1 Demeter Gábor
A TÁRSADALMI SZÜKSÉGLETEK OKOZTA TERÜLETHASZNÁLAT-VÁLTÁS HATÁSA A TÁJ M KÖDÉSÉRE EGY BORSODI BÁNYAVIDÉKEN
A tanulmány egy észak-magyarországi - önszabályzó rendszerként felfogott - dombvidéki táj m ködésének id beli átalakulását, térbeli differenciálódását, s ennek ok-okozati viszonyait az emberi tevékenység és a geológiai-morfológiai adottságok kölcsönhatásait - vizsgálja. Célunk egyrészt (1) rendszerszemlélet megközelítést adni a tájban a szénbányászat hatására végbemen változásokról, melyek álláspontunk szerint a dinamikus egyensúlyi helyzetet az emberi beavatkozás er södése miatt a pozitív visszacsatolások dominánssá válása révén labilizálták. Szintén hangsúlyosak voltak a következ problémák: (2) hogyan befolyásolják a természetföldrajzi és geológiai adottságok - és ezek térbeli különbségei - a mintaterületen a mez gazdaság lehet ségeit és térbeli-id beli sajátosságait, illetve (3) az alkalmazott területhasználat hogyan hatott vissza a táj habitusára, megjelenésére és m ködésére. PETERVASARAI DOMBSAG
OZD-EGERCSEHI MEDENCE
N 0
2km bányászat és tektonikus medd preformáció okozta hányók csuszamlások
BUKK LABA Eróziós völgyek derázióssá alakulása emberi tevékenység következtében
1. ábra. A vizsgálati terület A 60km2 kiterjedés mintaterület a Hódos-patak vízgy jt jének a része, melyet félkör alakban 400-500m magasságú dombsorok szegélyeznek. A terület két települése, Borsodnádasd és Járdánháza (s részben Arló) 3 eltér tájtípus határán fekszik (MAROSI S. – SOMOGYI S. 1990), ami unikális jelleget kölcsönöz a vízgy jt nek (1. ábra), s er síti azt a hipotézist, hogy a bimodalitás jellemzi a geológiai és felszíni-morfológiai megjelenését. A geológiai bimodalitás egyértelm : a vízgy jt keleti, tektonikusan felszabdalt területe a Bükk el terében fekszik, a Darnó-vonal szomszédságában, s ÉÉK-DDNy irányú törések harántolják. A terület központi és keleti része er sen megsüllyedt (legalábbis a nyugati térszínekhez képest), s a felszínen laza miocén-kárpáti homokkövek és homokos slírek találhatók, míg a jóval kompaktabb, kiemelt helyzet nyugati részen id sebb, oligomiocén cementált, konszolidált és állékony glaukonitos homokkövek építik fel a lejt ket. A geológiai bimodalitás részben a morfológiában is tükröz dik: a vízgy jt nyugati részén a relatív relief meghaladja a 200 m/km2-es értéket, míg keleten zömmel 150 m/km2 alatt marad. A nyugati részeken a 40%-nál meredekebb lejt k gyakorisága 50% feletti, míg keleten 30% alatti. A területen 3 - egykori hegylábfelszín-képz dési periódusra utaló völgyekkel szabdalt maradványszint mutatható ki, keleten a két alacsonyabb (270-330 és 370420 m), nyugaton a két magasabb (370-420 és 480-540 m) figyelhet meg. Kérdéses volt azonban, hogy (1) a különbségek eredetileg is jellemezték a felszínt, avagy másodlagos hatásra alakultak így, illetve, hogy (2) az emberi tevékenység az eltérések hangsúlyozásához vezet, avagy a terület homogenizációja irányában hat. (3) Ha a települések
2 között társadalmi különbségek álltak fenn az évszázadok során, akkor azok tájhasználati és ezen keresztül morfológiai differenciák kialakulásához is vezethettek, akkor is, ha eredetileg ezen differenciák nem léteztek, és így nem a morfológiai adottságok hívták életre a tájhasználati különbségeket. 400 m-nél több függ leges elmozdulás törések
kárpáti homokk szén oligocén homokos slír ottnangi riolittufa
erodált badeni
