David Herzog Dicsőség invázió c. könyvéből részlet
www.nagykovetseg.com
Tizedik fejezet Az Elizeusi dicsőség Elizeus olyan akart lenni, mint szellemi atyja, Illés. Ezért kérte a kettős mértéket. Elizeus folytatni akarta az örökséget, hogy bizonyos értelemben Illés tovább éljen ugyanazon, de erősebb keneten keresztül. Az van feljegyezve, hogy Illés 7 nagyobb csodát tett, Elizeusnak pedig 16-ot tulajdonítanak; az utolsó már a halála után történt. Csontjaiban olyannyira ott volt a dicsőség és az erőnek hanghullámai, hogy amikor egy halottat dobtak Elizeus csontjaira ugyanabban a sírban, azonnal feltámadt az ember. (2Királyok 13, 21) Az elizeusi dicsőség azt jelenti, hogy az előző generáció fáklyája átkerül a következő generációhoz, de még nagyobb erővel. Ahhoz, hogy ebben a birodalomban működjünk, meg kell értenünk néhány fontos alapelvet. Mostanában sok szellemi vezető és a hit apostola ment vissza az Úrhoz, ezért most van az ideje, hogy belemenjünk Elizeus palástjába és ott folytassuk, ahol ők abbahagyták. Ehhez hajlandónak kell lennünk kiállni azok mellett, akiket szellemi vezetőinknek tartunk, amikor támadják, vagy kritizálják őket. Ez az igazi próbája a szeretetnek és barátságnak. Amikor közeli barátai vagyunk azoknak a vezetőknek, akiket előléptetnek, áldanak és tisztelnek, könnyen akarunk a társaságukhoz tartozni. De a próba az üldöztetés idején jön el. A tanítványok is komolyan meg lettek próbálva. Júdás mindent ki akart használni Jézus népszerűségéből. Akarta ugyanazt a hatalmat a csodák megtételére, a megbecsülést mások szemében, helyet a kormányzásban Jézus mellett, amikor Ő feltehetően megdönti majd a római kormányzást. Júdás persze azt nem vette észre, hogy Jézus Isten szellemi királyságát alapította meg a földön. Amikor Júdás és a többiek rájöttek, hogy a kellemes résznek vége, és Jézust kigúnyolják, megkorbácsolják, keresztre feszítik és megalázzák, akkor már mást gondoltak arról, hogy nyilvánosan vállalják a vele való közösségüket. Amikor ismersz valakit és a valódi szívét, akkor nem számít, mit mondanak mások, vagy mit írnak, ami ennek az ellenkezőjét állítja. Ez a pillanat számunkra az előléptetés vagy lefokozás helye attól függően, hogy milyen állást foglalunk ilyenkor. Ez lesz a modellje az elkövetkező igazi apostoli hullámnak: hívők, akik hajlandóak letenni az életüket azokért, akiket Isten ide helyezett nekik szolgálni – végső soron magát az Úr Jézust. A tanítványok mindent otthagytak, hogy kövessék Jézust és Jézus pedig azt mondta nekik és nagyobbakat is cselekszik annál, mert én az én Atyámhoz megyek. (János 14, 12) Na, ekkor jön a kettős mérték, amikor vesszük hitbeli atyáink szellemi örökségét, mivel hűségesen szolgáltuk és tiszteltük őket. Elizeus mindent otthagyott, hogy Illést kövesse, aki Jézus előképe és megkapta a nagyobb dolgokat, a kettős mértékű kenetet, és minden dicsőséget Istennek adott. Ma csak kevés ember csapolta meg a kettős mértékét annak, amit az egyház akárcsak 50 éve látott a dicsőségből, csodákból és erőből. Miért van ez? Keveseknek van meg még csak ugyanaz a mértéke is, mint Kathryn Kuhlmannak, A: A: Allennek vagy Jack Coe-nak, csakhogy egy párat említsek az ötvenes évek nagy gyógyító evangelistái közül.
