k
Számviteli és adózási szaktájékoztató
T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna A lízing számvitele és adózása 1 | A lízing fogalma | A lízingszerzôdés típusai | Melyiket érdemes választani? | A lízing és az áfa | A pénzügyi és az operatív lízing számviteli elszámolása | Devizás lízing | Könyvelési tételek
A kismamák egészségbiztosítási pénzbeli ellátásai
4
| Táppénz | Terhességi-gyermekágyi segély | Gyermekgondozási díj | Méltányosság
Végtörlesztés: 6 Hogyan segíthet a munkáltató? | Kamatmentes lakás célú munkáltatói kölcsön | Korábban adott kölcsön elengedése | A kölcsön nyújtásának/elengedésének feltételei, adó- és járulékvonzatai
Berényiné Papp Mariann A közelgô társaságiadófeltöltés és a transzferárak
7
| Adóalap-növelés, -csökkentés kapcsolt vállalkozásban | A transzferárszabályzat
dr. Sallai Csilla A pénzmosásról | A kötelezettek köre | A szolgáltatók belsô szabályzata | Átvilágítása | A tényleges tulajdonos beazonosítása | A kijelölt személy | Bejelentési kötelezettség | A pénzmosás lehetôségét felvetô gazdasági események | Hatósági ellenôrzés
III. évfolyam 11. szám, 2011. november
BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA
A lízing számvitele és adózása Cikkünkben sorra vesszük a lízingszerzôdésekkel kapcsolatos tipikus kérdéseket, elszámolásokat. Az ilyen típusú szerzôdések már régóta közkedveltek, és azok, akik nem rendelkeznek elegendô tôkével a vételhez, valószínûleg a jövôben is keresni fogják ezeket a konstrukciókat.
Mi a lízing?
Gottgeisl Rita
9
l
A lízingügyletet sokan sokféleképpen definiálták már. A lízing szó az angol lease szóból származik, jelentése bérlet. Ez azonban már nem használható a magyar fogalomra, mert jelentésébe angol nyelvterületen a bérlet olyan fajtái is beletartoznak, amelyekre a magyar megfelelôjét nem alkalmazzuk. Atipikus szerzôdési forma, amely a bérlet és az adásvétel keveredésébôl alakult ki, de egyik sem található meg benne tiszta formában. A lízingügylet tulajdonképpen valamiféle „öszvér” megoldás a hitelügylet és a kölcsönszerzôdés között. A lízingszerzôdés: • nem adásvételi szerzôdés, mert a lízingbeadó fenntartja tulajdonosi jogait a szerzôdés végéig, illetve a -vevô sem a vásárláskor fizeti ki a teljes vételárat. Az adásvételnél pedig a vevô köteles a teljes vételárat megfizetni.; • nem kölcsönszerzôdés, mert ekkor a kölcsönadott pénz a kölcsönvevô tulajdonába száll át, míg lízingszerzôdés esetében a lízingtárgy tulajdonjoga nem száll át (illetve nem biztos, hogy átszáll) a lízingbevevôre; • nem bérleti szerzôdés, mert ekkor az adott dolog finanszírozásával kapcsolatos nagyobb kiadások általában a bérbeadót terhelik, míg a lízingszerzôdésben minden költség a lízingbevevôre hárul, ô viseli a kárveszélyt is; • nem haszonbérleti szerzôdés, mert ekkor a haszonbérlô semmiképpen sem szerezhet tulajdonjogot, míg a lízingszerzôdésnek lehet olyan eleme, hogy a végén a lízingbevevô tulajdonossá válik.
Ebbôl is láthatjuk, hogy a lízingszerzôdésnek sok közös pontja lehet más típusú szerzôdésekkel, de mindegyiktôl eltér, még ha apró részletben is.
A lízingszerzôdés típusai Két legelterjedtebb fajtája a pénzügyi lízing és az operatív lízing. A pénzügyi lízing olyan üzleti megállapodás, mely szerint a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevô által igényelt eszközt (lízingtárgyat), amelyet rendszeres díjfizetés ellenében átenged a lízingbevevônek. Szerzôdéskötéskor rendezni kell a jószág futamidôt követô tulajdonjogát, mely általában vételi opció (maradványérték), így a lízingbevevônek lehetôséget teremt a lízingtárgy megvásárlására. A maradványérték általában a lízingtárgy használt piaci árával egyenlô. Gyakran elôforduló forma azonban a teljes amortizációs lízing is, melynél a futamidô hosszát úgy alakítják ki, hogy a lízingtárgy könyv szerinti értéke a futamidô végén nulla legyen. Két fajtája lehetséges: • zárt végû pénzügyi lízing: A lízingtárgy a lízingbeadó tulajdonában marad a futamidô végéig, de a lízingbevevô aktiválja könyveiben, s ô jogosult az értékcsökkenés elszámolására is. Az utolsó lízingdíj vagy a maradványérték megfizetését követôen a lízingtárgy automatikusan a lízingbevevô tulajdonába kerül. Az áfa teljes összegét a lízingbevevônek kell megfizetnie a futamidô elején, ehhez azonban a lízingbeadó rövid lejáratú kölcsönnel segítséget nyújthat. A lízingdíj kamatrésze a számviteli törvény elôírásai szerint költségként elszámolható.; • nyílt végû pénzügyi lízing: A lízingtárgy a lízingbeadó tulajdonában
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
könyvelôk lapja
van, de a lízingbevevô aktiválja könyveiben, s ô jogosult az értékcsökkenés elszámolására is. A lízingbevevô a futamidô végén szabadon dönthet arról, hogy a maradványérték megfizetésével a lízingtárgy tulajdonosává válik-e, illetve kéri-e a szerzôdés meghosszabbítását. Az operatív lízinget az 1997/112. számú APEH iránymutatás is meghatározza. Eszerint az operatívlízing-szerzôdés értelmében a lízingbeadó opciós vételi jogot biztosít a lízingbevevônek, maradványérték rögzítése mellett. A lízingtárgy a lízingbeadó könyveiben marad nyilvántartásban. Ebbôl következik, hogy az operatív lízing tulajdonképpen bérlet, mivel nem biztos, hogy az eszköz átkerül a lízingbevevô tulajdonába, ezért adójogi szempontból is ennek megfelelôen kell kezelni. A futamidô végén a lízingbevevô a következô lehetôségek közül választhat: • visszaszolgáltatja a lízingtárgyat, • alacsonyabb bérleti díj ellenében meghosszabbítja a futamidôt, • maradványértéken megvásárolja a lízingtárgyat.
Melyiket érdemes választani? Érdemesebb a zárt végû pénzügyi lízinget, ha • a lízingbevevô általában áfa-befizetô pozícióban van, • a lízingbevevônek vannak szabad forrásai az áfa megfizetésére, • jelentôs mûködôtôke-igény merült fel a lízingbevevônél. A nyílt végû pénzügyi lízing a kedvezôbb, ha • a lízingbevevô nem rendelkezik az áfa megfizetéséhez szükséges szabad forrásokkal, vagy csak szívesebben osztaná el befizetési kötelezettségét a futamidôre, • a lízingbevevô még nem biztos abban, hogy a futamidô végén meg akarja szerezni a tulajdonjogot, • a lízingbevevô egyáltalán nem, vagy csak negyedévente tud áfát visszaigényelni. Az operatív lízinget válasszuk, ha • a lízingdíjakon keresztül szeretnénk költségelszámolást alkalmazni, • eredeti terveink szerint nem kívánjuk az eszközt megvásárolni, • tartozásállományunkat nem szeretnénk tovább növeli.
A lízing és az áfa A pénzügyi lízing kezelése áfa-szempontból attól függ, hogy nyílt vagy zárt végû ügyletrôl beszélünk. Bár a jogsza-
bályban nincs külön nevesítve sem a zárt, sem a nyílt végû pénzügyi lízing, ezeket az áfatörvény továbbra is élesen elkülöníti. Azt az ügyletet, ahol a lízingbevevô tulajdonszerzése már a szerzôdés megkötésekor biztos (zárt végû lízing), termékértékesítésként, ahol pedig a futamidô kezdetén még nem biztos a tulajdonszerzés (nyílt végû lízing), szolgáltatásnyújtásként kezeli a jogszabály. Az Áfa tv. 10. § a) pontja alapján termék értékesítésének minôsül „a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott idôre szóló bérbeadásáról vagy részletvételérôl azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésôbb a határozott idô lejártával, illetôleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi.” A hivatkozott bekezdés ugyan nem használja a pénzügyi lízing fogalmat, de – többek között – a zárt végû lízingre is alkalmazandó, hiszen a zárt végû lízing jellemzôje, hogy a futamidô végén, az utolsó törlesztôrészlet/lízingdíj megfizetésével a lízingelt eszköz átkerül a lízingbevevô tulajdonába. Azáltal, hogy a zárt végû lízingügyleteknél az Áfa tv. 10. § a) pontja alapján már a birtokbaadás ténye termékértékesítésnek minôsül, a birtokbaadás idôpontja lesz a teljesítési idôpont. A zárt végû pénzügyi lízing esetén a birtokbaadáskor áll be a teljes tôkerész vonatkozásában a lízingbeadó áfa-fizetési kötelezettsége, viszont a késôbbiekben a fizetendô lízingdíjakat általános forgalmi adó már nem terheli. A bizonylatolás egyetlen áfatörvény szerinti számla kibocsátásával történik, a további kifizetések tekintetében nem kell számlát kiállítani. Az adóalap megállapítása során lényeges az áfatörvény azon szabálya is, amely szerint az adó alapjába beletartoznak azok a járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítôje, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzôjére, szolgáltatás igénybe vevôjére, így például különösen a közvetítéssel és biztosítással összefüggô költségek. Ezek áfa-kulcsa a lízingtárgy áfa-kulcsával egyezô. A nyílt végû lízing abban tér el a zárt végûtôl, hogy a futamidô végén a lízingelt eszköz nem megy át automatikusan a lízingbevevô tulajdonába, de a -vevônek lehetôsége van arra, hogy az eszköz tulajdonjogát megszerezze. Ebben az esetben az ügylet elején még nem tudható biztosan, hogy a késôbbiekben történik-e tulajdonszerzés, ezért
termékértékesítés címén az ilyen típusú ügylet nem adóztatható. Ekkor az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése alapján szolgáltatásnyújtásnak tekintendô mind az alapügylet, mind pedig az alapügylethez kapcsolódó pénzügyi szolgáltatás. A bérleti jogviszony ilyen fogalmi meghatározása szerint a tulajdonjog-átszállást nem automatikusan eredményezô nyílt végû lízingügylet áfa-szempontból bérbeadásnak minôsül. A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó adófizetési kötelezettség keletkezése az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn. Mivel a lízing futamidejének végéig a lízingtárgy vonatkozásában nem történik tulajdonváltozás, az ügylet bérbeadásnak minôsül, így a lízingbeadó külön-külön minden lízingdíjról kiállított számlában köteles a lízingdíjat megbontani kamat- és tôkerészre. Nyílt végû lízing esetében a bizonylatolást a lízingdíjak gyakorisága határozza meg, annyi áfatörvény szerinti számla lesz, ahány részletben fizeti meg a lízingbevevô a lízingdíjat. Az áfatörvény szemléletében az operatív lízing (azaz a pénzügyi lízingtôl eltérô lízingügylet) bérletnek minôsül, így a pénzügyi lízinggel kapcsolatos fentebbi szabályokat azzal az eltéréssel kell az operatív lízingre vonatkoztatva értelmezni, hogy az operatív lízingnél nincs olyan pénzügyi jellegû ügylet, amely adómentességet élvezne. Az operatív lízing keretében nyújtott szolgáltatás tehát teljes egészében áfa-köteles ügylet, feltéve, hogy a bérbeadás áfa-köteles. Az ügyletre vonatkozóan az adófizetési kötelezettség teljesítése a nyílt végû lízinghez hasonló módon állapítható meg. A járulékos szolgáltatások ez esetben a bérlet adóalapjába épülnek be, így a bérlet adójogi megítélése lesz tekintetükben az irányadó.
