Cziczó Attila ötlete alapján: K.O. [kötelező olvasmány] Ajánlom a fiataloknak, akik nem szívesen olvasnak kötelező olvasmányokat!

Cziczó Attila ötlete alapján:

K.O. [kötelező | olvasmány] Ajánlom a fiataloknak, akik nem szívesen olvasnak kötelező olvasmányokat!

Miklós Máté 2015

SZITUÁCIÓ Történetünk számos mese, regény, novella, költemény és elbeszélés egyvelege, (Homérosz – Illiász/Odusszeia; Daniel Defoe – Robinson Crusoe; Voltaire – Candide, vagy az optimizmus; Petőfi Sándor – János vitéz; Arany János – Toldi; Madách Imre – Az ember tragédiája; E. T. A. Hoffmann – Az arany virágcserép; Krúdy Gyula – Szindbád; Alexandr Szergejevics Puskin – Anyegin, William Shakespeare – Rómeó és Júlia; Vörösmarty Mihály – Csongor és Tünde; Ismeretlen Szerző – Trisztán és Izolda; Johann Wolfgang Goethe – Az ifjú Werther szenvedései; Franz Kafka – Az átváltozás; Nyikolaj Vasziljevics Gogol – A köpönyeg; Jókai Mór – A kőszívű ember fiai; Dante Aligheri – Pokol; Samuel Beckett – Godot-ra várva) melyet három fiatal testvér színi előadásba sűrít. SZEREPLŐK VIKTÓRIA A legidősebb nővér, aki tizenévesen otthagyta a családot. Apját kereste és egyben egy új életet. Ügyes, talpraesett, bizonyos dolgokban viszont sose nőtt fel igazán. Örök gyerek, aki dühös a világra. Ezt leginkább környezetén vezeti le. SZÓFIA Az álmodozó, érzelmes testvér. Nemcsak, hogy apja is otthagyta kisbaba korában, de nővére is távozott a családi körből, akiben sokáig reményt látott. Túl érzelmes, akárcsak nővére. Mély haragját hiúságával palástolja. Tudálékos, okoskodó, eljátsza, hogy nincs szüksége segítségre, holott legbelül ő is tudja, támogatásra van szüksége. DIA A mesebeli legkisebb testvér, aki egyben a legéretteb is. Apja költő, így ő szintén kedveli a rímfaragást, annak is egy modernebb formáját, a rappelést. Vonzódik egyéb művészetek iránt is, szeret elmélyedni gondolataiban. Szereti testvéreit, így annak reményében segít nővérének, hogy újra összekovácsolja Szófiát és Viktóriát. Szándékai renben vannak, ellenben néhol még gyerekesen naív. SZÍNPAD A színpad legfontosabb díszlete három darab szék, melyek jelenetről jelentre különféle formációt öltve másmás szerepekben tetszelegnek. Ezen kívül fontosak a jelmezek. Egy-egy fejfedő van csupán, mellyel érzékeltetve van a szereplő csere. Ezekből számos a földön hever és a szereplők ezeket cserélgetik. A bábok a LEGO Bionicle játékokból készültek, lényegük, hogy az ő maszkjuk is cserélhető, akárcsak a szereplőké. Így a bábok is több szerepet képesek eljátszani egy-egy maszk lecserélésével.

2

Nyitó jelenet Viktória sorolja a kötelező olvasmányok címét és íróit, Szófia unottan hozzámondja azok oldalszámait, mindeközben Dia a háttérben szenvedve húz egy kiskocsit, mely tele van pakolva könyvvel. VIKTÓRIA: Haumérosz, Illijász vagy Odüsszejja. SZÓFIA: 172 oldal. VIKTÓRIA: Dániel Düfó, Robinzon Krúzol. SZÓFIA: 288 oldal. VIKTÓRIA: Voltair-e, Kandid-e. SZÓFIA: 289 oldal. VIKTÓRIA: Petőfi Sándor, Jancsi lovag. SZÓFIA: 62 oldal. VIKTÓRIA: Dzsoni Gold, Toldi. SZÓFIA: 463 oldal. VIKTÓRIA: Madár Imre, Az ember tragádiája, vagy komédiája. SZÓFIA: 165 oldal. VIKTÓRIA: Eta Hoffmann, Az arany kaspó. SZÓFIA: 122 oldal. VIKTÓRIA: Krúdy Gyula, Szándokán. SZÓFIA: 853 oldal. VIKTÓRIA: Alex Sztrapacska Puskin, Anyegin. SZÓFIA: 206 oldal. VIKTÓRIA: Wiljem Seggszpír, Rómeó és... Kiss Giza. SZÓFIA: 182 oldal. VIKTÓRIA: Vörösmarty Mihály, Csongor és... Kiss Giza. SZÓFIA: 162 oldal. VIKTÓRIA: Izé... valami, Trisztán és... Kiss Giza. SZÓFIA: 109 oldal. VIKTÓRIA: Johann Wolfgang Gekkó, Az ifjú Vettel szenvedései. SZÓFIA: 113 oldal. VIKTÓRIA: Franc Kafka, Transformers. SZÓFIA: 133 oldal. VIKTÓRIA: Nyikolaj Gyévocska Gugol, A kabát. SZÓFIA: 42 oldal. VIKTÓRIA: Jókai More, A kőszívű ember fiai. SZÓFIA: 490 oldal. VIKTÓRIA: Dante Alighere, Pokol. SZÓFIA: 273 oldal. VIKTÓRIA: És végül Sámuel Bekett, Csodára várva. SZÓFIA: 109 oldal. Összesen 4233 oldal. Eközben Dia már a háttérben keresztül húzta a kiskocsit és a jelenet végén kiborítja belőle a könyveket. Később a kiskocso hajóként lesz használva. Első jelenet A három nővér elkezdi próbálni alig bejáratott színdarabjukat, mely leginkább egy hatalmas katyvaszhoz hasonlít. Maga a próba is elég döcögős, nehezen értik meg egymást a testvérek. SZÓFIA: In medias res…

3

VIKTÓRIA: Rest in peace húgom! Na, egyszer volt, vagy nem volt, de inkább volt a Földközi tengeren túl, a Kaukázustól emitt, ahol a pöppet sem kurta nyakú Szkülla kúr, na ott volt egy szigeten egy király. DIA: Kihrálycsi! VIKTÓRIA: Úgy a! Tehát… SZÓFIA: Hagyjuk a francba az ókori szar dialektet e perctől! Tóth Gyula bádogos és _ vízvezeték szerelő _. [kihangsúlyozza a hexametert és a második sort a MÁV dallamára mondja] DIA: Ááá! [nevet] Pöppentyű! VIKTÓRIA: Kuss a neved, hallgass rá! SZÓFIA: Unom már az antikvitást! Valami izgalmasan izgága izgatót akarok… VIKTÓRIA: Csöndet már na! A kezdetektől indulunk, s izgalmatossá tesszük, ne féljél! DIA: Akkezdetektől, igen! VIKTÓRIA: Majd rappelhetsz is gádzsi, de előbb vezessük már fel! Na! SZÓFIA: Ahj! VIKTÓRIA: Mi van? SZÓFIA: Nem értem ezt az egészet. Annyira felfoghatatlan ez a disztichonos történetmesélés és különben is tök régi. Olyan unalmas. Miért kell nekünk pont ezzel foglalkozni, mikor ott van annyi meg annyi izgalmasabb mű a mai, modern irodalomban? VIKTÓRIA: Hugom! Mondtam már nem egyszer! Füleden ülsz? Arra kaptunk pénzt ebbe’ a koszfészek városba’, hogy a kötelező olvasmányokról csináljunk egy színműdarabot! Érted? Felfogod? E kell a niggerházi tirpa diákoknak, mer’ le vannak maradva! DIA: Butácskák szegények, ellenben kemények a legények. VIKTÓRIA: Brant a költő apádba, abba! Néha mán plafonon vagyok a rímeidtől! Mindegy. Haladgáljunk má' tovább, mer’ nem jutunk hatról a hétre! SZÓFIA: Ötről a hatra… VIKTÓRIA: Nem kötekedel! Megcsináljuk ezt a darabműt a kötelező olvasmányokról, hogy a fiatalokkal megszerettessük őket. Mer’ ez fontos. És kedves Szofi hugom, te meg asszisztálni fogol ebben. Kész. SZÓFIA: De én sokkal inkább alkotnék egy olyan darabot, ami a Twilightból, vagy a Harry Potterből építkezik. Mennyivel izgalmasabb lenne… DIA: Az izgi lenne, tényleg. [ironikusan mondja] VIKTÓRIA: Te leszel az ultimate imba főhős! Maga Odüsszeusz! Örüljél! SZÓFIA: Szívesebben lennék a szerelmes feleség, ha már ennyire muszáj pont ebből… VIKTÓRIA: De nem ma, Szófia! DIA: Szófia nővérem lesz az Odüsszeusz, tekintete villámokat szórja, mint a Zeusz, kicselez a furfangos krampusz, jön egy rébusz, azt mondja rá: Szervusz! VIKTÓRIA: Elég má’! […] Tehát. A királynak, akit Odüsszeusznak hívtak, hirtelenjébe’ el kellett mennie verekednie Trójába. Habár szívesebben szirtakézott volna még egy pöppet, de hát na. Ez van. SZÓFIA: Annyira jól játszod a narrátort nővérkém, hogy ide már nem is kell semmilyen színészi játék. Egyedül elviszed az előadást a gyönyörű tájleírásoddal, karakter bemutatásoddal s nem utolsó sor… VIKTÓRIA: Csönd! Játsszad a leleményt! SZÓFIA: Ó, kedves Trója kapui keményen ellenállnak. Elzárkózik előlünk. Szárazan elutasít minket. De ne adjátok fel a reményt görögök! Ötletem támadt! Húzzunk fel magunkra egy… DIA: Gumit! [nevet] VIKTÓRIA: Pszt! SZÓFIA: Húzzunk fel magunkra egy álruhát! És majd meglátjátok görögök, hogy kedves Trója kapui kitárulkoznak előttünk! Viktória Trója kapuit játssza, miközben Szófia erotikusan közeledik felé paripásan és behatol. Dia narrálja az eseményeket. Szexuálisan túlfűtött jelenet. Zenei aláfestés elengedhetetlen: Strauss – Also sprach Zarathustra SZÓFIA: Jehh! VIKTÓRIA: Ez az!

