Cuhavölgyi Klára A Wolf ácsdinasztiáról és a velük rokon családokról Zircen
1730-2017
Zirc 2017
Die Tiroler sind lustig, die Tiroler sind froh… Családunk szóbeli emlékezete, és írásos feljegyzései szerint a Wolf család Tirolból származik, ezt ugyan ellenőrizni nem tudtam. De ha különböző névtani szakkönyvekben vagy térképeken keresgélünk, a név leginkább elterjedt Ausztria nyugati részen, a Rajna-Westfáliai részen (Köln), a porosz területen (Berlin), és Sziléziában. Tirol a „hegyek országa”, 1919-től osztrák és olasz területen fekszik. Magas hegyek között megbújó kisebb falvak, hideg éghajlat, több hegycsúcs a hóhatár fölé nyúlik. Rengeteg erdőség, a mi őseink idejében még a farkas, a vadmacska és a vidra is megélt itt. Már 5-6000 évvel ezelőtt lakta ember, sokféle embercsoport élt itt egyetértésben. Két jellegzetes típust azonban elkülöníthetünk, az oberlander, a felföldi szőke típus, vékonycsontú, sovány, mozgékony, a házait kőből építi, a déli, unterlander magas, erőteljes, barna típus, a házakat főleg fából építik. A tiroli házak szépek, tornáccal körülvéve, sok virág díszíti. Művészi érzékük jelentős, nemcsak az építőművészetben, de a fafaragásban is jeleskednek. Nagyon zeneszeretőek, hangszereken játszanak, házi hangszereik közül a hegedű, citera, hárfa, és a fakürtök jellemzőek. Ahogy a dal is mondja, vidámak, szeretik a társaságot. Sok tiroli tréfás dalocska ismert (Die Tiroler sind lustig, die Tiroler sind froh…) , nagyon szeretnek énekelni, és táncolni, műkedvelőként színdarabokat mutatnak be. Erős haza- és szabadságszeretet jellemzi őket.
Bevándorló őseink neve a Wolf (Wolff, Volf, Volff, Wolfe, Wulf)) név farkast jelent, ez utalhat arra, hogy farkasokkal viaskodtak, esetleg valamilyen farkas kalandra is emlékeztethet, vagy a farkas belső vagy külső tulajdonságaira (bátor, okos) esetleg farkasfoggal született. A család tagjai közül sokan Farkas névre magyarosítottak. De hogy kerülhettek Zircre? A török kiűzése után Zircet a sziléziai Heinrichauból érkező szerzetesek építették újra. Heinrichau gazdag apátság volt, megvolt az anyagi fedezet arra, hogy a régi- királyi alapítású épületekhez hasonló rangos monostort (templomot és rendházat) építsenek. Telepeseket hívtak, az építkezésekhez mestereket toboroztak különböző tartományokból, Szilézia, Bajorország, Schleswig-Holstein, és Tirolból. Tudjuk, hogy a zirci monostort Witwer Márton Athanáz győri karmelita szerzetes 1726-ban elkészült tervei alapján kezdték építeni, az épületbe 1733-ban tudtak beköltözni a szerzetesek. Witwer Márton tiroli származású volt, eljátszhatunk a gondolattal, hogy ő hívta vagy az ő közvetítésével kerülhettek a Wolfok, mint ácsmesterek a zirci építkezésekre. A tiroli nagy erdősségekben biztosan jól értettek a famunkákhoz, jó szakemberek lehettek. Wolf nevűek Zircen a 18. században. A 18. századi, számomra nehezen olvasható és érthető zirci anyakönyvekben már 1743-ban szerepel egy bejegyzés, hogy Georg Wolf keresztszülő volt Andreas Birher lánya, Mariann születésekor. Mivel a Wolf és a Birher család között a későbbiekben is szoros kapcsolat volt (házasságok, keresztkomaság), feltételezhetjük, hogy a mi Wolf családunk egyik őséről van szó. 1764-ben született Jakab Wolf és Maria lánya Elisabeth, 1766-ban Wolff Andreas és Elisabetha fia, Valentinus, 1777-ben Franz Wolff és Julianna fia, Adam, 1779-ben Josephus Wolff és Marianna lánya Walburga. Az esküvői anyakönyvben 1765-ben Wilde János és Wolf Erzsébet házasságkötéséről írtak, 1766-ban Wolf György és Frantz Zsuzsanna, 1795-ben Wolf Jakab és Kögl Franciska, 1781-ben Ludovicus Wolff és Wittmann Elisabeth. Az anyakönyvi bejegyzések szerint Zircen, Akliban, Oszlopon, Porván, Esztergáron is éltek Wolfok.
Mindenesetre a 18. század folyamán a Wolf család tagjai már Zircen éltek, és leszármazottaik mai is laknak itt. Az évszázadok folyamán az iparos családok egymás között házasodtak, így a család rokonságba került a következő zirci családokkal: Wittmann, Scheibenhoffer, Birherr, Amberg, Szirbek, Scherer, Szemmelweisz, Anczenberger, Wetzl,
1
Szita, Udvardy, Piedl, Dublecz, Szalay, Mayer, Szaturi, Bognár, Punk, Aschenbrenner családokkal. A Wolf család és az ipar fejlődése A Wolf családban is ismétlődtek a nevek generációkon keresztül. Mivel sok azonos nevű családtag volt, és a családtagok közül éppen az azonos nevűeknek lett családja, és utódjai, a következő jelöléseket alkalmaztam. /I./ Wolf János (1820-1886), /II./ Wolf János (1848-1917), /III./ Wolf János (1874-1941), /I./ Wolf Katalin (1845-1913), /II./ Wolf Katalin (1871-1955), /I./ Wolf Erzsébet (1853- ? ), /II./ Wolf Erzsébet (1892-1974) A család tagjai ácsmesterekként dolgoztak évszázadokon át. A tevékenységüket meghatározta a mindenkori magyarországi iparszerkezet. Ha korszakolni akarnánk, talán a következő fejezeteket jelölhetnénk ki 1. A 18. századi tevékenység 2. Céhes korszak (1823-1875) /I./ Wolf János története 3. Ipartársulatok 1875-1923? Zircen /II./ Wolf János vállalkozása 4. Ipartestületek a huszadik században,1923-1940-es évek, és /III./ Wolf János generációja Hogyan éltek a 18. században? A barokk korban az építkezésekhez külföldről hoztak mesterembereket, nemcsak az uradalmak, de a szerzetesrendek nagymérvű templomépítkezéseihez is (Zirc, Pannonhalma, Tihany). Természetesen elsősorban a biztosabb technikai felkészültségű mestereket keresték. Voltak már kézikönyvek, előtérbe került a rajzoktatás, tűszúrással másoltak épületterveket (pl. gazdasági épületeket, magtárak, malmok, istállók, téglaégetők). Hogy zajlottak a 18. századi építkezések? Egy-egy építkezéshez mestergárdát toboroztak, kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, lakatos, kőfaragó együttesen, összefonódva dolgoztak. Az ácsok a tetőszerkezeteket és a fafödémeket készítették. Feladatuk volt, hogy összeírják a szükséges anyagokat, költségvetést készítettek, szemléztek a kőművessel együtt. Kiválogatták a fákat, gondoskodtak a faragásról, a szállításról, állványokat építettek. Az épület művészi megjelenése sokban az ácstól függött, például, hogy milyen a templomon a toronysisak. A lakóépületeken a síkmennyezetek, a fagerendás szerkezetek megalkotása volt a feladatuk. A kivitelezéskor nagyon kellett figyelni, könnyen elfaraghattak (elronthattak) egy bonyolult tetőszerkezetet. A múlt emlékeit kis kövecskékként próbáljuk összerakni, sok kihagyással, de minden mozzanatot értékelve. Őseink ácsmesterként dolgoztak, német nyelvű katolikus családok voltak. Kezdetben a Kistemplom mellett lakhattak, ott alakult ki a „Dorf”, a falu, ahol mintegy 30 házat építettek, és négy évig adómentességet élveztek. Létesült malom, mész- és téglaégető, a falu növekedett. Zirc német nyelvű település volt, csak 1845-ben kezdtek magyarul tanulni az iskolában. A ruházkodásuk is német módra történt, a nők fekete kötényt, alsó-felső szoknyát, réklit, fehér harisnyát, spanglis cipőt viseltek. Télen nagykendőt kötöttek, a mindennapi viselet a kékfestő volt. Az eredeti férfi viselet a fehér bő lenvászon nadrág, ünnepkor mellényt viseltek, csizmát. 1848-ban még sajátos német öltözéket hordtak, ezért is különböztették 2
meg a német és magyar vargát, mint foglalkozást. Esténként tollat fosztottak, közben sváb énekeket énekeltek. Az első írásos emlék a családról egy 1794-ben történt eseményre utal, Wolf Ludwig (Lajos) (1755-) mint zirci lakós, több ízben kölcsönt vett fel egy pápai családtól, 1794. június 15-én a hitelt elismerte, saját aláírásával, de visszafizetni nem tudta. Ezért a pápai Keinitz Erzsébet, Keinitz József özvegye a zirci fiskálishoz, Reguly Istvánhoz (Reguly Antal édesapjához) fordult, szerette volna visszakapni a pénzét. Wolf Lajos fia, Wolf József elismerte apja adósságát, és kötelezte magát a visszafizetésre. (Dombi Ferenc kutatásai alapján, amiért köszönetet mondok.) Zirci céhek A Zircre bevándorolt lakósságot házas vagy házatlan zsellérként jegyezték be, de legtöbb ember kapcsolatban állt az iparral, ha nem is az év egész részében. Ahogy Amberg József a visszaemlékezéseiben leírja, ősei kis boltot működtettek, de ha nem volt vevő, a hátsó szobában csattogott a szövőszék, takács boltosnak is nevezték őket. A zirci takácsok cége a legnagyobb volt, a kőművesek és ácsok cége mellett. Körmenetkor a zászlójukat öt ember vitte, egy a fő rudat, négy a mellék rudakat. Zircen a 2000 lakosra 10-12 takácsmester jutott. Minden ház termelt lent és kendert, amit a Cuhában áztattak, szárítottak, tiloltak, rokkával fonállá fontak. A fonalat aztán elvitték a takácshoz, aki vásznat szőtt belőle. Ezt a napon öntözve fehérítették, majd lepedőt és alsóruhát készítettek belőle. 1743-1872-ig 7 céh működött Zircen: szabó, takács, varga (cipész), molnár-pék, bognárkádár-kovács, asztalos-bádogos-üveges-lakatos, ács-cserepező-kőfaragó-kőműves. A kőműves-ács-cserepező-kőfaragó céhek 1823-ból maradt céhjelvényén két oroszlán babérkoszorúval keretezett kerek címerpajzsot tart, e fölött korona. A pajzs négy mezőre van osztva, balról jobbra piros, kék, zöld, szürke színűen, bennük az illető céheket jelképező szerszámok láthatók. A címer eleje és hátulja azonos rajzú, csak a szürke fekete betűkkel festett fölirat szövege egyik oldalon magyar „Betsül kőmű, áts, csere, kőfar, Zirc, 1823”, a másikon gót betűkkel írt német „Der Ehrs Maurcime- Stein-Ziegeldek in Zirc 1823” (Becsületes kőműves, ács, cserepes, kőfaragó céh Zirc, 1823). Hogy ennyi és ilyen kitűnő építőiparos volt Zircen, az annak köszönhető, hogy a ciszterci rend nagyszabású építkezéseire a legjobb iparosokat, kézműveseket toborozták az 1700-as évek első felében, majd a rend magyar kézbe kerülése után (1814) folytatódtak az építkezések. Nemcsak Zircen, de a környező településeken is építettek, a nagyobb templomok, középületek mind az ő kezük munkáját dicsérte. Az építőiparosokat a Dunántúlon Győrtől a Balatonig, de még messzebb is ismerték és hívták. Még a 20. században is elismerték, és foglalkoztatták őket. Faller Jenő a zirci márványról írt cikkében 1939-ben így ír (Zirc és 3
