Dear Twilight Kedves Twilight
Évekkel ezelőtt Twilight végrehajtott egy teleportációs varázslatot, hogy maga elé varázsolja a jegyzetfüzetét, amit a háza mögött felejtett. A varázslat létrejött, de nem úgy, ahogy tervezte. A jegyzetfüzet helyett, egy napló jelent meg, de nem a sajátja. Egy ember fiúé volt, amit elolvasott, és lábjegyzeteket készített bele, de legnagyobb megdöbbenésére a napló, egyszer csak eltűnt. Másnap megpróbálta újra a varázslatot és ekkor észrevette, hogy a lábjegyzeteire válaszoltak. Az elkövetkező években levelező cimborákként írtak egymásnak. A barátságuk egyre erősebbé és erősebbé vált, míg egy nap nem érkezett több levél. Egészen a mai napig. Ma kapott egy utolsó levelet. ----------------------------Történet: Kedves Twilight - http://www.fimfiction.net/story/45475/Dear-TwilightÍró: Nightwatcher - http://www.fimfiction.net/user/Nightwatcher Fordította: Silence the Unicorn - http://silence-the-unicorn.deviantart.com/ -----------------------------
Még egy utolsó levél Twilight mosolyogva ért haza a barátnőivel és a mosolya még szélesebbre húzódott, amikor visszaemlékezett a maga mögött hagyott napra. Applejack-kel, Rarity-vel és Pinkie Pie-al volt az „egész napos város túrá”-jukon, ahogy Rarity nevezte. A nap során betértek egy félreeső étterembe is, ahol ő egy nárciszos és szalmás szendvicset, Applejack pedig nem meglepő módon egy szelet almás pitét rendelt. Pinkie Pie sikerült beosonnia a konyhába és öt másodperc alatt összeütött valamit, ami ő csak „Szuper ultra mega csokoládés tortá”-nak hívott a tőle megszokott Pinkie Pie-os stílusban. Rarity egy kifejezetten kis adag salátát rendelet és azt szegette a csak rá jellemző bájával.
A következő néhány megálló vásárlási megállókat takart a piacon, hol Rarity vett neki egy szép nyakláncot, amit „jó barátjának”, Star Gazer-nek adhat majd, akit három hónapja ismert meg a Canterlot-i asztrológia találkozón. Azonnal megtalálták egymással a közös hangot, és ahogy Rarity mondta, „tökéletes páros”-t alkottak. A nyaklánc öt szépen csiszolt kőből állt, amelyek sziporkáztak a napsütésben. Minden alkalommal, amikor Rarity társaságában találja magát, ő vidám hanghordozással veti fel a kérdést, hogy „előkerült-e már a kérdés”. Már kezdte azt hinni, hogy ő rá vár, neki viszont nem volt bátorsága megtenni ezt a lépést.
Ezt követően a parkba mentek a város túl végén. Bejárták a megannyi, látnivalókkal teli kanyargós ösvényt, viszont egy bizonyos darabnál viszont elakadt a szava és könnyek szöktek a szemébe. Megálltak egy tisztáson, ahol Applejack és Pinkie Pie egymást kergették, míg Rarity mellette ült a padon. Ő azonban egyikükre sem szentelt egy perc figyelmet sem, mert az elméje valahol máshol járt. A fákkal körülölelt feszes víztükörre meredt, amelyről visszatükröződtek a nap sugarai. Miközben a könnycsepp legördült az arcán, neki egy régi levél emléke jutott az eszébe.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hehe, az utazásod arra az utazásra emlékeztet, amelyiken apukámmal voltam. Pecáztunk (Az a dolog, amikor egy horoggal és zsineggel halat fogunk, hogy utána visszaengedjük... általában.) a lakóhajón (magától értetődő Twi) és megengedte, hogy vezessem a motorcsónakot. Még soha nem vezettem ilyesmit, így természetesen izgultam, de ő mégis odaültetett a vezető ülésbe és mondta, hogy indítsam be. Viszont pechjére felállt és így egészen a hajó hátsó részéig bukdácsolt. Elképesztő volt. Először megijedtem, de az, ahogyan apukám nézett rám, az nagyon vicces volt! Miután visszajött és leült, mondta, hogy próbáljam meg újra, de most lassabban, hehe. Nos Twilight , azt hiszem, most ezzel zárom ezt a levelemet. Már alig várom a válaszod! Az interdimenzionális levelező partnered
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
„Ez már vagy tíz éve lehetett.” Gondolta magában, miközben letörölte a könnyeket a patájával. „Bár itt lehetne, hogy ezt lássa.” Amikor Rarity észrevette, hogy sír, megkérdezte, hogy mi baj van, de ő csak annyit válaszolt, hogy „régi emlékek” és helyeslően bólintott. Már vagy másfél éve lehetett, hogy utoljára levelet kapott tőle és már minden reménnyel felhagyott, hogy valaha is kap még egyet.
