóval kezeltek, 3-szor számít). Ha a kezelt terület 10-szerese vagy többszöröse a MHT-nek, a kapott pontszám 0. A MHT 0 és 10-szerese közötti nagyságú kezelt terület esetében a pontszám 7,5-től 0 pontig terjed. Példa: A növényvédőszer-terhelés nagyon alacsony (1 kezelés kukorica és tritikále esetében). Ez 0,23 x MHT kezelt területet jelent és 7,2 pontszámot kap. 3.3.5.

5. kritérium: Energia


Mutatók száma: 2

1. mutató: Összes fogyasztás/ MHT ha: 3 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 50%-a) Cél: A teljes energiafogyasztás (közvetlenül és közvetetten) jó mutatója a mezőgazdasági rendszer önállóságának. Számítási módszer: Ez a mutató az üzemanyag liter-egyenérték/ha MHT-ben kifejezett teljes energiafogyasztáson (közvetlenül és közvetve) alapul. Fogyasztás üzemanyag literegyenérték/ MHT ha-ban < 250 250–400 400–600 600–1000 > 1000

Pontszám 3 2.25 1,5 0,75 0

Példa: A teljes energiafogyasztás (közvetlenül és közvetetten) 20827 üzemanyag liter-egyenérték, azaz 20827÷ 68 = 306 üa. l egyenérték/ha MHT. A kapott eredmény ezért 2,25 pont. 2. mutató: Rendszerspecifikus energiahatékonyság 3 pont (azaz az erre a kritériumra adható pontok 50%-a) Cél: A gazdaságban termeléshez felhasznált energia megtérülésének értékelése Az ezekkel a bevitelekkel hatékonyan gazdálkodó rendszer jó energetikai hatékonyságot fog mutatni, mivel a termelés minden fajtájának megvan a saját hatékonysági mércéje (a növénytermesztési rendszerek meghatározásuknál fogva hatékonyabbak, mint az állattenyésztési rendszerek).


53. oldal

Számítási módszer: Ez a mutató a „relatív hatékonysági helyzeten” alapul. Az együtthatót százalékban fejezzük ki, és 0-tól 100%-ig terjedhet. A gazdaság átlagos energiahatékonyságát fejezi ki termelési ág szerint (növénytermesztés, tej- és hústermelés, tejhasznú juh, húshasznú juh, sertés, szárnyas, vegyes). A termelési ág megállapítását (a fent felsorolt 5 közül) követően a rendszer energiahatékonyságát (a gazdaságból kivitt teljes energiamennyiség ÷ teljes energiabevitel) összehasonlítjuk a szabvány hatékonysággal, s ennek eredményeként megkapjuk a rendszer „relatív energiahatékonysági helyzetét”. Vegyes gazdálkodási rendszerben az ágazatra jutó energia megoszlik az állattenyésztés és a növénytermesztés között. A végeredményt úgy kapjuk meg, hogy megszorozzuk ezt a százalékot („relatív hatékonysági helyzet”) a maximális pontszámmal. Ezért az eredmény 0 és 3 között váltakozik azon rendszerek esetében, amelyek energiahatékonysága 0 és 100% között mozog. Példa: A termelési ág világosan tisztázott, ebben az esetben tejhasznú tehenek tartása. Az energiahatékonyság 0,75. A tejtermelő gazdasági rendszerek tekintetében az átlag hatékonyság 0,8 és 2 között váltakozik. Így ebben a gazdaságban a fajlagos energiahatékonyság nulla.

3.4. A környezet tematikus megközelítésének mutatói A környezet tematikus megközelítése a környezet 4 összetevőjével foglalkozik: • Víz • Talaj • Biológiai sokféleség • A készletek felhasználása Ezen témák mindegyikét jellemezzük 20 pontból valamennyivel. Ezért nem mérlegeljük az egyik összetevőt a másikhoz viszonyítva. Úgy gondoljuk, hogy mindegyiknek megvan a saját jelentősége, tekintet nélkül a helyi helyzetre. Az alábbiakban leírt mutatók általános mutatói a gazdaságnak. A javasolt tematikus megközelítés nem kimerítő értelemben értendő. Minden egyes téma kiegészíthető egyéb jellemző mutatókkal. 3.4.1. 1. téma: Víz (mennyiség és minőség) Maximális pontszám: 20 pont

Mutatók száma: 8

1. mutató: Nitrogénkibocsátás: 3 pont Cél: Azon rendszerek értékelése, amelyekben gazdaságos a nitrogénbevitel, és amelyek N-mérlege közel egyensúlyban van, vagy negatív. Ebben az optimális felállásban a veszteségek és így a szennyezés kockázata is korlátozott.


54. oldal

Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „nitrogéngazdálkodási” kritériumra kapott pontszám – vö. bevitel-gazdálkodás) ÷ (a „nitrogén”-kritérium maximális pontszáma – vö. bevitel-gazdálkodás). Ezt az arányt azután megszorozzuk 3-mal. Példa: A „nitrogén-gazdálkodás” kritériumra kapott pontszám 3,8 a maximális 7,5-ből. Így a végeredmény (3.8 ÷ 7.5) x 3 = 1.5 pont. 2. mutató: Foszforkibocsátás: 2 pont Cél: Azon rendszerek értékelése, amelyekben gazdaságos a foszforbevitel, és amelyek P2O5mérlege közel egyensúlyban van, vagy negatív. Ebben az optimális felállásban a veszteségek és így a szennyezés kockázata is korlátozott. Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „foszforgazdálkodási” kritériumra kapott pontszám – vö. bevitel-gazdálkodás) ÷ (a „foszfor”kritérium maximális pontszáma – vö. bevitel-gazdálkodás). Ezt az arányt azután megszorozzuk 2-vel. Példa: A „foszfor-gazdálkodás” kritériumra kapott pontszám 1,5 a maximális 3-ból. Így a végeredmény (1,5 ÷ 3) x 2 = 1 pont. 3. mutató: Növényvédőszer-maradványok: 3 pont Cél: Azon rendszerek értékelése, amelyek korlátozottan, indokoltan és nem rendszeresen használnak növényvédőszereket. Ez a felhasználási mód csökkenti a vízszennyezés kockázatát és így elkerülhető a talaj mikroflórájának és mikrofaunájának tönkretétele. Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „növényvédőszerek” kritériumra kapott pontszám – vö. bevitel-gazdálkodás) ÷ (a „növényvédőszerek”-kritérium maximális pontszáma – vö. bevitel-gazdálkodás). Ezt az arányt azután megszorozzuk 3-mal. Példa: A „növényvédőszerek” kritériumra kapott pontszám 7,1 a maximális 7,5-ből. Így a végeredmény (7,1 ÷ 7.5) x 3 = 2,8 pont.


55. oldal

4. mutató: Tenyésztéssel kapcsolatos szennyvízkibocsátás: 3 pont Cél: Az állattartásból eredő trágya az egyik fő szennyezési forrás (főként a nitrogén miatt). Lehetséges azonban a veszteségek minimális csökkentése azokon a területeken, ahol az állatok nagy tömegben vannak: állattartó épületek, gyakorlóterek, fejő helyiségek, stb. Először is fel kell ismerni a szennyezést, azután kezelni kell a trágyát (tárolás, összegyűjtés, a gyakorlóterek víz elleni szigetelése, stb.) Ugyanez vonatkozik a gazdaságban elvégzett terményfeldolgozással kapcsolatos szennyvizekre. Számítási módszer: A végső pontszám „az állattartással vagy feldolgozással kapcsolatos szennyvizek” táblázatos kérdőív 7. pontjára adott válaszokkal kapcsolatos. Ha a gazdaságot nem érinti ez a téma (nincsenek szennyvizek), akkor a maximális pontszámot (3 pont) kapja. Egyébként a végső pontszámot úgy kapjuk meg, hogy először a következő kategóriákban kapott pontok átlagát vesszük (0; 0,5 vagy 1): • tároló kapacitás; • folyékony trágya; • a valószínűleg a talajba jutó esővíz; • öblítésre és mosásra használt víz; • gyakorlóterek; • állati kifutók. Azután ezt a százalékká konvertált átlagot megszorozzuk 3-mal. Példa: A tárolókapacitás összhangban van a szabályozással (0,5 pont), a folyékony trágyát mind összegyűjtik (1 pont), az öblítővizet mind összegyűjtik (1 pont), az állatok gyakorlóterei fűvel borítottak (1 pont); azaz az átlagpontszám 4.5 ÷ 5 = 0.9 pont, a végeredmény 3 x 0.9 = 2.7. 5. mutató: Vízgazdálkodás: 3 pont Cél: Azoknak a rendszereknek az értékelése, amelyek takarékoskodnak a vízkészletekkel (és így az energiával), vagy ha sokat fogyasztanak (> 20 000 m3), általános vízerőforrás-gazdálkodási politikát alkalmaznak. Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „víz” kritériumra kapott pontszám – vö. bevitel-gazdálkodás) ÷ (a „víz”-kritérium maximális pontszáma – vö. bevitel-gazdálkodás). Ezt az arányt azután megszorozzuk 3-mal. Példa: A „víz-gazdálkodás” kritériumra kapott pontszám 6 a maximális 6-ból. Így a végeredmény (6 ÷ 6) x 3 = 3 pont.


