Csodák pedig vannak!

„Testvéreim, kezdjünk el ma jót cselekedni, mert semmit nem tettünk ez idáig!”*

A Hét Domb Egyesület időszakos kiadványa 11. szám 2017. december

„Vigyázó szemetek az Égre vessétek!”

Tartalomjegyzék Hősök Keresztútja a lakótelepen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Kisasszony napi mise a Rab Mária-forrásnál . . . . . . . . . . . 4 Kisasszony napi ünnepi beszéd. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Az Úrangyala imádságról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A védőnéni hagyatéka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Szent István mise a bazilikában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Eucharisztikus Kongresszus mozgalom kialakulása. . . . 11 Rajtunk a világ szeme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Eucharisztikus hajókörmenet a Balatonon . . . . . . . . . . . . 13 Rácsodálkozás a Napcsodára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Veszprém Hamupipőkéje – a Csatárhegy . . . . . . . . . . . . . 17 Ötletek a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa projekthez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Aktív polgárokat Európa kulturális fővárosába. . . . . . . . 21 Hirdetések és praktikus információk. . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Csodák napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Csodák pedig vannak! Ismert nyilvános csodák

• • • • •

8. században a lancianói csoda, az élő hússá változott ostya 1603-1663 között élt Copertinói József, a lebegő szerzetes 1858-tól a Lourdes-i gyógyító forrás 1917-ban a fátimai napcsoda 1968-1970 között Szűz Mária jelenései Zeitounban,

• 1896-1962 között élt Neumann Teréz, akit csak az oltáriszentség táplált • 1887-1968 között élt a csodás képességű Pio atya • 1973-1975 között a vérző, izzadó és könnyező akitai Szűzanya szobor, • Szentek romlatlan holttestei

*A fejlécekben Szent Pio atya gondolatai, útmutatásai az esztendő minden hónapjára

„Minden percről számot kell adnunk, a kegyelem minden művéről, minden szent ihletésről, minden alkalomról, amely jócselekedetre hív bennünket.”

Hősök Keresztútja a lakótelepen 14 stáció a Jutasi Altisztképző Iskola parancsnoki épülettől a Rab Máriához Rácz Katalin

A „Rab Mária-forrás projekt” lassan, de biztosan halad előre. A kifosztott és meggyalázott egykori zarándokhely kiépítettsége 2006. évi megtalálása óta egyre gyarapodik. Lelkes hívők adományaként a kis völgybe került: a nagy fakereszt (egy dózsavárosból elszármazott, nevét titokban tartó hívő adományából), a fahíd a Látóhegyi vízfolyáson (a Szent László plébánia híveinek az összefogásából), a 8-szögletű kőoltár (a Szent László plébániától) , az impozáns kovácsoltvas tető a kiszáradt forrás fölé (adományokból) , a dombormű a Szűz Máriáról és a hozzá könyörgő rabról ( Argyelán Jánosné alkotása). Ide lehet sorolni a NyolcBoldogság-terítőt és képletesen a Rab Mária Híradó Újság eddig elkészült 10 számát is. És most, 2017-ben Kisasszony napján elkezdtük beimádkozni a Rab Mária-forráshoz vezető másfél km-es utat, amelyen majd a hazánkért életüket és vérüket áldozó veszprémi katonák emlékére a Hősök Keresztútját szeretnénk felállítani. Ahogy az idő halad előre, a Rab Máriaforrás kezdi betölteni szerepét. Azáltal,

hogy a Jutasi Altisztképző hivatalos szabadtéri misézőhelye volt a második világháború ideje alatt, amikoris a Veszprém környéki lakosság rendszeresen ide járt imádkozni a távolban harcoló katonákért - a zarándokhely mai hivatása körvonalazódik. A vészterhes időkben a Szűzanya támogatásért ide járult a lakosság könyörögni hazánk és szűkebb környékünk vé-

Tóth András Sándor atya vezette a Keresztutat

Keresztalja a Török Ignác utcában

2

Stáció a Keresztúton

delméért, katonáink lelki megerősítéséért és megmentéséért, elhunyt hős katonáink lelki üdvéért. Nagy örömünkre a Veszprémben állomásozó katonaság is egyre jobban magának érzi a helyet, a Kisasszony napi ünnepségeket és növekvő létszámmal vesz részt a Kisasszony napi ünnepségeken. A Hősök Keresztútjának fizikai felállítása még csak egy terv. Útvonala a Jutasi Altisztképző egykori parancsnoki épülete (a mostani Megyei Levéltár) és a forrás közötti másfél km-es út, amelynek városi része a Török Ignác utca. A kopár parkoló és a sivár betonkerítés mellett húzódó utcán állítanánk fel a stációkat az 1. és 2. világháborús katonahősök emlékére. A keresztutat a halálraítélt Jézus utolsó, gyötrelmes útjára emlékezve járják a katolikus hívők - a Hősök keresztútjával párhuzamot vonunk a hazánkért vérüket ontó katonák áldozataival, akiknek sorsát a hősi halál teljesítette be. Minden élő ember sorsa a halál, amit nem lehet elkerülni - de a katonai hívatás az egyetlen, amely azt kívánja, hogy a katona lemondjon az élethez való jogáról egy magasabb cél érdekében - amely a haza és népe, az otthon maradottak védelme - harci helyzetben nem ő, hanem feljebbvalói rendelkezzenek vele. Idealista, mon-

„Isten szent törvényének legkisebb megszegéséért is felelnünk kell majd.”

A Keresztút halad a garázssor felé

danánk - pedig gyakorlatilag ez egy ősi szerep, amelyet a férfiak az ősemberi léttől kezdve betöltöttek, hogy védjék népüket, asszonyaikat, gyermekeiket . A technikai fejlődés békés évtizedeiben ez a hivatás és mentalitás azonban elhalványult, amitől korunk individualista embereszménye elidegenedett. De félő, hogy eljön az idő, amikor ez a köldöknéző embereszmény népünk létét veszélyezteti, hisz nem fog tudni helyt állni az elkövetkező próbatételes időkben. Vis�sza kell térni az alapokhoz. Ezért kell ezt a keresztutat felállítani minél előbb. Hogy felmutassuk értékként ezt a ősi eszményképet , hogy felmutassunk példákat, hősöket, akik életüket a haza és a hazaszeretet szolgálatába állították és tudatosan vállalták a halálos veszélyt is a hazájuk érdekében. És célunk az is, hogy a keresztúti ájtatossággal megmutassuk késői utódok tiszteletét, meg becsülését és háláját. A hittel végigmondott keresztúti ájtatosság a holtak lelkiüdvéért misztikus hatású- ezzel szeretnénk meghálálni és segíteni őket az öröklétben. Terveink szerint a kiépített Hősök keresztútja emléket állít név szerint is a hősöknek; a Jutasi Altisztképző valamikori parancsnoki épülete és a Rab Mária-forrás közötti eljelentéktelenített területnek vis�szaadja a hagyományok szerinti szerepét. A 14 stáció/emlékkő - mély érzelmi töltést ad az útvonalnak. Az évente két alkalommal a lakosságot és katonai és egyházi, civil elöljáróságokat is bevonó közösen végzett keresztút szellemi és lelki közös-

séget teremt a városban, ahogy a Rab Mária-forrás a 2. világháború négy évében is a lakosság számára a katonákért és a békéért könyörgő imák helye volt, úgy ezáltal ebben a régi-új szerepében megerősödne. Évente májusban, a Hősök napján és szeptemberben a Kisasszony napján nagy katonai pompával, katonazenekar masírozásával nagyszabású gyalogos zarándoklatok indulhatnak a Jutasi Altisztképző parancsnokság egykori épületétől a Rab Mária-forrásig, az altisztképző hivatalosan felszentelt egykori szabadtéri misézőhelyéig. A

Rab Mária-forrásnál tartott szentmisével tetőzik be a hivatalos program. A forrás környéke és a felette levő tisztás alkalmas arra, hogy gyerekes családok egész napot ott töltsenek egyszerű, természet-közeli foglalatosságokkal - sétával, virágszedéssel, szabadban főzéssel, a természet megismerésével , meseolvasással, körjátékokkalez is része lehet a programnak. Ma újra olyan időket élünk, amikor a magyar katonáinkra figyelünk kell, hiszen embert - lelket és testet - próbáló körülmények között állnak helyt a magyar határon. E vészterhes korban újra felragyogtak a magyarok csillagai: a férfias kitartás, a bajtársiasság, az elvhűség, az elszántság, a humánum és a józan ész. A jelenkor hősei ők, akikre gondolva hála és büszkeségl tölti el a szívünket - de a féltés és az aggodalom is. Ezért kérjük Égi Édesanyánk pártfogását. *** 2017 szeptember 9-én az idei Kisas�szony napi ünnepi szentmise előtt indult első alkalommal a Keresztút 10 órakor a Jutasi Altisztképző egykori parancsnoki épületétől Tóth András Sándor atya Gyulafirárót plébánosa vezetésével és a Spiritus együttes zenei kíséretével. A 23 főt számláló hívek serege - megemlékezve a gyermekét elveszítő anyai fájdalomra - Mária Keresztútjának szövegével járták végig a majdani Hősök Keresztútját. Kérjük Égi Édesanyánkat, hogy segítse megvalósítani törekvésünket.

Stáció a parkoló mellett

3

„Sohasem fogok belefáradni az imába. Az imába Jézusomhoz. Az én imáim inkább a bűnhődésből fakadnak, mert számtalan bűnömmel nagyon elkedvetlenítettem Jézust. De Ő végül megkegyelmez nekem.”

Kisasszony-napi mise a Rab Mária-forrásnál Lázár Péterné Lechner Ágnes

Simogatóan meleg, napfényes időben gyűltek össze Mária tisztelői szeptember 2-án a Rab Mária-forrásnál, hogy részt vegyenek a Kisasszony napi ünnepi szentmisén. Már a kegyhelyhez vezető erdei út gondosan levágott füve is arról tanúskodott, hogy a szervezők figyelme minden részletre kiterjedt amikor az ünnephez méltó körülményeket megteremtették. A Rab Mária kegyhely felett védnökséget vállaló Magyar Honvédség közreműködői már 10 órakor megkezdték a helyszín előkészítését, a hangosítás beállítását, a Légierő Zenekar tagjai is felkészültek a szentmise zenei szolgálatának ellátására Szép számban érkeztek egyéni és csoportos zarándokok Veszprémből, Gyulafirátótról, Kádártáról, Márkóról, Balatonalmádiból, Ajkáról, Kolontárról, Bakonygyepesről, Balatonfüredről, Magyarpolányból, Gógánfáról. Megérkeztek a Mária Keresztút résztvevői is, akik Tóth András atya vezetésével és Nagy András, a Spiritus együttes vezetőjének zenei kíséretében 10 órától végig járták Krisztus szenvedéstörténetét a Jutasi Altisztképző Iskola egykori parancsnoki épületétől a Rab Mária-forrásig tartó 1 km-es úton, a leendő Hősök keresztútján. A mise kezdete előtt a szervezők nevében Rácz Katalin köszöntötte az ünnepi

Tornavölgyi Krisztián atya és Tóth András Sándor atya a ministránsok gyűrűjében a feldíszített oltár körül

esemény résztvevőit, megkülönböztetett tisztelettel a város és a honvédség képviselőit, Némedi Lajost, Veszprém Város alpolgármesterét, Vörös Zoltán alezredest, a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezred parancsnokhelyettesét, Bukovszki Zsolt törzszászlóst, a Magyar Honvédség Kinizsi Pál Altiszti Akadémia megbízott vezénylőzászlósát Szentendréről. valamint a szentmisét bemutató Tornavölgyi Krisztiánt, a Szent Margit templom új plébánosát és a koncelebráns Ebele Ferenc nyugalmazott plébános atyát és Tóth András Sándort,

Némedi Lajos alpolgármester megosztja ünnepi gondolatait

4

Gyulafirátót plébánosát. Külön köszöntés illette meg a Légierő Zenekar tagjait. A köszöntőket a Nyolc Boldogság Oltárterítő összeillesztése követte, melynek darabjait a Hétdomb Egyesület tagjainak kezdeményezésére több plébánia hívei közül veszprémi és gyulafirátóti hölgyek hímezték, és azokat az egyházközségek őrzik és csak ünnepélyes alkalmakkor egyesítik egy egésszé a Rab Mária-forrás oltárán. A terítők, melyeket a közreműködő katonák vittek és terítettek az oltárra, a kezdeményezők szándéka szerint

