BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI FİISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
DÉL-AMERIKA TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓI AZ EURÓPAI UNIÓ TÜKRÉBEN
Készítette: Forrai Valéria
Budapest, 2009
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés, a témaválasztás indoklása ................................................................................. 5 2. Az UNASUR és a mögötte álló integrációk ........................................................................ 7 2.1. Kialakulása ...................................................................................................................... 7 2.2. Az UNASUR méretekben ............................................................................................... 8 2.3. Az UNASUR szerkezete ................................................................................................. 9 3. A MERCOSUR................................................................................................................... 10 3.1. A MERCOSUR intézményrendszere az EU-val összevetve......................................... 14 4. Az Andesi Közösség............................................................................................................ 16 4.1. Az Andesi Közösség fejlıdési szakaszai ...................................................................... 16 5. A 21. századi Latin-Amerikáról ........................................................................................ 20 6. Latin-Amerika és az Egyesült Államok............................................................................ 22 7. Az Ibér-Amerikai Nemzetek Közössége ........................................................................... 26 8. Az Európai Unió és a MERCOSUR komparatív elemzése ............................................ 28 8.1. A kezdetek..................................................................................................................... 28 8.2. Legfıbb elvek................................................................................................................ 31 8.3. Gazdasági integrációvá szélesedés lépcsıi.................................................................... 33 8.4. A két integráció célkitőzéseinek egyezései és eltérései ................................................ 34 8.4.1. A MERCOSUR célkitőzései .................................................................................. 34 8.4.2. Az Európai Unió célkitőzései................................................................................. 35 8.5. A szerzıdésekben lefektetett eszközök ......................................................................... 36 8.6. A szerkezeti felépítések................................................................................................. 37 8.7. Jogi és politikai vonatkozások....................................................................................... 40 8.7.1. A politikai és a gazdasági integrációk közötti kapcsolat........................................ 40 8.7.2 A tagállamok szuverenitása..................................................................................... 41 8.7.3. Normatívák............................................................................................................. 43 8.7.4. A vitás kérdések rendezése..................................................................................... 44 8.8. Következtetések ............................................................................................................ 45 9. Bolivári Alternatíva Latin-Amerika és a Karib-térség számára (ALBA) .................... 46 9.1. Az ALBA kialakulása ................................................................................................... 47 9.2. Mit takar a „bolivári forradalom”?................................................................................ 49 3
9.3. Az ALBA és célkitőzései .............................................................................................. 51 9.4. Az ALBA törekvései és eredményei napjainkban ........................................................ 53 9.5. A bolivári missziók ....................................................................................................... 57 9.6. ALBA és az EU............................................................................................................. 58 10. Befejezés ............................................................................................................................ 61 11. Felhasznált irodalom........................................................................................................ 63
4
1. Bevezetés, a témaválasztás indoklása Napjainkban egyre többet hallunk a gazdasági integrációk kiemelkedı szerepérıl, a piacok bıvülésérıl, a társadalmi és kereskedelmi együttmőködésekrıl, csúcstalálkozókról. Az Európai Unió tagállamaként Magyarország elıtt is kibıvült az a tér, amely számos elınyhöz, partnerséghez juttatja a világ nagy gazdasági szervezetei révén hazánkat, s valamennyi európai országot. Latin-Amerika és az EU kapcsolatára az elmúlt idıszakban nagyobb figyelmet fordítunk, s mára már az Egyesült Államok után az EU vált Latin-Amerika elsıszámú donor- és befektetési partnerévé. Az EU több átfogó program keretében nyújt támogatást a 90-es évektıl rohamos fejlıdésnek induló latin-amerikai országoknak, mélyítvén ezzel a két régió közti együttmőködést. Azonban ez nem mindig volt így. Az EU és Latin-Amerika gazdasági országaira aszimmetria és kiegyensúlyozatlanság volt jellemzı, mely napjainkban is észlelhetı. Mi lehetett ennek az oka? A különbségek hova vezethetık vissza: a fejlettségbeli eltérésekre, a politikai helyzetre vagy a gazdasági integrációk mőködése közötti eltérésekre? A kapcsolatokat többféle szemszögbıl elemezhetjük, de talán a gazdasági együttmőködések közti különbségek is magyarázatot adhatnak bizonyos kérdésekre. Az Európai Unió és a MERCOSUR, UNASUR, ALBA és a CAN mőködése több dologban is eltér egymástól. Vajon mi áll a céljaik mögött: a belsı piac vagy a külsı piac bıvítését szeretnék jobban elérni? Közép- és Dél-Amerika országai között is megfigyelhetıek látásmódbeli különbségek. Menynyire befolyásolják ezek a nézeteltérések az EU-val való együttmőködést? Lehet, hogy egyes államok inkább az USA-val erısítenék a gazdasági kapcsolatokat? Sok esetben nem egyeznek a vélemények régiók, szubrégiók és az államok között. A többlépcsıs kapcsolatrendszer mely része a legfontosabb az intézményes politikai párbeszéd szempontjából? Abban a régióban, ahol talán a legegyenlıtlenebb a vagyon eloszlása, éles a szakadék a szegények és a gazdagok között, miben látják a jövıt az ott élı emberek, támogatják-e az európai törekvéseket? A latin-amerikai országok többsége gyökeres változásokon ment keresztül az elmúlt két évtizedben. Válságok sorával kellett szembenézniük, s a legutóbbi válság hatásai még ma is érezhetıek, akárcsak a világ más országaiban. Gazdasági és társadalmi szervezetek tagjaiként próbálnak – eredményesen – a fejlıdés, a haladás útján maradni.
5
Az Európai Közösség külkapcsolatait a mélyülés és a bıvülés jellemezte, mely alatt a területek kiterjesztését, és a tagállamok közti együttmőködés szorosabbá tételét értjük. LatinAmerika integrációi hogyan törekszenek a kapcsolatok fokozására? Egyáltalán párhuzam vonható-e az EU és a dél-amerikai gazdasági szervezetek mőködésében? Szakdolgozatomban – többek között – ezekre a kérdésekre keresek választ. kutatásaim, elemzéseim révén, melyek által remélhetıleg tisztábbá válnak a két térség gazdasági, társadalmi szervezeteinek mőködésében rejlı hasonlóságok és különbségek.
6
2. Az UNASUR és a mögötte álló integrációk A perui Cuscoban 2004. december 8-án jött létre az UNASUR (Unión de las Naciones Suramericanas), melyet a MERCOSUR és az Andesi Közösség tagállamai, valamint Chile, Guyana és Suriname alkotnak. Ez a 12 dél-amerikai tagállam célul tőzte ki a szabadkereskedelmi zóna kialakítását; politikai és diplomáciai harmonizációt; a mezıgazdasági és vidékfejlesztési politikák összehangolását; együttmőködést a tudomány, technológia, az oktatás és a kultúra területén; valamint a cégek és közösségek közti kapcsolatrendszer javítását. Szándékosan nem soroltam az elıbbiekhez Francia Guineát. Ez a kicsivel több, mint fél millió lakosú állam Franciaországhoz tartozik, így Európában francia közbirtokként emlegetik, mely ezáltal az Európai Unió részét képezi. Másként látják ezt azonban az ott élı ıslakosok, valamint a környezı országok. İk francia „gyarmatnak” nevezik ugyanazt a francia fennhatóság alatt álló területet. Cayena, – ahogyan Latin-Amerikában nevezik – a függetlenségéért küzd, s az indulatok egyre csak forrnak az ország hovatartozását illetıen1. Jelen esetben hivatalosan valóban az EU-hoz tartozik, de érdekesnek tartom, hogy sem az Európai Unió sem az UNASUR nem nevezi tagországának, habár az UNASUR ülésein rendszeresen részt vesz, hiszen szeretne beolvadni abba a közegbe, amelybe népe is tartozik; és területi elhelyezkedése, gazdasági és politikai célkitőzései kötik. Véleményem szerint Francia Guinea sorsa a jövıben még beárnyékolhatja a bimbózó EUUNASUR kapcsolatokat, s ezt fokozhatják az országon belüli mozgalmak is.
Visszatérve az UNASUR célkitőzéseihez, elsısorban tehát egy olyan blokkot kívántak létrehozni, mely megszilárdítaná Dél-Amerika szerepét világgazdasági szinten, erısítvén ezzel a demokráciát és a szegénység elleni küzdelmet, immáron közös erıvel.
2.1. Kialakulása Az UNASUR, eredeti nevén a CSN (Dél-Amerikai Nemzetközösség) úgy próbálta kialakítani szerkezetét, mőködését, hogy a már meglévı közösségek közt létezı intézményekre támaszkodott.
1
Rodriguez Bauza, 2007
7
Elsı tervei között szerepelt az infrastruktúra javítása, a dél-amerikai piac vonzóbbá tétele a külföldi befektetık elıtt. Ennek kapcsán az úgynevezett „óceánok közötti” országút megépítését szorgalmazta 2005-ben, amely a Peru és Brazília közt átívelı úthálózatra utal. 2006-ban írták alá azt a megegyezést, ami Dél-Amerika földgázellátásához kötıdik, az un. Dél-Amerikai Energetikai Győrőt. Erre a megegyezésre késıbb egy tervezet is épült. Kilátásba helyezték a közös pénznem használatát; a személyek szabad mozgását szinte az egész dél-amerikai szubkontinensen. A közös cél lebegett elıttük, de sokak örömét csorbították a 2006 körüli elnökválasztások, ugyanis több kormányfı életérıl nem egészen pozitív tények derültek ki. A CSN fontosnak tartotta az EU felé történı nyitást. Kiváló mezıgazdasági adottságai révén a világ egyik legnagyobb élelmiszer- és földgáz exportıre, s kivitelének nagy része az EU-ba, illetve az USA-ba irányul. A Dél-Amerikai Nemzetek Uniója elnevezést 2007-ben kapta a venezuelai energetikai csúcstalálkozón, s ezután állandó titkárságot hoztak létre Quitóban Rodrigo Borja Ceballos, volt bolíviai miniszterelnök vezetésével.
2.2. Az UNASUR méretekben Nem is gondolnánk, milyen óriási méreteket ölt ez a dél-amerikai integráció. Érdekességképpen kiemelnék néhány adatot: •
2.886.70 millió dollár a GDP-je, s ezzel a világ negyedik legnagyobb gazdaságának számít.
•
Az UNASUR teljes területén kb. 380 millió ember él.
•
17 millió km2–en terül el, így a területét tekintve a világ 4. legnagyobb gazdasági blokkja.
2
•
A világ édesvízkészletének 27 %-ával büszkélkedhet.
•
Exportbevétele megközelíti a 181.856 millió USD-t.
•
A világ elsı számú élelmiszergyártója- és exportálója.
•
Lakosai közös történelmi múlttal és értékekkel rendelkeznek.2
Speiser, 2007
8
Ezekkel az adatokkal igyekeztem érzékeltetni a dél-amerikai régió fontosságát, a világban betöltendı szerepét, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, sıt a politikai és gazdasági kapcsolatok mélyítésére kellene törekedni. Stratégiai szempontból is kecsegtetı a latin-amerikai piac. Alaposan kidolgozott együttmőködési egyezményekkel és azok betartásával kölcsönös elınyhöz juthatnának a világ nagy gazdasági integrációi. Úgy vélem, a latin-amerikai piacért a jelenleginél jóval erısebb versenyhelyzet alakulhat ki az Egyesült Államok és az Európai Unió között, s az EU-hoz képest még gyermekcipıben járó latin-amerikai integrációk pedig fejlıdésük révén a közeljövıben akár patthelyzetet is teremthetnek.
2.3. Az UNASUR szerkezete A 2007-es év mérföldkı volt az UNASUR történelmében, ugyanis két lényeges intézmény is létesült: Az ecuadori Quitóban Állandó Titkárság mőködik a 2007-es energetikai csúcstalálkozó óta. Cochabamba, bolíviai városban található az UNASUR Parlamentje, ami még ugyanabban az évben jött létre. Az intézmények munkáját segíti az évente megrendezett államfık értekezlete (csúcsértekezlet) és a külügyminiszterek félévenkénti találkozója, melyek az irányítás lényeges eszközévé váltak. A külügyminiszterek feladatkörébe tartozik a döntésvégrehajtás elıkészítése, a politikai párbeszéd ösztönzése, valamint javaslatok elıterjesztése. A külügyminiszterek félévenkénti rendszerességgel tanácskoznak. Miniszteri szinten ágazati értekezletek segítségével készítik elı a különbözı programokat, vitatandó kérdéseket. Az UNASUR kereti között is mőködik az un. Trojka, amely az éppen aktuális, az elızı és a leendı államfı találkozóit, egyeztetésit takarja. Az egy éves mandátumú idıszakos titkársági teendıket a tagállamok látják el.
9
Mindemellett Idıközi Titkárság, Ellenırzı Bizottság és Magas Rangú Tisztviselık Bizottsága segíti az UNASUR mőködését.3 Az UNASUR elıtt kiváló példaként tőnik fel az Európai Unió. Az UNASUR és az EU szerkezetében és mőködésében is fellelhetünk párhuzamokat, azonban az elıbbi „fiatalságát” tekintve úgy gondolom, hogy az összehasonlítás egyelıre nem lenne túl széleskörő. Vegyük figyelembe, hogy az UNASUR akkor jött létre, amikor az EU 25 tagúvá bıvült. Ezért is próbálom a következı részben inkább a MERCOSUR és az Európai Unió fejlıdési szakaszainak egyezéseit és eltéréseit szemléltetni. Sokan az UNASUR-ban látják a nagy latin-amerikai összefogást, mely a többi integráció tapasztalataiból merít, azonban a látásmódbeli különbségek miatt más alternatívák is felmerülnek a régióban, mint például az ALBA.
3. A MERCOSUR Szakdolgozatomban nagyobb hangsúlyt szeretnék fordítani erre az Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay között létrejött kereskedelmi blokkra, mivel az 1991-ben született Asunción-i Szerzıdésre fektetett alapok merıben hasonlítanak az Európai Unió által kitőzött kezdeti célokhoz, még ha az eredmények késıbb kissé el is tértek egymástól. Hasonló cél vezérelte mindkét szervezetet: a négy nagy szabadságelv (az áruk, a tıke, a szolgáltatások szabad áramlása és a személyek szabad mozgása). Mindemellett természetesen gazdasági, politikai és kulturális egységgé kívántak válni, közös erıvel erısíteni helyzetüket a világgazdaságban. Ezt támasztja alá az is, hogy Asunciónban a szerzıdést aláíró országok a Római Szerzıdést tekintették mintának. Lefektették a jogharmonizáció; a közös külsı vámtarifarendszer és a makrogazdasági irányítás alapjait. A közös akarat eredményesnek bizonyult. 1995. december 15-én életbe lépett az a szerzıdés, mely a MERCOSUR nemzetközi jogi személyiségérıl szól. Ezt követıen kissé lelassult a MERCOSUR fejlıdése, nem haladt olyan gyors és sikeres ütemben, mint az EU, amit az is bizonyít, hogy még a vámunió is kialakulóban van. Hozzá
3
Mora Vanegas, 2008
10
kell tennem azonban azt a tényt, hogy az ottani gazdaságokat több válság is sújtotta, mint például az argentínai vagy a jelenlegi gazdasági válság, ami szintén fékezte azok elırehaladását. Argentínát érintette talán a legjobban ezeknek a nehéz idıknek a szele, azonban példásan ki is tudott lábalni viszonylag rövid idı alatt, aminek persze az ára is megvolt. Az 1998-as ázsiai válságot a mai napig érzi az ország. Talán a fejlıdést annak is köszönheti Argentína, hogy a nemzeti valuta árfolyamát az amerikai dollárhoz kötötték, ami szintén növelte a befektetık bizalmát, ugyanakkor az argentin termékek tovább drágultak, s ez rontotta versenyképességüket is. Brazília és Argentína a nehéz idıszakokban egymás segítségére voltak, ugyanis a mexikói válság alatt Brazília maradt Argentína stabil felvevıpiaca, majd amikor az elıbbi szenvedett az egekbe szökı inflációtól, az utóbb említett ország jelentett számára támaszt. A MERCOSUR két meghatározó tagállama a bizonytalanság szélén ingott. A valós veszélyek figyelmen kívül hagyása miatt a dél-amerikai integráció léte is kockázatossá vált. Túl nagyok voltak a várakozások, az akkor szıtt óriási lépést jelentı tervek irreálisak voltak, s bizony a MERCOSUR fennállása is, – akárcsak sok más 20. századi latin-amerikai integrációkezdeményezés – kérdésessé vált. Argentína a szervezet felosztásának ötletét is felvetette. Óriási szükség lett a társadalom és a politika megnyerésére, a bizalom újjáépítésére és a közös célok felelevenítésére minden szinten. S nem utolsó sorban nagy szükség volt a külföldi befektetıkre, akik számára épp a MERCOSUR terjedelmes piaca jelentett vonzerıt. Elsı lépésként az infrastruktúra fejlesztését szorgalmazták, hogy az áruk szabad mozgásához, a kereskedelem fellendítéséhez hozzájáruljanak egy kiépített úthálózat segítségével. Argentína próbálta kihasználnia MERCOSUR nyújtotta lehetıségeket is, ami a többi tagállamnak is jól jött a válságos idıszakokban, így növelve az integráción belüli kereskedelmet. Ezekben az években más, – nem MERCOSUR – államokból érkezı import csökkenése volt tapasztalható, az export viszont majdnem a duplájára nıtt a MERCOSUR országok között. Venezuela is csatlakozott a Déli Közös Piachoz, azonban még mindig nem teljes jogú tag, mivel a brazil és a paraguayi parlament jóváhagyása szükséges hozzá. Venezuela csatlakozását a MERCOSUR-hoz stratégiai lépésként is felfoghatjuk. Gondoljunk csak az Andesi Közösségbıl való kilépésére! Mivel nem akart szabadkereskedelmi egyezményt kötni az Egyesült Államokkal, – úgy mint Peru, Kolumbia és Ecuador –, érdekei inkább a déli piac felé irányultak. Brazíliához az infrastruktúra-fejlesztés és majdnem az egész
11
szubrégiót átszövı gázvezeték építése, valamint a PDVSA (venezuelai nemzeti kıolajtársaság) és a PETROBRAS (brazíliai nemzeti kıolajtársaság) szövetsége kötötte. Argentínában látta a jövıbeli befektetések fellendülését, s egy egységes gazdasági rendszert közös pénzzel és a Déli Bank létrehozásával. Ezen kívül inkább az Európai Unióval kívánt szorosabb együttmőködést kialakítani. 4 Venezuela csatlakozásával még nagyobb lett a MERCOSUR mozgástere. Ebbıl is látszik, mennyire törekszenek a regionális együttmőködés adta lehetıségek kihasználására még annak ellenére is, hogy lehet érezni némi nézeteltérést a tagországok között, mivel míg Brazília elnöke, Lula da Silva inkább a centrumhoz való közelítéssel próbál fejlıdni, addig a Hugo Chávez által irányított Venezuela az ALBA révén törekszik arra, hogy vezetı hatalommá váljon a dél-amerikai régióban.5 Eddig mindkét elnök politikája eredményesnek bizonyult mind régión belüli szerepét, mind pedig a külpolitikáját tekintve. Ezért is lesz kissé rögös a teljes Latin-Amerikát átszövı integráció kialakítása, ha ez egyáltalán lehetséges a látásmódbeli különbségek miatt. Brazíliának azonban szintén sok kihívással kell szembenéznie, mivel a két kisebb és gazdasági szempontból lényegesen fejletlenebb Paraguay és Uruguay mindinkább érzékelteti a fennálló aszimmetriákból fakadó sérelmeit. Tabaré Vázquez, uruguayi elnök 2006-ban így fogalmazott: „ A MERCOSUR inkább probléma, semmint megoldás Uruguay számára.” A két kisebb ország neheztelései érthetıek, mivel a kereskedelmi részesedésük is jóval kevesebb, mint partnereiké. A MERCOSUR teljes GDP-jéhez csupán 2,6%-kal járulnak, szemben Brazília 77,4%, és Argentína 20%-ával.