oli egg go-m hom enbu iocén r oligokk gi o c slír én hom oko s
oligo-miocén eggenburgi homokk
480-540 m
380-420 m 270-330 m
kárpáti slír kárpáti homokk szén ottnangi riolittufa
tektonikusan preformált völgyek
terasz
2. ábra. Ny-K-i irányú keresztszelvény a területr l Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy jelent s társadalmi-gazdasági különbségek a két település között nem léteztek, és így területhasználatukban sem voltak különbségek, ezek tehát nem is okozhatták a vízgy jt láthatóan duális jellegét. A morfológiai különbségeket a 18. század végéig elfedte az egységes növénytakaró, de az eltérések jelenleg már jól érzékelhet k és az emberi tevékenység a különbségek további hangsúlyozásához vezetett. Ennek két oka lehet. Az eredményt okozhatja, (1) hogy a geológiai különbségek melyek a felszínen az erd irtásokig nem voltak érzékelhet k - felülírják az egységes területhasználat okozta sajátosságokat. Avagy, (2) a területhasználatot eleve a különböz geológiai-morfológiai sajátosságok kihasználására tervezték. Mindkét variációnak van igazságtartalma a mintaterület esetében. Mivel a települések közigazgatási határai K-Ny-i irányban terjedtek ki, ugyanakkor a tájhatárok É-D-i irányú sávokra osztják a területet, nem meglep , hogy a két település tájhasználata hasonló volt, jóllehet az egyes közigazgatási területen belül voltak területhasználati különbségek, melyek idomodtak a tájhatárokhoz, s a táji adottságok, különbségek kihangsúlyozását eredményezték. A területen shonos bükkösökben és tölgyerd kben eredetileg a makkoltató sertéstartás dominált, ami az 1555-ös török pusztítás miatt amúgy is csekély számú lakosság igényeit ki tudta elégíteni (NAGY K. 1984). A 18. századtól a népesség a viszonylagos biztonságnak és jólétnek köszönhet en dinamikusan növekedett, ami az erd irtás er teljesebbé válásához vezetett. Ez id szakban azonban az erd irtás csak a kiterjedtebb lankás tet szinteken jelentkezett, a lejt kön nem, így sem a talajerózió növekedése nem öltött kritikus méreteket, sem a táj esztétikai értéke nem csökkent. Ráadásul a magasan fekv viszonylag sík térszíneken eleve könnyebb volt a fakitermelés, bár az elszállítás több id t vett igénybe. Nagyobb problémát jelentett, hogy az arlói szántók zöme az akkor még b viz Hódos-patak völgyében feküdt, és az áradások rendszerint kárt tettek benne (CSORBA CS. 1990, TÓTH P. 1991). A lakosság ezért elkezdte a lejt kön is az erd irtást, hogy a növekv népesség földéhségét kielégítse. Az így kialakított szántók azonban meglehet sen terméketlenek voltak - hiszen az intercepció megsz nte miatt növekedett a lefolyás, ami növelte a talajeróziót, így az új szántók elég hamar kimerültek - emiatt egyre több területre volt szükség. A lemosott talaj a völgyekben akkumulálódott, azonban az árvízek miatt itt sem hasznosulhatott. Mária Terézia korában (1777) Borsodnádasdon a parasztok már nemcsak az áradásokra, de a lineáris erózióra is panaszkodtak (TÓTH P. 1991). Az els megoldási kísérlet - a mez gazdasági alapú - tehát nem hozott sikert. A folyamat öngerjeszt vé vált, egyre több földet vontak szántóföldi m velésbe, s ez a relatív túlnépesedésnek volt köszönhet . Az erd irtás olyan méreteket öltött a XIX. század közepére, hogy már nemcsak a tet szintet, hanem az erd s domboldalt is használatba vették, s 1840-1865 között a vágásforduló 40 évre csökkent (TÓTH P. 1991), ami a fenntarthatóság határát jelentette (3. ábra).
