Diadal! Különkiadás 1
2
3
írmondó wopDA3D.tmpMicrosoft_Office_Word_dokumentum1.docx
4
Tartalma • Beszámoló a nándorfehérvári csatáról- Turóczy János helyszíni tudósítónk írása cikke……………………………………………….parte 1-3 • III. Callictus pápa apostoli levele………………..parte 4 • A vásári forgatagról………………………………parte 5 • Miképp harcolának manapság vitézink?.................parte 6 • Mi viseltetik manapság?................................parte 7 • Honnét jöve vezérünk?........................................parte 8 • Recipék…………………………………………parte 9
Deákjaink
5
Pethő Rebeka úrhölgy
Tolnai Fanni úrhölgy Szikora Klaudia úrhölgy
Vitéz Szabó Ádám lovag 6
Parte 1
Az török tsászár Nándorfehérvárt ostromolja Amikor a vetések kalászai a zöld szárból előbújva sárgulni kezdenek, és Phoebus az ő kettős fogatú kocsiját a mezőn kezdi hajtani, a törökök említett császára rettenetes és sokféle hadi készülettel és több mint négyszázezer törökkel rémületes ostromzár alá vette és megtámadta az említett Nándorfehérvár várát.
A hadi gépek lövései tehát éjjelnappal egyre sűrűbben mennydörögtek, és félelmetes bőgésüket egészen Szeged városáig és körös-körül több mint huszonnégy magyar mérföldnyi körzetben hallani lehetett. Az ágyúk állandó tüzelése hatalmas füstöt okádott, a nap pirosló sugaraitól a ragyogó eget a felhők sűrű homállyal sötétítették el, és a fújdogáló szellők a kén bűzét hozták magukkal. Sem a tüzes nyári nappal, sem az éjszaka sötét homálya nem adott nyugalmat sem az ostromlóknak, sem az ostromlottaknak: minden időt a gyászos viadalra fordítottak. Omlottak a heves ostromtól a fényes tornyok csúcsai, szétverettek a házfalak, és az embereket és a várat védő magas bástyák már a földön hevertek. Az elkeseredett és hatalmas ostrom híre eljutott az ország minden részébe, Magyarország urai azonban tétlenül, mintegy súlyos álomkórban szenvedve, a pusztulásra szánt várnak nem siettek fegyveresen a segítségére. Végül odavonult a félelmetes fajtájú ostromhoz egy férfiú, akivel a vitézség és a katonáskodás vele született: a már fentebb említett besztercei gróf úr, de 7
nem volt elég katonaság vele, hagy ekkora ellenséggel megütközzék. Igen sok magyar keresztes hadinép gyűlt már össze az említett Capistranói János barát körül, hagy Krisztus nevéért harcoljon. Lengyel területekről is jött mintegy háromszáz keresztes. Ezért a gróf úr, jóllehet a kormányzóság gondjától már megszabadult, mint fentebb elmondottuk, mégis a tevékenység benne mindig meglevő erényétől sarkallva nem állta meg, hogy meg ne támadja az ellenséget. Kereste tehát az utat-módot, hogyan tudná az ellenség hajóit a már említett folyók vizéről eltávolítani, és fegyveres segítséget vinni az ostromtól szorongatottaknak. Végre hajókat szedett össze, fegyveres katonákkal és keresztes hadinéppel rakta meg őket, és végül elindította a Duna folyón az ellenséges hajók ellen. Így aztán a két ellenség összeakaszkodik a vízi csatában. A törökök közt óriási lárma hullámzott, és a magyarok fennhangon hívták segítségül az Úr Jézust. Mindkét ellenfél elől el volt vágva a megfutamodás útja. Igen kemény küzdelmet vívnak tehát egymással. Ide-oda sodródnak hajóik a Duna mély vizén, és a katonák közül sokan halálos sebből vérezve elestek, és a mélybe zuhantak: a Duna tiszta vize is mutatta a mérhetetlen öldöklés véres nyomait, mert sok vért ontottak ki, és mindkét fél bajvívóiból a fürge halak számára lett eledel.
