DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS
2008. SZEPTEMBER 16-I ÜLÉS
6. sz. napirendi pont Beszámoló a Munkaügyi Tanács 2008. évi írországi tanulmányútjáról
Elıadó: dr. Brebán Valéria fıigazgató
BESZÁMOLÓ A DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS 2008. JÚNIUS 13. ÉS 20. KÖZÖTTI ÍRORSZÁGI SZAKMAI TANULMÁNYÚTJÁRÓL
A szakmai program fı irányvonalai 2010-ben Pécs városa tölti be az „Európa Kulturális Fıvárosa” címet. Megítélésünk szerint mind a baranyai megyeszékhely, mind a dél-dunántúli régió életében történelmi jelentıségő esemény az EKF cím elnyerése. A Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ folyamatosan keresi azokat a lehetıségeket, melyekkel bekapcsolódhat azokba a komoly feladatokba, melyek ezzel a megtisztelı címmel járnak. A Munkaügyi Tanács is fontosnak tartja annak meghatározását, milyen szerepe lehet a munkaügyi szervezetnek az EKF-projekt megvalósításában. Ehhez – elképzeléseink szerint – igénybe vennénk azon városok munkaügyi szervezeteinek segítségét is, melyek korábban elnyerték az „Európa Kulturális Fıvárosa” címet. A fentieknek megfelelıen az írországi tanulmányút programjának kialakításánál kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy Cork városában – mely 2005-ben viselte az EKF címet – tájékoztatást kapjunk az EKF projekttel kapcsolatos tapasztalatokról. A szakmai program másik fontos részét képezte a dublini munkaügyi szervezettel való kapcsolatfelvétel, illetve az írországi munkaügyi helyzet megismerése. Az ír gazdasági helyzet1 Írország az utóbbi közel két évtized igazi sikertörténetét produkálta. A rendkívüli ütemő gazdasági növekedés az alig több, mint négymillió lakosú Írországot nemzetközi összehasonlításban is mintaállammá tette. Néhány évtizeddel ezelıtt az írek számára a XX. század korántsem ígérkezett sikeresnek. A súlyos gazdasági problémák, a nyomasztó munkanélküliség, a rossz életesélyek és a politikai erıszak miatt évtizedeken keresztül az ír társadalom tömegei hagyták el az országot. 1973-ban az európai integrációs folyamathoz történt csatlakozás megteremtette a felemelkedés esélyét, de ezzel együtt további tizennégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ország ténylegesen meg tudja kezdeni a felzárkózást periferiális helyzetébıl. Az eredmény önmagáért beszél: a kontinens egyik legelmaradottabb sarkának tekintett Írország az egy fıre esı nemzeti jövedelmet tekintve mára az Európai Unió második leggazdagabb országává vált. Nem véletlen tehát, hogy Dublinban ma már egymásnak adják a kilincset a külföldrıl érkezı tanulni vágyók, akik megpróbálják ellesni a „Kelta Tigrisnek” nevezett ír gazdasági csoda titkát. Az ír példa nekünk, magyaroknak is konkrét tanulságokat kínál. Fontos tanulmányoznunk a felemelkedés gazdasági-pénzügyi feltételrendszerét megteremtı átfogó gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási stratégia elemeit, de legalább ennyire lényeges, hogy a program következetes végrehajtását lehetıvé tevı össztársadalmi összefogásnak és szociális partnerségnek is megkülönböztetett figyelmet szenteljünk. Számunkra is megszívlelendı, ahogy az ír társadalom felül tudott emelkedni belsı megosztottságán, a történelmi 1
Forrás: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IE/hu - Jári Ferenc nagykövet köszöntıje
sérelmeken, s ahogy a jövı érdekében az ír politikai osztály élére tudott állni a megújulás, a felzárkózás folyamatának. A példaszerő elszántságot és lelkierıt tanúsító írek jutalma nemcsak a rohamos gazdasági fejlıdés, hanem – ettıl korántsem függetlenül – Európa egyik legvéresebb és legádázabb konfliktusának fokozatos rendezıdése, az ír-brit viszony látványos javulása volt. Magyarország és Írország kapcsolatai mára mind mennyiségi, mind minıségi értelemben új szakaszba léptek. Az EU tagállamaiként Európa jövıjének alakítása közös feladatunk és felelısségünk. Politikai kapcsolataink szívélyesek és kiegyensúlyozottak, az európai integráció nemcsak gazdasági, kulturális és oktatási tekintetben, hanem a civil kapcsolatok terén is közel hozta egymáshoz a két ország lakosságát. Magyarok és írek között soha nem volt ilyen intenzív a kapcsolattartás, mint manapság. Ezt bizonyítja a két ország között üzemelı heti huszonnégy közvetlen repülıjárat, a turisták tízezrei, a sokezer munkavállaló, az egymás felsıoktatási intézményeiben tanuló diákok százai, a Dublinban és Budapesten tucat számra megforduló üzleti, politikai és szakmai delegációk.