3
3. ábra. Egy pagony felosztása 1864-b l 40 Erd irtás a tet szinteken, még másodlagos éves vágásfordulóval (Borsod Megyei szántóföldi hasznosítás nélkül (II. katonai Leváltár) felmérés 1840-es évek) Borsodnádasd határa 1800-1850 között mintegy 10%-kal, 5514 magyar holdra n tt, ebb l erd volt 3049 hold. Népessége 1780-1850 között megháromszorozódott, de a szántóterület nagysága az intenzív erd irtás ellenére - Fényes E. szerint 1836-hoz viszonyítva 1850 körül 300 hold (150 ha) új irtásföld volt, viszont 200 hold földet parlagon kellett hagyni pihentetés céljából, - még kétszeresére sem emelkedett (FÉNYES E. 1851). A népességnövekedésnek köszönhet en az egy családra jutó (6 f ) szántóföld mennyisége 17461850 között 8-ról 4 hektárra csökkent (kb. 16 ill. 8 hold). Ha meggondoljuk, hogy Magyarországon ekkoriban egy átlagos jobbágytelekhez tartozó szántóföld nagysága 16-32 ha (32-64 hold) volt, amelyet úgy kalkuláltak, hogy a létfenntartáson túl többlettermelést is biztosítson, akkor láthatjuk, hogy milyen kritikus volt a szituáció. A lakosság tehát a szántóföldi termelésb l nem tudta volna eltartani magát, s ezért más ágazatok is felértékel dtek: a nádasdi lakosság 25%-a erd tulajdonos volt (CSÍKVÁRI A. 1939).
533
533
429
429
428
428
601 596 505
488 423
19 90
356
533
667 580
772
19 66
erd
525
19 62
sz
19 .
rét,legel
675 659
763
19 39
.
. .e le je 18 65 18 95 19 13 19 35 19 39 19 62 19 66 19 90
sz
sz
18 .
szántó
631
743
19 35
346
1455 1514 1341 1360 1255 1021 1053 1012 968 964 967 944 723 704 857 627 603 571
0 16 .
kat.hold
500
2299
743
19 13
1000
2272 2277
702
324
148
161
50 18 95
1500
2280
2587 2588
Járdánháza területhasználat-változása
18 65
2092
2000
2423
900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
16 .s z. 18 .s z. 19 .s z. el ej e
2500
2818 2489
kat.hold
Borsodnádasd területhasználat-változása
3000
szántó
rét,legel
erd
4. ábra. A m velésági megoszlás változása A telekaprózódás el rehaladtára utal, hogy a jobbágyfelszabadítás után 33 telket írtak össze 97 családf kezén, ami átlag 1/3 telket jelent családonként. (FÉNYES E. 1851). A mostoha körülmények között a növekv lakosság élelmiszerszükségletét csak extenzív gazdálkodással lehetett biztosítani az erd területek rovására. A falu tulajdonképpen teljes egészében irtványfalu volt. A kiirtott terület, mint irtványföld vagy rét 10-12 évig maradt az azt létrehozó jobbágy tulajdonában, ezután a földesúr potom pénzen visszaváltotta magának és majorsági táblákat alakított ki bel le. Közel 400 hold majorsági föld jött így létre (NAGY K. 1999). Gazdasági oldalról a fakitermelés és a bel le remélt jövedelem, a makkoltató sertéstartás, valamint a szántók helyigénye területhasználati rivalizáláshoz vezetett, szociális oldalról pedig az uraság és a jobbágyok ellentéte okozott társadalmi feszültségeket. Ráadásul az egy f re jutó term föld alacsony értéke nem csupán a nagybirtok terpeszkedésének volt köszönhet , hanem abszolút földhiány volt: az 1848-as változások után is csupán a parasztok
803
4 7%-a rendelkezett a 19. század közepén több mint 16 ha szántófölddel - s ez 1939-re is igaz volt (CSÍKVÁRI A. 1939), ami a többlettermelés alsó határa volt. A családf k 30%-ának csak 8-16 ha közötti birtoknagyság jutott, 12% pedig földnélküli zsellér volt. 1850 után a terület képtelen volt ellátni ugyanazon a színvonalon a lakosságot, mint korábban.
