DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS
2008. SZEPTEMBER 16-I ÜLÉS
8. sz. napirendi pont - Tájékoztató az „Út a munkához programról” - Tájékoztató a szociális ellátórendszer és a munkaügyi ellátórendszer kapcsolódásáról - Tájékoztató a DDRMK és a DDRFÜ közötti együttmőködési megállapodásról Elıadó: dr. Brebán Valéria fıigazgató
1
2
Az „Út a munkához” kiemelt kormányzati program koncepciójáról indított társadalmi vita véleményeinek összegzése A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2008. júliusi prezentációjából megismerhettük a szociális támogatási rendszer munkára ösztönzı átalakításának tervezetét. A tervezet minél szélesebb körben történı megismertetése, valamint a minél sokszínőbb vélemény megfogalmazása érdekében honlapunkon közzétettük a prezentációt, hogy kollégáink és ügyfeleink is elmondhassák véleményüket a koncepcióval kapcsolatban. A DDRMK munkatársai, valamint ügyfeleink által megfogalmazott véleményeket az alábbiakban foglaljuk össze: A koncepcióban megfogalmazott célokkal teljes mértékben egyetértünk, miszerint a társadalmi igazságérzet szem elıtt tartásával mérsékelni kell a segélyezés körüli társadalmi feszültségeket. Aki képes dolgozni, munkával járuljon hozzá közös terheink viseléséhez, a ténylegesen rászorulók viszont kaphassanak megfelelı ellátást. A hazai álláskeresési és a szociális támogatási rendszer ma ellenösztönöz a munkavállalásra. Jónak ítéljük az önkormányzatok által ellátott személyi kör kettéválasztását, azonban aggályaink vannak a rendszeres szociális segélyben részesülık különbözı csoportjaival kapcsolatban. • Az 55 éven felüliek közmunkába történı bevonását nem lenne jó korlátozni a célcsoport életkorára és adott esetben szintén életkorral összefüggı képzettségi szintjére tekintettel. Ma éppen az 55 év feletti ügyfeleink alkotják a legrászorultabb réteget a közfoglalkoztatásban: a nyílt munkaerıpiacon nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, a nyugdíjazáshoz szükséges jogszerzı idejük általában nincs meg. Minden munkaerıpiaci programban kiemelt célcsoportot képeznek az 50 év felettiek, és elhelyezkedésük kiemelten támogatott. • Szükséges lenne meghatározni konkrétan, hogy a munkára nem képes állapot a 80-100%ig terjedı egészségkárosodást vagy a nem rehabilitálható rétegbe tartozókat jelenti. Nem egyértelmő, hogy mely képesség vagy tulajdonság miatt ne lennének a munkavállalásra készek/képesek. • A legalább 3 gyermeket egyedül nevelık számára is biztosítani kellene a közjellegő munka által nyújtott foglalkoztatási lehetıséget, hiszen a versenyszférában történı munkaviszony létesítésük igen korlátozott. Javaslatunk: rendelkezésre állási járadékot kapjon és ne rendszeres szociális segélyt. Amennyiben ık rendszeres szociális segélyben részesülnek, van-e visszatérési lehetıségük a gyermekek iskoláztatása vagy nagykorúvá válása esetén, illetve ha már nem egyedül neveli a gyermekeket? • Az önkormányzati rendeletben meghatározott további személyek köre: a polgármesterekkel folytatott beszélgetésekbıl kiderült, hogy azokat a személyeket tennék bele ebbe a kategóriába, akikkel „nem szívesen dolgoznának együtt”. Számos esetben rendszeres szociális segélyben részesülı ügyfelek semmilyen közfoglalkoztatásban nem kaptak lehetıséget, és ez nem egészségügyi ok miatti alkalmatlanság volt. Ezt a kört
3
pontosítani kellene, mivel nem biztos, hogy a gyakorlatban megvalósul jogszabályalkotó szándéka, ha ilyen tág értelmezés kerül meghatározásra.