Vidéke): „Járásunk községeinek majd minden templomát s nagyobb középületét zirci kőművesmesterek építették, útszéli kőkeresztjeink s újabban hősi emlékműveink zömét pedig ugyancsak zirci kőfaragók faragták. Az unoka gyakran a nagyapa által épített templomot renoválja, s vési nevét névtelen ősei sorába. „ A zirci márványról írja, hogy könnyen faragható és csiszolható meleg tónusú kő. A Kálvária utcában az Adami, Bittmann, Szaturi családokon kívül még egész sorát találjuk az építő és kőfaragó családoknak. A kő a Pintér hegyen a kőbányában Borzavár felé mindenhol megtalálható, Olaszfaluban az Eperjes hegyen, Eplényben az Álmos hegyen. Versenytársa lehet a tatai vörösmárványnak, a balatonalmádi permi vörös homokkőnek, bántapusztai lajta mészkőnek. A 19. században a családi kapcsolatoknak nagy szerepe volt. Apajogú társadalom volt, a fiatal pár a férj szüleinél kezdte a közös életét. Inkább a vér szerinti rokonságot tartották, mint a házassági rokonságot. A család nevének fenntartása és gyarapítása volt a cél. A rokonok számon tartották egymást, kötelességük volt támogatni egymást (tisztségek, hivatalok elnyerésében, tanácsadásban, házasságok létrejöttében közreműködtek). Mivel önellátó birtokok voltak, a felesleg feléléséhez jó alkalom volt a vendégeskedés. A romantikus nemzetképnek (karakternek) része volt, a keresztelő, lakodalom, temetés, névnap megünneplésének máig ható divatja (a születésnapot csak a 20. század elejétől tartották). (Kósa 1998.) A keresztszülők a barátok közül és a szomszédságból kerültek ki, ezzel szélesítették a családi kört. /I./Wolf János (1820-1886), a céhes korszak 1820. december 27-én született, az anyakönyvi bejegyzés szerint még aznap meg is keresztelte Marianus atya. Neve Joannes Evang. (ez azt jelenti, hogy Szent János evangelista után kapta a nevét). Apja Josephus Wolf catolikus plebejus, anyja Scheibenhoffer Magdalena. A keresztszülők Joannes Videman (Wittman?) és Theresia Karl. Fénykép nem maradt róla, de a fennmaradt vándorkönyve alapján tudjuk, hogy középmagas, gesztenyeszínű haja volt, szemei barnák, orra formás, egyforma szélességű, különös ismertető jele nincsen. Édesapjánál tanulta az ácsmesterséget. A mesterek gyerekeinek ugyanúgy kellett inaskodniuk, mint másoknak. Az inasfelvétel 12-14 éves kor után történt, 3-4 évre szerződtek. A szülők fizettek, vagy természetbenit adtak a tanításért. Az első évben az inas a ház körül segített (favágás, udvarseprés), kiszolgálták a legényt. Fekhelyük a kamrában volt szalmazsákon. Az inas felszabadítása a nyitott céhláda előtt történt, ünneplőbe öltöztek a mesterek, a céhbiztos előtt kijelentették, hogy inaséveit becsületesen kitöltötte, legénysorba léphet, mestersége elsajátításáról bizonyságlevelet kap. Az inasnak egy próbamunkát is el kellett készítenie. A legénnyé avatás szertartása emlékeztetett a lovaggá ütésre. A legénysorba lépett ifjú vándorútra indult itthon, vagy külföldön. Általában az osztrák örökös tartományokban vándoroltak. Milyen előnyei voltak a vándorlásnak? Egyrészt szakmai szempontból tapasztalatszerzés, új eljárások, szerszámok, termékek, új díszítések, másrészt szellemi, társadalmi, erkölcsi szempontok is voltak, megismertek idegen tájakat, megtanultak alkalmazkodni, magukat fegyelmezni, viselkedni, javult az öltözködésük, beszédstílusuk, új szokásokat ismertek meg. A céhek méltóságát a viseletnek is tükröznie kellett, az ácsoknak tilos volt kabát és 4
nyakravaló nélkül munkába menni. A rendes és teljes öltözethez tartozott a mesterség jelvénye is (valamilyen szerszámot vittek magukkal). Milyen remekeket kellett készíteni? Az ácslegény felszabadulásakor a ház fedelén, olyan helyen, ahol két oldal szegletet formál, egy zsindelyekből kirakott csatornát kellett készíteni. A céhbe álló mesterembernek bonyolultabb feladata volt, a fedél egybehajlásán két csatornát kellett csinálni, egyet zsindelyből, a másikat cserepekből kirakni. /I./ Wolf János vándorló könyvecskéje 1838-ből a legrégebbi írásos dokumentum a családban. Ányos Farkas, Veszprém vármegye főbírája írta alá. Magyarországon kevés példány maradt fenn a vándorkönyvekből, iparoscsaládok leszármazottai őrzik, vagy múzeumokban, levéltárakban (Zircen a Wilde család vándorkönyve maradt fenn, amit az örökösök a Ciszterci könyvtárnak ajándékoztak). A könyvben nyomtatott szabályok voltak a legény kötelességére, magaviseleti szabályaira. A vándorkönyvvel igazolta a legény a kötelezően előírt vándorlás teljesítését, megszakítani csak a szülők betegsége esetén volt szabad. Vándorkönyvet hamisítani, kiigazítani nem volt szabad. /I./ Wolf János osztrák területre ment, sajnos a helyiségeket nem sikerült beazonosítani.
Hogyan éltek a vándorlegények? Többnyire gyalogosan mentek, útitáskáiknak a tartalmáról ismereteket úgy kaphattunk, hogy az elhagyott táskák tartalmát feljegyezték. Eszerint volt benne némi pénz, 1-2 posztó- vagy vászonnadrág, ingek, gatya, 1-2 mellény, nyakkendő, nyakkötő, téli- nyári sapkák, törülköző, varróeszköz, kefe, kötény, zsebkendő, vándorkönyv, imakönyv, kisebb kéziszerszámok. Esetleg 1-1 óra lánccal, pipa dohányzacskóval, tűzszerszám, 1-1 kesztyű és esernyő. Vándorlásáról egy szép biedermeier oszlopos órát hozott haza, aminek hátoldalán ceruzával írt bejegyzések vannak az óra javításáról, az első bejegyzés Wolf János 1840. (Die Uhr ist unterkünft im Jahre 1840 Johann Wolf). Az óra azóta is a család tulajdonában van. A fényképen az óra mellett dr. Cuhavölgyi Ferenc, /I./ Wolf János dédunokája látható.
/I./ Wolf János Zircre visszatérve feleségül vette Birher Erzsébetet (1823-1871), akitől hat gyermeke született. A házasságot 1844-ben kötötték. Erzsébet 1823. július 6-án született, aznap keresztelte Marianus atya. Apja Joseph Birher katolikus plebejus, ács, anyja Theresia Simon. A keresztszülők Joannes Horvatsek és Elisabetha Birher. A Birher (Bierher, Birherr, Bierherr) család a neve alapján a sör készítéséhez kapcsolódik, de nem a főzéshez, inkább a sör minőségére ügyeltek, felügyeleték a főzést. Tudjuk, hogy Zircen a 18. században jelentős sörfőzés volt, helynevek is őrzik ezt (Söröstó, Sörház utca). Az 1700-as évekbeli zirci anyakönyvekben nagyon sok Birher név szerepel. A név Köln, Nürnberg, Erfurt környékén gyakori, valószínű, hogy onnan vándoroltak Magyarországra. Később a Birher család leszármazottai Zircen az építőiparban jeleskedtek, mint ács- és kőművesmesterek.
1849-ből maradt fenn Wolf János házlevele. (2.kép) Apósától, Birherr Jósef Zirc mezővárosi ácsmestertől megvásárolta az „úgynevezett Új utcában Szirbek Sebestyén és özvegy Bittmann Józsefnő házaik szomszédságában lévő zsellérházat 700 Ft örökáron”. Ez a mai 5
Kálvária utca egyik háza. A szerződésben különböző megállapodások voltak, így a háznál és a ház mögötti kertben lévő gyümölcsfákon termő gyümölcsöknek egy harmada, amíg Birherr József és neje életben lesznek, az övék lesz. Másik pont az volt, hogy Birherr József fia Mihály, az érintett házban jövő 1850. év Szent György napig ingyen fog lakni. A vevő Wolf János a házra esendő terheket és fizetéseket jelen év elejétől tartozik fizetni. Az okiratot 1849. május 8-án írták alá Bertóty László a város jegyzője előtt. Ebben a házban lakott /I./ Wolf János. Hivatalosan is igazolták, hogy 1862-ben a 268. sz. házban lakott, és 1 egész ácsmesteri adót fizetett 1,04 Ft-ot. Hogy mikor költöztek a Hosszú utcába (ma Deák Ferenc utca) nem tudjuk, de 1886-ban már a Zirc 160. számú zsellérházban laktak. Ez a mai Deák Ferenc utcában van. 1869. augusztus 3-án adta ki Fritsch Vazul lelkész úr azt a dokumentumot, ami az „Értesítések a keresztelési- (születési-), esketési- és halottas könyvekből Volf János családjáról Zircz községben” címet viseli,(3.kép) anyakönyvi kivonatként értelmezhető. 1872ből maradt fenn az az irat, amely az „Újonczozási felszólamlási ügyben„ című és azt bizonyítja, hogy mivel idősebb Wolf János munkaképtelen, fiára hárul a kötelesség, hogy eltartsa őt és családját, ezért mentesül a hadi kötelezettség alól. Az iratban az is szerepel, hogy idősebb Wolf Jánosnak a házán kívül (ami után évi 1,60 Ft-ot fizet) más vagyontárgya (szántóföld, kaszáló, rét, erdő vagy szőlő) nincsen. Ezt a felmentést is évenként meg kellett újítani, amit a községi bíró, Huber Josef 1875-ben, majd Hajdú János és André János közjegyző igazolt egészen 1880-ig. 1880-ból fennmaradt az a „Hadmentességi díj-könyvecske” amiben ifj. /II./ Wolf János védköteles az évi hadmentességi díjának befizetését igazolja 1879-1883 között, a zirci bírók Hajdú János, majd 1881-től Weber Mihály aláírásával. Wolf János imája.(a szöveg végén) A család hagyatékában fennmaradt egy kis kézzel írott füzet, felirata „Familie Wolf Zirc 1890”. Csak segítséggel tudtuk a gót betűs szöveget megfejteni, amiről kiderült, hogy egy nagyon szép, megható ima szövege. Könyörgés az Úrhoz „Kraftiges Gebet”, egy sokat szenvedő ember felsorolja a betegségének tüneteit, a Gicht – izületi, reumatikus fájdalom (arthritis urica), ami hol a végtagjait, az ujjait, a hátát, nyakát stb támadja meg, 77 féle módon támadja meg az embert. Az erős hit mellett naponta öt Miatyánkot, öt Ave Maria-t kell mondani. Valóban, orvosilag alátámasztott, hogy ez a fájdalom vándorol az ember testében, sokszor magától elmúlik, majd jelentkezik egy másik helyen. Hogy a szöveget ők fogalmazták-e meg, vagy egy ismert ima volt, és csak leírták, sőt illusztrálták is, egyik távoli rokonunk, Birher Nándor teológus, polihisztor segítségével tudtam megfejteni, eszerint egy 19. század eleji német imakönyvben szerepel a szöveg egyik változata, tehát őseink úgy hozták magukkal ezt a megható, szép szöveget. Valószínű, hogy a család férfitagjai ebben a genetikailag öröklődő betegségben szenvedtek, hiszen mindegyik Wolf János gyászjelentésében szerepel, hogy sokat szenvedett, és nem is voltak hosszú életűek, 65 és 70 éves koruk között hunytak el. 1886. február 22-én hunyt el /I./ Wolf János, 66 éves korában. Végrendelet hátrahagyása nélkül hunyt el, hagyatékáról leltárt vettek fel, már négy nappal a halál után, február 26-án. Jelen volt a három nagykorú örökös, /I./ Katharina Wolf, /II./ Wolf János, /I./ Elisabeth Wolf. Aláírták: Weber Mihal bíró, Tell Ferenc elöljáró, Scherer János György, André János közjegyző. A leltár szerint a zirci 160. sz. zsellérház értéke 400 Ft (éves adója 1,80 Ft, 6
földadója 1,43 Ft volt.), ezen kívül a Zircvidéki Takarékpénztárban 11 db részvény darabonként 100 Ft névértékben 1100 Ft, házi bútorok összes értéke 50 Ft. A hagyatéki tárgyaláson három gyermeke egyezséget kötött, miszerint fia, /II./ Wolf János kifizeti két testvérét, Wolf Katalint (Scherer János Györgynét) és Wolf Erzsébetet (Szemelweisz Ferencnét). A két lány németesen Elisabeth és Catherina Wolf néven írták alá az adásvevési szerződést, megkapták a 200-200 Ft vételárat, és minden további megkérdezés nélkül beleegyeztek, hogy az ingatlan Wolf János, nős Amberg Mária nevére telekkönyvileg bekebeleztessék. A család jogi képviselője dr. Kemény Pál ügyvéd úr volt. /I./ Wolf Katalin (1845-1913) A három életben maradt gyerek közül a legidősebb Katalin, akiről kép nem maradt csak az
aláírása 1886-ból. Feleségül ment az özvegyen maradt Scherer János Györgyhöz. Egy lányuk született. A Scherer család történetéből Az alábbiakban Borenich Péter interneten található blogjában leírt családtörténetet alapul véve írom le a Scherer és a Wolf család kapcsolódását. Scherer János György (1831-1895) a Schwarzwald (Fekete erdő) területén fekvő Schonach községből származott, ahol édesapja tanító volt, de hogy tizenkét gyermekét eltartsa, gazdálkodni is kényszerült. A Scherer család tagjai barna szemű, barna hajú és bőrszínű emberek, általában alacsonyak. Scherer János György fiatalon kitanulta az órásmesterséget, majd miután ajánlólevelet kapott a Zirci Apátságba, tutajra szállt a Dunán, és 1849-ben, a szabadságharc idején érkezett meg Győrbe. 1855-ben került Zircre, mint órássegéd. Zircen feleségül vette Bierherr Annát (1833-1874), akitől három gyereke született, Janka (Massziné), István (1859-1902) nagyberényi plébános, valamint a Veszprémi Egyházmegyei Nyomda első igazgatója, és János György (1862-1941) aki Veszprémben órásként kezdte, de Zircre visszatérve feleségül vette Amberg Cecíliát, és kereskedést nyitott a zirci piactéren (ma Rákóczi tér). A Scherer vegyeskereskedés a környék első számú üzlete lett.