4

DIA: Van egy gádzsi, a szülőhelye Ithaka, amit font, aztat kibontja éjszaka.1 VIKTÓRIA: Te csak ne gádzsizz! Rasszista vagy more? DIA: Nem. De te is mondtad… VIKTÓRIA: Bennem van egy vonóval, sé! Tudod jól. Az én apám Szabolcs, jó roma vérrel. Mink használhassuk e szót. Te nem. DIA: És én miért ne használhatnám, mikor egyáltalán nem derogáló értelemben… VIKTÓRIA: Mert a fekáknál is úgy van, hogy csak egymást hívják niggának. Vágod? Ha egy fehha mondja, hogy nigga, akkor az mán rasszista. Bikóz ónlí ö nigga kud kól enáder nigga nigga. Na. Vágod? DIA: Vágom. Igen. Bocsánat. SZÓFIA: Az eredetileg így szól: Because only a ginger CAN call an other ginger ginger.2 VIKTÓRIA: Te meg ne pofázzál annyit, inkább folytassuk! SZÓFIA: Jó. [kelletlenül] VIKTÓRIA: Akkor nyomjad Odikám, abba ne fejezd! SZÓFIA: Haza akarok menni! VIKTÓRIA: Én meg el akarok menni! Lökjed! SZÓFIA: Ahh! VIKTÓRIA: Au! SZÓFIA: Ahh! DIA: Odi fogta a fejszéjét, azt odavágott, összedrótozott egy-két faágot, meg se kérdezte a tulajt, hogy építhet-e a fájából tutajt. Búcsúzkodni se nagyon mert, inkább útjába ejtette a tengert. SZÓFIA: Most nem értem, hogy ugrottunk ekkorát? Azt hittem Trójában vagyunk. VIKTÓRIA: Te sé! Feltűnt, hogy mink most egy mixet adunk elő? Sűrített változat a kötelezőkből. Trója kapuit hágod szimbóleukosan, aztán átcsöppenük abba a részbe, mikor a nimfát hágod. DIA: Nimfót! [halkan kuncog] SZÓFIA: Ja, persze, hogyne! Már megvan! Barbárkodunk egész előadás alatt, mert nem volt jobb ötleted… VIKTÓRIA: Csituljá’! Nem kritizálolol! Nézzük a Krúzót! DIA: Nem kéne még egyszer ezt a részt átvennünk? Én már kajak elvesztettem a fonalat. SZÓFIA: Nemmel nem kérdezünk... VIKTÓRIA: Neee kezdjük ezt! SZÓFIA: Amúgy én se vágom már. VIKTÓRIA: Az előbb még azt mondtad, hogy izé... hogy megvan, most akko' nem van meg vagy meg van? SZÓFIA: Hát... öhm... DIA: Szerintem kezdjük előről. Most még az elején vagyunk. VIKTÓRIA: Au, he! Nehogy má' ezt csináljuk úrja meg úrja! Szófia és Dia erősen kuncognak, ez a beszéd még Viktóriától is szokatlan. VIKTÓRIA: Mi van? SZÓFIA és DIA: Semmi, semmi... VIKTÓRIA: Na jó van akko'! Csekkoljuk, hogy hogy ez van ez. DIA: Pöpec. VIKTÓRIA: Először is ideállok, osztán elmondom, hogy mi a szitu. [Szófia és Dia bólogat] A Kaukázuson túl, a Földközti-tengertől emitt... SZÓFIA: Földközti-tenger? Az hol van? VIKTÓRIA: Hát nem igaz mán! Most akko' ez lesz a végtelenségig? Kötekvésedből elegem van! DIA: Igaz-igaz, haladjunk, Szofi, ne kötekedjünk. SZÓFIA: Csak megjegyeztem, nem kell túlreagálni. VIKTÓRIA: Hé! [erősen néz Szófiára] DIA: Folytassuk, ne balhézzunk! 1 Akkezdet Phiai: Van egy gádzsi (átirat) 2 Tim Minchin: Prejudice

5

SZÓFIA: Én nem balhézok, ő ilyen aggresszív. Biztos az apjától örökölte. VIKTÓRIA: Hú de nagy a szád te rasszista picsa! Olyat küldök, töpörödsz! SZÓFIA: Rám szórsz valami cigány átkot? Attól ijedjek meg? VIKTÓRIA: Mondom én, hogy gyűlöli a fajtám! Pinán rúglak! SZÓFIA: Jesus Christ! DIA: Ne-ne-ne-ne-ne! Ne veszekedjünk! Mindenki nyugodjon le! Szofi! Ne szólj vissza légy szíves. Nyeld le! Viki, neked meg nagy levegő. Nem gyűlöl senki senkit. Testvérek vagyunk. Tesóság van. SZÓFIA: Hogyne. [halkan mondja, elfordulva Viktóriától] VIKTÓRIA: Valamit sutyorog. Kinyírom! DIA: Csak azt, hogy bocsánat. Igaz? SZÓFIA: Igen, azt. [műmosollyal az arcán] Kis hatásszünet után Dia töri meg a csendet. DIA: Ott tartottunk, hogy narrálsz. VIKTÓRIA: Igen. Itt és itt van Odika a furfang, akinek sajnálatos mód el kellett menni aprítani a jónépet. S aztán beülök ide Trója kapuit képvisleve. És jön Szofi, mint a faló. [Dia kapcsolná a zenét a távirányítóval] Nem kell zene most. Tűű-tűű-tűű tü-tü. [utánozza a zenét] És Szofi hág. SZÓFIA: Háglak. VIKTÓRIA: Igen. És akkor most jössz te, Dia! Te vagy a mesélő. DIA: Odi fogta a fejszéjét és... VIKTÓRIA: Jó, igen, tudjuk. Na, és akkor most jön a truváj! Miközben Dia mesél, te meg engem hágol Szofi, addig én Trójából átalakulok a nimfává. Érted? Ugrunk egyet a sztoriban. Te meg csak hágol, dugol, baszol és mán nagyon unod. Mennél haza. SZÓFIA: Haza akarok menni! VIKTÓRIA: Igen, ez az. S ezér összeépítesz egy tutajt. Ezt itt! [mutat a kiskocsira, amin Dia behozta a könyveket a nyitójelenetben.] S rászállasz, és miközben utazol a hajón, átalakulsz Robinzonná és így átcsöppenünk a következő történetbe és így tovább... SZÓFIA: Újabb férfi szerep. [magának jegyzi meg] VIKTÓRIA: Na minden világos? DIA: Mint a Nap, mely tíz éven át világította meg barlangom bejáratát. VIKTÓRIA: Mi van? Milyen barlang? SZÓFIA: Olvasott valami könyvet, azóta megvilágosult. DIA: Semmi különös. Értjük a témát, az a lényeg. VIKTÓRIA: Akko' jau! Nézzük a Krúzót! Második jelenet Robinson Crusoe hajózik a tengeren, akit Szófia testesít meg, majd hajótörést szenved. Fulladozik, köhécsel, épp partra vetődik és ott áll előtte Péntek, akit Dia testesít meg. SZÓFIA: Hát te ki vagy? Mi a neved? DIA: Hodomazacsokó! SZÓFIA: Én Robinson Crusoe vagyok, a hajótörött. DIA: Hodomazacsokó! SZÓFIA: Téged – hogy – hívnak? Dia kapcsolja a zenét a távirányítóval. Megszólal a zene: Rebecca Black – Friday. Zenés, táncos jelenet következik, melyben építkeznek a karakterek. Építenek tornyot, falat, majd előkészítik a következő jelenet bábszínházát, amit elrontanak. Leáll a zene, Viktória kiakad és megakasztja a próbát. VIKTÓRIA: Állj, ez így nem jó! Kalap szar.

6

SZÓFIA: Viktória, mi lenne, ha nem csak szidalmaznád a munkánkat, hanem elmondanád, hogy m is a probléma? VIKTÓRIA: Há’ hogy is mondjam? Drága jó édesanyánk forogna a sírjába’, ha ezt sasolná. DIA: Akkor elmondod, hogy mi a nem jó? VIKTÓRIA: Emlékeztek még mit beszéltünk? [csend] Jó’ van. Akkor még egyszer! Jelenetből jelenetbe ugrunk. Jelenetről jelenetre a különböző olvasmányok sztoriját jelenítjük meg. Nem az egészet, csak egy-egy részletét. DIA: Ez meg van. [mondja, mintha mi se lenne ennél egyértelműebb] VIKTÓRIA: Hát akkor? Mi a baj hugicáim? Tán elfelejtettétek, hogy ezután jön a bábos rész? Mondtam, hogy úgy építsétek össze a díszletet, hogy csináljatok belőle izét… takarást. Ehhez képest, szanaszéjjel van. SZÓFIA: Jól van, bocsánat, kiment a fejünkből. Azért talán még nem kéne így kiakadni. VIKTÓRIA: He, most még vissza vagyok fogva, sé. A másik rákság meg az, hogy mi a tököm ez a zene? Ki találta ki ezt? DIA: Én voltam. Gondoltam poén. VIKTÓRIA: Te csak ne gondoljál! Te csak csináld azt, amit kérek tőled! Egyszer már összeállt ez az egész. Ne most okoskodáljátok széjjel! SZÓFIA: Rendben van, csak haladjunk. [türelmetlenül] VIKTÓRIA: Rendbe’ va’? Dehogy va’! Már az elején bénázunk, nem igaz, hogy nem bírtok odafigyelni. DIA: Akkor vegyük át még egyszer, hogy mi is lesz és koncentrálunk, ígérem. Igaz? SZÓFIA: Igen, persze. [kelletlenül] VIKTÓRIA: Jau! Akkor mégegyszer! Nem unom még! Tehát bábos színház jön: Kandid-e, János vitéz, Toldi történeteiből egy mix. […] Aztán Az ember tragédiájával átváltunk a drogos részbe. Ugyi az meg van még, hogy három dolgot teszünk bele ebbe az egész mindenségbe? Drog, szex és erőszak. DIA: Igen, én vagyok a „drogos”. [nem tetszően] VIKTÓRIA: Hál’ Istennek. Na, Szofikám, te meg a szex vagy és én az erőszak. SZÓFIA: Igazán testhezálló. Jól hozod. [gúnyosan] VIKTÓRIA: Te csak a magadéval törődjé’! Hol tartottam? DIA: Drogos rész. VIKTÓRIA: Igen. Szal, ebben a blokkban Az arany virágcseréppel indítunk, ami tulajdonképpen egy jó trippy jelenet lesz tele agymenéssel. Ebből ébred majd a nőcsábász Szindbád [Diára mutat] és belőle lesz Anyegin. Fogod? DIA: Fogom. VIKTÓRIA: Nagyon jau! Szófia húgom, ezután jön a szerelmes blokk, ahol végre te lehetsz a szerelmes hős. Először Rómeó, aztán Csongor, majd Trisztán. SZÓFIA: De ez mind fiúszerep. Én a női szerelmes hős szerettem volna lenni. Direkt kértelek… VIKTÓRIA: Nem most variáljunk, jó? Most mán ez így van! SZÓFIA: Persze. [duzzogva] VIKTÓRIA: Ne duzzogjá’, mer’ a java csak eztán jön! Főbe lövöd magad, mint Werther, aztán újjászületsz csótányként Kafkának az izéje alapján. Mi az? Átváltozás! SZÓFIA: Fúj. Ne is mondd tovább, a többit már tudom. Vahh. Beugrott. DIA: Nekem is. Annyi még, hogy ezekkel mit is akarunk kifejezni? VIKTÓRIA: Rámutatni, a kötelező olvasmányok hasonlóságaira és a megegyező pontokon összeollózni őket és egy olyan mesét csinálni belőlük, amit megfűszerezünk a kor stílusával, hogy az tetsző legyen a fiataloknak. Ez a cél. Egy olyan mai sztorit összerakni, ami a régi jó történetekből van. Amelynek címe pedig: Drog, szex és erőszak. A három nővér előadásában, akik mi vagyunk. Jó, nem? DIA: Te tudod. VIKTÓRIA: Hiszem. Hiszem, hogy jau lesz. Na, akkor mehet a báb? DIA: Hááát… VIKTÓRIA: Mi hát? DIA: Nem is tudom. Igazából az a kérdésem, kedves nővérem, édesem, hogy mi értelme van ennek a mixelős tettnek, hogy a kötelező olvasmányokból rakunk össze egy darabot, ami így lefaragott minden

