Herzog & de Meuron: CaiXa Forum (Madrid, Spanyolország)

1

Herzog & de Meuron: CaiXa Forum (Madrid, Spanyolország)

Ábrahám Krisztina JCUPK7 Középületek kritikai elemzése

2


Témaválasztásomat azzal indokolnám, hogy amikor elõször találkoztam az épülettel rögtön rengeteg érzést váltott ki belõlem. Nem tudtam tovább „kattintgatni” az interneten, muszáj volt utánanéznem, hogy mi lehet az épület funkciója, miért döntöttek az építészek úgy, hogy tiszteletben tartják a korábban ott állt erõmû épületének részleteit, mit szólnak a madridi emberek egy ilyen izgalmas térhez, egyáltalán be mernek-e menni az ijesztõ lebegése miatt stb. Számomra egyértelmûvé volt, hogy ennek az épületnek a mélyebb elemzésével, kritikájával szeretnék foglalkozni, amennyiben lehetséges. Madrid kultúrnegyedében, az utóbbi években felújított és bõvített épületek sora található. Museo del Prado a Madridi Nemzeti Múzeum képtára, a ThyssenBornemisza Múzeum és a Zsófia Királyné Kulturális Központ. E három nagyszerû galériát együtt a Mûvészet arany háromszögeként emlegetik. 2008 óta az említett épületek szomszédságában áll egy új, többfunkciós kulturálisközösségi épület, a CaiXa Forum. Nem is áll, inkább lebeg az utcaszint felett az egykori áramelosztó központ (Mediodía erõmû) téglaburkolatú épülete, melynek azonban az ablakai befalazva, vakon néznek a világba, oldalfalainak síkja pedig az egykori épület eredeti magasságán túl egy hatalmas rozsdakomplexumban folytatódik felfelé. A CaiXa Forum a történelmi terek és régi épületek újrafogalmazásában jeleskedõ Herzog & de Meuron svájci építészpáros alkotása. A világhírû svájciak már több épülettel gazdagították a föld építészeti örökségét.

Ilyen a Pekingben felhúzott olimpiai stadion, közismertebb nevén madárfészek, és a témám szempontjából érdekesebb londoni Tate Modern múzeuma, melyet szintén egy robosztus ipari épület, a Temze partján „éktelenkedõ” Bankside Power Station átalakításával hoztak létre.

3


Építészeti megoldásában a CaiXához rendkívül hasonló az építészpáros jelenlegi hamburgi projektje. Hamburgban egy kikötõben álló téglacsarnokot alakítanak át – Hafen Cityben – az új filharmónia épületévé. Egy áruház tetejére épül, így a jéghegyre emlékeztetõ tömeg hasonlóvá teszi a CaiXához. Az épített örökség és a modern megoldások egy épületen belüli összekomponálása a kortárs építészet egyik legnagyobb kihívása. A világháborúk pusztításai, a háború utáni idõszak sokszor meggondolatlanul romboló modernizmus-láza, és a posztmodern jelenkor urbanizációs változásai, például a nehézipar óriási méretû leépülése komoly feladat elé állítja az építészeket, várostervezõket. Erre a problémára próbál meg választ adni a CaiXa Forum, s ez nem is sikerült rosszul. Az épület többfunkciós: helyet kapott benne múzeum, étterem, színház- és elõadóterem, valamint ezek kiszolgálóhelyiségei. Korábban az épület helyén egy erõmû állt, egy ipari épület, melyet nem bontottak le, hanem Madrid korai ipari építészetére tekintettel megtartották néhány elemét. Számomra ez egy nagyon pozitív döntés volt. Fontosnak tartom az ipari mûemlék klasszikus téglahomlokzatának megtartását, újra felhasználását. „Más tészta” a tetõkontúrhoz való ragaszkodás, melynek valószínûsíthetõen az alkalmazkodás lehetett a célja. (Felteszem magamban a kérdést: illik-e így elválasztani a régit az újtól?) A régi épületet egy egész szinttel elemelték a földtõl, tehát alulról teljesen átjárható.

