Dale A. Dye Dühöngés
Dale A. Dye
Dühöngés Regény
Phoenix Könyvek Debrecen
Eredeti cím: Outrage ©1988 by Dale A. Dye All rights reserved A fordítás a Grafton Books 1989. évi kiadása alapján készült
Fordította Nemes István A borítón Szendrei Tibor festménye
HU ISSN 1215-265X ISBN 963 7457 11 9 Hungarian translation ©Nemes István, 1991 PHOENÍX Könyvkiadó és Terjeszt Kft. Felel s kiadó: Hajja Attila ügyvezet igazgató Szedte és tördelte a Phoenix Könyvkiadó Nyomta az Alföldi Nyomda A nyomdai megrendelés törzsszáma: 4105.66-14-2 Felel s vezet : Szabó Viktor vezérigazgató Terjedelem: 10 (A/5) ív Készült Debrecenben, az Úr 1991. évében
I. Kard vagy pajzs? Az elnök személyes libanoni megbízottja töprengve rágta telt alsó ajkát, és figyelte, amint a lapos vontatóhajók rozsdás cirkálókat és nehézkes révtutajokat mavereznek a hosszú rakpart mellé, melyek eltorlaszolták a Földközi-tenger keleti partjának háborgó habjait. Piere Hakím, bár maga is Libanonban született, s diplomata-fogait már korán a politikai események z rzavaros étrendjébe mélyesztette, amely 1948 óta f tt-fortyogott ebben az országban, mégsem tudta gond nélkül azonosítani valamennyi nemzeti lobogót, melyeket a sietve összeállított evakuációs flotta hajóinak tatján lengetett a szél. Ezek a hajók az elkövetkez tíz-tizennégy napban kibe járnak majd Bejrút mélyvízi kiköt jében, és a Palesztin Felszabadítási Szervezet - a legtöbb állig felfegyverzett szövetségesével együtt - ki fog takarodni Libanonból, hogy komoran ködl , er szakos fenyegetéssé váljon az olyan helyeken, mint Jordánia, Irak, Szíria és Dél-Jemen. Hakím nagyon jól tudta - amilyen jól igazából csak olyasvalaki tudhatja, aki nyakig ül a Közel-Kelet intrikáinak bugyborékoló üstjében -, hogy az általa nyélbe ütött megállapodás, amelynek értelmében a PFSZ-t diplomáciai úton ebrudalják ki Bejrútból, miel tt még az izraeliek ártatlan életek ezreinek az árán kásává tipornák, a legjobb esetben is csupán kompromisszum. De hát végül is, emlékeztette magát némi elégtétellel, az egész diplomácia nem más, mint a kompromisszumok m vészete. -
E'meg az a faszijani? Steve Mallory tizedes lekapta tekintetét a Mercedes 5
limuzinba szálló, jól öltözött úriemberr l, és a zömök mexikóira pillantott, aki ott állt mellette a kiköt i dokkokra nyíló viharvert elágazásban. Rojas címzetes rvezet mindig úgy beszélt, mintha egy subidubi-dalhoz akarna háttérzenét szolgáltatni. - Miféle faszijani, Rojas? - Tudod, haver. Az a buzi, aki miatt itt ugrálnak a rongyosfej ek... hogyishíjják? - Arafatra gondolsz? A francos Jézus Krisztusát neki, Rojas! Az intelligenciaszinted valami három ponttal lehet alacsonyabb a gombákénál, tudod? Armando Rojas jeges pillantást vetett közvetlen feljebbvalójára, aztán kipislogta tekintetéb l a fenyeget élt. Mallory ezt nem sértésnek szánta. Rojas hagyta, hogy vigyor terüljön szét az arcán, ezzel mutatva, hogy nem is vette annak. Mallory nézte, ahogy a limuzin befordul a keresztedésbe, és bágyadtan megvakart egy viszket pontot acélsisakja alatt. - Ez Hakím, öregem. az a srác, aki összehozta az egész bulit. Rávette a zsidókat, hogy üljenek meg a seggükön, míg kidumálja Bejrútból Arafatot meg a csapatait. Rojas rácsapott a géppisztolyára, s követte altisztjét az utcán a szakaszuk állomáshelye felé. - Szóval ezér' vagyunk itt, verdad. Inkább megállapítás volt ez, mint kérdés. Rojas a hajó fedélzetén ugyanúgy végighallgatta a tájékoztató eligazításokat, mint a 32. Egység minden tengerészgyalogosa. -Úgy bizony, Rojas. Nekünk kell visszatartani ket, nehogy fecnikké l jék egymást, míg a libik át nem veszik a vezetést. Az rvezet arcán szélesebb lett a vigyor, mikor eszébe jutott, milyen könnyen visszaszöktek a nagybátyja meg a rokonai az USÁ-ba, valahányszor a határrség fülön csípte ket, és hazatoloncolta Mexikóba.
6
- És mi tartja vissza ezeket a faszijanikat, hogy anynyiszor visszagyüjjenek, ahányszor csak akarnak? - A libi hadsereg, pajtás. Miért, te mit hittél? - Azt, hogy az lószart ér, öreg. Saját hangjának vékony ekhója a m holdas közvetít vonalban zavarólag hatott, s Hakím azt kívánta, bár ne kötötte volna t az elnök egy hangosbeszél re az Ovális Teremben. Vannak finom módszerek, amelyekkel a jelentése meghallgatására összeült magas szint tanácsadók köre teljesen kiforgathatja mondanivalóját. Még a tanácskozás vége el tt vázolni szerette volna, hogy is látja Libanon jöv jét, és e ponton az elnök teljes és osztatlan figyelmét kívánta. Tapasztalatból tudta ugyanis, hogy legf bb felettesének nehezére esik bonyolult problémákra koncentrálnia, ha közben egy szekérderéknyi naplopó rágja a fülét, és mind más megoldást javasolnak. Mialatt beolvasott üdvözl szavainak tudomásulvételére várt, eszébe jutott, hogy az elnök talán épp ezért szokott másokat delegálni, hadd döntsenek azok helyette. - Legvalószín bb becsléseink szerint megközelít leg tizennégyezer PFSZ-harcost kell kihajóznunk Bejrútból, elnök úr. Az evakuálás ma reggel kezd dik. Egy hang a katonai er k elhelyezkedése után érdekdött; Hakím felismerte, a vezérkari f nök volt az. Egy pillantást vetett a jegyzeteibe, és igyekezett rövidre fogni. - Az izraeliek általánosságban véve a város peremkerületeit tartják megszállva, csapatokat vontak össze északkeleten Bejrút és Tripoli között, és ellen rzésük alatt van a parti út Kaldehnél. Ezenkívül jelent s egységeket küldtek a 85. Szíriai Hadtest és a fegyveres PFSZ segéder k visszavonulásának szemmel tartására a Bejrút-Damaszkusz f útvonalhoz. - A Nemzetközi Er k megoszlása: a franciák észa7
kon vannak a kiköt knél, az olaszok a központi szektorban, az amerikaiak pedig délen a repül tér körül. Persze minden szabad katonát az evakuációs útvonalakhoz irányítottunk, nyomásgyakorlás és ellen rzés céljából. A vonal túlsó végér l hallatszó moraj egyértelm vé tette Hakim számára, hogy a katonai vezetés precízebb adatokat óhajt, ám az elnök közbelépése megmentette t attól, hogy vitába keveredjen. - Tud hozzávet leges becsléssel szolgálni a veszteségekr l, Piere? Hakim ujja számoszlopokon szaladt végig a jegyzeteiben. - Tekintetbe kell vennie, elnök r, hogy ezek az adatok pontatlanok... és ami a szíriaiakat meg a PFSZ-t illeti, nem egyebek találgatásnál... de a számításaink a következ ek. - Az izraeliek körülbelül háromszáz halottat és kétezer-ötszáz sebesültet veszítettek a Béke Galileának hadm veletben. A szíriaiak feltehet leg ezernél valamivel több elesettet és durván háromannyi sebesültet számlálhatnak. A PFSZ... mondjuk, ezerötszáz halott és ismeretlen számú sebesült. A libanoni civilek veszteségeit pokoli nehéz megbecsülni, de a Vöröskereszt négy-ötezer halottra és mintegy húszezer sebesültre teszi... A vonal túlsó végén egy pillanatra hátborzongató csend támadt. Hakim némi elégtételt érzett, hogy ilyen döbbenettel fogadták szavait. A vérzivatar Libanonban özönvízzé duzzadt, és semmi garancia-nem volt rá, hogy már véget is ért volna. Erre akart a végén majd kilyukadni. Az elnök hirtelen témát váltott, és a küszöbönálló libanoni választásokról kérdezte. - Halvány reménysugár, uram - Hakim érezte, hogy biztosabb talajon jár. - A választásokat mához néhány napra írták ki. Azt hiszem, az emberek Basir Dzsema8
jelre adják a voksukat. Benne látják Libanon nagyremény békéltet jét. - A jöv azon múlik, képes lesz-e megreformálni a hagyományos, koalíciós kormányzást, és helyrepofozni az országot magát. Ha meg bírja zabolázni a bajkever ket, lesz esélye. Az elnöki titkár megköszörülte a torkát, és föltette a kérdést, amelyre Hakím mostanáig várt. - Mit gondol, Piere, mit hoz a jöv ? - Sziszifuszi munka lesz, titkár úr. Dzsemajelnek komoly ellenzéke van a szunnita és síita muzulmánok között egyaránt; azt vetik a szemére, hogy kapcsolatban áll a Keresztény Milíciával. A keresztény falangisták meg persze nyeregben szeretnének maradni. Közben a drúzok mind nagyobb súlyra törekszenek a parlamentben, Bejrút utcáin még mindig több ezer murabitun puskás szaladgál, és egyre fokozódó veszélyt jelentenek az olyan széls séges csoportok, mint a Hezbollah, amit Irán támogat. . - Mindent összevetve, Piere? Hakím mély lélegzetet vett, és lassan kifújta a levet, miel tt válaszolt volna. - Azt hiszem, ha valaki képes rá, akkor Basir Dzsemajel az. Libanon népe, legyen keresztény vagy muzulmán, legnagyobbrészt torkig van már a halállal, a harccal, az öldökléssel. Legjobb lesz, ha pórázon tartjuk a vérebeket, ket meg hagyjuk, hadd éljenek kedvükre. - És, Piere, ugye az összes véreb pórázon van? - Az elnök úgy beszélt, mint akinek untig elege van az egészb l, és szeretné már maga mögött tudni ezt a kellemetlen témát. -Bizonyos fenntartásokkal... és jelen pillanatban... igen, elnök úr, a vérebek pórázon vannak. A szokásos udvariaskodások következtek, aztán Piere Hakím kilépett a vonalból. Mikor elhagyta az amerikai nagykövetséget, minden igyekezete ellenére az járt 9
a fejében, vajon tudják-e a szuperhatalmak politikacsinálói, hogy mi szokott történni a természet világában azzal a fajta sötét, vészjósló vákuummal, amelyik most telepszik majd rá Bejrútra. Miközben a két terepszín ruhás amerikai tengerészgyalogost figyelte, amint befordulnak a sarkon, és elhaladnak a menekülttábor mellett, mely már egy hónapja szolgált otthonául, Vafik al Kadima azon t dött, vajon mennyit kell várnia még, hogy ilyen férfiakat kaphasson puskavégre. Férfiakat? Vafik a Szabra-tábor porába köpött, és hunyorogva nézett a vakító napfénybe. Hisz ezek úgy néznek ki, mint a háborúsdit játszó kisgyerekek. Micsoda ostoba öltözékben járnak! Acélsisak van rajtuk, egy olyan országban, ahol a nap fél , hogy rántottát csinál az ember agyából. Zöldbarna foltos álcázó egyenruha, az örök homokd nék egyszín világában. És páncélmellény! A gyöngeség jele egy katonánál. Vafik úgy tartotta, hogy a szent harcosoknak nincs más védelemre szükségük, csak tulajdon bátorságukra és eltökéltségükre. Ez a két erény - no meg az El Fatahtól kapott kiképzés és modern fegyverek - tette képessé t is, hogy az 1976-os háborúban a Golan-fennsíktól Dámúrig öldösse a cionistákat. Mikor a cionisták megrohanták Beaufort Castle-t, t nem védte, csupán egy vékony vászoning, és Allahba vetett hite vezérelte a Bejrút utcáin dúló gyilkos harcokban is. - Mosoly fodrozta Vafik arcát, mikor látta, hogy a két amerikai megáll az utca túloldalán. Az El Fatah harcosait figyelték, amint teherautókra szállnak, hogy a kiköt be menjenek. A magasabbik mintha egy Arafat elnököt ábrázoló plakátra mutatott volna. Vafik emberei százával gyártották az ilyeneket, hogy töretlen eltökélt10
ségüket bizonyítsák a palesztin hazáért vívott küzdelemben. Lekapta tekintetét az amerikaiakról, és elkomorodott az emberei láttán, akik kevéske holmijukat rendezgették a libanoni hadsereg teherautóinak platóján. Csalódott, megnyúlt arcok. Meg kellene érteniük, hogy Bejrút kiürítése csupán egy lépéssel vetette vissza ket a cionista elnyomás fölött aratott végs diadal felé vezet úton - de hát legtöbbjüknek a családja itt marad, a mocskos, nyugat-bejrúti menekülttáborokban. Vafik tudta, mivel lehet el zni az ilyen borongós hangulatot. Megint szemügyre vette a mit sem sejt amerikaiakat, s felt nés nélkül leemelte válláról AK-47-es géppisztolyát. Két karját Isten dics ítésére a magasba emelte, és mind a harminc töltényt Bejrút poros levejébe röpítette a fegyver ívesen hajló tárjából. - Allah Akbar! Miénk a gy zelem! Üvöltéséhez több teherautónyi El Fatah-harcos csatlakozott, s mind vadul lövöldöztek a leveg be. Vafik vigyorogva nézte, amint a két amerikai fedezékbe veti magát. Idegesek, mint a birkák, gondolta. Az ilyen emberek könnyen halnak. Mikor már biztosra lehetett venni, hogy a golyózáport nem nekik szánták, Mallory és Rojas kikukucskált az alacsony k fal mögül, hogy megnézze, ki nyitott tüzet. Lehetetlen volt megállapítani. Gyakorlatilag a teherautókra zsúfolt összes fanatikus eszeveszetten lövöldözött a szélrózsa minden irányába. A jelenet Mallorynek az ócska westernfilmeket juttatta eszébe: a rossz fiúk lovukat a f utcán táncoltatva terrorizálják a várost, miközben ész nélkül pufogtatnak összevissza. Rojas tizedese sisakjára mutatott, ami leesett a fejél, mikor a fal mögé vetette magát. -Jobb, ha rajtad a köp csésze, tizedes. Ez a sok loco a végén még lejjebb veszi az irányzékot. 11
Mallory sietve a sisak után nyúlt, és felkapta a járdaszegélyr l. Aztán letörölte a homlokáról a verítéket, de úgy döntött, nem teszi vissza a fejére azt a rohadt vacakot. Iszonyúan nyomta a nyakszirtjét, a bels hálóborítástól pedig olyan lett a haja, mintha valaki végigment volna rajta egy tompa él f nyíróval. A legtöbb tengerészgyalogos úgy segített ezen, hogy félcentisre nyíratta a haját. Mallory nem hódolt ennek a szokásnak. Úgy vélte, hogy a tizedesi parolival együtt, amire legalább hat hónappal korábban tett szert, mint a társai, a kefefrizura túlságosan tiszti küls t kölcsönözne neki. - Bár tudnám, mi a fasz volt ez az egész. Rojas elvigyorodott, és fölállt, hogy végignézze, amint a teherautók dohogni kezdenek, alakzatba kínlódjak magukat, és útnak erednek a bejrúti dokkok felé. - Szerintem azér' akadtak ki, mer' ráböködtél annak a csudipofának a képire odafenn. Mallory, hogy megmutasssa Rojasnak, mi a különbség Jasszer Arafat meg a kiköt ben látott férfi között, megállt a plakát el tt, és megjegyezte, hogy a PFSZ elnöke „úgy néz ki, mint akinek egy vödör gecit öntöttek a pofájába, aztán valaki az egészet leégette róla lángszóróval". Amekkora üvöltözés meg sírás-rívás volt ott a menekülttáborban, Rojason kívül senki nem hallhatta, mit mond. - Francokat. Csak ezek a rohadékok itt mind k segg barmok, Rojas. Semmi t zfegyelem. Semmi. A nagytatád meg tudná szívatni az egész bagázst egyetlen tökösebb szakasszal. Most csak produkálják magukat. Hirtelen ismer s ordítás harsogta túl a dízelmotorok zúgását - meg Bejrút lármás utcáinak gyakorlatilag minden más zaját., - Mallory tizedes! Jobb lesz, ha minél el bb pattogni látom a seggedet azon az utcán az egységed felé! És nyomd a fejedbe azt a kurva sisakot, miel tt fogom, és feldugom hátul! 12
Rojas elnyomott egy kuncogást, és sürg sen igyekezett tágulni Harlan Barlow f törzs rmester útjából, aki fenyeget jelenségként közeledett feléjük, s úgy lengette tetovált karját, mint egy ötven gallon magas oktánszámú seggberúgás által hajtott, pörölyfej bányarém. Mallory sarkon fordult, hogy kövesse, ám Barlow whiskyt l érdes b dülése lépés közben megakasztotta. - Ott maradsz, buzikám! És most szépen elmagyarázod nekem, mi a faszt keres egy parancsnok fél mérföldnyire az osztagától, miközben ahány homoki nigger csak van ezen az istenátka világon, mind olyan veszettül rohangál fel-alá a környéken, mint egy sereg nyúzott segg majom? Mallory, miközben igyekezett elfojtani vigyorgását, visszanyomta a fejébe a sisakot, és vagy századjára t dött el rajta, hogy vajon hol szerezhette ez a lusta, Missouri-vidéki grizzlimedve meghökkent en színes szókincsét. Hosszú katonai pályafutását tekintve - ami rögtön látszott kitüntetéseinek és rendjeleinek tarka garmadáján, ha valakinek sikerült beleparancsolnia a díszegyenruhájába - Vietnamtól Koreán és Japánon keresztül Afrikáig bármi szóba jöhetett, nem is beszélve egy sor más egzotikus állomáshelyr l, békében és háborúban egyaránt. Odakint a tengeren Mallory majd összehugyozta magát a visszafojtott röhögést l, mikor a f törzs le-lehordta az osztagot valami hülyeségért. Barlow f törzs sosem elégedett meg a jó szóval, káromkodásai pedig igazi m remekek voltak, félt gonddal kidolgozva. Az öreg fasz még aznap kiszúrta magának Malloryt, mikor felmentették a közgüri alól, és beosztották sof rnek a 32. Egység parancsnoka mellé. Barlow szorosan Mallory elé lépett, s tet l talpig végigmérte szúrós pillantásával. Sz rös karjain életre keltek a fakuló tetoválások, ahogy pontosan negyvenöt fokos szögben csíp re tette ket, két vaskos hüvelykujját töltényövébe akasztva. 13
- Ki vele, Mallory! Az ezredes ellen rz körúton van, úgyhogy más dolgom is akad, mint egész nap veled szarakodni. - törzs, Rojast meg engem Skaggs ezredes küldöd el a posztunkról. Odajött a dzsipjén, és aszonta, maradjunk a dokkok közelében, vigyázzunk a Hakím gyerekre. Barlow ádámcsutkája fel-alá járt, miközben ezt az információt emésztette. Egy pillanatra egy hirtelen felugató sorozat vonta magára a figyelmét valahol a meszszi távolban, aztán megint farkasszemet nézett Malloryvel. - Látom, mindjárt kiül a képedre az a szarev vigyorod, Mallory. Nyeld vissza gyorsan, és figyelj ide. Két dolgot akarok mondani neked. Egy: míg ki nem kerülünk ebb l a kurva nagy Kambodzsából, nem szeretnélek téged két méternél távolabb látni azoktól a buziktól, akik az osztagodban vakarják a töküket. Kett : a véd máz, amit az Öreg kent rád, felszáradt. Skaggs ezredes meg én megjártunk már együtt egy-két fesztivált. Eszedbe ne jusson t ellenem kijátszani. Értve vagyok? Barlow nem várt válaszra. Sarkon fordult, és úgy csörtetett át a zsúfolt bejrúti utcán, mintha odahaza lenne a Parris Island-i gyakorlótéren. Alakul, gondolta Mallory, és levette a sisakját, hogy megvakarjon egy kidörzsölt pontot a tarkóján. Akárhová megy a f törzs ilyen elánnal, lesz az olyan meszsze, mint Parris Island. Miel tt azonban, Mallory egy lépést tehetett volna, Barlow hibátlan hátraarcot csinált, és egyetlen lendülettel visszaplántálta magát elébe, újabb takaros letolásra készülve. Közben a tizedes kezében árválkodó sisakra meredt. Mallory fájdalmas puffanással visszacsapta a kobakjába, és megpróbálkozott egy gyöngécske mosollyal. Meglepetésére sikerrel. Barlow halványkék szemé-
14
nek sarka megrebbent, amint tettetett undorral a fejét rázta. - Mikor tanulod már meg, édes fiam? Senki nem mondta még neked, hogy ami fölrepült a francba, annak le is kell egyszer esnie? Az a csomó ólom, amit ezek a bohócok elpufogtattak a leveg be, el bb-utóbb visszahullik, és az a szerencsétlen balfasz, aki akkor rossz helyen áll, csúf leckét kap majd ballisztikából. Mallory túlságosan ledöbbent ahhoz, hogy válaszolni tudjon. Édes fiam? És mióta az eszét tudja, ez volt az els alkalom, hogy a f törzs úgy rakott két szót egymás mellé, hogy az egyik nem káromkodás volt. - Ismertem Vietnamban egy olyan fickót, mint te, Mallory. Az se tudta soha, mi mennyi. Barlow tekintetében nevetés bujkált. Mallory hagyta, hogy a rég elnyomott vigyor kiüljön a képére. Úgy érezte, most megúszhatja. Igaza volt. Barlow még egyszer megrázta a fejét, sarkon fordult, és eldübörgött az utcán. Mallory elt dött rajta, hogy mit l lett olyan fontos egyszerre a fötörzsnek az hogyléte. Aztán harsányan elkacagta magát, és kölcsönvette Barlow egyik kedvenc mondását. - Azt se tudom, most szarjak-e vagy fingjak? Lassan ideje volt, hogy Vafik elhagyja Bejrútot és a tábort, amely f hadiszállása volt a palesztin nép kiirtását célzó legutóbbi cionista hadjárat során. Az elmúlt héten egyre csak pumpálta embereibe a biztatást, hogy természetesen képesek a küzdelem folytatására, hajtogatta nekik, hogy nem kell aggódniuk a családjuk miatt, és gatyába rázta ket a Libanonból való kihajózásra. Szerencsére megengedték nekik, hogy a kézifegyvereiket magukkal vigyék, ami valamivel könnyebbé tette, hogy a tetemes túler vel rendelkez ellenség el li menekülésüket formális gy zelemnek tüntessék fel. Vafik, az öreg katona persze szívb l bánta, hogy itt 15
kell hagyniuk a légelhárító lövegeket, a tankokat, az aknavet ket és a rakétákat, amikkel az irániak, a szíriaiak és más arab testvérek látták el ket, de máshol majd szerezhetnek több fegyvert, még jobbakat. A cionistáknak sikerült kiverg dniük Bejrútban egy igen kínos helyzetb l, gondolta, ám a végén utól fogja érni ket mindazok végzete, akik meggyalázzák az iszlám hazáját, és kihívják maguk ellen a hatalmát. Akárcsak a Korán szúrái, jutott eszébe. Az ilyesmit addig ismételgeted, amíg minden emberi felfogáson túli valósággá nem válik. Addig ismételgeted azt, amiben hinned kell, míg végül az lesz számodra az egyedüli igazság az életedben. Ez a hit, gondolta Vafik, márpedig a hit a szent harcos étele-itala. Mosolyogva kapta föl fegyverét, s vetette vállára a szovjet gyártmányú hátizsákot, amiben személyes holmija volt; kövér felesége pakolta neki össze. Az asszony az utca végén várta, ahol az utolsó szabrai teherautók járatták motorjukat. Vafik látta testes alakját, amint átölelve tartja két kisfiát. A hagyományokhoz híven hidzsabot viselt, s arcát niqabbal takarta el. Úgy, ahogy illend és helyénvaló, gondolta Vafik. Az asszonyt legyengítette a tizenkét éves küzdelem. Vafik nem akarta, hogy kimutassa gyengeségét, s ezzel beszennyezzen másokat. A fiaiból kemény férfiaknak kell lenni, ha életben akarnak maradni a folytonos cionista fenyegetés közepette. Vafik átvette feleségét l a papírba csomagolt élelmet, s elhúzta szája szélét a könnyek láttán, melyek szabálytalan, nedves csíkban folytak sötét szeméb l a fátyol széle mentén. Egy El Fatah-tiszt feleségének jobban kellene uralkodnia magán. Vafiknak megfordult a fejében, hogy rendreutasítja, de hát a n k csak n k, és minden n gyenge. Insallah. Idegesít dolog, de ez Isten akarata. Letérdelt, hogy arcon csókolja fiait. k legalább mol6
solyogtak az apjukra. Vafik alig tudta elereszteni ket, mikor felesége hangosan felzokogott. Fölállt, és keményen a n fátyolos szemébe nézett. - Csend, asszony! Hallgass ide. Van egy álnok terv a meggyengítésünkre: kényszeríteni akarják a palesztin gyerekeket, hogy zsidókkal éljenek együtt. Lesz egy feladatod, míg távol vagyok. Bármi történjék is, gondod legyen rá, hogy az én fiaim ne kerüljenek a cionisták kezébe. A felesége kötelességtudóan bólintott, s Vafik látta, hogy a niqab a szájához tapad, amint mély leveg t vesz. Próbált er s lenni, ám távolba mered tekintetében gyöngeség bujkált. Vafik hátranézett a válla fölött, s látta, hogy már az utolsó kocsik készülnek elhagyni Szabrát. Az asszonynak bátran ki kell tartania; prédikációkra nincs id . Felcsattintotta a csíp jén viselt pisztolytok b rfedelét, és el húzta az otromba Makarovot, amit Damaszkuszban utaltak ki neki. Dühös mozdulattal egy tárat lökött bele, majd átnyújtotta feleségének. Az csak egy pillanatig meredt a pisztolyra, utána eltüntette ruhájának b red i közt. Szavakra többé nem volt szükség. A pisztollyal a derekán Vafik kövér felesége meg fogja tenni, amit tennie kell. Vafik elfordult, hogy távozzon. Nem nézett vissza a családjára. A menekülttábor szélén emelked viharvert, négyemeletes épület törmelék borította tetejér l nézve a teherautó-konvoj úgy festett, mint a kínzói el l szökni igyekv , sebesült vipera. A semmitmondó, poros egyenruhát visel , barnára cserzett kép férfi állított egy kicsit látcsöve irányzékárt, és azokra az igazi kígyókra gondolt, amik Beaufort Castle romjai alól tekerg ztek el , egyhetes ádáz küzdelem után a sarokba szorított terroristák és a Go17
lan-brigád között. Miután a PFSZ-t kifüstölték e történelmi nevezetesség búvóhelyér l, az izraeli katonák elcsigázott csoportokban álldogálva dobálták k vel a bágyadt homoki viperákat, melyek az irgalmatlan napsütés el l menedéket keresve kúsztak tova a sivatagban. A katonák egy teljes héten át voltak a brutális öldöklés és rombolás részesei, ám még diadaluk tet fokán sem tudták abbahagyni a gyilkolást. A Golan-brigád katonái számára a halálra rémült kígyók palesztinok voltak, s k halálos veszedelmet láttak bennük, míg az írmagjukat is ki nem irtják. A megfigyel , miközben a kiabáló, lövöldöz palesztin harcosokkal megrakott teherautókat nézte, amint kifelé haladnak Bejrútból, úgy érezte, hogy ennek a kígyónak a fejét lecsapták ugyan, a méregfogai azonban még mindig veszélyesek. Azon t dött, mi lesz a vége ennek az egésznek, aztán fölvett a falszegélyr l egy kézi adó-vev t, és a társára nézett. - Ez az utolsó konvoj Szabrából. Leadom a jelentést. A háztet n álló másik, napégette b férfi mintha meg se hallotta volna. Elfordította látcsövét a kocsikról, és a síró-rívó menekültcsaládok eleven falára irányította, akik Szabrában maradtak. - Ezt nézd meg! - szólt végül. - Az egész palesztin csürhe, ilyen kis helyre benyomorítva. Egypár alapos légicsapás, és biztosra vehetnénk, hogy abból a millió kis kölyökb l sohasem lesz millió nagy terrorista... Az els megfigyel kézmozdulata, amellyel az arcához akarta emelni az adó-vev t, félúton elakadt. A férfi állkapcsa megfeszült. -David... a bosszú nem megoldás. Inkább... A másik megfigyel le se vette szemér l a látcsövet, úgy vágott a szavába. - Ezzel akkor gyere, ha majd az egyik kis fattyú 18
odaátról bombát vág a hálószobádba. Addig nekem ne prédikálj! - Istenem, David! Úgy beszélsz, mint egy rohadt náci! David tekintetében nem volt harag, mikor végre a társára fordította. Minden érzelmet kiégetett bel le az a bomba, ami Jeruzsálem közelében egy országúton megölte a feleségét meg a kislányát. Zordul elmosolyodott. - Te meg úgy beszélsz, mint akiben a halálösztön dolgozik. Mióta Mallory tizedes és Grouse doki leállt kupeckedni a Qéme Régiment Etranger de Parachutistes holdkóros légiósával, az osztag néhány tagja elkóborolt az útkeresztez désb l, amelynek az rzésére kijelölték ket. Közben a tárgyalófelek mind a nyelv, mind a cserefeltételek terén kölcsönösen kielégít kompromisszumra jutottak, úgyhogy Mallory hagyta, hadd alkudozzon tovább a nyurga egészségügyis a középiskolai franciatudásával, meg elindult felhajtani hiányzó embereit. A francia srácnak nagyon furcsán állt a szeme, és Mallory nem bánta, hogy elkerül egy kicsit a közelél. Volt valami a tekintete csillogásában - meg abban, ahogy a mellén lógó FAMAS-géppisztolyt babrálta -, ami mintha arra utalt volna, hogy legszívesebben minden él lénybe beleeresztene egy sorozatot, aki csak elébe téved. A sok mosástól összement baszk sapka, amit csálén nyomott kefefrizurájára,'kissé gnómszer , már-már idióta küls t kölcsönzött a légiósnak, de ha dilis is volt, alkudozó képességén ez nem látszott meg. Mallory jelezte Grouse dokinak, hogy ha másképp nem megy, hát ajánljon többet a két szárnyas-t rös sapkajelvényért, amely pillanatnyilag az alku tárgyát képezte, és hagyta ket, hadd vitatkozzanak. Ezek a kibaszott frencsik, ö19
regem! Nekik már volt egypár ilyen „gyarmati problémájuk". Ha az Idegenlégióra lenne bízva, megközelít leg egy másodperc alatt tisztára söpörné Bejrútot minden szartól, de az igencsak forró másodperc lenne. Rojasnak ma a jelek szerint mákja volt. Sikeresen elcserélt valamit egy olasz altiszttel a San Marco-ezred jelvényéért, és most odébb ballagott, hogy szemügyre vegye a széles utca mentén gyülekez tömeget, amely menekültekb l és libanoni civilekb l állt. Mallory már tapasztalatból tudta, mi várható. Hamarosan át fog haladni egy teherautó-konvoj, amely PFSZ-harcosokat szállít a kiköt be. A palesztinok a leveg be pufogtatnak, és akkora fesztivált csinálnak, mintha lenne azon valami ünnepelnival , hogy kiakolbólítják ket Bejrútból; a libik kellemes kitakarodást kívánnak az egész kurva cs cseléknek; a menekültek meg b gnek, mint a seggbe durrantott szamár, mert itt kell maradniuk Libanonban. Mallory elindult az utcán, azt a két emberét keresve, akiket semerre sem látott, s közben szórakozottan cibálgatta a kockás kend t, amit a nyakában viselt. Fekete-fehér mintás volt, mint a palesztin kafija, száz fejkend . Arafat ugyanilyet visel a kobakján minden képen, amit csak látni róla. Csak nem annak a jelölésére szolgál, hogy aki hordja, az palesztin-párti? Mallory egy kibombázott épületben találta a reptér közelében, és úgy gondolta, buli lenne viselni; sokat; megélt veteránnak tüntetné föl magát vele, mint Barlow törzs azzal az ezeréves, észak-vietnami övcsattal. Segített egy kicsit kiríni abból az alaktalan, szürke egyhangúságból, amit a tengerészgyalogság kényszerített az emberre. A bejrúti partraszállásig Mallorynek az volt az egyik legf bb szórakozása, hogy megpróbálta megúszni a különféle változtatásokat, amiket az el írás szerinti menetfelszerelésen eszközölt. Mallory megpillantotta két tévelyg emberét: fényképez gépet szegeztek Bejrút hajdan fejedelmi hír 20
szállodájának, a Holiday Inn-nek a rommá l tt tömegére. Egy libanoni összeköt tiszt mesélte, hogy néhány izraeli rakétalövész céltáblának használta a híres épület homlokzatán a feliratot - így igyekeztek rávenni a miel bbi távozásra a hotel be nem jelentkezett palesztin vendégeit. Tüzér létükre kurva jól céloztak. A felirat most így szólt: H lid y nn. Adj a gyerk cöknek elegend muníciót, és ki fognak fundálni valami módot az elpocsékolására. Az egyre gy tömeg moraján keresztül fegyverropogás és teherautómotorok zúgása ütötte meg Mallory fülét. Ideje visszamenni forgalomirányító zsarut játszani. Rákiáltott a két tengerészgyalogosra, és visszaterelte ket az útkeresztez déshez. Ha ma nem hagyják lefulladni a konvojokat, holnap a röptéren leadhatják a szolgálatot. A tábori pletyka szerint a munka befejeztével mindenkinek külön jutalomszabadság jár Nápolyban. Tom Skaggs ezredes, miközben kiszállt a dzsipb l, meggörnyesztette vaskos vállát, az égnek fordította szemét, és megadóan rázta oroszlánfejét, csodálatosan utánozva Richard Nixont els sajtótájékoztatóján a Watergate-ügy után. Jobb kezére ideges remegést parancsolt, mikor viszonozta Harlan Barlow törzs rmester parádés tisztelgését. - Úgy éljek, hogy nem vagyok csirkefogó... sem ezredes. Noha vaskos észak-carolinai tájszólását minden igyekezete ellenére sem volt képes megtört, nixoni motyogás mögé rejteni, Skaggs mégis azonnal tudta, hogy a vicce sikeres volt, mihelyt megpillantotta a f törzs viharvert képére kiül mosolyt. Hátranézett a parancsnoki dzsip kormányánál ül zavart, fiatal tengerészgyalogosra, és úgy döntött, hogy a kölyök rászolgált 21
egy kis pihen re. Az egyszer katona nemigen tudja, mit csináljon, ha a sors egy olyan magas rangú tiszttel hozza össze, aki nem viselkedik savanyú pofájú kurafiként, mint akinek sepr nyelet dugtak fel a seggébe. Valamivel méltóságteljesebb pózba húzta ki magát, és odasietett Barlow-hoz, hogy vállon veregesse. - Maga persze semmit nem tanult Nám óta, mi, f törzs? Még mindig a sarkát csattogtatja el ttem, pedig el bb-utóbb én is haleledelként fogom végezni. Barlow tovább mosolygott parancsnokára, de a célzásra, hogy az Öreget épp fényes katonai pályafutásának ezen a pontján érhetné valami baj, dühbe gurult. Önként hagyta ott kényelmes munkáját a G-2 részlegnél, hogy kövesse Skaggst a Földközi-tengerhez, mint ahogy követte már korábban Belga-Kongóba és a vietnami dzsungelekbe is. Az els faszinak, aki volna olyan pimasz, hogy puskavégre akarja kapni Tom Skaggs ezredest, Harlan Barlow letekerné a fejét és a nyakába szarna, miel tt ideje lenne meghúzni a ravaszt. - Ezredes, én megúsztam magával három tavaszi népünnepélyt meg egy kecskebaszó versenyt, és soha nem láttam, hogy bármi is eltalálta volna... illetve egyszer igen, de arról még mindig azt hiszem, hogy a tulajdon elejtett kézigránátja volt. Skaggs az órájára nézett, és úgy döntött, semmi értelme újrakezdeni véget nem ér vitájukat a seb eredetér l, amely miatt Barlow oly sok évvel ezel tt kénytelen volt t a ment helikopterig cipelni az serdei rajtaütés színhelyér l. Az számítása szerint az eset azon a napon történt, amikor Barlow rvezet egy aknavet osztag mocskos szájú férgéb l tengerészgyalogos altisztté avanzsált el . Danangi kórházi ágyából Skaggs százados személyesen terjesztette fel a pimasz kölyköt az Ezüst Csillagra, amiért abban a szörny helyzetben az amerikaiak javára fordította a hadiszerencsét. Mindkét veterán ösztönösen összerezzent, mikor egy 22
négycsöv légelhárító löveg, távozófélben lév palesztin kezel i búcsúszavaként, tüzet kezdett okádni az égre. Skaggs a fejét rázta; szinte undorodott ett l az értelmetlen hencegést l. - A leg rültebb dolog, amit valaha láttam, Harlan. Az ember azt hinné, ezek a bohócok nyerték a háborút, nem pedig az seggüket rugdossák le a csatatérr l. - Le se kell szarni ket, ezredes. Emlékezzen Námra. Nem az számít, mekkora ricsajt csapunk, vagy mennyi ólmot durrogtatunk el. A találat a lényeg. Ha ezek a tevezsokék annak a felét az izraeliekre pufogtatták volna el, amit most ellövöldöznek ennél a kiürítésnél, meglehet, másként állnának a dolgok. -Hadd szórakozzanak. Minél hamarabb kirúgjuk ket Bejrútból, annál gyorsabban szedhetjük mi is a sátorfánkat. - Ebbe értsem bele a nápolyi jutalomszabadságot is, uram? Skaggs Barlow vállára csapott, és elvigyorodott. - Hogy a francba ne, f törzs. Ez lesz a búcsúajándékom. Ha visszarendelnek az Államokba, szép lassan kiszállok a buliból. Barlow megpróbálta leplezni arcán a csalódást, ahogy követte Skaggst vissza a parancsnoki dzsiphez. - Az lesz még a nagy nap, ugye, ezredes? - Igen, az lesz a nagy nap, amikor az asszony várai fog a kiköt ben, és lobogtatja a leszerelési papírjaimat, csak alá kell majd írnom. Kezd már kicsit idegeskedni amiatt a deszkabódé miatt, amit harminc éve megígértem neki. Skaggs vaskos lábával a járó motorú dzsipbe lépett, aztán megállt egy pillanatra. - Mi újság a Mallory gyerekkel, Harlan? Hogy boldogul a régi sof röm egy lövészosztaggal? - Még mindig vannak szarmadár hajlamai, uram. Inként seggbe rúgom ugyan, de ... mindenesetre vigyázni fogok rá. 23
Skaggs beszuszakolta magát a parancsnoki dzsip anyósülésébe, és egy utolsó mosolyt villantott vén cimborájára. - A magad képére formázod, Harlan? Barlow sisakja széléhez kapta a kezét, és viszonozta a mosolyt. - Egy frászt, uram. Azt még Mallory sem érdemli meg. - Azt merd mondani, doki, hogy nem pont úgy néz ki, mint Sophia Loren! Grouse doki követte Mallory tekintetét az olajbarna n ig, aki velük szemben állt a zsúfolt utcán. Úgy találta, valóban úgy fest, mint a színészn nyers, csiszolatlan kiadása; az a Földanya-típus, akit ha meglátsz, legszívesebben a feszes combjai közé temetnéd az arcod. Egy hat-hét éves kisgyereket igyekezett féken tartani, s valahányszor a srác megrántotta a kezét, két gyönyör , telt mell perdült táncra a blúza alatt, mint két, zsákba dugva birkózó macskakölyök. - Itt forduljak fel, ha ez nem azt bizonyítja, amit ezer éve mondogatok, Steve. Mikor az Úr megteremtette a világot, két angyalkáját Libanonba küldte. A nóziangyalkát meg a cici-angyalkát. Eszmefuttatását fegyverropogás szakította félbe; Mallory intett neki, hogy foglalja el kijelölt helyét. Az utolsó konvoj közeledett a Szabra-táborból, és a dokinak még igazi munkája is akadhat, ha a tömeg túlságosan beg zöl. Még egy utolsó pillantást vethetett a n re és rakoncátlan védencére, aztán az élen haladó teherautó befordult a sarkon, és eltakarta az utca túloldalát. Az els kocsi valamivel el bbre járt a többinél, és zsúfolva volt ordítva lövöldöz palesztinokkal. Amint elhaladt, Mallory látta, hogy két hibbant seggfej hajba kap a platón egy poros, vörös katonasapkán. Egyiküknek sem sikerült megkaparintania, és a sapka átröppent 24
a kocsi farlemezén; úgy vitorlázott a forró kipufogógáz szárnyán, mint valami eltévedt dobókorong. Sikoly hasított az általános lármába, s Mallory a begyes kis n t pillantotta meg, amint megpróbálja átverekedni magát a tömegen. A féktelen kiskölyök kitépte magát a kezéb l, átbújt néhány láb között, és kiszaladt az utcára, hogy megragadja az elvesztett sapkát. A légfékek rült sivítására, a dízelkürt vad bömbölésére Mallory akcióba lendült. A gyerek sikoltozva állt, holtra rémülten meredt a feléje tartó hatalmas teherautóra. A fenébe innen vele! Mallory a keresztez dés közepén termett, felragadta a kissrácot, s egy pillantást vetett a bal válla fölött a közelg kocsira. Nem látta, csak a h sárfoltos rostélyát. Nincs már id eltisztulni! Jobbra hemperedett, s igyekezett úgy helyezkedni, hogy teste a gyerek meg a csikorogva faroló járm közé kerüljön. Az autó orra az oldalán találta el; a lökésl végigterült az utca túloldalán. Fájt a nyaka, és úgy érezte, mintha a vállát valaki megsimogatta volna egy légkalapáccsal, de komolyabb baja nem esett. Abból, amilyen rémesen a kölyök az arcába üvöltött, nyilvánvaló volt, hogy is túlélte. Mallory remeg lábbal talpra állt, a srácot letette a földre. Az összevissza zagyváló tömeg szétnyílt, hogy helyet csináljon Grouse dokinak és orvosi táskájának. - A kurva életbe, Mallory! Még egy ilyen húzás, és soha többet nem áll fel a farkad! Mallory válaszra nyitotta a száját, figyelmét azonban hirtelen a n vonta magára, aki átfurakodott a tömegen, és letérdelt a síró fiú mellé. Hát, ezt tényleg egy hétig lehetne dugni egyfolytában. A libanoni sof r megállította teherkocsiját a keresztez dés közepén, s hangosan óbégatva hajtogatta, hogy semmiben nem hibás. Mindenfel l dudák szóltak, és Mallory látta, hogy a kocsi platójáról néhány ideges arc kandikál lefelé. A helyzet kezdett meleg lenni. 25
- Mozgassátok már meg ezeket a kurva kocsikat! Gyerünk! Rugdossátok le ket a kiköt ig! Rojas visszakísérte kocsijához a pánikba esett sof rt, míg a többi tengerészgyalogos nekilátott, hogy visszaszorítsa a tömeget, és megtisztítsa az utat. A konvoj egy perc múlva megindult, s az incidenst máris mindenki elfelejtette, a b kisgyerek köré gy lt három ember kivételével. Ha mindennap féltucat embert látsz meghalni, egy aprócska baleset még pletykaanyagnak se jó. Jézus, mekkora lármát csap ez a kölyök! Úgy cseng le a fülem, mintha egy tízpennys szöget vernének mellette k veskalapáccsal. Mi az isten baja van? Odahaza az Államokban naponta ütik meg így magukat a srácok, ha leesnek a gördeszkáról. - Valószín leg csak holtra rémült. Semmi baját nem látom, csak a térdét sértette fel - Grouse doki ken csöt kent a csúnya, vörös horzsolásra a gyerek lábán, és nekilátott bekötözni. A n fölállt, de továbbra is keményen szorította a fiú kezét. Egy pillanatra Mallory szemébe nézett, mintha fel akarná mérni magának, aztán megszólalt. - Nem fájdalmában sír. Azért sír, mert nem tudta elkapni a katonasapkát. Aztán az egyik meglepett amerikai képér l a másikéra nézett. Komor arcára halovány mosoly ült ki. - Nem olyan nehéz nyelv az az angol. A háború ett tanultam... az Amerikai Egyetemen. Miel tt bármelyikük válaszolhatott volna, a szipogó kisfiúnak egy újabb sírógörccsel sikerült ismét magára vonnia a figyelmet. Mallory a kisujjával a fülét piszkálta, aztán a nadrágzsebébe nyúlt. El halászott egy terepszín tengerészgyalogos sapkát, és ünnepélyesen a srác kobakjára húzta. A fiú könnyei azonnal fölszáradtak, ahogy óvatosan odanyúlt, hogy megérintse legújabb szerzeményét. És miel tt a doki befejezhette volna a térde kötözését, egy 26
mozdulattal kitépte magát a markából, s elszaladt, hogy valamivel odébb büszkélkedni kezdjen pár barátja el tt, akik az egész közjátéknak tanúi voltak. Mallory a fejét rázta, és elvigyorodott. Az USÁ-ban barackot nyomsz a fejükre, ha bátran viselkednek. Bejrútban megajándékozod ket a menetfelszerelésed valamelyik darabjával. Ugyanaz a nóta; más hangszerek. Grouse doki a felszerelését pakolta vissza táskájába. Mikor felállt, a n felé fordult. - Nem esett baja, hölgyem. De én a maga helyében rohadtul vigyáznék, hogy a gyerekem ne keveredjen az utcára ilyenkor. A n fájón összerezzent a szavaira, mintha valami rossz, szégyenletes dolgon kapták volna. Kezdett elhátrálni az amerikaiaktól. Az arcán szinte háborúztak a vonások, ahogy igyekezett fokozódó félelmét hálás mosoly mögé rejteni. -Nem az én gyerekem... csak én vigyázok rá. Most... most mennem kell. Krisztusom, létezik hogy ennyire sért módon viselkedünk? Két tahó az Államokból? A fenébe is, ezek a géppisztolyok meg sincsenek töltve! Csak a farkam van bevetésre kész állapotban. - Ahonnan én jövök, ott általában meg szokás köszönni, ha valaki kihúz minket a pácból. A n egy pillanatra lesütötte a tekintetét. Úgy t nt, a megfelel szavakat keresi. Mikor felnézett Malloryre, a tizedes mintha különös szikrát vett volna fezre a pillantásában; az idegen n k többnyire akkor néznek így rád, ha van náluk egy esélyed. - Ó, persze... marhaba... köszönöm. És még mindig hátrál, a francba! Mallory felvillantotta legszebb gyerünk-a-hátsó-ülésre-és-lássunk-neki mosolyát. A szikra ugyan továbbra sem hunyt ki a szemében, de ez a n biztos nem fogja úgy teljesíteni Mallory legh bb kívánságát, hogy magával húzza valami kapualjba, és kibújik a cuccaiból. 27
- Oké, szép hölgy! Ha ezek az idegen ördögök tehetnék valamit magáért a jöv ben, csak szóljon. - Ha megmondja, mi a neve, majd elmesélem a gyereknek, ki mentette meg az életét. Ez nem árthat. - Mallory. Steve Mallory. A n bólintott, és sarkon fordult, hogy átfurakodjon az oszladozófélben lév tömegen. Grouse doki egy pillanatig elismer en nézte ringó csíp jét a hosszú szoknya vékony szövete alatt, aztán a fejét rázta. .- Ezek a népek itt tényleg bediliztek. Senkit nem láttam még ilyen baszottul rülten viselkedni. - És ha már baszásról beszélünk, doki... hát, volna kedvem szétnyitni a závárját, mint egy tizenkét lövet ismétl ét, és aztán nekiesni a kilences méret puskatölt vessz mmel! Mikor aznap este, nem sokkal napnyugta el tt, megérkezett a teherautó, hogy felszedje az osztagot, a sof rfülkéb l Barlow f törzs ugrott ki, és megsemmisít pillantással mérte végig Malloryt. A tizedesnek még a kockás kend t sem volt ideje eldugni; nem tehetett; mást, felkészült a letolásra. - Hallottam a ma délutáni francos produkciódról, Mallory. Remélem, hogy az a kölyök 'nem volt meszszebb két méternél az osztagodban üdül seggfejekt l. - A fenébe is, f törzs... én csak megpróbáltam... Barlow Mallory orra alá dugta kinyújtott mutatóujját, és lassan megemelte a kezét, míg farkasszemet nem néztek egymással. - Ez a te bajod, fiam. Folyton csak próbálkozol, és soha semmi nem sikerül neked. Ne meresztgesd a szemed ezekre a helybéli pinákra, kölyök. Megmondták jó el re, hogy tartsd magad távol a moszlimoktól; k meg aztán pokoli biztos, hogy távol fogják magukat tartani led! Mi a szarság ez? Megmentek egy kiskölyköt attól, 28
hogy megölesse magát, ennek a bunkónak meg egyéb gondja sincs, csak hogy megdugom-e valami vén arab jét? - Sajnál t lem egy kis szórakozást, f törzs? Egész nap kint rohadtam a napon. Lapozd fel a szótárat, Mallory! A szórakozást valahol azon a tájon fogod megtalálni, ahol a szarakodást meg a szifiliszt. Tüntesd el azt a kurva rongyot a nyakadból, és vakard föl magad a kocsira. Miel tt azonban Mallory felkapaszkodhatott volna a platóra, Barlow megint a nevét üvöltötte. A tizedes nekikészül dött, hogy lemásszon. - Maradj csak, kölyök! Takarodj fölfelé! Csak azt akartam mondani, hogy ma fölterjesztettem valakit a Tengerészgyalogos Érdeméremre, és ha jól emlékszem, a te neved van azon a rohadt papiroson. Mozogsz már, vagy mi lesz? Jézus. Próbálj meg eligazodni ezen az istenátka f törzsön. Skaggs ezredes csöndesen ült a dokkok közelében leparkolt dzsipben, és figyelte, amint a PFSZ elnökének, Jasszer Arafatnak apró alakja fölkapaszkodik az Atlantisz nev görög révhajó fedélzetére. Az ember, aki egymaga egyenl ségjelet tett az arab nacionalizmus és a terrorizmus közé, szemlátomást élvezte, hogy ma világszerte áll az érdekl dés középpontjában. Lármás, fanatikus követ inek többsége a hajópallótól jobbra tolongott, ám Arafat a diadalmas távozás színjátékát f leg egy kamerákkal felszerelt tévéscsoportnak játszotta végig. Skaggs a fejét rázta, és azon t dött, mivel gyakorolhat egy ilyen ronda kis fasz ekkora hatást a tömegekre. Egy szép napon kimászik a teveszar alól, és a következ pillanatban az emberek készek rá, hogy egyetlen szavára n ket és gyerekeket gyilkoljanak, 29
vagy a leveg be repítsék az egész kibaszott világot. Eljön még az id , mikor ennek a nyakatlan kis féregnek a lelkivilágáról el adásokat fognak tartani a Katonai Egyetemen. Akárcsak Hitlerér l. Keress egy nemzetet, akinek a történelem a bot szaros végét nyújtotta oda, hajszold ket szép szavakkal nacionalista rjöngésbe, magyarázd meg nekik, hogy minden jog forrása a hatalom, találj megfelel célt a gy löletüknek, aztán gyorsan takarodj a l vonalból, ha eldördülnek az els fegyverek. Összehoztál magadnak egy Szent Háborút. Maga az Úristen fog új segglyukat fúrni beléd a tulajdon kezével, ha elveszíted, vagy feladod a h si halál el tt. Skaggs megpillantotta Piere Hakimot, aki egy rakás hivatalnokot sodort magával uszályában az amerikai nagykövetségr l. Úgy t nt, mindenki fel van dobva, alig várják már a kölcsönös gratulációk gálakörét, ami a sikeres evakuálás befejezését fogja jelezni. Persze nehéz elgondolni, hogy egy olyan gyerek, mint Hakim, valóban azt hiszi, hogy világol még fény ennek az alagútnak a mélyén. Tegnap este együtt vacsoráztak, és Skaggs egyenes embernek találta a Libanonban született diplomatát. Mikor Hakim most odajött hozzá, hogy gratuláljon a tengerészgyalogosok példás magaviseletéért, Skaggs félrevonta. - Mr. Hakím, hadd tegyek föl egy pimasz kérdést. Mikor az elnök ideküldte önt, célzott-e rá, hogy volna valami elképzelése, amelynek alapján fékén tudjuk tartani a szíriaiakat, az irániakat, meg az összes többi széls séges elemet, akik újra fel akarják forrósítani a helyzetet Bejrútban? Hakim idegesen hátranézett a válla fölött, és intett kísér inek, hogy azonnal csatlakozik hozzájuk. Mikor újra Skaggs felé fordult, tekintetét komor fellegek vonták homályba magabiztos mosolya felett. - Nem a mi dolgunk féken tartani ket, Tom; Ezt 30
Basir Dzsemajelnek kell megtennie. Azt hiszem, hogy ha a jöv héten nyeri meg a választásokat, ez az ország a legjobb úton lesz ahhoz, hogy saját szerencséjének kovácsa legyen. Mennem kell. Kérem, adja át köszönetemet mindazoknak, akik részesei voltak ennek a... ennek a rettenetes er feszítésnek. Miel tt Skaggs válaszolhatott volna, Hakim máris elpárolgott a limuzinja felé. Skaggs még sokáig ingatta a fejét a hallottakon t dve, mígnem Jack Mattson alezredes, a 32. Tengerészgyalogos Egység szárazföldi parancsnoka, néhány másodpercnyi türelmes várakozás után leköpte bagólével a dzsip lökhárítóját, hogy felhívja magára a figyelmet. - A kocsik most szállítják vissza a csapatokat a reptérre. Holnap hajnalban a t zszerészek és a m szakiak nekilátnak földeríteni, hogy mennyi fel nem robbant holmi rohad arrafelé. Egyéb teend k? Skaggs rámosolygott a csontos tisztre. A tengerészgyalogos katona mintaképe. Basszunk, verekedjünk, vagy t njünk a picsába. Mattsonból jó idegenlégiós lenne. Talán nyélbe lehetne ütni égy csereprogramot a franciákkal, miel tt elhagyjuk Bejrútot. De nem. A fiúk szeretik Jacket, pedig szereti a fiúkat. A jelenlegi körülmények között a lehet legjobb felállás. - Nem, mára ennyi volt, Jack. Mondd meg a fiaidnak, hogy j munka volt... és feltétlen figyelmeztesd a zszerészeket, hogy legyenek óvatosak holnap. Szeretnék veszteségek nélkül kikeveredni ebb l a görögtüzes hadgyakorlatból. Mattson szalutált - persze a maga módján, amit csak meglehet s jóakarattal lehetett tisztelettudónak nevezni -, aztán gyorsan a szája elé kapta a kezét, hogy letörölje az állán csorgó, Copenhagen bagóval vegyes nyálcseppet. - Igenis, uram. Ki lettek okítva. Skaggs nagyot sóhajtott, és undorodva gondolt viszsza azokra a zengzetes szóvirágokra, amelyekkel min31
den rend és rangú bürokraták halmozták el t az elmúlt két hét során, egyenruhások és civilek egyaránt. - Yeah, Jack. Mindnyájan ki lettünk okítva. - T zszerészek, ide! Továbbadni! Mallory a magasba emelte bal öklét, hogy megállítsa menetel osztagát. Igazából nem volt szükség rá. Valamennyien ismerték a regulát; egy teljes hete kóboroltak már a repül tér körül, a tisztogatókat kísérve, akiknek a nyugat-bejrúti harcok kedves kis hagyatékát kellett eltakarítaniuk. Az els pár napon a t zszerészek és a m szaki alakulat technikusai rettent óvatosak voltak. Az egész terep úgy be volt borítva robbanóanyaggal, mint más repül terek környéke szeméttel. Volt itt minden, világháború el tti tarackl szert l kezdve modern, dupla robbanófejes rakétáig, amit Isten tudja, kik l ttek ki Isten tudja, kikre. Aztán a tisztogatók kezdtek ellustulni. Nem voltak igazán óvatlanok, csak egy kicsit tunyák; igyekeztek a lehet legnagyobb mértékben kihasználni azt az id t, amit reflektorfényben tölthetnek, hogy visszaadhassák a kölcsönt a harcoló alakulatoknak, akik most, hogy a PFSZ elvonult, és a jó sztorik rohamosan fogytak, a bejrúti haditudósítók osztatlan figyelmét élvezték. A legtöbb halálos holmit - a muníciót, ami nitrót izzadva rohadt a napon, meg a különösen fortélyos gyutaccsal ellátott l szereket - ott mindjárt felrobbantották, vagy elfuvarozták félrees lerakóhelyekre. Ezt mindenki tudta, akit tisztogató rjáratra osztottak be, de ett l függetlenül nem tette csábítóbbá a hosszú, izzasztó sétákat a perzsel napsütésben. A többi cucc, ami továbbra is a környéken kallódott, már kevésbé volt szembeszök ; az a fajta dolog, amibe véletlenül belerúgsz vagy leülsz rá, mire elröpíti a seggedet valahová a szomszéd határba. Ez kissé idegesítette Malloryt, és ha valami gyanús látvány miatt hívni kellett a t zszerészeket, sosem engedte meg az embe32
reinek, hogy szétszéledjenek, hanem mindig talpon várakoztatta ket, bármekkora volt is a zúgolódás. Most megfordult, hogy megnézze, teljesítették-e utasítását, és egy dzsipet látott közeledni az úton két t zszerésszel. Az anyósülésen ücsörg pofa volt az egész akció f szájtép je. Pokoli volt, hogy a múlt héten ötször annyi interjút adott, mint amennyi tisztogatást végzett. Mindig jobban szeretett kisel adásokat tartani, mint a munkával haladni. Most feltehet leg muszájszolgálatban van. A dzsip megállt Mallory mellett, s a t zszerész az alakzat eleje felé intett a fejével. - Mi a helyzet? - Honnan a faszból tudnám? Menj oda, és nézd meg! A pasas azonban egyel re nem mutatott erre különösebb hajlandóságot. Mallory leráncigálta magáról a sisakot, és megtörölte az arcát kockás kend jével. A t zszerész megbökte a volán mögött ül társát, és emelt hangon szólalt meg, hogy az osztag is hallja. - Biztos megint egy negyvenkettes szovjet aknavet szere. A legtöbb, amit kil ttek, fel se robbant. Azok a seggfejek kisöpörték a raktáraikból az összes lerohadt szert, hajóra pakolták, és ideküldték. Fogadok, hogy az lesz. A sof r Malloryre nézett, s tekintetét egy pillanatra az ég felé emelte. Mallory csöndben visszavigyorgott rá, és bólintott. Ez az, haver. Engem se érdekel egy kummányit se, hogy mi a franc az a vacak. Csak tüntessétek el a fatytyút az útról, és menjünk tovább. A dzsip döcögve el rébb gurult. Mallory cigarettára gyújtott, és várt. Hátranézett a bal válla fölött, át a repül téri körzet határát jelz szögesdrót kerítésen, a mellettük emelked kirabolt muzulmán falura. Kibaszott egy hely. A turisták kilépnek a repül l, jó irányba néznek, és azt látják, ami egy modern nagyvárosból megmaradt - a Közel-Kelet Svájcát. De ha a másik irányba tekerik 33
a fejüket, valami olyasmi éktelenkedik el ttük, ami leginkább egy fejl félben lév kecskeólra emlékeztet. Vajon az a n nem odakint él, abban a faluban? Jézus Hogy jut az embereknek ideje dugásra ebben az elfuserált z rzavarban? Mallory épp egy sártócsába pöckölte a csikket, mikor az egyik t zszerész el rehívta. Intett a tengerész gyalogosoknak, hogy maradjanak, ahol vannak, és kényelmesen odaballagott, hogy lássa, mit találtak a dágványban, legelöl menetel embereinek az orra el tt. A beszédes t zszerész bajonettjével szurkálta a talajt, aztán megnyalta az ajkát, és elvigyorodott. -Úgy néz ki, tévedtem, tizedes. Még szerencse, hogy az a bakája megállt. Mallory a bajonett hegyét bámulta. A sár majdnem teljesen elnyelt valamit, ami úgy nézett ki, mint egy fekete golflabda, de alig látszott. Ránézett arra az emberére, aki a menetet vezette, és vállat vont. - Ez egy olyan kibaszott pillangól szer, látja? - A zszerész nem hagyott id t Mallorynek, hogy válaszoljon neki, és közölje vele: fingja sincsen, mir l beszél. Vigyorogva folytatta. - Ja. Valami FB-b l való... füzérbombából. Mi adjuk a cuccot az izraelieknek. Kábé úgy néz ki és úgy is m ködik, mint egy szabályszer légibomba, csak ez még találat el tt robban. Robbanáskor pedig szerteszét szór egy nagy csomó pillangószer izét. Azokban ilyen fekete golflabdák vannak, mint ez. A kis aranyoskáim pedig tele vannak robbanóanyaggal. Ne lépj rájuk, ne rúgj beléjük, és ne baszogasd ket... hacsak nem m anyag zsákban akarsz innen hazarepülni. A kisel adás alatt Mallory élen haladó embere több lépést hátrált, és a verítéknek, ami kiverte, semmi köze nem volt a h séghez. - Szóval, mi a szart fogsz vele csinálni? És mi? Itt dörögjünk körülötted, vagy hogy? A t zszerész figyelte, amint a menetet vezet tenge34
részgyalogos elhátrál. Elvigyorodott, és kurva közel szúrta bele a bajonettet a sárba a töltet mellé. Erre Mallory is tett egy lépést hátrafelé, és az járt a fejében, hogy érvényt szerez rangels ségének. A t zszerész Ugyanis egyszer rvezet i egyenruhát viselt. - Ne buzeráld már azt a vacakot, haver! - Jézusom, ezek a lövészek kurva hamar beidegesednek. Menjen csak, tizedes. Vigye arrébb az embereit az Úton. Mi majd szépen a fedélzetre hozzuk ezt a kiscicát. Hadd legyen ez a t zszerészek dolga. Mallory boldogan követte a tanácsot. Ha ezek a fiúk John Wayne-t akarnak játszani, csak tessék. Nem éri meg a verítéket a tökömön, hogy itt csellengjek mellettük. Intett az embereinek, hogy induljanak, és az utolsó mögött maga is beállt a sorba, mikor elhagyták a környéket. Mindenki alaposan szemügyre vette azt a pontot az úton, ahol a t zszerész vacakolt,de nem látott semmi szembeszök en életveszélyeset, így hát hátraarcot csinált, és az rjáratozó bakák jellegezetes, imbolygó fej csoszogásával távozott. Ne az én fejem fájjon miatta, haver. Én megtettem, amit tennem kellett. Mikor a lövészosztag úgy ötven méterre eltávolodott az úton, a t zszerész fölvigyorgott a társára, és bajonettjének egy fürge mozdulatával kipöccintette a sárból a kis, fekete golflabdát. Aztán eltette fegyverét, s nyitott tenyerén föltartotta a töltetet. - Semmi értelme soká szarakodni vele, ugye? Ezek a feneette vackok általában úgyis le vannak fulladva. Ha nem robbannak a becsapódásnál, akkor már nem is fognak robbanni soha. A tenyerén gurigatta a kis bombát, élvezte a veszély bizserget ízét. Az ember sose tudhatja ezeknél a kis izéknél. Mi van, ha mégis? Mi van, ha mégis? 35
A t zszerész megint a társára vigyorgott, aki már visszaült a dzsip volánja mögé, és egy hanyag csuklómozdulattal felhajította a golflabdát a leveg be. Fülsiketít dördüléssel robbant, mikor visszaért kinyújtott tenyerébe. Grouse doki már semmit nem tudott tenni, hogy helyrehozza a károkat a t zszerész feltépett gyomrában és mellüregében. A kis bomba szilánkjai átlyuggatták a tüd t és a rekeszizmot, úgyhogy hiába próbálkozott szájból-szájba lélegeztetéssel. Olyan hangosan káromkodott, hogy Mallory felnézett a rádiókészülék mell l, amin épp a ment helikoptert hívta. - Semmi haszna, baszd meg. Ezen már nem segít a madár. Kifingott. Mallory odament, és lenézett a t zszerész széttépett testére. A vér tócsába gy lt alatta, s olyan lassan és nyúlósan csordogált egy közeli, saras pocsolyába, akár az olaj. Egy emberhalál, pedig még csak lövés se dörrent Hogy a francba lehet harcolni ebben a szarságban? Baszd meg az összes harctéri kitüntetést, és t nj innen, amilyen hamar csak lehet. Mallory a lomha szell be pöckölte cigarettacsikkjét, amely a Lenier County csapatszállító hajó tatját simogatta, s az egyre távolodó Bejrút felé hunyorgott a horizonton. Zörg , tüskés városcsontváz a Szúf-hegyek lejt s teraszain, amely mögé fenséges hátteret vonnak az Antilibanon zord bércei, Az ívesen hajló partvonalon, egy óriáskerék düledez roncsa el tt, mely hajdan az élett l pezsg Vidámpark f attrakciója volt, emberek álltak, és az amerikai flotta messziségbe t körvonalait nézték. . Mallory egyre csak bámult, és valami olyasmi után kutatott az emlékezetében, ami hasonlít erre a látvány36
ra; valami olyasmi után, ami megmagyarázná, miért érzi magát ilyen rosszul a b rében, pont most, mikor Nápoly felé hajóznak. Mint amikor kiöltözve hajtasz el otthonról valami bulira, és félúton egyszerre csak beletaposol a fékbe, mert nem emlékszel, hogy elzártad-e a konyhában a gázt. Kiborító érzés. Pedig az emberek odaát, akik kis tábortüzek körül gy ltek össze a mediterrán parton, nem t ntek nyugtalannak. Úgy festettek, mint a korán érkez k tömege egy rockkoncerten, akik a bemelegít bandával tüzeltetik föl magukat, ezzel adják meg aztán az alapját az igazi nagy rjöngésnek. No igen. Persze. Ki a fasz tudja? Most van új elnökük, állítólag valamiféle Superman. talán meg tudja találni az összhangot. A legújabb jelentések Basir Dzsemajelt „Libanon Kennedyjének" nevezik. Kikent-kifent faszi, jó id érzékkel, aki az egység fontosságáról és az ország történelmi küldetésér l prédikál.. Akárcsak az öreg John Fitzgeraldnak, neki is meg kell birkóznia a vallás ördögével, ha vártornyot akar építeni ebb l a tenger szarból. Mallory horkantva elhessegette a mereng gondolatokat, s egy pillanatig azt fontolgatta, ne menjen-e le a körletbe a többiekhez, a fedélzeti tévé zárt közvetít láncú adását nézni. A tengerészek videóra vettek egy rakás tudósítói beszámolót az amerikai er feszítésekr l Bejrútban. Most, hogy Bejrút lassan a távolba veszett, Mallory társai f leg ezeknek a közvetítéseknek a cikizésével foglalták el magukat, no még a buzgó tervezgetéssel, hogy milyen emlékezetes jutalomszabadságot fognak tölteni Nápolyban. Egy halott és csomó sebesült. Egy lábjegyzet a nagy lajstromban. Legfeljebb egy-két mondat a történelemkönyvekben. Semmi okod nincs rá, hogy háborogjon a gyomrod. - Neked nem a körletben kéne lenned, Mallory? 37
,
Barlow f törzs állt a korlátnál; szája sarkából meggyújtatlan cigaretta lógott, Mallory tüzet adott neki a Zíppójával, s közben azon dött, hogy vajon miféle kapcsoló kattant ezúttal Barlow agyában. Beszédes kedvében lenne? Vagy csak bevezetést tart valami istentelen lebaszáshoz? - Egy tengerészgyalogos az altisztje nélkül is móresre tudja tanítani a szaros hajósokat, f törzs. - Gondok vannak a felfogásoddal, Mallory tizedes. - Az enyémmel ugyan nem, f törzs. Fenéket. Az én felfogásom mindig is az volt, hogy Semper Fi... vágj bele vagy dögölj meg. Beletelt egy id be, de Barlow lassan elernyesztette dühösen megfeszült állkapocsizmait, és viszonozta Mallory könnyed mosolyát, - Nem rossz. Tömd magad degeszre, és basszál az összes tisztre. Igaz, Mallory? - Egy frászt, f törzs. Maga tán megteheti, de nekem nincsen nagykutya haverom a f rangok között. Persze, ha azt nem tekintem, hogy egy bizonyos f törzs rmester állandóan üldöz. Barlow füstfelh t fújt a szélbe, amely most, hogy a csapatszállítók eltávolodtak a b zl libanoni partoktól, egész frissít volt. - Ismertem egyszer egy tengerészt. Kiköpött olyan volt, mint te, Mallory. Még Vietnamban... - Igen, már mesélt róla. Megölette magát, ugye? Mert olyan hülye szarmadár volt. - Mellétrafáltál, ravasz segg . Ami azt illeti, a kurafi a végén áthajózott a tiszti állományba. Mallory a Barlow arcára kiül farkasvigyort nézte. Az öreg fasznak több csavar van az agyában, mint egy használaton kívüli kurvának. Amikor az ember már azt hinné, hogy eligazodik rajta, egyszerre csak fogja magát, és... - Igen? Ki volt az a kurafi? 38
- Nem lényeg, Mallory. A végén befészkelte a seggét a f nökök közé. Csak ez számít. Téma lezárva. Barlow már valami mást forgat abban a katonafejében. - No, és mihez kezd majd magával, ha partra száll Nápolyban, f törzs? Barlow megint rágyújtott, és odatartotta a cigisdobozt Mallorynek. - Ugyanazt, mint mindig, ha szabadságon vagyok. Jót iszom, jót dugok és tetováltatom magam. Mallory szemügyre vette a fakuló m remekeket Barlow inas karján. A terepszín egyenruha alatt is akadt még jópár. Barlow egyszer egy egész szakaszt úgy gyakorlatoztatott Parris Islanden, hogy közben a zuhany alatt állt, és részletesen beszámolt nekik, mikor, hol és miért pingáltatta a testére a különböz képeket. Mire befejezte, a katonák közel jártak a végkimerüléshez. Olyan ez, mint valami napló, szokta mondogatni Barlow. És egyszer bb, mintha papírra vetnéd az élményeidet. - Biztos benne, hogy lesz még hely az új tetoválásnak? - Még egynek mindig van hely. Különben okos dolog, hogy a tengerészek tetováltatják magukat. Könynyebb azonosítani a testüket, ha túl csúnyán purcannak ki. - Nem fáj? Én úgy hallottam, pokolian tud fájni, ha azzal a t vel kezelésbe veszik az embert. - A fájdalom viszonyítás kérdése, Mallory. Ismertem egy pasast, akinek egy Browning lövegzárja szerteszét vitte a tökét. Utána már oda se bagózott, ha megl tték. Barlow szeme tompán csillogott. A nap már majdnem lebukott a nyugati láthatáron, s a Földközi-tenger fodrozódó víztükre a f törzs arcára vetette visszfényét. Most valami másra gondolt, nem a tetoválás m vészetére. Alkalmas id pontnak t nt, hogy témát váltsanak. 39
- Azt pletykálják, hogy ezt a kiruccanást háborús hadjáratnak fogják min síteni. A fiúk nagy része arról beszél, hogy megpróbálkozik odahaza a kiképz tiszti vizsgával, vagy valami hasonlóval. Barlow nagyot horkantott, kiegyenesedett, és átpöckölte cigarettáját a korláton. - Én a helyedben nem dédelgetnék ilyen hülye gondolatokat. -Hogyhogy? Barlow nem válaszolt azonnal. A korlátra támaszkodott, és hosszú percekig nézte Bejrút utolsó, hunyorgó fényeit a csapatszállító nyomdokvize felett. - Tudod, Mallory, legalább két olyan hely van a világon, aminek kurva sok közös vonása van egy Hoover vákuum-porszívóval. Folyton beszippantanak, érted? Az egyik Délkelet-Ázsia volt. A másik... hát, nem most láttad utoljára Bejrútot, hidd el nekem. A nap utolsó sugaraival Barlow is elt nt a hajó gyomrában. Mallory tüdeje mélyére szívta a h vös esti leveg t, és azon t dött, ugyan mi lehet a közös Vietnamban és Libanonban. Akárhogy is törte a fejét, semmi nem jutott az eszébe.
