Danyi Pál A Szilícium-völgy két arca

Danyi Pál

A Szilícium-völgy két arca

Dapner Megoldások, Budapest

A könyv kézirata 2000 és 2002 között íródott a Szilícium-völgyben. 2. kiadás (elektronikus), 2016

© Dr. Danyi Pál, 2004

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó-rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Kiadó: Dapner Megoldások Kft. 1152 Budapest, Szilas park 6. Email: [email protected]

Tartalom BevezeTéS – világ informATikuSAi egyeSüljeTek! ..............3 1.

A Szilícium-völgy mADárTávlATBól ..................................5

3.

A Szilícium-völgy kivirágzáSA ..........................................19

5.

éleTkéPek A Szilícium-völgyBen ......................................44

7.

A TechnikA éS jövője A Szilícium-völgyBen.................61

2.

4.

6.

8.

9.

PAlo AlTo, Ahol A mAgoT elveTeTTék..............................10

mAgyArok A Szilícium-völgyBen.......................................32

munkAhelyek éS foglAlkozTATáS ...................................53

A TerméSzeT ereje .................................................................70

A Szilícium-völgy megBoTlik..............................................70

3

1. A Szilícium-völgy műhold-távlatból

4

Bevezetés – Világ Informatikusai Egyesüljetek! A Szilícium-völgyről Magyarországon nem sokat tudunk. Az ott székelő világhírű elektronikai és informatikai vállalatokról (Intel, Hewlett-Packard, Oracle, …) valamit igen, de arról, nem, hogy hogyan és milyen körülmények között hozzák létre a mindannyiunk számára jól ismert mikroprocesszorokat vagy szoftvereket. A csodaszámba menő sikersztorikról (Apple, Netscape, Yahoo) már hallottunk, de arról nem szólnak a híradások, hogy kik is állnak a sikerek mögött. Magyarul még nem jelent meg átfogó írás a Szilícium-völgyről, ha eltekintünk Rügemer kelet-német szerző 1980-as évek közepén írt művétől, ami leginkább egy kommunista propagandamunkának tekinthető. Rabszolgaságot, csődöt és kizsákmányolási rátát hangoztat, amelyek mélyén lehet valami igazságtartalom, de a túlzott egyoldalúság hiteltelenné teszi az oknyomozását és érvelését.

A Szilícium-völgy azt jelenti egy informatikus számára, amit Párizs jelentett egy festőnek száz éve. A világ közepe. A hely, ahol történnek a “dolgok”, ahol írják a történelmet. A hely, ahol az itt dolgozó nap mint nap az informatikai világ érdeklődésének középpontjában érzi magát, a fénycsóvák kereszttüzében, még ha maga az árnyékban is áll. Egy mesevilág, jókkal és – politikailag korrektül – kevésbé jókkal. E könyv arról szeretne képet adni megannyi szemszögből, hogy mit is jelent az ezredforduló idején a Szilícium-völgyben élni. Tárgyilagosan, mítoszok nélkül, eloszlatva a tévhiteket. Arról, hogy tényleg tejben-mézben fürdő Kánaánban érzi-e magát az itt lakó. Olyan kérdésekre próbál választ adni, hogy miért érdemes itt élni, ha egyáltalán érdemes. A Völgy titkához szeretne közelebb férkőzni, annak megértéséhez, hogy hogyan fonódik össze az aranyláz múltja a mikroprocesszorok és az internet jelenével és az információs társadalom jövőjével.

A címben szereplő “két arc” többjelentésű. Egyrészt utal arra, hogy a Völgy a világ felé csak a sikert, az eredményeket, a tündöklést mutatja, a mögöttük zajló hihetetlen erőfeszítéseket és könyörtelen üzleti életet nem. De utal arra is, hogy az 1999-ben még felhőtlenül virágzó dot-com világ (néhányan csak “őrületnek” becézik) 2001-re összedőlt, vagy inkább jelentősen megkopott. Mivel pontosan ebben a periódusban töltöt-

5

2. A Szilícium-völgy és fővárosa, San Jose, madártávlatból

tem a Szilícium-völgyben két évet, így saját szememmel láttam és saját, valamint családom életén keresztül tapasztalhattam ezt a kettősséget az élet szinte minden területén. Az óriási felfokozottság egy mély csalódottságba zuhant át, amit a 2001. szeptember 11-i események mintegy megkoronáztak.

Munkámat tekintve informatikai biztonsági szakemberként dolgoztam a Szilícium-völgyben. Mivel a multinacionális Ernst & Young könyvvizs– gáló és tanácsadó cég középvezetőjeként tevékenykedtem, megadatott az a nagyszerű lehetőség, hogy közel 30 helyi cégnél tölthettem több-kevesebb időt két év alatt. Eközben megismertem a különféle vállalatok és iparágak kultúráját, az 50 fős vállalattól kezdve a 100 ezer főnél nagyobb óriásvállalatokig, az elektronikai cégektől kezdve a biotechnológiai cégeken keresztül a dot-com cégekig, szinte a környék iparának teljes spektrumát. A legizgalmasabb talán a Hewlett-Packard-nál töltött két hónapom volt, amikor nem csak bepillantást kaptam a leghíresebb

6

és legtekintélyesebb Szilícium-völgyi cég életébe, hanem egy kicsit munkatársuknak is éreztem magam a napi munkakapcsolat révén.

A könyv szeretne élvezetés olvasmány lenni. Nem tudományos igényű munkáról vagy monográfiáról van szó, de ugyanakkor nem is egy utazás élménybeszámolójáról. Szeretne kevésbé ismert összefüggésekről szólni, amelyek nem találhatók meg a témát (ill. területet) néhány oldalon vagy egy fejezetben ismertető könyvekben. Állításokat is fogalmaz meg a könyv, amit statisztikai és egyéb adatokkal próbál alátámasztani. Végeredményben egy nyitott szemmel járó magyar informatikus élménybeszámolójáról van szó, aki leírja, hogy ott, akkor, adott társadalmi és történelmi körülmények között milyennek is látta a híres-nevezetes Szilícium-völgyet, ahová mindig is szeretett volna eljutni egyetemista kora óta, amikor először írt a Szilícium-völgyről tudományos diákköri dolgozatot Tudományos parkok és innovációs központok címmel.

3. Amit kevesen tudnak: csak magyarul azonos a név, angolul a silicone (szilikon) nem azonos a silicon-nal (szilícium)

7

1. A Szilícium-völgy madártávlatból Ha csak rápillantunk a kezünk ügyébe kerülő hardver és szoftvertermékek dobozaira, a legtöbbjükön ilyen kaliforniai városneveket látunk, mint Redwood Shores, Palo Alto, Montain View, Sunnyvale, Cupertino, Santa Clara, San Jose. Ezek mind a Szilícium-völgy városai. A Szilícium-völgy nem földrajzi fogalom, a térképeken aligha találni ilyen néven. Pontos területét és lakosságát sem lehet megadni, de közelítéssel kb. 2 millió emberről van szó és 1000 négyzetkilométerről (nagyjából Budapest területének kétszerese). Még csak nem is igazi völgyről van szó, hanem hegy és tengeröböl közötti lankáról.

4. A San Francisco-öböl és környéke

8

5. A Szilícium-völgy madártávlatból Eredetileg a Völgy első fénykorában, a hatvanashetvenes években, a chipgyártás hőskorában egyedül a Palo Altotól San Joseig húzódó, a San Francisco-öböl és az óceánparti Santa Cruz-hegység közötti mintegy 30 km hosszú, 10 kilométer széles sávot értették ide, Santa Clara megye északnyugati részét, melynek földrajzi központja Sunnyvale volt és egyetemi-kutatási központja a Stanford Egyetem Palo Altoban. Azóta a Völgy kiterjedt északi és déli irányban is, sőt néhányan még azt is megkockáztatják, hogy az egész San Francisco-öböl környékét Berkeley-től Santa Cruzig a Szilícium-völgynek tekintik, mint egy összeforrt, technika-orientált piaci-gazdasági egységet.

A Szilícium-völgy a számokról szól. A pénzben kifejezett sikerekről, a vagyonokról, a csillagászati növekedésekről. Ha Amerika szereti a statisztikát (és ezzel mindenki egyetért, aki valaha is látott baseball statisztikát), akkor a Szilícium-völgy egyenesen imádja. Hiszen ez ad neki értelmet, ez biztosítja a hírnevet és vonzerőt. A Szilícium-völgy 10 legnagyobb informatikai vállalatának piaci értéke, azaz vállalatainak részvényértéke 2000 márciusában meghaladta az 1600 milliárd dollárt, azaz Magyarország éves hazai össztermékének (kb. 55 milliárd dollár) 30szorosát. (Igaz, a technológiai piac leértékelődése folytán ez az érték 2001 március elejére 650 milliárd dollárra apadt.) Ezen 10 legnagyobb cég éves forgalma 1999-ben meghaladta a 140 milliárd dollárt. Ha a Völgy kikiáltaná függetlenségét, azonnal a világ 12 legnagyobb gazdasága közé kerülne!

9

6. A San Francisco-öböl

Újságírók szerint a 70-as években a Szilícium-völgyben több ember lett milliomos, és gyorsabban, mint bárhol, bármikor szerte a világon. Azóta talán még egyszer fordult ez elő, 1999-ben, 2000 márciusáig bezárólag. A csúcstechnológiára szakosodott vállalatok tőzsdéjén, a NASDAQ-on jegyzett részvények árfolyamai az egekbe szöktek. A nevesebb, szilárd lábakon álló cégek részvényei 5-10-szeresére növekedtek, a kisebb, néhány éves múlttal rendelkező internetes, ún. dot-com cégek részvényei pedig akár több százszorosára. Amerikában naponta 60-nal (!) nőtt a “papír-milliomosok” száma, azaz részvényeik értékét tekintve - írta az újság tavaly márciusban. Noha az internet-fellángolás csillapodni látszik, és a milliomosok száma most csökken, azzal mindenki egyetért, hogy a dot-com forradalom csodálatos kaland volt a fiatal generáció számára. Ahogy David Kaplan a Völgyről írott könyvében találóan megjegyezte, “itt valaki már vagy megütötte a főnyereményt, vagy úgy gondolja, közel van hozzá”.

Talán a legizgalmasabb kérdés, hogy elveszti ill. elvesztheti-e jelentőségét a Völgy éppen azon technikai eredmények hatásaként, amit itt állítanak elő: telekommunikáció, internet, számítógép-hálózatok, mindazon újítások, amelyek révén a földrajzi hely és távolságok egyre inkább elvesztik jelentőségüket. Egyfelől igen. Arról például már ma sem érdemes innen tudósítani, hogy a Cisco vagy Hewlett-Packard milyen

10

1. táblázat: Statisztika a Szilícium-völgyről (2000)1

11

bejelentést tett új termékcsaládjának piaci bevezetéséről. A Magyarországon internet előtt ülő gyorsabban fogja olvasni a hírt, akár magyarul is, mint az itt élő informatikusok többsége, akik csak este a TV-ben, vagy másnap az újságokból értesülnek a hírről. Másfelől itt kell élni, ha az informatikus vagy mérnök a vezető technológiai újdonságokkal akar érintkezni, és a legmodernebb technológiát szeretné saját munkájával, ötleteivel továbbfejleszteni. A technikai felkészültségi embereknek egy olyan kritikus tömege van itt jelen, amely képes a technika és a Völgy fejlődését fenntartani. De vajon meddig lesz ez így? A modern aranyláz

A Szilícium-völgy megértéséhez ismerni kell a térség történelmét, köztük az aranylázat, az itt élő emberek mentalitását, kulturális sokszínűségét. Nem egyszerű feladat. A 150 évvel ezelőtti igazi aranylázzal vont párhuzamnak van világosan látható összetevője: a könnyű meggazdagodás ígérete akkor és most. Egy-két év alatt megkeresni a régen áhított lakásra valót, aztán hazamenni. De az emberek többnyire maradnak, aki gazdag lett azért, mert lát még fantáziát, a szegény pedig kergeti tovább álmait.

A csúcstechnika, mint mágnes vonzza a fiatal informatikusokat szerte a világból és Amerika más vidékeiről. Kalifornia 1846-os 13 ezres (nem indián) lakossága 1870-re 560 ezerre nőtt, amiből 39% külföldi születésű volt. A növekedés nem állt meg: az Öböl környékére 650 ezer bevándorló érkezett a 90-es években, ami az aranyláz óta a legnagyobb méretű betelepülés. Az elmúlt évtizedben a hagyományos Szilícium-völgyi területek is rohamosan növekedtek, Santa Clara megye 12.4%-kal (185 ezer emberrel, 1 millió 498 ezerről 1 millió 682 ezerre), San Mateo megye 9 %-kal (58 ezerrel) sokasodott 10 év alatt. Csupán San Jose 113 ezer lakossal (782 ezerről 895 ezerre) gyarapodott, ami 14,4 %-os növekedést jelent. A Szilíciumvölgy – a közismert spanyolajkúság mellett – rohamosan elázsiasodik: Santa Clara megyé7. San Francisco környéki megyék

12

8. San Jose belvárosa és “skyline”-ja: alacsony magasházak

ben az ázsiai (főleg indiai és kínai) lakosság 84%-kal nőtt tíz év alatt, és számuk eléri a 430 ezret, ami a teljes lakosság kereken egynegyedét jelenti, megelőzve a hispánok (mexikóiak, közép- és dél-amerikaiak) 400 ezres számosságát. (Nagyon lényeges különbség viszont, hogy amíg az ázsiai családokban a férfi szinte mindig a technológiai iparban dolgozik és sokan vezetők közülük, addig a spanyolajkúak legnagyobb része nem kvalifikált, és segédmunkásként tengődik.)

Nem véletlen tehát, hogy egyre újabb területeket “fedeznek fel” a betelepülők, egyre messzebb kerülve a Völgytől, és városok nőnek ki a sivatagból. Mindezt szítja a törvényhozás az évi százezer feletti csúcstechnikai vízum kiadásával. A párhuzamnak van kevésbé látható, de ugyanúgy érvényes igazsága is. Ugyanaz a szerencsét próbáló kockázatvállalás és energia, türelmetlenség és mentalitás akkor és most. Az akkori szabályozatlan szabadság a mostani kreativitás-szabadsághoz hasonlítható. Ugyanaz a monokultúra: főleg férfiak, akik másról sem tudnak beszélni csak az aranyról, azaz a technikáról. A félelmetes mindebben az, hogy a high-tech szektor kizárja a tapasztalt, idősebb dolgozók nagy részét, a fiatal számítógépzsonglőröket részesítve előnyben. Egyre több idősebb kénytelen elhagyni munkáját és otthonát, hogy az itt összegyűjtött pénzből máshová

13

9. San Jose hatalmas konferencia-központja

települjön. A Völgy nagy szerencséjére a bevándorló mexikói lakosság hajlandó a “nem-szeretem” munkát elvégezni. Hajlandók szerény hajlékokban nyomorogni, órákat utazni, hogy megkapják a 10 dolláros munkabérüket takarítóként vagy kertészként.

Van, aki azt mondja, hogy egy beteg társadalom működik itt. Van, aki azt állítja, hogy itt a világ “vége”, ennél tovább nem lehet elmenni a kozmopolitizmusban, liberalizmusban, a vagyoni különbségekben. De lehet, hogy épp ez a kulturális szabadelvűség tette lehetővé a szellem szárnyalását, a műszaki kreativitás és a vállalkozó kedv korlátok nélküli kivirágzását? Igen, igazuk van, ez más világ. Még csak nem is tipikus Amerika, noha Amerikán kívül valószínűleg nem jöhetett volna létre. San Franciscóról sokat szoktak írni, a város híres-hírhedt történelméről, ami 150 éve az aranylázzal kezdődött, az emberek színes kavalkádjáról, a város hangulatos viktoriánus és álviktoriánus házairól, a belvárosnak igazán látványos „skyline”-t adó felhőkarcoló-negyedéről, a hidakról, a ragyogó tengeri hal éttermeiről. És sokan úgy gondolják, hogy „Frisco” (ahogy csak a külvilág hívja a várost, de az itt élők soha) a kőhajtásnyira található Szilícium-völgynek is a fővárosa. Pedig nagyot tévednek: az egy más világ. A Szilícium-völgy fővárosa ugyanis San Jose, és mindenki tudja, hogy ott az előbb felsoroltakból semmi nem található.

14

Mi a völgy titka tehát? A dinamizmus, a kockázatvállalás, a mobilitás? A hatalmas munkaláz, a napi 16-18 órán keresztüli feszített tempó? Valószínűleg mindezek, és persze a pénz! És miért érdemes itt élni? Mert az embert áthatja a levegő vibrálása, az önmegvalósítás lehetősége, a siker és a meggazdagodás örök reménye. Ez az, ami az Interneten nem érzékelhető…

A Szilícium-völgyről folyamatosan jelennek meg könyvek, amelyek a térség történelmét, a sikereket, a vállalkozáskultúrát elemzik, boncolgatják. Egyúttal mind azzal a hátsó szándékkal, hogy megértsék, lehet-e vajon a Völgyet, vagy annak valamelyik si10. Ami nem informatika: patchwork a kerkritériumát klónozni, és konferencia-központ falán ezt a világot (vagy ennek valamilyen szerényebb változatát) máshol felépíteni. A teljesség igénye nélkül az elmúlt években megjelent könyvek, amelyekről természetesen részletek is megtudhatók az internetes könyváruházakban:

David A. Kaplan: The Silicon Boys and Their Valley of Dreams Po Bronson: Nudist on the Late Shift: And Other True Tales of Silicon Valley Michael Lewis: The New New Thing: A Silicon Valley Story Randall E. Stross: Eboys: The First Inside Account of Venture Capitalists at Work Sara Miles: How to Hack a Party Line: The Democrats and Silicon Valley Randy Komisar, Kent L. Lineback: The Monk and the Riddle: The Education of a Silicon Valley Entrepreneur

15

11. A Stanford Egyetem campusa

12. Templom a Stanford Egyetem főterén

16

2. Palo Alto, ahol a magot elvetették A „Szilícium-völgy” elnevezést a 70-es évek elején újságírók ragasztották a Santa Clara völgyre, amely akkor vált a szilícium alapanyagú félvezetőgyártás világközpontjává. A tíz legnagyobb hardvergyártó a Szilícium-völgyben, sorrendben, (2000-es éves forgalmuk alapján): Hewlett-Packard, NEC Electronics (a japán NEC leányvállalata), Compaq, Intel, Sun Microsystems, Solectron, Seagate, Apple, Quantum, 3Com. Mindenki ismeri őket, talán a Solectront kivéve. A világ számítástechnikájának legnagyobb része itt készül (vagy legalábbis itt fogan). Stanford egyetem – Az alapkőletétel

Sokan vitatkoznak azon, mi is tekinthető az igazi alapkőnek a Szilíciumvölgy kialakulásában. Vajon a Stanford Egyetem, amely alig tíz évvel az 1891-es megnyitása után már az elektromosság-kutatás és oktatás tekintélyes központjának számított? Vagy az az 1938-ban, egy garázsban alapított cég, amelyet Hewlett-Packard-ként ismer a világ? Vagy a Fairchild félvezetőcég megalakítása 1957-ben, amely azután több száz(!) félvezető-gyártáshoz kapcsolódó vállalat létrehozását indukálta közvetve és közvetlenül? Mindenesetre már az egyetem-alapító Stanford azt akarta, hogy a tudomány szorosabban kapcsolódjék a gyakorlati élethez, szakítva a keleti parti egyetemek protestáns-szemléletű elitképzésével.

A Stanford Egyetem alapítója, Leland Stanford vasútkirály, 1852-ben vándorolt át Kaliforniába a New York állambeli Albanyból, és kezdeti ügyvédi pályafutása üzleti és politikai karrierben csúcsosodott ki. Ő építette meg a két partot összekötő transzkontinentális vasút nyugati szakaszát (Central Pacific Railroad), amely abban az időben igazi technikai csúcsteljesítménynek számított. Stanford hatalmas földet vett lótenyésztés céljára San Francisco és San Jose között nagyjából félúton, s amikor fia nem egészen 16 évesen meghalt, elhatározta, hogy egyetemet alapít az emlékére a farm területén. 3600 hektáros földadománnyal indult az egyetem története, amely több szempontból radikálisnak számított: koe-

17

dukált oktatás folyt vallási hovatartozástól függetlenül, és egy kifejezetten “praktikus egyetem” kezdte meg sikertörténetét. Az első fecske: Federal Telegraph Company

A Szilícium-völgy sokak szerint első előfutára az elektroncső (vákuumcső) atyja, Lee de Forest. A keleti partról költözött Palo Altoba 1910-ben, hogy továbbfejlessze korábbi vákuumcsövét erősítési célokra az 1909ben alapított Federal Telegraph Company kutatójaként. Találmányáért 50 ezer dollárt kapott, ami abban az időben vagyonnak számított, a telefontársaság ugyanis így erősíteni tudta a transzkontinentális telefonhívásait. Nem sokkal később, 1916-ban pedig elkészítette az első csöves rádióadót, ami 1920-ra már nyilvános rádióadóként működött San Franciscóban. Fura fickó volt, amolyan igazi különc, Larry Ellison nagyszerű elődje. Egyszer megvádolták tőzsdei csalásért, amiért azt mondta befektetőknek, hogy “egyszer majd lehetőség lesz emberi hangot átküldeni az Atlanti óceánon”.2

A garázs-történetek prototípusa: HewlettPackard

A harmincas évek közepén, a bostoni műegyetemen (Massachusetts Institute of Technology vagy röviden MIT) végzett Frederick Terman a stanfordi elektrotechnikai tanszéken vívott ki magának tekintélyt azzal, hogy elszántan támogatta hallgatóinak ötleteit, kezdeményezéseit. Mivel a Federal Telegraph Company 1931ben áttette székhelyét

13. A bérelt garázs, ahol Hewlett és Packard kezdte

18

14. A garázs előtti ház az emléktáblával

a keleti partra, Terman azt sürgette, hogy a legjobb diákjai ne kövessék a példát, hanem inkább az Egyetem közelében próbáljanak szerencsét. Tanítványai között volt Bill Hewlett, aki osztálytársával, David Packarddal egy hangoszcillátort fejlesztett ki. Az egyetem után ugyan mindketten átmentek a keleti partra tapasztalatot szerezni egy-két évre, de Termannak sikerült visszacsábítania őket. 1938-ban alapították meg cégüket Palo Altoban. 538 dollár kölcsönnel, kimunkált terv nélkül kezdték egy bérelt garázsban, de Terman szerzett még 1000 dollárt egy San Franciscó-i banktól. Az első nagyobb megbízást, 8 oszcillátor elkészítését darabonként 71 és fél dollárért, az induló cég az akkor még jelentéktelen Disney Stúdiótól kapta, hogy sztereo hangzást állítsanak elő a Fantasia c. rajzfilm számára. (Érdekesség, hogy 2000-ben felújították a Fantasia-t, de most már elsősorban óriásvásznú, térhangzású IMAX mozik számára. A hangoszcillátor egyes változatai egyébként egészen 1985ig szerepeltek a cég terméklistáján.) A társulás azért lett gyümölcsöző, 15. Bill Hewlett és Dave Packard

19

mert Hewlett volt a feltaláló, s a termékek kifejlesztője, Packard pedig el tudta adni az árut. A következő évtizedek alatt a Hewlett-Packard világcéggé nőtte ki magát, a megbízható elektronikus mérőműszerek első számú gyártója, és a Szilícium-völgy legnagyobb cége lett. A minőségre és a munkatársak elégedettségére mindig pedánsan ügyelő vállalat a tömegek számára csak később vált ismertté, amikor 1968-ban megalkották az első asztali tudományos számológépüket, a HP 9100-at. Talán legnagyobb szakmai sikerük az 1972-ben elsőként megépített tudományoscélú kézi számológép lett, az akkor 400 dolláros LED kijelzős HP-35C. Fejlődésének néhány sarokszáma: 1958: 1778 alkalmazott, 30 millió dollár nettó árbevétel; 1978: 57 ezer alkalmazott, 3 milliárd dollár nettó árbevétel; 1998: 130 ezer alkalmazott, 47.1 milliárd nettó árbevétel.3 A Szilícium-völgy szülőhelye

Ez a garázs a világ első csúcstechnológiai régiójának, a Szilícium-völgynek a szülőhelye. Egy ilyen régió létrehozá¬sának ötlete a Stanford Egyetem professzorától, Frederick Terman-tól származik, aki bátorította hallgatóit, hogy saját elektronikai vállalataikat inkább itt alapítsák meg, minthogy Keleten alapítsanak cégeket. Az első két diák, akik követték tanácsát, William R. Hewlett és David Packard voltak. 1938-ban kezdték fejleszteni első terméküket, egy audió-oszcillátort, ebben a garázsban.

