CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 5. SZÁM

CXIV. ÉVFOLYAM

ÁRA: 1357 Ft

5. SZÁM

AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM

BUDAPEST,

HIVATALOS LAPJA

2 0 0 6. M Á J U S 3 1 .

TARTALOM Oldal

A KORMÁNY TAGJAINAK RENDELETEI 15/2006. (IV. 7.) IM r. a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelõzõ fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeirõl....... 16/2006. (IV. 7.) IM r. a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megilletõ díjról.......................................................... 17/2006. (IV. 7.) IM r. a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt értesítés formai és tartalmi kellékeirõl ................................................................................................................................................................................ 18/2006. (IV. 12.) IM r. a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól............................. 19/2006. (IV. 24.) IM r. az igazságügyi szakértõi igazolványról ............................................................................................................... 20/2006. (IV. 24.) IM r. a társadalmi bûnmegelõzéssel összefüggõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton történõ felhasználása szabályozásáról szóló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet módosításáról.....................................................................

1738 1741 1741 1744 1749 1751

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT 12/2006. (IV. 24.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata ........................................................................................................................

1751

JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK 1/2006. BJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata ............................................................................. 2/2006. PJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata.............................................................................. 2/2006. KJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata ............................................................................. 3/2006. KJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata ............................................................................. 3/2006. PJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata..............................................................................

1767 1772 1775 1778 1780

KÖZLEMÉNYEK Az Egészségügyi Minisztérium közleménye az eltereléshez kapcsolódó, az elõzetes állapotfelmérést végzõ, a kábítószer-függõséget gyógyító kezelést és a kábítószer-használatot kezelõ más ellátást biztosító egészségügyi szolgáltatók jegyzékérõl............................. A 26/2003. (V. 16.) ESZCSM–GYISM együttes rendeletben foglaltak alapján végzendõ megelõzõ-felvilágosító szolgáltatás (elterelés) területi ellátási kötelezettsége................................................................................................................................................................

1782 1797

JOGSZABÁLYMUTATÓ A Magyar Közlönyben 2006. április 1. napjától 2006. április 30. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke .............................................

1805

SZERVEZETI HÍREK Kinevezések ............................................................................................................................................................................................... Pályázati felhívások ...................................................................................................................................................................................

1812 1813

1738

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY

A Kormány tagjainak rendeletei Az igazságügy-miniszter 15/2006. (IV. 7.) IM rendelete a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelõzõ fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeirõl A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

1. § A Cstv. 24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetési felszólításnak (a továbbiakban: fizetési felszólítás) tartalmaznia kell: a) az arra való figyelmeztetést, hogy felszámolási eljárás kezdeményezhetõ az adós ellen, ha a fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a fizetési felszólításban megjelölt követelést és nem is egyenlíti azt ki, b) az adós nevét és címét, c) a hitelezõ nevét és címét,

5. szám

d) a követelés – azon belül a fõkövetelés és járulékai (tõkekövetelés és kamatok) – összegét, mértékét és esedékességét, e) a tartozás jogcímét, f) az engedményezõ nevét és az engedményezés idõpontját, ha a hitelezõ a követelést engedményezés útján szerezte, g) a hitelezõ meghatalmazott képviselõjének nevét és címét, ha a hitelezõ meghatalmazott képviselõ útján jár el, h) a hitelezõ vagy a hitelezõ meghatalmazott képviselõjének aláírását. 2. § Fizetési felszólításnak minõsül: a) a melléklet szerinti, megfelelõen kitöltött formanyomtatvány, vagy b) bármely, írásba foglalt nyilatkozat, amely tartalmazza az 1. §-ban foglaltakat. 3. § Amennyiben a hitelezõ meghatalmazott képviselõje útján jár el, a fizetési felszólításhoz csatolni kell a meghatalmazás egy példányát. 4. § Ez a rendelet 2006. július 1-jén lép hatályba.

Melléklet a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelethez

A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 24. § (1) bekezdésében meghatározott, 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetési felszólítás

Fontos! Saját érdekében gondosan olvassa el ezt a figyelmeztetést! Ha e fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a jelen fizetési felszólítás szerinti követelést és nem is egyenlíti azt ki, felszámolási eljárás kezdeményezhetõ! ............................................................................................ ............................................................................................ ............................................................................................ adós részére (név, székhely)

5. szám


1739

............................................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................ .............................................................................................................................................................................. hitelezõ (név, cím/székhely, cégjegyzékszám/adószám) képviseletében ............................................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................ (meghatalmazott neve és címe)* felszólítom, hogy ezen felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül részemre fizesse meg a következõ összegeket: 1. Fõkövetelés címén ............................................................................................................................................ Ft-ot, 2. továbbá .................................................. ...................................................................... ...................................................................... ......................................................................

Ft után Ft után Ft után Ft után

................................. ................................. ................................. .................................

-tól ........................... -ig ........ % ** -tól ............................ -ig ........ % -tól ............................ -ig ........ % -tól a kifizetés napjáig járó ........ %

kamatot. Az adós a fenti összegekkel azért tartozik, mert:

A fõkövetelés esedékessé válásának idõpontja:

(Csak abban az esetben töltendõ ki, ha a hitelezõ a követelést engedményezés útján szerezte:) Név

Eredeti hitelezõ (engedményezõ) Engedményes

* Csak abban az esetben töltendõ ki, ha a hitelezõ meghatalmazott képviselõ útján jár el. ** A kamat mértéke valamely mutatóra vagy számítási módszerre utalással is meghatározható.

Az engedményezés(ek) idõpontja

1740


5. szám

Egyéb információ:***

A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. §-a: 27. § (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelõ végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követõ 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdõ idõpontja a felszámolást elrendelõ jogerõs végzés közzétételének napja (28. §). (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a) korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követõ – a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó – fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki, vagy b) a jogerõs bírósági határozatban megállapított teljesítési határidõn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy c) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy d) a fizetési kötelezettségét a csõdeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. (3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi idõpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkezõ bizonyításig – a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. (4) Az adós fizetésképtelensége a (2) bekezdésben meghatározott esetekben sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére a 26. § (3) bekezdése alapján engedélyezett határidõ még nem telt el. (5) Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.

....................., 20 .. (év) ............. (hó) ....... -án (nap)

.................................................................................. a hitelezõ vagy meghatalmazott képviselõjének aláírása

*** Például annak a bankszámlának a száma, amelyre a hitelezõ a tartozás megfizetését kéri.

5. szám


1741

Az igazságügy-miniszter 16/2006. (IV. 7.) IM rendelete a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megilletõ díjról

díjat – kiegészítve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeggel – a felszámoló jogosult közvetlenül az adós pénzintézetnél vezetett számlájával szemben érvényesíteni.

A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

5. § A felszámoló Cstv. 59–60. §-ai alapján ténylegesen kifizethetõ díját az e rendelet szerint érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani.

1. § A felszámoló az e rendeletben foglaltak szerint jogosult a Cstv. 49/D. §-ának (1) bekezdése alapján a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból az õt megilletõ díjat (a továbbiakban: díj) érvényesíteni.

6. § E rendelet 2007. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését követõen indult eljárásokban kell alkalmazni.

2. § A zálogtárgy értékesítésébõl vételárként befolyt összeget elsõdlegesen a zálogtárgy megõrzésének, állaga megóvásának, értékesítésének költségeire kell fordítani.

3. § A díj mértéke a zálogtárgy értékesítése során befolyt – az általános forgalmi adóval csökkentett – vételár 4%-a.

4. § (1) A felszámolónak a díj összegét – megnövelve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeggel – az adós pénzintézetnél vezetett számláján elkülönítve kell kezelnie, és a felszámolási eljárás során a Cstv. 50. §-ában meghatározott közbensõ mérlegben, illetve a felszámolási eljárás befejezésekor a Cstv. 56. §-ában meghatározott felszámolási zárómérlegben – a Cstv. 50. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – külön is meg kell jelölnie. A díjat az általános forgalmi adó összegével növelten is meg kell jelölni. (2) A közbensõ mérlegnek (felszámolási zárómérlegnek) tartalmaznia kell a befolyt vételárat, illetve a zálogjogosult hitelezõ részére – a zálogjoggal biztosított követelésének kielégítésére – kifizetett vételárrészt. (3) A bíróság a közbensõ mérlegrõl (felszámolási zárómérlegrõl) hozott végzésében rendelkezik arról is, hogy a

Az igazságügy-miniszter 17/2006. (IV. 7.) IM rendelete a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt értesítés formai és tartalmi kellékeirõl A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. §-ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

1. § A melléklet szerinti, megfelelõen kitöltött formanyomtatvány alkalmazásával történt értesítés megfelel az adósnak az eljárásindítás helyétõl eltérõ tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezõ, ismert hitelezõinek értesítésére nézve a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt követelményeknek.

2. § Ez a rendelet 2006. július 1-jén lép hatályba.

1742


5. szám


Felhívás követelés bejelentésére. HatáridĘk betartandók! Convocatoria para la presentación de créditos. Plazos aplicables. Opfordring til anmeldelse af fordringer. Vær opmærksom på fristerne. Aufforderung zur Anmeldung einer Forderung. Etwaige Fristen beachten! ȆȡȠǯıțȜȘıȘ ȖȚĮ ĮȞĮȖȖİȜȚǯĮ ĮʌĮȚĲȘǯıİȦȢ. ȆȡȠıȠȤȘǯ ıĲȚȢ ʌȡȠșİıµȚǯİȢ. Invitation to lodge a claim. Time limits to be observed. Invitation à produire une créance. Délais à respecter. Invito all’insinuazione di un credito. Termine da osservare. Oproep tot indiening van schuldvorderingen. In acht te nemen termijnen. Aviso de reclamação de créditos. Prazos legais a observar. Kehotus saatavan ilmoittamiseen. Noudatettavat määräajat. Anmodan att anmäla fordran. Tidsfrister att iaktta. Výzva k pĜihlášení pohledávky. Závazné lhĤty. Poziv k prijavi terjatve. Roki, ki jih je treba upoštevati! NĘude esitamise kutse. Järgitavad tähtajad. UzaicinĚjums iesniegt prasćjumu. TermiĔi, kas jĚievúro. Výzva na prihlásenie pohĐadávky. Je potrebné dodržaĢ stanovené termíny. Stedina gƫal preĪentazzjoni ta’ talba’. Limiti taĪ-Īmien li gƫandhom jiƥu osservati. UzaicinƗjums iesniegt prasƯjumu. TermiƼi, kas jƗievƝro. Wezwanie do zgáoszenia wierzytelnoĞci. Przestrzegaü terminów.

1. A felszámolási eljárást elrendelõ bíróság: 2. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat ügyszáma: 3. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat meghozatalának idõpontja: 4. Az adós neve és címe: 5. Az eljárás típusa: fõeljárás/területi eljárás* 6. A felszámoló neve, címe: 7. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat Cégközlönyben való közzétételének napja: 8. A felszámolási eljárást elrendelõ bíróság Gazdasági Hivatala díjfedezeti számlájának száma: Az 1. pont szerinti bíróság a 2. pont szerinti ügyszám alatt, a 3. pont szerinti idõpontban hozott határozatában a 4. pont szerinti adós ellen felszámolási eljárást indított. E felszámolási eljárás a Tanács 1346/2000/EK Rendelete (a továbbiakban: Rendelet) szerinti eljárás (5. pont). A 3. pont szerinti idõpont a fizetésképtelenségi eljárás megindításának idõpontja [Rendelet, 2. cikk f) pont]. A bíróság határozatában kijelölte a 6. pont szerinti felszámolót. Ezen értesítés alapja a Rendelet 40. cikke, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helyétõl eltérõ tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, állandó lakóhellyel, székhellyel rendelkezõ, ismert hitelezõket tájékoztatni kell a fizetésképtelenségi eljárás megindulásáról. * A megfelelõ aláhúzandó.

5. szám


1743

A Rendelet 39. cikke szerint bármely hitelezõnek – ideértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási hatóságait –, akinek szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárást megindító állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban. A hitelezõi követelések bejelentésére elõírt határidõ A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság elrendelte a határozat Cégközlönyben való közzétételét. A bírósági határozat közzététele a 7. pont szerinti idõpontban megtörtént. Az ettõl az idõponttól számított 40 napos határidõn belül kell a követelést a hitelezõknek a felszámoló (6. pont) számára írásban bejelenteni [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont]. A követelést bejelentõ irat ajánlott küldeményként postára adható legkésõbb a határidõ utolsó napján. A követelés bejelentésének kötelezettsége a dologi biztosítékkal rendelkezõ hitelezõkre is kiterjed. A Cstv. 36. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a Cégközlönyben való közzététel idõpontját – vagy ha a követelés késõbb keletkezett, a keletkezését – követõen nem került sor engedményezésre. A hitelezõi követelések bejelentésére elõírt határidõ elmulasztásának jogkövetkezménye Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétõl számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, de az ilyen hitelezõ követelése csak abban az esetben elégíthetõ ki, ha a határidõben bejelentett követelések [a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében felsorolt tartozások] kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. A Cégközlönyben való közzétételtõl számított 1 éves határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár [Cstv. 37. § (1)–(3) bekezdés]. A hitelezõi követelések bejelentésével szembeni formai és tartalmi követelmények A követelést bejelentõ iratot a hitelezõnek „KÖVETELÉSBEJELENTÉS” felirattal ellátva 2 példányban magyar nyelven, vagy a saját szokásos tartózkodási helye, lakóhelye, székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy hivatalos nyelvei valamelyikén, de magyar nyelvû hivatalos fordítást is csatolva kell benyújtania. A magyar nyelvû „KÖVETELÉSBEJELENTÉS” feliratot az iratnak minden esetben tartalmaznia kell [Rendelet, 42. cikk (2) bekezdés]. A követelést bejelentõ iratban a hitelezõnek meg kell jelölnie követelése jellegét, keletkezésének idõpontját, összegét, továbbá azt, hogy követelése tekintetében elsõbbségre tart-e igényt, követelését zálogjog, más dologi biztosíték vagy tulajdonjog-fenntartás biztosítja-e és zálogjoga, más dologi biztosítéka vagy fenntartott tulajdonjoga milyen vagyontárgyakra terjed ki. A követelést bejelentõ irathoz a hitelezõnek csatolnia kell a követelést megalapozó iratok másolatát (Rendelet, 41. cikk). A hitelezõnek a Magyar Nemzeti Banknak a Cégközlönyben való közzététel idõpontja szerinti árfolyama alapján forintban kell meghatároznia követelése összegét. A Cstv. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a Cégközlönyben való közzététel idõpontját megelõzõen létrejött, pozíciólezáró nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezõnek a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie, illetve a felszámoló a nettó követelést érvényesíti. A pozíciólezáró nettósításon alapuló nettó követelés kiszámítása során irányadó értéknap a felek megállapodásában meghatározott, de minden esetben a hitelezõi igények bejelentésére nyitva álló határidõ lejártát megelõzõ idõpont. A hitelezõi igény nyilvántartásba vételének feltétele továbbá, hogy a hitelezõ – követelésének a felszámolóhoz való bejelentésén felül – az adóssal szemben érvényesíteni kívánt követelés összegének 1%-át, de legalább 1000, legfeljebb azonban 100 000 Ft-ot átutaljon a felszámolási eljárást elrendelõ bíróság (1. pont) Gazdasági Hivatalának díjfedezeti számlájára (8. pont), megjelölve az adóst (4. pont) és a felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat ügyszámát (2. pont). Ha a hitelezõ ezt az összeget nem utalja át a Gazdasági Hivatal fent megjelölt számlájára, s ezt nem igazolja a felszámoló részére, úgy a felszámoló nem veszi hitelezõként nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételi díj fizetésének kötelezettsége nem vonatkozik azokra a hitelezõkre, akiknek a követelése a Cstv. 57. § (2) bekezdése alapján felszámolási költségnek minõsül vagy a gazdálkodó szervezetet terhelõ tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezõgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti [Cstv. 46. § (7) bekezdés]. A bejelentett hitelezõi követelés nyilvántartásba vétele A Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése szerint a felszámoló a határidõben bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követõ 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni. Ha a felszámoló a hitelezõi követelést akár a jogalap, akár az összegszerûség vonatkozásában vitatja, ezt közli a hitelezõvel. Ha a hitelezõ a felszámoló közlésében foglaltakkal nem ért egyet, és a felszámoló és a hitelezõ közötti egyeztetés sikertelen, a felszámoló köteles a vitathatónak

1744


5. szám

minõsített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelõ bíróságnak megküldeni. Ha a hitelezõ nem ért egyet követelésének a felszámoló általi besorolásával, a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a tudomásszerzéstõl számított 8 napon belül kifogással élhet a felszámolási eljárást elrendelõ bíróságnál (1. pont). Az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított 15 napon belül a hitelezõ – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 107. §-a alapján – igazolási kérelmet terjeszthet elõ felszámolási eljárást elrendelõ bírósághoz. Ha azonban a mulasztás csak késõbb jutott a félnek vagy képviselõjének tudomására, vagy az akadály csak késõbb szûnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetõleg az akadály megszûnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet elõterjeszteni nem lehet. Az igazolási kérelemben elõ kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínûvé teszik. Az igazolási kérelem elõterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt (a hitelezõi igény bejelentését) is.

Az igazságügy-miniszter 18/2006. (IV. 12.) IM rendelete a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól

3. § (1) A kérelemért 5000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amely a Magyar Szabadalmi Hivatal bevétele.

A szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 112. §-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével, valamint az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 67. §-ának (2) bekezdése alapján az igazgatási szolgáltatási díjak tárgyában a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el:

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal pénztárában készpénzben vagy bankkártyával POS-terminál útján adott fizetési rendelkezéssel kell a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01731842-00000000 számú elõirányzat-felhasználási keretszámlájára a kérelem benyújtásával egyidejûleg megfizetni.

1. §

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott díj megfizetésére kedvezmény és mentesség nem adható.

Az Szjt. hatálya alá tartozó mû, illetve teljesítmény (a továbbiakban együtt: mû) önkéntes mûnyilvántartásba vételét [Szjt. 94/B. § (2) bek.] a szerzõ, illetve a szerzõi joghoz kapcsolódó jogok jogosultja (a továbbiakban együtt: szerzõ) kérheti a Magyar Szabadalmi Hivataltól.

2. §

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott díj kezelésére, elszámolására, nyilvántartására és visszatérítésére az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabályi elõírásokat kell alkalmazni.

4. §

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a 2–3. §-okban meg(1) A mû önkéntes mûnyilvántartásba vételére irányuló határozott feltételeknek megfelelõ kérelmet azonnal teljekérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatal által rendszeresísíti, és kiállítja az e rendelet 2. melléklete szerinti tanúsíttett, e rendelet 1. melléklete szerinti formanyomtatványon, ványt. A tanúsítványhoz hozzáfûzi a szerzõ által benyújtott személyesen vagy képviselõ útján kell benyújtani. mûpéldányt a Magyar Szabadalmi Hivatal bélyegzõjével (2) A kérelemhez mellékelni kell a mû eredeti vagy má- és a tanúsítvány nyilvántartási számával ellátott, lezárt bosolati példányát (a továbbiakban: mûpéldány). A mûpél- rítékban. dánynak olyan méretûnek kell lennie, hogy egy A/4-es (2) A tanúsítvány és az ahhoz az (1) bekezdésnek megfeszabványméretû borítékban elhelyezhetõ legyen. Ha a mûlelõen hozzáfûzött lezárt borítékban elhelyezett mûpéldány példány ezt meghaladó méretû, mûpéldányként a mûvet az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése szerinti igazoláshoz aktartósan rögzítõ és a mû azonosítására alkalmas, legfeljebb A/4-es méretû hordozót (különösen fényképet, elektroni- kor használható fel, ha a zár és a boríték sérülésmentes állapotban van. kus adathordozót, mágnesszalagot) kell mellékelni.

5. szám


1745

5. §

(3) Az önkéntes mûnyilvántartásból való törlésre irányuló kérelem díjmentes.

(1) A szerzõ az e rendelet 3. melléklete szerinti formanyomtatványon bármikor kérheti a tanúsítvány visszavonását.

(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1)–(2) bekezdéseknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és a szerzõként bejegyzett személyt a mûnyilvántartásból törli, valamint a törlésre vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerzõ részére átadja.

(2) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselõ útján benyújtani, és ahhoz – hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul – csatolni kell a 4. § (1) bekezdése szerinti tanúsítványt és az ahhoz hozzáfûzött, a mûpéldányt tartalmazó lezárt borítékot.

(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal a törlésrõl hozott határozatát közli a korábban szerzõként bejegyzett személlyel is.

(3) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelem díjmentes.

7. §

(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1)–(2) bekezdéseknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és a tanúsítványt érvényteleníti, valamint a visszavonó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerzõ részére átadja.

A szerzõ írásban megadott hozzájárulása esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal a 2. § (1) bekezdésében említett formanyomtatványon megadott adatokat nyilvánosságra hozhatja, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkeszthet.

6. §

8. §

(1) Ha a bíróság jogerõs határozatában megállapítja a szerzõ személyét, a szerzõ az e rendelet 4. melléklete szerinti formanyomtatványon bármikor kérheti a korábban szerzõként bejegyzett személy törlését az önkéntes mûnyilvántartásból.

A Magyar Szabadalmi Hivatalnak az önkéntes mûnyilvántartással összefüggõ eljárására egyebekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályait kell alkalmazni.

(2) Az önkéntes mûnyilvántartásból való törlésre irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselõ útján benyújtani. A kérelemhez a jogerõs bírósági határozatot csatolni kell.

9. § Ez a rendelet 2006. április 15-én lép hatályba.

1. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez A nyilvántartásba vétel sorszáma: Kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásba vétel iránt 1. A szerzõ(k) neve és címe: ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................ 2. A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye)*: .................................................................................................. ............................................................................................................................................................................................ 3. A nyilvántartásba venni kért mû címe: ........................................................................................................................ 4. A nyilvántartásba venni kért mû mûfaja: .....................................................................................................................

* Csak akkor kell kitölteni, ha van képviselõ.

1746


5. szám

5. A mû egyedi azonosítását segítõ további adatok**: .................................................................................................... 6. A nyilvántartásba venni kért mû hordozója: ................................................................................................................ 7. Egyéb közlendõk**: ..................................................................................................................................................... 8. Melléklet:

° meghatalmazás ° mûpéldány ° egyéb: ..................................

Kelt Budapesten, 200.... év ......................... hó ....... napján. ...................................................................... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása

Hozzájárulok ahhoz, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal az 1–7. pontokban megadott adatokat nyilvánosságra hozza, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkesszen. Kelt Budapesten, 200.... év ......................... hó ....... napján. ...................................................................... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása

2. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez

Magyar Szabadalmi Hivatal 1054 Budapest, Garibaldi u. 2. Az ügyintézõ neve: A nyilvántartásba vétel sorszáma:

TANÚSÍTVÁNY Igazolom, hogy XY (név, lakcím) mint kérelmezõ(k) a mellékelt dokumentumot saját mûve(ük)ként/ elõadása(uk)ként/hangfelvétele(ük)ként/filmje(ük)ként/rádiómûsora(uk)ként/televíziómûsora(uk)ként/adatbázisa(uk)ként vetette(ék) nyilvántartásba. E tanúsítványt a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól szóló 18/2006. (IV. 12.) IM rendelet alapján állítottam ki.

Kelt Budapesten, 200.... év .......................... hó ....... napján. ...................................................................... (kiadmányozó neve, beosztása)

** Szükség esetén töltendõ ki.


5. szám

1747

3. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez

Kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásba vételrõl kiállított tanúsítvány visszavonása iránt

1. A szerzõ(k) neve és címe: ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................ 2. A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye): .................................................................................................... ............................................................................................................................................................................................ 3. A nyilvántartásba vett mû címe: .................................................................................................................................. 4. A nyilvántartásba vett mû mûfaja: ............................................................................................................................... 5. A nyilvántartásba vett mû nyilvántartási száma: ......................................................................................................... 6. Melléklet:

° meghatalmazás ° mûpéldány ° egyéb: ..................................

Alulírott ........................................ (szerzõ neve), kérem a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy az 5. pontban megjelölt nyilvántartási számon nyilvántartásba vett mûrõl kiállított tanúsítványt 200.... év ................ hó ...... napi hatállyal vonja vissza.

Kelt Budapesten, 200.... év ...................... hó ....... napján.

...................................................................... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása

A Magyar Szabadalmi Hivatal tölti ki! A tanúsítványt 200.... év .................... hó ...... napi hatállyal visszavontam. Kelt Budapesten, 200.... év .................... hó ....... napján.

...................................................................... (kiadmányozó neve, beosztása)

1748


5. szám

4. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez Kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásból való törlés iránt 1. A szerzõ(k) neve és címe: ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................ 2. A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye): .................................................................................................... ............................................................................................................................................................................................ 3. A nyilvántartásban szerzõként szereplõ személy neve: ............................................................................................... 4. A nyilvántartásba vett mû címe: .................................................................................................................................. 5. A nyilvántartásba vett mû mûfaja: ............................................................................................................................... 6. A nyilvántartásba vett mû nyilvántartási száma: ......................................................................................................... 7. Melléklet:

° meghatalmazás ° jogerõs bírósági határozat ° egyéb: ..................................

Alulírott ........................................ (szerzõ neve), kérem a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy a 6. pontban megjelölt nyilvántartási számon szereplõ nyilvántartási bejegyzést 200.... év .................... hó ...... napi hatállyal törölje.

Kelt Budapesten, 200.... év .................... hó ....... napján.

...................................................................... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása

5. szám


1749

Az igazságügy-miniszter 19/2006. (IV. 24.) IM rendelete az igazságügyi szakértõi igazolványról

(2) Az igazolvány másra át nem ruházható, letétbe nem helyezhetõ, biztosítékul nem adható és nem fogadható el.

Az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló 2005. évi XLVII. törvény 31. §-a (5) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

5. §

1. § (1) Az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) az igazságügyi szakértõ (a továbbiakban: szakértõ) részére az e rendelet mellékletében meghatározott igazságügyi szakértõi igazolványt (a továbbiakban: igazolvány) ad ki. (2) Az igazolvány ID/2 méretû, laminált fóliával fedett papírkártya, amely a biztonsági okmányok védelmének rendjérõl szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében meghatározott „B” okmányvédelmi kategóriába tartozik.

(1) Az igazolvány visszavonásig érvényes. (2) Az igazolvány érvénytelenné válik, ha a szakértõt törlik az igazságügyi szakértõi névjegyzékbõl, továbbá ha az igazolvány megrongálódott, elveszett, eltulajdonították vagy megsemmisült (a továbbiakban együtt: érvénytelenség). (3) A szakértõ köteles az igazolvány megrongálódását, elvesztését, eltulajdonítását, megsemmisülését és az igazolványban feltüntetett adatokban bekövetkezett változás tényét haladéktalanul, de legkésõbb 3 munkanapon belül bejelenteni a Minisztériumnak, valamint ezzel egyidejûleg új igazolvány kiállítását kérni.

6. §

2. §

(1) Az új igazolvány kiadását a Minisztérium hivatalból vagy írásbeli kérelemre teljesíti.

(1) Az igazolvány a szakértõnek az igazságügyi szakértõi tevékenység végzésére való jogosultságát igazolja, és – a személyazonosság igazolását kivéve – egyéb személyi okmány felmutatása nélkül is tanúsítja a benne foglalt adatokat.

(2) Az új igazolvány kiadása iránti kérelemhez adatváltozás esetén mellékelni kell a megváltozott adatot igazoló eredeti okiratot vagy annak hiteles másolatát.

(2) Az igazolványt a szakértõ kizárólag az igazságügyi szakértõi tevékenysége során használhatja fel.

7. §

3. § (1) A szakértõ köteles az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe való felvételét követõen a Minisztérium felhívására két darab, felismerésre alkalmas színes arcképet (igazolványképet) a Minisztérium rendelkezésére bocsátani. (2) A szakértõnek az igazolványképet a személyazonosságának igazolására alkalmas hatósági igazolványa bemutatása mellett személyesen kell a Minisztériumhoz benyújtania.

(1) Az igazolványt be kell vonni, ha a) a szakértõt törlik az igazságügyi szakértõi névjegyzékbõl, b) az igazolvány megrongálódott, c) az igazolvány adataiban változás következett be, d) az elveszett, eltulajdonított igazolvány elõkerült. (2) Az igazolvány bevonásáról a Minisztérium határozatban rendelkezik, amelynek kézhezvételét követõen a szakértõ köteles az igazolványt a határozatban megjelölt határidõn belül átadni a Minisztériumnak. A bevont igazolványt a Minisztérium szabályzatában foglaltak szerint meg kell semmisíteni.

8. § 4. § (1) Az igazolványt a szakértõ köteles megõrizni és eljárása során magánál tartani. Az igazolványt a kirendelõ hatóság, a szakértõ ügyfele, továbbá a szakértõi vizsgálat tûrésére kötelezett vagy a szakértõi vizsgálattal érintett személy kérésére fel kell mutatni.

A Minisztérium a) kiállítja az igazolványt, és azt a szakértõnek a személyazonosság és az átvétel igazolása mellett átadja, b) nyilvántartást vezet a kiállított igazolványokról, c) ha új igazolvány kiadásának alapjául szolgáló körülmény bekövetkezésérõl tudomást szerez hivatalból,

1750


egyébként a szakértõ bejelentése alapján gondoskodik az igazolvány bevonásáról és új igazolvány kiadásáról, d) intézkedik az érvénytelen igazolvány sorszámának és az érvénytelenség tényének az Igazságügyi Közlönyben történõ közzététele iránt, e) ellátja a biztonsági okmányok védelmének rendjérõl szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendeletben a biztonsági okmány kibocsátója részére elõírt feladatokat.

9. § (1) E rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII. 5.) IM rendelet.

10. § (1) Az e rendelet hatálybalépését megelõzõen kiadott igazságügyi szakértõi igazolvány (a továbbiakban e §-ban:

5. szám

igazolvány) bevonásáig vagy az e rendelet 1. §-a szerinti igazolványra (a továbbiakban e §-ban: új igazolvány) történõ kicseréléséig érvényes. Az igazolvány megõrzésére, használatára és az azzal kapcsolatos bejelentésre a 4. és 5. § rendelkezéseit alkalmazni kell. (2) Ha az igazolvány elveszett, eltulajdonították, megrongálódott vagy megsemmisült, a szakértõ részére az e rendelet szerinti új igazolványt kell kiállítani. (3) Az igazolvány új igazolványra történõ kicserélésére hivatalból, a szakértõi jogosultság külön jogszabály szerinti felülvizsgálata után kerül sor az igazolvány egyidejû bevonásával. (4) Az igazolvány cseréje érdekében a szakértõ köteles a Minisztérium felhívására két darab, felismerésre alkalmas színes arcképet (igazolványképet) a területi igazságügyi szakértõi kamara részére átadni, amely a fényképet a szakértõ egyedi azonosítására alkalmas módon továbbítja a Minisztérium részére. (5) Az új igazolványt a Minisztérium a személyazonosság igazolása és az igazolvány egyidejû bevonása mellett adja át a szakértõ részére. Az átvétel idõpontjáról és helyérõl a szakértõ elõzetes értesítést kap.


Az igazságügyi szakértõi igazolvány Az igazolvány elõlapja:

Az igazolvány hátlapja:

IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM

SZAKTERÜLETE:

IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTėI IGAZOLVÁNY

(igazolványkép)

(neve) (anyja neve) (szül. hely, idĘ) (nyilvántartási szám)

(igazolvány sorszáma)

A BüntetĘ TörvénykönyvrĘl szóló 1978. évi IV. törvény 137. §-a 2. pontjának e) alpontja alapján az igazságügyi szakértĘ a bírósági vagy más hatósági eljárásban közfeladatot ellátó személynek minĘsül.

5. szám


Az igazságügy-miniszter 20/2006. (IV. 24.) IM rendelete a társadalmi bûnmegelõzéssel összefüggõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton történõ felhasználása szabályozásáról szóló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet1 módosításáról

1751

Az Alkotmánybíróság határozata Az Alkotmánybíróság 12/2006. (IV. 24.) AB határozata

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 49. §-ának o) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el: 1. § A társadalmi bûnmegelõzéssel összefüggõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton történõ felhasználása szabályozásáról szóló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 4. §-ának (2) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki: [(2) Nem nyújthatnak be pályázatot azok a szervezetek, amelyek:] „e) nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok – az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 15. §-ában meghatározott – általános és különös feltételeinek.”

2. § A Rendelet 16. §-ának (1) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki: [(1) A döntést követõen a támogatási szerzõdés megkötésének feltételei:] „d) a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek igazolására alkalmas iratok benyújtása.”

Az Alkotmánybíróság házszabályi rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló beadvány tárgyában – dr. Bihari Mihály és dr. Paczolay Péter alkotmánybírók különvéleményével – meghozta az alábbi határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Országgyûlés az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését, valamint 20. § (2) bekezdését sértõ mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elõ azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 23. § b) pontjával, a 47. § (4) és (6) bekezdésével, valamint a 75. § (3) bekezdésével összefüggésben nem határozta meg a képviselõi álláspont lényegének kifejtéséhez szükséges felszólalási idõ biztosításának garanciális szabályait. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyûlést, hogy szabályozási feladatának 2006. december 15-ig tegyen eleget. 2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 23. § b) pontjának és 47. § (4) bekezdésének „és a felszólalási idõkeretekre” szövegrésze, a 47. § (6) bekezdése, valamint a 75. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. §

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.

INDOKOLÁS I.

1

Igazságügyi Közlöny 2004. évi 6. száma.

Az indítványozó a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozatnak (a továbbiakban: Házszabály) a felszólalási idõkereteket és a hozzászólások idõtartamát érintõ egyes rendel-

1752


kezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjesztett elõ kérelmet. Vagylagos kérelme – az indítványban kifejtett ugyanazon alkotmányossági probléma kapcsán – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára és megállapítására irányult. 1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (2) bekezdésébe foglalt, a népszuverenitás választott képviselõk útján való gyakorlására irányadó szabályból, továbbá az Országgyûlésre, az országgyûlési képviselõkre vonatkozó alkotmányi rendelkezésekbõl következik az országgyûlési képviselõ felszólalási joga, az ún. parlamenti beszédjog. A képviselõ felszólalási joga nélkül az Országgyûlés alkotmányos funkciói nem érvényesülhetnek, ezért garanciális jelentõsége van a beszédjogra vonatkozó szabályozás tartalmának (esetleges korlátozásának). A képviselõ felszólalási joga – mint Alkotmányból következõ jog – közvetlenül érinti az Országgyûlés alkotmányos mûködését is. Az indítványozó kifejtette, hogy a Házszabály a felszólalási idõtartamok kétféle korlátozását alakította ki. Egyrészt meghatározza egyes felszólalási fajták idõtartamát [pl. kétperces hozzászólás a Házszabály 50. § (4) bekezdésében], másrészt lehetõvé teszi az idõkeretes tárgyalást (amikor az adott tárgyban képviselõcsoportonként felhasználható idõkeret áll rendelkezésre – a Házszabály 53. §-ában foglaltak alapján). Az indítványozó szerint a Házszabály a felszólalási idõ korlátozásának e kétféle módján kívül más korlátozást nem ismer, így erre vonatkozóan nem is tartalmaz szabályt. Nincs pontos házszabályi rendelkezés a legfontosabb felszólalás, az egyes képviselõi felszólalások idõtartamát illetõen. A Házszabály – vizsgálni kért – 23. § b) pontja szerint a Házbizottság készít javaslatot a felszólalási idõkeretekre, amelyrõl a 47. § (4) és (6) bekezdése alapján az Országgyûlés vita nélkül, egyszerû többséggel határoz. Az indítványozó szerint a házbizottsági javaslatok a képviselõi felszólalási jogot nyilvánvalóan korlátozzák (hiszen idõkereteket állapítanak meg), a gyakorlatban pedig kialakult a Házszabály ezen rendelkezéseinek olyan értelmezése, hogy az ily módon meghatározott idõkeret túllépése esetén a képviselõi beszédjog legsúlyosabb korlátozására, a szó megvonására kerülhet sor. Az indítványozó szerint a Házszabály jelölt rendelkezései a mellett, hogy az országgyûlési képviselõknek az Alkotmányból eredõ felszólalási jogát sértik, egymásnak akár ellentmondó értelmezésre is alapot adnak. Az indítványozó mindezek alapján kérte a Házszabály 23. § b) pontjából, valamint a 47. § (4) bekezdésébõl a „felszólalási idõkeretekre” szövegrész, valamint a 47. § (6) bekezdésének megsemmisítését. 2. Az indítványozó utalt arra, hogy az Alkotmány 24. § (4) bekezdése szerint az Országgyûlés mûködését és tárgyalási rendjét a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabálynak kell megállapítani. Mivel a Házszabálynak több rendelkezése is tartalmaz a képviselõi felszólalási jogot korlátozó sza-

5. szám

bályt, ezért alappal merülhet fel, hogy az idõkeretek konkrét formái mögött kétharmados többségû parlamenti akaratnak kell állni. Ezért – a jelen ügyben vizsgálni kért – a felszólalások idõtartamára vonatkozó rendelkezések is pontos házszabályi rendezést igényelnek. A felszólalások idõtartamának meghatározása ugyanis szükségképpen a parlamenti beszédjog korlátozását eredményezi, ezért annak esetenkénti javaslatokban, ajánlásokban való rögzítése minden garanciát nélkülöz. A képviselõi felszólalási jog korlátozásának – vélte az indítványozó – kiszámítható házszabályi rendelkezéseken kell nyugodnia, nem esetenként, egyszerû többséggel meghozott (adott esetben a szó megvonásának jogkövetkezményét is magában hordozó) döntéseken. Az indítványozó kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg a parlamenti ülésezési rend kétharmados házszabályi rendezésének hiánya miatt hasonló okok alapján, így amennyiben az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll kérelmének nem adna helyt, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte. 3. Az indítványozó a Házszabály 75. § (3) bekezdésének vizsgálatát is kérte. A Házszabály e rendelkezése a bizottsági munkára vonatkozik, s kimondja: „A bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja.” Az indítványozó úgy vélte, hogy – hasonlóan a fent kifejtettekhez – a minimális felszólalási idõ rögzítésének hiánya oda vezet, hogy tényleges vita nélkül bonyolítható le a bizottsági tárgyalás. Példát hoz arra nézve, amikor a bizottság egyszerû többsége két percben határozta meg a hozzászólások képviselõcsoportonkénti maximális idõtartamát. Az indítványozó a Házszabály 75. § (3) bekezdése tekintetében is annak megsemmisítésére, illetve (vagylagosan) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására terjesztett elõ kérelmet. Az indítványozó végül utal arra, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a sérelmezett rendelkezésekhez kapcsolódó alkotmányos követelmény megállapításával az alkotmánysértés kiküszöbölhetõ, úgy az alkotmányos követelmény megállapítását kezdeményezi.