A Nyolc Boldogság terítőt a katonák ünnepélyes ceremóniával illesztették össze az oltáron

így egyesítve a következő szép üzenetet jelenítik meg: „A terítő szimbolizálja az összefogást és az összetartozást. A neve, a Nyolc Boldogság-terítő Jézus 8 boldogságmondására is utal, amelyek evangéliumát szeretnénk megvalósítani itt a földön. Szűz Mária személye testesíti meg mindezt a boldogságot és az ő szeretete az összetartó erő – amely összefogja a különálló emberi szíveket.” Ez után Némedi Lajos alpolgármester osztotta meg a jelenlévőkkel ünnepi gondolatait. Beszédében felidézte azt a kapcsolatot, amely a városban 1924-ben megtelepedett Jutasi Altisztképző növendékeit a veszprémiek szeretett zarándokhelyéhez kötötte. A háború idején különösen szorossá vált ez a kapcsolat, a növendékek által szépen kialakított szent helyen a katonák és a civilek együtt imádkoztak a messzi földön harcoló katonafiakért. A mai időkre áttérve így folytatta: „Ma újra olyan időket élünk, amikor a magyar katonáinkra, figyelünk, akik „embert – lelket és testet – próbáló körülmények között helytállnak a

magyar határon. A jelenkor hősei ők, ami büszkeséggel tölti el a szívünket, de féltjük is őket. Köszönjük Nektek, Fiúk!” Végül megköszönte a 2011-ben alakult Szentendrei MH Kinizsi Pál Katonai Akadémia szerep vállalását, mellyel a Jutasi Altisztképző értékeivel azonosulva támogatja azt a törekvést, hogy a Rab Mária-forrás ismét sokak zarándok helyévé váljon. A következő ünnepi szónok, Kollár Pál zászlós, a MH Altiszti Akadémia szakoktatója a Rab Mária-forrást övező legendákból kiindulva, történelmi hitelességgel, ugyanakkor a hely szakrális kisugárzását kifejező szép gondolatokkal idézte fel a zarándokhely történetét. Beszéde azok számára is sok új ismeretet adott, akik már valamennyire ismerték a kegyhely múltját és jelenét. Az előadó szavait hallgatva úgy érezhettük, hogy a MH Altiszti Akadémia, amely a Jutasi Altisztképző jogutódjának tekinti magát, szellemiségében is azonosulni tudott elődjével. Az ünnepi bevezetőt követő szentmisét különösen ünnepélyessé tette a Légierő

Zenekar tagjainak zenei szolgálata. A fúvós hangszerek kíséretével felhangzó mise részek és népénekek a szép erdei környezetben hozzásegítettek bennünket, hogy szívünket felemeljük az Úrhoz! A szentmise főcelebránsa, Tornavölgyi Krisztián plébános atya szentbeszédét Szűz Mária és az Oltáriszentség kapcsolatára építette föl. Mária, aki Jézust szíve alatt hordozta, maga is szentségtartóvá vált. Őt követve nekünk is arra kell törekednünk, hogy a szentáldozásra készülve méltóvá váljunk arra, hogy az Oltáriszentségben Krisztus testét magunkhoz véve magunk is a szentség hordozóivá váljunk. A Kisasszony napi szentmisét a himnusz és a Boldogasszony Anyánk elhangzása után a katonai jelenléthez illően a Szilenció zárta le. Köszönjük ezt a szép ünnepet mindenek előtt az Égieknek, akik a jó időt adták, ezen felül valamennyi szervezőnek és közreműködőnek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Rab Mária-forrás méltó helyet adhatott ennek a felemelő lelki élménynek.

Kisasszony napi ünnepi beszéd Kollár Pál „Majd ha nagy bajban leszünk, hazajön, újra eljön Rab Mária, s kegyhelye lesz ismét a Szűzanyának Veszprémben!” – jövendölte Szemes József atya, a veszprémi Árpád-házi Szent Margit Plébánia egykori plébánosa, a Rab Mária-forrás hajdani lelki gondozója 1997-ben a híveknek. A 83 éves pap szavai pár éve több száz veszprémi és volt veszprémi katolikus szívében lelkes visszhangot vertek, s a közösség összefogásával nemrég életre keltették azt a kegyhelyet, amely évtizedeken át a két világháború között és a második világháború véres időszakában is menedéke, buzgó zarándokhelye volt a veszprémieknek. Itt kerestek békét és esedeztek a Szent Szűz közbenjárásáért, a háborúban elveszett fiak, férjek életéért, visszatéréséért, az elesettek lelki üdvéért. De hát ki volt Rab Mária, és mit tudhatunk a forrás történetéről? Még a közelmúltban sem tudtak volna mit mondani a veszprémiek sem. A helyi honismereti természetjáró mozgalom ismert szervezője, Rácz Katalin és társai

bukkantak a forrás nyomára, amikor a Benedek-hegyi kereszt környékét járó túrák tervezése során kutatni kezdték annak az

egykori altisztképző intézetnek a történetét, amely a múlt század elején Veszprém peremén, a jutasi városrészben működött.

Koller Pál mondta az ünnepi beszédet

5

„Minden szereteted, minden kínod, teljes valód szenteld neki, és türelemmel várd a szép nap visszatértét, amikor a lelki szárazságban, elhagyatottságban és sötétségben meglátogat majd a Vőlegény.”

Régi újságcikkek böngészése során olvashattak a Rab Mária-forrásról, és a körülötte kialakult kegyhelyről, ahol az altisztképzőnek állandó szabadtéri miséző helye volt. Régi térképek nyomán keresték az egykor virágzó kegyhelyet Veszprém külterületi, erdők övezte részén, amelyet, mint kiderült, 1945 után kegyetlenül szétromboltak, megsemmisítettek a kommunizmus ateista akarnokai. Az eltelt több mint hatvan esztendő elegendő volt arra, hogy a kegyhely szinte kihulljon még az emberek emlékezetéből is. A rejtélyes nevű forrást végül sokszori sikertelen keresés után csodával határos módon találták meg: egy szomjas őz vezette el őket oda, szinte átjárhatatlan bozóton keresztül. A forrás ugyan az évtizedek során elapadt, de előtte egy kis patak csörgedezett, s az erdei állatok oda jártak inni. A forrás alatt kiépült egykori grotta köveinek maradványait is megtalálták, s néhány ima meghallgatásról szóló hálaadó lapocska is előkerült később a terep rendezés során a földből. Rab Mária személyére vonatkozóan számos legenda létezik. Egy, a leghitelesebbnek tetsző változat egy bizonyos N. Mária nevű, ártatlanul elítélt rabnőről szól, aki a börtön rabkertészetében dolgozott, a forrásról hordta az ivóvizet kannákban rabtársainak. Ott, a természet csendjében gyakran imával fordult a Szűzanyához,

hogy kiderüljön az ártatlansága és kiszabadulhasson. A fiatal lány a legenda szerint barátnőjével és egy fiatalemberrel a Bakony sziklás hegyei között kirándult a Cuha-patak mentén, amikor tragédia történt: a sziklára állva barátnője megcsúszott, a mélybe zuhant és szörnyethalt. N. Mária a kezét mentőn nyújtotta a bajbajutott felé, de nem sikerült megakadályoznia a tragédiát. A fiatalember, aki a szerencsétlenül járt leányba szerelmes volt, a barátnő mentő mozdulatát féltékenységből fakadó taszításnak vélte, és a bíróságon Mária ellen vallott (de ezt később visszavonta). Az ártatlanul elítélt leány könyörgése a forrásnál végül meghallgatást nyert, s hamarosan kiszabadult. A legenda az ő személyéhez köti az első Mária-szentkép kifüggesztését a forrás feletti fára, s az első Mária-kegyszobor állítását is – hálából az ima meg hallgatásért. A szent helyet azután zarándokok sokasága kereste fel, ismert és szeretett kegyhellyé vált, ahol ezrek és ezrek fordultak a Szűz anyához buzgó imádságaikkal az évtizedek során. A lakosság közül is egyre többen felfedezik a hely áhitatos lelkületét. Padok, térdeplők, utak, hidak, további kegyképek, szobrok és hálaadó táblácskák jelennek meg hirdetve, hogy mások imái is meghallgatást nyertek.

A közeli Jutasi Altisztképző Intézet növendékei a kezdetektől támogatták, szépítgették a környéket, míg 1941 szeptember 8-án, Kisasszony napján vitéz Markóczy László, az intézet parancsnoka hivatalos szabadtéri miséző hellyé avatta. A világháború öt évében a Jutasi altisztképző intézet minden év Kisasszony napját ezen a helyen egy szabadtéri misével ünnepelte, melyen Veszprém város legfőbb világi és egyházi elöljárói is megjelentek. A katolikus plébániák a háború öt évében május 31-n, Hősök napján zarándoklatokat és ájtatosságokat szerveztek, melyeken ezerkétezer hívő töltötte be Mária énekekkel az erdőmélyi völgyet. Veszprém iskolásainak kirándulóhelyévé is vált a gyönyörű völgy. 1945 után megpecsételődött a kegyhely sorsa. Míg a háború alatt csak a szobrok, táblák törtek össze, a háborút követő sötét időszakban a parkot tönkretették, a grottát lebontották, a forrást eltömték, az odavezető utakat eltorlaszolták, beépítették. Veszprém lakossága közben 17 ezer főről 65 ezer főre nőt, s a forrás léte feledésbe merült. Csak néhány évvel ezelőtt fedezték fel ismét, a terület megtisztítása és rendbetétele után alkalmassá tették újra misék megtartására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

TÓTH ANDRÁS SÁNDOR ATYA GYŰJTÉSÉBŐL

Az Úrangyala imádságról (részlet a Mária Kert folyóirat 1905. évfolyam márciusi számából)

Az Úrangyala imádság XXII. János pápa korára vezethető vissza. Vagy száz évvel e pápa előtt általános volt az a szokás, hogy este harangoztak, főképpen vasárnap és ünnepnap előtt, hogy ki-ki a közeledő napra gondoljon, mely az Úrnak a napja lészen. 1327-ben rendelte el XXII. János pápa, hogy az esti harangszókor három Üdvözlégy Máriát mondjanak el a hívek, aminek elmondásához 10 napi búcsút kötött. Hét század éven át tehát zengik már a harangok a Boldogságos Szűz dicséretét, s a harangszóra száll a Mennyég Királynéjának a dicsérete szájról-szájra. És méltán. Ha a kereszt tövénél álló fájdalmas Anya elmondhatta a próféta szava-

6

it: Oh, mindnyájan, akik erre által mentek, jöjjetek és lássátok, van-e oly fájdalom, mint az enyém; s most is felmagasztaltatva az angyalok kara fölé, hozzánk kiálthat századok ölén át: Jöjjetek és·lássátok, oh, nemzetek az én dicsőségemet! Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék! XXII. János pápa rendelete 40 esztendeig maradt érvényben. 1368-ban és egy évre reá 1369-ben több zsinat rendelte el, hogy reggel-hajnalban is szóljon a harangszó háromszoros megszakítással, és a hívek imádkozzanak háromszor Miatyánkot és három Üdvözlégy Máriát. A zsinati határozatokban is már olvassuk, hogy Szűz Mária a hajnali csillag, aki jelzi,

előre hirdeti, hogy eljön az igazság napja, Jézus Krisztus; ez okból kora reggel hangzik fel a hívek ajkáról: Üdvözlégy Mária! Üdvözlégy hajnali szép csillag! A déli harangszó magyar eredetű. 1456-ban Belgrád ostrománál fényes diadalt aratott a magyar sereg a törökök felett. Kapisztrán Szent János buzdította a magyar sereget s kérte a keresztények segítségét: „Egek hatalmas Királynéja! Talán hűséges gyermekeidet a hitetlenek kezébe szolgáltatod, akik majd gúnyolódva fogják hánytorgatni: hol a keresztények hatalmas Istene?” Szavai varázserővel hatottak, hősies elszántsággal támadott a keresztény sereg, s legyőzte a túlsúlyban lévő ellensé-

„Hagyj föl a hiábavaló aggodalmaskodásaiddal!”