A GDP eloszlása a MERCOSUR országaiban (%) Argentína GDP
20,0
Brazília
Paraguay
77,4 1. sz. táblázat6
Uruguay
0,9
1,7
Forrás: Rivas, Eduardo: ¿El MERCOSUR es una utopía? ¿La Unión Europea debe ser su bastón? 4
Nahuel Oddone; Granato Solti, 2008 6 Rivas: ¿El MERCOSUR es una utopía? ¿La Unión Europea debe ser su bastón? 5
12
A GDP eloszlása a MERCOSUR tagországai között
77% Argentína Brazília Paraguay Uruguay
20% 2%1%
1.sz. ábra
Forrás: Rivas, Eduardo: ¿El MERCOSUR es una utopía? ¿La Unión Europea debe ser su bastón?
2009-ben a Déli Közös Piac soros elnökségét ellátó két kis ország célul tőzte ki a régióban betöltött szerepének és jogainak erısítését. Fernando Lugo és Tabaré Vázquez harcolnak országaik gazdasági és politikai helyzetének megszilárdításáért. 2008-ban Brazília és Argentína elnökségekor nem valósult meg a hın áhított belsı kompenzációs rendszer kiépítése, valamint a szabadkereskedelmi övezet továbbfejlesztése sem.7 Sajnos a 2005-ben beindított Strukturális Konvergencia Alap sem volt gyógyír a problémákra, pedig ezt az alapot kifejezetten a kereskedelmi asszimetriák kiegyenlítésére hozták létre.8 A régión belüli aszimmetriákra a késıbbiekben még kitérek, mert úgy gondolom, ezek az ellentmondások késleltethetik a MERCOSUR fejlıdését, s a közelmúlt pénzügyi válsága is nehezít a tagországok helyzetén, de tény, hogy hasonló kríziseket már többször átvészelt ez a szubrégió. Az összetartás azonban elengedhetetlen a szervezet mőködéséhez, és inkább azokon a pontokon kellene erısíteniük, amelyekben mindenki a közös érdekek megvalósulását látja. A befektetık bizalma nıtt ugyan a MERCOSUR-országok iránt, viszont a munkanélküliség és a szegénység továbbra is nagy gondot jelentett a régió számára.
7
8
Solti, 2009 Lehoczki, 2007
13
Igyekeztek maguk elıtt tartani a közös elırehaladás képét is, s ebben Argentína jelentıs szerepet vállalt. Bátran nevezhetjük a MERCOSUR motorjának is, hiszen mindenkor a közös piacban, együttmőködésben látta a biztos pontot. Az EU példájára többször hivatkoztak, amire méltán büszkék lehetünk, mi európaiak.
3.1. A MERCOSUR intézményrendszere az EU-val összevetve Akárcsak az Európai Unióban, az elnökség intézménye félévente ciklikusan változik, és minden ciklusban az egyik tagállam látja el a soros elnökségi feladatokat. Nyilván a MERCOSUR esetében ez gyorsabban forog a lényegesen kevesebb tagország miatt. A gazdasági szervezet legfelsı döntéshozó testülete a MERCOSUR Tanács, amely az Unióhoz hasonlóan kormányfıkbıl és szakminiszterekbıl (fıként külügy- és pénzügyminiszterek) áll. A MERCOSUR Csoport a társulás legfıbb végrehajtó szerve. Az Európai Bizottsághoz hasonlóan elsısorban a kezdeményezési joga miatt emelhetı ki a döntéshozó szervek közül. Ezen kívül felelıs a végrehajtáshoz kötıdı feladatokért is. Bizottságok felügyelik az egyes szakpolitikákat, melyek közül a legszámottevıbb a Kereskedelmi Bizottság, amely a kereskedelempolitikai teendıket látja el. Kiemelem még az Egységes Parlamenti Bizottságot, amely a törvényhozással kapcsolatos feladatokat intézi. Meg kell említeni a magáncégeket segítı Gazdasági és Társadalmi Tanácsadó Fórumot, amely a cégek érdekeinek elıtérbe helyezésével a lehetı legjobban próbálja kihasználni az integrációból fakadó elınyöket. A mindennapi adminisztrációval kapcsolatos feladatokért pedig a MERCOSUR Titkárság felel.9
9
Rasztovich, 2002
14
MERCOSUR TANÁCS
MERCOSUR Csoport
Gazdasági és Társadalmi Tanácsadó Fórum
MERCOSUR Titkárság
Egységes Parlamenti Bizottság
Kereskedelmi Bizottság
Technikai Bizottság
A több mint 210 millió lakost felölelı dél-amerikai közösség négyszer akkora területen fekszik, mint az EU. 2000-ben szabadkereskedelmi megállapodást kötött az EU-val, és azóta is folyamatosan mélyítik a kapcsolatot kisebb-nagyobb bökkenıkkel. Feszültségkeltésre adott okot például az EU új bevándorlási politikája Latin-Amerika-szerte, ami az illegális bevándorlók visszafordításáról és a hazautalt jövedelmeik visszafogásáról szóló irányelveket tartalmazza. Spanyolország és Portugália különösen ösztönzi és ápolja a latin-amerikai együttmőködést, ami jelentısen hozzájárul a két szervezet közelítéséhez. A gazdaságok modernizálása érdekében terveik között szerepelt a terroristák és a kábítószerkereskedelem elleni közös fellépés is a béke fenntartása mellett egy fegyvermentes övezetben. Mindezen célkitőzések a kereskedelemmel együtt sikeresnek bizonyultak.
15
4. Az Andesi Közösség 1969. május 26-án a Cartagenai Egyezménnyel létrejött Bolívia, Peru, Ecuador és Kolumbia részvételével az Andesi Csoport az Andesi Integrációk Rendszerének (SAI) intézményeivel és szervezeteivel együtt. 1996-ban kapta az Andesi Közösség (Comunidad Andina, CAN)
elnevezést
ez
a
politikai,
gazdasági
és
jogi
személyiséggel rendelkezı regionális integráció.
Chile és Venezuela is csatlakozott az egyesüléshez, azonban gazdaságpolitikai okokból kifolyólag mindkét ország kilépett a CAN-ból. Az elıbbi 1976-ban, utóbbi pedig 2006-ban. Venezuela – mint ahogyan azt már említettem (lsd.:3.fejezet; 11.old.) – MERCOSUR tag lett, Chile pedig ma már ismét az Andesi Közösség szerzıdött tagja, ugyanis Augusto Pinochet katonai uralmát követıen újra a demokrácia útjára lépett az ország.
4.1. Az Andesi Közösség fejlıdési szakaszai Több mint egy évtizeddel a szervezet megalapítása után, 1979-ben létrehozták az Andesi Igazságügyi Bíróságot, az Andesi Parlamentet és az Andesi Külügyminiszteri Tanácsot, ezzel helyezve biztosabb talajra a gazdasági szervezet intézményrendszerét. Jóval késıbb, 1993-ban szabadkereskedelmi övezet jött létre Bolívia, Ecuador, Kolumbia és Venezuela között, így a négy ország termékei egymás között szabadon áramlanak. 1995-ben 5, 10, 15 és 20 %-os közös külsı vámrendszert alakítottak ki a tagországok Peru kivételével. A 15%-os szint 2002 óta nincs érvényben, Bolívia pedig ezek közül csak az 5, ill. 10 %-os vámszinteket alkalmazza. A belsı vámok eltörlésének köszönhetıen 8 év alatt négyszeresére nıtt a tagországok közötti kereskedelem, mely azóta folyamatosan növekszik. 2005-ben rekordot döntött a közösségen belüli kereskedelem, mintegy 21 %-os bıvüléssel. Ez fıként Ecuador 56, illetve Peru 36%-os exportnövekedésének tudható be.10 A közösségen belüli import szintén rohamos fejlıdésnek indult, és ebben az esetben is észlelhetı Ecuador, valamint Peru vezetı szerepe, amint azt a következı ábra is mutatja:
10
Comunidad Andina, Secretaría General
16
A javak Andesi Közösségen belüli importja (2006)
5% 20% 41%
Bolívia Kolumbia Ecuador Peru 34%
2.sz. ábra11
Forrás: Comunidad Andina Secretaría General, 2007
1994-ben közös külsı vámtarifa-szabályozást fogadtak el. Közben Peru ideiglenesen lemondott tagságáról, viszont 1997-ben egyezmény (Liberalizációs Program) született vele arról, hogy fokozatosan részesévé válhat az Andesi Szabadkereskedelmi Övezetnek. 2006-ra sikerült lebontania az addig fennálló vámjait és kereskedelmi korlátozásait, s ezzel az Andesi Közösség egész területe szabadkereskedelmi zónává vált. 1998-ban fontos keret-megállapodásra került sor az Andesi Közösség és a MERCOSUR között egy szabadkereskedelmi övezet mielıbbi kialakításáról, ami sajnos még a mai napig nem valósult meg. A fejlıdések ellenére azonban itt is problémát jelentenek a tagországok közti kereskedelmi különbségek. Ecuador például azért elégedetlenkedik a közös vámmal kapcsolatban, mert négy évvel ezelıtt 1700 millió dollárt meghaladó kereskedelmi deficitje volt a CAN és a MERCOSUR országaival szemben. Szorgalmazza azon termékek importjának szabályozását, melyek az ott elıállítottakkal versenyeznek, valamint azt szeretné, hogy a jövıben megállapított vámokat árutól és ágazatoktól függıen szabják ki minden egyes termék esetében, és emellett azt is, hogy eltérıek legyenek a tagországokban.12
11 12
Comunidad Andina Secretaíia General, 2007 Gerı, 2006
17
Akárcsak a Déli Közös Piac területén, az Andesi Közösség tagországai között is megfigyelhetı egy bizonyos asszimetria. Bolívia erıteljesen függ a CAN piacától, hiszen összexportja 27 %-át bonyolította le ott, miközben a fejlettebb tagok, mint Venezuela, Ecuador és Kolumbia pedig a belsı kereskedelem mintegy 80 %-át adták.13 Ezen kívül súlyos politikai különbségek is fellelhetık a tagországok között, melyek az Egyesült Államokkal kötött kereskedelmi egyezményekbıl (Kolumbia és Peru), gazdasági kapcsolatokból, belpolitikai feszültségekbıl és a fejlettségbeli eltérésekbıl is adódnak. Venezuela kilépésérıl már szót ejtettem, s úgy gondolom, hogy többek közt ezzel az eseménnyel együtt – egyebek mellett – az Andesi Közösség fennállása kissé kérdésessé vált. A kapcsolatok rendezéséhez biztosabb döntéshozói és végrehajtói hatalom, szorosabb együttmőködés, lemondás és támogatás szükséges közösségi szinten, akár egy jogharmonizáció keretében. A Déli Közös Piaccal ellentétben tehát elmondhatjuk, hogy az Andesi Közösségben megvalósult a szabadkereskedelmi övezet, viszont elıbbi elırehaladottabb állapotban van a közös szellemi tulajdonjogok védelme, a szolgáltatások kereskedelme és befektetések tekintetében. A külsı vámok szabályozását illetıen is a MERCOSUR rendelkezik biztosabb háttérrel. A régión belüli kereskedelem a MERCOSUR területén mőködik intenzívebben. A CAN területén 1998-ban a tagállamok összexportja egymás piacán 14,2 % volt, míg ez az arány 2005re már több mint 4 %-kal esett vissza. A CAN intézményi szerkezetét figyelembe véve pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy a latin-amerikai régióban az egyik legfejlettebb, megközelítve ezzel az EU struktúráját. A vitás ügyek rendezésérıl az Andesi Közösség Bírósága hoz döntéseket, Parlamentje közvetlenül választ képviselıket, Állandó Titkársága pedig szorosan együttmőködik az elnöki és miniszteri szintő szervekkel. Latin-Amerika vezetı fejlesztési bankja az Andesi Fejlesztési Társaság (Corporación Andina de Fomento), amely olyan tagokkal büszkélkedhet, mint a CARICOM (KözépAmerikai Közös Piac), a MERCOSUR és Spanyolország. Létrehozták a Társadalmi Fejlesztés Integrált Tervét a szerkezeti egyenlıtlenségek megszüntetésére, valamint a társadalmi kohézió erısítésére, ami azt bizonyítja, hogy az EU mintájából 13
UNCTAD, 2005
18
merítve egységes struktúrát és szociális hátteret kívánnak kialakítani kisebb-nagyobb sikerrel.14 Az EU csak a 2. kereskedelmi partnere a CAN-nak, elsı helyen továbbra is az Egyesült Államok áll, azonban az andesi országok termékei 1991 óta kedvezményesen áramlanak be az Unió piacára. Az Andesi Közösség az EU-val karöltve fellép a drogkereskedelem elleni küzdelemben, mely ellenırzési és összehangolási folyamatot a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) indított el, és 2005 januárja óta mőködik.15 Az Andesi Közösség úgy tőnik, elsısorban az Egyesült Államokban látja kibontakozását, ami közelségébıl, kereskedelmi „rászorultságából” adódóan érthetı is. Ezért is szerettem volna – ahogyan azt már említettem– részletesebben inkább a Déli Közös Piac fejlıdési irányait összevetni az Európai Unióval, hiszen az eddigi kutatásaim is azt támasztják alá, hogy több szempontból is párhuzamok vonhatóak a két szervezet között még az összetételbeli és fejlettségbeli különbségek ellenére is.
14 15
Lehoczki, 2007 Speiser, 2007
19
5. A 21. századi Latin-Amerikáról Az „elveszett évtizednek” nevezett 80-as éveket a demokrácia kora váltotta fel LatinAmerika-szerte, s Kolumbiát kivéve 2008 végén már majdnem mindenhol baloldali kormány került hatalomra, melyek a szocializmus új csíráit foglalják magukban. A térség rengeteget fejlıdött, 2007-ben 5,6 %-os növekedés volt tapasztalható, de a világgazdaságban elfoglalt helye mai napig kérdéses. Számos aszimmetria lelhetı fel a kontinensen, és mind nagyobb kihívást jelent számukra a szegénység, a munkanélküliség, az eladósodás leküzdése, melyeket a 90-es évek neoliberális idıszakából örököltek. Ezért is állhat érdekükben a globalizáció sodrába kerülni, s minden bizonnyal egy hatékonyan mőködı regionális tömörülés tagjaként ez könnyebben is menne. A neoliberális korszak kudarca talán annak is köszönhetı, hogy fıként gazdasági szemszögbıl próbálta gyógyítani a sebeket, az állam kezét visszafogva, miközben épp társadalmi és politikai kohézióra lett volna szükség, és nem kellett volna hagyni azt sem, hogy a diplomás, szakképzett munkaerı más, nem legális utakra tévedjen. Éppen az ı tudásukra, tapasztalataira lenne most és a jövıben szükség, hogy képes legyen a térség egy, az Európai Unióhoz hasonló szervezetet kialakítani nemzetek feletti szinten. Minden bizonnyal talán a neoliberalizmus, a piac elsıbbsége, a szociális szféra háttérbe szorulása ébresztette rá a dél-amerikaiakat, hogy váltani kell, elıre kell lépni, ha nem akarnak félperifériás helyzetben maradni, elszakadni mindenkitıl, de fıként azoktól, akik a világgazdaság fı „irányítói”. A csalódásokat a baloldali kormányok nyújtotta lehetıségekben próbálták enyhíteni a szebb kilátások reményében. Ki akarták heverni a véres katonai puccsokat, mozgalmakat, forradalmakat. Reformista és kis mértékben populista baloldali kormányok jöttek létre, melyek „a helyi hagyományokhoz igazodva értek el sikereket, és konkrét társadalmi problémák pragmatikus megoldását keresik.” 16 Ezek között a pártok között különbség van például a kapitalizmus kapcsán is, mivel az egyik támogatja azt a képviseleti demokrácia intézményrendszerével együtt, a másik erısen ellenzi, máshogyan képzeli el az államépítést. Szintén elkülönül a demokráciáról alkotott látásmód a radikális, mely eszköznek tekinti a demokráciát; a populista, mely a közvetlen demokráciához kötıdik; valamint a reformer baloldalra, mely az egyes intézmények és az állampolgárok közti
16
Dömény, 2008, p.112.