II. 1. Az Alkotmány jelen ügyben érintett szabályai szerint: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”

5. szám


„20. § (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik.” „24. § (4) Az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét.” „61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.” 2. A Házszabály egyes rendelkezései értelmében: „23. § A Házbizottság a) állást foglal az Országgyûlés ülésszakonkénti és heti munkarendjérõl; b) javaslatot készít az ülések napirendjére, idõtartamára és a felszólalási idõkeretekre; c) megvitatja az Országgyûlés mûködését érintõ önálló indítványokat, és ezekkel kapcsolatban állást foglal; (...)” „26. § (1) A Házbizottság ülését az Országgyûlés elnöke hívja össze és vezeti. Az Országgyûlés ülésének ideje alatt az elnök összehívhatja a Házbizottság ülését. (...) (3) A Házbizottság a döntéseit egyhangúlag hozza meg. Egyhangú döntés hiányában a 23. § a), f), g), m) pontjáról az Országgyûlés, egyéb esetekben az Országgyûlés elnöke dönt.” „47. § (1) Az ülés napirendjére az elnök a Házbizottság ajánlása alapján tesz javaslatot. E javaslatot legkésõbb az ülést megelõzõen két nappal meg kell küldeni a képviselõknek és a 45. § (1) bekezdésében felsorolt személyeknek. (2) A szavazások várható idõpontját – az elõre nem tervezhetõ, pl. ügyrendi szavazások kivételével – a napirendi javaslatban fel kell tüntetni. (3) Az ülés megkezdéséig a Kormány vagy legalább tizenöt képviselõ – indokolással ellátott – javaslatot nyújthat be a napirendi javaslat módosítására. (4) Az ülésen az elnök ismerteti a Házbizottság napirendi javaslatát, a napirendre tett eltérõ javaslatokat, továbbá a Házbizottságnak a tanácskozás idõtartamára és a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslatát. (5) Ha a jelentéshez törvényjavaslat vagy határozati javaslat, illetõleg a törvényjavaslathoz határozati javaslat kapcsolódik, az indítványokat együtt kell tárgyalni. (6) A (4) bekezdésben meghatározott javaslatokról – elõször a napirendi javaslat megváltoztatására tett javaslatokról – az Országgyûlés vita nélkül határoz.” „75. § (1) A bizottság a napirendjét – a bizottság elnökének a bizottság tagjaihoz elõzetesen írásban eljuttatott javaslata alapján – a bizottsági ülés megnyitása után maga állapítja meg. Az ülést megelõzõen a bizottság bármely tagja írásban további napirendi javaslatot juttathat el az elnökhöz, amelyet az elnök köteles a bizottsági ülést megelõzõen a bizottság többi tagjához eljuttatni.

1753

(2) A bizottság az ülés folyamán a napirendet módosíthatja, de csak akkor bõvítheti ki, ha ezzel a bizottság jelenlevõ tagjainak több mint kétharmada egyetért. (3) A bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja.”

III. A parlamenti beszédjog szabályozásának, illetve korlátozásának mind történetileg, mind a nemzetközi összehasonlításban három fõ típusát lehet megkülönböztetni: a többszöri felszólalás tilalmát, az egyes beszédek idejének korlátozását, és végül a parlamenti vita olyan idõpontban való berekesztését, amikor még vannak elõre bejelentett felszólalók (klotûr). Jelen ügyben az indítványozó a parlamenti beszédidõ korlátozásának második típusával, az egyes beszédek idejével kapcsolatban vetett fel alkotmányossági problémát. A probléma a magyar szabályozás-történetben széles körû elõzményekkel rendelkezik, illetve a külföldi megoldások sajátosságai is támpontként szolgálhatnak. Az Alkotmánybíróság ezért elsõként – vázlatosan – a hazai közjogtörténeti hátteret, illetve egyes külföldi országok parlamentjeire vonatkozó szabályozást tekintette át. 1.1. A parlamenti beszédidõ szabályozásával összefüggõ kérdések már az 1848-as, elsõ írott magyar házszabályban is fellelhetõk. A Képviselõház Rendszabályai megfogalmazták a többszöri felszólalás (,,a tárgy alapelvéhez és lényegéhez egyszernél többször szólni nem lehet”), illetve a beszédolvasás tilalmát. E tilalmakat aztán a késõbbi házszabályok is átvették. A házszabályt érintõen a dualizmus korának egyik központi témája épp a beszédidõ szabályozásának kérdése volt. A parlamenti viták ellenére a házszabályban a századfordulóig a beszédidõ semmilyen számottevõ korlátozására nem került sor. A magyar házszabály-történetben az 1875-ös házszabály-revízió írta elõ elsõ ízben, hogy az elnök a tárgytól eltérõ képviselõtõl – az erre való figyelmeztetés után – megvonhatja a szót, másrészt azt, hogy a megkezdett beszédet az ülés folyamata alatt be is kell fejezni (a következõ ülésen folytatni tilos). Kimondta azonban, hogy: „A szólásra felírottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége elõtt egy óranegyeddel kerül sor, joggal bír vagy az ülés idejének meghosszabbítását kérni, hogy beszédét elmondhassa vagy az ülésnek befejezését kérni, egész beszédének a következõ ülésre halaszthatása végett...” (Képviselõház Házszabályai 1875. 142. §, a késõbbiekben: A Képviselõház Házszabályai 1899. 163. §). E szabály tehát nem a beszédidõ hosszát korlátozta, hanem ellenkezõleg: a beszédidõ legrövidebb (méltányolható) idejének „egy óranegyedet” ismert el. A dualizmus korának utolsó átfogó házszabály-revíziójára 1913-ban került sor. E házszabály sem tartalmazott általános idõbeli korlátozást az egyes képviselõi felszólalásokat illetõen (s erre nem is adott felhatalmazást). Ugyan-

1754


akkor több helyen (a törvényjavaslatok érdemi tárgyalását nem érintõ, alapvetõen ügyrendi típusú kérdésekben) maximálta a felszólalók számát (pl. a részletes vita egyes szakaszainak összekapcsolása tárgyában maximum 4 képviselõ nyilváníthat véleményt), de a felszólalás fõszabályként továbbra is idõhatár nélküli volt. (A Képviselõház Házszabályai 1913. 202. §.) Az egyes képviselõi felszólalások idejét is érintõ korlátozást egy esetben, a költségvetés tárgyalására vonatkozóan állapított meg. E szerint az éves költségvetés tárgyalása 20. ülésnapjának végén az elnök – tekintet nélkül a még jelentkezõ szónokokra – lezárhatta a vitát, s a költségvetés éppen tárgyalás alatt álló részérõl (a hozzátartozó módosításokkal együtt) elrendelhette a szavazást (klotûr). Ha az elnök e jogintézménnyel élt, a költségvetés 20. nap utáni (további) tárgyalása során a szónokok legfeljebb fél óra hosszat beszélhettek. (A Képviselõház Házszabályai 1913. 230–233. §.) Ezzel a szabállyal – de hangsúlyozandó, hogy kifejezetten csak a költségvetési vitára vonatkozóan – elõször jelenik meg a magyar házszabály-történetben az egyes képviselõi felszólalások idõtartamának limitálása. 1.2. Az 1924-es Nemzetgyûlési Házszabályban a beszédidõt érintõ új elõírások kétirányúak. Egyrészt – az 1913-as házszabályban csupán a költségvetést érintõ – klotûr intézményét valamennyi törvényjavaslatra lehetõvé tette (enyhe formája miatt azonban a törvényjavaslatok alapos megtárgyalását nem gátolta). Másrészt – amellett, hogy az általános vitában mindenki idõkorlátok nélkül szólhatott – meghatározta a részletes vita idejét. A Nemzetgyûlés Házszabályai (1924.) 212. § (2) bekezdése szerint: „A részletes tárgyalás során 15 percnél tovább egy felszólalás sem tarthat. Az illetõ képviselõ kérheti azonban, hogy beszédét az általa határozottan megjelölendõ idõpontig folytathassa.” [A 15 perces felszólalási idõlimit – néhány kivételtõl eltekintve – irányadó volt az ügyrendi felszólásokra is – lásd a 212. § (3) bekezdését.] A parlamenti beszédidõ általános és részletes vitát egyaránt érintõ szabályozására az 1928-as házszabály-revízióban került sor. E házszabály 149. § (1) bekezdése szerint: „Az általános vita során – amennyiben a házszabályok másként nem rendelkeznek – 1 óra hosszánál tovább egy felszólalás sem tarthat, az illetõ felszólaló azonban egy ízben kérheti, hogy beszédét az általa megjelölt idõpontig – de legfeljebb még 1 óra hosszáig – folytathassa.” A részletes vitát illetõen megmaradt a korábbi 15 perces elõírás azzal, hogy a hosszabbítás maximum újabb 15 perc lehetett [150. § (1) bekezdés]. Az 1928-as házszabály – a házszabály-történetben eddig nem alkalmazott módon – a bizottsági munkában is idõmeghatározással élt, így az ott folyó általános vita során 15 percet, a részletes vitában 10 percet engedélyezett az egyes képviselõknek, ami kétszer 15, illetve egyszer 10 perccel növelhetõ volt [49. § (2) bekezdés]. A következõ, az 1939-es képviselõházi házszabály a beszédidõre vonatkozó szabályozást tovább részletezte (s egyben tovább korlátozta). A vezérszónoki intézmény

5. szám

bevezetésével a vezérszónoknak az általános vitában 1 óra hosszát, a többi szónoknak 30 percet engedélyezett, amely legfeljebb 60, illetve 30 perccel meghosszabbítható volt. [A Képviselõház Házszabályai 147. § (1) bekezdés] Megszüntette viszont a részletes plenáris vitát. A 150. § (1) bekezdése kimondta: „A törvényjavaslatoknak a bizottságok által megállapított és elfogadott egyes §-airól a Ház vita nélkül oly módon dönt, hogy az elõadók ismertetik [...] a bizottság által eszközölt változtatásokat s ezután az elnök a §-okat egyenként szavazás alá bocsátja.” Az 1939-es házszabály pontosan meghatározta a bizottsági munkában felszólaló képviselõk idõkeretét is, e szerint a felszólalások 15 percig tarthatnak, amely 10 perccel meghosszabbítható volt. A bizottsági részletes vita során ugyanazon szakaszhoz egy képviselõ maximum háromszor szólhatott, de az újabb hozzászólások már csak 5-5 percesek lehettek (49. §). Az 1939-es házszabály a parlamenti felszólalás valamennyi formájára (általában 10 vagy 15 perces) külön idõkorlátot állapított meg. Az 1946-os – háború utáni demokratikus – parlament új Házszabálya (a plenáris ülési beszédidõ szabályozása tekintetében) leginkább az 1928-as házszabályra hasonlított. A beszédidõ általános vita esetén maximum 1 óra volt, amelyet meg lehetett hosszabbítani további 1 órával. A részletes vita során a képviselõknek 15 perc állt rendelkezésére, amely még 15 perccel meghosszabbítható volt. [A Nemzetgyûlés Házszabályai 1946. 76. § (3) bekezdés, 84. §.] A bizottsági munkát érintõen az 1946-os házszabály – a lényegét illetõen – fenntartotta az 1939-ben bevezetett megoldást, azzal, hogy az általános vita esetén 30, részletes vitában pedig 10 perces felszólalási idõt biztosított az egyes képviselõknek [37. § (1) bekezdés, 38. § (2) bekezdés]. Ez az idõ a képviselõ kérésére, erre vonatkozó szavazás után, ugyanennyivel növelhetõ volt. Végül az 1946-os házszabály – hasonlóan az 1939-eshez – idõkeretet állapított meg a napirend elõtti és egyéb parlamenti felszólalás tekintetében is. A polgári kori magyar házszabály-történet eddigi áttekintése azt tükrözi, hogy a beszédidõ és azon belül az egyes képviselõi felszólalások idõtartamának meghatározása viszonylag késõn kerül be a házszabályokba, azaz a beszédidõ hosszú ideig nem kerül érdemi korlátozás alá (s ezt követõen is csak fokozatosan: elõször a részletes vitát, aztán az általános vitát, majd a bizottsági felszólalásokat érintõen). Amikor viszont a korlátozások megjelentek – egyébiránt a korabeli nyugati mintákhoz képest is késõbb –, a házszabályok pontosan meghatározott, elõre látható és kiszámítható rendelkezéseket tartalmaztak. Megállapítható tehát, hogy a magyar házszabály-történetben a képviselõi felszólalások idejének limitálása házszabályi rendezést igénylõ kérdés volt. 1.3. A rendszerváltozást megelõzõen az Országgyûlés ügyrendjérõl szóló 9/1985–1990. számú OGY határozatot az 1/1989. (I. 24.) OGY határozat módosította, és tette közzé az ügyrend egységes szövegét. A nem sokkal késõbb elfogadott 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat már nem

5. szám


az ügyrend, hanem „az Országgyûlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegérõl” rendelkezik. A parlamenti beszédidõt érintõen viszont mindkét országgyûlési határozat azt a szabályt tartalmazta, hogy az elnök vagy bármely képviselõ javaslatára a hozzászólások idõtartamát az Országgyûlés meghatározhatja [8/1989. (VI. 8.) OGY határozat 47. § (1) bekezdés] azzal, hogy intézményesítette az ún. kétperces hozzászólást [vita közben, korábbi felszólalással kapcsolatos észrevétel céljából – 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat 44. § (3) bekezdés]. A bizottsági munka során felszólaló képviselõ beszédidejére azonban még a fentiekhez hasonló utalást sem tartalmaz egyik OGY határozat sem. A 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat az 1994-es házszabály elfogadásáig kilenc ízben módosult. A parlamenti beszédidõt érdemben érintõ új rendelkezéseket csak a jelen ügy tárgyát képezõ 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat állapított meg. 2. Egyes külföldi házszabályok – törvényjavaslatok és határozatok vitájára vonatkozó rendelkezései – áttekintetése alapján a következõk állapíthatók meg: 2.1. Az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában (House of Commons) nincs általános szabály a beszédidõ hosszára (ugyanakkor az elnök megvonhatja a szót a képviselõtõl, ha eltér a tárgytól). Más eljárásokkal azonban korlátozható a viták idõtartama. Ilyen más eljárást eredményez a Kormány által beterjeszthetõ program-indítvány (programme motion), amelyben a Közösségek Háza meghatározza, hogy a törvényjavaslat vitáinak egyes fázisaira milyen idõpontban és idõkeretben kerül sor (ezzel az eszközzel elég gyakran élnek, a 2002–2003-as években például 71 programindítványt terjesztettek elõ). A másik, évszázados hagyománnyal rendelkezõ, ugyancsak a végrehajtó hatalom kezében levõ eszköz a vita lezárására, a guillotine (allocation of time motion; Standing Orders 81.). A guillotine-indítvány célja, hogy egy törvényjavaslat vitáját (napokban, órákban) meghatározott idõn belül lezárják. A guillotine-indítványról háromórás idõkeretben vitatkoznak a képviselõk, és az indítvány elfogadása esetén meghatározzák, hogy mikor kell befejezni a vitát, függetlenül annak aktuális fázisától. Az indítvány elfogadását követõen bizottság (Business Committee) határozza meg az adott idõkereten belül a javaslat egyes részeire fordítható vita-idõkeretet (Standing Orders 82.) Az Amerikai Egyesült Államokban a Képviselõház (House of Representatives) eljárási szabályai szerint a képviselõk legfeljebb egyórás idõkeretben szólalhatnak fel (Rule XVII, clause 2), de a gyakorlatban nagyon kevés vita folyik az „egyórás szabály” alapján. A javaslatok megvitatására szánt idõkeret meghatározásában egy bizottság (Committee on Rules) lát el meghatározó szerepet, amelynek kilenc tagja a képviselõházi többséghez, négy tagja a kisebbséghez tartozik. Kanadában a Közösségek Háza (House of Commons) Házszabályának átmeneti (legalább a 2006. évben választandó alsóház hatvanadik ülésnapja végéig) alkalmazandó

1755

rendelkezései általános, 20 perces beszédidõt határoznak meg [Standing Orders, 43. (1) (a). A húszperces beszédet követõen legfeljebb tízperces idõkeretben lehet kérdést feltenni, megjegyzéseket fûzni, beleértve ezekbe a hozzászólásokra adott válaszokat is, míg a tízperces beszédeket követõ idõkeret öt perc [43. (1) (b–c)]. 2.2. A francia Nemzetgyûlés (Assemblée Nationale) házszabályának 95. § (2) bekezdése a részletes vitára nézve határozza meg a hozzászólások idõtartamának korlátozását. E szerint az egyes szakaszok megvitatása során a képviselõk legfeljebb öt percig beszélhetnek, az elnöknek pedig lehetõsége van a vita lezárására, miután két, ellentétes véleményt kifejtõ képviselõ befejezte a beszédét. A Házszabály 103–107. §-ai lehetõséget adnak – a vita egészét érintõ – ún. egyszerûsített eljárásra is, ilyenkor korlátozott és idõben pontosan meghatározott a hozzászólások lehetõsége (a felelõs bizottság elõadója tizenöt perc, más bizottságok elõadói legfeljebb öt perc idõkeretet használhatnak fel). 1999 óta a Házszabály az eljárási indítványok megvitatását is kifejezett idõkorláthoz köti. A spanyol Képviselõház (Congreso de los Diputados) házszabálya szerint – eltérõ rendelkezés hiányában – minden vita esetén biztosítani kell a lehetõséget az adott ügyet támogató és azzal szembenálló álláspont kifejtésére. A viták esetén rendelkezésre álló idõkeret – eltérõ rendelkezés hiányában – tíz perc. A Házszabály 76. §-a a vita (idõ elõtti) lezárásának lehetõségét (klotûr) az elnöknek adja meg. A képviselõcsoport vezetõje is tehet a vita lezárására irányuló indítványt. Ebben az esetben a vita lezárását megelõzõen egy-egy támogató és ellenzõ beszédre kerülhet sor, amely legfeljebb ötperces lehet. Az osztrák Nemzeti Tanács (Nationalrat) házszabályának 57. § (1) bekezdése szerint, eltérõ rendelkezés hiányában, a képviselõk legfeljebb húsz percben szólhatnak hozzá a vitához. Egyes esetekben a Nemzeti Tanács – az elnök indítványára – hosszabb idõtartamú hozzászólást is engedélyezhet. Az 57. § (2) bekezdése szerint a vita kezdete elõtt a Nemzeti Tanács, illetõleg az elnök az Elnöki Konferencia véleményének kikérését követõen rendelkezhet úgy is, hogy az egyes képviselõi hozzászólások húsz percnél rövidebbek is lehetnek. A Házszabály szerint ilyenkor legalább tízperces beszédidõt kell biztosítani. Ezen túlmenõen, a Nemzeti Tanács, illetõleg az elnök elrendelheti, hogy az adott képviselõcsoporthoz tartozó harmadik képviselõ hozzászólását követõen a képviselõcsoporthoz tartozó további képviselõk legfeljebb öt percben szólhatnak hozzá. Az 57. § (3) bekezdése szerint az Elnöki Konferencia véleményének kikérését követõen az elnök dönthet úgy, hogy az egyes frakciók képviselõi elõre meghatározott idõkeretben szólhatnak hozzá a vitához. Néhány parlamenti eljárásra speciális rendelkezések irányadók, így a 74. § (2) és (3) bekezdései szerint a törvényjavaslat harmadik olvasata során (lényegében a koherencia-vita), az indítványokról csak a Nemzeti Tanács hozzájárulása esetén nyitható vita, és minden hozzászóló legfeljebb öt percig beszélhet. A német Szövetségi Gyûlés (Bundestag) házszabályának 35. §-a értelmében – amennyiben eltérõ döntés nem születik – a vitában mindegyik szónok legfeljebb tizenöt

1756


percig beszélhet. A képviselõcsoportok indítványozhatják, hogy valamely képviselõjük hozzászólási ideje legfeljebb negyvenöt perc legyen. Az elnök a beszédidõket meghosszabbíthatja, ha a napirendi pont vagy a vita ezt szükségessé teszi. A klotûr-indítványról a 25. § (2) bekezdése szerint csak akkor lehet szavazni, ha minden képviselõcsoport legalább egyszer hozzászólt a vitához. Az olasz Képviselõház (Camera dei Deputati) szervezetét és eljárását rendezõ házszabály a vita általános szabályai közé illesztve foglalkozik a beszédidõvel. A 39. § (1) bekezdése szerint, ha a házszabály rövidebb idõtartamot nem állapít meg, bármely javaslatról szóló vitában a hozzászólások ideje nem lehet több harminc percnél, továbbá, a 43. § szerint, minden képviselõ csak egyszer szólhat hozzá a vitához. Ez az idõkeret bizonyos törvényhozási tárgyaknál (alkotmánymódosítás, választójogi törvény stb.) a kétszeresére emelkedik, illetve a Képviselõház elnökének jogában áll, hogy minden képviselõcsoportból egy vagy több képviselõ hozzászólási idejét meghosszabbítsa a tárgyalt törvényjavaslat fontosságára tekintettel. A 41. § (1) bekezdése szerint az ügyrendi kérdésekben az elõterjesztett javaslat ellen és mellett – az ügyrendi javaslat elõterjesztõjén kívül – egy-egy képviselõ legfeljebb öt percben szólhat.

IV. 1. A történeti és a nemzetközi összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a parlamenti képviselõk beszédidejének szabályozása mögött egyfelõl az egyéni képviselõi jogok érvényesülése, másfelõl a hatékony parlamenti munka biztosítása közötti egyensúly megteremtésének igénye áll. A szabályozás által biztosítani kell, hogy a parlament be tudja tölteni funkcióját a közügyek megvitatását illetõen, azaz a képviselõknek kellõ idõ álljon rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére, és mindez ne vezethessen obstrukcióhoz vagy a parlamenti munka más módon való ellehetetlenüléséhez. Ennek az egyensúlynak a biztosítása a hatályos magyar Alkotmányból levezethetõ követelmény. Az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a képviselõk parlamenti szólásszabadsága alkotmányi védelemben részesül csakúgy, mint a parlamenti mûködés hatékonyságának alkotmányos elve. Az Alkotmánybíróság a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatában a következõket állapította meg: „A parlamenti szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának lényeges alkotóeleme, amely az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének védelme alatt áll. A szabad véleménynyilvánítás érvényesülésének kiemelten fontos helyszíne az Országgyûlés, az a terep, ahol az ország sorsát közvetlenül érintõ ügyekben érvek és ellenérvek felsorakoztatását követõen döntést hoznak a képviselõk. Alkotmányos törvényalkotás nem képzelhetõ el a parlamenti tanácskozás nyilvánossága és a képviselõi felszólalások szabadsága nélkül.” (ABH 2004, 490, 498.)

5. szám

A parlamenti mûködés hatékonyságával – mint a jogállamiság egyik mûködési elvével – kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatában kifejtette: „Bár a Házszabály megalkotására az Alkotmányban adott felhatalmazás az Országgyûlés mûködése szabályainak és tárgyalási rendjének megállapítására szól [24. § (4) bekezdés], a hatékony parlamenti mûködés messze e technikai értelemben vett mûködési renden túlmutató, ‘alkotmányos elv’.” (ABH 1998, 197, 202.) Más döntés ezt akképpen erõsítette meg, hogy: „A parlamenti mûködés hatékonyságát az alkotmánybírósági gyakorlat alkotmányos elvként kezeli.” [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 63.] 2. A Házszabálynak a képviselõk beszédidejét közvetlenül meghatározó szabályai három csoportba sorolhatók. a) Az elsõ csoportba a percekben meghatározott, gyors reagálást igénylõ felszólalások tartoznak. Így pl. a sürgõsségi javaslat benyújtását követõen az elõterjesztõ azt legfeljebb két perc idõtartamban megindokolhatja [46. § (2) bekezdés]; a Házszabály rendelkezik a vita közbeni kétperces felszólalásról [50. § (4) bekezdés]; a napirenden nem szereplõ halaszthatatlan és rendkívüli ügyekben a képviselõcsoport vezetõje legfeljebb öt perc felszólalásra jogosult [51. § (1) bekezdés]; a napirendi pontok tárgyalása után rendkívüli ügyben legfeljebb öt percig lehet szólni [51. § (4) bekezdés] stb. (Mindezeken túl a Házszabály, a felszólalást érintõ pontos idõkeret-meghatározást közel húsz esetben tartalmaz.) E rendelkezésekbõl az tûnik ki, hogy a Házszabály megalkotói e tekintetben fontosnak tartották az elõre tervezhetõ, pontosan meghatározott felszólalási idõ megállapítását, amelynek egyik garanciája épp a Házszabályba foglalásban érhetõ tetten. b) A második csoportba az alapvetõen frakciójogként meghatározott idõkeretes tanácskozás tartozik (53. §). Bár idõkeretes tanácskozás a Házbizottság által bármely napirendi pont tárgyalására vonatkozóan kezdeményezhetõ (amely a gyakorlatban nem vált általánossá), a Házszabály speciális rendelkezéseket is tartalmaz a vita idejéhez kapcsolódóan (legalább tizenöt képviselõ írásbeli kérelmére). Elõírja pl., hogy a kormányprogram vagy a bizalmatlansági indítvány esetén 10 óránál, költségvetési törvényjavaslat esetén 30 óránál, a költségvetés végrehajtásáról, illetve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésérõl 15 óránál stb. kevesebb idõt nem lehet az általános vitára meghatározni [53. § (4) bekezdés]. E csoportba vonható az a szabály is, amelynek értelmében az interpelláció és kérdés tárgyalására hetente legalább 90 percet kell biztosítani [115. § (3) bekezdés], valamint az azonnali kérdések órájára elõírt legalább 60 perc [119. § (1) bekezdés]. Látható tehát, hogy míg az elsõ csoportba tartozó felszólalásoknál a Házszabály az egyes képviselõk felszólalását illetõen maximum-idõt határoz meg, addig a második csoportba tartozó esetekben – tárgyanként – minimumidõrõl rendelkezik. c) A harmadik csoportba a Házszabályba normatív idõkorlát nélkül felvett felszólalási idõkeret-meghatározás

5. szám


tartozik. A felszólalási idõkeret mint jogintézmény eltér a fentebb bemutatott idõkeretes tanácskozástól. Míg az idõkeretes tanácskozás – ha ezt egyáltalán kezdeményezik (tehát kivételesen) – az adott tárgy, illetve törvényjavaslat megtárgyalásának legkevesebb idejét határozza meg, addig a felszólalási idõkeret a parlamenti beszédidõ egy más aspektusát ragadja meg: az egyes képviselõ beszédidejére vonatkozik, mégpedig minden esetben, amikor a napirenddel együtt az Országgyûlés a felszólalási idõkeretekrõl is határoz. Míg az idõkeretes tanácskozást a Házszabály pontosan rendezi (az 53. §-ban), addig a felszólalási idõkereteket érintõen kimondja: az erre vonatkozó javaslatot a Házbizottság készíti [23. § b) pont]; a Házbizottság – amelynek elnöke az Országgyûlés elnöke, tagjai az Országgyûlés alelnökei és a frakcióvezetõk (24. §) – döntéseit egyhangúlag hozza, egyhangú döntés hiányában azonban (a felszólalási idõkereteteket érintõen) az Országgyûlés elnöke dönt a javaslatról [26. § (3) bekezdés]. Az ülésen az elnök ismerteti a Házbizottságnak a tanácskozás idõtartamára és a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslatát [47. § (4) bekezdés], amely javaslatokról az Országgyûlés vita nélkül határoz [47. § (6) bekezdés]. E harmadik csoportba tartozik végül az a rendelkezés is, amely szerint a bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja [75. § (3) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság a parlamenti beszédjogra vonatkozó szabályok e harmadik – az indítvánnyal érintett – csoportjára nézve folytatta le a vizsgálatot. 3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”, a 2. § (2) bekezdése a népszuverenitás elvét rögzíti: a nép a hatalmat választott képviselõk útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének egymásra vonatkoztatott alkotmánybírósági értelmezése a jogállamisághoz tartozó demokratikus jelzõt töltötte meg tartalommal. Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében deklarált „hatalomgyakorlás tekinthetõ csak a közhatalom demokratikus forrásának, illetve megnyilvánulásának” [16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 146.]. Az Alkotmánybíróság kifejtette: „a demokratikus jogállam alkotmányi követelményei meghatározzák az Országgyûlés és a Kormány tevékenységének, általában véve a közhatalom gyakorlásának kereteit és korlátait” [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.]. A demokratikus hatalomgyakorlás alkotmányi követelményeinek egyik összetevõjét határozza meg az Alkotmány 20. § (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy „az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik.” A demokratikus jogállam követelményei között az országgyûlési képviselõk feladata többek között a közügyek megvitatása [50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 576.]. Ez a feladat számos alapjog érvényesülésének is elõfeltétele. Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben kifejtette, hogy e jog „nem csupán alapvetõ alanyi jog, hanem

1757

e jog objektív, intézményes oldalának elismerése egyben a közvélemény, mint alapvetõ politikai intézmény garantálását is jelenti” [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 178.]. A véleménynyilvánítási szabadság alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe kell venni [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 178.]. 3.1. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az országgyûlési képviselõknek a köz érdekében végzett tevékenysége egyrészt a közügyek szabad parlamenti megvitatásában – mint a demokratikus törvényalkotás egyik nélkülözhetetlen elõfeltételében –, másrészt a választópolgárok megfelelõ tájékoztatásában nyilvánul meg, abban, hogy kellõ információ birtokában vegyenek részt a politikai diskurzusban [lásd 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 566, 576.]. Legfontosabb intézményi kerete ennek az Országgyûlés, amelynek hatékony mûködése éppúgy a demokratikus jogállam követelményei szerint kell, hogy alakuljon, mint az országgyûlési képviselõk parlamenti szólásszabadsága a közügyek megvitatásának terén. Az Alkotmánybíróság a 62/2003. (XII. 15.) AB határozatában a demokratikus jogállamból következõ, a törvényhozással szembeni követelményrendszert állított fel. Leszögezte: „a demokratikus jogállam feltételezi továbbá a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelõ döntéshozatalt.” (ABH 2003, 637, 647.) E határozat a demokratikus jogállam megvalósulásának feltételeként említi az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabályok létét és betartását (ABH 2003, 637.). Az ún. kórháztörvény alkotmányossági vizsgálata során pedig arra utalt az Alkotmánybíróság, hogy az elõre meghatározott szabályok szerint mûködõ törvényhozás (,,az ülés szabályszerû összehívása, a napirendi javaslat megfelelõ idõben való továbbítása”) az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerinti képviseleti hatalomgyakorlásnak is lényeges feltétele. [63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676, 685.) Mint a fentiekbõl látható, a demokratikus jogállamiságból fakadó követelmények összetett szempontrendszert közvetítenek a hatékony parlamenti mûködés védelmében. A demokratikus hatalomgyakorlás alkotmányos követelményei magukba foglalják a jogállami intézményrendszer (így az Országgyûlés) hatékony mûködését, és egyben a népszuverenitáson alapuló, a köz érdekében végzendõ képviselõi tevékenység alkotmányi védelmét is. A parlamenti munka lényegéhez tartozik a tárgyalásra kerülõ ügyek minden oldalú beható megvizsgálása, a legkülönbözõbb vélemények meghallgatása. Következésképpen az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében deklarált, a képviselet útján való hatalomgyakorlás központi (országos) szinten az Országgyûlés mûködése által a döntéshozatal – jellemzõen a törvényalkotás – folyamatában érvényesül. Ebben a folyamatban a döntés-elõkészítés, a törvényjavaslatok megvitatása (a képviselõi beszédjog) meghatározó jelentõséggel bír.

