Deutsch Tamás Megnyitó Jó napot kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mindannyiukat nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Magyarország kormánya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, az Európai Néppárt frakciójának fideszes és KDNP-s képviselői, valamint a Hét Határ Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát-medencében Egyesület nevében a mai szakmai konferenciánkon. A HHÖSZ elnökeként engem ért a megtiszteltetés, hogy a tanácskozásunk elején néhány szóban köszönthessem Önöket, a konferenciánk résztvevőit, illetve azokat a kedves előadóinkat, akik megtisztelnek majd minket a gondolataikkal, az új önkormányzati törvénnyel, illetve az önkormányzati-közigazgatási rendszer átalakításával kapcsolatban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A konferencia egyik társszervezője a Hét Határ Önkormányzati Szövetség, ezért szeretnék néhány gondolatot elmondani a szervezetünkkel kapcsolatban. Amint azt a jelenlévők döntő többsége bizonyára tudja: idestova hat esztendővel ezelőtt, 2005. december 5-én, az azóta sajnos már elhunyt Pálffy István volt európai parlamenti képviselő, és Meggyes Tamás Esztergom város akkori polgármestere közösen kezdeményezte, hogy a gyászos emlékezetű 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás első évfordulóján jöjjön létre egy olyan, a Kárpát-medencében működő, a többségében magyar polgárok, magyar emberek által lakott települések önkormányzatainak az együttműködését megteremtő szervezet, amelyik már a létezésével is cáfolni tudja azt az akkor már közel egy esztendő óta hangoztatott megfogalmazást, hogy Magyarország egyszer s mindenkorra nemet mondott, a magyar polgárok egyszer és mindenkorra nemet mondtak a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítésének a gondolatára. Az elhatározást egy esztendővel később, 2006. december 5-én tett követte és megalakult a Hét Határ Határokon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát-medencében Egyesület. 5 esztendővel később, most 2011-ben az akkori megfontolások, az akkori alapvető célkitűzések továbbra is változatlanok. A magyar önkormányzatok Kárpát-medencén belüli együttműködése továbbra is komoly értékeket képvisel a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítésében. Két és fél esztendeje európai parlamenti képviselőként dolgozhatom, és higgyék el, európai parlamenti képviselőként nagyszerű érzés megélni a mindennapokban azt, amiről most itt szólhattam Önöknek. Hiszen mi, az Európai Néppárthoz tartozó fideszes és KDNP-s képviselők az Európai Néppárt magyar delegációjában együtt dolgozunk három erdélyi és két felvidéki magyar képviselővel. Az Európai Parlamentben a magyar nemzet határon átívelő újraegyesítése nem csupán egy távoli cél, nem csupán egy olyan érték, mely megdobogtatja a szívünket, hanem a mindennapi munkánkat, a 1
gyakorlati lehetőségeinket és eszközeinket erősítő és gyarapító valóság. Mi így nem csupán tizennégyen vagyunk, hanem bizony tizenkilencen tudunk együtt cselekedni. Tizenkilencen pedig már az Európai Néppárt nemzeti delegációi között, az Európai Parlament legnagyobb frakciója nemzeti delegációinak sorában a hatodik legerősebb delegáció vagyunk. Magyarország a lélekszám arányát tekintve nincs az első tíz között az Európai Unió tagországait tekintve. De mi, tizenkilencen már akkora erőt képviselünk, ami nem hagyható figyelmen kívül az Európai Néppárt frakciójának döntéshozatali folyamatában. Ennek köszönhető, hogy tizenkilencünk egységes fellépésének hatására egy néppárti képviselő, Schmitt Pál lehetett az Európai Parlament első magyar alelnöke. Ennek is köszönhető, hogy az Európai Néppárt magyar nemzeti delegációjának javaslatára - a formálisan az Európai Néppárt román nemzeti delegációjának tagjaként tevékenykedő - Tőkés László követhette Schmitt Pált az Európai Parlament alelnöki tisztségében. Nem álom tehát, nem egy elérhetetlen utópia, hanem az eredményesebb politikai cselekvés lehetőségét tudja megteremteni a magyar nemzet határokon átnyúló újraegyesítését. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kollegáimat dicséri ennek a mai konferenciáinak a találó címe: Magyarország megújul - az új önkormányzati törvény. Ha megengedik, a konferencia témájával kapcsolatban, szeretnék két dolgot elmondani Önöknek. Bevezetőmben nemzetpolitikai célkitűzésekről beszéltem ezért talán nem árt ismételten felidézni: a legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzésünk az, hogy Magyarország minél erősebb legyen. Erős Magyarország tud a Kárpátmedencében, az Európai Unióban illetve bármilyen nemzetközi fórumon a legalapvetőbb nemzetpolitikai célok elérése érdekében a leghatékonyabban fellépni. Márpedig erős önkormányzatok nélkül nem képzelhető el erős Magyarország. Az új önkormányzati törvény és a magyar közigazgatás nem most kezdődő, hanem 2010 nyara óta tartó átalakítása, a magyar önkormányzatiközigazgatási rendszer megújítása ahhoz járul hozzá, hogy a magyar önkormányzati rendszer megerősödjön. Az erős önkormányzati rendszer tudja szolgálni azt a célt, hogy Magyarország erős legyen és egy erős Magyarország tudjon az alapvető nemzetpolitikai célkitűzésekért tenni. A kormány által előkészített és benyújtott új önkormányzati törvény tervezete európai színvonalú változtatási elképzelés - legkevesebb három szempontból. Egyrészt azért, mert a szubszidiaritás elve - ami Magyarország új Alaptörvényében, a Húsvétkor kihirdetett új alkotmányban is megjelenik - ez a meghatározó európai alapérték, ami az erős önkormányzatiság záloga az új önkormányzati törvény tervezetében is érvényesül. Másrészt most zajlik az Európai Unióban a 2014-2020 közötti időszak költségvetésének kidolgozása. Az uniós költségvetés két szempontból is alapvetően meghatározó Magyarország számára. Egyrészt alapvető kérdés, hogy mennyi regionális fejlesztési, kohéziós forrás fog rendelkezésünkre állni, 2
másrészt, hogy hogyan fog alakulni az Európai Unión belül az agrártámogatások a rendszere. Ez az a két nagy forráscsoport, ami Magyarország számára rendelkezésre áll, mint uniós fejlesztési forrás. A kohéziós, regionális fejlesztési források szempontjából kikerülhetetlennek látszik az, hogy a 2014 utáni időszakban érvényesülő uniós szabályozás alapvető, úgynevezett strukturális átalakításokat írjon elő, várjon el valamennyi Európai Uniós országtól, elsősorban azon Európai Uniós tagországoktól, amely uniós tagországok a kohéziós politika támogatottjai. A strukturális átalakítás uniós kategóriája mögött az úgynevezett nagy ellátórendszerek átalakításának az elképzelése húzódik meg. Ez a definíció, ami a "strukturális változás" az Unió nyelvezetében, azt Magyarországon az úgynevezett nagy ellátórendszerek átalakításaként szokták leírni. A nagy ellátórendszerek átalakítása három célt szolgál: a közpénzek hatékonyabb és takarékosabb felhasználását, a takarékos közpénz felhasználás keretében a minél magasabb színvonalú szolgáltatások nyújtását, illetve azt, hogy olyan intézményrendszer működjön, mely minél nagyobb mértékben és minél hatékonyabban képes az uniós fejlesztési forrásokat felszívni, felhasználni. Magyarország az új önkormányzati törvénnyel ennek megy elébe. Mindaz, ami most zajlik a közigazgatás, az önkormányzati rendszer átalakítása keretében, az nem kevesebbet jelent, minthogy növeli Magyarországnak az erejét abból a szempontból, hogy az uniós forrásokat minél nagyobb mértékben legyünk képesek felhasználni. Végül, de nem utolsó sorban: az új törvény 2012. január 1jén lép hatályba. A 2012-es és 2013-as esztendők a jelenlegi uniós költségvetési időszak utolsó két esztendeje. Abból a szempontból, hogy mennyi kohéziós forrás fog Magyarország rendelkezésére állni 2014-től döntő jelentőségű, hogy milyen mértékben, milyen arányban lesz képes Magyarország a 2007-2013 között rendelkezésre álló regionális fejlesztési forrásokat felhasználni. 2010 nyara óta nagyon nagy léptékű és pozitív változások tapasztalhatóak az uniós források felhasználási arányának a javítása tekintetében. Az új önkormányzati törvényjavaslat abban segíti az önkormányzati rendszert, hogy az uniós források felhasználását illetően is javítani tudja működése hatékonyságát. Az új önkormányzati törvény ezzel azt is szolgálja, hogy semmiképpen se csökkenjen a 2013-at követő időszakban a Magyarország rendelkezésére álló regionális fejlesztési, kohéziós források nagyságrendje. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Hét Határ Önkormányzati Szövetség a rendelkezésére álló eszközeivel igyekszik ebben a munkában közreműködni, partnereinkkel közösen ezért is szerveztük ezt a mai szakmai konferenciát. Igyekszünk minél több információval segíteni a Hét Határ Önkormányzati Szövetség tagjaiként tevékenykedő önkormányzatok mindennapi munkáját. Ezért nyitotta meg a Hét Határ Önkormányzati Szövetség 2011. május 1-jén Brüsszelben az Információs és Szolgáltató Irodáját, amelyik elsősorban abban tud segíteni, hogy az úgynevezett 3
közvetlen brüsszeli forrásokból sikeres pályázatok által minél több fejlesztési forrás kerüljön Magyarországra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy megköszönve figyelmüket a mai konferenciához mindannyiuknak sok sikert, eredményes tanácskozást kívánjak!