7

mondanivalót? VIKTÓRIA: Rák a rímeidbe! Nem értek semmit. Muszáj volt apádnak így telepakolni a fejed e? Érthetetlenül beszélsz. SZÓFIA: Bagoly mondja… VIKTÓRIA: Mit mondol? Hogy mondod? DIA: Szóval, csak azt akartam kérdezni, hogyha már kötelező olvasmányok… akkor nem lehetne esetleg úgy előadni, hogy benne van a mondanivalójuk? Mert én azt érzem, hogy csak így oda van hányva. Ennyi erővel lehetne másból is csinálni… SZÓFIA: Na ez az! Mondjuk a Darren Shanból, az biztos tetszene neked nővérkém. Az elég beteg és agresszív… VIKTÓRIA: Mondtam már, helló! Ez egy pályázat! Arra kapjuk a zsét, hogy a kötelező olvasmányokból csináljunk darabot a diákoknak. S azt alkalom adtán előadjuk a szép sárga Kóficz Zigmond színház kamara színpadján. Tehát kötelező ebből csinálni. Nah. DIA: Jó, oké, nem azt mondom, hogy dobjuk az alapanyagot, éppen ellenkezőleg, hogy tegyünk bele többet. VIKTÓRIA: Többet, mit többet? Van ebben elég kraft! SZÓFIA: Nem a kraft hiányzik Viktória, hanem az értelem. De ez mondjuk nem is a te hibád. Ugyanis értelmetlen, olyat olvasni, ami már rég nem aktuális, csak azért kell, mert valamikor jó volt. És ezért kötelező. Mindent muszáj, annyira jellemző, tisztára mint az Éhezők Viadalában. Diktatúra van. Röhej. VIKTÓRIA: Semmi sem kötelező Szofi. Ha nem tetszik, el lehet menni. Megszoksz vagy megszöksz? Ez itt a kérdés. SZÓFIA: Ha már lejöttünk ide, hogy segítsünk itt neked vidéken, akkor már itt maradunk, amíg be nem fejezzük. Igaz Dia? Nehogy már, a kis vidéki nővérünk egyedül maradjon a bajban. Az nem lenne illő. És a hosszú utazás is értelmetlen lett volna. VIKTÓRIA: Au! Köszönöm kedvességed, nyaljam a puncid! De most már haladjunk már tényleg! Ha mán itt vagytok, akkor csináljatok valami hasznost! DIA: Épp valami hasznosat szerettem volna… VIKTÓRIA: Ne most Dia, majd később. Peregjünk! DIA: Pöppentyű… [elkeseredetten] VIKTÓRIA: Akkor bábra fel! Szóban nem érkezik válasz, csak bólogatnak. Bebújnak a takarás mögé, amit az eszmecsere közben raktak össze a kellékekből és felkészülnek a bábra Harmadik jelenet Három történet jelenik meg a bábszínházban: Candide, János vitéz, Toldi. Szófia Candide, János vitéz és Toldi, Dia Panglos mester, francia királykisasszony, Viktória katona, török basa, cseh lovag. SZÓFIA: Képzelje el kedves Panglos mester, a szívemet hatalmas bú környékezi! DIA: Mondja ifjú Candide, szeme mitől bandzsít? SZÓFIA: Nem a szem a bánatos. A szív! DIA: Én már nem szívok, köszönöm. Leszoktam, nem pöfögök. SZÓFIA: Mester! Én… DIA: Türelem ifjú padawanom! Ne szaladj előre oly vakon! SZÓFIA: Szeretnék elmondani valamit! DIA: Mondjad hát! SZÓFIA: Panglos mester! Engem besoroztak katonának! Kunigundát, hogy láthatom így? Mi lesz, ha elveszek e barbár kiképzésen? S ráadást én inkább tanulnék magától, mester! Annyi mindent nem tudok még! Annyi mindenre vagyok kíváncsi. DIA: Egyet se félj! Ez nem egy átok, veled van az erő vagy a midikloriánok. Az én tanításom meg elkísér az útra, betakar majd téged, akárcsak Punibunda.

8

SZÓFIA: Kunigunda! DIA: Az! SZÓFIA: De én félek! DIA: Íme, még egy utolsó jó tanács: jó koszthoz kell a jó szakács! Elmondtam, hogy fejedbe ne legyen üreg, az orr azért van, hogy legyen rajta szemüveg. SZÓFIA: Nem értem mester. VIKTÓRIA: Szevassz hé, toprongyos! Ki mostad magad Perwollal? Na, nyomás, nyomás! SZÓFIA: Nem akarok! VIKTÓRIA: Ne sírdogáljá’ már! Szégyent hozol magadra fele! Köcsög vagy? DIA: E jelenetben nincs helyem. Lelépek hát hirtelen! SZÓFIA: Mester! VIKTÓRIA: Ne nyígjá’! Majd adok én neked! SZÓFIA: Áááááá! VIKTÓRIA: Na, akkor ütő van! Viktória bábujával elfenekeli Szófia bábuját. VIKTÓRIA: Ütő! SZÓFIA: Áó! VIKTÓRIA: Ütő! SZÓFIA: Áó! VIKTÓRIA: Ütő! SZÓFIA: Áó! VIKTÓRIA: Ütő! SZÓFIA: Áó! VIKTÓRIA: Ütő! SZÓFIA: Áó! Ez így folytatódik, majd elhalkul és a karakterek előkészülnek a következő jelenethez. Franciaországban vagyunk, ahol magyar huszár hadsereg a törökök ellen küzd. SZÓFIA: A jó magyar huszároknak de jól vagyon dolga! Eszik… igyunk!3 [énekelve mondja] VIKTÓRIA: Vahaha! Én vagyok a török basa! SZÓFIA: Kinek nagy a hasa. Most kirugdosom a hájas valagad szép Franciaországból. Helyed itt nincsen! VIKTÓRIA: Lehet próbálkozni móni! Én itten azér’ vagyok, hogy a zígét terjesszem e mocskendáré pogányoknak! SZÓFIA: Egyet mondok öcsém, kettő lesz belőled! VIKTÓRIA: A részegség mondatja belőled a hűlységet, te, pogány kutya fattya! De majd én megtanítom neked, hogy szesz embernek nem való. Drága jó Allah… SZÓFIA: Sok a szó! Ütök! Szófia egyet üt Viktória bábujára s azzal le is fejezi. Jön Dia a saját bábjával, mint a francia királykisasszony. DIA: Megmentettél messziről jött hős, remélem, hogy még nem vagy nős, mert nagyon tetszik feszes alkarod, s ha akarod, én leszek az asszonyod. SZÓFIA: Ízesnek látszol királylányka, mint a galuska, de engem vár odahaza szeretőm, Iluska… de azér’ megháglak. [az utolsó félmondatot Viktória súgja] DIA: De jó! A neved azért áruld el, kérlek! SZÓFIA: A nevem Vitéz… János Vitéz. DIA: Oh, zsötem! 3 Magyar katonadal: A jó lovas katonának (átirat)