Parte 2
Végre hosszú küzdelem után a magyarok győztek, és még hevesebben rárohanva a törökökre, szétszaggatták és lángba borították vasláncokkal összekapcsolt hajóikat. A gróf úr pedig a hajócsatában dicsőséges győzelmet aratva, bevonult a várba, és a vár megrémült lelkű kapitányait, akik a halálon kívül már nem is vártak más sorsot, megvigasztalta: „Mit vagytok megrémülve? – mondta. – Most látjátok először a törököket? Gyakran megszalasztottuk őket, néha meg mi szaladtunk előlük. Miért zavar meg benneteket a látásuk, hiszen annyiszor láttátok már őket. Nem tapasztaltátok még ki a fegyvereiket és erejüket? Bízzunk tehát, fiacskáim, Krisztusban, akinek a nevéért már gyakran ontottuk vérünket, és bátran harcoljunk az ő, meg a mi ellenségünk ellen. Nem halt-e meg érettünk Krisztus? Mi is haljunk meg őérte. Legyen a lelketek állhatatos és bátor a harcban. Félénk az ellenség, tudjátok. És ha Isten velünk van, könnyen 8
szét lehet őket morzsolni. Meg is szoktak hátrálni, és nem szégyellik, hogy futva menekülnek és futva térnek vissza hazájukba. Minek a sok beszéd? Mindezt magatok is tapasztaltátok és sok háború fáradalmait viseltétek már el vezérletem alatt.” Hallotta a törökök már említett császára, hogy Amurát, az apja, életében két hónapot töltött ugyanezen Nándorfehérvár várának ostromával, és mégsem tudta hatalmába keríteni, győzelem nélkül és gyalázattal vonult el alóla. Ezért a török császár az apját serege vezéreinek jelenlétében nem kis gyalázkodással illette, és azt mondta, hogy ő ugyanezt a várat tizenöt nap alatt beveszi. Amikor Anatólia vajdája – a vajdák között a legfőbb – hallotta hencegését, előbb engedélyt kért a szólásra, és így felelt szavaira: „Hatalmas császár! Úgy illenék, hogy valami kellemeset mondjak felséged jelenlétében; félek azonban, hogy ezt az ostrom kimenetele megcáfolná kegyelmességed előtt; tudnunk kell, hogy a magyarok nehezebben hagyják ott a várat, mint a görögök.” A fényes tornyok csúcsa már ledőlt, és a falak nagyrészt már földre döntve hevertek, és a vár sáncai és várárkai már fel voltak töltve, és a föld színével egyenlővé voltak téve, úgyhogy az ellenség betörésének már semmi sem állott útjában, és felvirradt az ostrom tizenötödik napja. A császár még kora hajnalban a dobosok dobjainak döngése közt és a mindenfelől visszhangzó kürtök hangjára megindította hadinépének egész sokaságát, és dühös rohamban megtámadta a várat, és véres öldöklés árán be is jutott a vár közepére. A magyarok pedig – bár nem volt egyenlő a küzdelem ennyi ellenséggel – mégis teljes erővel védekeztek, és az Úr Jézus segítségéért kiáltozva elszántan törnek az ellenség megrontására. Megújul tehát a halálos küzdelem, és már a vár terein harcolnak. Innen is, onnan is seregestül hullanak a megöltek, és a nagy lárma, meg a megszámlálhatatlan kard csengése hatalmas hangzavart kavar a levegőben. Hol az egyik, hol a másik küzdő fél kényszerül hátat fordítani. A besztercei gróf úr pedig hol fenyegetéssel, hol meg intelmekkel buzdított a harcra. Szilágyi Mihály kapitány és Kanizsai László, ezek a harci erényekben kiváló ifjak, és velük együtt azok a fegyveres csapatok, amelyeket a gróf úr hozott ide, továbbá a keresztesek csapatai is a vár szétrombolt falain állva harcoltak dühösen. A törököket már többször kiűzték a várból, de azok kegyetlen küzdelem árán ismételten benyomultak, és erősebbek voltak a magyaroknál. A várban már a legtöbb ház felgyújtva okádta a lángokat. A császár zászlója volt a győzelem jeleként a vár falára tűzve. A magyarak már az ellenállás minden reményével felhagytak, visszavonulni kényszerültek, ha volt hova, mert minden egyes emberre ránehezedett a fenyegető halál képe. De látták, hogy a futás nem segít rajtuk, és a válságos helyzetből egyedül a halál mentheti ki őket: ismét fennhangon az Úr Jézus nevét hívták, fegyvert fegyver mellé, pajzsot pajzs mellé illesztve, még elszántabb rohammal törtek az ellenségre. Megújul tehát a gyászos viadal. Itt is, ott is sokan ontják ki vérüket és életüket. De az Isten segítsége nem marad el. Mert ekkor a törökök összes csapatai a magyarok vitéz és elszánt rohamától megzavarodva megfutamodnak. A magyarok pedig bátorságukat visszanyerve, új erő lelkével megsegítve, az égből, kardjukkal mindaddig üldözték őket, amíg az ágyúkat és 9
a vár romba döntésére használt egyéb hadigépeket is ott nem hagyták őrizetlenül. Ezért a magyarok mindazokat az erődítéseket, amelyeket a törökök felállítottak, tűzzel felgyújtották, az ágyúkat pedig vasszegekkel beszegezték, elzárták a tűz bevetésére szolgáló lyukakat. Nem is hagyták abba a küzdelmet mindaddig, amíg a nappali világosság tartott, nagy elszántsággal folytatták a széles mezőn azt, amit a vár szűk terén elkezdtek, míg csak a leszálló éjszaka homályával el nem választotta a két ellenséget egymástól.