A pénzügyi lízing számviteli elszámolása A korábbiak alapján már talán egyértelmû, hogy a számviteli elszámolás is attól függ, hogy pénzügyi vagy operatív lízingrôl van-e szó. A számviteli törvény 3. § (8) bekezdés 13. pontja szerint a pénzügyi lízing „olyan szerzôdés alapján valósul meg, amely szerzôdés értelmében a lízingbeadó a lízingbevevô igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képezô eszközt lízingdíj ellenében, a szerzôdésben rögzített idôtartamra a lízingbevevô használatába, birtokába adja az-
könyvelôk lapja
zal, hogy a lízingbevevôt terheli a használatból következôen minden költség és kockázat, a lízingbevevô jogosult a hasznok szedésére, a szerzôdés idôtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbevevô vagy az általa megjelölt megszerzi (vagy megszerezheti), a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve a lízingbevevôt elôvételi jog illeti meg, a lízingbevevô azonban ezen jogairól a szerzôdés megszûnése elôtt le is mondhat.” (Hogy miért szeretik a törvényalkotók a körmondatokat?! Ez a mondat öszszesen száz szóból áll...) A számviteli elszámolással kapcsolatban fontos része a mondatnak, hogy „a lízingbevevôt terheli a használatból következôen minden költség”, azaz a lízingbevevô aktiválja könyveiben, és ô számolja el az értékcsökkenést is. Ez független attól, hogy zárt vagy nyílt végû pénzügyilízing-szerzôdésrôl beszélünk. A pénzügyi lízing elszámolásának a számviteli törvény szerint kétféle módszere lehet a szállító számlázásának iránya szerint: 1. módszer: a szállító a lízingbeadónak számlázza ki a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolandó eszközt, majd ezt követôen az eszközt a lízingbeadó számlázza a lízingbevevô részére. 2. módszer: a szállító a lízingbeadó helyett közvetlenül a lízingbevevô részére számlázza ki a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolandó eszközt. A zárt végû pénzügyi lízingnél (amikor is a tulajdonszerzés biztos) mindkét módszer, míg a nyílt végû (opciós vételi vagy vevôkijelölési jogot biztosító, vagyis biztos tulajdonszerzést nem eredményezô) lízingnél viszont csak az 1. módszer alkalmazható, a 2. módszer nem. A pénzügyilízing-szerzôdés kapcsán költségtényezôt tehát nem a fizetett lízingdíj, hanem az elszámolt értékcsökkenés jelent. A pénzügyi lízing keretében átvett eszköz értékét „Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként” kell kimutatni. Helyes elszámolás esetén a lízingbevevônél az ilyen címen kimutatott kötelezettség megegyezik a lízingbeadónál a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés összegével. A pénzügyi lízing keretében fizetett tôketörlesztés a kötelezettségeket csökkenti, a lízingdíj kamatrésze pedig a pénzügyi mûveletek ráfordításaként számolandó el.
Könyvelési tételek: Vételár elszámolása: T 16. Beruházások K 43. Pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek Lízingtárgy üzembe helyezése: T 12. Tárgyi eszközök K 16. Beruházások Értékcsökkenés elszámolása: T 57. Tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenési leírása K 129. Tárgyi eszközök értékcsökkenése Lízingdíj tôkerészének elszámolása: T 43. Pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek K 38. Pénzeszközök / 45. Szállítók Lízingdíj kamatrészének elszámolása: T 87. Fizetett kamatok és kamatjellegû kifizetések K 38. Pénzeszközök / 45. Szállítók Nyílt végû pénzügyi lízingek esetében további könyvelési tételek merülhetnek fel. A futamidô végén, ha a maradványértéket megfizetjük, és az eszköz tulajdonjogát is megszerezzük, nincs további teendô, hiszen az eszköz már eddig is a könyveinkben szerepelt. Ha az eszközt visszaadjuk a lízingbeadónak, akkor errôl egy helyesbítô számlát állítanak ki felénk. Visszaadott eszköz számla szerinti ára (piaci értéke): T 43. Pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek K 12. Tárgyi eszköz Visszaadott eszköz számla szerinti ára és könyv szerinti értéke közötti különbség, ha a visszavételi érték nagyobb: T 129. Tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenése K 96. Egyéb bevételek Visszaadott eszköz számla szerinti ára és könyv szerinti értéke közötti különbség, ha a visszavételi érték kisebb: T 86. Tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése K 128. Tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése Eszköz kivezetése a nyilvántartásból: T 129. Tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenése
3
T 128. Tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése K 12. Tárgyi eszköz
Az operatív lízing számviteli elszámolása Mint már korábban tisztáztuk, az operatív lízing esetében az eszköz nem kerül át a lízingbevevô könyveibe, így az értékcsökkenést sem ô számolja el. Valójában egy bérleti jogviszonyhoz hasonló elszámolás tartozik hozzá, azaz az egyes lízingdíjakat számolják el költségként. Abban az esetben, ha a lízingbe vett eszközön átalakítás vagy értéknövelô beruházás történik, ezt a számviteli törvény szerint a befektetett eszközök között kell kimutatni annak ellenére, hogy az eszközt nem aktiválták. Könyvelési tételek: Esedékes lízingdíj: T 521. Bérleti díj (lízingdíj) K 45. Szállítók Lízingdíj pénzügyi rendezése: T 45. Szállítók K 38. Pénzeszközök A lízingbeadó által kiszámlázott, de nem az adott évet terhelô lízingdíj elhatárolása év végén: T 39. Aktív idôbeli elhatárolások K 521. Lízingdíj Nem számlázott, tárgyévet terhelô lízingdíj elhatárolása év végén: T 521. Lízingdíj K 48. Passzív idôbeli elhatárolások
Devizás lízing Mind a belföldi, mind a külföldi szerzôdô partnerek gyakorlatában egyre jellemzôbb, hogy a szerzôdés összegét devizában vagy deviza alapon határozzák meg. A devizás értékelésre a számviteli törvény 60. §-a az irányadó. A lízingbevevônél a lízing miatti kötelezettség kimutatása a lízingügylet teljesítése napján érvényes, számviteli politikában választott árfolyamon történik. Az egyes tôketörlesztô-részletek kifizetésekor realizálódó árfolyamkülönbségeket pénzügyileg rendezett árfolyamkülönbségként mutatjuk ki. A lízingdíj kamatrészének elszámolása a kamatfizetés napján érvényes választott árfolyamon történik. Év végén a mérlegfordulónapi átértékelésbôl adódó különbözet a lízing miatt követelések és kötelezettséges esetében is beletartozik az összevont árfolyam-különbözetbe. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna
4
könyvelôk lapja
GOTTGEISL RITA ROVATA
Ellátások keresôképtelenség esetén (2. rész) – A kismamák egészségbiztosítási pénzbeli ellátásai Elôzô cikkünkben sorra vettük a keresôképtelenség eseteit, a teendôket, valamint a saját, illetve a gyermek betegségéhez kapcsolódó ellátásokat. Ezúttal a terhességgel, a szüléssel és a kisgyermek gondozásával kapcsolatos pénzbeli ellátásokat tárgyaljuk. Idôrendi sorrendben a terhes nô részesülhet táppénzben, terhességigyermekágyi segélyben, melyet a szülést követôen folytatólagosan kaphat, majd a szülési szabadság leteltét követôen gyermekgondozási díjban. Az elôzô számban bemutatottaknak megfelelôen ezek közül egyszerre csak egy fajta ellátásra tarthat igényt, és ha több gyerek van, egyszerre csak az egyik gyerek után. Ha a kismama nem jogosult egyik fent említett, gyermekgondozással összefüggô ellátásra sem, vagy jogosultsága már megszûnt, a gyermek hároméves koráig a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. §-a szerinti gyermekgondozási segélyre (GYES), illetve azontúl a három vagy több gyermeket nevelô a 23. § szerinti gyermeknevelési támogatásra (GYET) tarthat igényt. Ezek nem az egészségbiztosítás ellátásai közé tartoznak, így jelen írásban nem tárgyaljuk ôket. Nézzük meg az egyes, terhességgel és gyermekgondozással összefüggô egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokra vonatkozó szabályokat kifizetôhellyel nem rendelkezô munkáltatónál dolgozók esetében.