Kalifornia 976. számon bejegyzett történelmi emlékműve. Az emléktáblát elhelyezte a Parkokért és Pihenésért Felelős Minisztérium, a HewlettPackard vállalattal együttműködve, 1989. május 19-én.

16. A “Szilícium-völgy” szülőhelye emléktábla a “garázsnál”

20

A garázs ma már féltve őrzött turisztikai látványosság “A Szilícium-völgy szülőhelye” táblával díszítve. Nemes gesztus azzal a szépséghibával, hogy Hewlett és Packard nemigen tudhatták akkoriban, mire is jó a szilícium. A hadsereg szerepe

A második világháborúban Stanford jelentősége csökkent. A katonai kutatások főleg a keleti parti egyetemeken (MIT, Harvard, Yale, Columbia, Princeton) és kutatóintézetekben folytak, maga Terman is néhány évre a Boston melletti Harvard Egyetemre szerződött. A háború után Terman visszatért Stanfordra és a Pentagontól kutatási megbízást is hozott magával. Néhány év alatt az egyetem elektrotechnikai szaka országos viszonylatban a legjobb lett. Emellett a háború idején, a hadiipar fontos részeit áttelepítették Kaliforniába és a környékre, például 1943-ban a neves Lockheed cég Los Angeles közelébe költözött. A háború után ez folytatódott, és jelentős hadiipari cégek átköltöztették először kutatórészlegüket, majd termelőüzemeiket is az Öböl térségébe, ami pozitív visszacsatolással keresletet gerjesztett az új technológiák fejlesztése és gyártása számára. Az öböl másik oldalán, szigorú értelemben nem a Völgyben, Teller Ede hozta létre a Lawrence Livermore Kutató Intézetet, ahol a hidrogénbombával kapcsolatos kutatások folytak. Miután megkezdődött az interkontinentális rakéták sorozatba állítása, a Lockheed is megnyitotta kutatórészlegét a Stanfordi Ipari Parkban, termelőüzemét pedig a szomszédos városba költöztette. (Jelenleg is itt van a rakéta- és űrtechnikai bázisuk a Völgy több városában elszórva.) Ettől fogva nem volt megállás. A Pentagon számos projektet pénzelt, majd az űrkutatás a NASA vezényletével adott az Egyetemnek és a környező cégeknek megbízásokat. Megtörtént a csúcstechnika és a hadiipar gyümölcsöző egybefonódása: a katonai megrendelések lehetővé tették olyan teljesítményű elektronikai és számítástechnikai termékek létrehozását, amelyek biztosíthatták USA hegemóniáját a Szovjetunió és a világ felett.

és mi van velük ma? Stanford Egyetem

Stanford a világ egyik leghíresebb és legsikeresebb egyetemévé nőtte ki magát. Számunkra szinte felfoghatatlan gazdagsággal és potenciállal

21

tudja magához vonzani évről évre a világ diákjainak krémjét. Alapítása óta eddig 23 stanfordi oktató kapott Nobel díjat, jelenlegi oktatói kara 17 Nobel díjassal, 4 Pulitzer díjassal, és 6 matematikai Wolf-díjassal büszkélkedhet. Ugyan az Egyetem nem számít nagynak amerikai viszonylatban (1700 oktató, 6500 nappalis és 7700 posztgraduális hallgató), a Szilícium-völgyre gyakorolt hatása óriási. Nemcsak közvetlenül határozta meg a Völgy történetét, ahogy láttuk a HewlettPackard vállalat kapcsán, hanem közvetve is az itt végzett, azóta már világhíres vállalatvezetők (Cisco, Yahoo, Sun, stb.) révén. 17. A Stanford Egyetem harangtornya 2001-ben a közel 20 ezer (Hoover Tower) jelentkezőből 1600 kezdhette meg nappali tagozatos tanulmányait, 38 országot képviselve. Az évi tandíj jelenleg 26 ezer dollár (6,5-7 millió forint), amit nyugodtan meg lehet duplázni ahhoz, hogy kiszámolhassuk egy hallgató éves pénzszükségle- tét a Stanford Egyetemen.

A szuperlatívuszok felsorolása egyáltalán nem egyszerű. 2001-es adatokra hivatkozva, az Egyetem éves költségvetése 1,9 milliárd dollár, de vagyona (tartaléka) 8.25 milliárd dollár, amelynek durván háromnegyede adományokból származik. (Csak összehasonlításul, egész Magyarország devizatartaléka 10 milliárd dollár körül van.) 5600 alapítványi számlát tartanak nyilván. A csúcsévben, 2000-ben, 580 millió dollár adományt kapott az Egyetem, de ennek hagyománya van. 1972ben is már 32 millióra, 1982-ben 77 millióra, 1992-ben pedig 185 millióra

22

rúgott az adományok összege. A hajdani nappalis hallgatók 40%-a (!) adományozott már Alma Mater-ének. A számunkra borsosnak tűnő tandíj mindössze 16%-át fedezi az Egyetem kiadásainak. Az operatív bevételek legnagyobb részét, 36%-ot a kutatástámogatások hozzák. Ezzel el is érkeztünk oda, hogy mi Stanford lényege. Nem a nappali tagozatos hallgatók oktatása, hanem éppen a posztgraduális és doktori kutatások lehetővé tétele és finanszírozása. A 7600 posztgraduális diák 32 %-a külföldről, 87 országból érkezett a 2000-2001-es tanévre. Érdekes, hogy a hallgatók csaknem kétharmada férfi, bár hagyományosan a tanári gárdában sincs nőuralom, 78 százalékot képviselnek a férfiak. Számunkra az is meglepő lehet, hogy az összes külföldi ifjú kutató több mint fele, szám szerint 1326 Ázsiából érkezett, az Óvilágból pedig mindössze 425 diák. Elismerésre méltó, hogy az ázsiaiak mekkora pénzzel, ösztöndíjakkal támogatják a kiváló fiataljaikat, hogy visszakerülvén a hazájukba, tényleg színvonalas oktató és kutató munkát végezzenek. (Arra nem tudtam pontos statisztikát “előbányászni”, hogy végül is az ázsiaiak hány százaléka megy vissza hazájába, de a személyes tapasztalatok szerint igen kevés. A japánok még inkább, de a kínaiak és fülöpszigetiek közül szinte mindenki marad. Ez onnan is érzékelhető volt, hogy a cégemnél, az Ernst & Youngnál évről évre egyre több ázsiai je-

18. A Stanford Egyetem központi könyvtára (Meyer Library)

23

lentkezett közvetlenül egyetem után. A cégek pedig jól járnak velük, hiszen szerények, csendesek, és dolgoznak lankadatlan.) Az év során 2086 mesteri fokozatot, valamint 850 doktori fokozatot adományoztak Stanfordban. A tudományterületek közül nem nagyon lehet kiemelni egyet sem, mindegyiket kiváló szinten művelik, méretét tekintve pedig a mérnöki karon kutat a legtöbb diák.

Egy szellemi teljesítményekre törő egyetemnél természetesnek tűnhet, hogy a sportot háttérbe szorítják az állami egyetemekhez képest, és mindössze a hallgatók egészséges sportolási igényének kielégítése a cél. Kapaszkodjanak meg. Stanfordi diákok 2000-ben 4 olimpiai aranyérmet szereztek Sydneyben, négy évvel korábban “hazai” pályán, Atlantában pedig 16-ot! Az egyetem színeiben a lányok 18 féle sportot űzhetnek versenyszerűen, a fiúk 16 félét, mindegyiket magas színvonalú versenypályán. És ekkor még nem is beszéltünk a további 19 szabadidősport klubról… Stanford (amerikai) futball stadionjában 85 ezren szurkolhatnak, ez a legnagyobb magánkézben lévő stadion az országban (és talán a világon is, ha vette volna valaki a fáradságot, hogy hivatalosan utána érdeklődjön.). Emellett van teniszstadion, ahol McEnroe és Borg (a 70es évek nagy teniszsztárjai) tartottak barátságos mérkőzést minap, 3 medencés uszodakomplexum, 7400 fős kosárlabdacsarnok, és hatalmas 19. A Hewlett-Packard székháza Palo Altoban golfpálya, hogy csak a

24

nagyobbakat említsük. Mindezt az évi 45 millió dolláros (12 milliárd forint) sportköltségvetésből lehet fenntartani, és fizetni a 79 edzőt. Visszatérve a hétköznapokhoz, 2001 emlékezetes eseményei között fogja számon tartani az egyetem, hogy elballagott Clinton lánya, majd több hétig kerestek egy öngyilkosságot választó (szinte hihetetlen) diákot a közeli erdőségekben. Az év végén pedig véletlenül ráakadtak az alapító feleségének időkapszulájára 1898-ból az egyik építkezés terepén, s a dobozból korabeli relikviák, biblia, újságok, felvételi vizsgasorok és egy érmesor került elő. Hewlett-Packard4

A ma HP-ja már nem a régi. Nemcsak azért, mert 2001 januárjában csendben eltávozott Packard is, aki 5 évvel élte túl alapítótársát. A cég 60 éven keresztül szinte töretlenül fejlődött, nagyobb átszervezések nélkül. 1999 tavaszán azonban a HP vezetése eldöntötte, hogy leválasztja a hagyományosnak számító, vagy úgy is mondhatnánk klasszikus mérő- és orvosi műszergyártást a számítástechnikai üzletágtól. Az 20. Carly Fiorina indoklás szerint a karcsúbb, homogénebb egységek agresszívebben, eredményesebben tudnak majd piaci részesedést növelni. 1998 végén a műszergyártás mindössze 7.6 mrd bevételt jelentett a 125 ezer fős HP teljes 47.1 mrd-os nettó bevételéből. 1999 nyarán pedig megjelent a színen Carly Fiorina, Amerika egyik legismertebb, alig 44 éves menedzserasszonya. (Talán mondani sem kell, hogy Carly is Stanfordon tanult, tehát van helyismerete. A furcsa inkább az, hogy középkori történelemből és filozófiából kapott diplomát, informatikai képzettsége zéro!) Őt bízták meg, hogy vezényelje le a szétválást 25 millió dolláros fizetés fejében. A lépés azért volt radikális, mert első alkalommal ültettek a HP vezetői (és egyben elnöki) székébe kívülről jött embert. A kezdeti bizalmatlanságot gyorsan szétoszlatta Carly, amikor 1999 novemberében levezényelte a Szilícium-völgy valaha feljegyzett legnagyobb értékű részvénykibocsátását: az új cég, aminek az Agilent Technologies nevet

25

21. A HP székház fogadócsarnoka

adták az agilisre asszociálva, 2.1 milliárd dollárt kasszíroz. Az Agilent a tesztberendezések és mérőműszerek mellett a gyógyszer- és vegyipari berendezésekre, valamint telekommunikációs és félvezető eszközökre is specializálódik. A 2000. október végi pénzügyi elszámolás szerint 10,8 milliárd dollár volt a bevételük, mindezt 47 000 alkalmazottal érték el. A karcsúsított HP eközben kiterjeszti fejlesztői és gyártói tevékenységét a kéziszámítógépek és a digitális kamerák területére, teljes termékskálák létrehozásával.

A sikerévnek számító 2000-ben a két vállalat együttes éves forgalma csaknem elérte a 60 milliárd dollárt, ami Magyarország egyéves bruttó hazai össztermékét (GDP) is meghaladja! Egy évvel a szétválás után, 2000 végén, a HP részvényei már csak egyharmadát érik, ugyanakkor az Agilent részvényei emelkedtek 20 százaléknyit. A 2001-ben bekövetkező gazdasági visszaesés végképp megijeszti Carlyt, és novemberben bejelentik, hogy a HP 25 milliárd dolláros részvénycserés tranzakcióval megveszi az egyik legnagyobb számítógépgyártó ellenlábast, a Compaq-ot, amelynek 42.4 milliárdos éves forgalma csak hajszállal marad el a HP-től. (Megjegyzendő, hogy a Compaq texasi és nem Szilícium-völgyi vállalat.) A változásoknak ez a gyors tempója ellenérzéssel tölti el az alapítók gyerekeit és Hewlett 3 gyereke majd Packard fia is kijelentik,

26

hogy nem támogatják a fúziót. Igazából a “HP utat” féltik, azaz a cég 60 év alatt kiforrott kultúráját, alkalmazott-centrikusságát, a pénzben nem kifejezhető lojalitást, a “Legirigyeltebb Vállalat” cím elvesztését. A dolgozók pedig nehezményezték, 22. A HP első “winchestere” hogy nem is kérdezték meg a véleményüket. Carly ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy a fúzió hatékonyságnövelése akkor lesz eredményes, ha a párhuzamos üzletágakat racionalizálják, 15 ezer dolgozó elbocsátásával. Mindez most, amikor a visszaesés sújtotta Völgyben nagyon nehéz munkát találni. Az ellenzők ekkor emlékeztettek arra, hogy a 70-es évek elején, az egyik recessziós időszakban, a HP elbocsátás helyett inkább csökkentette a menedzserek fizetését 10%-kal, és minden második pénteket szabaddá tette. 2002 márciusában azután mindkét cég tulajdonosai szavaztak. A Compaq elsöprő fölénnyel a fúzió mellett voksolt, a HPnál viszont a nagyon kis különbség miatt nem tudtak eredményt hirdetni és hetekig izgalomban tartották a világot. Végül egy független cég által végzett szavazatszámlálás szerint 838 millió részvény győzött 793 millió részvény ellen a fúzió mellett! Mindez már történelem. 2002. május elején a két vállalat hivatalosan egybekelt, 153 ezer dolgozóval a világon. (Ebből Magyarországra 400 alkalmazott jut.) Egy biztos: Carly nagyot kockáztat. Ha nem jönnek be az első várt eredmények, máris a fejét fogják követelni. Ha viszont ismét sikerpályára áll a cég, a tulajdonosok boldogok lesznek, és a 138 ezer maradék dolgozón kívül senkit nem fog érdekelni, hogy ez már nem a “HP út”.

27

23. Lyukszalagos számítógép a HP múzeumában

24. Az Intel modern székháza Santa Claraban

3. A Szilícium-völgy kivirágzása A “nagypapa”: Fairchild Semiconductor

Kronológiailag visszakanyarodva, az 50-es évek elején a Santa Clara völgyet még úgy ismerték, mint San Francisco éléskamráját, és úgy hívták, hogy a “Félsziget”. A főként sárgabarack és dióültetvényeiről híres lankákon elsősorban élelmiszer-feldolgozás folyt, eltekintve néhány kisebb, a Stanford Egyetem tőszomszédságában meghúzódó elektronikai cég, mint pl. Hewlett-Packard tevékenységétől. Az igazi nagy lökést a területnek William Shockley hozta, aki miután USA keleti partján, a Bell Laboratóriumban egyik feltalálója volt a tranzisztornak, úgy döntött, hogy szülővárosában, a Stanford melletti Palo Altoban próbálja pénzzé tenni kutatásai eredményét. 1955-ben megalakította a Shockley Laboratóriumot, és maga köré gyűjtötte a téma legkiválóbb tudósait és mérnökeit. Alig két évvel később 8 fiatal tudós (akiket Shockley az “áruló nyolc”nak titulált) kivált, megelégelve Shockley szeszélyes menedzsment stílusát, és megalakította a Fairchild-ot. Egyikük, Robert Noyce elméleti

25. Az Intel alapítók: Gordon Moore elől, jobbra Andy Grove (Gróf András)

fizikus találta fel és szabadalmaztatta az integrált áramkört, ami a Fairchild legnagyobb sikere lett. Később, 1968-ban Noyce a szintén Fairchild-alapító Gordon Moore-ral és az „56os” magyar Andrew Groveval (Gróf András) kiléptek a Fairchild-tól és megalapították az Intelt. Mivel közel 30 vállalat alapítása fűződik közvetlen Fairchild-osokhoz, és közvetve több száz vállalkozás tekinti a Fairchild-ot az ősének, találóan a “Szilícium Völgy Nagypapájaként” is emlegetik a céget. Még “családfa” is készült, amit számon tart a Szilícium-völgy hivatalos történetírása. A története 26. Az Intel múzeumában 1979-ben ért véget, amikor a francia Schlumberger társaság felvásárolta a vállalatot. Intel

A három ex-Fairchild-os - köztük Andrew Grove - 1968-ban alapították az Intelt 250 ezer dollárnyi készpénzzel, valamint 5 millió dollárnyi kockázati tőkével. (Ez utóbbit fél óra alatt szerezték telefonon.) Kezdetben memória-áramköröket gyártanak mainframe nagyszámítógépek számára, majd 1971 novemberében megépítik az első mikroprocesszort, ami i4004 névre hallgat. Ezt a processzort még kalkulátorokba és karórákba szánták. A cég a hihetetlen sikerét a személyi számítógépek elterjedésének köszönhette, annak, hogy kezdetben mindegyik IBM PC processzora Intel készítésű volt. (Részletesebben szólunk későbbiekben Andy Grove és Leslie Vadasz úttörő szerepéről.)

30

Az alma: Apple Inc.

A legendás páros, Steve Jobs és Steven Wozniak sikertörténetét a szivárványos “almával” (azaz angolul Apple) talán mindenki ismeri, akár géphasználóként, akár hírből. Az 1970-es évek közepén a Szilíciumvölgyi fiatal számítógép-hobbisták 27. Steve Jobs klubot szerveztek, hogy megosszák egymással ötleteiket, találmányaikat, akkor, amikor még elérhető árú, kisméretű gépek nem léteztek. A “Házibarkácsolású Számítógépklub” (Homebrew Computer Club) kivételesen tehetséges tagjaként Wozniak új mikroszámítógép összeállításával kísérletezett, Jobs pedig felismerte az üzleti lehetőséget. (A történelem ismétli önmagát: ugyanaz a szimbiózis, mint Hewlettnél és Packardnál.) Mindketten dolgoztak a HP-nél is kis ideig, de a nyakkendős légkör nem az ő stílusuk volt, és inkább viszszavonultak Jobs garázsába, Los Altosba. (Ismét egy garázs….) Az első gépüket, az Apple I-et 175 példányban adták el egyenként 666.66 dollárért 1977-ben, amikor Jobs 21, Woz 26 éves volt. A továbblépéshez pénz kellett. Az Intel korábbi marketing menedzsere, A.C. Markkula, aki az Intel tőzsdére menetelét vezényelte, látott fantáziát a két srácban. 1977ben piacra dobták az Apple II-t, amihez már programok is készültek a vásárló amatőrök jóvoltából. Az Apple történelem szellemi csúcspontjának a Macintosh 1984-es piacra dobását tekintik. Az első 100 nap alatt 70 ezer gépet adtak el, amely már grafikus képernyővel rendelkezett és egér segítette a kurzor pozicionálását. Jobs üzleti zsenialitását jelzi, hogy a 80-as évek közepén a cég pénzéből 2,5 millió dollárt fektetett az Adobe cégbe, amelyet 89 millióért adott el az Apple később. Jobs ‘85-től száműzetésbe került, és a ‘97-es visszatéréséig tartó években megalakította a NeXT és Pixar cégeket, elkészítette a Toy Story-t, és mellesleg milliárdos lett. A legújabb kihívás számára most megmutatni a világnak a G4-es Power Mac felsőbbrendűségét… Az alapítók barátsága sajnos nem folytatódott felhőtlenül; a két Steve gyakorlatilag nem beszél egymással. A jós és jósdája: Oracle

Larry Ellison, a Völgy leggazdagabb embere, a világ második legnagyobb szoftvergyártó cégének, az Oracle5-nek alapítója, 1800 dolláros

31

28. Az Oracle üvegpalotái Redwood Shoresban

beruházással kezdte Santa Clara-ban 1977-ben, és “jóslataiban” egy 10 millió dolláros forgalmú cég szerepelt. 2001. januárban Larry élt az őt mint vezérigazgatót megillető részvényopciójával, és 22,2 milliónyi részvény eladásával 681 millió dollárt profitált. Az 1.4 milliárdnyi Oracle részvény még közel egy-negyedét birtokolja. Larry gondja leginkább az, hogy hol tudja használni 875 ezer dolláros McLaren F1-es sportautóját (jól ismerhetjük a Need for Speed II játékból), ugyanis a Völgyben aligha. Legutoljára arról cikkeztek az újságok, hogy ez a 370 km/h sebességet is elérő autó sem mentes a zöldkártya vizsga alól, de végül sikerült beszerezni a papírokat.

Ellison igazi aranyifjú, noha már közel van hatvanhoz (született 1944-ben Chicagoban). Eddig három feleséget „fogyasztott el”, imádja a sebességet, repülőt vezet, jachtflottája van. A káromkodás stílusának szerves része. És mi a közös Bill Gatesben, Steve Jobsban és Larry-ben, hangzik a már-már elcsépelt kvízkérdés. Az, hogy egyikük sem

32

29. Larry Ellison

fejezte be az egyetemet...

Larry volt titkárnője Jennifer Overstreet 35. számú alkalmazottként került a céghez 1983-ban. 1996-os “nyugdíjba” vonulásakor, 36 évesen, az eredetileg 5 dollárt érő részvények egyenként 2000 dollárra kúsztak fel. A hölgy ekkor férjhez ment, és beköltözött egy előkelő San Franciscó-i villába. A 80-as évek

30. Andy Bechtolsheim

A Szilícium-völgyben a 80-as évek sem voltak mentesek a nagy sikertörténetektől. A Sun Microsystems-et 1982-ben Andy Bechtolsheim alapította két stanfordi diáktársával és egy Berkeley-s Unix guruval együtt, miután újszerű számítógépötletét visszautasította az egyetem, az IBM és a 3Com is. Saját operációs rendszer kidolgozása túl drága és kockázatos lett volna, így a Unix adoptálásával megalkották az ún. nyílt-rendszerű munkaállomás technológiáját. 1999-ben a Sun forgalma évi 10 milliárd dollár volt, alkalmazottainak száma 29 ezer.

31. A Sun Microsystems épülete Mountain View-ban

33

33. John Chambers

32. Sandy Lerner és Len Bosack

A Compaq volt az első vállalkozás 1983-ban, amelyik sikerrel és legálisan dekódolta az IBM PC működését, és ezzel lehetővé tette a “klónok” elterjedését. 15 profi programozó több hónapos erőfeszítésébe és 1 millió dollárba került a szerzői jog által védett kódok visszafejtése. Megérte. A klónozás megálmodói, három Texas Instruments-től kilépett alkalmazott, nem sokkal korábban még azon gondolkoztak, hogy mexikói éttermet vagy számítógép-összeszerelő céget alapítsanak. Azóta a Compaq a Völgy harmadik legnagyobb hardvergyártója lett, évi közel 40 milliárd dolláros forgalommal és 70 ezer alkalmazottal világszerte. Ahogy láttuk, 2002-ben pedig fuzionált (azaz gyakorlatilag beolvadt) a HP-vel. A Cisco-t, napjaink legnagyobb hálózati hardver-gyártóját egy Stanfordon végzett házaspár alapította 1984-ben. Mint menyasszony és vőle-

34. A Cisco egyik épülete Fremontban

34

gény, Leonard Bosack és Sandy Lerner, azzal kísérleteztek, hogy hogyan tudják összekötni a különböző tanszékek számítógépeit. Évekkel megelőzték az Internet berobbanását. 2000-ben a Cisco piaci értéke (részvényeinek összértéke) volt a legnagyobb a Szilícium-völgyben, márciusban megközelítette az 500 milliárd dollárt. 1999-ben a Cisco Systems vezérigazgatója, John Chambers érdemelte ki a legjobban fizetett vezető címet a Völgyben, éves jövedelme - részvényopcióból származó bevételét is számítva - 122 millió dollárra rúgott. (Csak összehasonlítás kedvéért, 1995-ben a legjobban fizetett vállalatvezető, az LSI Logic alapítója és vezérigazgatója Wilfred Corrigan csupán “morzsányi” 23.6 millió dollárt kapott.) A Cisco arról is híres, hogy egész Amerikában évek óta az egyik “legjobb” vállalat alkalmazotti szempontból a Fortune magazin felmérése szerint, 2001-ben például második az országos ranglistán. Tavaly 250 ezren jelentkeztek felvételre a céghez... Az érem másik oldala, hogy még egy ilyen cég sem lehet mentes a botrányoktól. 2001-ben például letartoztatták a cég egyik igazgatóját (a 42 éves Robert Gordont), mert illegális részvénytranzakcióval és offshore „bűvészkedéssel” 55 millió dollárt sikkasztott. Egy évvel később 6 és fél évre ítélték, épp egy sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Néhány hónappal előtte két könyvelőt kaptak azon, hogy 8 milliónyi részvényt utaltak maguknak illegálisan kihasználva a számítógépes jogosultságaikat. 34 hónapnyi börtönt kaptak mindketten. A völgy a 90-es évek második felében

Amíg az Oracle, a Compaq, és a Cisco a 80-as évek elején-közepén a személyi számítógépek megjelenésének meglovaglói, addig a Netscape, a Yahoo, és az eBay a 90-es évek internet lázának legsikeresebb úttörői. 1993-94 táján a Szilícium-völgy éppen gazdasági és érzelmi mélypontra került. A Microsoft Seattle felé fordította a világ figyelmét, és készült a nagy dobására, a Windows 95-re. Ebben a légkörben érkezett meg a Völgybe a 22 éves Marc Andreessen miután elvégezte az egyetemet Chicago mellett és szakmai gyakorlat alatt néhány társával együtt kifejlesztet- 35. Marc Andreessen, ték a Mosaic nevű rendszert, az első InNetscape alapító

35

36. Ahol a Netscape nagy lett: székház Mountain View-ban ternet böngészőt. A kód mindössze 9000 sorból állt, ami mikroszkópikus méret a Windows98 nyolc millió sora mellett. Jim Clark, a Silicon Graphics alapítója látott fantáziát az Internetben és a böngészőben, ezért az egész fejlesztő gárdát áthozatta a Völgybe és megalakították a Netscape-et. A zseniális ötlet annak felismerése volt, hogy minél előbb tőzsdére kell menni, mindössze 16 hónappal az 1994. áprilisi cégalapítás után. A világ már szomjazott az Internet forradalomra, és a befektetők szinte mindent megadtak a részvényekért. Az eredetileg 12-14 dollár kibocsátási árra tervezett részvények a kibocsátás napján már 71 dollárt értek, majd alig 4 hónap múlva ’95 decemberében 174 dollárra szökött fel az árfolyam. Clark 4.25 milliót invesztált saját vagyonából, ami hirtelen 1.6 billióra duzzadt. Andreessen mindössze 174 milliót ért. 1999 tavaszán az AOL megvette a böngészőt, és a csoda hirtelen véget ért. Az alapítók hirtelen szétszéledtek. Marc megalapította a Loudcloud nevű cégét felemás sikerrel (2001. márciusban került tőzsdére), Jim pedig új álmokat kerget; róla szól a New New Thing c. könyv. 37. Jerry Yang és David Filo, a Yahoo alapítói

36

Hasonló karriert futott be a legsikeresebb portál, a Yahoo. 1994 tavaszán két stanfordi diák, a

tajvani születésű Jerry Yang és társa David Filo posztgraduális tanulmányaik mellett azzal szórakoztak szabad idejükben, hogy hogyan lehetne az egyre népszerűbbé váló Interneten kibányászni a gyémántot a soksok salak között. Rájöttek, hogy az információ önmagában semmit nem ér struktúra nélkül. A keresőrendszer ’96 áprilisában ment tőzsdére, mindössze 13 hónappal az üzlet megindulása után: az alapítók vagyona, papíron, ekkor 132 millió fejenként… És a lényeges különbség a többi sikersztorihoz képest az, hogy a cég még mindig független, még mindig az alapítók a fő tulajdonosok. Ha valaki a kibocsátás napján vett tízezer dollárért részvényt, 3 év múlva, ’99 tavaszán már milliomos volt. Eközben Jerry és Dave vagyona meghaladta a fejenkénti 5 milliárdot.