56. oldal

6. mutató: A talaj fedettsége télen: 1,5 pont Cél: A növénytakaró megléte lehetővé teszi a tápanyagok tárolását magában a növényben. Ezért korlátozott a veszteségek kockázata, ráadásul így hasznosul legjobban: • az előző termény maradványa; • a „talajban levő szerves tartalékokból” származó ásványi nitrogén. Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „talaj fedettsége télen” kritériumra kapott pontszám – vö. A vegyes gazdaság, „növényi termékek és talajtakarás” kritérium) ÷ (a „talaj fedettsége télen”kritérium maximális pontszáma – vö. A vegyes gazdaság, „növényi termékek és talajtakarás” kritérium). Ezt az arányt azután megszorozzuk 1,5-del. Példa: A „talajtakarás” mutatóra kapott pontszám 8 a maximális 10-ből. Így a végeredmény (8 ÷ 10) x 1,5 = 1,3 pont. 7. mutató: A különféle termények parcellamérete: 1,5 pont Cél: A kis parcellák számos előnnyel rendelkeznek a természeti elemek tekintetében. A kis parcellák hozzájárulnak a lefolyás korlátozásához (a lejtők rövidebb hossza) és javítják a föld szervezettségét (vetésforgó és természeti elemek). Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (az „átlagos parcellaméret” mutatóra kapott pontszám – vö. A vegyes gazdaság, „természeti elemek és talaj” kritérium) ÷ (a „átlagos parcellaméret” mutató maximális pontszáma – vö. A vegyes gazdaság, „természeti elemek és talaj” kritérium). Ezt az arányt azután megszorozzuk 1,5-del. Feltételezett gazdaság: Az „átlagos parcellaméret” mutatóra kapott pontszám 7 a maximális 7-ből. Így a végeredmény (7 ÷ 7) x 1,5 = 1.5 pont. 8. mutató: Természeti elemekkel való védekezés: 3 pont Cél: Azoknak a gazdaságoknak az értékelése, amelyek megőrizték, fenntartották vagy helyreállították azokat a természeti elemeket, amelyek alapvető fontosságú szerepet játszanak a vízgazdálkodásban és vízminőségben. Mennél nagyobb a természeti elemek által elfoglalt terület, annál inkább képes a föld a vizet tárolni, a lefolyást korlátozni, és szűrőként működni (a gyökerek felszívják a tápanyagokat és visszaadják a levelek útján).


57. oldal

Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „természeti elemek területe” mutatóra kapott pontszám – vö. A vegyes gazdaság, „természeti elemek és talaj” kritérium) ÷ (a „természeti elemek területe” kritériumra kapott maximális pontszám – vö. A vegyes gazdaság, „természeti elemek és talaj” kritérium). Ezt az arányt azután megszorozzuk 3-mal. Példa: A „természeti elemek területe” mutatóra kapott pontszám 10 a maximális 11-ből. Így a végeredmény (10 ÷ 11) x 3 = 2,7 pont. A VÍZ témára vonatkozó pontszám: 1.5 + 1 + 2.8 + 2.7 + 3 + 1.3 + 1.5 + 2.7 = 16. 5 a 20-ból. 3.4.2. 2. téma: Talaj (termékenység, eróziómegelőzés) Maximális pontszám: 20 pont

Mutatók száma: 5

1. mutató: Az állandó legelőterület (ÁLT) százalékos aránya a MHT-ből: 10 pont Cél: Az ÁLT-nek kettős szerepe van a „talaj” témán belül: • gátolja az erózió jelenségét az állandó talajtakarással, • fenntartja a termőképességi szintet azzal, hogy megőrzi a talaj magas szervesanyag tartalmát. Megjegyzés: Ezeken a területeken többnyire nagyobb a biológiai sokféleség (állatban és növényben is), mint az egynyári és rövid tenyészidejű termények esetében. Számítási módszer: Az ÁLT-ek (természetes legelők és kifutók) százalékos aránya a MHT-en belül, szorozva 10-zel. Példa: 15 ha természetes legelő, amely a MHT 22%-a; tehát a pontszám 0,22 x 10 = 2,2 pont. 2. mutató: Az állandó legelők százalékos aránya: 8 pont Cél: Az előnye ugyanaz, mint az ÁLT-é, de kisebb mértékben, kockázat akkor merül fel, amikor feltörik és bevetik (erózió és a szervesanyag átalakulása – „kiégése” szántás során). Számítási módszer: Az állandó legelők (kalászos és/vagy hüvelyes termények) százalékos aránya a MHT-en belül, szorozva 8-cal.


58. oldal

Példa: 37 ha átmeneti legelő, amely a MHT 54%-a; tehát a pontszám 0,54 x 8 = 4,4 pont. 3. mutató: Az ellenőrizhető szervesanyaggal kezelt terület százaléka: 4 pont Cél: A szervesanyaggal jól gazdálkodó gazdaságok értékelése. A szervesanyag bevitele hozzájárul a talaj termékenységéhez (a mikroorganizmusok kialakulásához), és bizonyos körülmények között hozzájárulhat az erózió kockázatának csökkentéséhez. Számítási módszer: A legalább egyszer, ellenőrizhető szervesanyaggal (trágya, folyékony trágya, hígtrágya vagy komposzt) kezelt földterület százalékos aránya, szorozva 4-gyel. Példa: 16 ha ellenőrizhető SzA-gal kezelt terület, amely a MHT 23%-a; tehát a pontszám 0,23 x 4 = 0,9 pont. 4. mutató: Télen takart terület százalékos aránya: 8 pont Cél: A jó talajtakarás korlátozza az eróziót. Számítási módszer: Ezeknek a területeknek a MHT-en belüli százalékos aránya, szorozva 8-cal. Példa: A terület 89%-a télen takarva van, tehát a pontszám 0,89 x 8 = 7,1 pont. 5. mutató: A szántás nélkül bevetett terület százalékos aránya: 8 pont Cél: Az egyszerűsített talajmegmunkáló (kalászosok esetében, félig közvetlen, boronás vagy felszíni talajművelést követő) módszereket alkalmazó gazdaságok értékelése. A szántás elhagyása lényegében elkerüli a művelési maradványok összekeverését a mély alsó rétegekkel. Ennek eredménye a szervesanyag felgyülemlése a felszínen, következésképpen a biológiai aktivitás növekedése. Pusztán mechanikai szempontból a szántás elvégzésének elmaradása korlátozza az esővíz általi erózió kockázatát. Megjegyzések: A szántást mellőző rendszerek kényszerűen teljes egészében a talaj biológiai aktivitásától függnek a műveléshez kedvező szerkezet kialakítása során. Ezért létfontosságú a biológiai aktivitás védelme, és ezért mindenáron kerülni kell a mikrofaunát és mikroflórát elpusztító növényvédőszerek alkalmazását. A szántás mellőzésekor elmarad az alsóbb rétegek átszellőztetése, így ősszel elkerüljük a mineralizáció jelenségének felgyorsulását (télen korlátozza a nitrátveszteséget). Az intenzív biológiai aktivitás növeli a növényvédőszerek lebomlási sebességét.


59. oldal

Számítási módszer: 1 – ((felszántott terület) ÷ (bevetett terület)) Ennek a számításnak az eredményét megszorozva a maximális pontszámmal (8 ponttal) megkapjuk ennek a mutatónak a végeredményét. Példa: 22 ha be van vetve (kukorica, tritikále és az ideiglenes legelők egy része) és 8 ha-t felszántottak (kukorica); a pontszám: (1 - (8 ÷ 22)) x 8 = 5. A talaj téma így 2,2 + 4,4 + 0,9 + 7,1 + 5 = 19,6 pontot kap a 20-ból. 3.4.3. 3. téma: Biológiai sokféleség (állatok és növények) Maximális pontszám: 20 pont

Mutatók száma: 5

1. mutató: Természeti elemek: 7 pont Cél: A természeti elemek az állati (mikrofauna, kis emlősök) és növényi biológiai sokféleség hordozói. Számítási módszer: A következő arányt számítjuk ki: (a „természeti elemek területe” mutatóra kapott pontszám – vö. A vegyes gazdaság, „természeti elemek és térség” kritérium) ÷ (a „természeti elemek területe” mutatóra kapott maximális pontszám – vö. A vegyes gazdaság, „természeti elemek és térség” kritérium). Ezt az arányt azután megszorozzuk 7-tel. Példa: A „természeti elemek területe” mutatóra kapott pontszám 10 a maximális 11-ből. Így a végeredmény (10 ÷ 11) x 7 = 6,2 pont. 2. mutató: Kevéssé trágyázott állandó legelők: 7 pont Cél: A trágyázás alacsony szintje ösztönzi a biológiai sokféleséget. Számítási módszer: Azt az ÁLT-et számítjuk be, ahol az ásványi nitrogénadalékok mennyisége kevesebb, mint 10 kg/ha. Ezt a területet azután a MHT százalékában fejezzük ki, és megszorozzuk 7-tel. Kihasználási próba: Az ÁLT 22%-át kevesebb, mint 10 kg/ha N-nal kezeljük, azaz a pontszám 0,22 x 7 = 1,5.