Táppénz A táppénzt teljes részletességgel átbeszéltük az elôzô számban, két dologra azonban itt is újra fel szeretnénk hívni a figyelmet. Másképpen kell eljárnunk ugyanis, ha a terhes nôt az orvos 8-as, illetve másként, ha 9-es kóddal veszi keresôképtelen állományba. A különbség a betegszabadság, ugyanis a 9-es kód a veszélyeztetett terhességet jelöli, melynek elsô napjától táppénz jár, míg a 8-as kód esetén elôször a betegszabadságot kell figyelembe venni. Különösen figyelnünk kell akkor, ha a
terhes nô állapotában változás áll be, mert ekkor 8-as kódról 9-esre váltás esetén meg kell szakítani a betegszabadság kiadását (utólag nem kell viszszamódosítani!), és a kódváltás napjával táppénzes állományba venni a kismamát, majd ha a kód esetleg ismét 8asra változik, a még megmaradt betegszabadság napjainak kiadásával kell folyatatni a számfejtést. Figyelnünk kell még arra is, hogy a táppénz megállapításánál mindig a táppénzre való jogosultság napja a kezdô idôpont és nem a keresôképtelenség elsô napja. Ha tehát a kismama 2011 decemberében elôször a következô évre átnyúlóan a betegszabadságait veszi ki, és majd csak 2012. január 8-án lesz jogosult táppénzre, ez az idôpont lesz a viszonyítási alap az irányadó idôszak megállapításához. Ebben az esetben tehát nem 2010. január 1-je, hanem 2011. január 1-je lesz az irányadó idôszak kezdônapja.
Terhességi-gyermekágyi segély A terhességi-gyermekágyi segély (TGYÁS) a 168 napos szülési szabadság idôtartamára a kiesett jövedelem pótlására jár, mértéke az igénylô járulékalapot képezô jövedelme napi átlagának 70%-a. Annak jár, aki a szülést megelôzô két éven belül 365 napon át biztosított volt, és • a biztosítás fennállása alatt vagy • a biztosítás megszûnését követô 42 napon belül szül, vagy • azontúl baleseti táppénz folyósításának ideje alatt vagy annak megszûnését követô 28 napon belül szül. Figyeljünk arra, hogy a „sima” táppénz július 1-jét követôen kikerült a törvénybôl, így a biztosítás megszûnését követôen táppénzbôl nem lehet TGYÁS-ra menni. Ha ilyen eset állna
fenn, mindenképpen olyan megoldást kell találni, hogy a 42 napot követôen a kismama újra biztosítással rendelkezzen (például munkanélküliként). TGYÁS-ra jogosult az a nô is, aki örökbefogadási szándékkal vett gondozásba csecsemôt, és a jogosultság feltételei a gondozásba vétel napján fennálltak. Ilyen esetben a gyermek születésének napjától eltelt idôt figyelembe véve, a szülési szabadság még hátralévô idôtartamára jár az ellátás. A jogosultsághoz szükséges 365 napnak nem kell folyamatosnak lennie, és bele kell számítani • a biztosítás megszûnését követô baleseti táppénz, TGYÁS és GYED folyósításának idejét, • a közép- vagy felsôfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejébôl 180 napot, • a rehabilitációs járadék folyósításának idejét. A szülési szabadság szabályait a Munka Törvénykönyve tartalmazza (még akkor is ezeket a szabályokat kell alkalmazni, ha egyébként a jogosult nem tartozik e törvény hatálya alá), miszerint a kismamát 24 hét szülési szabadság illeti meg, melyet úgy kell kiadni, hogy abból lehetôleg 28 nap a szülés várható idôpontja elé essen. Ez csak ajánlás; a kezdô idôpont a munkáltató és a munkavállaló megállapodásának függvénye. A szülési szabadság tehát a szülés várható idôpontja elôtti 28 nap valamelyikén kezdôdik, de legkésôbb a szülés napján. Ha a gyermeket koraszülött intézményben ápolják, az anya megszakíthatja szülési szabadságát, és a gyermek hazakerülését követôen egyéves koráig bármikor igénybe veheti. A szülési szabadság megszûnik • a 168 naptári nap elteltével, • a gyermek halva születése esetén a szüléstôl számított 6 hét elteltével, • ha a gyermek a születését követôen hal meg, a halálát követô 15. napon, de a szülési szabadság nem lehet a szülés napjától számított 42 napnál rövidebb, • ha a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, vagy 30 napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, az elhelyezést követô napon, de itt sem lehet a szülési szabadság kevesebb 42 napnál. A terhességi-gyermekágyi segély iránti kérelem benyújtására, a foglalkoztató eljárására és az igénybejelentés
könyvelôk lapja
napjára az elôzô részben bemutatott, általánosságban érvényes szabályok mellett a következôket kell figyelembe venni: • a kérelmet akkor is a foglalkoztatónál kell bejelenteni, ha a biztosítási viszony már megszûnt, • ha a munkáltató jogutód nélkül megszûnt, akkor a kérelmet a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnél kell benyújtani, • csatolni kell – ha a kérelem benyújtásakor még nem született meg a gyermek, a terhesállományba vételt igazoló orvosi igazolást vagy a terhesgondozási könyvet, – ha a kérelem benyújtásakor a gyermek már megszületett, az anyakönyvi kivonatot (vagy a halott vizsgálati bizonyítványt), – örökbefogadás esetén az arról szóló gyámhatósági határozatot és az örökbefogadási szándékról szóló igazolást, – munkanélküli ellátásban részesülô igénylô esetén az álláskeresési támogatás megállapításáról, illetve annak szüneteltetésérôl szóló határozatot, – a több foglalkoztatónál is munkaviszonyban állóknál, illetve a passzív TGYÁS-kérelmekhez pedig a TB-igazolványt és a jövedelemigazolás nyomtatványt. A TGYÁS-t visszamenôleg legfeljebb hat hónapra lehet kérelmezni. Ez vonatkozik arra az esetre is, mikor két ellátás közül kell választani, de a választás napja visszamenôleg is legkorábban az a nap lehet, amikor a TGYÁSra való jogosultság már fennállt. A munkáltatónak a TGYÁS-hoz Foglalkoztatási Igazolást kell kiállítania elektronikus formában, és öt napon belül a kérelemmel és a benyújtott egyéb igazolásokkal együtt a székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervhez továbbítani. A TGYÁS-t a jogszabály szerint – a megjelölt adókedvezmények figyelembevételével – személyi jövedelemadó-elôleget levonva havonta utólag folyósítja az OEP az igénylô kérelme szerint postai úton vagy bankszámlára utalással a tárgyhónapot követô hó 10. napjáig. Alapját a táppénzre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani. Ha az anya álláskeresési támogatás vagy vállalkozói járadék folyósításának szünetelése alatt vagy annak meg-
szûnését követô 42 napon belül szül, és tényleges jövedelemmel nem rendelkezik, az ellátás alapját az elôzôekben említett jövedelempótló támogatások alapját képezô átlagkereset harmincad részének alapulvételével kell kiszámítani.
Gyermekgondozási díj Gyermekgondozási díjra (GYED) jogosult a gyermeket a saját háztartásában nevelô • biztosított, gyermeket szülô anya, ha a szülést megelôzô két éven belül 365 napon át biztosított volt, • biztosított szülô, ha a GYED igénylését megelôzô két éven belül 365 napon át biztosított volt, • TGYÁS-ben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a TGYÁS folyósításának ideje alatt szûnt meg, feltéve, hogy ezen ellátásra való jogosultsága még a biztosítási jogviszony alatt keletkezett, és a szülést megelôzô két éven belül 365 napon át biztosított volt. A GYED jogosultsághoz szükséges 365 napi biztosításnak sem kell folyamatosnak lenni, és szintén beszámíthatók a TGYÁS-nál felsorolt idôszakok, de a biztosítás megszûnését követô ellátások közül csak a baleseti táppénz ideje vehetô figyelembe. A munkavállalónak a GYED folyósításának idôtartamára fizetés nélküli szabadságot kell kérnie a munkáltatójától, melynek engedélyezését a munkáltató a Foglalkoztatói Igazoláson igazolja. A fizetés nélküli szabadság a gyermek hároméves koráig megilleti a munkavállalót, ilyen szempontból a munkáltatónak mérlegelési lehetôsége nincs. Viszont a munkavállalónak két nagyon fontos dologra figyelemmel kell lennie, ezért érdemes errôl tájékoztatni: 2011. január 1-tôl megváltozott a GYED, GYES miatt fizetés nélküli szabadságon lévôkre vonatkozóan az, hogy a fizetés nélküli szabadság ideje csak akkor számít biztosítási jogviszonynak, ha a gyermek után valamilyen ellátást is kap a munkavállaló (ez GYES is lehet). Ha nem kap ellátást, mert nem jár neki, vagy mert késôn jelezte igényét (GYES-t visszamenôleg csak két hónapra lehet igényelni!), és a visszamenôleges szabály szerint lesznek kiesô hónapjai, ezekre az idôszakokra szünetel a biztosítása, így egészségügyi szolgáltatási járulék-fizetési kötelezettség lép fel. A biztosítás szünetelése esetén a 45 napos szabály sem alkalmazható, így ez
5
a kötelezettség az elsô naptól fennáll, vagy nem lesz egészségügyi szolgáltatásra jogosult. Ezenkívül majd egy késôbbi táppénz megállapításánál, ezek az idôszakok szintén kiesô idôkként jelentkeznek. A Munka Törvénykönyve is változott 2011. augusztus 1-tôl a tekintetben, hogy a munkavállalónak elôre jeleznie kell, ha a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságát idô elôtt meg kívánja szakítani. Ha a munkavállaló a fizetés nélküli szabadság kezdô idôpontját követô hat hónapon belül szeretne visszatérni, a munkáltatónak 30 napja, ha ezt követôen, akkor 60 napja van arra, hogy a munkavállaló foglalkoztatását megoldja. A GYED-re jogosult személyek köre bôvebb, mint a TGYÁS-é, mert nem csak a szülô vagy örökbe fogadó anya, hanem a vér szerinti, az örökbe fogadó apa, a gyám illetve a szülôvel együtt élô házastárs, bejegyzett élettárs is igénybe veheti, ha egyébként a többi feltételnek megfelel. A jogosultsági feltételek megléte esetén sem jár azonban GYED • ha a szülô bármilyen jogviszonyban díjazás ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresô tevékenységet személyesen folytat, • ha munkavégzés nélkül is megkapja a teljes keresetét, • ha egyéb rendszeres pénzellátásban részesül, kivéve, ha azt munkanélküliség miatt kapja, • ha a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben (bölcsôde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet) helyezték el, • ha a gyermeket ideiglenes hatállyal a jogosult háztartásából elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá 30 napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, • a jogosult elôzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés, elzárás büntetését tölti. A GYED iránti igénybejelentéssel és a kérelem benyújtásával kapcsolatban a munkavállaló és a munkáltató ugyanúgy jár el, mint a TGYÁS-nál, és a visszamenôlegességre is a TGYÁS szabályai vonatkoznak. A kérelemhez az ott felsorolt iratokon kívül, ha a jogosult magánynyugdíjpénztár tagja, a záradékkal ellátott belépési nyilatkozatát is csatolni kell. A GYED legkorábban a TGYÁS idôtartamának lejárta napjától jár, a
6
könyvelôk lapja
jogszabályban meghatározott idôtartamra, de legfeljebb a gyermek második életévének betöltéséig. A gyermeket szülô anya által igényelt GYED esetében ezt az idôtartamot a szülést, minden más jogosult esetében a jogosultság kezdetét megelôzô két éven belül megszerzett biztosításban töltött napok száma határozza meg. Ha a jogosult a jogosultság megszerzésekor vagy az azt megelôzô két éven belül egy másik gyermek után jogosult volt GYED-re, az új GYED idôtartama nem lehet az elôzônél rövidebb, viszont nem hosszabbodhat meg a korábbi ellátás idejével sem. Ha valamilyen oknál fogva a kismama a GYED megszakítását kérte, a gyermek kétéves koráig az ellátás folyósítását újra kérheti, de a megszakítás a már megállapított GYED összegét nem érinti. A GYED alapjának megállapítását szintén a táppénzszabályok szerint végzik, mértéke a figyelembe vehetô jövedelem naptári napi átlagának
70%-a, de havonta legfeljebb a minimálbér kétszeresének 70%-a lehet (2011-ben 109 200 forint). A megállapított ellátást minden év január 15-éig hivatalból felülvizsgálják, és az aktuális minimálbérhez igazítják. Akkor is így járnak el, ha egy elôzô gyermek utáni ellátás alapján kapja a jogosult a GYED-et. A GYED összegébôl a személyi jövedelemadó-elôlegen kívül az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv nyugdíjjárulékot (vagy majd magánnyugdíjpénztári tagdíjat) is levon és havonta utólag a tárgyhónapot követô 10. napig teljesít postai úton vagy banki utalással.