Parte 3
Hogy a császár hogyan menekült el a vár alól az éjszaka feneketlen sötétségében, azt hitelesen senki sem tudja megmondani: de az Isten dicsőségére és a császár megszégyenítésére elég annyi, hogy minden hadi felkészültségétől megfosztva, minden ágyúját meg egyéb odavontatott ostromgépét otthagyva, hadinépének mérhetetlen pusztulásával tért vissza hazájába. De később sem volt kellemes számára, hogy valaki az ő jelenlétében ezt a várat emlegette. Ilyen eredménnyel harcolt a törökök császára a magyarokkal Nándorfehérvár vára alatt. És őt, aki hencegő lélekkel és gőgös szemmel uralkodni akart az egész földkerekség felett, az Isten ítéletére egy parasztokból álló sereg, amely inkább a sarlóval tudott bánni, mint a fegyverekkel, legyőzte. És ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött, szomorúan, az éj csendjének leple alatt, gyalázatosan futott el.
Túróczy János helyszíni tudósító
10
Parte 4
III. CALLIXTUS PÁPA APOSTOLI LEVELE "Cum his superioribus annis" 1456. Szent Iván havának 29. napján „ (…) És hogy minden nép, fajra és nemre való különbség nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a Noná és Vesperas között, tudniillik a Vesperasra harangozás előtt, de azt legalább egy félórával megelőző időpontban, egy vagy több messzehangzó haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, minden egyes nap háromszor harangozzanak, ahogy este az Angyali üdvözletre harangozni szokás, és akkor ki-ki az Úr imádságát, azaz a Miatyánkot és az Angyali üdvözletet, vagyis az Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes-t háromszor köteles elmondani; azoknak, akik csak egyszer, 40 napi, akik pedig háromszor elmondják térden állva, kegyesen az Úrban 100 napi búcsút engedélyezünk. (…) És bízunk benne, hogy az ég győzelmet ad nekünk az említett hitszegő török és Mohamed átkozott szektájának a keleti részeken lévő más követői ellen. Ennélfogva egyáltalán senkinek se legyen szabad az emberek közül hatályon kívül helyezni a mi intelmünknek, buzdításunknak, parancsunknak, elengedésünknek, engedélyezésünknek és engedményünknek ezt a levelét vagy vele vakmerő módon szembehelyezkedni. Ha pedig valaki ezt megkísérelni merészelné, vegye tudomásul, hogy a mindenható Istennek és az ő apostolainak, Szent Péternek és Pálnak neheztelését vonja magára. Kelt Rómában, Szent Péternél, az 1456-ik évben, június 29-én. Pápaságunk második évében.”
11
Parte 5
Vásári forgatag A nagyvilágban:
Mélyen tisztelt olvasóink! A Hírmondót éri elsőként az a megtiszteltetés, hogy közölje: Európa legnagyobb vására,a bordeaux-i forgatag ez esztendőben is nagy sikert hozott hazánk nemeseinek,polgárainak. Ezen vásáron példaértékű mennyiségű gabonát és jószágokat tudtunk értékesíteni francia földön, valamint a magyar felvidéki borok is elismerő tekinteteket kaptak a latinajkú népektől. Annál nagyobb dicséretet nem is kaphattunk volna, minthogy az itáliai kereskedők ajkát fennkölt szavakkal illették borainkat. Azokat nemesasszonyokat, akik míves kelméket vágytak vásárolni, 12
lehengerelték a csodásabbnál csodásabb ajánlatok. Férjeik és udvarlóik nem fukarkodtak az arannyal és ezüsttel, hogy párjuk kedvében járjanak. Ugyanakkor rossz hírrel is szolgálunk olvasóink számára: a Selyemúton érkező mesés ázsiai portékák ára,(a nándorfehérvári diadal végett) rövid időn belül az egekbe fog szökni, ugyanis a török úgy óhajtja növelni bevételeit, hogy a Selyemúton áthaladó áruk vámját megduplázza. Hazánkban:
A hazai kereskedelem is élénkülni látszék. A múlt heti budai vásáron teménytelen mennyiségű gabonát tudtak értékesíteni a hazai termelők. A pápa Szent Jakab havában kiadott bullája által felajánlott lehetőséggel (a rendelet kimondotta vala,hogy a haza és a kereszténység szolgálatában álló/állot katona,legyen magyar vagy idegen ajakú, ezen vásári forgatagban a harchoz szükséges felszerelést pénz szűkében gabonával,vagy a harcok során zsákmányolt javakkal kiválthatja)rengeteg igaz keresztény élt, és a Buda környéki kovácsmestereket munkával ellátták vala.