a
A felsorolás által megjelölt személyek köre véleményünk szerint nem egyértelmően kizárható az álláskeresı fogalmának feltételrendszerébıl. A hatályos jogszabályokban megfogalmazott álláskeresı fogalmának a felsorolt kategória mindegyike megfelel. A tervezet átolvasását követıen úgy értelmezhetı, hogy a munkaügyi szervezettel sem kell kapcsolatot tartaniuk, vagyis nem lesznek semmilyen módon ösztönözve az elhelyezkedésre. Ez a módosítás nem biztos, hogy fejlıdést eredményez. A rendelkezésre állási járadékban részesülıket - mivel munkára készek és képesek – talán célszerőbb lenne a munkaügyi szervezet ügyfélkörébe bevonni. Javaslatunk: rendelkezésre állási járadékot olyan kapjon, akinek volt elızıleg legalább 200 nap munkaviszonya. Véleményünk szerint a segélyezett, járadékban részesülı dolgozni képes embereket érdekeltté kell tenni a munkavállalásban, és ez csak akkor valósítható meg, ha a segély/járadék és a munkabér érezhetıen más életszínvonalat eredményez. El kell választani a segély/járadék és a minimálbér szintjét, mivel a segélyben/járadékban részesülık zöme csak legfeljebb minimálbérért tudna elhelyezkedni. A tervezet értelmében az önkormányzatok a rendelkezésre állási járadékban részesülı, közfoglalkoztatásban résztvevık számára évente közfoglalkoztatási tervet készítenek (képzési tervvel kiegészítve). A közfoglalkoztatási tervek kirendeltségi összhangja mindenképpen elvárt lenne, hiszen a munkaügyi szervezet foglalkoztatási, képzési tervének kialakítása e települési terveket is figyelembe kell, hogy vegye. Az önkormányzatok a közfoglalkoztatási terv készítésekor ne csak a segédmunkákat vegyék számba a településen, hanem a kvalifikált munkaerı számára is tegyenek javaslatot a foglalkoztatásra. Több esetben ez is oka az ügyfelek részérıl a visszautasításnak, hogy kizárólag segéd- vagy betanított munka szerepel kínálatként a közcélú/közhasznú munkák között. Fontos feladat lenne a közfoglalkozatási tervet kiegészítı képzési szakirány meghatározásakor az adott kistérség munkaerı-piaci tendenciáját figyelembe venni és pl. kikötni, hogy aki már egyszer megszerzett egy szakképesítést az nem iskolázható be ismételten (gondolok itt a tömeges parkgondozó képzésre, közmunka programokkal kapcsolatosan). A tervezet értelmében a közhasznú munka részben beolvad a közcélú munkavégzésbe, így tovább szélesítve az önkormányzatok döntési lehetıségét. Fontos, hogy a közhasznú munka részbeni közcélú forrásba való beépülése ne jelentse a közhasznú munka támogatási eszköz megszőnését. A koncepció jelentıs volumenő képzéssel számol, amelynek rendszere tisztázatlan. Véleményünk szerint nincs értelme óriási képzési forrásokat elkülöníteni és felhasználni a konkrét probléma kezelése során. Sajnos az a tapasztalat, hogy éppen az iskolázatlan, hátrányos helyzető rétegek esetében a legkisebb hatékonyságú a munkaerıpiaci képzés. Nagyon nehéz találni olyan szakirányokat, amelyek tananyagát megfelelı színvonalon el tudják sajátítani azok az emberek, akik az iskolarendszerben nem jutottak megfelelı képzettséghez, és amelyekre ugyanakkor munkaerıpiaci igény is mutatkozik. Sok esetben jobban érdekli és motiválja a jelentkezıt, hogy mennyi ideig tart egy képzés, mint az, hogy mely képzés lenne
4