Az ír munkaerı-piaci helyzet Az ír gazdaság rohamos növekedése az elmúlt években százezer számra termelte az új munkahelyeket. A munkaerı iránti igényt jellemzıen az EU újonnan csatlakozott országaiból érkezett szakemberekkel elégítik ki. Az elmúlt néhány esztendıben több ezer magyar állampolgár is megjelent az írországi munkaerıpiacon, akik új elemmel gazdagították kétoldalú kapcsolatokat, s egyre nagyobb szerepet játszanak az ír közvéleményben Magyarországról kialakuló kép formálásában. Az ír munkaerıpiacot a prosperáló gazdaság ösztönzi. Ennek köszönhetıen 2006 elsı negyedévében a foglalkoztatottak száma 4,7 százalékkal, 89 800 fıvel nıtt, így összesen 1.998.100 fı lett. Szezonális munkák idejére az ír munkaerıpiac történetében mérföldkınek számító kétmilliós határt is átlépte a munkahelyek száma. A munkaerıpiac fellendülésével együtt a munkabérek is jelentıs növekedésnek indultak, különös tekintettel a nemkereskedelmi szektorokra, ahol a növekedés 2006-ban 7% körül volt. Írország munkanélküli rátája 2006 elsı negyedévében 4,2% volt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ebben az idıszakban itt volt a legalacsonyabb a munkanélküliség az EU-ban. A 2006-os kimutatások alapján a munkaerı-felvétel – még ha fokozatosan csökkenı mértékben is – továbbra is erıs marad, és a megüresedett pozíciók száma nı. A nagy munkaerıigény ellenére – a hazai és külföldi munkaerı kínálatnak köszönhetıen – nincs súlyos munkaerıhiány. A bevándorlók elsısorban a kiváló munkakilátások miatt választják Írországot, amely a kedvezı munkaerı-piaci helyzet miatt jelenleg is az egyik legtöbb uniós munkakeresıt vonzó ország. Középtávon ez a vonzerı várhatóan csökkeni fog, ennek jeleit már a munkaügyi tanács 2008as szakmai tanulmányútján is tapasztalhattuk.
A dublini szakmai beszámoló tapasztalatai Dublinban Brendan O’Leary, az ír Kereskedelmi, Vállalkozásfejlesztési és Foglalkoztatási Minisztérium munkatársa fogadta a munkaügyi tanács tagjait.2 2
Az elhangzott angol nyelvő power pointos prezentáció a beszámoló mellékleteként megtekinthetı.