60. oldal

3. mutató: Alacsony hozamú terület (száraz vagy nedves) 2 pont Cél: Az alacsony hozamú területek a leggyakrabban nagy biológiai sokféleséggel rendelkező területek, amelyek egyre több ritka fajnak adnak menedéket. Ide nem juttatnak trágyát (eltekintve a legeltetéstől) vagy növényvédőszert (a füvet mechanikus úton lehet learatni). Ezek a következő területek: • nyirkos természetes legelők; • száraz természetes legelők; • legeltetési útvonalak. Számítási módszer: Kiszámítjuk ezen területek százalékos arányát a MHT-ből; két eset lehetséges: • vagy nagyobb a százalékos arány, mint 10%, akkor a maximális pontszámot (2 pontot) kapjuk • vagy a százalékos arány kisebb vagy egyenlő 10%-kal, akkor az eredmény nulla. Kihasználási próba: Nincs alacsony hozamú terület. 4. mutató: Biológiailag értékes területek: 2 pont Cél: Ezek a biológiai sokféleséget tekintve különösen gazdag területek: a flóra és fauna számára ökológiai előnyt nyújtó természeti övezetek (ZNIEFF), természeti rezervátumok, védett élőhelyek, Natura 2000 projektek, parkok. Számítási módszer: • vagy teljesen, vagy részben a gazdaság ezen területek egyikén található, ez 2 pontot jelent • vagy a gazdaság nem érintett, akkor nem kap pontot. Példa: Természetes parkban található, ezért 2 pontot kap. 5. mutató: Nem, vagy kevés növényvédőszert használnak: 5 pont Cél: Azok a rendszerek, amelyek nem használnak, vagy kevés növényvédőszert használnak, pozitív hatással vannak a talaj biológiai aktivitására és a gazdaság biológiai sokféleségére (mikrofauna, flóra, rovarok és gombák). Számítási módszer: Ebben az esetben a kifejtett kezelt területet vesszük figyelembe a MHT szorzatában kifejezve (vö. „növényvédőszer-terhelés” mutató – bevitel-gazdálkodás – a kifejtett terület-számítási módszernél).


61. oldal

Három lehetséges eset van: Növényvédőszerterhelés

Pontszám

< 0,1

5

0,1 – 0,5

2.5

> 0.5

0

Példa: A kifejtett terület 0,3 x MHT, a pontszám ezért 2,5. A „biológiai sokféleség” téma így 6,2 + 1,5 + 2 + 2,5: 12,3 pontot kap a 20-ból. 3.4.4. 4. téma: A készletek fogyasztása Maximális pontszám: 20 pont

Mutatók száma: 5

1. mutató: Közvetlen energia: 4 pont Cél: Azoknak a gazdaságoknak az értékelése, amelyek kevesebb, mint 25000 üzemanyag literegyenértéket fogyasztanak évente. A nagy fosszilis energiafogyasztás a rendszer függőségének a jele, és intenzifikációra utal. Meghatározás: A gazdaság által felhasznált közvetlen energia magában foglalja: az üzemanyagot (beleértve a MGHSz-ek és MV-kat), a gázt, villanyt és az öntözéshez használt energiát. Számítási módszer: Kiszámítjuk az elfogyasztott közvetlen energia összegét, és üzemanyag liter-egyenértékben fejezzük ki. Ha a gazdaság fogyasztása több mint 25000 üzemanyag liter-egyenérték/év, akkor az elért pontszám nulla. 0 és 25000 üzemanyag liter-egyenérték között a pontszám 0 és 4 pont között váltakozik. Példa: A gazdaság 9925 üzemanyag liter-egyenértékben fogyaszt közvetlen energiát; így 2,4 pontot kap. 2. mutató: Közvetett energia: 4 pont Cél: Azoknak a gazdaságoknak az értékelése, amelyek kevesebb, mint 25000 üzemanyag literegyenértéket fogyasztanak évente. A nagy fosszilis energiafogyasztás a rendszer függőségének a jele, és intenzifikációra utal. A fő közvetett energiafogyasztók között van a megvásárolt trágya és takarmány; a kevesebbet fogyasztók között gyakran vannak a növényvédőszerek, gépek és épületek.


62. oldal

Számítási módszer: Kiszámítjuk az elfogyasztott közvetett energia összegét és üzemanyag liter-egyenértékben fejezzük ki. Ha a gazdaság fogyasztása több mint 25000 üzemanyag liter-egyenérték/év, akkor az elért pontszám nulla. 0 és 25000 üzemanyag liter-egyenérték között a pontszám 0 és 4 pont között váltakozik. Példa: A gazdaság 10.901 üzemanyag liter-egyenértékben fogyaszt közvetett energiát; így 2,3 pontot kap. 3. mutató: Foszfor: 4 pont Cél: Az ásványi foszfor nem megújuló erőforrás, és ennek túlzott fogyasztása gyorsan kimeríti a természeti erőforrásokat. Számítási módszer: Kiszámítjuk a gazdaság parcelláira bevitt ásványi foszfor(P2O5)-fogyasztás teljes mennyiségét. Ha a fogyasztás mennyisége nagyobb, mint 3.400 kg P2O5/év, akkor a pontszám nulla. 0 és 3400 kg között a pontszám 4 és 0 között váltakozik. Ez a felső érték egyenlő 34 kg P2O5 (1996. évi nemzeti átlag) kijuttatásával 100 ha MHT-re. Példa: A gazdaság 925 egységnyi foszfort használ fel, azaz 2,9 pontot ér el. 4. mutató: Kálisó: 4 pont Cél: A kálisót nem tekintjük megújuló erőforrásnak, és ennek túlzott fogyasztása gyorsan kimeríti a természeti erőforrásokat. Számítási módszer: Kiszámítjuk a gazdaság parcelláin felhasznált kálisó (K2O) mennyiségét. Ha a fogyasztás mennyisége nagyobb, mint 4.800 kg K2O/év, akkor a pontszám nulla. 0 és 4800 kg között a pontszám 4 és 0 között váltakozik. Ez a felső érték egyenlő 48 kg K2O (1996. évi nemzeti átlag) kijuttatásával 100 ha MHT-re. Példa: A gazdaság 925 egységnyi kálisót használ fel, azaz 3,2 pontot szerez. 5. mutató: Víz: 4 pont. Cél: A víz a sokoldalú felhasználás következtében ritka erőforrás (sok földrajzi térség a hiányától szenved). A mezőgazdasági felhasználás főként az öntözéssel kapcsolatos. Ez a mutató azokat a gazdaságokat értékeli, amelyek kevesebb, mint 50000 m3 vizet használnak fel évente.


63. oldal

Számítási módszer: Kiszámítjuk a gazdaság teljes vízfogyasztását. Ha a fogyasztás mennyisége nagyobb, mint 50000 liter, akkor az elért pontszám nulla. 0 és 50000 liter között a pontszám 4 és 0 között váltakozik. Példa: Ha nincs vízfogyasztás, akkor a maximális pontszámot érjük el.


64. oldal

4. Harmadik rész: A DIALECTE eszközei


65. oldal

A számítógépes táblázat A számítógépes táblázat egy Excel 97-es fájlból (az Excel 95-ös verzió hozzáférhető) áll, amely nagyszámú számítást és makrót tartalmaz. Három fő része van: a bemutatóoldal; a kérdőív; a DIALECTE eredményei. A kérdőíven csak a sárga cellákat kell kitölteni, az egyenlegek automatikusan kiszámítódnak és felépülnek, amint az adatok beírásra kerülnek. Ezek mind a kérdőív bal oldalán vannak elhelyezve (oszlopok A-tól M-ig), ezért ezeket nem kell máshol keresni. A táblázat többi oldala együtthatókat vagy közbenső feldolgozó táblázatokat tartalmaz a különböző kritériumok és mutatók kiszámításához. Az összegyűjtött adatok többségét a gazdák adták meg. Ezek lényegében átlagok (állatok száma, trágyázás, hozam, stb.). A rendszer környezeti szempontból való elemzésének elvégzésében lényeges tényező az adatok következetessége. Amint a kérdőív kitöltésre került, az ellenőr feladata ellenőrizni, hogy a bevitt adatok összhangban vannak-e. Kis összegző táblázatok találhatók a számítógépes táblában annak ellenőrzésére, hogy az adatok helyesek-e, és hogy nem történt-e hiba a bevitel során. Megjegyzések: • A számítógépes táblát számos jelszó védi. A „felhasználói” jelszó lehetővé teszi az adatbevitelt és a DIALECTE jelentés elkészítését. A program védelme céljából nem biztosít hozzáférést a számítási képletekhez. • A „programozó” jelszó hozzáférést biztosít az összes cellához. A program jellemzője, hogy mint tulajdonos csak a SOLAGRO tudja a számításokat vagy a küszöbértékeket módosítani. • Azoknak a felhasználóknak, akik módosítani kívánják az eredeti táblázatot, kérelemmel kell fordulniuk a SOLAGRO-hoz, aki azután megvizsgálja a kérést. • A SOLAGRO vásárlást követő szolgáltatást biztosít (a felhasználóknak a DIALECTE új, javított verzióit ajánlhatja fel). Minden esetben ajánlott a kézhezvétel után a számítógépes táblázatról egy másolatot készíteni és az eredetit megőrizni a floppy lemezen.

4.1. A bemutatóoldal Ez az oldal a felmérés időpontjára, a gazdaságra és a felmérés elvégzésébe bevont szervezetre vonatkozó adminisztratív és általános információ bevitelére szolgál. Az oldal jobb oldalán három makró-parancs található: • a kérdőív kinyomtatásához (bemutató oldal + kitöltendő táblázat); • az eredmények kinyomtatásához (bemutató oldal + eredmények); • az összes kitöltött cella tartalmának törléséhez mielőtt egy másik felmérésbe kezdünk.