számára a legmegfelelıbb, hiszen a képzés során meg lehet "keresni" a minimálbért, de az utána történı elhelyezkedésre már nincs ösztönzı erı. Közös érdekünk az, hogy valóban azok az ügyfeleink kapjanak támogatást, akik a megszerezni kívánt szakképesítéssel el tudnak és el is akarnak helyezkedni, és döntésüket nem a támogatás nagysága befolyásolja. A jelenleginél alaposabb felvételi/elıkészítı rendszer hatékonyabban szőrné ki azokat, akik a minimálbérrel egyezı nagyságú juttatás miatt szándékoznak képzésre jelentkezni. Ez a rendszer egy motivációs, orientációs, érdeklıdést és képességeket feltáró, személyiségfejlesztést is tartalmazó 2-3 hetes tréninget tartalmazna. Több szintő kiválasztó rendszer kidolgozására lenne szükség. Ugyanakkor az önkormányzatoknak az általuk beiskolázott hallgatóknak vagy azok egy részének munkahelyet kellene biztosítaniuk (közcélú, közhasznú, egyéb támogatott munkahelyek), így érdekeltté válnának a képzések szakirányainak kiválasztásánál. A képzések színvonalára is nagyon kell ügyelni. Mindenképpen szükséges lenne a képzés és a foglalkoztatás összhangját megteremteni, szigorúan ellenırizve annak hatékonyságát. A foglalkoztatást bıvítı elemek közül ösztönzınek tartjuk a három éves járulékmentességet azon munkáltatók számára, akik segélyezett alkalmazását vállalják, de csak abban az esetben, ha az alkalmazás létszámbıvítéssel jár. A közhasznú, közmunka kiterjesztése jó ötlet (ilyen munka mindig akad), de ha ugyanolyan díjazás alá esik, mint az elsıdleges munkaerı-piacon való elhelyezkedés, akkor az már nem szerencsés. Ezek a munkák nem túl hatékonyak, ezért el kellene választani a közmunkák díjazását a minimálbértıl, mert különben mindenki az idıszakosan kötelezı, könnyebbnek tartott közmunkákra akar elmenni, és nem lesz senki, akit kiközvetíthetünk betanított munkára. A koncepció szerint az önkormányzatok további létszámokat kapnak a megvalósításhoz. Úgy gondoljuk, hogy ennek a munkának az ellátásához is lehetne a rendelkezésre állási járadékban részesülık közül alkalmazni munkavállalót (hiszen kvalifikáltabb munkaerı is részesülhet rendelkezésre állási járadékban). Az önkormányzatok kötelezıen ellátandó és plusz feladataik elvégzésére szintén a rendelkezésre állási járadékban részesülıket lehetne alkalmazni. Ebben az új típusú ellátásban részesülık nem csak a szokásos munkákat (közterület tisztítás, parkgondozás stb.), hanem szélesebb körő (intézmények felújítása, karbantartása, diplomások esetében a szakképzettségüknek megfelelı helyettesítés) feladatokat is elláthatnának. Elképzelhetınek tartjuk azt a megoldást is, miszerint a többcélú kistérségi társulások munkaszervezeteiben alakítanánk ki közvetlenül olyan kapcsolódási pontokat – jó példa erre a mi „Diplomás fiatalok a régió fejlıdéséért” programunkban résztvevık adta lehetıségek-, amelyek a konkrét megvalósításban közremőködhetnének az önkormányzatokkal, munkaügyi kirendeltségekkel, családsegítıkkel, alapszolgáltatási központokkal, illetve a DDRMK „MOST”programos mentoraival is. Elképzelhetınek tartjuk, hogy a térségi munkaszervezetben vagy mellette létrehozott csoport koordinálná a feladatok ellátását a munkaügyi kirendeltségek közremőködésével. Ezzel le lehetne venni a terhet az önkormányzatokról is. A tervezet értelmében az Uniós támogatással megvalósuló, 150 millió Ft támogatási összeget meghaladó beruházások esetén 10%-os mértékig elıírás a nyilvántartott álláskeresık foglalkoztatása. Egyetértünk azzal, hogy a célréteg foglalkoztatásának hosszú távú színterei a nagyberuházások legyenek, de számolni kell azzal, hogy a kivitelezık autonóm magáncégek, 5