20
kompromisszumnak tartja a demokráciát. A különbségek jól mutatkoznak Dél-Amerika északi és déli államai között. A régióban kialakult egy új politikai elit, akik a neoliberális politika vesztesei közül kerültek ki, amivel utat törtek a neopopulista vezéreknek, akik mielıbbi megoldást kínálnak a kiábrándult szavazók gondjaira. Így kerültek hatalomra a szegényebb rétegbıl, ill. az ıslakosok körébıl politikai vezetık, kormányfık. Úgy vélem, a latin-amerikai regionális integrációknak végre a tettek mezejére kellene lépniük, maguk mögött hagyva minden politikai, nemzetállami sérelmet és gondolkodásmódot, hiszen csak így lehet határozottan és sikeresen egy-egy nemzetek feletti szervezetet kialakítani a szociális biztonság, a versenyképesség érdekében. Erre többen ráébredtek ugyan, mégis szinte minden országnak van valamilyen „szálka a szemében”, viszont ezen túl kellene lépni, akár kompromisszumok révén, s ehhez – mint tudjuk – lemondás, áldozat is szükséges. Az „EU 15” is hasonlóképp cselekedett, amikor a 10 Kelet-Közép-Európai ország felvételérıl döntött. Megoldást keresett az átalakításra, és talált is. Lehet kritikus pontokat találni egyes részekben, intézményekben, összességében mégis elmondhatjuk, a csatlakozással ez a régió is jobban bekerült a világgazdaság színterébe. Chile és Brazília gazdasági nyitottsága és a világgazdasági trendekhez alkalmazkodása példásnak tekinthetı, mivel jól össze tudja fonni azt a demokratikus rendszer fenntartásával. İk azok, akik talán el is utasítják az elıbb említett populista és autoriter utakat. Hisznek az integrációk adta lehetıségekben, fejlıdésekben. Jelenleg azt tapasztalhatjuk, hogy Latin-Amerikában hiába törekednek ismét az integrációk szorosabbra fonására, ha stratégiai szempontból viták merülnek fel a szabadkereskedelmi övezetek; a fıként állami kézben lévı alternatív erıforrások; a globalizáció fı erıirıl alkotott álláspontok kapcsán. Fontos szerepet tulajdonítanak a külföldi mőködı tıke vonzásának, hiszen ebben rejlik a GDP növekedése, a technika fejlıdése is. Az EU és az USA mellett új gazdasági partnereket keresnek Dél- Kelet-Ázsiában. Nem véletlen, hiszen ez a régió példaszerő fejlıdésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben.
21
6. Latin-Amerika és az Egyesült Államok Úgy tőnik, hogy egyelıre a legtöbben nem szeretnék, ha egy egységes, egész amerikai kontinensre kiterjedı szabadkereskedelmi övezet jönne létre az Egyesült Államok vezetésével, hiába szeretné ezt elérni a nagy észak-amerikai állam. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követıen együttes erıvel próbáltak ugyan összefogni a terrorizmus ellen, de az iraki háború megindítását már csak hét latin-amerikai állam támogatta, amibıl hat közép-amerikai ország. Közösen lépnek fel viszont a drogkereskedelem elleni küzdelemben és a migráció ellen is. Fıként a déli országokban erıs az Egyesült Államok elleni álláspont, ami az USA által „erıltetett” neoliberális reformok sikertelenségéhez és az amerikai unilateralizmushoz vezethetı vissza. Tovább mélyítette az ellenérzéseket a Nemzetközi Büntetıbíróság (International Criminal Court, ICC) létrehozása körüli vita, valamint az, hogy az Egyesült Államok állampolgári sérthetetlenségét un. kétoldalú mentelmi szerzıdésekkel (Bilateral Immunity Agreement) biztosította, azonban a mentelmi megállapodást nem írta alá 12 latin-amerikai ország. Venezuela hangoztatja talán legjobban Washington-ellenességét, elítéli az afganisztáni háborút, és tudni vélhetı, hogy Hugo Chávez elnök szoros barátságban van Fidel Castróval. A két ország közti negatív hangulatot tovább fokozta a 2002-es Chávez elleni puccskísérlet amerikai üdvözlése. A világ egyik legnagyobb kıolaj exportıre,Venezuela, azonban „ütıképes” pozícióban van, sıt mi több, érdekes paradoxon, de épp az Egyesült Államok az egyik legnagyobb kıolaj-felvásárlója. Venezuela erısíti kapcsolatát Kínával; OPEC-tagsága pedig világgazdasági szerepét segíti elı, s emellett Iránhoz is szoros kapcsolatok főzik az atomprogram támogatása miatt. Az USA legnagyobb szövetségese pedig Kolumbia a dél-amerikai régióban. Az ország partnereként tekinti, mivel segítette és segíti Kolumbiát a gerillák elleni harcban és a drogkereskedelem megszüntetésében is. Ezen kívül rengeteg segélyt nyújt neki: Bush kormányzásának elején hárommilliárd dollár értékő katonai és negyvenmillió dollár gazdasági segély érkezett Kolumbiába. Az Egyesült Államok próbálta ugyan nyugtatni a kedélyeket, amit az is bizonyít, hogy 2007ben Bush elnök tárgyalások, megállapodások reményében latin-amerikai körútra indult. Azonban csak egy sikeresnek mondható kétoldalú megállapodás emelhetı ki eredményként,
22
melyet Brazíliával kötött a bioetanol üzemanyagforrás közös fejlesztésérıl. El is nevezték azt az évet „engagement”, azaz a kötelezettség évének. Megemlíteném, hogy az Egyesült Államok számára Közép-Amerika és Mexikó jelentik a legfontosabb gazdasági partnert. Mexikó az USA-val folytatott kereskedelem 60 %-át adja a latin-amerikai régión belül, amiben nagy szerepet játszik az 1994 januárjában létrejött ÉszakAmerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, avagy a NAFTA.
3. sz. ábra: Latin-Amerika és a Karib-térség szubrégióinak és országainak részesedése a régió USA-val való teljes kereskedelmében (1994-2005)17
Forrás: US Department of Commerce and the US International Trade Commission / Aida Lerman Alperstein: América Latina entre la Unión Europea y Estados Unidos Habár még a 90-es években az USA exportjában a teljes latin-amerikai piac fontossága sokat nıtt (majdnem 9 %-kal), ez 2000 óta stagnál, sıt az utóbbi idıben csökkeni látszik.18 Ugyanez elmondható az USA Latin-Amerikából áramló importjára is.
17 18
US Department of Commerce and the US International Trade Commission/ Alperstein, 2007 J.F.Hornbeck, 2009
23
A Karib-tenger országai szintén az USA-val folytatnak kiemelkedı kereskedelmet, hiszen például a CARICOM kivitelének majdnem 60 %-a az Egyesült Államokba áramlik. Hasonló arányt mutat az Andesi Közösséggel történı kereskedelem, habár a CAN kivitele az USA piacára nem éri el az 50 %-ot, és több tagállam exportvolumene csökkenı tendenciát mutat. A MERCOSUR tagállamai viszont nem az USA-val kereskednek elsıként, hanem az Európai Unióval, hiszen például a négy MERCOSUR-alapító külkereskedelmében bír a legalacsonyabb részesedéssel az Egyesült Államok. Az FDI is fıként az Európai Unióból áramlik a MERCOSUR-ba, semmint az Egyesült Államokból. Argentínára és Brazíliára vetítve szemléltetem ezt a tényt: FDI Argentínában, Brazíliában és Mexikóban a befektetés származása szerint (%)
Egyesült Államok Európai Unió Németország Spanyolország Franciaország Nagy-Britannia Hollandia Portugália Japán
Argentína (2000) Brazília (1995-2000) 23,2 24,2 53,4 45 2,8 5,1 25,6 11,2 6,7 6,8 3,7 2,6 7,3 7,6 – 5,2 – 2,8 2.sz. táblázat
Mexikó (1994-1998) 60 22 4 2 – 7 7 – 3
Forrás: Secretaría Permanente del SELA (Inversiones Extranjeras Directas en América Latina y el Caribe) A táblázatban jól látható az is, hogy a Mexikóba áramló külföldi mőködı tıke többsége az Egyesült Államokból származik. Ezen kívül statisztikai adatok támasztják alá, hogy Argentínában az egyik legalacsonyabb a teljes FDI amerikai részesedése, s a legfıbb befektetı pedig nem más, mint valamely európai ország. 19
A Déli Közös Piac exportjának 25 %-a irányul az EU piacaira. Az Unió emellett támogatja is a MERCOSUR-t, például az un. Regionális Indikatíav Programokon (Regional Indicative Programmes, RIPs) keresztül, mely a kétszer három éves periódus alatt (2007-2010 és 20102013) mintegy ötvenmillió eurónyi összeget irányoz elı három célra: 19
CEPAL, 2006
24
1. 10%-ával segíti a Déli Közös Piac intézményépítési folyamatát. 2. 70 %-ot nyújt az EU-MERCOSUR társulási egyezmény finanszírozására 3. a keret 20 %-kal pedig a civil társadalmat támogatja, amely a regionális integráció folyamatát segíti elı.20 Az Egyesült Államok és Latin-Amerika közti politikai és más feszültségeket összamerikai csúcsokkal, fórumokkal próbálták enyhíteni kisebb-nagyobb sikerrel. Ám összességében elmondhatjuk, hogy érdemi elırelépés nem történt a sok ígéretesnek tőnı célkitőzés ellenére, sıt egyes országok és az USA között inkább mélyült az ellenérzés. Az USA-nak érdekében áll a nagy szabadkereskedelmi övezet létrehozása (Área de Libre Comercio de las Américas, ALCA), azonban ilyen széthúzásokkal, a NAFTA és a MERCOSUR eltérı integrációs mintáival és ellenségeskedéssel ez elképzelhetetlen, nem beszélve arról, hogy úgy a latin-amerikai országok többsége alárendeltnek érezné magát, semmint szövetségesnek. Nem meglepı tehát az sem, hogy az errıl szóló tárgyalások megszőntek, s „2005-ben, a Mar de la Plata-i csúcson nyíltan elhangzott az amerikai kontinens 34 államára kiterjedı szabadkereskedelmi övezet kudarca”, ami mintegy nyolcszázmillió embert érintett volna, és a világ legeslegnagyobb gazdasági színterévé vált volna. Több közép-amerikai ország mindezek ellenére szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, de ilyen egyezmény létezik még Chile, Peru, Kolumbia és az USA között. Sokak véleménye, hogy ezzel az a törekvése az USA-nak, hogy körbekerítse a MERCOSUR-országokat, s ezáltal próbálja korlátozni azok szerepét a dél-amerikai régióban és más integrációkhoz (EU) főzıdı viszonyában. Mindenkiben felmerül tehát a kérdés, hogy az „óriás” szabadkereskedelmi övezetbıl kimaradó országok melyik irányba indulnak tovább. A Hugo Chávez szorgalmazta ALBA (Alternativa Bolivariana para los Pueblos de Nuestra América) lesz eredményesebb, amely Közép-és Dél-Amerika összességét jelentené vagy a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója, az UNASUR, amely pedig a MERCOSUR, a CAN, Chile, Francia Guyana és Suriname összefogását jelenti az EU mintájára építve.21 Mindezidáig az ALBA már elmondhatja, hogy törekvése nem volt hiábavaló, hiszen megalakult a Déli Bank (Banco del Sur), mely kölcsönökkel és hitelekkel segíti az infrastruktúra fejlesztését, szociális és más programok támogatását, a szervezet mőködésének szinte egészét. 20 21
Szilágyi, 2008 Lehoczki, 2008
25
Az Európai Uniónak meg kell kapaszkodnia a Latin-Amerikában lévı lehetıségekben, segíteni az ottani integrációkat az ott élık és a saját érdekében is. A MERCOSUR 1995-ben együttmőködési keretegyezményt írt alá az EU-val, ezt a szálat azonban tovább akarják mélyíteni. Már hangsúlyoztam, miért óhajtottam részletesebben elemezni a MERCOSUR és az ALBA mőködését, azonban remélem, hogy ezzel az áttekintéssel mindez érthetıbbé vált. A meglévı kapcsolatok és a fejlıdés új szakasza tárulhat az önállóságukat és sikerüket oly keveset élvezı dél-amerikai országok elé, s világgazdasági triádát felválthatja a kvartett az UNASUR vagy az ALBA részvételével.
7. Az Ibér-Amerikai Nemzetek Közössége A CIN (Comunidad Iberoamericana de Naciones) 1991. július 19-én jött létre 19 latinamerikai
és
két
európai
(Spanyolország,
Portugália)
állam
együttmőködésével
Guadalajarában. Ebben I. János Károly spanyol királynak óriási szerepe volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a két „rokon” régiót. Azokban a 90-es években történt mindez, amikor megszőnt a kétpólusú világ; Latin-Amerikában és Európában is nagy demokratizálódási és integrálódási korszak vette kezdetét. Az Európai Közösség az Ibériai-félsziget két államának csatlakozásakor és már az elıtárgyalásaik során is közelebb került Latin-Amerikához, mivel két olyan dokumentumot is beillesztettek a csatlakozási szerzıdésbe, amely az EK és Latin-Amerika közti kapcsolatok erısítését tőzte ki célul.22 Nem titkolt szándéka volt ezzel Spanyolországnak, hogy a híd szerepét vállalja magára, hiszen a stratégiai szövetségek mellett a közös nyelvvel, kultúrával és történelmi múlttal szorosan kötıdik Közép- és Dél-Amerikához. Spanyol ösztönzéssel jött létre az elsı Ibér-Amerikai Államfık és Kormányfık Csúcsértekezlete, aminek célja a társadalmak és szervezetek közti együttmőködések fokozása, valamint a kapcsolatok intézményes elmélyítése is. Az interregionális társulásnak már vannak eredményei, amit az Ibér-Amerikai Együttmőködési Titkárság (Secretaría de Cooperación
22
Fischer, 2008
26
Iberoamericana, SECIB) madridi székhelyő megalapítása is mutat. Ennek a költségvetését is Spanyolország majdnem teljes egészében magára vállalta.23 A dél-amerikai oldalról ez a híd szerep talán leginkább Chilére jellemzı. Ez az ország a politikai dialógus, a kereskedelem liberalizációja és a kooperáció erısítésének érdekében példaértékő, un. „negyedik generációs” társulási megállapodást kötött az Európai Unióval. A megállapodásnak köszönhetıen Chile csökkentheti gazdasági függıségét az USA-tól amellett, hogy több területen összeegyeztetheti szándékait az Európai Unióval, ahol majdnem 500 millió fıs piac tárult elé, valamint ahol az ottani termelık és exportvállalataik a Közösség közbeszerzési folyamataiban diszkriminációmentesen vehetnek részt. Természetesen az EU-nak is kecsegtetı a chilei piac, ugyanakkor nagyobb mozgásteret biztosíthat Latin-Amerika-szerte, mivel Chilének szabadkereskedelmi megállapodása van a közép-amerikai országok többségével, Kanadával, a MERCOSUR–államokkal, stb. Ezáltal az európai termékek is könnyebben áramlanak. A társulási egyezmény eredményeként említhetjük az export ugrásszerő növekedését mindkét részrıl, az egymás termékeinek megismertetését szolgáló kampányok terjedését, rendezvények szervezését, különbözı vámtételek lebontását és a turistaforgalom növekedését is. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy nekünk, magyaroknak nem biztos, hogy javunkra szolgál, ha európai partnereink inkább a chilei mezıgazdasági termékeket választják a közelebb lévı magyar értékek helyett. A két kontinenst összekötı együttmőködés, – mert integrációnak még nem nevezném – sajnos nem mőködhet gördülékenyen, több akadályba ütközhet. Például a schengeni határok miatt a latin-amerikaiak nem mozoghatnak szabadon az EU területén. Vízumkényszer van érvényben, s ugyanez fordítva sem valósulhat meg, hiszen még az amerikai kontinensen sem alakult ki a személyek szabad mozgása. Ezen dolgozat terjedelmi korlátai miatt a következıkben nem kívánom részletezni az Európai Unió és Latin-Amerika között létrejött találkozókat, üléseket, integrációs szervezetek és országok közti megállapodásokat, egyezményeket, programokat, az ezek mögött létezı gazdasági, társadalmi s politikai kapcsolatokat, mely egyfajta stratégiai szövetséghez vezetett az Atlanti-óceán által elválasztott földrészek között. Ehelyett azokat a törekvéseket, elért és el nem ért célokat vázolom fel, amelyeket a legjelentısebb dél-amerikai gazdasági integrációk tőztek ki maguk elé, amelyek közül több az Európai Uniót tekinti mintának. Bemutatom, hol válnak el a fejlıdési szakaszaik, mit valósítottak meg gyorsabban, sikeresebben, és mi az, 23
Szilágyi, 2008
27
amiben javítani lehetne; és hogyan válhatna Latin-Amerika még hatékonyabb integrációk otthonává, világgazdasági szereplıvé. Bízom abban, hogy eddigi ismertetıim, felvetéseim, összehasonlításaim által átláthatóbbá válik az említett integrációk komparatív elemzése, a mögötte álló szándékok és célkitőzések.
8. Az Európai Unió és a MERCOSUR komparatív elemzése A következı részben az EU és a Déli Közös Piac fejlıdési szakaszainak hasonlóságait és eltéréseit vizsgálom. Ki kell emelnem azonban, hogy egyelıre több a különbség a gazdasági és politikai aszimmetriákból fakadóan. A kutatásaimat több szempont alapján végeztem. Elıször is a két integráció kialakulásának gyökerét tekintem át, figyelembe véve a MERCOSUR „fiatalságát” az EU-hoz képest. Majd a fejlıdési szakaszokra, a célkitőzésekre, az elérésüket segítı eszközökre és tervezetekre, valamint az integrációk szerkezeti felépítésére térek ki. Ezen kívül említést teszek a gazdasági és politikai integrációk lényeges elemeirıl, és a felmerülı vitás kérdések megoldási javaslatairól is írok gondolatokat. Megjegyezném, hogy a még el nem fogadott Alkotmányszerzıdés nagymértékben megváltoztatná az Európai Unió jelenlegi mőködését több területen is, viszont szakdolgozatomban nem célom ezek ismertetése, hanem elsısorban a két integráció összevetése a kezdetektıl napjainkig.
