DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS
2010. SZEPTEMBER 14-I ÜLÉS
2. sz. napirendi pont Tájékoztató a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ rehabilitációs tevékenységéről és a TÁMOP 1.1.1 programról Előadó: Szellő János osztályvezető
1. A komplex rehabilitáció célja, feladatai A rehabilitációval kapcsolatos célok megvalósításának területén 2008-tól módosult a megváltozott munkaképességhez kapcsolódó ellátások rendszere, valamint ehhez kapcsolódóan a minősítés rendszere is. Bevezetésre került a rehabilitációs járadék intézménye, melynek szakmai célja a megváltozott munkaképességű ügyfelek komplex rehabilitáción keresztül történő visszavezetése a foglalkoztatásba. Ez az új rendszer harmonizál az Európai Unió hátránykezelési, társadalmi beilleszkedési stratégiáival, és ezen keresztül a foglalkoztattak számának növelését célzó irányelveivel. Az Európai Unióban hosszú évek óta meghatározó program a megváltozott munkaképességű (fogyatékos) emberek maradéktalan társadalmi befogadásának segítése, ezzel összefüggésben meghatározó szerepet játszik a társadalmi szerepvállalásuk támogatása és a diszkrimináció elleni harc. A hátrányok kezelésében a hangsúly áttevődött a társadalmi “beilleszkedést” segítő szemléletről a társadalom átalakításának globális filozófiájára, amely minden személy szükségleteinek befogadására és ellátására irányul. A megváltozott rendszerben a rehabilitáció általános céljai pedig az alábbiak lehetnek A megváltozott munkaképességű személyek képességeinek szinten tartása – a képességek szinten tartása elsősorban azon személyek esetében jelenti a rehabilitáció célját, akiknél a károsodás következtében képességeik, állapotuk romlik, nem javítható. Ebben az esetben az állapotromlás megelőzése, illetve lassítása lehet az elsődleges cél. A megváltozott munkaképességű személyek képességeinek fejlesztése – a képességek fejlesztése minden tartósan akadályozott személy esetében elsődleges cél, akiknél erre lehetőség kínálkozik. A veleszületett fogyatékosságok esetén a képességeknek a diagnózist követő korai fejlesztése a rehabilitáció fő feladata, míg a szerzett fogyatékosságok esetén a sérülést, balesetet követően a lehető leghamarabb szükséges megkezdeni a fejlesztést. Ellenkező esetben a képességek megkopnak, leépülnek, vagy ki sem alakulnak, s így az önálló élet, a társadalmi életben való részvétel gátját jelenthetik. A társadalmi életben való részvételük elősegítése – az ember társadalmi lény, élete akkor teljes, ha teljes jogú társadalmi tagsággal bír, családot alapíthat, munkát végezhet, részese lehet kisebb és nagyobb közösségeknek. A fogyatékosság gyakran e mindennapos tevékenységekben jelenthet akadályt, a rehabilitáció célja pedig ezeknek a feltételeknek a megteremtése, és az akadályok a lebontása.
Ennek megfelelően a rehabilitáció komplex szemlélete magába foglalja az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, foglalkoztatási és szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességeinek fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvételnek, valamint az önálló életvitelnek az elősegítése. A rehabilitációs folyamat alapvetően három fő szakaszból áll, melyeket céljuk szerint tudunk megkülönböztetni. Az orvosi (egészségügyi) rehabilitáció az egészségi állapot helyreállítására, a szociális rehabilitáció az önellátás, az önálló élet és a társadalmi életben történő részvétel támogatására, míg a foglalkozási rehabilitáció a munkaerőpiacra történő belépés elősegítésére irányul. Ez utóbbi célja a megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci integrációját elősegítő minimum-feltételek megteremtése, hogy az érintett emberek alkalmassá váljanak a minél teljesebb értékű foglalkoztatásra; érdekeltek legyenek a munkavállalásban. A
2
munkáltatók befogadóvá váljanak a célcsoportba tartozó emberek iránt. Növekedjen közöttük a foglalkoztatottak, elsősorban az integráltan foglalkoztatottak száma és aránya.
2. A célcsoport nagysága és összetétele Megváltozott munkaképességű személynek azt tekintjük, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.
