CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 3. SZÁM

CXIV. ÉVFOLYAM

ÁRA: 1357 Ft

3. SZÁM

AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM

BUDAPEST,

HIVATALOS LAPJA

2 0 0 6. M Á R C I U S 3 1 .

TARTALOM Oldal

TÖRVÉNYEK 2006: XIII. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról (indokolással) ...................................

1059

2006: XIV. tv. az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) és Jegyzõkönyveinek kihirdetésérõl, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról ...........................................................................................................................................................................

1060

2006: XVIII. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átadásáról és átvételérõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl ..................................

1089

2006: XIX. tv. a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról (indokolással)........................................................................................................................................................................................

1092

2006: XXVII. tv. a Szervezett Bûnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény módosításáról ......................

1095

2006: XXIX. tv. a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény Második Kiegészítõ Jegyzõkönyvének kihirdetésérõl és a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról (indokolással) ...............

1096

2006: XXX. tv. egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és bármely más, a pénzügyi érdekeiket sértõ jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl szóló Együttmûködési Megállapodás kihirdetésérõl................

1109

2006: XXXI. tv. a Nemzetközi Büntetõbíróság Statútuma Részes Államainak Elsõ Közgyûlése által, 2002. szeptember 10-én, New Yorkban elfogadott, a Nemzetközi Büntetõbíróság kiváltságairól és mentességeirõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl ....................

1122

2006: XXXIII. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átvételérõl szóló, Párizsban, 1996. december 16-án aláírt Egyezmény kihirdetésérõl ..........................................................................

1132

2006: XXXVII. tv. a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzése és leküzdése érdekében folytatandó együttmûködésrõl szóló, Heiligenbrunnban, 2004. június 6-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl ..................................

1135

2006: XL. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kiadatásról és a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, Budapesten, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdések módosításáról szóló szerzõdések kihirdetésérõl ................

1146

2006: XLIII. tv. a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról .............................

1152

2006: XLVII. tv. az életüktõl és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidõk ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról ..................................................................................................................

1153

2006: XLVIII. tv. a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról (indokolással) ..................................................................................................................................................................

1154

2006: XLIX. tv. a lobbitevékenységrõl (indokolással)...............................................................................................................................

1156

KORMÁNYRENDELETEK 40/2006. (II. 27.) Korm. r. a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet módosításáról .............................................................................................................................................................................................

1168

41/2006. (II. 27.) Korm. r. a nyugellátások és baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások emelésérõl szóló 187/1997. (X. 31.) Korm. rendelet módosításáról .......................................................................................................................

1170

A tartalomjegyzék az 1058. oldalon folytatódik!

1058

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY

3. szám

A KORMÁNY TAGJAINAK RENDELETEI 6/2006. (II. 7.) IM r. a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai illetményének és illetményjellegû juttatásainak megállapításáról és folyósításáról szóló 15/1997. (IV. 22.) IM rendelet módosításáról..................................................................................

1171

7/2006. (II. 8.) IM r. a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelv mellékletében meghatározott irányelvekkel összeegyeztethetõséget teremtõ jogszabályok felsorolásáról szóló 13/2004. (IV. 16.) IM rendelet módosításáról ..........................................................................................................................................................................

1172

8/2006. (II. 22.) IM r. az egészségügyi területen mûködõ igazságügyi szakértõi testület szervezetérõl és mûködésérõl ...........................

1172

9/2006. (II. 27.) IM r. az igazságügyi szakértõi szakterületekrõl, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekrõl..........................................................................................................................................................................................................

1175

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 3/2006. (II. 8.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata..............................................................................................................................

1209

4/2006. (II. 15.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata............................................................................................................................

1226


1250


1260

10/2006. (II. 28.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata..........................................................................................................................

1278

UTASÍTÁSOK 2/2006. (IK 3.) IM ut. az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Szervezeti és Mûködési Szabályzatáról ..........................................

1280

1/2006. (ÜK 1.) LÜ ut. a Magyar Köztársaság helyi ügyészségeirõl .........................................................................................................

1281

JOGEGYSÉGI HATÁROZAT 1/2006. PJE h. a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata ...................................................................................

1283

JOGSZABÁLYMUTATÓ A Magyar Közlönyben a 2006. február 2. napjától 2006. március 1. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke ........................................

1285

SZERVEZETI HÍREK Kitüntetések ...............................................................................................................................................................................................

1293

Kinevezések ...............................................................................................................................................................................................

1297

Közszolgálati jogviszony megszûnések .....................................................................................................................................................

1298

Helyesbítés.................................................................................................................................................................................................

1298

3. szám


Törvények 2006. évi XIII. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról* (Indokolással) 1. § A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 40/C. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A Kormány engedélyezi a Magyar Honvédség, illetve külföldi fegyveres erõk 19. § (3) bekezdés j) pontja szerinti, az Európai Unió vagy az Észak-Atlanti Szerzõdés Szervezete döntésén alapuló alkalmazását, valamint más csapatmozgásait.” 2. § E törvény a kihirdetését követõ elsõ hónap elsõ napján lép hatályba.

INDOKOLÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS Az Európai Unió a tagállamok önkéntes részvételének elvére épülõ európai biztonság- és védelempolitika keretén belül számában és jelentõségében is gyorsan növekvõ nemzetközi katonai és polgári válságmegelõzõ és válságkezelõ tevékenységet folytat a világ több pontján. Az Európai Tanács 2004 júniusában jóváhagyta az Európai Unió 2010-ig szóló haderõ-fejlesztési célkitûzéseit, amely alapján 2007-re a tagállamok olyan harccsoportokat ajánlanak fel, amelyek az Európai Unió döntésétõl számított tíz napon belül megkezdhetik tevékenységüket a mûvelet helyszínén. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 19. § (3) bekezdés j) pontjából és e § (6) bekezdésébõl következõen jelenleg a Magyar Honvédség, illetve külföldi fegyveres erõk alkalmazására és más csapatmozgásaira (a továbbiakban együtt: csapatmozgás) számos esetben csak az Országgyûlésnek a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával adott engedélye alapján kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió döntésétõl számított tíz napon belül a felajánlott harccsoportoknak meg kell kezdeniük tevékenységüket a mûvelet helyszínén, az Országgyûlés általi engedélyezés sok esetben kivihetetlen lenne. Jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az Alkotmány 40/C. § (1) bekezdésének módosításával azt célozza, hogy – az Észak-Atlanti Szerzõdés Szervezetének döntésén alapuló csapatmozgásokkal együtt – az Európai Unió döntésén alapuló csapatmozgások engedélyezése kerüljön a Kormány hatáskörébe. * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

1059 RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz

A Javaslat a Kormány hatáskörébe utalja a Magyar Honvédségnek, illetve külföldi fegyveres erõknek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontja szerinti alkalmazása és más csapatmozgásai engedélyezését, ha az az Európai Unió döntésén alapul. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája a 2004. évi XXX. törvény 3. §-ával kihirdetett, az Európai Unióról szóló szerzõdés V. címén alapszik. Az Európai Unióról szóló szerzõdés 13. cikk (3) bekezdése szerint a Tanács az Európai Tanács által meghatározott általános iránymutatások alapján meghozza a közös kül- és biztonságpolitika meghatározásához és végrehajtásához szükséges határozatokat. Az Európai Unióról szóló szerzõdés 5. cikke szerint a Tanács hatásköreit egyrészt az Európai Közösségeket létrehozó szerzõdések és az azokat módosító vagy kiegészítõ további szerzõdések és okmányok rendelkezései, másrészt az e szerzõdés egyéb rendelkezései által meghatározott feltételek szerint és célok érdekében gyakorolják; a 28. cikk (1) bekezdése szerint pedig az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 189., 190., 196–199., 203., 204., 206–209., 213–219., 255. és 290. cikkét a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó szerzõdési rendelkezésekre is alkalmazni kell. A Tanács az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 203. cikke szerint a tagállamok egy-egy olyan miniszteri szintû képviselõjébõl áll, aki felhatalmazással rendelkezik arra, hogy az adott tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállaljon. A Kormány az Alkotmány 35. § (1) bekezdés h) pontja szerint irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek mûködését. Ezen alkotmányi rendelkezés végrehajtásaként a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló 2004. évi CV. törvény 50. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Kormány – az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével – dönt a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erõk határátlépéssel járó csapatmozgásainak engedélyezésérõl. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontja szerint – ha maga az Alkotmány eltérõen nem rendelkezik – az Országgyûlés engedélye szükséges a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásához, külföldi fegyveres erõk magyarországi, vagy az ország területérõl kiinduló alkalmazásához, a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételéhez, külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységéhez, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erõk magyarországi állomásozásához. A Javaslat valamennyi, az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjában meghatározott csapatmozgás tekintetében biztosítja a Kormány engedélyezési hatáskörét, ha azokra az Európai Unió döntése alapján kerül sor. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjában nem szereplõ csapatmozgások esetében a Kormány engedélyezési jogköre az Alkotmány 35. § (1) bekezdés h) pontján, illetve a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló 2004. évi CV. törvény 50. § (6) bekezdésén alapul. Ennek megfelelõen a Javaslat

1060


vaslat szerint a Kormány minden olyan csapatmozgás engedélyezésére hatáskörrel rendelkezne, amelyre az Európai Unió döntése alapján kerül sor.

A 2. §-hoz A Javaslat a kihirdetését követõ elsõ hónap elsõ napján lép hatályba.

2006. évi XIV. törvény az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) és Jegyzõkönyveinek kihirdetésérõl, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról* 1. § Az Országgyûlés az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezményt (Europol Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti. Az Europol Egyezmény nemzetközi jogi hatálybalépésének napja 2004. szeptember 1. 2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ:

3. szám

mivel az 1992. február 7-i, az Európai Unióról szóló szerzõdésben megállapodás született az Európai Rendõrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról, tekintetbe véve az Európai Tanács 1993. október 29-i határozatát, amely szerint az Europolt Hollandiában, hágai székhellyel hozzák létre, emlékeztetve a közös célra, hogy javítsák a terrorizmus, a tiltott kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi bûnözés egyéb súlyos formáinak terén az Europol és a tagállamok nemzeti egységei közötti folyamatos, megbízható és intenzív információcsere útján folytatott rendõrségi együttmûködést, egyetértve abban, hogy az ezen egyezményben elõírt együttmûködési formák nem érinthetik a két- és többoldalú együttmûködés más formáit, azzal a meggyõzõdéssel, hogy a rendõrségi együttmûködés terén is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az egyének jogainak védelmére, különösen pedig a személyes adatok védelmére, mivel az Europolnak az ezen egyezmény alapján kifejtett tevékenysége nem érinti az Európai Közösségek hatáskörét; mivel az Europol és az Európai Közösségek közös érdeke, hogy az Európai Unió keretében olyan együttmûködési formákat hozzanak létre, amelyek feladataik lehetõ legeredményesebb végrehajtását teszik lehetõvé számukra, a következõkben állapodtak meg: I. Cím LÉTREHOZÁS ÉS FELADATOK 1. cikk Létrehozás

„Egyezmény az Európai Unióról szóló szerzõdés K.3. cikke alapján az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról (Europol Egyezmény) Az egyezményben részes Magas Szerzõdõ Felek, az Európai Unió tagállamai,

(1) Az Európai Unió tagállamai (a továbbiakban: „tagállamok”) ezen egyezménnyel létrehozzák az Európai Rendõrségi Hivatalt (a továbbiakban: „Europol”). (2) Az Europol minden tagállamban egyetlen nemzeti egységgel áll kapcsolatban, amelyet a 4. cikkben foglaltak szerint kell létrehozni vagy kijelölni.

hivatkozva a Tanács 1995. július 26-i jogi aktusára, tudatában a terrorizmusból, a tiltott kábítószer-kereskedelembõl és a nemzetközi bûnözés egyéb súlyos formáiból eredõ sürgetõ problémáknak, mivel elõrelépésre van szükség az Európai Unió tagállamai közötti szolidaritás és együttmûködés terén, különösen a tagállamok közötti rendõrségi együttmûködés javítása révén, mivel ezen elõrelépésnek lehetõvé kell tennie a közbiztonság és a közrend védelmének további javítását, * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

2. cikk Cél (1) Az Europol célja, hogy az Európai Unióról szóló szerzõdés K.1. cikkének 9. pontja szerint a tagállamok közötti együttmûködés keretében, az ebben az egyezményben felsorolt intézkedések révén javítsa a tagállamok illetékes hatóságainak eredményességét és együttmûködését a terrorizmus, a tiltott kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi bûnözés egyéb súlyos formáinak megelõzése és leküzdése terén, amennyiben konkrét jelek utalnak arra,

3. szám


hogy szervezett bûnözõi struktúráról van szó, és az említett bûnözési formák két vagy több tagállamot érintenek úgy, hogy a bûncselekmények kiterjedése, súlya és következményei a tagállamok közös fellépését teszik szükségessé. (2) Az (1) bekezdésben említett cél fokozatos megvalósítása érdekében az Europol feladata kezdetben a tiltott kábítószer-kereskedelemnek, a nukleáris és radioaktív anyagok tiltott kereskedelmének, az embercsempészetnek, az emberkereskedelemnek és a gépjármûvekkel kapcsolatos bûncselekményeknek a megelõzése és leküzdése. Az Europolnak legkésõbb ennek az egyezménynek a hatálybalépését követõ két éven belül foglalkoznia kell az élet, a testi épség, a személyi szabadság és a vagyon elleni bûncselekményekkel is, amelyeket terrorista tevékenységek keretében követtek vagy követhetnek el. A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, még az említett határidõ lejárta elõtt hozott egyhangú határozatával utasíthatja az Europolt, hogy foglalkozzon az ilyen terrorista tevékenységekkel. A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, egyhangú határozattal utasíthatja az Europolt arra, hogy az egyezmény mellékletében felsorolt egyéb bûnözési formákkal vagy azok speciális megjelenési formáival is foglalkozzon. A határozathozatal elõtt a Tanács utasítja az igazgatótanácsot, hogy készítse elõ határozatát, és hogy mutasson rá különösen a határozatnak az Europol költségvetésére és személyügyi helyzetére gyakorolt hatására. (3) Az Europol hatásköre valamely bûnözési forma vagy annak speciális megjelenési formái tekintetében egyaránt kiterjed: 1. az ezekkel a bûnözési formákkal vagy speciális megjelenési formáikkal összefüggõ pénzmosásra; 2. az ezekhez kapcsolódó bûncselekményekre. Kapcsolódó bûncselekménynek minõsülnek és a 8. és 10. cikk rendelkezései szerint figyelembe veendõk: – az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények elkövetéséhez szükséges eszközök megszerzése érdekében elkövetett bûncselekmények, – az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények elkövetésének megkönnyítése vagy befejezése érdekében elkövetett bûncselekmények, – az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények büntetlenségének biztosítása érdekében elkövetett bûncselekmények. (4) Ezen egyezmény alkalmazásában az „illetékes hatóságok” a tagállamoknak mindazokat az állami szerveit jelentik, amelyek a nemzeti jog szerint a bûncselekmények megelõzésére és leküzdésére hatáskörrel rendelkeznek. (5) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a „tiltott kábítószer-kereskedelem” a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme ellen az Egyesült Nemzetek keretében 1988. december 20-án elfogadott egyezmény 3. cikkének (1) bekezdésében, valamint az egyezményt módosító vagy annak helyébe lépõ rendelkezésekben felsorolt bûncselekményeket jelenti.

1061 3. cikk Feladatok

(1) A 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célok keretében az Europol fõ feladatai a következõk: 1. az információcsere megkönnyítése a tagállamok között; 2. információk és bûnüldözési operatív információk gyûjtése, rendszerezése és elemzése; 3. a tagállamok illetékes hatóságainak haladéktalan értesítése az õket érintõ információkról és a bûncselekmények között feltárt bármilyen összefüggésekrõl a 4. cikkben említett nemzeti egységek útján; 4. a tagállamokban folyó nyomozás segítése minden jelentõséggel bíró információnak a nemzeti egységekhez történõ továbbítása útján; 5. az összegyûjtött információk számítógépes rendszerének fenntartása, amely a 8., 10. és 11. cikknek megfelelõen tartalmazza az adatokat. (2) A 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célok megvalósítását szem elõtt tartva, s annak érdekében, hogy a nemzeti egységeken keresztül a tagállamok illetékes hatóságainak együttmûködését és eredményességét javítsa, az Europol ellátja továbbá az alábbi feladatokat is: 1. a tagállamok illetékes hatóságainak a nyomozás során alkalmazott speciális ismeretek elmélyítése és nyomozási tanácsadás; 2. stratégiai jelentõségû bûnüldözési operatív információk szolgáltatása az operatív tevékenységekhez nemzeti szinten rendelkezésre álló erõforrások eredményes és hatékony felhasználásának megkönnyítése és elõsegítése céljából; 3. általános jelentések készítése az elvégzett munkáról. (3) A 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célok keretében, a rendelkezésére álló személyi és költségvetési erõforrásoktól függõen és az igazgatótanács által megszabott kereteken belül, az Europol tanácsadással és kutatással is támogathatja a tagállamokat az alábbi területeken: 1. az illetékes hatóságok tagjainak képzése; 2. az illetékes hatóságok szervezete és felszerelése; 3. bûnmegelõzési módszerek; 4. bûnügyi technikai és bûnügyi tudományos módszerek és nyomozati módszerek.

4. cikk Nemzeti egységek (1) Minden tagállam egy nemzeti egységet hoz létre vagy jelöl ki az e cikkben felsorolt feladatok ellátására. (2) A nemzeti egység az egyetlen összekötõ szerv az Europol és a tagállamok illetékes hatóságai között. A nem-

1062


zeti egység és az illetékes hatóságok között a kapcsolatot a nemzeti jog, különösen a nemzeti alkotmányos elõírások szabályozzák. (3) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a nemzeti egységek képesek legyenek teljesíteni feladataikat, különösen pedig hogy hozzáférjenek a megfelelõ nemzeti adatokhoz. (4) A nemzeti egységek feladatai a következõk: 1. az Europolt – saját kezdeményezésükre – ellátják a feladatainak ellátásához szükséges információkkal és bûnüldözési operatív információkkal; 2. válaszolnak az Europol információk, bûnüldözési operatív információk és tanácsadás iránti kérelmeire; 3. az információkat és bûnüldözési operatív információkat naprakészen tartják; 4. a nemzeti jog betartásával értékelik és továbbítják az információkat és a bûnüldözési operatív információkat az illetékes hatóságok számára; 5. tanácsadás, információ, bûnüldözési operatív információ és elemzés iránti kérelemmel fordulnak az Europolhoz; 6. a számítógépes rendszerben tárolandó információt továbbítják az Europolnak; 7. biztosítják, hogy az Europol és saját maguk között minden információcsere jogszerûen történjék. (5) A nemzeti egység, az Európai Unióról szóló szerzõdés K.2. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamokat terhelõ kötelezettségek teljesítésének sérelme nélkül, konkrét ügyben nem köteles a (4) bekezdés 1., 2. és 6. pontjában és a 8. és 10. cikkben elõírt információ és bûnüldözési operatív információ továbbítására, ha ez: 1. alapvetõ nemzetbiztonsági érdekeket sértene; vagy 2. a folyamatban levõ nyomozás sikerét vagy egy személy biztonságát veszélyeztetné; 3. az állambiztonság terén a hírszerzõ szolgálatokra vagy konkrét hírszerzési tevékenységre vonatkozó információkat érintene. (6) A nemzeti egységeknek az Europollal kapcsolatos kommunikációs költségeit a tagállamok fedezik, és azok – az összeköttetés költségeit kivéve – nem háríthatók át az Europolra. (7) A nemzeti egységek vezetõi szükség szerint találkoznak, hogy az Europolt tanácsaikkal támogassák.

5. cikk Összekötõ tisztviselõk (1) Minden nemzeti egység legalább egy összekötõ tisztviselõt küld az Europolhoz. A tagállamok Europolhoz küldhetõ összekötõ tisztviselõinek számát az igazgatóta-

3. szám

nács egyhangú határozattal állapítja meg; e határozatát az igazgatótanács egyhangú határozattal bármikor módosíthatja. Amennyiben ezen egyezmény külön rendelkezésekben eltérõen nem rendelkezik, az összekötõ tisztviselõkre az õket küldõ tagállam nemzeti joga vonatkozik. (2) Az összekötõ tisztviselõket nemzeti egységük azzal bízza meg, hogy – a küldõ tagállam nemzeti jogának és az Europol mûködésére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõen – képviseljék az egység érdekeit az Europolon belül. (3) Az összekötõ tisztviselõk a 4. cikk (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül, a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított célok keretein belül segítik az õket küldõ nemzeti egység és az Europol közötti információcserét, különösen az alábbiak révén: 1. ellátják az Europolt a küldõ nemzeti egységtõl származó információkkal; 2. továbbítják az Europoltól származó információkat a küldõ nemzeti egységnek; és 3. információ továbbítása és a küldõ tagállamot érintõ információk elemzésére irányuló tanácsadás révén együttmûködnek az Europol tisztviselõivel. (4) Az összekötõ tisztviselõk nemzeti joguknak megfelelõen és a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított célok keretében ugyanakkor közremûködnek a nemzeti egységüktõl érkezõ információk cseréjében és az ebbõl adódó intézkedések összehangolásában is. (5) Az összekötõ tisztviselõk a (3) bekezdésben felsorolt feladataik elvégzéséhez szükséges mértékben jogosultak betekinteni a különbözõ fájlokba, az erre vonatkozó cikkek rendelkezései szerint. (6) A 25. cikket értelemszerûen alkalmazni kell az összekötõ tisztviselõk tevékenységére is. (7) Az összekötõ tisztviselõk Europollal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, ezen egyezmény egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, az igazgatótanács egyhangúlag határozza meg. (8) Az összekötõ tisztviselõket a 41. cikk (2) bekezdése szerint megilletik a feladataik ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek. (9) Az Europol a tagállamok számára térítésmentesen biztosítja az összekötõ tisztviselõk tevékenységéhez szükséges helyiségeket az Europol épületében. Az összekötõ tisztviselõk küldésével kapcsolatos minden egyéb költséget a küldõ tagállam visel; ez az összekötõ tisztviselõk felszereléseinek költségére is vonatkozik, kivéve, ha egyedi esetben az igazgatótanács az Europol költségvetésének összeállítása során egyhangúlag más ajánlást tesz.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 6. cikk

Az összegyûjtött információk számítógépes rendszere (1) Az Europol az összegyûjtött információk tárolására az alábbi elemekbõl álló számítógépes rendszert tartja fenn: 1. a 7. cikkben említett, korlátozott és pontosan meghatározott tartalmú információs rendszer, amelynek segítségével gyorsan megállapítható, hogy mely információk állnak rendelkezésre a tagállamokban és az Europolnál; 2. a 10. cikkben említett, különbözõ idõtartamra, elemzési célból összeállított, részletes információkat tartalmazó munkafájlok; 3. a 2. pontban említett elemzési fájlok egyes adatait tartalmazó tárgymutatórendszer a 11. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelõen. (2) Az összegyûjtött adatok Europol által mûködtetett számítógépes rendszere – a nemzeti egységek automatizált adatfeldolgozó rendszerének kivételével – semmilyen körülmények között sem kapcsolható össze más automatizált adatfeldolgozó rendszerrel.

II. Cím AZ INFORMÁCIÓS RENDSZER 7. cikk Az információs rendszer létrehozása (1) Az Europol feladatainak ellátása érdekében számítógépes információs rendszert hoz létre és tart fenn. A számítógépes információs rendszer, amelybe a nemzeti egységek és az összekötõ tisztviselõk által képviselt tagállamok saját nemzeti eljárásaik szerint közvetlenül visznek be adatokat, és amelybe az Europol közvetlenül viszi be a harmadik államok és harmadik szervek által továbbított vagy az elemzõ tevékenységbõl származó adatokat, tájékozódási célból közvetlenül hozzáférhetõ a nemzeti egységek, az összekötõ tisztviselõk, az igazgató, az igazgatóhelyettesek és az Europol megfelelõen felhatalmazott tisztviselõi számára. A nemzeti egységeknek az információs rendszerhez való közvetlen hozzáférése a 8. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában említett személyek tekintetében kizárólag a 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt személyazonosító adatokra korlátozódik. Amennyiben az egységnek egy meghatározott nyomozás érdekében az összes adatra szüksége van, ahhoz – kérelmére – az összekötõ tisztviselõkön keresztül férhet hozzá. (2) Az Europol 1. feladata, hogy biztosítsa az információs rendszerrel kapcsolatos együttmûködésre és annak mûködtetésére vonatkozó rendelkezések betartását, és

1063

2. felelõs az információs rendszer megfelelõ mûködéséért a technika és az üzemeltetés tekintetében. Az Europol különösen megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a 21. és 25. cikkben foglalt, az információs rendszerre vonatkozó intézkedéseket megfelelõen végrehajtsák. (3) A tagállamokban az információs rendszerrel történõ kommunikációért a nemzeti egység felelõs. Az egység felelõs különösen a 25. cikkben említett, az adott tagállam területén használt adatfeldolgozó berendezésekre vonatkozó biztonsági intézkedésekért, a 21. cikkel összhangban történõ felülvizsgálatért és – amennyiben ezt az adott tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, valamint eljárásai megkövetelik – ennek az egyezménynek minden egyéb tekintetben történõ megfelelõ végrehajtásáért.

8. cikk Az információs rendszer tartalma (1) Az információs rendszer kizárólag az Europol feladatainak teljesítéséhez szükséges adatok tárolására, módosítására és felhasználására vehetõ igénybe, kivéve a 2. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett kapcsolódó bûncselekményekre vonatkozó adatokat. A bevitt adatok a következõkre vonatkoznak: 1. azokra a személyekre, akiket az érintett tagállam nemzeti jogának értelmében olyan bûncselekmény elkövetésével vagy abban való részességgel gyanúsítanak, amely a 2. cikk alapján az Europol hatáskörébe tartozik, vagy akiket ilyen bûncselekményért elítéltek; 2. azokra a személyekre, akik vonatkozásában komoly tények alapozzák meg a nemzeti jog szerint azt a feltételezést, hogy olyan bûncselekményt fognak elkövetni, amely a 2. cikk alapján az Europol hatáskörébe tartozik. (2) Az (1) bekezdésben említett személyes adatok csak az alábbiakra terjedhetnek ki: 1. vezetéknév, leánykori név, utónevek és bármilyen álnév vagy felvett név; 2. születési idõ és hely; 3. állampolgárság; 4. nem; és 5. szükség esetén más, a személyazonosítást elõsegítõ ismertetõjel, ideértve bármilyen különleges, objektív és nem változtatható testi ismertetõjeleket. (3) A (2) bekezdésben említett és az Europolra vagy az adatbevivõ nemzeti egységre vonatkozó adatokon kívül az információs rendszer az (1) bekezdésben említett személyekre vonatkozó alábbi adatok tárolására, módosítására vagy felhasználására vehetõ igénybe: 1. bûncselekmények, a gyanúsítás alapját képezõ cselekmények és ezek elkövetésének ideje és helye;

1064


2. a bûncselekmény elkövetésére használt vagy használható eszközök; 3. az üggyel foglalkozó hatóságok és az ügyiratszámuk; 4. a bûnszervezethez való tartozás gyanúja; 5. olyan bûncselekményekre vonatkozó büntetõ ítéletek, amelyek a 2. cikk értelmében az Europol hatáskörébe tartoznak. Ezek az adatok akkor is bevihetõk, amikor személyekre utaló elemet még nem tartalmaznak. Ha az Europol maga viszi be az adatokat, az ügyiratszám mellett azt is fel kell tüntetnie, hogy azok harmadik személytõl származnak-e vagy saját elemzési tevékenységének az eredményei. (4) Az Europol vagy a nemzeti egységek birtokában levõ, az (1) bekezdésben említett személyek csoportjaira vonatkozó kiegészítõ információ kérésre továbbítható bármelyik nemzeti egységnek vagy az Europolnak. A nemzeti egységek az adatokat nemzeti joguk szerint továbbítják. Ha a kiegészítõ információ a 2. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott egy vagy több kapcsolódó bûncselekményre vonatkozik, az információs rendszerben tárolt adatokat ennek megfelelõ jelzéssel kell ellátni, annak érdekében, hogy lehetõvé váljon a kapcsolódó bûncselekményeket érintõ információk cseréje a nemzeti egységek és az Europol között. (5) Ha az érintett személy ellen az eljárást végleg megszüntetik vagy õt jogerõsen felmentik, az errõl szóló határozattal érintett adatokat törölni kell.

9. cikk Az információs rendszerhez való hozzáférési jog (1) Kizárólag a nemzeti egységek, az összekötõ tisztviselõk, az igazgató, az igazgatóhelyettesek vagy az Europol erre szabályosan felhatalmazott tisztviselõi jogosultak az információs rendszerbe adatokat közvetlenül bevinni, illetve abból adatokat lekérdezni. Adatok akkor kérdezhetõk le, ha egy adott feladat ellátásához szükségesek és az adatokat lekérdezõ egységre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket és eljárásokat betartják, figyelemmel az ezen egyezményben esetleg meghatározott kiegészítõ rendelkezésekre is. (2) Az adatokat kizárólag az azok bevitelét eszközlõ egység módosíthatja, helyesbítheti vagy törölheti. Ha valamely egységnek oka van feltételezni, hogy a 8. cikk (2) bekezdésében említett adatok pontatlanok vagy ki szeretné azokat egészíteni, azonnal értesíti az adatokat bevivõ egységet; ez utóbbi haladéktalanul megvizsgálja ezt a közlést, és szükség esetén azonnal módosítja, kiegészíti, helyesbíti vagy törli az adatokat. Ha a rendszer személyre vonatkozóan tartalmaz a 8. cikk (3) bekezdésében említett adatokat, a 8. cikk (3) bekezdésében említett kiegészítõ adatokat bármely egység beviheti. A bevitt adatok közötti

3. szám

nyilvánvaló ellentmondás esetén az érintett egységek konzultálnak és megegyeznek egymással. Ha valamely egység teljes egészében törölni szándékozik a 8. cikk (2) bekezdésében említett, általa bevitt személyes adatokat, és más egységek a 8. cikk (3) bekezdésében említett, ugyanerre a személyre vonatkozó adatokat vittek be a rendszerbe, a 15. cikk (1) bekezdésében említett adatvédelmi jogi felelõsség és a 8. cikk (2) bekezdésében szereplõ adatok módosításának, kiegészítésének, helyesbítésének és törlésének joga arra az egységre száll át, amelyik az adott személyrõl – a törölni szándékozó egységet követõen – elõször vitt be a 8. cikk (3) bekezdésében említett adatot. Az adatokat törölni kívánó egység e szándékáról értesíti azt az egységet, amelyre az adatvédelmi felelõsség átszáll. (3) Az információs rendszerbõl való adatlekérdezés, a rendszerbe történõ adatbevitel és az adatok rendszeren belüli módosításának jogszerûségéért az adatokat lekérdezõ, bevivõ vagy módosító egység felel; az egységnek azonosíthatónak kell lennie. A nemzeti egységek és a tagállamok illetékes hatóságai közötti információtovábbítást a nemzeti jog szabályozza.

III. Cím ELEMZÉSI CÉLÚ MUNKAFÁJLOK 10. cikk A személyes adatok gyûjtése, feldolgozása és felhasználása (1) Az Europol, amennyiben a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott cél megvalósításához szükséges, a nem személyes jellegû adatokon túl egyéb fájlokban olyan bûncselekményekre vonatkozó adatokat is tárolhat, módosíthat és felhasználhat, amelyek a 2. cikk (2) bekezdése értelmében az Europol hatáskörébe tartoznak, ideértve a 2. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében szereplõ kapcsolódó bûncselekmények egyedi elemzésre szánt adatait is, ha azok az alábbiakra vonatkoznak: 1. a 8. cikk (1) bekezdésében említett személyek; 2. olyan személyek, akik a vizsgált bûncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy az azt követõ büntetõeljárás során tanúként beidézhetõk; 3. olyan személyek, akik valamely vizsgált bûncselekmény áldozatai voltak, illetve akikrõl bizonyos tények alapján feltételezhetõ, hogy ilyen bûncselekmény áldozataivá válhatnak; 4. kapcsolatok és társak, és 5. olyan személyek, akik a vizsgált bûncselekményrõl információval szolgálhatnak. Az Európa Tanács az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelmérõl szóló, 1981. január 28-án kelt egyezménye 6. cikkének elsõ mondatában

3. szám


felsorolt adatok gyûjtése, tárolása és feldolgozása nem engedélyezett, kivéve, ha azok az érintett fájl céljai tekintetében feltétlenül szükségesek, és ha ezek az adatok a fájlba korábban már bevitt egyéb személyes adatokat egészítik ki. Tilos személyek meghatározott csoportjának kizárólag az Európa Tanács 1981. január 28-án kelt egyezménye 6. cikkének elsõ mondatában felsorolt adatok alapján történõ kiválasztása a fent említett, célt meghatározó rendelkezések megsértésével. A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, egyhangúlag fogadja el az adatfájlokra vonatkozóan az igazgatótanács által kidolgozott végrehajtási szabályokat, amelyekben különösen az e cikkben említett személyesadat-kategóriákat, valamint az érintett adatok biztonságára és felhasználásuk belsõ ellenõrzésére vonatkozó rendelkezéseket részletezik. (2) Ezeket a fájlokat elemzés céljából hozzák létre, ami alatt a bûnügyi nyomozás elõsegítését szolgáló adatok gyûjtését, feldolgozását és felhasználását kell érteni. Minden elemzési projekthez egy elemzõ csoportot kell létrehozni, amelyben az alábbi résztvevõk mûködnek szorosan együtt a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatoknak és megbízásnak megfelelõen: 1. az Europol igazgatósága által kijelölt elemzõk és más Europol tisztviselõk: az érintett fájlba adatokat bevinni és onnan adatokat lekérdezni csak az elemzõk jogosultak; 2. az információt nyújtó vagy a (6) bekezdés értelmében az elemzésben érintett tagállam összekötõ tisztviselõi és/vagy szakértõi. (3) A nemzeti egységek, az Europol kérésére vagy saját kezdeményezésükre, a 4. cikk (5) bekezdésére is figyelemmel megadják az Europolnak mindazt a tájékoztatást, amely a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt feladatainak ellátásához szükséges. A tagállamok csak akkor továbbítják ezeket az adatokat, ha azoknak a bûncselekmények megelõzése, elemzése vagy a leküzdése érdekében történõ feldolgozását nemzeti joguk megengedi. A nemzeti egységektõl érkezõ adatokat – azok érzékenységének függvényében – közvetlenül bármilyen alkalmas módon el lehet juttatni az elemzõ csoportokhoz, akár az érintett összekötõ tisztviselõkön keresztül, akár másként. (4) Ha indokoltnak látszik, hogy az Europolnak a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt feladatai ellátásához a (3) bekezdésben említett adatokon kívül más információkra is szüksége van, az Europol kérheti, hogy: 1. az Európai Közösségek és a Közösségeket létrehozó szerzõdés alapján létrehozott közjogi szervek; 2. az Európai Unió keretében létrehozott egyéb közjogi szervek; 3. az Európai Unió két vagy több tagállama közötti megállapodás alapján létezõ szervek; 4. harmadik államok;

1065

5. nemzetközi szervezetek és a hozzájuk rendelt közjogi szervek; 6. két vagy több állam megállapodásán alapuló egyéb közjogi szervek; és 7. a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete bármilyen megfelelõ módon megadja számára a vonatkozó információkat. Az Europol ugyanilyen feltételekkel és módon fogadhatja a különbözõ szervek részérõl saját kezdeményezésükre szolgáltatott információt is. A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen és az igazgatótanáccsal történõ egyeztetést követõen egyhangúlag állapítja meg az Europol által e tekintetben követendõ szabályokat. (5) Amennyiben az Europolt más egyezmények feljogosítják egyéb információs rendszerek adataihoz történõ számítógépes hozzáférésre, ily módon is lekérdezhet személyes adatokat, ha ez a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában elõírt feladatainak ellátásához szükséges. (6) Ha az elemzés általános és stratégiai jellegû, annak megállapításait az összekötõ tisztviselõin és/vagy szakértõin keresztül – különösen az Europol által készített jelentések továbbítása útján – minden tagállamnak teljes egészében rendelkezésére bocsátják. Ha az elemzés nem minden tagállamot érintõ, egyedi esetekkel foglalkozik és közvetlen operatív célja van, úgy az alábbi tagállamok képviselõi vesznek részt benne: 1. azok a tagállamok, amelyek az elemzési fájl létrehozására vonatkozó határozatra okot adó információt szolgáltatták, illetve azok, amelyeket az információ közvetlenül érint, valamint azok a tagállamok, amelyeket az elemzõ csoport késõbb kér fel az elemzésben való részvételre, mert idõközben szintén érintetté váltak; 2. azok a tagállamok, amelyek a tárgymutatórendszerbõl történt lekérdezés alapján arra a következtetésre jutnak, hogy nekik is ismerniük kell az információkat, és ezt az igényüket a (7) bekezdésben elõírt feltételek szerint érvényesítik. (7) A tájékoztatás iránti igényt a felhatalmazott összekötõ tisztviselõk jelentik be. E célból minden tagállam korlátozott számú összekötõ tisztviselõt jelöl ki és hatalmaz fel. A tagállamok megküldik az ilyen összekötõ tisztviselõk névsorát az igazgatótanácsnak. Az összekötõ tisztviselõ a (6) bekezdés szerinti tájékoztatás iránti igényt indoklást is tartalmazó írásbeli nyilatkozatban, annak a hatóságnak a jóváhagyásával igényelheti, amelynek a saját tagállamában alá van rendelve, és a nyilatkozatot az elemzés minden résztvevõjének meg kell küldeni. Az összekötõ tisztviselõ ekkor automatikusan a folyamatban lévõ elemzés teljes jogú résztvevõjévé válik. Ha az elemzõ csoportban kifogást emelnek, a teljes jogú részvételt el kell halasztani az alábbi három szakaszból álló egyeztetõ eljárás befejeztéig: 1. az elemzés résztvevõi megpróbálnak megállapodásra jutni a tájékoztatás iránti igényt érvényesítõ összekötõ

1066


tisztviselõvel; erre legfeljebb nyolc nap áll rendelkezésükre; 2. ha nem jutnak megállapodásra, az érintett nemzeti egységek vezetõi és az Europol igazgatósága három napon belül összeülnek; 3. ha a nézeteltérés továbbra is fennáll, az érintett felek igazgatótanácsi képviselõi nyolc napon belül összeülnek. Ha az érintett tagállam nem mond le a tájékoztatás iránti igényérõl, a tagállam teljes jogú részvételérõl konszenzussal meghozott határozat útján döntenek. (8) Az Europolnak adatot továbbító tagállam egyedül határoz az adat érzékenységi fokozatáról és annak megváltoztatásáról. Az elemzési adatok terjesztésérõl és operatív felhasználásáról az elemzés résztvevõivel egyeztetve kell dönteni. Különösen az a tagállam nem terjesztheti és nem használhatja fel az adatokat az eredetileg érintett tagállamok elõzetes hozzájárulása nélkül, amely késõbb kapcsolódik be valamely folyamatban levõ elemzésbe.

11. cikk Tárgymutatórendszer (1) Az Europol létrehozza a 10. cikk (1) bekezdésében említett fájlokban tárolt adatok tárgymutatórendszerét. (2) A tárgymutatórendszerbe az igazgató, az igazgatóhelyettesek, az Europol arra felhatalmazott tisztviselõi és az összekötõ tisztviselõk jogosultak betekinteni. A tárgymutatórendszert úgy kell megalkotni, hogy az abba betekintõ összekötõ tisztviselõ számára a vizsgált adatokból világosan kiderüljön, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában és a 10. cikk (1) bekezdésében említett fájlok tartalmaznak-e az õt küldõ tagállamot érintõ adatokat. Az összekötõ tisztviselõk hozzáférését olyan módon kell meghatározni, hogy megállapítható legyen, az információ tárolva van-e vagy sem, ne legyen viszont lehetséges a fájlok tartalmát érintõ kapcsolatok megteremtése vagy azok tartalmára vonatkozó további következtetések levonása. (3) A tárgymutatórendszer kialakításának részletes szabályait az igazgatótanács egyhangúlag határozza meg.

12. cikk Utasítás adatfájl létrehozására (1) Minden egyes olyan, személyes adatokat tartalmazó számítógépes adatfájl tekintetében, amelyet az Europol a 10. cikkben említett feladatainak teljesítése céljából kezel, egy – az igazgatótanács által jóváhagyott – létrehozó utasítás határozza meg a következõket: 1. a fájl neve; 2. a fájl célja;

3. szám

3. a személyi kör, amelyre a tárolt adatok vonatkoznak; 4. a tárolandó adatok jellege, és adott esetben az Európa Tanács 1981. január 28-i egyezménye 6. cikkének elsõ mondatában felsorolt bármely adat, amely feltétlenül szükséges; 5. a fájlhoz történõ hozzáférésre szolgáló személyes adatok típusa; 6. a tárolandó adatok szolgáltatása vagy bevitele; 7. azok a feltételek, amelyek szerint a fájlban tárolt adatok továbbíthatók, s hogy mely címzettnek és milyen eljárás útján; 8. a vizsgálati határidõk és a tárolás idõtartama; 9. a naplózás módja. Az Europol igazgatója haladéktalanul tájékoztatja a 24. cikkben elõírt közös ellenõrzõ hatóságot az adatfájl létrehozásáról szóló utasítás tervezetérõl, eljuttatva hozzá a vonatkozó iratokat annak érdekében, hogy esetleges észrevételeit, amelyeket szükségesnek ítél, megtehesse az igazgatótanács számára. (2) Ha az ügy sürgõssége nem teszi lehetõvé az igazgatótanács (1) bekezdés szerinti jóváhagyásának megszerzését, az igazgató saját kezdeményezésére vagy az érintett tagállamok kérésére indoklással ellátott határozat útján dönthet a fájl létrehozásáról. Az igazgató határozatáról egyidejûleg tájékoztatja az igazgatótanács tagjait. Az (1) bekezdés szerinti eljárást ezután haladéktalanul meg kell indítani, és a lehetõ legrövidebb idõn belül be kell fejezni.

IV. Cím AZ INFORMÁCIÓK FELDOLGOZÁSÁRA VONATKOZÓ KÖZÖS RENDELKEZÉSEK 13. cikk Értesítési kötelezettség Az Europol azonnal értesíti a nemzeti egységeket, és kérésükre összekötõ tisztviselõiket is, minden, a tagállamukat érintõ információról és a 2. cikk értelmében az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények között feltárt összefüggésekrõl. Továbbítható egyéb súlyos bûntettekre vonatkozó olyan információ és bûnüldözési operatív információ is, amely feladatainak ellátása során jutott az Europol tudomására.

14. cikk Az adatvédelem szintje (1) Legkésõbb ennek az egyezménynek a hatálybalépéséig minden tagállam megteszi a nemzeti jogában szüksé-

3. szám


ges intézkedéseket az ezen egyezmény alkalmazásának keretében létrehozott adatfájlokban tárolt személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az adatvédelem olyan szintjének biztosítására, amely megfelel legalább az Európa Tanács 1981. január 28-án kelt egyezménye elveinek végrehajtásából adódó szintnek, figyelembe véve a személyes adatoknak a rendõrségi ágazatban való felhasználásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1987. szeptember 17-én elfogadott R (87) 15. ajánlását is. (2) Az ezen egyezmény szerinti személyes adatok továbbítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg az (1) bekezdésben elõírt adatvédelmi szabályok a továbbításban érintett minden tagállam területén hatályba nem léptek. (3) A személyes adatok gyûjtése, feldolgozása és felhasználása során az Europol betartja az Európa Tanács 1981. január 28-án kelt egyezményének és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1987. szeptember 17-én elfogadott R (87) 15. ajánlásának elveit. Az Europol a nem számítógépes, papíralapú nyilvántartásokban tárolt adatok, azaz a meghatározott kritériumok szerint hozzáférhetõ személyes adatok bármely strukturált állománya esetében is betartja a fenti elveket.

15. cikk Adatvédelmi jogi felelõsség (1) Ezen egyezmény egyéb rendelkezéseire is figyelemmel az Europolnál tárolt adatokért az adatvédelmi jogi felelõsség, különösen az adatok gyûjtésének, az Europolnak történõ továbbításnak és a bevitelnek a jogszerûsége, valamint az adatok pontossága, naprakészsége és a tárolási határidõk ellenõrzése tekintetében, az alábbiakat terheli: 1. azt a tagállamot, amely az adatokat bevitte vagy továbbította; 2. az Europolt a harmadik felek által az Europolnak továbbított, illetve az Europol által végzett elemzõ tevékenységbõl nyert adatok esetében. (2) E mellett, ennek az egyezménynek egyéb rendelkezéseire is tekintettel, az Europol felelõs minden általa átvett és feldolgozott adatért, tekintet nélkül arra, hogy az a 8. cikkben említett információs rendszerben, a 10. cikkben emlí tett, elemzé si cél ra lét re ho zott adat fáj lok ban, a 11. cikkben említett tárgymutatórendszerben vagy a 14. cikk (3) bekezdésében említett papíralapú nyilvántartásokban található-e. (3) Az Europolnak olyan módon kell tárolnia az adatokat, hogy megállapítható legyen, mely tagállam vagy harmadik fél továbbította azokat, illetve az Europol által végzett elemzõ tevékenységbõl származnak-e.

1067 16. cikk

Az adatlekérdezések rögzítésére vonatkozó rendelkezések Az Europol átlagosan legalább minden tizedik személyesadat-lekérdezést – és a 7. cikkben említett információs rendszerbõl történõ minden adatlekérdezést – rögzít annak ellenõrzésére, hogy ezek jogszerûek-e. A rögzített adatokat az Europol és a 23. és 24. cikkben említett ellenõrzõ hatóságok kizárólag erre a célra használhatják, és hat hónap elteltével törölni kell azokat, kivéve, ha az adatokra a folyamatban levõ ellenõrzéshez továbbra is szükség van. A részletekrõl a közös ellenõrzõ hatósággal folytatott konzultációt követõen az igazgatótanács határoz.

17. cikk Az adatok felhasználásának szabályai (1) Az információs rendszerbõl, a tárgymutatórendszerbõl, és az elemzési célra létrehozott adatfájlokból lekérdezett személyes adatok, valamint az egyéb megfelelõ módon közölt adatok kizárólag a tagállamok illetékes hatóságai által továbbíthatók és használhatók fel az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények megelõzése és leküzdése, valamint az egyéb súlyos bûncselekményformák elleni fellépés érdekében. Az elsõ albekezdésben említett adatok azon tagállam jogának betartásával használhatók fel, amelyik alá az adatot felhasználó hatóság tartozik. Az Europol kizárólag a 3. cikkben említett feladatainak ellátása érdekében használhatja fel az (1) bekezdésben említett adatokat. (2) Ha egyes adatok esetében a továbbító tagállam vagy a 10. cikk (4) bekezdésében említett harmadik állam vagy harmadik szerv az adatok ezen államban vagy harmadik feleknél történõ felhasználására vonatkozó különleges korlátozásokat köt ki, ezeket a korlátozásokat az adatok felhasználójának is be kell tartania, kivéve azt az egyedi esetet, ha a nemzeti jog szerint a felhasználási korlátozás alól mentesülnek az igazságügyi hatóságok, a törvényhozó testületek és az olyan, törvény által létrehozott független szervek, amelyek a 2. cikk (4) bekezdése értelmében vett illetékes nemzeti hatóságok felügyeletéért felelõsek. Ilyen esetekben az adatok csak az azokat továbbító tagállammal folytatott elõzetes konzultációt követõen használhatók fel, és a tagállam érdekeit és véleményét, amennyire csak lehetséges, figyelembe kell venni. (3) Az adatok felhasználása más célra vagy az ezen egyezmény 2. cikkében nem említett hatóságok által kizárólag az adatokat továbbító tagállam elõzetes engedélyével lehetséges, amennyire ezt az érintett tagállam nemzeti joga lehetõvé teszi.

1068


Adattovábbítás harmadik államok és harmadik szervek számára (1) A 10. cikk (4) bekezdésének értelmében az Europol a (4) bekezdésben megállapított feltételek szerint akkor továbbíthatja a birtokában levõ személyes adatokat harmadik államok és harmadik szervek számára, ha: 1. ez egyedi esetekben, a 2. cikk értelmében az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények megelõzése vagy leküzdése céljából szükséges; 2. az érintett államban vagy szervnél biztosítják az adatvédelem megfelelõ szintjét; és 3. ez a (2) bekezdés értelmében az általános szabályok szerint megengedhetõ. (2) A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen és a (3) bekezdésben említett körülmények figyelembevételével, egyhangúlag határozza meg a személyes adatok Europol részérõl történõ továbbításának általános szabályait a 10. cikk (4) bekezdése értelmében vett harmadik államok és harmadik szervek számára. Az igazgatótanács elõkészíti a Tanács határozatát, és konzultál a 24. cikkben említett közös ellenõrzõ hatósággal. (3) A 10. cikk (4) bekezdésének értelmében vett harmadik országok és harmadik szervek által biztosított adatvédelmi szint megfelelõségének megítélése során a személyes adatok továbbításában szerepet játszó minden körülményt figyelembe kell venni, különösen pedig az alábbiakat: 1. az adatok fajtáját; 2. az adattovábbítás meghatározott célját; 3. a tervezett feldolgozás idõtartamát; valamint 4. a 10. cikk (4) bekezdése értelmében vett harmadik államokra és harmadik szervekre alkalmazandó általános és egyedi rendelkezéseket. (4) Ha az említett adatokat valamely tagállam továbbította az Europolnak, úgy az Europol kizárólag annak hozzájárulásával közölheti azokat harmadik államokkal és harmadik szervekkel. A tagállam általános vagy korlátozott elõzetes hozzájárulását adhatja a továbbításhoz; hozzájárulása bármikor visszavonható. Ha az adatokat nem valamely tagállam továbbította, az Europolnak meg kell gyõzõdnie arról, hogy azok továbbítása 1. nem veszélyezteti-e a tagállam hatáskörébe tartozó feladatok megfelelõ ellátását; 2. nem veszélyezteti-e bármely tagállam közbiztonságát és közrendjét, és nem okozhat-e neki egyéb módon hátrányt. (5) Az Europol felelõs az adattovábbítás jogszerûségéért. Az Europol nyilvántartást vezet az adattovábbításról és annak indokáról. Az adattovábbítás csak abban az esetben engedélyezhetõ, ha a címzett kötelezettséget vállal

3. szám

arra, hogy az adatokat kizárólag arra a célra használja fel, amelyre azokat továbbították. Ez nem vonatkozik a személyes adatok olyan továbbítására, amelyet az Europol vizsgálata tesz szükségessé. (6) Ha az (1) bekezdésben említett adattovábbítás titkosnak minõsített információt érint, a továbbítás csak akkor engedélyezhetõ, ha az Europol és a címzett között titokvédelmi megállapodás van hatályban.

19. cikk A tájékoztatáshoz való jog (1) Bármely magánszemély, aki a tájékoztatáshoz való jogát kívánja gyakorolni az Europolnál tárolt, saját személyére vonatkozó adatok tekintetében, vagy ellenõriztetni akarja ezeket az adatokat, ez irányú kérését illetékmentesen terjesztheti elõ bármely tagállam illetékes nemzeti hatóságánál, amelyet azután az érintett hatóság haladéktalanul továbbít az Europolnak, és tájékoztatja a kérelmezõt, hogy közvetlenül az Europoltól fog választ kapni. (2) Az Europol a tagállam illetékes nemzeti hatóságához történt beérkezését követõ három hónapon belül köteles elintézni a kérelmet. (3) Magánszemélyek a rájuk vonatkozó adatokról történõ tájékoztatáshoz való jogot vagy az adatok ellenõriztetésének jogát annak a tagállamnak a joga szerint gyakorolhatják, amelyben ezt a jogot érvényesítik, figyelembe véve az alábbi rendelkezéseket: Ha az érintett tagállam joga rendelkezik az adatok közlésérõl, a közlést meg kell tagadni, ha erre annak érdekében van szükség, hogy: 1. az Europol megfelelõen teljesíthesse feladatait; 2. a tagállamok biztonságát és a közrendjét védelmezzék, illetve bûncselekményeket elõzzenek meg; 3. megvédjék harmadik felek jogait és szabadságait; és következésképpen e szempontok elsõbbséget élveznek az információközléssel érintett személy érdekeivel szemben. (4) Az információközléshez való jog a (3) bekezdésben foglaltak betartásával gyakorolható az alábbi eljárások szerint: 1. a 8. cikkben meghatározott információs rendszerbe bevitt adatok közlésérõl csak akkor lehet határozni, ha az adatokat bevivõ tagállam és az adatok által közvetlenül érintett tagállamok elõzetesen kifejthették álláspontjukat, ami az adatközlés megtagadását is tartalmazhatja. A közölhetõ adatokat és a közlésükre vonatkozó rendelkezéseket az a tagállam állapítja meg, amely az adatokat bevitte; 2. az információs rendszerbe az Europol által bevitt adatok tekintetében lehetõvé kell tenni, hogy az azok közlése által közvetlenül érintett tagállamok elõzetesen kifejthessék álláspontjukat, amely az adatközlés megtagadását is tartalmazhatja;

3. szám


3. a 10. cikkben meghatározott, elemzési célú munkafájlokba bevitt adatok tekintetében az adatközlés feltétele az Europol és a 10. cikk (2) bekezdése szerinti, az elemzésben részt vevõ tagállamok, valamint az adatok közlése által közvetlenül érintett tagállam(ok) egyetértése. Amennyiben egy vagy több tagállam, illetve az Europol az adatok közlése ellen kifogást emel, az Europol értesíti az érintett személyt a lefolytatott ellenõrzésrõl, anélkül, hogy olyan utalást tenne, amelybõl a kérelmezõ megtudhatná, hogy személye ismert-e vagy sem. (5) Az információ ellenõrzésének joga az alábbi eljárások szerint gyakorolható: Amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog nem tartalmaz rendelkezést az adatközlésrõl, illetve egyszerû ellenõrzésre vonatkozó kérelem esetében az Europol, az érintett nemzeti hatóságokkal szorosan együttmûködve lefolytatja az ellenõrzést, és a kérelmezõt értesíti az ellenõrzés megtörténtérõl anélkül, hogy olyan utalást tenne, amelybõl az megtudhatná, hogy személye ismert-e vagy sem. (6) Az Europol az ellenõrzésre vagy tájékoztatásra irányuló kérelemre adott válaszában tájékoztatja a kérelmezõt, hogy amennyiben a határozat nem elégíti ki, panasszal élhet a közös ellenõrzõ hatóságnál. A kérelmezõ akkor is a közös ellenõrzõ hatósághoz fordulhat, ha kérelmére az e cikkben megállapított határidõn belül nem kapott választ. (7) Ha a kérelmezõ panasszal fordul a 24. cikkben említett közös ellenõrzõ hatósághoz, a panaszt ez a hatóság vizsgálja meg. Ha a panasz az információs rendszerbe valamely tagállam által bevitt adatok közlésére vonatkozik, a közös ellenõrzõ hatóság annak a tagállamnak a nemzeti joga szerint határoz, amelyben a kérelmet benyújtották. A közös ellenõrzõ hatóság elõször az adatokat szolgáltató tagállam nemzeti ellenõrzõ hatóságával vagy illetékes bíróságával konzultál. A nemzeti ellenõrzõ hatóság vagy az illetékes bíróság elvégzi a szükséges ellenõrzéseket, különösen annak tisztázására, hogy az elutasító határozatot e cikk (3) bekezdésének vagy (4) bekezdése 1. pontjának megfelelõen hozták-e meg. Miután errõl meggyõzõdött, a közös ellenõrzõ hatóság, szorosan együttmûködve a nemzeti ellenõrzõ hatósággal vagy az illetékes bírói testülettel, meghozza határozatát, amely az információközlés megtagadását is tartalmazhatja. Ha a panasz az információs rendszerbe az Europol által bevitt adatok vagy az elemzési célú munkafájlokban tárolt adatok közlésére vonatkozik, a közös ellenõrzõ hatóság, amennyiben az Europol vagy valamely tagállam továbbra is fenntartja a kifogását, csak az Europol vagy az érintett tagállam meghallgatását követõen, tagjainak kétharmados többségével utasíthatja el a kifogást. Ilyen többség hiányában a közös ellenõrzõ hatóság értesíti a kérelmezõt arról, hogy az ellenõrzést elvégezte, anélkül, hogy olyan utalást tenne, amelybõl az megtudhatná, hogy a személye ismert-e vagy sem.

1069

Ha a panasz az információs rendszerbe valamely tagállam által bevitt adatok ellenõrzésére vonatkozik, a közös ellenõrzõ hatóság az adatokat bevivõ tagállam nemzeti ellenõrzõ hatóságával szorosan együttmûködve megbizonyosodik arról, hogy a szükséges ellenõrzést szabályszerûen elvégezték-e. A közös ellenõrzõ hatóság értesíti a kérelmezõt arról, hogy az ellenõrzést elvégezte, anélkül, hogy olyan utalást tenne, amelybõl az megtudhatná, hogy személye ismert-e vagy sem. Ha a panasz az információs rendszerbe az Europol által bevitt adatok vagy az elemzési célú munkafájlokban tárolt adatok ellenõrzésére vonatkozik, a közös ellenõrzõ hatóság megbizonyosodik arról, hogy a szükséges ellenõrzést az Europol szabályszerûen elvégezte-e. A közös ellenõrzõ hatóság értesíti a kérelmezõt arról, hogy az ellenõrzést elvégezte, anélkül, hogy olyan utalást tenne, amelybõl az megtudhatná, hogy személye ismert-e vagy sem. (8) A fenti rendelkezéseket értelemszerûen kell alkalmazni az Europolnál nem számítógépes, papíralapú nyilvántartásokban levõ adatokra, azaz a meghatározott kritériumok szerint hozzáférhetõ személyes adatok bármely strukturált állományára.

20. cikk Adatok helyesbítése és törlése (1) Ha kiderül, hogy az Europol által tárolt, harmadik államok vagy harmadik szervek által továbbított, illetve saját elemzõ tevékenységébõl származó adatok pontatlanok, illetve bevitelük vagy tárolásuk ellentétes ezzel az egyezménnyel, az Europol köteles helyesbíteni vagy törölni ezeket az adatokat. (2) Ha a pontatlan, illetve az ezen egyezmény rendelkezéseivel ellentétes adatokat a tagállamok közvetlenül vitték be az Europolnál, a tagállamok az Europollal együttmûködve kötelesek helyesbíteni vagy törölni azokat. Ha a pontatlan adatokat más alkalmas módon továbbították vagy ha a tagállamok által szolgáltatott adatok hibája helytelen továbbítás következménye, vagy az adatokat ezen egyezmény rendelkezéseinek megszegésével továbbították, illetve a hiba annak eredménye, hogy az adatokat az Europol tévesen vagy ezen egyezmény rendelkezéseinek megszegésével vitte be, vette figyelembe vagy tárolta, akkor az Europol az érintett tagállamokkal együttmûködve köteles helyesbíteni vagy törölni azokat. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben az adatokat átvevõ tagállamokat azonnal értesíteni kell. Az átvevõ tagállamok szintén kötelesek helyesbíteni vagy törölni ezeket az adatokat. (4) Minden személy jogosult a rá vonatkozó téves adatok helyesbítését vagy törlését kérni az Europoltól. Az Europol tájékoztatja a kérelmezõt arról, hogy a rá vonatkozó adatok helyesbítése vagy törlése megtörtént.

1070


Ha a kérelmezõ nem elégedett az Europol válaszával, vagy három hónapon belül nem kapott választ, akkor a közös ellenõrzõ hatósághoz fordulhat.

21. cikk Az adatfájlok tárolására és törlésére vonatkozó határidõk

3. szám

az Europol feladatainak ellátásához vagy ha ezek az információk összességükben ellentétesek ezzel az egyezménnyel, az aktát vagy az érintett adatokat meg kell semmisíteni. A szóban forgó aktát vagy adatokat tényleges megsemmisítésükig „felhasználni tilos” jelzéssel kell ellátni. A megsemmisítésre nem kerülhet sor, ha okkal feltételezhetõ, hogy ezáltal az adatalany jogos érdekei sérelmet szenvednének. Az aktát ilyen esetekben is a „felhasználni tilos” jelzéssel kell ellátni.

(1) Az adatfájlokban lévõ adatok az Europolnál csak addig tárolhatók, amíg az feladatainak ellátásához szükséges. A további tárolás szükségességét az adatbevitelt követõen legkésõbb három év múlva felül kell vizsgálni. Az információs rendszerben tárolt adatok felülvizsgálatát és törlését az adatokat bevivõ egység végzi. Az Europol más adatállományaiban tárolt adatok felülvizsgálatát és törlését az Europol végzi. Az adattárolás felülvizsgálatára elõírt határidõ lejárta elõtt három hónappal az Europol automatikusan értesíti a tagállamokat.

(2) Ha kiderül, hogy az Europol aktáiban található adatok tévesek, az Europol köteles helyesbíteni azokat.

(2) A felülvizsgálat során a fenti (1) bekezdés harmadik és negyedik mondatában említett egységek dönthetnek az adatok – következõ felülvizsgálatig tartó – további tárolásáról, ha azokra az Europol feladatainak ellátásához még szükség van. Ha nem döntenek az adatok további tárolásáról, akkor azokat automatikusan törölni kell.

23. cikk

(3) A 10. cikk (1) bekezdés elsõ albekezdésének 1. pontjában említett magánszemélyekre vonatkozó személyes adatok tárolási ideje összességében sem haladhatja meg a három évet. A határidõ minden esetben újra kezdõdik azon a napon, amelyen az adott magánszeméllyel kapcsolatos adatok tárolására okot adó esemény történik. A további tárolás szükségességét évente felül kell vizsgálni és a felülvizsgálatot dokumentálni kell. (4) Ha valamely tagállam az Europolnak továbbított és más Europol adatfájlokban tárolt adatokat töröl a nemzeti adatfájljából, errõl az Europolt értesítenie kell. Ilyen esetekben az Europol is törli az adatokat, kivéve, ha – olyan operatív információ alapján, ami bõvebb, mint amivel az adatközlõ tagállam rendelkezik – további érdeke fûzõdik az adatokhoz. Az ilyen adatok további tárolásáról az Europol tájékoztatja az érintett tagállamot. (5) Az adatok törlésére nem kerülhet sor, ha az sértené az adatalany védelmet igénylõ érdekeit. Ilyen esetekben az adatok kizárólag az adatalany egyetértésével használhatók fel.

22. cikk Az aktákban található adatok helyesbítése és tárolása (1) Ha kiderül, hogy egy az Europol által kezelt teljes akta vagy az abban szereplõ adatok már nem szükségesek

(3) Bármely személy, akirõl Europol-akta készült, jogosult az akta helyesbítését vagy megsemmisítését, illetve ahhoz jelzés csatolását kérni az Europoltól. A 20. cikk (4) bekezdését és a 24. cikk (2) és (7) bekezdését alkalmazni kell.

A nemzeti ellenõrzõ hatóság (1) Minden tagállam kijelöl egy nemzeti ellenõrzõ hatóságot, amelynek – a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban – annak független ellenõrzése a feladata, hogy megengedett-e a személyes adatoknak az adott tagállam által történõ bevitele, lekérdezése és az Europolnak való továbbítása, továbbá annak vizsgálata, hogy ez nem sérti-e az adatalanyok jogait. Ebbõl a célból az ellenõrzõ hatóság – a vonatkozó nemzeti eljárásoknak megfelelõen – a nemzeti egységen vagy az összekötõ tisztviselõkön keresztül hozzáférhet a tagállam által az információs rendszerbe és a tárgymutatórendszerbe bevitt adatokhoz. Ellenõrzési céljaik érdekében a nemzeti ellenõrzõ hatóságok az Europolhoz kiküldött saját összekötõ tisztviselõik hivatali helyiségeibe beléphetnek és aktáihoz hozzáférhetnek. Ezen kívül – a vonatkozó nemzeti eljárásoknak megfelelõen – a nemzeti ellenõrzõ hatóságok ellenõrzik a nemzeti egységek 4. cikk (4) bekezdése szerint tevékenységét, valamint ellenõrzik az összekötõ tisztviselõk 5. cikk (3) bekezdésének 1., 2. és 3. pontja és az 5. cikk (4) és (5) bekezdése szerint tevékenységét, amennyiben ezek a tevékenységek érintik a személyes adatok védelmét. (2) Bármely magánszemélynek joga van ahhoz, hogy annak vizsgálatára kérje a nemzeti ellenõrzõ hatóságot, hogy személyes adatainak bevitele vagy azoknak az Europolhoz bármilyen formában történõ továbbítása, valamint az érintett tagállam adatlekérdezése jogszerû-e. Ez a jog annak a tagállamnak a nemzeti jogával összhangban gyakorolható, amelynek nemzeti ellenõrzõ hatóságánál a kérést elõterjesztették.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 24. cikk A közös ellenõrzõ hatóság

(1) Független közös ellenõrzõ hatóságot hoznak létre, amelynek az a feladata, hogy ezzel az egyezménnyel összhangban ellenõrizze az Europol tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy az Europol birtokában levõ adatok tárolása, feldolgozása és felhasználása ne sértse a magánszemélyek jogait. A közös ellenõrzõ hatóság ezen kívül az Europoltól származó adatok továbbításának jogszerûségét is ellenõrzi. A közös ellenõrzõ hatóság minden nemzeti ellenõrzõ hatóság legfeljebb két tagjából vagy képviselõjébõl áll (adott esetben póttagok közremûködésével), akiket a tagállamok ötéves idõtartamra neveznek ki. Függetlenségükhöz nem férhet kétség és rendelkeznek a szükséges alkalmassággal. Minden küldöttség egy szavazattal rendelkezik. A közös ellenõrzõ hatóság tagjai közül elnököt választ. A közös ellenõrzõ hatóság tagjai feladataik teljesítése során egyetlen más hatóságtól sem fogadhatnak el utasítást. (2) Az Europol köteles támogatni a közös ellenõrzõ hatóságot feladatainak ellátásában. Ennek során különösen: 1. megadja a kért információt, hozzáférést biztosít minden dokumentumhoz és aktához, valamint a rendszerben tárolt adatokhoz; és 2. bármikor szabad bejárást biztosít minden hivatali helyiségébe; 3. végrehajtja a közös ellenõrzõ hatóságnak a 19. cikk (7) bekezdése és a 20. cikk (4) bekezdése szerinti panaszok tárgyában hozott határozatait. (3) A közös ellenõrzõ hatóság hatáskörébe tartozik az Europol személyes adatok feldolgozásával és felhasználásával kapcsolatos tevékenységeinek végrehajtását és értelmezését érintõ kérdések vizsgálata, a tagállamok nemzeti ellenõrzõ hatóságai által végzett független ellenõrzésekre vagy az információhoz való jog gyakorlására vonatkozó kérdések vizsgálata, valamint a meglévõ problémák közös megoldására irányuló összehangolt javaslatok kidolgozása. (4) Minden magánszemélynek joga van kérelmezni a közös ellenõrzõ hatóságtól annak vizsgálatát, hogy személyes adatainak Europol általi tárolása, gyûjtése, feldolgozása és felhasználása jogszerûen és pontosan történik-e. (5) Ha a közös ellenõrzõ hatóság ezen egyezmény rendelkezéseinek a megsértését tapasztalja a személyes adatok tárolása, feldolgozása vagy felhasználása terén, úgy a megfelelõ, általa szükségesnek tartott észrevételeket megteszi az Europol igazgatójánál, és felszólítja õt, hogy az általa meghatározott határidõn belül válaszoljon. Az igazgató az eljárás minden szakaszáról tájékoztatja az igazgatótanácsot. Ha bármilyen nehézség merül fel, a közös ellenõrzõ hatóság az igazgatótanács elé terjeszti az ügyet.

1071

(6) A közös ellenõrzõ hatóság rendszeres idõközönként jelentést készít tevékenységérõl. Ezeket a jelentéseket az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, meg kell küldeni a Tanácsnak; az igazgatótanácsnak ezt megelõzõen lehetõsége van vélemény adására, amelyet a jelentéshez kell csatolni. A közös ellenõrzõ hatóság dönti el, hogy nyilvánosságra hozza-e a tevékenységérõl szóló jelentést, és adott esetben határoz annak mikéntjérõl is. (7) A közös ellenõrzõ hatóság egyhangúlag fogadja el eljárási szabályzatát, amelyet egyhangú jóváhagyásra benyújt a Tanácshoz. A közös ellenõrzõ hatóság egy belsõ bizottságot hoz létre, amelyben minden küldöttséget egy-egy, a szavazásnál egy szavazattal rendelkezõ tag képvisel. A bizottság feladata, hogy minden alkalmas módon kivizsgálja a 19. cikk (7) bekezdése és a 20. cikk (4) bekezdése szerinti panaszokat. Kérelmükre a feleket – amennyiben kívánják, tanácsadóikkal együtt – a bizottságnak meg kell hallgatnia. Az ilyen keretek között hozott határozat minden érintett fél tekintetében jogerõs. (8) A közös ellenõrzõ hatóság egy vagy több egyéb bizottságot is létrehozhat. (9) A közös ellenõrzõ hatósággal konzultálni kell a költségvetés tervezetének rá vonatkozó részérõl. Véleményét csatolni kell a mindenkori költségvetési tervezethez. (10) A közös ellenõrzõ hatóság munkáját titkárság segíti, amelynek feladatait az eljárási szabályzat határozza meg.

25. cikk Adatbiztonság (1) Az Europol megteszi az egyezmény végrehajtásának biztosításához szükséges technikai és szervezési intézkedéseket. Az intézkedések csak akkor tekinthetõk szükségesnek, ha azok költségei arányban állnak a védelem tekintetében elérendõ célokkal. (2) Az Europolnál folyó számítógépes adatfeldolgozás tekintetében minden tagállam és az Europol meghozza a megfelelõ intézkedéseket annak érdekében, hogy: 1. megakadályozzák, hogy illetéktelen személyek hozzáférhessenek a személyes adatok feldolgozására használt adatfeldolgozó berendezésekhez (berendezésekhez való hozzáférés ellenõrzése); 2. megakadályozzák az adathordozók jogosulatlan leolvasását, másolását, módosítását vagy eltávolítását (adathordozók ellenõrzése); 3. megakadályozzák az adatok jogosulatlan bevitelét, valamint a tárolt személyes adatokba való jogosulatlan betekintést és az adatok jogosulatlan módosítását vagy törlését (tárolás ellenõrzése);

1072


4. megakadályozzák, hogy a számítógépes adatfeldolgozó rendszereket adatátviteli berendezések segítségével jogosulatlan személyek használják (felhasználók ellenõrzése); 5. biztosítsák, hogy a számítógépes adatfeldolgozó rendszer használatára jogosult személyek csak azokhoz az adatokhoz férjenek hozzá, amelyekre hozzáférési jogosultságuk vonatkozik (adathozzáférés ellenõrzése); 6. biztosítsák, hogy ellenõrizhetõ és megállapítható legyen, hogy adatátviteli berendezés alkalmazásával mely szervekhez lehet személyes adatokat továbbítani (adattovábbítás ellenõrzése); 7. biztosítsák, hogy utólag ellenõrizhetõ és megállapítható legyen, milyen személyes adatokat vittek be a számítógépes adatfeldolgozó rendszerekbe, s az is, hogy ki és mikor vitte be azokat (adatbevitel ellenõrzése); 8. megakadályozzák a személyes adatok jogosulatlan leolvasását, másolását, módosítását vagy törlését a személyes adatok továbbítása vagy az adathordozók szállítása során (szállítás ellenõrzése); 9. biztosítsák, hogy a számítástechnikai rendszerek üzemzavar esetén azonnal helyreállíthatók legyenek (helyreállítás); 10. biztosítsák, hogy a rendszer funkciói hibátlanul mûködjenek, s a mûködés közben észlelt hibákat azonnal jelentsék (megbízhatóság), valamint azt, hogy a tárolt adatok valamely rendszerhiba esetén ne torzuljanak (sértetlenség).

V. Cím JOGÁLLÁS, SZERVEZET ÉS PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK 26. cikk Jogképesség (1) Az Europol jogi személy. (2) Az Europol minden tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik. Az Europol különösen ingó és ingatlan tulajdont szerezhet és elidegeníthet, valamint bíróság elõtt eljárhat. (3) Az Europol felhatalmazást kap székhely-megállapodás kötésére a Holland Királysággal, valamint arra, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének értelmében vett harmadik államokkal és harmadik szervekkel a 18. cikk (6) bekezdése értelmében szükséges titokvédelmi megállapodásokat megkösse, és a Tanács által egyhangúlag megállapított szabályok keretében ezen egyezmény, valamint az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címe alapján, további megállapodásokat kössön.

3. szám 27. cikk Az Europol szervei

Az Europol szervei a következõk: 1. az igazgatótanács; 2. az igazgató; 3. a pénzügyi ellenõr; 4. a pénzügyi bizottság.

28. cikk Az igazgatótanács (1) Az Europol igazgatótanáccsal rendelkezik. Az igazgatótanács: 1. részt vesz az Europol céljainak kibõvítésében [2. cikk (2) bekezdése]; 2. egyhangúlag meghatározza az összekötõ tisztviselõk Europollal szembeni jogait és kötelezettségeit (5. cikk); 3. egyhangúlag határoz a tagállamok által az Europolhoz küldhetõ összekötõ tisztviselõk létszámáról (5. cikk); 4. gondoskodik az adatfájlokra irányadó végrehajtási szabályok kidolgozásáról (10. cikk); 5. részt vesz az Europolnak a 10. cikk (4) bekezdése szerinti harmadik államokkal és harmadik szervekkel fenntartott kapcsolataira vonatkozó szabályok elfogadásában [10., 18. és 42. cikk]; 6. egyhangúlag határoz a tárgymutatórendszer kialakításának részleteirõl (11. cikk); 7. kétharmados többséggel jóváhagyja az adatfájlok létrehozására irányuló utasításokat (12. cikk); 8. véleményt adhat a közös ellenõrzõ hatóság észrevételeirõl és jelentéseirõl (24. cikk); 9. megvizsgálja a közös ellenõrzõ hatóság által figyelmébe ajánlott problémákat [24. cikk (5) bekezdése]; 10. meghatározza az információs rendszerbõl történõ adatlekérdezés jogszerûségének ellenõrzésére irányuló eljárás részleteit (16. cikk); 11. részt vesz az igazgató és az igazgatóhelyettesek kinevezésében és felmentésében (29. cikk); 12. felügyeli az igazgató feladatainak szabályszerû teljesítését (7. és 29. cikk); 13. részt vesz a személyzeti szabályzat elfogadásában (30. cikk); 14. részt vesz a titokvédelmi megállapodások elõkészítésében és a titokvédelmi rendelkezések elfogadásában (18. és 31. cikk); 15. részt vesz a költségvetés – ideértve a létszámtervet is – összeállításában, a pénzügyi ellenõrzésben és az igazgató felelõsség alóli felmentésében (35. és 36. cikk); 16. egyhangúlag elfogadja az ötéves pénzügyi tervet (35. cikk);

3. szám


17. egyhangúlag kinevezi a pénzügyi ellenõrt és felügyeli feladatainak teljesítését (35. cikk); 18. részt vesz a pénzügyi szabályzat elfogadásában (35. cikk); 19. egyhangúlag jóváhagyja a székhely-megállapodás megkötését (37. cikk); 20. egyhangúlag elfogadja az Europol-alkalmazottak meghatalmazására vonatkozó szabályokat; 21. kétharmados többséggel határoz az egyes tagállamok és az Europol, illetve a tagállamok között a jogosulatlan vagy téves adatfeldolgozásért fennálló felelõsség folytán fi ze ten dõ kár ta la ní tás sal kap cso la tos vi ták ban (38. cikk); 22. részt vesz ennek az egyezménynek az esetleges módosításában (43. cikk); 23. felelõs a Tanács által, különösen ezen egyezmény végrehajtási rendelkezéseinek keretében ráruházott további feladatok ellátásáért. (2) Az igazgatótanács a tagállamok egy-egy képviselõjébõl áll. Az igazgatótanács minden tagja egy szavazattal rendelkezik. (3) Az igazgatótanács minden tagját egy póttag képviselheti; a teljes jogú tag távollétében a póttag gyakorolhatja annak szavazati jogát. (4) Az Európai Közösségek Bizottságát meghívják, hogy szavazati jog nélkül vegyen részt az igazgatótanács ülésein. Az igazgatótanács azonban határozhat úgy, hogy a Bizottság képviselõje nélkül tartja ülését. (5) A tagok vagy póttagok jogosultak arra, hogy az igazgatótanács ülésein tagállami szakértõk kísérjék õket és adjanak tanácsot számukra. (6) Az igazgatótanács elnöke annak a tagállamnak a képviselõje, amely a Tanács elnökségét tölti be. (7) Az igazgatótanács eljárási szabályzatát egyhangúlag fogadja el. (8) A tartózkodások nem képezik akadályát annak, hogy az igazgatótanács határozatot hozzon olyan kérdésekben, amelyek egyhangú döntést igényelnek.

1073 29. cikk Az igazgató

(1) Az Europol élén az igazgató áll, akit az igazgatótanács véleményének kézhezvételét követõen a Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint, egyhangú határozattal, négyéves idõszakra nevez ki; az igazgató egy alkalommal újra kinevezhetõ. (2) Az igazgatót a Tanács által meghatározott számú igazgatóhelyettes segíti, akiket az (1) bekezdésben megállapított eljárás szerint négyéves idõszakra neveznek ki; az igazgatóhelyettesek egy alkalommal újra kinevezhetõk. Feladataikat részleteiben az igazgató határozza meg. (3) Az igazgató a következõkért felelõs: 1. az Europolra bízott feladatok ellátása; 2. az igazgatás folyó ügyeinek intézése; 3. személyügyi igazgatás; 4. az igazgatótanács határozatainak szakszerû elõkészítése és végrehajtása; 5. a költségvetés, a létszámterv és az ötéves pénzügyi terv tervezeteinek elõkészítése és az Europol költségvetésének végrehajtása; 6. az ebben az egyezményben számára elõírt vagy az igazgatótanács által ráruházott minden egyéb feladat ellátása. (4) Az igazgató kötelezettségeinek teljesítéséért az igazgatótanácsnak felelõs. Részt vesz az igazgatótanács ülésein. (5) Az Europol törvényes képviselõje az igazgató. (6) Az igazgató és az igazgatóhelyettesek az igazgatótanács véleményének kikérését követõen, az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint, a Tanácsnak a tagállamok kétharmados többségével hozott határozatával menthetõk fel. (7) Az (1) és (2) bekezdéstõl eltérõen, az egyezmény hatálybalépését követõ elsõ hivatali idõszak az igazgató esetében öt év, elsõ helyettese esetében négy év, második helyettese esetében pedig három év.

(9) Az igazgatótanács évente legalább kétszer ülésezik. (10) Az igazgatótanács minden évben egyhangúlag fogadja el az alábbiakat: 1. az Europol elõzõ évi tevékenységérõl szóló általános jelentést; 2. az Europol jövõbeli tevékenységérõl szóló jelentést, figyelembe véve a tagállamok operatív szükségleteit és ezeknek az Europolt érintõ költségvetési és személyi kihatásait. Ezeket a jelentéseket az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint kell benyújtani a Tanácsnak.

30. cikk Személyzet (1) Az Europol igazgatóját, igazgatóhelyetteseit és alkalmazottait tevékenységük során az Europol céljai és feladatai vezérlik, és az egyezmény eltérõ rendelkezéseitõl eltekintve, az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címének sérelme nélkül, az Europolon kívül más kormánytól, hatóságtól, szervezettõl vagy személytõl nem fogadhatnak el és nem kérhetnek utasítást.

1074


(2) Az igazgató az igazgatóhelyettesek és az Europol alkalmazottak felettese. Az alkalmazottakat az igazgató veszi fel és bocsátja el. Az igazgató az alkalmazottak kiválasztása során a személyes alkalmasságon és a szakmai képesítéseken túl figyelembe veszi azt az igényt is, hogy a tagállamok állampolgárainak és az Európai Unió minden hivatalos nyelvének megfelelõ képviseletét biztosítsa. (3) A részletes szabályokat a személyzeti szabályzatban kell meghatározni, amelyet a Tanács az igazgatótanács véleményének kikérését követõen, az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint, egyhangúlag fogad el.

31. cikk Titoktartás (1) Az Europol és a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a titokban tartandó olyan információk védelmére, amelyeket ennek az egyezménynek az alapján gyûjtöttek vagy az Europollal cseréltek. E célból a Tanács egyhangú határozattal elfogadja a titokvédelmi szabályzatot, amelyet az igazgatótanács készít elõ és amelyet az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint kell a Tanácshoz benyújtani. (2) Ha az Europol biztonsági kockázattal járó tevékenységgel bíz meg személyeket, az Europol igazgatójának kérésére a tagállamok vállalják érintett állampolgáraik – nemzeti rendelkezéseiknek megfelelõ – biztonsági átvilágítását, és e célból kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. A nemzeti rendelkezések értelmében illetékes hatóság az Europolt csak a biztonsági átvilágítás eredményérõl tájékoztatja, s ez az Europolra nézve kötelezõ. (3) A tagállamok és az Europol csak olyan személyeket bízhatnak meg az Europolnál végzendõ adatfeldolgozással, akik különleges képzést kaptak és biztonsági átvilágításon estek át.

32. cikk Diszkréciós és titoktartási kötelezettség (1) Az Europol szervei, azok tagjai, az igazgatóhelyettesek, az Europol alkalmazottai és az összekötõ tisztviselõk tartózkodnak minden olyan cselekedettõl és véleménynyilvánítástól, amely az Europol tekintélyének árthat vagy tevékenységét károsan befolyásolhatná. (2) Az Europol szervei, azok tagjai, az igazgatóhelyettesek, az Europol alkalmazottai és az összekötõ tisztviselõk, valamint egyetlen más, különleges diszkréciós vagy titoktartási kötelezettség alá tartozó személy sem közölheti illetéktelen személlyel vagy a nyilvánossággal a feladataik ellátása vagy tevékenységük keretében tudomásukra jutó té-

3. szám

nyeket vagy információkat. Ez nem vonatkozik a titoktartást nem indokló jelentéktelen tényekre vagy információkra. A diszkréciós és titoktartási kötelezettség a hivatalból vagy alkalmazásból történõ kilépést, illetve a tevékenységek befejezését követõen is fennáll. Az elsõ mondatban említett kötelezettségrõl az Europol hivatalosan értesíti az érintetteket, és felhívja a figyelmüket e kötelezettség megszegésének büntetõjogi következményeire; az értesítésrõl írásos emlékeztetõt kell készíteni. (3) Az Europol szervei, azok tagjai, az igazgatóhelyettesek, az Europol alkalmazottai vagy az összekötõ tisztviselõk, valamint a (2) bekezdésben elõírt kötelezettség alá tartozó személyek nem tehetnek tanúvallomást bíróságon vagy bíróságon kívül, és nem nyilatkozhatnak a feladataik ellátása vagy tevékenységük gyakorlása során tudomásukra jutott tényekrõl vagy információról anélkül, hogy elõzetesen az igazgatóhoz, illetve az igazgató esetében az igazgatótanácshoz fordulnának. Amikor ezt az Europol vagy valamely tagállam létfontosságú érdekeinek védelme megköveteli, az igazgató, vagy az esettõl függõen az igazgatótanács megkeresi a bírói vagy más illetékes szervet annak érdekében, hogy az irányadó nemzeti jognak megfelelõen tegye meg a szükséges intézkedéseket; az intézkedés vagy arra irányul, hogy a tanúvallomás módozatait úgy alakítsák, hogy biztosítva legyen az információk titokban tartása vagy – ha ezt az adott nemzeti jog megengedi – az adatközlés megtagadására. Ha valamely tagállam jogszabályai biztosítják a jogot a tanúvallomás megtagadására, a tanúvallomás tételére felhívott személynek engedélyt kell beszereznie a vallomástételhez. Engedélyt az igazgató adhat, az igazgató tanúvallomását illetõen pedig az igazgatótanács. Ha egy összekötõ tisztviselõnek az Europoltól kapott információ kapcsán kell tanúvallomást tennie, az engedély a tisztviselõt küldõ tagállam jóváhagyásának beszerzését követõen adható meg. Ha fennáll a lehetõsége annak, hogy a tanúvallomás olyan információra vagy bûnüldözési operatív információra is kiterjedhet, amelyet valamely tagállam közölt az Europollal, vagy amely egyértelmûen érint valamely tagállamot, az engedélyezés elõtt ki kell kérni a tagállam vallomástételre vonatkozó véleményét. A tanúvallomás engedélyezése csak akkor tagadható meg, ha ez az Europol vagy valamely érintett tagállam vagy tagállamok elsõrendû érdekeinek megvédéséhez szükséges. Ez a kötelezettség a hivatalból vagy alkalmazásból való távozást, illetve a tevékenységek befejezését követõen is érvényben marad. (4) A (2) és (3) bekezdésben említett diszkréciós és titoktartási kötelezettség megszegését minden tagállam a nemzeti jogában elõírt hivatali és szakmai titoktartási kötelezettség megszegésének vagy a minõsített információk védelmére vonatkozó rendelkezések megsértésének tekinti.

3. szám


Szükség esetén legkésõbb az egyezmény hatálybalépésének napjáig minden tagállam elfogadja a (2) és (3) bekezdésben említett diszkréciós vagy titoktartási kötelezettség megszegése esetén követendõ eljáráshoz szükséges nemzeti jogszabályokat vagy rendelkezéseket. A tagállamok biztosítják, hogy az adott jogszabályok és rendelkezések azokra a saját alkalmazottaikra is kiterjedjenek, akik tevékenységük keretében az Europollal kapcsolatban állnak.

33. cikk Nyelvek (1) Az igazgatótanács elé terjesztett jelentéseket és más hivatalos iratokat és dokumentumokat az Európai Unió összes hivatalos nyelvén kell benyújtani; az igazgatótanács munkanyelvei az Európai Unió hivatalos nyelvei.

1075

A költségvetéssel együtt ötéves pénzügyi tervet is össze kell állítani. (2) A költségvetést a tagállamok hozzájárulásaiból és egyéb eseti bevételekbõl finanszírozzák. Minden tagállam pénzügyi hozzájárulását az adott tagállam bruttó nemzeti termékének a tagállamok összesített bruttó nemzeti termékéhez viszonyított arányában kell meghatározni, a költségvetés készítésének évét megelõzõ évre vonatkozó adatok alapján. E bekezdés alkalmazásában „bruttó nemzeti termék” a bruttó nemzeti termék piaci árakon történõ összeállításának összehangolásáról szóló, 1989. február 13-i 89/130/EGK, Euratom tanácsi irányelvnek megfelelõen meghatározott bruttó nemzeti terméket jelenti. (3) Az igazgató minden évben legkésõbb március 31-ig összeállítja a következõ pénzügyi évre vonatkozó költségvetés és létszámterv tervezetét, majd – miután a pénzügyi bizottság megvizsgálta azokat – az ötéves pénzügyi terv tervezetével együtt benyújtja az igazgatótanácsnak.

(2) Az Europol munkájához szükséges fordításokat az Európai Unió intézményeinek fordítóközpontja biztosítja.

(4) Az ötéves pénzügyi tervrõl az igazgatótanács határoz. Határozatát az igazgatótanács egyhangúlag hozza meg.

34. cikk

(5) A Tanács az igazgatótanács véleményének ismeretében, az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint, legkésõbb a pénzügyi évet megelõzõ év június 30-ig fogadja el az Europol költségvetését. A Tanács határozatát egyhangúlag hozza meg. Ugyanez vonatkozik értelemszerûen a költségvetés-módosításra és a pótköltségvetésre is. A költségvetésnek a Tanács általi elfogadása azt a kötelezettségét vonja maga után, hogy minden tagállam haladéktalanul rendelkezésre bocsássa az õt terhelõ pénzügyi hozzájárulást.

Az Európai Parlament tájékoztatása (1) A Tanács elnöksége az Europol munkájáról minden évben külön jelentést küld az Európai Parlamentnek. Ennek az egyezménynek az esetleges módosításáról konzultálni kell az Európai Parlamenttel. (2) A Tanács elnöksége vagy az elnökség által kijelölt képviselõje az Európai Parlament tekintetében is figyelembe veszi a diszkréciós és titoktartási kötelezettséget. (3) Az e cikkben elõírt kötelezettségek nem sérthetik a nemzeti parlamentek jogait, az Európai Unióról szóló szerzõdés K.6. cikkét és az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címének az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokra vonatkozó általános elveit.

35. cikk Költségvetés (1) Az Europol minden bevételét és kiadását minden pénzügyi évre vonatkozóan elõirányzatban kell rögzíteni, ideértve a 24. cikk szerint létrehozott közös ellenõrzõ hatóságnak és titkárságának minden költségét, és e tételeknek a költségvetésben szerepelniük kell; a költségvetéshez létszámtervet kell mellékelni. A pénzügyi év január 1-jén kezdõdik és december 31-én fejezõdik be. A költségvetésben kimutatott bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.

(6) Az igazgató a (9) bekezdésben elõírt pénzügyi szabályzattal összhangban hajtja végre a költségvetést. (7) A pénzügyi kötelezettségvállalások és a kiadások kifizetésének ellenõrzését, valamint a bevételek megállapításának és beszedésének ellenõrzését az igazgatótanács által egyhangúlag kinevezett és neki felelõs pénzügyi ellenõr végzi. A pénzügyi szabályzat elõírhatja, hogy egyes bevételi és kiadási tételek ellenõrzését a pénzügyi ellenõr utólag végezze el. (8) A pénzügyi bizottság a tagállamok egy-egy, költségvetési kérdésekben jártas képviselõjébõl áll. A bizottság feladata a költségvetési és pénzügyi tárgyú tanácskozások elõkészítése. (9) A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, egyhangúlag fogadja el a pénzügyi szabályzatot, amely különösen a költségvetés összeállításának, módosításának és végrehajtásának, valamint a végrehajtás ellenõrzésének részletes szabályait és a tagállamokat terhelõ pénzügyi hozzájárulás befizetésének módját határozza meg.

1076

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 36. cikk A pénzügyi ellenõrzés

(1) A költségvetésben szereplõ minden bevétel és kiadás számlái, valamint az Europol követeléseit és tartozásait kimutató mérleg a pénzügyi szabályzatnak megfelelõen éves vizsgálat tárgyát képezi. Ebbõl a célból az igazgató legkésõbb a következõ év május 31-ig jelentést nyújt be a pénzügyi év lezárásáról. (2) A pénzügyi ellenõrzést az Európai Közösségek Számvevõszéke által a Számvevõszék elnökének javaslata alapján kinevezett három tagból álló közös pénzügyi ellenõrzõ bizottság végzi. A tagok hivatali ideje három év; a tagok összetétele olyan módon váltakozik, hogy minden évben azt a tagot váltják fel, aki három évet már eltöltött a pénzügyi ellenõrzõ bizottságban. A második mondat rendelkezéseitõl eltérõen az Europol mûködésének kezdetekor a közös pénzügyi ellenõrzõ bizottság kezdeti összetételét alkotó tagok közül annak a hivatali ideje, aki sorsolás útján – az elsõ lett, két év; – a második lett, három év; – a harmadik lett, négy év. A pénzügyi ellenõrzés esetleges költségei a 35. cikkben elõírt költségvetést terhelik. (3) A közös pénzügyi ellenõrzõ bizottság az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint pénzügyi ellenõrzési jelentést nyújt be a Tanácsnak a lezárt pénzügyi évrõl; ezt megelõzõen az igazgató és a pénzügyi ellenõr lehetõséget kap a pénzügyi ellenõrzési jelentés véleményezésére, az igazgatótanács pedig megtárgyalja a jelentést. (4) Az Europol igazgatója minden szükséges tájékoztatást és segítséget megad a közös pénzügyi ellenõrzõ bizottság tagjainak feladataik ellátásához. (5) A Tanács a pénzügyi év lezárásáról szóló jelentés megvizsgálását követõen határoz arról, hogy mentesíti az igazgatót az adott pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáért fennálló felelõssége alól. (6) A pénzügyi ellenõrzés lebonyolításának részletes szabályait a pénzügyi szabályzatban állapítják meg.

3. szám

kezéseket az Europol és a Holland Királyság között kötendõ székhely-megállapodásban kell meghatározni, amelyet az igazgatótanács egyhangú jóváhagyását követõen lehet megkötni.

VI. Cím FELELÕSSÉG ÉS JOGVÉDELEM 38. cikk Felelõsség a jogosulatlan vagy téves adatfeldolgozásért (1) Minden tagállam saját nemzeti joga szerint felelõs a magánszemélyeknek okozott károkért, amelyek az Europolnál tárolt vagy feldolgozott adatok jogi vagy ténybeli hibáiból erednek. A károsult csak a kárt elõidézõ esemény helye szerinti tagállam ellen nyújthat be kártérítési keresetet, és azt annál a bíróságnál kell elõterjesztenie, amely az adott tagállam joga szerint illetékes. A tagállamok a károsulttal szemben nemzeti joguk szerint fennálló felelõsségük elhárítása végett nem hivatkozhatnak arra, hogy egy másik tagállam vagy az Europol pontatlan adatokat közölt. (2) Ha a jogi vagy ténybeli hibák tévesen továbbított adatokból, egy vagy több tagállam részérõl az ezen egyezményben elõírt kötelezettségek teljesítésének elmulasztásából, illetve az adatoknak az Europolnál történt jogosulatlan vagy téves tárolásából vagy feldolgozásából erednek, az Europol vagy az érintett tagállam(ok) kérésre köteles(ek) megtéríteni a kártérítésként kifizetett összeget, kivéve, ha az a tagállam, amelynek területén a károkozás történt, az adatokat ennek az egyezménynek a megszegésével használta fel. (3) A megtérítés elve vagy összege fölötti, az adott tagállam és az Europol vagy egy másik tagállam közötti vitát az igazgatótanács elé kell utalni, amely kétharmados többséggel határoz az ügyben.

39. cikk Egyéb felelõsség

37. cikk

(1) Az Europol szerzõdéses felelõsségét az adott szerzõdésre alkalmazandó jog határozza meg.

A székhely-megállapodás

(2) A szerzõdésen kívüli felelõsség terén az Europol a 38. cikk szerinti felelõsségétõl függetlenül köteles megtéríteni a szervei, igazgatóhelyettesei vagy alkalmazottai által feladatuk teljesítése során okozott károkat, amennyiben a kár azoknak felróható. Az elõzõ rendelkezés nem zárja ki a tagállamok nemzeti jogszabályain alapuló egyéb kártérítési igényeket.

Az Europolnak a székhely szerinti tagállamban történõ elhelyezésére, a székhely szerinti ország részérõl nyújtott szolgáltatásokra, valamint az Europol szerveinek tagjaira, az igazgatóhelyettesekre, az alkalmazottakra és családtagjaikra vonatkozó különös szabályokat tartalmazó rendel-

3. szám


(3) A károsult követelheti, hogy az Europol hagyja abba vagy vonja vissza az intézkedést. (4) A tagállamok nemzeti bíróságait, amelyek eljárni illetékesek az Europol e cikkben említett felelõsségét érintõ jogvitákban a csatlakozási megállapodásokkal utólag módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i brüsszeli egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni.

40. cikk A viták rendezése (1) A tagállamoknak az egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitáit egyezség elérése céljából elõször a Tanács tárgyalja meg az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen. (2) Ha a vita ilyen módon hat hónapon belül nem rendezõdik, a vitában érintett tagállamok közösen megegyeznek a kérdés rendezésének módozatairól. (3) Az Európai Közösségek ideiglenes és kisegítõ alkalmazottaira irányadó foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos szabályokban rögzített jogorvoslati rendelkezéseket értelemszerûen az Europol alkalmazottaira is alkalmazni kell.

1077 VII. Cím ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 42. cikk

Kapcsolatok harmadik államokkal és harmadik szervekkel (1) Az Europol a 3. cikkben meghatározott feladatok ellátásához szükséges mértékben, a 10. cikk (4) bekezdése 1–3. pontjának értelmében együttmûködési kapcsolatot hoz létre és tart fenn harmadik szervekkel. Az igazgatótanács egyhangúlag határozza meg az ilyen kapcsolatokra irányadó szabályokat. Ez a rendelkezés nem érinti a 10. cikk (4) és (5) bekezdését és a 18. cikk (2) bekezdését; személyes adatok cseréjére csak az egyezmény II–IV. címében foglalt rendelkezések betartásával kerülhet sor. (2) Az Europol a 3. cikkben meghatározott feladatok ellátásához szükséges mértékben, a 10. cikk (4) bekezdés 4., 5., 6. és 7. pontjának értelmében is hozhat létre és tarthat fenn együttmûködési kapcsolatot harmadik államokkal és harmadik szervekkel. A Tanács az igazgatótanács véleményének ismeretében, az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, egyhangúlag állapítja meg az elsõ mondatban említett kapcsolatokra irányadó szabályokat. Az (1) bekezdés harmadik mondatát értelemszerûen alkalmazni kell.

43. cikk Az egyezmény módosítása

41. cikk Kiváltságok és mentességek (1) Az Europolt, szerveinek tagjait, illetve igazgatóhelyetteseit és az Europol alkalmazottait – a valamennyi tagállamban alkalmazandó szabályokat megállapító jegyzõkönyvnek megfelelõen – megilletik a feladataik ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek. (2) A Holland Királyság és a többi tagállam azonos feltételekkel állapodik meg abban, hogy a többi tagállamból kiküldött összekötõ tisztviselõket és családtagjaikat az Europol keretében történõ összekötõ tisztviselõi feladatok ellátásához szükséges megfelelõ kiváltságok és mentességek illetik meg. (3) Az (1) bekezdésben említett jegyzõkönyvet a Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, egyhangúlag fogadja el, a tagállamok pedig saját alkotmányos követelményeik szerint hagyják jóvá.

(1) A Tanács az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint, valamely tagállam kezdeményezésére és az igazgatótanáccsal folytatott egyeztetést követõen egyhangúlag határoz az Európai Unióról szóló szerzõdés K.1. cikke 9. pontjának keretében ezen egyezmény bármilyen módosítása tárgyában, javasolva azt a tagállamoknak saját alkotmányos követelményeik szerinti elfogadásra. (2) A módosítások az egyezmény 45. cikke (2) bekezdésének megfelelõen lépnek hatályba. (3) A Tanács azonban valamely tagállam kezdeményezésére és azt követõen, hogy az igazgatótanács megtárgyalta azt, az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárás szerint, egyhangúlag határozhat a mellékletben szereplõ bûncselekmény-formák meghatározásának kiterjesztésérõl, módosításáról vagy kiegészítésérõl. Határozhat továbbá a mellékletben felsorolt bûncselekmény-formák új meghatározásának bevezetésérõl. (4) Az Európai Unió Tanácsának fõtitkára minden tagállamot értesít a módosítások hatálybalépésének idõpontjáról.

1078


3. szám

44. cikk

(2) Az egyezménynek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén elkészített szövege hiteles.

Fenntartások

(3) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

Ehhez az egyezményhez fenntartások nem tehetõk.

45. cikk Az egyezmény hatálybalépése

(4) A csatlakozó állam tekintetében ez az egyezmény a csatlakozási okirat letétbe helyezését követõ három hónapos idõszak lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba, illetve az egyezmény hatálybalépésének napján, amennyiben az az említett idõszak lejártakor még nem lépett hatályba.

(1) Ezt az egyezményt alkotmányos követelményeiknek megfelelõen a tagállamoknak el kell fogadniuk.

47. cikk

(2) A tagállamok értesítik a letéteményest az egyezmény elfogadásához szükséges alkotmányos követelmények teljesítésérõl.

Letéteményes

(3) Ez az egyezmény az azt követõ három hónapos idõszak letelte utáni hónap elsõ napján lép hatályba, hogy az alakiságokat teljesítve megküldi a (2) bekezdésben említett értesítést az utolsó tagállam is, amely az egyezmény létrehozásáról szóló tanácsi határozat elfogadásának napján az Európai Unió tagállama. (4) A (2) bekezdés sérelme nélkül az Europol nem kezdi meg az egyezmény szerinti tevékenységét mindaddig, amíg az 5. cikk (7) bekezdésében, 10. cikk (1) bekezdésében, 24. cikk (7) bekezdésében, 30. cikk (3) bekezdésében, 31. cikk (1) bekezdésében, 35. cikk (9) bekezdésében, 37. cikkében és 41. cikk (1) és (2) bekezdésében elõírt jogi aktusok közül a legutolsó hatályba nem lép. (5) Az Europol tevékenységének megkezdésével az Europol Kábítószeregységérõl szóló, 1995. március 10-i együttes fellépéssel összhangban az Europol Kábítószeregység tevékenysége megszûnik. Ezzel egyidejûleg az Europol tulajdonába kerül az összes felszerelési tárgy, amelyet az Europol Kábítószeregységének közös költségvetésébõl finanszíroztak, amelyet az Europol Kábítószeregysége fejlesztett ki vagy állított elõ, vagy amelyet a székhely szerinti állam bocsátott rendelkezésre tartós, térítésmentes használat céljából, valamint az egység teljes irattára és összes önállóan kezelt adatfájlja. (6) Miután a Tanács elfogadta az ennek az egyezménynek a létrehozásáról szóló határozatot, a tagállamok – külön vagy együttesen – megteszik a nemzeti joguk szerint az Europol tevékenységének megkezdéséhez szükséges elõkészítõ intézkedéseket.

46. cikk Új tagállamok csatlakozása (1) Ehhez az egyezményhez minden olyan állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik.

(1) Ennek az egyezménynek a letéteményese az Európai Unió Tanácsának fõtitkára. (2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az erre az egyezményre vonatkozó értesítéseket, okiratokat és közléseket. Készült Brüsszelben, 1995. július 26-án, egy eredeti példányban, dán, holland, angol, finn, francia, német, görög, ír, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven, valamennyi szöveg egyaránt hiteles; az Európai Unió Tanácsának fõtitkárságánál kell letétbe helyezni, amely valamennyi tagállamnak másolatot küld. Melléklet A 2. cikkben említett melléklet A nemzetközi bûnözés egyéb súlyos formáinak listája, amelyekkel az Europol a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokkal összhangban a 2. cikk (2) bekezdésében felsorolt bûncselekményeken túlmenõen foglalkozhatna: Az élet, testi épség és személyi szabadság elleni bûncselekmények: – szándékos emberölés, súlyos testi sértés, – emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme, – emberrablás, személyi szabadságtól való jogellenes megfosztás és túszejtés, – rasszizmus és idegengyûlölet. A vagyon és köztulajdon elleni bûncselekmények, ideértve a csalást is: – szervezett lopás, – kulturális javak – ideértve a régiségeket és mûtárgyakat is – tiltott kereskedelme, – csalással kapcsolatos bûncselekmények, – zsarolás és védelmi pénz szedése, – iparjogvédelmi jog megsértése és termékhamisítás, – hivatalos okmányok hamisítása és hamisított okirattal való kereskedés, – pénz és más fizetõeszközök hamisítása, – számítógépes bûnözés,

3. szám


– korrupció. Tiltott kereskedelem és a környezet károsítása: – fegyverek, lõszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme, – veszélyeztetett állatfajok tiltott kereskedelme, – veszélyeztetett növényfajok és fafajták tiltott kereskedelme, – környezettel kapcsolatos bûncselekmények, – hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentõk tiltott kereskedelme. Az a körülmény, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelõen az Europolt megbízzák azzal, hogy foglalkozzon a fenti bûncselekményformák egyikével, azt is magában foglalja, hogy az Europol az ezekkel kapcsolatos pénzmosási tevékenységek és az ezekhez kapcsolódó bûncselekmények tekintetében is hatáskörrel rendelkezik. A 2. cikk (2) bekezdésében felsorolt bûncselekményformák alatt ezen egyezmény alkalmazásában a következõket kell érteni: – ,,nukleáris és radioaktív anyagokkal kapcsolatos bûncselekmények”: a nukleáris anyagok fizikai védelmérõl szóló, 1980. március 3-án, Bécsben és New York-ban aláírt egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése szerinti bûncselekmények, amelyek az Euratom-Szerzõdés 197. cikkében és az 1980. július 15-i 80/836/Euratom irányelvben meghatározott nukleáris és/vagy radioaktív anyagokkal kapcsolatosak; – ,,embercsempészet”: olyan szándékos és vagyoni haszonszerzés céljával végzett tevékenység, amelynek célja, hogy a tagállamokban alkalmazandó szabályok és feltételek megszegésével megkönnyítse a beutazást, tartózkodást vagy munkavállalást az Európai Unió tagállamainak területén; – ,,emberkereskedelem”: valamely személy tényleges és jogellenes alávetése más személyek akaratának erõszak, fenyegetés vagy megtévesztés alkalmazásával vagy függõségi viszony kihasználásával, különösen az alábbi céllal: prostituáltak kizsákmányolása, kiskorúak kizsákmányolása, kiskorúakkal szembeni nemi erõszak vagy elhagyott gyermekekkel folytatott kereskedelem; – ,,gépjármûvekkel kapcsolatos bûncselekmények”: személygépkocsik, tehergépkocsik, nyerges vontatók, tehergépkocsik vagy nyerges vontatók rakománya, autóbuszok, motorkerékpárok, lakókocsik, mezõgazdasági haszongépjármûvek, építõipari munkagépek és ezek alkatrészeinek ellopása vagy jogellenes használata, valamint a felsoroltakkal kapcsolatos orgazdaság; – ,,pénzmosási tevékenységek”: az Európa Tanácsnak a pénzmosásról, a bûncselekményekbõl származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, 1990. november 8-án, Strasbourgban aláírt egyezménye 6. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt bûncselekmények. A 2. cikkben és az e mellékletben felsorolt bûncselekményformákat az illetékes nemzeti hatóságok saját államuk jogszabályai szerint ítélik meg.

1079 Nyilatkozat a 40. cikk (2) bekezdéséhez

„Az alábbi tagállamok megállapodnak abban, hogy ilyen esetekben a vitát rendszeresen az Európai Közösségek Bírósága elé viszik: – Belga Királyság, – Dán Királyság, – Németországi Szövetségi Köztársaság, – Görög Köztársaság, – Spanyol Királyság, – Francia Köztársaság, – Írország, – Olasz Köztársaság, – Luxemburgi Nagyhercegség, – Holland Királyság, – Osztrák Köztársaság, – Portugál Köztársaság, – Finn Köztársaság, – Svéd Királyság”.”

3. § Az Országgyûlés az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi elõzetes döntés útján történõ értelmezésérõl szóló, 1996. július 24-én kelt, az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. Cikke alapján létrehozott Jegyzõkönyvét e törvénnyel kihirdeti. A Jegyzõkönyv nemzetközi jogi hatálybalépésének napja 2004. szeptember 1.

4. § A 3. §-ban szereplõ Jegyzõkönyv hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ: „Jegyzõkönyv az Európai Unióról szóló szerzõdés K.3. cikke alapján kidolgozott, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi elõzetes döntés útján történõ értelmezésérõl A magas szerzõdõ felek, megállapodtak a következõ rendelkezésekrõl, amelyeket mellékletként az egyezményhez csatolnak: 1. cikk Az Európai Közösségek Bírósága az e jegyzõkönyvben megállapított feltételek szerint hatáskörrel rendelkezik arra, hogy elõzetes döntéseket hozzon az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (a továbbiakban: Europol-egyezmény) értelmezésérõl.

1080


3. szám

2. cikk

5. cikk

(1) Ennek az egyezménynek az aláírásakor vagy azt követõen bármikor tett nyilatkozat útján bármely tagállam elfogadhatja az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörét, hogy elõzetes döntést hozzon az Europol-egyezmény értelmezésérõl a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában megállapított feltételek alapján.

(1) Ez a jegyzõkönyv nyitva áll csatlakozásra bármely, az Európai Unió tagjává váló állam számára.

(2) Az (1) bekezdés alapján nyilatkozatot tevõ tagállam meghatározhatja, hogy: a) az illetõ állam bármely olyan bírósága, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetõség, az Európai Közösségek Bíróságának elõzetes dön té sét kér he ti egy elõt te fo lya mat ban lé võ és az Europol-egyezmény értelmezésével kapcsolatos ügyben felmerülõ kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére; vagy b) az illetõ állam bármely bírósága az Európai Közösségek Bíróságának elõzetes döntését kérheti egy elõtte folyamatban lévõ és az Europol-egyezmény értelmezésével kapcsolatos ügyben felmerülõ kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére. 3. cikk (1) Az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzõkönyvet és a Bíróság eljárási szabályzatát alkalmazni kell. (2) Az Európai Közösségek Bírósága alapokmányának megfelelõen függetlenül attól, hogy tett-e a 2. cikk szerinti nyilatkozatot vagy sem, bármely tagállam jogosult az 1. cikk alapján felmerülõ ügyekben az Európai Közösségek Bírósága részére beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani. 4. cikk (1) Ezt a jegyzõkönyvet a tagállamok vonatkozó alkotmányos követelményeiknek megfelelõen elfogadják. (2) A tagállamok értesítik a letéteményest az e jegyzõkönyv elfogadásával kapcsolatos vonatkozó alkotmányos követelményeik teljesítésérõl, és közlik vele a 2. cikk szerint tett nyilatkozatokat. (3) Ez a jegyzõkönyv 90 nappal azt követõen lép hatályba, hogy az e jegyzõkönyv kidolgozásáról szóló jogi aktusnak a Tanács általi elfogadásakor az Európai Unió tagjának minõsülõ utolsó tagállam is eleget tett a (2) bekezdésben említett alaki követelménynek. Legkorábban azonban az Europol-egyezménnyel egy idõben lép hatályba.

(2) A csatlakozási okmányokat a letéteményesnél helyezik letétbe. (3) E jegyzõkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén kidolgozott szövege hiteles. (4) E jegyzõkönyv a csatlakozó állam tekintetében 90 nappal a csatlakozási okmány letétbe helyezése után vagy e jegyzõkönyv hatálybalépése napján lép hatályba, amennyiben ez utóbbi még nem lépett hatályba az említett 90 napos idõtartam lejártakor. 6. cikk Minden államnak, amely az Európai Unió tagjává válik és csatlakozik az Europol-egyezményhez annak 46. cikke alapján, el kell fogadnia e jegyzõkönyv rendelkezéseit. 7. cikk (1) E jegyzõkönyv módosítását bármely, magas szerzõdõ félnek minõsülõ tagállam javasolhatja. A módosításra irányuló javaslatot a letéteményesnek kell megküldeni, aki azt a Tanácshoz továbbítja. (2) A módosításokat a Tanács állapítja meg, amely azt ajánlja, hogy ezeket a tagállamok vonatkozó alkotmányos követelményeiknek megfelelõen fogadják el. (3) Az így megállapított módosítások a 4. cikk rendelkezéseinek megfelelõen lépnek hatályba. 8. cikk (1) E jegyzõkönyv letéteményeseként az Európai Unió Tanácsának fõtitkára jár el. (2) A letéteményes az e jegyzõkönyvvel kapcsolatos értesítéseket, okmányokat vagy közléseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi. Nyilatkozat az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezménynek és ennek az Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi elõzetes döntés útján történõ értelmezésérõl szóló Jegyzõkönyvnek az egyidejû elfogadásáról Az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésezõ képviselõi, az Európai Rendõrségi Hivatal létesítésérõl szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által elõzetes döntés útján történõ értelmezésérõl szóló jegyzõkönyvet kidolgozó tanácsi jogi aktus aláírásakor,

3. szám


annak biztosítását óhajtva, hogy az említett egyezményt hatálybalépésétõl a lehetõ legeredményesebben és legegységesebben értelmezzék, késznek nyilvánítják magukat a megfelelõ lépések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy egyidejûleg és a lehetõ legrövidebb idõn belül lefolytatják az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény és az annak értelmezésével kapcsolatos jegyzõkönyv elfogadására irányuló nemzeti eljárásokat. A 2. cikk alapján tett nyilatkozatok E jegyzõkönyv elfogadásakor a következõk tettek olyan értelmû nyilatkozatot, miszerint elfogadják az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörét a 2. cikk szerint; A Francia Köztársaság és Írország a 2. cikk (2) bekezdése a) pontja szerint; A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Finn Köztársaság a 2. cikk (2) bekezdése b) pontja szerint. NYILATKOZATOK A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság és a Portugál Köztársaság fenntartják a jogot arra, hogy nemzeti jogukban rendelkezzenek arról, hogy amennyiben az Europol-egyezmény értelmezésével kapcsolatosan kérdés merül fel egy olyan nemzeti bíróság elõtt folyamatban levõ ügyben, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetõség, az illetõ bíróság számára elõírják, hogy a kérdést az Európai Közösségek Bírósága elé utalja. A Svéd Királyság részérõl a nyilatkozat(ok) megtételére 1996 õszén kerül sor; a Dán Királyság és a Spanyol Királyság részérõl a nyilatkozato(ka)t az elfogadáskor teszik meg. Belgium, Hollandia és Luxemburg kormányai ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy az Európai Közösségek Bíróságára ruházandó hatáskör tekintetében a lehetõ legrövidebb idõn belül az e jegyzõkönyvben elõírthoz hasonló megoldást kell találni az információtechnológia vámügyi alkalmazásáról szóló egyezmény és a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmérõl szóló egyezmény értelmezésére nézve. Az olasz kormány – az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címe alapján elfogadott jogi aktusok esetében az Európai Közösségek Bíróságára történõ hatáskörátruházással kapcsolatos álláspontjának megfelelõen – úgy véli, hogy az e jegyzõkönyvben elõírthoz hasonló megoldást kell elfogadni az információtechnológia vámügyi alkalmazásáról szóló egyezményre és a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmérõl szóló egyezményre nézve.”

1081

5. § Az Országgyûlés az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) 43. Cikkének (1) bekezdése alapján létrejött, az említett Egyezmény 2. Cikkének és mellékletének módosításáról szóló, 2000. november 30-án kelt Jegyzõkönyvet e törvénnyel kihirdeti.

6. § Az 5. §-ban szereplõ Jegyzõkönyv hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ: „Jegyzõkönyv az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezmény (Europol Egyezmény) 43. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyezmény 2. cikkének és mellékletének módosításáról E jegyzõkönyv magas szerzõdõ felei és az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény szerzõdõ felei, az Európai Unió tagállamai, hivatkozással az Európai Unió Tanácsának 2000. november 30-i jogi aktusára, mivel: (1) Szükséges az Europol hatékonyabb eszközökkel történõ ellátása a pénzmosás elleni küzdelem terén, annak érdekében, hogy kibõvítsék az Europol lehetõségeit, amelyekkel a tagállamokat segítik ebben a küzdelemben. (2) Az Európai Tanács felkérte az Európai Unió Tanácsát, hogy az Europol hatáskörét terjessze ki a pénzmosásra általában, tekintet nélkül arra, hogy mely bûncselekmény-típusból származik a tisztára mosott pénz, megállapodtak a következõ rendelkezésekben: 1. cikk Az Europol Egyezmény a következõképpen módosul: 1. A 2. cikk a következõképpen módosul: a) a (2) bekezdésben az elsõ albekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(2) Az (1) bekezdésben említett cél fokozatos elérésének érdekében az Europol tevékenységét kezdetben a tiltott kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, a nukleáris és radioaktív anyagok kereskedelme, az embercsempészet, az ember- és gépjármû-kereskedelemmel kapcsolatos bûnözés megelõzésének és leküzdésének érdekében fejti ki.”; b) a (3) bekezdésben az elsõ albekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(3) Az Europol egy meghatározott bûnözési formára vagy ennek sajátos megnyilvánulására vonatkozó hatásköre kiterjed az ezzel kapcsolatos bûncselekményekre. Nem terjed ki azonban a pénzmosási tevékenységgel kapcsolatos olyan bûncselekményekre, amelyekre az Europolnak a (2) bekezdés szerinti hatásköre nem terjed ki.”

1082


2. A melléklet a következõképpen módosul: a „Továbbá a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban” szavakkal kezdõdõ bekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „Továbbá az a tény, hogy a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban az Europolt meg lehet bízni azzal, hogy a fentiekben felsorolt bûnözési formák egyikével foglalkozzon, maga után vonja azt, hogy az ezzel kapcsolatos bûncselekmények is az Europol hatáskörébe tartoznak.” 2. cikk (1) E jegyzõkönyvet a tagállamok saját alkotmányos követelményeikkel összhangban fogadják el. (2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának Fõtitkárságát e jegyzõkönyv elfogadására szolgáló alkotmányos eljárás befejezésérõl. (3) E jegyzõkönyv annak a tagállamnak a (2) bekezdésben említett értesítése után 90 nappal lép hatályba, amely a Tanács által a jegyzõkönyvet létrehozó jogi aktus elfogadásának napján az Európai Unió tagállama, és ezt az alaki követelményt utolsóként teljesíti. 3. cikk (1) Ezen jegyzõkönyvhöz bármely, az Európai Unió tagjává váló állam csatlakozhat, amennyiben e jegyzõkönyv az Europol Egyezményhez történõ csatlakozásról szóló okmánynak az Europol Egyezmény 46. cikkének megfelelõen történõ letétbe helyezésekor még nem lépett hatályba. (2) Az ezen jegyzõkönyvhöz történõ csatlakozásról szóló okmányt az Europol Egyezményhez történõ csatlakozásról szóló okmánynak az említett egyezmény 46. cikkének megfelelõen történõ letétbe helyezésével egyidejûleg kell letétbe helyezni. (3) E jegyzõkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén készített szövege hiteles. (4) Amennyiben az Europol Egyezmény 46. cikkének (4) bekezdésében említett határidõ lejártakor ez a jegyzõkönyv nem lépett még hatályba, a csatlakozó tagállam tekintetében e jegyzõkönyv 2. cikk (3) bekezdésével összhangban történõ hatálybalépésekor lép hatályba. (5) Amennyiben e jegyzõkönyv a 2. cikk (3) bekezdésével összhangban az Europol Egyezmény 46. cikkének (4) bekezdésében említett határidõ lejártát megelõzõen, azonban a (2) bekezdésben említett csatlakozási okmány letétbe helyezését követõen lép hatályba, a csatlakozó tagállam az Europol Egyezmény 46. cikkével összhangban csatlakozik az e jegyzõkönyvvel módosított Europol Egyezményhez. 4. cikk (1) E jegyzõkönyv letéteményese az Európai Unió Tanácsának fõtitkára.

3. szám

(2) A letéteményes a Hivatalos Lapban kihirdeti az elfogadás és csatlakozás terén elért haladásra vonatkozó információkat, valamint az ezzel a jegyzõkönyvvel kapcsolatos egyéb értesítéseket. Az Európai Unió Tanácsa által a Tanácsnak az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezmény (Europol Egyezmény) 43. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyezmény 2. cikkét és mellékletét módosító Jegyzõkönyv létrehozásáról szóló jogi aktusa elfogadásával egy idõben elfogadott nyilatkozat Az Európai Tanács tamperei ülése következtetéseinek 55. és 56. pontján kívül a Tanács hozzájárul az Europol Egyezmény mellékletében szereplõ pénzmosás meghatározásának a Tanácson belül folyó, a pénzmosásról szóló irányelvrõl és kerethatározatról folytatott tárgyalások során felmerült kérdések fényében történõ megvizsgálásához.” 7. § Az Országgyûlés az Európai Rendõrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) 43. Cikkének (1) bekezdése alapján az Egyezményt módosító, 2003. november 27-én kelt Jegyzõkönyvet e törvénnyel kihirdeti.