Scherer János György felesége halála után másodszor is megnősült, Wolf Katalint (18451913) vette el, Wolf János nővérét. Wolf Katalin nem tudott magyarul, ezért unokáival csak nehezen tudta megértetni magát, mert ők már csak magyarul beszéltek. Házasságukból született Scherer Mária (1878. november 26-án).A fénykép 1897-ből való. Ő „1900. május 16-án kötött házasságot Rásztokay Géza Gusztáv kabinetirodai hivatalnokkal (Alsó-Rásztokán született 1875. december 15-én) ágostai evangélikus, Bécs a lakhelye, apja Rásztokay Gusztáv földbirtokos ág. ev. , anyja Bobrovniczky Mária ág. ev. Az eskető lelkész Mária féltestvére, Scherer István, nagyberényi plébános volt. A vegyes vallás akadályától diszpenzációval felmentve. Egyezség szerint mindkét nemű gyerekek a katholikus vallásban fognak nevelkedni” (anyakönyvi bejegyzés). Házasságukból egy Gusztáv nevű fiú született. Scherer Mária Gödöllőn halt meg. Scherer János György és két felesége közös sírban nyugszanak
/I./ Wolf Erzsébet (1853 -?) Róla nagyon keveset tudunk, férje Szemmelweisz Ferenc volt. Valószínű, hogy a házasságkötés után a Zirci Apátság előszállási birtokára költöztek, ott születtek gyermekeik Anna (1874), Ferenc és István ikrek (1872), János (1878), Mária 7
(1882), Frigyes (1884), Mihály (1887) és Magdolna(1889). További sorsukról nem tudunk. /II./ Wolf János (1848-1917), az apátság ácsmestere Wolf János és Birher Erzse egyetlen életben maradt fia 1848. július 23-án született, keresztszülei voltak Papp József és Scheck Katalin. Elemi iskolái elvégzése után ő is az ácsmesterséget választotta, mint ősei. 14 évesen kezdte a mesterség tanulását, 1862. augusztus 16-tól 1865. augusztus 16-ig, amikor rendes viselete és mesterségének megtanulásában tanúsított különös buzgósága eredményeképpen legénnyé vették fel. Mindezt az 1875-ben, a kőműves, ács és cserepező céhekből alakult Zirci Vegyes Ipartársulat elöljárói Szemelveisz Mihály elnök, Eszlinger János alelnök, és Würth Bene Gábor jegyző aláírásával hitelesített „Tanuló-levél” igazolta 1886. január hó 17-én,(4. kép) alig egy hónappal édesapja halála előtt. 38 éves volt már Wolf János, amikor kiállították a tanuló levelét. Erre azért volt szükség, mert a céhek megszűnése után nem kellett mesterremeket készíteni, vagy más módon a mesterségbeli tudásról bizonyságot tenni, ezért szükség volt hivatalos igazolásra az iparűzéshez. Másrészt édesapja láthatóan rossz egészségi állapota miatt a céget át kellett vennie. Hogy milyen ember lehetett, arról Amberg József visszaemlékezésében olvashatunk, aki Amberg Mária, /II./ Wolf János feleségének unokaöccse volt, így közelebbről ismerte Wolf Jánost. Ezt írja: „Ácsmester volt a János bácsi, a maga körében szintén elsőrangú ember. A zirci uraság ácsmestere volt. Szorgalmas, értelmes és jó humorú ember. Lakodalmakkor, búcsúkor mulatott reggelig, és még későbbi korában is táncolt, s jó kedvű volt. Amellett mindig udvarias, jó indulatú.” Azt tudjuk, hogy gyönyörű kézírása volt, precíz ember volt, és jelentős könyvtára is volt, a vállalkozása pecsétjével látta el a könyveket, ma is megvannak. Van közte történelmi, szépirodalmi és szakkönyv is. A Wolf-féle ácsvállalkozás Magyarországon 1872-től megszűntek a céhek, az ipar űzésére önkéntes ipartársulatok alakultak, később ipartestületek. A Wolf-féle ácsvállalkozás számára 1886. év 1. sorszám alatt a tanulólevél és a községi bizonyítvány alapján adták ki az iparengedélyt, a vállalkozás egészen 1941-ig folytatódott, /III./ Wolf János haláláig. Elsősorban az apátság számára dolgoztak, de sok középület tetőszerkezetét is ők készítették. Méltán váltja ki csodálatunkat az a felmérés, amit /II./ Wolf János a Zirci Apátság felkérésére az apátság tulajdonában lévő épületekről készített. Felsorolja az épületet, megállapítja, hogy a tető bádoggal, cseréppel, zsindellyel vagy zsuppal fedett. Leírja, melyik évben épült az épület, milyen a hossza, szélessége. Igyekszik meghatározni az épület várható élettartamát. Például a Nagyvendéglőről (ma Bagolyvár) 1905. március 4-én a következőket írja: A nagyvendéglő 1900-ban új tetőt kapott. (Ezt a Wolf családi vállalkozás készítette.) Kocsiszín épült 1899-ben, hossza:15,10 m, szélessége: 8,15 m, pince épült 1836-ban, tekepálya előtti fészer épült 1889ben, hossza: 9 m, szélessége: 4,25 m. Sertésól, tyúkól épült 1892-ben, hossza: 3,70 m, szélessége: 2,80 m. Árnyékszék épült 1892-ben. Jégverem épült 1887-ben, d=5,60m, bejárati folyosó 4,20x2,60 m. Mindezen építményeknek az állapotát, a várható élettartamát, építési költségeit, egy négyzetméterre vetített értékét is meghatározza. Az apátság tulajdonában lévő épületeket felméri még Eplényben, Akliban, Kis-Akliban. Sólyon a gazdasági és a szőlőbeli épületekről készít felmérést. Zircen a patronátusi épületeket, mint a
8
leányiskola és kisdedóvó, a fiúiskola, nyaraló az angolkertben, Bergli kocsma. Mindezt kiszámolja, összegzi, és szép kézírással, precízen leírja. Hasonló felmérést készített Szentgotthárdon is, a rend tulajdonába tartozó épületekről. „A Szt-Gotthardi uradalom gazdasági épületeinek – ugyanitt a Kegyúriak és erdészeti épületek becslése 1905.”
A vállalkozásban később a fiai is részt vállaltak, így 1910/6. sorszámmal Wolf János és fiai ácsmesteri iparigazolványt adtak ki, ekkor a vállalkozásban részt vett id. Wolf János, ifjabb Wolf János és Wolf Rezső. Az ipar telephelyhez kötött. A legnagyobb munkájuk 1909-ben az új, kétemeletes szárny tetőszerkezete volt a zirci monostorban. Kauser Gyula budapesti építési vállalkozó végezte a kőművesmunkákat 159180 koronáért, Wilde József zirci mester az asztalos, Wolf János és fiai zirci mesterek az ácsmunkákat. Az építkezés 1911-ben fejeződött be. Biztosan rangos, nagy munka volt. 1913-ban Wolf Rezső az ipar vezetéséből visszalépett, az üzlet Wolf János és fia jelzés alatt folytatódott. (Dombi Ferenc kutatásai alapján) 1918-tól, édesapja halála után /III./ Wolf János lett a vállalkozás vezetője 1941-ben bekövetkezett haláláig. Amberg család Az alábbiakban Amberg József (1868-1948), emlékiratai alapján idézem fel az Amberg család történetét. Ő kitűnő ember volt, matematika-fizika szakos tanár, később a Temesvári Állami Tanítóképző igazgatója lett. Amberg József a 68. születésnapján, 1936-ban kezdte írni a visszaemlékezéseit a gyerekkoráról, a családról, és sok élményszerű leírás is van benne a régi Zircről. Az Ambergek a bajorországi Amberg településről származnak, a 18. század folyamán települtek be a zirci ciszterci rend birtokaira. A legrégibb ős egy Amberg Leopold (Lippl) volt, kőműves. Három Amberg fiútestvér érkezett, akik mindenüket puttonyban, (in Kraxen) hozták, és Zircen, Olaszfaluban, Porván és Nagyeszergáron telepedtek meg. Az Ambergeken közös családi jellegeket is felfedezhettek, középtermetű, aranyszőke hajú emberek voltak, kiemelkedő, keskeny orrháttal, vékony, egyenes orral, arcuk nevetős, vidám volt, és a halántékukon a hajuk göndörödött (genetikai adottság volt). Intelligens emberek voltak, az iskolában kitűnő tanulók, még a lányok is az első padban ültek, akkor ugyanis a tanulmányi eredmények szerint ültették a gyerekeket. A családban német volt az anyanyelv, Zircen a prédikáció is német volt, az elemi iskolában az első két osztályban németül folyt a tanítás, a harmadikban a hazai földrajzzal kezdtek magyarul tanulni. A 19. század második felében erősödött a magyar nyelv. Az Amberg boltban a betérő magyar vásárlók (Borzavárról) miatt értették a magyar szót, a gyerekek az utcán is beszéltek magyarul. Szokás volt, hogy nyárra a gyerekeket cseregyerekként magyar nyelvű falvakba küldték nyelvet tanulni. A zirci Amberg András (ca. 1780-18..) feleségül vette Kren Erzsébetet, házasságukból három fiú született, de csak Amberg József (1808-1868) élte meg a felnőttkort. Ő volt a mi ősünk. Szirbek (Zierweg) Erzsébettel kötött házasságából hat gyermek született. Mátyás (1830), Teréz (1832-1893), József (1834-1902), Rajmund (1836-1874), András (1842-1867) és Mária (1850-1927). Vállalkozó kedvét bizonyítja, hogy 1837-ben a pénzeskúti adózó családok között olvashatjuk a nevét. (Hudi 1998). Szirbek Erzsébet merkelő kendője 1850-ből ma is megvan.(a mellékelt képen látható) Pénzeskút a 19. század első felében a Zámory, majd a Rainprecht család kezébe került. Ide költözött az Amberg család Zircről. Mint Amberg József leírásában szemléletesen olvashatjuk, a Zirctől tíz km-re levő településre lovaskocsival vitték ki a család holmiját, és megkezdték a ház építését, csakúgy a gyepre, alapfalnak való ásás nélkül. Ezek a zsellérházak sövényfalú, zsupp tetővel épült, szoba-konyhából álló házak voltak. Kamraként a padlást használták. A konyha un. füstös konyha volt, az ajtón keresztül a szabadba távozott a füst. A ház mögött istálló a tehenek és lovak számára, sertésól és más építmények voltak, csak 1850 után épültek kőfalú házak, zárt kémények.
