Diakónus-szentelés Somogyváron Hűség és jóság is jellemzi az elmúlt két évtizedet

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 15. évfolyam, 3. szám 2013. szeptember

Diakónus-szentelés Somogyváron Hűség és jóság is jellemzi az elmúlt két évtizedet

Somogyváron, a közelmúltban Nemzeti Emlékhellyé avatott Kupavárn, a bencés bazilikánál június 27-én ünnepelte alapításának 20. évfordulóját a Kaposvári Egyházmegye. Balás Béla megyéspüspök mellett Székely János segédpüspök az

MKPK Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője is részt vett a szentmisén, amelyen két diakónust is szenteltek. Az egyházmegye kórusai Szili Zoltán egyházmegyei zeneigazgató vezetésével énekeltek. (Folytatás a 2. oldalon)

A rioi ifjúsági világtalálkozóról somogyi szemmel

Jézus Krisztus átöleli a világot

Húszéves a Kaposvári Egyházmegye Idén húsz éve, hogy II. János Pál pápa megalapította a Kaposvári Egyházmegyét. Lapunk előző számában összeállítást közöltünk a jeles évforduló alkalmából. Ezúttal három impressziót tárunk olvasóink elé. Húsz év a katolikus egyház történetében mindössze 1 százaléknyi idő, de a személyek életében már jelentős intervallum. Miként lehet visszatekinteni az egyháztörténet szempontjából fiatal, de a hívők életben már jelentős korúnak számító Kaposvári Egyházmegye elmúlt 20 évére? – fogalmazza meg a kérdést dr. Csillag Gusztáv ügyvéd. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának elnöke szerint egy új egyházmegyét alapító döntés a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szentatya közelebb akar hozni hívőhöz és nem hívőhöz egyaránt egy intézményt és egy személyt. (Folytatás a 4-5. oldalon)

TARTALOM HungaRio Pécsett

„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet.” – hangzott az idei katolikus ifjúsági világtalálkozó mottója, melynek ezúttal Rio de Janeiro adott otthont. Szerencsésnek érzem magam, hogy a több milliós rendezvényen egy maroknyi csoport tagjaként képviselhettem hazámat a dél-amerikai kontinensen, és egyedüli somogyiként a Kaposvári Egyházmegyét. (Folytatás az 5-6. oldalon)

Spiritus_2013_szeptember.indd 1

8-9

Mindszenty Mesztegnyőn

10

Szentmise a Békás-szorosban

12

Fekete István nyomában

14

A tartótiszt

15

2013.08.28. 14:42:16

Diakónus-szentelés Somogyváron Hűség és jóság is jellemzi az elmúlt két évtizedet (Folytatás az 1. oldalról) A honfoglalás után István ellenlábasa, Koppány a Balaton déli partján emelkedő Kupavárhegyen jelentős földvárat építtetett. Ezt a várat Koppány leverése után István ispáni (vármegyei) székvárossá nevezte ki. Forgalmas út vezetett mellette, vásár- és vámhellyel. Az 1077-ben trónra kerülő I. László királynak az István király halála (1038) utáni négy évtized hatalmi harcai után helyreállította, megszilárdította, megnövelte és szigorú törvényekkel megerősítette a magyar királyság hatalmát – létrehozva azt a történelmi nagyhatalmat, Magyarországot, mely az európai stabilitás keleti védőbástyája lett. László királyunk, aki a haza bajnoka, a magyarok menedéke, Szűz Mária választott vitéze lovageszmény lett.1091-ben

megalapította a régi Koppány-földvár helyén a Szent Egyed tiszteletére épült, messze földön ismert, hatvan méter hoszszú, monumentális bazilikát és mellette egy bencés kolostort, ahova Saint Gilles-

„Koppány ivadékai Szent László népévé lettek” Az ünnepnap az egyházmegye papsága számára rekollekcióval kezdődött, melyet Dr. Gárdonyi Máté Siófok-Kiliti plébános, egyháztörténész tartott. Az előadás szent királyaink tiszteletéről szólt. A történész-plébános elmondta: az életszentségbe nem lehet beleszületni, mert mindig perszonális jellege van. Beszélt a hatalomgyakorlás és életszentség összeegyeztetéséről is, mely Istvánnak és Lászlónak sok küzdelem, egyéni teljesítményük alapján sikerült. Az ünnepi beszédet ugyancsak dr. Gárdonyi Máté plébános mondta. „Szent László lovagkirály hőse az Egyháznak, egyúttal hőse a magyar hazának, keresztény erényekkel ékes férfiú, aki éppen ezért is tudta uralkodóként is megállni a helyét. Különös vonzerőt ad személyiségének, hogy a pusztáról érkezett nép értékes öröksége harmonikusan ötvöződött benne a keresztény Európa lovagi eszményével. A magyarság ezért szőtt e szent király alakja köré olyan mondafüzért, mely gazdagítja a hivatalos egyházi életrajzot. Nekünk, somogyiaknak több okból is kötelességünk, hogy ápoljuk a lovagkirály kultuszát. Ő volt az, aki a vármegye középkori székhelyét, Somogyvárt jelentős egyházi központtá tette a bencés apátság alapításával. A megye északi részének búcsújáróhelyén, Andocson ő térdel Szent Istvánnal együtt a Szent Szűz lábánál, mint ahogy délen Segesd kegyhelyének is ő az égi pártfogója. Amikor Boldog II. János Pál pápa rendelkezése nyomán 1993-ban létrejött a Kaposvári püspökség, az egyházmegye védőszentje Szent László király lett. Mondhatnánk: Koppány ivadékai Szent László népévé lettek. Illő tehát, hogy emlékét ápoljuk, életének példáján elmélkedjünk, hősies hitének nyomában járjunk.” KISS IVÁN (Marcali)

2


ből hívott szerzeteseket telepített le. Itt az ima mellett kódexek írásával, díszítésével, festésével is foglalkoztak. Legújabb ismereteink szerint itt írták meg a Pray kódexben a Halotti beszédet és könyörgést is. 2010-ben a párizsi levéltárból hazakerült a kolostor alapítólevelének másolata is. Az 1095. július 29-én meghalt László királyt rendelkezésére, végakarata szerint ebben a bazilikában temették el, akiről már akkor is azt terjedt el, hogy az országot megvédte a pogány ellen, s akinek még a nyilától érintett fű is gyógyító erejű lett. Holttestét 1106 körül Nagyváradra szállították, ahol csodatévőként tisztelték, sírja zarándokhely lett. III. Béla 1192-ben szentté avattatta. Somogyváron az 1972-ben elkezdődött és mintegy húsz évig tartó feltárások eredményeként a kolostor és a bazilika alapfalain kívül ma egy boltozatlan kerengő csodaszép árkádjai láthatók. A hely rövid történetéhez hozzátartozik, hogy 1553-ból való az utolsó írásos emlék a kolostor francia apátjától. 1556-ban török kézre került az egész épített rész, harci feladatokkal, 1799-ben még álltak a kolostor és templom magas falai, de a XIX. században a Széchenyiek birtoklása idején e falak köveiből, tégláiból épült fel sok ház, kocsma, malom, a templom és a parókia is. A két évtizedes régészeti feltárás 130 ezer(!) lelete, közel 2000 db kőfaragványa Balatonszárszóra és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba kerültek.