9

SZÓFIA: Zsömle! DIA: Zsötem! SZÓFIA: Zsömle! DIA: Zsötem! SZÓFIA: Zsömle! DIA: Zsötem! SZÓFIA: Zsömle! DIA: Zsötem! SZÓFIA: Zsömle! És ez így megy, míg el nem halkul, majd a karakterek elkészülnek a következő jelenethez. VIKTÓRIA: A jó édes kurva anyátokat magyarok! Tüdőtök legyen gitár, oszt a rák pengesse! Telhetetlen kis nyomorékok! Majd én megbosszulom, hogy volt képetek szép morva földet összeszarni azzal a sok hátrafelé fingós telibekúrt állatságotokkal! Rothadnátok széjjel csicska fosok! Nincs egy se, aki ki mer állni ellenem! Balfasz magyarok! Asse tudjátok hány óra van! Bábok vagytok, akiket zsínóron rángatnak. Zsínóron. Dróton. Madzagon... SZÓFIA: Jövök már, csak veszek egy páncélt. VIKTÓRIA: Hát te meg ki vagy? Jöttél meghalni-e? SZÓFIA: Dehogy jöttem meghalni, majd adok én neked! VIKTÓRIA: Assziszed te! SZÓFIA: Gyere te cseh, játszunk egy meccset! VIKTÓRIA: Na, játsszuk le! Gyere! SZÓFIA: Na, gyere! VIKTÓRIA: Gyere-gyere! SZÓFIA: Gyere! VIKTÓRIA: Gyere! SZÓFIA: Gyere! VIKTÓRIA: Gyere! SZÓFIA: Gyere! VIKTÓRIA: Gyere! Egymásnak esik a két bábu, verekednek, majd egy idő után Szófia lefejezi Viktória bábját. SZÓFIA: No, ezt is lefejeztem! A szereplők elteszik a bábokat, de Dia marad a bábszínházban. Szófia és Viktória felveszik Ádám és Lucifer szerepét. Negyedik jelenet Szófia fekszik, majd ébredezik. Viktória türelmetlenül várja. Dia bábozik. DIA: Bla-bla-bla. Bla-bla-bla. VIKTÓRIA: Ádám, keljé’ már! SZÓFIA: Á, nagyon durva álmom volt. Azt álmodtam, hogy álmodok. VIKTÓRIA: Van ez így! Álom az álomban. De most már keljé’! Itt vagyunk a valóságban. Viktória megcsípi Szófiát. SZÓFIA: Honnan tudhatnám azt? VIKTÓRIA: Hát azt sose tudhatod! De nézzed csak! Itt van e, ez a bábszínház. Hígfos. Oszt mégis drágán

10

adják! Ó, drága barátom, hát hidd el nekem, ez nem álom. Sajnálatos, de csak a valóságban történik meg, hogy drágán adják az olcsó szart! SZÓFIA: Hát az már igaz. Hacsak nem rémálom. DIA: Színész vagyok. A szerepem szerint én vagyok Dia, három nővérből a legkisebb. E két mellettem álló ember a színésztársam. Ők játsszák a nővéreimet, Viktóriát és Szófiát. Szerepük szerint nem nagyon szeretik egymást, de ők most azt játsszák, hogy ők Ádám és Lucifer Az ember tragédiájából. Vagy inkább komédia ez. Mindegy. A lényeg, hogy Ádám szerepében ő most eljátszotta, hogy Kepler, aki azt álmodta, hogy ő Danton a még ennél is előzőbb színben. De mi már rég nem abban a színben vagyunk. Sőt, az a szín bele se került az előadásba, mert mi most Londonban vagyunk, ahol én bábszínházat csinálok és egy élettelen dolgot, egy bábut töltök meg élettel. Animálok. Az összes színészi képességemet bevetem, hogy elhitessem veletek a hihetetlent. Olyannyira merész vagyok, hogy nem félek ledönteni a negyedik falat sem. SZÓFIA: Hát ennek semmi értelme! Dia feláll a takarás mögül, kilép a bábozásból és elkiáltja magát. DIA: Ember, küzdj és bízva bízzál! Ha ezt megteszed, a többit bízd rám!4 Dia elrontja a szövegét, Viktória újfent kiakad. VIKTÓRIA: Mi? Mi? Mi van veled Dia? Mi ez a mondat? DIA: Csak gondoltam… VIKTÓRIA: Mondtam már, hogy te csak ne gondolkodjá’! Ezt a drága jó Isten mondja ezt. Te meg most itt egy londoni bábos vagy te! Hogy jön ez ide? DIA: Jó, értem. Isten halott. VIKTÓRIA: Miről beszélsz te drogos picsa? Biztos agyadra ment a sok narkó, azér’ mondasz te ilyent! A bánatér’ kell neked szurkálni magad e! Meg mi ez az egész monológ is? DIA: Nem szurkálom magam. VIKTÓRIA: Dehogynem a brant egye meg! Tudom én, hogy suttyomba’ mit csinálsz. Elvonulgatsz, oszt ilyen cuccokat kensz, hogy neh! Ez va’! DIA: Nem vagyok drogos, csak mert elszívok néha egy füves cigit. Húha. Nagy dolog. Marijuanna. THC, semmi több. VIKTÓRIA: Húha… na mondom én, hogy drogozol. DIA: Mondom, hogy nem. Egy csomó országban meg államban legális. HollanDIA például, Spanyolország, az Egyesült Államokban meg már Colorado és Washington legalizálta, Kaliforniában pedig… VIKTÓRIA: Nem érdekel te engem! Ez igenis nagy dolog morekám. Tudod, hogy tönkre teszed ezzel a tüdődet meg az agyadat? DIA: Te is cigizel nővérem, az épp úgy szétroncsolja a tüdődet… VIKTÓRIA: De az nem fű! Há’ az csak dohány. Jó dohány. Teljesen ártatlan és ártalmatlan! DIA: Olvasod te a halálrovatot a dobozokon? Ne mond már, hogy ártalmatlan. SZÓFIA: Igaza van. VIKTÓRIA: Te ebből maradjá’ ki! SZÓFIA: A dobozok egy bizonyos szemszögből vonzóak. Azt sugallják, hogy stílusossá és nemessé tesznek, ha szívod ezeket az elegánsan legyártott szálakat.5 VIKTÓRIA: Úgy a’! SZÓFIA: Egy másik aspektusból viszont unalmas, faktuális állításokkal jelzik feketén-fehéren, hogy ezek a halálpálcák bizony meg akarnak ölni téged.6 VIKTÓRIA: Tudtam én, hogy rácsavarsz, húgom. SZÓFIA: Újabban képek is vannak. 4 Bëlga: Az ember tragédiája 5 Guy Ritchie: Spíler (átirat) 6 vö.: 5. lj.

11

DIA: A lényeg, hogy cigizni éppen annyira szar a tüdődnek, mint füvezni. SZÓFIA: Azért az túlzás. VIKTÓRIA: Na, mondom én! DIA: Most meg mi… jól van. Mindegy. SZÓFIA: De abban igaza van Diának, hogy azért ez mégsem olyan durva drog. És tényleg egyre több helyen legalizálják. VIKTÓRIA: De attól még az! Drog! És ez csak a kezdet. DIA: Akkezdet, jah… VIKTÓRIA: Hagyd mán abba ezt! Miért kell ez neked? DIA: Csak el akarok lazulni néha. Segít oldani a feszkót. Pöppentyű. VIKTÓRIA: Há’ akko’ mé’ nem iszol meg vagy két-három kupicát oszt akko’ jó’ va’? Én is úgy szoktam. Meg iszok egy jó kör páinkát, vagy kettőt, s lám elillan a bú! Na! DIA: Nem szeretek inni. Másnap rosszul leszek tőle. VIKTÓRIA: Me’ papír vagy, sé! De mindegy. Most jön a drogos rész. Lehetsz drogos, örüljé’! De ne tényleg, csak játsszad el, hogy drogos vagy! DIA: Jó, játszom a „drogost”. Mintha minden csillag körülöttem szikrázna, és a föld egyre mélyebbre süllyedne.7 [túljátszva mondja el ezt a mondatot] VIKTÓRIA: Helyes! Te meg Szofi, örülhetsz szintén. Most aztán lehetsz szerelmetes szerető! Dia kelletlenül felveszi szerepét és előkészülnek a következő jelenethez. Ötödik jelenet Zenés, táncos jelenet következik kifejező mozgásokkal, tele szimbólumokkal. Mindeközben a szereplők átépítik a színpadot, kiviszik a fölösleges kellékeket és felkészülnek a következő jelenetre.A mozgásokkal próbálják meg kifejteni Az arany virágcserép történetét. Hatodik jelenet Dia felveszi Szindbád szerepét, Szófia és Viktória két nő lesz, akik Szindbád kegyeiért versengenek. Folytatódik a zenés jelenet, a két lány párbajt vív táncával. DIA: Te vagy nekem, az élet és a halál,8 a legfinomabb étel, miben én vagyok a kanál, még olyankor is, ha kiürült a fatál, mert követnélek bárhova, szépséges Famme Fatale. VIKTÓRIA: Ó, Szindbád! Szeretlek! Dia a másik lányhoz fordul. DIA: Te vagy nekem, az első és az utolsó,9 ha én egy íztelen étek vagyok, te vagy a só, csak neked rímelek, neked szól a show, anyaföldem vagy és én az ásó. SZÓFIA: Ó, Szindbád! Szeretlek! Dia kézen fogja mindkét lányt, akik ide-oda ráncigálják és egyre agresszívebbek lesznek. Közben körkörösen táncolnak valami keringő szerűt. Zene: Strauss – An der schönen blauen Donau VIKTÓRIA: Szeretlek! SZÓFIA: Én jobban szeretlek! VIKTÓRIA: Nem, én szeretlek jobban! 7 Friedrich Nietzsche: Emberi, nagyon is emberi (átirat) 8 Cziczó Attila: Tájbrék 9 vö.: 8. lj.

12

SZÓFIA: Nem igaz, én! VIKTÓRIA: Én! SZÓFIA: Én! VIKTÓRIA: Én! SZÓFIA: Én! VIKTÓRIA: Én! SZÓFIA: Én! Dia a két lányt kipenderíti tán közben, majd következik a következő jelenet, melyben Anyeginné változik. DIA: Nagyvárosi partizán Moszkva parti partikán puncikákat fabrikál, messze van a Vatikán. Vidéken meg unalom, flashelek az Uralon, létezek itt hanyagon, alkarom az anyagon morfondíroz… SZÓFIA: Anyegin! DIA: Ó, mondja kedves Olga, merre viszi dolga? SZÓFIA: Tegezz, kérlek! DIA: Ha úgy kívánod. Miben segíthetek? SZÓFIA: Anyegin, a szívem szerelemtől izzad Lenszkijért. DIA: Ó, a szerelem! Hamiskás, romlott érzet. De megszerelem szíved, nem is kell szépen kérned. Fordulj meg kincsem, s döntsd előre vállad, S meglásd én se perc alatt megfabrikállak! Dia megfordítja Szófiát és újfent szexuálisan túlfűtött jelenet következik. DIA: Dugd be és húzd ki, így lesz a kis ruszki. SZÓFIA: Ó! DIA: Oh! SZÓFIA: Ó! DIA: Oh! SZÓFIA: Ó! DIA: Oh! VIKTÓRIA: Anyegin! Sto ti gyélajesh? DIA: Lazuljál Lenszkij! VIKTÓRIA: Na, gyere ki a hóra! Áárrgghh! DIA: Majd ha piros lesz. VIKTÓRIA: Nekem csorgol kispatak? DIA: Relaxe. VIKTÓRIA: Nem dudálol kisautó! DIA: Hanyas voltál nyelvtanból? VIKTÓRIA: Pofád be! Most ittam moloko plusszot.10 DIA: Mit ittál? VIKTÓRIA: Olyat kapol, falat rakol! DIA: Nem vagyok én kőmíves. VIKTÓRIA: Nem kelementlenkedel itt többet! Na! DIA: Na, mi? VIKTÓRIA: Na! DIA: Na. VIKTÓRIA: Na! DIA: Mi van? VIKTÓRIA: Mit mi van?!