Mint azt beszámolójában elmondta a minisztériumoknak hét fıosztálya van, az egyik legfontosabb a munkaügyi fıosztály, melynek feladata a munkaerıpiac fejlesztése. Írországban az elmúlt húsz évben megduplázódott a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliek száma pedig folyamatosan csökkent. 1987-ben az ír gazdaság válsághelyzetbe került, az infláció 12 százalék felett volt, többek között ez lehetett az oka, hogy nagyon magas volt a kivándorlók és a munkanélküliek száma. A kormánynak ki kellett dolgoznia egy stratégiát, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa: e stratégia fókuszában az oktatás és a képzés reformja, valamint a külföldi – leginkább amerikai – befektetık megnyerése volt. A kormánynak e reformpolitika megvalósításához maga mellé kellett állítania a munkáltatókat, a munkavállalókat, szakszervezeteket is. A cél a gazdaság általános fellendítése volt. Napjainkban a foglalkoztatottak száma egyre növekszik, a munkanélküliség nagyon alacsony (4,6 %). Az írországi munkaerıpiac szempontjából kulcsfontosságú a nagyszámú bevándorló munkavállaló. A legújabb statisztikák szerint az országban 353 100 külföldi munkavállaló van, ez 16,9 százaléka az összes munkavállalónak. 1990-es évek közepén ez csak 2 százalék volt, ami mutatja, hogy e tekintetben nagyon erıteljes változás ment végbe. Ha a külföldi munkavállalók nemzetek szerinti megoszlását nézzük, megállapíthatjuk, hogy a legtöbben (281 783 fı) Lengyelországból érkeznek Írországba dolgozni, de meglehetısen sokan jönnek Livániából (60 834 fı) és Szlovákiából (34 878 fı) is. A 2008. áprilisi adatok szerint 15 981 magyar munkavállaló van az országban. Brendan O’Leary elmondta, elsıdleges feladatként a jövıben mindenképpen az oktatás és a szakképzés színvonalát kell emelni, illetve a munkaerı-piac igényeihez igazítani. A nık és a csökkent munkaképességőek bevonása a munkaerıpiacra szintén lényeges. Az ír stratégia változatlanul az, hogy növeljék a minıségi munkavállalók számát, valamint erısítsék az élethosszig tartó tanulást. Ugyanakkor nem lehet elfeledkezni a tartós munkanélküliek munkába történı visszavezetésérıl sem. A prezentáció során Brendan O’Leary bemutatta az Ír Állami Foglalkoztatási Szolgálatot is, mely alapvetıen két nagy szervezet párhuzamos mőködését foglalja magában: egyrészt az ún. FÁS Foglalkoztatási Szolgálatot, a Nemzeti Képzési és Foglalkoztatási Hatóságot, másrészt a Helyi Foglalkoztatási Szolgálatot (LES). Az elıbbi célja, segíteni az álláskeresıknek – és kifejezetten a leghátrányosabb helyzetőeknek – abban, hogy belépjenek, vagy újra visszakerüljenek az aktív munkaerı-piacra, valamint biztosítani munkaerı-piaci igények és a képzés összehangolását. A FÁS Foglalkoztatási Szolgálatot 1988-ban alapították, jelenleg 530 alkalmazottja és 71 irodája van országszerte. Az éves költségvetése 32 millió euró. Ügyfelei azok, akik a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben szerepelnek, azaz alacsony iskolai végzettségőek, tartós munkanélküliek, mozgáskorlátozottak, fogyatékkal élık, egyedülálló szülık, elbocsátás elıtt álló munkavállalók, munkába visszatérı nık. A Helyi Foglalkoztatási Hivatalt (LES-t) 1995-ben alapították, 340 alkalmazottja van, melybıl 180 mentorként dolgozik, és az éves költségvetése 18 millió euró. E szervezet célja a leghátrányosabb helyzető munkanélküliek számára egy olyan tanácsadói hálózat biztosítása,
mely megkönnyíti az ügyfelek elhelyezkedését, és lehetıvé teszi alkalmazkodásukat a munkaerı-piaci igényekhez. Brendan O’Leary bemutatta a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervet is, melyet 1998 szeptemberében indítottak, megelızı intézkedésként. Az akcióterv az ír kormány válasza az Európai Foglalkoztatási Irányelvekre. Tartalmaz egy olyan megállapodást, amely szerint a Foglalkoztatási Szolgálat egy szorosabb, szisztematikusabb együttmőködést alakít ki azokkal a munkanélküliekkel, akik elérik a három hónapos regisztrációs idıt. Az akcióterv segítségével szeretnék lehetıvé tenni az álláskeresık mielıbbi visszavezetését a munkaerıpiacra. Az Akcióterv a FÁS és a Szociális és Családügyi Minisztérium közös irányítása alatt valósul meg.