4
Dr. Gál András Levente A H-4 képviselet Brüsszelben Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Ez nem annyira egy protokolláris előadás lenne, hanem inkább egy tájékoztató. Ám van egy protokolláris része is, mint házigazda szeretném Önöket köszönteni két vonatkozásban is. Egyrészről érdemes beszélni e helyszínről. Ahogy Deutsch elnök úr említette a KIM konferenciaterme egy kormányszóvivői helyiség is, annyit érdemes még tudni, hogy itt zajlanak a közigazgatási államtitkári értekezletek, amelyek megtárgyalják a kormány előtt lévő előterjesztéseket. Tehát a kormányülés mellett ez az egyik meghatározó terepe a jövő kormányzati alkotásának. Ha megengedik, megosztom önökkel, nekem is személyes viszonyom fűződött a Pálfi István úrhoz, aki annak idején a Hét Határ Önkormányzati Szövetséget létrehozta. Egy pillanat erejéig ideidézném az ő személyét, mert pont a Hét Határ születése bizonyítja azt, hogy az igazi államférfi onnan ismerszik meg, hogy a nehéz pillanatokban jó választ tud adni. Ezt úgy szokták mondani, hogy ítélőképessége teljében van, józanságát meg tudja őrizni. Ahogy elnök úr is említette, akik nemzetben gondolkodó politikusok voltak, azokban az időkben nehéz helyzetben voltak akár Magyarországon, akár pedig a határon túlon. Szerintem az egyesület életre hívása az elveszített állampolgári népszavazásra egy jó válasz volt. Azért is történt az, hogy a rögtön kormányváltást követően, amennyire tudtuk, támogattuk a szervezetet. Alapvetően a mai nap aktualitását az adja, hogy benyújtásra kerül az önkormányzati törvény tervezete, hiszen a keddi kormányülés -komoly vita után,- a sarokpontokat rögzítve döntött a törvény szövegéről. Az önkormányzatokat érinti az úgynevezett H4 iroda koncepciója is, mely az előadásom apropója lenne. Az ötletet, mint egyfajta jövőbeszámítási pontot, jelenleg a KIM gondozza, de szeretne utána egy kicsit háttérbe is vonulni. Még tél-tavasz átmenet volt, amikor a Deutsch képviselő úr eljött hozzám, és elmondta, hogy a hollandoknak Brüsszelben nagyon jó ilyen képviseletük van. Nem mindent állami, ÁK vagy éppen kamarai oldalon oldanak meg, hanem – bár közelebb is vannak, és jobban beszélnek nyelvet– valahogy közvetlenebbül kijutnak oda, és nem egy külső aktorként fogadják el az EU-t, hanem részesei a döntéshozatalnak, érvényesítik az érdekeiket, információs előnyben vannak. Eldöntöttük, hogy hozzunk létre mi is egy „H”, -mint Hungary- irodát, és akkor elkezdődött a vita, hogy mi legyen mögötte a szám. Minden megyei jogú város plusz megyék és akkor egyre nagyobb számok jöttek ki, mint H70, H40. Aztán maradtunk a H4-nél, mert azt mondtuk, hogy ezeknek a szervezeteknek vannak szövetségei. Egy a főváros, mely önálló entitás, van Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Megyei Önkormányzatok Szövetsége, és van a Hét Határ, mely a korábban említetteknek megfelelően be tudja tölteni azt a szükséges rendkívüli 5
egyesítő szerepet, hiszen 90 éve a magyarság nap, mint nap megél egyfajta sajátos belső szétszóratást, hogy közigazgatási határok vágják át a történelmi szállásterületeket. Előzményként érdemes megjegyezni, hogy van számos képviselet már most is kint, de logikus az óhaj, ezeket talán integrálni kéne. Ez összekapcsolódik az önkormányzati törvény újragondolásával, is. 2010-ben, amikor a minisztériumot átvettük, elhatároztunk három konszolidációt, ezt mi három T konszolidációnak neveztük. Konszolidálni kell a nemzetközi TAGSÁGokat, hiszen hihetetlenül sok tagság volt a kormányzati munka pótcselekvéseként. Konszolidálni kell a TESTÜLETeket, önkormányzati szinten hatszáz fölötti tanács, ilyen-olyan fórum volt, amelyet már most, több, mint felével sikerült visszavágnunk. Harmadik „T” alatt értjük a TERVeket, stratégiai dokumentumokat, melyeket szintén konszolidálni kell, hiszen tarthatatlan, hogy nyolc minisztérium összesen hatszáz stratégiai dokumentumon dolgozik, nem is nagyon beszélnek egymással, egy sajátos kis mikrovilágot alakítanak ki maguknak, alig képesek a kormányzaton belül egymással normálisan együttműködni. A kormány erről nyilvános kormányhatározatot is hozott. A lényeg, hogy van egy fejlesztési tervrendszer, az Új-Széchenyi terv, leánynevén Új Magyarország Fejlesztési terv, van egy Új Magyarország Vidékfejlesztési Programterv, mely néhány napja kapta a Darányi-terv nevet, ez a fejlesztési vízióinkat foglalja keretbe. Van egy másik nagy kihívás, melyről szintén beszélt az elnök úr. Van egy megörökölt, sok szempontból fenntarthatatlan ágazati ellátórendszerünk, politikailag a legjobban értelmezhető problémája, hogy ez egy adósságtermelő, ergo fenntarthatatlan rendszer. Erről született idén, év elején a Széll Kálmán terv, mely sok frontot nyitott meg a rokkanttá nyilvánítástól a közoktatáson át, a megyei rendszeren keresztül az adminisztratív tehercsökkentésen át sok mindent. Van egy harmadik nagy keretterv, melyet ebben a házban úgy hívnak, hogy a „Jó Állam”. Navracsics Tibor miniszter úr szokta így nevezni. Egyszerű, érthető, és nem titkoltan érzelmi viszonyulást fejez ki az állampolgárokkal. Ha a jó államot a vállalkozó részéről nézzük, akkor azt mondjuk, hogy egyszerű, ha a közbiztonság oldaláról nézzük, azt mondjuk, hogy korrekt, erős, biztonságot nyújtó. Ilyen az állam, sok oldala van. A jó állam koncepció lebomlik három alrészre: Magyary Program, mely a közigazgatási reformot tartalmazza, az Igazságügyi Reform, mely nem foglaltatik egy nagy stratégiai dokumentumba, de az ügyészségi és az igazságügyi törvények előterjesztésre kerültek, már megvalósulnak és január 1-ig hatályba lép, a harmadik eleme a jó államnak az önkormányzati reform, az új önkormányzati törvény. Az önkormányzati törvény alappillére, hogy új megyei koncepciót tárgyalunk, jelesül, hogy a régiók statisztikai értelemben megmaradnak, hiszen rajtunk kívül álló hatalmak határozzák meg a régiók minőségét és működését. Magyarország történelmi sajátosságai azt mondják, hogy a megyét fel kell 6
értékelni fejlesztési identifikációs szempontból. Az elaprózott intézményrendszer fent nem tartható, folyamatosan zajlik a nagy intézményrendszerek átvétele a megyéktől. Hálátlan szerep a megyékkel tárgyalni, mert még nem látják a fényes jövőt, hogy ők bizonyos értelemben tehertől mentesülnek, amikor elkerül tőlük a kórház, az iskola, a szociális és egyéb ügyek, melyek sokszor kilátástalan csődmenedzselést jelentettek. Tulajdonképpen kényelmesebb helyzetbe kerülnek, mert a jövőről, tervekről, pénzosztásról kell tárgyalni. Ezért igyekszik a kormány az új megye koncepcióval, ami már a fejlesztési képességeket is tartalmazza és nyilvánvalóan a megfelelő absztrakciós szinten ez megjelenik az új önkormányzati törvényben. A megye, megyei jogú város, megyei város lesz a fő fejlesztéspolitikai beszámítási pont. Valóban élet-halál harc folyik a tekintetben, hogy jól tudjuk elkölteni a forrásokat. Korábban sok forrás költöttek el olyan programokra, melyek presztízs - beruházások és nem fejlesztésindukálóak voltak. Ma arról szól a szorító szükség, hogy el tudjuk értelmesen, és időben költeni a brüsszeli forrásainkat. A magyar közigazgatásnak nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy ezt teljesíteni, pontosabban javítani tudja. Lényegében a mostani időinket már mérik. Amilyen a magyar költés, azzal szemben vagy az mellett érvel a brüsszeli adminisztráció a 2014-2020-as időszak forrásait illetően. Az is látszik, hogy vannak olyan fejlesztési tervek, melyek nem az említett két fejlesztési terv keretében valósulnak meg, hanem közvetlenül Brüsszelben elérhető források. Miért érdemes Brüsszelben lenni? Aki már látott EU-s pályázatot, az tudja, hogy nagyon sajátos szabályozó rendszer alakul ki Brüsszelben, amihez persze hozzá is lehet szólni. Nyilvánvaló, hogy Magyarország ritkán tud hangadó lenni, de az hogy időben értesüljünk, fel tudjunk készülni, döntő jelentőségű lehet akár négy – öt hónapos korábbi ismeret is. Igenis érdemes Brüsszelben jelen lenni. Sok rossz tapasztalat volt az irodával kapcsolatban, mert mindig valakinek a kedves ismerőse kiment Brüsszelbe és az éves beszámoló alkalmával a networkinget, lobbizást tudta felmutatni, de semmiféle eredményt. Pontosan definiálni kell, hogy mivégre kell egy ilyen irodát létrehozni. ami Egy ember kintléte évi húsz – huszonöt millió forintot tesz ki. Húsz – huszonöt millió forintnyi teljesítményt le is kell adnia ezentúl. Ezért kell összefogni, hiszen egy ember nem képes nagy változásokat hozni. Ki kell alakítani egy jó munkamegosztást, egy négy-öt emberből álló egység már képes olyan szakmai csapatmunkára, mely látható eredményeket tud hozni, például konferencia előkészítésnél. Helyzeti előnye van most a Hét Határ Egyesületnek, már létrehozta saját képviseleti irodáját, amihez mi felcsatlakoznánk. A kormányzaton belül három tárca nyilvánvalóan érintett, a NEFMI, a KÜM, és a KIM, aki tulajdonképpen koordinál. November végére szándékom szerint a H4 irodatörzs létrejön, a többiek tudnak hozzá csatlakozni, és véget ér ez a szeminarizáló gondolkodás, hogy mi lesz a jövő. A H4 iroda legfontosabb feladatai: hírszerzés, lobbizás, előrejelzés, a hatvan milliárd eurónyi elérhető 7
brüsszeli központi források felhasználása területén. Igenis megyei szinten vannak olyan K+F fejlesztések, ipari parkok és határon átnyúló együttműködések, melyekhez a megyéknek fel kell nőnie, hogy a 2014-2020-as időszakban a forrásokhoz is odaérjenek. A H4 irodánál elvárás lesz, hogy ezeket a projekteket elhozzák, a brüsszeli beszámolókat segítsék, kellően tudják hozni a pontos nyelvi rezsimet. A lehetséges együttműködési területeket, ki-ki hogyan működik együtt, megyei jogú város, megye, Hét Határ, turizmus, kultúra, közlekedés, ezeket nem mondanám végig. Talán a résztvevők sok olyan CESCI konferencián voltak, ahol bizonyítottuk a triviálist, nyilvánvaló, hogy két megyének együtt kell működnie például közlekedési területen, még akkor is, ha esetleg országhatár választja el. A turizmuson belül is érdemes egységes brandeket kialakítani. Magyarországon utoljára jól kitalált brand az úgynevezett Goulash és Puszta volt, mely nem egy megyére terjedt ki, Németországra átütött, használt, volt egy víziója, egy érdekessége és tömegével hozta be a turistákat. Máig nem tudtunk ilyen átütő brandet produkálni. Úgy képzelem, hogy a kialakuló H4 irodán működő négy-öt-tíz embernél az adott szakmai szervezetek, -például Hét Határ is- a szakmai felügyeletet fenn tudják tartani, be tudják számoltatni a saját delegáltjukat. Ennek az együttműködésnek a magyarországi lábát, a program indító költségvetését a KIM fogja vállalni annak érdekében, hogy ez egyáltalán létrejöhessen. A Hét Határ támogatásán keresztül, a Hét Határt abba a helyzetbe hozzuk, hogy tudja biztosítani az ehhez szükséges működési költségeket. Folyamatosan fogjuk tölteni a személyi létszámot, hiszen ha van egy beszámoltatási pont, akkor a nem kevés magyar közigazgatási ösztöndíjas és egyéb kiküldött fog tudni segíteni a munkában. A H4-nek van egy brüsszeli lába és egy budapesti lába, ami itthon elérhető. Nem biztos, hogy további lábak kellenek majd, nem kell lemenni megyéig vagy megyei jogú városig. A mai informatikai és közlekedési viszonyok mentén egy budapesti és egy brüsszeli kapcsolódási pont elégséges. Mindenkinek van referensi rendszere, mindenki referál, így haladnak előre az együttműködési rendszerek. Nagyjából ez lenne a H4 víziója. Tehát ki kell menni Brüsszelbe, meg kell érteni az ottani rutinokat, oda kell állni, angolul perfekten, kedvesen kell lobbizni. A Hét Határ egy jó csapatba lép be akkor, amikor a H4 irodával a szolgáltatásainak köre kiegészül, hogy ezáltal minden önkormányzat tagjának információs és sok egyéb szempontból hozzáférést tud biztosítani, az induló brüsszeli projektekhez, idejekorán meg tudnak jelenni és részt venni akár Trianon határain innen és túl. A KIM a szerény anyagi forrásaihoz mérten támogatást fog nyújtani a Hét Határnak e szolgálat ellátásához. Elnök úr, köszönöm a meghívást, munkájukhoz sikert és a legjobbakat kívánom.