13
Miképp harcolának manapság vitézink? Parte 6 Az igazi bajvívásokra a lovagi
tornákon kerül sor, sokszor életre-halálra megy a küzdelem,az ifjak is bemutatkozhatnak a királyi udvar előtt. Mit is jelent igazából lovagnak lenni? Egy lovag nem riad meg a kemény harcoktól sem. Megjelent egy új harcmodor, amely napjainkban szinte hagyománnyá vált,a neve buhurt. Ez a lovagi harc egy igazi háború megszelídített változata. Két egyenlő számú sereg csap össze tompa fegyverekkel. A lovagi küzdelmek másik fajtája a párviadal. Itt az egymásra rontó két lovag először kopját tör, majd a lóról leszállva gyalogosan harcol karddal.
14
A torna átmenet a buhurt és a párviadal
között, ennek során két lovascsapat ront egymásnak, tompa hegyű lándzsákkal,a cél egymás nyeregből való kiütése. A résztvevők gazdagon díszes ruhákat viselnek. A miniátor címerekkel díszített tornapajzsokat ad a harcosaink kezébe. A vesztesnek át kell adnia fegyvereit, hogy aztán váltságdíjért visszavásárolja őket. A győztes pedig pénzjutalomban részesül. Vannak azonban olyan tornák, amelyeken kimondottan az ellenség megsebesítése vagy megölése a cél.
15
Parte 7
Mi viseltetik manapság? Napjainkban a leányok és az asszonyok mindinkább ódzkodnak a kötöttségektől, s ezt a viseleteikben is láttatni szeretnék. Egyre többen költenek drága selymekre, brokátokra, arany- és gyöngyhímzésekre, sőt olykor drága köves díszítésekre sem sajnálják a pénzt.
A
nemesi
családok
körében
a
legelterjedtebb öltözet a hölgyeknél két részből áll: alsóruházatként egy inget illetve egy egybeszabott ruházatot, vagyis rokolyát viselnek. A legelőkelőbbek mély nyakkivágást és a szabadon hagyó nyakat kösöntyűkkel, násfákkal ékesítik. A polgárság asszonyait zárt nyakú ruházat, egyszerű anyag és szín határozza meg. A hajat a társadalom minden rétegében fátylak, főkötők takarják, fedetlen fővel csak a hajadon leányok járnak. Ruházatuk fölött hosszú, díszes palástot viselnek, melyet nyakuknál csat fog össze. A ruha jellege mindinkább tükrözni engedi viselője társadalmi helyzetét, anyaga, színe és szabásvonala szinte névjegyként szolgál. A férfiak öltözéke is követni látszék a hölgyek pompázatát, túldíszítettségét. Viseletük jellemzője a harisnya és a térden felül érő bő vászoning. Az ing fölé az ifjak általában rövid, a csípőt már nem takaró dolmányt, az idősebbek térdig érő, zárt kabátot öltenek. Télen oldalt felhasított, hosszú subát hordanak. A tehetősebbeké bársonyok, brokátból készül. Prémgallér és szegély díszíti, és szőrmével is bélelik. Fejfedőként süveget vagy sapkát hordanak, amit prémmel vagy tollbokrétával díszítenek. Sarut, csizmát illetve bocskort viselnek lábbeliként.