Az internet egyik leghasznosabb alkalmazási lehetősége a világméretű adok-veszek. Ha bármi használt dolgot meguntam és el akarok adni, vagy a hobbimhoz egy boltokban már nem kapható tárgyra van szükségem, akkor meg kell keresni a vevőt, illetve az eladót. Hogy a dolgok viszont reális áron cseréljenek gazdát, ki kellett dolgozni az elektronikus árverést, ami biztosítja, hogy a felkínált tárgyat az a licitáló vehesse 38. Pierre Omidyar, meg, aki egy meghatározott időpillanatig bezáeBay alapító rólag a legtöbbet hajlandó fizetni érte. Aki a kibertérben megteremtette a korlátlan bazár gyakorlatát, az az eBay, Pierre Omidyar vezetésével. A céget 1995 szeptemberében alapította 27 évesen, de azt igazán sikeressé Meg Whitman tette, aki ’98-tól vezérigazgató. Meg vezényelte le a tőzsdére menetelt is ’98 szeptemberében. Az ezredfordulós dot-com kifulladás az eBayt sem kímélte, de az első olyan cég volt, aki 2001 végére már magához tért. Adni-venni mindig kell, nem? Ha veszünk például egy régi érmét, vagy baseball-káryát egy vadidegentől, mindkét oldalon nagy a bizonytalanság. A vevő fél, hogy az eladó mégsem küldi az árut, vagy éppen nem az ígért minőségben. Erre találta ki az eBay a véleménylistákat. Minden egyes tranzakció kapcsán az eladó és a vevő is véleményt ír a másikról. Első hallásra úgy tűnik, hogy ez úgysem működik, hiszen nem kötelező a véleménynyilvánítás. Igen ám, de mindenkinek szüksége van minél több pozitív viszszajelzésre, hogy a következő tranzakció során megbízzanak benne, tehát emailben figyelmeztetik is a másik felet, hogy lenne szíves véleményt írni.

37

39. Az Adobe székháza San Joséban A 21. század: PayPal

Még alig köszöntött be a harmadik évezred, máris itt van az első sikertörténet, minden tipikus Szilícium-völgyi jellegzetességgel, hogy a történet igazi csemege legyen. A Mountain View-ban székelő PayPal cégről és annak alapítóiról van szó, az ukrán származású, mindössze 26 éves műszaki zseni Max Levchin-ről és a pénzügyi területről érkező Peter Theil-ről. Mintha már láttuk volna ezt a modellt: egy technikai és egy pénzügyi varázsló összeállnak… A varázslat lényege, hogy cégük 1999-es megalapítása óta lehetőségük van az embereknek emailben pénzt küldeni egymásnak, jelenleg (2002. június) 38 országra kiterjedően, sajnos Magyarországot még nem beleértve. Felejtsük el a borítékba zárt bankókat, vagy a banki sorbanállást. Amerikában korábban (és azért persze még most is) a csekk teszi lehetővé, hogy pénzt küldjek bárkinek. A csekk viszont bizonytalan, hiszen nincs garancia, hogy a csekkszámlán lesz fedezet. Levchinék megoldása elsőként az internetes aukciókon sűrűn résztvevő “üzletfelek” között terjedt el. Magánszemélyek között ugyanis a csekk bonyodalmas: a jellemző gyakorlat szerint a vevő elküldi a csekkjét a vevőnek, aki beadja a bankba, és megvárja azt a durván egy hetet, ami-

38

korra a bank leellenőrzi a csekk fedezetét és jóváírja az összeget az eladó számláján. Ekkor az eladó postára adja az árut, ami néhány nap múlva megérkezik a vevőhöz. A vevő tehát legalább két40. Peter Theil és Max Levchin, PayPal alapítók három hétig izgulhat, hogy azt kapja-e, amit várt. A PayPal megoldás jelentősen lerövidíti a tranzakciót az alábbi megoldással: mindkét fél nyit PayPal számlát az interneten hitelkártya számának megadásával. Ezt a PayPal leellenőrzi, és innentől kezdve tényleg percek kérdése a fizetés lebonyolítása. Az árverés után a vevő bejelentkezik a PayPal számlájára és konkrét aukciós tétel-hivatkozással elküldi az eladó email címének megjelölésével a pénzt az eladó PayPal számlájára. Nem csoda, hogy szinte vírusterjedési gyorsasággal vált népszerűvé a PayPal az árverezők körében. Miután egy kereskedő (vagy aukciókon gyakori eladó) beleszeretett a PayPal egyszerűségébe, mindössze annyit tett, hogy az aukciós feltételek között preferált fizetési megoldásként kvázi megkövetelte a PayPal használatát. A vevő erre ellátogatott a PayPal oldalára, és miután látta, hogy valóban harmadrészére csökkenthető a lebonyolítási idő, és egyfajta biztonságot jelent a PayPal nyilvántartása, azonnal beiratkozott. A terjedés sebességét csak fokozta, hogy időről időre 5 és 10 dolláros kezdőösszeget adtak minden PayPal számlanyitónak. Az 1999 októberében alapított cég novemberre 1000, december végére 12 ezer ügyféllel büszkélkedhetett, egy évre rá pedig már 3 millió felhasználó használta az utalási szolgáltatást (köztük jelen sorok írója is.) 2002-re – PayPal adatok szerint– minden negyedik eBay tranzakció pénzügyi elszámolása a PayPal-en keresztül történik, miközben 16 millió felhasználó adatait tárolják a speciálisan biztonságos szervereiken. Naponta csaknem 300 ezer átutalást bonyolítanak. 2001-ben összesen 3 és fél milliárd dollár folyt át a PayPal szerverein …

A dolog nagyszerűsége az egyszerűségén túl a biztonságban és bizalomban rejlik. Egyrészt nem kell csekket írni és postára menni, másrészt - ha

39

a vevő el is fogadná - nem kell hitelkártyaszámot megadnom egy vadidegen internetes kereskedőnek, hiszen egy közbülső, mindkét fél által elfogadott közvetítő végzi a pénzügyi utalást. Elvileg működhet úgy is a dolog, hogy a PayPal mindig közvetlenül megterheli a kérdéses összeggel a hitelkártyámat, azaz Ő veszi fel a kapcsolatot a hitelkártya kibocsátóval, vagy működhet úgy is, hogy egy nagyobb összeget kártyáról vagy csekken befizetek a PayPal számlámra, kezelési költség nélkül, amit azután szép lassan tudok “fogyasztani”. Mintha egy internetes elektronikus pénztárcám lenne! A pénzt kapó fél pedig átutalhatja a pusztán virtuálisan, a PayPal adatbázisában szereplő “pénzt” bankszámlájára, hitelkártyájára, vagy éppen kérheti PayPal által garantált csekken. (Az igazi váltás viszont már pénzbe kerül.) Funkcionalitását tekintve a PayPal banki számlavezetőként működik, hiszen pénzt utal egyik számláról a másikra. Vagy mégsem? Egy bejelentés alapján a szövetségi bankfelügyelet kivizsgálta a cég működését, és arra a következtetésre jutott, hogy a PayPal nem bank. Nem kezel ill. nem fogad el ugyanis fizikai formában pénzt. Ettől még egyes államok követelhetik a szolgáltatótól, hogy jegyezzen be az adott államban pénzátutalási tevékenységre szóló engedélykérelmet. Mindenesetre a PayPal biztosított bankszámlákon helyezi el ügyfelei virtuális pénzét, ezzel ügyesen bankivá, azaz “fizikaivá” változtatva a pénzt. Az ügyfelek tehát biztonságban lehetnek, a bankfelügyelet fejenként (és bankonként) 100 ezer dollárig jótáll a betétekért. 2002 februárjában a PayPal tőzsdére ment, és 70 millió dollárnyi részvényt vásároltak a cégben bízó befektetők. Az első nap záró adatait figyelembe véve Levchin vagyona 35 millió, Thielé 57.7 millió dollár lett, bár tegyük hozzá, papíron. Mindenesetre a részvény az első nap 54.5 %-ot erősödött, mintegy visszaidézve az 1999-es dot-com részvénykibocsátásokat. A PayPal nyilvános részvénytársasággá válása éppen ezért lett jelentős esemény, mert két évvel a legendás részvényár zuhanások után ismét jött egy dot-com cég, aki vissza tudta állítani a tekintélyt és hitet adott az internetben bízóknak. A PayPal sikeréből kiindulva a Citibank, az eBay és egyéb bankok is indítottak hasonló elvű online fizetési szolgáltatásokat, de jelenleg úgy tűnik, az ötlet kiagyalójának nyomába sem érnek.6

Max Levchin mint 16 éves tinédzser érkezett szüleivel Ukrajnából Chicagóba 1991-ben. A helyi University of Illinois egyetem elvégzése után (ahol egyébként Andreessen is végzett) rögtön a Szilícium-völgybe köl-

40

tözik és ott ismerkedik meg Thiel-lel. 98 decemberében megalakítják a Confinity céget, majd 99-ben a PayPal-t, ami magyar fordításban annyit tesz, mint “fizetőbarát”. Levchin felel a web operáció biztonságos működéséért, amellett, hogy ő a technikai kérdésekben elsőszámú vezető. Másrészt vezetésével kifejlesztettek egy intelligens csalásdetektáló programot, ami figyeli a gyanús tranzakciókat, a szokatlan számlamozgásokat, és riasztja az adminisztrátorokat, ha gyanús számlákra lesz figyelmes, vagy gyanús helyre történik utalás. Az eddigi legnagyobb elismerését (a befektetők és felhasználók bizalmán kívül) a hírneves MIT műegyetemről kapta, mert az egyetem újságja által szervezett szavazáson őt választották az Év Innovátorának 2002-ben. A cég vezérigazgatója, Peter Thiel filozófia szakon végzett Stanfordban (hol másutt?) majd ugyanott a jogi karon is diplomát szerzett. Pályáját értékpapír jogászként kezdte, majd határidős üzletkötőként dolgozott. Levchinnel történt találkozása előtt saját tőkemenedzselő cége volt, amit 1996-ban alapított. microsoft kontra Szilícium-völgy

Bill Gates igencsak szálka a Szilícium-völgy szemében. A történet úgy kezdődött, hogy az IBM operációs rendszert keresett 1980-ban az új fejlesztésű személyi számítógépéhez. Két jelölt jött szóba, Gates Microsoft nevű cége Seattle-ben (Washington állam, a Völgytől 1100 kilométerre északra), és Gary Kildall CP/M operációs rendszere Pacific Grove-ben, a Völgytől kissé délre. Az utóbbit nem érdekelte a lehetőség, egyszerűen elpuskázta az üzletet. Gates viszont egy seattlei szoftverfejlesztőtől megvette a QDOS rendszert, és átnevezve PC DOS-ra, majd millió példányban eladta azt.7 Microsoft–Szilícium-völgy 1:0.

A következő nagy ellentét Steve Jobs-szal alakult ki az „ablakos” operációs rendszerek kapcsán. Jobs az Apple sikerét abban látta, hogy elsőként tudjon létrehozni és elterjeszteni egy felhasználók számára könnyen kezelhető grafikus felületet egér segédlettel, amit ablakos technikának nevezett el a sok kis ablak különálló és mégis kapcsolt rendszere miatt. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez az ötlet nem Jobs fejéből pattant ki, hanem a Palo Alto-i Xerox Parc kutató laboratóriumban készítették el a prototípust, amibe Jobs azonnal beleszeretett. Mindez 1979 decemberében történt. 1984. januárra, amikor kijött a Ma-

41

cintosh, az első igazi grafikus felületű személyi számítógép, a Microsoft már másfél éve fejlesztett alkalmazásokat a Mac-hez. Steve nem ismerte fel, hogy az igazi ellenfél nem az IBM, hanem 41. Bill Gates – akkor és most Gates, és így beengedte a farkast a bárányok közé. A Microsoft már ’94 márciusában eldöntötte, hogy kifejleszti saját, DOS-on alapuló grafikus operációs rendszerét, a Windows-t, mert belátta, hogy a Mac hosszabb távon veszélyezteti a DOS sikerét. Hat évnek kellett viszont eltelni ahhoz, hogy 1990-ben végre kijöjjön egy v3.0 (azaz harmadik verzió), ami már megközelítette a Macintosh megbízhatósági szintjét, és ami azonnali siker lett. Az Apple hiába perelte a Microsoft-ot, hogy az ellopta a „look and feel-t”, azaz a számítógép felhasználásának érzetét, a bíróság a Microsoftnak adott igazat, mivel nem lehetett kódmásolásról beszélni. Microsoft–Szilícium-völgy 2:0.

A következő ütközet a Netscape-pel zajlott le az internetes böngészők területén. Talán az olvasó emlékszik rá, hogy a Netscape 1995-ben egyszercsak berobbant a világba (akkor főleg még az egyetemi, akadémiai világba) és hihetetlen gyorsan elterjedt a böngészője, messze lekörözve a böngészők atyjának tekintett Mosaic-ot. A dolog persze nem véletlen, mert mindkettőt Marc Andreessen vezetésével hozták létre, és a második próbálkozás már tanult az első hibáiból. Ezen a fronton is Gates késve ébredt, úgy másfél év lemaradással érzékelte csak, hogy az internetben micsoda lehetőség rejlik, méghozzá nem a közeli jövőben, hanem azonnal. Talán nem véletlen, hogy a Microsoft ellen 1997-ben kezdődő ún. antitröszt-perben Kalifornia végig kitartott a felperes oldalán, követelve, hogy a Microsoft jelentősen dolgozza át Windows operációs rendszerét. A vád kezdetben csak az volt, hogy a Windows 95 integráns részévé tették az Internet Explorert, a Microsoft saját fejlesztésű, Netscape képessé-

42

42. A Szilícium-völgy sztárjai: balról jobbra: Larry Ellison (Oracle), Steve Jobs (Apple), Marc Andreessen (Netscape), Andy Grove (Intel), fekszik: Scott McNealy (Sun Microsystems)

43

gekkel rendelkező böngészőjét, és ezzel jelentősen megnehezítették, hogy valaki egy konkurrens böngészőt, pl. Netcape Navigatort használjon. Első körben a Microsoftot elmarasztalták, hangsúlyozva, hogy a tisztességtelen árukapcsolás módszerét alkalmazta: Gates azt próbálta elérni, hogy a fogyasztók ne is választhassák a versenytárs böngészõjét. Érdekes módon a per nem is Netscape vs. Microsoft néven futott, hanem Amerikai Egyesült Államok vs. Microsoft néven, ugyanis az Igazságügyi minisztérium egy trösztellenes egyezség megsértésével vádolta meg a világ immáron legnagyobb szoftvercégét. Az eset így szélesedett ki monopóliummal való visszaéléssé, egyben követelve, hogy a Microsoft köteles legyen megosztani a konkurenseivel olyan információkat, melyek segítségével azok könnyebben fejleszthetnek a Windows operációs rendszerrel együttműködő alkalmazásokat. A per, amely az évezred végének leghangosabb pere lett, egyúttal követelte a Microsoft feldarabolását is. Eközben a Netscape elvesztette az üzleti versenyt az Internet Explorerrel szemben: a Netscape részesedése kevesebb, mint 20%-ra csökkent az 1995-ös 70%-hoz képest. Nem csoda, hogy a Netscape-et 1999-ben bekebelezte az America Online (AOL), az USA legnagyobb internetszolgáltatója. (Az AOL később egyesült a Time Warnerrel 2001 elején, és létrejött a kommunikációs ipar világvállalkozása.) 2001 szeptemberében azután az amerikai igazságügyi minisztérium csendben visszavonta a Microsoft feldarabolására irányuló kérelmeit, és a bíró peren kívüli megegyezést sürgetett. “A Microsoft elvesztett minden csatát, mégis megnyerte a háborút”. Ezzel a mondattal jellemezték a Microsoft ellen fél évtizedig tartó trösztellenes per végső kimenetelét 2002 novemberében, amikor az 500 oldalas ítélet gyakorlatilag teljesen felmentette a Microsoftot és a korábbi két részre vágás is lekerült a napirendről. A perben döntő bírónő hangsúlyozta, hogy a vád követeléseinek elfogadása a Sun Microsystems, az Apple Computer és a Red Hat számára “mesterséges előnyt” biztosítanának. Az ítélet elutasította a felperesek azon követelését is, amely a Windows forráskódjának megnyitására és az operációs rendszerbe integrált szoftverek eltávolítására kötelezte volna a Microsoft-ot. Microsoft–Szilícium-völgy 3:0.

A Sun Microsystems a 90-es évek közepén kifejlesztette a Java Technology nevű programozási környezetet, főként a web-es alkalmazások hatékony létrehozására. 1996-ban szerződést kötöttek a Microsofttal,

44

megengedve, hogy Gates csapata alkalmazza a technológiát. A Microsoft élt is ezzel a lehetőséggel, és a böngészője (Internet Explorer) 4-es változatába beépítette, csakhogy oly módon, hogy ezzel összeférhetetlenné vált a Sun legújabb Java fejlesztéseivel. A szilícium-völgyi cég ezért 35 millió dollár kártérítésre beperelte a Microsoftot 1997 októberében, mert véleménye szerint Gates megszegte a licencmegállapodást. 2001 januárjában végül megállapodtak a felek, és a Microsoft hajlandó volt 20 millió dollár kártérítést fizetni, valamint beleegyezett, hogy minden általa forgalmazott Java technológia átmegy egy Sun kompatibilitási teszten. Microsoft–Szilícium-völgy 3:1. A következő ütközetet viszont a Microsoft nyerte (2003-ban): nem kell beintegrálnia a Sun Java környezetét a Windows XP operációs rendszerébe, ahogy Sun elvárta volna. Microsoft–Szilícium-völgy 4:1 A csata azonban itt nem ért véget. A Sun 2002 márciusában újra beperelte – most már 1 milliárd dollárt követelve – a Microsoftot arra hivatkozva, hogy az illegálisan kihasználja monopolista erejét a Sun ellen a Java kapcsán. Ez a per még évekig eltarthat...

43. A Siebel új épületei San Mateoban

45

4. Magyarok a Szilícium-völgyben Magyarok természetesen mindenütt vannak, bár a Szilícium-völgyben jóval kisebb arányban, mint a Keleti parton, New Yorkban és környékén. (Eltekintve attól a véletlentől, hogy a szomszédunk éppen magyar, két év alatt mindössze egyszer hallottam áruházban magyar szót, és egyszer vonaton.) Az köztudott, hogy az Intel elnöke, akit a Time magazin az Év emberének választott 1997-ben, az 56-os magyar Andrew Grove alias Gróf András. Azt már kevesebben tudják, hogy Teller Ede is a környékbeli Livermore-i laboratóriumban élte le élete jelentős részét, és ma is a Stanford Egyetem campusán lakik8 egy az egyetem által neki biztosított családi házban, 94 évesen. Sőt, Tom Lantos annak a San Mateo-i választókörzetnek a kongresszusi képviselője, amely a 90-es években vált a Szilícium-völgy északi határvidékévé.

Az amerikaiak számára a magyarok kuriózumnak számítanak. Egyrészt kevesen vagyunk más bevándorló népekhez képest, másrészt mivel a magyarok külföldön nem kifejezetten tartanak össze, látszólagosan is kisebb a tömegünk. Nagyon ritkán hallhatnak az amerikaiak híreket Magyarországról (hál’istennek, hiszen az leginkább negatív szenzáció okán történik mint például árvíz), ritkán nézhetnek magyar filmet (tavaly üdítő színfolt volt a Sunshine, azaz a Napfény íze). Egy amerikai a különféle népek kultúrájával leginkább az éttermekben találkozik. Hogy érzékeltessük a magyarok hatását, a több száz kínai, mexikói, francia étterem mellett mindössze egy magyar étterem van az Öböl környékén, San Franciscóban, és azt sem jegyzik általában az útikönyvek.

Magyar szemmel persze jócskán találhatók neves és névtelen magyarok a környéken, elég világos rétegződésben. A legfiatalabb, egyetemista magyarság a Berkeley és Stanford egyetemek körül összpontosul. Ők azok a nagyon tehetséges, hazai évfolyamelső 25-30 évesek, akik posztgraduális tanulmányaik helyszínéül választották ezeket a helyeket és felvételijükön is megfeleltek. (E két felsőoktatási intézmény a világ legtekintélyesebb 5-10 egyeteme között van. Amíg Stanford gazdag magánegyetem, Berkeley a legsikeresebb amerikai állami egyetem.) A második réteg az a 30-40 éves, főleg informatikus szakembergárda, akik magyar cégeik kiküldetésében vagy saját világlátó érdeklődésük eredményeként

46

44. A Berkeley Egyetem az Öböl túloldalán – madártávlatból

ide vetődtek. Ezen magyarok többnyire néhány évet töltenek el itt és ugyancsak inkább szakmai karrierek vonzották őket ide az informatika világközpontjába, mint az egyetemistákat, semmint a feltétlen meggazdagodás reménye9.

A 45-60 év körüli magyarság elég szórványos, hiszen leginkább “disszidensekről” van szó, akik elég gyorsan megpróbáltak amerikanizálódni, és kevésbé tartják a kapcsolatot más magyarokkal. Az ő felnőtt fiaik és lányaik pedig már teljesen amerikaiak, még ha ragadt is rájuk a családban otthon beszélt magyar nyelvből. A negyedik csoport a viszonylag jól ismert és többször „elmesélt” radikális, és gyakran megmosolygott 56-os magyarság, jobbára 70 év körüliek, akik a magyar templomok vonzáskörzetében járnak össze és ápolják a magyar emigráns emlékeket. Egy ilyen katolikus magyar templom működik például a nevében is erdős Woodside-ban, ami az elmúlt évtizedben a milliomosok felkapott helye lett. A templom mellett iskola is működik, igaz angol nyelven, de hétvégente előszeretettel várják a kisdiákokat magyarul tartott cserkészfoglalkozásokra.