8
Dr. Bitay Márton Az új Önkormányzati Törvény Ahogy azt elnök úr korábban is jelezte az új önkormányzati törvény mai napon kerül benyújtásra az országgyűlésnek. Felvezetőjében utalt arra, hogy Magyarországnak az erőre, erősségre van szüksége, és ehhez mérten próbáljuk meg átalakítani a legnagyobb ellátórendszereket, és valóban így akartuk megszervezni az önkormányzati törvénynek a szellemét is. A jelenlegi egy picit alulszabályozott, az európai gyakorlathoz nem túlságosan illeszkedő megoldásokat alkalmazott. Ezt szerettük volna egy kicsit feszesebb, keretesebb szabályokkal feltölteni és ennek eredményeként egy valóban olyan erős önkormányzati rendszert kialakítani, ami az országnak a nagy alrendszereinél húzó szerepet tud betölteni. A pénzről, illetve az uniós költségvetésről szó esett elnök úr előadásában és államtitkár úr előadásában is. Valóban nekünk is ez egy fontos szempont volt, Tállai András államtitkár úr személyes habitusából adódóan is az egyik legnagyobb hangsúlyt arra próbálta fektetni, hogy az a lehetetlen helyzet, ami ma az önkormányzatoknál van, ahogy a puszta lét, a mindennapos egyszerű működés, az állandó hiánytermelést eredményez. Ezt valamilyen módon meg kell állítani. Egyrészt méltatlan is a helyi képviselő testületekhez és a helyi önszerveződésekhez, másrészről pedig az államháztartásra egy olyan terhet ró közvetlenül vagy közvetve, ami hosszú távon nyilvánvalóan nem fogja eredményezni a fenntartható modellműködést. Megpróbáltuk megfogalmazni, hogy mik azok az alapvető célok, melyeknek mentén el kell indulnunk, ha megengedik, ezen csak gyorsan végig szaladnék. Nyilván a fürdővízzel együtt a gyermeket nem szerettük volna kiönteni. Azok az alapvető önkormányzatisághoz kapcsolódó jogok, amik eddig is megvoltak, azokat szerettük volna továbbra is biztosítani, szintén elhangzott már, hogy az a minőségi munka, amit eddig elvégeztek az önkormányzatok, a lehetőségeikhez képest tényleg nagyon jó színvonalú volt. Megpróbáltunk egy olyan rendszert kialakítani, ami ügyfélcentrikusabb és még magasabb színvonalú szolgáltatást tud nyújtani az állampolgárok számára. A költségtakarékosságról már megemlékeztem, de még majd a feladatfinanszírozási rendszerben vissza fogok térni rá. Belügyminiszter úrnak volt az egyik, talán legfontosabb elvi elvárása a törvénnyel kapcsolatosan, hogy úgy erősítsük a közösséget, hogy az valóban közösséggé tudjon formálódni. A legkisebb településeken jelentős részben most is így van, de máshol talán nem. Egyre nagyobb településeken egyre kevésbé látjuk azt, hogy valóban közösségként működnek. A közösségi erővel pedig azt szeretnénk elérni, hogy minél hatékonyabban és markánsabban jelenjen meg az egymáson segítés, az önfenntartó képessége ezeknek a településeknek. A kiemelt célok között fogalmaztuk meg a működőképesség fenntartását és egy, a jelenlegi normatív finanszírozási rendszerről egy feladatfinanszírozási rendszerre való 9
átállást, az adósságállomány növekedésének a megállítását, illetve a jelenleg felhalmozott és meglévő adósságállománynak a kezelését. Itt utalnék arra, hogy a megyei önkormányzatok vonatkozásában ez a folyamat már elindult és azt gondolom, hogy valamilyen módon a jövőben szélesedni fog az adósságok hatékony kezelésében részt vevő önkormányzatok száma. A törvényességi felügyeletről és a gazdasági ellenőrzésről később fogok beszélni. A gazdasági ellenőrzés nem új, tulajdonképpen csak átszabtuk, ez eddig is létezett az önkormányzatok vonatkozásában. A törvényességi felügyelet viszont átalakult, pontosabban nem hogy átalakult, hanem ez egy új fogalom lett, hiszen eddig ellenőrzés formájában működött, most viszont a felügyeleti típusú rendszerre térünk át. Nem újdonságok ezek az európai gyakorlatban, nem szeretnék sok példát felhozni, az olyan típusú önkormányzati modellben működő államoknál, mint amilyen Magyarország is, az európai unió államainak jelentős részében egy nagyon is hatékony törvényességi felügyeleti eljárás működik már rég. Nyilvánvalóan nekünk ezt a jelenleg hatályos ÖTV kialakulása körüli társadalmi közhangulat a központi hatalomtól való félelem, vagy egyfajta ellensúly megteremtéseként alakult ez így. Azt gondoljuk, hogy a mai kor kihívásainak megfelelően ezt egy keretesebb rendszerbe kell szerkeszteni. A jelenleg hatályos ÖTV sok esetben nehezen értelmezhetően határozza meg a feladatokat. Arra nem is akarok kitérni, hogy milyen mennyiségű feladatot kapnak az önkormányzatok az alacsonyabb rendű jogszabályok által, azt sem tudják a jegyzők, hogy hirtelenjében hova kapjanak, vagy éppen hatályosan egy ügyet hogyan kell elintézni. Meglátásunk szerint ez tarthatatlan. Az 1990-es logikának megfelelően alakult így, míg a jelenleg hatályos jogszabályok mentén inkább a jogokra összpontosít az ÖTV, addig az új törvényben inkább a képességekre próbálunk összpontosítani. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen jogosítványokat csorbítani szeretnénk, de az mégis csak tarthatatlan helyzet, hogy a feladatokat úgy adta az állam, vagy adott esetben úgy vállalhatta magára az önkormányzat, hogy az nem feltétlenül volt a képességeivel arányban. Az itt ülőknek nem kell példákat hozzak, hogy milyen csődhelyzetek alakultak ki abból, hogy egy-egy önkormányzat a legjobb szándékkal, vagy társadalmi viszonyok letükrözésével szeretett volna megvalósítani bizonyos beruházásokat, vagy intézmények működtetését, amire egyébként fizikailag a legjobb anyagi körülmények között lévő országokban is képtelen lett volna. Most inkább arra próbálunk koncentrálni, hogy a jogok tiszteletben tartása mellett a képességekre helyezzük a hangsúlyt, és e szerint telepítsük differenciáltan a feladatokat. Áttérnék a feladatok és hatáskörök területére. Ha megengedik, itt egy picit gyorsabban haladnék át, mert a Belügyminisztérium úgy az oktatás, mint az egészségügy, a szociális ellátás, illetőleg az államigazgatási feladatok terén is egyfajta vokalista szerepet töltött be. Sokat egyeztettünk, nagyon sok észrevételünket elfogadták, azért maradt nem kevés véleménykülönbség is. De 10
nyilvánvalóan itt az illetékes szaktárcák döntései voltak a mérvadók. Mi csak próbáltuk ezt a döntést az önkormányzatok szemüvegén keresztül jobbá tenni. Az oktatásnál az új köznevelési törvény tervezetének megfelelően láthatjuk, fő elv lett, hogy a jelenlegi önkormányzati fenntartásból állami fenntartásba menjen át ezeknek az intézményeknek a fenntartói jogosítványa. Bizonyos feltételek mellett az önkormányzat megtarthatja, vagy visszaszerezheti az intézményfenntartás jogát. Azt gondolom, hogy nem árulok zsákbamacskát, ez nyíltan kiolvasható a törvény szövegből, hogy a legjobb módú önkormányzatoknak lesz erre lehetősége. Akik kevésbé tehetősek, ott nem nagyon fog ez a lehetőség vélhetően megadatni. Az oktatás terén nem feltétlenül a legelső szempont az, hogy hogyan legyen olcsóbb. Ez egy nagyon fontos szempont, de ami a legfontosabb, -és direkt mondom ezt a példát,- mondjuk Tiszabő község önkormányzata által fenntartott általános iskolába járó gyermek is ugyanolyan feltételekkel tudjon tovább indulni, mint mondjuk, aki Győrben járt általános iskolába. Ezt pedig, ha 3200-féleképpen szervezik meg az önkormányzatok, most egy picit túloztam, mert azért nyilván vannak szakmai standardok, de ha mégis azok a minimális különbségek megmaradnak, akkor ezt sajnos nem fogjuk elérni. Az persze egy fontos szempont, a gazdasági minisztériumnak is, egy olyan hatékonyság legyen az oktatási finanszírozásban, mely spórolást jelent. Az egészségügyben a keddi kormányülésen még változás történt a tervezethez képest, -Tállai államtitkár úr külön kérte, hogy tegyek említést erről. Szó volt róla, hogy a járó beteg ellátás bizonyos részét az önkormányzatok a jövőben megtarthatják, ez most felülíródott. Nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy az egészségügyi alapellátás az a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, fogorvosi ellátáshoz, ügyeleti, védőnői, bölcsőde és iskolai ellátáshoz fog kapcsolódni. Tehát, a megelőző, szűrő, gondozó tevékenységhez. A járó beteg ellátás kórházzal integráltan, a korábbi verzióban úgy szerepelt, hogy önkormányzati tulajdon marad, most az a döntés született, hogy az állam irányába indul el. 2012. január 01-ével nemhogy elindul, hanem gyakorlatilag a parlamenti jóváhagyást követően két hónap múlva már át is fogják venni a kormányhivatalok ezeket a feladatokat. Az államigazgatási feladatokról ebben a minisztériumban csak nagyon szerényen mernék szólni, maradjunk annyiban, hogy az teljes egészében átkerül a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium fennhatósága alá, a kormányhivatalok alá. Bőségesen van ebben logika, hogy azok a feladatok, amelyek szakmailag szintén teljesen standardizáltak, azokkal felesleges az önkormányzatokat terhelni, azokat elvégezni sokkal célszerűbb egy nagyobb egységben, sőt költséghatékonyabb is. A katasztrófavédelem, bár hozzánk tartozik, de talán itt a résztvevőket kevésbé érdekli, csak egy gondolat erejéig annyit jegyeznék meg, hogy január 01-jétől ez is teljes egészében az államhoz fog átkerülni. A tűzoltóságok vonatkozásában mondom ezt. 11