Cork – „Egy város megtalálja a helyét” Cork városában Liz Meaney, a „Cork 2005 European Capital of Culture” projekt vezetıségének tagja, jelenleg Cork Város Mővészeti Irodájának vezetıje fogadta a munkaügyi tanács tagjait. Mint megtudhattuk, Cork mindig örömmel adott otthont az értékes kulturális rendezvényeknek. A település mottója: „Biztonságos kikötı a hajóknak”. Régi kikötıvárosként évszázadok óta fogadják az itt élık a látogatókat, akik mindannyian itt hagytak egy szeletet a saját kultúrájukból. Cork ugyanakkor erıs kulturális alapokat adott az íreknek, egyfajta diaszpórát is jelent. Liz Meaney elmondta, a brüsszeli Miniszterek Tanácsa 2002 májusában döntött arról, hogy 2005-ben az írországi Cork töltheti be az „Európa Kulturális Fıvárosa” címet. Az önkormányzat elhatározta, hogy két oldalról közelítik meg a kijelölt feladatok végrehajtását: egyrészt az önkormányzat maga veszi kézbe és irányítja az infrastrukturális fejlesztéseket, másrészt a kulturális programok kialakítására, a kulturális év reklámozására, promóciójának megvalósítására létrehoz egy korlátolt felelısségő társaságot „Cork 2005” névvel. A kft. vezetıit a közösség széles körébıl választották: képviseltették magukat a kormány tagjai, turizmussal foglalkozó szakemberek, mővészek, oktatók és a vállalkozói szféra tagjai is.3 A kft.ben különbözı üzletágakat különítettek el, melyek a mővészeti, turisztikai, gazdaságikereskedelmi és politikai vonatkozásait kezelték a projektnek. Kezdeti állami támogatásként 12 millió eurót kaptak a kulturális programokhoz a városi tanácstól – ebbıl 500 ezer volt az uniós támogatás. További jótékony adományoknak és a szponzoroknak – a vállalti szektor példanélküli támogatásának – köszönhetıen a pénzügyi keret végül több mint 21 millió euróra nıtt. Szükségessé vált az infrastruktúra fejlesztése is, ezen a területen a városi tanács elıkészített 29 projektet, melyeket az Európai Kulturális Fıváros program megvalósítása érdekében véghez kellett vinni. Ezek közé tartoztak az épületfejlesztések, az örökségi, védett épületek restaurálása, új kulturális centrumok által nyújtott szolgáltatások és közösségi szórakozási lehetıségek kialakítása. A teljes beruházás költsége 196 millió euró volt. Nemcsak a városi, kulturális infrastruktúra fejlıdött jelentısen, de a magán szektor befektetései is az évtized legmagasabb szintjét érték el. 3
A kft. igazgatójának a programról készült összefoglalója a beszámoló mellékletét képezi.
A 2005. január 8-i megnyitó ünnepségen 150 ezer ember vett részt, a rendezvényeket, programokat, kiállításokat összesen 13 millió ember látogatta meg. Összesen 90 millió euró bevétele volt a városnak a projektbıl, az emberek átlagosan 7 eurót költöttek el a rendezvényeken. A város hosszú távon is rengeteget profitálhat a cím viselésébıl, a pozitív hatások a remények szerint még tíz, tizenöt év múlva is egyértelmően érezhetık lesznek. A program sikeres megvalósulása a különbözı területeken dolgozók összefogásának köszönhetı: az eredményesség érdekében egyaránt kitett magáért a Mővészeti Minisztérium, Cork Város Tanácsa, a Cork 2005 Kft., a mővészeti és a kulturális szektor, a sport és turizmus területén dolgozókat, a civil szféra, a helyi közösség minden tagja. Az ı együttmőködésük jelentısen hozzájárult ahhoz, hogy a város nemzeti és nemzetközi szinten is kiemelkedett a települések sorából. Liz Meaney a kérdésekre válaszolva még hozzátette, néhány programot a városon kívülre is helyeztek (pl. táncházat, koncerteket, kiállításokat), de ezek finanszírozása a helyi önkormányzatok feladata volt. A különbözı beruházások esetében több évre elıre kellett vizsgálni a gazdaságosságot, nemcsak 2005-re, hanem azt követı évekre is részletes kihasználási tervet kellett készíteni.
Készítette: Gyuricza Ágnes, a munkaügyi tanács titkára Készült: Pécs, 2008. július 15.