Talán mondható, hogy a századforduló táján Magyarországról elkerült magyarok leszármazottai is egy külön „kasztot” képviselnek. Hála az internetnek és az igazi iparággá váló elektronikus családfakutatásnak,

47

egyre többen próbálják felkutatni magyar vérvonalukat. Jellemző az a történet is, ahogyan ráakadtam két unokatestvéremre itt Kaliforniában, (az egyik alig 10 mérföldnyire lakik), akikkel több mint 50 éve szakadt meg a családi kapcsolat és emlékek fonala. Az Interneten kezdődött az egész. Magyarországról mindössze annyi információm volt, hogy 1910 körül kivándorolt a családunk egyik nagybátyja, de a második világháború után megszakadt vele a kapcsolat. Szerencsére a németes vezetéknév sajátosan magyar csavart kapott a 19 sz. vége felé, ezért az összamerikai telefonkönyvben mindössze 30 azonos családnevű illető jött elő. Mivel a családi emlékezet szerint az ohioi Clevelend-Akron-i magyar kolóniához csatlakozott a rokon, ezért földrajzilag szűrve a találatokat, a második telefon telibe talált: igen, a nagypapa jött át „Ausztria-Magyarországról”, ebből és ebből a faluból. Ezek után a már irányított telefonokkal sikerült rátalálni az elveszett amerikai rokonra, aki mindössze tíz percnyi autózásra lakik a Szilícium-völgyben, Redwood Cityben. A harmadik generációs unokatestvér, Joshua Sikora, stílusosan web-oldalakat tervez és harmadik digitális mozifilmjét forgatja saját vállalkozásban, 16 évesen. Következő filmjét, még egyetem előtt, az 56-os magyar forradalomról szeretné elkészíteni, részben Gothár Megáll az idő c. filmjének hatása alatt… Joshua nem jár iskolába, otthon tanul. Ezt a kaliforniai törvények megengedik, és ez a Magyarországon még ritka oktatási forma gyakori a Szilícium-völgyben és környékén. Főleg keresztény családok döntenek úgy, hogy gyermekeiknek színvonalasabb, káros szenvedélyek nélküli és nem utolsósorban olcsóbb oktatást tudnak biztosítani. Gyakorlatban ez úgy történik, hogy 8-10 család öszszefog, és az életüket erre áldozó anyák (néha apák) mint önjelölt tanárok egymás között felosztják a tantárgyakat. Az “otthoni” diákok eredményei annyira meggyőzők, hogy egyre több szülő dönt az otthoni nevelés mellett. (Kaliforniában 150-210 ezerre teszik az otthon tanulók számát.) híres magyarok a völgyben

A hazai közvélekedés és nemzeti büszkeség szerint a magyar programozók és informatikusok világviszonylatban is jelentősek és ismertek. Sajnos a Szilícium-völgyben ez a kijelentés nem állja meg a helyét, inkább önámításnak tűnik. A híres magyar programozó Charles Simonyin kívül, aki Simonyi Károly legendás hírű akadémikus, műegyetemi tanár fia, nemigen beszélhetünk világraszóló teljesítményről. Ráadásul Simo-

48

nyi a Microsoftnál futott be északon, és nem a Völgyben. A Graphisoft és a Recognita sikere nem lebecsülendő, de hát hány száz programozó cég vagy szoftvergyártó fut be Amerikában és a világon… Mindenesetre a Szilícium-völgy nem a magyarokról híres, még ha a legismertebb, a Völgy történelmét leghatározottabban befolyásoló tíz vezéregyéniség közül egy, Andy Grove, magyar származású. Teller Ede (1908, Budapest - 2003, Stanford)

45. Teller Ede

Ugyan Teller élete nem kötődik közvetlenül az elektronikai és számítástechnikai iparhoz, a második világháborútól kezdve szinte az egész életét itt élte le. Ha még azt is hozzávesszük, hogy katonai kutatásai révén nagyon is közel került mind a helyi egyetemi kutatásokhoz, mind a Szilícium-völgyi elektronikai vállalatok fejlesztéseihez, feltétlenül a listán a helye. Harmadrészt lehet-e Tellert kihagyni egy felsorolásból, amely amerikai magyarokról szól…?

Tellerről szinte mindent tudunk. Tucatnyi könyv jelent meg az életéről magyarul és angolul. Sőt, még egy magyar összeállítású számítógépes CD is készült, amiről maga Teller sem tudott (vagy nem emlékezett), egészen addig amíg meg nem mutattam neki és alá nem írta a példányomat. De hogy ne vágjunk a dolgok közepébe, Tellerrel való találkozásunk érdekes történet. Hogy mennyi múlik a szakmai kapcsolatokon, azt tudjuk. De hogy mennyi múlhat pusztán a fizikai jelenléten és a véletlenszerű ismeretségeken, azt főleg azok tudják, akár cégeket, akár magánembereket tekintve, akik pontosan emiatt a fizikai közelség miatt költöznek a Szilícium-völgybe. Lányom egyik nap azzal jött haza az iskolából, hogy miután Magyarországról kérdezte a tanár, az egyik osztálytársa odajött, hogy a nagynénje valami híres magyarnak az ápolója. Egy telefon, és nem akartunk hinni a fülünknek: tényleg Teller ápolója és házvezetőnője? Természetesnek tűnt, hogy ziccert hagynánk ki, ha nem ragadnánk meg az

49

alkalmat, és valószínűleg később gyerekeink sem bocsátották volna meg, hogy elszalasztottunk egy ilyen lehetőséget…

Szóval látogatást kezdeményeztünk, és Teller fogadta egész családunkat. A Stanford egyetem által biztosított családi házban él az Egyetem campusán, fák között eldugott kis helyen. A kötelező ajándékkal kissé gondban voltunk, mert bort nem iszik (még magyart sem), de kiderült, hogy a csokoládét szereti. Épp nem volt tökéletes állapotban, kisebb meghűléssel bajlódott, de 93 éves kora ellenére szellemileg teljesen friss volt, fogalmazása hihetetlenül precíz, s a magyarja szinte hibátlan. Főleg arról beszélgettünk, hogy mostanában mivel foglalkozik, milyen kérdések izgatják. Meglepő módon a zöldek káros tevékenységét hangsúlyozta, elsősorban azokat a következtetéseket kritizálta, amelyeket a zöldek féltudományosan, kellő szakmai ismeret nélkül állítanak hangosan, és amivel felelőtlenül sokkoljál a világot. Andrew S. Grove (Gróf András, szül. 1936-ban Budapesten)

1956-ban, alig 20 évesen vág neki az Egyesült Államoknak. 1963-ban doktorált Berkeley-ben, és rögtön ezután a Fairchild Semiconductor félvezetőgyár kutató-fejlesztő laboratóriumában kezdi szakmai pályáját. 1968-ban részt vesz az Intel alapításában. 1987-től 98-ig az Intel vezérigazgatója, azokban az években, amikor az Intel világhírűvé vált a személyi számítógépek “agyaként” működő x86-os és Pentium processzorcsaládok kifejlesztésével. 1997-től a vállalat elnöke, és még ebben az évben őt választja az 46. Gróf András Év emberének a Time Magazin. Grove rendkívüliségét általában azzal méltatják, hogy a személyi számítógépek 1990-es években történő elterjedését maximálisan kihasználva végig az Intel tudott az elsőszámú, piacvezető mikroprocesszor gyártó maradni. Esélyt sem adott a japánoknak, illetve vissza tudott vágni minden nagyobb támadást a konkurencia, például az AMD részéről. Emel-

50

lett fenn tudta tartani a híres Moore-törvényt, miszerint a processzorok teljesítménye átlag másfél évenként megduplázható. Számos nagysikerű menedzser-könyv szerzője, utolsó ilyen jellegű könyve az 1996ban megjelent “Csak a paranoidok maradnak fenn” (Only the Paranoid Survive), ami az interneten is olvasható (volt...). 2001 végén jelent meg önéletrajzi regénye élete első húsz évéről, magyarországi emlékeiről, Swimming Across (Átúszni) cím47. A Berkeley Egyetem harangtornya mel. A történet szerint középiskolai fizikatanára mondta egyszer egy szülői értekezleten, hogy “egy valaki biztosan át fogja úszni az élet tavát, Gróf András”.10 Grove-ról nem festenek túlságosan pozitív képet a Szilícium-völgy történetírói. Rendszeresen Amerika tíz legkeményebb főnöke között tartották számon. “Az őrült magyar”, becézték sokan, miután megtapasztalták fegyelmezett, ugyanakkor agresszív, lobbanékony, tapintatlan stílusát. Mindeközben csodálatosan értett a feladatok végrehajtásához. Az ostorcsattogtató stílus mindazonáltal eredményes volt, ismerik el még az ellenségek is, habár távol állt a Hewlett és Packard által képviselt dolgozó-központú kultúrától.

Csak hogy meg tudjuk becsülni a Völgyben élő vezetők fizetését, 2001ben, a Völgy egyik legrosszabb évében Grove 575 ezer dolláros fizetése mellé 982 ezer dollár bónuszt kapott, egy évvel korábban viszont, a csúcsévben, 2 és fél millió dolláros jutalmat.11

51

Leslie L. Vadasz (Vadász László, 1936, Budapest)

Szólnunk kell az Intel másik magas rangú, igazgatótanácsi tagjáról, Vadászról is, aki szintén 56-os magyarként került Észak-Amerikába, pontosabban Kanadába, a montreali McGill Egyetemre. Később Grove-val együtt a Fairchild-tól került az Intelhez 1968-ban, mint az alapítók egyike, mint 3. számú alkalmazott. Vadász, Grove árnyékában szintén bejárt szinte minden vezetői pozíciót, és valószínűleg őt ismerné Magyarországon mindenki, mint a leghíresebb Szilícium-völgyi magyart, ha épp nem egy másik magyar lenne az elnök. Vadász egyben az Intel Capital 48. Vadász László befektetési leányvállalat legfelsőbb irányítója. Hivatkozva az Intel fizetési listájára, Vadász rendes évi fizetése 275 ezer dollár, jutalma pedig 2001-ben $468 ezer dollárra esett az egy évvel korábbi 1 millió 281 ezerről. 2002 tavaszán Vadász lett az egyik élharcosa annak a tiltakozásnak, miszerint vissza kell szorítani Hollywoodnak az elektronikus média piacra gyakorolt nyomását és kormányzati befolyását. Törvényjavaslatot készülnek ugyanis elfogadtatni, amely kötelezné a hardvergyártókat és szórakoztató-elektronikai termékgyártókat, hogy építsenek be termékeikbe olyan szoftvert, amellyel meggátolható a szerzői joggal védett alkotások másolása. Az “anti-kalózkodás” nevet viselő törvényjavaslat legvitatottabb pontja az, amely a kormány kezébe adna nagyon komoly piacbefolyásoló döntési jogokat. A kormányzat választhatná meg ugyanis azokat a preferált technikai megoldásokat (és ezzel persze a cégeket), amelyeket használni kellene a kalózmásolatok készítésének megakadályozására. Vadász így fakadt ki: “ezek szerint a Kereskedelmi Minisztérium fogja megtervezni a PC-t?”

52

Tom Lantos (Lantos Tamás, 1928-200812): „Meg vagyok győződve, hogy az emberi jogok az igazi út egy civilizáltabb világ felé.”

Az amerikai képviselőház egyetlen Holocoust túlélője. Délnyugat-San Francisco és San Mateo megye demokrata párti kongresszusi képviselője, 1980 novembere óta megszakítatlanul, ami hihetetlen népszerűséget jelent. 11-edik terminusára választották meg a 2000-es képviselőválasztáson, amikor is a szavazatok 75%-át kapta. Közel 600 ezer ember tartozik a választókörzetébe. Budapesti zsidó fiatalként túlélte a háborút, az élményeiről az 1998-ban Oscar díjjal kitüntetett “Az 49. Lantos Tamás utolsó napok” c. dokumentumfilm egyik interjúalanyaként fest szemléletes képet. Munkatáborba toloncolták, amiért nem viselt csillagot, és hidakat, vasúti síneket kellett javítania orosz bombatámadások tüzében, 16 évesen. A táborból megszökött és a földalatti mozgalomhoz csatlakozott. A háború után, 1947-ben, ösztöndíjjal kikerült a Seattle-i egyetemre, majd közgazdasági doktorátust a Berkeley Egyetemen szerez. Kongresszusba való beválasztása előtt professzorként, nemzetközi kérdések televíziós szakértőjeként, és 1966-tól 1980-ig a szenátus közigazgatási, közgazdasági és külpolitikai tanácsadójaként szerzett hírnevet. Két lánya 17 unokával örvendeztette meg, mintegy kompenzálásként, hogy kiirtották az ő és felesége családját is. Pólya György (1887-1985) és Szegő Gábor (1895-1985)

Nem lehet teljes egy Szilícium-völgyről szóló beszámoló a Stanford Egyetemen oktató legendás matematikus-pedagógus páros említése nélkül. Nevük és életük szinte elválaszthatatlanul összefonódott. Szegő, aki fiatalabb volt és már tizenévesként zseniális, 1925-ben írta meg Pólyával a klasszikussá vált Problémák és tételek az Analízisben c. könyvét. 1926ban Königsbergbe költözött, mint professzor. Már 1934-ben sikerült a zsidóüldözés elől az Egyesült Államokba emigrálnia, St. Louisba, majd 1938-ban költözött Stanfordba, amikor felajánlották neki a Matematika

53

50. Pólya György

51. Szegő Gábor

Tanszék vezetését. 15 éven keresztül volt tanszékvezető, és számos tétel és fogalom őrzi örökre a nevét. A problémamegoldási és módszertani könyveiről Magyarországon is jól ismert Pólya György viszonylag későn, csak 1940-ben jutott ki Amerikába, Svájcból, de már két évvel később elintézte Szegő, hogy profeszszori állást kapjon a tanszékén. Pólya pályafutása vargabetűvel indult, csak jogi, irodalmi és filozófiai tanulmányok után fordult a matematika felé. Itt is sokoldalú volt, foglalkozott számelmélettel, valószínűségszámítással, és persze analízissel. Számos könyvet írt, a legsikeresebb az 1945-ben kiadott Gondolkodás iskolája lett, ami közel 1 millió példányban kelt el és 17 nyelvre fordították le. A sors érdekessége, hogy mindketten 1985-ben, az Egyetem városában, Palo Altoban haltak meg; Pólya pontosan egy hónappal élte túl szerzőtársát. Nehéz megmondani, hogy melyiküket tartják nagyobb becsben. Pólyáról épületet neveztek el a Stanford Egyetem területén, Szegőről viszont egy tanársegédeknek adományozható díjat. 13 Harsányi János (1920-2000)

A 2000. augusztus 9-én Berkeley-i otthonában elhunyt közgazdasági Nobel díjasunk (1994), Harsányi is szorosan kötődik San Francisco környékéhez. Magyarországról 1950-ben menekült Ausztráliába, majd

54

1956-ban Stanfordba került Rockefeller ösztöndíjjal, ahol PhD fokozatot szerzett 1959-ben. Öt évvel később, mint látogató professzor kapott meghívást Berkeley-be, ahol játékelméleti kutatásait oly módon elismerték, hogy kinevezett professzorként ott tartották. Négy könyve jelent meg. Az elméletek gyakorlati felhasználhatósága kapcsán előszeretettel foglalkozott a társadalmi viselkedési normákkal, és számos publikációja jelent meg a hasznosságelvű etikáról. 52. Harsányi János Roska Tamás (1940-201414) “Az informatikát úgy kell tekinteni, mint egy eszközt, ami közelebb hozza az értékeket.”

Roska, 1993 óta akadémikus, a Szilícium-völgyhöz kötődő magyar tudósnemzedék egyik “fiatal” tagja. A rendszerváltás évében, 1989-ben kapott meghívást, hogy félállásban, kutatóként, minden évben hoszszabb-rövidebb időt eltöltsön a Berkeley Egyetem Elektromérnöki és Számítástechnikai tanszékén. Roska abban kakukkfióka e fejezet hírességei között, hogy nem emigrált, még mindig magyar, és ezt büszkén vallja. Korábban számítógéppel segített tervezés témában alkotott, majd a mesterséges intelligencia kutatások egy ágában, a neurális hálózatok és analogikai számítási rendszerek területén szerzett magának nemzetközi tekintélyt. Kronológiai sorrendben, 1958ban, a koholt vádak alapján apját ért meghurcolás miatt nem veszik fel egyetemre, csak egy évvel később a Budapesti Műegyetemre. Diploma után a Távközlési Kutató Intézetbe kerül kutatóként, majd a 80-as évek elején az 53. Roska Tamás

55

MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetébe, amely akkor Vámos Tibor alatt éli fénykorát. Itt gondolja ki az analogikai számítógép elvét. Ezt továbbfejlesztve, 1992-ben a Berkeley Egyetemen, professzortársával együtt, kidolgozta az analogikai celluláris számítógép elvét, amit az első programozható analogikai szuperszámítógép elvének is szoktak emlegetni. A találmány lényege és szenzációja, hogy sikerült létrehozni egy új elvű, de programozható számítógépet, ami nem a hagyományos biteken és logikai műveleteken alapul. Elemi műveletei tér-idő hullámok. A sokak által csak elméletnek hitt felfedezést sikerült a gyakorlatban is realizálni: 1996-ban elkészítették az első, már működő, programozható mikroprocesszort (chip-et). E processzor számítási sebessége több nagyságrenddel haladja meg a hagyományos, általános célú processzorokét, például 8000-szer gyorsabb a 400 Mhz-es Pentium processzornál (amelyen e sorokat írom éppen). A jelenleg folyó kutatások olyan területeken folynak, ahol látványosan ki lehet használni a hatalmas sebességnövekedésben rejlő lehetőségeket. Az analogikai számítógépek potenciális alkalmazási lehetőségei az orvosi diagnosztikától a tárgyak és természetes lények felismerésén keresztül a robot- és a haditechnikáig igen szerteágazóak. Az egyik ilyen kutatás tárgya a bionikus szem, azaz számítógépprogrammal modellezni a szem retináját. Úgy lehet elképzelni, mintha a retina minden egyes kis fényérzékelőjéhez rendelnénk egy számítógépet, amelyek közben egymással kommunikálnak és együttműködnek. Ez még nem jelenti a chip formában beültethető látóprotézist, de végeredményben a cél a mesterséges szem előállítása. Az analogikai számítógép a jövő technikájának egyik ígéretes eszköze. Roskát 2002 tavaszán az igen tekintélyes, 50 ezer dolláros díjazású Bólyai-díjjal tüntették ki.15 magyar cégek a Szilícium-völgyben

Mindkét, már említett magyar sikervállalkozás, a Graphisoft és a Recognita is úgy gondolta, hogy az elektronika és informatika hazájában képviseltetnie kell magát. A Graphisoft néhány évig próbálkozott ugyan egy San Franciscó-i képviselettel, de a dió keménynek bizonyult: áttelepültek a keleti partra. A Recognita helyi története sem sikersztori, habár izgalmas és egyben realista példája az üzleti élet farkastörvényeinek.

Az 1989-ben alapított Recognita Rt. már az első években nagy sikereket ért el az optikai karakterfelismerő programjával, főként az SZKI-ban ki-

56

fejlesztett technológiai megoldásának köszönhetően. Két-három éven belül komoly piaci részesedést értek el Nyugat-Európában, így természetes lépésnek tűnt, hogy Amerikában is szerencsét próbálnak. Az amerikai leányvállalat székhelyéül a Szilícium-völgyet választották, Sunnyvale városát. “Az amerikai vállalat feladata elsősorban az átfogó partnerkapcsolatok kiépítése volt, továbbá az, hogy a Szilícium-völgybeli személyes kapcsolatok ápolásával „első kézből” gyűjtsék össze az információt, amit ha jól csinálnak, komoly gazdasági előnyöket eredményezhet”- írja visszaemlékezésében Reszler Ákos, a cég jelenlegi első embere. 1994-re az amerikai leányvállalat globális aktivitásának eredményeként a vállalat számos stratégiai fontosságú partnerszerződést kötött amerikai és távol-keleti szkennergyártókkal, elsősorban OEM (hardver mellé csomagolt szoftver) eladására. A nagy amerikai versenytársak mind erőteljesebben aktivizálódtak, és hatalmas harc kezdődött a szkennergyártókért. A harcban a Recognita egyre-másra alulmaradt, amiért nem a technológiai, hanem inkább a marketing gyengeségek okolhatók. A magyar cég amerikai története gyakorlatilag 1996-ban zárult le, amikor az egyik legerősebb versenytársnak számító Ceare, szintén szilícium-völgyi, felvásárolta a Recognitát és az európai leányvállalatává tette. Ez a lépés üzletileg feltétlenül jó lépésnek számított, figyelembe véve, hogy a vevő a részvények névértékének 750(!) százalékát fizette ki, főleg a termék technikai kiválóságát értékelve. Ugyanakkor félő volt, hogy a Recognita nyomtalanul felszívódik, mint ahogy a Ceare korábban fúzióval eltüntette egyik nagy vetélytársát. Szerencsére, a budapesti Recognita megmaradt elismert technológiai központnak, amit meg is háláltak például azzal, hogy egymás után háromszor (1996-98) elnyerték az Európai Unió informatikai díját, a „European IST Prize-t”. A szilíciumvölgyi Recognita magyar munkatársainak egy részét, főleg a technikai területen dolgozó mérnököket átvette a Caere, a menedzsment viszont jöhetett haza. A történet legújabb fordulata, hogy a fúziók sora nem állt meg. 2000. elején a ScanSoft felvásárolta a Caere-t, és ezzel létrehozott egy digitális képfeldolgozás teljes spektrumát felölelő, tucatnyi termékkel rendelkező világcéget, amelyben a Recognitának még mindig szerepe van. Ezzel a fúzióval a Szilícium-völgyben azonban végképp felszívódtak a magyarok. A néhány magyart vagy elbocsátották, vagy olyan feladatkörbe helyezték őket, aminek már nem sok köze volt az eredeti szakmájukhoz.16

57

5. Életképek a Szilícium-völgyben A Szilícium-völgy kétségkívül a világ technológiai fővárosa. Újabb és újabb hullámokban özönlenek a „fehérgalléros” bevándorlók, hogy részesei lehessenek az amerikai álomnak. Tavaly ősszel fogadták el a szakember-import kvóta ismételt emelését. Az ezredforduló Szilíciumvölgye azonban vegyes képet mutat: az itt élő ember számára a határtalan lehetőség érzete mellett a mindennapi élet olyan, mintha a húrt túlfeszítették volna és csak pillanatok kérdése, hogy a húr mikor szakad el, ha ugyan még el nem szakadt. Mind gyakrabban teszik fel az itt élők a kérdést, hogy vajon jó irányba halad-e a térség. Mi is az igazság a hírek mögött? Hogyan élnek az emberek a híres-hírhedt Szilíciumvölgyben és környékén? A cikksorozatnak ebben a részében bepillantunk azokba a problémákba, amelyek leginkább foglalkoztatják az itteni politikusokat, cégvezetőket, és persze az átlagpolgárokat. A karrier

A Szilícium-völgyi ember (szakember) élete eléggé egysíkú: munkájának él, fáradhatatlanul dolgozik. Élete célja a vállalati ranglistán való

54. A DHL irodaépülete Redwood Shoresban

58

55. Modern lakótelep San Mateoban

előrejutás, természetesen gyakorta munkahelyet váltva. Az élete egyszerű szabályok és gondos tervek szerint működik: 22 évesen egyetemről bekerülni egy jónevű céghez. 30-32 éves korra középvezető. 28 éves koráig lakást bérel, majd felveszi a 30 évre szóló lakáshitelt, hogy bérleti díj helyett az öröklakás törlesztését fizesse. 35 éves kor körül megnősül, elvesz egy kolleganőt vagy szintén szakembert, aki néhány évvel fiatalabb. Miután a feleség is középvezető lesz, gyereket vállalnak. A férfi ekkor közel 40 éves. Közös fizetésük elég arra, hogy újabb kölcsönnel beköltözzenek egy - jelenleg közel egymillió-dolláros - 4-5 hálószobás házba, középosztálybeli negyedben. Itt nincs bűnözés, nem kell félni a váratlan meglepetésektől. A férj közel kerül a felsővezetői beosztáshoz, a feleség pedig visszamegy napi 6 órában dolgozni, amíg a gyerekek a magánóvodában vannak. Az álom megtestesülése pedig az a pillanat, amikor a családfő, kellő anyagi fedezet mellett, 55 évesen nyugdíjba megy, kifizeti az utolsó lakástörlesztést, és a gyerekek kirepülése után átköltözhetnek Floridába.