Bejelentési kötelezettség A szülô a körülményeiben bekövetkezett változásokat a változást követô öt napon belül be kell, hogy jelentse a folyósító szervnek. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén 10–100 000 forint mulasztási bírságot szabhat ki az egészségbiztosító.
Végtörlesztés: Hogyan segíthet a munkáltató? Most, amikor mindenki igyekszik megszabadulni deviza alapú hiteleitôl, egyre több kérdés érkezik hozzánk az ügyben, hogy milyen lehetôségei vannak a munkáltatónak, aki megteheti, hogy segíti dolgozóját. A legnehezebb helyzetben talán azok vannak, akik lakás célú hitelt, illetve olyan szabad felhasználású hiteleket vettek fel devizában, melyek miatt jelzálog került a lakóingatlanukra, és az elszabadult árfolyamok miatt nehezen vagy már nem is tudják törleszteni az esedékes részleteket. Van, aki élhet a végtörlesztés lehetôségével, és van, aki ebbôl is kimarad. A következôkben megpróbáljuk öszszeszedni, miben támogatja az érintetteket a személyi jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvény, mi az, amit a kalkulációknál figyelembe kell venni. Ha a munkáltató megengedheti, a következôket mérlegelheti: • segít a hitel egészének vagy egy részének kiváltásában, vagy segít a havi törlesztôrészlet összegének egészét vagy egy részét elôteremteni kamatmentes munkáltatói kölcsön formájában, • a korábban vagy a jelen helyzetben adott lakás célú munkáltatói kölcsönök egészét vagy egy részét elengedi,
• segít a jelzálog alatt lévô lakóingatlan értékesítése utáni lakhatási gondokat megoldani lakás célú vissza nem térítendô munkáltatói támogatás formájában. A legjobb esetben a hitel ún. végtörlesztési eljárással – rögzített, kedvezô árfolyamon – lezárható. Ez megtehetô mind a lakás célú, mind a jelzáloggal terhelt szabad felhasználású hitelek esetén, azonban az Szja törvény másképpen szabályozza az ezekhez nyújtható segítség megítélését. Az Szja tv. 72. § (4) f) pontja alapján ugyanis a fôszabálytól eltérôen nem kell a kamatkedvezményt a jövedelem megállapításánál figyelembe venni, ha az kamatmentes lakás célú munkáltatói kölcsön, mely megfelel az alábbi feltételeknek: • munkáltató által a munkavállalónak hitelintézet útján nyújtott • lakás építéséhez, vásárlásához, bôvítéséhez, korszerûsítéséhez vagy bármely, az említett célra hitelintézettôl vagy korábbi munkáltatótól
Méltányosság Ha a biztosított kismama nem rendelkezik a TGYÁS vagy a GYED folyósításához szükséges biztosítási idôvel (és csak ekkor!), lehetôsége van arra, hogy az ellátást méltányosságból kérje. A méltányosságból megállapítható ellátás folyósítási idejét és összegét az egészségbiztosító az általános szabályoktól eltérôen is megállapíthatja. A kérelmet a foglalkoztató székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár szakigazgatási szervéhez kell benyújtani írásban. A kérelemnek tartalmaznia kell a közös háztartásban lakók számát, valamint egy nyilatkozatot a kérelmezô és a vele együtt élôk jövedelmi helyzetérôl. Fontos, hogy ha a kérelmezônek a TGYÁS-t méltányosságból megítélték, az további jogokat nem keletkeztet, ezért késôbb a GYED-hez újabb méltányossági kérelmet kell benyújtani. Gottgeisl Rita, Láng Noémi felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtott (= lakás célú felhasználás), és • a lakás nem haladja meg a méltányolható lakásigény mértékét (lakószobák/együtt költözôk, építési átlagköltség). Ezek alapján tehát csak a lakás célú hitelek kiváltására vonatkozik az adómentesség, viszont a jogszabály nem tartalmaz más, az összeget korlátozó rendelkezést. A lakás célú felhasználás, a bôvítés, korszerûsítés, méltányolható lakásigény fogalmak magyarázatát a 12/2001. (I. 3.) Korm. rendelet tartalmazza. A kamatmentes lakás célú munkáltatói kölcsön folyósításáról a hitelintézet adatszolgáltatást nyújt az állami adóhatóságnak az adóévet követô január 31-ig. Ha szabad felhasználású hitel kiváltására kapja a kölcsönt a magánszemély (nem kell munkavállalónak lennie), vagy nem teljesülnek az elôbbiekben felsorolt más feltételek, akkor a fôszabály szerint kell eljárni. Az adós vagy megfizeti a jegybanki alapkamat öt százalékponttal növelt (vagy ha a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor azzal számított) mértékû kamatot a fennálló tôketartozása után, vagy a kifizetô a meg nem fizetett kamat után megfizeti az ebbôl származó jövedelem (különbözet) 1,19-szerese után a 16% szját és a 27% ehót. Az adót adóéven-
könyvelôk lapja
ként az év utolsó napjára, vagy ha a tartozás év közben megszûnt, a megszûnés napjára kell megállapítani, és az általános bevallásra és megfizetésre vonatkozó szabályok szerint rendezni. A kifizetô a felmerült adókat és járulékokat személyi jellegû egyéb ráfordításként számolja el, melyet ha taoalany, és ha munkavállalónak, vezetô tisztségviselôjének, személyesen közremûködô tagjának, valamint vele korábban munkaviszonyban állt saját jogú nyugdíjasának, illetve az elôbbiek közeli hozzátartozójának nyújtja, a Tao törvény szerint is elismert ráfordítás lesz. Amennyiben az egyéni vállalkozó munkáltató, akkor a felmerült adó- és járulékkötelezettség nála is költségként vehetô figyelembe a Szja tv. 11. számú melléklet I. rész 17. pontja alapján. Ha nincs lehetôség a végtörlesztésre, de a munkavállaló mégis szeretné visszafizetni a hitelt, vagy legalább elôtörleszteni, és a munkáltató szeretne ehhez segítséget nyújtani, adózási szempontból ugyanígy kell eljárni – a kiváltásra kerülô hitel célja függvényében –, mint az elôzôekben. Figyelni kell azonban az egyéb, felmerülô kötelezettségekre, amelyeket a végtörlesztésnél a jogszabályok kizárnak. A munkáltató tovább könnyíthet munkavállalója terhein, ha a korábban vagy a jelen helyzetben nyújtott, az elôzôekben bemutatott kamatmentes lakás célú munkáltatói kölcsönt vagy annak egy részét elengedi a munkavállalójának. Ehhez az elôzôekben felsorolt feltételek mellett még az alábbi, az elengedett összeg korlátozását hozó feltételeknek is meg kell felelni: • több munkáltató esetén is a folyósításkor és az azt megelôzô négy évben nem haladhatja meg az öt millió forintot, • legfeljebb a vételár vagy a teljes építési költség 30%-áig terjedhet. Az elengedett összeggel össze kell számítani azokat az összegeket is, melyeket a munkavállaló korábban esetleg lakás célú vissza nem térítendô támogatásként kapott a munkáltatótól. Miután az öt évre öt milliós szabály 2010-tôl érvényes, a korábbi években ilyen címen kapott vagy elengedett összegeket nem kell összeszámítani, még akkor sem, ha öt éven belül kapta a munkavállaló. Ha korábban a kölcsön nyújtásakor a lakás megfelelt a méltányolható lakásigény mértékének, azt nem kell újra vizsgálni az elengedéskor. Az elengedett összeg az Szja tv. 1. számú melléklet 2.7 pontja szerint adó-