És akkor hogy beszéljünk egy kicsit a saját dolgainkról is, már mint a Belügyminisztériumot illetően. Az önkormányzatoknál, azok szerveinél és működésüknél sokfajta változás következik be. A törvényben nem ezek a legsarkalatosabb változások, de számos van belőlük. Ha a településméretekből indulok ki, és lentről fölfelé építem föl, akkor a következőképpen néz ki. A községi önkormányzatok gyakorlatilag minden olyan feladatot elláthatnak, amely a helyi önkormányzatiság alapvető közszolgáltatások közvetlen igénybevételének lehetőségeit biztosítják. Itt jegyezném meg közbevetőleg, hogy arra törekedtünk az ÖTV tervezetének megalkotásánál, hogy olyan egzakt felsorolásokban, melyek egy kétharmados törvényben indokolatlanok, és indokolatlanul bebetonozzák hosszú évtizedekre a feladatokat, ne bocsátkozzunk bele. Próbáltunk egy olyan keretrendszert adni, amiből viszont nem lehet kilógni. Nagyon sok ágazati törvényre lesz szükség még a jövőben, ami feltölti ezeket a keretszabályokat. Itt említem a településüzemeltetést, a településfejlesztést, a településrendezési feladatokat, nagyon fontos a helyi adó, ami szintén a települési önkormányzatok feladatai között lesz. Új fogalom a járásszékhely városi település kialakítása. Azt gondoljuk, hogy a városi és a térségi összefogás jegyében az mégis csak egy fontos szempont, hogy megpróbáljuk egy kicsit kiemelni azokat a településeket, amelyek központi szerepet töltenek be egy szűkebb környezetben. Ezért kapták ezt a külön elnevezést a járásszékhely városi települések. Hogy melyek ezek a települések konkrétan, nyilván majd a járások kialakítása során fognak manifesztálódni. Ezek a városok, mivel települési önkormányzatok, ugyanúgy elláthatják mindazt a feladatot, mint amit mondjuk a községi önkormányzat is ellát, azzal a különbséggel, hogy akár az egész járás területére vonatkozóan is többekkel összefogva ezt a feladatot megszervezhetik és elláthatják. Mondjuk ügyeleti ellátás, vagy gyermekorvosi ellátás, amelyet egyébként joga van a kisebb településnek is megszervezni, de mégis célszerűbb a járási szint. A megyei jogú város fogalma egy picit változik az előterjesztésben. Megyei város elnevezésre módosul, miután a feladatai teljesen megváltoznak, amik pedig megmaradnak, nem értelmezhetőek városi szinten. Nem tűnt logikusnak, hogy megyei joga legyen, de arra, amit ez takarna, azt nem végezheti, tehát egy puszta logikai oknál fogva változtattunk a törvényen. A megyei városok természetesen a megye egész területére vonatkozóan, vagy annak részére vonatkozóan nyújthatnak ugyanúgy a települési önkormányzatok számára szolgáltatásokat. A főváros egy külön misét is megérne. A legfontosabb sarokköveket említem: a kétszintű önkormányzati rendszer mellett tette le a kormány a voksát, tehát azok az elképzelések, amelyek korábban felvetődtek, hogy esetleg bármilyen módon egyszintűvé tegyük ezt az önkormányzatot, elvetettük. A jelenlegi feladatkatasztert megpróbáljuk úgy szétosztani, hogy a mostani, kicsit átláthatatlanabb, vagy kevésbé rendezett felosztás a jövőben megváltozzon. A kormány döntésének az értelmében úgy látszik, hogy a 12
közlekedés szempontjából a fővárosnak lesz prioritása a fő és tömegközlekedési utaknak a működtetésével kapcsolatban, illetőleg a város egészére nyújtott közszolgáltatásokkal kapcsolatban. A kerületi önkormányzatoknak nyilván a saját tulajdonukra vonatkozó intézményi és infrastruktúrahálózat fenntartására lesz lehetőségük. Ők fogják megszervezni például az egészségügyi alapellátást, mely települési önkormányzati feladat lesz, vagy az óvodai ellátást, nyilván megmarad az adóztatási jog, a közterület használat. Nem szeretnék nagyon részletesen belemenni, mert ez magából a tervezetből kivehető. Az önkormányzatok, szerveik és működésük a következő téma. Miután itt azért nem alakítottuk át teljes egészében a jelenleg hatályos jogszabályt, így csak a változásokra próbálok koncentrálni. A képviselő-testület kapcsán két markáns változás van, de gyakorlatilag egy gondolati síkból tevődik össze. A tárgyalások időkeretben történő meghatározása. Lehetősége van a képviselő-testületnek, hogy a jövőben időkeretes tárgyalásokat vezessen be. Ennek eredményeként a parttalan vitákat szeretnénk megszüntetni, és ehhez kapcsolódó a hozzászólások maximalizálása is. A képviselő-testület eldöntheti, hogy milyen témában, hány hozzászólást, hogyan engedélyez. Nyilvánvalóan ezt nem lehet teljes mértékben korlátozni, az alaptörvénnyel nem lehet ellentétes. 100 lakos alatt továbbra is a képviselő-testület maga látja el a bizottsági feladatokat. Az 1000 főt meghaladó településeken egy bizottságot létre kell hozni, és újdonság, hogy egyes önkormányzati feladatok ellátásának időtartamára ideiglenes bizottságot is lehet alapítani. Például közbeszerzési ügy, vagy díszpolgári cím adományozására. Az is elképzelhető, hogy ha az szakmailag indokolt, akkor akár egy albizottság is alapítható lesz a jövőben. Az albizottságot fel lehet tölteni olyan szakemberekkel, akik segíteni tudják a képviselő-testület munkáját. A jogállással kapcsolatosan: a kötelezettségszegés esetén szankcióként a tiszteletdíj csökkentését is bevezethetik, a 31. § - ban gyakorlatilag a kötelezettségszegés esetei majdnem megegyeznek a jelenleg hatályossal. A szankciót az SZMSZ-ben lehet rögzíteni. 12 hónapra lehet a szankciót érvényesíteni, aztán következő évben megint újra nyílik ez a lehetőség. Ami újdonság, a feladatfinanszírozási rendszer eredményeként látni fogjuk majd, hogy a képviselők tiszteletdíjának megállapításánál, -bár szabad kezet kap az önkormányzat- a korábbi elképzelésekkel ellentétben, csak a saját bevételeinek a terhére állapíthatja meg ezeket a tiszteletdíjakat. Az önként vállalt feladatok esetében azért az állam tehet prioritást, hogy mondjuk X vagy Y önként vállalt feladatot úgy érzi, hogy támogatja. Szeretném hangsúlyozni, hogy ne a mostani önként vállalt feladatokban gondolkozzunk, más lesz az önként vállalt feladatok köre. A polgármestert szeretnénk megerősíteni. Ennek megfelelően szeretnénk, hogyha a képviselő-testület helyett a jegyző munkáltatói jogait a polgármester gyakorolná, célszerű a szavazategyenlőség esetét úgy szabályozni, hogy amennyiben a 13