66. oldal

4.2. A kérdőív Ez a rész a mutatók kiszámításához, a gazdaság környezeti szempontú felmérésének elvégzéséhez és a termelés energiamérlegének elkészítéséhez szükséges összes információ összegyűjtéséhez használandó (megtermelt energia ÷ igényelt energia). A táblázat védelme nem teszi lehetővé sorok hozzáadását. Az üres táblázatban bármelyik „réf”-et vagy „DIV/0”-t tartalmazó cella olyan automatikusan kiszámítandó adatot jelez, amelyhez a referenciaadatok még nem kerültek beírásra. A DIALECTE-ben szereplő mérlegek (N, P2O5 és K2O) a CORPEN (Tájékoztató Bizottság a víznek a mezőgazdasági tevékenység következtében előforduló nitrát- és foszfátszennyezése csökkentése érdekében) által kifejlesztett módszer alapján készültek. Ez egy az összes parcellára mint egészre vonatkozó általános felmérés (vö. az alábbi diagram). A mérleg a bevitelek és kivitelek szempontjából készül, nem pedig a termények nitrogénszükséglete és az ezeknek az igényeknek a kielégítését szolgáló alkalmazások szempontjából (ugyanez vonatkozik a foszforra és a káliumra). Ez a módszer, amely a talajra összpontosít, szállítónak és szervesanyag-felhasználónak csak az állattartó gazdaságokat tekinti. A parcellákat ezért egészében fekete doboznak tekinti, amelybe bevisznek (megtermelt vagy importált szervesanyagot, műtrágyát) és amelyből kivisznek (eladott vagy elcserélt termények, szervesanyag-eladások, a gazdaságban levő állatok által elfogyasztott takarmány és termények).


67. oldal

Szimbiotikus megkötés

Légkörből való felvétel

Szintetikus trágyák

Kivitel az eladott vagy elcserélt termények révén

Az állattartásból származó trágya kiszórása

A gazdaság

Az állattartásból származó trágya kiszórása

összetett

A tenyésztésből származó trágya kivitele A gazdaságban tartott állatok által elfogyasztott takarmány és termények

talajai

Kilúgozódás

Állattartás a gazdaságban

A CORPEN-módszer folyamatábrája (forrás: CORPEN) 1: A nitrogénnek az állatoktól a talajba jutását és a talajból az állatokba jutását a gazdaságban levő állatok ismerete (szükségletek és trágya) alapján becsüljük fel.


68. oldal

A kérdőív 9 fejezetből áll: 1. Állatok a gazdaságban 2. A gazdaságba bevitt (vásárolt, kapott, ...) szervesanyag 3. Állati termékek (amelyek elhagyják a gazdaságot) 4. A gazdaságban megtermelt takarmány 5. Az állatok szálastakarmánnyal való etetése 6. Egyéb, az állatok számára vásárolt tételek 7. A tenyésztéssel vagy feldolgozással kapcsolatos szennyvíz 8. Nem takarmány célú termények a gazdaságban 9. Kiegészítő információ 4.2.1. Állatok a gazdaságban Az ebben a fejezetben szereplő táblázatcsoport (juh, szarvasmarha, sertés, szárnyas) többek között a következők értékelésére használható: • a szervesanyag (N, P2O5, K2O) bevitele állati trágyából. Ezt a N-, P2O5- és K2O-bevitelt kg-ban fejezzük ki, és közvetetten számítjuk ki együtthatók segítségével, • a mutatók (állattartási arány, az állattartás sokfélesége, anyagmérlegek, stb.), • a kritériumok. A növényevők táblázatán belül három oszlop van: szám, a gazdaságban eltöltött idő és a legeltetés ideje. A „gazdaságban eltöltött idő” fejlécű oszlopban az adatok napokban (1 és 365 közötti szám) vannak megadva, "a legeltetés ideje” oszlop százalékban tartalmazza az állatfaj által az épületen kívül eltöltött időt (0 és 100 közötti szám; a 100 olyan állatokat jelent, amelyek a gazdaságban eltöltött teljes idejüket a szabadban töltik). Ezeket a táblázatokat egy összesítés követi, amely a SzÁE-ben kifejezett adatokat és a bevitt N-t, P2O-t és K2O-t tartalmazza. Bevezeti az „ellenőrizhető SzÁE” fontos fogalmát. Az utóbbi átalakítható „ellenőrizhető N-né, P2O5-dá és K2O-dá”. A szervesanyagnak ez a része, amely arányos az állatok által zárt térben eltöltött idővel, megfelel annak a mennyiségnek, amelyet a gazda kiszórhat az igényeknek megfelelően (szemben azzal a trágyával, amely legelés során keletkezik, amelynek a helye kevésbé határozható meg). Ezért ez kisebb-nagyobb manőverezési tartományt jelent (a területre kiszórt mennyiség). A növényevőkre vonatkozó táblázatok négy oszlopból állnak: a jelenlévő állatok száma, a tartási napok száma, a szabad téren töltött idő és az előállított állatok száma. Az első oszlopban a felmérés napján meglévő állatok száma szerepel, általánosabban fogalmazva a gazdaságban jelenlévő állatok átlagszáma (a gazdaság leépítése esetén az ellenőr nem írhat nullát ebbe az oszlopba). A második oszlopba egy szám írandó 1 és 365 között. A szabadban töltött időt százalékban (0 és 1 között) kell megadni. Az utolsó oszlopban az évente előállított állatok számának kell szerepelnie.


69. oldal

Megjegyzések: A sertésnevelési, az elválasztás utáni és a hízlalási szakasz egymástól függetlenek. Ez azt jelzi, hogy a nevelő-hízlaló rendszerben a sertés az elválasztás utáni és a hízlalási szakaszban jelenik meg (ha mindkét szakasz felmerül a tanulmány éve során). Ugyanez vonatkozik a tömött szárnyasokra; a hízott kacsára vagy hízott libára vonatkozó sorok csak a töméshez szükséges 15 és 20 napos nevelésre vonatkoznak. 4.2.2. A gazdaság szervesanyag-bevitele (és kibocsátása) Ez a fejezet kétféle szervesanyagot vesz számításba: • azt, amelyet a gazdaságban termelnek meg, és amelyet ezt követően más rendszerekbe visznek át; • amelyet nem a gazdaságban termelnek, és amelyet behoznak. A bevitt szervesanyagot pozitív számként, a kivitelt negatív számként kezeljük. Például annak a gazdaságnak, amely 20 tonna marhatrágyát ad el, „-20”-at kell beírnia a „marhatrágya” címszó alá. Egy összesítő táblázat mutatja a gazdaság földjére bevitt szervesanyag (N, P2O5 és K2O) mérlegét: bevitel a SzÁE révén + bevitel - kivitel. Az ellenőrizhető részre is hivatkozik. Megjegyzés: Csak a szalma tekintetében, be kell számítani ebbe a táblázatba a bevitelt, akár takarmányként használták fel, akár hulladék-anyagként. A szalma kivitele (eladása, elajándékozása, kicserélése, stb.) a 8. fejezetben („A földterület exportja a nem takarmánynak felhasznált termények révén” táblázat) kerül megemlítésre. 4.2.3. Állati termékek (amelyek elhagyják a gazdaságot) Ez a fejezet nem képezi részét a N, P2O5 és K2O mérlegszámításoknak. Ezeket az adatokat egyrészt a gazdaságnak az állattenyésztéssel kapcsolatos jellemzésére használjuk (vö. gazdaság-bemutató grafikon), másrészt az energiaelemzés elvégzésére (az állattenyésztést átalakítjuk bruttó energiává, MJ/év és üzemanyag liter-egyenérték/évben kifejezve). A húsexportáló gazdaságok esetében az adatok élősúly-kg-ban vannak megadva. Megjegyzés: A megajoule-lá alakításhoz szükséges együtthatók az oldal jobb oldalán található táblázatban vannak megadva. Ha a javasolt kategóriák nem elegendőek az adatok beviteléhez, az utóbbiakat úgy kell összekapcsolni, hogy kiszámítjuk azok középértékét (emlékeztetünk arra, hogy a teljes kivitelnek meg kell felelnie a valóságnak). 4.2.4. Takarmánytermények a gazdaságban Ezt a fejezetet a takarmánytermelés és a talajba bevitt adalékok értékelésére használjuk. Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