16
A hadbavonuláskor a következő viselet válék jellemzővé: A nehézlovas hadi viselete a testet teljesen beborító lemezpáncélból és a hozzá tartozó fegyverzetből áll. Legnemesbb fegyverük a lándzsa és a kard, amelyhez kiegészítőként tőr és buzogány járultatik. A hadilándzsa négy méter hosszúra nyúlik, támadáskor a mellvértre szerelt kampóba akasztatik. A lovag kezét nagyméretű kerek tárcsa védi, s egyben biztosította a lándzsa biztonságosabb tartását. A könnyűlovas fegyverzetéhez kard vagy szablya, kopja és íj tartozik, de használtatik buzogány vagy bárd is. A legelterjedtebb szablyatípus a török mintára készült huszárszablya: pengéje egyélű, enyhén hajlított, markolatnyúlványa egyenes és széles. Mind a nehézlovas, mind a könnyűlovas pajzsot használ védőfegyverként. A pajzs fából készíttetik, felületét bőrrel vagy vászonnal vonatik be, de a huszárok gyakran használnak kisméretű, kerek, nádból font pajzsot is.
Parte 8
Honnét jöve vezérünk?
17
Számos hír keringék manapság
hatalmas törökverő vezérünkről, hogy ki fia valé. Egyes források biztosan állítják, hogy a lent leírt rege csupán a gaz Cilleiek képzelménye, míg mások biztos források alapján tudni vélik, hogy az oláh nép fia. Mint köztudomású, hunyadi apját Vajknak nevezteték, míg szüléje Mãrgineanu Örzsébet . Vajk apja Serb (Serbu); a család bizonyára Havasalföldrôl származott, egyes szerzôk szerint az Argen melletti Corbi községbôl, ez magyarázná a Corvin családnevet is. biztosra vehetjük, hogy nem Árpád népével érkeztek ősei. De apai ágon kétségek merülnek fel. Egy szájhagyomány szerint Mátyás apja, Hunyadi János Mãrgineanu Örzsébet és Zsigmond király törvénytelen gyermeke. Zsigmond, a király, a császár, közismerten nagyon sokat forgolódott a szoknyák után, azonban a fiú utód nem adatott meg neki. Ha tehát, mégoly balkézről is, fia született volna, azt ő örömében az égig kürtöli, és mindenképpen "a nevére íratta" volna, különösen akkor, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a fiú ugyancsak az atya dicsőségére válna. Zsigmond ezen cselekedetének elmaradása alátámasztja azt, hogy Hunyadinka valóban Vajk volt az apja. Mi szerény deákok úgy vélekedünk, nem számít, mely nép földjéről 18
származik hős megmentőnk csupán az, hogy magyarnak vallja magát, és a mi népünk nyelvén tud hozzánk szólni.
Parte 9
Recipék Ím bemutatunk egynéhány ételkülönlegességet, elkészítési módjukkal együtt, azmelyekkel az fejérnépek hitvesük örömére szolgálhatnak a győzelmi lakomákon. Az kamillás mézzel megkent szopós malac gúsba kötvén szegfüves almával és körtménnyel tömvén. Tálaltatik hozzá még kelkáposztás, vargányás sárgaborsó tekervény. Hozzávalók: 1 db szopós malac 1 kg alma 1 kg körte Gondolatnyi szegfűszeg Só, bors Fél csupor méz Kamilla virág szárítva Vaj A tekercshez: 1 kg vargánya 1 kg sárgaborsó Gondolatnyi só, bors 1 fej kelkáposzta Vetrece 2 kg marharostélyos 3 kg vereshagyma 1 kg szalonna 2,5 dkg bors 2,5 dkg gyömbér 15 dkg só A húst vond nyársra és mikor félig megsült, jó levesen vond le, metéld fel szeltenként, tedd egy serpenyőbe vagy egy lábasba, metélj szalonnát is közibe laposan, és vereshagymát bővön, és rántsd meg jól, úgy, hogy a szalonna is jól megrántódjék, és mikor így a maga zsírjában megfőtt, bors, gyömbér belé, add fel. Némelyek egy kis ecetet is eresztenek belé; lássad te, 19
úgy csináld, amint szereted. Alma-fánk 1 l tej 1 kg liszt 9 tyúkmony 2 dl bor (Chardonnay) 2 dkg fahéj 2 dkg só 2 dkg gyömbér 2 kg alma 1 l méz Csinálj radócot (palacsinta tésztát) tyúkmonyból, lisztből, és egy kis bort is ereszthetsz belé; az almát metéld laposan, mártogasd belé, és vajban rántsd meg; mikor feladod, trágyázd meg mézzel, add fel; ha levet akarsz neki csinálni, gyömbéres levet csinálhatsz, és az almát hídra add fel.
20