akiknek a kivitelezıi pályázat megnyerése után a munkaerı felvételi magatartásukat „nehezen vagy nem lehet” befolyásolni. Tartunk attól, hogy épp ezek a nagy mértékő beruházások nem azokban a kistérségekben valósulnak meg, ahol akár a rendelkezésre állási járadékos vagy a rendszeres szociális segélyezett - habár ık nem is lesznek álláskeresık - nagy létszámban jelen van. Javasolnánk a beruházás összeghatárát csökkenteni, ezzel biztosítva a nagyobb létszám bevonását. A közcélú foglalkoztatás rendszere ma követhetetlen és bonyolult az önkormányzatok véleménye szerint, egységesíteni és egyszerősíteni kellene. Szükséges lenne egyszerősíteni, egységesíteni, egy rendszerben kezelni a közcélú, a közhasznú, valamint a közmunka feladatellátást. A koncepció kivonatából nem minden tervezett intézkedés egyértelmő az egyszerősítés és módosítás terén. A jelenlegi szabályozás szerint is a közfoglalkoztatás (közhasznú, közcélú, közmunka, közérdekő munka) munkaviszonynak számít, a felek között munkaszerzıdés megkötésével jön létre. A munkaviszony ideje alatt egészségügyi ellátásra jogosult a dolgozó, az ott eltöltött idı jogszerzı idınek minısül akár a nyugdíj, akár az álláskeresési támogatások (járadék, segély) szempontjából. „A közcélú munkavégzésnél a foglalkoztatás idıtartama eltérhet az alkalmi foglalkoztatás általános szabályaitól” felvetés tényleges tartalma az anyagból nem ismerhetı meg, azonban az elırelépés szempontjából kiemelkedı jelentıségőnek ítéljük az alkalmi foglalkoztatás jogszabályi feltételeinek felülvizsgálatát. Véleményünk szerint nem indokolt azon napokra a rendszeres szociális segély folyósítása, amelyen tényleges, legális alkalmi foglalkoztatás történik. Jelenleg az alkalmi foglalkoztatás mögé bújtatott, ténylegesen munkaviszonyos foglalkoztatás – melyben a rendszeres szociális segélyen lévık többsége dolgozik – a legjelentısebb fékje a látható foglalkoztatás bıvülésének. Mivel az alkalmi foglalkoztatásból a szociális foglalkoztatásba törtértı irányítással szemben nagy ellenállás várható, elkerülhetetlen az alkalmi munkavállalói könyvvel történı foglalkoztatásról szóló törvény egyidejő, radikális változtatása. Azért is tartjuk e törvény módosítását szükségesnek, mert alkalmi munkavállalói könyvvel „közjellegő” munkát az önkormányzat is szervezhet. A „változás az elızı koncepcióhoz képest” rész egyes pontjainak részletesebb kifejtésére volna szükség. - A tartalmi változás egyértelmő, azonban nem derül ki, hogy az I. munkalépcsı idıbeni tartalma meddig tart, mikor kell a rendelkezési járadékon lévınek a 120 órás (negyedévente 15 nap) munkavégzést vagy képzésen történı részvételt teljesíteni. Meddig nincs közfoglalkoztatási kötelem? - Milyen módon olvad bele a közhasznú munka a közcélú munkavégzésbe? - Milyen formában jelenik meg a közfoglalkoztatási tervekben a helyi gazdaság és a nemzetgazdaság munkaerıigénye? Kiemelkedı jelentıségőnek ítéljük az önkormányzatok felelısségének rögzítését, lényegesen nagyobb támogatások biztosítása mellett. Az önkormányzati szerepvállalást motiválja az anyagi támogatásként biztosított plusz források bevonásán túl, az önrész mértékének kedvezı változtatása, és a jól bevált foglalkoztatási gyakorlatok terjesztése, valamint a módszertani segítségnyújtás.