10 Stanley Kubrick: Mechanikus Narancs

13

Zenei aláfestéssel Dia és Viktória üvöltözik, macsóskodik, majd megkezdődik a párbaj. Egymásnak háttal állnak, ellentétes irányba elindulnak, majd hirtelen egymás felé fordulnak és pisztolyt szegeznek egymásnak. Dia és Viktória egymással szemben állnak, mint Mercutio és Tybalt. Kardjukat egymásnak szegezik és fölényeskedve ugatnak egymásnak. A fegyvereket kézzel játszák el. DIA: A faszom sok puncit falt, a tied rég kihalt, Tybalt. VIKTÓRIA: A faszom íze az tuti jó, a tiedé romlott Mercutio! DIA: A faszom, mint az ágyú, úgy robban, a tiedben csak robbanós cukor van. VIKTÓRIA: A faszom ezer meg egy puncit látott, a tiednek anyád picsája jelenti a világot! DIA: A faszom az az én faszom, a tieddel csalánt ver sok fazon. VIKTÓRIA: A faszom erős és kőkemény, a tiedéhez nem fűznék sok reményt! DIA: A faszom daliás és büszke, a tiednek meg hiányzik a csücske. VIKTÓRIA: A faszom létez és van, a tiedé két sec múlva halottan!11 Viktória levágja Dia nemiszervét jelképesen és kajánul nevet, Dia siránkozik, hogy elvesztette a farkát. VIKTÓRIA: Ha-ha-ha-ha! DIA: Jaj, mit tettél velem, ez nem volt fair. VIKTÓRIA: Megérdemelted, te szirtszökkenő csicska! Jön Szófia, mint Rómeó hatalmas lendülettel. SZÓFIA: Na, mi történt itt? DIA: Rómeó, jaj, hát nézd mit művelt velem ez a fiú! Levágta a fél farkamat. SZÓFIA: Hűűhh… öhm majd kitalálunk valamit. Visszavarrjuk! VIKTÓRIA: Hah! Azon csodálkoznék jófijú. DIA: Igaza van ennek annyi. Én így nem bírok létezni! SZÓFIA: Semmi baj, esküszöm kitalálok valamit! DIA: De mit Rómeó? Mit? Én így nem akarok élni. Megyek és felköltöm magam. VIKTÓRIA: Hehehehe… Dia távozik a színről siránkozva, kezében a maradék farka. SZÓFIA: Ezért megfizetsz! VIKTÓRIA: Hehehe… SZÓFIA: Úgy megbaszarintlak, hogy megdermedsz! VIKTÓRIA: Mit csinálsz jófijú? Nem bántsál! SZÓFIA: Halálba dermedsz, úgy megduglak. Szófia ütlgeli Viktóriát, aki megdermed. Dia jön a színpadra, mint Júlia. Épp csak arra jár. SZÓFIA: Na, ennek annyi. DIA: Szia, Rómeó! Te itt? Ó, de jó! SZÓFIA: Szia, szerelmetes Júliám, hogy vagy mindig? DIA: Jól. Elszöktem otthonról, hogy sétáljak egyet. Gondoltam inkább elkerülöm azt, hogy veszekedjek. SZÓFIA: Jól tetted bibém. Én meg most kúrtam dermedtre ezt a köcsögöt. Nagyon élveztem. DIA: Jujj, de jó! Ez nagyon izgi, mindjárt bepisilek. Megyek is! SZÓFIA: Menj csak édes… kicsi… puncikám… Na, jó nekem ez nem megy! Szófia kiesik a szerepből. Viktóri újfent ideges.Dia visszajön a háttérben visszajön a színpadra. 11 Mickey Avelon: My Dick (átirat)

14

VIKTÓRIA: Most mé’ állunk meg? SZÓFIA: Enyhén szólva elegem van. Nem elég, hogy olyan témát dolgozunk fel, amihez semmi kedvem nincsen, de azt is olyan alpári módon, hogy már sérti a nem tudom… Nem értem még mindig, hogy miért kell ez az egész, annyira unom már. VIKTÓRIA: Talán most mondom el hatodjára, hogy arra kaptunk lóvét, hogy a kötelező olvasmányokat feldolgozzuk. Pályázat! Érted? Muszáj ezt csinálni! DIA: De nem muszáj így, lehetne másként is. Ezzel szenvedünk mégis. SZÓFIA: Ott a pont! VIKTÓRIA: Dia mondtam mán, hogy ne rímejjé’! Idegesittő! Rímelhetsz eleget az előadás során. Te meg Szofi! Mi van? SZÓFIA: Elegem van már a fiú szerepből, nekem ez nem megy. Miért nekem kell? DIA: Tök jól csinálod pedig. Vicces. SZÓFIA: De én nem vicces akarok lenni, én nem akarom, hogy nevessenek rajtam. Én azt akarom, hogy szépnek és lenyűgözőnek lássanak. VIKTÓRIA: Sé, mi van veled? Ezt verjed ki a fejedből! Te vagy a szerelmetes hős férfiú! Kész! SZÓFIA: Kész! Kész! Ezt kell! Inkább Bella lennék a Twilightból… VIKTÓRIA: Már megin’ ez? Hagyjad már ezt a fantáziálgatást most má’, kötelező olvasmányok, fogadd el. SZÓFIA: …vagy Katniss Everdeen az Éhezők Viadalából… VIKTÓRIA: Dikkmáhe! Most mán ütök! DIA: Nyugalom Viki. Nyugodj meg, kérlek! Inkább… VIKTÓRIA: Inkább mi? DIA: Inkább azt kéne megbeszélnünk, hogy mit is mond az előadásunk? Ugyanis én egyre inkább azt érzem, hogy… VIKTÓRIA: Na mi van má’, te is kezded? […] Folytasd! Abba ne fejezd! Nem akartam beléd fojtani a szót! DIA: Szóval, hogy azt érzem, hogy… egyre alpáribb meg trágárabb az egész, de mire fel? Igazából vicces meg minden, de… VIKTÓRIA: De mi? Na, mondjad! DIA: Szóval, hogy semmit nem adunk át magukból az olvasmányokból. És hát ez lenne a lényeg, ha már diákoknak szól… vagy nem? VIKTÓRIA: Nem! SZÓFIA: Pedig mennyire igaza van… DIA: Szóval, hogy például az utazás az Odüsszeiaban, hogy kitartóan küzd azért, hogy hazavergődje magát, vagy a Robinson Crusioeban dettó. Hogy magányosan szenved egy szigeten és… VIKTÓRIA: És? És akkor mivan? Kit érdekel? Különben meg benn van! DIA: Hát nem hiszem, hogy ez átjön a nézőknek, talán kicsit jobban rá kéne fektetni a hangsúlyt… VIKTÓRIA: Dia, kellő mértékben van benn a bla-bla. A lényeg viszont, hogy ütős és poénos legyen, hidd má’ el! Ez kell a fiataloknak, ezzel tudnak azonosulni. Azzal nem tudnak azonosulni, hogy izé… hogy ül valaki egy szigeten és nem történik semmi és filozófálgat erről, meg arról, meg ki a rákot érdekel? DIA: Jó itt nem csak erről lenne szó, de az, hogy például Shakespeare-t így összecsaptuk, azért az talán már sok. Valamivel többet érdemelne talán, hiszen ő mégiscsak egy meghatározó tényező volt a színházban… SZÓFIA: Pontosan. VIKTÓRIA: Úgya! Hát akko’ nesztek! Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő! Nah, elcsattant a nagy mondat. Ez oszt világmegváltó gondolat volt. SZÓFIA: Az emberek színészek. Eljátsszák, hogy tudnak, ismernek műveket, eljátsszák, hogy értik. Valójában csak megfelelnek egy elvárásnak, egy igénynek. Fel se fogják, hogy miről szól az adott mű, ellenben elolvasnak és megtanulnak róla mindent, és elhitetik magukkal és másokkal, hogy birtokában vannak a tudásnak, de saját véleményük nincsen. Azt is elhiszik, hogy szeretik az adott művet, mert azt éppen divat szeretni. Ki érti ezt? Miért azokat a műveket fogadjuk be, amit lenyomnak a torkunkon a médián keresztül, vagy amit az iskola erőszakol ránk, vagy amivel az állítólagos barátaink tömik tele a fejünket? VIKTÓRIA: Hát ezt meg mi lelte? DIA: Kizónázott. De csak megjátssza. Akkor csinálja, ha nem tud érvényesülni. Túl nagy rajta a nyomás.