XVI. Benedek pápa Úrangyala imádsága a vatikáni dolgozószobája ablakából

ges tábort. Eme váratlan, fényes győzedelmet az egész keresztény világ Szűz Mária közbenjárásának tulajdonította. A katolikus egyház meg is őrizte, meg is hálálta annak emlékét. III. Kallixtusz pápa rendeletére az egész katolikus világ templomaiban hálaadó isteni tiszteletet tartottak. De hogy a késői utókor se feledje el a Boldogságos Szűz e nagy jótéteményét,

Az imádság után áldását adja az összegyűltekre

elrendelte ugyanezen pápa, hogy mindennap délután 2 és 3 óra között szóljon a harang, mert ez órában történt a győzedelem. Később déli 12-re tették át a harangozást, s azóta napjában háromszor szól az a Boldogságos Szűz tiszteletére. Sokáig nem volt előírva, mily imádság mondandó a háromszoros harangszóra. XIV. Benedek pápa írta elő, hogy Az Úr-

Úr angyala Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján! Ámen. Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint! Üdvözlégy Mária ... És az ige testté lőn, és miköztünk lakozék. Üdvözlégy Mária ... Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire! Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy mi, akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. (Este még hozzátesszük:) Imádkozzunk a megholt lelkekért! Mi Atyánk ... Üdvözlégy Mária ... Adj Uram, örök nyugodalmat nekik! És az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében! Ámen!

angyala mai szövegét imádkozzák a hívek. Ugyancsak e pápa búcsú engedélyt is kapcsolt ezen imádsághoz. Majd elrendelte 1742. október 20-án hogy a húsvéti· szent időben, vagyis Nagyszombattól kezdve egészen Szentháromság vasárnapjáig a Menynek királyné asszonya kezdetű karimát imádkozzák a hívek az Úrangyala helyett. S méltán! Mert, Szent Pál mondása szerint, hiába való volna a mi hitünk, ha Krisztus halottaiból föl nem támadt volna. *** Erzsébet angol királyné uralkodása alatt számtalan hívőt hurcoltak a vérpadra. Egyedüli vétségük az volt, hogy hűek voltak őseik vallásához, a katolikus hithez. A vértanúk között volt John Boast-Pereth a cumberlandi grófságból. Szűz Mária hű tisztelője volt Boast. Erről adott tanúbizonyságot közvetlenül halála előtt is. A bitófa alá érkezvén letérdelt az első lépcsőfokra és kezdé imádkozni hangosan: Az Úrangyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát... Majd fellépett a második lépcsőre, ott is letérdelt s folytatta megkezdett imáját: Íme az Úr szolgáló leánya... Végül elérte harmadik és az utolsó fokot, ott is térdelve imádkozta: S az Ige testté lőn… Imádságát bevégezvén a bakóra bízta magát, hogy vérével tegyen tanúbizonyságot katolikus hitéről, és a katolikusok Máriatiszteletéről. Kedves Olvasó! Mi is halálra vagyunk ítélve. Ott a Paradicsomban hangzott el a halálos ítélet mindnyájunk felett. Minden nap három fokkal közeledünk a halálhoz, reggel, délben és este. Kövessük az angol vértanú példáját! A halálhoz közelebb hozó három fokon mondjuk el az Úrangyalát, imádkozzuk azt lelkiismeretesen reggel, délben és este. Legyünk hűségesek a Boldogságos Szűzhöz az Úrangyala imádságának elmondása által is.

7

„Vésd emlékezetedbe, hogy nem pusztán az érzésben áll a bűn, hanem abban, ha jól megvagyok ezekkel az érzésekkel.”

LÁZÁR PÉTERNÉ LECHNER ÁGNES ROVATA

A védőnéni hagyatéka Édesanyám még kislány koromban adott át nekem egy újságokból, újságkivágásokból álló irat csomagot, rajta a következő felirattal: „Olvasni valók – vallásosak. Viszonzásul imát kérek.” Az ajánlás pedig így szól: „A védőnéni régi-régi kis védencének megemlékezésül.”

A kis gyűjtemény legtöbb darabja az 1920-as, 30-as, 40-es évek katolikus újságaiból, kiadványaiból való, de szerepel köztük egy 1896-ban kiadott kis füzet is „Jézus Szent Gyermeksége Művének Évkönyve” címmel. Különös érzésekkel töltött el engem a védőnéninek ez a hagyatéka. Őrá már egyáltalán nem emlékszem, a nevét sem tudom, személyes emlék tehát nem fűz hozzá, ugyanakkor kezdettől fogva megtisztelésnek éreztem, hogy engem választott ki sok „kis védence” közül, mert úgy gondolta, hogy egy életen át gyűjtögetett kincseit jó kezekbe adja. Az is foglalkoztatott, mi legyen a sorsa ennek a kis gyűjteménynek, kinek adhatnám át, hogy hasznosíthatnám, mert arra nem is gondoltam, hogy kidobjam, azt egyenesen kegyeletsértésnek éreztem volna. Amikor Rácz Kati megkérdezte, nem volna-e kedvem írni a Rab Mária Híradóba, és én, kicsit ugyan félve, hogy meg tudok-e felelni a feladatnak, de végül igent mondtam, eszembe jutott, hogy belenézek

8

„Rab Mária Jutason van az erdei „Rab Mária” kis kegyhelyecske. Történetét így beszéli el a nép. * Tudjuk, hogy a fegyházakba zárt rabokat dolgoztatni szokták. Gyakran mennek ki a rabok fegyveres fegyőrök őrizete alatt a szabadba dolgozni. Így történt, hogy a jutasi erdőbe is a favágáshoz fegyenceket küldtek megfelelő őrizet alatt. Közöttük volt egy jóviseletű rab, aki elfogatása óta állandóan hangoztatta ártatlanságát. Ezt az embert az őre elengedte messzebb dolgozni, mert bízott benne. – Késő van már, nemsokára hazamegyünk – jelentette ennek a fegyőrnek a társa. – Nini, az én rabom még nem jött vissza – ijedt meg a fegyőr és arrafelé sietett, amerre emberét elengedte. Hirtelen meghökkenve állt meg: – Hát ez mi? A darócruhás fegyenc a földön térdel és olyan áhitattal imádkozik, hogy észre sem veszi őrét, míg az meg nem érinti vállát. – Mit csinálsz itt? A fegyenc összerezzent. Majd felugrott és mentegetődzött késéséért. – Hogy jutott eszedbe, hogy imádkozni kezdj? – Felnéztem az égre, ahol az Egek királynője trónol. Leborultam s Őt kértem, derítse

ki ártatlanságomat. És Ő a szívemhez szólt – tudom, hogy meghallgatott most e helyen! A fegyőr csak nevette: – Meséld ezt másnak, barátocskám! De mennyire csodálkozott és megilletődött, mikor alig pár napra hívatják a rábízott fegyencet s jelentik neki: szabad! Váratlanul és teljesen előreláthatatlanul kiderült az ártatlansága. A megszabadult ember pedig nem feledkezett meg a háláról. Arra a helyre, ahol az erdőben imádkozott a Szűzanyához, kis faházikót emelt s ebbe a Szűzanya szobrát állította. A rendkívüli imameghallgatásnak híre kelt és mások is elmentek és elmennek azóta is a jutasi erdő Szűz Máriájához imádkozni. És a Szűzanya segítsége által megszabadult rabnak emlékére e szerény kis kegyhelyecskét azóta is Rab Máriának nevezi a nép. *** Szűz Mária, íme, így segíti a Benne bízókat! Forduljunk mi is égi Édesanyánkhoz szükségünkben. De lelki szükségünkben is! Ha valami szenvedélynek, bűnnek, vagy bármíly rossz szokásnak rabja lennénk, kérjük az Irgalmas Szűzanyát, Ő segítsen minket a szabaduláshoz, hogy szabad lelkünk Jézushoz emelkedhessék fel!”

„A szabad akarat egyformán képes jóra és rosszra is. Amikor azonban az akarat szenved és tiltakozik a kísértő próbában, akkor az már nem bűn, hanem igazi erény is.”

ezekbe az újságokba, hátha találok köztük a jutasi erdő Rab Mária kegyhelyére vonatkozó cikket. Találtam is: a Szív újság 1934. november 24-i, XX. évfolyam 13. számában jelent meg egy kis írás a kegyhely történetéről, amely meglepő módon eltér attól a változattól, amely az eddigi visszaemlékezések alapján egy asszonyhoz kapcsolja a kegyhely kialakulását. Itt egy férfi fegyenc imádkozik azon a helyen a Szűz-

anyához, kérve, hogy derüljön ki ártatlansága, ami pár nap múlva be is következik, s ő visszanyeri szabadságát. A megtalált cikk újabb kérdést vetett fel: hogy értékeljük ezt az eddigi ismert, elfogadott legendától eltérő változatot? A választ talán éppen a „legenda” szó adja meg, hiszen ahogy egy népdalnak, úgy egy legendának is lehet több féle változata, variánsa. A lényeg, hogy egy adott helyen a

mély hitből fakadó ima meghallgatásra talált, s ezáltal vált maga a hely is szakrális hellyé. Álljon hát itt az eredeti újságcikk, amely több, mint 80 éve adott hírt a jutasi Rab Mária kegyhelyről, s a régi veszprémi védőnéni jóvoltából eljutott hozzánk. Viszonzásul mondjunk érte egy imát!

LÁZÁR PÉTERNÉ LECHNER ÁGNES ROVATA

Szent István mise a bazilikában Csodálatos, felemelő élményben lehetett részük azoknak, akik május 30-án este részt vettek a Szent István bazilikában a Szentjobb felmagasztalása tiszteletére tartott ünnepi szentmisén, vagy a Duna World csatornán kísérték figyelemmel az élő közvetítést. Egy régi álom valósult meg ezen az ünnepi eseményen, ahol a magasrendű művészet segítette a liturgia emelkedett átélését, s kapcsolt a szentmise áldozat áhitatába valamennyi jelenlévőt. Halmos Béla népzenész, népzene kutató álmodta meg ezt a „folkmisét”, melyben a gregorián dallamok mellett régi vallásos népénekek hangzottak fel, köztük már korábban megismert csángó énekek, de felhangzott – éppen a megálmodó tiszteletére – egy széki lassú is. A szentmisét Snell György segédpüspök, a bazilika plébánosa, a Szentjobb őre celebrálta, aki támogatta az elképzelést, hogy a Halmos Béla által megálmodott, és teológusokkal, zenei szakemberekkel együtt, még általa összeállított Szent István mise az első királyunknak szentelt bazilikában hangozzék el. Szentbeszédében megemlékezett a Szentjobb történetének arról a momentumáról, amikor Szent László királyunk az erdélyi Szentjobb községben fellelte a drága ereklyét, ahova Szent István sírjának felnyitása után egy szerzetes menekítette. Ezt az eseményt, a Szentjobb megtalálását és felmagasztalását ünnepeltük tehát május 30-án a Szent István tiszteletére és egyben Halmos Béla emlékére bemutatott szentmisében. Halmos Béla azt szerette volna, hogy 2000-ben, a millenniumi ünnepségek keretében kerüljön sor a mise bemutatójára, de akkor ez támogatás hiányában nem valósulhatott meg. Most a Hagyományok

Háza karolta fel a kezdeményezést, biztosította az anyagi hátteret, kérte fel a közreműködő művészeket, együtteseket, s velük együttműködve törekedett arra, hogy az elképzelés a lehető legtökéletesebb módon valósuljon meg. Ma, amikor naponta hallunk híreket a legdurvább keresztény üldözésekről, de a keresztény ellenességet magunk is tapasztalhatjuk, különösen nagy jelentőséget kap egy-egy ilyen esemény, amelyben ilyen sokan fognak össze egy magasztos cél megvalósításáért. S hálát kell adnunk azért is, hogy ma már újra működik a Zeneművészeti Egyetemen Egyházzenei Tanszék, amelynek elődjét 1949-ben politikai okokból szűntették meg, s hogy mára az egyetem már Népzenei Tanszékkel is gazdagodott. Továbbá hálával és tisztelettel kell gondolnunk mindazokra, akik népzenénknek ezt az értékes részét, a szakrális népzenét feltárták, dokumentálták és köz-

kinccsé tették. S ha szomorú is látni, hogy ezek a megindítóan szép vallásos énekek a születési helyükön már sokszor feledésbe merülnek, örülnünk kell annak, hogy a kutatók, gyűjtők által megőrzött kincs elhivatott népzenészeink közvetítésével más közegben, egyre nagyobb körben kel új életre. A Hagyományok Háza kiadásában megjelent, és az ünnepi misén jelenlévő hívők kezébe adott, gondosan szerkesztett füzetek ismertették a folkmise létrejöttének körülményeit és előzményeit, a megvalósításában közreműködők neveit, s a liturgiába a híveket bekapcsoló állandó részek, valamint a népénekek kottáját és szövegét. Valóban felemelő érzés volt ez a közös áhítat, melyben a bazilikát megtöltő hívő közösség népünk legősibb, mély hitről tanúskodó énekeivel csatlakozott az előadókhoz és vett részt a szentmise áldozatban. „A jó kivájja a maga útját” – mondta egyszer Jelenits István piarista tanár úr egy interjúban. Nemeshegyi Péter jezsuita

Szent Jobb ereklye

9

„Láttál már búzamezőt aratás előtt? Megfigyelheted, hogy néhány kalász büszkén, hivalkodóan emelkedik a magasba, mások meg a föld felé hajlanak? Vedd a legmagasabbakat, leghivalkodóbbakat, és meg fogod látni, hogy üresek.”

atya pedig úgy fogalmazott, hogy a sötétséget csak úgy tudjuk elűzni, ha világosságot gyújtunk. Úgy gondolom, a Szent István mise mindkét megközelítésnek megfelelt. S hogy az ilyen jó szolgálatoknak, világító lángoknak lesznek tovább

vivői, éltetői, arra a bazilikából hazafelé menet kaptam egy kis bíztatást. A buszon ülve a szentmisét ismertető füzetet lapozgattam. Ezt látva megszólított egy korom béli, idős hölgy: „az unokám énekelt a scholában, a fiam pedig zenélt”. Mi

mást mondhattam erre? „Akkor még van remény!” A következő, Szent Istvánhoz fohászkodó, róla szóló énekekkel idézzük fel ezt az ünnepi szentmisét, s zárjuk az emlékezést az ő imájával.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY IMÁJA A mélységből kiáltok Hozzád, hallgass meg Uram! Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben. Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam. Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni. Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam a léleknek. Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek. Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak. Taníts meg lendülni, ha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam. Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek. Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni. Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék, nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád, hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád! Ámen!