8. § A 7. §-ban szereplõ Jegyzõkönyv hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ: „Jegyzõkönyv az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezmény (Europol Egyezmény) 43. cikkének (1) bekezdése alapján, az említett Egyezmény módosításáról E jegyzõkönyv Magas Szerzõdõ Felei, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol-egyezmény) Szerzõdõ Felei, az Európai Unió tagállamai, hivatkozással az Európai Unió Tanácsának 2003. november 27-i jogi aktusára, figyelembe véve, hogy: (1) Az Europol-egyezményt a Tanács vonatkozó tárgyalásainak fényében módosítani szükséges. (2) Biztosítani kell az Europol számára a szükséges támogatást, valamint rendelkezésére kell bocsátani azon eszközöket, amelyek lehetõvé teszik számára, hogy az európai rendõrségi együttmûködésben betöltött központi szerepét hatékonyan elláthassa. (3) Az Europol-egyezmény szükséges módosításait el kell végezni az Europol által a nemzeti rendõri szerveknek nyújtott mûködési támogatás megerõsítése céljából. (4) Az Európai Tanács megállapította, hogy az Europol a határokon átnyúló bûnözést érintõ nyomozások területén, a tagállamok hatóságai közötti együttmûködés kereté-

3. szám


ben, kulcsszerepet tölt be uniós szinten a bûnmegelõzés, valamint a bûncselekményekre vonatkozó elemzések és nyomozások támogatásában. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács felkérte a Tanácsot az Europol számára szükséges támogatás biztosítására, megállapodtak a következõ rendelkezésekben: 1. cikk Az Europol-egyezmény a következõképpen módosul: (1) A 2. cikk helyébe a következõ szöveg lép: „2. cikk Cél (1) Az Europol célja, hogy az Európai Unióról szóló szerzõdés szerint, a tagállamok közötti rendõrségi együttmûködés keretében, az ezen egyezményben felsorolt intézkedések révén javítsa a tagállamok illetékes hatóságainak eredményességét és együttmûködését a nemzetközi bûnözés súlyos formáinak megelõzése és leküzdése terén, amennyiben konkrét jelek utalnak arra, illetve elegendõ ok áll rendelkezésre annak feltételezésére, hogy szervezett bûnözõi struktúráról van szó, és két vagy több tagállam érintettsége áll fenn úgy, hogy a bûncselekmények kiterjedése, súlya és következményei a tagállamok közös fellépését teszik szükségessé. Ezen egyezmény alkalmazásában a következõ bûnözési formákat kell a nemzetközi bûnözés súlyos formáinak tekinteni: azon élet, testi épség, személyi szabadság és vagyon elleni bûncselekmények, amelyeket terrorcselekmények keretében követtek vagy követhetnek el, tiltott kábítószer-kereskedelem, pénzmosás, nukleáris és radioaktív anyagok tiltott kereskedelme, embercsempészet, emberkereskedelem, gépjármûvekkel kapcsolatos bûncselekmények, valamint a mellékletben felsorolt bûncselekmények, illetve azok speciális megjelenési formái. (2) Az igazgatótanács javaslatára a Tanács egyhangúlag megállapítja a nemzetközi bûnözésnek az Europol mandátuma alá esõ súlyos formáinak leküzdése és megelõzése tekintetében az Europolra vonatkozó prioritásokat. (3) Az Europol hatásköre valamely bûnözési forma vagy annak speciális megjelenési formái tekintetében egyaránt kiterjed a kapcsolódó bûncselekményekre is. Nem terjed azonban ki a pénzmosás azon elõcselekményeire, amelyek esetében olyan bûnözési formákról van szó, amelyek az (1) bekezdés szerint nem tartoznak az Europol hatáskörébe. Kapcsolódó bûncselekménynek minõsülnek és a 8. és 10. cikk rendelkezései szerint figyelembe veendõk: – az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények elkövetéséhez szükséges eszközök megszerzése érdekében elkövetett bûncselekmények, – az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények elkövetésének megkönnyítése vagy befejezése érdekében elkövetett bûncselekmények,

1083

– az Europol hatáskörébe tartozó bûncselekmények büntetlenségének biztosítása érdekében elkövetett bûncselekmények. (4) Ezen egyezmény alkalmazásában „illetékes hatóságok” a tagállamok mindazon állami szervei, amelyek a nemzeti jog szerint a bûncselekmények megelõzésére és leküzdésére hatáskörrel rendelkeznek.” (2) A 3. cikk a következõképpen módosul: a) A (3) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(3) A 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célok keretében, a rendelkezésére álló személyi és költségvetési erõforrásoktól függõen és az igazgatótanács által megszabott határokon belül, az Europol tanácsadással és kutatással is támogathatja a tagállamokat különösen az alábbi területeken: 1. az illetékes hatóságok tagjainak képzése; 2. az illetékes hatóságok szervezete és felszerelése a tagállamok közötti kölcsönös technikai segítségnyújtás megkönnyítésével; 3. bûnmegelõzési módszerek; 4. bûnügyi technikai és bûnügyi tudományos módszerek és nyomozati módszerek.” b) A szöveg a következõ bekezdéssel egészül ki: „(4) Az 1929. április 20-án Genfben aláírt, a pénzhamisítás visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény és annak jegyzõkönyve sérelme nélkül, a harmadik államokkal vagy szervezetekkel való kapcsolataiban az Europol egyben az Európai Unió kapcsolattartó pontja szerepét is betölti az eurót érintõ pénzhamisítás elleni küzdelem tekintetében.”; (3) A 4. cikk a következõképpen módosul: a) a (2) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(2) A nemzeti egység az egyetlen összekötõ szerv az Europol és a tagállamok illetékes hatóságai között. Ugyanakkor a tagállamok engedélyezhetik a közvetlen kapcsolatot a kijelölt illetékes hatóságok és az Europol között az érintett tagállam által megállapított feltételek szerint, beleértve adott esetben a nemzeti egység elõzetes bevonását is. Ezzel egy idõben az Europol a nemzeti egység rendelkezésére bocsátja az Europol és a kijelölt illetékes hatóságok közötti közvetlen kapcsolatok folyamán kicserélt valamennyi információt. A nemzeti egység és az illetékes hatóságok között a kapcsolatot a nemzeti jog, különösen a nemzeti alkotmányos elõírások szabályozzák.” b) az (5) bekezdésben „az Európai Unióról szóló szerzõdés K.2. cikkének (2) bekezdése szerint” szöveg helyébe az „a közrend fenntartására és a belsõ biztonság megõrzésére tekintettel” szöveg lép. c) a (7) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(7) A nemzeti egységek vezetõi – saját kezdeményezésükre, illetve felkérésre – rendszeresen találkoznak, hogy az Europolt tanácsaikkal támogassák.”;

1084


(4) A szöveg a következõ cikkel egészül ki: „6a. cikk Információfeldolgozás az Europol részérõl Feladatai ellátásához az Europol adatfeldolgozást is végezhet annak megállapítása céljából, hogy azok feladatai tekintetében jelentõséggel bírnak-e, és hogy ezen adatok felvehetõk-e az összegyûjtött információk 6. cikk (1) bekezdésében említett számítógépes rendszerébe. A Tanács keretében ülésezõ Szerzõdõ Felek, kétharmados többséggel eljárva, a 14. cikkben említett elvek megfelelõ figyelembevételével meghatározzák az ilyen adatok feldolgozására vonatkozó feltételeket, különös tekintettel az adatokhoz való hozzáférésre és azok felhasználására, valamint az adatok tárolására és törlésére vonatkozó határidõket, amelyek hat hónapnál nem lehetnek hosszabbak. Az igazgatótanács elõkészíti a Szerzõdõ Felek határozatát, valamint egyeztet a 24. cikkben említett közös ellenõrzõ hatósággal.”; (5) A 9. cikk a következõképpen módosul: a) az (1) bekezdés elsõ mondatának helyébe a következõ szöveg lép: „(1) A nemzeti egységek, az összekötõ tisztviselõk, az igazgató, az igazgatóhelyettesek vagy az Europol erre szabályosan felhatalmazott tisztviselõi jogosultak az információs rendszerbe adatokat közvetlenül bevinni, illetve abból adatokat lekérdezni.”; b) a szöveg a következõ bekezdéssel egészül ki: „(4) Az (1) bekezdésben említett nemzeti egységek és személyek mellett a tagállamok által erre kijelölt illetékes hatóságok is lekérdezhetnek adatokat az Europol Információs Rendszerébõl. Azonban az e lekérdezésre adott válasz csak azt jelzi, hogy vajon a kért adat megtalálható-e az Europol információs rendszerében. További információk ezután az EUROPOL nemzeti egységén keresztül szerezhetõk be. A kijelölt illetékes hatóságokra vonatkozó adatokat, beleértve a késõbbi módosításokat is, a Tanács Fõtitkárságához kell továbbítani, amely ezen adatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti.” (6) A 10. cikk a következõképpen módosul: a) Az (1) bekezdésben a bevezetõ rész helyébe a következõ szöveg lép: „(1) Az Europol, amennyiben az a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott cél megvalósításához szükséges, a nem személyes jellegû adatokon túl egyéb fájlokban olyan bûncselekményekre vonatkozó adatokat is tárolhat, módosíthat és felhasználhat, amelyek az Europol hatáskörébe tartoznak, ideértve a 2. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében szereplõ kapcsolódó bûncselekmények egyedi elemzésre szánt adatait is, ha azok az alábbiakra vonatkoznak:”; b) a (2) bekezdés 1. pontjának helyébe a következõ szöveg lép:

3. szám

„(1) az Europol igazgatósága által kijelölt elemzõk és más Europol-tisztviselõk;” c) a szöveg a (2) bekezdés 2. pontja után a következõ albekezdéssel egészül ki: „Csak az elemzõk jogosultak arra, hogy adatokat vigyenek be az érintett fájlba, és hogy ezen adatokat módosítsák; minden résztvevõ lekérdezhet adatokat a fájlból”; d) az (5) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(5) Amennyiben az Európai Unió jogi aktusai vagy nemzetközi jogi aktusok feljogosítják egyéb információs rendszerek adataihoz történõ számítógépes hozzáférésre, az Europol ilyen módon is lekérdezhet személyes adatokat, ha ez a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában elõírt feladatainak ellátásához szükséges. Ezen adatok Europol általi felhasználását az Európai Unió e jogi aktusainak, illetve e nemzetközi jogi aktusoknak a hatályos rendelkezései szabályozzák.”; e) a (8) bekezdés második mondata helyébe a következõ szöveg lép: „A továbbított adatok terjesztésérõl és operatív felhasználásáról a vonatkozó adatokat az Europolnak továbbító tagállam dönt. Amennyiben nem állapítható meg, hogy mely tagállam továbbította az Europolnak az adatokat, úgy az adatok terjesztésérõl és operatív felhasználásáról az elemzés résztvevõi döntenek. Azon tagállam vagy társult szakértõ különösen nem terjesztheti és nem használhatja fel az adatokat az eredetileg érintett tagállamok elõzetes hozzájárulása nélkül, amely késõbb kapcsolódik be valamely folyamatban levõ elemzésbe.” f) a szöveg a következõ bekezdéssel egészül ki: „(9) Az Europol felkérheti a (4) bekezdés szerinti harmadik államok és harmadik szervek szakértõit, hogy vegyenek részt valamely elemzõ csoport tevékenységében, amennyiben: 1. az Europol és a harmadik állam vagy szerv között létezik olyan hatályos megállapodás, amely megfelelõ rendelkezéseket tartalmaz az információcserére – beleértve a személyes adatok továbbítását is –, valamint a kicserélt információk titkosságára vonatkozóan; 2. a harmadik állam vagy szerv szakértõinek közremûködése a tagállamok érdekében áll; 3. az elemzõ tevékenység közvetlenül érinti a harmadik államot vagy szervet; és 4. a (2) bekezdés szerinti valamennyi résztvevõ hozzájárul a harmadik állam vagy szerv szakértõinek az elemzõ csoport tevékenységében való részvételéhez. Harmadik állam vagy harmadik szerv szakértõinek valamely elemzõ csoport tevékenységében való részvételérõl az Europol és a harmadik állam vagy szerv közötti megállapodásban kell rendelkezni. Az ilyen megállapodásokra vonatkozó szabályokat az igazgatótanács tagjainak kétharmados többségével állapítja meg. Az Europol és harmadik állam vagy harmadik szerv közötti megállapodásokat meg kell küldeni a 24. cikkben említett közös ellenõrzõ hatóságnak, amely a szükségesnek

3. szám


tartott esetleges észrevételeit továbbítja az igazgatótanácsnak.” (7) A 12. cikk helyébe a következõ szöveg lép: „12. cikk Utasítás adatfájl létrehozására (1) Minden egyes olyan, személyes adatokat tartalmazó számítógépes adatfájl tekintetében, amelyet az Europol a 10. cikkben említett feladatainak teljesítése céljából kezel, egy létrehozó utasítás határozza meg a következõket: 1. a fájl neve; 2. a fájl célja; 3. a személyi kör, amelyre a tárolt adatok vonatkoznak; 4. a tárolandó adatok jellege, és adott esetben az Európa Tanács 1981. január 28-i egyezménye 6. cikkének elsõ mondatában felsorolt bármely adat, amely feltétlenül szükséges; 5. a fájlhoz történõ hozzáférésre szolgáló személyes adatok típusa; 6. a tárolandó adatok szolgáltatása vagy bevitele; 7. azon feltételek, amelyek szerint a fájlban tárolt adatok továbbíthatók, és hogy mely címzettnek és milyen eljárás útján; 8. a vizsgálati határidõk és a tárolás idõtartama; 9. a naplózás módja. (2) Az Europol igazgatója haladéktalanul tájékoztatja az igazgatótanácsot és a 24. cikkben elõírt közös ellenõrzõ hatóságot a fájl létrehozásáról szóló utasításról, és eljuttatja hozzájuk a vonatkozó iratokat. A közös ellenõrzõ hatóság a szükségesnek tartott esetleges észrevételeit továbbítja az igazgatótanácsnak. Az Europol igazgatója felkérheti a közös ellenõrzõ hatóságot, hogy észrevételeit egy meghatározott határidõn belül tegye meg. (3) Az igazgatótanács bármikor a létrehozásról szóló utasítás módosítására vagy a fájl lezárására utasíthatja az Europol igazgatóját. Az igazgatótanács meghatározza azt a napot, amelyen az ilyen módosítás vagy lezárás hatályba lép. (4) Az adatfájl legfeljebb három éven keresztül õrizhetõ meg. Azonban a hároméves idõszak lejárta elõtt az Europol megvizsgálja, hogy szükséges-e a fájl további megõrzése. Amennyiben ez a fájl céljára tekintettel feltétlenül szükséges, úgy az Europol igazgatója határozhat a fájlnak egy további hároméves idõszakon keresztül történõ megõrzésérõl. Ebben az esetben az (1)–(3) bekezdésben elõírt eljárást kell alkalmazni.” (8) A 16. cikk helyébe a következõ szöveg lép: „16. cikk Az adatlekérdezések ellenõrzésére vonatkozó rendelkezések Az Europol megfelelõ eljárásokat hoz létre az összegyûjtött információk 6. és 6a. cikkben említett számítógé-

1085

pes rendszerébõl történt lekérdezések jogszerûségének ellenõrzése céljából. Az így összegyûjtött adatokat az Europol és a 23. és 24. cikkben említett ellenõrzõ hatóságok kizárólag e célra használhatják, és hat hónap elteltével törölni kell azokat, kivéve, ha az adatokra a folyamatban levõ ellenõrzéshez továbbra is szükség van. Ezen ellenõrzési eljárások részleteirõl a közös ellenõrzõ hatósággal folytatott konzultációt követõen az igazgatótanács határoz.”; (9) A 18. cikk a következõképpen módosul: az (1) bekezdés 3. pontja helyébe a következõ szöveg lép: „3. ez a (2) bekezdés értelmében az általános szabályok szerint megengedhetõ; e szabályok kivételes esetben elõírhatják a 2. ponttól való eltérést, amennyiben az Europol igazgatója úgy véli, hogy az adatok továbbítása feltétlenül szükséges az érintett tagállamok azon alapvetõ érdekeinek megvédéséhez, amelyek az Europol céljainak hatálya alá esnek, illetve egy bûncselekménnyel összefüggõ közvetlenül fenyegetõ veszély elhárítása érdekében. Az Europol igazgatója minden esetben figyelembe veszi az adatvédelemnek az érintett államban vagy szervnél fennálló szintjét, hogy egyensúlyi helyzetet hozzon létre ezen adatvédelmi szint és a fent említett érdekek között.”; (10) a 21. cikk (3) bekezdésének helyébe a következõ szöveg lép: „(3) A 10. cikk (1) bekezdésében említett személyek személyes adatai további megõrzésének szükségességét évente felül kell vizsgálni, és a felülvizsgálatot dokumentálni kell. Az említett adatoknak a 12. cikk szerinti adatfájlban történõ tárolása nem tarthat tovább, mint a fájl fennállási idõtartama.”; (11) a 22. cikk a következõ bekezdéssel egészül ki: „(4) Az információfeldolgozás e címben megállapított elveit a papíralapú nyilvántartásokra is alkalmazni kell.”; (12) a 24. cikk (6) bekezdésében az „az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen, meg kell küldeni a Tanácsnak;” szövegrész helyébe a következõ szöveg lép: „E jelentéseket továbbítani kell az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak;” (13) a 26. cikk (3) bekezdésében a „valamint az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címe alapján” szavakat el kell hagyni; (14) a 28. cikk a következõképpen módosul: a) az 1. pont helyébe a következõ szöveg lép: „1. részt vesz az Europolra vonatkozó prioritások meghatározásában a nemzetközi bûnözés az Europol mandátuma alá esõ súlyos formáinak megelõzése és leküzdése tekintetében [2. cikk (2) bekezdése];” b) a szöveg a következõ pontokkal egészül ki: „3a. részt vesz az adatfeldolgozásra vonatkozó feltételek megállapításában annak meghatározása céljából, hogy az érintett adatok jelentõséggel bírnak-e feladatai tekinte-

1086


tében, és hogy azok felvehetõk-e az összegyûjtött információk számítógépes rendszerébe (6a. cikk);” „4a. tagjainak kétharmados többségével meghatározza a harmadik államok vagy harmadik szervek szakértõinek valamely elemzõ csoport tevékenységében való részvételére vonatkozó megállapodások szabályait [10. cikk (9) bekezdése];” c) a 7. pont helyébe a következõ szöveg lép: „7. utasíthatja az Europol igazgatóját az adatfájlok létrehozására irányuló utasítás módosítására vagy a fájl lezárására [12. cikk (3) bekezdés];” d) a szöveg a következõ ponttal egészül ki: „14a. tagjainak kétharmados többségével elfogadja az Europol dokumentumaihoz való hozzáférés szabályait (32a. cikk);” e) a 22. pont helyébe a következõ szöveg lép: „22. részt vesz ezen egyezmény vagy annak melléklete esetleges módosításában (43. cikk);” f) a (10) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép: „(10) Figyelembe véve a Tanács által a 2. cikk (2) cikkével összhangban megállapított prioritásokat és azoknak a 29. cikk (3) bekezdése 6. pontjában említett, az Europol igazgatója általi frissítését, az igazgatótanács minden évben egyhangúlag fogadja el az alábbiakat: 1. az Europol elõzõ évi tevékenységérõl szóló általános jelentés; 2. az Europol jövõbeli tevékenységérõl szóló jelentés, figyelembe véve a tagállamok operatív szükségleteit, és ezeknek az Europolt érintõ költségvetési és személyi kihatásait. E jelentéseket tudomásulvétel és jóváhagyás céljából a Tanács elé kell terjeszteni. A Tanács ezeket tájékoztatásul az Európai Parlamentnek szintén továbbítja.”; (15) a 29. cikk (3) bekezdésében: – a 6. pont helyébe a következõ szöveg lép: „6. az igazgatótanács rendszeres tájékoztatása a 2. cikk (2) bekezdésében említett prioritások megvalósításában elért elõrehaladásról;” – a szöveg a következõ ponttal egészül ki: „7. az ezen egyezményben számára elõírt vagy az igazgatótanács által ráruházott minden egyéb feladat ellátása.”; (16) a 30. cikk (1) bekezdésében a „VI. címének” kifejezést el kell hagyni; (17) a szöveg a következõ cikkel egészül ki: „32a. cikk Az Europol dokumentumaihoz való hozzáférési jog Az Europol igazgatójának javaslata alapján az igazgatótanács – tagjainak kétharmados többségével – elfogadja az uniós polgároknak, valamint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezõ természetes, illetve székhellyel rendelkezõ jogi személyeknek az Europol dokumentumaihoz való hozzáférésére vonatkozó szabályokat, figyelembe véve az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 255. cikke

3. szám

alapján elfogadott, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésrõl szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletben megállapított elveket és korlátokat.”; (18) a 34. cikk helyébe a következõ szöveg lép: „34. cikk Az Európai Parlament tájékoztatása (1) A 10. cikk (1) és (4) bekezdésében, a 18. cikk (2) bekezdésében, a 24. cikk (7) bekezdésében, a 26. cikk (3) bekezdésében, a 30. cikk (3) bekezdésében, a 31. cikk (1) bekezdésében és a 42. cikk (1) bekezdésében említett intézkedések elfogadása tekintetében a tagállamok kezdeményezésére, illetve a Bizottság javaslatára, valamint ezen egyezmény vagy annak melléklete esetleges módosításakor, a Tanács – az Európai Unióról szóló szerzõdésben megállapított konzultációs eljárással összhangban – konzultál az Európai Parlamenttel. (2) A Tanács elnöksége vagy annak képviselõje az Europollal összefüggõ általános kérdések megvitatása céljából részt vehet az Európai Parlament ülésein. Az Europol igazgatója segítséget nyújthat a Tanács elnökségének vagy annak képviselõjének. A Tanács elnöksége vagy annak képviselõje az Európai Parlament tekintetében is figyelembe veszi a diszkréciós és titoktartási kötelezettséget. (3) Az e cikkben elõírt kötelezettségek nem sérthetik a nemzeti parlamentek jogait és az Európai Unióról szóló szerzõdésnek az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokra vonatkozó általános elveit.” (19) a 35. cikk (4) bekezdése a következõ szöveggel egészül ki: „Az öt éves pénzügyi tervet meg kell küldeni a Tanácsnak. A Tanács ezt tájékoztatásul az Európai Parlamentnek szintén továbbítja.”; (20) a 39. cikk (4) bekezdésében „a csatlakozási megállapodásokkal” szavakkal kezdõdõ szövegrész helyébe a következõ szöveg lép: „a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérõl és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni”; (21) a 42. cikk a következõ bekezdéssel egészül ki: „(3) Az Europol szoros együttmûködést alakít ki és tart fenn az Eurojusttal, amennyiben ez elõsegíti az Europol feladatainak ellátását és céljainak megvalósítását, amelynek során figyelembe veszi a feladatok kétszeres ellátása elkerülésének szükségességét. Ezen együttmûködés lényeges alkotóelemeit egy, az ezen egyezménnyel és annak végrehajtási intézkedéseivel összhangban létrehozandó megállapodással kell meghatározni.”; (22) a 43. cikk a következõképpen módosul: a) az (1) bekezdésben a „K.1. cikke 9. pontjának” szövegrészt el kell hagyni; b) a (3) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép:

3. szám


„(3) A Tanács azonban – azt követõen, hogy az igazgatótanács megtárgyalta azt – a nemzetközi bûnözés egyéb súlyos formáinak hozzáadásával, vagy az abban megjelenõ fogalommeghatározások módosításával egyhangúlag határozhat ezen egyezmény mellékletének módosításáról.”; (23) a melléklet a következõképpen módosul: a) a cím helyébe a következõ szöveg lép: „Melléklet

1087 3. cikk

Amennyiben e jegyzõkönyv a 2. cikk (3) bekezdésével összhangban az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol-egyezmény) 43. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyezmény 2. cikkének és mellékletének módosításáról szóló jegyzõkönyv1 – annak 2. cikke (3) bekezdése szerinti – hatálybalépése elõtt lép hatályba, úgy ez utóbbi jegyzõkönyvet hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni. 4. cikk

A 2. cikkben említett melléklet A nemzetközi bûnözés egyéb súlyos formáinak listája, amelyekkel az Europol a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokkal összhangban a 2. cikk (1) bekezdésében felsorolt bûncselekményeken túlmenõen hatásköre keretében foglalkozik”; b) Az „Az a körülmény, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelõen” szavakkal kezdõdõ bekezdést el kell hagyni; c) Az „A 2. cikk (2) bekezdésében felsorolt bûncselekményformák alatt” szavakkal kezdõdõ bekezdésben a „2. cikk (2) bekezdése” kifejezés helyébe a „2. cikk (1) bekezdése” kifejezés lép; d) a szöveg az „1990. november 8-án, Strasbourgban aláírt egyezménye 6. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt bûncselekmények” szövegrész után a következõ francia bekezdéssel egészül ki: „– „tiltott kábítószer-kereskedelem”: a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-i ENSZ-egyezmény 3. cikkének (1) bekezdésében, valamint az említett egyezményt módosító vagy felváltó rendelkezésekben felsorolt bûncselekmények.”; (24) a 10. cikk (1) és (4) bekezdésében, a 18. cikk (2) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 29. cikk (6) bekezdésében, a 30. cikk (3) bekezdésében, a 31. cikk (1) bekezdésében, a 35. cikk (5) és (9) bekezdésében, a 36. cikk (3) bekezdésében, a 40. cikk (1) bekezdésében, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 42. cikk (2) bekezdésében és a 43. cikk (1) bekezdésében az „az Európai Unióról szóló szerzõdés VI. címében elõírt eljárásnak megfelelõen” szövegrészt el kell hagyni. 2. cikk (1) E jegyzõkönyvet a tagállamok saját alkotmányos követelményeikkel összhangban fogadják el. (2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának Fõtitkárságát azon eljárások lezárásáról, amelyek alkotmányos követelményeik szerint e jegyzõkönyv elfogadásához szükségesek. (3) E jegyzõkönyv attól a naptól számított 90. napon lép hatályba, amelyen az e jegyzõkönyvet létrehozó jogi aktus Tanács általi elfogadásakor az Európai Unió tagjai közé tartozó, az értesítést legkésõbb teljesítõ tagállam is megküldi a (2) bekezdésben említett értesítést.

(1) E jegyzõkönyvhöz bármely, az Európai Unió tagjává váló állam csatlakozhat, amennyiben e jegyzõkönyv az Europol-egyezményhez történõ csatlakozási okiratnak az említett egyezmény 46. cikkének megfelelõen történõ letétbe helyezésekor még nem lépett hatályba. (2) Az e jegyzõkönyvhöz történõ csatlakozási okiratot az Europol-egyezményhez történõ csatlakozási okiratnak az említett egyezmény 46. cikkének megfelelõen történõ letétbe helyezésével egyidejûleg kell letétbe helyezni. (3) E jegyzõkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén készített szövege hiteles. (4) Amennyiben az Europol-egyezmény 46. cikkének (4) bekezdésében említett idõszak lejártakor e jegyzõkönyv nem lépett még hatályba, úgy az a csatlakozó tagállam tekintetében e jegyzõkönyvnek a 2. cikk (3) bekezdésével összhangban történõ hatálybalépésekor lép hatályba. (5) Amennyiben e jegyzõkönyv a 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban, az Europol-egyezmény 46. cikkének (4) bekezdésében említett idõszak lejártát megelõzõen, de a (2) bekezdésben említett csatlakozási okirat letétbe helyezését követõen lép hatályba, úgy a csatlakozó tagállam az Europol-egyezmény 46. cikkével összhangban csatlakozik az e jegyzõkönyvvel módosított Europolegyezményhez. 5. cikk (1) E jegyzõkönyv letéteményese az Európai Unió Tanácsának fõtitkára. (2) A letéteményes az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti az elfogadással és a csatlakozással kapcsolatos információkat, valamint az e jegyzõkönyvvel összefüggõ egyéb értesítéseket.”

9. § A Magyar Köztársaság a csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor a jelen törvény 4. §-ában szereplõ, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi elõzetes döntés útján történõ értelmezésérõl szóló, 1996. július 24-én kelt, az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. cikke alapján létrehozott Jegyzõkönyvhöz az alábbi nyilatkozatot tette: 1

HL C 358., 2000. 12. 13., 2. o.

1088


„A Magyar Köztársaság elfogadja az Európai Közösségek Bíróságának azt a hatáskörét, hogy elõzetes döntést hozzon az Europol Egyezmény értelmezésérõl, ha a Magyar Köztársaság bármely bírósága vagy döntõbírósága kéri, hogy az Európai Közösségek Bírósága elõzetes döntést hozzon egy elõtte folyó és az Europol Egyezmény értelmezésével kapcsolatos ügyben felvetõdött kérdésben.” 10. § Az Európai Rendõrségi Hivatalban (EUROPOL) használatos minõsítés és jelölés, illetve a magyar megfelelõje a következõ: a) Europol TOP SECRET – „Szigorúan titkos!” b) Europol SECRET – „Titkos!” c) Europol CONFIDENTIAL – „Bizalmas!” d) Europol RESTRICTED – „Korlátozott terjesztésû!” 11. § E törvény 2. §-a szerinti Egyezmény – e törvény 6. §-a és a 8. §-a szerinti Jegyzõkönyvekkel módosított – 2. cikkében és az ehhez csatolt mellékletben meghatározott bûncselekmények a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény értelmében e törvény mellékletében meghatározott bûncselekményeknek felelnek meg. 12. § (1) E törvény – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 6. §-a az ott meghatározott Jegyzõkönyv 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba. (3) E törvény 8. §-a az ott meghatározott Jegyzõkönyv 4. cikk (4) bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba. (4) A (2) és (3) bekezdésben szereplõ Jegyzõkönyvek hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter azok ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. 13. § E törvény hatálybalépésének napjával hatályát veszti a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 63. §-ának (2) bekezdése, a 64. § (5) bekezdésének második mondata és a (8) bekezdésének második mondata. 14. § E törvény hatálybalépésének napjával hatályát veszti az Európai Unió bûnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete keretében megvalósuló együttmûködésrõl és információcserérõl szóló 1999. évi LIV. törvény 11–15. §-ai. 15. § E törvény hatálybalépésének napjával hatályát veszti a Magyar Köztársaság és az Európai Rendõrségi Hi-

3. szám

vatal között Budapesten, 2001. október 4-én aláírt Együttmûködési Megállapodás kihirdetésérõl szóló 2001. évi LXXXIX. törvény, valamint az annak módosításáról szóló 2002. évi XXXI. törvény. 16. § E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a belügyminiszter gondoskodik. E törvény 2. §-a szerinti Egyezmény 23. cikke szerinti nemzeti ellenõrzõ hatósági feladatok végrehajtásáért az adatvédelmi biztos a felelõs. 17. § E törvény 10. §-a 2007. január 1-jén hatályát veszti.

Melléklet a 2006. évi XIV. törvényhez E törvény 2. §-a szerinti Egyezmény – e törvény 6. §-a és a 8. §-a szerinti Jegyzõkönyvekkel módosított – 2. cikkében és az ehhez csatolt mellékletben meghatározott bûncselekményfajtákhoz a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvényben megállapított alábbi bûncselekmények tartoznak: Az Europol Egyezmény, Az egyes bûncselekményvalamint Jegyzõkönyveivel fajtákhoz tartozó Btk. ténymódosított 2. cikkében és állások az ehhez csatolt mellékletben megjelölt bûncselekményfajták szándékos emberölés, súlyos testi sértés

emberölés 166. § testi sértés 170. §

emberi szervek és szövetek emberi test tiltott felhasztiltott kereskedelme nálása 173/I. § emberrablás, személyi sza- kényszerítés 174. § badságtól való jogellenes személyi szabadság megmegfosztás és túszejtés sértése 175. § emberrablás 175/A. § rasszizmus és idegengyûlölet

nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjai elleni erõszak 174/B. § közösség elleni izgatás 269. § apartheid 157. §

szervezett lopás

bûnszövetségben vagy üzletszerûen elkövetett lopás 316. §

kulturális javak – ideértve a régiségeket és mûtárgyakat is – tiltott kereskedelme

orgazdaság 326. § visszaélés kulturális javakkal 216/B. §

3. szám


csalással kapcsolatos bûncselekmények

csalás 318. §

zsarolás és védelmi pénz szedése

zsarolás 323. §

iparjogvédelmi jog megszerzõi vagy szerzõi jogsértése és termékhamisítás hoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító mûszaki intézkedés kijátszása 329/B. § jogkezelési adat meghamisítása 329/C. § iparjogvédelmi jogok megsértése 329/D. § hivatalos okmányok hami- közokirat-hamisítás 274. § sítása és hamisított okirattal való kereskedés pénz és más fizetõeszközök hamisítása

pénzhamisítás 304. § készpénz-helyettesítõ fizetési eszközzel visszaélés 313/C. §

számítógépes bûnözés

számítástechnikai rendszer és adatok elleni bûncselekmény 300/C. § számítástechnikai rendszer védelmét biztosító intézkedés kijátszása 300/E. §

korrupció

vesztegetés 250. § vesztegetés nemzetközi kapcsolatban 258/B. §

fegyverek, lõszerek és rob- visszaélés robbanóanyagbanóanyagok tiltott keres- gal vagy robbanószerrel kedelme 263. § veszélyeztetett növényfa- természetkárosítás 281. § jok és fafajták tiltott kereskedelme környezettel kapcsolatos bûncselekmények

környezetkárosítás 280. § természetkárosítás 281. § környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése 281/A. §

1089

nukleáris és radioaktív anyagok tiltott kereskedelme

visszaélés robbanóanyaggal vagy robbanószerel 263. § visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel 263/A. § fegyvercsempészet 263/B. § visszaélés radioaktív anyaggal 264. §

pénzmosás

pénzmosás 303. §

2006. évi XVIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átadásáról és átvételérõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átadásáról és átvételérõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 2. § Az Egyezmény hiteles magyar nyelvû szövege a következõ: „Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átadásáról és átvételérõl A Magyar Köztársaság Kormánya, valamint a BoszniaHercegovinai Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Szerzõdõ Felek) – attól az óhajtól vezérelve, hogy az illegális migrációt az európai erõfeszítések szellemében kezeljék,

hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentõk tiltott kereskedelme Terrorizmus

Terrorcselekmény 261. §

– arra törekedve, hogy a jogellenesen tartózkodó személyek átvételét a szolidaritás együttmûködés szellemében és kölcsönösség alapján szabályozzák,

emberkereskedelem, embercsempészet

emberkereskedelem 175/B. § embercsempészet 218. §

– kölcsönösen elfogadva, hogy ezen Egyezmény nem szolgálhat alapul a jogellenesen tartózkodó személyek tömeges átszállítására,

tiltott kábítószerkereskede- visszaélés kábítószerrel lem [282/A. §, 282/B. § (2)–(4), (6), (7) b) pont]

a következõkben állapodtak meg: * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

1090

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1. cikk Saját állampolgárok átvétele

(1) Mindegyik Szerzõdõ Fél a másik Szerzõdõ Fél megkeresésére különleges formalitások nélkül visszafogad a megkeresõ Szerzõdõ Fél állama területérõl minden jogellenesen ott tartózkodó személyt, akirõl bizonyítást nyert vagy valószínûsíthetõ, hogy a megkeresett Szerzõdõ Fél állampolgára. Ha utólag megállapítást nyer, hogy az átvett személy az átvétel idõpontjában nem volt a megkeresett Szerzõdõ Fél állampolgára, úgy õt a megkeresõ Szerzõdõ Félnek vissza kell venni. (2) Amennyiben az állampolgárság csak valószínûsített, a megkeresett Szerzõdõ Fél elutasíthatja az átvételt akkor, ha hét munkanapon belül kétséget kizáróan megállapítja és a megkeresõ Szerzõdõ Felet errõl értesíti, hogy az érintett személy a rendelkezésre álló adatok ellenére ezen Szerzõdõ Fél állampolgárságával nem rendelkezik. Ebben az esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél válasza a kötelezõ.

2. cikk Ápolást igénylõ személy átvétele A megkeresõ Szerzõdõ Fél az 1. cikk szerinti olyan személy tervezett hazaszállítását, akinek egészségi állapotára vagy életkorára tekintettel gondozásra van szüksége, bejelenti a megkeresett Szerzõdõ Félnek. A megkeresett Szerzõdõ Fél hét napon belül közli, hogy az átvételre mikor és hol kerül sor.

3. szám

szállítás), ha a továbbutazást a tranzitországokban és az átvételt a célországban a megkeresõ Szerzõdõ Fél biztosította. Ebben az esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél tranzitvízumára nincs szükség. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy átszállítását nem kérelmezik, illetõleg azt elutasítják, ha indokoltan feltételezhetõ, hogy a célországban vagy az esetleges tranzitországokban embertelen bánásmód, halálbüntetés fenyegeti, élete, testi épsége vagy szabadsága, nemzeti, vallási, faji hovatartozása, politikai meggyõzõdése miatt veszélyben van. (3) Az átszállítás ezenkívül nem kérelmezhetõ, illetõleg az elutasítható, ha a személyt a megkeresett Szerzõdõ Fél államában, a célországban, illetve a tranzitországok valamelyikében büntetõeljárás indítása vagy büntetés végrehajtása fenyegeti, kivéve a tiltott határátlépésért történõ felelõsségre vonás esetét. (4) Az átszállítás iránti kérelmet a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma, valamint a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Igazságügyi és Közigazgatási Minisztériuma között közvetlen úton, írásban terjesztik elõ és intézik. A kérelemnek tartalmaznia kell: a) az átszállítandó személy személyazonosító adatait, b) nyilatkozatot arról, hogy az (1) bekezdés szerinti feltételek adottak és nem ismertek a (2) és (3) bekezdésben meghatározott elutasítási okok, c) az átadásra javasolt idõpontot és határátkelõhelyet. (5) A Szerzõdõ Felek illetékes hatóságai közvetlenül állapodnak meg egymással az átadás végleges idõpontjában és az átszállítás módjában.

Harmadik állam állampolgárainak átvétele

(6) Ha a megkeresett Szerzõdõ Fél a kérelmet a szükséges feltételek hiánya miatt elutasítja, akkor a másik Szerzõdõ Fél írásban közli az elutasítást megalapozó indokokat.

(1) Ezen Egyezmény 1. és 2. cikkének rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni azon harmadik állam állampolgárára, aki a megkeresett Szerzõdõ Fél államának területén állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezik, illetõleg aki ott menekült státuszt kapott.

(7) Az átszállításra átvett személy visszaadható a megkeresõ Szerzõdõ Félnek, ha az (1) bekezdésben meghatározott valamely feltétel hiánya vagy a (2) és (3) bekezdés szerinti valamely tény utólag válik ismertté. Ennek közlését követõen a megkeresõ Szerzõdõ Fél köteles visszavenni az átszállításra elõzõleg átadott személyt.

(2) A megkeresõ Szerzõdõ Fél visszaveszi az (1) bekezdésben meghatározott személyt, ha utólag kiderül, hogy az a megkeresett Szerzõdõ Fél állama területérõl történõ kiutazása idõpontjában nem rendelkezett tartózkodási engedéllyel vagy menekült státusszal.

5. cikk

3. cikk

4. cikk Átszállítás (1) Mindegyik Szerzõdõ Fél átveszi a másik Szerzõdõ Fél megkeresésére a harmadik állam állampolgárát hatósági ellenõrzéssel történõ átszállításra (a továbbiakban: át-

Költségviselés (1) Ezen Egyezmény 1–3. cikke szerint átadásra kerülõ személyek szállításával kapcsolatos költségeket a megkeresett Szerzõdõ Fél államhatáráig a megkeresõ Szerzõdõ Fél viseli. (2) Ezen Egyezmény 4. cikke szerinti személyek átszállítási költségeit és az esetleges visszaadás költségeit is a megkeresõ Szerzõdõ Fél viseli.

3. szám


1091

6. cikk

8. cikk

Adatvédelem

Érintetlenségi záradék

A személyekre vonatkozó adatok védelmére mindegyik Szerzõdõ Fél érvényes jogi elõírásainak figyelembevételével a következõ feltételek érvényesek:

A Szerzõdõ Felek fennálló két- és többoldalú nemzetközi jogi kötelezettségei, különösen az emberi jogok, a menekültjog és a kiadatás területén, érintetlenül maradnak.

1. a fogadó Fél az adatokat csak az átadó Fél által megadott célra és az általa közölt feltételekkel használja fel; 2. az átadó Fél kérésére a fogadó Fél tájékoztatást nyújt az átadott adatok felhasználásáról és az ezáltal elért eredményekrõl;

9. cikk Együttmûködési alapelv

3. a személyekre vonatkozó adatokat kizárólag az együttmûködõ hatóságoknak szabad átadni. Az adatok továbbadása más hatóságoknak csak a Felek egyetértése alapján, az átadó Fél elõzetes engedélyével történhet;

Mindkét Szerzõdõ Fél kötelezettséget vállal az Egyezmény alkalmazásából keletkezõ problémák egyetértésben történõ megoldására.

4. az átadó Fél felelõs az átadandó adatok helyességéért. Ha bebizonyosodik, hogy helytelen adatok is átadásra kerültek, úgy arról a fogadó Felet haladéktalanul értesíteni kell;

10. cikk Felfüggesztés

5. a jogosult személy számára, kérésére, felvilágosítást kell adni a személyérõl meglévõ adatokról és azok tervezett felhasználásáról. Ez a felvilágosítási kötelezettség nem áll fenn, ha a Felek belsõ jogszabályai ezt lehetõvé teszik. A személyi adatokról történõ felvilágosítás adásánál annak a Félnek a nemzeti joga az irányadó, amely az adatokat átadja;

Ezen Egyezmény 4. cikkének alkalmazását bármelyik Szerzõdõ Fél közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból egészben vagy részben átmenetileg felfüggesztheti. A felfüggesztés bevezetésérõl és visszavonásáról a másik Szerzõdõ Felet diplomáciai úton, írásban haladéktalanul tájékoztatni kell.

6. az átadó Fél az átadáskor közli a saját jogrendjében érvényes adattörlési határidõket. Ezektõl függetlenül a közölt személyre vonatkozó adatokat a szükségesség megszûnésekor törölni kell; 7. mindkét Fél köteles a személyre szóló adatok átadásáról, átvételérõl és törlésérõl nyilvántartást vezetni; 8. a Felek kötelesek az átadott, személyre szóló adatokat hatásosan védeni az illetéktelen hozzáférés, változtatás és nyilvánosságra hozatal ellen.

7. cikk Az Egyezmény végrehajtása A Magyar Köztársaság belügyminisztere, valamint a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság igazságügyi és közigazgatási minisztere ezen Egyezmény végrehajtására megállapodást kötnek, amelyben meghatározzák: a) az illetékes szerveket, valamint az átadással-átvétellel kapcsolatos eljárás és kölcsönös tájékoztatás módját, b) az átadáshoz és az átvételhez szükséges okmányokat és adatokat, c) ezen Egyezmény 5. cikke (2) bekezdése szerinti költségtérítés módját és szabályait.

11. cikk Hatálybalépés, felmondás (1) Ezen Egyezmény az azt követõ harmincadik napon lép hatályba, amikor a Szerzõdõ Felek diplomáciai úton, írásban kölcsönösen tájékoztatták egymást arról, hogy a hatálybalépéshez szükséges belsõ jogi elõírásoknak eleget tettek. (2) Ezen Egyezmény határozatlan ideig marad hatályban, amennyiben a Szerzõdõ Felek egyike diplomáciai úton, írásban nem mondja fel. Ebben az esetben ezen Egyezmény a felmondás kézhezvételét követõ harmincadik napon hatályát veszti. Készült Budapesten, 1996. április 21. napján, két eredeti példányban, magyar, bosnyák és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Eltérõ értelmezés esetén az angol nyelvû szöveg a meghatározó. Aláírások” 3. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba.

1092


(2) E törvény 1–2. §-a az Egyezmény 11. cikkében meghatározott idõpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, illetve e törvény 1–2. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a belügyminiszter gondoskodik.

2006. évi XIX. törvény a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról* (Indokolással) 1. § (1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 15. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejûleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik: „(2) A per másodfokú elintézésébõl és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából ki van zárva az a bíró is, aki az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett.” (2) A Pp. az alábbi alcímmel, valamint 114/A. és 114/B. §-sal egészül ki: „Kifogás az eljárás elhúzódása miatt 114/A. § (1) A fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevõ ügyész az ügyben eljáró bíróságnak a (2) bekezdésben meghatározott mulasztása miatt ugyanezen bíróságnál írásban kifogást nyújthat be, kérve a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkezõ bíróságtól a mulasztás tényének megállapítását, valamint – megfelelõ határidõ tûzésével – a mulasztó bíróságnak a (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt esetben az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára, a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására történõ utasítását. (2) Kifogás akkor terjeszthetõ elõ, ha a) a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidõt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt,

* A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

3. szám

b) a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevõ személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidõt tûzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetõvé tett intézkedéseket, c) a bíróság elmulasztotta a perek ésszerû idõn belül történõ befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerû idõtartam, amely elegendõ volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzésérõl rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg. (3) Nincs helye kifogás elõterjesztésének bizonyítási cselekmény elrendelése, valamint olyan határozat ellen, amellyel szemben külön jogorvoslatnak van helye. (4) A kifogást annak benyújtója mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság azt érdemben el nem bírálta. A viszszavont kifogást újból elõterjeszteni nem lehet. 114/B. § (1) Az ügyben eljáró bíróság a kifogást annak bírósághoz való érkezését követõ nyolc napon belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, harminc napon belül megteszi, illetõleg elrendeli a kifogásban sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges intézkedést. A bíróság a kifogás elintézésérõl a kifogás elõterjesztõjét értesíti. (2) Ha az ügyben eljáró bíróság a kifogást nem tartja alaposnak, a kifogást tartalmazó beadványt megküldi az ellenfél részére, aki észrevételeit a kézbesítéstõl számított nyolc napon belül terjesztheti elõ. A határidõ elteltét követõen a bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt – nyolc napon belül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkezõ bírósághoz. A felterjesztésben a bíróság számot ad arról, hogy a hiányolt eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára milyen okból nem került sor. (3) A helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a megyei bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a megyei bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélõtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélõtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsõbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Legfelsõbb Bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsõbb Bíróság másik tanácsa az iratok felterjesztésétõl számított tizenöt napon belül tárgyaláson kívül bírálja el. (4) Ha a kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot határidõ tûzésével a 114/A. § (2) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 114/A. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására hívja fel. A felhívásban – a 114/A. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esetet kivéve – a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény lefolytatására nem utasíthatja. A kifo-

3. szám


gás alaptalansága esetén azt indokolt határozattal elutasítja. A határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. (5) Ha a kifogás elõterjesztõje ugyanabban a perben ismételten alaptalan kifogást nyújt be, õt a kifogást elbíráló bíróság elutasító határozatában pénzbírsággal (120. §) sújthatja. (6) A kifogás elintézésére a végzés elleni fellebbezés felterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.” 2. § A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény a következõ alcímmel, valamint 262/A. és 262/B. §-sal egészül ki: „Kifogás az eljárás elhúzódása miatt 262/A. § (1) A vádlott, a védõ és a magánfél a bíróság (2) bekezdésben meghatározott mulasztása miatt az ügyben eljáró bíróságnál írásban kifogást terjeszthet elõ, kérve a mulasztás tényének megállapítását, valamint – megfelelõ határidõ tûzésével – a mulasztó bíróságnak a (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára, a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben pedig a megfelelõ intézkedés megválasztására történõ utasítását. (2) Kifogás akkor terjeszthetõ elõ, ha a) a törvény a bíróság részére az eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidõt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt, b) a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevõ személy, a megkeresett szerv vagy személy, a tanú vagy a szakértõ részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidõt tûzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetõvé tett intézkedéseket. (3) Nincs helye kifogás elõterjesztésének bizonyítási cselekmény elrendelése, valamint olyan határozat ellen, amellyel szemben külön jogorvoslatnak van helye. (4) A kifogást annak benyújtója mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság azt érdemben el nem bírálta. A visszavont kifogást újból elõterjeszteni nem lehet. 262/B. § (1) Az ügyben eljáró bíróság a kifogást – a (2) bekezdés esetét kivéve – nyolc napon belül közvetlenül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkezõ bírósághoz. A felterjesztésben számot ad arról, hogy a hiányolt eljárási cselekmény elvégzése vagy határozat meghozatala – megítélése szerint – milyen okból nem volt lehetséges. (2) Ha az ügyben eljáró bíróság a kifogást alaposnak tartja, a kifogásnak a bírósághoz való érkezését követõ harminc napon belül meghozza, illetõleg elrendeli a kifogásban sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges intézkedést. A bíróság a kifogás elintézésérõl a kifogás elõterjesztõjét értesíti. (3) A helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a megyei bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a megyei bíróság mulasztásával szemben benyújtott

1093

kifogást az ítélõtábla, az ítélõtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsõbb Bíróság, a Legfelsõbb Bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsõbb Bíróság másik tanácsa az iratok felterjesztésétõl számított tizenöt napon belül tanácsülésen bírálja el. (4) Ha a kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot határidõ tûzésével a 262/A. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esetekben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 262/A. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt esetben pedig a megfelelõ intézkedés megválasztására hívja fel. A felhívásban – a 262/A. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esetet kivéve – a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény lefolytatására nem utasíthatja. A kifogás alaptalansága esetén azt indokolt határozattal elutasítja. A határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. (5) A kifogás elintézésére a végzés elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.” 3. § Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap elsõ napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. E törvény hatálybalépése nem érinti az eljárások elhúzódása miatt e törvény hatálybalépése elõtt megnyílt jogorvoslati lehetõségek, valamint kártérítési és kártalanítási igények érvényesítését.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A jogállami mûködés egyik legfontosabb eleme a jogbiztonság, amely magában foglalja azt is, hogy mind a büntetõ-, mind a polgári ügyekben ésszerû idõn belül szülessen döntés a bíróságokon. A Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségei követelményként fogalmazzák meg „az ésszerû idõn belül való tárgyalás” elvét. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikke 1. pontjának elsõ mondata szerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerû idõn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetõleg az ellene felhozott büntetõjogi vádak megalapozottságát illetõen”. A strasbourgi szervek következetes ítélkezési gyakorlata – erre tekintettel – kiemelt jelentõséget tulajdonít a jogviták ésszerû idõn belül történõ elbírálásának. Az ítélkezési gyakorlat fontos sajátossága, hogy nem az adott ország igazságszolgáltatását az adott idõszakban jellemzõ átlagos pertartamot, hanem a panaszos konkrét ügyének idõigényét veszik figyelembe, ezen belül is vizsgálva a per egyes szakaszainak, eljárási fázisainak idõtartamát, illetõ-

1094


leg azt, hogy a bíróság mindent megtett-e annak érdekében, hogy az eljárás folyamatosságát biztosítsa és a jogvita elbírálására minél elõbb sor kerüljön. A strasbourgi szervekhez benyújtott magyar panaszok tapasztalatai szerint a magyar ügyek jelentõs részét a polgári perek elhúzódása miatti panaszok teszik ki, ugyanakkor büntetõeljárás elhúzódása miatt is marasztalta már el az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) a magyar államot. A Bíróság emellett több esetben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jelenlegi szabályai nem teremtenek hatékony jogorvoslatot. Mindezekre figyelemmel szükséges, hogy a hazai jogban – mind a büntetõeljárásban, mind a polgári peres eljárásban – olyan jogi eszköz kerüljön kiépítésre, amely az eljárások folyamatában – és nem csak azok lezárása után – ráhatást biztosít az eljárások elhúzódásmentes folytatására, és megfelelõ védelmet jelent az azt okozó magatartásokkal szemben. A bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás jogintézménye a külföldi tapasztalatok alapján, a magyar eljárási sajátosságokra figyelemmel került kialakításra. Számos európai országban a jogrend részét képezik már azok az eljárások, melyekkel a felek az eljárás indokolatlan elhúzódását kifogásolhatják valamely bíróságon belüli vagy azon kívüli fórumnál. A tervezett magyar szabályozás kidolgozásánál a jogalkotó a közel másfél évtizede létezõ és mûködõ osztrák megoldást tartotta elsõsorban szem elõtt.

RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz A törvény a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatályos rendelkezéseit egészíti ki az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményével. A Pp.-ben felsorolt személyek az ügyben eljáró bíróságnál írásban nyújthatnak be kifogást, a helyi bíróság eljárása esetén a megyei bíróságtól, a megyei bíróság elõtt folyamatban lévõ ügyben az ítélõtáblától, míg az ítélõtábla esetén a Legfelsõbb Bíróságtól kérve a mulasztás tényének megállapítását, valamint a mulasztó bíróságnak megfelelõ határidõ tûzésével az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy az elmulasztott határozat meghozatalára történõ utasítását. Kifogás akkor terjeszthetõ elõ, ha – a törvény a bíróság részére az egyes eljárási cselekmények megtételére határidõt tûzött ki, azonban ez eredménytelenül eltelt, vagy ha – a bíróság az eljárásban részt vevõ részére az eljárási cselekmény megtételére határidõt tûzött ki, amely eredménytelenül eltelt, de a bíróság ennek ellenére nem tette meg az érintettel szemben a szükséges és lehetséges intézkedéseket, illetve ha – a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerû idõ (Pp. 2. §), amely elegendõ volt arra, hogy a bí-

3. szám

róság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzésérõl rendelkezzen, azonban azt nem tette meg. Nem terjed ki ugyanakkor az új jogintézmény arra az esetre, amikor a bíróság a fél megítélése szerint feleslegesen rendel el bizonyítást, azaz csak a perek indokolatlan elhúzódását lehet ezen a módon kifogásolni, a bíróság által feleslegesen elrendelt bizonyítást továbbra is a per érdemében hozott döntés elleni fellebbezésben kell majd vitatni. Nincs helye kifogás elõterjesztésének továbbá olyan határozatok ellen sem, melyekkel szemben külön jogorvoslatnak van helye. Tekintettel arra, hogy a jogintézmény célja, hogy eszköz legyen az érintettek kezében az eljárás elõbbreviteléhez, a törvény rövid határidõket, és rugalmas eljárást ad a bíróság számára a kifogás elintézésére. Ha az ügyben eljáró bíróság a kifogást alaposnak tartja, saját maga 30 napon belül meghozhatja, illetve elrendelheti a kifogásban sérelmezett helyzet megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket, és errõl a kifogás elõterjesztõjét értesíti. Számos esetben elõfordulhat ugyanis, hogy az elhúzódás oka nem valamely relatíve „egyszerûen” orvosolható eljárási cselekmény (pl. tárgyalás kitûzésének elmaradása), hanem pl. az ítélet írásba foglalásának elmaradása. Az ilyen esetekben nagyobb érdek fûzõdik ahhoz, hogy az eljáró bíróság maga végezze el az elmaradt eljárási cselekményt – amelyhez viszont megfelelõ idõ szükséges –, mint ahhoz, hogy automatikusan felterjessze a beadványt a kifogás elbírálására jogosult felettes bírósághoz. Abban az esetben, ha az eljáró bíró a kifogást nem tartja alaposnak, azt megküldi az ellenfél részére, aki észrevételeit a kézbesítéstõl számított 8 napon belül terjesztheti elõ. A határidõ elteltét követõen a bíróság valamennyi iratot 8 napon belül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkezõ bírósághoz, amely 15 napon belül döntést hoz és alapos kifogás esetén felhívja az eljáró bíróságot, hogy megadott határidõn belül intézkedjen az ügy továbbvitele iránt. Fontos kiemelni, hogy a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott konkrét eljárási cselekmény lefolytatására nem utasíthatja, mivel ez már a bírósági függetlenség megsértését jelentené. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Annak érdekében, hogy az érintettek ne éljenek vissza ezzel az új jogintézménnyel, és ne használják – alapvetõ céljával ellentétesen – az eljárás további elhúzásának eszközeként, a törvény elõírja, hogy ha a kifogást elõterjesztõ ismételten alaptalan kifogást nyújt be, õt a kifogást elbíráló bíróság elutasító határozatában pénzbírsággal is sújthatja.

A 2. §-hoz A módosítás a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt (Be.) is kiegészíti az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményével.

3. szám


A büntetõeljárás bírósági szakaszában érvényesülõ új jogintézmény szabályozása, a kifogás elintézésének módja hasonló a polgári eljárás szabályaihoz. Lényeges eltérést jelent azonban, hogy büntetõügyekben nem nyújtható be kifogás azzal az indokkal, hogy a bíróság elmulasztotta a perek ésszerû idõn belül történõ befejezésére irányuló kötelezettségét. Az ésszerû idõ fogalmát a Be. – a polgári eljárást szabályozó törvénnyel szemben – nem használja, ugyanakkor a törvényben számos konkrét eljárási határidõ található, melyek elmulasztása esetén a kifogás a polgári ügyekhez hasonlóan benyújtható. A büntetõeljárás sajátosságaiból adódó eltérés továbbá, hogy az eljáró bíróság elnöke – ha a kifogást nem tartja alaposnak – 8 napon belül közvetlenül felterjeszti az elbírálására hatáskörrel rendelkezõ bírósághoz, illetve rendbírság az ismételten alaptalan kifogás esetén sem szabható ki. A Be.-ben található rendbírságra vonatkozó szabályok a terheltre – speciális helyzetére és eljárásbeli jogaira tekintettel – csak szûk körben vonatkoznak. Ha az ismételten elõterjesztett kifogás az eljárás elhúzódását vonja maga után, annak következményeit a gyakorlatban a terhelt és a magánfél viseli, ezért ellenérdekeltek az eljárás további elhúzásában.

A 3. §-hoz A törvény a kihirdetését követõ második hónap elsõ napján lép hatályba, és rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekre is alkalmazni kell annak érdekében, hogy a már régebben folyamatban lévõ ügyekben a pertartam esetlegesen ne növekedjen az új ügyek miatt, melyekben már a feleknek lehetõsége lesz az eljárás kezdetétõl fogva az ügy elhúzódását kifogásolni.

2006. évi XXVII. törvény a Szervezett Bûnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény módosításáról* 1. § A Szervezett Bûnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szbetv.) 2. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [2. § (1) A Központ a törvény 4. §-ában megjelölt bûncselekmények megelõzésének, megszakításának, felderítésének elõsegítése céljából a következõ feladatokat látja el:]


1095

„e) az együttmûködõ szervek részérõl érkezett adatokat – azok elemzését, értékelését követõen – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ együttmûködõ szerveknek küldi meg, az elvégzett elemzõ-értékelõ tevékenység eredményeként – szükség szerint – felderítési cselekményre, nyomozási cselekményre, intézkedésre tesz javaslatot;” 2. § (1) Az Szbetv. 4. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [4. § (1) A Központ az együttmûködõ szervektõl átvett következõ adatokat kezeli:] „e) a Btk. 259. §-ába ütközõ közveszélyokozás bûntettére, a Btk. 261. §-ába ütközõ terrorcselekmény bûntettére, a Btk. 262. §-ába ütközõ légijármû, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármû hatalomba kerítése bûntettére, a Btk. 263/A. §-ának (1)–(3) bekezdésébe ütközõ visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel bûntettére, a Btk. 264. §-ába ütközõ visszaélés radioaktív anyaggal bûntettére, a Btk. 264/C. §-ába ütközõ visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel bûntettére, a Btk. 270/A. §-ának (3) bekezdésébe ütközõ közveszéllyel fenyegetés bûntettére, a Btk. 274. §-ának (1) bekezdésébe ütközõ közokirat-hamisítás bûntettére, a Btk. 282–282/B. §-ába ütközõ visszaélés kábítószerrel bûncselekményére vonatkozó adatokat, f) a Btk. 287. §-ába ütközõ haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetõleg kettõs felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegésének bûntettére, a Btk. 303–303/A. §-ába ütközõ pénzmosás bûntettére, a Btk. 304. §-ába ütközõ pénzhamisítás bûntettére és a Btk. 304/A. §-ába ütközõ pénzhamisítás elõsegítésének vétségére vonatkozó adatokat.” (2) Az Szbetv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján kezelt adatok az adatot átadó együttmûködõ szervre irányadó adatkezelési határidõ elteltéig kezelhetõk.” 3. § Az Szbetv. 5. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) A megküldött adattal összefüggésben közölni kell: a) az adatszolgáltató szerv megnevezését, b) az adatkezelés jogalapját, határidejét, valamint a határidõ módosulását, c) az adat keletkezésének idejét, valamint azt, hogy az adat titkos információgyûjtés eredménye-e vagy sem, d) az adat ellenõrzöttségét, továbbá hogy az tényeken, becsléseken, következtetéseken alapul-e, e) a felhasználás korlátozására vonatkozó tájékoztatást.” 4. § Az Szbetv. 8. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [(2) A Központ által kezelt adatot haladéktalanul törölni kell, ha] „a) a törvény 4. §-ának (4) bekezdésében meghatározott adatkezelési idõ letelt,”

1096


5. § (1) Az Szbetv. 2. §-ának (1) bekezdésében, 3. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában és (2) bekezdésében, 6. §-ának (1) bekezdésében, valamint 17. §-ának a) pontjában a „4. §-ában” szövegrész helyébe a „4. §-ának (1) és (2) bekezdésében” szövegrész lép. (2) Az Szbetv. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében a „4. §-ában” szövegrész helyébe a „4. §-ának (3) bekezdésében” szövegrész lép. 6. § Ez a törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba.

3. szám

azzal a szándékkal, hogy az Egyezményt aláíró Magas Szerzõdõ Felek részére olyan eszközt biztosítson, amely közvetlenebb részvételüket teszi lehetõvé a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmében ennek megfelelõ eljárások létrehozásával, tekintettel arra, hogy a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmére vonatkozó szabályok a nemzetközi jog változását tükrözik, megerõsítve, hogy a jelen Jegyzõkönyv rendelkezései által nem szabályozott kérdésekre továbbra is a bevett nemzetközi jog szabályai irányadók, a következõ kérdésekben állapodtak meg: I. Fejezet BEVEZETÉS

2006. évi XXIX. törvény a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény Második Kiegészítõ Jegyzõkönyvének kihirdetésérõl és a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról* (Indokolással) (A Jegyzõkönyv megerõsítésérõl szóló okirat letétbe helyezése 2005. október 26. napján megtörtént; a Jegyzõkönyv – annak 43. Cikke 2. pontjának értelmében – a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2006. január 26. napján hatályba lépett.) 1. § Az Országgyûlés a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény Második Kiegészítõ Jegyzõkönyvét (a továbbiakban: Jegyzõkönyv) e törvénnyel kihirdeti.**

Második Jegyzõkönyv a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezményhez A Felek felismerve, hogy a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmének javítására és külön meghatározott kulturális javak tekintetében kiemelt védelmi rendszer létrehozására van szükség, ismételten megerõsítve a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelme tárgyában Hágában, 1954. május 14-én kelt Egyezmény rendelkezéseit, és kihangsúlyozva, hogy ezen rendelkezéseket végrehajtásuk elõsegítését célzó intézkedések útján ki kell egészíteni,

1. Cikk Definíciók A jelen Jegyzõkönyv szempontjából a) a „Felek” a jelen Jegyzõkönyvben részt vevõ Államokat jelentik; b) „kulturális javak” alatt az Egyezmény 1. Cikkében meghatározott kulturális javak értendõk; c) „Egyezmény” alatt a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló Hágai Egyezmény értendõ, amely Hágában készült 1954. május 14-én; d) „Magas Szerzõdõ Fél” alatt valamely az Egyezményben részt vevõ Állam értendõ; e) a „kiemelt védelem” a 10. és 11. Cikkben megállapított kiemelt védelmi rendszert jelenti; f) „katonai célpontnak” az a tárgy tekintendõ, amely jellegénél, fekvésénél, céljánál és használatánál fogva hatékony szerepet tölt be katonai akcióban, és amelynek teljes vagy részleges megsemmisítése, elfoglalása vagy semlegesítése az adott idõben uralkodó körülmények között határozott katonai elõnyt biztosít; g) „tiltott” a nemzetközi jog vagy a megszállott területen belül hatályos törvények alkalmazandó szabályainak kényszer alatti vagy más módon való megsértését jelenti; h) a „jegyzék” a 27. Cikk 1. pontjának b) bekezdés szerint megállapított kiemelt védelem alatt álló kulturális javak nemzetközi jegyzékét jelenti; i) „Fõigazgató” alatt az UNESCO Fõigazgatója értendõ; j) „UNESCO” az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetét jelenti; k) „Elsõ Jegyzõkönyvnek” a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelme tárgyában Hágában, 1954. május 14-én kelt Jegyzõkönyv tekintendõ. 2. Cikk Az Egyezményhez való viszony

* A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el. ** Az angol nyelvû szöveg a Magyar Közlöny 2006. évi 21. számában megtalálható.

A jelen Jegyzõkönyv kiegészíti az Egyezményt a jelen Jegyzõkönyvben részt vevõ Felek közötti viszonylatban.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 3. Cikk Alkalmazási terület

1. A béke idején alkalmazandó rendelkezéseken kívül, az Egyezmény 18. Cikke 1. és 2. pontjában, valamint a 22. Cikk 1. pontjában meghatározott helyzetek esetében a jelen Jegyzõkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. 2. Ha a fegyveres összeütközésben részt vevõ Felek egyikére nézve nem kötelezõ a jelen Jegyzõkönyv, az abban részes egyéb Felek egymás közötti viszonyában a Jegyzõkönyv változatlanul kötelezõ marad. Nemkülönben kötelezõ a jelen Jegyzõkönyv az összeütközõ nem részes Állammal való viszonylatban is, ha az elfogadja ezen Jegyzõkönyv rendelkezéseit, annyiban, amennyiben tényleg alkalmazza azokat.

4. Cikk Az Egyezmény és a jelen Jegyzõkönyv III. fejezete és egyéb rendelkezései közötti viszony A jelen Jegyzõkönyv III. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazása nem érinti: a) az Egyezmény I. fejezetében, valamint a jelen Jegyzõkönyv II. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazását; b) az Egyezmény II. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazását, kivéve azt az esetet, amikor – akár a jelen Jegyzõkönyvben részes Felek között vagy valamely Fél és egy olyan Állam között születik megállapodás, amely elfogadja és ténylegesen alkalmazza a jelen Jegyzõkönyvet a 3. Cikk 2. pontjával összhangban, amelynek értelmében a kulturális javak tekintetében mind a különleges, mind a kiemelt védelem engedélyezve lett – csak a kiemelt védelem rendelkezései alkalmazandók.

1097

tûz és szerkezeti összeomlás esetére, elõkészületek ingó kulturális javak elszállítására vagy gondoskodás az említett kulturális javak megfelelõ helyszíni védelmérõl, és a kulturális javak oltalmazásáért felelõs illetékes hatóságok kijelölése.

6. Cikk Kulturális javak kímélése Az Egyezmény 4. Cikkével összhangban a kulturális javak kímélése biztosításának céljából: a) az Egyezmény 4. Cikkének 2. pontja szerinti elkerülhetetlen katonai szükség alapján mentességet feloldani, és kulturális javak ellen ellenséges cselekményt elkövetni csak abban az esetben és csak addig lehet, amíg: (i) az említett kulturális javak funkciójukat tekintve katonai célpontokká váltak; és (ii) más ésszerû megoldás nem áll rendelkezésre, amely a szóban forgó célpont ellen elkövetett ellenséges cselekmény által nyújtott katonai elõnyhöz hasonló lehetõséget kínálna; b) az Egyezmény 4. Cikkének 2. pontja szerinti elkerülhetetlen katonai szükség alapján mentességet feloldani, és a kulturális javakat olyan célokra felhasználni, amelyek azokat megrongálódásnak vagy megsemmisülésnek tehetnék ki, csak abban az esetben és csak addig lehet, amíg hasonló katonai elõny eléréséhez nincs lehetõség a kulturális javak ilyen használata és más ésszerû módszer közötti választásra; c) elkerülhetetlen katonai szükségre vonatkozó döntést csak zászlóaljjal egyenlõ vagy annál jelentõsebb katonai erõ parancsnoka hozhat, vagy annál kisebb katonai erõé, amennyiben a körülmények más lehetõségre nem adnak módot; d) az a) bekezdés szerint hozott döntés alapján indított támadás esetében, amennyiben a körülmények megengedik, a döntést elõzetesen megfelelõen közölni kell.

II. Fejezet A VÉDELEMRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 5. Cikk A kulturális javak oltalmazása A kulturális javaknak béke idején fegyveres összeütközés elõrelátható behatásaival szembeni, az Egyezmény 3. Cikke szerinti oltalmazásának elõkészítésére tett intézkedések, amennyiben szükséges, terjedjenek ki a következõkre: leltárkészítés, szükségintézkedések megtervezése

7. Cikk Támadás esetén tett óvintézkedések A katonai mûveletek lebonyolítására vonatkozó nemzetközi humanitárius jog által elõírt egyéb óvintézkedések sérelme nélkül, az összeütközõ Felek: a) minden lehetõt elkövetnek annak biztosítására, hogy a támadás célpontjai ne az Egyezmény 4. Cikke értelmében védelem alatt álló kulturális javak legyenek; b) a támadás eszközeinek és módszereinek kiválasztása során minden ésszerû óvintézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az Egyezmény 4. Cikke szerinti védelem

1098


alatt álló kulturális javak esetleges megrongálódását elkerüljék, vagy mindenképpen a lehetõ legkisebbre csökkentsék; c) tartózkodnak olyan támadás megindításáról döntést hozni, amely az Egyezmény 4. Cikke értelmében védelem alatt álló kulturális javak esetleges olyan megrongálódását okozhatja, amely az elõrelátható konkrét és közvetlen katonai elõny szempontjából túlzott mértékû lenne; valamint d) megszüntetik és felfüggesztik a támadást, ha nyilvánvalóvá válik, hogy: (i) a célpontok az Egyezmény 4. Cikke értelmében védelem alatt álló kulturális javak; (ii) a támadás az Egyezmény 4. Cikke értelmében védelem alatt álló kulturális javak esetleges olyan megrongálódását okozhatja, ami a várható konkrét és közvetlen katonai elõny szempontjából túlzott mértékû lenne.

8. Cikk

3. szám III. Fejezet KIEMELT VÉDELEM 10. Cikk Kiemelt védelem

A kulturális javak kiemelt védelem alá helyezhetõk, feltéve, hogy azok a következõ három feltételnek eleget tesznek: a) az emberiség számára kiemelkedõ jelentõségû kulturális örökségek; b) a kulturális javakat megfelelõ belsõ jogi és közigazgatási intézkedések védik, amelyek elismerik azok kivételes kulturális-történelmi értékét, és biztosítják legmagasabb szintû védelmüket; c) nem használják azokat katonai célokra vagy katonai területek megvédésére, továbbá a kulturális javak felett felügyeletet gyakorló Fél nyilatkozatot tett, amelyben megerõsíti, hogy nem kerül sor ilyen célú felhasználásra.

Ellenségeskedéssel szembeni óvintézkedések Az összeütközõ Felek, amilyen mértékben lehetséges: a) az ingó kulturális javakat a katonai célpontok közelébõl elszállítják vagy a helyszínen megfelelõ védelemrõl gondoskodnak; b) elkerülik katonai célpontok kulturális javak mellett történõ elhelyezését.

9. Cikk Megszállott területen lévõ kulturális javak védelme 1. Az Egyezmény 4. és 5. Cikkében foglalt rendelkezéseinek sérelme nélkül a más fél területét részben vagy egészben megszálló Fél köteles a megszállott területre nézve megtiltani és megelõzni: a) a kulturális javak tiltott kivitelét, egyéb módon történõ elszállítását vagy tulajdonjogának átruházását; b) bármely régészeti feltárást, kivéve, ha az szigorúan a kulturális javak oltalmazásához, nyilvántartásba vételéhez vagy megõrzéséhez szükséges; c) a kulturális javak oly átalakítását, más célra történõ felhasználását, amely kulturális, történeti vagy tudományos bizonyítékok elrejtését vagy megsemmisítését célozza. 2. A megszállott területen lévõ kulturális javak régészeti feltárása, átalakítása vagy más célra történõ felhasználása, amennyiben a körülmények megengedik, a megszállott terület illetékes belföldi hatóságaival szoros együttmûködésben történjen.

11. Cikk A kiemelt védelem engedélyezése 1. Mindegyik Fél listát terjeszt elõ a Bizottságnak azokról a kulturális javakról, amelyek kiemelt védelmének engedélyezése iránt kérelmet kíván intézni. 2. A kulturális javak felett fennhatósággal bíró és felügyeletet gyakorló Fél kérheti azok felvételét a 27. Cikk 1. pontjának b) bekezdésével összhangban megállapított jegyzékbe. A kérelemnek tartalmaznia kell a 10. Cikkben foglalt feltételekhez kapcsolódó valamennyi szükséges információt. A Bizottság felkérheti valamelyik Felet, hogy kérvényezze a szóban forgó kulturális javak jegyzékbe felvételét. 3. Egyéb felek, a Kék Pajzs Nemzetközi Bizottsága és más, megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ nem kormányzati szervezetek javaslatot tehetnek a Bizottságnak bizonyos kulturális javakra nézve. Ebben az esetben a Bizottság dönthet valamely Fél felkérésérõl, hogy a szóban forgó Fél kérelmezze kulturális javainak a jegyzékbe való felvételét. 4. Az olyan területen fekvõ kulturális javaknak, amelyek feletti szuverenitásra vagy fennhatóságra több Állam is igényt tart, sem a jegyzékbe való felvételük iránti kérelem, sem maga a felvételük, semmiképpen sem sértheti a vitában álló Felek jogait. 5. A jegyzékbe való felvétel iránti kérelem kézhezvételekor a Bizottság köteles valamennyi Felet a kérelemrõl tájékoztatni. A Felek a kérelmet illetõen hatvan napon belül tiltakozást intézhetnek a Bizottsághoz. A fenti tiltakozá-

3. szám


sok kizárólag a 10. Cikkben foglalt feltételek alapján történhetnek. A tiltakozások konkrétak és tényszerûek legyenek. A Bizottság mérlegeli a tiltakozásokat, a döntés meghozatala elõtt megfelelõ módot biztosítva a felvételt kérõ Félnek a válaszra. Ha ilyen tiltakozások kerülnek a Bizottság elé, a 26. Cikkre való tekintet nélkül, a Bizottság a jelenlévõ és szavazó tagok négyötödös többségével hozza meg döntését. 6. A kérés elbírálása során a Bizottság kormányzati és nem kormányzati, valamint egyéni szakértõk tanácsát is kikérheti. 7. Kiemelt védelem engedélyezésérõl vagy elutasításáról szóló döntés kizárólag a 10. Cikkben említett feltételek alapján születhet. 8. Kivételes esetekben, amikor a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kulturális javak jegyzékbe való felvételét kérelmezõ Fél nem tudja a 10. Cikk b) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesíteni, a Bizottság dönthet a kiemelt védelem megadásáról, feltéve, hogy a kérelmezõ Fél a 32. Cikkel összhangban nemzetközi segítség iránti kérelmet nyújt be. 9. Ellenségeskedések kitörésekor az összeütközõ Fél veszélyhelyzet alapján kérheti a fennhatósága és felügyelete alá tartozó kulturális javak kiemelt védelmét, amely kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelmet a Bizottság valamennyi összeütközõ Félhez haladéktalanul köteles eljuttatni. Az ilyen esetekben a Bizottság sürgõsségi alapon mérlegeli a szóban forgó Felektõl beérkezett tiltakozásokat. Az ideiglenes kiemelt védelemrõl szóló döntést, amint lehet, a jelenlevõ és szavazó tagok négyötödös többségével meg kell hozni, tekintet nélkül a 26. Cikk rendelkezéseire. A Bizottság engedélyezheti a kulturális javak ideiglenes kiemelt védelmét addig, amíg a kiemelt védelem engedélyezésére kezdeményezett rendes eljárás nem fejezõdik be, feltéve, hogy a 10. Cikk a) és c) bekezdéseiben foglalt rendelkezések teljesülnek. 10. A kulturális javak kiemelt védelmét a jegyzékbe való felvételükkel engedélyezi a Bizottság. 11. A Fõigazgató haladéktalanul értesítést küld az Egyesült Nemzetek Fõtitkárának a Bizottságnak valamely kulturális javak jegyzékbe való felvételérõl hozott döntésérõl.

12. Cikk Kiemelt védelem alatt álló kulturális javak mentessége Az összeütközõ Felek biztosítják a kiemelt védelem alatt álló kulturális javak mentességét azáltal, hogy tartózkodnak ezen javakat támadás célpontjává tenni, vagy ezen javakat vagy közvetlen környéküket bármilyen katonai cselekmény támogatására használni.

1099 13. Cikk Kiemelt védelem elvesztése

1. A kiemelt védelem alatt álló kulturális javak csak akkor esnek el ettõl a védelemtõl: a) ha az ilyen védelmet a 14. Cikkel összhangban feloldják vagy megszüntetik; vagy b) ha, valamint addig, amíg a kulturális javak használatukat tekintve katonai célpontként mûködnek. 2. Az 1. pont b) bekezdése esetében az említett javakat csak akkor lehet támadás célpontjaként használni, ha: a) a támadás az egyetlen ésszerû eszköz, amellyel az 1. pont b) bekezdésében említett javak fenti felhasználásának véget lehet vetni; b) a támadás eszközeinek és módszereinek kiválasztása során minden ésszerû óvintézkedést meghoztak a fenti felhasználás megszüntetésére, valamint a kulturális javak megrongálódásának elkerülésére vagy mindenesetre a lehetõ legkisebbre csökkentésére; c) a körülmények megengedik, közvetlen önvédelem szükségessége miatt: (i) a támadásra a legfelsõbb hadmûveleti parancsnoki szinten adják ki a parancsot; (ii) a szembenálló erõk megfelelõ elõzetes figyelmeztetést kapnak, amely az 1. pont b) bekezdésében említett célú felhasználás befejezését követeli; és (iii) a szembenálló erõknek a helyzet orvoslására megfelelõ idõ áll rendelkezésre.

14. Cikk A kiemelt védelem feloldása és megszüntetése 1. Ha a kulturális javak már nem teljesítik a jelen Jegyzõkönyv 10. Cikkében meghatározott feltételek egyikét, a Bizottság feloldhatja a kiemelt védelmi státuszt a szóban forgó kulturális javaknak a jegyzékbõl való törlésével. 2. A 12. Cikk súlyos megsértése esetén, amely megsértés a kiemelt védelem alatt álló kulturális javak egyikének katonai cselekmény támogatására való használatából ered, a Bizottság feloldhatja annak kiemelt védelmi státuszát. Amennyiben a fenti jogsértések folyamatosan elõfordulnak, a Bizottság kivételesen megszüntetheti ezt a státuszt a szóban forgó kulturális javaknak a jegyzékbõl való törlésével. 3. A Fõigazgató köteles haladéktalanul értesítést küldeni az Egyesült Nemzetek Fõtitkárának és a jelen Jegyzõkönyvben részes valamennyi Félnek, a Bizottságnak a kiemelt védelem feloldása vagy megszüntetése iránti valamely döntésérõl. 4. Az ilyen döntés meghozatala elõtt a Bizottság lehetõséget nyújt a Feleknek véleményük kifejtésére.

1100

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY IV. Fejezet BÜNTETÕJOGI FELELÕSSÉG ÉS BÍRÓSÁGI HATÁSKÖR 15. Cikk A jelen Jegyzõkönyv súlyos megsértése

1. A jelen Jegyzõkönyv értelmében jogsértést követ el az a személy, aki szándékosan és az Egyezmény vagy a jelen Jegyzõkönyv rendelkezéseit megsértve az alábbi cselekmények valamelyikét elköveti: a) kiemelt védelem alatt álló kulturális javakat támadás célpontjává tesz; b) kiemelt védelem alatt álló kulturális javakat vagy közvetlen környéküket katonai cselekmény támogatására használ; c) az Egyezmény és a jelen Jegyzõkönyv értelmében védelem alatt álló kulturális javakban nagyfokú pusztítást végez, vagy azokat eltulajdonítja; d) az Egyezmény és a jelen Jegyzõkönyv értelmében védelem alatt álló kulturális javakat támadás célpontjává tesz; e) az Egyezmény értelmében védelem alatt álló kulturális javak ellen lopást, fosztogatást vagy rongáló tevékenységet folytat, vagy a javakat eltulajdonítja. 2. Mindegyik Fél szükség szerint olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek segítségével az adott államon belüli törvények szerint a jelen Cikkben említett cselekmények bûntettnek minõsülnek, és az ilyen cselekmények megfelelõ büntetéssel sújthatók. Ennek során a Felek a törvények és a nemzetközi jog általános elveit betartják, beleértve azokat a szabályokat is, amelyek az egyéni büntetõjogi felelõsséget bármilyen más személyekre is kiterjeszthetik, akik közvetlenül nem vettek részt a cselekmény elkövetésében.

16. Cikk

3. szám

2. A büntetõ joghatóság gyakorlása tekintetében az Egyezmény 28. Cikkének sérelme nélkül: a) a jelen Jegyzõkönyv nem zárja ki az egyéni büntetõjogi felelõsséget vagy a büntetõ joghatóság gyakorlását a belsõ törvények vagy az alkalmazandó nemzetközi jog szerint, és nem befolyásolja a büntetõ joghatóság gyakorlását a bevett nemzetközi jog szerint; b) azt az esetet kivéve, amikor egy Állam annak ellenére, hogy nem tagja a jelen Jegyzõkönyvnek, de elfogadja és alkalmazza annak rendelkezéseit a 3. Cikk 2. pontjával összhangban, a fegyveres erõk tagjai és valamely a jelen Jegyzõkönyvet nem aláíró Állam állampolgára, kivéve azokat az állampolgárokat, amelyek a nem aláíró Állam fegyveres erõinél szolgálnak, a jelen Jegyzõkönyv értelmében nem tartoznak egyéni büntetõjogi felelõsséggel és a jelen Jegyzõkönyv nem tartalmaz olyan kötelezettséget, amely a nevezett személyek feletti büntetõ joghatóság megállapítására vagy azok kiadatására vonatkozik.

17. Cikk Büntetõeljárás 1. Az a Fél, amelynek területén a 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdésében meghatározott cselekmény feltételezett elkövetõje tartózkodik, amennyiben a szóban forgó Fél nem adja ki az említett személyt, köteles az ügyet maradéktalanul és indokolatlan késlekedés nélkül az illetékes hatóságainak átadni büntetõeljárás céljából az államon belüli törvények vagy, amennyiben alkalmazható, a nemzetközi jog vonatkozó szabályai szerinti eljárások lefolytatásával. 2. Bármely olyan személynek, aki ellen az Egyezménnyel vagy a jelen Jegyzõkönyvvel kapcsolatosan eljárás folyik – tekintet nélkül a nemzetközi jog vonatkozó szabályaira, amennyiben azok alkalmazhatók – a belsõ törvények és a nemzetközi jog szerint pártatlan tárgyalást kell biztosítani, és egyetlen esetben sem kaphat az említett személy kedvezõtlenebb biztosítékokat, mint amelyeket a nemzetközi jog elõír.

Büntetõ joghatóság 1. Anélkül, hogy a 2. pont rendelkezéseit érintené, mindegyik Fél megteszi a szükséges jogi intézkedéseket, hogy a 15. Cikkben meghatározott bûncselekmények fölött büntetõ joghatóságot szerezzen az alábbi esetekben: a) ha az ilyen cselekményt az illetõ Állam területén követték el; b) ha a feltételezett elkövetõ az illetõ Állam állampolgára; c) a 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdésében meghatározott cselekmények esetében, ha a feltételezett elkövetõ az illetõ Állam területén tartózkodik.

18. Cikk Kiadatás 1. A 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdéseiben meghatározott cselekmények a Felek között a jelen Jegyzõkönyv hatálybalépése elõtt fennálló bármely kiadatási egyezmény részének tekintendõk, mint kiadatási bûncselekmények. A Felek vállalják, hogy a közöttük a jövõben létrejövõ valamennyi kiadatási egyezmény részét képezik a fenti cselekmények.

3. szám


2. Ha valamelyik Fél, amely egyezmény meglétéhez köti a kiadatást egy olyan Féltõl kap kiadatási kérelmet, amellyel nincs kiadatási egyezménye, a megkeresett Fél saját választása szerint a jelen Jegyzõkönyvet tekintheti a kiadatás jogi alapjának a 15. Cikk 1. pontja a)–c) bekezdéseiben meghatározott cselekményekre nézve. 3. Azok a Felek, amelyek nem kötik a kiadatást egyezmény meglétéhez, a 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdésében meghatározott cselekményeket egymás közt kiadatási bûncselekményeknek tekintik a megkeresett Fél törvényeiben elõírt feltételektõl függõen. 4. Amennyiben szükséges, a Felek közötti kiadatás szempontjából a 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdésében meghatározott cselekmények akként kezelhetõk, mintha azokat nemcsak azon a helyszínen követték volna el, ahol elõfordultak, hanem azon Felek területén, amelyek a 16. Cikk 1. pontja szerint büntetõ joghatóságot létesítettek.

19. Cikk Kölcsönös jogsegély 1. A Felek a legnagyobb mértékû segítséget nyújtanak egymásnak a 15. Cikkben meghatározott cselekményekkel összefüggõ vizsgálatok, büntetõ vagy kiadatási eljárások tekintetében, beleértve az eljárásokhoz szükséges birtokukban lévõ bizonyítékok megszerzésében nyújtott segítséget. 2. A Felek az 1. pont szerinti kötelezettségeiket a közöttük létrejött, kölcsönös jogsegélynyújtásra vonatkozó egyezményekkel és egyéb megállapodásokkal összhangban teljesítik. Ilyen egyezmények vagy megállapodások hiányában a Felek belsõ törvényeikkel összhangban nyújtanak egymásnak segítséget.

1101

vonatkozó kötelezettségként, ha a megkeresett Félnek alapos oka van azt hinni, hogy a 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdéseiben meghatározott cselekmények alapján kért kiadatás, vagy a 15. Cikkben meghatározott cselekményekkel kapcsolatos kölcsönös jogsegélykérelem egy személy vád alá helyezését vagy megbüntetését célozza a nevezett személy faja, vallása, nemzetisége, etnikai származása vagy politikai véleménye miatt, vagy hogy a kérés teljesítése a fenti okok bármelyike miatt kárt okoz a nevezett személynek.

21. Cikk Egyéb jogsértésekkel kapcsolatos intézkedések Az Egyezmény 28. Cikkét nem érintve, mindegyik fél olyan jogszabályi rendelkezéseket, közigazgatási és fegyelmi intézkedéseket foganatosít, amelyek az alábbi tettek visszaszorításához szükségesek, amennyiben szándékosan követték el azokat: a) kulturális javaknak az Egyezményt vagy a jelen Jegyzõkönyvet sértõ használata; b) kulturális javaknak a megszállott területrõl való tiltott kivitele, egyéb elszállítása vagy azok tulajdonjogának átruházása, amely az Egyezményt vagy a jelen Jegyzõkönyvet sérti.

V. Fejezet KULTURÁLIS JAVAK VÉDELME NEM NEMZETKÖZI JELLEGÛ FEGYVERES ÖSSZEÜTKÖZÉSEK IDEJÉN 22. Cikk Nem nemzetközi jellegû összeütközések

20. Cikk Megtagadás okai

1. Nem nemzetközi jellegû fegyveres összeütközés esetében, amely valamelyik részes Fél területén fordul elõ, a jelen Jegyzõkönyvet kell alkalmazni. 2. A jelen Jegyzõkönyv nem alkalmazható belsõ zavargások és feszültségek eseteire, mint például felkelések, elszigetelt és idõnként elõforduló erõszakos cselekmények és egyéb hasonló jellegû cselekmények.

1. Kiadatás szempontjából a 15. Cikk 1. pontjának a)–c) bekezdésében meghatározott cselekmények, kölcsönös jogsegély szempontjából pedig a 15. Cikkben meghatározott cselekmények nem tekintendõk politikai bûncselekményeknek, politikai indítékból elkövetett bûncselekményeknek. Következésképpen az ilyen cselekmények alapján kért kiadatás vagy kölcsönös jogsegély nem tagadható meg pusztán azon az alapon, hogy politikai bûncselekményekrõl, politikai bûncselekményekkel összefüggõ cselekményekrõl van szó.

3. A jelen Jegyzõkönyv rendelkezései semmiféle legitim módon nem használhatók fel hivatkozási alapként ahhoz, hogy valamelyik Állam szuverenitására vagy a kormány felelõsségi körére utalva az Államban fenntartsa és visszaállítsa a törvényt és a rendet, vagy megvédje az Állam nemzeti egységét és területi integritását.

2. A jelen Jegyzõkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhetõ kiadatásra vagy kölcsönös segítségnyújtásra

4. A jelen Jegyzõkönyv egyetlen rendelkezése sem sérti annak a Félnek a 15. Cikkben meghatározott jogsértések

1102


3. szám

fölötti elsõdleges büntetõ joghatóságát, amelynek a területén a nem nemzetközi jellegû fegyveres összeütközés elõfordul.

2. A Bizottság rendes értekezleteire évente kerül sor, és rendkívüli üléseket hívhat össze, amennyiben szükségesnek tartja.

5. A jelen Jegyzõkönyv egyetlen rendelkezésére sem lehet hivatkozni annak indoklására, hogy bármilyen okból is, közvetlen vagy közvetett beavatkozásra kerüljön sor egy olyan részes Állam fegyveres összeütközésébe, vagy belsõ vagy külsõ ügyeibe, amelynek területén a szóban forgó összeütközés elõfordul.

3. A Bizottság tagjainak kiválasztása során a Felek törekednek arra, hogy a világ különbözõ régiói és kultúrái igazságosan képviselve legyenek.

6. Az összeütközõ Felek jogi helyzetét nem érinti a jelen Jegyzõkönyvnek a fenti 1. pontban meghatározott helyzetre való alkalmazása. 7. Az UNESCO felajánlhatja szolgálatait az összeütközõ Feleknek.

VI. Fejezet INTÉZMÉNYI KÉRDÉSEK 23. Cikk A Felek értekezlete 1. A Felek értekezletét az UNESCO Közgyûlésével egyidejûleg és a Magas Szerzõdõ Felek értekezletével összehangolva kell összehívni, amennyiben a Fõigazgató ilyen értekezletet összehívott. 2. A Felek értekezlete elfogadja saját Eljárási Szabályzatát. 3. A Felek értekezlete az alábbi feladatokat látja el: a) a 24. Cikk 1. pontjával összhangban megválasztja a Bizottság tagjait; b) jóváhagyja a Bizottság által, a 27. Cikk 1. pontjának a) bekezdésével összhangban kidolgozott irányvonalakat; c) irányvonalakat készít az Alapnak a Bizottság által történõ felhasználásra vonatkozólag, és ellenõrzi azt; d) mérlegeli a Bizottságnak a 27. Cikk 1. pontja d) bekezdése alapján elõterjesztett jelentését; e) megvitatja a jelen Jegyzõkönyv alkalmazásával kapcsolatos problémákat, és amennyiben szükséges, javaslatokat tesz. 4. A Felek legalább egyötödének kérésére a Fõigazgató összehívja a Felek rendkívüli értekezletét.

4. A Bizottságban részt vevõ Felek olyan személyeket választanak képviselõként, akik a kulturális örökség, honvédelem vagy a nemzetközi jog terén képzettek, és egymással tanácskozva törekednek arra, hogy a Bizottság egészét tekintve a fenti területeken kellõ szakmai tapasztalat álljon rendelkezésre.

25. Cikk A megbízatás idõtartama 1. A Felek bizottsági tagsági megbízatása négy éves idõtartamra szól, és a megbízatás egyszer hosszabbítható meg. 2. A fenti 1. pont rendelkezéseire való tekintet nélkül, az elsõ választás idején kijelölt tagok felének megbízatása a Felek azon elsõ rendes értekezletének befejeztével megszûnik, amely a tagokat megválasztó ülést követi. Az értekezlet elnöke az elsõ választást követõen sorshúzással választja ki ezen tagok nevét.

26. Cikk Eljárási Szabályzat 1. A Bizottság elfogadja saját Eljárási Szabályzatát. 2. A Bizottság a tagok többségének jelenléte esetén határozatképes. A Bizottság a döntéseit szavazó tagjainak kétharmados többségével hozza. 3. A Felek nem vehetnek részt olyan döntésekrõl szóló szavazásban, amely fegyveres összeütközések behatásainak kitett kulturális javakat érint, és ahol az összeütközésben részes Felekként szerepelnek.

27. Cikk Funkciók

24. Cikk A Bizottság 1. Ezennel megalakul az UNESCO-n belül a Kulturális Javak Fegyveres Összeütközés Esetén Való Védelmével Foglalkozó Bizottság. A Bizottság 12 aláíró Félbõl áll, amelyeket a Felek értekezlete választ meg.

1. A Bizottság az alábbi funkciókat látja el: a) irányelvek kidolgozása a jelen Jegyzõkönyv végrehajtásához; b) a kulturális javak kiemelt védelmének engedélyezése, feloldása vagy megszüntetése, valamint kiemelt védelem alatt álló kulturális javak jegyzékének létrehozása, vezetése és továbbfejlesztése;

3. szám


c) a jelen Jegyzõkönyv végrehajtásának figyelemmel kísérése és felügyelete, valamint kiemelt védelem alatt álló kulturális javak feltárásának elõsegítése; d) a Felek által készített jelentések tanulmányozása és megjegyzésekkel való ellátása, szükség esetén az abban foglaltak tisztázása iránti intézkedés, valamint saját jelentés készítése a Felek értekezlete számára a jelen Jegyzõkönyv végrehajtásáról; e) a 32. Cikk szerinti nemzetközi segítség iránti kérelem fogadása és mérlegelése; f) az Alap felhasználásának meghatározása; g) minden egyéb funkció ellátása, amelyet a Felek értekezlete a Bizottság hatáskörébe rendel. 2. A Bizottság a funkcióit a Fõigazgatóval együttmûködve látja el. 3. A Bizottság együttmûködést folytat nemzetközi és nemzeti kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel, amelyek célkitûzései az Egyezményben, az Elsõ Jegyzõkönyvében és a jelen Jegyzõkönyvben lefektetett célokkal egyezõek. Annak érdekében, hogy hatásköre megvalósítását elõsegítse, a Bizottság értekezletére tanácsadói minõségben olyan kiemelkedõ szakmai szervezeteket is meghívhat, amelyek hivatalos kapcsolatban vannak az UNESCO-val, beleértve a Kék Pajzs Nemzetközi Bizottságot (ICBS) és annak testületeit. A római székhelyû Kulturális Javak Megõrzésének és Helyreállításának Tanulmányozására Létrehozott Nemzetközi Központ (ICCROM), valamint a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) képviselõit is felkérhetik részvételre tanácsadói minõségben.

28. Cikk Titkárság A Bizottság munkáját az UNESCO Titkársága segíti, amely a Bizottság anyagait és napirendi pontjait állítja össze az értekezletekre és a döntések végrehajtásáért is felelõs.

1103

tási idõszakban, többek között a 8. Cikk a) bekezdése szerint. 2. Az Alap az UNESCO Pénzügyi Szabályzatának rendelkezéseivel összhangban álló vagyonkezelõ alap. 3. Az Alaptól származó összegeket csak a Bizottság által meghatározott célra lehet felhasználni, amely a 23. Cikk 3. pontja c) bekezdésében elõírt irányvonalak szerint történik. A Bizottság kizárólag bizonyos programok és tervek céljára szánt hozzájárulásokat is elfogadhat, feltéve, hogy a Bizottság a nevezett programok és tervek megvalósítása mellett döntött. 4. Az Alap vagyona a következõkbõl tevõdik össze: a) a Felek önkéntes hozzájárulásai; b) hozzájárulások, ajándékok és hagyatékok, amelyek (i) más Államoktól; (ii) az UNESCO-tól, az Egyesült Nemzetek egyéb szervezeteitõl; (iii) vagy egyéb kormányközi és nem kormányzati szervezetektõl; (iv) állami és egyéb szervektõl vagy egyénektõl származnak; c) az Alap vagyona után járó kamat; d) gyûjtésekbõl és az Alap javára szervezett események bevételeibõl származó források; és e) minden egyéb forrás, amelynek igénybevételét az Alapra alkalmazandó irányvonalak engedélyezik.

VII. Fejezet ISMERETTERJESZTÉS ÉS NEMZETKÖZI TÁMOGATÁS 30. Cikk Terjesztés

29. Cikk

1. A Felek igyekeznek megfelelõ eszközökkel, fõként oktatási és ismeretterjesztõ programok segítségével elérni, hogy az egész lakosság jobban becsülje és tartsa tiszteletben a kulturális javakat.

Kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmére létrehozott Alap

2. A Felek kötelesek a jelen Jegyzõkönyvet mind béke, mind fegyveres összeütközés idején a lehetõ legszélesebb körben terjeszteni.

1. Ezennel egy Alap jön létre az alábbi célokra: a) pénzügyi és egyéb segítség nyújtása béke idején hozott óvintézkedések és egyéb intézkedések támogatására, többek között az 5. Cikk, a 10. Cikk b) bekezdése és a 30. Cikk szerint; és b) pénzügyi és egyéb segítség nyújtása a kulturális javak védelmét célzó átmeneti és egyéb intézkedésekre vonatkozólag fegyveres összeütközések idején vagy közvetlenül az ellenségeskedések befejezését követõ helyreállí-

3. Minden katonai vagy polgári hatóság, amely fegyveres összeütközés idején felelõs a jelen Jegyzõkönyv alkalmazásáért, köteles annak szövegét teljes mértékben megismerni. Ennek érdekében a Felek szükség szerint: a) kulturális javak védelmét célzó irányelveket és irányvonalakat építenek be a katonai kézikönyvekbe; b) az UNESCO-val, valamint kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel együttmûködve, békeidõben oktatási és képzési programokat dolgoznak ki és valósítanak meg;

1104


c) a Fõigazgató útján tájékoztatják egymást azokról a törvényekrõl, a közigazgatási rendelkezésekrõl és intézkedésekrõl, amelyeket az a) és b) bekezdések szerint foganatosítottak; d) a Fõigazgató útján haladéktalanul tájékoztatják egymást azokról a törvényekrõl és közigazgatási rendelkezésekrõl, amelyeket a jelen Jegyzõkönyv alkalmazása érdekében fogadnak el.

3. szám

leltárának elkészítése, vagy a jelen Jegyzõkönyv alkalmazásával kapcsolatos minden egyéb kérdésben. Az UNESCO a közremûködést saját munkatervének és lehetõségeinek keretei között állapítja meg. 2. A Felek támogatást élveznek abban a törekvésükben, hogy kétoldalú vagy többoldalú technikai közremûködést nyújtsanak. 3. Az UNESCO saját kezdeményezésére javaslatokat tehet a fenti ügyben a Feleknek.

31. Cikk Nemzetközi együttmûködés

VIII. Fejezet

A jelen Jegyzõkönyv súlyos megsértésének eseteiben a részes Államok közösen, a Bizottság útján vagy egyénileg, az UNESCO-val és az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttmûködésben és az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányával összhangban lépnek fel.

A JEGYZÕKÖNYV VÉGREHAJTÁSA

32. Cikk

34. Cikk Védõhatalmak A jelen Jegyzõkönyvet az összeütközõ Felek érdekeinek oltalmazására rendelt Védõhatalmak közremûködésével kell alkalmazni.

Nemzetközi támogatás 1. Valamely Fél nemzetközi támogatást kérhet a Bizottságtól kiemelt védelem alatt álló kulturális javak érdekében, valamint a jelen Jegyzõkönyv 10. Cikkében meghatározott törvények, közigazgatási rendelkezések és intézkedések elõkészítése, kidolgozása és végrehajtása ügyében. 2. Valamely összeütközõ Fél, amely nem tagja a jelen Jegyzõkönyvnek, de a 3. Cikk 2. pontja szerint elfogadja és alkalmazza a rendelkezéseket, szükséges nemzetközi segítséget kérhet a Bizottságtól. 3. A Bizottság a nemzetközi támogatás iránti kérelem benyújtását illetõen eljárási szabályzatot fogad el, és meghatározza, milyen formában lehet nemzetközi támogatást adni. 4. A Felek támogatást élveznek abban a törekvésükben, hogy a Bizottság útján minden technikai közremûködést megadjanak a segítséget kérõ Feleknek vagy összeütközõ Feleknek.

33. Cikk

35. Cikk Egyeztetõ eljárás 1. A Védõhatalmak minden olyan esetben felajánlják jó szolgálataikat, amelyben azt a kulturális javak érdekében hasznosnak találják, nevezetesen, ha az összeütközõ Felek álláspontja eltér a jelen Jegyzõkönyv rendelkezései alkalmazása vagy értelmezése tekintetében. 2. Ebbõl a célból mindegyik Védõhatalom, akár valamelyik Fél vagy a Fõigazgató felkérésére, vagy saját elhatározásából javasolhatja az összeütközõ Feleknek, hogy kiküldöttjeik, különösen pedig a kulturális javak védelmével megbízott hatóságok képviselõi, esetleg alkalmasnak mutatkozó az összeütközésben nem részes Állam területén jöjjenek össze. Az összeütközõ Felek kötelesek a találkozóra vonatkozóan hozzájuk intézett felhívásnak eleget tenni. A Védõhatalmak az összeütközõ Felek hozzájárulását fogják kérni ahhoz, hogy ezen a találkozón valamely, az összeütközésben nem részes Állam állampolgára, vagy a Fõigazgató által ajánlott személy elnöki minõségben vegyen részt.

UNESCO-támogatás 36. Cikk 1. Bármely Fél kérheti az UNESCO technikai közremûködését kulturális javai védelmének megszervezése tekintetében, mint például a kulturális javak oltalmazására tett elõkészületek, megelõzõ és szervezési intézkedések veszélyes helyzetekre, valamint a kulturális javak nemzeti

Védõhatalmak nélküli egyeztetés 1. Olyan összeütközésben, amelyben Védõhatalom kijelölésére nem kerül sor, a Fõigazgató felajánlhatja jó szol-

3. szám


gálatait vagy bármely más módon közremûködhet az egyeztetésben vagy közvetítésben a Felek közötti nézeteltérés megoldása céljából. 2. Valamelyik Fél vagy a Fõigazgató felkérésére a Bizottság elnöke javasolhatja az összeütközõ Feleknek, hogy kiküldöttjeik, különösen pedig a kulturális javak védelmével megbízott hatóságok képviselõi esetleg alkalmasnak mutatkozó valamely, az összeütközésben nem részes Állam területén folytassanak tárgyalást.

37. Cikk Fordítások és jelentések 1. A Felek hivatalos nyelvükre lefordítják a jelen Jegyzõkönyvet, és a Fõigazgató útján közlik egymással a hivatalos fordításokat. 2. A Felek négyévente jelentést tesznek a Bizottságnak a jelen Jegyzõkönyv végrehajtásáról.

1105 41. Cikk

Megerõsítés, elfogadás és jóváhagyás 1. A jelen Jegyzõkönyvet a jelen Jegyzõkönyvet aláíró Magas Szerzõdõ Feleknek alkotmányos szabályaikkal összhangban meg kell erõsíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk. 2. A megerõsítõ okiratokat a Fõigazgatónál kell letétbe helyezni.

42. Cikk Csatlakozás 1. A jelen Jegyzõkönyv 2000. január 1-jétõl fogva csatlakozásra nyitva áll a többi Magas Szerzõdõ Fél részére. 2. A csatlakozás az erre vonatkozó okiratnak a Fõigazgatónál való letétele útján történik.

43. Cikk 38. Cikk Hatálybalépés Állami felelõsség A jelen Jegyzõkönyv egyetlen, az egyéni büntetõjogi felelõsségre vonatkozó rendelkezése sem érinti az Államok nemzetközi jog szerinti felelõsségét, beleértve a jóvátétel-adási kötelezettséget.

1. A jelen Jegyzõkönyv húsz megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letételétõl számított három hónap múlva lép hatályba. 2. Ezt követõen mindegyik Félre nézve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letételétõl számított három hónap múlva lép hatályba.

IX. Fejezet

44. Cikk

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Fegyveres összeütközés esetén való hatálybalépés

A jelen Jegyzõkönyv arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült, és mind a hat szöveg egyenlõen hiteles.

Az Egyezmény 18. és 19. Cikkében meghatározott helyzet bekövetkezése esetén jelen Jegyzõkönyv azonnal hatályba lép azon összeütközõ Felek vonatkozásában, akik az ellenségeskedések vagy a megszállás kezdetét megelõzõen vagy azt követõen letétbe helyezték a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratot. Ezekben az esetekben a Fõigazgató a fenti 46. Cikkben elõírt értesítéseket a leggyorsabb módon továbbítja.

40. Cikk

45. Cikk

Aláírás

Felmondás

39. Cikk A Jegyzõkönyv nyelve

A jelen Jegyzõkönyv az 1999. március 26-i keltezést viseli. 1999. május 17-tõl 1999. december 31-ig aláírásra nyitva áll Hágában valamennyi Magas Szerzõdõ Fél részére.

1. Mindegyik Fél felmondhatja a jelen Jegyzõkönyvet. 2. A felmondást a Fõigazgatónál letett irattal kell bejelenteni.

1106


3. A felmondás az azt bejelentõ irat kézhezvételétõl számított egy év elteltével lép életbe. Mindazonáltal, ha az év leteltének idõpontjában a felmondó Fél fegyveres összeütközésben áll, a felmondás hatálybalépése az ellenségeskedések befejezéséig vagy a kulturális javak hazaszállításával kapcsolatos mûveletek befejezéséig, amelyik késõbb történik, függõben marad.

46. Cikk Értesítések A Fõigazgató a 41. és 42. Cikkekben említett megerõsítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra vonatkozó összes okiratról éppúgy, mint a 45. Cikk alapján történõ felmondásokról értesíti a Magas Szerzõdõ Feleket, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetét.

3. szám

ményt nemzetközi szerzõdés szerinti különleges vagy kiemelt védelem alatt álló kulturális javakra követik el. (4) A (3) bekezdés szerint büntetendõ, aki a nemzetközi szerzõdés szerinti különleges vagy kiemelt védelem alatt álló kulturális javak közvetlen környékét katonai célra igénybe veszi, vagy felhasználja. (5) Az (1)–(4) bekezdések alkalmazásában 1. kulturális javak: az 1957. évi 14. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelme tárgyában Hágában, 1954. május 14-én kelt nemzetközi egyezmény 1. Cikkében meghatározott kulturális javak, 2. különleges védelem alatt álló kulturális javak: az 1. pontban említett egyezmény 8. Cikkében meghatározott kulturális javak, 3. kiemelt védelem alatt álló kulturális javak: az 1. pontban említett egyezmény Második Kiegészítõ Jegyzõkönyvének 10. Cikkében meghatározott kulturális javak.”

47. Cikk Az Egyesült Nemzeteknél történõ bejegyzés A Fõigazgató kérésére a jelen Jegyzõkönyv az Egyesült Nemzetek Titkárságán az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. Cikkével összhangban bejegyzésre kerül. Ennek hiteléül a megfelelõen meghatalmazott alulírottak aláírták a jelen Jegyzõkönyvet. Készült Hágában, az 1999. év március hó 26. napján, egyetlen példányban, amelyet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének irattárában kell elhelyezni, és amelynek hitelesített másolatát valamennyi Szerzõdõ Államnak meg kell küldeni.”

3. § A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) a következõ alcímmel és 160/B. §-sal egészül ki: „Kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése 160/B. § (1) Aki háború idején nemzetközi szerzõdés által védett kulturális javakat a) megtámad, b) katonai célra igénybe vesz vagy felhasznál, c) eltulajdonít vagy fosztogat, d) megrongál vagy megsemmisít, bûntettet követ el, és öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki a nemzetközi szerzõdés által védett kulturális javak közvetlen környékét katonai célra igénybe veszi, vagy felhasználja. (3) A büntetés öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bûncselek-

4. § (1) Ez a törvény 2006. május 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejûleg a Btk. 160. §-ának a) pontjából az „a nemzetközileg védett kulturális javakban,” szövegrész a hatályát veszti. (2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a honvédelmi miniszterrel egyetértésben a nemzeti kulturális örökség minisztere (a továbbiakban: miniszter) gondoskodik. (3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben hirdesse ki: a) a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény 8. Cikke szerinti, a Magyar Köztársaság területén különleges védelem alatt álló kulturális javak listáját, valamint a jelen Jegyzõkönyv 10. Cikke szerinti, a Magyar Köztársaság területén kiemelt védelem alatt álló kulturális javak listáját, b) a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény 8. Cikkének 6. pontjában említett különleges védelem alatt álló kulturális javak nemzetközi jegyzékét, valamint a jelen Jegyzõkönyv 27. Cikke 1. pontjának b) bekezdésében említett kiemelt védelem alatt álló kulturális javak listáját.

INDOKOLÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 1. A II. világháború nagy pusztításait követõen, 1954. május 14-én fogadták el a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló Hágai Egyezményt, amelyet Magyarország az 1957. évi 14. számú törvényerejû rendelettel hirdetett ki.

3. szám


Az Egyezmény a kulturális javak védelmének kettõs rendszerét vezette be: a 4. Cikk szerint ugyanis védelem illeti a kulturális javakat bármely támadás, lopás, fosztogatás, vagy rongáló tevékenységgel szemben (általános védelem), ezen felül pedig különleges védelemben részesíti azon kulturális javakat, amelyeket ilyen címen nemzetközi jegyzékbe vett az UNESCO. 2. Az Egyezmény megalkotása jelentõs lépésnek számított, de már kezdettõl fogva kiütköztek hiányosságai. Ezt felismerve, az UNESCO kezdeményezésére éveken keresztül komoly munka folyt, hogy pontosítsák az Egyezmény rendelkezéseit, és az eltelt évtizedek során felmerült problémákra is megoldást találjanak. A szakértõi tárgyalások eredményeképpen létrejött Második Kiegészítõ Jegyzõkönyv (a továbbiakban: Jegyzõkönyv) tervezetét 1999. március 14-26. között Hágában 93 ország – köztük Magyarország – részvételével diplomáciai értekezlet tárgyalta és végleges szövegét március 26-án egyhangúlag elfogadta. A Jegyzõkönyv 2004. március 9. napján hatályba lépett. 3. Az Országgyûlés a 48/2005. (VI. 4.) OGY határozattal döntött a Jegyzõkönyv megerõsítésérõl, és felkérte a Kormányt, hogy a megerõsítõ okirat letétbe helyezését követõen haladéktalanul terjessze az Országgyûléshez a Jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló törvényjavaslatot. A megerõsítõ okirat letétbe helyezése 2005. október 26-án megtörtént. A Jegyzõkönyv hazánk vonatkozásában a megerõsítõ okirat letétbe helyezését követõ három hónap elteltével, azaz 2006. január 26-án hatályba lépett. A Jegyzõkönyv a nemzetközi kulturális védelmi módszerek több hatékony eszközét vezeti be és az 1954-es Hágai Egyezmény elõírásait a védelem tekintetében több helyen pontosítja és kiegészíti. 4. A Jegyzõkönyv I. fejezete tartalmazza az értelmezõ rendelkezéseket, valamint rendelkezik a Jegyzõkönyv alkalmazási területérõl és az Egyezményhez való viszonyáról. A II. fejezet világosan meghatározza az elkerülhetetlen katonai szükség azon pontosan körülírt eseteit, amikor erre hivatkozással megengedhetõ a kulturális javak elleni támadás. A béke idejére vonatkozó elõkészületi intézkedéseket és felkészítést illetõen a fejezet kibõvíti a Részes Államok kötelezettségeit. Emellett tisztázza (és jelentõsen korlátozza), hogy mit tehet egy megszálló hatalom a megszállt területen lévõ kulturális javakkal, szigorú korlátokat megállapítva a régészeti feltárásokkal és a kulturális javak átalakításával, használatának megváltoztatásával kapcsolatban. Megköveteli továbbá a megszálló hatalomtól, hogy tiltsa és akadályozza meg a kulturális javak bárminemû jogtalan kivitelét, egyéb módon történõ elszállítását, illetve tulajdonjogának átruházását. A III. fejezet létrehozza a kulturális javak kiemelt védelmének kategóriáját. Kiemelt védelem esetén még az ellenség általi durva visszaélés esetében is csak akkor jogszerû a kulturális javak megtámadása, ha azokat a harcok köz-

1107

vetlen támogatására használják, és még ebben az esetben is minden válaszlépésnek szigorúan arányosnak kell lennie. A humanitárius nemzetközi jog területén jelentõs elõrelépést szabályoz a IV. fejezet. Egyrészt a kulturális javak büntetõjogi oltalmát az Egyezményhez képest szélesebb körre terjeszti ki, másrészt a legsúlyosabb jogsértésekkel kapcsolatban lehetõvé teszi az egyetemes büntetõ igazságszolgáltatás alkalmazását és a kiadatást. Az V. fejezet kiterjeszti a Második Jegyzõkönyv hatályát nem nemzetközi konfliktusokra is, míg a VI. fejezet – a Jegyzõkönyv jelentõs vívmányaként – elõször állít fel intézményrendszert az 1954-es Hágai Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban. Ez alapján a Részes Államok kétévente értekezletet tartanak, ahol megválasztják a Kulturális Javak Fegyveres Összeütközés Esetén Való Védelmével Foglalkozó Bizottság 12 tagját, hogy azok rendszeresen, évente legalább egyszer, valamint szükség esetén találkozzanak. A Bizottság fõbb feladatai közé tartozik, hogy figyelemmel kísérje és elõsegítse az Egyezmény végrehajtását, megvitassa a kiemelt védelemre irányuló elõterjesztéseket és meghatározza az – e Jegyzõkönyvben létrehozott – fõként önkéntes hozzájárulásokból összetevõdõ Alaptól kapott pénzügyi segítség felhasználásának módját. A Kék Pajzs Nemzetközi Bizottságának (ICBS) és testületeinek, valamint a Kulturális Javak Megõrzésének és Helyreállításának Tanulmányozására Létrehozott Nemzetközi Központnak (ICCROM) és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) fontos tanácsadói szerepük lesz a Bizottsággal és a Részes Államok értekezletével kapcsolatban, továbbá kiemelt védelem megadására irányuló indítványok esetében javaslattal élhetnek. A VII. fejezet megerõsíti az 1954-es Egyezmény rendelkezéseit az Egyezménnyel, a Jegyzõkönyvekkel, valamint a kulturális javak védelmére vonatkozó alapelvekkel kapcsolatos információkat és az azokkal kapcsolatos továbbképzést illetõen, valamint kiterjeszti a Részes Államok kötelezettségét arra, hogy ne csak a katonaságot és a kormány kulturális tisztviselõit, hanem az egész lakosságot oktassák és informálják a kulturális javak védelmérõl. 5. A nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló, 2005. július 1-jével hatályba lépett 2005. évi L. törvény 10. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a nemzetközi szerzõdést kihirdetõ jogszabálynak tartalmaznia kell a szerzõdés és a belsõ jog összhangjának megteremtéséhez szükséges jogszabályváltozásokat. Az Egyezményt kihirdetõ 1957. évi 14. törvényerejû rendelet hatálybalépésével egyidejûleg nem került sor a belsõ jog Egyezménynek való megfeleltetésére, holott az Egyezmény 4. Cikke olyan magatartások büntetését írja elõ, amelyek a magyar jogban nem minõsülnek bûncselekménynek. A Jegyzõkönyv 15. Cikke pedig újabb, kulturális javak ellen irányuló jogsértéseket szankcionál.

1108


A magyar büntetõjogban jelenleg nem megfelelõen biztosított a kulturális javak védelme fegyveres összeütközés esetén. A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 160. §-ának a) pontja büntetni rendeli ugyan a katonai parancsnokot, amennyiben az általa folytatott hadmûvelet súlyos kárt okoz a nemzetközileg védett kulturális javakban, de mind az Egyezmény, mind a Jegyzõkönyv ennél szélesebb körû védelmet ír elõ. Erre tekintettel a Javaslat az Egyezmény és a Jegyzõkönyv rendelkezéseivel összhangban módosítja a Btk.-t is.

RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1–2. §-hoz A Javaslat 1. §-a rendelkezik a Jegyzõkönyv kihirdetésérõl, a 2. § tartalmazza a Jegyzõkönyv hiteles angol nyelvû szövegét és annak hivatalos magyar nyelvû fordítását.

A 3. §-hoz 1. Az Egyezmény 4. Cikkének 1. pontja tiltja a kulturális javak katonai célra történõ felhasználását azzal az indokkal, miszerint az ilyen célú igénybevétel a javakat fegyveres összeütközés esetén megsemmisülésnek vagy megrongálásnak teheti ki. A 4. Cikk további pontjai szankcionálják a kulturális javak elleni lopást, fosztogatást, rongáló tevékenységet, valamint a kulturális javakkal szembeni megtorló rendszabályt. A „kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése” alcím alatt a Javaslat a Btk.-ba új 160/B. §-t iktat be, amely olyan, eddig büntetõjogilag nem értékelt elkövetési magatartásokat rendel büntetni, mint a kulturális javak elleni támadás, katonai célra történõ igénybevétel vagy felhasználás, eltulajdonítás, fosztogatás, megrongálás, továbbá megsemmisítés. Támadás alatt jelen esetben nem a büntetõ jogalkalmazói gyakorlatban elsõsorban a jogos védelem körében elterjedt támadásfogalmat, hanem olyan harci cselekményt kell érteni, amelyet valamely harcban álló fél a másik ellen indít. Erre vonatkozóan irányadónak tekinthetõ az 1989. évi 20. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. Kiegészítõ Jegyzõkönyve 49. Cikkének 1. pontjában foglalt meghatározás, amely szerint: „Támadás alatt az ellenség ellen irányuló erõszakos cselekmények értendõk, akár támadó, akár védelmi jellegûek.” Katonai célú igénybevételnek vagy felhasználásnak minõsül például, ha az ingatlan kulturális javak területére katonai egységet telepítenek, vagy harcállást létesítenek. A többi elkövetési magatartás tekintetében irányadóak a jogalkalmazói gyakorlatban általánosan elfogadott és használt fogalmi elemek.

3. szám

A Javaslat a nemzetközi szerzõdés által védett kulturális javakat részesíti büntetõjogi védelemben. Az Egyezmény 1. Cikke kimondja, hogy a népek kulturális örökségére nézve nagy jelentõségû ingó vagy ingatlan javak, továbbá azok az épületek, amelyek az ingó kulturális javak megõrzésére vagy kiállítására szolgálnak, eredetre vagy tulajdonosra való tekintet nélkül az Egyezmény általi általános védelem alatt állnak. A Javaslat szerinti új bûncselekményi tényállás (1) bekezdésének elkövetési tárgya az Egyezmény 1. Cikke szerinti, általános védelem alatt álló kulturális javak köre, az elkövetési magatartások pedig megfelelnek az Egyezmény 4. Cikkében tiltott magatartásoknak. A bûncselekményt csak háború idején lehet elkövetni, az elkövetés helye azonban – több humanitárius jogi tényállástól eltérõen – nem korlátozódik a hadmûveleti vagy megszállt területre, tehát fegyveres összeütközés vagy megszállás alatt nem álló területeken is elkövethetõ. 2. Az Egyezmény 4. Cikkének 1. pontja szerint a büntetõjogi védelmet a kulturális javak közvetlen környékére is ki kell terjeszteni, amennyiben a kulturális javak igénybevétele vagy felhasználása katonai céllal történik. Erre tekintettel az általános védelem alatt álló kulturális javak közvetlen környékének katonai célú igénybevétele vagy felhasználása a Javaslattal beiktatott új törvényi tényállás szerint szintén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 3. A különleges védelem alatt álló kulturális javak kategóriáját az Egyezmény vezette be. Az Egyezmény 8. Cikke értelmében az ingó kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való elrejtésére szolgáló óvóhelyek és mûemlékközpontok helyezhetõk különleges védelem alá. A kiemelt védelemrõl a Jegyzõkönyv 10. Cikke rendelkezik, miszerint azok az emberiség számára kiemelkedõ jelentõségû, a kulturális örökség részét képezõ javak helyezhetõk kiemelt védelem alá, amelyeket megfelelõ belsõ jogszabályok védenek, feltéve azonban, hogy nem használják fel azokat katonai célra. A Jegyzõkönyv 15. Cikkének 1. pontja az Egyezmény szerinti büntetõjogi védelmet kiterjeszti a kiemelt védelem alatt álló kulturális javak körére is. A Javaslat súlyosabban minõsülõ bûncselekménynek minõsíti a különleges vagy kiemelt védelem alatt álló kulturális javak nemzetközi védelmének megsértését, az ezek ellen irányuló elkövetést öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel szankcionálja. 4. A Jegyzõkönyv 15. Cikke 1. pontjának b) bekezdése értelmében jogsértést követ el az is, aki kiemelt védelem alatt álló kulturális javak közvetlen környékét katonai cselekmény támogatására használja, a különleges védelem alatt álló kulturális javak közvetlen környékének védelmérõl pedig az Egyezmény 4. Cikkének 1. pontja rendelkezik. A bûncselekmény büntetési tétele a (3) bekezdés szerinti bûntettel megegyezõ, azaz öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés.

3. szám


5. A kulturális javak fogalmát az Egyezmény 1. Cikke határozza meg, a különleges védelem feltételeirõl az Egyezmény 8. Cikke, a kiemelt védelem alá helyezés eseteirõl pedig a Jegyzõkönyv 10. Cikke rendelkezik. A muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény 1. számú mellékletének s) pontjában adott meghatározás szerint kulturális javak: „az élettelen és élõ természet keletkezésének, fejlõdésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedõ és jellemzõ tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a mûvészeti alkotások”. Figyelembe véve, hogy az Egyezmény és a Jegyzõkönyv az 1997. évi CXL. törvény szerinti definícióhoz képest eltérõ meghatározást ad, pontosítani szükséges, hogy a kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése tényállás tekintetében melyik fogalom-meghatározás az irányadó. A kulturális javak körébe tartozó tárgyak védelmét a Btk. több tényállása is biztosítja (pl. a Btk. 216/B. §-ában szabályozott visszaélés kulturális javakkal), amelyek vonatkozásában a kulturális javak körének meghatározásánál az 1997. évi CXL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A nemzetközi jogi védelemre tekintettel azonban a kulturális javakkal háború idején történõ visszaélés esetén az értelmezõ rendelkezésben foglaltakat (tehát az Egyezmény és a Jegyzõkönyv elõírásait) kell irányadónak tekinteni. A 4. §-hoz

1109

lített különleges védelem alatt álló kulturális javak nemzetközi jegyzékét, valamint a jelen Jegyzõkönyv 27. Cikke 1. pontjának b. bekezdésében említett kiemelt védelem alatt álló kulturális javak listáját. Az Egyezmény Végrehajtási Szabályzata 12. Cikkének 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján az UNESCO Fõigazgatója a különleges védelem alatt álló kulturális javakról listát vezet, a kiemelt védelem alatt álló javakat pedig a Kulturális Javak Fegyveres Összeütközés Esetén Való Védelmével Foglalkozó Bizottság tartja nyilván [Jegyzõkönyv 27. Cikk 1. pont b) bekezdése]. A nemzeti kulturális örökség minisztere a Javaslat szerinti felhatalmazás alapján ezeket a nemzetközi listákat teszi közzé rendeletében, másrészt pedig meg kell állapítania a Magyar Köztársaság területén a különleges és a kiemelt védelem alatt álló kulturális javak listáját is.

2006. évi XXX. törvény egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és bármely más, a pénzügyi érdekeiket sértõ jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl szóló Együttmûködési Megállapodás kihirdetésérõl*

1. A jogbiztonság követelményére, és a Btk.-t módosító rendelkezésekre tekintettel a Javaslat szerint a törvény a kihirdetést követõ késõbbi idõpontban, 2006. május 1-jén lép hatályba. A „kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése” alcím alatt szabályozott bûncselekmény elkövetõi köre nem korlátozott, azokat háború idején bárki elkövetheti. A Btk. jelenleg hatályos 160. §-a szerinti bûnös hadviselés bûntettét azonban csak katonai parancsnok követheti el. Erre, valamint arra a körülményre tekintettel, hogy a Javaslat a kulturális javak háború idején történõ védelmérõl önálló törvényi tényállást iktat be, a Javaslat a Btk. 160. §-ának a) pontjából „a nemzetközileg védett kulturális javakban,” szövegrészt hatályon kívül helyezi.

1. § Az Országgyûlés e törvénnyel felhatalmazást ad egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és bármely más, a pénzügyi érdekeiket sértõ jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl szóló Együttmûködési Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelezõ hatályának elismerésére.

2. A jogbiztonság megköveteli, hogy a nemzetközi szerzõdések által védett kulturális javak listája a magyar jogszabályokban egyértelmûen megismerhetõ legyen. Ehhez az szükséges, hogy a nemzeti kulturális örökség minisztere rendeletben hirdesse ki egyrészt a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény 8. Cikke szerinti, a Magyar Köztársaság területén különleges védelem alatt álló kulturális javak listáját, valamint a jelen Jegyzõkönyv 10. Cikke szerinti, a Magyar Köztársaság területén kiemelt védelem alatt álló kulturális javak listáját, másrészt pedig a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény 8. Cikkének 6. pontjában em-

„Együttmûködési Megállapodás egyrészrõl az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és a pénzügyi érdekeiket sértõ egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl

2. § Az Országgyûlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Megállapodás magyar nyelvû szövege a következõ:

Az Európai Közösség, a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

1110


a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, egyrészrõl, és a Svájci Államközösség, másrészrõl, a továbbiakban: a Szerzõdõ Felek, figyelembe véve a Közösség, annak tagállamai és a Svájci Államszövetség között meglévõ szoros kapcsolatokat, azzal az óhajjal, hogy hatékonyan küzdhessenek a csalás és a Szerzõdõ Felek pénzügyi érdekeit sértõ más jogellenes tevékenységek ellen, szem elõtt tartva annak szükségességét, hogy ezeken a területeken az igazgatási segítségnyújtást megerõsítsék, meggyõzõdve, hogy a házkutatást és a lefoglalást is magában foglaló kölcsönös jogsegélyt kell nyújtani, beleértve a csempészet, valamint a közvetett adózás minden formája, különösen a hozzáadottérték-adó, a vámok és a jövedéki adó elkerülésének esetében, felismerve a pénzmosás elleni küzdelem fontosságát, elhatározták, hogy megkötik ezt a megállapodást:

I. Cím ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Tárgy E megállapodás tárgya az egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Svájci Államközösség kö-

3. szám

zötti igazgatási segítségnyújtás és kölcsönös bûnügyi jogsegély kiterjesztése a 2. cikkben meghatározott jogellenes tevékenységek elleni küzdelem érdekében.

2. cikk Hatály (1) E megállapodást a következõ területeken kell alkalmazni: a) a csalás és minden más, a Szerzõdõ Felek pénzügyi érdekeit sértõ jogellenes tevékenység megelõzése, felderítése, kivizsgálása, üldözése valamint igazgatási és bûnügyi eszközökkel történõ visszaszorítása a következõ esetekben: – a vám- és a mezõgazdasági jogszabályokat sértõ árukereskedelem; – a hozzáadottérték-adóra, a különleges fogyasztási adóra és a jövedéki adóra vonatkozó adójogszabályokat sértõ kereskedelem; – a Szerzõdõ Felek költségvetésébõl, illetve az általuk vagy a javukra kezelt költségvetésekbõl – például támogatásokból és visszatérítésekbõl – származó pénzeszközök megszerzése vagy visszatartása, beleértve e pénzeszközöknek az eredeti rendeltetésüktõl eltérõ célokra való felhasználását; – a Szerzõdõ Felek közbeszerzési szerzõdéseinek odaítélése; b) az a) pontban említett jogellenes tevékenységekbõl származó tartozások és jogalap nélkül felvett összegek lefoglalása és behajtása. (2) A II. cím (igazgatási segítségnyújtás) és a III. cím (kölcsönös jogsegély) szerinti együttmûködést nem lehet kizárólag abból az okból megtagadni, hogy a kérés olyan jogsértésre vonatkozik, amelyet a megkeresett Szerzõdõ Fél adózással kapcsolatos bûncselekménynek minõsít, vagy hogy a megkeresett Szerzõdõ Fél jogszabályai nem tartalmazzák a megkeresõ Szerzõdõ Fél jogszabályaiban meghatározottnak megfelelõ járulékot vagy kiadást, illetve az utóbbiakban megállapított szabályozás vagy egy cselekmény jogi minõsítése eltérõ. (3) Az e megállapodás hatálya alá tartozó tevékenységekbõl származó jövedelmekhez kapcsolódó pénzmosás a megállapodás alkalmazási körébe tartozik, feltéve, hogy az alapbûncselekmény mindkét Szerzõdõ Fél jogszabályai szerint szabadságvesztéssel vagy olyan szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendõ, amelynek maximális idõtartama legalább hat hónap. (4) A közvetlen adók nem tartoznak e megállapodás alkalmazási körébe.

3. szám


1111

3. cikk

sa kizárólag e megállapodásban meghatározott célokra szolgálhat.

Csekély jelentõségû esetek

(3) Az információknak és bizonyítékoknak az e megállapodás értelmében egy harmadik Szerzõdõ Félnek vagy több Szerzõdõ Félnek történõ átadása ellen az eredetileg megkeresett Szerzõdõ Fél országában nem lehet fellebbezést benyújtani.

(1) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága elutasíthatja az együttmûködés iránti megkeresést, amennyiben a befizetett vagy eltitkolt fizetési kötelezettség vélelmezett összege nem haladja meg a 25 000 eurót, illetve, ha az engedély nélkül exportált vagy importált áru vélelmezett értéke nem haladja meg az 1 000 000 eurót, kivéve, ha az ügyet annak körülményeire vagy a gyanúsított személyére tekintettel a megkeresõ Szerzõdõ Fél rendkívül súlyosnak tekinti. (2) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága haladéktalanul tájékoztatja a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságát az együttmûködés iránti megkeresés elutasításának indokairól.

4. cikk Közrend Az együttmûködés iránti megkeresést el lehet utasítani, amennyiben a megkeresett Szerzõdõ Fél úgy ítéli meg, hogy a megkeresés teljesítése sértheti szuverenitását, biztonságát, közrendjét, vagy más alapvetõ érdekeit.

5. cikk

(4) Minden Szerzõdõ Fél, aki a (2) bekezdésnek megfelelõen információkhoz vagy bizonyítékokhoz jut, tiszteletben tartja az azok felhasználására vonatkozó, a megkeresett Szerzõdõ Fél által a megkeresõ Szerzõdõ Fél részére azok elsõ átadásakor megállapított korlátozásokat. (5) Az e megállapodás végrehajtása érdekében kapott információknak és bizonyítékoknak egy Szerzõdõ Fél részérõl egy harmadik államnak történõ átadása annak a Szerzõdõ Félnek az engedélyéhez van kötve, amelytõl az információk és a bizonyítékok származnak.

6. cikk Titoktartási szabályok A megkeresõ Szerzõdõ Fél a megkeresett Szerzõdõ Féltõl a megkereséssel és annak tartalmával kapcsolatban bizalmas kezelést kérhet, kivéve, ha ez a megkeresés végrehajtásával nem egyeztethetõ össze. Amennyiben a megkeresés a kért titoktartás megsértése nélkül nem hajtható végre, a megkeresett Szerzõdõ Fél errõl elõre tájékoztatja a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságát.

Információk és bizonyítékok átadása (1) Az e megállapodás értelmében bármely formában átadott információkra és bizonyítékokra a szolgálati titoktartási kötelezettség vonatkozik, és ezek az átvevõ Szerzõdõ Fél nemzeti jogszabályaiban meghatározott, hasonló információkra vonatkozó védelemben, valamint a közösségi intézményekre alkalmazandó vonatkozó rendelkezésekben meghatározott védelemben részesülnek. Az említett információk és bizonyítékok nem közölhetõk más személyekkel, mint akik a Közösség, a tagállamok vagy a Svájci Államközösség intézményeiben betöltött hivatalukból eredõ kötelezettségeiknél fogva azok ismeretére jogosultak, és e személyek az átadott adatokat kizárólag az e megállapodás alkalmazási körébe tartozó célokra használhatják fel. (2) Az e megállapodás végrehajtása érdekében a megkeresõ Szerzõdõ Félnek átadott információkat és bizonyítékokat bármelyik más Szerzõdõ Félnek át lehet adni, amennyiben e Szerzõdõ Fél által folytatott vizsgálat az együttmûködést nem zárja ki, vagy ha konkrét bizonyítékok arra mutatnak, hogy hasznos lenne, ha az említett Szerzõdõ Fél ilyen vizsgálatot folytatna. Az adatok átadá-

II. Cím IGAZGATÁSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 7. cikk Egyéb megállapodásokhoz való viszony E cím nem érinti sem a kölcsönös bûnügyi jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseket, sem az igazgatási segítség nyújtására vonatkozó szélesebb körû kötelezettségeket vagy a Szerzõdõ Felek közötti létrejött két- vagy többoldalú megállapodások kedvezõbb rendelkezéseit, különösen az 1997. június 9-i, a vámügyekre vonatkozó kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló megállapodást kiegészítõ jegyzõkönyvet.

1112

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 8. cikk Hatály

(1) Az e megállapodásban meghatározott jogellenes tevékenységek elleni küzdelem érdekében, a Szerzõdõ Felek kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak, többek között a vonatkozó jogszabályokat sértõ tevékenységek és egyéb cselekmények és mulasztások megelõzése és felismerése, és az azokra vonatkozó vizsgálatok lefolytatása révén. (2) Az e címben meghatározott igazgatási segítségnyújtás a Szerzõdõ Felek valamennyi olyan illetékes hatóságára vonatkozik, amely a közigazgatási eljárási vagy büntetõeljárási hatáskörében jár el, beleértve azokat az eseteket, amikor e hatóságok hatáskörüket az igazságügyi hatóságok kérésére gyakorolják. Amennyiben a nyomozást az igazságügyi hatóság folytatja, vagy vezeti, ez a hatóság állapítja meg, hogy az ezzel kapcsolatos, kölcsönös segítségnyújtás vagy együttmûködés iránti megkeresést a kölcsönös bûnügyi jogsegélyre vonatkozó rendelkezések vagy e cím alapján nyújtják be.

9. cikk Hatáskör (1) A Szerzõdõ Felek hatóságai e cím rendelkezéseit a nemzeti jog alapján rájuk ruházott hatáskör keretei között alkalmazzák. E cím egyetlen rendelkezése sem értelmezhetõ úgy, mint ami módosítja a nemzeti jog rendelkezései alapján a Szerzõdõ Felek az e cím értelmében vett hatóságaira ruházott hatáskört. A hatóságok úgy járnak el, mintha saját nevükben vagy ugyanazon Szerzõdõ Fél más hatóságának kérése alapján járnának el. A megkeresés teljesítése érdekében nemzeti joguk szerint rendelkezésére álló valamennyi hatáskört igénybe veszik. (2) A hatáskörrel nem rendelkezõ hatóságoknak címzett megkereséseket azok késedelem nélkül továbbítják a hatáskörrel rendelkezõ hatóság részére.

10. cikk Arányosság A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága az együttmûködés iránti megkeresést visszautasíthatja, ha nyilvánvaló, hogy: a) a megkeresõ Szerzõdõ Fél megkereséseinek száma és jellege egy adott idõszakon belül aránytalanul nagy adminisztratív terheket ró a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságára; b) a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága nem merítette ki azon szokásos információforrásokat, amelyeket a kívánt

3. szám

cél elérésének veszélyeztetése nélkül, az adott körülmények között a kért információ megszerzéséhez felhasználhatott volna.

11. cikk Központi szolgálatok (1) Minden Szerzõdõ Fél kijelöli az e cím értelmében benyújtott igazgatási segítségnyújtás iránti megkeresések kezelésére illetékes központi szolgálatot (a továbbiakban: központi szolgálatokat). A segítségnyújtás végrehajtása érdekében ezek a szolgálatok bármely illetékes közigazgatási hatóságot igénybe vehetnek. (2) A központi szolgálatok egymást közvetlenül tájékoztatják. (3) A központi szolgálatok tevékenysége, különösen sürgõs esetekben, nem zárja ki a Szerzõdõ Felek egyéb illetékes hatóságai közötti közvetlen együttmûködést az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken. A központi szolgálatokat minden ilyen, közvetlen együttmûködéssel járó tevékenységrõl tájékoztatni kell. (4) A 44. cikk (2) bekezdésében meghatározott értesítéssel egyidejûleg a Szerzõdõ Felek közlik, hogy e cikk alkalmazásában melyek az illetékes központi szolgálatok.

II. Fejezet SEGÍTSÉGNYÚJTÁS MEGKERESÉS ALAPJÁN 12. cikk Adatkérés (1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának kérésére a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága e megállapodás keretei között közöl minden olyan, a hatóság rendelkezésére vagy ugyanazon Szerzõdõ Fél egyéb hatóságainak rendelkezésére álló információt, amely lehetõvé teszi, hogy a megkeresõ Fél megelõzze, felderítse és megbüntesse a megállapodásban meghatározott jogsértéseket, vagy amely az adótartozások behajtásához szükséges. A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága megteszi a vonatkozó információk megszerzéséhez szükséges közigazgatási adatgyûjtést. (2) A közölt információkhoz mellékelni kell azokat, a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságainak birtokában lévõ, vagy általuk az adatkérés teljesítése érdekében kidolgozott vagy beszerzett jelentéseket és egyéb dokumentumokat, vagy ezek hitelesített másolatát vagy kivonatát, amelyeken az átadott információk alapulnak.

3. szám


(3) A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága és a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága között létrejött megállapodás alapján, és az utóbbi által adott részletes utasításoknak megfelelõen, a megkeresõ Szerzõdõ Fél által erre felhatalmazott tisztviselõk a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságainak hivatalában hozzáférhetnek az e Szerzõdõ Fél birtokában lévõ, az (1) bekezdésben meghatározott, e megállapodás hatálya alá tartozó egyes jogellenes tevékenységekre vonatkozó dokumentumokhoz és adatokhoz. Ezek a tisztviselõk jogosultak arra, hogy az említett dokumentációról másolatot készítsenek.

13. cikk Megfigyelés iránti megkeresés A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának kérésére a lehetõ legnagyobb mértékben megfigyeli a 2. cikkben említett szabályokat sértõ árukereskedelmet. A megfigyelés kiterjedhet azokra a személyekre, akikrõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy ilyen jogellenes cselekményekben részt vettek vagy részt vesznek, vagy azok elkövetésére irányuló elõkészületi cselekményt követnek el, továbbá az ilyen tevékenységekkel kapcsolatos helyszínre, szállítóeszközökre és árukra.

14. cikk

1113 15. cikk Vizsgálat iránti megkeresés

(1) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának kérésére elvégzi vagy elvégezteti az e megállapodásban jogellenes tevékenységként meghatározott cselekményekre vagy magatartásokra, illetve a megkeresõ Szerzõdõ Fél részérõl jogellenes tevékenység alapos gyanúját keltõ cselekményekre vagy magatartásokra vonatkozó szükséges vizsgálatokat. (2) A megkeresett Szerzõdõ Fél minden, a saját jogrendszere alapján rendelkezésére álló vizsgálati eszközt igénybe vesz, amelyeket a saját nevében, vagy egy másik hazai hatóság kérésére folytatott vizsgálathoz igénybe venne, beleértve az igazságügyi hatóság eljárását, illetve amenynyiben szükséges, annak felhatalmazását. Ez a rendelkezés nem érinti a gazdasági szereplõknek a 17. cikkben foglalt együttmûködési kötelezettségét. A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága vizsgálatai eredményét ismerteti a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságával. A 12. cikk (2) bekezdését értelemszerûen kell alkalmazni. (3) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a segítségnyújtást minden, a segítségnyújtás iránti megkeresés tárgyával nyilvánvaló kapcsolatban álló körülményre, tárgyra és személyre kiterjeszti, anélkül, hogy kiegészítõ megkeresésre lenne szükség. Kétség esetén a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága elõbb kapcsolatba lép a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságával.

Értesítés és postai úton történõ kézbesítés 16. cikk (1) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának kérésére a megkeresett Szerzõdõ Fél nemzeti jogszabályai rendelkezéseinek megfelelõen értesíti vagy értesítteti a címzettet az e megállapodás alkalmazási körében a megkeresõ Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai által hozott intézkedésrõl vagy határozatról.

A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága által felhatalmazott tisztviselõk jelenléte

(2) Az értesítés iránti megkereséshez – amelyen fel kell tüntetni a közlendõ intézkedés vagy határozat tárgyát – csatolni kell a megkeresett Szerzõdõ Fél (egyik) hivatalos nyelvén vagy e Szerzõdõ Fél számára elfogadható nyelven készített fordítást.

(1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága és a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága között létrejött megállapodás alapján a megkeresõ Szerzõdõ Fél által felhatalmazott tisztviselõk jelen lehetnek az elõzõ cikkben említett vizsgálatoknál. A tisztviselõk jelenléte nincs a vizsgálat által érintett személy vagy gazdasági szereplõ beleegyezéséhez kötve.