15

Dia odalép Szófiához és masszírozza a hátát. DIA: Semmi baj Szofi, itt vagyok. Minden rendben lesz. A felén már túl vagyunk, nincs már sok hátra. VIKTÓRIA: Há’ befosok! Há’ mi van itt? Most mér’ kell úgy tenni mintha kínpadon lennénk? Há én erőszakollak bele benneteket? Mondtam, hogy el lehet menni, ha nem teszik! Semmi sem kötelező! DIA: Nincs semmi baj, csak kell egy kis pihi. Meg örülnék, ha kicsit jobban kifejtenéd a koncepciódat. VIKTÓRIA: Ó! Mi ez valami mesedélután? Csináljuk má’ komolyan mondom… Mondtam már, a kötelező olvasmányok különböző jeleneteiből összerakunk egy új sztorit. Drog, szex és erőszak. Ezek olyan témák, amik lekötik a fiatalokat, hidd el. Ez üt. S mindez a kötelezőkből! Há’ nem király? Kell ennél több? DIA: Például az írókról valami… vagy, hogy milyen hatással voltak a korban… VIKTÓRIA: Jajj, te! Értem én mit akarsz, de ha most elmegyünk ebbe az irányba, abba mindenki belealszik. Érdekestelen. DIA: Szerintem az tök érdekes, hogy Az ifjú Werther szenvedései miatt egy öngyilkos hullám söpört végig Európán. VIKTÓRIA: Ezt majd megtanulják irodalom órán, sé! Ez most mindegy. De igen, igazad van, hogy meghatározó alkotások, nem hiába maradtak fent, meg nem hiába kötelezők. Ezeket el kell olvasni. Egy-egy kor legmeghatározóbb alkotásai, de na… nem ez a lényeg, hanem hogy megfogjuk a célközönséget. Úgyhogy szexre fel. Most szerelmetes rész jön! S hogy lássuk milyennyire túlélők ezek a jó művek, azon keresztül is meg tudjuk mutatni, hogy a szerelmes párokat egymás után rakjuk a különböző időkből. S abból mán látszik, hogy ezek minden időben aktuálisak. Szerelem. DIA: Jó hát legyen, felőlem. De talán a szexből már elég lesz bőven. VIKTÓRIA: A rímekből elég, a szexből sose! DIA: Jó, bocs-bocs. VIKTÓRIA: Szofi te! Kapard össze magad! Folytatjuk! Dia kivonul, Szófia és Viktória marad a színpadon, aki dermedten áll szoborként. Váltás következik. Hetedik jelenet Szófia, mint Csongor a nemi szervével játszik a fa tövében, amit Viktória személyesít meg. Ő egyben Mirigy, a boszorkány, aki ki van kötözve a fához. SZÓFIA: Győri kanász a dombon játszik a botjával…12 [énekel] VIKTÓRIA: He, morekám, hajoljál csak ide egy kicsit, súgok valamit. SZÓFIA: …ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat…13 [énekel] VIKTÓRIA: Hallod more? SZÓFIA: …nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle…14 [énekel] VOKTÓRIA: Mó! Látom van benned igény. Segíthetek rajtad. SZÓFIA: Ugyan, mit tudnál te nekem segíteni? VIKTÓRIA: Ha eloldozol, mondok neked egy tippet. SZÓFIA: Nem kell nekem a te tipped! Én csak egy gyönyörű… VIKTÓRIA: Van itt egy lány, a neve Tünde. SZÓFIA: He? VIKTÓRIA: Nagyon sukár jányka. Szavamra mondom. SZÓFIA: Mit tudsz róla? VIKTÓRIA: Oldozz el, tezstvérem és kitálalok. SZÓFIA: Előbb csicseregd el a sztorit és aztán lehet róla szó. VIKTÓRIA: Ne csináld már hé, itt vagyok egésznap. 12 Magyar népdal: Győri kanász a dombon 13 vö.: 12. lj. 14 vö.: 12. lj.

16

SZÓFIA: Ha nem mondod, maradsz. VIKTÓRIA: Hahh… Na, jó van akkor. SZÓFIA: Hallgatlak. VIKTÓRIA: Van itt egy gádzsi, aki gyönyörűségesen szép. Ez a gádzsi minden éjszaka eljön ide almát szedni. Ha megvárod, megláthatod te magad is szépségességét, de vigyázz! Azt beszélik olyan mágikus hatalma van, hogy mindenki elbóbiskol, aki a közelébe lép. SZÓFIA: Hm. VIKTÓRIA: És most eressz! SZÓFIA: Pillanat. VIKTÓRIA: Eressz már el az istenér’! Megígérted, morekám. SZÓFIA: Azt mondtam elgondolkozok rajta, hogy… VIKTÓRIA: Ne csináld már mó, csomozzá kifelé, de sürgősen! SZÓFIA: Na, jól van. Ígéret szép szó… VIKTÓRIA: Köszi, csá! SZÓFIA: Akkor, most várunk. Szófia elengedi Viktóriát, aki elfordul, hátat fordít a közönségnek, de ott marad, mint fa. Szófia elbújik a székek mögé és leselkedik. Megjelenik Dia, mint Tünde. Énekel. DIA: Fuck, fuck, fuck… All you need is fuck, Shalalalala… All you need is fuck, Shalalalala… Fuck is all you need!15 [énekel] Dia táncol a fa körül, leszedi a gyümölcsöket. Szófia megpróbálja megközelíteni, de elalszik. Szófia Trisztánként alszik, Dia Izoldaként keltegeti. Viktória a háttérben Márk herceget reprezntálja. DIA: Kelj fel Trisztán! Szerelmeskedjünk! SZÓFIA: Jól van szerelmetes Izolda! Megszeretgetlek! Szófia és Dia vonaglanak a takarás mögött, amit Dia rakott össze, amíg ébresztgette Szófiát. Közben szerelmes zene szól. SZÓFIA: A kemény bimbajaid izgatom szerelmes érintésemmel, hogy felmelegítselek. DIA: Igen! Igen! SZÓFIA: Forrón nyálazgatom testedet, hogy felhevüljünk… majd nyelvemmel csiklandozom csintalan csiklódat. DIA: Ez az! SZÓFIA: Vaginád teljesen átázott Izolda, és jó magam is készen állok rá, hogy behatoljak a merev hímvesszőmmel benedvesedett hüvelyedbe. DIA: Lökjed! SZÓFIA: Sikamlósan siklom. Lassan jó mélyre hatolok. DIA: Igen! SZÓFIA: Ó, igen! Magasabb fokozatra kapcsolok. Egyre csak gyorsulok és növekszik a tűz! DIA: Igen! SZÓFIA: Igen! Ágyékom finoman csattan popsid kerek ívén! DIA: Igen! SZÓFIA: Igen! Egyek vagyunk! DIA: Igen! SZÓFIA: Igen! DIA: Nem! SZÓFIA: Micsoda? 15 The Beatles: All You Need Is Love (átirat)

17

DIA: Engem vár hitvesem, a Márk! Jó lovagja vagy Trisztán, te is tudod, hogy nem helyes, amit csinálunk… De azért még szeretlek! SZÓFIA: Ne bassz! Szétválnak és átállnak a következő jelenethez. Szófia Werther szerepében szenved, a másik két szereplő a jó és a rossz lelkiismerete. Dia az angyalka, Viktória az ördög. SZÓFIA: Ó, szerelem, te gyilkos ambuláns!16 Szemét, mutáns nők! Engem senki se szeret! Én így nem bírok élni. Fel kéne vágnom az ereimet… VIKTÓRIA: Ne legyél emo! Inkább lődd főbe magad! Legyél férfi! DIA: Ne viccelj Werther! Az élet szép. Szívj el egy dszót! VIKTÓRIA: Ne hallgass rá, badarság! Hozok neked egy pisztolyt! SZÓFIA: Kösz, de már van. VIKTÓRIA: Akkor meg mire vársz? Vedd a szádba és húzd meg a ravaszt! DIA: Mint egy faszt? Tán szopni akarsz Werther? Lazulj már egy kicsit! VIKTÓRIA: Lazuljon a pofád inkább! DIA: Most mi van? Én csak azt mondom, hogy nem kell feladni mindjárt, mert egy ribanc nem szeret. Van még millió! SZÓFIA: Nekem nem kell millió! Csak az az egy.17 VIKTÓRIA: Erről van szó, húzd meg a ravaszt! DIA: A faszt! SZÓFIA: Húzzatok inkább ti a faszba! Dia és Viktória lelépnek. Szófia maga felé fordítja az ujjából formázott pisztolyt. SZÓFIA: Hát akkor… viszlát búval baszott világ! Szófia fejbe lövi magát és elterül. SZÓFIA: Jaj, de nincs kedvem csótányt játszani! Ez még az eddigieknél is szörnyűbb! VIKTÓRIA: Csináld már Szofi, ne kezdjük előröl! SZÓFIA: Nem akarom! VIKTÓRIA: Csináljad sé! DIA: Gyerünk Szofi, nincs sok hátra! SZÓFIA: Vááá! Nyolcadik jelenet Szófia csótánnyá változik és nem érti a helyzetet, vergődik a földön. SZÓFIA: Úristen! Mi van velem? A kezem! A lábam! Fúj! Hogy nézek ki! Jaj, ne! Biztos a sok guargumi! Nem kellett volna ennyi Cappy-t innom! Időközben megérkezik Dia és Viktória. Meglátják Szófiát, akitől megijednek. A beszédüket nem lehet érteni. VIKTÓRIA: Hódamazacsokó! DIA: Hódamaz! SZÓFIA: Anya! Apa! Segítsetek! Egyszer csak csótány lettem! 16 Závada Péter: Handicap 17 Cziczó Attila: Csak az az 1

18

VIKTÓRIA: Hódamazahódamaza! Viktória és Dia el akarják taposni, Szófia megpróbál menekülni, de tehetetlen. DIA: Csokócsokó! SZÓFIA: Ne! Ne bántsatok! Én vagyok az! Nem értitek, amit mondok? VIKTÓRIA: Hodocsokó! SZÓFIA: Nee! DIA: Csokócsokó! Dia és Viktória taposgálják Szófiát. Szófia ezúttal Akakij Akakijevics, akit csúfolnak és bántanak a fiatalok. Rugdossák a földön és minden rúgással énekelnek egy sort: „Singing in the rain…” VIKTÓRIA: Nézd már, hogy ez néz ki! Tiszta vörös a feje! DIA: Az de szerencsétlen. SZÓFIA: Izé… na… VIKTÓRIA: Nyomorság! DIA: Beszélni se tudsz! Gyökér! SZÓFIA: Mifene… jaj… VIKTÓRIA: Mit mondol? SZÓFIA: Mianeve… Dia és Viktória szétrugdossák Szófiát és elveszik a köpönyegét. SZÓFIA: Jaj, a köpönyegem! VIKTÓRIA: A jó drága köpönyeged! DIA: Lúzer, núb, csíra, csicska… VIKTÓRIA: Gyökkettő! Szófia siránkozik, a másik kettő kacagva elmegy. Majd a szereplők félkörbe helyezkednek, egy terápiás csoportot idéznek elő. Egyenként felállnak és elpanaszolják mi bajuk az apjukkal. Kibeszélik fájdalmaikat. VIKTÓRIA: A nevem Ödön… DIA: Szia Ödön! Bödön... [halkan magának kacagva jegyzi meg] VIKTÓRIA: Az apám kőszívű. Már elég régóta. A paleozoikum korszakából való és sajnálatos módon nem a perm időszakból. A… a kambrium stádiumát éli, ami iszonyú kemény lehet. SZÓFIA: Az durván kemény. VIKTÓRIA: Én próbálom átsegíteni apámat az ordovíciumba, de apám szívét lehetetlen meglágyítani. Törhetetlen. Hiába mondom neki, hogy én katonának akarok állni, hogy harcolhassak, küzdjek a csatatéren, de… ő azt akarja, hogy követ legyek Oroszországban. És én ezt nem bírom! Ki nem állhatom! Utálom ezt az egészet! DIA: Köszönjük Ödön, hogy megosztottad velünk fájdalmadat. Következő? SZÓFIA: A nevem Richárd. Apám kőszívű. Mezozoikum. Jura stádiumában van. Néha úgy érzem, hogy sikerül áttörést elérni és átlépünk a krétába, de csalódnom kell. Olyannyira csalódnom kell, hogy… olyan érzés, hogy… nem is előre, hanem hátrafelé haladunk! Mintha még mindig a triászban lennénk. Én katona vagyok, de nem akarok az lenni. Nincsenek meg a megfelelő kvalitásaim hozzá. Én legszívesebben elszöknék! Hegyeket akarok látni, meg völgyeket. Csörgedező patak mellett szerelmeskedni, sétálni a napsütötte mezőkön és kacagni, nevetni… Szófia elsírja magát. Dia feláll, a szék mögé lép, elindít egy zenei alapot és szavalni kezd. A beat: Eminem When I'm Gone.