9
De miért érte meg a mostoha körülményeket vállalni Pénzeskúton? A földesúrnak érdeke volt, hogy minél nagyobb földterület legyen alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ezért toboroztak lakosságot az erdőirtásra. Az irtásföldek után évekig nem fizettek adót, a kitermelt fát értékesítették. A Pénzeskúton működő üveghuta fűtésére sok fát használtak el. A zsellérek a megtelepedéskor kapott beltelken házat építettek, kerttel és szántóval. Bizonyos robot-munkára kötelezték magukat. De pénzért is dolgoztak a majorsági birtokon. Ide költözött Amberg József a feleségével, és egy vagy két kisgyermekével. Nyáron mezei munkával foglalkoztak, télen volt a favágás, taplókészítés, disznóvágás. Szedtek gombát, erdei gyümölcsöket, amit aszaltak vagy lekvárt készítettek belőlük. Faszénégetés is volt. Mivel Amberg József Zircen takács volt, valószínű, hogy Pénzeskúton is folytatta ezt a mesterséget. Fia, Amberg József a somhegyi üveghutában dolgozott. Ő kapta ezt a képen látható emlékkelyhet 1852-ben.
Az Amberg Józseftől megmaradt üvegkancsó felirata: „Joseph Amberg Vivat 1852. Die Zumpft und Freundschaft sollen Leben”. Amberg József feltételezhető, hogy takácsmesterséget is folytatott, de biztos, hogy kis szatócsboltot is nyitott Pénzeskúton. Energikus ember volt, törekvő, sokszor heves természetű. 1837-ben, mint adózó családot említik az Amberg családot Pénzeskúton. Az 1850-es évek közepén újra beköltöztek Zircre, szatócsboltot nyitott, az erre jogosító iparengedély 1857-ben kelt. Hetenként egyszer egylovas kocsival Veszprémbe ment, hogy árut hozzon. Ez 3-4 órai út volt, útközben betért a kökényesi, majd az eplényi csárdába, és hazafelé nótázott. A Hosszú utca (ma Deák Ferenc utca) végébe érve a hídnál (Glaserbrücke – az üveges hídja) már lehetett hallani a hangját. Az udvarba érve mindenki szaladt, hogy kiszolgálja. Az un. Amberg bolt a Kőutca (Steingasse, ma Jókai utca) sarkán volt, még az 1950-es években is működött. Az Amberg József leszármazottai között több kitűnő embert találunk, a teljesség igénye nélkül, Amberg Jenő (1915-1988), aki Alpár Luciánra változtatta a nevét, műve Alpár Lucián: A zirci apátság függetlenítésének kérdése. Budapest, 1942. (Ciszterci doktori értekezések, 84.) Lucián atya a zirci ciszterci temetőben nyugszik. Amberg Miklós, aki Ambrus Miklósként a rend titkára, majd a Veszprémi Érseki Levéltár dolgozója. Amberg Cecilia férjhez ment Scherer Jánoshoz, a Scherer üzletet a község első üzletévé fejlesztették. Amberg Erzsébet férje Szalay János, aki a budapesti Fattinger –féle fehérjegyárnak a gépmestere, később a gyár igazgatója lett, nagy házat építettek Sasadon. Amberg Anna pedig férjhez ment Buchinger Jánoshoz, akinek Budán, a Mátyás templomhoz közel a „Fehér galambhoz” címzett vendéglője volt.
A legkisebb lány, Amberg Mária (1850-1926), Wolf Jánosné a mi ősünk. Pénzeskúton született, amikor a család több évig ott élt, 1850. július 18-án, apja Amberg József római katolikus zsellér, anyja Czirveg (Szirbek) Erzsébet. A keresztelő a Lókúti plébánián volt még aznap, Czink Lenárt keresztelte. A keresztszülők Weber Ferencz és Répási Katalin voltak. Mári néven jegyezték be, Miadinak is szólították. Kedves, szelíd lánykaként említették, ő volt az édesapja kedvence, a legkisebb gyerek. 1857-ben visszaköltöztek Zircre, ebben az évben kelt a szatócsbolt megnyitására vonatkozó engedély. Az Amberg bolt épülete ma is látható a Deák Ferenc utca és a Jókai utca sarkán. A boltban a kis Miadi segített az édesapjának. Két nyelven is kiszolgálták a vevőket, mert sokan jöttek Borzavárról is vásárolni, ahol inkább magyarul beszéltek. Ha volt vevő kiszolgálták, ha nem volt senki, a hátsó szobában csattogott a szövőszék. Takács-boltosként is emlegették őket. Miadi 21 éves volt, amikor a közelben lakó Wolf János elvette feleségül. Háromszor hirdették őket, az 10
eskető pap Bohrer Julián, a tanuk Lichtblau János, illetve a menyasszony részéről Veimberl József voltak. Amberg Mária kulturált nő volt, hagyatékából megmaradt egy katolikusoknak íródott tanító könyv az év napjainak magyarázatáról, „Ludwig Donin: Der kleine Magister”, amit Amberg városában adtak ki 1875-ben. Ez arra is utalhat, hogy akkor még az Amberg családnak volt kapcsolata a bajorországi Amberg városával, ami megerősítheti a származási helyüket. Wolf János és Amberg Mária házassága termékeny volt, 11 gyermekük született, sajnos, közülük négyen gyermekkorukban meghaltak. A gyerekek sorrendje: Katalin (1871-1955), Antal (1873), János (18741941), József (1876), Rudolf/Rezső (1879-1915), Mária (1881), Károly (1883-1950), István (1885), Mariska (1887-1970), Ida (1890-1940), Erzsébet (1892-1974). Hogy zajlott a család élete Zircen? A Zirc és Vidéke 1905-től megjelent számaiban olvashatunk táncmulatságokról, ahol részt vettek id. és ifj. Wolf Jánosné, és a többi Wolf lány. A Masszy-féle vendéglő nagytermébe tánciskolába jártak Wolf Mariska, Ida és Liszka, és Anczenberger Liszka. A Singer Co. varrógép RT varrótanfolyamot szervezett 1906-ban női felsőruha és fehérnemű szabását, a műhímzés minden ágát teljesen és megelégedésükre megtanulták ifj. Wolf Jánosné, Anczenberger Erzsi, Masszi Mariska, Szokoli Juliska, Breinich Mariska. Adakoztak különféle nemes célra, a Kálvária felújítására, Wolf Mariska és Erzsike a tüdőbetegek számára segített gyűjteni. Különösen Wolf Ida jeleskedett különböző műkedvelő előadásokon, az újság kritikusa szerint teljesítménye felülmúlta azt, amit műkedvelőktől várni lehetett. Wolf János Zirc megbecsült, és számon tartott tagja volt. Békefi Remig apát úr megválasztásakor, 1912. januárban a zirci vezető polgárok között őt is vendégül látta. Biztosan nehezebbé vált a család élete, amikor az első világháború kitörésekor három fiút is besoroztak, Jánost, Károlyt és Rezsőt. Az első világháború alatt, 1917. májusban jelent meg a Zirc és Vidékében a gyászjelentés, ami szerint „Wolf János ácsmester, a zirci iparosság köztiszteletben álló nesztora, május 30-án, hosszas betegség után csendesen elhunyt. Temetése 31-én d.u. 4 órakor volt, a szentmiseáldozat pedig f. hó 4-én mutattatik be lelki üdvéért az apátsági templomban. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja”. Későbbi újsághír: „Mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk temetése alkalmával részvétüket akár írásban, akár jelenlétükkel kifejezték, köszönetet mond a Wolf család.” 1917. május hó 31-én végrendeletet hagyva Kenessey Móricz veszprémi királyi közjegyző által felvett jegyzőkönyv megállapította a hátrahagyott értékeket. Ingóságban ácsszerszámok maradtak 700 Korona értékben, 1 db hízósertés, 2 malac 600 Kr, 1 db tehén 1400 Kr, 1 kilenc hónapos borjú 300 Kr, 1 régi hidas 100 Kr, összesen 3100 Kr értékben. Ingatlanokban legelő és erdő összesen 2500 Kr, különböző borzavári ingatlanok 591 Kr, összesen 6191 Kr. 11
A hagyatékot hét részre kellett osztani: 1. Wolf Katalin Anczenberger Mihályné, 2. Wolf János zirci lakos, 3-4. Wolf Rezső és Wolf Károly távollévők képviseletében Wolf János, 5. Wolf Mária zirci lakos, 6. Wolf Ida Szita Ferencné hajmáskéri lakos, 7. Wolf Erzsébet zirci lakos. Özvegyi haszonélvezetre jogosult özvegy Wolf Jánosné Amberg Mária zirci lakos. Elolvastatott az elhunyt által 1917. április hó 16-án (halála előtt két héttel) kelt végrendelet, melyben az összes érdekeltek megnyugodtak, és ezt az örökösödési jogalapul elfogadták. Eszerint 1. az összes hagyatéki ingatlanokat és az ácsszerszámok kivételével az összes ingóságot átveszi és tulajdonnal megkapja özvegy Wolf Jánosné Amberg Mária zirci lakos, túlélő házastárs javára a tulajdonjog bekebelezendő. 2. a fentebb leltározott ácsszerszámokat átveszi és tulajdonnal megkapja Wolf János ácsmester zirci lakos. 3. Az özvegy tartozik kifizetni Wolf Mária és Wolf Erzsébet rk. leányainak férjhezmenetelekor 600-600 koronát. 4. A túlélő házastárs halála után a hagyatéki vagyon összes értékei és a befolyandó összeg az adósságok levonása után a testvérek között kell szétosztani, Wolf Rezső kivételével, ki máris többet kapott előre, mint amennyi őt illette.