A hétvégék is a klisék szerint működnek: szombat délelőtt autómosás, a gyerekeknek pedig focimeccsük van. (Talán meglepő, de az európai foci a legnépszerűbb sport az általános iskolai korosztálynak, és nem az amerikai futball vagy a baseball. Azok csak a középiskolában jutnak fő-

59

56. Milliomosok házai Athertonban

szerephez.) Majd vásárlás. Este egy közeli étteremben vacsora, és a napot egy mozi vagy kikölcsönzött videó zárja. Vasárnap délelőtt templom, majd 11-12 között löncs, már a TV előtt, ahol folyik a sportközvetítés. (Havonta legalább egyszer azonban élő sportrendezvényre is illik ellátogatni. Legnépszerűbb a baseball, de az amerikai foci, kosárlabda és jéghoki is óriási tömegeket vonz.) Vasárnap délután kerti nyársonsütés (barbecue) az ismerősökkel, és kezdődhet újra a hét. Messze került a jelenkor középosztálya a századelő értelmiségétől. A színházba járás, az olvasás, a zenehallgatás már csak a szakmabeliek sajátja. Múzeumba csak a turisták járnak. A politikai tájékozódás a környékbeli eseményekre, esetleg a washingtoni fontosabb fejleményekre terjed ki.

A h-1B vízum esete

Amerika a bevándorlók országa. Az volt mindig, és ma talán még inkább az: a bevándorlási politika egyre kifinomultabb, és most már nem is csak Európa, hanem a világ intellektuális krémje a cél: elcsábítani mindenkit, akit csak lehet. 1998-ban 65 ezerről 115 ezerre emelték az évente kiadható ún. H-1B vízumok számát, amit a magasan kvalifikált, csúcstechnológia iparágakban képzett külföldiek kaphatnak meg. A vízum három évre szól, ami meghosszabbítható ugyanennyi időre. Az

60

más kérdés, hogy a hat év lejárta előtt szinte mindenkinek lehetősége van, hogy beadja a zöldkártya-kérelmet, ami a végleg Amerikában maradás feltétele, és az állampolgárság előszobája. A vezető csúcstechnológiai cégek szerint az addigi vízumkvóta nem volt elég, mert pusztán belső forrásokból nem lehet kielégíteni a szakemberhiányt. És Amerika nem kerülhet lépéshátrányba a világ mögött pusztán amiatt, hogy nincs elég szakember… Egyes források szerint USA-ban közel 300 ezer csúcstechnológiai állás vár betöltésre, és a jelenlegi helyzet évi 4.5 milliárd veszteséget jelent a gazdaságnak. 2000 októberében tehát a számot még tovább emelték: évi 195 ezer vízum az elkövetkező 3 évben. Mindez arra válaszul történt, hogy a 2000-re előirányzott 115 ezer vízumkeret már az év márciusára kimerült. A kvótaemelés ellenzői viszont most, egy évvel később arra figyelmeztetnek, hogy a gazdaság lassulása a munkanélküliség növekedéséhez vezethet, ami viszont az amerikai munkavállalók tömegeit sújthatja: a munkáltatók inkább a drágább amerikai dolgozóktól próbálnak megszabadulni, hogy csökkentsék a költségeket. A 60-as években és a 70-es évek elején a Szilícium-völgy alapítói szinte kizárólag fehér férfiak voltak, többnyire húszas vagy korai harmincas éveikben. Legtöbbjük az MIT-n vagy Stanfordon szerezte mérnöki diplomáját, és szinte semmi ipari tapasztalatuk nem volt. Ez az a réteg, amelyik manapság is kezében tartja a vezetői pozíciókat. Noha a Szilí-

57. Milliomosok házai Athertonban

61

58. Milliomosok házai Athertonban

cium-völgynek otthont adó Santa Clara megyében a lakosság körülbelül fele fehér és egynegyede ázsiai, egy 1999-es felmérés szerint a Völgy vállalatvezetőinek 89%-a fehér, közel 10% ázsiai, és együttesen nem éri el a 2%-ot a fekete és spanyolajkú (latino) vezetők számaránya. Ha viszont lejjebb tekintünk a vállalati hierarchián, egyre több az ázsiaiak aránya. A becslések szerint az itteni mérnökök-informatikusok egyharmada külföldi születésű. A H-1B vízumot 1998-99-ben megszerzők 47,5 %-a indiai, 9,3%-a kínai(!) volt. Ők a mai kor 12-14 órát dolgozó kizsákmányoltjai. Tanárnak lenni

Nem véletlen, hogy Bush egyik legjobban hangoztatott programja az iskolák megreformálása és az oktatás színvonalának emelése. Tom Lantos körzetében (San Mateo megye) pl. a kezdő tanári fizetés 25-38 ezer dollár. A csúcsfizetés, amit elérhet egy középiskolai tanár 3 évtized gyakorlattal és doktorátussal, legfeljebb 70 ezer. Ugyanakkor a közepes (medián17) házár (2000 decemberében) 620 ezer dollár (180 millió forint) volt. Az egy-hálószobás (magyar viszonylatban másfél- 2-szobás) lakások ára 300 ezer dollár körül mozog, közepes bérleti díja pedig 1258 dollár (370 ezer forint). Egyedül élő fiatal tanárok közül nem egynek a

62

problémája, hogy még harminc évesen is kénytelenek szülőkkel lakni, vagy éppen megosztani lakásukat kollégákkal, barátokkal. Saját lakásról, házról csak álmodozni lehet, hacsak nem sikerül egy jó házassággal megoldani a problémát. A helyzetet nehezíti, hogy az iskolák színvonala egyenes arányban áll a környék házáraival, így ha valaki kap is jó iskolában állást, gyakran órákat kell autóznia. Vannak persze pozitív példák is. A milliomosok által lakott Atherton városka Menlo School magániskolájában a szülők és egyéb adományozók 2 millió dollárt gyűjtöttek össze befektetési céllal. Kockázati tőke alapokba fektetik a pénzt, aminek hozamát kizárólag a mintegy 100 tanár és dolgozó jövedelem-kiegészítésére fordítanak. Részvény-opció helyett a jó pedagógusokat így próbálják megtartani. Minden évben a tanárok dönthetnek majd, hogy kiveszik a nyereséget, vagy újra befektetik. Adományok

A Stanford Egyetem sincs könnyű helyzetben mint önfenntartó oktatási intézmény. Nekik is alapvető fontosságú az adományok mennyisége. Számunkra talán hihetetlennek tűnik, hogy mennyi pénzre is van szüksége egy kiváló szintet tartani kívánó egyetemnek manapság az évi 25 ezer dollár (7,5 millió forint) fejenkénti tandíj mellett. Az egyetem 2000ben 1 milliárd dollár (300 milliárd forint) adomány begyűjtését tűzte ki célul. A kampány első napján sikerült máris 450 milliót szerezniük. Érdemes ilyenkor néhány jól irányzott kéréssel indítani: az első 200 milliót mindössze 5 ex-diák házaspár dobta össze, köztük a Yahoo-t alapító Jerry Yang, a diszlexiás brókerbirodalmat alapító Charles Schwab, a szintén diszlexiás, mobiltelefon-mágnás Craig McCaw és természetesen feleségeik. Ha az adományok tervezett felhasználását nézzük, csak az adományok befektetéséből származó kamatokat tervezik elkölteni: 300 millió kamatai kellenek 20 új tanár toborzására és a normál képzésű (undergraduate, tehát nem doktorandusz) hallgatók kutatási lehetőségeinek növelésére. Újabb 300 millió nyereségét fordítanának ösztöndíjakra, 300 milliót egyéb programokra, mint pl. külföldi tanulás, könyvtárfejlesztés, sportok. A maradék 100 millió kamatait új oktatási formák és képzési struktúrák kidolgozására szánnák. Tegyük hozzá, ez nem egy évre szól. Az egyetem alapítványának jelenlegi vagyona 8.2 milliárd. Az utolsó nagyobb méretű kampányt nyolc éve rendezték, amikor 1 milliár-

63

dot meghaladó összeget sikerült begyűjteni. Persze a kampányok közötti szokásos adakozások sem morzsányiak, 1998-ban 102 milliót, 99ben ennek dupláját kaptak adományként. Az Egyetem emellett nem tagadja, hogy aggódnak a részvényár-esés miatt, aminek következtében jelentősen eshetnek a szokásos adakozási összegek. A donorok ugyanis általában részvényeket adományoznak, amit az alapítvány-kezelők konzervatív politikával - azonnal eladnak és biztonságos, hosszú távú megoldásban fektetnek be. Autók és elektromos autók

Átlag-amerikától eltérően itt tényleg nagyon sok a luxusautó. Talán leginkább a Porshe-k nagy száma a feltűnő az utakon. Egy-két éve hihetetlenül kapós lett ez a német márka, a BMW kabrió változataival együtt. Luxusautót birtokolni azonban, ha az illető megelégszik használtautóval, főleg elhatározás kérdése. A tízéves Porshe-k nem kerülnek többe, mint egy új középkategóriás autó, 20-25 ezer dollár körül már kaphatók, csakúgy, mint a 70-es évekbeli Rolls Royce-ok. És Kalifornia előnye, hogy az autók itt nemigen rozsdásodnak…

Sajnos még a Szilícium-völgyben sincs szó arról, hogy villanyautók rohangálnának az utakon. A szomorú valóság, hogy átlagemberek számára pont azok a kocsitípusok válnak egyre népszerűbbé, azok az egyterű autók, dzsipek, kisteherautók, amelyek átlagfogyasztása 13 l/100 km. Amíg a 80-as évek végén az amerikai autók átlagfogyasztása 9 liter volt, 2000-re ez 10 literre nőtt 100 km-enként. Emellett viszont igaz, hogy talán Kaliforniában veszik legszigorúbban az autók károsanyag-kibocsátásának szabályozását és ellenőrzését. A benzin speciális adalékot tartalmaz, más összetételűt a nyári és mást a téli hónapokra. Az autók által kipufogott gázok összetételét gondosan mérik. A Ford gyár például ingyenesen állítja át a komputert a kaliforniai tulajdonosok autóiban, hogy megfeleljen a helyi törvény szigorának.

Alig néhány éve, 1995 körül, nagy vihart kavart az a Kaliforniai állami döntés (lásd www.evaa.org), miszerint 1998-ra az eladott autók 2%ának elektromosnak kell lenni. Azóta kiderült, hogy a törvény naivnak bizonyult, és a legújabb állami törvény-módosítás már szerényebben csak azt mondja ki, hogy 2003-ra 10%-ot kell elérnie a közel szennyezésmentes autók kereskedelmi részarányának, amiből 4% zéró károsanyag-

64

59. Elektromos autót töltenek az Intel parkolójában

kibocsátású kell legyen, azaz gyakorlatilag akkumulátorról üzemelő. A zéró kibocsátású autók melletti szavazás egyhangú volt. A vita azonban parázs. Az autógyártók azzal érvelnek, hogy az elektromos autók jelenleg legfeljebb 100 mérföldet képesek megtenni két feltöltés között, ami legtöbb esetben még arra sem elég, hogy az autós eljusson a munkahelyére és haza. Óriási összegeket kellene költeni a feltöltő konnektorok telepítésére. Ugyanakkor egyre hatékonyabbá válnak a hibrid, azaz vegyesen benzines és elektromos üzemeltetésű autók. A Honda Insight és Toyota Prius modellek 500 mérföldet (800 km) is elmennek két tankolás között, az akkumulátort pedig nem kell tölteni.

A Honda kétszemélyes, hibrid benzin-elektromos meghajtású Insight kisautója a legkisebb fogyasztású az Amerikában forgalmazott autók között, mindössze 3,5 liter országúti forgalmat számítva, de városban is kevesebb 4 liternél. Ára kissé borsos, közel 20 ezer dollár. Sajnos keveset látni belőle, még San Francisco útjain is, bár ez állítólag még inkább a gyártókon múlik. Az egyik helyi Honda kereskedő például mindössze hatot fog kapni az egész év folyamán, amelyekre máris előjegyzése van. A Dodge gyár ESX3 - szintén hibrid - koncepcióautója 3,3 liter fogyasztású, de emellett teljesen felszerelt családi autó nagy csomagtérrel. A probléma viszont az ár, a 28500 dollár, hiszen a tripláját fogyasztó azo-

65

nos méretű “testvér” csak 21 ezerbe kerül. Érdekes megemlíteni a Ford gyár két “véglet-autóját”: az Excursion modell, ami nevéhez méltóan egy masszív kiránduló-terepjáró kombi, 21,4 litert fogyaszt városban, 15,7 litert országúton. Emellett 2001-ben kereskedelmi forgalomba hozták (egyelőre lízingkonstrukcióval) az ólomsavas akkumulátorokkal üzemelő teljesen elektromos, 90 lóerős Ranger pick-up kisteherautót, amelynek persze széria-felszerelése az ABS fék is. közlekedés és távmunka

Ha Pest belvárosát felnagyítjuk mondjuk 50-szeresére, megkapjuk a Szilícium-völgy és környékének tipikus közlekedési képét. Nyugodtan mondható, hogy a forgalom szinte elviselhetetlen és egyre romlik. Az Egyesült Államok legzsúfoltabb régióinak “versenyében” San Francisco környéke harmadik helyen áll Los Angeles és Seattle után. Ugyan autópályák szelik keresztül-kasul az Öböl környékét, de minden reggel 6 és 10 között, majd minden délután 4 és 8 között a forgalom olyan, mint Balaton és Budapest között vasárnap délutánonként. Hogy számadatokkal is szolgáljunk, csupán Santa Clara megyében több mint 163 mérföld (260 km) autópálya-szakaszon mérnek 10 km/h-nál kisebb átlagsebességet, ami nagyjából a Nagykörúti délutáni csúcsnak felel meg. (1996-ban még

60. Dugó a 101-es autópályán Palo Altonál

66

csak 102 mérföld volt a mérési adat.) Az autópályák teljes hosszának 6070%-án az átlagsebesség 35 mérföld/h (56,3 km/h) alatt van. A forgalmasabb autópálya-szakaszokon nem ritka a napi 8000 órás késlekedés sem! Ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb órát tölthetnek azok az emberek otthon vagy a családjukkal nap mint nap, akik ezeken az útvonalakon kénytelenek munkába járni. És sajnos a tendencia sem bíztató: 1996 óta 3-4-szeresére nőtt a dugóban töltött órák száma. Sokan persze nem panaszkodnak, mert tudják, hogy Los Angelesben még rosszabb a helyzet: amíg San Franciscóban és Oaklandben egy autós átlag 58 órát vesztegetett el 1999-ben a közlekedési problémák miatt, és San Jose környékén “csupán” 45 órát, addig a dél-kaliforniai nagyvárosban 82 órát.

Emellett a tömegközlekedés nem rossz, a vonatok és a HÉV-járatok a csúcsidőszakokban tele vannak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a betelepülők gyorsabban növelik a lakosság és gépkocsik számát, mint ahogy utakat lehetne építeni. Új széles autópályák építésére pedig nincs hely, legfeljebb a kétszer-négysávos utakat próbálják ötsávosra bővíteni ahol lehet. Nem csoda, hogy a munkába járási idő sokak számára meghaladja a napi 4 órát. Emellett a régebben előre jelzett távmunka sem növekszik remélt mértékben. 1997-ben úgy becsülték (IDC forrás), hogy 2000-ben már 55 millió ember fog otthonról “távdolgozni” Amerikaszerte. Ehelyett a felmérések mindössze 15 millióra teszik az otthonról dolgozók számát. A “Szilícium-völgy szindróma”

Meglepően sok számítástechnikus panaszkodik manapság fájó csuklóra, kézfejre, zsibbadó ujjakra, gyenge, remegő karokra. A szakértők nem késlekedtek sokáig, elnevezték a betegséget Szilícium-völgy szindrómának. Elsősorban ugyanis azoknál a programozóknál jönnek elő a tünetek, akik heti 60-70 órát görnyednek a billentyűzet felett, és miután hazamennek, akkor is az internet jelenti számukra a kikapcsolódást. A kezdeti tünetek igen gyorsan komollyá fordulhatnak. A USA Today cikke szerint egy 34 éves szoftvermérnök (programozó) 2 éve kezdte észlelni a fájdalmat az ujjaiban és alsókarjában. Íngyulladással diagnosztizálták. Ma már csak legfeljebb három órát tud gépelni, és azt javasolják orvosai, hogy teljesen hagyja ott az állását. Ha megerőlteti a kezét, akkor annyira remeg a karja, hogy még egy csészét is alig tud a szájához emelni. Egy másik esetben, egy 39 éves programozónál alig 8 hónapja

67

kezdődtek a kari fájdalmak. Mostanra alig tudja bekötni a cipőjét vagy megmosni a fogát. Hangfelismerő programot használ, hogy tudjon gépelni. Az ilyen és hasonló ismétlődő mozgásból eredő betegségek nem kímélik a huszonéveseket sem. A helyzetüket nehezíti, hogy a legtöbb fiatal, aki épp elkezdi a pályáját, még elképzelni sem tudja, hogy ilyen fiatalon komolyabb baja történhet. Legtöbbször csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor a tünetek elviselhetetlenek és a gyógyítás nehéz, ha egyáltalán lehetséges. A betegségegyüttesnek több változatát azonosították, a leggyakoribb íngyulladástól (Tendinitis) kezdve a hüvelykujjak gyulladásán keresztül (DeQuervain tendinitis), a „kézfeji alagút” (“carpal tunnel” vagy epicondylitis) szindrómáig. Megelőzésként a tudatosan, ergonómiai követelményeknek megfelelően kialakított munkahelyet ajánlják. A nagyobb cégek, mint például HP, Intel, tudatosan léptek is a dolgozóik védelmében: az előbbinél tréningeken oktatják az ergonómiailag megfelelő irodai munkavégzést, az Intelnél pedig egy ergonómiai adatbázist kezdtek létrehozni, ahol tárolják a dolgozók magasságát, preferált széktípusát, egérválasztását (hagyományos vagy “hanyatt-egér” vagy éppen érintőpad), az ideális asztalmagasságot, a bal- illetve jobbkezességet. Amikor egy dolgozót másik projektre helyeznek, a speciálisan beállított “munkakörnyezetét” is viheti magával.

61. Modern irodaépület Redwood Cityben

68

6. Munkahelyek és foglalkoztatás A soknemzetiségű munkahelyek

Amikor a Szilícium-völgyben egy fiatal bekerül az első cégéhez és elmagyarázzák neki a politikailag korrekt nyelvhasználatot és viselkedést, és a nők szexuális zaklatásának fogalmát és eseteit, kénytelenek “lemenni” a 30-féle nemzetiségű alkalmazott legnagyobb közös kulturális nevezőjére. Nem kell részletezni, hogy ez igen alacsony szintet jelent. Ugyanígy, “bolondbiztosan” kell megértetni az egyenlőség elvét és a hozzá kapcsolódó viselkedési normát: “minden ember egyenlő, akár férfi, akár nő, akár fehér, fekete vagy sárga, akár amerikai, akár külföldi”. A gyakorlatban persze gyorsan kiderül, hogy ez nem működik ilyen egyszerűen, de az ilyesfajta “megfélemlítések” csírájában fojtják el a munkahelyi légkör savát-borsát, mint például az őszinte kollegális beszélgetéseket, a jó vicceket, stb. Az ember önkéntelenül is háromszor átgondol mindent, amit egy kollégának leír, elmond, és gyakran arra a következtetésre jut, hogy inkább nem is éri meg a kockázatot… Az itteni cégek óriási erőfeszítést tesznek azért, hogy összekovácsolják az

62. A Quantum merevlemezgyártó épülete San Jose külvárosában

69

összekovácsolhatatlan soknemzetiségű társaságot. Tréningek, közös programok, vállalati újságok tömkelegét szervezik meg a csapatmunka, a kooperáció, a kollegalitás erősítése és az elkülönültség enyhítése érdekében. Az emberfeletti erőfeszítésre azért van szükség, mert a rendszer alapjai ezzel ellentétesek; mert az amerikai társadalom lényege éppen az individualizmus, az egyéni boldogulás és az egyéni jogok felsőbbrendűsége.

Roppant érdekes a kétnyelvűség állandó jelenléte a munkahelyeken. Itt nem a spanyol-angol kettősségre gondolunk, ami persze mindent áthat, kezdve a spanyol tv adásoktól az áruházakig, az éttermekig, az autójavítóig, ahol spanyolul sokkal jobban lehet boldogulni. Itt a szakmai elit kétnyelvűségére gondolunk, az angol és a nem-angol kettősségre, ami-

63. Az Ernst & Young épülete a Stanford Kutató Parkban, az Egyetem tőszomszédságában

kor az indiai, kínai, kelet-európai szakemberek földrajzilag jól elkülöníthető akcentussal beszélik az angolt, pontosabban a szakmai, számítógépes amerikait. De szó sincs arról, hogy ezek az emberek jól ismernék a társalgási vagy éppen a szépirodalmi nyelvet. A külföldiek, ahogy este hazaérnek, rögtön az anyanyelvükön folytatják a társalgást szűkebb családjukban. Ennek következtében nagyon nehéz nem szakmai témákról beszélgetni, csevegni a kollegákkal ilyen multikulturális környezetben.

70

A soknemzetiségű társadalom másfelől színes, érdekes jelenség is egyben. Szerte az öböl mentén találhatók kisebb-nagyobb indiai, kínai, Fülöp-szigeti kolóniák, akik hétvégente összejárnak, gyakorolják hagyományaikat és őrzik saját kulturális gyökerüket. Ez a fajta kulturális sokszínűség izgalmasan hangzik egy kívülálló számára, de nem könnyű eljutni ennek élvezetéhez. Eltekintve az éttermek nemzetközi kavalkádjától, ahol egyfajta kulturális benyomás éri ugyan a látogatót, a külföldiek nagyon kötődnek saját csoportjaikhoz, a kolóniák zártak, és viszonylag kevés a lehetőség egy másik kultúra mélyebb megismerésére. Táncházak, ünnepekhez kötődő nyilvános rendezvények jelentik talán az egyetlen betekintési pontot.

64. Tipikus irodabelső a kockákkal (cube) az Ernst & Young-nál munkahelyi kommunikáció

Sokkoló élmény, hogy az új kommunikációs csatornák, paradox módon, végletekig elszemélytelenítik az emberek közötti kapcsolatokat. A munkahelyi kommunikáció 80-90 %-a email vagy hangposta útján zajlik. (A hangposta a telefonos üzenet-küldések kifinomult formáját jelenti, ahol az üzentek digitális formában tárolódnak a számítógépeken, és az üzeneteket el lehet menteni, keresni lehet köztük, másolni, továbbítani lehet

71

azokat.) Naponta 30-40 érkező email, tízegynéhány hangposta, legalább két tucat válasz megszerkesztése, mindez a saját számítógép előtt a saját “kockába” bezárva. (Az amerikai vállalati nyelv ugyanis “cube”-nak hívja a paravánokkal elkülönített, személyessé tett munkaállomásokat). A legszörnyűbb az, amikor az egymástól 10 méterre ülők is inkább számítógépes levelet küldenek, minthogy átsétálnának az illető asztalához. Ennek oka persze kettős. Egyrészt végletekig tiszteletben kell tartani a kolléga egyéni időbeosztását, és csak nagyon indokolt esetben illik zavarni egy szemtől-szembe kérdéssel. Egyébként majd ő eldönti, hogy mikor válaszol az email-re, és ugyanígy nem veszi fel a telefont sem, mert a beérkező üzenetet majd a legalkalmasabb időpillanatban akarja lehallgatni és válaszolni rá. Másrészt, nem elhanyagolható módon, szinte minden kollégának küldött üzenet egy projekthez kapcsolódik, tehát a munkacsoportnak, annak összes tagjának szól, vagyis email használatával nagyon egyszerű másolatot küldeni minden érdekeltnek. A kommunikáció ezen formája egyrészt növekvő hatékonysághoz, másrészt elszigeteltséghez vezet. Jópofa élmény, amikor gyakran többhónapos elektronikus kommunikáció után végre fizikailag is találkozik az ember egy kollégájával és csodálkozik rá, hogy nem is ilyennek képzelte az írott stílusa alapján, vagy például a név nem is árulkodott, hogy ázsiai illetővel dolgozik hónapok óta. A személytelen kommunikáció

65. Irodaépület Redwood Shoresban, az Öböltől elhódított területeken

72

erősen hátrányba hozza a nem anyanyelvi dolgozókat, akik egyrészt nem képesek írásban megfelelő stílusban, megfelelően sok idiómát vagy szlenget használva frappánsan fogalmazni, vagy éppen a hangpostában “nyökögnek” alig érthető angolsággal, vastag külföldi akcentussal.