19

DIA: Köszönjük Szófia. Nos, azt hiszem én következem. Az én életem. És ezek az én szavaim. Asszem. Jó. Szerettél már valakit annyira, hogy tűzbe tedd érte a kezed? Nem a szó szoros értelmében, irodalmian, mint akkezdet. Lehet nem egyszer van az, hogy a szájam széle nevet, de csalódtam apámban, és most már biztosan elmehet a picsába, mert így lettem én a kőszívű ember phia, ph-val, nem f-vel, Jenő vagyok, aki Dia…18 VIKTÓRIA: Állj! Elég! SZÓFIA: Mikor mentünk át koncertbe? VIKTÓRIA: Menj a pokolba! Dia rímekben beszél, ettől Viktória megint kiakad. DIA: Most meg mit csináltam megint? Tök jól haladtunk, miért kellett megint leállni? VIKTÓRIA: Mert már megint elkezdtél rappelni a rákba! Nem igaz, hagyd mán abba ezt az Eminemezést vagy mi a gyík ez? Akkezdet fényei… vagy lábai…19 tudom is én. […] Senki nem ért meg téged Dia. Senki. Fogalmuk nincs az embereknek arról, hogy miket rappelgetsz itt. Érthetetlen. Fogd fel! DIA: Felfogtam… de én ezt szeretem csinálni. Rímeket faragni. VIKTÓRIA: Ne mondd már, hogy nem rímelhettél eleget! Rímeltél egy csomót Szindbádként meg Anyeginként. Meg a bábos színházba is. Na! Legyen már elég. Nem igaz, hogy ilyen telhetetlen vagyol, hogy még most is verselgetni akarsz, mikor megdumáltuk, hogy itt a kőszívű ember fiait úgy jelenítjük meg viccesen, mintha azok terápiára szorulnának apjuk kőszívűsége miatt. DIA: Én ezt értem, csak rappelni akartam, mert eddig inkább csak verseltem, de az nem ugyanaz. Jó, költészet mind a kettő, de nekem kell alá az ütem, úgy pöppentyű. VIKTÓRIA: Nem igaz már esse értem, amit most mondol… Drága jó költő apád miatt van ez az egész a brantba is! A bánatér' kellett neki így telepakolni a fejedet a hülyeségeivel, hogy rohadna meg. SZÓFIA: Viktória, az ég szerelmére! Legyél már kicsit tapintatosabb. VIKTÓRIA: Megtapintalak én mindjár' valahol! Szétrobbanok a baromságaitoktól, de főleg ezektől a kibebaszott rímektől! Idióta füves majom! Asszed te vagy itt a művész? Diának betelik a pohár, kirohan, ezt már nem tudja elviselni. VIKTÓRIA: Szaladj anyádhoz! Ennyit tudsz. SZÓFIA: Viktória! VIKTÓRIA: Mi van? SZÓFIA: Túl messzire mész. Ő igyekszik, te meg... VIKTÓRIA: Ez az, jó va', fogd a pártját. Mindig is őt mentegetted, mintha ő nem lenne elég felnőtt ahhoz, hogy kiálljon magáér'. Engedjétek már el egymás kezét az Istenér'! SZÓFIA: Tulajdonképpen most mi a bajod? Az hogy mi nem léptünk le otthonról tizenhat évesen és próbáltunk családként felnőni, ha már ilyen elbaszott anyával áldott meg az ég? VIKTÓRIA: Nem értem, hogy jön ide anyánk! Mi a rákról beszélsz te is? SZÓFIA: Arról baszd meg, hogy ha már anyánkat így otthagyták a pasik egy-egy gyerekkel, akkor legalább mi tartsunk össze. VIKTÓRIA: Szóval apámat teszed felelőssé, azér' amilyen mi ilyen szutykos tesók vagyunk! SZÓFIA: Igen! […] Vagyis nem! Nem ez a lényeg Viki, hanem hogy... VIKTÓRIA: Hogy mi? SZÓFIA: Hogy baszd meg! Utállak. Mit gondolsz ki beszélt rá, hogy jöjjünk le neked segíteni, ha? Szerinted én szívjóságból vagyok itt? Azért vagyok itt, mert Dia rábeszélt. Mert hitt benne, hogy együtt lehetünk úgy, mint régen. Amikor még nem voltál ilyen kattant. VIKTÓRIA: Ajj, te állandón csak az észt tudod osztani. Neked muszáj, neked kötelező kritizálni, nem bírod ki, 18 Eminem: When I'm Gone (átirat) 19 Akkezdet Phia: Hangerő

20

hogy megüljé a seggeden. Te vagy a Miss Jobbantudom. SZÓFIA: Te meg sose bírsz végighallgatni, mindig közbe kell vágnod! VIKTÓRIA: Jó van akko', lásd kivel van dolgod. Osszad! SZÓFIA: Na... [hirtelen nem tud mit reagálni] VIKTÓRIA: Hallgatlak... SZÓFIA: Arról van szó kedves nővérem, hogy totál hülyének nézel bennünket. Azt hiszed nem tudjuk, hogy miről szól ez az egész? Cöh... Eljátszod a művészt a színész anyánkra hivatkozva, meg hogy ilyen meg olyan fontosak a kötelező olvasmányok, közben meg lószart nem értesz a témához, de te megcsinálod ezt a fost a segítségünkkel meg három darab székkel, a pályázati pénzt meg lenyulod. Vagy netán ezek a székek, meg a bájszikülök [a bábokra mutogat] vagy micsodák kerültek ennyi pénzbe? Kit akarsz becsapni? De nem baj, csináld csak a hülyeséget, minket nem érdekel, hogyan szerzel pénzt, de ha már tényleg önerőből segítünk neked, lehetnél egy kicsit barátságosabb velünk. Főleg Diával. Ö tényleg hitt benne, hogy összekovácsolódunk. Naív. VIKTÓRIA: Ennyi? SZÓFIA: Ennyi. Viktória nem szól semmit, Szófia türelmetlenül várja, hogy valamit reagáljon nővére. SZÓFIA: Valami hozzászólás esetleg? VIKTÓRIA: Modtam mán, hogy semmi sem kötelező. El lehet menni, ha nem tetszik. SZÓFIA: Rohadj meg! Szófia is könnyes szemekkel, csalódottan kirohan. Viktória vállat von, úgy tesz mintha nem érdekelné, de közben érződik, hogy zavarja a dolog. Pakolgat ezt-azt, ami a kezébe akad, hogy elterelje gondolatait. Egy kis idő múlva visszajön Dia és Szófia, nem túl lelkesen, inkább beletörődően. Harapni lehet a feszültséget. VIKTÓRIA: Na, csak van valami, amiért segítetek mégis! Jau! SZÓFIA: Mekkora egy szemét vagy! DIA: Folytassuk… Kilencedik jelenet Dia felveszi Dante szerepét, találkozik Vergilius-szal, akit Viktória alakít. Elutazunk a pokolba, ahol Szófia testesíti meg az ott szenvedőket. VIKTÓRIA: Szevasz Dante! Jöhet a szokásos menet? DIA: Vergilius komám, most nagyon ki vagyok. Valami ütősebb cucc kéne. VIKTÓRIA: Hm… egy kis LSD triphez mit szolnál? DIA: Durvább cumó kell. Valami haláli. VIKTÓRIA: Okéj. Van egy elég spéci anyag, a neve: Pokol. De figyelmeztetlek tesó, ettől elég durca halluid lesznek. DIA: Jöhet! VIKTÓRIA: Akkor ha van elég stexed, átkelünk a Styxen. DIA: Tess! Dia odaadja Viktóriának a pénzt, cserébe megkapja a drogot és azonnal beveszi. Kezdődik a hallucináció, megjelenik Szófia. A szájával fingó és böfögő hangokat ad ki. DIA: Hát te ki vagy? VIKTÓRIA: Nem tud beszélni. Nem látod? Az a büntetése, hogy folyamatosan fingik és böfög nonstop. DIA: Ó. És miért kapta ezt a végtelen tripet? VIKTÓRIA: Hát mert illetlen volt. Társaságba böfögött és néha elpattant egy-egy puki is. Nem bírta