8.1. A kezdetek Már a két közösség kialakulásában is észlelhetünk eltéréseket mind idıben, mind a kitőzött célok kapcsán. Az európai egységrıl a II. világháborút követıen beszélhetünk. Nyugat-Európában ekkor kezdtek el komolyan foglalkozni az integrációval, hiszen a szovjet nyomástól is tartottak. Szerettek volna békét biztosítani, és fellendíteni az országok fejlıdését. Elsı lépésként létrehozták az Európa Tanácsot 1949-ben, mely egyfajta laza együttmőködést biztosított a csatlakozott demokratikus államok részére. Késıbb hat állam szorosabbra kívánta főzni az együttmőködést, így jött létre Robert Schumann és Jean Monet javaslatára 1951-ben az un. Montánunió (Európai Szén- és Acélközösség), hogy közösen kontrollálják a szén- és acéltermelést mindenekelıtt Németországra vonatkozóan. Kisebb-nagyobb történelmi fordulópont és átrendezıdés után a Római Szerzıdés hatályba léptével a hat alapító ország létrehozta az Euratom szer-
28
vezetet, valamint az Európai Gazdasági Közösséget. Ekkor már a közös mezıgazdasági politikát is összhangba próbálták hozni amellett, hogy együttesen ellenırizték a tagok atomenergia-termelését. Elérendı célként pedig a vámunió kialakítását tőzték ki. Ezek után 30 olyan év következett, amikor történtek ugyan változások, de a szerzıdést csak 1986-ban módosították elıször. Ez alatt a 30 év alatt Európai Közösséggé alakult az EGK (1967), a Közösségen belül eltörölték a vámokat, a tagországok közötti kereskedelmi forgalom pedig sokszorosára növekedett. 1962-ben kidolgozták a Közös Agrárpolitikát (CAP), 1979-ben lefektették az Egységes Monetáris Rendszer alapjait, annak részeként pedig létrehozták az ECU-t, az európai devizák súlyozott kosarát. Az árfolyam ingadozás és az infláció mérséklését kívánták elérni, egymáshoz kötve devizáikat. A hat alapító állam 1972-ben NagyBritanniával, Dániával és Írországgal, 1981-ben Görögországgal, 1986-ban pedig Spanyolországgal és Portugáliával bıvült. Közben megtörténtek az elsı Európai Parlamenti választások (1979). Lassan-lassan az EK a világ legnagyobb, biztos talajon fekvı gazdasági egységévé vált, s már a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok lakosságát is meghaladta népessége. A nehéz hidegháborús idıszakot követıen a Közösség az integráció elmélyítése mellett döntött, s 1992-ben a Maastrichti Szerzıdés révén új programok születtek az integráció fokozásáról. Ehhez köthetı az Európai Unió elnevezés; az egységes valuta bevezetése és az Európai Központi Bank megalapítása; az Európai Parlament és az Európai Bizottság szerepkörének kiszélesítése. Új pillérek bevezetésére is sorkerült (közös kül – és biztonságpolitika). 1995-ben teljes jogú tagként csatlakozott az Európai Unióhoz Ausztria, Finnország és Svédország, és még ebben az évben életbe lépett a Schengeni Egyezmény, mely a tagállamokat elválasztó határok lebontását jelentette, azaz a személyek szabad mozgását. Ezzel párhuzamosan kezdıdtek meg a csatlakozási tárgyalások a keleti országokkal. Emiatt újabb változtatások váltak szükségessé, s az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerzıdés olyan fontos elırelépéseket hozott, mint a foglalkoztatáspolitika közösségi szintre emelése vagy a bel- és igazságügyi politika terén való együttmőködés. A 2003-ban hatályba lépı Nizzai Szerzıdés pedig már lehetıvé tette a 12 új csatlakozó állam beillesztését, akiknek teljesíteniük kellett az un. Koppenhágai kritériumokat, azaz a mőködı piacgazdaságot; stabil demokratikus intézményrendszert; az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását; valamint a jogharmonizációt. Láthatjuk tehát, milyen hatalmas mértékő gazdasági fejlıdésen ment keresztül az európai integráció, viszont ez sajnos nem mondható el a közös kül– és biztonságpolitikáról; a nemzetközi politika színterén való egységes fellépésrıl sem. 29
A MERCOSUR kialakulása viszont majdnem három évtizeddel késıbbi idıszakra tehetı, amikor az újregionalizmus lépett elıtérbe az 1980-es évek végén és a 90-es évek elején. Ekkor került abba a helyzetbe Latin-Amerika, hogy képes legyen a diktatórikus, forradalmas idıket kiheverni, a közös együttmőködés révén új kihívások elé nézni. Az Európai Közösség példát állított számukra, azon államok elé, amelyek akkor hasonló fejlettségi szinten álltak, mint a 60-as évek elején a hat európai állam vagy a nemrég csatlakozott 12 kelet-középeurópai ország. Az EU alapjainak lefektetése után számos multilaterális integrációkezdeményezés tört utat magának, azonban a MERCOSUR megalakulására kissé késıbb került sor. 1985-ben Brazília ás Argentína aláírták a Gazdasági Integrációs és Együttmőködési Programot (Programa de Integración y Cooperación Económica), majd három évvel késıbb az Integrációs, Együttmőködési és Fejlesztési Szerzıdést (Tratado de Integración, Cooperación y Desarrollo), amelyekre a MERCOSUR alapjait fektethetjük. Szintén e két ország között 1990ben a Buenos Aires-i Jegyzıkönyv által egy „átfogó, automatikus és lineáris vámlebontást irányoztak elı, valamint a kereskedelem kiegyensúlyozását néhány érzékeny kulcsszektorra korlátozták”.24 Ekkor már Uruguay és Paraguay felé is nyitott volt a két „nagy” ország. A kezdeti bilaterális szövetség elırelépéseinek hatására Uruguay és Paraguay is csatlakozott a tervezethez, s 1991. március 26-án aláírta a négy ország az Asuncióni Egyezményt (Tratado de Asunción), melynek célja a közös piacon is túlmutató gazdasági integráció létrehozása volt. 1991 és 1994 közti éveket az „Átmeneti Idıszaknak” nevezték el, majd elindultak a szabad kereskedelem felé vezetı úton, s a Montevideói Jegyzıkönyvben rögzítették a szolgáltatások kereskedelme kapcsán, hogy nem különböztetik meg hátrányosan egymás szolgáltatóit, és a teljes liberalizáció dátumát 2007-re tőzték ki, ami mára már nagy részben megvalósult, de nem teljesen. Ezen kívül kimondták a tıke szabad áramlásának engedélyezését a tagországok között. A munkaerı szabad áramlása viszont több problémába ütközik, úgymint a társadalombiztosítás körüli nehézségek, a nyugdíjrendszer és az egészségügy ingoványossága vagy a migrációs politika kérdései. A motiváció nem hiányzik, már 1998-ban megkezdték egymás diplomáinak kölcsönös elismerésérıl szóló indítványokat, azonban még jelenleg sem megy gördülékenyen az „átjárás”. Sajnos ez a jövı nagy feladata még megoldani ezen nehézségeket, de sürgetıvé válik, ha gyors és hatékony fejlıdést szeretnének elérni.
24
Duhonyi, 2002
30
Dolgozatomban már részleteztem Venezuela, Chile és Bolívia helyzetét a MERCOSUR-ban, ill. a MERCOSUR peremén. Arról is említést tettem, hogy történelme során a MERCOSUR több fellendülést és mélypontot élt át. Sorra bizonyította viszont, hogy képes átvészelni a nehéz helyzeteket. 2000-ben például az integrációs folyamat új korszakát nyitották meg a válságok után, „a MERCOSUR Újraélesztése” névvel, s a vámunió mielıbbi kialakítása volt a cél, melyet 1995-re majdnem teljesítettek, hiszen az áruk 95 %-a már szabadon áramlott a tagországok között, és ugyanebben az évben megkezdték a közös külsı vámszint lebontását is. Rendkívül gyorsan érték el, pedig – mint tudjuk –, az EK mindezt 11 év után teljesítette. Minden tagállam meghatározott termék és összérték esetében térhetett el a közösen kialakított szinttıl. Kétévente mindig faragtak ebbıl az értékbıl, 2000-re pedig teljesen megszőnt ez a belsı vámok esetében. Kivételt képez azonban napjainkban is az autóipar és a cukor, melyek érzékeny pontjai a kereskedelemnek és a közös külsı vámszint kialakításának is.25 Bizonyos területeken tehát gyors léptekben haladnak a fejlıdés útján, más politikai kérdések viszont visszahúzzák, lassítják az integrációs folyamatot.
8.2. Legfıbb elvek Az Európai Unió és a MERCOSUR elvei valamelyest fedik egymást, mégis a Római Szerzıdésben megfogalmazott három közösségi elv, majd a többi szerzıdésben kiegészítettek szilárdabb, rendszerezettebb alapokra vallanak. A három alapelv közé tartozott a „közösségi hőség”, ami azt jelentette, hogy a tagországok minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy teljesítsék a Szerzıdésbıl vagy a közösségi szervek mőködésébıl elvégezendı kötelezettségeket. Fontos alapelv az egyenlıség elve (a diszkrimináció tilalma), miszerint nem lehet más tagállamok polgárát rosszabbul kezelni, mint saját állampolgárait. A Szerzıdés 235. cikke pedig a Közösséget céljainak megvalósításához jogalkotói hatáskörrel ruházza fel. A Maastrichti Szerzıdés értelmében pedig az egyik legfontosabb vezérelv a „négy alapszabadság” (az áruk, a személyek, a tıke és a szolgáltatások szabad áramlása). Ez kiegészül az „acquis communautaire”, azaz a közösségi vívmányok átvételével, ami azt a joganyagot és kötelezettséget takarja, melyet minden tagállamnak alkalmaznia kell. A szubszidiaritás elve alapján pedig minden döntést a lehetı legalacsonyabb szinten kell meghozni, ha az lehetséges a struktúrában felsıbb szinten lévı szervek beavatkozása nélkül. 25
Buzás, 2002
31
A MERCOSUR nem definiálta legfıbb elveit, azonban az tudni vélhetı, hogy közös érdekek megvalósításáért jött létre, úgymint az emberi jogok védelme; a környezetvédelem és a fenntartható fejlıdés, stb. A „négy alapszabadságról” szóló elvek nem fogalmazódtak meg a kezdetekkor, ám elérendı célnak tekintették az integráció kialakításához. A személyek szabad áramlása, az együttmőködés felé óriási lépésnek számító MERCOSUR útlevél például azon országok személyeinek szabad áramlását biztosítja, akik tagjai az integrációnak. Ennek bevezetése hatalmas elırelépést jelentett a négy nagy alapszabadság elérése felé. Demokratikus keretek között mőködı együttmőködést kívántak létrehozni, mely garantálja a békét, és közösen lép fel a szegénység leküzdése ellen a gazdasági és szociális fejlıdés érdekében. A béke és a demokrácia megırzésében már kiváló sikereket értek el. „A tagok lemondtak az egymással szembeni agresszióról és tömegpusztító fegyverektıl mentes övezetté nyilvánították területüket. Argentína és Brazília pedig lemondott az atomfegyverek kifejlesztésérıl.”26 Véleményem szerint, ha biztos elvekre épülne a MERCOSUR, akkor már sikeresebb lehetett volna, könnyebben megbirkózhatna a fejlıdést gátló tényezıkkel, hiszen lenne mibe kapaszkodni, lehetne a szabályokra, vezérfonalakra hivatkozni, ha esetleg egy-egy tagállam eltérne azoktól. Az Unió esetében az alapelvek tiszteletben tartása fontos eszköze az integráció mőködésének, mivel azok megsértése, be nem tartása komoly szankciókat vonhat maga után, s erre a tagállamok tekintettel vannak. Ez viszont csakis úgy alkalmazható, ha olyan intézményi háttérrel rendelkezik az adott integráció, amely meghatározott keretek között és kidolgozott jogrendszerrel tud fellépni minden, a szervezet mőködésének veszélyeztetését érintı esetben.
26
Buzás, 2002, p.3.
32
8.3. Gazdasági integrációvá szélesedés lépcsıi Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mikortól tekinthetı egy szervezet gazdasági integrációnak. Azonban, ha a fejlettségi szinteket tekintjük, a különbség érezhetı. Amikor már egy integráció mögött nemzetek feletti szinten intézmény- és kidolgozott jogrendszer, szinte minden területet érintı integráció épül fel, már egy erıs gazdasági szervezetrıl beszélhetünk. Az Európai Unió még nem büszkélkedhet ugyan teljes pénzügyi integrációval, melynek a legmagasabb foka egy közös pénznem bevezetése, de az euró 2002-es készpénzként való bevezetése az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszát jelentette. Ezzel az egységes belsı piac mőködésének javítását irányozták elı gazdaságpolitikai eszközökkel. Sajnos a MERCOSUR esetében mindez nem alakult még ki, hiányoznak azok a nemzetek feletti szervek amelyek koordinálhatnák a szervezet mőködését gazdasági és politikai tekintetben is. Ha a vámunió utáni következı lépcsıfok a kereskedelmi integráció szakaszaiban a közös piac, majd a gazdasági unió, akkor a Déli Közös Piac még néhány említett érzékeny szektora elıtt is legördíthetné a vámügyi akadályokat. Megállapíthatjuk, hogy a szervezet –elnevezése ellenére– nem takarja egyelıre a közös piac zökkenımentes mőködését.
A következıkben azt foglalom össze vázlatszerően, melyek voltak a legfıbb fejlıdést mutató lépések az Európai Unió, majd a MERCOSUR történelmében. •
Az Unió esetében a fent részletezett Szerzıdések: -
A Római Szerzıdés 1958-ban, majd a vámunió létrejötte 1968-ban.
-
Az európai politikai együttmőködést jelentı Egységes Európai Okmány elfogadása 1986-ban.
-
Az egységes piac létrehozásának befejezése 1993-ban.
-
1993-ban a Maastrichti Szerzıdés az Európai Unió elnevezést adja a Közösségnek.
-
1999-ben létrejön a monetáris unió.
-
Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerzıdés, és az EU három pillérének kidolgozása, átrendezése.
-
A 2003-ban hatályba lépett Nizzai Szerzıdés, mely felkészítette az Uniót az új tagállamok fogadására, s megújította intézményrendszerét.
-
Az Unió átláthatóbb és hatékonyabb mőködését lehetıvé tenné a Lisszaboni Szerzıdés hatályba lépése.. 33
•
A MERCOSUR kiemelt fejlıdési szakaszai: -
1991 és 1994 között a MERCOSUR valójában szabadkereskedelmi övezet volt.
-
1994-ben az Asuncióni Egyezményben egy közös piac létrehozását irányozták elı.
-
Vámunió jött létre 1995-ben a MERCOSUR területén, azonban sajnos nem valódi, mivel nem minden termék áramlik szabadon a tagországok között.
-
1996-ban Chilével, egy évvel késıbb pedig Bolíviával kötött szabadkereskedelmi megállapodást a MERCOSUR, s a szabadkereskedelmi övezet teljesítésének tíz éves határidıt szabtak ki. Tudjuk, hogy társult tagok, de a vámunióhoz való csatlakozásukat késleltetik, mivel Chilének nem érdeke, hiszen külsı vámjai alacsonyabbak, mint a MERCOSUR országaié, valamint az USA-val kialakított szabadkereskedelmi viszony és más kapcsolatai is korlátozva lennének. Az Andesi Közösség (CAN) tagállamaként Bolívia a vámlebontások kapcsán keveredik vitás kérdésekbe a MERCOSUR-ral, az utóbbi integráció nem kíván kedvezményeket tenni egyes termékkörök esetében a fejletlenebbek javára, amit viszont a CAN megkövetel.
-
2004-ben Ecuadorral és Kolumbiával kötött társulási egyezményt.
-
Venezuela 2006-ban belépési jegyzıkönyvet írt alá.
8.4. A két integráció célkitőzéseinek egyezései és eltérései 8.4.1. A MERCOSUR célkitőzései Az Asuncióni Egyezmény elsıdleges célja volt a közös piac kialakítása, a késıbbiekben pedig egy esetleges gazdasági unió létrehozása. Azt szerették volna, hogy a regionális integráció az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a személyek szabad áramlásában öltsön testet. Tehát a „négy nagy szabadságelv” a MERCOSUR céljai közt is jelentıs elhatározás volt. Szükségessé vált minden kereskedelmi korlátozás lebontása. Történtek elırelépések ennek terén, például 1997ben a Montevideói Egyezményben a szolgáltatás kereskedelmérıl és annak áramlásáról született megállapodás. Azonban a vámügyi problémák végleges megoldása még most is várat magára. A befektetések igazságos és egyenlı mértékő növeléséhez külön figyelmet szenteltek, hogy elısegítsék a tagországok piacainak nagyobb vonzerejét.