II. Baljós jelek Bár a Libanoni Véder durva szövés egyenruhája kidörzsölte a b rét, és a lábára sem igazán illett a kemény szárú, vadonatúj katonacsizma, Henri Gilard mégis mámoros lelkesedéssel sietett föl a Keresztény Falangista Párt nyugat-bejrúti székházának lépcs jén. Hízelgett neki, hogy a mindenütt jelenlév fegyveres rök tisztelgéssel köszöntik, örömének valódi forrása azonban az a telefonbeszélgetés volt, amelyet néhány perccel azel tt folytatott, hogy elindult volna a Parancsnoki Tanács ülésére. 40
A f megbízottja tett el zetes jelentést, amely szerint a különböz libanoni pénzintézetekben mintegy százezer font letétre nem fognak igényt tartani a tulajdonosok, akik meghaltak vagy elt ntek a közelmúlt véres eseményei során. Henri tehát jelent s forgót kével rendelkezhet, amit be tud fektetni a rokona, Basir Dzsemajel által elrendelt újjáépítési munkálatokba. Ha keményen kezükben tartják a gyepl t, Libanon üzleti élete ugyanúgy felvirágozhat, mint hajdan. Megoldásra várt persze még a menekültprobléma, ez azonban nem jelent nagy gondot. Abban a teremben, ahová most tart, ezen a téren is döntések fognak születni. Henri szórakozottan intett a bamba kép arab portásnak, és megkerülte a szemétkupacot, amit a férfi a hosszú márványcsarnok túlsó vége felé sepert. Jó ember a közönséges munkák elvégzésére. Ez tudja, hol a helye. Mi is a neve? Fahdi? Igen, Fahdi Szalim. Valahonnan délr l. Örökké pontos; mindig jól dolgozik. Az ilyen araboknak lesz jöv je az új Libanonban. J ember, bár kicsit együgy . Henri lendületes mozdulattal benyitott a konferenciaterembe, s üdvözölte a többi tanácstagot. Neki, mint foglalkozású bankárnak és a Libanoni Véder k félkatonai szervezete rangid s gazdasági tisztjének, az asztalf mellett volt a széke. Leült, ám jegyzetekkel és dossziékkal nem fárasztotta magát. A mai ülésen nem kell elszámolnia. Az egyetlen napirendi pont a menekültek nyüzsg , zülleszt hatású és potenciálisan veszedelmes tömegeinek problémája volt, melyek értékes területeket foglaltak el a városban és környékén. Mikor a pártelnök szólásra emelkedett, Henri a két idegen katonatisztre pillantott, akik a Libanoni Véder k zászlaja alatt ültek. Kissé visszataszítónak találta pozíciójukat; mintha szennyfolt esne velük a fehér mez n, amely a vörös alapon büszkélked libanoni cédrust határolja. Hamarosan az szerepük is véget ér, gondolta. A41
kárcsak az amerikaiaké, a franciáké és az olaszoké, akik nemrégiben hagyták el Bejrútot. Henri a fejét ingatta, majd ismét az elnök beszédének szentelte figyelmét. Fahdi Szalim a sepr jére támaszkodott, és beleköpött a porfellegbe, amit a mellette elhaladó keresztény tiszt léptei kavartak fel. Engedélyezett magának egy mosolyt, a mai napon el ször. Ahogy azonban megváltoztatta arckifejezését, a fájdalom villáma nyilallt állkapocsizmaiba. Ezerszer megbánta már, hogy ilyen együgy ábrázatot kényszerített magára, mikor több mint egy évvel ezel tt sikerült beférk znie a Libanoni Véder k székházának portási állásába. Fájdalmas, megalázó helyzet volt ez egy olyan embernek, aki Fahdi technikai képzettségével és politikai hátterével rendelkezett. Az arab azonban tudta, hogy így a legbiztonságosabb. A keresztény tisztek és reik immár nem láttak benne egyebet, csak az épület egy ismer s, nélkülözhetetlen tartozékát. Ez pedig olyan hatalmat és jelent séget biztosít neki a Szíriai Nemzeti Párton belül, ami roppant fontossá fogja tenni t. Méghozzá a közeli jöv ben. A nagyon közeli jöv ben. Fahdi leállította szemeteskocsiját a márványlépcs lábánál; ha valaki fel akar menni a második emeleti hivatalokba, félre kell tolnia, márpedig akkor zörögni fog. Ezután fogott egy fémtálcát, amin látszatra súrolószeres dobozok és különféle takarítóeszközök voltak. Fölsietett vele a lépcs n, balra fordult, és benyitott egy üresen álló hivatali szobába, mely pontosan a kis el adóterem fölött volt, ahol Libanon legbefolyásosabb keresztény személyiségei szokták összejöveteleiket tartani. Fahdi bezárta maga mögött az ajtót, majd a szoba közepére sietett, és félrehúzta a hatalmas gyékénysz nyeget. Aztán egy dugóhúzóval, amit külön e célra 42
alakított át, fölfeszített egy laza padlódeszkát, és munkához látott. Súrolóporos dobozából négy darab félkilós trimetilén-trinitramin tömb került el . Odaát Damaszkuszban, a Hadimérnöki F iskolán oktatói egyszeen csak RDX-nek nevezték ezt a robbanóanyagot, Fahdi azonban büszke volt rá, hogy ismeri szabályos kémiai elnevezését. A gyújtózsinór végét ugyanúgy találta, ahogy tegnap hagyta. Gyorsan rátekerte az RDX-tömbökre, s közben fejben kiszámította a töltet erejét. A múlt héten hetvenöt kiló hexogént és RDX-et sikerült elhelyeznie stratégiai fontosságú pontokon a hivatali helyiség padlója alatt. Az irányított robbanás halálos acél- és betonzáport fog lefelé zúdítani, mint valami fordított vulkánkitörés, pillanatok alatt elpusztítva az el adótermet és minden ott tartózkodót. Fahdi gyorsan kiszámította magában, milyen hatása lehet egy ilyen detonációnak, amely másodpercenként 8.2 kilométeres sebességgel fogja szétröpíteni az emeleti födémlemezt, és úgy döntött, hogy elegend lesz. Mikor elhagyta a hivatalt, hogy újra nekilásson mindennapos, portási teend inek, engedélyezte magának aznap a második mosolyt. Milyen kár, gondolta, hogy a Libanoni Keresztény Ifjúsági Szervezet gyönyör séges, fiatal n cskéinek is ott kell pusztulniuk. Helyénvalóbb lenne, ha el bb meggyalázhatná ket. Használhatná mindet. Er szakot tehetne a feszes, rózsaszín húson, amit olyan szégyentelenül közszemlére tesznek. Megmutathatná nekik a hatalmát el bb így; aztán úgy. Ám a célpont személye most sokkal fontosabb. Fahdi nagyot sóhajtott, és újra magára öltötte a bambán bámuló idióta álcáját. -Ez a javaslat felér azzal, mintha gyufát tartanánk a poros hordóhoz. Egyetlen rossz mozdulat, és... 43
Henri szava elakadt; tekintete arcról arcra vándorolt a hosszú, fényezett asztal mentén. Nyugodt tekintetek mindenütt. Semmi jele annak, hogy a Parancsoki Tanácsban bárki is értené, milyen rettent súlya van a tervnek, amelyr l a vita folyik. A Libanoni Véder k vezérkari f nöke az asztalf l intett Henrinak, hogy üljön vissza a helyére. Megforgatta ujjai közt viharvert hangafa pipáját, s szárával vádlón bökött Henri felé. - Maga bankár, Henri; a csekkszámlák és egyenlegek kimunkált rendszeréhez van szokva. Elszámolások, könyvelések, jóváírások, mi? Csak nem azt akarja mondani, hogy hagyjuk az egészet a Vörös Félholdra meg a missziós szervezetekre? Ez túl költséges lenne, és túl id rabló is. Henri hajszál híján megint felpattant, de nagy ellenlábasa, Julian, a Falangista Harci Osztagok parancsnoka megel zte. - És ami még fontosabb, nem jelentene megoldást a problémánkra! A vezérkari f nök lecsapta pipáját az asztalra, és Julianre meredt. Mikor a fiatalabb férfi vonakodva visszazöttyent a székére, a katonatiszt engesztel arckifejezéssel fordult Henri felé. - Túlzott aggodalmakat táplál, barátom. Mi csupán azt javasoljuk, hogy távolítsuk el a palesztinokat a Szabra- és a Satila-táborból... nem akarjuk falhoz állítani és agyonl ni ket. Henri tekintete az asztal túloldalára villant. A hadveleti tiszt szemében nem hunyt ki a gyilkos izzás. - Ezt Juliannek mondja, he nekem. A férfi állkapcsán csomókban feszültek meg az izmok, amint könyökére támaszkodva el red lt. A válasz Henrinak szólt, de a többi tanácstag figyelmét sem kerülte el. - Ne gúnyolódjon velem, Henri! Magának még nem irtották ki a muszlim fattyúk a családját... egyel re. Henri mély lélegzetet vett a Julian szavait követ 44
csendben. Nem sokat értett a katonai taktikához, de a maga idejében elég hatalommal rendelkezett, hogy megismerje bódító mámorát. Azokat az embereket, akik ezt az asztalt körülülték, nem annyira a menekültügy megoldása érdekelte, mint inkább az, hogy bebiztosítsák magukat. k a jöv Libanonjában is meghatározó szerepet akartak játszani. Ehhez viszont dönt , drámai lépésre van szükség. És k inkább megteszik ezt a lépést - bármekkora veszélylyel is fenyeget -, minthogy hagyják magukat semlegesíteni egy olyan koalíció által, amely az övékkel egyenjogokat biztosít az élhetetleneknek. De hát az arabokat kordában lehet tartani enélkül is! Olyan régóta háborúzunk, hogy elfelejtettük, milyen fontos a hatalom ökonómiája? Egyszer dolog, mindig is az volt: az er s gazdagok a gyenge szegények ellen. Miért kell nekünk ez a tébolyult, fölösleges er fitogtatás? Miel tt azonban fennhangon is feltehette volna ezt a kérdést, egy hang törte meg a kényelmetlen csöndet a terem hátuljából. Az egyik idegen, aki a Falangista Párt zászlaja alatt ült, most fölállt, és vállat vont, mintha valami láthatatlan tehert l szabadulna meg. - Azt mondták, otthontalan libanoniak is élnek a táborokban. Nagyszer . Akkor válogassák ki ket. Segítsenek azokon, akik megérdemlik. A többire ne vesztegessék az idejüket. Szabaduljanak meg t lük. Nyújtsanak támogatást az államf jüknek. Valamennyien tudjuk, hogy megnemtámadási szerz dés kötésére készül. Gondolják, hogy az országban lakó arabok ezt minden további nélkül le fogják nyelni? - Amal, drúz, Hezbollah, PFSZ, szíriai, síita, szunnita... ugyan mi különbség van köztük? Mind el akarják törölni Libanonban a hagyományos keresztény kormányzást. Hacsak nem kívánnak egy újabb közel-keleti arab ország állampolgáraivá válni, tenniük kell valamit. Vagy most, vagy kés bb. 45
Henri végignézett az asztal körül ül kön, és látta hogy minden fej helyesl en bólint az idegen szavaira. A fiú a túlméretezett tengerészsapkában, aki rég megfeledkezett már felhorzsolt térdér l, fröcskölve keresztülgázolt egy saras pocsolyán, és vidáman kurjongatva megeresztett egy sorozatot játszótársa felé. Az áldozat aki az utca túloldalán feküdt elterülve, utolsó erejével pisztolya után kapott, és négy kétségbeesett lövést küldött támadója irányába. A fiú, legdédelgetettebb kincse vászonszegélyét szorongatva, kil tte a tárban maradt l szert a leveg be. felnyögött, és görcsös végvonaglással összeroskadt. Mászra fölnézett a könyvb l, amit olvasott, és összeszorította a fogát. Nem tudnának kitalálni valami más játékot? Miért kell fegyverropogást utánzó torokhangú zajoknak felváltania a vidám kiáltásokat és a kacagást, ami a szomszédban zajló hosszas focimeccseket kísérte hajdan? Rákiáltott a fiúra és játszótársára, ám azok egyszer en feléjé fordították botpuskájukat, és úgy elkezdtek ratatázni, hogy ha komolyan gondolták volna, Mászrát cafatokra szaggatják a golyóik. Milyen jöv je lesz ezeknek a gyerekeknek? Mikor fogják felcserélni a botokat valódi fegyverekre? Nemsokára, gondolta szomorúan. Az a tízennégy éves siheder, aki a szomszédban lakik, éjszakánként egy Kalasnyikovval a kezében csavarog Haj esz Szallom környékén. A külvárosi utcákon egyre több puska és egyre több idegen t nik föl. Pedig csak pár napja még, hogy a tengerentúliak elhagyták Bejrútot. Miközben a dohos, ablaktalan, egyszobás viskó roskatag tornácára ballagott, hogy ebédet f zzön a fiúnak meg a barátjának, Mászra hálaimát küldött Allahhoz, hogy végtelen kegyelmében kiszabadította ket a Szabra-táborból. Rengeteg volt a beteg, annál kevesebb a 46
tiszta víz. És azok a kemény szem emberek, akik a gy löletükb l éltek.... k jelentették az igazi csapást. Ami azt illeti, Mászrának voltaképpen Ibrahim rokona üdvéért kellett volna imádkoznia. Ö hozta ki Mászrát a Szabra-táborból, és még egy kis pénzzel is ellátta, hogy a háztartását vezesse. Másrészt viszont, gondolta, miközben felszította a parázson a tüzet, Ibrahim testesítette meg mindazt, amit megtanult gy lölni sorstársaiban, a síita muzulmánokban. Igazi fanatikus volt, akinek a számára a halál szent dolog. Ibrahim, az Isten Pártja egyik bejrúti sejtjének vezet je, széls séges anticionista volt, s odaadó híve az iráni Khomeini ajatollahnak. A fiú felvisított fájdalmában, s Mászra kirontott az utcára; lelki szemei el tt már felnyársalva látta valami sebtében összetákolt géppuskautánzaton. Ehelyett Ibrahim rokonával találta szemközt magát, aki vaskos kezével szorította a fiú inas nyakát. Mászra a szájára szorította tenyerét, hogy elfojtson egy önkéntelen sikolyt. Ha meghallaná, Ibrahim csak annál keményebben markolná a gyereket. Nem szokta jó néven venni, ha bárki beleavatkozik az ügyeibe. Mihelyt a fiú beleegyezett, hogy felhagy a férfiatlan géssel, és megteszi, amit követelnek t le, Ibrahim eleresztette. A gyerek azonnal nekilendült, hogy Mászra szoknyája mellett keressen menedéket, ám Ibrahim egyetlen figyelmeztet szava félúton megakasztotta. Meggörnyesztette keskeny vállát, bármelyik pillanatban várva az ütéseket, és lehúzta fejér l az amerikai sapkát. Mászra látta, hogy bár ezúttal csendben marad, szeméb l mégis csak úgy patakzanak a könnyek, amint a ház mellé masírozik, s a sapkát vonakodva az izzó parázsra teszi. A fiú figyelte, ahogy a lángok belekapnak a terepszín szövetbe, s igyekezett elfojtani a testét rázó zokogást. Aztán összerázkódott, és bemenekült a házba. 47
-Meg kell nevelned, Mászra... különben én nevelem meg. Akinek igaz muzulmán vér folyik az ereiben, az nem viselheti az amerikai imperializmus ilyen jelképeit. Azt kívánod, hogy elfelejtse, ki és honnan való? Mászra igenis azt kívánta. Szerette volna, ha a kisfiú mindent elfelejt, ami abban a hét nyomorúságos évben történt, mióta megszületett. És szerette volna, ha Ibrahim - meg az összes hozzá hasonló - kitakarodik kettejük életéb l. Ám nem szólt semmit, csak a szemét sütötte le. A Hezbollah-vezér ezt a reagálást várta. Félretolta a t, és belépett a házba. Mikor Mászra utánajött, Ibrahim leült az egyetlen épen maradt székre, és keresztbe fonta karját a mellén. Mindaddig itt fog ülni szótlanul, míg Mászra fel nem szolgálja neki megszokott édes teáját - csak a n testét nézegeti leplezetlen kéjvággyal, mint mindig. Mászra lehajolt, hogy a g zölg csészét az asztalukul szolgáló üres l szeresládára helyezze, aztán várta, ami ilyenkor történni szokott. Ibrahim egyik kezét a teáscsészére tette, a másikat pedig Mászra jobb mellére. Tenyerét a feszes mell alá csúsztatta, és úgy pofozgatta ide-oda, mint egy dinnye értékét fölbecsl keresked . Ennél többet még sosem kívánt a n l, de Ibrahim kiszámíthatatlan volt. Mászra lehunyta a szemét, és irgalomért imádkozott. Nem mozdult, föl sem egyenesedett görnyedt pózából, míg Ibrahim meg nem kívánta a teát, és vissza nem húzta kezét. - Mire költötted a pénzt, amit adtam neked, Mászra? - Csak ennivalót vettem rajta a fiúnak meg magamnak. Amúgy sincs semmi más. A boltok még mind zárva vannak. Ibrahim beleszürcsölt a teájába, és nagyot horkantott hosszú, vékony orrán keresztül. - Az a disznó Dzsemajel hamarosan kinyittatja ket. Csak a pénzre tud gondolni. Romlásba dönti a nemzetet. Igazhit moszlim kormányra van szükségünk, és arab államra. 48
Mászra nem szólt semmit. Ez nem is volt meglep . Ibrahim néha rajta gyakorolta a beszédeit. Nem várt t le kritikát. - Semmi másra nem költöttéi pénzt? Könyvekre sem? Láttam egyet odakint a tornácon... - Az egyetemen vettem... még miel tt kitörtek volna a harcok. Ibrahim fölállt, és kemény kézzel állon markolta. Mászra a szemébe nézett, s megpróbálta elleplezni a dacot, amit érzett, noha tudta, hogy a férfi ki fogja olvasni tekintetéb l, -Én sosem értettem egyet apáddal ebben az egyetem-ügyben! Az talán, hogy ott dolgozott, megmentette t a cionisták bombáitól? Egy szép napon, ha majd egy jó muzulmán a házába visz, ki fogja korbácsolni a fejedb l ezeket az idegen gondolatokat! Égy pillanatra er sebben megszorította Mászra állát, s a n leny gözve meredt a szemébe. Mintha t z izzott volna benne, egy forró pontból, valahol mélyen a koponyájában! Csak nem szív hasist? Nem, az lehetetlen. Ibrahim mindig lenézte az öregeket, akik vízipipájuk szopókáját rágcsálva ülnek az utcasarkokon. Aztán a lány érezte, hogy az ádáz feszültség alábbhagy Ibrahimban. A t z elé fátyol borult a szemében, szorítása megenyhült. Orrán fújtatva tódult ki a leveg , s Mászra látta, hogy orrlyukából hosszú, drótszer sz rszálak merednek ki és vegyülnek el s bajuszával. Szabadulás. Ibrahim most elmegy, s feszült, nyomasztó légkört hagy maga után; ugyanazt a szinte tapintható félelmet, amely mindenütt körüllengi, bármerre jár Az emberek ösztönösen felsóhajtottak, ha Ibrahim békésen elhaladt mellettük az utcán. Sokan megálltak hálát adni Allahnak, amiért megkímélte ket. Az ajtóban Ibrahim megállt, és a nadrágzsebébe nyúlt. Viszolygó kézmozdulattal átnyújtott Mászrának
49
egy köteg libanoni fontot, mintha valami mocskosat tartana a kezében. - Használd, ahogy jónak látod, asszony, és ügyelj rá, hogy jó egészségben maradj. Hamarosan sok munka lesz a számodra. Fontos látogatókat várok. Távozófélben még önelégült mosolyt küldött Mászra felé, amib l a n mindent megtudott, amit tudnia kellett. Vagyis semmit. A damaszkuszi megbízott semmit nem értett a robbanóanyagokhoz, úgyhogy Fahdi visszafogta magát, és nem vázolta a tervet a legapróbb technikai részletekig, hanem az alapokra koncentrált. Félretolt egy csordultig telt hamutálat, s nikotintól sárga ujjával megkopogtatta az asztalra kiterített alaprajzot. - Az emelvény itt lesz. Tegnap délután én takarítottam ki a szobát, és én hordtam be a székeket. A szíriai hadsereg hírszerz tisztje levette fényérzékeny szemüvegét, amely besötétedett a csupasz villanykörte átható ragyogásában, és a nyakát nyújtogatta az asztal fölé. Megpróbált még egy dimenziót ráképzelni az alaprajzra. - Úgy látom, elég nagy a távolság a töltet és a célpont között, Fahdi. Miért nem az el adóteremben helyezte el a robbanóanyagait? Seggfej! Ha nemzeti h s lesz bel lem, homokot fogsz lapátolni. Fahdi nagyot sóhajtott, rágyújtott, és úgy határozott, hogy egyel re nem volna bölcs dolog szembeszállni ezzel az emberrel. Holnap - ha majd úton vannak Damaszkuszba, a gy zelmi ünnepélyre már teljesen más lesz a helyzet. - Ezredes, engem kimondottan erre a küldetésre választottak és képeztek ki. Meg kell értenie. Mindent a lehet legalaposabban kiszámítottam. Semmi hibaleheség nem maradt...
50
Fahdi szünetet tartott, s az asztal fölött a katonatiszt éles tekintet szemébe nézett. Az üzenet, amit kiolvasott bel le, egyértelm volt. Bármiféle hiba az azonnali halálát jelentené. Ha valaki úgy dönt, hogy csatlakozik a Szíriai Nemzeti Párt akciókülönítményéhez amely Nagy-Perzsia egységének és f hatalmának helyreállításán munkálkodik a muzulmán Közel-Keleten -, akkor tisztában kell lennie vele, hogy itt nem t rik a hibákat. - A biztonsági emberek nagyon alaposan át fogják vizsgálni a termet, ezredes. Ha oda helyezném el a robbanóanyagot, rögtön felfedeznék. A töltetet a fölötte lészoba padlója alá rejtettem... ami ugyanaz, mintha a mennyezetre ragasztottam volna a célpont feje fölött Fahdi elnyomta cigarettáját, és az alaprajzra bökött. — Látja ezeket a keresztgerendákat, ezt a tömör betont? Legalább két-három tonna. Félúton leszünk Damaszkuszba, mire kiássák a holttestét, A szíriai tiszt újra föltette sötét szemüvegét, és az ajkát csücsörítette. Úgy t nt, minden rendben van. Nem talált sebezhet pontot a tervben. Holnap ez az egész libanoni munka, mindaz a töméntelen pénz és id , amit az ügynöki hálózat kiépítésére fordítottak, b ségesen megtérül majd. Lehajolt, kinyitott egy kis hátitáskát, ami a széke mellé volt téve, s tartalmát óvatosan az asztalra helyezte. Fahdi szakért szemmel vizsgálta meg a kis rádióvev t, amely robbanógyutacsok begyújtására szolgált, s a hozzá tartozó, megfelel frekvenciára állított adóberendezést. Kihúzta az adó teleszkópos antennáját, s fölfigyelt rá, hogy a damaszkusziak arról sem feledkeztek el,.hogy elemeket küldjenek. Az ilyen apróságokat manapság nagyon nehéz volt beszerezni Bejrútban. - Tudja, mekkora a hatósugara? - Aki átadta nekem, azt mondta, fél kilométer. Többre volna szükség? Fahdi az alaprajz alól el húzott egy Bejrút-térképet, 51
és egy pontra mutatott, nem messze a Falangista Párt székházától. - Elég lesz, ezredes. Ebédid ben fogok távozni ezen a kapun át. Már egy éve mindennap ilyenkor megyek el, az rök megszokták. Maga itt várjon a kocsival... a park közelében. Hozza magával az adóberendezést, de ne nyúljon a kapcsolókhoz. A szíriai hírszerz kezébe vette a kis készüléket, és lassan ide-oda forgatta. Fahdi szinte látta, hogy dolgozik a pasas agya. Ez a hülye tényleg azt hiszi, hogy most jött le a falvéd l? - Nem lesz jó, ezredes. Holnap reggel átállítom a frekvenciát. A készülék csak akkor fog m ködni, ha én már biztonságban leszek a maga kocsijában... el tte nem. Az id pont délután egy óra tizenöt perc. Fahdi Szalim viszonozta a lefegyverz mosolyt és az elismer biccentést, mikor a szíriai tiszt visszatette a rádióadót, és fölállt, hogy távozzon. - Akkor hát a holnapi viszontlátásra, Fahdi! Megbízunk önben. Bízhattok is, gondolta Fahdi, miközben összeköt je csöndesen kisétált a szobából. Eddig terv szerint robbant minden gépkocsibomba. Az összes bajkever libanoni nacionalistát akkor érte golyó, amikor kellett. Miért lenne másként holnap? A profi igazi védjegye a megbízhatóság. Basir Dzsemajel elnök kissé kelletlenül lekapta tekintetét az els sorban ül miniszoknyás n feszes combjáról, és a jegyzeteibe nézett, A beszéd jó fogadtatásra talált. Az el re megírt szöveg - amit nagy gonddal igazítottak a befolyásos libanoni keresztények feleségeil, lányaiból és barátn ib l álló hallgatóság szája ízéhez - tele volt az országra váró fényes jöv bizonygatásával és más ragyogó ígéretekkel. Az elnök kerülte a nemrégiben aláírt Libanon-Izrael békeszerz dés emlí52
tését, és nem részletezte azokat a terveit sem, amelyek a muzulmán képvisel k arányszámának emelését célozták az új parlamentben. Ezek a n k azt színlelték ugyan, hogy érdekli ket a politika, valójában azonban jóval hétköznapibb kérdésekre szerettek volna választ kapni. k voltak a libanoni társadalom yuppie-jai; a reformfolyamat els sorban annyiban érdekelte ket, amennyiben az életmódjukat érintette. Basir Dzsemajel belekortyolt a pódiumra helyezett vizespohárba, majd fölemelte tekintetét, hogy körülnézzen a teremben. A közönségb l sok n pillantása kissé fátyolos volt; néha le-lebiggyesztették ajkukat, mintha valami különös, szexuális alapú kíváncsiság gyötörné ket. Az elnök választási kampányhadjáratán már felfigyelt rá, hogy milyen hatással van néha egyesekre a fellépése, és roppantul aggódott, hogy a dolog nevetségessé teszi politikai hatalmát. Legközelebbi tanácsadói csak mosolyogtak, amikor ilyen aggodalmaknak adott hangot, és a személyes karizmáról beszélt. Kennedyvel és Reagannel példálóztak az Egyesült Államokból... s t, Isten óvjon t le, de a líbiai Kadhafit is emlegették. Egy vonzó, jókép , ékesszóló vezet magabiztossággal és kellemes közérzettel oltja be népét. Hát, akkor legyen. Ha a nemzet sebeinek begyógyításához személyes vonzer re is szükség van, Basir Dzsemajel nem habozik megtenni minden t le telhet t. Megint az els sorban ül n nejlonharisnyás combjára pillantott, és elmosolyodott, mikor csinos hallgatója erre keresztbe tette formás lábait. Nem is olyan nagy ez az áldozat.. A terem hátuljában álló segédjének biccentésére Basir Dzsemajel az órájára nézett: egy perc múlva negyed kett . Csak tizenöt perce maradt, hogy megválaszolja a közönség kérdéseit, de ennyi b ven elég lesz. Nem fognak kérdezni ezek semmi túl bonyolultat. Épek ma53
radtak-e Libanon üzleti kapcsolatai Párizzsal, New Yorkkal és Tokióval? Mikorra várható a személy- és teherforgalom megindulása a repül téren és a mélyvízi kiköt kben? Mikor látja már el végre a rend rség az önkényes muzulmán földfoglalók baját? Mikor nyitnak ki újra az üzletek? Libanon elnöke kilépett a nemzeti címerrel díszített; pódium mögül, hogy megválaszolja elragadtatott hallgatósága kíváncsi kérdéseit. Kiszámított mozdulat volt; ezzel mutatta, mennyire közel áll hozzá a népe. De nemcsak kiszámított volt, végzetes is. Pontosan ugyanebben a pillanatban egy elektromos impulzus eljutott egy vev készülékig a feje fölött, s aprócska szikra sercent egy robbanógyutacsban. Az ezt követ iszonyatos robbanás, mint azt Fahdi el re kikalkulálta, több tonna acélt és vasbetont zúdított az el adóteremre. Libanonnak a minap megválasztott elnöke, Basir Dzsemajel, azonnal életét vesztette. A robbanás az elnökön kívül - veterán közel-keleti elemz k szerint, akik aznap este az eseményt kommentálták - szilánkokra zúzta a békés, virágzó koalíció esélyeit is a PFSZ-t l megszabadult Libanonban. Míg Barlow f törzs felváltva veszekedett a helybéli nagyfej ekkel meg az új rmesterekkel, Mallory szép csendben elsomfordált a felügyeleti pontról. Rojas és a doki igazán tudnak maguk is vigyázni az osztag új tagjaira, míg azok a jelzéseket, a szállítmány dobozait címkézik át. Hacsak a fiúk agyának nem esett valami baja a Camp Lejeune-b l Nápolyba való utazás során, bizonyára képesek áthúzni a 32. Egység feliratot, és fölfesteni helyette a 24. Egységet, a Földközi-tengeri Készenléti Tengerészgyalogos Különítmény új elnevezését. A legtöbb bejrúti veterán hazament, hogy tiszti tanfolyamot végezzen, vagy más módon piszkálja a többi 54
tengerészgyalogos irigységét. Mikor megérkeztek helyettük az új csapatok, Mallory hallotta, amint valami törzstiszt azt mondja Barlow-nak, hogy mióta az eszét tudja, most el ször volt a Földközi-tengerre behajózott katonák között több önkéntes, mint kijelölt. Mallory, Rojas és Grouse doki röviddel Nápolyba érkezésük után egy este épp ezen az információn rágódtak a kantinban, mikor hirtelen rádöbbentek, hogy ezzel a bejrúti kiruccanással valahogy különleges státusra tettek szert a 2. Tengerészgyalogos Hadosztály hasonsz katonái között. Mindegyikük tapasztalatból tudta, milyen gyorsan le fogják suvickolni róluk ezt a dics ségmázat odahaza Észak-Carolinában az irigy tisztek és altisztek, akik jobb híján a bejrúti veteránokon élik ki majd csalódottságukat, amiért nem lehettek k is velük. Másnap reggel találkozót adtak egymásnak a személyzeti hivatalban, hogy visszapumpáltassák magukat, azaz szolgálatra jelentkezzenek az új Földközi-tengeri Készenléti Különítménybe. Barlow f törzs elhatározása nem is lehetett kétséges. Az új egység parancsnoka is Skaggs ezredes lesz, márpedig ahová az Öreg leszúrja a zászlaját, a f törzs is ott terem, és gondoskodik róla, hogy lobogjon, még ha két pofával kell is fújnia. Az olyan pasasoknak, mint Barlow, az otthonuk csupán a talaj a tengerészbakancsuk alatt, birtokuk határait pedig az jelöli ki, hogy mekkora területet tudnak körbehugyozni, miközben hátraarcot csinálnak. Mallory egy hideg kólát iszogatott, amit a kiköt i kantinban szolgálatot teljesít tengerész nyomott a kezébe, s közben azon t dött, hogy azzal az unott pofával, amire mostanában rászokott, mennyiben kelti harcedzett veterán benyomását. - Figyelj csak, te ugye Bejrútból jössz, ezzel a szereléssel? - A tengerész mesélte, hogy kész vagyont ke55
resett vele, mikor szódát és pogácsát árult a nagy tömegben, ami a 32. Egység üdvözlésére összegy lt. - Ja. Most már új egységbe tartozunk, de egy páran itt maradtunk Nápolyban szabadságra. - Telitalálat volt, haver. A puncik itt a legfinomabbak. Elég egy lépés a kapukon kívül, egyb l ugrórúdnak használhatod a farkad. Mallory bólintott, megvakarta a deltaizmát, s közben kitapintotta ujjával a hímzett amerikai zászlót, amit az egyenruhájára varrtak. - Az lehetett még a buli, öregem! Láttunk titeket a parton a tévében. Az a kibaszott zászló kurva jól festett ám! Fogadok, hogy a rongyosfej ek már a látványától is beszartak.. Mallory rendelt még egy szódát, és eszébe jutott, hogy meredt az a csodaszép lány a nyugat-bejrúti utcán a vállára varrt zászlóra. Valami meghatározhatatlan érzéssel bámulta, félúton a tisztelet és a félelem között. Mintha egy mérgeskígy tátott szájába nézett volna. Na és? A tisztelet amúgy is legtöbbször a félelmen alapszik. Csak kérdezd meg a kiképz tiszteket Parris Islanden. Visszafelé úton az osztagához Mallory automatikusan szalutált egy mellette elhaladó dzsipnek; A kocsi már jócskán odébb járt, mikor észrevette, hogy Skaggs ezredes hajtott benne valahová nagy sietve. Tekergetni kezdte a nyakát; a f törzset kereste. Barlow is a vállán viselte az amerikai zászlót, ám a legkevésbé sem volt elragadtatva t le. Azt mondta, hogy a tisztek a második világháború után, mikor rájöttek, hogy egyik tengerészgyalogos ugyanolyan tökös gyerek, mint a másik, felhagytak az egységet jelz parolik viselésével. Egy belevaló legénynek nincs szüksége más megkülönböztet jelzésre, csak a sasos-földgömbös-horgonyosra, és az a kurafi, aki ennek a láttán nem tudja megmondani, hogy egy amerikai tengerész56
gyalogossal áll szemben, megérdemli, hogy a seggét felrugdossák a lapockái közé. Skaggs ezredes dzsipje lefékezett a Mount Pleasant, az antennákkal telet zdelt vezérhajó elüls feljárójánál; ez volt az úszó f hadiszállása. Mallory látta, hogy fényképez gépeket és kamerákat lenget embertömeg özönlik a kocsi felé, és úgy döntött, nem fog ártani, ha hallgatózik egy kicsit. Az ezredes ugyancsak ki volt pucoválva, de ennek ellenére fáradtnak t nt. Halványkék szeme alatt karikák éktelenkedtek. Mallory elég hosszú ideig volt a sof rje, hogy tudja, mit jelent ez. Túl sok agytorna, és túl kevés cselekvés. Skaggs szívós, tettekhez szokott ember volt; a hadak útján érezte jól magát, és bátran de nem mindig sikeresen - küszködött a törzstiszti mivoltából fakadó politikai kötelezettségekkel. Az Öreg meglátta Malloryt, odaintett neki, majd sz kefehajába túrt, és a zsivajgó riportereknek szentelte figyelmét. - Ezredes, mi a véleménye a bejrúti helyzetr l? - Nos, mindannyian szomorú döbbenettel fogadtuk Basir Dzsemajel elnök halálhírét. Azt hiszem, a politikai stabilitás és összetartó er jele, hogy Amin Dzsemajel azonnal képes volt testvére helyébe lépni. Remélem, hogy kitart, és talpra állítja nemzetét. Egy túlméretezett szafaridzsekit visel n vállal utat tört rnagának a tömegben, s egy aprócska beszédrögzít dugott Skaggs orra alá. -Ezredes, ön egy harci különítmény parancsnoka. Voltak-e nehézségei, mikor Bejrútban politikai jelleg feladatokkal került szembe? Az öreg jeges pillantással mérte végig a kérdez t az arcára fagyott mosoly fölött.- A politika a politikusok dolga, kedves hölgyem. Én katona vagyok. A követkekérdést, ha szabad kérnem. A riportern azonban túlkiabálta társait, és Skaggs ezredes mosolya valamivel szélesebb lett; udvarias tisz57
telettel adózott neki, mint minden agresszív n nem lénynek. - A béke fenntartása szokatlan feladat egy tengerészgyalogos egységnek. Hogyan boldogultak? - Nos, a békefenntartó taktikákról nem írtak kézikönyveket. Azt tettük, amit úgy éreztünk, hogy tennünk kell, annak megfelel en, ahogy küldetésünket értelmeztük. Azt hiszem, valamennyiük számára fontos, hogy megértsék: ez a fajta tevékenység egyáltalán nem idegen a tengerészgyalogságtól. Vessünk egy pillantást a történelemre. A Kongresszus még annak idején, a függetlenségi háborúban, tengerészgyalogosokat állomásoztatott a vitorláshajókon, hogy kordában tartsák a zendülésre hajlamos legénységet. Ha ez nem a béke fenntartása, akkor igazán nem tudom, mi az. Ezenkívül talán innen eredeztethet a hagyományos rossz viszony a tengerészgyalogság és a haditengerészet között. Telitalálat! Ezzel aztán kil tte a kishölgy seggét a nyeregb l! Mallory együtt kuncogott a riporterekkel. Az Öreget sosem volt könny átejteni. - Mit tartogat a jöv az itt állomásozó tengerészgyalogosok számára? - Hát, a csapatok kapnak egy hét jutalomszabadságot itt Nápolyban, amire alaposan rászolgáltak, aztán viszszatérünk a szokásos rutinhoz. Mallory ezt a választ emésztette, miközben magára hagyta az Öreget a riporterekkel. A szokásos rutin a Földközi-tengeri készenléti állomány számára végehossza nincs partraszállási hadgyakorlatokat jelentett, meg egy-két közös bulit a NATO-szövetségesekkel. Semmi új; semmi izgalmas. Semmi olyan, ami ahhoz a szívdobogtató, torokszorító érzéshez lenne fogható, amikor kiszáradt szájjal, fegyverét szorongatva el ször lépett a bejrúti partokra. Kezdett elgondolkodni rajta, hogy bölcs dolog volt-e visszapumpáltatni magát.
58
Miközben a huszonöt f s különítményt vezette a Shamun-úttól keletre a Szabra menekülttábor felé, Julian fülét megütötték az ébredez város zajai. Még tizenöt perc, és maguk mögött hagyják ezt a csöndes, békés lakónegyedet Nyugat-Bejrútban. Beleborzongott a várakozásba, mint a kutya, amelyik figyeli, hogy készíti gazdája a vacsoráját. Ha lenne farkam, gondolta hideg késpenge-mosolylyal, úgy csóválnám, hogy sajogna bele a seggem. Jelzett az embereinek, hogy álljanak meg, és magához intette a rádiósát. - Hívd a satilai csoportot! Kérdezd meg a helyzetüket, és közöld velük, hogy mi negyedóra járásra vagyunk Szabrától. A fiatal rádiós habozott, a kapcsolót babrálta. - Gondolod, hogy ellenállnak, Julian? A különítmény vezet je vállat vont, és végignézett az emberein. -Ki tudja, mi lesz itt? Add le a jelentést, aztán mondd meg az embereknek, hogy ellen rizzék a fegyverüket! Julian hallotta a géppisztolyok závárainak olajos kattanását, és meglehet sen biztos volt benne, hogy pontosan tudja, mi fog történni az elkövetkezend egymásfél órában. Csak az, ami elkerülhetetlen. Mert ez az összecsapás elkerülhetetlen volt, attól a naptól kezdve, amikor rjöng muzulmánok égették porig a családja tanyáját Dél-Libanonban. Julian családja legalább négy nemzedék óta m velte azt a földet: gazdaemberek voltak valamennyien. Aztán egy szép napon megérkeztek az ég tekintet holdkórosok, gyújtó szónoklatokat tartottak, és gyorstüzel fegyverekkel látták el a család muzulmán béreseit. Ez Julian addigi életének végét jelentette. A felkelés során elvesztette a családját, de rátalált a keresztény falangistákra. A legtöbb embere, aki laza alakzatban álldogált a háta mögött, hasonló történeteket tudott volna 59
mesélni. Nem lesz nehéz belecsurrantani azt a bizonyos utolsó cseppet a pohárba. Julian fölemelt karral megadta a jelet az indulásra. Hasszán, mióta csak tizenkét éve megszületett, sosem látta még a nagyapját ilyen dühösnek. Akkor sem, amikor a cionisták leparancsolták ket a legel ikr l. Akkor sem, amikor az a rend r lel tte a bácsikáját, a másik táborban, Kaldeh mellett. Akkor sem, amikor jöttek az idegenek, hogy teherautókra hajtsák ket, és átszállítsák ide Szabrába. Még akkor sem, amikor az egyre burjánzó arcdaganatok teljesen elzárták a nagypapa jobb szemét. Most ezek az újabb, zöld egyenruhás idegenek puskát fogtak a szomszédokra, nagypapa pedig úgy t nt, mindjárt szétpukkan, mint a döglött kecske a napon. Hasszán lassan odament az öregember mellé, s a szeme tágra nyílt, mikor látta, hogy egy géppisztoly csöve követi minden mozdulatát. A nagypapához legközelebb álló idegen arabul beszélt, hangjában azonban nyoma sem volt melegségnek. - Azonnal szedd össze az összes palesztint, öreg! Gy jtsd ket ide! A teherautók már útban vannak. - Sejtelmünk sincs, ki palesztin itt, és ki libanoni! A tí feneette kormányotok zsúfolt minket össze ebbe a táborba. Mit akartok, hová menjünk? Csaknem takarodtak el végre a zsidó fattyúk a hazánkból? Az idegen fölemelte fegyverét. Hasszán gyorsan megragadta nagyapja kezét. Elkésett. Az öregember a daganatoktól meg a lelkében kavargó haragtól félig vakon - fölemelte botját, amire támaszkodni szokott, és széles ívben a katona felé csapott vele. Hasszán hallotta a lövést, és látta, amint nagypapát a kunyhó falához vágja a golyó. Nekilódult, és egy csapást irányzott az idegen felé, azt a pontot célozva meg 60
a lába között, ahol - mint azt az utcai verekedésekb l tudta - a legkisebb ütés is rült fájdalmakhoz vezethet. Beletelt egy másodpercbe, mire Hasszán rájött, hogy a fejhangú sikoly, amit hall, a tulajdon torkából szakadt fel. A következ pillanatban szörny ütést érzett a halántékán, és nagyapja görcsösen vonagló testére zuhant. Vafik kövér felesége elszántan küzdött a pánik ellen. Miért vannak itt ezek az emberek, miért kiabálnak, lökdös dnek, és miért követelik mindenkit l az iratait? Mikor a lángoló szem katonák ék alakzatban végigrohantak az utcán, dühös horkantásokkal szedve a levet remeg cimpájú orrukon át, az asszony látta, hogy a fiú, aki a zöldségeskertet m velte, térdre roskad. A fején egy sebb l élénkpirosan patakzott a vér. Aztán látta, hogy a szomszéd tizenöt éves lányát megragadják, és hiába sikoltozik, kapálózik, bevonszolják egy kunyhóba. Szegény teremtés nem fog onnan érintetlenül kikerülni. Vafik felesége csak egyetlen lövést hallott, az ugrasztotta ki az utcára, de tudta, hogy az öldöklés hamarosan kezdetét veszi. Magához ölelte két értetlen fiát, és a kecskeól felé igyekezett, ahová a pisztolyt rejtette. Hasszán abban a pillanatban tudta, hogy nagyapja halott, mihelyt ki bírta nyitni szemét a halántékában lüktet fájdalomtól. Az öregember hideg volt és merev. re különös, szürke árnyalatot öltött, mint a halak hasa, amiket Hasszán fogott a patakokban, még annak idején, miel tt a városba jöttek. A nagybátyjának is ugyanolyan színe lett, miután az a rend r lel tte. Borzalmas harag támadt Hasszán szívében, miközben nagy nehezen talpra állt. Ordítani akart, sírni tehetetlenségében, de ilyet csinálni csak a csecsem knek 61
szabad. Mikor idejöttek erre a helyre, nagypapa az mondta neki, hogy úgy kell viselnie magát, mint egy feln tt férfinek. A játéknak vége. Eljött a tettek ideje. Hasszán az inge alá nyúlt a parittyáért, amivel galambokat szokott l ni édesanyja fazekába, majd lehajolt, hogy kimarkoljon egy marék követ a patakmederl nagyapja holtteste mellett. Aztán, mint már száz korábbi vadászkalandján tette, fölmászott a göcsörtös olajfára az utca végén, átlendült egy kunyhó zsúpfedelére, és nekilátott becserkészni zsákmányát. Öt háztet vel arrébb meglátta az idegent, aki megölte nagypapát Két másik katonával beszélgetett. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy felnézzen; géppisztolyuk csövével lökdösték a kunyhó lakóit, amelynek a. tetején Hasszán lapult. Könny lövés lesz. Hasszán átnézte munícióját, és a legsimább, legkerekebb kavicsot választotta ki. A k túl nehéz lett volna, hogy galambra l jön vele, de egy embernek megteszi. Egy pillanatra az ajkához emelte, hogy szerencsét leheljen bele, aztán a parittya hurkába helyezte. Látása tiszta volt, keze nem remegett, mikor pattanásig húzta a fegyver gumiját, s az Y alakú ág fels két szárát az idegen bal füle felé fordította. Mikor aztán az idegen vérz halántékkal elterült, Hasszán fölegyenesedett, és elordította magát, ahogy a nagypapa tette annak idején, miután agyonvert egy kóbor kutyát, hogy megmentse utolsónak maradt birkájukat. - Allah Akbar! A zsilipek akkor nyíltak meg, amikor Julian rádiósa AK-47-esének egyetlen vad sorozatával leszedte a háztet l azt a kölyköt, aki parittyával kilyukasztotta egyik társa koponyáját. A dühös, háborgó áradat végigrobajlott a Szabra-tábor utcáin, s mindenkit magával sodort. A szörny örvény ereje iszonyatos és megállít62
hatatlan volt, attól a pillanattól kezdve, hogy a fiú véres holtteste a sárlepte utcára zuhant. Az esemény mintha jeladás lett volna a tábort átfésül falangista osztagnak. Valaki l tt, és valaki valószíleg meghalt. Talán parancsot adtak, hogy kezdjék meg a palesztinok kivégzését. Talán nem. Egyébként is mindegy. Szabra egyik f utcáját pillanatokon belül eltorlaszolták a sikoltozó menekültek, akik kétségbeesetten próbáltak menekülni a l vonalból. Ezzel persze csak könynyebbé tették a katonák dolgát. A különítményesek hosszú sorozatokkal kaszálták az összezsúfolódott tömeget, nem fárasztották magukat azzal, hogy különkülön célozzanak. Mikor a túlél k a golyók el l egy sáros sikátorba menekültek, falangista lövészek ütöttek rajtuk az ajtókból és az ablakokból; tisztán és gyorsan öltek, pedig alig láttak valamit a kavargó forgatagban. Muzulmán asszony tört el a tömegb l, csecsem jét a mellére szorítva. Az arca elé emelte gyermekét, abban a reményben, hátha akad a gyilkosok között egy apa, akinek megesik rajta a szíve. Egy kegyetlen sorozat kettéf részelte a csecsem t, és véres cafatokká tépte az asszony mellét. Egy falangista altiszt megragadott egy mankón sántikáló öregembert, és térdre kényszerítette az utcán. Pisztolyt húzott, tarkón l tte a nyomorék aggastyánt, aztán az egész tárat a fal mellett szorongó, síró-rívó rokonokba ürítette, akik iszonyodva meredtek rá. Az út mentén az egyik jobb állapotban lév viskóból csinos, tizenéves lány bukkant el , iratköteget lengetve a feje fölött. Teli torokból kiabált a katonák felé. - „Libanoni vagyok! Libanoni" De mindegy volt itt, ki milyen nemzet gyermeke, még ha meg is hallotta t valaki a sikolyok, üvöltések és lövések iszonyú hangzavarában, amely összemosód63
va örvénylett a tábor utcáin, akár egy halálra sebzett vadállat végvonítása. Egy télikabátos öregember kockás kafijában, akit rült haragra gerjesztett az értelmetlen öldöklés, az egyik gyilkos felé sújtott botjával. A katona fürgén elhajolt az ütés el l, s géppisztolya csövét az öreg borostás álla alá bökte. Egyetlen golyó szilánkokra robbantotta az áldozat koponyáját, ám a katona rá sem nézett a fej nélkül elhanyatló holttestre, máris új célpontot nézett ki magának. Két ikerlány szaladt ki az utcára, sikoltozó anyjuk terelte ket maga el tt. Megadásra emelt kézzel futottak a katona felé. A különítményes szinte foszlányokká l tte a gyerekeket, és le se vette az ujját a ravaszról, úgy eresztett egy gyilkos sorozatot az anyába. Julian rádiósa csak egy pillantást vethetett a kecskeól sarkában kuporgó, kövér muzulmán asszonyra. Mintha úgy látta volna, hogy nincs egyedül, de nem volt biztos benne. A golyó süvítése, amit a n kil tt rá, visszakergette az utcára, ahol majdnem feldöntötte a különítményesek vezet jét. Julian eltorzult arcán alvadt vér száradt. Dühösen félrelökte rádiósát, és belerúgott az ól rozoga ajtajába. - Mi a pokolra vársz? Befelé, és intézd el! - Puskája van... és úgy láttam, többen is vannak vele. - Seggfej! Nincsen gyomrod harcolni! A zavart rádiós figyelte, ahogy Julian beront a kecskeólba, aztán is követte, vaksin hunyorogva a félhomályban. Hármán kuporogtak az egyik sarokban, majdnem teljesen eltakarta ket az állatok takarmánya meg a sár, amit magukra kapartak. Egy asszony és két síró kisgyerek. A n maga elé emelve tartotta pisztolyát, valahová 64
a két katona közé célzott, akik szempillantás alatt lekaszálhatták volna. Julian azonban csak lassan emelte föl géppisztolyát, ki akarta élvezni a pillanat ízét; biztos volt benne, hogy a n eddig még soha nem tartott fegyvert a kezében, libben a végtelenségig nyúló másodpercben azonban a muzulmán asszony olyat tett, amire egyikük sem gondolt volna. Hitetlenked szemük láttára visszakapta a kezét, s biztos kézzel egy-egy golyót eresztett mindkét kisfia fejébe. És ahogy vértanú gyermekei mindörökre elhanyatlottak mell le, Vafik kövér felesége, maga felé fordította a pisztolyt, csövét a fogai közé szorította, aztán harmadjára is meghúzta a ravaszt. Julian lassan a rádiósára nézett. A t z kihunyt tekintetében. Csöndesen szólalt meg; szinte motyogott, miközben hátat fordított a vérfagyasztó látványnak a kecskeólban. - Eredj a rádióhoz! Lépj kapcsolatba minden egységgel, és közöld velük, hogy távozunk. Mondd meg nekik, hogy kapkodják magukat. Menjünk innen a bús picsába. Bejrút másik f menekülttáborában az események ugyanilyen rövidek és véresek voltak. A mészárlás alig egy órával kés bb, hogy kezdetét vette Szabrában és Satilában, már véget is ért. Jack Bikacsök Mattson alezredesnek elég nehezére esett egyszerre egyensúlyozni fél kézben a kantinos kávéval teli porceláncsészét meg a jegyzetfüzetet, amelyben azt tartotta nyilván, mennyiben fogadott tisztjeivel az e heti futballmérk zések eredményeire. A forró folyadékból ki is löttyent egy kicsi valami békésen zümmötávírómasinára. Az alezredes zsebkend után kotorászott a nadrágzsebében, hogy feltörölje. A haditengerészet egyik híradós tisztje, akire kollé65
gái az els szörny tapasztalatok után azt a feladatot osztották ki, hogy szivaccsal a kezében kövesse Mattsont a hírközl központban, és nyomban tüntesse el a méregdrága berendezésekr l a kávét, bagólevet és cigarettahamut, a veszély els jeléire kirontott fülkéjéb l. - Segíthetek valamiben, alezredes úr?. - Nem, köszi, haver. Csak a meccsek eredményeit várom. Az egész szabadságos zsoldomat feltettem a Los Angeles Rangersre. A híradós már azon volt, hogy felajánlja, leszalad a legfrissebb futballhírekért a kantinba, mikor a gép fülsért , elektronikus vijjogással felvisított. Mattson nagyot ugrott a hírközl központ békés csendjébe hasító váratlan zajra, s a fele kávéját kiöntötte a papírra, amit a távíró készülék egyszerre csak ontani kezdett magából. -Ezt hívjuk Rosszhír-cseng nek, alezredes. Valahányszor megszólal, nagy balhé van valami Isten háta mögötti helyen, mi meg kapkodhatjuk a seggünket, hogy... Mattson oda se figyelt. Tekintete a kiprintelt sorokra szegez dött a leporellón, amit a gép meglep sebességgel csattogva okádott magából, aztán a híradós tiszt kezébe nyomta kávéscsészéjét, kitépett a gépb l valami másfél méter papírt, és megindult vele a feljáró felé. - Mindig üljön valaki ennél a vacaknál, a nap huszonnégy órájában - szólt még vissza. - Az összes bejrúti anyagot küldjétek egyenesen Skaggs ezredes irodájába. Folyamatos tájékoztatást kérek, és bármit is olvastok, egy szó se szivárogjon ki ezen a pár baszott termen kívülre, míg másként nem rendelkezem. S ezzel Mattson, faképnél hagyva a fedélzeti hírközközpont tátott szájjal bámuló ügyeleteseit, átszuszakolta magát a feljárón, aztán végigdübörgött a folyosókon a Mount Pleasant azon helyiségei felé, amelyek a 24. Egység számára voltak fenntartva. Koppantott
66
ugyan kett t Skaggs ezredes irodaajtaján, de felszólításra nem várt: azonnal benyitott. A parancsnok az íróasztalánál ült, éppen egy iratkötegen próbálta átrágni magát. Fölpillantott olvasószemüvege pereme fölött, és szemügyre vette Mattson füstös arcán az izgatott, komor kifejezést. Bikacsöknél az ilyen váratlan látogatásnak éppúgy lehetett a kiváltó oka egy szénanátha-járvány, mint a harmadik világháború kitörése. A tengerészgyalogos egység szárazföldi parancsnoka meglehet s nyughatatlan egyéniség volt. - Jó reggelt, Jack! Úgy nézel ki, mintha valaki most szart volna bele az ünnepl ruhádba. Mattson lecsapta az asztalra a nyomtatott sorokkal telerótt leporellót, és belezuhant egy karosszékbe. - Rosszabb, ezredes. Fussa csak át ezt a kibaszott sztorit. Nem a ruhánkba szartak, hanem a fejünkre. Míg Skaggs megigazította a szemüvegét, és áttanulmányozta az irományt, Mattson felragadott az asztalról egy félig telt kávéscsészét, és bagólevet köpött bele. Majd letette a csészét, aztán megint felvette, és belekortyolt. Ez a különös szokása volt az, ami miatt minden kávéivó tüzetes vizsgálatnak vetette alá a csészéjét, ha Bikacsök jelenlétében egy pillanatra is szem el l tévesztette. -Jézus Krisztus, ezredes. Azt mondják, háromszáz halottat találtak Szabrában meg Satilában, és a Vöröskereszt még mindig számolja a testeket. És látja, hogy itt mit írnak? Azok a kibaszott falangista balfaszok gyilkolták le ket! Skaggs végzett az olvasással, félretolta a papírt, s kisuvickolt bakancsát egy dübbenéssel felrakta az asztalra. Aztán kinyújtózkodott, megmasszírozta a vállát, végül a keze fejével eltakarta a szemét. Mattson még egyet kortyolt a kávéscsészéjében lötyög mosogatólél. -Szóval, ezredes, mit gondol, mit jelent ez az egész? 67
Skaggs ezredes az ölébe ejtette kezét, és vörösl szemmel pillantott Bikacsökre. Mattson még sosem látta így nézni az Öreget: tekintete szomorú volt, nyúzott, elkínzott és távoli. - Egy csomó mindent jelent, Jack. El ször is megmagyarázza, miért hívták össze ma estére sürg s jelleggel a, COMNAVFORMED tanácsát. Most már azt is tudom, miért repül a f parancsnok Frankfurtból soron kívüli járattal erre a gy lésre. És ami minket illet, Jack, valószín leg azt jelenti, hogy vissza kell vonszolnunk ezt az egész lerohadt bagázst Bejrútba. Mattson csattanósat vágott a térdére, és fölpattant a székb l. - Kacag hát a Sátán! Skaggs nem felelt. Két bekeretezett fényképre meredt az asztalán: az egyik a feleségét ábrázolta estélyi ruhában, a tengerészgyalogság tavalyi születésnapjára rendezett ünnepségen, a másik a fiát hadnagyi díszegyenruhában; ez is a múlt évben készült, amikor új állomáshelyre küldték, Quanticóba. - És tudod még mit jelent, Jack? Azt, hogy a békés nyugalomba vonulásommal még várnom kell egy darabig. Jézusom... Korea, Kongó, Vietnam után... sose hittem volna, hogy így végz dik. Mikor Skaggs ezredes végre fölnézett Bikacsök Mattson már felöltötte szabadalmaztatott Szarev vigyorát, mely garantáltan magabiztosságot és/vagy félelmet oltott barát és ellenség lelkébe egyaránt. - Nem így ér véget, ezredes. El re a Harci Zóna Elüls Peremére! Hú, de seggbe fogunk most rúgni valakit... és a fiúk is mind otthon lesznek karácsonyra. Rohadt nehéz melankolikusan elmerengeni a békés élet szépségein, ha Bikacsök Mattson ott lófrál a közeledben. El kéne küldeni valami csereprogram keretében az Idegenlégióba. Igen, ez lenne a megoldás. Skaggs el bb csak vigyorgott, aztán kuncogni kez68
dett. Végül csattanva levágta tengerészbakancsát a padlóra, és mutatóujjával a feljáró felé bökött, - Akkor hát hadd kacagjon a Sátán, Jack. Minden gépet bef teni! A déli kaja után rugdosd szemlére a tiszteket; azonnal lássanak neki felhajtani a szabadságon lév katonákat. Józanon, részegen vagy a kett között, éjszaka mind itt legyen nekem a hajón! A legtöbb hulla groteszk formájúra puffadt Szabra vérforraló napsütésében. Az árnyékos helyeken, ahol a testekben rekedt gáz nem indult kiterjedésnek a h ség hatására, r t szem patkányok rágták a tetemek szederjes húsát, s bizonyították a látogatóknak, hogy - mint mindig - k az egyedüli túlél k, akik még hasznot is húznak a dologból. Egy tévés operat r, akinek a gyomra damaszkuszi acéllá edz dött a két év alatt, amit Bejrútban töltött szörny bbnél szörny bb eseményeket filmezve, gondos man verezéssel felvett egy falka patkányt, melyek alól alig látszott ki két ikerlány vérbe fagyott holtteste. Tudta ugyan, hogy a cenzúra sosem fogja engedélyezni, hogy ezeket a képeket a tévéadók szétsugározzák a világon, ám mégis úgy érezte, hogy valakinek meg kell örökíteni a látványt. Önmagában felért annak az elhamarkodott állításnak több kötetnyi tudós cáfolatával, hogy az emberi vadállat kevésbé lenne vérengz el deinél. Carlton Sanders, az USA libanoni nagykövete intett katonai attaséjának, hogy terelje arrébb az operat rt, aztán szorosabbra húzta az orrát-száját elfed sebészmaszk zsinórját. Dögszagú leveg csapta meg az orrát; visszanyelte a torkába gy epét, majd sietve körülnézett, hogy lássa, nem örökítette-e meg valami minden lében kanál fényképész, ahogy hajszál híján elhányja magát. Hál'Istennek nem. Micsoda iszonyú látvány! Körös69
körül csattogás, zúgás, recsegés; sisakos vörösfélholdasok halmozzák taligákra, és szállítják el a holttesteket. Ez aztán jókora fekete pont lesz a nagykövetségnek. Bizony, hogy jókora! Megörültek ezek a falangisták? Az ilyesmi csak arra jó, hogy meginogjon a beléjük vetett bizalom; márpedig akkor az izraelieket az életben ki nem lehet innen tessékelni. És hogyhogy nem jött semmi célzás, semmi figyelmeztetés? Jason Cameron ezredes néhány halk szót szólt az operat rnek a holtak iránti tiszteletr l és a jó ízlésr l, aztán mikor a tévés közölte vele, hogy bassza meg a dumáját és menjen a francba, nem er sködött tovább. Nagyon úgy látta, hogy a nagykövetnek szüksége van egy vállra, amin kizokoghatja magát, és rajta kívül nem volt a közelben senki, aki erre megfelelt volna. - Én nem tudom, nagykövet úr. Mikor megtudtam, szinte a szar is belém fagyott. Mindig j viszonyban voltunk a falangistákkal. Krisztusom, ha a mi forrásaink nem is értesültek err l, az izraeliek mindenképpen... és k közölték volna velünk. Hacsak nem k maguk voltak azok, akik... - Jason! Ezt a vödör szart most lehet leg ne piszkáljuk! Cameron ezredes a nagykövet nedvedz szemébe nézett, a sebészmaszk verítékkel átitatott széle fölött. Micsoda egy anyámasszony katonája! Persze most holtra van rémülve a rádiójelentés miatt, amit a múlt héten küldött Washingtonba. Akkor bezzeg nem hallgatott ránk, pedig folyton hajtogattuk neki, hogy korai még jelenteni a State Departmentnek egy olyan helyr l, mint Bejrút, hogy a legrosszabbján túl vagyunk, felér azzal, mintha önként és dalolva menne máglyára. - A körülményekt l függetlenül, nagykövet úr, ez itt kurva mocskos dolog volt. Vietnam óta nem láttam hasonlót. 70
Sanders intett a limuzinjának. Heves vágy töltötte el az autó légkondicionált bels tere után. - Akkor el nyben van velem szemben, ezredes. Én ugyanis még soha nem láttam ilyesmit. Átkozottul szar ügy... és nemcsak humanitárius szempontból. Az izraelieknek pont valami ilyesmire van szükségük, hogy kijelenthessék: a libanoni helyzet még túl bizonytalan, ezért egyel re nem áll módjukban hazavonulni. Az ég tudja, hogy gy zhetnénk meg ket az ellenkez jér l. Cameron ezredes csatlakozott a f nökéhez, s megindult a nagykövetség kocsija felé. - Nem tudom, uram. A tengerészgyalogosokat viszszarendelték Bejrútba, és k talán képesek lesznek rá, hogy... A nagykövet bebújt a limuzinba, és siet s kézmozdulatokkal maga mellé invitálta Cameront is. - Fél évszázada hajtogatom már magának, Jason, hogy ebb l nem lehet katonai vállalkozás. Az izraeliek megpróbálkoztak vele, és hova vezetett? Most meg a falangisták. És akkor ráadásul még a tengerészgyalogosok is? Istenem, azok az ökrök még kirobbantanák a harmadik világháborút! Cameron ezredes kibámult a limuzin ablakán, hogy egy utolsó pillantást vessen Szabrára. Tessék. Ugyanaz a sötét árnyék; mint valami alacsonyan ül felleg. Már látott ilyet ma reggel Satila fölött. Legyek, én édes Istenem! Töméntelen légy. A patkányok az els befutók; ami marad, azt majd eltakarítják a legyek. A maga dolga, nagykövet úr. Akkor ne eressze be Bejrútba az istenátka köcsögfej eket. Az aztán hót zicsi, hogy nem akarunk még egy háborút a nyakunkba. De mi az franc ez itt, ha nem háború? Egy magas, sziklás földnyelven, amely Kaldeht l délre meredt a köves partvonal fölé, Ibrahim intett harcostársának, hogy kösse össze a súlyos áramfejleszt telepet 71
az infravörös fényszóróval. A cionista parti rség motorcsónakja már elt nt a ködös horizonton; egy halászbárkának eredt a nyomába, amit Ibrahim bérelt ki, azzal az utasítással, hogy holdfelkelte el tt nem sokkal kezdjen cirkálni ebben a szektorban. Tiszta volt a leve, le lehetett adni a jelzést. Mohamed a sötétben is pillanatok alatt összekapcsolta a két berendezést; szakavatott ujjai olyan emberre vallottak, aki ugyancsak ért a modern technika finomságaihoz. A legcsekélyebb ügyetlenség vagy késedelmeskedés is soha le nem mosható foltot ejtene a Hezbollah egyik legjobb szabot rjének és robbanóanyagszakért jének magabecsülésén. Amint Ibrahim vállon bökte, Mohamed elfordított egy kapcsolót, majd kezét a fényszóró burkolatára helyezte, s elégedetten nyugtázta, hogy melegszik. Valahol odakint, a Földközi-tenger habjain, a teheráni öszszeköt tiszt infravörös lencséj szemüvegével hamarosan megpillant majd egy fényl pontot a parton, és felpörgeti a kis gumicsónak némán várakozó motorját, utána pedig harminc percen bel l - jóval azel tt, hogy az alaposságukról híres cionisták befejeznék a csalibárka darabokra cincálását - a Vafik nev férfi itt lesz a parton, és útra kel velük Bejrút felé. - Miért egy El Fatah-tisztet küldtek, Ibrahim? Nem fogják felismerni a kémek, a beépített emberek? Mohamed látta, hogy parancsnokának fogsora megvillan egy pillanatra a holdfényben. - Túlságosan aggasztanak a kémek, barátom. Az rajtunk fog állni, hogy ne fedezzék fel. Vafiknak egészen különleges küldetése van Bejrútban. - Az új robbanóanyagokra gondolsz? - A robbanóanyagok leszállítását bárki el tudta volna rendezni, de ez az ember különleges férfi... igazi szent harcos. Mohamed csöndesen várt. A Hezbollah vezér egy 72
szónoklaton gondolkozott. Ha kész lesz vele, meg fogja tartani. - Emlékezz a badal eszméjére, Mohamed. A bosszú joga hitünk egyik oszlopa. Mikor lesújtunk a cionistákra vagy az amerikaiakra, akikt l a hatalmuk származik, a badalt teljesítjük be... bosszút állunk a palesztin népért, és minden muzulmánért. Talán nem? Nem esküdtünk-e meg, hogy megtoroljuk a családunkon esett sérelmeket? Mohamed megvakarta a hasát, mert egy hangya mászott valahol az öve alatt, s közben a tengert bámulta. Az ilyen kérdések mer ben szónokiak, ha Ibrahim teszi fel ket. Nem kér és nem vár választ rájuk senkit l. És Mohamedt l nem is kap. - És mi köze a badalnak ehhez a Vafikhoz? Ibrahim elfojtotta jellegzetes, fejhangú nevetését, és nekilátott, hogy összeszedje fegyvereit, hogy nála legyenek, míg lemegy a partra. - Vafik felesége és gyermekei mind ott pusztultak a szabrai mészárlásban, Mohamed. Engedélyt kért, hogy. bosszút állhasson... és az ajatollah rendkívül fontos feladattal bízta meg. Meg fogja kapni a badalját... s egyúttal ránk és igaz küzdelmünkre irányítja az egész világ figyelmét. Mohamed még egyszer ellen rizte az infravörös fényszórót, és elt dött rajta, miért titkolózik mindig ennyire Ibrahim. Amit mondott, annak a fele kész rejtély. Mikor megindult lefelé a lejt n a Hezbollah vezér után a partra, Mohamed rádöbbent, hogy Ibrahim harca két szinten zajlik. Itt van egyrészt az igazi háború, a cionisták és támogatóik ellen... de lennie kell még egy másik, furcsa háborúnak is, amit Ibrahim a tulajdon fejében vív önmagával. Csak az a fontos, hogy össze ne zavarja a kett t.