RUTH HEFLIN
Nagy áldás volt, hogy ismerhettem Ruth Heflint, a prófétát, apostolt, vezetőt és szolgálót. Olyan volt, mint Illés, abban az értelemben, hogy az Úrnak olyan prófétája volt, mint senki más előtte. Több elnöknek prófétált és szólta Isten igéjét világszerte, mint bármelyik más hívő. Jelek és csodák kísérték és gyakran csillámlott a dicsőség porától. Pusztán egyetlen próféciával teljesen feje tetejére tudta állítani az ember világát, és a prófécia már akkor elkezdett megtörténni, amikor még beszélt. Már pusztán az, ha mellette voltam azzal az érzéssel töltött el, hogy Istennel való járásom természetfeletti módon felgyorsult és éveket mentem előre az időben. Az első naptól kezdve, hogy megismerkedtünk engem és a feleségemet úgy kezelt, mint családtagokat és barátokat. Együtt szolgáltunk vele speciális tábori alkalmain és szintén sokat kaptunk az ő szolgálatán keresztül. Volt azonban egy másik elem is, ami teljesen különbözött az ajándékok átadásától: ez pedig nem más, mint a hatalmas szeretet, amit irántunk és a körülötte levők iránt tanúsított. Tudtam, hogy fiaként szeretett engem és ez mindent megváltoztatott. Mikor támadták és kritizálták az új kijelentései miatt – mert ő rendszerint megelőzte a korát, bár mindig Isten tökéletes időzítésében volt benne – mindig kötelességünknek éreztük, hogy mellé álljunk és továbbra is mutassuk, hogy ő anyukánk az Úrban és példaképünk, még akkor is, ha ez azt jelentette nekünk is jut valami az üldöztetésből. Néha nagyon népszerű volt néha pedig teljesen más álláspontja volt, mint a többieknek. Emlékszem láttam őt könnyekkel a szemében imádkozni Bill Clintonért. Azt mondta nem fogják vád alá helyezni és újra fogják választani, mert Istennek terve volt. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy megérdemelte-e, vagy sem. Isten egyszerűen azt mondta Ruthnak, hogy ennek rossz hatása lenne az Egyesült Államokra, a gazdaságunkra, és a partjainkról elinduló evangéliumra, ha az elnököt oly módon távolítanák el a hivatalából, ahogy az abban az időben volt. Egy dolog biztos: mivel rengeteget imádkozott az elnökért és más kormányzati tisztviselőkért, gyakran meghívta az elnök, hogy ossza meg Isten szavát vele. Sok más elnök és méltóság is meghívta őt magához. Ajtók nyíltak meg előtte, mert az emberekért és nem ellenük imádkozott. Soha nem engedte meg magának, hogy szájával tönkre tegyen egy hatalmi pozícióban lévő embert, de ehelyett imádkozott értük a bűneik vagy hitük ellenére. Mi is elhatároztuk, hogy hasonlóképpen cselekszünk és imádkozunk Clinton elnökért, hogy változzon. Azért imádkoztunk, hogy nyilvánosan bánja meg a bűnét az országos TV-ben. Néha nem szabad a tömeggel menni, ha meg akarod tartani azt a kenetet, még akkor sem, ha a saját értelmünk sem foglya fel mi történik. Nem sokkal az imádságunk után megjelent a TV-ben és megbánta tetteit nyilvánosan. Isten arra használta Ruth-t, hogy megszülje a dicsőségének, jeleknek és csodáknak egy új ébredését. A tábori összejövetelein a létező összes jel és csoda megtörtént, ami persze felborzolta a kedélyeit azoknak, akik kényelmesen elvoltak a fennálló helyzettel. Mi ekkor is lehorgonyoztunk mellette és megvallottuk, hogy részei vagyunk Isten új