34
Közös gazdaságpolitikát kívántak kialakítani, harmadik országokból áramló termékek esetére pedig közös vámszintet húzni, valamint együttesen képviseltetni magukat különbözı fórumokon, találkozókon. Átfogó mezıgazdasági, szektoriális, külgazdasági és pénzügyi politikát akartak megvalósítani a tagállamok. Mindezek fölött pedig a jogharmonizáció elérése volt a cél, melyet a tagországok egymáshoz igazítottak volna. 8.4.2. Az Európai Unió célkitőzései Az EU Római Szerzıdése fektette le azokat az alap célkitőzéseket, amelyek nélkül nem lehetett volna például az eurozóna létrejöttéhez sem jutni. A 70-es évekig nem is beszélhetünk egységes regionális politikáról, addig a szociális politikára irányultak az elırelépések a társadalmi kohézió elérése végett. A Társadalmi Alaphoz főztek nagy reményeket, mégsem volt teljesen elég ahhoz, hogy minden akadály leküzdésének eszközeként szolgáljon. Az Európai Befektetési Bank volt talán az egyetlen biztos pont a harmonizációs fejlıdés útján, a gazdasági tevékenységeken belül. Közben az élet minıségének javítását is fegyelembe kellett venniük; a mezıgazdaság és az abban dolgozó munkások kérdését meg kellett oldani, amire a CAP (közös mezıgazdasági politika) rendszer kiválónak bizonyult. A folyamatos és kiegyensúlyozott gazdasági fejlıdés majd csak ezután következett. A makrogazdaság területén való elırelépést és folyamatos stabilitást az országoknak önállóan kellett megvalósítaniuk, hogy aztán együtt haladhassanak tovább. Megállapíthatjuk, hogy szilárd célkitőzéseknek tőntek, mégsem voltak teljesen átláthatóak, nem volt leszögezve semmilyen konkrétum. A „folyamatos és gyors” fejlıdést például többen többféleképpen értelmezték, értelmezik. Az Egységes Európai Okmány nem hozott érdemi változásokat a célkitőzések kapcsán, szemben a Maastrichti Szerzıdéssel, amely hat fı pillérre támaszkodott. Már a gazdasági és a társadalmi kohézió is külön célként került elıtérbe.
35
8.5. A szerzıdésekben lefektetett eszközök A Római Szerzıdésben kiemelhetı két legfontosabb eszköz a közös piac említése, valamint a gazdaságpolitikák egymáshoz történı közelítése, viszont nem tisztázták, pontosan mit is takarnak ezek a kifejezések. Azonban a közös piac létrehozásához gazdasági szabályozásra volt szükség, ami hiányzott a szerzıdésbıl. Említést tesz viszont a négy alapszabadság értelmezésérıl, és ötödikként említi a közösség tagországai közti kifizetések áramlását. Az Egységes Európai Okmányban módosítások történtek a közös piac és a gazdasági politikák közelítése kapcsán. Az elıbbibe belefoglaltatott az egységes belsı piac fogalma; az egyhangúság helyébe sok témában a minısített többség lépett. Az utóbbi pedig a kölcsönös elismeréssel, legfıbb szabályozóként egészült ki. Fontosnak tartották a munkahelyi biztonságot és egészséget; a gazdasági és társadalmi kohéziót, s a már létezı mezıgazdasági, szociális és regionális alapok Strukturális Alappá nıtték ki magukat, és kibıvültek. A kutatásra és a technológiafejlesztésre szintén nagyobb gondot kezdtek el fordítani. Létrejött az Európa Tanács, és ezen felül az Európai Parlament nagyobb befolyást kapott. A Maastrichti Szerzıdésben pedig már kimondják a tıke bármilyen nemő korlátozásának tiltását. Ami a legfontosabbnak tekinthetı, hogy a közös pénznem, az egységes árfolyam politika és az Európai Központi Bank létrehozásának módjait kezdték elemezni. A MERCOSUR hasonló eszközök útján próbálta fejlıdését elıidézni, elsı lépésként egy Kereskedelemi Liberalizációs program keretében. Ezzel párhuzamosan a makrogazdasági politikák összehangolását; közös külsı vámrendszer kiépítését és szektoriális megegyezések alkalmazását kívánták elérni. Mint azt már tudjuk, kisebb csorbák maradtak például az érzékeny termékek elvámoltatása miatt, de a közös külsı vámtarifarendszerrıl megegyezés született 1994-ben. Az ágazati politikák eltérıen alakultak, a makrogazdasági politikák harmonizációja pedig jóformán csak konzultációk, megbeszélések formájában érvényesült. A szektoriális megállapodások azonban egyáltalán nem váltották valóra a hozzájuk főzött reményeket vagy legalábbis nagyon keveset. Sıt, inkább jobban felosztották a piacot, az integráció a kereskedelem eltérítésének és nem teremtésének eszközévé vált. Ezzel magyarázható a közös külsı vámszint magassága is, hiszen elsısorban a tagországok termékei forognak a
36
belsı piacon, amelyek nem biztos, hogy más piacon versenyképesek lennének, magyarán nincs komparatív elınyük más országokkal szemben.27
8.6. A szerkezeti felépítések Dolgozatom elején már összevetettem a két integráció intézményeinek mőködését (lsd.: 3.1. fejezet; 14.old), azonban most vázlatszerően ábrázolom azokat, a legfıbb eltérések kiemelésével. A szerkezeti felépítés bemutatását a MERCOSUR-ral kezdem: Az Asuncióni Egyezmény 9. cikkelyében még sokkal egyszerőbb intézményi rendszert találhatunk, mely a MERCOSUR Tanácsból (CMC) és a MERCOSUR Csoportból (GMC) állt. Az Ouro Preto-i Egyezmény 1994-ben viszont már konkrétan meghatározza a MERCOSUR intézményi szerkezetét. Körülírták a fıbb és a mellék szervek feladatkörét, majd a MERCOSUR Program 2000 (Programa MERCOSUR 2000) révén már a következı szervezetekrıl szerezhetünk tudomást: -
MERCOSUR Tanács (CMC)
-
MERCOSUR Csoport (GMC)
-
MERCOSUR Kereskedelmi Bizottság (CCM)
-
Egységes Parlamenti Bizottság (CPC)
-
Gazdasági és Szociális Tanácsadó Fórum (FCEyS)
-
Mercosur Titkárság (SAM)
Tevékenységi körükrıl már beszéltem, ezért nem ismételném magam, viszont fontosnak tartom kiemelni az Ouro Preto-i Egyezmény változásait, az Asuncióni Egyezmény módosításait: -
A MERCOSUR jogi személyiséggel bíró társulás.
-
A MERCOSUR-nak kormányközi szerkezeti felépítése van, a tagországok törvényhozói szuverenitásának lemondása nélkül.
-
A MERCOSUR intézményi rendszere továbbra is ideiglenes karakterrel rendelkezik.
Nézzük meg ezzel szemben, hogyan fest az Európai Unió intézményi rendszere! Az Európai Unió döntéshozói folyamatában résztvevı három fı szerv: 27
Buzás, 2002
37
-
az Európai Parlament;
-
az Európai Unió Tanácsa és;
-
az Európai Bizottság.
Az Európai Parlament képviselıit az EU polgárai az ötévenkénti választásokon szavazzák meg, amelyen ma már mintegy 490 milliónyi ember adhatja le voksait. A Parlament tehát polgárai érdekeit képviseli uniós szinten. Az Európai Unió Tanácsa számít a legfıbb döntéshozó testületnek, amelyet témától függıen a különbözı tagállamok kormányainak miniszterei alkotják. A Tanácsnak hat kulcsfontosságú felelısségi köre van, amelybe beletartozik a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása, és az Unió költségvetésének elfogadása is. A Tanács kilenc kisebb tanácsra oszlik, melyek különbözı területekért felelısek. Például a külkapcsolatokkal az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa foglalkozik. A Bizottság feladata pedig a Parlament és a Tanács elé terjeszteni azokat a javaslattételeket, melyek az új jogszabályok elfogadására irányulnak, és az Unió egészének képviseletét szolgálják. Ezen kívül felelıs a Parlament és a Tanács döntéseinek végrehajtásáért is. Feladata még az EU képviselete nemzetközi szinten, valamint a költségvetés kezelése. A Parlament és a Tanács jóváhagyása szükséges az Európai Bizottság új jogszabályjavaslataira. Tehát ez a három szerv alkotja az EU alkalmazandó politikáit és jogrendszerét. A tagállamok megmaradtak független, szuverén nemzetnek, de szuverenitásuk egyesítésével bizonyos döntési hatásköröket átruháznak az EU erre létrehozott szerveire, így a közös érdekeket képviselve demokratikusan, európai szinten születnek a döntések. Fontos szerepe van még ezen kívül a Bíróságnak és a Számvevıszéknek. Az elıbbi a Közösség jogszabályainak betartását felügyeli, az utóbbi az uniós tevékenységek finanszírozását ellenırzi. Az Európai Unió legfelsıbb jogértelmezı fóruma nem más, mint az Európai Közösségek Bírósága, melynek feladata a közösségi jog betartásának ellenırzése, és a jogi viták elrendezése. Az EU intézményeinek feladatai és hatásköre a már sokszor emlegetett szerzıdésekben fogalmazódtak meg, és azok tartalmazzák a követendı eljárásokat is. Mindemellett szakmai feladatokat ellátó szervezetek is mőködnek az Unióban, úgy mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság; a Régiók Bizottsága; az Európai Központi Bank; az Európai Ombudsman, stb.
38
Létrehoztak szakosodott ügynökségeket is, amelyek a tudományos, technikai és kutatási feladatokat látják el az Unión belül. Láthatjuk, érzékelhetjük a különbséget a két integráció szervezettsége, szerkezeti, intézményi rendszere között. Sajnos az EU intézményi keretein belül is akadnak hibák, javítanivalók, viszont a MERCOSUR ezek töredékével sem rendelkezik, a közös jogharmonizáció, a nemzetek feletti összefogás pedig távolinak tőnik. Az aszimmetriák csökkentése ezért is lenne nagyon fontos, hiszen ha nagy a széthúzás az országok között, nem lehet azok fölött koordinálni intézményeket. Pedig függetlenségüket nem kockáztatná, hanem a még megoldatlan ügyekre is választ találhatnának egy igazságosan kialakított jog- és intézményrendszer esetén.
39
8.7. Jogi és politikai vonatkozások 8.7.1. A politikai és a gazdasági integrációk közötti kapcsolat Az Európai Unió keletkezésekor keveredtek a politikai és a gazdasági folyamatok jegyei. A hidegháború és a kommunizmus fenyegetettsége egyaránt ráébresztette a történelem folyamán a hat alapító országot és még másokat is, hogy egységet alkotva tovább kell lépni, együtt kell a fejlıdés útjára lépni. Mindez fontos szerepet játszott a politikai és a gazdasági életben, az integráció kezdeti szakaszában. Ami a demokráciát illeti, az Amszterdami Szerzıdés módosításával, s már elıtte is lefektették a legfıbb demokráciai alapokat, melyre az Unió egésze épül. Kimondja, hogy az Unió tiszteletben tart minden jogot, de mindenekelıtt az emberi szabadságjogokat, az alapszabadságokat, s ezen felül a tagállamok a közös alkotmányos hagyományokat helyezik elıtérbe a Római Szerzıdés óta. Új tag felvétele pedig csak akkor valósulhat meg, ha a tagjelöltek megfelelnek az úgynevezett Koppenhágai Kritériumoknak, melyek a következık: 1. Stabilan mőködı demokratikus intézményrendszer, mely garantálja a jogállam és az emberi jogok érvényesülését, valamint biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását. 2. Mőködı piacgazdaság, mely képes megbirkózni az Unióban lévı gazdasági versenynyel. 3. Jogharmonizáció, vagyis az Európai Unió által kialakított összes jogrendszer átvétele, alkalmazása, illetve további politikai és gazdasági egyesülésre való törekvés.
A Közösséggel szemben a MERCOSUR a tagországai között létrejött folyamatokra helyezi a fı fundamentumokat. Mindenekelıtt egy politikai egyezményt képvisel. Ezen egyezmény létrejötte óta a hőség, a harmónia és az észszerőség fogalmai a tagállamok politikai, gazdasági és társadalmi egységének és nyelvezetének részét képezik. A MERCOSUR „politikai biztonsági vonala” alkotja a szükséges „játékszabályokat”, hogy a létezı gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok az országok között kiteljesedjenek, fejlıdjenek. A régióban a MERCOSUR a stabilitás alkotóeleme, érdekeket és szálakat főz össze, ami alkotja és mélyíti olyannyira a gazdasági kötelékeket, mint a politikaiakat, valamint közömbösí-
40
ti az elszigeteltség továbbfokozódását, az arra való dél-amerikai „hajlamot”. Egy közös piac kiépítésének tervezete pedig szükségszerően egy közös politikai tér kialakítását is magával vonja. Sajnálatosnak, szinte érthetetlennek tartom, hogy az Asuncióni Egyezménybıl „kifelejtették” a demokrácia, a demokratikus berendezkedés fogalmát, jelentését taglalni. Említés sem esik ilyen célkitőzésrıl az Egyezményben. Viszont az „Átalakulás Idıszakában” történtek kinyilatkoztatások erre vonatkozóan. A Leñasi Elnöki Nyilatkozatban például (Declaración Presidencial de las Leñas) a MERCOSUR fennállásának és fejlıdésének egy nélkülözhetetlen formájaként tesznek említést egy teljes érvényő demokratikus intézményrendszerrıl. 1996. körül, amikor a paraguayi demokratikus államrend veszélyben volt, ami kihatott a környezı országokra, és elırelépést szorgalmaztak. Az Elnöki Nyilatkozat Demokratikus Kiegyezéssé (Compromiso Democrático) nıtte ki magát, melyet az 1996-os San Luisi Csúcson írtak alá. Chile, Bolívia és Venezuela csatlakozása a MERCOSUR-hoz már az elıbb említett egyezmény elfogadásával, betartásával történt meg. Ezen kívül 1998. július 24-én a teljes tagok, Bolívia, Chile és Venezuela aláírták az Ushuaiai Jegyzıkönyvet a MERCOSUR Demokratikus Kiegyezésérıl (Protocolo de Ushuaia Sobre Compromiso Democrático en el MERCOSUR), melyben közlik, hogy a demokratikus létesítmények „alapvetı formái” egy ilyen integrációs folyamat fejlesztésének. Miközben a hajdani Európai Közösség kifejezetten a demokráciára alapozta az integráció mőködését, addig a MERCOSUR esetében az csak lassan, fokozatosan került az integrációs folyamat eszközévé. Azt mondhatnám, hogy kissé késın is kezdett fontossá válni a demokratikus berendezkedés, mivel fontosságának hangsúlyozása, betartása mélyíthette volna az országok közötti együttmőködést, tiszteletben tartásával csökkenhettek volna valamennyire a mai napig fennálló aszimmetriák.
8.7.2 A tagállamok szuverenitása Ez egy igen kényes téma nem pusztán az integráció egészére nézve, hanem a tagállamok részérıl különösen nagy lemondással, áldozattal, de mindazonáltal nyereséggel és elınnyel jár. Egy integráció vagy társulás létrejöttekor, – annak hatékony mőködése érdekében – a tagállamok közösen vállalnak kötelezettségeket, feladatokat, közös célkitőzéseik viszik elırébb az integrációs folyamat haladását.
41
Minél több területen együtt képviseltetik magukat, annál szorosabbá és stabilabbá válik maga az integráció is. A tömörülések viszont nem feltétlen terveznek és haladnak ugyanazon a síkon. Az azonban tény, hogy a nemzetek feletti intézmény- és jogrendszer erısen formálja az egyes uniók mőködését, hiszen törvényesen is összefogja az integrációt. Európában a regionális integráció a tagállamok szuverenitásának fokozatos lebontásával, engedményével járt és jár. Cserébe viszont a közösségi vívmányok átvételéért óriási elınyhöz juttatja a csatlakozott országokat. Az Európai Unió egyedinek nevezhetı intézményes keretek között mőködik, a Közösség legfıbb intézményei a szerzıdésekben megfogalmazott és elıírt jogkörrel tevékenykednek. A Római Szerzıdés a tagállamok teljes szuverenitását korlátozza az egyes ágazatokban, vagyis a közösségi jogot a nemzeti jog elé helyezi, elsıbbrendőnek tekinti. Ebbıl ered a nemzetközi, a közösségi és a nemzeti jog megkülönböztetése, s az Unió a közösségi jogrendszer révén szupranacionális, azaz nemzetek feletti szintre emeli az alkalmazandó jogokat. Ami a MERCOSUR-t illeti, nem alakult ki egy az Európai Unióéhoz hasonló jogi-intézményi rendszer még csak megközelítıleg sem. Dél-Amerikában szándékosan kormányközi, és nem szupranacionális rendszert szorgalmaztak. Egyértelmően kiderül mindez az Asuncióni Egyezmény 16. cikkelyébıl, mely két követelményt említ az intézményes döntéshozatalokról: - a konszenzust - és a tagállamok jelenlétét. Állami beavatkozást idéz elı a szubregionális intézményekkel való kapcsolattartásban, s ez a szemlélet, –mely valóságos– meghagyja az államok belsı önállóságát. Az Egyezmény 8. cikkelyében találjuk talán az egyetlen korlátozottságot a nemzetek részérıl: a harmadik országokkal való kereskedelmet, azokkal való párbeszédet. Azt az „elvárást” is közösen kezelik, miszerint más országok érdekei ne ütközzenek a MERCOSUR céljaival. Azt gondolom, hogy ezek után a MERCOSUR-t inkább nevezhetnénk „együttmőködési szubregionális térnek”, mintsem uniónak vagy közösségnek.28
28
Bologna, 2003
42
8.7.3. Normatívák Elsısorban azon jogi kifejezésekre, irányelvükre és jelentésükre térek ki, melyeket a két integráció szerzıdéseiben és egyezményeiben fellelhetünk. Az Európai Unió legfıbb és elsıdleges jogforrásait az Egységes Európai Okmány, az alapszerzıdések, az új tagállamok csatlakozási okmányai, a szerzıdések és azok módosításai, kiegészítései által körvonalazódott egység adja. Az Unió másodlagos jogszabályait az elsıdleges jogszabályok által létrehozott Közösségi intézmények alakítják ki. Törvényeket vagy rendeleteket; irányelveket (direktívákat) alkotnak, melyeket követni szükséges. A direktívákat a tagállamok a saját jogrendszerükhöz illesztik, hazai jogi környezetben maradnak, míg a rendeletektıl eltérni nem lehet a tagországoknak, azokat közvetlenül alkalmazniuk kell. Igazgatási szabályzatnak tekinthetık még a határozatok. Nem kötelezı érvényő szabályok közé tartoznak ezeken kívül a vélemények és az ajánlások. A jogilag kötelezı és nem kötelezı közösségi szabályok összessége nem más, mint az „acquis communautaire”, vagyis a közösségi vívmányok, norma-győjtemény, amelyet minden belépı államnak alkalmaznia kell. A MERCOSUR esetében az Ouro Preto-i Jegyzıkönyv 41. cikkelye a következı három legfıbb jogforrást emeli ki: 1. Az Asuncióni Egyezmény okmányai, kiegészítései, esetleges módosításai. 2. Az Asuncióni Egyezmény és jegyzıkönyvei keretében létrejött megállapodások. 3. A MERCOSUR Tanács döntései, a MERCOSUR Csoport határozatai, a MERCOSUR Kereskedelmi Bizottság direktívái vagy irányelvei, amelyek mindegyike érvényben van az Asuncióni Egyezmény létrejötte óta. Noha a döntések, határozatok és direktívák kötelezı jellegőek, közvetlenül nem ruház jogokat, kötelezettségeket a természetes személyekre és a MERCOSUR területén élı jogi személyiségekre sem. A MERCOSUR–szervek jogi aktusait a nemzeti jogi rendelkezésbe is be kell vonni minden egyes tagállam törvényhozási eljárásai révén, amennyiben az szükségessé válik. Ebbıl a szemszögbıl közelítve a két integráció összevetését szintén azt a következtetést tudom levonni, hogy fedik egymást ugyan a legfıbb jogforrások, a MERCOSUR-nak azonban még van mit tanulnia az Európai Uniótól, mivel például nem jelennek meg közösségi szinten közvetlenül és automatikusan ható rendeletek. Vélemények és ajánlások tételérıl is vajmi 43
keveset hallunk, pedig nem kötelezı érvényő, mégis elıre lendítheti az integrációs folyamatot akár egy-egy hasznos ötlet révén is.