4


A szomszéd telken egy benzinkút állt korábban, melyet elbontottak, így kialakítva egy kis teret a hatalmas szoborépület mellett. Az alulról nyitott tér és a kis teresedés együttes hatása az emberekre lenyûgözõ. Egyszerûen mindenkit bevonz, mint egy hatalmas mágnes. Jó ötletnek tartom a fedett-nyitott „elõcsarnok” ilyen szintû kialakítását, hiszen a belváros szûk utcái között egy kellemesebb környezet valósult meg mind a látogató, mind az épület szemszögébõl. A szabadtéri kávézó kialakításával is arra törekedtek, hogy odacsábítsák az embereket. Ezenkívül megoldottá vált a bejárat problematikája is, hiszen nem egy szûk utcán kell keresgélni azt, hanem egyértelmûvé teszi a környezete. Már önmagában az is sokatmondó, hogy nemcsak a turisták, de a madridiak is szeretik az épületet. A dologhoz hozzátartozik, hogy vasárnap Madridban a múzeumok látogatása ingyenes, és a családok, baráti társaságok igenis felkerekednek, és múzeumokban töltik a délutánjukat. (Itt párhuzamot vonva a mi múzeumlátogatási szokásainkkal, és az évente egyszer megrendezett múzeumok éjszakájával, meg kell mondjam, irigylem az ottani „rendszert”.) Rengeteg véleményt hallottam, olvastam az épületrõl, és a legtöbb pozitív. Például, hogy borzasztóan izgalmas, lenyûgözõ a szoborszerûsége, a lebegése és a belsõ terei. Építész szemmel nézve iszonyú érdekes, ahogy elrejtették a tartószerkezetet, ami a hatalmas tömeget a levegõbe emeli. Talán ezzel kapcsolatban volt egy-két negatív vélemény, hiszen egy kicsit ijesztõ az embernek, ha úgy érzi, hogy az épület a fejére is pottyanhat. Ennek ellenére mindenki betér, aki arra jár (akár elõször, akár sokadszor).

5


Nagy a látogatottsága, kedveltek a belsõépítészeti formái: a lifteket például azért használják kevesen, mert a lépcsõk izgalmas, ötletes kialakítása miatt az emberek inkább arra közlekednek. A gyerekek pedig egyenesen játszótérnek használják a lépcsõket. A belsõ terek nagyon szépen rendben tartottak, tiszták, látszik, hogy vigyáznak rá és szeretik. Látogatói szemmel még nagyon fontos megemlíteni, hogy minden ki van táblázva, a hatalmas terek ellenére szinte lehetetlen eltévedni. Tele van prospektusokkal, melyekbõl könnyen informálódhat az ember a programokról, amiben nincs hiány. A CaiXa Forum azonban nem csak a laikusok, hanem az építészethez jobban értõk számára is szórakoztató játszótér. Itt van mindjárt az az építészeti bravúr, amellyel az épületet szinte a levegõben úszóvá tették. Az épület legalsó szintjét a falak elbontásával megnyitották, a tartóoszlopokat viszont a tömb belsejébe rejtették. Ennek következtében az épület tömbje egy mûvészeti remek, masszív, gazdagon textúrázott tömeg, amely három méterrel a föld felett „lebeg”. Az épület maga erõsíti a negyed urbánusságát monumentalitásával, ugyanakkor a követi a szûk utcás beépítést, csak úgy sugározza az intellektuális energiát. Az acél váz, mely a vasbeton héjat tartja, van ahol 33 métert hidal át az alátámasztások között. A homlokzaton megõrizték a régi téglaburkolatot, a felsõ szintekre pedig rozsdás perforált öntöttvas borítás került. Az épület belsõ terei teljesen elszakadnak az egykori trafóház belsõ elrendezésétõl. Ez azonban cseppet sem zavaró. Mégpedig azért nem, mert az egykori épület szerepe a CaiXa Forum jelenlegi kialakításában csupán szimbolikus.