1758


3.2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ahhoz, hogy az országgyûlési képviselõk az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 20. § (2) bekezdésének megfelelõen el tudják látni feladataikat, elengedhetetlenül szükséges, hogy az Országgyûlés ülésein, illetve a bizottságokban felszólalhassanak, álláspontjuk ismertetéséhez kellõ idõ álljon rendelkezésre. Ez a hatalomgyakorlás demokratikus jogállami követelményeibõl következik. Jelen ügyben megállapítható, hogy a Házszabály nem tartalmaz elõírást arra nézve, hogy milyen normatív szempontok figyelembevételével határozható meg a napirendhez kötõdõ konkrét képviselõi felszólalások idõtartama. A Házszabály az ülések tekintetében a Házbizottságnak – Házbizottsági konszenzus hiányában az Országgyûlés elnökének [26. § (3) bekezdése] – szabja feladatául a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslattételt [23. § b) pont], amelyekrõl az Országgyûlés egyszerû többséggel határoz [47. § (4) és a (6) bekezdés], a bizottságok pedig maguk korlátozhatják a hozzászólások idõtartamát [75. § (3) bekezdés]. E szabályok alapján a mindenkori parlamenti többség elhatározása szerint alakulhat a felszólalási idõkeret-meghatározás, a Házszabály e tekintetben nem tartalmaz kisebbségvédelmi elõírásokat. [Megjegyzendõ, hogy a 4/1999. (III. 31.) AB határozattal elbírált (ABH 1999, 52.) ülésezési rend is hasonlóan (kisebbségvédelmi garanciák nélkül) intézményesült, illetve – Házszabályba foglalás nélkül – hasonlóan intézményesül. A Házszabály 23. § a) pontja alapján itt is a Házbizottság foglal állást a heti munkarendrõl, házbizottsági konszenzus hiányában pedig az Országgyûlés egyszerû többsége határoz. Az Alkotmánybíróság e tekintetben is a Házszabályba foglalást írta elõ az Alkotmány garanciális rendelkezései érvényesülésének biztosítékaként.] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Országgyûlés mûködését meghatározó eljárási rendben garanciális jelentõsége van a kisebbségvédelmi szabályoknak. A mindenkori parlamenti többség és a mindenkori ellenzék szerepe az Országgyûlés mûködésében más-más érdekek mentén szervezõdik. Míg a kormánytöbbség általában a parlament gyors döntési képességében, addig az ellenzék a meghozandó döntések kritikájában (s ezáltal a döntéshozatal megfontoltabbá tételében) érdekelt. E tendenciából következik a mindenkori kisebbségi vélemények fokozott védelme, hiszen ha a többségi önkorlátozásban osztozik a kisebbség is (mint jelen ügyben a felszólalási idõkeretek meghatározása, vagy a bizottsági önkorlátozás során), akkor a kisebbség (a mindenkori ellenzék) a véleménynyilvánítás lehetõsége szempontjából elveszti a parlamenti demokráciában õt megilletõ legfontosabb jogosítványát (az alapos kritika, a közügyek megvitatásának lehetõségét). A parlamenti kisebbség védelmére alakultak ki hagyományosan a házszabályi garanciák, amelyek a parlamenti mûködés hatékonysága mellett a mindenkori ellenzék történetileg kialakult jogait hivatottak védeni (lásd fentebb az indokolás III/1. részét). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezért az egyes képviselõk beszédidejének meghatá-

5. szám

rozási módja nem pusztán formai kérdés: az Országgyûlés e téren fennálló szabályozási autonómiáját csak az alkotmányos korlátok között gyakorolhatja. A beszédidõ korlátozása ugyanis alapjaiban érinti a kifejthetõ vélemény tartalmát, minõségét is: ha nem áll rendelkezésre a képviselõi álláspont kifejtésére kellõ idõ, úgy az szükségképpen tartalmi korlátozást is jelent (mindazon képviselõi vélemény, álláspont tekintetében, amelyet a szó megvonása miatt a képviselõ nem tudott összefüggõen elmondani). Mindezen okoknál fogva megnõ a képviselõi beszédidõre vonatkozó házszabályi rendelkezések súlya: a kisebbségvédelmi garanciák, a parlamenti mûködés hatékonysága, a közügyek alapos megvitatásának lehetõsége. A felszólalási idõkeretek meghatározása során a többségi álláspont érvényesülését feltétel nélkül engedõ házszabályi rendelkezések – a Házszabály 23. § b) pontja, 47. § (4) és (6) bekezdése, valamint a bizottsági hozzászólás-korlátozást érintõ 75. § (3) bekezdése – ezeket a garanciákat nélkülözik. 3.3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elõ, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetõségétõl [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethetõ tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABK 1998, május, 222, 225.]. Az Alkotmánybíróság a Házszabály tekintetében számos döntésben vizsgált mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmányból eredõ garanciák hiánya miatt [törvényjavaslat elõzetes normakontrolljára irányuló indítványozási jog garanciáit a 29/1997. (IV. 29.) AB határozatban (ABH 1997, 122.); független képviselõk bizottsági tagságának, illetve az összes képviselõre kiterjedõ részvételi lehetõség és a helyek arányos elosztásának garanciáit a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatban (ABH

5. szám


1998, 197.); a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rend garanciáit a 4/1999. (III. 31.) AB határozatban (ABH 1999, 52.)]. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Házszabálynak a felszólalási idõkeretek meghatározására vonatkozó rendelkezései [a 23. § b) pontjába és a 47. § (4) bekezdésébe foglalt, a felszólalási idõkeretekre utaló rendelkezései, illetve az errõl való egyszerû többségû szavazást elõíró 47. § (6) bekezdése] nem tartalmazzák a képviselõk felszólalási jogát védõ garanciákat, s ezáltal alapot adnak olyan felszólalási idõtartam meghatározására is, amely kiüresítheti a képviselõk politikai véleménynyilvánításra fennálló jogát. Mindez a demokratikus jogállam sérelmét eredményezheti. Ahogy fentebb kifejtésre került, az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseibõl és a 20. § (2) bekezdésébõl fakad az a követelmény, hogy az országgyûlési képviselõknek a napirendek tárgyalása során kellõ idõ álljon rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvényhozás mûködését érintõen az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabály, hogy a hatékony parlamenti mûködés védelme mellett meghatározásra kerüljön: mi az a legkevesebb idõtartam, amely alatt az egyes képviselõi felszólalások védelem alatt állnak (azaz mi az az idõtartam, amely alatt – pusztán az idõmúlás miatt – a szó nem vonható meg). Bár a képviselõ ismételt (értelemszerûen késõbb következõ) felszólalását a Házszabály nem tiltja, a képviselõi felszólalási jognak a Házszabály vizsgált rendelkezéseiben fennálló sérelmét ez nem orvosolja, hiszen a felszólalási idõkeretek (a védelem alatt álló beszédidõ) házszabályi meghatározása nélkül, a jelenlegi eljárási rend nem zárja ki a képviselõi felszólalási jogot teljesen ellehetetlenítõ rövidségû idõkeretek elõírást sem. Ebben az esetben az ismételt felszólalás sem biztosít garanciát a képviselõi álláspont teljes körû (de adott esetben még vázlatos) kifejtésére (sem). A Házszabály 75. § (3) bekezdése a bizottsági hozzászólások korlátozásáról szól. E rendelkezés a mindenkori többség szavazatához köti, hogy a hozzászólások idõtartamát „képviselõcsoportonként azonos idõtartamban” korlátozza. A bizottsági munkát érintõ e rendelkezés a frakciók szerinti korlátozás szempontjából hasonlít az ülések tekintetében meghatározott idõkeretes tanácskozáshoz (Házszabály 53. §-a), azzal a jelen ügy szempontjából lényeges különbséggel, hogy míg idõkeretes tanácskozás esetén a Házszabály meghatározza a képviselõcsoportoknak rendelkezésre álló legkevesebb idõt [Házszabály 53. § (3) bekezdés d) pont, (4) bekezdés], addig a bizottsági hozzászólásokat illetõen ilyen jellegû minimum-idõ meghatározást a Házszabály nem tartalmaz. Épp ezen különbség – a védelem alatt álló felszólalási idõ meghatározásának hiánya – miatt a bizottsági hozzászólások korlátozása a felszólalási idõkeretek meghatározási módjához hasonlít: a képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozó többségi döntés ugyanúgy – a kisebbségben lévõ képviselõk védelmét biztosító – garanciák nélküli a bizottsági munkában, mint a Házszabály felszólalási idõkeretekre vonatkozó szabályai

1759

az ülések tekintetében. A bizottsági hozzászólásoknál a Házszabály 75. § (3) bekezdésében lehetõvé tett korlátozás, a korlátozás-eljárás kisebbségvédelmet nélkülözõ mechanizmusa miatt osztja az ülések tekintetében megállapított, a felszólalási idõkereteket érintõ alkotmányellenes rendelkezések sorsát. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a bizottsági munka, mint az ülésen való tárgyalás (és döntés) elõkészítésének színtere egyébiránt is feltételezi, hogy az egyes képviselõi felszólalások csak kivételesen, házszabályi rendelkezések által övezett garanciák útján (s ne pusztán többségi elhatározás révén) essenek korlátozás alá. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a felszólalási idõkeretek Házszabályba foglalása (s ezáltal a képviselõi beszédidõ garanciájának megteremtése) amellett, hogy elõfeltétele a képviselõi felszólalási jog érvényesülésének, elõfeltétele egyben az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdései, illetve 20. § (2) bekezdése megvalósulásának is. Mint ahogy bemutatásra került: a parlamenti mûködés hatékonysága alkotmányosan igazolható módon lehet a képviselõi felszólalási jog korlátja. Erre tekintettel a beszédidõ hossza meghatározható. A képviselõi beszédjog tehát korlátozható „tárgyalási jog”, amely a képviselõk szólásszabadságának egyenlõ gyakorlását hivatott biztosítani s ezért normatív – Házszabály szerinti – szabályozást igényel. A képviselõi felszólalási jog arányos korlátozásának a Házszabály ez irányú garanciális rendelkezésein kell nyugodnia. A Házszabály vizsgált rendelkezéseiben alkalmazott megoldás azonban – az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseire, illetve 20. § (2) bekezdésére tekintettel – önmagában nem fogadható el. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a parlamenti beszédidõt érintõ szabályoknak a parlamenti mûködés hatékonyságának figyelembevétele mellett olyan, a felszólalási idõt védõ garanciákat is tartalmazni kell, amelyek útján az országgyûlési képviselõk véleményének lényegi kifejtése biztosított. E garanciák a Házszabályból hiányoznak. 3.4. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján végül megvizsgálta a felszólalási idõkeretekre vonatkozó szabályozás és az Alkotmány 24. § (4) bekezdésnek kapcsolatát. Az Alkotmány 24. § (4) bekezdése értelmében: „Az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét.” Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „tárgyalási rend” és a „mûködési szabályok” alkotmányi elõírása önmagában is a Házszabály minõsített többséget igénylõ szabályozási tárgya közé utalja mindazon tárgyköröket (s a kapcsolódó garanciákat), amelyek az Országgyûlés alkotmányos funkciójának ellátásához közvetlenül kötõdnek. Így például az Alkotmánybíróság a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatában a független képviselõk állandó és ideiglenes bizottságban való részvételi lehetõségének (ABH 1998, 197.), vagy a 4/1999. (III. 31.) AB határozat – az Országgyûlés mûködésének folyamatossága érdekében – az ülé-

1760


sezési rend házszabályi rendezését írta elõ (ABH 1999, 52.). Jelen ügyben az Országgyûlésnek a közügyek megvitatása terén fennálló alkotmányos funkciójához kapcsolódik annak vizsgálata, hogy az Alkotmány 24. § (4) bekezdésbe foglalt felhatalmazás kiterjed-e a felszólalási idõ garanciális szabályainak Házszabályba foglalására. Az Alkotmánybíróság már több olyan határozatot hozott a Házszabály vizsgálata során, amelynek tárgya, hogy az Országgyûlés szabályozást igénylõ házszabályi rendelkezést bizottsági állásfoglalással váltott ki. Az Alkotmánybíróság e döntéseiben nyomatékosította: az országgyûlési bizottsági állásfoglalások, az állásfoglalásokkal alakított „parlamenti gyakorlat” nyilvánvalóan nem pótolják a Házszabályból hiányzó garanciális szabályok létét [29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 129.; 50/1997. (X. 11.) AB határozat, ABH 1997, 327, 329.; 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 60, 63.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát következetes abban, hogy a házszabályi rendezést igénylõ kérdésekben a bizottsági ajánlásokat, javaslatokat – az Alkotmány 24. § (4) bekezdésének sérelme miatt – nem fogadja el még akkor sem, ha az abban foglalt megoldás az Alkotmány más rendelkezéseivel egyébként összhangban áll. Ennek oka, hogy az egyszerû többség által – esetenként – meghatározottak lényegében a Házszabály rangjára emelkednek az Alkotmányban foglalt minõsített többség garanciája nélkül. Ezért nem fogadta el az Alkotmánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában az ülésezési rend meghatározására irányadó parlamenti gyakorlatot sem. Más döntésében az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az „élõ jog” nem pótolja a normatív szabályozást. [31/1997. (V. 16.) AB határozat, ABH 1997, 154, 158.]. A Házszabállyal összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott: „Tekintettel arra, hogy az Országgyûlés hatásköreit ülésein gyakorolja, az ‘ülésezési rend’ az Országgyûlés mûködésének és tárgyalási rendjének lényeges eleme, ezért a rá vonatkozó alapvetõ szabályok elfogadását – minõsített többséget elõíró, garanciális eljárásban – a Házszabálynak kell meghatároznia. A munkarend meghatározására irányuló jelenlegi szabályozás lehetõvé teszi az Országgyûlés mûködésére és tárgyalási rendjére vonatkozó alapvetõ szabályok közé tartozó ülésezési rend (egymást követõ ülések) egyszerû többséggel történõ meghatározását, noha magának a Házszabálynak az elfogadása minõsített többséget igényel.” (ABH 1999, 52, 62.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanezen alkotmányos érvek alapján megállapítható az Alkotmány 24. § (4) bekezdésébõl eredõ mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség a Házszabálynak a napirendekhez kapcsolódó felszólalási idõkeretek meghatározására (korlátozására) irányuló felhatalmazó rendelkezései vonatkozásában is. Az Országgyûlés egyszerû többsége által házbizottsági, illetve házbizottsági konszenzus hiányában elnöki javaslatra elfogadott idõkeretek, illetve az ennek kötelezõ voltát értelmezõ ajánlások – garanciákat tartalmazó házszabályi keretek nélkül – akkor is szemben állnának az

5. szám

Alkotmány 24. § (4) bekezdésével, ha egyébként az így meghatározott felszólalási idõ hossza adott esetben megfelelõ (nem korlátozza aránytalanul a képviselõi felszólalási jogot), illetve ha az ajánlás nem tenné kötelezõvé az egyszerû többség által elfogadott idõkeret betartását (mint ahogy tette ezt a jelenleg érvényben lévõ Ügyrendi Bizottság 26/2002–2006. számú ajánlását megelõzõ 17/2002–2006. számú ajánlás). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 24. § (4) bekezdésében meghatározott „tárgyalási rend” és „mûködési szabályok”, mint a minõsített többséget igénylõ szabályozási tárgykörök, magukban foglalják a képviselõi felszólalásokra rendelkezésre álló idõkeretek házszabályi rögzítésének igényét mind az ülések, mind pedig a bizottsági hozzászólások során az egyes képviselõk beszédidejét illetõen. 3.5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Országgyûlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elõ azzal, hogy a Házszabály 23. § b) pontjával, a 47. § (4) és (6) bekezdésével, valamint a 75. § (3) bekezdésével összefüggésben nem határozta meg az egyes képviselõi felszólalások idejével kapcsolatos azon rendelkezéseket, amelyek garanciát biztosítanak a képviselõi álláspont kifejtésére – esetenként – meghatározott idõkeret korlátlan szûkítésének kizárására. E garanciális szabályok megalkotásának elmulasztása az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. § (2) bekezdésének sérelmét eredményezi. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a mulasztást elkövetõ szervet – határidõ megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a jogalkotói kötelezettség teljesítésének határidejeként 2006. december 15-ét jelölte meg. Az Alkotmánybíróság a Házszabály alkotmányossági felülvizsgálata során – az Abtv. 1. § e) pontján alapuló hatáskörében eljárva – több esetben észlelte, hogy a határozataiban, a Házszabály kiegészítésére elõírt határidõk eredménytelenül teltek el. A Házszabály jelenleg sem tartalmaz több olyan garanciát, amelyet az Alkotmány – és alkotmánybírósági döntés – alapján a Házszabályba kell foglalni [27/1998. (VI. 16.) AB határozat, ABH 1998, 197.; 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52.; 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566.]. 3.6. Az Alkotmánybíróság a Házszabály 23. § b) pontjának, illetve 47. § (4) bekezdésének „és a felszólalási idõkeretekre” szövegrésze, a 47. § (6) bekezdése, valamint a 75. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Házszabálynak az indítványozó által megsemmisíteni kért rendelkezései önmagukban nincsenek ellentétben az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésével, illetve 24. § (4) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet a házszabályi garanciák hiánya miatt állapított meg. A képviselõi felszólalások idejét védõ rendelkezések Házszabályba foglalása – azaz a felszólalási „minimum-idõ” védelmét bizto-

5. szám


sító garanciák – mellett a felszólalási idõkeretek meghatározására irányadó házszabályi rendelkezések az alkotmány sérelme nélkül alkalmazhatók. Amennyiben az Országgyûlés a jelen határozatban elõírt szabályozási kötelezettségének eleget tesz, úgy a Házszabály 23. § b) pontjába, 47. § (4) és (6) bekezdésébe, valamint a 75. § (3) bekezdésébe foglalt eljárásokat olyan házszabályi garanciák övezik, amelyekkel együtt e rendelkezések kellõ rugalmasságot biztosítanak a felszólalási idõk esetenkénti meghatározására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítványi kérelmet elutasította. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az ügy jelentõségére tekintettel rendelte el. Alkotmánybírósági ügyszám: 245/B/2004.

Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet a rendelkezõ rész 1. pontjában foglalt, a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) 23. § b) pontjához, 47. § (4) és (6) bekezdéséhez, valamint 75. § (3) bekezdéséhez kapcsolódóan – az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 20. § (2) bekezdésére tekintettel – a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával, valamint a határozat indokolásával. Egyetértek azzal, hogy a rendelkezõ rész 2. pontja elutasítja a Házszabály 23. § b) pontjának és 47. § (4) bekezdésének „és a felszólalási idõkeretekre” szövegrésze, 47. § (6) bekezdése, valamint 75. § (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványban felvetett alkotmányossági probléma elbírálása szempontjából alapvetõ annak eldöntése, hogy a képviselõi beszédjog (értve ezalatt azt, hogy az országgyûlési képviselõ az Országgyûlésben – annak plenáris és bizottsági ülésén – szóban bármilyen témában, bármely javaslathoz kapcsolódva, bármilyen idõtartamban kifejtheti véleményét) közvetlen alkotmányi védelem alatt áll-e, vagy az országgyûlési képviselõ parlamenti beszédjogának védelme közvetlenül levezethetõ-e valamely alkotmányi rendelkezésbõl. Ettõl függ ugyanis, hogy ez a képviselõi egyéni jog alkotmányosan hogyan és milyen mértékben korlátozható.

I. A beszédjog korlátozása: célok és szabályozási modellek Már 1848-ban Eötvös József, az akkori országgyûlési házszabály vitája során hangoztatta: „Fõ dolog a házszabá-

1761

lyoknál, hogy úgy alkottassanak, miszerint mellettök és általuk mindig jó törvényeket lehessen hozni, mégpedig a lehetõ legrövidebb idõ alatt.” A modern parlamentek ugyanis – fõként napjainkban – racionálisan szervezett döntéshozó (munka)szervezetek, amelyek egyrészrõl szuverenitási jogosítványokkal rendelkezõ döntéshozó hatalmi szervezetek, másrészrõl viszont magukban hordozzák az aktuálisan kialakult politikai tagoltságot: a megoszlásokat és arányokat. A modern parlamenti házszabályok legáltalánosabb, legfontosabb feladata tehát a demokratikus és racionális döntéshozatal biztosítása és annak elõsegítése, hogy ennek következtében jó törvények szülessenek. A modern parlamentek házszabályainak tehát egyszerre kell stabilnak és rugalmasnak lenni, egyszerre hordozzák magukban a kontinuitás és az aktuális helyzethez igazodás lehetõségét. 1. A többségi határozatban, valamint a szakirodalomban is szereplõ (összehasonlító) történeti elemzésekbõl kitûnik, hogy a képviselõi beszédjog korlátozásának alapvetõ indoka az obstrukció (vagyis az Országgyûlés döntéshozatala indokolatlan késleltetésének) megakadályozása. Ahogy Pesti Sándor a beszédidõ szabályozásával kapcsolatban már a dualizmus korára vonatkozóan is rámutat: „A beszédidõ szabályozása kapcsán különösen hangsúlyossá válik az a parlamentek egész mûködési rendjét meghatározó alapelv, miszerint törekedni kell az egyéni képviselõi jogok érvényesülése és a hatékony parlamenti munka biztosítása közötti optimális egyensúly megteremtésére. Ami ez esetben azt jelenti, hogy a szabályozás egyfelõl tegye lehetõvé a napirenden lévõ ügyek alapos megvitatását, az ellenzéki kritika és alternatíva megjelenítését, a közvélemény tájékoztatását, másfelõl azonban akadályozza meg a terméketlen, idõhúzó vitákat, az obstrukció kibontakozását, biztosítsa a parlamenti majoritás számára többségi jogainak érvényesítését. A gyakorlatban persze olykor nehéz annak meghatározása, hogy hol a határ a képviselõi jogok legitim érvényesítése és a parlamenti akaratképzés keletkezésének meggátolása között.” (Pesti Sándor: Az újkori magyar parlament. Osiris kiadó, Budapest, 2002, 232. o.) A képviselõi beszédjog korlátozására az egyes parlamentek több, különbözõ eszközt vettek igénybe, melyek az idõk folyamán változtak, eltûntek vagy újra elõtérbe kerültek. Ilyen eszköz a többszöri felszólalás, a beszédolvasás, a tárgytól eltérés tilalma, egyes felszólalástípusok esetén a felszólalók számának vagy a felszólalási idõtartamoknak a meghatározása, vagy a klotûr (a vita lezárása akkor, amikor még vannak elõre bejelentett hozzászólók) szabályozása. Ezek közül néhány eszköz a hatályos Házszabályban is megtalálható (pl. a tárgytól eltérés tilalma), más, korábban tilalmazott eszköz alkalmazását megengedi (pl. többszöri felszólalás), míg ismét más eszközök esetében hasonló módon, de nem teljesen azonosan szabályoz a Házszabály (így pl. a felszólalási idõtartamok vonatkozásában).

1762


Az Országgyûlésre háruló feladatok jelentõsen megváltoztak. A tömegtájékoztatási és informatikai eszközök robbanásszerû fejlõdésével a parlamenti beszédjog szerepe is átalakult. Nem hasonlítható például össze a korábbi parlamentek és az 1990 utáni országgyûlések által meghozott törvények száma, mint ahogy a képviselõk véleményének kifejtésére, a közvéleménnyel való megismertetésére sem az egyetlen eszköz annak a parlamenti vitában való elmondása (l. sajtótájékoztatók, honlapon közzététel stb.). Különös jelentõséggel bír viszont a parlamenti ülések azon néhány órája, amelyet a televízió, illetve a rádió közvetít. 2. A képviselõi beszédjog korlátozására számos szabályozási modell létezik. „Általánosnak tekinthetõ azonban, hogy a beszédidõre vonatkozó ügyrendi szabályok diszpozitív jellegûek, vagyis azoktól a ház esetenként eltérhet. Ilyenkor gyakran a házelnöknek van kezdeményezõ szerepe, aki ezt általában a frakciók elõzetes megállapodása alapján teszi. Az elõírt idõkeretektõl mindkét irányban lehetséges eltérés.” (Szente Zoltán: Bevezetés a parlamenti jogba. Atlantisz 1998, 245. o.) A házszabályok általában meghatározzák a képviselõket megilletõ beszédidõk minimális vagy maximális hosszát, ám e tekintetben rendkívül széles a skála (kezdve az Amerikai Egyesült Államok Képviselõházában rendelkezésre álló egyórás idõkerettõl egészen a svéd modellig, amely 4 perces hozzászólásra ad lehetõséget a képviselõnek akkor, ha felszólalásának várható idõtartamát nem jelenti be elõre – és még ez a beszédidõ is korlátozható). Összességében megállapítható, hogy többféle parlamentáris modell létezik a parlamenti beszédidõ korlátozására, és nem határozható meg egyetlen, mindenek felett álló, univerzálisan elfogadott alkotmányos modell.

II. Képviselõi beszédjog: közvetlen alkotmányi védelem vagy az Országgyûlés önszabályozási autonómiájába tartozó kérdés? A többségi határozat az Indokolás IV. rész 1. pontjában kijelenti: „Az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a képviselõk parlamenti szólásszabadsága alkotmányi védelemben részesül ...”, majd ezt a védelmet különbözõ alkotmányi rendelkezésekbõl vezeti le. Álláspontom szerint a képviselõk beszédjogának közvetlen alkotmányi védelme nem állapítható meg. 1. A beszédjog és a parlamenti szólásszabadság kapcsolata A többségi határozat a fenti kijelentésének alátámasztására bevonja a vizsgálatba az indítványozó által meg nem

5. szám

jelölt Alkotmány 61. § (1) bekezdését, és hivatkozik az Alkotmánybíróság 34/2004. (IX. 28.) AB határozatára. A képviselõi beszédjog és a parlamenti szólásszabadság fogalma azonban nem azonosítható egymással. Szente Zoltán megfogalmazásával élve: „A beszédjog a felszólaláshoz, a parlamenti vitákban való részvételhez való jogot jelenti, lehetõséget biztosít a képviselõ számára véleményének kifejtésére. Ez utóbbi szabadságát garantálja a szólásszabadság.” (Szente i.m. 178. o.) Az idézett alkotmánybírósági határozat is csak arra mutat rá, hogy „Alkotmányos törvényalkotás nem képzelhetõ el a parlamenti tanácskozás nyilvánossága és a képviselõi felszólalások szabadsága nélkül.” A beszédjog formai vonatkozásaira a határozat nem tér ki, nem elemzi, hogy az minden egyes képviselõt, minden tárgyban, bármilyen idõtartamban megillet-e, vagy csak olyan absztrakt jog, amely konkrét megvalósulásában – megfelelõ szabályok betartásával – mindhárom szempontból korlátozható. Álláspontom szerint tehát – mivel a képviselõi beszédjog és a parlamenti szólásszabadság a fentiek szerint nem azonosítható egymással – önmagában az Alkotmány 61. § (1) bekezdésébõl nem vezethetõ le a képviselõi beszédjog közvetlen alkotmányi védelme. 2. A beszédjog és a közvélemény alakításának szabadsága, a közügyek szabad parlamenti megvitatása és a demokratikus hatalomgyakorlás követelménye [Alkotmány 2. § (1) és (2), illetve 20. § (2) bekezdése] A képviselõk részérõl a közvélemény alakításának a parlamenti beszédjog gyakorlása csupán egyik eszköze, melynek általános jelentõsége – a tömegtájékoztatási és az információs eszközök fejlõdésével párhuzamosan – csökken, más, hatékonyabb eszközöknek adva át a teret (ez különösen igaz a bizottsági viták esetén, amelyek – a jelenleg hatályos Házszabály alapján – csak a sajtó számára nyilvánosak, és amelyekrõl a közvélemény csak a sajtón keresztül értesülhet). A közügyek szabad parlamenti megvitatásának vizsgálatakor tekintettel kell lenni arra, hogy ez nemcsak a törvényalkotási folyamatban, hanem a napirenden kívüli hozzászólásokban, a Kormány ellenõrzésének eszközein keresztül (pl. interpelláció), illetve – kis részben – a politikai vitanapokon keresztül valósul meg. Ezekben az esetekben a Házszabály viszont szigorú idõkereteket határoz meg. A képviselõ a meghozandó döntést nemcsak beszédjogának gyakorlása által befolyásolhatja, ennél sokkal fontosabb eszközök is rendelkezésére állnak: egyrészt az Alkotmány által is biztosított törvénykezdeményezési joga, másrészt a Házszabály 94. § (1) bekezdésében biztosított, módosító indítvány benyújtására vonatkozó joga. Mind a törvényjavaslat, mind a módosító indítvány benyújtásakor a képviselõt indokolási kötelezettség terheli; ennek hossza azonban nem korlátozott, a képviselõ bármilyen terjedelemben kifejtheti érveit, és az általa jónak tartott szabályozási mód mellett bármilyen terjedelemben érvelhet.

5. szám


3. A beszédjog, mint egyéni képviselõi jog A parlamenti beszédjog, mint a képviselõt – képviselõi megbízatására tekintettel – megilletõ egyéni jog elválasztandó azoktól a jogoktól, amelyek valamely frakcióban betöltött tagságára tekintettel illetik meg, illetve azoktól a jogoktól is, amelyek magát a frakciót illetik meg. Az egyéni képviselõi jogok minden képviselõt – tekintet nélkül arra, hogy kormánypárti vagy ellenzéki frakciónak tagja-e, esetleg független – egyformán megilletnek, korlátozásukra is csak úgy kerülhet sor, hogy az minden képviselõre egyformán vonatkozzon. Éppen azért, mivel ez egyéni képviselõi jog, nem tartozik a kormánypárti/ellenzéki dimenzióba, így korlátozásakor a kisebbségvédelmi eszközök hiányának számonkérése sem értelmezhetõ. Ameddig a korlátozás minden egyes képviselõre vonatkozik, nem tekinthetõ alkotmányellenesnek. [Azokban az esetekben, amikor reális veszélye lehet annak, hogy az ellenzéki képviselõk egyéni képviselõi jogainak gyakorlását a kormánypárti képviselõk akadályozhatják, a Házszabály kisegítõ rendelkezéseket tartalmaz. Így például a Házszabály 98. § (5) bekezdése alapján a képviselõcsoport vezetõje – ülésszakonként hat alkalommal – kérheti a képviselõ által benyújtott, ám a bizottság által tárgysorozatba nem vett törvényjavaslat tárgysorozatba vételét. E körbe tartozik a 106. § (1)–(2) bekezdésének azon rendelkezése is, mely szerint szavazni kell azokról a módosító javaslatokról is, amelyekrõl a szavazást a képviselõcsoport vezetõje kérte (egy döntési javaslat határozathozatalakor legfeljebb három alkalommal).] 4. A beszédjog lehetséges korlátai; a „szó megvonása” jogintézmény jellege Az Országgyûlés Ügyrendi bizottsága elnökének felkérésére Szente Zoltán tanulmányt írt a felszólalási és tanácskozási idõkeretek nemzetközi szabályozásának témájáról. (Bõvebben lásd dr. Szente Zoltán: A felszólalási és tárgyalási idõkeret – Szakértõi jelentés. Készült 2003 szeptemberében az Országgyûlés Ügyrendi Bizottsága elnökének megbízásából, száma: URB-31-1/2003.) E tanulmányában a nemzetközi példákat elemezve az alábbiakra mutatott rá: „az európai parlamenti jogok sajátossága az, hogy jelentõs mértékben preferálják a képviselõk frakciók szerinti tagozódását. (...) E szerint nem csupán a korlátlan képviselõi beszédjog lenne illuzórikus, hanem a valamennyi napirendi pontot illetõ egyéni képviselõi felszólalási jog sem érvényesül. Ez még akkor is igaz, ha egy állam alkotmányjoga – szemben például a magyarral – expressis verbis tartalmazza a képviselõk felszólalási jogát. (...) Vannak ugyan olyan felszólalástípusok, amelyek esetében mindegyik képviselõt megilleti a felszólalási jog – mint például a személyes érintettség esetében, vagy az ügyrendi javaslattétel céljából való felszólalásnál – ám a napirend megvitatását illetõen ez a jog inkább jogintézményként érvényesül és nem egyéni alanyi jogként”. (Szente i.t. 18–19. o.) Általános jelleggel állapítható meg, hogy az egyéni képviselõi beszédjognak az egyes napirendi viták tekintetében

1763

való korlátozása akkor fogadható el, ha az két feltételnek megfelel: egyfelõl a korlátozás általános (nem személyre szabott, minden egyes képviselõre vonatkozik), másfelõl biztosított az, hogy a vitában mindegyik képviselõcsoport kifejthesse véleményét. A szó megvonása nem a beszédjog korlátozásának egyik eszköze, hanem a parlamenti fegyelmi jog egyik szankciója, melynek alkalmazására a Házszabály által meghatározott esetekben, fegyelmi vétség elkövetésekor kerülhet sor. Ilyen fegyelemsértés, fegyelmi vétség az is, ha a képviselõ nem tartja be az Országgyûlés azon döntését, amely konkrétan meghatározza az adott törvény/határozati javaslat vitájában a képviselõk rendelkezésére álló beszédidõ hosszát. A felszólalási idõkeret túllépésével a képviselõ az Országgyûlés (egyedi) döntésével – amely jogi erejét tekintve ugyanolyan, mintha a Házszabály valamely rendelkezése kerülne alkalmazásra – helyezkedik tehát szembe, mely cselekedetnek szükségszerû szankciója kell, hogy legyen a szó megvonása.

III. A hatályos magyar szabályozás alkotmányi gyökerei, jellemzõi Az Alkotmány 24. § (4) bekezdése biztosítja az Országgyûlés számára, hogy mûködésének szabályait – néhány, magában az Alkotmányban szabályozott alapvetõ rendelkezéstõl eltekintve – maga állapíthassa meg a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban. Az Országgyûlést nagyfokú szabadság illeti meg a Házszabály megalkotásakor, önszabályozási autonómiája olyan Alkotmány által védett hatáskör, amelybe az Alkotmánybíróság csak nagyon súlyos érvek és indokok alapján, szélsõséges esetekben, közvetlen alkotmánysértés esetén avatkozhat be. Az országgyûlési képviselõk beszédjogát sem az Alkotmány, sem maga a Házszabály közvetlenül nem deklarálja. A Házszabály általános rendelkezései alapján azonban az országgyûlési képviselõk bármely napirendi ponthoz, bármilyen terjedelemben hozzászólhatnak. Ezen generális szabály alól három típusú kivételt határoz meg: 1. Amikor a külön nevesített hozzászólás-típusokhoz meghatározott idõtartamot rendel. {Így: napirenden kívüli hozzászólás 5 perc [51. § (1) bekezdés], ügyrendi hozzászólás 1+2+2 perc [52. § (1) bekezdés], interpelláció 3+4+1 perc [115. § (3) bekezdés] stb.} 2. A Házszabály részletesen szabályozza a napirendi pont idõkeretben való tárgyalását (53. §). Ekkor a Házbizottság (megegyezés hiányában az Országgyûlés elnöke) javaslatára az Országgyûlés plenáris ülése arról dönt, hogy a meghatározott napirendi pont tárgyalására összességében hány perc áll rendelkezésre. Az idõkeretben azt határozza meg az Országgyûlés (egyszerû többséggel), hogy az egyes országgyûlési képviselõcsoportok részére hány

1764


perc beszédidõ áll rendelkezésre, annak konkrét – az egyes képviselõk beszédjogát közvetlenül érintõ – korlátozására a képviselõcsoporton belüli megegyezések (frakciószabályzatok) alapján kerül sor. 3. Végül a Házszabály ismeri az egyes napirendi pontokhoz kapcsolódó felszólalások idõtartamának meghatározását [23. § b) pont, 47. § (4) bekezdés]. Az egyes napirendi pontokhoz kapcsolódó felszólalások idõtartamának meghatározásakor az Országgyûlés a képviselõk kétharmadával elfogadott Házszabályban döntött egy szabályozási modell mellett, melynek lényege a következõkben foglalható össze: a) az egyes napirendi pontokhoz való hozzászólás hossza általánosságban nincsen korlátozva, az a Házszabály szerint bármennyi ideig tarthat; b) amennyiben valamely okból szükségessé válik a hozzászólások idõtartamának korlátozása (pl. ne lehessen obstrukciós eszköz, vagy a parlamenti képviselõk egyenlõ eséllyel kaphassanak szót a televízió-közvetítés ideje alatt), a konkrét felszólalási idõtartamokra az a Házbizottság készít javaslatot, amelyben minden parlamenti képviselõcsoport képviselve van, és amely döntéseit egyhangúlag hozza; c) amennyiben a Házbizottság nem tud egyhangú döntést hozni a felszólalási idõtartamok kérdésében, a javaslatról (mind abban a kérdésben, hogy elõterjeszt-e ilyen javaslatot, mind a konkrét idõtartamok vonatkozásában) az Országgyûlés elnöke dönt; d) függetlenül attól, hogy a felszólalási idõkeretre vonatkozó javaslat [amelyet a Házszabály 47. § (1) bekezdése szerint az elnök terjeszt a plenáris ülés elé] a Házbizottság vagy az Országgyûlés elnöke döntésén alapul, a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslatról minden esetben az Országgyûlés határoz (e döntéséhez a jelenlévõ képviselõk egyszerû többségének a szavazata is elégséges). Mint az az I. részben bemutatásra került, többféle szabályozási rendszer létezik, a beszédjog idõbeli korlátozására vonatkozóan nem határozható meg egy „univerzális” alkotmányos modell. Ugyanígy bemutatásra került az is, hogy az elõzõekben ismertetett, Házszabályban meghatározott modell nem alkotmányellenes, az indítványban eredetileg megjelölt alkotmányi rendelkezésekkel – a 2. § (2) bekezdésével, illetve a 24. § (4) bekezdésével – nem áll ellentétben. Ugyancsak nem áll fenn ellentét az Alkotmánybíróság által a vizsgálatba bevont 2. § (1) bekezdésével, 20. § (2) bekezdésével és 61. § (1) bekezdésével. [Ez utóbbi – mint azt a II. rész 1. pontja bemutatta – a parlamenti szólásszabadságot, vagyis a képviselõi beszédjog tartalmát védi, vagyis azt, hogy a képviselõ véleményét bármely tárgyban szabadon kifejtheti. Nem jelent azonban ugyanakkor formai védelmet is, sem azt, hogy a képviselõ bármikor, bármilyen terjedelemben, bármihez hozzászólhat. Ennek korlátja egyrészt maga az, hogy az Országgyûlés napirendi pontokat tárgyal meg (,,tárgyra térés” és következményei, Házszabály 54. §), másrészt a különbözõ

5. szám

idõbeli korlátok (pl. hozzászólás típusa szerint a napirenden kívüli hozzászólásra megállapított idõkeret, vagy az idõkeretben való tárgyaláskor a képviselõcsoportok által az egyes képviselõknek „kiosztott” hozzászólási idõk).] A képviselõi hozzászólások idõtartamának meghatározására több különbözõ, modell létezik (és ezek vonatkoztathatóak a magyar alkotmányjog szabályozási kereteire is). Az egyik modell alapján a házszabályok általánosságban meghatározhatják, hogy a törvény-, illetve határozati javaslatok tárgyalásánál mennyi lehet a hozzászólásra rendelkezésre álló idõ (így pl. külön az elõterjesztõ részére rendelkezésre álló idõ, az általános vita elsõ, és további körében rendelkezésre álló idõ), amelytõl az Országgyûlés, esetleg a (levezetõ) elnök egyedi döntése alapján lehet eltérni (általában mindkét irányba). A másik – szintén alkotmányos – modell a korábban ismertetett, hatályos magyar modell. Az Országgyûlés önszabályozási autonómiájából következõen természetesen a jelenlegi modellt bármikor megváltoztathatja, meghatározhatja az egyes hozzászólások minimális/maximális idõtartamát stb. A különbözõ modellek közötti választás joga azonban kizárólag az Országgyûlést illeti meg, az Alkotmánybíróság egyik modellt sem kényszerítheti rá az Országgyûlésre. A jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályból következik-e, hogy minden egyes részletkérdésben (így a felszólalási idõkeret meghatározásakor is) a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával kell döntenie az Országgyûlésnek? Az Alkotmány 24. § (4) bekezdése alapján az Országgyûlés – a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával – a Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét. Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy minden apró részletszabályt a Házszabályban kell rögzíteni. A jelenleg hatályos Házszabály több, az Országgyûlés általános mûködésével összefüggõ eljárási kérdésben való döntést a plenáris ülés elé utal, a (határozatképes Országgyûlésben) jelenlévõ képviselõk egyszerû többségének a szavazatához köt (így például a napirend – akár az elõzetesen kiküldöttek napirendi javaslat szerinti, akár módosított formában – elfogadását is, amely minden döntéshozó szervezet – így az Országgyûlés – mûködésének az egyik legfontosabb eljárási döntése). Hangsúlyozandó, hogy ezek mögött az egyszerû többséggel elfogadott döntések mögött nem pusztán az aktuális (az adott eljárási döntést megszavazó) parlamenti többség áll, hanem a korábban, a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabály azon rendelkezései is, amelyek lehetõvé teszik, hogy e kérdésekben a plenáris ülés, alkalmanként döntsön. E döntések legitimitását tehát maga a Házszabály adja. Az Alkotmány 24. § (4) bekezdésében megfogalmazott, az Országgyûlés önszabályozási autonómiájának része az, hogy a Házszabály megalkotásához megkívánt konszenzussal (a jelenlévõ képviselõk kétharmadának a szavazatával) dönthet úgy is, hogy a döntéshozatal racionalitásának, rugalmassá tételének érdekében meghatározott eljárási