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2013. SZEPTEMBER

2013.08.28. 14:42:18

Isten, hogy cigánytestvéreinek is jó papja legyen! A szertartás befejezéseként a püspök atya jó tanácsokkal, imával, könyörgésekkel és áldással küldte a két fiatalt felelősségteljes munkájába: Isten, aki Egyházában az emberek szolgálatára hívott meg titeket, adjon nektek apostoli buzgóságot mindenki iránt, kiváltképp a csapásoktól sújtottak és a szegények iránt! Isten, aki Krisztus evangéliumának hirdetésével bízott meg titeket, adja meg nektek, hogy az ő igéje szerint éljetek, mint annak nyíltszívű és lánglelkű tanúi! Isten, aki reátok bízt a szent titkainak közvetítését, tegyen titeket Fiának, Jézus Krisztusnak követőivé, a világ egységének és békéjének szolgáivá! És titeket, mindnyájatokat, akik most itt velünk együtt vagytok, áldjon meg a mindenható Isten: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek!

E történelmi és szent falmaradványok között egyházmegyénk védőszentjének ünnepén, László napon az egyházmegye papjainak részvételével ünnepi szentmisét mutatott be Balás Béla megyéspüspök. A főpásztor egyebek mellett arról szólt, hogy egyházmegyéje húsz éve alatt mennyi hűség és

jóság áradt az emberi lelkekből. Ezért is vagyunk itt, hogy ezt megköszönjük Istennek – jegyezte meg a megyéspüspök. E szentmise részeként diakónussá szentelte Arányi Zoltánt és Balogh Pétert. Péter a katolikus gimnázium cigány diákjaként került a teológiára és jutott el e nevezetes ünnepre. Adja



A szentmisén egyházmegyénk több kórusa is részt vett. A liturgia emelkedettsége, az együtténeklés öröme mindannyiunk számára szép emlék marad. Boldogság volt nemcsak szívből énekelni, de hallani is, hogy a szabadtér ellenére Himnuszunk talán még a Balatonig is elhallatszott. Kép és szöveg: SZÖRÉNYI JÁNOSNÉ (Kaposvár) 3

2013.08.28. 14:42:18

Húszéves a Kaposvári Egyházmegye (Folytatás az 1. oldalról)

Nem „barokk” püspököt kaptunk – A jogi személyiségű plébániák döntésének hatályosságához sok esetben szükség van a felsőbb Egyházmegyei Hatóság (hivatal) jóváhagyására – vallja dr. Csillag Gusztáv. – Alapításkor már látható volt: Magyarországon kiszabadult a szellem a palackból, nem lehet megállítani azt a folyamatot ami szerint az egyház nem maradhat csak a templomok falai közt. Nagyobb és hatékonyabb részvétel az oktatásban, szociális ellátásban, a visszakapott ingatlanok működtetése, pályázatok elkészítése megkívánta, hogy a döntést hozó, vagy döntéseket jóváhagyó közelebb kerüljön azokhoz, akiknek érdekében a döntések születnek. Az intézményt illetően hívek és papok egyaránt természetesnek veszik, ha a gépezet olajozottan működik, és háborognak, ha sokat kell várni a hivatal döntésére. Sokkal érzékenyebbek vagyunk a személyt illetően. Az egyházmegye ügyvédjeként megbízóm a hivatal, mivel azonban hivatásbeli titoktartás is kötelez, és a személy érdekesebb, többet foglalkozom az alábbiakban a személlyel. Balás Béla, azaz Beton atya személye már a bemutatkozáskor egyértelművé tette – amikor a döntést Isten humorának is tekintette –, hogy a Teremtő nem egy „barokk” püspökkel kívánta az egyházmegye történetét kezdeni. Fél év sem telt el, és a zsúfolásig megtelt megyei könyvtár nagytermében a következő gondolatok hangzottak el: „A vallás az nem a nagyanyám rózsafüzére, meg a litánia és ilyesmi. Isten nem háromszög szakállal ül valahol a felhőkön! Fel kéne fedezni, hogy mit tanítunk és kik vagyunk! Az értelmem az igazat kutatja, az akaratom az értékre, a jóra tör. Ez az Igazság, ez a Jóság: végtelen és személyes, mi Istennek hívjuk. Erre születtünk, és ha ezt nem kapjuk meg, akkor megbetegszünk...” Jövőt is meglátó gondolatoknak tartom az itt idézett sorokat, mivel húsz év után 4


Az idén dr. Csillag Gusztáv (balról) kapta a Kaposvári Polgári Casino díját, amit dr. Szép Tamás adott át

egyre gyakrabban beszélünk Európa betegségéről... A hasonló előadásokat vidékjáró találkozások követték. Az egyházmegye főpásztora főleg a pedagógusokkal és a bérmálkozók szüleivel tartja fontosnak a személyes találkozókat, mindez a jövő nemzedék érdekében történik. A találkozók sorából kiemelkedik a 2005 adventjében rendezett Minden politika, de a politika nem minden című rendezvény, amelyen közel ezren zsúfolódtuk össze a katolikus gimnázium tornatermében, hogy jelen legyünk Orbán Viktor és Balás Béla párbeszédének. Ez a rendezvény ma is megtekinthető az interneten Orbán Viktor tanúságtétele címmel a Youtubeon. Ez az élmény is az egyházmegye történetéhez sorolandó. Az idő múlásával ritkább lett a személyes előadás és gyakoribb egy könyv, vagy csak egy füzet megjelenése. Mindegyik iránymutató tartalommal a korábbi előadásokhoz hasonlóan. A Kis idő című, „dióhéjnyi” egyháztörténetet több helyen felhasználják az oktatás során. Persze nem mindenki fogékony az újra, ennyi idő alatt voltak viták, voltak és vannak, akik értetlenül közelítenek főpásztorunk stílusához. Ennek következtében, no meg a 60-as, 70-es évek rendőrségi kihallgatásainak következményeként püspökünk mostanában visszahúzódóbb lett. Nem szeret ünne-

pelni és nem szereti, ha őt ünnepelik. Pedig Wass Albert egyik könyvében azt írja, hogy az ünnep is az Isten ajándéka. Ne utasítsuk hát vissza az ajándékot, adjunk hálát a Teremtőnek, hogy az elmúlt két évtizedben együtt lehettünk!

Magvetés Miklósiban A nyolcvanas évek első felében kezdett szerveződni a miklósi székhelyű Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség. Akkor még titokban, hiszen a szerzetesrendek – néhány tanító rend kivételével – csak illegalitásban létezhettek. Államilag tiltották a Krisztust-


2013.08.28. 14:42:18

kereső, másokat segítő, értékmentő és értékteremtő közösségi életet, azt az életformát, amelynek igénye már a kereszténység kezdeténél megfogalmazódott. – Célunk a közösségi lelkipásztorkodás kis falvakban – fogalmazott dr. Sipos Imre miklósi szerzetes atya. – Somogyban is nagy probléma a csekély lélekszámú, egymástól távol eső települések ellátása. Hétvégente 160 km-es utat járunk be, hogy eljussunk 11 miséző helyünkre. Azért, hogy ki ne üresedjünk, a lelkipásztori munkát összekapcsoljuk az elmélkedő remeteélettel. Ennek biztosítására épül lelkipásztori házunk és lakott területtől távol a monostorunk. A Kaposvári Egyházmegye megalakulása után Balás Béla püspök úr is megismerte, és mindenben támogatta a közösséget. 1996-ban jóváhagyta szabályzatunkat, azóta immár hivatalosan is lelkipásztori célú egyházmegyei jogú szerzetes intézményben törekszünk az evangéliumi életre. A közösség priorjának Galbavy Jenő Józsefet nevezte ki, akit felmentett a korábbi plébánosi tevékenysége alól. Néhány nappal később jómagamat is pappá szentelt. A szentelési szentmisén mindketten letettük örök fogadalmunkat. A közösséget segítő első külső testvérek – napjainkban 14-en vannak – ígérettétele is ezen ünnepélyes alkalmon történt meg. Hat plébánia lelkipásztori ellátását bízta a püspök úr a közösség gondjaira. Számos jelentkező után jelenleg egy novícius készül a felszentelt tagok sorába lépni, aki a teológiai tanulmányait végzi. A szokásos lelkipásztori munkák mellett sok fizikai munkát is végzünk. Eddig 25 egyházi épületünkből 18-at újítottunk fel. 1993-ban a Kaposvári Egyházmegyében az első helyi, egyházközségeket összefogó újságot, a Magvetést indítottuk útjára. Jelenleg a tizenegyedik könyvünk kiadását készítjük elő. Teológiai munkák mellett jelentősek a helytörténeti kutatásaink is. Feltárjuk és közkinccsé tesszük kis falvaink történetét. Az olvasók személyes beszámolók alapján ismerhetik meg a Koppány-völgyében élő svábok kitelepítését, málenkij robotra hurcolását a Szovjetunióba, a felvidékiek betelepítését, illetve egy 1956-ban disszidált és Amerikából hazajött ember sorsát.