(3) Az értesítéseket és az információk és dokumentumok szolgáltatására vonatkozó kérelmeket a Szerzõdõ Felek közvetlenül, postai úton küldhetik el a 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának harmadik és negyedik francia bekezdésében említett, a másik Szerzõdõ Fél területén tartózkodó gazdasági szereplõknek. E személyek azon szabályok és megállapodások által elõírt formában válaszolhatnak a közlésekre és bocsáthatják rendelkezésre a vonatkozó információt és dokumentumokat, amelyek alapján a pénzeszközöket odaítélték.

(2) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságának tisztviselõi minden esetben biztosítják a vizsgálatok lefolytatását. A megkeresõ Szerzõdõ Fél tisztviselõi a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága tisztviselõinek hatáskörében saját kezdeményezésükre nem járhatnak el. Ugyanakkor – a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága tisztviselõinek közvetítésével és kizárólag a folyamatban lévõ vizsgálat céljából – ugyanazon helyiségekbe léphetnek be, illetve ugyanazokhoz a dokumentumokhoz juthatnak hozzá, mint a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságának tisztviselõi.

1114


(3) A felhatalmazást feltételekhez lehet kötni. (4) A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága a tudomására hozott információkat a végrehajtásra vonatkozó iratok átadásának engedélyezése elõtt bizonyítékként nem használhatja fel.

17. cikk Együttmûködési kötelesség A gazdasági szereplõk kötelesek együttmûködni az igazgatási segítségnyújtás végrehajtásában, és lehetõvé tenni, hogy a tisztviselõk beléphessenek helyiségeikbe, illetve hozzáférjenek szállítóeszközeikhez és dokumentációjukhoz, és megadnak minden vonatkozó információt.

3. szám

Abban az esetben, amikor a Szerzõdõ Felek egyike egy ilyen információt más célra kíván felhasználni, elõtte az információt kiadó hatóság írásos beleegyezését kéri. Az ilyen felhasználás az adott hatóság által megállapított korlátozás alá esik. (2) Az (1) bekezdés nem ellentétes az információknak a segítségnyújtás iránti megkeresésben meghatározott jogszabályok megsértése miatt bírósági vagy közigazgatási eljárás során történõ felhasználásával, amennyiben ezekhez az eljárásokhoz hasonló segélynyújtást lehetne igénybe venni. Az információkat szolgáltató Szerzõdõ Fél illetékes hatóságát az információ ilyen jellegû felhasználásáról haladéktalanul értesíteni kell. (3) A Szerzõdõ Felek az e megállapodás rendelkezéseivel összhangban kapott információkra és a megvizsgált dokumentumokra jegyzõkönyveikben, jelentéseikben és tanúvallomásaikban, illetve a nyomozás és a bírósági eljárások során bizonyítékként hivatkozhatnak.

18. cikk A segítségnyújtás iránti megkeresés formája és tartalma

III. Fejezet

(1) A segítségnyújtás iránti megkeresést írásban kell benyújtani. A megkereséshez csatolni kell a teljesítéséhez szükséges dokumentumokat. Sürgõs esetekben szóbeli megkeresés is elfogadható, de azt a lehetõ legrövidebb idõn belül írásban meg kell erõsíteni.

ÖNKÉNTES SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

(2) A megkeresésnek tartalmaznia kell a következõ információkat: a) a megkeresõ hatóság; b) a kért intézkedés; c) a megkeresés tárgya és indokolása; d) a vonatkozó törvényi, rendeleti és egyéb jogszabályi rendelkezések; e) a vizsgálat tárgyát képezõ természetes vagy jogi személyekre vonatkozó lehetõ legpontosabb és legrészletesebb megjelölések; f) a 14. cikkben említett esetek kivételével, a tényállás és a már lefolytatott vizsgálatok összefoglalása. (3) A megkeresést a megkeresett Szerzõdõ Fél (egyik) hivatalos nyelvén, vagy a számára elfogadható nyelven kell benyújtani. (4) A pontatlan vagy hiányos megkereséseket ki lehet javítani, vagy ki lehet egészíteni. A megkeresés teljesítéséhez szükséges intézkedéseket idõközben meg lehet kezdeni. 19. cikk Az információ felhasználása (1) A megszerzett információk kizárólag e jegyzõkönyv céljai érdekében használhatók fel.

20. cikk Önkéntes segítségnyújtás (1) Az elõzõ fejezetben meghatározott együttmûködési formák egy másik Szerzõdõ Fél elõzetes megkeresése nélkül is létrejöhetnek. (2) Az információkat adó Szerzõdõ Fél hatósága a nemzeti jogszabályoknak megfelelõen az információknak a címzett Szerzõdõ Fél hatósága által történõ felhasználását feltételekhez kötheti. (3) Ezek a feltételek minden Szerzõdõ Fél hatóságára nézve kötelezõek.

IV. Fejezet AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS KÜLÖNÖS FORMÁI 21. cikk Közös mûveletek (1) Amennyiben az áruk behozatala, azok kivitele és továbbítása során az ügyletek mértéke és annak a vonatkozó adókra és támogatások mértékében megtestesülõ kockázata a Szerzõdõ Felek költségvetésére nézve jelentõs veszteségek forrásává válhat, a Felek megállapodhatnak abban, hogy az e megállapodás hatálya alá tartozó jogellenes te-

3. szám


1115

vékenységek megelõzése és üldözése érdekében közös, határokon átnyúló mûveleteket folytatnak.

V. Fejezet

(2) A határokon átnyúló mûveletek koordinálása és megtervezése a központi szolgálat vagy az általa kijelölt hivatal hatáskörébe tartozik.

KÖVETELÉSEK BEHAJTÁSA

22. cikk Közös különleges nyomozócsoportok (1) Több Szerzõdõ Fél hatóságai kölcsönös megállapodás alapján az egyik Szerzõdõ Fél területén mûködõ közös különleges nyomozócsoportot hozhatnak létre. (2) A közös nyomozócsoport folytatja le a különösen bonyolult, jelentõs eszközök igénybevételével járó nyomozásokat, és koordinálja a közös tevékenységeket.

24. cikk Követelések behajtása (1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésére a megkeresett Szerzõdõ Fél az e megállapodás alkalmazási körébe tartozó követeléseket saját követeléseiként hajtja be. (2) A követelés behajtására irányuló megkereséshez mellékelni kell a megkeresõ Szerzõdõ Fél által kibocsátott, a követelés behajtásának végrehajtását lehetõvé tevõ okmány hivatalos példányát vagy hiteles másolatát és – szükség esetén – egyéb, a behajtáshoz szükséges dokumentumok hiteles másolatát is.

(3) Az ilyen csoportokban való részvétel az abban résztvevõ Szerzõdõ Felek hatóságát nem hatalmazza fel a beavatkozásra annak a Szerzõdõ Félnek a területén, ahol a vizsgálatot folytatják.

(3) A megkeresett Szerzõdõ Fél meghozza a követelés behajtásának biztosításához szükséges elõvigyázatossági intézkedéseket.

23. cikk

(4) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a behajtott követelés összegét átutalja a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának. A megkeresõ Szerzõdõ Féllel történt megállapodás alapján az összegbõl levonhatja a kapcsolódó ügyintézési költségeket.

Összekötõ tisztviselõk (1) Az igazgatási segítségnyújtás végrehajtására nyújtott kölcsönös támogatás érdekében a Szerzõdõ Felek illetékes hatóságai megállapodhatnak arról, hogy határozott vagy határozatlan idõszakra az egyik Szerzõdõ Fél összekötõ tisztviselõket rendel ki egy másik Szerzõdõ Fél illetékes hatóságához. (2) Az összekötõ tisztviselõk feladata a véleményezés és a segítségnyújtás. A tisztviselõk a fogadó Szerzõdõ Fél területén való önálló beavatkozásra nem jogosultak. A Szerzõdõ Felek illetékes hatóságainak hozzájárulásával vagy kérelmére az összekötõ tisztviselõk a következõ feladatokat láthatják el: a) az információcsere elõmozdítása és gyorsítás; b) segítségnyújtás a nyomozáshoz; c) részvétel a segítségnyújtás iránti kérelmek feldolgozásában; d) tanácsadás és segítségnyújtás a fogadó ország részére a határokon átnyúló mûveletek elõkészítése és végrehajtása során; e) minden olyan egyéb feladat, amelyrõl a Szerzõdõ Felek egymás között megállapodnak. (3) A részleteket a Szerzõdõ Felek illetékes hatóságai közös megállapodással állapítják meg. (4) Az összekötõ tisztviselõk egy vagy több Szerzõdõ Fél érdekeit képviselhetik.

(5) Az (1) bekezdés sérelme nélkül a behajtandó követelések nem feltétlenül élvezik ugyanazokat a kiváltságokat, mint a megkeresett Szerzõdõ Fél országában keletkezett hasonló követelések.

III. Cím KÖLCSÖNÖS JOGSEGÉLY 25. cikk Egyéb megállapodásokhoz való viszony (1) Az e címben meghatározott rendelkezések célja a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, 1959. április 20-i európai egyezmény, valamint a pénzmosásról, a bûncselekménybõl származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, 1990. november 8-i egyezmény kiegészítése és azok alkalmazásának megkönnyítése a Szerzõdõ Felek között. (2) E címben meghatározott rendelkezések a két- vagy többoldalú megállapodásokon alapuló kedvezõbb rendelkezéseket nem érintik.

1116


3. szám

26. cikk

sést kiegészítését vagy más intézkedésekre történõ kiterjesztését.

Egyéb eljárások, amelyekhez kölcsönös jogsegély nyújtható

(5) A 44. cikk (2) bekezdésében meghatározott értesítéssel egyidejûleg a Szerzõdõ Felek közlik, hogy e cikk alkalmazásában melyek az illetékes központi hatóságok.

(1) Kölcsönös jogsegély nyújtására a következõ esetekben is sor kerülhet: a) a közigazgatási hatóságok által indított eljárásokban olyan cselekmények miatt, amelyek az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Fél nemzeti jogszabályai alapján szabálysértésként büntetendõk, ha a határozat ellen büntetõügyekben is hatáskörrel rendelkezõ bíróság elõtt van helye jogorvoslatnak; b) a büntetõeljáráshoz kapcsolódó polgári jogi igények tekintetében, amennyiben a büntetõbíróság még nem hozott végleges határozatot a büntetõeljárásban; c) olyan cselekmények vagy jogsértések tekintetében, amelyért a megkeresõ Szerzõdõ Fél államában jogi személy vonható felelõsségre.

28. cikk Postai úton történõ kézbesítés (1) A Szerzõdõ Felek általában közvetlenül, postai úton küldik meg az e megállapodásban meghatározott jogellenes tevékenységekkel kapcsolatos eljárási iratokat azoknak a személyeknek, akik egy másik Szerzõdõ Fél területén tartózkodnak.

(2) Kölcsönös jogsegély a bûncselekményekbõl származó eszközök és dolgok lefoglalására és elkobzására irányuló nyomozások és eljárások esetében is nyújtható.

(2) Amennyiben az iratokat kiállító Szerzõdõ Fél elõtt ismert, vagy okkal feltételezhetõ, hogy a címzett kizárólag egy másik nyelven ért, az iratok, vagy legalább azok legfontosabb részeinek e másik nyelven készült fordítását is mellékelni kell.

27. cikk

(3) A kiküldõ Szerzõdõ Fél hatósága értesíti a címzettet, hogy hatósága a másik Szerzõdõ Fél területén semmiféle kényszerítõ vagy büntetõ intézkedést közvetlenül nem hozhat meg.

A megkeresések továbbítása (1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél megkeresésének teljesítése érdekében az e cím értelmében elõterjesztett megkereséseket a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága továbbítja akár a megkeresett Szerzõdõ Fél egy illetékes központi hatóságán keresztül, akár közvetlenül az illetékes Szerzõdõ Fél hatóságának. A megkeresõ Szerzõdõ Fél és adott esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a megkeresés másolatát tájékoztatás céljából megküldi saját központi hatóságának. (2) A megkereséssel vagy annak végrehajtásával kapcsolatos valamennyi iratot hasonló módon lehet továbbítani. Az iratokat, vagy legalább annak másolatát, közvetlenül a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának kell továbbítani. (3) Amennyiben a Szerzõdõ Fél megkeresést kézhez kapó hatósága a jogsegély nyújtására nem illetékes, a megkeresést haladéktalanul továbbítja az illetékes hatóságnak. (4) A hibás vagy hiányos megkereséseket abban a mértékben, amennyiben tartalmazzák a végrehajtásukhoz szükséges lényeges elemeket, a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága által elvégzett utólagos pótlás lehetõségének fenntartása mellett teljesítik. A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága értesíti a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságát a hiányosságokról, és azok orvoslására határidõt állapít meg. A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága haladéktalanul továbbít a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának minden olyan egyéb információt, amely lehetõvé teszi a megkere-

(4) Minden eljárási irathoz mellékelni kell egy tájékoztatót, amelybõl kitûnik, hogy a címzett az irattal kapcsolatos jogairól és kötelezettségeirõl a kiállító hatóságtól kaphat felvilágosítást.

29. cikk Ideiglenes intézkedések (1) Amennyiben a jogsegélynyújtás iránti megkeresés nem tûnik nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatósága a nemzeti jogszabályai által megszabott korlátokon és saját erre vonatkozó illetékessége határain belül, valamint a megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésére, elrendeli a fennálló helyzet fenntartásához, a veszélyeztetett jogi érdekek védelméhez vagy a bizonyítékok megõrzéséhez szükséges ideiglenes intézkedéseket. (2) El lehet rendelni a jogsegély iránti megkeresés tárgyát képezõ, bûncselekményekbõl származó eszközök és dol gok elõ ze tes be fa gyasz tá sát, il let ve le fog la lá sát. Amennyiben egy bûncselekménybõl származó dolog részben vagy egészében már nem létezik, ugyanezeket az intézkedéseket kell elrendelni a megkeresett Szerzõdõ Fél területén található azon javakra nézve, amelyek értéke megfelel a kérdéses dolog értékének.

3. szám


1117

30. cikk

32. cikk

A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságainak jelenléte

Banki és pénzügyi információ kérése

(1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésére a megkeresett Szerzõdõ Fél felhatalmazza a másik Fél hatóságainak képviselõit arra, hogy részt vegyenek a kölcsönös jogsegély iránti megkeresés teljesítésében. A hatóságok jelenléte nincs az intézkedésben érintett személy beleegyezéséhez kötve. A felhatalmazást feltételekhez lehet kötni.

(1) Amennyiben a 31. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek, a megkeresett Szerzõdõ Fél teljesíti a banki és pénzügyi információ megszerzésére és átadására vonatkozó jogsegély iránti megkeresést, beleértve: a) a területén található bankokban a vizsgálat alatt álló személyek által nyitott bankszámlák azonosítását és az ezekre vonatkozó információt, mindazon számlák esetében, amelyeknek e személyek tulajdonosai, meghatalmazottjai vagy azok fölött rendelkeznek. b) egy vagy több bankszámláról, bankszámlára vagy bankszámlán keresztül, vagy egy meghatározott idõszakban meghatározott személyek által végrehajtott banki tranzakciókra és mûveletek azonosítását és az azokra vonatkozó valamennyi információt.

(2) A jelenlévõ személyek – a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága tisztviselõinek közvetítésével és kizárólag a kölcsönös jogsegély teljesítése céljából – ugyanazon helyiségekbe léphetnek be, illetve ugyanazokhoz a dokumentumokhoz juthatnak hozzá, mint a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságának tisztviselõi. Felhatalmazásuk különösen arra terjedhet ki, hogy kérdéseket tegyenek fel vagy javasoljanak, illetve bizonyítási eljárásokat indítványozzanak. (3) E jelenlét nem eredményezheti a tényeknek – a jogi titoktartás vagy az érintett személy jogainak megsértésével – az elõzõ bekezdések értelmében felhatalmazott személyektõl eltérõ személyek számára történõ felfedését. A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának tudomására hozott információt kizárólag a végrehajtással kapcsolatos iratok átadásáról szóló határozat jogerõre emelkedését követõen lehet bizonyítékként felhasználni.

31. cikk Házkutatás és lefoglalás (1) A Szerzõdõ Felek a házkutatásra vagy lefoglalásra irányuló jogsegély iránti megkeresés elfogadhatóságát kizárólag a következõ feltételekhez köthetik: a) a jogsegély iránti megkeresés alapjául szolgáló cselekmény mindkét Szerzõdõ Fél jogszabályai alapján szabadságvesztéssel vagy olyan szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendõ, amelynek maximális idõtartama legalább hat hónap, vagy az egyik Szerzõdõ Fél jogszabályai alapján ugyanilyen büntetéssel és a másik Szerzõdõ Fél jogszabályai alapján közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó szabálysértésként büntetendõ, amelyek határozata ellen jogorvoslatnak van helye büntetõügyekben is hatáskörrel rendelkezõ bíróság elõtt; b) a jogsegély iránti megkeresés végrehajtása összeegyeztethetõ a megkeresett Szerzõdõ Fél jogszabályaival. (2) Az e megállapodás hatálya alá tartozó pénzmosás cselekményei miatt elrendelt házkutatás és lefoglalás iránti megkeresés is elfogadható, azzal a feltétellel, hogy az alapbûncselekmény mindkét Szerzõdõ Fél jogszabályai szerint szabadságvesztéssel vagy olyan szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendõ, amelynek maximális idõtartama a hat hónapot meghaladja.

(2) A megkeresett Szerzõdõ Fél a hasonló, belsõ esetekre vonatkozó büntetõeljárási hatáskörének keretein belül egy meghatározott idõszakra elrendelheti az egy vagy több bankszámláról, bankszámlára vagy bankszámlán keresztül, vagy meghatározott személyek által végrehajtott banki mûveletek felügyeletét, és az eredményeknek a megkeresõ Szerzõdõ Féllel történõ közlését. A tranzakciók felügyeletére és az eredmények közlésére vonatkozó döntést minden egyes esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai hozzák meg, összhangban e Szerzõdõ Fél nemzeti jogszabályaival. A felügyeletre vonatkozó gyakorlati szabályok a megkeresõ és a megkeresett Szerzõdõ Felek illetékes hatóságai között létrejött megállapodás tárgyát képezik. (3) Minden Szerzõdõ Fél meghozza a szükséges intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi intézmények se az érintett ügyfélnek, se bármely harmadik személynek ne hozzák tudomására, hogy a megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésére intézkedéseket hajtanak végre, vagy hogy nyomozás van folyamatban, legalább egy meghatározott idõtartamon belül, amely szükséges ahhoz, hogy a vizsgálat eredményeit ez ne veszélyeztesse. (4) A megkeresést kibocsátó Szerzõdõ Fél hatósága: a) megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk alapvetõ jelentõségûek lehetnek a jogsértésre irányuló nyomozás szempontjából; b) pontosítja azokat az okokat, amelyek miatt feltételezi, hogy a kérdéses bankszámlákat a megkeresett Szerzõdõ Fél területén található bankok kezelik, és a rendelkezésére álló valószínûsítõ körülményeknek megfelelõen közli, hogy melyek lehetnek az érintett pénzintézetek; c) közöl minden olyan információt, amely megkönnyítheti a megkeresés teljesítését. (5) Egy Szerzõdõ Fél a banktitokra való hivatkozással nem utasíthatja vissza az együttmûködést egy másik Szerzõdõ Féltõl származó, jogsegély iránti megkereséssel kapcsolatban.

1118

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 33. cikk Ellenõrzött szállítások

(1) A megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatósága kötelezettséget vállal arra, hogy a megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának kérésére, a kiadatási bûncselekmények nyomozásának keretében saját területén ellenõrzött szállításokat engedélyez. (2) Az ellenõrzött szállítások végrehajtására vonatkozó döntést minden egyes esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatósága saját nemzeti jogára figyelemmel hozza meg. (3) Az ellenõrzött szállításokat a megkeresett Szerzõdõ Fél jogszabályaiban meghatározott eljárásokkal összhangban folytatják le. A mûvelet során az intézkedési, irányítási és ellenõrzési hatáskört a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai gyakorolják.

34. cikk Elkobzás vagy visszaszolgáltatás céljából történõ rendelkezésre bocsátás (1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésére megelõzõ intézkedésként lefoglalt tárgyakat, iratokat, pénzeszközöket vagy egyéb értékeket elkobzás vagy a jogutódnak történõ visszaszolgáltatás céljából rendelkezésére lehet bocsátani. (2) A megkeresett Szerzõdõ Fél nem utasíthatja vissza ezek rendelkezésre bocsátását azzal az indokkal, hogy e pénzeszközök adó-, illetve vámtartozásnak felelnek meg. (3) Ez jóhiszemû harmadik személyek e tárgyakra vonatkozóan érvényesített jogait nem sértheti.

3. szám

sett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai utólag is megállapodhatnak a megkeresés tárgyában való további intézkedések megtételérõl, amelyeket adott esetben a fent említett feltételek betartásától tesznek függõvé. Abban az esetben, ha elõre látható, hogy a megkeresõ Szerzõdõ Fél által a megkeresés teljesítésére meghatározott határidõ nem tartható, és ha az (1) bekezdés második mondatában említett indokolás kifejezetten arra utal, hogy minden késedelem súlyosan hátráltatná a megkeresõ Szerzõdõ Félnél folyamatban lévõ eljárást, a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságai haladéktalanul jelzik a megkeresés teljesítéséhez elõreláthatólag szükséges idõtartamot. A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságai haladéktalanul közlik, hogy ilyen körülmények között is fenntartják-e a megkeresést. A megkeresõ és a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságai utólag megállapodhatnak a megkeresés teljesítésének további menetérõl.

36. cikk Az információk és bizonyítékok felhasználása A kölcsönös jogsegély keretében átadott információk és bizonyítékok a jogsegély által érintett eljárás céljain kívül a következõ esetekben is felhasználhatók: a) a megkeresõ Szerzõdõ Fél által folytatott olyan büntetõeljárásban, amely a teljesített jogsegély tárgyát képezõ bûncselekmény elkövetésében szintén részt vett egyéb személyek ellen folyik; b) amennyiben a megkeresés alapját képezõ cselekmények egyéb olyan jogsértésnek minõsülnek, amelyre szintén nyújtható jogsegély; c) a bûncselekmények eszközeinek és azokból származó dolgok elkobzására irányuló eljárásokban, amelyre szintén nyújtható jogsegély, valamint a jogsegély tárgyát képezõ cselekményekbõl származó teljes kártérítésre vonatkozó eljárásokban.

35. cikk 37. cikk A jogsegély meggyorsítása Megkeresés nélküli átadás (1) A megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága a jogsegély iránti megkeresést a lehetõ legrövidebb idõn belül teljesíti, a megkeresõ tagállam által megadott eljárási és egyéb határidõk lehetõ legnagyobb mértékû figyelembevételével. A megkeresõ Szerzõdõ Fél hatósága megindokolja az általa meghatározott határidõket. (2) Abban az esetben, ha a megkeresést nem vagy nem teljes mértékben lehet a megkeresõ Szerzõdõ Fél elvárásainak megfelelõ módon teljesíteni, a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai kötelesek errõl haladéktalanul tájékoztatni a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságait, és egyúttal közölni azokat a feltételeket, amelyekkel a megkeresést teljesíteni lehet. A megkeresõ és a megkere-

(1) Nemzeti jogszabályaik és hatáskörük keretein belül egy Szerzõdõ Fél illetékes hatósága erre irányuló megkeresés nélkül is átadhat információt és bizonyítékokat egy másik Szerzõdõ Fél hatóságainak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok hasznosak lehetnek a címzett Szerzõdõ Fél hatósága számára ahhoz, hogy nyomozást vagy eljárást indítson vagy folytasson, vagy ha azok alapján az illetõ hatóság kölcsönös jogsegély iránti megkeresést terjeszthet elõ. (2) Az információt és a bizonyítékokat átadó Szerzõdõ Fél hatósága, nemzeti jogszabályainak megfelelõen, az információknak és a bizonyítékoknak a címzett Szerzõdõ

3. szám


Fél hatósága által történõ felhasználását feltételekhez kötheti. (3) E feltételek valamennyi Szerzõdõ Fél hatóságát kötik. 38. cikk A megkeresett Szerzõdõ Fél által folytatott eljárások

1119

ható megoldáshoz vezet. A vegyesbizottság minden lehetõséget megvizsgál a megállapodásban foglaltak megfelelõ érvényesülése érdekében.

41. cikk Viszonosság

A jogsegély iránti megkeresés nem sérti a megkeresõ Szerzõdõ Fél azon jogait, amelyek a megkeresett Szerzõdõ Fél hatóságai elõtt kezdeményezett belsõ büntetõeljárásra vonatkozó magánvádlói minõségéhez fûzõdnek.

(1) Amennyiben a megkeresõ Szerzõdõ Fél hasonló esetekben ismételten elutasítja az együttmûködésre irányuló megkeresések teljesítését, a megkeresett Szerzõdõ Fél hatósága az együttmûködésre vonatkozó megkeresést viszszautasíthatja.

IV. Cím

(2) Az együttmûködésre vonatkozó megkeresés viszonossági alapon történõ visszautasítását megelõzõen a vegyesbizottságot tájékoztatni kell, hogy a bizottság az üggyel kapcsolatban véleményt nyilváníthasson.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 39. cikk

42. cikk Vegyesbizottság Felülvizsgálat (1) A Szerzõdõ Felek képviselõikbõl álló, e megállapodás megfelelõ alkalmazásáért felelõs vegyesbizottságot hoznak létre. A vegyesbizottság e célból ajánlásokat tesz, és a megállapodásban meghatározott esetekben határozatokat hoz. A bizottság határozatait közös megegyezéssel hozza meg. (2) A vegyesbizottság megállítja belsõ szabályzatát, amely egyéb rendelkezések mellett az ülések összehívásának és az elnök jelölésének módját, valamint az elnök megbízatásának meghatározását is tartalmazza. (3) A vegyesbizottság szükség szerint, de legalább évente egyszer ülésezik. Az ülések összehívását bármelyik Szerzõdõ Fél kezdeményezheti. (4) A vegyesbizottság dönthet bármely munkacsoport vagy szakértõi csoport létrehozásáról, amely feladatai végrehajtásában segítségére lehet.

Amennyiben egy Szerzõdõ Fél felül kívánja vizsgálni a megállapodást, erre vonatkozóan javaslatot terjeszt a vegyesbizottság elé, amely többek között tárgyalások megkezdésére vonatkozó ajánlásokat tehet.

43. cikk Területi hatály E megállapodást alkalmazni kell egyrészrõl a Svájci Államszövetségre, másrészrõl a szerzõdésben meghatározott feltételek mellett az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés hatálya alá tartozó területekre.

44. cikk 40. cikk Vitarendezés

Hatálybalépés (1) Ez a megállapodás határozatlan idõre jön létre.

(1) Bármely Szerzõdõ Fél a vegyesbizottság elé terjeszthet az e megállapodás értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó jogvitát, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy egy másik Szerzõdõ Fél a hozzá intézett együttmûködésre irányuló megkeresésének ismételten nem tesz eleget.

(2) Ezt a megállapodást a Szerzõdõ Felek saját eljárásaiknak megfelelõen megerõsítik, illetve jóváhagyják. E megállapodás az utolsó megerõsítés, illetve jóváhagyás megtörténtérõl szóló okmányok kicserélése utáni második hónapot követõ elsõ napon lép hatályba.

(2) A vegyesbizottság törekszik arra, hogy a vitát a lehetõ legrövidebb határidõn belül rendezze. A vegyesbizottság tudomására kell hozni minden olyan információt, amely a helyzet alapos vizsgálatát elõsegítheti, és elfogad-

(3) E megállapodás hatálybalépésének idõpontjáig, a (2) bekezdésben meghatározott értesítés alkalmával vagy bármely késõbbi idõpontban bármely Szerzõdõ Fél úgy nyilatkozhat, hogy a megállapodás alkalmazható minden

1120


olyan Szerzõdõ Féllel való kapcsolataira, amely hasonló nyilatkozatot tett. E nyilatkozatok az értesítést követõ kilencvenedik napon lépnek hatályba.

45. cikk Felmondás A megállapodást akár az Európai Közösség, akár a Svájci Államközösség a másik félnek küldött írásbeli értesítéssel felmondhatja. A felmondás az értesítés kézhezvételének napjától számított hat hónap elteltével válik hatályossá.

3. szám

vák és szlovén nyelven készült, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles. (2) E megállapodás máltai nyelvi változatát a Szerzõdõ Felek levélváltás útján hitelesítik. E nyelvi változat az (1) bekezdésben említettekkel megegyezõen hiteles. Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a megállapodást. Kelt Luxembourgban, 2004. október 26-án. (Aláírások)

ZÁRÓOKMÁNY 46. cikk Idõbeli hatály E megállapodás rendelkezései az aláírás napját legalább hat hónappal követõen elkövetett jogellenes tevékenységekre vonatkozó megkeresésekre alkalmazhatók.

47. cikk A megállapodás kiterjesztése az EU új tagállamaira (1) Minden olyan állam, amely az Európai Unió tagállamává válik, a Szerzõdõ Felek írásbeli értesítését követõen e megállapodás Szerzõdõ Felévé válhat. (2) A megállapodásnak az új tagállam nyelvén az Európai Unió Tanács által megállapított szövegét az Európai Közösség és a Svájci Államközösség levélváltása alapján hitelesítik. Ez a szöveg 48. cikk szerinti hiteles szövegnek számít. (3) Ez a megállapodás minden új csatlakozó tagállamra nézve a csatlakozására vonatkozó okirattal történõ értesítés napjától számított kilencvenedik napon, vagy amennyiben a megállapodás a kilencven nap elteltével még nem lépett hatályba, a megállapodás hatálybalépésének napján lép hatályba. (4) Amennyiben e megállapodás a csatlakozási okirat közlésekor még nem lépett hatályba, az újonnan csatlakozó tagállamokra a 44. cikk (3) bekezdését kell alkalmazni.

48. cikk Nyelvek (1) Ez a megállapodás két eredeti példányban, angol, cseh, észt, dán, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlo-

A Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, az Európai Közösség meghatalmazottai, és a Svájci Államközösség meghatalmazottjai, akik a Luxembougban, 2004. október 26. napján abból a célból gyûltek össze, hogy aláírják az egyrészrõl az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és a pénzügyi érdekeiket sértõ egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl szóló együttmûködési megállapodást, a következõ, e záróokmányhoz csatolt együttes nyilatkozatokat fogadták el:

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Együttes nyilatkozat a pénzmosásról

Együttes nyilatkozat a Svájci Államközösségnek az Eurojust-tel és, lehetõség szerint, az Európai Igazságügyi Hálózattal való együttmûködésérõl. Az Európai Unió tagállamai és a Közösség, valamint a Svájci Államközösség meghatalmazottjai ezen kívül elfogadták a tárgyalásokról szóló kölcsönösen elfogadott jegyzõkönyvet, amelyet e záróokmányhoz csatolnak. A kölcsönösen elfogadott jegyzõkönyv jogilag kötelezõ erejû. Kelt Luxembourgban, 2004. október 26-án.

Együttes nyilatkozat a pénzmosásról A Szerzõdõ Felek megállapodnak, hogy a pénzmosás elleni küzdelemrõl szóló megállapodás 2. cikkének (3) bekezdése elõzetes cselekményként magában foglalja az adócsalás, valamint a svájci jogszabályok értelmében vett, üzletszerûen folytatott csempészet bûncselekményét. A pénzmosásra vonatkozó megkeresés alapján szerzett információk a pénzmosásra vonatkozó eljárásokban felhasználhatók, kivéve svájci személyek ellen, amennyiben a bûncselekménnyel kapcsolatos összes cselekményt kizárólag Svájcban követték el.

Együttes nyilatkozat a Svájci Államközösségnek az Eurojust-tel és, lehetõség szerint, az Európai Igazságügyi Hálózattal való Együttmûködésérõl A Szerzõdõ Felek tudomásul veszik a Svájci Államszövetség azon kívánságát, hogy megvizsgálja a Svájci Államszövetségnek az Eurojust tevékenységével, valamint, amennyiben lehetséges, az Európai Igazságügyi Hálózat tevékenységével való együttmûködésének lehetõségét.

Kölcsönösen elfogadott Jegyzõkönyv az egyrészrõl az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és a pénzügyi érdekeiket sértõ egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl szóló Együttmûködési Megállapodásra vonatkozó tárgyalásokról A Szerzõdõ Felek a következõkben állapodtak meg: Ad 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja A „csalás és minden más jogellenes tevékenység” fogalma magában foglalja az e megállapodás hatálya alá tartozó csempészetet, korrupciót és a bûncselekményekbõl származó jövedelmekre vonatkozó pénzmosást, a 2. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel; A „vám- és mezõgazdasági jogszabályokat sértõ árukereskedelem” fogalma az árunak a másik Szerzõdõ Fél területén történõ esetleges áthaladásától (indulás, érkezés vagy továbbítás) függetlenül értendõ;

1121

A „hozzáadottérték-adóra, a különleges fogyasztási adóra és a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályokat sértõ kereskedelem” fogalma az árunak vagy szolgáltatásoknak a másik Szerzõdõ Fél területén történõ esetleges áthaladásától (indulás, érkezés vagy továbbítás) függetlenül értendõ; Ad 15. cikk (2) bekezdése A „vizsgálati eszköz” fogalma magában foglalja a személyek meghallgatását, a helyiségek és a szállítóeszközök meglátogatását és átkutatását, az iratok másolását, az adatok bekérését, valamint tárgyak, iratok és értékek lefoglalását; Ad 16. cikk (2) bekezdésének második albekezdése Az albekezdés többek között magában foglalja, hogy a jelenlévõ személyek számára engedélyezni lehet, hogy kérdéseket tegyenek fel, és vizsgálati cselekményekre tegyenek javaslatot; Ad 25. cikk (2) bekezdése A Szerzõdõ Felek közötti többoldalú megállapodások többek között magában foglalják, annak hatálybalépésétõl kezdve, az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államközösség között létrejött, a Svájci Államközösségnek a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez való társulásáról szóló megállapodást; Ad 35. cikk (1) bekezdése A „jogsegély iránti megkeresés” magában foglalja az információk és a bizonyítékok átadását megkeresõ Szerzõdõ Fél hatóságának; Ad 43. cikk Az Európai Bizottság legkésõbb a megállapodás aláírásával egyidejûleg átadja azoknak a területeknek indikatív jegyzékét, amelyekre e megállapodás alkalmazható. (Aláírások)” 4. § A Magyar Köztársaság megerõsítõ okiratának letétbe helyezésekor az alábbi nyilatkozatokat teszi a megállapodáshoz: A megállapodás 11. cikk (1) bekezdéséhez: Az e cikk szerinti központi szolgálati feladatokat a Belügyminisztérium látja el. A megállapodás 27. cikk (5) bekezdéséhez: Az e cikk szerinti központi hatósági feladatokat a Legfõbb Ügyész és az Igazságügyi Minisztérium látja el. 5. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 3. és 4. §-a a Megállapodás 44. cikk (2) bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba. (3) A megállapodás, illetve e törvény 3. és 4. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásáról a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter gondoskodik.

1122


2006. évi XXXI. törvény a Nemzetközi Büntetõbíróság Statútuma Részes Államainak Elsõ Közgyûlése által, 2002. szeptember 10-én, New Yorkban elfogadott, a Nemzetközi Büntetõbíróság kiváltságairól és mentességeirõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés e törvénnyel felhatalmazást ad a 2002. szeptember 10-én, New Yorkban elfogadott, a Nemzetközi Büntetõbíróság kiváltságairól és mentességeirõl szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelezõ hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyûlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.**

Megállapodás a nemzetközi büntetõbíróság kiváltságairól és mentességeirõl Jelen Megállapodás Részes Államai, tekintettel az Egyesült Nemzetek Diplomáciai Konferenciája által 1998. július 17-én elfogadott, a Nemzetközi Büntetõbíróságról szóló Római Statútumra, amely létrehozta a legsúlyosabb nemzetközi vonatkozású bûncselekmények elkövetõi felett joghatósággal rendelkezõ Nemzetközi Büntetõbíróságot, figyelemmel arra, hogy a Római Statútum 4. cikke alapján a Nemzetközi Büntetõbíróság nemzetközi jogi jogalanyisággal és feladatai elvégzéséhez és céljai megvalósításához szükséges jogképességgel is rendelkezik, tekintettel a Római Statútum 48. cikkére, amely kimondja, hogy a Nemzetközi Büntetõbíróság minden Részes Állam területén olyan kiváltságokkal és mentességekkel rendelkezik, amelyek céljai eléréséhez szükségesek, az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk A fogalmak meghatározása A jelen Megállapodás alkalmazása körében a következõ kifejezéseken az alábbiakat kell érteni: a) A „Statútum” az Egyesült Nemzetek Diplomáciai Konferenciája által 1998. július 17-én elfogadott, a Nemzetközi Büntetõbíróság létrehozásáról szóló Római Statútum;

* A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el. ** Az angol nyelvû szöveg a Magyar Közlöny 2006. évi 21. számában található.

3. szám

b) A „Bíróság” a Statútum által létrehozott Nemzetközi Büntetõbíróság; c) A „Részes Államok” jelen Megállapodás Részes Államai; d) A „Részes Államok Képviselõi” a küldöttségek minden tagja, helyettes tagja, tanácsadók, szakértõk és a küldöttségek titkárai; e) A „Közgyûlés” a Statútum Részes Államainak Közgyûlése; f) A „Bírák” a Bíróság bírái; g) Az „Elnökség” a Bíróság elnökébõl és annak elsõ, valamint második helyettesébõl álló szerv; h) A „Fõügyész” a Statútum 42. cikkének 4. bekezdése alapján a Közgyûlés által választott ügyész; i) Az „Ügyészek” a Statútum 42. cikkének 4. bekezdése alapján a Közgyûlés által választott ügyészek; j) A „Hivatalvezetõ” a Statútum 43. cikkének 4. bekezdése alapján a Közgyûlés által választott hivatalvezetõ; k) A „Helyettes Hivatalvezetõ” a Statútum 43. cikkének 4. bekezdése alapján a Közgyûlés által választott Helyettes Hivatalvezetõ; l) A „Védõk” a védelem és az áldozatok jogi képviselõi; m) A „Fõtitkár” az Egyesült Nemzetek Fõtitkára; n) A „Kormányközi szervezetek képviselõi” a kormányközi szervezetek igazgatói, beleértve minden olyan tisztviselõt, aki azok nevében jár el; o) A „Bécsi Szerzõdés” az 1961. április 18-án aláírt, a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Szerzõdés; p) Az „Eljárási és Bizonyítási Szabályok” a Statútum 51. cikke alapján elfogadott Eljárási és Bizonyítási Szabályok.

2. cikk Jogi személyiség és jogképesség A Bíróság nemzetközi jogi jogalanyisággal, valamint a feladatai elvégzéséhez és céljai megvalósításához szükséges jogképességgel is rendelkezik. Ez a jogképesség kiterjed különösen szerzõdések kötésére, ingó és ingatlan vagyon szerzésére, illetve az azzal való rendelkezésre, valamint peres eljárás indítására.

3. cikk Általános rendelkezések a Bíróság kiváltságairól és mentességeirõl A Nemzetközi Büntetõbíróság minden Részes Állam területén olyan kiváltságokkal és mentességekkel rendelkezik, amelyek céljai eléréséhez szükségesek.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 4. cikk A Bíróság helyiségeinek sérthetetlensége

A Bíróság helyiségei sérthetetlenek.

5. cikk Zászló, jelkép és egyéb megjelölések A Bíróság jogosult a hivatalos célokra használt helyiségeiben, jármûvein és egyéb szállító eszközein saját zászlajának, jelképének és megjelöléseinek használatára.

6. cikk A Bíróság, valamint annak vagyona, pénzügyi alapjai és javai mentessége 1. A Bíróság, annak vagyona, alapjai és javai, bárhol és bárkinek a birtokában legyenek is, mentesek bármilyen eljárás alól, kivéve, ha az adott esetben a Bíróság kifejezetten lemondott a mentességrõl. E lemondás mindazonáltal nem terjed ki a végrehajtási intézkedésekre. 2. A Bíróság vagyona, pénzügyi alapjai és javai, bárhol és bárkinek a birtokában legyenek is, mentesek a kutatás, rekvirálás, lefoglalás, elkobzás, kisajátítás vagy a végrehajtási, igazgatási, bírói vagy jogszabályi kényszer bármilyen formája alól. 3. A Bíróság vagyona, pénzügyi alapjai és javai, bárhol és bárkinek a birtokában legyenek is, a Bíróság feladatainak ellátásához szükséges mértékben, mentesek bármely korlátozás, intézkedés, ellenõrzés, jogszabály, illetve fizetési haladék alól.

7. cikk Az irattár és az iratok sérthetetlensége Sérthetetlenek – bárhol és bárkinek a birtokában legyenek is – a Bíróság irattára, illetve alakiságukra tekintet nélkül a Bírósághoz tartozó iratok és okiratok, továbbá a Bíróságnak küldött vagy a Bíróság által küldött bármiféle anyagok, amelyek a Bíróságnál vannak, vagy hozzá tartoznak. A sérthetetlenség felfüggesztése, illetve annak hiánya nem érinti azokat a védelmi intézkedéseket, amelyeket a Statútum, valamint az Eljárási és Bizonyítási Szabályok alapján rendelhet el a Bíróság tekintettel azokra az iratokra és eszközökre, amelyeket a Bíróság rendelkezésére bocsátanak, illetve amelyeket a Bíróság használ.

1123 8. cikk

Adó-, vámmentesség és behozatali, valamint kiviteli korlátozások 1. A Bíróság, annak vagyona, bevételei és egyéb javai, valamint pénzügyi tevékenysége és mûveletei mentesek minden közvetlen adó alól, többek között a jövedelemadó, osztalékadó, társasági adó, valamint helyi és regionális hatóságok által kivetett más közvetlen adók alól. A Bíróság azonban nem igényel mentességet olyan adók alól, amelyeket csupán közüzemi szolgáltatások ellenértékeként számítanak fel meghatározott díjszabással, a felhasznált szolgáltatások arányában, amelyek külön-külön azonosíthatóak, leírhatóak és tételenként részletezhetõek. 2. A Bíróság minden vám, importadó, behozatali és kiviteli tilalom, valamint korlátozás alól mentes a hivatalos használatára behozott, illetve kivitt áruk és kiadványai tekintetében. 3. Az ilyen mentesség alapján behozott vagy vásárolt árucikkek nem adhatók el vagy bocsáthatók más rendelkezésére az adott Részes Állam területén, kivéve ha az illetõ Részes Állam illetékes hatóságai ahhoz hozzájárultak.

9. cikk Vám- és/vagy adó-visszatérítés 1. A Bíróság, általános szabályként, nem igényel mentességet olyan közterhek és/vagy adók alól, amelyek megvásárolt ingó és ingatlan dolog, valamint az igénybe vett közüzemi szolgáltatások árában bennefoglaltatnak. Abban az esetben azonban, ha a Bíróság hivatalos használatra nagyobb értékû tulajdont, árut vagy szolgáltatást vásárol, amelyre jelentõs mértékû illetéket és/vagy adót számítanak vagy számíthatnak fel, a Részes Államoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy meghozzák a megfelelõ adminisztratív intézkedéseket annak érdekében, hogy a Bíróság ezen megfizetendõ illeték és/vagy adó alól mentességet élvezzen, vagy a már megfizetett illeték és/vagy adó visszatérítésre kerüljön. 2. Az ilyen mentesség, illetve adó-visszatérítés alá tartozó árucikkek nem adhatók el vagy bocsáthatók más rendelkezésére, kivéve az illetõ Részes Állam által meghatározott feltételekkel összhangban, amely a mentességet, illetve az adó-visszatérítést biztosította. A Bíróságnak nyújtott közüzemi szolgáltatások tekintetében mentesség és adó-visszatérítés nem jár.

1124

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 10. cikk Pénzügyi alapok és mentesség a valutakorlátozások alól

1. Feladatai ellátása során mindenfajta pénzügyi ellenõrzés, szabályozás és fizetési haladék jelentette korlátozás nélkül: a) A Bíróságnak pénzügyi alapokban tulajdona lehet, bármilyen valutával, valamint arannyal rendelkezhet és bármilyen valutában számlát nyithat; b) A Bíróság pénzügyi alapjait szabadon átteheti, valutáját és aranyát másik országba vagy az adott országon belül átutalhatja, valamint valutáját bármely más pénznembe átválthatja; c) A Bíróság kötvényeket és egyéb más értékpapírokat szerezhet, tarthat, átruházhat, átválthat vagy egyéb módon kezelhet, valamint azokkal pénzügyi mûveleteket végezhet; d) Az adott Részes Állam legalább ugyanolyan kedvezményben részesíti a Bíróságot pénzügyi mûveletei során alkalmazott valutaváltásokkor, mint amelyet a Részes Állam más kormányközi szervezeteknek vagy diplomáciai képviseleteknek nyújt. 2. Az 1. bekezdésben megjelölt jogok gyakorlása során a Bíróságnak figyelemmel kell lennie az adott Részes Állam felszólalására, feltéve, hogy az megtehetõ a Bíróság érdekeinek sérelme nélkül.

11. cikk Közlési könnyítések 1. A Bíróságot hivatalos közléseit és levelezését illetõen, bármely Részes Állam területén legalább annyira kedvezõ elbánás illeti meg, mint amilyen elbánást más kormányközi szervezetek, illetve diplomáciai képviseletek élveznek a közlések elsõbbsége, illetve a postai szolgáltatások, bármilyen fajta távközlés és levelezés tekintetében alkalmazott különbözõ díjak és illetékek terén. 2. A Bíróság hivatalos közlései és levelezése nem vonható ellenõrzés alá. 3. A Bíróság a közlés minden formáját igénybe veheti, beleértve az elektronikus közlést, és joga van kódok és rejtjelek használatára hivatalos közlései és levelezése során. A Bíróság hivatalos közlései és levelezése sérthetetlen. 4. A Bíróságnak joga van leveleknek, egyéb anyagoknak és közléseknek, a diplomáciai futárokkal és diplomáciai csomagokkal azonos kiváltságokat és mentességeket élvezõ futárok és csomagok útján való továbbítására és fogadására.

3. szám

5. A Bíróságnak joga van rádió és más távközlési eszköz üzemeltetésére azokon a frekvenciákon, amelyeket számára nemzeti eljárásaik során a Részes Államok kiutalnak. A Részes Államok, lehetõség szerint, megadják az engedélyt azon frekvenciák használatához, amelyeket a Bíróság kér.

12. cikk A Bíróság tevékenységének gyakorlása székhelyén kívül Abban az esetben, ha a Bíróság a Statútum 3. cikkének 3. bekezdése alapján úgy dönt, hogy kívánatos a hollandiai Hágában található székhelyén kívüli ülések tartása is, a Bíróság megállapodást köthet az adott állammal a tevékenysége ellátásához szükséges feltételek biztosítása érdekében.

13. cikk Az Államoknak a Közgyûlésben és a kisegítõ szervekben részt vevõ képviselõi, valamint kormányközi szervezetek képviselõi 1. A Statútum Részes Államainak a Közgyûlésen és annak kisegítõ szervei ülésein részt vevõ képviselõi, valamint más államok képviselõi, megfigyelõként részt vehetnek a Statútum 112. cikkének 1. bekezdése alapján a Közgyûlésen és annak kisegítõ szerveinek ülésén, illetve más államok és kormányközi szervezetek képviselõi, akik meghívást kaptak a Közgyûlésre és annak kisegítõ szerveinek üléseire, hivatalos feladataik ellátása során, valamint az ülés helyére való oda-, illetve visszautazásuk során a következõ kiváltságokat és mentességeket élvezik: a) Mentesek az õrizetbe vétel és a letartóztatás alól; b) Feladatuk teljesítése során tett cselekedeteikkel, mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységükkel kapcsolatban mentességet élveznek. Ez a mentesség azután is megilleti õket, miután megbízatásuk véget ért; c) Valamennyi iratuk és okiratuk mentességet élvez; d) Joguk van kódok és rejtjelek használatához, valamint iratoknak, okiratoknak és egyéb levelezésnek futár útján vagy lepecsételt csomagokban való fogadásához, illetve elektronikus kommunikáció fogadásához és továbbításához; e) Mentességet élveznek a bevándorlási korlátozások, a külföldiekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek, valamint az állampolgárságon alapuló szolgálati kötelezettségek alól abban a Részes Államban, amelyet feladataik ellátása során meglátogatnak vagy amelyen átutaznak; f) A fizetési eszközökre és azok beváltására vonatkozó rendelkezések tekintetében ugyanazok a könnyítések illetik meg õket, mint más kormányok ideiglenes hivatalos kiküldetésben lévõ képviselõit;

3. szám


g) Személyes poggyászuk tekintetében ugyanazok a kiváltságok és mentességek illetik meg õket, mint a Bécsi Szerzõdésben meghatározott diplomáciai képviselõket; h) Nemzetközi válság idején saját személyük biztonsága és hazatérésük tekintetében ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint a diplomáciai képviselõk a Bécsi Szerzõdés alapján; i) Bármilyen más kiváltság, mentesség és könnyítés megilleti õket, amelyeket a diplomáciai képviselõk élveznek, és nem állnak ellentétben a fentiekkel, de nem igényelhetnek mentességet a behozott áruk tekintetében (melyek egyébként személyes poggyászuk részét képezik), illetve a fogyasztási vagy a jövedéki adók alól. 2. Ha valamely adó kivetésének alapja a tartózkodás idõtartama, az 1. bekezdésben meghatározott képviselõk esetében, akik a Közgyûlés, illetve annak kisegítõ szerveinek ülésén való részvétel céljából feladataik ellátása érdekében tartózkodnak egy bizonyos ideig az adott Részes Állam területén, ez az idõtartam nem minõsül tartózkodási idõtartamnak. 3. Jelen cikk 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a képviselõ és azon Részes Állam hatóságai között, amelynek az állampolgára, valamint a képviselõ és azon Részes Állam, illetve kormányközi szervezet között, amelyet korábban képviselt.

14. cikk A Bíróság eljárásaiban részt vevõ Államok képviselõi Az államok azon képviselõi, akik a Bíróság eljárásaiban vesznek részt, hivatalos feladataik ellátása során, valamint az eljárás helyszínére történõ oda-, illetve visszautazásuk során a 13. cikkben megállapított kiváltságokat és mentességeket élvezik.

15. cikk

1125

ellátása érdekében tett utazások során a Bírák, a Fõügyész, az Ügyészek és a Hivatalvezetõ, minden Részes Állam területén, amelyen keresztül átutaznak ugyanazokat a kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezik, mint amelyeket azonos esetben a diplomáciai képviselõk élveznek a Bécsi Szerzõdés alapján. 3. Abban az esetben, ha egy bíró, a Fõügyész, egy ügyész és a Hivatalvezetõ, a Bírósággal kapcsolatos feladatai ellátása céljából, nem a Bíróság székhelyének állama, hanem egy másik Részes Állam területén tartózkodik, amelynek sem nem állampolgára, sem pedig állandó lakosa, a háztartásába tartozó családtagjaival együtt diplomáciai kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élveznek ott tartózkodásuk alatt. 4. A Bírákat, a Fõügyészt, az Ügyészeket, a Hivatalvezetõt, valamint a háztartásukba tartozó családtagjaikat nemzetközi válság idején hazatérésük tekintetében ugyanazok a kedvezmények illetik meg, mint a diplomáciai képviselõket a Bécsi Szerzõdés alapján. 5. A Bíróság bíráira megbízatásuk lejárta után is alkalmazni kell jelen cikk 1–4. bekezdéseit, ha a Statútum 36. cikkének 10. bekezdése szerinti tevékenységet látják el. 6. A Bíróság által a Bíráknak, a Fõügyésznek, az Ügyészeknek és a Hivatalvezetõnek nyújtott fizetés, javadalmazás és juttatás adómentességet élvez. Amennyiben valamely adó kivetésének alapja a tartózkodási idõtartam, a Bírák, a Fõügyész, az Ügyészek és a Hivatalvezetõ hivatalos célú, az adott Részes Állam területén történõ tartózkodása az adó kivetése szempontjából nem minõsül tartózkodási idõtartamnak. A Részes Államok ezt a fizetést, javadalmazást és juttatást figyelembe vehetik a más forrásból származó jövedelmekre kivetett adó mértékének megállapításához. 7. A Részes Államok nem kötelesek mentességet biztosítani a volt Bíráknak, Ügyészeknek és Hivatalvezetõnek, valamint családtagjaik számára a jövedelmük után járó nyugdíjjárulék fizetése, illetve éves járulékfizetés alól.

A Bírák, a Fõügyész, az Ügyészek és a Hivatalvezetõ 16. cikk 1. A Bírák, a Fõügyész, az Ügyészek és a Hivatalvezetõ, Bírósággal összefüggõ feladataik ellátása során ugyanazokat a kiváltságokat és mentességeket élvezik, mint a diplomáciai képviseletek vezetõi, és minden tevékenységükre, írásban és szóban tett nyilatkozataikra vonatkozó joghatóság alóli mentességük megbízatásuk megszûnte után is megilleti õket. 2. A Bírák, a Fõügyész, az Ügyészek és a Hivatalvezetõ, valamint a háztartásukba tartozó családtagjaik számára minden könnyítést megadnak annak az országnak az elhagyásakor, amelyben tartózkodnak, valamint a Bíróság székhelyállamába történõ be- és kiutazáskor. Feladataik

Helyettes Hivatalvezetõ, valamint a Fõügyész Hivatala és a Hivatal személyi állománya 1. A Helyettes Hivatalvezetõ, a Fõügyész Hivatala és a Hivatal személyi állománya olyan kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élveznek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy feladataikat függetlenül láthassák el. Ezek a kiváltságok, mentességek és könnyítések az alábbiak: a) Mentesek az õrizetbe vétel és letartóztatás alól, valamint személyes poggyászuk lefoglalása alól;

1126


b) Feladatuk teljesítése során tett cselekedeteikkel, valamint szóbeli és írásbeli tevékenységükkel kapcsolatban mentességet élveznek. Ez a mentesség megilleti õket megbízatásuk lejárta után is; c) Bármilyen formátumú és anyagú irataik és okirataik sérthetetlenek; d) A Bíróság által számukra nyújtott fizetés, javadalmazás és juttatás adómentességet élvez. A Részes Államok ezt a fizetést, javadalmazást és juttatást figyelembe vehetik a más forrásból származó jövedelmekre kivetett adó mértékének megállapításakor; e) Mentességet élveznek az állampolgárságon alapuló szolgálati kötelzettségek alól; f) Mentességet élveznek a háztartásukba tartozó családtagjaikkal együtt a bevándorlási korlátozások és a külföldiekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek alól; g) Személyi poggyászuk mentes a vámvizsgálat alól, kivéve, ha komoly ok merül fel annak feltételezésére, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyeknek behozatala vagy kivitele az adott Részes Állam jogszabályai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esik. Az ilyen vizsgálatot csak a diplomáciai képviselõ jelenlétében lehet lefolytatni; h) A fizetési eszközökre és azok beváltására vonatkozó rendelkezések tekintetében ugyanazok a könnyítések illetik meg õket, mint a diplomáciai képviseletek azonos rangú tagjait; i) Nemzetközi válság idején saját személyük, és háztartásukba tartozó családtagjaik hazatérése tekintetében ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint a diplomáciai képviselõk a Bécsi Szerzõdés alapján; j) Az adott Részes Állam területén történõ szolgálatuk megkezdésekor a fogadó állam mentességet biztosít számukra minden vám és adó alól – ide nem értve a szolgáltatások díját – olyan tárgyak behozatalára, illetve állandó lakóhelyük szerinti országba történõ visszavitelére vonatkozólag, amelyek a személyes használatukra szolgálnak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is. 2. A Részes Államok nem kötelesek mentességet biztosítani a korábbi Helyettes Hivatalvezetõ, a Fõügyész Hivatala és a Hivatal korábbi alkalmazottai és azok családtagjai számára a jövedelmük után járó nyugdíjjárulékok fizetése és az éves járulékfizetések alól.

17. cikk A helyi és a jelen Megállapodás hatálya alá nem tartozó egyéb alkalmazottak A Bíróság helyi alkalmazottai és a jelen Megállapodás hatálya alá nem tartozó alkalmazottak a feladatuk teljesítése során végzett cselekedeteikkel, valamint mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységükkel kapcsolatban mentességet élveznek. Ez a mentesség a Bíróság érdekében tett tevé-

3. szám

kenységükért megbízatásuk lejárta után is megilleti õket. Alkalmazásuk alatt megilletik õket továbbá mindazok a könnyítések is, amelyek a Bírósággal kapcsolatos tevékenységük független ellátása érdekében szükségesek.

18. cikk Ügyvédek és a védelem képviseletét segítõ személyek 1. Az alábbi kiváltságok, mentességek és könnyítések a védõket tevékenységük független ellátásához szükséges mértékben illetik meg, beleértve azon utazások idõtartamát is, amelyek tevékenységük ellátásához szükségesek és amelyekhez jelen cikk 2. bekezdésében megjelölt útiokmány állítható ki: a) Mentességet élveznek az õrizetbe vétel, a letartóztatás és személyes poggyászuk lefoglalása alól; b) Feladatuk teljesítése során végzett cselekedeteikkel, valamint szóbeli és írásbeli tevékenységükkel kapcsolatban mentességet élveznek. Ez a mentesség megbízatásuk lejárta után is megilleti õket; c) Bármilyen formátumú és anyagú irataik és okirataik sérthetetlenek, amelyek tevékenységük ellátásához kapcsolódnak; d) A tevékenységük során szükséges kapcsolattartás érdekében bármilyen formátumú iratokat és okiratokat kaphatnak és küldhetnek; e) Mentességet élveznek a bevándorlási korlátozások és a külföldiekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek alól; f) Személyi poggyászuk mentes a vámvizsgálat alól, kivéve ha komoly ok merül fel annak feltételezésére, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyeknek behozatala vagy kivitele az adott Részes Állam jogszabályai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esik. Az ilyen vizsgálatot csak az érintett védõ jelenlétében lehet lefolytatni; g) A fizetési eszközökre és azok beváltására vonatkozó rendelkezések tekintetében ugyanazok a könnyítések illetik meg õket, mint külföldi kormányoknak ideiglenes hivatalos kiküldetésben lévõ képviselõit; h) Nemzetközi válság idején saját személyük hazatérése tekintetében ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint a diplomáciai képviselõk a Bécsi Szerzõdés alapján. 2. A Statútummal, az Eljárási és Bizonyítási Szabályokkal és a Bíróság Eljárási Szabályzatával összhangban kinevezett védõt a Hivatalvezetõ aláírásával ellátott útiokmánnyal látják el, arra az idõtartamra, amely alatt tevékenységét gyakorolja. Az ilyen útiokmány visszavonásra kerül, abban az esetben, ha a megbízás az útiokmány lejártának napja elõtt szûnik meg.

3. szám


3. Amennyiben egy adó kivetésének alapja a tartózkodás idõtartama, a védõ által az adott Részes Állam területén hivatalos feladatai ellátása érdekében eltöltött idõ nem minõsül tartózkodási idõtartamnak. 4. Jelen cikk rendelkezéseit értelemszerûen kell alkalmazni a védelmet segítõ személyekre is az Eljárási és Bizonyítási Szabályzat 22. cikkével összhangban.

19. cikk Tanúk 1. Az alábbi kiváltságok, mentességek és könnyítések a tanúkat annak érdekében illetik meg, hogy a Bíróság elõtt a bizonyítékok szolgáltatása céljából megjelenhessenek, beleértve a Bíróság elõtti megjelenésükhöz szükséges utazások – amelyekhez jelen cikk 2. bekezdése szerinti útiokmányt állítanak ki – idõtartamát is: a) Mentesek az õrizetbe vétel és a letartóztatás alól; b) Nem érintve a d) pontban foglaltakat, személyi poggyászuk mentes a lefoglalás alól, kivéve, ha komoly ok merül fel annak feltételezésére, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyeknek behozatala vagy kivitele az adott Részes Állam jogszabályai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esik; c) A tanúskodásuk során tett minden cselekedetük, mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységük tekintetében mentességet élveznek. Ez a mentesség megilleti õket a Bíróság elõtti megjelenési és tanúzási kötelezettségük teljesítése után is; d) Bármilyen formátumú és anyagú irataik, valamint okirataik sérthetetlenek, amelyek tanúzási kötelezettségükhöz kapcsolódnak; e) A tevékenységük során a Bírósággal és a védõvel, a tanúzási kötelezettségükbõl kifolyólag szükséges kapcsolattartás érdekében bármilyen formátumú iratokat és okiratokat kaphatnak és küldhetnek; f) Mentességet élveznek a bevándorlási korlátozások és a külföldiekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek alól, tanúzási kötelezettségük teljesítése érdekében szükséges utazásaik során; g) Nemzetközi válság idején saját személyük hazatérése tekintetében ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint a diplomáciai képviselõk a Bécsi Szerzõdés alapján. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében felsorolt kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezõ tanúk részére, a Bíróság, annak Hivatalvezetõje aláírásával ellátott útiokmányt bocsát ki, amely igazolja, hogy az adott személynek a Bíróság elõtt megjelenési kötelezettsége van, valamint megjelöli azt az idõtartamot, amely alatt az adott személy jelenlétére szükség van.

1127 20. cikk Áldozatok

1. Az alábbi kiváltságok, mentességek és könnyítések a Bíróság eljárásaiban részt vevõ áldozatokat a Bíróság Eljárási és Bizonyítási Szabályzatának 89–91. cikkével összhangban annak érdekében illetik meg, hogy a Bíróság elõtt megjelenhessenek, beleértve azon utazások idõtartamát is, amelyek a Bíróság elõtti megjelenésükhöz szükségesek és amelyekhez jelen cikk 2. bekezdésében megjelölt útiokmány kerül kiállításra: a) Mentesek az õrizetbe vétel és letartóztatás alól; b) Személyi poggyászuk mentes a lefoglalás alól, kivéve, ha komoly ok merül fel annak feltételezésére, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyeknek behozatala vagy kivitele az adott Részes Állam jogszabályai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esik; c) A Bíróság elõtti megjelenésük során tett minden cselekedetükkel, illetve mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységeikkel kapcsolatban mentességet élveznek mindenféle jogi eljárás alól. Ez a mentesség megilleti õket a Bíróság elõtti megjelenési kötelezettségük teljesítése után is; d) Mentességet élveznek a bevándorlási korlátozások és a külföldiekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek alól a Bíróság elõtti megjelenésük céljából szükséges utazásaik során. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében felsorolt kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezõ áldozatok részére, a Bíróság, annak Hivatalvezetõje aláírásával ellátott útiokmányt bocsát ki, amely igazolja, hogy az adott személynek a Bíróság elõtt folyó eljárásban részt kell vennie, valamint megjelöli azt az idõtartamot, amely alatt az adott személy részvételére szükség van.

21. cikk Szakértõk 1. Az alábbi kiváltságok, mentességek és könnyítések a Bíróság érdekében eljáró szakértõket tevékenységük független ellátásához szükséges mértékben illetik meg, beleértve azon utazások idõtartamát is, amelyek tevékenységük független ellátásához szükségesek és amelyekhez jelen cikk 2. bekezdésében megjelölt útiokmány állítható ki: a) Mentesek az õrizetbe vétel és a letartóztatás, valamint személyes poggyászuk lefoglalása alól; b) Feladatuk teljesítése során tett cselekedeteikkel, mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységükkel kapcsolat-

1128


ban mentességet élveznek. Ez a mentesség azután is megilleti õket, miután megbízatásuk véget ért; c) Bármilyen formátumú és anyagú irataik és okirataik sérthetetlenek, amelyek a Bíróság javára végzett tevékenységük ellátásához kapcsolódnak; d) A Bíróság javára végzett tevékenységük érdekében, a Bírósággal szükséges kapcsolattartás végett bármilyen formátumú iratokat és okiratokat kaphatnak és küldhetnek futár útján vagy csomag formájában; e) Személyi poggyászukat tilos átvizsgálni, kivéve ha ko moly ok me rül fel an nak fel té te le zé sé re, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyeknek behozatala vagy kivitele az adott Részes Állam jogszabályai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esik. Az ilyen vizsgálatot csak az érintett szakértõ jelenlétében lehet lefolytatni; f) A fizetési eszközökre és azok beváltására vonatkozó rendelkezések tekintetében ugyanazok a könnyítések illetik meg õket, mint más külföldi kormányoknak ideiglenes hivatalos külföldi kiküldetésben lévõ képviselõit; g) Nemzetközi válság idején saját személyük hazatérése tekintetében ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint a diplomáciai képviselõk a Bécsi Szerzõdés alapján; h) Mentességet élveznek a bevándorlási korlátozások és a külföldiekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek alól, a jelen cikk 2. bekezdésében meghatározott okiratban leírtak szerint. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében felsorolt kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezõ szakértõk részére a Bíróság okiratot állít ki, amely igazolja, hogy az adott személy a Bíróság számára lát el feladatokat és megjelöli azt az idõtartamot, amíg megbízatásuk tart.

22. cikk Egyéb, a Bíróság elõtti megjelenési kötelezettséggel rendelkezõ személyek 1. A 20. cikk 1. bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott kiváltságok, mentességek és könnyítések egyéb, a Bíróság elõtti megjelenési kötelezettséggel rendelkezõ olyan személyeket is megilletnek a Bíróság elõtti megjelenési kötelezettségük teljesítése érdekében, akik számára a fentiek igazolására a jelen cikk 2. bekezdésében megjelölt okirat kerül kiállításra. 2. A Bíróság elõtti megjelenési kötelezettséggel rendelkezõ személyek számára a Bíróság olyan okiratot állít ki, amely igazolja, hogy az adott személynek megjelenési kötelezettsége van a Bíróság elõtt, és amely megjelöli azt az idõtartamot, amíg megbízatásuk tart.

3. szám 23. cikk

Állampolgárok és állandó lakóhellyel rendelkezõ személyek Bármely Állam jelen Megállapodás aláírása, megerõsítése, elfogadása, jóváhagyása és csatlakozása idõpontjában kinyilváníthatja, hogy: a) Tekintet nélkül a 15. cikk 6. bekezdésére és a 16. cikk 1. bekezdésének d) pontjában foglaltakra, a 15., 16., 18., 19. és 21. cikkben hivatkozott személyeket azon Részes Állam területén, amelynek állampolgárai vagy amely állandó tartózkodási helyükként szolgál, a következõ kiváltságok és mentességek tevékenységük független ellátásához, vagy a Bíróság elõtti megjelenési és tanúzási kötelezettségük teljesítéséhez szükséges mértékben illetik meg: (i) Mentesek az õrizetbe vétel és a letartóztatás alól, (ii) A Bíróság elõtti megjelenési és tanúzási kötelezettségük teljesítése, valamint a Bíróság számára végzett feladataik teljesítése során végzett cselekedeteikkel, mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységükkel kapcsolatban mentességet élveznek minden jogi eljárás alól. Ez a mentesség megilleti õket kötelezettségeik, illetve feladataik teljesítése után is, (iii) Bármilyen formátumú és anyagú irataik, valamint okirataik, amelyek tevékenységük ellátásához, valamint a Bíróság elõtti megjelenési és tanúzási kötelezettségükhöz kapcsolódnak, sérthetetlenek, (iv) A Bírósággal, valamint a 19. cikkben meghatározott személyek vallomásukkal kapcsolatban a védõjükkel folytatott kapcsolattartás céljából alakiságtól függetlenül bármilyen iratot kaphatnak és küldhetnek; b) A 20. és 22. cikkben hivatkozott személyeket azon Részes Állam területén, amelynek az állampolgárai vagy amely állandó tartózkodási helyükként szolgál, a következõ kiváltságok és mentességek csak a Bíróság elõtti megjelenési kötelezettségük teljesítéséhez szükséges mértékben illetik meg: (i) Mentesek az õrizetbe vétel és a letartóztatás alól, (ii) A Bíróság elõtti megjelenési kötelezettségük teljesítése során végzett cselekedeteikkel, mind szóbeli, mind írásbeli tevékenységükkel kapcsolatban mentességet élveznek. Ez a mentesség megilleti õket megjelenési kötelezettségük teljesítése után is.

24. cikk A Részes Államok hatóságaival történõ együttmûködés 1. A Bíróság minden esetben együttmûködik a Részes Államok illetékes hatóságaival, hogy elõsegítse az érintett Részes Állam törvényei betartását és megakadályozzák a

3. szám


jelen Megállapodásban foglalt bármely kiváltsággal, mentességgel és könnyítéssel való visszaélést. 2. Kiváltságaikra és mentességeikre való tekintet nélkül, a jelen Megállapodás alapján kiváltságokat és mentességeket élvezõ személyek kötelesek annak az államnak a jogszabályait tiszteletben tartani, amelynek területén a Bíróság ügyeivel kapcsolatban eljárnak, vagy átutaznak. Kötelességük továbbá az adott állam belügyeibe be nem avatkozni.

25. cikk A 13. és 14. cikkben biztosított kiváltságokról és mentességekrõl történõ lemondás Az Államok és kormányközi szervezetek képviselõi nem azért részesülnek a jelen Megállapodás 13. és 14. cikkében foglalt kiváltságokban és mentességekben, hogy azok személyes elõnyükre szolgáljanak, hanem azért, hogy biztosítva legyen feladataik független ellátása a Közgyûlés, annak kisegítõ szervei és a Bíróság munkája érdekében. A Részes Államoknak nemcsak joga, hanem kötelezettsége is, hogy lemondjanak képviselõiknek kiváltságairól és mentességeirõl minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint azok fenntartása akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor a lemondás megtehetõ anélkül, hogy sértené azt a célt, amelyért a mentességet biztosították. Azok az államok, amelyek nem részesei a jelen Megállapodásnak, valamint kormányközi szervezetek a 13. és 14. cikkben meghatározott kiváltságokat és mentességeket élvezik azzal a feltétellel, hogy vállalják, hogy a kiváltságokról és mentességekrõl való lemondás tekintetében a fentiek alapján járnak el.

26. cikk A 15–22. cikkben biztosított kiváltságokról és mentességekrõl történõ lemondás 1. Adott személyek a jelen Megállapodás 15–22. cikkében, az igazságszolgáltatás megfelelõ menete érdekében biztosított kiváltságokban és mentességekben nem azért részesülnek, hogy azok személyes elõnyükre szolgáljanak. Ezekrõl a kiváltságokról és mentességekrõl a Statútum 48. cikkének 5. bekezdésével és jelen cikkel összhangban le lehet mondani, de a Részes Államoknak kötelessége lemondani ezen személyek kiváltságairól és mentességeirõl minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint azok fenntartása akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor a lemondás megtehetõ anélkül, hogy sértené azt a célt, amelyért a mentességet biztosították.

1129

2. A kiváltságokról és mentességekrõl az alábbi személyek mondhatnak le: a) A Bírák és a Fõügyész tekintetében a Bírák abszolút többséggel hozott határozat útján; b) A Hivatalvezetõ tekintetében az Elnökség; c) Az Ügyészek és az Ügyészi Hivatal alkalmazottai tekintetében a Fõügyész; d) A Helyettes Hivatalvezetõ és a Hivatal alkalmazottai tekintetében a Hivatalvezetõ; e) A 17. cikkben meghatározott alkalmazottak tekintetében a Bíróság adott szervének vezetõje, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja; f) A Védõ és a védelem képviseletét segítõ személyek tekintetében az Elnökség; g) A tanúk és áldozatok tekintetében az Elnökség; h) A szakértõk tekintetében a Bíróság adott szervének vezetõje, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja; i) Egyéb személyek tekintetében, akiknek a Bíróság elõtt megjelenési kötelezettségük van, az Elnökség.

27. cikk Társadalombiztosítás Attól az idõponttól kezdve, hogy a Bíróság létrehozta saját társadalombiztosítási rendszerét, a 15., 16. és 17. cikkben meghatározott személyek a Bíróságnak teljesített tevékenységük tekintetében, mentességet élveznek az adott állam társadalombiztosítási célú befizetései alól.

28. cikk Értesítés A Hivatalvezetõ rendszeresen jelentést küld a Részes Államoknak a Bírák, a Fõügyész, a Helyettes Ügyészek, a Hivatalvezetõ, a Helyettes Hivatalvezetõ, a Fõügyészi Hivatal és a Hivatal alkalmazottai, valamint a Védõk személyérõl, akikre jelen Megállapodás rendelkezései alkalmazandóak. A Hivatalvezetõ arról is értesíti a Részes Államokat, ha ezen személyek jogállásában változás történik.

29. cikk Útiokmányok A Részes Államok elismerik és elfogadják érvényes útiokmányként az Egyesült Nemzetek, illetve a Bírák, a Fõügyész, az Ügyészek, a Hivatalvezetõ, a Helyettes Hivatalvezetõ, a Fõügyészi Hivatal és a Hivatal alkalmazottai számára, a Bíróság által kiállított útiokmányokat.

1130

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 30. cikk Vízumok

A vízumkérelmek, valamint a be- és kiutazási engedélyek iránti kérelmek intézése során, ahol az szükséges, azon személyeket, akik az Egyesült Nemzetek vagy a Bíróság által kiállított útiokmányokkal rendelkeznek, vagy a jelen Megállapodás 18–22. cikkében említett személyeket, akik a Bíróság által kiállított olyan okirattal utaznak, amely igazolja, hogy a Bírósággal kapcsolatos tevékenységük ellátása érdekében járnak el, a lehetõ leggyorsabb és – amennyiben lehetséges – díjmentes eljárásban kell a Részes Államoknak részesíteniük.

31. cikk Harmadik féllel szemben fennálló jogviták rendezése A Bíróságnak, függetlenül a Közgyûlés számára a Statútum által meghatározott feladat- és hatásköröktõl, megfelelõ rendelkezéseket kell hoznia az alábbi jogviták rendezése céljából: a) Magánjogi szerzõdésbõl, illetve egyéb magánjogi jogvitából fakadó viták esetére, amelyekben a Bíróság félként szerepel; b) Olyan viták esetére, amelyekben a jelen Megállapodásban megjelölt személyek az érintettek, a Bírósággal kapcsolatos hivatalos álláspontjuk képviselete vagy tevékenységük ellátása miatt, és mentességet élveznek, hacsak azt nem szüntették meg az adott személy vonatkozásában.

32. cikk Jelen Megállapodás értelmezésébõl és alkalmazásából fakadó viták rendezése 1. Két vagy több Részes Állam, illetve egy Részes Állam és a Bíróság között a jelen Megállapodás értelmezésébõl és alkalmazásából fakadó vitákat a feleknek megbeszélések, tárgyalások vagy egyéb más, a Felek által elfogadott vitarendezési mód szerint kell intézniük. 2. Amennyiben a Felek a vitát az egyik Fél írásbeli kérelmének kézhezvételét követõ három hónapon belül nem tudják a jelen cikk 1. bekezdés szerint rendezni, bármely fél kérelmére az adott vitát jelen cikk 3–6. bekezdésében foglalt eljárás szerint létrehozott választottbíróság elé kell utalni. 3. A választottbíróság három tagból áll: egy-egy tagot a vitában álló Felek jelölnek ki, míg a harmadikat, aki egyben a bíróság elnöke is, e két tag nevezi meg. Ha az egyik fél általi bíró kijelölésétõl számított két hónapon belül a

3. szám

másik fél még nem tudta megnevezni bíráját, az adott fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét arra, hogy jelölje ki a második bírót. Ha a bíróság elsõ két bírája nem jut megegyezésre a bíróság elnöke személyében, kinevezésüktõl számított két hónapon belül bármelyik fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét arra, hogy válassza ki a bíróság elnökét. 4. Amennyiben a vitában álló felek másképp nem állapodnak meg, a választottbíróság saját maga fogadja el eljárási szabályzatát és költségeit, amelyet a felek a bíróság által megállapított arányban fedeznek. 5. A választottbíróság, amely a szavazatok többsége alapján dönt, a jelen Megállapodás rendelkezéseibõl fakadó jogvitákat a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai szerint rendezi. A választottbíróság döntése végleges és a jogvitában részes felekre nézve kötelezõ. 6. A választottbíróság döntésérõl a vitában álló feleket, a Hivatalvezetõt és a Fõtitkárt tájékoztatni kell.

33. cikk Jelen Megállapodás alkalmazása A jelen Megállapodás nem érinti a nemzetközi jog vonatkozó szabályait, ideértve a nemzetközi humanitárius jog szabályait is.

34. cikk Aláírás, megerõsítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás 1. Jelen Megállapodás minden Állam részére nyitva áll aláírásra 2002. szeptember 10. és 2004. június 30. között az Egyesült Nemzetek székhelyén, New Yorkban. 2. Jelen Megállapodást az aláíró államoknak meg kell erõsíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk. A megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat a Fõtitkárnál kell letétbe helyezni. 3. Jelen Megállapodáshoz bármely állam csatlakozhat. A csatlakozási okiratokat a Fõtitkárnál kell letétbe helyezni.

35. cikk Hatálybalépés 1. Jelen Megállapodás a tizedik megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okirat Fõtitkárnál történt letétbe helyezését követõ 30. napon lép hatályba.

3. szám


2. A jelen Megállapodást a tizedik megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okirat Fõtitkárnál történt letétbe helyezése után megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó államok vonatkozásában, a Megállapodás a megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezését követõ 30. napon lép hatályba.

1131

a) úgy kell tekinteni, hogy az a módosított Megállapodás részesévé válik; és b) úgy kell tekinteni továbbá, hogy azon Részes Államok tekintetében, amelyek nem részesei a módosításoknak, a nem módosított Megállapodás részesévé vált.

37. cikk 36. cikk Felmondás Módosítások 1. Bármely Részes Állam a Közgyûlés Titkárságának címzett írásbeli közlés útján javasolhatja jelen Megállapodás módosítását. A Titkárság a javasolt módosítások szövegét megküldi a Részes Államoknak és a Közgyûlés Végrehajtó Testületének, azzal a felszólítással, hogy értesítsék a Titkárságot arról, hogy a javaslat megvitatását a Részes Államok Felülvizsgálati Konferenciája végezze-e. 2. Abban az esetben, ha az értesítéstõl számított három hónap elteltével, a Részes Államok többsége jelzi a Titkárságnak, hogy a Felülvizsgálati Konferencia összehívását szeretnék, a Titkárság értesíti a Közgyûlés Végrehajtó Testületét arról, hogy a Felülvizsgálati Konferenciát a Közgyûlés soron következõ rendes vagy rendkívüli ülésével együtt hívják össze. 3. Abban az esetben, ha a módosítás elfogadása kérdésében a Részes Államok nem jutnak konszenzusra, a módosítás elfogadásához a jelenlévõ és szavazó Részes Államok szavazatának kétharmada szükséges, feltéve, hogy a Részes Államok többsége jelen van. 4. A Közgyûlés Végrehajtó Tanácsa haladéktalanul értesíti a Fõtitkárt minden olyan módosításról, amelyet a Részes Államok a Felülvizsgálati Konferencián fogadtak el. A Fõtitkár értesíti az összes részes és aláíró államot a Felülvizsgálati Konferencián elfogadott módosításokról. 5. A módosításokat megerõsített vagy elfogadott Részes Államok vonatkozásában a módosítások 60 nappal azután lépnek hatályba, hogy a módosítások elfogadásának idõpontjában Félként részt vevõ Államok kétharmada letétbe helyezte a Fõtitkárnál a módosítást megerõsítõ vagy elfogadó okiratát. 6. Azon Részes Államok vonatkozásában, akik a módosításokat a fent meghatározott számú megerõsítõ vagy elfogadó okirat letétbe helyezése után erõsítik meg vagy fogadják el, a módosítás 60 nappal azután lép hatályba, hogy az adott Részes Állam megerõsítõ vagy elfogadó okiratát letétbe helyezte. 7. Abban az esetben, ha egy állam az adott módosítás jelen cikk 5. bekezdése alapján történt hatálybalépése után válik a jelen Megállapodás részesévé, ellenkezõ szándék hiányában, az adott államot:

1. Bármely Részes Állam a Fõtitkárnak címzett írásbeli értesítés útján felmondhatja jelen Megállapodást. A felmondás az erre vonatkozó értesítés kézhezvételétõl számított egy év múlva lép hatályba, kivéve, ha az értesítés késõbbi idõpontot határoz meg. 2. A felmondás azonban nem befolyásolja az adott Részes Állam jelen Megállapodásból fakadó azon nemzetközi jogi kötelezettségeit, amelyek jelen Megállapodástól függetlenül is kötelezik az adott államot a nemzetközi jog alapján.

38. cikk Letéteményes A jelen Megállapodás letéteményese a Fõtitkár.

39. cikk Hiteles szövegek Jelen Megállapodás eredeti arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövegeit, amelyek egyaránt hitelesek, a Fõtitkárnál kell letétbe helyezni. Minek hiteléül a kellõképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezen Megállapodást.” 4. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 2. és 3. §-a a Megállapodás 35. cikkének 2. bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba. (3) A Megállapodás, illetve e törvény hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a külügyminiszter és az igazságügy-miniszter gondoskodik.

1132


2006. évi XXXIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átvételérõl szóló, Párizsban, 1996. december 16-án aláírt Egyezmény kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átvételérõl szóló, Párizsban, 1996. december 16-án aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló jegyzékváltás 1998. november 30-án megtörtént. Az Egyezmény nemzetközi jogi hatálybalépésének napja 1998. december 30.)

2. § Az Egyezmény hiteles magyar nyelvû szövege a következõ: „Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átvételérõl A Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Szerzõdõ Felek) kifejezve szándékukat, hogy fejlesszék a Szerzõdõ Felek közötti együttmûködést azon rendelkezések hatékonyabb megvalósítása céljából, amelyek a hatályos törvények és egyéb jogszabályok által biztosított jogok és garanciák tiszteletben tartásával zajló személyforgalomra vonatkoznak, azzal a szándékkal, hogy az illegális migrációt az európai erõfeszítések szellemében kezeljék, tiszteletben tartva a nemzetközi szerzõdéseket és egyezményeket, így különösen az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt Európai Egyezmény rendelkezéseit, attól az óhajtól vezérelve, hogy a nemzetközi együttmûködés szellemében bonyolítsák le a jogellenesen tartózkodó személyek átvételét az államhatáron, a kölcsönösség alapján az alábbiakban állapodott meg:

I. A SZERZÕDÕ FELEK ÁLLAMPOLGÁRAINAK VISSZAFOGADÁSA

3. szám

minden olyan személyt, aki nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek szükségesek a megkeresõ Szerzõdõ Fél területére való belépéshez, illetve az ott tartózkodáshoz, amennyiben megállapítást nyer, illetve megalapozottan vélelmezhetõ, hogy az adott személy a megkeresett Szerzõdõ Fél állampolgárságával rendelkezik. (2) A megkeresõ Szerzõdõ Fél ugyanilyen feltételekkel visszafogadja területére az adott személyt, amennyiben utólagos ellenõrzés során bizonyítást nyer, hogy nem rendelkezett a megkeresett Szerzõdõ Fél állampolgárságával.

2. cikk (1) Ha az állampolgárság a belügyminiszterek által meghatározott okmányok alapján vélelmezhetõ, akkor a kitoloncolás a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai által haladéktalanul kiállított befogadási nyilatkozat alapján végrehajtható. (2) Kétség esetén a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes konzuli tisztviselõje a megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésétõl számított 4 napon –, illetve, ha e négy nap valamelyike vasárnapra esik, akkor 5 napon – belül meghallgatja az érintett személyt. E meghallgatást a megkeresõ Szerzõdõ Fél az érintett Szerzõdõ Fél konzuli hatósága egyetértésével szervezi meg. Ha a meghallgatást követõen megállapítást nyer, hogy az érintett személy a megkeresett Szerzõdõ Fél állampolgára, akkor a megkeresett Szerzõdõ Fél haladéktalanul kiállítja a befogadási nyilatkozatot.

II. HARMADIK ÁLLAM ÁLLAMPOLGÁRAINAK VISSZAFOGADÁSA 3. cikk (1) Mindegyik Szerzõdõ Fél visszafogadja területére a másik Szerzõdõ Fél kérésére, és minden formaság mellõzésével azt a harmadik állambeli állampolgárt, aki nem felel meg a megkeresõ Fél területére vonatkozó belépési és tartózkodási feltételeknek, amennyiben megállapításra kerül, hogy ez az állampolgár azután lépett be e Szerzõdõ Fél területére, hogy illegálisan tartózkodott vagy utazott át a megkeresett Szerzõdõ Fél területén.

(1) Mindegyik Szerzõdõ Fél minden formaság mellõzésével visszafogad területére a másik Szerzõdõ Fél kérésére

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a harmadik országbeli állampolgárnak a megkeresett Szerzõdõ Fél területére történõ belépésének, illetve tartózkodásának megállapítása az érintett személyek utazási-, illetve személyazonossági okmányai révén vagy a belügyminiszterek által meghatározott más okmányokkal történik.


(3) Mindegyik Szerzõdõ Fél visszafogadja saját területére a másik Szerzõdõ Fél kérésére, minden formaság mellõzésével azt a harmadik állambeli állampolgárt, aki nem

1. cikk

3. szám


felel meg a megkeresõ Szerzõdõ Fél területére vonatkozó belépési vagy tartózkodási feltételeknek akkor, amennyiben ez az állampolgár: a) legálisan lépett a megkeresett Szerzõdõ Fél területére vízummal, illetve ha az vízummentességet élvez, miután a határellenõrzés megtörtént; vagy b) bármilyen természetû, a megkeresett Szerzõdõ Fél által kiadott és érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik. (4) A (3) bekezdésben szereplõ rendelkezések nem vonatkoznak az átutazó vízumra. (5) A visszafogadás iránti kérelmet attól az idõponttól számított 90 napon belül lehet elõterjeszteni, amikor a megkeresõ Szerzõdõ Fél megállapította, hogy a harmadik állam állampolgára jogellenesen lépett be és tartózkodik a területén. A kérelemnek tartalmaznia kell a visszafogadási kötelezettség fennállására vonatkozó bizonyítékokat is.

4. cikk A Szerzõdõ Felek arra törekszenek, hogy az érintett személyeket elsõsorban közvetlenül a származási országuknak adják át.

5. cikk (1) A 3. cikkben említett visszavételi kötelezettség nem áll fenn azokkal a személyekkel kapcsolatban, akik: a) olyan harmadik állam állampolgárai, amelynek közös határa van a megkeresõ Szerzõdõ Féllel; b) harmadik állam olyan állampolgárai, akik a megkeresett Szerzõdõ Fél területérõl történt elutazásuk után, illetve a megkeresõ Szerzõdõ Fél területére történt belépésüket követõen vízumot vagy tartózkodási engedélyt kaptak a megkeresõ Szerzõdõ Féltõl; c) harmadik állam olyan állampolgárai, akiknek menekült jogállását a megkeresõ Szerzõdõ Fél az 1967. január 31-ei New York-i Jegyzõkönyvvel módosított, a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i Genfi Konvenció alapján elismerte; d) harmadik állam olyan állampolgárai, akikkel szemben a megkeresett Szerzõdõ Fél ténylegesen kiutasítási vagy kitoloncolási intézkedést foganatosított származási országuk, illetve valamely olyan harmadik állam irányába, amely törvényesen befogadhatja õket. (2) A visszavétel megtagadható, ha a megkeresett Szerzõdõ Fél bizonyítja, hogy a harmadik állam állampolgára több mint hat hónapja elhagyta területét.

1133 6. cikk

A megkeresõ Szerzõdõ Fél – amennyiben ezt a megkeresett Szerzõdõ Fél a visszavételtõl számított 30 napon belül kéri – visszafogadja területére azokat a személyeket, akikkel kapcsolatban a megkeresett Szerzõdõ Fél által a visszavétel után végzett ellenõrzés során megállapítást nyer, hogy nem feleltek meg a visszafogadási kötelezettség feltételeinek.

III. KITOLONCOLTAK ÁTUTAZÁSA, ÁTSZÁLLÍTÁSA 7. cikk (1) Mindegyik Szerzõdõ Fél a másik Szerzõdõ Fél kérésére engedélyezi azon harmadik állam állampolgárainak átutazását vagy átszállítását a területén, akiket a megkeresõ Szerzõdõ Fél kiutasítási intézkedés alá vont. Az átszállítás történhet földi, illetve légi úton. (2) A megkeresõ Szerzõdõ Fél teljes felelõsséget vállal a külföldi továbbutazásáért a célországba és visszaveszi ezen külföldit, amennyiben bármilyen okból a kiutasítási intézkedést nem lehet végrehajtani. (3) Amikor az átszállítást rendõri kísérettel kell végrehajtani, azt a megkeresõ Szerzõdõ Fél légi úton biztosítja a megkeresett Szerzõdõ Fél repülõteréig, e repülõtér nemzetközi zónájának elhagyása nélkül. Ellenkezõ esetben, illetve ha a kísérettel történõ átszállítást a megkeresett Szerzõdõ Fél területén szárazföldi úton kell folytatni, a kíséretet a megkeresett Szerzõdõ Fél biztosítja azzal a feltétellel, hogy a megkeresõ Szerzõdõ Fél megtéríti számára az ezzel kapcsolatos költségeket. (4) A megkeresõ Szerzõdõ Fél garantálja a megkeresett Szerzõdõ Félnek, hogy a külföldi, akinek az átutazását vagy átszállítását engedélyezték, rendelkezik a célországba jutáshoz szükséges érvényes menetjeggyel és úti okmánnyal.

8. cikk Az átutazásra vagy az átszállításra vonatkozó kérelmet az illetékes hatóságok közvetlenül juttatják el egymáshoz. A kérelemnek tartalmaznia kell: a) a külföldi személyazonosságára és állampolgárságára, b) az utazás idõpontjára, c) a tranzitországba érkezés idejére, d) a célországra és a célállomás helyére, e) az utazáshoz szükséges menetjegyre és úti okmányra, f) az eltávolítási intézkedés fajtájára, g) adott esetben a külföldit kísérõ hatósági személyekre vonatkozó információkat.

1134


Az átszállítást meg kell tagadni, ha: a) a külföldit az a veszély fenyegeti, hogy a megkeresett Szerzõdõ Fél országában büntetõ bíróság vád alá helyezi vagy elítéli az átszállítást megelõzõ cselekedetéért, a tiltott határátlépés tényállását kivéve; b) a külföldit az a veszély fenyegeti, hogy a célországban üldözni fogják faja, vallása, nemzetisége, valamely társadalmi csoporthoz való tartozása, illetve politikai meggyõzõdése miatt; c) a külföldit az a veszély fenyegeti, hogy a célországban büntetõ bíróság vád alá helyezi vagy elítéli az átszállítást megelõzõ cselekedetéért.

IV. A KÖLTSÉGEK FEDEZÉSE

3. szám

a) az állampolgárság megállapítása, illetve vélelmezésére szolgáló iratokat; b) az illetékes hatóságokat, valamint az átadással-átvétellel kapcsolatos eljárás és kölcsönös tájékoztatás módját; c) az átadáshoz és átvételhez szükséges okmányokat és adatokat; d) azokat az utazási és személyazonossági okmányokon kívüli, olyan okmányokat, amelyek bizonyítják a jelen Egyezmény 3. cikkében szereplõ esetekben, harmadik állambeli állampolgároknak a megkeresett Szerzõdõ Fél területére való belépését, vagy tartózkodását és az 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél területének elhagyását; e) a külföldiek visszafogadása, illetve átszállítása céljára kijelölt határátkelõhelyeket; f) ezen Egyezmény szerinti költségtérítés módját és szabályait.

10. cikk (1) A jelen Egyezmény 1–3. cikkei alapján visszavételre kerülõ személyek szállításával kapcsolatos – a megkeresett Szerzõdõ Fél államhatáráig felmerülõ, valamint az esetleges visszautazási – költségeit a megkeresõ Szerzõdõ Fél viseli. (2) A jelen Egyezmény 6–7. cikkei alapján felmerülõ költségek a megkeresõ Szerzõdõ Felet terhelik.

13. cikk A Szerzõdõ Felek szükség esetén konzultálnak egymással a jelen Egyezmény teljesítése tárgyában, a konzultációra vonatkozó kérelmet diplomáciai úton juttatják el egymáshoz.

VII. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK V. ADATVÉDELEM 14. cikk 11. cikk A jelen Egyezmény végrehajtásához szükséges, a Szerzõdõ Felek által közölt személyes adatokat a Szerzõdõ Felek államaiban hatályos adatvédelmi jogszabályoknak megfelelõen kell kezelni és védeni. Ennek megfelelõen: a) a megkeresett Szerzõdõ Fél csak a jelen Egyezményben meghatározott célra használja fel a közölt adatokat; b) kérelemre mindegyik Szerzõdõ Fél tájékoztatja a másik Szerzõdõ Felet a közölt adatok felhasználásáról; c) a közölt személyes adatokat csak az Egyezmény végrehajtásában illetékes hatóságok kezelhetik. Az adatokat más személyeknek csak az adatokat közlõ Szerzõdõ Fél elõzetes írásbeli felhatalmazása alapján adhatók át.

VI. AZ EGYEZMÉNY VÉGREHAJTÁSA

Ezen Egyezmény alkalmazását, kivéve a két ország állampolgáraira vonatkozó rendelkezéseket, bármelyik Szerzõdõ Fél közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból egészben vagy részben átmenetileg felfüggesztheti. A felfüggesztés bevezetésérõl és visszavonásáról a másik Szerzõdõ Felet diplomáciai úton írásban, haladéktalanul tájékoztatni kell.

15. cikk A Szerzõdõ Felek diplomáciai úton, írásban tájékoztatják egymást a hatálybalépéssel kapcsolatban jogszabályaik által elõírt eljárás megtörténtérõl, jelen Egyezmény az utolsó tájékoztatás vétele utáni 30. napon lép hatályba.

12. cikk 16. cikk A Magyar Köztársaság belügyminisztere, valamint a Francia Köztársaság belügyminisztere jelen Egyezmény végrehajtására megállapodást kötnek, amelyben meghatározzák:

Ezen Egyezmény határozatlan ideig marad hatályban, azonban azt a Szerzõdõ Felek bármelyike diplomáciai úton, írásban felmondhatja. Ebben az esetben ezen Egyez-

3. szám


mény a felmondásról szóló értesítés kézhezvételét követõ harmincadik napon hatályát veszti. Kelt Párizsban, 1996. december 16-án, magyar és francia nyelven, mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles.

1135

azzal a szándékkal, hogy a jelen Szerzõdés végrehajtásában illetékes hatóságok együttmûködését átfogóan továbbfejlesszék, az alábbiakban állapodtak meg:

Aláírások” 3. § (1) E törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba.

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a belügyminiszter gondoskodik. 1. cikk Értelmezõ rendelkezések

2006. évi XXXVII. törvény a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzése és leküzdése érdekében folytatandó együttmûködésrõl szóló, Heiligenbrunnban, 2004. június 6-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzése és leküzdése érdekében folytatandó együttmûködésrõl szóló, Heiligenbrunnban, 2004. június 6-án aláírt Szerzõdés (a továbbiakban: Szerzõdés) kötelezõ hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyûlés a Szerzõdést e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Szerzõdés hiteles magyar nyelvû szövege a következõ: „Szerzõdés a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzése és leküzdése érdekében folytatandó együttmûködésrõl A Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság (a továbbiakban: Szerzõdõ Államok) abból a célból, hogy a közös biztonsági érdekek megvalósításában együttmûködjenek, azzal a közös elhatározással, hogy hatékonyan lépjenek fel az országhatárokat átlépõ, a közbiztonságot és a közrendet fenyegetõ veszélyek, valamint a nemzetközi bûnözéssel szemben, * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

A jelen Szerzõdésben használt fogalmak jelentése a következõ: 1. Hatóságok: a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályai szerint bûnmegelõzési és bûnüldözési feladatok végzésére feljogosított hatóságok, illetve szervek: a) a Magyar Köztársaság részérõl: a Rendõrség, a Határõrség, a Vám- és Pénzügyõrség bûnüldözési és bûnmegelõzési feladatot ellátó szervei, valamint a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata; b) az Osztrák Köztársaság részérõl: a szövetségi belügyminiszter, a biztonsági igazgatóságok, a szövetségi rendõrség igazgatóságai; továbbá a szövetségi rendõrség igazgatóságai helyi illetékességi területén kívül a kerületi államigazgatási hatóságok. 2. Igazságügyi hatóságok: a) a Magyar Köztársaság részérõl: a bíróságok és ügyészi szervek; b) az Osztrák Köztársaság részérõl: a szövetségi igazságügyi miniszter, valamint a bíróságok és ügyészségek. 3. A jelen Szerzõdés végrehajtása során a kapcsolattartásra jogosult központi szervek: a) a Magyar Köztársaság részérõl: – az Országos Rendõr-fõkapitányság Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ (a továbbiakban: ORFK NEBEK), b) az Osztrák Köztársaság részérõl: – a szövetségi belügyminiszter. 4. A jelen Szerzõdés alkalmazása szempontjából határterületnek minõsül: a) a Magyar Köztársaság részérõl: – Gyõr-Moson-Sopron megye területe, – Vas megye területe; b) az Osztrák Köztársaság részérõl: – a Burgenlandi Szövetségi Tartomány Biztonsági Igazgatóságának illetékességi területe.

1136


3. szám

2. cikk

szóban is elõterjeszthetõ; a szóbeli megkeresést írásban haladéktalanul meg kell erõsíteni.

A Szerzõdés tárgya

(3) A megkereséseket, figyelemmel az 1. cikk 3. pontjában foglaltakra, az alábbi központi szerv részére kell megküldeni: a) a Magyar Köztársaság részérõl: az ORFK NEBEK, b) az Osztrák Köztársaság részérõl: a Szövetségi Belügyminisztérium/Közbiztonsági Fõigazgatóság.

A Szerzõdõ Államok erõsítik együttmûködésüket a bûncselekmények megelõzésében, megakadályozásában és felderítésében. A Szerzõdõ Államok együttmûködése nemzeti jogszabályaikkal összhangban, a jelen Szerzõdés rendelkezései szerint valósul meg. A jelen Szerzõdés nem érinti a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak azon együttmûködését, amelyet nemzetközi szervezetek, így az Európai Rendõrségi Hivatal (Europol), valamint a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete (ICPO-Interpol) keretében folytatnak.

3. cikk A közbiztonság, közrend és a bûnügyi helyzet közös elemzése A Szerzõdõ Államok rendszeresen átadják egymásnak a közbiztonságra, a közrendre és a bûnügyi helyzetre vonatkozó ismereteiket, elemzéseiket. E célból esetileg, de legalább évente egyszer közösen elemzik a bûnügyi helyzet, a bûnmegelõzés súlyponti kérdéseit, megvitatják és egyeztetik a szükséges teendõket.

II. Fejezet AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 4. cikk Együttmûködés megkeresés alapján (1) A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai megkeresés alapján együttmûködnek és segítséget nyújtanak egymásnak a közbiztonságot és a közrendet fenyegetõ veszélyek elhárítása, valamint a bûncselekmények megakadályozása, megelõzése és felderítése céljából. Az együttmûködés nem terjed ki a Szerzõdõ Államok igazságügyi hatóságainak hatáskörébe tartozó jogsegélyre. Nem terjeszthetõ elõ, illetve nem teljesíthetõ olyan megkeresés, amely katonai vagy politikai bûncselekményekre vonatkozik. Amennyiben a megkeresett hatóság nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel a kérelem teljesítésére, úgy a megkeresést továbbítja az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatósághoz, és errõl értesíti a megkeresõ hatóságot. (2) A megkeresések és az azokra adott válaszok, amennyiben a jelen Szerzõdés eltérõ rendelkezést nem tartalmaz, a Szerzõdõ Államok központi szervei között, írásban kerülnek továbbításra. Sürgõs esetben a megkeresés

(4) A Szerzõdõ Államok hatóságainak a jelen Szerzõdésben meghatározottak szerinti együttmûködése különösen az alábbiakra terjed ki: a) információcsere, b) intézkedések sürgõs esetekben, c) határon átnyúló megfigyelés, d) határon átlépõ üldözés, e) ellenõrzött szállítás, f) fedett nyomozó alkalmazása, g) tanúvédelem, h) együttmûködés közös kapcsolattartási szolgálati helyeken, i) közös bûnfelderítõ-csoport létrehozása, j) összekötõ tisztviselõk küldése, fogadása, k) együttmûködés a képzés és a továbbképzés területén, l) együttmûködés a bûnmegelõzés területén. (5) Ha a megkeresésben foglalt feltételek szerint a megkeresés teljesítése nem, vagy csak részben lehetséges, a megkeresett hatóság errõl haladéktalanul tájékoztatja a megkeresõ hatóságot, és a hatóságok megállapodnak a megkeresés teljesítésének további folytatásáról, amennyiben az szükséges. (6) A megkeresések teljesítése során a megkeresett hatóságok és a megkeresés teljesítésében résztvevõ szervek a megkeresésben foglalt eljárási szabályok szerint járnak el, feltéve, hogy az nem ellentétes a megkeresett Szerzõdõ Állam jogával. (7) Amennyiben a megkeresés megküldéséhez, illetve annak teljesítéséhez a Szerzõdõ Államok jogszabályai szerint az igazságügyi hatóságok engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, a megkeresés megküldésére, vagy a teljesítésének megkezdésére csak ezen engedély, jóváhagyás, hozzájárulás vagy egyetértés beszerzését követõen kerülhet sor.

5. cikk A megkeresés tartalma, az alkalmazandó nyelv (1) A jelen Szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában, a megkeresés legalább az alábbiakat tartalmazza: – a megkeresõ hatóság megnevezése; – a megkeresés tárgya;

3. szám


– a megkeresés tárgyát képezõ cselekmény leírása és annak jogi minõsítése; – a megkeresés teljesítésének határideje, a sürgõsségi teljesítés indokai; – ahol az szükséges, az igazságügyi hatóságok engedélye; – a megkeresés teljesítése során a megkeresõ hatóság tagjának részvételére irányuló kérelem; – a megkeresés teljesítéséhez szükséges mértékben az érintett személy személyazonosító adatai, amennyiben az ismert. (2) A Szerzõdõ Államok hatóságai a jelen Szerzõdés végrehajtása során a magyar és a német nyelvet egyaránt használhatják, illetve más nyelv használatában is megállapodhatnak.

6. cikk Intézkedések sürgõs esetekben (1) A Szerzõdõ Államok hatóságai – belsõ jogszabályaik szerint – megkeresésre, a nyomok és bizonyítékok biztosítása érdekében igazoltatást, nyilvános helyen fokozott ellenõrzést végezhetnek, épületet, építményt, helyszínt, ruházatot, csomagot és jármûvet átvizsgálhatnak, a keresett személyt elõállíthatják. (2) A jelen Szerzõdés 4. cikkének rendelkezései megfelelõen alkalmazandók. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedések végrehajtásáról a megkeresõ hatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell.

7. cikk

1137

b) a nemzetközi bûnözés elkövetési módszereirõl, új formáiról szóló tájékoztatást; c) kriminalisztikai és kriminológiai, egyéb bûnügyi vonatkozású kutatási eredményeiket, a nyomozások gyakorlatáról, munkamódszereinek és eszközeinek alkalmazásáról, azok továbbfejlesztése céljából; d) kérelemre egymás rendelkezésére bocsátanak ismereteket vagy mintákat azokról a tárgyakról, amelyekre a bûncselekményt elkövették, amelyet bûncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, vagy amelyek a bûncselekmény elkövetése útján jöttek létre; e) a jelen Szerzõdés tárgyát képezõ bûncselekményekkel kapcsolatos jogi szabályozást; f) a bûncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra vonatkozó információkat. (2) Különleges eszközökkel végzett információgyûjtés során a Szerzõdõ Államok hatóságai nemzeti joguk alapján mûködnek együtt. A Szerzõdõ Államok vállalják, hogy az ilyen információcsere alapján szolgáltatott adatot legalább olyan védelemben részesítik, mint amilyet államuk jogszabálya elõír.

8. cikk Az információ átadása megkeresés nélkül A Szerzõdõ Államok hatóságai egyedi esetekben – belsõ jogszabályaik szerint – megkeresés nélkül is átadhatnak olyan információt, amelyek a másik Szerzõdõ Állam hatóságai számára szükségesek a közbiztonságot és közrendet fenyegetõ veszély elhárításához vagy más bûncselekmények megelõzéséhez és felderítéséhez. Az információcserére a jelen Szerzõdés 4. cikkének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

Az információcsere területei 9. cikk (1) A Szerzõdõ Államok hatóságai együttmûködésük során a bûnözés, különösen a szervezett bûnözés megelõzése, megakadályozása és felderítése érdekében, megkeresésre az alábbi információkat adják át: a) a szervezett bûnözésben részt vevõk adatait, a tetteseknek a bûncselekmény elkövetésével összefüggõ kapcsolataira vonatkozó adatokat, a bûnözõ szervezetek és a bûnözõ csoportok felépítésérõl szóló ismereteiket, a tipikus tettes- és csoportmagatartásokra, az elõkészített, megkísérelt, illetve befejezett bûncselekményre vonatkozó információkat, különösen az elkövetés idejére, helyére, módjára, a megtámadott objektumokra vonatkozó adatokat, a különleges körülményekre vonatkozó ismereteket, valamint a vonatkozó büntetõ jogszabályokat és a megtett intézkedéseket, amennyiben ez a bûncselekmények megelõzéséhez, megakadályozásához, illetve felderítéséhez szükséges;

Közvetlen információcsere (1) A Szerzõdõ Államok hatóságai között a megkeresések továbbítása és megválaszolása akkor történhet közvetlenül, ha a) az információt a határterületen illetékességgel rendelkezõ hatóságok kérik egymástól, és a szolgáltatott információ kizárólag a határterülethez kapcsolódik, vagy b) a központi szerveken keresztül történõ információcsere olyan késedelemmel járna, amely az eljárás érdekeit, vagy a megkeresés eredményes teljesítését veszélyeztetné. (2) Az információ különösen akkor tekinthetõ a határterülethez kapcsolódónak, ha az adat a) olyan, a megkereséssel érintett személyre vonatkozik, akinek lakóhelye, tartózkodási helye a határterületen

1138


van, vagy valószínûsíthetõ, hogy az érintett személy a megkeresés idõszakában ott tartózkodik; b) a megkereséssel érintett személynek a határterületen kifejtett tevékenységére vonatkozik; c) olyan dologra vonatkozik, amelyrõl valószínûsíthetõ, hogy a határterületen található; vagy d) a jogi személynek a határterületen lévõ székhelyére, illetve tevékenységére vonatkozik. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti közvetlen információcsere az alábbiakra terjed ki: a) a bûnügyi nyilvántartásokban szereplõ adatok szolgáltatása, b) személyazonosság, tartózkodási hely és lakcím megállapítása és igazolása, c) közúti, vízi és légi jármûvek tulajdonosa, üzembentartója, vezetõje személyazonosságának megállapítása, d) vezetõi engedélyek, hajózási engedélyek meglétének, érvényességének és korlátozásainak vizsgálata, e) gépjármûvek egyedi azonosító adatainak (rendszám, alvázszám, motorszám) átadása, f) lõfegyvertartási-engedély meglétének, érvényességének és korlátozásainak vizsgálata, g) távközlési eszköz tulajdonosának, elõfizetõjének és birtokosának megállapítása, h) tárgyak, minták utáni tudakozódás, i) különleges szakértelemmel rendelkezõ személy felkutatása.

III. Fejezet A HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMÛKÖDÉS KÜLÖNLEGES FORMÁI 10. cikk A határon átnyúló megfigyelés (1) A Szerzõdõ Államok hatóságai a saját államuk területén végzett felderítõ tevékenységük során jogosultak a (2) bekezdésben megjelölt bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható, illetve a vele kapcsolatban álló vagy kapcsolatba lépõ személy megfigyelését a másik Szerzõdõ Állam területén is folytatni, amennyiben ez utóbbi Szerzõdõ Állam központi szerve egy elõzetesen átadott megkeresés alapján a határon átnyúló megfigyeléshez hozzájárult. A hozzájárulás feltételhez köthetõ. (2) A határon átnyúló megfigyelés olyan bûncselekmények elkövetésének gyanúja esetén lehetséges, amelyek egy európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgálhatnának. A Szerzõdõ Államok hatóságai, a fenti bûncselekmények alapos gyanúja esetén megfigyelhetik a gyanúsítottal kapcsolatban lévõ személyt is, akirõl megalapozottan feltételezhetõ, hogy a gyanúsított azonosításához vagy megtalálásához segítséget nyújthat.

3. szám

(3) A megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságainak kérésére a megfigyelést át kell adni ezen hatóságoknak. Kérelemre a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága a megfigyeléshez segítséget nyújthat. (4) A megfigyeléshez adott hozzájárulás a Szerzõdõ Államok egész területére érvényes. A megfigyelés során a Szerzõdõ Államok közös államhatárát az engedélyezett határátkelõhelyeken kívül és a nyitvatartási idõn túl is át lehet lépni. (5) Ha a késedelem veszéllyel jár, a megfigyelés az (1) bekezdésben meghatározott elõzetes hozzájárulás nélkül is folytatható. Ebben az esetben az államhatár átlépésekor a megkeresett Szerzõdõ Állam illetékes hatóságát haladéktalanul értesíteni kell. A megkeresést utólag, haladéktalanul meg kell küldeni a megkeresett Szerzõdõ Állam központi szervének. A megkeresésben ismertetni kell az elõzetes hozzájárulás nélküli határátlépést szükségessé tevõ okokat is. (6) Az (5) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság: a) a Magyar Köztársaság részérõl: – az Országos Rendõr-fõkapitányság Bûnügyi Ellátó Igazgatósága; b) az Osztrák Köztársaság részérõl: – Szövetségi Belügyminisztérium/Közbiztonsági Fõigazgatóság/Szövetségi Bûnügyi Hivatal. (7) Az (5) bekezdés szerinti megfigyelést haladéktalanul abba kell hagyni, ha a megkeresést követõen a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága azt kéri, továbbá akkor, ha a megkeresés megküldését követõ öt órán belül a megkeresés teljesítéséhez szükséges hozzájárulás nem áll rendelkezésre. (8) A megfigyelés kizárólag az alábbi feltételek szerint megengedett: a) a megfigyelést végzõ tisztviselõkre vonatkoznak a jelen cikk rendelkezései és azon Szerzõdõ Állam belsõ joga, amelynek területén eljárnak; a helyileg illetékes hatóságok utasításai szerint kötelesek eljárni; b) a megfigyeléshez igénybe vett jármûvekre ugyanazok a közlekedési szabályok vonatkoznak, mint a megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságai által igénybe vett jármûvekre; c) az (5) bekezdésben meghatározott eset kivételével, a megfigyelést folytató tisztviselõknek rendelkezni kell a megfigyelés engedélyezését igazoló okirattal; d) a megfigyelést végzõ tisztviselõknek bármikor igazolniuk kell hivatalos minõségüket; e) a megfigyelést végzõ tisztviselõk magánlakásba vagy a nyilvánosság számára meg nem nyitott helyekre a megfigyelés során nem léphetnek be, és a nyilvánosság számára nyitva álló munka-, üzemi és üzlethelyiségekbe ezek nyitvatartási idején belül léphetnek be; f) a megfigyelést végzõ tisztviselõnek jelentést kell készítenie a megkeresett Szerzõdõ Állam központi szerve részére;

3. szám


g) amennyiben a megfigyelés végrehajtásához technikai eszközök is szükségesek, ezek abban az esetben alkalmazhatóak, ha ezt a megkeresett Szerzõdõ Állam jogszabályai lehetõvé teszik; a technikai eszközöket az (1) bekezdés szerinti megkeresésben meg kell jelölni.

11. cikk Határon átlépõ üldözés (1) A megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságának tisztviselõi a megkeresett Szerzõdõ Állam területén elõzetes jóváhagyás nélkül folytathatják azon személy üldözését, aki a megkeresõ Szerzõdõ Állam területén a 10. cikk (2) bekezdésében megjelölt bûncselekményt követett el vagy kísérelt meg, és a) eközben tetten érték, vagy b) a fenti bûncselekmények miatti õrizetbõl, elõzetes letartóztatásból vagy szabadságvesztés büntetés végrehajtása elõl megszökött, és a megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságának értesítésével járó késedelem az elkövetõ elfogását jelentõsen megnehezítené, illetve a bûnüldözési érdeket súlyosan veszélyeztetné, továbbá ha valószínûsíthetõ, hogy a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága az üldözést megfelelõ idõben nem tudja átvenni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben – haladéktalanul, de legkésõbb az államhatár átlépésekor – a megkeresett Szerzõdõ Állam illetékes hatóságát értesíteni kell. (3) A (2) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság: a) a Magyar Köztársaság részérõl: a határátlépés helyétõl függõen – a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Rendõr-fõkapitányság vagy – a Vas Megyei Rendõr-fõkapitányság; b) az Osztrák Köztársaság részérõl: – a Burgenlandi Tartományi Biztonsági Igazgatóság. (4) Az üldözést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága azt kéri. (5) Ha azt a megkeresõ Szerzõdõ Állam üldözést végrehajtó tisztviselõje kéri, a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága az üldözött személyt személyazonosságának megállapítása érdekében igazoltatja. (6) Ha a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága az üldözés megszüntetését nem kéri, és ezen hatósága megfelelõ idõben nem tud fellépni, az üldözött személyt a megkeresõ Szerzõdõ Állam üldözést végrehajtó tisztviselõje a helyszínen feltartóztathatja. Ezen intézkedésrõl a megkeresett Szerzõdõ Állam illetékes hatóságát haladéktalanul értesíteni kell. (7) Az üldözést a Szerzõdõ Államok teljes területén, idõbeli korlátozás nélkül szabad folytatni.

1139

(8) Az üldözés az alábbi feltételek szerint folytatható: a) az üldözést végzõ tisztviselõk a jelen cikk rendelkezései, valamint azon Szerzõdõ Állam belsõ joga szerint kötelesek eljárni, amelynek területén az üldözést végzik; b) az üldözéshez igénybe vett jármûvekre ugyanazok a közlekedési szabályok vonatkoznak, mint a megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságai által igénybe vett jármûvekre. A jármûveken az azok felismeréséhez szükséges, megkülönböztetõ jelzést kell használni; c) az üldözést végzõ tisztviselõknek bármikor igazolniuk kell hivatalos minõségüket; d) az üldözést folytató tisztviselõk magánlakásba vagy helyiségbe az üldözés során nem léphetnek be, a nyilvánosság számára nyitva álló munka-, üzemi és üzlethelyiségekbe ezek nyitvatartási idején belül léphetnek be; e) amennyiben az üldözés végrehajtásához technikai eszközök is szükségesek, ezek abban az esetben alkalmazhatóak, ha ezt a megkeresett Szerzõdõ Állam jogszabályai lehetõvé teszik, a technikai eszközöket az (1) bekezdés szerinti megkeresésben meg kell jelölni; f) az üldözést végrehajtó tisztviselõknek egyenruha, karszalag vagy a jármûvön elhelyezett kiegészítõ jelzések révén egyértelmûen felismerhetõknek kell lenniük; g) az elfogott személynél levõ tárgyak az illetékes hatóságok tisztviselõjének megérkezéséig ideiglenesen biztonságba helyezhetõek. Az elfogott személy szállítása során kézbilincs használható. Az elfogott személlyel együtt azokat a tárgyakat is át kell adni a hatóságnak, amelyeket ideiglenesen lefoglaltak; h) az üldözést végrehajtó tisztviselõk kötelesek az üldözés befejezését követõen az üldözés eredményérõl a megkeresett Szerzõdõ Állam (3) bekezdésben megjelölt hatóságánál jelentést tenni. Ennek során a megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságának kérésére, kötelesek személyesen jelen lenni az üldözés körülményeinek megfelelõ tisztázásához szükséges ideig. Fentieket akkor is alkalmazni kell, ha az üldözött személy elfogására nem került sor. (9) Az üldözés során elfogott személyt a megkeresett Szerzõdõ Állam illetékes hatósága hallgatja ki. Az elfogott személy személyes szabadsága a megkeresett Szerzõdõ Állam joga szerint korlátozható.

12. cikk Ellenõrzött szállítás (1) A Szerzõdõ Államok hatóságai eseti megállapodása alapján ellenõrzött szállítás hajtható végre. (2) Az illetékes hatóságok az ellenõrzött szállítás idejében, módjában, közremûködésük mértékében megállapodnak. A megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága az ellenõrzött szállítást korlátozhatja, vagy elutasíthatja, ha a szállítmány nem vállalható mértékben veszélyezteti az ellenõr-

1140


zött szállításban részt vevõ személyeket vagy a közbiztonságot. (3) Az ellenõrzött szállítást a megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságai irányítják. Az ellenõrzött szállítást úgy kell végrehajtani, hogy a szállítmány bármikor feltartóztatható legyen. Az átvételt követõen a megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságai a szállítmányt kísérhetik, hatósági jogosítványokat azonban nem gyakorolhatnak. Ennek során a megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságai a jelen cikkben meghatározottak, a megkeresett Szerzõdõ Állam jogszabályai és a megkeresett Szerzõdõ Állam illetékes hatósága utasításai szerint kötelesek eljárni. (4) Az ellenõrzött szállításra irányuló megkeresésnek a jelen Szerzõdés 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) a szállítmány tartalmát, várható útvonalát és idõtartamát, a szállítás módját, a szállítóeszköz azonosítására alkalmas adatokat; b) a kísérés módját; c) a kísérésben résztvevõk számát; d) a szállítmány átadásának, átvételének körülményeit; e) az elfogás esetén alkalmazandó intézkedéseket. (5) Az ellenõrzött szállítmány kíséretében fedett nyomozó részvétele csak a Szerzõdõ Államok belsõ joga szerint meghatározott igazságügyi hatóságának engedélyével lehetséges. (6) Ha a késedelem veszéllyel jár, az ellenõrzött szállításra irányuló megkeresést a Szerzõdõ Államok hatóságai közvetlenül is megküldhetik, illetve fogadhatják. A megkeresést utólag, haladéktalanul meg kell küldeni a Szerzõdõ Államok központi szervének. A megkereséshez az ellenõrzött szállítást alátámasztó dokumentumokat is mellékelni kell. (7) E cikk alkalmazásában az illetékes hatóság: a) a Magyar Köztársaság részérõl: – az ORFK NEBEK; b) az Osztrák Köztársaság részérõl: – Szövetségi Belügyminisztérium/Közbiztonsági Fõigazgatóság/Szövetségi Bûnügyi Hivatal.

13. cikk Fedett nyomozó alkalmazása (1) A Szerzõdõ Államok – a központi szerveknek küldött megkeresés alapján – hozzájárulnak saját területükön a megkeresõ Szerzõdõ Állam fedett nyomozóinak alkalmazásához, amennyiben ez a megkeresõ Szerzõdõ Állam területén elkövetett vagy elõkészületben lévõ, európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló bûncselekmény eredményes felderítése érdekében szükséges, feltéve, hogy a bûncselekmények felderítése a fedett nyomozó alkalmazása nélkül nem lehetséges vagy lényegesen ne-

3. szám

hezebb lenne. A megkeresõ Szerzõdõ Állam kérésére a megkeresett Szerzõdõ Állam területén a megkeresett Szerzõdõ Állam fedett nyomozója is alkalmazható. (2) Ha a fedett nyomozó alkalmazásához a Szerzõdõ Államok belsõ joga szerint meghatározott igazságügyi hatóságának engedélye szükséges, a fedett nyomozó alkalmazására csak ezen engedély beszerzését követõen kerülhet sor. A hozzájárulás mindenkor a Szerzõdõ Államok teljes területére érvényes. (3) A fedett nyomozó alkalmazására irányuló megkeresésnek a jelen Szerzõdés 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) a fedett nyomozó alkalmazásának idõtartamát, feltételeit; b) a fedett nyomozó jogait és kötelezettségeit; c) a fedett nyomozó leleplezõdése esetén alkalmazandó intézkedéseket; d) a fedett nyomozó büntetõjogi, valamint a mûködési körében okozott károkért való felelõsségének szabályairól szóló tájékoztatást. (4) A fedett nyomozó alkalmazása mindig egyedi esetre korlátozódik és meghatározott ideig, de legfeljebb egy hónapig tart. A fedett nyomozó alkalmazásának idõtartama meghosszabbítható. A fedett nyomozó alkalmazását a Szerzõdõ Államok hatóságai egyeztetve készítik elõ. A fedett nyomozó a központi hatóságok eseti megállapodását és a (2) bekezdés szerinti engedély beszerzését követõen kezdheti meg tevékenységét. (5) A fedett nyomozó irányítását a megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága végzi. A fedett nyomozó cselekményére alapvetõen a megkeresett Szerzõdõ Állam joga érvényes. Ezen túlmenõen a megkeresõ Szerzõdõ Állam jogát is figyelembe kell venni. (6) A megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságának kérésére a fedett nyomozást haladéktalanul meg kell szüntetni. (7) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a fedett nyomozó alkalmazásának szükségességét, feltételeit, a nyomozás során megszerzett információk felhasználását a megkeresett Szerzõdõ Állam kijelölt hatósága határozza meg. Errõl a megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságát tájékoztatni kell. (8) A megkeresett Szerzõdõ Állam a fedett nyomozó tevékenységéhez személyi, logisztikai és technikai támogatást nyújthat. A megkeresett Szerzõdõ Állam hatósága minden szükséges intézkedést megtesz a megkeresõ Szerzõdõ Állam fedett nyomozója biztonsága érdekében.

14. cikk Közös bûnfelderítõ-csoport létrehozása (1) A Szerzõdõ Államok központi hatóságai – belsõ jogszabályaik alapján – közös bûnfelderítõ-csoportot hozhat-

3. szám


nak létre olyan bûncselekmény felderítése érdekében, amely európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgálhatna, különösen, ha a) a több tagállamra kiterjedõ bûncselekmény felderítése bonyolult; b) a bûncselekmény miatt több államban folyik bûnügyi felderítés, és ezért a felderítõ munka összehangolására van szükség. (2) A közös bûnfelderítõ-csoport a központi szervek eseti megállapodásával jön létre. A megállapodásnak tartalmaznia kell különösen: a) a bûncselekmény leírását, amelynek felderítésére a bûnfelderítõ-csoport létrejött; b) a mûködési területet; c) a bûnfelderítõ-csoport összetételét, illetve az összetétel megváltoztatásának lehetõségét; d) a bûnfelderítõ-csoport vezetõjét; e) a mûködés idõtartamát és a meghosszabbítás feltételeit; f) a külföldi hatóság tagjának kötelezettségeit és jogosultságait; g) a mûködés feltételeit; h) a szervezési intézkedéseket és a mûködés költségeinek viselését. (3) Ha a megkeresõ Szerzõdõ Állam tisztviselõjének a közös bûnfelderítõ-csoport meghatározott eljárásában való részvételéhez a megkeresett Szerzõdõ Állam belsõ joga szerint az igazságügyi hatóságok engedélye szükséges, a részvételre csak az engedély beszerzését követõen kerülhet sor. (4) A közös bûnfelderítõ-csoportot a megkeresett Szerzõdõ Állam megállapodás szerinti hatósága vezeti; biztosítja továbbá a bûnfelderítõ-csoport mûködéséhez szükséges személyi és technikai feltételeket. (5) A megkeresõ Szerzõdõ Államnak a közös bûnfelderítõ-csoportban részt vevõ tisztviselõje a megkeresett Szerzõdõ Állam területén önálló intézkedés végrehajtására nem jogosult. (6) A megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságának a közös bûnfelderítõ-csoportban részt vevõ tagja a birtokában lévõ nem minõsített adatokat és információkat, ugyanazon esetekben és ugyanolyan feltételekkel adhatja át, mint ahogy azokat a saját hatóságainak átadná. (7) A közös bûnfelderítõ-csoport munkájához szükséges minõsített adatoknak a másik Szerzõdõ Állam tisztviselõje részére történõ hozzáférhetõvé tételét azon minõsített adatok esetében, amelyeket a jelen Szerzõdésben meghatározott együttmûködésben részt vevõ hatóságok minõsítettek, a közös bûnfelderítõ-csoport létrehozását engedélyezõ központi hatóság engedélyezi. Az együttmûködésben részt nem vevõ szervek által minõsített adatok átadásához be kell szerezni a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályaiban meghatározott engedélyt.

1141

(8) A közös bûnfelderítõ-csoport rendelkezésére bocsátott adat vagy információ kizárólag a következõ célokra használható fel: a) azon bûncselekmény felderítése érdekében, amelyre a közös bûnfelderítõ-csoport létrejött; b) az adatot vagy információt átadó Szerzõdõ Állam elõzetes hozzájárulásával más bûncselekmény felderítésére, nyomozására; c) a közbiztonságot közvetlenül és súlyosan veszélyeztetõ bûncselekmények megelõzése érdekében, illetve – az adatot vagy információt átadó Szerzõdõ Állam elõzetes hozzájárulásával – az ilyen bûncselekmény miatt indult büntetõeljárás során.

15. cikk Összekötõ tisztviselõ küldése (1) Az egyik Szerzõdõ Állam központi hatósága a másik Szerzõdõ Állam központi hatósága hozzájárulásával, határozott vagy határozatlan idõtartamra összekötõ tisztviselõket küldhet annak bûnüldözõ hatóságaihoz. (2) Az összekötõ tisztviselõk kiküldésének célja a Szerzõdõ Államok közötti, a jelen Szerzõdés alapján megvalósuló együttmûködés meggyorsítása, valamint a folyamatos segítségnyújtás biztosítása: a) a bûncselekmények megelõzését, megakadályozását és felderítését szolgáló információcserével; b) a bûnügyi tárgyú megkeresések teljesítésével; c) a külsõ határok védelmével és a visszafogadási egyezmények végrehajtásával kapcsolatos segítségnyújtással. (3) Az összekötõ tisztviselõk segítséget nyújtanak továbbá a közbiztonságot és a közrendet fenyegetõ veszélyek elhárításával megbízott hatóságoknak, feladataik ellátásához szükséges információk átadásával. (4) Az összekötõ tisztviselõk bûnmegelõzési és bûnüldözési intézkedések önálló elvégzésére nem jogosultak. Az információ továbbítása és feladataik végzése az összekötõ tisztviselõket küldõ megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságának utasításai alapján történik, figyelembe véve az összekötõt fogadó megkeresett Szerzõdõ Állam hatóságának kéréseit, amelynél tevékenykednek.

16. cikk Tanúvédelem (1) A Szerzõdõ Államok illetékes szerveiken keresztül kérelmezhetik a büntetõeljárás során védett tanúknak, sértetteknek és gyanúsítottaknak (terhelteknek), valamint rájuk tekintettel más személyeknek (e cikk alkalmazásában a továbbiakban: érintett személyek) az egyik Szerzõdõ Ál-

1142


3. szám

lam területérõl a másik Szerzõdõ Állam területére történõ átköltöztetését és ezt követõen védelemben részesítését. Az érintett személyek védelmének átadása, átvétele a Szerzõdõ Államokban folyamatban lévõ büntetõeljárást nem akadályozhatja.

(4) A közös kapcsolattartási szolgálati helyeken szolgálatot teljesítõ tisztviselõk a (2) és (3) bekezdésben meghatározottakon túl nem jogosultak eljárási cselekmények önálló végzésére. Nemzeti hatóságaik irányítási és fegyelmi jogköre alá tartoznak.

(2) Az érintett személy átadására vagy átvételére irányuló megkeresésnek a jelen Szerzõdés 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) a titoktartási kötelezettségre vonatkozó igényt; b) az érintett személynek a büntetõeljárásban betöltött szerepét; c) a fennálló fenyegetettségre, valamint annak súlyosságára vonatkozó információkat; d) az érintett személynek a megkeresett Szerzõdõ Állam területére költöztetésének okát; e) a védelem javasolt formáját, mértékét; f) a megkeresett Szerzõdõ Állam területén való elhelyezés szükséges idõtartamát, és ennek meghosszabbítási lehetõségét; g) az érintett személy tartózkodási helyére vonatkozó javaslatot, illetõleg a védelem ellátásához szükséges egyéb iratokat.

(5) A közös kapcsolattartási szolgálati helyek létesítésének helyét, feltételeit, az együttmûködés módját és a költségviselés szabályait külön megállapodások tartalmazzák.

(3) A megkeresés elfogadását követõen a védelem átadásáról, illetve átvételérõl, annak módjáról, a védelem idejérõl, valamint a kapcsolattartás módjáról, a költségek viselésérõl és a védelem felmondásának eseteirõl a Szerzõdõ Államoknak a védelem ellátására kijelölt szervei közvetlenül állapodnak meg.

IV. Fejezet

18. cikk Közös határmenti járõrszolgálat (1) A Szerzõdõ Államok hatóságai a közbiztonság és a közrend védelme, a bûncselekmények elleni fellépés és a határ felügyelete céljából a közös államhatártól számított tíz kilométeres távolságig közös járõrszolgálatot teljesíthetnek. (2) A közös járõrszolgálatban a másik Szerzõdõ Állam hatóságának tagjai is jogosultak a személyek személyazonosságát megállapítani és õket, amennyiben ki akarják magukat vonni az ellenõrzés alól, annak az illetékes Szerzõdõ Államnak a nemzeti jogszabályai szerint feltartóztatni, amelynek területén az intézkedésre sor kerül. (3) Egyéb intézkedésekre, valamint kényszerítõ eszközök alkalmazására azon Szerzõdõ Állam tisztviselõi jogosultak, amelynek területén a közös járõrszolgálatot teljesítik, kivéve, ha az intézkedés sikere a másik Szerzõdõ Állam tisztviselõinek beavatkozása nélkül veszélybe kerülne vagy jelentõsen megnehezedne.

AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS EGYÉB FORMÁI

V. Fejezet

17. cikk

ADATVÉDELEM

Együttmûködés a közös kapcsolattartási szolgálati helyeken

19. cikk Az átadható személyes adatok köre

(1) A Szerzõdõ Államok Kormányai a bûnüldözõ hatóságaik közötti információcsere és együttmûködés megkönnyítése érdekében közös kapcsolattartási szolgálati helyeket létesíthetnek. (2) A közös kapcsolattartási szolgálati helyeken a Szerzõdõ Államok hatóságainak tisztviselõi saját hatáskörükben, egymás közvetlen térbeli szomszédságában teljesítik szolgálatukat. Ennek során közremûködnek a jelen Szerzõdés 9. cikkében meghatározott közvetlen információcserében, valamint támogatják a jelen Szerzõdés szerinti határon átnyúló együttmûködés összehangolását. (3) Az együttmûködés kiterjedhet a személyek átadásának és visszafogadásának elõkészítésére és az abban való közremûködésre.