hullámának. Láttunk sok lelket üdvösségre jutni, tömegek gyógyultak meg és világszerte kormányok nyíltak meg előttünk. Az áldás pedig még a mai napig is tart. Ruth nagyon beteg lett egy autóbaleset után és hamarosan el is ment az Úrhoz. Néhány héttel a halála előtt még vele voltunk. Azon a hétvégén, amikor elment egy nagy holland konferenciára voltunk meghívva szolgálni Hágába. Ruth nélkül érkeztem a konferenciára és a pásztor és megkérdezte tőlem hol van. Amikor elmondtam, hogy meghalt a pásztor azt mondta helyette is nekem kell beszélnem, de nem tudtam mit fogok tanítani. Hogy léphetnék én a helyére, amikor mindenki őt várja? De az Úr megmutatta, hogyan lépjek a helyébe és a nagyobb erőt hordozó palástjába. Az ő alkalmain tehát én szolgáltam, de nem csak a saját kenetemmel, hanem az övével is. Beleléptem tehát a kettős mértékbe, amiben benne volt egyrészt az én életemen lévő kenet és dicsőség, mivel hű sáfár voltam, másrészt a tőle örökölt kenet, kegyelem és dicsőség is. Ahogy pedig a dicsőséggel szolgáltam megkétszereződött és olyan mértékben sokszorozódott meg a prófétálás, a jelek, csodák, üdvösségek és a dicsőség, amit még azelőtt sohasem tapasztaltam. És ez még csak a kezdet volt. A konferencia alatt, ami vasárnap végződött, az Úr azt mondta nekem, hogy menjek el Ruth temetésére. Az egyetlen probléma az volt, hogy a temetés az USA-ban volt keddi napon, én pedig hétfőn Hollandiából Franciaországba készültem, hogy ott csatlakozzam a feleségemhez és a gyerekeimhez, akik ott vártak rám. Mondtam az Úrnak, mennyire nehéz lenne elmenni Hollandiából hétfőn, vonattal lemenni Franciaországba, aztán találni egy repülőjegyet az utolsó pillanatban még ugyanaznap. Elmagyaráztam az Úrnak, hogy néhány héttel a halála előtt még vele voltam. Az Úr azonban azt mondta, hogy el kell őt kísérnem a legvégéig, ahogyan Elizeus is ezt tette Illéssel és akkor kapta meg a kettős mértéket. Az Úr rám helyezte, hogy rendkívül fontos, hogy elmenjek, nem számít mi az ára. Gyorsan felhívtam a légitársaságot és csodálatos módon találtam is egy jegyet. Lerohantam Franciaországba, megragadtam a feleségemet aztán tovább rohantunk a reptérre, ahol kis híján lekéstük a gépet. Aznap éjszaka mikor megérkeztünk az Egyesült Államokba, elmentem Ashlandba, Virginiába, ahol ott feküdt a teste a temetés előtti estén. Amikor beléptünk a terembe, annyira vastag volt ott a dicsőség, hogy zokogni kezdtünk, nem csak azért, mert ő elment, hanem az intenzív dicsőség miatt is, ami betöltötte a termet. Sokkal erősebb volt, mint amikor még életben volt. Megkérdeztem az Urat, hogyan lehetséges ez. Akkor elmagyarázta nekem azt az igeszakaszt, amikor Elizeusnak a csontjai támasztottak fel egy halottat. Annyira erős volt a halott fizikai testén a dicsőség, hogy a halott feltámadt pusztán az érintésétől. Azt mondta nekem az Úr, hogy érintsem meg a testét és átárad belém a kettős mérték. Mivel ő most már a Mennybe, a dicsőségnek egy magasabb szférájában van, a teste volt a kapcsolódási pont, mely közvetítette a dicsőséget Menny és Föld között. Ahogy ráraktuk testére a kezünket, Isten ereje keresztül futott rajtunk, mint valami elektromos hullám, ez pedig csak a feltámasztó dicsőség lehetett. Akkor még nem tudtuk, hogy hamarosan ott ülünk majd új, dicsőség barátaink, Mahes és Bonnie Chavda mellett. Ők is hatalmas isteni örökséget és ajándékot kaptak Ruthtól. Ez volt a másik ok, amiért Isten elküldött minket a temetésre ti. hogy elvezessen minket az újabb szövetséges kapcsolatunkhoz az Ő dicsőségében. Azóta láttunk sokkal nagyobb dicsőséget és egészen biztosan legalább a kettős mértékét annak, ami az utunk előtt volt.