Jézushoz tartozni Szvath Tamás, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze: – 1976-ban születtem Kaposváron, a mai Szent Imre Plébániához tartozó egyházkerületben, s itt élek a mai napig. Kezdem e ténnyel, mert szüleim számára is kézenfekvő volt a hitéletre nevelés kezdő lépéseit a Szent Imre -templom papjára, Pázmány Lajosra bízni, hisz egy percre laktunk a templomtól. A mai napig emlékszem Pázmány atya sekrestyében tartott hittan óráira, ugyanúgy, ahogy az első rorátéra és az azon való ministrálásra. Életem első, közönség előtt előadott mondatait az atya által betanított pásztorjátékban mondtam el. Édesanyám tizennégy éves koromban bekövetkezett halálakor, és az azt követő időszakban egyetlen biztos pont volt az életemben a bérmálkozásra való felkészülés, ami nagyjából egybeesett a



Kaposvári Egyházmegye születésével. Beton atya tüzes, lendületes, igazságkereső prédikációi nekem is új irányokat mutattak. Sokunk nevében tartozom neki köszönettel Laci atyáért. Az immáron Varga László plébános által vezetett közösségtől sokat kaptam: hiteles példákat, barátokat, hitet az életen át tartó házasságban és a boldog családi életben. Erős alapokat kaptam a felnőtt életemhez: hogy színész legyek, külföldön éljek, aztán hazaköltözve megnősüljek, gyermekeket vállaljak, négy év leforgása alatt nagycsaládos édesapává váljak. Amikor a Csiky Gergely Színház színpadán álltam vagy Budapesten filmet forgattam, aztán Londonban alkalmi munkából éltem, vagy miközben gyermekeimet terelgetem, mindig jelen volt és van a szívemben, hogy Jézushoz tartozom. Igyekszem minden nap tenni azért, hogy három kisfiam is ebben a hitben nőjön fel. 5

2013.08.28. 14:42:18

A rioi ifjúsági világtalálkozóról somogyi szemmel

Jézus Krisztus átöleli a világot Amikor 2011-ben XVI. Benedek pápa Madridban kihirdette a következő világtalálkozó helyszínét, mindez még olyan távolinak és elérhetetlennek tűnt. Mégis olthatatlan vágyat éreztem magamban, hogy újra átéljem a „találkozások misztériumát”: találkozást Jézus Krisztussal, a Szentatyával és azzal a több millió fiatallal, akiket ugyanez a cél vezérel. Bár a világ különböző részeiről érkezünk, és különféle nyelveket beszélünk, mégis egy valami összeköt bennünk: a hit. Brazíliában először Sao Paulóba utaztunk, ahol kilenc napot töltöttünk és részt vettünk az egy hetes előtalálkozón. A magyar bencés atyák és a helyi magyar közösség tagjai nagy szeretettel fogadtak bennünket, szállást biztosítottak számunkra, és mindent megtettek annak érdekében, hogy felejthetetlen és tartalmas napokat töltsünk el a közel 20 milliós metropoliszban. Lehetőségünk nyílt továbbá arra, hogy betekinthessünk a brazil hitélet, valamint a favelák - nyomornegyedek - színes világába. A legszembetűnőbb talán az egyes társadalmi rétegek közötti hatalmas különbségek voltak. A lakosság túlnyomó része mélyszegénységben él: 5-6 fős családok laknak pár négyzetméteren, sokaknak még cipőre sem telik. Mindennek ellenére az volt az érzésem, hogy az emberek boldogok. A brazilokból ugyanis sugárzik az életöröm, a mások iránti szeretet, rendkívül nyitottak és befogadóak. Mindezt személyesen is megtapasztalhattuk egyrészt a hivatalos előtalálkozó nyitószentmiséjén, a Sagrada Familia Katedrálisban, ahol hatalmas ovációval fogadtak minden zarándokot; másrészt a Szent József Plébánián, ahol a helyi ifjúsági közösség öt napon át számos vallási és kulturális programot szervezett a magyar és puerto rico-i csoportnak. Fantasztikus érzés volt részt venni az európai hagyományoktól eltérő, egyedülálló zenés-táncos brazil szentmiséken és szentségimádáson. Szintén nagyon tetszett, hogy a papok és a hívek közvetlen, baráti kapcsolat6


ban állnak egymással, s talán ennek is köszönhetően, szinte minden plébánián aktív közösségek működnek. Úgy vélem, ezen a téren még sokat tanulhatunk a latin-amerikai népektől. A nyüzsgő nagyvárost magunk mögött hagyva, július 22-én tovább utaztunk Rio de Janeiroba. A világtalálkozó hivatalos programjai mellett természetesen jutott időnk arra is, hogy megtekintsük Rio fő nevezetességeit is. A Cukorsüveg-hegyről gyönyörű kilátás tárult elénk, lábunk előtt hevert az egész város. Egyedi növényés állatvilágával lenyűgöző látványt nyújtott a város szívében elhelyezkedő botanikuskert, az Atlanti-óceán partján több kilométer hosszan elnyúló, fehér-


2013.08.28. 14:42:19

Ferenc pápa: A fiatalok Jézust követik... Soha ne feledjük, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó nem „tűzijáték”, nem öncélú lelkes pillanatok sora, hanem egy hosszú útvonal állomása, amely 1985-ben kezdődött el II. János Pál pápa kezdeményezésére. A pápa a fiatalokra bízta a keresztet és így szólt: menjetek, és én veletek jövök! És így is lett; a fiataloknak ez a zarándoklata folytatódott Benedek pápával és Istennek hála, én is megélhettem az útnak ezt a csodálatos brazíliai állomását. Emlékezzünk rá mindig: a fiatalok nem a pápát követik, hanem Jézus Krisztust, hordozva keresztjét. A pápa vezeti és elkíséri őket a hitnek és a reménynek ezen az útján.