5. szám


kérdéseket az aktuális (a szavazásban részt vevõ) többség döntéséhez köt. Nem vitatható el az Országgyûléstõl az a jog, nem alkotmányellenes tehát az a szabályozási megoldás, hogy az Országgyûlés a (jelenlévõ) képviselõk kétharmadának a szavazatával arról határoz, hogy azt követõen meghatározott (eljárási kérdésekben való) döntéseket a képviselõk egyszerû többségének az akaratához köt. A többségi határozat IV. rész 3.1. pontja visszautal az Alkotmánybíróság 62/2003. (XII. 15.) AB határozatára, mely leszögezte, hogy „a demokratikus jogállam feltételezi továbbá a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelõ döntéshozatalt.” Ennek feltétele az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabályok léte és betartása. Álláspontom szerint a hatályos szabályozás megfelel ezeknek a követelményeknek: a konkrét felszólalási idõkeretnek az Országgyûlés egyszerû többsége általi megszavazása mögött az Alkotmány 24. § (4) bekezdésében meghatározott, az Országgyûlés autonómiájára és önszabályozására vonatkozó felhatalmazás áll. A Házszabály több olyan döntést is tartalmaz, amely az országgyûlési képviselõk egyszerû többségének szavazatával korlátoz képviselõi egyéni jogokat. A beszédjog alapvetõ korlátozását jelenti például a klotûr intézménye: ez annak ellenére nem tekinthetõ alkotmányellenesnek, hogy sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a felszólalási idõkeret (utóbbi esetében a képviselõ tisztában van azzal, hogy hány percet beszélhet), és nem az összes képviselõ, hanem a hozzászólásra bejelentkezettek és véleményük kifejtésére váró (tehát egy konkrétan meghatározható csoport) beszédjogát érinti az alkalmazása. Képviselõi beszédjog és racionális döntéshozatal Az, hogy a Házszabály bizonyos, az Országgyûlés mûködésével kapcsolatos döntéseket – így például a napirend megállapítását [47. § (6) bekezdés], a vita elõre nem tervezett lezárását [59. § (2) bekezdés] – az Országgyûlés plénuma elé utal, melyrõl az egyszerû többséggel dönt, azt a célt szolgálja, hogy az Országgyûlés a felmerülõ, konkrét (konfliktus) helyzeteket megfelelõ rugalmassággal tudja kezelni, a döntéshozatal racionális keretek között folyjék. (A klotûr alkalmazásával megakadályozható az obstrukció, de ugyanezt a célt is szolgálhatja a napirendrõl való plenáris döntés.) Ebbe a körbe tartozik az egyes felszólalások idõtartamának meghatározása is. Az, hogy az egyes napirendi pontok (törvény-, illetve határozati javaslatok) tárgyalásakor milyen idõtartamú képviselõi hozzászólások indokoltak, nagyban függ a tárgyalás alatt álló javaslattól. Az, ami egyes javaslatok tárgyalásakor már-már obstrukció-gyanúsan hosszú hozzászólás, más javaslatok esetében esetleg az érvek kifejtésének csak kis részére elegendõ. Ráadásul a parlamenti hozzászólások esetében vannak kiemelt idõszakok (pl. televízió-közvetítés idõszaka, vagy azon idõszakok, amikor a rádió-közvetítést a legtöbben hallgatják), amelyek során biztosítani kell, hogy az egyes képviselõcsoportok egyenlõ esélyekkel juthassanak szóhoz, fejthessék ki vélemé-

1765

nyüket. Mindez indokolttá teheti a felszólalási idõtartamoknak az Országgyûlés általi, a konkrét javaslat jellemzõit figyelembe vevõ meghatározását. Bár az a leginkább demokratikus, ha az Országgyûlés elé kerülõ javaslatról a Házbizottságban történik megállapodás, az sem tekinthetõ a demokratikus jogállamiság követelményébe ütközõnek, ha – megegyezés hiányában – az elnök terjeszti elõ a javaslatot: mindkét esetben szükséges ugyanis az Országgyûlés döntése ahhoz, hogy a javaslatban foglaltak az országgyûlési képviselõket is kötelezzék. Arról, hogy szükséges-e felszólalási idõtartamok meghatározása, illetve azok hosszáról egyedileg, és a konkrét, tárgyalás alatt álló javaslat jellemzõit szem elõtt tartva célszerû és kell dönteni. Ellenkezõ esetben ugyanis akár le is bénulhat az Országgyûlés tevékenysége, megnõhet az obstrukciós veszély, vagy éppen nem jut elegendõ idõ a kiemelkedõen fontos javaslatok megtárgyalására. [Ha a 386 országgyûlési képviselõ csak 2 percben és csak egyszer (tehát nem külön az általános és külön a részletes vitában) szól hozzá a javaslathoz, már az is önmagában 772 perc, vagyis közel 13 óra. Ez a kisjelentõségû, esetleg csak egy törvényi rendelkezés apró módosítását tartalmazó javaslat esetén feleslegesen hosszú, míg például a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásakor rendkívül rövid, nem kielégítõ idõtartam lehet.] A többség és a kisebbség kérdése a felszólalási idõkeretek meghatározásakor A Házszabály megkérdõjelezhetetlen, axiomatikus elve a konkrét szavazásokban megnyilvánuló parlamenti többség akaratának érvényesítése, s ezzel egy idõben a parlamenti kisebbség oltalmazása, olykor a pozitív diszkrimináció alkalmazásával is [erre példa a Házszabály 75. § (3) bekezdése, amely – függetlenül a képviselõcsoport nagyságától – egyenlõ idõkeretet biztosít mindegyik frakciónak a hozzászólásra]. Ezen rendelkezéseknek nem az a célja azonban, hogy a kisebbség a parlamenti többség akaratának érvényesülését megkérdõjelezhesse, hanem az, hogy a kisebbségi vélemény részese lehessen a parlamenti döntéshozatal folyamatának, és esély legyen arra, hogy a kisebbségi vélemény többségi véleményként elfogadásra kerüljön. A jelenlegi, az indítványozó által kifogásolt szabályozás azonban nem érinti a többség/kisebbség problémáját, mivel a felszólalási idõkeretek minden képviselõre egyaránt vonatkoznak, függetlenül attól, hogy kormánypárti avagy ellenzéki, nagy vagy kis létszámú képviselõcsoportnak a tagja-e, vagy esetleg független képviselõ. Nincs korlátozva a felszólalók száma sem; semmi nem zárja ki, hogy a parlamenti kisebbség (az ellenzéki képviselõcsoportok) azáltal, hogy több felszólalót állítanak, összességében hosszabb idõtartamban szóljanak hozzá a vitához, mint a kormánypárti képviselõcsoportok. A kifogásolt szabályozás a képviselõkre nézve – mégpedig minden képviselõre egyaránt – állítja fel azt a kötelezettséget, hogy tárgybeli mondanivalóját összefoglalva, tömören, a meghatározott idõtartamban fejtse ki. Ez nem mond ellent a de-

1766


mokrácia követelményének, nagymértékben elõsegíti viszont a racionális döntéshozatalt. (A többség/kisebbség kérdése ez esetben nem a kormánypárti/ellenzéki megoszlásban, hanem a hosszan/tömören beszélõk vonatkozásában merülhet fel.) Mindezek alapján tehát nem alkotmányellenes az a szabályozási modell, amely a (jelenlévõ) képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban arra jogosítja fel a képviselõk egyszerû többségét, hogy döntsön arról: meg akarja-e határozni, hogy az adott napirendi pont tárgyalásakor az egyes képviselõk (a hozzászólás típusa szerint) ugyannyi idõtartamban fejthetik ki véleményüket a plenáris vita során, valamint, hogy ez az idõtartam hány perc legyen. A Házszabály 75. § (3) bekezdésének alkotmányossága Álláspontom szerint a Házszabály 75. § (3) bekezdése, mely szerint: „a bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja”, nem alkotmányellenes. Ez a rendelkezés éppen a parlamenti kisebbséget védõ szabályt tartalmaz azáltal, hogy a képviselõcsoport nagyságától függetlenül egyforma idõkeretet biztosít a hozzászólásra. Ez alapján tehát összességében ugyanolyan idõtartamban szólhat hozzá az a képviselõcsoport, amely pl. 13 tagot delegált a bizottságba és az is, amely 1 fõt (l. például az Alkotmány- és igazságügyi bizottság a 2002/2006. parlamenti ciklusban). Ez a szabály az országgyûlési bizottságok önszabályozását biztosítja, célja ugyanúgy a racionális döntéshozatal erõsítése, az obstrukció megakadályozása, mint a plenáris tárgyalások idõkeretének, illetve a felszólalási idõtartamoknak a meghatározása. A rendelkezés különös jelentõséget kaphat akkor, amikor olyan kiemelt jelentõségû törvény bizottsági elõkészítése folyik, amelyhez nagyszámú módosító indítványt nyújtottak be, és a meghozandó döntések alapvetõen politikailag meghatározott prioritásokon alapulnak (tipikusan ilyen a költségvetési törvényjavaslatok tárgyalása). Azonban ettõl eltekintve is vitatható a többségi határozat indokolásának az a megoldása, hogy lényegileg egyformaként kezeli az Országgyûlés plenáris ülésén, illetve a bizottsági üléseken alkalmazható, a hozzászólások idõtartamát korlátozó szabályokat. Álláspontom szerint jobban külön kellett volna választania a Házszabály 75. § (3) bekezdését a Házszabály 23. § b) pontjától, illetve 47. § (4) bekezdésétõl, külön esetkörökként kellett volna kezelni, és a két esetkör jellemzõit figyelembe véve, részletesebb külön indokolást kellene tartalmaznia a többségi határozatnak. A határozottabb szétválasztást indokolná egyrészt az, hogy a Házszabály 75. § (3) bekezdése – ellentétben a Házszabály hivatkozott másik két rendelkezésével – nem az egyes képviselõk, hanem a képviselõcsoportok hozzászólásának idõtartamát korlátozza (így tehát az idõkeretben történõ tárgyalással – Házszabály 53. § – rokonítható), másrészt a döntést nem az Országgyûlés plenáris ülése, hanem a bizottságok hozzák. A bizottságok különbözõ funkciókat töltenek be, melyeknek a módosító javaslatok döntésre elõkészítése (ajánlása) csak egy része, de

5. szám

ide tartozik pl. a miniszterek évenkénti meghallgatása is stb. A bizottsági munka sajátossága, hogy a módosító indítványok sorsáról való döntés ajánlási pontok alapján történik, amelyekbõl egy-egy kiemelten fontos törvényjavaslat esetén több száz, vagy akár ezer is lehet. Belátható, hogy a korlátlan képviselõi beszédjog gyakorlásával megbénítható (lenne) a bizottság munkája, és ezáltal maga a plenáris ülési döntéshozatal is (addig, amíg nem készül el az ajánlás, a képviselõk nem szavazhatnak a módosító indítványokról). Az indítványból kitûnõen az országgyûlési vitát – amely végül az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványban teljesedett ki – az Országgyûlésnek és az országgyûlési képviselõknek az a megváltozott gyakorlata váltotta ki, amely alapján a felszólalási idõkeretekre tett javaslatokat a képviselõk sorozatosan nem tartották be, ennek következtében pedig a szó megvonására került sor. E problémát észlelve az Országgyûlés ügyrendi bizottsága két általános érvényû, egymásnak ellentmondó állásfoglalást hozott [17/2002–2006. ÜB. általános érvényû állásfoglalása (2003. április 30.) és 26/2002–2006. ÜB. általános érvényû állásfoglalása (elfogadva: 2003. december 10-én)]. A jelen ügyben álláspontom szerint az Alkotmánybíróság – korábbi gyakorlata alapján – az állásfoglalást nem vizsgálhatja, mivel az az értelmezés keretein nem lép túl, nem pótol házszabályi rendelkezéseket.

IV. Az elõzõekben általánosságban kifejtetteken túl, kiemelten nem értek egyet a többségi határozat következõ rendelkezéseivel: 1. Álláspontom szerint nehezen indokolható, hogy az Alkotmánybíróság az indítványtól eltérve, abban meg nem jelölt alkotmányi rendelkezéseket [2. § (1) bekezdése és 20. § (2) bekezdése, valamint érintõlegesen a 61. § (1) bekezdése] is bevont a vizsgálatába, és alapvetõen ezekre tekintettel állapította meg az alkotmányellenes mulasztást. 2. A többségi határozat indokolása nem meggyõzõ a Házszabály 47. § (6) bekezdéséhez kapcsolódó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása vonatkozásában. Ez a házszabályi rendelkezés ugyanis csak azt határozza meg – egy másik házszabályi rendelkezésre visszautalva –, hogy a felszólalási idõkeretrõl az Országgyûlés vita nélkül (egyszerû többséggel) határoz. Ebbõl következõen álláspontom szerint a többségi határozat indokolása alapján is el kellett volna utasítani mind az alkotmányellenes mulasztás, mind az alkotmányellenesség megállapítását. 3. Nem értek egyet a többségi határozat IV. rész 3.2. pontjában foglalt, a „kellõ idõ” követelményének az eddigi alkotmánybírósági gyakorlattól eltérõ (azt nem mennyiségi követelményként meghatározó) értelmezésé-

5. szám


vel. A „kellõ idõ” kérdésében nem az Alkotmánybíróságnak kellett volna állást foglalnia, hanem azt az Országgyûlés döntésére kellett volna bíznia. Az egyes törvényjavaslatok esetében magának az Országgyûlésnek kell döntenie arról, szüksége van-e a felszólalási idõkeretek meghatározására, és ha igen, az Országgyûlésnek kell megállapítania annak hosszát. 4. Általános tendenciaként figyelhetõ meg, hogy a modern parlamentekben csökken a képviselõk felszólalási ideje. Ennek megfelelõen a hatályos magyar Házszabály is rövid idõtartamokat állapít meg akár országos jelentõségû ügyek tárgyalására is (l. napirend elõtti hozzászólások, vagy az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés felvetésére és a válaszra rendelkezésre álló idõkeret). 5. Az Indokolás IV. rész 2. pontjában a többségi határozat a Házszabálynak a képviselõk beszédidejét közvetlenül meghatározó szabályairól szóló, az idõkeretes tárgyalásra, és ehhez kapcsolva a felszólalási idõkeretekre vonatkozó szabályozást elemzi. Habár az idõkeretes tárgyalás lényege éppen az, hogy az országgyûlési vitára összességében rendelkezésre álló, túl nem léphetõ idõkeretet konkrétan meghatározza, és azt az egyes képviselõcsoportok részére kiosztja, a többségi határozat szerint az a „törvényjavaslat megtárgyalásának legkevesebb idejét határozza meg”. Az idõkeretes tárgyalás azonban nem a tárgyalási idõ minimumát, hanem éppen maximumát határozza meg, amely túl nem léphetõ, ez esetben ugyanis az elnök köteles megvonni a szót [l. Házszabály 54. § (4) bekezdés]. A Házszabály kisebbségvédelmi szabályként tartalmazza azt, hogy képviselõcsoportonként legalább 30 percnyi idõkeretet kell biztosítani, illetve azt, hogy meghatározott törvényjavaslatok tárgyalása esetén, abban, és csakis abban az esetben, ha ezt legalább 15 képviselõ írásban kéri, a vitára rendelkezésre álló idõkeret nem lehet kevesebb a Házszabályban órákban megállapított idõtartamoknál. Az idõkeretben való tárgyalásra, illetve a felszólalási idõkeretek konkrét meghatározására irányuló eljárás lényegi szabályaiban megegyezik (javaslattevõ a Házbizottság, ennek hiányában az Országgyûlés elnöke, az Országgyûlés a jelenlevõ képviselõk egyszerû többségével dönt). Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta sem a korábbi, sem a 2002–2006-os Országgyûlés tényleges gyakorlatát, viszont az indítványozó állítása szerint a felszólalási idõtartamok megállapítására gyakran, míg az idõkeretes tárgyalásra alig akadt példa a 2002–2006-os országgyûlési ciklus során. Ehhez kapcsolódva nem indokolt azonban azt a következtetést levonni, hogy a felszólalási idõtartam meghatározása vált szinte a bevett parlamenti gyakorlattá (felülírva ezzel azt a házszabályi alapelvet, hogy a felszólalásra rendelkezésre álló képviselõi beszédidõ korlátlan). Mindezek alapján nem értek egyet a rendelkezõ részben foglalt, alkotmányellenes mulasztás megállapításával. Mivel álláspontom szerint nem áll fenn alkotmányellenes helyzet, nincs olyan alkotmányos rendelkezés, illetve jog, amely sérülne, ezért sem a megsemmisítés, sem az alkot-

1767

mányellenes mulasztás megállapítása nem indokolt. Az alkotmányellenes mulasztás megállapításával, és ezen keresztül az Országgyûlés által választott szabályozási modell közvetett alkotmányellenességének kimondásával az Alkotmánybíróság indokolatlanul beavatkozik az Országgyûlésnek az Alkotmány 24. § (4) bekezdésében biztosított önszabályozási autonómiájába, vagyis azon jogába, hogy mûködési szabályait maga állapítsa meg.

Jogegységi határozatok A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 1/2006. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának büntetõ jogegységi tanácsa a Budapesten, 2006. március 20. napján megtartott ülésen a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettesének a jogegységi indítványára meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. Csalás bûncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minõsítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetõleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. 2. Az adócsalás bûntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha – akár az általa felszámított fizetendõ adóra nézve, akár más adóalany által elõzetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében – fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékû adófizetési kötelezettség keretei között marad. A jogi minõsítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. 3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történõ adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendõ általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenõen jogszerûtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, – függetlenül a visszatérítés módjától – az elkövetõ terhére az elõzõ 2. pont szerint megállapítandó adócsalás bûncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bûncselekményét is meg kell állapítani.

1768

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY INDOKOLÁS I.

A Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bszi.) 31. §-ának (1) bekezdés a) pontjában, illetõleg az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkörében, a Bszi. 29. §-ának (1) bekezdés a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta az alábbi elvi jogalkalmazási kérdésekben: Az indítványozó a büntetõ ítélkezési gyakorlatot nem látta egységesnek az adócsalás (Btk. 310. §) és a csalás (Btk. 318. §) bûncselekményének az elhatárolását illetõen, különösen azokban az esetekben, amikor az általános forgalmi adóval kapcsolatban fiktív számlákat használnak fel. Egységesnek találta az ítélkezési gyakorlatot abban, hogy az általános forgalmi adónak valóságos gazdasági tevékenységet nem tükrözõ, fiktív okmányok alapján történõ visszaigénylése – mert a kifizetéssel az adóhatóság vagyona csökken – nem az adócsalás, hanem a csalás bûncselekményét (vagy annak kísérletét) valósítja meg. Ugyanígy minõsítik a bíróságok a fiktív okmány alapján történõ adó-visszaigénylést, ha az más adónemben jelentkezõ adótartozásra átvezetés formájában valósul meg. Nem egységes viszont az ítélkezési gyakorlat azokban az esetekben, amikor a tényleges gazdasági tevékenységet folytató elkövetõ az általános forgalmi adó befizetési kötelezettségének mérséklése érdekében (beszámítás) használ fel fiktív okmányokat. Az ítélkezési gyakorlat eltérései az alábbi állásfoglalásokban, illetve eseti döntésekben tükrözõdnek: A Baranya Megyei Bíróság, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság és a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság büntetõ kollégiumának elemzése szerint ezek a cselekmények csalás bûntettének, nem pedig adócsalásnak minõsülnek (Baranya Megyei Bíróság büntetõ kollégiumának 2002. május 24-i állásfoglalása). Abban az esetben ugyanis, ha az elkövetõk az általános forgalmi adó idõszaki bevallásával jogszerûen nyilatkoznak a fizetendõ forgalmi adó összegérõl, ugyanakkor az általános forgalmi adó visszaigénylésére úgy kerül sor, hogy annak törvényi feltételei nem állnak fenn, mert gazdasági esemény a visszaigénylést nem elõzte meg, függetlenül attól, hogy a visszaigényelt összeg kiutalásra vagy beszámításra került, az államot kár éri. Ezért a cselekmény helyesen csalásnak minõsül. Ennek értelmében az, hogy a vád tárgyává tett magatartással összefüggõ valótlan jogügyleten túl a terhelt folytat-e valós gazdasági tevékenységet nem eredményezheti ugyanannak a cselekménynek eltérõ megítélését.

5. szám

Ettõl eltérõ gyakorlatról tanúskodnak a következõ határozatok: A Zala Megyei Bíróság a Bf. 666/2002/27. számú ítéletében az elsõfokú bíróság által alkalmazott csalás és adócsalás minõsítése tekintetében az elhatárolásnál a Btk. 137. §-ának 5. pontjában meghatározott kár-fogalomból indul ki. Az ítélet szerint a fiktív számlák elszámolásával, amikor az állami adóbevételbõl ténylegesen kifizetés történik – ideértve a más adónembe átvezetést is – károkozás is bekövetkezik, ezért ebben a körben csalás megállapításának van helye. Ellenben a fiktív számlák olyan elszámolásakor, amikor az elkövetõ a fizetendõ adóját csökkenti, de tényleges kiutalásra nem kerül sor, a már befolyt állami adóbevételben értékcsökkenés nem következik be. Az elkövetõnek a valótlan adatközléssel megvalósított ez a megtévesztõ magatartása, az adóbevételben nem értékcsökkenést, azaz kárt okoz, hanem az adóbevétel elmaradását eredményezi. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az 5.V.Bf. 681/2000/8. számú határozatában lényegileg ugyancsak azt fejtette ki, hogy az adó összegének csökkentése, azaz az adóhatóság megtévesztésével kár okozása helyesen az adócsalás törvényi tényállását meríti ki, míg a forgalmi adó jogtalan visszaigénylése a csalás bûncselekményét valósítja meg. Az Egri Városi Bíróság a 3.B.246/2001/12. számú ítéletében, illetõleg a Heves Megyei Bíróság a Bf.447/2002/6. számú végzésében a terheltek által adóbeszámítás mellett alkalmazott adócsökkentésre irányuló cselekményét adócsalás bûntettének, a forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylését pedig, vagyis a kifizetésre irányuló cselekményt csalás bûntettének minõsítette. Az Egri Városi Bíróság a 9.B.800/2000/2. számú, illetve a Heves Megyei Bíróság a Bf.23/2001/4. számú ítélettel elbírált ügyben hasonló elkövetési magatartások mellett bûnhalmazatot állapított meg, utalva arra a bírói gyakorlatra, hogy az, aki a befizetett forgalmi adót az adóhatóságtól fiktív bizonylatok felhasználásával visszaigényli, csalást követ el, mert a megtévesztõ magatartás nem az adókötelezettség mértékének helytelen megállapítása és csökkentése érdekében történt, hanem a már befizetett adó egészben vagy részbeni jogtalan visszaigénylésére irányult. Az a magatartás viszont, amikor az elkövetõ az adó befizetési kötelezettségét fiktív számlákkal csökkenti és ezzel az állami adóbevételt megrövidíti, adócsalásnak minõsül. Ugyanezt a jogi álláspontot foglalta el a Tolna Megyei Bíróság Bf.107/2003/4. számú ítéletében és a Miskolci Városi Bíróság a 28.B.4359/2000/40. számú, illetve másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 3.Bf.1084/2003/14. számú ítéletében. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 3.Bf.813/2002/3. számú ítéletében – egyetértve az elsõfokú bíróság jogi értékelésével – rámutatott arra, hogy a terhelt 4 rb. cselekményébõl egy esetben jogtalanul igényelt vissza forgalmi adót és ezzel a csalás bûncselekményét valósította

5. szám


meg. Három esetben azonban valótlan tartalmú számlák felhasználásával nyújtott be adóbevallást és ennek révén az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét csökkentette, így e cselekményei 3 rb. adócsalás vétségét valósítják meg. Ezt az elvi álláspontot képviselte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Bf.820/2003/8. számú ítélete is. Az indítványozó az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalát tartotta szükségesnek. A jogi álláspontját a következõkben összegezte: Az adócsalást a Btk. 310. §-ának (1) bekezdése szerint az követi el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentõs tényre (adatra) vonatkozó valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt, adatot a hatóság elõl elhallgat és ezzel, vagy más megtévesztõ magatartással az adóbevételt csökkenti. A csalás bûncselekményét pedig az valósítja meg, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A két bûncselekmény egymáshoz való viszonyát vizsgálva tehát megállapítható, hogy az adócsalás a csaláshoz képest speciális bûncselekmény: Az adócsalást csak az követheti el, akit adófizetési kötelezettség terhel, a csalás elkövetõje pedig bárki lehet. A 2003. évi XCII. törvény 6. §-ából, valamint az 1992. évi LXXIV. törvény 2. § és 4. §-ából megállapítható, hogy az ÁFA adónemben annak a természetes vagy jogi személynek keletkezik adófizetési kötelezettsége, aki (amely) saját nevében gazdasági tevékenységet végez. Mindezekbõl következõen az adócsalást ÁFA adónemben az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentõs ténynek, adatnak a hatóság elõtti valótlan elõadása révén csak adóalany követheti el. Az adóalannyá válást pedig a valóságos gazdasági tevékenység eredményezi. Amikor az ÁFA adóalanya a valóságos gazdasági tevékenysége után fizetendõ adó csökkentése érdekében, vagy azért, hogy ne kelljen adót fizetnie, az adókötelezettsége megállapításához hamis adatokat közöl az adóhatósággal, annak megtévesztése céljából, az adócsalás bûncselekményét követi el. Az elkövetõ ezt a cselekményét a közte és az adóhatóság között létrejött és fennálló adójogviszony keretében valósítja meg. Az elkövetõt ÁFA adóalanyaként terheli kötelezettség, és ebbõl a minõségébõl származnak a törvényben meghatározott jogosultságai. A két bûncselekmény elhatárolásánál ilyen esetekben ez a meghatározó. Ha tehát az adóalany elkövetõ e minõségében tanúsít olyan megtévesztõ magatartást, amely az adóbevétel csökkentését eredményezheti, magatartása a csaláshoz (Btk. 318. §) képest speciális bûncselekménynek, adócsalásnak (Btk. 310. §) minõsül. Az olyan esetekben viszont, amikor az adóalany elkövetõ a gazdasági tevékenység nélküli jogosulatlan követelése egy részének beszámítását kéri az adóhatóságtól, más részének pedig – amely a fizetési kötelezettségét meghaladja – a kiutalását kéri, az elõzõekben részletezettekre figyelemmel felmerülhet a csalás és adócsalás halmazatának

1769

megállapítása. Miután ilyen esetben az elkövetõ egyazon cselekménye két bûncselekmény tényállását is kimeríti, alaki halmazatról lehet szó. A specialitás elvét érvényesítve azonban az egész cselekmény adócsalásként történõ értékelésére kerülhet sor a halmazat mellõzésével. Más esetekben, különösen, amikor a gazdasági tevékenység nélküli számlák felhasználása „tisztán” elkülöníthetõ, tehát egyeseket a már befizetett ÁFA jogtalan visszaigénylésére, másokat pedig a fizetési kötelezettség csökkentésére használják fel, az adócsalás és a csalás halmazatban történõ megállapítása nem kizárt. A kifejtetteknek megfelelõen a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese azt indítványozta, hogy a Legfelsõbb Bíróság büntetõ jogegységi tanácsa a jogegységi eljárás alapján hozott határozatában mondja ki: 1. helytálló az az ítélkezési gyakorlat, mely szerint csalás és nem adócsalás bûncselekményének minõsül az általános forgalmi adó valóságos gazdasági tevékenységet nem tükrözõ fiktív okmányok alapján visszaigénylése; 2. ugyanígy minõsül az a cselekmény is, amikor a fiktív okmányok alapján történõ visszaigénylés más adónemben jelentkezõ adótartozásra átvezetés formájában valósul meg; 3. az általános forgalmi adó alanya a valóságos gazdasági tevékenység után fizetendõ adó csökkentése érdekében, vagy hogy egyáltalán ne kelljen fizetnie (beszámítás) az adókötelezettség megállapításához az adóhatósággal annak megtévesztése céljából hamis adatokat közöl (fiktív számlákat nyújt be), az adócsalás bûntettét valósítja meg; 4. csalás és adócsalás halmazatban történõ megállapítására kerülhet sor az olyan esetekben, amikor az elkövetõ a már befizetett forgalmi adót igényli vissza fiktív bizonylat alapján, majd pedig más cselekményével az adóhatóságot valótlan adatok közlésével megtévesztve az adófizetési kötelezettségét csökkenti; 5. alaki halmazat esetén a specialitás elve érvényesül. A legfõbb ügyész a jogegységi indítványra tett nyilatkozatában (BF.211/2006/3.) arra mutatott rá, hogy az adócsalás és a csalás elhatárolása szempontjából a bûncselekmény eredményeként bekövetkezett kárnak, illetve adóbevétel-csökkenésnek van jelentõsége. Minden olyan, az adóval összefüggõ megtévesztõ magatartás, amely az adóalany által befizetendõ összeg csökkentésére irányul, adócsalásnak minõsül; amennyiben viszont a megtévesztés következtében jogosulatlan visszaigénylésre is sor kerül, azaz az államháztartás alrendszereiben károkozás is megvalósul, a cselekmény csalásnak is minõsül. Mindezekre figyelemmel a legfõbb ügyész egyetértett a jogegységi indítvány javaslatai közül a fenti 1., 2., 3. és 4. pontokban kifejtett állásponttal. A javaslatok 5. pontját illetõen azonban arra mutatott rá, hogy amennyiben az elkövetõ egyetlen adóbevallásában olyan összegû fiktív számlákat használ fel, amelynek összege meghaladja a tényleges tevékenységébõl származó befizetési kötelezettségét, és a különbözetet visszaigényli, az ezzel megvalósított adócsalás és a csalás bûncselekményének az alaki bûnhalmazata valós.

1770

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY II.

A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsa a jogegységi indítványnak az alábbiak szerint adott helyt: Az indítványban felvetett elvi jogalkalmazási kérdésekben az ítélkezési gyakorlat egységét és – részben – az ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését célozva jogegységi határozat hozatala szükséges. A helyes jogi álláspont és a törvényes ítélkezés egységét biztosító iránymutatás kialakításához a csalás és az adócsalás bûncselekményének a dogmatikai elhatárolása, valamint az általános forgalmi adóra vonatkozó jogi szabályozás vázlatos áttekintése mellõzhetetlen. E két bûncselekmény elhatárolásának a lényege a következõ: A csalás tettese bárki lehet, az adócsalást tettesként csak speciális alany, olyan személy követheti el, akit adókötelezettség terhel, mégpedig ezzel kapcsolatban. Az adócsalás fogalmilag adójogviszony fennállását feltételezi, az adócsalás elkövetõje tehát csak olyan személy lehet, aki e jogviszony alanya. Az adócsalás a csaláshoz képest annyiban is eltérõ, hogy az elkövetési magatartása, az adóhatóság megtévesztése az adókötelezettséggel kapcsolatos, és az adóbevétel csökkenését eredményezi. Ez a megtévesztõ magatartás a csaláshoz hasonlóan lehet aktív (valótlan adatok, tények közlése), de lehet mulasztás is (jelentõs tények elhallgatása). Az adókötelezettség pedig – az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 9. §-ának (1) bekezdése szerint – felöleli az adóalany adó-megállapítási, adóbevallási, adófizetési, a bizonylatok kiállítására és megõrzésére vonatkozó, továbbá a könyvvezetési, és adatszolgáltatási kötelezettségét is. Az adócsalás tettesének a szándéka arra irányul, hogy az adókötelezettség – pl. az adóösszeg megállapítása, az adófizetés – szempontjából jelentõs tények tudatos elhallgatásával, vagy valótlan közlésével az adóhatóságot megtévessze, s ennek a megtévesztésnek az eredményeként adót egyáltalán ne fizessen, vagy a jogszabályban elõírtnál kevesebb adót fizessen, s ez által az állami adóbevétel tényleges csökkenését idézze elõ. Mindez nem jelenti azt, hogy az adóalanynak az adózással kapcsolatos mindenfajta megtévesztõ magatartása kizárólag adócsalásként legyen értékelendõ, és az adójogviszony alanya tekintetében egyáltalán ne jöhetne szóba vagyon elleni bûncselekmény, csalás megállapítása. Amennyiben ugyanis az adóalany által megvalósított, egyébként az adócsalás törvényi tényállásába illeszkedõ jogtalan haszonszerzést célzó magatartás nem a központi, vagy az önkormányzati költségvetést, illetõleg a társadalombiztosítást vagy az állami pénzalapokat (a továbbiakban: költségvetést) megilletõ bevétel csökkenéséhez vezet, azaz költségvetési oldalon nem jövedelem-kiesést eredményez, hanem ebben a vagyonban büntetõjogi értelemben vett kárként (Btk. 137. § 5. pont) jelentkezõ értékcsökkenést idéz elõ, a cselekmény csalást valósít meg.