A KSH 2008. évi felmérése alapján a 18-64 éves megváltozott munkaképességű emberek száma a régióban 107 365 fő, ami több mint 10%-a a lakónépességnek. Közülük a felmérés időpontjában 19 666 fő dolgozott, a foglalkoztatottsági ráta 16,3 százalékos volt, elmaradva az országos 23%-os rátától. A megváltozott munkaképességű populáció 80%-a 45 év feletti. Ugyanakkor az adatokból egyértelműen nem következik, hogy a régió népességén belül ekkora lenne a ténylegesen, tartósan egészségkárosodással rendelkező személyek száma. Közéjük többségében olyanok tartoznak, akiknek alapbetegségükből adódnak akadályaik. A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci részvételét akadályozó tényezők legfőbb jellemzője, hogy tartósan fennálló egészségi problémájuk, betegségük, illetve funkcionális zavaruk miatt nem tudnak olyan életvitelt folytatni, mint az egészséges emberek.1 A megváltozott munkaképességű célcsoport foglalkozási (illetve komplex) rehabilitációjának megvalósulása, annak eljárása és módszerei szempontjából az alábbi strukturális szempontú felosztást alkalmazzuk, mely szerint a megváltozott munkaképességű személyeknek három kategóriáját különböztetjük meg: a megváltozott munkaképességű, rehabilitációs járadékban és együttműködési kötelezettséggel járó rendszeres szociális járadékban nem részesülő álláskereső vagy szolgáltatáskérő/közvetítést kérő; együttműködési kötelezettséggel járó rendszeres szociális járadékban részesülő álláskereső; rehabilitációs járadékban részesülő ügyfél. 2.1. Megváltozott munkaképességű regisztrált, és a rendszeres szociális járadékban részesülő álláskeresők Megnevezés Nyitó létszám/fő Első alkalommal regisztráltak/fő Az időszak érintett létszáma/fő Zárólétszám/fő Forrás: DDRMK
2009. július 3377 65 5638 3692
2010. július 3897 110 6359 3847
Változás + 520 + 45 + 721 + 155
A Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ nyilvántartásában 3847 fő megváltozott munkaképességű álláskereső szerepelt 2010. július hónapban, ugyanakkor az időszak érintett létszáma meghaladta a hatezer főt. Az egészségkárosodással élő, s erről igazolással rendelkező álláskeresők aránya lassú ütemben növekszik, e növekedéshez hozzájárult, hogy bizonyos nyugdíjszerű ellátások megállapításának egyik feltételévé vált az álláskeresőként való nyilvántartásba vétel. E tendencia várhatóan hosszú távon is általánossá válik. Az érintett állomány iskolai végzettségére, életkorára és nemére vonatkozó tendenciák a vizsgálati időszakban továbbra is a korábbi évekhez hasonlóan alakultak, azaz a nők 8%-al többen 1
Forrás: Társadalmi jellemzők és ellátórendszerek, 2008. KSH Budapest (regionális háttéranyaga)
3
vannak, mint a férfiak, továbbá a 8. általános, vagy az alatti iskolai végzettséggel rendelkezők aránya meghaladja az 52%-ot. A regisztrált megváltozott munkaképességű személyek körében a rendszeres szociális járadékban részesülők aránya 14-15% körül mozog.
2.2. Rehabilitációs járadékosok száma és összetétele Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a rehabilitációs járadékosok száma ugrásszerűen megnőtt. 2009 júliusában ez a szám 947 fő volt, 2010 júliusában már 3179 járadékos szerepelt a kirendeltségek nyilvántartásában. Az ORSZI szükséglet-meghatározása szerint orvosi rehabilitáció 2999, foglalkozási rehabilitáció 3163, szociális rehabilitáció 590 személy esetében lett meghatározva. A kirendeltségek a náluk jelentkezett rehabilitációs járadékosok közül 3042 fővel kötöttek rehabilitációs megállapodást. A rehabilitációs járadékban részesülők körében a nők vannak többségben (57%). Az iskolai végzettség szerinti megoszlás a szakmunkás végzettségűek magas arányát mutatja (47%). Az álláskeresők összetételével összehasonlítva kisebb (31%) a legfeljebb általános iskolát végzettek hányada. Speciális jellemző, hogy az érintettek több mint fele (56%) a 41-50 év közötti korcsoportba tartozik, a 31 évnél fiatalabbak aránya viszont mindössze 2,3%.