6
A Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Tanács 2008. május 20-i ülésén elhangzott, hogy rossz az a gyakorlat, miszerint június végéig az önkormányzatoknak fel kell használniuk a közcélú munkára elıirányzott keretüket, mert az év második felében is sok olyan feladat van, amelyre viszont nem marad pénz. Sok önkormányzat nem használja ki a közcélú keretét, ugyanakkor a településeken szembesülnek a tartós munkanélküliséggel, a többgenerációs munkanélküliséggel, valamint a fekete foglalkoztatással, amelyeket önállóan nem tudnak kezelni. A közhasznú, közmunka kiterjesztését jó ötletnek tartjuk (ilyen munka mindig akad), de ha ugyanolyan díjazás alá esik, mint az elsıdleges munkaerı-piacon való elhelyezkedés, akkor az már nem szerencsés. Ezek a munkák nem túl hatékonyak, ezért el kellene választani a közmunkák díjazását a minimálbértıl, mert különben mindenki az idıszakosan kötelezı, könnyebbnek tartott közmunkákra akar elmenni, és nem lesz senki, akit kiközvetíthetünk betanított munkára. Fontos volna a munkaügyi ellenırzésrıl szóló törvény módosítása olyan tekintetben, hogy a fekete foglalkoztatáson ért személyek adatai továbbításra kerülhetnének a munkaügyi központok, illetve az önkormányzatok felé. A koncepcióból nem látszanak az ÁFSZ és az önkormányzati rendszer együttmőködési, kapcsolódási pontjai. A munkaügyi központ és az önkormányzatok együttmőködéséhez kiemelt jelentıségő lenne egy egységes foglalkoztatási és szociális adatbázis, amely a segélyezettek és a rendelkezési járadékban részesülıkkel kapcsolatosan átadható adatok körét tartalmazná. Az egységes adatbázissal biztosítható egyrészt a naprakész nyilvántartás a rendszeres szociális segélyben részesülıkrıl, és az általuk igénybevett szolgáltatásokról, támogatásokról; másrészt folyamatosan figyelemmel kísérhetı az együttmőködési kötelezettség teljesítése. Az egységes foglalkoztatási és önkormányzati adatbázis mőködése biztosítaná a naprakészséget, az önkormányzati és a kirendeltségi munka pedig sok adminisztratív munkától mentesülne. A közfoglalkoztatás bevezetésével vélhetıen lényegesen nagyobb számú mozgás várható a ki- és belépık körében. Ennek áthidalására javasolnánk, hogy ne határozattal történjen e személyeknek az ellátásból/nyilvántartásból történı áthelyezése a közfoglalkoztatásba, hanem a jogszabályok tegyék lehetıvé, hogy a közvetítések során alkalmazott kódok jelezzék az ügyfél aktuális státuszát. Ezzel rengeteg idıt, papírt lehetne megspórolni, ami meggyorsíthatná, rugalmasabbá tehetné az egész eljárást, és nem utolsó sorban kevésbé lenne leterhelı a kirendeltségek számára. Ennek megvalósításához szükséges lenne a Foglalkoztatási törvény ilyen irányú módosítására. Úgy gondoljuk, hogy a tervezet egy nagyon fontos és idıszerő jogeszköz, hiszen nagyon sok olyan ügyfelünk van, akikkel érdemben nem tudunk hathatósan elıbbre lépni, a koncepcióban is megfogalmazott célcsoport szétválasztás szüksége miatt. A tervezett módosítások remélhetıen több olyan problémát megoldanak, illetve kezelnek, amelyek jelenleg napi konfliktusokat jelentenek az önkormányzatok számára. Ezek a változások természetesen érinteni fogják a munkaügyi központ tevékenységét is, ennek megfelelıen kell majd az ügyintézési gyakorlatunkat módosítani. Pécs, 2008. szeptember 9. Dr. Brebán Valéria fıigazgató 7