8.7.4. A vitás kérdések rendezése Tisztában vagyunk azzal, hogy sajnos elıfordulnak vitás ügyek szinte mindenhol. Ezek rendezésére a nemzeti bíróságok hivatottak, de bizonyos esetekben ez közösségi szintre is emelkedhet, sıt akár a nemzetközi bíróságok is dönthetnek egy-egy vitás helyzet igazságtétele mellett. Az Európai Unióban fontos szerepet játszik a problémamegoldásban az Igazságügyi Törvényszék, mely a következı két fı feladattal rendelkezik: 1. Közelíti a kormányok és az európai intézmények összeegyeztethetıségének ügyeit a szerzıdésben foglaltakkal. 2. A nemzeti bíróságok kérelmére állást foglal, és dönt a közösségi jogok alkalmazásáról és érvényességérıl, vagyis rendelkezik a közösségi joganyag fölött. Elsıfokú Bíróságot is létrehoztak 1988-ban azért, hogy konfliktusos helyzetekben, fıként a magánszemélyek, vállalatok és vállalkozások által elıterjesztett kérdésekben, valamint a versenyjoggal kapcsolatos ügyekben döntéseket hozzon.
A MERCOSUR a következı eszközöket alkalmazza a vitás ügyek rendezésére: 1. A MERCOSUR Kereskedelmi Bizottsága elé terjesztett tanácskozás 2. Panasztétel a MERCOSUR Kereskedelmi Bizottságának 3. A tagállamok és a magánszemélyek közti problémamegoldásra az 1993. április 24-én hatályba lépett Brazíliai Jegyzıkönyvben foglalt eljárások alkalmazása 4. Megállapodás kereskedelmi bíráskodásról: hogy kiálljon a magán szektor mellett; és hogy a nemzetközi kereskedelmi szerzıdésekbıl fakadó problémás esetekben, –az egyéni szabadságjogaikat védve– lehetséges megoldást nyújtson a természetes és jogi személyeknek egyaránt. Az Unió kezében tehát sokkal erısebb, nemzetek feletti igazságügyi rendszer mőködik, természetesen a nemzeti jogok, bíróságok tiszteletben tartása mellett. A MERCOSUR számára talán jó példát nyújthat az Európai Unió mintája ebben a tekintetben is.
44
8.8. Következtetések Az Európai Unió fennállása során tapasztalhattuk, hogy nem mindig volt könnyő az integrációs folyamat. Számos mélyítésen és bıvítésen ment keresztül, mígnem egy internacionális, nemzetek feletti integrációvá szélesedett. Tanulságos folyamat volt, mely olykor lemondással, engedményekkel, a nemzeti önállóság lefaragásával járt a tagországok számára a közösségi áramlatba való beilleszkedésért cserébe. Óriási fejlıdési szakaszokat lépett már át az EU az euró bevezetésén keresztül, új tagállamok felvételén át, a belsı határok lebontásáig. A MERCOSUR „fiatalságát” figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a kereskedelem és a demokratikus stabilitás terén már sikeres volt. Azonban szupranacionális szervezetek; meghatározatlan célok és vezérelvek nélkül; valamint a tagállamok összetartásért felelıs politikai akarat hiányával nem lehetett az országokat érintı válságokkal együttesen, határozottan fellépni. Minden országnak szembe kellett néznie a válságos idıszakokkal, ami talán közös erıvel könnyebb lett volna. Azt is megjegyezném, hogy ezek a válságok viszont nem ártottak az integrációs folyamatnak, annál inkább lassította annak fejlıdését, elırehaladását. Többen stratégiai lépésként értelmezik a MERCOSUR létét, melynek révén a nemzetközi „színtérre” léphet (habár véleményem szerint már annak szerves része). Mindenesetre a MERCOSUR együttmőködést nyújtana a tagországai számára, ami segítene leküzdeni a fennálló problémákat, illetve a válságos helyzetekben is megoldást kínálna a szubrégió több országának. A Déli Közös Piac más nemzetközi szervezettekkel, országokkal is próbál jó kapcsolatot kiépíteni, mely a világ és a fejlıdés felé való nyitottságát fejezi ki. Napjainkban a makrogazdaság terén kezd a helyére billenni a mérleg az országok között, viszont az egyensúlyért még meg kell küzdeniük, ami közös akarattal megvalósulhat.29
29
Bologna, 2003
45
9. Bolivári Alternatíva Latin-Amerika és a Karib-térség számára (ALBA) Alternativa Bolivariana para los Pueblos de Nuestra América Nagy megtiszteltetésemre lehetıségem nyílt találkozni a Venezuelai Bolivári Köztársaság magyarországi Nagykövetségének Ideiglenes Ügyvivıjével, Dra. Adriana Gottberg Gil Követ-Tanácsossal. Országa a MERCOSUR, az UNASUR tagja, és a CAN-nak is tagállama volt egészen 2006-os kilépéséig, amelynek okairól már említést tettem a szakdolgozatomban. Fejlıdési perspektíváit azonban elsısorban az ALBA-n keresztül látja kibontakozni, melynek legfıbb mozgatórugója Venezuela és Hugo Chávez elnök. Érdeklıdtem Venezuela CAN-ból való kilépése felıl, és a kapott válasz alapján elmondhatom, hogy, a már általam taglalt részek szinte egésze fedi az interjún elhangzottakat. Számomra mégis tisztábbá vált, hogy valóban képtelenség lett volna egy olyan közösség tagja maradni, amelynek megléte talán a legbizonytalanabb az egész régióban. Ecuador és Bolívia politikai és gazdasági instabilitása, Kolumbia és Peru USA-felé fordulása többek közt a szabadkereskedelmi megállapodás révén ellehetetlenítette az Andesi Közösség hatékony mőködését, melyre Venezuela ráébredt. Határozottsága és elszántsága példásnak tekinthetı, ami egyes dél-amerikai országokból hiányzik, vagy épp keresni próbálják helyüket, természetesen helyzetük javításának reményében. Képzeljük csak el, hogyan is mőködne az Európai Unió, ha országai között ilyen éles politikai, fejlettségbeli eltérések lennének, mint például Kolumbia, Bolívia és Venezuela között. Ahhoz, hogy igazságosan el lehessen osztani a javakat egymás között, lemondásra és alkalmazkodásra van szükség, nem mindegy azonban, hogy az milyen mértékő és mekkora áldozattal jár. Számunkra elképzelhetetlennek tőnik az a szegénység, mely például Bolíviában uralkodik: a munkanélküliség; az egyetemi helyekért, a tanulásért folyó harc; stb. Mindennek javítása érdekében Venezuela a „bolivári álom” megvalósítása útján kívánja elérni a szegénység és szociális problémák leküzdését, melynek alapja a szolidaritáson nyugszik.
46
9.1. Az ALBA kialakulása Az ALBA kialakulását olyan politikai és társadalmi forrongások elızték meg, mint a Hugo Chávez elleni puccskísérlet 2002-ben vagy a neoliberális gazdaságpolitikából való kiábrándultság és kudarcok. Az Összamerikai Szabadkereskedelmi Övezet (Área de Libre Comercio de las Américas, ALCA = FTAA) tervét George Bush amerikai elnök szorgalmazta. Majd Bill Clinton folytatta Bush elképzeléseit, s tárgyalások indultak egy nyolcszázmillió lakost felölelı regionális csoportosulás megvalósításáról, gazdasági övezet kialakításáról. A tárgyalások azonban az USA által kiváltott sok csalódás miatt 2004-ben megrekedtek. Egy évvel késıbb nyíltan hangoztatták nemtetszésüket a latin-amerikaiak az egész amerikai kontinensre kiterjedı, 34 országot felölelı szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. Ellenezték, hiszen az nyilvánvaló, hogy mindnyájuk fölé az Egyesült Államok kerekedett volna, ı uralta volna majdnem az egész kontinenst és ezáltal félig-meddig a világot is. Az FTAA-val szembeni megmozdulások tovább fokozták a latin-amerikaiak összetartására való törekvést, mélyíteni akarták a már meglévı integrációkat, illetve újakat alakítottak ki. Így jött létre Venezuela szorgalmazásával és Kuba együttmőködésével 2005-ben az ALBA, mely „bolivári szellemben” az USA neoliberális gazdaságpolitikájának kiszorítását kívánja elérni az FTAA-val szembeni alternatívaként. Érthetı a fellépésük az USA ellen, hiszen a neoliberális, imperialista politika nem oldotta meg a néptömegek problémáit, tovább mélyült a társadalmi egyenlıtlenség; elképesztı méreteket öltött a nyomor, az éhség; nıtt a munkanélküliség; romlott az egészségügy és az oktatás helyzete. Hugo Chávez ezekre kíván megoldást találni az ALBA révén. Intenzív külpolitikát folytat a latin-amerikai országokkal, valamint Iránnal, Fehéroroszországgal és Oroszországgal is. Venezuela büszkélkedhet a világ kıolajtermelésének majdnem 7 %-ával, melynek kitermelése és forgalmazása szinte teljes egészében az államosított kıolajipari vállalat, a PDVSA (Petróleos de Venezulea S.A.) kezében van.
47
4. sz. ábra
Forrás:BP,portfolio.hu
Akárcsak a bolíviai szénhidrogénkészletet 2006-ban, úgy Venezuelában is állami kézbe került a kıolajkészlet legnagyobb része. A Hugo Chávez irányította ország exportjának mintegy 80 %-át adja, melynek révén szoros kapcsolatot épített ki más kıolajipari országgal is. Sokat köszönhet kıolaj-készletének, hiszen például annak segítségével csökkentette Argentína és Ecuador államadósságát, így közelebb főzte ıket ideológiai eszméje felé, egy esetleges önálló Latin-Amerika kialakításához. Kedvezményesen szállít kıolajat Kubába, amiért „cserébe Fidel Castro kubai orvosokat és tanárokat küld Venezuelába, így javítva az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonalát.”30 Venezuela tehát jelentıs mennyiségő ásványkincse miatt képes erıs pozícióra szert tenni, fel mer lépni más hatalmasok ellen, úgymint az Egyesült Államok, és szorosabbra főzheti kapcsolatait az együttmőködı országokkal. Kiépíthet egy úgynevezett „kıolaj-tengelyt”; valamint leküzdhet minden, a népe elé gördülı szociális és gazdasági problémát. Egyelıre célja az ALBA-n keresztül megszüntetni a társadalmi problémákat.
30
Polgár; Varga, 2006, p.16.
48
9.2. Mit takar a „bolivári forradalom”? Az ALBA Simón Bolívar elképzeléseire épül, akit „Amerika emberének” vagy a „Szabadítónak” is neveznek a latin-amerikai függetlenségi mozgalmakban való aktív térségformáló szerepéért. 1813-ban felszabadította Caracast. Elnöke és fıvezére volt a Venezuela, Panama, Ecuador és Kolumbia által alkotott Nagy Kolumbiának, ami azonban 1830-ban szétesett. Róla nevezték el Felsı-Perut Bolíviának, miután 1823-ban a Perut felszabadító San Martín lemondott tisztségérıl, és Simón Bolívar bevonult Limába. Venezuela pénzneme mellett hegycsúcsot, félszigetet, hidat és egy egyetemet is neveztek el Bolívarról. Büszkék lehetnek rá, hiszen a függetlenségért, a jólétért küzdött. Sajnos Magyarországon kissé keveset tudunk arról, hogy mi folyik jelenleg LatinAmerikában. Európában sok esetben más színekbe öltöztetik az ottani híreket, nem ugyanúgy jelennek meg egy-egy dél-amerikai újságban, mint itt. Manipuláció, stratégiai megfontolások avagy pusztán szemléletbeli eltérések? Ennek okát ki-ki maga döntse el, az én kutatásaim nem feltétlen elegendıek ahhoz, hogy ezeket bármivel is alátámaszthassam. Éppen azért azt is kevesen tudják, hogy Venezuelában valójában forradalom volt a közelmúltban, és Simón Bolívar céljainak megvalósítása útján talán még ma is venezuelai forradalomnak nevezhetjük az ottani törekvéseket. Az 1960/70-es években Latin-Amerikán diktatúrák sora söpört végig, jobboldali kormányok kezében volt az irányítás, azonban megjelentek a rendszerrel egyet nem értı személyek (Simón Rodríguez; Víctor Valera Mora, Federico Brito Figueroa, stb.), és elıkerült Bolívar eszméje is a Jamaicai Levél révén. Egy amerikai egység jövıképét alkotta meg. A latinamerikai országokat képviseleti köztársaság formájában képzelte el szabad kormányok közremőködésével, aminek megvalósításához óriási összefogásra és erıfeszítésre volt szükség. Példának tekintették még Ezequiel Zamora, 19. századi venezuelai szabadsághıs elveit, módszereit is, aki szintén forradalmi buzgósággal hirdette a szabad választásokat, a függetlenséget. Az 1980-as évek Venezuelában is válságokat, az életkörülmények romlását hozták, mígnem 1989-ben, amikor Európán végigsöpört a rendszerváltások szele, Venezuelában az un. „caracazo” nyomorlázadás ébresztette rá az ott élıket a változtatásokra, de nem a neoliberális eszközökben látták a megoldások kulcsát.
49
Az 1989-es népi lázadás után három évvel katonai megmozdulásokra került sor Carlos Andrés Pérez megszorító intézkedései és a korrupció ellen, ekkor találkozhatunk elıször Hugo Chávez tiszt nevével, aki a Bolivári Forradalmi Mozgalom-200 (MRB-200) révén kívánt szembeállni Pérez rendszerével a nép érdekeit védve. Végül elfogják, mindent vállal, de egy interjún így nyilatkozik: „Megadom magam, egyelıre.” Ezzel a felejthetetlen kijelentésével vált a fiatal tiszt, Hugo Chávez „parancsnokká”. Pérez kormányát 1993-ban Rafael Calderáé követte, aki ugyan próbálta megtörni a neoliberalizmus korlátait, azonban nem sikerült konkrét alternatívát kidolgoznia és alkalmaznia ellene. Eközben Chávezék a börtönben a bolivári bizottságok eszméjének kidolgozásán fáradoztak, egyre szélesebb tömeget tudván maguk mellett. 1994-ben Caldera amnesztiát hirdet Chávezék számára, akik már nem a lázadásokon keresztül szerették volna kifejezésre juttatni a bolivári elveket, hanem alkotmányozó nemzetgyőlés, civil-katonai mozgalmi eszmék által. Chávez erıfeszítéseit Fidel Castro, kubai elnök erısen támogatja, a szocializmussal egyezı eszméket látja a bolivarizmusban. Ezután a baloldali politikai pártok is összefognak a „bolivári szellem” újraélesztése mellett, a hazájuk haladása érdekében. 1998-ban Hugo Chávez munkájának gyümölcse abban is látszik, hogy elnyerte népe bizalmát a választások során. 1999-ben létrejön az Alkotmányozó Nemzetgyőlés, az ország új alkotmánya, és a Venezuelai Bolivári Köztársaság nevet veszi fel az ország. Venezuela immáron hivatalosan is elindult Bolívar, Rodríguez és Zamora eszméjét követve. A békés bolivári forradalom a nép, a közjó érdekeit képviseli, segíti. A hatalmas kıolajkészletébıl származó jövedelem többségét pedig az oktatás és az egészségügy javítására használja fel. Felerısödött az ellenzék hangja Chávez nézetei ellen az ellenzék, és az USA üdvözlésével puccskísérletet és olajipari szabotázsakciót hajtott végre ellene, azonban a nép kitartott Hugo Chávez mellett, és a kıolajipari-csatát is megnyerték. Bolivári szellemben hoztak létre egyetemeket, hogy a szegényebb rétegek is részesülhessenek az oktatásban; egyenlı eséllyel indulhassanak az életbe. A pár évtizeddel ezelıtti idıszakhoz képest megsokszorozódott a továbbtanulók száma, a lakosság több mint fele már tanulhat.31 Ezen felül a kıolaj-értékesítésnek köszönhetıen különbözı szervezetek is alakultak Chávez szorgalmazásával. Ide sorolnám a Ferrosur-t (dél-amerikai vasútvonal); a Petrosur-t és a Petrocaribe-t (energetikai vállalatok); a Gas Sur-t (dél-amerikai gázipari vállalkozás); a
31
Simor, 2008
50
Telesur-t; valamint a dél-amerikai központi bankot is, a Banco del Sur-t. Hugo Chávez „Amerika felszabadítói” néven egy katonai fıiskola megalapítását is kezdeményezte.32 Kiemelem a Petrocaribe óriási Energetikai Együttmőködési Megállapodást, ami a „bolivári elvek” mentén törekszik csökkenteni az energiaforrásokhoz való hozzáférés aszimmetriáit egy új, kedvezı, igazságos és kiegyenlített kereskedelmi felépítést kiépítvén a tagországok között. Fix árral és hosszú távú kölcsönökkel már egy alapot is létrehoztak a tervek és közös célok végrehajtásának támogatására. Az életszínvonal, az oktatás és az egészségügy javításának érdekében számos missziót alakítottak ki, melyekre még a késıbbiekben kitérek. A nép az újabb szavazásokkal szintén kifejezte Hugo Chávez-be, Ezequiel Zamora-ba; Simón Bolívar-ba; azok eszméibe és az ALBA-ba vetett hitüket saját és a térség helyzetének támogatása, elımenetele érdekében.