Az összegyűlt pónik végre megérkeztek a könyvtárhoz, ami az otthonaként szolgált. A varázserejével kinyitotta az ajtót másik három póninak, akik bementek. Megfordult, becsukta az ajtót, majd visszafordult a barátnői felé fordult, akik megálltak és nagyon néztek valamit a konyhában. - Hé… lányok, minden rendben? Mit néz… – a kérdést nem tudta már befejezni, mert a mai napon már másodjára akadt el a szava, aminek most egy boríték volt az okozója, ami az asztalon hevert. Nem kellett elolvasnia, az enyhe perzselődések a szélein azonnal elárulták neki, hogy ki küldte
Úgy érezte, mintha hosszú órákon át bámulta volna a levelet, míg végül Applejack a vállára nem helyezte a patáját. - Szánj rá annyi időt, amennyit csak jónak látsz cukorfalat, mi majd itt várunk.
Vissza sem fordulva a barátnői felé, odasétált az asztalhoz és a varázserejével felvette a borítékot, amellyel felment a szobájába, hogy zavartalanul olvashassa el.
Amikor felért a legutóbbi levél jutott az eszébe, ami miatt rettegte ennek a napnak az eljövetelét.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves Twilight
A mai hírek nem jók. A teszt pozitív lett. Rákos vagyok és végső stádiumú. Az orvos próbálta kicsit jobb színben feltüntetni a dolgot, de értettem a lényegét. Meg fogok halni, hamarosan. Ha lehet hinni az orvos szavának. Twilight, félek, nagyon félek. Anyukám és apukám teljesen kiborultak. Ordítottak és üvöltöztek az orvosokkal. Csak egy kis nyugalmat szeretnék, egy cseppnyi nyugalmat, tényleg olyan sokat kérek? Végre el tudtam nekik mondani, hogy adjanak nekem egy kis időt, hogy átgondoljam a dolgaimat, de valójában, csak neked akartam írni. Nincs már sok időm, szó szerint és képletesen értve sem. Csak szerettem volna elmondani, hogy te voltál a legeslegjobb barátom, akit valaha is megismerhettem. De ez ne emésszen fel, légy boldog, oké? Majd írok neked, amin
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ekkor visszazökkent a valóságba és az ágyán ülve azon dilemmázott, hogy kinyissa-e. Végül feltépte a borítékot és kihajtotta a levelet. Nem volt sok, csak egy oldal. Vett egy mély lélegzetet, majd olvasni kezdte.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves Twilight
Ez lesz az utolsó levelem, és mint olyat, borzasztóan sajnálom. Ami a késedelmet illeti, egy kis „vakáción” voltam, ha fogalmazhatok így. Csináltam egy úgy nevezett „vágylistát”. Ez egy olyan lista, amin olyan dolgok szerepelnek, amiket még az előtt akarsz megtenni, hogy... tudod, meghalsz. Egy apróság volt csak, de jó volt. Voltam ejtőernyőzni, elutaztam Írországba, amit mindig mondogattam neked, szóval ilyesmik. Félreértés ne essék Twilight, bármilyen hátborzongatóan is hangzik, jó így befejezni az életet. Boldog vagyok, megbékéltem. De a kérdés továbbra is nyitva áll.
És te?
Nem akarom, hogy gyászolj, élj. Azt akarom boldog légy, érezd jól magad, nevess és sírj. A fenébe már, családot is alapíthatnál Star Gazer-rel, ahogy mindig is mondogattad és én tudom, hogy tényleg ezt akarod. Te mondtad nekem, hogy a tanítód, Celestia küldött Ponyville-be, hogy megtaláld a barátság varázslatát, de sajnos a barátságban az a legnehezebb, hogy tudjuk, mikor kell elengedni. Ne feledd ezt és menj tovább. Amikor a közelgő halálomról írtam, kérdezted, hogy „hiszek-e a halál utáni életben”, de azt hiszem nem válaszoltam erre. Azt hiszem, van odaát egy másik világ, ami miránk vár Twilight, egy jobb világ és én ott várok majd rád.
Üdvözlettel Szeretettel, barátod, Steven
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Twilight halkan sírdogált, miközben még egyszer elolvasta a levelet. Majd a borítékra nézett és mosolygott.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A sötét, lezárt koporsóban egy pillanatnyi lilás fény villant fel egy megjelenő borítéktól, amelyben egy kicsi, gyémánt nyaklánc volt. Egy nyaklánc, amely csillog majd a félhomályban.
Szeretném megköszönni RainbowShades-nek a szerkesztést, amit a történet elolvasása után végzett. Köszi tesó, hogy rászántad az időt.