/II./ Wolf Katalin (1872-1955) Ő volt /II./ Wolf János és Amberg Mária legidősebb gyermeke. Emlékben megmaradt kis „munkakönyve”, miszerint 16 éves korában, 1888-ban egy hónapig Szluka Károly vendéglősnél, mint konyhalány dolgozott, bizonyítványt állítottak ki arról, hogy hűsége, ügyessége, szorgalma, erkölcsisége egyaránt jó volt. Egy évre rá, 1889. júniustól novemberig ugyancsak konyhalány volt Raun János székesfehérvári vendéglősnél. Szolgálati bizonyítványában mindent jónak ítéltek. Zircre visszatérve egy évre rá, 1891. január 20-án kötött házasságot Anczenberger Mihállyal (†1947), zirci cipészmesterrel. A Zirc és Vidékében olvasható hirdetések szerint 1906-ban „Anczenberger Mihálynál egy cipésztanonc azonnal felvétetik”. 1912-ben sokszor megjelent a keretes hirdetése, „Ha kényelmes és jó cipőt akar, csinálok elegáns férfi és női cipőt bármilyen kivitelben, úgy színes bőrminőségből mérték után, egy évi jótállás mellett és teljes garanciát nyújtok. Cipőm viselése után elmúlik a bőrkeményedés, fagyás, izzadás, tyúkszem, bütyök, lúdtalp, bármiféle hibás lábra könnyű, kényelmes cipőt csinálok. Ha olcsó, jó és tartós cipőt akar, forduljon Anczenberger Mihályhoz.” Az első világháborúban őt is besorozták, 1916ban tizedessé lépett elő. Az Anczenberger familia ősei a családi emlékezet szerint „Schléziából” – Sziléziából vándoroltak be a 18. században, híres kovácsmesterek voltak Zircen. A 18. századi anyakönyvekben sok Anczenberger nevű személyre bukkanhatunk. Az 1800-as évek elején Anzenberger István önálló kovácsmesterként dolgozott. A Zirc és Vidékében Anczenberger János (1831-1916) elhunytáról megemlékezve leírták, hogy Zirc törvénybírája, a polgári olvasókör (kaszinó) alapítója volt, hozzá kötődik a zirci tűzoltó intézmény szervezése. Több szálon is kapcsolódnak a Wolf családhoz, a 19. században született Anczenberger Anna leszármazottai a Szaturi család révén (Szaturi Ági) most a tágabb Wolf család tagjai. A képen látható a család leghíresebb tagja, Anczenberger Mihály a vasas szakmában a legmagasabb posztot is elérte, a Diósgyőri Vasgyár igazgató főmérnöke volt. 1936-ban a zirci helyi újság említi, hogy műszaki tanácsosként többhetes tanulmányúton van Németországban. 1941-ben a Diósgyőri Állami Vas- és Acélgyár igazgatójává nevezték ki. 1943-ban a közszolgálatban teljesített kiváló, eredményes munkájáért a Kormányzó úr Őméltósága kormányfőtanácsossá nevezte ki. Zirci kötődése megmaradt, a Patkó vendéglő melletti házat nyaralóként tartották meg. A másik képen testvére Anczenberger Gizella, aki apáca lett, az Isteni Szeretet lányai rendben, rendi neve Florentina.
12
Wolf Katalinnak és Anczenberger Mihálynak kilenc gyermeke született. Erzsébet 1891-19.?, Regina 1893-1899, Mária 1896-1945, Olga 1897-1899, László 1899, Mihály 1901-1905, Ida 1903-1992, Gizella 1906-1988, Béla 1908-1919. Egy évben, 1899-ben három gyermeküket is elvesztették. Gyermekeik közül a felnőttkort négy lány érte meg. A képen Wolf Katalin, Anczenberger Mihály és a lányok Gizi, Erzsi, Mária, Ida láthatóak (1920-as évek).
Anczenberger Erzsébet (1891) nagyon tehetséges, intelligens és szép lány volt. Egy grófnő kíséretében társalkodónőként utazgatott Németországban. Nevelőnő volt Fóton, ahol megismerkedett későbbi férjével, Wachtler (Várszegi) Ferenccel, aki a Fóti gyermekvárosban volt tanár, zenemester. Két gyermekük született, Várszegi Ferenc erdőmérnök lett, négy lánya született, Várszegi Margit tanítónő, Vácon élt, neki két fia van, Rés István és Rés László.
Anczenberger Máriát (1896-1945) mindig úgy emlegették, mint akinek gyönyörű, hosszú haja volt. Férje a zirci pék dinasztia egyik tagja, Szita Lajos, akinek apja Szita János híres pékmester, anyja Reithoffer Mária szintén pékmester családból való volt. Négy fiúk született, Szita Lajcsi, Árpád, Miki, Karcsi. Lajos kereskedelmi iskolát végzett, munkaügyi előadó lett. A három kisebb fiú Budapestre került. Mária a hajmáskéri Szita ház bombázásakor halt meg 1945-ben, kis lányával, Máriával együtt.
Anczenberger Ida (1903-1992) férje Piedl József (18951974) szabó volt. Az esküvői képük 1922-ben készült. Fiúk, Piedl József (1926-1972) születése után az apa nemsokára Amerikába vándorolt. Ida néninek szép kézimunkaboltja volt Zircen, fehér bútorral berendezve. Fehérnemű varrodájában az apátság számára is varrtak. A boltban különböző szalagok, csipkék mellett díszpárnákat is árusított a Kossuth Lajos utca elején, ebből tartotta el magát és a kis Jóskát. 1939-ben Piedl Ida átvette a Kossuth Lajos utcai illatszertárat is, így kézimunka és drogéria üzlete volt. Ebben a házban volt fodrászat, Valent elektromos üzlet, Wittmann Béla csemegeüzlete. Az édesapa aztán 1964ben visszatért Amerikából, még tíz évet élt itthon, Zircen van eltemetve.
13
Fiúk, Piedl József (Dódi) felsőipari technikumot végzett, a dudari bánya műszaki főnöke lett, felesége Dublecz Krisztina (Tinti) (1932-), a híres zirci kádármester, Dublecz József kisebbik lánya. Két fiúk Piedl Zoltán (1954) és Piedl György (1958).
Anczenberger Gizella (1906-1988) férje Oremusz József (1903-1980) volt. Oremusz Jóska kitűnő cipész volt, remekbe készült munkájáért 1923-ban arany oklevelet kapott Veszprém nemes városának Ipartestületétől, 1932-ben Zircen kiállított munkájáért ezüstéremmel tüntették ki, az oklevelet Schwarz Mihály ipartestületi elnök írta alá. Az 1940-es években taxizott, később a dudari bányánál üzemi sofőrként dolgozott. Öt gyermekük született: Lajos (1927-29) gyermekkorban meghalt, Mária Magdolna, Rózsa, Ilona, és József. Az Oremusz familia eredetéről azt mesélték, hogy a név Magyarország északkeleti részében, Kárpátalja környékén gyakori. A Zirc és Vidéke 1912. július 6-i számában „Öreg Orémusz nyugalomban” címmel cikket közölt. „Orémusz János apátsági kocsis hosszú és hűséges szolgálat után megérdemelt nyugalomba vonult. Vele lekerült az apáti fogat bakjáról egy kocsisdinasztia, melynek kiválóságáról csak nemrégen is egész cikkekben emlékezett meg a Természettudományi Közlöny. Helyét Piske Mihály foglalja el az előszállási uradalom kokasdi pusztájáról.” Sajnos, a Természettudományi Közlöny korabeli számaiban nem találtam a cikket. De a család őriz egy fényképet az apátsági négylovas hintót hajtó Orémusz Jánosról.
Oremusz Mária (Manci 1929-) férje, Szalay János, apósa zirci bíró is volt. Szalay János bírónak és Varga Gyula jegyzőnek köszönhető, hogy Zircen az 1944. december – 1945 között csak 30 zirci lakóst, 1946-48 között 14 embert telepítettek ki. Ők ugyanis rábeszélték a zircieket, hogy a népszámláláskor magyarnak vallják magukat. Ismert, hogy más községekből (Lókút, Nagyesztergár) mennyi embert telepítettek ki, hálásak lehetünk azért, hogy a zircieket nem érte ennyi megrázkódtatás. Szalayéknak négy gyerekük született, Zsuzsa (1952-1996), Éva (1958), János (1964), Katalin (1966).
14
Oremusz Rózsi (1931-) nagyon helyes kislány volt, örökbe akarta fogadni rokona, Anczenberger Mihály, a diósgyőri főmérnök, de Rózsi nem maradt meg ott, visszajött Zircre. Mayer Jánoshoz ment férjhez, aki taxis volt, fiúké a zirci Mayer halastó. Két gyermekük: Mayer János (1951) és Mayer Rózsa (1953).
Orémusz Ilona (Ica 1935-) a zirci gyógyszertárban dolgozott, fia Gyömörei József (1953-2016), Takács Ágnes (1975). A képen Orémusz Ica, fia, Jóska és a szülei 1955-ben.
Oremusz Jóska (1938) papnak készült, Pannonhalmán folytatta volna a tanulmányait, de a háború utáni helyzetben ez nem volt lehetséges. 1956 októberben ott volt Budapesten a Sztálin szobor ledöntésekor, majd a rendőrségen adatokat rögzítettek róla. Később azt tanácsolták neki, hogy jobb lenne elhagyni az országot. Kalandos úton Brüsszelbe került, ahol egy jómódú ügyvéd család fogadta be, majd megnősült. Két lánya született, Erika (1965) Leuvenben a katolikus egyetemen filozófiát tanult, egy kislány édesanyja, Toulouse-ban él, Sonja (1974) tanítónő, Brüsszelben él. Jóska szereti és értékeli a szülővárosát, most újra Zircen él az év nagy részében.
/III./ Wolf János (1874-1941) 1874. november 20-án született, még ugyanaznap Edlinger Titus megkeresztelte. Keresztszülei voltak Hujber Antal római katolikus kőműves, Maár Katalin római katolikus. Lakhelye Zirc, 160. számú ház. 1890. augusztus 16-án kelt bizonyítványban Scherer János György ipartestületi elnök, Anczenberger János ipartestületi jegyző, és Wolf János szakosztályi elnök, az édesapa aláírásával tanúsították, hogy Wolf János iskolai minősítése tanulmányainak négy éve alatt jeles, az ácsmesterségben tanúsított előhaladása jó. Utána Budapesten, ipariskolában tanult, 1897-ből fennmaradt a rajzmappája címlapja, és néhány mintarajz. Ő is kitűnő ember volt, barátságos, tisztességes, gyönyörűen rajzolt, és írt, munkáit a legnagyobb gonddal, odafigyeléssel végezte, általános szeretetnek örvendett Zircen.
15
1901. szeptember 1-jén kötött házasságot Wetzl Alojziával. A vőlegény foglalkozásaként ács vállalkozót jelöltek meg, úgymint édesapja foglalkozásaként, lakhelye Zirc 174. szám. A tanuk Scherer János önálló kereskedő 39 éves, és Hujber Antal, 53 éves köműves segéd. A menyasszony édesapja néhai Wetzl János önálló kovácsmester, édesanyja özvegy Wetzl Jánosné született Pacher Terézia, háztartásbeli. (A Wetzl-Pacher házasságból született legidősebb gyermek, Wetzl János (1882-1977), aki később dr. Köves János néven lett tudós állatorvos, a sertéspestis elleni oltóanyag feltalálója többek között.) Lakhelyük Zirc 172. szám. Közel laktak egymáshoz. A házasságuk termékeny volt, de a kilenc gyerekből csak kettő élte meg a felnőttkort. János (1903), Margit (1905-1906), Erzsébet (1906), Ilona (1906), László (1908-1986), Lajos I. (1910-1914), Ödön (1911-1913), Ferenc (1915-1988), Lajos II. (1916). A kép 1931-ben készült a 30. házassági évfordulón két fiúkkal, Lacival és Ferivel.