A jelen Szerzõdés végrehajtása érdekében a Szerzõdõ Államok a következõ személyes adatokat adhatják át egymásnak: a) a bûncselekmények elkövetésében részt vevõ személyek és ezen személyeknek bûncselekmény elkövetésével összefüggõ kapcsolatainak személyes azonosító adatai; családi név, esetleg a korábbi családi név, utónév, egyéb név (ál-, gúny-, ragadványnév), születési idõ és hely, lakóhely, nem, jelenlegi vagy esetleges korábbi állampolgárság; b) az útlevél, a személyazonosságot igazoló okmány, vagy más úti-okmány adatai (száma, kiállításának idõpontja, a kiállító hatóság megnevezése, a kiállítás helye, az érvényesség ideje, területi érvényessége);

3. szám


1143

20. cikk

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett körülményekrõl az Átvevõ Államot haladéktalanul tájékoztatni kell, és ezen utóbbi Állam a nem továbbítható adatokat köteles törölni, illetve megsemmisíteni. Ha az átvevõ hatóság arra a következtetésre jut, hogy az átadott adatok helytelenek, vagy azokat törölni kell, illetve meg kell semmisíteni azokat, az átadó hatóságot errõl haladéktalanul tájékoztatja.

Alapelvek

(3) Ha ezt az átadó hatóság kéri, az átadott téves adatokat haladéktalanul helyesbíteni kell.

c) a gyanúsított személyek ujj- és tenyérnyomatára, a gyanúsított DNS profiljára, illetve mintára, személyleírására, fényképére vonatkozó adatok; d) minden olyan egyéb adat, amely az érintett személy azonosításához szükséges.

A jelen Szerzõdésben meghatározott együttmûködés keretében a Szerzõdõ Államok által az egymásnak átadásra kerülõ személyes adatoknál az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni: a) az átadni kért adatokra vonatkozó megkeresésben meg kell adni az átadni kért adatok körét és az alkalmazás célját; b) a jelen szerzõdésben meghatározott együttmûködés keretében a személyes adatokat átvevõ Szerzõdõ Állam (a továbbiakban: Átvevõ Állam) csak a jelen szerzõdésben meghatározott célokra és az adatokat átadó Szerzõdõ Állam (a továbbiakban: Átadó Állam) által meghatározott feltételekkel kezelheti. Az Átadó Állam kérésére az Átvevõ Állam tájékoztatást nyújt az átadott személyes adatok felhasználásáról; c) az adatok átadása elõtt az Átadó Állam annak megállapítását követõen, hogy az adatok átadása szükséges és arányos, valamint összhangban áll a nemzeti joggal, köteles az átadásra kerülõ adatok helyességérõl meggyõzõdni; d) az adatok átadásakor az Átadó Államnak fel kell tüntetnie az adatok törlési határidejét hatályos belsõ jogszabályainak megfelelõen. Ha az átadó fél a fogadó féllel speciális megõrzési határidõt közöl, úgy a fogadó fél köteles azt betartani; e) személyes adatok kizárólag az 1. cikk 1. pontjában említett bûnüldözõ hatóságoknak adhatók át. Más hatóságoknak az adatok az Átadó Állam elõzetes írásbeli hozzájárulásával továbbíthatók.

21. cikk

(4) Az átvett személyes adatokat az átadáskor megjelölt felhasználási cél elérése esetén akkor is törölni kell, ha a törlési határidõ még nem járt le. Az átadott adatok törlésérõl és a törlés okáról a Szerzõdõ Államok haladéktalanul tájékoztatják egymást. A jelen Szerzõdés megszûnésekor minden személyes adatot törölni kell.

22. cikk Nyilvántartás az átadott adatokról (1) A jelen Szerzõdés alapján átadott és átvett adatokról a bûnüldözõ hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük. A nyilvántartásnak legalább a következõ adatokat kell tartalmaznia: az adatszolgáltatás célját, tartalmát, a fogadó szervet és az átadás idõpontját. Az online adatszolgáltatást automatikusan kell nyilvántartani. (2) A nyilvántartásokat legalább 5 évig meg kell õrizni; az átadott különleges adatokra vonatkozó nyilvántartások az ezen adatokra vonatkozó belsõ jogszabályokban meghatározott ideig õrizendõk meg. (3) A nyilvántartás adatai kizárólag az adatvédelemre vonatkozó szabályok betartásának ellenõrzésére használhatók fel. (4) Az átvevõ hatóságok kötelesek az átadott személyi adatokat véletlen vagy jogosulatlan megsemmisítés, véletlen elvesztés, jogosulatlan hozzáférés, jogosulatlan vagy véletlen változtatás vagy jogosulatlan nyilvánosságra hozatal ellen hatékonyan védeni.

Az adatok helyesbítése és törlése 23. cikk (1) A jelen Szerzõdés alapján átadott személyes adatokat törölni kell, illetve meg kell semmisíteni, ha: a) az átadott adatok valótlanságát állapították meg; b) ha az adatok beszerzése vagy átadása nem jogszerûen történt, vagy jogszerûen átadott adatokat az Átadó Állam belsõ joga szerint egy késõbbi idõpontban törölni kell; c) az adatok az átadásban megjelölt feladat megvalósításához nem, vagy már nem szükségesek, kivéve, ha az Átadó Állam hozzájárult ahhoz, hogy az adatokat a jelen Szerzõdésben meghatározott más célra használják fel.

Az érintett személy tájékoztatása (1) Bármely személynek, akinek a személyazonosságát megfelelõen tisztázták, joga van arra, hogy az adatot felhasználó hatóságtól különös késedelem és jelentõs költségek nélkül általánosan érthetõ formában és elfogadható idõszakonként információkat kapjon a róla a nyilvántartásban szereplõ személyes adatokról, azok forrásáról, az azokkal tervezett felhasználási célról, a lehetséges átvevõrõl vagy átvevõ körökrõl és a felhasználás jogalapjáról. Az

1144


eljárás részleteire annak a Szerzõdõ Államnak a nemzeti joga rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyben az információt kérik. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az Átvevõ Államnak konzultálnia kell az Átadó Állammal arról, hogy tájékoztathatja-e az érintett személyt a nyilvántartásában szereplõ személyes adatairól és azok felhasználási céljáról. Az Átvevõ Államnak az Átadó Állam erre vonatkozó állásfoglalása szerint kell eljárnia. (3) A Szerzõdõ Államok kötelesek az érintettel a tájékoztatás megtagadásának indokát közölni, amennyiben ezt az Átadó Állam jogszabályai lehetõvé teszik. A Szerzõdõ Államok ennek megfelelõen tájékoztatják egymást. (4) Mind az Átadó, mind az Átvevõ Állam köteles – az érintett kérelmére – a helytelen adatot helyesbíteni, illetõleg a jogellenesen kezelt adatot törölni. A helyesbítésrõl vagy törlésrõl a másik Szerzõdõ Államot haladéktalanul tájékoztatni kell.

3. szám

(2) A minõsített adatok jelölése és azok megfeleltetése az alábbi: A Magyar Szerzõdõ Állam a minõsített adat hordozóján: Minõsítési fokozatok: a) ,,Szigorúan titkos!” (,,Streng geheim”) b) ,,Titkos!” (,,Geheim”) c) ,,Bizalmas!” (,,Vertraulich”) d) ,,Korlátozott terjesztésû!” (,,Eingeschränkt”) Az Osztrák Szerzõdõ Állam a minõsített adat hordozóján: Minõsítési fokozatok: a) ,,Streng geheim” (,,Szigorúan titkos”) b) ,,Geheim” (,,Titkos”) c) ,,Vertraulich” (,,Bizalmas”) d) ,,Eingeschränkt” (,,Korlátozott terjesztésû”) Az adathordozó kezelése a fenti megfeleltetés szerint történik mindkét Szerzõdõ Államban.

(5) A Szerzõdõ Államok biztosítják, hogy az érintett, az adatvédelemmel kapcsolatos joga megsértése esetén hatékony jogorvoslattal fordulhasson a független bírósághoz vagy más illetékes hatósághoz, joga van továbbá arra, hogy kártérítést kapjon, vagy más jogorvoslattal élhessen.

(3) Az Átadó Államnak meg kell jelölnie a minõsítés érvényességi idejét.

24. cikk

(5) A jelen cikk alapján átadott minõsített adatok védelmének felügyeletére kijelölt szervek: A Magyar Köztársaság részérõl: – Belügyminisztérium Titokvédelmi Iroda; Az Osztrák Köztársaság részérõl: – Információbiztonsági Bizottság.

Adatkezelés a másik Szerzõdõ Állam területén folytatott eljárás során (1) A jelen Szerzõdés végrehajtása keretében a másik Szerzõdõ Állam területén folytatott eljárás során megszerzett személyes adatok kezelésének ellenõrzése azon Szerzõdõ Állam illetékes hatóságának a feladata, amelynek részére ezen személyes adatokat megszerezték. Az adatkezelés ezen Szerzõdõ Állam belsõ jogszabályai szerint történik. Ennek során figyelembe kell venni az engedélyezõ hatóság által az engedéllyel összefüggésben megszabott elõírásokat. (2) A bûnüldözõ hatóságok azon tagjainak, akik a másik Szerzõdõ Állam területén teljesítik feladatukat, nem biztosítható közvetlen hozzáférés az ezen Szerzõdõ Államban gépi feldolgozású személyes adatokhoz.

25. cikk Minõsített adatok védelme (1) A Szerzõdõ Államok a jelen Szerzõdés végrehajtása során az átvett minõsített adatokra vonatkozóan az átadó Állam által meghatározott azonos minõsítési fokozatot és azonos védelmet biztosítanak.

(4) A jelen cikk alapján átadott iratok, adatok, információk és mûszaki berendezések harmadik ország részére történõ továbbadása csak az átadó Állam illetékes hatóságának írásbeli hozzájárulásával lehetséges.

VI. Fejezet JOGVISZONYOK A MÁSIK SZERZÕDÕ ÁLLAMBAN TÖRTÉNÕ ELJÁRÁS SORÁN 26. cikk A beutazásra és a tartózkodásra vonatkozó rendelkezések (1) A Szerzõdõ Államok hatóságának tagjai a jelen Szerzõdésbõl származó feladataik végrehajtása céljából a másik Szerzõdõ Állam területére érvényes fényképes szolgálati igazolvánnyal léphetnek, és ott – külön engedély nélkül – a szolgálati feladat ellátásának idejéig tartózkodhatnak. (2) A fedett nyomozó, külön engedély nélkül, fedõokirattal léphet a megkeresett Szerzõdõ Állam területére és ott szolgálati feladat ellátása idejéig tartózkodhat.

3. szám


1145

szére nyújtott kártérítést, kivéve, ha a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozták.

Az egyenruha viselésének, a kényszerítõ eszközök, a szolgálati fegyverek használatának szabályai 30. cikk (1) A jelen Szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában, a megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságának tagja a megkeresett Szerzõdõ Állam területén: a) jogosult egyenruhát viselni; b) az általa bûncselekmény elkövetése során tetten ért vagy szökést megkísérlõ elkövetõt elfoghatja és feltartóztathatja, de haladéktalanul köteles õt a területileg illetékes Szerzõdõ Állam hatósága tagjának átadni. (2) A megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságának tagja a megkeresett Szerzõdõ Állam területén a jelen Szerzõdésbõl származó feladatai teljesítése, továbbá az oda- és visszautazás során viselheti szolgálati fegyverét, valamint magával viheti a szükséges szolgálati felszerelést. A jelen Szerzõdésben meghatározott esetekben testi kényszer és kényszerítõ eszköz – az arányosság figyelembevételével – alkalmazható. A megkeresett Szerzõdõ Állam területén szolgálati fegyver csak jogos védelemi helyzetben és végszükség esetén használható.

28. cikk Szolgálati, közszolgálati viszonyok A megkeresõ Szerzõdõ Állam hatósága tisztviselõjének szolgálati, közszolgálati jogviszonyára, munkaviszonyára és fegyelmi felelõsségére saját államának jogszabályai vonatkoznak.

Büntetõjogi felelõsségi szabályok Azon tisztviselõk, akik jelen Szerzõdés alapján a másik Szerzõdõ Állam területén tevékenykednek, általuk vagy sérelmükre elkövetett bûncselekmények tekintetében azonos elbírálás alá esnek a másik Szerzõdõ Állam tisztviselõivel.

31. cikk A nemzeti jog elsõbbsége pénzügyi és vámügyekben (1) Ezen Szerzõdés hatálya illeték, adó, vám és deviza ügyekre nem terjed ki. (2) Azokat az információkat, amelyek ezen Szerzõdés keretében folytatott együttmûködés során keletkeztek, nem lehet illeték, adó, vám kiszabására, továbbá illeték, adó, vám és deviza ügyekben felhasználni, kivéve, ha a megkeresett Állam ezeket az információkat kifejezetten ilyen eljárás céljából bocsátotta rendelkezésre.

VII. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

32. cikk

Kártérítési felelõsség

A segítségnyújtás megtagadása

(1) A Szerzõdõ Államok kölcsönösen lemondanak a megkeresõ Szerzõdõ Állam hatósága tagja által, a jelen Szerzõdésbõl származó feladatának teljesítése során a megkeresett Szerzõdõ Államnak okozott károk megtérítésének igényérõl, kivéve, ha a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozták.

Bármelyik Szerzõdõ Állam részben vagy egészben megtagadhatja, vagy feltételektõl teheti függõvé a segítségnyújtást, ha a segítségnyújtás veszélyezteti, illetõleg sérti államának szuverenitását, biztonságát, közrendjét vagy egyéb alapvetõ érdekeit, vagy ha az a Szerzõdõ Államok jogszabályaival ellentétes.

(2) A megkeresõ Szerzõdõ Állam hatóságának tagja által, a jelen Szerzõdésbõl származó feladatának teljesítése során a megkeresett Szerzõdõ Állam területén harmadik személynek okozott károk megtérítéséért a Szerzõdõ Államok ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan terjedelemben felelõsek, mintha a kárt saját hatóságának tagja, saját állama területén okozta volna. (3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben, a megkeresõ Szerzõdõ Állam megtéríti a megkeresett Szerzõdõ Állam által a károsultak vagy a kártérítésre jogosultak ré-

33. cikk A hatóságok megnevezésének vagy feladatkörének változása A Szerzõdõ Államok a jelen Szerzõdés végrehajtásában illetékes hatóságok és a központi szervek megváltozásáról diplomáciai úton, írásban tájékoztatják egymást.

1146


3. szám

34. cikk

(2) E törvény 2. és 3. §-a a Szerzõdés 36. cikk (1) bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba.

Költségviselés

(3) A Szerzõdés, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

A jelen Szerzõdés végrehajtása során – eltérõ rendelkezés hiányában – mindkét Szerzõdõ Állam maga viseli a saját hatósága eljárása során felmerülõ költségeket.

35. cikk Más nemzetközi szerzõdésekhez való viszony A jelen Szerzõdés rendelkezései nem érintik a Szerzõdõ Államok egyéb két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdéseiben szereplõ kötelezettség-vállalásait.

36. cikk Hatálybalépés és felmondás

(4) A Szerzõdés hatálybalépésének napjával hatályát veszíti a 2002. évi LIV. törvény 50. § (3) bekezdése, a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a bûnügyi rendészeti és közlekedésrendészeti együttmûködésrõl szóló, Bécsben, az 1979. évi november hó 27-én aláírt egyezmény kihirdetésérõl szóló 34/1980. (VIII. 28.) MT rendelet, és a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a nemzetközi terrorizmus, a nemzetközi illegális kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl szóló, Nickelsdorfban, 1996. július 12-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl szóló 165/1997. (X. 3.) Korm. rendelet. (5) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a belügyminiszter gondoskodik.

(1) A jelen Szerzõdést meg kell erõsíteni. A megerõsítésrõl szóló okiratokat a lehetõ legrövidebb idõn belül ki kell cserélni. Jelen Szerzõdés a megerõsítésrõl szóló okiratok kicserélését követõ harmadik hónap elsõ napján lép hatályba. (2) A jelen Szerzõdés hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a bûnügyi rendészeti és közlekedésrendészeti együttmûködésrõl 1979. november 27-én aláírt Egyezmény, valamint a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a nemzetközi terrorizmus, a nemzetközi illegális kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl szóló, 1996. július 12-én aláírt Egyezmény hatályát veszti. (3) A jelen Szerzõdés határozatlan idõre szól, és azt bármelyik Szerzõdõ Állam diplomáciai úton, írásban bármikor felmondhatja. A Szerzõdés a felmondás kézhezvételétõl számított hat hónap elteltével veszíti hatályát. (4) A jelen Szerzõdés nyilvántartásba vételérõl az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke szerint, az Egyesült Nemzetek Fõtitkárságán az Osztrák Köztársaság gondoskodik. Készült Heiligenbrunnban 2004. június 6-án, két eredeti példányban, magyar és német nyelven, mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. Aláírások”

4. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba.

2006. évi XL. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kiadatásról és a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, Budapesten, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdések módosításáról szóló szerzõdések kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kiadatásról és a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, Budapesten, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdések módosításáról szóló szerzõdések kötelezõ hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kiadatásról és a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, Budapesten, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdések módosításáról szóló szerzõdéseket e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között, a kiadatásról szóló, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdést módosító szerzõdés (a továbbiakban: kiadatási jegyzõkönyv) hiteles magyar nyelvû szövege a következõ: * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 6-i ülésnapján fogadta el.

3. szám


„Jegyzõkönyv a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között 1994. december 1-jén aláírt kiadatási szerzõdéshez, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2003. június 25-én aláírt kiadatási megállapodás 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban

1147

A Magyar Köztársaság esetében az »igazságügyi minisztérium« a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériumát, az Amerikai Egyesült Államok esetében pedig a »US Department of Justice«-t jelenti.”

3. cikk Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2003. június 25-én aláírt kiadatási megállapodás (a továbbiakban: EU–USA kiadatási megállapodás) 3. cikk (2) bekezdésének megfelelõen a Magyar Köztársaság Kormánya, valamint az Egyesült Államok Kormánya elismeri, hogy a jelen jegyzõkönyv rendelkezéseinek megfelelõen az EU–USA kiadatási megállapodás rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között 1994. december 1-jén aláírt kétoldalú kiadatási szerzõdés (a továbbiakban: 1994-es kiadatási szerzõdés) vonatkozásában a következõ feltételek mellett alkalmazzák:

1. cikk

A kérelemben szereplõ bizalmas adatok Az EU–USA kiadatási megállapodás 14. cikkének megfelelõen az 1994-es kiadatási szerzõdés a következõ 9/A. cikkel egészül ki: „A megkeresésben szereplõ bizalmas adatok Amennyiben a megkeresõ állam különösen bizalmas adat átadását mérlegeli a kiadatási kérelme alátámasztására, egyeztethet a megkeresett állammal annak meghatározására, hogy az adat védelmét a megkeresett állam milyen mértékben tudja biztosítani. Amennyiben a megkeresett állam az adat védelmét nem tudja a megkeresõ állam által megkívánt módon biztosítani, a megkeresõ állam dönt arról, hogy az adatot ebben az esetben is átadja-e.”

A kiadatási kérelem és a mellékelt okiratok továbbítása Az EU–USA kiadatási megállapodás 5. cikk (1) bekezdésének és 7. cikk (1) bekezdésének megfelelõen az 1994-es kiadatási szerzõdés 8. cikkének 1. bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „A kiadatási kérelmeket és a mellékelt okiratokat diplomáciai úton kell továbbítani. Ha a kiadni kért személy a megkeresett államban ideiglenes letartóztatásban van, a megkeresõ állam a kiadatási kérelem és a mellékelt okiratok diplomáciai úton történõ továbbítására vonatkozó kötelezettségét úgy is teljesítheti, hogy a kérelmet és az okiratokat a megkeresett államnak a megkeresõ államban mûködõ nagykövetségére nyújtja be. Ebben az esetben a személy folyamatos fogva tartásának lehetõvé tétele érdekében a jelen szerzõdés 11. cikke szerint teljesítendõ határidõ teljesítése céljából a kérelemnek a nagykövetséghez való megérkezése idõpontját kell a megkeresett államhoz való megérkezés idõpontjának tekinteni.”

2. cikk Az okiratok hitelesítése Az EU–USA kiadatási megállapodás 5. cikk (2) bekezdésének megfelelõen az 1994-es kiadatási szerzõdés 9. cikke helyébe a következõ rendelkezés lép: „Azokat az okiratokat, amelyek a megkeresõ állam igazságügyi minisztériumának vagy külügyminisztériumának bélyegzõjét vagy pecsétjét viselik, a megkeresett államban a kiadatási eljárás során további igazolás, felülhitelesítés vagy más hitelesítés nélkül el kell fogadni.

4. cikk Kiegészítõ adatok továbbításának módja Az EU–USA kiadatási megállapodás 8. cikk (2) bekezdésének megfelelõen az 1994-es kiadatási szerzõdés 12. cikke a következõ 1a. bekezdéssel egészül ki: „1a. Az ilyen kiegészítõ adatok közvetlenül a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma és az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma között kérhetõk és küldhetõk meg.”

5. cikk Több állam által elõterjesztett kiadatási vagy átadási kérelem Az EU–USA kiadatási megállapodás 10. cikkének megfelelõen az 1994-es kiadatási szerzõdés 15. cikke helyébe a következõ rendelkezés lép: „Több állam által elõterjesztett kiadatási vagy átadási kérelem 1. Amennyiben a megkeresett államhoz ugyanazon személy kiadatása iránt a megkeresõ államtól, valamint bármely más államtól vagy államoktól is érkezik kérelem akár ugyanazon bûncselekmény, akár különbözõ bûncselekmények miatt, a megkeresett állam végrehajtó hatósága határozza meg, hogy átadja-e a személyt valamely megkeresõ államnak.

1148


2. Ha a Magyar Köztársasághoz ugyanazon személy vonatkozásában az európai elfogatóparancs szerinti átadási kérelem és az Amerikai Egyesült Államokból kiadatási kérelem érkezik akár ugyanazon bûncselekmény, akár különbözõ bûncselekmények miatt, a végrehajtó hatóság határozza meg, hogy átadja-e a személyt valamely megkeresõ államnak. 3. A megkeresett állam a jelen cikk 1. és 2. bekezdése szerinti határozatainak meghozatala során figyelembe veszi az összes körülményt, így többek között: a) azt, hogy a kérelmeket szerzõdés alapján terjesztették-e elõ; b) az egyes bûncselekmények elkövetésének helyét; c) az egyes megkeresõ államok érdekeit; d) a bûncselekmények súlyát; e) a sértett állampolgárságát; f) a megkeresõ államok közötti további kiadatás lehetõségét; és g) a megkeresõ államoktól érkezett kérelmek idõrendi sorrendjét.”

6. cikk Idõbeli hatály 1. A jelen jegyzõkönyvet a hatálybalépése elõtt és a hatálybalépése után elkövetett bûncselekményekre egyaránt alkalmazni kell. 2. A jelen jegyzõkönyv nem alkalmazható a hatálybalépése elõtt elõterjesztett kiadatási kérelmekre.

7. cikk Hatálybalépés és megszûnés 1. A jelen jegyzõkönyv hatálybalépéséhez a Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok lefolytatja az ehhez szükséges belsõ eljárásokat, és a lehetõ legrövidebb idõn belül kicserélik az eljárások lefolytatásáról szóló okiratokat. A jelen jegyzõkönyv az EU–USA kiadatási megállapodás hatálybalépésének napján lép hatályba, a megállapodás 22. cikkének megfelelõen. 2. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2003. június 25-én aláírt kiadatási megállapodás megszûnése esetén a jelen jegyzõkönyv is hatályát veszti, és a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között 1994. december 1-jén aláírt kétoldalú kiadatási szerzõdés alkalmazandó. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya mindazonáltal megállapodhat abban, hogy a jelen jegyzõkönyv egyes vagy valamennyi rendelkezését továbbra is alkalmazzák.

3. szám

A fentiek hiteléül a kormányaik által kellõen felhatalmazott alulírottak a jelen jegyzõkönyvet aláírták. Készült Budapesten, két példányban, a mai napon, 2005. november hó 15-én, magyar és angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles. (Aláírások)”

4. § A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között, a bûnügyi jogsegélyrõl szóló, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdést módosító szerzõdés (a továbbiakban: bûnügyi jogsegély jegyzõkönyv) hiteles magyar nyelvû szövege a következõ: „Jegyzõkönyv a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdéshez, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2003. június 25-én aláírt kölcsönös jogsegély megállapodás 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2003. június 25-én aláírt kölcsönös jogsegély megállapodás (a továbbiakban: EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás) 3. cikk (2) bekezdésének megfelelõen a Magyar Köztársaság Kormánya, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kormánya elismeri, hogy a jelen jegyzõkönyv rendelkezéseinek megfelelõen az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között 1994. december 1-jén aláírt kölcsönös bûnügyi jogsegély szerzõdés (a továbbiakban: 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés) vonatkozásában a következõ feltételek mellett alkalmazzák:

1. cikk Jogsegély a közigazgatási hatóságok számára Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 8. cikkének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés 1. cikke a következõ 1/A. bekezdéssel egészül ki: „1/A. a) Kölcsönös jogsegélyt nyújtanak továbbá a nemzeti közigazgatási hatóság számára is, ha az valamely cselekményt a büntetõeljárás megindítása vagy a nyomozó, illetve bûnüldözõ hatóságokhoz történõ áttétele céljából vizsgál az ilyen vizsgálatok elvégzésére vonatkozó különleges közigazgatási vagy szabálysértési hatásköre alapján. Ugyanilyen feltételekkel más közigazgatási hatóságok számára is nyújtható kölcsönös jogsegély. Nem nyújtható jogsegély olyan ügyekben, amelyekben a közigazgatási

3. szám


hatóság megítélése szerint nem indul büntetõeljárás, illetve nem következik az ügy más hatóságokhoz történõ áttétele. b) Az e bekezdés szerinti jogsegély iránti kérelmeket a központi hatóságok, vagy a központi hatóságok megállapodása alapján kijelölt más hatóságok között kell továbbítani.”

1149 4. cikk

A felhasználás korlátai a személyes és egyéb adatok védelmében Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 9. cikkének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés 7. cikke helyébe a következõ rendelkezés lép:

2. cikk

„7. cikk

A kérelmek gyorsított továbbítása

A FELHASZNÁLÁS KORLÁTOZÁSA A SZEMÉLYES ÉS EGYÉB ADATOK VÉDELMÉBEN

Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 7. cikkének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés 4. cikk 1. bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „1. a) A jogsegély iránti kérelmek és az azokhoz kapcsolódó közlések gyors távközlési eszközök – beleértve a faxot vagy az e-mailt – útján is elõterjeszthetõk és megválaszolhatók; a megkeresett állam kérésére ezekrõl utólag hivatalos megerõsítést kell küldeni. b) Sürgõs esetekben a kölcsönös jogsegély iránti kérelmeket szóban is elõ lehet terjeszteni, de a megkeresett állam központi hatóságának eltérõ rendelkezése hiányában ezeket tíz napon belül írásban meg kell erõsíteni. c) A kérelmet a megkeresett állam nyelvén kell elõterjeszteni, hacsak nincs ettõl eltérõ megállapodás.”

3. cikk A videokonferencia költségei Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 6. cikk (2) bekezdésének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés 6. cikke helyébe a következõ rendelkezés lép: „6. cikk KÖLTSÉGEK 1. A megkeresett állam viseli a jogsegély iránti kérelem teljesítésével kapcsolatban felmerült valamennyi költséget, kivéve a 10. és 11. cikk alkalmazása során felmerült szakértõi díjakat, fordítási, tolmácsolási és a más rögzítési rendszerre átvitelbõl adódó költségeket, valamint a személyek utazásával kapcsolatos térítéseket és költségeket, mely díjakat, költségeket és térítéseket a megkeresõ állam viseli. 2. Ezen túlmenõen, a megkeresõ és a megkeresett állam eltérõ megállapodása hiányában a videó-átvitel létrehozásával és szolgáltatásával járó költségeket a megkeresõ állam viseli a 17/C. cikknek megfelelõen. A jogsegélynyújtás során felmerülõ egyéb költségek (beleértve a részvevõknek a megkeresett államba történõ utazása költségeit) viselése a jelen cikk 1. bekezdése szerint történik.”

1. A megkeresett állam kikötheti, hogy a megkeresõ állam a megkeresett államtól kapott bizonyíték vagy adat felhasználását a következõ célokra korlátozza: a) az általa folytatott nyomozás és büntetõeljárás céljára; b) a közbiztonságát fenyegetõ közvetlen és komoly veszély megelõzésére; c) azokra a nyomozásokhoz vagy bírósági eljárásokhoz közvetlenül kapcsolódó, nem büntetõbírósági vagy közigazgatási eljárásaira: (i) amelyek az a) pontban szerepelnek, vagy (ii) amelyekben az 1. cikk 1/A. bekezdése alapján nyújtottak kölcsönös jogsegélyt; d) bármely más célra abban az esetben, ha az információt vagy bizonyítékot nyilvánosságra hozták annak az eljárásnak a keretében, amellyel kapcsolatban azt továbbították, illetve az a), b) és c) pontban szereplõ esetek bármelyikében; és e) bármely más célra kizárólag a megkeresett állam elõzetes hozzájárulásával. 2. a) E cikk nem érinti a megkeresett államnak a kölcsönös jogsegély szerzõdés szerinti jogosultságát arra, hogy további feltételeket szabjon egyes esetekben, ha az adott jogsegély iránti kérelmet ilyen feltételek hiányában nem lehetett teljesíteni. Amennyiben e pont alapján további feltételeket szabnak, a megkeresett állam kérheti, hogy a megkeresõ állam tájékoztatást adjon a bizonyíték vagy az adat felhasználásáról. b) A megkeresett állam a bizonyíték vagy adat átadásának az a) pont szerinti feltételeként nem szabhat általános korlátozásokat a megkeresõ államnak a személyes adatok feldolgozására vonatkozó jogi elõírásai tekintetében. 3. Amennyiben a megkeresõ állam részére történõ adatszolgáltatást követõen a megkeresett államnak olyan körülmények jutnak a tudomására, amelyek következtében egy konkrét esetben további feltételt kell kikötnie, a megkeresett állam konzultálhat a megkeresõ állammal annak meghatározása érdekében, hogy a bizonyíték és adat védelme milyen mértékben lehetséges. 4. A megkeresett állam központi hatósága kérheti, hogy a jelen szerzõdés alapján átadott adatokat és bizonyítékokat bizalmasan kezeljék, vagy az általa meghatározott feltételeknek megfelelõen használják fel. Ebben az esetben a megkeresõ államnak minden tõle telhetõt meg kell tennie annak érdekében, hogy e feltételeknek eleget tegyen.”

1150

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. cikk A megkeresõ állam titoktartási kérelme

Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 10. cikkének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés a következõ 7/A. cikkel egészül ki: „7/A. cikk A MEGKERESÕ ÁLLAM TITOKTARTÁSI KÉRELME A megkeresett állam köteles minden tõle telhetõt megtenni a jogsegély kérésének és tartalmának titokban tartása érdekében, ha a titkosan kezelést a megkeresõ állam kérte. Ha a kérelem a titok felfedése nélkül nem teljesíthetõ, a megkeresett állam központi hatósága errõl köteles tájékoztatni a megkeresõ államot, amely ezt követõen dönt arról, hogy a kérelem teljesítését ennek ellenére kívánja-e.”

6. cikk Banki adatok azonosítása Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 4. cikkének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés a következõ 17/A. cikkel egészül ki: „17/A. cikk BANKI ADATOK AZONOSÍTÁSA 1. a) A megkeresett állam a megkeresõ állam kérelmére az e cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelõen késedelem nélkül megbizonyosodik arról, hogy a területén található bankok tudomással bírnak-e arról, hogy egy bûncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt, azonosított természetes vagy jogi személy rendelkezik-e bankszámlával vagy számlákkal. A megkeresett állam a vizsgálat eredményeit késedelem nélkül közli a megkeresõ állammal. b) Az a) pontban meghatározott intézkedések megtehetõk a következõk megállapítása érdekében is: (i) bûncselekmény elkövetésével vádolt, vagy abban más módon érintett természetes vagy jogi személyekre vonatkozó adatok, (ii) bankrendszeren kívüli pénzintézetek birtokában lévõ adatok, illetve (iii) számlákhoz nem kapcsolódó pénzügyi mûveletek. 2. A jelen szerzõdés 4. cikk 2. bekezdésében meghatározott követelményeken túlmenõen a jelen cikk 1. bekezdésében leírt adatokra vonatkozó kérelemnek a következõket kell tartalmaznia: a) a természetes vagy jogi személynek az ilyen számlák vagy mûveletek helyének megállapításához szükséges azonosító adatai; továbbá

3. szám

b) a megkeresett állam illetékes hatósága számára elegendõ információ arról, hogy (i) fennáll az alapos gyanú, hogy az érintett természetes vagy jogi személy bûncselekmény elkövetésében vett részt, és hogy a megkeresett állam területén található bankok vagy bankrendszeren kívüli pénzintézetek rendelkeznek a kért adattal, valamint (ii) megállapítható, hogy a kért adat a nyomozással vagy büntetõeljárással kapcsolatos; c) lehetõség szerint arra vonatkozó információk, hogy melyik bank vagy bankrendszeren kívüli pénzintézet lehet érintett, illetve egyéb olyan információ, amelynek elérhetõsége segítheti a vizsgálat körének szûkítését. 3. Az e cikk szerinti jogsegély iránti kérelmeket a következõ hatóságok terjesztik elõ és fogadják: a) a Magyar Köztársaság részérõl a Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze, amennyiben azonban a Magyar Köztársaságból érkezõ kérelmet olyan ügyben terjesztik elõ, amely bíróság elõtt van folyamatban, a kérelmet az Igazságügyi Minisztérium továbbítja; b) az Amerikai Egyesült Államok részérõl (i) az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma Kábítószer-végrehajtási Felügyeletének a Magyar Köztársaságért felelõs attaséja, a hatáskörébe utalt ügyekben; (ii) az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma Bevándorlási és Vám-végrehajtási Hivatalának a Magyar Köztársaságért felelõs attaséja, a hatáskörébe utalt ügyekben; (iii) az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma Szövetségi Nyomozó Hivatalának a Magyar Köztársaságért felelõs attaséja, minden más ügyben. A Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok a jelen bekezdés szerinti kijelöléseiket az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti diplomáciai jegyzékváltás útján módosíthatják. 4. A Magyar Köztársaság a jelen cikk alapján olyan bûncselekmények tekintetében nyújt jogsegélyt, amelyek mind a megkeresett, mind a megkeresõ állam törvényei szerint büntetendõk. Az Amerikai Egyesült Államok a jelen cikk alapján olyan, pénzmosással vagy terrorista tevékenységgel összefüggõ cselekményeket illetõen nyújt jogsegélyt, amelyek mindkét állam törvényei szerint büntetendõk, valamint olyan más bûncselekményekkel kapcsolatban, amelyek körérõl a Magyar Köztársaság számára értesítést küld. 5. A megkeresett állam az e cikk alapján azonosított számlákra, illetve tranzakciókra vonatkozó nyilvántartások megküldése iránti kérelmeket a jelen szerzõdés egyéb rendelkezéseinek megfelelõen teljesíti.” 7. cikk Közös nyomozó csoportok Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 5. cikkének megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés a következõ 17/B. cikkel egészül ki:

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY „17/B. cikk KÖZÖS NYOMOZÓ CSOPORTOK

1. Közös nyomozó csoportok hozhatók létre és mûködtethetõk a Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok területén az Európai Unió egy vagy több tagállamát és az Amerikai Egyesült Államokat érintõ nyomozások vagy büntetõeljárások megkönnyítése érdekében, ha azt a Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok megfelelõnek ítéli. 2. A csoport mûködésére vonatkozó szabályokat, úgy mint a csoport összetételét, mûködésének idõtartamát, helyét, szervezeti felépítését, feladatait, célját, továbbá a csoport egy államból kijelölt tagjai részvételének feltételeit egy másik állam területén folytatott nyomozati tevékenységekben az érintett államok által kijelölt, a bûncselekmények üldözéséért vagy nyomozásáért felelõs illetékes hatóságok megegyezéssel állapítják meg. 3. Az érintett államok által kijelölt illetékes hatóságok közvetlenül érintkeznek egymással a csoport létrehozása és mûködtetése érdekében, kivéve azokat az eseteket, ahol az ügy kivételes összetettsége, kiterjedtsége vagy más körülmény miatt néhány vagy valamennyi szempontból központosított egyeztetésre van szükség; ilyenkor az államok ennek érdekében egyéb megfelelõ érintkezési módban állapodhatnak meg. 4. Amennyiben a közös nyomozó csoportnak a csoportot létrehozó valamely állam területén nyomozati cselekményeket kell végeznie, a csoport ezen államból delegált tagja kérheti saját illetékes hatóságait az említett intézkedések megtételére anélkül, hogy a másik államnak kölcsönös jogsegély iránti kérelmet kellene elõterjesztenie. Az adott államban a kért intézkedés ugyanazon jogi keretek betartása mellett végezhetõ el, mint amelyek betartása az állam hazai nyomozati intézkedéseinek elvégzéséhez szükséges.”

1151

igénybe venni. Az ilyen eljárásra vonatkozó szabályokat – amennyiben ez a cikk eltérõen nem rendelkezik – a jelen szerzõdés egyéb rendelkezései határozzák meg. 2. A megkeresõ és megkeresett állam konzultációt folytathat a megkeresés teljesítése során esetleg felmerülõ jogi, mûszaki vagy logisztikai kérdések megoldásának elõsegítése érdekében. 3. A megkeresõ állam jogszabályai szerinti bármely joghatóság sérelme nélkül, a tanú vagy szakértõ részérõl a videokonferencia során tett, szándékosan hamis nyilatkozat vagy egyéb meg nem engedett magatartás a megkeresett államban ugyanolyan módon büntetendõ, mintha azt a hazai eljárás során követték volna el. 4. E cikk nem zárja ki a megkeresett államban a tanúvallomások beszerzésére e szerzõdés egyéb cikkei alapján rendelkezésre álló egyéb eszközök használatát. 5. A megkeresett állam engedélyezheti a videokonferencia-technológiának a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt céloktól eltérõ alkalmazását, beleértve személyek vagy tárgyak azonosítását, vagy nyomozati szakaszban nyilatkozatok felvételét.”

9. cikk Idõbeli hatály A jelen jegyzõkönyvet a hatálybalépése elõtt és a hatálybalépése után elkövetett bûncselekményekre egyaránt alkalmazni kell. A jelen jegyzõkönyv nem alkalmazandó a hatálybalépését megelõzõen elõterjesztett kérelmekre, kivéve a jegyzõkönyv 2., 3. és 8. cikkét, amelyeket a hatálybalépést megelõzõen elõterjesztett kérelmekre is alkalmazni kell.

10. cikk 8. cikk

Hatálybalépés és megszûnés

Videokonferencia

1. A jelen jegyzõkönyv hatálybalépéséhez a Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok lefolytatja az ehhez szükséges belsõ eljárásokat, és a lehetõ legrövidebb idõn belül kicserélik az eljárások lefolytatásáról szóló okiratokat. A jelen jegyzõkönyv az EU–USA bûnügyi jogsegély megállapodás hatálybalépésének napján lép hatályba, a megállapodás 18. cikkének megfelelõen. 2. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2003. június 25-én aláírt kölcsönös jogsegély megállapodás megszûnése esetén a jelen jegyzõkönyv is hatályát veszti, és a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között 1994. december 1-jén aláírt kétoldalú bûnügyi jogsegély szerzõdés alkalmazandó. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai

Az EU–USA kölcsönös jogsegély megállapodás 6. cikk (1) és (3)–(6) bekezdéseinek megfelelõen az 1994-es kölcsönös jogsegély szerzõdés a következõ 17/C. cikkel egészül ki: „17/C. cikk VIDEOKONFERENCIA 1. A Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között a videó-átviteli technológia alkalmazása igénybe vehetõ vallomás felvételéhez olyan eljárásokban, amelyekben a megkeresett államban tartózkodó tanú vagy szakértõ meghallgatásához kölcsönös jogsegélyt lehet

1152


Egyesült Államok Kormánya mindazonáltal megállapodhat abban, hogy a jelen jegyzõkönyv egyes vagy valamennyi rendelkezését továbbra is alkalmazzák. A fentiek hiteléül a kormányaik által kellõen felhatalmazott alulírottak a jelen jegyzõkönyvet aláírták. Készült Budapesten, két példányban, a mai napon, 2005. november hó 15-én, magyar és angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles. (Aláírások)” 5. § (1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 3. §-a a kiadatási jegyzõkönyv 7. cikk 1. bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba. (3) E törvény 4. §-a a bûnügyi jogsegély jegyzõkönyv 10. cikk 1. bekezdésében meghatározott idõpontban lép hatályba. (4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott idõpont naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (5) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl az igazságügy-miniszter gondoskodik.

2006. évi XLIII. törvény a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról* 1 1. § A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 15. §-ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki: [Pénzbeli és természetbeni ellátások:] „e) a kiegészítõ gyermekvédelmi támogatás.” 2. § (1) A Gyvt. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításának célja annak igazolása, hogy a gyermek szociális helyzete alapján jogosult] „b) a 20/A. §-ban meghatározott pénzbeli támogatásnak,” [az igénybevételére.] * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 13-i ülésnapján fogadta el. 1 Igazságügyi Közlöny 1997. évi 6. száma.

3. szám

(2) A Gyvt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A települési önkormányzat jegyzõje megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy fõre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg a) az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) a 120%-át, aa) ha a gyermeket egyedülálló szülõ, illetve más törvényes képviselõ gondozza, vagy ab) ha a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, vagy ac) ha a nagykorúvá vált gyermek megfelel a 20. § (3) vagy (4) bekezdésében foglalt feltételeknek; b) az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 110%-át az a) pont alá nem tartozó esetben, feltéve, hogy a vagyoni helyzet vizsgálata során az egy fõre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.” 3. § A Gyvt. 20/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „20/A. § (1) A települési önkormányzat jegyzõje annak a gyermeknek, fiatal felnõttnek, akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultsága a) a tárgyév július 1-jén fennáll, a tárgyév július hónapjában, b) a tárgyév november 1-jén fennáll, a tárgyév november hónapjában pénzbeli támogatást folyósít. (2) Az (1) bekezdés szerinti pénzbeli támogatás esetenkénti összege 2006. évben gyermekenként 5000 forint. A 2006. évet követõen a pénzbeli támogatás összegének emelésérõl az Országgyûlés a költségvetésrõl szóló törvény elfogadásával egyidejûleg dönt.” 4. § A Gyvt. a következõ 20/B. §-sal és azt megelõzõen a következõ alcímmel egészül ki: „Kiegészítõ gyermekvédelmi támogatás 20/B. § (1) Kiegészítõ gyermekvédelmi támogatásra az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülõ gyermek gyámjául rendelt hozzátartozó jogosult, aki a) a gyermek tartására köteles, és b) nyugellátásban, vagy baleseti nyugellátásban, vagy nyugdíjszerû rendszeres szociális pénzellátásban, vagy idõskorúak járadékában részesül. (2) A kiegészítõ gyermekvédelmi támogatásra való jogosultságot a gyám lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõje – határozatlan idõre – állapítja meg. (3) A kiegészítõ gyermekvédelmi támogatás havi összege – gyermekenként – az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 22 százaléka.

3. szám


(4) A települési önkormányzat jegyzõje annak a gyámul kirendelt hozzátartozónak, akinek kiegészítõ gyermekvédelmi támogatásra való jogosultsága a) a tárgyév július 1-jén fennáll, a tárgyév július hónapjában – a július hónapra járó kiegészítõ gyermekvédelmi támogatás összege mellett –, b) a tárgyév november 1-jén fennáll, a tárgyév november hónapjában – a november hónapra járó kiegészítõ gyermekvédelmi támogatás összege mellett – pótlékot folyósít. (5) A (4) bekezdés szerinti pótlék esetenkénti összege 2006. évben gyermekenként 7500 forint. A 2006. évet követõen a pótlék összegének emelésérõl az Országgyûlés a költségvetésrõl szóló törvény elfogadásával egyidejûleg dönt. (6) Ha a kiegészítõ gyermekvédelmi támogatást jogerõsen megállapították, az a kérelem benyújtásától esedékes azzal, hogy ha a kérelmet a) a tárgyhónap tizenötödikéig nyújtották be, a támogatás teljes összegét, b) a tárgyhónap tizenötödikét követõen nyújtották be, a támogatás ötven százalékát kell kifizetni. (7) A kiegészítõ gyermekvédelmi támogatásra való jogosultság feltételeit – az (1) bekezdésben meghatározottak alapulvételével – a települési önkormányzat jegyzõje évente legalább egyszer felülvizsgálja. Ha a kiegészítõ gyermekvédelmi támogatásra való jogosultság megszûnik, az a jogosultság megszûnésének hónapjáig esedékes azzal, hogy ha a megszûnés a) a tárgyhónap tizenötödikéig következik be, a támogatás ötven százalékát, b) a tárgyhónap tizenötödikét követõen következik be, a támogatás teljes összegét kell kifizetni.” 5. § A Gyvt. 107. §-ának (1) bekezdése a következõ l) ponttal egészül ki: [A települési önkormányzat jegyzõje] „l) az e törvényben meghatározott feltételek szerint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülõ gyermek gyámjául rendelt hozzátartozót kiegészítõ gyermekvédelmi támogatásban részesíti.” 6. § A Gyvt. 162. §-ának (1) bekezdése a következõ m) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg] „m) a települési önkormányzat jegyzõjének hatáskörébe utalt pénzbeli és természetbeni ellátások igénylésének, megállapításának és folyósításának részletes szabályait.” 7. § (1) Ez a törvény 2006. április 1-jén lép hatályba. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) a Gyvt. 162. §-ának (3) bekezdése,

1153

b) a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról rendelkezõ 2002. évi IX. törvény 105. §-ának (4) bekezdése.

2006. évi XLVII. törvény az életüktõl és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidõk ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról* Az életüktõl és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásának lezárása érdekében, a kárpótlás határidejének ismételt megnyitására az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja: 1. § (1) E törvény alapján a kárpótlás iránti kérelmét minden olyan jogosult benyújthatja, aki eddig bármely okból ezt nem tette meg, és az életüktõl és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény2 (a továbbiakban: Kpt.) 2. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjai, illetve a 3. § (1) bekezdésének c) pontja alapján egyébként erre jogosult lett volna, továbbá akinek a Kpt. módosításáról szóló 1997. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) alapján benyújtott kérelmét a Központi Kárrendezési Iroda azért utasította el, mert nem tett eleget a hiánypótlási kötelezettségének. (2) Az a jogosult, aki a Tv. alapján már nyújtott be kárpótlási kérelmet, de azt a határidõk elmulasztása miatt jogerõsen elutasították, a 2. § (2) bekezdésben meghatározott idõn belül új kérelmet nyájthat be. 2. § (1) Az e törvény alapján lefolytatásra kerülõ eljárásra a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanuk okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 10–12. §-ában foglaltak az irányadók, a (2)–(5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel. (2) Az 1. §-ban meghatározott jogosult a törvény hatálybalépését követõ 4 hónapon belül a Központi Igazságügyi Hivatalhoz (a továbbiakban: KIH) nyújthatja be kérelmét. A kérelmet a KIH bírálja el. A jogosult a kárpótlás iránti kérelmét sérelmet szenvedett személyenként külön-külön, e törvény végrehajtási rendeletének mellékletét képezõ adatlapon nyújthatja be. * A törvényt az Országgyûlés a 2006. február 13-i ülésnapján fogadta el. Igazságügyi Közlöny 1992. évi 7. száma.

2

1154


(3) A (2) bekezdésben meghatározott határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye. (4) A KIH határozatának felülvizsgálata során eljáró bíróság illetékességére a Kpt. 14. §-ának d) pontját kell alkalmazni. (5) A KIH által hozott jogerõs és végrehajtható határozat alapján a kárpótlási összeg kifizetését a Hadigondozottak Közalapítványa végzi. 3. § E törvény a kihirdetését követõ 30. napon lép hatályba. 4. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény alapján indult kárpótlási eljárások végrehajtási szabályait rendeletben megállapítsa.

2006. évi XLVIII. törvény a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról* (Indokolással) 1. § (1) Magyarország területén a gyümölcsös ültetvényekre, valamint a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített területekre és az ilyen ültetvények, valamint területek használóira vonatkozóan a 2007. év folyamán, majd azt követõen ötévenként statisztikai összeírást kell végrehajtani. (2) Az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki, illetve amely Magyarország területén gyümölcsös ültetvényt, illetve gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített területet használ, köteles az összeíráshoz adatot szolgáltatni. (3) Az összeírást a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hajtja végre. (4) Az összeírás során statisztikai céllal gyûjtött egyedi adatok kizárólag statisztikai célra használhatók fel. 2. § E törvény alkalmazásában a) gyümölcsös ültevény: az 1500 m2 vagy annál nagyobb méretû, gyümölcsfával (alma, körte, õszibarack, kajszibarack), tiszta vagy vegyes állománnyal összefüg-


3. szám

gõen betelepített terület, amelyben a sor- és tõtávolság meghatározása az adott gyümölcsfajra, fajtára az alkalmazott alany és koronaforma figyelembevételével történt; b) gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített terület (a továbbiakban: ültetvényméret alatti gyümölcsös terület): az a) pontban meghatározott területnagyságnál kisebb terület, amely az adott gyümölcsfajra jellemzõ sor- és tõtávolság mellett gyümölcsfával egyenletesen betelepítésre került; c) használó: az a természetes vagy jogi személy, illetõleg jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki, illetve amely bármilyen jogcímen gyümölcsös ültetvényt, illetve ültetvényméret alatti gyümölcsös területet mûvel és szedi annak hasznait. 3. § (1) Az összeírás kiterjed a gyümölcsös ültetvény és az ültetvényméret alatti gyümölcsös terület azonosító adataira (település, helyrajzi szám), illetve ezen területek használójának azonosító adataira (név, lakcím, illetve szervezet megnevezése, székhelye). (2) A gyümölcsös ültetvényre vonatkozóan az összeírásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia: 1. az ültetvény területe, 2. a fák száma, 3. sor- és tõtávolság, 4. a telepítés ideje, 5. fajtamegoszlás, 6. termõképesség, 7. kezeltség. (3) Az ültetvényméret alatti gyümölcsös területre vonatkozóan az összeírásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia: 1. a terület nagysága, 2. a fák száma, 3. faj- és fajtamegoszlás, 4. termõképesség. 4. § (1) E törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy – az 1. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az összeírások eszmei idõpontját, idõszakát, valamint – a mellékletben foglalt kritériumok szerint – végrehajtásának módját rendeletben határozza meg. 5. § E törvény – a 4. §-ban foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelettel együtt – az egyes gyümölcsfafajok ültetvényei termelési potenciáljának meghatározása céljából a tagállamok által végzendõ statisztikai felmérésekrõl szóló, 2001. december 19-i 2001/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja, az irányelv 5. cikke kivételével.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Melléklet a 2006. évi XLVIII. törvényhez

1. Véletlenszerû mintavétel esetén a mintának a gyümölcsfával betelepített terület legalább 95 százalékát kell statisztikai összeírással lefedni. 2. A véletlenszerûen kiválasztott minta alapján végrehajtott összeírás mintáját úgy kell meghatározni, hogy a 68 százalékos megbízhatósági szint mellett elõforduló mintavételi hibák országosan legfeljebb 3 százalék körül legyenek az egyes gyümölcsfajokkal betelepített terület egészére nézve.

INDOKOLÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS Hazánkban csupán a gyümölcsös ültetvények felmérése útján biztosíthatók pontos, naprakész és megfelelõ részletezettségû adatok a gyümölcsös területek termelési potenciáljának és a termelés és kínálat középtávú tendenciáinak meghatározásához, a gyümölcspiac szabályozásához, az értékesítés és az export tervezéséhez, a kapcsolódó közösségi támogatások elnyeréséhez. Az ehhez fûzõdõ hazai érdek mellett az összeírás elvégzését az is indokolja, hogy az egyes gyümölcsfafajok ültetvényei termelési potenciáljának meghatározása céljából a tagállamok által végzendõ statisztikai felmérésekrõl szóló 2001. december 19-i 2001/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) az Európai Unió tagállamait a területükön található egyes gyümölcsfafajok ültetvényeire vonatkozóan statisztikai felmérés végrehajtására kötelezi. A felmérés eredményei teszik lehetõvé a Bizottság számára a gyümölcsfélék piacának közös szervezésével kapcsolatos feladatai teljesítését. Magyarországon a gyümölcsös ültetvényt használók több mint 98 százaléka egyéni gazdálkodó, akik az összes gyümölcsös terület közel háromnegyedén gazdálkodnak. Az irányelv a gyümölcsfával betelepített területek legalább 95 százalékának statisztikai megfigyelését írja elõ, ezért az elõbbi kötelezettség teljesítése érdekében az adatszolgáltatók körébe Magyarországon természetes személyeket is be kell vonni. Mivel a felmérés keretében természetes személytõl (használótól) személyes adataira vonatkozóan is történik adatgyûjtés, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Stt.) 8. §-ának (3) bekezdése értelmében azt csak törvény rendelheti el. A felmérés négy gyümölcsfajra (alma, körte, õszibarack, kajszibarack) terjed ki, mivel az irányelv melléklete Magyarország számára ezek összeírását teszi kötelezõvé. A felmérés 2007. évben történõ végrehajtását az indokolja, hogy az irányelv 1. cikk (1) bekezdése elõírja, hogy a tagállamoknak 2002 folyamán, majd azt követõen öt-

1155

évenként statisztikai felméréseket kell végezniük a területükön található gyümölcsfafajok ültetvényeirõl. A 2007. évi felméréssel Magyarország eleget tesz a tagországok számára kötelezõen elõírt gyakoriságú összeírási kötelezettségének.

RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az irányelvnek megfelelõen meghatározza az összeírás végrehajtásának idõpontjait, és megjelöli az összeírásért felelõs intézményt. A Javaslat adatszolgáltatási kötelezettséget ír elõ a gyümölcsös ültetvényeket, illetve a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített területet használó természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre, tehát mindazokra, akik az Stt. értelmében adatszolgáltatónak minõsülnek. Az irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése rendelkezik az összeírás lefedettségérõl, illetve az eredmények megbízhatóságáról. Az irányelv a tagállamoktól az összeírás végrehajtása során 95 százalékos lefedettséget követel meg. Mivel Magyarországon a gyümölcsös ültetvényt használók több mint 98 százaléka egyéni gazdálkodó, akik az összes gyümölcsös terület közel háromnegyedén gazdálkodnak, a természetes személyek megfigyelési körbe történõ bevonása elengedhetetlen. Tekintettel a sok apró gyümölcsös területtel jellemezhetõ hazai területi struktúrára, szükség van a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ gyümölcsfával betelepített területek (a továbbiakban: ültetvényméret alatti gyümölcsös terület) megfigyelésbe való bevonására. Az összes gyümölcsös terület több mint tíz százalékát kitevõ ilyen területek a gyümölcs termés közel tíz százalékát adják. Ennek a termésmennyiségnek pedig jelentõs része – mint a termelõ számára felesleg – megjelenhet a piacon is. Az összeírások során gyûjtött egyedi adatok az Stt. 18. § (1) bekezdésének megfelelõen csak statisztikai célra használhatók fel.

A 2. §-hoz A Javaslat az irányelv 1. cikke (3) bekezdésének megfelelõen meghatározza a gyümölcsös ültetvény, illetve ültetvényméret alatti gyümölcsös terület, valamint az ilyen területeket használó fogalmát, biztosítva ezzel az egységes értelmezés feltételeit. A Javaslat a Magyarország számára az irányelv mellékletében kötelezõen elõírt négy gyümölcsfajra (alma, körte,

1156


õszibarack és kajszibarack) terjed ki, melyek területe az összes gyümölcsös terület több mint kétharmadát teszi ki Magyarországon.

3. szám 2006. évi XLIX. törvény a lobbitevékenységrõl* (Indokolással)

A 3. §-hoz A Javaslat felsorolja az összeírás témaköreit. Az ültetvény és az ültetvényméret alatti gyümölcsös terület azonosító adatainak összeírása biztosítja az átfedés-mentes felmérést, a térképi, térinformatikai nyilvántartást. A használó adatainak rögzítése biztosítja a felmérésre alapozott statisztikai adatgyûjtési rendszerben az adatszolgáltatói kör kialakítását. A gyümölcsös ültetvények és az ültetvényméret alatti gyümölcsös területek termelési, fajtahasználati jellemzõinek felvételével az irányelv 2. cikkének megfelelõen megteremthetõk a termelési potenciálra vonatkozó, a termelés és kínálat középtávú tervezéséhez, szervezéséhez szükséges információk alapjai.

A 4. §-hoz A hatályba léptetõ rendelkezéseket követõen a Javaslat felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben határozza meg az összeírások végrehajtásának idõszakát, eszmei idõpontjait, figyelembe véve, hogy az irányelv 4. cikk (1) bekezdés értelmében a felmérést követõ év október 1-jéig a Bizottságot a felmérés eredményeirõl tájékoztatni kell. Ugyancsak felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg az összeírások végrehajtásának módját, figyelembe véve a Javaslat mellékletében meghatározott, az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében elõírt megbízhatósági szintet és megengedett hibahatárt.

Az 5. §-hoz A Javaslat a jogharmonizációs záradékban megjelöli az irányelvet, amelynek való megfelelést együtt szolgálja a 4. § (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelettel. A megjelölt irányelvben kerültek megfogalmazásra azok az uniós elvárások, amelyek figyelembevételével a gyümölcsös ültetvények összeírását a tagországoknak végre kell hajtani, illetve gondoskodni kell a szükséges hazai jogi szabályozásról, az átültetésérõl. Az irányelv 5. cikkében foglaltakat a 2006. évre vonatkozó Országos Statisztikai Adatgyûjtési Program módosított és új adatgyûjtéseirõl szóló 247/2005. (XI. 14.) Korm. rendelet 1677/06, illetve 2128/06 számú, valamint a 2005. évre szóló Országos Statisztikai Adatgyûjtési Programról szóló 303/2004. (XI. 2.) Korm. rendelet 1094/05 számú adatgyûjtése alapján teljesíti a Központi Statisztikai Hivatal.

Az Országgyûlés attól a szándéktól vezérelve, hogy meghatározza a lobbitevékenység, vagyis a megbízás alapján folytatott érdekérvényesítés szabályait, biztosítsa a közhatalmi döntések kapcsán megjelenített érdekek nyilvánosságát, ezzel erõsítve a döntéshozó szervek tevékenységébe vetett bizalmat, a következõ törvényt alkotja:

A törvény hatálya és célja 1. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a közhatalmi döntések tartalmának befolyásolására irányuló megbízás alapján, ellenérték fejében (a továbbiakban: üzletszerûen) folytatott tevékenységre. (2) E törvény célja, hogy biztosítsa a lobbitevékenység nyilvánosságát, meghatározza a döntéshozó személyek és a lobbisták kapcsolattartásának szabályait és megállapítsa e tevékenység alapvetõ elõírásait. (3) E törvény rendelkezései nem vonatkoznak azokra: a) a gazdasági, társadalmi érdekek védelmére létrehozott szervezetekre, melyek tagságuk érdekeit képviselik a közhatalmi döntéseket hozó szerveknél, b) az érdekegyeztetési mechanizmusokra, amelyekre az egyeztetés, a véleménykérés, a tájékoztatás, a konzultáció vagy a közhatalmi döntés befolyásolására vonatkozó egyéb tevékenység lehetõségét a közhatalmi döntést hozó szerv vagy jogszabály teremtette meg a gazdasági, társadalmi vagy egyéb érdekek megismerése céljából. (4) E törvény nem érinti az Alkotmány 64. §-ában rögzített jogot, mely alapján mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

Alapelvek 2. § E törvény alkalmazása során biztosítani kell az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülését. 3. § A lobbistákról vezetett nyilvántartási rendszer nem akadályozhatja a közhatalmat gyakorló szervek szabad és nyílt elérhetõségét. 4. § Ez a törvény nem érinti más jogszabályoknak az érdekérvényesítésre, illetve érdekképviseletre vonatkozó szabályait.

* A törvényt az Országgyûlés 2006. február 13-i ülésnapján fogadta el.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Értelmezõ rendelkezések

5. § E törvény alkalmazásában a) lobbista: az a természetes személy, akit e törvény elõírásai szerinti nyilvántartásba felvesznek, és lobbitevékenységet folytat; b) lobbiszervezet: az a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, amelyet e törvény elõírásai szerinti nyilvántartásba felvesznek, és lobbitevékenységet folytat; c) lobbitevékenység: közhatalmi döntés befolyásolását vagy érdekérvényesítést célzó minden olyan tevékenység vagy magatartás, melyet megbízás alapján, üzletszerûen folytatnak; d) kapcsolatfelvétel: bármely szóbeli vagy írásbeli kommunikáció, ideértve az elektronikus kommunikációt is; e) közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 685. § b) pontjában meghatározott személy; f) közhatalmi döntés: az Országgyûlés, a Kormány, a helyi önkormányzat, ezek szervei, tagjai vagy tisztségviselõi, továbbá az ezek irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek vagy személyek jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó döntés; g) közzététel: az adott szerv honlapján digitális formában, bárki számára azonosítás nélkül, ingyenesen történõ hozzáférhetõvé tétel; h) megbízás: lobbitevékenységre vonatkozó megbízási vagy munkaszerzõdés megkötése.

Nyilvántartásba vétel 6. § Lobbitevékenységet az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet folytathat, aki vagy amely szerepel a 7. §-ban meghatározott nyilvántartásban. 7. § (1) A nyilvántartást vezetõ szerv – kérelemre – nyilvántartásba veszi azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet, aki vagy amely megfelel az e törvényben rögzített feltételeknek. (2) A lobbisták nyilvántartásába olyan természetes személyt lehet felvenni, aki a) cselekvõképes, b) büntetlen elõéletû, c) felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, és d) nem áll a nyilvántartásból való törlés hatálya alatt. (3) A lobbiszervezetek nyilvántartásába olyan jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet lehet felvenni, amely a) a rá vonatkozó jogszabályok szerint szabályosan megalakult,

1157

b) rendelkezik olyan taggal vagy alkalmazottal, aki a (2) bekezdés szerinti lobbisták nyilvántartásában szerepel, c) a nyilvántartásba vételre irányuló kérelem bejelentéséhez a 8. § (2) bekezdésében felsorolt adatokat mellékelte, és d) nem áll a nyilvántartásból való törlés hatálya alatt. 8. § (1) A lobbisták nyilvántartásába felvételét kérõ természetes személy felvételi kérelmének tartalmaznia kell a) a személy nevét, b) lakcímét, c) anyja nevét, d) születési helyét, idejét, e) három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, és f) a 7. § (2) bekezdés c) pont szerinti végzettséget igazoló diploma hitelesített másolatát, illetve külföldön szerzett diploma esetén annak hiteles magyar fordítását. (2) A lobbiszervezetek nyilvántartásába felvételét kérõ jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet felvételi kérelmének tartalmaznia kell a) a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet nevét, székhelyét, b) a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet képviseletére jogosultak nevét, c) a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet képviseletére jogosultak lakcímét, d) annak az okiratnak a hitelesített másolatát – külföldön alakult szervezet esetén az okirat hiteles magyar fordítását –, amely igazolja, hogy a szervezet a rá vonatkozó jogszabályok alapján szabályszerûen megalakult, illetve ha a mûködés megkezdéséhez nyilvántartásba vétel szükséges, annak megtörténtét, e) azon lobbisták nevét, akik a lobbiszervezet megbízása alapján lobbitevékenységet folytatnak, f) a lobbiszervezet képviseletére jogosult eredeti aláírási címpéldányát. 9. § Ha a nyilvántartásba való felvétel iránti kérelem a nyilvántartásba vételhez szükséges adatokat nem vagy hiányosan tartalmazza, a nyilvántartást vezetõ szerv tizenöt napos határidõ kitûzésével felhívja az igénylõt a hiányzó adatok pótlására. 10. § Nem végezhet lobbitevékenységet a) az országgyûlési képviselõ, az európai parlamenti képviselõ, az állami vezetõ, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat képviselõ-testületének (közgyûlésének) vagy bizottságának a tagja, továbbá a polgármester, a fõpolgármester és a közgyûlés elnöke, b) az államháztartásról szóló törvény szerinti költségvetési szerv, annak vezetõje, tisztségviselõje, tagja, valamint a velük közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírói vagy ügyészségi, illetõleg hivatásos szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy,

1158


c) az a gazdálkodó szervezet, amelyben az állam többségi tulajdoni részesedéssel rendelkezik, e szervezet tagja, vezetõ tisztségviselõje, valamint felügyelõbizottságának tagja, illetve a helyi önkormányzatnál az a gazdálkodó szervezet, amelyben a helyi önkormányzat többségi tulajdoni részesedéssel rendelkezik, e szervezet tagja, vezetõ tisztségviselõje, valamint felügyelõbizottságának tagja, d) a párt és annak tisztségviselõje, e) a köztestület és annak tisztségviselõje, f) a közalapítvány és kezelõszervének tisztségviselõje. 11. § (1) A 10. § a)–f) pontjában felsorolt személy a) nem lehet lobbiszervezet személyes közremûködõ tagja, tulajdonosa, b) nem állhat szerzõdéses kapcsolatban lobbiszervezettel, c) a 24. §-ban meghatározottakon kívül nem fogadhat el lobbistától vagy lobbiszervezettõl semmilyen elõnyt. (2) Amennyiben a 10. §-ban felsorolt személy közeli hozzátartozója valósítja meg az (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározottakat, a 10. §-ban felsorolt személy köteles errõl haladéktalanul tájékoztatni az érintett közhatalmi döntést hozó szervet, amely gondoskodik ennek a 30. §-ban meghatározott tájékoztatóban való közzétételérõl. 12. § A nyilvántartást vezetõ szerv a 8. § (1) bekezdés a) és d), valamint (2) bekezdés a)–b) pontjaiban meghatározott adatokat, továbbá a lobbista és a lobbiszervezet nyilvántartásba vételének, illetve törlésének idõpontját és annak okát közzéteszi. 13. § (1) A nyilvántartásba vett lobbista és lobbiszervezet a 8. § (1)–(2) bekezdésében felsorolt adataiban bekövetkezett változásokat 15 napon belül köteles írásban bejelenteni a nyilvántartást vezetõ szervnek. (2) Ha a nyilvántartást vezetõ szerv tudomást szerez arról, hogy a nyilvántartásba vett lobbista és lobbiszervezet az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének nem tett eleget, 8 napos határidõvel írásban felhívja a személyt bejelentési kötelezettségének teljesítésére, valamint tájékoztatja a teljesítés elmaradásának következményeirõl. A határidõ eredménytelen eltelte esetén a 16. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

3. szám

bista nevét, születési helyét és idejét, továbbá a nyilvántartást vezetõ szerv nevét és székhelyét, valamint a kiállítás dátumát. (2) Az igazolvány a személyazonosításra alkalmas igazolvánnyal együtt érvényes. 15. § (1) A nyilvántartást vezetõ szerv a lobbista igazolványát visszavonja, ha a) a lobbistát a lobbitevékenységtõl jogerõsen eltiltották, b) a lobbista a 7. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek már nem felel meg, c) a lobbista a lobbitevékenységét megszünteti, d) a lobbistát bármely okból törölték a nyilvántartásból. (2) Igazolványának visszavonása vagy a lobbitevékenység megszüntetése esetén a vonatkozó határozat jogerõre emelkedését, illetve a nyilvántartást vezetõ szerv értesítését követõen a lobbista az igazolványát 48 órán belül köteles leadni a nyilvántartást vezetõ szervnél. (3) A lobbista igazolványa visszavonásának tényét a nyilvántartást vezetõ szerv az igazolvány sorszámának és a lobbista nevének megjelölésével közzéteszi.

A nyilvántartásból való törlés és jogkövetkezményei 16. § (1) A közhatalmi döntést hozó szerv – a tényállás összefoglaló leírásával és a rendelkezésére álló bizonyítékok egyidejû csatolásával – haladéktalanul tájékoztatja a nyilvántartást vezetõ szervet, ha azt észleli, hogy a lobbista az e törvényben foglaltakat eljárása során megsértette. (2) A nyilvántartást vezetõ szerv határozatot hoz a lobbista nyilvántartásból való törlésérõl, és a 17. §-ban meghatározott idõre eltiltja a lobbitevékenység végzésétõl, ha megállapítja, hogy a lobbista a tevékenysége során az e törvényben foglalt rendelkezéseket megsértette. (3) Törölni kell a lobbiszervezetek nyilvántartásából azt a jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet, amely nem felel meg a 7. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a 13. § (1) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségének.

(3) A nyilvántartásból való törlés mellõzhetõ, ha a lobbista és lobbiszervezet az adatszolgáltatási kötelezettségének elsõ ízben nem tesz eleget, feltéve, ha valószínûsíti, hogy kötelezettségének önhibáján kívül nem tudott határidõben eleget tenni, és mulasztását a (2) bekezdés szerinti határidõ lejártát követõ 15 napon belül pótolta.

17. § (1) Ha az e törvényben meghatározott okok miatt a lobbistát, illetve a lobbiszervezetet a nyilvántartásból törölték – ide nem számítva azt az esetet, ha az érintett a tevékenységét saját döntése alapján szünteti meg –, a lobbista, illetve a lobbiszervezet a nyilvántartásból történõ törlés hatálybalépésétõl kezdõdõ egy évig nem vehetõ fel ismét a nyilvántartásba.

14. § (1) A nyilvántartást vezetõ szerv a lobbista részére díjfizetés ellenében sorszámmal ellátott lobbiigazolványt (a továbbiakban: igazolvány) állít ki. Az igazolvány – a természetes személy arcképén kívül – tartalmazza a lob-

(2) Ha a lobbistát az (1) bekezdésben megjelölt határidõ leteltét követõen újból nyilvántartásba veszik, és ismételten megszegi e törvény rendelkezéseit, a nyilvántartást vezetõ szerv törli a nyilvántartásból. Ebben az esetben a lob-

3. szám


bista a nyilvántartásból történõ törlés hatálybalépésétõl kezdõdõ két évig nem vehetõ fel ismét a nyilvántartásba. (3) A (2) bekezdésben foglaltak megfelelõen irányadóak a második esetet követõ minden további, e törvény szerinti jogszabálysértésre is azzal, hogy ebben az esetben a lobbista a nyilvántartásból történõ törlés hatálybalépésétõl kezdõdõ három évig nem vehetõ fel ismét a nyilvántartásba. 18. § (1) A nyilvántartást vezetõ szerv a nyilvántartásba való felvételrõl, annak elutasításáról, illetõleg az onnan való törlésrõl alakszerû határozatot hoz. (2) A nyilvántartást vezetõ szerv gondoskodik a nyilvántartásból való törlésrõl szóló határozat jogerõre emelkedését követõen annak közzétételérõl.

Jogorvoslatok 19. § A nyilvántartást vezetõ szerv döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye, azt felügyeleti eljárásban megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet, ellene azonban a közigazgatási döntésekre vonatkozó általános szabályok szerint bírósági felülvizsgálatnak helye van. 20. § A nyilvántartást vezetõ szervnek a nyilvántartásból való törlést követõen – a törlés tényének és okának feltüntetésével – három évig gondoskodnia kell a lobbista, illetve a lobbiszervezet adatainak közzétételérõl.

A lobbitevékenység alapvetõ szabályai 21. § A lobbista e tevékenysége során a) köteles a közhatalmat gyakorló szerv képviselõjével közölni megbízójának nevét és a kapcsolatfelvétel célját, b) köteles e törvénybõl származó kötelezettségeirõl – beleértve a nyilvántartások adattartalmát – tájékoztatni megbízóját, c) nem használhat fel semmilyen, a megbízótól kapott bizalmas vagy egyéb bennfentes információt megbízója hátrányára, d) a megbízók kellõ tájékoztatás mellett megadott beleegyezése nélkül nem képviselhet egymással ellentétes érdekeket vagy egymással versenyben álló megbízók érdekeit, e) az ilyen tevékenységet végzõ személyektõl elvárható fokozott gondossággal járjon el annak érdekében, hogy biztosítsa állítása, értesülése pontosságát, hitelességét és valódiságát, amelyeket a megbízónak, illetve a megbízó érdekében a közhatalmi döntést hozó szervnek szolgáltat, f) köteles tudatni megbízójával, ha a megbízó célja jogellenes, etikátlan, vagy annak végrehajtása a lobbista hiva-

1159

tás alapvetõ szabályaival ellentétes, és vissza kell utasítania, hogy bármit tegyen a megbízó ilyen célja érdekében, g) megtartja a közhatalmat gyakorló szerv mûködési szabályainak rá vonatkozó rendelkezéseit, h) tisztességtelen eszközökkel nem szerezhet információkat a közhatalmi döntést hozó szerv mûködésével kapcsolatban. 22. § Nem folytathat lobbitevékenységet a lobbista annál a közhatalmi döntést hozó szervnél, amelynél közeli hozzátartozója vezetõ tisztséget tölt be. 23. § A lobbitevékenység nem irányulhat arra, hogy a közhatalmi döntést hozó szerv jogszabályban meghatározott kötelezettségeinek ne tegyen eleget. 24. § (1) A lobbista – az adott szervnél folytatott lobbitevékenység során vagy annak körén kívül – nem adhat, nem ajánlhat fel és nem közvetíthet a közhatalmi döntést hozó szerv vagy annak tagja, munkatársa részére semmilyen elõnyt. (2) Nem minõsül az (1) bekezdés szerinti elõnynek a lobbista által a közhatalmi döntést hozó szerv számára egy megbízáshoz kapcsolódóan egy alkalommal nyújtott, a kötelezõ legkisebb munkabér egytizedét meg nem haladó összegû, a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció. 25. § (1) A lobbista kezdeményezheti a közhatalmi döntést meghozó szervnél, hogy a) az Országgyûlés döntésével kapcsolatos lobbitevékenység során az Országgyûlés kijelölt bizottsága elõtt a bizottság által meghatározott idõkeretben, b) a Kormány, illetõleg a kormánytagok döntésével kapcsolatos lobbitevékenység során a hatáskörrel rendelkezõ miniszter által kijelölt vezetõ elõtt, a vezetõ által meghatározott idõkeretben, c) a helyi önkormányzat döntésével kapcsolatos lobbitevékenység során az önkormányzat illetékes bizottsága elõtt, ennek hiányában a képviselõ-testület (a közgyûlés) ülésén a bizottság vagy a képviselõ-testület (a közgyûlés) által meghatározott idõkeretben legalább egy alkalommal személyesen is kifejthesse álláspontját. (2) Az (1) bekezdés szerinti kezdeményezés elfogadásáról az (1) bekezdés a)–c) pontjaiban megjelölt szerv, illetve személy dönt. (3) Az (1) bekezdés b)–c) pontjai szerinti esetben lehetõség szerint biztosítani kell, hogy meghatározott idõkeretben a lobbista személyesen is kifejthesse álláspontját, amennyiben a lobbista a jogszabály elõkészítése során konkrét, érdemi javaslatait írásban eljuttatta a közhatalmi döntés elõkészítõjéhez.

1160


(4) A lobbista – az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen – az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben bármely országgyûlési képviselõnél, az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben az illetékes miniszter által kijelölt vezetõnél, az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben bármely önkormányzati képviselõnél írásban személyes megbeszélést kezdeményezhet. A kezdeményezés elfogadásáról a megkeresett személy dönt. (5) Ha a lobbista vagy más személy a közhatalmi döntést hozó szervnél nem a (3) bekezdésben foglaltak szerint eljárva kísérli meg a kapcsolatfelvételt, vagy más módon megszegi e törvény rendelkezéseit, a megkeresett személy köteles errõl vezetõjét írásban tájékoztatni és a kapcsolatfelvételre irányuló kérést elutasítani. A szerv vezetõje a tájékoztatás alapján dönt a kapcsolatfelvétel engedélyezésérõl. A döntésrõl a lobbistát tájékoztatni kell. 26. § A személyes kapcsolatfelvételrõl a közhatalmi döntést hozó szerv képviselõje emlékeztetõt készít, amely röviden összefoglalja a találkozón elhangzottak lényegét. A 25. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti esetben az Országgyûlés Házszabályában és a helyi önkormányzat szervezeti és mûködési szabályzatában foglaltak irányadóak. 27. § A lobbitevékenység céljával összefüggõ tárgykörben a lobbista szakmai tanácskozáson való részvételre hívhatja meg a közhatalmi döntést hozó szerv tagját, képviselõjét. A tanácskozáson való részvétellel összefüggõ költségeket azonban nem térítheti meg a közhatalmi döntést hozó szerv, illetõleg az annak képviseletében részt vett személy részére. 28. § A lobbista a közhatalmi döntést hozó szerv részére szakmai háttéranyagokat, tudományos kiadványokat, hatástanulmányokat küldhet, illetve rendelkezésére bocsáthatja saját kutatásainak, elemzéseinek eredményét is. 29. § A lobbista – az igazolványa felmutatásával – a beés kiléptetés rendjére vonatkozó elõírásoknak megfelelõen jogosult a lobbitevékenységgel érintett szervvel elõzetesen egyeztetett idõpontban a szerv helyiségeibe belépni.

A lobbitevékenységrõl szóló tájékoztató 30. § (1) A lobbista a nyilvántartásba való felvételét követõen negyedévente tájékoztatót készít a lobbitevékenységérõl, és azt a naptári negyedévet követõ hónap utolsó napjáig eljuttatja a nyilvántartást vezetõ szerv részére. (2) A lobbista tájékoztatásadási kötelezettségének elsõ ízben annak a naptári negyedévet követõ hónapnak az utolsó napján köteles eleget tenni, amely naptári negyedévben tevékenységét megkezdte.

3. szám

(3) A tájékoztató tartalmazza a) annak tételes felsorolását, hogy a lobbista mely közhatalmi döntések kapcsán végzett lobbitevékenységet, b) az adott jogszabálytervezethez kapcsolódó lobbitevékenység konkrét célja (céljai) lényegének megjelölését, c) a lobbitevékenység során az adott ügyben igénybe vett eszközök felsorolását, d) annak megjelölését, hogy a közhatalmi döntést hozó szervnél kivel és hány esetben történt kapcsolatfelvétel, e) a 24. § (2) bekezdése szerinti reprezentáció tényét, alkalmankénti összegét, az abban érintett személyek nevének, valamint beosztásának megjelölését, f) a lobbiszervezet és a lobbista megbízójának a megnevezését az a) pont szerinti bontásban. (4) A lobbitevékenységgel érintett közhatalmi döntést hozó szerv – az (1) bekezdés szerinti határidõben – negyedévente tájékoztatja a nyilvántartást vezetõ szervet arról, hogy mely döntésekkel kapcsolatban, mely lobbisták folytattak nála lobbitevékenységet, és ennek során mely eszközöket vették igénybe. (5) A nyilvántartást vezetõ szerv a tájékoztatókat közzéteszi. (6) Az (1) bekezdés és a (4) bekezdés szerinti tájékoztatóban szereplõ adatok – a tájékoztató közzétételét megelõzõen is – közérdekbõl nyilvánosak. 31. § Ha a tájékoztató a szükséges adatokat nem vagy hiányosan tartalmazza, illetve a lobbista azt határidõre nem készíti el, a nyilvántartást vezetõ szerv 15 napos határidõ megjelölésével felszólítja õket a hiányosságok, illetõleg a mulasztás pótlására. A határidõ eredménytelen eltelte esetén a nyilvántartást vezetõ szerv a lobbiszervezetet vagy a lobbistát törli a nyilvántartásból. 32. § (1) Ha a lobbiszervezet, illetve a lobbista úgy dönt, hogy felhagy a lobbitevékenységgel, errõl haladéktalanul értesíti a nyilvántartást vezetõ szervet. (2) A lobbiszervezetnek, illetve a lobbistának az értesítéshez mellékelnie kell az arra az idõszakra vonatkozó lobbitevékenységrõl szóló tájékoztatót is, amely idõszakot a tevékenységérõl legutóbb készített tájékoztató még nem érintett. (3) Az (1) bekezdés szerinti esetben a nyilvántartást vezetõ szerv a lobbiszervezetet, illetve a lobbistát törli a nyilvántartásból. Ha azonban a lobbista a tevékenységérõl szóló tájékoztatási kötelezettségét nem vagy nem megfelelõen teljesíti, és a hiánypótlásra történõ felszólításnak annak kézhezvételétõl számított 15 napon belül nem tesz eleget, a 16. § (2) bekezdésében foglaltak megfelelõen irányadók.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Bírság

33. § (1) Amennyiben valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet nyilvántartásba vétel nélkül végez lobbitevékenységet, a nyilvántartást vezetõ szerv – határozattal – tízmillió forintig terjedõ bírságot szabhat ki. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható. (2) A bírság összegét az eset összes körülményeire – így különösen a jogsértés súlyára, céljára, idõtartamára, jogsértõ magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel elért, illetve elérni kívánt elõnyre – tekintettel kell meghatározni. (3) A bírságot a nyilvántartást vezetõ szerv számlájára kell befizetni. (4) A jogerõsen kiszabott és be nem fizetett bírságot adók módjára és azokkal egy sorban kell behajtani. (5) A határozat hatálybalépésétõl számított egy évig nem vehetõ nyilvántartásba a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, amellyel szemben bírságot szabtak ki. (6) Amennyiben ismételten bírságot szabnak ki a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezettel szemben, két évig nem vehetõ nyilvántartásba.

Módosuló jogszabályok 34. § Az ügyvédekrõl szóló 1998. évi XI. törvény 5. § (3) bekezdése a következõ új j) ponttal egészül ki, egyben a bekezdés 2003. évi CXXIX. törvény által megállapított h) pontjának jelölése i) pontra változik: [Az ügyvéd az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül elláthatja a következõ tevékenységeket is:] „j) külön törvényben meghatározott lobbitevékenység.” 35. § A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetõjogi intézkedésekrõl szóló 2001. évi CIV. törvény 5. §-ának (2) bekezdése az alábbi új f) ponttal egészül ki, ezzel egyidejûleg az f) pont jelölése g) pontra változik: (Az eltiltás ideje alatt a jogi személy) „f) nem folytathat lobbitevékenységet,”

Záró rendelkezések 36. § Ez a törvény 2006. szeptember 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit elsõ ízben azon közhatalmi döntésekkel összefüggésben kell alkalmazni, amelyek elõkészítése a törvény hatálybalépését követõen kezdõdött.

1161

37. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a) a lobbisták, illetve a lobbiszervezetek nyilvántartását vezetõ szervet, b) az igazolvány kiadásával, cseréjével, visszaadásával és visszavonásával kapcsolatos részletes szabályokat, c) az igazolvány kiadásáért fizetendõ díj mértékét, valamint d) a törvény rendelkezéseinek megsértése esetén kiszabható bírság megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat.

INDOKOLÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 1. Egy valóban demokratikus társadalomban alapvetõ társadalmi igény – és ezáltal a központi döntések legitimációját növeli –, hogy a jogszabályok, egyes közhatalmi döntések hatálya alá tartozók vagy más módon érintettek szabályozott módon részt vegyenek a számukra fontos döntések meghozatalában olymódon, hogy véleményükrõl, érdekeikrõl, javaslataikról a döntéshozót tájékoztassák. A társadalom többi részének pedig joga van megismerni, hogy az adott döntés milyen érdekeket szolgál. Az Országgyûlés feladata a közélet átláthatóságának növelése. Ebbe beletartozik a jogalkotási eljárás minden elemének jogszerûsége, korrektsége, tisztességtelen befolyásoktól való mentessége. A jogalkotási folyamat jellegzetessége, hogy nem lehet befolyástól mentes: a jogalkotásban ugyanis a társadalomban, annak egyes rétegeiben, csoportjaiban, különbözõ sajátosságú és összetételû közösségében megfogalmazódott akaratokat transzformálnak állami akarattá. Mivel a társadalom nem képes az akaratát megfelelõ módon szelektálva, csoportosítva, válogatva a jogalkotó szervek irányába továbbítani, a közvetítõ mechanizmusok léte demokratikus jogállamban szükséges és elengedhetetlen. Ezekkel a mechanizmusokkal kapcsolatban azonban indokolt olyan elõírások kialakítása, hogy érdekközvetítõ, befolyásoló tevékenységüket korrekten, szabályozott keretek között, a tisztességtelen eszközöket és módokat kerülve, jogállami környezetben és feltételekkel gyakorolhassák, emiatt szükséges az érdekkijárás egyik formájának, a lobbitevékenységnek, vagyis a megbízás alapján, üzletszerûen folytatott érdekérvényesítésnek a jogi keretek közé helyezése is. 2. A szabályozás irányát fõként két szempont határozza meg: a lobbitevékenységrõl szóló törvénynek (a továbbiakban: Törvény) hozzá kell járulnia a hatékony és hatásos kormányzás követelményének érvényesítéséhez, megvalósulásához, másrészt biztosítania kell a lobbitevékenységgel kapcsolatban a teljes nyilvánosságot és transzparenciát. Ehhez egyúttal az a társadalmilag fontos hatás is párosul, hogy a „korrupció” lehetõsége visszaszorul.

1162


A Törvény azonban nem pusztán a „korrupció” visszaszorítását tûzi ki célul, hanem ezzel együtt a jogalkotás átláthatóságának, az érdekérvényesítési mechanizmusok alkalmazásának tisztulását is. 3. A szabályozás célja egyrészt annak biztosítása, hogy nyilvánosságra kerüljenek azok az érdekek, amelyek egy-egy jogalkotói, közhatalmi döntés mögött állnak, másrészt pedig, hogy a lobbisták eddig specifikus szabályozás nélküli tevékenységét a jog eszközével korlátok közé lehessen szorítani, rendezve kötelességeiket és jogaikat. 4. A Törvény személyi hatálya azokra a piaci szereplõkre terjed ki, amelyek tevékenysége megbízás alapján, üzletszerûen végzett lobbitevékenység kifejtése az Országgyûlésnél, a Kormánynál, az önkormányzatoknál, valamint ezek irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szerveknél vagy személyeknél, illetve azokra a jogi személyekre is, amelyeknek fõtevékenysége nem a lobbizás, de rendelkeznek lobbizással foglalkozó szervezeti egységgel, nyilvántartásba vetetik magukat, és betartják a lobbiszervezetekre vonatkozó szabályokat. A Törvény tárgyi hatálya kiterjed szinte minden tevékenységre, amely az Országgyûlés, a Kormány, az önkormányzatok, valamint az ezek irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek vagy személyek jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó döntések tartalmának befolyásolására irányul, nem érinti azonban az Alkotmány 64. §-ában rögzített petíciós jogot, mely alapján mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. Nem vonatkozik továbbá a gazdasági, társadalmi érdekek védelmére létrehozott szervezetekre és az egyéb, jogszabályban vagy más módon létrehozott egyeztetési fórumok tevékenységére. 5. A Törvény az Amerikai Egyesült Államok, valamint Kanada lobbitörvényéhez és az Európai Parlament Házszabályának érdekérvényesítõkre vonatkozó rendelkezéseihez hasonló regisztrációs rendszert teremt. A szabályozás elõírja a nyilvántartásba vételt az üzletszerûen lobbitevékenységet végzõ szervezet és természetes személy, a lobbista részére is. A nyilvántartásba vételhez a mûködéssel kapcsolatos legfontosabb adatokat kellene megadni. A konkrét érdekérvényesítõ tevékenységrõl a negyedévente készítendõ tájékoztatókban számolnak majd be a lobbisták. Ebben fel kell sorolniuk, hogy kinek a megbízására, milyen tevékenységet végeztek, kapcsolatba léptek-e a döntéshozó szerv tagjával, munkavállalójával, bármilyen juttatást, kedvezményt, elõnyt biztosítottak-e bárki számára a lobbitevékenységgel kapcsolatban. Ezek az adatok közérdekbõl nyilvános adatnak minõsülnek. 6. A Törvény tartalmazza a lobbista szakma legfontosabb szabályait, olyan követelményeket is elõír, melyek

3. szám

elõsegítik a lobbisták társadalmi elismertségének növelését is. A megbízók érdekében felsorolja azokat a kötelezettségeket, amelyeket a lobbistáknak munkájuk során be kell tartaniuk (pl. nem képviselhetnek egymással ellentétes érdekeket, nem használhatják fel a megbízótól kapott információt a megbízó hátrányára), és rögzíti a megszegésük esetén alkalmazandó eljárást és jogkövetkezményeket.

RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz Az 1. § rögzíti a tárgyi hatályt, amikor elõírja, hogy a Törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a lobbisták által közhatalmi döntések tartalmának befolyásolására kifejtett, üzletszerûen folytatott tevékenységre. A szabályozás tárgyi hatálya tehát kiterjed minden olyan tevékenységre, amely az Országgyûlés, a Kormány, az önkormányzatok vagy ezek szervei, tagjai vagy tisztségviselõi, továbbá az ezek irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek vagy személyek jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó döntések üzletszerûen, megbízás alapján folytatott befolyásolására irányul. Természetesen olyan jogi személyek is nyilvántartásba vetethetik magukat, amelyek fõtevékenysége nem a lobbizás, de rendelkeznek a lobbisták nyilvántartásába felvett munkavállalóval, és betartják a lobbiszervezetekre vonatkozó szabályokat. A Törvény célja, hogy biztosítsa a lobbitevékenység nyilvánosságát, rögzítse a döntéshozó személyek és a lobbisták kapcsolattartásának szabályait, továbbá meghatározza a lobbitevékenység alapvetõ elõírásait. A § a tárgyi hatály meghatározásához kapcsolódóan elkülöníti a lobbitevékenység folytatását a gazdasági, társadalmi érdekek védelmére létrehozott szervezetek (pl. munkavállalói, munkaadói érdekképviseletek, köztestületek) tevékenységétõl, melyek tagságuk érdekeit képviselik a közhatalmi döntéseket hozó szerveknél. Nem vonatkozik a Törvény azokra a mechanizmusokra sem, melyek esetében az egyeztetés, a véleménykérés, a tájékoztatás, a konzultáció vagy a közhatalmi döntés befolyásolására vonatkozó egyéb tevékenység lehetõségét a közhatalmi döntést hozó szerv vagy jogszabály teremtette meg a gazdasági, társadalmi vagy egyéb érdekek megismerése céljából (pl. az Országos Érdekegyeztetõ Tanács tevékenysége). Hasonlóképpen nem kell alkalmazni a Törvény elõírásait, amikor valaki kérelmet vagy panaszt terjeszt a közhatalmi döntést hozó szerv elé. Ezt a jogot az Alkotmány 64. §-a biztosítja, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. Ebben az esetben elõfordulhat, hogy a kérelmezõ egy közhatalmi döntést kíván befolyásolni, de mivel ezt nem megbízás alapján és nem ellenérték fejében, vagyis nem üzletszerûen folytatja, tulajdonképpen nem folytat lobbitevé-

3. szám


kenységet annak ellenére, hogy az ilyen – petíciós jog gyakorlásán alapuló – kérelmeket a közgondolkodás érdekkijárásként, „lobbizásként” tartja számon; ez a tevékenység nem esik egybe a Törvényben rögzített lobbitevékenységgel. A közérdekû kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás részletes szabályait az európai uniós csatlakozással összefüggõ egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141–143. §-ai tartalmazzák.

A 2. §- hoz A Törvény elõírja, hogy alkalmazása során biztosítani kell az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülését. Az egyenlõ bánásmód követelményének tartalmát az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rögzíti. Az alapelv a Törvény alkalmazása során elsõsorban arra vonatkozik, hogy a közhatalmi döntést meghozó szervnek biztosítania kell a nála lobbitevékenységet folytató személyek, szervezetek számára az egyenlõ bánásmód követelményét, vagyis intézkedése nem valósíthat meg sem közvetett, sem közvetlen hátrányos megkülönböztetést, kivéve, ha ennek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott döntéssel összefüggõ, ésszerû indoka van.

A 3. §- hoz A Törvény által bevezetni kívánt, a lobbistákról és a lobbiszervezetekrõl vezetett nyilvántartási rendszer, tájékoztatási kötelezettség és más, az átláthatóságot biztosító szabály bizonyos mértékben megnehezíti a közhatalmat gyakorló szervek elérhetõségét, hiszen a lobbitevékenységet folytatóknak csak a Törvényben elõírt kötelezettségek betartása esetén van lehetõségük a közhatalmat gyakorló szerveknél tevékenységük kifejtésére.

A 4. §-hoz Az alapelv azt kívánja rögzíteni, hogy a Törvény hatálya alá nem tartozó személyek számára a más jogszabályokban (pl. a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény) biztosított érdekérvényesítési, illetve érdek-képviseleti tevékenységeket a Törvény nem érinti, hanem csak egy újabb lehetõséget teremt a gazdasági, szakmai és társadalmi érdekek becsatornázására.

1163 Az 5. §-hoz

Az 5. § megadja a Törvényben szereplõ legfontosabb fogalmak meghatározását. Rögzíteni kell, hogy mely szerveknél lehet lobbitevékenységet folytatni, és azt is, hogy mit ért a Törvény lobbitevékenység alatt. Mivel a lobbizás nagyon sokféle, akár elõre meg nem határozható tevékenység formájában is megnyilvánulhat, nem lehet tevékenységi oldalról taxatíven meghatározni a lobbitevékenység fogalmát, abban az esetben ugyanis könnyen elõfordulhatna a Törvény kijátszása, rendelkezéseinek megkerülése. Az értelmezõ rendelkezés tulajdonképpen lobbitevékenységnek tekint minden olyan, megbízás alapján, üzletszerûen folytatott tevékenységet vagy magatartást, amely közhatalmi döntés befolyásolására irányul vagy érdekérvényesítést céloz. A Törvény alkalmazásában lobbista az a természetes személy, akit felvesznek a lobbisták nyilvántartásába (vagyis cselekvõképes, büntetlen elõéletû, felsõfokú végzettséggel rendelkezik, továbbá nem áll a lobbinyilvántartásból való törlés hatálya alatt), és lobbitevékenységet folytat. Lobbitevékenységet jelenleg jórészt erre szakosodott tanácsadó cégek, ügyvédi irodák végeznek. A Törvény lobbiszervezetnek nevezi azokat a jogi személyeket, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteket, amelyeket a lobbiszervezetek nyilvántartásába felvesznek (vagyis szabályosan megalakultak, rendelkeznek lobbista taggal vagy alkalmazottal, továbbá nem állnak a lobbiszervezetek nyilvántartásából való törlés hatálya alatt), és lobbitevékenységet folytatnak. Fontos rögzíteni a kapcsolatfelvétel fogalmát, mert a szabályozás lényeges eleme, hogy a lobbista és a közhatalmi döntést hozó szerv vagy személy közötti mindenfajta kapcsolat nyilvánosságra kerüljön. Az értelmezõ rendelkezés alapján kapcsolatfelvétel lehet bármely szóbeli vagy írásbeli kommunikáció, ideértve az elektronikus kommunikációt, vagyis akár egy elektronikus levélben történõ megkeresést is. A Törvény tárgyi hatályának meghatározásához elengedhetetlen rögzíteni, hogy mely szerveknél lehet lobbitevékenységet folytatni. A lobbistának e Törvény szabályait betartva arra nyílik lehetõsége, hogy az Országgyûlés, a Kormány, a helyi önkormányzat, ezek szervei, tagjai vagy tisztségviselõi, továbbá az ezek irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek vagy személyek jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó döntések befolyásolását kísérelje meg. Értelemszerûen nem terjedhet ki a lobbitevékenység a fenti szervek és személyek azon eseti döntéseire: kinevezésekre, pályázatok elbírálására stb., amelyek esetében a vonatkozó jogszabályok pontosan meghatározzák, hogy mely elõírások alkalmazásával kell azokról dönteni. Erre figyelemmel csak a jogi feltételrendszer kialakítása során indokolt lehetõvé tenni, hogy az érdekeltek érdemben befolyást gyakorolhassanak az adott norma tartalmára.

1164


A Törvény egyik fõ célja az átlátható jogalkotás megteremtése és a közhatalmi döntések során megjelenõ érdekek nyilvánosságra hozatala. Ezt az biztosítja, hogy a lobbisták, lobbiszervezetek tevékenységérõl szóló tájékoztatókat és egyéb, a Törvény által elõírt adatokat közzé kell tenni. Szükséges tehát a közzététel fogalmának meghatározása is, amely az adott szerv honlapján digitális formában, bárki számára azonosítás nélkül, ingyenesen történõ hozzáférhetõvé tételt jelenti. A lobbitevékenység meghatározásának egyik eleme, hogy az megbízás alapján történik. Ez természetesen jelenthet lobbitevékenységre vonatkozó megbízási szerzõdést, de munkaszerzõdést is. Gyakorlattá vált ugyanis, hogy nagyobb vállalatok kormányzati kapcsolattal rendelkezõ olyan részleget hoznak létre, amely lobbitevékenységet folytat. Nem indokolt, hogy õket amiatt érje hátrány, hogy szervezetileg nem önállóak. Lobbiszervezetnek tekinthetõk õk is, mivel esetükben megvalósul az üzletszerûség, a közhatalmi döntés befolyásolása mint tevékenység és a megbízás is, igaz munkaszerzõdés formájában, amely ebben az esetben gyakorlatilag egy kizárólagos és állandó megbízáshoz hasonlatos. Az értelmezõ rendelkezés ezt a helyzetet kezeli, amikor rögzíti, hogy a Törvény alkalmazása során megbízásnak tekintendõ a lobbitevékenység végzésére vonatkozó munkaszerzõdés is.

A 6. §-hoz A Törvény célja, hogy átláthatóvá tegye a jogalkotást, ezzel növelje a jogszabályalkotó intézmények tevékenységébe vetett bizalmat. A Törvény az Amerikai Egyesült Államok, valamint Kanada lobbitörvényéhez és az Európai Parlament Házszabályának érdekérvényesítõkre vonatkozó rendelkezéseihez hasonló regisztrációs rendszer alkalmazását írja elõ annak érdekében, hogy nyilvánosságra kerüljenek az egy-egy közhatalmi döntés mögött álló érdekek, ezért lobbitevékenységet csak az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet folytathat, aki vagy amely szerepel a nyilvántartásban.

3. szám

rendelkezõ szervezeteket, vagyis a lobbiszervezeteket tartalmazza. A nyilvántartást vezetõ szerv nem mérlegelhet a nyilvántartásba vételnél. Amennyiben az igénybejelentés tartalmazza a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet nevét, székhelyét, képviseletére jogosultak nevét, lakcímét, annak az okiratnak a hitelesített másolatát, amely igazolja, hogy a szervezet a rá vonatkozó jogszabályok alapján szabályszerûen megalakult (illetve ha a mûködés megkezdéséhez nyilvántartásba vétel szükséges, annak megtörténtét), továbbá annak okirati igazolását, hogy a szervezet legalább egy tagja vagy alkalmazottja szerepel a lobbisták nyilvántartásában, és emellett a szervezet nem áll a nyilvántartásból való törlés hatálya alatt, akkor fel kell venni a nyilvántartásba. A 37. § a) pontja értelmében a Kormány kap felhatalmazást, hogy rendeletben határozza meg, mely szerv vezesse a lobbisták, illetve a lobbiszervezetek nyilvántartását.

A 10. §-hoz Fontos része a jogi szabályozásnak az összeférhetetlenség rendezése. A lobbitevékenység a civil kontroll sajátos megnyilvánulási formája, erre figyelemmel nyilvánvalóan nem indokolt lehetõvé tenni, hogy az egyik állami szerv a másik állami szervnél, egyik döntéshozó a másik döntéshozónál ilyen tevékenységet folytathasson. Ki kell például zárni, hogy az országgyûlési képviselõ, az európai parlamenti képviselõ, az állami vezetõ, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat képviselõ-testületének vagy bizottságának tagja, a polgármester, a fõpolgármester és a megyei közgyûlés elnöke lobbitevékenységet folytathasson. Nem lobbizhatnak tehát az országgyûlési képviselõk sem, akik ugyan érdekeket „képviselnek” a törvényhozás munkájában, ám ez a politizálás körébe tartozik, és az egész ország érdekét kell szolgálniuk, nem pedig parciális érdekeket megjeleníteniük.

A 11. §-hoz A 7–9. §-hoz A Törvény két nyilvántartás vezetését írja elõ. Külön nyilvántartásban fognak szerepelni a lobbisták, vagyis azok a természetes személyek, akik cselekvõképesek, büntetlen elõéletûek, egyetemi végzettséggel rendelkeznek, és nem állnak a nyilvántartásból való törlés hatálya alatt. A megbízók érdekében célszerû elõírni bizonyos szakmai követelményeket, ezért a Törvény megköveteli a nyilvántartásba vételhez a felsõfokú diplomát. A második nyilvántartás a lobbitevékenységgel foglalkozó jogi személyeket, illetve jogi személyiséggel nem

A közhatalmi döntések meghozói nemcsak a lobbitevékenységbõl vannak kizárva. Nem lehetnek lobbisták vagy lobbiszervezet személyes közremûködõ tagjai, tulajdonosai, és nem állhatnak semmilyen szerzõdéses kapcsolatban lobbiszervezettel. A közhatalmi döntést hozók feddhetetlenségére tekintettel aggályos lehet, ha lobbitevékenységet vagy a fent felsorolt tevékenységeket közeli hozzátartozóik folytatják. Ezt azonban nem tiltja a Törvény, de elõírja, hogy errõl tájékoztatni kell a döntéshozó szervet, illetve a lobbiszervezet vagy a lobbista tájékoztatójában ezt a tényt nyilvánosságra kell hozni.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY A 12–13. §-hoz

A megbízók érdekeinek és a lobbitevékenység nyilvánosságának biztosítását szolgálja, hogy közzé kell tenni a lobbisták nevét és születési idejét, valamint a lobbiszervezetek nevét, székhelyét és a képviseletükre jogosultak nevét, továbbá nyilvántartásba vételüknek, illetve törlésüknek idõpontját és annak okát. Az értelmezõ rendelkezés szerint a közzététel a nyilvántartást vezetõ szerv honlapján digitális formában, bárki számára azonosítás nélkül, ingyenesen történõ hozzáférhetõvé tételt jelenti. A nyilvántartás hitelességét segítik elõ az adatszolgáltatási kötelezettséget elõíró szabályok. A Törvény rendezi annak jogkövetkezményét is, ha a lobbiszervezet vagy a lobbista e kötelezettségét elmulasztja.

A 14–15. §-hoz A nyilvántartást vezetõ szerv a nyilvántartásba vételt követõen a lobbista igénybejelentése alapján részére sorszámozott, arcképes lobbiigazolványt állít ki. Az igazolvány csak személyazonosításra alkalmas igazolvánnyal együtt érvényes, és a személyi adatokon kívül tartalmazza a nyilvántartást vezetõ szerv nevét és székhelyét. Az igazolvánnyal a lobbista az érdekérvényesítõ tevékenysége során kétséget kizáróan igazolni tudja személyét és azt, hogy nyilvántartásba vették. Igazolványa felmutatásával jogosult lesz az elõzetesen egyeztetett idõpontban az érdekérvényesítéssel érintett szerv helyiségeibe belépni. Azon a napon, amikor a lobbizásával összefüggõ ügyet tárgyalja az Országgyûlés plenáris ülése (bizottsága), igazolványa felmutatásával beléphet az Országházba. A Törvény tételesen meghatározza azokat az eseteket, amikor az igazolvány visszavonásra kerül, biztosítva ezáltal, hogy a lobbitevékenységre már nem jogosult lobbista az igazolványa felmutatásával ne kísérelhesse meg legalizálni mûködését. A 37. § b) és c) pontjai alapján a Kormány kap felhatalmazást arra, hogy az igazolvány kiadásával, cseréjével, visszaadásával és visszavonásával kapcsolatos részletes szabályokat megalkossa, illetve a lobbiigazolvány kiadásáért fizetendõ díj mértékét megállapítsa.

A 16–18. §-hoz Amennyiben valamely lobbista vagy lobbiszervezet megszegi a Törvény szabályait, például meg nem engedett eszközökkel próbálja meg a döntéshozót befolyásolni vagy nem tartja be a tájékoztatóhoz kapcsolódó szabályokat, a közhatalmi döntést hozó szerv – a tényállás összefoglaló leírásával és a rendelkezésére álló bizonyítékok egyidejû csatolásával – haladéktalanul tájékoztatja a nyil-

1165

vántartást vezetõ szervet, amely határozatot hoz a lobbista nyilvántartásból való törlésérõl. Az érintett elsõ esetben egy évig van eltiltva a lobbitevékenységtõl, a második törvényszegés elkövetése esetén két év, míg minden további jogszabálysértés esetén három év az eltiltás hossza. Természetesen amennyiben a lobbiszervezet e döntés miatt nyilvántartásba vett lobbista nélkül marad, nem felel meg a lobbiszervezetek nyilvántartásba vételének a 7. § (3) bekezdésben rögzített feltételeinek, ezért ilyen esetben a lobbiszervezetet is törölni kell a nyilvántartásból.

A 19. §-hoz Garanciális szempontokra tekintettel megfelelõ jogorvoslatot ad a Törvény a nyilvántartásba való felvétel megtagadása vagy az onnan való törlést kimondó határozat, továbbá a nyilvántartásba vételtõl eltiltó határozat ellen. Ugyan a nyilvántartást vezetõ szerv döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye, azt felügyeleti eljárásban megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet, ellene azonban a közigazgatási döntésekre vonatkozó általános szabályok szerint bírósági felülvizsgálatnak helye van.

A 20. §-hoz A megbízók érdekeit szolgálja az a rendelkezés, amely elõírja, hogy a nyilvántartást vezetõ szervnek a nyilvántartásból való törlést követõen – a törlés tényének és okának feltüntetésével – három évig gondoskodnia kell a lobbista adatainak közzétételérõl. Ez tulajdonképpen egy hátrányos jogkövetkezmény a lobbistával szemben, mert az eltiltás szankció letelte után sem mentesülhet három évig teljesen attól a negatív megítéléstõl, amely az eltiltáshoz kötõdik a megbízók részérõl. Ez a szigorú elõírás hatással lehet a lobbisták jogkövetõ magatartásának kialakulására.

A 21. §-hoz A közvélekedés a lobbitevékenység fogalmához rendkívül sokszínû magatartásformákat társít. Ebbõl következik, hogy nem lehetséges egyértelmûen és taxatíven meghatározni minden eszközt és tevékenységet, amely a lobbizás során felhasználható. E rendelkezésben megjelennek a lobbisták tevékenységének alapvetõ, legfontosabb szabályai, melyeket munkájuk során mindig be kell tartaniuk. A lobbitevékenység alapvetõ szabályainak a megszegése is természetesen a Törvényben foglaltak megsértésének minõsül, és ebben az esetben alkalmazni kell a 17. §-ban rögzített jogkövetkezményeket.

1166


3. szám

A 22. §-hoz

A 25–26. §-hoz

A lobbisták nyilvántartásba vételének szabályozásánál a Törvény már tartalmazott összeférhetetlenségi szabályokat. Azok azonban általánosan tiltották egyes személyek, szervezetek számára, hogy bármilyen lobbitevékenységet végezzenek. A 22. § egy speciális összeférhetetlenségi szabályt tartalmaz, amikor elõírja, hogy nem folytathat lobbitevékenységet a lobbista annál a közhatalmi döntést hozó szervnél, amelynél közeli hozzátartozója vezetõ tisztséget tölt be.

Az eszközrendszer szabályozása kapcsán fontos szempont, hogy a Törvény egyenlõ esélyeket biztosít valamennyi lobbista számára, ugyanakkor megteremti azokat a garanciákat is, amelyek a befolyásolni kívánt szervezetek, vagyis a „célszervezetek” fogadókészségét is garantálják. Ha ugyanis nincs valódi esély a párbeszéd kialakulására, a lobbistáknak nem lesz érdekük, hogy nyíltan felvállalják az általuk képviselt célkitûzéseket. A Törvény lehetõvé teszi, hogy a lobbista személyes kapcsolatfelvételt kezdeményezzen a közhatalmi döntést hozó szervvel, illetve annak képviselõjével. E szabályozás indoka, hogy a nézetek közvetlen ütköztetése olyan aspektusokra is ráirányíthatja a figyelmet, amelyek az írásbeli véleményezés kapcsán esetleg elsikkadnának. A Törvény elõírja, hogy ezekben az esetekben a megkeresett szerv, illetve képviselõje a megbeszélésrõl emlékeztetõt készít, amely röviden összefoglalja a találkozón elhangzottak lényegét. A személyes meghallgatás az Országgyûlés döntésével kapcsolatos lobbitevékenység során az Országgyûlés kijelölt bizottsága elõtt a bizottság által meghatározott idõkeretben, a Kormány, illetõleg a kormánytagok döntésével kapcsolatos lobbizás során a hatáskörrel rendelkezõ miniszter által kijelölt vezetõ elõtt, a vezetõ által meghatározott idõkeretben, a helyi önkormányzat döntésével kapcsolatosan az önkormányzat illetékes bizottsága elõtt, ennek hiányában a képviselõ-testület (közgyûlés) ülésén a bizottság, illetve a képviselõ-testület (közgyûlés) által meghatározott idõkeretben történik meg. Amennyiben az adott jogszabálytervezettel kapcsolatban konkrét, érdemi javaslatait korábban írásban kifejtette a lobbista, az Országgyûlés bizottsága kivételével a fenti esetekben lehetõség szerint biztosítani kell a személyes meghallgatást. Ha nem tett írásban észrevételt a lobbista, akkor a megjelölt szerv vagy személy dönt a személyes találkozásra vonatkozó kezdeményezés elfogadásáról.

A 23. §-hoz A gyakorlati tapasztalatok szerint a lobbitevékenység valamilyen közhatalmi döntés befolyásolására irányul. Ebbe beletartozik azonban az is, ha a lobbitevékenység arra irányul, hogy valamilyen intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg a közhatalmi szerv. A rendelkezés korlátozza a lobbitevékenység tartalmát oly módon, hogy megtiltja azt a lobbitevékenységet, amely arra irányul, hogy a közhatalmi döntést hozó szerv jogszabályban meghatározott kötelezettségének ne tegyen eleget. Ebben az esetben lobbizni csak a kötelezettséget elõíró jogszabály megváltoztatására lehet.

A 24. §-hoz Tilos – a Törvényben meghatározott speciális eseteken kívül (pl. tudományos kiadvány megküldése) – bármilyen vagyoni vagy más elõny nyújtása, felajánlása vagy közvetítése a lobbizással megcélzott közhatalmi döntést meghozó szerv, annak tagja, illetve munkatársa részére. Korrupciós veszéllyel járna, ha a Törvény biztosítaná a lobbista részére, hogy bármilyen elõnyben részesítse a döntéshozót. A megengedõ szabályozás továbbá azzal a nemkívánatos következménnyel járna, hogy megkérdõjelezhetõ lenne a döntéshozó objektivitása is. A rendelkezés az esélyegyenlõséget is szolgálja, kizárván azt, hogy a szabályozás a tõkeerõs csoportoknak kedvezzen. A Törvény csak nagyon szûk körben teszi lehetõvé, hogy a lobbista reprezentációs céllal adjon valamit a lobbizással érintett szerv részére. Ennek értéke nem haladhatja meg a kötelezõ legkisebb munkabér egytizedét, és egy megbízáshoz kapcsolódóan legfeljebb egyszer lehet nyújtani. Ez megegyezik a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint természetbeni juttatásnak minõsülõ reprezentációval, amely „a juttató tevékenységével összefüggõ üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidõprogram stb.)”.

A 27–28. §-hoz A lobbisták közötti esélyegyenlõség, valamint a jogszabály-elõkészítõ, jogalkotó pártatlanságának biztosítása érdekében a Törvény egyértelmûen kizárja, hogy a lobbista vagyoni vagy más elõnyt nyújtson, ajánljon fel vagy közvetítsen a közhatalmi döntést hozó szerv, illetõleg annak tagja, alkalmazottja és ezek közeli hozzátartozója részére. Mindez nem zárja ki, hogy valamely lobbista a minél részletesebb szakmai jellegû tájékoztatás céljából, tudományos tanácskozásra hívja meg a döntés-elõkészítésben résztvevõket, ám a költségeket nem térítheti meg. A Törvény lehetõvé teszi, hogy a lobbisták a döntések befolyásolása érdekében háttéranyagokkal, kiadványokkal, hatástanulmányokkal lássák el a közhatalmi döntést hozó szerveket, illetve rendelkezésükre bocsássák saját kutatásaik, elemzéseik eredményét. Ez mindenképpen elõ-

3. szám


segíti a megalapozottabb döntéshozatalt, hiszen elõfordulhat, hogy a közhatalmi döntést hozó szervnek nem állnak rendelkezésére ilyen adatok, azok gyûjtése hosszadalmas vagy költséges lenne.

1167 A 33. §-hoz

A lobbista igazolványa felmutatásával a be- és kiléptetés rendjére vonatkozó elõírásoknak megfelelõen jogosult a lobbitevékenységgel érintett szervvel elõzetesen egyeztetett idõpontban a szerv helyiségeibe, így az Országházba is belépni. Ez utóbbi esetben szándékát az Országgyûlés Hivatala számára kell jeleznie. Ennek a jogosítványnak a biztosítása a személyes meghallgatás lehetõsége miatt indokolt.

Azokban az esetekben, ha a lobbisták vagy a lobbiszervezetek nyilvántartásába fel nem vett személy vagy szervezet végez lobbitevékenységet, nem megfelelõ jogkövetkezmény a nyilvántartásból való törlés. Ekkor a nyilvántartást vezetõ szerv tízmillió forintig terjedõ bírságot szabhat ki a lobbitevékenységet jogtalanul végzõre, többszörös jogsértés esetén halmozottan. A jogerõsen kiszabott és be nem fizetett bírságot a jogsértõtõl adók módjára és azokkal egy sorban kell behajtani. A 37. § d) pontja alapján a Kormány kap felhatalmazást arra, hogy rendeletben meghatározza a Törvény rendelkezéseinek megsértése esetén kiszabható bírság megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat.

A 30–31. §-hoz

A 34. §-hoz

A közélet tisztaságának nélkülözhetetlen eleme, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen: az egyes döntéseket mely érdekcsoportok kívánják befolyásolni, és azok milyen eszközöket alkalmaznak érdekeik érvényesítésére. A közhatalmi döntések hátterében álló érdekek nyilvánosságát szolgálja a Törvénynek az az elõírása is, mely szerint a lobbiszervezetek és a lobbisták nyilvántartásában szereplõknek negyedévente tájékoztatót kell készíteniük lobbitevékenységükrõl. Ez tartalmazza annak tételes felsorolását, hogy a lobbista mely közhatalmi döntések kapcsán végzett lobbitevékenységet, mi volt az adott jogszabálytervezethez kapcsolódó lobbitevékenység konkrét célja, az adott ügyben milyen eszközöket vett igénybe, a közhatalmi döntést hozó szervnél kivel és hány esetben történt kapcsolatfelvétel, reprezentáció, annak alkalmankénti összegét és a lobbista vagy a lobbiszervezet megbízójának megnevezését. Amennyiben a tájékoztató a szükséges adatokat nem tartalmazza, vagy nem készítik el határidõben, illetve más tartalmi hiányosságban szenved, a hiányosság megszüntetésére irányuló – a nyilvántartást vezetõ szerv által tett – felszólításban megjelölt határidõ eredménytelen elteltét követõen a lobbiszervezetet, illetve a lobbistát törlik a nyilvántartásból. A tájékoztatókat a nyilvántartást vezetõ szerv teszi közzé, vagyis teszi honlapján digitális formában, bárki számára azonosítás nélkül, ingyenesen hozzáférhetõvé.

Az ügyvédekrõl szóló 1998. évi XI. törvény módosítása azért szükséges, mert az ügyvédekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok jelenleg nem tennék lehetõvé az ügyvédek számára lobbitevékenység folytatását. Más hivatások pl. jogtanácsos esetében a törvények azt határozzák meg, hogy mely tevékenységet nem folytathatják munkájuk mellett, és a lobbitevékenység szabályozásának újszerûségébõl fakadóan ez csak ott okozhat gondot, ahol a hivatás mellett végezhetõ tevékenységek vannak felsorolva, nem pedig a tiltottak.

A 29. §-hoz

A 32. §-hoz Ha a lobbiszervezet vagy a lobbista úgy dönt, hogy felhagy a lobbitevékenységgel, errõl haladéktalanul értesíti a nyilvántartást vezetõ szervet. Az értesítéshez mellékelnie kell az arra az idõszakra vonatkozó lobbitevékenységrõl szóló tájékoztatót is, amely idõszakot a tevékenységérõl legutóbb készített tájékoztató még nem érintett.

A 35. §-hoz A § módosítja a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetõjogi intézkedésekrõl szóló 2001. évi CIV. törvény 5. §-át úgy, hogy az a jogi személy, amellyel szemben büntetõjogi intézkedést alkalmaztak, ne folytathasson lobbitevékenységet, vagyis megbízás alapján, üzletszerûen érdekérvényesítést. Ez a rendelkezés hozzájárulhat a lobbi szakma jó hírnevének, elismertségének növekedéséhez.

A 36–37. §-hoz A Törvény 2006. szeptember 1-jén lép hatályba, de rendelkezéseit elsõ ízben azon közhatalmi döntésekkel összefüggésben kell alkalmazni, amelyek elõkészítése a Törvény hatálybalépését követõen kezdõdött. A Kormány kap felhatalmazást, hogy rendeletben meghatározza a lobbisták és a lobbiszervezetek nyilvántartását vezetõ szervet; az igazolvány kiadásával, cseréjével, visszaadásával és visszavonásával kapcsolatos részletes szabályokat, valamint az igazolvány kiadásáért fizetendõ díj mértékét, továbbá a Törvény rendelkezéseinek megsértése esetén kiszabható bírság megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat.

1168


Kormányrendeletek A Kormány 40/2006. (II. 27.) Korm. rendelete a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet módosításáról A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 132. §-ának (1) bekezdése e) és f) pontjában, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 7. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következõket rendeli el:

1. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép: „A rendeletet a helyi önkormányzatok, illetve a szociális ágazat irányításáért felelõs minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) által fenntartott személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokért és szolgáltatásokért (a továbbiakban együtt: ellátás) fizetendõ térítési díjak megállapítására kell alkalmazni.” (2) Az R. 1. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) E rendelet alkalmazásában intézmény alatt – eltérõ rendelkezés hiányában – az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének g)–h) pontja szerinti szociális szolgáltatót és szociális intézményt kell érteni.”

2. § (1) Az R. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A fenntartó a személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátásért térítési díjat (a továbbiakban: intézményi térítési díj) állapít meg, amelyet az Szt.-ben, e rendeletben, a helyi önkormányzatok rendeletében, valamint az Szt. 94/B. és 94/D. §-a szerinti megállapodásban (a továbbiakban együtt: megállapodás) foglaltak szerint kell megfizetni.” (2) Az R. 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) A személyi térítési díj mellett eseti térítési díj kérhetõ a külön jogszabály szerinti alapfeladatok körébe nem tartozó szociális szolgáltatásokért, valamint az intézmény

3. szám

által szervezett szabadidõs programokért. Az eseti térítési díj fizetésének eseteit a házirendben és a megállapodásban kell meghatározni.”

3. § (1) Az R. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Az Szt. 115. § (1) bekezdésében szabályozott intézményi térítési díjat] „b) a minisztérium fenntartásában mûködõ intézmények esetében a szociális ágazatot irányító miniszter (a továbbiakban: miniszter),” [mint az intézményt fenntartó [a továbbiakban a)–c) pont alattiak együtt: fenntartó] állapítja meg.] (2) Az R. 3. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) Az intézményi térítési díjat – a házi segítségnyújtás, a jelzõrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgálat kivételével – ellátási napra vetítve kell megállapítani.”

4. § Az R. a következõ 4/B. §-sal egészül ki: „4/B. § A személyi térítési díjat konkrét összegben, forintra kerekítve kell megállapítani.”

5. § Az R. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) Ha az önkormányzat rendelete, illetve a megállapodás eltérõen nem rendelkezik, a személyi térítési díjat a) az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményeknél legfeljebb egy hónapi idõtartamra elõre, b) a jelzõrendszeres házi segítségnyújtás esetében egyéves idõtartamra utólag, c) az a)–b) pont alá nem tartozó személyes gondoskodási formáknál havonta utólag kell megfizetni.”

6. § Az R. 6. §-ának elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép: „Ha az ellátást a jogosult a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, akkor – a házi segítségnyújtás, a jelzõrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgálat kivételével – a személyi térítési díj megállapításánál figye-

3. szám


lembe vehetõ havi jövedelmet naptári napra kell átszámolni úgy, hogy a rendszeres havi jövedelem összegét harminccal kell osztani.”

7. § (1) Az R. 9. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép: „Az étkeztetés megszervezésére, illetve az üzemeltetésre betervezett kiadások körébe csak az étel elõállításának, a kiosztóhelyre történõ szállításának, illetve lakásra történõ kiszállításának költségei számíthatók be.” (2) Az R. 9. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) Az étel kiszállítására számított intézményi térítési díj nem haladhatja meg az adott évre tervezett kiszállítási költségeknek az egy ellátottra jutó napi összegét. Ha az étel lakásra történõ kiszállítása közös háztartásban élõ személyek részére történik, a kiszállításért fizetendõ személyi térítési díjat csak egy személyre lehet megállapítani. (5) Az étel helyben fogyasztásáért vagy elviteléért fizetendõ személyi térítési díj a napi személyi térítési díj és az adott hónapban igénybe vett étkezési napok szorzata. Az étel kiszállítása esetén a személyi térítési díj a kiszállításra számított térítési díjnak és az adott hónapban kiszállítással igénybe vett étkezési napok szorzatának összegével növekszik.”

1169 10. §

(1) Az R. 28. §-ának (1) bekezdése a következõ szövegrésszel egészül ki: „A távolléti napok naptári éves szinten összesíthetõk. Nem minõsül távollétnek a rendszeres hétvégi távollét.” (2) Az R. 28. §-a (2) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A nem lakóotthoni ellátásban részesülõ két hónapot meghaladó távolléte idejére] „a) egészségügyi intézményben történõ kezelésének tartamára a megállapított személyi térítési díj 40%-át, b) az a) pont alá nem tartozó esetben a személyi térítési díj 60%-át fizeti.”

11. § Az R. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A térítési díjat az igénybevétel napjától havonként – ha e rendelet, az önkormányzat rendelete vagy a megállapodás másként nem rendelkezik – a tárgyhónapot követõ hónap 10. napjáig kell befizetni az ellátást nyújtó intézmény elszámolási számlájára.”

12. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdés szerinti eltéréssel – a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba.

8. §

(2) E rendelet 10. §-ának (2) bekezdése 2006. június 1-jén lép hatályba.

Az R. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A lakáson végzett gondozási tevékenységre fordított idõt az 1. számú melléklet szerinti gondozási napló alapján kell megállapítani.”

(3) E rendeletnek a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat mûködésének engedélyezésérõl, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezésérõl szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Er.) és annak a 296/2005. (XII. 23.) Korm. rendelettel történt módosítását érintõ – a (3) bekezdés b)–c) pontjában és a 14. §-ban meghatározott – rendelkezéseit a folyamatban levõ ügyekben is alkalmazni kell.

9. §

(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) az R. aa) 14. §-ának (1) és (3) bekezdése, ab) 16. §-ának (3) bekezdése, ac) 29. §-ának (3) bekezdésében a „munkaköri vagy tanulmányi beosztása miatt” szövegrész; b) az Er. ba) 1. §-ának h) pontja, bb) 4. §-a (8) bekezdésének a) pontjában, 8. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, 8. §-a (2) bekezdésének c) pontjában, valamint 10. számú melléklete 6. pontjának jegyzetében „a demens férõhelyek,” szövegrész,

(1) Az R. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Nappali ellátást nyújtó intézményben térítési díj az étkezésért, valamint a 2. § (5) bekezdése szerint állapítható meg.” (2) Az R. 15. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki: „A személyi térítési díj (1) bekezdés szerinti együttes összege sem haladhatja meg az Szt. 117. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértéket.”

1170


bc) 4. §-a (8) bekezdésének d) pontja, bd) 8. §-a (3) bekezdésének cb) alpontjában a „demens férõhelyek,” szövegrész, be) 15. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „demens férõhelyeinek,” szövegrész, bf) 23. §-ának (6) bekezdésében a „ , továbbá idõsek otthona esetén a 8. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti esetben, ha kizárólag a demens férõhelyek száma emelkedik” szövegrész; c) a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat mûködésének engedélyezésérõl, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezésérõl szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet és a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezésérõl, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyrõl szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet módosításáról szóló 296/2005. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Mr.) ca) 33. §-a (3) bekezdésének második mondata, cb) 33. §-ának (5) bekezdése. (5) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg az R. a) 1. §-ának (2) bekezdésében a „Szociális és Családügyi Minisztérium” szövegrész helyébe a „minisztérium” szövegrész, b) 4. §-ának (5) bekezdésében „Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium” szövegrész helyébe „A minisztérium” szövegrész, c) 5. §-ának (1) bekezdésében „az intézményi elhelyezést” szövegrész helyébe „az ellátás, szolgáltatás igénybevételét” szövegrész, d) 15. §-ának (2) bekezdésében az „(1) bekezdésben” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés a) pontjában” szövegrész, e) 18. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában a „4. § (1) bekezdésének g) pontjában” szövegrész helyébe a „114. § (2) bekezdésének c) pontjában” szövegrész, f) 18. §-ának (2) bekezdésében a „4. § (1) bekezdése g) pontjában” szövegrész helyébe a „114. § (2) bekezdésének c) pontjában” szövegrész, g) 3. számú mellékletében a „Beutaló határozat” szövegrész helyébe a „Megállapodás, beutaló határozat” szövegrész, h) 4. számú mellékletében a „19...” szövegrész helyébe a „20...” szövegrész lép.

13. § E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg az Mr. 33. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki: „Ha a fenntartó a határidõt elmulasztja, az ellátási területhez tartozó települések, fõvárosi kerületek közül a leg-

3. szám

több állandó lakossal rendelkezõt kell elsõdleges ellátási területnek tekinteni, és a mûködési engedélyt ennek megfelelõen kell módosítani.”

A Kormány 41/2006. (II. 27.) Korm. rendelete a nyugellátások és baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások emelésérõl szóló 187/1997. (X. 31.) Korm. rendelet módosításáról A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 101. §-a (1) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendeli el: 1. § A nyugellátások és baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások emelésérõl szóló 187/1997. (X. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Re.) 12. §-a (2) bekezdésének a) pontja és (3)–(4) bekezdése hatályát veszti.

2. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba. (2) Ha az Re. 2005. december 31-én hatályban lévõ szabályozása szerint házastársi pótlékra, illetõleg házastárs után járó jövedelempótlékra (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: ellátás) jogosult személynek az ellátás folyósítását az Re. 2006. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján megszüntették, a megszüntetõ határozatot e rendelet hatálybalépésétõl számított 30 napon belül vissza kell vonni és az ellátást – a jogosultsági feltételek fennállása esetén – 2006. január 1-jére visszamenõleg tovább kell folyósítani. (3) Ha az ellátás folyósítása e rendelet hatálybalépésekor szünetel, a szüneteltetõ határozatot e rendelet hatálybalépésétõl számított 30 napon belül vissza kell vonni és – a jogosultsági feltételek fennállása esetén – az ellátást az e rendelet hatálybalépését követõ hónap elsõ napjától tovább kell folyósítani.

3. szám


A Kormány tagjainak rendeletei Az igazságügy-miniszter 6/2006. (II. 7.) IM rendelete a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai illetményének és illetményjellegû juttatásainak megállapításáról és folyósításáról szóló 15/1997. (IV. 22.) IM rendelet módosításáról A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének e) pontjában kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel a Hszt. 306. §-ára, va la mint a Hszt. vég re haj tá sá ról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 38/B. §-ára – a következõket rendelem el:

1171

ket, ápolókat, szakápolókat és segédelõadókat õrzési pótlék illeti meg. Az õrzési pótlékra jogosító szolgálati beosztásokat e rendelet 4. számú melléklete tartalmazza.”

3. § Az R. a jelen rendelet mellékletével kiegészül.

4. § Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.

Melléklet a 6/2006. (II. 7.) IM rendelethez

1. § A 15/1997. (IV. 22.) IM rendelet3 (a továbbiakban: R.) 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A megyei és végrehajtó jellegû bv. intézetekben, az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetben, a Bv. Központi Kórházában, a Bv. Szervezet Oktatási Központjában, a Bv. Továbbképzési és Konferencia Központjában, a Bv. Továbbképzési és Rehabilitációs Központjában szolgálatot teljesítõ, valamint a fogva tartottak kötelezõ foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezethez vezényelt ht. állomány tagjának illetménykiegészítése: a) felsõfokú végzettség esetén a beosztási illetmény 30%-a, b) az a) pont alá nem tartozó esetén a beosztási illetmény 15%-a.”