70. oldal

A szálastakarmányok közé tartozik az összes fűszerű termény, amely a növényevők takarmányozására használható. Ez a fejezet tartalmazza a háromféle takarmányt: egynyári szálastakarmány (kukorica, cirok, répa, perje, köztes kultúra, ...), többéves szálastakarmány (2–6 éves ideiglenes legelők, vagy tisztán, vagy hüvelyesekkel vegyes termények). 8 oszlop áll rendelkezésre a takarmánynövények meghatározására: • a parcellák száma (ebben az összefüggésben a parcella azt az azonos terményt nevelő egységnyi földterületet jelenti, amely ugyanazon az útvonalon közelíthető meg, és amely egybefüggő; nem azonos a földmérés szerinti parcellával), • a terület (az azonos terménnyel beültetett összes terület összege hektárban), • a hozam (száraz anyag hektáronként, tonnában), • szándék szerinti felhasználás (a gazdaság fogyasztásának %-ában), • műtrágyázás: három oszlop (N, P és K), amelyet kg/ha-ban kell kitölteni (Megjegyzés: ha egy termény parcellánként eltérő kezelést kap, ezen oszlopok kitöltése előtt meg kell határozni ezek átlagát), • a növényvédőszerekre vonatkozó oszlopban a parcellánként alkalmazott kezelések számát kell nyilvántartani (egy kezelés = egy hatóanyag a javasolt adagolásban). Ha a gazdaság nem tartja be a javasolt adagolást (többet vagy kevesebbet alkalmaz), akkor „fél kezelést” vagy „negyed kezelést” kell beírni; hasonlóképpen, ha egy terményt csak minden másnap kezelnek, akkor csak fél kezelést kell számítani (Megjegyzés: ha egy termény parcellánként eltérő kezelést kap, ezen oszlop kitöltése előtt meg kell határozni ezek átlagát). Megjegyzések: • Az ideiglenes legelőket takarmánynak tekintjük legalább két évig és kevesebb, mint hat évig. • A kalászosokkal és hüvelyesekkel vegyesen bevetett ideiglenes legelők nyilvántartásánál figyelembe kell venni a különböző keveréktípusokat. A táblázatban minden egyes keveréket egy sor képvisel; • A legelőterületek esetében a táblázatba beírt hektáronkénti hozamnál figyelembe kell venni az állatok fogyasztását a legelés során; • A nyári legeltetésre vonatkozóan a következő eseteket kell szem előtt tartani: • nem vesszük figyelembe a közös földön történő nyári legeltetést. Ez számos dolgot von maga után adatbevitelkor és az eredmények értelmezésekor. Először is csökkenteni kell az állat által a gazdaságban eltöltött időt (365 napból levonni a nyári legeltetés napjainak számát), valamint a legeléssel eltöltött időt. Másodszor, értékelni kell azt, hogy a legeltetési idő mutató abnormálisan alacsony lesz (az ellenőrnek fel kell tüntetnie, hogy a nyári legeltetési időszak nincs benne); • figyelembe vesszük az egyéni nyári legeltetést a rendszeren belül, feltéve, ha annak területe, termelékenysége és az állatok száma meghatározható. Ha ez az információ rendelkezésre áll, akkor a nyári legeltetést bevehetjük a MHT-be.


71. oldal

A felmérés évében vetett többéves takarmányterületet a többéves takarmányterület címszó alatt kell beírni. A zöldtrágya célú legelőket az „egynyári köztes szálastakarmány” címszó alatti cellákba kell beírni (ha ezek tönkrementek, akkor ugarként kell beszámítani). A takarmányhozamoknál figyelembe kell venni a legeltetést. A takarmányhozamokat szárazanyag tonnában kell kifejezni. Szalma és másodvetés esetén átlagosan 10% nedvességtartalmat számítunk, amelyet le kell vonni beírás előtt. 4.2.5. Szálastakarmányok az állatok számára Ebben a fejezetben a gazdaság szálastakarmány-termő parcelláiról történő terménykivitel kiszámítása történik. Ez a kivitel egyenes arányban van az állatok igényeivel (vö. CORPEN-módszer) és független a gazdaságban elfogyasztott takarmánytól. Először is a takarmányigényt SzÁE-enként értékeljük (SzAT-ban) (az „Összes szálastakarmány-igény” táblázatban); ha ezt a SzÁE-számmal beszorozzuk, megkapjuk a takarmányigényt. Ezeknek az igényeknek megközelítőleg meg kell egyezniük a gazdaságban elfogyasztott + vásárolt takarmány összegével (vagy = a gazdaságban megtermelt takarmány – eladások + vásárlások); ha nem ez a helyzet, a felhasználó dönt arról, hogy vagy a szükségletet (SzAT/SzÁE) módosítja, vagy a termelést (hozam/ha). Az eltérések az állományok különbözőségeivel magyarázhatók. Megjegyzések: Az ellenőrnek ki kell számítania vagy meg kell becsülnie a meglévő SzÁE-ek szárazanyagszükségleteinek átlagát tonna/SzÁE/év-ben. Erre a célra vagy pontos adat áll rendelkezésre, vagy az 5,3 SzAT/SzÁE értéket használják (a CORPEN által használt átlagérték), vagy ha számos állatfajta van jelen a gazdaságban, az ellenőrnek a szükségletek súlyozott átlagát kell meghatároznia. Másodszor becslés készül (SzAT-ban) a gazdaságban legeltetés, egynyári takarmány (kukorica, cirok, répa, fűszilázs), széna révén takarmányozásra rendelkezésre álló takarmány és a vásárolt és eladott takarmány arányáról. Így meghatározható a N, P és K kivitele a gazdaság földjéről. Megjegyzések: A nitrogénkivitelt csökkentjük a legelőkön (legelő és széna) található hüvelyes termények arányában annak eredményeként, hogy azok szimbiózisban megkötik a légköri nitrogént (amelyet nem veszünk figyelembe a nitrogénmérlegben). A cél nem az, hogy jobban megközelítsük a tonnában megadott eredményeket, hanem csak az, hogy érzékeny adatokat nyerjünk a termelés egy „rendes” évéről.


72. oldal

4.2.6. Egyéb vásárlások az állatállomány számára Ez a fejezet tonna/évben vagy frankban számolja a koncentrátum-vásárlásokat vagy egyéb kiadásokat (állatorvosi költségek, nevelési költségek, ponyvák és műanyagtakarók, valamint szilázstartósítók). A koncentrátum-vásárlások három kategóriába vannak osztva: • szójapogácsa (fehérjében gazdag); • kalászosok (szénhidrátban gazdag); • vegyes koncentrátumok (kalászosok és olajos magú termények keverékei). Ez az összes adat belekerül a gazdaság energetikai elemzésébe (a termeléshez szükséges energia). Megjegyzés: az „állatorvosi költségek” cella tartalmazza az anyagokat és díjakat; a nevelési költségek cella tartalmazza a mesterséges megtermékenyítést, tejelemzést, azonosítást és tejfeldolgozási higiéniát. 4.2.7. A tenyésztéssel vagy feldolgozással kapcsolatos szennyvíz Ennek a fejezetnek a célja a szennyvízgazdálkodás és a vízszennyezési kockázat minősítése. Elsősorban meg kell határozni, hogy a gazdaságot érinti-e ez a probléma. Ha nem, akkor a fejezet többi részét nem kell kitölteni. Ha igen, akkor a következő kategóriákat kell értékelni: • tárolókapacitás (a helyi szabályozás függvényében); • folyékony trágya (a folyékony trágya és hígtrágya összegyűjtési szintje); • valószínűleg szennyeződő esővíz (lefolyó víz összegyűjtési szintje – zöld víz); • mosó- és öblítővíz a fejőhelyiségekből és istállókból (összegyűjtés szintje); • gyakorlóterek (növényevők számára), főként a tenyészistállók körül helyezkednek el (a föld vízhatlanítási foka); • a zárt térben tartott, szemes terményt fogyasztók kifutói (a kifutók füves részének mennyisége). Ezeket a minőségi adatokat megjegyzésekké konvertáljuk és a „ víz” téma keretében a „tenyésztéssel kapcsolatban keletkező szennyvízkibocsátás” mutatónál szoktuk értékelni (vö. „A környezet tematikus megközelítése”). 4.2.8. A gazdaságban a takarmányon kívül termelt termények A gazdaságban a takarmányon kívül termelt terményeket öt kategóriába soroljuk: egynyári növények, piaci kertészet, gyümölcsösök, szőlőültetvények és ugar. A takarmánynövények esetében nyolc oszlopot kell kitölteni minden egyes terménynél. Megjegyzések: A hozamok a terménytől függően métermázsa/ha-ban, tonna/ha-ban, hektoliter/ha-ban vannak kifejezve.


73. oldal

A termények felhasználási szándékát a gazdaság fogyasztásának százalékában kell megadni (ha a terményt teljes egészében elfogyasztják a gazdaságban, 100-at kell írni a „szándék” feliratú oszlopba. A piaci kertészet esetében meg kell határozni terményenként az egyedi kivitelt (N, P2O5 és K2O), valamint a piaci kertészetbe bevont teljes területet. Az ugar a földterület teljes olyan területére vonatkozik, amely legalább évente egyszer nem terem (szemben a parlagfölddel és mocsárral, amelyet nem számítunk bele a MHT-be). A takarmánynövényekhez nem lehet sorokat beszúrni. Ha egy termény nem szerepel az előre elkészített listában, talál erre a célra néhány üres sort (ilyen esetben ne felejtse el kitölteni a jobb oldalon található kiviteli együtthatókat (kivéve a szalmánál)). Ezen kívül, ha egy terményen parcellánként eltérő kezeléseket végeznek (trágyázás és növényvédőszerek), akkor nagyon fontos meghatározni az átlagot, és az átlagokat beírni az oszlopokba. Ennek a fejezetnek a végén két táblázat van, amely összesíti a műtrágyázást és a földterületről való kivitelt. A szalmát előállító gabonafélék esetében a kiviteli együtthatók csak a szemes terményre vonatkoznak. Azt vesszük figyelembe, hogy a szalmát vagy közvetlenül visszaforgatják a földbe (felszíni talajművelés, boronálás, stb.), vagy közvetetten visszakerül a trágyával; mindenesetre a mérlege nulla. Ha azonban a gazdaság bármennyit kivisz (elad, eladományoz, elcserél), akkor ezt részletezni kell a „szalmaeladás” táblázatban. Megjegyzések: A teljes éves növényvédőszer-költséget frankban kell beírni ennek a fejezetnek a végén (az összes terményt egybevéve, takarmányt és nem takarmányt). Tartalékolt vagy ugaroltatott területek: • az ipari célra tartalékolt területet (nem takarmány célú, például olajlen vagy repcemag) rendes termőterületnek tekintjük, ha onnan bármilyen szervesanyag kivitele történik; • a „nem ipari” célra tartalékolás és ugaroltatás esetében a táblázat csak a területeket veszi figyelembe; mivel nem merül fel szervesanyag kivitele vagy bevitele, ezeknek a területeknek a mérlege nulla. Piaci kertészet: minden egyes terménynek egy sort kell biztosítani (legfeljebb hat különböző terményig). Ha három termény követi egymást ugyanabban az évben, akkor három sort használjon fel, nem megfeledkezve arról, hogy a figyelembe veendő területnek azonosnak kell lennie a "piaci kertészet" fejezet elején kitöltött adattal. A piaci kertészet, gyümölcsösök és szőlőskertek esetében az egységnyi kiviteli együtthatót (N, P2O5, K2O) kell kitölteni.