Számok Több mint 3,5 millióan vettek részt a 2013-as ifjúsági világtalálkozón Rio de Janeiróban a Copacabana-tengerparton, a Quinta da Boa Vista parkban, Rio központjában, valamint a város plébániáin jelenlevők összesítése alapján. A rendezvény honlapján 427 ezren iratkoztak fel 175 országból. Legnagyobb számban Brazíliából, Argentínából, az Egyesült Államokból, Chiléből, Olaszországból, Venezuelából, Franciaországból, Paraguayból, Peruból és Mexikóból érkeztek. A résztvevők 55 százaléka nő volt, életkor szempontjából a jelenlevők 60 százaléka 19 és 34 év közötti volt. Közel 800 művész vállalt szerepet a programokon a hét során, 60 ezer önkéntes dolgozott az ifjúsági világtalálkozón, 57 országból összesen 6500 újságíró akkreditáltatta magát a médiaközpontban. 644 püspök (köztük 28 bíboros), közel 8 ezer pap és 632 diakónus vett részt az ifjúsági rendezvényen. Környezetvédelmi szempontból 345 tonna organikus, 45 tonna újrafelhasználható szemetet gyűjtöttek össze az egyhetes ifjúsági rendezvény során. Ez a szám 10 százalékkal kevesebb, mint a 2012-2013-as szilveszter éjszaka után felhalmozódott szemét. Az ifjúsági világtalálkozó résztvevői, gazdasági szempontból vizsgálva 1,8 milliárd brazil reál (közel 600 ezer euro) értékben költöttek a turizmus minisztériumának tájékoztatása szerint.

homokkal borított strandok (Copacabana, Ipanema, Leblon), a focirajongók számára pedig kihagyhatatlan volt a Maracana stadion. Bár az esős, télies időjárás miatt a kilátást csak rövid ideig élvezhettük, az egyik legszebb élményem mégis az volt, hogy feljutottam a Megváltó Krisztus szoborhoz. A 30 méter magas műalkotás lábánál állva az volt az érzésem, hogy kitárt karjaival Jézus Krisztus átöleli az egész világot. A másik meghatározó élményem a szentatyával való találkozás volt. Több alkalommal is testközelből láthattam Ferenc pápát, amikor a központi rendezvények helyszínére érkezve, pár méterre előttünk haladt el a nyitott pápamobillal. Végig mosolygott, integetett, és többeket megáldott. Közvetlenségével egy pillanat alatt a fiatalok szívébe lopta magát az új egyházfő. Vasárnap délelőtt mintegy három millió fiatal jelenlétében mutatta be a Szentatya az ünnepi záró szentmisét a Copacabana strandon, ahol az evangélium három kulcsszavával buzdította a fiatalokat: „menjetek”, „ne féljetek”, „szolgáljatok”! Homíliáját pedig ezzel a fiatalokhoz intézett felhívással zárta: „Jézus Krisztus, az egyház és a pápa számít rátok. Jézus és mindannyiunk Édesanyja, Mária oltalmazzon benneteket gyöngédségével! Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet! A következő világtalálkozó 2016ban Krakkóban lesz. Bízom benne, hogy ott újra találkozunk! DR. PETZ NOÉMI (Látrány) SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2013. SZEPTEMBER


7

2013.08.28. 14:42:19

„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!”

Kaposvári Egyházmegyés fiatalok a pécsi HungaRion Izgatottan szálltunk buszra július 24-én. Nem tudtuk, mire számíthatunk, mi vár ránk, amikor leszállunk a pécsi buszállomáson. Még a délelőtt folyamán megérkeztünk Pécsre, ahol különböző pontokon rendező fiatalok, úgynevezett VoluntaRiók vártak minket, akik segítettek a tájékozódásban. A regisztráció a Lauber Dezső Sportcsarnokban zajlott, ahol már reggel óta hosszú sorokban vártak a fiatalok. Miután elfoglaltuk szállásunkat, a Dóm térre kellett mennünk, ahol dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök celebrálta a nyitó szentmisét. Beszédében a találkozó fontosságáról beszélt. Elmondta, mennyi örömmel tölti el, hogy több mint kétezer fiatal fogadta el meghívását határon innen és túl. Vacsorát a Szent István téren kaptunk, majd a találkozás ünnepe után táncház következett, ahol közösen (tánctudástól függetlenül) óriási körökben táncoltuk a sűrű magyart, az ördög útját és más tradicionális magyar táncokat.

8


Csütörtökön a reggeli imát követően dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök tartott katekézist. Az

előadás témája: szomjúság a reménységre, szomjúság Istenre. A reménység kapcsán két farkast említett, amelyek

minden emberben megtalálhatók. Az egyik farkas nagy, sötétbundájú, vicsorgó, míg a másik szelíd, fehérszőrű, méltóságteljes, jó farkas. Ez a két farkas szüntelenül küzd egymással bennünk. A harc végkimenetele csak attól függ, hogy mi melyik farkast etetjük. Hiszen ha csak gyűlölködünk, utálkozunk egymással, akkor a gonosz farkas fog győzni bennünk. Azonban ha hisszük Istent, és törekszünk a jóra, akkor a jó farkas fog felülkerekedni. A katekézist követően feldolgoztuk az előadást a műhelyekben. Ötféleképpen foglalkozhattunk a korábban hallott témával: Egy-más-közt; Csend hangjai; Mozdulj rá!; Nyisd ki a szemed, nyisd ki a füled, nyisd ki a szíved!; Beszélgetés a katekézist tartó püspökkel. A műhelyek után a szentmise következett, melyet Palánki Ferenc egri segédpüspök celebrált. Ebéd után az ifjúsági fesztivál megnyitójára került sor. A délutánt koncertek, játéksátrak színesítették. Az este megint szentségimádással és táncházzal ért véget. Ezen a


2013.08.28. 14:42:19

napon kicsit mi is részesei lehettünk a riói találkozónak, ugyanis élőben kapcsoltak minket azokhoz a magyarokhoz, akik személyesen élhették át a világtalálkozót. A pénteki reggelit követő katekézist Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök tartotta, aki Magyarország elsőszámú görög katolikus méltósága. Előadásának témája a tanítványság volt. Elmondta, hogy mindenki tanítvány, és mindenkinek fontos küldetése van. Érdekes volt hallani szavait, látni különös öltözetét. Hiszen ő mégis egy más vallási közegből érkezett hozzánk. A már szokásos műhelyek után szentmise következett, melyet Bíró László tábori püspök celebrált. A csütörtökön útnak induló ifjúsági fesztivál a délután folyamán folytatódott, majd ezt

követően az ifjúsági passió következett, melyben két marcali fiatal is szerepet kapott. A vacsora és szentségimádás mindennapi sorozata után a nyitott templomok éjszakájára hívtak bennünket. Pécs bármelyik templomát megtekinthettük, sőt programokkal várták a fiatal katolikusokat és az érdeklődőket. Kis csoportunk a görög katolikus templomot választotta, ahol egy Máriát dicsőítő énekben vehettünk részt. Vonzott minket, hogy bepillantsunk a római katolikus és az ortodox egyház, a nyugat és kelet ötvözetének liturgiájába. A szombati katekézist dr. Bábel Balázs kalocsakecskeméti érsek tartotta volna, de betegsége miatt dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök vette át az előadást, amely a küldetésekről szólt. Itt folytatódott, kiteljesedett az előző nap megkezdett tanítványság téma. Műhelyfeldolgozásban ezen a napon a Csend hangjait választottuk, ahol testrészeink szerepéről esett szó, illetve az egyház testének részeiről, és a részek fontosságáról beszélgettünk. Az ebédet követő szentmisét dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrálta. A délután a szórakozásé volt. Ismét koncertek, játéksátrak, múzeumok vár-