6


Az egyszerû bejárati pavilonból a nyitott elõcsarnokba rozsdamentes acél lépcsõ kígyózik felfelé. Az elõcsarnok egy olyan flexibilis, (kissé nyers) tér, amelyet mûvészek alkottak a mûvészet számára, egy hely a várakozásra, a rendezvények bonyolítására. Érdekesen görbülõ lépcsõház kapcsolja össze a terepszint feletti négy szintet a két szint magas alagsorral, melyben helyet foglal egy 335 ülõhelyes elõadóterem is. Itt a falak fémháló burkolatúak, mely praktikusan elnyeli a hangot, valamint játékossága miatt nem zavaró, hogy nincs ablak a helyiségben. A második és harmadik szint egyaránt kiállítótérként funkcionál, fehér falakkal, tölgyfa padlóval és vakolt acél gerendákkal – bármilyen mûvészet számára semleges terepet biztosítva. A harmadik szinten meglepõ módon találunk egy nagy ablakot, talán megelõlegezve a következõ szinten az étterem fényjátékát. Az étterem és a kiszolgáló irodák burkolata (héj) árnyékolóként is funkcionál, ráadásul feleleveníti a mór múltat. Drámai hatású mind az étterem, mind a galériák megvilágítása szempontjából.

Az építészpáros három évig küzdött, hogy megvalósíthassa az elképzelést, de elmondhatjuk, hogy az eredmény egy minden szempontból harmonikus épület lett. Belépve az elsõ pillanatban meglepõdést vált ki, és ahogy szintrõl-szintre jut a látogató, úgy érdeklõdése nem lankad, mert folyton újabb és újabb impulzusok érik. Az épületnek egyedülálló személyisége van.

7


Az 1899-ben épült, szolid tégla-architektúrájú ipari tucatépület önmagában nyilván nem képviselt olyan értéket, mely szükségessé tette volna, hogy egészben, vagy nagy részben megõrizzék az utókor számára. A város vagy a városrész kontextusában az épülettípus, vagy a konkrét épület jelentõsége azonban lehetett akkora, hogy az utókor érdemesnek találta lebontás helyett saját maga emlékmûvévé alakítani, és ebbe a formába alakítva benne hagyni napjaink Madridjának városszövetében. Hogy ez így van, azt nem csak a belsõ terek kialakítása, hanem fõképp külsõ kiképzés bizonyítja. Az épület eredeti ablakait mind befalazták. A falazások borítása megegyezik azzal a téglaburkolattal, mely az eredeti falakat borítja, ám a kor és az alkotók szándéka következtében a régi és az új burkolat színe eltér egymástól. Kissé szerencsétlen megoldás ez abból a szempontból, hogy a homlokzaton végzett javítások is más színûek, mert így az összkép néhol túlságosan is toldozottfoldozott érzést kelt az emberben. Az eredeti architektúrát teljesen figyelmen kívül hagyó, „random módon” elhelyezett új ablakokkal együtt azonban a cél nyilvánvaló: az eredeti homlokzatot csupán egyfajta érték- és kontextusteremtõ jelképként megõrizni. Az épület vertikális folytatása ugyanennek a gondolatnak a jegyében fogant. Az épület síkjában, az eredeti magasságot megduplázva, tehát az eredeti falmagassággal megegyezõ méretben egy hatalmas, négyzet alakú fémlapokból kialakított rozsdatömb terpeszkedik. A kissé meghökkentõ homogén tömb azonban tiszteletben tartja az épület és a környezõ szûk utcák tömb-arányait. Szélességében nem lóg túl az eredeti alapterületen, magasságában pedig a környék átlagos beépítettségén. Tetejének szerkezet a környék háztetõinek elrendezésére hajaz, de többi jellemzõje is utalás. A rozsda a korábbi ipari funkciót, az egyes áttört fémlemezek pedig a spanyolországi mór építészetet idézik meg. Említést érdemel még az épület elõtti tér. Egykor egy gázelosztó állt ott, melynek elbontásával egy kis tér és a CaiXa Forum homlokzatára merõlegesen egy nagy üres