73
Mallory intett, hogy hozzanak ki nekik még két üveg karcos vörösbort, de közben azt nézte, sikerül-e a f törzsnek ráhúznia egy üres töltényhüvelyt a mellette ül kurva meredez mellbimbójára. A kísérlet plusz ötven lírájába került Barlow-nak, de nála nem számított a pénz, ha tudományos vizsgálatokra adta a fejét. A nagydarab kurva és tökrészeg barátn je harsány röhögésben tört ki, mikor Barlow-nak végül sikerült véghezvinnie a haditettet. - Idenézzél, Mallory! Mon... montam neked, hogy megmarad rajta ez az izé! Mer' montam, ugyi? Na? Nem montam neked, hogy ennek a... ennek a ringyónak akkora dudája van, mint két negyvennégyes ágyú és ahokora... akoroha mellbimbói, mint két kibiztosított kézigránát? Mallory bort töltött mindenkinek, s közben könyökével oldalba bökte a mellette kornyadozó kurvát, majd foltos szél poharára mutatott. A ködös tekintettel nézett rá, aztán nyál kezdett csorogni az állán. - Baszd meg, f törzs. Ez itten, akit rámsóztál, ez itten olyan kurva részeg, hogy akkor se bírná megtalálni a... a saját segge lyukát, ha tíz ember segít neki. Barlow böfögött, cigarettára gyújtott, és keresztülhunyorgott a füstön. - Na és? Mi a fasz bajod van vele? Teadélutánra akarod vinni a nagymama szalonjába, vagy... hikk... meg akarod dugni? Ezek a digó n k seggrészegen is úgy basznak, hogy kicsöf... kifröccsen le az agyvel a koponyádból. Mallory a poharában csillogó s vörösborra meredt, és érezte, hogy a n feje a vállára hanyatlik. Elszálltam, mint valami kibaszott ringlispíl. Ezt érdemli az, aki vacsora el tt iszik. Baszd meg. Id nk, mint a tenger. Keresni kell egy másik kurvát. Annyi lófrál errefelé, hogy na. Talán lesz egy, amelyik úgy néz ki, mint Sophia Loren. Ezen a ponton Mallory gondolatai kezdtek elkalandozni. Lustán megvakarta a kötést a bal fels karján. A 74
törzsnek nem volt igaza, ami a tetoválást illeti. Pokolian fájt. Persze tudhattam volna, hogy annál a nyálas digónál nem úszom meg szárazon. Egy cingár nyakú buzi, aki karikát visel a fülében és strasszgombot a kibaszott orrcimpájában, csakis dilis faszi lehet. - Hagyd békén azt a nyavalyás vacakot, Mallory! Ha túl korán levakarod róla a vart, iszonyú szarul fog kinézni. Barlow fölállt, nyakon ragadta a mellette vihogó n t, aztán betántorgott egy sötét boxba a lerobbant csapszék hátuljában. Vaskos lábát széttette, képére csúf vigyor ült. Nem volt nehéz kitalálni, miért. Egy újabb ötvenlírás bankjeggyel rábeszélte a nagy mell kurvát, hogy nyúljon a kockás asztalterít alá, és végezzen rajta kézimunkát. Megdöbbent volt a n ügyessége és szakavatottsága. Jobb keze óram pontossággal járt fel-alá, közben meg-meghúzta a baljában szorongatott jókora borosüveget, és hanyagul társalgott a fáradt csapossal. Barlow leplezetlen vidámsággal nézte, míg a Nirvána közelébe érve vigyorogva le nem hunyta a szemét. Mallory nevetett, a fejét rázta, és azon töprengett, hogy a pokolba került ide, egy kiköt i kocsma félhomályos boxába, ráadásul borg zös fejjel, amelyben kóbor gondolatok tévelyegnek valami elérhetetlen, rongyosfej n körül, akit életében egyszer látott Bejrútban. A papának torkán akadna a sör, ha most látna. Valószín leg lefeküdne ott, ahol van, és belehalna az irigykedésbe. És a mama? Jézus Krisztus! El fog ájulni, ha megmutatom neki ezt a tetoválást. Mallory letekerte karjáról a kötést, hogy szemügyre vegye legújabb különleges ismertet jelét. A fekete var ellenére elég tisztán kivehet volt a kék rajzolat, amit a gyulladt b r vöröse határolt. Rengeteg egyedi mintából lehetett válogatni a m hely falán, Mallory azonban pár perc alatt kiválasztott magának egy régi tengerészgya75
logos jelképet. Kommandós tör döf át egy vigyorgó koponyát. A penge hegyér l vér csepeg, s a háttérben felirat formálódik bel le: INKÁBB HALÁL, MINT GYALÁZAT. Mikor megmutatta neki a tetoválást, a f törzs ki volt akadva. Olyan furcsán nézett rá... mintha Mallory átlépett volna egy láthatatlan határvonalat. És aztán meghívta, hogy „öblítsük le azt a nyavalyás vacakot", ami végül is ide vezetett. Mikor Mallory hátranézett a válla fölött, látta, hogy Barlow mosolyog, és ráemeli a poharát. A feladat elvégezve. A kurva épp gombóccá gy rt egy csomó szalvétát, aztán kicsoszogott a boxból a kocsma hátuljában lémosdók felé. Mallory fogta a poharát, kicsusszant részeg ájulatban horkoló társn je alól, és átballagott Barlow asztalához. - F törzs, én t'om, hogy ebben még mindig olyan makacs vagy, mint egy vadszamár. Nem akarsz beszélni nekem arról a vietnami srácról? - Kurva sok srácot ismertem Námban, Mallory. Mékre vagy kíváncsi? -Tudod... akir l mindig aszondod, hogy rám hasonlított. Barlow rágyújtott, és füstfelh ket eregetett az orrából. - Kés bb, Mallory. Majd ha szükséged lesz rá, hogy megtudd. - Ugyan már, f törzs... - Ne légy seggfej, fiú. Vietnamról neked csak egyvalamit kell tudnod - Barlow az asztal alá nyúlt, és felrángatta a cipzárját. - Kicsinek indult... úgy is kellett volna maradjon... hadd játsszák meg magukat a doveri fejesek. Aztán kicsúszott a kezükb l az egész. Az öszszes faszjankó, aki valaha elolvasott egy könyvet, mind, érted mind meg akarta magyarázni nekünk, hogyan csináljuk a háborút. Ez pedig lószar, tegnap, ma holnap és mindörökké. Ha bármit el akarsz érni a háborúval, istenemre mondom, legjobb agyonl ni az 76
összes politikust, és hagyni a katonákat, k majd verekednek szépen. - Mi a francot akarsz mondani ezzel? - Azt, Mallory, hogy ha a nagy kutyákkal akarsz egy falkában szaladgálni, akkor meg kell tanulnod, hogy csak a magas fákat hugyozd le. Most viszont menjünk vissza a hajóra. Ha digó kaját akarunk enni ma este, fel kell tankolnom. Alig maradt a zsebemben valami apró. Nápoly kocsmárosai, orgazdái és stricijei azóta nem láttak ilyen felfordulást az utcákon, hogy a carabinierik átfésülték az egész Via Venedettit, a Vörös Brigádok terroristái és fegyverszállítói után kutatva. Amerre csak elhaladtak az amerikai haditengerészet hangosbeszél s teherautói, mindenütt kérdéseket tettek föl a járdákon, de senki sem tudott válaszolni rájuk. - Figyelem! A 76. Harci Kötelék minden katonája, figyelem! Mindenki vissza a fedélzetre, vészhelyzet van! Ismétlem, vészhelyzet! A 76. Harci Kötelék minden katonája azonnal jelentkezzen a hajóján! Vészhelyzet! Dzsipek és teherautók ragadták el a csapszékek kels közepér l a pénzes kuncsaftokat. Nem egy jókora számla maradt kifizetetlenül. A sok friss étel mind meg fog romlani. A n k nem fognak tudni elég pénzt keresni, hogy kifizessék a szobák bérleti díját, amiket akkor vettek ki, mikor a hajók befutottak a kiköt be. A pánik hullámai söpörtek végig a Via Venedettin, míg megnyugtató szavakkal az ajkán fel nem bukkant a szicíliai, aki a környék biztonságáról gondoskodott - jó pénzért, persze. Láttunk már ilyet, nem? Biztos valami hadgyakorlat, a vev k el bb-utóbb visszajönnek. Ne féljetek, biztatta a szicíliai a munkatársait. Bízzatok az emberi természetben. Legyetek türelemmel, majd csak beleunnak ebbe is a f fejesek. És ha az ame77
rikaiak visszajönnek, még több pénzük lesz, és még jobb étvágyuk. Barlow f törzs feje pillanatokon belül kitisztult, mikor meghallotta a felszólítást. Megállított egy törzstisztekkel megrakott dzsipet, és felpattant rá. Közben Mallory felé bökött vaskos mutatóujjával, és túlkiabálta a hangosbeszél k lármáját. - Tudod, merre vannak az embereid? - A doki a fedélzeten maradt telefonálni. Rojas ügyeletes. A négy új fiú kábé akkor szállt partra, amikor én. - Keresd meg ket, és mindet rugdosd fel valamelyik teherautóra! A dzsip eldübörgött Barlow-val meg a tisztekkel. Mallory nyögve megmasszírozta a halántékát, majd is elindult. Nem lesz nehéz megállapítani a menetirányt. Az új fiúkat az a texasi kölyök vezette, akinek annyira baszhatnékja volt. Hogyishíjják? Dale? Ja. Deeter Dale. Az, aki mindig úgy néz ki, mint négy font szar egy egyfontos zsákba gyömöszölve. Csak a Kit-Kat Klubba mehettek. Mallory azonnal rájött, hogy telibe talált, mikor megpillantotta a tolongó tömeget a rosszhír , kiköt i kurvázó kocsma bejáratánál. A klub el tt a haditengerészet egyik öttonnása állt, dugig tömve harsányan ujjongó katonákkal. Bárkit is éltettek és biztattak, az illecsak a fehér sisakos tábori rend rosztag gy jében lehetett. Közelebb érve Mallory felfedezett négy embere k zül hármat. Leon Justice címzetes rvezet , a fekete srác St. Louisból, aki folyton zseblámpaelemékkel eteti azt a kibaszott gettósmagnóját, ami annyi áramot zabál, hogy az egész hajón kicsapná a biztosítékokat, ha rákapcsolná a fedélzeti hálózatra. Stone közlegény, a 78
nagydarab fasz, aki valami középiskolából pattant meg New Yorkban, pikniknek nézi a sátortáborozást, és olyan áhítattal végzi az er nléti gyakorlatokat, mintha templomban lenne. Stankey közlegény valahonnan Coloradóból. csak azért jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, hogy az öregét idegesítse, aki a légier tisztje volt. Ahogy mindjárt gyanítani kezdte, mikor Dale közlegényt nem találta a teherautó platóján, a cingár texasi a tábori rend rök gy jében csinálta a fesztivált. Dalenek egy n i melltartó volt a fejére húzva, aminek a pántját hatalmas fülei tartották. A rend rök ugyan veszettül káromkodtak, és nem túl finoman noszogatták a gumibotjukkal, mégis konokul csimpaszkodott egy tömzsi, félmeztelen kurvába, akinek sz rös volt a lába, és az arcáról szinte teljesen leázott a smink. Sem a n , sem a beléje kapaszkodó nyamvadt kis tengerész nem volt valami nagy szám, de úgy szorongatták egymást, mintha az életük függne t le. - Mi az isten van? Egy rend rhadnagy sarkon fordult, és felvont szemöldökkel nézett Malloryre. - Maga kicsoda? - Ennek az ökörnek az osztagparancsnoka. - Akkor mondja meg a kis hugyosnak, hogy mászszon fel a kocsira, és ne szarakodjon itt. Mallory félretolta az útjából a tábori rend rt, és odaállt tévelyg géppuskása elé. Dale szeme kidülledt jogosnak vélt felháborodásában. Mondott valamit, de a kurva úgy visított, hogy nem lehetett érteni. -Mi bajod, Dale? - Nézze, tizedes. Ezek a szarrágók itten baszogatnak engemet. Fizettem ezér' a n ér', de bele se tuttam kóstolni még a puncijába. - Visszatapsoltak minket a hajókra, Dale. - Csak egy pár perc, tizedes. Mi lenne, ha visszafele úton felszednének? - Eredj a kocsihoz, Dale. 79
- Baszd meg! - A kocsihoz! Mallory segített a szerelmeseknek kibontakozni egymás karjából, aztán Dale után is felmászott a platóra. A sof r gázt adott, az autó megindult, Dale-lel pedig röhögve csúfolódni kezdtek részeg bajtársai. Justice címzetes rvezet utat tört magának Mallory mellé, és túlkiabálta a lármát. - Mi a fene ez a visszahívás? Mallory vállat vont, és hunyorogva nézte a dokkokban szorgoskodó matrózokat, akik azon munkálkodtak, hogy indulásra kész állapotba hozzák a kötelék csapatszállító hajóit. - Honnan a francból tudjam? Talán kék pattanásokat találtak Dale farkán, és most mindenkit visszarendelnek penicillininjekcióra.
III. Kátyú Ibrahim szótlanul ült, de megjegyezte magának, milyen mohó tekintettel falja a teheráni vendég az alacsony asztal körül szorgoskodó Mászra mozdulatait. Mikor a mindenkinek kávét töltött, és egy tál friss gyümölcsöt helyezett a férfiak keze ügyébe, Ibrahim megnyitotta a gy lést, - Barátsággal köszöntjük Vafik testvérünket, s arra kérjük, fogadja alázatos hálánkat az ajándékokért, amiket Teheránból hozott nekünk. Vafik letette kávéscsészéjét, s tekintete végigvándorolt a szikár arcokon az asztal körül. Ibrahimot meg a robbantási szakért t már ismerte; k vártak rá a parton. A Hezbollah bejrúti agytrösztjének legfiatalabb tagját Eladár néven mutatták be neki; civilben taxisof r volt, és vezette a sejt hírszerz szolgálatát. - Magától az ajatollahtól hozok üdvözletet nektek. I80
mádkozott érte, hogy Allah áldása legyen bejrúti vállalkozásainkon. Egy pillanatra az asztal körül ül valamennyi igazhit fejet hajtott, s Vafik tisztelettudó szünetet tartott. Mikor felnéztek, Vafik intett a n nek, hogy töltse meg a csészéjét, majd folytatta. - Egy egész hajórakomány robbanóanyag érkezett a Bekaa-völgybe. Els sorban az amerikaiak ellen kell felhasználni... Mohamed az asztal fölé tartott kézzel a látogató szavába vágott. Addig meredt Mászrára, míg a n végzett a kávétöltéssel, és elhagyta a szobát. -Bocsáss meg, testvér... de jobb, ha magunk közt vagyunk. Ibrahim dühösen szívta be a leveg t. Szörnyen szégyellte magát a közjáték miatt. A végén még Vafik azt hiszi, hogy elhanyagolta az óvintézkedéseket. Jobb ezt miel bb tisztázni, - Túl hamar öregszel, Mohamed. Ez a n a rokonom. Nem kém! - Az Amerikai Egyetemen tanult. Ki tudja, milyen ártalmas eszméket ültettek ott el a fejébe? Vafik közbelépett, miel tt a vita veszekedéssé fajult volna. - Testvérek, szorít az id . Foglalkozzunk a fontosabb ügyekkel. Forradalmár bajtársaink a Vörös Brigádoktól értesítettek minket, hogy az amerikaiak elhagyták Olaszországot, és Bejrút felé tartanak. Eladár halkan szólalt meg, kézírásos jegyzeteit tanulmányozva. - Francia és olasz egységek is útban vannak Bejrút felé. Azt a feladatot kapták, hogy támogassák Libanonban a Dzsemajel-rezsimet. Ibrahim körbevillantotta mosolyát, és néma tisztelgésképpen emelte poharát Khomeini ajatollah képe felé, amely majdnem teljesen eltakarta a szoba hátsó falát. 81
- Allah kegyes hozzánk. Három célpontot küld egy helyett. Vafik viszonozta a mosolyt, ám hideg szeme zordabb üzenetet küldött a Hezbollah vezér irányába. - Ne zavard össze a dolgokat, testvér. Az ajatollah parancsai egyértelm ek. Az els dleges célpontot az amerikaiak jelentik. A mi feladatunk az, hogy ki zzük az amerikaiakat Libanonból. - Krisztusomra mondom, haver! Tisztára, mint odahaza Pendletonban. Partra szállunk San Onofrén, és a kibaszott civilek kiülnek piknikezni a partra, közben meg figyelik a showt. Stankey közlegény vidáman integetett egy civilekkel megtömött személykocsinak, amely a tengerészgyalogosok partraszállási vonalával párhuzamos országúton zötyköl dött. Valószín leg más cselekedetekre is ragadtatta volna magát, amelyek nem vágnak egybe az eírásokkal, ám Rojas címzetes rvezet közbelépett. -Ez nem a te kibaszott Pendletonod, ember! Kapkodjad a segged! - Rojas félrelökdöste az új fiúkat egy közeled kétélt járm útjából, és túlkiabálta a helikopterrotorok zaját. - Ez Bejrút... verdad? - Ujjával lefelé bökött, a vakítóan fehér homokpadra, melynek a sors iróniája a Fekete Part nevet adta, aztán a libanoni szájtátik lármás gyülekezetére mutatott, akik azért gy ltek össze, hogy tanúi legyenek az amerikai tengerészgyalogosok immár második megérkezésének a KözelKeletre. - k pedig... rongyosfej ek. Comprende? Stankey nem olyan képet vágott, mint aki bármit is értett volna. Ami azt illeti, Mallory osztagának újoncai közül senki sem tudta hová tenni a parton uralkodó cirkuszi hangulatot. A tizedes jól látta, milyen görcsösen igyekeznek magabiztosnak és nyugodtnak mutatkozni, miközben végigsietett a homokpadon, az egység altisztjeinek tartott eligazításról visszafelé jövet. 82
Folyton vissza-visszanéznek a tenger felé, hogy megnyugtassák magukat. Könny azonosulni a cikcakkos vonalban horgonyzó piszkosszürke hajókkal, melyek egyre csak okádják a vízbe a kétélt járm veket, köpködik a leveg be a csapatszállító helikoptereket. A világ, ahogy ismerjük. De ez a nyüzsgés itt a parton? Francba! Próbáld meg elmagyarázni valakinek, aki még sosem látta a saját szemével, hogy hogy bassza meg a kismajom a futball-labdát. Mallory odaintett Rojasnak, és megigazította a sisakját. A helyettese mondott valamit Grouse dokinak, aztán odatrappolt hozzá. - Tartsd ket együtt, valami nem túl forgalmas helyen. Megint a repteret kaptuk. El bb a kétélt vontatók mennek. Én fölnézek arra a parton, megkeresem a teherautókat, aztán visszajövök felszedni titeket. Rojas figyelte, ahogy Mallory megindul a homokban gázolva, egy torreádor ügyességével kerülgetve a köhög motorú terepjárókat meg a kihajózást irányító, az agyvérzés határán álló tengerésztiszteket. Torreádor! A gondolatra a mexikói ugyanúgy elmosolyodott, mint pár napja, a hajó fedélzetén, mikor véletlenül kihallgatta két tiszt beszélgetését, és megtudta, miért jönnek vissza Libanonba. Bejrút tele van toros malosszal, haver. Csak lengeted a vásznat, hívod a picadorokat, és... szóval, meg kell maradnod a porond közepén. Nem szabad a hátaddal a falat keresni. Kurva jó, hogy pont két gringót osztottak be mellém... bár ezek nem is igazán gringók, inkább... haverok. Verdad. Estan muy importantes. Rojas visszaballagott az osztaghoz. Néhányan közülük ugyanúgy birkóztak egymással a homokon, mint ahogy pár hónapja birkózik a lelke mélyén lapuló démonokkal. Annyi minden megváltozott itt, öregem. Manana? Yo no se. Nem érzem már magam olyan... olyan igazán 83
mejicanónak, a mindenit. Nehéz hamisítatlan babev nek maradni, mikor ez a csomó rongyosfej itt szaladgál körülötted, érted? Ay, esta loco. Verdad, hombre! Yo no se. - Oké, h tsétek le a seggeteket! Itt várunk. Mallory tizedes elment kocsit keríteni. Ne kóboroljatok el és ne tapostassátok össze magatokat. Rojas megindult a hely felé, ahol Grouse doki talált magának valami kis árnyékot. Talán lesz rá id nk, hogy megtanítsam spanyolul, gondolta. Megkért rá. És haver. Márpedig egy haver nem lószart ér, öregem. Deeter Dale közlegény lehunyta a szemét, és hallotta, hogy a kapcsolókar a helyére kattan az agyában. Ezzel mindig így volt, akármerre járt. A wacói középiskola, az apja élelmiszerüzlete, Parris Island, Mocsár-lagúna, Bejrút - tökmindegy. Ha valami kurafi baszogat, csukd be a szemed... klikk, csatt, durr. Szitává l ni a gazembert. Vegyük például mindjárt ezt a kibaszott csíkánót. Rojas „ rvezet úr". Pedig se különb a többi rohadt babev nél. Semmiben sem különb. De tegyél a vállára egy nyavalyás parolit, alatta a keresztbe tett géppisztolyokkal, és mi lesz bel le?... Egy szaros segg okostóni, az. Úgy csinál, mintha találta volna föl ezt az egész kibaszott Bejrútot, vagy mi. Kurva sok hely van, ahol soha életemben nem jártam, és én vagyok az els , aki ezt elismerem. Asziszem, ez a csikánó összekevert engemet valakivel, aki hasra vágja magát a rangja el tt. Aztán vegyünk engemet, tessék. A tisztek megmondják nekem, hogy békefenntartás kell, izomgyakorlat, a haza hírnevének öregbítése, meg minden ilyen lószar. Én ugyan le nem nyelem senki szarát, és az els homoki nigger, aki elém keveredik, ha majd forrósodni kezd a helyzet, csúf leckét fog kapni ebb l... - Hé, Dale! Aggyál mán egy cigit, öreg! 84
Klikk, csatt, durr. Bill Stone, egész rendes gyerek, ahhoz képest, hogy New Yorkban született és n tt fel. Bár elég hülyén gondolkodik. Úgy csinálja végig az enléti gyakorlatokat, mint a banán után loholó Csita majom, folyton arról prédikál, hogy jó kondiban kell maradnia... aztán meg egész nap úgy eregeti a füstöt, akár egy gyárkémény. Micsoda kurafi... - Dale, öregem... hiszen csak most szálltunk partra! Nem szarhatsz ide az orrunk alá, haver. Érzed ezt a szagot? Jézus Krisztus! Emberek, Dale odaszart amögé a szikla mögé! Csatt, durr. Stankey. Nézzed már, megmássza azt a rohadt sziklát. Úgy szimatolja körül, mint valami kibaszott kutya a lámpaoszlopot. Esküszöm, mindjárt felemeli a lábát. Mikor ezt a kis seggdugaszt csinálta az apja, a fele geci lefolyhatott a vízálló pilótacsizmájára, attól lehet ilyen hülye a fia. Mi az istent talált ez odaát? A Fekete Part homokjából felmered embernagyságú szikla mögött egy vékony korallszirt meg a város mocska kis hullámtör t alkotott. Ami itt lebegett a vízben, azt nem zavarta a partraszállók zsivaja, a páncélozott kétélt járm vek kerekeinek csikorgása a homokon. Ami itt lebegett a vízben, azt már soha semmi nem fogja zavarni, legfeljebb a rákok és a sirályok csipegetése. Grouse doki utat tört magának a félkörben álló tengerészgyalogosok között, akik morbid bámulattal meredtek a felpuffadt vízihullára. Mikor a rothadó testb l felszálló édeskés b z megütötte az orrát, önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét; látta, hogy a többiek is ezt teszik. A halott hanyatt fekve lebegett a vízben, karját szétvetette, mint a keresztre feszített Krisztus, ám a hasonlóság ezzel véget is ért. Puffadt, nyitott tenyerén nem éktelenkedtek szög ütötte sebek; a rákok viszont rojtos szél csonkokká rágták az ujjait. Arca nem viselte sem a szenvedés, sem a boldog önfeláldozás gyötrelmes je85
gyeit. A sirályok kicsipkedték a szemét, cafatokra szaggatták az ajkát, és eltüntették a fél orrát. A szíve fölött nem tátongott seb. Egyáltalán, semmi nyoma nem látszott rajta az er szaknak - és mégis, ez az ember, aki fiatal is lehetett, hamarabb halt meg a természet szabta idejénél. Grouse doki kezdte ellökdösni az embereket a hipnotikus erej látványtól. - Csak valami szegény seggfej, aki leguggolt, mikor ugrania kellett volna. A vízihullák hordozzák a legfrankóbb fert zéseket a világon. Menjünk a picsába innen. A legtöbben mentek. Visszatértek a parti nyüzsgésbe, és leszámoltak titkos álmaikkal, hogy nyugodalmasan fognak napozni és úszkálni a Földközi-tenger csábos vidékén, miközben úgy mellékesen gondoskodnak róla, hogy Bejrútban béke legyen. Az azúr habok, melyek izgalmas kalandok felé röpítették ket a titokzatos Keletre, egyszeriben más színt kaptak a szemükben. Már nem találták különösnek, hogy ez a látszatra oly békés homoksáv a Fekete Part nevet viseli. Deeter Dale közlegény addig álldogált a víz mellett, míg biztosra nem vehette, hogy a többiek mind elt ntek a szikla túloldalán. Aztán szép csendesen fogta magát, és kihányta a fövenyre sonkás tojásból álló reggelijét. A homokos útról a magasba emelked , remeg h függönyön keresztül Mallory meglátta az üres teherautók hosszú sorát; úgy ötszáz méterrel arrébb parkoltak a parton. Valószín leg arra várnak, hogy a forgalom csendesedjen kicsit, gondolta, miközben a karjukkal szélmalomként csápoló libanoni katonai rend röket figyelte, akik rülten káromkodtak valami francia-arab keveréknyelven. Igyekeztek minél el bb megtisztítani az utat a civil járm vekt l, hogy a katonai konvoj megindulhasson a repül tér körzete felé. Mallory vigyorogva látta, hogy Murphy törvénye a 86
Közel-Keleten is érvényes. Keresd meg azt a helyet, ahol a lehet legjobban akadályozod a forgalmat, és biztos lehetsz benne, hogy a kocsid ott fog lerobbanni, Éppen az orra el tt, ahol az országút elkanyarodott, és az autók alig vánszorogtak, egy szürke Mercedes szedán állt a padkán; a motorház fedele nyitva volt, és két arab vájkált benne könyékig. A partvonal fel l ismer s hang harsant. Mallory megpillantotta Barlow f törzset, amint derékig áll a kavargó tengervízben, és teli torokból káromkodik, hátha sikerül a szárazra ijesztenie vele egy kátyúba süllyedt dzsipet. Négy tengerészgyalogos és két matróz volt vele, neki-nekiveselkedtek, hogy megmozdítsák az elakadt járm vet, míg a sof r, akinek hullámok nyaldosták az ölét, a volánra borulva röhögött a f törzs kacskaringós szitkain. - Te gülüszem , bádogbordájú kurafi! Takarodj fölfelé arra az istenátka partra! Takarodjál, különben lyukat rúgok abba a rohadt seggedbe, teleszarom, és azután szárazra taposom! Az isten verjen meg téged, te pogány lelk szemétláda! A hatf s ment osztagból a legtöbben majd összehugyozták magukat a röhögést l, úgyhogy nemigen lökdöshették valami nagy eréllyel a dzsipet, az viszont a jelek szerint tudta, hol húzódik a határ, amelynél föl kell hagynia gépi konokoskodásával a túlélés érdekében. Egy vizes böffenés, egy bizonytalan horkantás, aztán a motor köhögve berobbant. A kuncogó sof r ráadta a gázt a négykerék-meghajtásra, és nagy nehezen partra verg dött terepjárójával. Mallory figyelte, ahogy a dzsip homokot szórva megáll a parti út egyik elágazásánál, aztán ismét a két arab felé fordult, akiknek lerobbant a Mercedese. Az egyikük tehetetlenül vonogatta a vállát, s egy elszakadt ékszíjat lóbált a kezében. A közelben álló libi katonai rend rrel szemmel láthatólag nem tett túl nagy hatást a bizonyítéka. 87
Mallory rágyújtott, s elt dött rajta, hogy szoktake vajon elszakadt ékszíjak miatt pácba csöppenni azok a nagyfej , gazdag fattyúk, akik odahaza Mercikkel furikáznak. Nem túl valószín . És mégis... van ebben a buziságban valami megnyugtató. Mindnyájan túlságosan függünk a gépekt l: mechanikus gépekt l, elektromos gépekt l, pénzcsináló gépekt l, hírközl gépekt l vagy Nagy Pepita Gépekt l. Tökmindegy. Egyszer úgyis lerobbannak, és akkor nyakig találjuk magunkat a szarban, szartaposó gépek nélkül. Mallory együttérz n odaintett a Mercedes szedán ideges tulajdonosainak, aztán elindult a teherautók felé a parton. Ne érezzétek úgy, hogy az egész világ titeket baszogat, mondta nekik magában. Lesznek itt még nagyobb kocsik is ma, amik le fognak fulladni. -Vigyétek innen! Vigyétek! Nem a garázsban vagytok! A katonai rend r felfuvalkodott alak volt, tele saját fontosságának tudatával. Viselkedéséb l Ibrahim arra következtetett, hogy hitetlen, és remélte, hogy meg fog halni. Ha továbbra is itt marad a kocsi mellett, mindenképpen áldozatul esik. Mohamed, ahogy el re eltervezték, a karburátor alá nyúlt, el vette az el re odakészített szakadt ékszíjat, és fölemelte, hogy megmutassa a rend rnek. Közben tehetetlenül vállat vont, és menteget mosolyt varázsolt az arcára. - Itt a gond, testvér. Manapság nagyon nehéz jó alkatrészeket szerezni... A rend r a h ségt r és a csalódottságtól ingerülten belerúgott a Mercedes lökhárítójába. Ibrahim igyekezett leplezni, hogy arcizma idegesen megrándul. Az autó karosszériájában tíz kiló plasztik volt elrejtve, és tudta, hogy ez a fajta robbanóanyag instabillá válik túl 88
nagy melegben. Megbökte Mohamedet, és elindult az úton a város felé. - Hova mentek? Vigyétek innen ezt a kocsit? Ibrahim ékesszólón vállat vont, s el remutatott, ahol Bejrút látképe remegett a h ségt l izzó leveg ben. - Kerítünk egy új ékszíjat, és rögtön jövünk vissza, testvér. A rend rnek csak egy újabb tiltakozó kiáltásra futotta az idejéb l, mert a következ pillanatban harsogó dudák és csikorgó fékek vonták magukra a figyelmét. Minden úgy történt, ahogy Ibrahim el re megmondta. Könnyedén, halkan lépdelt Mohamed mellett, s csakhamar mindketten elt ntek a parti út kanyarulatában. A Hezbollah vezér csak egy gyors pillantást vetett hátra a válla fölött, aztán biccentett társának. Mohamed a zsebébe nyúlt, kihúzott egy teleszkópos antennát, majd hüvelykujjával finoman megnyomott egy rejtett gombot. -Két perc... A Hezbollah protokollbizottsága, amely az amerikai tengerészgyalogság üdvözlésére vonult ki a Fekete Partra, megszaporázta lépteit, s egyikük odaintett a várakozó személykocsinak, hogy szállítsa vissza ket a városba röpke kirándulásukról. Mallory, mivel balkezes volt, nem a parti út, hanem a tenger felé fordult, hogy kikerüljön egy közelg tankot. Kés bb, mikor felidézte magában az incidenst, úgy érezte: a jobbkezesek világában eltöltött életében ez volt az els alkalom, hogy mássága nem a kárára, inkább a hasznára vált. A dübörg M-60-as páncélos lövegtornyából vigyorgó parancsnok annak idején együtt szolgált Malloryvel Lejeune-ben. Kész m szaki zseni volt. Mindig olyan kocsiban ült, ami nemcsak üzemképes volt, hanem csurig volt a benzintankja is. Most rámosolygott a tizedes89
re véd szemüvege alól, és föltartotta a kezét, hogy jelezze: neki sincs halvány g ze se róla, mi folyik itt. Mallory ezt látta utoljára, miel tt a szemhéja kisebbfajta robbanással lecsukódott. Mikor újra sikerült kinyitnia a szemét, egy lángoló szelet vagdalthús rohant feléje két lábon. A libanoni katonai rend r, akit a szürke Merci mellett látott az el bb odafent a parti úton, lángokban állt. Önkínzó rülettel ütötte-verte magát, miközben afelé a hely felé rohant, ahol Mallory feküdt leveg után kapkodva a mediterrán fövenyen. Segíteni kell a szegény fattyúnak! Jézus Isten! Szétolvad az arca! Mi a fasz történt? Mi történt, emberek? Belövés? Valaki rál tt a tankra? Krisztusom, mindenl kett t látok. Egy kis vizet az arcomra, gyorsan. Mallory megpróbálta beletemetni fejét a közönyös hullámverésbe, de valami makacsul felfelé ráncigálta, el a h sít hullámoktól. Addig rázta a fejét, míg ki nem tisztult a látása, aztán megpróbálta függ leges síkba állítani a lábait a csúszós homokon. A tank oké. Minden nyílás légmentesen lezárva rajta, a tornya a repül téri beköt út felé néz. Egy rakás tengerész kuporog mögötte. Vontatók dübörögnek az úton. Hol a pokolban van a Mercedes? Létezik, hogy az a feketére perzselt folt ott az útpadkán? Létezik? Jézusom, odalett az egész, csak a motorblokkból maradt valami kiégett fémtömb. Mallory érezte, hogy víz patakzik a fejére, majd ismer s puffanás jelezte, hogy valaki feltette rá a sisakot. Egy pillanatra megingott, akkora súllyal nehezedett rá a páncélmellény. Egyszerre csak Barlow f törzs állt vele szemben; hálás volt er s karja támogatásáért, ahogy lassan odébb vezette t a zúgó hullámverést l. - Gyerünk, kölyök, járjál. Járd ki magadból. Kutya bajod sincs. Csak megdurrantott kicsit a légnyomás. Mallory és Barlow úgy sétált végig a Fekete Parton, akár egy gumilábakon rogyadozó bokszoló és gondos
90
szorítósegédje. A szörnyen összeégett libanoni rend rt a haditengerészet szanitécei cipelték hordágyon egy elsegélyhely felé. A lefulladt motorok mindenfelé újra felpörögtek. A tisztek és altisztek igyekeztek kiverni a zavart tengerészgyalogosok fejéb l az egész közjátékot, és visszazökkenteni a dolgokat a rendes kerékvágásba. Mallory egyszerre csak megörült neki, hogy a f törzs szakított egy kis id t a számára. Úgy érezte, megalázták, kigúnyolták, becsapták; mintha egy kölyökbanda verte volna össze valami sötét sikátorban. Az út felé intett, és a fejét rázta. - Mi az isten volt... azzal a Mercivel? Aknavet vel ttek, vagy nehéztüzérség, vagy mi? És miért azt a kurva kocsit szúrták ki maguknak, mikor?... Barlow fölvette Mallory M-16-osát, lerázta róla a homokot, és visszaadta neki. Mallory azt várta volna, hogy a f törzs teljesen kiakad; hogy üvöltve szuronyrohamot intéz a fattyúk ellen, akik rá merészeltek l ni szeretett tengerészgyalogosaira. Barlow azonban egészen csendes, szinte bölcselked hangulatban volt, bár az els pillanatokban neki is biztos felszökött az adrenalinszintje. - Ne törd a fejed, Mallory! Nem történt itt semmi, legfeljebb annyi, hogy pár rohadt seggfej idehajtott azzal a kurva Mercedesszel. Ezt hívják „bejrúti üdvözletnek"... a Közel-Keleten így mondják, hogy „Isten hozott", meg hogy „szép jónapot, uram". Van itt pár buzi, aki azonnal m ködésbe lépett, mihelyt mi kihúztuk innen a lábunkat. Belepakolnak a karosszériába egy csomó robbanóanyagot, leállítják a cél mellett, aztán távirányítóval vagy id zített gyújtással a leveg be röpítik az egész mindenséget. Mallory rámeredt a markában szorongatott géppisztolyra, amir l azt tanították neki, hogy a világ legjobb harci gépezetének a fele. A másik fele állítólag maga volna. Tisztítsd le a homokot err l a m anyag borítású kurafiról, vágd bele a világ összes tárát - egy gépkocsi91
bombát akkor sem tudsz kil ni vele. Hiába gurult el mellette egy kisebbfajta hightech arzenál a Bejrúti Központi Repül tér amerikai ellen rzés alá vont szektora felé, Mallory mégis meztelennek és sebezhet nek érezte magát. - Hogy a francba védekezik az ember az ilyesmik ellen, mint ez a gépkocsibomba, f törzs? Barlow az arcát rágta belülr l; beletelt egy id be, mire válaszra nyitotta a száját. Egy hosszú pillanatig nézte a hullámok hátán ringó hajóhadat, aztán a bakancsa orrára meredt. Mikor szembenézett Malloryvel, az arca elborult. - Itt szarjam össze magam, ha tudom, fiam. Gondolom, kurva keményen vigyázni kell rá, ki parkol le melletted. Barlow mély sóhajtással adott súlyt kijelentésének. Akkorát fújt, hogy Mallory egy pillanatra azt hitte, fájdalmai vannak. - Kapkodd a segged, Mallory tizedes - mondta aztán. - Várnak a teherautók meg az embereid. A világ attól még nem áll meg, hogy egyesek semmibe veszik a szép gépkocsikat. Eladár egy bérelt parkolóhelyen állt meg taxijával, a tengerparti sétány északi végén, az amerikai nagykövetséggel szemben, s gondja volt rá, hogy a szélvéd re kitegye a „szolgálaton kívül" jelzést. Az anyósülésen ül palesztin nem kívánt ebédelni, így hát Eladár hagyta, hadd f jön magában, pedig elsétált déli irányban, a Galambszikla felé. Egy barátja falafelt árult a közelben, és Eladár meglehet sen éhes volt. A palesztinnak nem lesz gondja kémekkel és elhárítókkal ezen a ragyogó, vidám napon. A sétány tele volt andalgó szerelmespárokkal és más l dörg kkel. Szinte mindenkinél volt fényképez gép. Azok, akik már elég fotót készítettek a hatalmas fekete szikláról, mely a sé92
tány alatt emelkedett ki a tengerb l, s kedvenc találkahelye volt a város galambjainak meg a tengeri sirályoknak, többnyire a másik irányba, a széles promenádot belülr l szegélyez fest i épületek felé fordították masináikat. Vafik semmivel sem fog több felt nést kelteni akármelyik másik turistánál, aki az amerikai nagykövetség gyönyör épületét akarja lencsevégre kapni. Nem is a biztonsággal volt gond a taxiban, amelynek leveg tlen, nyugati mintára készült m anyagkohójában Vafik csendesen f tt a saját levében. Az az átkozott fényképez gép jelentett problémát. A japánok egyébr l sem tudnak beszélni, csak az egyszer ség szépségér l. Akkor viszont miért terveznek ilyen bonyolult masinériákat, s miért terjesztik ket ráadásul szerte a világon kultúrájuk jelképeként? Vafik már isten tudja, hányadik gombot bökte meg ingerülten a hüvelykujjával, mikor er feszítéseit végre a pillanatzár kattanása jutalmazta. A szeméhez emelte a fényképez gépet, csavart egyet a beállító tárcsán, aztán ide-oda forgatta a lencséket. Egyszerre csak a négyemeletes épület széles homlokzata töltötte be látóterét. Utcasarkon emelkedik, így hát kétfel l is hozzá lehet férni. A bejárat kicsi felhajtójára nehéz hullórostély vet árnyékot. A tet n antennák és huzalok rengetege. Több ablakon vastag acélrács. Szárnyas bejárati kapu, oldalt az Egyesült Államok címerével. Vafik kicsit el rébb csavarta a lencsét, s az rökre összpontosított, akik a kaput fogták közre Ócska karabélyokkal felszerelt helybéliek. Vajon muzulmánok vagy keresztények? Nem könny megállapítani... kivéve azt ott, balszélen. Csak nem egy maszbaha az a valami a kezében? De igen, a hagyományos imafüzér. Legalább az rök egyike igazhit . Amerikai röknek semmi nyoma. Azok odabent lesznek... a bels hivatali helyiségekre vigyáznak. Nem lesz gond velük. - Badal - emlékeztette magát Vafik, miközben kinyitotta a fényképez gépet, s az exponált filmtekercset 93
a zsebébe csúsztatta. Ízlelgette a szót, hagyta, hogy betöltse a száját; a lelkét táplálta vele, nem tör dött gyomra korgásával. Tom Skaggs ezredes elmélyülten tanulmányozott egy porszemet, fényesre suvickolt tengerészbakancsa orrán, a nagykövetség második emeletén lév eligazító helyiségben. Nem volt könny visszafognia magát, hogy ne mutassa ki bosszúságát és türelmetlenségét. Sanders nagykövet meg az a karosszék-koptató szárnysegéd, aki a védelmi attaséja volt Bejrútban, szemlátomást úgy vélekedett, hogy a tengerészgyalogosok még egy csizmát sem képesek telehugyozni, ha nincs a sarkára használati utasítás írva. Igyekezett ellazítani arcizmait, és fölpillantott Bejrút térképére, amely a légkondicionált teremnek egy teljes falát elfoglalta. - Kezdett l fogva tisztában kell lennie bizonyos dolgokkal, ezredes... - A nagykövet kiegyenesítette ösztövér alakját, és fel-alá kezdett járkálni a falitérkép el tt. - Én a katonai jelenlétet nem tartom optimális megoldásnak. Bocsásson meg ezért a civil felfogásért, de sosem hittem benne, hogy a katonák bármit is meg tudnának oldani. Az idevezényelt amerikai, francia és olasz csapatokat közös elnevezéssel Nemzetközi Békefenntartó Er knek fogjuk titulálni. A hangsúly a „békefenntartó'' szón van, Skaggs ezredes, itt nem háborús feladatról van szó, és nagyon remélem, hogy ez nem is; fog megváltozni. Remélem, hogy egyértelm en fejeztem ki magam. Skaggs keresztbe tette a lábán, összefonta a karját a mellén, és sokadjára kívánta magában, bárcsak ne hagyta volna abba a dohányzást. Ha a nagykövet észre is vette, milyen kényelmetlenül feszeng a tengerészgyalogos tiszt, nem tör dött vele. A térkép felé perdült, és csontos ujjával a Bejrúti Nemzetközi Repül teret jelz vonalakra mutatott. 94
- Íme, a feladat kulcseleme. A repül tér Libanon szíve.. Ez a nép a föníciai keresked kt l származik. Kormányuk erejét vagy gyengeségét hajlamosak azon mérni, hogy mekkora forgalom bonyolódik le a repül téren keresztül. Ez a mostani szituációra alkalmazva annyit tesz: semmilyen körülmények között sem hagyhatjuk, hogy bármiféle elemek veszélyeztessék a légi személy- és teherforgalmat. Folytatódnia kell a mindennapos munkának, ez pedig azt jelenti, hogy semmiképpen sem építhetünk valamiféle Amerika-er döt a repül tér területén. Nem óhajtjuk, hogy a hírszerz k azt az információt küldjék szét a világban: az amerikaiak beássák magukat, tehát hosszabb tartózkodásra rendezkednek be. Skaggs mély lélegzetet vett, és a dossziéjába nyúlt egy papírlapért, ami a kora hajnali órákban bukkant föl az asztalán, miel tt a csapatokat partra szállították. - Mindezt tökéletesen értem, nagykövet úr. Amit viszont nem értek, az ez az utasítás, amit a State Department adott ki, és valahogy bekeveredett a katonai parancsnoki hálózatomba. A jelek szerint azt az utasítást kaptam, hogy ne lépjek semmilyen kapcsolatba a Libanonban állomásozó izraeli hader vel. Meg tudná ezt magyarázni nekem? - Persze hogy meg tudom, ezredes, bár úgy látom, itt nemigen van szükség magyarázatra. Az Egyesült Államok ugyanis nem támogatja Izrael libanoni agresszióját. Hivatalosan ugyanolyan nemkívánatosnak tekintjük itt ket, mint a szíriaiakat, az irániakat vagy a palesztinokat. Amerika álláspontja mindig is az volt, hogy Libanon legyen a libanoniaké. A mi hader ink itt semlegesek. Ha kvaterkázni kezdünk az izraeliekkel, ezen a semlegességen esik csorba. - Eltekintve a ma reggeli incidenst l a parton, nagykövet úr - Skaggs felvonta a szemöldökét, hogy a diplomata lássa: távolról sem tekint el t le -, én biztos vagyok benne, hogy megérti, milyen biztonsági bonyo-
95
dalmakat fog okozni ez a parancs. Az izraeli páncélosés lövészegységek gyakorlatilag a szárnyunkon állomásoznak. Nincs az az épesz parancsnok, aki olyan pozíciót foglalna el, amelyben a szárnyát egy szövetséges fedezi, ha el leg nem egyeztette elképzeléseit az illeszövetségessel. Ezzel egyenesen kihívja maga ellen a sorsot. Sanders nagykövet helyet foglalt, s is összefonta a karját kék nyakkend je fölött, melyet apró amerikai zászlók díszítettek. Sok nehéz alkudozásnak volt már részese; tudta, hogyan kell kijátszani az aduit. - Nos, ezredes... mindett l függetlenül, ön bizonyára engedelmeskedni fog a parancsainak, nemde? Skaggs érezte, hogy haragos pír futja el a nyakát és a füle tövét. Soha nem szerette, ha fenyegették. - Ezt a parancsot ostobának és sz klátókör nek tartom, uram. Az én parancsnoki hálózatom soha nem eltetne ilyen megkötéseket egy hadm velet irányítójára! Sanders nagykövet fölvonta s szemöldökét, és félrehajtotta a fejét, ezzel jelezve, hogy átadja a szót katonai attaséjának. Jason Cameron ezredes kiegyenesedett a székében, és megfordította a jegyzettömböt, amire eddig firkálgatott, hogy Skaggs is láthassa. Aztán golyóstolla hegyével villámgyorsan mutogatni kezdett a négyzetek, háromszögek, körök, hullámos és szaggatott vonalak z rzavaros szövevényére. - Tudja, ez így néz ki, Tom. Mint polgári államf , az elnök tudatja óhajait a State Departmenttel. Mint a hadsereg f parancsnoka, a vezérkaron keresztül hallatja a szavát, itt ni. Ez a kett a nagyköveti vonalon fonódik össze, ahová harmadikként csatlakoznak a szövetségesek is. Így... az EUCOM meg a State Department ugyanarra a csatornára kerül, látja? Mivel maguk tengerészgyalogosok, az ügyet át kell hajszolni a stuttgarti CINCUSNAVEUR-ön, lévén hogy az európai csapattestek akciójáról van szó. A törzskar ezen a pon96
ton kezet ráz a diplomatákkal... már csak azért is, hogy mindketten ugyanarról a kottáról muzsikáljanak. Aztán átszivárog az egész a nápolyi csoporton. A tengernagy átadja a sorhajókapitánynak, közben természetesen elküldi nekünk is, hogy véleményezzük. Ezután jut el önhöz. Persze a Tengerészgyalogos F parancsnokság, a Haditengerészet rangid se és a 2. hadtest még mindig beleszólhat a hátsó vonalon... Skaggs ezredes nagy er feszítéssel igyekezett nem kancsalítani. Mély lélegzetet vett, de a sterilre kondicionált leveg l csak annál jobban zúgott a feje. - Akkor tulajdonképpen ki a pokoltól kapom az utasításaimat? Mi? Ez nem parancsnoki hálózat! Ez egy rohadt kínai labirintusjáték! Bikacsök Mattson alezredes szórakozott biccentéssel fogadta a négyf s munkakülönítmény tisztelgését, amely tábori íróasztalokat szállított új parancsnoki központjába, aztán hátrált pár lépést, lassan megfordult, és újra próbálkozott. Hiába. Az utóbbi hatvan percben, mialatt emberei az új szálláshely berendezésével voltak elfoglalva, tüzetesen végigelemzett minden érvet és ellenérvet, ami csak eszébe jutott, mégsem bírt megbékélni helyzetükkel a Bejrúti Nemzetközi Repül téren. A libanoni hivatalnok, aki megmutatta neki a négyemeletes épületet a hatalmas, nyitott átriummal a közepén, könnyed kézmozdulattal hessegette el kérdéseit, amiket az alapozás szilárdságát illet en tett fel. Aztán büszkén felvilágosította, hogy ebben a vasbeton épületben székelt régen a Libanoni Közlekedésügyi Minisztérium. Nyáron a megsemmisít erej izraeli tüzérségiés légicsapások körzetének a peremére került, és ellenállt minden robbanásnak, mondta végül. Mi aggasztja hát az alezredes urat? Mattson csak órákkal kés bb válaszolta meg ezt a kérdést, miután személyesen is alaposan szemügyre 97
vette a környéket. Az a baj ezzel az egész hellyel, hogy olyan, mint egy kétütem motor: el bb jön a szívatás, aztán a nagy bumm! Meghazudtolja a gyalogsági hadm veletek minden alapvet szabályát, amit valaha kitaláltak. A lövészosztagok vezet i közül még a legnagyobb balfasz, aki hagyja elrozsdásodni a géppisztolyát, és ütközetben a többiek mögé bújik, úgy bizony, még egy ilyen alak is meg tudja mondani, hogy sose szabad összezsúfolódni. Elég egyetlen sorozat, és mindenki kipurcant. Ezt a dalt azóta éneklik, mióta a világ els lövészcsapata alakzatba állt és kivonult a harcmez re. És mi ennek ellenére kétszáz embert zsúfolunk be ebbe a kibaszott lyukba. Csinálnom kell majd valamit, hogy kicsit szelsebben legyenek... mihelyt megoldottam néhány más problémát, persze. Mattson megfordult, és taktikai elhelyezkedésüket mérlegelte. Nyugaton, a használatban lév kifutópályák vége felé, ahol az India Company tengerészgyalogosszakasz felügyeletére bízott terület érintkezik a partvonallal, ott az újabb gond. Háttal vannak a tengernek, és mindenfel l potenciális ellenség veszi körül ket. Dunqerque. Kiürítés ellenséges t zben? Baszd meg. És hol találsz olyan ostoba kurafit, még ha csupán egyetlen napot töltött is el a katonaságnál, aki úgy akar megvédeni egy stratégiai fontosságú pontot, hogy csak az alacsony terepet szállja meg? Föl kell mászni a magas terepre a kibaszott objektum körül, és mindenkinek szétdurrantani a seggét, aki szemet vetne rá. De neeeem! Odafent a magas terepen valami drúz népség csücsül, a tengerészgyalogság meg lent vakarja a tökét, és arra vár, hogy mikor eresztenek bele egy-két rakétát. Két szakasz, a Hotel Company meg a Weapon, pont ott van a puskacsövük alatt. Az aztán meg eszedbe ne jusson, hogy talán biztosítani kéne a harcálláspont környezetét is. Itt ülök egy szarosvödörnyi rongyosfej kell s közepén, ebben a... 98
mi is a neve? Mindegy, hívjuk például Hooterville-nek. Itt zsibonganak köztem meg a Golf Company között. Könny lenne elvágni ket. Túl könny . A bal szárnyunkon meg egy kibaszott tüzérüteg! Krisztusom, ha két hétnél tovább maradunk itt, én istenemre infarktust kapok! Mattson látta, hogy törzs rmestere, egy sokat megélt veterán, kérd pillantást vet rá. Vállat vont, majd elindult a nagyterem felé. Nemsokára megkezd dik a tiszti gy lés, ahol ismertetni fogják nekik a helyi érvény Szolgálati Szabályzatot. - Ki ne mondja, törzs rmester. Tudom. Megszívattak minket. De ha egy kibaszott szót mer szólni Dunqerque-r l, Dien Bhien Phuról vagy Khe Shanh-ról, keresztbe fogom lenyelni! Az sz törzs rmester, aki még 1958-ban szállt el ször partra a tengerészgyalogsággal Libanonban, torz fintort vágott - ez nála a mosoly megfelel je volt. -Igenis, uram... Fölösleges lett volna többet mondania. Több, mint harminc éve szolgált ilyen és olyan tengerésztisztek mellett; ennyi id alatt megtanulta megkülönböztetni a búzát az ocsútól. Skaggs meg Mattson jó tengerészgyalogosok. Hosszasan és harsányan fognak a megfelel emberek fülébe ordítozni, ha egy közlegény se lesz a közelben, aki meghallhatná. A törzs rmester rettent fontosnak tartotta a csapatok morálját; márpedig az általában rohamosan romlásnak indul, ha az elkínzott kép tisztek üvöltve szidják embereik füle hallatára a nagykutyák ostobaságát. Mivel a téma a Szolgálati Szabályzat volt, Barlow-t meg a szárazföldi csoport többi altisztjét is meghívták a tiszti gy lésre. Az ilyen helyi érvény szolgálati el írások esetében a tisztek általában elolvasták a szöveget, kisütötték, hogy mir l van benne sz , és tájékoztatták 99
róla az altiszteket, akik a maguk részér l azt sütötték ki, hogy lehet a szándékot a gyakorlatba átültetni. Ezt aztán közölték a fiatal tengerészekkel, akik vállat vontak, vakarták a seggüket, és nem értettek az egészb l egy kurva szót sem. Most azonban több volt a kérdés, mint a válasz, úgyhogy az altiszteket egy kalap alá vették a tisztekkel. Ezzel azt akarták elérni, hogy senki ne értse félre az el írásokat, melyeknek betartása a vasfegyelemben él , mindent bet szerint értelmez tengerészgyalogosok számára élet-halál kérdése volt. Barlow abban a pillanatban látta, hogy a kísérlet kudarcra van ítélve, amint Mattson alezredes szólásra nyitotta a száját. - Feladatunk az lesz, hogy biztonsági álláspontjainkról, melyek a város dél-délkeleti szektorában helyezkednek el, „riasztó hatást" gyakoroljunk az átkelést megkísérl fegyveres elemekre, s ezáltal gondoskodjunk a békés környezetr l, amelyben a Libanoni Fegyveres Er k zavartalanul kifejthetik rendfenntartó tevékenységüket Bejrút városában... Egy rmester az India Companyt l kivette szájából az agyonrágott vég ceruzát, és a leveg be emelte. - Uram, mit jelent az, hogy „riasztó hatást gyakorolni"? Az olyat értem, hogy „megállítani", „feltartóztatni", vagy „szétl ni a seggüket", de mit mondjak az embereimnek, hogy kell „riasztó hatást gyakorolni" a rossz fiúkra? Mattson kett t pislantott, és a jegyzeteibe sandított, alkalmatos választ keresve. Nem talált semmit. Barlow látta, hogy a teremben többen vigyorogni kezdenek, néhány ember elfintorodott, mások sokatmondó pillantásokat váltottak. Összefonta karját a mellén, a plafont tanulmányozta, és halkan kuncogott. Már megint a régi nóta; triciklin ülve gurulunk a lejt n, és elromlott a kézifék. Bikacsök Mattson reszel s mordulással megköszörülte a torkát. - Nos, Grey rmester... a riasztó hatás ez esetben 100
azt jelenti... szóval, csúnya pofát kell vágni, hogy kétszer is meggondolják, megéri-e nekik megkísérteni a szerencséjüket. Grey azonban nem olyan alak volt, aki elfogadja az olcsó választ a drága kérdésre. - Igen, uram... de mi van, ha csak „egyszer" gondolják meg? Vagy mi van, ha végül úgy döntenek, hogy mégis megpróbálnak átvágni a szektorunkon? A „riasztó hatás" azt jelenti, hogy szétcsapunk közöttük? Esetleg azt, hogy átengedjük ket? Kuncogás hullámzott végig a gyülekezeten, és Barlow látta, hogy egy f törzs rmester a kétélt vontatók egységéb l az arca elé kapja a zubbonyát, nehogy hangosan felnevessen. Az alezredes kivette a szájából a ronccsá rölt bagóadagot, aztán turkálni kezdett az ajka meg az ínye között, kósza maradékokra vadászva. Végül kihúzta nyálas mutatóujját, és alárendeltjei felé bökött vele. - A „riasztó hatás", az riasztó hatás, az istenit neki! Menjünk tovább. Egyes számú alapszabály: ha csak lehetséges, a problémák intézését minden esetben a helyi polgári vagy katonai hatóságokra kell bízni... A Golf Company parancsnoka, Ron Jennings százados fölemelte a kezét, hogy felhívja magára Mattson figyelmét. Barlow elismeréssel nyugtázta parancsnoka bátorságát; az alezredes ugyanis szemlátomást egyre idegesebb lett. Tessék. Jennings f nök most bele fog szarni a csajkájába. - Uram, a kérdésem az én különleges helyzetemre vonatkozik, kint a Tudomány és Technika Egyeteménél. A körzetemben minden „helyi polgári és katonai hatóság" a Haj esz Szallom-i muzulmán lakosság szerveit jelenti. k viszont nem hiszem, hogy különösképp zaklatni óhajtanák Omár komát, még akkor sem, ha történetesen páncélököllel a vállán vág neki a területemnek. Mit csináljak, ha a libik nem lépnek m ködésbe?