10

„A legalacsonyabbak, legalázatosabbak viszont tele vannak búzaszemekkel. Láthatod tehát, hogy milyen üres dolog a hivalkodás.”

EBELE FERENC ATYA ROVATA AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSRÓL

Eucharisztikus Kongresszus mozgalom kialakulása

2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebuban tartották az 51. Eucharisztikus Kongresszust, ahol a Ferenc pápa bejelentette, hogy az 52. kongresszus Magyarországon, Budapesten lesz. Ez egy óriási lehetőség! Volt már előzménye, hiszen a 34. eucharisztikus konferenciát Budapesten tartották 1938-ban, amelyről Gaál Jenő SVD verbita szerzetes írását a Rab Mária Híradó 10. számában már közreadtuk. A kongresszus története 13. századig nyúlik vissza: ekkor vezették be az Úrnapja ünneplését. Úrnapja (Corpus Domini ) az Eucharisztia saját ünnepe, amit a világegyház a pünkösd nyolcadát követő csütörtökön tart. Számos országban ilyenkor körmenettel tisztelegnek Krisztus teste előtt, az átváltoztatott ostyát ilyenkor a pap az erre a célra kialakított díszes szentségmutatóba (monstrancia) helyezi, s baldachin alatt hordozza körbe a hívekkel együtt énekelve és imádkozva. Az Úrnapját először 1246-ban tartották meg a mai Belgium területén lévő Liègeben, amikor Cornilloni Szent Júlianna (1192- 1258) apáca látomásának hatására a helyi főesperes, Jacques Pantaléon körmenetet rendelt el. Alig néhány évvel később Pantalèont IV. Orbán néven pápává választották, s az egyházfő 1264-es

Transiturus című bullájában az egész világon elrendelte az Úrnapját, az ünnepi szertartásrend kidolgozását pedig Aquinói Szent Tamás végezte el. Az úrnap megünneplésének elterjedésével vált szokásossá az Oltáriszentség körülhordozása, de általánossá csak a 15. századtól lett. Később a felvilágosodás, a francia forradalom és a liberalizmus egyre terjedő eszméi az Eucharisztia-tiszteletet némiképp elhalványították, ami azonban a 19. század végén új erőre kapott. A 19. században Szent Peter Julian Eymard (1811-1868), az Oltáriszentségről Nevezett Papok Kongregációjának alapítója személyes karizmájával széles körben terjesztette Lyonból az Oltáriszentségben megtestesült Jézus Krisztus tiszteletét. Az általa alapított Oltáriszentség Szolgálólányai Kongregációjának volt tagja Emilie Tamisier (1834-1910), aki elhatározta, hogy zarándoklatot szervez Liège -ben az Oltáriszentség tiszteletére. A kényes politikai viszonyok miatt végül Avignonba indult a legelső zarándoklat 1874 júniusában, majd egy hónappal később Arsba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. Következő évben Douaiba gyűltek össze Tamisier asszony felhívására. Ekkor a szervezők örömére ötvenezer hívő és öt püspök vett részt a zarándoklaton. E sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatokat minden

évben megtartják, s külön kongresszussal zárják le őket. A mozgalom lényegét, az Oltáriszentség központba helyezését Szent Peter Julian Eymard szavai világítják meg: „Az az Istenszeretet, mely nem találja meg az Oltáriszentség szakramentumában az élő Istent, az hamarosan kialszik üzemanyag hiányában. Az csakhamar puszta emberi szeretetté változik. A kérdésre: „Szóval mit kellene tennem?” a válasz: Térj vissza az élet forrásához, Jézushoz - nemcsak egyszerűen Jézushoz, aki Judeában élt, vagy a dicsőséges Jézushoz, aki a Mennyben van, hanem mindig és különösképpen Jézushoz, aki az Eucharisztiában van.” A 34. Világkongresszus rendezésének a jogát 1938-ban Budapest nyerte. Ez - mes�sze túlmutatóan annak egyházi jelentőségén - óriási elismerésnek számított. Volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még Magyarország az OsztrákMagyar Monarchia részeként volt rendezője, s a kongresszus Bécsben volt. A Magyar Királyság székesfővárosa, Budapest, 1938 májusának utolsó hetében csak az 1896os Milleneumhoz hasonlítható pompájú, katolikus ünnepségsorozat színhely volt. A több mint félmillió hazai és külföldi zarándok azzal a benyomással távozhatott a Duna-parti metropoliszból, hogy ez a város, ez az ország a béke, a biztonság és a jólét szigete az újabb háború előtt álló Európában.

Hogy elképzelésünk legyen, milyen nagyszerű, magával ragadó hangulatú események voltak országszerte – idézzünk két korabeli cikket a Veszprémi Hírlapból 1938-as számaiból. Az első híradás a budapesti eseményekről, a második pedig beszámoló egy balatoni programról.

Rajtunk a világ szeme (Veszprémi Hírlap 1938 május 29.)

Soltész Jenő Zúgnak a harangok. Valami csodálatos ünnepi színt ölt hazánk fővárosa. Utcáin az

emberek ezrei sűrű tömegekben vonulnak a templomok felé, a gyűlések színhelyére, áldozat-oltárhoz. Egymás mellett halad a szegény és a gazdag, az előkelő és az egy-

szerű és ugyanaz az öröm csillan a szemükből: Isten öröme. Ott haladnak alázatos főhajtással a kemény kiállású magas és alacsony rangú katonák ls közlegények; ott

11

Jézus mindig azt mondogatja nekem: „Ne félj, szenvedést hozok rád, de erőt is adok hozzá.”

Az Eucharisztikus Világkonresszus főoltára a Hősök-terén

mennek egymásért és egymásnak imádkozó lélekkel élő tisztviselők. És ott látjuk a falusi magyart. Kikefélte ünneplőjét, kisubickolta csizmáját és mint a kasza után, olyan büszke alázatossággal hajlik meg a dereka. Tekintete, mint ott kint a mezőkön, fel-felemelkedik az Ég felé. Pacsirta-barátjának Istent dicsérő éneke most egyszerre megsokszorozódik: gyermeklelkek szava száll angyali csengéssel a füléhez és ragadja magához az ő lelkét is és viszi, emeli felfel az Égbe, a Krisztushoz, a Vigasztaló, a Megerősítőhöz. A sűrű, tömött sorokba belekeveredik az idegen ajkú népek csoportja. Más a ruhájuk, más a szavuk hangzása, más a mozgásuk,a színük, de egy a szem ragyogása. Tekintetük járása csak egyben tér el a miénktől, a magyarokétól. Míg mi néha a kíváncsiságtól vezetve nézünk rájuk és inkább a külsőség az, ami leköti a figyelmünket, ők az idegenek, beljebb néznek, a szívünkbe akarnak látni, mert meg akarják tudni: vajon az, ami külsőleg a mienk, tulajdona-e a lelkünknek?

12

Mi az, amit ők meg akarnak tudni? Az, ami minden jó magyar, minden magyar testvér tulajdonaként szeretne látni. A politikai élet zűrzavaros útvesztőin annyit hallanak rólunk idegenek; olyanok, akik ezelőtt bizony azt sem tudták, hogy vannak magyarok. Csonkaságunkban, nyomorult szegénységünkben ismertek meg bennünket. Voltak olyanok, akik el is jöttek, hogy megismerjenek bennünket. De kevesen tehették ezt, hiszen olyan drága a világ. Megbénított koldusságunkban hallattuk jajunkat! Kiáltottunk és kiáltunk az igazságért! És a hangözön, mely nem szűnt meg ostromolni a világ szívét, hogy nemcsak kiabálás volt, hanem az igaz akarást kimutató cselekvések hosszú sorozata is, ezt mi tudjuk, imádságos lélekkel mondjuk is, de az idegen hite, mint a mienk is, ingatag lett, tehát a valóságnak akar hinni csak. Most, amikor valóban a világ közepe lett az ország, alkalom és mód kínálkozik az embereknek, hogy meglássák belső értékeinket.

Vajon csak reklám lesz nekünk ez a világösszejövetel? Vajon csak villanyfény, melyet felgyújtott a kétezeréves katolicizmus halhatatlan keze? El fog aludni, meg fog szűnni az égés? Ne, ne, ne legyen így! Keresztény magyar! Nemcsak katolikus, de minden keresztény magyar! Keressünk olyan erőt ebből a reánk-nézésből, mely megmarad nekünk tulajdonként történelmünk további biztosítására. Igaz, csalhatatlanul igaz tekintetünk izzása ezekben a szép napokban; de ne engedjük, hogy a láng szalmaláng legyen. Forrjunk egybe annyira, hogy az elkövetkező nehéz hétköznapok egymásutánja, keménysége, robotja, nélkülözése, megpróbáltatása sem tudja megszüntetni a mi égésünket. Honnan az erő?? Mely forrás tartalmazza a biztosító italt? Krisztus! Az Ő szent tanításában benne van a tiszta politikum. Megtaláljuk a szavak és mondatok tartalmában és sorai között is azt, amire szociális viszonylatban szüksége van az embernek, ha úgy akar élni,

„Próbára teszem lelkedet; azt akarom, hogy megtisztuljon e mindennapos, rejtett vértanúság által.” (Jézus)

A Hősök-terén felépítendő díszoltár és baldachin tervezetén dolgoznak az Előkészítő Bizottságban

Imrédy Béla díszmagyarban a kongesszust záró un. Oltáriszentség diadalmenetben, a Bazilika lépcsőjén (1938. május 29.)

hogy mosolya kedves legyen az Istennek is az embernek egyformán! Megtalálhatók azok az életelvek, melyek egyedileg és közösségben biztosítékai lehetnek az élet tiszta mosolygása állandósulásának! Nincs és nem is volt tökéletesebb életprogram, mint Krisztus tana! Benne van! Elvitathatatlanul! félremagyarázhatatlanul ott van minden, amire az életnek szüksége van, amire minden egyes embernek szüksége van. Megtalálható benne a nem-

De rajtunk van örökké Isten-Atyánk tekintete is! Népeké a ma, mely lángoló, hirtelen fellángoló természetünkből kifolyólag is szép! Istené az élet a végtelenségig, akinek közelségét sokszor, nagyon sokszor csak a bajban érezzük. Neki is akarjunk tetszeni! Igaz, Övé az örök, nem a pillanatnyi! De vajjon nem vagyunk-e élni akaró magyarok? Igen! Az akarat mutatója az állandó tett, mely tett a lélek cselekedete.

zet-keret! Ott van a tekintély és a magánjog tiszteletének parancsa, de a legszebb és legnemesebb szociálizmus szolgálatára tanítva! Ott van maga a Krisztus! az élet örök Biztosítéka! Magyarok! Keresztény magyarok! Jaj, ha egybe tudnánk olvadni! Mivé lenne a lángocskáknak az összessége, ha egybecsavarná a kicsinyeket ez a nagy szél, a világ égi szele, ez a nagy krisztusi demonstráció! Rajtunk a világ szeme!