5. szám

A csalás és adócsalás elhatárolása szempontjából tehát az adóalanyiságon kívül az elkövetési magatartással okozott eredménynek van érdemi jelentõsége. Amennyiben a sértett adóhatóság, ezen keresztül a költségvetés már hozzájutott egy bizonyos adóbevételhez, és az elkövetõ – függetlenül attól, hogy adóalany, vagy sem – a megtévesztõ magatartásával eléri a sértettnél azt az intézkedést, amelynek hatására az adóbevételben, mint reálisan létezõ vagyontömegben, pénzben kifejezhetõ értékcsökkenés következik be, a cselekmény eredményeként a károkozást kell megállapítani, ehhez képest (egyéb tényállási elemek mellett) a cselekmény csalás. Merõben más a helyzet az adóbevétel csökkentése esetében, amely fogalmilag az „elmaradt haszonnak” felel meg. Ekkor a sértett adóhatóság (illetve a költségvetés) éppen a megtévesztõ magatartás következményeként effektíve nem jut hozzá ahhoz a pénzben kifejezhetõ vagyonrészhez, amely a törvény szerint jogszerûen megilletné, s amely csak, mint követelés (váromány) része a vagyonának. Nem elfogadható, és a Legfelsõbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával is ellentétes (pl. BH.1998/416.; 1998/523.) lenne a kárnak az olyan értelmezése, amely a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésként fogná fel a megtévesztés folytán meg nem fizetett és be sem hajtott jogszerû követelést. Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA-tv.) 3. §-a szerint az adóalany által belföldön teljesített termék-értékesítés, szolgáltatás-nyújtás, valamint termékimport után kell általános forgalmi adót (a továbbiakban: ÁFA) fizetni (tárgyi hatály). Az adó alanya – az ÁFA-tv. 4. §-ának (1) bekezdése, valamint 5. §-ának (1) bekezdése értelmében – az a természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerûen saját nevében végez gazdasági tevékenységet, tekintet nélkül annak céljára és eredményére (személyi hatály). Az ÁFA, közgazdasági tartalmát tekintve ún. hozzáadott érték típusú közvetett adó. A lényegét jelenti, hogy a tárgyi hatálya körébe tartozó tevékenységek egymásra következõ fázisaiban az adóalanyt mindig csak az áruhoz, vagy szolgáltatáshoz hozzáadott – a nettó ár növekménye által meghatározott mértékû – értékrészre jutó ÁFA terheli. Más szóval az adóalanynak csak a beszerzési és az eladási ár különbözetére esõ ÁFA-t kell megfizetnie. Minthogy az adó alapja termék-értékesítésnél és szolgáltatás-nyújtásnál a teljesítés ellenértéke [ÁFA-tv. 22. § (1) bek.], ez a közgazdasági tartalom az adóalany adólevonási jogának gyakorlásával valósulhat meg. Az adóalany az általa történt értékesítés során felszámítja és beszedi az ÁFA-t. Az ÁFA-tv. 32. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendõ adó összegébõl levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termék-értékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított (elõzetesen felszá-

5. szám


mított adó), feltéve, hogy az adóalany adófizetésre kötelezett, s nyilvántartásait az egyszeres vagy kettõs könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az adólevonási jog – az ÁFA-tv. 37. §-a szerint – kizárólag az elõzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum (pl. számla, egyszerûsített számla stb.) birtokában gyakorolható. Az adólevonás most ismertetett intézménye teszi elkerülhetõvé egyfelõl az adóhalmozódást (a termék egyes értékrészeire esõ többszöri adóztatást), másfelõl azt eredményezi, hogy az adóteher egésze a végsõ felhasználóra – a fogyasztóra – hárul, mégpedig azáltal, hogy a rá áthárított ÁFA-t nem tudja másra áthárítani. A végsõ felhasználó ebben a viszonylatban csak adófizetõ, és nem adóalany, aki a számlában a nettó vételárra vetítve az elõzetesen felszámított valamennyi ÁFA-t kifizeti az adóalany részére. Az adóalany adófizetési kötelezettsége az adólevonási jog gyakorlásával az ÁFA-tv. 48. §-a szerint realizálódik. E szerint a fizetendõ adó az adó-megállapítási idõszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege; az adóalany a fizetendõ adót csökkentheti az adó-megállapítási idõszakban levonható elõzetesen felszámított adó összesített összegével; s az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót. Az adóalanyt terhelõ adófizetési kötelezettség, egyszersmind az adóhatóságot a törvény szerint megilletõ adóbevétel ekként az elszámolandó adóhoz igazodik. Ha az elszámolandó adó elõjele az elõzõ számítás eredményeként pozitív – tehát az adó-megállapítási idõszakban keletkezett összes elõzetesen felszámított adó összege nagyobb az ugyanezen idõszakban levonható elõzetesen felszámított adó összegénél – a különbözetet köteles az adóalany az adóhatóságnak megfizetni [ÁFA-tv. 48. § (2) bek.]. Amennyiben viszont az elszámolandó adó elõjele a fenti számítás eredményeként negatív, az adóalany az elszámolandó adót – elsõsorban az elévülési idõn belül göngyölítetten a soron következõ adó-megállapítási idõszakban, mint fizetendõ adót csökkentõ tételt – beszámíthatja, illetve kivételesen a törvényben aprólékos részletességgel meghatározott feltételek fennállása esetén az adóbevallás benyújtásával egyidejûleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését [adó-visszaigénylés; ÁFA-tv. 48. § (3) bek.]. Az elõzõ vázlatos áttekintést figyelembe véve az ÁFA-val kapcsolatos bûncselekményt megvalósító magatartások törvényes minõsítése a következõk szerint történhet: 1. Helyes az az egységes ítélkezési gyakorlat (BH.1993/218.; 1993/660.), amely a tettesi elkövetõnek adóalanyiság, azaz rendszeres vagy üzletszerû gazdasági tevékenység folytatása nélkül, az adóhatóság erre vonatkozó megtévesztésével történõ ÁFA-visszaigénylését nem adócsalásként, hanem csalás bûncselekményeként bírálja el. A jogtalan haszonszerzést célzó tettesi magatartás ugyanis ebben az esetben az ÁFA-ra vonatkozó adó-jogviszonyon kívül esik, nem valóságos forgalomhoz kapcsolódik, tehát ÁFA adónemben adókötelezettséget sem ered-

1771

ményezhet. Fogalmilag kizárt ezért, hogy az adókötelezettséggel kapcsolatban történt megtévesztõ magatartás okozatos következményeként az adóbevétel csökkenjék, ezáltal az adócsalás törvényi tényállása megvalósuljon. Az ÁFA visszaigénylése ebben az esetben a csalás bûntettének kísérlete. Ha viszont az elkövetõ részére az adóhatóság a visszaigényelt ÁFA-t kiutalja, vagy azt az igénylõnek a más adónemben fennálló, és az adóhatóság által nyilvántartott adótartozására elszámolják, a költségvetésben a büntetõjogi értelemben vett kár bekövetkezik, s a cselekményt a kár nagyságához igazodó befejezett csalásként kell minõsíteni. 2. Azokban az esetekben, amikor az adóalany a valós gazdasági tevékenységével összefüggõ adóbevételt az által csökkenti, hogy az eladási áraiban felszámított és beszedett ÁFA-t valamely részében az idõszakos adóbevallásában eltitkolva, elhallgatva tesz eleget az adófizetési kötelezettségének, ezzel a magatartásával adócsalást követ el. Az elkövetési érték az eltitkolt és be nem fizetett elõzetesen felszámított adó összegének felel meg. Adócsalás – és nem csalás – valósul meg abban az esetben is, ha az ÁFA adóalanya annak érdekében, hogy ne kelljen ebben az adónemben adót fizetnie, vagy a törvény szerint fizetendõ ÁFA-jának csökkentése végett az idõszakos adóbevallásban az elõzetesen felszámított adó levonásával kapcsolatban gazdasági esemény nélkül kiállított, azaz tartalmilag hamis bizonylatok (pl. fiktív számlák) alapján valótlanul közöl az adóhatósággal a bizonylatok valós tartalma esetén adólevonásra lehetõséget nyújtó adatokat, s ezzel – az önadózás révén – eléri, hogy a befizetendõ ÁFA-ja a törvény szerint számított adókötelezettség összegénél kisebb legyen. Ennek a megtévesztõ magatartásnak ugyanis az adóbevétel effektív csökkentése az eredménye, amely kizárja a cselekmény csalásként történõ minõsítését. Az ettõl a megoldástól eltérõ jogértelmezés (EBH. 2004/1108. sz., illetõleg BH. 2005/94. sz., és LB.Bf.IV.1228/2000/5. sz. közzé nem tett határozat) abból indul ki, hogy az adólevonási jog gyakorlása tulajdonképpen az adó-visszaigénylés technikailag egyszerûsített formája, a fiktív számlák alapján való adó-visszaigénylés ezért a költségvetést károsítja, tehát csalás. Kétségtelen, erre az érvelésre – látszólag – alapot nyújt az a körülmény, hogy az adó-levonási jogot formálisan lehetõvé tevõ fiktív számlákban feltüntetett elõzetesen felszámított adóösszegnek egy másik adóalany részérõl az adóhatóság számára történõ befizetése, vagy elszámolása [ÁFA-tv. 32. § (1) bek.] ilyenkor nem történhetett meg, tehát a fiktív számlák alapján levont összeg elõzõleg nem vált a költségvetés részévé. Ez azonban a jogegységi tanács megítélése szerint nem elegendõ ok arra, hogy a fiktív számlákon alapuló adólevonással elkészített adóbevallás esetén a levonás összegét a költségvetésben okozott kárnak tekinthessük. Az adóbevétel törvényes mértéke ugyanis – az elõzõekben kifejtettek szerint – az „elszámolandó adó”

1772


fogalmának felel meg, amely nem más, mint a fizetendõ adó és a levonható adó különbözete [ÁFA-tv. 48. § (1) bek.], s az adóalany az elszámolandó adót köteles az adóhatóságnak megfizetni [ÁFA-tv. 48. § (2) bek.]. A fiktív számlák alapján való elszámolásnak pedig az a célja, az elkövetõ szándéka is arra irányul, hogy a törvényes mértékû adóbevételt a fiktív számlákban valótlanul feltüntetett adótartalomnak megfelelõen csökkentse. A fiktív bizonylatok útján ÁFA adónemben bûncselekményt elkövetõ személy a fizetendõ adója csökkentése érdekében rendszerint a más adónemekben (pl. társasági adó, személyi jövedelemadó) fennálló adókötelezettségének megállapításával kapcsolatban is feltünteti a fiktív bizonylatokban nettó számla-értékként valótlanul szereplõ összeget, mint költséget növelõ tételt. Szilárd az ítélkezési gyakorlat az e bûncselekmény adócsalásként való megítélését illetõen. Nincs elvi indok már ezért sem a lényegileg ugyanezzel a technikával, de ÁFA adónemben megvalósított adórövidítés eltérõ, csalás bûncselekményeként történõ megítélésére. 3. Abban az esetben, amikor az adóalany az adójogviszony fennállása mellett, fiktív bizonylatok alapján az adóhatóságot megtévesztve olyan mértékû elõzetesen felszámított adólevonási jogot állít szembe az általa beszedett fizetendõ adóval, amelynek eredményeként az ÁFA fizetési kötelezettsége nem egyszerûen megszûnik, hanem visszatérítési igénye, illetõleg ezzel egyenértékûen az ÁFA-tv. 48. § (3) bekezdés a) pontja szerinti beszámítási igénye támad, úgy a visszaigényelt adóösszeg erejéig a költségvetésben károkozás történik. Ez a kár a visszaigényelt összeg kiutalásával, illetõleg a soron következõ adó-megállapítási idõszakban történõ beszámítással következik be. Az adóalanynak ez a cselekménye tehát az 1. pontban kifejtettek szerint vagyon elleni bûncselekményként, csalásként értékelendõ, amely alaki halmazatban áll azzal az adócsalással, amely az ÁFA fizetési kötelezettség megszûnését eredményezõ cselekmény miatt – az elõzõ 2. pontban írtak szerint – állapítandó meg. Az alaki halmazatban álló cselekmények eltérõ jogi tárgyakat (az adóbevételhez fûzõdõ érdeket, illetõleg a vagyoni viszonyokat) sértenek, továbbá az adócsalás, valamint csalás törvényi tényállását tekintve – a tényállásszerû eredmény különbözõsége folytán – a speciális törvényi tényállás elsõbbségének elve sem érvényesülhet, az alaki halmazat ezért valóságos. A tettes az ÁFA adónemben fennálló adókötelezettségének megszûnése erejéig az eltiltott adóösszeg, mint elkövetési érték szerint minõsülõ adócsalást, továbbá a fiktív bizonylatok felhasználásával visszaigényelt vagy beszámított adóösszegre nézve csalást valósít meg. 4. Csalás és az adócsalás halmazatban történõ megállapítására kerül sor akkor is, amikor az elkövetõ fiktív bizonylat alapján a már befizetett forgalmi adót visszaigényli, majd pedig más cselekményével az adóhatóságot

5. szám

valótlan adatok közlésével megtévesztve az adófizetési kötelezettségét csökkenti. Ebben az esetben a cselekmények között anyagi halmazat létesül. Az elõzõekben kifejtettek alapján a Legfelsõbb Bíróság büntetõ jogegységi tanácsa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása és továbbfejlesztése érdekében (Bszi. 27. §) a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján közzéteszi.

A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 2/2006. PJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsõbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következõ jogegységi határozatot: A parkolási díj, valamint pótdíj kötelmi pénzkövetelés, amelynek megfizetésére a parkolási szolgáltatást igénybe vevõ szerzõdõ fél, vagyis a gépjármûvet ténylegesen használó személy köteles. Az üzembentartói minõség magában foglalja a gépjármû tényleges használatát is, ezért vélelem szól amellett, hogy a gépjármûvet a parkoláskor az üzembentartó használta. Az üzembentartó ezt a vélelmet csak azzal tudja megdönteni, ha – a gépjármûvet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével – kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy a gépjármûvet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem õ használta. Amennyiben jogszabály (pl. önkormányzati rendelet) a helyszínen meg nem fizetett parkolási díj (pótdíj) miatt a gépjármû tulajdonosának (üzembentartójának) felelõsségét állapítja meg, a gépjármû tulajdonosa (üzembentartója) a felelõsség alól nem mentheti ki magát azzal, hogy a gépjármûvet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem õ használta.

INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi el-

5. szám


járás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte azzal az indokkal, hogy jogkérdésben el kíván térni a Legfelsõbb Bíróság egy másik ítélkezõ tanácsának Pfv.IX.20.540/2004. számon meghozott határozatától (közzétéve: BH.2005/5/172. és EBH 2004/1/1028.). Ezzel egyidejûleg a Bszi. 29. §-ának (2) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozataláig a Gfv.XI.30.283/2005. szám alatt folyamatban levõ felülvizsgálati eljárást felfüggesztette. Az elvi határozatként is közzétett ítéletében a Legfelsõbb Bíróság a Ptk. 99. §-ára, valamint a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti jármûvek üzembentartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 25. §-ának (1) bekezdésére alapítottan úgy foglalt állást, hogy a gépjármû üzembentartója felel a jármûve jogszerû használatáért, ennek keretében a személygépkocsit bérlõ által ki nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért). A felfüggesztett felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló ügyben egy parkolási társaság érvényesítette meg nem fizetett parkolási díjak (pótdíjak) iránti igényét egy gépjármûvek bérbeadásával üzletszerûen foglalkozó jogi személlyel szemben. A keresetet elutasító elsõ fokú ítéletet helyben hagyó jogerõs ítéletében a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a tényleges használó a parkolás során felmerülõ díjat nem fizeti meg, erre a gépkocsi üzembentartója köteles, mert vélelem szól amellett, hogy a gépkocsi tényleges használója az üzembentartó volt. Ez a vélelem azonban megdönthetõ és miután az alperes, mint a gépjármûvek üzembentartója megjelölte és igazolta, hogy az adott idõpontokban az adott gépjármûveket tõle kik bérelték, így nem volt akadálya annak, hogy a felperes az igényét közvetlenül a gépjármûvek tényleges használóival szemben érvényesíthesse. A felperes a jogerõs döntés elleni felülvizsgálati kérelmét az elvi határozatban kifejtett jogi álláspontra alapította. Az e jogi állásponttól eltérni kívánó Gfv.XI. tanács szerint az általa kezdeményezett jogegységi eljárásban eldöntendõ jogkérdés az, hogy: „a Ptk. 99. §-a, illetve a 89/1988. (XII. 20.) MT r. 25. § (1) bekezdése értelmezhetõ-e akként, hogy az a gépkocsit bérlõ által ki nem fizetett parkolási díjért, pótdíjért felelõsséget állapít meg az üzembentartó tulajdonos terhére, ha igen, ez milyen jellegû felelõsség, mögöttes (sortartó kezesi) vagy egyetemleges felelõsség”.

II. A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfõbb ügyész – képviselõje útján – a következõ álláspontot fejtette ki. A parkolási díj megfizetéséért a szerzõdõ fél a felelõs, kivéve, ha jogszabályból más nem következik. Az MT r. 25. §-a azonban nem tekinthetõ ilyen jogszabálynak, mert az csak kizárólag a közúti közlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályként értelmezhetõ.

1773 III.

Miután a jogegységi eljárást kezdeményezõ tanács az EBH 2004/1/1028. számon közzétett elvi határozatban kifejtettektõl kíván jogkérdésben eltérni, az elsõként vizsgálandó kérdés az, hogy az elvi határozat jogi álláspontja helytálló-e, vagyis a tulajdonos (üzembentartó) felelõssége a meg nem fizetett parkolási díjakért alapítható-e a Ptk. 99. §-ára, illetve az MT r. 25. § (1) bekezdésére. 1. A Ptk. 99. §-a értelmében a tulajdonos jogosult a dolgot használni és dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologba beállott azt a kárt, amelynek a megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Tekinthetõ-e azonban a meg nem fizetett parkolási díj a gépkocsival, mint dologgal járó tehernek? Amint arra a Legfelsõbb Bíróság 2/2005. KPJE számú jogegységi határozata indokolásában már rámutatott, a gépjármû fizetõ várakozóhelyen való parkolása a helyi önkormányzat által nyújtott és a parkolóhely üzemeltetõje által gyakorolt közszolgáltatás igénybevételét jelenti. A parkolás tényével, mint a Ptk. 216. § (1) bekezdés szerinti ráutaló magatartással a parkolóhely használatára vonatkozó szerzõdéses jogviszony jön létre a parkolóhely üzemeltetõje és a gépjármûvel ténylegesen várakozó személy között, aki a gépjármû tulajdonosa (üzembentartója) vagy attól eltérõ személy (bérlõ, használó). A parkolás tényével az adott helyen várakozó személy tudomásul veszi, hogy a parkolóhelyen – a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 8. §-ának (1) bekezdése alapján – feltüntetett tájékoztatás szerint díjfizetésre, annak elmulasztása esetén pedig pótdíj megfizetésére köteles. A gépjármûvet ténylegesen használó, az azzal várakozó személy által meg nem fizetett parkolási díj, illetve parkolási pótdíj, tehát kötelmi jellegû pénzkövetelés, amely a kötelem alanyainak akarata alapján, attól függõen jön létre. E kötelmi jellegû követelés nem tekinthetõ a Ptk. 99. §-ában szabályozott, a gépjármûvel, mint dologgal szükségképpen együtt járó tehernek. Dologgal járó terheknek csak azok a kötelezettségek tekinthetõk, amelyek magával a dolog tulajdonjogával járnak együtt. (Gépjármûvel kapcsolatos „teher” – amelynek viselésére így a tulajdonos köteles – pl. a gépjármûadó, a kötelezõ felelõsségbiztosítás díja.) Kötelmi jogi kötelezettség vállalásból származó igény (tehát a szerzõdéses ellenérték megfizetésére vonatkozó igény) nem vonható a dologgal járó teher fogalmi körébe, ezért a gépjármû tényleges használója által meg nem fizetett parkolási díj (pótdíj) megfizetése a gépjármû tulajdonosától önmagában a tulajdonjogára hivatkozással, a Ptk. 99. §-a alapján nem követelhetõ. 2. Az elvi határozat által felhívott MT r. 25. § (1) bekezdés szerint: „A jármûvek jogszerû használatáért, valamint az üzem-, forgalombiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelõ mûszaki állapotért az üzem-

1774


bentartó felelõs.” Az MT r. „a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti jármûvek üzembentartásáról” címet viseli, így rendelkezései is csak e szolgáltatásokkal összefüggésben értelmezhetõk. Erre utal a rendelet szûkre szabott törvényi felhatalmazottsága. Ez az MT r. ugyanis a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény (Ktv.) végrehajtásaként [Ktv. 48. § (2) bekezdés], a közúti közlekedéssel összefüggõ állami feladatok (Ktv. 8–9. §-ok) keretében, konkrétan a Ktv. 19. § (1) bekezdés alapján került kibocsátásra, amely szerint: „A közúti közlekedési szolgáltatások körét, azok végzésének és az azokhoz használt jármûvek üzemeltetésének feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg.” Az e törvényi felhatalmazás szabta keretre tekintettel az MT r. személyi hatálya [1. § (1) bekezdés] csak a rendeletben meghatározott közúti közlekedési szolgáltatást végzõkre, illetve csak az ilyen szolgáltatást végzõ közúti jármûvek üzembentartóira terjed ki. Az MT r. 25. § (1) bekezdés felelõsségi szabálya nem értelmezhetõ akként, hogy minden közúti gépjármû üzembentartójára nézve és a gépjármû bármilyen használata esetére állapítana meg üzembentartói felelõsséget. Ez tehát nem tekinthetõ olyan jogszabályhelynek, amely a rendelet személyi és tárgyi hatályát meghaladó általános érvénnyel és a gépjármû tényleges használójának a személyére tekintet nélkül megalapozná az üzembentartó (tulajdonos) felelõsségét a meg nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért).

IV. A parkolás tényével keletkezõ szerzõdéses jogviszonyban, a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdésébõl is következõen, a parkolási díj mint szerzõdéses ellenszolgáltatás megfizetésére a helyszínen a szerzõdõ fél, vagyis a parkolási szolgáltatást ténylegesen igénybevevõ személy köteles és ugyancsak õ tartozik utóbb is felelõsséggel a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetéséért. Mivel azonban az üzembentartói minõség magában foglalja a gépjármû tényleges használatát is, vélelem szól amellett, hogy a gépjármûvet a parkoláskor ténylegesen az üzembentartó használta, vagyis õ a szolgáltatást igénybevevõ szerzõdõ fél. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Közl.nytv.) értelmében az üzembentartó a jármûnyilvántartásban, valamint a jármû forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. A Közl.nytv. 2. § 9. pontja szerint: „üzembentartó: a jármû tulajdonosa, illetve akit a jármû jogszerû üzemeltetésére szerzõdés, vagy más hitelt érdemlõen igazolt jogcím alapján a nyilvántartásba bejegyeztek”. Az üzembentartó a jármûnyilvántartásban, valamint a jármû forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. Fõszabályként tehát – vagyis ha a nyilvántartás üzembentartóként eltérõ személyt nem jelöl meg – a gépjármû tulajdonosa minõsül üzembentartónak. [A törvény több helyen is felváltva tartalmazza az „üzembentartó (tulajdonos)”, il-

5. szám

letve a „tulajdonos (üzembentartó)” szóhasználatot]. A Közl.nytv. 19. §-ának (1) bekezdése is abból a vélelembõl indul ki, hogy a gépjármû tényleges használója tipikusan az üzembentartó (tulajdonos), amikor lehetõvé teszi a parkolási szolgáltatást nyújtó társaságok számára, hogy a parkolási díj meg nem fizetése esetén a díj és a pótdíj behajtása érdekében igényelhessék a jármû tulajdonosára (üzembentartójára) vonatkozó, ott megjelölt adatokat [19. § (1) bekezdés n) pont]. Ez a rendelkezés természetesen nem felelõsséget megalapozó anyagi jogi szabály, hanem csak az igényérvényesítést megkönnyítõ eljárásjogi rendelkezés, abban a tipikus esetben, amikor a tényleges használó és az üzembentartó (tulajdonos) személye egybeesik. A parkoló üzemeltetõje a nyilvántartásból megismert adatok alapján tehát közvetlenül a gépjármû üzembentartójával (tulajdonosával) szemben érvényesítheti a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetése iránti igényét, hiszen joggal tételezheti fel, hogy a gépjármûvel az üzembentartó (tulajdonos) parkolt fizetés nélkül. Ezzel a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelemmel szemben az üzembentartóra (tulajdonosra) hárul a bizonyítási teher, neki kell a vélelmet hitelt érdemlõ módon megdöntenie ahhoz, hogy szabaduljon a felelõsség alól. Ez történhet pl. annak bizonyításával, hogy a díjfizetés elmulasztásának az idõpontjában már nem õ minõsült a gépjármû tulajdonosának, mert a gépjármû tulajdonjogát (illetve az üzembentartói jogosultságot) már átruházta, ez a változás azonban még nem került átvezetésre a jármûnyilvántartásban. Elõfordulhat az is, hogy az üzembentartótól (tulajdonostól) a gépjármûvet bizonyítottan eltulajdonították, amely körülmény szintén alkalmas a vélelem megdöntésére. A tipikusabb, gyakrabban elõforduló eset azonban az, amikor az üzembentartó (tulajdonos) arra hivatkozik, hogy a gépjármûvet az adott idõpontban nem õ használta, mert annak használatát bérlet címén, vagy más jogcímen más személynek átengedte. Ez a tényállás a jelen jogegységi eljárás alapjául szolgáló felfüggesztett felülvizsgálati ügyben is, ahol gépjármûvek bérbeadásával üzletszerûen foglalkozó cég kívánja a felelõsségét elhárítani azoknak a személyeknek megnevezésével, akik a kereseti követelés alapjául szolgáló idõpontokban az általa üzemeltetett gépjármûveket bérleti szerzõdés alapján ténylegesen használták. A vélelem sikeres megdöntéséhez az üzembentartónak (tulajdonosnak) a gépjármûvet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével kétséget kizáró módon (pl. a bérleti szerzõdéssel, vagy a tényleges használó elismerõ nyilatkozatával) kell bizonyítania azt, hogy a parkolási díj fizetési kötelezettség elmulasztásakor a gépjármûvet nem õ használta. Az, hogy a vélelem megdöntése sikeres-e mindig csak a konkrét ügyben, a bizonyítékok egybevetésével, azok összességében való értékelése és meggyõzõdés szerinti elbírálása alapján, a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti mérlegelési jogkörben dönthetõ el.

5. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY V.

Szerzõdéses kötelezettség teljesítéséért az elsõdleges felelõsség mindig magát a szerzõdõ felet terheli. Jogszabály azonban másodlagosan (közvetlenül vagy mögöttesen) más személy felelõsségét, helytállási kötelezettségét is megállapíthatja valamely szerzõdéses kötelezettség teljesítéséért. (A másodlagos felelõsség emellett természetesen alapulhat annak elvállalásán, vagyis szerzõdéses rendelkezésen is: pl. szerzõdéses kezesség.) A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pont értelmében az önkormányzati rendelet jogszabály, amely azonban nem lehet ellentétes magasabb szintû jogszabállyal. Miután fizetõ várakozó helyek kialakítására általában a településeken belül, vagyis önkormányzati törzsvagyonba tartozó helyi közutakon kerül sor, ezért a várakozási (parkolási) díjakról tipikusan önkormányzati rendeletek rendelkeznek. Ezek közül több is tartalmaz – különbözõ megfogalmazásokban – olyan tartalmú rendelkezést, amely szerint a meg nem fizetett parkolási díj és pótdíj megfizetésére a gépjármû tulajdonosa (üzembentartója) köteles. Ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a Fõvárosban a jelenleg hatályos 19/2005. (IV. 22.) Fõv.Kgy. számú rendelet 41. §-ának (2) bekezdése is. [A korábban hatályos és a felfüggesztett felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó 38/1993. (XII. 27.) Fõv.Kgy. rendelet viszont ilyen rendelkezést nem tartalmazott.] Amennyiben önkormányzati rendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszínen meg nem fizetett parkolási díjat, valamint pótdíjat a gépjármû tulajdonosának (üzembentartójának) kell megfizetni, akkor ez azt jelenti, hogy a tulajdonos (üzembentartó) a tényleges használó megjelölésével nem mentesülhet a felelõsség alól. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács – a Bszi. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdése a) pontjában és 32. § (4) bekezdésében foglaltak alapján – a rendelkezõ rész szerint határozott.

A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 2/2006. KJE A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa a 2006. március 30. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Közigazgatási Kollégium vezetõjének indítványára meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a bíróság a határozat végrehajtásának

1775

felfüggesztése tárgyában kizárólag kérelem alapján, indokolással ellátott végzésben dönthet. Ha a kérelmet a keresetlevél tartalmazza, a bíróságnak a határozatát az iratoknak a bírósághoz való érkezését követõ nyolc napon belül, egyéb esetben ésszerû határidõn belül kell meghoznia. [Pp. 332. § (3) bekezdése, 2. § (1)–(2) bekezdései.] 2. A végzés rendelkezõ részének tartalmaznia kell a jogorvoslatra való kioktatást, illetve, hogy a kérelemnek helyt adó döntés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és a törvényben meghatározott esetben azt is, hogy a felfüggesztés hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogokra is [Pp. 332. § (4) bekezdése, 2004. évi CXL. törvény 110. § (2) bekezdése]. 3. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 14. sz. állásfoglalása e jogegységi határozat közzétételét követõen nem alkalmazható.

INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetõje a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 47. § (2) bekezdése és a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. § (1) bekezdés a) pontja, 31. § (1) bekezdés a) pontja alapján eljárva jogegységi határozat hozatalára tett indítványt a következõ kérdésekben: Mikor és milyen szempontok alapján rendelheti el a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését;, illetve alkalmazható-e a jövõben is a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 14. sz. állásfoglalása (a továbbiakban: KK. 14. sz. állásfoglalás)? Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét azzal indokolta, hogy az 1994. április 7-én kiadott KK. 14. sz. állásfoglalás az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (3) bekezdésében, 85. § (1) bekezdésében írtakon és az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330–332. §-ain alapult. Idõközben, 2005. november 1-jén hatályba lépett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és a Pp. 330–332. §-ai is módosultak. Az új szabályozás a korábbitól lényegesen eltér, ezért szükséges a KK. 14. sz. állásfoglalás felülvizsgálata és a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozóan az egységes jogalkalmazás kialakítása érdekében jogegységi határozat meghozatala. II. Az indítványozó a jogegységi tanács nem nyilvános ülésén indítványát fenntartotta. A legfõbb ügyész álláspontja szerint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a bíróságnak a

1776


5. szám

Pp., a Ket., a 2003. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Art.II.) és esetleg az egyéb külön jogszabályok együttes alkalmazásával kell eljárnia. [Ket. 101. §, 104. §, 109. §, 110. §, 127–128. §, 148–149. §, Pp. 332. §, Art.II. 143. §, 145. §, 160. §] A KK. 14. sz. állásfoglalás a jövõben nem alkalmazható.

nyolc napon belül akkor határozhat a végrehajtás felfüggesztésérõl, ha a fél a keresetleveléhez a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatokat is csatolja. Az állásfoglalás indokolása szerint a bíróság az eljárás során bármikor – hivatalból és kérelemre is – dönthet a végrehajtás felfüggesztésérõl.

III.

IV.

A 2005. november 1. napjáig hatályos szabályozás értelmében csak az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálatára kerülhetett sor. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására halasztó hatálya volt, azonban a közigazgatási szerv határozatát mind elsõ, mind másodfokon azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatta. A fél keresetlevélben kérhette a végrehajtás felfüggesztését. [Áe. 63. § (1)–(3) bekezdései, 72. § (1)–(3) bekezdései] Az Áe. 85. § (1)–(2) bekezdései értelmében a végrehajtást elrendelõ, illetõleg foganatosító szerv vagy felettes szerve – hivatalból vagy kérelemre – rendelhette el a végrehajtás felfüggesztését. Az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.I.) 4. § (1) bekezdése – az Áe. 3. §-ának (6) bekezdés d) pontjával összhangban – kimondta, hogy ha az Art.I., vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, adóügyekben az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art.I. 86. § (1) és (2) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerõs érdemi határozatának bírósági felülvizsgálatát lehetett kérni. A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érintette. A végrehajtás felfüggesztésérõl a bíróságnak az adózó kérelmére végzéssel kellett határoznia. Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerv rendelkezésére a határozat végrehajtását felfüggeszthette. [Art.I. 91. § (1) bekezdése, illetve 94/H. §] A 2005. november 1. napjáig hatályos Pp. 330. § (3) bekezdése értelmében, ha a fél a keresetlevélben a végrehajtás felfüggesztését kérte, a bíróságnak a keresetlevél beérkezésétõl számított nyolc napon belül kellett e kérdésben határoznia. A bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését az eljárás folyamán bármikor – már a tárgyalás kitûzése elõtt is – akár hivatalból, akár kérelemre elrendelhette. [Pp. 332. § (3) bekezdése] Az elõzõekben részletezett jogszabályi háttérre alapított KK. 14. sz. állásfoglalás szerint a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, a bíróságnak a végzését indokolnia kell. A végrehajtás felfüggesztését a bíróság különösen akkor rendelheti el, ha a határozat azonnali végrehajthatóvá nyilvánítása jogszabályt sért, illetõleg ha a felfüggesztés különös méltánylást érdemlõ, vagy egyéb jelentõs körülmények indokolják, vagy ha a végrehajtás a fél számára súlyos hátrányt elõidézõ következményekkel járhat. Közvetlenül a bírósághoz benyújtott keresetlevél esetében a bíróság

A Ket. hatálybalépésével az Áe. hatályát vesztette, az Art.II. és a Pp. szabályai is módosultak. [Ket. 173. § (1)–(3) bekezdése, 189. § 1–4. pontja, 2005. évi XVII. törvény 12. § (1) bekezdése, 2005. évi LXXXV. törvény 1–47. §] A Ket. 109. § (1) és (3) bekezdése értelmében a bírósági felülvizsgálat jogintézményének fõ tárgyát továbbra is a közigazgatási szerv, a hatóság által az ügy érdemében hozott határozat képezi. A Ket. ugyanakkor lehetõséget ad egyes eljárási kérdésekben hozott közigazgatási döntések (végzések) bírósági felülvizsgálatára is [Ket. 98. § (3)–(4) bekezdése]. A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül. A Ket. 110. § (1) és (2) bekezdései értelmében a keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. Az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. A hatósági szerzõdésekben foglalt kötelezettség megszegése esetén azonban a végrehajtást elrendelõ végzéssel szemben az ügyfél a bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. [Ket. 130. § (4) bekezdése, Pp. 324. § (2) bekezdés a) pontja] A Ket. 127. § (1)–(2) bekezdései konjunktív feltételeket megállapítva tartalmazzák a végrehajtható döntéseket. Az (1) bekezdés szerint a döntés akkor végrehajtható, ha az ügyfélre vagy az eljárás egyéb résztvevõjére pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg, jogerõs vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és a teljesítési határidõ eredménytelenül telt el. A Ket. 110. §-ának (3) bekezdés a)–b) pontjai meghatározzák azokat az eseteket, amikor nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének. Kivételesen lehetõség van a végrehajtásra a jogerõ bevárása elõtt is, ezeket az eseteket a Ket. 101. § (1)–(3) bekezdése, 98. § (5) bekezdése, 104. § (4) bekezdése szabályozza. A végrehajtás felfüggesztésérõl szóló rendelkezéseket a Ket. 148. § (1)–(8) bekezdései tartalmazzák. Ezen belül az (1) bekezdés a)–c) pontjai a kérelemre történõ, a (4) bekezdés a)–d) pontjai a kérelemre és hivatalból is elrendelhetõ, az (5) bekezdés a)–d) pontjai pedig a kötelezõ esetkört szabályozzák. A 148. § (2) bekezdése a különös méltánylást érdemlõ körülmények példálózó felsorolását is rögzíti, az e jogcímen történõ felfüggesztést kizáró ok

5. szám


megjelölésével. A Ket. 148. § (7) bekezdése értelmében pedig a végrehajtás felfüggesztését haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az arra okot adó körülmény megszûnt. A Ket. 13. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakkal összhangban az Art.II. 5. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az Art.II., vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a Ket. szabályait kell alkalmazni. Az Art.II. 143. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerõs – az ügy érdemében hozott – határozatának bírósági felülvizsgálatát lehet kérni, kivételt csak a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozat jelent. Az adóhatósági határozat végrehajthatóságát a bírósági felülvizsgálat nem érinti, a végrehajtás felfüggesztésérõl a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. [Art.II. 143. § (2) bekezdése] Az adóvégrehajtási eljárás megindításának feltétele a végrehajtható okirat, ezeket az Art.II. 145. § (1) bekezdés a)–d) pontjai sorolják fel. Az adóhatóság az adós kérelmére vagy a felettes szerv rendelkezésére a határozat (végzés) végrehajtását az Art.II. 160. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben függesztheti fel. A 2005. november 1. napjától hatályos Pp. 332. § (3) bekezdése értelmében, ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését követõ nyolc napon belül határoz. A késõbbiek során a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését – már a tárgyalás kitûzése elõtt is – kérelemre bármikor elrendelheti. A végrehajtás felfüggesztésérõl szóló végzés meghozatala során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követõen az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, a bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelõ végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Pp. 332. § (4) bekezdése].

V. A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsának álláspontja szerint a Ket., az Art.II. és a Pp. szabályai a végrehajtás felfüggesztésére irányuló – kizárólag kérelemre lefolytatható – eljárásban az e törvények hatálya alá tartozó ügyekben együtt alkalmazandóak. Ettõl eltérõ jogalkalmazásra csak akkor van lehetõség, ha erre törvény felhatalmazást ad, vagy kifejezett törvényi rendelkezés hiányában az az eljárások törvényben foglalt eltérõ szabályozási logikájából vagy a Pp. rendelkezéseibõl következik.