3. A regisztrált megváltozott munkaképességű álláskeresők munkaerő-piaci esélyeinek javítása 3.1. A regisztrált megváltozott munkaképességű álláskeresők elhelyezkedésének, támogatásának, képzésének alakulása Megnevezés Önállóan elhelyezkedettek esetszáma/fő Közvetítéssel, támogatás nélkül elhelyezkedettek száma/fő Támogatással elhelyezkedettek száma/fő Képzés esetszáma/fő Elhelyezkedett, képzésbe került személyek száma összesen Forrás: DDRMK
2009. július 369
2010. július 532
Változás + 163
94
150
+ 56
600
1020
+ 420
63 1093
174 1798
+ 111 + 705
A fenti táblából egyértelműen kitűnik, hogy megélénkülés tapasztalható a megváltozott munkaképességű emberek munkahelyi alkalmazásának területén. A támogatott elhelyezésen belül továbbra is a közcélú, közhasznú munka dominál legnagyobb arányban, amely 56%, de például a bértámogatás 10 főről 148 főre, a bérköltség támogatás 69 személyről 289 személyre nőtt. Mindebben közrejátszott a rehabilitációs hozzájárulás erőteljes változása is. 3.2. A regisztrált megváltozott munkaképességű álláskeresők számára biztosított szolgáltatások A rehabilitációs munka fontos eszközei azok a szolgáltatások, amelyek közvetve vagy közvetlen hozzájárulnak a munkára kész állapot eléréséhez, a foglalkozási rehabilitációhoz. A
4
fenti célcsoporton belül a 2664 fő számára, 4628 esetben biztosítottunk különböző szolgáltatásokat.
Megnevezés 2009. július A szolgáltatások esetszáma 3327 A szolgáltatásban részesült 2109 személyek száma/fő Forrás: DDRMK
2010. július 4628 2664
változás 1301 555
Megfigyelhető, hogy az elhelyezkedések mellett, az azt elősegítő szolgáltatások iránt is megnőttek az igények. A tárgyévben a szolgáltatásokon belül legnagyobb arányban az álláskeresési tanácsadás 34%, a rehabilitációs tanácsadás 16% és a munkatanácsadás 14% realizálódott.
4. A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő költségvetési előirányzatú bértámogatás alakulása A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról szóló 177/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet módosításáról szóló 352/2009. (XII. 30.) Kormányrendelet 2010. január 1-i hatályba lépése bár több pontosítást elvégzett, sőt lehetőséget adott a 2009. szeptember elsejét követően a „lejárt” hatósági szerződéssel rendelkező alap, illetve rehabilitációs tanúsítvánnyal rendelkező cégek támogatási rendszerbe történő visszakerülésére, ennek ellenére a „kieső” cégek jelentős hányada nem nyújtott be újabb kérelmet 2010. évben. 2010. évre a székhelyek/telephelyek száma kis mértékben csökkent, de ennek legfőbb oka a súlyos mozgáskorlátozottak I. fokú orvosi szakvéleményével összefüggő visszakövetelésekből adódó cégbezárások voltak (pl.: FEXTON). A foglalkoztatott létszám a kisebb kirendeltségeknél stagnál, az akkreditált és támogatott munkáltatók nincsenek hatással a kistérség munkaerő-piaci helyzetére (Például: Tamási, Balatonboglár stb.).
4.1. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásban részesült, akkreditált foglalkoztatók és foglalkoztatottak száma Munkáltatók Mikro-vállalkozások száma Foglalkoztatottak száma/fő Kisvállalkozások száma: Foglalkoztatottak száma/fő Középvállalkozások száma Foglalkoztatottak száma/fő Egyéb vállalkozások száma Foglalkoztatottak száma/fő Összes vállalkozás száma Összes foglalkoztatott száma/fő Forrás: DDRMK
2009. 137 502 96 1461 45 1848 105 946 383 4757
5
2010. 115 329 88 873 43 1332 94 601 340 3135