Mondhatnánk, hogy mindezek általános vállalati jelenségek, és nem Szilícium-völgyre jellemző megfigyelések. Itt azonban talán minden egyéb amerikai városnál nagyobb a népesség változatossága, és a leírtak szinte minden vállalati légkörre jellemzők. Ilyen nemzetközi környezetben döbben rá az ember, hogy mit is jelent neveltetésünkben a földrajzi és kulturális örökség. Pillanatok alatt nyilvánvalóvá válik, ha valaki “európai” gondolkodású, és ilyenkor nagy eséllyel az illető tényleg európai. Az európai kollégákkal egy magyar sokkal jobban megérti, megérteti magát, és egy közép-európaival, legyen az lengyel, szerb vagy bolgár, szinte testvérként, félszavakból értik egymást, az amerikai vagy ázsiai kollégákhoz képest. mobilitás

A Szilícium-völgy egyik legfontosabb vívmánya a mobilitás, a rugalmasság, az egyéni érdekek és karrierek abszolút figyelemben tartása. A cégek büszkék arra, hogy a munkaszerződések nem kötnek semmiféle béklyót az alkalmazottak nyakába. Ha valaki 10 óra 27 perckor úgy dönt, hogy kilép a vállalattól, akkor egyszerűen kiszámítják számára az addig járó fizetését, és nem tartóztatják (azaz tartóztathatják), még ha egy fontos projekt közepén tart is. Magyarázattal nem köteles szolgálni. Persze a laza kötöttségek a munkáltatói oldalon is szabadságot jelentenek, az elbocsátások esetén. Egy 30-60 napos felmondási időhöz szokott európai számára szinte elképzelhetetlen bizonytalanság uralkodik itt. Számos munkáltatónál, főleg nagyobb cégek, bankok telefonos ügyfélszolgáltató részlegeinél igen gyakori az úgynevezett 48 órás felmondás. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az alkalmazott nem jelenik meg a munkahelyén és nem telefonál be, hogy mi történt vele, automatikusan törlik két nap elteltével a fizetési listáról.

1999-ben és 2000. első felében szinte ijesztő méreteket öltött a szándékos munkahely-váltás. Elsősorban az internetes “dot-com” cégek vonzása és a gyors siker ígérete határozta meg a vándorlás irányát. Az a mondás járta, hogy ha több mint 3 éve vagy egy helyen, az már gyanús, mert

73

66. Irodaépület Redwood Shoresban, az Öböltől elhódított területeken

nem vagy elég rugalmas. Emellett döntő jelentősége volt az internetes állás- és fizetésfigyelő szolgáltatások beindulásának (pl. salary.com). Mindenki pillanatok alatt ellenőrizni tudja, hogy a munkája mennyit ér, és ha a munkáltatója spórolni akar rajta, máris megy a következő céghez. Az ingyenesen elérhető adatbázisok részletesen közlik, hogy például egy Oracle rendszerfejlesztő menedzser Santa Jose-ban, irányítószám-szerint lebontva, átlag mennyit keres. Persze az “internetlufi” kipukkanásával és a gazdaság lassulása közepette mindenki sokkal körültekintőbben vált manapság, a többség pedig igyekszik jól megkapaszkodni az asztalába.

És miért annyira csábítóak a kis internetes cégek? A közvélemény szerint egyértelműen a részvény-opciók, a gyors tőzsdére kerülés által ígért meggazdagodás esélye volt a legnagyobb csáberő. A felmérések kissé mást mutatnak. Elsősorban a függetlenség, az önálló ötletek kivitelezhetőségének reménye, és az ösztönző, élvezetes munkahelyi légkör vonzották az embereket az internetes világba. A tipikus internetes cégnél (a modellt eredetileg az Apple-nél és a Microsoftnál alakították ki) a dolgozók többsége fiatal, egyedülálló, 30 év alatti. A munkahely egyfajta otthon is. Az emberek reggel 9-től este 10-ig bent vannak. Az italok, az ebéd és vacsora ingyenes, legkülönfélébb ételeket rendelnek csak azért, hogy a dolgozók inkább házon belül, egymással beszélgetve tölt-

74

sék el az étkezési szüneteket. Szinte minden esetben kialakítanak egy közösségi helyet is, ahol a feltöltődni vágyók pinpongozhatnak, asztalifocizhatnak, vagy éppen a játszótermekből ismert autós-repülős szimulációs gépeken kapcsolódhatnak ki. Noha az internetes cégek száma jelentősen megfogyatkozott az elmúlt évben, az általuk kialakított munkahelyi légkör híressé vált és maradandónak látszik: az elmúlt években a hagyományos nagyvállalatok is több figyelmet fordítanak a munkakörülmények élvezetesebbé tételére. Specializáció

Ha Magyarországon adódik egy probléma, akkor megpróbálunk megoldást keresni rá. Ha Amerikában adódik egy probléma, akkor megpróbálnak egy szakértőt keresni hozzá. Magyarországról nehéz megérteni a specializáció jelenségét. Amerika hatalmas ország, és ennek következtében még a szűk szakterületek szakértőinek száma is elég nagy. Az amerikaiak hisznek a szakértőkben, mert ők maguk is komolyan szakértőkké akarnak válni a szakmájukban. Vegyük például azt a szűk szakmai kérdést, hogy egy gyógyszergyár JD Edwards programcsaládot akar telepíteni a gyártási folyamatának támogatására. Ehhez szükség van egy JD Edwards szakértőre, aki ráadásul ismeri a gyógyszergyári folyamatokat. Amerikában ekkor csak fel kell hívni egy informatikai szakértő-közvetítő céget, és nagy eséllyel egy-két nap alatt találnak megfelelő szakembert, aki - esetleg USA másik oldaláról - a helyszínre repül. Magyarországon legjobb eséllyel csak olyan független szakértőt találnánk, aki vagy a gyógyszergyári folyamatokat érti, és esetleg egy másik informatikai rendszert, vagy pedig JD Edwards specialista, aki feltehetően csak fél év múlva ér rá.

A Szilícium-völgyben a specializációnak két formája terjedt el. Vagy egy konkrét, egyszeri munkát kell elvégeztetni szakértőkkel, vagy egy egész folyamatot kell hosszabb távon működtetni. Az első esetben szerződéses szakértőket von be a cég a munkaközvetítőkön keresztül. A közvetítők számtalan adatbázist üzemeltetnek a legkülönfélébb informatikai és mérnöki igények kielégítésére. Minden szakértőről többoldalnyi jellemzőt tartanak nyilván és persze részletes önéletrajzot. Amikor az igény beérkezik, a közvetítő igyekszik megtalálni a legmegfelelőbb szakértőt, akit a konkrét munkára, 3-6 hónapra vagy akár hosszabb időre leszerződtetnek. A speciális szakértők piaca azért működhet hatékonyan,

75

mert sok a szakértő, hiszen vonzó a pálya. Igen jól lehet keresni, több éves tapasztalattal akár 120-150 dollárt óránként, ami mellett még a közvetítő is megkapja a 30-40 dollárját. A másik oldalon a megbízó is jól jár, mert nagy eséllyel talál megfelelő embert viszonylag gyorsan, és olcsóbbak is a szakértők egy-egy konkrét munkára, mintha a megbízó cég felvenné saját állományába az illetőt és fizetné a számos járulékot. A specializácó másik formája, az ún. outsourcing vagy erőforrás-kihelyezés, Magyarországon is kezd elterjedni, egyelőre lassan. Ennek lényege, hogy egy adott munkafolyamatot a vállalat nem házon belül old meg, hanem egy külső szolgáltató céggel végeztet. A Szilícium-völgyben igen népszerűek a humán-erőforrás és bérszámfejtés szolgáltatók, ami egyben a kapcsolódó információrendszerek (más szóval alkalmazások) üzemeltetését is magába foglalja. Gyakran még nagyobb bankok is inkább ezeket veszik igénybe, minthogy saját osztályokat hoznának létre vállalaton belül. A számtalan internetes kisvállalkozás számára is természetes volt, hogy ilyenfajta adminisztratív tevékenységre nem vettek fel saját embert és nem vásároltak drága programokat. A másik nagyon népszerű szolgáltatásfajta a szerver-gép üzemeltetés. A cégek ugyanis olcsóbban tudják ún. kihelyezett gépközpontokban üzemeltetni a gépeiket, hála a nagysebességű hálózatoknak. A szolgáltatók végzik ilyenkor a gépek fizikai őrzését és a szükséges karbantartást, adatok mentését, biztonsági előírások betartását, esetleg még az egyes programok frissen tartását is. hatékonyság és eredményesség

Az amerikai üzleti élet egyik alappillére a tervezés. Ennek a fogalomnak azonban más a jelentése Európában és az Újvilágban. A számok bűvöletében élő amerikaiak minden jövőbeli eseményt becsülnek, előrejelzést állítanak fel, növekedési görbéket rajzolnak, és emellett egyáltalán nem zavarja őket, hogy olyat is előre jelezzenek, amit nem lehet. Nem csak arról van szó, hogy hány darab szoftvert fog eladni egy cég, vagy hány internet-szörfölő fog aranyórát vásárolni a weben a következő hónapban, hanem az egyéni karriereket is pontosan tervezni kell a munkáltató jóváhagyásával: az elkövetkező évben hány órát fog az illető továbbképzésen részt venni, hány órát fog szakmai könyvek tanulmányozásával tölteni, vagy éppen hány napot lesz beteg. Automatikusan a hajdani 5 éves tervek villannak a kelet-európai ember fejébe, amelyek pontossága

76

67. Az Exodus Communications (szerver üzemeltető) épületei Santa Claraban

egyáltalán nem volt rosszabb, mint az amerikai üzleti élet tervezése. Az óriási különbség a tervekhez való ragaszkodásban van. A Szilíciumvölgyben mindenki tisztában van azzal, hogy a jövő kiszámíthatatlan, ezért a legfontosabb menedzseri tevékenység a tervek folyamatos ápolása, karbantartása. Amíg Európában a “terv” valamifajta kötöttséget jelent, elhatározást, amihez illik ragaszkodni, addig ez a fajta mellékértelmezés Amerikában nincs meg. Lelkiismeret-furdalás nélkül változtatnak a “terven” akár naponta, hiszen a terv lényegéhez tartozik annak bizonytalansága. Jól ismert példaként említhető a cégek pénzügyi mutatóinak tőzsdére gyakorolt hatása. A tekintélyes pénzügyi tanácsadó cégek folyamatosan becsléseket adnak közre a vállalatok különféle mutatóiról, pl. forgalomról, nyereségről. A tőzsde pedig izgatottan várja a cégek negyedéves eredményeit, hogy azok mennyire térnek el az előrejelzésektől. A tőzsde ezeken a napokon villámgyorsan korrigálja a hosszú távú tervadatokat az árfolyamok változásával, és egyben ítélkezik a tanácsadó cégek előrejelzési modelljeiről.

Van két jelszó, amit a Szilícium-völgyben nagyon komolyan vesznek. Az első úgy szól, hogy “ha úgy választunk célt, hogy nem vagyunk számon kérhetők érte, akkor a cél nem ér semmit. (David Maister)”. A munkahelyi teljesítmények számszerűsítésének és tervezésének legfon-

77

tosabb mozgatórugója a számonkérhetőség. Ha valami nem számszerűsített, akkor nem mérhető. Ha nem mérhető, akkor nem kérhető számon objektív mércével. A számonkérhetőség az amerikai üzleti élet egyik építőköve. Ez teszi lehetővé az emberek maximális teljesítményre ösztönzését, és egyúttal az elért eredmények díjazását vagy éppenséggel elmarasztalását. Mindez igaz a legfelsőbb vezetőtől a kezdő alkalmazottig. A vezérigazgatónak a profitot, az alkalmazottnak pedig a hasznosan eltöltött óráit kell maximalizálni. Az más kérdés, hogy az objektivitás legtöbbször csak látszat, hiszen az alapvetően nem mérhető dolgok (mint például kollegalitás) számszerűsítése önmagában hordja az értékelő modell előítéletét.

A második jelmondat, ami a menedzser-tréningek kedvence: “lépj túl a komfortzónádon”. Ez annyit jelent, hogy soha ne elégedj meg azzal, amit kényelmesen, azaz a komfortzónán belül elértél, hanem állandóan törekedj a jobbításra: próbáld ugyanazt a munkát gyorsabban elvégezni, próbálj az elvárt munka mellett valami pluszt is teljesíteni, vagy ha valamit sikerült hatékonyabban elvégezni, a felszabaduló időt szánd mások fejlesztésére, stb. A végeredmény viszont kettős. Egyrészt sikeres, teljesítmény-orientált, produktív szakemberek, akik képesek a világ informatikájának irányítására, másfelől gépek, akik soha nem tudnak megpihenni, vagy egy kicsit hátradőlve élvezni munkájuk gyümölcsét. Hová tart hát az emberiség? A technika nem az ember kényelmét szolgálja? Talán sehol a világon nem ennyire paradox a technika fejlődésének az ember életére gyakorolt hatása. Nem azt várnánk a legújabb számítógép-programoktól, hogy megkönnyítsék életünket? Egyfelől persze teljesül a várakozás: interneten tudjuk a pénzügyeinket intézni, akár a hétvégi bevásárlást megejteni, de mindezt pusztán azért, hogy minél többet dolgozhassunk és a számítógép előtt görnyedhessünk…

78

A technika és jövője a Szilícium-völgyben Aki először látogat a Szilícium-völgybe és leszáll a San Jose-i vagy San Franciscó-i repülőtéren, majd betaxizik a szállodájába, egy kicsit csalódás fogja el. Tipikus amerikai repülőterek, kopott taxik, konfekcióra szabott (és drága) szállodai szobák. Nincsen semmi olyan extra szenzáció, amit remélt volna az ember, mint például internet terminálok sokasága, robotkaros bőröndemelők, csúcstechnikával felszerelt taxik, vagy éppen hangvezérlésre működő liftek. (Eltekintve a repülőtéren elektromos motorbicikliken “cirkáló” rendőröktől. Az “e-bike” nevű bicikli a nagyközönség számára is megvásárolható 2200 dolláros áron.) A csúcstechnika legújabb csodáiból vajmi keveset lát a hétköznapi ember a Szilíciumvölgyben. A technikai fejlesztések hét lakat alatt (7 “tűzfal” mögött) őrzött laboratóriumokban készülnek, és csak a néha-néha szándékosan kiszivárogtatott hírek alapján lehet nagyjából következtetni, hogy mi is várható a fejlesztések terén az elkövetkező években. Várhatóan világunk nem fog olyan jelentősen megváltozni, mint ahogy az elmúlt években az internet elterjedésével. Meglepő módon még a Szilícium-völgyben is úgy tűnik, mintha sokkal inkább a pénz és a gazdaság határozná meg a termékek sikerét, mint maga a technika: az ezernyi ügyesebbnél ügye-

68. San Jose belvárosa

79

sebb újítások, ötletek közül mindössze csak néhány válik igazán elterjedtté. Miért éppen a PDA-k őrületét éljük? Miért nem terjed a digitális hangkazetta vagy a HDTV? Miért nem mindenki Apple számítógépet használ, ami sokkal kifinomultabb technikai vívmány, mint a PC? Miért a Microsoft a legnagyobb szoftverbirodalom, amikor nem is ők fejlesztették ki a DOS operációs rendszert és nem ők találták fel az ablaktechnológiát? Kivétel nélkül üzleti okok húzódnak a háttérben. A következőkben néhány kiragadott példa szól arról, hová fog eljutni a technika öt-hat év múlva, legalábbis itt Kaliforniában. internet és számítástechnika

Várhatóan szinte minden otthonba megérkezik a nagysebességű, 24 órán keresztül élő internet kapcsolat, ami lehetővé teszi az állandó online jelenlétet. Videókölcsönzők helyett igény szerinti videózás (videoon-demand) lép a mindennapokba. Bármilyen filmet bármikor megnézhetünk, bármilyen zeneszámot lehallgathatunk, miközben bármikor szüneteltethetjük a lejátszást. Megtörténik a web és a TV összefonódása a digitális tévézés párhuzamos elterjedésével és ügyes távirányítók kifejlesztésével. Otthononként legalább két-három laposképernyő lesz a falra aggatva, és majd’ minden elektronikai eszköz számítógépes hálózatba kerül. Egyúttal a hagyományos tévéadások is interaktívvá válnak. Például egy film megtekintése közben (vagy a reklám alatt) azonnal a filmmel kapcsolatos web-oldalakhoz és web-áruházak katalógusaihoz lapozhatunk. Már most piacon van (ReplayTV és TiVo) a digitális videó-rögzítés technológiája, ami lehetővé teszi, hogy a számunkra érdekes (azaz témáiban, kulcsszavaiban előre rögzített) tévéműsorok, akár 30 órányi, automatikusan rögzítésre kerüljenek a videófelvevő tárolólemezén. Néhány naponta vagy hetente pedig végigzongorázhatjuk, hogy melyek azok a programok, amit meg akarunk nézni vagy félre akarunk tenni a jövőre.

A legújabb fejlesztések az internethez kapcsolódást az utcán is lehetővé teszik. Bárhol, parkban, vonaton bekapcsolva a hordozható számítógépünket vagy “tábla”-gépünket, a beszerelt kis antenna segítségével “drót nélkül” automatikusan az internethez is kapcsolódni fogunk, ráadásul nagy sebességgel. Várhatóan elterjednek az utcai internet-terminálok, számukat tekintve talán még kevésbé, mint a pénzkiadó automaták. A mindenütt jelenlévő és elérhető internet nem csak abban

80

69. Kosarazó robot az Innováció Technikai Múzeumában, San Joséban

segít majd, hogy bármikor tőzsdei megbízást adhatunk, vagy megtudhatjuk, hogy hol jár éppen a házastársunk az autójával. Abban is, hogy mivel egyre több alkalmazás (mint például szövegszerkesztő, táblázatkezelő, stb.) érhető el az interneten online módon, gyakorlatilag állandó kapcsolódásunk lesz egy mindent tudó “virtuális” számítógéphez.

Az üzleti és tudományos életben eközben el fog terjedni az ultragyors Internet2 hálózat, amelynek kísérleti működése már 1996 októberében megindult. Ez lehetővé teszi a videó-telefonok és videó-konferenciák hétköznapi használatát, a rendszeres távoktatást, az interaktív távmunkát, például az orvosok távműtéteket hajthatnak végre. Emellett elterjednek a “virtuális valóság” technológiára épülő szimulációs alkalmazások, egy orvos például előre elpróbálhat egy komplikált agyműtétet.

Mindenki hallott már azokról a félelmekről, hogy az interneten a gyerekek nekik nem való oldalakra is “tévedhetnek”. Mivel az Internet - jellegénél fogva - nem tesz semmit a gyerekek megrontásának megakadályozására, tipikus amerikai megoldással egy vállalkozó vette kezébe az ügyet. Méghozzá egy 67 éves San Franciscó-i hölgy, aki hét gyereket nevelt fel. Az ő magán-hálózata egy védett burok, amelyben a

81

gyerekek biztonságban tanulhatnak, szórakozhatnak, kommunikálhatnak, állandóan monitorozott környezetben. Animációs filmeket készíthetnek vagy éppen zeneszámok hallgatására is lehetőség van. eKids Internet (ekidsinternet.com) a kezdeményezés neve. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy hány gyerek aktív tagja a hálózatnak, de 5 millió ingyenes CD-t küldtek szét indulásként. És úgy tűnik, hogy még van pénz színvonalas web-oldalak, gondolkodtató és szórakoztató online játékok készítésére.

Áttörés várható a természetes nyelven utasítható eszközökben. A TV vezérlésétől kezdve az autónkba beszerelt számítógép utasításáig, a mosógép beállításáig szinte mindent tudunk majd beszéd útján működtetni. A néhány száz, legfeljebb ezer szóból álló utasítás-szótárak elég nagy komfortot jelentenek majd a hétköznapokban használt eszközeink vezérlésében. Az egyéni beszédjellemzők, mint pl. hanghordozás, hangszín, stb. bizonyos szintű biztonságot jelentenek majd, hogy az eszközt csak hiteles gazdája szólíthassa meg.

Legtöbb szakember aktatáskájában lapulni fog egy levélpapír-méretű táblagép, amelynek kézírás-felismerő programja rögtön számítógépes strukturált dokumentumokká fordítja át a lejegyzett gondolatainkat. Mivel ezt a technológiát már tíz éve próbálják tökéletesíteni, a pesszimisták szerint majd egy kicsit a saját írásunkat is meg kell változtatni, mint ahogy a Palm zsebszámítógépek esetében történt. A jövő hordozható gépének képernyője nem fogja igényelni a háttérvilágítást, és szinte minden szögből olvasható lesz (lásd a Kodak új OLED technológiáját). A közeljövő újdonsága a digitális papír. Egyrészt a papír is speciális lesz, ami képes a leírt szöveg azonnali, drótnélküli küldésére, másrészt a toll is képes a hegyének mozgását nyomtatott betűkké alakítani. A leggyorsabb számítógép

Az IBM 2000 nyarán állította üzembe a világ leggyorsabb számítógépét a Lawrence Livermore Laboratóriumban (amelynek igazgatója volt Teller Ede is), a Szilícium-völgy tőszomszédságában. A gép 12,3 billió (amerikai angol szerint trillió) számítási műveletet tud végezni másodpercenként. Egyben ezerszer gyorsabb az IBM 1997-es Deep Blue gépénél, amely akkor, páros mérkőzésen, legyőzte a sakkvilágbajnokot, Kaszparovot. A becslések szerint az asztali számítógépek 10-12 év

82

múlva fogják elérni ezt a sebességet. És mire kell ez a teljesítmény? Természetesen katonai célokra. Ezen a számítógépen szimulálják a nukleáris fegyverek kipróbálását, miután a fegyverek éles, robbantásos kipróbálása 1992 óta szigorúan korlátozott. intelligens bankautomaták

Meglepően sok felnőttnek, Amerika-szerte 40 milliónak nincs bankszámlája. Főleg állandó lakhely nélküli vagy alacsonyabb jövedelmű diákok, vendégmunkások, háztartási alkalmazottak tartoznak ebbe a körbe, és persze azok, akiket valamilyen oknál fogva elutasítanak a bankok. Számukra most új lehetőségként megjelent az utcai csekkváltó automata az InnoVentry és a Wells Fargo Bank közös kezdeményezéseként. A társadalombiztosítási szám begépelése mellett a gép képes azonosítani az illetőt az arcfelismerő programja segítségével. Hajszín vagy szakáll változásai nem ejtik zavarba a gépet, mert főleg az arcvonások és az arc geometriai jellemzői alapján azonosítja az ügyfelet. A gép azonnal készpénzre váltja a csekket, vagy átutalásokat teljesít. A mesterségesen intelligens program további biztonsági elemként nyilvántartja az ügyfélszokásokat, mint például csekkbeváltás gyakoriság, összegeloszlás, és még vagy további 30 kritérium. Ha bármi gyanúsat “észlel” a gép, automatikusan egy telefonos ügyintéző szólal meg a gépből… A Wells Fargo egy másik újításaként a legújabb hollywoodi filmek előzetesei nézhetők meg az ATM automaták színes képernyőin. A konkurens Citibank pedig beszélő pénzkiadó automatákat állított üzembe az Öböl környékén. Elsősorban vakok számára fejlesztették ki a megoldást, amely az automaták teljes szolgáltatását kínálja szóban az ügyfeleknek. önkiszolgáló taxik

Palo Altoban, a Stanford Egyetem Kutatóparkjában működő vállalatok, köztük a Hewlett-Packard, újszerű kezdeményezésbe kezdtek az autóforgalom enyhítésére. Kísérleti céllal 27 Honda Civic-et “kölcsönöznek” ki azoknak, akik reggel a helyi vasútállomásra igyekeznek otthonaikból, és - normál körülmények között - egész napra a parkolóban hagynák a kocsit, ráadásul még parkolódíjat is fizetve. Itt lépnek be a képbe a vasúton érkező, és a kutatóparkban dolgozó “bejárók”. Ők felveszik az állomáson parkoló autók egyikét, és a munkahelyükre hajtanak. A

83

harmadik típusú használók pedig azok a kollégák, akiknek napközben, például ebédtájban, néhány órára szükségük van az autóra. Az ily módon háromszorosan kihasznált autók relatív költsége sokkal alacsonyabb, mintha saját autóval közlekednének a kísérletben résztvevők. Az autók használatát pedig a legmodernebb elektronikai megoldásokkal szabályozzák, többek között az autók hollétét műholdakkal kísérik figyelemmel. A szabad autókat az interneten lehet lefoglalni. Az autókat pedig chipkártyákkal és pin-kódokkal lehet elindítani, mintha csak egy bankautomatából vennénk fel pénzt. nobel díjasok

Ami a magyarok számára hatalmas büszkeség, egy-két magyar-származású Nobel-díjas évtizedenként, az Kaliforniában a mindennapok része. Berkeley 17 Nobel-díjassal büszkélkedhet, Stanfordban 21 a díjazottak száma. 2000-ben a 13 kiosztott díjból 8 került USA-ba, ebből 3 Kaliforniába, és “mindössze” 1 díj került a környékre. A két egyetem versenyében most Berkeley volt eredményesebb. Az egyik közgazdasági díjazott, Daniel L. McFadden professor, 63 éves, statisztikai-alapú döntéselméleti kutatásaiért kapott megbecsülést. McFadden annak a modellezésével foglalkozott ugyanis, hogy hogyan választanak az emberek többféle lehetőség közül, amikor eldöntik, hogy hol akarnak élni, ho-

70. A Berkeley Egyetem egy épülete a campuson

84

71. Indián fesztivál a Berkeley Egyetemen

gyan utaznak és mit vásárolnak, vagy éppen mikor házasodnak, hány gyereket szeretnének. Az egyéni döntések mintái alapján pedig jósolni lehet nagyobb csoportok viselkedését. Gyakorlati alkalmazásként, az ő elméletei alapján tervezték meg az San Francisco környéki BART (Öbölkörnyéki HÉV) vasúti rendszert, azaz jelölték ki a többtucat megálló pontos helyét. Hogy a közlekedéstervezésben még van mit előrelépni, McFadden azzal példázta a sajtótájékoztatón: “külön öröm, hogy ezentúl (Nobel díjasként) lesz állandó parkolóhelyem az Egyetem területén”. McFadden az utóbbi időben a idősek lakásproblémáit kutatja, azt, hogy milyen kritériumok alapján döntik el az aktív munkától visszavonultak, hogy hol akarnak letelepedni életük utolsó évtizedeiben, vagy milyen idősek otthonába költöznének szívesen.