1777

A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet fõszabályként – mivel a perindításnak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya [Ket. 110. § (1) bekezdése], illetve a bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti [Art.II. 143. § (2) bekezdése] – a bíróságnak érdemben kell megvizsgálnia, arról végzésben kell döntenie. Ha a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet a keresetlevél tartalmazza, az erre nyitva álló határidõ a Pp. 332. § (3) bekezdésében megjelölt nyolc nap. Egyéb esetben a Pp. 2. § (1) és (2) bekezdései szerinti alapelvbõl következõen „ésszerû idõn belül” kell határozni. A végzésnek tartalmaznia kell a jogorvoslati jogra, fellebbezésre való kioktatást, illetõleg azt, hogy a végrehajtás felfüggesztését elrendelõ végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Pp. 332. § (4) bekezdése]. A Ket. hatálya alá tartozó ügyekben továbbá azt is tartalmaznia kell, hogy a végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. [Ket. 110. § (2) bekezdése] A bíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy a keresettel támadott határozat bíróság által felülvizsgálható határozatnak vagy végzésnek, végrehajtható döntésnek, illetve végrehajtható okiratnak minõsül-e, annak egyes részei tekintetében a részjogerõ bekövetkezett-e, a kereset a határozat egészét vagy csupán egyes – jól elkülöníthetõ – részeit támadja-e, illetve hogy a közigazgatási szerv, az adóhatóság a határozat végrehajtását felfüggesztette-e vagy sem, továbbá, hogy a korábban felfüggesztett végrehajtást megszüntette-e vagy sem, illetve folytatta-e tovább [Ket. 109–110. §, 127. §, 128. § (3) bekezdése, 148. §, 149. §, 104. § (4) bekezdése, Art.II. 143. §, 145. §, 160. §, (1) bekezdése]. A végrehajtás felfüggesztése tárgyában a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva dönt. Ennek során vizsgálnia kell a kérelemben elõadottakat, figyelemmel kell lennie a Pp. 332. § (3) bekezdés második mondatában meghatározott két körülményre, a Ket. 101. § (3) bekezdésében, 110. § (3) bekezdésében, 148. §-ában és az Art.II. 160. § (1) bekezdésében foglaltakra is. Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének a Ket. 110. § (3) bekezdése által meghatározott esetekben. A bíróságnak figyelemmel kell lennie arra is, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem teljesíthetõ olyan okokra alapítottan, amelyek a bírósági eljárásnak a közigazgatási és adóhatósági, adóigazgatási eljáráshoz képest eltérõ jellegébõl – szabályozási logikájából – vagy a Pp. rendelkezésébõl adódóan nyilvánvalóan nem vehetõk figyelembe. [Pl. Ket. 148. § (1) bekezdés a)–b) pontja, (4) bekezdés c) pontja, (5) bekezdés a)–b) pontja] Mindazokban az ügyekben, amikor a bírósági felülvizsgálat az Art.II. 143. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésen alapul, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál – az Art.II. 5. § (1) és (2) bekezdése értelmében – a Ket szerinti szabályozás nem alkalmazható. Az Art.II. a fellebbezésre, a bírósági felülvizsgálatra, a végrehajtható okiratokra, a végrehajtási eljárásra és a végrehaj-

1778


tás felfüggesztésére vonatkozóan speciális szabályozást rögzít. A bíróság azonban ilyenkor is mérlegelési jogkörében eljárva dönt, ezért a Pp. 332. § (3) bekezdés második mondatában meghatározott körülményeken kívül mérlegelési körébe vonhat egyéb, a fél által elõadott okot, körülményt is. A végrehajtás felfüggesztésének indokaként azonban nem rögzítheti az Art.II. 160. § (1) bekezdésében meghatározottakat, mivel ez a Pp. 212. § (1) bekezdése szerinti rendelkezéssel ellentétes lenne. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet a bíróság érdemben csak akkor tudja megvizsgálni, ha azt a fél indokolással ellátva terjeszti elõ, és a kérelemben elõadott okokat, adatokat, tényeket, körülményeket igazolja vagy a kívánt mértékben valószínûsíti, illetõleg azokról egyébként a bíróságnak hivatalos tudomása van, illetve, ha köztudomásúak. A Bszi. 105. §-a értelmében a törvény hatálybalépését megelõzõen hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérõ tartalmú jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatóak. A jogegységi határozatban kifejtettekre figyelemmel szükségessé vált a KK. 14. sz. állásfoglalástól eltérõ iránymutatást tartalmazó, a hatályos jogszabályoknak megfelelõ jogegységi határozat meghozatala. Ennek közzétételétõl a KK. 14. sz. állásfoglalás már nem alkalmazható a jogegységi határozatban rögzített jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala során. A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács – a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) – a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott, és határozatát a Bszi. 32. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 3/2006. KJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa a 2006. március 30. napján megtartott nem nyilvános ülésen az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégium vezetõjének indítványa alapján meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. A közigazgatási perben a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)

5. szám

130. §-ának alkalmazása során a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról rendelkezõ 2005. évi XVII. törvénnyel módosított Pp. XX. fejezet szabályainak figyelembevételével utasíthatja el. 2. A közigazgatási perekben – jelen jogegységi határozatban foglalt eltérõ iránymutatásra tekintettel – a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 32. számú állásfoglalása a továbbiakban nem alkalmazható.

INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetõje a joggyakorlat továbbfejlesztése, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, az alkalmazandó jogszabályok lényeges változására tekintettel a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 47. §-ának (2) bekezdése, a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 31. § (1) bekezdés a) pontja és 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján, jogegységi határozat hozatalára tett indítványt abban a kérdésben, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: módosító törvény) 5–18. §-aival módosított Pp. XX. fejezete alapján indult közigazgatási perben, mely esetekben kerülhet sor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, illetve, hogy e perekben alkalmazható-e a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 32. számú állásfoglalása.

II. A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfõbb ügyész – képviselõje útján – a következõ álláspontot fejtette ki: A módosító törvény indokolása szerint a törvény legfõbb célja a közigazgatási eljárások során hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályoknak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseihez történõ igazítása, a Ket. hatálybalépése folytán szükséges módosítások törvénybe iktatása, valamint az eddig bírói gyakorlatban kimunkált, azonban törvényi szabályozást igénylõ kérdések, jogintézmények eljárási törvénybe történõ beépítése volt. Ennek

5. szám


megfelelõen a KK. 32. számú állásfoglalásban megfogalmazott iránymutatás tárgyköre – a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának esetkörei – is törvényi szabályozást nyert. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának eseteit a Pp. 130. §-a sorolja fel. A Pp.-nek a módosító törvény 12. §-ának (2) bekezdésével beiktatott, 2005. november 1-jétõl hatályos 332/A. §-a kiemeli azokat a körülményeket, amelyeket a közigazgatási perekben a 130. § alkalmazása során keresetlevél elutasítási oknak kell minõsíteni. Az állásfoglalás I. c) pontja szerint, ha a fellebbezés elkésett és az ezzel kapcsolatos igazolási kérelem az elsõ és másodfokú közigazgatási eljárásban nem vezetett eredményre, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, mert a közigazgatási eljárásban a jogorvoslati jogosultságot nem merítették ki. Ez az álláspont – a Ket. 67. §-ának (3) bekezdésére is tekintettel – a Ket. 109. §-ának (2) bekezdésével nem áll összhangban. Az állásfoglalás I. pontjához fûzött indokolás szerint csak az ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálata kérhetõ. Elõfeltétele, hogy a keresettel élõ ügyfél a fellebbezés jogát kimerítette. Ezek a megállapítások ellentétesek a Ket. 109. §-ának (2) és (3) bekezdésével, illetve a Pp. új 332/A. §-ának b) pontjával. Az állásfoglalás II. pontja értelmében az igazolási kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezést elbíráló határozat azért nem támadható keresettel, mert nem minõsül az ügy érdemében hozott határozatnak. A kifejtett álláspont ellentétes a Ket. 109. §-ának (2) bekezdésével. Az állásfoglalás III. pontja eljárásjogi szempontból ad módszertani útmutatást a felperes perbeli legitimációjának vizsgálatára. Indokolásában az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (4) bekezdésében meghatározott ügyfél fogalomra utalás a Ket. hatálybalépésével meghaladottá vált. A módosító törvény 7. §-ának (1)–(3) bekezdésével megállapított Pp. 327. és 327/A. §-a felsorolja a közigazgatási per indítására jogosultak körét. Ez a kör a Ket. 15. §-ában foglalt ügyfél fogalomnál szélesebb. Jelenlegi ismereteink szerint a rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban a jogalkalmazói gyakorlat egységesítésének szükségessége nem merült fel. Összegezve úgy foglalt állást, hogy: 1. A bíróság idézés kibocsátása nélkül – a Pp. 130. §-ának alkalmazása során – a keresetlevelet a közigazgatási perben a módosító törvény 5–18. §-aival módosított Pp. XX. fejezete szabályainak alkalmazásával utasíthatja el. 2. Az 1. pontban meghatározott perekben a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 32. számú állásfoglalása nem alkalmazható.

1779 III.

A Bszi. 105. §-a szerint a törvény hatálybalépését megelõzõen hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérõ iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók. Azon állásfoglalások tekintetében, amelyek az új rendelkezésekre figyelemmel már nem alkalmazhatóak, jogegységi határozatban kell eltérõ iránymutatást adni. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a 32. számú kollégiumi állásfoglalását a Pp. XX. fejezetének az 1991. évi XXVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseire, valamint az Áe. szabályaira figyelemmel a joggyakorlat egységesítése érdekében alkotta meg. A módosító törvény 2005. november 1. napjával módosította a Pp. XX. fejezetének korábbi rendelkezéseit. A Ket. – fõszabályként – 2005. november 1. napján lépett hatályba. Rendelkezései nemcsak az Áe. szabályait helyezték hatályon kívül, hanem a Pp. XX. fejezetének egyes rendelkezéseit is módosították. Miután nemcsak a közigazgatási eljárás során alkalmazásra kerülõ eljárási törvény változott meg alapjaiban, hanem a Pp.-nek a közigazgatási perek különleges szabályait tartalmazó XX. fejezete is, ezért indokolt a 32. számú kollégiumi állásfoglalásban értelmezett szabályok tekintetében az érintett jogelvek idõszerûsítése. A Pp. 324. § (1) bekezdése szerint az I–XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a XX. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Erre tekintettel a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásánál figyelembe kell venni a Pp. módosított 330. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját is. Ez utóbbi szerint, ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselõ olyan meghatalmazást csatolt, amely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást a keresetlevélnek tartalmaznia kell. A Pp.-nek a módosító törvény 7. §-ával módosított 327. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A fenti két – az általános szabályoktól eltérõ – rendelkezésre figyelemmel kell lenni a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazása során. A jogorvoslati jognak a közigazgatási eljárás során történõ kimerítése alapvetõ feltétele a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti per kezdeményezésének. A Pp.-nek a módosító törvény 12. § (2) bekezdésével beiktatott 332/A. § a) és b) pontja úgy rendelkezik, hogy nem lehet olyan közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában közigazgatási pert indítani, amelynek felülvizsgálatát törvény zárja ki, illetve abban a közigazgatási eljárásban, amelyikben egyik fél sem merítette ki a jogorvoslati jogát. Ez utóbbi rendelkezésbõl egyértelmûen következik, hogy a felperesnek nem személy szerint kell a jogorvoslati jogot kimerítenie a közigazgatási eljárás során ahhoz, hogy a

1780


jogorvoslat eredményeként hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérhesse, elégséges, ha a határozat meghozatalára bármelyik arra jogosult fellebbezése folytán került sor. A Pp.-nek a módosító törvény 5. § (1) bekezdésével megállapított 327. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási per indítására az jogosult, aki a felülvizsgálandó közigazgatási határozat alapjául szolgáló eljárásban ügyfél volt, vagy az ügyfél jogállása illette meg, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti, vagy aki nemzetközi szerzõdés alapján környezeti információt kért a közigazgatási szervtõl és e kérelmét a közigazgatási szerv figyelmen kívül hagyta, helytelen módon elutasította vagy nem adott kielégítõ választ. A Ket. 15. § (1) bekezdése szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenõrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve – tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve – a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levõ valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerû használója. Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfél fogalmat állapíthat meg. Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevõ hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Meghatározott ügyekben a törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvetõ jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. A felperes törvényi érdekeltségének hiánya általában csak a kereset érdemi vizsgálata során és csak akkor állapítható meg, ha a Ket. 15. § (1)–(6) bekezdése, illetõleg a Pp. 327. § (1) bekezdés a)–c) pontja alapján sincs perindítási jogosultsága. A Ket. nemcsak a közigazgatási szerv érdemi döntésének megtámadását teszi lehetõvé a bíróság elõtt. A határozat ellen (amely mindig az ügy érdemében hozott döntést tartalmaz) – törvény kizáró rendelkezése hiányában – a keresetlevél benyújtásával közigazgatási per kezdeményezhetõ – fõszabályként –, míg a Ket. 109. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a közigazgatási végzés ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye. A módosító törvény 3. § (1) bekezdése szerint a kérelem tárgyában a megyei bíróság nemperes eljárásban végzéssel határoz. E szabály alól kivételt képez a Pp. 324. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a Ket. 130. § (4) bekezdésben meghatározott, a hatósági szerzõdésben foglalt kötelezettség megszegése esetén végrehajtást elrendelõ végzés, mellyel szemben a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel lehet élni.

5. szám IV.

A Ket. hatálybalépése, illetõleg a Pp. XX. fejezetének a 32. számú kollégiumi állásfoglalásban érintett, illetõleg alkalmazott rendelkezéseinek alapvetõ változása indokolta a jogegységi határozat hozatalát, melyre figyelemmel a 32. számú kollégiumi állásfoglalás korábbi rendelkezései a továbbiakban nem alkalmazhatók.

A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 3/2006. PJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetõje által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következõ jogegységi határozatot: Visszterhes megbízási szerzõdés – alapos felmondási ok hiányában történõ – azonnali hatályú felmondása esetén a megbízó köteles a megbízott kárát megtéríteni.

INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetõje a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (BSzi.) 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a BSzi. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban a jogkérdésben, hogy a Ptk. 483. § (3) bekezdésének alkalmazása során visszterhes megbízási szerzõdés azonnali hatályú felmondása esetén – alapos felmondási ok hiányában – a megbízót terheli-e kártérítési felelõsség. Az indítvány megtételét az indokolta, hogy a korábban egységes, a Ptk. miniszteri indokolásában, illetve a Ptk. kommentárjában kifejtett azzal az állásponttal szemben, amely szerint a megbízási szerzõdés alapos ok nélkül történõ felmondása esetén a megbízó is kártérítési felelõsséggel tartozik – bár jogszabályváltozás nem történt – a Ptk. 1992 óta megjelent kommentárjaiban kifejtett jogirodalmi állásponttal is megegyezõen, az utóbbi években a Legfel-

5. szám


sõbb Bíróság egyes ítélkezõ tanácsai ebben a kérdésben eltérõ gyakorlatot folytattak. Az egyik álláspont szerint a megbízó akkor tartozik kártérítõ felelõsséggel a megbízási szerzõdés felmondása miatt, ha értékelhetõ indok és alap nélkül mondja fel azt (Pfv.IV.23.100/2000/4. szám, Pfv.IV.24.923/2002/6. szám). A megbízó az azonnali hatályú felmondás jogát ugyan bármikor, lényegében indok nélkül gyakorolhatja, azonban a Ptk. 483. § (3) bekezdése szerint a megbízottal szembeni kártérítési felelõssége fennáll, ha ezt alapos ok n é l k ü l , fe l e l õ t l e n ü l v a g y ö n k é n ye s e n t e t t e (Pfv.IX.21.979/2001/4. szám). A másik álláspont szerint a megbízó a szerzõdést a Ptk. 483. § (1) bekezdése szerint bármikor, bármiféle jogkövetkezmény nélkül, akár azonnali hatállyal is felmondhatja, csupán a megbízott által már elvállalt kötelezettségek tekintetében terheli helytállási kötelezettség. Ez a megbízási jogviszony természetébõl következik, abból, hogy a megbízónak – mint az érdek alanyának – akaratától függ, hogy az ügyének más személy általi ellátását kívánja-e vagy sem (Pfv.VI.22.212/1997/5. szám). A Ptk. 483. § (3) bekezdése lényegében a Ptk. 482. § (2) bekezdésében foglaltak folytatása és kizárólag a megbízott által gyakorolt felmondásra vonatkozik, amely szerint csak a megbízott alapos ok nélkül történt felmondása esetén jár a megbízónak kártérítés. A megbízó felmondása esetén azonban a megbízott a felmondás jogszerûtlenségére hivatkozással nem követelhet kártérítést (Pfv.VII.21.784/2000/3. szám).

II. A jogegységi eljárásban a legfõbb ügyész írásban kifejtett álláspontja szerint visszterhes szerzõdés azonnali hatályú felmondása esetén, alapos felmondási ok hiányában a megbízót nem terheli kártérítési felelõsség, amely a Ptk. 483. § (3) bekezdésének nyelvtani és rendszertani értelmezésébõl következik.

III. Az indítványban megjelölt jogkérdés elbírálásakor a jogegységi tanács az alábbiakat tartotta szem elõtt: A Ptk. 474. § (1) bekezdése kimondja, hogy a megbízási szerzõdés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelõen kell teljesíteni. A Ptk. 481. § a) pontja szerint a szerzõdés a megbízás teljesítése nélkül is megszûnik, ha valamelyik fél a szerzõdést felmondja. A Ptk. 483. § (1) bekezdése értelmében a megbízó a szerzõdést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kö-

1781

telezettségekért. A (2) bekezdés alapján a szerzõdést a megbízott is bármikor felmondhatja; a felmondási idõnek azonban elegendõnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérõl gondoskodhassék. A megbízó súlyos szerzõdésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet. A (3) bekezdés szerint, ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idõ elegendõ volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérõl gondoskodhassék. Nem kétséges: még a visszterhes megbízási szerzõdés is elsõdlegesen a megbízó érdekét szolgálja és a megbízott a megbízó utasításának és érdekének megfelelõen köteles eljárni azzal, hogy a megbízási szerzõdés alapvetõen bizalmi viszonyt feltételez. Ennek megfelelõen a Ptk. 483. § (1) bekezdése biztosítja a megbízó számára azt a jogot, hogy a szerzõdést idõben bármikor, azonnali hatállyal felmondja. A felmondás érvényességéhez és ebbõl eredõen a szerzõdésnek a megbízás teljesítése nélküli megszûnéséhez a megbízónak az azonnali hatályú felmondását indokolnia sem kell. Annak a ténynek azonban, hogy a megbízó a szerzõdést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, kizárólag a felmondás érvényessége szempontjából van jelentõsége. A Ptk. 483. §-a együttesen szabályozza a megbízási szerzõdés felmondásának valamennyi esetét, meghatározva elsõdlegesen a megbízót, majd a megbízottat megilletõ felmondási jog gyakorlásának feltételeit. Ezt követõen a Ptk. 483. § (3) bekezdése fõszabályként úgy rendelkezik, hogy ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni. Ez a rendelkezés arra utal, hogy a felmondási jog gyakorlása, bármelyik fél részérõl történt, kártérítõ felelõsséget von maga után, ha az alapos ok nélkül történt. E fõszabályhoz képest tartalmaz a kártérítõ felelõsség alóli mentesülésre vonatkozóan kivételeket a jogszabály azzal, hogy nem áll fenn kártérítõ felelõsség, ha a megbízás ingyenes volt és a felmondási idõ elegendõ volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérõl gondoskodhassék. Az alapos ok nélkül gyakorolt felmondás miatt fennálló kártérítési felelõsséget az indokolja, az alapos ok nélküli jog gyakorlása nem felel meg annak az általános jogelvnek, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Amennyiben az ilyen magatartás a megbízottnak kárt okoz, a megbízó köteles azt megtéríteni. A megbízó által, alapos ok nélkül gyakorolt azonnali hatályú felmondás következményeként a jogszabály által rendelt kártérítõ felelõsség tehát megfelel a Ptk. általános elveinek és nem áll ellentétben a megbízási szerzõdés alapvetõ bizalmi jellegével, azzal, hogy a megbízási szerzõdést a megbízó bármikor felmondhatja. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a BSzi. 27. §, a 29. § (1) bekezdés a) pontja és a 32. § (4) bekezdés értelmében a rendelkezõ rész szerint határozott.

1782

Közlemények Az Egészségügyi Minisztérium közleménye az eltereléshez kapcsolódó, az elõzetes állapotfelmérést végzõ, a kábítószer-függõséget gyógyító kezelést és a kábítószer-használatot kezelõ más ellátást biztosító egészségügyi szolgáltatók jegyzékérõl* BUDAPEST II. kerület Sorszám

1.

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Budapest, II. ker. Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat Pszichiátriai Gond. és Mentálhigiénés Szakrendelõ Vadaskerti Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia Fõvárosi Önkormányzat Szt. János Kórház-rendelõintézet Pesthidegkúti Krónikus Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Addiktológiai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Belgyógyászati és Intenzív Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Fertõzõ –Belosztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Gyermek -Serdülõ Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Gerontopszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet IX. Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Nappali K. I. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Nappali K. II. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Rehab. Oszt. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet I. Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet VI. Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet VII. Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet II. Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet X. Pszichiátriai Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet XI. Pszichiátriai Osztály Memória Klinika Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet XII. Pszichiátriai Szenvedélybeteg Osztály Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet XIII. Pszichiátriai Osztály

Telefonszáma

1024 Budapest, Margit krt. 99.

315-0011

1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116.

392-1414

1028 Budapest, Pozsonyi u. 10-12.

376-5322

1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Nyéki u. 10-12. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Völgy u. 9-11. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116.

391-5364 394-2052 391-5360 391-5318 391-5329 391-5341 391-5300 391-5300 391-5389 391-5311 391-5333 391-5336 394-5400 391-5345 391-5347 391-5351 391-5353

5. szám

* A listára való felvétel megelõzõ, felvilágosító szolgáltatás végzésére nem jogosít. Az Egészségügyi Minisztérium az azonos tárgyban közzétett korábbi közleményeit a közlemény közzétételével egyidejûleg visszavonja.

Intézmény címe


2.

Intézmény neve

Sorszám

1. 2.

Intézet neve

Fõvárosi Önkormányzat Újpesti Károlyi Sándor Kórház-Rendelõintézet Mentálhigiénés Gondozó Intézet

Fõvárosi Önkormányzat Újpesti Károlyi Sándor Kórház-Rendelõintézet, Gyermek-szakrendelõ Neuropszichiátria

Címe

Telefonszám

1041 Budapest, Nyár u. 40-42.

369-0606

1042 Budapest, Jókai u. 1.

369-2333

5. szám

IV. kerület

VII. kerület Sorszám

1.

Fõvárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórház-rendelõintézet Krízis intervenció, drogambulancia Fõvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelõintézet Alsóerdõsor utcai telephelye (Erzsébet kórház) Pszichiátriai Osztálya

Címe

Telefonszám

Budapest, VII. Alsóerdõsor u. 7.

321-5215

Budapest, VII. Alsóerdõsor u. 7.

321-5215

VIII. kerület Sorszám

1. 2. 3.

Intézmény neve

Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat TÁMASZ Addiktológiai Szakrendelõ SE Pszichiátriai Klinika Pest Megyei Felnõtt Pszichiátriai Gondozó

Cím

1089 Budapest, Korányi S. u. 3/a 1083 Budapest, Balassa u. 6. 1085 Budapest, Gyulai P. u. 2.

Telefonszám

333-7401 210-0330 235-65-29


2.

Intézmény neve

IX. kerület Sorszám

1. 2.

Intézmény neve

Fõvárosi Szent István Kórház és Intézményei Merényi Gusztáv Kórház (Addiktológia) Pszichiátriai Osztály Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia

Címe

Budapest, IX. Gyáli út 17-19. 1094 Budapest, Balázs Béla u. 21.

Telefonszám

347-3856 347-3800/1250 215-7533

X. kerület Sorszám

Támasz Alapítvány Emberbarát Alapítvány Drogambulancia

Címe

1102 Budapest, Liget u. 10. 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9.

Telefonszám

262-51-65 431-9792

1783

1. 2.

Intézmény neve

1784

XI. kerület Sorszám

1. 2. 3. 4.

Intézmény neve

Budapest Fõváros XI., Önkormányzat I.sz. Pszichiátriai Gondozó Budapest Fõváros XI. Önkormányzat II. sz. Pszichiátriai Gondozó Fõvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház I. sz. Pszichiátriai Osztály Budapest Fõváros XI. Önkormányzat Gyermek Ideggondozó

Címe

Budapest, Fehérvári út 13. 1118 Budapest, Gazdagréti tér 1. 1114 Budapest, Tétényi út 12-16. 1115 Budapest, Petzvál J. u. 3.

Telefonszám

209-1339 246-6193 464-8600 203-5550

XII. kerület Sorszám

1. 2.

Intézmény neve

Fõvárosi Szent János Kórház Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Tündérhegy)

címe

1125 Budapest, Diósárok 1. 1121 Budapest, Szilassy út 6.

Telefonszám

458-4500 200-8719

Sorszám

1.

Intézmény neve

Fõvárosi Önkormányzat Nyírõ Gyula Kórháza Drogambulancia

Címe

1135 Budapest Lehel u. 59.

Telefonszám

451-2600

XIV. kerület Intézmény neve

Sorszám

1.

Zuglói Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat Szakrendelõ Addiktológiai rendelés

Címe

1146 Budapest, Hermina u. 7.

Telefonszám


XIII. kerület

469-3853 221-9856

XV. kerület Intézmény neve

Sorszám

1.

Észak-Pesti Kórház Rendelõintézet Addiktológiai Gondozó

Címe

1151 Budapest Fõ u. 71.

Telefonszáma

307-7469

XVI. kerület

1.

Intézmény neve

Budapest, Fõváros XVI. Önkormányzat TÁMASZ Gondozó

Címe

Telefonszám

1165 Budapest, Baross Gábor u. 51.

401-0435

5. szám

Sorszám

Intézmény neve

Sorszám

1.

Addiktológiai Gondozó Intézet

Címe

1173. Budapest, Pesti u. 80.

Telefonszám

5. szám

XVII. kerület

257-0261

XVIII. kerület Sorszám

1.

Intézmény neve

Budapest, XVIII. Pestlõrinc - Pestszentimre Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat Ideggondozó

Címe

1181 Budapest, Vándor S. u. 1.

Telefonszám

290-1232

XIX. kerület Sorszám

2.

Budapest Fõváros XIX. Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Budapest Fõváros XIX. Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézete Gyermek és Ifjúsági Mentálhigiéniai Centrum

Címe

Telefonszám

1193 Budapest, Táncsics M. u. 40. 1193 Budapest, Móricz Zs. u. 37.

282-9786 282-9786

1193 Budapest, Táncsics M. u. 1.

281-1246

XX. kerület Sorszám

1.

Intézmény neve

Fõvárosi Önkormányzat Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház I.sz. Pszichiátriai Gondozó

Címe

1204 Budapest, Köves u. 2-4.

Telefonszám

284-7610


1.

Intézmény neve

XXII. kerület Sorszám

1.

Intézmény neve

SEGÉLY HELYETT ESÉLY Alapítvány Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet – Budatétény

Címe

1223 Budapest, Jókai M. u. 21-23.

Telefonszám

226-8433

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott kábítószer-élvezõ személyek esetében, országos hatáskörrel, az elõzetes állapotfelmérésre és kezelésre/ellátásra az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet jogoult. Sorszám

Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet

Címe

1108 Budapest, Kozma u. 13.

Telefonszám

206-0225

1785

1.

Intézmény neve

1786

Baranya megye Intézmény neve

1.

Baranya megyei Kórház Mentálhigiénés Intézet Alkoholgondozója Pécs MJV. Egyesített Egészségügyi Intézmények Addiktológiai Gondozó, Pszichiátriai Gondozó Mohácsi Városi Kórház Mentálhigiénés Gondozó és Addiktológiai Gondozó Medi Home BT Mentálhigiénés és Addiktológiai Gondozó Eü. Med KFT Pszichiátriai Gondozó Szigetvári Városi Kórház Mentálhigiéniai Gondozó, Addiktológiai Gondozó Baranya Megyei Önkormányzat Narkomán Fiatalokat Gyógyító - Foglalkoztató Közalapítvány Drogambulanciája Pécs MJV Egyesített Egészségügyi Intézmények Gyermek-ideggondozó Mohácsi Városi Kórház Neurológiai és Pszichiátriai Osztály PTE Pszichiátriai Klinika HKO Önálló Pszichiátriai Osztály PTE ÁOK Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika Szigetvári Városi Kórház Alkohológiai Rehabilitációs Osztály Szigetvári Városi Kórház Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály Baranya megyei Kórház Gerontopszichiátriai Osztály Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány Rehabilitációs Otthona Baranya Megyei Önkormányzat Közegészségügyi Narkomán Fiatalokat Gyógyító Foglalkoztató Közalapítvány Rehabilitációs Otthona

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Címe

Telefonszám

7623 Pécs, Rákóczi út. 2.

06 (72) 533-133

7633 Pécs, Dr. Veress E. u. 2.

06 (72) 255-833

7700 Mohács, Szepessy tér 7. 7800 Siklós, Baross Gábor u. 6. 7300 Komló, Pécsi út 1. 7900 Szigetvár, Szent István ltp. 7.

06 (69) 511-150 06 (72) 352-411 06 (72) 486-046 06 (72) 311-011

7623 Pécs, Szendrey Júlia u. 6.

06 (72) 332-600

7633 Pécs, Dr. Veress D. u. 2. 7700 Mohács, Szepessy tér 7. 7632 Pécs, Akác u. 1. 7623 Pécs, Rét u. 2. 7900 Szigetvár, Szent István ltp. 7. 7900 Szigetvár, Szent István ltp. 7. 7635 Pécs, Ángyán J. u. 2. 7300 Komló, Bajcsy-Zsilinszky u. 30.

06 (72) 255-833 06 (69) 511-150 06 (72) 536-800 06 (72) 535-900 06 (72) 311-011 06 (72) 311-011 06 (72) 227-755 06 (72) 482-903

7720 Pécsvárad, Erzsébet u. 1.

06 (72) 332-600


Sorszám

Bács-Kiskun megye Sorszám

1. 2. 3. 4. 5.

7.

RÉV Szenvedélybetegeket Segítõ Szolgálat Német Kultúr Centrumért Közalapítvány Kiskõrös Városi Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézete Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Városi Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Kalocsa Pszichiátriai Gondozó Baja Kórház Felnõtt Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Kiskunhalas Semmelweis Kórház Kht. Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

Címe

Telefonszám

6000 Kecskemét, Fecske u. 20. 6000 Kecskemét, Szövetség tér 1.

06 (76) 415-466 06 (76) 506-547

6200 Kiskõrös, Petõfi S. út 14.

06 (78) 414-456

6300 Kalocsa, Kossuth L. u. 34-36. 6500 Baja, Pokorny u. 6.

06 (78) 462-228 06 (79) 321-551

6000 Kecskemét, Izsáki út 5.

06 (76) 516-900

6400 Kiskunhalas, Dr. Monszpart L. u. 1.

06 (77) 522-062

5. szám

6.

Intézmény neve

8. 9. 10.

Intézmény neve

Címe

Telefonszám

06 (76) 463-611 06 (78) 311-922 06 (76) 441-011

6000 Kecskemét, Izsáki u. 5.

06 (76) 415-466

6001 Kecskemét, Izsáki út 5.

06 (76) 516-900

6500 Baja, Arad u. 6. 6200 Kiskõrös, Petõfi tér 12.

15.

Bajai Kórház - Rendelõintézet Serdülõ- és Gyermek pszichiátriai Szakrendelés

6500 Baja, Pokorny u. 2.

16. 17. 18. 19.

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Pszichiátriai Osztály Baja Kórház Pszichiátriai Osztály Kalocsa Városi Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Osztály Semmelweis Kórház Kht. Pszichiátriai Osztály Sanitárium Orvosi és Kereskedelmi Szolgáltató Bt. Dr. Juhász Márta

6001 Kecskemét, Iszáki út 5. 6500 Baja, Rókus u.- 10. 6300 Kalocsa, Kossuth L. u. 34-36. 6400 Kiskunhalas, Dr. Monszpart L. u. 1.

06 (79) 523-414 06 (78) 311-922 06 (79) 422-233 /1155.m 06 (76) 516-900 06 (79) 422-233 06 (78) 564-001 06 (77) 522-000

6300 Kalocsa, 48-as Házak VII. utca 3.

06 (78) 462-044

11. 12.

20.

Békés megye Sorszám

1. 2. 3. 4.

Intézmény

Cím

Telefonszám

06 (66) 411-022 06 (68) 411-166 06 (66) 361-366 06 (66) 371-222

5600 Békéscsaba, Szent István tér 12.

06 (66) 441-411

5900 Orosháza, Könd u. 76. 5630 Békés, Vásárszél u. 2. 5540 Szarvas, Szabadság u. 11.

9.

Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórház Drogambulancia

5700 Gyula, Semmelweis u. 1.

06 (68) 411-166 06 (66) 411-302 06 (66) 311-144 06 (66) 361-833 /2667 v. 2668 m. 06 (66) 468-380

5.

1787

5630 Békés, József A. u. 5. 5900 Orosháza, Könd u. 76. 5700 Gyula, Sitka u. 1. 5520 Szeghalom, Szabolcs vezér u. 9.

6. 7. 8.

Egyesített Egészségügyi Intézet Orosháza Városi Önkormányzat Kórháza Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórház Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórház Békéscsaba Megyei Jogú Városi Önkormányzat Réthy Pál Kórház és Rendelõintézet Orosháza Városi Önkormányzat Kórháza Békés Városi Önkormányzat Egyesített Egészségügyi Intézet SZVÖ Egyesített Gyógyító-megelõzõ Intézet


6100 Kiskunfélegyháza, Korond u. 5. 6200 Kiskõrös, Petõfi tér 12. 6060 Tiszakécske, Szolnoki út 2-4.

13. 14.

Városi Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Városi Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet: Pszichiátriai Gondozó II. Pszichiátriai Szakrendelõ és Gondozó Intézet Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Pszichiátriai osztály TÁMASZ Drogambulancia Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Gyermek Pszichiátriai Gondozó Szakambulancia Bajai Kórház Gyermek- és Mentálhigiénés Gondozó Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó

5. szám

Sorszám

10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Neuro-, Pszichiátriai II. osztály Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Neuro-, Pszichiátriai III. osztály Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Gyermek Pszichiátriai osztály Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Munkatherápia Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Krónikus pszichiátriai részleg Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Pszichoterápia Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza Addiktológia fekvõbetegellátás Nagyszénási Szociális Otthon Szenvedélybetegek Rehabilitációs Részlege

Cím

Telefonszám


06 (66) 331-833


06 (66) 361-833


06 (66) 361-833

5700 Gyula, Szentháromság u. 14/b.

06 (66) 361-833


06 (66) 361-833


06 (66) 361-833

5700 Gyula, Sitka u. 1.

06 (66) 526-000

5931 Nagyszénás, Orosházi út 55.

06 (68) 444-646

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Sorszám

1. 2. 3. 4.

B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Pszichiátriai Gondozó, Pszichiátria Szakrendelés, Addiktológiai Gondozó I.-II. Semmelweis Kórház - Rendelõintézet I.-II.-III. Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó Szent Ferenc Kórház Pszichiátriai Szakrendelés Diósgyõri Kórház Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Szakambulancia, Addiktológiai Gondozó Almási Balogh Pál Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Erzsébet Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó II. Rákóczi Ferenc Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Pszichiátriai Szakkórház és Betegotthon Addiktológiai Gondozó Városi Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Szakrendelés Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó

Címe

Telefonszám

3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76.

06 (46) 515-200

3529 Miskolc, Csabai kapu 9-11.

06 (46) 550-600

3529 Miskolc Csabai kapu 42.

06 (46) 555-666

3533 Miskolc, Kórház u.1.

06 (46) 531-700

3600 Ózd, Béke u.1. 3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u.9. 3800 Szikszó, Kassai u.45-49. 3741 Izsófalva, Izsó M.u.129. 3700 Kazincbarcika, Május 1.u. 56. 3401 Mezõkövesd, Mátyás király u.75. 3581 Tiszaújváros, Bethlen G.u.11-13. 3780 Edelény, Deák u.6. 3950 Sárospatak, Comenius u.20.

06 (48) 574-400 06 (47) 321-222 06 (46) 596-600 06 (48) 351-190 06 (48) 311-411 06 (49) 411-444 06 (49) 341-444 06 (48) 525-232 06 (47) 513-110

5. szám

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Intézmény neve


17.

Intézmény

1788

Sorszám

14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

23. 24. 25. 26. 27. 28.

Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Egészségügyi Központ Addiktológiai Gondozó Vasútegészségügyi KHT. Pszichiátriai Gondozó Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat Semmelweis Kórház Rendelõintézet Drogambulancia B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekpszichiátriai Gondozó – Egyéni Semmelweis Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Szakrendelés B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekpszichiátriai B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház II. Pszichiátriai Osztály B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház I. Pszichiátriai osztály (Rehabilitációs részleg, Addiktológiai rehabilitációs részleg) Semmelweis Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Osztály Szent Ferenc Kórház Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály Erzsébet Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Osztály Erzsébet Kórház - Rendelõintézet Krónikus Pszichiátriai Osztály (Rehabilitációs részleg) Pszichiátriai Szakkórház és Betegotthon Pszichiátriai Osztály Pszichiátriai Szakkórház és Betegotthon Krónikus Pszichiátriai Osztály (Rehabilitációs részleg)

Címe

Telefonszám

3900 Szerencs, Bekecsi u.10.

06 (47) 361-758

3860 Encs, Gagarin u.3. 3527 Miskolc, Bajcsy Zs. u. 45.

06 (46) 587-395 06 (46) 342-417

3501 Miskolc, Csabai kapu 9-11.

06 (46) 550-600


06 (46) 515-200

3529 Miskolc, Csabai kapu 9-11. 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76. 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76.

06 (46) 550-600 06 (46) 515-200 06 (46) 515-200


06 (46) 515-200

3529 Miskolc, Csabai kapu 9-11. 3510 Miskolc - Csanyik Pf. 613 3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u.9.

06 (46) 550-600 06 (46) 379-277 06 (47) 321-222

3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u.9.

06 (47) 321-222

3741 Izsófalva, Izsó M.u.129.

06 (48) 351-190

3741 Izsófalva, Izsó M.u.129.

06 (48) 351-190


22.