A munkáltatók számának csökkenése 10%-on belül maradt, míg a munkavállalóké elérte a 34%-ot. A támogatott foglalkoztatottak számának csökkenése a kisvállalkozói körben a legnagyobb arányú (közel 40%). A mikro-vállalkozások körében legkevesebb a fluktuáció, a tapasztalatok szerint ők tartják meg legstabilabban a munkavállalóikat. A létszámcsökkenés okai A 2009. szeptemberi jogszabályváltozásokat követően az alap akkreditációval rendelkező munkáltatók a támogatási szerződés lejáratát követően nem igényelhették újra a támogatást. A 2010. januári kedvező változást követően sem adtak be kérelmet a támogatás igényléséhez. 2009. évben kis számban, de kiestek a támogatásból azok a munkáltatók, akiknek lejárt az egy éves kötelezettségvállalásuk és a rehabilitációs hozzájáruláshoz kapcsolódóan nem teljesítették az előírt foglalkoztatási kötelezettséget. A munkáltató a kieső munkavállalót azonos támogatási feltételek mellett kívánja pótolni és amennyiben ez nem lehetséges inkább vár a pótlással. A nagyobb létszámban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatóknál jellemzőbb a létszámpótlások elhúzódása. A régiónkban a jogosulatlanul kiadott súlyos mozgáskorlátozottság orvosi igazolásai miatt 2008-ban indult VPOP eljárás több száz olyan igazolást talált, amelyet a kiállítására nem jogosult orvosok adtak ki. Ebből következően több munkáltatónál nagy összegű visszakövetelés volt, és jelentősen csökkent a támogatott munkavállalók száma, illetve a támogatási mérték. A munkáltatók a támogatási mértékek csökkenésének következtében több segítő személy alkalmazásával próbálták a kieső támogatásaikat pótolni, amit nem indokolt a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók egészségi állapota. Ezért ezt a támogatási formát ellenőrzöttebbé tettük. A segítők száma jelentősen nem változott. 4.2. A támogatott létszám jellemzői A támogatottak létszámának 51%-a súlyos mozgáskorlátozott. A munkavállalók által betöltött leggyakoribb munkakörök: varrónő, segédmunkás, csomagoló, adminisztrátor, szociális gondozó és ápoló, kereskedelmi ügyintéző, bolti eladó, mosodai alkalmazott. E munkakörökből adódóan a foglalkoztatott nők aránya magas. A támogatás bevezetésétől kezdve jellemzően alacsony iskolai végzettséget igénylő egyszerű munkafolyamatokhoz alkalmaznak egészségkárosodott munkavállalót. 2009. január 1-jétől a költségkompenzációs támogatások közé tartozik a munkahelyi segítő személy foglalkoztatásával kapcsolatos költségekhez nyújtott támogatás. Ha a megváltozott munkaképességű munkavállalók egészségkárosodása vagy fogyatékossága miatt segítő személy alkalmazása szükséges, akkor a segítésre fordított időre jutó munkabér és járulékainak együttes összege – mely nem lehet több a kötelező legkisebb munkabér másfélszeresének és az ahhoz kapcsolódó járulékoknak együttes összege – megtéríthető. A munkáltatók átlagban 2-3 fő segítő személyt foglalkoztatnak, a kirendeltségek 25%-a érintett e költségkompenzációs támogatással. A segítők jellemzően nagyobb óraszámban dolgoznak, mint segítetteik, de támogatást csak a segítésre fordított idő arányában kapnak a munkáltatók.
6
4.3. Kötelezettségvállalások
Év 2009 2010 Forrás: DDRMK
Rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás Munkáltatók Kötelezettségszáma vállalás 383 2 892 397 516 340 1 727 236 439
Munkahelyi segítőre vonatkozó támogatás Munkáltatók Kötelezettségszáma vállalás 20 31 949 311 21 35 223 527
A kötelezettségvállalás és a kifizetések folyamatos csökkenést mutatnak. Ennek oka a pótlások folyamatos csökkenése, a súlyos mozgáskorlátozott igazolások miatti vizsgálatok, a válság hatására csődbe jutott vállalkozások kiesése a támogatásból. Régiónkban a székhellyel rendelkező három kiemelt akkreditációval rendelkező munkáltató (UWYTA, KEKKO MÉDIA, FEXTON) is megszüntette tevékenységét a támogatási szerkezet változásának következtében, illetve több megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató szervezet telephelye szűnt meg a gazdasági válság miatt.