101
Mattson újabb adag bagót lökött a szájába, és letörölte az orráról lógó verítékcseppet. - Ha a libik nem lépnek m ködésbe, Jennings százados, akkor jön a kettes számú alapszabály: a tengerészgyalogság a katonai nyomásgyakorlásnak csak a feltétlenül szükséges fokát használhatja a feladat végrehajtása, illetve a fenyegetés mérséklése érdekében. Barlow látta, hogy a f törzs a kétélt vontatóktól óvatosan kidugja fejét a zubbonya alól, és igyekszik elváltoztatni a hangját. - A „katonai nyomásgyakorlás" azt jelenti, hogy a szart is kiverjük bel lük? Mallory hangja tisztán felismerhet volt a kuncogásban, ami végighullámzott a hallgatóságon. - Uram, ha az ember „mérsékli a fenyegetést", a fenyegetett attól ki is nyiffan, vagy csak megsebesül? Ez az. A kölyök megtörte a jeget. Még a vén Bikacsök is majd összehugyozza magát a röhögést l. Nagy hibát követett el: egy rakás gazembert átejteni nem könny mulatság. - Hagyjuk ezt a marhaságot, emberek, és végezzük a dolgunkat. Elég régóta vagyunk már a dolgok s jében, hogy tudjuk: csirkeszarból nem lehet csirkesalátát csinálni. Grouse doki az orvosi táskájában rámolt; toroktablettákat keresett a mellette kuporgó, csokiszín tengerészgyalogosnak. Nagyon élvezte Justice címzetes rvezet tiszta, dallamos baritonját, amivel tegnap a Soul Brotherst kísérte, és nem akarta, hogy a fiú értékes hangszálainak baja essen. Végül talált egy lap Cepacol tablettát, és miután még egy utolsó, gyors pillantást vetett Justice gyulladt garatjára, az rvezet kezébe nyomta. - Csak egy kis pirosság az egész. Kicsit begyulladt. Vigyázzál nekem a sípjaidra, haver. Tegnap majdnem elb gtem magam a Tracks of My Tears-nél. Nem vicc. 102
Justice belecsapott az egészségügyis feléje nyújtott tenyerébe, és a szájába pöckölt egy tablettát. - Minden oké lesz, mihelyt az id kitisztul, doki. Mi az isten történt itt a nappal? Három hete még attól féltem, hogy megégetem a fekete seggemet. Dale közlegény beletörölte szortyogó orrát egyenruhája ujjába, majd kifejtette, hogyan értékeli a helyzetet. - Ez a Kelet, baszd meg. Nem olyan, mint Texas. Ott folyton fénylik az a szaros nap. - Nem fénylik Texasban semmi, legfeljebb a strasszdísz a lovak seggében... - Stankey közlegény megjegyzésére olyan röhögés tört ki, hogy mindenki majd belepusztult, Justice kivételével, aki most fedezte fel, hogy Stone közlegény az pokrócán fekszik, és izzad, mint valami igásló. -Stone, öregem, takarodj a picsába a priccsemr l! Szarrá izzadod a pokrócomat, ember! Mi az istenfasza ez? Stone fölállt a priccsr l, és nekilátott, hogy lehámozza magáról izzadtságtól b zl egyenruháját. - Vigyázz a szádra, Justice. Ez szinte veríték, haver. Nem baszok ki veled. Nem fogjátok elhinni, srácok, de az el bb rám l ttek. Nem vicc! Kint kocogtam az úton, és valami állat le akart szedni. Justice lerántotta a priccsr l a pokrócát, odaer sítette egy betört ablak pereméhez, és kilökte a leveg re száradni. - Lószart, Stone. Biztos az egyik rszolgálatos szélirányába kerültél, az meg le akart puffantani, hogy bele ne fulladjon a b zödbe. Stone meztelenül állt a szoba közepén, és a fejét ingatta. - Mondjál, amit akarsz, haver, Egy csomó más srác is hallotta a lövést... és a becsapódás helyén láttam fölfröcskölni a kibaszott sarat. Dale közlegénynek sikerült felkötöznie a kis texasi 103
lobogót az alumíniumkeretre, ami a moszkitóhálót tartotta a priccse fölött. - Visszal tt valaki? Stone kezébe vette barátn je érettségi tablóképét, és hosszan nézegette. - Nem, baszd meg, sose l nek vissza. A haver, aki rt állt a Hotel Companyt l, azt mondta, látta a torkolattüzet. Beszólt rádión a parancsnokságra, de azok a faszok még arra se adtak engedélyt neki, hogy megtöltse a fegyverét. Grouse doki visszapakolta a cuccát a táskájába, és elhatározta, hogy Mallory után néz. Az osztagparancsnokok úgy döntöttek, hogy megpróbálnak tenni valamit a szar kaja ügyében, amivel a Haditengerészet etette ket. A nagyja úgy nézett ki - és az íze is olyan volt mintha órákig rohadt volna a fedélzeten az es ben, mire megérkeztek a helikopterek, hogy elszállítsák. Az egészségügyiseket is bosszantotta a dolog. Nemcsak kínos volt nekik, mint a tengerészgyalogságnál szolgáló haditengerészeknek, de ráadásul a pácienseiknek is jobb táplálékra lett volna szükségük, éppen most, hogy az id Bejrútban hidegre és es sre fordult. Mallorynek volt egy elmélete, mely szerint a kaja min sége közvetlen összefüggésben áll a katonai morállal. Grouse doki meg akarta mondani neki, hogy az osztagukban e téren semmi gond. Megállt a küszöbön, és visszanézett a védenceire. - Remélem, nem felejtettétek el, seggfejek? Az itteni doki nem jön házhoz, úgyhogy tartsátok magatokat a Szolgálati Szabályzat ötös pontjához... A tengerészek kórusban vágták rá a népszer rigmust: - Rohadj a bunkerben, jobb, mint a kóterben! Mihelyt a CH-46-os Sea Knight helikopter némi csetlés-botlással megállapodott a szállítóhajó imbolygó fedélzetén, Barlow f törzs a vállára vetette a mosodai 104
zsákot, és lesietett a hátsó kijárat rámpáján. Egy sárga dzsörzéruhát, sisakot és véd szemüveget visel matróz egy feketén ásító fedélzeti nyílás felé mutogatott, a hajó repülésirányító tornyánál. Barlow görnyedt tartásban kiszaladt a leveg t kavaró rotorok alól, és megindult az altiszti étkezde felé. Három perc múlva egy csésze g zölg kávét tartott a kezében, és ott ült kiszemelt célpontja el tt. Willis Bagwell, a kajakotyvasztók f nöke az Inchon fedélzetén. Harminc éve úszkál a tengeren, és az utolsó lélekveszt n is van valaki, aki faszol neki. A kurafi megkopasztott Szardínián. Pokrócok, alkatrészek és készpénz a húsért meg a sörért. Biztos azt hiszi, azoknak a seggfejeknek, akik a parton baszakodnak, már úgyis mindegy. Ezeknek a rohadék horgonycsörgeknek egy jó szavuk se volt a tengerészgyalogságról a második világháború óta. És a seggfejek a parton még csodálkoznak, miért szar a kaja. Barlow elterpeszkedett egy székben a gazdasági tiszttel szemben, s letette kávéscsészéjét a zöld vászonterít re. Bagwell lekapta rózsaszín malacorráról az olvasószemüvegét, és a vigyorgó tengerészre hunyorgott. - Nocsak, Barlow! Mi szél hozott erre? A tengerészeidet keresed? - Francot, Bags. Nagyon jól tudod, hogy ezekben a gyöngyszürke hajóshotelekben nincsenek tengerészgyalogosok. Azért jöttem, hogy megkérdezzem, nem érdekel-e egy kis sutyi üzlet. - Miféle üzlet? - Nézd, Bags, tudod, hogy a parton melegedik a helyzet. Orvlövészek a körzetek szélén. Eltévedt tankbelövések. Minden ilyen szarság. Fülest kaptam, hogy az Öreg be akarja szüntetni a haditengerészek városnéz túráit. - Talán itt is találok majd valami tennivalót magamnak. 105
- És talán csinálhatsz egy csomó pénzt, arra a kis vitorlásra, amit meg akarsz venni Key Westben... -Oszt hogy? - Gondolkozzál, Bags. Ha már a matrózok nem mehetnek ki a partra fényképezkedni, biztos mind szeretne hazavinni valami szuvenírt, ugye? Valamit, amit mutogathat az Államokban, és eldicsekedhet vele, hogy járt Bejrútban. Barlow fölemelte mosodai zsákját, és lerakta az asztalra. Aztán kioldotta a zárózsinórt, és nézte, amint Bagwell végiglegelteti tekintetét a választékon: vörös PFSZ karszalagok, sarlóval-kalapáccsal; egzotikus arab jelvények és kit k; AK-47-es szuronyok, amiket ha az ember belecsúsztat a hüvelyükbe, jó drótvágó olló lesz bel lük; tépett szél srapnelszílánkok, cirill feliratok nyomaival; és két tüzérségi l szer üres hüvelye, amib l a hajó fémm helyében könnyen csinos hamutartót lehet csinálni. - Namármost, odakint terítve van ilyen holmival a terep, csak pár ravasz fiú kell, hogy felszedje. - Hogy osztozunk? - Fifti-fifti, Bags. Nem akarok én átbaszni senkit. Elég id t töltöttem ezeknek a szarosdézsáknak a fedélzetén, hogy tudjam, milyen az, amikor az ember lyukat akar ásni az óceánba. Amennyi segítséget adtok nekünk, igazán rászolgáltatok már egy kis pihen re, haver. Mallory Barlow dzsipjének a volánjánál ült, és figyelte a f törzset fel-alá járkálni a tengerparton. Úgy festettek, mint egy futballbíró és partjelz je a kupadönt n, a síp megfújása el tti pillanatokban. Barlow megállt integetni, mikor észrevette a motorcsónakot, melynek kormányosa ügyesen man verezett a parti föveny felé a hullámverésben. Épp hogy ki 106
tudta venni a palánk mögül kukucskáló gazdasági tisztet. Els felvonás. Mallory ellen rizte, hogy a zsebében vannak-e a Barlow által beszerzett holmik, aztán lenyomta a gázpedált, és a partra kanyarodott. A dzsip felnyögött, mikor Barlow meg a kövér haditengerész fölkapaszkodott rá. - Hová lesz, f nök? - Mindent az el re megbeszéltek szerint. Csak semmi rögtönzés. - Vigyél föl minket a mecsethez, Mallory. Vissza akarok nézni ahhoz a bunkerhez a légelhárító lövegek mögött. Mallory kettesbe tette a terepjárót, és elkanyarodott vele északnyugat felé. A hátsó ülésen Barlow nekilátott, hogy felhúzza a csapda rugóját. - Ezen a helyen, ahová megyünk, annyi ilyen szar hever szerteszét, hogy egyb l megveheted bel lük a vitorlásodat, Bags. Persze kicsit óvatosan kell kutakodnunk. A mecset mellett szíriai állások húzódtak, tudod? És azok a seggfejek elaknásították az egészet. Ebben a kurva es ben lehet, hogy arrébb csúszott pár akna. Szóval majd lábbujjhegyen kell járni... Mallory nagy er feszítéssel uralkodott a vonásain, és lopva a visszapillantó tükörbe nézett. Bagwellr l, ahogy a f törzs el re megmondta, patakokban szakadt a veríték. Mintegy végszóra, a Szúf-hegyekb l távoli ágyúlövés dördült. Valid Dzsumblatt így jelenti be, hogy él és létezik, mindennap pontban ilyenkor. Órát lehetne igazítani hozzá. Nem volt rossz ötlet. - Ó, ez ne aggasszon, Bags. Eddig még semmit sem tudtak eltrafálni. Csak azok a hülye drúzok néha idegesek lesznek, ha látják, hogy járm közeledik a mecsethez. Bagwell keki ingjén hatalmas félholdakban ütött át a veríték, mire Mallory megállt a dzsippel a hatalmas sármez mellett, amely négy darab 57 milliméteres légelhárító löveg sírja volt; a PFSZ hagyta itt ket. A gaz-
107
dasági tiszt nem mutatott rá hajlandóságot, hogy kimozduljon a hátsó ülésr l. Második felvonás következik. - Aknákról nem volt szó, Barlow... - Ugyan már, Bags, ne beszélj úgy, mint akinek papírból van a segge lyuka, jó? Látod ott azokat a fehér szalagokat? Én raktam ki ket ma reggel Mallory tizedessel. Arra biztonságos az út. Mallory a terepjáró ülése alá nyúlt, és átnyújtott Bagwellnek egy üres homokzsákot. - Csak menjen a törzs után, uram. A sár frankó mély, vigyázzon a tappancsára. Ott leszek maga mögött. Harmadik felvonás. Elkaptuk a tökét. Úgy megy, mint akinek dugóhúzó van a seggében, de megy. Utolsó ellen rzés. Csipogó kézben; álakna zsebben. Gyerünk, f törzs! - Bags, ezek az aknák, amikr l itten beszéltem, a terhelésre érzékeny fajtából valók. Addig nem robbannak, míg meg nem sz nik a rájuk nehezed nyomás. Szóval, ha rálépsz valamire, és kattanást hallasz... a legjobb, ha sóbálványt játszol. Az istenit, nem fog sikerülni! Ez még három lépést tesz, és elájul. Ki fogja kivonszolni a kövér seggét ebl a dágványból, ha itt múlik ki szívrohamban? Ez a feneette f törzs mindig arról dumál, hogy a parancsnoki hálózaton keresztül intézzük az ügyeinket. Akkor miért nem azt csinálja, amit nekünk prédikál? A kaja miatt már mindenki ki volt akadva. Az ezredesnek meg a sorhajókapitánynak kellett volna elrendeznie. Ez ostoba dolog. Jó muri, de akkor is ostobaság. Mallory azonnal vette a jelzést, mikor a f törzs a nyakához emelte kezét, hogy megvakarjon valamit az egyenruha magas gallérja alatt. Fürgén felzárkózott a reszket térd gazdasági tiszt mögé, s határozott mozdulattal megnyomta a baljában szorongatott csipogót. A fémes kattanásnak olyan hangja volt, akár egy pus108
kalövésnek, és kábé ugyanolyan reakciót is váltott ki Bagwellnél. A kövér tengerész abban a pillanatban jéggé dermedt, vaskos fejét pedig annyira behúzta, hogy a nyaka teljesen elt nt. Úgy nézett ki, mintha h dés érte volna, a bénulás azonban különös módon hol a teste egyik, hol a másik felét kerítette hatalmába. - Barlow! Jézusom! Aknára léptem! Barlow óvatosan visszahátrált, és letérdelt a reszket tiszt meredt, jobb lába mellé. - Az istenit, Bags, azt hiszem, igazad van. Pokolian olyan hangja volt neki. Mallory, gyere, segíts elkotorni innen ezt a sarat! Következik az aknatelepítés. Negyedik felvonás. Kaparj ki a talpa alól egy kis sarat, aztán csempészd oda az álaknát, ahol majd tüzetesen szemügyre veheti, miután önfeláldozóan megmentettük a seggét. Hol maradnak a kamerák? Barlow-nak ezért meg kéne kapnia az Akadémia nagydíját. -Rossz hír, Bags. Egy Pattogós Betty. Ne mocorogj, és ne szard össze magad, egyik sem segít. Jobb lesz, ha segítséget hozunk. Gyerünk, Mallory! - Az isten szerelmére, Barlow! Nem hagyhattok itt! Ti ismeritek ezt a szart. Hatástalanítsátok. Csináljatok valamit! A f törzs megint térden van, és úgy ingatja a fejét, mint az orvos, aki szeretné jobb híreket közölni a haldoklóval. Meddig nyújtja még? Ez a Bagwell már kétszer a gatyájába hugyozott. - Bags, tudod-e, hogy kurva sokat kérsz t lem meg Mallory tizedest l? Ezek a rohadékok piszok érzékenyek ám! Egy rossz mozdulat, és mi is veled repülünk... - Nézd, Barlow... én biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok csinálni. Nem vagytok amat rök. Kössünk alkut, oké? Ti leszedtek engem err l a vacakról, és holnaptól jobb lesz a srácaitok kajája. Meg a mosott 109
ruha is! Nem viccelek. Meleg kaja lesz a partra szállítva, a mosott szennyest m anyag zsákban kapjátok. Ez minden, amit ajánlani tudok, ember! - Ez esetben talán megnézzük, mit tehetünk, Bags, De ugye tudod, hogy meg se fordul a fejemben, hogy esetleg megpróbálnál átbaszni? Mert ha ilyesmi jut az eszembe, akkor lehet, hogy megremeg a kezem, és... - Istenre esküszöm, az anyám sírjára, Barlow, vagy amit akarsz! Csak szedj le err l az izér l, és vigyél vissza a hajóra! - Meg se moccanj. Ötödik felvonás. Kotorássz egy-két percig a sárban, míg Bagwell izzad, és tervezgeti a holnapi menüt. Húzzuk el még egy kicsit? Mallory átvigyorgott Barlow-ra a gazdasági tiszt reszket lába között. Egyszer csak abba kell hagyni. - Oké, haver. Lazíthatsz. Beraktunk egy megszakító t... Mallory némán állt, ajkára tette mutatóujját, s vállával Bagwell hátához közelített. Mikor a f törzs semmi jelét nem adta, hogy helytelenítené a javaslatot, lendületet vett, beleöklelt a kövér tisztbe, és egy közeli pocsolyába repítette. Mialatt Bagwell a verítékb l, könnyekb l és híg sárból álló kulimászt törölgette az arcáról, Mallory lehajolt, és felkapta az álaknát. Behatóan szemügyre vette, aztán füttyentett egyet a fogai között. - Szerencséje volt, uram. Ezek a fattyúk ki szoktak pattanni a sárból, és ágyékmagasságban robbannak. Ha nem sikerül hatástalanítani, valahol a Földközi-tengeren látta volna viszont a tökét. Barlow f törzs es vízt l csöpög pokróccal a vállán állt az étkez sátor bejáratában, és megpillantotta Malloryt, aki éppen meleg kolbásszal és paradicsommal tömte a fejét. Az összes tengerészgyalogos tányérja g 110
zölgött a sátorponyva alatt. Barlow elégedetten bólintott, és odakiáltott a konyhai ügyeletesnek, hogy adjon neki is valami kaját. - Szállítod neki a szuveníreket megállapodás szerint, Mallory? Az alku az alku. Mallory jókorát nyelt, és elmosolyodott. - Magam vittem ki ket az Inchonra a délutáni ellen rzésen, f törzs. De nem úgy láttam, mintha Bagsnek sok ideje lenne rájuk. Úgy kavargatta a fazekakat, mint tizennégy más faszi. Barlow horkantott, elvett az ügyeletest l egy meleg étellel megrakott tányért, és leült az osztagparancsnokkal szemben. Mallory pár percig nézte, hogy rág és nyeldekel, aztán föltette neki a kérdést, mely a mecset melletti sármez nél történtek óta furdalta az oldalát. - Elismerem, hogy pokoli jó muri volt, f törzs, de mi a fenének? Amúgy is elegen panaszkodtak a kajára meg a mosodára. Az Öreg úgyis elrendezte volna végül. Barlow a villájára nyársalt egy makacs paradicsomot, és bekapta. Elvezettel rágta, ám tekintete k keményen fúrta át az étkez sátor ponyvafalát. - Várhatott vón', szó se róla. Senki nem járt az éhhalál küszöbén. Asziszem, untam magam. - Azt akarod mondani, hogy csak azért csináltad ezt az egész játékot Bagsszel, mert unatkoztál? Barlow nagyot böffentett, és lassan el retolta a képét az asztal felett. Mikor már az orra majdnem összeért Malloryével, hirtelen elmosolyodott, és rekedten suttogva szólalt meg. - A boríték szélén élünk ám, öregem! A nagy kutyákkal akarsz egy falkában szaladgálni, hát meg kell tanulnod, hogy csak a magas fákat hugyozd le... Deeter Dale úgy döntött, nem ébreszti fel Stankeyt, csak azért, mert két izraeli páncélos szállítójárm zö111
työg az olajfák között. Inkább várni fog, hogy lássa, mennyit szarakodnak Hooterville-ben, és közelebb jönnek-e a körzetet körülvev úthoz. Stankey amúgy is valószín leg összeszarná magát ijedtében. A múltkor, mikor a nyavalyás homoki niggerek lövöldözni kezdtek a 35. Ellen rzési Pontnál, ez a kibaszott bohóc majdnem elejtett egy l szeresládát. Igazi vadnyugati látványosság támadt, mikor a libik el szedték a repeszgránátjaikat. Erre persze az istenátka rongyosfej ek gyorsan kikapták az ujjukat a seggük lyukából. Micsoda buli volt! Tisztára páholyból néztem végig itt a megfigyel toronyban. Nekem bezzeg nem engedik meg, hogy megtöltsem ezt a szar géppuskát. Jöv héten máshogy lesz ez, ha majd minket helyeznek át a 35. Ellen rzési Pontra. Megmondom én neked, mit fogok csinálni... valahányszor csak rám kerül az rség sora. Fölnyitom a závárzatot, itt ni. Beleillesztem ennek a kétszázötven l szeres hevedernek a végét. Jó tüzel pozíció... magas és biztos. Egy csettintés a hüvelykujjal... aztán lenyomom a ravaszt... - Dale! Az isten faszát neki, ember! Hányszor kell még mondanom, hogy ne baszogasd azt a géppuskát? Mallory lendületes léptekkel közeledett a megfigyel torony tetején, és nem volt különösebben elégedett az rszemeivel. Dale odébb lépett a géppuskától, épp idejében, hogy lássa, amint Stankey közlegény el bukkan az árnyékból, ahol h sölt, persze sisak és fegyver nélkül. Ajaj. Most jön a fejmosás. - Ez egy „megfigyel álláspont", Dale. És te vagy a vezet je. Átszóltatok már az ellen rzési pontnak, hogy izraeli páncélosok mászkálnak erre? -Nem, Mallory tizedes. Vártunk, hogy közelebb jönnek-e... - És mit csinálnál, ha közelebb jönnének, Dale? Tüzet nyitnál rájuk? Stankey, mit mond a szabályzat a géppuskákról? 112
Stankeynek eszébe jutott, hogy talán itt a lehet ség el avanzsálni segédgéppuskásból, és igyekezett visszaemlékezni a pontos szavakra. - Izé, a géppuskákat bebiztosítva kell tartani, csukott závárzattal. Hevedert csak az osztagparancsnok utasítására szabad betölteni. Automata fegyverek csak akkor nyithatnak tüzet a célpontra, ha kezel jük erre felszólítást kap a meghatalmazott tisztt l... Mallory fölkattantotta az M-60-as závárfödelét, és kihúzta bel le a hevedert, amelyben vegyesen voltak normál és nyomjelz lövedékek. - Kiváló, Stankey. Akadt valami, ami nem jutott el ebb l a kisagyadba, Dale közlegény? Dale-nek eszébe jutott az osztagparancsnok nemrég kifejl dött hajlama, hogy a kisebb mulasztásokért plusz szolgálatokat sóz az ember nyakába. Valószín leg annak az eredménye, hogy túl sok id t tölt együtt azzal a fingatnivaló pestissel, Barlow f törzzsel. Az ég bassza meg mind a kett t. - Én csak gyakoroltam... Mallory egy pillantást vetett az izraeli páncélosok felé. Úgy látszott, a peremsáv irányába tartanak. Csináltak már ilyet párszor. Mallory biztos volt benne, hogy el fognak fordulni, miel tt nekimennének a kerítésnek. -Mi a fenét gyakoroltál, Dale? Hát semmire nem emlékszel abból, amire tanítottak? El bb a libanoni népségnek kell tüzet nyitnia. Ha közvetlen fenyegetésnek vagyunk kitéve, és vissza kell l nünk, hogy mentsük a seggünket, az adott körülmények között a lehet legkisebb t zer t kell alkalmaznunk. Ez azt jelenti, hogy a géppisztolyainkat, Dale. Nem pedig ezt a kibaszott mozsárágyút. Értve vagyok? - Persze, persze, tizedes, értem én... csak hogy ez kurvára nem segít. Nem tisztességes dolog t lük, hogy bevágnák minket ide a rodeó kell s közepébe, és aztán nem adnak lovat! - Az istenit neki, az idegeimre mentek, seggfejek. 113
Van odalent egy vadonatúj homokzsák-szállítmány. Ha majd leváltanak benneteket, mi lenne, ha... Mallory mondandójának hátralév része beleveszett a motordübörgésbe és a hasadó fém csikorgásába. A peremsávról az ügyeletben lév tizedes után kiáltottak; Mallory a lépcs nél termett. Dale és Stankey közlegények hideg f vel újratöltötték az M-60-as nehézgéppuskát, és célba vették az izraeli páncélost, amely épp most tört át a repül tér drótkerítésén. Justice címzetes rvezet a hadm veleti központ rádiójánál volt ügyeletben, az udvar túloldalán, mikor Mallory elviharzott a posztja mellett. Futás közben odabiccentett neki, és tovább rohant a peremsáv felé, oda, ahol az izraeli szállítójárm - melyet homokzsákok védtek a belövések ellen, és géppuskákkal volt fölfegyverezve - nekihajtott a Cyclone kerítésnek. Az els páncélos félig belül volt már a peremsávon. A második hangosan túráztatta mögötte a motorját, bármelyik pillanatban készen állt rá, hogy csatlakozzon hozzá, s beguruljon a nyomában az amerikai szektorba. Ezt egyel re csupán a New York-i Rochesterb l való William Stone közlegény akadályozta meg. Ott állt az izraeli páncélosok el tt, rájuk szegezte a válláról lekapott M-16-ost, és hangosan kiabált az 50 milliméteres nehézgéppuska mögött ül szakállas alakra. - Hé, haver! Ez itt az amerikai tengerészgyalogosok területe. Vidd vissza ezt a bádogkannát Tel Avivba! Mallory épp idejében érkezett, hogy tanúja legyen a szóváltásnak. Látta, hogy az udvar túloldaláról két terepjáró közeledik rohamtempóban. Ez az ezredes lesz... kapóra fog jönni. Ugyanis az izraeli páncélos parancsnoka szemlátomást rang- és címkórságban szenvedett. 114
- Tudatában van maga annak, hogy az izraeli hadsereg tisztjével beszél? Stone-t ez a legkevésbé sem hatotta meg, s t, kezdett fölbátorodni, mikor megérkezett Justice és még pár tengerész, hogy segítsenek neki. - Ide figyelj, te seggfej. Kurvára nem érdekel az se, ha magával Mózessel beszélek! Nekem azt a parancsot adták, hogy ide senkit be ne eresszek... legfeljebb, ha igazolja magát, és akkor is csak azon az istenátka kapun keresztül. Tüntesd el innen ezt a tákolmányt, de azonnal! Mallory tisztelgett Skaggs ezredesnek és Mattson alezredesnek, mikor kiugrottak a dzsipjeikb l. Bikacsök odaállt Stone mögé, és az izraeli katonatisztre meredt. Skaggs megkérdezte, ki az ügyeletes rparancsnoka, aztán odalépett Malloryhez. - Ez meg mi a pokol, Steve? - Nem t'om, ezredes. Fent voltam a megfigyel állásponton, mikor nekihajtottak a kerítésnek. Most jöttek el ször ilyen közel Hooterville túloldaláról. Stone megállította ket. A fejemet mertem volna tenni rá, hogy valaki tüzet nyit. Skaggs az izraeli tisztre nézett. Az mintha rádióüzenetet küldött volna valahová; halkan beszélt a sisakmikrofonjába. Skaggs állkapocsizma megfeszült, s Mallory tapasztalatból tudta, hogy most rettenetes er feszítéssel igyekszik uralkodni magán. - Oké... szaladj végig a peremsávon, és ügyelj rá, nehogy valaki beg zöljön és lövöldözni kezdjen. Nem szeretném, ha leszednétek nekem azt a srácot a lövegtoronyból. Csak bízzátok rám. Skaggs ezredes kilépett a betonútra, és túlkiabálta a dübörg motorzajt. - Uram, ön a libanoni hadsereg és a Nemzetközi Békefenntartó Er k amerikai kontingense által közösen ellen rzött területen tartózkodik. Mi dolga itt? A szakállas tiszt levette a sisakját, és vállat vont.
115
- Jókora ez a város. Eltévedtem. Skaggs csíp re tette a kezét, és az izraeli tiszt gúnyosan mosolygó arcába meredt. - Nem látta az rszemeimet? Nincs térképe? Ön túlbecsüli elnéz hajlamomat, uram. Lassacskán arra a következtetésre jutok, hogy ön független ügynök, és feljebbvalói tudta nélkül, a maga szakállára cselekszik. - Skaggs tömzsi mutatóujjával a tisztre bökött, majd a közeli falu felé intett. - Most pedig fordítsa meg ezeket a járm veket, és hordja el magát a körzetemb l! Az izraeli katonatiszt továbbra is pimasz képet vágott, de visszanyomta a fejébe a sisakot, és pár szót szólt a rádióba. Erre a második páncélos hátramenetbe kapcsolt; gumiabroncsai csikorogva túrtak a salakba. A tiszt hátranézett égy pillanatra, aztán kihajolt a lövegtoronyból. -Bocs a kerítés miatt. „Valakinek" mégiscsak üldöznie kell a terroristákat. Salom. Skaggs ott állt az úton, a távolodó járm veket figyelte, és szörny kísértést érzett rá, hogy t zparancsot adjon a páncéltör lövegeknek. Talán nem is sikerült volna leküzdenie, ha a melléje lép Stone közlegény nem tesz fel egy kérdést, amire muszáj volt válaszolni. - Nem akarja, hogy leszedjem azt a fattyút, uram? Nagyon jó céllöv vagyok. Skaggs harsányan fölkacagott, s váratlanul átkarolta a riadt rszemet. - Ne, fiam. Egyel re ne szedjük le azt a fattyút. Félúton a dzsipje felé Skaggs ezredes még mindig kuncogott, Stone azonban nem talált a helyzetben semmi humorosat. Biztos valami tiszti tréfa. De azért... - Uram, ha esetleg mégis le akarja lövetni... ugye megígéri, hogy szól nekem? A tengerészgyalogosok els bejrúti karácsonyát követ érzelg s hangulatú héten az orvlövészek tevékenysége 116
megélénkült, s egy-két esetben hajszálon múlott, hogy nem jártak sikerrel. A babonás katonák ezt hajlamosak voltak ugyanannak a balszerencsének betudni, ami miatt - a kortárs történelemben el ször - ezúttal Bob Hope-nak sem sikerült a háborús zónában állomásozó amerikai csapatokat elszórakoztatnia. Mindett l függetlenül továbbra is rövid pórázra voltak fogva, bármenynyire lázadoztak. Egy borús szombat reggelen, a Hotel Company körzetében egy orvlövész néhány elkapkodott lövést adott le az egyik rszemre. Az incidenst követ en az rszem azt nyilatkozta a sajtó riportereinek, hogy könnyedén leszedhette volna az orvlövészt, ha lett volna engedélye tölteni és tüzelni. Míg a propagandatisztek a fogukat csikorgatták kínjukban, a fiatal tengerész belevigyorgott a kamerákba, és kijelentette, hogy „bizony kurva nagy szégyen ez nekünk, mert akkora lyukat l hettem volna a pasasba, hogy egy dzsip áthajthatna rajta, és akkor most nem lövöldözne tovább a haverokra". Másnap egy madarász a közeli Haj esz Szallomban rál tt egy galambra, s ezzel értelmetlen t zharc okozója lett a 35. megfigyel álláspontra kivezényelt libanoni egység meg néhány fegyveres falusi között, akik azt hitték, hogy megtámadták ket. A tengerészgyalogosok az állásponton másfél órán át lapultak fedezékben, míg a lövöldözés végül abbamaradt. Bármennyire igyekezett élét venni a propagandaosztály az efféle incidenseknek, a hírekre éhes amerikai sajtó diadalünnepet ült Bejrútban, hisz az érintett katonák boldogan vállalkoztak az együttm ködésre, hogy visszavágjanak a Szolgálati Szabályzatnak. Míg minden rend és rangú tábornokok és tengernagyok egymás után adták az interjúkat, s biztosították róla a sajtót, hogy az amerikai tengerészgyalogosoknak minden lehet ségük megvan a védekezésre, közben titkos üzenetek vágtattak Bejrútba a leveg szárnyán, me117
lyekben utasították Skaggs ezredest, hogy dolgozza át és igazítsa a körülményekhez a Szolgálati Szabályzatot. Körülbelül ekkortájt kapcsolták rá Skaggs hadm veleti központját a m holdas katonai hírközl rendszerre. Miután a civilekb l álló m szaki team, amely a beállítást végezte, elhagyta az épületet, az egész hadm veleti központban egyetlen boldog ember maradt: Benning f hadnagy, a 24. Egység híradósa, akinek a szemében a csúcstechnika egyet jelentett a mennyek ajándékával. - Ez a m holdas rendszer alapjában véve lehet vé teszi, ezredes úr, hogy Frankfurttól Washingtonig bárkivel kapcsolatba lépjen a parancsnoki hálózatunkból. Megtakarítja nekünk az id t, amit a körülményes üzengetés igénybe vesz, és van egy leárnyékolt áramköre, melynek segítségével zavartalan beszélgetést folytathatunk bárkivel, akinek hasonló készülék van a birtokában... akár magával az elnökkel is! Skaggs fölvonta s szemöldökét, s intett Denning hadnagynak, hogy négyszemközt szeretne beszélni vele. - Fordítva is m ködik? - Arra gondol, hogy az elnök is közvetlen kapcsolatot tud-e létesíteni velünk? Hogyne, uram. Skaggs feketekávéval teli kantinoscsészéjére meredt, és a fülcimpáját húzgálta. - Szóval bonyolult masina, ugye? És Murphy törvénye szerint az, hogy mennyi gondod-bajod lesz egy szerkezettel, egyenes arányban áll annak technikai fejlettségi szintjével. Nem így van? Denning zavarba jött. Ez önellen rz rendszer. Gyakorlatilag nincs is szüksége karbantartásra. - Uram, ha üzemzavarra vagy hasonlóra céloz... azt hiszem, garantálhatom, hogy ez a gép nem fog lerobbanni. Skaggs a fejét ingatta, és Denning szemébe nézett. Tévedésben vagy, Denning. Rengeteg gondunk lesz ezzel a feneette Batman-telefonnal. S t, én el re megmondom, hogy többet lesz javítás alatt, mint üzem118
ben... - Skaggs kemény kézzel vállon ragadta híradós tisztjét. - Mit szólsz ehhez, mint szakért ? Denning f hadnagy fejében végre zártak az áramkörök, és visszavigyorgott parancsnokára. - Azt hiszem, ez a nyavalyás hírközl berendezés tele lesz apró kis szörnyekkel, uram. A pirkadatot megel sötétségben, egy jó órával azett, hogy a nap kikukkant az Antilibanon-hegység gerince mögül, és nekilát, hogy elüldözze a tenger habjairól a komor árnyékokat, Eladár ráfordult taxijával a szidóni útra, és számolni kezdte az útszéli fákat. Mikor lámpáinak fénye a tizenegyedik göcsörtös olajfára esett az út keleti oldalán, kikapcsolta a motort, és hagyta megállni járm vét. A fényszórókat égve hagyta, s harsány francia nyelven káromkodva a kocsi elejéhez ment, majd felnyitotta a motorháztet t. Aztán további hangos szitkok kíséretében kikapcsolta a fényszórókat, el vette zseblámpáját meg a szerszámosládát, és buzgón vacakolni kezdett a motorral. Ibrahim intett Mászrának, hogy maradjon a kocsiban, aztán kikecmergett a hátsó ülésr l. Az útszélre ment vizelni, s nem lepte meg, hogy félig merevnek találta nemi szervét. Nem volt feltétlenül szükséges magukkal hozni a n t, de így veszélytelenebb volt éjszaka az utazás. Az úttorlaszoknál a katonák kevésbé gyanakodnak, ha egy n is van a kocsiban. Ráadásul Mászra kétségkívül nem mindennapi jelenség, puszta jelenlétével is eltereli másokról a figyelmet. Ibrahim egy pillanatra megrázta a fejét, hogy elhessegesse a nem helyénvaló gondolatokat, és gondosan szemügyre vette a környéket maga körül. Eladár nagyszer felderít volt; a hely, amit kiszemelt, tökéletesen megfelelt. A falangista rök déli irányban vannak, látótávolságon kívül, egy útkanyar mögött. Az amerikaiak 119
legalább egy kilométerrel északabbra húzzák a lób rt a drótkerítésük mögött, a cionista rjáratok pedig csak hajnalban indulnak. Tökéletes. Visszatért a taxihoz, és halkan odaszólt Mohamednek, aki Mászra mellett ült, és buzgón szerelt valamit egy zseblámpa vörös fényében. - Harminc percünk van, nem több. Elég lesz? Mohamed csak egy horkantással válaszolt, miközben megint bekötött egy áramkört. Sokkal fontosabb munka mell l rángatták el; szeretett volna miel bb visszatérni a m helyébe. Aztán, hóna alatt a külön e célra készített páncélelhárító aknával, kimászott a kocsiból, és alája hemperedett. A nagy horpadás, amit Eladár talált, tele volt es vízzel, de ez nem jelentett problémát. Az akna teljesen vízálló volt, és m anyagból készült, hogy ne tudják érzékelni a cionisták fémdetektorai. Mohamed gondosan elhelyezte, és bevetésre kész állapotba hozta az aknát, robbantógyutacsot kötve egy nyomásérzékel készülékre. Hiába fedeznék föl netán a cionisták az aknát, gondolta elégtétellel, nem tudnák eltávolítani. Mikor mindhárom Hezbollah-tag ismét a taxiban ült már, és Bejrút felé tartottak, Mohamed hangot adott kétségeinek. - Kevés id nk maradt, hogy befejezzük a munkát a teherautón, testvérek. Az ilyen apró zaklatásokkal ráérünk utána is. Ibrahim letekerte az ablakot, és beleszippantott a frissít szell be. Nemsokára pirkad, és minden nappal közelebb kerülnek végs céljukhoz. - Bízz bennem, Mohamed. Én átlátom a nagy tervet, és megteszek mindent, ami szükséges. Le se vette szemét az ablakban elsuhanó tájról, miközben kezét Mászra lába alá csúsztatta, és cirógatni kezdte a finom b rt a térde hajlatában. A n megmerevedett, s Ibrahimnak eszébe jutott, milyen ruganyosan 120
mozogtak a lábán az izmok, mikor annak idején kinn sétált a mez kön, övig felt zött szoknyában. Látni fogja újra az izmoknak azt a játékát... tapintani, érezni fogja. A Sors gyermekei olyan n t választanak, amilyet akarnak, s a n k lihegve vetik magukat a karjukba. Eladár lekanyarodott a szidóni útról, a Bejrútban állomásozó cionista csapatok egyik legfontosabb utánpótlási vonaláról, és a visszapillantó tükörbe nézett. A Szúf-hegyekben már kezdte körültapogatni rózsaszín ujjaival a napfény. A cionisták hamarosan az országúton lesznek, pedig öregember képében fogja kísérni Ibrahim rokonát egy bizonyos hely felé. A Bekaavölgyb l még mindig nem tudták elszállítani az összes robbanóanyagot. - El ttünk a Jeruzsálem-expressz, f törzs. Egy rakás teherautó, meg pár páncélos. Úgy nézem ........ - Baszd meg! Ezek a seggfejek is össze-vissza küldik csapataiknak a készleteket, képtelenség kiszámítani ket. Kukkants oda, hogy nem lehetne-e megkerülni ket. Mallory nekilátott réseket keresni a konvojban, bár tudta, hogy hiába. Az izraeliek mögött kell maradniuk, míg el nem érik a Golf Company körzetét, ahol a szidóni út egy darabon Haj esz Szallom, azaz Hooterville keleti széle mellett halad. Tettek egy kis faszoló kiruccanást a ba'abdai Libanoni Védelmi Minisztériumba, és a f törzs t kérte meg, hogy vezessen. Barlow-nak valami sötét üzlete volt egy libi tiszttel a minisztériumban, és most szeretett volna minél hamarabb visszaérni az egység állomáshelyére. Justice címzetes rvezet nek egy szeszélyesked rádiót kellet babusgatnia, Grouse dokiról pedig a f törzsnek az volt a véleménye, hogy „úgy vezet, ahogy a vénemberek basznak". Deeter Dale közlegényt persze kötéllel se lehetett elvontatni forgóállványra szerelt 121
M-60-as nehézgéppuskája mell l, amit most is úgy forgatott jobbra-balra, mint valami rült idegenlégiós a tuaregektöl nyüzsg sivatagban. Barlow hátrafordult az ülésen, és végigmérte a géppuskást. Tarkóra tolt sisak. Véd szemüveg. Jézusom! Már csak egy lobogó, fehér selyemkend hiányzik a nyakából. - Dale, baszd meg, nem hagynád végre békén azt a rohadt géppuskát? Meg sincs töltve, s t, a szabályzat értelmében nem is „szabad" megtöltened. A texasi szétvetett lábbal állt, úgy lovagolta meg a hepehupás úton rázkódó dzsipet, mint valami ismer s, vén lovat, és makacsul szorongatta a géppuskáját. - De azt ezek a faszik nem tudják ám... Grouse doki felnyúlt, és félrelökte a Dale övér l lógó kulacsot, mert folyton beleverte az orrát. - Kik azok a faszik? Dale csak annyi id re engedte el a géppuskát, hogy széles mozdulattal körbemutasson a környez dombvidéken, meg a gyalogosok girbegurba során, akik az út szélén igyekeztek Bejrút felé. - Szerintem seggfej itt minden rongyosfej , homoki nigger és tevezsoké, aki csak van ebben a kibaszott országban. Az els kurafi, aki rám mer l ni, légkondicionált seggel fogja végezni, meglátjátok. Justice címzetes rvezet épp azon volt, hogy közölje Dale-lel: nem igazán tudja értékelni a nigger szó használatát, még akkor se, ha csak a rongyosfej ekre, vonatkozik - amikor hirtelen légnyomáshullám söpört végig a dzsipen, s Mallory elkeseredetten a fékbe taposott. Dale közlegény, aki, beszéd közben gesztikulálván, eleresztette kapaszkodóját, ívben átröpült a géppuska fölött, neki a szélvéd nek, amely szilánkokra törve engedett sisakos fejének. Szörny káromkodása beleveszett a hatalmas robbanás visszhangzó dörejébe, Mallory pillanatokon belül Barlow mellé állt a terepjáró ülésére, s látta, hogy az izraeli konvoj elején föl122
csapó lángok közül füstoszlop száll a magasba. Akna vagy páncélököl? Aknának kell lennie. A rakéta süvítését hallottuk volna. Páncélosok hajtanak el re. Közülük futhatott aknára az egyik. Barlow Mallory vállára csapott, és kiugrott a kocsiból. - Gyerünk! Hagyd itt a dzsipet. Justice, rádiózz a központba, és értesítsd ket, hogy az izraeliek aknára hajtottak. Most töltsd meg azt a kibaszott géppuskát, Dale! Mallory lóhalálában indult meg Barlow után, de miután ötven méteren keresztül kerülgette az izgatott izraeli katonákat, már látta, hogy semmi értelme. A menet elején haladó páncélos kapta telibe! Ég, mint az istennyila. Bárki volt odabent abban a cip sdobozban, nemigen maradt több bel le némi szénpornál. Az aknának abban a nagy horpadásban kellett lennie. Szétvitte az út egész baloldalát. Két halott... három, négy sebesült. Az a fickó se fogja sokáig húzni, azokkal a csúf égési sebekkel. Mit bámulnak így rám ezek a seggfejek? Nem én csináltam. Mallory megpróbált nem tör dni az izraeli katonák szúrós pillantásaival, akik az utat igyekeztek megtisztítani a roncsoktól meg a törmelékt l az ég járm körül, és elindult az alacsony dombhát felé, ahol Barlow megtalálta a konvoj parancsnokát. A parolikból ítélve alezredes. Fekete sapka. Páncélmellény. Úgy néz ki, mint egy nagyfej . Egy kurvára dühös nagyfej . - Uram, hátul van velem egy dzsip meg egy egészségügyis. Örömmel segítek, ha esetleg szükségük van orvosi... - Most játssza meg a szövetségest, rmester? Akkor hol voltak, mikor ezek a fattyúk az aknát telepítették? Segíteni akar? Tudja mit? Menjen, és mondja meg a feletteseinek, hogy csináljanak valamit a terroristákkal, 123
akik idejönnek az amerikai szektoron keresztül, és legyilkolják az embereimet! Barlow észrevette Malloryt, s intett neki, hogy ne jöjjön közelebb. Úgyis mindegy. Amilyen hangosan üvölt ez a sarzsi, harminc méteres körzetben minden izraeli katona hallja. Valószín leg szándékosan csinálja. Az biztos, hogy itt mindenki rohadtul ki van akadva. - Nehogy rákezdje nekem a süket dumát, rmester, hogy a feladatuk jellege így meg úgy! A feladat az, hogy megállítsuk ezeket a terrorista fattyúkat, és ne hagyjuk, hogy embereket öldössenek. Ha a libanoniak képesek lennének féken tartani ket, nem volnánk itt! Ezek a srácok nagyon úgy festenek, mintha két amerikai legényen akarnák kitombolni a haragjukat. Nincs értelme vitatkozni. Hagyd rá, f törzs. Lépjünk olajra. Mallory bármennyire igyekezett visszafogni magát, muszáj volt hátra-hátranéznie a válla fölött, a f törzs azonban csak szótlanul csörtetett el tte, félrelökdösve útjából az izraeli katonákat, akik szoborrá dermedve nézték, hogy rakják be a szanitécek a sebesülteket egy ment autóba. Csupán akkor rándult meg az arcizma, mikor az egyik izraeli tiszt utána eresztett egy búcsúlövést. - Iwo Jima rég volt már, rmester! Az USA tengerészgyalogosai elvesztették azóta a töküket, asziszem! - Hát én ezt a rohadt faszit mindjárt... - Pofa be, Mallory! Ki se nyisd a szádat. Az emberek néha furán tudnak viselkedni, ha a szemük láttára nyírják ki a haverjaikat. Ravi Lundstrom alezredes ken csöt kent a robbanásban megperzsel dött alkarjára, és komor pillantást vetett a tábori íróasztalának túloldalán ül diplomatára. Végül maszatos mutatóujjával az asztalon lév papírlapra koppantott, így törve meg a lassan kínossá váló csendet. 124
- És hogyan értelmezzem azt, hogy „tegyen meg minden szükséges intézkedést az izraeli katonák védelmére", amikor ugyanebben az utasításban az áll, hogy „ne veszélyeztesse a Bejrútban állomásozó Nemzetközi Hader k biztonságát"? A látogatója levette elegáns szemüvegét, és megvakarta az orra tövét egy ponton, ahol a keret kidörzsölte. Nem nagyon lelkesedett ezért a libanoni küldetésért, mint ahogy a katonai behatolásért se annak idején, meg azért sem, hogy az izraeli egységek továbbra is ezen az Isten háta mögötti helyen maradtak. A kormányra nehezed nyomás egyre elviselhetetlenebbé vált odahaza. Mi értelme van az izraeli er k jelenlétének, most, hogy a f terrorista szervezetek kitakarodtak Libanonból? A zsidó anyák, apák, feleségek és testvérek visszavárják a katonákat a hazai rögre. Miért nem parancsolja Tel Aviv egyszer en vissza ket, ahelyett, hogy t küldi ide katonatisztekkel huzakodni, akik csak a puskákhoz meg a tankokhoz értenek? - Számomra elég egyértelm nek t nik, alezredes. Ön minden szükségeset és lehetségeset megtesz, hogy megvédelmezze csapatait... hacsak ez a tevékenység nem sodor veszélybe amerikai, francia és olasz katonákat. Lundstrom dühösen rágyújtott egy cigarettára, és látogatója felé bökött vele. - Elolvassa egyáltalán valaki Tel Avivban a jelentéseimet? Az meglehet, hogy a palesztinok elhordták az irhájukat Bejrútból, de a többi terrorista nem! A libanoni és amerikai ellen rzés alatt álló körzeteken keresztül jutnak el hozzánk, s hajtják végre a támadásaikat. Pedig szövetségesek vagyunk, vagy mi! Miért nem csinálnak valamit ezek az amerikaiak? - Ön meglehet sen sz k látókör , Ravi. Ha csak az amerikai kapcsolattal lenne probléma, minden további nélkül együttm ködnénk. De vannak más megfontolások is. Mindenki ki szeretne tessékelni minket Liba125
nonból. A washingtoni lobbynk egyre nagyobb nyomásnak van kitéve olyanok részér l, akik azt akarják, hogy menjünk haza. Otthon pedig? Istenem, a Kneszszetben folyton azt hajtogatják, hogy vigyük már haza a fiúkat... - És hagyjuk az egészet a libanoniakra? Uramatyám, még ötletnek is rossz! A diplomata fáradtan a térdére tette a kezét, és felállt a székr l. - Megkapta a parancsait, Ravi. Kérem, próbáljon meg együttm ködni velünk. Salom. Távozófélben Ravi Lundstrom alezredes parancsnoki sátrából, a diplomata ugyanúgy érezte magát, mint amikor elhagyta Tel Avivot. Ezek a viták a katonák meg a politikusok között nem vezetnek sehova. A parancsokat kiadták. Meglátjuk, hogy a katonák engedelmeskedni fognak-e nekik. Ron Jennings százados az izraeli szállítókonvojra szegezte látcsövét, és Mallory tizedest hallgatta. A megfigyel pontokról befutott jelentések meger sítették, amit látott. -Jól felpakoltak ma reggel, uram. Röntgen Oszkár négy Centurion tankot, három páncélos szállítójárm vet, és egyel re ismeretlen számú teherautót jelent. A páncélos kíséret újabb fedezékben töltött, idegesíórát jelentett; az izraeli konvoj nehézgéppuskákkal fogja végigpásztázni a szidóni út mindkét oldalát. Persze ostobaság volt, de ki lehetett bírni. De mire valók a tankok? Jenning az elöl haladó tank lövegtornyában álló férfire összpontosította a figyelmét. Páncélos alezredes; egy másik katonatiszttel beszél, aki gyalogosan halad mellette. Valahol Jennings kisagyában megszólalt a vészcseng . - Barlow f törzs! Harckészültség! Mindenki a homokzsákok mögé. Sisakban és páncélmellényben. 126
Barlow fölnézett a négyzetrácsos térképb l, és a lassan közelebb gördül tankokra hunyorgott. - A sárkánylövészeknek is szóljak, uram? - Ne fessük az ördögöt a falra, f törzs. Elég, ha mindenki fedezékbe vonul, és t zkészültségben áll. Semmi értelme páncéltör lövegekkel célba venni a szállítókonvojt. Különösen most nem, mikor az izraeli hadsereg meg a haditengerészet ügy ingerkedik egymással, akár két rakoncátlan kölyök az iskolaudvaron. Mindenesetre itt valami b zlik... - Mallory tizedes! Menjen oda a dzsiphez! Ne túl felt en. Csak l dörögjön arrafelé. Jennings otthagyta a tengerészgyalogság bejrúti szállásépületének tetejét, és követte az osztagparancsnokot lefelé a lépcs n, egy olyan helyre, ahonnan rádión figyelemmel kísérhette az izraeliek tevékenységét a szidóni úton. Jennings mormon volt, és hitt az imák erejében. A következ tíz percet azzal töltötte, hogy csöndben imádkozott, nehogy az udvaron lézeng libanoni katonákat hirtelen elöntse a nemzeti öntudat. Ha most egyszerre csak elegük lesz az izraeliekb l, és viszonozzák a tüzet, a Golf Company tengerészgyalogosai pillanat alatt belecsöppennek egy csúnya t zharc kell s közepébe. Barlow f törzs volt az els ember a tet n, aki rájött, mit m velnek az izraeliek. Leviharzott a lépcs n, berontott a parancsnoki központba, és túlüvöltötte a rádiókból áradó zagyva karattyolást. - F nök! Két Centurion! Letértek az útról. Át akarnak jönni a drótkerítésen! Jennings máris az épületb l kivezet lépcs felé vetette magát. Futtában még hátraszólt: - Hívjátok Hatos Indiánt, és tegyetek jelentést! Aztán ki innen, és gondoskodjatok róla, hogy a libik ne essenek pánikba. 127
Mallory abban a pillanatban begyújtotta a motort, amint meghallotta a parancsnok nehéz bakancsait a lépcs n lefelé dübörögni. Azt hitte, a f kapuhoz hajtanak, onnan pedig ki az útra, Jennings azonban alaposan ráijesztett. - Egyenesen! A tankok felé! Jézus Krisztus! Nézd ezeket a fattyúkat. Harci sebességgel neki a drótkerítésnek. Mi az istent csinálnak? Mindjárt átgázolnak a seggünkön! A libik töltik a fegyvereiket. El innen, az árok felé! Abban a pillanatban, mikor Mallory jobbra tekerte a kormányt, hogy eltakarodjon a fenyeget en közelg tankok útjából, Jennings átnyúlt el tte, és visszapöccentette a dzsip önindítóját. - Ezek nem fognak megállni, f nök! -Itt várj! A Golf Company parancsnoka kiugrott a terepjáróból, és arrafelé kezdett gázolni a s sárban, amerr l a tankok közeledtek. Mikor egyenesen odaállt a dübörCenturionok elé, Mallory azt hitte, most látja utoljára ezt az embert, akit tisztelt és szeretett, A tankok már csak huszonöt méterre voltak t le; Mallory ráüvöltött, hogy menjen onnan, miel tt kés lesz, ám hangja beleveszett a lánctalpak zörgésébe és csikorgásába. Csak akkor tudta becsukni a száját, s vett mély lélegzetet, mikor az els Centurion orrlemeze, Jennings századostól valami fél méterre, megbillent és megállt. Egészen addig biztos volt benne, hogy tanúja lesz egy ember meggyilkolásának; a tank a legcsekélyebb habozás nélkül, elgázolja a parancsnokát. Elég ronda bulit csinált már végig keményfej századosával, hogy tudja: ha ez a férfi valahová odáll, többet nem tágít onnan. Mallory závárok kattanását hallotta a háta mögül, de képtelen volt levenni tekintetét a hátborzongató látványról: egy százhetven font súlyú ember farkasszemet néz egy száztizenötezer font súlyú tankkal. Ha a sof r 128
talpa lecsúszik a pedálról... ha valamelyik ujj megrándul a ravaszon... Ron Jennings százados keményen a fogát szívta, s igyekezett benedvesíteni a torkát, hogy harcias, kihívó hangon szólaljon meg, ne károgva, mint egy varjú. Fölnézett a lövegtoronyban vigyorgó izraeli tisztre, és úgy döntött, hogy elege van ebb l az egész ostobaságból. - Beszélni akarok a parancsnokkal! - csattant fel. A tiszt a Centurion lövegtornyában körbekémlelt, és az ajkát csücsörítette. Jennings le se vette a szemét a férfi arcáról, de tudta, hogy az izraeli mérlegel; azt számolgatja, hány fegyvercs mered az tankjára meg a mögötte jöv re. - Átmegyek! - Ez a terület a haditengerészet ellen rzése alatt áll. Jobb lesz; ha beszél a tábornokával. - Maga beszéljen a maga tábornokával. Átmegyek! Mikor a tank motorja kezdett felpörögni, s a torokhangú dübörgés egyre harsányabb lett, Jenning tett egy lépést hátrafelé. Innen tisztán láthatta t a parancsnok meg a járm vezet je is. Lenyúlt, higgadt mozdulattal felcsattintotta pisztolytáskája fedelét, s el húzta szolgálati 45-ösét. Határozott mozdulattal egy tárat lökött a fegyverbe, kibiztosította, aztán két kézzel lövésre emelte, mint valami céllöv . Közben az járt a fejében, milyen nevetségesnek t nhet, ahogy egy pisztollyal fenyegeti a tank 105 milliméteres lövegét. Csöndesen imádkozott, hogy egyik emberének se jusson eszébe kiegyenlíteni az esélyeket. Az izraeli tiszt éppen jiddisül beszélt a sisakrádiójába; most abbahagyta, és ránézett az útját elálló, terepszín ruhás alakra. Jennings százados tudta, hogy a most következ másodpercekben fog eld lni a sorsa. Mikor végül megszólalt, a hangja meglep en nyugodt volt. 129
- Egy másik háborút akar, alezredes? Megkaphatja... most azonnal. Jennings egyfajta bágyadt érdekl déssel figyelte, hogy méri föl t magában az izraeli katonatiszt. Látta a gúnyos mosolyt, a felvont szemöldököt. Csigavér. Oda kéne puffantanom egyet a füle tövébe. Úgyis hiába próbálok szót érteni vele. Mutassuk még az izraelieknek, hogy nem csak k tudják meghúzni Bejrútban a ravaszt. Mallory épp azon t dött, sokat nyomna-e a latban, ha odahajtana a dzsippel, és kiállna a f nök mellett, mikor látta, hogy a tankok hátramenetbe kapcsolnak. Atyavilág! Kereket oldanak! Bassza meg! Egyetlen nyavalyás tengerésztiszt egy szaros negyvenötössel elkerget két Centurion tankot. Hát ez, ez már valami! Mallory beindította a dzsipet, készen rá, hogy elszállítsa a századost diadala színhelyér l. Az udvaron minden szempár a hátráló tankokat követte. Hirtelen a hátsó Centurion dübörögve el remenetbe kapcsolt, és megkerülte a másik tankot, sarat fröcskölve szerteszét. Utolsó húzás! A kutyafattyak csak kikényszerítik! Senkinek az ujja nem lazult meg a ravaszon a Golf Company tengerészei közül, mikor Jenning kapitány fent termett az els Centurionon, és galléron ragadta a tisztet a lövegtoronyban. Magához rántotta az izraelit és a képébe üvöltött. - Állítsd meg azt a tankot! Állítsd meg az átkozott tankjaidat! Az izraeli parancsnok látta, hogy az amerikai tekintetében megcsillanó hideg fény nem sokban különbözik a bal fülének szegezett pisztolycs acéljától. Lassú, óvatos mozdulattal felkattintott egy kapcsolót a sisakja oldalán, s egy szót kiáltott a mikrofonba jiddisül. Visszafelé menet a szállásépületbe Mallory azt se tudta, mit mondjon. Nem talált szavakat, amikkel méltatni lehetett volna századosa teljesítményét. Miután megállította a terepjárót, perceken keresztül néma 130
csend uralkodott az udvaron; Jennings százados egyere nem mutatott rá hajlandóságot, hogy kiszálljon. És aztán fölharsant a kiáltás. Végigsöpört az udvaron, visszaver dött a szállásépület faláról. A Golf Company tengerészgyalogosai rikoltva, ordítva, üvöltve rótták le tiszteletüket századosuknak. Az amerikai sajtó az incidens után egy teljes hétig ünnepelte a tengerészgyalogosokat, bátorságukat és fegyelmüket, amit persze Ron Jennings százados testesített meg. A vezércikkek „Amerika legújabb titkos fegyverének" titulálták Jenningst és pisztolyát. Annak az iróniája, hogy itt tulajdonképpen egy nagyhatalom Dávidja szállt szembe egy harmadik világbeli Góliáttal, valahol elveszett a pillanat izgalma és a zord jövendölések között, melyek a közel-keleti ügyekbe nyakig belebonyolódott USA és a térségben lév egyetlen aktív szövetségese közötti viszony megromlásáról prédikáltak. Mászra többször találkozott már vele álmában, de az életben most látta viszont el ször, ezen a felh s napon Haj esz Szallomban, mikor kiszaladt a hentesüzletb l a nagy útkeresztez dés közelében. A kockás mintájú kafija volt az, amin megakadt a szeme, mikor kirohant, hogy lássa, miért hívták ki a rend rséget, és miért gy lt össze lármás tömeg a zöldségesbódé körül. Mallory, jutott eszébe. Steve Mallory, a magas amerikai; a szeme meghökkent en zöld, s ferde vigyora azt sugallja, hogy szinte minden szórakoztatja, amit lát. Mászra a tömeg szélén álldogálva nézte, hogyan bámul Mallory meg a többi amerikai, miközben a rend rség letartóztatja a zöldségest. Szemlátomást mindegyiküket leny gözte, szinte sokkolta az utcai jelenet. Nem lehetett elvárni t lük, hogy megértsék. Az öregasszony, aki friss parázzsal és pletykával látta el az utcát, azt mondta, hogy az amerikaiak a lehet 131
legrosszabbkor hajtottak erre a dzsipjükön. Épp abban a pillanatban érkeztek, mikor a zöldséges kénytelen volt lel ni a fiatal drúzt, aki a húgát akarta megkörnyékezni. Most gondok lesznek, mondta az öregasszony. Látott már ilyet korábban. Insallah, jelentette ki: Isten akarata. Aztán elcsoszogott, pillantásra sem méltatva a halott drúzt, aki még mindig a sáros utcán feküdt. Mászra hallotta, hogy a zöldséges is ugyanezt mondta, mikor lefegyverezték, és a libanoni rend rautóba tuszkolták. Insallah! A zöldséges átadta a füstölg pisztolyt a rend röknek, és kijelentette, hogy nem érzi nösnek magát. Mászra tudta, hogy ez teljesen összezavarja Steve Malloryt és amerikai barátait. Fura egy felfogás. k úgy látják, mintha tetten értek volna egy gyilkost. Azt persze nem tagadta a zöldséges, hogy l tte le a fiatal drúzt. Igen, megölte... de ezzel nem követett el nt. Insallah, Isten akarata szerint történt minden. Senki nem változtathatja meg a sorsot, senki nem dacolhat Allah hatalmával. Allah pedig azt akarta, hogy a drúz meghaljon, védekezett a zöldséges, büntetésb l, amiért tisztátalan szándékai voltak egy tiszteletreméltó családból való síita vel szemben. , a zöldséges, csak eszköze volt az isteni akaratnak. És mivel Isten nem vétkezhet, nem is történt semmilyen b nös dolog. Insallah! Mindenesetre a rend rség börtönbe vitte a zöldségest, az amerikaiak pedig a fejüket rázva visszamentek a terepjárójukhoz, s izgatott hangon tárgyalták az eseményeket. Steve Mallory a jelek szerint nem találta szórakoztatónak. Szótlanul a járm hátsó ülésére telepedett. A pajkos, megkapó vigyor elt nt az arcáról, de Mászra most is a legjókép bb férfit látta benne, akivel valaha találkozott. Lassan sétált haza, kecskehússal és friss tökkel a szatyrában; s közben azon t dött, milyen lehet vajon egy olyan helyen élni, ahol az isteni akarat és az embe132