ták a találkozó résztvevőit. Ezen a napon azonban kicsit adni is akartunk Pécsnek, amiért befogadtak minket, amiért ilyen fantasztikus lehetőséget biztosítottak több mint kétezer fiatal számára. A Salom közösség segítségével közös tánc vette kezdetét a Széchenyi téren. Ez a flashmob a riói találkozó hivatalos zenéjére készült. Papok, apácák, segítők, fiatalok együtt táncoltunk Pécsnek és természetesen az Úrnak. A flashmob után evangelizációs este vette kezdetét, melyet a Nyolc boldogság közösség tartott. Az este keretein belül két fiatal mondta el a többezres közönség előtt megtérése történetét. Ezt a napot is, mint eddig a többit, a táncház zárta. Vasárnap a reggelit követően városjáték kezdődött, ahol tíz fős csapatokban mutathattuk meg tudásunkat, ügyességünket, rátermettségünket. Ebéd után kapcsolták Riót, ahol meghallgathattuk Ferenc pápa ünnepi záróbeszédét, amellyel elbúcsúzott a fiataloktól. Élőben fordították nekünk a szentatya szavait, a fiatalság pedig hol néma csendben, hol kitörő tapssal fogadta Krisztus földi helytartójának mondandóját. A délután második felében karnevállal búcsúztunk Pécstől. Az út során ötször álltunk meg, emlékezve ezzel az öt kontinensre. A záró szentmisét a Dóm téren dr. Erdő Péter bíboros, prímás,



esztergom-budapesti érsek celebrálta. Felemelő érzés volt néhány méterre ülni Magyarország egyetlen aktív bíborosától. A vacsora után egy koncert és egy táncház maradt csupán a programból, melyen mindenki még egyszer, utoljára felszabadultan énekelhetett, ugrálhatott, táncolhatott. A hivatalos program végén a segítők és vendéglátónk, dr. Udvardy György köszönt el tőlünk. Emlékezetes öt napon vett részt városunk küldöttsége. A zarándokcsomag tartalmán kívül sok emlék is került hátizsákunkba. Akár Böjte Csaba ferences szerzetes atya fiatalokat buzdító beszéde, akár a szentségimádások, a fiatalok hitvallásai, az imaórák, mind megmutatták nekünk, hogy újra és újra meg kell erősítenünk hitünket. Hitünket magunkban és az Úrban. A Szentatya riói búcsúbeszédében lázadásra buzdította a fiatalokat. Lázadásra a mai kor divatja ellen. Nem kell beállni a sorba, hanem legyünk egyéniségek saját környezetünkben! Véleményem szerint ez nemcsak a fiataloknak, hanem minden ember számára megszívlelendő gondolat. Megtiszteltetés volt, hogy több mint kétezer fiatal közül mi hatan is részesei lehettünk a modern csodának, amely öt napon keresztül tartott. Remélem, hogy ezt a csodát tovább tudja vinni az összes résztvevő saját otthonába. Sor került a 2016-os találkozó helyszínének bejelentésére is. A következő ifjúsági világtalálkozó Lengyelországban, Krakkóban lesz. De addig is folytatnunk kell a megkezdett munkát, hiszen ahogy az Úr mondta: „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet!” KOZMA KRISZTIÁN (Marcali) 9

2013.08.28. 14:42:19

„Istenünk, Tiéd az utca, a tér, a templom és a papja is...”

Mindszenty Mesztegnyőn

Mindszenty teret és szobrot avattak és áldottak meg június 15-én Mesztegnyőn, a harmincnyolc éve elhunyt utolsó magyar hercegprímás emléke előtt tisztelegve. Harmincegy millió forintos uniós támogatással felújították a barokk műemlék templomtornyot is. Kicserélték a tornyát, amely a második világháború idején megsérült, így most már az eredeti pompájában mutat utat a település felé igyekvőknek. Mindszenty József élete végégig kitartott hite és elvei mellett. Többször volt börtönben, miután szembeszállt a nyilas és kommunista hatalommal is. A Mindszenty szobrot Kiss János fafaragó készítette. Nagy László Péter, a település polgármestere a szoborállítás okaként említette a többi között azt is, hogy Mindszenty József akkori veszprémi püspök volt az, aki szorgalmazta a templom felújítását, amikor Mesztegnyőn járva meglátta a második világháború utáni pusztítást. A polgármester azt is elmondta, hogy az ő életükben most nagy esemény történt, ha nem is az egész templomot, de a tornyát sikerült pályázati pénzből felújítani. Jövőre újra próbálkoznak, újabb pályázatokat nyújtanak be. Abban is reménykednek, hogy hamarosan teljes pompájában látható a megye egyik legszebb barokk temploma. A hercegprímás mindig és mindenkor az üldözöttek segítségére sietett, mindig és mindenkor kiállt hazája és népünk, a magyarság sorsa mellett – mondta Csallóközi Zoltán, a miniszterelnök-helyettesi kabinet politikai főtanácsadója. „Mindszenty bíboros volt az, aki egész életének a cselekedetei közül semmit nem kell visszavonni, amiből semmit nem kell megtagadni, ami mindenki számára a mai napig is iránymutató, hiteles” – tette hozzá Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke, hangsúlyozva: a bíboros „ellent mondott a barna diktatúrának és ellent mondott utána a vörös diktatúrának”. Balás Béla kaposvári püspök a következő szavakkal áldotta meg a Mindszenty szobrot és teret: 10


„Istenünk, Tiéd az utca a tér, a templom és a papja is, tieid azok, akik elfogadják az egyházat és azok is, akik azt kerülik. Mindszenty bíboros, akit összevertek, megaláztak és tieid voltak, bár tagadták, az ügynökök, a besúgók, a verőlegények is. Tieid a bárányok is, a farkasok is. Mindenkit meghagysz szabad akaratúnak, de ne engedd, hogy ezzel visszaéljünk! Jöjj közénk és maradj velünk és így áldd meg a népedet! Nélküled az utca, a tér csak hézag a házak között, a templom csak múzeum, a harangozás csak térzene, az ember

pedig legyen akár bárány, akár farkas a Teremtő tartalékosa. Istenünk, veled az élet és az értelem költözik mindenben. Veled megszépül az utca, a tér, a templom, a magány, a szenvedés. Minden a Veled való találkozássá válik. Jöjj Istenünk, áldd meg felújított templomunkat, ezt a teret és szobrot! Ámen!” A szobrot Csallóközi Zoltán kabinetfőnök és Móring József Attila országgyűlési képviselő leplezte le. Az áldást püspöki szentmise követte. KISS IVÁN (Marcali)


2013.08.28. 14:42:19

Hatvanöt éves a kaposvári Szent Margit-templom

Jótékonykodó hangcsillagok Alapításának hatvanötödik évfordulóját ünnepli a kaposvári Szent Margittemplom, amely régóta ad helyet koncertmiséknek, kiállításoknak is, hiszen hit és művészet mindig termékenyítően hatott egymásra. Ezúttal egy jótékonysági hangversenyt szervezett júniusban az egyházközség, mivel a tervezett felújításra nem elegendő a pályázat útján elnyert összeg. A világítás felújítása, a hangosítás cseréje és a hozzá kapcsolódó festés elkerülhetetlen, ezért a művészeket szinte meg sem kellett szólítani, az első szóra igent mondtak a nemes cél érdekében. Rosta István professzor, világi elnök egy világhírű fizikus szokását elevenítette fel köszöntőjében, aki a laboratóriumába indulva, majd hazafelé tartva, kalapját levéve, mindig megállt egy kis időre az útjába eső templom és a hangversenyterem előtt. A környékbeliek ismerték a hóbortját, ám egy idő után megkérdezték: miért teszi ezt. Lakonikusan csak annyit válaszolt: e modern kor elvette tőlünk az oratóriumot és cserébe adta a laboratóriumot. Oratórium nélkül viszont belefulladunk a laboratóriumba… Ezt követően Dr. Rumszauer Miklós plébános felkonferálta az est közreműködőit, s köszönetet mondott az eddigi