„4. számú melléklet a 15/1997. (IV. 22.) IM rendelethez A Hszt. 306. §-ában és a Vhr. 38/B. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén õrzési pótlékra jogosultság szempontjából figyelembe vehetõ szolgálati beosztások: ápoló biztonsági felügyelõ biztonsági fõfelügyelõ foglalkoztatási felügyelõ fõápoló

2. § Az R. a 21. § után a következõ alcímmel és 21/A. §-sal egészül ki: „Õrzési pótlék (A Hszt. 306. §-ához) 21/A. § A bv. szervezetnél a fogvatartottakkal közvetlenül és folyamatosan foglalkozó felügyelõket, fõfelügyelõ-

körletfelügyelõ körlet-fõfelügyelõ munkáltatási felügyelõ segédápoló segédelõadó (bûnügyi nyilvántartási, ha befogadóban teljesít szolgálatot) segédelõadó (szociális) segédelõadó (foglalkoztatási) segédelõadó (körletellátó)

3

Igazságügyi Közlöny 1997. évi 5. száma.

szakápoló”

1172


3. szám

Az igazságügy-miniszter 7/2006. (II. 8.) IM rendelete a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelv mellékletében meghatározott irányelvekkel összeegyeztethetõséget teremtõ jogszabályok felsorolásáról szóló 13/2004. (IV. 16.) IM rendelet módosításáról4

kezdése, 308. §-ának (4) bekezdése, 308/A. §-ának (2) bekezdése, 309. §-ának (1) bekezdése, 311. §-a, 685. §-ának d)–e) pontja, valamint a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet 5/C. §-ának (2) bekezdése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK irányelve vonatkozásában;”

A fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 55. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

2. § Ez a rendelet 2006. március 1-jén lép hatályba.

1. § (1) A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelv mellékletében meghatározott irányelvekkel összeegyeztethetõséget teremtõ jogszabályok felsorolásáról szóló 13/2004. (IV. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 1. §-ának g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: (Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelve mellékletében meghatározott irányelvekkel az összeegyeztethetõséget a következõ jogszabályok teremtik meg:) „g) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 205/A–205/B. §-a, 207. §-ának (2) és (3) bekezdése, 209. §-a, 209/A. §-ának (2) bekezdése, 209/B. §-a, 239. §-ának (2) bekezdése, 685. §-ának d) pontja, a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet 5. §-a és 5/C. §-ának (2) bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a Tanácsnak a fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló 93/13/EGK irányelve vonatkozásában;” (2) Az IM rendelet 1. §-ának j) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: (Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelve mellékletében meghatározott irányelvekkel az összeegyeztethetõséget a következõ jogszabályok teremtik meg:) „j) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 248. §-ának (1)–(3) bekezdése, 277. §-ának (1)–(3) bekezdése, 305. §-ának (2) bekezdése, 305/A. §-a, 306. §-ának (1)–(2) és (5) bekezdése, 307. §-ának (2) be4

Igazságügyi Közlöny 2004. évi 5. száma.

Az igazságügy-miniszter 8/2006. (II. 22.) IM rendelete az egészségügyi területen mûködõ igazságügyi szakértõi testület szervezetérõl és mûködésérõl Az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló 2005. évi XLVII. törvény 31. §-a (6) bekezdésének c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján – az egészégügyi miniszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el: A Szakértõi Testület feladatai 1. § (1) Az orvosi és pszichológiai szakértõi testület (a továbbiakban: Szakértõi Testület) feladata, hogy bíróság és más hatóság megkeresésére vagy megbízás alapján a szakterületébe tartozó szakkérdésekben szakvéleményt adjon. A Szakértõi Testület a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 111. §-ának (5) bekezdése szerint szakvéleményt adhat. (2) A Szakértõi Testület a külön jogszabályban meghatározott, az orvosi, továbbá egyes pszichológiai és biológiai szakterületeknek megfelelõ szakkérdésekben jár el.

A Szakértõi Testület szervezete 2. § (1) A Szakértõi Testület külön jogszabály szerint az Egészségügyi Tudományos Tanács szerveként mûködik.

3. szám


(2) A Szakértõi Testület tagjait az igazságügy-miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben ötévi idõtartamra nevezi ki. (3) A Szakértõi Testület létszáma legfeljebb negyven fõ lehet. A Szakértõi Testület elnöke – ha a Szakértõi Testület mûködõképességének megõrzése érdekében szükséges – az (1) bekezdésben elõírt ötéves idõtartam lejártát megelõzõen is javasolhatja újabb testületi tagok kinevezését. (4) Amennyiben a Szakértõi Testület tagjai közül a tagok valamelyikének kinevezése – annak lejártát megelõzõen – megszûnik, az újonnan kinevezett tag megbízatása az eredetileg kinevezett tag megbízatási idejének hátralévõ idõtartamára szól. (5) A Szakértõi Testület nem igazságügyi szakértõ tagjai a szakértõi esküt az egészségügyi miniszter és az igazságügy-miniszter képviselõi elõtt teszik le. (6) A Szakértõi Testület tagjának megbízatása megszûnik, ha a) a megbízatás idõtartama lejár, b) a megbízatását visszavonják, c) tagságáról lemond, d) meghalt.

3. § (1) A Szakértõi Testület elnökét és két elnökhelyettesét öt évre az igazságügy-miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben nevezi ki a Szakértõi Testület tagjai közül. (2) A Szakértõi Testületet az elnök képviseli és irányítja. Távolléte vagy tartós akadályoztatása esetén feladatait az általa kijelölt elnökhelyettes látja el. Ha a Szakértõi Testület elnöke a kijelölésben akadályoztatva van, az elnök feladatait ellátó elnökhelyettest az igazságügy-miniszter jelöli ki.

4. § (1) A Szakértõi Testület titkárát (a továbbiakban: titkár) – a Szakértõi Testület elnökének javaslatára – öt évre az igazságügy-miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben nevezi ki. (2) A titkár a) ellátja a Szakértõi Testület ügyviteli feladatait, b) kapcsolatot tart a külsõ szakértõkkel, a Szakértõi Testület tagjaival és a megkeresõ szervekkel, c) nyilvántartja, elszámolja a Szakértõi Testület díját és az elnök döntése alapján gondoskodik a szakértõket megilletõ díj kifizetésérõl. (3) A Szakértõi Testület elnökét, elnökhelyettesét és titkárát feladatainak ellátásáért tiszteletdíj illeti meg.

1173

A Szakértõi Testület mûködése 5. § (1) A Szakértõi Testület a tagok által megállapított és az igazságügy-miniszter által jóváhagyott ügyrend szerint mûködik. A Szakértõi Testület elnöke évente beszámol a Szakértõi Testület munkájáról az igazságügy-miniszternek. Az éves beszámolót meg kell küldeni az egészségügyi miniszternek, a Legfelsõbb Bíróság elnökének és a Legfõbb Ügyésznek is. (2) A Szakértõi Testület tagjainak névsorát, az ügyrendet és az éves beszámolót az Igazságügyi Közlönyben közzé kell tenni.

A Szakértõi Testület eljárása 6. § (1) A Szakértõi Testület nevében a szakértõi véleményt a Szakértõi Testület elnöke által kijelölt – az ügy természetének megfelelõen három vagy öt – tagból álló eseti bizottság (a továbbiakban: eseti bizottság) adja. Az ügy elõadóját és az eseti bizottság elnökét a Szakértõi Testület elnöke jelöli ki. (2) Az eseti bizottság legalább egy tagjának igazságügyi orvostan szakvizsgával kell rendelkeznie. (3) A Szakértõi Tesületet az egyes ügyekben az eseti bizottság elnöke képviseli.

7. § (1) Ha a szakértõi vélemény kialakításához olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a Szakértõi Testület tagjai nem rendelkeznek, megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ személy (külsõ szakértõ) az eseti bizottság tagjaként bevonható. Külsõ szakértõ bevonása esetén az eseti bizottság tagjainak többségét a Szakértõi Testület tagjai közül kell kijelölni. (2) A külsõ szakértõ bevonásáról és személyérõl a szakvéleményt kérõt tájékoztatni kell, a külsõ szakértõ részvételére a szakvéleményben utalni kell.

8. § (1) Az eseti bizottság elé kerülõ ügy intézésében és tárgyalásában nem vehet részt a Szakértõi Testület azon tagja, illetve nem vonható be külsõ szakértõként az a személy, akire az adott ügyben az eljárási törvényekben és az igazságügyi szakértõkre vonatkozó jogszabályokban meghatározott kizáró ok áll fenn. A kizáró ok fennállását az érintett köteles a Szakértõi Testület elnökének bejelenteni.

1174


(2) Az eseti bizottság tagjaként nem járhat el az adott ügyben az a személy sem, aki az adott ügyben korábban már szakvéleményt adott, vagy véleményt nyilvánított. A Szakértõi Testület elnöke hivatalból biztosítja, hogy kizárt szakértõ ne vegyen részt a szakértõi vélemény kialakításában. (3) A Szakértõi Testület a feltett kérdések és a benyújtott iratok alapján alakítja ki a szakértõi véleményét. A tények megállapítására – az ügyben felmerülõ indokolt személyi vizsgálatot kivéve – nem végez külön bizonyítást, szükség esetén azonban további adatok szolgáltatását kérheti a megkeresõ bíróságtól, hatóságtól, illetve a megbízótól.

9. § (1) A Szakértõi Testülethez érkezõ bírósági, hatósági megkereséseket, illetve megbízásokat – a titkár által történõ elõkészítést követõen – a Szakértõi Testület elnöke fogadja el és igazolja vissza. (2) Az eseti bizottság zárt ülésen alakítja ki a szakértõi véleményt, melyet a bizottság tagjai írnak alá. Az eseti bizottság döntését egyszerû szótöbbséggel hozza meg. Az ülésrõl emlékeztetõ készül, melyet az eseti bizottság elnöke ír alá. (3) Az ülésen készített vagy rögzített, a Szakértõi Testület döntésének megalapozását szolgáló adat nyilvánosságára a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyil vá nos sá gá ról szóló 1992. évi LXIII. tör vény 19/A. §-ának rendelkezései az irányadóak. (4) Az eseti bizottság a szakvéleményt a saját szakmai felelõssége mellett, a Szakértõi Testület nevében adja, és annak bélyegzõjét használja. Az eseti bizottság elnökének felterjesztésére az írásba foglalt véleményt a Szakértõi Testület elnöke ellenjegyzi és a rendelkezésre bocsátott iratokkal együtt megküldi a megkeresõ bíróságnak, hatóságnak vagy megbízónak.

A Szakértõi Testület díjazása 10. § (1) A Szakértõi Testületet a szakvélemény elkészítéséért a melléklet szerinti díjazás illeti meg. A Szakértõi Testület az alapdíjat kivételes esetben legfeljebb 50%-kal felemelheti, ha az ügy hosszabb tudományos vizsgálódást igényel, vagy a szakértõi díj felemelését a szakvélemény elkészítésének munka- vagy költségigénye egyébként indokolja.

3. szám

(2) A szakértõi vélemény elkészítéséért az eseti bizottság tagjait és a külsõ szakértõt díj illeti meg. A díj mértékét a Szakértõi Testület ügyrendjében kell meghatározni és a Szakértõi Testülethez befolyt díjból kell megfizetni.

Záró és átmeneti rendelkezések 11. § (1) Ez a rendelet 2006. április 1-jén lép hatályba. A rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága mûködésérõl szóló 13/1994. (IX. 13.) NM rendelet, b) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága mûködésérõl szóló 13/1994. (IX. 13.) NM rendelet módosításáról szóló 18/1999. (VI. 16.) EüM rendelet, c) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága mûködésérõl szóló 13/1994. (IX. 13.) NM rendelet módosításáról szóló 10/2000. (III. 29.) EüM rendelet, d) az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 2. §-a (7) bekezdésébõl „a szakvéleményt felülvizsgáló bizottság tagjait, a döntés-elõkészítõ tevékenységet ellátó szakreferenseket,” szövegrész. (2) A rendelet rendelkezéseit azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyekben a Szakértõi Testület kirendelésére, illetve megbízására a rendelet hatálybalépését követõen került sor. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága azokban az ügyekben, amelyekben 2005. december 31-ig kirendelték, változatlan összetételben és mûködési keretek között 2006. április 1-jéig jár el.

Melléklet a 8/2006. (II. 22.) IM rendelethez Háromtagú tanács esetén

Öttagú tanács esetén

A szakértõi vélemény alapdíja

90 ezer Ft

150 ezer Ft

A Be. 111. §-ának (5) bekezdése alapján készített szakértõi vélemény alapdíja

60 ezer Ft

100 ezer Ft

A további ülések pótdíja

30 ezer Ft

50 ezer Ft

Költségátalány

az alapdíj 35%-a

az alapdíj 35%-a

3. szám


Az igazságügy-miniszter 9/2006. (II. 27.) IM rendelete az igazságügyi szakértõi szakterületekrõl, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekrõl Az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 31. §-a (6) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján – az egyes szakterületek ágazati irányításáért felelõs miniszterekkel egyetértésben – a következõket rendelem el:

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1175

– a 30. § (3) bekezdésében és a 39. §-ban foglaltak kivételével – rendelkezõ kérelmezõ is felvehetõ a névjegyzékbe. (2) Az e rendeletben meghatározott végzettségek és szakképesítések egymásnak az (1) bekezdés szerint történõ megfeleltetése – ha e rendelet másként nem rendelkezik – a felsõoktatási alap- és mesterképzésrõl, valamint a szakindítás eljárási rendjérõl szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet, valamint az abban megjelölt, az alapképzési szakok képesítési követelményeirõl szóló kormányrendeletek alapján történik. (3) A külföldi bizonyítvánnyal, oklevéllel rendelkezõ kérelmezõ esetében a névjegyzékbe való felvételhez a mellékletekben megjelölt képesítéssel Magyarországon egyenértékûnek elismert, illetve honosított bizonyítvány, oklevél fogadható el. Az elismerésre a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény rendelkezései az irányadóak.

A rendelet hatálya

5. §

1. §

(1) Ha e rendelet szerint a névjegyzékbe való felvételhez szakmai kamarai tagság szükséges, a kérelmezõ a névjegyzékbe akkor vehetõ fel, ha a kamarai tagsági jogviszonya nincs felfüggesztve.

Az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék) történõ felvételi és az igazságügyi szakértõi szakterület (a továbbiakban: szakterület) kiterjesztése iránti eljárás során e rendelet szabályait kell alkalmazni.

A névjegyzékbe való felvétel általános feltételei

(2) A kamarai tagságról és – ha e rendelet szerint a névjegyzékbe való felvételhez a kamara által vezetett szakértõi névjegyzékbe történt érvényes bejegyzés is szükséges – a névjegyzékbe való bejegyzésrõl szóló igazolást kérelemre, a kamarára irányadó törvényi szabályozás szerint a szakmai kamara állítja ki.

2. § A névjegyzékbe bejegyezhetõ szakterületeket e rendelet 1–11. számú mellékletei tartalmazzák.

3. § A névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a névjegyzékbe való felvételi vagy a szakterület kiterjesztése iránti kérelmét (a továbbiakban együtt: kérelem) a mellékletekben felsorolt szakterületek valamelyikére nyújtja be (a továbbiakban: kérelmezõ), és – a Szaktv.-ben foglalt egyéb feltételek teljesítése esetén – a szakterülethez kapcsolódó képesítési, valamint az e rendeletben elõírt egyéb feltételek teljesítését igazolja.

4. § (1) A mellékletekben meghatározott szakterületekhez kapcsolódó képesítési feltételekkel külön jogszabály alapján egyenértékû végzettséggel vagy szakképesítéssel

6. § (1) A mellékletekben felsorolt szakterületeken – e rendeletben foglalt eltérõ rendelkezés hiányában – a névjegyzékbe való felvételhez a) a képesítés megszerzésétõl számított ötéves, b) ha az adott szakterületre a kérelmezõ a mellékletek szerint kizárólag az Országos Képzési Jegyzékben (a továbbiakban: OKJ) szereplõ szakképesítéssel rendelkezik, a képesítés megszerzésétõl számított tízéves, vagy c) az igazságügyi szakértõi intézményekben (a továbbiakban: szakértõi intézmény) vagy szervezet keretében dolgozó szakértõjelölt esetében a képesítés megszerzésétõl számított hároméves szakirányú szakmai gyakorlati idõ (a továbbiakban: gyakorlati idõ) igazolása szükséges. (2) Az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ esetén a szakértõi intézményben vagy szervezet keretében a legalább hároméves alkalmazotti vagy más jogviszonyról szóló igazolást kérelemre a szakértõi intézmény vagy szervezet vezetõje állítja ki.

1176


3. szám

A névjegyzékbe vételhez szükséges feltételek igazolása

12. §

7. §

(1) A névjegyzékbe a 2. számú mellékletben megjelölt szakterületeken orvosi oklevéllel az vehetõ fel, aki a) az orvosi kamara tagja és b) szerepel az egészségügyi dolgozók mûködési nyilvántartásában, kivéve, ha külön jogszabály szerint a tevékenysége végzésének a mûködési nyilvántartásba történõ bejegyzés nem feltétele.

A kérelmezõnek a kérelemhez csatolnia kell az e rendeletben megjelölt, két hónapnál nem régebben kiállított igazolásokat.

II. Fejezet AZ EGYES SZAKTERÜLETEKRE VONATKOZÓ ELTÉRÕ RENDELKEZÉSEK A tûzvédelem, valamint a személy- és vagyonvédelem területein bejegyezhetõ szakterületek 8. § Az 1. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Belügyminisztérium felelõs.

9. § (1) Az 1. számú melléklet 2., 4., 6. és 7. pontjaiban megjelölt szakterületeken a névjegyzékbe – a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ kivételével – az vehetõ fel, aki a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatósága (a továbbiakban: Fõigazgatóság) által vezetett szakértõi névjegyzékben az igazságügyi szakértõi szakterületnek megfelelõ tûzvédelmi szakterületen külön jogszabály alapján érvényes bejegyzéssel rendelkezik. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt feltétel teljesítésérõl szóló igazolást a Fõigazgatóság kérelemre – a Fõigazgatóságra irányadó törvényi szabályozás szerint – állítja ki; ebben az esetben a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt, mûködési nyilvántartásról szóló igazolást kérelemre az orvosi kamara állítja ki.

13. § (1) A 2. számú melléklet 13. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki legalább ötéves, igazságügyi DNS laboratóriumban eltöltött szakmai gyakorlattal rendelkezik. (2) A 2. számú melléklet 17. és 18. pontjaiban megjelölt szakterületek esetében a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges. (3) A 2. számú melléklet 22. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe biológus vagy kémikus oklevéllel az vehetõ fel, aki legalább ötéves, laboratóriumban eltöltött szakmai gyakorlattal rendelkezik.

A munkabiztonsági területen bejegyezhetõ szakterületek 14. § A 3. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium felelõs.

15. §

Az 1. számú melléklet 5. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara tagja.

(1) A 3. számú mellékletben megjelölt szakterületeken a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a) a mérnöki kamara tagja és b) a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ kivételével a mérnöki kamara által vezetett szakértõi névjegyzékben a szakterületnek megfelelõ mérnöki kamarai szakterületen érvényes bejegyzéssel rendelkezik.

Az orvosi, továbbá egyes pszichológiai és biológiai területeken bejegyezhetõ szakterületek

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt feltétel teljesítése esetén a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges.

11. §

(3) A 3. számú mellékletben megjelölt szakterületeken a névjegyzékbe felvehetõ az is, aki a korábbi jogszabályok alapján szerzett felsõfokú munkavédelmi végzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkezik.

10. §

A 2. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért az Egészségügyi Minisztérium felelõs.

3. szám


A mezõ- és erdõgazdálkodási, valamint az élelmiszer-ipari területeken bejegyezhetõ szakterületek

1177

témában doktor univ., Phd vagy kandidátusi fokozattal rendelkezik.

16. §

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt tudományos fokozat valamelyikének megszerzésérõl kiállított okirat hiteles másolatát a kérelmezõnek a kérelemhez csatolnia kell.

A 4. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felelõs.

A közlekedési és az ipari területeken bejegyezhetõ szakterületek 19. §

17. § (1) A 4. számú melléklet 8., 11–12. és 19. pontjaiban megjelölt szakterületeken a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a) a mérnöki kamara tagja és b) a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ kivételével a mérnöki kamara által vezetett szakértõi névjegyzékben a szakterületnek megfelelõ mérnöki kamarai szakterületen érvényes bejegyzéssel rendelkezik. (2) A 4. számú melléklet 10. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a) az okleveles erdõmérnök végzettség igazolása esetén a mérnöki kamara tagja és a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ kivételével a mérnöki kamara által vezetett szakértõi névjegyzékben a szakterületnek megfelelõ mérnöki kamarai szakterületen érvényes bejegyzéssel rendelkezik vagy b) a növényvédelmi szakmérnök, okleveles növényorvos vagy okleveles agrárkémikus agrármérnök végzettség igazolása esetén a Magyar Növényvédõ Mérnöki és Növényorvosi Kamara tagja. (3) Az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában megjelölt feltétel teljesítése esetén a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges. (4) A 4. számú melléklet 15. és 29. pontjaiban megjelölt szakterületeken az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a Magyar Növényvédõ Mérnöki és Növényorvosi Kamara tagja.

18. § (1) A névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges, ha a kérelmezõ a 4. számú melléklet a) 15. pontjában megjelölt szakterületen gyomszabályozás, vegyszeres gyomirtás, b) 16. pontban megjelölt szakterületen halászat, c) 29. pontban megjelölt szakterületen szántóföldi és kertészeti növényvédelem, vagy d) 32. pontban megjelölt szakterületen termõföldek talajvédelme

Az 5. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felelõs.

20. § Az 5. számú mellékletben megjelölt szakterületeken – a 21. és 22. §-ban foglaltak kivételével – a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a mérnöki kamara tagja.

21. § (1) Az 5. számú melléklet A) részének 1. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki külön jogszabály alapján a Közlekedési Fõfelügyelettõl (a továbbiakban: Fõfelügyelet) az adott szakterületre a szakértõi mûködésre jogosító engedélyt kapott és a Fõfelügyelet szakértõi névjegyzékébe felvették. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakról szóló igazolást a Fõfelügyelet kérelemre – a Fõfelügyeletre irányadó törvényi szabályozás szerint – állítja ki; ebben az esetben a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges.

22. § A névjegyzékbe való felvételnek nem feltétele a mérnöki kamarai tagság igazolása a) az 5. számú melléklet B) részének 33. pontjában megjelölt szakterületen és b) az 5. számú mellékletben megjelölt szakterületekhez kapcsolódó alábbi képesítési feltételek valamelyikének igazolása esetén ba) okleveles vegyész; bb) okleveles kémia szakos tanár; bc) kémia szakos tanár; bd) okleveles közgazdász gazdálkodási szakon; be) közgazdász gazdálkodási szakon; bf) közgazdász vállalkozásszervezõ szakon; bg) közgazdász kereskedelmi szakon; bh) I. géptiszti oklevél.

1178


3. szám

23. §

A kulturális területen bejegyezhetõ szakterületek

Az 5. számú melléklet A) részének 21., 23–25., 27. és 28. pontjaiban megjelölt szakterületeken a szakterületnek megfelelõ egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség szakirányú jellegét a szakterület ágazati irányításáért felelõs minisztérium (illetve felügyelete alá tartozó szerv) vagy országos hatáskörû szerv igazolja.

29. § A 8. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felelõs.

30. § Az informatikai és hírközlési területeken bejegyezhetõ szakterületek 24. § A 6. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért az Informatikai és Hírközlési Minisztérium felelõs.

25. § A 6. számú mellékletben megjelölt szakterületeken az egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettségen túl elõírt, a szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség szakirányú jellegét a szakterület ágazati irányításáért felelõs minisztérium igazolja.

(1) A 8. számú melléklet 9. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a) az építész kamara tagja és b) a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ kivételével az építész kamara által vezetett szakértõi névjegyzékben az igazságügyi szakértõi szakterületnek megfelelõ építész kamarai szakterületen érvényes bejegyzéssel rendelkezik. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt feltétel fennállása esetén a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges. (3) A 8. számú melléklet 9. pontjában megjelölt szakterületen a kérelmezõ 1996. december 31. napjáig indított fõiskolai szintû magasépítõ mérnöki szakon szerzett okleveles magasépítõ üzemmérnök végzettség alapján vehetõ fel a névjegyzékbe. A mûszaki felsõoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeirõl szóló 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet 4. §-ának (5) bekezdése szerint egyenértékû más végzettségek alapján a kérelmezõ a névjegyzékbe nem vehetõ fel.

A környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi területeken bejegyezhetõ szakterületek 31. § 26. § A 7. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felelõs.

A 8. számú melléklet 2., 4. és 13. pontjaiban megjelölt szakterületeken a névjegyzékbe való felvételhez a mestervizsga letételétõl számított ötéves gyakorlati idõ igazolása szükséges.

27. §

A gyógypedagógia és egyes pszichológiai területeken bejegyezhetõ szakterületek

A 7. számú mellékletben megjelölt szakterületeken a szakterületnek megfelelõ képesítési feltétel szakirányú jellegét a szakterület ágazati irányításáért felelõs minisztérium (illetve felügyelete alá tartozó szerv) vagy országos hatáskörû szerv igazolja.

28. § A 7. számú melléklet C) részében megjelölt szakterületeken a mûszaki felsõoktatásban alapképzésben szerzett egyetemi vagy fõiskolai végzettség igazolása esetén a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a mérnöki kamara tagja.

32. § A 9. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért az Oktatási Minisztérium felelõs.

A közgazdaság, vám- és egyes pénzügyi területeken bejegyezhetõ szakterületek 33. § A 10. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a Pénzügyminisztérium felelõs.

3. szám


1179

34. §

37. §

(1) A 10. számú melléklet 1. pontjában megjelölt szakterületen okleveles adószakértõi szakképesítés hiányában a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a pénzügyminiszter által kiadott, adószakértõi tevékenységre jogosító engedéllyel rendelkezik. Az adószakértõi tevékenység folytatására jogosító, a Pénzügyminisztérium által kiadott igazolvány hiteles másolatát a kérelmezõnek a kérelemhez csatolnia kell.

(1) A rendelet 11. számú mellékletében megjelölt szakterületeken – a 13. és 18. pontban meghatározott szakterületek kivételével – a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a) az adott szakterületen mûködõ mérnöki vagy építész kamara tagja és b) a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kérelmezõ kivételével a mérnöki vagy építész kamara által vezetett szakértõi névjegyzékben az igazságügyi szakértõi szakterületnek megfelelõ szakmai kamarai szakterületen érvényes bejegyzéssel rendelkezik.

(2) A 10. számú melléklet 2., 5. és 6. pontjaiban megjelölt szakterületeken a névjegyzékbe okleveles könyvvizsgálói képesítéssel az vehetõ fel, akit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) külön jogszabály alapján az általa vezetett könyvvizsgálói névjegyzékbe a) biztosítás szakterületen biztosítói minõsítéssel, b) pénzpiac szakterületen pénzügyi intézményi minõsítéssel, vagy c) tõkepiac szakterületen befektetési vállalkozási minõsítéssel nyilvántartásba vett. Az errõl szóló igazolást a Felügyelet kérelemre – a Felügyeletre irányadó törvényi szabályozás szerint – állítja ki. (3) A 10. számú melléklet 4. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe az vehetõ fel, aki a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, függetlenül a tagsági jogállásától.

35. § A névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges, ha a kérelmezõ a) a 10. számú melléklet 1. pontjában megjelölt szakterületen az okleveles adószakértõ szakképesítést igazolja vagy b) a 34. §-ban megjelölt feltételek valamelyikét teljesíti.

A lakás- és építésügyi, valamint az idegenforgalmi területeken bejegyezhetõ szakterületek

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt feltétel fennállása esetén a névjegyzékbe való felvételhez gyakorlati idõ igazolása nem szükséges.

38. § Nem vehetõ fel a névjegyzékbe a kérelmezõ a kérelemben megjelölt szakterületre, ha a szakterületen mûködõ szakmai kamarából a mérnöki, illetve építészeti tevékenység szakmai szabályainak megszegése miatt kizárták, a kizárástól számított három évig.

39. § (1) A 11. számú melléklet 6. pontjában megjelölt szakterületen a kérelmezõ a névjegyzékbe az okleveles építész tervezõ mûvész végzettséggel a mûvészeti felsõoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeirõl szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint egyenértékû végzettség esetén nem vehetõ fel. (2) A 11. számú melléklet 13. pontjában megjelölt szakterületen a kérelmezõ a névjegyzékbe 1996. december 31. napjáig indított fõiskolai szintû magasépítõ mérnöki szakon és egyetemi szintû szerkezetépítõ mérnöki szakon szerzett végzettség alapján vehetõ fel. A mûszaki felsõoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeirõl szóló 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet 4. §-a (3) bekezdésének a) pontja és a 4. §-ának (5) bekezdése szerint egyenértékû más végzettségek alapján a kérelmezõ a névjegyzékbe nem vehetõ fel.

36. §

40. §

A 11. számú mellékletben megjelölt szakterületek ágazati irányításáért a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelõs tárca nélküli miniszter felelõs.

A 11. számú melléklet 13. pontjában megjelölt szakterületen a névjegyzékbe való felvételhez az ott meghatározott egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szer-

1180


zett végzettség mellett elõírt szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség esetében a képesítés megszerzésétõl számított hároméves gyakorlati idõ igazolása szükséges.

III. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Hatálybalépés 41. § Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.

3. szám Átmeneti rendelkezések 42. §

(1) Akit az igazságügy-miniszter 2005. december 31. napjáig közegészségügy-járványtan vagy gyógyszerész szakterületeken az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe felvett, a névjegyzékbõl való törléséig [Szaktv. 8. § (1) bekezdése] e szakterületeken igazságügyi szakértõi tevékenységet végezhet. (2) Akit igazságügyi pszichiátria szakterületen az igazságügy-miniszter 2005. december 31. napjáig az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe felvett és az igazságügyi pszichiátriai tanfolyamot elvégezte, a névjegyzékbõl való törléséig [Szaktv. 8. § (1) bekezdése] e szakterületen igazságügyi szakértõi tevékenységet végezhet.

1. számú melléklet a 9/2006. (II. 27.) IM rendelethez Igazságügyi szakértõi szakterületek és képesítési feltételek a tûzvédelmi, valamint személy- és vagyonvédelmi területeken Szakterület megnevezése

Képesítési feltétel

1. biztonságszervezés

a) b) c) d)

2. építmények tûzvédelme

a) tûzvédelmi mérnök vagy b) mûszaki szakoktató, tûzvédelmi szakirányon vagy c) az OKJ-ben szereplõ katasztrófa- és tûzvédelmi szervezõ (tiszt) szakképesítés vagy d) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ tûzvédelmi fõelõadó szakképesítés

3. ipari baleset-megelõzés

a) tûzvédelmi mérnök vagy b) az a) pont kivételével a mûszaki felsõoktatásban alapképzésben szerzett egyetemi vagy fõiskolai végzettség és az OKJ-ben szereplõ katasztrófaés tûzvédelmi szervezõ (tiszt) szakképesítés

4. ipari tûzvédelem


5. személy- és vagyonvédelem

a) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ biztonságszervezõ I. szakképesítés vagy b) bûnügyi szaknyomozó vagy c) gazdaságvédelmi szaknyomozó vagy d) bûnügyi szaknyomozó vagy e) közrendvédelmi szervezõ vagy f) az OKJ-ben szereplõ rendõrszervezõ (tiszt) szakképesítés

fõiskolai szakmérnök, biztonságszervezõ szakon vagy biztonságtechnikai mérnök vagy biztonságszervezõ szakember vagy egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ biztonságszervezõ I. szakképesítés

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Szakterület megnevezése

1181


6. tûzoltó technikai eszközök

tûzoltó készülékek karbantartását végzõk tûzvédelmi szakvizsgája, vagy beépített tûzjelzõ vagy beépített tûzoltó berendezéseket tervezõk, és a kivitelezésért felelõs mûszaki vezetõk tûzvédelmi szakvizsgája és a) mûszaki szakoktató, tûzvédelmi szakirányon vagy b) az OKJ-ben szereplõ katasztrófa- és tûzvédelmi szervezõ (tiszt) szakképesítés vagy c) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ tûzvédelmi fõelõadó szakképesítés vagy d) a mûszaki felsõoktatásban alapképzésben szerzett egyetemi vagy fõiskolai végzettség

7. tûzvizsgálat


2. számú melléklet a 9/2006. (II. 27.) IM rendelethez

Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek az orvosi, továbbá egyes pszichológiai és biológiai területeken Szakterület megnevezése


1. aneszteziológia és intenzív terápia

általános orvos és aneszteziológiai és intenzív terápia szakvizsga

2. antropológia

a) okleveles biológus vagy b) okleveles régészet szakos bölcsész, vagy c) okleveles biológia szakos tanár általános orvos és arc-állcsont-szájsebészet szakvizsga

3. arc-állcsont-szájsebészet

4. baleseti sebészet (traumatológia) általános orvos és traumatológia ortopédia szakvizsga és ortopédia általános orvos és belgyógyászat szakvizsga 5. belgyógyászat 6. bõrgyógyászat

általános orvos és bõrgyógyászat szakvizsga

7. csecsemõ- és gyermekgyógyászat általános orvos és csecsemõ- és gyermekgyógyászat szakvizsga általános orvos és a szakorvos, szakfogorvos, szakgyógyszerész és klinikai 8. egészségbiztosítás szakpszichológus szakképesítés megszerzésérõl szóló 66/1999. (XII. 25.) EüM rendelet 3. számú mellékletének 45. pontjában megjelölt szakvizsga és a 4. számú mellékletének 46. pontjában megjelölt szakvizsga általános orvos és foglalkozás-orvostan (üzemorvostan) szakvizsga 9. foglalkozás-orvostan 10. fül-orr-gégegyógyászat

általános orvosi oklevél és fül-orr-gégegyógyászat szakvizsga

11. gyermek- és ifjúsági pszichiátria

általános orvos és gyermek- és ifjúsági pszichiátria szakvizsga

12. gyermeksebészet

általános orvos és gyermeksebészet szakvizsga

13. haemogenetika (DNS)

a) általános orvos vagy b) okleveles biológus

14. honvédorvostan, katasztrófa-orvostan

általános orvos és honvédorvostan, katasztrófa-orvostan szakvizsga

1182


15. idegsebészet 16. fogorvostan

17. igazságügyi orvostan

3. szám


általános orvos és idegsebészet szakvizsga okleveles fogorvos és a szakorvos, szakfogorvos, szakgyógyszerész és klinikai szakpszichológus szakképesítés megszerzésérõl szóló 66/1999. (XII. 25.) EüM rendelet 6. számú mellékletének 1–5. pontjaiban megjelölt valamelyik szakvizsga általános orvos és igazságügyi orvostan szakvizsga

19. infektológia

általános orvos és a szakorvos, szakfogorvos, szakgyógyszerész és klinikai szakpszichológus szakképesítés megszerzésérõl szóló 66/1999. (XII. 25.) EüM rendelet 3. számú mellékletének 19. pontjában és a 4. számú mellékletének 23. pontjában megjelölt szakvizsga általános orvos és infektológia szakvizsga

20. kardiológia

általános orvos és kardiológia szakvizsga

21. klinikai és mentálhigiéniai felnõtt- és gyermek szakpszichológia

a) okleveles pszichológus és klinikai és mentálhigiéniai felnõtt szakpszichológia vagy b) okleveles pszichológus és klinikai és mentálhigiéniai gyermek és ifjúsági szakpszichológia szakvizsga

22. mikrobiológia

23. neurológia

a) általános orvos és orvosi mikrobiológia szakvizsga vagy b) okleveles biológus vagy c) okleveles kémikus általános orvos és neurológia szakvizsga

24. nukleáris medicina

általános orvos és nukleáris medicina szakvizsga

18. igazságügyi pszichiátria

25. orvosi laboratóriumi diagnosztika általános orvos és orvosi laboratóriumi diagnosztika szakvizsga általános orvos és patológia szakvizsga 26. patológia 27. radiológia

általános orvos és radiológia szakvizsga

28. repülõorvostan

általános orvos és repülõorvostan szakvizsga

29. reumatológia

általános orvos és reumatológia szakvizsga

30. sebészet

általános orvos és sebészet szakvizsga

31. sugárterápia

általános orvos és sugárterápia szakvizsga

32. sürgõsségi orvostan (oxyológia)

általános orvos és oxyológia szakvizsga

33. szemészet

általános orvos és szemészet szakvizsga

34. szívsebészet

általános orvos és szívsebészet szakvizsga

35. szülészet-nõgyógyászat

általános orvos és szülészet-nõgyógyászat szakvizsga

36. toxikológia

37. transzfuziológia

a) okleveles gyógyszerész és a szakorvos, szakfogorvos, szakgyógyszerész és klinikai szakpszichológus szakképesítés megszerzésérõl szóló 66/1999. (XII. 25.) EüM rendelet 7. számú mellékletének 13. pontjában megjelölt szakvizsga vagy b) okleveles kromatográfia-szakmérnök általános orvos és transzfuziológia szakvizsga

38. tüdõgyógyászat

általános orvos és tüdõgyógyászat szakvizsga

39. urológia

általános orvos és urológia szakvizsga

3. szám


1183


Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a munkabiztonsági területen Szakterület megnevezése

a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember anyagmozgatás technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon, vagy b) munkavédelmi szakember bányászati tevékenység technológiája és eszközeinek biz- a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon tonsága vagy b) munkavédelmi szakember egészségügyi tevékenység technológiája és eszközeinek a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon biztonsága vagy b) munkavédelmi szakember emelõgép technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember energia elõállítás, szállítás, tárolás technológiája és eszkö- a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon zeinek biztonsága vagy b) munkavédelmi szakember építõipari kivitelezés technológiája és eszközeinek bizton- a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon sága vagy b) munkavédelmi szakember erdõgazdálkodás technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember feldolgozóipari tevékenység technológiája és eszközeinek a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon biztonsága vagy b) munkavédelmi szakember fûtés, szellõzés technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember hírközlés és elektronika technológiája és eszközeinek biz- a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon tonsága vagy b) munkavédelmi szakember hulladékkezelés technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember ipari alpintechnika technológiája és eszközeinek biztonsá- a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon ga vagy b) munkavédelmi szakember kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenység technológiája a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon és eszközeinek biztonsága vagy b) munkavédelmi szakember munkahelyi zaj és rezgés elleni védelem a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember

1. állattenyésztés technológiája és eszközeinek biztonsága

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.


1184


3. szám Képesítési feltétel

a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember növénytermesztés technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember sport- és nem mûvészeti célú szórakoztatási tevékenység a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon technológiája és eszközeinek biztonsága vagy b) munkavédelmi szakember szállítás technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember tárolás, raktározás technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember világítástechnika a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember vízgazdálkodás technológiája és eszközeinek biztonsága a) egyetemi szakmérnök, munkavédelmi szakon vagy b) munkavédelmi szakember

16. mûvészeti tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 17.

18.

19.

20.

21.

22.

4. számú melléklet a 9/2006. (II. 27.) IM rendelethez Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a mezõ- és erdõgazdálkodási, valamint az élelmiszer-ipari területeken Szakterület megnevezése

a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles kertészmérnök vagy c) okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök vagy d) mezõgazdasági környezetgazdálkodási szakmérnök vagy e) talajtani szakmérnök vagy f) növényvédelmi szakmérnök vagy g) okleveles élelmiszermérnök vagy h) okleveles biológus vagy i) okleveles biomérnök vagy j) biomérnök vagy k) okleveles környezetmérnök állategészségügy állatorvos dr. állattenyésztés a) okleveles agrármérnök vagy b) állattenyésztõ mérnök borászat a) okleveles élelmiszermérnök vagy b) szõlész-borász szakmérnök vagy c) okleveles kertészmérnök egyéni és társas vadászatok lebonyolítása vadgazdálkodási szakmérnök és a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles erdõmérnök vagy c) vadgazda mérnök

1. agrár-környezetgazdálkodás

2. 3. 4.

5.


3. szám


10.

11. 12.

13.

14. 15.

16.

17.

18. 19. 20.


a) okleveles vegyészmérnök vagy b) okleveles élelmiszermérnök vagy c) állatorvos dr. vagy d) okleveles élelmiszer minõségbiztosító agrármérnök vagy e) élelmiszer-biztonsági szakmérnök vagy f) kertészmérnök vagy g) okleveles vegyész élelmiszer-ipari feldolgozás okleveles élelmiszermérnök erdõgazdálkodás okleveles erdõmérnök erdõkár, erdei vadkár, erdei vadkárok okleveles erdõmérnök és becslése a) vadgazda mérnök vagy b) vadgazdálkodási szakmérnök erdõvédelem a) okleveles erdõmérnök vagy b) növényvédelmi szakmérnök vagy c) okleveles növényorvos vagy d) okleveles agrárkémikus agrármérnök elsõdleges fafeldolgozás okleveles faipari mérnök földmérés és térképészet a) okleveles geográfus vagy b) okleveles térképész vagy c) földmérõ mérnök vagy d) okleveles földmérõ és térinformatikai mérnök vagy e) okleveles építõmérnök vagy f) okleveles erdõmérnök vagy g) bánya- és geotechnikai mérnök földminõsítés, földvédelem és földhasz- talajtani szakmérnök és nosítás a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles kertészmérnök vagy c) meliorációs mérnök vagy d) okleveles erdõmérnök gyepgazdálkodás okleveles agrármérnök gyomszabályozás, vegyszeres gyomirtás a) növényvédelmi szakmérnök vagy b) okleveles növényorvos vagy c) okleveles agrárkémikus agrármérnök halászat a) halászati szakmérnök vagy b) halászati szakelõadó vagy c) okleveles agrármérnök kertészeti növénytermesztés a) okleveles kertészmérnök vagy b) kertészmérnök vagy c) okleveles agrármérnök vagy d) okleveles erdõmérnök keveréktakarmány-gyártás a) okleveles agrármérnök vagy b) takarmányozási és takarmánygazdálkodási szakmérnök mezõgazdasági és élelmiszer-ipari gépesí- a) okleveles mezõgazdasági gépészmérnök vagy tés b) élelmiszer-ipari gépészmérnök mezõgazdasági és élelmiszer-ipari vállala- a) okleveles közgazdász gazdálkodási szakon vagy ti gazdálkodás b) okleveles agrármérnök vagy c) okleveles élelmiszermérnök

6. élelmiszer-biztonság

7. 8. 9.

1185

1186


21. mezõgazdasági kár, mezõgazdasági vadkár, mezõgazdasági kárbecslés 22.

23.

24.

25.

26. 27.

28.

29.

30. 31. 32.

33.

34. 35.


okleveles agrármérnök vagy okleveles kertészmérnök és a) vadgazda mérnök vagy b) vadgazdálkodási szakmérnök mezõgazdasági tápanyag-gazdálkodás a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles kertészmérnök vagy c) talajtani szakmérnök vagy d) okleveles agrárkémikus agrármérnök vagy e) tápanyag-gazdálkodási szakmérnök mezõgazdasági termények, termékek táro- a) okleveles agrármérnök vagy lása b) okleveles kertészmérnök vagy c) takarmányozási és takarmánygazdálkodási szakmérnök mezõgazdasági termények, termékek tar- a) okleveles agrármérnök vagy tósítása b) takarmányozási és takarmánygazdálkodási szakmérnök vagy c) okleveles élelmiszermérnök mezõgazdasági termésbecslés a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles kertészmérnök vagy c) kertészmérnök növényvédelmi gépek és légi növényvé- okleveles mezõgazdasági gépészmérnök delem gépei öntözéses gazdálkodás a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles kertészmérnök vagy c) kertészmérnök vagy d) okleveles építõmérnök parképítés és zöldfelület-fenntartás a) okleveles kertészmérnök vagy b) kertészmérnök vagy c) okleveles erdõmérnök vagy d) okleveles tájépítész mérnök vagy e) kertépítõ és zöldfelület-fenntartó szakmérnök szántóföldi és kertészeti növényvédelem a) növényvédelmi szakmérnök vagy b) okleveles növényorvos vagy c) okleveles agrárkémikus agrármérnök szántóföldi növénytermesztés okleveles agrármérnök takarmánygazdálkodás a) okleveles agrármérnök vagy b) takarmányozási és takarmánygazdálkodási szakmérnök termõföld talajvédelme talajtani szakmérnök és a) okleveles agrármérnök vagy b) okleveles kertészmérnök vagy c) okleveles agrárkémikus agrármérnök vagy d) meliorációs mérnök vagy e) okleveles erdõmérnök vagy f) okleveles építõmérnök termõföld-forgalmazás, termõföld-érték- a) okleveles agrármérnök vagy becslés b) okleveles kertészmérnök vagy c) meliorációs mérnök vagy d) okleveles építõmérnök vadgazdálkodási tervezés a) vadgazda mérnök vagy b) vadgazdálkodási szakmérnök zárttéri vadtartás a) vadgazda mérnök vagy b) vadgazdálkodási szakmérnök

3. szám


1187


Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a közlekedési és az ipari területeken A) Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a közlekedési területen Szakterület megnevezése


1. belvízi hajózási nautika

a) közlekedésmérnök vagy b) hajóskapitány vagy c) hajóvezetõ „A” képesítés

2. hajózási mûszaki

a) gépészmérnök vagy b) közlekedésmérnök vagy c) I. géptiszti oklevél

3. ejtõernyõ légiüzemeltetése

a) b) c) d)

okleveles közlekedésmérnök vagy közlekedésmérnök vagy okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök

4. ejtõernyõ tervezése, gyártása, javítása, karbantartása

a) b) c) d)


5. függõvitorlázó légiüzemeltetése

a) b) c) d)


6. függõvitorlázó tervezése, gyártása, javítása, karbantartása

a) b) c) d)


7. helikopter légiüzemeltetése (5700 kg alatti max. felszállótömegû)

a) okleveles közlekedésmérnök vagy b) közlekedésmérnök vagy c) okleveles villamosmérnök vagy d) villamosmérnök vagy e) okleveles gépészmérnök vagy f) gépészmérnök

8. helikopter légiüzemeltetése (5700 kg vagy nagyobb felszállótömegû) a) okleveles közlekedésmérnök vagy b) közlekedésmérnök vagy c) okleveles villamosmérnök vagy d) villamosmérnök vagy e) okleveles gépészmérnök vagy f) gépészmérnök 9. helikopter mûszaki üzembentartása, karbantartása (5700 kg vagy na- a) okleveles közlekedésmérnök vagy gyobb felszállótömegû) b) közlekedésmérnök vagy c) okleveles villamosmérnök vagy d) villamosmérnök vagy e) okleveles gépészmérnök vagy f) gépészmérnök

1188



10. helikopter mûszaki üzembentartása, karbantartása (5700 kg alatti max. felszállótömegû)


11. légiforgalmi szolgálatok


12. repülõgép légiüzemeltetési (5700 kg alatti max. felszállótömegû)


13. repülõgép légiüzemeltetési (5700 kg vagy nagyobb felszállótömegû) a) okleveles közlekedésmérnök vagy b) közlekedésmérnök vagy c) okleveles villamosmérnök vagy d) villamosmérnök vagy e) okleveles gépészmérnök vagy f) gépészmérnök 14. repülõgép mûszaki üzembentartása, karbantartása (5700 kg alatti max. felszállótömegû)


15. repülõgép mûszaki üzembentartása, karbantartása (5700 kg vagy na- a) okleveles közlekedésmérnök vagy gyobb felszállótömegû) b) közlekedésmérnök vagy c) okleveles villamosmérnök vagy d) villamosmérnök vagy e) okleveles gépészmérnök vagy f) gépészmérnök 16. sikló, függõpálya, sífelvonó

a) okleveles közlekedésmérnök vagy b) közlekedésmérnök vagy c) okleveles építõmérnök

17. siklóernyõ légiüzemeltetése


3. szám


1189

Szakterület megnevezése


18. siklóernyõ tervezése, gyártása, javítása, karbantartása


19. vitorlázógép légiüzemeltetése


20. vitorlázógép tervezése, gyártása, javítása, karbantartása

a) b) c) d)


21. gépjármû-közlekedési mûszaki (javítás, karbantartás, jármûértékelés) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett, szakterületnek megfelelõ szakirányú végzettség 22. környezetvédelem a közlekedésben

fõiskolai szakmérnök, környezeti menedzser szakon vagy egyetemi (fõiskolai) szakmérnök, környezetvédelmi szakon vagy fõiskolai szakmérnök, környezetgazdálkodási szakon és a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök vagy c) okleveles közlekedésmérnök vagy d) közlekedésmérnök

23. közúti áruszállítás, fuvarozás

egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett, szakterületnek megfelelõ szakirányú végzettség

24. közúti jármû vizsgálat


25. közúti jármûtervezés mûszaki


26. közúti közlekedésbiztonsági mûszaki (balesetelemzés)

egyetemi szakmérnök, közlekedés mûszaki szakértõ szakon

27. közúti közlekedési mûszaki létesítmények technológiai tervezése, fenntartása


28. mobil rakodógép, rakodásgépesítés


1190


3. szám



29. vasúti áruszállítás

a) egyetemi szakmérnök, közlekedésépítõ szakon vagy b) egyetemi szakmérnök, közlekedési menedzser gazdasági mérnök szakon vagy c) fõiskolai szakmérnök, környezeti menedzser szakon vagy d) fõiskolai szakmérnök, logisztikai és szállítmányozási menedzser szakon

30. vasúti- és egyéb kötöttpályás jármûvek

a) b) c) d)

31. vasúti hidak és egyéb mérnöki létesítmények építése és fenntartása

a) egyetemi szakmérnök, közlekedésépítõ szakon vagy b) fõiskolai szakmérnök, környezeti menedzser szakon vagy c) okleveles közlekedésmérnök vagy d) közlekedésmérnök vagy e) okleveles építõmérnök vagy f) építõmérnök

32. vasúti hidak és egyéb mérnöki létesítmények tervezése

a) egyetemi szakmérnök, közlekedésépítõ szakon vagy b) fõiskolai szakmérnök, környezeti menedzser szakon vagy c) okleveles közlekedésmérnök vagy d) közlekedésmérnök

33. vasúti jármûgépészet (tervezés, üzemeltetés, fenntartás)

a) okleveles közlekedésmérnök vagy b) közlekedésmérnök vagy c) egyetemi szakmérnök, jármûgépész szakon

34. vasúti pályaépítés, fenntartás

a) b) c) d)

okleveles közlekedésmérnök vagy közlekedésmérnök vagy okleveles építõmérnök vagy építõmérnök

35. vasúti pályatervezés

a) b) c) d)

okleveles közlekedésmérnök vagy közlekedésmérnök vagy okleveles építõmérnök vagy építõmérnök

36. vasúti térvilágítás

a) b) c) d)

okleveles közlekedésmérnök vagy közlekedésmérnök vagy okleveles villamosmérnök vagy villamosmérnök

37. vasúti vontatás

a) okleveles közlekedésmérnök vagy b) közlekedésmérnök

okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök vagy okleveles közlekedési mérnök vagy közlekedési mérnök

3. szám


1191

B) Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek az ipari területen Szakterület megnevezése


1. bányászat

a) okleveles bánya- és geotechnikai mérnök vagy b) bánya- és geotechnikai mérnök

2. bányászati, építõipari gép gyártása

a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök

3. bõr, bõrtermék, lábbeli gyártása, feldolgozása

a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök vagy c) okleveles könnyûipari mérnök vagy d) könnyûipari mérnök vagy e) okleveles vegyészmérnök vagy f) vegyészmérnök

4. bútorgyártás

a) b) c) d)

5. élelmiszer-, dohányipari gép gyártása


6. festék-, bevonóanyag gyártás

a) b) c) d) e)

7. gumi-, mûanyag termék gyártása (kivéve közúti jármûvek)

a) okleveles vegyészmérnök vagy b) vegyészmérnök vagy c) okleveles gépészmérnök vagy d) gépészmérnök vagy e) okleveles vegyész vagy f) okleveles kémia szakos tanár

8. gyógyászati mûszer gyártása

a) okleveles villamosmérnök vagy b) villamosmérnök

9. gyógyszergyártás

a) okleveles vegyészmérnök vagy b) vegyészmérnök vagy c) okleveles gépészmérnök vagy d) gépészmérnök vagy e) okleveles vegyész vagy f) okleveles kémia szakos tanár vagy g) okleveles gyógyszerész

okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök vagy okleveles faipari mérnök vagy faipari mérnök

okleveles vegyészmérnök vagy vegyészmérnök vagy okleveles vegyész vagy okleveles kémia szakos tanár vagy kémia szakos tanár

10. háztartási készülék gyártása

a) b) c) d)

okleveles villamosmérnök vagy villamosmérnök vagy okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök

11. híradástechnikai termék, készülék gyártása

a) b) c) d)


1192


3. szám



12. hõerõgépek és rendszerek

a) b) c) d)

13. hõkezelés

a) okleveles kohómérnök vagy b) kohómérnök vagy c) egyetemi szakmérnök, hõkezelõ szakon

14. kelmefestés, vegytisztítás

a) okleveles vegyészmérnök vagy b) vegyészmérnök vagy c) okleveles vegyész

15. kohászati gép gyártása

a) b) c) d)

okleveles kohómérnök vagy kohómérnök vagy okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök

16. közúti gépjármûvek és egyéb közúti jármûvek gyártása

a) b) c) d)

okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök vagy okleveles közlekedési mérnök vagy közlekedési mérnök

17. mechanikai erõgép, energiaközlõ gyártása


18. mérõmûszer gyártása


19. mezõgazdasági gép gyártása

a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök vagy c) okleveles mezõgazdasági gépészmérnök vagy d) mezõgazdasági gépészmérnök

20. nyomdaipar


21. papír, papírtermék gyártása, feldolgozása

a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök vagy c) okleveles könnyûipari mérnök vagy d) könnyûipari mérnök vagy e) okleveles faipari mérnök vagy f) faipari mérnök

22. papíripari- és nyomdaipari gép gyártása

a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök vagy c) okleveles könnyûipari mérnök vagy d) könnyûipari mérnök vagy e) okleveles faipari mérnök vagy f) faipari mérnök


3. szám


1193 Képesítési feltétel

23. szénhidrogén termelés, -kutatás, -szállítás

a) okleveles gépészmérnök vagy b) gépészmérnök vagy c) okleveles vegyészmérnök vagy d) vegyészmérnök vagy e) okleveles olaj- és gázmérnök vagy f) okleveles vegyész vagy g) okleveles geofizikus vagy h) okleveles földtudományi mérnök

24. szerszámgépgyártás


25. színesfém- és alumínium kohászati termékek elõállítása

a) okleveles kohómérnök vagy b) kohómérnök

26. textil-, ruházati, bõripari gép gyártása


27. textília, textiláru gyártása


28. tisztítószer, kozmetikai cikk gyártása

a) okleveles vegyészmérnök vagy b) vegyészmérnök vagy c) okleveles gépészmérnök vagy d) gépészmérnök vagy e) okleveles vegyész vagy f) okleveles kémia szakos tanár vagy g) kémia szakos tanár

29. vas-, acél- és fémöntészet

a) okleveles kohómérnök vagy b) kohómérnök

30. vegyészet (kivéve a toxikológia)

a) okleveles vegyészmérnök vagy b) vegyészmérnök vagy c) okleveles vegyész

31. vegyi alapanyag gyártása


32. vegyi szál gyártása


1194


3. szám



33. vendéglátóipar

a) fõiskolai szakközgazdász, vendéglátó és szálloda vállalkozási szakon vagy b) vendéglátó és szálloda vállalkozási szakértõ vagy c) közgazdász vendéglátó és szálloda szakon vagy d) közgazdász gazdálkodási szakon vagy e) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ vendéglátó menedzser szakképesítés vagy f) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ vendéglátó szakmenedzser szakképesítés

34. villamos gép gyártása


35. villamosmûvek

a) b) c) d)


36. vízi jármûvek és munkagépek

a) b) c) d)

okleveles gépészmérnök vagy gépészmérnök vagy okleveles közlekedésmérnök vagy közlekedésmérnök

6. számú melléklet a 9/2006. (II. 27.) IM rendelethez Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek az informatikai és hírközlési területeken Szakterület megnevezése

1. elektromágneses összeférhetõség (EMC)

2. elektronikus hírközléssel összefüggõ méréstechnika


szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles informatikus fizikus vagy g) okleveles fizikus szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles fizikus

3. szám



3. informatikai berendezések, számítógépek, perifériák szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és és helyi hálózatok (hardver) a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles fizikus szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési 4. informatikai biztonság szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles programtervezõ matematikus vagy g) okleveles fizikus vagy h) okleveles matematikus vagy i) okleveles alkalmazott matematikus vagy j) programozó matematikus szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési sza5. informatikai rendszerek tervezése, szervezése kon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) programozó matematikus vagy g) okleveles programtervezõ matematikus vagy h) okleveles informatika szakos tanár vagy i) számítástechnika szakos tanár vagy j) informatikai szakirányon végzett okleveles gazdaságinformatikus vagy k) okleveles fizikus vagy l) okleveles matematikus vagy m) okleveles alkalmazott matematikus 6. mûsorszolgáltatással összefüggõ elektronikus hírköz- szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és lési tevékenység a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles fizikus

1196


7. stúdiótechnika, multimédia területtel összefüggõ informatikai tevékenység

8. számítástechnikai adatbázis, adatstruktúrák

9. szoftverek

10. vezetékes elektronikus hírközlés

11. vezetéknélküli elektronikus hírközlés


szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles programtervezõ matematikus vagy g) okleveles alkalmazott matematikus vagy h) okleveles matematikus vagy i) programozó matematikus vagy j) okleveles informatika szakos tanár vagy k) számítástechnika szakos tanár szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) programozó matematikus vagy b) okleveles programtervezõ matematikus vagy c) okleveles informatika szakos tanár vagy d) számítástechnika szakos tanár vagy e) informatikai szakirányon végzett okleveles gazdaság-informatikus vagy f) okleveles alkalmazott matematikus vagy g) okleveles gazdaságmatematikai elemzõ szakos közgazdász vagy h) okleveles mérnök-informatikus vagy i) okleveles matematikus szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles fizikus szakterületnek megfelelõ szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség és a) villamosmérnök vagy b) okleveles villamosmérnök vagy c) okleveles rendszerinformatikus vagy d) mérnök-informatikus vagy e) okleveles mérnök-informatikus vagy f) okleveles fizikus

3. szám


1197


Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi területeken A) Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a környezetvédelmi területen Szakterület megnevezése


1. egyedi vagy házi szennyvízkezelés és -elhelyezés

a) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szerzett, szakterületnek megfelelõ szakirányú végzettség vagy b) mûszaki, illetve természettudományos felsõoktatásban alapképzésben szerzett egyetemi vagy fõiskolai végzettség és szakterületnek megfelelõ ba) szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség vagy bb) felsõfokú iskolai végzettségre épülõ OKJ-ben szereplõ szakirányú szakképesítés

2. hulladékgazdálkodás


3. környezeti víz- és talajvédelem


4. környezeti zaj- és rezgésvédelem


1198



5. környezetszennyezést csökkentõ berendezések, tech- a) egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben szernológiák zett, szakterületnek megfelelõ szakirányú végzettség vagy b) mûszaki, illetve természettudományos felsõoktatásban alapképzésben szerzett egyetemi vagy fõiskolai végzettség és szakterületnek megfelelõ ba) szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettség vagy bb) felsõfokú iskolai végzettségre épülõ OKJ-ben szereplõ szakirányú szakképesítés 6. levegõtisztaság-védelem


B) Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a természetvédelmi területen Szakterület megnevezése


1. barlangvédelem


2. élõvilág védelem


3. szám



3. erdõk természetvédelme


4. földtani és felszínalaktani értékek védelme


5. ökológia


6. tájvédelem


7. természetvédelem a vadgazdálkodásban


1200


8. természetvédelem és mezõgazdaság



C) Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a vízügyi területen Szakterület megnevezése


1. árvízvédelem és -mentesítés


2. felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás


3. felszíni vízkészlet-gazdálkodás


3. szám



4. folyó- és tószabályozás


5. ipari vízgazdálkodás


6. ivóvízellátás, ivóvízminõség-javítás


7. települési szennyvízelvezetés és -tisztítás


8. vízépítési nagymûtárgyak


1202


9. vízfeltárás, kútfúrás, vízkitermelés



10. vízgyûjtõ-gazdálkodás


11. vízrendezés és belvízmentesítés


8. számú melléklet a 9/2006. (II. 27.) IM rendelethez Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a kulturális területen Szakterület megnevezése

1. drágakõ

2. ékszer


a) okleveles geológus vagy b) az OKJ-ben szereplõ drágakõszakértõ szakképesítés vagy c) az OKJ-ben szereplõ drágakõ-meghatározó szakképesítés vagy d) az OKJ-ben szereplõ ékszerbecsüs szakképesítés a) ötvös mestervizsga (anyag megjelölésével) vagy b) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy c) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy d) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy e) okleveles történelem szakos bölcsész vagy f) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy g) restaurátormûvész vagy h) okleveles formatervezõ mûvész vagy i) az OKJ-ben szereplõ ékszerbecsüs szakképesítés

3. szám


3. festmény és grafika

4. hangszerek

5. iparmûvészeti tárgyak

6. könyvtári dokumentumok

7. levéltári dokumentumok


a) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy b) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy c) restaurátormûvész vagy d) az OKJ-ben szereplõ festmény becsüs szakképesítés vagy e) képgrafikus mûvész vagy f) festõmûvész a) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy b) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy c) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy d) okleveles történelem szakos bölcsész vagy e) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy f) okleveles néprajz szakos bölcsész vagy g) okleveles néprajz szakos bölcsész és tanár vagy h) restaurátormûvész vagy i) okleveles formatervezõ mûvész vagy j) hangszerkészítõ és -javító mestervizsga (a hangszer, illetve hangszercsoport megjelölésével) vagy k) okleveles hangszermûvész és az OKJ-ben szereplõ szakrestaurátor szakképesítés (szak megjelölésével) a) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy b) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy c) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy d) okleveles történelem szakos bölcsész vagy e) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy f) restaurátormûvész vagy g) az OKJ-ben szereplõ mûtárgy becsüs szakképesítés vagy h) az OKJ-ben szereplõ bútor-szõnyeg becsüs szakképesítés a) okleveles informatikus könyvtáros vagy b) restaurátormûvész vagy c) az OKJ-ben szereplõ könyv- és papírrestaurátor szakképesítés a) okleveles levéltár szakos bölcsész vagy b) restaurátormûvész vagy c) okleveles történelem szakos bölcsész vagy d) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy e) az OKJ-ben szereplõ könyv- és papírrestaurátor szakképesítés

1204


8. mozgóképgyártás

9. mûemlékvédelem

10. mûszaki emlékek

11. néprajzi emlékek

12. numizmatika

13. óra


a) okleveles film- és televíziórendezõ vagy b) okleveles film- és televízióoperatõr vagy c) okleveles multimédia programszerkesztõ-rendezõ vagy d) okleveles mozgóképdramaturg-esztéta vagy e) okleveles filmelmélet és filmtörténet szakos bölcsész vagy f) okleveles filmelmélet és filmtörténet szakos bölcsész és tanár vagy g) film- és televízióvágó vagy h) kameraman a) okleveles építészmérnök vagy b) egyetemi szakmérnök, mûemlékvédelmi szakon vagy c) okleveles magasépítõ üzemmérnök a) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy b) okleveles történelem szakos bölcsész vagy c) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy d) restaurátormûvész vagy e) az OKJ-ben szereplõ mûszaki, híradástechnikai becsüs szakképesítés vagy f) a mûszaki felsõoktatásban alapképzésben szerzett egyetemi végzettség a) okleveles néprajz szakos bölcsész vagy b) okleveles néprajz szakos bölcsész és tanár vagy c) okleveles történelem szakos bölcsész vagy d) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy e) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy f) restaurátormûvész a) okleveles régészet szakos bölcsész, két szakág [õsrégészet, római provinciák régészete, antik (görög-római) régészet, népvándorláskori régészet, középkori régészet] feltüntetésével vagy b) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy c) okleveles történelem szakos bölcsész vagy d) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár vagy e) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy f) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy g) restaurátormûvész vagy h) az OKJ-ben szereplõ mûtárgybecsüs szakképesítés vagy i) az OKJ-ben szereplõ ékszerbecsüs szakképesítés a) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy b) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy c) órás mestervizsga vagy d) restaurátormûvész vagy e) az OKJ-ben szereplõ szakrestaurátor szakképesítés (a szak megjelölésével)

3. szám


14. régészeti örökségvédelem, régészeti lelõhelyek

15. régészeti leletek

16. szobrászat

17. televíziós mûsorkészítés

18. zene- és színháztörténeti emlék


okleveles régészet szakos bölcsész a korszak(ok) [õsrégészet, római provinciák régészete, antik (görög-római) régészet, népvándorláskori régészet, középkori régészet] feltüntetésével a) okleveles régészet szakos bölcsész, két szakág [õsrégészet, római provinciák régészete, antik (görög-római) régészet, népvándorláskori régészet, középkori régészet] feltüntetésével vagy b) restaurátormûvész a) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész vagy b) okleveles mûvészettörténet szakos bölcsész és tanár vagy c) restaurátormûvész vagy d) szobrászmûvész a) okleveles film- és televíziórendezõ vagy b) okleveles film- és televízióoperatõr vagy c) okleveles multimédia programszerkesztõ-rendezõ vagy d) okleveles mozgóképdramaturg-esztéta a) okleveles informatikus könyvtáros vagy b) okleveles levéltár szakos bölcsész vagy c) restaurátormûvész vagy d) okleveles új- és legújabb kori történeti muzeológia szakos bölcsész vagy e) okleveles történelem szakos bölcsész vagy f) okleveles történelem szakos bölcsész és tanár


Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a gyógypedagógia és egyes pszichológiai területeken Szakterület megnevezése


1. értelmi fogyatékosok gyógypedagógiája

pedagógus szakvizsga és a) értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos tanár vagy terapeuta vagy b) tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanár vagy terapeuta vagy c) okleveles gyógypedagógus vagy d) okleveles gyógypedagógus és gyógypedagógia szakos tanár

2. hallássérültek gyógypedagógiája

pedagógus szakvizsga és a) hallássérültek pedagógiája szakos tanár vagy terapeuta vagy b) okleveles gyógypedagógus vagy c) okleveles gyógypedagógus és gyógypedagógia szakos tanár

1206



3. látássérültek gyógypedagógiája

pedagógus szakvizsga és a) látássérültek pedagógiája szakos tanár vagy terapeuta vagy b) okleveles gyógypedagógus vagy c) okleveles gyógypedagógus és gyógypedagógia szakos tanár

4. logopédia

pedagógus szakvizsga és a) logopédia szakos tanár vagy terapeuta vagy b) okleveles gyógypedagógus vagy c) okleveles gyógypedagógus és gyógypedagógia szakos tanár

5. mozgásszervi fogyatékosok gyógypedagógiája

pedagógus szakvizsga és a) szomatopedagógia szakos tanár vagy terapeuta vagy b) okleveles gyógypedagógus vagy c) okleveles gyógypedagógus és gyógypedagógia szakos tanár

6. munka- és szervezetpszichológia

munka- és szervezetpszichológiai szakpszichológus

7. pedagógiai pszichológia

pedagógiai szakpszichológus


Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a közgazdaság, vám- és egyes pénzügyi területeken Szakterület megnevezése


1. adó- és járulék

a) az OKJ-ben szereplõ okleveles adószakértõ szakképesítés vagy b) adószakértõi tevékenységre jogosító engedély megléte esetén egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség

2. biztosítás

a) egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ biztosítási tanácsadó szakképesítés vagy b) okleveles közgazdász pénzügyi szakon vagy c) okleveles gazdaságmatematikai elemzõ szakos közgazdász vagy d) okleveles könyvvizsgálói képesítés biztosítói minõsítéssel vagy e) egyetemi szakközgazdász, aktuárius szakon vagy f) aktuárius szakértõ

3. szám



3. jövedék

a) egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ jövedéki ügyintézõ szakképesítés vagy b) vámigazgatási szervezõ vagy c) vámigazgatás-szervezõ vagy d) pénzügyi szaknyomozó vagy e) fõiskolai szakközgazdász, pénzügy adó-, illeték-, vámszakon vagy f) pénzügyi adó-, illeték-, vámszakértõ

4. könyvszakértés

okleveles könyvvizsgálói képesítés

5. pénzpiac

a) okleveles könyvvizsgálói képesítés pénzügyi intézményi minõsítéssel vagy b) okleveles közgazdász pénzügyi szakon

6. tõkepiac

a) okleveles könyvvizsgálói képesítés befektetési vállalkozási minõsítéssel vagy b) okleveles közgazdász pénzügyi szakon

7. vám

a) egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ vámügyintézõ szakképesítés vagy b) vámigazgatási szervezõ vagy c) vámigazgatás-szervezõ vagy d) pénzügyi szaknyomozó vagy e) fõiskolai szakközgazdász, pénzügy adó-, illeték-, vámszakon vagy f) pénzügyi adó-, illeték-, vámszakértõ

11. számú melléklet a 9/2006. (II. 27.) IM rendelethez Igazságügyi szakértõi szakterületek és az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételek a lakás- és építésügyi, valamint az idegenforgalmi területeken Szakterület megnevezése


1. beruházás, beruházás lebonyolítás, építésgazdaság, építésszervezés

a) okleveles építõmérnök vagy b) okleveles építészmérnök

2. építésgépesítés

a) okleveles építészmérnök vagy b) okleveles építõmérnök

3. építési szakipar

a) okleveles építészmérnök vagy b) okleveles építõmérnök

4. építési szerelõipar

a) okleveles villamosmérnök vagy b) okleveles gépészmérnök

5. építéstechnológia


6. építészet

a) okleveles építészmérnök vagy b) okleveles építész tervezõ mûvész vagy c) okleveles építõmérnök

1208



7. építõanyag-ipar

a) okleveles vegyészmérnök vagy b) okleveles gépészmérnök

8. épületfizika

a) okleveles építõmérnök vagy b) okleveles építészmérnök vagy c) okleveles gépészmérnök

9. épületgépészet

okleveles gépészmérnök

10. épületszerkezet


11. épületvillamosság

okleveles villamosmérnök

12. geotechnika, mélyépítés

okleveles építõmérnök

13. ingatlan-értékbecslés

egyetemi szakmérnök, ingatlanszakértõ szakon vagy ingatlangazdálkodási szakértõ vagy az OKJ-ben szereplõ ingatlanközvetítõ szakképesítés és a) okleveles építészmérnök vagy b) okleveles építõmérnök vagy c) szerkezetépítõ szakon végzett okleveles építõmérnök vagy d) okleveles magasépítõ üzemmérnök

14. táj- és kertépítészet

a) okleveles kertészmérnök vagy b) okleveles tájépítész mérnök vagy c) okleveles építészmérnök

15. tartószerkezet (statika)


16. településrendezés

a) okleveles építészmérnök vagy b) okleveles településmérnök

17. területrendezés

a) b) c) d)

18. idegenforgalom

a) egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ idegenvezetõ szakképesítés vagy b) egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ idegenforgalmi menedzser szakképesítés vagy c) egyetemi vagy fõiskolai szintû felsõoktatásban alapképzésben szerzett végzettség és az OKJ-ben szereplõ idegenforgalmi szakmenedzser szakképesítés vagy d) közgazdász idegenforgalmi és szálloda szakon vagy e) közgazdász gazdálkodási szakon vagy f) egyetemi szakközgazdász, turizmus szakon vagy g) turizmus szakértõ vagy h) fõiskolai szakközgazdász, idegenforgalmi és szálloda vállalkozási szakon vagy i) idegenforgalmi és szálloda vállalkozási szakértõ

okleveles építészmérnök vagy okleveles építõmérnök vagy okleveles tájépítész mérnök vagy okleveles településmérnök

3. szám


Az Alkotmánybíróság határozatai Az Alkotmánybíróság 3/2006. (II. 8.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, bírói kezdeményezés és alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következõ

1209

kotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 79. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 5. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdése és 578/I. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 6. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.

határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 42. § (1) bekezdése második mondata, amely szerint „A határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.”, alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. A megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételének napján veszti hatályát. A 42. § (1) bekezdése a következõ szöveggel marad hatályban: „42. § (1) Ha a közgyûlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetõleg a szervezeti-mûködési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül.” 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 2003. december 31-ig hatályban volt 32. § (1) bekezdésének második mondata, amely szerint „A határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.”, alkotmányellenes, ezért az a Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság által az 53.Pfv.21.813/2004/2. számú végzéssel befejezett ügyben, és a Miskolci Városi Bíróság elõtt 9.P.20.120/2005. szám alatt folyamatban lévõ eljárásban nem alkalmazható. 3. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése, 3. § (2)–(3) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 10. § (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 18. § (1)–(2) bekezdése, 20. § (1) bekezdés d) pontja, 23. § (2) bekezdése, 25. § (1) bekezdése, 30. § (1)–(2) bekezdése, 31. §-a, 32. § (1) és (3) bekezdése, 33. § (1) bekezdése, 35. § (2) bekezdése, 42. § (1) bekezdés elsõ mondata, 50. §-ának második mondata, 51. § (1) bekezdés d) pontja, 56. § 3. pontja, 63. § (2) bekezdése, 63. § (3) bekezdése al-

7. Az Alkotmánybíróság a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 8. Az Alkotmánybíróság a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 9. § (2) bekezdése értelmezésére irányuló indítványt visszautasítja. 9. Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pf.21039/2001/5. számú határozata és más hatósági intézkedések, határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 10. Az Alkotmánybíróság a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvénynek a Legfelsõbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság elõtt Pfv.20.424/2002/4. szám alatt folyamatban volt eljárásban alkalmazott 32. §-a ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 11. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 1. § (1) bekezdése, 3. § (1)–(2) bekezdése, 6. § (1)–(3) bekezdése, 9. § (1)–(3) bekezdése, 10. §-a, 11. § (2) bekezdése, 12. § (2)–(4) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 16. § (1)–(2) bekezdése, 17. § (2) bekezdése, 18. §-a, 21. § (1)–(3) bekezdése, 22–38. §-ai alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte, visszautasítja. 12. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvrõl szóló a 1959. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdése továbbá a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 14. § (1) bekezdés d) pontja, (2) bekezdése és 24. §-a nemzetközi egyezménybe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

1210

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY INDOKOLÁS I.

1. Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) hatálybalépését követõen. A Ttv. a társasházról szóló 1977. évi 11. törvényerejû rendeletet (a továbbiakban: Tvr.) váltotta fel, de az újraszabályozásnál a törvényhozó tekintettel volt a társasház-tulajdonról szóló 1924. évi XII. törvénycikk megoldásaira. A Ttv. szerint a társasház-tulajdon az ingatlanon fennálló tulajdonközösség sajátos formája maradt. A Ttv. számos változást hozott a Tvr. rendelkezéseihez képest. Szûkült az a kör, ahol a döntéshozatalhoz valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges; a mindennapi mûködéshez szükséges, fõként szervezési és a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó gazdálkodási kérdésekben a Ttv. rugalmasabb többségi szavazást tesz lehetõvé. A Ttv. a lakóépület rendeltetésének megõrzése céljából lehetõséget biztosít a tulajdonostársak számára, hogy az alapító okiratban meghatározhassák a külön tulajdonban lévõ lakás és helyiség használatának, hasznosításának olyan korlátait, amely összhangban van a társasház céljával, mûködésével. Lehetõvé tette a törvény, hogy a közös költséghez kapcsolódó kötelezettségek tulajdonostársak közötti megosztását az alapító okirat, vagy a szervezeti-mûködési szabályzat a tulajdoni hányadtól eltérõen is megállapíthassa. Új szabály, hogy a közösség a közgyûlés többségi határozata alapján kérheti a bíróságtól a közös tulajdon megszüntetését. Az indítványok zömmel az új, változást hozó rendelkezéseket kifogásolták. Az indítványokat az Alkotmánybíróság a Ttv.-ben foglalt egyes rendelkezések sorrendjében, tartalmuk szerint bírálta el, azok lényege az alábbiak szerint foglalható össze: 1.1. Egy indítványozó szerint a Ttv. 1. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése és 9. § (1) bekezdése a jogállamhoz tartozó jogbiztonságot sérti, mert ellentmondásosak a társasház létrejövetele szabályai; nem lehet tudni, hogy a társasház mikor jön létre a törvény erejénél fogva és mikor elhatározástól függõen, továbbá melyik esetben mi a bíróság feladata. 1.2. Egy másik indítványozó úgy véli, hogy a Ttv. 2. § (1) bekezdése a tulajdonhoz való alapvetõ jogot és az Alkotmány 70/I. §-át sérti, mert utal a Ttv. 3. § (2) bekezdésére és 19. §-ára. Ezek a szabályok pedig lehetõvé teszik, hogy az alapító okirat felhatalmazása alapján a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható; továbbá feljogosítják a tulajdonostársat, hogy a közgyûlés határozata alapján kérhesse a bíróságtól a közös tulajdonban álló olyan épületrészre, amely önálló ingatlanként ki-

3. szám

alakítható, vagy amellyel a meglevõ külön tulajdon tárgya bõvíthetõ, a közös tulajdon megszüntetését. Mindez szintén a tulajdonhoz való alapvetõ jogot sérti. 1.3. Több indítványozó szerint a Ttv. 3. § (2) bekezdése a tulajdonhoz való alapvetõ jogot sérti, mert a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolhatja az összes tulajdoni hányad legalább kétharmados többségével rendelkezõ tulajdonostársak igenlõ szavazatával. Mások szerint viszont a Ttv. 3. § (2) bekezdése, amely a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítésrõl szól, és a 11. § (2) bekezdése, amely az alapító okirat megváltoztatására tartalmaz szabályozást, aránytalanul megnehezíti, adott esetben lehetetlenné teszi, hogy az ingatlan tulajdonosa a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) rögzített rendelkezési jogát gyakorolja; ez az Alkotmány 13. § (1) bekezdését sérti, mert az Alkotmány alapjogként elismeri a tulajdon szerzésének jogát. Sérül a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlõ védelmének elve is. Van olyan indítvány is, amely szerint a Ttv. 3. § (2) bekezdése, 6. § (1) és (2) bekezdése, 12. § (3) bekezdése és 17. § (2) bekezdése az Alkotmány 56. §-át, 70. § (4) bekezdését és 70/A. §-át sérti, mert ezek a szabályok – az indítványozó által javasolt legalább 90%-os többség helyett – meghatározott kérdésekben a csupán 2/3-os többségû döntéshozatalt teszik lehetõvé a tulajdoni hányad vagy a közgyûlésen résztvevõk arányában. 1.4. Többen támadják a Ttv. 3. § (3) bekezdését, amely kimondja, hogy a közösség egészét terhelõ kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk – vagy az alapító okiratban, illetõleg a szervezeti-mûködési szabályzatban ettõl eltérõen meghatározott mérték – szerint felelnek az egyszerû (sortartásos) kezesség szabályai szerint; ez a szabály abban a részében, amelyben az egyszerû (sortartásos) kezességre utal, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével ellentétes. Az az egyszerû (sortartásos) kezesség szabályaira való utalásból az indítványozók szerint az következik, hogy a tulajdonostársak felelõssége egyetemleges, márpedig ez a tulajdoni hányad szerinti felelõsséget meghaladó felelõsséget jelent, ami az Alkotmány hivatkozott szabályába ütközik. Mások szerint a Ttv. 3. § (3) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, 17. §-át, 70/E. § (1)–(2) bekezdését is sérti, mert a törvény által létrehozott kényszerkezesség különbözõ ismeretlen személyeket együtt, azonosan kötelez, mások – fizetni nem tudók vagy nem akarók – helyett fizetésre. 1.5. Többen támadják a Ttv. 12. § (3) bekezdését, amelynek értelmében lakóépületben lévõ társasházban a közgyûlés legalább 2/3-os szavazattöbbségû határozatával megtilthatja a külön tulajdonban lévõ nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatását, továbbá a (4) bekezdést, amely kimondja,

3. szám


1211

hogy jogszabályban meghatározott engedélyhez kötött tevékenységhez az engedély akkor adható ki, ha a hatóság felhívására – 30 napos határidõn belül – a közgyûlés nem hozott tiltó határozatot; e szabályok sértik a tulajdonhoz való alapvetõ jogot, a tulajdoni formák egyenjogúságának elvét, a vállalkozás jogát és a jogállamhoz tartozó jogbiztonságot. [Utóbb az egyik indítványozó az új társasházi törvény 18. § (1) és (2) bekezdésére tartotta fenn indítványát.]

tulajdonostárs nem élhet a szavazati jogával, ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, 8. § (1) bekezdésével, a 13. § (1) bekezdésével, az 57. § (5) bekezdésével. Utaltak arra is, hogy a Ttv. 24. § (1) és (5) bekezdése, amely a közös képviselõ rendelkezése alapján lehetõvé teszi a külön tulajdon jelzálogjoggal való megterhelését, az Alkotmány 45. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a közös képviselõ csak egy lakó, hatósági, bírói hatalmat nem gyakorolhat.

1.6. Egy indítványozó szerint a Ttv. 13. § (1) bekezdés d) pontja, amely szerint a tulajdonostárs köteles a lakásában tervezett építkezésrõl értesíteni a közös képviselõt, illetõleg az intézõbizottság elnökét, a tulajdonhoz való alapvetõ jogot sérti, mert ez a jog akkor érvényesülhetne megfelelõen, ha a közösség egészét érintõ komoly munkálat megszavazásához valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása lenne szükséges.

1.10. Egy indítványozó szerint a Ttv. 25. § (1) bekezdése, 26. § (2) bekezdése, 32. § (1) bekezdése és a 38. § (1) bekezdés d) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a szabályozás nem ad elég eljárási garanciát a tulajdonos részére a közgyûlésen való részvételre, a határozat megismerésére és bíróság elõtti megtámadására; a jogvesztõ határidõ pedig aránytalan korlátozást jelent.

1.7. Egy indítványozó a Ttv. 14. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése rendelkezéseit támadja, mert e szabályok sértik az Egyesült Nemzetek Közgyûlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetésérõl szóló 1976. évi 8. törvényerejû rendelet III. rész 17. cikk 1. pontját. 1.8. Egy másik indítványozó azzal érvel, hogy a Ttv. 16. § (1) bekezdésének második mondata – amely szerint ha a földrészlet nem képezi harmadik személy tulajdonát, közös tulajdonba tartozik, eltörli és erõszakosan beleavatkozik az alapító tulajdonosok egymás közti megállapodásaiba, amelyet annak idején az alapító okiratban rögzítettek, vagy a jövõben rögzíteni szeretnének – sérti a tulajdonosok Alkotmányban foglalt jogait, az Alkotmány 8. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, 54. § (1) bekezdését, 57. § (5) bekezdését. 1.9. Egy indítványban azt kifogásolják, hogy a Ttv. 24. § (1) bekezdése az Alkotmány 70/D., 70/E. és 70/K. §-át sérti, mert a jelzálog nem készteti elég hatékonyan fizetésre a hátralékba került tulajdonostársat, és így a becsületesen fizetõk említett jogai sérülnek. Mások viszont a jelzálogjog nem szerzõdéses keletkeztetésérõl szóló szabályokat – Ptk. 259. § (1) bekezdése, Ttv. 24. §-a – támadják, mert szerintük ezek sértik a vagyoni helyzet szerinti különbségtételnek az Alkotmányban és az ENSZ 1948. december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyûlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetésérõl szóló 1976. évi 8. törvényerejû rendeletben megfogalmazott tilalmát. Azzal is érvelnek, hogy a Ttv. 24. §-a, amely lehetõvé teszi, hogy a közgyûlés a határozatával a közös költséghez való hozzájárulás befizetésével legalább féléves hátralékba került tulajdonostárs külön tulajdonát jelzálogjoggal megterhelje, és e határozat meghozatala során a hátralékos

1.11. Sokan támadják a Ttv. 32. § (1) bekezdését, amelynek értelmében a határozat érvénytelenségének megállapítására nyitva álló, jogvesztõ határidõt a határozat meghozatalától kell számítani, többen sérelmezik, más-más alkotmányi rendelkezésre hivatkozva. Van, aki szerint az a szabály az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütközik. Mások szerint a Ttv. 32. § (1) bekezdés a jogorvoslathoz való alapvetõ jogot sérti, mert a közgyûlés határozatát a bírósággal, közigazgatással vagy más hatósággal egy szintre emeli. Hivatkoznak a tulajdonhoz való alapvetõ jog sérelmére is. Állítják, hogy Ttv. 32. § (1) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 70/A. § (2)–(3) bekezdését, 57. § (5) bekezdését sérti, mert visszaélésre ad alkalmat az, hogy a határidõ nem a tudomásszerzéstõl számít, egyébként is értelmezhetetlen a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelme, továbbá kifogásolható, hogy csak a tulajdonostárs és más személy vagy szervezet a határozatot nem támadhatja meg. Van, aki szerint a Ttv. 32. § (1) bekezdése a tulajdonhoz való alapvetõ jogot sérti és ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével is. Közgyûlési határozat korlátozhatja akár a tulajdonjogot is, így az a körülmény, hogy a megtámadási határidõ a határozat meghozatalától számít, továbbá az, hogy a határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár, mindkét alkotmányos alapjog sérelmét eredményezheti. 1.12. Két alkotmányjogi panaszban és egy bírói kezdeményezésben is állították a Ttv. 32. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét. Az egyik, 2004. július 21-én érkezett panaszt a Ttv. 32. § (1) bekezdésének a Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság által az 53.Pfv.21.813/2004/2. számú végzéssel befejezett ügyben való alkalmazása miatt nyújtották be. A másodfokú határozatot az indítványozó 2004. június 16-án vette át. Állították, hogy a Ttv. 32. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglaltakkal. A másik panaszt a Ttv. 32. § (1) bekezdésének a Legfelsõbb Bí ró ság mint fe lül vizs gá la ti bí ró ság elõtt

1212


Pfv.20.424/2002/4. szám alatt folyamatban volt eljárásban való alkalmazásával kapcsolatban nyújtották be. Állították, hogy a jogállammal [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] összeegyeztethetetlen az, hogy valaki olyan reá vonatkozó határozattal szemben veszítse el idõmúlás (és mindössze 60 nap) miatt a jogorvoslati lehetõségét, amelyet tudta nélkül hoznak meg, és vele nem is közölnek. A Miskolci Városi Bíróság az elõtte 9.P.20.120/2005. szám alatt folyamatban lévõ eljárást az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján felfüggesztette és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. Indítványa szerint a Ttv. 32. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, mert a jogbiztonság az állam kötelezettségévé teszi annak biztosítását, hogy a jogintézmények az eljárási garanciák betartásával alkotmányosan, kiszámíthatóan mûködjenek. A közgyûlési döntés bíróság elõtti megtámadására vonatkozó jogvesztés – ami az indítvány tartalma szerint a bírói úthoz való jog gyakorlását érinti – általános jelleggel, törvényi garanciák nélkül történt megfogalmazása a jogbiztonság követelményébe ütközik. 1.13. Egy indítványozó szerint a Ttv. 37. § második mondata, amely kimondja, hogy a közös képviselõ, illetõleg az intézõbizottság elnöke képviseleti jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, az Alkotmány 13. § (1) bekezdését sérti, mert a társasház más jogszabályokban biztosított jogait vonja el. Az indítványra okot adó konkrét ügyekben eljáró bíróságok eltérõ gyakorlatára hivatkozva kezdeményezte a Ttv. 9. § (2) bekezdése értelmezését. Ez a szabály arra ad lehetõséget, hogy több épületbõl álló társasház esetében az egy vagy több épületben levõ lakások tulajdonosainak – tulajdoni hányad szerinti – többsége a bíróságtól önálló társasház alapítását kérhesse, ha az nem sérti a meglevõ társasház tulajdonosainak méltányos érdekét. 1.14. Egy indítványozó úgy véli, hogy az Alkotmány 70/I. §-át sérti a Ttv. 39. § 5. pontja, amikor a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásoknak minõsíti az állagvédelmet meghaladó, a fenntartás, felújítás és korszerûsítés körébe nem tartozó olyan munkálattal összefüggõ kiadásokat, amelyek jellemzõen az épület bõvítésével vagy új épület létesítésével járnak; felújítás és korszerûsítés körébe nem tartozó munkálattal összefüggõ kiadásokat ugyanis az indítvány szerint nem lehet a rendes gazdálkodás körébe tartozónak minõsíteni. 1.15. Van, aki azt állítja, hogy a Ttv. 41. § (2) bekezdése ellentétes a jogállamiság elvével, mert utóbb hatályba lépõ jogszabály nem minõsíthet már megkötött szerzõdést semmisnek. Egy indítványozó szerint a Ttv. 41. § (4) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti, mert a jogbiztonsággal ellentétes, hogy a külön tulajdonban álló lakás beosztásának megváltoztatásához nem szükséges az alapító okirat módosítása, ha a törvény hatálybalépése elõtt létesített alapító okirathoz mellékelték a társasházi lakások beosztását tartalmazó tervrajzot.

3. szám

2.1. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kezdeményezték a Ttv. hiányosnak vélt szabályozásával összefüggésben az Alkotmány 13. § (1) bekezdésére hivatkozva, mert – nincs jogszabályi garancia a társasház vagyonával gazdálkodók visszaélésének kivédésére; – a Ttv. 12. § (1) bekezdése, 17. § (1) bekezdése és 18. §-a nem érvényesíti a tulajdonformák jogegyenlõségét, mert csak a külön tulajdon esetében biztosítják a hasznok szedésének jogát, csak naturális jogot biztosítanak a közös tulajdonnál, annak pénzbevételébõl való jogosultságot nem. 2.2. Állították, hogy alkotmányellenes mulasztás áll fenn, csorbát szenved a közérdekû adatok megismerésének joga, mert a Ttv. 29. § (2) bekezdése csak azt teszi lehetõvé, hogy a tulajdonos a közgyûlés jegyzõkönyvébe betekintsen. Azzal is érveltek, hogy a társasházak felügyeletének hiánya a tulajdonhoz való jogot sérti; továbbá nincs törvényi garancia a társasházak takarékos és ésszerû gazdálkodására, ezzel sérül az Alkotmány 13. § (1) bekezdése és 17. §-a. 3. Kezdeményezték a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 79. § (2) bekezdése vizsgálatát. Ez a szabály az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sérti, mert községi önkormányzatnak – szemben a városi önkormányzattal – nem kell rendeletben megállapítani az önkormányzati lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére vonatkozó szabályokat, ha a tulajdonában lévõ lakások száma, illetõleg helyiségek esetében a bérbeadás útján hasznosított helyiségek száma nem haladja meg a húszat. 4. Egy indítványozó kezdeményezte a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pf.21039/2001/5. számú határozata és más hatósági intézkedések, határozatok felülvizsgálatát is. 5. Olyan indítványt is benyújtottak, hogy a Ptk. 578/I. §-a értelmezhetetlen, ez a jogállamiságot sérti: a „társasház-közösség” és a „szervezet” megnevezés nem illeszkedik a jogalanyok ismert kategóriái közé. 6. Egy indítványozó szerint a Ttv. 1. § (1) bekezdése, 3. § (1)–(2) bekezdése, 6. § (1)–(3) bekezdése, 9. § (1)–(3) bekezdése, 10. §-a, 11. § (2) bekezdése, 12. § (2)–(4) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 16. § (1)–(2) bekezdése, 17. § (2) bekezdése, 18. §-a, 21. § (1)–(3) bekezdése, 22–38. §-ai az Alkotmány 2. § (3) bekezdését, 63. §-át, 70/A. §-át, 70/C. §-át, 70/G. § (2) bekezdését sértik, mert diktatórikusak, ellentétesek az egyesülési joggal, a szervezet alakítás jogával, diszkriminatívak és sértik a tudományos élet szabadságát.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY II.

1. A Ttv.-t 2004. január 1-jétõl hatályon kívül helyezte a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 59. § (1) bekezdése, kivéve a Ttv. 10. §-a d) pontjának, 18. §-ának, 22. §-a e) pontjának rendelkezéseit, továbbá 30. §-a (1) bekezdésének második mondatát, valamint 31. §-a (1) bekezdésének, 35. §-a (1) bekezdése a) pontjának és 38. §-a (1) bekezdése b) pontjának rendelkezéseit, melyek – a Tv. 59. § (2) bekezdése értelmében – 2004. december 31. napján vesztették hatályukat. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendõ kérdés (335/B/1990/13. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetõség. A Ttv. 32. § (1) bekezdése konkrét esetben való alkalmazása folytán az Alkotmánybírósághoz két alkotmányjogi panasz érkezett, ezért a Ttv. e szabályának alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el. A többi indítvány az Abtv. 1. § b) pontja alapján absztrakt normakontrollra irányul, erre figyelemmel az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy mely szabályok esetében van helye érdemi eljárásnak és melyeknél az eljárás megszüntetésének. A Ttv. egyes támadott rendelkezéseit a helyükbe lépõ új szabályozás is tartalmazza az alábbiak szerint, tartalmilag a korábbival, az indítványokban felvetett alkotmányjogi kérdések szempontjából, azonos módon: A Ttv. 1. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése és 9. § (1) bekezdése szabályaival alkotmányjogi szempontból azonos rendelkezést tartalmaz a Tv. 1. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése. A Ttv. 3. § (2) bekezdésével és 19. §-ával a Tv. 3. § (2) bekezdése és 25. § (1) bekezdése tartalmaz azonos rendelkezéseket a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítést és a közös tulajdonban álló épületrészre a közös tulajdon megszüntetését illetõen. A Ttv. 11. § (2) bekezdésével a Tv. 10. § (2) bekezdése azonos az alapító okirat megváltoztatása körében. A Ttv. 6. § (1) és (2) bekezdése, 12. § (3) bekezdése és 17. § (2) bekezdése rendelkezéseivel alkotmányjogi szempontból azonosat tartalmaz a többségi szavazással való döntéshozatallal kapcsolatban a Tv. 13. § (1) bekezdése és 14. § (1) bekezdése, 18. § (1) bekezdése és 23. § (2) bekezdése.

1213

A Ttv.-nek a közösség egészét terhelõ kötelezettség teljesítéséért való felelõsségrõl szóló 3. § (3) bekezdésével azonosat tartalmaz a Tv. 3. § (3) bekezdése. A Ttv. 12. § (4) bekezdésével a Tv. 18. § (2) bekezdése egyezik meg az indítványokban felvetett alkotmányjogi kérdés szempontjából. A Ttv. 13. § (1) bekezdés d) pontjával azonosan szól a Tv. 20. § (1) bekezdés d) pontja. A Ttv. 16. § (1) bekezdésének második mondatával tartalmilag azonos szabályt tartalmaz a Tv. 1. § (1) bekezdés második mondata. A Ttv. 24. § (1)–(2) és (5) bekezdése helyett az Alkotmánybíróság a Tv. 30. § (1), (2) bekezdését és 31. §-át, a 32. § (1) és (3) bekezdését vizsgálta, mert e szabályok tartalmazzák az indítványozók által kifogásolt rendelkezéseket. A közgyûlés összehívása és a határozat érvénytelenségének megállapítása körében a Ttv. 25. § (1) bekezdése, 26. § (2) bekezdése, 32. § (1) bekezdése és a 38. § (1) bekezdés d) pontja rendelkezéseivel azonosat a Tv. 33. § (1) bekezdése, 35. § (2) bekezdése, 42. § (1) bekezdése és az 51. § (1) bekezdés d) pontja tartalmaz. A Ttv. 37. §-a második mondatával azonosan rendelkezik a Tv. 50. §-ának második mondata. A Ttv. 39. § 5. pontjához hasonló értelmezést tartalmaz a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról a Tv. 56. § 3. pontja. A Ttv. 41. § (2) bekezdésével azonosan szól a Tv. 63. § (2) bekezdése. A Ttv. 41. § (4) bekezdésével tartalmilag megegyezik a Tv. 63. § (3) bekezdése. A Ptk. 259. § (1) bekezdésével tartalmilag a Ptk. 254. § (1) bekezdése egyezik meg. Az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a régi helyébe lépõ új szabályokra folytatta le. 2. Az Alkotmánybíróság Ttv. törvény 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján – megszüntette. A Tv-nek a hasonló szabályokat tartalmazó 2. § (1) bekezdése már nem tartalmazza azt az utalást, amelyre figyelemmel a Ttv. 2. § (1) bekezdését támadták.

III. 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései az alábbiak: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...) 7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja

1214


továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját. (...) 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. (...) 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. (...) 13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. (...) 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (...) 56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. (...) 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. (...) 70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyûlési képviselõk választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. (...) (4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen. (...) 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (...) 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. (...) 70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni. (...) 70/K. § Az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolat-

3. szám

ban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság elõtt érvényesíthetõk.” 2. A Tv. szabályai szerint: „1. § (1) Társasháztulajdon jön létre, ha az épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, mûszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetõleg legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába kerül (a továbbiakban: társasház). Az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetõleg lakás – különösen: a gondnoki, a házfelügyelõi lakás – a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül. 3. § (...) (2) Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlanrész és vagyontárgy kivételével az alapító okirat felhatalmazást adhat arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható. Ebben az esetben a közgyûlés az összes tulajdoni hányad legalább kétharmados többségével rendelkezõ tulajdonostársak igenlõ szavazatával dönthet az elidegenítésrõl. A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. A közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat. (3) A közösség egészét terhelõ kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk – vagy a szervezeti-mûködési szabályzatban ettõl eltérõen meghatározott mérték – szerint felelnek az egyszerû (sortartásos) kezesség szabályai szerint. (...) 5. § (1) Társasházat fennálló vagy felépítendõ épületre lehet alapítani, ha abban legalább két, külön tulajdonként bejegyezhetõ lakás, illetõleg nem lakás céljára szolgáló helyiség van vagy alakítható ki. (...) 8. § (1) A közös tulajdonnak társasháztulajdonná való átalakítását bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság is elrendelheti. Az alapító okiratot ilyenkor a bírósági határozat pótolja. (...) 10. § (...) (2) Az alapító okirat megváltoztatásához – ha e törvény másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges; a változást be kell jelenteni a földhivatalnak. (...) 13. § (1) A közösség szerveit, azok hatáskörét, jogait és kötelezettségeit, a közös költség viselésének szabályait a közösség szervezeti-mûködési szabályzatában kell megállapítani. 14. § (1) A szervezeti-mûködési szabályzatot a közösség az alakuló közgyûlésen – de legkésõbb az azt követõ hatvan napon belül megtartott közgyûlésen – az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerû szavazattöbbségû határozatával állapítja meg. (...) 18. § (1) Lakóépület esetén a társasház közgyûlése megtilthatja a külön tulajdonban lévõ nem lakás céljára szol-

3. szám


gáló helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatását, ha az a társasház mûködését vagy a lakhatás nyugalmát zavarná. (2) Ha a lakóépületben lévõ nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használata jogszabályban meghatározott engedélyhez kötött tevékenységhez szükséges, az engedély akkor adható ki, ha a hatóság felhívására – harmincnapos határidõn belül – a közgyûlés nem hozott tiltó határozatot. (...) 20. § (1) A tulajdonostárs köteles: (...) d) a lakásában tervezett építkezésrõl értesíteni a közös képviselõt vagy az intézõbizottság elnökét. (...) 23. § (...) (2) A közgyûlés a birtoklás, használat és hasznosítás módját meghatározhatja. 25. § (1) A közgyûlés határozata alapján bármely tulajdonostárs kérheti a bíróságtól, hogy a közös tulajdonban álló olyan épületrészre, amely önálló ingatlanként kialakítható, vagy amellyel a meglevõ külön tulajdon tárgya bõvíthetõ, megszüntesse a közös tulajdont, ha az a kisebbség méltányos érdekét nem sérti. (...) 30. § (1) A közgyûlés a határozatával a legalább hat hónapnak megfelelõ közös költség összegének befizetésével hátralékba került tulajdonostárs külön tulajdonának és a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadának jelzálogjoggal való megterhelését rendelheti el a hátralék megfizetésének biztosítékául. (2) A határozat meghozatala során a hátralékos tulajdonostárs nem élhet a szavazati jogával, az õ tulajdoni hányadát a határozatképesség megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni. 31. § A közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke a hátralékos tulajdonostárs külön tulajdonának és a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadának jelzáloggal való megterhelését – a közgyûlés összehívása nélkül – akkor rendelheti el, ha erre õt a szervezeti-mûködési szabályzat felhatalmazza. 32. § (1) A jelzálogjog bejegyzésének elrendelésérõl szóló közgyûlési határozatot, illetõleg a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke rendelkezését közokiratba vagy ügyvéd – jogkörén belül jogtanácsos – által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. (...) (3) Ha a bejegyzés alapjául szolgáló hátralékot kiegyenlítették, a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke a kiegyenlítést követõ nyolc napon belül köteles a jelzálog törléséhez szükséges engedélyt kiadni; az engedélyt közokiratba vagy ügyvéd – jogkörén belül jogtanácsos – által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. 33. § (1) A közgyûlést a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke hívja össze. A közgyûlésre valamennyi tulajdonostársat írásban kell meghívni, amellyel egyidejûleg a meghívó egy példányát a társasházban – jól látható helyen – ki kell függeszteni. (...) 35. § (...) (2) Kötelezõ a közgyûlés összehívása, ha azt a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkezõ tulajdonostársak a napirend

1215

és az ok megjelölésével írásban kérték. Ha a kérést a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke tizenöt napon belül nem teljesítette, az összehívást kérõ tulajdonostársak vagy az általuk megbízott személy a közgyûlést összehívhatják. (...) 42. § (1) Ha a közgyûlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetõleg a szervezeti-mûködési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül. A határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár. (...) 50. § A közös képviselõ, illetõleg az intézõbizottság elnöke jogosult a közösség képviseletének ellátására a bíróság és más hatóság elõtt is. E jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan. 51. § (1) A számvizsgáló bizottság jogkörében eljárva: (...) d) összehívja a közgyûlést, ha a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke az erre vonatkozó kötelességének nem tesz eleget. (...) 56. § E törvény alkalmazásában: (...) 3. Rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások: az állagvédelmet meghaladó, a fenntartás (az üzemeltetés, a karbantartás és a felújítás) körébe nem tartozó olyan munkálattal összefüggõ kiadások, amelyek jellemzõen az épület bõvítésével vagy új épület létesítésével járnak. (...) 63. § (...) (2) A törvény hatálybalépésekor bejegyzett társasház alapító okiratának az e törvény kötelezõ jellegû rendelkezéseivel ellentétes rendelkezése hatályát veszti, és helyébe e törvény rendelkezése lép. Az alapító okirat ennek megfelelõ kijavítását az alapító okiratnak egyéb okból elsõ ízben történõ módosítása során kell elvégezni. (3) Ha az e törvény hatálybalépése elõtt létesített alapító okirathoz mellékelték a társasházi lakások beosztását tartalmazó tervrajzot, a külön tulajdonban álló lakás beosztásának megváltoztatásához nem szükséges az alapító okirat módosítása.” 3. A Ptk. támadott rendelkezései szerint: „254. § (1) Zálogjog szerzõdés, jogszabály vagy bírósági és – ha jogszabály így rendelkezik – más hatósági határozat alapján keletkezhet. (...) A társasház-közösség 578/I. § (1) A társasház-tulajdon alapján a tulajdonostársaknak az épület fenntartására, felújítására alapító okirattal létrehozott szervezete gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. (2) A társasházra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.” 4. Az Lt. 79. § (2) bekezdése a következõképpen szól: „79. § (...)

1216


(2) A községi önkormányzatnak nem kell rendeletben megállapítani az önkormányzati lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére vonatkozó szabályokat, ha a tulajdonában lévõ lakások száma, illetõleg helyiségek esetében a bérbeadás útján hasznosított helyiségek száma nem haladja meg a húszat.”

IV. Az indítványok kisebb részben megalapozottak. A társasház intézményének számos történeti elõzménye ismeretes. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a különféle jogi megoldásokról elvontan állást foglalnia, sem az, hogy a jogintézményre vonatkozó nézeteket értékelje, a tudományos vitákban állást foglaljon. Az Alkotmánybíróság hatásköre a hatályos jogszabályok vizsgálatára terjed ki, az indítvány keretei között. Az Alkotmánybíróság elsõként a Tv. támadott szabályainak és az Alkotmány tulajdonvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek a viszonyát vizsgálta. Ennek oka, hogy az indítványok szinte kivétel nélkül a Tv.-nek azokat a szakaszait támadják, amelyek a társasház alapítása, az alapító okirat, az alakuló közgyûlés, a szervezeti-mûködési szabályzat, a külön és a közös tulajdonnal kapcsolatos jogok és kötelezettségek, valamint a társasház szervezete körében tartalmaznak kötelezõen alkalmazandó szabályokat. Hatályos jogunkban a Ptk. „A tulajdonjog” címû harmadik részének „A közös tulajdon” címû XII. fejezetében szabályozza a társasház-tulajdont. A Ptk. 149. § (1)–(4) bekezdése értelmében épületen úgy is lehet közös tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei – elsõsorban a lakások – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak (társasház-tulajdon). A társasház-tulajdon létesítéséhez a tulajdonostársak alapító okiratba foglalt megállapodása és a társasház-tulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. A közös tulajdonnak társasház-tulajdonná való átalakítását bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság is elrendelheti. Ebben az esetben az alapító okiratot a bíróság ítélete pótolja. A társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság a 374/B/1996. számú határozatában (ABH 1996, 620.) elutasította azt az indítványt, amely a közös tulajdon és a társasház-tulajdon konstrukcióját általánosságban, és ez utóbbi vonatkozásában a társasházi közös tulajdon megoszthatatlanságát különösen is támadta. A határozat megállapította, hogy a társasház-tulajdon esetében a dolog természeténél fogva szükségszerû a közös tulajdonban álló részek tulajdoni megoszthatatlansága. Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában – az Alkotmány 13. §-ával kapcsolatban – azonban többek között a következõket állapította meg: az al-

3. szám

kotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni (ABH 1993, 373, 379.). Az Alkotmánybíróság egy másik határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot – az értékgarancia követelményével, illetõleg a „közérdekû” korlátozás arányosságának ismérvével [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 380–382. – az állammal szemben védi (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 422.)]. A fentiekbõl következõen az Alkotmány 13. §-a szerinti tulajdonvédelem nem érvényesíthetõ a tulajdonosoknak az egymással szembeni védelmérõl szóló szabályoknál. A Ptk. és a Tv. szabályai a „tulajdonosra” és a „tulajdonostársakra” vonatkoznak, nem pedig ezeknek az államhoz való viszonyára. A Tv. a társasház-tulajdonnál a mellérendelt, egyenjogú személyek jogait és kötelezettségeit, a közös tulajdonnal járó terhek viselését, a társasház szervezetét, mûködését, a tulajdonostársak egymás közötti – és nem az állammal szemben fennálló – viszonyát rendezi. Állami beavatkozást ezen a területen az jelent, ha a Tv. bizonyos szabályaitól a felek megállapodásuk alapján sem térhetnek el. A Tv. – a Ptk. 226. §-ával összhangban – alkalmazási kényszert ír elõ egyebek között az alapító okirat mint szerzõdés egyes tartalmi elemei tekintetében. Ennyiben a Tv. eltér a Ptk. 200. § (1) bekezdésének a szerzõdésekre vonatkozó, általánosan eltérést engedõ szabályától. A Tv. más szabályai is, pl. a társasház-tulajdont meghatározók, a Tv. erejénél fogva kötelezõek, kivéve, ha maga a Tv. másként nem rendelkezik. Ezeknek a kógens szabályoknak az alkotmányossága, megfelelõ indítvány alapján, vizsgálható akár az alkotmányos tulajdonvédelem szempontjából is. A társasház-tulajdonnak mint jogviszonynak a szabályozása azonban nem az alkotmányjog, hanem a polgári jog körébe tartozik. Az Alkotmánybíróság társasházban lévõ lakások hasznosításának a többi tulajdonostárs érdekeire tekintettel történõ szabályozásáról egy ügyben azt mondta ki, hogy ebben az esetben nem állapítható meg a tulajdonjog korlátozása és nem bocsátkozott további alkotmányjogi vizsgálatba. A határozat szerint a tulajdonosi jogok gyakorlásának korlátja a többi tulajdonostárs jogainak és a dologhoz fûzõdõ törvényes érdekeinek védelme, ezért az a szabály, amely kimondta, hogy lakást csak lakás céljára szabad hasznosítani, önmagában nem korlátja a tulajdonosi rendelkezési jognak [36/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 424, 426.]. Közös tulajdoni hányadnak szövetkezeti közgyûlési határozattal szövetkezeti tulajdonná való átalakításánál az

3. szám


Alkotmánybíróság azt tartotta meghatározónak, hogy a jogalanyok adott körének belsõ viszonyáról döntenek, és nem foglalkozott a tulajdonjog korlátozásának alkotmányjogi vizsgálatánál szokásos kérdésekkel (1240/B/1993. AB határozat, ABH 1998, 564, 566–567.). A tulajdonjog alkotmányjogi védelmének elvi tételeit megfogalmazó, már részben idézett 1993. évi határozatában is a polgári jogi és az alkotmányjogi szempontok különbözõségébõl indult ki az Alkotmánybíróság és az alkotmányellenesség vizsgálatánál a tulajdon közjogi megterhelését, a közhatalmi beavatkozást vette alapul [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379.]. A 37/1998. (IX. 23.) AB határozat pedig azt tekintette alkotmányossági kérdésnek, hogy a közhatalmi korlátozást milyen esetben kell a tulajdonosnak eltûrnie (ABH 1998, 296, 303.). A társasház-tulajdon tartalmára, fenti jellegzetességeire, a közös és a külön tulajdoni elemek sajátos kapcsolódására figyelemmel az Alkotmánybíróság szerint a törvényhozónak az a feladata adódik az Alkotmány 13. §-ának a társasház-tulajdonra való végrehajtása körében, hogy olyan szabályozást alkosson, amely az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet a „tulajdonosra”, a „tulajdonostársakra”, valamint a társasház-tulajdonra is egyaránt kiterjeszti. A társasházakra vonatkozó szabályozásnak alkalmasnak kell lennie egyensúly teremtésére a társasház-tulajdon egyes alanyainak esetenként eltérõ érdekek által meghatározott pozíciója között. Az alkotmányjogi keretek a törvényhozónak viszonylag tág teret nyújtanak annak meghatározására, hogy a társasház-tulajdon szabályozásánál milyen eszközökkel teremti meg az egyensúlyt. Az Alkotmánybíróság hasonlóan foglalt állást az alkotmányjogi elbírálás különbözõségét illetõen a tulajdonjog közjogi és magánjogi korlátozásáról a 800/B/1993. AB határozatban. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a tulajdonjog sérelmének a polgári jogi szabályozás körébe tartozó egyik fontos esetkörénél, a kártérítésnél, az Alkotmány tulajdonvédelmi szabályai csak annyiban játszanak meghatározó szerepet, hogy a törvényhozónak a felelõsségi rendszer kialakítása során mind a károsult, mind a károkozó pozícióját egyenlõ súllyal mérlegelnie kell, a szabályozás egyéb szempontjainál viszont a törvényhozónak szabad mérlegelési lehetõsége van (ABH 1996, 420, 421–422.). Nem lehet az Alkotmány 13. § (1) bekezdése sérelmének tekinteni azt, ha a törvény a társasház ügyeiben való döntéshozatalt alapvetõen a tulajdonostársakra bízza, vitáikat pedig bírói útra tereli. Az Alkotmánybíróság ilyen esetben azt vizsgálhatja, hogy a törvényhozó által választott konkrét jogi szabályozás alkalmas-e az egyensúlyteremtésre.

V. 1.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a társasház létrejövetele szabályait [Tv. 1. § (1) bekezdés, 5. §

1217

(1) bekezdés, 8. § (1) bekezdés] a jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérelmére hivatkozva támadó indítvány nem megalapozott. A normavilágosságot kifogásoló indítvánnyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság szerint megállapítható, hogy a társasház fogalmára, alapítására és az alapító okiratra, valamint a közös tulajdon társasháztulajdonná való átalakítására vonatkozó szabályok a jogalkalmazás számára a gyakorlatban nem eleve értelmezhetetlenek vagy alkalmazhatatlanok. A Tv. számos, említett rendelkezéseivel azonos vagy azokhoz jelentõs mértékben hasonló már az elsõ társasházi törvény óta hatályban van. Az 1160/B/1992. AB határozat értelmében általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása jogalkalmazási kérdés. A jogalkalmazás során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha annak problémamegoldó, alkotó jellege elmosódott, az értelmezési mûvelet más korábbi jogszabály-értelmezésekre támaszkodva rutinná vált. A határozat szerint azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt milyen részletességgel szabályoz. A döntés kimondja, hogy „ez a jogszabály homályosságától, értelmezhetetlenségétõl különálló kérdés. ... A jogszabálynak ezért az életviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie.” (ABH 1993, 607, 608.). A Tv. támadott szabályának feltételei, a rendelkezésekben szereplõ fogalmak ezt a követelményt kielégítik és a fogalmak nem is homályosak vagy értelmezhetetlenek. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 227–228.]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a konkrét esetben nem sérti a jogbiztonságot az, hogy a törvényi feltételeket a jogalkotó inkább keretjellegûen, és nem túl részletezõen határozta meg. Nem alkotmányellenes, hogy a jogszabály tényállása nem tartalmaz részletesebb szabályozást a társasház létrejötte és a bíróság feladatai körében. A megfelelõen általános, absztrakt tényállás is alkalmas arra, hogy a Tv. szabályai a jogalkalmazásban érvényesüljenek. Önmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül elõtérbe. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv.-nek a társasház fogalmát meghatározó 1. § (1) bekezdése, az alapításról szóló 5. § (1) bekezdése és a közös tulajdon társasháztulajdonná való átalakításáról szóló 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította. 1.2. Nem megalapozott az az indítvány sem, amely a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítésrõl, illetve a közös tulajdonban álló épületrésszel kapcsolatban a közös tulajdon megszüntetésérõl szóló egyes szabályokat [Tv. 3. § (2) bekezdés, 25. § (1) bekezdés] támadja. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 20. §-a értelmében indítvány alapján jár el. Az indítványhoz kötöttség elvébõl

1218


az következik, hogy az Alkotmánybíróság annak a szabálynak az alkotmányellenességét vizsgálja, amelyet az indítványozó megjelölt és annak az alkotmányi rendelkezésnek a tükrében, amelyre az indítványozó hivatkozik. A jelen esetben az indítványozó egyrészt az Alkotmány 70/I. §-a sérelmét állította. Megállapítható, hogy a Tv. említett szabályai nem hozhatók összefüggésbe a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségét elõíró alkotmányi szabályokkal. A Tv. vizsgált szabályai nem sértik az indítványban hivatkozott másik alkotmányi rendelkezést, a tulajdonhoz való alapvetõ jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] sem. Ez a jog a fent kifejtettek szerint az állammal szemben védi a tulajdont, mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos alapját. Társasház-tulajdonnál a tulajdonostársakat nem az alkotmányjog, hanem a polgári jog szabályai szerint illeti meg védelem egymással szemben. A Tv. a kisebbség méltányos érdekeit védi [25. § (1) bekezdés, 42. § (1) bekezdés]; a közös tulajdon megszüntetését a vizsgált körben ahhoz a feltételhez köti, hogy az a kisebbség méltányos érdekeit nem sérti. Ez a szabály az alkotmányosan megkövetelhetõ tulajdonvédelmet megfelelõen biztosítja a társasház-tulajdon alanyai pozíciójának kiegyensúlyozásával. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 3. § (2) bekezdését és 25. § (1) bekezdését támadó indítványt elutasította. 1.3. Nem megalapozottak azok az indítványok sem, amelyek értelmében az Alkotmány számos rendelkezését sértik azok, a társasház belsõ viszonyaira vonatkozó egyes szabályok, amelyek – a többségi szavazással való döntéshozatal körében – a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogának gyakorlásához szükséges többségrõl, az alapító okirat megváltoztatásához elõírt szavazatarányról, a közös költség mikénti meghatározásáról, a szervezeti-mûködési szabályzat elfogadásáról, a birtoklás, a használat a hasznosítás módja meghatározásáról szólnak [Tv. 3. § (2) bekezdés, 10. § (2) bekezdés, 13. § (1) bekezdés, 14. § (1) bekezdés, 18. § (1) bekezdés, 23. § (2) bekezdés]. Nem lehet levezetni az Alkotmány indítványokban hivatkozott szabályaiból [az Alkotmánynak a tulajdoni formák egyenjogúságára és a verseny szabadságára vonatkozó 9. § (1) bekezdésébõl, a tulajdonhoz való jogról szóló 13. § (1) bekezdésébõl, a jogképességrõl szóló 56. §-ából, a választójogról szóló 70. § (4) bekezdésébõl és diszkriminációt tiltó 70/A. §-ából] sem azt, hogy a közös tulajdon körében bizonyos döntésekhez – például az elidegenítés jogának gyakorlásához – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását meg kell-e kívánni, de azt sem, hogy ha a Tv. többségi döntéshozatalt tesz lehetõvé, akkor a többségi döntéshozatalhoz legalább milyen mértékû szavazatarányt kell elõírni. Jóllehet a Ptk. a közös tulajdonnál bizonyos körben a tulajdonostársak egyhangú határozatát kívánja meg, pl. a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásoknál, az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásánál, a tulajdonostársak a birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a

3. szám

rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében általában szótöbbséggel határoznak, tulajdoni hányaduk arányában. A társasház-tulajdon azonban olyan közös tulajdon, amelynél a külön tulajdon és a közös tulajdon elemei sajátosan keverednek. Ha a törvény viszonylag széles körben követel meg egyhangú határozatot vagy valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását, akkor elõfordulhat, hogy a többség megalapozott igénye nem érvényesíthetõ. Ugyanígy a tulajdoni hányad szerinti egyszerû szótöbbség általános, kivételt nem tûrõ alkalmazása is a törvényben visszaélésszerû joggyakorlásra teremthetne lehetõséget. A jelen határozat IV. pontjában kifejtettek szerint a törvényhozónak viszonylag széles körû szabadsága van a társasház-tulajdon részletszabályainak kialakításával kapcsolatban, ezek között a döntéshozatal szabályai csak szélsõséges esetben vethetnek fel alappal alkotmányjogi kérdést. Számos eszköz, többféle döntéshozatali arány stb. egyaránt alkalmas lehet arra, hogy a szabályozásnál egyensúlyt teremtsenek a társasház-tulajdon alanyainak esetenként eltérõ, különféle érdekei között. A vizsgált szabályozásban nem ismerhetõ fel a köztulajdon és a magántulajdon egyenlõsége elvének sérelme, miként arra az indítványozók hivatkoznak; nem ismerhetõ fel valamely tulajdonostárs egyoldalú kedvezményezése vagy hátrány okozás, de a joggyakorlás lehetetlenné tétele sem, amelynek alapján a támadott rendelkezéseket alkotmányellenessé kellene nyilvánítani, akár a tulajdonhoz való alapvetõ jog, akár más, az indítványozók által felhívott alkotmányos tétel sérelme miatt. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 3. § (2) bekezdése, 10. § (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 23. § (2) bekezdése rendelkezéseit támadó indítványokat elutasította. 1.4. Nem megalapozottak a Tv. 3. § (3) bekezdését támadó indítványok sem. A közösség egészét terhelõ kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak felelõsségét megállapító rendelkezéshez hasonlót már az elsõ társasházi törvény, az 1924. évi XII. törvény is tartalmazott. Ennek 9. §-a kimondta, hogy a tulajdonostársak a közös használatban levõ építmények, építményrészek felszerelések és berendezések karbantartásának költségéhez, valamint általában a tulajdonostársakat közösen érdeklõ költségekhez és egyéb terhekhez saját tulajdoni illetõségének vagy érdekeltségének arányában kötelesek hozzájárulni. A hatályos jogszabály is ezt az elvet érvényesíti. Jóllehet a társasházközösség a Tv. 3. § (1) bekezdése értelmében rendelkezik bizonyos anyagi és eljárásjogi jogképességgel, a társasház nem jogi személy. Ennek a helyzetnek az egyik következményét vonja le a Tv. 3. § (3) bekezdése, amikor a közösség egészét terhelõ kötelezettség teljesítéséért való polgári jogi felelõsséget határozza meg: a közösség egészét terhelõ kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk – vagy a szervezetimûködési szabályzatban ettõl eltérõen meghatározott mér-

3. szám


ték – szerint felelnek az egyszerû (sortartásos) kezesség szabályai szerint. Az egyszerû (ún. sortartó) kezességnél a kezes követelheti, hogy a jogosult a követelést elõször a kötelezettõl hajtsa be; amennyiben a kezes a kötelezett helyett a tartozást megfizeti a jogosultnak, a kezesnek megtérítési igénye keletkezik a kötelezettel szemben. Ebben a szabályban az egyszerû (sortartásos) kezességre utalást az indítványozók úgy értelmezik, hogy önmagában ebbõl a szabályból, más törvényi rendelkezés nélkül, a tulajdonostársak egyetemleges felelõssége, a tulajdoni illetõség arányát meghaladó kötelezettsége következik. A társasházon belül a Tv.-ben szereplõ vagy a tulajdonostársak által elfogadott szabályozás rendeltetése az, hogy a tulajdonosok egymás közötti, illetve a társasház és az egyes tulajdonosok közötti követelések teljesítésének rendjét meghatározza. A Tv. 3. § (3) bekezdése ugyanakkor a társasház hitelezõit is védi, a tulajdonostársak tulajdoni hányadukhoz igazodó – és így korlátozott felelõsségének elõírásával. A szolgáltatás teljesítésével, illetve a szerzõdésszegõ magatartással összefüggésben a társasházon belül a tulajdonosok között, vagy a tulajdonostársak és a társasház közösség hitelezõi között kialakult jogvita eldöntése pedig a polgári peres ügyeket tárgyaló bíróságok hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság egyébként a 12/1998. (IV. 17.) AB határozatban (ABH 1998, 123, 430.) vizsgálta a Ptk. 334. § (2) bekezdése és 337. § (2) bekezdése alkotmányellenességét. Ebben az ügyben az indítványozók alkotmányellenesnek tartották azokat a szabályokat, amelyek a társtulajdonosok egyetemleges felelõsségérõl intézkednek a társasházak egyes közüzemi tartozásai tekintetében. Beadványukban vizsgálni kért jogszabályként a Ptk. 334. § (2) bekezdését és a 337. § (2) bekezdését jelölték meg, s hivatkoztak az Alkotmány 55. § (1) bekezdése és 70/E. § (1) bekezdése sérelmére. Az indítványozók ugyanakkor kifejtették azt is, hogy nem felel meg a valóságnak a társasházak esetében a Ptk. 334. § (2) bekezdésének az a feltételezése, hogy a szolgáltatás nem osztható. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A határozat indokolásában arra hivatkozott, hogy a Ptk. támadott szabályai a társasház-tulajdonra vonatkozó szabályt nem tartalmaznak, és nem tartalmaznak különös rendelkezést a társasházak szerzõdéseire sem; a Ptk. 334. § (1)–(2) bekezdésének konkrét tényállásra vonatkoztatása és ezzel kapcsolatban az értelmezése pedig nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, a Ptk. e szabályainak mikénti alkalmazása társasház közüzemi szerzõdéseire, esetleges tartozásai a rendes bíróságra tartozik. A rendes bíróságra tartozik annak eldöntése is, hogy a tartozások esetén a kötelezettek egyetemlegessége pusztán a Ptk. e szabályai alapján, más jogszabály közbejötte nélkül megállapítható-e. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor utalt arra, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továb-

1219

biakban: Gszt.) végrehajtására kiadott 3/1995. (I. 20.) Korm. rendeletet és a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Vet.) végrehajtására kiadott 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendeletet a Ttv. módosította (44. és 45. §). A Ttv. 44. §-a szerint a Gszt. Vhr. 1. számú melléklete 13. §-ának (4) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészítette ki: Nem vonatkozik az egyetemleges felelõsség a társasházban a közös tulajdonban álló épületrészben (helyiségben) történõ fogyasztás díjfizetési kötelezettségére. A Ttv. 45. §-a pedig a Vet. Vhr. 1. számú melléklete 5. §-ának (4) bekezdését egészítette ki a következõ mondattal: Nem vonatkozik az egyetemleges felelõsség a társasházban a közös tulajdonban álló épületrészben (helyiségben) történõ fogyasztás díjfizetési kötelezettségére. Az Alkotmánybíróság 398/B/1995. AB határozata (ABH 1999, 714.) vizsgálta a Vet. Vhr. 1. számú melléklete 5. §-ának (4) bekezdését és a Gszt. Vhr. 1. számú melléklete 13. §-ának (4) bekezdését; az indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította. Az Alkotmánybíróság szerint önmagában a Tv. 3. § (3) bekezdésébõl nem következik a tulajdonostársaknak a tulajdoni illetõségük arányát meghaladó, egyetemleges felelõssége harmadik személyekkel (pl. gáz- vagy villamosenergia szolgáltatóval) szemben, a tulajdoni hányad szerinti felelõsségtõl eltérõ mérték akkor jöhet szóba a Tv. értelmében, ha a hozzájárulási kötelezettséget maguk a tulajdonostársak a szervezeti-mûködési szabályzatban a fõ szabálytól eltérõen határozták meg. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Tv. 3. § (3) bekezdését az Alkotmány 13. § (1) bekezdése sérelmére hivatkozva támadó indítványokat elutasította; megállapította azt is, hogy a Tv. 3. § (3) bekezdése és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése, 17. §-a, 70/E. § (1)–(2) bekezdése között nincs alkotmányjogilag értékelhetõ összefüggés. 1.5. Az Alkotmánybíróság elutasította a Tv. 18. § (1) és (2) bekezdését támadó indítványt is. Mindkét rendelkezés a külön tulajdonban lévõ, nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítása módjának a megváltoztatásával függ össze; a Tv. lehetõvé teszi, hogy a társasház közgyûlése ezt megtiltsa, ha az a társasház mûködését vagy a lakhatás nyugalmát zavarná. Az Alkotmánybíróság a 685/B/1999. AB határozatban (ABH 2004, 1363.) megállapította: „a vállalkozás joga nem abszolutizálható, ennek megfelelõen arra sincs senkinek alanyi joga, hogy adott foglalkozással kapcsolatos vállalkozást egy meghatározott helyen folytasson.” Az Alkotmánybíróság az említett ügyben azt vizsgálta, hogy „a vállalkozáshoz való jogot sérti-e az, hogy a vállalkozást valakinek egy adott helyen (üzletben) ideiglenesen vagy véglegesen nem lehet folytatni”; és az indítványt elutasította. A tulajdoni formák egyenjogúságának [Alkotmány 9. § (1) bekezdése] elvére való hivatkozás sem alapos. A Tv. 18. § (1)–(2) bekezdése valamenyi tulajdoni formára egy-

1220


aránt vonatkozik, a tulajdoni formák egyenjogúságának elvét ezért nem sérti. Nem állapítható meg az sem, hogy a tulajdonhoz való alapvetõ jog sérülne. Az Alkotmánybíróság 36/1991. (VI. 20.) AB határozata (ABH 1991, 424, 426.) megállapítja, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlásának korlátja lehet a többi tulajdonostárs jogainak és a dologhoz fûzõdõ törvényes érdekeinek védelme; a tulajdonostársak közös megállapodása kiterjedhet a hasznosítás módja tekintetében meghatározott korlátok felállítására, amennyiben ez a korlátozás törvény elõírásába nem ütközik. A Tv. a társasház közgyûlése tiltó határozata ellen a tulajdonostárs számára bírói utat enged. A bírósági eljárásra hárul majd annak eldöntése, hogy a tulajdonostársak döntése jogszabály vagy az alapító okirat, illetõleg a szervezeti-mûködési szabályzat rendelkezését sérti-e, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár-e. A bíróság vizsgálhatja annak a feltételnek a fennállását is, hogy a helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatása a társasház mûködését vagy a lakhatás nyugalmát zavarná-e. Nem állapítható meg az sem, hogy ezek a támadott szabályok a jogbiztonságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] sértenék. Az Alkotmánybíróság egy határozata (219/B/2002 AB határozat, ABH 2003, II. kötet, 1488.) megállapítja, hogy „az értékelést engedõ fogalmak használata (mint pl. a jóhiszemûség, közérdek, rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények, arányosság stb.) a jogi szabályozás hagyományos eszköze, amely a jogalkalmazó jogilag kötött, diszkrecionális döntési felhatalmazását, a konkrét ügy részleteinek ismeretében adott mozgásterét jelenti”. Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amelynél azt kellett vizsgálni, hogy „sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdését a megsemmisíteni kért rendelkezés amiatt, hogy a jogalkotó a munkáltatói kötelezettség fennállását az elvárhatóság fogalmához, az elvárhatóságot pedig ‘az eset összes körülményei’ mérlegeléséhez köti.” Az Alkotmánybíróság szerint a Tv. 18. §-ában szereplõ, egyes kifogásolt kifejezések megfelelõen határozottak, világosak és érthetõek, önkényes értelmezésre nem adnak lehetõséget. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Tv. 18. § (1) és (2) bekezdését támadó indítványokat is elutasította. 1.6. Nem megalapozott a Tv. 20. § (1) bekezdés d) pontját támadó indítvány. A tulajdonhoz való alapvetõ jogot nem sérti az, hogy a valamely lakásban tervezett építkezésrõl a Tv. szabályai szerint csupán értesíteni kell a közös képviselõt, és a Tv. nem írja elõ általánosságban valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását „a közösség egészét érintõ komoly munkálathoz”. Azt a kérdést, hogy milyen esetben indokolt megkövetelni a tulajdonostársak hozzájárulását valamely építkezéshez a társasházban, nem a Tv., hanem más jogszabály szabályozza.