rek törvénye nem kerül folyton ellentétbe egymással. Érezte, hogy különös pír terjed szét a melle domborulata fölött. Insallah, fohászkodott. Hooterville három napja, mióta osztagát az 54. Ellerzési Pontra vezényelték, meglehet sen csendes volt, Mallory azonban ennek ellenére nem lelkesedett különösebben a gyalogos rjáratokért. Az utcák mind sz kek, kanyargósak voltak; a legtöbb szeszélyesen kígyózó sikátor kétemeletes épületek közt futott, melyek ideális búvóhelyül szolgáltak az orvlövészeknek. Malloryéknek mindenesetre naponta legalább egyszer meg kellett lobogtatniuk a zászlót; ilyenkor a repül térre vezelétfontosságú útelágazásokat egy libanoni tisztre és kedvetlen lövészszakaszára bízták. Mallory többször is a parancsnoki hálózathoz fordult, s kérte a Szolgálati Szabályzat módosítását a hooterville-i gyalogos rjáratokat illet en, a törzs rmester azonban mindig ugyanazzal a válasszal tért vissza: ne fessük az ördögöt a falra. Legyen tár a fegyverekben, de l szerek nélkül, üresen. Abban a valószín tlen esetben pedig, ha belelépsz egy veder szarba, hívd a libiket, rendezzék el k a dolgot. Nem is lenne olyan rossz - t dött Mallory, miközben intett az osztagának, hogy zárkózzanak fel, és forduljanak le jobbra egy kanyargós, furamód kihalt kis utcába -, ha nem kellene folyton változtatnunk az útvonalat. Sose tudja az ember, hol a pokolban vannak a libik, és hacsak nem akar veszedelmes rutinutakat kialakítani, nem maradhat a közelükben. Mallory sarkon fordult, tett néhány lépést menetiránynak háttal, és a szomszédos épületek tetejét fürkészte. Semmit sem látott, csak árnyékokat, márpedig azok alaposan meg tudják bolondítani az ember képzeletét. Mély lélegzetet vett, hogy elhessegesse fejéb l a 133
lidérceket, s osztagának szentelte figyelmét. Justice azt a nagy dög rádiót dögönyözi; próbál ráállni a parancsnoki frekvenciára. Vele szemben Deeter Dale a töltetlen M-60-assal. A pisztolyát valószín leg megtöltötte és kibiztosította, de semmi értelme ilyen vacakságok miatt veszekedni vele. Hol a pokolban van Stankey? Megmondtam annak a kis féregnek, hogy mindig ott legyen karnyújtásnyira a géppuskától. Mallory megpördült, és odapillantott Rojasra, aki szokás szerint legelöl ment. Stone unott pofával ballag, a doki nemkevésbé... a francba, itt van, öt méterrel a géppuska el tt, és úgy lesüti a szemét, mint a sz zlány, akinek el ször nyúltak a lába közé. - Stankey! Fejet fel, az istenit neki! És takarodj a... Mallory megdermedt. Csak nem moccant valami arra baloldalt? Odafordította a fejét, és kikukucskált a sisakja pereme alól. Az árnyékból egy kar villant ki a napfényre. Mallory már azon volt, hogy figyelmeztetést kiáltson, mikor meglátta, mit hajított el. Kézigránát! Ösztönösen hasravágta magát a sárban, és a többiekre üvöltött, forrón remélve, hogy nem rémeket látott, és nem csinál bohócot magából. Fölemelte a fejét, s látta bal kéz fel l a magasba fröccsenni egy pocsolya barna vizét, ahol a gránát földet ért. Újabb kiáltások harsantak, ahogy minden tengerész végighasalt a kátyúban, de valamennyi beleveszett a kézigránát robbanásának sarat szóró dörejébe. Mallory hallotta, hogy a srapnelszilánkok dühös méhrajként zizzennek el a feje fölött; egy-kett tompa koppanással ütközött a sisakjának. Megint kiemelte a fejét a dágványból, és vadul nyeldekelt, hogy ne csengjen annyira a füle. Mi az istent kiabál ez a Rojas, és miért lengeti úgy a karját, mint egy közlekedési rend r csúcsforgalomban? - Ki innen az utcáról! Jobbra! Dos... ketten vannak a fattyúk! 134
Mallorynek sikerült fél térdét reszket teste alá húznia, s kirántotta géppisztolyát a sárból. Épp azon volt, hogy nekieredjen a mondott irányban egy alacsony k fal felé, mikor látását fölfröccsen víz és sár homályosította el. Géppisztolysorozat söpört keresztbe az utcán, alig harminc centire az arcától. Atyavilág! Bees t z, és én vagyok az egyetlen balfasz az érintett zónában. Most vagy mozogsz, öregem, vagy itt maradsz, és megdöglesz! A második sorozat nem fog célt téveszteni. Föl... föl... a fal felé! Jézus Isten, ne l jél hátba, te rohadt, rongyosfej faszi! Miközben átvetette magát a fal fölött, és keményen landolt a vállán, Mallory hallotta, amint a második AK hosszú, reszel s ugatással tüzet nyit. A zajra, ami úgy hangzott, mintha bivalykorbácsot csattogtatnának, fürgén lebukott, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy egy lepattant betonszilánk végig ne szántsa az arcát, vérnyomot húzva maga után. Mallory automatikus mozdulattal letörölte, és kikukkantott a fal fölött, hogy fölmérje emberei helyezkedését. Egy szívverésnyi ideje volt, hogy megállapítsa: az utca üres, aztán újabb sorozat fúródott egy k ház falába a háta mögött. Csapda! A fenébe! Se le, se fel. Az utca mindkét oldalán van egy-egy fattyú. Keresztt z. Minden ajtó, minden ablak zárva. Vagy ki kell törni innen, vagy várni, míg elpufogtatják az összes l szerüket. - Rojas! Doki! Minden oké? - Igén! T njünk a picsába innét! - Mallory! Látom a fickót! Jobboldalt, legfels emelet. Leszedem, oké? - Várj! Hadd lássam, kapcsolatba tud-e lépni Justice a központtal! Újabb sorozat ugatott fel, aztán jött a második kézigránát, és Mallory szeretett volna megszabadulni terjedelmes töltényövét l, hogy minél jobban a földhöz lapulhasson. Ha csak egyetlen ember nyitva hagyta volna 135
az ajtaját, most odabent lennék, nem pedig ennek a fattyúnak a l vonalában... - Justice? Hallasz, öregem? - Ja... itt vagyok... ugyanazon az oldalon... - Fogod a Hatos Indiánt? - Igen... aszongyák, jön a libi rjárat. Üzenik, hogy maradjunk fedezékben, és ne nyissunk tüzet. Hallott már ekkora buziságról, tizedes? Miel tt válaszolhatott volna, Mallory olyan csípést érzett, mintha forró vízzel öntenék le a karját. Az M-16-osa akkorát pattant a kezében, hogy elejtette. Összekuporodott, és megpróbált beleolvadni a durva falba. A túloldali AK-puskás kezdte bel ni magát, és helyzetet változtatott, hogy jobb szögb l tüzelhessen a fal mögé szorult katonára. Mallory újra felkapta fegyverét, s látta, hogy egy célzott lövés szétzúzta a fekete m anyagtust. A nehéz visszatölt rugó úgy lengett a leveg ben, mintha egy törött játékszer alkatrésze volna. A golyó pont a visszarúgást tompító gumipárna ett fúródott a fegyver agyába. Mozogni kell! Ki innen, ebb l a veszett helyzetb l! Biztos kiszúrta, hogy én vagyok az osztagparancsnok. Altiszti skalpot akar szerezni magának, hátha megdicsérik érte. Jézus! Hova a fenébe lehetne elbújni? Itt fogok meghalni ebben a kibaszott Bejrútban! Várjunk csak? Mi ez? Szél vagy huzat? Ki a faszt érdekel? Nyitott ajtó jobb felé. Odavan a seggem! Grouse doki megpróbált túlkiabálni egy újabb vadul ropogó sorozatot, Mallory azonban nem figyelt oda. A legfontosabb az volt, hogy valahogy védelmet találjon az egyre pontosabbá váló lövések el l. A nyitott ajtó sötét négyszöge felé iramodott, s bevetette magát a keskeny tornác fölött egy alacsony k ház h vös bels terébe. Két sorozat szaggatta meg a deszkaajtót, miközben jobbra hemperedett, neki egy hideg cementfalnak. Megcsináltam! Krisztusom! Köszönöm, Uram. Nem vicc. Tényleg köszönöm. A seggem már anyatejet izza136
dott odakint. Még tizenöt másodperc, és az a kurafi... mi a szarság? Saját reszel s zihálása mellett Mallory valami más zörejt is hallott, a szoba túlsó végét uraló homályos árnyékok közül. Úgy-ahogy a vállához emelte a szétl tt agyú fegyvert, és forrón remélte, hogy csak a tusában esett kár. Visszatölt rugó nélkül csak egy lövése van. -Ne l j! Ne l j! Ez a hang... angolul beszél. Szent ég! - Hé! Te vagy az? Te... az utcán... akit azzal a gyerekkel?... A n egy sepr nyéllel belökte az ajtót, és kilépett az árnyékból. az! Jézusom, három hétig csorgó nyállal álmodok róla, aztán újra összefutok vele, meg megmenti a seggemet attól, hogy szerteszét l jék. Most mit mondjak? És mi a fenét csináljak? - Izé, kösz... komolyan köszi. Rohadt nagy pácban voltam odakint... A n összerezzent, mikor az egyik orvlövész kiürített egy tárat valamire az utcán. Mallory a zajokból hallotta, hogy csak az AK géppisztolyok tüzelnek. Remélem, a srácok az orrukat se dugják ki a fedezékb l. Azt hiszem, hallom közeledni a felment sereget. Mint mond a n ? - A Hezbollah az... az Isten Pártja. Ismered ket? Megjött a lovasság. Mint a régi indiánfilmekben. Hallom valahonnan az egyik páncélosuk fékcsikorgását. Jézus, ez a csaj piszok jól néz ki. Ehhez szólj valamit, haver. Az egyik pillanatban kis híján kilyukasztják a segged, a következ ben meg már úgy meredezik a farkad, mint egy dróttal körbetekert óriáskígyó. Buzi egy hely ám a boríték széle. - Sosem hallottam még err l a bandáról... de l ni megtanultak, azt meg kell hagyni. Figyelj csak, egyébként hogy a fenébe hívnak? - Mászra a nevem... én... mert akkor... megmentet137
ted a fiút - Elmosolyodott, s Mallory látta, hogy a fogai er sek és fehérek. Valószín leg megtanult egy-két dolgot a helyes táplálkozásról az iskolában. Ez a szag... talán onnan van, hogy kicsit dohos itt a leveg . Forró veríték- és pézsmaíllat... de nem büdös. A francba, figyelnem kéne, mi történik odakint. Befutottak a libik. Az utcán ropogva felugatott egy ötvenes kaliber nehézgéppuska. Hallotta, hogy Justice éleset füttyent a fogai közt, aztán Rojas azt kiabálja a tengerészgyalogosoknak, hogy mindenki maradjon a páncélos takarásában. Abszurd módon az jutott eszébe, mennyi papírmunkába fog neki kerülni a szétl tt géppisztoly. Talán megengedik neki, hogy megtartsa emlékbe. Fölállt, és észrevette, hogy a lába elmacskásodott. Toppantott kett t, elvigyorodott, és leküzdötte vágyát, hogy átölelje az el tte térdel csodaszép n alakot. - Figyelj csak, izé... Mászra, tartozok neked egy szívességgel. Az osztagom fent állomásozik az útkeresztez désnél. Ha tehetek érted valamit, csak egy szavadba kerül... Újabb mosoly. Fura egy n . Olyan... kíváncsinak nik, vagy talán... bukik rám? Igazán lehetnék ilyen baszottul szerencsés... legalább életemben egyszer. - Mallory tizedes! A rossz fiúk elhúzták a csíkot. Hatos Indián téged kér. Mallory elmosolyodott, és igyekezett minél többet belevinni mosolyába a forró vágyból, ami a n iránt f tötte. Az csak bámult rá, és bólintott. Ez meg mi a francot jelenthet? Igen? Nem? Takarodj a fenébe a házamból? Kilépett a borús, felh s nap félhomályába, és megpróbált koncentrálni. Az osztag egy csomóban gesztikulált és szitkozódott a libanoni páncélos mögött. A libi géppuskás hol ide, hol oda fordította fegyvere csövét, célba véve az összes környez második emeleti ablakot. Mallory szörny , tépett sebeket látott a házfalak 138
betonjában, amerre csak nézett; a pasas iszonyú zárózzel söpörhette körbe az egész utcát. Lehet, hogy megölte azokat a... hogy is hívta ket a csaj... hezmicsodákat? - Létszámellen rzés, Rojas. Ki hiányzik? Dale közlegény kikukkantott a páncélos takarásából, és vonakodva kihúzta a géppuskájából a hevedert. Stankey nincs itt. Tartalékl szert kellett vón' hoznia, de miután a nyakunkba szakadt a szar, hírét se láttam. - Stankey! Látta valaki? Stone közlegény dühösen kilökette géppisztolyából a teli tárat, és fürge kézmozdulattal elkapta a leveg ben. - Úgy láttam, ott vágta magát hasra, annál az útjelz táblánál. Szerintem utána el se mozdult onnan. Mallory tompa fájdalmat érzett valahol mélyen a zsigereiben. Külön maradni a cs dülett l? Ez nem vallott Stankey-re. - Óvatosan. Terüljetek szét legyez alakban. Nézzétek meg, nem lapul-e valamelyik épületben. Mallory kétségbeesetten szerette volna, ha most gyökeret eresztene a lába. Nem akart Stankey után kutatni. Egy pillanatig némán birkózott a lelkiismeretével, elátkozta a saját vonakodását, vadul szidta a sok seggfejet, akik öngyilkos parancsokat adnak, majd követte Rojast és Grouse dokit Hooterville sáros utcáin. Úgy érezte, nincs más hátra. A coloradói Pea Greenb l való Stankey közlegényt egy golyó lyuggatta útjelz tábla mögött találták meg a sárba passzírozva. A tábla, míg meg nem csonkították az acélkupakos l szerek, a Bejrúttól való távolságot tüntette fel arabul és angolul. A nyíl most csálén lógott róla, s vádlón meredt Stankey közlegényre. Két géppisztolysorozat tépte vagdalthússá a nyakát. Mikor Grouse doki átfordította, a vörösen tátongó kimeneti nyílásokat terepszín zubbonya alsó széle alatt találták meg. Ferde sávban kettéf részelték. Az ágyékán ásító sebekb l csomókban buktak el a belek, de Mallory
139
elkeseredetten remélte, hogy talán még nincs vége mindennek. Vége volt. Grouse doki elhessegette a döglegyeket, amik már ott zümmögtek körülöttük, hogy degeszre szívják magukat Stankey haszontalanná vált testnedveil, és némán letakarta a holttestet egy pokróccal. Mindenki úgy bámulta ket, mintha együttes akaratuk visszaváltoztathatná az alaktalan hústömeget Stankey közlegénnyé. Mallory egy pillanatig úgy érezte, képtelen beleszólni a kézi adó-vev be, amit Justice címzetes rvezet az orra alá dugott. Végül azonban lenyomta az adógombot, és elmondta, ami még hátravolt. - Hatos Indián, itt Egyes Hotel Alfa. Értesítem, hogy egy kiló India Alfánk van. Szállítóeszközt kérünk, vége. Ez volt az utolsó lap PX írómappájában, és Mallory nem bírta rávenni magát, hogy tollával hozzáérjen a Tengerészgyalogság fejlécével ellátott halványkék papírhoz. Az üres l szeresláda körül, amit asztalnak használt, öt ilyen papírlap hevert apró gombóccá gy rve. Mallory bármennyire igyekezett, egyszer en nem bírt a feladattal. Sejtelme sem volt, hol a fenében lehet a coloradói Pea Green, mint ahogy arról sem, hogy mit tudhatnak az ottani emberek a Bejrútban állomásozó tengerészgyalogosokról. S t, valójában azt se tudta, ki volt Walter Stankey közlegény, és mi az istent mondhatna a Stankey családnak, ami enyhíthetné a fájdalmukat. Megpróbált össze-vissza hazudozni, hogy milyen jól ismerte Stankeyt, mennyire kedvelték egymást, és így tovább. Kísérletezett fellengz s frázisokkal a Közösségl és a Végs Áldozathozatalról. Mind szarfolyóba fulladt, mikor ránézett a papírra. Csak két jellemz dolog jutott eszébe a megboldo140
gultról, bárhogy is er ltette az emlékezetét. Egyrészt ahányszor csak ellen rz körútra ment, Stankeyvel mindig volt valami baj; másrészt volt az egyetlen srác az egész osztagban, aki be tudta bizonyítani, hogy ha az ember fingik egyet, azt meg lehet gyújtani gyufával. Kedves Mr. és Mrs. Stankey: valamennyien nagyon hiányoljuk Waltert, különösen, ha nehéz id k járnak, és senki nincs, aki szórakoztatna minket, és meggyújtaná valakinek a fingját... Jézus Isten, mi a fenét írjak? Mi olyat tudnék mondani, ami igaz, és ugyanakkor nem hangzik eszméletlen baromságnak? Mallory az üres konzervdobozba állított gyertya sárga lángjába meredt, és hagyta elkalandozni a gondolatait. Mi történt volna, ha engem kapnak el? Anyu kikészülne az élete hátralév részére. Mikor beléptem a tengerészgyalogsághoz, közel járt hozzá, hogy feladja a munkahelyét, és elmenjen siratóasszonynak. Most meg, hogy túléltem Parris Islandet, kiragasztja az autója ablakába azt a kibaszott öntapadós matricát: „AZ ÉN FIAM TENGERÉSZGYALOGOS!" És apu? Krisztusom, az utolsó háborús élménye az volt, amit Vietnamról olvasott az újságokban. Kemény buli egy olyan embernek, aki kocsikat árul, és a közösség jóakaratától függ. Ha engem itt kilyukasztanának, utána folyton a felel s parancsnokomat hajkurászná, és egy hónapon belül halálra inná magát. Hülye pasas. Szeretnem kéne. Ír egy levelet, és föltesz benne két kérdést: Kapok-e elég kaját? És mi lenne, ha otthagynám a rossz fiúkat, és hazajönnék? A kaja szar, papa. És miféle rossz fiúkról beszélsz? Persze ezt a levelet se bírtam soha megírni. A hirtelen feltámadó huzat ellobantotta a gyertyát, de Mallorynek nem volt szüksége a fényére, hogy felismerje a f törzs rmestert. Barlow bebújt a sátorba, és odanyújtott a tizedesnek egy gyöngyöz doboz sört. A hab Mallory utolsó papírlapjára csöppent. Az osztag141
parancsnok vállat vont, és elfogadta a sört, míg Barlow odahúzott magának egy üres löszeresládát. Fölbontottak még két sörösdobozt, ami Barlow terepszín zubbonyának zsebéb l került el , és csendben iszogattak. - Elkészültél vele? - Nem, f törzs. Nem vagyok kész. Barlow belekortyolt a sörébe, s egy ég gyufát tartott a gyertya kanócához. Elég részegnek t nt, de nála ezt sose lehetett tudni. Az egyik szeme teljesen fátyolos volt; a másik a szokásos kemény éllel villogott. Böfögött, és koszos, tömpe ujjával az írómappára koppintott. - Siessél: -Jézusom, f törzs... én alig ismertem Stankeyt. Ki a fasz találta ki, hogy én írjak levelet a szüleinek? - Te vagy az osztagparancsnoka; te írod a levelet. Ez így szokás. Mallory összeroppantotta a kezében tartott üres sörösdobozt, és sátra ponyvafalához vágta. - Az is szokás, hogy feldobod a talpad, mert valami hülye szabály kimondja, hogy nem l hetsz vissza a rohadékokra, akik ki akarnak nyírni? - Pofa be és írjál, Mallory. Majd segítek... - Baszd meg, f törzs! Unom már ezt az egész szarságot... Barlow áthajolt a l szeresláda fölött, s Mallory érezte a leheletén, hogy miel tt az 54. Ellen rzési Pontra jött volna, sokkal több sört ivott meg, mint amennyit magával hozott. Barlow kétszer-háromszor mély levet vett. Az imbolygó, sárga gyertyafényben roskatag, epebajos vénembernek látszott. - Hadd mondjak neked valamit az olyan srácokról, mint Stankey... s t, az olyanokról, mint te, Mallory. Kábé tizennyolc évbe telik, mire hasznavehet valami, lesz bel letek. Mi leviszünk titeket San Diegóba vagy Parris Islandre, és nemzeti vagyont csinálunk bel le142
tek. Látod? Néha elpocsékoljuk ezt a vagyont. És ez mindig kibaszott nagy szégyen, szerintem. - Hát, az kurva biztos, hogy Stankeyt elpocsékoltuk, nem? Barlow pislogott néhányat, aztán körülnézett a sáros sátorban. Tekintete végigvándorolt a tábori ágyakra pakolt menetfelszereléseken, majd megakadt a teletömött Willy Peter-zsákon, amiben Stankey holmija volt. A fejét ingatta, mintha nem tetszene neki, amit lát, aztán felállt, hogy távozzon. - Talán igen, Mallory. Nem tudom. De egy dolgot megtanultam az évek során, mióta ezt az egyenruhát viselem. Nincs az a politikai eszme a világon, ami miatt érdemes lenne m anyag zsákba dugni egy nemzeti vagyontárgyat. Írd meg a levelet. Holnap beugrom érte. Nem sokkal azután, hogy Barlow elhagyta az 54. Ellen rzési Pontot, Mallory feladta, és végignyúlt a matracán. Végül Grouse doki írt Mr. és Mrs. Stankeynek egy csinos, semmitmondó értesítést, és valamennyiük nevét aláhamisította. Mallory osztaga még mindig a repül téren kívül állomásozott, mikor Valid Dzsumblatt és a drúz milícia úgy döntött, hogy kipróbálja Szíriától kapott tüzérségi felszerelését. Mallory épp az rhelyeket járta körbe 21.30 tájt, mikor a Szúf-hegyek fölött lángra lobbant az ég, és az útkeresztez dést l keletre es babföldek irányából mennydörg ágyúszó robajlott az 54. Ellen rzési Pont felé. Mikor a 130 milliméteres lövegek els két lövedéke becsapódott a bejrúti repül tér területére, Grouse doki fölállt a römiasztaltól, és kiment, hogy csatlakozzon az osztagparancsnokhoz. Justice a parancsnoki hullámhosszra állította a PRC-77-et, így hát úgy követték nyomon az eseményeket, mint a kakasül n szorongó 143
szurkolók a focimeccset: ami keveset láttak, azt megpróbálták kiegészíteni a rádióban hallottakkal. Úgy t nt, két ember megsebesült, és Mattson alezredes azon van, hogy parancsot adjon az ellencsapásra annak a 155 milliméteres tarackütegnek, ami egy kis dombra volt telepítve, a hadm veleti központtól északra. Dale közlegény egy homokzsákfal tetején állt, Instamatic fényképez gépével a kezében, és várta, hogy elég világos legyen a fotózáshoz. - Még egy perc, és megkapják ezek a kibaszott lesipuskások, de meg ám, istenemre mondom! Otthon láttam egyszer l ni ezeket a fiúkat, akik most odaát vannak a tarackoknál. A fecskét lepuffantanák az égr l, én mondom nektek! Mallory emberei letelepedtek egymás mellé a sáncra, és úgy várták a látványosságot, mint a kissrácok a Tom és Jerryt a moziban. A csúnya macskának most aztán jól oda fognak pörkölni a repül téri egerek! Már csak a szotyola meg a tökmag hiányzott a teljes kényelemhez. Bikacsök Mattson a dzsipje tetején állt a hadm veleti központ parkolójában, és látta, hogy két újabb belövés tépi fel a talajt a Hotel Company körzetében. Két sebesült tengerésze jó kezekben volt; míg a legrosszabb t zön túl nincsenek, kint vigyáznak rájuk a terepen, aztán majd beszállítják ket a 24. Egység tábori kórházába. A bakancsa mellett tüzérségi koordinátora és egy irányzó szorgoskodott néhány négyzetrácsos papíron; lázas sietséggel igyekeztek betájolni a drúzokat. - Gyerünk már, az istenit! Nem azér' fizetünk titeket, fiúk, hogy a seggeteket vakarjátok. Adjatok egy tollat! - Hat szám már megvan, alezredes úr. Most küldtük fel az ütegnek. Az els lövésre kábé öt mikron eltérést kell számítani. Miel tt Mattson harsányan elkáromkodhatta volna 144
magát, hogy az még mindig túl sok, Skaggs ezredes felb dült a terepjárójában, aztán odarohant a szárazföldi parancsnokhoz. - Mi a helyzet, Jack? - Két embert elkaptak. Kórházba kéne szállítani ket, de ebben a t zben nem küldhetünk fel helikoptereket. Parancsot adtam az ellencsapásra. Úgy nézem, két löveggel l nek. A kettes üteg majd kipörköli ket. Skaggs bólintott, és intett az alezredesnek, hogy szálljon le: négyszemközt akar beszélni vele. - Jack, mióta beindult a buli, végig kapcsolatban álltam a parancsnoki hálózatommal. Azt az utasítást kaptuk, hogy ne viszonozzuk a tüzet. Mattson úgy kapott leveg után, hogy majdnem eltüsszentette magát, mire újra szóhoz jutott. - Az istenfaszát, ezredes! Ez a helyzet kerek perec le van írva a Szolgálati Szabályzatban. Védekeznünk kell! - Jack, ne tedd még nehezebbé a számomra. Az embereid maradjanak fedezékben, míg abba nem marad a bál... és csak akkor küldj fel madarakat, ha tiszta már az ég. Skaggs megindult a dzsipje felé, Mattson azonban rekedten suttogva megállította. Mikor az Öreg hátranézett rá, komolyan megijedt, hogy Bikacsök Mattson a végén még felrobban, mint a repül térre zuhogó lövedékek. -Ezredes, kérem... a kurva életbe! Mi a fenét mondjak a katonáimnak? Skaggs ezredesnek egy pillanatra eszébe villant egy régi, koreai éjszaka, mikor egy fiatal alhadnagy karjában meghalt az els ember a sok közül, akiket elmenni látott. A fajdalom ugyanaz maradt. Sosem változott. - Sózzatok oda párat a Szúf fölé, Jack. De csak világítóbombákkal. Sokat segíteni nem fog, de talán a drúzok isteni intésnek nézik, vagy valami.
145
Dale közlegény mohón kattintotta el fényképez gépet, mikor megszólaltak a tengerész tüzérütegek, és a repütér felett fényárba borult az ég. Grouse doki nagyot juhézott örömében, és mindenkit összefröcskölt nyállal, ahogy görcsösen horkangatva készítette föl magát a közelg attrakcióra. Stone közlegény egy karaterúgással felborított egy rakás nedves homokzsákot, aztán tréfásan bokszolni kezdett Justice-szel, úgy vártak rá, hogy a drúzok által megszállt Szúf fölött kivirágozzanak az els robbanások tüzes fellegei. Még a folyton hallgatag Rojas is tett egy-két ünnepélyes salsa lépést, mikor a lövedékek elzúgtak Hooterville és az 54. Ellen rzési Pont fölött. Ezután következett a világítótöltetek földre hulló fémburkainak kísérteties sivítása, majd az ejt erny k alatt fellobbanó magnéziumlángok akadozó nyüszítése. A döbbent csendet, ami úgy telepedett az osztagra, mint a természetellenes világosság a Szúf-hegyekre, Grouse doki törte meg els nek. - Hol a pokolba maradnak a robbanások? Mallorynek végre sikerült teljes képet alkotnia a rádióbeszélgetés-töredékek mozaikdarabkáiból, amik ideoda repkedtek a hadm veleti központ, a taracküteg és a 81 milliméteres aknavet s szakasz között. - Szar se fog itt robbanni, doki. Legfeljebb világítóbombák. Nem kaptak engedélyt a tüzelésre... Stone akkorát rúgott a homokzsákokba, hogy hármat kiszakított, és kificamította a bokáját. Odasántikált Malloryhez, mint legközelebbi elérhet katonai feljebbvalójához, és csíp re tette a kezét. - Hát, baszd meg, én ezt már nem nyelem le, ember! Nem viccelek. Beszélni akarok a f manusszal. Komolyan! Akár verekedsz, akár baszol, akár versenyzel valahol... ha egy kurafi rádl , jogod van visszal ni. Tudni akarom, miért nem l hetünk vissza! Mallory megígérte, hogy továbbítani fogja Stone kérelmét, mélyben kihallgatást kér a rangid s parancs146
noktól, beosztotta az rséget, aztán végigvágta magát az ágyán. A Szúf fölött ragyogó fényözön beszivárgott az osztag sátrának elrongyolódott ponyváján keresztül, és nem hagyta elaludni, míg meg nem ütötte a fülét Dale közlegény utolsó kommentárja. - Hát, az kurvára látszik, hogy ezeknek az öregfiúknak baszottul nincs kedvük háborúzni. Már pedig, ha az embernek baszottul nincs kedve háborúzni, akkor baszottul nincs szüksége a tengerészgyalogságra se. Asziszem, össze kéne pakolnunk, ami cuccunk csak akad, és irány hazafele! Skaggs ezredes, mint valami füstölg parázs a máglya hamujában, szörny séges forróságot sugárzott magából, úgyhogy a közelében ül katonatisztek igyekeztek felt nés nélkül odébb húzódni. Elég érzékeny anyaggal dolgoztak már karrierjük során, hogy felismerjék a küszöbönálló detonáció jeleit. A Nemzetközi Er k amerikai kontingensének parancsnokán pedig ugyancsak látszott, hogy rögtön felrobban. Jean-Louis Germaine ezredes, a francia csapatok parancsnoka, idegesen megtömte vén hangafa pipáját, míg Antonio Starvotti dandárparancsnok az olaszoktól egy kulcscsomóval játszadozott, és igyekezett odafigyelni az eligazítás szövegére. Ibrahim Tannoy tábornok, a Libanoni Fegyveres Er k vezérkari f nöke, megvakarta horgas orra tövét, és intett Jason Cameron ezredesnek, az USA nagykövetség katonái attaséjának, hogy folytassa. Cameron lopva Skaggs ezredesre nézett, akinek bikanyakán egyre terjedt az élénkvörös pír, és remélte, hogy maradt még öt perce a robbanásig. - Az izraeliek visszavonulását követ en a Keresztény Milícia egyes elemei megkíséreltek benyomulni a Szúf területére, hogy a kezükbe vegyék az irányítást. Valid Dzsumblatt muzulmánjai elkeseredetten ellenáll-
147
tak, a szíriaiaktól kapott nehéz aknavet k, harckocsik és tüzérütegek segítségével. Az a véleményünk, hogy a repül térre becsapódó töltetek célt tévesztettek, és voltaképpen a... A gyújtózsinór utolsó centije fölparázslott, és Skaggs ezredes ököllel vágott a fényezett asztallapra. A ba'abdai Védelmi Minisztériumban összegy lt többi öreg katona mind odafordult, hogy lássák, mennyire lesz hatásos az amerikai parancsnok zárótüze. - Cameron ezredes! Istenemre mondom, nem fogok itt ülni, és t rni, hogy a bolondját járassa velem. Azt akarja mondani, hogy tévedésb l sebesítették meg az embereimet? Hogy ez az egész dolog sajnálatos baleset volt? Cameron ezredes visszahúzta teleszkópos tapogatócsápjait, és a jegyzeteibe nézett, frappáns választ keresve. Valahogy egy se akart a szeme elé ugrani, márpedig Skaggs ezt nem hagyja annyiban. - Tom, kérem... valamennyien sajnáljuk, ami tegnap este a repül téren történt. Hiszen mind öreg katonák vagyunk. Sose könny az ilyesmi, ugye? De a hírszerzésünk azt mondja, hogy nem a maga csapatai voltak az els dleges drúz célpontok. Skaggs ezredes leveg után kapkodott dühében; megpróbálta összeszedni a gondolatait, s elfojtani a torkában fortyogó haragot. Körbepillantott a többieken, támogatást keresve, ám azok mind különféle térképekkel és jegyzetlapokkal voltak elfoglalva. Még a tagbaszakadt Tannoy tábornok is a körmét tanulmányozta behatóan, ez a vén buldog, akit pedig gyakran Libanon George Pattonjének neveztek. - Ezeknek a többi uraknak a nevében nem beszélhetek, Cameron ezredes, de engem személy szerint rohadtul nem érdekel, hogy a tengerészgyalogosaim eldleges, másodlagos vagy teljesen téves célpontok voltak-e. Azok a drúz puskások rojtosra l tték a seggünket, t lem meg végig megtagadták az engedélyt, 148
hogy elnémítsam ket egy alapos tüzérségi ellencsapással. Tudni akarom, miért... méghozzá most, ebben a pillanatban, az istenit neki! - Nagyon egyszer , Tom. Azért nem adtuk meg az engedélyt, hogy viszonozza a Szúfról jöv tüzet, mert ezzel esetleg ártatlan civileket veszélyeztetett volna... Germaine ezredes illatos füstkarikákat eregetett a mennyezet felé, és türelmetlen mozdulatot tett pipája szárával. Elég kegyetlen háborút küzdött végig, hogy tudja: az ilyen kifogásokat nem szabad lenyelni. - Ha megengedi, Cameron ezredes, én nem nevezném ezeket a drúz muzulmánokat ártatlan civileknek. Ezeknek az embereknek minden ártatlansága odalett, mikor megengedték Dzsumblattéknak, hogy nehéztüzérséget állítsanak föl a hátsó udvarukban. A katonai attasé a könyökére támaszkodva el rehajolt, és engesztel mosollyal fordult a francia tiszt felé. Legalább egy másodpercre muszáj volt megszabadulnia Tom Skaggs gyilkos tekintetét l. - Igen, hogyne... köszönöm a kiegészítését, Germaine ezredes... csakhogy ez szigorúan amerikai ügy, és nekünk is van némi tapasztalatunk, hogyan kell eljárni hasonló esetekben. A francia elmosolyodott az összerágott pipaszár fölött. - Ha nem tévedek, Vietnamból, ugye? Starvotti dandárparancsnok megcsörgette a kulcsait; eszébe jutott a távirat, amit Rómából kapott ma reggel. - Ez mindannyiunk számára igen veszedelmes precedenssé válhat, uraim. Biztosíthatom önöket, hogy amennyiben az én csapataim kerülnek hasonló helyzetbe, mi viszonozni fogjuk a tüzet. Máskülönben Rómában kitörne a botrány, és hamarosan az utolsó olasz katona is elt nne Bejrútból. Skaggs érezte, hogy újabb robbanás készül dagadozni a mellkasa mélyén. Semmi kedve nem volt elméleti vitákra és spekulációkra áttérve elkanyarodni a témá149
tól. A tengerészgyalogosainak kézzelfogható dolgokat kell mondania. - Ez a lószar nem válasz a kérdésemre, Cameron ezredes. A civil veszteségek mindig sajnálatosak... egyúttal azonban elkerülhetetlenek is. Tannoy tábornok még egy utolsót rántott sajgó, felhasadt körmén, aztán fölállt, hogy véget vessen a további vitának. Itt nyilvánvalóan félreértés esete forog fenn; márpedig azt gyorsan tisztázni kell. - Azt hiszem, mindannyiuk számára fontos, hogy megértsék a libanoni kormány álláspontját. Mi arra kértük önöket, hogy jöjjenek ide és segítsenek... nem arra, hogy áldozati bárányt csináljanak magukból. Cameron ezredes fölegyenesedett. Kezdenek veszélyes vizekre evezni, s neki keményen meg kell markolnia az amerikai kormánylapátot. - Bocsásson meg, Tannoy tábornok, de bizonyára látja, hogy az ilyen kijelentésekkel gyakorlatilag arra buzdít minket: bonyolódjunk nyíltan háborúba. Tannoy fölvonta, majd leeresztette bozontos szemöldökét. Vaskos ujját a fülébe dugta, mintha attól tartana, hogy valami nem stimmel a hallásával. - És nem erre számítottak, mikor ide jöttek Bejrútba, ezredes? Libanonban húsz éve nyílt háború folyik. Ha nem akarnak belebonyolódni, akkor mi a csodát keresnek itt a katonáik? Nem volt könny , de Mászra igyekezett lesütni a szemét, és halkan mozogni az asztal körül. Anyja és n vére megtanította rá, hogy szolgálja ki szinte észrevétlenül a férfiakat, hogy röpdösse körül ket, akár a sivatagi szél szárnyán lebeg pillangó, inkább a kellemes környezet fényét emelve, mintsem jelenlétével tolakodóan el térbe nyomulva. Mégis érezte magán a Hezbollah-tagok tekintetét, miközben édes teát, kenyeret és sót szolgált föl nekik. 150
Ibrahim szokás szerint csorgó nyállal bámulta; egyel re a szemével m velte vele azt, ami a legh bb vágya volt. Ha a lány a közelébe ért, úgy lihegett rá, mint egy tüzel teve. És Mohamed, ez a különös, gyanakvó alak... Mászra elt dött rajta, hogy vajon minden n t gy löl-e, vagy csak t. Némán befejezte a szorgoskodást, s visszatért az alvókhoz, ahol a t zhely parazsa izzott. Mély leveg t vett, egyaránt küszködve a füsttel meg a szomszéd szobában rikoltozó démonokkal. Már egy órája hallgatta a lélekharangok tompa kongását, és halálra rémült t le. Azt állítják, hogy az idegeneket akarják ki zni Libanonból, valójában azonban mindenkinek a vesztére törnek az országban, aki nem muzulmán. Addig fognak harcolni - vagy addig bujtogatnak másokat a harcra míg nem lesz többé Libanon. Csak egy Nagyperzsa Birodalom, Khomeini ajatollahhal az élén. A tervük jó. Nem veszíthetnek. Akkor is diadalt aratnának, ha megsemmisítenék ket. Mert ha az idegenek rákényszerülnek, hogy repül gépeikkel, tankjaikkal és ágyúikkal elpusztítsák a Hezbollaht, egyszersmind el fogják pusztítani egész Libanont is. És utána a hamuból egy muzulmán nemzet emelkedik ki majd. Ezt nem akarom. Nem akarok itt lenni, ahol az rület még a gyerekeket is megfert zi. Azt szeretném, hogy nekem is gyerekeim szülessenek; hogy lássam ket feln ni és boldogan élni. Jogom van rá... de mit tehetek? Nem lenne jobb ezért küzdve meghalni... vagy egyszer en meghalni, csak úgy? Ibrahim megtörte a kenyeret, sót szórt két szeletre, és az egyiket átnyújtotta a palesztinnak. Kés volt; ideje összegezni az elhangzottakat. - A tervnek három fokozata van, Vafik. Az els fázisban egy jelképes erej célpontra sújtunk le. Ebben a veletben te leszel a mi kardunk, s mindnyájan hálával adózunk neked bátorságodért és odaadásodért. A második fázisban viszályt fogunk szítani a libanoni 151
hadseregben a muzulmánok még a hitetlenek között... aztán átvesszük fölötte az irányítást. A harmadik fázis, mint tudod, választható jelleg . Amennyiben az idegenek nem hagyják el az országot, olyan mértékben ismertetjük meg ket a halállal, aminek nem fognak tudni ellenállni. A palesztin lenyelt egy falat kenyeret, és bólintott, hogy érti. - Leadtam az utolsó jelentésemet. Az összes robbanóanyagot Bejrútba szállítottuk. Hamarosan bevégzem a feladatom. Cserébe csak annyit kérek, imádkozzatok, hogy Allah acélozza meg a kezemet, ha majd eljön az i. Ibrahim a Hezbollah iráni atyamesterének a képe felé emelte teáscsészéjét; az ajatollah komoran meredt le rájuk a falról. Nemsokára elkezdhetik a terv végrehajtását. És azt, ha egyszer megindult, többet nem lehet megállítani. - Imáinkba foglaljuk nevedet a nagy napig, testvér, és azután is, amíg csak tart az iszlám emlékezete. Mert mind közül a badal pengéje a legélesebb. A vadul perzsel déli nap izzasztó sugarai rségváltást jeleztek az 54. Ellen rzési Pontra vezényelt tengerészgyalogosoknak - és a sziesztaid kezdetét a libanoni katonáknak, akik együtt teljesítettek velük szolgálatot a kritikus fontosságú útelágazásnál. Mallory a keresztedéshez állította Rojast és Justice-t, s közben észrevette, hogy a libanoni rszem elszunyókált az rbódéban, borostás állát géppisztolya závárzatán nyugtatva. Kibaszott nyomoroncok bandája! Még a hadnagyuk, is a függ ágyában ejt zik. Mi az, srácok, háború van? Á, nem nagy ügy. Majd ébresszetek fel, ha rajtam a sor a lövöldözésben. Elromlott a riasztó? Na és, baszd meg? Úgyis háború van körös-körül, amerre nézel. Mi152
nek az egészet egyetlen nyavalyás libanoni szakasz nyakába sózni? Támadás pontban déli tizenkét órakor. Mallory ott állt az útkeresztez désben, míg az rszolgálatosai elfészkel dtek, és eszébe jutott a sztori, amit Barlow f törzs mesélt neki, mikor felpanaszolta a libanoni katonák tunya szarakodását az 54. Ellen rzési Ponton. Barlow szerint az észak-vietnami katonák is ugyanígy csinálták Námban. Folyton lógtak és lazsáltak. Mikor láttuk, hogy nem érdekli ket az egész szaros háború, annyit kellett volna mondani nekik, hogy „baszódjatok meg, ahol vagytok", aztán meg szép békésen hazamenni, jelentette ki a f törzs. Amerika ehelyett úgy döntött, hogy verekszik majd helyettük is. Barlow jószándékú figyelmeztetéssel és pár szavas tanáccsal zárta el adását. - Te kurvára úgy festesz, mint aki verekedne helyettük, ezek a buzik meg hagyni fogják, hidd el. Ne engedd. Rugdosd föl a szaros seggüket, szolgálják csak meg k is a zsoldjukat, az istenit neki! Ilyen gyülevész csürhénél ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. Az istenátka hadnagyuk egy keresztény tiszt, aki minden este hazamegy aludni KeletBejrútba. A többi féreg mind muzulmán, különféle változatokban. A hadnagy nem szereti ket, k nem szeretik a hadnagyot, a parancsok kábé annyit érnek, mint fing az óceánban. A szarev k mindent úgy csinálnak, ahogy kedvük tartja. A tizedes t dését Rojas szakította félbe, s cigivel kínálta egy frissen bontott csomagból. - Jobb lenne, ha beszélnél azzal a Dale locóval. Még mindig ki van akadva Stankey miatt. A libi rszem elaludt a múltkor, meg nekiállt, hogy a szart is kiverje bel le. Ha így baszakodik tovább, a végén még megöl valakit. Mallory megindult az osztag sátra felé. Nem jutott el odáig. Lövés dördült. Mallory és a többi tengerész hasra vágta magát. 153
Ki l tt? A kurva mindenit! Valaki az Ellen rzési Pontról. Véletlen lövés? Nyársra fogom húzatni a fickó seggét. Krisztusom! A libi rszem. Álmában megrántotta a ravaszt. A beszari fattyú persze már elt nt a fenébe. Ha t nem is, valami mást viszont nagyon is látott Mallory, mikor kilépett a homokzsákok takarásából, és ez sokkal jobban aggasztotta, mint az alvó r véletlenül eldurrant fegyvere. A libi katona G-3-as géppisztolyának a csöve egyenesen Hooterville f utcájára meredt, mikor a fattyú begörcsölt, és meghúzta a ravaszt. Az acéllal fejelt töltény eltalált valakit odalent. Az áldozat a sáros utcán feküdt, dühödt falusiak gy jében. Ha a dolgok menete a szokásos irányt veszi, egy-két ilyen falusi hamarosan elindul haza a saját fegyveréért, hogy ékesszóló érvekkel fejtse ki a libanoni hadseregnek, mi a véleménye az ilyen véletlen pufogtatásról. - Rojas, rugdoss fel mindenkit, harckészültség! Justice, hívd a központot, mondd meg, hogy egy barom véletlenül elsütötte a fegyverét. Én megyek, megnézem, nem akar-e a libi hadnagy lemenni hozzájuk és kimagyarázkodni, miel tt a fejünkre szarnak. Ám alig tett egy lépést az Ellen rzési Pont felé, az els bevágódó sorozat máris egy árokba kergette Malloryt Grouse doki - az inge meg a táskája nélkül - ott kuporgott mögötte. - Doki! Szedd össze a cuccodat, és nyomás a torlaszhoz. Próbáld meg megállapítani, kinyiffant-e odalent az a pasi, vagy csak megsebesült. Én megyek a libikhez. Mallory az Ellen rzési Pont felé sprintelt, de már kés volt, nem tudta elejét venni a céllöv versenynek. Két libanoni katona megállás nélkül tüzelt a megfigyeállás tetejér l. Egy harmadik éppen hevedert f zött egy géppuskába. Hootervílle-ben, az 54. Ellen rzési Pont úttorlaszának túloldalán is kezdtek elszabadulni az indulatok. 154
Egy vén, félkarú arab a k falnak támasztotta ódon Enfield géppisztolyát, és öt gyors, kurta lövést adott le. Egy tizenhat éves siheder üvöltve, sarat fröcskölve futott át az utcán, miközben AK-47-ese recsegve okádta a sorozatokat. A hentesbolt tulajdonosa a vétkes libanoni katonák irányába ürítette revolvere tárját. Mindenki más iszkolt fedezékbe. Mallory grimaszolva összerezzent, mikor megütötte a fülét az M-60-as ugatása, amint egy hosszú sorozatot köp az utcára. Hátat fordított a libi megfigyel pontnak, s látta, hogy Grouse doki Dale közlegénnyel birkózik a barikád mögött. - Dale, te hülye fattyú! Ne l j! Ne l j, te állat! A f nök szétrúgja a segged! - Akkor rúgja szét a seggem, az istenfaszát neki! Ezek a rohadékok l nek ránk. A szabályzat azt mondja, hogy jogunk van megvédeni magunkat! Grouse doki abbahagyta a huzakodást. Id közben az emberek nagy része eltisztult az utcáról, úgyhogy rászegezhette látcsövét az áldozatra. - Steve... egy öregember az. Úgy látom, valahol a fels testén érte a golyó. Elég szarul néz ki. Akarod, hogy kimenjek, és megnézzem, mit tudok csinálni? - A francba, dehogyis, doki! Fecnikre fogják l ni az els embert, akit meglátnak. Úgysincs az egésznek semmi értelme, faszt se tör dnek vele, kit puffantanak le. Ekkor arabul kiabáló n i hang harsant. Mindkét férfi óvatosan kikukkantott a torlasz mögül. A t z lassan, akadozva csillapodni kezdett, hála a n rimánkodásának, no meg az ordítozó libanoni hadnagy parancsainak, aki rettent dühös volt, hiszen legszebb délutáni álmából zavarta föl ez a zenebona. Már csak id nként dördült el egy-két kurta sorozat, valami émelyít , kiszámíthatatlan csuklás ütemére. - Hé, nem a te barátn d az ott lenn? - Grouse doki átnyújtotta Mallorynek a tábori látcsövet. A tizedes va155
lamit morgott, aztán az áldozat fölé hajló n alakra irányította, aki karját lengetve igyekezett lecsendesíteni haragvó hitsorosait. az. Mi a fenét csinál itt? Még egy perc, és valaki kidekorálja egy géppisztollyal. Még mindig túl nagy a feszültség. Azok a fattyúk nem akarják abbahagyni, míg vérezni nem látnak valakit a barikád túloldalán. És nem úgy néz ki, mintha a csaj egyhamar feladná. Az a libi seggfej pedig holtbiztos nem fog lemenni Hooterville-be, hogy menteget zzön. Mallory úgy érezte magát, mint az aknamez felé tántorgó részeg, mikor M-16-osát a vállára vetette, és kilépett az úttorlasz mögül. A b re bizsergett; szinte érezte a mellkasára mered fegyvercsöveket. -Doki... csigavér! Fogd a táskádat, és gyere! Ne csinálj semmi hülyeséget! Érezte, hogy Grouse doki követi, és miközben az elóvatos lépéseket tették a hooterville-i utcán, meghallotta rekedt suttogását is. - Ennél nagyobb hülyeséget elképzelni sem tudok. Különösebb incidens nélkül elérték a sebesültet, csak néhány fatáblákkal elzárt ablakból szórtak rémiszt átkokat a fejükre, ahogy végighaladtak a sáros utcán. Mallory szeretett volna letérdelni Mászra mellé, de állva maradt. Tudatának valamely hátsó zugából azt a sugallatot kapta, hogy egyenes derékkal kell szembenéznie az utca árnyékos benyílóiból feléje sugárzó gy lölettel. El bb magabiztos, harcias pofát próbált vágni, aztán sajnálkozó, bánkódó kifejezéssel mérte végig a dágványban fekv sebesültet. Közben sejtette, hogy a. leselked arabok el bb a páni félelem, majd a kezd agylágyulás jeleit vélik kiolvasni az arckifejezéséb l, -. Hogy van a beteg, doki? - Tüd lövés. Nem olyan vészes, mint amilyennek kinéz... de kórházba kéne vinni. Mallory lehajolt, hogy segítsen fölemelni Grouse do156
kinak a sebesültet. Hátat kell fordítaniuk az utcának, és visszacipelni a mukit az Ellen rzési Pontra, ahonnan majd helikoptert hívhatnak. A dühös falusiak remélheleg nem fogják emberrablásnak vagy rituális kivégzésnek nézni a dolgot, és nem pumpálják tele ólommal ket. Mászra megfordult, hogy háttal álljon a falusiaknak, S kezét Mallory csuklójára tette. - Kérlek... szükségem van a segítségedre! Azt mondtad, segíteni fogsz. Mallory érezte ujjaiban a feszültséget, látta tekintetében a kétségbeesést. A n bajban van. Az a félelmetes érzése támadt, hogy sötét, zavaros forgatagba fog fejest ugrani, ha meghallgatja. Ó, bárcsak fasz nélkül jönnénk a világra! - Nézd csak, odaát, vagy száz méterre innen, van egy ócska gabonaraktár... amott, azon a babföldön. Találkozzunk ott ma este. Féltve rzött, egyre apadó készletének utolsó darabja volt, ám Skaggs ezredes úgy vélte, hogy miel tt a gong az els menet kezdetét jelezné, Harlan Barlow-ra ráfér egy kis lazítás. Ezért hát kitöltötte két kantinospohárba maradék Jim Beam whiskyjét, az egyiket átnyújtotta az altisztnek, s néma áldomást ittak a szebb id k emlékezetére. Barlow fölnézett a poharából. Észrevette, hogy az ezredes tekintete elkalandozik. Az Öreg nem Bejrútban járt. - Már megin' az a deszkabódé foglalkoztatja, ezredes? Skaggs tömény whiskyg zt böfögött, elmosolyodott, és megrázta a fejét. A pókhálókat hosszú, spatulás ujjak söpörték félre, s az Öreg visszatért a hadm veleti központba. - Lehet, hogy nem tudok elég pénzt összekotorni, hogy megvegyem a nyavalyást. Úgy kiborítom a népe157
ket odafent a parancsnoki hálózatban, hogy valószín leg ki fognak rúgni, miel tt békésen nyugalomba vonulhatnék. - Továbbra is fejjel megy a téglafalnak? - Nem a téglafalnak, Harlan, hanem az acélrácsnak, Annak a fajta acélrácsnak, ami akkor szokott leereszkedni az ember homloka mögött, ha már túl hosszú ideje ül egy baszott karosszékben, és elfelejti, milyen érzés elöl gázolni a sárban, a szarban meg a sörben. Nem engedik, hogy magasabb terepen foglaljunk állást, nem engedik, hogy nagyobb területen szórjuk szét a katonákat, nem engedik, hogy meger sítsük a szálláshelyeket. Fura... én sose tekintettem úgy a tengerészeimre, mintha feláldozható sakkfigurák lennének. - Yeah, fura, ugye? Mostanában azon gondolkodom... hogy fogok meghalni a végén. Ezzel azt akarom mondani... ugye, annyi minden mocskon gázol keresztül az ember. Eddig megúsztad, aztán elkap egy sorozat... vagy egy rosszfelé tévedt srapnelszilánk... és oké, tudja, ezredes? Az a dolgom, hogy eztet csináljam, akkor meg mit nyöszörögjek? Mert ugye, ha elég sokáig verem a farkam a buliban, el bb-utóbb meg fog történni. Asziszem, ezt mind elfogadjuk. De ez a kátyú itt Bejrútban... nem t'om. Asziszem, hogy ha itt ringanék ki, az kábé annyit érne, mintha kivégz osztag elé állítanának. Ugye tudja, mire gondolok, ezredes? - Aha. Szar ügy. Mikor a saját parancsnokai nyíratják ki az embert. Skaggs ezredes felkortyolta poharából az utolsó csepp whiskyt, lehunyta szemét, s ujjaival sz hajába túrt. Ahogy lustán kibandzsított a szemhéja alól, látta, hogy Barlow egy teli üveget halász el a zubbonyzsebéb l. - Kupeckedtem egy kicsit egy libi tiszttel a védelmi minisztériumban. A pofa kurvára bírja a Marlborót, a rokonának pedig italboltja van Kelet-Bejrútban. 158
Skaggs ismét pohárköszönt re készült, és elmosolyodott. - Segíts magadon, isten is megsegít, Harlan... - Ezaz... - Igen, ez az, amiért szeretnék rád sózni egy külön feladatkört. A hírszerzésünk itt szart se ér. El vagyunk szigetelve; totális tehetetlenség. Szükségünk van valakire, aki fölszedi az utcán a pletykákat, a rémhíreket. Unom már, hogy az utolsó csóró riporter is jobban tudja nálam, mi történik Bejrútban. - A fenébe is, ezredes. Egy f törzs rmester nem mászkálhat az utcán csak úgy. Meg hiába is kérdez sködne, asziszem, nemigen válaszolnának neki. - De igen, ha kinevezem propagandatisztnek. Azoknak ez a dolga. - Várjunk egy percet, uram. Én nem vagyok propagandista. Mi lesz, ha a nyilvánosság el tt turkálom az orrom, vagy vakargatom a tökömet? Ki fog törni a botrány. - Lószart, Harlan. Még Vietnamból ismered a legtöbb kemény tök riportert odafent a Commodore Hotelben. És ami még fontosabb: tudod, hogy mit kell kérdezni, és mikor kel! odafigyelni a válaszra. Azt akarom, hogy tapogatózz körbe egy kicsit. És amit megtudsz, arról egyedül és kizárólag nekem számolj be. Barlow tudta, mikor lehet vitatkozni, és mikor kap parancsot. Fölállt, és letette a whiskysüveget az ezredes elé az asztalra. - Holnap nekilátok... bár nem hiszem, hogy sok jó fog kisülni bel le. - Majdcsak lesz valami eredménye, Harlan. Legalábbis pokolian remélem. Most kaptam a fülest, hogy ide fogják vezényelni a fiamat, egy lövészszakasz élén. Barlow már az ajtó felé tartott, Skaggs utolsó megjegyzése azonban félúton megakasztotta. -Ja, Harlan, még valami. Keress egy riportert a szállóban, akit ismersz és akiben megbízol. Hozd el majd valamelyik este. Megmondhatod neki, hogy kurva nagy sztorim van a számára. 159
- Ezredes, nem t'om, de... nem lehetne erre aludni egyet? Szóval, ugye, maga nyugalomba vonul, meg minden... és, az istenfáját, újságokban megvívni a háborút... ez nem vall magára! -- Ha minden lehet ség cs döt mond, Harlan, azt a fegyvert kell használni, amelyik éppen kéznél van. Az alacsonyan lebeg , téli felh pad mögül el kukkantó hold ezüst csillogása épp elég világosságot adott Mallorynek, hogy megfelel helyet kereshessen magának, ahová leterítheti pokrócát. Hátát a belövést kapott gabonaraktár hideg betonfala fedezte, a babföld pedig áthatolhatatlan homályba veszett el tte, mikor a felh k ismét elnyelték a holdat; úgy-ahogy biztonságban érezte magát. Csendben ellen rizte M-16-osa tölténytárát. Ha nem Mászra közeledik, hanem valaki más, az oldalán lesz a meglepetés ereje és az el nyösebb tüzel pozíció. Levelibékák brekegtek, s a csíp s szél kútvíz mohos illatát vegyítette a babföld avas szagába. Mallory fülelt, szimatolt, s gondolatai visszakalandoztak egy tóparthoz, valahol messze, Dél-Illinoisban. A lány napközben f t viselt, lutheránus lelkipásztor volt az apja. Mallory azért hozta magával titokban a tópartra, mert a kaszárnyabölcsesség szerint a paplányok „forróbbak, mint egy frissen baszott róka az erzben". A fürd ruha alatt kirajzolódó test nagyon is erre vallott. A verejtékes ölelkezések, fájdalmas ajakharapdálások, mohó tapogatások mindkett jüket kimerítették, ám a dologból végül lelombozó fiaskó lett. A lány hagyta, hogy Mallory párszor a fürd ruhája alá csúsztassa izzadó kezét, ez volt a kezd tétje a befejez játékban. Meredez mellbimbója gyötr , kétségbeesett lázra gyújtotta a fiút. A lány nyögött, sóhajtozott, vonaglott a keze alatt, de visszariadt, és nem tette le az utolsó kártyalapot. 160
Mallory, miután dühösen, elkeseredetten, csalódottan és megalázva hazatért a tópartról, egy éven át elemezte magában az esetet, s próbált rájönni, hol követett el hibát. Jók voltak a mozdulatai? Elfogadható volt a technikája? Elég meggy en hangzottak az érvei, nem t ntek ostoba fecsegésnek? Lehetséges, hogy csúnya teste van, vagy visszataszító a nemi szerve? Végül megértette, hogy a vallás ereje dolgozott a lányban; a hite a szerepben, amit az Úr a férfinak és a nek rendelt; az ezeréves erkölcscs sz szemforgatás, ami szerint a lányok mind erényesek, a fiúk pedig mind csirkefogók. És az a lány keresztény volt! Ugyanannak az Istennek a hitére tanították ket, ugyanazokat a mozifilmeket látták gyerekkorukban. Hogy a pokolba kell közeledni egy muzulmán n höz? Nem itathatod le és dughatod meg, miközben úgy tesz, mintha semmir l se tudna. Nem szoríthatod le az autó hátsó ülésére, míg a haverod ott röhög elöl a volán mögött. Mit szólna hozzá, ha megfognám a kezét? Mit szólna az öleléshez, nyalakodáshoz, simogatáshoz, szorongatáshoz, fülbeziháláshoz? Vajon a muzulmánok is ugyanúgy gerjednek be, mint mi? k is ugyanúgy ölelkeznek, csókolóznak és szarnak a budiban? Vagy Allah egy húron pendül Jézus Krisztussal, ami az erkölcsöket illeti? Mászra a raktár felé tartott a babföldön át, határozott, de óvatos léptekkel. Mallory látta, ahogy egy holdsugár megcsillan a szemében, s kirajzolja éles ív arccsontját, mikor egy pillanatra hátrafordult, hogy visszanézzen Hooterville felé. - Mászra! Ide! A n letelepedett a pokrócra a sötétség takarásában; bokája, térde és dereka egyetlen érzéki mozdulatban olvadt össze hosszú, fekete ruhája alatt. Az árnyékok egyszer , alaktalan öltözéke ellenére körülrajzolták melle és csíp je domborulatait. Mallory leny gözve 161
bámulta. Annak a n nek, aki így tud mozogni, soha nem kell csábos bikinik, f k és szexi fehérnem k segítségét igénybe venni. Mászra elmosolyodott, s a férfi beszívta olajbarna rének illatát. Buja szag volt; kicsit mosdatlan, pézsmaszer , izgató. Megengedte Mallorynek, hogy megfogja a jobb kezét. Kérges, kemény, munkában edz dött tenyere volt. A tizedes közelebb tolta arcát az övéhez, s látta kirajzolódni a fekete homályban a sötét, szomorú szemeket. Mászra lehajtotta a fejét - jól megtanították, hogyan kell viselkednie férfiak jelenlétében -, s haja súrolta a férfi ajkát. Aztán így maradt, meg se mozdult, míg Mallory hátra nem húzódott, és rá nem gyújtott egy cigarettára. Mászra az izzó parázs fényében a férfi arcát tanulmányozta. Most más volt, mint amikor el ször látta. A csúfondáros mosoly megkeseredett. Halvány szeme alatt koszos, sötét árkok húzódtak. Mikor a szájához emelte a cigarettát, er s keze alig észrevehet en remegett. És azok a sima, lekerekített vonalak, melyek annyira kellemessé tették korábban az arcát, most kemény izomköteggé alakultak az állkapcsa mentén. Mit vár t le ez az ember? Szeretkezni akar? Mászrának eszébe jutottak az amerikai filmek, amiket titokban nézett a barátaival az egyetemen. Mikor a csókolózást mutatták, az egész teste belebizsergett. A barátn k utána mind összeérintették az ajkukat, hogy kipróbálják ezt a különös szertartást. Kellemes volt, izgató; utána csak kuncogtak a gondolatra, hogy milyen lenne, ha egyszer egy férfival csinálnák. Mi keresnivalóm van itt? - t dött Mászra. A mozifilmeken kívül semmi tapasztalata nem volt ilyen ügyekben. Halálra rémült, mikor kislány korában egy este belesett apja hálószobájába, és látta, ahogy hátulról döföli az anyját. Mikor feln tt, Mászra megértette a látvány lényegét, de senki sem volt a környezetében, 162