74. oldal

4.2.9. Kiegészítő információ Ez a fejezet azokat az előző fejezetekbe beépített különféle témákat tartalmazza, amelyek a környezeti és energetikai felmérések elvégzéséhez szükségesek. Itt négy alfejezet van: talajgazdálkodás, öntözés, természetes tájak és közvetlen energiafogyasztás a gazdaságban. A talajgazdálkodás a következő címeket tartalmazza: • szervesanyaggal kezelt terület (SzAKT) annak minden formájában (beleértve a legeltetést). A kiszórás területét hozzá kell adni a gazdaság MHT-éhez; • ellenőrizhető kiszórási terület (trágya, folyékony trágya, komposzt, hígtrágya); • a télen üresen hagyott terület (a télen takart területek a legelők és azok a területek, amelyeket dec. 1. előtt bevetettek, és amelyeken termény található legalább márc. 1-ig); • az ebben az évben bevetett területek (beleértve a legelők megújítását) • (ekével) felszántott terület ; • hüvelyesekkel borított terület (automatikusan kiszámított cella, de ha javítást kell eszközölni, számítás céljából menjen a 16. mutatóhoz „hüvelyesek %-a a MHT-en”. Az évelő növények fűvel való összekapcsolása esetén a számítás nem automatikus, a füves terület 20%-át hozzá kell adni a hüvelyesek összterületéhez). Az öntözés a következőket tartalmazza: • – vízfogyasztás: • – öntözhető terület, • – öntözött terület, • – a felhasznált víz teljes mennyisége (ez a számítás automatikus; annak érdekében, hogy ez helyes legyen, meg kell adni a hektáronként felhasznált átlagos vízmennyiséget), • – vízóra megléte. • – átfogó vízkészlet-gazdálkodás: • – a gazdaság vízhiányos területen fekszik-e vagy sem, • – a vízforrás jellege (egyéni kivétel a talajvízszintből, vagy vissza nem táplált folyó felszínéről, vagy (egyéni, illetve közösségi) vízkivétel dombon levő tározóból vagy visszatáplált folyóból). A természetes terek rész: • – a terület (élősövények, élőfa-szegélyek és gyepsávok, a jobboldalon levő táblázatban meg kell adni az átlagszélességet), • – a felhasználás (tűzifa, sétautak, stb.). Megjegyzés: Az összes, a MHT-en vagy a széleken található élősövényt be kell számítani, akkor is, ha azok nem tartoznak a gazdasághoz. A két egymással határos birtok között levő élősövénynek csak a felét kell beszámítani (hossz x szélesség).


75. oldal

Az összes, a gazdasággal határos élőfa-szegélyt figyelembe kell venni, akkor is, ha a fák nem tartoznak a gazdasághoz. Az élőfa-szegélyek esetében 10 méteres szabványszélességet veszünk figyelembe. A gazdaságban felhasznált közvetlen energiához az alábbi címek tartoznak: • villany (kivéve az öntözést) frankban, ÁFA nélkül, • háztartási üzemanyag (kivéve az öntözést) literben, • MGHSz vagy MV üzemanyag literben, • propángáz frankban, ÁFA nélkül, • kenőanyagok literben, • öntözéshez használt üzemanyag literben, • öntözéshez használt villany frankban, ÁFA nélkül. Megjegyzések: Az energiafogyasztási számítások tekintetében csak a termeléshez használt energiát lehet figyelembe venni; a magán célból (szállás, szállítás), átalakítás vagy eladás céljából fogyasztott energiát nem vesszük figyelembe. Ennek az energiafogyasztást ábrázoló táblázatnak a kitöltéséhez, ha a közvetlen villanyfogyasztást kW/h-ban ismerjük (a villanyszámlában két év óraleolvasása közötti különbség), akkor pontosabb, ha ezt a számot írjuk be a „fogyasztott kW/h” cellába a „villany (kivéve locsolást)” és a „locsoláshoz használt villany” sorokba.

4.3. A DIALECTE-értékelés eredményei A számítógépes táblázatnak ezen az oldalán minden művelet automatikus, a felhasználónak itt nem kell semmit bevinnie. A táblázatnak ez a második része öt oldalt tartalmaz: • fedőlap • a mezőgazdasági rendszer működése, • a gazdaságban mérhető környezeti mutatók, • (közvetlen és közvetett) elfogyasztott energia és megtermelt energia, • a gazdaság átfogó helyzete a környezetre való tekintettel Megjegyzés: Az eredményeket az „eredmények nyomtatása” gomb megnyomásával lehet kinyomtatni. 4.3.1. 1. oldal: Az értékelés bemutatása Ez a kinyomtatott eredmények első oldala, amely az adminisztrációs tájékoztatást (vö. bemutató oldal a 78. oldalon) mutatja.


76. oldal

4.3.2. 2. oldal: A mezőgazdasági rendszer működése Ez egy diagramszerű bemutatás, amely összefoglalja a gazdaság fő jellemzőit: a beviteleket, a terményeloszlást, a MHT-et, a termelést. A MHT-et hisztogramok ábrázolják, amelyek megmutatják a különféle terményeket és természetes tereket; a rendszert egy szintetikus cím írja le, amelyet a fedőlapról vettünk: "NÉV és keresztnév", valamint „kereskedelmi név", a ME száma és a SzÁE száma; a termelést az összes, a rendszerből kivitt termék határozza meg (tej, hús, tojás, kalász”s gabonák, ...). Ez a diagram automatikusan készül el, nem igényel semmilyen adatbevitelt. 4.3.3. 3. oldal: A gazdaságban mérhető környezeti mutatók Ez a fejezet két részből áll: • környezeti mutatók; • a CORPEN-értékelés összegzése. A környezeti mutatók Egy pókháló típusú ábrát választottunk a 16 mutató bemutatására. Minden egyes mutatónak saját értéktartománya van (amelyek az elismert szabványokkal vagy nemzeti átlagokkal összhangban vannak megállapítva). A utóbbiak úgy vannak elhelyezve, hogy mennél jobban eltávolodnak a középponttól, annál károsabbak az eredmények a környezetre. A gazdálkodási rendszer annál elfogadhatóbb környezeti szempontból, mennél kisebb területet foglal el a pókhálóból. Rá kell mutatni arra, hogy a mutatók nem hasonlíthatók össze egymással az értéktartományok közötti nagy egyenlőtlenség miatt. Külön-külön kell nézni azokat. Mindazonáltal ez a grafikus ábrázolás hasznos, és jó szintetikus képet ad bármilyen adott termelési rendszer negatív aspektusairól. A jobboldali táblázat, „a 16 mutató összesítő táblázata” a mutatók tényleges értékeit és a környezeti megfontolás kedvezőtlen vagy kedvező helyzetét meghatározó elméleti értékeket mutatja. A táblázat utolsó oszlopában csak 0 és 1 közötti számok lehetnek. Ha nem ez a helyzet, akkor az adatok bevitelekor hiba történt. A CORPEN-értékelés összegzése A táblázat az ásványi anyagok mérlegének kiszámításához felhasznált fő számokat mutatja (a földhöz adott szervesanyag, a termények útján a földről történő kivitel, ...). Ezeken a mérlegeken felül, a következő fontos fogalmakat mutatja: • a műtrágyák hozzáadása előtti ásványmérleg (ez képessé teszi a gazdaságot, hogy jobban értékelje ásványi adalékigényét); • az ellenőrizhető N, P és K mennyisége (amely a gazda számára a kiszórás irányítására vonatkozóan rendelkezésre álló mozgásteret jelzi).


77. oldal

4.3.4. 4. oldal: Elfogyasztott és termelt energia Az egyszerűsített energiaelemzés mindenekelőtt a gazdaság fő energiatételeit mutatja táblázatok (bevitelek, kivitelek üzemanyag liter-egyenérték/MHT hektárban és évente kifejezve) és egy ábra formájában. Az utóbbi világosan kimutatja a gazdaság legenergiaigényesebb részeit. Ezenkívül a módszer méri a termelőfolyamattal összefüggő energiamozgásokat és meghatározza ezen energiák jellegét. Eszközöket biztosít ahhoz, hogy megértsük a mezőgazdasági rendszer hatékonyságát az erőforrás-gazdálkodásra való tekintettel. Ennek érdekében a termelési rendszerbe való összes beviteli és az abból való összes kiviteli mozgást átkonvertáljuk energiává (üzemanyag liter-egyenérték/év); másodszor meghatározzuk a rendszer fajlagos energiahatékonyságát, amely a megtermelt energia (kiviteli mozgások) és a fogyasztott energia (beviteli mozgások) közötti arány. A rendszer energiahatékonyságát 5-féle rendszertípus szabványértékeivel hasonlítjuk össze. Rendszer