mentes bevételnek minôsül, így a munkáltató ezáltal olyan jövedelmet juttathat a munkavállalójának, mely mindkét félre nézve adó- és járulékmentes. A munkáltatónak az elengedett összegrôl az adóévet követô január 31-ig adatot kell szolgáltatnia az állami adóhatóságnak. (2010-rôl a 10K37 nyomtatványon kellett ezt megtenni.) Az elengedett öszszeg a tao-alanynál a Tao tv. 8. § (1) h) 1. pontja szerint nem lesz adóalap-módosító tétel, viszont az egyéni vállalkozónál az Szja tv. 11. számú melléklet IV. 13. pontja miatt költségként figyelembe nem vehetô kiadásnak minôsül. Ha a munkavállaló hitelügyletei csak olyan módon megoldhatók, amely a lakás eladásával/elvesztésével jár, a lakhatás megoldásában az elôzôekben felsoroltakon kívül a munkáltató lakás célú vissza nem térítendô munkáltatói támogatást is nyújthat. Ennek feltételei a legszigorúbbak; minden eddigi feltételt teljesíteni kell hozzá (hitelintézet útján, lakás célú felhasználás, öt év alatt öt millió forint, 30%, méltányolható lakásigény). Azonban ez a hitelintézettôl vagy korábbi munkáltatótól felvett lakás célú hitel visszafizetésére, törlesztésére nem használható fel. Ez a fajta segítségnyújtás az Szja tv. 1. számú melléklet 2.7 pontja szerint szintén adómentes bevételnek minôsül, így a munkáltató itt is olyan jövedelmet juttathat munkavállalójának, mely mindkét félre nézve adó- és járulékmentes. Az adatszolgáltatásra ebben az esetben viszont a hitelintézet kötelezett az adóévet követô január 31-ig. Természetesen az elôzôekben felsorolt kedvezményes adózású lehetô-
7
ségek feltételeitôl eltérôen is segítheti a munkavállalót a munkaadó, ezekben az esetekben a következôkre kell figyelemmel lenni: • ha a támogatás, elengedés minden feltétele teljesül, de az összegek összeszámításánál az meghaladja öt éven belül az öt millió forintot, akkor az öt millió forintot meghaladó rész, • ha a támogatás, elengedés elôírt feltételei nem teljesülnek, akkor az egész összeg a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként adó- és járulékköteles lesz. A feltételek meglétéért elsôsorban a munkavállaló a felelôs; egy esetleges adóhatósági ellenôrzés során neki kell a jogszerûséget megfelelô okiratokkal alátámasztani, így ezeket elévülési idôn belül megôrizni. Az esetlegesen megállapított adóhiány és más jogkövetkezmények is a magánszemélyt terhelik. Ezeket az elôírásokat, lehetôségeket kell tehát mérlegelnie a munkáltatónak, amikor dönt munkavállalója megsegítésérôl, amellett, hogy vizsgálja: mennyi a rendelkezésre álló szabad pénzeszköze, milyen biztosítékokat tud a munkavállaló nyújtani, mennyire együttmûködôek a bankok. A jogszabályok betartása mellett egyébként a felek szabadon megállapodhatnak egyéb feltételekrôl, és bár ilyen ügylet során feltétlenül meg kell lennie a kölcsönös bizalomnak, célszerû írásos szerzôdésbe foglalni ezeket. Gottgeisl Rita, Láng Noémi
BERÉNYINÉ PAPP MARIANN ROVATA
A közelgô társaságiadófeltöltés és a transzferárak A vállalkozásoknál az év végéhez közeledvén hamarosan napirendre kerül a társaságiadó-feltöltési kötelezettség. Az éves bevételek és ráfordítások elôzetes számbavétele után a társasági adó kimunkálása a soron következô feladat. Az adóalap-növelô és -csökkentô tételek között a transzferár kérdésköre nem elhanyagolható; nagyban befolyásolhatja az éves, illetve a feltöltésre befizetendô társasági adó összegét. Az adóalap-korrekció elmulasztása egy késôbbi ellenôrzéskor is káros következményekkel járhat az egyre növekvô bírságok miatt. A társasági adótól és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 18. §-a rendelkezik a szokásos piaci ártól eltérô áral-
kalmazás eseteirôl. A jogszabály értelmében amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerzôdésükben vagy megállapodásukban maga-
8
könyvelôk lapja
sabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak, mint amilyen ellenértéket független felek, összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének, úgy adóalap-növelési kötelezettségük vagy adóalap-csökkentési lehetôségük keletkezik. A törvény kiemeli, hogy a 18. § alapján elvégzett adóalap-korrekció más növelô-csökentô tételektôl függetlenül érvényesítendô. Adóalap-növelésre kötelezett az a kapcsolt vállalkozás, amelynek az alkalmazott ár miatt az adózás elôtti eredménye kisebb lett, mint amennyi a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna. Abban az esetben nem kell az adóalap-növelést végrehajtani, ha magánszeméllyel kötött szerzôdés eredményeképpen kevesebb az adózás elôtti eredmény a szokásos piaci árnak nem megfelelô ár alkalmazása miatt. Adóalap-csökkentés lehetôségével élhet az a kapcsolt vállalkozás, amelynek az alkalmazott ár miatt az adózás elôtti eredménye több lett, mint amennyi a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, ha megfelel az elôírt feltételeknek. E feltételek szerint a vele szerzôdô kapcsolt vállalkozás belföldi adózó vagy olyan külföldi személy, amely az illetôsége szerinti államban a társasági adónak megfelelô adó alanya, kivéve, ha a kapcsolt vállalkozás, amellyel a társaságnak szerzôdése vagy megállapodása van, ellenôrzött külföldi társaság, továbbá az adózónak rendelkeznie kell a másik fél által aláírt olyan okirattal, amelyben az adóalap-különbözetének összege is szerepel. Az adóalap növelésének kötelezettsége, illetve csökkentésének lehetôsége a legtöbb adózó tekintetében fennáll. Az adózónak nem kell figyelemmel lennie erre a szabályra a magánszeméllyel kötött szerzôdései tekintetében, valamint az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minôsülô adózónak a közös beszerzés és értékesítés érdekében, versenyhátrány megszüntetése céljából létrehozott, kapcsolt vállalkozással kötött, tartós szerzôdése (de csak ezen szerzôdések!) tekintetében. A Tao tv. 18. § (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy az adóalap-növelési kötelezettséggel, illetve -csökkentési lehetôséggel bíró adózónak kötelezô nyilvántartásba foglalni a szokásos piaci árat egyes szerzôdéseihez vagy megállapodásaihoz kapcsolódóan, az annak meghatározásánál alkalmazott módszert, valamint az alátámasztó té-
nyeket és körülményeket. E kötelezettség alól az adóév utolsó napján mikro- és kisvállalkozások mentesülnek, valamint szintén nem kell nyilvántartás kereteiben bizonyítania az alkalmazott ár szokásos piaci árnak történô megfelelését a közhasznú, kiemelten közhasznú nonprofit társaságoknak és azoknak az adózóknak, amelyekben közvetlenül vagy közvetetten az állam rendelkezik többségi befolyással. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy azon adózók, akik nem kötelezettek nyilvántartás készítésére, adóalap-növelési kötelezettségük alól nem mentesülnek a szokásos piaci ártól eltérô ár alkalmazása esetén. Nyilvántartás készítésének hiányában a bizonyítás terhe sem száll át az adóhivatalra egy majdani ellenôrzés alkalmával, mint a nyilvántartást készítô adózók esetében, hanem a társaságnak kell bizonyítania, hogy az áralkalmazás adóévében, az adott ügylet tekintetében milyen mértékû volt a szokásos piaci ár, annak mennyiben felelt meg a társaság az adott ügylet vonatkozásában. Azt is fontos kiemelni, hogy az önkormányzati többségi befolyás alatt álló társaságok esetében nyilvántartási kötelezettség alóli mentesség nem érvényesül, a nyilvántartás elkészítése kötelezô elôírás számukra.