A MESTER KULCS A KETTŐS MÉRTÉKHEZ
Észrevettem valami fontosat azoknál, akik a legnagyobb palástban járnak: ők mindig tisztelik Izraelt és a zsidó embereket, akik a szellemi szülei valamennyi hívőnek, vagyis az egyháznak. Ahogy már említettük, ha tiszteljük a szellemi szüleinket, Izraelt és a zsidókat Isten különleges áldást ígér. Valójában az utolsó napokban azok, akik nem tisztelik Izraelt, nem fogják megkapni a kettős mértéket. Malakiásnál is, ahhoz, hogy Illés szelleme helyreálljon az atyák (Izrael) szíve a fiakhoz (Egyház), kell, hogy forduljon. Hogyan is tudnánk megkapni a korai egyháznál meglévő kettős mértéket, ha nem tiszteljük, ill. nem tudjuk azonosítani magunkat szellemi atyáinkkal és a mai leszármazottaikkal. Ehhez az kell, hogy szilárdan Izrael mellé álljunk a válság idején, amikor ez annyira nem népszerű. Azok a szolgálatok, amelyek őszintén imádkoznak, böjtölnek és közbenjárnak szellemi szüleinkért, Izraelért és a zsidókért, akik hitre szültek minket, egy teljesen új dimenziót fognak Istenben megtapasztalni. Isten sokakat hív is, hogy támogassák a munkáját Izraelben és azonosuljanak velük.
Az Evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek, de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Ő elhívása. (Róma 11:28-29) Látjuk, hogy van egy generációs áldás, ami megduplázódik és megsokszorozódik. Ábrahám, akit Isten megáldott, szellemi örökséget hagyott fiára, Izsákra. Izsák már egy áldott állapottal született, amit apja hagyott rá, azon felül bármi amit Istenért tesz az ehhez hozzájön és megduplázódik. Minden generációm, ami tisztelte atyáit még nagyobb áldásban részesült. Jákob megkapta Ábrahám áldását, és a saját apjáét, Izsákét, plusz az abból járó áldást, amit ő tett Istenért. Ha elvágjuk magunkat attól, hogy azonosuljunk a zsidókkal, elveszítjük ezt a generációs áldást és le is vágjuk magunkat a gyökérről, ahonnan az áldás indult. Az Áldás Ábrahámtól és a zsidóktól indult. Ahogy visszacsatlakozunk ehhez a gyökérhez, megcsapolhatjuk Ábrahám minden áldását, egész végig Jézusig a korai egyházig, a mai napig bezárólag. Állj szilárdan elődöd, Izrael mellé és lásd, ahogy rád száll az örökség és a kettős mérték. Járj közbe Izraelért, a zsidó népért világszerte, az üdvösségükért, védelmükért, és ősatyáik földjére való visszatérésükért.
Zsidó-Keresztény örökség
Eszter a gyülekezet előképe. Jó pozíciója volt az életben és kegyelmet talált a királynál. Az egyház is gyakran van ilyen helyzetben különösen Nyugaton. Mi abból az áldásból élünk, amit elődeink, Izrael és a zsidó apostolok letettek számunkra. Sokan élünk kényelemben és egész jól mennek a dolgaink. De van egy probléma. A király nem tudja, hogy Eszter zsidó és érvényben van a kiírtásra vonatkozó rendelet. Eszter kétségbeesett helyzetbe kerül. Menjen be a király elé és kockáztassa, hogy elveszíti pozícióját, megbecsülését, vagyonát vagy akár még az életét is azzal, hogy azonosítja magát a zsidókkal? Közismert volt Eszter idejében, hogy aki engedély nélkül ment be a királyhoz, azt ki is végezhették. Ráadásul, hogyan reagálna a király kérésére, hogy törölje el az a rendeletet, hogy az egész zsidó fajt kiírtja? Két választása volt. Vagy marad, és nem tesz semmit, csak továbbra is élvezi a királynőnek járó előnyöket vagy tesz valamit. Mordekai azt mondta neki, hogy ő egy bizonyos céllal született, lett megáldva és megtisztelve ebben a jelenlegi pozíciójában. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra. (Eszter 4, 14) Más szóval, Isten egyedül azért áldotta meg és adta kegyelmét Eszternek, hogy ő ezt arra használhassa, hogy Izraelt megáldja vele. Ha elbukik, elmulasztotta volna léte célját, vagyis, hogy áldása Izrael áldásává váljon. Úgy döntött felfedi igazi kilétét a király előtt. Nekünk is fel kell fednünk igazi identitásunkat, hogy Isten gyermekei és a zsidók leszármazottai vagyunk. Hallgatni fogunk ezekben a napokban, amikor olyan népszerűtlen Izrael és a zsidók mellé állni, vagy felfedjük, hogy egyek vagyunk Izraellel, és tiszteljük szellemi atyáinkat a hitben és Jézust magát, aki szintén zsidóként jött el? Az Amerikai Egyesült Államok és Európa ma ugyanezzel a dilemmával áll szemben. Azok a nemzetek, akik nagy keresztény ébredést tapasztaltak meg a világ legáldottabb és legtiszteltebb nemzetei között vannak. Amerika és szövetségesei odaállnak majd Izrael és a zsidók mellé tudván, hogy áldásuk onnan származik, hogy segítettek Izraelnek újra egy néppé válni és sok zsidó számára nyújtottak menedéket? Vagy becsukjuk majd a szemünket és megpróbálunk politikailag korrektek maradni, hogy elkerüljük a jövőbeni ellenséges támadást? Ha nem állunk amellé ahonnan az áldásunk származik, végül el fogjuk veszíteni, amit annyira meg akarunk menteni. Még egyszer oda kell állnunk áldásunk és szellemi örökségünk gyökeréhez és nem levágni magunkat a gyökérzetről az önfenntartás reményében. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. (Róma 11, 17-18)
József is a mai nyugati államokéhoz hasonló próbán esett át. Bár zsidó volt mégis naggyá lett Egyiptom pogány népében. Kedvezményezett pozícióját nem csak a saját érdekében használta fel, hanem, hogy megmentse Izraelt az éhezéstől. Felfedte igazi kilétét és vállalta azonosságát testvéreivel és Izraellel. Mózes is ugyanezt tette, amikor
azt választotta, hogy inkább szenved Isten népével, mint élvezi a bűn örömeit a Fáraó házában (Zsidó 11, 24-25). Az hogy megkapjuk-e Isten dicsőségének és kenetének kettős mértékét nagyon komolyan függ ettől az elvtől, hogy ti. felfedjük-e identitásunkat és odaállunk-e Isten választott népe mellé. Ruth követte Naomit, zsidó anyósát és Isten megáldotta őt ezért. Ő azonosította magát Naomival és azt mondta neki: Mert ahová te mégy, odamegyek..néped az én népem és Istened az én Istenem. (Ruth 1, 16) Na, ezt nevezik úgy, hogy azonosulás Izraellel. Ő pogány volt mégis követte zsidó anyósát és azonosult vele. Végül találkozott Boázzal, aki a férje lett, és aki Krisztusnak egyik előképe. Boáz dupla annyi gabonát adott neki, mint amit mások kaptak hallván az áldozatáról, és az anyósa iránti szeretetéről. Ruth még Jézus vérvonalában is benne van. Mi is dupla adag Elizeusi kenetet kapunk majd mindenből, amit Isten nekünk tervezett adni, ha tiszteljük szellemi atyánkat Izraelt ezekben az utolsó napokban, és arra használjuk a kegyelmet, pénzt, ajándékokat és kenetet, hogy megáldjuk Izraelt és felkészítsük őt arra, hogy elfogadja Messiását. Kornélius is egy olyan pogány volt, aki támogatta Izraelt. Isten megáldotta őt szellemileg, amikor elküldte Pétert a házába, aki üdvösséget hozott és a Szent Szellem kitöltetését. Kornélius és az ő háza népe lett az első pogány megtért. (Apcsel 10) Ez a római százados szerette a zsidókat és még segített is a zsinagógájuk felépítésében. Amikor Jézus megtudta, hogyan segítette Cornélius a zsidókat ez bevonzotta az ő áldását: megválaszolta az imádságait. (Apcsel 10, 4)