Eucharisztikus hajókörmenet a Balatonon (Veszprémi Hírlap, 1938. június 12)

Pünkösdvasárnap este gyönyörű ünnepséggel hódolt a magyar tenger az Eucharisztiának az első ízben megrendezett pünkösdi hajókörmenettel. Különös fényt adott a napnak Angelo Rotta c. érsek , pápai nuncius megjelenése, aki de. 10 órakor érkezett meg. A nuncius Babics Endre esperes-plébános fogadta a környék papsága s a tihanyi bencés konvent, az egyházközség vezetőinek a jelenlétében s akit dr. Sturm József olasz nyelven üdvözölt. A pápai nuncius ezután főpapi misét celebrált a balatonfüredi kápolnában. Innen indult el este fél 8 órakor a szentséges körmenet hatalmas embertömegtől

kísérve, kivilágított házak előtt a partra, ahol már várta a Szentséget vivő hajó, villanykörtékből formált, messze világító hatalmas kereszttel ls fényszórókkal. Amikor a papság és az énekesek beszálltak a hajóra, megindult 12 hajótól kísérve a Szentséget vivő hajó. A kísérő hajókat is pompásan kivilágították és felhangzottak a szebbnél szebb szentségi énekek a zsúfolásig megtelt hajókról. A vezérhajót a többi 12 hajó Tihanyig kísérte, ahol szintén mesés kivilágítás, a reflektorok fényében ragyogó bencés monostor csodás panorámája várta az Oltáriszentséget, rengeteg tömeggel a parton, minden hívő

kezében égő gyertyával. Amikor a főhajó megállott, sorra elvonultak előtte a kísérőhajók és a pápai nuncius, aki térdelve tette meg az utat, felállott és az oltáriszentséggel megáldotta mind a 12 hajó imádkozva, énekelve térdeplő közönségét, utána pedig a tihanyi parton felsorakozott hatalmas tömeget. Ezután visszafordult a hajókörmenet Balatonfüredre, ahol a móló hatalmas, villanyfényben ragyogó keresztje és tüzes aranyfonala, a pompásan kivilágított part és a többezer főnyi tömeg várta vissza az Oltáriszentséget és fogadta a parton felállított oltárról adott áldást.

13

„Semmi sem győzheti le azokat, akik a kereszt súlya alatt sóhajtoznak az én szeretetemért” (Jézus)

nnn

Így sütött a Nap a Napcsoda-mise előtt

A Napban fürdő Kerektemplom

Rácsodálkozás a Napcsodára Fatima’ 100 Öskün

Rácz Katalin Mit nevezünk csodának? A Magyar Katolikus Lexikon szerint a csoda tág értelemben mindaz, ami csodálkozást vált ki; szoros értelemben esemény, melyet Istennek a természet rendjét fölfüggesztő beavatkozása hoz létre. A vallástörténetben a csoda általában úgy szerepel, mint az istenség

Halmágyi Zoltán atya celebrálta a Napcsoda-misét

14

vagy az istenek rendkívüli megnyilatkozása, amely fölkelti az ember csodálkozását, félelmét és tiszteletét. Az Újszövetségben találunk leírásokat csodákról, főképpen Jézus és az apostolok csodáiról, és Ószövetségi idézetekben fellelhető csodákról. A csoda egy másik, a wikipédián talált megfogalmazásban „egy jel, amely előlege a teljességnek, a tökéletes

megváltásnak, a természet rendje, Istennel való viszonya helyreállításának. Adott esetben például nem az a kérdés, hogy egy béna ember meggyógyítása természetes vagy nem természetes módon megy végbe, hanem az, hogy magában a bénaságban a természetellenes, az Isten rendje ellen való mutatkozik meg és ezt ki kell küszöbölni, meg kell gyógyítani. A megrontott természet meggyógyítása a bűnbocsánat csodájában megy végbe. Az Újszövetség legnagyobb csodája, hogy Jézus Krisztusban a bűn és halál törvénye legyőzetik az élet Lelkének törvénye által (Róm 8,2)” Ha az interneten keresgélünk, akkor azt találjuk, hogy az 1917 október 13-i fatimai napcsoda benne van a világ tíz „legfélelmetesebbnek” tartott csodái között, amelyeket majd százezer szemtanú hitelesített… Ennek ellenére sokan, s így én magam is csak a 100 éves évforduló kapcsán csodálkoztam rá erre a monumentális természetfölötti eseménysorozatra. Harmadik éve tartó sorozatunkkal Keresztelő Szent János különleges akusztikájú ösküi szentélyében Halmágyi Zoltán ösküi plébános javaslatára ebben az évben arra vállalkoztunk, hogy gondolatokat ébresszünk mi a száz éves Fatimai jelenések

„A kereszt alatt az ember megtanul szeretni; nem adom meg mindenkinek, csak azoknak a lelkeknek, akik a legkedvesebbek nekem.” (Jézus) ránk vonatkozó személyes üzenete. Felidézzük a történéseket és ezek későbbi hatását vetített képekkel, dokumentumfilmrészletekkel, közös énekléssel, imával és elmélkedésekkel. A bensőséges hangulatú egyórás lelki együttlétekre szeretettel vártunk mindenkit, aki keresi és kutatja a saját helyét Isten tervében. Az augusztus 25-i szentmise a befejező állomása volt a nyár elején indított sorozatunknak. A száz éves évforduló kapcsán Keresztelő Szent János ösküi szentélyében előzetesen 3 alkalommal mi is felelevenítettük a fatimai történéseket, amelyek - és erre mi is csak az előadásokra készülve döbbentünk rá - megváltoztatták a világot. Ez tanulás volt a részünkről is, amely során szembesültünk a száz évvel ezelőtti, tízezrek előtt történt csodákkal, amit minden kritikus hívő és ateista is elismert és a katolikus egyház is rövid időn belül 1930-ban hivatalossá nyilvánított. Az egész történet Fatimában, egy kicsiny, elmaradott portugál faluban játszódott le, a főszereplők pedig, akik közvetítették a Szűzanya szavait az emberiség felé - három kisgyerek, tanulatlan pásztor: Lucia, Francisco és Jácinta, akik mindössze 10, 9 és 7 évesek voltak. Nem tudtak írni, olvasni – de a rózsafűzért rendszeresen imádkozták, hála a vallásos nevelésüknek. 1917-ben május 13 és október 13 között a Szűzanya hat alkalommal jelent meg előttük a Fatima melletti lakatlan völgykatlanban, ahol a gyerekek az állataikat legel-

Gyülekeznek a templomban az ösküi hívek

tették. Beszélgetett velük, imákat tanított, titkokat, látomásokat osztott meg velük, személyes és emberiséget érintő közléseket és ígéreteket tett, valamint kérések és üzenetek átadását kérte tőlük a papok és a pápa részére. Ha ebbe a történetbe például a mai ösküi helyszínt képzelnénk el - hihetetlennek és elképzelhetetlennek tűnik, hogy a gyerekek elmondásából kiindulva olyan nagy sebességgel terjedt el a környékbeli lakosság körében a jelenések híre, hogy a második jelenéstől kezdve a kíváncsisko-

A Napcsodát csodáló tömeg 1917 október 13-án Fatimában

dók száma a júniusi ötven főről júliusban négyszáz, augusztusban 5 ezer, szeptemberben 17 ezer majd a legutolsó, a beígért csoda időpontjára októberben már 70 ezer fő gyülekezett a Cova da Iria nevű völgykatlanban, a jelenések színhelyére. Vegyük sorra a történetet. 1917 május 13-án délben a Miasszonyunk megjelenik a Fatima melletti kis völgykatlanban a három kis pásztornak és arra kéri őket, hogy térjenek vissza erre a helyre a következő öt hónapban ugyanezen a napon és órában. Minden megjelenésekor Miasszonyunk azt kérte, hogy imádkozzák a rózsafüzért minden nap, hogy kiesdekeljék a békét a világ számára. Június 13-án, a második jelenés alkalmával a Szűzanya elmondja a gyermekeknek, hogy Isten kívánsága, hogy az ő Szeplőtelen Szívének tisztelete elterjedjen a földön. Július 13-án a harmadik jelenéskor a Szűzanya kb. 5 ezer megfigyelő jelenlétében közölte a három gyermekkel a Nagy Titkot 3 részletben: Az első rész egy látomás volt a pokolról, a második rész egy prófécia azokról az eseményekről, amelyek bekövetkeznek, hacsak a pápa és a világ összes püspöke nem ajánlja fel egy nyilvános ünnepély keretén belül Oroszországot az Ő Szeplőtelen Szívéhez. A harmadik rész, amely a Harmadik Titok néven ismert, egy látomásból áll a postapokaliptikus világról, amelyben a jövőbeni pápát kivégzik egy hegyen egy nagy

15

„Ne csüggedj el, ha nem sikerül minden úgy, ahogy szeretnéd.”

kereszt előtt, egy lerombolt város mellett papokkal, püspökökkel, apácákkal és az egyház laikus tagjaival. A 4. jelenés augusztus 13-a helyett augusztus 19.-én következett be, mert Fatima hitetlen polgármestere börtönbe zárta a gyerekeket, hogy kikényszerítse tőlük vallomásuk visszavonását - de ez nem járt sikerrel, így szabadon távozhattak. A negyedik alkalommal Miasszonyunk a büntetésről beszélt a gyerekeknek, amely az elkövetett bűneinkért sújt majd a földre. Szeptember 13-án az ötödik jelenés alkalmával Miasszonyunk megígéri Luciának, hogy visszatér októberben, és egy nyilvános csodát fog bemutatni, hogy igazolja a jelenéseinek az igazságát. Ekkor 30 ezer kíváncsiskodó érkezett, köztük több ezren hívők, akik gyógyulásért könyörögtek. És jött több szkeptikus pap is, akik kételkedtek. De a papok is érzékelték a változásokat az atmoszférában és látták a fénygömböt megjelenni a fa koronájában. Más szemtanúk virágszirmokat láttak hullani a levegőben. A virágszirmok ahogy a földre értek összezsugorodtak és elolvadtak. A gyerekek látták a Hölgyet és a fénygömböt. S ekkor megígérte a csodát október 13-i látogatására, amikor utoljára visszatér. Ugyanakkorra gyógyulásokat is beígért. 1917 október 13-án a hatodik jelenéskor Szűzanya visszatért, hogy bemutassa a beígért csodát ezzel a figyelmeztetéssel: „Az embereknek meg kell javulniuk és megbocsátást kérni a bűneikért. Nem sérthetik meg tovább a Mi Urunkat mert már túl sokszor megsértették”. A Szűzanya kérte őket, hogy folytassák a rózsafüzér minden napi

A három kis pásztorgyerek 1917-ben

elimádkozását. Ekkor hetvenezer ember gyűlt össze a völgykatlanban és volt szemtanúja a Napcsodának. Így játszódott le a Napcsoda Október 13-án 70 ezer ember volt jelen a Hölgy utolsó látogatásán. A zuhogó esőben egy fénygömb lépett ki a Cave da Iria fái közül és a gyerekek felé közelített. A Hölgy bejelentette, hogy közeledik a háború vége és arra kért minden embert, hogy hagyják abba az Úr törvényeinek a megsértését. Amikor a kilétéről faggatták azt válaszolta, hogy a Rózsafüzér Királynője, de korábban

A Napcsoda-mise hallgatósága a templomba besütő Nap fényében

16

használta a Szeplőtelen Szív nevet is. Majd széttárta karjait és fénysugarat bocsátott ki a nap, s felfelé mutatott mintha valami erő vezetné. A gyerekek különböző szent alakokat láttak a Nap közelében az égen egy keresztet formázva. A többi jelenlévő ember azonban valami mást látott. Látták amint a felhők ketté nyílnak és egy forgó ezüst korongot láttak, amely sokféle színű fényt bocsátott ki minden irányban. A nap fénye úgy elhalványult, hogy láthatók voltak a csillagok az égen. Egyszer csak a korong abbahagyta a forgást és a föld felé kezdett zuhanni cikkcakk vonalban mint egy hulló falevél. Azt hitték hogy eljött a világvége és a tömeg bűnbánóan térdre borult. Ekkor a korong mozgása irányt váltott és újra emelkedni kezdett, majd beleolvadt a napba. A szemtanuk meglepődve észlelték, hogy a ruháik teljesen megszáradtak miközben csodálva nézték a jelenést. Sajnos az égi jelenségről készített fényképek közül egyiket sem sikerült előhívni ismeretlen okokból. Néhány szemtanú csodálatos gyógyulásokról számolt be a jelenések után és gyógyító erőt tulajdonítanak annak a kút vizének, amelyet a helyszínen ástak. Az egyház és a helyi közösség a helyszínre látogató zarándokok segítségével épített ide egy kápolnát, a hölgy kívánsága szerint. Még a jelen lévő ateista és antiklerikális újságíró riporterek is elismerték, hogy csoda történt. Semmi ehhez fogható még nem történt a világtörténelemben. Több csodás jelenés nem volt Fatimában. De ez a hat jelenés teljesen egyedülálló hatást gyakorolt az egyház történelmében. Kivételes vallási értéket képviselnek, mert a lelkek mentése és visszafordítása Istenhez a Szűzanya legfőbb gondja. A jelenéseknek nagy hatása és befolyása volt az emberiség történelmére is. Azóta eltelt száz év és bár a következményei itt voltak-vannak körülöttünk - újra fel kell frissíteni az emberiség emlékezetét a csodára, amely minden kétséget kizárva bizonyította Isten a természetfölötti erők, Isten és Szűz Mária létezését és erejét. Dokumentált csodák azóta is történnek Fatimában, Lourdes-ban, Medjugorjéban. De a nem-dokumentált csodák is életünkben és körülöttünk – amikért imádkozunk, megtörténnek, azután természetesnek vesszük, elfelejtjük. Az anyagi világra tekintő szemek nem veszik észre a csodát, mégha nyilvánvaló is. Kérem, nyissuk ki a szemünket és szívünket és figyeljünk… csodák pedig vannak!