3. szám

Nem a Tv.-re, hanem építésügyi jogszabályokra, eljárásra és hatóságra tartozó kérdés, hogy milyen építkezések, kinek az engedélye alapján, milyen feltételek mellett végezhetõk vagy sem. A Tv.-ben szereplõ értesítési kötelezettségtõl ezek a szabályok függetlenül érvényesülnek. 1.7. A Ttv. 14. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése nemzetközi egyezménybe ütközésének utólagos vizsgálatát csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározottak kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért azt az indítványt, amely az említett szabályok ilyen vizsgálatára irányult, az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 29. § c) pontja alapján – visszautasította. 1.8. Alaptalan a Tv. 1. § (1) bekezdés második mondatát támadó indítvány is. Az az elõírás, amely szerint társasház-tulajdonnál az épülethez tartozó földrészletnek a tulajdonostársak közös tulajdonába kell kerülnie, nem sérti a tulajdonhoz való jogot mint alapvetõ jogot. Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy a tulajdonjog alkotmányos védelme nem terjed ki a tulajdon megszerzésére, a tulajdonszerzés joga nem alapjog. [Pl. 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417, 418.] Az Alkotmány 13. §-a a már megszerzett tulajdont részesíti alapjogi védelemben, az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segítse (936/D/1997 AB határozat, ABH 1999, 615.). Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése és 57. § (5) bekezdése pedig nem hozható összefüggésbe a Tv. 1. § (1) bekezdés második mondatával. Ezért az Alkotmánybíróság a Tv. 1. § (1) bekezdés második mondatát támadó indítványt elutasította. 1.9. A Tv. egyes, jelzálogjoggal kapcsolatos szabályait támadó indítványok is alaptalanok. A jelzálogjog nem szerzõdéses, hanem pl. jogszabály vagy hatósági határozat alapján való keletkeztetésérõl szóló szabályok – Ptk. 254. § (1) bekezdése –, illetve a Ttv. 24. §-a nemzetközi egyezménybe ütközésének utólagos vizsgálatát csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározottak kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért azt az indítványt, amely a mondott szabályok ilyen vizsgálatára irányult, az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 29. § c) pontja alapján – visszautasította. A Ptk. 254. § (1) bekezdése és a Tv. 30–31. §-a rendelkezéseiben nem ismerhetõ fel vagyoni helyzet szerinti különbségtétel. Ezek a szabályok nem a tulajdonostárs vagyoni helyzetén alapulnak, hanem azon a körülményen, hogy az érintett tulajdonostárs a közös költség összegének befizetésével, bármely okból, hátralékba került. A támadott szabályok nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány vagyoni helyzet szerinti különbségtételt tiltó 70/A. § (1) bekezdésével. Azzal az indítvánnyal összefüggésben, amely a tulajdonhoz való alapvetõ jog sérelmére hivatkozik, az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a társasház-tulajdon a

3. szám


közös tulajdonnak egy sajátos esetét jelenti. A közös tulajdonnal együtt jár a saját tulajdoni hányaddal, tulajdoni résszel kapcsolatban felmerülõ költségen túlmenõen a közös költségek viselése. Gyakran igény van a tulajdonostársak fizetõkészségének és fizetõképességének különbözõ jogintézményekkel való biztosítására. Ennek megfelelõen a jogszabályok – a felek érdekeit figyelembe véve – meghatároznak egyes olyan rendelkezéseket, amelyekkel a közös tulajdon fenntartásának zavartalanná tételét, a közös költségek fedezésének lehetõleg egyszerû és hatékony megoldását kívánják szolgálni. Ilyen jellegû megoldást nyújt a Tv. 30. §-án kívül a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény 95. §-ának (1) bekezdése is a lakásszövetkezettekkel kapcsolatban. A fizetési kötelezettség teljesítése egyik lehetséges kikényszerítési módjának törvényi szabályozása a tulajdonhoz való alapvetõ jogot nem sérti. A hátralékos tulajdonostárs szavazati jogának korlátozása nem sérti a jogorvoslathoz való jogot sem. A jogorvoslathoz való alapvetõ jog a bírósági, közigazgatási és más hatósági döntésekre terjed ki. Nem terjed ki a nem állami, pl. a munkáltatói (1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 604, 605.), vagy a tulajdonosi (1534/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 602, 603.) döntésekre. A jelzálogjog bejegyzésének elrendelésérõl szóló közgyûlési határozat ilyen tulajdonosi döntésnek – s nem hatósági döntésnek – minõsül, vagyis olyan döntés, amelyre tárgyilag a jogorvoslathoz való alapvetõ jog nem terjed ki. Az a szabály, amely a közös képviselõ rendelkezése alapján lehetõvé teszi a külön tulajdon jelzálogjoggal való megterhelését, nem ütközik az Alkotmány 45. § (1) bekezdésébe, mert a két rendelkezés között alkotmányjogilag értékelhetõ kapcsolat nincs. A közös képviselõ ebben a jogkörében eljárva a tulajdonostársak által elfogadott szervezeti-mûködési szabályzatot hajtja végre, döntése nem jelenti igazságszolgáltatás gyakorlását abban az értelemben, ahogyan azt az Alkotmány 45. § (1) bekezdése alkalmazza. A Tv. 30. § (1) bekezdése és az Alkotmány 70/D., 70/E. és 70/K. §-a között pedig nincs összefüggés. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tv. 30. § (1), (2) bekezdését, és 31. §-át, a 32. § (1) és (3) bekezdését, illetve a Ptk. 254. § (1) bekezdését támadó indítványokat elutasította. 1.10. Megalapozatlan az az indítvány is, amely a Tv. 33. § (1) bekezdése, 35. § (2) bekezdése rendelkezéseit és az 51. § (1) bekezdés d) pontját támadja, arra hivatkozva, hogy – a Tv. más szabályában elõírt, jogvesztõ megtámadási határidõre tekintettel – a szabályozás nem ad elég eljárási garanciát a tulajdonos részére a közgyûlésen való részvételre, a határozat megismerésére. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a vizsgálat tárgyát képezõ egyes rendelkezések alkotmányossága általában értékelhetetlen a jogszabály kontextusából kiragadva. Az elszigetelt vizsgálat eredménye más összefüggésbe helyezve érvényét vesztheti. [Így foglalt állást az

1221

Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban, ABH 1991, 58, 60.] Ennek megfelelõen a közgyûlés összehívására, a meghívó közlésére, valamint az éves elszámolásról, továbbá a költségvetés megállapításáról szóló közgyûlésre, a számvizsgáló bizottság ezzel kapcsolatos jogosítványára vonatkozó szabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatáról is csak a szabályozási környezetre figyelemmel, a konkrét rendelkezések és ezek összefüggései áttekintése alapján lehet dönteni. Az Alkotmánybíróságnak az indítványok alapján azt kell vizsgálnia, hogy a szabályok az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tükrében elég eljárási garanciát adnak-e a tulajdonos részére a közgyûlésen való részvételre, a határozat megismerésére és bíróság elõtti megtámadására. A Tv. számos eljárási szabályt, a közös képviselõt illetõleg az intézõbizottságot terhelõ kötelezettséget tartalmaz annak érdekében, hogy a közgyûlésen való részvétel, a határozat megismerése a tulajdonostársak számára lehetõvé váljék. A Tv. szabályai egyértelmûek abban, hogy közgyûlést legalább évente egyszer kell tartani [35. § (1) bek.], a közgyûlésre valamennyi tulajdonostársat írásban kell meghívni [33. § (1) bek.], amellyel egyidejûleg a meghívó egy példányát a társasházban – jól látható helyen – ki kell függeszteni. A Tv. azt is elõírja, hogy kötelezõ a közgyûlés összehívása, ha azt a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkezõ tulajdonostársak a napirend és az ok megjelölésével írásban kérték; ha pedig a kérést a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke tizenöt napon belül nem teljesítette, az összehívást kérõ tulajdonostársak vagy az általuk megbízott személy a közgyûlést összehívhatják. Közgyûlés összehívására a számvizsgáló bizottság is jogosult, ha a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke az erre vonatkozó kötelességének nem tesz eleget. A közgyûlésen jegyzõkönyvet kell vezetni, a jegyzõkönyvet hitelesíteni kell [39. § (1) bek.]. A közgyûlésen meghozott határozatokról a közös képviselõnek vagy az intézõbizottság elnökének valamennyi tulajdonostársat írásban, a közgyûlés megtartásától számított nyolc napon belül értesítenie kell [39. § (3) bek.]. A közös képviselõ (az intézõbizottság elnöke) köteles a közgyûlés határozatairól és a határozatok végrehajtásáról nyilvántartást (Közgyûlési Határozatok Könyve) vezetni [44. § (1) bek.]. A Közgyûlési Határozatok Könyve adattartalmát a Tv. meghatározza [44. § (2) bekezdése]. Az 1160/B/1992. AB határozat értelmében azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt milyen részletességgel szabályoz. (ABH 1993, 607, 608.). Az Alkotmánybíróság az 1621/E/1992. AB határozatában kifejtette, hogy a jogalkotóra tartozik annak eldöntése, hogy valamely élethelyzetet milyen részletességgel szabályoz. Ebbõl a szempontból alkotmányossági kérdést csak az vet fel, ha a szabályozás hiányossága alapvetõ jog vagy az Al-

1222


kotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja (ABH 1993, 765, 766.). Az Alkotmánybíróság szerint a közgyûlés tartásának és összehívásának, a meghívó közlésének, a jegyzõkönyvvezetésnek, a határozatok nyilvántartásának és megismerhetõségének ismertetett szabályai – amennyire az a társasház-tulajdonra, mint a közös tulajdon egyik típusára vonatkozó szabályozástól elvárható – elegendõ garanciát tartalmaznak ahhoz, hogy a tulajdonostársak jogaikat érvényesíthessék. További jogalkotással a vizsgált körben nem küszöbölhetõ ki eleve az esetleg elõforduló visszaélésszerû jogalkalmazás vagy a kötelezõ szabályok alkalmazása mellõzésének veszélye. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 33. § (1) bekezdését, 35. § (2) bekezdését és az 51. § (1) bekezdés d) pontját támadó indítványokat elutasította. 1.11. Más a helyzet a Tv. 42. § (1) bekezdésével. Ez a szabály az, amely bírói útra tereli a tulajdonostársak jogvitáját a közgyûlés határozataival kapcsolatban. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, az eljárási garanciákon túl, a bírósághoz fordulás jogát foglalja magában. Az Alkotmánybíróság értelmezésében ezen alapvetõ jogból „az államra az a kötelezettség hárul, hogy – egyebek mellett – a polgári jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson.” [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.] Társasház-tulajdonnál a közgyûlési határozat vitássá tétele „polgári jogi jogra” vonatkozik. A bírósághoz való jog egyik eleme a bírósághoz fordulás joga, abban az értelemben, hogy az érdekelt elérhesse, ügyét bíróság tárgyalja anélkül, hogy jogi vagy gyakorlati jellegû, visszaélésszerû akadályok ebben megakadályoznák. A bírósághoz fordulás jogának alkotmányosan elfogadható korlátozásához alkotmányos cél kell és a korlátozás mértékének e céllal ésszerû arányban kell állnia. A bírósághoz fordulás jogának gyakorlásához szükséges, hogy az érintettek értesüljenek a határozatról, amely jogukat vagy jogos érdekeiket érinti és megismerhessék annak tartalmát. Az Alkotmánybíróság a 24/1999. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1999, 237, 244.) jogorvoslati határidõ elbírálására vonatkozó szabályozásról – hatósági határozattal összefüggésben – azt is kimondta, hogy annak alkotmányossága önmagában nem ítélhetõ meg, e tényezõ mellett más elemeket is figyelembe kell venni, mindenekelõtt a jogorvoslattal megtámadható döntésrõl való tudomásszerzés garantáltságát. A társasház közgyûlésének határozata ugyanakkor nem hatósági határozat, hanem lényegében a közös tulajdon körében, általában szótöbbséggel hozott tulajdonosi döntéseket tartalmaz, ezért a tudomásszerzés garantáltsága körében nem követelhetõk meg a hatósági határozat mint hivatalos irat kézbesítésére vonatkozó szabályokhoz hasonló elõírások alkalmazása a Tv. hatókörében.

3. szám

Jóllehet a Ptk. a közös tulajdon általános szabályainál nem ír elõ határidõt a tulajdonostársak szótöbbséges határozata bíróságnál való megtámadására [Ptk. 143. § (1) bekezdés], s így arra a meghozatalt követõen bármikor sor kerülhet, a kereseti kérelem alapossága körében azonban ilyen esetben is jelentõsége van az idõmúlásnak például akkor, ha az utóbb sérelmezett határozat végrehajtása megtörtént és a megtámadás jogát a tulajdonostárs indokolatlan késedelemmel gyakorolta. Habár a társasház-tulajdonról szóló 1924. évi XII. törvénycikk, amely hazánkban a társasház-tulajdont elsõ alkalommal szabályozta, a társasház-tulajdonra a tulajdonra vonatkozó általános szabályokon felül az ingatlan közös tulajdonának, a szomszédjognak és a szolgalmaknak szabályait rendelte alkalmazni (11. §), és nem tartalmazott a Tv. 42. § (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket, a hatékonyan mûködõ igazságszolgáltatás érdekei igazolhatják ésszerû határidõ tûzését és a keresetindítás feltételeinek megállapítását a társasház-tulajdonnál. A több mint ötven évig hatályban volt elsõ társasház-törvényt 1977. július 1-jétõl felváltó Tvr. 16. §-a már tartalmazta azt az elõírást, amely szerint „a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül” fordulhat a bírósághoz bármely tulajdonostárs. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a Tvr., a Ttv. és Tv. hivatkozott határidõre vonatkozó szabályát anyagi jogi határidõnek tekinti. Ugyanakkor a Tvr. 16. §-a – szemben a Ttv. és Tv. szabályaival – nem utalt a határidõ jogvesztõ jellegére. A bírói gyakorlat szerint az 1998. március 1. napját megelõzõen hozott közgyûlési határozatok elleni 60 napos keresetindítási határidõ – erre vonatkozó rendelkezés hiányában – nem jogvesztõ jellegû, emiatt az elkésettség az elévülés szabályai szerint kimenthetõ (EBH 2004. 1035.). A Tv. meghatározhatja azt az idõtartamot, amely alatt a tulajdonostárs bírósághoz fordulhat. Ugyanakkor a törvényhozónak a társasház-tulajdonnál egyenlõ súllyal kell mérlegelnie a határozat véglegességében érdekelt és a határozatot vitató tulajdonostársak pozícióját. A Tv. 42. § (1) bekezdése határidõt tûz a határozat érvénytelenségének megállapítása iránti kereset benyújtására. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébõl nem következik ennek tilalma, de az sem, hogy ilyen határidõt elõ kell írnia a törvényhozónak. A hatvan napos határidõt önmagában, a tartamára tekintettel nem lehet ésszerûtlennek tekinteni. Társasház-tulajdonnál a tulajdonostársaknak érdekük fûzõdik ahhoz is, hogy a társasház mûködésérõl szóló közgyûlési határozatok (pl. költségvetés vagy beszámoló elfogadása, közös képviselõ megválasztása), megszabott határidõ leteltével, megkérdõjelezhetetlenné váljanak. A jelen esetben a hatvan napos határidõ elég idõ arra, hogy a tulajdonostárs élhessen keresetindítási jogával, másrészt megfelel a társasház zavartalan mûködése biztosítására irányuló követelménynek is. A Tv. ez utóbbit erõsíti azzal, hogy a közgyûlés határozatának végrehajtására a keresetindítás nem gyakorol halasztó hatást, ugyanakkor

3. szám


viszont a bíróság a határozat végreghajtását felfüggesztheti. A határidõ a Tv. szabályai értelmében „a határozat meghozatalától” veszi kezdetét. Az Alkotmánybíróság 935/B/1997. AB határozata (ABH 1998, 765.) alkotmányjogi szempontból nem azonos, de hasonló ügyben, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 45. § (1) bekezdése rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatakor megállapította, hogy az említett törvénynek azon fordulata, amely szerint a társasági határozatok bíróság elõtt való megtámadására biztosított 30 napos határidõ „a határozat meghozatalától” számítandó, nem ellentétes sem az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, sem az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Ezt az állásfoglalását a határozat szerint „az Alkotmánybíróság – a gazdasági jog szempontjaira szûkítve – a forgalombiztonság és a hitelezõvédelem követelményére, alkotmányjogi szempontból pedig a lényegében ez utóbbi két szempont alaptörvényi foglalataként megjelenõ jogbiztonság elsõdlegességére alapozta.” Az Alkotmánybíróság szerint, jóllehet a társasház-tulajdonnál a közgyûlés feladat- és hatáskörére figyelemmel másként jelentkeznek ezek a szempontok, önmagában az a körülmény, hogy a hatvan napos határidõt a határozat meghozatalától kell számítani, a társasházak esetében sem ellentétes a bírói úthoz való joggal. A Tv.-ben meghatározott határidõ elmulasztása azonban jogvesztéssel jár. Általában nem sérti a bírósághoz való jogot az, ha a bírósághoz fordulást jogvesztõ határidõvel korlátozzák. Ismert és gyakran alkalmazott megoldás a jogrendszeren belül az, hogy ha (az anyagi jogi) törvény valamely igény érvényesítésére, keresetindításra határidõt szab meg, a határidõ elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy az elmulasztott cselekmény a késõbbiekben már nem pótolható. A közgyûlés határozatát vitató tulajdonostárs és a társasház pozícióját azonban egyenlõ súllyal kell mérlegelnie a törvényhozónak, amikor a határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló – jellemzõen a tulajdonostársak, a közösség vagy a közös képviselõ közötti érdekellentéten alapuló – keresetnél a keresetindítás egyes feltételeirõl dönt. Bármelyik pozíció egyoldalú kedvezményezése a bírói úthoz való, alapvetõ jog sérelméhez vezethet. A Tv. 42. § (1) bekezdése azzal, hogy a kereset benyújtására a határozat meghozatalától számított, objektív, hatvan napos, jogvesztõ határidõt ír elõ, a bírósághoz fordulás jogának gyakorlását egyoldalúan korlátozza a közgyûlés határozatát vitássá tenni kívánó tulajdonostársat illetõen, ha például a közgyûlés összehívása, a meghívó közlése, a jegyzõkönyvvezetés vagy különösen a közgyûlésen meghozott határozatokról való értesítés formája és határideje szabályai megsérültek. Az Alkotmánybíróság számos határozatában megerõsítette, hogy az alapvetõ jog korlátozása csak akkor marad meg az alkotmányos határok között, ha a korlátozás elke-

1223

rülhetetlen, azaz, ha másik alapvetõ jog, szabadság vagy alkotmányos érték védelme más módon nem érhetõ el. [lásd pl. 30/1992. (V. 26) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.; 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 98–99.; 44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 648.] A Tv.-nek az a korlátozó szabálya, amelynek értelmében valamennyi tulajdonostárs tekintetében, a határozat meghozatalától számított megtámadási határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár, a jelen esetben, a Tv.-ben szabályozott jogviszonyok tekintetében nem áll ésszerû arányban a korlátozás céljával, a társasház zavartalan mûködéséhez fûzõdõ érdekek védelmével. Elõállhat a hatályos szabályozás mellett az a helyzet, hogy a tulajdonostárs keresetindítási jogát menthetõ okból, önhibáján kívül nem tudja érvényesíteni és a hátrányos következmények másként sem háríthatók el. A jelen esetben nincs olyan másik alapvetõ jog, szabadság vagy alkotmányos érték, amelynek védelme más módon ne lenne elérhetõ. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 42. § (1) bekezdésének „A határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.” szövegrészét alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette. A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt ama kivételes jogosultságának gyakorlására, amely szerint a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott idõponttól eltérõen is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését, nem látott okot. A jogbiztonság nem indokolja a jelen esetben, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését erga omnes visszaható hatállyal határozza meg. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközõnek minõsíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét – a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben – érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.] Az Alkotmánybíróság ezért nem vizsgálta, hogy a Tv. 42. § (1) bekezdése az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe, a 70/A. § (2)–(3) bekezdésébe, az 57. § (5) bekezdésébe ütközik-e. 1.12. A Tv. 42. § (1) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmazott a Ttv. 32. § (1) bekezdése. Az Alkotmánybíróságnak ezt a már hatályon kívül helyezett szabályt az alkotmányjogi panaszokra és a bírói kezdeményezésre tekintettel vizsgálnia kellett.

1224


A Ttv. 32. § (1) bekezdésének alkalmazása miatt alkotmányjogi panaszt nyújtottak be a Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 53.Pfv.21.813/2004/2. számú végzésével befejezett üggyel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság, utalva a jelen határozat V. 1. 10. pontjában kifejtettekre, megállapította a Ttv. 32. (1) bekezdésének „A határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.” szövegrésze alkotmányellenességét, és – az Abtv. 48. § (3) bekezdése és a 43. § (3) bekezdése alapján – a konkrét esetben az alkotmányellenes jogszabály alkalmazási tilalmát mondta ki. Azt a másik alkotmányjogi panaszt, amely a Ttv. 32. § (1) bekezdésének azonos rendelkezését támadta, az Alkotmánybíróság visszautasította. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (2) bekezdése értelmében a jogerõs határozat kézbesítésétõl számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a hatvan napos határidõ számításánál a rendkívüli jogorvoslatok figyelmen kívül maradnak [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361–362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. A panaszt elkésetten, 2003. február 11-én nyújtotta be az indítványozó, a Legfelsõbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2002. december 12-én átvett végzésével összefüggésben. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján, az Abtv. 38. §-a és 43. § (4) bekezdése alapján megállapította azt is, hogy a Ttv. 32. § (1) bekezdésének alkotmányellenes rendelkezése a Miskolci Városi Bíróság elõtt 9.P.20.120/2005. szám alatt folyamatban lévõ eljárásban nem alkalmazható. 1.13. Nem megalapozott a Tv. 50. §-ának második mondatát támadó indítvány. A közös képviselõ és a társasház jogviszonyát, ezen belül a képviseleti jog gyakorlásával összefüggõ jogokat és kötelezettségeket a Tv. és – a Tv. 11. §-a értelmében – a Ptk. 219–221. §-ai szabályozzák. A közös képviselõ képviseleti jogkörének korlátozását harmadik személlyel szemben hatálytalannak nyilvánító szabály nem hozható alkotmányjogi öszefüggésbe az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével és az sem állapítható meg, hogy a támadott rendelkezés a társasház más jogszabályokban biztosított jogait vonja el. Az indítványra okot adó konkrét ügyekben eljáró bíróságok eltérõ gyakorlatára hivatkozva az egyik indítványozó kezdeményezte a Ttv. 9. § (2) bekezdése értelmezését. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmány 32/A. §-a, illetõleg az Abtv. határozza meg. Törvényi rendelkezések absztrakt értelmezésére, illetõleg a bírói ítéletben foglalt jogértelmezés alkotmányosságának felülvizsgálatára sem az Alkotmány, sem az Abtv. nem hatalmazza fel az Alkotmánybíróságot. Így e kérelem érdemi elbírálására az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján az indítványban foglalt fenti kérelmet – érdemi elbírálás nélkül – visszautasította.

3. szám

1.14. Az Alkotmánybíróság elutasította a Tv. 56. §-a 3. pontját támadó indítványt is. Az a szabály, amely a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások értelmezésérõl szól, nem hozható összefüggésbe az Alkotmánynak közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségét megállapító 70/I. §-ával. 1.15. A Tv. 63. § (2) bekezdése a törvény hatálybalépésekor bejegyzett társasház alapító okiratát módosítja oly módon, hogy a törvény kötelezõ jellegû rendelkezéseivel ellentétes rendelkezések hatályvesztését mondja ki, illetve azt, hogy ezek helyébe a Tv. rendelkezése lép. A Tv. 63. § (3) bekezdése lehetõvé teszi a külön tulajdonban álló lakás beosztásának megváltoztatását az alapító okirat módosítása nélkül abban az esetben is, ha a törvény hatálybalépése elõtt létesített alapító okirathoz mellékelték a társasházi lakások beosztását tartalmazó tervrajzot. A megkötött szerzõdések tartalmának módosítása jogszabály által, önmagában nem ellentétes a jogállamiság elvével. Ebbõl a szempontból csak a visszaható hatályú módosítás vethetne fel alkotmányossági problémát, a Tv. e szabályának azonban – eltérõ rendelkezés hiányában – nincs visszaható hatálya, az alapító okiratok csak a Tv. hatálybalépését követõen módosulnak az elõírt tartalommal. Annak meghatározása, hogy melyek a törvény kötelezõ jellegû rendelkezései, és annak eldöntése, hogy ezekkel a szabályokkal a törvény hatálybalépésekor bejegyzett társasház alapító okiratának mely rendelkezései ellentétesek, a rendes bíróság hatáskörébe tartozó kérdés. A külön tulajdonban álló lakás beosztásának megváltoztatását az alapító okirat módosítása nélkül lehetõvé szabály pedig nem áll összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapított indítványokat elutasította. 2.1. Az Abtv. 49. §-ának (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor állapít meg az Alkotmánybíróság, ha a jogalkotó szerv jogalkotási feladatának nem tett eleget és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elõ. A 22/1990. (X. 16.) AB határozat szerint mulasztás áll fenn, ha az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos joguk érvényesítésének lehetõségétõl (ABH 1990, 83, 86.). Mulasztás állapítható meg akkor is, ha a szabályozás hiányossága alapvetõ jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja (1621/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 765, 766.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztás áll fenn akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 369.].

3. szám


A jelen esetben a fentiek szerinti egyik feltétel fennállása sem állapítható meg. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal a jelen határozat IV. pontjában kifejtettekre. A törvényhozónak viszonylag tág teret nyújt az Alkotmány 13. §-a annak meghatározására, hogy a társasház-tulajdon szabályozásánál milyen eszközökkel teremt egyensúlyt a társasház-tulajdon alanyainak esetenként eltérõ érdekei között; a mellérendelt, egyenjogú személyek jogait és kötelezettségeit, a közös tulajdonnal járó terhek viselését, a társasház szervezetét, mûködését, a tulajdonostársak egymás közötti – és nem az állammal szemben fennálló – viszonyát hogyan rendezi, az állami beavatkozásnak milyen teret nyit, illetve milyen körben nem enged eltérni a társasházra vonatkozó szabályoktól. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébõl ezért nem vezethetõ le olyan jogalkotás szükségessége, amely a társasház vagyonával gazdálkodók visszaélésének kivédésére további, részletesebb szabályozást, több garanciát nyújtana. A Tv.-nek továbbá nincs egyetlen olyan, támadott rendelkezése sem, amely a tulajdonformák egyenlõségének elvét sértené, ezért nincs szükség további szabályozásra a vizsgált körben ennek az elvnek az érvényesítése érdekében sem. 2.2. Nem áll fenn mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség a Tv. jegyzõkönyvbe való betekintésre vonatkozó szabályaival [39. § (2) bekezdés] kapcsolatban sem. Téved az indítványozó, amikor arra hivatkozik, hogy ezzel csorbát szenved a közérdekû adatok megismerésének joga. A társasház kezelésében lévõ, valamint a tevékenységére vonatkozó információ vagy ismeret nem közérdekû adat. A társasház nem lát el állami vagy helyi önkormányzati feladatot, nem minõsül egyéb közfeladatot ellátó szervnek sem. Megalapozatlan az az indítvány is, amely a társasházak felügyeletének, a takarékos és ésszerû gazdálkodására vonatkozó törvényi garanciáknak a hiányát kifogásolja az Alkotmány 13. § (1) bekezdése és 17. §-a sérelmére hivatkozva. A társasház-tulajdon az épületen létesített közös tulajdon formája, amelynél az épület meghatározott részei – elsõsorban a lakások – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak. Az általános hatáskörû állami szervek (pl. adóhatóságok, a munkaviszonnyal összefüggõ egyedi döntéseket felügyelõ szervek stb.) a társasház mint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet bizonyos egyedi döntéseit illetõen az általános szabályok alapján vizsgálódhatnak. Sem a tulajdonhoz való alapvetõ jogból, sem az Alkotmánynak abból a szabályából, amely az állam rászorulókról való gondoskodási kötelezettségét fogalmazza, nem következik jogalkotási kényszer külön társasházi felügyelet létrehozására vagy a társasház gazdálkodását keretek közé szorító újabb szabályozásra.

1225

3. Az Alkotmánybíróság szerint nem megalapozott az Lt. 79. § (2) bekezdését támadó indítvány sem. Az Alkotmánybíróság mûködésének kezdete óta érvényesül az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmának az az értelmezése, amely szerint nem minden megkülönböztetés tilos, hanem csak az olyan különbségtétel, amely azt jelenti, hogy nem kezelnek mindenkit egyenlõ méltóságú személyként, egyeseket nem azonos tisztelettel és körültekintéssel vesznek figyelembe a jogosultságok és kedvezmények elosztásánál [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. A jelen esetben nem állapítható meg ilyen sérelem annak következtében, hogy az Lt. szerint annak a községi önkormányzatnak, amelynek a tulajdonában lévõ lakások száma, illetõleg helyiségek esetében a bérbeadás útján hasznosított helyiségek száma nem haladja meg a húszat, nem kell rendeletben megállapítania az önkormányzati lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére vonatkozó szabályokat. Az Lt. értelmében az általános rendeletalkotási kötelezettség csupán a korlátozott számú lakás-, illetõleg helyiségtulajdonos esetén nem áll fenn. A 79. § (2) bekezdése a kevés lakásszámmal és helyiségtulajdonnal rendelkezõ önkormányzatok számára felmentést ad a tulajdonukban lévõ lakásokra és helyiségekre vonatkozó rendeleti szabályozás alól. Ilyen helyeken ugyanis az egyedi ügyek is kezelhetõk képviselõ-testületi üléseken. Az Lt. rendezi azt is, hogy rendeletalkotási kötelezettség hiányában milyen eljárást kell követni az Lt. 81. §-ában meghatározott esetben. 4. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)–h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogalkalmazói határozatok jogellenességének felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pf.21039/2001/5. számú határozata és más hatósági intézkedések, határozatok felülvizsgálatára sem, ezért ezt az indítványt az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 29. § b) pontja alapján – visszautasította. 5. Elutasította az Alkotmánybíróság a Ptk. 578/I. §-át támadó indítványt. Nem állapítható meg, hogy a társasház-közösség fogalma értelmezhetetlen lenne. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébõl nem következik olyan követelmény sem, hogy a társasház jogállását valamely más szerv jogállásával azonos vagy hasonló módon kellene szabályozni, vagy – ahogyan azt az indítványozó állítja – a jogalanyok ismert kategóriái közé kellene azt illeszteni. 6. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amelyben a Ttv. 1. § (1) bekezdése, 3. § (1)–(2) bekezdése, 6. § (1)–(3) bekezdése, 9. § (1)–(3) bekezdése, 10. §-a, 11. § (2) bekezdése, 12. § (2)–(4) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 16. § (1)–(2) bekezdése, 17. §

1226


(2) bekezdése, 18. §-a, 21. § (1)–(3) bekezdése, 22–38. §-ait támadták az Alkotmány 2. § (3) bekezdése, 63. §-a, 70/A. §-a, 70/C. §-a, 70/G. § (2) bekezdése sérelmére hivatkozva, visszutasította. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközõnek tart. Az Alkotmánybíróság 440/B/1993. AB végzése (ABH 1993, 910.) visszautasította azt az indítványt, amely a honvédelmi törvény és az ahhoz kapcsolódó „összes alap- és végrehajtási törvény alkotmányossági vizsgálatát” kérte, mert megállapítható volt, hogy az indítvány érdemi eljárásra alkalmatlan. Az Alkotmánybíróság e határozata kimondta, hogy a valamely joszabályt és annak valamennyi végrehajtási rendeletét teljes egészében és általánosságban támadó beadványok általában nem felelnek meg az érdemi eljárásra alkalmas indítványokkal szemben támasztott követelményeknek. Az indítványozó általánosságban támadta a törvény egyes szabályait, mint amelynek rendelkezései kötelezõek, ezért véleménye szerint diktatórikusak és a szabad szervezkedés jogát sértik. Az indítványozó beadványa nem tartalmaz olyan határozott kérelmet, mint amilyet az Abtv. 22. § (2) bekezdése kötelezõen elõír, ezért az nem felel meg az érdemi eljárásra alkalmas indítványokkal szemben támasztott követelményeknek (32/B/1995. AB végzés, ABH 1995, 1075.). A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Alkotmánybírósági ügyszám: 40/B/1998.

Az Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) AB határozata

3. szám

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény bevezetõ szövegének „valamint annak a végrehajtásához kapcsolódóan egyes törvények módosításáról,” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt e határozata közzétételének napjával megsemmisíti. A Bevezetõ a következõ szöveggel marad hatályban: „Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 28. §-a alapján a következõ törvényt alkotja:” 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 82. §-a, 83. §-a, 84. §-a, 85. §-a 86. §-ának (1)–(2), illetve (4)–(11) bekezdései, 87. §-ának (2)–(5) bekezdései, 88. §-a, 89. §-a, 90. § (2) és (4) bekezdése, 91. § (20) és (25)–(26) bekezdései, 92. §-a, 93. §-a, 94. §-a, 95. §-a, 96. §-a, 97. §-a, 98. §-a, 99. §-a, 100. §-a, 101. §-a, 102. §-a, 103. §-a, 104. §-a, 105. §-a, 106. §-a, 107. §-a, 108. §-a, 109. §-a, 111. §-a, 112. §-a, 113. §-a, 114. §-a, 115. §-a, 116. §-a, 117. § (3) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése, valamint 122. § (1)–(9) és (11)–(22) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. 3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 120. § (4)–(6) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat 2006. december 31-i hatállyal megsemmisíti. 4. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 86. §-ának (3) bekezdése, 87. § (1) bekezdése, 90. § (1) és (3) bekezdése, 91. § (1)–(19), (21)–(24), valamint (27)–(33) bekezdései, 110. §-a, 118. § (6) bekezdése, 119. § (1) bekezdés m)–o) pontjai, 120. § (3) és (10)–(17) bekezdései, 121. § a) pontja, 122. § (10) és (23) bekezdései, 125. § (1) bekezdése, 135. § (1) bekezdése, 136. §-a és 137. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján – dr. Bihari Mihály, dr. Bragyova András és dr. Kukorelli István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával és dr. Bagi István, dr. Erdei Árpád, dr. Harmathy Attila és dr. Holló András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következõ határozatot:

INDOKOLÁS I. Az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában az indítványozó a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) számos rendelkezésének alkotmányellenességét állította. Indítványában elõadta, hogy a Kormány a költség-

3. szám


vetési törvény keretében olyan törvényeket is nagy számban módosíttatott, amely módosításoknak a hatálybalépése szintén január 1-jétõl idõszerû. Mindez – álláspontja szerint – alapvetõen eddig sem felelt meg egy jogállamban a jogalkotással szemben támasztott követelményeknek, azonban eddig a végrehajtói hatalom ezzel a jogalkotási megoldással csak kivételesen élt, és általában csak olyan törvények módosítását fogadtatta el a költségvetési törvényen belül, amelyeknek akár közvetlen vagy legalábbis közvetett költségvetési kapcsolatuk vagy vonzatuk volt. A Kötv. viszont – állítja – terjedelemben és tartalomban is jóval túllép az eddig sem jogállamhoz méltó „hagyományokon”. Állítása szerint a törvény normaszövegének – a terjedelmet, vagyis oldalszámot alapul véve – mintegy a fele foglalkozik csak az ország 2005. évi költségvetésével, a törvény többi része 44 más, egyéb törvény kisebb-nagyobb módosítását tartalmazza. Az indítványozó megítélése szerint már maga az a tény, hogy az éves költségvetésrõl szóló törvény nem csak az ország jövõ évi költségvetésére vonatkozó rendelkezéseket, vagyis a központi költségvetés kiadási és bevételi fõösszegét, valamint hiányát, továbbá azon belül az egyes költségvetési fejezetek tervezett bevételeit és kiadásait, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó, a központi költségvetést közvetlenül érintõ rendelkezéseket tartalmazza, hanem a jogalkotó ugyanebben a törvényben, „A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló” cím alatt elrejtve, a hatályos magyar jogrendszer 44 törvényét is módosítja, ellentétben áll az Alkotmány vonatkozó rendelkezésével, vagyis a 2. §-ának (1) bekezdésében és e rendelkezés Alkotmánybíróság általi többszöri értelmezésével. Véleménye szerint a kifogásolt törvény bevezetõje valóban említést tesz arról, hogy az Országgyûlés e törvényt nem csak a 2005. évi költségvetés tárgyában alkotja meg, hanem annak végrehajtásához kapcsolódó más törvények módosítása céljából is. Mindez azonban a törvény címébõl a jogalkalmazó számára nem derül ki. Véleménye szerint a törvény helyes címe a következõ lehetett volna: „A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl és a hozzá kapcsolódó, egyes törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXV. törvény”. Minthogy pedig a cím nem ez, a jogalkalmazó joggal feltételezheti, hogy a törvény valóban csak a jövõ évi állami költségvetésrõl szól. Megítélése szerint a fentiekben kifejtetteknél még nagyobb problémát jelent az, hogy a jogalkotó a 44 egyéb, különbözõ tárgyú törvény módosítása keretében olyan törvénymódosításokat is nagy számban végrehajtott, amellyel kapcsolatban még a bevezetõjének utalása (,,költségvetésérõl, valamint annak a végrehajtásához kapcsolódóan”) sem áll meg. Nézete szerint (az általa ismertetett) törvénymódosításoknak semmilyen közvetlen, de még közvetett kapcsolatuk vagy összefüggésük sincs az éves költségvetést megállapító rendelkezésekkel. Ezek a törvényi rendelkezések ugyanis kizárólag olyan szakmai, szakpolitikai kérdéseket szabályoznak, amely szabályok-

1227

nak a költségvetési törvényben való „elrejtése” és a költségvetési törvénnyel való elfogadtatása a jogalkalmazók számára jogbizonytalanságot okoz, és ez egyértelmûen veszélyezteti a jogbiztonságot, mint a jogállamiság egyik legfõbb alappillérét. Mindezekre és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának b) pontjára és 21. §-ának (2) bekezdésére tekintettel indítványozza a Kötv. 82–138. §-ai által módosított 44 egyéb törvény tekintetében annak általános éllel történõ kimondását, hogy a jogalkotó a jogbiztonság érdekében kerülje el az ún. „salátatörvények” megalkotását, de különösen az olyanokét, amelyek még a címükkel sem jelzik azt a jogalkalmazó számára, hogy az adott törvény bizonyos szabályozási tárgykör kapcsán több más törvény módosítását is tartalmazza. Az ilyen típusú jogalkotás ugyanis – mondja – veszélyezteti a jogbiztonságot. Külön is kezdeményezi a Kötv. 86. §-a (1)–(7) bekezdéseinek, 87. §-a (1) bekezdésének, 91. §-a (1)–(18) és (29)–(32) bekezdéseinek, 97. §-ának, 99. §-ának, 105. §-a (1)–(4) bekezdéseinek, 107. §-a (1)–(2) bekezdéseinek, 108. §-ának, 111. §-ának, továbbá az említett rendelkezésekhez kapcsolódóan a Vegyes és záró rendelkezések közül a 117. § (3) bekezdése a) pontjának és (6) bekezdésének, 120. §-a (3)–(6) és (10)–(13), valamint (15) bekezdéseinek alkotmányossági szempontból való felülvizsgálatát, valamint e rendelkezések alkotmányellenességének az Abtv. 37–43. §-ai szerinti eljárásban történõ megállapítását és megsemmisítését. Szerinte ezek olyan törvénymódosítások, amelyek nem állnak összefüggésben a költségvetési törvény költségvetést megállapító vagy azt érintõ rendelkezéseivel, lényegében azoktól független, szakmai, szakági, szakpolitikai kérdéseket szabályoznak. Az indítványozó szerint a Kötv. 1–81. §-áig még jól áttekinthetõ, logikus szerkezetet követ, viszont a 82. §-ától kezdõdõen a 138. §-áig 44 olyan egyéb, különféle, hatályban lévõ törvény módosítását is tartalmazza, amelyek – a törvényen belüli sorrendjüket követve – a következõk: NEGYEDIK RÉSZ A KÖLTSÉGVETÉS ELÕIRÁNYZATAINAK MEGALAPOZÁSÁT SZOLGÁLÓ RENDELKEZÉSEK ÉS TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK címszó alatt: – az illetékrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény, – a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, – a szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. törvény, – A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, – a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény,

1228


– az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, – a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény, – a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény, – a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, – az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény, – az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény, – a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, – a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény, – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, – a hitelintézetrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, – a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, – az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, – az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, – a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásáról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, – az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény, – a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény, – az önálló orvosi tevékenységrõl szóló 2000. évi II. törvény, – a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, – a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény, – a pénzmosás megelõzésérõl és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, – a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény, – a mezõgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseirõl és az ezzel összefüggõ törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény, – a környezetterhelési díjról szóló LXXXIX. törvény, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény, – a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény.

3. szám

A VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK között még az alábbi törvények kerültek módosításra (az eddig még fel nem sorolt törvényeken kívül): – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény, – a földrendezõ és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény, – az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény, – magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény, – az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló 1997. évi CXXIV. törvény, – a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésérõl szóló 2002. évi LXII. törvény, – a budapesti 4-es – Budapest Kelenföldi pályaudvar–Bosnyák tér közötti – metróvonal elsõ szakasza megépítésének állami támogatásáról szóló 2003. évi LV. törvény, – a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 2003. évi LXXXVII. törvény, – az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrõl szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény. (Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozó 42 törvényt sorol fel, miközben 44 törvényt említ.) Az indítványozó kiemeli: „A fent felsorolt 44 törvény kisebb-nagyobb módosítása már csak igen nehezen áttekinthetõ, ugyanis az egymást követõ sorrendiségük logikája – leszámítva azt, hogy nagyjából az elfogadásuk évszáma szerint követik egymást – a „bennük foglalt szabályozás tartalma alapján egyáltalán nem állapítható meg.” Szerinte a 44 törvény módosításának többsége – a törvény bevezetõ szövegében foglaltaknak megfelelõen – valóban valamilyen tág logikai alapon összefüggésbe hozható az éves költségvetéssel és az arra vonatkozó rendelkezésekkel, ugyanis ezeknek a rendelkezéseknek közvetlenül vagy közvetetten van vagy lehet költségvetési vonzata, illetõleg következménye. Ennek ellenére ennyi törvény módosítása – különösen, ha a jogalkotó a törvény címében nem is jelzi azt, hogy az adott törvény, vagyis a jelen esetben a költségvetési törvény, más törvények módosításáról is rendelkezik – a jogalkalmazó számára szinte követhetetlenné teszi a jogszabályok hatályos rendelkezéseinek változását, ezáltal veszélyeztetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság egyik legfõbb alapfeltételét, a jogbiztonságot. Véleménye szerint mindezek kellõ indokot és jogalapot adhatnak az Alkotmánybíróság számára arra, hogy a jogalkotó figyelmét nyomatékosan felhívja az ilyen jellegû jogalkotás, vagyis az ún. „salátatörvények” megalkotásának elkerülésére. Az indítványozó azonban ennél tovább is megy, hiszen szerinte „az a jogalkotási megoldás, amely egy törvényen belül olyan törvénymódosításokat is végrehajt, amelyek

3. szám


még egy viszonylag szabadon kezelt vezérlõ elvhez – a szabályozandó, vagy azzal kapcsolatos kérdésekhez – sem köthetõk, egyértelmûen sérti a jogbiztonság elvét, így az ellentétben áll az Alkotmányban rögzített és az Alkotmánybíróság által már többször, részletesen kifejtett, demokratikus jogállam követelményével, ezért az ilyen jogalkotás által meghozott rendelkezések – a jogalkotó által alkalmazott kodifikációs megoldás miatt – alkotmánysértõek”. Mindezekre tekintettel azt állítja, hogy a Kötv.-nek általa felsorolt, majd részletesen ismertetett rendelkezései – a jogalkotó által alkalmazott törvényalkotási megoldás miatt – az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésébe ütköznek, ezért kéri ennek megállapítását és az alkotmánysértõ rendelkezések megsemmisítését.

II. 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.” „19. § (3) E jogkörében az Országgyûlés (...) d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;” „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „35. § (1) A Kormány (...) e) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról.” „35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.” 2. Az Abtv. értelmében: „1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: (...) b) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;” „21. § (2) Az 1. § b) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja.”

III. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál az állami költségvetésrõl szóló törvény jellegének, természetének vizsgálatából indult ki.

1229

A Kötv. kiemelt kezelését sajátos jogi jellege és különleges alkotmányos szerepe indokolja, amelyet kiemelkedõ gazdasági és politikai jelentõsége alapoz meg. A költségvetés – tartalma szerint – az állam gazdálkodásának éves terve. Minthogy pedig a modern államok költségvetése a társadalom gazdasági teljesítményének, a nemzeti összterméknek (GDP) nagyjából a felét osztja el újra, gazdasági, társadalmi, politikai jelentõsége önmagában is megkülönböztetett helyet biztosít számára a törvények sorában. A Kötv. az állam bevételeit és kiadásait mutatja be, fõleg pedig azt, mire kívánja az állam a bevételeit fordítani. A költségvetési törvény címzettjei az állam szervei, amelyeket a törvény felhatalmaz arra, hogy a költségvetésben számukra biztosított elõirányzatot egyéb (nem költségvetési) jogszabályok figyelembevételével felhasználják jogi kötelezettségeik teljesítésére vagy más, jogilag megengedett célokra. Ez a célhozkötöttség tehát az elõirányzatok költségvetési törvényhez kötöttségét jelenti. A Kötv. – rendeltetését, természetét, jellegét tekintve – eltér más törvényektõl. A jogtudomány ezt a különbséget gyakran a materiális és formális értelemben vett törvény fogalommal írja le, kimutatva, hogy a Kötv. csak elfogadásának módját tekintve törvény, tartalma szerint viszont inkább egyedi pénzügyi döntések sorozata. A Kötv.-nek ez a sajátos, speciális jellege kizárja azt, hogy a Kötv. más törvényeket módosítson, de ugyanúgy az is kizárt, hogy a Kötv.-t más késõbbi (nem költségvetési tárgyú) törvény módosítsa. A Kötv.-t az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja külön, önálló jogi aktussal (törvénnyel) rendeli elfogadni. E tárgykör külön említése (kiemelése), kötelezõvé (érvényességi feltétellé) teszi, hogy az Országgyûlés e tárgykörrõl más tárgyköröktõl elkülönítve döntsön. Az Alkotmányban külön megnevezett hatáskör önálló döntéssel való gyakorlásának követelménye a felõle történõ külön szavazás és az azt megelõzõ elkülönített vita. Erre azért van szükség, mert együttes (egy csomagban történõ) döntés esetén fontos és alapvetõ kérdések megvitatása háttérbe szorulhat vagy akár el is maradhat, esetleg vele össze nem függõ kérdések eldöntésével kapcsolódik egybe. Az ilyen összekapcsolás az alkotmányos demokráciákban természetesen politikai kompromisszumokkal jár együtt és az esetek jó részében nem is kifogásolható. Kifogásolható azonban akkor, ha adott tárgykörben az Alkotmány elkülönített döntést ír elõ. Ez a helyzet az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában felsorolt költségvetési hatáskörökkel, s így a Kötv.-vel is. 2. A Kötv. külön kezelését, sajátos jellegét és jogi természetét juttatja kifejezésre az elfogadására elõírt eljárási rend is. Az említettek szerint az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja az Országgyûlésnek külön kiemelt jogalkotási hatáskört biztosít, éspedig a költségvetés elemeinek a meghatározását és a mérleg, a költségvetés jóváhagyását. Az Alkotmány 19. §-ának e rendelkezései – nem lévén a magyar Alkotmánynak külön a gazdaságra és a pénz-

1230


ügyekre önálló fejezete – a Kötv. megalkotásának Alkotmány által kiemelt fontosságát, jelentõségét emelik ki. Ezt viszi tovább (mintegy az alkotmányi rendelkezéseket végrehajtó karakterrel) az Áht., amelynek önálló fejezete (III. fejezet) ,,AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉSSEL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRI ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK” cím alatt részletezi az Országgyûlés, a Kormány, a pénzügyminiszter, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetõjének a feladatait, s külön, részletesen szól a költségvetési törvény elfogadásának eljárási rendjérõl. Az Áht. tehát az Alkotmány által is kiemelten kezelt Kötv. megalkotásának eljárási rendjét részletesen meghatározza, ezáltal adva hangsúlyt annak, hogy itt egy kiemelkedõen fontos – és ekként is kezelendõ – törvényhozási tárgykörrõl van szó. Látható tehát, hogy a költségvetési törvények (a központi költségvetési törvény, a pótköltségvetési és a zárszámadási törvény) megalkotására nem a törvényalkotásra egyébként vonatkozó általános szabályokat, hanem az Áht. különös rendelkezéseit, annak III. fejezetébe foglalt hatásköri és eljárási szabályokat kell alkalmazni. A Kötv. – mely az ország társadalmi-gazdasági tervét tartalmazza – egyidejûleg felhatalmazást ad a Kormánynak a költségvetés végrehajtására. A Kormány egyrészt az Alkotmány értelmében [35. § (1) bekezdés a) és b) pont], másrészt az Áht. értelmében is felel a költségvetés végrehajtásáért. E speciális – az Alkotmány 19. §-a által nevesített – tárgykört érintõ törvény csak a költségvetésrõl szólhat és arról a felhatalmazásról (appropriáció), amely a Kormány számára is megjelöli az éves költségvetés végrehajtásához kapcsolódó feladatokat. A Kormány nem csak a Kötv. elõkészítõ szakaszában (irányelvek, egyeztetések, törvényjavaslat elõkészítése és benyújtása), hanem a Kötv. elfogadását követõen, annak végrehajtási szakaszában is ellátja az Alkotmány 35. §-ában számára elõírt feladatokat. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a Kötv.-ben adott felhatalmazásokban foglalt jogalkotási feladatának a Kormány (és a többi, részletszabályok kibocsátására feljogosított jogalkotó szerv) külön, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben szabályozott jogalkotási eljárást rögzítõ rendelkezései szerint kell hogy eleget tegyen. Ezek a végrehajtási karakterû rendelkezések tehát már leválasztandók a Kötv. rendszerérõl. Ennek a követelménynek az Alkotmánybíróság a jövõben következetesen érvényt kíván szerezni. Az Alkotmányból és az Áht.-bõl az Országgyûlésre és a Kormányra egyaránt irányadó részletes eljárási rend a Magyar Köztársaság Országgyûlésének – többször módosított – 46/1994. (IX. 30.) OGY határozatában (a továbbiakban: Házszabály) került megállapításra, amelynek ugyancsak külön fejezete (4. fejezet) ,,KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK” cím alatt tárgyalja „A költségvetési, a pótköltségvetési és a zárszámadási törvényjavaslatokra vonatkozó eljárás”-t. A költségvetési törvényjavaslatok – Áht.-ban és Házszabályban történõ – kiemelt kezelése önmagában is jelzi

3. szám

azt, hogy e nevesített törvényhozási tárgykör megkülönböztetett és kitüntetett figyelmet érdemel. Más törvényhozási tárgyköröktõl eltérõ elfogadási rendje, az eljárás minuciózusan kimunkált mechanizmusa nyilvánvalóvá teszi, hogy felõle az Országgyûlésnek külön kell döntenie. Ez következik az Alkotmányból folyó, Áht.-ban, Házszabályban szabályozott eljárás rendjébõl. Ez az Alkotmányra visszavezethetõ törvényalkotás racionális rendje, amely megfelel az eljárási biztosítékok következetes érvényesítésének, a formalizált eljárások maradéktalan betartása alkotmányos követelményének. Az Országgyûlés tehát a költségvetés tárgyalásakor nem foglalkozhat más, a költségvetéstõl idegen törvényhozási tárgykörökkel. Mindezek a sajátosságok a Kötv.-nek a törvények között megkülönböztetett helyet biztosítanak, amely azzal is együtt jár, hogy az Alkotmánybíróság a vele kapcsolatban felmerülõ törvénymódosítások esetében is más (szigorúbb) mércét alkalmaz. Itt tehát különösen figyelemmel van arra az Alkotmánybíróság, hogy egyedi, eseti mérlegelést kell végeznie. „Azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét, az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie.” [30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 207.] Jelen esetben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványokkal támadott Kötv. rendelkezései tucatjával érintenek olyan életviszonyokat is, amelyek tárgyuk szerint nem hozhatók kapcsolatba az Alkotmányban is kiemelt tárgyú és tartalmú Kötv.-vel. Minthogy azonban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Kötv.-höz – tárgyára tekintet nélkül – semmilyen más törvény nem kapcsolódhat, mivel az az Alkotmány 19. §-ában nevesített tárgykört szabályoz, alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a hozzá kapcsolt módosító törvények felhívott – még hatályos – rendelkezéseit, mert azok ennek a kiemelt tárgynak a szabályozásától elválasztandók. Másik oldalról is alkotmányos oka van a Kötv.-höz kapcsolódó módosító törvények – még hatályos rendelkezései – megsemmisítésének. Nevezetesen: a Kötv.-höz kapcsolódó (jelenleg abba beépülõ) törvények esetében is biztosítani kell az e törvények Alkotmány 35. §-ában elõírt elõkészítési és végrehajtási rendjét is, amely megköveteli, hogy azok a valóságban is a demokratikus törvényalkotási eljárás eredményeként kerüljenek elfogadásra. Nem biztosítottak ennek – az Alkotmányból közvetlenül levezethetõ – eljárásnak a feltételei akkor, ha megalkotásukkor az önálló tárgyalás (megvitatás) lehetõsége kizárt. Az itt vizsgált (Kötv.-höz kapcsolódó) törvények esetében sem volt mód a szóban forgó törvények módosításának elõzetes, nyilvános megvitatására, ezért e törvények sem az elõírt alkotmányos rendben kerültek megalkotásra. Az Alkotmánybíróság ezért nyomatékosan hangsúlyozza: a Kötv.-höz kapcsolódó – abba beépített – nagy számú módosító törvény olyan (15 éve folyamatosan fennálló)

3. szám


gyakorlatot jelez, amely egyrészt az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában kiemelt Kötv. elõkészítését, másrészt a benne foglalt más törvények – demokratikus törvényalkotási eljárás lefolytatását feltételezõ – elõkészítési rendjét mossa össze. E két – világosan elhatárolandó – törvényalkotási eljárás összecsúsztatása veszélyezteti a törvényalkotás alkotmányos rendjét még akkor is, ha a Kötv. tárgyával, tartalmával kapcsolatba hozható törvények módosításáról, kiegészítésérõl van is szó. Az ilyen törvényalkotás jelentõsen megnehezítheti a tervezett törvénymódosítások megvitatását, formálissá teheti a törvényalkotási eljárást. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróságnak – a konkrét eset körülményeit mérlegelve – figyelemmel kell lennie arra, hogy a törvényalkotási eljárás során betartották-e a parlamenti vita és a törvényalkotás alkotmányos rendjét. A Kötv.-höz kapcsolódó módosító törvények esetében ez – figyelemmel arra, hogy a parlamenti vita fõ tárgya a költségvetés megtárgyalása – elmaradt, így sérültek az Alkotmány demokratikus törvényalkotási eljárásra vonatkozó rendelkezései.

IV. 1. Az indítványozó – hivatkozva az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból levezethetõ jogbiztonság követelményére – mindenekelõtt a Kötv. 82–138. §-ai által módosított, általa 44-nek számolt „egyéb” törvény vonatkozásában kéri annak általános éllel történõ kimondását, hogy a jogalkotó a jogbiztonság érdekében kerülje el az ún. „salátatörvények” megalkotását, de különösen az olyan törvényekét, amelyek még a címükkel sem jelzik azt a jogalkalmazó számára, hogy az adott törvény bizonyos szabályozási tárgykör kapcsán több más törvény módosítását is tartalmazza. Az ilyen típusú jogalkotás ugyanis – hangsúlyozza az indítványozó – „veszélyezteti a jogbiztonságot.” Az indítványozó szerint mindeddig csak kivételesen fordult elõ az, hogy a költségvetési törvények más törvények módosítását is tartalmazták, illetõleg ha erre sor is került, akkor is csupán olyan törvények esetében, amelyeknek közvetlen vagy legalább közvetett kapcsolatuk volt a költségvetésrõl szóló törvényekkel. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az elmúlt 15 év során (különösen az utolsó 7–8 évben) valójában gyakorlattá vált az a törvényszerkesztési eljárás, hogy a költségvetésrõl szóló törvények egyre nagyobb számban módosítottak a költségvetéssel legfeljebb csak áttételesen kapcsolatba hozható törvényeket: az 1990. évi CIV. törvény 2, az 1991. évi XCI. törvény 8, az 1992. évi LXXX. törvény 5, az 1993. évi CXI. törvény 13, az 1994. évi LX. törvény (pótköltségvetés) 13, az 1994. évi CIV. törvény 16, az 1995. évi LXXVII. törvény (pótköltségvetés) 3, az 1995. évi CXXI. törvény 27, az 1996. évi CXXIV. törvény 23, az 1997. évi CXLVI. törvény 29, az 1998. évi XC. törvény 50, az 1999. évi CXXV. törvény 25, a 2000. évi CXXXIII.

1231

törvény (az ún. 2 éves költségvetésrõl szóló törvény) 30, a 2002. évi LXII. törvény 35, a 2003. évi CXVI. törvény 36, a 2004. évi CXXXV. törvény pedig 42 törvényt. Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza: az önmagában nem kifogásolható, ha egy törvény számos, tárgyával tartalmilag szoros kapcsolatban álló törvény módosításáról rendelkezik. Önmagában az sem nyilvánítható – mindenre tekintet nélkül – alkotmányellenesnek, ha valamely törvény számos más, tárgyukban össze nem függõ törvény módosításáról szól. (A deregulációs törvényeknél ez a megoldás gyakorlatilag mással nem is pótolható.) Az Alkotmánybíróság azonban hangsúlyozza: a Kötv. által választott törvényalkotási mód nem vizsgálható azoknak a szempontoknak az alapulvételével, amelyeket a „salátatörvények” vizsgálatánál alkalmazott. A Kötv. Alkotmányban is kiemelt, Áht. által részletesen is szabályozott tárgyköre fokozottabb védelmet, garanciákat rögzítõ megoldást kíván meg. Egyaránt irányadó ez a megállapítás az indítványokkal támadott, Kötv.-vel közvetlen-közvetett tárgyi, tartalmi kapcsolatban lévõ, illetve tõle teljesen idegen tárgykörû törvények megalkotására és módosítására nézve is. Az indítványozó különbséget tett a Kötv.-vel tárgyi-tartalmi kapcsolatba hozható, s azzal semmiféle összefüggésben nem álló törvénymódosítások között. Álláspontja szerint az alábbi törvénymódosítások tárgya rokonítható a Kötv.-vel: – az illetékrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása (82. §), – a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása (83. §), – a szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása (84. §), – a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása (85. §), – az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása (88. §), – a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosítása (89. §), – a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása (90. §), – az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása (93. §), – a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosítása (94. §), – az illetékrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény módosítása (95. §), – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása (96. §), – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása (98. §),

1232


– a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása (100. §), – az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény módosítása (101. §), – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása (103. §), – a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása (104. §), – a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása (106. §), – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérõl szóló 1999. évi CXXIV. törvény módosítása (107. §), – a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosítása (109. §), – a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény módosítása (110. §), – a Nemzeti Civil alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosítása (112. §), – a mezõgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény módosítása (113. §), – a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény módosítása (114. §), – a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény módosítása (115. §), – a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása (116. §). Az indítványozó nem kéri a fenti törvényi rendelkezések megsemmisítését. Indítványozza azonban velük kapcsolatban annak „általános éllel történõ kimondását, hogy a jogalkotó a jogbiztonság érdekében kerülje el az ún. „saláta” törvények megalkotását, amelyek még a címükkel sem jelzik azt a jogalkalmazó számára, hogy az adott törvény bizonyos szabályozási tárgykör kapcsán több más törvény módosítását is tartalmazza”. Az ilyen típusú jogalkotás véleménye szerint veszélyezteti a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a hatályos jog megismerhetõségének bizonytalansága adott esetben megnehezítheti, ellehetetlenítheti a jogalanyok jogainak érvényesítését, valamint kötelezettségeik teljesítését, s ez már a jogbiztonság alkotmányos követelményét is sértheti. Éppen ezért továbbra is fontos alkotmányos követelménynek tekinti azt, hogy a jogalkotás, ennek részeként a jogszabályok módosítása, az új rendelkezések hatálybalépése követhetõ legyen mind a jogalkotók és a jogalkalmazók, mind pedig a jogalanyok számára. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 86.] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: költségvetési törvény volt már egy alkalommal alkotmánybírósági vizsgálat tárgya mint „salátatörvény”, éspedig a „salátatörvényekre” vonatkozóan kialakított alkotmányossági mérce – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése – alapján. [108/B/2000. AB határozat, ABH 2004, 1414.; 38/2000. (X. 31.) AB határo-

3. szám

zat, ABH 2000, 303, 312–313.; 8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 159.] Az Alkotmánybíróság a 38/2000. (X. 31.) AB határozatában a költségvetési törvénynek a különbözõ törvénymódosításokkal való összekapcsolását, mint „törvényszerkesztési mód”-ot vizsgálta. Jelen határozatában ezen a vizsgálati szemponton túl – a fentiek szerint – közvetlenül azt helyezi alkotmányossági vizsgálatának homlokterébe, hogy a Kötv.-höz – amely az Alkotmány 19. § (3) bekezdése d) pontjában szabályozott „nevesített” tárgykört szabályoz – kapcsolhatók-e egyáltalán törvénymódosítások, éspedig függetlenül attól, hogy azok tárgya kapcsolatba hozható-e a Kötv.-vel. Az Alkotmánybíróság álláspontja e tekintetben – a fenti indokok alapján – határozottan: nem. Mindezekre tekintettel – a törvényalkotási eljárás szabályainak megsértése következtében beálló részleges közjogi érvénytelenség miatt – alkotmányellenesnek minõsítette és megsemmisítette a Kötv.-ben szereplõ összes – különféle törvényeket módosító – rendelkezést. Az Alkotmánybíróság e döntése közelebbrõl tehát azon alapul, hogy a Kötv. megalkotásakor a törvényalkotó megsértette a Kötv.-re – mint az Alkotmány 19. §-ában nevesített tárgykörû törvény megalkotására – elõírt eljárási rendet, de ugyanígy a módosító rendelkezések Kötv.-be építésével is alkotmánysértést követett el, mivel ez utóbbiak megalkotásánál nem biztosította a demokratikus törvényalkotási eljárás során figyelembe veendõ rendelkezések maradéktalan érvényesülését. A részleges közjogi érvénytelenség abban áll, hogy addig, amíg a Kötv.-nek kifejezetten a költségvetésrõl szóló részei alkotmányosak (minthogy azokat a megalkotásukra irányadó elõírások betartásával alkották meg), addig az ezen kívüli törvénymódosításoknál hiányzott a demokratikus törvényalkotás eljárási szabályainak a betartása. Mindez az Alkotmánybíróság számára alkalmat teremtett arra, hogy kizárólag formai vizsgálatot végezzen. 2. Az Alkotmánybíróság a 62/2003. (XII. 15.) AB határozatában hangsúlyozta: „Az alkotmányos jelentõségû eljárási szabályok megsértése formailag érvénytelen (közjogi érvénytelenség) és illegitim döntést eredményez. Az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabályok sérelmével meghozott döntéseknek nincs sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása.” (ABH 2003, 637, 647.) Az Alkotmánybíróság megállapítja: a 2005. évre szóló költségvetési törvény költségvetési része (1–81. §-ai), hatályba léptetõ 117. § (1) bekezdése, és a felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazó 121., illetve 124–138. §-ai – melyeket az Országgyûlés a költségvetési törvény elfogadására elõírt szabályok szerint, az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában megnevezett hatáskörét gyakorolva fogadott el – alkotmányosak. A Kötv. fennmaradó részének alkotmányellenessége pedig abban áll, hogy azt az Országgyûlés a Kötv. részeként fogadta el. Ezt az Alkotmánybíróság olyan – a tartalmi érvénytelenségtõl megkülönböztetendõ – formai alkotmányellenességnek tekinti,

3. szám


amely a jelen esetben a részleges közjogi érvénytelenség megállapítását eredményezi. [63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676, 683–690.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – az indítványozó által megjelölt törvénymódosító rendelkezéseken túl – alkotmányellenesnek minõsítette és megsemmisítette a Kötv. valamennyi olyan rendelkezését, amely nem tartozik a költségvetésbe (mint törvénnyel elfogadott pénzügyi mérlegbe) sorolható rendelkezések közé. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy – bár az indítvány a Kötv. néhány nevesített §-ára vonatkozott – az Alkotmánybíróság a Kötv.-re és annak a negyedik részében foglalt minden §-ára – kivéve, jellegükre figyelemmel, a Kötv. 117. § (2) bekezdését, (3) bekezdése b) pontját, (4)–(5) és (7) bekezdéseit, 118. § (1)–(5) és (7)–(8) bekezdéseit, 119. § (1) bekezdés a)–l) pontjait, és (2)–(4) bekezdéseit, 120. § (1)–(2), (7)–(9) és (18)–(19) bekezdéseit, valamint 123. §-át – kiterjesztette formai alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság ugyanis már mûködésének korai szakaszában kialakította azt a gyakorlatot, hogy szoros összefüggés okán az indítvánnyal közvetlenül nem érintett jogszabályi rendelkezéseket is vizsgálata tárgyává teszi, amennyiben erre az indítvánnyal érintett rendelkezés alkotmányosságának megítéléséhez szükség van. [Lásd például 3/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH 1992, 329, 330.; 26/1995. (V. 15.) AB határozat, ABH 1995, 123, 124.; 2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998, 41, 46.; 16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 153.; 5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 77.] A kizárólag formai vizsgálat azt jelenti, hogy a módosításokat elrendelõ, a Kötv. negyedik részében szereplõ rendelkezéseken túl, a módosított jogszabályokban foglaltak érdemi alkotmányossági vizsgálatát – erre irányuló indítvány hiányában – az Alkotmánybíróság nem végezte el, azokat a megsemmisítés tehát nem érinti. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a Kötv. – Alkotmánybíróság által vizsgált – rendelkezéseinek egy része már hatályon kívül helyezett, illetve módosított rendelkezés. Így: 118. § (6) bekezdését az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi XXVI. törvény 55. § (4) bekezdés f) pontja módosította, 86. §-ának (3) bekezdését, 87. § (1) bekezdését, 120. § (3) bekezdését a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény és a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi XL. törvény 3. § (2) bekezdése helyezte hatályon kívül, a Kötv. 122. § (10) bekezdését a budapesti 4-es – Budapest Kelenföldi pályaudvar–Bosnyák tér közötti – metróvonal megépítésének állami támogatásáról szóló 2005. évi LXVII. törvény 10. § (1) bekezdése, 110. §-át a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggõ egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 340. § (1) bekezdés 30. pontja helyezte hatályon kívül. A Kötv. 125. § (1) bekezdését és 137. §-át módosította a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetésérõl és az állam-

1233

háztartás hároméves kereteirõl szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 31. § (14), illetve (16) bekezdése. A Kötv. 135. § (1) bekezdését hatályon kívül helyezte az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrõl szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 183. § (1) bekezdése. A Kötv. 122. § (23) bekezdését, illetve 136. §-át hatályon kívül helyezte az egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggõ módosításáról szóló 2005. évi CXXXI. törvény 87. § (4), illetve (5) bekezdése. A Kötv. 91. §-át – a (20), valamint a (25)–(26) bekezdések kivételével –, 119. § (1) bekezdés m)–o) pontjait, illetve 120. § (10)–(17) bekezdéseit a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXLVII. törvény 29. § (2) bekezdés a) pontja helyezte hatályon kívül. A Kötv. 90. § (1) és (3) bekezdéseit a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 2005. évi CL. törvény 8. § (1) bekezdés f) pontja helyezte hatályon kívül. A Kötv. 121. § a) pontját pedig a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és az egészségügyi szakellátási kötelezettségrõl, továbbá egyes egészségügyet érintõ törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXXII. törvény 19. § (5) bekezdés b) pontja helyezte hatályon kívül. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hatályban nem lévõ jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát csak két esetben, az Abtv. 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. Ennek megfelelõen a Kötv. már hatályon kívül helyezett, illetve idõközben módosított, fent felsorolt rendelkezései tekintetében az alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja alapján – megszüntette. 3. A Kötv. indítványok által támadott és az Alkotmánybíróság által – szoros tartalmi összefüggés okán – vizsgálatba bevont módosító rendelkezései közül az Alkotmánybíróság azokat, amelyeket a jogalkotó idõközben nem helyezett hatályon kívül, vagy nem módosított – formai okból – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság azonban ismételten hangsúlyozza: az imént felsorolt törvényi rendelkezések megsemmisítése nem érinti a megsemmisített törvénnyel módosított (megváltoztatott) törvények – és a megsemmisített törvényi rendelkezések által a jogrendszerben végrehajtott más változások, módosítások, különösen a hatályon kívül helyezések – érvényességét. Minthogy az Alkotmánybíróság az indítvánnyal is támadott, illetve az általa – szoros összefüggés okán – vizsgálatba bevont módosító rendelkezéseket kizárólag formai okból vizsgálta, megsemmisítõ határozata a módosított (idõközben esetleg tovább módosított) törvényeket nem érinti.

1234


A módosított törvényekben idõközben bekövetkezett változások tartalmi vizsgálat eredményeként tárhatók fel, amely a jogalkotó feladatát képezi. 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kötv. 117. § (3) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése a Kötv.-nek a fentiekben ex nunc hatállyal megsemmisített egyes rendelkezéseihez kapcsolódó, azokat hatályba léptetõ rendelkezések. Ezeket, mivel járulékos rendelkezések, melyek osztják a fõszabály sorsát, az Alkotmánybíróság ex nunc hatállyal megsemmisítette. A Kötv. 120. § (4)–(6) bekezdései szintén a Kötv. ex nunc hatállyal megsemmisített egyes rendelkezéseihez kapcsolódó, azok alkalmazási szabályait megállapító rendelkezései. Mivel azonban ezek az alkalmazási szabályok folyamatban lévõ jogviszonyokat érintenek, azonnali hatályú megsemmisítésük jogbizonytalanságot eredményezne. Az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályt az Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint – általános szabályként – az errõl szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor – az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében – az Abtv. 43. § (1) bekezdésében meghatározott idõponttól eltérõen is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történõ alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményezõ különösen fontos érdeke indokolja. Az Alkotmánybíróság ezért a Kötv. 120. § (4)–(6) bekezdéseit pro futuro semmisítette meg, hogy a jogbiztonság védelmében a törvényhozónak megfelelõ idõt biztosítson a megsemmisített rendelkezések helyébe lépõ jogszabályok megalkotására. A határozat Magyar Közlönyben történõ közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Alkotmánybírósági ügyszám: 76/B/2005.

Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró párhuzamos indokolása A határozat rendelkezõ részével egyetértek. Az indítvány elbírálásához szükséges lett volna azonban a költségvetési törvény fogalmának az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja szerinti részletes és konkrét értelmezésére. Ezért a határozat rendelkezõ részét az indokolás alábbi pontosításaival és kiegészítésével tudom elfogadni: 1. Az alkotmányellenesség megállapítása kizárólag az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja alapján A határozat az alkotmányellenesség megállapítását alapvetõen két alkotmányi rendelkezésbõl vezeti le: egyfelõl az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjából, másfelõl

3. szám

az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébõl. Elõbbi az állami költségvetés jóváhagyására és annak végrehajtására vonatkozó különös szabályokat, utóbbi a jogbiztonság követelményét tartalmazza. Álláspontom szerint az alkotmányellenesség megállapításának kizárólag az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontján kellett volna alapulnia. A határozat indokolása utal arra, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) indítványokkal támadott „rendelkezései tucatjával érintenek olyan életviszonyokat is, amelyek tárgyuk szerint nem hozhatók kapcsolatba az Alkotmányban is kiemelt tárgyú és tartalmú Kötv.-vel”. Megállapítja, hogy a Kötv. különbözõ törvényeket módosító, az elbírálás idõpontjában hatályos rendelkezései azért alkotmányellenesek, mert a „Kötv.-höz – tárgyára tekintet nélkül – semmilyen más törvény nem kapcsolódhat”, „mivel az az Alkotmány 19. §-ában nevesített tárgykört szabályoz”. A határozat indokolása hivatkozik arra is, hogy a Kötv. különbözõ törvényeket módosító rendelkezései „az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában kiemelt Kötv. elõkészítését”, illetve „a benne foglalt más törvények – demokratikus törvényalkotási eljárás lefolytatását feltételezõ elõkészítési rendjét mossa össze”. „E két – világosan elhatárolandó – törvényalkotási eljárás összecsúsztatása veszélyezteti a törvényalkotás alkotmányos rendjét még akkor is, ha a Kötv. tárgyával, tartalmával kapcsolatba hozható törvények módosításáról, kiegészítésérõl van is szó.” Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy „sérültek az Alkotmány demokratikus törvényalkotási eljárásra vonatkozó rendelkezései”. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában szereplõ kiemelt tárgykörrel össze nem egyeztethetõ törvénymódosításokra hivatkozó érvelés szükségessé tette volna azt, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmányból vezesse le a védett tárgykör határait. Ezt követõen az Alkotmány alapján indokolni kellett volna azt, hogy miért nem szabad a kiemelt tárgykörrel együtt egyéb tárgyköröket ugyanazon törvényben szabályozni. Ezt követõen a Kötv.-ben található törvénymódosításokat az elõbbiek szerint levezetett alkotmányos követelmények alapján kellett volna megítélni, hogy ennek eredményeként az Alkotmánybíróság egyenként megállapíthassa azok alkotmányellenességét. A határozat indokolása azonban csak sommásan állapítja meg, hogy a költségvetési törvényben szereplõ törvénymódosítások „ennek a kiemelt tárgynak a szabályozásától elválasztandók”. S – a határozat indokolása szerint – erre hivatkozva állapította meg az Alkotmánybíróság a Kötv.-ben elhelyezett törvénymódosítások alkotmányellenességét. A fenti követelmények teljesülése esetében feleslegessé vált volna a jogbiztonságra alapított alkotmányjogi érvrendszer. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén alapuló érvelés elhagyása már csak azért is indokolt lett volna, mert a határozat ezen gondolatai nem mentesek némi dogmatikai kidolgozatlanságtól. Az „Alkotmány demokratikus tör-

3. szám


vényalkotási eljárására” hivatkozó érvelésben világossá kellett volna tenni, hogy a költségvetési törvényekben elhelyezett törvénymódosítások miért sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt demokratikus jogállamiságot. A határozat indokolása egyebek mellett azt emeli ki, hogy az ilyen törvényalkotás „megnehezítheti”, „formálissá teheti” a törvényalkotási eljárást, továbbá „megnehezítheti, ellehetetleníti a jogalanyok jogainak érvényesítését, valamint kötelezettségeik teljesítését”. Az Országgyûlés a költségvetési törvényekhez kapcsolódó törvénymódosításokat is a számára meghatározott törvényalkotási szabályoknak megfelelõen tárgyalja és fogadja el. A törvényalkotási eljárás tehát semmiben sem sérül. Önmagában a jogalanyok jogai és kötelezettségei sem sérülnek azáltal, hogy a költségvetési törvényben, s nem más törvényben rendelkeznek azokról. Az alkotmányellenesség megállapításának pontos okát kellett volna tehát meghatározni a határozat indokolásában. Minderre tekintettel érdemes lett volna az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén nyugvó alkotmányjogi érvrendszert mellõzni, ennek elmaradása esetében részletesebben kidolgozni. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a többségi határozat indokolása nem támasztja kellõképpen alá a költségvetési törvény más törvényeket módosító rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását. 2. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjának konkrét értelmezése Álláspontom szerint a határozat indokolásának tartalmaznia kellene a következõket: A Kötv. alkotmányosságának megítéléséhez elõször is el kellett volna végezni az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjának konkrét értelmezését. E mind ez idáig feltáratlan terület beható vizsgálata alkalmat teremtett volna a gazdasági alkotmányosság fogalmával kapcsolatos dogmatikai rendszer továbbfejlesztésére. 2.1. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja Az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja értelmében az Országgyûlés megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja nyelvtani értelmezésébõl kizárólag az Országgyûlésnek az éves költségvetés elfogadására vonatkozó tradicionális jogköre (hatásköre) olvasható ki. Ez a jogkör, illetve hatáskör három részelemet foglal magában: – az államháztartás mérlegének megállapítását, – az állami költségvetés jóváhagyását, – az állami költségvetés végrehajtásának jóváhagyását. Az Alkotmány e jogkör (hatáskör) szabályozásával alkotmányosan kiemelt tárgykörré teszi az állami költségvetést. Az Alkotmány e kiemelt tárgykört egyéb (garanciális) rendelkezéseivel is körülbástyázza. [Lásd 28/C. § (5) bekezdés a) pontját, a parlamenti ellenõrzés oldaláról a 32/C. § (1) bekezdését.] A hatályos Alkotmány azonban a

1235

költségvetési jog viszonylatában még így is alulszabályozott, fogalmazása nem pontos. Utalok arra, hogy a 119/1996. (XII. 21.) OGY határozat, amely az új Alkotmány szabályozási koncepcióját fogalmazta volna meg, egy külön fejezetben kívánta volna szabályozni az állami közpénzügyeket, ezzel pótolva a fent jelzett hiányt. A hiányos alkotmányi szabályozás pótlására mind a mai napig nem került sor. 2.2. A költségvetés, mint kiemelt jogalkotási tárgykör Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a nevesített jogalkotási tárgykör élvez-e, s ha igen, milyen mértékben olyan védelmet, amely alapvetõen keretek közé szorítja a törvényalkotó szabadságát. Nem lehet tehát eltekinteni a költségvetési törvény jogrendszerben elfoglalt státuszának dogmatikai, rendszertani vizsgálatától. A közpénzek elosztásáról a költségvetésben döntenek. A költségvetés alakilag törvényi formában jelenik meg, amellyel az Országgyûlés felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy a költségvetési törvényben meghatározott célokra teljesítse a kiadásokat. Ez az Országgyûlés ún. költségvetési joga. A költségvetési törvény az állami feladatok ellátását lehetõvé tevõ törvényhozói döntés. Az államháztartási és számviteli szabályok a közpénzekkel kapcsolatos döntések formai oldalát határozzák meg, a költségvetési törvény pedig e döntések tartalmi részét képezi. (Lásd Pétervári Kinga: Közpénzek – magánpénzek, avagy a számvevõszéki ellenõrzés alkotmányjogi problémái, Gondolat, Budapest, 2004, 25–26. o.) Fontos tehát rámutatni arra, hogy három fogalom tartalmilag élesen elkülönül, s ezek a következõk: – a költségvetési jog, – a költségvetés és – a költségvetési törvény. 2.2.1. A költségvetési jog, mint önálló jogág A költségvetés elfogadásának joga a parlamenti jog jelentõs eleme. A költségvetési jog a magyar jogrendszerben több jogi normából áll. A költségvetési jog meghatározó, alkotmányos alapjait kijelölõ alapnormája maga az Alkotmány, s az annak alapján megalkotott költségvetési törvény; ezek mellett ide sorolható az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.), illetve ennek végrehajtási rendeletei, továbbá a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) is. Az Áht. keretjelleggel szabályozza a költségvetési jogot; szabályozási tárgya maga az államháztartás. Az Áht. megfogalmazása szerint az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere; e rendszer mûködésének és ellenõrzésének legfontosabb szabályait határozza meg az Áht. [Áht. 1. § (1) és (2) bekezdés.] Az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint

1236


a társadalombiztosítás költségvetései (mint alrendszerek) alkotják (Áht. 2. §). 2.2.2. A költségvetés Az állami költségvetést a központi kormányzat költségvetése (központi költségvetés), a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapoknak költségvetései alkotják. A központi költségvetés alkotja az államháztartás központi szintjét (Áht. 2/A. §, 3. §). A költségvetés – a legáltalánosabb pénzügyi-számviteli megközelítésben – a bevételek és a kiadások tételes számbavételét jelenti, mely pénzügyi (gyakorlati) szempontból lényeges eleme az éves költségvetési törvényeknek. 2.2.3. A költségvetési törvény Az éves költségvetési törvények az államháztartás központi szintjének, az államháztartás rendszerében legnagyobb súllyal jelenlévõ központi költségvetésnek és az államháztartás többi alrendszerének a kapcsolatát szabályozzák. Dogmatikai szempontból kiemelendõ, hogy a költségvetési törvény nem magatartási norma, alanyi jogokat jellemzõen nem keletkeztet. Ezért elmondható, hogy a költségvetési törvény csupán formáját tekintve minõsül jogszabálynak. (Más kérdés az, hogy a költségvetési törvényben jogosított jogalanyoknak jogot biztosít arra, hogy a költségvetési törvényben számukra allokált forrásokhoz hozzájussanak.) Erre tekintettel a költségvetési törvény önmagában nem áll meg; feltételez egy normarendszert, amelybe illeszkedhet. E normarendszer részét képezik az államháztartási és számviteli szabályok, valamint a költségvetési törvény felhatalmazása alapján kibocsátott rendeletek. Az Országgyûlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdése d) pontjában foglalt jogkörét (hatáskörét) az éves költségvetési törvények megalkotásán keresztül gyakorolja, tehát az államháztartás mérlegének a megállapítása, az állami költségvetés és annak végrehajtása jóváhagyása speciális tárgykörû, és eljárású törvényi szabályozás keretében történik. Ez indokolja a költségvetési törvény elemzését. A költségvetési törvény alapvetõen egy felhatalmazó törvény, lényegi tartalma a felhatalmazás. Az Országgyûlés a költségvetési törvénnyel hatalmazza fel a Kormányt a központi költségvetésben elõírt (elõirányzott) bevételek beszedésére és kiadások teljesítésére, lényegében a központi költségvetés bevételi és kiadási elõirányzatainak a végrehajtására. Funkcionális értelemben az éves költségvetési törvények az állami közfeladatok ellátását biztosítják, ennek a forrását teremtik meg; céljuk, funkciójuk a központi költségvetésben elõírt bevételek és kiadások meghatározása, ezek teljesítésének (végrehajtásának) biztosítása. Az éves költségvetési törvények nem csak felhatalmazást adnak a Kormány számára a fent jelzett körben, hanem maguk is tartalmaznak/tartalmazhatnak a költségvetés (ennek elõirányzatai) megalapozását szolgáló törvények módosítására vonatkozó rendelkezéseket.

3. szám

A központi költségvetés (állami költségvetés) bevételi és kiadási elõirányzatainak a meghatározása, ezek végrehajtása/végrehajthatósága számos a költségvetés elõirányzatainak megalapozását szolgáló – az egyes bevételi és kiadási elõirányzatok teljesítését érintõ (azt biztosító) – zömmel pénzügyi tárgyú jogszabály (pl. adótörvények, illetéktörvény stb.) módosítását követeli meg. Az éves költségvetési törvények általában külön fejezetben határozzák meg a költségvetés elõirányzatainak megalapozását szolgáló törvényi módosításokra vonatkozó rendelkezéseket (pl. a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésérõl szóló 2005. évi CLIII. törvény IV. fejezete is tartalmaz ilyen szabályokat). Mindezekbõl az következik, hogy az alkotmányosan megragadható és védett tárgykör maga az állami költségvetés (ennek részeként az államháztartás mérlegének a meghatározása); a költségvetésnek a költségvetési törvény keretében való jóváhagyása és ez alapján történõ végrehajtása, azaz nem szûkíthetõ le az alkotmányosan védett tárgykör a költségvetés bevételeire és kiadásaira. A költségvetési törvények szükségképpen kell, hogy tartalmazzák más törvények – méghozzá az állami költségvetés bevételi és kiadási elõirányzatainak megalapozását biztosító törvények – módosítását. 3. A költségvetési törvény, mint speciális „vegyes tárgyú” törvény Ezt követõen azt kellett volna vizsgálni, hogy jogdogmatikai szempontból a költségvetési törvény ún. „tiszta tárgyú” törvénynek minõsül-e, avagy ún. „vegyes tárgyú” törvényrõl van-e szó. Álláspontom szerint a költségvetési törvény, mint „vegyes tárgyú” törvény, alkotmányos megítélése és tárgyának – az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja elõzetes értelmezésével való – tisztázása szilárd érvelési és értékelési alapot ad az indítvány elbírálásához. „Tiszta tárgyú” törvénynek minõsülnek a kódexek, amelyek egy-egy jogterület szabályait a teljesség igényével tartalmazzák. Ilyen „tiszta tárgyú” törvény pl. a Büntetõ Törvénykönyv és a Polgári Törvénykönyv. Elképzelhetetlen, hogy az ilyen típusú törvények az általuk szabályozott tárgyhoz nem tartozó, attól dogmatikailag idegen társadalmi viszonyokat rendezzenek. Ami a „vegyes tárgyú” törvényeket illeti, vitathatatlan, hogy ezeknek helye van a jogrendszerben: ilyen jellegû jogszabályok megalkotását indokolhatja a deregulációs szándék vagy egy átfogó kodifikációs folyamat, amelynek során számos jogszabályt indokolt egyidejûleg egyetlen törvényben módosítani. A „vegyes tárgyú” törvények jogi hatása differenciált, egymástól eltérõ társadalmi viszonyokra hat ki; ez indokolhatja a komplex szabályozást. A költségvetési törvény természeténél fogva „vegyes tárgyú” törvény: lényegileg felhatalmazó szabályokat tartalmaz; jellegzetessége, hogy teljesen eltérõ társadalmi életviszonyokat érint. Mindazonáltal a költségvetési törvénnyel szemben is érvényesül a célhozkötöttség elve.

3. szám


A költségvetési törvény megalkotásának célja az állami költségvetés bevételi és kiadási elõirányzatainak megalapozása. Ezt a célt, vagyis az állami költségvetés bevételi és kiadási elõirányzatainak megalapozását szolgáló törvények módosítása nem zárható tehát ki a költségvetési törvénybõl. A költségvetési törvényben elhelyezett törvénymódosítás azonban idegen jogpolitikai célokat nem szolgálhat (pl. a Kötv. 91–92. §-a szerint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása, valamint a Kötv. 102. §-a szerint az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása, illetve a Kötv. 105. §-a szerint az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása stb.). A költségvetési törvény különleges jellege az elfogadására megszabott eljárás sajátosságaiban is megmutatkozik. A Házszabály 120–121. §-ai különleges eljárást írnak elõ a költségvetési törvényjavaslat (valamint a pótköltségvetési és a zárszámadásról szóló törvényjavaslat) tárgyalásakor és határozathozatalakor. Eszerint a költségvetési törvényjavaslatot minden bizottság külön véleményezi, a véleményeket a Költségvetési bizottság foglalja össze, s terjeszti az Országgyûlés elé. A központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak fejezetenkénti összegére, fõösszegére, továbbá a költségvetési hiány, illetve többlet mértékére, valamint a központi költségvetés általános tartalékának összegére kizárólag a Költségvetési bizottság nyújthat be módosító javaslatot. A Költségvetési bizottság elnöke az eddigi parlamentáris gyakorlat szerint mindig ellenzéki képviselõ. A költségvetési törvényjavaslat sürgõs vagy kivételes eljárásban történõ tárgyalását nem lehet kérni, s amennyiben idõkeretben tárgyalják meg, az nem lehet rövidebb harminc óránál. Az Országgyûlés az általánostól eltérõ módon tárgyalja a költségvetési törvényjavaslatot: november 30-ig dönt a költségvetési törvényjavaslatnak a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak fejezetenkénti összegét és fõösszegét, továbbá a költségvetési hiány, illetve többlet mértékét érintõ módosító javaslatokról. Ennek eredményeként a Költségvetési bizottság módosító javaslatot készít a központi költségvetés általános tartalékának összegére, a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak fejezetenkénti összegére, a fõösszegére, továbbá a hiány, illetve többlet mértékére, a hiány finanszírozására (a többlet felhasználására) vonatkozóan, melyrõl az Országgyûlés haladéktalanul, vita nélkül határoz. A Költségvetési bizottság három napon belül tájékoztatót ad ki, mely tartalmazza, hogy az Országgyûlés a törvényjavaslat mely részeirõl döntött. Ezt követõen a törvényjavaslat tárgyalásának részletes vitája újra megnyílik, és a tájékoztatást követõ nyolc napon belül a fejezetek bevételi, kiadási fõösszegét, a hiány, illetve a többlet mértékét nem érintõ kapcsolódó módosító javaslatot nyújthatnak be ismét a képviselõk. A részletes vita lezárását követõen az Országgyûlés a Költségvetési bizottsága ajánlása alapján dönt a korábban el nem bírált módosító indítványokról, majd az általános szabályok alapján kerül sor a költségvetési törvényjavaslat zárószavazására.

1237

Megállapítható, hogy a költségvetési törvény elfogadására megszabott eljárásrend eltér az általános törvényalkotási szabályoktól. Az alkotmányosság azt követeli meg, hogy e különleges eljárási renddel ne lehessen elfogadni tárgyidegen szabályokat. Nem fogadható el tehát alkotmányossági szempontból az, hogy a szükségképpen „vegyes tárgyú” költségvetési törvényt különbözõ partikuláris jogalkotási érdekek nyomása alatt „saláta” jogszabállyá változtassák. Ennek megakadályozása indokolja a különleges eljárási szabályok elõírását. Az idegen elemek becsempészése a jogalkotási eljárással való visszaélést valósítana meg. A Kötv. részleges közjogi érvénytelenségének oka éppen ezen visszaélésben ragadható meg. A jogbiztonságra alapozó érveléssel azonban az alkotmányellenesség megállapítását nem lehet indokolni. A határozat rendelkezõ részét ezért csak a párhuzamos indokolásban kifejtett kiegészítéssel és pontosító észrevételekkel tudom támogatni.

Dr. Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolása Az Alkotmánybíróság ezzel a határozatával alapvetõ alkotmányjogi kérdésekrõl döntött. Ezért tartom szükségesnek, hogy érveimet és indokaimat külön is kifejtsem, miközben a határozat rendelkezõ részében az alkotmányellenesség megállapításával mindenben egyetértek. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak ebben az ügyben három összetartozó, de mégis világosan elkülönítendõ alkotmányjogi kérdést kellett vizsgálnia. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Költségvetési törvény) részleges alkotmányellenessége kizárólag az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja alapján állapítható meg. Ezért alkotmányellenes minden, e törvényben található, nem a 2005. évi állami költségvetéshez tartozó rendelkezés. Az indítvány a költségvetési törvényt a salátatörvények egy esetének tekinti és ezért kérte a Költségvetési törvény alkotmányellenességének megállapítását. Egyetértek a határozattal abban, hogy a költségvetési törvény fogalmilag és alkotmányjogilag is elkülönül a „salátatörvények” (a továbbiakban pontosítva: vegyes módosító törvények) kérdésétõl. Ez utóbbiak általában nem alkotmányellenesek, de lehetnek esetek, amikor azzá válnak – a költségvetési törvényhez kapcsolt módosító törvények szükségszerû alkotmányellenességétõl eltérõ alkotmányos okok alapján. I. Az alkotmányellenesség kérdése A költségvetési törvényhez kapcsolt (csomagolt), nem költségvetést tartalmazó rendelkezések/törvények alkotmányellenességét két összetartozó érvvel lehet alátámasztani.

1238


1. A költségvetési törvény, mint megnevezett (speciális) alkotmányos hatáskör Minden, az Alkotmányban külön nevesített – egyedileg megnevezett – hatáskört az Országgyûlés csak önálló aktussal, és ekként megnevezve gyakorolhat. Ilyen például a Házszabály elfogadása [24. § (4) bekezdés], a nemzetközi szerzõdések megkötése [19. § (3) bekezdés f) pont], a Kormány programjának elfogadása [19. § (3) bekezdés e) pont] stb. Ilyenek a kétharmados törvények is, amelyeket csak ilyenként – és nem egyszerûen csak a jelen levõ országgyûlési képviselõk kétharmadát meghaladó többséggel – kell az Országgyûlésnek elfogadnia. [Ez még akkor is igaz, ha egy törvényen belül vannak kétharmados és „feles” rendelkezések. Lásd 31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 258, 269–270., alapügy: 1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999, 39, 40–41.] Ha az Országgyûlés több ilyen külön megnevezett hatáskört egyetlen jogi aktussal – közös döntéssel – gyakorol, ez azért alkotmányellenes, mert az Alkotmány a külön említéssel kötelezõvé (érvényességi feltétellé) teszi, hogy az Országgyûlés e kérdésekrõl más kérdésektõl elkülönítve döntsön. Az Alkotmányban külön megnevezett hatáskörök önálló döntéssel való gyakorlásának alkotmányos követelménye a külön történõ szavazás és az azt megelõzõ elkülönített vita (kivéve, ahol az Országgyûlés vita nélkül dönt). Erre azért van szükség, mert együttes (egy csomagban történõ) döntés esetén egyes alapvetõ kérdések megvitatása háttérbe szorulhat vagy el is maradhat, esetleg vele össze nem függõ kérdések eldöntésével kapcsolódik egybe. Az ilyen összekapcsolás az alkotmányos demokráciában természetes politikai kompromisszumokkal együtt jár, és alkotmányosan nem kifogásolható – kivéve azokat az eseteket, amelyekben az Alkotmány elkülönített (ha kell kompromisszumos) döntést ír elõ. Ez a helyzet az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában felsorolt költségvetési hatáskörökkel, így a költségvetési törvénnyel is. A költségvetési törvényt az elõbb mondottak szerint az Alkotmány külön, önálló jogi aktussal rendeli elfogadni. Ha – mint az itt vizsgált törvény esetében is – más, nem költségvetési törvényeket is hozzá kapcsolnak, ez a törvényhozási eljárás szabályainak megsértésével jár. Ugyanis a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) számos tekintetben – és a költségvetési törvény sajátosságai miatt igazolható módon – a rendes törvényhozási eljáráshoz képest jelentõsen korlátozza a képviselõk közremûködését a törvény tartalmának kialakításában, különösen a módosító indítványok benyújtásában [lásd Házszabály 120. § (3) bekezdése, 121. § (7) bekezdése]. A költségvetési törvény összekötése más törvényhozási tárgykörök – általában más Országgyûlési hatáskörök – gyakorlásával számos alkotmányos államban egyébként kifejezett alkotmányos tilalom alatt áll, ilyet tartalmaz például a német alkotmány 120. cikk (5) bekezdése (korábban több német állam alkotmánya, a weimari alkotmány 25. cikke) és a spanyol alkotmány 138. cikke is.

3. szám

2. A költségvetési törvény jogi jellege A költségvetési törvény külön kezelését indokolja eltérõ jogi jellege és különleges alkotmányos szerepe. Ehhez járul a költségvetési törvény megkülönböztetett gazdasági és politikai jelentõsége. A költségvetés tartalma szerint az állam gazdálkodásának éves terve. Az alkotmányjogi szakirodalom évszázadosnál hosszabb vitákban tisztázta a költségvetési törvény különleges jogi jellegének mibenlétét (,,természetét”). Laband, Hänel, Jellinek, Leroy-Beaulieu, Stourm, Thoma, Anschütz, Jeze, a magyar szerzõk közül Tomcsányi Vilmos Pál, Magyary Zoltán mûveit mindenképpen meg kell említeni. Ennek lényege, hogy a költségvetési törvény nem jogi norma, hanem az állami tevékenység gazdasági-pénzügyi feltételeit és irányait meghatározó éves pénzügyi terv. A költségvetési törvény az állam bevételeit és kiadásait mutatja be, fõleg pedig azt, mire akarja az állam bevételeit fordítani. Ebbõl következik, hogy a költségvetési törvény nem hoz létre alanyi jogokat a jogalanyok számára, és nem képes más törvények módosítására – egyszerûen azért, mert nem lévén jogszabály, nem is lehet ellentétes velük. A költségvetési törvény csak az állam bevételeirõl és kiadásairól szóló pénzügyi rendelkezéseket tartalmazhat, így jogi hatást kizárólag az állami szervek egymás közötti viszonyában hoz létre. A költségvetési törvény címzettjei soha nem a jogalanyok – akikre a költségvetési törvény sem jogot, sem kötelezettséget nem állapíthat meg –, hanem kizárólag az állam szervei, amelyeket a törvény felhatalmaz arra, hogy a költségvetésben nekik biztosított elõirányzatot egyéb (nem költségvetési) jogszabályok alkalmazásával és azoknak megfelelõen felhasználják, elsõsorban jogi kötelezettségeik teljesítésére vagy más jogilag megengedett célra és módokon. Az elõbbi érvek igazolják a költségvetés – és az azt tartalmazó törvény – rendes törvényektõl eltérõ jellegét. A jogtudomány gyakran ezt a különbséget a materiális és formális értelemben vett törvény fogalmával írja le, kimutatva, hogy a költségvetési törvény csak elfogadásának módját tekintve törvény, tartalma szerint viszont egyedi pénzügyi döntések sorozata. Emiatt kizárt, hogy a költségvetési törvény más törvényt módosítson, de az is, hogy a költségvetési törvényt más, késõbbi (nem költségvetési) törvény módosítsa. A költségvetési törvény vázolt jogi jellege már önmagában is elegendõ indoka, tisztán jogdogmatikai szempontból, miért nem engedhetõ meg a költségvetési törvény összekapcsolása egyéb – nem az állam bevételeit és kiadásait rögzítõ – rendelkezésekkel. Az elõbbi tisztán jogi-fogalmi érvekhez társul a költségvetési törvények alkotmányos jelentõségére alapozott érv. A költségvetési törvény alkotmányos szerepe az alkotmányosság kezdetei óta egész Európában és Magyarországon is alapvetõ volt. A költségvetési törvény jóváhagyása elsõsorban alkotmánybiztosíték volt, másrészt biztosította az alattvalók, késõbb állampolgárok részvételét az állam ügyeinek alakításában.

3. szám


A költségvetési törvény alkotmánybiztosíték szerepe az idõ múlásával visszaszorult, de az 1848. évi IV. törvénycikk az 1867. évi X. törvénycikkel módosított 6. §-a még így fogja fel. A költségvetési törvény azért politikai alkotmánybiztosíték, mert a költségvetés jóváhagyása a Kormány és a többi állami szerv felhatalmazása (appropriáció) – hagyományosan az adók beszedésére, ma gyakorlatilag a kiadások teljesítésére – és így enélkül a Kormány alkotmányon kívül áll (exlex). Azaz a költségvetési törvény biztosítja a Kormány függését a képviseleti szervtõl, s ezzel annak jogait. A költségvetési törvény e funkciója az alkotmányos monarchiában alakult ki, és a parlamentáris kormányzati rendszerben megváltozott. Ez utóbbiban, ahol a parlament és a Kormány közötti politikai egyetértés (,,bizalom”) elõfeltétel, a költségvetési törvény és parlamenti megvitatásának fõ alkotmányos-politikai értelme a kormányzat parlamenti ellenõrzésének biztosítása, és a költségvetési – alapvetõ gazdasági és politikai – döntések nyilvános megvitatása. A költségvetési törvény fõ politikai szerepe a kormánytöbbség és a Kormány közötti bizalom bizonyítása, egyben a parlamenti többség kormányzóképességének igazolása. II. A vegyes módosító törvények alkotmányossága A vegyes jogszabály-módosító törvény alkotmányosságának kérdése elkülönítendõ a költségvetési törvény kérdésétõl. A költségvetési törvényhez kapcsolt vegyes módosító törvény alkotmányellenessége nem annak vegyes tárgyán és jellegén alapul, hanem egyedül azon, hogy a költségvetési törvényhez másfajta – nem költségvetési – rendelkezések alkotmányosan nem kapcsolhatók. A vegyes módosító törvények különös tulajdonsága, hogy csakis más törvényeket módosító rendelkezéseket tartalmaznak. Fel szokták még hozni, hogy a vegyes módosító törvények egyes rendelkezései egymással közeli tartalmi vagy jogi (,,logikai”) összefüggésben nem álló törvényeket módosítanak. Ezek a törvények önmagukban nem alkotmányellenesek. Célszerûségük vagy hasznosságuk vitatható, de errõl a törvényhozó dönt. Alkotmányos kérdésként az merülhet fel, hogy az ilyesfajta törvények milyen alkotmányos jogokat sértenek vagy a törvényhozót kötelezõ mely alkotmányos szabályokkal ellentétesek. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet a vegyes módosító törvények elfogadására irányuló jogalkotási eljárás és az eljárás eredményeként létrejött törvény. Vagyis a vegyes módosító törvények alkotmányosságának, – csakúgy, mint más törvények alkotmányosságának – eljárási és tartalmi feltételei vannak. 1. Eljárási korlátok 1. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a vegyes módosító törvényekre is irányadó, hogy „a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébõl le-

1239

vezethetõ jogállami követelménye. Ezért az Alkotmánybíróság megsemmisíti a jogszabályt, ha a jogalkotási eljárás során olyan súlyos eljárási szabálytalanságot követtek el, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségét idézte elõ, illetõleg, amely másként nem orvosolható, mint a jogszabály megsemmisítésével.” [3/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 33., 39–40.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 349.; 38/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 312–313.] Mindezzel összhangban az 52/1997. (X. 14.) AB határozat rendelkezõ része kimondta: „[a] jogalkotás során elkövetett eljárási alkotmánysértés – így az is, ha a törvény alkotmányellenesen elrendelt népszavazáson alapul – a törvény tartalmi alkotmányellenességének hiányában is a törvény megsemmisítését vonhatja maga után.” (ABH 1997, 331–332.) A 63/2003. (XII. 15.) AB határozat jogalkotási eljárás hibáiból következõ közjogi érvénytelenség miatt törvény megsemmisítésérõl rendelkezett (ABH 2003, 676.).] A törvényszerkesztésre és törvénymódosításra vonatkozó – a jogállamiságból következõ – speciális alkotmányossági szempontokat a 42/1995. (VI. 30.) AB határozat állapította meg. Az abban kialakított teszt alapján a törvényszerkesztés alkotmányos alapon – egyebek mellett – akkor kifogásolható, ha a törvény „jelentõs számú törvényt módosít”, amelyeket „semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsol egybe”, s „a módosítások jogtechnikai módja nehézzé teszi a változások lényegének megismerését”, továbbá, ha nem „kényszer szülte kivételrõl van szó”. [ABH 1995, 186–187.; a teszt késõbbi alkalmazása: 38/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 312.] A 8/2003. (III. 14.) AB határozat rendelkezõ részében megállapított alkotmányos követelmény kimondja: „[a] jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalkotás, s ennek részeként a jogszabályok módosítása, hatálybaléptetése ésszerû rendben történjék, a módosítások egyértelmûen követhetõek és áttekinthetõek legyenek mind a jogalanyok, mind a jogalkalmazó szervek számára”. (ABH 2003, 74.) 2. A vegyes módosító törvények elfogadására irányuló kezdeményezés, az ilyen törvényjavaslatok parlamenti vitája és elfogadása önmagában nem alkotmányellenes. Az Alkotmánynak a törvényalkotási eljárásra vonatkozó rendelkezései ugyanakkor értelemszerûen irányadók a vegyes módosító törvényekre is, megsértésük az elfogadott törvény közjogi érvénytelenségét eredményezi. Ezzel szemben önmagában a jogalkotásra vonatkozó, az Alkotmánynál alacsonyabb szintû jogi rendelkezések – különösen a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben, valamint a Házszabályban lévõ normák – megsértése miatt a törvény nem válik alkotmányellenessé. Mindazonáltal az Alkotmány kifejezett rendelkezéseibõl származnak olyan alkotmányossági követelmények, amelyeket alacsonyabb szintû normák nevesítenek. Ezek megsértése a törvény alkotmányellenességét eredményezi.

1240


[Eljárási alkotmányellenesség: 63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676.; a jogszabály tartalma (visszaható hatálya) miatti alkotmányellenesség „alkotmányos jelentõségû törvényi szabály” sérelme miatt: 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 173.; 18/1991. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1991, 399.] 3. A törvényalkotási eljárás alkotmányosságának vizsgálatánál az Alkotmány konkrét rendelkezései mellett a jogállamiság elvét megfogalmazó 2. § (1) bekezdés tekinthetõ kiindulópontnak. Elsõsorban a vegyes módosító törvények esetében lehet különös jelentõsége az országgyûlési ülések nyilvánosságáról rendelkezõ 23. §-nak, valamint a közérdekû adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot megfogalmazó 61. §-nak. Gyakorlati, célszerûségi megfontolások gyakran szólnak amellett, hogy kisebb jelentõségû szabálymódosításokat az Országgyûlés egy eljárásban tárgyaljon meg. Ugyanakkor a vegyes módosító törvények jelentik a legnagyobb veszélyt arra, hogy valamely tárgykörben a nyilvánosság korlátozásával, az érintettek tudomása és így véleményük kifejtése nélkül döntsenek a képviselõk. Ez a jogalkotási technika jelentõsen megnehezítheti a tervezett módosítások parlamenti megvitatását és így különösen az ellenzék helyzetét. Mindezek miatt az Alkotmánybíróságnak – a konkrét esetek körülményeit mérlegelve – figyelemmel kell lennie arra, hogy a jogalkotási eljárás során betartották-e a parlamenti deliberáció és a törvényalkotás alkotmányos garanciáit. 2. További korlátok Kétségtelen, hogy a törvényhozónak a jogszabály módosításakor – egyedül a jog változásához kötött, a módosítás tartalmától független – alkotmányos korlátai vannak. Ezek részben idõbeliek, mint a visszamenõleges hatály tilalma, valamint az, hogy a jogalanyok (a jogkeresõ közönség) számára a kellõ idõt kell hagyni, hogy felkészülhessenek a jogszabályok megváltozására, esetleg átmeneti szabályokat is kell alkotni. [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 159.; 6/1993. (II. 15.) AB határozat, ABH 1993, 415, 417.; 64/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 348, 356.] A vegyes módosító törvény ezeket az alkotmányos korlátokat önmagában vegyes jellegével nem sérti. A vegyes módosító törvény valóban megnehezíti a jogkeresõk számára a jog változásának követését, de ezt sokkal inkább törvénymódosító törvény mivolta, mint vegyes tartalma okozza. A más törvényt módosító törvény ugyanis – ex hypothesi – csak a módosított törvénnyel együtt érthetõ és követhetõ bárki, akár hozzáértõ szakember számára is. A módosító törvény e tulajdonsága független attól, hogy a módosító törvények milyen (és tartalmukban egymással mennyire összefüggõ) törvényeket módosítanak, hiszen azok önmagukban rendszerint nem, csak az általuk nem módosított szöveggel együtt érthetõek. Ez egyébként még a vegyes módosító törvények olyan eseteiben is igaz,

3. szám

mint a deregulációs törvények, melyeknek alkotmányosságát senki nem vitatja. Vannak azonban a törvénymódosító törvényeknek olyan sajátosságaik, amelyek alkotmányjogi szempontból fontosak. A törvénymódosító törvény jogforrás ugyan, de nem önálló jogszabály, mert nem tartalmaz önálló jogi normát. A törvénymódosító törvény lehet csak derogáló jogszabály (helyesebben: jogforrás) ez más normák érvényességét (hatályát) szünteti meg. Ebben az esetben a módosító norma nyilván nem tartalmaz és magában nem is szüntet meg semmilyen jogot vagy jogi kötelezettséget. A módosító törvények egy másik csoportja érvényes és hatályos jogszabályokat módosít. Ez abban a részében, amelyben egy érvényes jogszabályt megváltoztat, egyben derogáló norma is, mert a vele ellentétes korábbi jogszabályt egyben hatályon kívül helyezi. A vegyes módosító törvények idõnként hozzátesznek egy jogszabályhoz valamely új, önállóan nem értelmezhetõ és alkalmazható részletet is; ezek önálló jogszabálynak nem tekinthetõk. A vegyes módosító törvények az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint akkor alkotmányellenesek, ha a jogállamiság egyik alapvetõ összetevõjét, a jogbiztonságot sértik. A jogbiztonság védelme az egyén, a jogalany és a jog változása közötti kapcsolat alapvetõ alkotmányos szabálya. Azt kívánja meg, hogy a törvényhozó a jog – egyébként Alkotmányba nem ütközõ – megváltoztatásakor legyen figyelemmel az egyén, a jogalanyok alkotmányosan védett érdekeire és szempontjaira. Ezért a jogbiztonság azt is megkívánja a törvényhozótól, hogy a jogi normák ne változzanak indokolatlanul gyorsan, és követhetetlen módon. A jogbiztonság kétségtelenül megkívánja azt is, hogy a jogalanyok számára egyértelmû, hivatalos – magától a törvényhozótól eredõ, vagy általa felhatalmazott – forrásból származó ismeretek álljanak rendelkezésre a jogi helyzetüket érintõ jogszabályváltozásokról. Ugyanakkor a jogalanyoknak számítaniuk kell arra, hogy az õket érintõ és érdeklõ jogszabályok változnak, a jog változatlanságába vetett bizalom önmagában nem, csak akkor érdemes alkotmányos védelemre, ha arra a jogalanyoknak nyomós okuk volt – különösen, ha a törvényhozó ezt kilátásba helyezte, vagy a törvényben szabályozott életviszonyok jellegébõl ez következik. Kevésbé indokolt a jog változatlanságába vetett bizalom védelme azokon a területeken, ahol a változások gyakoriak és ésszerûen várhatók, mint a pénzügyekben vagy a gazdasági élet számos területén; itt a változás és az alkalmazkodás a tevékenység része. Ezekben az esetekben a jogalanyoknak fel kell készülniük a jog változásainak követésére, saját erejükbõl, vagy ha szükséges, kereskedelmi szolgáltatások, tanácsadók igénybevételével vagy alkalmazásával. A törvényváltozások jogbiztonságba ütközése miatti alkotmányellenessége kérdésében eszerint az Alkotmánybíróságnak minden esetben különbözõ, részben egymásnak ellentmondó szempontokat kell mérlegelnie. Lehetnek olyan esetek, amikor a törvény változtatásának módja – például túlzott gyakorisága, halmozása, a még hatályba

3. szám


sem lépett módosítások újabb módosítása; a Pp. módosítások ügye: 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH, 2003, 74, 83–87. – a jogbiztonság sérelmét okozza. Ilyen esetekben a törvényhozónak alkotmányos kötelezettsége a jogbiztonság védelmében ellensúlyozni a választott törvényszerkesztési módszer okozta jogbizonytalanságot. Ennek módját a törvényhozó határozza meg. Lehetséges például a módosító törvény kihirdetésével együtt a megváltozott törvények teljes hatályos szövegének a hivatalos lapban történõ közzététele, vagy más, az újabb technika által lehetõvé tett eszközök, különösen az internet alkalmazása is. Ennek a jogbiztonság alkotmányos szabályából következõ követelménynek nem teljesülése a törvény alkotmányellenességével és így semmisségével járhat. Megemlítendõ az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 12–14. §-aiban foglalt – 2006. január 1-jén részben hatályba lépett – szabályozás, amely nemcsak a Magyar Közlönyt teszi naprakészen mindenkinek díjmentesen hozzáférhetõvé, hanem létrehozza a hasonló feltételekkel hozzáférhetõ Hatályos Jogszabályok Elektronikus gyûjteményét is. Ez nagyrészt alaptalanná teszi a jog megismerhetõségének biztonságára –, illetve annak hiányára – alapozott érvelést. III. Az alkotmányellenesség jogkövetkezményei Az Alkotmánybíróság számára megválaszolandó további kérdés, hogy amennyiben a költségvetési törvénynek csak a költségvetést szabad alkotmányosan tartalmaznia, mi a jogkövetkezménye annak, ha a törvényhozó megsérti ezt a szabályt. Ebben az esetben gyakorlatilag két lehetõség között lehet választani: 1. a törvény teljes egészében (azaz a költségvetési és a vele együtt elfogadott vegyes tartalmú törvények) alkotmányellenes; vagy 2. a költségvetési törvény érvényes, de a vele együtt elfogadott vegyes tartalmú törvények alkotmányellenesek. Mivel ebben az ügyben az Alkotmánybíróság a 2005. évi költségvetési törvényt vizsgálta, amelyet az Országgyûlés a költségvetési törvényre kötelezõ szabályok szerint, ilyenként – az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában megnevezett hatáskörét gyakorolva – fogadott el, a törvény költségvetési részének alkotmányossága kétségtelen. A fennmaradó rész – a Költségvetési törvény 83–116. §-ai – alkotmányellenessége kizárólag abban áll, hogy a költségvetési törvény részeként fogadta el az Országgyûlés. Az eljárási szabályok megsértésébõl adódó alkotmányellenességet – a tartalmi érvénytelenségtõl megkülönböztetendõ – az Alkotmánybíróság ebben a határozatában is, mint legtöbbször „közjogi érvénytelenségnek” nevezi [lásd az ún. Kórháztörvény ügye, 63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676, 683–690.], vagy „formai okokból történõ megsemmisítésrõl” szól. Az alkotmányellenesség általános jogkövetkezménye az Alkotmány [32/A. § (2) bekezdése] és az Abtv. (37–43. §) szerint egyaránt a megsemmisítés. Ez az érvénytelenség az

1241

elõbb kifejtettek miatt teljes egészében érinti a törvény minden nem az állami költségvetésbe tartozó rendelkezését. A Költségvetési törvény részleges közjogi érvénytelenségét a jogalkotói eljárás szabálytalansága idézi elõ. Figyelemre méltó, hogy a Költségvetési törvény megsemmisített rendelkezései mind más törvényeket módosító törvények. Ezért az Alkotmánybíróságnak jelen eljárása során – a törvénymódosító törvény sajátosságai következtében – mérlegelnie kellett volna, mi a jogi hatása annak, ha az Alkotmánybíróság csakis a törvénymódosító törvényt semmisíti meg. Fontos kérdés, kiterjed-e a megsemmisítés hatása a módosító rendelkezések által megváltoztatott jogszabályokra is. Megítélésem szerint ez a megsemmisítés hatályától függ. Ha az Alkotmánybíróság az általános szabályt alkalmazza [Abtv. 42. § (1) bekezdés], akkor ez ex nunc hatályú – a megsemmisítõ határozat kihirdetésének napján áll be. Mi a megsemmisítés jogi hatása? Véleményem szerint a megsemmisítésnek nincs semmilyen közvetlen hatása a megsemmisítés idõpontjában érvényes (hatályos) jogra. A határozattal a 2006. február 14-ével megsemmisítendõ módosító törvények joghatása a Költségvetési törvény hatálybalépésével – a Költségvetési törvény 117. § (1) bekezdése szerint, bizonyos kivételekkel 2005. január 1-jén – beállt, és ezzel az ott megjelölt törvények megváltoztak. Ha az Alkotmánybíróság 2006. február 14-ével megsemmisíti a Költségvetési törvény költségvetési rendelkezéseket nem tartalmazó fejezeteit, akkor nem semmisítheti meg az ezzel a törvénnyel a más törvényekben 2005. január 1-jén (vagy a Költségvetési törvényben megjelölt más idõpontban) már bekövetkezett változásokat. A módosító törvények ugyanis csakis más törvényekrõl (vagy jogszabályokról) szólnak, ennek következtében jogi hatásuk közvetlenül csak a jogrendszeren belül van. A tipikus módosító törvény így szól: „A Kjt. X. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép” vagy „X törvény X. §-a A-val egészül ki.” Mindkét esetben a törvény hatálybalépésével a „helyébe lépés” vagy a „kiegészülés” megtörtént. Ennek következtében, ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti 2006. februárban ex nunc hatállyal a 2005. január 1-jén hatályba lépett módosító rendelkezést, akkor ezzel az általa módosított jogszabályok érvényességén nem változtathat. A megsemmisítés hatására csak a már teljesedésbe ment és így további jogi hatást már ki nem fejtõ módosító törvény (már nem aktuális) hatálya szûnik meg. A megsemmisítés jogi hatása tehát olyan, mint amikor a deregulációs törvények esetében a már joghatás nélküli törvényeket hatályon kívül helyezõ szabályoké. Az utolsó ilyen törvény, az Egyes törvények és törvényerejû rendeletek hatályon kívül helyezésérõl szóló 2003. évi VIII. törvény, amely több tucatnyi törvénymódosító törvényt helyez hatályon kívül anélkül, hogy ezzel bármilyen változást idézne elõ a hatálybalépésekor (2003. március 7.) hatályos jogban – majd önmagát is hatályon kívül helyezi (3. §). Az Alkotmánybíróság megsemmisítõ határozata ugyanilyen mun-

1242


kát végez: 2006. február 14-ével megszünteti egyes törvénymódosító törvények hatályát. Ez nyilvánvalóan igaz a Költségvetési törvény derogáló rendelkezései esetében. Az utóbbi években minden költségvetési törvény számos önálló hatályon kívül helyezõ rendelkezést tartalmazott. A Költségvetési törvény 107. §-ában csak ilyenek találhatók. Álláspontom szerint a 107. § megsemmisítésével nem élednek fel – nem lesznek újra érvényesek vagy hatályosak – az általa hatályon kívül helyezett (és ettõl fogva már nem hatályos) törvények. A derogáló jogszabály (törvény) nem jogi norma, mert nem tartalmaz magatartási szabályt senki – sem a jogalanyok, sem az állam vagy szervei – számára; csak a jogrendszer egyes normáiról szól. A törvénymódosító törvények, ha érvényes jogszabályt változtatnak meg, szükségképpen derogáló jogszabályok is, mert egy érvényben lévõ jogszabály megváltoztatása – valamely szabály vagy szabályrészlet helyettesítése egy másik, vele részben ellentétes másikkal – egy addig hatályos norma derogálása. Ilyen módosító-derogáló hatás hiányában is – ha a törvénymódosítás új normát (normarészletet) ad hozzá a módosított törvényhez, a törvénymódosító törvény tárgya, a tisztán derogáló törvényhez hasonlóan, nem a jogalanyok magatartása, hanem egy másik jogszabály. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha egy törvénymódosító törvény tartalmának alkotmányellenessége az Alkotmánybíróság vizsgálatának tárgya, akkor mindig a módosított törvényhelyrõl határoz [pl. 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81. – Pp. módosítások]. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a törvény (jogszabály) módosítás esetén mindig a módosított törvényt tekinti a törvénynek, azaz a hatályban lévõ jogi normát tartalmazó szövegnek (ugyanez áll más jogszabályok esetén is). A törvénymódosító törvények megsemmisítése az Alkotmánybíróság többségi határozata rendelkezõ részében kifejezett (egyébként hatásában a többségi határozat indokolásának IV. 3. pontjában kifejtettektõl eltérõ) felfogása szerint azzal jár, hogy 2006. február 14-én a megsemmisített törvényekkel módosított törvények is hatályukat vesztik. Ez azonban nem következik az Alkotmánybíróságnak a Költségvetési törvényhez kapcsolt törvénymódosító szabályok érvénytelenségét megállapító – véleményem szerint is helyes – álláspontjából. Mi több, a megsemmisítés joghatásainak ilyen felfogása feleslegesen terheli a jogkeresõ közönséget és törvényhozót olyan feladatokkal, amelyek könnyen elkerülhetõk lettek volna. Az Alkotmánybíróság – az egyik lehetséges megoldási módként – a rendelkezõ részben kimondhatta volna, hogy a megsemmisítés nem érinti a megsemmisített törvénnyel megváltoztatott törvények – és a megsemmisített törvényi szabályok által a jogrendszerben végrehajtott más változások, módosítások, különösen a hatályon kívül helyezések – érvényességét. Ebben az esetben a módosított (idõközben esetleg tovább-módosított) törvények változatlanul érvényben maradnának, mert a megsemmisítés hatálya rájuk nem terjed-

3. szám

ne ki. Ez a felfogás azért lett volna célszerûbb, mert az Alkotmánybíróság döntése már hatályban lévõ normák alkotmányosságát vizsgáló utólagos normakontroll-eljárás eredménye és ez a jogbiztonság érdekében nem hagyható figyelmen kívül. [Más lenne a helyzet elõzetes normakontroll eljárásban, mint a Kórháztörvény-határozatban (63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH, 2003, 676, 693.).] Az Alkotmánybíróság elkerülhette volna a hatályos jog és az azon alapuló (nemcsak jog-) viszonyok megbolygatását a fentebb kifejtett felfogás következetes érvényesítésével. Bár – véleményem szerint – az Alkotmánybíróság többségi határozatának rendelkezõ része elfogadható megoldási módot alkalmazott, ugyanakkor az eredményét tekintve megállapító határozat tisztázott volna egy nagyon fontos alkotmányjogi kérdést, egyben világossá tette volna, hogy az Alkotmánybíróság a jövõben megsemmisíti a költségvetési törvények minden, e határozat szerint alkotmányellenes rendelkezését, anélkül, hogy az alkotmányvédelmi céllal nem indokolható változtatásokat okozott volna a jogrendszerben.

Dr. Erdei Árpád alkotmánybíró különvéleménye Egyetértek a többségi határozat rendelkezõ részének 1. és 4. pontjával, nem értek azonban egyet a 2. és a 3. ponttal. Egyetértek a 2004. évi CXXXV. törvénynek (a továbbiakban: Kötv.) a többségi határozat rendelkezõ része 2. és 3. pontjába foglalt rendelkezései alkotmányellenességének megállapításával, ám az alkotmányellenesség jogkövetkezményeinek megállapítását nem tartom elfogadhatónak. 1. Elfogadom a többségi határozatban megjelent azon álláspontot, miszerint alkotmányellenes a költségvetési törvénybe olyan rendelkezések, így különbözõ törvénymódosítások felvétele, amelyek túlmennek a költségvetés szigorúan értelmezett tárgyán, minthogy a költségvetési törvény elfogadására vonatkozó sajátos eljárási rendbe ezek meghozatala nem illik bele. Egyetértek azzal is, hogy éppen a költségvetés tárgyának kiemelkedõ fontossága folytán az errõl szóló törvénybe foglalt, ám ahhoz képest az adott folyamatban „másodlagos” jelentõségûnek minõsülõ, más tárgykörökre vonatkozó rendelkezések megfelelõ országgyûlési elõkészítése és megtárgyalása is elmaradhat. Ebben az esetben a törvényalkotási folyamat közjogi értelemben kifogásolhatóvá, s az ekként megalkotott rendelkezések formailag alkotmánysértõvé válnak. Ehhez hozzáfûzhetõ, hogy a költségvetésrõl szóló törvény megfelelõ idõben történõ elfogadásának és kihirdetésének fontosságára tekintettel a benne foglalt, egyéb tárgyakat érintõ rendelkezések (törvénymódosítások) nagy valószínûséggel elkerülik az elõzetes alkotmányossági kontrollt. Egyetértek tehát azzal, hogy a Kötv.-be foglalt, más tárgyú

3. szám


rendelkezések tartalmuktól függetlenül, formai értelemben alkotmányellenesek. 2. Álláspontom szerint a Kötv.-be foglalt, más törvényeket módosító rendelkezések alkotmányellenességének a fentiek szerinti megállapítása mellett azonban nem elegendõ csupán e rendelkezések megsemmisítése, ennél az Alkotmánybíróságnak tovább kellett volna mennie. Evidencia, hogy amennyiben valamely törvény vagy egyéb jogszabály módosításáról szóló törvényi vagy egyéb jogszabályi rendelkezés maga alkotmányellenes, a rendelkezés által módosított jogszabály érintett része is alkotmányellenessé válik, minthogy az (akár formai okból, akár tartalmilag) alkotmányellenes rendelkezések hatálybalépésük után a módosított jogszabályhelyekben élnek tovább. Az alkotmányellenes módosító rendelkezés alkotmányellenessége nem szûnik meg azáltal, hogy beépül a módosított (inkorporáló) jogszabály szövegébe. Ekképpen a Kötv. más törvényeket módosító rendelkezéseinek formai alkotmányellenessége a módosított törvényeket az érintett részekben alkotmányellenessé teszi. Mivel a jelen esetben az Alkotmánybíróság a Kötv. kérdéses rendelkezéseinek formai alkotmányellenességét állapította meg, a módosítások terjedelmétõl az alkotmányellenesség független. Fennáll akkor is, ha a módosítás csupán a módosított törvény egyetlen rendelkezését érinti, és akkor is, ha nagy terjedelmû s a módosított törvényt jelentõs mértékben átalakítja (kiegészíti). A Kötv. más törvényeket módosító rendelkezései tehát hatálybalépésük pillanatában alkotmányellenes elemeket vittek be az általuk érintett törvényekbe. Ezek alkotmányellenességét nem szünteti meg a Kötv. egyéb törvényeket módosító rendelkezéseinek az utólagos normakontroll során, a hatálybalépésük után történõ megsemmisítése, legyen az akár ex nunc, akár pro futuro hatályú. A megsemmisítésnek a módosított rendelkezésekre is ki kell terjednie. Ez a felfogás tükrözõdik az Alkotmánybíróság számos határozatából. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata szerint „ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatálybaléptetõ, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, BH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABK 2005. júliusaugusztus 435, 438.; 174/B/1999. (XII. 5.) AB határozat, ABK 2005. december 796.] Ha a tartalmi alkotmányellenesség vizsgálatát az Alkotmánybíróság a módosított jogszabály rendelkezéseinek vizsgálatára viszi át, nem járhat el másképpen a formai alkotmányellenesség esetében. A két eset között az a különbség, hogy a tartalmi alkotmányellenesség eseti jellegû vizsgálódás alapján állapítható meg, míg a módosító rendelkezés formai alkotmányellenessége folytán a módosítással érintett részek a törvény-

1243

ben „automatikusan” alkotmányellenesnek minõsülnek, ám ugyancsak formai értelemben. Mindezekre tekintettel a jelen ügyben, a módosítással létrejövõ új rendelkezéseket magába foglaló jogszabály-helyek alkotmányellenességét is meg kellett volna állapítania. A Kötv. más törvényeket módosító rendelkezéseinek a többségi határozattal megállapított alkotmányellenessége a megsemmisítésük ellenére – a módosított jogszabályokba történt beépülésük folytán – továbbra is hat, függetlenül attól, hogy megsemmisítésükre ex nunc vagy pro futuro hatállyal kerül sor (az utóbbi esetben a hatás elméletileg elmaradhatna akkor, ha a pro futuro megsemmisítés a módosító rendelkezés hatálybalépése elõtti idõpontra esnék). Az alkotmányellenesség megszüntetése csak a módosított rendelkezések megsemmisítésével lehetséges. A módosító rendelkezések alkotmányellenességének továbbörökítése csak a hatálybalépésüket megelõzõen lett volna megakadályozható. Minthogy a jelen alkotmányossági vizsgálatra a Kötv. legtöbb érintett rendelkezésének hatálybalépését követõen, ex post facto került sor, a visszaható hatályú megsemmisítés az általa okozott jogbizonytalanság folytán már szóba sem kerülhet. Az alkotmányellenesség megszüntetését ezért csak a módosított, illetõleg újonnan beiktatott rendelkezések egységesen, pro futuro hatállyal történõ megszüntetése biztosíthatta volna. Ezáltal a nyitva álló határidõben a jogalkotónak módja nyílt volna arra, hogy a formai okból alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezéseket egy megfelelõ eljárásban alkotmányosan megalkossa. A formai alkotmányellenesség megszüntetése ugyanis elérhetõ azzal, hogy a törvényalkotó a Kötv.-be felvett, más törvényeket módosító rendelkezéseit egy immár a törvényhozási eljárás szabályaival nem ütközõ módon meghozott törvényben – akár a legkisebb változtatás nélkül is, akár pedig a kívánatosnak vélt változtatásokkal – megalkotja.

Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet a határozatnak sem rendelkezõ részével, sem indokolásával. Álláspontom a következõ: I. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: költségvetési törvény) 86. §-a (1)–(7) bekezdésének, 87. §-a (1) bekezdésének, 91. §-a (1)–(18) és (29)–(32) bekezdésének, 97. §-ának, 99. §-ának, 105. §-a (1)–(4) bekezdésének, 107. §-a (1)–(2) bekezdésének, 108. §-ának, 117. § (3) bekezdése a) pontjának és (6) bekezdésének, 120. §-a (3)–(6), (10)–(13) és (15) bekezdésének alkot-

1244


mányellenességét, és semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket. Az indítványozó álláspontja szerint a felsorolt szabályok sértik az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését. Az alkotmányellenesség azért állapítható meg, mert „az éves költségvetésrõl szóló törvény nemcsak az ország jövõ évi költségvetésére vonatkozó rendelkezéseket, vagyis a központi költségvetés kiadási és bevételi fõösszegét, valamint hiányát, továbbá azon belül az egyes költségvetési fejezetek tervezett bevételeit és kiadásait, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó, a központi költségvetést közvetlenül érintõ rendelkezéseket tartalmazza”. Az indítványban közölt lista szerint több mint negyven törvény módosítására kerül sor. Ezek többségénél tág logikai alapon megállapítható a költségvetéssel való kapcsolat. Az indítványozó csak azoknak a szabályoknak a megsemmisítését kéri, amelyek „olyan törvénymódosítási rendelkezéseket tartalmaznak, melyek nem állnak összefüggésben a költségvetési törvény költségvetést megállapító vagy érintõ rendelkezéseivel, lényegében azoktól teljesen független szakmai, szakági, szakpolitikai kérdéseket szabályoznak”. Mivel a költségvetési törvény nem jelzi címében a költségvetéstõl különbözõ kérdéseknek a törvényben történõ szabályozását, ezzel „a jogalkalmazó számára szinte követhetetlenné teszi a jogszabályok hatályos rendelkezéseinek változását, ezáltal veszélyeztetve a jogállamiság egyik legfõbb alapfeltételét, a jogbiztonságot.”