9.3. Az ALBA és célkitőzései Venezuela és Kuba szorgalmazta az ALBA elindítását, és ık voltak azok, akik 2007. január 25-én egy tizenhat pontból álló gazdasági együttmőködési tervet is aláírtak. Támogatja törekvéseiket Ecuador, Nicaragua, Bolívia, de más latin-amerikai országok is szimpatizálnak a 21. századi szocializmus, a „bolivári álom” létrejöttével. A Bolivári Alternatíva Amerika Népei Számára 2005-ben jött létre szerzıdéses formában Kuba és Venezuela között, mely az egyetértésen és a szolidaritáson alapszik. Egy olyan integrációs megállapodást hoztak létre, amelynek elsıdleges céljai közé tartozik a szegénység és a társadalmi egyenlıtlenség leküzdése, valamint az életszínvonal javítása. Elsısorban társadalmi együttmőködésnek tekinthetı, azonban a gazdaság és a politika terén is összefogás tapasztalható tagjai között.
32
Domingo, 2008
51
Jelenlegi tagországai: Venezuela, Kuba, Nicaragua, Bolívia, Dominikai Köztársaság, Honduras, San Vicente y las Granadinas és Ecuador. Az ALCA (FTAA) ellenpólusaként is nevezhetnénk, hiszen már az alapelvei is merıben különböznek attól: - Nem a neoliberalista gazdaságpolitikán és a szabadkereskedelmi övezeten keresztül keresi a megállapodás eszközeit, hanem legfıbb célja a szegénység és társadalmi diszkrimináció elleni harc. -
Az emberi jogok védelme; a munkajog; a nık jogainak védelme és a természetvédelem alapvetı része az integrációnak.
-
Az ALBA próbálja csökkenteni a társadalmi rétegek között fennálló egyenlıtlenségeket; támogatja a szegényeket; törekszik az adósságok lefaragására, és ebben más országoknak is segít.
-
Elısegíti a technológia, a kommunikációs eszközök fejlesztését. Ellenzi a szigorú kereskedelemi szabályokat és a kiigazító programok erıltetését. Magyarán az integráció kiteljesedését a szociális akadályok leküzdésében látja, hiszen a társadalmi elégtelenség falaiba ütközve, széthúzással nem vagy csak nehézkesen mőködhet egy integráció.
-
Az állampolgárok aktív részvételével igyekszik erısíteni az állam szerepét. Erısen ellenzi azokat a reformokat, amelyek a közszolgáltatások privatizációjára és deregulációra irányulnak.
-
Az állami intézkedéseknek fontos szerepet tulajdonít az ALBA az országok közti különbségek csökkentésének céljából. Mindez a fiskális gazdaságpolitika eszközeit hordozza magában.
Az ALBA kibontakozását az elıbb szóba hozott alapelveken kívül a következıkben látja felvirágozni: -
„A latin-amerikai identitás és autonómia megırzése.”
-
A technológiai ismeretátadás és technikai segítségnyújtás támogatása.
-
A nemzeti vállalatok elınyben részesítése, melyek az állami szervek ellátói.
-
A tiszta verseny elısegítése érdekében szembenállás a monopóliumok visszaéléseivel hatékony mechanizmusokon keresztül.
(Forrás: A Venezuelai Bolivári Köztársaság magyarországi Nagykövetségének kiadványából )
52
Az ALBA–tagországok szövetségében rejlenek azon elınyök kiaknázása, melyek fokozatosan kiegyenlítik a tagállamok közötti különbségeket, fejlıdésbeli eltéréseket. Az egyenlıtlenségek csökkentésére hozták létre az Európai Unió strukturális alapjaira nagymértékben hasonlító Strukturális Konvergencia Alapokat, melyek az arra rászoruló tagországok kisegítésére, egymáshoz történı közelítésére szolgálnak.
9.4. Az ALBA törekvései és eredményei napjainkban Lehetıségem nyílt a legfrissebb, hivatalos ALBA nyilatkozat megtekintésére, melyet a tagországok állam- és kormányfıi írtak alá. Ez egy kereskedelmi megállapodást is takar a felek között, a Népek Kereskedelmi Megállapodását (ALBA- Tratado de Comercio de los Pueblos), ami lényeges intézkedéseket tesz az egység és a kitőzött célok elérése felé. Elfogadásra került a Közös Regionális Elszámolási Rendszer elnevezés (Sistema Unitario de Compensación Regional de Pagos, SUCRE), melynek célja a monetáris és pénzügyi önállóság kialakítása, az aszimmetriák csökkentése, egyenlı mértékő és fokozatos fejlıdés erısítése a gazdasági térségben, valamint a térség dollártól való függıségének a felszámolása. Kidolgozták a fı elveket, melyek a regionális kereskedelem fejlesztését segítik elı a szolidaritásra; az összefogásra és a kiegészíthetıségre alapozván a jólét elnyerését. Elindítják a Gazdasági Kiegyenlítési Tanácsot (Consejo de Complementación Económica) az ALBA-TCP Kereskedelmi Kiegyenlítési Munkacsoport (Grupo de Trabajo de Complementación Comercial de ALBA-TCP) létrehozásához, melyek a fı elvek szerint tevékenykednek. Jóváhagyták azt az akciótervet is, ami a lehetı legjobban igyekszik elérni a térség kereskedelmi fejlıdését. Szintén megállapodtak az ALBAEXIM export-import „nagynemzeti” kereskedelmi vállalat megalapításáról, ami a kereskedelem elosztását szabályozná az ALBA-TCP országai között. Ösztönzik a tagországok közt érintett szervek együttmőködését, hogy a minıségi tanúsítványok elismerésérıl kölcsönös egyezmény születhessen a készruha- és textiliparban egyaránt, hiszen ezzel is serkentik az ALBA-TCP–országok közti kereskedelmet. (Bolívia és Venezuela között már létezik ilyen megállapodás.) Különbözı tervek folytatását szorgalmazták, melyekkel például az analfabetizmus lecsökkentését próbálják elérni, vagy a jövıbeni fejlıdést elısegítı ALBA Bankot támogatják.
53
A különbözı oktatás- és egészségügyi; munka- és lakástámogató programok és tevékenységek fejlesztésére létrehozták az ALBA-TCP Társadalmi Miniszteri Tanácsot (Consejo Ministerial Social del ALBA-TCP). Erre a tanácsra bízták annak az akciótervnek a kidolgozását, ami egy egészségügyi felügyelet révén a váratlanul felmerülı betegségek megelızésére, felismerésére és megfelelı ellenırzésére szolgál. Szintén ennek a tanácsnak a kezébe adták a kultúrával és a sporttal kapcsolatos témák kezelését is. A Megállapodás az Egyetemi Diplomák Elismerésérıl elnevezéső egyezmény ratifikációját is szorgalmazták, hogy egymás szabályzatait figyelembe véve beindulhasson a tagországok között a szakképzett munkaerı áramlása. Üdvözölték az ALBA-TCP Oktatási Kiadó Alap (Proyecto Grannacional ALBAEducación) kialakítását, amely az egységes érdekeket kifejtı könyvek, szövegek kiadását, publikálását és terjesztését könnyíti meg. Megállapodtak ezeken kívül az ALBA–Oktatás Nagynemzeti Terv finanszírozásáról és kiemelt szerepérıl, ami az alap- és az egyetemi oktatásban is az oktatási rendszer folyamatos fejlesztésére irányul. A Társadalmi Programok Tanácsának (Consejo de Programas Sociales) keretében létrehoztak egy Munkacsoportot a képzések és a tudás elismerése; a munkához való hozzáférés megkönnyítése és a társadalmi biztonság elérése végett. Ezen felül sürgetik a Nık és az Esélyegyenlıség Miniszteri Bizottságának megalapítását (Comité Ministerial de Mujeres e Igualdad de Oportunidades). Figyelmet fordítanak a környezetvédelemre is, amit kiválóan bizonyít az ALBA-TCP Természetvédelmi Miniszteri Bizottságának (Comité Ministerial de Defensa de la Naturaleza del ALBA-TCP) a kiépítése. Felvetették az Éghajlat-igazságügyi Nemzetközi Bíróság kialakítását (Tribunal Internacional de Justicia Climática) is, hogy a fejlett országok megfizessék annak a költségét, amivel szennyezik a Földet, s ezáltal megfékezzék a káros hatású gázok kibocsátását, és megbírságolják a felelısöket az éghajlati válságért. Az eddig felsorolt célok elérése érdekében támogatják a „Nagynemzeti Vállalatok” kibontakozását. A nagyvállalatok elısegítenék a hatékony energia és ásványkincs kitermelést, kereskedelmet és átalakítást az emberek és a környezet védelmét figyelembe véve (pl.: PETROCARIBE ALBA–Alimentos; Empresa Grannacional de Energía;).
54
Meg kell még említenem, hogy külön tanácsot és munkacsoportot hoztak létre az élelmezési biztonság eléréséhez a térségen belül. Ezeken kívül az emberi jogok; az önrendelkezés; a nemzetközi jog és a szuverenitás védelme érdekében is jött lére munkacsoport. Üdvözölték azt is, hogy a vitás ügyek rendezését is próbálják rövid idın belül, munkacsoportokon keresztül véghezvinni. Az alábbi szerkezeti piramison szemléltetem az ALBA-TCP felépítését, ami a három tanács irányításából indul ki:
ALBA-TCP
Politikai Miniszteri Tanács
Gazdasági Kiegyenlítési Miniszteri Tanács
Társadalmi Miniszteri Tanács
Déli Rádió
ALBA-TCP Kereskedelmi Kiegyenlítési Munkacsoport
ALBA Hírügynöksége
ALBA-TCP Természetvédelmi Miniszteri Bizottsága
Egészségügyi Felügyelet
Társadalmi Programok Tanácsa
ALBA Média Iskolája
ALBA-TCP Befektetési Alap
Nık és az Esélyegyenlıség Miniszteri Bizottsága
Éghajlat–Igazságügyi Nemzetközi Bíróság
Végrehajtó Titkárság
Bolivári Szövetség Védelmi és Önálló Állandó Bizottsága
Egységes Népi Védelmi Stratégia
55
A Fegyveres Erık Szuverén és Méltóság Iskolája
A turizmus fellendítésérıl sem feledkeztek meg, hiszen ennek támogatására egy ALBA szállodaláncról szóló javaslatot terjesztettek elı, ami szintén „nagynemzeti” keretek között mőködne. Támogatja azokat a törekvéseket, amelyek a 33 latin-amerikai országot felölelı; gazdasági és politikai függetlenségük megerısítéséhez hozzájáruló integrációt; együttmőködést és a szolidaritást szorgalmazzák. A szellemi tulajdonjog védelme érdekében szintén munkacsoport felügyeli az élethez nélkülözhetetlen alapvetı javak termelését. Nagyon ösztönzik az ALBA Mőhold Tervezetét, s ezt a mőholdat Simón Bolívarról neveznék el. Telefonhálózatot és szélessávú internet átszövését eredményezné az ALBA– tagországok között, melynek üzemeltetése a Telekommunikációs Bizottság hatáskörébe tartozna. Kialakították az ALBA-TCP Bolivári Szövetség Védelmi és Önálló Állandó Bizottságát (Comité Permanente de Soberanía y Defensa de la Alianza Bolivariana para Los Pueblos de nuestra América ALBA-TCP), hogy kidolgozzák az Egységes Népi Védelmi Stratégiát, valamint megalapíthassák a Fegyveres Erık Szuverenitás és Méltóság Iskoláját (Escuela de Dignidad y Soberanía de las Fuerzas Armadas de los países del ALBA-TCP) a tagországok számára. A Társadalmi Tanács keretein belül olyan munkacsoportot kívántak mindezen túl létrehozni, ami a technológia, a tudományok és a gyógyszerészet fejlesztésére törekszik. Szintén egy munkacsoport felelısségi körébe tartozna – a Politikai Tanácson belül – a térségbeli kommunikáció szabad áramlása a Déli Rádió (Radio del Sur del ALBA-TCP); az ALBA Hírügynöksége (Agencia de noticias de ALBA-TCP) és a különbözı témabeli csatornák révén. Kuba és Venezuela és a többi tagország tapasztalatainak alapján szó esett az ALBA Média Iskolájának (Escuela de Televisión y Cine del ALBA) létrehozásáról a Politikai Tanácson belül. A Végrehajtó Titkárságra (Secretaría Ejecutiva) bíztak egy állandó közösségi portál fejlesztését és fenntartását az ALBA fejlıdésérıl, eredményeirıl és javaslatairól szóló információkkal, hogy biztosítsák a közlemények terjesztését, megismerését. Emellett olyan tervet is felvá-
56
zoltak, ami a kommunikációs eszközök figyelésére összpontosít, hogy szembeszálljanak a médiaháborúval; és figyeljék az információáramlás törvényes kereteit, eredetiségét. Létre akarják hozni az ALBA-TCP Befektetési Alapot, ami a tagországok nemzetközi tartalékaiból kapna hozzájárulásokat azon célból, hogy kifejezetten „nagynemzeti” terveket finanszírozzanak belıle. A Társadalmi Tanács bevonásával egy olyan munkacsoport kialakítását is sürgetik, ami a társadalmilag kirekesztett emberek védelmére és felzárkóztatására irányul, hogy ezek az egyének is egyenlıen, diszkriminációmentesen beolvadjanak a gazdasági, politikai, társadalmi, termelı és kulturális élet keringésébe. Ezzel párhuzamosan egy olyan hasznos tervezetet is bemutattak, ami a hasonlóan kirekesztett lakosság oktatási rendszerbe történı bevonását segíti elı. (Forrás: Az ALBA-TCP 2009.10.17-én Cochabambában aláírt Nyilatkozatából)
9.5. A bolivári missziók Ahogyan azt már említettem (lsd.: 9.2. fejezet; 51.old.) a társadalmi és politikai integráció kialakításához, valamint a közjó; a szociális egyensúly elérése végett különbözı missziókat hoztak létre, melyek ezen célok megvalósítását segítik elı természetesen a bolivári elvekre építve. A következı missziókat emelném ki: Vuelvan Caracas Misszió: Célja a forradalmi kormánnyal együtt és a nép bevonásával minden venezuelai lakos „méltó életminıségének megteremtése”, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdése; emellett, hogy a javak és szolgáltatások megalkotásában biztosítsa a nép számára szükséges eszközöket és a „ teremtı erıt”. Zamora Misszió: Az Ezequiel Zamora nevét viselı misszió feladata, hogy a mezıgazdaság adta lehetıségek kihasználásával újrahasznosítsák a földterületeket; és hogy elısegítse a nagybirtokok teljes felszámolását. Mindezzel eleget kívánnak tenni a Venezuelai Bolivári Köztársaság Alkotmány 307. paragrafusának, mely tökéletesen illeszkedik a bolivári forradalom egyenlıséget és méltányosságot teremtı folyamatába.