„Gyakorold a jót, ne szegje kedvedet sem az unalom, sem a fáradtság. Célod legyen mindig előtted!”

Veszprém Hamupipőkéje – a Csatárhegy (Veszprémi Hírlap 1935. december 8.) Molnár Jánosné helytörténeti kutató gyűjtéséből Úgy vagyok mint a legtöbb magamfajta irodai ember, ilyenkor a nappalok legrövidebb ideje alatt úgyszólván egészen meg vagyok fosztva a szabadba tett kisebb-nagyobb sétától, kirándulástól. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy a figyelem fokozottabban fordul azok felé a helyek felé, melyeket az enyhébb és kirándulásra alkalmasabb időben gyakran felkeresek. S ha most Csatárról, erről a veszprémiek előtt főleg búcsújáról híres kirándulóhelyről akarok megemlékezni, azt korántsem történt véletlenül, a körülmények majdnem kényszerítő volta siettette sorai napvilágra jutását. Azt írtam címnek előre, hogy : „Veszprém Hamupipőkéje”. Lehet, hogy nem találó a hasonlat, de egy valami bizonyos, hogy Csatár hegyközség természeti szépsége még e város lakóinak egy része előtt is ismeretlen, az idegenforgalmi helybeli programokból pedig ezideig teljesen ki van kapcsolva! Most, amikor igyekszem felidézni magam előtt a várostól nyugatra eső hármas hegy képét, egyben egész gyermekkorom,

Márkóról Csatárra zarándokoló hívek csoportja a 30-as években (Holler Jánosné családi fényképgyűjteményéből)

fiatalságom képét riasztgatom fel magamban. Felelevenedik a jó „békekor” csatári kirándulása, mely annak az időnek meg-

A csatári kápolna és környezete semmit nem változott a 30-as évek óta (Veszprémi Kaleidoszkóp gyüjteménye, Debreczenyi Jánostól)

felelően fiakkerok, uradalmi és magánfogatok segítségével, no meg a vállalkozó fiatalság részéről „per pedes apostolorum” történt legalább tíz-tizenkét ismerős család apraja nagyja részvételével. A kápolna meglátogatása volt az első, ami a fő célja is volt a kirándulásnak, sokan fogadalomból jártak ki évről-évre, amíg erejük engedte gyalog. Nagyapám, ha jól emlékszem, 76 éves korában is volt gyalog kint Csatáron. A kápolna alatti hajláson terítették le a sok pokrócot, azután előkerült a táskákból a sok, finom, kirándulásra alkalmas hideg falat, no meg a csattos és fonott üvegek sora. Felengedett ott kinn a szabadban a városban az emberekre tapadt gőg, leolvadt a rang és vagyon szülte meredek válaszfal s az egymásra talált embercsapat mindegyike felül akarta múlni másikát kedves, szíves kínálgatásával. nemsokára, ahogy a kések munkáját lassan a poharak vették át, úgy csoportok alakultak ki a kiránduló társaság , mint család tagjai közt, a férfiak vége-szakadatlan vitába merültek a 48 meg a 67 igazsága felett, az asszonyok pedig főztek, meg ha emlékezetem nem csal - szapultak… Persze mindezt csak elméletben. Más téma akkor társaságban az asszonyok részére nemigen adódott, a bridge-

17

„Emlékezz Jézusra, aki szelíd és alázatos szívű. Még sohasem bántam meg, hogy szelíd voltam, de lelkiismeretfurdalást éreztem, és meg kellett gyónnom, ha egy kicsit kemény lettem.”

A csatári búcsú egykor (Veszprémi Kaleidoszkóp gyüjteménye, Debreczenyi Jánostól)

nek nevezett szörnyeteg még nem lépte át hazánk határait. A fiatalság ezalatt bejárta a hegy lankáit, virágot meg epret keresve, no mert ez az évi rendesen megismétlődő kirándulás június havára szokott esni. Azután, ahogy a koranyár késői estéje leszállóban volt, előállt a sok kocsi, felcihelődött a társaság a Rohonczy-major elől, ahogy egyikük visszanézett a bíborló hátterű halmokra, elbúcsúzott azoktól a jövő évig. Ha Isten éltet, jövő évben újra kimegyünk, szokták mondani, ki is mentek minden évben. Néha, amikor gyalogosan igyekeztünk a szőlők közt hazafelé, az alkonyatban egy különös megjelenésű, urasan öltözött szakállas férfival találkoztunk, aki, mint akit megzavartak, kitért a lármás, jókedvű csapat útjából. A gyerekek kíváncsi kérdésére, hogy ki volt ez a bácsi, valamelyik apa kibökte: Nagy Sándor, a piktor. Azután valamelyik elmesélte, hogy most itt él, festeget. Furcsa embernek tartották, nem tudom miért, én meg igen sokszor irigyeltem azóta, nem a nagy művészi képességével párosult tudásáért, meg maradandó értékű műalkotásáért, hanem egyszerűen azért a csatári hegyen csendben, emberektől nem zavartan eltöltött nyári hónapért. Még egy arc rémlik elém a csatári, meg a sashegyi szőlős halmok, kis kunyhók szerelmese: néhai Dugovics Pista bácsi, volt megyei levéltáros, aki a fjordok honából évente

18

idelátogató barátját is odavitte ki nyaralni, ahol a maguk módján kifelejtkeztek a városi keménygalléros kultúra áldásaiból…. Van mlg egy-két szerelmese Csatárnak ma is, aki évről-évre meglátogatja, ezek, meg a búcsúnépe adják a hegyközség lakóin, hozzátartozóin kívül Csatár idegenforgalmát. Aki volt Csatáros és megállott a kápolna felett a magaslaton, a délutáni, nyári vagy ősz napenyhe ragyogásába vesző vidéket elnézte messze Szentgálon túlig, az nem lepődne meg azon sem, - ha történetesen Ausztriában volnánk - , hogy ott turistaszállással egybeépített kilátót találna. Ezt a panorámát szebbnek tartom, mint ami a kápolna elől tárul elénk Veszprém meg a sok környékbeli falu képével. Ha semmi más, az onnan nyíló két panoráma már elegendően megokolná Csatárnak az idegenforgalomba való bekapcsolását és ezzel egyidejűleg felkarolását. De van ott még más is, ami Csatárt mindenki előtt, aki ott megfordult, vonzóvá teszi, a kedves szőlőslertjei, gyümölcsösei, fenn a tetőn a susogó csererdő a sok bokrával, mik ősszel leveleikkel bíborszínekbe öltöznek, ugrásra odalátszik a regényes Tekeresvölgy… Tiszta hegyilevegő, üde zöld lombozat a nyárban, a természet barátainak nem kell más attrakció! Azt írtam cikkem elején, hogy ma a körülmények siettették soraim megírását,

melyre a hegyközség érdemes jegyzője, Karácsonyi János városi levéltáros sokat segített, mint a hegy régi szerelmese, ki mikor vágytársával találkozott, úgy beszélgettünk mindkettőnknek kedves - Csatárról. A közel jövőben azonban megindul a Csatárhegy alatt elvezető autóút, mely még jobban hivatva lesz a város idegenforgalmát növelni s ez sürgőssé tette azt, ami eddig a holnap dolgának látszott. Csatárt könnyebb lesz bekötőúttal összekötni a nagy, új úttal, árnyas , hegyi utat felvezetni, gondolva a gyalogos turistákra is, kik megpihenhetnek az út fái alatt. Olcsó ellátást, azt hiszem könnyen lehetne megszervezni a hegyközség gazdái útján, csak még egy nagy megoldatlan kérdés ls akadálya van a csatári idegenforgalomnak - a vízhiány. A legközelebbi kút, a tekeresi túl messze van ahhoz, hogy, ha Csatár sorsában a legkisebb örvendetes változás állna be, betöltse eddigi hivatását, ellátva jófajta vízzel a hegylakó embert, állatot egyaránt. Valamikor, azt mondják, volt kút a hegyen, de ha nem is bizonyulna igaznak, akkor sem tartom félelmetesnek a dolgot, tudjuk, hogy a környék éppen nem nevezhető vízben szegénynek, egy mélyebbre ásott kút , amit kellő helyen végeznénk, megoldaná ezt a kérdést is nagyobb anyagi áldozat nélkül. Az utat, kilátót, kútásást, a legkevesebb költséggel meg lehetne tán oldani lassankint - de nem elkésve - városi ínségmunka keretében. Van már rá példa, más városban is tervszerű fejlesztő munkát végeznek hasonló irányban. Most, amikor soraimmal elbúcsúztam Csatártól a jövő évig, a csatári program szíves felkarolását és megvalósítását, az illetékes városi vezetőség, az idegenforgalmi bizottság és Bakony - Veszprém -Balaton nagybizottság figyelmébe ajánlom. Amikor a megvalósulás felé halad a Papodon emelkedő kilátó ügye, remélem, annak felállítását megelőzi még a közelebb fekvő, majdani csatárhegyi kilátó. Mi, akiknek a városát a természet sok kedves kirándulóhellyel áldotta meg, nem tudjuk értékelni azokat. Annál jobban tudná értékelni és kamatoztatni sok ilyen tekintetben igen mostohán ellátott hely, ahol nincs alkalma az ott lakónak úgy mint az oda vetődő idegennek rövid kirándulás keretében szép kilátásban gyönyörködni, amit mi megteszünk, ha meglátogatjuk az elfeledett, vagy tán még fel sem fedezett „Hamupipőkéjét” Veszprémnek a csererdő koszorúzta Csatárhegyet.

„De a szelídség nem jelenti azt, hogy mindent szó nélkül hagyunk. Azt nem! Szelídítsük a parancsot, de ne hagyjuk elhomályosítani.”