A 2000. évi fizikai és kémiai Nobel díjasok tevékenysége is szorosan kapcsolódik a Szilícium-völgyhöz. Jack Kilby az integrált áramkörök (IC-k) 50-es évekbeli kidolgozásáért kapta az elismerést. Ugyan az IC-t a Texas Instruments laboratóriumában dolgozta ki, mégsem Texasban jött létre a Szilícium-völgy. Hogy miért? Mindazon okok miatt, amiről e könyv szól. Két másik fizikus (egyikük a kaliforniai Santa Barbara egyetemről) a műhold és mobiltelefon technológiák kifejlesztését segítették elő. Két kémiai Nobel díjas, egyikük szintén a Santa Barbara egyetemről,

85

pedig az elektromosságot vezető műanyagok kifejlesztéséért kapta az elismerést, amelyek lehetővé teszik a miniatürizálást és a közeljövőben a karóra méretű számítógépek létrehozását. repülő csészealjak

Nem csak Nobel-díjasokból, hanem zseniális mérnökökből is jócskán található a Szilícium-völgyben és környékén. Olyan nem kifejezetten elektronikai területeken is mint repülés, sok érdekes fejlesztés folyt és folyik a térségben. Már 1955-ben Stanley Hiller megalkotta a repülő “dobogót”, amely mint egy egyszemélyes helyből felszálló helikopter tudott felemelkedni a magasba és a dobogón álló “sofőr” irányította a járműt. A kísérleti példányokat nem követte sorozatgyártás, de az egykét személyes légijármű gondolata tovább élt. Az elmúlt években Paul Moller (www.moller.com) hívta fel magára a figyelmet az égi autójával, amit skycar névre keresztelt. Mint a davis-i Kalifornia Egyetem hajdani professzora, 30 évvel ezelőtt kezdett kísérletezni a kisrepülőgépek alternatívájával. A legmodernebb típus, a kétszemélyes 72. A Moller-féle skycar M400-as, 600 km/órás sebességgel tud repülni, miközben nem fogyaszt többet, mint a tipikus terepjárók vagy kisteherautók, 15-16 litert 100 kilométerenként. A hatótávolság körülbelül 1500 kilométer, tehát jó eséllyel pályázik a repülőautó a Szilícium-völgy - Los Angeles útvonalon való használatra. Sőt, ha meggondoljuk, már a naponkénti San Francisco- San Jose közötti ingázás is kifizetődő lehet, hiszen az út mindössze 10 perc egy irányban szemben a két órás idegtépő autózással. A “varázsszőnyeg” jelenlegi ára félmillió dollár, évi 500 darabos termelés mellett, amit szinte minden közepes vagy nagyobb cég megengedhet itt magának. Ugyan a repülési hatóságok még nem hagyták jóvá a járművet, nem lenne meglepetés, ha öt év múlva már ezernyi repülőautó szelné az eget.

86

Biotechnológia

A 21. század iparágának sokan máris a biotechnológiát kiáltották ki. Kevesen tudják, hogy a Szilícium-völgy a félvezetőgyártás mellett a biotechnológia kutatásoknak is a világközpontja. Találhatók itt cégek a teljes iparági spektrumból, kedve a molekulakutató és “gyártó” laboratóriumoktól, amelyek mindössze speciális molekulákat analizálnak vagy állítanak össze megrendelésre, a gyógyszertervező és génadatbázisokat összeállító cégeken át a gyógyszer gyártókig. Az iparág immár közel 30 éves, de sokak szerint csak mostanra érte el azt a fejlettségi fokot, hogy látványos eredményeket kezdhet produkálni. Számos gyógyszer áll az elfogadás és bevezetés küszöbén, amelyek alkalmasak lesznek rák, reuma, cukorbetegség, szívrendellenességek, sclerosis multiplex és más betegségek gyógyítására. A biotechnológia két szülőatyjának a San Franciscó-i Kalifornia Egyetem professzorát, Herbert Boyert és a stanfordi Stanley Cohent tartják, akik 1973-ban DNA-t tudtak átültetni egy baktériumba. A Genentech-re keresztelt első biotech cég Boyer közreműködésével jött létre 1976-ban. Az első három évben ők hoztak létre először emberi proteint mikroorganizmusban, és klónoztak emberi inzulint és emberi növekedés hormont. 1985-ben láttak neki az emlőrák

73. Az Alza biotechnológiai cég székháza Mountain View-ban (azóta már a Google megvette)

87

gyógyítását célzó gyógyszer (Herceptin) kifejlesztésének, ami csak 15 évvel később válhatott a nagyközönség számára elérhetővé. A fejlesztés 300 millió dollárba (90 milliárd Ft) került.

Az Öböl környékén jelenleg 500 biotechnológiai cég 60 ezer dolgozót foglalkoztat. A szakemberek utánpótlásáról főleg a Stanford, Berkeley és San Francisco egyetemek gondoskodnak. Noha a gyógyszerek kifejlesztése átlag 10-12 évig tart, a kockázati tőkések szívesen invesztálnak ezekbe a hosszú megtérülésű befektetésekbe, mert a sikeres gyógyszerek akár 1 milliárd dollárt meghaladó bevételt is hozhatnak. A nemrég elfogadott vagy elfogadás alatt álló gyógyszerek között olyanok szerepelnek, mint az influenzavírus elleni, influenzát megelőző és gyógyító Tamiflu tabletta (Gilead Sciences fejlesztése), a sclerosis multiplex kezeléséhez használt Beta Seron (Chiron), a szívinfarktus elleni, vérrögöket szétoszlató Activase (Genentech), azAIDS fertőzések megelőzésére szolgáló AIDSVAX (Vaxgen), különféle rákok ellen hatásos gyógyszerek (Sugan és Onyx), vagy éppen meningitis elleni vakcinák (Chiron és Xoma). A sikerek mellett persze van néhány csalódás is. A kutatások még mindig adósak a HIV és a herpesz vírusok elleni szerekkel, noha már százmilliókat költöttek el. A 90-es évek vége felé a biotechnológiai beruházások egy kicsit visszaestek az internetes befektetések konkurenciája miatt. A biotechnológia viszont biztos tipp a hosszú távra beruházóknak: a több ezernyi betegség még jócskán ad feladatot a cégeknek az elkövetkező évekre. Az ifjúság kútja

Hol lenne nagyobb esélye a fiatalító elixír feltalálásának, mint éppen itt, ahol megannyi biotechnológiai cég működik. Az egyik laboratóriumban pedig egyenes ezt állítják az intézet vezetői. A Los Gatos Longevity Intézet Genotropin névre hallgató gyógyszert próbál ki vállalkozó szellemű és fiatalodni vágyó pácienseken, állítólag biztató eredményekkel. A szer az agyalapi mirigy fejlődéshormonának (hGH) szintetizált változatát tartalmazza, amely hormonnak termelése egyre fogy, ahogy öregszünk. A 70-75 éves páciensek úgy érzik magukat (és úgy is viselkednek) mintha 55 évesek lennének, például az egyik férfi rendszeresen jár testépítő szalonba látványos izomfejlődést produkálva. Mint minden úttörő kutatást, ezt is számos szakember fogadja szkeptikusan. A növekedéshormon például tiltott szernek minősül az olimpiai sportokban, főleg

88

az úszók és atléták próbálkoztak vele. A kétkedő orvosok azt ugyan elismerik, hogy a növekedéshormonok hatására a bőr az arcon kisimulhat, az izmok erősödhetnek, de komoly mellékhatásként említik, pl. a karban esetleg jelentkező neurológiai problémákat, ezek közé sorolva a kézfeji alagút (“carpal tunnel”) szindrómát. Egyesek még tovább mennek, amikor azt állítják, hogy hosszabb távon a kezelés rákos sejtek kialakulásához és szervi elváltozásokhoz vezethet. Mindenesetre a kísértés nagy. Hollywoodi sztárok is felfigyeltek a kísérletre, Nick Nolte például már a kezeltek között van…

8. A természet ereje

A Szilícium-völgyben az örök tavasz honol. A San Francisco-öböl az egyik legkellemesebb éghajlatú része az USA-nak. Az átlaghőmérséklet egész évben 20 fok körül mozog, télen sincs hidegebb 10 foknál, nyáron sincs melegebb 30-nál, eltekintve egy-két kivételes naptól. A karácsonyi szünetben is rövid ujjú pólóban élvezik a gyerekek a szünidőt az iskolák nagy füves udvarain. Nyáron pedig nincs olyan kellemetlen párás idő, mint Amerika keleti partján, vagy olyan forróság, mint Texasban, vagy éppen délebbre, Los Angelesben. Sokan odáig mennek, hogy egyenesen az időjárásnak tulajdonítják miért éppen itt alakult ki a technika fővárosa. Azt mondják, aki egyszer itt eltöltött egy-két évet, az már nehezen költözik más vidékre. Inkább vállalják a tömeget, a drágaságot, de ezt az időjárást 74. A világ legmagasabb fái, a 100 m és Kaliforniának ezt az magas örökzöld mamutfenyők (redwoods) ideális elhelyezkedésű teÉszak-Kaliforniában

89

rületét nem hagyják el. És az időjárás szempontjából a Szilícium-völgy klímája még San Franciscónál is sokkal kellemesebb. Az utóbbiban nyáron szinte kellemetlenül hideg van, amint délelőttönként az egész városra ráhömpölyög a “hírhedt” ködfelhő. Az óceáni hidegebb levegő ugyanis itt találkozik a szárazföldről áramló forró sivatagi levegővel, és az eredmény az áthatolhatatlan pára, ami csak délutánra szokott feloszlani. Ahogy Jack London epésen megjegyezte (feltehetően még alaszkai kirándulása előtt): “a leghidegebb telem igazából egy nyár volt San Franciscóban”.

Az itt élő szinte mindent megkap a természettől, ami szem-szájnak ingere. Háromórányira északra található az egyedülálló örökzöld mamutfenyő (redwood) erdőség, a világ legmagasabb, 100 métert meghaladó faóriásaival. Kétórányira észak-keletre, a Lake Tahoe tó környékén novembertől áprilisig tart a síszezon, bárki felugorhat San Francisco környékéről a 2700 méter magas hegyekbe. Nem csak néhány sípályáról van szó, hanem igazi síparadicsomról: többek között itt rendezték a 1960-as Téli Olimpiát, Squaw Valley központtal. A tó környéke nyáron is leírhatatlanul szép, itt kezdődik például a Keresztapa filmtrilógia 2. Része. A hely külön vonzereje, hogy a tó túlsó partja már Nevada, méghozzá Reno, Nyugat-Amerika második leghíresebb, és óriási ütemben fejlődő kaszinóvárosa.

75. A világ leghatalmasabb fái, az óriás mamutfenyők (sequoia fák), 3032 m kerülettel, 80-85 m magassággal a Sequoia Nemzeti Parkban

90

Háromórányira keletre található a szintén világhírű Yosemitevölgy a fenséges sziklaórásaival és több száz méter magas vízeséseivel. Kicsit délebbre a Kings Canyon és Sequoia Nemzeti Parkban találhatók a világ legnagyobb élő “képződményei”, a közel 1500 köbméter térfogatú és 10-11 méter átmérőjű óriás mamutfenyők. Itt magasodik az Egyesült Államok (nem számítva Alaszkát) legmagasabb hegycsúcsa (4418 m) is. Újabb 1-2 órás autózásra délkelet felé a Halál-völgybe (Death Valley) érhetünk, a páratlanul színes, változatos, sivatagos völgykat76. Yosemite vízesés (435 m magas) a lanba. Itt mérték USA Yosemite Nemzeti Parkban hőmérsékleti rekordját, 57 fokot, és itt van az egész ország legmélyebb pontja, 86 méterrel a tengerszint alatt. Félórányira nyugatra a Szilícium-völgytől már az Csendes-óceán partján lehetünk. Az egyetlen “szépséghiba”, hogy az óceán vize itt hideg, leginkább csak szörfölésre alkalmas, de fürdésre nem. A part viszont ideális röplabdázásra, sárkányok eregetésére és a téli hónapokban az elvonuló bálnák megfigyelésére. Két-három órányira délre az egész partvidék talán leggyönyörűbb szakasza található, a Big Sur. A tengerparti út hol a tenger szintjén kanyarog, hol pedig lélegzetelállító sziklákon, több száz méter magasságban. A Szilícium-völgy, mint turistaszenzáció?

Nincsenek könnyű helyzetben a San Franciscó-i turistairodák, amikor a

91

77. Kiszáradt fa a Halál-völgye (Death Valley) sivatagjában

városba vetődők a Szilícium-völgyet is szeretnék megtekinteni. A technika “fővárosának” ugyanis nincs Eiffel-tornya, vagy Empire State Building-je, de még Golden Gate hídja sem. Nincs egyetlen igazi turistalátványosság sem, ami kifejezetten a Szilícium-völgyet jelképezné, hacsak nem maguk a világhírű cégek. Ugyan az Intelnek van egy kiállítása a vállalat központi igazgatási épületében, ami nyitva áll a nagyközönség számára, de csupán ezért nem érdemes ide utazni, az interneten több minden olvasható a chipgyártásról. A Hewlett-Packard központi épületében mindössze egyetlen kis emlékszoba őrzi a leghíresebb HP gyártmányok egy-egy példányait, de ez a kiállítás csak a vállalat alkalmazottai és a hivatalos vendégek előtt áll nyitva. A legutóbbi statisztikák szerint a leglátogatottabb turistaattrakció az egész völgyben a “Nagy Amerika” vidámpark, amolyan helyi Disneyland évi 2 millió látogatóval. A második helyen holtversenyben, 650 ezer évi látogatóval az Innováció Technikai Múzeuma, valamint az ingyenes Japán-kert állnak, mindketten San Joséban. Emellett még a Stanford Egyetem nagyon egyedi spanyolos-mexikói stílusú épületei érdemelnek említést, habár a kifejezetten turista célú látogatók számát itt nehéz lenne nyilván tartani. Ha valaki ismeri a Völgy történetét, bizonyára szívesen tekinti meg azt a garázst egy csendes utcácskában Palo Altoban, ahol az “egész” kezdődött. “A Szilícium-völgy szülőhelye”, állítja a Hewlett-Packard alapítóhelyét őrző emléktábla egy közönséges kertes ház utcai járdáján, ahol be lehet kukucskálni a ház mögötti garázsra. Ahhoz még elszántabbnak kell lenni, hogy az Apple kezdetét jelentő garázst is megkeressük Los

92

Altosban. Ha valakinek van ideje és autója, leginkább a “céltalan” kocsikázás javasolható a modern, alig néhány éve épült technológia-parkokban: gyönyörűen gondozott parkos területeken szemet gyönyörködtető üvegpaloták, modern építészeti remekek épülnek, főleg az Öböltől elhódított, feltöltött területeken, például Redwood Shores-ban, ahol az Oracle palotái is állnak, vagy Sunnyvale-ben és Santa Clara-ban. földrengés - A nagyra várva

A Szilícium-völgyben állandóan remeg a föld. Kaliforniában naponta átlagosan 30 rengést regisztrálnak a műszerek, de ezek legtöbbje az 3-as erősség alatt marad, és így érzékelhetetlenek az ember számára. Közismert, hogy az egész csendes-óceáni partvidék veszélyeztetett, csupán az elmúlt két évben két nagy rengés rázta meg a partszakaszt: 1999 októberében Dél-Kaliforniában 7-es erősségű földrengést regisztráltak, szerencsére az epicentrum egy sivatag közepére esett. Idén február végén pedig északon, Washington államban rengett a föld 45 másodpercen keresztül. A 6.8 erősségű rengés - ismét szerencsére - emberéletet nem követelt, csak “kisebb” (kb. 1 milliárd dollárnyi) károkat okozott, mert a rengés elég mélyen volt, és az epicentrum Seattle-től távol esett. Nem véletlen, hogy a földrengés már az általános iskolában kötelező tananyag. Minden év elején a tanárok elmagyarázzák a diákoknak, hogy mit kell tenniük rengés esetén, és mit a rengés után. Minden gyerek számára össze kell készíteni egy “túlélő” csomagot. Persze a szülőknek is

78. Holdbéli táj a Halál-völgyében

93

79. A Csendes-óceán sziklás, kietlen partvidéke

ajánlatos a felkészülés, mert - házi feladatként - a gyereknek el kell magyarázni, hogy milyen tartalékok vannak otthon felhalmozva és hol található a zseblámpa és a tartalék elemek.

A múlt században két nagy földrengés pusztított San Franciscóban és környékén. 1906-ban közel egy percig tartott a Richter skálán 8,1-es (más források szerint 7,8 illetve 8,3) erősségű rengés, amit három napig tartó tűzvész követett. 3000 ember halt meg és 28 ezer ház dőlt romba. 1989 októberében ismét rengett a föld, és a 7,1 erősségű (más források szerint 6.9-es) földrengésben 63 ember vesztette életét. A károkat 7 milliárd dollárra becsülték. Érdekesség, hogy noha a földrengés epicentruma a San Jose-tól néhány kilométerre délre fekvő Loma Prieta hegycsúcs környékére esett, a legnagyobb károk a mintegy 100 kilométerre északra fekvő San Franciscóban és Oaklandben keletkeztek. A Szilícium-völgy komolyabb kár nélkül megúszta. De a kutatók szerint az igazi “Nagy” még hátravan! Kutatók szerint 70-80 % annak a valószínűsége, hogy az elkövetkezendő 30 évben beüt egy igen nagy rengés az Öböl környékére. Sajnos az esélyt növeli, hogy két törésvonal is fekszik a mélyben. Az Öböl keleti, oaklandi oldalán, a Hayward törés mentén 7,25-ös, vagy a nyugati, Szilícium-völgyi oldalon, a Szent András törés mentén 8,3 erejű földrengést jósolnak. Kedvezőtlen epicentrum esetén egy “csupán” 7-es erősségű rengés is 5000 emberéletet és 100 milliárd dollárnyi kárt okozhat. Becslések szerint, bármelyik törésvonal mellett is következik be rengés, 150 ezret meghaladó otthon rongálódna meg súlyosan, szá-

94

zezreket kényszerítve szabad ég alatti sátortáborokba hónapokon keresztül. A házak megerősítésén túl a legszükségesebb felkészülésként az Öböl környéki három nagy nemzetközi repülőteret kell földrengés-biztossá tenni, hogy a segélyszállítmányokat fogadni lehessen. Ha ma lenne a nagy rengés, mindhárom repülőtér kifutópályái használhatatlanná válnának néhány hétre. A felkészülést kissé nehezíti, hogy az emberek nem félnek. Bíznak a szerencséjükben. Miért? Mert a 89-es földrengés igazából “élvezetes” volt. Az emberek néhány napra kiléphettek a szokásos “amerikai” viselkedési normájukból: mindenki az utcákon volt, a szomszédok együtt sörözve ünnepelték, hogy igazából semmi komoly nem történt. Élvezték a közösségi összefogás felemelő érzését és azt, hogy fontosak voltak - egy kis rövidke időre - egymás számára. Az energiaválság

Kalifornia negatív szenzációval került az újságok címoldalára 2001 elején: Nincs áram a Szilícium-völgyben! Az ütemezett több órás áramkimaradások a második világháborúra emlékeztették az idősebb lakosságot. A dolog hátterében bonyolult jogi-gazdasági okok húzódtak: az állami törvényhozás évekkel ezelőtt olyan jogszabályt hozott, ami gyakorlatilag befagyasztotta az áramszolgáltatók által kiszabható árakat. 2000 második felében azonban az energia szabadpiaci ára olyan magasra szökött, hogy az áramszolgáltatók, amelyek a szükséges energia egy részét Kalifornián kívülről szerzik be, eladósodtak. Noha az energiakrízis már 2000 nyarán elkezdődött, a kormányzat lassúsága, időhúzó politikája oda vezetett, hogy az államon kívüli szolgáltatók januárban megtagadták az áram eladását a csődközelbe jutott áramszolgáltatóknak. Az Öbölkörnyéki szolgáltató, a Pacific Gas and Electricity, 2001 áprilisában csődöt is jelentett, bár ez nem jelenti a vállalat bezárását. Rövid távú megoldásként az állam felvállalta az energia-elosztó szerepet, és mint szolgáltató lép fel az egyéb piaci szereplőkkel szemben. A válság folytatódik, és nyárra újabb komolyabb áramkimaradásokat jósolnak az apadó folyók és megnövekvő légkondicionálási igények következtében, egyelőre becsülhetetlen károkat okozva.

A válság következtében hirtelen megnövekedett az érdeklődés a napelemek iránt. A meglepő mindössze az, hogy a napfényes Kaliforniában miért nem minden ház napelemmel működik. A válasz egyszerű: nagyon drágák. Négyzetméterenként 1000 dollár körül van a beszerelés ára. Persze a Szilícium-völgyben, ahol féléven keresztül kristálytiszta az ég és hétágra süt a nap, 80 négyzetméternyi napkollektor képes egy nagy családi ház teljes energiaszükségletét fedezni, sőt még két elektro-

95

mos autó is ingyen üzemeltethető. Számítások szerint az egyéni befektetések feltehetően soha nem térülnek meg pénzben kifejezve, hacsak nem emelkednek az energiaárak 4-5-szörösére. Az állam és egyes gazdag városok most jelentős támogatásokat adnak a napkollektorok beszereléséhez. Egy szerszámokat, és többek között napelemeket is áruló kisáruház Palo Altoban 300 négyzetméternyi napelemet helyezett fel az épület tetejére. A teljes munka 220 ezer dollárba (66 millió Ft) került, amiből a felét fizette a város. A 30 kilowatt teljesítményű “naperőmű” gyakorlatilag fedezni fogja az áruház teljes energiaszükségletét, megtakarítva az eddigi évi 7000 dolláros villanyszámlát. A kedvezmény azonban csak akkor jár, ha a napenergiát nem tárolja saját akkumulátoraiban a tulajdonos, hanem azonnal bepumpálja az áramszolgáltató rendszerébe. Így persze ugyanúgy kiszolgáltatottá válik az áramkimaradások esetén, mint minden más fogyasztó.

Az Öböl környékén nem csak nap van bőven, hanem szél is. A nyolcvanas években Kalifornia élen járt a szélenergia hasznosításában, a világ szélenergia-termelésének 90%-át szolgáltatva. A már többször említett Livermore környékén mintegy 7000 szélmalmot telepítettek 20 évvel ezelőtt. Persze ne a holland tájak jellegzetes négyágú malmaira gondoljunk, hanem modern, karcsú három-propelleres szélturbinákra. A hatalmas szúnyogokra emlékeztető propellerek éjjel-nappal forognak a nagykiterjedésű domboldalakon. Jelenleg 100 ezer otthont látnak el itt termelt energiával, de ez csak fele az évekkel ezelőtti csúcsnak, mert a szélmalmok elöregedtek, elromlottak. Az energiaválság, úgy tűnik, felgyorsítja a malmok modernizálását. Látszólag a szélmalmok tiszta, ártalmatlan energiatermelő eszközök. A környezetvédők azonban kimutatták, hogy nagyon sok madarat elpusztítanak, például sasokat, sólymokat, baglyokat, köztük védett fajokat is. Éppen ezért nem növelhető korlátlanul a szélmalmok száma. A legfrissebb tervek szerint az eddigi turbinákat 900 új turbinával cserélik fel, amelyek együttes energiatermelése körülbelül megegyezik a régiekével, de kisebb fenntartási költséget és kevesebb madáréletet követelve. Az elavult szélmalmok hatásfoka törtrésze a legmodernebb turbináknak: amíg a régiek mindössze 100 kilowatt teljesítmény termelésére képesek óránként, addig a csúcstechnikát felvonultató és egyben nagyobb szélturbinák akár 8001000 kW termelésére is. Egyetlen új típusú szélmalom átlag 280 otthon számára tudja biztosítani az áramot, még úgy is, hogy a szél nem fúj állandóan, és az átlag kihasználtság 30 % alatt marad.