1
3
2
eredeti társulások az emberi megtelepedés el tt lefolyás tarvágás erózió juh
4
sertés
fenntartható területhasználat a 18-19. században természetvédelmi terület
erózió boróka juh
juh
túlnépesedés
munkanélküliség
a területhasználat átalakulása a bányászat hatására boróka
bükk
tölgy
akác
erd irtás
juh
csuszamlások
a tájhasznosítás 1990 táján feny
szántó
legel
5. ábra. A tájhasznosítás átalakulása a növekv emberi beavatkozás eredményeképp Az 1843-ben meginduló szénbányászat (HUNFALVY J. 1886) volt az a tevékenység, mely a morfológiai különbségeket - pusztán a terület két felének eltér geológiai adottságai miatt - kihangsúlyozta, egyben megváltoztatta a tájhasználat jellegét és módosította a táji ökoszisztéma m ködését is (5. és 7. ábra). A megélhetési gondokkal küszköd parasztság tömegeit a mez gazdaság nem, csupán az ipar volt képes felszívni a foglalkozási átrétegz dés megindításával, egy új megélhetési forrás létrehozásával. A szénbányászattól azt remélték, megoldja a földkérdést és a túlnépesedést, de valójában még több embert vonzott a térségbe: amíg a bányák m ködtek ez nem volt probléma, de annak lehanyatlása után a föld még kevésbé volt képes eltartani megnövekedett populációt. A fent említett események alátámasztására a következ példa hozható fel: míg 1790ben 2,5 ha szántó jutott egy családra Járdánházán, addig 1850-re az erd irtásoknak köszönhet en - amíg Borsodnádasdon az eredetileg 70% feletti értéket elér erd sültség sosem zuhant jelent sen 50% alá, addig a vagyontalan kisnemesek lakta Járdánházán ez éppen csak elérte a 30%-ot - a földnagyság elérte a családonkénti 4 ha-t, majd 1939-re ismét 2,5 ha alá esett. Csakhogy míg 1850-ben a lakosság egésze a földb l élt, 1939-re ez 25% alá csökkent, s 45% a bányászatból élt (CSÍKVÁRI A. 1939), miközben a lélekszám az 1851-es 536 f r l 1312-re emelkedett. A ténylegesen mez gazdaságból él k földnagysága így még növekedett is. Bár úgy látszott, hogy a bányászat felfutása megoldja a problémákat, valójában olyan változásokat indukált a táj m ködésében, melyek kés bb visszaütöttek. Ezeket a következ módon lehet összefoglalni. 1. Az erd irtás tovább növekedett. Mivel a szénbányák a laza, miocén homokos rétegekbe mélyültek, egyre több fára volt szükség, hogy biztonságossá tegyék a vágatokat. Azaz a tet szinteken túl a lejt oldalak is egyre inkább célterületté váltak, jóllehet immár nem a mez gazdaság igényei miatt. A 6. ábra alapján nyomon követhet az erd területek visszahúzódása az alacsonyabb 270-330 m-es maradványszintr l. A mezofil bükkösök, amelyek az eredeti klímazonális erd edafikus változatainak tekinthet k - az utóbbi 200 évben a völgyekb l a cementált homokk térszínek lejt ire szorultak vissza, s keleten teljesen elt ntek. 1910-t l ugyan növekedett az erd terület nagysága, de az erd k kerülete szintén n tt, ami érzékenyebbé tette ket az emberi hatásokra.