Ötletek a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa projekthez Rácz Katalin A nemes eszmék megragadják az ember fantáziáját, célt tűznek ki és tevékenységre sarkallnak. A közös tevékenység közösséget épít. Ilyen eszmének látom a Veszprém Kulturális Fővárosa projektet is. Az ambiciózus elnevezés megragadja és beindítja a fantáziákat, ötleteket szül, s ezeket az ötleteket csak össze kell hangolni. S ebben az a nagyszerű, hogy ahány ember annyiféle elképzelés. Pár hónapja a veszprémi önkormányzattól egy felhívás érkezett a civil szervezetekhez. Veszprém ringbe száll az Európa Kulturális Fővárosa’2023 címért más magyar várossal versengve , s ehhez kérik a civilek programötleteit. A cél az - hangsúlyozta a pályázatíró szervezet képviselője a projektismertető fórumon - hogy közös erőfeszítéssel dolgozzunk együtt Veszprém kulturális közéletének jobbá tételén, hogy még élhetőbb legyen a város nemcsak az idelátogatók, hanem a lakosok számára is. Szombathely, Győr, Debrecen erős versenytársak lesznek, de kicsiny városunknak is van esélye elnyerni a címet, ha összefog a szomszédos balatoni és bakonyi kistérségekkel , és akkor programajánlatával több százezres látogatói kört is ide tud vonzani. Bevallom, nekem is beindította a gondolatokat. Engem nem a több százezres fesztiválturista tömeg lehetősége lelkesít, hanem a központilag támogatott kezdeményezés az együtt gondolkodásra és cselekvésre, azaz Veszprém lakossága kohéziós erejének növelésére. Ennek van értelme, az egyesületünk rendezvényei is éppen ezt célozták meg, ezt a légüres teret szeretné betölteni minden félreeső helyen, amelyekre programjainkkal koncentrálunk. Így szinte magától értetődően hamar összeálltak a projektötletek, amelyeket frissiben beküldtem a Pályázati Bizottsághoz. Ezek olyan programok, amelyeket Veszprémben lehet a leghitelesebben megvalósítani. Bátran megosztom a kedves olvasókkal az ötleteket, hiszen segítség nélkül biztos, hogy nem tudjuk megvalósítani őket! Ezeket a Kulturális Főváros projekt-

től függetlenül is érleljük és várjuk a lehetőségeket - akár a kedves olvasó személyében - , hogy együtt gondolkodhassunk és tovább léphessünk. Nézzük sorra a projektötleteket: A HŐSÖK KERESZTÚTJA - a Rab Máriához- az 1. és 2. világháborúban a hazáért meghalt magyar katonák emlékére a Jutasi Altisztképző Iskola parancsnoki épülete és a Rab Mária-forrás között. Erről már részletesen írtam az első cikkben - amiből kiderül, hogy már az első fegyvertény megtörtént: az első keresztutat megjártuk 2017 szeptember 9-én, Kisas�szony ünnepnapján. KITELEPÍTETTEK KÁLVÁRIÁJA – a szabadtéri emlékhely átadása egy egynapos konferencia keretében Veszprém XX. századi nagy vesztesége a környékbeli sváb lakosok kitelepítése, amely nemcsak fizikai veszteség, és nem csak a kitoloncoltak, elhurcoltak vesztesége, hanem az ezt némán eltűrő. elviselő magyaroké is. Lelkiismereti elszámolással tartozunk magunknak, az utódoknak, és azért is, hogy ne ismétlődhessen meg ez a borzalom. A város közepén levő kihasználatlan Kálvária-domb északi része kiválóan alkalmas egy szabadtéri szobor-és fényképkiállítás megvalósítására. A fényképanyag a Veszprém Megyei Levéltár, a Helytörténeti Könyvtár és a Veszprémi Kaleidoszkóp gyűjteményből összeállítható, a kivitelezés , az elhelyezés módjával élményszerűvé fokozható a képek hatása. A Kálvária-domb tetején kialakítható egy bensőséges szabadtéri előadótér , ahol akár este is, hangulatos világítással, előadóesteket lehet tartani. Az emlékhely felavatása ünnepélyes keretek között egy egész napos programmal a meghívott leszármazottak és más érdeklődők részvételével , amelynek része a történelmi események tudományos bemutatása, a kitelepítettek személyes visszaemlékezései, a települési elől járók szimbolikus bocsánatkérései, ökumenikus

engesztelés a kitelepítettekért . A konferencia helyszíne a Kálváriadomb, a Püspökkert és a Megyei Könyvtár épülete lehetne. APÁCAVÖLGY VÁSÁR - szerzetesrendek vására és könyvnyitogatója A 2015-ben rendezett Apácavölgy konferencia folytatásaként a görög apácakolostor romjainak szakrális jellegét hangsúlyozó rendezvény, amely egyúttal a kortárs szerzetesrendek lelkiségének és mai tevékenységének bemutatására kínál fel helyszínt. Veszprém szellemi és kulturális örökségének része az ezer év folyamán a városban élő szerzetesrendek története - a szakrális sokszínűség erősítése és fenntartása Veszprém elemi érdeke. Az egynapos program keretében a görög apácakolostor romjain felállított standokon/elárusító sátrakban a Veszprémhez valamilyen módon kötődő szerzetesrendek a portékáikat árulják, a jezsuita templomban pedig a szerzeteserendek bemutatják lelkiségüket egy-egy új kiadványukon, könyvajánlatukon keresztül. VESZPRÉM EURÓPÁÉRT KERESZTÚT - élő keresztút a görög apácakolostortól a Benedekhegyi kereszthez. Veszprém büszkén vállalhatja, hogy katolikus érseki székhely - ezért bizonyos problémákra kínálhat olyan szakrális szintű megoldást, amelyet a nem hívők esetleg értetlenül fogadnak. Szent Benedek Euróba védőszentje - a Benedekhegyi kereszt így szimbolikusan Európát védelmezi. Európa ma bajban van, identitás válsággal küzd és nem akar támaszkodni keresztény gyökereire. Ezzel legyengítette magát és most védtelenné vált. Aggódunk érte. Veszprém kicsi város, de ezer évvel ezelőtt már helyszíne volt a keresztény hit egy nagy jelentőségű győzelmének a pogányság felett - s ezt a szerepet szeretnénk Veszprémmel megint felvállaltatni egy olyan nagy erejű látványos keresztúttal Szent Benedek ünnepnapján, július 11-én, amely a görög

19

„Az Úr sok kegyelemben részesít, hogy magához hívjon, és már azt hisszük, hogy ujjunkkal érintjük az eget.”

apácakolostorból indul és a Benedekhegyi keresztnél fejeződik be. A stációit széles összefogással veszprémi szervezetek állítják föl, s játsszák el. Ezzel tanúságot, hitet teszünk a keresztény gyökereink mellett, erősítjük Veszprém hitvédő szerepét, s nem utolsósorban bízunk a keresztúti ájtatosság misztikus erejében, amellyel a szándékunkat segíti a megvalósulásban. A görög apácakolostortól kiindulva a Benedekhegyi keresztig 14 stációval jeleníti meg Jézus keresztútjának szenvedéseit. Nem kiépített keresztút, hanem a felkért önkéntes szervezetek kis jelenetekkel, elmélkedésekkel alakítják ki az egyes stációkat - a köztük levő utat zenével, áhitatos énekekkel, imával töltené ki a zarándokoló tömeg. A stációknál csak ideiglenesen felállított jelképes díszletek lesznek, nem kell építeni., átalakítani semmit az útvonalon.

Ördögszikla, 200 éves tölgyfák tisztása (szabadtéri társas játékok, virágszedés, növénygyűjtés, állatok bemutatása, szabadtéri főzés), Laczkó-forrás és a Kiskuti csárda(cigányzenekar szolgáltatja a zenét és a talpalávalót), Görög apácakolostor és a Margit-romok - szabadtéri középkori életmód-„múzeum”(korabeli ruhás szereplőkkel). A bemutatóhelyek közötti szakaszokon a közlekedés folyamatos és kétirányú: gyalog, saját biciklivel, de bizonyos szakaszok között meg lehet oldani a lovasszekeres és a kisvonatos szállítást is. A részletek kidolgozásqa hosszabb folyamat és nagyban attól függ, hogy kik vállalják a részvételt a bemutatóhelyeken.

HETEDHÉT-HATÁR-SZEMLE - élménytúra az egykor Jutasi őrmester túra 30 km-es útvonalán

A mai fiatalok érdeklődését a múlt értékei iránt úgy lehet felébreszteni, ha aktív tevékenységgel kötjük össze a tanulást. A praktikus célt maga előtt látva könnyebben mozgatható kreativitása, ambíciója, tanulási kedve. A színjátszótábor minden résztvevője szereplője lesz a közismert magyar rockopera leegyszerűsített adaptációjának, amelyet profi színházi rendezők tanítanak be egy 10-napos nomád tábor keretén belül. Augusztus 1221 között a tábor helyszíne a Csatárhegyi barlangászház melletti nagy füves terület, amely alkalmas sátortábor felállítására, szabadon főzésre. Kb 100 diák nomád típusú elhelyezésére alkalmas - de ez illik a tábor jellegéhez, a honfoglaláskori állapotok megéléséhez. Az „István a király” forgatókönyvéből kiindulva egy leegyszerűsített adaptációt kellene készíteni a csatárhegyi helyszínekhez (Csatári kápolna, kilátó, Nagyrét, stb) s a történetet 7-napra elosztva epizódokra bontani . A színjátszó táborban a diákok egész nap arra készülnek, hogy este eljátszák ezeket a részleteket maguknak. A színjátszó próbákat délelőtt elméleti előkészítő előadások, tréningek előzik meg forgószínpadszerűen: a középkori ruhaviseletről, a haditechnikáról, a lovak tartásáról, gondozásáról, a hittérítésről, az ezer év előtti helyi és világi történésekről, a levéltárban őrzött dokumentumokról, lovaglásról - délután pedig az aznapi epizódot ezek alapján rendezik be és próbálják. A tábor utolsó előtti napján, augusztus 20-án az egész művet elő lehetne adni a veszprémi várban a ba-

Kültelki fekvésüknél fogva Veszprém turisztikai látványosságának fősodrából kimaradó történelmi, gazdasági, hadtörténeti , szakrális és természeti értékeinek élményszerű megismertetése a helybeli szervezetek, lakosok bevonásával. Az útvonal egyszerré több ezer résztvevő (adó és kapó) egyidejű foglalkoztatását teszi lehetővé és nagyban hozzájárul az igazán veszprémi unikumoknak a megismertetéséhez, fejlesztéséhez. A Jutasi őrmester túra célkitűzésén és tanulságain alapulva nagy hiányosságok vannak a városi köztudatban saját városunk ismeretében, ugyanakkor nagy igény és fogékonyság van arra, hogy a lakosok ezeket élményszerűen megismerjék. Tapasztalatom, hogy a bemutatóhelyek fejlődésére is ugrásszerű hatást tesz egy-egy ilyen program. Hosszú távra akár egy folytonos működést is megcélozhatunk az útvonalon, de egyelőre csak egy-egy „határszemle”napra tervezünk a következő elemekkel: Jezsuiták jutaspusztai mintagazdasága – Jutaspuszta( a 18. századi gazdálkodás és eszközeinek a bemutatása), Honfoglaló magyarok sátorvárosa – a jutasi Nagymezőn (korabeli berendezett sátor, ételfőzés, korabeli ruhákban fiatal táborozókkal, stb), Csatárhegyi kápolna, barlang és kilátó, a nagyréten lovasbemutató (a kápolnában folyamatos jelenlét - éneklés, imádkozás, elmélkedések), Tekeres-völgy,

20

CSATÁRHEGYI CSATA - nomád színjátszótábor fiataloknak az „István a király” alapján Csatár-hegyen

zilika előtt. A leegyszerűsített jelmezek elkészítése is a diákok feladata az első két napban a forgószínpad-szerű foglalkoztatás része a vízhordás és a főzés is. LÉPCSŐ-MŰHELY - pályázatkiírás építészhallgatók számára Veszprém egyedülálló jellegzetessége dimbes-dombos elhelyezkedése - s így a sok-sok lépcsője. Egy lépcsőtől az az elvárásunk, hogy amellett, hogy kényelmesen járható legyen - legyen esztétikus és környezetbe illő. Sajnos e három együtt nem jellemző a veszprémi lépcsőkre - ezért javasoljuk a veszprémi önkormányzatnak egy tervpályázat kiírását Veszprém 1-1 lépcsőjére a még fantáziadús építészhallgatók körében. A beérkezett pályaművek egy szakmai zsűri által elbírálásra és az önkormányzat részéről némi díjazásra kerülnek. A megvalósítható tervek között a lakossági szavazatok döntenének. HOMO LUDENS AKADÉMIA – matematikatörténeti, kísérleti fizikai és játékelméleti bemutatótár a régi piarista gimnázium épületében A fiatalok szabadidejének az eltöltésére ajánl fel egy alternatívát. A kihasználatlan egykori piarista gimnázium épületében egy „játszó-központot” hoznánk létre, amely érdekes felfedezések, feladatok, játékok élményszerű megtapasztalásán keresztül felébreszti a fiatalokban az érdeklődést a teremtett világ és a problémamegoldó gondolkodás iránt is. A gimnázium földszinti és alagsori termeibe n állandó matematika-történeti kiállítás a nevezetes problémákról, feladatokról, kérdésekről és megoldásokról és hatásukról közérthetőn és élvezetesen („Heuréka-múzeum”) , játékos kísérleti bemutatóterem a fizikai felfedezésekről – dr. Öveges József piarista fizika-tanár, híres tudománynépszerűsítő könyvei és filmjei alapján. A problémamegoldó képességet és az együttműködő gondolkodát fejlesztő szabaduló-szobák szinténa az alagsorban lennének és ezek folyamatosan megújulnának. A Játék-szobák – ahol mindenféle stratégiai játékot ki lehet próbálni és analizálni, a Világ játékai - játéktörténeti kiállítás és bemutató szontén az alsó két szinten lennének. Lenne egy nagy közösségi tér, teázó, díszterem. A fenti „szol-