Az ácsmesteri teendők önálló kezelésére és vezetésére „képesítettnek” találtatott egy 1906. január 17-én, Budapesten kelt okirat bizonyítja. 1914-ben hadba vonult, szakaszvezetőként szolgált, de 25 havi szolgálat után, mint rokkantat elbocsájtották. Veszprémben, 1917. augusztus hó 8-án kelt iratban „az egyszerűsített honvéd felülvizsgálaton, mint „rokkant, minden népfölkelési szolgálatra alkalmatlannak osztályoztatott, miért is szabadságoltatott”. Édesapja ez év májusában halt meg, felesége, Lujza tífuszt kapott, kihullott a haja, volt baj otthon elég. Vállalatát 1919-ben alapította. 15 segéddel és 5 tanulóval dolgozott, templomok, kolostorok, kastélyok köz- és magánépületek építésében vett részt. A zirci közélet aktív tagja, a Zirci Ipartestületben szolgálata 1923. augusztustól 1933. március 26-ig, mint elöljáró, utána 1941. június 12-ig, a haláláig az Ipartestület elnöke volt. A Zircvidéki Takarékpénztár felügyelőbizottságának tagja, Zirc község bírája. A Temetkezési Egylet elnöke. A jubileumi bronzérem tulajdonosa. (A magyar ipar almanachja / fel. szerk. Ladányi Miksa. Magyar Ipar Almanachja Kiadóhivatal, 1932.) Ácsmunkái közül az általunk ismertek: Tósokberéndben a képen látható templom tetőszerkezete 1922-ből,.Körkemence Nádasdladányban (1927), Pintér hegyi híd (1929), Tűzoltó állomás kapuzata Zircen (1931), 1934. július 3án, a zirci Postás Erdei Ház megnyitóján, aminek szép tetőszerkezetét Wolf János készítette. Fabinyi Emil mérnök úr így beszélt: „… büszkén nézhetnek Kasper
16
Kálmán, Wolf János, Holly Emil mesterek is szép alkotásukra. Munkái közül megemlítjük a Bakonybéli községháza (1940), és Olaszfaluban az iskola tetőszerkezetét is (1941) és számtalan más középület ácsmunkáit. A Zirc és Vidéke 1934. március 4-i száma arról tudósít, hogy 1934. Keszthelyen tartott Országos Iparos kongresszus felhatalmazása alapján az Ipartestületek országos Szövetségének választmánya az egész ország iparosságának nevében elismerő oklevéllel tüntette ki Wolf János ipartestületi elnököt. A közgyűlésen dr. Sült Lajos járási főszolgabíró lendületes szavak kíséretében adta át a díszes oklevelet az ünnepeltnek, aki meghatott szavakban adott köszönetének kifejezést. A megjelent nagyszámú iparosság lelkes éljenzésben részesítette az osztatlan szeretetben álló elnököt. 1935-ben az Iparosok és kereskedők törvényhatósági érdekképviseletét Wolf János látta el, 1936-1937-ben ismét Wolf János lett az Ipartestületi elnök. /III./ Wolf János is sajnos korán, 1941-ben, 67 éves korában hunyt el, általános részvét mellett temették el. 1941. október 19-én a Zirci Járási Ipartestület díszgyűlés keretében leplezte le volt elnökének, Wolff Jánosnak az Ipartestület hivatalos helységében koszorúval keretezett arcképét. Emlékbeszédet a család jó barátja, Ott Lajos mondott. (A képen Ott Lajos a saját üzlete előtt Wolf Lászlóval 1940.) Tőle idézzük: „Az Ő nagy célkitűzése érdekében megindított munka: becsületes, istenfélő magyar lélekkel áldozatos kitartással dolgozni, küzdeni a magyar haza felvirágoztatásáért, az iparos társadalom jövőjéért – ma sem szünetel. E helyiséget teljesen betölti, itt uralkodik, minden tárgyból sugárzik Wolff János nagy szelleme. Az ő nagy jóságáról, megértéséről, áldozatkészségéről és türelméről tanúskodnak az elintézett akták. Puritánságáról, igazi úri mivoltáról az ő nagyságáról tudunk beszélni mi, az ő munkatársai, akik felismerve rendkívüli istenáldotta képességeit, mindenben követtük őt, vele együtt dolgozva, ha kellett, harcolva osztoztunk sikereiben és csalódásaiban. Wolff János egy nagy múltú iparos társadalomnak, a zirci iparosságnak egyik legkiemelkedőbb vezéregyénisége volt. Már kora ifjúságában a Katolikus Legényegyletben fejtett ki tevékeny munkásságot. Majd a Vegyes Ipartársulatnak, az Iparos körnek vezetőségi tagja, hosszú éveken át elnöke, és a községi képviselőtestület tagja volt. Az ő páratlan képességei, önzetlensége, és a köz érdekében végzett fáradhatatlan munkássága oly magasra emelték őt kortársai fölé, hogy Wolf János nemcsak első iparos, hanem legelső tényezője is volt a zirci járásnak. Olyan nagy megbecsülésben volt része, hogy el sem lehetett képzelni járásunk területén egy társadalmi megmozdulást, amelyben ne jutattak volna neki egy vezető szerepet. Megválasztották községi bíróvá, megyebizottsági taggá, ipartestületi elnökké, az Ipok, a Bakony Egyesület, a Filharmonikusok Egyesülete választmányi, és a Zircen működő valamennyi társadalmi egyesület vezetőségi tagjává. Mint ipartestületi elnök olyan magas nívóra emelte a Zirci Járási Ipartestületet, hogy azt ma is az ország első ipartestületei közé sorozzák. A Zirci Járási Ipartestületnek barátokat, nevet, tekintélyt és megbecsülést szerzett. Mint iparos, a becsületes, lelkiismeretes vállalkozó mintaképe volt. Életével beigazolta azt, hogy egy egyszerű iparos is lehet kifogástalan, megbecsült úr és gavallér.
17
Családi élete a legharmonikusabb volt. Gyermekeinek olyan gondos, szeretetteljes, és ésszerű nevelésben volt részük, amely nálánál sokkal magasabb körökben is ritkaságszámba megy. Az állandó közért folytatott munkássága meggátolta abban, hogy vagyont gyűjtsön, de gyermekei jövőjéről száz százalékosan gondoskodott, és egy olyan tisztelt, megbecsült nevet hagyott örökségül rájuk, amely felér bármelyik másik patinás nemesi név értékével. Magánéletében szelíd, barátságos, társaságot kedvelő, közvetlen modorú úr volt, akit bár mindenütt és mindenhol szívesen láttak, legjobban csak az ő iparos társai között érezte megát. A legegyszerűbb, legszegényebb iparost éppúgy, vagy talán még jobban meg tudta becsülni, mint egy bármilyen magas társadalmi állást betöltő egyént. És akkor majd Wolff János, a mi szeretett elnökünk, a mi kedves jó János bátyánk szelíden lemosolyog reánk, onnan fentről, és ez a mosolya azt fogja mondani: „Én tudtam, hogy így lesz. Egész életemen keresztül ezért dolgoztam, az iparosokért, az én kedves fiaimért, az én nyájamért.”
Wolf János halálával véget ért egy nagy múltú ácsmester család tevékenysége Zircen. Bár mindkét fia megtanulta az ács szakmát, de később, a második világháború után ők más területen tevékenykedtek. Nemcsak a szakma halt ki a családban, de a név is, ugyanis csak /III./ Wolf János két fiának lett volna esélye, hogy a Wolf nevet tovább örökítse, de ők 1945ben dr. Köves János, budapesti állatorvos nagybátyjuk tanácsára nevüket magyarosították Cuhavölgyire. (Később ezt megbánták…) A zirci születésű nagybácsi, Wetzl János 1910-ben magyarosította a nevét Kövesre. A Zirc és Vidékében az ácsszerszámok és létrák eladásáról adtak hírt a későbbiekben. /III./ Wolf János és Wetzl Lujza gyermekei közül két fiú maradt életben, László és Ferenc. Mindketten erősen kötődtek szülővárosukhoz, a két Wolf fiú Punk Antal zirci mészároshentesmester két lányát, Rózsit és Magdit vették feleségül. Wolf László (Czuhavölgyi László) (1908-1986). (A mellékelt fotón vőlegényként Punk Rózsival, balról öccse Ferenc és felesége Punk Magdolna, jobbról Punk Márta és Trosits Miklós 1950-ben.) A budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán folytatta tanulmányait, 1949-től a Pápai Közgazdasági technikum tanára, majd igazgatója. Lelkes zirci lokálpatrióta volt és maradt. Zircen közéleti szerepet is vállat, jó barátja, Ott Lajos által kiadott Zirc és Vidékében sok tudósítást, cikket közölt nemcsak Zirc környékéről, de Herendről, Essegvár romjairól, Bakonybélről, a felvidéki magyar városokról, túraleírásokat a Bakonyban, pécsi nevezetességekről is írt. 1941-ben a helyi újság tudósít arról, hogy Wolf László kereskedelmi középiskolai tanárt a Magyar Királyi Földtani Intézet keretében megbízták a zirci járás északi és a pápai járás déli része talajfelvételével és térképének megszerkesztésével. Mindig segítette a zircieket, a Pápai Közgazdasági Technikumban sokan tanultak Zircről, ma is szeretettel emlékeznek meg róla. A családról írt feljegyzései, és a rengeteg általa készített fénykép nagy segítséget jelentett a családtörténet megírásakor. Feleségével, Punk Rózsával Pápán éltek, de minden ünnepkor hazalátogattak. Lányuk, Marianna (1955) Veszprémben él a családjával.