Intézmény neve

5. szám

Sorszám

Csongrád megye Sorszám

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Szakorvosi Ellátás Dr. Bugyi István Kórház, Szentes Erzsébet Kórház – Rendelõintézet Dr. Diósszilágyi S. Kórház- rendelõintézet Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Kórháza Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drog Centrum Dr. Szarka Ödön Egyesített Egészségügyi Intézmény

Címe

Telefonszám

6722 Szeged, Kossuth L. sgt. 42 6600 Szentes, Sima Ferenc u. 44-48. 6800 Hódmezõvásárhely, Városház u. 1. 6900 Makó, Lonovics sgt. 17. 6724 Szeged, Kálvária sgt. 57.

06 (62) 471-711 06 (63) 313-244 06 (62) 244-211 06 (62) 213-566 06 (62) 490-590

6726 Szeged, Fésû u. 4.

06 (62) 436-355

6640 Csongrád, Gyöngyvirág u. 5.

06 (63) 484-422

1789

7.

Intézmény neve

1790

Fejér megye Sorszám

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Intézmény neve

Dr. Horváth Ilona Gyöngyi váll. Fejér Megyei Szent György Kórház Fejér Megyei Szent György Kórház Tüdõgondozó Fejér Megyei Szent György Kórház (szakrendelõ) Fejér Megyei Szent György Kórház Tüdõgondozó Szent Pantaleon Kórház - Rendelõintézet (szakrendelõ) Szent Pantaleon Kórház - Rendelõintézet (gondozó)

Cím

8000 Székesfehérvár. Palotai u. 2-4. II/226. 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u. 3. 8130 Enying, Szabadság tér 15. 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u. 3. 8130 Enying, Szabadság tér 15. 2400 Dunaújváros, Korányi S. u. 4-6. 2400 Dunaújváros, Korányi S. u. 4-6.

Telefonszám

06 (20) 9787-650 06 (22) 349-100 06 (22) 372-226 06 (22) 349-100 06 (22) 372-226 06 (25) 410-611 06 (25) 410-611

Sorszám

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, TÁMASZ Krízis és Drog Szakambulancia Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Mentálhigiénés Gondozó Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Addiktológiai Gondozó Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyermek-, Ifjúsági Mentalhigiéne és Pszichiátriai Gondozó Erzsébet Kórház, Mentalhigienes Gondozó Erzsébet Kórház, Addiktológiai Gondozó Margit Kórház - Rendelõintézet, Pszichiátriai Gondozó Lumniczer Sándor Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Karolina Kórház - Rendelõintézet, Addiktológiai Gondozó Karolina Kórház – Rendelõintézet, Pszichiátriai Gondozó Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Szakambulanciája Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, III. Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Szakambulanciája Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátriai Szakrendelés Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichoterápia Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Szocioterápia – Pszichoterápia Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Epilepszia Szakambulancia

Címe

Telefonszám

9100 Gyõr, Szigethy A. u. 109. 9024 Gyõr, Petz L.u.2. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13.

06 (96) 411-807 06 (96) 418-244 06 (96) 418-244

9024 Gyõr, Vasvári Pál u.2.

06 (96) 418-244

9400 Sopron, Gyõri út 15. 9400 Sopron, Gyõri út 15. 9300 Csorna, Soproni u. 64. 9330 Kapuvár, Dr. Lumniczer S. u.10. 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér 2-4. 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér 2-4.

06 (99) 312-120 06 (99) 312-120 06 (96) 590-500 06 (96) 596-624 06 (96) 574-600 06 (96) 574-600

9024 Gyõr, Zrínyi u.13.

06 (96) 418-244

9024 Gyõr, Zrínyi u.13.

06 (96) 418-244

9024 Gyõr, Zrínyi u.13. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13.

06 (96) 418-244 06 (96) 418-244 06 (96) 418-244 06 (96) 418-244

5. szám

13. 14. 15. 16.

Intézmény neve


Gyõr-Moson-Sopron megye

17.

28. 29. 30. 31.

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyermek-, Ifjúsági Mentalhigiene és Pszichiátriai Szakrendelés Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Alkohológiai, Addiktológiai Szakrendelés Erzsébet Kórház, Addiktológiai szakrendelés Margit Kórház – Rendelõintézet, Pszichiátriai és Mentalhigiénés Szakrendelés Lumniczer Sándor Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Szakrendelés Karolina Kórház – Rendelõintézet, Pszichiátriai Szakrendelés Karolina Kórház – Rendelõintézet, Gyermek-pszichiátriai Szakrendelés Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, II. Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, III. Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyermek-, Ifjúsági Mentalhigiénés és Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály Lumniczer Sándor Kórház – Rendelõintézet Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály Erzsébet Kórház Pszichiátriai Osztály Erzsébet Kórház, Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály

Címe

Telefonszám


06 (96) 418-244

9100 Gyõr, Szigethy A. u. 109. 9400 Sopron, Gyõri út 15. 9300 Csorna, Soproni u. 64. 9330 Kapuvár, Dr. Lumniczer S. u.10. 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér 2-4. 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér 2-4. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13. 9024 Gyõr, Zrínyi u.13. 9100 Tét, Gyõri u.10.

06 (96) 411-807 06 (99) 312-120 06 (96) 590-500 06 (96) 596-624 06 (96) 574-600 06 (96) 574-600 06 (96) 418-244 06 (96) 418-244 06 (96) 418-244 06 (96) 461-566


06 (96) 418-244

9365 Dénesfa, Fõ u. 19. 9400 Sopron, Gyõri út 15. 9400 Sopron, Gyõri út 15.

06 (96) 256-177 06 (99) 312-120 06 (99) 312-120

Hajdú-Bihar megye Sorszám

1. 2. 3. 4. 5.

Intézmény neve

Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház – Rendelõintézet Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház – Rendelõintézet Területi Kórház Berettyóújfalu (Rendelõintézet) Debrecen Megyei Jogú Város Egészségügyi Szolgálata (Rendelõintézet) Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház – Rendelõintézet Drogambulancia

Cím

Telefonszám

4031 Debrecen, Bartók B. u. 2-26. 4026 Debrecen, Bethlen u. 11-17. 4100 Berettyóújfalu, Orbán Balázs tér 1. 4024 Debrecen, Varga u. 1.

06 (52) 511-777 06 (52) 416-222 06 (54) 402-200 06 (52) 319-166

4024 Debrecen, Varga u. 1.

06 (52) 319-166


18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.

Intézmény neve

5. szám

Sorszám

Heves megye Sorszám

Bugát Pál Kórház – Rendelõintézet, Krónikus-Pszichiátriai Osztály Bugát Pál Kórház Pszichiátriai - Addiktológiai Osztály

Címe

3200 Gyöngyös, Dózsa Gy. út 20-22. 3200. Gyöngyös, Dózsa Gy. u. 20-22.

Telefonszám

06 (37) 312-491 06 (37) 312-491

1791

1. 2.

Intézmény neve

3. 4. 5. 6.

Intézmény neve

Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház – Rendelõintézet I. Pszichiátria és Addiktológiai Osztály Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház II. Pszichiátriai Oszt. Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház – Rendelõintézet Addiktológiai Gondozó és Drogambulancia B ugát Pál Kórház - Rendelõintézet Addiktológiai TÁMASZ Gondozó és Drogambulancia

Címe

Telefonszám

3300. Eger, Baktai út 38.

06 (36) 411-444

3301. Eger, Széchenyi u. 28-29. Pf.: 15.

06 (36) 411-444

3300 Eger, Baktai út 38.

06 (36) 510-230

3200 Gyöngyös, Erzsébet királyné út 10.

06 (37) 312-491 /256 m.

1792

Sorszám

Jász-Nagykun-Szolnok megye Sorszám

Intézmény neve

Címe

Telefonszám

Erzsébet Kórház

5100 Jászberény, Szelei út 2.

06 (57) 412-577

2.

Kátai Gábor Kórház - Rendelõintézet

5300 Karcag, Zöldfa út 48.

06 (59) 312-333

3.

Városi Egészségügyi Központ

5440 Kunszentmárton, Kossuth L. út 5.

06 (56) 461-252

4.

Városi Kórház - Rendelõintézet

5400 Mezõtúr, Kossuth L. út 7-11.

06 (56) 350-065

5.

Hetényi Géza Kórház - Rendelõintézet

5000 Szolnok, Tószegi út 21.

06 (56) 503-603

6.

Egyesített Gyógyító – Megelõzõ Intézet

5200 Törökszentmiklós, Kossuth L. út 126.

06 (56) 390-019

7.

Magyar Ökomenikus Segélyszervezet -Szolnoki Addiktológiai Központ

5000 Szolnok, Tófenék út 17.

06 (56) 378-460


1.

Komárom-Esztergom megye Sorszám

Intézmény neve

Címe

Telefonszám

Egészségügyi Központ Bábolna

2943 Bábolna, Ácsi út 2.

06 (34) 369-155

2.

Esztergom Város Önkormányzat Vaszary Kolos Kórháza Esztergom

2500 Esztergom, Petõfi S. út 26-28.

06 (33) 542-300

3.

Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza Tatabánya

2800 Tatabánya, Dózsa Gy. út 77.

06 (34) 515-488

4.

Magyar Kékkereszt Egyesület Református Iszákosmentõ Misszió

2027 Dömös, Dózsa Gy. u. 12-14.

06 (33) 482-310

5.

Selye János Kórház Komárom

2900 Komárom, Beöthy u. 4.

06 (34) 344-080

6.

Szakorvosi Rendelõintézet Oroszlány

2840 Oroszlány, Alkotmány u.2.

06 (34) 560-660

5. szám

1.

Sorszám

1. 2. 3.

Intézmény neve

Dr. Kenessey Albert Kórház- rendelõintézet Szent Lázár Megyei Kórház Margit Kórház

Címe

2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 125-127. 3100 Salgótarján, Füleki út 64. 3060 Pásztó, Semmelweis út 15-17.

Telefonszám

5. szám

Nógrád megye

06 (35) 505-000 06 (32) 522-000 06 (32) 561-000

Pest megye Sorszám

Cegléd Város Önkormányzat Toldy Ferenc Kórháza Nagykõrös Városi Kórház - Rendelõintézet Gálfi Béla Gyógyító és Rehabilitációs Kht. Szakkórháza Szent Rókus Kórház és Intézményei, Felnõtt Pszichiátriai Gondozó Intézet Vác Városi Önkormányzat Pszichiátriai Gondozó Intézet EUROP-MED Orvosi Szolgáltató Kft. Érd Város Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet Gödöllõ Város Tormay Károly Egészségügyi Központ Pest Megyei Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet Nagykáta Város Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet Szentendre Város Önkormányzat Egészségügyi Intézménye Budakeszi Addiktológiai Szakambulancia MENTAL-MED Pszichiátriai Szolgáltató Bt. Dabas Város Önkormányzat dr. Halász Géza Szakorvosi Rendelõintézet Szob Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet

Címe

2700 Cegléd, Ady Endre u. 2. 2750 Nagykõrös, Széchenyi tér 8. 2013 Pomáz, Kiskovácsi 1085 Budapest, Gyulai Pál u. 2. 2600 Vác, Dr. Csányi L. krt. 47. 2040 Budaörs, Kossuth L. u. 9. 2030 Érd, Hivatalnok u. 40. 2100 Gödöllõ, Petõfi S. u. 1. 2200 Monor, Balassi B. u. 1. 2760 Nagykáta, Dózsa György u. 46. 2000 Szentendre, Dunakanyar krt. 34. 2092 Budakeszi, Fõ u. 98. 2120 Dunakeszi, Fõ u. 141. 2370 Dabas, Vörösmarty u. 1. 2628 Szob, Ipolysági u. 3.

Telefonszám

06 (53) 310-422 06 (53) 350-377 06 (26) 325-022 266-8000 06 (27) 312-800 06 (24) 440-020 06 (23) 365-751 06 (28) 420-655 06 (29) 412-360 06 (29) 440-221 06 (26) 312-024 06 (23) 451-552 06 (27) 341-647 06 (29) 362-298 06 (27) 370-163


1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Intézmény neve

Somogy megye Sorszám

Intézmény neve

Címe

1. 2.

Marcali Város Önkormányzata Kórház- rendelõintézet Nagyatád Város Önkormányzata Kórház –Rendelõintézet

8700 Marcali, Kossuth L. u. 42. 7500 Nagyatád, Bajcsy-Zsilinszky u. 1.

3.

Barcs Város Önkormányzata Járóbetegellátó Intézmények

7570 Barcs, Bajcsy-Zs. u. 72.

Telefonszám

1793

06 (85) 412-110 06 (82) 504-400 06 (82) 463-135 06 (82) 463-147 06 (82) 463-174 06 (82) 463-165

Intézmény neve

Címe

4.

Kaposi Mór Oktató Kórház

5.

Kaposi Mór Oktató Kórház, Pszichiátriai Osztály, Felnõtt Pszichiátriai Gondozó 7400 Kaposvár, Ezredév u. 13. Kaposi Mór Oktató Kórház, Pszichiátriai Osztály, Gyermek- és Ifjúsági 7400 Kaposvár, Ezredév u. 13. Pszichiátriai Gondozó Siófok Városi Kórház – Rendelõintézet 8600 Siófok, Semmelweis u. 1.

6. 7.

7400 Kaposvár, Talliám Gy. u. 20-32.

Telefonszám

1794

Sorszám

06 (82) 501-300/113m. 06 (82) 410-135 06 (82) 410-833 06 (84) 501-754

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Sorszám

1.

3. 4. 5. 6.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Megyei Kórháza Addiktológia Szakrendelés Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Megyei Kórháza Addiktológiai Gondozó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórháza Addiktológiai Szakrendelés Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórháza Addiktológiai Osztály Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórháza Addiktológiai Osztály Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Kórház Drogambulancia

Címe

Telefonszám

Nyíregyháza, Sóstói u. 62.

06 (42) 403-266

Nyíregyháza, Sóstói u. 62.

06 (42) 403-266

Nagykálló, Szabadság tér 13.

06 (42) 563-800

Nagykálló, Szabadság tér 13.

06 (42) 563-800

Nagykálló, Bátori u. 36.

06 (42) 563-800

4412 Nyíregyháza, Árpád út 41/a.

06 (42) 312-702


2.

Intézmény neve

Tolna megye Sorszám

1. 2. 3.

Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház - Rendelõintézet Szekszárd I. Mentálhigiénés Gondozó Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház -Rendelõintézet II. Mentálhygiénés Gondozó Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi KHT. Kórháza, Tamási Város Rendelõintézet Felnõtt pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Paks Városi Rendelõintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

Címe

Telefonszám

7101 Szekszárd, Béri B. Á. u. 5-7. Pf: 85.

06 (74) 501-500

7101 Szekszárd, Béri B. Á. u. 5-7. Pf: 85.

06 (74) 501-500

7090 Tamási, Dózsa Gy. u. 18-22.

06 (74) 471-211

7030 Paks, Barátság u. 2.

06 (75) 311-074

5. szám

4.

Intézmény neve

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Intézmény neve

Telefonszám

7200 Dombóvár, Népköztársaság u. 56.

06 (74) 465-516

7150 Bonyhád, Szent Imre út 6.

06 (74) 451-803

7100 Szekszárd, Béri B. Á. u. 5-7.

06 (74) 501-500

7100 Szekszárd, Palánki u. 2.

06 (74) 315-277

7143 Mõcsény-Zsibrik Kossuth L. u. 1.

06 (74) 409-375

7100 Szekszárd, Béri B. Á. u. 5-7

06 (74) 501-500

7200 Dombóvár, Kórház u. 35.

06 (74) 466-218

Vas megye Sorszám

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Intézmény neve

Kemenesaljai Egyesített Kórház - Rendelõintézet Celldömölk Neuro-Pszichiátria és Addiktológiai Gondozó Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Sárvár Pszichiátria

és Addiktológiai Gondozó Dr. Batthyány Strattmann László Kórház, Körmendi Intézete Felnõtt Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Rendelõintézet Szentgotthárd Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Kemenesaljai Egyesített Kórház Celldömölk Intaházai Részlege Pszichiátriai Gondozó és Szakambulancia Vas Megyei és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza Egyetemi Oktató Kórház Pszichiátriai Osztály Drogambulancia

Címe

Telefonszám

9500 Celldömölk, Kossuth L. u. 3-5.

06 (95) 420-004

9600 Sárvár, Alkotmány u. 6.

06 (95) 320-136

9900 Körmend, Munkácsy M. u. 1.

06 (94) 592-560

9971 Szentgotthárd, Rákóczi út 5-7. Pf. 70.

06 (94) 380-353

9551 Mesteri-Intaháza

06 (95) 445-070

9700 Szombathely 11-es Huszár út 138.

06 (94) 311-230


Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi KHT. Kórháza Felnõtt Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Bonyhád Városi Kórház - Rendelõintézet Felnõtt Pszichiátriai Gondozó és Addiktológiai Gondozó Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza Pszichiátriai Osztály Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház - Rendelõintézet Szocioterápiás és Rehabilitációs Osztály Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió Támogató Alapítvány - KIMMTA Drogrehabilitációs Intézete Zsibrik Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház - Rendelõintézet Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Gondozó Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi KHT. Kórháza Gyermekideggondozó Dombóvár

Címe

5. szám

Sorszám

Veszprém megye Sorszám

1.

Alkohol - Drogsegély Ambulancia Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó

Címe

Telefonszám

8200 Veszprém, Pápai u. 37/b.

06 (88) 421587

8200 Veszprém, Komakút tér 1.

06 (88) 424288

1795

2.

Intézmény neve

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Gróf Eszterházy Kórház és Szakambulancia Pszichiátriai Gondozó Generál Medicina Kft. Pszichiátriai Gondozó Városi Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Magyar Imre Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó Medunipsicho Bt. Pszichiátriai Gondozó Dr. Payrich Mária pszichiáter szakorvos egészségügyi vállalkozó Dr. Papp Klára pszichiáter szakorvos egészségügyi vállalkozó Dr. Nyíri Péter pszichiáter szakorvos egészségügyi vállalkozó Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház - Rendelõintézet Gyermek és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó Sümeg Városi Kórház Pszichiátriai Osztály Veszprém Megyei Önkormányzat „Hollós István” Szocioterápiás Pszichiátriai Kórház Alkohol - Drogsegély Ambulancia Rehabilitációs drogbeteg ellátás

11. 12. 13. 14.

Címe

Telefonszám

8500 Pápa, Jókai u. 5-9. 8100 Várpalota, Szent Imre u. 6. 8300 Tapolca, Batsányi J. u. 2. 8400 Ajka, Rákóczi u. 8. 8330 Sümeg, Kossuth L. u. 14. 8420 Zirc, József A. u. 8. 8220 Balatonalmádi, Baross G. u. 32. 8230 Balatonfüred, Csárda u. 1.

06 (89) 324444 06 (88) 582500 06 (87) 312088 06 (88) 311390 06 (87) 352011 06 (88) 416939 06 (88) 430047 06 (87) 342422

8200 Veszprém, Avar u. 2.

06 (88) 424960

8330 Sümeg, Kompanik Zs. u. 6.

06 (87) 352444

8482 Doba, Somlóvár u. 1.

06 (89) 324151

8456 Noszlop, Alkotmány u. 20.

06 (88) 234-411

Zala megye Sorszám

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Intézmény neve

Zala Megyei Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Keszthely Városi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza Pszichiátriai Osztály Zala Megyei Kórház Pszichiátriai Osztály Zala Megyei Kórház Drogambulancia

Címe

Telefonszám

8900 Zalaegerszeg-Pózva, Külsõkórház 8360 Keszthely, Csók u. 1.

06 (92) 501-500 06 (83) 311-569

8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u. 2-8.

06 (93) 502-000

8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u. 2-8. 8900 Zalaegerszeg-Pózva, Külsõkórház 8900 Zalaegerszeg, Kossuth út 46-48.

06 (93) 502-000 06 (92) 501-500 06 (92) 314-826


Intézmény neve

1796

Sorszám

5. szám

5. szám


1797

A 26/2003. (V. 16.) ESZCSM–GYISM együttes rendeletben foglaltak alapján végzendõ megelõzõ-felvilágosító szolgáltatás (elterelés) területi ellátási kötelezettsége A szolgáltató neve

település

címe

telefonszám

Bács-Kiskun 6000 Kossuth tér 2.

(76) 415 466 (76) 508 499

Szeged megyei Jogú Város Önkormányzata „Dr. Farkasinszky Terézia” Ifjúsági Drogcent- Szeged rum

6726 Fésû u. 4.

(62) 436 353

Szent Erzsébet Caritas Alapítvány RÉV SzenSzekszárd vedélybeteg-segítõ Szolgálat

7100 Munkácsy u. 7/A.

(74) 413 037 (74) 511 585

Fõplébániai Karitász Alapítvány

Kecskemét

Baranya Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió Támogató Alapítvány

Hidas

7696 Kossuth u. 62.

(72) 457 040

INDIT Közalapítvány

Pécs

7623 Szendrey J. u. 6.

(72) 315 083 (72) 332 600

Békés Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza

Gyula

Egészségügyi és Szociális Ellátó Szervezet

Battonya

5700 Semmelweis u. 1. 5830 Hõsök tere 8.

(66) 361 833 (68) 456-191

Borsod-Abaúj-Zemplén Drogambulancia Alapítvány

Miskolc

Sziget Gondozóház Alapítvány (ellátás helyszíne)

Gönc

ÁNTSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei InNyíregyháza tézet – Egészségvédelmi oszt

3525 Feszty Á. u. 25. 3895 Rákóczi út 89. 4400 Árok út 41.

(46) 431 310 (46) 705 538 (42) 438 316

Budapesti I. Katolikus Karitász – Caritas Hungarica

Budapest XI.

Magyar Református Egyház Válaszút Misszió Budapest XII. Drogkonzultációs Irodája

1115 Bartók Béla út 96.

(1) 466 44 55 (1) 361 42 52

1122 Krisztina krt. 5.

(1) 224-0122 (1) 224-0123

1798

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY A szolgáltató neve

település

5. szám címe

telefonszám

Budapest II. Magyar Református Egyház Válaszút Misszió Budapest XII. Drogkonzultációs Irodája Katolikus Karitász – Caritas Hungarica

Budapest XI.

1122 Krisztina krt. 5. 1115 Bartók Béla út 96.

(1) 224-0122 (1) 224-0123 (1) 466 44 55 (1) 361 42 52

1122 Krisztina krt. 5. 1046 Külsõ Szilágyi út 14.

(1) 224-0122 (1) 224-0123

Budapest III. Magyar Református Egyház Válaszút Misszió Budapest XII. Drogkonzultációs Irodája Drog Stop Budapest Egyesület

Budapest IV.

(1) 232 13 89

Budapest IV. Drog Stop Budapest Egyesület

Budapest IV.

Fõvárosi Önkormányzat Nyírõ Gyula Kórház Budapest XIII. Drogambulancia és Prevenciós Központ

1046 Külsõ Szilágyi út 14. 1135 Jász u. 14.

(1) 232 13 89 (1) 236 07 87

Budapest V. Magadért Drogmentességet Védõ Alapítvány Budapest VI. Országos Addiktológiai Intézet

Budapest XIII.

1067 Eötvös u. 19. 1135 Lehel u. 59.

(1) 269 08 57 (1) 452 94 50

Budapest VI. Magadért Drogmentességet Védõ Alapítvány Budapest VI. Iránytû Ifjúsági és Mentálhigiénés Közhasznú Budapest XIII. Alapítvány

1067 Eötvös u. 19. 1136 Pannónia u. 34.

(1) 269 08 57 (1) 339 37 00 (1) 339 37 01

Budapest VII.

Hétszínvilág Transz-perszonális Egyesület

Budapest XV. (megvalósítás: Budapest VIII.)

Magadért Drogmentességet Védõ Alapítvány Budapest VI. Országos Addiktológiai Intézet

Budapest XIII.

1157 Zsókavár u. 61. (megvalósítás: 1088 Szentkirályi u. 8.) 1067 Eötvös u. 19. 1135 Lehel u. 59.

(30) 9961-421 (1) 327-0530 (1) 269 08 57 (1) 452 94 50

5. szám


település

1799 címe

telefonszám

Budapest VIII. 1157 Budapest XV. Zsókavár u. 61. Hétszínvilág Transz-perszonális Egyesület (megvalósítás: Buda(megvalósítás: 1088 pest VIII.) Szentkirályi u. 8.) 1067 Magadért Drogmentességet Védõ Alapítvány Budapest VI. Eötvös u. 19.

(30) 9961-421 (1) 327-0530 (1) 269 08 57

Budapest IX. 1067 Eötvös u. 19. 1157 Budapest XV. Zsókavár u. 61. (megvalósítás: Buda(megvalósítás: 1088 pest VIII.) Szentkirályi u. 8.) 1105 Budapest X. Cserkesz u. 7-9.

Magadért Drogmentességet Védõ Alapítvány Budapest VI.

(1) 269 08 57

Hétszínvilág Transz-perszonális Egyesület

(30) 9961-421 (1) 327-0530

Emberbarát Alapítvány

(1) 431 97 92

Budapest X. Emberbarát Alapítvány

Budapest X.

Országos Addiktológiai Intézet

Budapest XIII.

1105 Cserkesz u. 7-9. 1135 Lehel u. 59.

(1) 431 97 92 (1) 452 94 50

Budapest XI. Katolikus Karitász – Caritas Hungarica

Budapest XI.


(1) 466 44 55 (1) 361 42 52

Segély Helyett Esély Alapítvány

Budapest XXII.

1223 Jókai Mór u. 21-23.

(1) 226 44 52 (1) 226 84 33

Magyar Református Egyház Válaszút Misszió Budapest XII. Drogkonzultációs Irodája

1122 Krisztina krt. 5.

(1) 224-0122 (1) 224-0123

Katolikus Karitász – Caritas Hungarica


(1) 466 44 55 (1) 361 42 52

Budapest XII.

Budapest XI.

1800


település

5. szám címe

telefonszám

Budapest XIII. Fõvárosi Önkormányzat Nyírõ Gyula Kórház Budapest XIII. Drogambulancia és Prevenciós Központ

1135 Jász u. 14.

(1) 236 07 87

Iránytû Ifjúsági és Mentálhigiénés Közhasznú Budapest XIII. Alapítvány

1136 Pannónia u. 34.

(1) 339 37 00 (1) 339 37 01

1135 Lehel u. 59.

(1) 452 94 50


(1) 339 37 00 (1) 339 37 01

Budapest XIV. Országos Addiktológiai Intézet

Budapest XIII.

Iránytû Ifjúsági és Mentálhigiénés Közhasznú Budapest XIII. Alapítvány

Budapest XV. Drog Stop Budapest Egyesület

Budapest IV.

Drogprevenciós Alapítvány

Budapest XIII.

1046 Külsõ Szilágyi út 14. 1136 Balzac u. 48/a

(1) 232 13 89 (1) 320 28 66

Budapest XVI. Iránytû Ifjúsági és Mentálhigiénés Közhasznú Budapest XIII. Alapítvány


(1) 339 37 00 (1) 339 37 01

Drogprevenciós Alapítvány

1136 Balzac u. 48/a

(1) 320 28 66

T+T Humán Szolgáltató és Oktatási Központ Budapest XVII. Bt.

1174 Baross u. 86.

(1) 256 20 50 (20) 9679 749

Országos Addiktológiai Intézet

1135 Lehel u. 59.

(1) 452 94 50


1174 Baross u. 86.

(1) 256 20 50 (20) 9679 749


1105 Cserkesz u. 7-9.

(1) 431 97 92

Budapest XIII.

Budapest XVII.

Budapest XIII.

Budapest XVIII.

Budapest X.

5. szám


település

1801 címe

telefonszám

Budapest XIX. Emberbarát Alapítvány

Budapest X.


(1) 431 97 92

Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Addiktológiai Centrum

Budapest XXIII.

1238 Grassalkovich u. 104.

(1) 287 38 63 (1) 283 99 47

Budapest XX. Emberbarát Alapítvány

Budapest X.


(1) 431 97 92


Budapest XXIII.


(1) 287 38 63 (1) 283 99 47

Budapest XXI. Emberbarát Alapítvány

Budapest X.


(1) 431 97 92


Budapest XXIII.


(1) 287 38 63 (1) 283 99 47

Budapest XXII. Segély Helyett Esély Alapítvány

Budapest XXII.

1223 Jókai Mór u. 21-23.

(1) 226 44 52 (1) 226 84 33


Budapest XI.


(1) 466 44 55 (1) 361 42 52

Budapest XXIII. Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Addiktológiai Centrum

Budapest XXIII.


(1) 287 38 63 (1) 283 99 47


Budapest X.


(1) 431 97 92

6726 Fésû u. 4.

(62) 436 353

Csongrád Szeged megyei Jogú Város Önkormányzata „Dr. Farkasinszky Terézia” Ifjúsági Drogcent- Szeged rum Egészségügyi és Szociális Ellátó Szervezet

Battonya

Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórháza

Gyula

5830 Hõsök tere 8. 5700 Semmelweis u. 1.

(68) 456-191 (66) 361 833

1802


település

5. szám címe

telefonszám

Fejér 8000 Móri u. 20. 2400 Korányi Sándor u. 4-6. 2890 Almási út 43.

(25) 550-583 (25) 550-572

9023 Szigethy A. u. 109.

(96) 411 807

GESZ Gyermekjóléti és Családsegítõ Szolgál- Mosonmagyartató Központ óvár

9200 Vasutas út 10.

(96) 207 421 (96) 576 557

Szt. Cirill és Method Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat

9025 Kossuth Lajos u. 63.

(96) 526 895 (96) 529 555 (96) 529 551

Alba Caritas Hungarica Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat

Székesfehérvár

Szent Pantaleon Kórház, Pszichiátriai Gondozó

Dunaújváros

Szociális Alapellátó Intézmény Családsegítõ és Gyermekjóléti Szolgálata

Tata

(22) 506 606

(34) 383-043

Gyõr-Moson-Sopron Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, TÁMASZ Krízis- és Drogambulancia

Gyõr

Gyõr

Hajdú-Bihar Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat – Debreceni Szociális Központ

Debrecen

Függõ-Híd Egyesület a Szenvedélybetegekért Debrecen

4024 Rákóczi út 7. 4024 Varga u. 1.

(52) 530 930 (52) 349 920

Heves Karitász RÉV (NAPPALI) SzenvedélybetegEger segítõ Szolgálat

3300 Kolozsvári u. 49.

(36) 321 577

Egészségügyi-Szociális Központ

Salgótarján

3100 Füleki út 41.

(32) 317 851 (32) 311 159

Drogambulancia Alapítvány

Miskolc

3525 Feszty Á. u. 25.

(46) 431 310

4024 Varga u. 1.

(52) 349 920

Jász-Nagykun-Szolnok Függõ-Híd Egyesület a Szenvedélybetegekért

Debrecen

Humán Szolgáltató Központ

Szolnok

5000 Városmajor út 67/A

(56) 420 614 (56) 424 502

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet – Szolnoki Addiktológiai Központ

Szolnok

5000 Tófenék út 17.

(56) 378-460

5. szám


település

1803 címe

3300 Kolozsvári u. 49.

Karitász RÉV (NAPPALI) SzenvedélybetegEger segítõ Szolgálat

telefonszám

(36) 321 577

Komárom-Esztergom Esztergomi Szent Jakab Alapítvány/DrogpreEsztergom venciós Iroda Szociális Alapellátó Intézmény Családsegítõ és Gyermekjóléti Szolgálata

Tata

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, TÁMASZ Krízis- és Drogambulancia

Gyõr


Budapest XI.

2500 IV. Béla király út 3. 2890 Almási út 43. 9023 Szigethy A. u. 109.

(34) 383-043


(1) 466 44 55 (1) 361 42 52

3100 Füleki út 41.

(32) 317 851 (32) 311 159

1135 Jász u. 14.

(1) 236 07 87

(30) 240-9154 (70) 575-3446

(33) 400 808

(96) 411 807

Nógrád Egészségügyi-Szociális Központ

Salgótarján

Fõvárosi Önkormányzat Nyírõ Gyula Kórház Budapest XIII. Drogambulancia és Prevenciós Központ

Pest

Kék Kocka Segítõ és Szolgáltató Bt.

Pomáz

2013 Goethe u. 8. (megvalósítás: Szent Miklós tér 1.)

Gyermekjóléti Szolgálat

Pomáz

2013 Szent Miklós tér 1.

(26) 322 370 (30) 320-9169

Fõplébániai Karitász Alapítvány

Kecskemét

6000 Kossuth tér 2.

(76) 415 466 (76) 508 499

Humán Szolgáltató Központ

Szolnok

5000 Városmajor út 67/A

(56) 420 614 (56) 424 502

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet – Szolnoki Addiktológiai Központ

Szolnok

5000 Tófenék út 17.

(56) 378-460

Segély Helyett Esély Alapítvány

Budapest XXII.

1223 Jókai Mór u. 21-23.

(1) 226 44 52 (1) 226 84 33


1174 Baross u. 86.

(1) 256 20 50 (20) 9679 749

Esztergomi Szent Jakab Alapítvány/DrogpreEsztergom venciós Iroda

2500 IV. Béla király út 3. 2400 Korányi Sándor u. 4-6.

Szent Pantaleon Kórház, Pszichiátriai Gondozó

Dunaújváros

(33) 400 808 (25) 550-583 (25) 550-572

1804


település

5. szám címe

telefonszám

Somogy Boglári Gyermekjóléti és Családsegítõ AlapítBalatonboglár vány

8630 Hétház u. 17.

(85) 554 355

INDIT Közalapítvány

7623 Szendrey J. u. 6.

(72) 315 083 (72) 332 600

Pécs

Szabolcs-Szatmár-Bereg ÁNTSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei InNyíregyháza tézet – Egészségvédelmi Osztály Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Nyíregyháza Kórház Drogambulancia

4400 Árok út 41. 4400 Árpád út 41/A

(42) 438 316 (42) 312 702

Tolna Szent Erzsébet Caritas Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat

Szekszárd

7100 Munkácsy u. 7/A.

(74) 413 037 (74) 511 585

Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió Támogató Alapítvány

Hidas

7696 Kossuth u. 62.

(72) 457 040

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász AlapítSzombathely vány RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat

9700 Wesselényi u. 24.

(94) 508 527 (94) 508 528

Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza – Egyetemi Okta- Szombathely tókórház

9700 11-es Huszár u. 138.

(94) 311 230

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, TÁMASZ Krízis- és Drogambulancia

9023 Szigethy A. u. 109.

(96) 411 807

Vas

Gyõr

Veszprém Alkohol-Drogsegély Ambulancia

Veszprém

8200 Pápai u. 37/B.

(88) 421 857 (88) 401 660

Alba Caritas Hungarica Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat

Székesfehérvár

8000 Móri u.20.

(22) 506 606

Zala

Boglári Gyermekjóléti és Családsegítõ AlapítBalatonboglár vány

8900 Kossuth út 46-48. 8630 Hétház u. 17.

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász AlapítSzombathely vány RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat

9700 Wesselényi u. 24.

Kiút Drogellenes Alapítvány

Zalaegerszeg

06 (30) 662 5879 (85) 554 355 (94) 508 527 (94) 508 528

5. szám


1805

Jogszabálymutató

48/2006. (IV. 3.) KE h. vezérõrnagyi elõléptetésrõl...............................................................

36/I

A Magyar Közlönyben 2006. április 1. napjától 2006. április 30. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke

49/2006. (IV. 3.) KE h. vezérõrnagy szolgálati viszonyának megszüntetésérõl és nyugállományba helyezésérõl......................................

36/I

50/2006. (IV. 3.) KE h. dandártábornok szolgálati viszonyának megszüntetésérõl és nyugállományba helyezésérõl...................................

36/I

36/I

51/2006. (IV. 3.) KE h. dandártábornok szolgálati viszonyának megszüntetésérõl és nyugállományba helyezésérõl...................................

36/I

36/I

52/2006. (IV. 3.) KE h. büntetés-végrehajtási dandártábornok szolgálati viszonyának megszüntetésérõl...................................................

36/I

53/2006. (IV. 3.) KE h. rektori megbízás alóli felmentésrõl ...................................................

36/I

1030/2006. (IV. 3.) Korm. h. a vállalkozói „körbetartozások” kezelésére vonatkozó kormányzati lépésekrõl .......................................

36/I

1031/2006. (IV. 3.) Korm. h. az árvízi védekezéssel kapcsolatos többletköltségek biztosításáról................................................................

36/I

2/2006. PJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata.........

36/I

Az Országos Választási Bizottság 9/2006. (III. 30.) OVB állásfoglalása a szavazólapok szavazóhelyiségen kívülre vitelérõl ...............

36/I

36/I

Az Országos Választási Bizottság 10/2006. (III. 30.) OVB állásfoglalása az adatrögzítõ és adathordozó eszközök használata a szavazatszámláló bizottságokban ................................

36/I

36/I-II

Az Országos Választási Bizottság 11/2006. (III. 30.) OVB állásfoglalása a szavazás napján végzett közvélemény-kutatásokról...........

36/I

77/2006. (IV. 4.) Korm. r. az Útravaló Ösztöndíjprogramról szóló 152/2005. (VIII. 2.) Korm. rendelet módosításáról ........................

37

78/2006. (IV. 4.) Korm. r. a frekvenciahasználati jogosultság megszerzését szolgáló árverés és pályázat szabályairól............................