aki meg tudta volna magyarázni a magányos lánynak a részleteket. Alá akarta vetni magát, boldoggá tenni Steve Malloryt, megnyugtatni, békébe ringatni t. De hogy? Ha fölemeli a ruháját; ha négykézlábra áll és felkínálkozik, úgy jó lesz? Ibrahim fagyos ölelésénél mindenképpen jobb. Azt az embert meg kell állítani. - Kérlek. Ez nagyon nehéz nekem. Annyi minden van körülötted, amit nem értek. Nekem azt mondták rólatok, hogy ördögök vagytok... és én azért jöttem ide, hogy alkut kössek az ördöggel. Mallory elnyomta cigarettáját a babföld nyirkos göröngyei között. Mi a jó eget nem lehet itt érteni? - Mászra, én vonzódom hozzád... mióta el ször megláttalak. Nem vagyok ördög, és nem kötök alkukat. A lány közelebb lépett, és Mallory arcát fürkészte. Er és együttérzés. meg fogja érteni. Segíteni fog. -Itt akarom hagyni Libanont. Amerikába akarok menni. Ha segítesz... tudok pár dolgot... pár fontos dolgot... a Hezbollahról. Jézus. Kémkedést ajánl fel egy repül jegyért a Nagy Mennyországba. Mi az istent gondol ez, ki vagyok én? És ki a fene tör dik vele, hogy mit csinál egy bandára való holdkóros rongyosfej ? - Mászra, szívesen kisegítenélek... de olyan ügyekl beszélsz, amik túln nek rajtam. Én csak egy tizedes vagyok. - Te egy amerikai vagy. Ez nagyon nagy dolog. Iratokra van szükségem, hogy Amerikába mehessek... és pénzre. - Pénzem, az van egy kevés... a francba, odaadom, ha kell. De nem olyan könny kijutni Amerikába. Útlevélre lesz szükséged, meg mindenféle más szarságra. Ezt pedig csak valami nagyfej tudja elintézni. Beszélek a f törzzsel. Ez a legtöbb, amit tehetek. Meg fogja csinálni. Ez a férfi er s. Amerikai. Az amerikaiak mindent meg tudnak csinálni... sok-sok hi163
hetetlen dolgot is. Lesz esélyem, hogy éljek. fogja megadni nekem. Tudom. - Ha megpróbálod, sikerülni fog. Hiszek benne. Ez nagyon fontos. Most rajtam a sor. Én adok neked valamit. Mallory gyomra görcsbe rándult. Kérlek, fohászkodott. Jézus, Allah, Akárki. Engedd, hogy szeressem ezt a n t. Ha megengeded, a többi majd elrendez dik. Szükségem van rá. - Azt hiszem, a Hezbollah meg akarja támadni az amerikai nagykövetséget. Mallory gerjedelmét hideg borzongás söpörte el. Ha ezek az rült vadállatok tüzet nyitnak egy tengerészgyalogos rjáratra Hooterville-ben, miért ne támadnák meg a nagykövetséget? - És még? Kik ezek a fickók? Mikor akarnak támadni? Honnan tudod ezt az egészet? - Kérlek. Ez családi ügy... akarom mondani, a családom néhány tagja a Hezbollahhal van. Semmi többet nem tudok. Ha rájövök valamire, jelet hagyok neked, Egy fehér kend t. Az olajfa ágára fogom kötni, az útelágazásnál. Nagyon óvatosnak kell lennünk. Mallory bizonytalanság után kutatott a lány sötét szemében. Semmit nem talált, csak félelmet, és... b ntudatot? Családi ügy? Csak nem a bátyját vagy az apját köpte be az el bb? Ha így van... és ha rájönnek, hogy beszélt egy amerikaival... A kurva mindenit! Ki fogják tépni a szívét, vagy mittudomén! Talán tehetnék valamit... megvédhetném, vagy ilyesmi, ... én... az istenit neki, mindenkinek meg kéne tanulnia egyet s mást a szerelemr l, miel tt feldobja a bakancsot. - Beszélni fogok a f törzzsel, Mászra. Megteszem, amit tudok. Vigyázz magadra. Ugye még találkozunk... kérlek? Mászra két kezébe fogta a tizedes jobbját, fölemelte, és a homlokához érintette. Mallory nem tudhatta, hogy a muzulmán n k így jelzik, ha alávetik magukat egy 164
férfi akaratának. Mindenesetre ez volt a legkülönösebb, legegzotikusabb és legérzékibb dolog, amit valaha tapasztalt. - Ezt a szarságot azel tt mesélte neked, hogy megdugtad, vagy utána? Barlow f törzs alig nézett föl az ebédje készítéséb l, miközben Mallory beszámolt neki az értesüléseir l. Végül visszacsavarta egy üveg Tabasco mártás tetejét, és belehunyorgott a napfénybe. szinte választ várt egy komoly kérdésre. - Nem ilyesmi volt, f törzs. Illetve, izé, én persze azért mentem oda, hogy lefektessem, de elmondta nekem ezt a sztorit, és... szóval, a francba, úgy gondoltam, hogy neked - vagy a parancsnoki hálózatból valakinek- tudni kéne a dologról. - Azzal tisztába' vagy, hogy egy rakás ember erre azt fogja mondani, te a faszoddal gondolkodol a fejed helyett. - Akkor baszódjanak meg. Krisztus szerelmére, f törzs: hallottál valami híresztelést, hogy támadás készül a nagykövetség ellen. Szerintem kötelességed lenne jelenteni. - Igazad van, Mallory. Más egyéb? - Azt akarja, hogy valaki segítsen neki iratokat szerezni. El szeretne pucolni innen az Államokba. Barlow töprengve elrágott egy mócsingos húsdarabot, lenyelte, majd Malloryre bökött fehér m anyagkanalával. - A sztorinak ezt a részét egyel re pihentessük. Ártana a hihet ségnek. Akadnak itt emberek, akik a tulajdon kölyküket is bordélyházba adnák egy amerikai repül jegyért. Egyébként hallottam már ezekr l a Hezbollah-faszikról. Szép, vastag aktájuk van, és a legtöbb riporter odafönt a Commodore-ban halálra rémül, ha megemlítem ket. Ez némi súlyt kölcsönöz annak, amit 165
a barátn d mondott. Tovább fogom adni az ezredesnek, aztán vagy papírkosárba hajítja, vagy elmegy vele a követségre. - Kösz, f törzs! És ki lehet juttatni t Libanonból? Barlow böffentett, jót kortyolt a kulacsából, és felpislantott erre a fura, fiatal tengerészgyalogosra. Megváltozott. Ez persze mindig megváltoztatja ket. Kurva rövid id alatt. - Kíváncsi vagyok valamire, Mallory fiam. Mi a franc történt azzal a szomorú segg kis szarev vel, aki ide került a múltkor Bejrútba? Biztos emlékszel, arról a srácról beszélek, aki folyton azt mondogatta, hogy Donald kacsa a nevem, ne szívassatok engem. - Kiborult és hazament, f törzs. Most én vagyok itt helyette. - Nos, asziszem, a srác helyettesének most el kéne kotorni egy lövészosztagot az 54. Ellen rzési Pontról, és visszavinni a központba. Szóval, nincs kedved elfüstölni innen, mint akit seggbe durrantottak? Mallory vállat vont, és elindult. Most már nyugodtan koncentrálhat az emberei összeszedésére. Rég megtanulta helyesen értelmezni Barlow f törzs mocskos szájú szónoklatait. Ha kiderül, hogy Mászra igazat mondott - márpedig Mallory tudta, hogy így van -, a törzs biztonságban kijuttatja t Libanonból. Senki nem képes úgy alkudozni, faszolni, kupeckedni, kiskapukat keresni és umbuldázni, mint a f törzs. Barlow-nak több sütnivalója van, mint egy karácsonyi pulykának. Harlan Barlow közvetlenül azután szorította sarokba; Skaggs ezredest, hogy az Öreg a tisztikarral meg a törzshöz tartozó altisztekkel közösen megtekintett egy futballmeccset, amit egy hete vettek föl videóra. Az ezredes csapata gy zött, s mikor megjelent Barlow, ép-
166
pen az els doboz sört iszogatta, amit a fogadáson nyert. - Ez minden, amit tudsz, Harlan? És a támadás módja? Az id pont? - Tudom, hogy nem hangzik valami soknak, uram, de akkor is asziszem, hogy értesítenünk kéne a követséget. Ez a buzi Hezbollah állítólag a Bombát a Seggedbe brigád élcsapata. -Rögtön látszik rajtad, hogy hál' istennek nem ismered azokat a seggfejeket odafent. Cameron ezredes egész rendes ember ahhoz képest, hogy egy karosszékben porosodó díszkatona, a nagykövet feje viszont olyan, mint valami betonkocka. Még mindig azt hiszi, hogy el bb-utóbb felt nnek az égen a szárnyaló békegalambok, és mindent rendbehoznak. Úgyis arra lyukadnának ki, hogy a nagykövetség érinthetetlen. Ha azt akarjuk, hogy egyáltalán odafigyeljenek ránk, részletekkel kell el hozakodnunk. Barlow felragadta az ezredes egyik sörét, és elindult az ajtó felé. - Rajta maradok az ügyön, uram. Mallory minden jel szerint igen szoros kapcsolatban áll a hírforrással. - Mentsd föl a többi szolgálati elfoglaltsága alól, f törzs. Ravasz gyerek. Legjobb lesz, ha f állásban csinálja tovább a dolgot. - Ez azt jelenti, hogy Mallory lesz a f állású háziegerem, uram? - Ez azt jelenti, amit akarsz, Harlan. Csak ne hagyd, hogy a kölyök a fejedre n jön. - Majd megszutyongatom egy kicsit. A törzslapja szerint tud úszni, úgyhogy nem fog belefulladni a szarba. -Jason, én nem nagy hadmozdulatokr l beszélek. Csak egyenletesebben akarom elosztani az embereimet. Több meger sített álláspontot szeretnék kialakítani, 167
hogy a kölykök ne legyenek így összezsúfolva. Ez átkozottul veszélyes. A pokolba is, majdnem háromszázan vannak elszállásolva a hadm veleti központ körül. Ez harcászati ostobaság! Jason Cameron ezredes leharapta egy finom szivar végét, és Skaggs felé lökte a cédrusfa dobozt az asztallapon. - Nem velem kell lenyeletned a békát, Tom. Tudod, hogy én minden indokolt kérelmet továbbítok a hálózaton. - A fenébe, Jason, ez nem válasz! Szükségem van a nagykövet beleegyezésére. Mikor hagyja már végre abba az a pasas a fúrásomat? Ebben a kérdésben senki sem bírálhatja felül t, mint az államhatalom képvisel jét. - Tudod, hogy nem az államhatalom az egyetlen buktató. A nagykövet személyesen is támogatta a múltkori javaslatodat, hogy a forgalom ellen rzésére emeljünk további úttorlaszokat. Azt a CINCEUR meg a CINCNAVEUR gáncsolta el. Skaggs fáradtan megdörzsölte a szemét. Olyan érzése támadt, mintha egy szivattyú sódert és homokot pumpálna a koponyájába. Biztos a kevés alvás teszi, gondolta. A Bejrútba látogató politikai és katonai hatalmasságok folytonos nagyrevüje következtében úgy érezte magát, mint valami túldolgoztatott idegenvezet . - Minden igyekezetemmel azon vagyok, Jason, hogy ne engedjem kipottyanni a hálózatból ezt a dolgot, de kezdek kifutni a lehet ségekb l. Lila g zöm sincs, miért utasította el a CINCEUR a kérelmemet, hogy átvehessük a rendfenntartási teend ket a libanoni hadseregl. Azok a kurva libik nemsokára egymás torkának esnek, hála a vallásnak, ezt mindenki tudja. És ez a marhaság, hogy a tengerészeim a biztonság kedvéért töltetlen fegyverrel mászkáljanak az utcákon, hát ez egyenesen sértés, érti, ezredes? -Tom, azt hiszem, hogy itt a fegyveres testületek közötti rivalizálással van dolgunk. Nagyon jól tudod, 168
mennyire ki van akadva a haditengerészet a tengerészgyalogságra, amiért minden szál a ti kezetekben fut össze, ket meg kirekesztettétek a buliból. És a CINCEUR vezérkari f nöke szerint, amennyire a szavaiból kivettem, egy ezred katonai rend rt kéne Bejrútban állomásoztatni, nem tengerészgyalogosokat. - Isten óvjon minket a karosszék-parancsnokoktól, akik már olyan régóta ülnek a hátsó zónában, hogy el is felejtették a vér szagát! Cameron ezredes füstkarikákat eregetett, és egy pillanatig irodája mennyezetét vizsgálgatta. - Nem értem, miért lepi meg ez magát annyira, Tom. A jó mindenit neki, ez a legnagyobb katonai akciónk Vietnam óta. Mindenki le akar kanyarítani magának egy szeletet a tortából. Hosszú évek óta ez az egyetlen háború, ami az ölünkbe pottyant... nem sok, de a karrierek a háborúban teremnek. Skaggs szótlan és mogorva maradt. Kivett két szivart Cameron dobozából, és az ingzsebébe dugta ket. Ez a megbeszélés nem vezet sehová. Akkor meg legalább pár szivart szerezzen magának. Cameron az asztalát borító papírok között matatott, el halászott egyet, és átfutotta. - Nézze csak meg ezt, mindjárt látni fogja, mire gondolok. A CINCNAVEUR törzsállományának három és a CINCEUR törzsállományának öt tisztjét kitüntetésben részesítették, mert kiemelked módon teljesítették szolgálati kötelességüket: a Bejrútban állomásozó amerikai csapatok támogatását. - Én. meg nem bírom kisajtolni bel lük a háborús megkülönböztet jelzést a tengerészeim kitüntetéseihez, - Na látja, itt van a kutya elásva. El ször csak háborús kitüntetéseket osztogat, aztán háborús zsoldot követel a csapatainak, végül felbukkan néhány tiszt, akik tüzérségi t zr l és hadmozdulatokról sustorognak. Így hergeli bele magát az ember az igazi háborúba - Came169
ron kicserélte a kezében tartott papírlapot egy másikra, és rápillantott. - Ami ezt a pletykát illeti a követség ellen tervezett támadásról, Tom... ez túl kevés, ennyivel nem állhatok a nagykövet elé. Skaggs a katonai attasé felé hunyorgott a szivarfüstön keresztül. Két lehet sége van. Vagy azzal tölti az elkövetkez félórát, hogy megmagyarázza ezeknek az embereknek, mi az a hírszerzés, és hogyan kell reagálni az információkra (ezzel, amennyiben a hírnek van valós alapja, megmenthet néhány életet), vagy rögtön indul vissza a repül térre, s akkor még idejében odaér, hogy együtt kajáljon a katonáival. Skaggs ezredes megköszönte Cameron ezredesnek a szivarokat, majd fölállt, hogy távozzon. A nagykövetség olyan, mint egy puskaporos hordó, és egy jó kis t zijáték a tengerészgyalogság sok sorsdönt problémáját megoldaná. Barlow f törzs fölvezette a köpcös, szemüveges emberkét a repül tér volt t zoltóállomásának vasvázas csigalépcs jén a második emeletre, a 24. Egység parancsnoki irodájához, és vonakodva bezörgetett az ajtón. - Al, én tudom, mi a faszt akar mondani. Ha van rá mód, hogy megvédd... próbáld meg. Miel tt a veterán riporter - annak a kevés civilnek az egyike, akiket a tengerészgyalogság kitüntetésre terjesztett föl Vietnamban, a harctéren tanúsított bátorságukért - egy szóval is válaszolhatott volna, Skaggs ezredes kimordult odabentr l, hogy szabad. Barlow érezte a hangján, hogy az Öreg talált valahol még egy-két üveg Jim Beamet. Fakó szemét vörös karikák vették körül, ám állkapcsa állásában volt valami elszánt, színjózan vonás. - Skaggs ezredes, ez itt Al Walters az US News-tól. Abból a csürhéb l, akik a Hotel Commodore-ban vadásznak a tetvekre. Itt szarakodik Bejrútban, mióta 170
Mohamed el ször esett hasra az imasz nyegen. Egyenes fickó, nekem elhiheti. Eleget hurcolásztam a seggét a rizsföldeken, hogy tudjam. Skaggs föltápászkodott a székr l, hogy kezet nyújtson, majd az asztal alá nyúlt, a whiskys üvegért. Hatalmas adagokat töltött három kávéscsészébe; némán ittak mind a hárman. Nem volt szükség sem alakoskodásra, sem udvarias köntörfalazásra. Úgy ittak, mint a halálraítéltek a siralomházban. - Ezredes úr, roppantul örülök, hogy látni kívánt. Harlan célzott rá, hogy nyilvános fórumot keres. Ha valóban ez az óhaja, rendelkezzék velem. Skaggs sóvár pillantást vetett felesége és fia bekeretezett fényképére az asztalon. Aztán felkortyolta whiskyjét, és öntött még egy pohárral magának meg a riporternek. - Harlan, menj le, és ne engedd, hogy a propagandatiszt ránk szabaduljon. Mondd meg neki, hogy ez kizárólag az én ügyem, semmi köze a hivatalos utasításokhoz. Miután becsukta maga mögött az ezredes irodájának ajtaját, Barlow megállt egy pillanatra hallgatózni. Pontosan az történik, amire számított. - Al, bármit felhasználhat abból, amit mondok. Csak arra vigyázzon kurvára, hogy személy szerint rám hivatkozzon, és ne tüntesse fel olyan színben a dolgot, mintha az egész tengerészgyalogság nevében beszélnék. Nos tehát... ez a bejrúti küldetés kezd átkozottul b zleni... a katonáim életét komolyan veszélyeztetik a... Barlow ledübörgött a lépcs n; nem akart többet hallani. Húsz évig tisztán és nyílt sisakkal játszott. Jobban aggódott a fejadag meg a muníció, mint az észérvek és a politikai zavarok miatt. Védte az embereit, utálta a sajtót. A feladatra koncentrált, nem tör dött a háttérben meghúzódó okokkal. 171
Most más nótára van szükség; neki is meg kell tanulnia az új tánclépéseket. Mohamed dühösen lekapta kávéját a tálcáról, amit a n nyújtott oda, és intett neki, hogy táguljon a teherautótól. Ibrahim rokona az utóbbi id ben úgy viselkedik, mint valami légy: mindenütt ott van, és annyit zümmög a férfiak füle körül, hogy eltereli a figyelmüket fontos, nehéz munkájukról. Beszélnie kell Ibrahimmal, hogy tiltsa ki Mászrát a garázsból. Az igazhit harcosok, akik bonyolult fegyverekkel ölnek és finom robbanószerkezeteket készítenek, képesek saját maguk gondoskodni a kávéjukról és az élelmükr l is! Az ember rokona nem olyan, mint egy lánytestvér! Miért nem zárja be egyszer en valahová, és bassza meg alaposan, ha rájön a gerjedelem, és van rá ideje? Most, hogy ennyire közel járnak a feladat megkezdéséhez, Ibrahimnak meg kéne feledkezni a farkáról, és a katonai dolgokra összpontosítani. Mohamed hallotta, hogy Ibrahim megérkezik a garázsba Eladár taxijában, és gyorsan ellen rizte a töltetet, amit most kötött be a kék teherautóba. Háromszáz kiló hexogén, plasztik és RDX vegyesen. Párhuzamos huzalozású elektromos gyújtózsinór gondoskodik az együttes detonációról. Minden töltet maximális hatásfokra lefojtva. Elemek a helyén, a huzalok szabadon futnak a vezet fülkébe. Kiváló... de a gázzal igenis kísérleteznünk kellett volna. Akkor ismernénk a pontos hatásmechanizmusát, s ez sokat segítene az id zítési problémák megoldásában, a végs bevetés el tt. Ibrahim és Eladár nagy halom fényképet lökött a garázs egyik fala mentén végigfutó munkapadra, és elfogadták a kávét, amit Mászra hozott nekik. A feladatot sikeresen végrehajtották, ezt Mohamed azonnal látta a vezére arcára kiül mosolyból. - Minden rendben, Mohamed. Még egyszer ellen 172
riztük a kapuboltozat magasságát. A teherautó fölött egy méter szabad térség lesz. Támadni fogunk. Mohamed nagy robajjal bevágta a kocsi ajtaját, hogy félbeszakítsa Ibrahim ömlengéseit. A robbanóanyagokkal megtömött teremben felcsattanó váratlan zajra Ibrahim is, Eladár is ugrott egyet. Mászra majd elejtette a tálcát ijedtében, s Mohamed látta, hogy a félelem árnya suhan át az arcán. A robbanóanyagok miatt... vagy valami másról van szó? - Küldd ki a n t, Ibrahim! Fontos dologról akarok beszélni veled. A Hezbollah vezér összevonta szemöldökét erre a hangnemre, de tudta, hogy nagy ostobaság lenne most összeveszni robbantási szakért jével. Túl sokat kockáztatna: a teherautó holnap reggel fogja elhagyni a garázst. Hanyagul intett Mászrának, hogy távozzon, s figyelte ruganyos mozdulatait, amint visszateszi a helyére a tálcát, majd a függönnyel eltakart nyíláson át kisiet az utcára, a garázs elé. A n hamarosan látni és érezni fogja az erejét. Mohamed pedig megtanulja majd, hogy a csatamén gondosan választja meg a kancáit. - Most boldog vagy, Mohamed? Nincsenek n k körülöttünk, nem hozhatnak rád balszerencsét. A palesztint hagytuk, hadd imádkozzon. Beszélj: hogy haladsz? Mohamed kinyitotta hátul a teherautót, és zseblámpával megvilágította a huzalok szövevényét, amely keresztül-kasul behálózta a kocsi rakterét. - Minden készen áll holnapra. Amint látod, a tölteteket úgy fojtottam le, hogy a robbanás f ereje el re és felfelé irányuljon. A légnyomástól az egész épület össze fog omlani. Technikai gondok nincsenek. Eladár a bajszát rágcsálta, és megpróbálta elképzelni, milyen érzés lehet a volán mögött ülni a detonáció pillanatában. Vajon elfogadja-e Vafik a dics vértanúhalált... vagy az utolsó pillanatban úgy dönt, hogy mégis célszer bb lesz elpárologni? - És mi van, ha hibáztunk? Vafik vágyik a badalra, 173
de a dics ség percében esetleg... minden ember gyengének bizonyulhat. Mohamed elmosolyodott, és a teherautó vezet fülkéjéhez sietett. Kinyitotta az ajtót, és fölemelt az ülésr l egy huzalköteget. A huzalokat krokodilcsipeszek kötötték össze egy szerkezettel, ami úgy nézett ki, mint egy picurka egérfogó. Mohamed behajlította a rugós pöcköt, és szorosan a markába fogta a berendezést. - Ez most érkezett Teheránból. Garantálja, hogy a kiválasztott teljesíti küldetését. Ha a sof r kinyitja a markát... - Mohamed illusztrálta mondandóját, s a csapda acélnyelve hangos klikk zajjal összekattant. Az elektromos áramkör zár, és a bomba felrobban. Eladár megvakarta az állát, a teherániak bölcs el relátását csodálva. - Szóval, ha a sof rt lelövik, vagy az idegei az utolsó pillanatban felmondják a szolgálatot... Ibrahim elvette a robbantószerkezetet Mohamedt l, és maga is kipróbálta. - Ezzel tehát a kiválasztott férfi akkor is harcolhat, ha már halott. Vafik pulzusa lassú kontrapunktot vert a Mercedes-motor közönyös zúgására. Lenézett a bal kezére, és er sebben megmarkolta a robbantószerkezetet. Döbbenten, felháborodva fogadta, mikor a Hezbollah-tag testvérek megmutatták neki, és elmagyarázták, hogy m ködik. Fröcsögött, rjöngött, kiabált, és követelte, hogy kérjenek t le bocsánatot ezért a sértésért. Gyávának hiszik? Vagy még rosszabbnak: olyan embernek, aki elmenekül a badal el l, gyalázatot hozva legyilkolt családjára? Talán nem önként jelentkezett Teheránban külön erre a feladatra, s nem kizárólag ezért tért vissza Bejrútba? Ha az embernek fel kell áldoznia tulajdon életét a dzsihád oltárán, akkor szabad akaratából kell a vértanúhalált választania - nem kényszer ségb l! 174
Ibrahim sokáig csitította, s igyekezett meggy zni t ellenérveivel. Ez az egész csak egyfajta biztosíték. Mi van, ha egy rszem vagy egy arra téved rjárat tüzet nyit, miel tt a bomba eljutna rendeltetési helyére? Nem lenne robbanás. Kudarcba fulladna a küldetés. A dzsihád ügye egy lépéssel távolabb kerülne a végs gy zelemt l. Az érvek súlya végül meggy zte Vafikot, és hagyta, hogy tenyerébe szíjazzák a robbantószerkezetet. Most, a Shari Baris Streeten, a lassan csordogáló autófolyam közepén, kimondottan örült neki. Nagyon nehéz lenne fél kézzel végs rohamra vezetni a teherautót, bekormányozni a kanyarba, sebességet váltani... Kevés ideje maradt, és annyi minden tolongott az agyában. Fiai megsárgult fényképére nézett, amit a szélvéd re ragasztott. Hogyan is gondolhatnék az életre, mikor k halottak? Vafik határozott kézmozdulattal kettesbe tette a kocsit, megtekerte a kormányt, és begördült az amerikai nagykövetség kapuboltozata alá. Az ijedt libanoni rszem csak meredt rá döbbent képpel. Vafik egy utolsó pillantást vetett a fényképre a szélvéd n, aztán beletaposott a gázba. A kocsi b gve meglódult, és nekirohant a nagykövetség szárnyas kapujának. A csonttör erej ütközés csattanva vágta Vafik fejét a verítékt l nedves kormánykeréknek. A palesztin ösztönösen kettéhasadt homlokához kapott. Az utolsó zaj, amit hallott, a robbantószerkezet gonosz kattanása volt. A szétrobbanó gépkocsibomba ereje, mint ahogy azt a Hezbollah el re kiszámította, a leveg be röpítette az amerikai nagykövetség kapuboltozatának betontetejét. Míg a tet darabjai egyre magasabbra szálltak, az épület háromfelé néz homlokzata hatalmas morzsákra töredezve kezdett összeomlani. A sétányon álló iszonyodó szemtanúk szerint lassan roskadt magába az egész, 175
mintha valami szörnyeteg óriás keze fokozatosan kimarkolná a talajból az alapozást, amin az épület állt. Bent a nagykövetségen az emberek az íróasztaluk mellett haltak meg, vagy kés i ebédjükét fogyasztva a földszinti snack bárban. Azok közül, akik valahogy túlélték a robbanást, sokan a leomló törmelék közé szorultak. Egy tengerészgyalogost, aki a bejárat közelében volt szolgálatban, a fülke szilánkokra robbanó üvege szabdalt halálra, amelyben a megbízólevelek ellen rzését végezte. Két titkárn t, akik vastag iratkötegek friss másolataival a hónuk alatt igyekeztek vissza az irodákba, végigsodort egy fényezett falú folyosón a légnyomás, amely minden hanyagul rögzített tárgyat letépett a falakról, s gyilkos srapnelszilánkokká változtatta ket. Carlton Sanders nagykövet szerencsésebben járt, mint a követség legtöbb alkalmazottja. Az irodája az épület hátsó traktusában volt. A gépkocsibomba robbanása csak kihajította párnás karosszékéb l, felgy rte körülötte a parkettát, és valóságos vakolatzáport zúdított a nyakába a mennyezetr l. Mikor nagy nehezen feltápászkodott, sokkos állapotba került a sebesültek és haldoklók sikoltozásától, üvöltését l és nyöszörgését l. Ett l az iszonyú hangzavartól, amit soha többé nem tudott elfelejteni, irodája vastag falai sem védték meg a nagykövetet. Jason Cameron ezredes eszméletét vesztette, mikor eltalálta egy betontömb, amit a légnyomás ragadott magával. Miután ragacsos vérben ázó arccal magához tért, kitámolygott a küls irodahelyiségbe, s igyekezett látni valamit a szúrós füst és a szállongó betonpor felh jében. Titkárn je az íróasztalára omlott törmelék közé szorult. Valami éles, repül tárgy sebészi precizitással lefejezte. Cameron egy fogast használt emel nek, de még így is háromnegyed órájába telt, míg eltávolította az irodaajtó el l a törmelék javát, s kijutott az épületb l kivezet folyosóra. Hat véres, mozdulatlan testet számolt 176
össze, miközben kábán tántorgott rajta, napfény után kutatva. Találkozott egy tengerészgyalogossal, aki egykor makulátlan egyenruhájának szénné égett maradványaiban azzal volt elfoglalva, hogy leemeljen egy betontömböt egy nyöszörg libanoni asszonyról, aki takarítón ként dolgozott a követségen. Cameron segített neki; együttes er vel kiszabadították a n t, és magukkal cipelték. Mire az attasé és a tengerészgyalogos kitámolygott a friss leveg re az épület falának egyik hatalmas, cakkos szél nyílásán keresztül, az asszony belehalt a vérveszteségbe. Cameron gyengéd mozdulattal a földre fektette a halottat, és a szörny káoszra meredt. Libanoni vöröskeresztesek szorgoskodtak mindenütt, hordágyakon szállították el a véres, megcsonkított áldozatokat. Itt voltak már a repül téren állomásozó tengerészgyalogosok is, huszonöt tonnás kétélt járm veiket a feketére égett bejárat körül állították le. Fegyveresek lökdösték és taszigálták odébb a szájtáti kíváncsiakat. Tévés forgatócsoportok járták a rommez t, gumiobjektíveket szegezve az áldozatokra és a falcsonkokra. A kiáltások, parancsszavak és sikolyok hangzavarában Cameron ezredesnek nehezére esett tisztán gondolkodni. Csak egy dolog volt nyilvánvaló. Skaggsnek meg a hírforrásának igaza volt. Bombatámadás érte ket. Valami holdkóros vette magának a bátorságot, hogy lebombázza az amerikai nagykövetséget! Barlow f törzs és Mallory tizedes a Shari Baris Streeten bukkantak rá a vérz fejjel, törött bal vállal tántorgó Cameron ezredesre. Odavitték egy ment autóhoz, s nézték, amint a kocsi füstölg gumikkal elstartol a romhalmaz mell l, ami az amerikai nagykövetségb l megmaradt. Barlow a fejét ingatta, mikor egy újabb, sebesültekkel megrakott ment autó szirénázott el az attasét szállító nyomában. - Nem mondhatják, hogy nem figyelmeztettük ket. 177
Malloryn látszott, hogy mindjárt felrobban dühében és felháborodásában. - Igaza volt! Az istenit! Miért nem hallgattak ránk? - A bürokraták csak önmagukra hallgatnak, kölyök. Nincs idejük az olyan csórókra, mint te vagy én. - Hát, most már pokoli biztos, hogy Mászra megszolgálta azt a repül jegyet Amerikába! - Hé, Mallory, ne kezdd mindjárt a magas cén! Már alkudozom Al Waltersszel, hogy munkát szerezzek neki. Oké? Ez nem olyan, mint Disneyland, fiacskám. Itt nincsen az, hogy megveszed a kibaszott jegyedet, és már ülsz is fel a hullámvasútra. - Na, ez az, amit rosszul tudsz, f törzs. Ez igenis Disneyland. És ahány faszijani csak van Bejrútban, mind vagy Miki egér, vagy Goofy.
IV. Dzsihád A fehér kötés úgy virított Carlton Sanders nagykövet homlokán, mint valami díszjelvény, miközben kilépett limuzinjából, és berontott a 24. Tengerészgyalogos Egység parancsnoki épületébe. Általában nem volt agresszív ember; csak ritkán ragadtatta el magát, az elmúlt huszonnégy órában azonban önuralma igen kemény próbatételnek lett kitéve. Az egész kezd dött azzal, hogy megérkezett Washingtonból Walters sztorija fénymásolatban; folytatódott néhány dühös telefonhívással a közel-keleti ügyekért felel s titkárságról; végül pedig heves szóváltás zárta le magával a titkárral, közvetlen vonalon. A követség bombázása egész más tészta volt. Washington jobbára megért n viselkedett; Sanders több dicséretet is kapott magas helyr l, amiért válságos helyzetben hideg f vel tudott cselekedni. Már majdnem sikerült visszazökkentenie a dolgokat a rendes kerékvágásba, a 178
brit nagykövetség egyik használaton kívül álló szárnyában... és akkor tessék! Sanders megállt a Skaggs ezredes irodájába vezet lépcs alján, s egy pillantást vetett a markában szorongatott, verítékben ázó papírlapokra. Micsoda ostobaság! Ezek a begyöpösödött, ostoba katonák képtelenek fölfogni a diplomáciai finomságokat. Azzal vádolnak, hogy „konok bürokratizmusommal" amerikai tengerészgyalogosok életét veszélyeztetem. Mit gondol magáról ez a Skaggs, ki a fene ? Sanders feldübörgött a vaslépcs n, abban a reményben, hogy közeledésének a zaja kizökkenti a tengerészgyalogos parancsnokot megszokott reggeli rutinjából, s így hátrányos helyzetbe kerül. Mikor azonban beviharzott a kicsiny, agyonzsúfolt irodába, Tom Skaggs ezredest a kávéja mellett találta, amint higgadtan tanulmányozza az US News egyik példányát. - Jó reggelt, nagykövet úr! Örömmel hallottam, hogy túlélte a robbanást. Megkínálhatom egy csésze kávéval? Sanders mély leveg t vett, és reszket orrcimpával levágta Skaggs asztalára az inkriminált újságcikk fénymásolatát. - Az az érzésem, hogy már ismeri ezt, ezredes. Ne cs rje-csavarja a szót, én sem teszem. Ez nem bankett, nem is teadélután. Az egész éjszakám arra ment rá, hogy igyekeztem kimagyarázkodni a State Department el tt, hála az ön alaptalan vádaskodásának! Most talán önön a magyarázat sora! Skaggs hátrad lt forgószékén, s keskeny mosollyal méregette a diplomatát. - Mi magyaráznivaló van ezen, nagykövet úr? Csak nincs valami a cikkben, amit hazugságnak vél? - A hazugságnak és az igazságnak nagyon sok meghatározása létezik, Skaggs ezredes. Néz pont kérdése az egész. Az ön néz pontja pedig, mindaz a cikkb l ki179
derül, kancsal, rövidlátó, és... már-már árulással határos! - Ön bizonyára különösnek találja ezt, nagykövet úr, de a katonai néz pont szerint az árulás legaljasabb formája az, ha az ember visszaél azoknak a bizalmával, akiket vezet, és akiknek az életével rendelkezik. Ez az én néz pontom is, és err l beszélek abban az újságcikkben. - Ön hatalmas károkat okozott libanoni er feszítéseinknek, ezredes. Minden t lem telhet t megteszek, hogy kieszközöljem leváltását és hazaküldését. Addig is kénytelen vagyok felkérni, hogy hívjon össze sajtóértekezletet, és vonja vissza, illetve magyarázza meg ezeket a kijelentéseket! - Van egy jó mondásunk itt a tengerészgyalogságnál, nagykövet úr. Bal kézbe kérjél, jobb kézbe szarjál. Utána nézd meg, melyik markod lesz tele el bb. - Skaggs ezredes, nekem van némi befolyásom az ön feljebbvalói körében.- Magyarázatot követelek... méghozzá most azonnal! - Nevezze az elvekhez való ragaszkodásnak, vagy szakmai öngyilkosságnak. Amelyiket óhajtja. - Szemlátomást az utóbbi. Értesítést kaptam, hogy az elnök Bejrútba küldi nemzetbiztonsági tanácsadóját. Nem hiszem, hogy véletlen volna, hogy az illet személy maga is egykori tengerészgyalogos. - Van még valami mondanivalója, nagykövet úr? Mert ha nem, meg kellene látogatnom néhány sebesült tengerészgyalogost. Armando Rojas, frissen el léptetett tizedesnek sikerült idejében elt nnie a peremsáv egyik bunkerében, hogy megmentse a drágalátos salsa pecantés dobozt, amit az édesanyja küldött az utolsó csomagban a Rio Grande völgyéb l. Miközben a 82 milliméteres aknavet lövedékei föltépték az udvar kövezetét, némi csíp 180
toszigálás árán befészkelte magát Justice címzetes rvezet és Stone közlegény közé. Még pár perc, és tüzet nyitnak az orvlövészek, ami azt jelenti, hogy a mai löncsöt megint a sz k, dohos bunkerben kell elfogyasztaniuk. Stone belenyúlt a dobozba m anyagkanalával, és jó adag f szert halmozott a csajkájában árválkodó tonhalra. - Fogadok, Mallory tizedes örül neki, hogy itthagyhatta ezt a szart. Justice körbeadott egy sótartót, amiben fokhagyma ízesítés só volt, s megkavarta a paradicsomos babot. - Malloryt nem a nagyfej ek közé küldték, haver. Az lehet, hogy nem kell többet rségben állnia, de ugyanúgy velünk van, fenn a központba'. Ha rajtam állna, takarodnék ki onnan a picsába. Meglátjátok, egy szép napon a rongyosfej ek egyenest odapottyantanak majd egy töltetet a közepibe. - Ezen a helyen senkinek nincsen menlevele, amigo. Mallory Barlow f törzzsel melózik. Megpróbálják kisütni, mi folyik odaát, a dróton kívül. Közben a muzulmán lövészek hason csúszva fedezéket kerestek maguknak a repül teret körülvev padkák között, és lövöldözni kezdtek az rbunkerekre. Már egy hete így ment. Senki sem viszonozta a tüzet. A tengerészek rég megtanulták, hogy az aknavet s belövések után orvlövészek követkéznek. A bunkerek mélyén biztonságban voltak, így hát közösen füstölöghettek és szitkozódhattak, hogy egy pár faszkalap a föld alá kergeti ket. A peremsávon állomásozó tengerészgyalogosokkal hivatalosan közölték, hogy a kis kaliber l fegyverekkel intézett támadások csupán ingerl jelleg ek; tényleges céljuk az, hogy olyan t zharcot váltsanak ki, amit a Hooterville-ben ólálkodó radikális muzulmán bandák provokációnak foghatnak fel. Ezért a Szolgálati Szabályzat érvényben marad. Nem hivatalosan a tengerészek ezt az érvelést a vala181
ha prezentált legnagyobb lószarnak tekintették. Csak a kemény fegyelem meg a majdani visszavágásról sz tt rózsaszín álmok tartották vissza ket, hogy felt zzék a szuronyt, és ellentámadást intézzenek a kerítésen túlra. Justice címzetes rvezet fekete képére különös, haragvó kifejezés ült ki, mikor három közeli lövés betévedt bunkerük l résén, fölszakított egy homokzsákot, s maszatos vizet és vakolattörmeléket szórt a csajkájába. Félretette ebédjét, amit legalább félórán át készített félgonddal, s egy Aretha Franklin-számot kezdett dúdolni dallamos hangján. -TISZ-TEE-LET... mondd, hogy mit jelent neked... Hé, Rojas, ki szoktál borulni, ha valami ürge meszticnek vagy babev nek nevez? Rojas arca megrándult, mikor egy újabb közeli sorozat kongva-csörömpölve végigsöpört a bunker fém telemezén. Egy-két orvlövész nyilván kiszúrta, hogy a bunker nem üres. - Néha, haver. Attól függ... - Látod, öregem, én is mindig így érzek, ha egy kibaszott seggfej niggernek nevez. Kurva nagy sértés. Nem muszáj lenyelnem a szart... és nem kéne lenyelnem ezt a szart se! Szerintem ez a fajta sértés mer ben személyes, öregem. És én szarok rá, mint mond a szabályzat, ha egy nyavalyás rohadék személyeskedni kezd! Rojas állkapcsa némán rölt egy pillanatig, aztán a tizedes félrerakta a csajkát, és egy tábori ásó után nyúlt. Levette a sisakját, és a keményfa nyélre akasztotta. - Tudod, haver, én arra gondolok... És hátát a bunker túlsó falának vetve lassan olyan magasra emelte sisakját, hogy éppen kikandikáljon a homokzsák mellvéd fölött. Tíz másodpercbe se telt, és két AK-sorozat kirepítette a kezéb l a sisakot is, az ásót is. Rojas higgadtan fölvette az eltorzult acélsisakot, és átdugta ujjait a golyók szaggatta lyukakon. 182
- A szabályok aszongyák, ne viszonozzuk a tüzet, hacsak nem vagyunk közvetlen életveszélyben... - Rojas ünnepélyesen körbeadta a sisakot a bunkerben, s közben figyelte, hogy derülnek fel az arcok: egy fehér és egy fekete. - Amigos... én úgy látom, hogy mi közvetlen életveszélyben vagyunk. A halálosan pontos zárót z, amit a peremsáv egyik sarki bunkeréb l adott le három tengerész, a nap hátralév részére elnémította az orvlövészeket, s önkéntelen, ujjongó üvöltést váltott ki a katonákból, mely úgy söpört végig az udvaron, mint valami árhullám. Mattson alezredes - akárcsak a többi tiszt a repül téri központban - szemrebbenés nélkül fogadta Rojas kijelentését, miszerint a sisakot közvetlenül a fejér l l tték le. Justice-nek és Stone-nak még tanúskodnia se kellett. Eladár olajozottan lekanyarodott taxijával a repül tér felé vezet f útról, és odagurult az amerikai rszem mellé. Mikor a férfi közelebb lépett, a tárcájába nyúlt, és el vette az engedélyt, amit a rokona szerzett neki. Eladár nem tudta elolvasni az angol írást a papíron, amit most odanyújtott az rnek az ablakon át, de biztosították róla, hogy ha ezt felmutatja, beeresztik. A rokona megesküdött, hogy nem lesz semmi z r. Övé volt a szuvenírbolt, ahol mindenféle csecsebecsét árultak az amerikaiaknak, és Eladár egyszer en egy kocsirakomány pólót szállít le neki. Az amerikaiak átkutatták a taxit; nem találtak semmit, csak vászonpólókat meg Eladár Polaroid fényképez gépét. Ez volt a kritikus pont. Most ellophatják a pólókat, vagy elkobozhatják a fényképez gépet. Egyiket sem tették, egyszer en intettek neki, hogy hajtson tovább a hadm veleti központ el tti parkolóba. A rokona ott várt rá, és azonnal nekilátott átválogatni a pólókat, hogy fölkínálja ket megvételre a tengerészgyalogosoknak, akik a parkoló környékén dolgoz183
tak és sportoltak. Eladár idegei pattanásig feszültek. Most rajta múlott, hogy ürügyet keressen, miért veszi el a fényképez gépét. Esetleg ez a három férfi, akik félbehagyták a kosárlabdázást, hogy idejöjjenek? Aki a pólókat nézegeti, úgy beszél, mint egy cowboy. Lehet, hogy hiú ember? - Hé, Stone! Ezt az izét nézzed meg, haver! Deeter Dale közlegény lekapta az egyik szuvenír pólót Eladár taxijának motorháztetejér l, és föltartotta, hogy a társai is szemügyre vehessék. Ide-oda forgatta, hogy látni lehessen rajta a selyemrátétes tengerészgyalogsági emblémát meg a Nemzetközi Er k nemhivatalos jelvényét. A kísér felirat így szólt: BEJRÚT 82-83, és hátul: LESZOLGÁLTAM AZ ID M A POKOLBAN. - Hé, Joe! Hé, Joe, mennyiér' adod ezeket? Nekem egy rakás ilyen izé kell a haveroknak, odahaza Wacóban. Eladár idegesen elmosolyodott. Hozzá beszél ez a cowboy? Aztán eszébe jutott, amit a rokona mondott neki. Az amerikaiak minden bazárost és eladót Hédzsónak szólítanak. Valami fura üdvözletféleség; elég udvariatlan módja annak, hogy az ember felhívja magára a figyelmet. Az el zetesen gondosan kidolgozott tervben nem számoltak ilyen helyzettel. Eladár mosolygott, és a cowboy orra alá dugott egy másik pólót, hátha az is megtetszik neki. Hol a fenében van ilyenkor a rokona? ismeri az angol nyelvet, tudna segíteni. - Vegyünk egy ilyen szart mindenkinek az osztagban. Mit szólsz hozzá, Stone? - Hagyd a francba, Dale. Én már semmit se várok Bejrúttól, csak a parancsot, hogy szedjük a cókmókunkat, mert utazunk haza. - Ugyan, öregem! Nem azér' gázoltam végig ezen a tengernyi szaron, hogy semmit se vigyek vissza magammal Texasba, csak egy Bíbor Szívet. Mallory odadobta a kosárlabdát Stone-nak, és meg184
nézte magának az egyik pólót. A tengerészek már hetek óta türelmetlenül várják ezeket a vackokat. Jobb lesz venni egypárat, miel tt Joe kitenné ket a placcra. - Dale, mennem kell a központba, vár a f törzs. Vegyél nekem két ilyet, oké? A legnagyobb méretb l. Megadom. És akassz le egyet a dokinak is. Jöv hónapban lesz a szülinapja. Október valahanyadika. Meglátod, meg fog rülni érte. Miközben Mallory végigbaktatott az úton, gondolatai örökké lázadozó géppuskásán jártak. Deeter Dale-t mintha kicserélték volna, mióta a múlt hónapban a lábszárába kapta azt a srapnelszilánkot. Mihelyt visszakerült a hajóról, mindenkivel úgy kezdett bánni, mintha a három muskétás egyike lenne. És már verekedni is csak akkor akar, ha meghallja, hogy valaki babev nek nevezi Rojast, vagy niggernek Justice-t. A doki pedig? Jézusom, ez a Dale képes volna megcsókolni Grouse seggét egy díszszemle kell s közepén. A doki nem tudta, milyen jót tesz vele, mikor kiráncigálta t pár hétre a t zvonalból. Eíadár körülnézett a parkolóban, a rokonát kereste. A boltosnak azonban nyoma sem volt. Nem sok ideje maradt. Rövidesen elterjed a hír, hogy megérkeztek a pólók, és a tengerészgyalogosok megrohanják a taxiját. Fölragadta a Polaroid gépet, és igyekezett megnyer képet vágni. - Nektek, kérlek. Nektek. A szuvenír. Fotó. Kérlek, nektek. A cowboy akadt horogra els nek. Átkarolta a barátját, aztán mindketten belevigyorogtak a lencsébe, és maguk elé tartották a pólót. Eladár exponált, és jámbor mosollyal átnyújtotta nekik a lassan kirajzolódó felvételt. Elképzelése bevált: a tengerészgyalogosok megb völten álltak, figyelték, hogy t nik föl a papíron saját képük. Senki sem tör dött Eladárral, mikor a taxi elé ballagott, ahonnan jobb kilátás nyílt az épületre meg az 185
rök pozícióira. Mire a rokona visszatért, hogy átvegye t le a pólók árusítását, és kiküldje t az amerikaiak területér l, egy egész dobozra való fényképlemezt sikerült elhasználnia. Barlow f törzs csendesen dohányozva ült a mecset árnyékában, miközben Mallory az utat figyelte. Nehezére esett a feladatra összpontosítani. Barlow mindent kínzó részletességgel magyarázott el neki; szépen kiteregette a kártyáit, aztán elmosolyodott, és el hozakodott a Nagy Újsággal. Alkut kötött Al Waltersszel, fenn a Commodore-ban. Walters hivatalos levelet ír, amelyben kötelezi magát, hogy munkát szerez Mászrának a lapjánál. Ha sikerül egy kis nyomást gyakorolni a nagykövetségre, és a lány meglobogtatja ezt az iratot, kapni fog útlevelet is, vízumot is. Ki fog jutni innen, err l a rohadt helyl. Holnap este. Holnap este mondom meg neki. A faágon ott volt a kend . Tudom, hol találkozhatok vele. Tompított reflektorfény hasított az út sötétjébe, s Mallory fülét dízelmotor zúgása ütötte meg. Itt jön a f törzs titkos fegyvere. Valószín leg mindkett nket haditörvényszék elé juttat vele. Baszd meg. Rendes volt hozzám. Állta a szavát. Ha az öreg fasz a pápa szakállát akarná megráncigálni, akkor is segítenék neki, bármekkora seggberúgást kapjak is utána. Mit is mondott. A háború pokol, a harc feneette kórság, és a legjobb gyógymód keményen odasózni. Tessék. Barlow fölállt, vállára vetette a Willy Peter-zsákot, amit magával hozott, és integetett a teherautónak, hogy álljon meg. A volán mögött egy libanoni hadnagy ült, akit Mallory többször látott a f törzzsel sutyorogni, mikor kiruccantak Ba'abdába, a védelmi minisztériumba. Barlow átnyújtott neki tíz karton Marlborót, két terepszín egyenruhát fegyver nélkül, de máskülönben teljes menetfelszereléssel, és egy rézb l készült tenge186
részgyalogos emblémát, amit a követségen szolgáló tengerészekt l faszolt. A libanoni hadnagy lehajtotta a teherautó farlemezét, és biccentett az amerikaiaknak. Barlow fent termett a platón, és kezdte leadogatni Mallorynek egy 82 milliméteres aknavet tartozékait. - Biztos vagy benne, hogy jó nekünk ez a cucc, f törzs? - Ruszki gyártmány, kölyök. A kukik ezzel l tték szét a tökünket Námban. - Fel lem vízipisztoly is lehet, még az is jobb, mint ezeket a baszott világítóbombákat lövöldözni a Szúfra. Mi az isten faszát akarnak ezzel elérni? Még sose hallottam olyanról, hogy valakit agyonütött volna egy lehulló magnéziumfáklya. - Gondolom, tudod, hogy ezért a szarságért haditörvényszék elé vághatnak mindkett nket, ugye? - törzs, mondtam már neked... te összetévesztesz valakivel, aki Parris Islanden hagyta a tökét. Barlow leugrott a kocsiról, hóna alatt az aknavet csövével, és szemügyre vette a sáros útpadkán sorakozó tartozékokat: cs , alaplap, támasztóláb, és két láda robbanólövedék. Odabólintott a libanoni tisztnek, aztán nézte, ahogy elhajt a teherautóval. - Oké, szaladjunk át rajta még egyszer. A hely, amit kinéztem, kábé száz méterre jobbra van az úttól, hetvenöt méterre innen. Ellen rzés? - Pozitív. Vonalban leszünk a támadó üteggel, a mi nyolcvanegyeseink balszárnyán...de takarásban. - Oké. Kapj föl egy ölre valót a cuccból, és gyere utánam! Igyekezz csendben maradni! Mallory az alaplappal küszködve nekivágott az összel tt földeknek a f törzs nyomában, aki az aknavet csövét meg a támasztólábat cipelte. A tengerészgyalogos tüzérüteg harcálláspontját képez magaslat tövében maradtak, igyekeztek meglapulni az árnyékban, s mindig megtorpantak, valahányszor egy tarack vagy 187
egy aknavet világítóbombákat okádott magából a drúz tüzérségi állások fölé a Szúfon. Mallory tudta, hogy valahol el ttük egy régi betonépület romja bújik meg a homályban. Ezt jelölte ki Barlow a Fantom Aknavet rejtekhelyének. Mikor célhoz értek, Barlow fürge kézzel nekilátott összeszerelni a fegyvert, Malloryt pedig visszaküldte a szerért. Mikor a tizedes megjelent a két ládával, izzadva és zihálva az er lködést l, csodálkozva látta, hogy a f törzs a támasztóláb fölállításán munkálkodik, és s n hátra-hátrapislantva állítja be a helyes irányt. - Nem kéne látcsövet meg célzócövekeket használnunk? - Minek, Mallory? Az aknavet nem pontra l , hanem területre. Az számít, hogy a cél közelébe trafálj vele... mint a lópatkónál meg a kézigránátnál. - Tüzet nyitunk? Akarod, hogy kinyissam az egyik ládát? - Negatív. Van id nk. Megvárjuk, míg kezdetét veszi a kiborulási verseny, csak akkor pörkölünk oda a Fantom Aknavet vel. Addig teríts erre a szarságra valami pokrócot. Mallory elhelyezte a l szeresládákat, miközben Barlow tovább babrált az aknavet vel; tapintás útján dolgozott a vaksötétben. - F törzs, még most se bírom elhinni, hogy összehoztad. - Mit? Ezt a vackot? A szép id kben csináltam én ennél vadabbakat is, ne félj! - Nem. Nem az aknavet t. Csak, ugye... hogy hittél nekem, és... segítettél nekem Mászrával, meg minden. Tudod... tulajdonképpen nem gondoltam volna, hogy megteszed. Igazán. Barlow halkan kuncogott, és végigsimított kezével az aknavet csövén. Végre megfelel nek találta a fegyver állását, úgyhogy nagyot csapott Mallory vállára, és kilépett a romok közül. Elindultak vissza a 188
mecset felé; olyan útvonalat választottak, hogy ne fussanak bele a peremsávon posztoló rszemekbe. - Hé, Mallory... emlékszel még, hogy egyszer aszontam, ismertem Vietnamban egy mukit, aki kurvára hasonlított rád? - Igen, emlékszem. - Én voltam az. -Te? - Igen, én! Szomorú segg kis faszkalap. A legcsóróbb srác a buliban. Szart se tör dött semmivel és senkivel. Aztán történt valami, érted? Valami, ami formába öntötte a seggemet. Rájöttem, hogy ez az egész kurafiság nem annyira a harc meg a gy zelem körül forog. Vagy csinálod, vagy nem csinálod, és nincs az a kibaszott baka, aki belepofázhatna. A lényeg, hogy... nézz körül, maradjál életben, és nyúlj bele a szarba, ha kell. - Élj a boríték szélén, ugye? - Yeah. És nincs olyan nagy franc a világon, aki sokáig tudna egyensúlyozni ott segítség nélkül. Elég régóta csinálod már a balhét, Mallory. Egy szép napon majd megérted ezt. A terv, amit kieszeltek, megkövetelte, hogy a kiruccanást közönséges, terepjárós rjáratnak álcázzák. Deeter Dale kezelte a géppuskát, míg Stone és Justice - a biztosító lövész és a rádiós - hátulra ültek. Barlow lassan hajtott végig Hooterville utcáin, ezzel is id t hagyva Mallorynek, hogy megbarátkozzon a lef részelt csöv Remingtonnal. - Összecsukva akkora sincs, mint egy sepr nyél, kölyök. Lehet választani az egyes lövés meg a sorozat között. Az els ravaszt akkor húzd meg, ha célzott lövést kell leadnod. Ha viszont beszorítanak valahová, vidd eggyel hátrébb az ujjad, és robbantsd cafatokra ket. Oké? 189
- F törzs, Krisztus szerelmére, lazítsál. A kislány mindent elrendezett. Valami rokonai élnek abban a lakásban. Le van fedezve. Barlow bekanyarodott a dzsippel egy csendes mellékutcába, a hírhedt Zöld Vonal közelében, amely elválasztja Kelet-Bejrútot Nyugat-Bejrúttól. A szeme azonnal megakadt a megadott címen; továbbhajtott, és fél háztömbbel arrébb megállt. - Ide figyelj, Mallory, a csaj egyik rokona a múltkor a leveg be röpítette az amerikai nagykövetséget, ha elfelejtetted volna. Ne szarakodj odabent. Ha érzed, hogy valami b zlik, húzzad meg a ravaszt, és söpörj ki hozzánk. Addig megjátsszuk, hogy a környéken rjáratozunk. - Oké, rendben. Legyen félóra, vagy inkább negyvenöt perc. Mallory megpróbált lazán viselkedni, mint egy rutinrjáraton lév tengerész, aztán rájött, hogy hülyeség alakoskodni. Az amerikai tengerészgyalogság nem szokta rendszeresen ellen rizni Bejrútnak ezt a részét. Ha valaki meglátja ket, fel fognak t nni neki. Mallory mélyet lélegzett, és újabb lépést tett a boríték széle felé. A cím, amit Mászra megadott, az utca jobb oldalán volt. Odabent: nyikorgó lépcs k. Pörkölt kávé illata, meg valamiféle keleti f szeré, amit l könnybe lábad az ember szeme. Síró gyerekek; arab nyelv kiáltások. Csak ne zavartassák magukat, kérem, nem fogom felkavarni a ház békéjét. A legtöbb lakás bejáratát gyöngyös függönyök takarják. Mi az istent csináltak ezek az ajtókkal? Biztos leszedték ket, és az ablakok elé szögezték, golyóvéd pajzsnak. Errefelé fontosabb a védelem, mint a magánélet. Mászra nyilván látta, hogy jön. Kidugta a fejét egy függöny mögül, és hevesen integetett neki, hogy jöjjön be a folyosóról. Mallory érezte a karjában vibráló feszültséget, mikor odabent a n megragadta a kezét, és 190
megint a homlokához érintette. Úgy döntött, hogy közelebb hozza a Keletet a Nyugathoz, és magához ölelte. Mászra egy pillanatra megdermedt. Mallory érezte, hogy testén remegés fut végig; hallotta, hogy szaggatottan szedi a leveg t. Aztán egyszerre csak odasimult hozzá. Csodálatos érzés volt; Mallory addig tartotta a karjában, míg a feszültsége le nem csillapodott. - Minden rendben? Aggódtam miattad, míg meg nem láttam a kend t. A nagykövetségi ügy után... úgy hallottam, rengeteg csetepaté volt errefelé. Mászra egy alacsony matrachoz vezette a kis lakás egyik falánál, és leült mellé. Mallory sehol nem látott más ül alkalmatosságot. Úgy t nt, az egész berendezést törpékre szabták, vagy olyan emberekre, akik négykézláb közlekednek. Ez valószín leg arra szolgál, hogy a lakók az ablakok szintje alatt maradjanak, és ne kerüljenek bele a l vonalba. - Jól vagyok, de a veszély most még nagyobb, Steve. Van egy ember, aki együtt dolgozik a rokonommal a Hezbollahban... az gyanakszik rám. Nem engedi, hogy a terveikr l beszéljenek, amikor én is ott vagyok. - Nem tart már sokáig, Mászra. Nagy újságom van! A f törzs rmesterem... Barlow f törzs... iszonyú sokat intézett. Egy amerikai lapnál fogsz munkát kapni. Valami pasas ír majd neked egy ajánlólevelet, azt bevisszük a nagykövetségre. Meglesz az útlevél is. Már csak a vízum van hátra. A f törzs azt mondja, el tudja rendezni Skaggs ezredessel. Már majdnem minden összeállt. Mászra felzokogott, olajbarna arcán könnyek peregtek. Mallory megfogta a vállát, és gyengéden megrázta. - Nem hallottad, mit mondtam? Kikerültél innen! Én majd mindent elintézek. - És ki fogja elintézni a Hezbollaht? Ki vet véget az öldöklésnek? Meg kell állítani ket... különben nincs esélyem... és neked se... senkinek... 191
- Mászra! Verd ki a fejedb l ezt az egészet! Lesznek emberek... a libanoni rend rség, vagy mittudomén... talán CIA-pasasok a követségr l. k majd elrendezik a dolgot. Mászra fölitatta a könnyeit ruhája szélével. Mallory szeme megakadt a kivillanó meztelen b rön, s egyszerre csak nagyon nehezére esett a félelemre koncentrálnia... a lány félelmére... a magáéra. - Ehhez már kés . A terv... a háborús tervük m ködésbe lépett. Nem látod? A nagykövetség csak az els lépésük volt. Nem fogják abbahagyni. Hallottam valamit arról, hogy a hadseregben össze akarják ugrasztani a keresztényeket meg a muzulmánokat... Meg kell akadályoznom ket. Segítek nektek. Nem a keresztények könyve írja, hogy mindenkinek meg kell dolgoznia azért, amit kap? -Így is épp eleget csináltál már, a mindenit neki! Amit a nagykövetségr l mondtál, arról kiderült, hogy igaz volt. Nem érted? Tartoznak neked! - Miért, Steve? A Hezbollah megtámadta a követséget, nem? Senki sem akadályozta meg ket. Itt többre van szükség, és én talán segíthetek. Kérlek, érts meg! Ha elhagyom a hazámat, nem akarok olyan szájízzel menni, mintha... mintha elszöknék. Szeretnék valami fontosat csinálni. Nehéz dolog ez egy n nek. Mallory ekkor megcsókolta; el bb csak szelíden megérintette az ajkát az övével, nem esett neki szenvedélyesen, ahogy Mászra a filmekben látta. Gyöngéd, megnyugtató érzés volt, mint mikor az édesanya ajka érinti gyermekének arcát. Nem volt benne semmi kacagásra ingerl . Mászra érezte, hogy megint elerednek a könnyei, és csodálkozva meredt a szemközti falra, mikor amerikai kedvese üldözni kezdte ket a nyelvével. Hagyta, hogy a bejrúti napi élet iszonyú feszültsége kiszálljon a testéb l, át a férfiéba. Érezte, hogy Mallory egyre jobban izgalomba jön, miközben az amerikai gyöngéden lehúzta magával a matracra. Aztán megsi192
mogatta a mellét, s Mászra apró kortyokban kapkodta a leveg t; mellbimbója ugyanolyan kemény lett, mint a megduzzadt hímtag, amely a ruhán keresztül az ágyékának szorult. Most. Most jött el a szerelem ideje. És ha ez az utolsó alkalom, ha mindketten belepusztulunk abba, amit meg kell tenni - ezt az emléket akkor sem veheti el senki t lünk. Mászra behunyta szemét, nem tör dött semmi mással, csak Steve Malloryvel, és lenyúlt, hogy durva szövés , fekete szoknyáját vonagló ágyéka fölé húzza. -Szóval? - Szóval mi? Barlow f törzs bekanyarodott a dzsippel egy útelágazásba, és megállt, hogy elengedjen néhány kocsit. Mallory a mellette lév ülésen kornyadozott. Levertnek látszott; szemlátomást nyomott hangulatban volt. Talán nem volt elég sütnivalója a kölyöknek, hogy megdugja azt a csajt. - Szóval, megmondtad neki, hogy intézzük az ügyét? - Igen, megmondtam... - Jézusom, Mallory, ne lógasd már így az orrod! Mikor szedjük föl, holnap? Gondoskodjunk a számára valami védelemr l? Költöztessük át a te kéródba a központban? Vagy micsoda? - Ugyanaz a buli, mint azel tt. Rajta akar maradni az ügyön. Ha kiteszi a kend t, kapcsolatba lépünk. Azt mondja, hogy ezek a faszfejek a Hezbollahtól csak most akarják igazán elkezdeni a murit. Arra lyukadt ki, hogy ez a kötelessége... vagy valami más ilyen hülyeség. Egy darabig némán hajtottak tovább, Barlow nem akart Justice és Stone el tt többet mondani, mint amennyi feltétlen szükséges. Mikor aztán megérkeztek 193