A Vikár Béla Vegyeskar

Hunyadkürti György, a Csiky Gergely Színház színésze

Gál Laura

Dr. Benke József

nagylelkű adományokért. Gál Laura és dr. Benke József énekművészek, Kardos Kálmán orgonaművész, Várfalvi Fodor Éva zongoraművész, valamint a Ludmány Géza vezette Vikár Béla Vegyeskar Liszt, Ramírez, Eszterházy, Haydn, Mozart, Bach, Karai, Bizet művein keresztül hívott bennünket zenei utazásra. Kardos Kálmán orgonajátéka, valamint az énekművészek kettőse – G. Caccini Ave Mariája, illetve C. Franck Panis Angelicusa – valóban mennyei magasokba repített bennünket. Meglepetésként Vörös Miklós és Máté klarinétjátéka is felcsendült – képviselve a fiatal művészkorosztályt. Hunyadkürti Györgyöt, a Csiky Gergely Színház Já-



szai Mari-díjas színészét, aki a legjobb férfialakítás díjával tért haza a pécsi POSZT-ról a Vaknyugat című drámában nyújtott fergeteges teljesítményéért, vastaps köszöntötte. Ezúttal Vas István Cambridge-i elégia című versét adta elő bámulatos átéléssel, bár előtte szabadkozott: nem kelhet versenyre ennyi hangcsillaggal. A kétórás jótékonysági koncert előadóművészt és közönséget egyaránt felvillanyozott. Sokan éreztük: „Jósággá kovácsolódik a szilaj ösztön, aranyharmóniát izzadnak szentté vált barbárság-cseppjeink.” LŐRINCZ SÁNDOR (Kaposvár) Fotó: CSONKA BÉLA 11

2013.08.28. 14:42:20

„Zord idők gyermekeinek újabb és újabb szentélyek kellenek…”

Szentmise a Békás-szoros kápolnájában

A világ minden pontján csodálatos élmény a szentmise. Zarándokútjainkon különös élményekben van részünk, ahol szebbnél szebb templomokban éljük át az utolsó vacsora emlékét. Most nyáron a marcali zarándokokkal olyan élményben volt részünk, amire nem is számítottunk. Augusztus elején Erdélyben barangoltunk és valahol a Békás-szoros környékén akartunk a szabadban szentmisét bemutatni, és akkor felfedeztünk, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros között egy kápolnát, ami tárva-nyitva volt. Magunk is csodálkoztunk, hogy az ajtó nyitva, belül teljesen berendezve, még a sekrestye ajtaja is tárva a zarándokok előtt. A faliújságon kifüggesztett magyar nyelven is olvasható a kápolna története. „Az 1916-ban leégett kápolna helyére Kós Károly 1933-ban másikat tervezett, amelynek megépítése – anyagi nehézségek és a második világháború miatt – meghiúsult. A terveknek akkor nyoma veszett, így csupán a szerencsi Zemplén Múzeumban megőrzött képeslap alapján alkothattak fogalmat róla. A Kós Károly-i hagyományokat is követő tervet Anthony Gall magyar származású ausztráliai építész készítette, együttműködve a belső terveket, valamint a körfreskót készítő Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészekkel. A kápolna alapkövét 1999. szeptember 26-án tették le. 2001. július 28-án szentelte fel Tamás József püspök Szent Kristóf vértanú tiszteletére.” Még egy idézet is olvasható Tamás József püspök úr felszentelési beszédéből: „Lármafát építeni viharban, vészben nagyon nehéz, de megéri, s nekünk, zord idők gyermekeinek újabb és újabb szentélyek kellenek, hogy Isten egét ostromoljuk, mert aki ezt teszi, annak bizalma van benne. Amikor itt, a természet csodájában a teremtő Isten utolérhetetlen alkotását látjuk, le kell borulnunk, visszatekintve a megtett nagy történelmi útra „A Gyilkos-tó és a Békás-szoros csodálatos vidéke békességet kíván. A kápolna védőszentjével együtt kérjük Mennyei Atyánkat, hogy 12


a különböző népek, nemzetek találjanak itt egymásra békében, és hogy életünk vándorbotja kizöldelljen Isten és a felebaráti szeretetben. Szent Kristóf vértanú, az utazók védőszentje, óvjon minden jóakaratú zarándokot!” Még egy pillantás a faliújságra, melyen II. János Pál pápa áldása olvasható, személyesen küldte a Békás-szoros látogatóinak. Mi meghatottan álltunk ott, hiszen Marcaliból a Boldog II. János Pál pápa térről indult a zarándokbuszunk.

És megtörtént a csoda: az általunk vitt miséző felszerelésből semmi nem kellett, mindent találtunk: magyar nyelvű misekönyv, ostya, bor és víz, gyertya. Az oltáron kalotaszegi népi hímzés, a kelyhünk korondi díszítésű. És elkezdődött a szentmise. Isten ajándéknak szánta nekünk, hogy ott, a természet csodájában a teremtő Isten utolérhetetlen alkotását láttuk és leborultunk a Teremtő alkotása előtt. KISS IVÁN (Marcali)


2013.08.28. 14:42:20

Árpád-házi szentjeinkről Szennában

Riska páncélt öltött Idén kilencedik alkalommal köszönthették Riskát és egymást a gyerekek Szennában a Riska Táborban. Annak ellenére, hogy – a korábbi évekhez hasonlóan – sikerült a tábort a nyár legforróbb napjaira időzíteni (a hőmérő higanyszála időnként majdnem átlépte a 40 °C-ot), de a két hét alatt, a mintegy háromszáz, hat és tizenkét év közötti kisgyermek nagyszerű élményekkel gazdagodott. A tábor tematikája Árpád-házi szentjeink életét idézte, a tábor zászlaján Riska, a névadó bábfigura is lovagi páncélt öltött. Fiúk és lányok egyaránt elszántsággal húzták a fejükre a sisakot, és vették kezükbe a kardot, dárdát, hogy a lovagi tornán bizonyítsák rátermettségüket, és pontokat szerezzenek csapatuknak, hiszen a verseny mindkét héten a Riska kupáért folyt. Komoly érdeklődés övezte a csapatok közötti focibajnokságot is, amelyek mérkőzései a Szennai Skanzen vályogházai között, a „Riska-” és a „Csibestadionban” zajlottak. A nagy küzdelemben a már kiesett csapatokból verbuválódott szurkolótábor lelkesítette a focistákat. A legforróbb déli órákat a gyerekek a sportcsarnokban töltötték, ahol Riska és Csibe, Nyéky Kálmán atya segítségével bábozta el minden nap egy-egy Árpád-házi szentünk életét. Szent István király történetéből egy erőskezű uralkodót ismerhettek meg, akinek hitéből fakadó ereje tette Magyarországot keresztény állammá. Szent László királytól az igazság szeretetét és a bátorságot tanulhatták meg a gyerekek, Szent Imre herceg életéből megtudhatták, hogy mit jelképez a fehér liliom. Szent Erzsébet történetéből megismerhették, hogy milyen az igazi szeretet, Szent Margit élete pedig az imádság