A Lawrence Livermore Laboratórium felmérési adatai és előrejelzése alapján a kellemes éghajlat a XXI. évszázadban romolhat, de azért komolyabb veszélytől nem kell tartani. A most napvilágot látott, kétszáz

96

évet átfogó jelentés szerint az elmúlt száz évben USA nyugati vidékének hőmérséklete 2-3 Celsius fokot növekedett, az eső mértéke pedig 25%ot. Az elkövetkező száz évre az előrejelzés újabb 3-6 fok melegedést ígér, és Kalifornia egyes részein, főleg a déli részen megduplázódhat az eső mennyisége. Az előrejelzés még azt is részletezi, hogy főleg heves esőzés formájában várható a megnövekedő csapadék, ami hirtelen árvizekhez vezethet. A part menti településeket heves viharok és tengervízemelkedés veszélyeztetheti az elkövetkező 100 évben…

97

9. A Szilícium-völgy megbotlik A Szilícium-völgy saját sikerének áldozatává válhat! A Szilícium-völgy lecsúszhat a csúcsról! Borús kilátások a Szilícium-völgyben! - írják a San Franciscó-i és környékbeli lapok egyre gyakrabban. Az elmúlt hónapokban18 szinte napirendre került a kérdés, hogy vajon jó irányba halad-e a térség. Az állandóan növekvő megélhetési költségek, a magasan képzett szakemberek “relatív” hiánya, és a fullasztó közlekedés a legfontosabb tényezők, amelyek miatt a befektetők egyre óvatosabbak. A kockázati tőkés cégek a helyi kormányzatokat próbálják megfélemlíteni: amennyiben nem tesznek határozottabb lépéseket az életminőség javítására, a fejlődés nem tartható fenn. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy a cégek menekülnek, mindenesetre egyre gyakrabban helyeznek át fejlesztési központokat, gyártóüzemeket a Keleti partra, és komoly elszívó hatása van a Microsoft köré létrehozott “Szilícium-erdő”-nek Seattle-ben. Nemzetközi konkurenciával is egyre inkább számolni kell. A német “Szilícium Szászország”, a szingapúri “Intelligens sziget” már sok szempontból vonzóbb környezetet kínálnak. A gazdaság lassulása sem tesz jót a közérzetnek. Amíg virágzott a gazdaság, addig az emberek is könnyebben viselték a kellemetlenségeket. Eközben nő a szegények és gazdagok közötti különbség. Kaliforniában a legszegényebb 20 százaléknyi család átlagjövedelme 12240 dollár volt a kilencvenes évek végén, a leggazdagabb 20% család átlagjövedelme pedig 146 ezer dollár. Az arány közel 12-szeres. Ugyanez az arány az 1970-es évek végén mindössze 7,6-szeres volt.

A Business Week 1997. augusztusi, Szilícium-völgyről szóló különszáma már akkor is a házárak ijesztő drágaságára és az egyre elviselhetetlenebbé váló közlekedésre hívta fel a figyelmet. Tehát a problémák nem újak, és a helyzet csak romlott az elmúlt négy évben. 1997-ben az akkori 319 ezer dolláros medián házár csillagászatinak tűnt, 2000 második felében pedig már megközelítette a 600 ezer dollárt. (2001 áprilisára a házárak valamelyest visszaestek, a medián házár Santa Clara megyében 530 ezer dollár volt.) Egy egyszerű két-hálószobás lakás (amihez még egy nappali és ebédlő tartozik) bérlése legalább 2000 dollárba kerül havonként. Még a Stanford Egyetemen is kénytelenek voltak új lakástá-

98

mogatási rendszert kidolgozni a tanárok számára, hogy az idecsábított professzorok egyáltalán lakni tudjanak valahol. A Joint Venture Silicon Valley társaság 2001 elején napvilágot látott jelentése szerint mintegy 160 ezer lakásra lenne szükség a területen, hogy az 1990-es években betelepült százezreknek megfelelő lakhelye legyen. (Hivatalos adatok szerint 1990 és 1996 között 320 ezren települtek legálisan az Öböl környékére, és az évtized második felében legalább ennyien.)

Hogyan lehetne enyhíteni a feszítő lakásproblémán? Az egyetlen megoldás sokak számára kiköltözni a távolabbi területekre. Valóban, egyre növekszik azok száma, akik a még olcsóbb területekről járnak be dolgozni, amihez viszont napi 4 órányi munkába járási időt kell áldozni. Sokan a Szilícium-völggyel párhuzamos óceánparti területben látnak fantáziát, és reménykednek, hátha majd idővel a vállalkozások is oda települnek. (Már el is nevezték a közel 200 km hosszú partszakaszt “kiberpart”-nak. Sokan azt állítják, hogy a tengerparti Santa Cruz manapság úgy néz ki, mint San Jose húsz évvel ezelőtt.) A helyi kormányzatoktól azt várják, hogy eszközeikkel segítsék elő olcsóbb lakások építését, enyhítsék a forgalmi dugókat, támogassák az átképzéseket és továbbképzést. A gond itt válik összetettebbé: a továbbképzésekhez tanár kell, a tanárok viszont rosszul fizetettek, ritkán engedhetik meg maguknak, hogy itt lakjanak, vagy, hogy ne a sokkal jobban fizető iparban dolgoz-

80. Irodaépület Redwood Shoresban, az Öböltől elhódított területeken

99

zanak. A már említett jelentés felhívja a figyelmet egyéb aggasztó trendekre is: a szilícium-völgyi tanárok 13 %-a képesítés nélküli, a középiskolás diákoknak mindössze 70 százaléka érettségizik. Marad talán a régi, jól bevált taktika: vonzzuk ide a máshol már megfelelően kiképzett szakembereket? A programozási nyelvekben amúgy sem baj, ha valaki kelet-európai vagy ázsiai akcentussal “beszél”... egyszer fenn…

A Szilícium-völgyben szinte mindenkinek köze van a részvénypiachoz. A technikai cégeknél dolgozók a részvényopcióik miatt érdekeltek, de egyébként is szinte “össznépi sport” a részvényekbe, főleg technikai részvényekbe való befektetés. Amerikában a technológiai részvények tőzsdéje a NASDAQ. A tőzsde legfontosabb részvényáraiból kialakított index (a NASDAQ index) egyúttal barométere az “Új Gazdaság” (azaz a csúcstechnikára épülő ipar) szereplésének. Az index 1971-ben indult 100 ponton, és 1995-ben-ben lépte át az 1000 pontot. 1999-ben a NASDAQ kirobbanó formában volt. 1998 októberétől kezdődően, egy kisebb mélypont (1419 pont) után a részvények soha nem látott magasságokba törtek fel, és az emberek szinte elhitték, hogy ennek így is kell lenni. 1999 novemberében lépte át először az index a 3000 pontot, egy év alatt meg-

81. Irodaépület Redwood Shoresban, az Öböltől elhódított területeken

100

duplázva a részvények értékét. 1999 decemberében a tőzsdét mit sem zavarta a számítógépek milleneumi dátumváltása körüli aggodalom és még az év vége előtt, december 29-én átlépte a 4000 pontot.

2000 elején teljes eufória uralkodott az üzleti életben. 15 éve nem látott ütemben növekedett a gazdaság, 7,3 százalékos bővülést produkálva. 30 éves rekordot döntött az alacsony munkanélküliség. A Santa Clara-i Yahoo, az internet-üzlet zászlóvivője, 480-szoros növekedést produkált 4 év alatt, amint az 1995-ös 1,4 milliónyi bevételét 588 millióra tornázta fel 1999-ben. A vállalat értéke eközben 100 milliárd dollárra nőtt (igaz, később visszaesett 10 milliárd alá 2001 tavaszára). 1999 decemberében került tőzsdére a VA Linux System nevű kis cég, amely a Linux operációs rendszeren alapú termékek forgalmazásával foglalkozik. A 30 dolláros kezdő részvényár az első kereskedési napon 240 dollárra emelkedett, 700 százalékos emelkedést produkálva 7 óra alatt. (Az más lapra tartozik, hogy egy évvel később a mélyponton 1,56 dollárt (!) értek ugyanazok a részvények.) Harsha Jayasekara, 1997-ben, 18 évesen került Sri Lankából a Szilíciumvölgybe. 300 dollárt költött akkor arra, hogy az új weblapjai felkerüljenek a világhálóra. A főiskola mellett hobbiból tartotta karban a MegaGames.com webhelyet, összegyűjtve minden hasznos információt, kódokat, “cheat”-eket a különféle számítógépes játékokról. 20 ezer oldalnyi információt halmozott fel - öt társával együtt - jól strukturált formában. 1999-ben már 2 milliót kínáltak a vállalkozásért, de ő - bölcsen nemet mondott. 2000 tavaszán 12 millió dollárnak már nem tudott ellentmondani, és társaival együtt az eladás mellett döntöttek, de két évig még ők gondozzák az oldalakat.

Alan Greenspan, a Szövetségi Bank elnöke és Amerika első számú pénzügyi szaktekintélye 2000 elején többször figyelmeztetett a túlfűtött gazdaságra. De még ez sem ingatta meg hitükben a befektetőket és újabb magasságokba nyomták a részvények árfolyamait. A csúcs 2000. március 10-én érkezett el, amikor 5048,62 ponton zárt a technológiai tőzsde. Mintha csak meg akarta volna mutatni a világnak Amerika, hogy az 5000 pontos álomhatárt is el tudja érni, és ezzel célba jutott. Csakhogy ekkor szabályosan felrobbant a “lufi”.

101

…máskor lenn!

2000 márciusától a részvényárak ijesztő zuhanásba kezdtek: az év végére 2470 pontra esett vissza az index, 2001. április 4-én már csak 1638 volt a záróárfolyam, a legnépszerűbb részvények 60-80%-ot estek. A tőzsdén szereplő cégek piaci értéke (részvényeinek napi árfolyamon számított összértéke) 4000 milliárd dollárral csökkent. Ennek a fele a Szilíciumvölgy vállalatait érinti. A Völgy öt vezető technológiai cégének (Cisco, Intel, HP, Oracle, Sun) piaci értéke együttesen 800 milliárd dollárt esett egy év alatt. (Emlékeztetőül, Magyarország éves bruttó nemzeti jövedelme 50 milliárd.) De nem csak a tekintélyes múlttal rendelkező nemzetközi cégek szenvedtek el veszteséget. Sőt, az internetes kisebb vállalatok részvényei még többet veszítettek értékükből, a Yahoo például 200 dollár feletti részvényárról 11 dollárra esett. Az üzleti partnerek közötti automatikus, internetes kereskedelmet kidolgozó Ariba cég részvényei 242 dolláros csúcsról 4,28 dollárra apadtak, ami több mint 98%-os visszaesés. Az internetes játékbolt, eToys, részvényeiért tavaly még 80 dollárt kellett fizetni, 2001 februárjában egy részvény 25 centet ér. Mindez sokkal több volt, mint a normálisan várt 20-30%-os visszaesés. Mi volt a visszaesés alapvető oka? A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a technológiai vállalatok túlértékeltek voltak a hagyományos “tégla és habarcs” vállalatokhoz képest, ahogy a nem-internetes cégeket nevezik manapság. Másrészt 1994 óta az Amazon.com és további 32 tőzsdén jegyzett online (azaz internetes) kereskedőcég több mint 5,2 milliárd dollár veszteséget halmozott fel. A piac egyszerűen nem tolerálta tovább a veszteséges, hitelből történő működéseket, még ha az internet jövője biztos és megkérdőjelezhetetlen. A 2001. januártól áprilisáig tartó négy hónap alatt 211 olyan “jegyzett” internetes vállalkozás csukta be kapuját Amerika-szerte, főként a web-en áruló boltok, amelyek jelentős invesztíciót kaptak kockázati tőkésektől. (Lásd webmergers.com.) Ez része annak a természetes szelekciónak, amely megrostálta a nem eléggé kreatív vagy életképes vállalkozásokat.

Az 1996 végén alapított Webvan például nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy forradalmasítja az élelmiszervásárlást. Az interneten megrendelt bevásárlás időt takarít meg, és ez főleg vonzó az egyedülálló, napi 12 órát dolgozó fiataloknak. A kockázati tőkésektől 800 millió dolláros

102

82. A csődbement Webvan épülő, de félbehagyott székháza Foster Cityben, az Öböltől elhódított területen invesztíciót kapott cég 1999 novemberében került tőzsdére, és az első napon már 35 dollárért cseréltek gazdát a részvények. Ma még 1 dollárt sem érnek. A vállalkozás túlbecsülte az emberek kényelem-éhségét. Főleg a háziasszonyok, akik a vásárlások többségét bonyolítják, kisebb arányban használják az internetet, másrészt inkább vállalják a fáradságot, hogy elautózzanak a helyi abc-be, hogy saját kezükkel válogassák a friss kenyeret, a zöldséget és a gyümölcsöt. A vállalat túl hamar invesztált dollármilliókat komputerizált raktárakba, mielőtt a piac igazán fellelkesült volna.

A visszaesés nem kegyelmez a régi, patinás cégeknek sem. Mint kiderült, komoly pénzügyi gondok fenyegetik a legendás Xerox PARC kutatólaboratóriumot Palo Altoban, ahol többek között kidolgozták az első, Alto névre keresztelt személyi számítógépet, a lézernyomtatót, a grafikus szövegszerkesztőt, az egeret, az Ethernet szabványt, mindezeket már 1972 és 76 között. A jelenlegi kutatásaik között szerelnek a moduláris robotok, az elektronikus papír és a különféle dokumentum-formátumok konverziója, például a személyi számítógép és mobil eszközök között. 2000-ben dobták piacra a DocuShare névre hallgató, web-alapú dokumentum-kezelő és megosztó rendszert. Jelen-

103

leg pénzre várnak valamilyen kockázati tőkés befektetőcsoporttól.

Egyszer volt Budán kutyavásár - illusztrálhatnánk a Netscape-et alapító Marc Andreessen történetét. Arról már írtunk, hogy a Netscape-pel történelmi fegyvertényt hajtott végre Marc, amikor tőzsdére vezette cégét, mint az első internetes vállalkozások egyikét. Új cégével, a Loudclouddal, amely web-alapú cégek számára nyújt kihelyezett szolgáltatásokat, például hardver és szoftver-karbantartást, idén márciusban ment tőzsdére. Eredetileg még tavaly ősszel 10-12 dolláros kibocsátási áron tervezték a nyilvánossá alakulást, de a realitásokat figyelembe véve végül 6 dolláron bocsátották ki a részvényeket. És hol van már az első napi 100-200 százalékos árfolyamnyereség… A Loudcloud rögtön az első héten vesztett az értékéből 20 %-ot.

Érdekes volt látni a 2000-es amerikai futball-bajnokság döntőjén, a Super Bowl-on leadott hirdetések összetételét. Évek óta ezek az esztendő legnézettebb reklámjai, 120-130 millió ember ül a tévékészülékek előtt. 2000-ben a hirdetők közül 17 internetes dot-com cég fizette ki a 2-3 millió dollárt a 30 perces reklámlehetőségért, jelezve az iparág jelentős felértékelődését. Egy évvel később ezen cégek közül 3 csődbe ment, és mindössze három tudta megismételni a szereplést.

83. Új irodaépület Mountain View-ban

104

A technológiai vállalatok visszaesésének automatikus velejárói az elbocsátások. A csődbe ment internetes kisvállalkozásoktól több ezer informatikus került utcára, főként fiatalok. 2001 első hónapjaiban sorra jelentették be a nagyok az idei leépítési terveiket. Az Intel 5000 embert tervez idén elbocsátani, a Cisco 8500 dolgozót, a JDS Uniphase 8000-ret, a Hewlett-Packard 4700 alkalmazottat, amiből 3000 vezetői (menedzseri) beosztást jelent. A 20 legnagyobb Öböl-menti cég közül kilenc együttesen 40 ezer dolgozót bocsát el az idén. Az Agilent (korábban a Hewlett Packard műszergyártó részlege volt) vezetősége úgy határozott, hogy elbocsátások helyett mindenkinek a fizetését 10%-kal csökkentik. A 2-3% körül mozgó jelenlegi munkanélküliség az Öböl környékén még így is eltörpül Kalifornia és az Egyesült Államok 4,55%-os rátája mellett, egyelőre… A Szilícium-völgy végnapjai?

A 2000 márciusa óta tartó visszaesés a csúcstechnikai cégek eddigi legnagyobb tőzsdekrachja. A negatív példáknak se szeri se száma. Főleg a fiatalok lettek kevesebbek egy illúzióval. Huszonévesek tömegei vágtak bele kis dot-com cégekbe, mint ahogy 150 éve tódultak az emberek a kaliforniai aranylelőhelyekre. A jelszó az lett, hogy “ne vesztegessük tanulásra a drága időt, hanem inkább vállalkozzunk…” Most mégis fel fog értékelődni a diploma? Emellett milliós vagyonok tűntek el az év folyamán. Azok szenvedtek el elsősorban nagy veszteséget, akik hitelből vásároltak be a technológiai részvényekből. A részvények mostani értéke még arra sem elég, hogy a hitelt visszafizessék.

Még ha lesz is általános recesszió az USA-ban, abban legtöbben egyetértenek, hogy korai lenne vészharangokat kongatni: a Völgy élt már át megrázkódtatásokat. A japán memóriagyártás előretörése idején 198586-ban, amikor az amerikai memória-piac 90%-át Japán uralta, az amerikai memória-gyártás veszteségessé vált. 25 ezer dolgozót bocsátottak el a térségben, ennek háromnegyedét a csúcstechnikai cégektől.

Noha 2000-ben a részvényárak padlóra kerültek, a kockázati tőke továbbra is ömlött a térségbe. Amíg 1999-ben 15,34 milliárd dollárnyi tőkét fektettek a Szilícium-völgybe, addig 2000-ben 26 milliárdot. Ez több mint háromszorosa annak a 8,42 milliárd dollárnak, amit a máso-

105

84. Új irodaépület (Gilead) Foster Cityben

dik legnagyobb csúcstechnikai térségbe, Boston környékére invesztáltak a kockázati tőkések. Sok kockázati tőkés határozott úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. Csakhogy a példák azt mutatják, könnyen megégethetik ott is magukat. Az ázsiai, kelet-európai piacok máshogy működnek, a helyi befektetőkkel való verseny gyakran hoz drága tanulságokat. A tőzsdei visszaesés ellenére a Szilícium-völgy legnagyobb 150 vállalatának piaci összértéke még mindig 1000 milliárd dollár 2001 áprilisában.

Mindeddig a Szilícium-völgy hihetetlen eredményességgel hálálta meg a befektetett dollárokat. “A Szilícium-völgy sikere a termelékenységében rejlik” - állítja a Joint Venture cég vezetője. “A Völgyben dolgozók termelékenyebbek, mint bárhol másutt Amerikában.” Eközben újabb és újabb hullámokban özönlenek a „fehérgalléros” bevándorlók, hogy részesei lehessenek az amerikai álomnak. És ők is legalább ilyen termelékenyek lesznek, mert bizonyítani akarnak maguk, családjuk, és az otthon maradtak előtt. A Szilícium-völgy a legfényesebb bizonyíték arra, hogy itt nem a pénz a végcél: hiába van ezernyi milliomos, azért mindennap ők is bejárnak munkába, legfeljebb Porschéval és nem Forddal. De munkamánia nélkül nem is létezne Szilícium-völgy…

106

Jegyzetek, hivatkozások 1 2 3 4 5

Saját szerkesztés, különböző statisztikai évkönyvekből összeállítva Forrás: http://chem.ch.huji.ac.il/~eugeniik/history/deforest.htm

Forrás: http://www.agilent.com/about/newsroom/facts/history.html Forrás: http://www.hp.com/hpinfo/abouthp/histnfacts/ Az oracle szó angolul jóshelyet, jósdát jelent.

Az üzleti élet sorsszerűsége, hogy a nagy halak megeszik a kicsiket. Miután az eBay nem tudta megismételni a PayPal sikerét, az erő eszközéhez folyamodott és megvásárolta a PayPal-t, 2002 októberében másfélmilliárd dollárért. A márkanév viszont tovább fog élni, az eBay sem mert hozzányúlni. 6

A pontosság kedvéért, a továbbfejlesztett MS-DOS operációs rendszert a Microsoft 100 milliós nagyságrendben adta el. 7

Teller Ede 2003. szeptember 9-én, 95 éves korában meghalt szívinfarktusban a Stanford egyetemi otthonában. 8

Jellemző az a történet, ahogyan találkoztam a Graphisoft San Franciscó-i irodájának vezetőjével. San Jose-ban egy magyar üzleti estén tartott előadás után, mint a hallgatóság egy tagja kezdtem vele beszélgetést. Rövid két perc után kiderült, hogy hónapokkal azelőtt közel egyidőben költöztünk ugyanabba a kisvárosba, és mindössze néhány utcányira lakunk egymástól. Ezek után aligha meglepő, hogy gyerekeink is közel azonos korúak voltak... 9

Charlie Rose Interview, Nov_ 15, 2001. http://www.intel.com/pressroom/archive/speeches/asg20011115.htm 10

Intel froze exec salaries, cut bonuses. http://news.com.com/2100-1001880989.html 11

12

A könyv megírása óta, 2008. február 11-én elhunyt.

http://www-gap.dcs.st-and.ac.uk/~history/Mathematicians/Szego.html http://www.artsci.wustl.edu/~freiwald/szego.html http://www-gap.dcs.st-and.ac.uk/~history/Mathematicians/Polya.html http://www.math.twsu.edu/history/Men/polya.html 13

14 15

A könyv megírása óta, 2014. június 17-én elhunyt. http://www.matud.iif.hu/02apr/dij.html

107

http://www.ppke.hu/magytud.html

http:// www.kfki.hu/(hu)/chemonet/TermVil/kulonsz/k002/recognita.html

16

A medián nem az átlagot, hanem a minta közepén álló példány értékét jelenti. Ha például az összes házárat nagyság szerint sorrendbe állítjuk, akkor a lista közepére eső ház ára a medián házár. 17

18

2001 nyarán

108

Képek forrásai

Az alább felsoroltakon kívül valamennyi kép a szerző saját felvétele.

15. Hewlett és Packard: http://s7.computerhistory.org/is/image/CHM/102650898-03-01?$re-zoomed$

20. Carly Fiorina: http://www.alec.org/annual-meeting/annual-meeting-speakers/

27. Steve Jobs: http://evolveent.com/wp-content/uploads/2013/01/stevejobs-macworld-2000-imacs.jpeg 29. Larry Ellison: http://www.nndb.com/people/439/000022373/

30. Bechtolsheim: https://edas.info/photo/941479.jpg

32. Sandy Lerner és Len Bosack: http://newsroom.cisco.com/dlls/2004/hd_070904.html

33. John Chambers: http://2013.presidentconf.org.il/wpcontent/uploads/2013/04/john-chambers2.jpg

35. Andreessen: http://www.internethistorypodcast.com/wp-content/uploads/2014/04/Marc-Andreessen-9542208-1-402.jpg 37. Yang & Filo: http://static6.businessinsider.com/image/4a43725b4b54379600cfbcf7480/jerry-yang-and-david-filo-yahoo-by-yodel-anecdotal.jpg

38. Omidyar: http://enews.tufts.edu/stories/images2001/commencement2002/gallery/Om idyar_Pierre_large1.JPG

40. Theil &Levchin: http://ecorner.stanford.edu/repository/1022.i

41. Gates: http://peterlerangis.com/wp-content/uploads/2011/03/Bill-thenand-now_0.preview.jpeg

45. Teller Ede: http://21.kerulet.ittlakunk.hu/files/ittlakunk/styles/large/public/upload/ar ticle/1672/tellerede.jpg?itok=1OkHrQcc

46. Andy Grove: http://tusb.stanford.edu/wpcontent/uploads/mt/Grove.jpg

109

48. Leslie Vadász: https://sg.hu/cikkek/27282/visszavonul-leslie-vadasz-azintel-uttoroje 49. Tom Lantos: https://en.wikipedia.org/wiki/Tom_Lantos

50. Pólya György: http://www.omikk.bme.hu/archivum/angol/htm/polya_g.htm

51. Szegő Gábor: http://www.kunhegyes.hu/kunhegyes/hires/szego.htm Harsányi János: http://ecopedia.hu/harsanyi-janos

52. Harsányi János: http://ecopedia.hu/harsanyi-janos

53: Roska Tamás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/roska-tamas-emlekkonferenciat-szervez-pazmany-peter-katolikus-egyetem

110