5. A Társadalmi Megújulás Operatív Program 1.1.1 intézkedésének időarányos végrehajtása A TÁMOP 1.1.1 országos program célja: az egészségkárosodással élő, megváltozott munkaképességű személyek számára olyan foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások biztosítása, amelyek segítik a korábbi munkahelyre való visszatérést, vagy az újbóli elhelyezkedést, valamint a munkáltatók ösztönzése megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására. A program elsősorban a rehabilitációs járadékban részesülő megváltozott munkaképességű emberek foglalkozási rehabilitációját, foglalkoztathatóságának, munkavégző képességének javítását támogatja. A program 2008. március 1-jével kezdődött és 2013. február 28-ig tart. Teljes költségvetése a megemelt keret (2010. április 28.) után meghaladja az 1,8 milliárd forintot. Célindikátorok: 1099 fő bevonása, közülük a programot sikeresen befejezők tervezett aránya 80 százalékban, valamint a program befejezését követő 180. napon foglalkoztatottak aránya 35 százalékban lett meghatározva. Az arányok változatlansága mellett a célértékek módosultak, mivel több embert sikerült bevonnunk a programba. 5.1. A program végrehajtásának időszakos mutatói a 2010. július 31-i állapotnak megfelelően A bevonandó létszám célértékét már 2009 októberében teljesítettük, a beszámolási időszak végén 1450 fő (132%) vett/vesz részt a programban. A bevonási időszak 2010. augusztus végén lejár, ezt követően a programba bekerültek számára 2013 februárjáig az egyéni időkereteknek megfelelő aktivizálás (képzés, támogatott elhelyezés stb.) lehetőségét biztosítjuk. A programot eddig sikeresen befejezők száma 42 fő. A bevont személyek mindegyike részesült (legalább egy alkalommal) valamilyen szolgáltatásban. Esélyeik javítása érdekében mentorhálózatot működtetünk. E szolgáltatásban 3 civil szervezet és 31 mentor vesz részt. A tárgyidőszak végéig (2010. július) összesen 1167 fő számára nyújtottunk folyamatos mentori szolgáltatást. E mellett külső szolgáltató által 145 ügyfél részesült pszichológiai, illetve munkavállalási tanácsadásban.
7
A támogatások alakulása 2010. július 31-ig Támogatási eszköz
Létszám/fő
Képzés támogatása Bérköltség támogatása Foglalkoztatás-bővítő bértámogatás Rehabilitációs bértámogatás Önfoglalkoztatás Utazási költségtérítés Összesen Forrás: DDRMK
529 573 15
Összes kifizetés kötelezettség/Ft 72 512 174 406 998 594 6 758 950
és Egy főre elkötelezettség/Ft 137 074 710 294 450 597
34
15 008 496
441 426
10 55 1161
3 713 276 4 864 786 509 846 276
371 328 88 269 439 144
jutó
A táblázatban megjelenített 509 846 276 forintból 298 207 936 forint már kifizetésre került. Az elmúlt év végén kezdeményeztük a 2010. évi támogatási keretrész 600 millió forintra történő emelését. Ez négy hónap késéssel történt meg, hozzátéve még a tartalékokat, így a 2010. évi támogatási költségkeretünk meghaladja a 740 millió forintot. A keretmegemelés késéséből adódóan ezt az összeget nem tudjuk felhasználni, és maradványként 300 millió forint jelentkezik
5.2. A DDRMK tevékenységének arányai az TÁMOP 1.1.1 országos program tükrében 2010. első félévének végéig Megnevezés/ régió A bevont létszám aránya a tervezetthez % Mentori szolgáltatás aránya % Munkaerő-piaci szolgáltatásban részesültek aránya % Képzési támogatásban részesültek aránya % Foglalkoztatási támogatásban részesülők aránya % Támogatással elhelyezettek aránya % Forrás: FSZH
K-M
K-D
NY-D
D-D
É-M
É-A
D-A
ORSZ. átlag
107,3
111,9
98,8
126,6
114,4
107,2
116,8
111,7
67,9
81,0
90,1
78,9
40,3
8,0
64,5
59,0
79,8
97,8
93,9
98,6
89,0
98,1
99,8
92,9
21,1
36,4
33,2
37,9
25,2
51,9
49,4
36,4
23,1
25,6
35,0
42,2
59,7
29,3
42,6
36,0
16,7
22,8
30,7
38,1
36,2
14,5
34,9
26,8
8
A szolgáltatások, támogatások összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy a régióban, időben viszonylag hamarabb sikerült a közbeszerzési eljárásokat lefolytatni, a szolgáltatásokat elindítani. A szolgáltatások hozzájárultak a támogatott elhelyezésekhez, a képzésekben való részvételhez. Mindebből adódóan a teljes támogatáshoz viszonyított, időarányos forrásfelhasználásunk 27,9 százalékos, amely 8,3 százalékponttal jobb, mint a 19,6%-os országos átlag.