és a szeretettel végzett munka fontosságára hívta fel a figyelmüket. A kaposvári Vasút Étteremből hozott ízletes ebédet a gyerekek jó étvággyal fogyasztották, a konyhás nénik nagy örömére, akik (mind a tizenöten) nagymamai gondoskodással viselték szívükön a gyerekek tízóraiját, ebédjét és uzsonnáját. Délután folytatódtak a vetélkedők, vagy egy kicsit csen-

desebb kézműves foglalkozások. Ez utóbbiban a szervezők mellet a Skanzen munkatársai is aktívan közreműködtek, akiknek köszönhetően a régi falusi élet mindennapjaiba is bepillantást nyerhettek a tábor résztvevői. Természetesen az imádság is a tábor szerves része volt. Döbbenetes volt megtapasztalni, ahogyan a reggeli szentségimádás öt percében a százötven kisgyerek egy pisz-



szenés nélkül figyelt a kenyér színében elrejtőzött Jézusra. Annál is inkább, mivel közülük nem mindenki él gyakorló katolikus családban. Örvendetes volt látni azt is, hogy sok szülő, elfogadva a szervezők meghívását, részt vett a péntek délutáni zárómisén, hogy együtt imádkozzon a gyerekekkel és a szervezőkkel. A tábor azonban nem csak a gyerekekről szólt. A tizenkét gyerekcsapatot egy-egy középiskolás-egyetemista fiúból és lányból álló páros vezette. Sokan már rutinos csapatvezetőként, több Riska táborral a hátuk mögött érkeztek, de voltak olyanok is, akik először vállalták ezt a nagy kihívást. Mert tizenkét gyerekre figyelni, értük felelősséget vállalni és őket lelkesíteni bizony nem kis feladat, de elmondhatjuk, hogy mindannyian remekül helytálltak. Rajtuk kívül is számtalan segítő volt, akik akár nyári szabadságukat feláldozva tevékenykedtek a háttérben azért, hogy minden gördülékenyen menjen a táborban. Köszönet nekik ezért az áldozatért, amit ők szemlátomást nem éreztek annak. Köszönet a zenészeknek is, akik a reggeli dicsőítés, a misék és a bábozás zenei hátterének biztosítása mellett az ebéd utáni csendes pihenő alatt még mesét is olvastak a gyerekeknek. Végül köszönet a számtalan támogatónak, akik nélkül ez a tábor nem lehetett volna a gyermekeknek a hősies szeretet gyakorlásának vidám helyszíne. Imádkozzunk a táborban résztvevő gyermekekért, hogy a hit bennük elvetett magja szárba szökkenjen, és hű lovag módjára kitartsanak Isten mellett, és mindig Ő maradjon a szívük királya! GYÜRÜSI ZSOLT KOCH ESZTER (Kaposvár) 13

2013.08.28. 14:42:20

Fekete István nyomában Katolikus iskolások göllei kirándulása A Kaposvári Nagyboldogasszony Általános Iskola hatodik osztályos tanulói tettek kirándulást Bodóné Pető Magdolna osztályfőnök vezetésével Göllében. A vendégeket elsőként Szalai Jeremiás prépost-plébános fogadta, aki lelkigyakorlatot tartott számukra. Többek között gyermekkori élményeiről, hitéről, vallásos neveltetéséről, a család fontosságáról beszélt. Majd a templom és a község történetéről Bodó Imre dombóvári helytörténész mesélt a 23 fős osztálynak. Még délelőtt megtekintették a Bélyeges Téglagyűjteményt, melyet Őri Nándor dombóvári gyűjtőnek köszönhet a település. Az ebéd utáni programok keretében a diákok megtekinthették a tavaly novemberben felújított Fekete István Emlékházat, ahol Deres Károlyné gondnok várta a diákokat. A gondnok ismertette az emlékház történetét, az író gyermekkorába, a régi Göllébe kalauzolta a gyermekeket. A dombóvári helytörténész, Gölle község díszpolgára szokásához híven nem érkezett üres kézzel, egy az íróról készült tablót és több kiadványt adott át a göllei múzeum számára. A temetőbe menet Bodó Imre megmutatta a vendégeknek Csonka Sándor festőművész állandó kiállítását, mely a volt könyvtárban kapott helyet, még 2008-ban. A tanulók a temetőben elhelyezték a megemlékezés virágait Fekete István író sírjánál, ahol a helytörténész a 2004-es újratemetés körülményeit ismertette. A gyermekek élményekben gazdagodva és hitben feltöltődve hagyhatták el Göllét. BODÓ ÁKOS 14



2013.08.28. 14:42:20

FILMAJÁNLÓ

A TARTÓTISZT Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be május 28-án este Varga Ágota A tartótiszt című dokumentumfilmjét, amely egy magas rangú, vidékről a fővárosba felkerült, volt állambiztonsági rendőrtiszt portréját próbálja megrajzolni. A három megszólaltatott egyházi személy között van Balás Béla kaposvári megyéspüspök is, aki a rá jellemző szókimondással, ám meglehetős eleganciával adja tudtára a tartótisztnek, hogy a róla szóló jelentések színvonala meglehetősen alacsony – ő maga sokkal jobbat tudott volna írni –, és minden alázatát és nyugalmát latba vetve, azzal is szembesíti a nyugdíjas rendőrtisztet: amit hosszú éveken át végeztek, az nem volt más, mint szégyenteljes, nemzetgyilkos stratégia. A dokumentumfilm díszbemutatója telt ház előtt zajlott, s jó volt látni, hogy a Duna Televízióban ugyan már levetített film ellenére néhány kaposvári egyházmegyés pap és világi is feltűnt az Urániában. A 80-as években a BM III/III-1-a alosztályának vezetőjeként a klerikális elhárítással foglalkozó tartótiszt – aki fogadta, s értékelte az ügynökök jelentéseit –, ugyan adta az arcát a filmhez, és beszélt a módszerekről, arról a „megszállottságról”, amely mindvégig vezette, ám – számomra érthetetlen okokból –, nevét nem adta. Folyosói beszélgetésekből tudom: minden bizonnyal azért nem, mert felesége jó nevű operaénekes, és családja előtt is titok volt, mivel keresi a kenyerét. Az viszont örvendetes, hogy a Belügyminisztérium hajdani tartótisztjei közül elsőként ő vállalta, hogy a kamerák elé áll. Nem azért, hogy rávetüljön a reflektorfény, hanem azért, hogy a fiatalok szembesüljenek a múlttal, amire utal is a több mint egy órás filmben. Azt már csak én teszem hozzá: azzal a múlttal, amely megnyomorított embereket, életutakat tört derékba, és rettegésben tartotta jó ügyért szembeszállók ezreit, tízezreit, köztük a politikailag és világnézetileg is veszélyes személyeket, Isten országának földi építőit. Plébános, egykori gimnáziumi igazgató szerzetes és főpásztor vállalta a sebeket feltépő, kényszerű emlékezést, miközben mindannyian emelt fejjel próbálták a tartótiszt fejére olvasni az