II. 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Alkotmány 32/A. §-ának (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az Abtv. 21. §-ának (2) bekezdése alapján jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata kezdeményezésének joga bárkit megillet. Az Abtv. javaslatához fûzött miniszteri indokolás a 20–21. §-sal kapcsolatban kifejtette, hogy az indítvány alapján történõ eljáráshoz viszonyítva kivételesen, szûk körben – jogszabály nemzetközi szerzõdésbe ütközése (44. §) és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség (49. §) vizsgálata esetében – kerülhet csak sor hivatalból történõ eljárásra. A határozatnak az indítványról kell döntést tartalmaznia; az Alkotmánybíróság az indítvány által támadott szabályok alkotmányosságát vizsgálta meg. 2. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában régen kialakult álláspont szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiz-

3. szám

tonság. A jogbiztonság követelménye a jogalkotás tekintetében többek között azt jelenti, hogy a jogszabályok világosak legyenek a norma címzettjei számára [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A jogbiztonság elve azt is jelenti, hogy a jogalanyoknak lehetõségük kell, hogy legyen a jogszabályok megismerésére és magatartásuknak a szabályokhoz igazítására [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.]. A 42/1995. (VI. 30.) AB határozat a jogállamiság és a jogbiztonság követelménye alapján vizsgált egy olyan törvényt, amelyben a módosításokkal érintett jogterületek nagyon szerteágazók voltak és nem álltak egymással logikai kapcsolatban. Ebben az esetben az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg a támadott jogszabályt, de megjegyezte, hogy ilyen jogszabályok csak kivételesen fogadhatók el. Ilyenkor ugyanis mind a képviselõk, mind az állampolgárok számára nehéz a szabályok áttekintése, a róluk való döntés, illetve az azokhoz történõ alkalmazkodás (ABH 1995, 185, 187.). Erre az említett határozatra hivatkozott a 38/2000. (X. 31.) AB határozat, amely – a jogalkotás egyéb vitatott kérdéseit is vizsgálva – kimondta, nem semmisíthetõ meg pusztán azért az 1998. évi költségvetésrõl szóló törvény, mert jelentõs számú korábbi törvény egyes rendelkezéseit módosítja, tekintettel arra, hogy az Alkotmány nem szabályozza részletesen a törvényalkotás rendjét. Megjegyezte azonban: „adott esetben nem zárható ki a költségvetési törvényben elhelyezett törvénymódosításoknak, vagy a jogrendszer több területét érintõ, kizárólag módosításokat magában foglaló törvényeknek – a módosítás tartalmára is tekintettel – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggõ alkotmányossági vizsgálata” (ABH 2000, 303, 312.). Az 1999. évi költségvetésrõl szóló 1998. évi XC. törvény módosította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény egyes szabályait, és meghatározta azokat a szabályokat, amelyek az eredeti rendelkezések helyébe lépnek. A 39/1999. (XII. 21.) AB határozat ezeknek a módosított szabályoknak az alkotmányosságát vizsgálta, valamint azt a kérdést, hogy a költségvetési törvény elõkészítése, megalkotása során történt-e olyan eljárási szabálytalanság, amely közjogi érvénytelenséget idéz elõ. Az Alkotmánybíróság az eljárási szabályok megsértése tekintetében kimondta, hogy a „jogalkotási törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezheti a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha az adott jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezését is sérti” (ABH 1999, 325, 349–350.). Az egészségügyrõl szóló törvényt 1999-ben módosító törvény vizsgálata során az Alkotmánybíróság ismét állást foglalt a több, egymással tartalmi kapcsolatban nem álló törvény egyes szabályainak egyetlen törvényben történõ módosításáról. A jogbiztonság szempontjából veszélyesnek tekintette, hogy ilyen esetekben a változások mind a képviselõk, mind a jogalkalmazók számára nehezen áttekinthetõk. A határozat szerint „az Alkotmánybíróság a kü-

3. szám


lönbözõ törvények módosítását logikai összefüggés nélkül összekapcsoló törvények alkotmányosságát eseti vizsgálatának eredményétõl függõen bírálja el” [108/B/2000. AB határozat, ABH 2004, 1414, 1418–1419.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelõen meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen esetben veszélyezteti-e a jogállamiságot, a jogbiztonságot a sok, egymással összefüggésben nem álló, módosító szabálynak a költségvetési törvénybe történõ felvétele.

III. 1. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével ellentétes, hogy a költségvetési törvény nem csak a költségvetésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza. Az indítványban foglaltakról határozva azt kell tehát eldönteni, hogy az egymással összefüggésben nem álló, különbözõ törvényeket módosító szabályok azért sértik-e a jogbiztonságot, mert a költségvetési törvényben helyezték el ezeket, noha nem állnak összefüggésben a költségvetéssel. A döntésnél az Alkotmánynak a 2. § (1) bekezdése mellett a költségvetésrõl szóló szabálya jelenti az alapot. 2. Az Alkotmány a költségvetésrõl szóló szabályok meghatározásánál az Országgyûlésnek a végrehajtó hatalommal szemben fennálló jogait állítja középpontba. Az Országgyûlésrõl szóló fejezet elsõ szabályában, a 19. §-ban, – az Országgyûlés legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerv jogállását kimondó (1) bekezdést követõen – a (2) bekezdésben rögzíti az Országgyûlésnek a végrehajtó hatalommal szemben fennálló alapvetõ jogát és feladatát: az Országgyûlés meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Ennek a pozíciónak megfelelõen állapítja meg a (3) bekezdés azt, hogy mi tartozik az Országgyûlés kizárólagos jogkörébe. Az Országgyûlés kizárólagos jogkörébe tartozik a 19. § (3) bekezdésének c) pontja szerint az ország társadalmi-gazdasági tervének meghatározása, d) pontja szerint pedig az államháztartási mérlegnek a megállapítása, az állami költségvetésnek és végrehajtásának a jóváhagyása. Az Alkotmány nem tartalmaz rendelkezést sem a költségvetési törvény tartalmáról, sem arról, hogy milyen idõszakra szól a költségvetés, sem a költségvetési törvény elfogadásának eljárási szabályairól. Minderrõl a jogszabályok hierarchiájának alacsonyabb szintjén lévõ jogszabályok tartalmaznak rendelkezéseket. 3. A költségvetési törvények tartalmának megállapítására kialakított megoldást fogalmazzák meg az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szabályai. Az Áht.-re vonatkozó törvényjavaslat 28–35. §-ához fûzött miniszteri indokolás szerint:

1245

„A központi költségvetésnek a Kormány programjában elfogadott célokhoz kell illeszkednie és alapvetõen a Kormány hosszabb távú elképzeléseit, céljait kell szolgálnia. A Kormány ezért a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor bemutatja a tervezett költségvetés végrehajtásából következõ, a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatokra vonatkozó elgondolásait. Az Országgyûlés így hosszabb távú elképzelésekhez viszonyítva tudja a költségvetési törvényjavaslatot megvizsgálni.” A költségvetési törvények megállapítják a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak fõ összegét, a hiány mértékét és finanszírozásának módját, a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai elképzeléseknek megfelelõen meghatározzák a kiadások fõ tételeit. Így például az Áht. 22. §-a szerint a központi költségvetésben kiadás irányozható elõ az állami feladatok ellátására, az államháztartás más alrendszerei részére, 23. §-ának (1) bekezdése szerint a központi költségvetésben tételesen kell elõirányozni a kiemelt jelentõségû kormányzati beruházások és felújítások elõkészítésére és megvalósítására szolgáló összegeket, 24. §-ának (1) bekezdése szerint meghatározott körben elkülönítetten kell megállapítani a bér, a társadalombiztosítási járulék, a dologi kiadások, a központi költségvetési szervek kiemelt jelentõségû beruházásainak, felújításainak elõirányzatát. A 2005. évre szóló költségvetési törvény is az Áht. alapján épül fel. A törvényjavaslat általános indokolása – egyebek mellett – összefoglalja a kormányzat gazdaságpolitikájának fõ vonásait, az államháztartás középtávú céljait. A költségvetési törvény elsõ része a központi költségvetésrõl, a második rész az elkülönített pénzalapok költségvetésével kapcsolatos rendelkezésekrõl, a harmadik rész a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésérõl szól. Ezek után következik az a negyedik rész, amelynek címe: „A költségvetés elõirányzatainak megalapozását szolgáló rendelkezések és törvénymódosítások”. Ez a rész a 82. §-tól a 116. §-ig tart. A vegyes és záró rendelkezéseket tartalmazó rész a 117. §-sal kezdõdik és a 138. §-sal zárul. A költségvetési törvény negyedik részében és a vegyes és záró rendelkezések között található az a negyvenet meghaladó törvénymódosítás, amelyek közül az indítványozó kiemeli a támadott szabályokat a költségvetéssel való összefüggés hiánya miatt. 4. Az indítványozó által támadott rendelkezések: a 86. § (1)–(7) bekezdése a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a 87. § (1) bekezdése a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a 91. § (1)–(18) és (29)–(32) bekezdése a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a 97. § a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény,

1246


a 99. § az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény, a 105. § (1)–(4) bekezdése az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény, a 107. § (1)–(2) bekezdése a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérõl szóló 1999. évi CXXIV. törvény, a 108. § az önálló orvosi tevékenységrõl szóló 2000. évi II. törvény módosításáról szól, a 117. § (3) bekezdésének a) pontja és (6) bekezdése a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényre, a 120. § (3)–(6) bekezdése a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényre, a 120. § (10)–(13) és (15) bekezdése a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényre vonatkozik. Az indítványozó által felsorolt szabályok nem állnak közvetlen kapcsolatban a költségvetést megállapító rendelkezésekkel. Meg kell vizsgálni, hogy a sem a költségvetéssel, sem egymással tartalmi összefüggésben nem álló szabályoknak a költségvetési törvényben történõ megalkotása alapot ad-e az alkotmányellenesség megállapítására. 5. Az Alkotmány a költségvetéssel kapcsolatban semmilyen szabályt nem határoz meg azon kívül, hogy az Országgyûlés kizárólagos hatáskörét mondja ki. A 19. § fogalmazása egyébként is nagyon bizonytalan a költségvetéssel kapcsolatban. A (3) bekezdés c) pontja csak azt tartalmazza, hogy az Országgyûlés „megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását”. A „megállapítja” és „jóváhagyja” szavak használata bizonytalan tartalmú a b) pont „meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét” megfogalmazással összehasonlítva. A jelenleg hatályos szabály azért is elgondolkoztató, mert az Alkotmány 1949. évi szövegének 10. §-a a (3) bekezdés b) pontjában még úgy szövegezett, hogy az Országgyûlés „meghatározza az állami költségvetést”. Ez a rendelkezés az Alkotmány módosításáról szóló 1972. évi I. törvénnyel változott meg, és ekkor alakult ki a jelenlegi szöveg. A törvény javaslatához fûzött miniszteri indokolás csak azt hangsúlyozza, hogy a módosítás következtében növekszik az Országgyûlés ellenõrzõ szerepe, mert „az Országgyûlés nemcsak megállapítja az állami költségvetést, hanem jóvá is hagyja végrehajtását”. Annak ellenére, hogy a rendszerváltozás következtében az Országgyûlés szerepe megváltozott, a költségvetésrõl új szabály nem került az Alkotmányba. Ilyen körülmények között az Országgyûlésnek a költségvetéssel kapcsolatos szerepét a 19. § (2) bekezdésével összhangban kell értelmezni. A meghatározó tehát az, hogy az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva meghatározza a kormányzás irányát és feltételeit. Ennek megfelelõen a

3. szám

„megállapítja” kifejezés tartalmát az Országgyûlésnek a végrehajtó hatalommal szemben fennálló meghatározó és ellenõrzõ szerepe adja meg. Ebbõl az következik, hogy az Országgyûlés nem csak a bevételek és kiadások mérlegét állapítja meg, engedélyezve a Kormánynak a kiadás fõ elõirányzatainak megfelelõ pénzfelhasználást, hanem az elõirányzatok jóváhagyásakor állást foglal azokról a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célokról is, amelyeknek megvalósítását szolgálják a kiadási elõirányzatok. Az Országgyûlésnek az állami költségvetés jóváhagyásánál az Alkotmány alapján játszott szerepével az áll összhangban, hogy a költségvetéshez szorosan kapcsolódó, a társadalompolitikai és a gazdaságpolitikai célokat egy-egy költségvetési idõszaknál hosszabb idõtartam alatt megvalósító jogszabályokat a költségvetés jóváhagyása során felülvizsgáljanak és adott költségvetési idõszak követelményeinek megfelelõen megváltoztassanak. Ilyen változtatásokat a gazdaság pénzügyi eszközökkel történõ befolyásolása szükségessé tesz. 6. Az Alkotmány hiányos szabályozása miatt különösen indokolt megnézni a történeti elõzményeket, és néhány olyan ország tapasztalatát figyelembe venni, amelyben erõs alkotmányjogi elmélet és gyakorlat alakult ki. a) A költségvetés magyar jogi szabályozásának fejlõdésében jelentõs volt a „Független magyar felelõs ministerium alakításáról” szóló 1848: III. törvénycikk, amelynek 37. §-a elõírta a költségvetésnek és a zárszámadásnak „megvizsgálás, s illetõleg jóváhagyás végett” évenként történõ „bemutatási” kötelezettségét. A törvényi szabályozásban a következõ fontos lépés az állami számvitelrõl szóló 1897: XX. törvénycikk volt. Ez a törvény az osztrák jogi példa alapján kialakult számviteli szabályokon kívül a költségvetésre és a közigazgatási szervek gazdálkodására vonatkozó rendelkezéseket is meghatározott. A törvény 14. §-át egyesek úgy értelmezték, hogy a törvény tiltja olyan szabályoknak a költségvetési törvénybe való felvételét, amelyek természetüknél fogva külön törvény hozatalát igénylik, tehát az úgynevezett vegyes rendelkezéseket nem lehetett volna a költségvetési törvénybe foglalni. Magyary Zoltán a költségvetési jogról szóló könyvében kifejtette azonban, hogy ez a nézet elvileg nem helytálló és nem is felel meg a magyar jogi gyakorlatnak. A költségvetésre vonatkozó álláspontját a következõkben foglalta össze: „A költségvetés az államháztartásra nézve tehát sokkal több, mint olyan pénzügyi szabály, amely a kiadások és bevételek egyensúlyának biztosítására szolgál. ... A költségvetés ... az összes állami feladatok mérlegelését és rendszeres összefoglalását jelenti.” A költségvetési törvénnyel kapcsolatban pedig kifejtette, hogy „a magyar törvények közt az alkotmányjog szempontjából nincs különbség. ... Ennek következtében költségvetési törvényeink jogi szempontból egyenlõ minõségûek az összes többiekkel. A költségvetési törvénynek vannak sajátosságai, de azok a jogi természetét nem érintik.” (Magyary Zoltán: A magyar állam költségvetési joga, Budapest 1923, 90, 127, 130–131.).

3. szám


b) A Német Szövetségi Köztársaságban az alkotmány részletes szabályokat határoz meg a költségvetésrõl. A német költségvetési jog történetében meghatározó jelentõségû kérdésnek nem a költségvetési technika fejlõdését, hanem a népképviselet és a kormány közötti küzdelmet tekintik. Ennek megfelelõen alapvetõ fontosságú az alkotmány 110. cikke, amely szerint a központi költségvetést törvény határozza meg. Az alkotmány megszabja a költségvetés tartalmát és idõtartamát is. A költségvetési jognak az 1960-as évek második felében végrehajtott reformja eredményeként – az amerikai példát követve – a kormány ellenõrzése mellett a költségvetésnek a gazdaságirányítási eszköz jellege, a tervezés került elõtérbe (Maunz, 110. cikk Rdn. 1–7, in: Maunz-Dürig: Grundgesetz). A német szociális piacgazdaság rendszerében az állam a pénzügyi eszközöknek a felhasználásával irányítja a gazdaságot, és az állami kiadások fontos szerepet játszanak. Az állami kiadások (megrendelések, szubvenciók) meghatározása a költségvetés fontos témája. Korábban a szigorúan vett költségvetési témákon túlmenõ, konkrét célok meghatározását tartalmazó elõírások felvételét azért tiltották, mert meg akarták akadályozni a kormány mozgási szabadságának a korlátozását. Az állam gazdaságirányító szerepének növekedése következtében a költségvetési témák kötöttsége új jelentést kapott. Eltérés van a rövidebb idõt átfogó költségvetési kiadási rendszer és a hosszabb idõre szóló gazdaságpolitikai döntések között. Ezért a költségvetési törvény mellett számos olyan törvényt is megalkotnak, amelyekben ezeket a – költségvetéssel szoros összefüggésben álló, de nem egy adott költségvetési idõszakra (egy évre) vonatkozó – gazdaságpolitikát megvalósító konkrét szabályokat meghatározzák (Badura: Staatsrecht, München 1996. 2. Aufl. 673–675, 683–686.). Az államháztartás mérlegében csak szigorúan a pénzügyi egyensúly kérdései szerepelnek. Ezzel szemben a költségvetési törvényben elõfordulhatnak – a költségvetési törvény gazdaságirányítási szerepe miatt – olyan rendelkezések is, amelyek az állampolgárok jogait és kötelességeit is meghatározhatják, annak ellenére, hogy a költségvetési törvény tárgyköre az Alkotmány 110. cikkének (IV) bekezdése szerint kötött, és ebbe a körbe nem férnének be állampolgárokra közvetlen hatással lévõ szabályok (Kisker: Staatshaushalt, in: Isensee-Kirchhof: Handbuch des Staatsrechts, Heidelberg 1999, Bd. IV. 248.). A német Alkotmánybíróság a költségvetés alkotmányjogi kérdéseirõl több fontos határozatot hozott. Kimondta, hogy az államháztartás mérlege és a költségvetési törvény egységben bírálandók el; a költségvetési törvény jogszabály, amely az állami pénzeszközök fölött meghatározott feltételek mellett történõ rendelkezésre jogosultságot állapít meg, de egyúttal felelõsségi alapot is megteremt [BVerfGE 20, 56, (90–91.)]. Az Alkotmánybíróság hangsúlyosan kimondta, hogy a költségvetést a törvényhozó határozza meg és a parlamentnek alkotmányos kötelessége ellenõrizni, miként hajtotta végre a kormány a költségvetést [BVerfGE 45, 1, (32.)]. Az Alkotmánybíróság is ki-

1247

emelte a költségvetés gazdasági terv jellegét. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a költségvetés rövid idõtartamra szól, ezzel szemben a gazdasági célkitûzések hosszabb távúak, és az azok megvalósítását szolgáló jogszabályoknak hosszabb ideig kell érvényesülniük; ez az eltérés a jogalkotásban feszültségekhez vezethet [BVerfGE 79, 311, (328–331.)]. A költségvetési kérdések alkotmányjogi elemzése alapján felhívják a figyelmet arra a veszélyre, hogy a költségvetési törvényen kívül meghozott, a gazdaságpolitikát szolgáló törvények csökkentik a költségvetési törvény jelentõségét, és a parlamentnek a kormánnyal szemben a pénzügyek tekintetében a költségvetésen keresztül gyakorolt ellenõrzési lehetõségét (Isensee: Budgetrecht des Parlaments zwischen Schein und Sein, Juristen Zeitung 2005, 977, 979). c) Ausztriában az alkotmány 51. cikke szerint a költségvetésrõl a parlament törvényt hoz. A (3) bekezdés tartalmi meghatározásokat is megfogalmaz. Az osztrák gyakorlatban is a gazdaságirányítás egyik eszközeként használják a központi költségvetést [Wenger (Hrsg.): Grundriß des österreichischen Wirtschaftsrechts, Wien 1990, Bd. II. 152–155.]. Az osztrák alkotmányjogi irodalom értelmezése szerint a költségvetési törvény közvetlenül az állampolgárok számára jogokat és kötelezettségeket nem határozhat meg (Adamovich, Funk, Holzinger: Österreichisches Staatsrecht, Wien 1998, Bd. II. 31.). d) Az angol alkotmányos rendszer alapvetõ tételeihez tartozik, hogy a kormány sem adót nem vethet ki, sem pénzt nem költhet el a parlament hozzájárulása nélkül. Az 1990-es években végrehajtott reform egyik fontos elemeként a költségvetést a gazdaságpolitikai célok megvalósításának szolgálatába állítják. Bár a költségvetési törvény jogi jellegére vonatkozóan nincs kialakult bírói gyakorlat, – viszonylag nem régen – a költségvetési törvény alapján bírói ítélet döntött arról, szabályszerûen használta-e fel a kormány az állami pénzeszközöket (Daintith, The Executive in the Constitution, Oxford 1999, 104–105, 152–154, 169–170, 205.). e) Franciaországban az alkotmány 34. cikke szerint a parlament határozza meg a költségvetést, a költségvetésre vonatkozó részletes szabályokat organikus törvény tartalmazza. A költségvetési törvények tartalmát az organikus törvény megszabja, és az ettõl eltérõen a költségvetési törvénybe felvett rendelkezéseket alkotmányellenesnek tekintik. A költségvetés itt is az állami gazdaságpolitika megvalósítását szolgálja (Martinez, Malta: Droit budgétaire, Paris 1988, 2. éd. 72–73, 103–105, 147–152). Az Alkotmánytanács a költségvetési törvényrõl szóló organikus törvény alkotmányosságát vizsgálva nem találta alkotmányellenesnek az organikus törvénynek azt a rendelkezését, amely a költségvetési törvény tartalmát tágan határozza meg (Décision n° 2001–48 DC du 25 juillet 2001, 69–70. pont). Ezt az értelmezést tükrözi az Alkotmánytanácsnak a 2006. évi költségvetési törvényre vonatkozó határozata is. Az Alkotmánytanács nem találta

1248


ugyanis alkotmányellenesnek, hogy a törvény – többek között – adószabályokat módosított, és csak az olyan szabályok alkotmányellenességét állapította meg, amelyeknek semmilyen pénzügyi vonatkozása nem volt. A határozat leszögezte, hogy az Alkotmánytanács hivatalból nem vizsgálhatta a törvény más rendelkezéseit (Décision n° 2005–530 DC du 29 décembre 2005, 90, 100, 103. pont). A külföldi szabályok és a gyakorlat alapján következtetésként azt lehet megállapítani, hogy – a költségvetési törvény fontos eszköz a kormány pénzügyi tevékenységének parlament által történõ ellenõrzéséhez, – a költségvetési törvény tartalmilag szorosan összekapcsolódott a gazdaságirányítás többi eszközével, – a gazdaságpolitikai elemeket tartalmazó, rövid idõtartamra szóló költségvetési törvény és a gazdaságpolitikai célokat megvalósító, hosszabb ideig alkalmazandó jogszabályok között feszültség keletkezhet; az adott év adottságai miatt a költségvetéssel összefüggésben szükségessé válhat olyan jogszabályoknak a módosítása, amelyek hosszabb távú gazdaságpolitikai célkitûzést szolgálnak, – azokban az országokban, amelyek alkotmányban határozzák meg a költségvetés tartalmi körét és idõtartamát, alkotmányellenesnek tekintik az olyan szabályoknak a költségvetési törvénybe való felvételét, amelyek nem felelnek meg az alkotmányos elõírásoknak. 7. Az indítványozó által támadott rendelkezések nem állnak összefüggésben annak a költségvetési törvénynek a tartalmával, amelybe beépítve kerültek kihirdetésre. Ezek a nagy számban megjelenõ rendelkezések sokféle jogviszonyt, részletkérdésekben szabályoznak. A költségvetési törvény címe nem hívja fel a figyelmet a kérdéses szabályokra. Ez a szabályozási mód különösen azért megtévesztõ, mert a költségvetési törvény sajátos szerepe és tárgya miatt a jogalanyok nem tételezik fel, hogy a költségvetés tárgykörével össze nem függõ szabályok ennek a törvénynek a keretei között jelennek meg. Az indítványozó által kifogásolt jogalkotási módszer megnehezíti, hogy a norma címzettjei megismerhessék a szabályokat, és azokhoz tudják igazítani magatartásukat. Ezért az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése alapján meg kellett állapítani ezeknek a jogszabályoknak az alkotmányellenességét. 8. Az indítvány beérkezését követõen a költségvetési törvénynek az indítványozó által támadott – 86. §-ának (3) bekezdését, 87. §-ának (1) bekezdését és 120. §-ának (3) bekezdését hatályon kívül helyezte a 2005. évi XL. törvény 3. §-ának (2) bekezdése, – 91. §-ának (1)–(18) és (29)–(32) bekezdését, valamint 120. §-ának (10)–(13) és (15) bekezdését hatályon kívül helyezte a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXLVII. törvény 29. §-a (2) bekezdésének a) pontja.

3. szám

Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság csak az Abtv. 38. §-ában meghatározott bírói kezdeményezés és a 48. § alapján elõterjesztett alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. Az adott ügy nem tartozik egyik említett esetkörbe sem. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. §-ának a) pontja szerint az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette. Ennek megfelelõen meg kellett szüntetni az eljárást a költségvetési törvény 86. §-ának (3) bekezdése, 87. §-ának (1) bekezdése, 120. §-ának (3) bekezdése, 91. §-ának (1)–(18) és (29)–(32) bekezdése, valamint 120. §-ának (10)–(13) és (15) bekezdése tekintetében. 9. A hatályban maradó jogszabályokra az elõzõekben kifejtettek szerint az alkotmányellenességet meg kellett állapítani, és ezeket a szabályokat meg kellett semmisíteni. Olyan esetekben, amelyekben a vizsgált rendelkezések más jogszabályok módosításáról, kiegészítésérõl szólnak, az Alkotmánybíróság a módosított, kiegészített jogszabályra vonatkozóan hoz döntést (így már az 58/B/1990. AB határozatban, ABH 1990, 211.). Ennek megfelelõen kell a jelen esetben a költségvetési törvény támadott szabályai által módosított törvények rendelkezéseinek alkotmányellenességét megállapítani, és a megsemmisítést kimondani. A költségvetési törvény egyes támadott szabályait, az indítvány beadását követõen módosították: – a 99. §-ban foglalt rendelkezés meghatározta az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 10. §-ának (1) bekezdését, az így megállapított szöveget módosította az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLXXXI. törvény 44. §-a (4) bekezdésének b) pontja, – a 105. §-ban foglalt rendelkezés meghatározta az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 149/A. §-át, az így megállapított 149/A. § (3) bekezdésének d) pontját módosította az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLXXXI. törvény 9. §-a. A megsemmisítést ezekben az esetekben értelemszerûen a megváltoztatott szabályra kell kimondani. Az Abtv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisít, az errõl szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. 10. A fentieknek megfelelõen a határozat rendelkezõ részének a következõket kellett volna tartalmaznia: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy – a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 11/A. §-a (5) bekezdésének második mondata, (8) bekezdése; 19. §-a (5) bekezdésének c) pontja; 23. §-a; 26. §-ának (2) bekezdése; 41. §-ának (1) bekezdése;

3. szám


– a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 14. §-a (1) bekezdésének q) pontja; 51. §-ának (7) bekezdése; 53. §-ának (1) bekezdése; – az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 10. §-ának az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLXXXI. törvény 44. §-a (4) bekezdésének b) pontjával módosított (1) bekezdése; – az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 143. §-a, 146. §-a, 146/A. §-a, 146/B. §-a, 149/B. §-a, 149/C. §-a, 149/D. §-a; az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLXXXI. törvény 9. §-ával módosított 149/A. §-a; – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérõl szóló 1999. évi CXXIV. törvény 9. §-ának (3) bekezdése; 9/C. §-ának (6) bekezdése; – az önálló orvosi tevékenységrõl szóló 2000. évi II. törvény 2. §-ának (10) bekezdése; – a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 117. §-a (3) bekezdésének a) pontja és (6) bekezdése; 120. §-ának (4)–(6) bekezdése alkotmányellenes, és e határozat közzétételének napjától megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 86. §-ának (3) bekezdése, 87. §-ának (1) bekezdése, 91. §-ának (1)–(18) és (29)–(32) bekezdése, valamint 120. §-ának (3) bekezdése, (10)–(13) és (15) bekezdése tekintetében az eljárást megszünteti.

Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye 1. Egyetértek a Határozat 1. pontjában a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény (Kötv.) bevezetõ szövegébõl a „valamint annak végrehajtásához kapcsolódóan egyes törvények módosításáról,” szövegrész alkotmányellenességének megállapításával és megsemmisítésével, egyben az erre vonatkozó határozati indokolással. Ebbõl következõen osztom a Határozat álláspontját a Határozat rendelkezõ része 2. és 3. pontjában a Kötv.-nek kifejezetten az állami költségvetésre vonatkozó szabályaihoz kapcsolt egyéb törvénymódosítások alkotmányellenességének megállapítása tárgyában. Nem értek egyet a Határozat 2. és 3. pontjában foglalt törvénymódosítások megsemmisítésével. 2. Az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

1249

Az Abtv. 43. §-a ezt a szigorú pozitív szabályt annyiban oldja, hogy az alkotmánysértés megállapítása és a megsemmisítés idõbelileg elválhat egymástól, ha a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményezõ különösen fontos érdeke ezt indokolja. (Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a pro futuro megsemmisítés esetén, a megsemmisítés bekövetkeztéig, az alkotmánybírósági határozat, mint alkotmánysértést „megállapító” határozat funkcionál...) Az Alkotmánybíróság gyakorlatától – az utólagos normakontroll hatáskörben eljárva – nem idegen az alkotmánysértés megállapításának és a megsemmisítésének elválasztott – pro futuron túli – mérlegelése, azaz teljes elválasztása és ennek megfelelõen kizárólag az alkotmánysértést megállapító határozat meghozatala. [,,Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján az alkotmányellenesség megállapítása mellett döntenie kellett a (...) § megsemmisítésének tárgyában.” – tehát nem csak a megsemmisítés idõpontjáról: 797/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1437, 1440.] Az alkotmányellenesség Abtv.-ben szabályozott jogkövetkezményeinek alkalmazása során az Alkotmánybíróság következetesen érvényesítette (és érvényesíti) a jogbiztonság követelményét. Több határozatában kifejtette, hogy a jogbiztonság követelményeinek érvényesítésétõl az Alkotmánybíróság saját mûködése körében sem tekinthet el: minden egyes – alkotmányellenességet megállapító – határozatában külön-külön kell mérlegelnie azt, hogy a jogbiztonság alkotmányos követelménye az alkotmányellenesség következményeinek levonása tekintetében milyen döntést kíván: „A jogszabály alkotmányellenességének következményeit minden esetben úgy kell rendezni, hogy az jogbiztonsághoz vezessen.” (ABH 2003, 1441.) Az Alkotmánybíróság – fenti idézett – határozatában megállapította, hogy a vizsgált törvény már több mint két éve hatályos, jogviszonyok széles köre jött létre rendelkezései alapján, ezért az adott törvényszakasz „...megsemmisítése történjék az ex tunc vagy ex nunc hatállyal, már lezárt jogviszonyok tömegének felülvizsgálatát eredményezné, bizonytalanságot okozna a jogalkalmazásban. Az alkotmányellenesség következményeinek ily módon történõ rendezése sértené a jogbiztonság követelményét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a (...) §-ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.” [ABH 2003, 1441. – a határozat hivatkozik három korábbi határozatra is: 2/1991. (I. 29.) AB határozat, ABH 1991, 375, 376.; 18/1991. AB határozat, ABH 1991, 399, 400.; 723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795, 799–800.] Az Alkotmánybíróság alkotmánysértést megállapító döntést hozott a jogszabály kihirdetését követõen, a hatálybalépés tekintetében, az „ésszerû idõ” alkotmányossági (alkotmánybírósági) követelményének figyelmen kívül hagyása miatt. (723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795.) Megállapító határozatot hozott az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú kötelezéseket tartalmazó (119/B/1992. AB határozat, ABH 1997, 567.), valamint az évközi adóte-

1250


hercsökkentést elõíró jogszabály (64/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 954.) alkotmányossági felülvizsgálata során. Ez utóbbi ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az 1996. március 27-én kihirdetett önkormányzati rendelet 1996. december 31-éig alkotmányellenes volt. Az Alkotmánybíróságnak az alkotmánysértés megállapításának a megsemmisítéstõl elválasztott önálló alkotmánybírósági döntést eredményezõ mérlegelései jellemzõen a jogbiztonsági mércén, de adott esetben ún. „ésszerûségi” mércén, a jogbiztonság védelmét nem szolgáló megsemmisítés mellõzésén alapultak. A jelen ügyben is alkalmazni kellett volna, alapvetõen a jogállam meghatározó mércéjére, a jogbiztonságra tekintettel, az alkotmánysértés megállapításának és megsemmisítésének elválasztó mérlegelését az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése viszonyában, ez utóbbi alkotmányi rendelkezés elõtérbe helyezésével. A Határozat megállapítja, hogy a részleges közjogi érvénytelenségen alapuló megsemmisítések, a „... felsorolt törvényi rendelkezések megsemmisítése nem érinti a megsemmisített törvénnyel módosított (megváltoztatott) törvények – és a megsemmisített törvényi rendelkezések által a jogrendszerben végrehajtott más változások, módosítások, különösen a hatályon kívül helyezések – érvényességét.” (Határozat IV.3. pont) A Határozatban alkalmazott megsemmisítés eltér az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától, nevezetesen: az alkotmánysértõ módosító és módosított jogszabályi rendelkezések együttes megsemmisítésétõl. [Megjegyzem, hogy a jelen ügyben ennek alkalmazását – hivatkozva a megsemmisítésre irányuló indítvány elutasításának egy korábbi alkotmánybírósági határozat általam idézett indokolására is (ABH 2003, 1441.) – szintén nem tudtam volna elfogadni.] Tekintettel arra, hogy az adott ügyben kizárólag formai alkotmánysértés megállapítására került sor, elegendõ lett volna a Kötv.-hez kapcsolt törvényalkotási eljárás alkotmányellenességének kimondása, a módosító rendelkezések megsemmisítésének mellõzésével. A módosító rendelkezések közjogi funkciója ugyanis azzal teljesedésbe ment, hogy a módosító normákat a módosított törvények részévé tették. Egy ilyen tartalmú határozatban indokolt lett volna arra is utalni, hogy a közjogi érvénytelenség a jövõben a módosított szabályok megsemmisítését is eredményezheti. Az Alkotmánybíróságnak a kizárólag közjogi érvénytelenségen (formai alkotmánysértésen) alapuló döntései ugyanakkor nem nélkülözhetik az idõmúlás, a létrejött, teljesedésbe ment jogviszonyok fennállásának tényét, mint a megsemmisítés mérlegelési szempontjait. 3. Az indítvány elbírálásának másodlagos mérlegelési szempontjaként figyelmet érdemelhetett volna az alkotmányos szervek közötti együttmûködési kötelezettségre [8/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 54.; 52/1997.

3. szám

(I. 14.) AB határozat, ABH 1997, 345.] tekintettel az, hogy „... az elmúlt tizenöt év során (különösen az utolsó 7–8 évben) valójában gyakorlattá vált ...” (Határozat IV.1. pont) törvényszerkesztési eljárás alkotmánysértõ voltát állapítja meg az Alkotmánybíróság. Elsõ alkalommal állította fel a költségvetés jóváhagyása tárgyában az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjára alapított mércét, e törvény kiemelt alkotmányossági védelmét. A formai alkotmányellenesség új okának meghatározása az alkotmánybírósági gyakorlatban, mint lehetséges megoldás, az ún. „halasztott jogkövetkezmény” alkalmazása. [29/1997. (IV. 19.) AB határozat, ABH 1997, 122.] A jelen ügyre vetítve ez azt jelenti, ha a költségvetési törvény a jövõben az e Határozatában megállapított formai alkotmánysértésben szenved, az alapot ad a törvény megsemmisítésére.

Az Alkotmánybíróság 5/2006. (II. 15.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok, valamint alkotmányjogi panaszok alapján – dr. Bagi István, dr. Erdei Árpád és dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta az alábbi határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a helyi önkormányzati képviselõk jogállásának egyes kérdéseirõl szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. § e) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati képviselõk jogállásának egyes kérdéseirõl szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. § e) pontja konkrét ügyben való alkalmazásának megtiltása iránt benyújtott indítványokat elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati képviselõk jogállásának egyes kérdéseirõl szóló 2000. évi XCVI. törvény 10. § (3) bekezdése, valamint a 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a Baranya Megyei Bíróság Pk. 61.020/2003/2. számú, a Tolna Megyei Bíróság Pk. 20.149/2003/3. számú, a Tolna Megyei Bíróság Pk. 20.144/2003/3. számú és a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Kpk. 20.093/2003/5. számú jogerõs végzésé-

3. szám


vel elbírált ügyekben benyújtott alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. 1. Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett, amelyben az indítványozók a helyi önkormányzati képviselõk jogállásának egyes kérdéseirõl szóló 2000. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Ökj.tv.) 5. § e) pontja, valamint 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Az indítványozók az Ökj.tv. támadott szakaszait alapvetõen azért sérelmezik, mert álláspontjuk szerint a rendelkezés az egészségügyi szolgáltatást az önkormányzattal kötött szerzõdés alapján végzõ háziorvosokat alkotmányellenesen zárja ki az önkormányzati képviselõi tisztség viselésébõl, illetõleg az önkormányzati bizottságok tevékenységébõl. 2. Az Ökj.tv. 5. § e) pontja alapján nem lehet önkormányzati képviselõ, aki, illetve akinek a személyes közremûködésével mûködõ gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselõ-testülettel, a közgyûléssel (a továbbiakban együtt: képviselõ-testület) vagy a képviselõ-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerzõdés vagy munkaszerzõdés alapján lát el. a) Az indítványozók többsége szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében szabályozott passzív választójogot, mert korlátozza a hatálya alá tartozó személyeket abban, hogy önkormányzati képviselõvé választhatók legyenek. Egyes indítványozók az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében szabályozott közhivatal-viseléshez való jog sérelmében jelölték meg a vitatott szabály alkotmányellenességét. Álláspontjuk szerint az alkotmányos jog sérelme azzal valósul meg, hogy az Ökj.tv. 5. § e) pontja az érintett személyeket alkotmányos indok nélkül zárja ki a közhivatali tisztség viselésébõl. b) A vitatott rendelkezés alkotmányellenességének indoklásaként több indítványozó is hivatkozik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményének sérelmére. Álláspontjuk szerint mivel az Ökj.tv. nem határozza meg egyértelmûen azok körét, akikre az összeférhetetlenségi ok vonatkozik, olyan mértékben teszi kiszámíthatatlanná az összeférhetetlenség érvényesíthetõségét, amely a jogalkalmazás során nem oldható fel. Ilyen nem egyértelmû, jogértelmezéssel fel nem oldható tényállási elemként jelölik meg az önkormányzati feladatot ellátó gazdasági társaságban való személyes közremûködés fogalmát.

1251

c) Az indítványozók többségének álláspontja szerint a kifogásolt szakasz sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt egyenlõ elbánás (a hátrányos megkülönböztetés tilalmának) követelményét. Az indítványozók többsége a jogegyenlõség sérelmét abban látja, hogy amíg a vitatott rendelkezés alapján a egészségügyi alapellátási feladatokat vállalkozásban területi ellátási felelõsséggel ellátó, illetõleg gazdasági társaság „személyes közremûködõjeként” ellátó háziorvos tevékenysége összeférhetetlen a helyi önkormányzati képviselõi megbízatással, addig annak a képviselõ-testület által kinevezett háziorvosnak a tevékenysége, aki közalkalmazotti jogviszonyban látja el a háziorvosi feladatokat, nem minõsül összeférhetetlennek. Holott ez utóbbi háziorvosok függõsége az önkormányzattól és közvetlenül a képviselõ-testülettõl sokkal erõsebb, mint a vállalkozó háziorvosoké. Egyik indítványozó emellett a vitatott szabály további diszkriminatív elemeire is rámutat. Az indítványozó álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a rendelkezés amiatt is, mert csak az önkormányzati feladatot gazdasági társasági formában ellátó szervezetben való személyes közremûködést minõsíti a törvény az önkormányzati képviselõi megbízatással összeférhetetlennek. Ha az önkormányzat a feladatot költségvetési intézmény vagy közhasznú szervezet (alapítvány, közhasznú társaság) útján látja el, a szervezet tevékenységében személyesen közremûködõk esetében a gazdasági összeférhetetlenséget megalapozó indokok ugyanúgy fennállnak, mint a gazdasági társaság esetén. Ez az indítványozó az 54/1995. (IX. 15.) AB határozatra hivatkozással rámutat arra is, hogy a vitatott szabály azért is sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mert különbözõ jogi helyzetben levõ jogalanyokat egyenlõkként kezel és az egyenlõtlenek azonos szabályozás alá vonása sérti az egyenlõ elbánás követelményét. d) Egyes indítványozók álláspontja szerint az Ökj.tv. 5. § e) pontja – azáltal, hogy a benne foglalt összeférhetetlenségi szabály következtében a háziorvos választani kényszerül az önkormányzati képviselõi megbízatás és a foglalkozása között és a képviselõi megbízatás érdekében fel kell hagynia foglalkozásával, vállalkozásával – sérti az Alkotmány 70/B. §-ában szabályozott, a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot és a 9. § (2) bekezdése szerinti vállalkozáshoz való jogot, és ezáltal az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonjogot is, ami az egyéni cselekvési autonómia alapja. e) A benyújtott indítványok közül több támadta az Ökj.tv. 5. § e) pontját az Alkotmánynak a helyi önkormányzatokra vonatkozó 42. §-ával, 44. § (1) bekezdésével, illetve a 44. § egészével, 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjával, valamint 44/C. §-ával összefüggésben. Az indítványozók álláspontja szerint az Ökj.tv. 5. § e) pontja szükségtelenül avatkozik bele a helyi közélet mûködésébe, ezáltal csorbítja a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való jogát (42. §), mivel korlátozza a helyi közösségek tagjait abban, hogy szabadon eldöntsék, kit

1252


tartanak méltónak arra, hogy a közös döntések meghozatalánál a képviseletüket ellássa, így a választópolgárok nem dönthetnek szabadon az általuk választott képviselõ-testület személyi összetételérõl. Ezen összeférhetetlenségi szabály következtében sérülnek a helyi önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogai is, mivel a vitatott összeférhetetlenségi szabály korlátozza az önkormányzatot is abban, hogy szabadon döntsön az önkormányzati feladatok vállalásáról, az önkormányzati feladatok ellátásának módjáról. Egyik indítványozó álláspontja szerint a vitatott szabályban megfogalmazott összeférhetetlenségi okok sértik az önkormányzat szerzõdéskötési szabadságát is. Az Alkotmány 44/C. §-ának sérelme azzal valósul meg, hogy az önkormányzatok alapjogainak az itt vázolt korlátozása nem az országgyûlési képviselõk minõsített többségével elfogadott törvénnyel történt, habár az Ökj.tv. az önkormányzatok alapjogait korlátozó rendelkezést tartalmaz. f) Az indítványozók egy része az Ökj.tv. 5. § e) pontját ellentétesnek tartja az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, amely az állam elsõrendû kötelezettségét fogalmazza meg az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogainak tiszteletben tartása és védelme terén. Két indítványozó hivatkozott az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére, amelyet – álláspontjuk szerint – az 5. § e) pont azzal sért meg, hogy az eddig említett alkotmányos jogok tartalmát lényegesen és indokolatlanul korlátozza. 3. Több indítványozó megsemmisíteni kéri az Ökj.tv. 11. § (2) bekezdését, amely az önkormányzati képviselõ-testület bizottságának nem képviselõ tagjára vonatkozóan tartalmaz összeférhetetlenségi rendelkezéseket. Nem lehet a képviselõ-testület bizottságának tagja az Ökj.tv. 5. §-ának hatálya alá tartozó köztisztviselõ, tisztségviselõ vagy egyéb személy. Az indítványozók szerint mivel ez a szabály visszautal az Ökj.tv. 5. §-ára – benne az 5. § e) pontjára – ez a rendelkezés ugyanazon okokból alkotmányellenes, mint az Ökj.tv. 5. § e) pontja. Az indítványozók rámutatnak arra is, hogy a jogalkotó a kifogásolt összeférhetetlenségi okok megfogalmazása során nem volt tekintettel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 24. § (2) bekezdésére, mely szerint a bizottságokba indokolt beválasztani a feladatkörében szolgáltatást nyújtó jelentõsebb szervezetek képviselõjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevõ más állampolgárt. 4. Az egyik indítványozó alkotmányellenesnek tartja az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdését is, amely arról rendelkezik, hogy összeférhetetlenség megállapítása miatt benyújtott jogorvoslati kérelem esetén a bíróság nemperes eljárásban határoz, az érintett önkormányzati képviselõ meghallgatása az eljárásban a bíróság mérlegelésétõl függ, és a bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Az Ökj.tv.-nek ez a rendelkezése az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt, a tisztessé-

3. szám

ges tárgyaláshoz való jogot. Tekintettel arra, hogy az összeférhetetlenség megállapítása alkotmányos alapjogot érint, az ezzel összefüggõ eljárásra is vonatkozik az 57. § (1) bekezdés. Ezzel szemben a bíróság tárgyalás tartása nélkül hozza meg határozatát, így az indítványozónak nincs lehetõsége az érveit kifejteni, a bíróság az összeférhetetlenség kimondását kérelmezõ közigazgatási hivatal érvei alapján hozza meg a döntését. A bírói határozat elleni fellebbezés kizárása sérti a jogorvoslathoz való jogot is. A jogorvoslati jog korlátozása tárgyában az Alkotmány 57. § (5) bekezdésnek megfelelõen a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával dönthetett volna a jogalkotó. 5. Az Ökj.tv. 5. § e) pontjával összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszokban az indítványozók azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmánynak a jelen határozatban megjelölt rendelkezéseire nézve, és állapítsa meg az alkotmányjogi panaszok alapját képezõ konkrét ügyekben az 5. § e) pont alkalmazhatóságának tilalmát. Az egyik indítványozó az alkotmányellenesség megállapítását és az alkalmazási tilalom kimondását kérte az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdésére nézve is. Az alkotmányjogi panaszokat a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 20.255/2003/2. Pest Megyei Bíróság 2.Kpk.26.100/2003/4. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Pk.20.423/2003/3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Kpk.20.415/2003/5. Pest Megyei Bíróság 2.Kpk.26.161/2003/8. Pest Megyei Bíróság 2.Kpk.26.160/2003/3. Baranya Megyei Bíróság Pk.61.020/2003/2. Csongrád Megyei Bíróság 4.Pk.20.337/2003/2. Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Kpk.20.064/2003/6. Fejér Megyei Bíróság Kpk.20.199/2003/2. Tolna Megyei Bíróság Pk.20.148/2003/4. Tolna Megyei Bíróság Pk.20/144/2003/3. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 12.Pk.20.336/2003/5. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 19.Pk.20.473/2003/5. Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pk.20.518/2003/2. Tolna Megyei Bíróság Pk.20.143/2003/5. Tolna Megyei Bíróság Pk.20.149/2003/3. Baranya Megyei Bíróság Pk.61.027/2003/2. Bács-Kiskun Megyei Bíróság 5.Pk.20.571/2003/4. Baranya Megyi Bíróság Pk.61.028/2003/2. Jász-Nagykun-Szonok Megyei Bíróság 12.Pk.20.378/2003/4. Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Kpk. 20.093/2003/5. Heves Megyei Bíróság 2.Pk.20.312/2003/3.

3. szám


Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 19.Pk.20.594/2003/5. Pest Megyei Bíróság 2.K.26.261/2003/6. Pest megyei Bíróság 2.Kpk.26.290/2003/3. Veszprém Megyei Bíróság 8.Pk.20.545/2003/4. Pest Megyei Bíróság 2.Kpk.26.508/2003/3. számú, összeférhetetlenség megállapítására irányuló nem peres eljárásban hozott, jogerõs végzéssel elbírált ügyekben nyújtották be. 6. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény 7. §-a 2004. május 1-jei hatállyal módosította az Alkotmány 70. §-át. A hatályos szabályozás szerint a helyi önkormányzati képviselõi választásokon való részvételre vonatkozó rendelkezés az Alkotmány 70. § (2) bekezdésében került szabályozásra, a közhivatal viselésére vonatkozó rendelkezés pedig az Alkotmány 70. § (6) bekezdésében található. A két alapvetõ joggal kapcsolatos vizsgálatot ezért az Alkotmánybíróság a 70. § (2) bekezdés, valamint (6) bekezdésére nézve végezte el.

II. 1. Az Alkotmánynak az indítványokban hivatkozott szakaszai: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „42. § A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.” „44. § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselõtestület útján, illetõleg helyi népszavazással gyakorolják. (2) A képviselõ-testület tagjainak és a polgármesternek a választását – az idõközi választás kivételével – az elõzõ általános választást követõ negyedik év október hónapjában kell megtartani.

1253

(3) A képviselõ-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig tart. A jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselõ-testület megbízatása meghosszabbodik az idõközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart. (4) A képviselõ-testület a megbízatásának lejárta elõtt – a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint – kimondhatja a feloszlását. A feloszlás és a feloszlatás [19. § (3) bek. l) pont] a polgármester megbízatását is megszünteti.” „44/A. § (1) A helyi képviselõtestület: a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat, (...)” „44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (...) (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerû idõn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70. § (2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásán választható és – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fõvárosi fõpolgármesterré magyar állampolgár választható.” (...) „70. § (6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, ne-

1254


vezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.” 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek (a továbbiakban: Abtv.) az alkotmányjogi panaszra vonatkozó szabályai: „48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, illetõleg más jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva. (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerõs határozat kézbesítésétõl számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” 3. Az Ötv.-nek az indítványozók által hivatkozott rendelkezései: „19. § (1) A települési képviselõ a település egészéért vállalt felelõsséggel képviseli a választóinak az érdekeit. Részt vehet a képviselõ-testület döntéseinek elõkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenõrzésében. A települési képviselõk jogai és kötelességei azonosak. A települési képviselõ az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követõ ülésen a 32. § szerint esküt tesz.” „24. § (2) A bizottságba indokolt beválasztani a feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentõsebb szervezet képviselõjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevõ más választópolgárt.” 4. Az Ökj.tv.-nek az Alkotmánybíróság által vizsgált rendelkezései: „5. § Az önkormányzati képviselõ nem lehet: (...) e) aki, illetve akinek a személyes közremûködésével mûködõ gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselõ-testülettel vagy a képviselõ-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerzõdés vagy munkaszerzõdés alapján lát el, (...)” „10. § (1) Az érintett önkormányzati képviselõ az összeférhetetlenségét megállapító, illetõleg a megbízatása megszûnését a 2. § e) pontja alapján kimondó képviselõ-testületi határozat felülvizsgálatát kérheti – jogszabálysértésre

3. szám

hivatkozással – a határozat kézhezvételétõl számított 8 napon belül a fõvárosi, megyei bíróságtól. (2) A fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje a fõvárosi, megyei bíróságnál kezdeményezheti az önkormányzati képviselõ összeférhetetlenségének a kimondását, ha a képviselõ-testület nem dönt az összeférhetetlenségrõl vagy döntése jogszabálysértõ. (3) A bíróság a kérelemrõl – annak beérkezésétõl számított 30 napon belül – nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság az érintett önkormányzati képviselõt, a polgármestert vagy a keresettel megtámadott határozatot hozó képviselõ-testület képviselõjét, illetõleg a kereset elõterjesztõjét meghallgathatja. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.” „11. § (2) A bizottság tagja nem lehet az 5. §-ban meghatározott köztisztviselõ, tisztségviselõ vagy egyéb személy.”

III. Az Alkotmánybíróság elsõként azt vizsgálta, hogy a benyújtott alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv. által az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetõségeit kimerítette, illetõleg más jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerõs határozat kézbesítésétõl számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Azoknak az alkotmányjogi panaszoknak az esetében, amelyeknél a bírósági végzésbõl nem volt megállapítható, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (2) bekezdésében írt határidõben nyújtotta be, az Alkotmánybíróság fõtitkára a határidõ igazolására szolgáló tértivevény másolatának megküldésére hívta fel az indítványozókat. A hiánypótlási felhívásnak az indítványozók a Baranya Megyei Bíróság Pk.61.020/2003/2. számú, a Tolna Megyei Bíróság Pk.20.144/2003/3. számú, végül a Tolna Megyei Bíróság Pk.20.149/2003/3. számú végzésével jogerõsen lezárt ügyekben nem tettek eleget. A rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Kpk. 20.093/2003/5. számú végzésével jogerõsen elbírált ügyben az indítványozó a bírósági határozatot 2003. április 8.-án vette kézhez, a június 23-án kelt alkotmányjogi panasz 2003. június 26-án érkezett az Alkotmánybírósághoz. Ez az indítvány elkésett. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló módosított és egységes szerkezetbe

3. szám


foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § e) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha a benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ugyanezen szakasz d) pontja alapján visszautasítja az indítványt, ha az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget, és emiatt az indítvány érdemben nem bírálható el. Az ügyrend e rendelkezéseire tekintettel a fenti alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság visszautasította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a többi alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 48. § (1) bekezdésében elõírt feltételeknek. Az alkotmányjogi panaszokat, olyan a 2002. évi önkormányzati választásokon helyi képviselõvé választott orvosok nyújtották be, akik esetében a képviselõ-testület, illetõleg bíróság az összeférhetetlenséget az Ökj.tv. 5. § e) pontja alapján állapította meg és ennek következtében önkormányzati képviselõi megbízatásuk megszûnt. Erre tekintettel a bírósági eljárásban alkalmazott összeférhetetlenségi szabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták és kérték azt is, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki azt is, hogy az alkotmányellenes jogszabály az ügyükben nem alkalmazható. Mindegyik kérelmezõ az összeférhetetlensége ügyében döntést hozó megyei bíróság végzése ellen nyújtotta be az indítványát, amely végzés ellen az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdése alapján további jogorvoslatnak nincs helye. Ezeket az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.

IV. Az indítványok részben megalapozottak. Az Alkotmány nem tartalmaz rendelkezéseket a helyi önkormányzati képviselõk jogállására, így nincsenek alkotmányi szabályok az önkormányzati képviselõk összeférhetetlenségére sem. Ebbõl következõen a törvényhozó nagyfokú döntési szabadsággal rendelkezik a helyi önkormányzati képviselõk jogállásának – ezen belül az összeférhetetlenségi okok – szabályozása során, szabályozási önállóságának korlátját az jelenti, hogy az összeférhetetlenségi okok szabályozása nem lehet ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel, az Alkotmányban szabályozott alapvetõ jogot nem sérthet. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati képviselõk összeférhetetlenségére vonatkozóan az Ökj.tv.-ben megállapított szabályok alkotmányosságát még nem vizsgálta. Az önkormányzati képviselõi megbízatást érintõ összeférhetetlenségi szabály alkotmányosságáról eddigi gyakorlatában akkor döntött, amikor törvény valamely más közhivatal betöltésével minõsítette ellentétesnek az önkormányzati képviselõi pozíció betöltését. Az országgyûlési képviselõkre, valamint a polgármesterekre vonatkozó összefér-

1255

hetetlenségi szabályok alkotmányossági vizsgálata során azonban állást foglalt az összeférhetetlenség szabályozásának olyan alkotmányossági kérdéseiben, amely állásfoglalások az önkormányzati képviselõkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok alkotmányosságának megítélése során irányadók. Az Alkotmánybíróság elsõként az indítványozók által leggyakrabban felhívott alkotmányi rendelkezések [70. § (2) bekezdés, 70. § (6) bekezdése, 70/A. §] alapján vizsgálta a vitatott rendelkezések alkotmányosságát. 1. Az indítványozók döntõ többségének álláspontja szerint az Ökj.tv. vitatott szabályában foglalt összeférhetetlenségi szabály – mivel kizárja az önkormányzati képviselõvé választás lehetõségét – alkotmányellenesen korlátozza az érintetteknek az Alkotmány 70. § (2) bekezdésében biztosított passzív választójogát. Az Alkotmánybíróság a képviselõi összeférhetetlenség alkotmányossági vizsgálatára irányuló korábbi határozataiban elvi jelleggel mutatott rá arra, hogy az összeférhetetlenségi szabályok nem tekinthetõk a passzív választójogot korlátozó szabályoknak. A passzív választójog és az összeférhetetlenség ugyan összefüggésben állnak egymással, mégis a két jogintézmény egymástól elhatárolandó. A választójogot az Alkotmány 70. §-a alapvetõ jogként szabályozza, amelynek korlátait maga az Alkotmány határozza meg. Más jogintézmény az összeférhetetlenség, amely nem akadálya a képviselõ megválasztásának, rendeltetése a képviselõ megválasztásával létrejött összeférhetetlenségi helyzet megszüntetése. [16/1994. (III. 25.) AB határozat, ABH 1994, 79, 81.] Hasonlóképpen foglalt állást a passzív választójog és az összeférhetetlenség viszonyát illetõen az Alkotmánybíróság a 962/B/1992. AB határozatában is, amelyben a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek azt a szabályát vizsgálta, mely szerint a köztisztviselõ nem lehet helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik. Megállapította, hogy „[e]z az összeférhetetlenségi szabály nem korlátozza a köztisztviselõt az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított aktív és passzív választójoga gyakorlásában. E rendelkezés alapján nincs akadálya annak, hogy a köztisztviselõ a helyi önkormányzati választásokon jelöltként induljon és a választásokon õt helyi önkormányzati képviselõvé – akár az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködõ helyi önkormányzat képviselõjévé is – megválasszák. Ha a választás eredményeként a Ktv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi helyzet keletkezik, a köztisztviselõ a Ktv. 22. §-ában foglaltaknak megfelelõen köteles az összeférhetetlenségi okot bejelenteni és megszüntetni, ha ezt nem teszi megszûnik a közszolgálati viszonya.” (ABH 1995, 627, 629.) Az Ökj.tv. 5. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi okok sem érintik az érintettek passzív választójogát, nem képezik akadályát annak, hogy akik esetében ezek az

1256


összeférhetetlenségi okok fennállnak az önkormányzati választásokon képviselõ jelöltként induljanak és õket helyi képviselõvé válasszák. Az Ökj.tv. 8. §-a azt írja elõ, hogy a képviselõ a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot köteles haladéktalanul bejelenteni a polgármesternek és megbízólevelének átvételétõl számított 30 napon belül az összeférhetetlenséget megszüntetni. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ökj.tv. 5. § e) pontjával összefüggésben az Alkotmány 70. § (2) bekezdésében szabályozott passzív választójog sérelme nem állapítható meg. 2. Az önkormányzati képviselõkkel szemben megállapított összeférhetetlenségi szabályok, amennyiben akadályát képezik a képviselõi megbízatás betöltésének, az Alkotmány 70. § (6) bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jog korlátozását eredményezhetik. Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a közhivatal viseléséhez való jog tartalmát. E határozataiban rámutatott arra, hogy ez az alkotmányos jog a közhatalom gyakorlásában való részvétel általános alapjogát garantálja. [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 275.] Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az Alkotmányban szabályozott közhivatal viseléshez való jog alapján senkinek nincs Alkotmányból folyó alanyi joga, meghatározott közhivatal, illetõleg közhivatalok betöltéséhez. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján törvény a közhivatal viseléséhez való jogot szabályozhatja, a közhivatal betöltését feltételekhez kötheti. (962/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 627, 629.) A szabályozás joga az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében szabályozott keretek között illeti meg a jogalkotót, nem alkothat olyan szabályokat, amelyek a közhivatal viseléshez való jog lényeges tartalmát korlátoznák, azaz a korlátozás akkor tekinthetõ alkotmányosnak, ha a korlátozásnak alkotmányos indoka van (valamely alkotmányban szabályozott alapvetõ jog, vagy valamely alkotmányos cél, érték érvényesítéséhez elkerülhetetlenül szükséges) és arányos. Az összeférhetetlenségi okok alkotmányosságának elbírálása során eddig ilyen alkotmányos indoknak tekintette az Alkotmánybíróság az Alkotmányban szabályozott hatalommegosztás érvényesítését, az állam gazdasági semlegességének, a közélet tisztaságának, a képviselõ függetlenségének biztosítását, a gazdasági és politikai funkciók összefonódásának, a nemkívánatos érdekérvényesítés, befolyással való visszaélés megakadályozását. (1158/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 547, 549.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130.; 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296.). Az Ökj.tv. 5. § e) pontja gazdasági összeférhetetlenségi helyzeteket szabályoz. Az önkormányzati képviselõ nem köthet önkormányzati feladatellátásra szóló vállalkozási, megbízási, vagy munkaszerzõdést azzal az önkormányzattal, amely önkormányzat képviselõ-testületének tagja, és nem mûködhet közre személyesen annak a gazdasági társaságnak a tevékenységében, amely az önkormányzattal

3. szám

kötött szerzõdés alapján vállalta át önkormányzati feladat elvégzését, illetõleg nem tarthat fenn ilyen jogviszonyt, miután képviselõvé választották. A vitatott összeférhetetlenségi okok szabályozásának alkotmányos indoka az, hogy az önkormányzattal fennálló szerzõdés gazdasági érdekeltségi, illetõleg függõségi viszonyokat teremt és a képviselõ függetlenségének biztosítása, a közélet tisztasága, a befolyással való visszaélés megakadályozása megkívánja, hogy a jog elejét vegye az ilyen kapcsolatokban a szolgáltatói és a politikai funkciók, a megbízói és a megbízotti, a megbízói és a vállalkozói, valamint a munkáltatói és munkavállalói pozíciók összekapcsolódásának. Ez a szabályozás nem zárja ki, csupán feltételekhez köti és annyiban korlátozza a közhivatal viselésének lehetõségét, hogy a képviselõnek az összeférhetetlenségi helyzet létrejöttekor választania kell a közfunkciója és a foglalkozása között. Ezen alkotmányos indokokra tekintettel önmagukban a vitatott rendelkezésben megállapított összeférhetetlenségi okok nem eredményezik az Alkotmány 70. § (6) bekezdésében szabályozott közhivatal viseléshez való jog alkotmányellenes korlátozását. 3. Az indítványozók álláspontja szerint a kifogásolt összeférhetetlenségi szabály sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlõség követelményét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok e tekintetben megalapozottak. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlõség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsõsorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvetõ alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérõ szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlõségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlõkként – egyenlõ méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat,

3. szám


ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat ABH 2002, 230, 241–242. stb.] Az Ökj.tv. 5. § e) pontjában szabályozott összeférhetetlenségi okok alapján megállapítható, hogy a jogalkotó ennek a jogegyenlõségbõl folyó kötelezettségének nem tett eleget. A jogalkotónak a helyi önkormányzati képviselõi megbízatással összeférhetetlen jogi helyzetek megállapítása során sokféle szempontot kell figyelembe vennie, különbözõ érdekeket kell egyeztetnie ahhoz, hogy a törvényben megállapított összeférhetetlenségi okok a megyei, fõvárosi és a különbözõ lakosságszámú települési önkormányzatokban egyaránt alkalmazhatók legyenek, anélkül, hogy a képviselet összetételét torzítanák, illetõleg az önkormányzati feladatellátást aránytalanul megnehezítenék. Ezért a törvényhozónak nagyfokú szabadsága van a tekintetben, hogy a gazdasági összeférhetetlenség szabályozása során milyen célok érdekében, milyen tevékenységeket minõsít olyannak, amely az önkormányzati képviselõi megbízatással összeférhetetlen. Azonban az Alkotmány 70/A. §-ából fakadó követelmény az, hogy a törvényalkotónak az összeférhetetlenség szabályozása során az összeférhetetlenség kimondására alapot adó, alkotmányosan indokolható szempontokat figyelembe véve azonos ismérvek alapján kell kimunkálnia az összeférhetetlenségi okokat. Az azonos ismérvek nem következetes alkalmazása, nevezetesen az, ha azonos alkotmányos indokok fennállása esetén bizonyos tevékenységeket összeférhetetlennek minõsít a törvényhozó, másokat pedig nem, ez a jogalanyok közötti alkotmányellenes megkülönböztetéshez vezet. [Hasonlóan értelmezte a jogegyenlõség követelményét és hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatában (ABH 1994, 342, 358.), amelyben az egyes fontos tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl szóló 1994. évi XXIII. törvény ellenõrzés alá vont személyi körre vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére hivatkozással megállapította.] Az azonos ismérvek alkalmazásának hiányára utal, hogy amíg a törvényhozó az önkormányzati képviselõi megbízatással összeférhetetlennek minõsítette az Ökj.tv. 5. § e) pontjában meghatározott szerzõdési kapcsolatokat, addig nem nyilvánított összeférhetetlenségi okká olyan jogi helyzeteket, amelyekben a képviselõ hasonló, vagy szorosabb függõségi, illetõleg érdekeltségi viszonyban áll az önkormányzattal. A vitatott szabály összeférhetetlennek minõsíti az önkormányzattal munkaszerzõdés alapján fennálló jogviszonyokat, de nem minõsíti összeférhetetlennek azokat a közalkalmazotti jogviszonyokat (önkormányzati intézmények vezetõi, az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban álló háziorvos stb.), amelyben az alapvetõ munkáltatói jogok (kinevezés, felmentés, összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi jogkör) gyakorlása a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik, s ennek következtében betöltött munkaköre kapcsán rendkívül szoros hierarchikus függõségi viszonyban áll azzal a testü-

1257

lettel, amelynek tagja. A vitatott szabály alapján nem lehet képviselõ az, akinek személyes közremûködésével mûködõ gazdasági társaság önkormányzati feladatot az önkormányzattal kötött szerzõdés alapján lát el. Az önkormányzat nem csak gazdasági társasággal köthet a feladatkörébe tartozó közszolgáltatási feladatok ellátására szerzõdést, a nem gazdasági társasági formában mûködõ szervezetek tevékenységében való személyes közremûködés nem minõsül összeférhetetlennek. A gazdasági társaság tevékenységében való személyes közremûködés különbözõ tartalmú tevékenységeket takar, az önkormányzati feladatok ellátására az önkormányzattal kötött szerzõdéses jogviszonyok jelentõsen eltérõ tartalmúak, így általános összeférhetetlenségi okká minõsítésük olyan esetekben is módot adhat az összeférhetetlenség kimondására, a képviselõi megbízatás megszüntetésére, amikor annak indokoltsága azonos ismérvek alkalmazása mellett nem állapítható meg. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó az Ökj.tv. 5. § e) pontjának megalkotása során nem alkalmazott a szabályozás alkotmányos céljából következõ azonos mércét az összeférhetetlenségi okok meghatározása során, nem azonos elvek és szempontok alapján ítélte meg az önkormányzati képviselõi megbízatással összeférhetetlen helyzeteket, így a vizsgált rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlõség követelményét. Ezért az Alkotmánybíróság az Ökj.tv. 5. § e) pontját megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy e határozatában nem az Ökj.tv. 5. § e) pontjában szabályozott egyes összeférhetetlenségi okok alkotmányellenességét állapította meg, hanem annak az alkotmányellenességét, hogy a vitatott szabályozás az azonos összeférhetetlenségi helyzetek nem azonos ismérvek szerinti alkalmazását teszi lehetõvé, és ezáltal sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az alkotmányellenes megkülönböztetés megszüntetése érdekében a törvényhozó feladata a gazdasági összeférhetetlenség egységes ismérveinek kialakítása és következetes érvényesítése az összeférhetetlenségi okok meghatározása során: „A törvényhozónak a diszkrimináció kiküszöbölésére az egységes mércét saját döntése szerint kell meghatároznia, és következetesen érvényesítenie.” [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 358.] Az Alkotmánybíróság annak ellenére, hogy a vitatott rendelkezés alkotmányellenességét megállapította és megsemmisítette, nem adott helyt az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozók azon kérelmének, ami az alkotmányellenes rendelkezés konkrét ügyekben való alkalmazásának megtiltására irányult. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés konkrét esetben való alkalmazásának megtiltására akkor van mód, ha azt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményezõ különösen fontos érdeke indokolja. Az alkotmányjogi panasszal támadott ügyekben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkalmazási tilalom elrendelése a jogbiztonságot veszélyeztetné, ezért az erre irányuló indítványokat elutasította.

1258


4. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. §-ába ütközése miatt az Ökj.tv. 5. § e) pontja alkotmányellenes és megsemmisítette, – állandó gyakorlatát követve – nem vizsgálta azt, hogy az indítványozók által felhívott további alkotmányi rendelkezések sérelme megállapítható-e a vitatott szabályozással összefüggésben. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 6/2005. AB határozat, ABK 2005. március, 107, 109.]

V. 1. Az indítványozók az Ökj.tv. 5. § e) pontjára vonatkozóan elõadott alkotmányossági indokokkal azonos indokok alapján kérték az Ökj.tv. 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is. Ez a rendelkezés nem határoz meg önálló összeférhetetlenségi okokat a bizottsági tagokra nézve, hanem a képviselõk összeférhetetlenségét szabályozó 5. § egészére kiterjedõ visszautalással rendezi a képviselõ-testület képviselõi jogállással nem bíró tagjaira irányadó összeférhetetlenségi okokat. Azzal, hogy az Ökj.tv. 5. §-ának az indítványozók által a bizottsági tagsággal összefüggésben is kifogásolt rendelkezését az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette, az Ökj.tv. 11. § (2) bekezdésének az indítványozók által kifogásolt alkotmányellenességét is orvosolta, ezért e rendelkezés megsemmisítését mellõzte. 2. Az alkotmányjogi panaszok egyikében az indítványozó az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdésének megsemmisítését és alkalmazási tilalmának kimondását kérte, mivel az egyfelõl sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes tárgyaláshoz való jogot, másfelõl a jogorvoslatjogának korlátozásáról az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltak ellenére egyszerû szótöbbséggel döntött a jogalkotó. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítványozó ez utóbbi megállapítása nem helytálló, az Országgyûlés az Ökj.tv.-t a minõsített többség szabályainak megfelelõen fogadta el, azaz a törvényt a jelenlevõ képviselõk több, mint kétharmadának szavazatával alkották meg. [Országgyûlési Napló 2000.06.20. 151. ülésnap] Az összeférhetetlenségi eljárást az Ökj.tv. 8–10. §-ai szabályozzák. E szabályok szerint a képviselõ megbízólevelének átvételét, illetõleg az összeférhetetlenségi helyzet keletkezését vagy annak a képviselõ tudomására jutását követõ 30 napon belül a képviselõ az összeférhetetlenséget köteles megszüntetni. Ha a képviselõ e kötelezettségének nem

3. szám

tesz eleget az összeférhetetlenség megállapítása a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik. Abban az esetben, ha a képviselõtestület az összeférhetetlenséget kimondja az Ökj.tv. 2. § c) pontja alapján a képviselõ képviselõi megbízatása megszûnik. Az összeférhetetlenségi eljárásban a bíróság jogorvoslati fórumként jár el. Az önkormányzati képviselõk összeférhetetlensége két módon kerülhet bíróság elé. Az összeférhetetlenséget kimondó képviselõ-testületi határozatot az érintett képviselõ – jogszabálysértésre hivatkozva – a határozat kézbesítésétõl számított 8 napon belül a fõvárosi, megyei bíróság elõtt megtámadhatja. A törvény alapján a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje abban az esetben, ha a képviselõ-testület törvénysértõ módon nem dönt az összeférhetetlenség kimondásáról, vagy határozata törvénysértõ, a bírósághoz fordulhat a képviselõtestület törvénysértõ határozatának felülvizsgálata, illetõleg a törvénysértõ mulasztás megszüntetése iránt. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint nem tekinthetõ az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jog alkotmányellenes korlátozásának, ha a jogalkotó egyfokú bírói utat biztosít valamely közhatalmi döntés ellen. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján a jogorvoslathoz való jog gyakorlása a törvény keretei között illeti meg a jogosultat, az Alkotmány a jogorvoslat rendszerére, arra nézve, hogy hány fokú legyen a jogorvoslat, nem tartalmaz rendelkezést. A jogorvoslathoz való jog érvényesüléséhez elégséges az egyfokú jogorvoslat. [1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454.; 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 110.; 787/D/1999. AB határozat, ABH 2001, 1090, 1094.; 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 571–572.] Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a Pp. azon rendelkezése tekintetében is, amely közigazgatási perekben kizárja az elsõ fokú bírói ítélet elleni fellebbezés lehetõségét. Úgy ítélte meg, hogy ez a megoldás – mivel az Alkotmány csak azt garantálja, hogy az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság elõtt érvényesíthetõk, de nem teremt alanyi jogot ahhoz, hogy a jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés is megtámadható legyen – nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot. Nem minõsítette az egyfokú bírói felülvizsgálatot az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével ellentétesnek sem. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81–83.] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ökj.tv. 10. §-ában szabályozott jogorvoslati eljárás nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés kapcsán nem

3. szám


1259

állapítható meg az Alkotmány 57. § (1) bekezdésben foglalt alapjog sérelme sem. A nemperes eljárás az igazságszolgáltatásnak egyik formája. Egyszerûbb, rugalmasabb eljárást biztosít olyan ügyekben, amelyekben az ügy megítélése egyszerû és valamely nyomós érdek fûzõdik a kérelem gyors elbírálásához. A képviselõ-testület a helyi önkormányzás szerve, a helyi önkormányzatot megilletõ hatáskörök gyakorlója, amelynek jogállását az Alkotmány szabályozza, mûködésének zavartalanságához alkotmányos érdek fûzõdik. A képviselõ-testület mûködésének zavartalansága megkívánja, hogy tartósan ne terheljék konfliktusok, az összeférhetetlenség miatt megüresedõ képviselõi státus mielõbb betöltésre kerüljön, ez az összeférhetetlenségi eljárás gyors lebonyolítását kívánja meg. A bíróságnak ebben a jogorvoslati eljárásban a képviselõ-testület döntésének jogszerûségét, a képviselõ-testület eljárása során már feltárt tényhelyzetet kell megítélnie, arról kell döntenie, hogy az összeférhetetlenség kimondásának elõírt feltételei bizonyítottan fennállnak-e vagy sem. A vitatott szabály lehetõséget ad az érintett önkormányzati képviselõ meghallgatására is, nincs akadálya annak sem, hogy a képviselõ a bíróság felé az álláspontját írásban kifejtse. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság nem tekinti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozásának, hogy az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdése nemperes eljárásról rendelkezik. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezés az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között az alkotmányos indok nélkül tett hátrányos megkülönböztetést tiltja, amely tilalom elsõsorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ettõl eltérõ esetben alkotmányellenesnek minõsül az emberi méltósághoz való jogot sértõ hátrányos megkülönböztetés, ha a jogrendszer a jogok és kötelezettségek elosztása során nem kezeli egyenlõként a jogalanyokat, nem értékeli õket azonos tisztelettel és körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal. [Így többek között: 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73.; 16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58.; 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1991, 88.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280.; 15/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1993, 112.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 10/1998. (IV. 8.) AB határozat, ABH 1998, 107.] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévõ személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon, s nem lehet hátrányos megkülönböztetésrõl beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérõ alanyi körre állapít meg eltérõ rendelkezéseket. [8/2000. (III. 31.) AB ha tá ro zat, ABH 2000, 56.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789., 792.] Jelen esetben azonban eltérõ szabályozási körbe vont jogalanyok – közalkalmazottak, illetõleg vállalkozók – között tesz különbséget az Alkotmánybíróság által vizsgált összeférhetetlenségi szabály, ennek megfelelõen a hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn.

A határozatnak a Magyar Közlönyben történõ közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.

2. Az Ökj.tv. 5. § e) bekezdésében említett vállalkozási, megbízási vagy munkajogviszony és az ehhez hasonló tartalmú közalkalmazotti jogviszonyok között valóban számos átfedés tapasztalható. A legfontosabb kapcsolódási pont ezen szabályozási körök között a szerzõdések tárgyául szolgáló önkormányzati feladat ellátása. Ez ugyanakkor nem alapozza meg az azonos szabályozási körben való kezelésüket. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos alkalommal kifejtette azon álláspontját, hogy ezen jogviszonyok között jelentõs eltérések találhatók. A vállalkozási és megbízási jogviszonytól, valamint a munkaviszonytól – bár a munkavégzés képezi az alapját mindegyik jogviszonynak, amely a felek megállapodásával jön létre – a közszolgálat területére esõ jogviszonyok alapvetõen annyiban térnek el, hogy az utóbbiban sajátos közjogi, közigazgatási jogi elemek is vannak. [3/1994. (I. 21.) AB határozat, ABH 1994, 59., 61.; 61/2002. (XI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 673., 677.] A felek megállapodásán alapuló munkavégzésen túlmenõen azonban lényeges különbség áll fenn a két szabályozási csoport között, mégpedig az, hogy a közszolgálati jogviszonyok, s így a közal-

Alkotmánybírósági ügyszám: 604/B/2000.

Dr. Bagi István alkotmánybíró különvéleménye Egyetértek a határozat rendelkezõ részének 2., 3. és 4. pontjaiban foglalt rendelkezésekkel, azonban nem értek egyet az 1. pontban foglalt megsemmisítéssel. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak a helyi önkormányzati képviselõk jogállásának egyes kérdéseirõl szóló 2000. évi XCVI. törvény (Ökj.tv.) 5. § e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat el kellett volna utasítania, mivel a megsemmisítésre került összeférhetetlenségi szabály nem áll ellentétben az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlõség követelményével.

1260


kalmazotti jogviszony, mint munkavégzésre irányuló szerzõdés elemeit törvényi szabályozás tartalmazza, s azoktól a felek csak a törvényben meghatározott esetekben térhetnek el. Ezzel szemben az önkormányzati feladatok vállalkozási, megbízási és munkaszerzõdés keretében való ellátása esetén – különös tekintettel a jogszabály által összeférhetetlenségi feltételként definiált személyes közremûködési kötelezettségre – a felek a szerzõdéses viszonyaikat szabadon alakíthatják ki. 3. Mivel ezen jogviszonyok elemei szabad megállapodás tárgyát képezik, így különösen fontos, hogy a jogalkotó érvényesíteni tudja a gazdasági összeférhetetlenségi szabályozás által megvalósítani kívánt célokat, így a közhatalom gazdasági semlegességét, a közélet tisztaságának és a képviselõi függetlenségnek a biztosítását, a gazdasági és politikai funkciók összefonódásának és a nemkívánatos érdekérvényesítés, befolyással való visszaélés megakadályozását. A jogalkotó a mindenkori társadalmi, politikai, gazdasági viszonyokat, erkölcsi szempontokat, történetileg kialakult megoldásokat figyelembe véve, azokat mérlegelve dönt az összeférhetetlenségi okok meghatározásáról, s ezért a gazdasági összeférhetetlenségi okok köre országonként és történeti idõszakonként különbözõ. [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130., 135.] Míg a közszolgálati jogviszony létrejöttének alapvetõ célja az önkormányzati feladatok ellátásának biztosítása szakmailag önálló intézmények útján, addig a vállalkozási, megbízási és munkaszerzõdés keretei között az önkormányzattal szerzõdõ személy vagy gazdasági társaság oldaláról megjelenik a közvetlen nyereségérdekeltség. Az összeférhetetlenség kimondása éppen azon alapul, hogy a vállalkozó a képviselõ-testület tagjaként a számára kedvezõ szerzõdési feltételek kialakítására lehet ráhatással e tisztségébõl eredõen. A közszolgálati jogviszony esetében ez a veszély – s így a szerzõdéskötés során létrejött megállapodás alapján az esetleges visszaélés – a nagyfokú törvényi szabályozottságból eredõen nem merülhet fel. Álláspontom szerint tehát mind az eltérõ csoportképzési jellemzõk, mind pedig a szabályozásban érvényesíteni kívánt cél, a közélet tisztaságának védelme könnyen belátható. Ellenkezõ álláspont alapján az Ökj.tv. 5. § e) pontjának megsemmisítésével az önkormányzatoknál maga a gazdasági összeférhetetlenség általam leglényegesebbnek tartott részében megszûnik. A hátrányos megkülönböztetés vizsgálatakor alkalmazandó csoportképzés alapját tehát nem a jogviszonyok általános jellemzõinek hasonlósága, hanem a jogviszonyok létrejöttében, tartalmának meghatározásában és mûködésében fennálló alapvetõ különbségek adják. Az önkormányzati feladat ellátásának biztosítására létrejött jogviszonyok esetében pedig a közszolgálati jogi szabályozáson alapuló jogviszonyok külön csoportot képeznek, s ennek megfelelõen tekintetükben nem állapítható meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése.

3. szám Az Alkotmánybíróság 7/2006. (II. 22.) AB határozata

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában – dr. Balogh Elemér, dr. Kovács Péter és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következõ határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 8. § (3) bekezdése, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet 4. § (1) bekezdés p) pontja alkotmányellenes, ezért azokat a határozat kihirdetése napjával megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25. § (6) és (7) bekezdéseinek; a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 3. § h), i) pont 4. alpontjának, k) és m) pontjainak, 10. § (1) bekezdésének és 21. § (1) bekezdésének, 25/A. § (6) bekezdésének, 25/D. § (3) bekezdésének és 90. § (1) bekezdés g) pontjának, valamint (2) bekezdés b) pontjának; a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 8. § (1) és (4) bekezdéseinek; a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvényt módosító 2001. évi CXVII. törvény 18. § (4) bekezdésének; továbbá a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételérõl, mûködtetésérõl, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII. 30.) Kormány rendelet 4. § (2) bekezdés a) pontjának és 5. § (2) bekezdés b) pontjának, továbbá a termõföldre vonatkozó elõvásárlási és elõhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet 4. § második mondatának és 6. § (1) bekezdésének az alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványokat elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 26. § (1) bekezdésével kapcsolatban benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezõ indítványt elutasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a földrendezõ és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 12/F. § (4) bekezdés második mondatának, a 2001. évi CXVII. törvény által módosított, az indítvány benyújtásakor hatályban lévõ, a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 10. §-ának, 13. § (1)–(5) bekezdéseinek és 21. §-ának, a Nemzeti Földalap-

3. szám


1261

ról szóló 2001. évi CXVI. törvény 2. § (2) bekezdésének, 6. § (1) bekezdés e) pontjának, 13. § (2) bekezdésének és 21. §-ának, továbbá a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételérõl, mûködtetésérõl, valamint kiemelt támogatásáról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdés d) pontjának, a termõföldre vonatkozó elõvásárlási és elõhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet 8. § második mondatának, a Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályairól szóló 17/2002. (II. 18.) Korm. rendelet 6. § (3) bekezdésének, végül a birtokpolitika elveirõl szóló 1010/2002. (II. 1.) Korm. határozatnak és a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításával összefüggõ feladatokról szóló 1043/2002. (V. 4.) Korm. határozatnak az alkotmányossági felülvizsgálatára indult alkotmánybírósági eljárást megszünteti.

hasznosításával összefüggõ feladatokról szóló 1043/2002. (V. 4.) Korm. határozat (a továbbiakban: H.2.) alkotmányellenességének a megállapítására. Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezõ indítványozók a termõföld kisajátítására, a családi gazdaságra, illetve a családi gazdálkodókra vonatkozó rendelkezéseket sérelmezték, és az elõvásárlási és elõhaszonbérleti jog jogosultjainak a termõföldtörvényben szabályozott sorrendjét, valamint az állam „elõszerzési” jogára vonatkozó szabályokat kifogásolták. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

5. Az Alkotmánybíróság a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény egészének, a földrendezõ és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXVIII. törvény 7. § (1) bekezdésének, továbbá a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételérõl, mûködtetésérõl, valamint kiemelt támogatásáról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet egészének a megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja.

2.2. A tulajdonhoz való jogra, a piacgazdaságra és a diszkrimináció-tilalomra hivatkozva kérték megsemmisíteni a 6. § (1) bekezdésének azt a részét, amely alapján a Nemzeti Földalap tulajdonába kerülnek azok a földek, amelyek az aranykorona hiány pótlását követõen megmaradtak, illetve amelyek nem tartoztak egyik földalapba sem. Az indítványozók álláspontja szerint aránytalan szankció az „államosítás” arra az esetre, ha a szövetkezet elmulasztotta volna a maradvány földterületek magántulajdonba adását. Ezen túl tulajdonelvonás történik, mert a magántulajdonosok (a szövetkezetek akkori tagjai, azok, akiknek tagsági viszonya korábban valamilyen oknál fogva megszûnt, illetve a kárpótlásra jogosultak) joggal bízhattak tulajdonuk megszerzésében. A magántulajdon „államosítására” kerül tehát sor a Földalaptörvény 6. § (1) bekezdése alapján, anélkül, hogy a törvény kisajátítási eljárást rendelt volna el. Ezzel kapcsolatban kérték az indítványozók a Földtörvény módosításáról szóló 2001. évi CXVIII. törvény 7. § (2) bekezdése a) pontjának megsemmisítését is, mert az álláspontjuk szerint a szövetkezeti tulajdon elvonását valósítja meg.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. 1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Földalaptörvény), a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvényt (a továbbiakban: Termõföldtörvény) módosító 2001. évi CXVII. törvény és a 2002. évi XXIII. törvény, valamint a földrendezõ és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Földtörvény) módosításáról szóló 2001. évi CXVIII. törvény számos rendelkezése és a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételérõl, mûködtetésérõl, valamint kiemelt támogatásáról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.1.), továbbá a termõföldre vonatkozó elõvásárlási és elõhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.2.) és a Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályairól szóló 17/2002. (II. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.3.), valamint a birtokpolitika elveirõl szóló 1010/2002. (II. 1.) Korm. határozat (a továbbiakban: H.1.) és a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek

2.1. Az indítványozók a Földalaptörvény számos rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kérték beadványukban. Álláspontjuk szerint a Földalaptörvény 2. § (2) bekezdése sérti a jogbiztonságot azáltal, hogy a birtokpolitikai elveket nem törvény, hanem kormányhatározat szabályozza.

2.3. A Földalaptörvény 8. § (1) bekezdése elõvásárlási jogot biztosít az állam számára a Termõföldtörvény szerinti sorrendben. E rendelkezés az indítványok szerint sérti a tulajdonhoz való jogot, a magyar állam ugyanis a forgalmi viszonyokban „nem gazdasági szereplõként, hanem a közhatalom birtokosaként van jelen”. A Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet (a továbbiakban: NFA) ugyanis, amely az elõvásárlási jogot az állam képviseletében gyakorolja, nem a piac elvei szerint mûködõ gazdasági társaság, hanem „meghatározott privilégiummal rendelkezõ és a többi piaci szereplõ magatartását befolyásoló képzõdmény”– vélik az indítványozók. 2.4. Az indítványozók a Földalaptörvény 8. § (4) bekezdését is támadták, amely alapján az államot megilletõ elõvásárlási jog a termõföld és tanya ingyenes átruházása esetén is gyakorolható, ha az átruházás nem közeli hozzá-

1262


tartozó javára történt. Az indítványozók szerint a földtulajdonos, bár megválaszthatja, hogy kinek ajándékozza el földjét, ha az ajándékozott nem a hozzátartozója, akkor az állam „beléphet” az ajándékozási szerzõdésbe, ezáltal az ajándékozási szándék, és így a tulajdonos rendelkezési joga sérelmet szenved. Az ajándékozott részére nyújtandó kártalanítási összeg viszont meg sem közelíti a földbõl a szakszerû gazdálkodás folytatásával nyerhetõ hasznot. 2.5. Több indítványozó kifogásolta a 8. § (3) bekezdést is, amely alapján az állam a tulajdonszerzéstõl számított három éven belül kisajátíthatja a 2002. január elsejét követõen vásárolt termõföldet, ha az nem a termõföldtörvényben meghatározott elõvásárlásra jogosult tulajdonába került. Az indítványozó ezzel kapcsolatban a Földalaptörvény 22. § (2) bekezdésének d) pontját is sérelmezi, ez ugyanis módosítja a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendeletet akképpen, hogy lehetõvé teszi az ingatlan kisajátítását a helyben lakók és a családi gazdaságok termõfölddel kapcsolatos igényeinek a kielégítése, valamint a spekulációs törekvések visszaszorítása érdekében. Az indítványok szerint ez ellentétes az Alkotmány 2. § (1), 8. § (2), 9. § (1) és 13. § (1) és (2) bekezdéseivel, és sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az indítványozók szerint nem felel meg a „kivételesség” Alkotmányba foglalt követelményének az az elõírás, amely általánosan teszi lehetõvé a termõföldek kisajátítását, és nem tekinthetõ „közérdeknek” a helyben lakók és a családi gazdaságok termõföld szükségleteinek a kielégítése. A diszkrimináció tilalmát sértõnek tartják a kérelmezõk, hogy a Termõföldtörvény szerinti elõvásárlásra jogosultak általi termõföldvétel esetében nem ad lehetõséget a törvény a kisajátításra. Az indítványozók szerint a Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése önkényesen tesz különbséget a 2002. január elseje elõtt és után vásárolt termõföldek között, elõnyösebb helyzetbe hozva a korábban termõföldet vásárlókat. Ezen túl a jogbiztonságot sértõnek vélik, hogy a három éves határidõ hosszú ideig bizonytalanságban tartja a termõföldet megszerzõ új tulajdonost. 2.6. Egy indítványozó a Földalaptörvénynek az indítvány benyújtásakor hatályos 13. § (2) bekezdését támadta, mondván a jogbiztonságot sérti, hogy az e bekezdésben foglalt „elsõ sorban” kitétel lehetõvé teszi „a földrészletek hasznosítását tetszés szerint kiválasztott vevõk számára”. 2.7. Ugyanezen indítványozó szerint jogbiztonságot sértõ a Földalaptörvény 21. §-a is, amely felhatalmazást ad a Kormány részére az NFA vagyonkezelése, hasznosítása részletes szabályainak a megalkotására. E rendelkezés alapján kérte egy másik indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását, mondván, a Kormány nem tett eleget a Földalaptörvény 21. §-ában foglaltaknak, mivel nem alkotott rendeletet az NFA-hoz tartozó termõföldvagyon nyilvántartására, vagyonkezelésére és hasznosítására.

3. szám

3.1. Az indítványozók a Termõföldtörvény több szakaszát is támadták alkotmánybírósági beadványukban. Jogbiztonságot sértõnek és az Alkotmány 15. §-ába ütközõnek találták a „családi gazdaság” és a „helyben lakó” Termõföldtörvény 3. § h) és m) pontjaiban adott definícióját, és diszkriminatívnak a 3. § i) pont 4. feltételét, amely alapján az lehet családi gazdálkodó, akinek a bejelentett állandó lakóhelye legalább három éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van. Az indítványozók szerint e megszorításnak nincs ésszerû indoka és korlátozza a fiatalok gazdálkodási lehetõségét. E rendelkezés és a 3. § m) pontja olyan feltételeket tartalmaz, vélik az indítványozók, amelyek indokolatlanul akadályozzák a tulajdonost tulajdonának elidegenítésében. Az indítványok jogbiztonságot sértõnek tartják a mezõgaz da sá gi te vé kenység nek a Ter mõ föld törvény 3. § k) pontjában foglalt definícióját is, amiért az nem felel meg a mezõgazdasági tevékenység KSH által azonosítható besorolásának. Egy alkotmányjogi panasznak nevezett, de valójában utólagos normakontrollra irányuló indítvány azt sérelmezi, hogy a családi gazdaság formában való mûködést csak több személynek engedi meg a Termõföldtörvény, és az indítványozó egy személyben nem lehet családi gazdálkodó. Emellett, az indítványozó az alkotmányellenesnek tartott jogalkalmazói gyakorlat megváltoztatása érdekében kezdeményezte a Termõföldtörvény 3. § h), i) és j) pontjait értelmezõ joggyakorlat alkotmányossági vizsgálatát. 3.2. A Termõföldtörvény 10. §-ába foglalt elõvásárlási sorrendet és a 21. § által megállapított elõhaszonbérleti sorrendet kifogásolta több indítványozó. Álláspontjuk szerint az elõvásárlási jog biztosításának nincs olyan ésszerû indoka, amely a szerzõdési szabadság ilyen mérvû korlátozását tenné szükségessé. Emellett, véleményük szerint a tulajdonhoz való jogot is aránytalanul korlátozza az elõvásárlási jog, a termõföld mûvelési ág szerinti hasznosításának ugyanis nem ez a jogintézmény az elsõdleges eszköze, és nincs arra biztosíték, hogy az elõvásárlásra jogosult ténylegesen meg is mûveli a földet, hiszen a Termõföldtörvény kizárólag a családi gazdálkodó esetében írja elõ feltételként, hogy a gazdálkodónak mezõgazdasági termelõnek kell lennie. A tulajdonhoz való jogot sértõnek tartják az indítványozók a helyben lakó szomszéd, illetve a helyben lakó részére biztosított elõvásárlási, elõhaszonbérleti jogot is. Az elõhaszonbérlet esetében a tulajdonjog sérelme még nyilvánvalóbb, mint az elõvásárlás esetében, írják az indítványozók, a haszonbérlet során ugyanis a bérlõ kiválasztása bizalmi kérdés. A tulajdonos elemi érdeke, hogy a haszonbérlõ megtegyen minden szükséges intézkedést a föld termõképességének a megtartása érdekében. Különösen sérelmesnek tartják az indítványozók, hogy az NFA az elõvásárlási, elõhaszonbérleti sorrendben megelõzi a ténylegesen mezõgazdasági tevékenységet folytató haszonbérlõket, felesbérlõket, részesmûvelõket. Ez a szabály az utóbbiak vállalkozáshoz való jogát sérti – vélik a beadványt benyújtók.

3. szám


Az elõvásárlás és az elõhaszonbérlet sorrendjét megállapító szabályt az indítványozók a diszkrimináció tilalmába ütközõnek tartják, a jogalkotó ugyanis „a családi gazdálkodó elõvásárlási jogát és elõhaszonbérleti jogosultságát a közös háztartásban élõ családtag elé helyezte”. Ehhez kapcsolódóan támadja a Termõföldtörvényt módosító 2001. évi CXVII. törvény 18. § (4) bekezdését az indítványozók egyike, mondván, a „privilegizált helyzethez elég a családi vállalkozóvá válás ígérete”. 3.3. A kérelmezõk szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértõek és az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütközõek a Termõföldtörvény 13. § (1)–(5) bekezdései. Az indítvány benyújtásakor hatályban lévõ jogi szabályozás alapján az NFA mint haszonbérbe adó ötven évre szóló haszonbérleti szerzõdést köthetett, más földtulajdonos viszont csak tíz évre szólót. 3.4. A Termõföldtörvény 25/A. § (6) bekezdése alapján a földhasználati szerzõdés bejelentésének elmulasztása a szerzõdés érvénytelenségét vonja maga után. Az indítványozók szerint e szabály sérti a jogállamiság alkotmányos elvét, aránytalan szankciót rendel ugyanis e mulasztáshoz. Az egyik indítványozó az e rendelkezésre visszautaló 25/D. § (3) bekezdést is alkotmánysértõnek tartja. 3.5. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést lát a kérelmezõk egyike abban, hogy az Országgyûlés mindeddig nem alkotta meg a Termõföldtörvény 26. § (1) bekezdésében elõírt birtokrendezési törvényt. 3.6. Egy másik indítványozó pedig a jogbiztonságot sértõnek tartja a Termõföldtörvény 90. § (1) bekezdés g) pontját, amely felhatalmazást ad a Kormány számára, hogy rendelettel állapítsa meg a családi gazdaságok létrehozására, nyilvántartásba vételére és mûködésére vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat. Az indítványban foglaltak szerint a Termõföldtörvény a családi gazdálkodó fogalmának meghatározásán túl a családi gazdaságról érdemi rendelkezést nem tartalmaz, „ezért alkotmányosan megengedhetetlen végrehajtási jogszabályra bízni a jogintézmény voltaképpeni teljes szabályozását”. Ugyanezt a kifogást fogalmazza meg a kérelmezõ a Termõföldtörvény 90. § (2) bekezdés b) pontja vonatkozásában, amely felhatalmazást ad a szaktárca minisztere számára, hogy a földminõsítés részletes szabályait rendeletben szabályozza. 4.1. Néhány indítványozó a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközõnek tartja a Földtörvény indítvány benyújtásakor hatályban volt 12/F. § (4) bekezdés második mondatát, amely szerint az osztatlan közös tulajdon megosztását lehetõség szerint a földrészlet legjobb minõségû területrészén kellett kezdeni. Az indítványozó szerint e szabály következtében hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akik a megosztást nem kérték vagy kérhették. Az indítványozók egyike az Alkotmánybíróságtól jogtechnikai okokból kérte a 12/F. § egészének a megsemmisítését és meghatározta e szakasz egyes bekezdéseinek

1263

szerinte helyes sorrendjét. Ugyanezen indítványozó a jogállamiságot sértõnek tartja, hogy ha a tulajdonostársak közötti egyezség hiányában sorsolás dönt a kiosztás sorrendjérõl, akkor a sorsolás ellen a körzeti földhivatalnál a megyei földhivatalhoz címzett kifogás nyújtható be. A problémát abban látja az indítványozó, hogy e kifogás elutasítását követõen nincs további jogorvoslati lehetõség. 4.2. Végül konkrét alkotmányjogi indok nélkül sérelmezi az indítványozó a Földtörvényt módosító 2001. évi CXVIII. törvény 7. § (1) bekezdését, mondván, „nem vihetõ keresztül, hogy a törvény 7. §-a csak a földkiadásokkal kapcsolatos, el nem bírált ügyekre terjeszti ki a hatályát”. 5. Egyes indítványozók az R.1. egészének, más indítványozók csupán e rendelet 10. § (1) bekezdés d) pontjának a megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. Több kérelmezõ diszkriminatívnak, a jogállamiságot sértõnek és az egyesülési szabadságba ütközõnek tartja, hogy a családi gazdálkodó csak akkor jogosult a támogatás igénybevételére, ha rendelkezik a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége ajánlásával. Az Alkotmánybírósághoz utóbb érkezett beadványok az R.1. azon elõírásait támadják, amelyek szerint a családi gazdaság csak akkor vehetõ nyilvántartásba, ha a családi gazdálkodó nyilatkozik arról, hogy élethivatásszerûen végez mezõgazdasági tevékenységet, továbbá a családi gazdaságot törlik a nyilvántartásból, ha az elõbbi kötelezettséget a családi gazdálkodó 2005. január elsejéig nem teljesítette [4. § (2) bekezdés a) pont, 5. § (2) bekezdés b) pont]. Az indítványozó szerint ez az elõírás túlzott mértékben korlátozza a családi gazdálkodók vállalkozási szabadságát, és hátrányos helyzetbe hozza õket a mezõgazdasági termelõkhöz képest, akikkel különben mind adózási, mind támogatási szempontból azonos elbírálás alá esnek. 6. Az R.2. 4. § második mondatában található „rangsor” kifejezést sérelmezte az indítványozók egyike. Álláspontja szerint sérti a normavilágosság követelményét, hogy e rendelet nem a Termõföldtörvény által használt „sorrend” kifejezést használja. Ez okból kérte az indítványozó az R.2. 6. § (1) bekezdésének a megsemmisítését is. Több kérelmezõ kifogásolta az R.2. 8. § második mondatát, amely szerint az R.2. rendelkezéseit a földhivatalhoz 2002. február 22-tõl benyújtott kérelmek esetében kell alkalmazni. 7. Az R.3. indítvány benyújtásakor hatályos 6. § (3) bekezdése alapján az NFA, ha a vagyonkezelésében lévõ föld hasznosításával általa megbízott a szerzõdésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti, a szükséges feladatok elvégzésével a Növény- és Talajvédelmi Szolgálatot bízza meg. Az egyik indítványozó szerint e rendelkezés elõnyben részesíti a Növény- és Talajvédelmi Szolgálatot más gazdasági szereplõkhöz képest, és ezzel a tulajdoni formák egyenrangúságának alkotmányos követelményét és a diszkrimináció tilalmát sérti.

1264


8. Végül számos indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a H.1. és a H.2. megsemmisítését, továbbá a támadott jogszabályi rendelkezések pontos megjelölése nélkül kérte néhány indítványozó a Földalaptörvény és az R.1. egészének a megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, valamint az igazságügyi minisztert.

II. 1. Az Alkotmánynak az indítványok által érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Földalaptörvénynek, a Termõföldtörvénynek és a Földtörvénynek az indítványozók által sérelmezett, az indítványok elbírálásakor hatályban lévõ rendelkezései: Földalaptörvény: 2. § (2) „A tulajdonosi jogok gyakorlása és a Nemzeti Földalap rendeltetésszerû hasznosítása a földbirtok-politikai irányelvek szerint történik. A földbirtok-politika irányelveit – ideértve a szociális földprogram szempontjait is – országgyûlési határozat állapítja meg. A földbirtok-politikai irányelvek érvényre juttatásáról, valamint a szükséges feltételek megteremtésérõl a Kormány gondoskodik.” 8. § (1) „Az államot a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) szerinti sorrendben elõvásárlási jog illeti meg minden termõföldre, kivéve azt, ami a Tft. hatálybalépése elõtt zártkerti földrészletnek minõsült (a továbbiakban: zártkerti föld). Az elõvásárlási jo-

3. szám

got az állam képviseletében a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet gyakorolja. (2) A tulajdonos a vételi ajánlatot a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezetnek köteles megküldeni. (3) A helyben lakók termõföldigényének kielégítése, gazdálkodási alapjának megteremtése, a földspekulációs törekvések visszaszorítása, a települések népességmegtartó képességének megõrzése, illetve elõsegítése céljából – 2002. január 1. után vásárolt föld esetén – a Magyar Állam javára kisajátításnak van helye. E címen nem sajátítható ki az a termõföld, amely a Tft.-ben meghatározott elõvásárlásra jogosult tulajdonába került. A kisajátítás iránti kérelmet – az erre irányadó szabályok szerint – a tulajdonszerzést követõ három éven belül az érintett földrészlet fekvése szerinti települési önkormányzat véleményének beszerzése után a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet terjesztheti elõ. (4) Az (1) bekezdés szerinti, államot megilletõ elõvásárlási jog – a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pont] javára történõ tulajdon-átruházás kivételével – termõföld, illetve tanya tulajdonának részben vagy egészben ingyenes átruházása esetén is gyakorolható. Ebben az esetben az ingyenesen vagy részben ingyenesen szerzõ fél kötelezettsége helyébe a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet – kisajátítási kártalanításra irányadó szabályok szerinti – fizetési kötelezettsége lép. A fizetési kötelezettség mértékének megállapítása és a kötelezettség teljesítése tekintetében egyebekben a kisajátítási eljárásra vonatkozó szabályok az irányadók.” 21. § „Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.” Termõföldtörvény: 3. § „h) családi gazdaság: legfeljebb 300 hektár nagyságú termõföld (ideértve a mezõ-, erdõgazdasági mûvelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetõleg haszonbérletével, használatával rendelkezõ gazdálkodó család valamennyi termõföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezõgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közremûködésén alapuló gazdálkodási forma;” „i) a családi gazdálkodó: a családi gazdaságot a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatal nyilvántartásába bejegyeztetõ személy, aki [...] 4. legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van; j) a gazdálkodó család tagjai: a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülõje; gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell; k) mezõgazdasági tevékenység: növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, halászat, haltenyésztés, szaporí-

3. szám


tó anyag termesztés, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás, vegyes gazdálkodás;” „m) helyben lakó: 1. az a magánszemély, akinek bejelentett lakóhelye legalább három éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termõföld vagy tanya fekszik; 2. az a magánszemély, akinek legalább három éve a bejelentett lakóhelye olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termõföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elõl el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van; 3. az i) pont 3. alpontja szerinti szakirányú képzettséggel rendelkezõ, helyben lakást és mezõgazdasági tevékenység élethivatásszerû folytatását vállaló magánszemély; 4. az olyan jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ más szervezet, amelynek bevétele több mint 50%-ban a k) és l) pontok szerinti mezõgazdasági és kiegészítõ tevékenységbõl származik, és székhelye az 1–2. alpontban meghatározott településen van; és 5. természetes személy esetében családi gazdálkodó vagy nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkezõ õstermelõ, illetõleg egyéni mezõgazdasági vállalkozó, vagy a 4. alpont alatti szervezet természetes személy tagja vagy részvényese;” 10. § (1) „Termõföld vagy tanya eladása esetén – ha törvény másként nem rendelkezik – az alábbi sorrendben elõvásárlási jog illeti meg: a) a haszonbérlõt, felesbérlõt és részesmûvelõt; jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet haszonbérlõ esetén annak helyben lakó természetes személy tagját, illetve helyben lakó részvényesét; b) a helyben lakó szomszédot; c) a helyben lakót; d) a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint.” 21. § (1) „A termõföldre és tanyára az alábbi sorrendben elõhaszonbérleti jog illeti meg: a) a volt haszonbérlõt, illetve ha a volt haszonbérlõ a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szûnt meg; b) a helyben lakó szomszédot; c) a helyben lakót.” 25/A. § „(6) A földhasználati szerzõdés bejelentésének elmulasztása a szerzõdés érvénytelenségét vonja maga után. [...]” 25/D. § „(3) A szerzõdések benyújtására, ennek elmulasztására, valamint a szerzõdések nyilvántartásba vételére a 25/A–25/C. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szerzõdés benyújtásának elmulasztása esetén a szerzõdésbõl származó jogokat és kötelezettségeket nem létezõnek kell tekinteni. [...]”

1265

26. § „(1) A tulajdonosok széttagolt külterületi termõföldjeinek összevonásával, a természeti adottságokhoz jobban igazodó termelési feltételek, kedvezõbb üzemi méretek, az együttesen mûvelhetõ családi birtokok kialakítása céljából a település területére vagy annak természetes határokkal elkülöníthetõ egy részére kiterjedõ birtokrendezési eljárást kell lefolytatni. Az általános birtokrendezési eljárásra a külön törvény rendelkezései az irányadók.” 90. § „(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa [...] g) a családi gazdaságok létrehozására, nyilvántartásba vételére és mûködtetésére vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat. (2) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy [...] b) a földminõsítés részletes szabályait rendelettel megállapítsa.” A Termõföldtörvényt módosító 2001. évi CXVII. törvény: 18. § „(4) A családi gazdálkodóra irányadó szabályok vonatkoznak arra a személyre is, aki vállalja, hogy a mezõgazdasági, illetve mezõgazdasági és kiegészítõ tevékenység élethivatásszerû folytatását 2005. január 1. napjáig megkezdi, feltéve, ha a családi gazdálkodóra vonatkozó egyéb feltételeknek megfelel. Ha e kötelezettségének határidõre nem tesz eleget, az eddig felvett támogatások jogtalanul felvett támogatásnak minõsülnek.” Földtörvény: 12/F. § „(1) Amennyiben a földkiadási eljárás eredményeként létrejött osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megilletõ tulajdoni hányadokat az ingatlan-nyilvántartásba már jogerõsen bejegyezték, az illetékes körzeti földhivatalnál bármely tulajdonostárs kérelmével e törvény hatálybalépésétõl számított 60 napon belül, a továbbiakban évente március 1-jéig kezdeményezheti az ingatlan megosztását annak érdekében, hogy saját tulajdoni hányadát önálló ingatlanként kaphassa meg. [...] (4) A kérelem alapján a körzeti földhivatal meghatározza a földrészlet megosztásának módját, megállapítja a megosztás kiindulási helyét és irányát figyelemmel a talajvédelmi szempontokra is.[...] (9) A földrészlet megosztására csak abban az esetben kerülhet sor, ha ahhoz a megosztandó ingatlant terhelõ és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjai, valamint az érintett szakhatóságok hozzájárultak.” 3. Egyéb, az indítványozók által kifogásolt, az indítványok elbírálásakor hatályban lévõ jogszabályi rendelkezések: A szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (Ámt.): 25. § „(6) Ha a szövetkezet (jogutódja) az (1) és a (3) bekezdésben foglaltaknak a földkiadás befejezését követõ 60 napon belül nem tesz eleget, a maradvány termõföldek e törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a

1266


Magyar Nemzeti Földalap Kht. kezelésébe kerülnek, kivéve a védett vagy védelemre tervezett területek. (7) Aki a vagyonnevesítés szabályai szerint jogosultságát hitelt érdemlõen igazolja, a Nemzeti Földalap földkészletébõl termõföldet igényelhet vagy pénzbeni kártalanításra tarthat igényt 4000 Ft/AK értéken.” A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet: 4. § „(1) Ingatlant kisajátítani az alábbi célokra lehet: [...] p) a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 8. §-a alapján a helyben lakók és a családi gazdaságok termõfölddel kapcsolatos igényeinek kielégítése, valamint a spekulációs törekvések visszaszorítása érdekében;” R.1.: 4. § „(2) Az FM hivatal a családi gazdaságot akkor veszi nyilvántartásba, ha a családi gazdálkodó a) a kitöltött kérelemhez a 2. számú melléklet szerinti nyilatkozatot csatol arról, hogy a Tv. szerint élethivatásszerûen kívánja végezni a mezõgazdasági és kiegészítõ tevékenységet,” 5. § „(2) A családi gazdaságot ugyancsak törli az FM hivatal a nyilvántartásból, ha a családi gazdaság [...] b) nem tett eleget azon feltételnek, miszerint élethivatásszerûen mezõgazdasági és mezõgazdasági kiegészítõ tevékenységet végez.” R.2.: 4. § „A szerzõdés az elõvásárlásra jogosult és az eladó között az elõvásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatának az eladóval történt közlésével jön létre. Több elõvásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata esetén a szerzõdés a rangsorban elõrébb állóval, több, azonos helyen álló elõvásárlásra jogosult esetén pedig az eladó választása szerinti személlyel jön létre.” 6. § „(1) Az elõhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggõ eljárásra az 1–4. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.” 8. § „Ez a rendelet 2002. február 22-én lép hatályba.”

III. 1. Az Alkotmánybíróság elõször a Földalaptörvény termõföld kisajátítására vonatkozó szabályainak az alkotmányosságát vizsgálta. A Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése alapján a 2002. január elsejét követõen vásárolt termõföldet az állam a tulajdonszerzéstõl számított három éven belül kisajátíthatja, ha azt nem a Termõföldtörvényben meghatározott elõvásárlásra jogosult szerezte meg. Az indítványozók szerint nem kivételes és nem közérdekû, ezért az Alkotmány 13. § (2) bekezdését sértõ a kisajátítás lehetõsége; a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, hogy az elõvásárlásra jogosult által megszerzett termõföld esetében nincs lehetõség kisajátításra; és jogbiztonságot sértõ a három éves idõtartam, amely alatt lehetõsége van az államnak a kisajátításra. 1.1. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdése alapján tulajdont kisajátítani csak kivételesen, közérdekbõl, törvény-

3. szám

ben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Az Alkotmány maga határozza meg a kisajátítás feltételeit, azt, ahogyan végsõ soron a tulajdon értékét garantálja. Minthogy a kisajátítás az egyetlen törvényes eszköz a tulajdon elvonására, az Alkotmánybíróságnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy a jogalkotó valóban kivételes eszközként és valamely közérdekû cél érdekében alkalmazza azt. Az Alkotmánybíróság elsõként azt vizsgálta, van-e a kisajátítási szabályok bevezetésének közérdekû célja, és hogy e kitûzött cél elérését szolgálja-e a Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése. A Földalaptörvény kisajátítási szabályaihoz két különbözõ jogalkotói cél rendelhetõ. A tulajdonelvonás lehetõsége a jogszabály követését biztosító eszközként került a Földalaptörvénybe arra az esetre, ha a termõföld a Termõföldtörvény és a Földalaptörvény hatályos rendelkezéseit megszegve kerülne a vevõ tulajdonába. Ezt valószínûsíti, hogy a 8. § (3) bekezdés kizárólag a 2002. január elseje után vásárolt föld esetében teszi lehetõvé a kisajátítást, és az is, hogy három évig az a személy számíthat termõföldtulajdonának elvonására, aki nem a hatályos jogszabályok szerint szerezte meg a földet. Nem sajátítható ki az a termõföld, amely a Termõföldtörvényben meghatározott elõvásárlásra jogosult tulajdonába került. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 13. § (2) bekezdésének megfelelõ tulajdonelvonás nem szolgálhat a jogszabályi rendelkezések követésének biztosítékául. A jogalkotónak lehetõsége van arra, hogy a normakövetést szankciók kilátásba helyezésével érje el. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdése szerinti kisajátításnak a rendeltetése azonban nem a joghátrány-okozás, hanem az, hogy ha valamely közérdekû cél másképpen nem érhetõ el, megfelelõ kártalanítás mellett végsõ eszközként sor kerülhessen tulajdonelvonásra. A jogszabályi rendelkezések követésének kikényszerítése önmagában nem fogadható el a kisajátítás legitim indokaként. A Földalaptörvényben szereplõ kisajátítási rendelkezés alkotmányos célja a földbirtok-politika érvényesítése, az NFA-n keresztül a termõföld „eljuttatása” az azt megmûvelõkhöz: a föld használóihoz és a helyben lakókhoz. A földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzõire korábbi határozatában már utalt az Alkotmánybíróság. Hangsúlyozta, hogy a föld – más természeti erõforrásokhoz hasonlóan – korlátozott mértékben áll rendelkezésre, nem szaporítható és mással nem helyettesíthetõ. A „termõföld véges jószág, a rá vonatkozó tulajdon szociális kötöttségei szükségképpen kapcsolódnak az állaghoz, a területi kiterjedtséghez és az értékhez”. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.] A termõföldnek egy országon belüli mennyisége adott, az nem növelhetõ. A rendelkezésre álló föld viszont korlátlan ideig használható, nem amortizálódik. Mindezek a körülmények indokolhatják a földtulajdonosok termõfölddel való rendelkezési jogát korlátozó közérdekû beavatkozást.

3. szám


Az Alkotmánybíróság mindaddig közérdekû célként fogadja el a Kormány és az Országgyûlés földbirtok-politikai célkitûzéseinek az érvényesítését, ameddig azok az Alkotmány keretei között maradnak: fogalmilag és nyilvánvalóan nem zárják ki a piacgazdaság létét, és tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerû indok nélkül nem korlátoznak egyéb jogot. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.] Jelen ügyben a Földalaptörvény megalkotásának alkotmányos célja a 48/2002. (VII. 19.) OGY határozatban körvonalazott földbirtok politikai elvek érvényre juttatása, ezért nincs jelentõsége annak, hogy jelenleg a törvényhozó által a Földalaptörvényben közérdekûként megjelölt cél és a kisajátítás valóságos indoka között nincs összhang. A Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése a kisajátítás közérdekû okaként a helyben lakók termõföldigényének kielégítését, a földspekulációs törekvések visszaszorítását, a települések népességmegtartó képességének megõrzését, elõsegítését jelölte meg. Ezt a célt a 2001-ben elfogadott Földalaptörvényt módosító 2002. évi XXIV. törvény sem változtatta meg. A Nemzeti Földalapba tartozó termõföldvagyont a Földalaptörvény 13. § (1) bekezdése alapján az NFA a földrészlet eladásával, haszonbérbe adásával vagy va gyon ke zelés be adá sá val hasz no sít ja. En nek so rán elõnyben kell részesíteni a földbirtok politikai irányelvekben meghatározott feltételeknek megfelelõ személyeket [Földalaptörvény 13. § (3) bekezdés]. A földbirtok politikai irányelvekrõl szóló 48/2002. (VII. 19.) OGY határozat azonban elsõdleges célként a földhasználók helyzetének stabilizálását, fejlõdésének elõsegítését jelöli meg, és csak másodsorban említi a családi gazdaságok kialakítását, megerõsítését. A kisajátítás tehát elsõsorban nem a jogalkotó által a kisajátítás közérdekû okaként megjelölt cél: a helyben lakók és a családi gazdaságok termõfölddel kapcsolatos igényeinek a kielégítését szolgálja. A földhasználók (haszonbérlõ, felesbérlõ, részes mûvelõ) érdekei ugyanis az OGY határozat eredményeként elsõbbséget élveznek. E sorrendbeli módosítás azonban nem változtat azon, hogy a kisajátítás végsõ célja a termõföld eljuttatása azok számára, akik annak mûvelésével hivatásszerûen foglalkoznak. 1.2. Az Alkotmány kivételesen és közérdekbõl teszi lehetõvé a tulajdonelvonást. Az Alkotmánybíróság ezért a továbbiakban azt vizsgálta, a Földalaptörvény 8. § (3) bekezdésében foglaltak megfelelnek-e a kivételesség követelményének. Az Alkotmánybíróság a kivételesség körében értékeli, hogy a közérdekû cél megvalósítása érdekében a kisajátítás elkerülhetetlenül szükséges eszköz-e. A kisajátítás elrendeléséhez nem elegendõ, hogy „a tulajdon elvonását törvényben szabályozott közérdekû cél megvalósítása indokolja, az Alkotmány közérdekûség fennállása esetén is csak kivételesen teszi lehetõvé a kisajátítást. A kivételes-

1267

ség elõírása a kisajátítás lehetõségének további alkotmányos korlátozását jelenti annak érdekében, hogy a tulajdon közhatalmi eszközökkel történõ elvonására közérdekbõl, teljes és feltétlen kártalanítás mellett is csak akkor kerülhessen sor, ha az a közérdekû cél megvalósítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges, ha a közérdekû cél más módon, mint a tulajdonjog sérelmével nem valósítható meg”. (479/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 665, 667.) Ilyen kivételes esetnek tekinti az Alkotmánybíróság, ha valamely alkotmányos közérdekû cél elérése érdekében a tulajdon állam általi megszerzése elengedhetetlen, és e tulajdont az állam polgári jogi jogügyletek útján nem képes megszerezni. A jogszabályoknak tehát – a kisajátítás kivételességére is tekintettel – a közérdekû célok azon eseteire kell korlátozniuk a kisajátítás lehetõségét, amelyek megvalósítása végsõ soron csak a tulajdon elvonásával lehetséges. [35/2005. (IX. 29.) AB határozat, ABK 2005. szeptember, 529, 533.] A jogalkotó álláspontja szerint a „birtokpolitikai célkitûzések megvalósításához, a gazdaságos birtokstruktúra, a családi gazdaságok kialakulásának elõsegítése érdekében nem nélkülözhetõ az állam fokozottabb szerepvállalása a földpiac élénkítésében. Ezért szükség van a termõföldre az államot megilletõ elõvásárlási jog biztosítására”. A gazdaságos birtokstruktúra kialakításához tehát a kisajátításnál enyhébb eszköz is elegendõ: az állami elõvásárlási jog biztosítása. Márpedig a tulajdon közhatalmi eszközökkel történõ elvonása nem alkalmazható más, a közérdekû célok elérésére alkalmas enyhébb eszközök igénybevétele mellett, illetve helyett. Az elõvásárlási jog az alábbiak szerint enyhébb eszköz, mint a törvényen alapuló kisajátítás. Az Alkotmány 13. §-a a már meglévõ tulajdont védi; a tulajdonjog megszerzése elõtt gyakorolt elõvásárlási jog – amellyel minden földet vásárlónak számolnia kell – nem korlátozza alkotmánysértõ módon a tulajdonhoz való alkotmányos jogot. Az elõvásárlási jog a termõföld tulajdonosát ugyanis annyiban akadályozza a tulajdonával való rendelkezésben, hogy nem választhatja meg szerzõdõ partnerét. A szerzõdõ partner személyének az anonim piaci tranzakciókban akkor van jelentõsége, ha a vevõként jelentkezõk a piac szempontjából releváns tulajdonságukban különböznek egymástól. A föld eladásakor a fizetõképesség lehet a szerzõdési partnerek közötti lényeges különbség. Ebbõl a szempontból az NFA semmiképpen nem minõsül rosszabb adósnak, mint bármely piaci szereplõ. A szerzõdés tartalma pedig a Ptk. 373. § (2) bekezdése alapján változatlan marad. Az elõvásárlási jog ezért nem jelent alkotmányellenes alapjog-korlátozást. A Földalaptörvény alkotmányos célja az Országgyûlés által megjelölt földbirtok politikai elvek érvényesítése. E közérdekû célt az államnak – és a képviseletében eljáró NFA-nak – az alapjogok lehetõ legkisebb sérelmével kell megvalósítania. A kisajátítás az adott szabályozásban min-

1268


den nehézség nélkül pótolható enyhébb eszköz alkalmazásával. A Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése ezért nem felel meg a kivételesség alkotmányos követelményének. A kisajátítási szabály szükségtelen azért is, mert kizárólag olyan esetekben alkalmazható, amikor az NFA nem élt a Termõföldtörvény 10. § (1) bekezdés d) pontjában biztosított elõvásárlási jogával. A Termõföldtörvény és a Földalaptörvény sem kötelezi az államot vételi ajánlatának benyújtására. Ez azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy ha az NFA bármely okból (például forráshiány vagy az államszervezet nehézkes mûködése miatt) elmulasztja beadni vételi ajánlatát, akkor az állam utólag újabb lehetõséget kap a szóban forgó termõföld tulajdonjogának megszerzésére, mégpedig a legdrasztikusabb eszköz, a kisajátítás alkalmazásával. A kisajátításnak jelenleg minden esetben tényleges elõfeltétele, hogy az NFA ne gyakorolja elõvásárlási jogát, jóllehet erre a törvény szerint joga van. A tulajdonelvonás utó-elõvásárlási jellegét igazolja a Földalaptörvényben a kisajátításra megszabott, a kisajátítandó föld megvásárlásától számított három éves határidõ is. Ez a relatív határidõ semmiképpen nem állhat kapcsolatban valamilyen racionálisan belátható – és alkotmányosan védett – közérdekkel. Ha egy földterület megszerzése közérdek, akkor e közérdek fennáll a tulajdonszerzés idõpontjától és jogcímétõl függetlenül. [A Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése alapján 2002. január elseje óta az állam – elõvásárlási jogával élve – bármelyik eladásra kínált termõföldet megszerezheti. Kisajátításra viszont csak a 2002. január elsejét követõen vásárolt termõföld esetében van lehetõség.] A kisajátítási jog ilyen feltételekkel történõ megadása a földtulajdonos alkotmányos jogának szükségtelen korlátozása. Ha a Földalaptörvény és a Termõföldtörvény címzettjei követik e jogszabályok rendelkezéseit és az állam él az e jogszabályokban biztosított elõvásárlási jogával, akkor nem állítható, hogy a földbirtok-politikai cél szükségképpen és kizárólag a kisajátítás eszközével érhetõ el. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Földalaptörvény 8. § (3) bekezdését a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette. Ugyanezen okból semmisítette meg az Alkotmánybíróság a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet 4. § (1) bekezdésének p) pontját is, az ugyanis a Földalaptörvény szóban forgó rendelkezése alapján, a helyben lakók és a családi gazdaságok termõfölddel kapcsolatos igényeinek kielégítése, valamint a spekulációs törekvések visszaszorítása érdekében teszi lehetõvé a kisajátítást. Mivel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 13. §-a – és azzal összefüggésben a 8. § (2) bekezdése – alapján elvégzett alkotmányossági vizsgálat eredményeként alkotmányellenesnek nyilvánította a Földalaptörvény 8. § (3) bekezdését, szükségtelenné vált annak az indítványnak az érdemi elbírálása, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a 9. § (1) bekezdésére és a 70/A. §-ára hivatkozva kifogásolta a kisajátítási szabályt.

3. szám IV.