polgármester igen szavazatával ez elfogadható, akkor ez dönt. Szükségesnek gondoljuk, hogy ha a testület határozatképtelenség miatt két alkalommal sem hoz döntést, akkor azokban a jogkörökben, amelyek átruházhatóak, azokban dönthet a polgármester. Később ezt majd a testület jóvá fogja hagyni, sőt előre ezt az SZMSZ-ben rögzíteni kell, hogy melyek ezek a döntési pontok. Dönthet két ülés közötti időszakban felmerülő halaszthatatlan ügyekben és szintén egy újdonság, ami elég markáns jogosítvány a polgármester részére, hogy az önként vállalt feladatok ellátására fordítható összes forrás 10 %-áról szabadon határozhat. Ez rögtön alaptörvény ellenes is lenne, de úgy hogy, ha van mögötte testületi felhatalmazás, akkor ez nem áll fenn. A rendszert egy kicsit abba az irányba tolja, hogy hatékonyabban, expeditívebben tudjon működni egy polgármester. Az összeférhetetlenségről és méltatlansági jogszabályokról: Az összeférhetetlenségi az az esetkör, ami a megválasztáskor merül föl, eldönti, vagy így, vagy úgy, és utána ez jobb esetben megoldódik. A méltatlanság, -ez a 37. §-a a törvénynek, illetve a tervezetnek,-cikluson belül is kialakulhat. A méltatlanság eseténél a közügyek gyakorlásától jogerős eltiltás, illetve szándékos bűncselekmény miatti jogerős szabadságvesztés esetét is belevettük. Ugyanígy a kényszergyógykezelést és a köztartozást is. Szeretném hozzátenni, hogy ennek egyébként semmi értelme nem lenne sok esetben, ugyanis nem derül ki. Ám előírtuk a törvényben, hogy kötelessége a polgármesternek a képviselő-testület számára bejelenteni, sőt a bíróságok számára előírtuk, hogy amennyiben ilyen történik, hivatalból értesítik a képviselő-testületet. Amikor én a Belügyminisztériumba tavaly nyáron bekerültem, elcsodálkoztam, hogy olyan esetekből, hogy a képviselő-testület szól: a polgármester ellen eljárás van, de hivatalosan nem értesültek, nagy halom levél van. Eddig nem volt rá intézmény, hogy mit lehetne vele kezdeni. Most már van. A képviselők díjazására vonatkozó szabályok az ÖTV - ben lesznek feltüntetve, ami a keddi kormányülés eredményeképpen változás, hogy a polgármester és a jegyző, az viszont nem az ÖTV - ben, hanem az új közszolgálati törvényben. Ami még nagy újdonság, az önkormányzat képviselő-testületének hivatala. Egyrészről maga az elnevezés, hogy nem polgármesteri hivatal, hanem önkormányzati hivatal. Vagy adott esetben önkormányzati közös hivatal. Próbáltuk feloldani azt a vicces helyzetet, ami eddig volt, hogy a képviselőtestületnek van hivatala, amit a jegyző vezet, és polgármesteri hivatalnak hívjuk. Azt gondoltuk, hogy ezen lépjünk túl, és legyen olyan neve, ami jogi logika szempontjából is helytálló. Ezért gondoltuk ki ezt az egyébként nem túl fantáziadús nevet. De a lényeget takarja. Ennek az előszele a körjegyzőség volt. Annyi a különbség, hogy azt pénzügyi és egyéb ösztönzőkkel próbálta az eddigi kormányzat hatékonyan működtetni, ez meg most kétharmados törvényben kötelezően elő lesz írva. Fontos, hogy az állam finanszírozza ezt a közös hivatalt. Mindazon járáson belüli önkormányzatok hozhatják létre, akiknek a 14
közigazgatási területét legfeljebb 1 település közigazgatási területe választja el, és a települések lakosságszáma nem haladja meg a kétezer főt. Tehát akinél meghaladja, ott megmaradhat az önálló hivatal. Azzal a szabállyal, hogy amelyik a városi rangban van, annak mindenképpen kötelező befogadni azt, aki csatlakozni szeretne. De elvileg kétezer fő fölött megmarad az önálló hivatal. A kétezer fős létszám a köznevelési törvényben meghatározott kétezer fő, próbáltunk egységesíteni, de ez is egy változás, mert eddig háromezer volt. A keddi kormányülés eredményeképpen csökkent kétezerre. 2365 ilyen település van ma Magyarországon. Ez nagyjából a 74 %-a az összes településnek. De most sem működik 2365 hivatal, mert a körjegyzőségek miatt ennél kevesebb, de a jövőben a mi számításaink szerint 800 lesz ebből a 2365-ből. Ez egy sokkal integráltabb, fejlettebb, gyorsabb, jobb ügyintézést fog eredményezni. Nem mellékesen rengeteg pénzt lehet vele spórolni, már csak a működésből is. Ciklusonként természetesen lehet váltani. Hogy ne nyújtsam már ennél is tovább a szót, azt mondhatnám, hogy általában majdnem mindenütt közös döntéssel hoznak meg minden döntést, ami a közös hivatalra vonatkozik. A városnak prioritása van, ez is egy nyilvánvaló kormányzati szándék, hogy próbáljuk meg a központ fele tolni a rendszert, nem az elaprózódottság irányába. Megmaradjon az önkormányzás joga, megmaradjon az önkormányzat és a település is, de maga a hivatal, a szervezet, a működés menjen szépen följebb, és integráltabb módon haladjon tovább. A következő a társulás. Itt is egy nagy változás történik. Rengeteg vita volt a kötelező társulással kapcsolatban. Továbbra is teljesen önkéntes alapon marad a társulás. Gyakorlatilag egy vagy több önkormányzat feladat- és hatáskörét illetőleg, a polgármesternek ugyanezen tevékenységeit, amennyiben célszerűnek látja, úgy egy jogi személyiséggel rendelkező önkéntes társulást hozhatnak létre. Írásbeli megállapodással hozzák létre, itt viszont megmarad a naptári év. A feladatok változékonysága, vagy nagyságrendje miatt itt még 5 évre sem pozícionáljuk ezt a társulást, hanem évenként meg lesz a lehetőség váltani. Az ÖTV most egy elég komoly kódex-erejű törvény lesz – mindenféle jogállási törvények, társulási törvények, mind ide lettek beapplikálva. Ez is a rendszernek ad egy stabilitást, ami a későbbiekben nem engedi meg, hogy könnyedén rángatni lehessen. A feladat-finanszírozási rendszerről szeretnék pár szót szólni. Legfontosabb szempont az volt, hogy a működési hiánynak meg kell szűnnie. Az nem megy, hogy mindennap újratermeljük a hiányt. Olyan rendszert kell létrehozni, ahol ez nincs. A normatív alapú finanszírozás nem nagyon nézte, hogy kinek milyenek a körülményei, hanem odaadta a pénzt, akármilyen alapon és vagy boldogult vele az önkormányzat, vagy nem. Ez most meg fog változni, a feladatok ellátásához fogja az állam biztosítani a forrást. Ahhoz viszont fogja. Az országgyűlés a kötelezően ellátandó feladatokhoz jogszabályokban meghatározott közszolgáltatási szinteket fog meghatározni. Meg lesz a szakmai 15
feltételrendszer az ágazati törvényekben, ahol pontosan látni lehet, hogy melyik feladatot mennyi pénzzel lehet ellátni. A működési célú bevételek körét meghatározzuk, feladatalapú támogatással a kötelezően ellátandó feladatokat kell finanszírozni, és aki nem így tesz, ott komoly kamatokkal terhelt visszafizetési kötelezettségei lesznek. Az adósság keletkeztetésével kapcsolatban nem újdonság, hogy az 50 %-os szintet az ÖTV - ben is megjelenítettük, ami újdonság, hogy a kormányhivatal engedélye szükséges ahhoz, hogy éven túli, nem az uniós kötelezettségből eredő, működési célú hitelt fölvegyen az önkormányzat. Ehhez tehát külön engedélyre lesz szükség. Nem határoztuk meg pontosan, hogy a kormánynak mely szerve lesz átfogó ellenőrzésre feljogosítva, ami egyébként az elvet tekintve az állami könyvvizsgáló elvét fogja követni. Hogy ne egy utólagos random rendszerű ellenőrzés legyen, mellyel nem lehet mit tenni, hanem megállapítjuk, hogy hát ez el lett rontva sajnos. Ezért került csődbe a település. Azt szeretnénk, ha menet közben lennének lehetőségei az államnak, hogy a folyamatot ellenőrizze, és amikor odaér, hogy hibás döntés készülődik, amire nincs meg a fedezet, akkor erre felhívja a figyelmet. Ez gazdasági ellenőrzés, nem több. A törvényességi felügyelettel, ahol már meg lehet akasztani a folyamatot, ez teljesen ellentétes. Itt meggátolni nem tudja, a törvényességinél igen. A törvényességi felügyelettel kapcsolatosan az eszközök: törvényességi felhívással élhet, összehívhatja a testület ülését, kezdeményezheti a bíróságnál a törvénnyel való ütközés felülvizsgálatát, kezdeményezheti a jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítását. Az önkormányzat nevében rendeletet alkothat, felfüggesztheti a határozat végrehajtását, eljárásokat kezdeményezhet. Azt a rendszert szerettük volna megszüntetni, hogy mondjuk felszólították az önkormányzatot, majd az önkormányzat azt mondta, hogy ezt nem biztos, hogy meg fogjuk tudni csinálni, és akkor az állam írt egy levelet, hogy hú de kár. Volt egy törvényi szabály, amit be kellett volna tartani, de az önkormányzati autonómiának a terjedelme annyira erős volt, hogy ha nem tartotta be, akkor mindenféle hátsó megoldásokkal vagy kikényszerítette az állam, vagy nem tudta kikényszeríteni. Nyilvánvalóan a polgármesterekre, a tisztségviselőkre vonatkozó szabályok a következő választáskor lépnek hatályba. A törvényességi ellenőrzés, amikor feláll a kormányhivatal. Az adósságkorlát kezelése például már keményen január elsejétől életbe lép. Köszönöm a lehetőséget, remélem sikerült úgy összefoglalnom a dolgot, hogy hasznos információkkal szolgáltam. Köszönöm elnök úrnak a meghívást a Belügyminisztérium nevében.