8


tûzfalfelület keletkezett. A tûzfal-problémát szintén egy érdekes megoldással, a Patric Blanc által kiötlött függõleges kerttel hidalták át. A zöld, a rozsdavörös komplementere oldja a meredezõ tûzfal drasztikusságát, és kellemes színharmóniát teremt az amúgy a két épület tömbje által kissé agyonnyomott téren. A CaiXa Forum, mint a régi és új kombinálásának jól sikerült példája nekünk, magyaroknak különösen megszívlelendõ. A rendszerváltás utáni építészetünkben ugyanis – leginkább Budapest tekintetében – újra és újra elõbukkan ugyanez a kérdés. A szocialista modernizációs etika okozta károk korrekciója, az itt-ott még mindig tátongó világháborús lyukak, az ipari negyedek leépülésével bizonytalan sorsúvá váló értékes ipari épületek és a zömmel a 19-20. század fordulóján épült építészeti örökség revitalizációja során rendre elõkerülnek olyan esetek, ahol a meglévõ megõrzésével együtt - sok esetben valami elpusztult régi helyett – kell újat alkotni. Ez pedig sajnos nem mindig sikerül. Van ugyan Europa Nostra díjas pozitív példánk, a Millenáris park, vagy a Szabó Ervin Könyvtár szintén kitüntetett renoválás-bõvítése. Ugyanakkor fõleg a magánépítkezések sorra lehangoló, középszerû építményeket produkálnak (Goldbergergyár átépítése). A hazai kortárs építészet, mûemlékvédelem és érdeklõdõ közvélemény legnagyobb vitája pedig éppen a CaiXa Forumhoz nagyon hasonlító projekt, a budavári volt Honvéd Fõparancsnokság épületének újraépítése körül zajlik, mely eddigi évei alatt a hazai viszonyok szinte összes negatívumát felszínre hozta már, s éppen ezért figyelmeztetõ jel bármilyen hasonló ötlet kiagyalóinak.

Új ötletbõl azonban szerencsére több is van, melyek közül két jelentõsebb megvalósítása már elindult. Mindkettõ nagyban hasonlít a CaiXa Forum projektjéhez és az eddigi középszerû megoldásoknál többet ígér. Az egyik a Közraktárak kulturális központtá való átépítése, mely immár folyamatban van, a másik pedig a Városháza Martinelli-tömbjének bõvítésével létrejövõ Városháza Fórum. Utóbbi felépülésének pontos ideje még nem ismert, Erick van Egeraat holland tervezõ nemrég nyerte el az erre kiírt tervpályázatot.

9


Mindkét épület egy már meglévõ, városképet meghatározó épületkomplexum bõvítésével és részben felújításával, részben átépítésével fog megvalósulni. Mindkét épület funkciója kulturális-közösségi tér lesz, hasonlóan vizsgált épületünkhöz a CaiXa Forumhoz. A madridi építmény legfõbb erénye éppen az, ami az itthoni kortárs építészetbõl eddig jobbára hiányzott. A CaiXa Forum, amellett, hogy egy jól használható közösségi tér, ügyesen egyesíti magában az örökség megõrzését és a modernitást. A „régi” része nem válik haszontalan díszletté, hátulról kitámasztott díszhomlokzattá, az „új” része pedig nem hivalkodó, nem akar minden áron feltûnést kelteni, és tisztelettel viszonyul a városhoz, a környékhez, a múlthoz és az építészeti örökséghez. Remélhetõleg hamarosan a most még csak tervezõasztalon létezõ magyar projektekrõl is hasonlókat írhatunk.

10


Források: The Architectural Review - Culture and the city (2008 Június) Architecture Interieure Cree – Global Awards2008 for Sustainable Architecture Architectural Record – Building Texture (2008 Június) Abitare (2008 Április) Domus (2008 Április)

http://toddhosfelt.wordpress.com/2008/02/23/herzog-de-meuron-caixa-forum/ http://www.eikongraphia.com/?p=88 worldarchitecturenews http://www.epiteszforum.hu/node/2872 http://www.tate.org.uk/modern/transformingtm/default.shtm http://www.epiteszforum.hu/node/10308 http://blog.atrium.hu/?m=200807 http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/3774-svajciak-terveztek-madrid-legujabbkulturalis-centrumat http://www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&article_id=51641

Herzog & de Meuron: CaiXa Forum (Madrid, Spanyolország)

Recommend Documents