1. Az Alkotmánybíróság a következõkben együtt vizsgálta a Termõföldtörvény 10. § (1) bekezdését, amely az elõvásárlási jog sorrendjét állapítja meg, és a Földalaptörvénynek az állam számára elõvásárlási jogot biztosító 8. § (1) bekezdését. Az indítványozók álláspontja szerint a jelenleg hatályos Termõföldtörvény 10. § (1) bekezdése túl széles körben biztosít elõvásárlási jogot, aránytalanul korlátozva ezzel a szerzõdési szabadságot. Az indítványozók emellett a tulajdonhoz való jog szükségtelen és aránytalan korlátozásának tartják, hogy az NFA megelõzi a haszonbérlõ, a felesbérlõ és a részesmûvelõ elõvásárlási jogát. A Termõföldtörvény jelenleg hatályban lévõ 10. § (1) bekezdésében az elõvásárlásra jogosultak köre jelentõs mértékben megváltozott, és a magyar államot jelenleg a jogosultak közül az utolsó helyen illeti meg az elõvásárlás joga. 1.1. Az elõvásárlási jog jogszabályban történõ biztosítása mind a tulajdonos, mind a szerzõ fél szerzõdési szabadságát korlátozza. Az Alkotmány 9. §-a védelmi körébe tartozó szerzõdési szabadság a tulajdonos számára a tulajdonjogból fakadó rendelkezési jog egyik megvalósulása. Az alkotmánybírósági gyakorlatban az elõvásárlási jog tartalmilag a tulajdonost megilletõ rendelkezési jog korlátozását jelenti. Ez a korlátozás a vevõválasztási szabadságot érinti, és ezt is csak abban az esetben, ha az elõvásárlásra jogosult a vevõ ajánlatáéval azonos tartalommal és feltételekkel kész a tulajdonossal szerzõdést kötni. [Elõször lásd 18/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 110, 112.] Az Alkotmánybíróság a termõföldre vonatkozó elõvásárlási jog alkotmányosságát elsõként a termõföld tulajdonosának az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joga szempontjából vizsgálta. Jogszabály akkor alapíthat elõvásárlási jogot, ha a tulajdonos rendelkezési jogának korlátozása szükséges és arányos valamely alkotmányos cél elérése érdekében. A tulajdonjog korlátozása szükségességének vizsgálatánál ugyanakkor figyelembe kell venni az Alkotmány 13. § (2) bekezdését, amely a tulajdonelvonáshoz csak a közérdek meglétét követeli meg. Ennél szigorúbb szükségesség ezért a tulajdonhoz való jog korlátozásakor sem alkotmányos követelmény. A közérdekûség vizsgálatakor az Alkotmánybíróságnak tekintettel kellett lennie arra, hogy a tulajdonkorlátozás vagy tulajdonelvonás gyakran „közvetlenül más magánszemélyek javára szól (és csak a társadalmi problémák megoldása által a „köz” javára) – mint például a városrendezés, földreformok, bérlõvédelem sok esetében”. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381–382.] Jelen esetben az állam birtokpolitikájának a megvalósítása érdekében indokolt az elõvásárlási jog megállapítása. Termõföld vagy tanya eladása esetében a jogszabály által megállapított elõvásárlási jog biztosítása olyan közérdekû

3. szám


intézkedés, amelynek célja a termõföld eljuttatása az azt használókhoz, a termõföldet hivatásszerûen mûvelõkhöz. A Termõföldtörvény ezért elsõsorban a földet megmûvelõ használókat részesíti elõnyben, másodsorban, a helyben lakók körében elõnyt élveznek a családi vállalkozók, a nyilvántartási számmal rendelkezõ õstermelõk és az egyéni mezõgazdasági vállalkozók. [10. § (2) bekezdés] Ráadásul, a Termõföldtörvény 10. § (3) bekezdése alapján nem korlátozza a tulajdonost az elõvásárlási jog közeli hozzátartozók és tulajdonostársak közötti adásvétel esetén. Mindezek alapján az elõvásárlási jog jelen esetben olyan méltányolható okon alapul, amely alkalmas a kitûzött célok elérésére és azokkal arányban álló sérelmet okoz a termõföld vagy tanya tulajdonosának, akit csupán vevõválasztási szabadságában korlátoz ez az intézkedés. 1.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az elõvásárlási jog biztosítása mindaddig nem alkotmánysértõ, amíg az nem vezet a tulajdonnal való rendelkezés kiüresítésére az egyik, a szerzõdési szabadság ellehetetlenítésére a másik oldalon. A továbbiakban ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a szerzõ fél vonatkozásában az elõvásárlási jog jogszabályi kikötése nem korlátozza-e alkotmányellenes módon a szerzõdési szabadságot. A szerzõdési szabadság visszavezethetõ az emberi méltóság egyik lényeges aspektusát alkotó általános cselekvési szabadságra. A cselekvési autonómia a jogügyletek létrehozásának szabadságában nyilvánul meg, és abban, hogy e szabadság önálló, minden hatalmi befolyástól mentes döntési jogot biztosít e jogügyletekben. Az, hogy a szerzõdési szabadság joga végsõ soron az emberi méltósághoz való jogból levezethetõ, nem jelenti azt, hogy az egyszersmind alapjogi védelmet is kap. A szerzõdési szabadságot az Alkotmánybíróság nem az egyén legbensõbb szféráját érintõ megállapodások megkötésének szabadságával azonosítja, hanem ennél szûkebben, az egyén gazdasági életben való részvételét biztosító jogként részesíti védelemben, és azt hangsúlyozza, hogy a szerzõdési szabadság a piac mûködésének és a gazdasági versenynek az egyik fontos feltétele. Ebbõl következik az, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatban a szerzõdési szabadság az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében biztosított piacgazdaság lényegi elemének és önálló alkotmányos jognak (de nem alapvetõ jognak) minõsül [elõször lásd: 13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 153.]. A gazdasági verseny szabadságáról rendelkezõ alkotmányos szabály [9. § (2) bekezdés] is a szerzõdési szabadság biztosítását követeli meg [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 360.]. Az Alkotmányból ily módon levezetett szerzõdési szabadság korlátozása akkor nem alkotmánysértõ, ha a korlátozásnak ésszerû indoka van. [16/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995, 466.; 66/1995. (XI. 24.) AB határozat, ABH 1995, 333.] Jelen esetben a korlátozás csak a termõföldre vonatkozik, és annak a megszerzését sem zárja ki teljes mértékig a

1269

törvényhozó, hanem csupán elõvásárlási jog kikötésével korlátozza a tulajdonszerzést. Az elõvásárlási jog kikötése a szerzõ fél szempontjából korlátozza ugyan a szerzõdési szabadságot, de ennek ésszerû indoka van. Ahhoz, hogy a földtulajdonosok és a földhasználók halmazai közötti átfedés növekedését célzó állami földbirtok politika megfelelõen érvényesülni tudjon, indokolt olyan szabályok megalkotása, amelyek alapján a földet elsõsorban a termõföld megmûvelésével életvitelszerûen vagy üzemszerûen foglalkozó földhasználók, a családi gazdálkodók, a helyben lakók szerezhetik meg. A vevõként jelentkezõ személy az elõvásárlási jog létének ismeretében teszi meg ajánlatát, vagy tesz azt követõen egy új ajánlatot. Bizonyos földtulajdon megszerzésére senkinek nincs alkotmányos joga, általában a termõföld tulajdon megszerzésére vonatkozó szerzõdési szabadságnak viszont tág tere marad. Mindezek miatt a Termõföldtörvény 10. § (1) bekezdése sem a termõföld tulajdonosa, sem pedig a jogügylet másik oldalán álló, elõvásárlási joggal nem rendelkezõ szerzõ fél szempontjából nem alkotmánysértõ. Nem találta az Alkotmánybíróság megalapozottnak azokat az indítványi kifogásokat sem, amelyek szerint az elõvásárlási jogok sorrendje önkényes, és a jogosultak köre indokolatlanul széles. Alkotmányjogilag nem kifogásolható önmagában véve az elõvásárlási jogok rangsorának a megállapítása [39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992, 235, 239.]. 1.3. A Földalaptörvény 8. § (1) bekezdése alapján az államot a Termõföldtörvény szerinti sorrendben illeti meg az elõvásárlási jog. A Termõföldtörvény 10. § (1) bekezdés d) pontjában az állam számára biztosított elõvásárlási jog alapján, amennyiben az elõvásárlási sorrendben elõbbre állók: a haszonbérlõ, a felesbérlõ, a részesmûvelõ, a helyben lakó szomszéd és a helyben lakó a vevõként jelentkezõ személy által adott ajánlatnak megfelelõ szerzõdést nem tudják megkötni, az állammal, illetve az állam nevében eljáró NFA-val kötött szerzõdést követõen a termõföld a Földalapba kerül. Az NFA a Földalapba tartozó termõföldvagyont a Földalaptörvény 13. § (1) bekezdésében foglaltak szerint hasznosítani köteles: e földeket eladhatja, haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adhatja. Ennek során a földbirtokpolitikai irányelvben meghatározott személyeket kell elõnyben részesítenie, vagyis elsõsorban a föld használóit, illetve a családi gazdaságokat [48/2002. (VII. 19.) OGY határozat a földbirtok-politikai irányelvekrõl]. Az állam számára garantált elõvásárlási jog tehát lezárja a törvényt, célja az ideiglenesen a kincstári vagyonba került föld „eljuttatása” az OGY határozat által kedvezményezett csoportokhoz, személyekhez. A közérdekû korlátozás arányban áll az intézkedéssel elért céllal, hiszen a tulajdonos az adásvételi szerzõdést ugyanazzal a tartalommal köti meg, vagyis õt ugyanaz a kötelezettség terheli, legyen az ügylet másik oldalán a tulajdonos által kiválasztott vevõ vagy az elõvásárlásra jogosult NFA. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem találta a termõföldtulajdonos tulajdonjogból fakadó rendelkezési jogát alkot-

1270


mánysértõ módon korlátozónak a Földalaptörvény 8. § (1) bekezdését. Emellett, az 1.2. pontban foglaltak alapján a szerzõ fél szempontjából sem alkotmányellenes az állam számára biztosított elõvásárlási jog. 2. Megvizsgálta az Alkotmánybíróság a Termõföldtörvény 21. § (1) bekezdésének alkotmányosságát is. E rendelkezés elõhaszonbérleti jogot biztosít a föld haszonbérlõjének, az általa kijelölt személynek (amennyiben a volt haszonbérlõ halastavat létesített vagy ültetvényt telepített), a helyben lakó telekszomszédnak és a helyben lakónak. Az indítványozók szerint e szabály sérti az Alkotmány 13. §-át. Álláspontjuk szerint a haszonbérleti szerzõdés olyan tartós jogviszony, amely feltételezi a felek közötti bizalmi viszonyt, hiszen a haszonbérlõ kiválasztásakor lényeges szempont a szakmai hozzáértés, a tõkeerõ, a fizetési képesség és fizetõkészség. A Termõföldtörvény 21. §-a figyelmen kívül hagyja ezt, mivel olyan szerzõdõ partnerrel létesített haszonbérleti jogviszonyba kényszerítheti bele a haszonbérbeadót, akivel szabad akaratából nem kötne szerzõdést. Az Alkotmánybíróság – az indítványok alapján – a termõföld tulajdonosa szempontjából vizsgálta az elõhaszonbérleti jog alkotmányosságát. Minthogy a szerzõdési szabadság itt a tulajdonos termõföldtulajdonát érintõ rendelkezési jogban nyilvánul meg, amelyet az Alkotmány 13. §-a tulajdoni védelemben részesít, az Alkotmánybíróság arra a kérdésre kereste a választ, hogy e jog biztosítása közérdekû intézkedésnek minõsül-e, és hogy az intézkedés arányban áll-e az elérni kívánt céllal. A Termõföldtörvény és az R.2. rendelkezései alapján, ha a termõföld tulajdonosa úgy dönt, hogy haszonbérbe adja tanyáját, illetve termõföldjének egy részét vagy egészét, köteles a beérkezõ és az általa elfogadott ajánlatról az elõhaszonbérleti jog jogosultjait értesíteni. (R.2. 6. §) A szerzõdés akkor jön létre, ha az elõhaszonbérletre jogosult nyilatkozik szándékáról, és azt közli a haszonbérbeadóval. Ha több elõhaszonbérletre jogosult elfogadó nyilatkozata megérkezik a tulajdonoshoz, a szerzõdés a rangsorban elõrébb álló személlyel jön létre. A földtulajdonnak a föld hasznosításában van a közösségi funkciója. A Termõföldtörvényben biztosított elõhaszonbérleti jog megállapításának a célja a földterületek szétaprózottságának és az átjárás nehézségének a megakadályozása. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt az indítványozók által felvetett kérdést vizsgálta, hogy az elõhaszonbérleti jog biztosítása arányos tulajdonkorlátozást jelent-e, és nem vezet-e a tulajdonnal való rendelkezés kiüresítésére a haszonbérbeadó oldalán. Az elõhaszonbérleti jog – mint jogviszony egyoldalú nyilatkozattal való létrehozására irányuló alakító jog – az elõvásárlási jog rokon intézménye, ezért a bírói gyakorlat szerint a jogszabály által nem rendezett kérdésekben az elõhaszonbérleti jogra az elõvásárlási jog szabályai meg-

3. szám

felelõen alkalmazandók (BH 2000.538), a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) haszonbérletre vonatkozó elõírásai (XXXVIII. fejezet) ugyanis az elõhaszonbérletrõl nem rendelkeznek. Az elõhaszonbérleti jog alkotmányossági vizsgálatakor az Alkotmánybíróság is figyelemmel volt az elõvásárlási joggal kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlatra. A jogszabályon alapuló elõhaszonbérleti jog ugyanis – az elõvásárlási joghoz hasonlóan – a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog korlátozását jelenti [41/1995. (VI. 17.) AB határozat, ABH 1995, 175, 181–182.]. A termõföld tulajdonosa a haszonbérleti jogviszonyban földjének használatát engedi át anélkül, hogy a tulajdonjog jogosultjának személyében változás történne. Az elõhaszonbérleti jog jogszabályi biztosítása miatt azonban a tulajdonos nem feltétlenül az általa kiválasztott haszonbérbevevõvel lép szerzõdéses viszonyba. Amennyiben a haszonbérbevevõként jelentkezõ által adott ajánlatot a jogszabályban elõhaszonbérleti joggal rendelkezõ személy elfogadja, a haszonbérbeadó ez utóbbival köteles megkötni a haszonbérleti szerzõdést. A Termõföldtörvény 21. § (1) bekezdése alapján elsõsorban a volt haszonbérlõt, felesbérlõt és részesmûvelõt, másodsorban a helyben lakó szomszédot, harmadsorban pedig a helyben lakót elõhaszonbérleti jog illeti meg. [Az egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló 2005. évi CLVII. törvény 4. §-a a Termõföldtörvény 21. §-át új (3)–(4) bekezdésekkel egészítette ki. Eszerint az állattartó telep és halastó üzemeltetõjét az elsõ helyen, a volt haszonbérlõvel azonos sorrendben elõhaszonbérleti jog illeti meg az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelõ, valamint fásított terület mûvelési ágban nyilvántartott termõföldre. Az R.2. 4. §-ában foglaltaknak megfelelõen több, azonos helyen álló elõhaszonbérletre jogosult esetén a haszonbérbeadó dönt arról, hogy az egy rangsorban álló jogosultak közül a volt haszonbérlõvel vagy az állattartó telep, halastó üzemeltetõjével köti meg a haszonbérleti szerzõdést.] A haszonbérbevevõ személye fontos a tulajdonos számára, mert az az érdeke, hogy a tulajdonában álló földet a haszonbérlõ rendeltetésszerûen használja és a föld termõképességét megõrizze. A Termõföldtörvény 21. §-a a termõföld tulajdonosát ugyanis tartósan haszonbérleti jogviszonyba „kényszeríti” az elõhaszonbérleti jog jogosultjával. [A haszonbérleti jogviszony idõtartama legfeljebb húsz év lehet, kivéve az erdõk, a szõlõ és gyümölcsösök haszonbérletét (Termõföldtörvény 13. §).] Az elõhaszonbérleti jog gyakorlására azonban csak a tulajdonos érdekeinek a sérelme nélkül kerülhet sor. A tulajdonos érdekeinek a védelmét biztosítja az, hogy ha a tulajdonos az elõhaszonbérleti jogosultakon kívüli személlyel kedvezõbb feltételekkel tud szerzõdést kötni, akkor ezt minden további nélkül megteheti. Amennyiben az elõhaszonbérleti jog jogosultjával köteles szerzõdni a tulajdonos, a szerzõdés tartalma változatlan, ugyanígy a haszonbérlõ kötelessége is: a szerzõdésben foglalt hozadék biztosítása és a föld termõképességének a

3. szám


megõrzése. Ha a haszonbérbevevõ e szerzõdésben foglalt kötelességének nem tenne eleget, a Termõföldtörvény 18. §-a és a Ptk. 457. §-a alapján a haszonbérbeadó a haszonbérletet azonnali hatállyal felmondhatja. A Termõföldtörvény 21. §-a alapján pedig nem illeti meg a volt haszonbérlõt az elõ-haszonbérleti jog, ha a haszonbérleti szerzõdés a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása miatt szûnt meg. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy miután a Termõföldtörvény és a Ptk. több, a földtulajdonos érdekeit védõ garanciát tartalmaz, a Termõföldtörvény 21. § (1) bekezdése nem korlátozza aránytalan módon a tulajdonos rendelkezési jogát, ezért az e rendelkezés megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította. 3. A Földalaptörvény 8. § (4) bekezdése a termõföld vagy tanya részben, illetve egészben ingyenesen történõ átruházása esetében az állam számára elõvásárlási joghoz hasonlatosan gyakorolható „elõszerzési” jogot biztosít azzal, hogy a családon belüli és a hozzátartozók közötti ajándékozási szerzõdés esetében az állam képviseletében az NFA e jogot nem gyakorolhatja. [A rendelkezés az államot megilletõ elõvásárlási jogot említ egy olyan jogügylet esetében, amelynek a tárgya nem adásvétel, hanem ajándékozás. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban elõszerzési jogként utal e törvényi jogosítványra.] Az indítványozók álláspontja szerint ez a jogi megoldás egyrészt sérti a szerzõdés szabadságát, az ajándékozó rendelkezési jogát, mert a földtulajdonos, bár megválaszthatja, hogy kinek ajándékozza el a földjét, ha az ajándékozott nem a hozzátartozója, akkor az állam „beléphet” az ajándékozási szerzõdésbe, ezáltal az ajándékozási szándék, és így a tulajdonos rendelkezési joga szenved sérelmet. Az Alkotmánybíróság a Földalaptörvényben biztosított „elõszerzési” jogot elsõként a szerzõdési szabadság alkotmányos jogával vetette össze. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az elõvásárlási jog alkotmányosságát vizsgáló IV.1. pontjában részletesen kifejtette, a piacgazdaság és a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos elvébõl [Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdései] következõ szerzõdési szabadság jogának korlátozása akkor nem alkotmánysértõ, ha a korlátozásnak ésszerû indoka van. 3.1. Az Alkotmánybíróság elé került ügyekben eddig jellemzõen a szerzõdési szabadság korlátozására a piacgazdaság megteremtése, illetve a már létrejött piac megfelelõ mûködése érdekében került sor. A 13/1990. (VI. 18.) AB határozatban alkotmánysértõnek minõsült az erõsebb gazdasági pozícióban lévõ felet indokolatlanul elõnyben részesítõ, a takarékbetét szerzõdések helyzetét rendezõ jogi szabályozás. Az Alkotmánybíróság tehát az akkor hatályos rendelkezést alkotmányellenesnek találta, de annak pro futuro megsemmisítésével „a jogalkotónak lehetõséget kívánt nyújtani arra, hogy a

1271

korábbi jogszabályok alapján kötött takarékbetétszerzõdések helyzetét rendezze, s a gazdasági viszonyoknak megfelelõ, de a szerzõdéses szabadságot tiszteletben tartó szabályozást dolgozzon ki”. (ABH 1990, 56.) A fennálló, tartós szerzõdések jogszabállyal történõ megváltoztatásának alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában. E döntésében megállapította, hogy „összgazdasági, továbbá nemzetgazdasági szempontok a szerzõdési szabadság közérdekû korlátozását esetenként szükségessé teszik”. Ilyen korlátozási terület az Alkotmánybíróság szerint a „versenykorlátozások joga, a kartelljog, a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés, a szervezeti egyesülések ellenõrzése, az árszabályozás, a szabványszerzõdések, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem”. (ABH 1991, 151.) [A körülmények lényeges megváltozása miatt a szerzõdés tartalmának jogszabályi megváltoztathatóságáról lásd a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatot, a 66/1995. (XI. 24.) AB határozatot és utóbb a lakásbérleti szabályok módosulásáról szóló 57/2003. (XI. 23.) AB határozatot. Az árszabályozással kapcsolatban lásd a hatósági személytaxiszolgáltatás legmagasabb díjának hatósági árként való szabályozásáról szóló 782/B/1998. AB határozatot és legutóbb a gyógyszerárak hatósági árát vizsgáló 19/2004. (V. 26.) AB határozatot. A fogyasztók védelme érdekében a szolgáltatók tájékoztatási kötelezettségérõl lásd az 1270/B/1997. AB határozatot.] 3.2. Jelen ügyben viszont éppen ellenkezõleg, piackorlátozó intézkedést tartalmazó szabályozás alkotmányossága a kérdés. A Földalaptörvénynek az állam számára „elõszerzési” jogot biztosító 8. § (4) bekezdése a termõföldpiac szabad mûködését csak bizonyos határok között engedi érvényesülni. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban arra a kérdésre kereste a választ, hogy ennek a szerzõdési szabadság szûkítésében megnyilvánuló piackorlátozási szabálynak van-e ésszerû indoka. Az Alkotmánybíróság a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatában alkotmányosnak minõsítette azt a termõföldpiac szabad mûködését erõsen korlátozó szabályt, amely a jogi személyeket és a jogi személyiség nélküli más szervezeteket kizárta a termõföldszerzésbõl. Megállapította, hogy annak legitim indoka a tulajdonszerzési tilalmak (a belföldiek számára birtokmaximumot szabott a törvény, a külföldiek számára nem tette lehetõvé a termõföldszerzést) kijátszásának a megelõzése. A Földalaptörvény értelmében vett állami „elõszerzési” jog biztosításának a célja szintén a törvényi szabályok megkerülésének a megakadályozása. A jogalanyok elrettentése attól, hogy színlelt ajándékozási szerzõdésekkel próbálják kijátszani a Földalaptörvény és a Termõföldtörvény rendelkezéseiben foglalt tulajdonszerzési tilalmat. Az Európai Unióhoz való csatlakozástól számított hét évig Magyarország fenntarthatja a külföldiek és a jogi személyek termõföldszerzésére vonatkozó tilalmat. E morató-

1272


riumot a magyar földárak és az Európai Unió más (elsõsorban a 2004. május elsejét megelõzõen csatlakozott) tagállamainak a földárai közötti nagy mértékû eltérés indokolja. Az átmeneti idõszak harmadik évében az EU Bizottság jelentése alapján az EU Tanács lerövidítheti az átmeneti idõszak hosszát. [A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz – több más állammal együtt – történõ csatlakozásáról szóló szerzõdést kihirdetõ 2004. évi XXX. törvény I. mellékleteként közzétett Csatlakozási Okmány X. melléklete, 3. (2)] Az állami „elõszerzési” jog ebben a közbülsõ idõszakban biztosítja a termõföldszerzésre vonatkozó jogszabályi tilalmak érvényesülését. Az állami „elõszerzési” jog a termõföld tulajdonosát korlátozza általában a szerzõdés létrehozásában, a jogügylet típusának és a megajándékozott személynek a megválasztásában. Emellett a termõföldet részben vagy egészben ingyenesen szerzõ fél szerzõdési szabadsága is korlátozott az „elõszerzésre” jogosult állammal szemben. A megajándékozott ugyanis (amennyiben õ nem a termõföld tulajdonosának a közeli hozzátartozója) a termõföldet csak abban az esetben kapja meg, ha az „elõszerzésre” jogosult állam, illetve a nevében eljáró NFA nem kíván szerzõdést kötni. Az állami „elõszerzési” jog az állam számára biztosított elõvásárlási joghoz hasonlóan gyakorolható. Az állam képviseletében eljáró NFA az elõvásárlási jog jogosultjaként akkor szerez tulajdonjogot, ha a vevõként jelentkezõ személy által tett ajánlatnak megfelelõ szerzõdést az elõvásárlási sorrendben elõbbre állók nem tudják megkötni. A Földalaptörvény 8. § (2) bekezdése alapján a vételi ajánlatot a tulajdonos köteles megküldeni az NFA-nak, amely így szerez tudomást a vásárlás lehetõségérõl. A Földalaptörvény ugyan nem rendelkezik arról, hogy ajándékozási szerzõdés esetén ki és mikor köteles értesíteni az NFA-t a szerzõdéskötési szándékról vagy akár a már létrejött szerzõdésrõl. A Ptk. 117. § (3) bekezdése szerint viszont ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerzõdésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 75. § (1) bekezdése alapján pedig, ha jogszabályon alapuló elõvásárlási jog áll fenn, – mint jelen esetben a Földalaptörvény 8. § (4) bekezdésében biztosított állami „elõszerzési” jog – és a tulajdonjog bejegyzését nem az elõvásárlási jog jogosultja javára kérik, a tulajdonjog bejegyzési kérelemhez csatolni kell a jogosult nyilatkozatát arról, hogy nem kíván élni elõvásárlási jogával. Az ajándékozó és a nem közeli hozzátartozó megajándékozott között érvényesen létrejöhet ugyan a termõföldre vonatkozóan ajándékozási szerzõdés, de az illetékes körzeti földhivatal nem jegyzi be a megajándékozott tulajdonjogát anélkül, hogy az NFA ne nyilatkozna elõszerzési szándékáról. Termõföld vagy tanya tulajdonjogának ingyenes

3. szám

vagy részben ingyenes átruházása esetén a szerzõdõ felek ennek a korlátozó szabálynak az ismeretében kötnek szerzõdést. A Földalaptörvényben biztosított állami „elõszerzési” jog tehát olyan, a szerzõdõ felek elõtt a szerzõdéskötést megelõzõen ismert, rendkívüli, az Európai Unió által megállapított átmeneti idõre vonatkozó elõírás, amelynek legitim célja a termõföldszerzési tilalmak kijátszásának elkerülése. Ésszerû indoka van tehát a termõföld-tulajdonos és a potenciális megajándékozott szerzõdési szabadságát korlátozó szabálynak. Az Alkotmánybíróság ezért elutasította a Földalaptörvény 8. § (4) bekezdését az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseiben biztosított szerzõdési szabadság szempontjából kifogásoló indítványokat. 3.3. Ezt követõen megvizsgálta az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely az Alkotmány 13. §-ára, és ezzel összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére hivatkozva kifogásolta az állami „elõszerzési” jogot. Az indítványozók szerint a sérelmezett rendelkezés indokolatlanul korlátozza a tulajdonos rendelkezési jogát. Ráadásul, „a hivatkozott bekezdésbõl nem derül ki, hogy ha kisajátításra kerül sor, akkor ki kapja a kártalanítás összegét”. A Földalaptörvény 8. § (4) bekezdése szerint, amennyiben az állam nevében az NFA szerzi meg a termõföldtulajdont a megajándékozott helyett, akkor az „ingyenesen, vagy részben ingyenesen szerzõ fél kötelezettsége helyébe a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet – kisajátítási kártalanításra irányadó szabályok szerinti – fizetési kötelezettsége lép”. Az ajándékozás ingyenes juttatás, amellyel szemben nem áll semmilyen vagyoni értékû kötelezettségvállalás. A megajándékozott elfogadási kötelezettsége helyébe lép tehát az állam (NFA) fizetési kötelezettsége. Az NFA által a termõföld tulajdonjogáért fizetett ellenszolgáltatás az ajándékozót illeti. Ez azt jelenti, hogy a termõföld-tulajdonos földje ellenértékéhez jut, vagyis a Földalaptörvény 8. § (4) bekezdése az Alkotmány 13. §-ának megfelelõen értékgaranciát nyújt a tulajdonos számára. Az pedig már a tulajdonos döntésén múlik, hogy lemondva ajándékozási szándékáról megtartja a termõföldért kapott kártalanítási összeget, vagy eredeti intencióját fenntartva földje ellenértékét átadja a megajándékozandó személynek. A megajándékozott ugyanis, amennyiben az NFA él a Földalaptörvény 8. § (4) bekezdésében biztosított „elõvásárlási” jogával, érvényes ajándékozási szerzõdés hiányában nem válik a termõföld tulajdonosává, és a termõföldért járó kártalanítási összegbõl is akkor részesül, ha az ajándékozó továbbra is kitart ajándékozási szándéka mellett. Az Alkotmánybíróság az elõszerzési jog alkotmányossági vizsgálatakor a határozat IV. 1.1. pontjában az elõvásárlási jog korlátozásának alkotmányosságáról írtakat tartotta szem elõtt. Ez alapján és fenti indokokat alapul véve elutasította a Földalaptörvény 8. § (4) bekezdését az Alkotmány 13. §-a és azzal összefüggésben a 2. § (1) bekezdése szempontjából kifogásoló indítványokat.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY V.

Az Alkotmánybíróság ezek után sorra vette a Termõföldtörvénynek az elõvásárlási jogot és az elõhaszonbérleti jogot biztosító rendelkezésein kívüli egyéb, az indítványozók által támadott szabályait, és az Ámt. kifogásolt részeit. Végül az R.1. és R.2. kifogásolt rendelkezéseinek az alkotmányosságát vizsgálta. 1. Több indítványozó a jogbiztonság alkotmányos elvére hivatkozva kérte a Termõföldtörvényben foglalt fogalommeghatározások: a családi gazdaság és a helyben lakó definíciók vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott fogalommeghatározások nem alkotmánysértõek. A családi gazdaság [Termõföldtörvény 3. § h) pont] olyan gazdálkodási, üzemi forma, amely jogalanynak nem minõsül. Természetes személyek gazdálkodhatnak ebben az üzemi formában, a Termõföldtörvény célja ugyanis a családi gazdálkodási forma felélesztése, a kisméretû vállalkozások támogatása a több ezer hektáron gazdálkodó vállalkozási formákkal szemben. Birtokpolitikájának megvalósítása érdekében a törvényhozó minden olyan lépést megtehet, amely az Alkotmány keretei között maradva alkalmas a megjelölt cél elérésére. A családi gazdasági forma létrehozása e keretek között marad. Olyan lehetõséget jelent, amely alapján a mezõgazdasági termelõk mérlegelhetnek, hogy a tulajdonukban, illetve használatukban lévõ termõföldterületet a törvényben foglalt határértékig növelik, és így nem tartanak igényt a családi gazdálkodási formából eredõ elõnyökre, vagy a földtulajdonszerzésüket korlátozva igénybe veszik az állami támogatást. A törvényi definíció világos, egyértelmûen értelmezhetõ, jogbizonytalanságot nem okoz, ezért nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.

1273

2. A hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a vállalkozás jogát sértõnek tartja az indítványozók egyike a Termõföldtörvény 3. § i) 4. pontját, amely alapján családi gazdálkodó az lehet, akinek legalább három év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés nem alkotmánysértõ, az ugyanis nem a vállalkozási tevékenység végzését korlátozza. A jogszabály által nyújtott kedvezmények igénybevételéhez szükséges az, hogy a mezõgazdasági tevékenységet végzõ állandó lakhelye legalább három éve az adott településen legyen. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozás joga azt jelenti, hogy az állam nem akadályozhatja meg, nem teheti lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különbözõ kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. A feltételrendszernek azonban meg kell felelnie a piacgazdaság követelményének, és nem lehet diszkriminatív [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.]. Jelen esetben azonban a három éves helyben lakás követelménye nem jelenti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának (Alkotmány 70/A. §) sérelmét. Bármely természetes személy célul tûzheti a családi gazdálkodóvá válást, aki élethivatásszerûen mezõgazdasági tevékenységet gyakorol.

Az egyik indítványozó szerint „miközben az Alkotmány 15. §-a védi a házasság és a család intézményét, a Tftm. szerinti családi gazdaság definíciója alapján két házasulatlan ‘családi gazdálkodó’ házasságkötése révén családellenes állapot állhat elõ”.

3. Nem találta az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébõl fakadó jogbiztonság követelményét sértõnek a Termõföldtörvény helyben lakóra vonatkozó meghatározását sem [3. § m) pont]. Önmagában az a tény, hogy e tág definíció alapján a helyben lakónak minõsülõ elõvásárlásra jogosultak száma igen magas lehet, alkotmányossági problémát nem jelent. A törvény rendelkezéseit végrehajtó R.2. állapítja meg az elõvásárlási és elõhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályait, a települési önkormányzat jegyzõjére bízva az ingatlanra vonatkozó vételi/haszonbérleti ajánlat kihirdetésével, és a beérkezett nyilatkozatokkal kapcsolatos feladatokat. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezet biztosításának a hiánya miatt állapított meg az Alkotmánybíróság alkotmánysértõ mulasztást a 33/2005. (IX. 29.) AB határozatban. (ABK 2005. szeptember, 517.)

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem áll ellentétben a családi gazdaság Termõföldtörvényben foglalt fogalma az Alkotmány 15. §-ával. Erre a rendelkezésre alanyi jog nem alapítható, ez ugyanis az államnak a házasság és a család védelmére vonatkozó kötelességét fogalmazza meg: azt az államcélt, hogy a törvényhozó jogszabályok megalkotása útján részesítse védelemben a házasság és a család intézményét. Emellett, az Alkotmány 15. §-a a családot mint társadalmi intézményt, és nem mint „termelési egységet” védi. A családi gazdasági forma bevezetésével a törvényhozó a kisméretû vállalkozási formát támogatja. Ez pedig már nem az Alkotmány 15. §-ának, hanem az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének és a 70/B. §-ának a védelmi körébe tartozik.

4. Nem alkotmányellenes a Termõföldtörvény 3. § k) pontjában foglalt mezõgazdasági tevékenység definíciója sem. Az indítványozók szerint e meghatározás nem felel meg a mezõgazdasági tevékenységek KSH által azonosítható besorolásának, ami pedig „a gyakorlati jogértelmezés során bizonytalanságokhoz vezethet”, és ekképpen az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérülhet. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Termõföldtörvény és a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerérõl (TEÁOR 2003) szóló 9003/2002 (SK 6.) KSH közlemény közötti jogszabályi kollízió fel sem merülhet. A Termõföldtörvény rendelkezései ugyanis az e jogszabály hatálya alá tartozó jogalanyokat kötelezik. A KSH

1274


közlemény viszont a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 52. §-a szerint az állami irányítás egyéb jogi eszköze, vagyis olyan nem jogszabályi jogforrás, amely nem közvetlenül a jogalanyokra, hanem kizárólag az adott szervezetre, jelen esetben a KSH-ra vonatkozó kötelezõ rendelkezést tartalmaz. 5. Elutasította az Alkotmánybíróság az egyik indítvány azon érvét, amely szerint sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát (Alkotmány 70/A. §) a Termõföldtörvényt módosító 2001. évi CXVII. törvény 18. § (4) bekezdése, az alapján ugyanis a családi gazdálkodóvá váláshoz „elég a családi vállalkozóvá válás ígérete”. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint minden egyes jogalany, aki egyébként a Termõföldtörvényben foglaltak alapján családi gazdálkodóvá válhat, a támadott rendelkezés címzettje lehet, vagyis mindenki számára nyitva állt a lehetõség arra, hogy a családi gazdálkodóra vonatkozó rendelkezések személyi hatálya alá tartozzon, amennyiben vállalta, hogy a mezõgazdasági, illetve mezõgazdasági és kiegészítõ tevékenység élethivatásszerû folytatását 2005. január 1. napjáig megkezdi. 6. Az indítványozók egy része a Termõföldtörvény 25/A. § (6) bekezdését és a 25/D. § (3) bekezdését is alkotmánysértõnek találta. E rendelkezések alapján a földhasználati szerzõdés bejelentésének elmulasztása a szerzõdés érvénytelenségét vonja maga után. Az indítványozók szerint e szabály sérti a jogállamiság alkotmányos elvét, aránytalan szankciót rendel ugyanis e mulasztáshoz, és sérti a tulajdonosok Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdon feletti rendelkezési jogát. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tulajdonosok rendelkezési jogát nem érinti a földhasználati szerzõdés földhivatalhoz történõ bejelentésének kötelezettsége. Ez ugyanis a termõföld tulajdonosát sem a szerzõdéskötésben, sem a szerzõdés típusának, a tartalmának a meghatározásában, és a szerzõdõ fél kiválasztásában nem korlátozza. A földhasználati nyilvántartás a termõföld használatára vonatkozó jogok és tények regisztrálására szolgál, ezért a változás bejelentésére szükség van annak érdekében, hogy a nyilvántartás valóban egyezzen a tényleges állapottal. A földhasználati nyilvántartás 2000. január elsejei bevezetésének egyik fontos indoka az volt, hogy ne csak a termõföldre vonatkozó tulajdoni viszonyok, hanem a földhasználat is követhetõ, annak jogszerûsége ellenõrizhetõ legyen, a termõföldhöz kapcsolódó jogok és kötelezettségek alanya ugyanis legtöbb esetben a földhasználó. A földhasználati nyilvántartás valamennyi jogcím szerinti termõföld használatot regisztrálja. Az Európai Unió keretében mûködõ Közös Agrárpolitika (KAP) mûködtetése, az uniós támogatások szigorú ellenõrzési rendszert igényelnek, a KAP keretében alkalmazott közvetlen termelõi támogatások folyósításának elengedhetetlen feltétele a földhasználati nyilvántartás léte.

3. szám

Mindezek érdekében indokolt a használati szerzõdés bejelentésére kötelezés, és annak elmulasztása esetén a szerzõdés érvénytelenségének a megállapítása. Nem sérti a kilátásba helyezett jogkövetkezmény az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébõl fakadó jogállamiság elvét sem. A joghátrány a kötelezettek (a földhasználók) számára elõre látható, emellett, „[m]inden szankciónak valamilyen mértékben van olyan hatása, hogy az okozott hátránnyal visszatart hasonló cselekményektõl. (Jelen esetben a törvényben foglalt kötelezettség nem-teljesítésétõl.) Emiatt a polgári jogi szankciók nem tekinthetõk alkotmányelleneseknek”. [57/2001. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2001, 484, 505.] 7. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést kifogásol az indítványozók egyike, mondván az Országgyûlés elmulasztotta megalkotni a Termõföldtörvény 26. §-ában foglalt birtokrendezési törvényt. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ. A két feltételnek tehát: a jogalkotó mulasztásának és az ennek folytán elõidézett alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH, 1998, 667, 669.; 35/1999. (XI. 26.) AB határozat; ABH 1999, 310, 317.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.; 49/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 351, 355.] A Termõföldtörvény 26. §-ában a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy az általános birtokrendezésrõl külön törvény megalkotása szükséges. E törvény hatálybalépéséig a Termõföldtörvényben biztosított birtokösszevonási célú önkéntes földcsere az, amely a tulajdonosok szétszórt földjeinek az összevonását szolgálja. A Termõföldtörvény tehát csupán az önkéntes földcserérõl szól, a földbirtokrendezés esetleges közigazgatási megoldásáról, az ún. tagosításról nem. A földbirtok politika meghatározása az Országgyûlésre és a Kormányra tartozik, azt az Alkotmánybíróság csupán alkotmányossági szempontból vizsgálhatja. Jelen ügyben a törvényhozó a Termõföldtörvény 26. §-ában maga döntött úgy, hogy a birtokrendezésrõl külön törvényben rendelkezik. A birtokrendezésrõl szóló törvény megalkotása azonban az Alkotmányból kényszerítõen nem következik, alkotmányellenes helyzet tehát nem jött létre annak következtében, hogy a jogalkotó 1994 óta nem teljesítette a saját maga számára elõírt jogalkotási kötelezettséget. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Termõföldtörvény 26. § (1) bekezdésével kapcsolatban benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezõ indítványt elutasította. 8. Az indítványozók végül a Termõföldtörvény záró rendelkezései közül kettõt [90. § (1) bekezdés g) pont,

3. szám


90. § (2) bekezdés b) pont] támadtak, mondván a felhatalmazás alapján született kormányrendelet [R.1.] és a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendelet [105/1999. (XII. 22.) FVM rendelet] olyan jogterületet szabályoz, amelyben törvényi szintû szabályozásra volna szükség. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése szerint a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatot hoz. A Jat. 7. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetõleg törvényben vagy törvényerejû rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A Termõföldtörvény 90. § (1) bekezdés g) pontjában a családi gazdaságok létrehozására, nyilvántartásba vételére és mûködtetésére vonatkozó anyagi és eljárási szabályok megalkotására kapott felhatalmazást. Az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének elsõ mondata alapján a Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezt részletezendõ rendelkezik a Jat. 8. § (1) bekezdése úgy, hogy a miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejû rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Termõföldtörvény felhatalmazó rendelkezéseiben foglalt szabályozási kötelezettség nem vonható az Alkotmányban meghatározott alapvetõ jogok szabályozásának körébe, és a 90. § (1) bekezdés g) pont, valamint a 90. § (2) bekezdés b) pont sem a Jat. 15. § (2) bekezdésébe ütközõ módon ad felhatalmazást alapvetõ jogok és kötelességek rendeleti szabályozására. Az Alkotmánybíróság ezért e két rendelkezést támadó indítványokat elutasította. 9. Az Alkotmánybíróság ezt követõen a 2001. évi CXVIII. törvény által az Ámt.-be került rendelkezések [25. § (6), (7) bekezdések] alkotmányossági vizsgálatát végezte el. A szövetkezeti vagyon vagyonnevesítés útján történõ felosztásáról az Ámt. rendelkezett, amely speciális szabályokat állapított meg a szövetkezetek tulajdonában, illetve használatában álló termõföldek felosztásáról (13–27. §). A szövetkezeti vagyon átalakítása összekapcsolódott a kárpótlási folyamattal. A termõföld-tulajdon átalakításáról rendelkezett a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kptv.). A Kptv. termõföldre vonatkozó szabályainak a végrehajtása után és a Kptv. szerinti árverés lebonyolítása után megmaradó, szövetkezeti tulajdonban lévõ földet az Ámt. 25. §-a alapján a tagok és – a közgyûlés döntése alapján – az egyéb jogosultak tulajdonába kell adni. A szövetkezeteket a maradványföldjeik felosztására ösztönzõ Ámt. 25. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a szövetkezet a földkiadás befejezését követõ 60 napon belül nem adja a tagok és az alkalmazottak tulajdonába a Kptv. szerinti, árverésre való kijelöléssel nem érintett, továbbá az árverés lebonyolítása után

1275

megmaradó szövetkezeti használatban lévõ földet, akkor a maradványföldek a törvény erejénél fogva a magyar állam tulajdonába kerülnek és az NFA kezeli azokat. A 25. § (7) bekezdés alapján azonban a jogosultságát igazoló személy az NFA földkészletébõl termõföldet igényelhet vagy 4000 Ft/AK értékû kártalanítási összeget követelhet. A tulajdoni igény jogosultja ugyanis nem maga a szövetkezet, hanem a vagyonnevesítés szabályai szerinti jogosultságát megfelelõen igazoló tag vagy alkalmazott. „A szövetkezetek átalakulásáról szóló törvény alapján a szövetkezeti tag, akinek tulajdonjoga a szövetkezetbe való belépéssel nem szûnt meg, illetve a szövetkezeti törvény alapján most keletkezik, jogosult eldönteni, hogy földtulajdonán továbbra is a szövetkezet keretei között vagy önállóan kíván gazdálkodni. Ha nem kíván a szövetkezetben maradni, és a földjét kikéri, akkor nem ‘elvett’ földjét kapja vissza, hanem meglévõ földtulajdonával rendelkezik.” [elõször lásd 238/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 598–599.] Mindezek alapján megállapítható, hogy a szövetkezeti tulajdon elvonásáról nincs szó, következésképpen az Alkotmánybíróság az Ámt. 25. § (6) és (7) bekezdéseit támadó indítványokat elutasította. 10. Az R.1. 4. § (2) bekezdésének a) pontjával és az 5. § (2) bekezdés b) pontjával szemben felhozott érvek szerint e rendelkezések önkényesen tesznek különbséget „a mezõgazdasági termelõk egy szûkebb, homogén – õstermelõi – csoportján belül, de az összes mezõgazdasági termelõn belül is”. Emellett, az indítványozó szerint e rendelkezések korlátozzák a családi gazdálkodó vállalkozási szabadságát is. Az R.1. 4. § (2) bekezdésének a) pontja alapján az FM hivatal a családi gazdaságot akkor veszi nyilvántartásba, ha a családi gazdálkodó nyilatkozik arról, hogy a Termõföldtörvény szerint élethivatásszerûen végzi a mezõgazdasági és kiegészítõ tevékenységet. Az 5. § (2) bekezdés b) pontja alapján pedig az FM hivatal törli a nyilvántartásból a családi gazdaságot, ha nem tett eleget azon feltételnek, hogy élethivatásszerûen végez mezõgazdasági és mezõgazdasági kiegészítõ tevékenységet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R.1. imént idézett rendelkezései nem sértik az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozás jogát, ezek ugyanis nem lehetetlenítik el a családi gazdálkodóvá válást, csupán bizonyos feltételhez kötik a támogatás juttatását. E feltétel nem valósíthat meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében tilalmazott személyek közötti hátrányos megkülönböztetést. Az R.1. kifogásolt rendelkezései megfelelnek e követelménynek, azok alapján ugyanis minden egyes mezõgazdasági termelõ, aki vállalja, hogy élethivatásszerûen végez mezõgazdasági tevékenységet, (vagyis az e tevékenységbõl származó nettó árbevétele/bevétele, illetve jövedelme az összes nettó jövedelmének legalább az ötven százaléka) jogosult a családi gazdálkodókat megilletõ kiemelt támogatásra.

1276


Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az R.1. 4. § (2) bekezdés a) pontja és 5. § (2) bekezdés b) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt. 11. Alkotmányjogi összefüggés hiánya miatt elutasította az Alkotmánybíróság azt az indítványi kifogást, amely az R.2. 4. § 2. mondatában található „rangsor” kifejezést, és az e rendelkezésre visszautaló 6. § (1) bekezdés megsemmisítését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére tekintettel kérte. 12. Visszautasította az Alkotmánybíróság az indítványoknak azt a részét, amelyekben az indítványozók jogszabályi rendelkezés és a vonatkozó alkotmányos szakaszok pontos megjelölése nélkül kérték a Földalaptörvény és az R.1. egésze alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Visszautasította az Alkotmánybíróság a földtörvényt módosító 2001. évi CXVIII. törvény 7. § (1) bekezdését támadó indítványt is, az indítványozó ugyanis a kifogásolt rendelkezésre vonatkozóan – annak minõsítésén túl – nem terjesztett elõ kérelmet az Alkotmánybírósághoz, így az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (1) bekezdése alapján a felvetést határozott kérelem hiányában nem tekintette érdemben elbírálható indítványi elemnek. 13. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja alapján, hatásköre hiányában visszautasította az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely a Földtörvény 12/F. § egyes bekezdései helyes sorrendjének a megállapítását kérte. Végül visszautasította az Alkotmánybíróság azt az indítványt is, amely a Termõföldtörvény 3. § h), i) és j) pontjait érintõ jogalkalmazói gyakorlatot sérelmezte, az Alkotmánybíróságnak ugyanis nincs hatásköre a jogszabályokat értelmezõ közigazgatási és bírói gyakorlat felülvizsgálatára. 14. A Magyar Köztársaság 2001–2002. évi költségvetésérõl szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról rendelkezõ 2002. évi XXIII. törvény jelentõs mértékben megváltoztatta a Termõföldtörvény 10. és 21. §-ait. Tanya és termõföld eladása esetén a Termõföldtörvény 2001. december 31-ig hatályos 10. §-a a volt haszonbérlõ, felesbérlõ, részesmûvelõ számára garantált elõvásárlási jogot, a 21. § pedig a volt haszonbérlõ számára biztosított elõhaszonbérleti jogot, abban az esetben, ha a tulajdonos a haszonbérleti szerzõdést nem azonnali hatállyal mondta fel. Ezt az elõírást módosította 2002. január elsejei hatállyal a 2001. évi CXVII. törvény, amely termõföld és tanya eladása esetén az elõvásárlási és elõhaszonbérleti jogot elsõ helyen a családi gazdálkodónak, illetve a gazdálkodó család tagjainak tartotta fenn, és csak a hatodik helyen, a magyar államot követõen élhetett elõvásárlási jogával a haszonbérlõ, a felesbérlõ és a részesmûvelõ, illetve elõhaszonbér-

3. szám

leti jogával a volt haszonbérlõ. Minthogy e rendelkezést az Országgyûlés a 2002. évi XXIII. törvénnyel módosította, az elõvásárlási jogra jogosultak sorrendjében ismét elsõ helyen említve a haszonbérlõt, felesbérlõt és részesmûvelõt, az elõhaszonbérleti jog rangsorában pedig a volt haszonbérlõt, az Alkotmánybíróság a Termõföldtörvénynek az indítvány benyújtásakor hatályban lévõ, de az alkotmánybírósági eljárás idején már hatálytalan 10. §-a, 21. §-a és a 13. § (1)–(5) bekezdései alkotmányossági vizsgálatára indult eljárást megszüntette. Az indítványok benyújtását követõen a 2002. évi XXIV. törvény 2. § (2) bekezdése és a 2005. évi CLXXV. törvény 2. §-a módosította a Földalaptörvény 2. § (2) bekezdését, és a földbirtok politika elveit az új szabályozás szerint országgyûlési határozat állapítja meg, az Alkotmánybíróság eljárását e tekintetben megszüntette. A 2002. évi XXIV. törvény 9. §-a módosította a Földalaptörvény 13. § (2) bekezdését is. Ugyanezen okból, a jogszabály hatályon kívül helyezése miatt szüntette meg az Alkotmánybíróság a Földalaptörvény 6. § (1) bekezdés e) pontjának, a Földtörvény 12/F. § (4) bekezdés második mondatának, az R.1. 10. § (1) bekezdés d) pontjának, az R.2. 8. § második mondatának, az R.3. 6. § (3) bekezdésének és a H.1., valamint a H.2. egészének az alkotmányossági vizsgálatára irányuló eljárást. [Ügyrend 31. § a) pont] 15. Az Ügyrend 31. § e) pontja alapján szüntette meg az Alkotmánybíróság a Földalaptörvény 21. §-a alkotmányellenességének a megállapítására irányuló eljárást. A Földalaptörvény 21. §-a felhatalmazást ad a Kormány számára, hogy rendeletben állapítsa meg az NFA vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályait. Az indítványozók szerint a Kormány nem tett eleget a felhatalmazó rendelkezésnek, mert rendelet helyett határozatban szabályozta az NFA-ba tartozó termõföldek hasznosítását. Az indítvány benyújtását követõen hatályát vesztette az indítványozók által kifogásolt H.2., jelenleg a Földalaptörvény 21. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a 254/2002. (XII. 23.) Korm. rendelet szabályozza az NFA vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályait. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 31. § e) pontja alapján, az okafogyottá vált indítványi kérelem miatt szüntette meg az eljárást. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Alkotmánybírósági ügyszám: 48/B/2002.

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleménye 1. Nem értek egyet a többségi határozat rendelkezõ része 1. pontjában foglaltakkal, azaz a Földalaptörvény 8. §

3. szám


(3) bekezdése alkotmányellenessé nyilvánításával és ezzel összefüggésben a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet 4. § (1) bekezdésének p) pontja megsemmisítésével. Az Alkotmány kisajátítási szabálya – mint azt az Alkotmánybíróság a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73.) leszögezte – olyan garanciális szabály, amely a tulajdonnak nemcsak egyedi hatósági aktussal, hanem törvénnyel való elvonására is irányadó. Az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése a tulajdon elvonásának feltételeként szabja meg – a kártalanítás mellett – azt, hogy erre csak kivételesen kerüljön sor, ha a közérdek ezt megköveteli. A közérdek által megkövetelt, kivételes körülmény jelenti ebben az esetkörben az alapvetõ jog korlátozásának kényszerítõ okát. Ennek megfelelõen a tulajdon elvonásának eseteiben az alkotmányossági vizsgálat arra irányul, hogy indokolt-e a közérdekre való hivatkozás, valamint, hogy a közérdekûnek minõsített megoldás nem sért-e valamely más alkotmányos jogot is [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 382.]. Kisajátításnál az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése alapján a tulajdon védelmét szolgálja annak vizsgálata, hogy a közérdek megléte esetén is fennáll-e a kivételesség követelménye. Ez adott esetben annak ellenõrzését jelenti, hogy a közérdekû célt annál az ingatlannál indokolt-e megvalósítani, amelyre a kisajátítást kérik (479/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 665, 667–668.). Egyetértek azzal, hogy a kisajátítás a tulajdon közjogi eszközökkel történõ elvonása, ezért a tulajdonhoz való jog védelme érdekében szigorú alkotmányos garanciákkal körülbástyázott eljárás, amelynek lehetõségét és feltételeit maga az Alkotmány szabályozza. Elfogadom, hogy az Alkotmány közérdekûség fennállása esetén is csak kivételesen teszi lehetõvé a kisajátítást. Egyetértek azzal, hogy a kivételesség elõírása a kisajátítás lehetõségének további alkotmányos korlátozását jelenti. Úgy gondolom, hogy a kivételesség érvényesülésének biztosítéka az a szabály, mely szerint ingatlan tulajdonjogát kisajátítással csak akkor lehet megszerezni, ha az adásvétel útján nem lehetséges, és a kivételesség garanciáját jelenti az az elõírás is, amely a kisajátítási hatóság kötelezettségévé teszi annak vizsgálatát, hogy a közérdekû célt a kisajátítani kért ingatlanon indokolt-e megvalósítani. A kivételesség elvét sértené továbbá a 27/1991. (V. 20.) AB határozat (ABH 1991, 73.) értelmében az olyan állami tulajdonszerzés, a tulajdonosok jogának korlátozása, tulajdontárgyaik elvétele, amely emberek, társadalmi csoportok megbélyegzésén, bármiféle diszkriminációján alapszik. Nem lehet szó kivételrõl akkor sem, amikor az állam hatalmi pozícióból, ex lege, a magántulajdon túlnyomó részének felszámolásáról rendelkezik, pl. általánosságban a házingatlanok tulajdonba vételérõl, iparvállalatok tulajdonba vételérõl, ipari és közlekedési vállalatok tulajdonba vételérõl; a magántulajdon csaknem teljes felszámolása nem tekinthetõ közérdekûnek sem. A jelen esetben azonban nem errõl van szó.

1277

2. A kisajátítás lehetõségére vonatkozó szabályok értelmezhetõk úgy is, mint a termõföld tulajdon megszerzéséhez fûzõdõ, eredeti, átszálláskori teher, a közérdekû célok (megfelelõ birtokméret kialakítása, szociális célok a vidéki fõfoglalkozás és szakszerûen folytatott mezõgazdasági tevékenység elõsegítése érdekében, telekspekuláció meggátlása) érvényesítése érdekében. Jóllehet a tulajdonszerzéssel egyidejû terhelés általában feleslegessé teszi annak vizsgálatát, hogy a tulajdon tárgyának, a termõföldnek a sajátosságai nem tennék-e egyébként is alkotmányossá a tulajdont szerzõk tulajdonjogának elvonását kisajátítás útján, a többségi határozatban alkotmányellenessé nyilvánított szabály alapján, a jelen esetben a vizsgálódásnak az indítványok elutasításához kellett volna vezetnie. A Földalaptörvény kisajátítást engedõ szabálya termõföldre vonatkozik. A termõföld tulajdonjoga megszerzése tekintetében a Termõföldtörvény különféle korlátokat állít fel. A termõföldre vonatkozó szabályok vizsgálatakor abból a ténybõl kell kiindulni, hogy a föld mint természeti tárgy korlátozott mértékben áll rendelkezésre: nem szaporítható és nem helyettesíthetõ. Ebbõl adódik, hogy a termõföldnél a tulajdonhoz jutás lehetõségének egyenlõ esélye nehezebben teremthetõ meg, mint más, elvben korlátlanul rendelkezésre álló javaknál. A termõföld a mezõgazdasági termelés alapja. A tulajdoni, birtoklási, használati viszonyok, a föld védelmének szabályai kialakításában meghatározó, hogy az állam milyen agrárpolitikát követ, milyen célokat érvényesít. Hazánknak az Európai Közösségek tagjaként figyelemmel kell lennie arra is, hogy az Európai Közösségek agrárpolitikája nem csak gazdasági, de szociális célokat is érvényesít, és nem támogatja az olyan mezõgazdasági üzemeket, amelyek nem jelentik a fõfoglalkozásszerûen, szakszerûen folytatott mezõgazdasági tevékenység egzisztenciális feltételét. Általában úgy tartják, hogy a termõföldek tulajdonosi és használati viszonyainak vonatkozásában a fõ választóvonal egyfelõl a mezõgazdaságban dolgozó, másfelõl az azon kívüli földtulajdonosok között húzódik. Ez utóbbiak jellemzõen nem rendelkeznek termelési tényezõkkel, a földet termelés útján nem képesek hasznosítani, ezért csupán a haszonbérlettel elérhetõ jövedelemszerzésre, illetõleg telekspekulációkra törekednek. A kedvezõtlen birtokstruktúra, a birtokkoncentráció elkerülésére a legtöbb nyugat-európai országban szerzési korlátokat alkalmaznak a birtokmaximum mellett (tehát pl. megkötik, hogy a meglévõ üzemhez egy jogügylettel legfeljebb mekkora és a meglévõhöz képest milyen távolságra fekvõ terület szerezhetõ meg), a jogügyleteket hatósági jóváhagyáshoz kötik, illetve emellett az elaprózódás elleni védekezés érdekében is különféle jogi konstrukciókat alkalmaznak, pl. az öröklést csak egy örökös javára engedik meg. A Földtörvény ismeri a birtokmaximum intézményét, de Magyarországon – Nyugat-Európa számos országával ellentétben – nincs birtokminimum. Az államnak számos jogi eszköz áll rendelkezésére a kívánt agrárpolitika, birtokstruktúra megvalósításának elõ-

1278


segítésére. Ezek egyike az elõvásárlási jogra vonatkozó szabályozás. A most vizsgált kisajátítás lehetõsége nem áll fenn abban az esetben, ha a termõföldet elõvásárlásra jogosult szerezte meg. A kisajátítás az elõvásárlási jog érvényesüléséhez kapcsolódik és az államnak arra ad lehetõséget, hogy birtokpolitikájának az elõvásárlási jog gyakorlása hiányában is érvényt szerezhessen. Az elõvásárlási jogra vonatkozó szabályok megalkotásával a jogalkotó azt jelzi, hogy milyen alanyi kör számára kívánja a gazdálkodáshoz szükséges termõföldterületet biztosítani, illetve másik oldalról, milyen alanyi kör számára nehezíti vagy akadályozza a termõföld tulajdonának megszerzését. 2001-ben a Földtörvény elõnyben részesítette az ún. családi gazdálkodót, az általa mûvelt földdel szomszédos termõföld adásvétele esetén. Õt követte a tulajdonossal közös háztartásban élõ családtag, utána harmadik helyen a helyben lakó szomszéd, ezt követõen a helyben lakó. Ötödik volt a sorban a Magyar Állam elõvásárlási joga, bármilyen termõföld elidegenítése esetében. Az utolsó helyre került az elõvásárlási jog gyakorlására jogosultak között a haszonbérlõ, a felesbérlõ és a részesmûvelõ, azaz a tényleges földhasználó. A jogalkotó 2002-ben módosította a szabályozást. A Földtörvény módosítására és ezzel a hatályos szabályozás bevezetésére a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének módosításához kapcsolódva került sor. A 2002. szeptember 2-át követõen a földhivatalhoz benyújtott szerzõdések esetében az elõvásárlási jogot illetõen elsõ helyre került a haszonbérlõ, a felesbérlõ és a részesmûvelõ az általa haszonbérelt termõföld vonatkozásában. Annak érdekében, hogy ezzel a jogcímmel ne lehessen visszaélni, több garanciális korlátot is beépített a törvény. A sorrendben a következõ a helyben lakó szomszéd, õt pedig harmadik helyen a helyben lakó követi. A helyben lakó szomszéd és a helyben lakó kategóriáján belül van egy belsõ sorrend, amely szerint ezek közül elsõ helyen az szerepel, aki családi gazdálkodó, egyéni mezõgazdasági vállalkozó vagy õstermelõ, végül – ha az adott feltétel jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet esetén áll fenn – az a személy, aki a gazdasági társaságnak tagja (adott esetben helyben lakó részvényese). És végül az utolsó helyen szerepel az elõvásárlási jogok sorrendjében a Magyar Állam a Földalaptörvény alapján. A Földalaptörvény módosítása rögzíti azt is, hogy ez a sorrend nem érvényesül akkor, ha közeli hozzátartozók között történik az átruházás, vagy ha közös tulajdonról van szó. A szabályozás arra irányul, hogy termõföldhöz a tényleges földhasználó, a mezõgazdasági tevékenységet foglalkozásként, szakszerûen folytató személy jusson és ne az, aki a termõföldet nem termelés útján törekszik hasznosítani. Véleményem szerint a tulajdon tárgyának, a termõföldnek a sajátosságaira figyelemmel, a közérdekû célok – ezek között a megfelelõ birtokméret kialakítása, a vidéki fõfoglalkozás és szakszerûen folytatott mezõgazdasági tevékenység elõsegítése szociális okokból is, a telekspeku-

3. szám

láció meggátlása – érvényesítése hazánk viszonyai között nem korlátozza alkotmányellenesen a tulajdont szerzõk tulajdonjogát. A vizsgált kisajátítás, korlátozott körben, a Földalaptörvény 8. § (3) bekezdése szerint, nem ellentétes a kivételesség elvével. Az Alkotmánybíróságnak az indítványokat teljes egészében el kellett volna utasítania.

Az Alkotmánybíróság 10/2006. (II. 28.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyûjtõ ív mintapéldánya, és az azon szereplõ kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta az alábbi határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 37/2005. (X. 20.) számú határozatát megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. 1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 37/2005. (X. 20.) számú határozatával megtagadta az országos népi kezdeményezés aláírásgyûjtõ íve mintapéldányának a hitelesítését. Az aláírásgyûjtõ ív mintapéldánya az alábbi kérdést tartalmazza: „Kívánja-e Ön, hogy az Országgyûlés tûzze napirendre a magyar mezõgazdasági termékek értékesíthetõségének ügyét és a megalkotandó új törvényben oly módon szabályozza a magyar mezõgazdasági termékek értékesítését, mely szerint a Magyar Köztársaság területén mûködõ, élelmiszer-kereskedelmi tevékenységet – vagy azt is – folytató kereskedelmi egységekben az értékesítésre kínált mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek legalább a fele a Magyar Köztársaság területén termelt vagy elõállított termék legyen?” A határozat indokolása megállapította, hogy az aláírásgyûjtõ íven szereplõ kérdés nem tartozik az Országgyûlés

3. szám


hatáskörébe, ezért az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. A döntés az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdésén, az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerzõdés (a továbbiakban: Szerzõdés) 28. cikkén, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-án és 18. §-ának a) pontján, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 117. §-ának (1) bekezdésén és 131. §-án alapul. 2. Az OVB határozata a Magyar Közlöny 2005. évi 142. számában, 2005. október 27-i dátummal jelent meg. A határozat ellen a törvényes határidõn belül az indítványozó kifogást nyújtott be, amelyben kérte a határozat megváltoztatását és az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését. Az indítványozó az OVB határozatát megalapozatlannak és törvénysértõnek tartja. Álláspontja szerint az aláírásgyûjtõ íven szereplõ kérdés nem jelenti az áruk szabad áramlásának korlátozását. A kérdés csak „egy olyan belsõ rendelkezés”-re vonatkozik, „mely a Magyar Köztársaság területén mûködõ üzletek mûködése során határozza meg az üzletek árukészletében tartandó áruk fajtáját és mennyiségét.” Az Alkotmánybíróság a kifogást a Ve. 130. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen soron kívül bírálta el.

1279

egységes szerkezetbe foglalt, jelenleg hatályos megfogalmazásban a következõket tartalmazza: „28. cikk. A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.” „30. cikk. A 28. és a 29. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a mûvészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselõ nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.” 3. Az Nsztv. rendelkezései: „2. § Az aláírásgyûjtõ ívek mintapéldányát az aláírásgyûjtés megkezdése elõtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.” „18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyûlés hatáskörébe, b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, c) az aláírásgyûjtõ ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”

II. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalánál a következõ jogszabályokat vette alapul: 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján – az Európai Uniót, illetõleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredõ hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.” „28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.” „28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyûlés tûzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyûlés köteles megtárgyalni.” 2. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló szerzõdés kihirdetésérõl szóló 2004. évi XXX. törvény II. mellékletében a Szerzõdésnek közzétett szövege az

4. A Ve. szabályai: „130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyûjtõ ív, illetõleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követõ tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetõleg az Országgyûlés határozatát helybenhagyja vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetõleg az Országgyûlést új eljárásra utasítja.” „131. § Az országos népi kezdeményezés során a 117–121. § és a 130. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.”

III. A kifogás megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának h) pontja szerint az Alkotmánybíróság olyan ügyekben is eljár, amelyeket törvény hatáskörébe utal. Így az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a Ve. 130. §-a szerint az OVB határozatá-

1280


val szemben benyújtott kifogás elbírálása. A Ve.-ben meghatározott kifogás jogorvoslatnak minõsül, és az Alkotmánybíróság ezekben az ügyekben ennek megfelelõen jár el. Az állandó gyakorlat szerint azonban az Alkotmánybíróság jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el a feladatát azokban az ügyekben is, amelyekben hatáskörét nem közvetlenül az Abtv., hanem más törvény határozza meg [1220/H/1992. AB határozat, ABH 1992, 630, 631.; 25/1999. (VII. 19.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. 2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben – az eljárás jogorvoslati természetének megfelelõen – azt vizsgálta, hogy az OVB az Nsztv. 18. §-ának a) pontja alapján köteles volt-e az aláírásgyûjtõ ív hitelesítésének megtagadására. A kérdés elbírálásánál az Alkotmánybíróság az Alkotmány 28/B. §-ának (1) bekezdését és 28/D. §-át vette alapul. Az Alkotmány 28/B. §-ának (1) bekezdése szerint népi kezdeményezés tárgya olyan kérdés lehet, amely az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. Az Alkotmány 19. §-a (3) bekezdésének b) pontja és 25. §-ának (2) bekezdése alapján a törvényhozás joga az Országgyûlést illeti meg. Az Országgyûlés törvényalkotási joga teljes, minden kérdésre kiterjed. Az Országgyûlés jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy milyen kérdésekben határoz meg törvényi szinten szabályokat [53/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 414, 417.]. Az Alkotmány 2/A. §-ának (1) bekezdése szerint az Alkotmányból eredõ egyes hatásköröket – az Európai Uniót, illetõleg az Európai Közösségeket alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; a hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is. Az Alkotmány az országos népszavazást és az országos népi kezdeményezést eltérõen szabályozza. Ilyen eltérés – egyebek mellett – az, hogy a 28/C. § (5) bekezdése az országos népszavazás lehetséges tárgyát korlátozza, ezzel szemben az országos népi kezdeményezés tárgyára nincs korlátozó szabály (ha a tárgy az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés). További különbség az, hogy a 28/C. § (3) bekezdése szerint az eredményes ügydöntõ országos népszavazás alapján hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ. Ezzel szemben az országos népi kezdeményezés eredményessége nem jelent az Országgyûlés számára jogalkotási kötelezettséget. Az Alkotmány 28/D. §-ának második és harmadik mondata alapján az Országgyûlés csak arra köteles, hogy a népi kezdeményezésben megfogalmazott – hatáskörébe tartozó – kérdést napirendjére tûzze és megtárgyalja. Az Alkotmány 2/A. §-ának (1) bekezdése nem zárja ki valamely kérdésnek a napirendre tûzését és megvitatását abban az esetben sem, ha az adott kérdésben jogszabály megalkotása – az Európai Unióban tagállamként való részvételbõl származóan, nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettségek teljesítése körében – a többi tagállammal közösen vagy az Európai Unió intézményei

3. szám

útján történhet. Az Országgyûlés vitájának eredményére, a döntés tartalmára vonatkozóan a népi kezdeményezés – az Alkotmány 28/D. §-a értelmében – nem von maga után semmilyen kötelezettséget. „A népi kezdeményezésnek – ellentétben a népszavazással – az Alkotmányban megfogalmazott tárgyköri korlátja nincs, és a kérdésnek nem kell konkrét jogalkotási kötelezettséget megfogalmaznia” [42/2002. (X. 11.) AB határozat, ABH 2002, 316, 319.]. A törvényalkotás kérdésérõl való döntés az Országgyûlés hatáskörébe tartozik, és az Alkotmánybíróság – erre vonatkozó hatáskör hiányában – nem vizsgálhatja a népi kezdeményezésre szánt kérdés célszerûségét. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ve. 130. §-ának (3) bekezdése szerint az OVB határozatát megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az OVB határozata a Magyar Közlönyben megjelent. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság elrendelte az OVB határozata ellen benyújtott kifogás tárgyában hozott határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. Alkotmánybírósági ügyszám: 1001/H/2005.

Utasítások Az igazságügy-miniszter 2/2006. (IK 3.) IM utasítása az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Szervezeti és Mûködési Szabályzatáról Az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek szervezeti felépítésérõl és mûködési rendjérõl a következõ utasítást adom ki:

1. § Az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek szervezetét, mûködésének rendjét a jelen utasítás mellékletét képezõ Szervezeti és Mûködési Szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) szerint határozom meg.

2. § A Szabályzatot az érintettek közvetlenül kapják meg.

3. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 3. §

Ez az utasítás az Igazságügyi Közlönyben történõ közzétételének napján lép hatályba. Az utasítás hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Igazságügyi Szakértõi Intézetek Hivatala Szervezeti és Mûködési Szabályzatáról szóló 4/2001. (IK 7.) IM utasítás.

A legfõbb ügyész 1/2006. (ÜK 1.) LÜ utasítása a Magyar Köztársaság helyi ügyészségeirõl A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló – többször módosított – 1972. évi V. törvény 19. §-ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következõ utasítást adom ki: 1. § A Magyar Köztársaság helyi ügyészségei a következõk: 1. Baranya megye

4. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi Városi Ügyészség, Kazincbarcikai Városi Ügyészség, Mezõkövesdi Városi Ügyészség, Miskolci Városi Ügyészség, Ózdi Városi Ügyészség, Sátoraljaújhelyi Városi Ügyészség, Szerencsi Városi Ügyészség, Szikszói Városi Ügyészség, Tiszaújvárosi Városi Ügyészség, Miskolci Nyomozó Ügyészség. 5. Csongrád megye Csongrádi Városi Ügyészség, Hódmezõvásárhelyi Városi Ügyészség, Makói Városi Ügyészség, Szegedi Városi Ügyészség, Szentesi Városi Ügyészség, Szegedi Nyomozó Ügyészség. 6. Fejér megye Bicskei Városi Ügyészség, Dunaújvárosi Városi Ügyészség, Sárbogárdi Városi Ügyészség, Székesfehérvári Városi Ügyészség, Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség.

Komlói Városi Ügyészség, Mohácsi Városi Ügyészség, Pécsi Városi Ügyészség, Siklósi Városi Ügyészség, Szigetvári Városi Ügyészség, Pécsi Nyomozó Ügyészség.

7. Gyõr-Moson-Sopron megye

2. Bács-Kiskun megye

8. Hajdú-Bihar megye

Bajai Városi Ügyészség, Kalocsai Városi Ügyészség, Kecskeméti Városi Ügyészség, Kiskõrösi Városi Ügyészség, Kiskunfélegyházi Városi Ügyészség, Kiskunhalasi Városi Ügyészség, Kunszentmiklósi Városi Ügyészség, Kecskeméti Nyomozó Ügyészség.

Berettyóújfalui Városi Ügyészség, Debreceni Városi Ügyészség, Hajdúböszörményi Városi Ügyészség, Hajdúszoboszlói Városi Ügyészség, Püspökladányi Városi Ügyészség, Debreceni Nyomozó Ügyészség.

3. Békés megye Battonyai Városi Ügyészség, Békéscsabai Városi Ügyészség, Békési Városi Ügyészség, Gyulai Városi Ügyészség, Orosházi Városi Ügyészség, Szarvasi Városi Ügyészség, Szeghalmi Városi Ügyészség, Gyulai Nyomozó Ügyészség.

Gyõri Városi Ügyészség, Mosonmagyaróvári Városi Ügyészség, Soproni Városi Ügyészség, Gyõri Nyomozó Ügyészség.

9. Heves megye Egri Városi Ügyészség, Füzesabonyi Városi Ügyészség, Gyöngyösi Városi Ügyészség, Hatvani Városi Ügyészség, Hevesi Városi Ügyészség, Egri Nyomozó Ügyészség. 10. Jász-Nagykun-Szolnok megye Jászberényi Városi Ügyészség, Karcagi Városi Ügyészség,

1281

1282 Kunszentmártoni Városi Ügyészség, Mezõtúri Városi Ügyészség, Szolnoki Városi Ügyészség, Tiszafüredi Városi Ügyészség, Szolnoki Nyomozó Ügyészség. 11. Komárom-Esztergom megye Esztergomi Városi Ügyészség, Komáromi Városi Ügyészség, Tatabányai Városi Ügyészség, Tatai Városi Ügyészség, Tatabányai Nyomozó Ügyészség. 12. Nógrád megye Balassagyarmati Városi Ügyészség, Pásztói Városi Ügyészség, Salgótarjáni Városi Ügyészség, Salgótarjáni Nyomozó Ügyészség. 13. Pest megye Budakörnyéki Ügyészség Budaörsi Városi Ügyészség, Ceglédi Városi Ügyészség, Dabasi Városi Ügyészség, Dunakeszi Városi Ügyészség, Gödöllõi Városi Ügyészség, Monori Városi Ügyészség, Nagykátai Városi Ügyészség, Nagykõrösi Városi Ügyészség, Ráckevei Városi Ügyészség, Szentendrei Városi Ügyészség, Váci Városi Ügyészség, Pestvidéki Nyomozó Ügyészség. 14. Somogy megye Barcsi Városi Ügyészség, Fonyódi Városi Ügyészség, Kaposvári Városi Ügyészség, Marcali Városi Ügyészség, Nagyatádi Városi Ügyészség, Siófoki Városi Ügyészség, Kaposvári Nyomozó Ügyészség. 15. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Fehérgyarmati Városi Ügyészség, Kisvárdai Városi Ügyészség, Mátészalkai Városi Ügyészség, Nyírbátori Városi Ügyészség, Nyíregyházi Városi Ügyészség, Vásárosnaményi Városi Ügyészség, Nyíregyházi Nyomozó Ügyészség.


3. szám

16. Tolna megye Bonyhádi Városi Ügyészség, Dombóvári Városi Ügyészség, Paksi Városi Ügyészség, Szekszárdi Városi Ügyészség, Tamási Városi Ügyészség, Szekszárdi Nyomozó Ügyészség. 17. Vas megye Körmendi Városi Ügyészség, Kõszegi Városi Ügyészség, Sárvári Városi Ügyészség, Szombathelyi Városi Ügyészség, Szombathelyi Nyomozó Ügyészség. 18. Veszprém megye Ajkai Városi Ügyészség, Pápai Városi Ügyészség, Tapolcai Városi Ügyészség, Veszprémi Városi Ügyészség, Veszprémi Nyomozó Ügyészség. 19. Zala megye Keszthelyi Városi Ügyészség, Lenti Városi Ügyészség, Nagykanizsai Városi Ügyészség, Zalaegerszegi Városi Ügyészség, Zalaegerszegi Nyomozó Ügyészség. 20. Budapest Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség, Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség, Budapesti IV. és XV. Kerületi Ügyészség, Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség, Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészség, Budapesti VIII. Kerületi Ügyészség, Budapesti IX. Kerületi Ügyészség, Budapesti X. és XVII. Kerületi Ügyészség, Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség, Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség, Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Ügyészség, Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség, Budapesti Nyomozó Ügyészség, Budapesti Törvényességi Felügyeleti Ügyészség.

2. § Ez az utasítás 2006. február 1-jén lép hatályba.

3. szám


Jogegységi határozat A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata

1/2006. PJE szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetõje által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következõ jogegységi határozatot:

A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselõket, a közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáit (a továbbiakban: a közszférában foglalkoztatottak) 2004. évre is megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetésérõl 2005. január 17-én kellett intézkedni.

1283

iránti igény elutasítását – egyebek mellett – azzal indokolta, hogy a módosított szabály 2004. február 1-jei hatálybalépésére tekintettel „a korábbi 13. havi illetmény egyfajta nulladik havi külön juttatássá fordult át 2005. évtõl, így 2004. évre vonatkozóan a közszférában dolgozók részére nem folyósítanak 13. havi illetményt” (Miskolci Munkaügyi Bíróság M.927/2004/5.). Más bíróságok úgy foglaltak állást, hogy függetlenül az új szabályok 2004. február 1-jei hatálybalépésétõl, a jogalkotó minden naptári évre biztosítani kívánta a külön juttatást, így 2004. évre is (Fõvárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2263/2005/5., 28.M.2991/2005/3., Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.266/2005/8., 3.M.225/2005/8.); a 2005. januári kifizetéseket a 2004. évi külön juttatásnak, tizenharmadik havi illetménynek tekintették (Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.430/2005/5., Nógrád Megyei Bíróság Mf.20.708/2005/4., 20.709/2005/4., 20.710/2005/4., Fõ vá ro si Mun ka ügyi Bí ró ság 5.M.3653/2004/4., 8.M.2088/2005/3.). Emellett született olyan döntés is, amely 2004. évre a külön juttatásra való jogosultságot megállapította, és azt arra tekintet nélkül megítélte, hogy a munkáltató 2005. januárjában már kifizetett egyhavi járandóságot 2005. évi „nulladik havi” külön juttatás címén (Vas Megyei Bíróság Mf.20.299/2005/5., Mf.20.621/2005/3., Debreceni Munkaügyi Bíróság 2.M.169/2005/3., Somogy Megyei Bíróság 3/I.Mf.21.204/2005/4.).

II. INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetõje a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdésének a) pontja és 31. § (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt abban a kérdésben, hogy a közszférában foglalkoztatottakat 2004. évre egyhavi külön juttatás (tizenharmadik havi illetmény) megilleti-e, ennek kifizetésérõl mikor kellett intézkedni, a 2005. januárjában kifizetett egyhavi külön juttatást melyik évre járó juttatásként kell figyelembe venni. Az indítvány szerint a jogegységi határozat meghozatalát az indokolja, hogy a 2003. évi XCV. törvénnyel, illetve 2004. évi CXXXV. törvénnyel módosított szabályok alkalmazásával kapcsolatban a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre való jogosultság és annak kifizetési idõpontja tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem egységes. Egyik jogerõs munkaügyi bírósági ítélet a 2004. évre vonatkozóan elõterjesztett tizenharmadik havi illetmény

A legfõbb ügyész álláspontja szerint 2004. évre tizenharmadik havi juttatás – a 2004. január hónapra általában járó 1/12-ed részt meghaladóan – nem illette meg a közszférában foglalkoztatottakat, mert a módosított szabály 2004. február 1-jén lépett hatályba és így a kifizetési feltételek vizsgálatára csak 2005. január 1-jén kerülhetett sor. Ezt a helyzetet orvosolta a 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)–(5) bekezdése.

III. 1. A 2004. január 31-éig hatályos szabályok – lényegüket tekintve azonos módon – úgy rendelkeztek, hogy a közszférában foglalkoztatottak minden naptári évben külön juttatásként egyhavi illetményre (személyi alapbérre, egyhavi távolléti díjnak megfelelõ összegû külön juttatásra, a továbbiakban együtt: illetményre) jogosultak, a tárgyévi jogviszony (munkavégzési kötelezettség) idõtartamával arányosan [a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/V. §, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 49. §, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tör-

1284


vény (Kjt.) 68. §, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 109. §, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iszt.) 116. §, a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) 119. §]. A kifizetés idõpontja tekintetében nem volt egységes a szabályozás: a tárgyév december 31-éig [Ktv. 49. § (1) bek.], a tárgyévet követõ január hónapban [Kjt. 68. § (6) bek.], a tárgyévet követõ elsõ hónap 15. napjáig (Hszt. 109. §) stb. történõ kifizetést írt elõ. 2. A 2003. évi XCV. törvény (Tv.) 28–30., 34., 36., 38. és 40. §-a az egyhavi külön juttatásra vonatkozó szabályokat – az érintett törvények rendelkezéseit egységesítve – a következõképpen módosította. A közszférában foglalkoztatott minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén jogviszonyban áll. A juttatás kifizetésérõl január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követõ elsõ munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény. A módosított szabályok 2004. február 1-jén léptek hatályba [Tv. 42. § (3) bekezdés]. 3. A 2004. évi CXXXV. törvény (Tvm.) 85–87, 92, 94. és 109. §-a ismét módosította az érintett törvényeknek a juttatásra vonatkozó szabályait – ugyancsak egységesen – az alábbiak szerint: A közszférában foglalkoztatott minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén jogviszonyban áll, kivéve, ha: – 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van, – gyermekgondozási segélyben, illetve – gyermekgondozási díjban részesül. A juttatás kifizetésérõl január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követõ elsõ munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény. A Tvm. elõbbi rendelkezései 2005. január 1-jén léptek hatályba [Tvm. 117. § (1) bekezdés]. 4. Az Alkotmánybíróság a 32/2005. (IX.15.) AB határozatával megállapította, hogy az Mt. 193/V. §-ának, a Ktv. 49. §-ának, a Kjt. 68. §-ának, a Hszt. 109. §-ának „amennyiben január 1-jén ... jogviszonyban áll, kivéve, ha: – 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van, – gyermekgondozási segélyben, illetve – gyermekgondozási díjban részesül” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt – hatálybalépésére visszaható hatállyal – megsemmisítette.

3. szám

Az érintett törvények vonatkozó rendelkezései a következõk szerint maradtak hatályban: A közszférában foglalkoztatott minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi illetményre jogosult. A juttatás kifizetésérõl január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követõ elsõ munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény. 5. A 2005. évi CXVIII. törvény (Tvmm.) 34. §-a ismét módosította a tizenharmadik havi illetmény szabályait. Érdemét tekintve egységesen, részletesen újraszabályozta e jogintézményt a következõképpen. A közszférában foglalkoztatott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény idõarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább három havi jogviszonnyal rendelkezik. A jogviszony elõbbi idõtartama számításánál nem vehetõ figyelembe a jogviszony szünetelésének idõtartama a meghatározott kivételekkel (rendes szabadság, szülési szabadság, 6 hónapot együttesen meg nem haladó keresõképtelenséget okozó betegség, fizetés nélküli szabadság, tartalékos katonai szolgálat, átlagkeresettel vagy távolléti díjjal elszámolt munkában nem töltött idõ). A tizenharmadik havi illetmény összege a tárgyév december havi illetmény összegével egyezik meg (ügyészségi szolgálati viszony és igazságügyi alkalmazott szolgálati jogviszonya esetén a kifizetés idõpontjában megállapított illetmény összege). A tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követõ január hónap 16-án, illetve, ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követõ elsõ munkanapon kell intézkedni. A Tvmm. 34. §-a 2006. január 1-jén lépett hatályba. A 36. § és 38. § átmeneti szabályokat állapított meg. Ezek között a 38. § (4)–(5) bekezdése érinti a 2004. évi külön juttatást. Eszerint annak, akinek a jogviszonya 2004. február 1-je és 2004. december 31-e között szûnt meg az új szabályok (34. §) megfelelõ alkalmazásával egyhavi illetmény, vagy annak idõarányos része jár, ha nem állt 2005. január 1-jén egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban, vagy részére nem fizettek vagy fizetnek ki a 2004. évben jogviszonyban töltött idõre tekintettel – egyhavi külön juttatás 1/12-ed részénél nagyobb összegû – külön juttatást.

IV. A jogegységi tanács kizárólag a 2004. év tekintetében vizsgálta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, illetve e juttatás kifizetését.

3. szám


A 2004. évre vonatkozó egyhavi külön juttatás iránti igények elbírálásánál az okozott jogszabály-értelmezési problémát, hogy a naptári évre járó juttatásról szóló szabály módosítása év közben – 2004. február 1-jén – lépett hatályba, és a Tv. nem határozta meg, hogy az irányadó jogviszony január 1-jei fennállása, illetve a január 16-ai kifizetés melyik évre vonatkozik. A Tv. indokolása azt tartalmazza, hogy a módosítás a kifizetés szabályozásának egységesítését szolgálja, a kifizetésrõl egységesen a tárgyévet követõ január 16-án kell intézkedni. A módosítás elõtti szabályokban is szerepelt tárgyévet követõ januári kifizetés [Kjt. 68. § (6) bekezdés], valamint a jelenleg hatályos rendelkezések is tárgyévet követõ január 16-ai kifizetésrõl szólnak. A Tv. azzal, hogy a juttatásra való jogosultságot az irányadó jogviszony január 1-jei fennállásához kötötte, a jogosultságot korlátozta. A munkavállalóra hátrányos ilyen feltétel visszamenõlegesen nem szabható [a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdés]. Ennélfogva ez a feltétel a 2004. február 1-jei hatálybalépés folytán csak 2005. január 1-jére vonatkozhat. Az elõbbiekbõl nem következik a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság megszûnése. Ezt rögzíti az Alkotmánybíróság határozatának indokolása is (4. pont 6. bekezdés), amikor megállapítja, hogy a törvényhozó nem szüntette meg a külön juttatást, ilyen szándékra a törvényjavaslat indokolásából sem lehet következtetni. A módosított rendelkezések is – a korábbiakkal egyezõen – minden naptári évre járó juttatásról szólnak. A munkavállalóknak e járandóságra való jogosultsága 2004. január 1-jén – az akkor hatályos szabályok szerint – arra az évre is megnyílt, és a módosítás ezt nem zárta ki azzal, hogy a jogviszony 2005. január 1-jei fennállását szabta feltételül. Ezt a feltételt azonban az Alkotmánybíróság határozata visszamenõleges (2005. január 1-jei) hatállyal megsemmisítette, így ezt követõen erre hivatkozni a 2004. évi igény elbírálásánál sem lehet. A Tvmm. 38. § (4)–(5) bekezdésében megállapított átmeneti szabályokból is az következik, hogy a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság nem szûnt meg. Az átmeneti szabály azokat kompenzálja, akiknek jogviszonya év közben szûnt meg. A 2004. évre járó egyhavi külön juttatás kifizetésérõl 2005. január 17-én kellett intézkedni, az igény ekkor vált esedékessé. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a 2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követõ januári kifizetési szabálynak megfelelõen. Ilyen esetben a munkavállaló 2004. évre vonatkozóan igényt – függetlenül a munkáltató jogszabály-értelmezésétõl, a kifizetés jogcímének megjelölésétõl – alappal nem támaszthat. Ezt támasztja alá a Tvmm. 36. § (1) bekezdése is, amely a 2005. évi juttatás tekintetében rendelkezik 2006. januári kifizetésrõl.

1285

Jogszabálymutató A Magyar Közlönyben 2006. február 2-tól 2006. március 1. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke 4/2006. (II. 2.) EüM r. az Országos Tisztifõorvosi Hivatal részére történõ egyes költségvetési belsõ ellenõrzési jogosítványok átruházásáról szóló 8/2005. (III. 30.) EüM rendelet módosításáról .................................................

11

1/2006. (II. 2.) FMM r. a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek igazolására alkalmas iratokról ..................................................

11

2/2006. (II. 2.) FMM r. egyes miniszteri rendeleteknek a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményével összefüggõ módosításáról..

11

3/2006. (II. 2.) HM r. az állami repülések céljára kijelölt légterekben végrehajtott repülések szabályairól ....................................................

11

4/2006. (II. 2.) KvVM r. a szakmai vizsgák szervezésére feljogosított intézményekrõl............

11

5/2006. (II. 2.) KvVM r. a környezetvédelmi és vízügyi ágazatba tartozó szakképesítésekkel kapcsolatos egyes rendeletek módosításáról..

11

2/2006. (II. 2.) NKÖM r. a helyi önkormányzatok részére állatkertek fenntartására, valamint felújítási és beruházási feladataira adható támogatások igénybevételének rendjérõl..........

11

3/2006. (II. 2.) NKÖM r. a helyi önkormányzatok színházi pályázati támogatásáról .............

11

13/2006. (II. 2.) KE h. egyetemi tanárok felmentésérõl.............................................................

11

1010/2006. (II. 2.) Korm. h. a pozitron emiszsziós tómográfia-computer tomográf vagy számítógépes rétegvizsgálat (PET-CT) diagnosztika középtávú fejlesztésérõl...................

11

10/2006. (II. 2.) ME h. központi tiszt cím megszûnésének megállapításáról..........................

11

Közlemény a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata szolgálati titokköri jegyzékérõl

11

22/2006. (II. 3.) Korm. r. a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm. rendelet és a

1286


lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról................................................................ 23/2006. (II. 3.) Korm. r. a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyeletérõl ......................... 24/2006. (II. 3.) Korm. r. a veszélyes áruk közúti szállításának ellenõrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet módosításáról ................................... 25/2006. (II. 3.) Korm. r. egyes festékek, lakkok és jármûvek javító fényezésére szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról .......................................................

12

12

12

12

9/2006. (II. 3.) FVM r. a borok eredetvédelmi szabályairól szóló 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet módosításáról ........................................

12

10/2006. (II. 3.) FVM r. a Duna Borvidéki Régió szabályzatáról.................................................

12

11/2006. (II. 3.) FVM r. az Izsáki Arany Sárfehér védett eredetû borról ................................

12

12/2006. (II. 3.) FVM r. a Nagy-Somlói borvidék védett eredetû borairól ............................

12

5/2006. (II. 3.) IM–PM e. r. a fogvatartottak foglalkoztatására jóváhagyott költségvetési elõirányzat felhasználási rendjérõl szóló 2/1996. (III. 13.) IM–PM együttes rendelet módosításáról................................................................ 1011/2006. (II. 3.) Korm. h. a külföldi megfigyelõknek a 2006. évi országgyûlési választásokra történõ meghívásáról ......................... 1012/2006. (II. 3.) Korm. h. az Új Kézfogás Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról................................................................

12

12

12

11/2006. (II. 3.) ME h. kormányzati fõtisztviselõi kinevezésrõl ..............................................

12

1/2006. (ÜK 1.) LÜ utasítás a Magyar Köztársaság helyi ügyészségeirõl ................................

12

26/2006. (II. 7.) Korm. r. a gazdálkodó szervezetek 2006. évi egyedi termelési támogatásáról ...................................................................

13/I

27/2006. (II. 7.) Korm. r. a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl ..............................................................

13/I

3. szám

28/2006. (II. 7.) Korm. r. a mûszaki tartalmú jogszabálytervezeteknek az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival való egyeztetésérõl szóló 94/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet módosításáról ........................

13/I

29/2006. (II. 7.) Korm. r. a vízi árufuvarozásról szóló egyes rendeletek hatályon kívül helyezésérõl ............................................................

13/I

5/2006. (II. 7.) EüM r. a mentésrõl ....................

13/I

13/2006. (II. 7.) FVM r. a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeirõl szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet módosításáról.............................................................

13/I

4/2006. (II. 7.) HM r. a hivatásos és szerzõdéses katonai szolgálat létesítésérõl, módosításáról, megszüntetésérõl, tartalmáról, valamint az integrált személyügyi igazgatás és egységes nyilvántartás rendjérõl szóló 10/2002. (III. 5.) HM rendelet módosításáról............................

13/I

6/2006. (II. 7.) IM r. a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai illetményének és illetményjellegû juttatásainak megállapításáról és folyósításáról szóló 15/1997. (IV. 22.) IM rendelet módosításáról.

13/I

6/2006. (II. 7.) KvVM r. a 2006. évi lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatás igénylésének és elbírálásának részletes feltételeirõl, valamint az egészséges ivóvízzel való ellátás ideiglenes módozatainak ellentételezésérõl................................................................

13/I

5/2006. (II. 7.) PM r. a biztosítók belsõ adatszolgáltatásának rendjérõl és tartalmáról .............

13/I-II

12/2006. (II. 7.) ME h. a Szervezett Bûnözés Elleni Koordinációs Központ fõigazgatójának kinevezésérõl .................................................

13/I

30/2006. (II. 8.) Korm. r. a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról ........................

14

31/2006. (II. 8.) Korm. r. a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggõ szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról ...................................................................

14

3. szám


6/2006. (II. 8.) BM r. a pincerendszerek, természetes partfalak és földcsuszamlások veszélyelhárítási munkálatainak 2006. évi költségvetési támogatása igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, felhasználásának és elszámolásának részletes szabályairól ........... 7/2006. (II. 8.) IM r. a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelv mellékletében meghatározott irányelvekkel összeegyeztethetõséget teremtõ jogszabályok felsorolásáról szóló 13/2004. (IV. 16.) IM rendelet módosításáról ............................. 7/2006. (II. 8.) KvVM–GKM e. r. az egyes kültéri berendezések zajkibocsátásának korlátozásáról és a zajkibocsátás mérési módszerérõl szóló 29/2001. (XII. 23.) KöM–GM együttes rendelet módosításáról ................................... 8/2006. (II. 8.) KvVM r. a Liget-patak menti Természetvédelmi Terület létesítésérõl .........

14

14

1287

3/2006. (II. 8.) KüM h. a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 2005. évi CXXV. törvény 2. §-a hatálybalépésérõl............................................................

14

4/2006. (II. 8.) KüM h. a szülõi felelõsséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttmûködésrõl, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésrõl és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 2005. évi CXL. törvény 2-3. és 5. §-a hatálybalépésérõl .....................................................

14

25/2006. (II. 2.) OVB h. az Országos Választási Bizottság határozata.......................................

14


14


14

14

14

4/2006. (II. 8.) NKÖM r. a helyi önkormányzatok részére a hivatásos önkormányzati zenekarok és énekkarok mûködésére adható támogatások igénybevételének rendjérõl...............

14


14

2/2006. (II. 8.) OGY h. az Alkotmánybíróság egy tagjának megválasztásáról.......................

14


14

3/2006. (II. 8.) OGY h. az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról ............

14


14


14


14


14


14


14


14


14

4/2006. (II. 8.) OGY h. az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról szóló 46/2003. (IV. 16.) OGY határozat módosításáról................................................................ 3/2006. (II. 8.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata........................................................... 1013/2006. (II. 8.) Korm. h. a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése és a kapcsolódó pénzügyi kártalanítás felgyorsításával összefüggésben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, illetve a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye rendezésére váró ingatlanai végleges jegyzékének elfogadásáról ........ 1014/2006. (II. 8.) Korm. h. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság Igazgatósága elnöke és tagjai megbízatásának meghosszabbításáról szóló 1131/2005. (XII. 23.) Korm. határozat módosításáról ......

14

14

14

14

1288


1/2006. (II. 2.) OVB állásfogl. a választási bizottságok határozatainak a jogorvoslattal kapcsolatos tájékoztatásáról........................... 7/2006. (II. 10.) BM r. a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok készenlétben tartandó legkisebb gépjármû és technikai eszköz állományáról ............................................................. 9/2006. (II. 10.) KvVM r. a Nagycenki hársfasor Természetvédelmi Terület kezelési tervérõl .. 6/2006. (II. 10.) PM r. a Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet módosításáról ...................................................... 1015/2006. (II. 10.) Korm. h. Ganz Transelektro Villamossági Rt. részére nyújtandó korlátozott költségvetési készfizetõ kezességvállalásról............................................................... 1016/2006. (II. 10.) Korm. h. a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékérõl szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról ......................................................

14

15 15

15

15

15

1/2006. PJE h. a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata .............

15

1/2006. (II. 10.) MeHVM táj. az országosan kiemelt termékekre vonatkozó állami normatívákról szóló 1/2004. (MK 108.) MeHVM tájékoztató módosításáról .................................

15

2006: XIII. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról................................................................ 32/2006. (II. 15.) Korm. r. a mezõgazdasági termelõk kibontakozási hitelkonstrukciójáról és a gazdahitel programról szóló 30/2000. (III. 10.) Korm. rendelet módosításáról .........

16

16

33/2006. (II. 15.) Korm. r. a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról szóló 190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet és az ezzel összefüggõ kormányrendeletek módosításáról ...................................................................

16

1/2006. (II. 15.) MNB r. a magyar törvényes fizetõeszköz és az euró utánzatáról ..................

16

2/2006. (II. 15.) MNB r. a tõkepiacról szóló törvény szerinti elszámolóházi tevékenységet végzõ szervezet üzletszabályzatára és szabályzataira vonatkozó követelményekrõl ......

16

3. szám

3/2006. (II. 15.) GKM–PM e. r. a Magyar Energia Hivatal igazgatási szolgáltatási díjairól és a felügyeleti díj fizetésének szabályairól szóló 19/2002. (XI. 5.) GKM–PM együttes rendelet módosításáról ...................................

16

4/2006. (II. 15.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata...........................................................

16


16


16

14/2006. (II. 15.) KE h. büntetés-végrehajtási altábornagy nyugállományba helyezésérõl ....

16

15/2006. (II. 15.) KE h. nyugállományú vezérezredesi elõléptetésrõl....................................

16

1017/2006. (II. 15.) Korm. h. a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról ..............................

16

13/2006. (II. 15.) ME h. kormányzati fõtisztviselõi kinevezésekrõl.......................................

16

14/2006. (II. 15.) ME h. központi tiszt cím adományozásáról .................................................

16

2/2006. (II. 9.) OVB állásfogl. a nem országos terjesztésû idõszaki lap és a helyi mûsorszolgáltató országgyûlési választási kampányban történõ részvételével kapcsolatos kifogások elbírálására jogosult választási bizottságokról

16

3/2006. (II. 9.) OVB állásfogl. a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 102. § (1) bekezdésében meghatározott „lakosságszám” fogalom értelmezése tárgyában...........

16

2006: XIV. tv. az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) és Jegyzõkönyveinek kihirdetésérõl, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról....................................

17

2006: XV. tv. az Európai Unióról szóló Szerzõdés K.3. cikke és az Europol Egyezmény 41. cikkének (3) bekezdése alapján az Europolnak, szervei tagjainak, igazgatóhelyetteseinek és az Europol alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeirõl szóló, 1997. június 19-én kelt Jegyzõkönyv, és az Európai Rendõrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol Egyezmény), és az Europolnak, szervei tagjainak, igazgatóhelyettesei-

3. szám


nek és alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeirõl szóló Jegyzõkönyv módosításáról készült, 2002. november 28-án kelt Jegyzõkönyv kihirdetésérõl ........................... 2006: XVI. tv. a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyetetett vadon élõ állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmérõl szóló egyezmény módosításának kihirdetésérõl..................................................... 2006: XVII. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és Québec Kormánya között a szociális biztonságról szóló, Ottawában, 2004. május 12-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl.......

17

17

17

2006: XVIII. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átadásáról és átvételérõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl........................................

17

2006: XIX. tv. a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról...

17

2006: XX. tv. a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény módosításáról ..........

17

2006: XXI. tv. a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosításáról ......................

17

2006: XXII. tv. a tõkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról .........................

17

34/2006. (II. 16.) Korm. r. a Magyar Köztársaság Kormánya és Québec Kormánya között a szociális biztonságról szóló, Ottawában, 2004. május 12-én aláírt megállapodás végrehajtásáról szóló igazgatási megállapodás kihirdetésérõl..................................................... 35/2006. (II. 16.) Korm. r. a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya közötti postai és távközlési együttmûködésrõl szóló Egyezmény megszüntetésérõl............................................

17

1289

5/2006. (II. 16.) OGY h. az Országgyûlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselõinek és tagjainak megválasztásáról szóló 20/2002. (V. 16.) OGY határozat módosításáról ..........

17

6/2006. (II. 16.) OGY h. dr. Dobó László országgyûlési képviselõ mentelmi ügyében ......

17

7/2006. (II. 16.) OGY h. Rogán Antal országgyûlési képviselõ mentelmi ügyében .............

17

8/2006. (II. 16.) OGY h. Wintermantel Zsolt országgyûlési képviselõ mentelmi ügyében ......

17

9/2006. (II. 16.) OGY h. a NATO irányítású koszovói békefenntartásban részt vevõ nemzetközi erõkben (KFOR) történõ magyar katonai részvételrõl szóló beszámoló elfogadásáról...

17

10/2006. (II. 16.) OGY h. az új Országos Fogyatékosügyi Programról.....................................

17

11/2006. (II. 16.) OGY h. az Országgyûlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján a Program Út Szolgáltatási Szerzõdés megkötéséhez................................

17

12/2006. (II. 16.) OGY h. a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról.............................................................

17

2006: XXIII. tv. a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésérõl szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról....................................

18

2006: XXIV. tv. a helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, az egyes címzett támogatással folyamatban lévõ beruházások eredeti döntéseinek módosításáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról....................................

18

2006: XXV. tv. a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról ......................................................

18

2006: XXVI. tv. a földgáz biztonsági készletezésérõl ............................................................

18

5/2006. (II. 17.) HM r. a hivatásos, szerzõdéses és hadköteles katonák, valamint a honvédségi közalkalmazottak egyes költségtérítéseirõl szóló 21/2002. (IV. 10.) HM rendelet módosításáról.............................................................

18

17

14/2006. (II. 16.) FVM–EüM–ICSSZEM e. r. a kistermelõi élelmiszer-termelés, -elõállítás és -értékesítés feltételeirõl..................................

17

4/2006. (II. 16.) GKM r. a Nemzeti Akkreditáló Testület eljárásaiért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjakról.............................................

17

1290


1/2006. (II. 17.) ICSSZEM r. az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlõségi miniszter felügyelete alá tartozó fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásáról............................ 1/2006. (II. 17.) OM r. az Országos Képzési Jegyzékrõl és az Országos Képzési Jegyzékbe történõ felvétel és törlés eljárási rendjérõl

18

18

Tárgymutató a 2006. január hónapban kihirdetett jogszabályokról, illetve közzétett határozatokról és közleményekrõl ...........................

18

37/2006. (II. 20.) Korm. r. a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet módosításáról ................................... 38/2006. (II. 20.) Korm. r. a termõföld állam által életjáradék fizetése ellenében történõ megszerzésérõl szóló 210/2004. (VII. 9.) Korm. rendelet módosításáról ........................ 39/2006. (II. 20.) Korm. r. a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok elõirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól szóló 295/2005. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról ................................................. 6/2006. (II. 20.) EüM r. az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet, az Egészségügyi Tudományos Tanácsról szóló 34/2003. (VI. 7.) ESZCSM rendelet, valamint a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet módosításáról ...................................................................

5/2006. (II. 20.) GKM r. a kedvezményes gázellátás igénybevételérõl szóló 50/2003. (VIII. 14.) GKM rendelet módosításáról .......

19

1018/2006. (II. 20.) Korm. h. a Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvány megszüntetésérõl...................................................

19

4/2006. (II. 16.) OVB állásfogl. a választási eljárás határidõirõl ...............................................

19

2006 : XXVII. tv. a Szervezett Bûnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény módosításáról .....................

20/I

3/2006. (II. 22.) MNB r. a „Ford T-modell” emlékérme kibocsátásáról...................................

20/I

8/2006. (II. 22.) BM r. a 2006. évi országgyûlési képviselõ választás költségeinek normatíváiról, tételeirõl, elszámolási és belsõ ellenõrzési rendjérõl .........................................................

20/I

15/2006. (II. 22.) FVM r. a földmûvelésügyi ágazathoz tartozó szakképesítésekre szervezhetõ mesterképzés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 27/1996. (X. 4.) FM rendelet módosításáról ............................

20/I

8/2006. (II. 22.) IM r. az egészségügyi területen mûködõ igazságügyi szakértõi testület szervezetérõl és mûködésérõl...............................

20/I

3/2006. (II. 22.) OM r. a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjérõl, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V. 20.) OM rendelet módosításáról.............................................................

20/I-II


20/I


20/I


20/I

15/2006. (II. 22.) ME h. központi tiszt cím megszûnésének megállapításáról..........................

20/I

18

2/2006. (II. 17.) OM r. az Országos szakértõi, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértõi és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékrõl, valamint a szakértõi tevékenységrõl szóló 31/2004. (XI. 13.) OM rendelet és a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjérõl, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V. 20.) OM rendelet módosításáról ..............

36/2006. (II. 20.) Korm. r. a levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet módosításáról ...................................................................

3. szám

19

19

19

19

19

2006: XXVIII. tv. a szerzõdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény és jegyzõkönyvei, valamint az azokat módosító egyezmények, továbbá a Ciprusi Köztársaságnak, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Lengyel Köz-

3. szám


társaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Szlovák Köztársaságnak és a Szlovén Köztársaságnak az említett egyezményhez és jegyzõkönyveihez történõ csatlakozásáról szóló, Brüsszelben, 2005. április 14-én aláírt egyezmény kihirdetésérõl.............................................................

21

2006: XXIX. tv. a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelmérõl szóló 1954. évi Hágai Egyezmény Második Kiegészítõ Jegyzõkönyvének kihirdetésérõl és a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról..............................

21

2006: XXX. tv. egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és bármely más, a pénzügyi érdekeiket sértõ jogellenes tevékenység elleni küzdelemrõl szóló Együttmûködési Megállapodás kihirdetésérõl...............

21

2006: XXXI. tv. a Nemzetközi Büntetõbíróság Statútuma Részes Államainak Elsõ Közgyûlése által, 2002. szeptember 10-én, New Yorkban elfogadott, a Nemzetközi Büntetõbíróság kiváltságairól és mentességeirõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl.................

21

2006: XXXII. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bolgár Köztársaság Kormánya között a két ország között kötött nemzetközi szerzõdések felülvizsgálatáról, Budapesten, 2004. november 17. napján aláírt Jegyzõkönyv kihirdetésérõl ......................................

21

2006: XXXIII. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történõ átvételérõl szóló, Párizsban, 1996. december 16-án aláírt Egyezmény kihirdetésérõl ..........

21

2006: XXXIV. tv. egyes, az önkormányzatok mûködését érintõ törvények módosításáról....

21

2006: XXXV. tv. a villamos energia árszabályozását érintõ egyes törvények módosításáról...

21

2/2006. (II. 23.) TNM r. a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelõs tárca nélküli miniszter felügyelete alá tartozó egyes elõirányzatokkal kapcsolatos eljárási rendrõl .....

21

16/2006. (II. 23.) KE h. a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetõjének felmentésérõl.................

21

1291

17/2006. (II. 23.) KE h. a Köztársasági Elnöki Hivatal helyettes vezetõjének felmentésérõl..

21

18/2006. (II. 23.) KE h. a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetõjének kinevezésérõl.................

21

19/2006. (II. 23.) KE h. a Köztársasági Elnöki Hivatal helyettes vezetõjének kinevezésérõl .

21

2006: XXXVI. tv. a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettõs adóztatás megszüntetésérõl szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt Egyezmény, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettõs adóztatás megszüntetésérõl szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzõkönyv, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettõs adóztatás megszüntetésérõl szóló 1990. július 23-i egyezmény módosításáról szóló Jegyzõkönyv, valamint a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettõs adóztatás megszüntetésérõl szóló Egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzõkönyv kihirdetésérõl.....................................................

22

2006: XXXVII. tv. a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzése és leküzdése érdekében folytatandó együttmûködésrõl szóló, Heiligenbrunnban, 2004. június 6-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl ...........................................

22

2006: XXXVIII. tv. a szellemi kulturális örökség megõrzésérõl szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetésérõl..............................

22

2006: XXXIX. az Európai Rádiótávközlési Hivatal (ERO) létrehozásáról szóló, Hágában, 1993. június 23. napján kelt Egyezmény és 2002. december 17-én kelt Módosító Okiratának kihirdetésérõl...........................................

22

2006: XL. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kiadatásról és a kölcsönös bûnügyi

1292


jogsegélyrõl szóló, Budapesten, 1994. december 1-jén aláírt szerzõdések módosításáról szóló szerzõdések kihirdetésérõl .............. 16/2006. (II. 24.) FVM r. a növényegészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet módosításáról ................................................. 6/2006. (II. 24.) GKM–BM–KvVM e. r. a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálatáról és ellenõrzésérõl szóló 7/2002. (VI. 29.) GKM–BM–KvVM együttes rendelet módosításáról .......................................................... 10/2006. (II. 24.) KvVM–FVM–NKÖM–BM e. r. a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII. 13.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet módosításáról..................... 11/2006. (II. 24.) KvVM r. a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek fontos és bizalmas munkaköreinek megállapításáról és a nemzetbiztonsági ellenõrzés szintjérõl .......... 5/2006. (II. 24.) NKÖM r. a helyi önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakmai támogatásáról .................................................... 4/2006. (II. 24.) OM r. a 2006/2007. tanév rendjérõl ................................................................ 5/2006. (II. 24.) OM r. egyes felsõoktatási ösztöndíjakról szóló miniszteri rendeletek módosításáról .......................................................... 40/2006. (II. 27.) Korm. r. a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet módosításáról ................................................. 41/2006. (II. 27.) Korm. r. a nyugellátások és baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások emelésérõl szóló 187/1997. (X. 31.) Korm. rendelet módosításáról ................................................. 42/2006. (II. 27.) Korm. r. a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program Mûködtetésérõl szóló 95/1999. (VI. 23.) Korm. rendelet módosításáról ................................... 43/2006. (II. 27.) Korm. r. az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történõ finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módo-

3. szám

sításáról szóló 329/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet módosításáról ...................................

23

7/2006. (II. 27.) EüM r. az állati eredetû élelmiszerekben található peszticid-maradék megengedhetõ mértékérõl szóló 34/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet módosításáról....

23

8/2006. (II. 27.) EüM–FVM e. r. a növényekben, a növényi termékekben és a felületükön megengedhetõ növényvédõszer-maradék mértékérõl szóló 5/2002. (II. 22.) EüM–FVM együttes rendelet módosításáról.....................

23

7/2006. (II. 27.) GKM r. a súlyos vasúti balesetek, a vasúti belesetek és a váratlan vasúti események szakmai vizsgálatának részletes szabályairól .........................................................

23

8/2006. (II. 27.) GKM r. a mérõeszközökre vonatkozó egyedi elõírásokról ...........................

23

9/2006. (II. 27.) GKM r. a súlyos víziközlekedési balesetek és a rendkívüli hajózási események vizsgálatának részletes szabályairól......

23

9/2006. (II. 27.) IM r. az igazságügyi szakértõi szakterületekrõl, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekrõl ..............................................................

23

6/2006. (II. 27.) OM r. egyes szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeirõl szóló OM rendeletek kiegészítésérõl .............

23

20/2006. (II. 27.) KE h. rendõr dandártábornok nyugállományba helyezésérõl........................

23

21/2006. (II. 27.) KE h. bírák felmentésérõl és bírák kinevezésérõl ........................................

23

16/2006. (II. 27.) ME h. fõiskolai fõigazgatói megbízás megerõsítésérõl ..............................

23

23

4/2006. (II. 7.) BOÖ h. Bolgár Országos Önkormányzat 2006. évi költségvetésérõl ...............

23

23

44/2006. (II. 28.) Korm. r. a Közoktatási Fejlesztési Célelõirányzat mûködésének részletes szabályairól...............................................

24

45/2006. (II. 28.) Korm. r. a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekrõl szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet módosításáról.............................................................

24

22

22

22

22

22

22 22

22

23

3. szám


17/2006. (II. 28.) FVM r. a szántóföldi növényfajok vetõmagvainak elõállításáról és forgalomba hozataláról szóló 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet módosításáról.......................... 18/2006. (II. 28.) FVM r. a zöldség szaporítóanyagok elõállításáról és forgalomba hozataláról szóló 50/2004. (IV. 22.) FVM rendelet módosításáról ................................................. 10/2006. (II. 28.) GKM–BM e. r. a helyi közforgalmú közlekedés normatív támogatásáról .... 6/2006. (II. 28.) HM r. a fejezeti kezelésû elõirányzatok 2006. évi felhasználásának rendjérõl ................................................................... 1/2006. (II. 28.) IHM r. a szociálisan rászorult elõfizetõk részére az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás igénybevételéhez nyújtható támogatásra vonatkozó szabályokról szóló 19/2004. (VI. 12.) IHM rendelet módosításáról ...................................................... 12/2006. (II. 28.) KvVM r. a Szarvasi Arborétum Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelésérõl ...........................................

2006: XLII. tv. a Magyar Köztársaság és a Jemeni Köztársaság között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl Szánában, 2004. január 18-án aláírt Megállapodás kihirdetésérõl .........................................................

25

24

2006: XLIII. tv. a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról ........................

25

24

2006: XLIV. tv. az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról ...............

25

2006: XLV. tv. a mozgóképrõl szóló 2004. évi II. törvény módosításáról ...............................

25

2006: XLVI. tv. a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról.............

25

2006: XLVII. tv. az életüktõl és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidõk ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról ......................................

25

2006: XLVIII. tv. a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érõ, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról...................................................

25

2006: XLIX. tv. a lobbitevékenységrõl..............

25

22/2006. (III. 1.) KE h. dandártábornoki kinevezésrõl..............................................................

25

24

24

24

24

6/2006. (II. 28.) NKÖM r. a XXIII. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetési fejezethez tartozó fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásáról szóló 6/2004. (II. 20.) NKÖM rendelet módosításáról.........

24

10/2006. (II. 28.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata .......................................................

24

17/2006. (II. 28.) ME h. a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács tagja megbízásának visszavonásáról és új tag megbízásáról..........

24

18/2006. (II. 28.) ME h. fõiskolai tanár felmentésérõl.............................................................

24

5/2006. (II. 23.) OVB állásfogl. a kifogás benyújtására jogosultak körérõl.........................

24

64/2006. (II. 23.) OVB h. az Országos Választási Bizottság határozata ................................

24

2006: XLI. tv. a vámeljárások egyszerûsítésérõl és összehangolásáról szóló Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzõkönyvének kihirdetésérõl....

1293

Szervezeti hírek Kitüntetések A Magyar Köztársaság elnöke – az igazságügy-miniszter javaslatára – nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE (polgári tagozat) kitüntetést adományozott

25

Dr. Kondorosi Ferencnek, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának;

1294


MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE (polgári tagozat) kitüntetést adományozott Dr. Nagy Boldizsárnak, a Közép-Európai Egyetem visiting professzorának;

MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE (katonai tagozat)

A Magyar Köztársaság elnöke – az igazságügy-miniszter elõterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából soron kívül elõléptette büntetés-végrehajtási dandártábornokká Biczó László bv. ezredest, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka megbízott általános helyettesét.

A Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül

kitüntetést adományozott Kucsera Pál nyugalmazott bv. dandártábornoknak, az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet nyugalmazott intézetparancsnokának, Mácsai Ferenc bv. ezredesnek, a Kalocsai Fegyház és Börtön parancsnokának;

MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT (polgári tagozat)

3. szám

Deák Ferenc-díjat adományozott dr. Borókainé dr. Vajdovits Évának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõjének, dr. Jobbágy Zsuzsának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Szabó Máriának, az Igazságügyi Minisztérium szakmai tanácsadójának;

Miniszteri Elismerõ Oklevelet kitüntetést adományozott adományozott Radnay Józsefnek, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Tóth Andrásnak, az Országos Atomenergia Hivatal fõosztályvezetõjének;

MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI EZÜST ÉRDEMKERESZT (polgári tagozat) kitüntetést adományozott Dr. Nagy Ferencnének, az Igazságügyi Minisztérium szakmai tanácsadójának;

MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI BRONZ ÉRDEMKERESZT (polgári tagozat) kitüntetést adományozott Komáromi Jánosnak, az Igazságügyi Minisztérium gépjármûvezetõjének.

Bartos Józsefnének, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, dr. Bártfai Juditnak, az Igazságügyi Minisztérium címzetes vezetõ-tanácsosának, dr. Bozzay Erikának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Bóresné Szécsényi Ritának, az Igazságügyi Minisztérium fõelõadójának, Budai Sándornénak, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Deutsch Ottónak, az Igazságügyi Minisztérium fizikai alkalmazottjának, Domonkos Lajosnénak, az Igazságügyi Minisztérium ügykezelõjének, dr. Dósa Ágnesnek, az Igazságügyi Minisztérium fõtanácsosának, dr. Garai Borbálának, az Igazságügyi Minisztérium tanácsosának, dr. Gál Krisztinának, az Igazságügyi Minisztérium fogalmazójának, Gelencsér Györgynek, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, Golda Istvánnénak, az Igazságügyi Minisztérium fõelõadójának,

3. szám


Horváth Lászlónak, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetõjének, dr. Jeney Petrának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõjének, Kaszt Jánosnak, az Igazságügyi Minisztérium vezetõfõtanácsosának, dr. Kátó Kamillának, az Igazságügyi Minisztérium fogalmazójának, Kobolák Bélánénak, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Kõfalvi Miklósnénak, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, dr. Kurucz Máriának, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetõjének, dr. Kutacs Máriának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Mátraházi Tivadarnénak, az Igazságügyi Minisztérium ügykezelõjének, dr. Palik Editnek, az Igazságügyi Minisztérium szakmai tanácsadójának, Papp Lászlónénak, az Igazságügyi Minisztérium ügykezelõjének, dr. Rák Viktornak, az Igazságügyi Minisztérium fogalmazójának, dr. Somssich Rékának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõjének, dr. Számadó Tamásnak, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Szenthe Jánosnak, az Igazságügyi Minisztérium tanácsosának, Széllné Pintér Évának, az Igazságügyi Minisztérium fõelõadójának, Szûrné Kancsár Mónikának, az Igazságügyi Minisztérium elõadójának, Toma Norbertnének, az Igazságügyi Minisztérium elõadójának, Décsy Gabriellának, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Kecskeméti Intézet igazságügyi közlekedési szakértõjének, Filep Lászlónak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Veszprémi Intézet igazságügyi mûszaki szakértõjének, Krilov Zoltánnak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Szombathelyi Intézet igazságügyi mûszaki szakértõjének, Molnos Vilmosnénak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek tisztviselõjének, Paál Györgynek, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Kaposvári Intézet igazságügyi közlekedési szakértõjének, dr. Pamzsav Horolmának, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértõi Intézet igazságügyi genetikus szakértõjének, dr. Rákóczy Ilonának, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Toxikológiai Intézet igazságügyi toxikológus szakértõjének,

1295

Rodriguez Sainz Aldónak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Szolnoki Intézet igazságügyi vegyész szakértõjének, Tóth Imrének, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézet Szegedi Intézet igazságügyi közlekedési szakértõjének, Vankovics Lászlónak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézet gépkocsivezetõjének, Detrikné Mészáros Mártának, a Heves Megyei Igazságügyi Hivatal osztályvezetõjének, Fülöp Szilviának, a Nógrád Megyei Igazságügyi Hivatal ügykezelõjének, Füri Rajmondnak, a Hajdú-Bihar Megyei Igazságügyi Hivatal osztályvezetõjének, Hegedûs Sándornak, a Fõvárosi Igazságügyi Hivatal csoportvezetõjének, dr. Németh Györgynek, a Baranya Megyei Igazságügyi Hivatal osztályvezetõjének, Holienka Józsefnének, a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézet közalkalmazottjának, dr. Pantali Zoltán bv. ezredesnek, a Sopronkõhidai Fegyház és Börtön parancsnokának;

Miniszteri Köszöntõ Levelet adományozott 10 éves igazságügyi szolgálati jogviszonya alapján Bartos Józsefnének, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, dr. Bereczki Ildikónak, az Igazságügyi Minisztérium vezetõ-tanácsosának, dr. Boros Zsuzsa Barbarának, az Igazságügyi Minisztérium vezetõ-tanácsosának, Bozsa Margitnak, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, dr. Horváth Gyöngyinek, az Igazságügyi Minisztérium vezetõ-tanácsosának, Hübelné Kilencz Máriának, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, Jezsoviczki Jenõnek, az Igazságügyi Minisztérium fizikai alkalmazottjának, dr. Juhász Editnek, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Kiss Mónikának, az Igazságügyi Minisztérium fõtanácsosának, Kovács Attilánénak, az Igazságügyi Minisztérium vezetõ-fõtanácsosának, dr. Kurucz Máriának, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetõjének, dr. Márkus Ilonának, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõjének, dr. Mózes Attila bv. õrnagynak, az Igazságügyi Minisztérium kiemelt fõreferensének,

1296


dr. Nagy Henriettnek, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetõjének, Vizi Istvánnénak, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársának, dr. Antalfi Bálintnak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Miskolci Intézet igazságügyi orvosszakértõjének, dr. Bodor Györgynek, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek igazságügyi elmeorvos szakértõjének, Bubán Istvánnénak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértõi Intézet tisztviselõjének, Fekete Mária Andriennek, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértõi Intézet tisztviselõjének, Kostyálik Mónikának, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Veszprémi Intézet tisztviselõjének, Kövesdi Zoltánnénak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Kaposvári Intézet fizikai alkalmazottjának, Szekérné Varga Krisztinának, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Toxikológiai Intézet tisztviselõjének, Tapuska Józsefnének, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértõi Intézet fizikai alkalmazottjának, Gyetvainé Juhász Máriának, a Pest Megyei Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelõjének, Szabóné Oláh Máriának, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelõjének, dr. Szilágyi Tamásnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal igazgató-helyettesének;

20 éves igazságügyi szolgálati jogviszonya alapján Radnay Józsefnek, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõ-helyettesének, Szabó Istvánnénak, az Igazságügyi Minisztérium fõelõadójának, Bede Lászlónénak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Miskolci Intézet tisztviselõjének, Dalos Istvánnak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Kecskeméti Intézet igazságügyi közlekedési szakértõjének, Horinka Gézánénak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Szolnoki Intézet fizikai alkalmazottjának, Laurinyecz Jánosnak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Kecskeméti Intézet igazságügyi közlekedési szakértõjének, Monostory Péternek, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Szegedi Intézet igazságügyi építész szakértõjének, dr. Petrovits Tamásnak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Veszprémi Intézet igazgatójának, igazságügyi orvosszakértõnek, Vajda Jánosnak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Toxikológiai Intézet technikusának,

3. szám

Varga Lászlónénak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Kecskeméti Intézet tisztviselõjének, Füle Ferencnének, a Fejér Megyei Igazságügyi Hivatal ügykezelõjének, Gaál Csabának, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Igazságügyi Hivatal tisztviselõjének, Kött Ágnesnek, a Baranya Megyei Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelõjének, Marosvölgyi Péternének, a Veszprém Megyei Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelõjének, Szabóné Csomós Juditnak, a Központi Igazságügyi Hivatal ügykezelõjének, dr. Tóth Tibornak, a Hajdú-Bihar Megyei Igazságügyi Hivatal tisztviselõjének, Végh Zsuzsannának, a Komárom-Esztergom Megyei Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelõjének;

30 éves igazságügyi szolgálati jogviszonya alapján Somogyi Magdolna Klárának, az Igazságügyi Minisztérium ügykezelõjének, Sövény Zoltánnak, az Igazságügyi Minisztérium vezetõ-fõtanácsosának, dr. Perneczky Sándornak, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek Toxikológiai Intézet igazságügyi toxikológus szakértõjének, dr. Susa Évának, az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek fõigazgatójának, dr. Györe Attilának, a Fejér Megyei Igazságügyi Hivatal igazgató-helyettesének, Pappné Keresztes Erzsébetnek, a Komárom-Eszter Megyei Igazságügyi Hivatal osztályvezetõjének, dr. Szilágyi Anikónak, a Fõvárosi Igazságügyi Hivatal osztályvezetõjének, Vigh Lászlónénak, a Központi Igazságügyi Hivatal ügykezelõjének, dr. Zöldi Klára Magdolnának, a Csongrád Megyei Igazságügyi Hivatal igazgató-helyettesének;

a Büntetés-végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett „arany” fokozatát adományozta dr. Kecskés Tünde bv. alezredesnek, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Jogi és Titkársági Fõosztály kiemelt fõreferensének, dr. Nagy István bv. orvos alezredesnek, a Sopronkõhidai Fegyház és Börtön Egészségügyi Osztálya vezetõjének, dr. Ruzsa György bv. alezredesnek, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Fogvatartási Ügyek Osztálya vezetõjének,

3. szám


1297

Vinczéné Filemon Erika bv. alezredesnek, a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Programszervezési és Foglalkoztatási Osztálya vezetõjének.

adományozott

A Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából

Zám Zsolt bv. alezredesnek, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Biztonsági Osztálya vezetõjének.

büntetés-végrehajtási tanácsosi címet

soron kívül elõléptette büntetés-végrehajtási ezredessé Németh Terézia bv. alezredest, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Beruházási és Ellátási Fõosztály Ellátási és Vagyonkezelési Osztálya vezetõjét; soron kívül elõléptette nyugállományú büntetés-végrehajtási ezredessé Mocsai Zoltán nyugalmazott bv. alezredest, a Szegedi Fegyház és Börtön fõelõadóját, dr. Pigniczki Zsuzsanna bv. orvos alezredest, a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Egészségügyi Osztálya vezetõjét; soron kívül elõléptette poszthumusz büntetés-végrehajtási ezredessé néhai dr. Majzik Mátyás nyugalmazott bv. alezredest, a Szegedi Fegyház és Börtön volt lelkészét; soron kívül elõléptette büntetés-végrehajtási õrnaggyá Farkas Zoltán bv. századost, a Váci Fegyház és Börtön parancsnok-helyettesét; soron kívül elõléptette büntetés-végrehajtási századossá Kovácsné dr. Szekér Enikõ bv. fõhadnagyot, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Személyügyi és Szociális Fõosztály kiemelt fõreferensét, Knitli István bv. fõhadnagyot, a Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet megbízott biztonsági osztályvezetõjét;

Kinevezések Az igazságügy-miniszter Fekete István igazságügyi minisztériumi osztályvezetõ vezetõi megbízását visszavonta, és egyidejûleg az Igazságügyi Minisztérium Üzemeltetési és Beszerzési Fõosztályán fõosztályvezetõi feladatok ellátásával fõosztályvezetõnek megbízta.

A politikai államtitkár Kurucz Zsuzsanna igazságügyi minisztériumi vezetõ tanácsost, az Igazságügyi Minisztérium Politikai Államtitkár Titkárságán fõosztályvezetõ-helyettesi feladatok ellátásával fõosztályvezetõ-helyettesnek megbízta.

A közigazgatási államtitkár Kiss György igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõ-helyettes vezetõi megbízását visszavonta,

büntetés-végrehajtási fõtanácsosi címet adományozott dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bv. õrnagynak, az Igazságügyi Minisztérium kiemelt fõreferensének, dr. Makkai Márta bv. alezredesnek, az Igazságügyi Minisztérium kiemelt fõreferensének, Peringerné dr. Szûcs Márta bv. orvos alezredesnek, a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Egészségügyi Osztálya osztályvezetõ fõorvosának;

és egyidejûleg az Igazságügyi Minisztérium Üzemeltetési és Beszerzési Fõosztály Informatikai Osztályára vezetõ fõtanácsosnak áthelyezte, dr. Balogh Jánosné budapesti lakost, az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Igazgatási és Kodifikációs Fõosztályára határozatlan idõre fizikai alkalmazottnak, dr. Maczák Márton János budapesti lakost, az Igazságügyi Minisztérium Polgári Jogi Kodifikációs Fõosztályára határozott idõre fogalmazónak,

1298


dr. Viczkó Eszter nagyvenyimi lakost, az Igazságügyi Minisztérium Büntetõjogi Kodifikációs Fõosztály Büntetõ Eljárásjogi Osztályára határozott idõre fogalmazónak

3. szám

Közszolgálati jogviszony megszûnések Közszolgálati jogviszonya megszûnt

kinevezte, dr. Juhász Edit igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõ-helyettesnek szakmai tanácsadói címet, Juhászné Koltai Éva igazságügyi minisztériumi fõelõadónak címzetes fõmunkatársi címet, Németh Gyula igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõnek szakmai fõtanácsadói címet, dr. Palik Edit igazságügyi minisztériumi vezetõ tanácsosnak szakmai tanácsadói címet, Rentkóné Mayer Viktória igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõ-helyettesnek szakmai fõtancsadói címet, dr. Vágvölgyi Péter igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõnek szakmai fõtanácsadói címet, dr. Villányi Imre igazságügyi minisztériumi fõosztályvezetõnek szakmai fõtanácsadói címet adományozott.

felmentéssel dr. Dévényi Domonkos Istvánné igazságügyi minisztériumi ügykezelõnek, közös megegyezéssel dr. Gróf Erika igazságügyi minisztériumi vezetõ tanácsosnak, határozott idõ lejártával Szõcs Ottóné igazságügyi minisztériumi fizikai alkalmazottnak.

Helyesbítés Az Igazságügyi Közlöny 2006. évi 1. számából hiányzott az 1/2006. (I. 6.) IM rendelet 2–4. melléklete. Ez az alábbi:

2. melléklet az 1/2006. (I. 6.) IM rendelethez IGAZSÁGÜGYI HIVATAL ................................................. MEGYEI/FÕVÁROSI HIVATAL ÁTVÉTELI ELISMERVÉNY Alulírott .............................................. elismerem, hogy a mai napon a ................. sz. határozat alapján ....... Ft-ot, azaz ............................... (betûvel) forintot átvettem.

Kelt: ..................................................................

............................ engedélyezõ

............................ átvevõ

................................... átadó

3. szám


1299

3. melléklet az 1/2006. (I. 6.) IM rendelethez

12. Ha a kérelmezõ e pontokban foglalt feltételek valamelyikének megfelel, ezt igazolnia kell és a nyomtatvány A) részének további rovatait nem kell kitöltenie!

rendszeres szociális segélyben részesül közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg átmeneti szállást igénybe vevõ hajléktalan személy menekült, menedékes vagy ilyenkénti elismerését kérõ személy részére biztosított szociális ellátásban részesül vízum kiadása, tartózkodási vagy letelepedési engedély megszerzése, illetve honosítás iránti üggyel kapcsolatban jogi segítségnyújtást kérõ olyan személy, akinek a felmenõje magyar állampolgár vagy az volt, továbbá visszahonosításra irányuló eljárásban részt vevõ személy a családjában élõ gyermeknek a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát állapították meg

4. melléklet az 1/2006. (I. 6.) IM rendelethez IV. A kérelmezõnek a támogatás engedélyezésénél figyelembe vehetõ jövedelme (A 4. és a 6. pont kivételével a megyei hivatal tölti ki!) 1. A kérelmezõ és a vele közös háztartásban élõ személyek havi összes nettó jövedelme: 2. A közös háztartásban élõk száma összesen: 3. Egy fõre esõ havi nettó jövedelem: 4. Az egy fõre esõ jö- 4.1.1. A kérelmezõ által havonta fizetett tartásdíj vagy járadék összege: vedelembõl levonható 4.1.2. A tartásra jogosult neve: összegek 4.1.3. A tartásdíj fizetését elrendelõ hatóság neve és a határozat száma: 4.2.1. A lakáshitel havi törlesztõ részletének kérelmezõre esõ összege: 4.2.3. A lakáshitelt folyósító hitelintézet neve, címe: 5. Egy fõre esõ, levonások után fennmaradó havi nettó jövedelem: 6. Az Áldozatsegítõ Szolgálat határozata szerint bûncselekmény ál- igen dozataként jogosult vagyok az áldozatsegítési szolgáltatások igénybe- nem vételére és a bûncselekménnyel okozott kár vagy a bûncselekménnyel összefüggõ érdeksérelem elhárításához szükséges eljárás megindításához kérek jogi segítséget.

1300


3. szám

A Magyar Hivatalos Közlönykiadó megjelentette a

Jogtanácsadó Új adószabályok 2006 címû különszámát Adótörvények a módosításokkal egységes szerkezetben, magyarázatokkal g Személyi jövedelemadó g Társasági adó és osztalékadó g Egyszerûsített vállalkozói adó g Egyszerûsített közteherviselési hozzájárulás g Általános forgalmi adó g Jövedéki adó g Adózás rendje A törvényekhez fûzött magyarázatokat a Pénzügyminisztérium szakemberei állították össze Ára: 1150 Ft áfával Keresse a hírlapárusoknál! Megvásárolható vagy megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.; postacím: 1394 Bp. 62., Pf. 357; telefon/fax: 267-2780) vagy az 1072 Budapest, Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) alatti Közlöny Centrumban is (telefon: 321-5971; fax: 321-5275). -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MEGRENDELÕLAP Megrendeljük az

Új adószabályok 2006 címû Jogtanácsadó különszámot …………… példányban. A megrendelõ (cég) neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Címe (város, irányítószám): . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Utca, házszám: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ügyintézõ neve, telefonszáma: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára. Keltezés: ……………………………………

……………………………………..…… cégszerû aláírás

3. szám


ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS Ismét megrendelhetõ, 2006. évre elõfizethetõ az immár fél évszázados hagyományokra visszatekintõ Pénzügyi Szemle, amely megújuló, bõvülõ tartalommal, állandó rovatrenddel, korszerû tipográfiával, igényes borítóval – s ami szintén újdonság – egy kötetben a magyarral, teljes terjedelemben angol nyelven is a tisztelt Olvasók rendelkezésére áll. Több állami, pénzügyi szervezet összefogásával, neves szakemberekbõl álló szerkesztõbizottság iránymutatásával, új laptulajdonos gondozásában, szerkesztésében, s változatlanul a Magyar Hivatalos Közlönykiadó kiadásában negyedévente jelenik meg a Pénzügyi Szemle, amely közpénzügyi szakfolyóiratként aktuális és hiteles képet ad a pénzügyi rendszer, ezen belül hangsúlyosan a közszféra (public sector), valamint – a fõbb pénzügyi összefüggések tükrében – a magyar nemzetgazdaság lényeges vonásairól, a felzárkózási, jövõépítési törekvésekrõl, s a kapcsolódó szakmai vitákról. A folyóirat a gyakorlati problémák oldaláról közelítve a tudományos eredmények iránt is nyitott. Ily módon a megújuló Pénzügyi Szemlét haszonnal forgathatják a különbözõ területeken dolgozó gazdasági és pénzügyi szakemberek, közgazdászok, jogászok, vezetõk, menedzserek mellett a politikai élet szereplõi, az egyetemi és fõiskolai oktatók, hallgatók és a tudományos kutatók is. A Pénzügyi Szemle megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó címén: 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., postacímén: 1394 Budapest 62, Pf. 357. Éves elõfizetési díj 2006. évre 19 908 Ft áfával, vagy 80 euró. Egy szám ára: 5000 Ft áfával, vagy 20 euró.

-----------------------------------------------------------------------------

MEGRENDELÕLAP Megrendeljük 2006. évre a Pénzügyi Szemle címû közpénzügyi szakfolyóiratot. A megrendelõ (cég) neve: .................................................................................................... címe (helység, irányítószám, utca, házszám): ..................................................................... bankszámlaszáma: ............................................................................................................... ügyintézõje és telefonszáma: ...............................................................................................

Keltezés: …………………………… ………………………………… cégszerû aláírás

1301

1302


3. szám

ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS Az

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI KÖZLÖNY – az egészségbiztosítási ágazat központi igazgatási szerve, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hivatalos lapja – az elõfizetõi érdekeket szem elõtt tartva, kedvezõ áron kívánja az egészségügyi ágazatban érdekeltek rendelkezésére bocsátani a jogszabályok szövegét, valamint a munkához szükséges aktuális OEP-közleményeket, -felhívásokat, -tájékoztatókat. Lapunk címzettjei elsõsorban: az alapellátásban részt vevõ háziorvosok; fekvõbeteg-ellátó és szakellátó intézmények; gyógyszert, gyógyászati segédeszközt gyártók, illetve forgalmazók; gyógyfürdõk; oktatási intézmények; társadalombiztosítási kifizetõhelyek, foglalkoztatók; könyvelõk; adótanácsadók stb. Az Egészségbiztosítási Közlöny elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.) címén (postacím: 1394 Budapest 62. Pf. 357) vagy a 318-6668 faxszámán. 2006. évi éves elõfizetési díj: 19 152 Ft áfával, féléves elõfizetés: 9576 Ft. Példányonként megvásárolható a kiadó közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., tel./fax: 267-2780) vagy a Közlöny Centrumban (1072 Budapest, Rákóczi út 30., bejárat a Dohány u. és Nyár utca sarkán, tel.: 321-5971, fax: 321-5275).

MEGRENDELÕLAP Megrendeljük az Egészségbiztosítási Közlöny címû lapot ................. példányban. A megrendelõ (cég) neve: ........................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ........................................................................................................ Utca, házszám: ........................................................................................................................... Az ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ..................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk.

Keltezés: ……………………………………… …………………………………………… cégszerû aláírás

3. szám


ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS A Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium közös szerkesztésében havonta megjelenõ

ÖNKORMÁNYZATOK KÖZLÖNYE az önkormányzatok számára mûködésük során hasznos és nélkülözhetetlen tájékozódási forrás. A kiadvány elsõ három része az önkormányzatokat érintõ, újonnan kihirdetett jogszabályokat (törvények, rendeletek – ideértve az önkormányzati rendeleteket is –, alkotmánybírósági és egyéb határozatok) közli. Negyedik fõrésze közleményeket, pályázati felhívásokat és tájékoztatásokat (szaktárcák közleményei, az Állami Számvevõszék ajánlásai, az önkormányzatok által elnyerhetõ támogatások pályázati feltételei, az önkormányzatok éves pénzügyi beszámolói, alapító okiratok stb.) tartalmaz. Az Önkormányzatok Közlönye elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.) címén (postacím: 1394 Budapest 62. Pf. 357) vagy a 318-6668 faxszámán. 2006. évi éves elõfizetés díja: 5040 Ft áfával; féléves elõfizetés: 2520 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a kiadó közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. Tel./fax: 267-2780).

MEGRENDELÕLAP Megrendeljük az Önkormányzatok Közlönye címû lapot ................. példányban. A megrendelõ (cég) neve: ........................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ........................................................................................................ Utca, házszám: ........................................................................................................................... Az ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ..................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk.

Keltezés: ……………………………………… …………………………………………… cégszerû aláírás

1303


9 770133 764056

06003

1304

3. szám

Szerkesztésért felelõs: dr. Vágvölgyi Péter Kiadja: Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.) A kiadásért felelõs: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62., Pf. 357, vagy faxon: 318-6668. Információ: telefon/fax: 317-9999, 266-9290/245, 246 mellék. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó a Fáma Rt. közremûködésével. Telefon/fax: 266-6567. Példányonként megvásárolható a kiadó Budapest VIII., Somogyi B. u. 6. (tel./fax.: 267-2780) szám alatti közlönyboltjában, vagy a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275), illetve megrendelhetõ a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. 2006. évi éves elõfizetési díj 14 364 Ft áfával. Egy példány ára: 1357 Ft áfával. A kiadó az elõfizetési díj év közbeni emelésének jogát fenntartja.

HU ISSN 0133–7645 06.0897 – Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert vezérigazgatóhelyettes.

CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 3. SZÁM

Recommend Documents