16
Dr. Zöld-Nagy Viktória A területi államigazgatás átalakítása A területi államigazgatás átalakítása az új kormány megalakulásától és a kormányprogram elfogadásától kezdve gyakorlatilag folyamatos, nagy átrendeződések mennek végbe a rendszerben. A kormányprogram részletesen foglalkozott a közigazgatás rendszerével, a bürokrácia csökkentését, illetve az államigazgatás, az önkormányzati rendszer átalakítását is kiemelt célkitűzésként határozta meg. A területi államigazgatás átalakításának első lépése a regionális államigazgatási hivatalokból a 20 megyei, fővárosi közigazgatási hivatal kialakítása volt, 2010-ben. Ezek a közigazgatási hivatalok lettek az alapjai annak a nagy átalakításnak az államigazgatási szervek rendszerében, ami az elmúlt 20 évben nem történt meg. Az alapvető kérdés az volt, hogyan lehetne olyan feladat-hatásköröket teremteni kormányzati szerveknek, amivel a megyéket vagy az adott területet, az adott térséget koordinálni tudják, ott az államigazgatási-önkormányzati feladatokat össze tudják hangolni, ezeknek a hatékony ellátását elő tudják segíteni. Végül a közigazgatási hivatalok bázisában jöttek létre 2011 január 1-jén a fővárosi, megyei kormányhivatalok. Amikor a kormány megkezdte a munkáját, akkor azt látta, hogy a területi államigazgatásban 33 különböző, úgynevezett dekoncentrált, tehát területi államigazgatási szerv működik, különböző ágazati irányítás alatt, különböző szervezeti formában, különböző, számos esetben párhuzamos feladathatáskörökkel. Ebből a 33-ból 14-et integrált a Kormány a fővárosi, megyei kormányhivatalok szervezetébe. Az volt az integráció alapvető elve, hogy azok a szervek kerüljenek szervezetileg egy egységbe, ahol általában az állampolgárok felé nyújtott államigazgatási szolgáltatások, hatósági feladatellátások történnek. Közel 23.500 kormánytisztviselőt foglalkoztat jelenleg a kormányhivatali rendszer. Működési költségvetése ebben az évben 124,5 milliárd Ft. Ez kizárólag az az összeg, amelyből a szervezetet működteti az állam, ebben nincsenek benne azok a finanszírozások, azok a bevételek, kiadások, amelyek az egyéb feladatellátással kapcsolatban merülnek fel. Az átalakítás alapvető lényege a funkcionális feladatok egy helyen történő elvégzésének biztosítása volt. Ezek a funkcionális feladatok a különböző humán tevékenységek, a gazdálkodás, az informatikai feladatok, amiről a Kormány úgy gondolta, sokkal hatékonyabb működést eredményez, ha ezeket a különböző szervezeti egységek egy helyen látják el egyben, és nem 14 különböző ugyanolyan funkcionális szervezeti egység keretében. Mai ismereteink alapján úgy tűnik, hogy az alapvető kormányzati törekvések nagyrészt megvalósulni látszanak. A jelenlegi ismereteink alapján az új fővárosi-területi kormányhivatali rendszer 2011-es működési költségvetése kb. 17
30 milliárd Ft-tal kevesebb, mint az előző évben a külön-külön működtetett szervezeti egységek költsége volt. Ami nagyon fontos ennek a rendszernek a működtetésénél, hogy a szakmai feladatok ellátása a különböző beintegrált és szakigazgatási szervként működő szervezeti egységeknél önálló feladathatáskörként jelentkezik. Konkrét példával: a földhivatalok is bekerültek a kormányhivatalok rendszerébe, viszont a földhivatal mint szakigazgatási szerv önállóan jár el a rá telepített feladat- és hatáskörökben, tehát a földhivatal vezetője saját hatáskörben adja ki a földhivatali határozatokat. Ilyen szempontból a kormánymegbízottnak a kormányhivatal törzsszervezetének nincs ráhatása, és a szakmai irányítás is az egyes ágazatoknál maradt. A funkcionális integráció mellett az is fontos, hogy számos esetben ezek a szervek nagyon hasonló vagy azonos feladat-és hatásköröket láttak el. Ezeknek a párhuzamos feladat-ellátásoknak a kiszűrése folyamatos, ezt a munkát motiválja a jelenlegi költségvetési helyzet is. Amikor áttekintésre kerül, hogy lehet még olcsóbban, még hatékonyabban működtetni az államigazgatási szerveket, akkor alapvető feladat azt is kielemezni, egyáltalán milyen feladatok jelentkeznek a területen, ezek a feladatok indokoltak-e és ha igen, akkor azokat hány szervezet, milyen formában lássa el. Remélem, hogy a jövő évben ezen a területen tudunk szakmai eredményeket elérni. Ez az év a funkcionális szervezet összerakásáról szólt, és remélem, hogy kellő tapasztalat van a rendszerben ahhoz, hogy a szükséges szakmai eredményekkel működjön a fővárosi és megyei kormányhivatali rendszer. Ami aktuálisan fontos feladat és érzékenyen érinti a megyei, fővárosi kormányhivatalokat az a megyei önkormányzatok konszolidációja illetve a megyei önkormányzatok állami irányítás alá történő átvitele. Ez egy olyan feladat, amit viszonylag rövid idő alatt kell végrehajtani, és a hivatalok jövő évi működését elég erőteljesen befolyásolja. A Parlament előtt van már az a törvényjavaslat és alkotmánymódosítás, ami ennek a feladat illetve vagyonszerkezetnek az átrendeződését biztosítja, emellett számos más ágazati jogszabály megalkotására is sor kerül. S hogy mégis mit jelent ez az átalakítás számokban? A törvényjavaslat nevesíti azokat a feladatokat, amelyek a megyei önkormányzatoktól átkerülnek az állam szervezetrendszerébe, ilyen: - a megyei szinten, tehát középfokú szolgáltatásként nyújtott közoktatási feladatok, - a szociális feladatok, - a közgyűjteményeknek a fenntartása. Emellett az állam átvállalja a megyei önkormányzatok teljes adósságállományát. Ez az adósságátvétel indokolja azt, hogy nem csak a különböző feladatokat ellátó intézményrendszer kerül át az államhoz, hanem a megyei önkormányzat egyéb vagyonelemei is, amelyek adósságállománnyal érintettek, hiszen ezeken a területeken elég jelentős hitelfelvétel, 18
kötvénykibocsátás volt. 163 milliárd forintos adósságállományról beszélünk, és ez az adósságállomány kizárólag az önkormányzatok esetében jelentkező adósságállományt jelenti, ebben nincsenek benne azok az adósságok, amelyek az intézmények működtetésében jelentkeznek. Ha csak az intézmények jelenlegi szállítótartozás állományát nézzük, ez ugye egy naponta változó adat, de kapásból kb. 20-25 milliárd forintos hiányt jelent, ami szintén át fog kerülni az államigazgatás rendszerébe. Ezzel együtt, ha valaki a 2012-es költségvetésről szóló törvényjavaslatot megnézi, akkor még nem fogja megtalálni ezeket az átalakításokat. Ennek az indoka az, hogy szeptember 30-ig be kellett nyújtani a parlament elé a 2012. évi költségvetési törvényjavaslatot, és miután az átalakítást megalapozó törvények, törvényjavaslatok nem készültek el még addig, ezért a parlamenti szakaszban szükséges a költségvetési javaslatot úgy átrendezni, hogy a feladattal, a vagyonnal járó mozgás a költségvetésben is megjelenjen. Ha csak a költségvetési intézményeket nézzük, több mint 700 olyan költségvetési intézmény működik, ami 2012. január 1-től átkerül az államigazgatás szervezetrendszerébe, állami fenntartás alá, és itt még nem említettük a több mint 100 alapítványt, ami jelenleg is működik a megyei önkormányzatok alapításában, illetve az egyéb vagyonelemeket. Az a szervezetrendszer, ami átveszi ezeknek az intézményeknek a feladatellátását, egy úgynevezett intézményfenntartó központ, amelynek az irányítását a kormánymegbízottak fogják ellátni. Ennek az intézményfenntartó központnak az lesz a feladata, hogy ezeket az intézményeket működtesse, és lehetőség szerint - ami a döntést is indokolta - próbáljon egy hatékonyabb, racionálisabb intézményrendszert kialakítani a jövő évben. Ez alól egy intézménytípus a kivétel, ezek az egészségügyi intézmények, amelyek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium irányítása alatt működő központi hivatalhoz fognak kerülni. Ha az alkalmazott köztisztviselők, közalkalmazottak száma felől nézzük az átalakítás volumenét, akkor láthatjuk, hogy az átalakítással érintett közalkalmazottak száma 65 ezer, és itt még nem beszéltünk az ellátottakról, akiknek ezt a nagy átrendezést nem szabad megérezniük. A fővárosi-megyei kormányhivatalok kialakításakor sikerült azt elérni, hogy az államigazgatás szervezetrendszerében történt jelentős átalakítás úgy ment végbe, hogy az állampolgárok felé nem volt komolyabb döccenés a rendszerben. Az államigazgatás a szolgáltatásokat ugyanúgy nyújtotta számukra, mint az átalakítást megelőzően. Ugyanezt kellene elérni most az intézmények átadás-átvételénél is, ami egy meglehetősen nagy kihívás minden az átalakításban érintett résztvevőnek. Még egy példa az átalakítás volumenére. Számos olyan uniós pályázat, olyan uniós beruházás van folyamatban, amely a megyei önkormányzatok intézményét érinti, vagy a megyei önkormányzatokat magukat. Több mint 100 milliárdos tételről beszélünk, csak a folyamatban lévő pályázatok tekintetében. Itt is meg kell 19
teremteni a biztonságot annak érdekében, hogy ezek az uniós pályázatok is ugyanúgy folyjanak tovább, ahogy eddig történt. Elég nagy kényszerítő erő, hogy 2012 márciusáig meg kell lenniük a jelenlegi operatív programokhoz kapcsolódó támogatási szerződéseknek, annak érdekében hogy az N+3-as szabály alapján ne legyen visszafizetési kötelezettsége az államnak. Nem csak a már folyamatban lévő pályázatokat kell átvenni, és tovább működtetni, de azoknak a pályázatoknak a működőképességét is biztosítani kell, ahol van beadott pályázat, de még nincs támogatási szerződés. A harmadik óriási átalakítás, amire egy kicsivel több időnk van, a járások kialakítása. A járások kialakításáról kormányhatározat rendelkezik már, amely értelmében 2013. január 1-től fognak működni a járások, járási hivatalok Magyarországon. Ezt a kormánydöntést egy hosszú szakmai előkészítés előzte meg, amelyben nem csak az igazgatásszervezési szempontok domináltak, hogy pl. mekkorák legyenek a járások, illetve hány járás legyen, hanem sok más szempontot is figyelembe kellett venni, kezdve a történelmi hagyományoktól egészen a térségi szerepet betöltő városok szerepének elemzéséig. Ebben a folyamatban a jegyzők és más államigazgatási, közigazgatási szereplők véleményének a kikérésére is sor került, hiszen fontos, hogy a járások úgy kerüljenek kialakításra, hogy egyrészt az állampolgárokhoz a lehetőség szerint a legközelebb legyen az állam, ugyanakkor az államigazgatási szolgáltatások hatékonyan működtethetők legyenek. Éppen ezért nagyon fontos eleme ennek a járási rendszernek - és ezt is a kormányhatározat garantálja - hogy úgymond nem szeretne a Kormány „visszajönni” abból, ameddig az államigazgatás, az állam eddig eljutott az állampolgárokhoz, a polgármesteri hivatalokat, a körjegyzőségeket értve ezalatt. A járások feladatainak az egyik nagy csomagja ugyanis a jelenlegi jegyzői államigazgatási feladat-hatáskörök ellátása lesz. Ezek a feladat-hatáskörök a jövőben a járási hivatalokhoz kerülnek, de ez nem jelenti azt, hogy fizikailag is csak járásszékhelyeken lesz közigazgatási ügyintézés. Meg kell teremtenni azokat az összeköttetéseket, akár informatikai, akár más módon, amelyekkel garantálható, hogy az emberek, vállalkozások mindennapi ügyintézéséhez fontos ügyeket helyben is el tudják intézni. Várhatóan lesznek tehát járási kirendeltségek, „ügysegédek”, olyan helyi kapcsolódási pontok, ahol az állampolgároknak szolgáltatást fog nyújtani az állam. 2011. január 3-tól működik a kormányhivatalok szerkezetében a kormányablakok rendszere, melyre szintén támaszkodni kíván a Kormány a járások kialakításában. Amikor elindultak a kormányablakok, akkor 29 ügyben tudtak ügykezdeményezést, akár ügyintézést is nyújtani az állampolgárok felé. Két hete történtek meg azok a jogszabály módosítások, amelyekkel megduplázásra kerül ez az ügyszám, tehát mintegy 60 ügyben fordulhatnak mejd az állampolgárok a kormányablakokhoz. Azok működését szeretnénk a jelenlegi okmányirodai rendszerrel összehangolni. A járások tekintetében mindig felmerül a kérdés, hogy hány járás lesz. Van már 20
elv ezügyben, amelyet szintén az érintett kormányhatározat rögzít, és ez nagyjából behatárolja a járások számát. Ez az elv az úgynevezett 30km-es határ, amelynek értelmében úgy kell kialakítani a járásokat, hogy egy járásban a járásszékhelytől lévő település ne legyen messzebb, mint 30km. Ezt közlekedésszervezési és egyéb térségi szempontok figyelembevételével döntötte el a Kormány. A jelenlegi számítások, adatok szerint ez az elv 160-180 járás kialakítására ad lehetőséget. Meglehetősen széles társadalmi egyeztetést szeretne miniszter úr ebben a kérdésben kezdeményezni, széles körű fórumot biztosítva a járások kialakításának megvitatásához, ezalatt nemcsak a járásszékhelyeket értve, hanem a járásokhoz tartozó településeket, vagy ami még ennél is fontosabb, hogy melyek legyenek azok a feladatok, amelyeket a járások el tudnak látni a jelenleg tervezetthez képest. Ahogy már említettem a járások kilakításának határideje 2013. január 1., ehhez képest a járásokról szóló törvényjavaslatot jövő év februárjában tervezi benyújtani a Kormány a parlament elé. Ez azt jelenti, hogy van idő a szakmai egyeztetésre, amely alapján jövő év közepéig megszülethetnek a vonatkozó kormányrendeletek.