Termelt energia / elfogyasztott energia aránya: alsó érték

Termelt energia / elfogyasztott energia arány: felső érték

Növényi termékek

5

15

Tehenészet

0,8

2

Anyajuhtej-termelő gazdaság

0,2

1

Juh-, disznó és szárnyashús

0,2

1

Vegyes

átlag

átlag

Az energiahatékonysági helyzet nulla, ha a kivitel/bevitel arány kisebb, mint a meghatározott legkisebb érték, és 0 és 100 között van, ha az arány a meghatározott legalsó és legfelső értékek között van. Mennél hatékonyabb a rendszer, annál jobban megközelíti a hatékonysága a legfelső értéket. Megjegyzések: A piaci kertészetből, szőlőből és gyümölcsfákból álló rendszerekben vagy a nagyon különleges rendszerekben kevés energetikai adat áll rendelkezésre. A relatív energiahatékonyság kiszámítását ezért úgy végezzük, hogy a rendszert növénytermesztésnek tekintjük. Az állattenyésztő rendszerek fejlődési szakaszában (a gulya/nyáj növelésekor) az energiaarány várhatóan abnormálisan alacsony lesz, mivel a termelt energiát nem visszük ki a gazdaságból, viszont az energiafogyasztás nő. Ez az elemzés ezenkívül a következő értékeket nyújtja: a teljes energiafogyasztást (üzemanyag liter-egyenérték/évben vagy MHT ha-ban), Solagro – DIALECTE Kezelési utasítás

78. oldal

100 liter tej, 100 kg hús (az első esetben, egy tejfeldolgozó rendszerben, az első szám a mérvadó, a megtermelt hús egyszerűen a selejtezett tehenekre és borjakra vonatkozik) és 100 métermázsa gabona előállításához szükséges energia. A kapott értékek csak azonos típusú, szakosodott rendszerekkel összehasonlítva értelmezhetőek. 4.3.5. 5. oldal: A gazdaság átfogó helyzete a környezetre való tekintettel Ez a fejezet két részből áll: a gazdaság általános megközelítése és a környezeti témával kapcsolatos megközelítés. A gazdaság általános megközelítése Ez abból áll, hogy ad egy a környezetre gyakorolt hatást mutató pontszámot, amely két téma szerinti értékelés alapján jön létre: a vegyes gazdaság és a bevitel-gazdálkodás. A kapott táblázat részletesen mutatja: • • a mutatók értékét, a legfelső pontszámot és az elért pontszámot; • • a kritériumokra és a témákra adott (legfelső és elért) pontszámokat. Az elemzést ezután el lehet végezni: •

mint gyors, megközelítő felmérést, elemezve a kritériumoknál és a témákban elért pontszámokat, viszonyítva a „legfelső pontszámokhoz” és a hisztogramok megfigyelésével;

•

részletesebb elemzéssel, megfigyelve a mutatók értékeit és megmagyarázva az illető mutató létrejöttének előzményét (a túlzott nitrogéntrágyázás vagy energiafogyasztás, vagy a természeti elemek hiányának, stb. okait).

Ezt a részletesebb tanulmányt arra lehet használni, hogy meghatározzuk a rendszernek azokat a területeit, ahol nem megfelelő a teljesítmény. Ezt az általános megközelítést grafikus formában összegezzük. Ez megfelel a lap jobboldalán található grafikus ábrázolás első három hisztogramjának. A fentieknek megfelelően ezek az általános helyzetet (vegyes gazdaság + bevitel-gazdálkodás), a gazdaság rendszerének vegyes jellegét és a bevitelekkel való gazdálkodást mutatják. Az utóbbiaknál elért pontszámokat azután minőségileg átalakítjuk a környezetvédelemhez való viszonnyá (rossz, átlagos, jó). A környezet tematikus megközelítése Ezt a megközelítést grafikusan mutatjuk be ezen a lapon. Ez a grafikonon az utolsó négy hisztogramnak felel meg, amelyek a használatban levő rendszer erőforrás-védelmi szintjét mutatják minőségi szempontból (rossz, átlagos, jó). Ezek a hisztogramok a következőkre vonatkoznak: víz (minősége és mennyisége), a talaj (termőképessége és erózióvédelme), az erőforrások fogyasztása (energia, foszfor, kálium és víz). A tematikus megközelítési számításoknak ezek a részletei (a mutatók listája és értékei) nem láthatók közvetlenül; ezek a grafikai ábrázolás jobboldalán vannak elhelyezve.


79. oldal

5. Negyedik rész: A DIALECTE-eredmények elemzése és értelmezése


80. oldal

5.1. Az elkerülhetetlen minőségi elemzés A gazdaság környezeti elemzése nem szabad, hogy a minőségi eredmények elolvasására korlátozódjék. A felhasználónak kritikusan kell megközelítenie a nyert eredményeket, azokat a gazdaság, a régió, a talaj- és az éghajlati viszonyok összefüggésében kell megfontolnia. Amikor a DIALECTE eredményeit megkaptuk és azok jóvá lettek hagyva, első áttekintést kapunk, valamint a „pók”-ábrából (16 mutató), a gazdaság átfogó pontszámából és a hisztogramok tanulmányozásából megkapjuk a rendszernek a környezetre gyakorolt hatása mértékét. Mindez az alkalmazott termelésirányítási rendszerben a környezetnek szánt prioritási szintet mutatja. Ezután lehet először értékelni azt, hogy ez a prioritás alacsony, átlagos vagy magas. A következő lépcső a rendszer elemzése annak érdekében, hogy megértsük a környezethez való viszony kialakulását, melyek ennek az erős oldalai, és melyek a gyengéi.

5.2. A szükséges adatok Annak érdekében, hogy sikerrel hajtsuk végre az elemzésnek ezt a bonyolult részét, alapvetően fontos tudatában lenni a gazdaság mögött álló közvetlen mezőgazdasági regionális háttérnek, valamint a helyi társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszerben elfoglalt helyének (az ellenőr nyomozási képessége). A gazdaság háttere segít megérteni a mezőgazdasági rendszer jelenlegi állapotát, amely a múltban – bizonyos kritériumok és érvelések alapján – meghozott döntések keverékének eredménye. Meg kell tudni értenünk a rendszer időbeli dinamikáját és fejlődését és azt, hogy melyek azok a fontos döntések és tények, amelyek ezekhez vezettek (emberi korlátok, a termékmegoszlás hozzáigazítása a prémiumokhoz, a hagyományok követése, a környezet védelme, a szennyezés, a piac és a terjesztési hálózat állapota, stb.). Elsőrendű fontosságú a környezet védelmének tulajdonított jelentőség a döntéshozatali folyamatokban. Ezzel párhuzamosan fontos megérteni a gazdának a gazdaság fejlesztésére vonatkozó rövid- és középtávú célkitűzéseit. Megjegyzés: Az ellenőr szerepe semmi esetre sem az, hogy ítéletet mondjon a rendszer választásáról, amely a gazda feladata, hanem inkább az, hogy elemezze, hogyan felelhetne meg a rendszer a környezeti kérdéseknek és milyen okokból. A közeli mezőgazdasági régió ismerete betekintést enged a gazdaságról összegyűjtött adatokba. Míg az eredmények első áttekintése csak a környezeti kérdésekről ad információt, ebben a második megközelítésben a gazdaság bele van helyezve a társadalmi-gazdasági összefüggésekbe. Ezért új vonatkozások meghatározása válik lehetővé (agrár-ökológiai mérleg a régió talaj- és éghajlati viszonyai vonatkozásában), amelyeket azután a kommentárok kiigazítására lehet használni. Például a 2 SzÁE/ MHT ha-os állománysűrűség ugyanúgy lehet tökéletesen összhangban a környék mezőgazdasági térségének mezőgazdasági hozamával, vagy túl magas egy száraz legelőjű régióban.


81. oldal

5.3. Az elemzés iránymutatásai Amint ismertek a gazdaság bevitelei és kivitelei, a rendszert két téma szerinti bontásban kell elemezni: 1. a rendszer és az abban folytatott mezőgazdasági gyakorlat képessége a szennyezési és környezetkárosítási kockázat keletkezésnél való korlátozására. Például a legeltető állattartási rendszer (természetes és ideiglenes legelők) képes korlátozni a talajerózió kockázatát jó téli talajtakarással és a vízszennyezés kockázatát a kilúgozódás és a lefolyás jelenségének csökkentésével (amelyre természetesen hatással van a bevitelek felhasználásának kézben tartása); 2. a természeti erőforrások védelme és felhasználása (az olyan rendszer, amely kevés természeti erőforrást használ fel, kevésbé szennyez, mint a nagy-fogyasztású rendszer). A rendszernek az a képessége, hogy a keletkezésénél korlátozza a problémát, két tényezőtől függ: a vegyes gazdálkodástól és a bevitel-gazdálkodástól. A vegyes gazdaság ennek a módszernek a megcélzott értéke, amennyiben tartalmazza a vetésforgót és a termékelosztást a termelési rendszeren belül. A vegyes gazdaság közvetlen következménye az általános mezőgazdasági gyakorlat és különösen a bevitel-gazdálkodás. Mindazonáltal még akkor is, ha a rendszer jó vegyes gazdálkodáson alapul, az erőforrásokkal való jó gazdálkodás (környezeti szempontból) nem rendszeres, és a bevitel-gazdálkodás minősítése csak egy része a válasznak. Az erőforrások védelme és felhasználása egy második környezet-megközelítésnek felel meg (tematikus megközelítés), amely az átfogó megközelítéshez korábban használt különböző mutatók összekapcsolásából jön létre. Ez biztosít eszközt ahhoz, hogy meghatározzuk a rendszer hatását a négy korábban meghatározott témában (víz, talaj, biológiai sokféleség és az erőforrások fogyasztása).