Beszámoló a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Tanács írországi szakmai tanulmányútjáról 1. számú melléklet Az igazgató áttekintése4 2005. január 8-án rendkívüli dolog történt Corkban. Elállt az esı. Az egyébként szörnyő idıjárás eme csodaszerő szünetében 100.000 ember lepte el az utcákat, hogy megünnepeljék amint Cork Európa Kulturális Fıvárosaként megkezdi tisztségét. Ezzel a rendkívüli januári hétvégével indítva a város egyedülálló programmal ünnepelte a régóta várt évet a rivaldafényben. Az ünnepi kulturális programsorozat a színháziés táncprogramoktól kezdve az építészeti, dizájn és vizuális mővészeti illetve zenei programokon át egészen a sport, film, média és hang területéig terjedt, beleértve a különbözı fesztiválokat, az irodalmat, publikációkat és konferenciákat. Az év során több mint egymillió ember, a város lakosságának hétszerese vett részt a hivatalos Cork 2005 programokon. A helyi közönségen túl nemzetközi érdeklıdık is ellátogattak ide, hogy élményeket szerezzenek a Cork 2005 rendezvényein. Egy "közfelhívásból" kiindulva több mint 2000 ötletet nyújtottak be helyi, országos és nemzetközi válaszadók, így a program egy igazán európai kulturális fıvárosi programmá nıtte ki magát, mellyel nemcsak Cork, illetve Írország hanem egész Európa kulturális ünnepévé vált. A program megvalósítására a városi fesztiválok és a meglévı kulturális intézmények közremőködésével került sor, kiegészülve Cork-i közösségi és önkéntes csoportokkal, valamint helyi, országos és nemzetközi kulturális szakemberekkel. A szervezık teret adtak a kibıvült Európai Unió aktív részvételének és sokszínő kulturális programok megtartására ösztönöztek. Az év elsı felének kiemelt rendezvényei közül óriási siker volt a spanyol táncfenomén, Sol Picó "La Dona Manca o Barbi-Superstar" címő elıadása; vagy a Cork 2005 "World Writing Series" név alatt megrendezett program, amely többek között olyan világhírő írók telt házzal megrendezett felolvasóestjét takarta mint a Nobel díjas Seamus Heaney, Doris Lessing és a kenyai regényíró Ngugi Wa Thiong 'O; az Európai Kvartett Hét keretében peidg vezetı nemzetközi vonósnégyesek világszínvonalú elıadásainak lehettünk tanúi. A nyár beköszöntével is folytatódott a programsorozat: több ezer látogató özönlött az "Airgeadóir" nevő lenyőgözı kiállításra, mely Cork ezüst- és aranymőveseinek 400 évet átívelı munkásságát mutatta be; több mint 500 evezıs 120 hajóban küzdött az elsı "Ocean to City" (Óceántól a városig) elnevezéső versenyben, mely az Írországban valaha megrendezett legnagyobb evezısverseny volt; az óriási sikerrel futó "Relocation" (Áthelyezés) szabadtéri elıadássorozat részeként négy európai színházi társulat, köztük a helyi Cordadorca települt ki az utcákra; a "Surface Tension" (Felületi feszültség) a graffiti mővészetének legfrissebb vonulatait mutatta be; Daniel Libeskind, nemzetközi hírnévnek örvendı építész elıadására pedig 24 óra alatt elfogyott minden jegy. Szintén a nyár folyamán került sor a sokak által a világ legnagyobb fényképészének tartott Sebastião Salgadonak várva-várt "Exodus" címő kiállítására; közben az Eurochild 4
A fordítás „a City takes its place” címő kiadványban található szöveg alapján készült (Cork Capital of Cultur Limited, 2006. 12-15. o.)
címet viselı egyhetes gyermekmővészeti fesztivál fiatalabb mővészeinknek nyújtott bemutatkozási lehetıséget. Az Aiken promóciós cég egy sor nemzetközi produkciót hozott el a városba a "Life at the Marquee" sorozat részeként, valamint egy felejthetetlen elıadást hallhattunk Andrea Bocellivel a Collins Barracks-ban.
Az év folyamán a Cork városa tisztelettel adózott Frank O'Connor-nak azzal, hogy Yi-yun Li kínai írónak átadták a legelsı Frank O'Connor Nemzetközi Novella Díjat az O'Flynn Építıipari cég szponzorálásával.