a repül térre, és lejelentkeztek a kapu knél, a törzs a két lövészt visszaküldte szolgálatba, Mallorynek azonban intett, hogy maradjon a dzsipben. -Megkúrtad legalább? -Baszottul semmi közöd nincsen hozzá, f törzs! -Kölyök, figyelj rám egy percig. Tudom, te asziszed, hogy az ilyen sarzsik, mint én, az égvilágon semmit nem konyítanak ezekhez a dolgokhoz, de én is jártam már hasonló bakancsban azel tt. Semmi jó nem fog kisülni bel le, ha túlságosan belebonyolódsz. Kint, a boríték szélén... szóval, kurva nehéz megtartani az egyensúlyt. az, akinek egyensúlyoznia kell, f törzs. -Ja, és jói tudja, milyen rizikós az ügy. Különben beült volna mellénk ebbe a dzsipbe. -Térj a tárgyra! Barlow meggyújtott két cigarettát, és az egyiket odaadta Mallorynek. -Emlékszel még, hogy ki voltál borulva, mikor lepuffantották Stankeyt? A végén túlságosan belebonyolódsz ebbe a dologba, és... hát, sose felejtsd el, hogy ez harci feladat. Valami olyasmi, amit meg kell csinálni - nekünk is, neki is. Nem hibáztathatunk senkit, ha... valami történik. -Semmi sem fog történni, f törzs, vele nem. Elrendeztük, ugye? Kapott munkát és útlevelet. Már csak a vízumot kell összehozni. -Dolgozom rajta, Mallory; Az Öreg majd megszorongatja egy kicsit Cameron tökét. Az a faszi tartozik nekünk ennyivel. De akkor is tisztában kell lenned vele, hogy semmire nincs garancia. -F törzs, az istenit neki! Ezt meg kell csinálni. Megígértem, hogy... akarom mondani, Krisztus szerelmére... az élete múlik azon, hogy én... hogy mi... Ha nem tudom kijutattni Bejrútból, az a csaj halott! -Na ide hallgass, kölyök! Sereg anyóka még sose 194
hagyott cserben, ugye? Eredj a dolgodra, a vízum legyen a mi gondunk az Öreggel. Mallorynek sikerült megint elmosolyodnia, mikor kiugrott a terepjáróból. Id zítés kérdése az egész. A törzs és Skaggs ezredes eget-földet meg fognak mozgatni, hogy vízumot szerezzenek Mászrának. A forró bejrúti helyzet meg bármelyik pillanatban leh lhet. Mindenki tudta, hogy újabb tengerészgyalogos egység tart Libanon felé. Egy hadihajó tizenhat hüvelykes lövegekkel, meg egy repül gép-anyahajó, egy teljes, csapásmér légikötelékkel a fedélzetén. Bármi is történjen, bármit is forgasson a fejében a Hezbollah vezérkara, alaposan meg kell gondolniuk, hogy kihívják-e maguk ellen ezt a t zer t. És ha el is szabadulna a pokol - addigra Mászra már biztonságban lesz. Barlow f törzs sisakban és páncélmellényben aludt, öt másodperccel azután, hogy az els 130 milliméteres lövedékek becsapódtak az India Company peremsávjába, már kinn volt a folyosón, és bömbölve hívta Mallory tizedest. Mire a harmadik lövedék is lezúdult a szerteszét iszkoló tengerészekre, és elsüvített a fejük fölött az els Katyusa-rakéta, Barlow és Mallory már maguk mögött hagyták a drótkerítést, és útban voltak a Fantom Aknavet rejtekhelye felé. Az a két sorozat, amit a tengerészgyalogos tüzérüteg közelében adott le rájuk egy ideges rszem, még nagyobb sebességre ösztönözte ket. Mire lihegve bevetették magukat a gödörbe, ahol titkos fegyverük várta ket, már a drúz tüzérség felé zúgtak a leveg ben az els 155 és 81 milliméteres világítóbombák. Válaszcsapás a Szolgálati Szabályzat bet je szerint. Miközben gyors mozdulatokkal el készítették az aknavet t és felnyitották a l szeresládát, tisztán hallották 195
a vílágítóbombák pukkanásait, a földre hulló alumíniumtartályok hátborzongató süvítését. Mallory maga elé képzelte a drúz tüzéreket, amint harsányan röhögnek, és megköszönik az udvarias amerikaiaknak, hogy világítanak nekik. Ez a vacak majd lehervasztja a képükr l a vigyort. Ahogy azt a csövet igazgatja, a f törzs tisztára úgy néz ki, mint Lou Diamond. Nem úgy csinálja, ahogy a hadgyakorlatokon mutatta, de lefogadom húsz dollárba egy kalap kutyaszar ellenében, hogy m ködni fog. Az egyik kiképz rmesterünk egyszer azt mondta, hogy Barlow egy vakond segge lyukát is el tudná találni az aknavet vel. Hármas töltet, gyújtóhuzal, biztosító pecek. Kész. A tüzérségi t z hullámzó fényviharában Mallory különös vigyort látott Barlow arcán. A f törzs fölmérte ugyan egy kurta pillantással a pozíciójukat, ám úgy nt, a legkevésbé sem aggasztja, hogy torkolattüzük magányos fáklyaként fog világítani a tengerészgyalogos, peremsáv és a drúz tüzérütegek közötti senkiföldje sötétjében. - Hé, f törzs, mi van, ha kiszúrnak, és kapunk a nyakunkba egy kiadós ellencsapást? - Gondolkozzál, Mallory. Amennyi bejöv szar, kimen szar meg mindenféle srapnel röpköd itt szerteszét Hooterville-ben, a kutya se fogja észrevenni, hogy egy aknavet vel több vagy kevesebb. Adjál egy kibaszott lövedéket. Mallory a fegyver csövébe illesztett egy lövedéket, és tartotta, hogy bele ne essen. Ha elereszti, a kilencfontos robbanótöltet becsusszan a cs be, lent m ködésbe hozza a t zkioldót, és szépen elsistereg a Szúf felé. - Honnan tudod, mennyit kell igazítani? - Te mostan társalogni akarsz, vagy harcolni? Megnézem, hová csapódik be az els , ráadok egy kis szélességet, egy kis magasságot, és máris úgy rajta vagyunk azokon a fattyúkon, mint lószaron a döglégy! 196
Mallory kissé keményebben markolta meg a lövedéket, és fölnézett a Szúf fölött neonfényben ragyogó égboltozatra; készen állt rá, hogy jelentse, hová csapódik be a Fantom Aknavet els lövése. Meghallotta Barlow fájdalmas sóhaját, és hátrapislantott a gödörbe. - Kölyök, ha nem ereszted el azt a kurva lövedéket, az életben nem fog m ködni. Mallory vállat vont, visszahúzta a kezét, és lebukott a kilövést kísér gáz- és füstfelh el l. Mikor kiegyenesedett, s a szemét meresztgetve igyekezett kiszúrni a becsapódás helyét, hallotta, hogy Barlow halkan számol magában. Ezeregy... ezerkett ... ezerhárom... A becsapódó robbanótöltet sárga-fekete lángja élesen elütött a világítóbombák kékesfehér izzásától. Ahogy a robbanás döreje végigvisszhangzott a dombok között, Barlow megveregette Mallory vállát. - Kábé kétszázzal jobbra, egy-ötvennel mélyebbre. Új lövedéket! Mallory máris ugrott a l szeresládához; Barlow közben az irányzékkal babrált. Tapintás útján módosította a magasságot és a szélességet, magában számolva, hányat fordítson az aknavet tartólábán lév beállítótárcsákon. Mire el készítette a következ lövedéket, Mallory már hallotta, hogy a drúzok monoton ágyútüze kizökkent merev ritmusából. Valaki odafönt meglep dött; most igyekszik kideríteni, mi a fene történt. Eleresztette a második lövedéket, és már nyúlt is a harmadik után, miközben együtt számolt a f törzzsel. Mikor becsapódott a második robbanótöltet, és szerteszét vitte egy kétemeletes épület támfalát, Barlow úgy kuncogott elragadtatásában, mint valami vén gazember. - Vissza lehet fogni az irányzékot, f törzs! Vonalban vagyunk. Azt mondom, szedjünk le a magasságból öt-nullát, és próbáljuk ki. Úgy id zítettek, hogy a három következ robbanótöltetet a tengerészgyalogság világítóbombáival egy197
szerre l jék ki. Tovább nem jutottak, ugyanis a drúz, ütegek hirtelen elhallgattak, Barlow segített pokrócokkal letakarni az aknavet t meg a l szeresládákat, a legtovább ég magnéziumfáklyák kísérteties fényében. - Próbáljuk a következ képpen nézni a dolgot. Általában tíz-tizenkét lövést szoktak leadni. Most félannyira se jutottak, mikor a fejükre szartunk. Megmentettünk néhány emberéletet, kölyök. - Yeah, és fogadok, hogy ki is oltottunk egypárat... odafönt a Szúfon. J érzés ám, f törzs. Kibaszottul jó érzés! Tudod, öreg fasz, olyan, mintha bosszút állna az ember. Visszavágás! Barlow fél kézzel átkarolta Malloryt, és jól megszorongatta a vállát. - Ismerek embereket, akik azt mondják, hogy néha jobb, mint a baszás. Persze te err l mostan többet tudsz, mint én. Na gyere, fiam, húzzuk el a csíkot, miel tt valaki ide dugja a seggét. Mohamednek, miközben lefelé ballagott az ódon bejrúti utcácskán, az járt a fejében, hogy a sógora igazán mosakodhatna gyakrabban is. Meg kell majd említenem a húgomnak, gondolta, és vakarózni kezdett, mert határozottan érezte, hogy valami az ágyéka felé mászik a kölcsönbe kapott libanoni egyenruha alatt. A másik uniformis, amit Eladár vett a 8. Hadosztály egyik dezert rjét l, legalább tiszta volt. Mindketten megálltak, hogy rágyújtsanak, és elrendezzék magukon a felszerelést. A célpont közel volt; minden hiba végzetes lehet. A lopott G-3-as géppisztolyokat hanyagul, de el írásszer en kell tartani, a hátizsákokra pedig, amikben a bombák vannak, semmiképpen nem szabad felhívni a figyelmet. Mohamed a taxisof r idegesen pislogó szemébe nézett, és intett neki, hogy törölje le a homlokáról a verítéket. A bombák jelentik a terv legmegbízhatóbb pontját. 198
Magam készítettem ket. Két kiló C-4 plasztik mindegyik zsákban. A robbanóanyagba üvegcserép és szögek vannak keverve a srapnelhatás végett, és az egészet dróttal tekertem körül, hogy legyen elég nyomás. Kupakos gyutacsok és tíz másodperces ráhagyással m kö, huzalozott gyújtás. A bombák m ködni fognak. Eladár nem biztos. - Még egyszer, testvér. A terv? Eladár mélyet szippantott a cigarettából, és halkan kezdett beszélni, nehogy meghallják a keresztény járókel k, akik kitódultak az utcára, hogy sétáljanak egyet ezen a napsugaras vasárnap délutánon. - Elfoglaljuk a kávéház el tt a sógorod rhelyét. Én állok balra. Te jobboldalt maradsz. Adott jelre a t kirántásával élesre állítjuk a bombát, és a tömeg közepébe hajítjuk. A géppisztoly tárát a menekül kre ürítjük, aztán nyugat felé szaladunk a Shari Bastur utcán. - Nagyszer ! Most lazíts! Az ünnepségen katonatisztek vesznek részt. Semmit sem szabad megsejteniük. Mi csak egyszer muzulmán bakák vagyunk, akik leváltják a szolgálatban lév röket. Mohamed megpillantotta mosdatlan rokonát: idegesen toporgott egy utcasarkon a kávéház mellett. Egyik kezében díszes maszbahát markolászott, a másikkal géppisztolya vállszíját babrálta. A célpont tökéletes volt. Az ünnepséget egy libanoni ezred tisztjei rendezték, s most mind itt tolongtak családtagjaikkal a félrees bejrúti kávéház teraszán. Felt nésmentes intés jelezte, hogy minden rendben. Nincsenek szolgálatos tisztek, akik közbeléphetnének, vagy felszólíthatnák az ismeretlen röket, hogy igazolják magukat. A sógor motyogott pár szót, azt a látszatot keltve, hogy elmagyarázza a teend ket a váltásnak, aztán nagyot nyelt, és megindult Sari el Arz felé, ahol Ibrahim várta ket a menekülésre fenntartott autóban. Mohamed büszkén gondolt rá, hogy sikerült megnyernie rokonát a Hezbollah ügyének. Nemsokára hivatalo199
san is beiktatják a tagok közé; valószín leg ez a mai lesz a leghasznosabban eltöltött napja a keresztény uralom alatt álló libanoni hadseregben. Miközben Eladár a terasz túloldala felé tartott, Mohamed szemügyre vette a kiszemelt célpontot. Az egyik asztalnál egy rnagy és három százados; amott maga az ezredes, meg egy sor fiatal, keresztény katonatiszt. Néhányan a feleségüket is magukkal hozták az ünnepségre. A legtöbben már leitták magukat. Nem lesz probléma. Azok, akik túlélik a bombákat és a golyózáport, azt fogják jelenteni, hogy a tulajdon ezredük muzulmán katonái követtek el merényletet ellenük. Biccentett Eladárnak, és figyelte, amint társa a hátizsákjába nyúl, hogy letépje a gyújtóhuzalról a t t. Mohamed egyik kezével követte példáját, s közben a másikkal sorozatlövésre állította fegyverét. Vékony füstcsíkok szálltak a hátizsákok után a leveben, mikor széles ívben a tiszti ünnepség résztvev i közé repültek. Az összegy lt katonák a másodperc törtrésze alatt rádöbbentek, hogy támadás érte ket. A legtöbben azonnal hasravágták magukat. Eladár és Mohamed azonban számítottak erre. Alacsonyra vették az irányzékot, és gyilkos ólomzáport zúdítottak a felbolydult tömegre. A férfiak és n k rémes sikolyai azonban belevesztek a két bomba együttes robbanásának fülrepeszt dörejébe. Mohamed lába alól egy pillanatra kiszaladt a talaj, mikor elérte a légnyomás. Pillanatokon belül talpon termett, és a kávéház teraszán gomolygó füstfelh be ürítette géppisztolya tárját; mindent célba vett, ami mozgott. Eladár még mindig a kiürült fegyver ravaszát rángatta, mikor Mohamed elrohant mellette, és könyéken ragadta. Mindkett jüket véresre szabdalták a saját bombájukból szétrepül srapnelszilánkok, de nem éreztek fájdalmat. Futtában Eladárnak megakadt a szeme valamin, ami ékesszólóan jelképezte az szerepét a dzsihádban. Egy 200
letépett n i láb kirepült a teraszról, és fönnakadt egy sövénykerítésen. A véres végtagon még mindig ott fityegett a t sarkú, hasítottb r cip . Mohamed szeme el tt azonban nagyobb kép lebegett. Legalább harminc halott és sebesült! Talán még több! Ennek a zászlóaljnak a keresztény tisztjei soha többé nem fognak megbízni muzulmán katonáikban. Szirénaszó és ordítozás üldözte végig ket az utcán a sárga furgonig, amely a járdaszegély mellett várt a Hezbollah gy zedelmes harcosaira. Ibrahim elhessegette a. mocskos munkapadtól Mászrát a saslikos kosárral, mikor Eladár leadta a jelet a taxirádióján, aztán besétált a garázsba. Most komoly tervemunka következik. Az ennivaló várhat. A n gondos és figyelmes - amint az helyénvaló is, hiszen Ibrahim egy fontos hadjárat f vezére lett -, Mohamedet viszont még mindig idegesíti. És mi lesz a gázzal? Allah gondoskodik majd biztonságunkról és sikerünkr l, de azt nem fogja jó néven venni, ha vétkes hanyagságunkkal balesetet idézünk el . Eladár megállította Mászrát, elvett a tálcájáról egy kis csésze méreger s feketekávét, és azt kortyolgatta, miközben a Hezbollah-vezér felé közeledett. A kabátzsebébe nyúlt, s egy fényképköteget lökött a padra. - Mindkét célpont rajtuk van. Múlt hetiek. Az alaptervek elkészítéséhez jók lesznek. Ibrahim átlapozta a fotókat, és a fejét rázta. - Friss információkra van szükségünk, Eladár. A Szúfon dúló harcok idegessé tették a külföldieket. Folyton változtatják az rhelyeket; kezdenek beijedni. Új fényképeket akarok... különösen az amerikaiakról. Mondd meg a rokonodnak, hogy az október második hete után készült felvételek rendkívül fontosak lesznek. Eladár megitta a kávéját, és rágyújtott. Alig szippan201
tott egyet-kett t, mikor Ibrahim elfordult a munkapadtól, és kitépte a meghökkent taxis szájából a cigarettát. - Itt mostantól kezdve nincs dohányzás! Mohamed ideges. F leg a gáz miatt. És nézz körül, mennyi itt a robbanóanyag! Most szereljük össze a világ legnagyobb bombáját. Azt akarod, hogy a leveg be repüljünk? Eladár egy pillantást vetett a garázs végébe, ahol Mohamed és két segédje dolgozott néhány hordozható reflektor fényében. A rikítóan sárga Mercedes furgon ugyanabba a típusba tartozott, mint a bejrúti szemeteskocsik. Tömve volt robbanóanyaggal megrakott ládákkal, és olyasféle hatalmas hengerekkel, mint amilyeneket a hegeszt k használnak. - Ne haragudj, Ibrahim. Én is ideges vagyok. Valahányszor végighajtok a sétányon, mindennap több hajót látok... nagyon nagyokat, rengeteg ágyúval. Mikor csapunk le? - Majd ha eljön a megfelel pillanat. Ez pedig sok mindent l függ. Te csak foglalkozz a fényképekkel. - A rokonom szegény ember. Most már szinte semmit nem keres a szuvenírekkel meg a bizsukkal. Szerencsére a Hezbollah merész vállalkozásainak a híre már elterjedt a radikális muzulmán alvilág kétes elemei között. A szíriai légier egyik ezredese, aki velük párhuzamosan szervezett felforgató akciókat Bejrútban, nemrégiben tekintélyes összeget adott át nekik, különféle valutákban. Ibrahim kitöltött néhány csekket, és odalökte ket a hírszerz jének. - Friss fotókat kérek, Eladár. Máskülönben a szegény rokonodból gazdag hulla lesz. Mászra egy parazsas serpeny fölött kuporgott, és várt, míg Eladár távozott, Ibrahim pedig a garázs végébe ment, hogy beszéljen Mohameddel. Utána összeszedte a munkapadról a mosatlan csészéket és tányérokat, s közben gyors pillantást vetett a fényképekre. Nagy épületek. Francia és amerikai katonák. Nem 202
ismerte meg a helyet. Két éve élt Bejrútban, de egyszer sem tévedt egy-két kilométerrel távolabb a lakhelyénél. Nem volt rá oka. Mikor meghallotta Ibrahim közelg lépteit, gyorsan visszakapta a kezét a fényképhalomtól. Talán kés bb majd el tud lopni egyet, akkor megmutathatja Mallorynek. biztos fölismeri ezt a helyet. Gyorsan elsietett a padtól, nehogy szembekerüljön a rokonával, s közben már az újabb találkozót tervezgette amerikai szeret jével. Skaggs ezredes fölemelte a vastag borítékot Cameron ezredes asztaláról, és átlapozta a benne lév iratköteget. Barlow nem vesztette el az érzékét az alkudozáshoz és a mesterkedéshez. Úgy t nt, mindenkit sikerült megdumálnia. A munkavállalási engedélyen meg a munkáltatói nyilatkozaton több hivatalos pecsét volt, mint a Magna Chartán. Az útlevél is oké. Csinos lány. Földanya-típus; csordultig lehet energiával. Jó tenyészanyag. Ezt még a homályos Polaroid-kép sem tudta elleplezni, amit Barlow készített róla. - Nem látom a vízumot, Jason. Cameron ezredes a fejét rázta, és szivarfüstöt eregetett a mennyezet felé bodros pamacsokban. - Ez kemény dió, Tom. Percek alatt ide tudnám varázsolni neked, ha a nagykövet hajlandó lenne a kisujját mozdítani. Sajnos, jelen pillanatban annyit sem tör dik a dologgal, mint a tökén a verítékkel. - Jason, ez a n rengeteg kockázatot vállalt miattunk. Nem állampolgárságot kérek én neki, az istenfáját! Minden rohadt politikai menekültet beeresztünk Amerikába, ha megjátssza el ttünk a szegény segberúgottat, pedig egy szalmaszálat se tett keresztbe az Államokért. Akkor hogy tagadhatunk meg ett l a lánytól egy egyszer papírt, amin az élete áll vagy bukik? - Tom, az ég szerelmére, csillapodjon. Az ilyesmi 203
id be telik, különösen akkor, ha kereszteznem kell a kormányzati csatornákat, hogy megkerüljem a nagykövetet. A pokolba is, a bevándorlási hivatalnak meg a belügynek kvótái vannak, és... Skaggs ezredes lassan fölállt, hogy gátat vessen a kifogások özönének. Mikor a csuklójára támaszkodva áthajolt az asztal fölött, Cameron ezredes a b rén érezte a leheletéb l süt dühöt. Az attasé egyszerre csak egy vaskos mutatóujj hegyét bámulta, amely úgy meredt a szemei közé, mint egy kibiztosított revolver csöve. - Ezredes, itt már nem jámbor óhajról van sz . Eredjen, szerezze meg azt a rohadt vízumot... mégpedig kurva gyorsan! Megértette? Ha azt hiszi, hogy a múltkor megégettem a nagykövet seggét azzal az újságcikkel, akkor csak várjon, és nézze meg, mi lesz, ha kipakolok nekik a követség bombázásáról. Ha a Pentagon megtudja, hogy el re figyelmeztettem magát a veszélyre, egyhamar egy Isten háta mögötti állomáshelyen találja magát, valahol Alaszkában, Adaktól északra. Cameron hátrad lve igyekezett kiszabadulni a fenyeget mutatóujj b vköréb l. A vészjósló csendet csak forgószéke nyikordulása törte meg. Nem kételkedett benne, hogy Skaggs szavának áll, ha nem kapja meg a vízumot. Lassan odacsúsztatta a kezét egy speciális telefonkészülékhez, füléhez emelte a kagylót, és megkérte az ügyeletes híradós tisztet, hogy tárcsázzon föl neki egy különleges számot a virginiai Langley-ben. Míg Skaggs fújtatva távozott, pedig a kapcsolásra várt, Cameron ezredes arra a következtetésre jutott magában, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul holdkórosokkal van körülvéve. A szakasz holmijának nagy része már össze volt pakolva és szállításra el készítve, mikor Joe Pennington alhadnagy ellen rz körútra indult a homokzsákokkal 204
körülbástyázott épületben, amely a Haj esz Szallomhoz vezet keleti beköt utat rizte. Meg akart bizonyosodni róla, hogy mindenki biztonságos körülmények között fogja tölteni utolsó éjszakáját a 35. Ellen rzési Ponton. Az rszolgálatos tengerészgyalogosok szokás szerint frissek és éberek voltak. A libanoni katonák, akik együtt szolgáltak Pennington szakaszával, többnyire békésen horkoltak vagy eszegettek. Estefelé járt, feszültség vibrált a leveg ben. A hooterville-i rültek ma sem maradtak nyugton. Pennington hallotta a kiabálást és a lövöldözést, amit l már tíz napja senki sem tudott rendesen aludni. A PFSZ, az El Fatah, a szíriai PLA és néhány más zavaros fej csoport félkatonai bandáinak valahogyan - és valahonnan -sikerült visszaszivárogniuk a faluba, ahol biztos menedékre leltek. Hiába panaszkodott folyton a tengerészgyalogság, a libanoniak nem sokat tör dtek velük. Az figyelmüket f leg a hegyekben dúló harcok kötötték le. Penningtonék mindennap hallották a távoli ágyúdörgést, ami a Szuq al Garb körül folyó csatározások hevességér l tanúskodott. A múlt hét folyamán Pennington lövészszakasza szinte tojástáncot járt a Szolgálati Szabályzat el írásai körül: a fene se tudja, hány olyan fegyveres bandával keveredtek t zharcba, amelyik Hooterville és a repül tér között szaladgált. A legrondább incidens az volt, amikor kölcsönösségi alapon egy óra hosszat dobálták kézigránátokkal és l tték géppisztollyal a murabitun puskások egy meger sített osztagát. Az Ellen rzési Pontot eltalálta néhány kézi rakétavet lövedéke, és három tengerész megsebesült. Az egyre jobban eldurvuló összecsapások miatt Mattson alezredes utasította Penningtont, hogy hurcolkodjon ki a 35. Ellen rzési Pontról. Holnap vissza fogja vonni az embereit a repül tér peremsávjára. Az alhadnagy éppen a központban volt, hogy leadja az el írásos helyzetjelentést, mikor az els géppisztoly205
sorozat végigszaggatta a tet n rköd tengerészek védelmét szolgáló homokzsákokat. A szakasz egészségügyise, a rádiós és Pennington egymás mellett vágták hasra magukat, mikor a második sorozat berecsegett a helyiségbe a nyitott ablakon át, s a gellert kapott golyók halálos ólomzáport zúdítottak rájuk. Odalent kurtán fel-felugatott egy nehézgéppuska, és Pennington fülét sisterg -sivító pukkanás ütötte meg, ami a páncélököl kilövését kíséri. - Alhadnagy úr! A fattyúk az úton közelednek. Úgy látom, tizenöt-húszan vannak. Ugyanazok a burnuszos seggfejek, mint a múltkor. Óhajtja, hogy parancsot adjak az ellencsapásra? Pennington elviharzott az ügyeletes altiszt mellett, és beesett a libanoni szakaszparancsnok szobájába. A tiszt egy rakás homokzsák mögött kuporgott. Mikor amerikai kollégája hasra vágta magát mellette, néhány géppisztolysorozat fütyült el süvítve a fejük fölött. - Gyerünk, hadnagy! Csináljon valamit! A Szolgálati Szabályzat szerint el bb maguknak kell tüzelniük, aztán én támogathatom magukat a fiaimmal. A múlt héten végig így csinálták. Mit jelentsen most ez a habozás? Pennington vállon ragadta a férfit, és durván megrázta. Iszonyatosan belefáradt már ebbe az olcsó szarakodásba, s egy szemernyi tisztelet nem maradt benne a libanoni katonaság iránt. Ez a muki például majd összeszarja magát félelmében. - Ezek szíriaiak. - Fel lem akár a Kaliforniai Nemzeti Gárda is lehet, hadnagy! Tüzet nyit már végre? - Nem! Magának... magának kell tüzet nyitnia! Pennington a falnak lökte ezt a nyivászta tisztet. Majdnem hat hónapja volt már Libanonban, és végig kénytelen volt ölbe tett kézzel ülni, mialatt a libanoni hadsereg, amit neki állítólag támogatnia kellett volna, mindent csinált, csak harcolni nem harcolt. Most el206
határozta, hogy ha másképp nem megy, kiveri bel lük a bátorságot. - Jól van, tüzet nyitok, te féreg, de csak akkor, ha legalább úgy tesztek, hogy ti is benne vagytok. Most pedig add ki a t zparancsot! Ekkor mindkét tiszt figyelmét egy páncélos motorjának dübörgése vonta magára. A Panhard hátramenetbe kapcsolt, és lassan kifarolt védett parkolóhelyér l. Pennington azt várta, hogy a páncélos ráfordul az útra, elzárja, legénysége pedig t z alá veszi az rjöng muzulmánokat. Felüvöltött dühében, mikor látta, hogy a járehelyett jobbra kanyarodik, és elhúz az ellenkez irányban. - Hova a pokolba megy a páncélosod? Miel tt a libanoni válaszra nyithatta volna a száját, Pennington fülét megütötte embereinek dühös ordibálása. Kikukkantott egy ablakon, és látta, hogy a libanoni katonák rohanvást hagyják el az állásukat, s szaladnak a menekül páncélos után. Pennington nem engedte el a tiszt gallérját, mikor le kellett buknia egy újabb sorozat el l, amely kilószámra szaggatta le mögöttük a falról a vakolatot. - Hova mennek az embereid? - k muzulmánok, és nem akarnak más muzulmánok ellen harcolni. - Nyald ki a seggem! Nem akartok harcolni, ugye? Futni akartok, mi? A libanoni tiszt kétségbeesetten vonaglott Pennington vasmarkában. - Nem akarják legyilkolni a hitsorosaikat. Sok baj volt már emiatt a hadseregben. A libanoni katonák... Pennington el kapta tokjából szolgálati negyvenötösét, és kibiztosította. - Ne merd el ttem katonának nevezni magad, te szaros fej seggdugasz! Ez az ország megérdemli, hogy kinyúvasszák. Most pedig takarodj a picsába a szemem el l! 207
Ezzel Joe Pennington alhadnagy kipenderítette a tisztet a szabadba, és figyelte, amint az kétségbeesetten iszkolva igyekszik minél messzebb kerülni a 35. Ellenrzési Ponttól, az ellenséges kézifegyverek kitartó tüzében. Aztán egyetlen parancsot ordított, mire a megfigyel pont egész keleti határvonala lángokban tört ki. Az rjöng tengerészek addig rángatták a ravaszt, míg ki nem fogytak a l szerb l, és aztán azon melegében vágtak új tárat a füstölg csöv fegyverekbe. Gránátvet k pukkantak, géppuskasorozatok szántották fel Hooterville utcáit. A gyilkos t z csak lassan csillapodott, az ellenséges célpontok számának csökkenésével egyenes arányban. Pennington alhadnagy visszament a rádiós szobába, hogy leadja aznapi helyzetjelentését. A libanoniak dezertálása ellenére nyugodt szívvel állíthatta, hogy szakasza kedélyállapotában dönt javulás következett be. Mallory jobbra tekerte a kormányt, és megállította a dzsipet a sétányon. A visszapillantó tükörben látta, hogy a másik terepjáró sof rje is követi példáját. Elfordította a slusszkulcsot, aztán kiszállt Barlow-val, hogy felhúzza a vászontet t. A géppuskások mindkét dzsipben körbelendítették fegyverük csövét. - Az üzenet szerint itt lesz valahol a Galambszikla körül. - Oké. Addig szarakodunk a közelben, míg nem végeztek. Lépj le, kérdezd meg t le, mit tud, aztán söpörj vissza. Mallory bólintott, végignézett a kihalt utcán, majd átlépett a korláton, és megindult a part felé. A hóna alatt úgy szorongatta a Remingtont, mint a tettenérést l retteg kocavadász. Barlow hosszan nézett utána, s hirtelen belehasított a felismerés, hogy mennyi mindenben különbözik ez a magányos alak a Földközi-tenger part208
ján a Bejrút el tti Mallory tizedest l. Most már nem vette le folyton a sisakját, ellenkez leg, mélyen a szemébe húzta, hogy teljesen a fejéhez idomuljon. Az apró holmik, amikre a gyalogos lövésznek mindig szüksége van - vécépapír, konzervnyitó, gyufásdoboz - mind ott sorakoztak az álcázószalag mögött. Testhezálló páncélrnellény; praktikusan, kényelmesen elrendezett menetfelszerelés - nem az a lényeg, hogy mutat benne a katona. Úgy hordja a cuccát a taknyos, mint valami vén veterán. És az a rohadt kafija még mindig ott van a nyakában. Tépett, mocskos és viharvert, akárcsak az egyenruhája... akárcsak a lelke. - Mallory... várj egy kicsit... Barlow átlépett a korlát fölött, és megindult a tizedes felé, k kemény tekintetével igyekezett er t önteni bele, magabiztosságot, kitartást - amire csak szüksége van. - Tegyél nekem egy szívességet. Mondd meg a csajnak, hogy köszönöm, jó? És még valami... ett l a csomó lószartól függetlenül... kurva jó tengerész vagy te, kölyök. Egy vékony mosolyt kapott ajándékba ezért; valami kicsi visszatért a régi Malloryb l, és rákacsintott a f törzsre. Barlow visszament a dzsipekhez. Az egyensúly némileg helyrezökkent. Mindjárt jobban érezte magát. Mallory pillantása végigvándorolt a kihalt partvonalon, s megállapodott a fekete sziklán, amit galamb- és sirályürülék pettyezett. A madarak többsége a fodrozódó víz felett lebegett, le-lecsaptak élelem után kutatva. A n a homokban kuporgott, a sziklától úgy ötven méterre. Most fölállt, és felemelt egy m anyag vödröt. A szoknyája fel volt t zve; kilátszott alóla gödröcskés térde és izmos, jó alakú lába. Mallory kiválasztott magának egy helyet, ahol a szikla eltakarta t a sétányon villogó kíváncsi szempárok el l, és leült a fövenyre. A n észrevette, de nem adta jelét, hogy felismerte volna. Lassan elindult feléje; egyszer megállt, hogy fölszedjen valamit a bokáig 209
ér homokból. Tüzetesen megvizsgálta, aztán belehajította a vödrébe. - Jé, Mászra. Még nem is t nt föl. Piszok klassz lábad van. A n besuhant a szikla fedezékébe, és Mallory nyaka köré fonta a karját. Gyorsan elsajátította a szenvedélyes csókolózás nyugati szokását. - Kívántalak, Steve. Azt álmodtam, hogy veled vagyok... Amerikában. - Jó híreim vannak. A levéllel minden rendben. Barlow f törzs tegnap bevitte a nagykövetségre, és kiadták neki az útleveledet. Most a vízumon dolgozunk. Nemsokára meglesz az is. Mászra megsimogatta az arcát munkától kérges kezével. Az ujjak érintése sós ízt hagyott Mallory ajkán. Úgy t nt, a n jobban érzi magát; mintha felszabadultabb lett volna. Mallory remélte, hogy hamarosan vége lesz ennek a komédiának. Ideje abbahagyni a veszélyes játékokat, és Mászrát valamiféle védelem alá helyezni. - Kislány, gyere velem a laktanyába! Valahogy majd csak elrendezzük. Nem akarom, hogy... -Nem! Nem érted. A Hezbollah... ezek olyanok, mint a szellemek. Mindenütt ott vannak. Csak akkor szabadulhatsz meg t lük, ha megölöd ket. Megint többet hallottam, de nem eleget. Új bombát készítenek. - Csak mondd el, mit tudsz. Biztos vagyok benne, hogy a nagyokosok hallgatni fognak rád. Megkeresik ezeket a holdkórosokat, és letartóztatják ket. - Letartóztatják? A rend rök? Jaj, olyan... hogy is mondják... naiv vagy! - Emlékezz rá, mit mondtál. Az amerikaiak nagy dolgokra képesek. Hiszen kijuttatunk innen téged is nem? Higgyél bennünk. - Csak a hitem tart még mindig életben, Steve. Most figyelj ide. Egyel re nem sokat tudok, talán majd kébb. De lesz egy másik bomba... azt hiszem, kett is. Nagyon hamar. Az egyik a franciáknak, a másik az 210
amerikaiaknak. Láttam néhány fényképet. Épületek vannak rajtuk. Van egy sárga furgonjuk, egy sárga Mercedes, abba építik bele a bombát. Mallory megpróbálta felídézni magában Barlow szavait. Ez egy feladat, kölyök, egy küldetés. Semmi több. Valami, amit meg kell csinálni. - Milyen épületek, Mászra? Mondták, hogy milyen épületek? Hogy néznek ki? Ez nagyon fontos.. - A képek rettent zavarosak voltak. Nem ismerek sok épületet Bejrútban. Amerikaiak voltak rajtuk, ugyanolyan egyenruhában, mint a tiéd... meg franciák... puskákkal. Semmi mást nem láttam, - Nem említették, mikor akarnak támadni? - Már nem sokat beszélnek err l, különösen el ttem nem. Mallory fölállt, és magával húzta Mászrát. Aztán szorosan átölelte. Visszafojtott lélegzettel, halkan, a torka mélyéb l nyöszörögve igyekezett kisajtolni az er t testének pórusaiból, és átadni a n nek. - Mennem kell. Légy nagyon óvatos... a kedvemért. És gondolj mindig egy tóra... egy Illinois nev helyen. Majd megmutatom neked. Ne felejtsd el. Már nem kell sokáig várni. Mászra tekintete elkísérte távozó kedvesét. Illinois Amerikában. Egy békés hely. Hamarosan ott lesznek, kettesben. A Hezbollah harcosai - meg a többiek, akik ugyanúgy a gy lölet és a félelem kenyerén élnek - csak hadd gyilkolják halomra egymást Libanonban. Mire Mászra haza fog térni Illinois-ból, mind halottak lesznek. Mallory és Barlow váll váll mellett telepedtek le a kopott padra Skaggs ezredes irodájában, és fölnyitottak egy-egy jéghidegre h tött sörösdobozt - már hetek óta nem láttak ilyet. Az Öreg némán végighallgatta jelentésüket, aztán odalökte nekik az italt, úgy látszott, rop211
pantul foglakoztatta a dolog, pedig minden napja egyre jobban be volt táblázva, ahogy Bejrútban szaporodni kezdtek a különféle kongresszusi küldöttségek látogatásai. - Ez minden? Mallory kényelmetlenül fészkel dött, mikor az ezredes rászegezte szúrós tekintetét. Mit akar még? Mindent el tudtunk mondani neki, csak a célpontot meg a dátumot nem. A nagykövetségi ügy után ez rettent sokat jelent. - Uram, a n egyértelm utalásokkal szolgált. - Tudom, Mallory tizedes. És hidd el nekem, hogy nem kerülne nagy fáradságomba meggy zni err l Cameron ezredest. De manapság zavarosabb körülöttünk a víz, mint áprilisban volt. A State Department emberei úgy gondolják, hogy a libanoni állam élethalálharcát vívja a Szúfon. Tannoy tábornok 8. Hadosztálya... emlékeztek, azokról a srácokról van szó, akikkel együtt jár röztünk Hooterville-ben? Szóval, ez a csapattest most verekszik odafönt a drúzokkal meg a szíriaiakkal. Nem áll olyan jól a szénájuk, mint vártuk, és Washington azt akarja, hogy támogassam ket tüzérségi t zzel és légicsapásokkal. Engem a mi biztonságunk aggaszt idelent, de mindenki azt mondja, hagyjam a fenébe. Inkább vonuljak föl a Szúfra, és verjem ki a drúzokból még a szart is. Átkozottul nehéz megmaradni semlegesnek. Barlow összeroppantotta sörösdobozát, és böfögött. -Nyalják ki a seggem! Már megint a 22-es csapdája. - Ez az, Harlan. Azt akarják t lem, hogy támogassam az ország törvényes kormányát, méghozzá úgy, hogy segítek neki fejbe verni a felkel ket - ha viszont a parancsaimat nézem, akkor tökéletesen semlegesen kell viselkednem. Barlow látta az elkeseredést Skaggs tekintetében. A 212
fattyúknak nem lenne szabad ilyen béklyókat rakni egy jó harctéri parancsnokra. - Uram, ez ugyan egy kicsit meghaladja a zsoldbesorolásomat, de szerintem elég szar röpköd errefelé mostanság a leveg ben, hogy tüzet nyissunk, és aztán azt állítsuk, hogy önvédelemb l cselekedtünk. Skaggs fölvonta a szemöldökét, és két újabb sörösdobozt dobott oda Barlow-nak és Mallorynek. Ha beszélget valakivel, azzal a jelek szerint csökkenti a ránehezed terheket, és neki esze ágában sem volt abbahagyni az els értelmes társalgást, amiben napok óta része volt. - Hogyne, rászabadíthatnám a hajóágyúkat a Szúfra, és elrendelhetnék pár jó kis légicsapást, hogy kihúzzam a 8. Hadosztályt a szarból. De nem lenne okos dolog. A felderít nk szerint a srácoknak odafönt kábé ötszáz lövegre rúgó vegyes tüzérségük van. Amit eddig csináltak, az csak ártatlan csiklandozás volt. Ha felénk fordítják azt a millió ágyúcsövet, úgy kifingatnak minket, mint a sicc. - Amennyiben a tengerészgyalogság fegyveres támogatást nyújt a libiknek, szabadon támadható célponttá válik. Nincs honnan er sítést várni. Hiába csatlakozik hozzánk még két egység a közeljöv ben, egyetlen zászlóalj akkor sem fogja sokáig húzni, legfeljebb ha bevon a buliba egy csomó küls st... ami azt jelentené, hogy nyakunkon a háború. Mallory tudta, hogy az érvelés hibátlan, mégsem volt képes elhessegetni gondolatait a közvetlen veszélyl. Igen, oké, de mi lesz a bombákkal? Mi az istenfaszát csinálunk, míg a politikusok vitatkoznak? Ülünk a fenekünkön, hagyjuk, hogy a Hezbollah legyilkoljon egy csomó embert, aztán kijelentjük, hogy „hoppá, ez az én hibám volt"? - És mi lesz azzal az üggyel, uram, amir l Mászra beszélt? - Az igazat megvallva, Mallory tizedes, g zöm 213
sincs. Az elnök meg a washingtoni népség hivatalosan azt szajkózza az újságokban, hogy nem vagyunk közvetlen veszélynek kitéve. Ilyen hozzáállás mellett rohadt nehéz olyasvalakit találni, aki figyel az emberre. Mindenesetre maradt még egy-két ketrec, aminek meg lehet zörgetni a rácsát. Mikor az ügyeletes tisztnek végre sikerült mindenkit kirugdosnia a hadm veleti központból a legnélkülözhetetlenebb biztonsági rökön kívül, Skaggs ezredes lehuppant a denevérjelvénnyel díszített karosszékbe, és a piros telefonkészüléket méregette. Prófétai ötlet volt Batman-telefonnak elnevezni. Eddig csak arra volt jó, hogy ha az ember felvette azt a kurva kagylót, a vonal túlsó végén azonnal ott termett az elnöki megbízott vagy valami más bürokrata faszfej, hogy utasításokat osztogasson. A trükk most az volt, hogy Skaggs fordítva akarta használni a rendszert: beszélni szeretett volna a vezérkari f nökkel, anélkül, hogy valami magas rangú ajtónálló eltanácsolja. Skaggs, nem túlzottan reménykedve az azonnali sikerben, fölvette a kagylót, és várta, hogy híradós tisztje összehozza neki a kívánt kapcsolást. A katonaságnál benjáró b nnek számított a parancsnoki hálózat lépcs fokainak átugrása, az ezredes azonban a kétségbeesés határán járt. Már október volt, és bármivel is próbálkozott hivatalos úton, nem tudta kikönyökölni magának az engedélyt, hogy a tengerészei meger sített álláspontokat építhessenek ki a repül téren. - Értesült róla, hogy az elnöknek sikerült megszereznie a kongresszus hozzájárulását 1200 tengerészgyalogos Bejrútban állomásoztatására, legalább tizennyolc hónapos id tartammal. Ha már ilyen hosszan kell itt üdülniük, Skaggs szabad kezet akart kapni. Ingerülten hallgatta az idegesít elektromos zajokat és zörejeket. 214
- Itt Dailey altengernagy. Hallgatom, Bejrút. - Itt Skaggs ezredes, altengernagy úr. Tulajdonképpen a vezérkari f nökkel szerettem volna beszélni... -Teljes kör meghatalmazott vagyok, ezredes. A vezérkari f nök elnézést kér önt l. Az elnök percekkel az ön betervezett hívása el tt kérette magához megbeszélésre. Skaggs keményen megmarkolta a telefonkagylót, és kissé lehalkította a hangját. - Altengernagy úr, szinte leszek önhöz. Ez a hívás hadm veleti jelleg . Azért kerültem meg a parancsnoki hálózatot, mert magas szint segítségre van szükségem. - Rendben, ezredes. Értettem. A vezérkari f nök felhatalmazott, hogy véleményt nyilvánítsak helyette hadm veleti ügyekben. - Értem, uram, de attól tartok, hogy némely kérésem a vezérkari f nök személyes hozzájárulását és támogatását fogja igényelni. - Mint mondottam, Skaggs ezredes, a vezérkari f nök teljes kör , írásos meghatalmazást adott nekem, hogy távollétében képviseljem t a Központban. Baszd meg. K falak. Feljebb már nem fognak engedni. El re jeleztem a pofont, volt idejük rá, hogy a homokba dugják a fejüket. Ha nem tör dik az ember a problémákkal, majd csak megoldódnak maguktól. Oké, következik a tánc, altengernagy úr. - Uram, ismeri üzenetváltásaim anyagát a repül tér biztonsága és a szükséges er dítések építése ügyében? - Tökéletesen, ezredes. A vezérkari f nöknek mindennapos rutinfeladata az üzenetváltások áttekintése. Emlékezetem szerint a legutóbbi alkalommal arra kért engedélyt a CINCNAVEUR-tól, hogy nagyobb területen oszthassa el a csapatait, korlátozhassa a repül téri beköt utak forgalmát, és egy sor bombabiztos bunkert építhessen. - Így van, uram. A CINCNAVEUR pedig minden kérésemet elutasította. S t, a védelmi körzetünk hatá215
rán kialakult helyzet azt eredményezte, hogy kénytelen voltam a legtöbb egységet visszavonni a küls állomáshelyekr l a peremsávba. A tüzérségi t z továbbra is rendkívül nagy veszélyt jelent tengerészgyalogosaimra nézve, ráadásul a libanoni hadsereg szúfi er feszítéseivel párhuzamosan er södik. Mindennek a tetejébe hírt kaptam egy újabb, fenyeget bombatámadásról. Azt hiszem, most már látja, mi a problémám, altengernagy úr. - szinte aggodalma mindenesetre érthet , ezredes. Kíváncsi vagyok, hogy a CINCNAVEUR miért utasította el a kérelmeit. Ugye vannak t lük megfigyel k odaát? - Igen, uram. szintén szólva térdig járunk a megfigyel kben. Csakhogy itt én volnék a parancsnok, altengernagy úr, nem pedig valami turistáskodó vezérkari tiszt. Mint profi katonának, az a véleményem, hogy igenis be kell magunkat mélyebbre ásnunk, és át kell vennünk a repül tér biztonsági szolgálatát. Ezúton kérek erre engedélyt a vezérkari f nökt l. - Skaggs ezredes, attól tartok, nem áll módunkban felhatalmazni a tengerészgyalogságot, hogy átvegye a bejrúti repül tér biztonsági szolgálata fölött az ellen rzést. Ez az ügy a libanoni kormányra tartozik. És abban sem vagyok biztos, hogy libanoni terveinknek javára válna, ha engedélyeznénk a csapatok pozícióinak meger sítését. Kline tábornok, az ön parancsnoka, nemrég járult a kongresszus elé, és biztosította róla a honatyákat, hogy katonáinkat Bejrútban nem fenyegeti közvetlen veszély. Az ilyen kijelentések hitele könnyen meginogna, ha önök egyszerre csak nekilátnának beásni magukat. Skaggs tudomásul vette a vereséget. A fiatal Malloryvel folytatott beszélgetésre gondolt, és rádöbbent, hogy szívesen helyet cserélne vele. Baszd meg az egész kurva mindenséget. Országomat egy rozsdás géppisztolyért, meg egy csinos kis uniformisért, parolik nélkül. 216
- Altengernagy úr, ott volt ön Vietnamban? Mikor az altengernagy kis szünet után válaszolt, a hangja aggodalmas színezetet kapott. A lépésváltás teljesen váratlanul érte. - Az összeköt törzsnél voltam Szaigonban. Miért kérdezi? - Én megjártam Khe Sanhot, altengernagy úr. Kérem, említse meg ezt a vezérkari f nöknek. És legyen szíves megkérni t, hogy nézze meg, mekkora veszteségekkel járt az a hadm velet. Viszonthallásra, uram! Az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, az államigazgatás sok más fejeséhez hasonlóan, a tengerészgyalogságnál kezdte a pályafutását. Mikor négy szürke év után hátat fordított az aktív szolgálatnak, jóval alacsonyabb volt a rendfokozata, mint annak a két tisztnek, aki most szemben ült vele a nagykövetség egyik kölcsönkért irodahelyiségében. Cameron még biztos nem heverte ki a követség bombázását. Majdnem otthagyta a fogát is. Skaggs? Nos, Skaggs egyszer en túlságosan fenn hordja az orrát, és nem sokra tartja egy olyan ember parancsait, aki csak hadnagyi rangban hagyta ott a katonaságot. Wiley Fairborn föltette a lábát a koloniál stílusú íróasztalra, és átlapozta a vékonyka dossziét, amit a tengerészgyalogos ezredes meg a katonai attasé állított össze a számára. Jézusom, miféle rálátásuk van ezeknek a fiúknak? Dzsemajel legjobb csapatait szarrá verik Szuq al Garbnál, az egész libanoni hadsereg acsarkodó frakciókra hullik szét vallási vonalon, k meg kiborulnak valami kósza híresztelés miatt egy újabb gépkocsibombáról. - Szóval ez az információ egy muzulmán menekült l származik, aki azt állítja, hogy az egyik rokona a Hezbollah helyi vezet je? Skaggs ezredes kigombolta a nyakán a gallért. A kö217
vetség irodáiban rettent meleg volt, és Fairborn leereszked modora csak tovább rontott a helyzeten. Miel tt megválaszolhatta volna a szónoki kérdést, Cameron csitító mozdulattal a karjára tette a kezét. - Mint már szó volt róla, Wiley, ugyanebb l a hírforrásból értesültünk a nagykövetség elleni bombatámadásról is. Nem hittünk neki, pedig pokoli igaza volt. Fairborn levette a lábát az asztallapról, és hangos csattanással összecsukta a kezében lév dossziét. - És mi volt ennek az információnak a közvetlen értéke? Semmi. A n nem tudta megmondani, hogy mikor, milyen módon következik be a támadás, és mi képtelenek voltunk bármit is kezdeni a t le kapott értesülésekkel. Úgy látom, ez is ugyanaz a nóta. S t, az egésznek kicsit propagandaíze van. Rémhírterjesztés. Vannak néhányan Bejrútban, akik szeretnék elérni, hogy még mélyebbre bújjunk a csigaházainkban, Skaggs ezredes. - Wiley, hallgasson ide. Ezúttal részletesebb értesüléseink vannak. A n azt mondja, hogy a gépkocsibombát nekünk meg a franciáknak szánják. Tudjuk, hogy a robbanóanyagot egy sárga Mercedes furgonba építik be. - Megszámolták már, hány sárga Mercedes furgon szaladgál Bejrút utcáin, uraim? - Fairborn fölállt, és egy falitérképhez lépett, amin a Bejrútban állomásozó amerikai csapatok elhelyezkedése volt feltüntetve. - Melyik épület lesz a célpont, ezredes? Ez... vagy ez? Mi van az egyetemmel? Melyik utat fogják használni? A laktanyához legalább négyféleképpen lehet eljutni. Feltéve, ha a repül tér közelében akarnak lecsapni. De mi van, ha megint a követséget nézték ki maguknak? Önök nem rendelkeznek pontos részletekkel a feltételezett támadást illet en, uraim. Ezt az egész históriát csupa pletykából és - már megbocsássanak - a tulajdon rémképeikb l kotyvasztották össze. - Wiley, egy volt tengerészgyalogost nem kellene 218
emlékeztetnem rá, hogy nekem kötelességem minden lem telhet t megtenni az embereim biztonsága érdekében. Fairborn összefonta karját a mellén, és a falnak támaszkodott. Most jön az adok-kapok. Elmosolyodott, és vállat vont. - Akkor azt javaslom, kezdjen foglalkozni a gondolattal, hogy tüzérségi t z alá kellene venni a Szúfot. Szerintem a tengerészgyalogság számára a drúz csürhe jelenti az igazi veszélyt. Tannoy tábornok személyesen biztosított róla, hogy a libanoni hadsereg meg fogja tisztítani Haj esz Szallomot a bajkever kt l. Cameron ezredes fölállt, és megigazította törött bal vállán a kötést. Egy pillanatra megborzongott, mikor eszébe jutott a szörny káosz a nagykövetség bombázásánál. Úgy érezte, érdemes lesz megpróbálkozni még egy logikus érvvel. - Wiley, legyünk egy pillanatig szinték és értelmesek. Mikor a csapatait megállították Szuq al Garbnál, Tannoy tábornok üt erejének utolsó morzsáját is elvesztette. Minden tevékenysége abban merül ki, hogy megpróbálja útját állni a muzulmán dezert rök áradatának. Soha nem lesz képes rendet csinálni Hootervilleben, a tengerészgyalogság biztonságának garantálásáról nem is szólva. Skaggs ezredesnek igaza van. Le kell zárnunk a repül térre vezet beköt utakat. - Köszönöm a véleményét, Jason. Most szeretnék néhány szót váltani Skaggs ezredessel... négyszemközt, ha nem haragszik. Miután az attasé távozott, Wiley Fairborn Skaggs mellé lépett, és leült az íróasztal szélére. - Hadd mondjak neked valamit, Tom... mint tengerész a tengerésznek. Alaposan megkavartad a szart odahaza a központban. Attól tartok,- ennek végzetes következményei lesznek, hacsak nem változtatsz az interjúid szövegén, és nem mutatod meg nagy csinnadrattá219
val a drúzoknak, hogy milyen tökös legények a tengerészeid. - Kész örömmel, Wiley, csak annyit mondj el tte nekem, hogy feladhatom a semlegességemet. Te hivatalosan leveszed a bili fedelét, hosszú távon biztosítod a kell támogatást, és én alaposan meg fogom táncoltatni ket, abban nem lesz hiba. Addig viszont nem vagyok hajlandó a tengerészeimb l védtelen céltáblákat csinálni. - Nem tudom elhinni, hogy itt ülök, és könyörögnöm kell egy tengerészgyalogos katonatisztnek, hogy nyisson tüzet. Pár hónapja még halálra zaklattál mindenkit, hogy vágják már el a pórázodat, mert verekedni szeretnél. Most meg duzzogva el akarsz bújni valami sarokban. Ugye tudod, hány ezredes adná oda a fél tökét azért, hogy a helyedben lehessen? - Le akarsz váltani? Fel lem. El tte viszont hadd hívjam föl valamire a figyelmedet, amir l úgy látom, mindenki megfeledkezik a nagy sietségben, hogy kirángassuk Dzsemajel kövér seggét a t zb l. Megbízatásom kezdett l fogva úgy szólt, hogy hivatalosan maradjak semleges Libanonban. Erre minden alkalommal emlékeztetnek, valahányszor csak engedélyt kérek, hogy határozott lépeseket tehessek az embereim védelmében. - És most ki beszél úgy, mint egy nyálas pofájú politikus? Ilyen helyzetben franc tör dik a megbízatással. A jó sarzsi azt teszi, amit tennie kell. Te mondod nekem, hogy vegyem el a józan eszemet? Dzsemajel elakadt odafönt Szuq al Garbnál, és te nem vagy hajlandó t támogatni! Ha a libanoni hadsereg megsemmisül, a kormány se húzza utána sokáig. - És a tengerészeim se, ha nyíltan állást foglalunk ebben az ügyben! A helyzet alaposan megváltozott, mióta engedélyt kértem néhány tüzérségi ellencsapásra, hogy megbüntessek egy maroknyi ámokfutói a Szúfon. Ébredj már föl, Wiley! Ez már nem valami vacak kis belvillongás. Megint megkezd dött a háború. 220
- Nem tudom egyetlen zászlóaljjal feltartóztatni a muzulmán fanatikusokat, a szíriai hadsereget, a drúzokat, az irániakat, meg a jó ég tudja még, ki mindenki mást! Ha lövöldözni kezdünk, ugyanolyan jogosan vehetnek t z alá minket is, mint a libanoni hadsereg bármelyik egységét. Kilövik ránk az összes lövegüket, aztán a nyakunkba zúdítanak egy szárazföldi offenzívát. Piff-puff! Én a haditengerészethez fordulok, hogy támogasson minket fedélzeti lövegekkel és légiesapásokkal. A sok szemét rongyosfej erre hét határról idecs dít minden muzulmán fegyverest. Tessék, máris nyakig vagyunk a háborúban, és mire segítség érkezik, az embereimb l vagdalthúst csinálnak. Ha ide hozatsz nekem pár lövészhadosztályt, egy rakás páncélost, némi légier t és tüzérséget, az egész kibaszott kócerájt akkor oké! Máskülönben ülök a seggemen, és a tökénél fogva lógatok föl minden balfaszt, akire az ágyúk közelében jön rá a finghatnék! - A döntés már nincs a te kezedben, Tom. Ez ügyben személyes meghatalmazásom van az elnökt l. Ha te nem adod ki a t zparancsot, én majd igen. Skaggs ezredes fejébe csapta sisakját, és horkantva indult meg az ajtó felé. - Azt ne hidd, Wiley, hogy ez valami új dolog. Úgy látom, mostanság én vagyok az egyetlen ebben a kurva parancsnoki hálózatban, aki még tévedésb l se adhat ki parancsokat. Skaggs ezredes csendben füstölgött, miközben dzsipje elindult a repül tér felé, a két öttonnás teherautóból és két terepjáróból álló konvoj élén. El tte hosszú beszélgetést folytatott az új amerikai nagykövetség biztonsági részlegének élén álló tengerésztiszttel. Maradt még pár parancs, aminek a kiadására jogosult volt. Mostantól kezdve a követségen szolgáló tengerészgyalogosok minden rséget megkett znek, és diszkré221
ten meg fogják er síteni a bunkereket meg az rhelyeket. A szükséges felszerelés és a m szakiak holnap érkeznek. Egy sárga Mercedes furgon hajtott el a konvoj mellett, szemb l. Skaggs utána fordult, és látta, hogy a rakterében használt bútorok vannak összezsúfolva. Mindenütt ezeket a rohadt vacakokat látni! Gyakorlatilag ahány autó csak futkározik Bejrút utcáin, mind Mercedes. És a bombára bármiféle rakományt rá lehet pakolni álcázásnak. Miért olyan kurva nehéz egyeseknek ezt fölfogni? Mikor rákanyarodtak a parti útra, két huszonöt tonnás, kétélt páncélos csatlakozott a konvojhoz. A kocsik lassítottak, hogy tempójukat az újonnan érkezettekhez igazítsák. Skaggs még mindig a kudarcba fúlt megbeszélés miatt füstölgött a nemzetbiztonsági tanácsadóval. Azon törte a fejét, hogyan tudná felt nés nélkül szétosztani tengerészeit különféle megfigyel pontokra a repül téri laktanya és az egyetemi komplexum felé vezet f bb beköt utakon. Ha sikerülne is kieszelnie valamit, iszonyú felháborodás lenne bel le. Amíg Dzsemajel m ködteti a repül teret, az emberek nem fogják t rni, hogy lezárják az odavezet utakat. Mikor kijutottak az olasz szektorból, Skaggs ezredes sof rje sebességet váltott, és nekivágott a hosszú emelked nek, ami a repül térre viv út utolsó szakasza volt. Az rmester öt hónapja volt Bejrútban, és benne is kifejl dött a veterán katonák különös hatodik érzéke, mely azonnal megszólaltatja agyukban a riasztócsent, ha veszély fenyeget. Valami nem stimmelt a konvoj lassú, hegynek fölfelé tartó araszolásával, meg az útpadkán álló fehér Mercedes szedánnal. Az rmester jól emlékezett rá, hogy a követségre menet nem látott itt semmiféle járm vet. Beletaposott a gázpedálba, és felszaladt a dzsippel a domboldalra, hogy megkerülje az el tte cammogó kétélt t. Mikor a Skaggs terepjárója mögött haladó öttonnás 222
teherautó is gyorsított,hogy elhúzzon az álló Mercedes mellett, felrobbant a bomba. A teherautót oldalra billentette a detonáció hihetetlen ereje, a mögötte jöv terepjáró kés n fékezett, és belerohant. Az ezredes sorje behúzott fejjel tovább hajtott, és csak akkor volt hajlandó megállni, mikor már biztonságban voltak a magaslat tetején, egy kétélt vontató mögött. Skaggs ezredes felállt a dzsipjében, fölmérte a károkat, és azonnal hívta rádión a rohamcsapatot. Persze mire ide érnek, már senkit sem fognak találni, akivel összemérhetnék a fegyvereiket, de Skaggsnek valahogy kézenfekv nek t nt a dolog. El kellett foglalnia magát valamivel; az nem segít, ha nekiáll rágódni a nyilvánvaló tényen, hogy valaki szántszándékkal el akarta tenni t láb alól. A rangid s egészségügyis jelentette, hogy a robbanás következtében senki sem vesztette életét, és Skaggs - csak úgy a saját szakállára - megbizonyosodott róla, hogy súlyosabb sebesült sincsen. Mikor megérkezett a rohamcsapat, és a sérült járm veket daruval felügyeskedték egy nehéz roncsszállítóra, az ezredes visszaparancsolta a konvojt az útra. A repül téren szótlanul elt nt a parancsnoki épületben, és fölsietett az irodájába, hogy megírjon egy felterjesztést, amelyben javasolja sof rje el léptetését. Nem lesz könny munka. Teljesen máson járt az esze. Talán ez volt a bomba, amir l a n beszélt. Talán ez a legtöbb, ami a Hezbollahtól telik. Talán kil tték a töltényüket, és nem találtak célba vele. Talán nincs t lük több félnivalónk. Talán. Barlow f törzs becsusszant a dzsip volánja mögé, és rávigyorgott Mallory tizedesre. Szótlanul rágyújtottak, és a lehet ségekhez képest kényelembe helyezték magukat, hogy megtekintsék a látványosságot, ami hamarosan kezdetét veszi az Antilibanon-hegység nyugati 223
lejt in. A f törzset az imént hordta le irodájában az egység propagandatisztje, akit kicsit kiborított egy Harlan Barlow-idézet, mely nemrégiben látott napvilágot egy bejrúti tudósításban; Egy vállalkozó kedv riporter ugyanis mélyen a pénztárcájába nyúlt a Commodore Hotel bárjában, és megkérdezte Barlow-t, hogy mi a véleménye a Szolgálati Szabályzatról, most, amikor egyre s södnek az eszakos összecsapások a tengerészgyalogság és a különféle széls séges csoportok között. - Ezt az egészet muzulmán szemszögb l kéne nézni - jelentette ki Barlow az idézet szerint. - Ha megtámadnak, és te nem viszonzod ugyanolyan eréllyel, akkor az annyi, mintha egyáltalán nem is viszonoznád. A támadásokra adott lanyha válasz a gyöngeség jele, és a rongyosfej ek szerint a gyönge emberek azér' vannak a világon, hogy k kibasszanak velük. Szóval, hogy a kérdésére válaszoljak, a Szolgálati Szabályzat olyan, mint egy kétütem motor: el bb jön a szívatás, utána a nagy bumm! Ha nem nyomasztotta volna annyira, hogy milyen régóta nem látta Mászrát, Mallory jót röhögött volna az eseten. Mint a repül téri bunkerekbe szám zött tengerészek legtöbbje, is torkig volt már egyre romló helyzetükkel, s egyfajta kába fatalizmus fogta el. A laktanyát elárasztotta az akasztófahumor. Az általános kedélyállapotot még a parttól l távolságban horgonyzó három hadihajó visszavágással kecsegtet ágyúcsövei és a szüntelenül gyakorlatozó bombázógépek sem tudták javítani. Mallory könyékkel oldalba bökte a f törzset, és egy frissen pingált emblémára mutatott, amely egy rhelyet díszített a peremsáv déli szélén. Egy némi m vészi érzékkel megáldott, igencsak kiborult közlegény rajzolta egy üres élelmiszeres dobozra, aki valahonnan faszolt egy színes filctollkészletet. A sasból girhes kesely lett, a földgömbb l nyolcas 224