A kettős mérték és az elsőszülöttség
A hagyomány azt kívánta, hogy az elsőszülött fiú dupla adagot kapjon apja örökségéből és áldásából. Ezért harcolt Ézsau és Jákob az elsőszülöttségi jogért már születésüktől fogva egészen addig amíg Ézsau eladta ezt a jogát, bár később megbánta. (1Mózes 25, 26,)(Zsidó 12,17). Hiszem, hogy az Úr most ki fog bocsájtani egy dupla adag elsőszülöttségi jogot azoknak, akik figyelnek és keresik ezt. A Királyság elsőszülöttei a zsidók voltak. Az Ó és Új szövetségben ők kapták meg először a parancsolatokat, ők lettek Isten népének elhívva, ők kaptak először üdvösséget, ill. a Szent Szellem keresztségét. Elsőszülöttként Isten áldásokat ígért számukra. Az Ézsaiás 60-62-es fejezetben, a próféta beszél Izrael és a zsidók helyreállásáról, a földjükhöz és Istenükhöz való visszatérésükről. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait. És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vincelléreitek lesznek. (Ézsaiás 61, 4-5) Itt láthatjuk, ami már megvalósulóban van napjainkban, mivel a zsidók már elkezdtek visszatérni és helyreállítani romokban heverő népüket. A hetes vers még izgalmasabb. Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt örökölnek földükben, örökös örömük lesz. (Ézsaiás 61, 7)
Isten kettős mértéket ígér a zsidóknak a föld minden más népe és nemzete fölött. Ha azonosulunk velük, ahogy Ruth tette Naomivel, mi is kettős mértéket kapunk és teljesen belépünk az elizeusi kenetbe! Ha teljes mértékben azonosulunk a zsidókkal és Izraellel és nem rejtjük el, hogy ugyanabból a családból valók vagyunk, akár áldást, akár üldöztetést jelent ez, azt mondjuk ki, hogy az elsőszülötthöz csatlakoztunk. Hiszem, ha úgy tekintünk Izraelre, hogy ez a mi földünk is - legalábbis szellemi értelemben – és ha közbenjárunk, böjtölünk és imádkozunk, hogy a zsidók világszerte ismerjék meg a Messiást, Isten minket is elsőszülöttnek fog tekinteni. Jákob kiadta magát Ézsaunak, az idősebb bátyjának, hogy megkapja az elsőszülöttségi státuszt és az áldást vak édesapjától. Mivel apja nem tudta őket megkülönböztetni, mert Jákobnak olyan volt a szaga, a tapintása és még úgy is beszélt, mint Ézsau, Jákob neki adta az áldást. Nekünk is úgy kell azonosítani magunkat az elsőszülöttel és Isten számukra alkotott tervével itt a földön, hogy minket is mintegy összetévesszenek az elsőszülöttel és megkapjuk a dupla mértéket. Ha viszont különbséget teszünk mi és ők között, elmulasztjuk a dupla mérték áldását. Ha azt mondjuk, hogy mi vagyunk az egyház, Isten szeme fénye Izraelen és a zsidókon kívül, lemaradunk a részünkről. Isten most helyreállítja, nem megossza a dolgokat. Isten most alkotja az egy új embert úgy, hogy veszi a Ruthokat és a Naomikat és eggyé teszi őket megteremtve a dupla adagot! Ha azonosítod magad velük, mondván, hogy ugyanabból a családból és vérvonalból jöttél, mint Izrael Jézuson keresztül és imádkozol az üdvösségükért, bele fogsz lépni a kettős mértékbe. Akik figyelik Jeruzsálemet és imádkoznak érte, és fizikailag és szellemileg is segítenek újjáépíteni őt romjaiból dupla adag dicsőségben fognak részesülni.
Sionért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága és szabadulása, mint a fáklya tündököl. (Ézsaiás 62,1) dfKőfalaidra Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok. És ne hagyjatok nyugtot neki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet a földön. (Ézsaiás 62, 6-7)