5.4. Az erős pontok és a gyenge pontok meghatározása a környezet viszonylatában Az elemzésnek erre a szakaszára az ellenőrnek már meg kellett határoznia a meglévő rendszert intenzitás, autonómia és az agrár-ökológiai egyensúllyal való összhang, az utóbbi terhelése és a környezettel kapcsolatos gyakorlat szempontjából. Konkrétan kifejtve: a felhasználó tudja, hogy az energia- és környezeti felmérések a DIALECTE-ben miért érnek el ilyen vagy olyan értéket; és ismeri az utóbbi egyezését a rendszer valóságával (a számítások átfogó szempontból a valóságot képviselik, de bizonyos felhasznált értékek rögzítettek és nem szükségszerűen tudnak jól alkalmazkodni a tanulmányozott rendszerhez). Ezután lehetséges meghatározni a gazdaság környezettel kapcsolatos erősségeit és gyengeségeit. Megadjuk azoknak a gyakorlatoknak a listáját, amelyek jótékony (vagy veszélyes) hatással vannak a környezetre, és amelyeket nem szükségszerűen különböztet meg a DIALECTE hátrányosan (vetési idő, biológiai és integrált ellenőrzés, a permetező fúvókák rendszeres beállítása, N-mérleg parcellánként, stb.), azonban amelyek hatásáról meg kell győződni (például kevés növényvédőszer használata). Ha nem ez a helyzet, ezeket a gyakorlatokat meg kell említeni a részletes elemzés során.


82. oldal

5.5. Példa a tartalomra 1. A gazdaság és annak környezete 1-1. Földrajzi elhelyezkedés; 1-2. A közeli mezőgazdasági régió leírása; 1-3. Az övezet fő környezetvédelmi kérdéseinek a leírása; 1-4. A gazdaság rövid leírása (kulcsszámok). 2. A gazdaság működése 3. A mezőgazdasági rendszer: a gazdaság és a környezete közötti kapcsolat 3-1. A vegyes gazdaság 3-2. Bevitel-gazdálkodás 3-3. A természeti elemekkel való gazdálkodás 4. Környezeti hatások és kockázatok: a környezet tematikus megközelítése 4-1. Víz 4-2. Talaj 4-3. Biológiai sokféleség 4-4. A készletek felhasználása 5. Következtetések 5-1. A rendszer hatásai a környezetre (okok és következmények); 5-2. Megoldások ezek hatásának korlátozására; 5-3. Rövid- és középtávú célkitűzések a környezeti tényezők javítására.


83. oldal

A DIALECTE-EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE Gyenge pontok

Erős pontok

A gazdaság általános megközelítése

Tematikus környezeti megközelítés

Az eredmények első elemzése: megjegyzések / kritériumok /témák

A második elemzés: a mutatók értéke és helyzete a DIALECTE küszöbértékeihez képest

Átfogó elemzés, az eredmények kezdeti elemzése :Jó /átlagos /rossz

Az eredmények forrásának magyarázata (hivatkozás a felmérési adatokra).

A régió figyelembe vétele és a gazdaság elhelyezése a a többiekhez képest (a rendszerek összehasonlíthatósága).

A gazdaság és a gazdák fejlődésének figyelembe vétele.

A gazdaság erős pontjai / gyenge pontjai a környezethez való viszonyban.


84. oldal

6. Ötödik rész: A projekti megközelítés


85. oldal

A meglévő rendszert ezután részeire bontjuk és elemezzük a DIALECTE által képviselt szűrő segítségével. Ezenkívül a következetességre való tekintettel azért relativizáljuk az összegyűjtött adatokat, hogy a különböző elemzésekből nyert értékeket értelmezni tudjuk. Ugyanakkor egészében a gazda vállalja az eredményeket. A DIALECTE most eszközként használható arra, hogy segítsen a gazdaságnak megvalósítani a célját a környezeti szempontok jobb figyelembe vételével, amely önmagában egyike lehet a kitűzött céloknak. A DIALECTE használható oktatási és kutatási eszközként. Oktatási eszközként annak megértésével kapcsolatban, hogy a rendszer és az ott folytatott gyakorlatok milyen kölcsönhatásban vannak a környezettel. A termelés bármely szintjén meg lehet állapítani a környezetre gyakorolt hatást. Ez biztosítja a következmények tudatossá válását és a felelősségérzet kialakulását (a társadalmi és gazdasági összefüggések korlátain belül). A DIALECTE része lehet egy közép- vagy hosszútávú programnak, amellyel biztosítani lehet azt, hogy a környezeti kérdések megkapják azt az elsőbbséget, amelyet megérdemelnek a döntéshozó folyamatokban. Ezért válik ez átfogó megközelítéssé, amelyet a gazda irányít, összekapcsolva a társadalmi, gazdasági és környezeti elemzéseket. Egy gazdaságilag életképes rendszer nem szükségképpen rossz a környezet számára, és egy környezetet védő rendszer nem szükségképpen zsákutca gazdasági és társadalmi szempontból. Például bizonyos rendszerek a jó vetésforgó révén alacsony bevitel-felhasználást érnek el (amely általában jó a környezetnek), csökkentik működési költségeiket, és a vetésforgó korlátozza a terméskieséseket (amelyek gazdaságilag károsak); egyes gyakorlatok, mint például az egyszerűsített talajmegmunkálás, csökkentik a gépi költségeket (gazdasági haszon), megőrzik a talaj termőképességét, csökkentik a nitrogén kilúgozódását és késleltetik az eróziót. A DIALECTE-szűrő azután meg tudja mutatni a rendszeren és a közeggel kapcsolatos gyakorlaton végrehajtott módosítások hatását. Hasonlóképpen, ha egy gazda habozik, hogy két olyan rendszer közül melyiket válassza, amelyek első látásra ugyanazt a jövedelmet biztosítják, és ugyanannyi munkát jelentenek, miért ne válassza a környezetbarátabbat. Az agrár-környezeti diagnosztika segíthet a gazdának ebben a választásban. Mindenezen okokból a DIALECTE – más diagnosztikai eszközökhöz hasonlóan – használható és használandó a projektek összeállításában, különösen miután a környezet védelme uralkodó szemponttá válik társadalmunkban, és olyan pénzügyi kompenzációhoz vezet, amelynek következtében az hosszú távon érvényes és kifizetődő gazdasági választásként jelenik meg.


86. oldal

A DIALECTE hivatkozásai

A projekt felépítése

Erős pontok

Az ezek fenntartására vagy megerősítésére előirányzott lépések (minimumként való megőrzés, ha lehet, fejlesztés).

A javításukra előirányzott lépések:

Gyenge pontok

1. eseti jellegű lépések (pl. a nitrogénbevitel csökkentése egy bizonyos terménynél, élősövény ültetése, ...); 2.

általános jellegű lépések (pl.: egy további termény bevezetése, az önállóság fokozása az állatok takarmányozása terén, az állománysűrűség csökkentése, stb.).

A gazdaság általános szándékai és célkitűzései (gazdasági, társadalmi) A környezetre vonatkozó rövid- vagy középtávú célkitűzések A lépések megfelelése a célkitűzéseknek (a végrehajtás egyszerűsége, nehézségek és akadályok, hogyan küzdhetők le


87. oldal

7. Irodalomjegyzék


88. oldal

ADEART, Répertoire de l’agriculture paysanne et durable dans le Tarn, 1997 (A fennmaradó tarni paraszti gazdaságok címjegyzéke) ADEME et ministere de l’agriculture, Interactions entre agriculture et environnement: quels outils de diagnostic? 1997 (A mezőgazdaság és a környezet kölcsönhatása: melyik diagnosztikai eszközt válasszam?) Aménagement et nature, L’agriculture durable, n°117, 119 pages, 1995 (Fennmaradó mezőgazdaság) GDAB MP, SOLAGRO, Répertoire d’unités de production agricole respectueuse de l’environnement en Midi-Pyrénées, 1995 (A környezetet tiszteletben tartó mezőgazdasági termelőegységek a Közép-Pireneusokban, címjegyzék) IFEN, Agriculture et environnement: les Indicators, 1997 (Mutatók) Viaux P., Une 3e voie en Grande Culture, 1999 (Harmadik út a „fő mezőgazdaságban”) Agrár-környezeti diagnosztika BOCHU J.L., Analyses énergétiques des exploitations agricoles utilisant le séchage en grange des fourrages , SOLAGRO, 1999 (A takarmányt csűrben szárító gazdaságok energetikai elemzése) DIMKIC C. , Diagnostic biologique de territoire, prise en compte de la biodiversité dans les zones agricoles, SOLAGRO, 130 pages, 1995 (Regionális biológiai diagnosztika, a biológiai sokféleség figyelembe vétele a mezőgazdasági övezetekben) DOUBLET S. Analyse et évaluation des problemes d’environnement en agriculture: présentation générale des méthodes d’évaluation, SOLAGRO, 1998 (A mezőgazdaságban előforduló környezeti problémák elemzése és értékelése: az értékelő módszerek általános bemutatása) POINTEREAU P. , AED des exploitations PDD du Tarn, SOLAGRO, 1993 (az LTDP gazdaságok AKD-ja Tarn-ban) SOLAGRO, Le diagnostic agri-environnemental ; trois méthodes passées a la loupe, 1999 (Agrár-környezeti diagnosztika: három módszer közelről)


89. oldal

DIALECTE A környezettel és a területi működtetési szerződéssel (TMSZ) kapcsolatos diagnosztika Kézikönyv

Recommend Documents