5 2. Az erd irtás hatására a lefolyás és a talajerózió tovább növekedett, továbbra is akadályozva a völgyekben a hatékony termelést. Ennek hatására a szántók zöme a 270-330 m magasságú sík térszínekre költözött (pl. Királyszállás). 1790
< 17%
1840
270-330
270-330
1910
270-330
6. ábra. Az erd k visszaszorulása és a szántók és legel k elterjedése 3. Az anyagáthalmozás következtében egyre több eróziós mellékvölgy eltöm dött, és deráziós tállá vagy aszóvá alakult, amelyre a lehet séget kihasználó és egyre nagyobb mértékben megjelen szántóföldek és kaszálórétek is rásegítettek. 4. Az erd irtásnak köszönhet en a makkoltató sertéstartás kiszorult a területr l, de mivel a népességtöbblet miatt az állattenyésztést nem lehetett nélkülözni, az egykori erd k helyén megjelentek a juhnyájak. A taposási erózió és a túllegeltetés hatására a visszaerd sülés esélyei jelent sen romlottak, ugyanakkor csuszamlások kúszások tarkították a felszínt egyre nagyobb mennyiségben. A lineáris erózió miatt hamar tönkrement, egykor a lejt kre települt, immár kimerült szántók másodlagos hasznosulásként szintén juhlegel kké váltak. Ez persze azt jelentette, hogy a kiesett szántókat pótolni kell, ami ismét pozitív visszacsatolásként hatott az erd irtásra, f leg a tet szinteken. A szántóföldek egyre feljebb húzódtak, miközben a legel k szépen követték ket. 1. táblázat Példák a tájhasználat átalakulására 5. A törésvonalak közelsége, a zárt név 18.sz. 1990 növénytakaró hiánya és az anyaghiány Szekeresbükk szekérrel szállított tölgy és akác felszínsüllyedéshez és csuszamlásokhoz bükk tüzifa vezetett. Az erd tlenedés és a Róna-Bükk rét, legel , kaszálórét, tölggyel és bükkerd t l felhagyott gyümölcsössel tömegmozgások megállítására - melyek körülzárva körülvéve nehezítették a bányászat folytatását - új, Kis-Bükk bükk bükk nem shonos, de gyorsan növ , vagy Gubonna szántó legel Dobronya tölgy tölgy haszonfaként alkalmazható fajokkal Szõlõ-hegy sz l erd (akác, feny k, csertölgy) kísérleteztek, Paphegy pincék csuszamlások melyek er s kompetítornak bizonyultak, s Királyszállás tölgy szántó a lassan növekv bükkel szemben teret nyertek (BARTHA D. ed. 2001). Az allelopátia miatt az aljnövényzet is átalakult. Az akác és a feny k mobilizálták a talaj Al3+ és egyéb nehézfémionjait, amelyek gyökérméregként funkcionáltak, és további lokális savanyodást okoztak az egyébként is savanyú, kis pufferkapacitású talajokon. Ez a folyamat hosszú távon a telepített erd k hanyatlásához vezetett. Ma az itt telepített feny erd k 90%-a képtelen ökológiai funkcióinak betöltésére. 6. A túllegeltetés okozta tömegmozgások és anyagáttelepítés miatt csökkent a felszín stabilitása, ami további talajdegradációhoz vezetett, ami már a legel ként való hasznosítást is megnehezítette. A felhagyott legel kön megindult a bozótosodás, visszaerd sülés, melyet gyakran égetéssel akadályoztak meg. A gyakran a gyomosodás ellen alkalmazott égetés egyoldalúan befolyásolta a legel k fajösszetételét is. 7. A völgyekben lév elhagyott szántókat és erd ket kaszálórétekké alakították, amelyeknek viszont nagy volt a nedvesség-igényük. A megnövekedett párolgás a patakok elt néséhez, a