57
Che Guevara Misszió: A társadalmi produktivitás fejlıdése a végsı cél, ami a tanulmányok fejlesztésével, oktatási és képzési reformok révén elımozdítja az ehhez szükséges etikai-erkölcsi tudást elméleti és etikai síkon is. Mosoly Misszió: A venezuelai lakosság óriási része szorul fogászati kezelésre, azonban ennek csak töredéke tehetné meg a fogászati költségek finanszírozását. Ezért Chávez elnök három évvel ezelıtt felvetette, hogy a fogászati rehabilitációt az Országos Közegészségügyi Program részeként kellene kezelni. Zene Misszió: Ezen misszió célja a szegény sorsú gyermekek bevonása a zenetanulásba, gyermekzenekarokés kórusok tagjaiként. Jelenleg már majdnem 300 ezer gyermek lehet részese a missziónak köszönhetıen valamilyen zenekarnak, s ez bizonyára csak növekedni fog. Dr. José Gregorio Hernández Misszió: A „Nép Orvosának” a nevét és emlékét ırzı misszió a valamilyen fogyatékossággal vagy genetikai betegséggel élı személyek felmérésével és segítésével foglalkozik. Sportoló Lakónegyedek Misszió: Azon nemes céllal jött létre, hogy testmozgásra, a szabadidı kihasználására buzdítsa a lakosokat; hogy javítsa a lakosság egészségi állapotát és az életminıséget. Emellett az edzık felkészítését támogatja, és elısegíti az egészséges üdülés körülményeit mindenki számára. Igazolvány Misszió: Biztosítja mind a venezuelaiaknak, mind a külföldieknek a személyi igazolványhoz való gyors (néhány perces) hozzáférését, melyben az Országos Végrehajtó hatalom, az ONIDEX is aktívan részt vesz. (Forrás A Venezuelai Bolivári Köztársaság magyarországi Nagykövetségének kiadványából)
9.6. ALBA és az EU Adriana Gottberg Gil-lel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság Ügyvivı asszonyával való beszélgetésem során kiderült, hogy az ALBA nyitott az Európai Unió irányába. Gyümölcsözı, szoros együttmőködésben áll Portugáliával, Spanyolországgal és Olaszországgal még annak
58
ellenére is, hogy a spanyol sajtó idıként másként festi le a Latin-Amerikában zajló eseményeket. Sok információ más formában lát napvilágot Európában, egy valódi „háború” alakul ki ezáltal, mely az Ügyvivı asszony szerint „hevesebb, mint a II. világháború”. Ugyanakkor a kereskedelemi forgalom is mőködik a két ország, ill. a két régió között, de Venezuela például próbál a saját lábán megállni, keveset vagy csak olyan termékeket importálni, amelyeket nem termel, vagy nem állít elı, révén, hogy Venezuela önellátó ország. Így nem függ annyira más országoktól, némi önállóságra tehet szert. Venezuela az ALBA által is példásan, minden sérelem ellenére igyekszik erısíteni kapcsolatait úgy Spanyolországgal, mint az Európai Unióval. Tény viszont, hogy mindez nem olyan egyszerő. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy a két közösség között valósuljanak meg megállapodások, hanem elképzelhetı, hogy országokra vetítve érdemesebb egyezményeket kötni. A kapcsolatok mélyítéséhez viszont arra van szükség, hogy az európai országok ne tekintsenek bizonytalansággal Latin-Amerika felé, hanem legyenek tisztában az ottani politikai, társadalmi és gazdasági helyzettel. Tiszteljük már csak azért is, mert mi, a közép-kelet-európai országok is egy nagyobb integráció tagjaiként láttuk a fejlıdést, akárcsak Venezuela és az ALBA többi tagországa! Habár sok hasonlóságot találunk az UNASUR és az EU célkitőzéseiben, nézeteiben, az ALBA esete más. Az ALBA és az EU között a leglényegesebb eltérés az, hogy míg az utóbbi gazdasági integráció, addig az elıbbi társadalmi, mely a szolidaritáson, a szociális problémák leküzdésén nyugszik. A legfontosabb hasonlóság pedig nem más, mint összefogni az országokat közös célok érdekében egy-egy integráció révén. Hozzá kell tennem, hogy az integrációk összehasonlítása azért is nehéz feladat, – és nem biztos, hogy teljesen reális –, mivel a történelmi múlt, az identitás, a politikai helyzet eltérı a különbözı régiókban, amitıl talán egyedivé válnak az integrációs folyamatok és eredményeik, hiszen a lakosságuk is más és más. „Nem lehetnek ugyanazok a céljaink”- mondta Adriana Gottberg Gil, más az életminıség, mások a körülmények. Az ALBA nemes céllal jött létre: leküzdeni a szegénységet, ami talán mindennél súlyosabb problémákat von maga után, mivel hatalmas méreteket ölt az éhínség és a munkanélküliség; és az emberek csekély része kap megfelelı oktatási, egészségügyi ellátást. A társadalmi kirekesztettség még a szegénységnél is súlyosabb, pláne ha a kettı együtt jár. Adriana Gottberg 59
szerint elsısorban az „egyént kell integrálni” képzések, tervezetek formájában. Be kell tehát vonni ıket az „életbe”, „mivel a kirekesztettség válsága jelenti az igazi szegénységet”– nyilatkozta Adriana Gottberg. Ennek érdekében hoztak létre számos csereprogramot, melyek a tanulók, a kultúra, az energia cseréjén és még sok más formában valósulnak meg. Úgy tőnik, az egyetemek között ez már hatékonyan mőködik. Sokáig óriási harcok folytak egy-egy egyetemi helyért, akár hosszú éveken keresztül is próbálkoztak. Ma már ösztöndíjjal, csereprogramok keretén belül sok venezuelai diák tanul Spanyolországban, Franciaországban, Oroszországban és Kínában is. Szót ejtettem arról (lsd.: 9.2.fejezet; 51.old.) , hogy egyetemeket, fıiskolákat is hoztak létre Venezuelában. Úgy vélem, – mint minden nagy erıfeszítésnek –, bizonyára ezeknek is meglesz a gyümölcse. Célul tőzték ki az életminıség javítását; segítséget nyújtanak a rászoruló országoknak megosztván a vagyont, hogy az egész régióra ugyanaz legyen érvényes. A mai gazdasági válságban különösen fontos szerepet kap az, hogy a legjobban károsult országokat szárnya alá vegyék fejlettebb társai, akiket iparuk, ásványkincseik, földjeik hozzásegítenek a „gazdagsághoz”. Úgy gondolom, ha ez megvalósulna, akkor a létezı aszimmetriák is megszőnnének, csökkenne a szegénység, rugalmasabban mőködne az integráció. Az ALBA és a MERCOSUR számára is az EU nem pusztán az eddig elért eredményei, szelleme miatt lehet példa, hanem a hibáiból is rendkívül sokat tanulhatnak. Az már önmagában nagy sikernek nevezhetı az ALBA esetében, hogy az ott élı emberek elismerik, hisznek benne, nem találnak kifogásolnivaló pontokat, sıt, szükségesnek tartják az életminıség javítása miatt. Simón Bolívar elsıként beszélt az integráció kialakításáról, Hugo Chávez pedig az ALBA-n keresztül folytatja Bolívar terveit, beillesztvén azokat a mai világgazdaságba. Dra. Adriana Gottberg úgy nyilatkozott még az Európai Unió és az ALBA, valamint a MERCOSUR kapcsolatairól, hogy fejlıdni fog; „igazságos” kapcsolatrendszer fog kiépülni közöttük. Azt is elmondta, hogy a latin-amerikaiak közelinek tekintik Európát, ellenben mi, európaiak nagyon távolinak látjuk Közép- és Dél-Amerikát.
60
10. Befejezés Szakdolgozati témaválasztásom az Európai Unió és a többségében dél-amerikai integrációk fejlıdési szakaszinak összehasonlítására irányult. A mai globalizált világban mindinkább fontosabbá válnak azok a kötelékek, melyek régiókat, országokat fognak össze, így erısítvén világgazdasági helyzetüket. Különbözı integrációk révén igyekeznek alkalmazkodni a világgazdasági trendekhez, amivel fejlıdésüket is elısegíthetik. Latin-Amerikában az 1980-as éveket követıen kezdtek kialakulni azok a törekvések, melyek a regionalizmus felé terelték a csalódott, elszegényedett embereket. Az együttmőködés, a közös elvek összefonása volt a céljuk, hogy aztán hátat fordíthassanak a diktatórikus; válságokkal teli idıknek. Che Guevara; San Martín és Simón Bolívar eszméi az egységes Amerikáról feléledtek, és újakkal egészültek ki. Az aggasztó társadalmi problémákra gyógyírt kerestek, és ráébredtek, hogy egyedül nehéz a jólétért küzdeni, viszont egymás támogatásával és közremőködésével ledönthetik a szociális, a gazdasági és a politikai akadályokat. Formálódni kezdtek társulások; megváltozott a politikai elit; és idıközben Latin-Amerikán belül több integrációs tömörülés jött létre. Mindegyiket az elırehaladás vezérelte, ám eredményeiket tekintve eltérıen alakultak a fejlıdési szakaszaik. Nézeteltérésbeli különbségek; gazdasági és társadalmi aszimmetriák alakultak ki a régióban, ami sokszor sodorta az integrációkat a feloszlatás szélére. Ám ott volt elıttük egy kiváló példa arra, hogy közös akaraterıvel, alkalmazkodással igenis lehetséges magas szintő integrációt kialakítani. Ez a példa pedig az Európai Unió volt. Eddigi sikereibıl és hibáiból egyaránt tanulhatnak nem pusztán a latinamerikai integrációk, hanem a világ minden más pontján lévı szervezetek is. A XXI. századi világrendet pedig egy újabb típusú „állam” formálhatja majd, ami a nemzetek felett, közösségi szinten fogja össze az országokat. Az ALBA; a MERCOSUR; az UNASUR és a CAN is arra törekszik, hogy demokratikus alapokra fektetve olyan társadalmi és/vagy gazdasági integrációt hozzanak létre, ami megoldja a fennálló problémákat, és védelmet nyújt számukra minden téren. Az azonban még kérdéses, hogy az általam elemzett négy integráció közül melyik kerül valóban a dél amerikai nép fölé, egyetlen nemzetként összefogva az országokat.
61
Az elemzéseim arról is tanúskodnak, hogy az eredmények különbözıségei az EU és a többi integráció között nem feltétlen nevezhetıek fejlıdésbeli eltérésnek, hiszen nem egyforma egyik társulás szerkezete; kora; mőködése; elvei sem. Legyen is szó akár a szolidaritáson nyugvó ALBA-ról; az Egyesült Államok felé nyitó Andesi Közösségrıl vagy a centrumhoz való közeledést választó UNASUR-ról és MERCOSUR-ról egy biztos: mindegyikük Latin-Amerika fejlıdéséért, egy nagy integráció megvalósulásáért küzd.
62
11. Felhasznált irodalom •
A Venezuelai Bolivári Köztársaság Nagykövetsége Magyarországon és kiadványai
•
Alperstein, Aida Lerman (2007): América Latina entre la Unión Europea y Estados Unidos http://www.igadi.org/index.html Letöltés dátuma: 2009.11.08. 09:38
•
Barrios, Miguel Angel (2008): Del Mercosur al Estado Continental Política Exterior y Soberanía, 2008/jul.-sep. pp.8-16.
•
Bologna, Natalia (2003): Comparación entre la Unión Europea y el MERCOSUR desde un enfoque económico institucional HAOL, 2003/2. pp.7-22.
•
Bustamante, Ana Marleny (2004): Desarrollo Institucional de la Comunidad Andina Aldea Mundo, 2004, no.:016, pp.:16-28.
•
Buzás, Sándor (2002) : A MERCOSUR tíz éve Kihívások, 2002/152.
•
CEPAL: La inversión extranjera en América Latina y el Caribe (2006)
•
Comunidad Andina, Secretaria General (2007): El comercio exterior de los países andinos en el año 2006
•
Comunidad Andina, Secretaria General: Se amplia el mercado andino http://www.comunidadandina.org/prensa/notas/np20-1-06.htm Letöltés dátuma: 2009.09.07. 20:14
•
Csornai, Zsuzsa (2009): Harminchetedszer is Déli Közös Piac http://kitekinto.hu/latinamerika/2009/07/28/harminchetedszer_is_deli_kozos_piac Letöltés dátuma: 2009.10.22. 10:25
•
Declaración de ALBA (2009.10.19.)
•
Diz, Jamile Bergamaschine Mata (2007): Mercosur: orígenes, fundamentos, normas y perspectivas Curitiba, Jurua, 2007
•
Domingo, Lilón (2008): A latin-amerikai politikai változások belsı és nemzetközi kontextusa Külügyi Szemle, 2008/3. pp.91-107.
•
Domonkos, Endre (2009): Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlıdésének irányvonalai http://www.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/kozgazdasagtudomanyi/ts z-vilgazd/2008-2009/PhD/Az_Europai_Unio_es_Latin-Amerika_2_.pdf Letöltés dátuma: 2009.10.19. 11:54
•
Dömény, Zsuzsa (2008): A baloldal Latin-Amerikában a 21. század elején Külügyi Szemle, 2008/3. pp.108-123. 63
•
Dömény, Zsuzsa (2007): Latin-Amerika balra át!? Mőhelytanumányok;, Digitális arhívum; 2007/2.
•
Duhonyi, Krisztina Mária (2002): Az Európai Unió és a latin-amerikai integrációk közötti kapcsolatok és fejlıdési perspektívák
•
Fischer, Ferenc (2008): Stratégiai szövetség, társult tagsági viszony az Európai Unió Latin-Amerika-politikájában Külügyi Szemle, 2008/3. pp.43-54.
• •
García, Carolina: Ventajas y desventajas de la adhesión de Venezuela al Mercosur http://www.monografias.com/trabajos/mercosurvenez/mercosurvenez.shtml Letöltés dátuma: 2009.10.21. 14:55 Gerı, Katalin (2006): Az Andesi Közösség és az Európai Unió kapcsolatai a Társulási Megállapodás megkötésének küszöbén
•
Gómez,
Daniel
Alejandro
(2006):
El
Mercosur
y
la
Unión
Europea
http://www.critica.cl/html/ciencias_sociales/alejandro_gomez_01.htm Letöltés dátuma: 2009. 09.29. 21:12 •
Horváth, Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC KIADÓ KFT., 2007
•
INTAL, Instituto para la Integración de América-Latina y el Caribe (2005): Ampliación de la UE: Consecuencias para el MERCOSUR http://www.iadb.org/INTAL/detalle_articulo.asp?idioma=ESP&aid=1275&cid=645 Letöltés dátuma: 2009.10.21. 15:40
•
Interjú a Venezuelai Bolivári Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének Ideiglenes Ügyvivıjével, Dra. Adriana Gottberg Gil Követ-Tanácsossal
•
J.F.Hornbeck (2009): US-Latin-America Trade: Recent Trends and Policy Issues http://www.fas.org/sgp/crs/row/98-840.pdf Letöltés dátuma: 2009. 10.18. 19:02
•
Juhász-Tóth, Angéla (2008): Veszélyben az EU-latin-amerikai kereskedelmi kapcsolatok http://kitekinto.hu/latin-amerika/2008/06/23/veszelyben_az_eu-latinamerikai_kereskedelmi_kapcsolatok Letöltés dátuma: 2009.09.10 22:43
•
Lehoczki, Bernadett (2008): Amerika-közti kapcsolatok. Az elmúlt évized Külügyi Szemle, 2008/3. pp.68-90.
•
Lehoczki, Bernadett (2007): A regionalizmus három generációja Latin-Amerikában http://www.koz-gazdasag.hu/images/stories/2per3/10-lehoczki.pdf Köz-gazdaság, 2007/3 p.97-114. Letöltés dátuma:2009.10.18. 19:33
•
Lehoczki, Bernadett (2007): Mi lesz veled, Latin-Amerika GROTIUS, 2007.12.06. http://www.grotius.hu/doc/pub/TGALMJ/lehoczki%20bernadett%20mi%20lesz%20veled. pdf Letöltés dátuma: 2009.10.22. 11:05
64
•
Mora
Vanegas,
Carlos
(2008):
Alcance,
Relevancia
de
UNASUR,
http://www.articuloz.com/politica-articulos/alcance-relevancia-de-unasur-424578.html# Letöltés dátuma: 2009.08.24. 17:44 •
Nahuel Oddone, Por y Granato, Leonardo: La Adhesión de Venezuela al Mercosur http://www.caei.com.ar/es/programas/integracion/art2.pdf Letöltés dátuma: 2009.09.03. 19:49
•
Nasanovsky,
Nadia
(2009):
Un
desafío
llamado
http://observadorglobal.com/un-desafio-llamado-unasur-n2129.html
UNASUR
Letöltés
dátuma:
2009.09.27. 08:48 •
Piedrabuena, David: MERCOSUR http://www.monografias.com/trabajos/mercosur/mercosur.shtml
Letöltés
dátuma:
2009.09.14. 20:03 •
Polgár,
Tímea;
Varga,
Csilla
(2006):
Dél-Amerika:
A
változás
szele
http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/ktk/TDK/Letoltheto_dolgozatok/2006/TDK _06_PolgarT-VargaCs.pdf Letöltés dátuma: 2009.11.14. 09:10 •
Rasztovich, Péter (2002): A kelet-európai bıvítés hatása az Európai Unió és a MERCOSUR országok kapcsolataira
•
Rivas, Eduardo: ¿El MERCOSUR es una utopía? ¿La Unión Europea debe ser su bastón? http://www.caei.com.ar/es/programas/integracion/25.pdf Letöltés dátuma: 2009.10.24. 16:17
•
Rodríguez Araque, Alí (2009): Revolución de la Conciencia Hacia una Economía Productiva y del Trabajo
•
Rodriguez Bauza, Faustino (2007): Completar América del Sur, Soberanía Nacional plena para Guayana Francesa http://bellaciao.org/es/spip.php?article4374 Letöltés dátuma: 2009.09.23. 21:56
•
Secretaría Permanente del SELA (2001): Inversiones Extranjeras Directas en América Latina y el Caribe http://www.sela.org/DB/ricsela/EDOCS/SRed/2005/11/T023600000734-0La_inversi%F3n_extranjera_directa.htm Letöltés dátuma: 2009.11.29. 10:51
•
Simor,
András
(2008):
A
Bolivári
Forradalom
http://www.venezuelai-
szolidaritas.org/a_bolivari_forradalom.html Letölts dátuma: 2009.11.15. 09:32
65
•
Solti, Ágnes (2008): Brazília is távolodik Venezuelától Szövetségesbıl rivális? http://kitekinto.hu/latin-amerika/2008/07/09/brazilia_is_tavolodik_venezuelatol
Letöltés
dátuma: 2009.09.03. 23:00 •
Solti, Ágnes (2009): Erısödı törésvonalak a Mercosurban http://kitekinto.hu/latin-amerika/2009/02/21/ersod_toresvonalak_a_mercosurban Letöltés dátuma: 2009.09.03. 20:38
•
Speiser, Diána (2007): A Dél-Amerikai Nemzetek Uniója és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatrendszere
•
Szilágyi, István (2008): Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség Külügyi Szemle, 2008/3. pp.5-33.
•
UNCTAD (2005): Multilateralism and Regionalism. The New Interface. Latin-American South-South Integration and Coorporation
•
Dr. Zádor, Márta: Az Európai Unió és a MERCOSUR közötti együttmőködés
66
Egyéb internetes források: http://www.mercosur.int/ http://www.mercosur.gov.ar/ http://www.rau.edu.uy/mercosur/ http://www.alternativabolivariana.org/modules.php?name=News&file=article&sid=5418 http://www.granma.cubaweb.cu/secciones/alba/ http://www.vtv.gob.ve/noticias-nacionales/19957 http://www.unasur.org/ http://www.comunidadandina.org/ http://www.venezuelai-szolidaritas.org/
67