Kaposvári díszbemutató a Szivárványban Varga Ágota A tartótiszt című dokumentumfilmjének kaposvári díszbemutatóját 2013. szeptember 19-én 17 órakor a Szivárvány Kultúrpalotában tartják. A Szakrális Művészetek Hete keretében rendezett filmbemutatót követően Lőrincz Sándor, lapunk főszerkesztője beszélget a rendezővel és Balás Béla kaposvári püspökkel. Mindenkit szeretettel várunk! általa elkövetett cselekmények súlyát, s munkamódszerének erkölcstelenségét. S tették mindezt gondolatébresztőül, finoman, a saját szemszögükből, és hitük szerint. A pártállam iránt rendkívül lojális, alezredesként hosszú időn át kiemelt fizetést majd nyugdíjat élvező, ám lelkiismeret-furdalást nem érző, szikár férfi – aki elmondása szerint gyerekkorában papnak készült, de hivatásában meggátolta egy lelkész molesztálása –, mintha a film végére némiképp összeroppant volna. Mintha a megszólított papok mondandója nyomán elkezdett volna derengeni tudatában az igazság fénye. Mintha mégis megszólalt volna benne egy belső hang: mea culpa, mea maxima culpa. Tévedtem, s nem tudom, miként tehetném jóvá, hogy aljas módszerekkel övezett, rossz úton jártam… A film végén szerencsére megfogalmazódik benne a maga számára is döbbenetes felismerés: teljesen felesleges volt a munkája. Jó, hogy ez kimondatik, s főleg, hogy a tartótiszt szájából hangzik el a megállapítás. A kommunizmus áldozataival már korábban is foglalkozó rendező, a Médiatanács támogatásával született dokumentumfilmjében a beszervezési akciók gyakorlatával, az alkalmazott lelki terror „praktikáival” is szembesü-



lünk, s ezzel párhuzamosan a tartótiszt folyamatosan felfelé ívelő karrierjének is tanúi lehetünk. Bár meglehetősen nyomasztó téma terül terítékre, egy-egy apró megjegyzés vagy gesztus hangos nevetést váltott ki a nézőtéren. Más esetben ez egyenes beszéd, a karakán szókimondás követelt tapsot. Mint ahogy a püspökké lett valamikori bajóti plébános – akiről a fiatalok vonatkozásában papírra vetették: tud a nyelvükön is beszélni – kijelentése nyomán is felcsattant a taps: nemzetgyilkos stratégiát alkalmazott a hatalom. A tartótiszt díszbemutatóját követően – amelyet jelenlétével megtisztelt Soltész Miklós államtitkár is –, nyilvános sajtóbeszélgetés zajlott a büfében. Papok és történészek párbeszédének lehettünk tanúi; elhangzott: az iratoknak mindöszsze csak 29-33 százaléka maradt meg, s vélhetően mintegy 250 ezer besúgója volt az államszocialista rendszernek, ám a besúgók tizedét sem tudják a kartonok alapján egyértelműen beazonosítani. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában egyébként jelenleg 60 millió oldalnyi iratot őriznek, amelynek teljes feldolgozása 120 ember 15 éves munkáját jelentené. Újra megbizonyosodhattunk arról: múltunkban sok még a kibeszéletlen, a feldolgozatlan. Áteredő bűnnel terhelten, törékenyen éljük mindennapjainkat, s egyáltalán nem biztos, hogy egy kibeszélés segíthet rajtunk. Sokkal fontosabb, hogy ki-ki a saját közegében, közösségében, kultúrájában, nap mint nap megtérve, folyamatosan erősítse kapcsolatát az Istennel, aki képes kirántani bennünket e körforgásból. Balás Béla kaposvári megyés püspök szerint nem segít okvetlenül sem a kibeszélés, sem a szembesítés. „Ki kell törni ebből az ördögi csapdából, mert ennek egyébként soha nem lesz vége” – javasolta a történelmi igazságszolgáltatás kapcsán a hosszú időn át figyeltetett főpap. LŐRINCZ SÁNDOR 15

2013.08.28. 14:42:21

KÖNYVAJÁNLÓ

Könyvbemutató a könyvtárban

A választás valósága

A kötet szerzőivel, Kőrösiné Merkl Hildával, Magyar Balázzsal és Varga Lászlóval a Szakrális Művészetek Hete keretében 2013. szeptember 16-án 17 órakor könyvbemutatón találkozhatnak a kaposvári Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban. A beszélgetést Rozsos Gábor költő-tanár vezeti. Mindenkit szeretettel várunk!

Reflexiók A pap és a nő című kötet kapcsán „Azok, akik segítik felnöveszteni a másikat anélkül, hogy visszaélnének annak a személynek bizalmas megnyilvánulásával, önfeltárásával, azok gyógyító emberek.” (i.m.240.p.) Gyógyító emberek. Akik írták, és akiről írták. Nyílt, merész és közben csendes könyv. Koncentrált figyelem a világra, önmagukra/önmagunkra, a másikra. Tekintetünket ráirányítja arra, amit talán újra kellene tanulnunk – önmagunk problémahalmazainak szeretetteljes meglátásáról és megvallásáról. A jóságba testesülés képességéről, ami mindnyájunkban jelen van. Ahogy jelen van a történetek asszonyainak, a nőknek Jézussal való találkozásában is.

Zsoltárok képe rajzolódik ki a lapokon: formálódó emberi bensőnkről, szétszórtságunk, pőreségünk, hangos jajkiáltásaink, tékozló megtéréseink világa ez. Szomjazó-éhező boldogságvágyunk emberi útja. Küzdelmeinkre, töredékességünkre láthatunk rá, ahogy a szerzők is elég bátrak ahhoz, hogy mindezt önmagukban is megmutassák. Bár eltérő ennek mélysége, és a szerzőhármas női tagjának visszafogottsága és finomsága sok mindent rejtve tart, de csomagolópapír minőségű szókimondásuk nagy érték. Nem dogmák, nem abszolút emberi bizonyosságok gyűjteményét lapozhatjuk. Nem színfalak mögötti bulvártörténeteket. A szerzők kérdeznek: a vi-

lágról, Istenről. Önmagukról. Nőkről. Férfiakról. Vágyakról. Szerelemről, szeretetről, elhajlásokról. Kimondott és kimondatlan kötelékekről, megküzdenivalókról. Meghívják az olvasót az emberi törékenység szemlélésére, a szeretetet megőrizni képes szavak megkeresésére, a megismerésben felnyíló szeretetre. A választás valóságára. Mert mindkét világ lehetséges: süllyedésünké és ébredésünké is. Ne kapjuk el tekintetünket erről! Akarjuk látni és érteni

– ahogyan Tamás apostol is –, a „sebzés” nyomát és egész történetét. És a sebeket megérintve, vágyni a gyógyulás mindenkit beborító rendjét. „Húsvétvasárnap hajnala egyetemes üzenet marad a világ végeztéig. Lesznek még napkelték bőven, megérdemelt vagy éppen hálátlan, másnapos, fáradt reggelek, de ez a hajnal egy új korszakról szól, indulásra, elfogadásra biztat férfit és nőt. Eleget nyújtóztatok! Induljatok tovább!” (i.m.241.p.) TOLNAI MÁRIA (Kaposvár)

Magyar szentek a templom falán Két új, fából készített domborművel, Kling József szobrászművész Szent Lászlót, illetve Szent Istvánt ábrázoló alkotásával gazdagodott a kaposfüredi Szent Őrangyalok-templom. A magyar szenteket ábrázoló műveket államalapí-

tó királyunk ünnepén, augusztus 20-án a délelőtti szentmisén szentelte fel és áldotta meg dr. Fábry Kornél plébános. Egy lelkes vállalkozó adománya tette lehetővé, hogy a liturgikus tér két oszlopán el tudják helyezni az új alkotásokat,

amelyek már látványukban is remekül illeszkednek a faragott stációképekkel díszített templombelsőhöz. Az ünnepi mise végén dr. Kopa Zsolt méltatta Szent István és Szent László király történelmi érdemeit, s Maczkó Mária Magyar Örökség- és eMeRTon-díjas énekművész a királyoknak emléket állító népénekekkel köszöntötte a híveket. L. S. Fotó: KLING MÁRK SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.


2013.08.28. 14:42:21

Diakónus-szentelés Somogyváron Hűség és jóság is jellemzi az elmúlt két évtizedet

Recommend Documents