6 völgyek aszóvá alakulásához vezetett. A völgyregresszió az utóbbi 300 évben mérhet , esetenként 50-100 m-es hátrálást mutatott. A deráziós völgyképz dés és a patakok kiszáradása az I. katonai felmérés térképeivel összevetve szintén bizonyítható (DEMETER G. SZALAI K. 2004). A felárkolódás megakadályozására az erd sítés mellett döntöttek, de végrehajtása az 5. pontban kifejtett problémákhoz vezetett. 8. A bányászat hanyatlása után sok ember megélhetése került veszélybe, hiszen földjük egyáltalán nem volt. Ez új társadalmi-gazdasági problémákat indukált, ami leginkább az elvándorlásban testesül meg. Ez viszont csak részben enyhítette a túlhasznált természetre nehezed nyomást, mert a hátramaradtak illegális fakitermelésb l tartják fenn magukat. szennyezett víz talajsavanyúság n
gyorsan növ fafajok visszaerd sülés
makkoltató sertés tartás tönkremegy medd hányók bányászat laza üledékben
csuszamlások kúszások
túllegeltetés
juhtenyésztés
kaszálórétek kiszáradása
új szántók magasabb sík térszíneken visszaerd sülés akadályozott
mikroklimatikus változások
iparosodás új megélhetési mód
tarvágások
túlnépesedés
kedvez tlen körülmények a mez gazdaság számára
földéhség
növekv lefolyás növekv talajerózió
alacsony terméseredmények
kimerült szántóföldek
7. ábra. A táj m ködését befolyásoló pozitív visszacsatolások a XIX-XX. században Összefoglalva: a terület csekély eltartóképessége és a túlnépesedés felel sek azokért a folyamatokért, amelyek a táj instabilitásához vezettek. A bányászat, melyt l a probléma megoldását várták, még inkább terhel tényez ként jelentkezett. Az átalakult táji rendszerben az öngerjeszt , pozitív (labilizáló) folyamatok domináltak. A nyugati területek azonban meg tudták rizni eredeti képüket, mert egyrészt nem rendelkeztek szénnel, másrészt jóval meredekebb lejt ik, valamint a legalacsonyabb maradványszint hiánya miatt alkalmatlanok voltak mind a szántóföldek, mind a legel k számára. A területhasználat befolyásolja a táj morfológiai megjelenését, de az eltér geológiai háttérb l ered determinisztikus különbségeket eltüntetni nem tudta. Eredetileg nem voltak látható különbségek a két táj felszíni megjelenésében, de az emberi tevékenység, a területhasználat a geológiai és a morfológiai adottságok által meghatározott, burkoltan meglév különbségek hangsúlyozásához vezetett. Irodalom
BARTHA D. 2001. (Ed.) A természetszer erd k kezelése. Budapest. TermészetBÚVÁR Kiadó CSÍKVÁRI A. (Ed.) 1939. Borsod vármegye. Vármegyei szociográfiák. Budapest. CSORBA CS. (Ed.) 1990. Borsod vármegye katonai leírása. 1780-as évek. Miskolc, BML Füzetei 31. DEMETER G. - SZALAI K. 2004.: Connection between land-use changes and erosional-derasional valley development during the last 300 years in a model area. In: Anthropogenic Aspects of Landscape Transformations 3. Debrecen, 2004. pp. 45-55.
7 FÉNYES E. 1837. Magyar országnak ‘s a ‘kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I-VI. kötet, Pest FÉNYES E. 1851. Magyarország geographiai szótára. I-II. kötet, Pest HUNFALVY J. 1886. A magyar birodalom földrajza. Budapest. Athenaeum KSH. KÖZSÉGSOROS ADATOK. III. Budapest. 1970. MAROSI S. – SOMOGYI S. 1990. Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA-FKI, Budapest NAGY K. 1999. Ózd város és környéke. Ózd NAGY K. (Ed.) 1984. Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Ózd. Az Ózd V. Múzeum kiadása TÓTH P. 1991. A Mária Terézia kori úrbérrendezés 9 kérd pontos vizsgálatai. Borsod 1770. Miskolc, BML