A jövıbeli együttmőködések alapjait lefektették, az új barátságok eredményeként új hálózatok alakultak ki és Cork határozottan megvetette lábát Európa színpadán. Crawfordban még mindig megtekinthetı James Barry (1741-1806) munkáinak kiállítása. İ az egyik legjelentısebb Cork-i származású mővész, aki tanulmányait is itt végezte. További vizuális mővészeti különlegességként meg kell említeni többek között John Berger, a kultúra területének egyik legbefolyásosabb gondolkodója és Marisa Camino, spanyol mővész kollaboratív grafikáiból nyílt egyedülálló kiállítását; a Cork Vision Centre-ben egész évben látható "Enlargement" (Bıvítés) címő kiállítást, ami a bıvítés utáni Európai Unió mővészeti alkotásaiból válogat; a "C2" elnevezéső kiállítást, mely több mint 100 kortárs mővész munkájából nyújt ízelítıt, illetve a "Forty Shades of Green" (A zöld negyven árnyalata) címő kiállítást, melyet a Lewis Glucksman Galériában lehet megtekinteni. Megdöntötték a céili5 táncosokból álló legnagyobb csoport világrekordját a Céili Mórban; a helyi közösségi televízió egyhetes próbaadást sugárzott; Európa, Amerika, Anglia és Írország zenei hagyományai találkoztak a kritikusok által is nagyra értékelt "Music Migrations Series" (A zene vándorlása sorozat) keretén belül; illetve a Cork 2005 kiegészítı támogatásával a város fesztiváljai kitőnı háttérprogramokat nyújtottak. Mindezzel hozzájárultak ehhez az emlékezetes évhez. Rengeteg egyéb program valósult meg a háttérben is a lakossági és közösségi projektek keretein belül. Több mint 30.000 ember, köztük iskolások, szakszervezeti tagok, ifjúsági csoportok, menekültek, betegek és idısek vettek részt a több mint 600 különbözı mőhelyfoglalkozáson a városban, ami elképesztı mérető aktív részvételnek számít. Az Európa Kulturális Fıvárosa cím egyedülálló és fontos lehetıséget teremtett a város bemutatására mellyel helyi, országos és nemzetközi szinten korábban nem látott médiafigyelem irányult Cork városára. A Cork Kerry Tourism, a Failte Ireland és a Tourism Ireland közremőködésével a Cork 2005 programsorozat több mint 400 újságírót látott vendégül 2005-ben a világ minden részérıl biztosítva a nemzetközi érdeklıdést a város iránt. Mindennek eredményeként idén ugrásszerően megnıtt az idelátogatók száma és a médiafigyelem a következı években is jótékony hatással lesz a turizmusra. Emellett a 2005-ös évben a rendkívül sikeres szponzorálási lendület egyfajta tetızıdését is tapasztalhattuk. A Cork 2005-öt közvetlenül támogató, 230-nál is több vállalat között olyanok szerepeltek mint a kiemelt támogatónak számító RTÉ, a hivatalos támogató Heineken Ireland, AIB, Thomas Crosbie Holdings és a Musgrave Group, valamint a fejenként 5
céili: hagyományos ír tánc
1000 eurós támogatással hozzájáruló Vállalati Klub Tagok. Szponzorok a magánszféra minden részérıl érkeztek: pénzügyi szolgáltatók, kis- és nagykereskedık, vendéglátóipar, közlekedés, építıipar és ingatlanszféra, italgyártók, média és szórakoztatóipar, összesen mintegy 7 millió euró készpénz- és természetbeni támogatást nyújtva. Ekkora összeget még soha nem szántak kulturális célokra ebben az országban. A magánszféra eme befektetését kiegészítve a Mővészeti, Sport és Turisztikai Minisztérium 7,85 millió eurós, és a Cork Város Önkormányzatának 5,65 millió eurós támogatása nem csak a cím jelentıségét demonstrálta helyi és országos szinten, hanem az adományozók egyértelmő elkötelezettségét is az iránt ami egy ragyogó és történelmi év volt Cork számára. A kulturális programokon túl Cork Város Önkormányzata 190 millió eurót fektetett be infrastrukturális projektekbe. Mára a belváros szinte teljes egészében forgalomtól elzárt sétálóutcákból áll, egy új tudományos központ nyílt, a University College Cork partnerségével egy új csillagászati központ kezdi meg mőködését, megkezdték egy új zeneiskola építését, 2004 októberében megnyílt a díjnyertes Lewis Glucksman Galéria, 2005 januárjában átadták a városi múzeum új szárnyát, az úgynevezett City Quarter (Városi negyed) nemrég készült el, egy 20 éves újjáépítési program elsı elemeként, melynek eredményeként a város kiterjed majd a régi kikötıi negyed területére is. Ez csak néhány azok közül a kézzelfogható dolgok közül, amelyek a város változását mutatják. Az Európa Kulturális Fıvárosa cím fontos katalizátorként szolgált mindezen változásokhoz. Ez egy bámulatos év volt. Ám a Cork 2005 nem csak önmagáért való. A program által jövıbeli együttmőködések alapjait fektették le, az új barátságok eredményeként új hálózatok alakultak ki és Cork határozottan megvetette lábát Európa színpadán.
John Kennedy igazgató