Az adókockázat csökkentésének lehetôségei a társaságiadó-feltöltési kötelezettség vonatkozásában A Tao tv. 26. § (10) bekezdése rendelkezik a társaságiadó-feltöltési kötelezettségrôl, amely alapján az adózónak az adóévi várható fizetendô társasági adó összegére ki kell egészítenie az év közben társaságiadó-elôleg címén befizetett összegeket a 100 millió forintnál nagyobb árbevétellel rendelkezô társaságok esetében. Az adózás rendjérôl szóló XCII. törvény 172. § (12) bekezdése értelmében a feltöltési kötelezettség 90% alatti teljesítése esetén a különbözetet 20% mulasztási adó terheli. Ebbôl következôen az év végi feltöltési kötelezettség számításánál különösen gondosan kell eljárni, így kiemelten a szokásos piaci árak tekintetében. Az adókockázat csökkentésének feltétlenül hasznos módja, ha a társaságnál transzferárszabályzat van érvényben. Az ebben foglaltak évközi alkalmazása esetén a szerzôdés megkötésekor kell a belsô elôírásoknak megfelelôen a szokásos piaci árra vo-
natkozó alátámasztásokat, bizonyítékokat beszerezni, a számításokat elvégezni a lehetô legalkalmasabb módszer kiválasztásával. Ha év közben az információforrásokból az adózó beszerzi az adatokat, és azokat a belsô szabályzatoknak megfelelôen rendszerezi, akkor év végén, az adókiegészítés bevallásakor rendelkezésre állnak az adóalap-korrekciós tételek, azok értékei. A következô évben pedig a társaságiadó-bevallás elkészítésével egyidejûleg történô nyilvántartás készítésekor már a rendelkezésre álló információk, alátámasztások, eljárások alapján csak megfelelô formába kell önteni a dokumentációt, hogy a transzferár-nyilvántartások tartalmi elôírásait szabályozó 22/2009. PM rendelet elôírásainak megfeleljen. Természetesen belsô szabályzat nélkül is lehetséges az évközi elôkészítés belsô vezetôi utasítás alapján. Szabályzatkészítésre vonatkozó törvényi kötelezettség nem áll fenn, azonban bizonyos esetekben célszerû lehet. Abban az esetben, ha a vállalkozásnál a szervezeti felépítés tagoltságából következôen a szerzôdéskötés idôpontjában a transzferár kialakításához, a szokásos piaci ár megállapításához szükséges információk nem egy helyen keletkeznek, különbözô szervezeti egységek összehangolt tevékenysége szükséges ahhoz, hogy a vonatkozó információk beszerezhetôk, illetve dokumentálhatók legyenek, és ebbôl a helyes árképzés elvégezhetô, majd utólag a nyilvántartás is megfelelôen elkészíthetô legyen ennek alátámasztására. Az adóalap-korrekciós tételek a Tao tv. 18. §-a alapján akkor tervezhetôk könnyedén a decemberi elôzetes társaságiadó-kalkulációs folyamat során, ha az évközi elôkészítô munka ezt megfelelôen alátámasztja. Az alkalmazott ár mértékére vonatkozó döntéseket a szerzôdés aláírásakor hozza meg a társaság, ebben az idôpontban a döntéshozó vélhetôen a vonatkozó információknak teljességgel birtokában van a szokásos piaci árat tekintve. A belsô elôírások, szabályzatok e folyamatban keletkezô információk azonnali rögzítésérôl kell, hogy rendelkezzenek a biztonságos információforrások szabályozott felhasználása mellett. Ezzel a szabályrendszerrel lényegesen csökkenthetôk a transzferárral kapcsolatos késôbbi adókockázatok. Berényiné Papp Mariann
könyvelôk lapja
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
A pénzmosásról Bár a könyvelô sok mindent hall, lát, tapasztal, s néha még bizonyos gyanakvás, kétkedés is helyet kap a gondolatai között, azt azonban rendre az utolsók között gondolja, hogy az ô ügyfele az egyik legkomolyabb és nemzetközi szinten is leginkább üldözött bûncselekmény elkövetôje, vagy ahhoz nyújt segítséget. Ahhoz, hogy felismerjük a pénzmosást, helyesen ítéljük meg a gyanús eseteket, tisztában kell lennünk a jogi hátterével, az elkövetés tipológiájával. A pénzmosás megelôzésérôl és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (a továbbiakban: régi Pmt.) 2003. június 16-a és 2007. december 14-e között volt életben. 2007. december 15-étôl felváltotta a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelôzésérôl és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.), amely – többszöri változtatás után – ma is hatályos. A törvény célja, hogy „a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tilalmának hatékony érvényesítése érdekében megelôzze és megakadályozza a bûncselekmények elkövetésébôl származó pénznek vagy pénzben kifejezhetô értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történô tisztára mosását, valamint a terrorizmusnak pénzzel vagy pénzben kifejezhetô értékkel bíró dologgal való támogatását.”
A kötelezettek köre Bár mi, könyvelôk hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a törvényalkotó csak ránk rótt feladatokat a pénzmosás felismerésével kapcsolatosan, valójában a gazdasági élet számtalan szereplôje a törvény alanya; például az, aki az alábbi tevékenységeket végzi: • (kiegészítô) pénzügyi szolgáltatási tevékenység, • befektetési szolgáltatási tevékenység, azt kiegészítô szolgáltatás, • biztosítási, biztosításközvetítôi és foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatási tevékenység, • árutôzsdei szolgáltatási tevékenység, • nemzetközi postautalvány-felvétel és -kézbesítés, • ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenység, • könyvvizsgálói tevékenység, • megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján könyvviteli (könyvelôi), adószakértôi, okleveles adószakértôi, adótanácsadói tevékenység, • játékkaszinó, elektronikus kaszinó vagy kártyaterem mûködtetése, • nemesfém vagy az ezekbôl készült tárgyak kereskedelme,
• árukereskedelmi tevékenység folytatása során 3 600 000 forintot elérô vagy meghaladó összegû készpénzfizetés elfogadása, • önkéntes kölcsönös biztosítópénztár mûködtetése, • ügyvédi, közjegyzôi tevékenység. A törvény a fenti területeken tevékenykedô vállalkozásokat egységesen szolgáltatónak nevezi, ezért én is ezt a terminológiát használom a továbbiakban. A szolgáltatóknak ügyfeleikre vonatkozóan beazonosítási, nyilvántartási, felismerési és jelentési kötelezettségei vannak. Mivel ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítésére csak természetes személy képes, a törvényalkotó a szolgáltató vezetôjét, alkalmazottját, illetve segítô családtagját kötelezi/teszi felelôssé e feladatok teljesítéséért. A törvényben foglaltak be nem tartásra vonatkozó következményeit is a magánszemélyeknek kell vállalniuk. A könyvviteli tevékenység alatt a pénzmosás tekintetében is a számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 150. § (1)–(2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatást kell érteni. Nem árt – nem csupán a pénzmosás miatt – ezt a fogalmat tisztázni. Az Sztv. definíciója szerint a számviteli szolgáltatás két részbôl áll: könyvviteli szolgáltatásból és könyvvizsgálói tevékenységbôl. A könyvviteli szolgáltatásba az Sztv. különösen az alábbi tevékenységeket sorolja: a) „a számviteli politika, a könyvviteli elszámolás, a beszámolókészítés rendszerének, módszerének kialakításával (ideértve a belsô információs rendszer kialakítását is), a számlarend, a könyvvezetéshez, a beszámolókészítéshez szükséges szabályzatok elkészítésével, rendszeres karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátása, beleértve a fôkönyvi nyilvántartások vezetését, az összesítô feladások készítését, a beszámoló összeállítását, a beszámolóban, a könyvviteli nyilvántartásokban szereplô adatok elemzését, a gazdasági döntéseket megalapozó következtetések levonását is”
9
b) „az elszámolások, a beszámolóban szereplô adatok jogszerûségének, szabályszerûségének, megbízhatóságának, bizonylatokkal való alátámasztottságának, a számviteli alapelvek követelményei megtartásának biztosításával a valóságnak megfelelô belsô és külsô információk elôállítása, szolgáltatása.” Adótanácsadó, adószakértô, okleveles adószakértô az, aki megszerzett szakmai képesítéssel és ilyen tevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik, és meghatározott névjegyzékben szerepel.
A szolgáltatók belsô szabályzata Minden szolgáltatónak, így a könyvelôknek is, belsô szabályzattal kell rendelkeznie. A szabályzat tartalmi elemeit a Pmt. alapján elkészítendô belsô szabályzat kötelezô tartalmi elemeirôl szóló 35/2007. (XII. 29.) PM rendelet tartalmazza. Ennek alapján a szabályzatnak a következôkre kell kitérni: • a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adatok, tények, körülmények megállapításakor figyelembe veendô szempontok, • az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosításának, az üzleti kapcsolat figyelemmel kísérésének belsô eljárási rendje (ügyfél-átvilágítás), • a hatóságnak történô bejelentés belsô eljárási rendje és formája, • a bejelentésre kijelölt személy neve, beosztása, elérhetôsége, • az ügyleti megbízás felfüggesztésének belsô eljárási rendje, • az ügyfél-átvilágítás, illetôleg a bejelentés kapcsán keletkezett adatok kezelésére, megôrzésére, védelmére, illetve az érintett alkalmazottak védelmére vonatkozó belsô elôírások, • az alkalmazottak képzésére vonatkozó elôírások, • az ügyfelekkel kapcsolatba kerülô alkalmazottak részére az ügyfél-átvilágítás során alkalmazandó eljárási, magatartási normák, • az ügyfél-átvilágítást, a bejelentés teljesítését és a nyilvántartás vezetését elôsegítô belsô ellenôrzô és információs rendszer ismertetése. Már a régi Pmt. alapján is minden szolgáltató – így a könyvelôk is – kötelezettek voltak saját szabályzat készítésére. A szabályzatot be kellett mutatni (postai úton küldeni) az akkori felügyeletet ellátó szervnek. A felügyeleti szerv azoknál a tevékenységeknél, ahol van kötelezô szakmai kamara (pl. könyvvizsgálók, ügyvédek), az adott tevékenységhez tartozó kamara, az egyéb szolgáltatók eseté-
10
könyvelôk lapja
ben a mindenkor erre kijelölt szerv. Eddig ezt a feladatot a VPOP (Vám- és Pénzügyôrség Központi Bûnüldözési Parancsnoksága) látta el, a NAV létrejöttétôl pedig a NAV Bûnügyi Fôigazgatósága. Azok a szolgáltatók, akik 2007. december 15-ét megelôzôen már rendelkeztek szabályzattal, s azt akkor (2008. március 13-ig a Pmt. hatálybalépését követô 90 napon belül) jóváhagyásra megküldték a felügyeleti szervnek, az új Pmt. hatálybalépését követôen kötelesek voltak a már meglévô szabályzatukat a megváltozott rendelkezéseknek megfelelôen átdolgozni. Ezen átdolgozott belsô szabályzatot nem kellett sehova sem beküldeni további ellenôrzésre. A tevékenységüket 2007. december 14-e után kezdô szolgáltatók a tevékenységük megkezdését követô 90 napon belül kötelesek saját belsô szabályzatukat kidolgozni és a felügyeletet ellátó szervnek – jelenleg NAV Bûnügyi Fôigazgatóság – jóváhagyásra benyújtani. A szabályzatokat minden szolgáltató köteles folyamatosan karbantartani, az aktuális jogszabályi változásoknak megfelelôen aktualizálni. 2011-ben ismét szükségessé vált az eddigi szabályzatok módosítása. Abban az esetben, ha valaki több, a Pmt.-ben külön nevesített szolgáltatást is végez, erre vonatkozóan is külön szabályzattal kell rendelkeznie. Az a könyvvizsgáló, aki könyvel is, a MKVK által kialakított mintaszabályzatot és eljárási rendet alkalmazza a könyvvizsgálói tevékenységében, és külön szabályzatot köteles készíteni a könyvelési tevékenységre, amelyben már a NAV Bûnügyi Fôigazgatóság lesz a felügyeletet ellátó szervezet.