21

visszatartani és most megállás nélkül nyomhatja. DIA: Kegyetlen. VIKTÓRIA: Az. Büdös van, menjünk tova! Tovább mennek, Szófia átvált a következő szenvedő szerepébe, aki nem más, mint Odüsszeusz. VIKTÓRIA: Csá Odüsszeusz, mi a pálya a tesó? SZÓFIA: Haza akarok menni! VIKTÓRIA: Hát te semmit se változtál! DIA: Ő meg mit keres itt? VIKTÓRIA: Bolyong az űrben. DIA: A zűrben? VIKTÓRIA: Nem! A végtelen űrben bolyong. Nem talál haza. Nem érdekes, tipli! Megint tovább mennek, Szófia átvált az utolsó szenvedőalany szerepébe. SZÓFIA: Az idő mindent elpusztít.20 VIKTÓRIA: Azt hiába várod, mert olyan itt nincsen. DIA: Neki mi a bűne? SZÓFIA: Az idő mindent elpusztít. VIKTÓRIA: Túl sokat várt a csodára, ami végül nem jött el. DIA: A sült galamb. VIKTÓRIA: Az. Szegény azt hitte, ha türelmesen vár, akkor minden megoldódik majd. Hiába. SZÓFIA: Az idő mindent elpusztít. VIKTÓRIA: Úgy gondolta, hogy ha elüti az időt, az megoldás. Tévedett. Váltás következik, Viktória fa lesz, a másik két lány unatkozva várakoznak. Szófia fekszik három egymás mellé tolt széken, mellette Viktória áll, mint egy fa, Dia unatkozik a földön. Egy búgócsigával játszik, azt pörgeti sokáig. DIA: Unatkozom. SZÓFIA: Az idő mindent elpusztít. DIA: Ezt már hallottam… Tulajdonképpen mi most mit csinálunk? SZÓFIA: Várunk. DIA: És mire? SZÓFIA: Godot-ra. DIA: És miért nem csinálunk valamit? SZÓFIA: Csinálunk. Várunk. DIA: Az semmi. SZÓFIA: Az nem semmi, az már valami. DIA: Unatkozom. Szófia felsóhajt, megszánja Diát és szaval egy verset. SZÓFIA: Elrepült az én egyetlen galambom, Egyedül vagyok, megesz az UNALOM. Nincs többé séta és repülés, Pedig erre vágyok éppen, De csak fekszek a Három Széken. 20 Gaspar Noé: Visszafordíthatatlan

22

Valami nagy csodára várakozom, Az IDŐTLENSÉG tengerén hajózom, Céltalanul hánykódik csónakom, Lassan folyik be a víz a léken, De csak fekszek a Három Széken. FÁJDALOM! Kemény fa(sz)éken Lábaimat szétrúgva ülök szépen, Vágyaimat próbálom tartani féken, Úgy szurkál a fagy, mint télen, De csak fekszek a Három Széken.21 DIA: Nem is tudtam, hogy szereted a verseket. SZÓFIA: Pedig de. DIA: Nem játszunk valamit? SZÓFIA: Eltaláltad. DIA: Naaa… SZÓFIA: Ha ily helytelenül kérdezed, akkor biztosan nem. DIA: Helytelenül? SZÓFIA: Nemmel nem kérdezünk. Azzal már feltételezed a kérdésre várt választ. DIA: Akkor: Játszunk valamit? SZÓFIA: Játszhatunk. Mit? DIA: Pirospecsenyét! SZÓFIA: Jó. Dia elővesz a zsebéből egy pakli magyar kártyát és elkezdenek játszani Szófiával. Szófia nem szívesen csinálja és miközben játszanak egyre inkább elfogy a türelme és kiakad. SZÓFIA: Elég! Elegem van! Ennek tényleg semmi értelme most már! Semmi! Elegem van! Szófia kiesett a szerepéből, mert kifordult belőle a düh. Veszekedést kezdeményez és vége szakad a színjátéknak. SZÓFIA: Nem bírom tovább! Vége! Utállak! Mit állsz ott, mint egy fa? DIA: Szszsz… Viktória, aki eddig faként állt rendíthetetlenül szintén kiesik a szerepből. Felveszi a harcot, Dia hátrasomfordál, megpróbál kimaradni. VIKTÓRIA: Na, mi van veled gádzsi? Beállt a vörös merci? SZÓFIA: A jó kurva anyád! VIKTÓRIA: Az a tied is sé! SZÓFIA: Hagyd már ezt a szabolcsi dialektust. Utálom ezt az egészet! Nem akarom csinálni! Mindig az van, amit te mondasz. VIKTÓRIA: Én csak jót akarok te hisztis picsa! Próbálok színházat csinálni a fiataloknak, jó? SZÓFIA: Jó? Jó? Nem jó! VIKTÓRIA: Mi? Mi nem jó? Neked semmi se jó! Ha már nem az van, amit te akarsz, akkor már nem jó. SZÓFIA: És fordítva nem így lenne? Náci! VIKTÓRIA: Ne nácizz! SZÓFIA: Fasiszta picsa vagy! 21 Emem Solkym: Az Igazság Könyve I.

23

VIKTÓRIA: Na jó! Jó van akkor! Akkor mondjad, te hogy képzelted húgom! Ki vele! Na! SZÓFIA: Lehetne sokkal jobb alapanyagot is használni. VIKTÓRIA: Például? SZÓFIA: Például baszd meg, hanyagolhatnánk az idióta kötelező olvasmányokat, amiket mindenki utált elolvasni és olyan könyvekhez nyúlhatnánk, amit mindenki szívesen olvas el magától. VIKTÓRIA: Például?! SZÓFIA: Mit tudom én! A Twilight például. Vagy a Harry Potter, amivel együtt nőttünk fel. Vagy ott van még ezer másik, a Darren Shan, vagy a mostani nagy kedvenc a Tűz és Jég Dala. VIKTÓRIA: Ezek nem véletlenül kötelezőek hugicám! Egy-egy kor legnagyszerűbb alkotásai ezek, amik örökzöldek. Még ma is meg van az értelmük és értékük. Ezt kell átadni a fiataloknak. SZÓFIA: De miért, amikor van temérdek olyan regény, amit szeretnek is? Abból miért nem lehet? VIKTÓRIA: Értéktelen szarok, nem képviselnek semmit. Ostoba fantáziálások, nem többek ennél. SZÓFIA: Nem igaz! És különben is, ha igazad lenne, te úgy eldeformálod őket a rendezéseddel, hogy ha bármiféle értéke is volt, az elveszett. Érdemes így ebből színházat csinálni egyáltalán? VIKTÓRIA: Én csak próbálom maibbá tenni, hogy a fiatalok is élvezhessék. Olyat próbálok eléjük rakni, amit szeretnek. SZÓFIA: És te úgy gondolod, hogy ez a te feladatod! De én előbb halok meg, minthogy egy ilyen darabot adjunk elő, ami a te keleties durva agymenéseddel van tele. VIKTÓRIA: Nekem legalább vannak ötleteim! SZÓFIA: Amik nem jók! Teljesen elveszik a kötelezők értelme és egy katyvasz lesz belőle. Se eleje, se közepe, se vége. VIKTÓRIA: Fiataloknak adunk elő! Nekik az nem számít, hogy értékes legyen, csak az, hogy legyen benne káromkodás, erőszak, akció… és én tettem bele bőven! SZÓFIA: Ehhez kétség sem fér. VIKTÓRIA: És különben is Szófia, ha százszor nem akkor egyszer sem mondtam el, hogy arra kapjuk a temérdek pénzt szarásig, hogy a kötelezőkből építkezzünk! Hányszor mondjam még? Tehát tárgytalan az egész, amiről beszélsz! SZÓFIA: Én meg hányszor mondjam, hogy elegem van ebből az egész kötelezősdiből? Hányszor? Utálom! Dia, megelégelve a veszekedést, közbelép és elszavalja az ő saját fájdalmát, mert azzal eddig senki nem törődött. DIA: Széthasad az elme, de kérem, ennek mi értelme? Én meg rappelgetnék picikét, és azt ki kérdezte? Nem vesztek tudomást rólam és vitatkoztok, tele van már a torkom, úgyhogy most rímeket osztok arról kedves nővéreim, hogy hülyék vagytok, pedig én vagyok itt a kicsi és ti lennétek a nagyok. Nem hagytok nekem teret, de mégis ideállok közétek és dolgozom én is veletek. Viktória diktatúrád most ér véget, osztod itt az észt, de te magad sem érted! Mit mondanak neked ezek az olvasmányok? Hogy drog, szex és erőszak? Én ettől már hányok! Lányok, elment az eszetek, hát nesztek, bűnhődjetek szavaimtól, amíg egymásból esztek! És te meglátod benne a hibát, kedves Szófia? Mégse teszel semmit, itt az irónia, itt van a kutya elásva, jó mélyen a földben, panaszkodsz csak, hisztizel felnőtten! Tegyél akkor valamit, ne csak kiabáljál,

24

de te se vagy jobb ennél az agresszív picsánál. Testvéreim, nem veszitek észre, de össze kéne fognunk, hogy jót alkossunk együtt, amiben van jó sok schung. De így veszekedve, durva káromkodások közt nem jutunk a hatra, és nem mondanak nekünk soha köszt. Elhullik a tartalom, a néző mit néz? Nem látja hol kalandozott a hős János Vitéz! Vagy, hogy Petőfi barátságát bearanyozta, amikor Toldi Miklóst bőszen lapozta. Na és a szerelem? Rómeó és Júlia? Pornóval kell a színháznak kimúlnia? És Jókai Mór tán nem arról mesél, hogy miként fogott össze három testvér? És mi beletaszítunk mindent egy bugyuta gödörbe, hogy értéket vesztve így maradjon meg örökre? Vagy szerintetek az Arany virágcserépben nem kaptál értelmet, csak anyagért cserébe? Vagy a Csongor és Tünde mesebelisége nem lenne más, mint Viki nyerítése? És vajon Szindbád metaforikus melankóliája csak abból adódik, hogy nem tudja, melyik nőt hágja? Ez történik akkor, ha az esztelenség ír, de nehogy már így maradjon fent William Shakespeare! Tartsuk tiszteletben, hogy Dante nem azért kelt útra a pokolba, mert vicces lenne, ha ott valaki végtelenül púzna. Csak ennyit akartam mondani, imígyen szólt Zarathustra… VIKTÓRIA: Ez oszt igen! Tudsz te, ha akarsz. A testvérek elgondolkoznak, majd egy ki hatásszünet után Szófia és Viktóra egymásra néznek és megölelik egymást. Majd természetesen Dia is csatlakozik az ölelkező testvérpárhoz. Zárójelenet Zenés jelenet következik. A szereplők zenére pózolnak és a darabban használt kötelező olvasmányokat behozzák a színpadra és felmutatják, mint egy divatbemutatón. Eközben táncolnak, mosolyognak. Így ér

25