18
Wolf Ferenc (dr. Cuhavölgyi Ferenc) (1915-1988) állatorvos lett, valószínűleg anyai nagybátyja, dr. Köves János ösztönzésére. Ő volt a járásban az utolsó „sváb állatorvos”. A környékbeli gazdák állatait gyógyította, közben „szachterolt” beszélgetett velük. Mindenki szerette, szót értett az emberekkel. Megdicsérte őket, ha jól ápolták, gyógyították az állatokat. Sok helyen megkínálták ezzel-azzal, szívesen fogyasztotta az ételeket. Borzaváron szinte családtagként fogadták. Kitűnő szakmai felkészültsége jó gyakorlati érzékkel párosult. Nyugdíjba vonulásakor, 1976-ban Veszprém megyéért érdemérem arany fokozatával tüntették ki. A család és a helytörténet őt is nagyon foglalkoztatta, utánajárt, és megőrzött minden régi dokumentumot, megbecsült mindent. Punk Magdolnával kötött házasságából két lányuk született, Klára (1950) és Emília (1951). Wolf Rezső (Rudolf) (1879-1915) Róla keveset tudunk. Édesapja ácsmesteri vállalkozásában vett részt. Az ácsokat egy-egy munkára szervezték, legtöbbször ő volt a munkavezető, a legmagasabb bérkategóriában. Az üzleti könyv szerint 1910-ben egy nagyobb összeget kapott, 522 koronát fizettek ki neki egy összegben. Utána gyakran fél napot dolgozott egy héten, sokszor csak betegsegélyezést kapott. 1913-ban kilépett a vállalkozásból. Az első világháborúban besorozták. 1915. augusztusban neve szerepel az eltűntek listáján. Erre a listára nemcsak az elesett katonák nevei kerültek, hanem sokszor azok is, akik megszöktek a háború folyamán. A család úgy tudja, hogy az első világháborúban a Zsebrák (Zsobrák) hegyen tűnt el. A Zsebrák hegy Penc község mellett van, Budapesttől 40 km-re, Vác közelében. A neve ott szerepel a zirci Hősök emlékművén. Édesapja végrendeletében, 1917-ben úgy nyilatkozott, hogy Wolf Rezsőnek a későbbiekben a hagyatékból semmi nem jár, mert már korábban megkapta a részét. Hogy ténylegesen mi történt vele, örökre rejtély marad. Wolf Károly (1883-1950) Lakatosmester lett. 1914-ben olvashatjuk értesítését a Zirc és Vidékében: „Tisztelettel tudatom Zirc és Vidékének nagyra becsült közönségével, hogy Zircen öt év óta fennálló épület- és géplakatos műhelyemet praktikus munkagépekkel szereltem fel, s így bármely városi üzemmel szemben versenyképes vagyok. Különösen épületlakatos munkákban, un. ablak, ajtó, kapu, tűzhely, rács és sírkerítések készítésében. Mintalapok nagy választékban, kívánatra megfelelő rajzok készíttetnek. Magamat a nagyérdemű közönségnek szíves figyelmébe ajánlva vagyok kiváló tisztelettel: Wolf Károly.” Lakatosmunkái közül kiemelkedik (az itt látható képen) a zirci középkori pillérköteget védő díszes vaskerítés, amit Möller István műegyetemi tanár tervei alapján készített 1930-ban. 1932-ben a Hősök emlékművéhez kovácsoltvasból készített díszes veretű kétszárnyú bejárati ajtót, hogy a szoborkert zárható legyen.(Ez ma már csak régi képeslapon látható). Ő készítette az országzászló fémszerkezeti részeit 1936-ban. A Római Katolikus Legényegylet 19
vasmunkás „céhének” vezetője lett 1937-ben, Nesztinger Vilmossal és Ivanyics Pállal együtt. A családban több helyen az ő általa készített hatalmas két méteres egyedi készítésű tűzhelyek (sparherdek) álltak. A harmincas években felkérték, hogy vegyen részt a Lánchíd restaurálásában. Ugyanis az volt a szokás, hogy azon mesterek leszármazottait kérték fel egyegy épület, vagy építmény restaurálásakor, akik az építésben is részt vettek. A Deák Ferenc utcában lakott, Wolf Jánosék (Deák Ferenc utca 32.) melletti házban. Sajnos fénykép nem maradt utána, a visszaemlékezők szerint csendes, visszahúzódó ember volt, nem is nősült meg, nem szívesen vett részt társasági eseményeken. Zirci bíró is volt. 1950. december 3-án végrendelet nélkül halt meg. Hagyatéki tárgyalásán megjelentek a Wolf család képviselői közül Wolf Katalin (Anczenberger Mihályné), Wolf Erzsébet (Udvardy Antalné), néhai Wolf János gyermekei Czuhavölgyi László és Cuhavölgyi Ferenc, valamint néhai Szita Ferencné Wolf Ida leánya, Szita Gizella lemondtak az örökségről, így a zirci 452 sz. tkvi. betétben 327 hrsz. alatti ingatlannak 4/5 részét Wolf Mária (18871970) Szita Ferenc második felesége örökölte. Wolf Mária (1887-1970) 1906-ban újsághír volt, hogy Wolf Mariska és húgai, Ida és Liszka a Masszi-féle vendéglő nagytermébe tánciskolába jártak. Mint az iparos osztály lányai, ő is részt vett a zirci rendezvényeken, az első világháború alatt a sebesültek ellátásában segédkezett. Húga, Wolf Ida halála után feleségül ment sógorához, Szita Ferenc hajmáskéri pékmesterhez. Később ifj. Szita Ferenc, és a férje halála után Szita Gizikét pátyolgatta, együtt jártak Zircre. (A képen Wolf Mária, mint id. Szita Ferenc második felesége, annak gyerekeivel ifj. Szita Ferenccel és Gizellával.)
Wolf Ida (1890-1940) Ida eleven, belevaló lány lehetett, mert nagyon megdicsérték, amikor a műkedvelő színi előadásokon szerepelt a Katolikus Legényegyletben. Nővérét, Máriát megelőzve ment férjhez. 1912. februárban a helyi újság hosszabb tudósítást közölt. „Hétfőn délután esküdött örök hűséget Szita Ferenc zirci származású hajmáskéri pékmester, Szita János tekintélyes iparostársunknak fia, Wolf János ácsmester lányának, Idának. (A kép az esküvőn készült.) Az esketési szertartást előkelő és nagyszabású közönség jelenlétében Küzdy Aurél plébános végezte, ki szép beszédet intézett az ifjú párhoz. A lakodalmon, mely a menyasszony szülői házában a reggeli órákig tartott, Küzdy Aurél az örömszülőket, Magyarász Ferenc a mátkapárt, Scherer János a vendégeket köszöntötte fel.” 20
A fiatal pár jómódban élt Hajmáskéren, a pékség jól jövedelmezett, az ott állomásozó katonák sokat fogyasztottak, a maradék pékáruval pedig saját halastavukban hizlalták a halakat, amiből szintén volt bevétel. A halastó fölé egy nagy fűzfa ágai hajoltak, ezeken az ágakon egy kis teraszféle volt, ahol Ferenc a barátaival kártyázni szokott. Két gyerekük született, Szita Ferenc (1913-1941) jogi doktor, tehetséges fiú volt, a rendőrségnél fogalmazó volt. A háború alatt a helyi újságban közölték, hogy 1942. november 9-én, Nagyváradon tragikus körülmények között elhunyt, november 12-én temették el Zircen. A gyászoló család iránt igen nagy volt a részvét. Lányuk, Szita Gizella (1914-1979). Amikor Ida várandós volt vele, a Zirc és Vidéke is megírta, hogy Szita Ferencék hajmáskéri lakásába Geipl Gyula péksegéd betört, az eseményt követő 3. napon leánygyermeke született Wolf Idának. Az ijedség hatására a kis Gizi kicsit sérült lett. Később Sófalvi Péter feleségül vette (a vagyonáért), de a férfi 1956-ban külföldre távozott. Így a családnak ez az ága kihalt. Szita Ferencné, született Wolf Ida hosszas szenvedés után, tüdőrákban hunyt el Zircen, a gondos ápolás dacára (a család egy apácát fogadott a beteg mellé), 1940. augusztus 27-én. Szita Ferenc a gyász eltelte után Ida nővérét, Wolf Mariskát vette feleségül. Wolf Erzsébet (1892-1974) Anyakönyvi bejegyzése szerint Wolf Erzse 1892. október 22-én született, keresztszülei Hujber Antal és Máhr Erzse. 27 éves volt, amikor feleségül ment Udvardy Antalhoz (1891-1979). Antal 1891-ben Budapesten született, a VIII. kerületi Szent József Plébánián keresztelték meg. A bejegyzés szerint édesapja, Udvardy József római katolikus kőműves, anyja Pacher Terézia, lakcímük Zirc, Stáció u. 19. De hogy kerülhettek Budapestre? A válasz talán az lenne, hogy a szülők házassági tanúja Amberg Rajmund volt, aki a budai vár építésekor, mint un. fehér kőműves dolgozott, a finom munkákat végezte. Talán ő hívta Budapestre Udvardy Józsefet (Antal apját), aki minden bizonnyal szintén jeleskedett a szakmájában, mint kőműves, méltó volt arra, hogy egy ilyen rangos épületen dolgozzon. 1914-ben Udvardy Antalt megdicsérték a zirci újságban, egyrészt, mint színészt, aki Anczenberger Mariska méltó partnere volt, másrészt a kulisszákat (díszleteket) is ő festette. 1916-ban megemlítették, hogy sebesülten jött haza a harctérről. 1919-ben a helyi újságban hirdette, hogy „Zircen, Erzsébet út 140. sz. házban (Lambert-féle ház) szobafestő és mázoló üzletet nyitott. Elvállal festéseket a legegyszerűbbtől a művészies kivitelig, fa- és márványutánzatokat, címtáblafestéseket, stb”. Nemsokára azt közli az újságban, hogy eljegyezte Wolf Erzsikét (1919. január). Kitűnő festő mester volt, templomok festését, restaurálását is végezte. A zirci Ciszterci könyvtár mennyezetén ő festette az arany csillagokat. 1929-ben a Rátóti plébániatemplomot ő festette ki. A Nagyesztergári úton (Ányos Pál út) szép polgári házuk volt. Közéleti szerepet is vállalt, a Legényegylet könyvtárosa, a Credo jegyzője is volt, Ipartestületi elöljáró, az Iparos kör elnöke 1938-ban. Antalnak több festménye is 21
megmaradt. Udvardy Antalné 1943-ban vegyeskereskedést nyitott a Rákóczi tér 10. szám alatt. Három gyerekük született, Károly (1919-1970), Ottó (1920-2005) és Aranka (1926-2011). Udvardy Károly és felesége Ilonka néni (kapuvári származású volt) az Ányos Pál utcában laktak, szép házukban nyaralóvendégeket is fogadtak. Boltjuk volt a főtéren. Gyermekük nem született.
A képen Udvardy Antal, Wolf Erzsébet és három gyermekük 1930-ban. Udvardy Ottó (1920-2005) közgazdász egyetemi hallgató volt, Budapesten doktorált. Felesége Pintér Piroska (1922-2013) könyvelő volt Zircen, Wolf Jánoséknál lakott albérletben, Udvardyék szomszédságában, itt ismerkedett meg Ottóval. Két gyermekük született: Edit (1951) és Tamás (1953).
Udvardy Ottó esküvője
Udvardy Aranka és Jenő László esküvője 1947
Udvardy Aranka (1926-2011) keresztszülei voltak Wolf Károly és Wolf Mariska. Ottóhoz hasonlóan szívesen vett részt kulturális rendezvényeken, szerepelt a Legényegyletben tartott színi előadásokon. Később férjhez ment Jenő László (+2009) bányamérnökhöz, aki a Veszprémi bányatrösztnél dolgozott, és akivel az 1956-os forradalom után Svájcba emigráltak három kis gyerekükkel együtt. Zürich mellett Ebikonban éltek. Három gyerekük Ágnes (1948) Gabriella (Kuksi) és Pál.
22
Wolf Erzsébet a következő gondolatokat írta Tamás és Edit unokáinak: „Én, Udvardy Antalné, született Wolf Erzsébet, elhalt szüleim Wolf János és Amberg Mária, fiam Udvardy Ottó, az ő gyerekei Tamás és Edit részére odaadom, mint családi emlék a következő emléktárgyakat. Egy üvegkancsó, mely a Somhegyi üveggyárban készült 1852-ben. Amberg József, édesanyám bátyja volt ott a vezető, tehát őt ünnepelték, annak emlékére kapta a dolgozóktól. 1854-ben megszűnt a gyár, a kék üvegtál is onnan való. Édesanyám selyem fejkendője. Ő 1850-ben született, férjhez ment 1870-ben, ezt kapta ajándékul. Az esküvőn evvel kötötték be a fejét, hogy már asszony lett. Édesanyámnak az édesanyjáé (Zirweg – Szirbek Erzsébet) a mérkelő kendő, 1850-ből való, nővéremé, (Wolf Máriáé) volt a másik mérkelő kendő kb. 1900-ból való, a harmadik az enyém, 1904-ből való 12 éves koromból, mert 81 éves vagyok. Edit, Tomi, vigyázzatok rá, tegyétek ti is el örök emlékbe. Szerető nagymama. 1973. október 17.” Wolf Erzsébet kendője a fenti képen. Megható, ahogy dokumentálta a hagyatékot, ma is tudjuk, honnan származnak, kié voltak a tárgyak, a másik gondolat, hogy unokáira hagyta a családi ereklyék, régi tárgyak szeretetét, megbecsülését, és azt, hogy emlékezzenek, kötődjenek az őseikhez. Kik voltak még a rokonok? Emlékezet szerint Farkas fodrász úr a Főtéren rokon volt, meséltek egy Wolf Béla nevű kassai ékszerészről, akitől /II./ Wolf Katalin egy brossot kapott, és emlegették Wolf Ernő zirci órásmestert. Hogy ők milyen szálon kapcsolódnak a családhoz, nem sikerült kideríteni. Összegzés A címlapon látható az a 400 éves kocsányos tölgyfa, ami ma az arborétum egyik féltett kincse, és amit biztosan láthattak már a bevándorló őseink a 18. században, és a fényképen látható, hogy a legfiatalabb generáció két tagja ma is megérintett. A múltat, az ősöket, a jelen leszármazottakkal (egy részükkel legalábbis) sikerült ténylegesen is összehozni. 2014 októberében a zirci Bagolyvárban Wolf családi találkozót rendeztünk, ahol közel ötvenen gyűltünk össze. A helyszín kiválasztásában az döntött, hogy /II./ Wolf János déd- illetve ükapánk készítette/újította fel a Bagolyvár tetőszerkezetét az 1900-as évek elején. Az épület felújításakor, 2012-ben, az új tetőszerkezet felhelyezésekor a régi tető gerendáiból készítették az asztalokat, így mi, a késői leszármazottak nemcsak az őseikre emlékezhettünk, hanem azoknál az asztaloknál étkezhettünk, amelyeket az őseik keze érintett. Másrészt a leszármazottak kézbe vehettek olyan régi dokumentumokat, írásos emlékeket már 1838-tól, ami közös örökségünk, aminek megismerését a családban lehetővé kell tenni. A vetített régi képek alapján közösen gondolkodhattunk az őseinkről.