számú biliárdgolyó, a horgonyból pedig rozsdás horog, amire valaki egy dögl gilisztát húzott. A jelvény alatt ott volt az USMC felirat, új értelmezésével kiegészítve: Uncle Sam Mocskos Cédája. Barlow odanézett, bólintott és vállat vont. - Biza, kölyök. A hajóágyúk nyitósortüzére lagymatag hurrákiáltások válaszoltak a laktanyában; ez aztán véget vetett a további beszélgetésnek. A hetek óta készenlétben álló rombolók öthüvelykes lövegei hosszas, gyötrelmes huzavona után dördültek el végül. Azok közül, akik igazán átlátták a helyzetet, senki sem örült a dolgok ilyetén alakulásának. Az amerikaiak által betanított 8. Libanoni Hadosztály lassan, de biztosan vérzett el Szuq al Garb mez városánál. A sarokba szorított drúz és szíriai csapatok ellen intézett els , lendületes roham után a libanoni g zhenger elakadt. A drúz tüzérség folyamatosan l tte ket, védtelen szárnyaik pedig ki voltak téve a fanatikus PLA-különítmények támadásainak. Mikor Tannoy tábornok tüzérségének elfogyott a muníciója, Skaggs ezredes felügyelte a Junieh kiköt jén keresztül lebonyolított, sürs l szerutánpótlást. Az offenzíva lángja egy pillanatra megint fellobbant, aztán kialudt. Ekkor - Skaggs ismételt tiltakozása ellenére - parancsot adtak a felment seregnek, amely ez esetben három amerikai romboló formáját öltötte, melyek összesen mintegy háromszáz lövésre kaptak engedélyt, megzdelve egy-két légicsapással. Így hát a New Jersey hadihajón leszedték a véd ponyvát a tizenhat hüvelykes fedélzeti lövegekr l, és a bejrúti tengerészgyalogosok státusa hirtelen, visszavonhatatlanul megváltozott. A Hooterville-ben rjöng fegyveres bandák egyre több támadást intéztek a peremsáv ellen; a faluban a szórakozás népszer formájává vált a tengerészek zaklatása, Az új amerikai követség és a nagyköveti rezi225
dencia állandó véd rizet alatt állt. Egy fanatikus drúz harcos rakétavet vel felrobbantotta az olaszok legnagyobb l szerraktárát, néhány francia katona pedig áldozatul esett egy gránáttámadásnak. Skaggs ezredes egész id alatt újabb információkért nyaggatta Barlow-t és Malloryt a feltételezett gépkocsibombáról, A két tengerész egy kétélt páncélosban, állig felfegyverzett kísérettel mindennap végighajtott Hooterville-en, hátha meglátnak egy fehér kend foszlányt egy bizonyos olajfa ágain. - Krisztusom, f törzs. Már október harmadik hetében vagyunk. Csak nem történt vele valami? - Nyugi, Mallory. A n dnek semmi baja, ha valamit megtud, majd kapcsolatba lép velünk. Akkor pedig kivakarjuk ebb l a mocsokból, akár akarja, akár nem. A papírok mind rendben vannak. Az Öreg aszongya, hogy felrakhatod t az els gépre. Azt nézd, milyen buli van odafent! Mallory vonakodva fölnézett a légikötelékre, amely úton a Szúf felé elzúgott fölöttük. A-6 Intruderek és F-14 Tomcatek a haditengerészett l. Kecsesek és er sek; rájuk nézel, és mindjárt minden oké. - Legalább a tintahalak végre kapkodják magukat. Most már talán visznek minket is a picsába innen. - Még mindig sok tanulnivalód van a hadm veletekl, fiú. Ahogy az egyszeri ember mondta: amíg nincs vége, addig nincs vége. - Nincs az a rongyosfej banda a világon, amelyik talpon maradna, ha ezek a fejére szarnak. - Túl kevés és túl kés n, Steve. Szart se változtat már a dolgon. Láttam már ilyet régebben... de sose gondoltam vóna, hogy még eccer látni fogok, Ibrahim rosszkedv volt. Egy csúnya kudarc id el tt mozgásba lendítette a Hezbollah haditervét. A bejrúti vezér szeretett volna várni karácsonyig - hogy ugyan226
úgy megkínozza az amerikaiakat, ahogy a zsidók tették a hamis istenükkel -, közben azonban elvesztett egy csatát. Ha a sors nem lépett volna közbe; ha a dzsip nem tör ki a vonalból, akkor az amerikai tiszt most halott lenne. Ez esetben lehetne késleltetni a Végs támadást, hogy a lehet legnagyobb politikai hatást érjék el vele. Csalódását azzal leplezte, hogy ünnepséget rendezett. Nem lenne jó, ha a többiek bátorságukat veszítenék egy aprócska id zítési hiba miatt. Nézte, ahogy tisztjei az idegenek ellen indított végs akció kezdetét ünneplik, s Mászra közben puha léptekkel mozog az alacsony asztal körül, pitalepényt, datolyát, gyümölcsöt, sajtot és kecskehúst szolgálva föl a vendégeknek. A n ügyesen bánt a pénzzel, amit Ibrahim adott neki. Nehéz manapság ilyesmit szerezni Bejrútban. Jutalmat érdemel. Mászra csíp je érzéki ívet írt le a leveg ben, amint lehajolt, hogy lepénnyel és sajttal kínálja Mohamedet. Ibrahim hanyagul az asztallap alá nyúlt, és markolászni kezdte magát. A szent harcosok merev fegyelmében és odaadásában élni nehéz dolog. Az ember a legkisebb örömöt is megtagadja magától, az önfeláldozás páratlan fájdalmára vágyik: ez teszi t rjöng , megállíthatatlan harci gépezetté. Figyelte, ahogy a n ringó csíp vel feláll, s széles vállát a ránehezed tálcának feszíti. Azokat a melleket sok-sok poronty örömére teremtették... és természetesen egy férfiéra is. Ibrahim küzdött saját testével, úgy megszorította hímtagját, hogy belesajdult. Ma este. Ma este meg fogom neki mutatni az er met. Pislantott egyet, belekortyolt a kávéjába; és összeszedte magát. - Határoztam az id pont fel l, testvérek. Mához három napra. A keresztények szent napjának hajnalán. Olyankor sokáig ágyban maradnak. Készen lesz a fegyver? 227
Mohamed gy lölköd pillantást vetett Mászrára, azonban már kifelé tartott a szobából, az alkóvba, ahol a parazsas serpeny izzott. Mohamed ennek ellenére lehalkította hangját, és áthajolt az asztal fölött; így igyekezett kimutatni vezére el tt, hogy mennyire komolyan veszi a dolgát. - Az összes gáztartály megérkezett. Több, mint hatezer kiló plasztikunk van. A gáz négyszeresére fogja növelni a robbanás erejét. Olyan lesz, mint egy kisebbfajta atombomba. A kritikus pont az id zítés. Nagyon alaposan meg kell gondolnunk, hogy ki vezesse a furgont. Ibrahim homloka elborult. Azt hitte, hogy Mohamed, a szuperfegyver alkotója, vállalkozni fog a kipróbálására is. Újabb probléma, és ezúttal nem számíthatunk rá, hogy közénk csöppen egy palesztin. Talán az egyik fiatal újonc, azok közül, akik nemrég tértek viszsza Teheránból? Az ajatollah személyesen is fogadta legtöbbjüket. Odaadásuk nem lehet kérdéses. Vagy esetleg... nem! Rám szükség lesz, hogy a szent hadjárat élére álljak, miután az idegenek kitakarodtak Libanonból. Nekem élnem kell... hogy megszilárdítsam a diadalunkat. - Ezt majd kés bb beszéljük meg, Mohamed. Segíteni fogsz kiválasztani a megfelel embert, és betanítod. Térjünk át a hírszerzésre. Eladár? A taxisof r fényképköteget vett el egy vastag, barna borítékból, és körülnézett, hogy hová tehetné le ket a telizsúfolt asztalon. Végül letette a paksamétát maga mellé a földre, és rakosgatni kezdte a csészéket, tányérokat és poharakat, hogy helyet csináljon. Ibrahim felhorkant a látványra, és Mászráért ordított. A n azonnal el bukkant az alkóv homályából egy hatalmas fémtálcával. Leguggolt Eladár mellé, a tálcát a térdére tette, és gyorsan, csöndesen eltüntette az asztalról az edényeket. A férfiak nem figyeltek oda rá; mind azzal voltak elfoglalva, hogy kihalásszanak ma228
guknak egy utolsó szem édességet, miel tt azt is kiviszi. Míg jobb kézzel egymásra tornyozta a tányérokat, ballal a padlón tapogatózott a tálca alatt. Mikor fölállt, hogy távozzon a mosatlan edényekkel és az ételmaradékokkal, a fényképköteg legfels felvétele ott volt a tenyere meg a tálca alja között. Az alkóvban aztán egy pillantást vetett a fotóra, majd a szoknyája alá csúsztatta. Nem tudta megállapítani, mit ábrázol, csak annyit látott, hogy amerikaiak álldogálnak rajta egy nagy épület el tt. Nem baj. Mallory tudni fogja, hol van... és a Hezbollah diadalmenetét megállítják, egyszer s mindenkorra. Ibrahim elüldögélt édes teája mellett, miután a többi Hezbollah-tag elhagyta a lakást. A füstölg olajmécses sárga fénye Khomeini ajatollah arcképén játszott, ami majdnem az egész szemközti falat elfoglalta. Eladár egy fényképfelvétel kinagyított részleteib l állította össze az iszlám atyamesterének poszterét. A Szent Ember képe most néma áldását adta mindenre, amit a Hezbollah tett és mondott ezen a helyen. Ibrahim tisztelettudóan fejet hajtott, s közben észrevett egy ágytakarót a poszter alatt a padlón. Ez az. Itt fogom a magamévá tenni. Az ajatollah lesz a tanúja a muzulmán asszony és a dzsihád se egyesülésének. A n megpróbált halkan kiosonni a szobából, Ibrahim azonban talpon termett, és nem engedte. Belemosolygott Mászra sötét szemébe, s mikor meghallotta nyöszörgését, az ágyéka bizseregni kezdett. Fél t lem. Jó. Van oka félni egy olyan erej férfit l, mint én. Ha megismertetem a kardommal, úgy fogja érezni magát, mintha kettéhasították volna. Mintha valaki forró piszkavasat mélyesztene a zsigereibe. Sivítva sziszegett a leveg Ibrahim görbe orrában, mikor közelebb lépett a n höz, és a falnak szorította. Szét fogja nyitni, mint egy imasz nyeget, és a lábai kö229
zé térdel. A n el ször reszketni fog. Olyan lesz a b re, mint a frissen fosztott libáé. Hadd félje és tisztelje a rettenetes er t, amely majd beléhatol! Ibrahim Mászra melle után nyúlt, és durván fogdosni kezdte, miközben elrántotta t a faltól, és magához ölelte. A két mellét összeszorította, és addig gyömöszölte, míg a n nyöszörögni nem kezdett fájdalmában. Pontosan a megfelel pillanatban - miel tt különösebb sérülést okozott volna - végigcsúsztatta kezét az izmos testen, és belemarkolt ott, ahol a comb hátul beleolvad a fenékbe. Keményen tartotta, lábujjhegyre emelte, s közben hátrahajolt, hadd érezze Mászra az ágyékát döföl er t. A n szeméb l könnyek csorogtak, és Ibrahim tudta, hogy itt az id . - Vedd le a ruhádat! Oda feküdj... a takaróra. Gyorsan! Így is túl sokáig vártam már. Mászra hangja rekedt károgás volt csupán, ahogy rimánkodva vonaglott a férfi vasmarkában. - Kérlek, Ibrahim! Mi egy családból vagyunk. Én nem akarom. Ez a tanítás ellen való... Ibrahim vadul pofon vágta, aztán gyengéden letörölte a szája sarkából szivárgó vért. - Ne beszélj nekem a tanításról! A végzet harcosainak új tanai vannak. Sose feledd a fájdalmat, asszony. Az tesz minket er ssé. Mászra látta kigyulladni a sárga fényt valahol mélyen Ibrahim koponyájában. Ez nem múló szeszély. Meg fog ölni, ha nem hagyom, hogy a magáévá tegyen. De nem engedhetem. Nem szabad. Csak egy újabb gyilkost nemzene a méhemben. És biztos megtalálná a lopott fényképet. - Eressz... tisztálkodnom kell, Ibrahim. Csak egy perc. A férfi elégedett horkantással adózott bölcs el relátásának. Elengedte, és hátralépett. - Siess! Most azonnal. Mászra bebújt az alkóvba, és nyitott tenyérrel verte a 230
homlokát. Gondolkozz, gondolkozz! Hogyan lehetne kedvét szegni? Az a kegyetlen fény a szemében. Semmi sem fogja visszatartani... hacsak... hát persze, a Korán! Mászra hosszú szoknyája takarásában kibújt az alsóruhájából, aztán szétvetett lábbal megállt a sötét alkóvban. Egyik ujjával mélyen belenyúlt a saját hüvelyébe, és elnyomott egy fájdalomkiáltást. Megérintette a méhnyakát, és töredezett körmével végigszántott vaginája belsején. A kezét abban a pillanatban meleg vér öntötte el. Mikor Ibrahim dühösen a nevét kiáltotta, lehajtott fejjel, hátratett kézzel lépett el az alkóvból. - Miért nem vagy meztelen? Siess, asszony! Én készen állok. Mászra lassan el húzta és megmutatta a kezét, de fejét most sem emelte fel, mintha szégyellné magát n i gyengesége miatt. A tenyerén és az ujjain friss vér száradt. Érezte, hogy a combja bels oldalán is vér csorog, most azonban nem az volt a lényeg. - Nem tehetjük, rokon. Tisztátalan vagyok. Ibrahim szeme tágra nyílt, álla leesett, miközben pillanatok alatt a szoba túlololdalán termett, hogy közelebbr l is megtekintse a bizonyítékot. Látta, hogy valóban vér az, és két lépést hátrált. Az ágyékában lüktet , feszít nyomásba beleremegett a térde. Hiába, várnia kell. A Korán err l egyértelm en nyilatkozik. Ibrahim a n nyaka után nyúlt, gondosan ügyelve rá, hogy ne érintse véres kezét, és körmeit a b rébe mélyesztette. - Ne gyere a közelembe, míg le nem telik az id d, asszony. És ha megtisztulsz, térden állva járulj elém. Ne kelljen keresselek. Mohamed óvatosan visszahúzódott a meleget adó t z fényéb l az árnyékok közé, mikor meghallotta a n lépteit. Alvóhelyét a hentesbolt el tt ég t zrakás mel231
lett ma éjszakára átadta egy másik embernek. Ha a n meglátja, hiába volt az egész. Mászra gyorsan, nesztelenül vágott át a lángok fénykörén, bár kicsit húzta a lábát, mintha fájna valamije. Mohamed elmosolyodott a sötétben. Talán valóban volt valami, ami pár perccel ezel tt fájdalmat okozott neki: Ibrahim farka! Kilépett az árnyékból, és a nyomába szeg dött. A n a háza felé tartott. Mohamednek eszébe jutott, hogy talán túl nagy feneket kerít a dolognak. Lehet, hogy Mászra csak azért ideges, mert olyan sok er s férfi veszi körül. Talán az asszonyi lélek veleszületett gyöngesége az egész. De ennek a n nek a szemében félelem ég, méghozzá az a fajta, ami valahonnan nagyon mélyr l fakad. Mohamed sokszor látta már ezt, olyan emberek tekintetében, akik robbanóanyagokkal dolgoztak. Mászra egy rosszul összetákolt bombához hasonlít: kényes és veszedelmes. Az ösztönei figyelmeztették, hogy a n gyanúsan viselkedik. A dzsihád egy dologra nagyon alaposan megtanította Mohamedet: ha nem hallgatsz az ösztöneidre, ha nem bízol bennük, akkor meghalsz, még miel tt a csata kezdetét venné. Két teljes kilométeren keresztül talpalt Mászra nyomában, s a végén már kezdte azt hinni, hogy tévedett, ekkor azonban a n megállt egy göcsörtös olajfánál, a repül térre vezet út közelében. Mit csinál? Ebben az évszakban nincsen termés a fán. Egy fehér kend ? Miért köt az ember fehér kend t egy olajfa ágára éjnek idején? Talán valami jelzés? Mohamed úgy határozott, hogy továbbra is megfigyelés alatt fogja tartani a n t. Holnap talán kideríti, mi a titka. Mikor Mászra elt nt a háza irányában, is kis híján útnak eredt a sötétben, ám az ösztönei megszólaltatták agyában a vészcseng t. Hosszú percekig nézte az éjjeli szélben meg-meglibben , fehér vászondarabot. Aztán, mikor elballagott az olajfa mellett, fel232
nyúlt az ágak közé, gondosan kicsomózta a kend t, és zsebre vágta. Barlow f törzs morgolódva ajánlkozott, hogy segít el készíteni az ünnepséget, amit Grouse doki huszonegyedik születésnapjára szerveztek a laktanyában. Így el fog ugyan szalasztani egy ígéretes pókerjátszmát, pedig mindig nagy pénzeket szokott nyerni Al Walterst l, de hát annyi baj legyen. Legalább valamivel eltereli Mallory figyelmét Mászráról. És egy olyan helyen, mint ez a Bejrút, még egy tintahal egészségügyisnek sem szabad betölteni a huszonegyedik életévét egy jó kis muri nélkül. Még egy kicsit alakított a nagy meglepetésen, aztán átvitte a körletbe, ahol Mallory és volt osztagának tengerészei a születésnapi ajándékokat csomagolták. - Idesüssetek, bakák! Námban tanultam meg, hogy kell ilyen vacakot készíteni. Rojas, Justice, Dale, Stone és Mallory az altiszt köré gy ltek, és kuncogni kezdtek. Ez nem igaz, bassza meg. Itt ülünk nyakig a bejrúti szarban, és a f törzs kerít valahonnan egy születésnapi tortát. - Nem valami nagy szám amúgy. Az ember egy darabig gy jtögeti a fejadagjából a tésztát, összegyúrja gyümölcslével, míg formázható nem lesz, aztán beleteszi a gyümölcsöt. Faszol a kantinból egy kistányért, abba belerakja az egészet, a t z fölé teszi, és máris jöhetnek rá a gyertyák. Tessék... tábori torta születésnapra. A tengerészek folytatták az ajándékok becsomagolását. Grouse doki bármelyik percben visszatérhetett a zászlóalj els segélyhelyér !. Barlow elnézte ket, s komor ábrázat mögé rejtette valódi érzéseit. A kölykök ragaszkodnak egymáshoz a nehéz id kben. k még nem tudják, de az a kibaszott Semper Fi pont ezt jelenti. 233
Az osztag két hetet töltött faszolással, a katonák mindenféle apróságot összeszedtek, ami jellemz volt Bejrútra, és hatalmas tablót állítottak össze bel lük egészségügyisük számára. Volt itt minden: zikeszem „kecskehús-görl" a palesztin élelmiszerdobozokról; sarlós-kalapácsos rézlemez egy szovjet gyártmányú ágyú roncsáról; fura formájú srapnelszilánkok; arab feliratokkal díszített szalagok és kend k; végül pedig egy üres AK töltényöv, mely az osztag tagjainak fényképét foglalta keretbe, ahogy ott vigyorognak az épület el tt, amit kénytelenek az otthonuknak nevezni. Persze személyesebb dolgokkal is igyekeztek emlékezetessé tenni a doki huszonegyedik születésnapját. Mallory megvette neki a szuvenírpólót, és faszolt valahonnan egy filctollat, hogy felírhassa a hátára a doki nevét, rendfokozatát és szolgálati helyét. Deeter Dale kutyafogas nyakláncot sodort egy bivalyb r szíjból, amit az apja küldött neki; Rojas egy mexikói ezüstérmével járult hozzá a díszítéséhez. Stone két pár vadonatúj teniszez zoknit csomagolt díszpapírba, abból a fajtából, amit Grouse annyira kedvelt. A körlet egyik félrees zugában Justice halkan gyakorolta a doki néhány kedvenc számát, többek között a Happy Birthday, Baby-t. Barlow vállon veregette Malloryt, és elmosolyodott. - Ez frankó, Mallory. Csodákat m vel a népek hangulatával, ami mostanság valahol a béka segge alatt van. Mallory szórakozottan bólintott, és egy pillantást vetett az órájára. -F törzs, nem kéne még egyszer megnézni azt a fát? - Steve, ma kétszer voltunk ott, és jelzésnek semmi nyoma. Nem pottyant le az a csaj a földkorongról, ne félj. Asziszem, csak azt várja, hogy elcsituljon a helyzet. Valószín volt náluk egy kis balhé, mikor az. a gépkocsibomba elhibázta az Öreget. Hagyj egy kis id t 234
neki. Nemsokára be fog állítani a hóna alatt a cuccával, meglátod. Mallory már éppen meg akarta mondani a f törzsnek, hogy milyen türelmetlenül várja azt a percet. Szerette volna kiönteni neki a szívét, eldadogni, hogy mennyire megszerette ezt a különös n t, aki olyan fura módon került az útjába és zavarta össze a szívét itt Bejrútban - ám ekkor belépett az ajtón Grouse doki, és kezdetét vette az ünnepség. Mászra már két órája járt fel-alá a parton a sétány alatt. Meztelen lába szinte jéggé dermedt a hideg tengervízben, s szíve fájdalmas dobbanással jelzett minden újabb másodpercet, amelyben hiába várta Steve Malloryt. Pedig sose szokott késni. Csak nem történt valami? Baja esett volna? Elküldték valahová? Látnia kellett a jelet! Mindennap elhalad a fa mellett. Mindig látom a dzsipben, és gyötör a vágy, hogy elkapjam a tekintetét. Kérlek, Istenem! Találkoznom kell vele. Fogytán az id ! Mászra letette a száraz homokra a selyemkend t; amibe minden személyes holmiját becsomagolta, és úgy tett, mintha kagylókat keresne. Dagály volt; a fövenyt nyalogató hullámok majdnem elérték a batyuját. Szorosan lehunyta szemét, és olyan rettenetes összpontosítással imádkozott, hogy egy pillanatra azt hitte, fölemelkedik a homokról, s fohásza után száll a mennyekbe. Mikor kinyitotta a szemét, és letörölte könnyeit, látta, hogy a tengervíz átáztatta holmiját. Mallorynek nyoma sem volt. Nem fog már jönni. Valami baj van. Nekem kell megkeresnem t. Megtörölte a szemét, fölkapta batyuját, és a szoknyája zsebébe nyúlt. Harminc libanoni fontot takarított meg abból a pénzb l, amit Ibrahim adott neki, hogy ennivalót vegyen. Elég lesz. Csak találna egy taxit, vagy valakit, aki hajlandó kivinni a repül térre! 235
Mohamed látta, hogy Mászra leint egy taxit, amely lassú körökben cirkált a szinte néptelen utcán. Rövid alkudozás következett a viteldíj fölött, aztán a sof r rákanyarodott a tengerparti útra, és elindult dél felé. Mohamed tajtékozva verte öklével a volánt, és minden emberi lényt elátkozott, aki a n i nembe született. Mikor a t z csillapodott egy kicsit a zsigereiben, beindította az autót, vadul megtekerte a kormánykereket, s felb motorral elhúzott, hogy megkeresse Ibrahimot. A n Ibrahim vére; az rokona. Viselje csak a felel sséget, terhelje t a badal ezért az árulásért. Mialatt nyaktör iramban száguldott a garázs felé, ahol Ibrahim várakozott, Mohamednek egy ötlet villant az agyába. Megoldódott a probléma. Most már tudta, ki fogja az amerikaiak ellen vezetni a furgont. A támadás, holnaputánira volt kit zve, és a fontos kérdésre, hogy ki vezesse a kocsit, még mindig nem találtak választ. Ibrahim fel-alá járkált a garázsban; és remélte, hogy Mohamed kielégít megoldással fog szolgálni. Délre végeznie kell a három fiatal önkéntes kikérdezésével. A bomba összehuzalozását befejezték. Már csak a robbanótöltetek és az áramkörök utolsó ellen rzése volt hátra. Nem volt jellemz Mohamedre, hogy az utolsó pillanatokban csapja össze munkáját. Ibrahim gumiabroncsok csikorgását hallotta az utcáról a garázs el tt. Óvatosabban kellene vezetnie ennek a Mohamednek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy pont most veszítsük el t, valami ostoba közlekedési balesetben. A garázsajtó riasztó csattanással vágódott be, és Ibrahim rögtön tudta, hogy komoly baj van. Csak nem vonultak ki hirtelen az amerikaiak Bejrútból? Elhagyták volna az épületet? Gyors léptekkel indult meg Mohamed felé, s nem kerülte el a figyelmét, hogy a rob236
bantási szakért általában higgadt arcát gy lölköd vicsor torzítja el. - Gyorsan, Ibrahim! Gyere velem. A n az... a rokonod! Mondtam neked, hogy elárul minket! Bejrútban töltött öt hónapja során Hawkins címzetes rvezet annyi libanonit látott, hogy egy életre elege lett bel lük. Ennek ellenére nem bánta volna, ha egy kicsit többet lát abból a csinos kis hölgyb l, aki az rhelye felé rohant a tengerészgyalogos laktanyához vezet beköt úton. Bagólevet köpött a kis t zrakásba, ami a kapu röket melengette ezeken a nyirkos, csíp s, téli napokon, s fókuszba állította tekintetét a n arcán. Úgy szalad, mintha maga az ördög loholna a sarkában. Valószín leg kiborította a férjét, és az most egy húszcentis henteskéssel jön utána. . Mikor a n semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy lelassítsa nyaktör rohanását, Hawkinsnak eszébe jutottak a speciális utasítások, amiket az osztagparancsnoka a fejébe sulykolt, miel tt az rhelyére küldte. Kiemelt el vigyázatossággal kell fogadni minden el re be nem jelentett járm és ismeretlen polgári személy közeledését. Ilyet a kerítésen belülre ereszteni csak a szolgálatos rmester külön engedélyével szabad. Hawkins figyelmeztet kiáltást hallatott, aztán lekapta válláról M-16-osát, és a közeled alakra szegezte. - Oké, ennyi volt a séta, hölgyem. Álljon meg szépen ott, ahol van. Stop! Érti? Mászra lelassította lépteit, s igyekezett úrrá lenni zihálásán. - Kérem... Mallory tizedeshez jöttem... Steve Mallory tizedeshez. - Lassan a testtel, hölgyem. A parancsom azt mond237
ja, hogy nem engedhetek tovább libanoni civileket ennél a pontnál. Ez azt jelenti, hogy magát sem. - Kérem! Nagyon fontos! Beszélnem kell Mallory tizedessel vagy Barlow f törzs rmesterrel. Csak egy pillanatra, kérem! Jót fognak állni értem. Hawkinsnak a jótállásról csak a szörny séges, egyszem gatyaféreg jutott az eszébe, amit ugyancsak szeretett volna rászabadítani erre a csajra valahol kint a babföldeken. Persze szétrúgnák érte a seggét. Mostanában mindenki baszottul ideges. Beleértve ezt a libanoni pinát is. - Hölgyem, maga ide bejönni nem fog, és éri sem kezdek el most szaladgálni a maga kedvéért. Ha akar, hagyjon nálam valami üzenetet, tessék, itt egy golyóstoll. Máskülönben legyen olyan kedves, és takarodjon a faszba innen. Mászra a férfi kemény arcába meredt. Feszes, sovány ábrázat volt, a fekete szempár tompán, élettelenül bámult ki bel le - akár valamelyik holdkóros, otthontalan arabéi is lehettek volna, aki elveszett álmok után kutatva kóborol Bejrút utcáin. Ha nem lenne rajta egyenruha, ez a férfi ugyanúgy nézne ki, mint a Hezbollah-tagok. Mászra elvette a tollat, majd gyorsan visszahúzta a kezét. A szoknyája zsebébe nyúlt, és el vette a fényképet. - Kérem, adja oda ezt Mallory tizedesnek vagy Barlow f törzs rmesternek. Nagyon sürg s. k érteni fogják. Kérem, kérem, segítsen nekem... és mondja meg nekik, hogy kint várom ket az úton. Hawkins címzetes rvezet fogta a fényképet, és egy pillantást vetett rá. A n re hunyorított, vállat vont, és zsebre vágta a fényképet. Oké, hölgyem. Fel lem addig ücsöröghetsz itt, míg Krisztust el nem léptetik tizedessé. De hát mire való az a kibaszott szolgálatos rmester? Legjobb eltakarítani a posztom el l a civileket, különben egy hétig töltögethetem a homokzsákokat. 238
- Lépjen le, hölgyem. Nincs több id m magára. Mászra visszasétált a repül térre. vezet f útra, s közben úgy imádkozott, mint még soha. Most már. Allahon múlik minden, s Mászra remélte, hogy könyörületes lesz. Elhatározta, hogy addig fog ülni a repül tér kerítése mellett, míg imái meghallgatásra találnak, és Steve Mallory eljön érte, hogy elvigye err l az iszonyú helyr l, amely érzéketlen k vé változtatja az embereket. Hawkins címzetes rvezet röviden jelentette az esetet az rmesterének, és römmel látta, hogy az altiszt nem akar túl nagy feneket keríteni a dolognak. Egy kurta pillantást vetett a Polaroid képre, vállat vont, és elballagott. Csak nem fog jegyz könyvet fölvenni egy ilyen marhaság miatt? - A kibaszott libik úgyis mind tök hülyék. A csaj valószín leg csak egy szuvenírfotót akart a hapsik nyakába sózni. Úgy nézem, bármit megtenne egy jó, baszós bikáért. Hawkins még egyszer szemügyre vette a fényképet. Az emlékkönyvében tucatszámra voltak sokkal jobb felvételek a tengerészgyalogos laktanyáról. Az órájára nézett, remélte, hogy maradt még egy kis hideg szóda az egészségügyis srác születésnapi bulijáról, aztán a zre hajította a fényképet. Ibrahim azt mondta a repül téri beköt utat rz libanoni muzulmán katonának, hogy a szökött feleségét keresi, akir l gyanítja, hogy egy amerikai tengerészgyalogossal alszik. A férfi vállat vont, és megengedte Mohamednek, hogy nagyon közel hajtson a kocsival a repül téri peremsávhoz. - Insallah - mondta. - Ha meg akarod ölni, vigyed máshová. Az rszem és két cimborája flegma érdekl déssel végignézték, hogy üldözi Ibrahim és Mohamed majdnem 239
a drótkerítésig Mászrát, míg végül dús hajába markolva sikerült a földre teríteniük. Ügyet sem vetettek a sikolyaira, mikor betuszkolták az autóba, és a magasabbik arab, aki azt állította magáról, hogy a férje, módszeresen eszméletlenre verte. Az a pár kíváncsi tengerész, aki odarohant az elágazáshoz megnézni, mi ez a nagy kiabálás, csak egy futó pillantást vethetett a fekete kocsira, amint Bejrút felé tartva elsuhan a libanoni ellen rzési pont mellett. A legtöbbjük ennél sokkal furább dolgokat is látott már ezen a helyen. És ha a libiket hidegen hagyja a dolog, k ugyan miért törjék magukat? A vérz Mászra az ágytakarón feküdt, Khomeini ajatollah zord arcképe alatt. Ibrahim tornyosult fölébe; zihálva szitkozódott a bajusza alatt. - A ringyó! A tulajdon rokonom. Ezért meghal! Mohamed belerúgott a n be, mikor az remeg tagokkal megpróbált eszméletére térni. - Persze, hogy meghal... de el bb meg kell tudnunk, mit mondott el az amerikaiaknak. Ibrahim elt nt az alkóvban, és egy desztillált vízzel teli m anyag palackkal tért vissza. A tartalmát Mászra feldagadt arcába loccsantotta, és nézte, ahogy egy kis száraz vér leázik a szeme fölött bíborló sebek szélér l. A n egyik füléb l vér szivárgott. Már nem sokáig fog élni. Mikor végül kinyitotta a szemét, nekitámasztották az egész falat eltakaró poszternek, és letépték róla a blúzát. Ibrahim egy borotvaéles kést húzott el az övéb l, és addig bökdöste vele az álla alatt, míg a fátyolos tekintet ismét fókuszba állt. - Nagyon lassan fogsz meghalni, Mászra. Meséld el nekem, mit mondtál az amerikaiaknak, és akkor irgalmas szív leszek. A n duzzadt, fölrepedt nyelvével végignyalt törött 240
fogcsonkjain, és megpróbált nem belenézni Ibrahim gonosz szemébe. Nem szabad sem félelmet, sem gyöngeséget mutatnia. - Semmit nem mondtam nekik, Ibrahim. Esküszöm! Azért mentem oda, hogy találkozzak egy férfivel... egy amerikaival... de nem jött el. Semmi több... esküszöm! Míg Mohamed a falnak támasztva tartotta Mászrát, Ibrahim ökölbe szorította szabad kezét, és a halántékára sújtott. A n felnyögött, erre keményebben a nyakának feszítette a kést. Keskeny vérpatak csordult végig a kézfején. - Ne hazudj tovább, szajha! Mit mondtál el nekik? Mászra azonban csak valami idegen hangzású nevet motyogott, aztán visszazuhant az eszméletlenség sötét vermébe. Túljutott már a fájdalom legvégs fokán, és Ibrahim leköpte elkeseredésében. Mikor most sem válaszolt, a földre lökte, mint egy zsák nedves homokot. Mohamed egy pillanatra elt dött, majd a székéhez kísérte Ibrahimot, és vizet töltött maguknak. - Nem hiszem, hogy bármi lényegeset mondott volna az amerikaiaknak. Ha azt hitték volna, hogy valami fontos információ birtokában van, akkor most velük lenne a laktanyában. De ez mindenképpen szörny vétek, Ibrahim, és a n a te véredb l való. Ibrahim visszapislogta a szégyen könnyeit. A n mindent tönkretett. Ebb l a helyzetb l nincs más kiút. - Akkor a magam vérét fogom ontani, hogy levezekeljem a vétket. Én ülök a kocsi volánja mögé. Lemosom családom hírnevér l a foltot, és feliratkozom a dzsihád seinek névsorába! Mohamed elmosolyodott helyeslése jeléül, aztán segített Ibrahimnak meggyalázni az áruló rokon testét. Mikor Skaggs ezredes megkapta a sürg s hívást a szolgálatellátó csoport ügyeletes tisztjét l, rögtön érezte, hogy a gyomra görcsbe rándul, mintha ólmot nyelt vol241
na. Futárt szalajtott Barlow f törzsért és Mallory tizedesért, aztán átügetett a f kapun, a laktanya északnyugati részét határoló drótkerítés felé. Orvostisztek csoportja gyülekezett a pokrócokba tekert, alaktalan hústömeg körül. Az ügyeletes tiszt arca sápadt volt, és látszott rajta, hogy mindjárt elhányja magát, mikor sátorponyvával letakarta a maradványokat, zümmög , fekete döglegyek raját riasztva föl. A kis csoport köré fegyveres tábori rend rök vontak kordont, hogy távol tartsák a kíváncsiskodó tengerészeket, bár mindenki tudta, mit rejtegetnek. Mostanra már láttak elég hullát, hogy kitalálják, mir l van szó. Skaggs átfurakodott az orvostisztek között, és megemelte a ponyva szélét. Az a n volt az, akit nemrég még elismeréssel nézegetett az elmosódott útlevélképen... vagy inkább ami megmaradt bel le. Gyorsan elküldte a hadm veleti tisztjét, hogy ne engedje a közelbe Barlow-t és Malloryt, aztán a rangid s sebészhez fordult. - Így találtatok rá, doki? - Igenis, uram. Én nem t'om, ki lehetett ez a n , de bárki csinálta ezt, egy beteg, perverz kurafi. Egyel re nem tudunk többet. Az r a legyekre figyelt föl ma reggel, és utána, izé, le kellett fogni, nehogy kiakadjon. Ki az isten képes rá, hogy megöljön egy n t, borotvával levágja a fejét, aztán fölvágja a hasát, és belegyömöszölje a fejet a belek közé? Szentséges Jézusom! Skaggs fölállt. Hallotta, hogy a hadm veleti tisztje Barlow-val és Malíoryvel beszél; egyre csak azt hajtogatta nekik, hogy további utasításig ne csináljanak semmit. A doki kérdésére ugyanúgy nem volt válasz, mint ahogy a fiatal Malloryére se lesz. Intett a hadm veletisének, hogy engedje át a két aggódó altisztet. Skaggs vállon ragadta Malloryt, és nem eresztette a holttest közelébe, míg Barlow nem végzett az azonosítással. Mikor a f törzs úgy érezte, eleget látott, nagyot köpött a porba, és elindult vissza Mallory felé. A tize242
des föl volt készülve a legrosszabbra. Semmi értelme elhúzni a dolgot. - az, Steve. Gyerünk vissza a körletbe. Nem szeretnéd látni, hidd el nekem. Mallory kitépte magát a férfiak markából, akik eddig visszatartották, és lassan megközelítette a hullát. A döglegyek felhagytak a lakmározással; most Mallory orra és szája körül döngtek. Nem fárasztotta magát vele, hogy elhessegesse ket. Lassan fölemelte a ponyva szélét. Az egyik halott szem csukva volt; a másikat kékre dagadt zúzódás zárta el. Az iszonyú kínszenvedés nyomait visel arc kicsit Mallory felé fordult, alsó fele elt nt a felhasított gyomorüregben. Mallory megpróbálta visszanyelni zokogását, és dühösen a döbbent orvos felé csapott, aki odalépett hozzá, hogy kezét együttérz mozdulattal a karjára helyezze. Reszket térddel állt föl, és ment oda Barlow f törzshöz meg Skaggs ezredeshez. Azok úgy álltak ott, mint a cementbe öntött katonák, gránitarcukon zord kifejezéssel. Miért, f törzs? Miért, ezredes úr? Miért, miért, miért? Barlow intett a fejével Grouse dokinak. Nincsenek válaszok. A pokolba is, még abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán a kérdéseket értem-e. Ez a kölyök... és a többi mind... eleget szenvedett. Még csak nem is állunk háborúban, és ilyen szarságokat kell látniuk. - Adjál neki valami pirulát, vagy egy belövést, doki. Amit jónak látsz. Azt akarom, hogy huszonnégy óráig ki legyen ütve. A doki intett, és Mallory volt osztagának a tagjai el reléptek, hogy elszállítsák a parancsnokukat. Összefont karral közrefogták a tizedest, és megindultak a f kapu felé. Barlow szomorúan figyelte ket, míg Skaggs ezredes oldalba nem bökte. - Mit gondolsz, mi történt? - Nem véletlen volt. Szerintem a rohadékok kiles243
ték, hogy találkozik Malloryvel, és úgy döntöttek, hogy megölik. - Kaptatok még t le új híreket el tte? - Nem, uram. Csak egy utolsó megbeszélés volt a sétánynál. Azzal váltak el, hogy legközelebb igyekszik közelebbit mondani. Ha meg is tudott valamit, magával vitte a sírba. - Tehetünk valamit a Mallory gyerekért? Nem akarod visszaküldeni pár napra valamelyik hajóval? - De, uram. Jó kölyök. Talán visszakerül még... de elege van az egészb l. Tegnap egy kicsit elbeszélgettem vele, és... hát, tudja, hogy van az, mikor az ember úgy érzi, hogy minden löveg rá szegez dik. Személyes dolognak fogja föl az egész szart. Már egy csomóan így vannak vele. Néha úgy t nik, mintha ez a Bejrút... szóval, holnap vasárnap. Kaja után már indulhat is a srác. Skaggs ezredes mély, lélegzetet vett, és megpróbálta kimasszírozni hordómellkasából a tompa sajgást, amely már hetek óta gyötörte. Jól tudta, mit jelent ez, de úgy vélte, Mallory szíve pillanatnyilag rosszabb állapotban van, mint az övé. - A kurva mindenit, tudtam, hogy ezt fogjuk találni, mikor megkaptam azt a hívást! Jézusom! Annyira értelmetlen... pokoli érzés. Nézd! Skaggs ezredes egyenruhája zsebébe nyúlt, és széthajtogatta a tenyerén Mászra vízumát az Egyesült Államokba. Egy sof r ugrott át vele a követségr l tegnap este, és tolmácsolta Cameron ezredes jókívánságait. - Add oda Mallorynek, Harlan. Legalább tudni fogja, hogy mi minden t lünk telhet t megtettünk érte... értük. Barlow kurta pillantást, vetett a pecsétes irományra, aztán lassan darabokra tépte. A csíp s reggeli szél konfettiként szórta szét a papírfecniket a laktanyaudvaron. -Hadd koncentráljon inkább a fattyúkra, akik ezt tették a n vel, uram. Az talán segít... egy kicsit. Nem 244
tenne jót. neki, ha megtudná, milyen közel jártunk hozzá, hogy kijuttassuk innen. Mallory ugyanis... hát, szerette... vagy valami ilyesmi. Mikor Barlow visszatért a f épületbe, Grouse dokit a nyitott el csarnokban várakozva találta. Mallorynek nyugtatót adtak. Az osztag tagjai felváltva vigyáznak rá. - Oké, doki! Kösz! Jól tartsátok szemmel, és értesítsetek, ha valami baj van. Ma este fent leszek a Commodore-ban. Hat harmincra ébresszétek fel, és rázzátok menetkész állapotba. Holnap búcsút mondhat ennek az egész szar mindenségnek. A Commodore Hotel, a csillagászati borravalók és a rendíthetetlen személyzet minden er feszítése dacára, végül föladta az ellenállást az egyre brutálisabbá váló bejrúti harcokkal szemben. Barlow legtöbb angol és amerikai tudósító ismer se már átköltözött e nemhivatalos sajtóközpontból Ciprusra, Jeruzsálembe, Athénba vagy Damaszkuszba, hogy kevésbé forró éghajlatról kísérje figyelemmel a fejleményeket. Libanonban csak strómanokat hagytak, elegend pénzzel, hogy utat vásárolhassanak maguknak a telefonhálózatba. Ezekben a napokban a bejrúti jelentések meglehet sen egyhangúan alakultak: szüntelen er szak, mindenfelé burjánzó széls séges szervezetek eszeveszett, vitriolos szájtépése. A tévéhálózatok és újságok már csak alacsony státusú helyzetelemz ket foglalkoztattak. Az igazi nagyágyúkat másutt, érdekesebb helyszíneken vetették be. Barlow kicsit meggörnyedt a nehéz rakomány terhe alatt, amit még a laktanyából való indulásnál vetett a vállára. A hallban üres dobozokon, széthagyott ládákon lépett át, s közben számba vette a tudósítók akasztófahumorának tanújeleit. A bár lelakatolt ajtaján, amely 245
mögött a régi szép id kben az igazi bejrúti újságírómunka java folyt, kézzel írott tábla lógott. CARAVELLE HOTEL - SAIGON '75 COMMODORE HOTEL - BEJRÚT '83 DÉJÁ VU? A CBS faliújságjára vérfoltos térképek voltak kit zve.. A tudósítóbrigád egyik tagja fölírta alá a falra: „Mondtunk valamit?" Miközben Barlow Al Walters szobája felé ballagott a dohos folyosón, még néhány feliratot látott a szobák ajtaján; a kiköltöz lakók firkantották oda ket. A nyugati sajtó csavaros esze és bölcsessége. Barlow megigazgatta csomagjában a whiskysüvegeket, és megpróbált kiböngászni egy-két feliratot az utolsónak maradt villanygenerátor adta gyér fényben. „Elmentem Damaszkuszba. Nem vicc! Eléggé szíriai szemmel nézem a közel-keleti helyzetet." „Kétségbeesve keresem a nyugalmat... El Salvadorban." „Viszlát Begin a Repül k következ lélekrendít el adásán!" „Végre megtaláltam a rükverc-pedált! Levélcím: Washington, ASAP." Walters ajtaja nyitva volt, viharvert b röndje útra készen összepakolva éktelenkedett a vetetlen ágy közepén. A tudósító a sétányra néz balkonon üldögélt, ahonnan békésen tanulmányozhatta a kaleidoszkopikus fényhatásokat, amikt l tisztára olyan lett Bejrút, mint a New York-i kiköt július negyedikén. Barlow levágta magát egy karosszékbe Walters mellett, és átnyújtott neki egy palackot. - Nem bírja a beled, mi? Páholyból nézni a háborút. Walters nagyot kortyolt a whiskyb l, és elfintorodott. - Hallottam a n l. Mallory hogy viseli? - Lepottyant a boríték szélér l. Kiégett eset. Holnap visszaküldöm a hajón. Ha sikerül összemesterkednem, egyb l megy haza az Államokba. Eleget látott már Bejrútból. 246
- Tudod, mi borít ki igazán? Tehettünk volna valamit azér' a lányér'. ... Krisztusom, nem t'om. csak véget akart vetni az öldöklésnek, érted? Rengeteg libi gondolkodik így, de mi az istent tudnak csinálni, mikor a kormányuk egy nagy lószar, a szomszédok meg parkírozóhelynek használják az országukat? A whisky beszédessé tette Barlow-t. Al Waltersszel szemben semmi szükség nem volt alakoskodásra. Az olyan emberek között, akik hasonló dolgokon mentek keresztül szerte a világban, sok gondolat maradhat kimondatlanul. - Asziszem, valami olyasmibe rángattuk bele, amivel nem bírt elboldogulni szegény. Már nem fontos. Ha ilyen szarságokba keveredsz, mindig elveszítesz pár embert, mire kigázolsz bel lük. Így játsszák a játékot, Al. Hol nyersz, hol veszítesz. Asziszem, végig kell csinálni, és csak abban reménykedhetsz, hogy összesítéskor a nulla fölött lesz a mérleg. - Ezt mondd Mallorynek - Walters lecsavarta a második üveg kupakját, és odanyújtotta Barlow-nak. - Mondtam már. Csak mostan persze nem látja be. De végül maj'csak rájön. Mi itten azt csináljuk, amit a tengerészgyalogság megkíván: basszál, verekedj, vagy nj a puskádér'. És folyton reméljük, hogy így a jó. Ha túl sokat gondolkozunk rajta, a fejünkre szarnak. - Tényleg úgy beszélsz, mint egy hivatásos katona. - Már nem, Al. Nekem ennyi volt. Vége egy hosszú útnak. Az az ország, amelyik nem bírja megharcolni a háborúit, nem érdemli meg a hivatásos katonákat. Walters bizonytalanul nekitámaszkodott a balkon kovácsoltvas korlátjának, és nézte, amint a repül tér körül sziromba szökkennek a belövések narancsvörös virágai. Szombat esti buli Bejrútban. A 24. Egység tengerészeit már megint t z alá vették; ahelyett, hogy megkönnyebbülten fellélegezhetnének, újabb bozótt zháború szakad a nyakukba. 247
- Tudod, mit l fagyott meg igazán a seggem, Harlan? Barlow meghúzta az üveget, és hagyta, hogy a whisky elmossa a mellére nehezed fájdalmas súly egy részét. Vállat vont, és továbbadta a palackot Waltersnek. - Ma riportokat csináltam a laktanyában. Képzeld el, azok a srácok totálra ki vannak akadva, mert nem Grenadában vannak a 82. Légidandárral meg a többi tengerészgyalogossal. - Jellemz . A kölyök elindul a csihipuhiba, az meg azután teljesen máshol tör ki. Nem azér' pottyantják bele ket ebbe, hogy megtanulják a mesterségüket, vagy valami. De Grenadában legalább vissza szabad l ni. Walters elszopogatta a whiskyt, amit Barlow hozott, majd kimerítette a saját készletét is. Fölajánlott a f törzsnek egy ágyat éjszakára. Hiába oltották le azonban a villanyt, egyikük sem bírt elaludni, pedig rettenetesen sokat ittak. -Jézus... Vietnam után azt hinné az ember, abbahagytuk a balfaszok katonai támogatását. - Nem azon múlik, hogy kit támogatunk, Al. Ha az ember egy csomó seggfejjel mászkál, el bb-utóbb a sisakjába szarnak. Csakhogy ez nem lényeg egy olyan országnak, mint Amerika, érted? A lényeg az, hogy így vagy úgy, de benne legyen minden szarban. Fél lábbal nem lehet háborúba vonulni. Vagy szuronyt szegezz, és neki a muki torkának... vagy ki se lépjél a csatatérre. - Yeah, az ember azt hinné, hogy ezt alaposan megtanultuk Vietnamban. - Aszinné... Ibrahim keményen szorongatta fogai közt az öngyilkos zkioldót, úgy man verezett végig a sárga szemetesfurgonnal a sz k sikátorokon, ki a nyugat-bejrúti f út248
vonalakra. A szállodanegyedet széles ívben megkerüli majd, aztán ráfordul a széles utcára, amelyik délre visz, Kaldeh felé. A satilai keresztez désben balra fordul, és nekivág a repül térre vezet legnagyobb és legforgalmasabb beköt útnak. Az utolsó sarokig memorizálta az útvonalat. Ez volt az egyetlen, amit egész éjszakás virrasztása során nem rekesztett ki a tudatából az imák kedvéért. Mikor a kocsi szerény hármas sebességben elgurult a Libanonban állomásozó ENSZ-hader k f hadiszállása el tt, Ibrahim óvatosan baljába vette a t zkioldót, és hátranézett a válla fölött, hogy egy pillantást vessen a hajnal els , halványrózsaszín ujjaira, amint lassan kinyúlnak Bejrút felé. Könnyek szöktek a szemébe, s örült, hogy senki sem látja bajtársai közül a Hezbollahból. Így is elég szégyent kellett t rnie a n miatt. Ibrahim úgy tervezte, hogy befolyásos személyiség lesz majd a porból és hamuból kiemelked Nagyperzsa Birodalomban, ha majd gy zelemre viszik a dzsihádot, és az idegenek kitakarodnak az iszlám földjér l. Most kénytelen lesz a mennyekben elfogadni jutalmát. Ahogy végighajtott egy mellékutcán, Ibrahim észrevett egy magányos amerikai tengerészgyalogost; g zölbögréb l ivott valamit a Commodore Hotel el tt. A férfi csak egy pillantásra méltatta a szemetesfurgont, aztán bemászott a dzsipjébe. Ibrahim el vigyázatosan sebességet váltott, s továbbra is lomha tempóban vezetett, nehogy gyanút keltsen. Ez az ember meg fog menekülni. Ha Allah kegyes ezen a dics séges hajnalon, lesz az egyetlen. Insallah. Barlow leöntötte magát forró kávéval, mikor ráfordult a terepjáróval a repül téri beköt útra. Az órája 06.15öt mutatott. Ha nem kerül dugóba, még épp visszaér reggelire. És válthat még egy szót Steve Malloryvel, miel tt a fiatal tengerészgyalogos elhagyná Bejrútot. 249
A pirkadat fénye lerántotta a leplet az agonizáló város éjszakai titkairól. Az út jobboldalán egy füstölg épületroncs az útjában volt egy rakétának, amit a hegyekb l l hettek ki. Egy vén szovjet T-34-es tankot sebtében újra üzembe állítottak, aztán ugyanolyan sebtében ki is l tték páncélököllel. A helyi nacionalisták kapva kaptak a kínálkozó alkalmon, és telepingálták a szokatlan fest állványt uszító feliratokkal. „Amerikaiak... takarodjatok Bejrútból!'' Csigavér, hapsikáim. Ha jól sejtem, már nem tart sokáig. S t, magam fogok lelkesít példával elöljárni, mihelyt sikerül megel znöm azt a sárga szemetesfurgont. Szentséges kibaszott Krisztusom! Az a lány... mit is mondott? Hogy egy sárga Mercedest furgont fognak használni. Barlow f törzs egyesbe tette a dzsipet, és b motorral lódult meg fölfelé a repül térre néz emelked n. Most már a sárga furgon is gyorsult, és er teljesen jobbra húzott, hogy széles ívben be tudjon kanyarodni bal felé. Barlow az irányszögb l tudta, hogy a célpont csakis a laktanya f épülete lehet, ahol ezekben a pillanatokban több, mint kétszáz ember - köztük Steve Mallory- dörzsöli ki ásítozva az álmot a szeméb l. Mallory tengerészzsákját Rojas tizedes cipelte le a széles k lépcs n a körletközpontba. A csomagja meg a többi felszerelése Deeter Dale-nél volt. Grouse doki el rement, hogy szóljon az ügyeletes altisztnek, Stone odakint volt, rségben. Neki majd akkor kell elbúcsúznia, ha a kis csapat áthalad a kapun, hogy elkísérje a távozó bajtársat a part felé tartó els helikopterhez. Nem igazán tudtak mit mondani. Még az er ltetett viccek is úgy visszhangoztak végig a kihalt folyosókon, mint a sírbolt mélyér l feltör hangok. Mallory elgyötörten mosolygott a barátaira. Annyi minden volt, amit szeretett volna elmondani nekik, de zsibbadt agyá250
ban, reszket ajkán nem formálódtak szavak. Steve Mallory kába volt a Darvontól, amit Grouse doki nyomott a kezébe, egy bögre forró feketekávéba keverve. - Pár nap, és itt vagyok - motyogta. - Amint össze tudom szedni magam. Vigyázzatok, srácok... - Csak ennyit tudott kipréselni magából. Grouse doki intett a kísér csapatnak. Volt osztagának tagjai átkarolták Mallory vállát, és megindultak vele a laktanya udvarára nyíló kapuszárnyak felé. Stone integetett a barátainak, mikor meglátta, hogy kibukkannak a laktanyaépületb l, és egymásba karolva megindulnak az rhelye felé. Éppen azon volt, hogy harsány kiáltással üdvözölje ket, amikor gumiabroncsok csikorgása és vad motorb gés ütötte meg a fülét az út fel l. Megpördült. Mi a pokol? A rátör rület szilaj örvényében rögtön megfeledkezett Mallory távozásáról. Ez egyenesen nekünk jön! Mit csinál a fattyú? Stone és társa, a másik r, egyszerre döbbent rá, hogy tökmindegy, mit akar ez a holdkóros a bömbölve közeled szemetesfurgon volánja mögött. Mindketten lekapták vállukról az M-16-osukat, és kapkodva igyekeztek belekattintani a tölténytárat. Stone hallotta a tet n rköd megfigyel k rémült kiáltásait. Egyetlen gyors lövésre jutott ideje, aztán egész látóterét a Mercedes h rácsa töltötte be. Barlow f törzs felüvöltött haragjában és elkeseredésében. Terepjárója maximális sebességgel száguldott a domboldalon a laktanya felé, de már látta, hogy kés . Utoljára azon a sötét napon érzett így, 1968-ban, An Hoa mellett. Hátha mégis jól számolt. Hat óra húsz. Könyörgök, Uram. Sosem kértem túl sokat... de rá
251
szükségem van. Ugye, már nincs a laktanyában? Hadd éljen a kölyök! Könyörgök! Ibrahim úgy nekifeszült a gázpedálnak, hogy teste mármár kimeredt rugóra emlékeztetett. A másik ülés vonalában az el bb egy lövés ütötte át a szélvéd t, azonban tudta, hogy már nem fog kudarcot vallani. A kocsi összevissza rázta, ahogy recsegve átviharzott néhány anyag csövön, ami a parkolóhoz vezet úton volt keresztbe fektetve. Mikor a furgon keresztül robbant egy homokzsákokból emelt falon, s a f épület nyitott kapuszárnyai rült sebességgel rohantak a pókhálósan berepedt szélvéd felé, Ibrahim négy amerikait pillantott meg kart karba fonva maga el tt. Elüvöltötte magát, és hangosan felkacagott. Csak nem hiszik ezek az ostobák, hogy a gyönge emberi hús megállíthatja a Hezbollah harcosát? Ibrahim hallotta a szakadó-roppanó zajt, amint a furgon lökhárítója szétmorzsolta az izmokat és csontokat, aztán a kocsi szörny robajjal betört a laktanyaépületbe, s kinyitotta összeszorított bal kezét. A dzsihád se a tervek szerint, a dics ség rozsdavörös vérpermetében tért meg Istenéhez. Barlow f törzs rmester, aki majdnem belevakult, mikor átdübörgött rajta az iszonyatos robbanás légnyomása, a fékbe taposott, és hunyorogva nézte a laktanyaépület romjaiból az ég felé gomolygó gombafelh t. Tisztára olyan volt, mint egy alacsony hatásfokú, taktikai atomrobbantás; számtalanszor látott már ilyet a gyakorlófilmeken. Valahonnan messzir l, a Földközi-tenger fel l hideg leveg tódult viharos lendülettel a robbanás nyomán keletkezett vákuum helyébe, s Barlow-nak nem kellett megnéznie, anélkül is tudta, hogy Steve Mallory oda252
veszett. Dühében fölragadta a terepjáró ülésér l a géppisztolyát, és kiürítette a tárat a nagy semmire. Mert semmi nem maradt már Bejrútban, amit érdemes lett volna legyilkolni, s - hosszú katonai pályafutása során el ször - nem talált megnyugvást a halált köpköd fegyver kemény visszarúgásában. Hosszú ideje már, hogy gáttal zárta el útjukat, akkor azt hitte, örökre; s a könnyek most mégis ott csorogtak Barlow arcán, szabadon, szinte maguktól. B ven ontotta ket... Steve Malloryért; Mászráért; és mindazokért a tengerészekért, akiknek halálával kihunyt Libanon békéjének utolsó reménysugara is. Kés bb, ha majd megkezd dik a vádaskodás, az egymásra mutogatás, már nem lesz id a könnyekre. A halottakat elfelejtik a nagy igyekezetben, hogy b nbakot keressenek az él k között. Mert valakinek áldozatot kell hoznia; igaz, ez az áldozat semmiképpen nem lehet olyan nagy, mint azoké, akik elpusztultak a robbanásban, de akkor is szükség lesz rá, hogy fölszítsa a nemzet fölháborodását.
V. Epilógus Bármennyi lélekemel szónoklat is hangzott el a Camp Lejeune-i megemlékezésen az összegy lt papok, politikusok és tábornokok szájából, alapjában véve mégis érzelg s szarakodás volt az egész. Barlow f törzs rmester nem is jött el, csak azért, hogy gondoskodjon a színes részletekr l, no meg arról, hogy a hagyományos tiszteletadó díszsort z leadására összetoborzott lövészszakasz el ne szúrja a dolgot. Ez volt a legkevesebb, amit az aktív szolgálati idejéb l hátralév néhány napon megtehetett halott társai emlékéért. Skaggs ezredes csöndesen álldogált mellette a túlél k utolsó sorában. volt a legvalószín bb jelölt az áldo253
zati oltárra, most, hogy a kongresszus már javában fente a nagykést, és hivatalos kérdéseket intézett boldogboldogtalanhoz, hátha ki tudja deríteni, mi az isten történt voltaképpen Bejrútban. Az Öreg sztoikus nyugalommal fogja fogadni a sorsát - elmondja az igazat, úgy, ahogy látta, és bízik a rendszerben - bár nagyon jól tudja, hogy a végs elemzés után t belezik majd ki. A bejrúti helyzet különleges volt, ám a fura szituk sosem változtatnak az alapvet katonai igazságokon. Mint valamennyi harctéri parancsnokot a hadviselés történetében, az Öreget is felel sség terhelte csapatait illet en. Minden más érv csak szappanhab lenne a dolgon, amit ráadásul gyorsabban le lehetne törölni, mint amennyi id alatt a visszhangzó tapsvihar most belefakul Camp Lejeune piszkosszürke leveg jébe. Skaggs és Barlow el tt sorakoztak azok a tengerészek, akik túlélték a bombázást - sokan közülük mankóra támaszkodva, tolószékben ülve. Arcukon iszonyatos harag lángolt kitörésre készen. Számukra már semmi fontosat nem tartogat az élet. Minden eseményt, legyen az örömteli vagy szomorú, bejrúti szolgálatuk érzelmi mércéjével fognak mérni. Íme, a k katonák újabb nemzedéke. Barlow-nak nem volt újdonság a dolog. Ismerte már a tüneteket. A túlél k két oldalán zord szín gyászruhákba öltözve álltak az özvegyek, árvák és gyászoló szül k. Az életük sem lesz már ezután ugyanolyan, bár a civileknél másként mutatkoznak meg a küls jelek. Döbbentek voltak, és mélységesen zavartak. Ha Isten ott lebeg valahol a vigaszt keres hívek e kis gyülekezete fölött, bizonyára megsüketült már a konok hangok monoton kórusától, amely folyton csak egyetlen kérdést ismételget makacsul. Miért? Barlow nem tudott válaszolni. Elrakott minden szuvenírt, emléket és csecsebecsét, amikben a régebbi 254
hadjáratok után oly gyakran kigyönyörködte magát. A testén feszül egyenruhán kívül gyakorlatilag csak egy illinoisi buszjegy volt nála; úgy tervezte, lemegy pár napra Mallory szüleihez. Így látta legjobbnak, és Harlan Barlow f törzs rmester most az egyszer elhatározta, hogy - még ha a parancsok tiltják is, elméje pedig háborog t le -, hogy nem fogja elcseszni a dolgát. Mikor a gyászzene utolsó taktusai a semmibe vesztek, keményen megszorította Skaggs ezredes könyökét, majd, beleolvadt a háttérbe - a tömeg zokogása és nyöszörgése azonban még hosszan kísérte. Már kis híján elérte a buszmegállót, amikor lesb l lerohanta egy tévés stáb. A mikrofonnal felfegyverzett riporter rettenetesen igyekezett ünnepélyesen és tisztelettudóan viselkedni. - F törzs rmester úr, megosztaná velünk a véleményét? Ön szerint milyen eredménye volt az amerikai tengerészgyalogosok bejrúti küldetésének? Barlow a kamera lencséjébe bámult, és hagyta, hogy zsigerei mélyér l feltörjön az igazság. - Baszottul semmi, a francos mindenit!