21
Ocskay Gyula Innováció a területi kohézióban: az Európai Területi Társulások helyzete és jövője Mindenkit szeretettel köszöntök a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatának a nevében. Én vagyok ennek a mai fórumnak az appendixe, mert Önök nyilván az önkormányzati törvényváltoztatások iránti érdeklődésük miatt érkeztek ma ide. Ez pedig 2 szempontból is appendix, mert a területi kompetenciák és feladatoknak egy egészen más dimenzióját fogja mutatni ez a határon átnyúló önkormányzati együttműködésről szóló rész, másrészt pedig, azért is appendixnek nevezhető, mert az elhangzott előadások bizonyos értelemben ellenkező irányba mutattak, mint amerre a mi tevékenységünk folyik. Erre majd fogok utalni néhány helyen az előadás során. Három részre osztottam a mondanivalómat. Nagyon rövid bevezetőt fogok tartani, ezt mindig el szoktam mondani és elsőre haszontalannak tűnik, de aztán kiderül, hogy nem az. Utána az európai területi társulásokról, az EGTC-kről fogok beszélni, majd arról, hogy milyen feladatokat lát el a CESCI ebben a kérdésben. Az elméleti bevezetést két francia gondolkodóval kezdeném, az egyik Henri Lefebvre történész, szociológus, másik pedig Michel Foucault, aki a XX. Század nagy polihisztora volt. Lefebvre-nek 1974-ben jelent meg a tér előállításáról szóló műve, amiben nem kevesebbet állított, -amin a mérnökök mindig fel szoktak háborodni, amikor ehhez a részhez érek,- hogy a tér, mint fizikai tér nem is létezik. Hanem különböző fizikai tárgyak vannak az ember körül, és ezeknek a különböző tárgyaknak az egymáshoz való viszonyából az emberi elme teremti meg magát a tér képzetét, anélkül, hogy az ember erre reflektálna. A tér nem is létezik, és ebből kiindulva megalkotott egy olyan elméletet, hogy három szinten valójában az ember maga állítja elő a teret, és amikor ezt megteszi, akkor saját magának egyfajta identitást is teremt vele. Nagyon egyszerű példát hadd mondjak erre, hogy a vasutasoknak a tér felfogása mennyire különbözik a hétköznapi emberétől. A vasúti térképen olyan központi szerepű települések találhatók meg, mint Ukk, Vámosgyörk, vagy Kál-Kápolna, amely falu nem is létezik ebben a formájában, és legtöbb esetben azt sem tudjuk, hogy pontosan hol vannak. Térfelfogásuk, mentális térképük különbözik attól, mint amilyen térképzetünk nekünk van. Ugyanezt a különbözőséget el lehet mondani egy európai parlamenti képviselőről, aki hetente kétszer teszi meg a Brüsszel-Budapest utat, s egy idős néni felfogási képességéről, aki soha nem ment ki a faluból. Egészen mást gondolunk mi a térről, attól függően, hogy milyen élettapasztalatunk van. 22
Foucault annyit tesz hozzá az elbeszélésekhez, melyek az identitásunkat meghatározzák, hogy ezeket politikailag lehet programozni. Tehát, ő azt mondja, hogy megváltoztatható az embereknek bármilyen kérdésről való diskurzusa, ha a politikai hatalom olyan jellegű üzeneteket küld. Egyik művében kifejtette, hogy az előző évszázadokban ezt a diskurzust a nemzetállam tematizálta és határozta meg, a nemzetállam gyakorlatilag az, amit ma kormányzatiság alatt értünk, és aminek része nagyon sok olyan kérdés, ami ma itt korábban elhangzott. Ez valójában a 18. század találmánya és a mi identitásunk meghatározó eleme. Amit az Európai Unió próbált megvalósítani az utóbbi évtizedekben, valami olyan volt, ami ennek a kormányzatiságnak a beszédmódját, a nemzetállamnak a beszédmódját próbálta meg felülírni bizonyos értelemben. És ennek a legtranszparensebb megnyilvánulása az a határon átnyúló együttműködés. Mert a határon átnyúló együttműködés bizonyos értelemben pont a nemzetállam legláthatóbb elemére teszi rá a kérdőjelet, hogy tényleg olyan fontos-e az a nemzetállami határ, ami a szuverenitás külső megjelenítését is jelenti. Nyilvánvaló, hogy jelenleg, nem annyira kedvező a nemzetközi klíma a határon átnyúló együttműködések szempontjából, én mégis egy olyan fejlődési ívet rajzolnék most föl, amely a jelen pillanatig igaz volt. Egyrészt voltak a kezdeti együttműködések, melyek informális szinten léteztek, ezek általában ma is megvannak, testvértelepülési kapcsolatok formájában. Általában kimerülnek egy-egy focibajnokságban, gulyás-sörparti rendezésében, de nagyon fontosak abból a szempontból, hogy az emberek megtapasztalják, hogy átmehettek a határon akadály nélkül. Ezek az információk együttműködtek aztán fokozatosan fejlődtek tovább, mert az állandó együttélésből következnek bizonyos feladatok. Én Esztergomból érkeztem, és ott, amikor átadták a Mária-Valéria hidat, két hónappal később a szlovák oldalon a párkányi lakótelepen kigyulladt a tizenkét emeletes lakóház 9. emeletén egy lakás. A helyi tűzoltóknak nem volt kosaras tűzoltókocsijuk, tehát hiába spricceltek lentről, nem érték el a tüzet. Az esztergomiaktól kértek kosaras kocsit, a kosaras kocsiba viszont a magyar állampolgárságú tűzoltó már nem mehetett fel. A szlovák állampolgárságú felmehetett és eloltotta a tüzet. Ugyanilyen volt ugyanebben az évben karácsonykor, amikor átjött egy fiatal házaspár Esztergomba családlátogatásra. Ott pedig a fiatalasszonynál megindult a szülés és akkor még nagyon szigorú volt a határellenőrzés, hosszadalmas a határátlépés. Párkányban kórház sincs. Így, Esztergomban született meg a baba, de nem tudták hazavinni, mert nem volt útlevele. Viszont, a lényege a funkcionális együttműködésnek pontosan ez, hogy az életben a periférikus régiókban, amelyek távol esnek a centrumoktól, természetes, hogy a szolgáltatások mindenki számára könnyen elérhetőek. Ezekben a határkérdésekben ez nem természetes, s itt előfordulhat, hogy a szolgáltatás a határ másik oldalán van meg igazán, s ott kellene igénybe venni. Mert ma egy párkányi szívinfarktusos beteget jelenleg Érsekújvárra szállítanak, 23
és Érsekújvár 52 km-re van, az esztergomi kórház meg 4 km-re található. Tehát nem racionális fenntartani azokat a közigazgatási szolgáltatási kereteket azokban a térségekben, melyekben jelenleg működnek. Ezt felismerték sok régióban, s elkezdtek olyan kísérletekkel foglalkozni, hogy például az egészségügyi szolgáltatás valahogy menjen át a határon. A cseh-német határon közösségi közlekedés rendszerét alakították úgy, hogy ugyanazzal a jeggyel lehet utazni a mindkét oldalon. Ezek már mind olyan funkciók, melyek alapvetően egy informális szintű együttműködésben nincsenek benne. Viszont ahhoz, hogy ezeket a funkciókat el lehessen látni, jogszabályokra van szükség, mert ki finanszírozza azt a gyógykezelést, azt a szülést, nem sorolom tovább, ami a határ túloldalán történik. Erre valamilyen jogszabályi hátteret kell biztosítani, s ezért volt szükség egy idő után ezeknek a funkcióknak egy normatív háttérre, melyet az 1982/2009-es EK-rendelet biztosít. Ez az első lépés természetesen, elvi keretet jelöl ki arra, hogy hogyan lehet önkormányzati funkciókat határon átnyúló együttműködés keretében ellátni, de ez még nem jelent semmiféle garanciát arra, hogy ezek így is fognak történni. Mi ez az EGTC vagy ETT-magyar hivatalos nevén. Teljesen új jogi intézményi eszköz, ami azt jelenti, hogy ilyen az eddigi magyar jogban nem volt. Tehát amikor az első EGTC-t megpróbáltuk bejegyezni, a fővárosi bíróság nem tudta értelmezni ezt a jogi intézményt, s mai napig is problémák vannak azzal, hogy nagyon új. Ha az egyes államok jogrendjéhez igazítják, pl. EGTC-t francia viszonylatban csak francia székhelyen lehet alapítani, tilos mondjuk német székhelyen francia EGTC-t alakítani, nagyon érdekes megoldás arra, hogy hogyan tudjuk a saját nagyhatalmi politikánkat érvényesíteni. Elsősorban kormányzati intézmények és önkormányzatok számára találták ki, tehát se vállalkozások, se egyesületek nem vehetnek benn részt, ezek a kormányzaton kívüli szervezetek, civil szervezetek; van ez alól persze kivétel, ezt lazítja most egy kicsit az új rendeletfelülvizsgálathoz készített javaslat. Az alapvető cél, amikor létrehozták az EGTC-ket az volt, hogy határon átnyúló programok és projektek megvalósításra alkalmas jogi személy jöjjön létre. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Ha a határon át 2 önkormányzat úgy dönt, hogy építenek egy kerékpárutat, akkor annak a kerékpárútnak a fenntartása vagy megoszlik a két önkormányzat között az önkormányzati határ szerint, vagy pedig ennek a fenntartását valaki másnak kell ellátni, ha közös üzemeltetésbe akarják tartani. Ebben az esetben, hogy fenntartható lesz-e a projekt eredménye, megoldható egy olyan intézménnyel, ami a határ mindkét oldalán ellátja ezt a feladatot, és ez nem ütközik jogszabályokba. Viszont a fejlődés abba az irányba ment, hogy alapvetően nem programokat és projekteket menedzselnek ezek az EGTC-k, hanem megvalósítnak projekteket, de a projektek eredményeképpen létrejönnek olyan intézmények, melyet aztán valakinek fenn kell tartani. És minthogy közösen valósították meg, közösen tulajdonolják, pl. a dokumentációját egy új 24