37

26/2006. (IV. 4.) FVM r. a rizs intervenciójáról

37

71/2006. (IV. 3.) Korm. r. a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló 2004. évi CV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról........................................................ 72/2006. (IV. 3.) Korm. r. a végelszámolás számviteli feladatairól.................................... 73/2006. (IV. 3.) Korm. r. az ikerintézményi (twinning) program fejlesztési tevékenységének ellátásáról ................................................ 74/2006. (IV. 3.) Korm. r. a 2006. évi új fejlesztési célú pályázati felhívások közzétételének és egyedi fejlesztési támogatási döntések meghozatalának egyes szabályairól ............... 75/2006. (IV. 3.) Korm. r. az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról szóló 105/1999. (VII. 6.) Korm. rendelet módosításáról................................................................ 76/2006. (IV. 3.) Korm. r. veszélyhelyzet kihirdetésérõl és a veszélyhelyzet során teendõ intézkedésekrõl ................................................. 3/2006. (IV. 3.) KüM r. a Külügyminisztérium fejezetnél az egyes fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának, ellenõrzésének szabályairól ......................................................... 14/2006. (IV. 3.) OM r. a szakiskola és a szakközépiskola kilencedik évfolyamán a gyakorlati oktatás támogatásának igénylésérõl, folyósításáról és elszámolásának rendjérõl ............... 15/2006. (IV. 3.) OM r. az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeirõl ............................................................ 3/2006. (IV. 3.) TNM–GKM–KvVM e. r. az építõipari kivitelezési, valamint a felelõs mûszaki vezetõi tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról szóló 51/2000. (VIII. 9.) FVM–GM– KöViM együttes rendelet módosításáról ....... 47/2006. (IV. 3.) KE h. altábornagyi elõléptetésrõl ...................................................................

36/I

36/I

36/I

36/I

36/I

36/I

36/I

1806


27/2006. (IV. 4.) FVM r. a tehéntej termékpálya szabályozásában alkalmazott kvótarendszerrõl szóló 69/2004. (IV. 29.) FVM rendelet módosításáról .................................................

37

54/2006. (IV. 4.) KE h. kitüntetés adományozásáról................................................................

37

5. szám

23/2006. (IV. 5.) ME h. a Magyar Köztársaság Kormánya és az Apostoli Szentszék által 1997. június 20-án aláírt Megállapodás egyes kérdései végrehajtásának áttekintésére létrejövõ bizottságba delegált kormányzati képviselõ felmentésérõl és megbízásáról................

38

38

55/2006. (IV. 4.) KE h. kitüntetések adományozásáról ............................................................

37

24/2006. (IV. 5.) ME h. az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottsága tagjának megbízásáról....................................


37

25/2006. (IV. 5.) ME h. fõiskolai rektor megbízásáról ............................................................

38


37

26/2006. (IV. 5.) ME h. fõiskolai tanár kinevezésérõl ............................................................

38


37

1/2006. BJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata.........

38


37


37

80/2006. (IV. 6.) Korm. r. a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje között a katonai és mûszaki együttmûködésrõl Budapesten, 2006. január 20-án aláírt Egyezmény kihirdetésérõl .........................

39


37

1032/2006. (IV. 4.) Korm. h. a Kitüntetési Bizottságról és az állami kitüntetések adományozásának rendjérõl szóló 1130/2002. (VII. 24.) Korm. határozat módosításáról ......

37

81/2006. (IV. 6.) Korm. r. az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kassza mûködésére, felügyeletére, felhasználására, megszüntetésére és forrásaira vonatkozó részletes szabályokról szóló 134/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról ...................................

39

82/2006. (IV. 6.) Korm. r. a 2006. évi rendkívüli árvízi védekezés költségvetési forrásának biztosításáról ..................................................

39

16/2006. (IV. 6.) BM r. a közfeladatot ellátó szerveknél alkalmazható iratkezelési szoftverek megfelelõségét tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól .....................

39

17/2006. (IV. 6.) BM r. az államháztartáson kívüli szervezetek támogatását szolgáló BM fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának szabályairól szóló 34/2005. (VII. 18.) BM rendelet módosításáról ............................

39

39

39

1033/2006. (IV. 4.) Korm. h. a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról .............................. 79/2006. (IV. 5.) Korm. r. a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról ............................ 20/2006. (IV. 5.) KvVM r. a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrõl ................ 21/2006. (IV. 5.) KvVM r. egyes védett természeti területek természetvédelmi kezelõjének megállapításáról .............................................

37

38

38

38

1034/2006. (IV. 5.) Korm. h. dr. Dudás Ferenc újjáépítési kormánymegbízottá történõ kinevezésérõl ........................................................

38

18/2006. (IV. 6.) BM r. a tûzoltóság tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet módosításáról.............................................................

1035/2006. (IV. 5.) Korm. h. államtitkári juttatások biztosításáról.........................................

38

16/2006. (IV. 6.) GKM r. az egyes hajózási tárgyú jogszabályok módosításáról ....................

5. szám


16/2006. (IV. 6.) OM r. a külföldön kiállított, idegennyelvtudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történõ honosításáról szóló 26/2000. (VIII. 31.) OM rendelet módosításáról ............................................ 10/2006. (IV. 6.) PM r. a prémiumévek programmal, valamint a különleges foglalkoztatási állománnyal kapcsolatos egyes munkáltatói költségek költségvetési megtérítésének eljárási szabályairól szóló 8/2005. (II. 8.) PM rendelet módosításáról ................................... 1036/2006. (IV. 6.) Korm. h. a szociális földprogram megvalósítása céljából egyes Nemzeti Földalapba tartozó ingatlanok önkormányzatok részére történõ átadásáról ............ 1037/2006. (IV. 6.) Korm. h. a Dunán kialakult árvízi veszélyhelyzetben teendõ intézkedésekrõl szóló Cselekvési Program végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl ................... 83/2006. (IV. 7.) Korm. r. a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet módosításáról ........................ 84/2006. (IV. 7.) Korm. r. a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról ................................................................... 28/2006. (IV. 7.) FVM r. az állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultságról szóló 82/2005. (IX. 15.) FVM rendelet módosításáról...........

1039/2006. (IV. 7.) Korm. h. a 2003. évben fagykárt és aszálykárt szenvedett mezõgazdaság termelõk kárenyhítését szolgáló kormányzati intézkedések egyes feltételeinek megállapításáról .............................................

40

Az Országos Választási Bizottság 12/2006. (IV. 6.) OVB állásfoglalása az igazolással szavazásról .....................................................

40

85/2006. (IV. 10.) Korm. r. a veszélyhelyzet kihirdetésérõl és a veszélyhelyzet során teendõ intézkedésekrõl szóló 76/2006. (IV. 3.) Korm. rendelettel kihirdetett veszélyhelyzet feloldásáról.....................................................

41

29/2006. (IV. 10.) FVM r. a talajtani szakvélemény készítésének részletes szabályairól ......

41

39

11/2006. (IV. 10.) HM r. az élelmiszer-utalvánnyal való ellátásról szóló 15/2000. (VI. 20.) HM rendelet módosításáról .............

41

40

12/2006. (IV. 10.) HM r. a Honvédelmi Minisztérium fejezetéhez tartozó szervezetek állománya élelmezési pénznormáinak megállapításáról szóló 18/2004. (VII. 7.) HM rendelet módosításáról .................................................

41

11/2006. (IV. 10.) PM r. a Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó szervezetek fontos és bizalmas munkaköreinek megállapításáról szóló 34/1996. (XII. 21.) PM rendelet módosításáról ............

41

4/2006. (IV. 10.) TNM r. az ikerintézményi (twinning) program fejlesztési tevékenységének ellátásáról szóló 73/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet módosításáról ...................................

41

1040/2006. (IV. 10.) Korm. h. a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése és a kapcsolódó pénzügyi kártalanítás felgyorsításával összefüggésben a Magyar Katolikus Egyház rendezésre váró ingatlanai végleges jegyzékének elfogadásáról..................................................

41

27/2006. (IV. 10.) ME h. az Arany János Közalapítvány a Tudományért felügyelõ bizottsága tagjainak megbízásáról..............................

41

86/2006. (IV. 12.) Korm. r. a hallgatói hitelrendszerrõl és a Diákhitel Központról ..................

42

6/2006. (IV. 12.) MNB r. a „Munkácsi vár” emlékérme kibocsátásáról...................................

42

39

39

39

40

40

15/2006. (IV. 7.) IM r. a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelõzõ fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeirõl........

40

16/2006. (IV. 7.) IM r. a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megilletõ díjról........................................................

40

17/2006. (IV. 7.) IM r. a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt értesítés formai és tartalmi kellékeirõl ......................................... 1038/2006. (IV. 7.) Korm. h. az Európa Kulturális Fõvárosa 2010 program megvalósítása tárgyában Pécs Megyei Jogú város Önkormányzatával kötendõ szerzõdésrõl és az annak kapcsán végrehajtandó további feladatokról .......

1807

40

40

1808


19/2006. (IV. 12.) BM r. a belügyminiszter hatáskörébe tartozó szakképesítések megszerzésére irányuló szakmai vizsga szervezésére feljogosított intézményekrõl .......................... 30/2006. (IV. 12.) FVM r. az állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultság országos tartalékból való igénylésének feltételeirõl ............ 18/2006. (IV. 12.) IM r. a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól ................................ 12/2006. (IV. 12.) PM r. a kincstári rendszer mûködésével kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások teljesítésének rendjérõl szóló 36/1999. (XII. 27.) PM rendelet módosításáról................................................................

42

42

42

42

7/2006. (IV. 12.) KüM h. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bolgár Köztársaság Kormánya között a két ország között kötött nemzetközi szerzõdések felülvizsgálatáról, Budapesten, 2004. november 17. napján aláírt Jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 2006. évi XXXII. törvény hatálybalépésérõl .................

42

87/2006. (IV. 14.) Korm. r. veszélyhelyzet kihirdetésérõl és a veszélyhelyzet során teendõ intézkedésekrõl ..............................................

43

17/2006. (IV. 14.) GKM–HM–KvVM e. r. a magyar légtér légiközlekedés céljára történõ kijelölésérõl szóló 14/1998. (VI. 24.) KHVM–HM–KTM együttes rendelet módosításáról ..........................................................

43

22/2006. (IV. 14.) KvVM r. a környezetvédelmi és vízügyi ágazatba tartozó közigazgatási hatósági eljárásban közremûködõ tolmácsok, jeltolmácsok díjazásáról.................................

43

1041/2006. (IV. 14.) Korm. h. a 2006. évi tavaszi rendkívüli árvizek által okozott károk miatt szükséges újjáépítéssel kapcsolatos összefüggõ kormányzati feladatok koordinálásáért felelõs kormánymegbízott feladatairól, valamint az Újjáépítési Tárcaközi Bizottság létrehozásáról ........................................................

1042/2006. (IV. 14.) Korm. h. a Dunán kialakult árvízi veszélyhelyzetben teendõ intézkedésekrõl szóló Cselekvési Program végrehajtásához szükséges intézkedések hatályának kiterjesztésérõl ..................................................

43

Tárgymutató a 2006. március hónapban kihirdetett jogszabályokról, illetve közzétett határozatokról és közleményekrõl ...........................

43

1978. évi IV. törvény a Büntetõ Törvénykönyvrõl (egységes szerkezetben) ...........................

44

1998. évi XIX. törvény a büntetõeljárásról (egységes szerkezetben)........................................

44

88/2006. (IV. 18.) Korm. r. a Magyar Köztársaság Kormánya és a NATO Repülõgépfedélzeti Korai Elõrejelzõ és Ellenõrzõ Program Kezelõ Szervezte (NAPMO) Igazgató Tanácsa közötti, a NAPMO-hoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi megállapodások kihirdetésérõl.....................................................

45

89/2006. (IV. 18.) Korm. r. a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Alapszabályának, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Huszadik Ülésszakán, 2005. június 30-án elfogadott módosításának kihirdetésérõl ...................................................................

45

90/2006. (IV. 18.) Korm. r. az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról........

45

91/2006. (IV. 18.) Korm. r. az önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatás 2006. évi elõirányzatának módosítási rendjérõl és a többlettámogatás igénylésérõl........................

45

92/2006. (IV. 18.) Korm. r. a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség szervezetérõl, feladat- és hatáskörérõl, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról szóló 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet módosításáról ........................

45

93/2006. (IV. 18.) Korm. r. a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközökrõl (LIFE) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-ei 1655/2000/EK rendelete végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekrõl.............

45

94/2006. (IV. 18.) Korm. r. a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalról és egyes földmûvelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló 44/1991. (III. 14.) Korm. rendelet módosításáról................................................................

45

43

2/2006. (IV. 14.) ICSSZEM r. a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet módosításáról.............................................................

17/2006. (IV. 14.) OM r. a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-mûszaki követelményeirõl szóló 19/2002. (V. 8.) OM r. módosításáról............

5. szám

43

43

5. szám


95/2006. (IV. 18.) Korm. r. a veszélyes katonai objektumokkal kapcsolatos hatósági eljárás rendjérõl .........................................................

45

96/2006. (IV. 18.) Korm. r. veszélyhelyzet kihirdetésérõl és a veszélyhelyzet során teendõ intézkedésekrõl szóló 87/2006. (IV. 14.) Korm. rendelet hatályának kiterjesztésérõl....

45

20/2006. (IV. 19.) BM r. a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok egyenruha-ellátásra jogosult személyi állományának ruházati és öltözködési szabályzatáról ........... 17/2006. (IV. 19.) EüM r. a kozmetikai termékek biztonságosságáról, gyártási, forgalmazási feltételeirõl és közegészségügyi ellenõrzésérõl szóló 40/2001. (XI. 23.) EüM rendelet módosításáról ................................................. 18/2006. (IV. 19.) EüM r. az Egészségügyi Tudományos Tanácsról szóló 34/2003. (VI. 7.) ESZCSM rendelet módosításáról................... 19/2006. (IV. 19.) EüM r. a társadalombiztosítási támogatással rendelhetõ, illetve kölcsönözhetõ gyógyászati segédeszközökrõl, a támogatás összegérõl és mértékérõl, valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás szakmai követelményeirõl szóló 19/2003. (IV. 29.) ESZCSM rendelet módosításáról....

46/I

46/I

46/I

46/I

1809

13/2006. (IV. 19.) HM r. a katonák illetményérõl és illetményjellegû juttatásairól, valamint a közalkalmazottak jutalmazásáról szóló 3/2002. (I. 25.) HM rendelet, továbbá a fokozottan veszélyes, valamint az egészségkárosító beosztások körérõl, az azokhoz kapcsolódó részletes, valamint a csökkentett napi szolgálati idõre vonatkozó szabályokról szóló 30/2004. (XII. 6.) HM rendelet módosításáról

46/I

4/2006. (IV. 19.) IHM r. a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak az elektronikus aláírással összefüggõ nyilvántartással kapcsolatos tevékenységéért fizetendõ díjakról...............................

46/I

1043/2006. (IV. 19.) Korm. h. a Nemzeti Tehetségsegítõ Tanács munkájának támogatásáról

46/I

Az Országos Választási Bizottság 13/2006. (IV. 13.) OVB állásfoglalása a mozgóurnás szavazás egyes kérdéseirõl.............................

46/I

Az Országos Választási Bizottság 14/2006. (IV. 18.) OVB állásfoglalása a kampánycsend tárgyában........................................................

46/I

Az Országos Választási Bizottság 221/2006. (IV. 18.) OVB határozata...............................

46/I

Az Országos Választási Bizottság 222/2006. (IV. 18.) OVB határozata...............................

46/I

97/2006. (IV. 20.) Korm. r. a 2006. évi rendkívüli árvízvédekezés költségvetési forrásának biztosításáról ..................................................

47

47

18/2006. (IV. 19.) GKM r. a polgári légiforgalmi szolgálat szakszemélyzetének szakszolgálati engedélyérõl és képzésérõl szóló 3/2004. (I. 13.) GKM rendelet módosításáról .............

46/I

19/2006. (IV. 19.) GKM r. a közúti jármûvek mûszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról......

46/I

21/2006. (IV. 20.) BM r. az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 16/2003. (IV. 18.) BM rendelet módosításáról ............................................

46/I-II

14/2006. (IV. 20.) HM r. a béketámogató mûveletek keretében teljesített külföldi szolgálat ellátása során felmerült fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos különös szabályokról..................

47

23/2006. (IV. 20.) KvVM r. a Hévízi-tó Természetvédelmi Terület bõvítésérõl .....................

47

46/I

62/2006. (IV. 20.) KE h. bíró felmentésérõl és bírák kinevezésérõl ........................................

47

46/I

1044/2006. (IV. 20.) Korm. h. az egységes digitális rádió-távközlõ rendszer (EDR) kialakításáról és a mûködtetéséhez szükséges további feladatokról ................................................

47

20/2006. (IV. 19.) GKM r. a közúti jármûvek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának mûszaki feltételeirõl szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról...... 21/2006. (IV. 19.) GKM r. a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által lefolytatott egyes eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 101/2005. (XI. 24.) GKM rendelet módosításáról ................................................. 22/2006. (IV. 19.) GKM r. a Gazdasági Minisztérium vállalkozási célelõirányzatainak szabályozásáról szóló 1/2001. (I. 5.) GM rendelet módosításáról ............................................

1810


8/2006. (IV. 20.) KüM h. a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Szófiában, 2005. november 30. napján aláírt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 2006. évi I. törvény hatálybalépésérõl................................................................

47

19/2006. (IV. 24.) IM r. az igazságügyi szakértõi igazolványról ............................................

48

20/2006. (IV. 24.) IM r. a társadalmi bûnmegelõzéssel összefüggõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton történõ felhasználása szabályozásáról szóló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet módosításáról...

48

18/2006. (IV. 24.) OM r. a szakmai és informatikai fejlesztési feladatok támogatásának igénylési rendjérõl..........................................

48

12/2006. (IV. 24.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata .......................................................

48

63/2006. (IV. 24.) KE h. Zimborás Károlyné fõkonzuli felmentésérõl.....................................

48

64/2006. (IV. 24.) KE h. dr. Major István rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízásáról ............................................................

48

65/2006. (IV. 24.) KE h. Varga István rendkívüli és meghatalmazott nagykövet felmentésérõl................................................................

48

66/2006. (IV. 24.) KE h. Varga Imre rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti kinevezésérõl és megbízásáról..............................................

48

67/2006. (IV. 24.) KE h. dr. Sztáray Péter András rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezésérõl.....................................

48

68/2006. (IV. 24.) KE h. rendõr dandártábornoki kinevezésrõl ...............................................

48


48



48

9/2006. (IV. 24.) KüM h. a Magyar Köztársaság és a Jemeni Köztársaság között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl Szánában, 2004. január 18-án aláírt Megállapodás kihirdetésérõl szóló 2006. évi XLII. törvény 2-3. §-a hatálybalépésérõl .....................

48

98/2006. (IV. 25.) Korm. r. a nyugdíjasok távhõ-szolgáltatási támogatásáról szóló 212/2005. (X. 5.) Korm. rendelet módosításáról................................................................

49

99/2006. (IV. 25.) Korm. r. az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérõl szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet módosításáról ........................

49

100/2006. (IV. 25.) Korm. r. a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet módosításáról ..........................................................

49

101/2006. (IV. 25.) Korm. r. veszélyhelyzet kihirdetésérõl és a veszélyhelyzet során teendõ intézkedésekrõl ..............................................

49

22/2006. (IV. 25.) BM r. a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény végrehajtásáról.................

49

23/2006. (IV. 25.) GKM r. a közlekedési (közúti, vasúti, hajózási) építmények és vízilétesítmények építésfelügyeleti szerveinek az építési mûszaki ellenõri, felelõs mûszaki vezetõi névjegyzékek vezetésével kapcsolatos hatósági feladatairól, valamint a hatósági eljárásokért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 9/2001. (II. 14.) KöViM rendelet módosításáról ............................................

49

1045/2006. (IV. 25.) Korm. h. a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság 2006. évi forrásbevonási tervérõl............................................

49

1046/2006. (IV. 25.) Korm. h. a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról .................

49

1047/2006. (IV. 25.) Korm. h. a Közalapítvány a Budapesti Német Nyelvû Egyetemért Alapító Okiratának módosításáról ..............................

49

48

24/2006. (IV. 24.) KvVM r. a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet módosításáról .................................................

48

5. szám

5. szám


2/2006. KJE szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata.........

49

3/2006. KJE szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata.........

49

Az Országos Választási Bizottság 15/2006. (IV. 23.) OVB állásfoglalása a külképviseleti szavazatok megszámlálására kijelölt szavazókör szavazatszámláló bizottságának a szavazatszámlálással kapcsolatos tevékenysége tárgyában........................................................ 102/2006. (IV. 28.) Korm. r. az Európai Unió által nyújtott egyes pénzügyi támogatások felhasználásával megvalósuló, és egyes nemzetközi megállapodások alapján finanszírozott programok monitoring rendszerének kialakításáról és mûködésérõl...................................

26/2006. (IV. 28.) KvVM r. az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól szóló 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet, valamint az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelet módosításáról ........................................

50/I

27/2006. (IV. 28.) KvVM r. a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek illetékességi, valamint a nemzeti park igazgatóságok és a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok mûködési területérõl szóló 29/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet módosításáról ..........................................................

50/I

13/2006. (IV. 28.) PM–IHM–MeHVM e. r. a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történõ teljesítésének szabályairól .........................................................

50/I

14/2006. (IV. 28.) PM–BM e. r. a helyi önkormányzatokat és a többcélú kistérségi társulásokat 2006. évben egyes központi költségvetési kapcsolatokból megilletõ forrásokról szóló 4/2006. (I. 26.) PM–BM együttes rendelet módosításáról ........................................

50/I-II

72/2006. (IV. 28.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................

50/I


50/I


50/I


50/I


50/I

50/I


50/I

50/I


50/I


50/I


50/I

49

50/I

103/2006. (IV. 28.) Korm. r. az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól................

50/I

104/2006. (IV. 28.) Korm. r. a településtervezési és az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság szabályairól ....................................................

50/I

105/2006. (IV. 28.) Korm. r. a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök közbeszerzésének részletes és sajátos szabályairól szóló 130/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról................................................................ 106/2006. (IV. 28.) Korm. r. a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatása felhasználásának részletes szabályairól szóló 19/2005. (II. 11.) Korm. rendelet módosításáról........... 23/2006. (IV. 28.) BM r. a Riasztási és Segítségnyújtási Tervrõl, a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóságok mûködési területérõl, valamint a tûzoltóságok vonulásaival kapcsolatos költségek megtérítésérõl szóló 57/2005. (XI. 30.) BM rendelet módosításáról 24/2006. (IV. 28.) GKM r. a villamos energia átállási költség megállapításáról ....................... 25/2006. (IV. 28.) KvVM r. a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet módosításáról...........

1811

50/I

50/I

50/I

1812



50/I


50/I

5. szám

Szervezeti hírek Kinevezések Az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára


50/I


50/I


50/I


50/I


50/I


50/I


50/I

dr. Balogh Tamás debreceni lakost, az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Fõosztály Nemzetközi Magánjogi Osztályára határozatlan idõre próbaidõ kikötésével fogalmazónak, Papp Géza György budapesti lakost, az Igazságügyi Minisztérium Költségvetési és Gazdasági Fõosztályára határozatlan idõre fizikai alkalmazottnak, dr. Polyák Szilvia budapesti lakost, az Igazságügyi Minisztérium Európai Uniós Jogi Fõosztályára határozatlan idõre próbaidõ kikötésével tanácsosnak, Temes Krisztina budapesti lakost, az Igazságügyi Minisztérium Költségvetési és Gazdasági Fõosztály Fejezeti Költségvetési Osztályára határozott idõre próbaidõ kikötésével elõadónak, dr. Ungár Szilvia budapesti lakost, az Igazságügyi Minisztérium Európai Uniós Jogi Fõosztály Európai Koordinációs Osztályára határozatlan idõre próbaidõ kikötésével tanácsosnak kinevezte,


50/I


50/I

92/2006. (IV. 28.) KE h. posztumusz kitüntetés adományozásáról............................................

50/I

1048/2006. (IV. 28.) Komr. h. dr. Avarkeszi Dezsõ kormánymegbízotti megbízatásának módosításáról .................................................

50/I

24/2006. (IV. 29.) BM–IHM–NKÖM e. r. a közfeladatot ellátó szerveknél alkalmazható iratkezelési szoftverekkel szemben támasztott követelményekrõl...........................................

51

31/2006. (IV. 29.) FVM–GKM–PM e. r. az egyes géntechnológiával módosított takarmányok behozataláról és forgalomba hozataláról

51

15/2006. (IV. 29.) HM r. a katonai toborzás rendjérõl szóló 23/2002. (IV. 10.) HM rendelet módosításáról ............................................

51

19/2006. (IV. 29.) OM r. a nevelési-oktatási intézmények névhasználatáról szóló 31/2005. (XII. 22.) OM rendelet módosításáról............

51

3/2006. PJE szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata.........

51

dr. Fischer Judit igazságügyi minisztériumi tanácsost, az Igazságügyi Minisztérium Civilisztikai és Gazdasági Kodifikációs Fõosztály Gazdasági Jogi Osztályán osztályvezetõi feladatok ellátásával osztályvezetõnek megbízta, dr. Bozzay Erika igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõ-helyettest, az Európai Uniós Jogi Fõosztály Kodifikációs Osztályáról a Közbeszerzési és Versenyjogi Önálló Osztályára, dr. Gál Krisztina igazságügyi minisztériumi fogalmazót, az Európai Uniós Jogi Fõosztály Kodifikációs Osztályáról a Közbeszerzési és Versenyjogi Önálló Osztályára, dr. Nagy Gabriella igazságügyi minisztériumi fogalmazót, az Európai Uniós Jogi Fõosztály Európai Koordinációs Osztályáról a Közbeszerzési és Versenyjogi Önálló Osztályára, dr. Nagy Zsuzsanna igazságügyi minisztériumi fogalmazót, az Európai Uniós Jogi Fõosztály Kodifikációs Osztályáról a Közbeszerzési és Versenyjogi Önálló Osztályára, Kulcsár Krisztina Eszter igazságügyi minisztériumi fõelõadót, a Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Fõosztályról a Közszolgálati és Oktatási Fõosztályra, dr. Péterfalvi Tamás igazságügyi minisztériumi tanácsost, az Európai Uniós Jogi Fõosztály Kodifikációs Osztályáról a Közbeszerzési és Versenyjogi Önálló Osztályára áthelyezte.

5. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Pályázati felhívások

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke pályázatot hirdet – a Jászberényi Városi Bíróság mellé 1 fõ, – a Marcali Városi Bíróság mellé 1 fõ, – a Pécsi Városi Bíróság mellé 1 fõ önálló bírósági végrehajtói állás betöltésére. A pályázatokat a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara titkárságára (1138 Budapest, Váci út 201.) kell benyújtani. Benyújtási határidõ: 2006. június 22. 15 óra. A beérkezett pályázatokat a kamara érkeztetõ bélyegzõvel látja el. Az állásra azok pályázhatnak, akik megfelelnek a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 233. § (1) bekezdésben meghatározott és a 2000. évi CXXXVI. törvény 189. §-ában meghatározott feltételeknek. Nem nyújthat be pályázatot az, akivel szemben az 1994. évi LIII. törvény 233. § (2) bekezdése szerinti kizáró ok áll fenn. A jogi szakvizsgával rendelkezõ személyekre külön pontok vonatkoznak: 1994. évi LIII. törvény 233. § (4) bekezdésben foglaltak. Elõnyben kell részesíteni azt a pályázót, aki a pályázat benyújtásakor az érintett székhelyen tartós helyettesként mûködik, illetve az ott élõ nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók nyelvét ismeri. A pályázatnak tartalmaznia kell a legfontosabb személyi adatokat és a szakmai életutat bemutató önéletrajzot, mellékelni kell az 1994. évi LIII. törvény 233. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat igazoló okiratok eredeti példányait vagy azok hiteles másolatát, továbbá a pályázó hozzájárulását, hogy az igazságügy-miniszter a bûnügyi nyilvántartásban megvizsgálja. A pályázathoz mellékelni kell a 8002/2001. sz. IM tájékoztató szerinti valamelyik témakör alapján elkészített pályamunkát. A témakörök jegyzéke a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamaránál beszerezhetõ. A személyes meghallgatás és elbírálás idõpontja: 2006. június 23. 10 óra.

1813

A benyújtási határidõ, valamint a személyes meghallgatáson való megjelenés elmulasztása esetén a mulasztó pályázó pályázatát a kamara érvénytelennek tekinti. A beküldött pályázatok ismeretében a kamara fenntartja a jogot a pályázat érvénytelenné nyilvánítására.

***

A Pécsi Közjegyzõi Kamara Elnöksége pályázatot hirdet – a siófoki 3. székhelyû közjegyzõi állás betöltésére A közjegyzõi állásra azok pályázhatnak, akik a Közjegyzõkrõl szóló, módosított 1991. évi XLI. törvényben elõírt személyi és tárgyi feltételeknek megfelelnek. Közjegyzõvé az nevezhetõ ki, aki: – magyar állampolgár, – büntetlen elõéletû, – választójoggal rendelkezik, – egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, – a jogi szakvizsgát letette, – legalább háromévi közjegyzõ-helyettesi gyakorlatot igazol (amelynek megfelel legalább hároméves bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzõi gyakorlat), – akivel szemben a módosított Ktv. 7. §-ában meghatározott összeférhetetlenségi ok nem áll fenn, illetõleg amennyiben fennáll, vállalja, hogy kinevezése esetén azt az eskütétel idõpontjáig megszünteti, – aki vállalja, hogy kinevezésekor, majd azt követõen háromévente – az esedékességtõl számított 30 napon belül – vagyonnyilatkozatot tesz. A pályázatot a Pécsi Közjegyzõi Kamara címére: 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 2., I. emelet [telefon/fax: (72) 325-406, (72) 316-015] kell benyújtani. Pályázati határidõ: 2006. augusztus 31. A pályázathoz mellékelni kell: – a kinevezési feltételek fennállását igazoló okiratok hiteles másolatát, – az összeférhetetlenség kinevezés esetére vállalt megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatot (módosított Ktv. 17. §), – annak igazolását, hogy adó- és társadalombiztosítási tartozása nincs, – kézzel írott szakmai önéletrajzot.

1814


5. szám

A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIADÓ megjelentette a

LEX-ICON § 3.0 kiadványát, amely a

Választójogi Jogszabályok Gyûjteményét tartalmazza A Választójogi Jogszabályok Gyûjteménye – a LEX-ICON § 1.0 (Önkormányzati Jogszabályok Gyûjteménye) és a LEX-ICON § 2.0 (Közigazgatási Eljárások Jogszabályainak Gyûjteménye) korábbi kiadványok nyomdokain haladva és a felsõoktatási képzéshez segítséget nyújtva – a módosításokkal egységes szerkezetben tartalmazza az országgyûlési képviselõk és az Európai Parlament tagjainak megválasztásához szükséges hatályos jogszabályokat. A kötet öt részbõl és függelékbõl áll. Az elsõ részben az országgyûlési képviselõk választásával összefüggésben az Alkotmány, a pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló törvény, az országgyûlési képviselõk választásáról, illetve a jogállásukról szóló törvények, az országgyûlési képviselõi választásokkal kapcsolatos eljárási szabályok és egyéb jogszabályok, határozatok rendelkezéseit közöljük. A második rész az Európai Parlament tagjainak megválasztásáról szóló törvény fõbb rendelkezéseit tartalmazza. A harmadik rész az Országos Választási Bizottságnak az országgyûlési képviselõi választásokkal összefüggésben a Magyar Közlönyben 1998–2006. között közzétett állásfoglalásait, míg a negyedik rész az Alkotmánybíróság által 1990–2005. között hozott és a témával összefüggõ, a Magyar Közlönyben közzétett elvi jelentõségû határozatait adja közre. Az ötödik rész a Legfelsõbb Bíróságnak 1998–2005. között hozott választójogi eseti döntéseit mutatja be. A Függelék a 2006. évi országgyûlési választások szempontjából jelentõs adatokat (egyéni és területi választókerületi adatok, országgyûlési egyéni választókerületek adatai, területi választási bizottságok és irodák adatai). A kiadványt nemcsak az egyetemi, fõiskolai hallgatók a tanulmányaikhoz, hanem a választási bizottságok tagjai (szavazatszámláló bizottság, helyi választási bizottság, országgyûlési egyéni választókerületi választási bizottság, területi választási bizottság, Országos Választási Bizottság) és a választási irodák munkatársai is haszonnal forgathatják választással kapcsolatos munkájukhoz. A tematikusan rendszerezett jogszabálygyûjtemény megfelelõ segédeszközt jelenthet a kutatók, a választójog iránt érdeklõdõk számára is. A kötet megrendelhetõ, illetve személyesen is megvásárolható a Magyar Hivatalos Közlönykiadó közlönyboltjában, Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. címen (postacím: 1394 Budapest, 62. Pf. 357., fax: 267-2780) vagy a Közlöny Centrumban, 1072 Budapest, Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán; telefon: 321-5971, fax: 321-5275).

MEGRENDELÉS Megrendeljük a LEX-ICON § 3.0 Választójogi Jogszabályok Gyûjteménye kiadványt (ára: 4950 Ft áfával) ...................... példányban, és kérjük juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve: .................................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ................................................................................................................................. Utca, házszám: .................................................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: .............................................................................................................. A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: ……………………………………… ……………………………………… cégszerû aláírás

5. szám


A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIADÓ megjelentette dr. Németh Gabriella és dr. Patyi András

A társasházi törvény magyarázata címû kiadványát. Hazánkban 1924 óta létezik a társasház intézménye, és a ma hatályos törvény immár a negyedik társasházi törvény. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény kommentárja a közös tulajdon ezen speciális formájának szabályait igyekszik megismertetni az olvasókkal. A kiadványt haszonnal forgathatják elsõsorban közös képviselõk, társasház-tulajdonosok, társasházi ügyekkel napi szinten foglalkozók, de a jogi pályák valamelyikén dolgozó szakemberek is. A törvényszövegbe illesztett magyarázatok önálló szövegként is, de a törvényszöveg kiegészítéseként is használhatók. Az egyetemi docens, illetve ügyvéd szerzõpáros könyvében jól ötvözi az elméleti és a gyakorlati megközelítés elõnyeit. A szerzõk sok helyütt igyekeznek megvilágítani, elmagyarázni nemcsak a konkrét jogszabályszöveget, hanem a társasházi jogviszonyok mögöttes, általános polgári jogi háttérintézményeit, jogelveit is (pl. jóhiszemû joggyakorlás elve, joggal való visszaélés általános tilalma stb.). Sõt, a kommentár szövegében megtalálhatjuk a szavazati arányokkal (pl. egyszerû szótöbbség, minõsített többség, abszolút többség) kapcsolatos tudnivalók általános ismertetését is. A kiadvány függeléke tartalmaz egy társasházi alapító okiratot és egy szervezeti és mûködési szabályzatot is. E két okirat természetesen mintadokumentum, melyek tartalmát az adott társasház alapítása során a konkrét tulajdoni és mûködési viszonyok függvényében mindenképpen pontosítani, kiegészíteni, módosítani kell, de mégis támpontul szolgálhat mintaszövegként mindazok számára, akik tanácstalanok abban, hogyan is induljanak neki egy társasház-alapításnak, immáron az új, negyedik társasházi törvény szabályai alapján. A kiadvány 144 oldal terjedelmû. Ára: 1155 Ft áfával. A kötet megrendelhetõ és személyesen megvásárolható a kiadó közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. tel./fax: 267-2780; internetcím: www.mhk.hu/kozlonybolt), továbbá a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275).

MEGRENDELÉS Megrendeljük A társasházi törvény magyarázata címû kiadványt (ára: 1155 Ft áfával) ................. példányban, és kérjük, juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve: .................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ................................................................................................................. Utca, házszám: ..................................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: .............................................................................................. A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: ……………………………………… ……………………………………… cégszerû aláírás

1815


9 770133 764056

06005

1816

5. szám

Szerkesztésért felelõs: dr. Vágvölgyi Péter Kiadja: Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.) A kiadásért felelõs: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62., Pf. 357, vagy faxon: 318-6668. Információ: telefon/fax: 317-9999, 266-9290/245, 246 mellék. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó a Fáma Rt. közremûködésével. Telefon/fax: 266-6567. Példányonként megvásárolható a kiadó Budapest VIII., Somogyi B. u. 6. (tel./fax.: 267-2780) szám alatti közlönyboltjában, vagy a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275), illetve megrendelhetõ a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. 2006. évi éves elõfizetési díj 14 364 Ft áfával. Egy példány ára: 1357 Ft áfával. A kiadó az elõfizetési díj év közbeni emelésének jogát fenntartja.

HU ISSN 0133–7645 06.1558 – Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert vezérigazgatóhelyettes.

CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 5. SZÁM

Recommend Documents