6. Összegezés, következtetések A foglalkozási rehabilitáció komplex szemlélete nehezen alakult ki, és még ma sem teljesen egyértelmű. Számos kísérletet tartalmazott, és új módszerek bevezetését igényelte, de igényli ma is. A Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ eredményeiben közrejátszott a partnerkapcsolatok erősítése. Ezen belül a tárgyidőszakban a DDRMK-ORSZIDDRIDDRNYI képviselőiből álló háromoldalú megbeszélések sora is folytatódott. A partnerek együttműködése szakszerű, rendszeres, kompromisszumkereső, magába foglalja a kölcsönös jelzést, adatcserét, a folyamatos konzultációt, közös javaslatokat, kezdeményezéseket. A komplex rehabilitáció regionális irányítását a DDRMK Foglalkozási Rehabilitációs Osztálya végzi, amelynek tagjai alapfeladataik ellátása mellett részt vesznek a foglalkozási rehabilitációs folyamatok országos koncepcióinak, stratégiáinak, módszereinek kidolgozásában, más régiók munkatársainak felkészítésében, a felsőfokú rehabilitációs szakemberképzésben. A foglalkozási rehabilitáció speciális felkészültséget igényel, amely nemcsak a foglalkoztatási szakértők (nyolc munkatársat biztosítunk az ORSZI bizottságaiba), hanem a rehabilitációs szakügyintézők, a mentorok munkáját is meghatározza. A DDRMK felkészült munkatársi gárdával rendelkezik, biztosítva van számukra a rendszeres konzultáció, továbbképzés, ismeretbővítés.
Az eredmények mellett az alábbi következtetéseket lehet levonni A foglalkozási rehabilitáció komplexitásából adódóan összetett feladat, sok résztvevő munkáját kell összehangolni ahhoz, hogy a kimenetek sikeresek legyenek. Ezt a koordinációs munkát nehezíti a jogszabályok és eljárások bonyolultsága, nem egy esetben harmonizálatlansága. A rehabilitációs folyamat időigényes, hosszabb ideig tart, mint általában más esetekben. A TÁMOP program bizonyítja, hogy a bekerülő rehabilitációs járadékban részesülő személyek munkára kész állapotának elérése, a hosszú inaktivitás miatt akár több évet is igénybe vehet. A célcsoport sok esetben a tartós munkanélküliséget követően kerül kapcsolatba a szolgáltatásokkal. A kialakult, segélyekhez kötődő életvezetési stratégiák; a fogyatékosságból, illetve egészségkárosodásból fakadó hátrányok és akadályok; a társadalmi előítéletektől való félelem. Az igen nagy kihívást, esetenként sikertelenséget is magában rejtő felkészülés, illetve a nyílt munkapiacon történő munkavállalás magas követelményszintje miatt ezek az álláskeresők nem eléggé motiváltak a jelentkező akadályok leküzdésében. Az ellátások és az elérhető munkajövedelmek közötti arányok miatt meglévő segélycsapdák pedig továbbra is működnek. Még mindig hiányzik az a külső (speciális szolgáltatást nyújtó) hálózat, amely az egyes ügyfél olyan problémáit (például: pszichiátriai esetek) hivatott megoldani vagy a megoldásban segíteni, amely meghaladja a munkaügyi szervezet kompetenciáit.
9
A támogatási rendszer bizonytalanságai gátolják/gátolhatják a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási lehetőségeinek bővülését. A munkáltatók érdekeltsége elsősorban a szolgáltatások és a megfelelő, naprakész információk oldaláról erősíthető. Kutatások sora igazolja, hogy a megváltozott munkaképességű emberek egyéni szükségletük szerinti felkészítés után a megfelelő munkahelyen jó munkaerővé válnak. S bár nem vitatható a munkáltatók előítéletessége e célcsoporttal szemben, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a ledolgozott idő arányában növekszik elfogadásuk. A foglalkozási rehabilitáció területén – különösen a munkaviszonyos rehabilitációs járadékosok esetében – a munkáltató azt várja el, hogy a lehető legpontosabb diagnózis és szükséglet-meghatározás alapján tudjon foglalkoztatni; hogy megfelelően felkészített, valóban foglalkoztatható munkaerőt kapjon, s hogy az állami kötelezettségek és ösztönzők (támogatások) egyértelműen a foglalkoztatás vállalásában tegyék érdekelté. A fenti két pontból következően kiemelt figyelmet kell fordítani a munkáltatói kapcsolattartásra, annak folyamatosságára, a munkáltatói partneri viszony fejlesztésére.
Pécs, 2010. augusztus 27.
10