beruházásnak, ezért közösen fogják üzemeltetni is. Nagy viták vannak erről, több olyan EGTC-s konferencián is voltam, ahol komolyan egymásnak mentek a nagy EU-s szakemberek, hogy szabad-e olyanról beszélni, hogy kompetenciái lehetnek egy EGTC-nek, vagy sem. Mindjárt mutatok rá példát, hogy miért lehetnek. Eddig 23 EGTC alakult a 2006-os jogszabály elfogadása óta, látszik, hogy a sűrűsödési pontok merre vannak. Francia határok mentén nagyon gyorsan létrejöttek az EGTC-k, a spanyol-portugál határon egymásra szervezve három is található. A harmadik állam, ami nagyon sok EGTC-vel rendelkezik, az Magyarország, ennek nemzeti-történeti sajátosságok a legfőbb indokai. Míg mondjuk egy lengyel-német határon létrehozott EGTC-nél problémát jelenthetnek a nyelvi akadályok, ez a magyar alapításúak esetében nagyon könnyen megoldható, hisz nincs olyan határszakasz, ahol a másik oldalon ne találnánk olyan magyarul beszélő nem magyar állampolgárt, aki jól, otthonosan mozog az adott ország jogrendjében. Ennek köszönhető az, hogy a magyar határ mentén gombamód elszaporodtak az EGTC-k. Négy típusa van. Az első az a bizonyos határmenti fejlesztési EGTC. Ez olyan, mint az euro-régió, csak éppen egy magasabb szinten-a normatív szinten visz véghez határon átnyúló projekteket és ezeknek az eredményeit közösen tartják fenn. A hálózati EGTC az más, nem földrajzi közelségen alapszik, hanem tematikus együttműködésen. Ilyen kettő alakult eddig: a mediterrán térségben, ezek főleg kulturális, a közös mediterrán örökség feldolgozásával foglalkoznak, vagy a szigetek esetében a mediterrán szigetek dolgoznak együtt. De pl. dolgozunk most egy olyan EGTCn, ami Svédországot Horvátországgal köti össze. Egy nemzetközi közlekedési folyosó lenne, s ennek a menedzsment szervezete EGTC formájába működne, mi vagyunk ennek a szakmai tanácsadói. A projekt EGTC-re egy példa van, ez a spanyol-francia, ahol közös kórházat építenek spanyol oldalon, s az elképzelések szerint ez a kórház el fogja látni a spanyol betegeket is. A kórház lassan befejeződik, de voltam idén egy olyan konferencián, ahol a francia egészségügyi miniszter képviselője azt mondta, hogy ez nemzeti kompetencia, nem fogjuk kiadni a kezünkből, nem lesz ott semmiféle szolgáltatásnyújtás. Egyébként ez meg fog változni, az EP elfogadta azt a törvényjavaslatot, ami lehetővé teszi, hogy 2013-tól határon átnyúlóan is lehessen egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni. Programozási EGTC-szinten 1 van: francia-belga-németluxemburgi térségben, ennek ugye az a lényege, hogy az ottani határon átnyúló CBC-programot ők menedzselik. Mire használható az EGTC? Olyan jellegű funkciókat, melyek eddig az önkormányzatoknál voltak, azokat egy EGTC átvehetne. Amennyiben ezek a funkciók a határ mindkét oldalán az önkormányzatokhoz vannak delegálva. Azzal, ahogy ma halhattuk, ezek a funkciók sok esetben állami szintre kerülnek, bizonytalanná válik az, hogy ilyen feladatokat el tudnak-e látni az EGTC-k az állam szerepvállalása nélkül. A franciáknál az a megoldás, hogy többszintű EGTC-t hoztak létre, benne van a 25
helyi önkormányzat, a prefektúra szintje s benne van az állam minisztériumi szinten. Megkérdeztem, hogy hogyan működik ez a gyakorlatban, a menedzser azt mondta, hogy ez egy katasztrófa, viszont előnye, hogy az állam részt vehet mind a feladatok finanszírozásában, mind a feladatok ellátásában. Készítettünk ábrákat, ez pl. a Semmelweis-program, hogy a magyar-román határ mentén hogyan vannak kórházak. A körök azt jelzik, hogy az adott kórháznak hány ágya van. Ennek a kérdésnek a megoldása valami egészen más logika szerint működik, mint amikor az állam központi kezelésébe adjuk a kórházakat. Rögtön felmerül a finanszírozás kérdése, hisz a szlovák beteget milyen alapon fizesse a magyar egészségügyi ellátás. Még Budapesttel kapcsolatban. Az is egy fontos kérdés, hogy a rendszerváltás óta nem foglalkoztunk azzal, hogy Budapest egy közép-európai potenciális térben milyen szerepet láthatna el. Ezek a funkciók egy olyan térben jelennek meg, ahol Budapest természetes vonzereje elhat. Elég egyértelműen kirajzolódik, hogy sok olyan terület van Budapest vonzáskörzetében, ami bevételt jelent a fővárosnak. Mik az EGTC előnyei? Beszéltem arról, hogy az állami tagság előnyt is meg hátrányt is jelent, nagyon egyszerű a finanszírozás azáltal, hogy közös szervezet, mindkét országban önálló jogi személyként elismerik, ezért nyugodtan működhet mindkét országban mindaddig, amíg az adott ország törvényeibe ütköző tevékenységet nem folytat. Nagyon fontos, hogy kötelező, nem lehet kibújni alóla, például ha a román fél nem adja jóváhagyását egy EGTC-hez, akkor 6 hónap után automatikusan megadottá kell tekinteni. Hogy aztán a tagállamok megszavazzák-e, amikor a jövő év végén erről szavazni kell, arról vannak kétségeim, valójában ez egy óriási kényszer, az összes többi jogi megoldással szemben. Nagyon rugalmas, bármilyen EGTC-t lehet alapítani, egy önkormányzat alakíthat tizet is, ha tudja finanszírozni, bármilyen területre, ami az önkormányzat hatáskörében még megvan. Jelentősen nőhet a keret, ebben a ciklusban 8 milliárd euró volt a területi együttműködésre, ¾ része volt felhasználható közvetlen határ menti működésre, ehhez képest a következő ciklusban ezek a számok, ha elfogadásra kerülnek, akkor csak a határon átnyúló együttműködésre lesz 8,6 milliárd euró. Sokkal több pénz lesz erre a tevékenységre. Az N+3-as szabály alapján nem lesz igazolhatóság, sokkal gyorsabban lehet érvényesíteni a számláinkat, melyeket szeretnénk elszámolni. Rengeteg EGTC alakul, s ezeknek nem mindegyike életképes. EGTC fórum működik a minisztériumban, van ez a működő alap, melyből 195 milliót kaphattak az EGTC-k. Indulásra, alakulásra a jövő évi költségvetésben 147 millió van, meglátjuk, hogy mennyi fog maradni, de legalább benne van. Rengeteg anyagot készítettünk az elmúlt két év során, foglalkoztunk azzal, hogy az EGTC-k milyen fő feladatokat láthatnának el, főleg területfejlesztési szempontból, készítettünk anyagokat konkrét EGTC-k elindításához, véleményeztük a nemzeti szintű dokumentumokat, mint a Széchenyi terv, a 26
Wekerle terv, a vidékfejlesztési stratégia. Van egy Kárpát-medencei fejélesztési fórum, amit működtetünk. Miért van jelentősége? Amit az elején mondtam, hogy ami térképzetünket meghatározza, azt politikai szempontból alakítani lehet. Fontos, hogy a politikai diskurzusokban hogyan jelennek meg ezek a kompetenciák. A határok, a funkciók. Amikor a járások kialakításra kerültek, vagy amikor az önkormányzati feladatok állami szintre kerültek, lesz-e ott lehetőség arra, hogy mondjuk egy Győrnek, egy Miskolcnak, egy Debrecennek egy természetes vonzáskörzetet ki lehessen alakítani, ami túlmegy a határon. Nekünk szerintem Magyarországon elemi érdekünk az, hogy ezek a pólusvárosok olyan irányba fejlődjenek, hogy ezeket a határon túli funkciókat el tudják látni. Tudunk-e ezekhez intézményi finanszírozást nyújtani nekik? Én azt gondolom, hogy ezek nem lényegtelen kérdések, éppen ezért fontos az a folyamat, amit az EU-ban láttunk, hogy nyitja a határokat, biztosítja ehhez a forrást, a jogszabályi hátteret is, és nagyon jó volna, ha ez a folyamat Magyarország esetében is megerősítést nyerne a jövőben. Köszönöm figyelmüket, a honlapunkon további információ nyerhető a szervezetről, de amennyiben kérdés van, arra is szívesen válaszolok. Nagyon köszönöm a meghívást, bizonyos értelemben testvérszervezetünknek a 7 határ szövetségnek, amelynél valamikor, az indulásakor ügyvezetőként 2 évig én is dolgoztam.
27
Dr. Deutsch Tamás Zárszó Tisztelt Hölgyeim, és Uraim, kedves Barátaim! Köszönetet szeretnék mondani Gál András Leventének a KIM közigazgatási államtitkárának, Bitay Mártonnak a BM főosztályvezetőjének Zöld-Nagy Viktóriának, a KIM helyettes államtitkár asszonyának az új önkormányzati törvény tartalmáról, részleteiről tartott előadásukért. Köszönet Ocskay Gyulának a CESCI főtitkárának is, aki szorosan ehhez a témához: önkormányzat, közigazgatás, határon átnyúló igazgatási, fejlesztési együttműködés kérdéséhez kapcsolódó előadást tartott. Folytatni szeretnénk ezt a munkát, hiszen lesz még miről szakmai konferenciát tartanunk. Erről mindenképp szerettem volna a jelenlévőket tájékoztatni. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani, a szervezésért a Minisztérium és az egyesületünk munkatársainak, a résztvevőknek pedig az érdeklődésükért. Remélem, módunk és lehetőségünk lesz hasonló témában újra együtt dolgozni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
28