23
Büszkék vagyunk rájuk, mert ezek az iparos emberek a maguk területén kiváló emberek voltak. Szaktudásuk, szakértelmük magas szinten volt, erényes emberek voltak. Ha Zircről képeslapot kapott valaki az elmúlt száz évben, majdnem mindegyiken Zirc emblematikus épületei láthatók. Ezek közül a Wolf őseinknek közük volt az apátság, a Bagolyvár, a Postásüdülő ácsmunkáinak tervezésében és kivitelezésében, a Hősök emlékműve, a Szent Imre szobor kerítése építésében. Kezük nyoma ma is látható a városban, büszkék vagyunk rájuk! Közéleti emberek voltak, a családban ketten is zirci bírók voltak, /III./ Wolf János és Wolf Károly, de bíró volt az Amberg rokonságból Amberg Ferenc, és az 1940-es évek közepén Szalay János is. A családtagok részt vettek különböző egyesületek, társaságok munkájában is. Önzetlenül, külön juttatás nélkül dolgoztak a közösségért a leszármazottak is. A közcélokért adakozók között, vagy a közért végzett feladatok felsorolásakor mindig ott olvashatjuk a nevüket. A kései leszármazottakban felbukkannak külső vagy belső tulajdonságok. Ilyen például a törékeny alkat, a halántékon göndörödő haj (genetikai adottság), vagy a matematikai képesség, precizitás, rajzkészség, meg amiről nem is tudjuk, honnan származik. Bár a családunkban ma – az említett körülmények folytán – senki sem viseli a Wolf nevet családnévként, de büszkék vagyunk zirci származásunkra, a patinás kisvárosra, ahova annyi szál köt minket. Szeretném megköszönni mindazon családtagoknak a munkáját, akik valamilyen módon (adatok közlésével, fényképek, iratok kölcsönzésével, bíztatással, bátorítással) segítették a munkát, remélem, ezzel sikerült felkelteni a családunk története iránti szunnyadó érdeklődést, és a jövőben a kapcsolatok magasabb szintre történő emelkedését. Irodalom : -Amberg József visszaemlékezései. 1936. Kézirat -Cs. Dobrovics Orsolya: Építkezés a 18. századi Magyarországon. Az uradalmak építészete. – Bp., Akadémiai Kiadó, 1983. (Művészettörténeti füzetek, 15.) -Domonkos Ottó: A magyarországi mesterlegények közép-európai kapcsolatai és szokásai a XV-XIX. században. – Budapest, 2002. (Ipartörténeti könyvtár, 1.) -Horváth Konstantin: Zirc története. – Veszprém: Egyházmegyei Könyvnyomda, 1930. -Hudi József: Pénzesgyőr története. Veszprém, 1998. -A magyar ipar almanachja /fel. szerk. Ladányi Miksa. – Bp., Magyar Ipar Almanachja Kiadóhivatal, 1932 -Magyar művelődéstörténet / szerk. Kósa László. Bp., Osiris, 1998. (Osiris tankönyvek) -Szabó Judit: Die Traditions- und Kultupflege der Ungarndeutschen Minderheit in Zirc/Sirtz. Veszprém, Veszprémi Egyetem Német Intézet, 2008. -Tanulmányok a kézműipar történetéből /szerk. Csiffáry Gergely, Dóka Klára. – Veszprém, VEAB, 1999. -V. Fodor Zsuzsa: A veszprémi Ipartestület története (1. rész 1886-1890). VMMK (18.), 1986. -V. Fodor Zsuzsa: Zirc iparosai a 18. század végi és a 19. század eleji iratokban. – VMMK, 1984. -Zirc és Vidéke számai 1905-1920, 1930-1944.
24
Wolf János ( 1848-1917) által leírt ima Kräftiges Gebet wider die Gicht. In Namen Gottes des Vaters † und des Sones † und des heiligen Geistes † Ammen.1[1] Ich N. N. beschwöre dich Gicht! bei den heiligen fünf Wunden und bei den unschuldigen Blude meines Herrn Jesu Kristi welches aus seinen heiligen fünf Wunden uns Menschen auf Erden zu gute gefloßen ist. ††† Ich beschwöre dich Gicht bei den Jüngsten Gerichte und bei den bittern Urtheile, das Gott -2über alle Menschen und alle Sünder und Sünderinnen urtheil wird, daß du mir am alle Glidern meines Leibes nicht Schadest, am Gehirn, an den Augen, an den Schultern, an den Schultern2[2] an den Rüken am Herzen, an den Henden, an den Armen, an den Wangen, an den Füßen, an den Zehen, und an alle Glider meines ganzen Leibes. ††† Ich beschwöre dich Gicht! durch die treu Negel, welche Jesum Christum durch sein heiligen Henden, und Füßen geschlagen wurden; bei den Heiligen die auf Beiden Seiten des Kreizes unseres -3Erlösers Jesu Kristi, bei seiner Kreuzigung stanten, nämlich der seligsten Jungfrau Mutter Gottes Maria, des Heiligen Johannes und aller heiligen, die bei der Kreuzigung unseres Herrn Jesu Kristi zugegen waren. Ach! ich bitte dich, o gütikster Herr! das du mich von dießer Krankheit der Gicht erlösest. Ich bitte dich durch durch die Strike, Bande, und Nägel, mit welchen unser Erlöser gefangen, gebunden und an das h. Kreutz genagelt worden! Das er ††† seinen Marter zu liebe mir und allen Menschen die Knade ertheile ††† Ich beschwöre dich, das du abweichest, bei der Göttlichen Libe in Himel und auf Erden.
-4††† Es weich von mir jede Krankheit, es sei die kalte Gicht, die reißende Gicht, die Hendengicht, die lebende Gicht, die fliegende Gicht, die Seiten Gicht, die siben und sibenzig Gichten, O Jesu warhafter Gott! du hast es deinen Aposteln verheißen, und sogar es mit einem Eide bekräftiget, daß alles, was sie in deinen allerheiligsten Namen bitten werden, ihnen gewehret sei. Um dißes deines allerheiligsten und anbetungs würtigsten Namens willen erhöre mein gebeth, o Jesu und erbarme dich meiner! im heiligsten Namen Jesu Kristi beschwöre dich Vater in Himmel! laß mich -5künftig vom allen Anfellen meiner Schmerzen und meines Übels frei bleiben. Amen. Allen Kranken wird gerathen, nebst der vollkommenen Ergebung in den Willen Gottes, so wohl bei disen Gebethe, als auch auserhalb deßelben, sich immerwerend im voller ergebung und lebhaften Glauben mit den Gedanken zu bescheftigen: Gott kan – Gott will mir helfen – er wirt gewiß helfen – er hilft mir wirklich – er hat mir geholfen, wen es zu seiner Ehre und zu meinen Selenheile ist. -6Auch dieses Gebeth ist oft zu widerholen, bis man entweder eine erleichterung oder genzliche Befreiung von diesen Übel verspürt. Man bete so lange man bete alle Tage zu Ehren den Glidern Jesu Kristi fünf Vater unser und fünf Ave Maria, nebst den Glauben.3[3] -7Andacht, welche in allerlei Leiden, Drangsalen, Krankheiten und Nöthen der Seele und des Leibes, nach abgelegter würdiger Beichte und Komonion in demselben Vertrauen auf die Kraft des heiligsten Namens Jesu, in dessen Namen einzig unser Heil zu finden ist heilsam geübt werden kann.
1[1] Wenn es nicht anders gewünscht wird, behalte ich nicht nur Schreibweise und Zeichensetzung, sondern auch Zeilenumbruch des Originals bei. 2[2] So steht es hier; offensichtlich eine versehentliche Verdoppelung.
3[3] Darunter: eine Bleistiftzeichnung.
1. Wolf sír a zirci Felső temetőben, itt nyugszik /II./ Wolf János és Amberg Mária, de a korábban elhunyt Wolf ősök hamvait is ide tették
2.
/I./ Wolf János apósától, Birher Józseftől házat vásárolt 1849-ben
3. 1869. augusztus 3-án adta ki Fritsch Vazul lelkész úr azt a dokumentumot, ami az „Értesítések a keresztelési- (születési-), esketési- és halottas könyvekből Volf János családjáról Zircz községben” címet viseli, anyakönyvi kivonatként értelmezhető. Felsorolja a szülők Volf János ács és Bierher Erzsébet születési dátumait, és öt gyermekük nevét, és halálozási dátumait. Első gyermekük Ferencz (1844-1845), utána Katalin (1845) (később Scherer János Györgyné), János (1848. július 23.) Erzsébet (1853-) később Szemmelweisz Ferencné, György (1858-1863). Ezen az iraton aztán évenként a Zirci plébániahivatal (Kistemplom) pecsétjével igazolták, hogy a családban változás nem történt. 1870-71-ben Fritsch Vazul ezt újból igazolta, 1872-ben két bejegyzést is kellett tenni: 1871. júniusban ifj. Wolf János és Amberg Mária házasságáról, és az év végén Birher Erzsébet haláláról. 1873-74-ben Edlinger Titusz lelkész. majd 1875-1879-ig Bohrer Julián igazolta, hogy a családban változás nem történt. A katonaság alóli felmentés miatt volt szükség erre a hivatalos iratra.
4.
/II./ Wolf János tanuló levele 1886-ból
26
5.
Leltár /I./ Wolf János hagyatékáról 1886
6. Az Amberg bolt 1930-40 körül
7.
Tűzoltó állomás Zircen a Főtéren 1931-ben. Az ácsmunkát Wolf János vállalkozása készítette.
8.
9.
Olaszfalui iskola tetőszerkezete 1941
27
A Postásüdülő tetőszerkezete 1934-ből
10. A zirci templomtorony felújítása 1941
11. /III./ Wolf János házának udvara a Deák Ferenc utca 32ben, 1930-as évek
12. Wolf családi találkozó résztvevői Zircen, a Bagolyvárban 2014. október 12-én: (a hölgyeknél csak a leánykori nevet írtam ki). Álló sor balról: Andrási János, Andrási Judit, Bukovics Péter, Bukovics János, Köller Tamás, dr. Steinhof Kata, dr. Steinhof Gábor, Lantos Kati, Szaturi Ági, Bukovics Ádám, Mayer Judit, dr. Bajnóczi Ádám, Kovács Lajos, Szalay Kati, Szalay János, Korona János, Szalay Éva, Andrási Ágnes, Mohácsi Sándor, Mayer Rózsa, Piedl Zoltán, Piedl György, Udvardy Tamás, Aschenbrenner Rózsika, ifj. Udvardy Tamás, Farkas Alíz. Ülnek: Orémusz József, Cuhavölgyi Emília, Czuhavölgyi Mariann, Cuhavölgyi Klára, Orémusz Ica, Orémusz Manci, Orémusz Rózsi, Dublecz Tinti. Gyerekek: Köller Zsófi, Mohácsi Marci, Bukovics Emma, Mohácsi Misi, Bajnóczi Botond édesanyja, Jákói Kriszta ölében.
28