Az átvilágítás A törvényi háttér és így a szabályzat fontos elme az ügyfél átvilágításának meghatározása. Az átvilágítást az alábbi esetekben kell elvégezni: • az üzleti kapcsolat létesítésekor (a szerzôdés megkötésekor), • pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén, ha az átvilágításra még nem került sor, • ha a korábban rögzített ügyfél azonosító adatainak a valódiságával vagy megfelelôségével kapcsolatban kétség merül fel. Az átvilágítás során be kell azonosítani az ügyfelet, az ügyfelet képviselô személyt, az ügyfél természetes személy tulajdonosát. A szolgáltató köteles biztosítani, hogy az üzleti kapcsolatra vonatkozó adatok és okiratok naprakészek legyenek. Üzleti
kapcsolat fennállása alatt az ügyfél köteles a tudomásszerzéstôl számított 5 munkanapon belül a szolgáltatót értesíteni az ügyfél-átvilágítás során megadott adatokban, illetve a tényleges tulajdonos személyét érintôen bekövetkezett változásról. Erre a szolgáltatónak az ügyfelet a szerzôdés megkötésekor figyelmeztetni kell, illetve célszerû ezt a kötelezettséget a szerzôdésben is rögzíteni.
Az ügyfél és az ôt képviselô személy átvilágítása Az azonosítás azt jelenti, hogy be kell tekinteni az – azonosítást szolgáló – eredeti vagy hiteles másolatú iratokba, dokumentumokba, s azokból fel kell jegyezni bizonyos (a törvényben elôírt) adatokat. Az adatok rögzítésére több lehetôség is van: • nyilvános adatbázisból lekért cégadatok kinyomtatása, • 30 napnál nem régebbi okiratokról készített másolat, • külön adatlap kitöltése, • adatok szerzôdésben való felsorolása, • okmányok fénymásolása (az ügyfél beleegyezése esetén lehetséges), • elektronikus adatbázisban való rögzítés. Attól függetlenül, hogy milyen módon történik az adatok rögzítése, a Pmt.-ben elôírt adatokat kell nyilvántartásba venni. Az adatok köre attól függ, hogy az azonosított természetes személy vagy szervezet (pl. vállalkozás). Szervezet (pl. vállalkozás) azonosítása esetén rögzítendô adatok: • név, rövidített év, • székhely, külföldi székhelyû vállalkozás esetén magyarországi fióktelepének címe, • cégjegyzékszám vagy egyéb nyilvántartásba vételérôl, bejegyzésérôl szóló határozat száma, • fôtevékenység, • képviseletére jogosultak közül a szerzôdést aláíró(k) és a kapcsolattartó(k) neve és beosztása, • ha külföldi szervezeti ügyfélnek van kézbesítési megbízottja, akkor annak azonosításra alkalmas adatai. A fenti adatok igazolására szolgáló dokumentumok: azon szervezetek esetén, amelyeket már bejegyzett a cégbíróság vagy bíróság: 30 napnál nem régebbi kivonat, cégkivonat vagy nyilvános adatbázisból való adatlekérés. Azoknál az ügyfeleknél, akiknél a szerzôdést még a cégbejegyzési, hatósági vagy bírósági nyilvántartásba vétel iránti kérelem cégbírósághoz, hatósághoz vagy bírósághoz történô benyújtását megelôzôen kötik meg: az azonosítás a szervezet társasági
szerzôdése (alapító okirata, alapszabálya) alapján történik. Természetes személy azonosítása esetén rögzítendô adatok: • családi és utónév (születési név), • lakcím, • állampolgárság, • azonosító okmány típusa és száma, • külföldi esetében a magyarországi tartózkodási helye, • születési helye, ideje, • anyja neve. A szolgáltató köteles a természetes személyek adatainak ellenôrzése érdekében megkövetelni az alábbi okiratok bemutatását: • magyar állampolgár esetén a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvány és lakcímkártya, • külföldi természetes személy esetén annak útlevele, személyi azonosító igazolványa vagy tartózkodásra jogosító okmánya.
A tényleges tulajdonos beazonosítása Tehát az ügyfélnél és annak természetes személy képviselôjénél a fenti adattartalmú nyilvántartást kell kialakítani és az adatokban történô változások esetén azokat aktualizálni. Viszont az ügyfél, illetve az ôt képviselô személy beazonosításából nem minden esetben derül ki a tényleges tulajdonos személye. A tényleges tulajdonos lehet az a természetes személy, • aki a szervezetben a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25%-ával rendelkezik, • aki a szervezetben meghatározó befolyással rendelkezik [Ptk. 685/B § (2)], • akinek megbízásából valamely ügyletet végrehajtanak. Az ügyfél nevében annak képviselôje (pl. ügyvezetô) köteles a szolgáltató részére írásbeli nyilatkozatot tenni arról, hogy a saját vagy a tényleges tulajdonos nevében, illetve érdekében jár el. Ha az ügyfél úgy nyilatkozik, hogy a tényleges tulajdonos nevében és érdekében jár el, akkor nyilatkoztatni kell ôt a tényleges magánszemély tulajdonos személyére vonatkozóan is. Ennek keretében legalább az alábbi adatokat kell bekérni: • családi és utónevét (születési nevét), • lakcímét, • állampolgárságát. Amennyiben a szolgáltatónak lehetôsége van a tényleges tulajdonos további adatainak felvételére is, akkor törekedni kell arra, hogy a tényleges tulajdonos következô adatai is felvételre kerüljenek: • azonosító okmány típusa és száma, • külföldi esetében a magyarországi
könyvelôk lapja
tartózkodási helye, • születési helye, ideje, • anyja neve. Ha a tulajdonos is társaság, addig kell(ene) a tulajdonosi láncolaton felfelé haladni, amíg elérjük a magánszemély tulajdonos(oka)t. Ha ez nem lehetséges, akkor azt kell rögzíteni, hogy meddig sikerült eljutni a beazonosításban.
A kijelölt személy A szolgáltató köteles egy személyt kijelölni, akinek feladata • a bejelentések hatóság részére történô eljuttatása (elsôdleges feladat), • a szolgáltatónál lévô alkalmazottak képzésének megszervezése, • a jogszabályokban megfogalmazott egyéb kötelezettségek (pl. belsô szabályzat megléte) teljesítésének ellenôrzése. A kijelölt személy lehetôség szerint a szolgáltató vezetôje vagy vezetô beosztású alkalmazottja legyen, de lehet helyettes(eke)t is kijelölni. A kijelölt személyérôl, beosztásáról, elérhetôségérôl, valamint ezekben bekövetkezett változásokról a szolgáltató 5 munkanapon belül tájékoztatást köteles küldeni a hatóság részére (lásd minta). Mivel a bejelentést 2008. december 15-étôl kizárólagosan védelemmel ellátott elektronikus üzenet formájában kell továbbítani a hatóság részére, a kijelölt személynek ügyfélkapus regisztrációval kell rendelkeznie. Bejelentési kötelezettség Abban az esetben, ha a szolgáltató pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adatot, tényt, körülményt észlel, bejelentést kell tennie. Az eljárás részleteit is saját belsô szabályzatában kell rögzítenie, s ennek megfelelôen kell eljárnia. A hatóság felé történô bejelentést csak a kijelölt személy teheti meg. A bejelentésnek minden esetben tartalmaznia kell az ügyfél-átvilágítás során rögzített adatokat, így az ügyfél, a képviselô és a tényleges tulajdonos adatait, a szerzôdés típusát, tárgyát és idôtartamát, valamint a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása megtörténtének lehetôségére utaló adat, tény ismertetését, a körülmények leírását. A szolgáltató a bejelentés továbbítása nyomán nem függeszti fel az ügyfél felé nyújtott szolgáltatását, mert az gyanút kelthetne az ügyfélben, amely nehezítené a hatóság további munkáját és a tényleges tulajdonos nyomon követését. A munka további folytatását az is indokolja, hogy a könyvelés olyan utólagos tevékenység, amely a gazdasági eseményeket
11
Címzett: A pénzügyi információs egységként mûködô hatóság: NAV Bûnügyi Fôigazgatósága, Pénzügyi Információs Fôosztály; Cím: 1033 Budapest, Huszti út 42. Telefon: 06-1-430-9466; 06-30-516-5662 Fax: 06-1-430-9305; E-mail:
[email protected] Tárgy: Kijelölt személy bejelentése Szolgáltató megnevezése: ................................................................................................................................... címe: ........................................................................................................................................................................ adószáma: .............................................................................................................................................................. Alulírott ................................................................ mint a fent nevezett szolgáltató képviseletére jogosult a mai napon kijelöltem a fent nevezett szolgáltató esetében a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelôzésérôl és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.) 23. § (2) bekezdésében meghatározott kijelölt személyt. Jelen bejelentésemmel a Pmt. 23. § (2) bekezdésének utolsó mondatában elôírt kötelezettségemnek teszek eleget. A Pmt. 23. § (2) bekezdése szerinti kijelölt személy neve: ................................................................................ beosztása: .................................................................. elérhetôsége: ......................................................................................................................................................... Kelt: ......................., 20..... ............... .........
csak követi, s a munka esetleges felfüggesztésével sem akadályozható meg a további pénzmosás, illetve a megakadályozás nem a könyvelô feladata. A bejelentést a hatóság adatbázisában rögzíti, ellenôrzi, feldolgozza és 8 évig megôrzi. A feldolgozás keretében a hatóság visszakérdezhet a szolgáltatónál különbözô dolgokra, elôzménykutatást végezhet, esetleg adatot egyeztethet más hatóságokkal. A feldolgozás eredményeként nyert információt a hatóság továbbítja az illetékes szervek (nyomozóhatóság, ügyészség, külföldi hasonló hatóságok, nemzetbiztonsági szervek) felé. A NAV egyre nagyobb hangsúlyt fektet a szolgáltatók tájékoztatására, mert a tényleges pénzmosási tevékenységhez képest elenyészô a bejelentések száma (2008-ban tizenegy, 2009-ben nyolc, 2010-ben egy, 2011. szeptember 30-ig három bejelentés történt).
A pénzmosás lehetôségét felvetô gazdasági események A pénzmosás lényege, hogy illegális forrásból pénzek kerülnek be valamely vállalkozásba. A vállalkozás ezeket a bevételeket – általában – a megfelelô szabályok szerint leadózza, s a tulajdonosok legális formában (pl. osztalékként) kiveszik a vállalkozásból a pénzt. A logikából következik, hogy azok a vállalkozások lehetnek célpontjai a pénzmosásnak, ahol nincs szoros elszámoltatási kapcsolat, lehetôség a ráfordítások és bevételek között. De vannak további tipikus jelek is. A pénzmosási gyakorlat – ahogy az ellene való küzdelem is – folyamatosan fejlôdik, s az elkövetôk a „biztonságosabb ügymenet” érdekében nem csupán egy cégen futtatják át a pénzeket, hanem egész láncolatot építhetnek ki. Így egyre nehezebb a hatóságok oldaláról a felderítés, s a szolgáltatók oldaláról is a felismerés. A továbbiakban néhány tipikus
........................................... aláírás
pénzmosásra utaló jelet ismertetek. Az összeállítás forrása a Magyar Könyvvizsgálói Kamara mintaszabályzata, amely a könyvviteli szolgáltatást végzôknek is alapul szolgálhat saját szabályzatuk öszszeállításánál. Letölthetô: http://www. mkvk.hu/szabalyozas/szabalyzatok/ penzmosas_ellenorzese Fiktív bevételi tételek. Pénzmosásra utalhat, ha fiktív bevételi tételt számolnak el. Fiktív a bevétel, ha e mögött nem áll teljesítmény. Erre lehet következtetni például abból, ha az ügyfélnél nincs nyoma olyan gazdaságilag ésszerû ráfordításnak, mely a bevételi tételt életszerûvé tenné. Például szolgáltatás nyújtása az alapvetô eszközök, munkaerô megléte nélkül, árueladás korábbi beszerzés nélkül vagy irreálisan magas áron, költségek nélkül (szállítás, raktározás stb.). Túlszámlázások. Ekkor az ügyfél feltûnôen értékaránytalan haszonnal közvetít bizonyos termékeket, szolgáltatásokat. Ha megállapítható, hogy az ügyfél az értékesített szolgáltatáshoz nem rendelkezik kellô felkészültséggel, vagy nem áll vele szemben igénybe vett (közvetített) alvállalkozó, akkor fiktív bevételi tételként felmerülhet a pénzmosás. Ésszerûtlen végleges pénzeszközátvétel. Akkor keltheti fel az átvevônél a pénzmosás megtörténtének gyanúját, ha az egyéb körülmények alapján nem található ennek ésszerû indoka. Például, ha az átvevô nyereséges, pénze is van, és nem tervez új, forrásait meghaladó tevékenységet, nem törekszik bankhitelre. Ésszerûtlen tagi kölcsönök felvétele. A tagi kölcsön felvétele, nyújtása általában legális, szabályozott mûvelet, mellyel szemben nem áll ellenszolgáltatás. Felvetheti a pénzmosás megtörténtének lehetôségét a rendszeres, indokolhatatlan tagi kölcsön felvétele különösen akkor, ha annak visszafizetésére láthatóan nem törekszik sem az adós ügyfél,
12
könyvelôk lapja
sem annak tulajdonosa, mert a pénzt más úton továbbítja (például aránytalanul olcsó áron eladott termékekkel vagy más, nyilvánvalóan veszteséges tevékenységgel), és ezáltal a kölcsön visszafizetésére nyilvánvalóan nincs is esély. Kötelezettségrôl a jogosult az ügyfél javára egyoldalúan lemond. Ezeknél az eseteknél az ügyfél valamilyen (általában bevétellel kapcsolatban keletkezett) kötelezettségének megfizetésétôl mentesül úgy, hogy annak nincs látható, ésszerû indoka. Pénzátfolyatás. Erre utaló jel lehet, ha egy ügyfél úgy játszik közvetítô kereskedôi szerepet, hogy maga köti meg az ügyleteket, de az adott áru megegyezô beszerzési és eladási árán kívül nincs más kiadása, bevétele: tevékenysége a számlázásra és a beérkezô számlák befogadására korlátozódik. Ésszerûen nem indokolható tôkemûveletek. E körbe azok a rövid határidôn belül lezajló tôkemûveletek tartozhatnak, melyek az ügyfél gazdálkodásával és egyéb szempontok alapján (például adóoptimalizálás) nem indokolhatóak. Ilyen lehet például egy új tulajdonos nagy összegû tôkeemelése, majd ezen üzletrész rövid idôn belüli értékesítése, majd tôkeleszállítással történô pénzkivonás úgy, hogy ezen mûveletsornak nem lelhetô ésszerû indoka. Szokatlan és indokolatlan nagy összegû készpénzbevételek. A pénzmosás megtörténtének lehetôsége akkor vet-
k
l
Számviteli és adózási szaktájékoztató
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Berényiné Papp Mariann, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2011 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
hetô fel, ha e nagyobb összegû bevételek szokatlanok az adott tevékenységnél, illetve, ha nincs egyéb ésszerû indok. Leltári többletek. Ha egy gazdálkodónál anélkül tapasztalhatók rendszeresen, nagy összegû leltári többletek, hogy annak okait meghatározták volna, illetve ezen okok ésszerûek lennének, ezen körülmények utalhatnak pénzmosásra. A cégvezetés körülményei. Nyilvánvalóan alkalmatlan személyek – strómanok – igénybevétele a cégvezetéshez – hajléktalanok stb. A szolgáltató azt tapasztalja, hogy a céget valójában nem az ügyvezetôként és tulajdonosként megjelölt személy vezeti, helyette mások adják az utasításokat, még akkor is, ha a vezetô jelen van, sôt ô kér telefonon vagy más módon segítséget tárgyalás közben. E körülmény önmagában csak figyelemfelhívásra alkalmas. Székhely nélküli tevékenység. Az ügyfél a könyvelôt kéri meg arra, hogy székhelyként bocsássa rendelkezésre saját irodáját, vagy a könyvelô tudomással bír arról, hogy a társaságnak a bejelentett székhelye nem létezô. Ugyanúgy alkalmas a figyelemfelhívásra az a körülmény is, ha a könyvelô székhelye indokolatlanul távoli a könyvelt cégtôl, és a kapcsolatnak nincsenek elôzményei sem. Tulajdonosváltáshoz kapcsolódó hirtelen, indokolatlan növekedés a forgalomban vagy annak irányában, melyet nem elôz meg sem befektetés, sem más indok. Szokatlan tôkemûveletek. Az adott társaság tevékenysége, illetve tôkemûveletei eltérnek a hasonló tevékenységi körrel dolgozó társaságokéitól, indokolatlanul alkalmaz készpénzmûveleteket, vagy szokatlan üzleteket köt (látszólag ok nélkül vesz igénybe ügynököt, tanulmányokért fizet ki jelentôs pénzösszeget, külföldi közvetítôket alkalmaz). A külföldi ügyletekkel kapcsolatosan külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek a FATF listán szereplô országokkal bonyolódnak (FATF: Financial Action Task Force – az OECD pénzmosás megelôzésével foglalkozó szervezete). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne exportálni ezen helyszínekre anélkül, hogy azokat mechanikusan be ne kéne jelenteni, ez csupán egy figyelemfelhívó jel lehet. Mivel ezen országok listája idônként módosul, ezért „egzotikus” országgal bonyolított tranzakciónál érdemes az országot leellenôrizni: http://www.fatf-gafi.org/ document/4/ 0,2340,en_32250379_32236992_33916 420_1_1_1_1,00.html A különösen vizsgálandó, legfontosabb off-shore helyszínek a következôk
(angol nevükön): Anguilla, Bahamas, Belize, Cayman Islands, Cook Islands, Marshall Islands, Mauritius, Montenegro, Vanuatu, Panama, Seychelles, Netherlands Antilles, Niue, Samoa, Saint Vincent & Grenadine, St. Kitts and Nevis, Turks and Caicos.
Hatósági ellenôrzés A hatóságnak joga, s ehhez megfelelô apparátusa van a szolgáltatók tevékenységét ellenôrizni. Az ellenôrzésre való kiválasztásra nincs szabály, a gyakorlatban bármely szolgáltatót vizsgálat alá vonhatja a hatóság – akár elôzetes bejelentés után, akár anélkül. Az ellenôrzés során a hatóság a Ket. [2004. évi CXL. törvény] szabályai szerint jár el. A vizsgálat során többek között ellenôrzik, hogy a szolgáltató rendelkezik-e megfelelô, aktualizált szabályzattal, bejelentették-e a kijelölt személyt, rendben megtörtént-e az ügyfelek beazonosítása, hol tartja a szolgáltató az azonosítási adatlapokat, megfelelô-e a szolgáltatónál dolgozók továbbképzése stb. Az ellenôrzésrôl jegyzôkönyv készül, amely lezárulhat végzéssel: ha az ellenôrzés mindent rendben talált és határozattal: ha jogsértés történt. A jogkövetkezmények is széles skálán mozoghatnak: figyelemfelhívás, javaslat, figyelmeztetés, utóellenôrzésre való kötelezés és 100 000–1 000 000 forint közötti bírság. A hatóságtól kapott adatok alapján a könyvelési tevékenységet végzôk körében az ellenôrzések száma a következôképpen alakult: Évek
2009 2010 2011. 09. 30 Ellenôrzések száma (db) 206 151 116 Elôre értesítés alapján (db) 182 139 109 Elôzetes értesítés nélkül (db) 24 12 7 Kirótt bírság (db) 7 11 12 Kirótt bírság (eFt) 1000 1950 1700
A Büntetô Törvénykönyvrôl szóló 1978. évi IV. törvény nevesíti és szankcionálja a pénzmosást. [Btk. 303–303/A §] Emellett 2008. január 1jével bekerült a törvénybe a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása tényállás is, amely kimondja: „Aki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelôzésérôl és megakadályozásáról szóló törvényben elôírt bejelentési kötelezettségnek nem tesz eleget, vétséget követ el, és két évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô.” [Btk. 303/B §] dr. Sallai Csilla