„Nem tudjuk viszont, hogy a növekedéshez keserű kenyérre van szükségünk: keresztekre, megaláztatásokra, próbákra, ellenvetésekre.”

gáltatások” bizonyos rendbe lennének beépítve, amelyeket , a diákok csak bizonyos sorrendben, egy bizonyos fejlődési vonalat követve tudnák igénybe venni. Az alaptudás és egyszerűbb feladványok felől haladva a bonyolultabb nagyobb kihívás felé. Bizonyos szintek elvégzése után bizonyítványt kapnának. Ezzel adnánk meg az intézmény „akadémia” jellegét. Az emeleti rész ifjúsági szállóként működne. Az egyes elemek kidolgozásához több éves anyaggyűjtés és többféle szakember közreműködése elengedhetetlen. A helyszín kialakításában döntő jelentősége lenne a látványos és színvonalas kivitelnek, mert csak ezzel tudnánk felvenni a harcot

a fiatalokat vonzó virtuális térrel szemben. A leromlott állapotú épületet teljesen fel kell újítani. Az „akadémia”és ifjúsági szállás működtetéséhez állandó személyzet és „ötletmester-team” szükséges. Sajnos novemberi hír, hogy az üresen álló piarista gimnázium épületét a veszprémi önkormányzat más célra hasznosította, így ez utóbbi ötlet biztos, hogy nem valósulhat meg… Idáig ezek voltak a beküldött ötletek. Ha már Veszprém jobbá tételéről van szó, megosztom további ideáimat, amelyek mindig eszembe jutnak, ha arra járok(és sokat járok arra):

ZENEPAVILON az Óváros közepén - köréje székeket, s sétateret, korzót alakítani ki -, ahol naponta - vagy csak hétvégenként - fél óra térzenét adnának elő Veszprém muzsikusai. SZENTHÁROMSÁG-ERŐTÉR - A Szentháromság-szobor köré kényelmes padokból, virágládákból aklakítanék ki egy nagy kört, ahol a szoborcsoportra néző tekintettel lehet üldögélni, megpihenni, olvasgatni, elmélkedni. Ezeket az ötleteket elvetett magoknak tekintem - hátha valakinél valamikor kicsiráznak…Imádkozom érte!

Aktív polgárokat Európa kulturális fővárosába Rácz Katalin

Ha meg kellene fogalmaznom, hogy szerintem mitől lenne Veszprém Európa kulturális fővárosa, akkor azt mondanám, hogy attól, hogy a pezsgő kulturális életében a lakossága is nagy arányban aktívan részt vesz. Veszprémben híresen nagyon magas színvonalú a kulturális élet : zenei, színházi, képzőművészeti téren - azonban szűk az a réteg, amely ezt igénybe veszi. Ezért lenne egy javaslatom arra, hogy egy kulturális mozgalmat kellene beindítani Veszprém polgárai körében, amely a kulturális életet megpezsdítené: „ÉLŐ VESZPRÉMI KULTÚRA ” vagy valami hasonló - cím bevezetését kezdeményezném. (1) Ehhez az e célból alakítandó ≈ Bizottság összeállítana egy tudásanyagot kulturális nevezetességeiről. (2) Ha a veszprémi polgár egy sikeres online vizsgát tesz le ennek anyagából, akkor kap egy azonosítóval ellátott ≈ igazolványt. (4) Ebbe pecséteket lehet gyűjteni veszprémi kulturális és sport-

eseményeken , kategóriánként, amelyeket (3)A ≈ Bizottság jelöl ki. Ezek lehetnek hangversenyek, színházi előadások, konferencia, sportesemény, kiállítás, túra amelyeket biztosítva van a pecsételés. A ≈ Igazolvány birtokosának lennének további jogosultságai, amiket még ki kellene dolgozni. Meggyőződésem,hogy ha Veszprém jobban építene történelmi gyökereire, (nem csak múltba-nézéssel, hanem beépítve jelen rendezvényeibe), ha felismerné és felvállalná a hivatását, akkor nagyobb hatással lehetne Európa Kulturális Fővárosa. Amire gondolok: a szimbolikus jelentőségű történelmi tényekre. Ezer évvel ezelőtt első keresztény királyunk, Szent. István Veszprémnél aratott döntő győzelmet a pogányság fölött, s ekkor lett kereszténnyé a magyar nép. Ettől kezdve a keresztény hit védelmezőjeként népünk védte Európát töröktől, tatártól. A 150 éves török uralom alatt Veszprém végvárként kitartó, folyamatos harcok színhelye volt a keresztények és a muszlimok között tízszer cserélt gazdát a vár. Szimbolikus jelentőségű, hogy a középkori Veszprém város gyújtópontjában elhelyezkedő Szent Benedek-hegy ezer éve viseli Európa védőszentjének a nevét. Nem lehetett véletlen, hogy az országot letaroló tatárjárás idején Margit királykisasszonyt,

akit édesapja, az országépítő IV. Béla király még születése előtt Magyarország megmentéséért ajánlott fel az égieknek veszprémi domonkos apácák gondjaira bízta gyermekéveiben. Szent Imre herceg látomása a Szent Szűzről a Szent György kápolnában szüzességi fogadalomra ihlette a királyi trón várományosát, ami addig nem fordult elő a magyarság köreiben - a későbbiekben viszont példaadó volt az ifjúság számára. Ebben a városban, Veszprémben kapott püspöki kinevezést Tóth Tihamér, akinek erkölcsnevelő könyvei a 20. században két generáció ifjúságának értékrendjét és emberi tartását meghatározta nemcsak Magyarországon, de a világszerte a spanyol nyelvterületeken is. A keresztény hit kikezdhetetlen védelmezője és a magyarság gerincét megszemélyesítő Mindszenty József bíboros is Veszprémben kezdte püspöki működését a második háború legsúlyosabb évei alatt , s e kiváló püspök elődök méltó utódjaként napjainkban a mi városunkból, Veszprémből védelmezi hazánk és Európa keresztény gyökereit okos, briliáns, bátor és meggyőző érvelésével Márfi Gyula érsek atya, akire mindan�nyian büszkék vagyunk! Veszprémet ezek a keresztény hagyományai teszik különlegessé - és ebben rejlik a kulturális potenciája. Meggyőző-

21

„Ha Isten nem kényeztet, nem becézget, akkor is jónak kell maradnod. Türelemmel kell enned kenyeredet, ha száraz is, akkor is végezned kell kötelességeidet, ha nem most kapsz jutalmat érte.”

désem, hogy minden más sikere - zenei, és sportéletben is - valahol ebből ered. Ezeket a hagyományokat fel kellene vállalni Európa felé. S mivel Veszprém nem-

csak egy elvont fogalom, hanem lakosok összessége, akiken keresztül találkozik az idegen Veszprém élő értékhordozóival. Ezért a legfontosabb: ismertessük meg a

veszprémiekkel a város értékeit és hivatását, s vonjuk be őket ezek továbbvitelébe - mert csak ekkor tudja betölteni Veszprém Európa kulturális fővárosának szerepét hitelesen.

Hirdetések és praktikus információk A Rab Mária-forrásnál a szentmisék rendje - Általában minden hónap második szombatján déli 12 órakor. 2018-ban a szentmisék: Január 13, Február 10, Március 10, Április 14, Május 12, Június 9, Július 14, Augusztus 11, Szeptember 8, Október 13, November 10, December 8. Az ünnepélyes szentmisék eltérő időpontját és programját a Rab Mária Híradó nevű Facebook oldalon hirdetjük. Érdeklődni Gyulafirátót Katolikus Plébánia elérhetőségein lehet.

Ösküi kerektemplom - Az ösküi kerektemplomban 2018 nyarán folytatódik az előadássorozat, amit majd az Ösküi Kerektemplom nevű Facebook oldalon hirdetünk. Bővebb információkért az Ösküi Katolikus Plébánia elérhetőségein keresztül.

Csatárhegyi virrasztás - A Csatárhegyi virrasztást 2018-ban július 13-ról 14-re virradó éjszakára szervezzük, a részletes programot és a jelentkezés rendjét a plébániákon és a Csatári Kápolna nevű Facebook oldalon hirdetjük.

A csatári kápolna búcsúja - A csatári kápolna búcsúja 2018-ban május 6-án - a Szent Kereszt Megtalálása május 3-i ünnep - és szeptember 16-án - a Szent Kereszt Felmagasztalása szeptember 14-i ünnep – vasárnap 10 órakor lesznek megtartva. Érdeklődni a Szent László Plébánia elérhetőségein Medveczky Miklós plébános atyánál lehet.

MH Altisztképző Akadémia - A Hét Domb Egyesület a Jutasi Altisztképző jogutódjának – a MH Altisztképző Akadémiája – Szentendre - tábori lelkészség imahátterét adja. Állandóan imádkozunk a határvédelemben szolgálókért és családjaikért, de speciális imakéréseiket is teljesítjük.

Állandó szentségimádás - 2017. október 26-án, csütörtökön este 18.00 órakor Dr. Márfi Gyula érsek úr szentmisét mutatott be, majd ünnepélyesen kihelyezte az Oltáriszentséget imádásra az Örökimádó kápolnában. Azóta van ÁLLANDÓ SZENTSÉGIMÁDÁS a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom – Mindszenty Emléktemplom Örökimádó kápolnájában Veszprém, Cholnoky Jenő u., a lépcsőn felmenve a főbejárattól jobbra Nyitva reggel 6.00 órától este 23.00 óráig Információ a helyszínen, és a plébánia honlapján http:// magyaroknagyasszonyaplebania.hu/bejelentkezes-szentsegimadasra /orokimadas-tajekoztato/

22

Van egy jó hely - „Van egy jó hely” címmel elkészült a Csatári kápolna énekes kézikönyve a Veszprém MJV Önkormányzatának támogatásával, a Hét Domb Egyesület szerkesztésében és kiadásában. A zenés könyvbemutató helyét és idejét hirdetni fogjuk, kövessék a Csatári Kápolna Facebook oldalát. Az eseményt a Szent László Plébánia elérhetőségein keresztül is hirdetjük.

„Ha így teszel, akkor Isten iránti szereteted érdek nélküli. Ez a legtökéletesebb lelkek sajátja.”

Szentségimádás - Hívjuk és várjuk a Hét Domb Egyesület tagjait is a szentségimádásra egyénileg, vagy az Egyesület tagjaként szervezetten heti 1 órában. Koordinátor Kurekné Klári +36 70 381 49 52

Rab Mária-forrás megközelítése Az egykori kegyhely egy ritkás erdővel körülvett kis völgyben helyezkedik el a Veszprémet körülvevő körgyűrű nyugati szakasza mellett. Autóval a Jutasi úti lakótelepről az Aradi Vértanúk útján kell kimenni a Körgyűrűre. A két út csatlakozásánál lévő körforgalomban az utolsó kijáraton balra kell fordulni északi irányba és kb. 100 méter haladás után jobb oldalon egy nyiladéknál egy kis tábla jelzi a Rab Mária-forráshoz levezető földutat. Nincs kiépített parkolóhely, de a széles murvás útpadkán meg lehet állni, de kiszálláskor baloldalon a körgyűrű forgalmára kell figyelni, baloldalon viszont az árokra kell. Innen kb. 200 métert kell menni a körgyűrűvel párhuzamos kellemesen lejtő földúton észak felé le a völgybe. Parkolásra ajánjuk a körgyűrű belő oldalán átellenben lévő Penny Market parkolót, ahonnan gyalogosan kb. 100 méter a Rab Mária-forráshoz levezető út bejárata. Ekkor az Aradi Vértanúk úti benzinkútra a körgyűrűről északi irányból lehajtó sávon tudunk kimenni a körgyűrűhöz, itt balra fordulunk északi irányban és 100 méter után - vagy előbb, amikor a forgalom engedi - átmegyünk a körgyűrű másik oldalára - itt szélesebb is az útpadka - és a Rab Mária-forrás bejáratát jelölő tábláig folytatjuk utunkat, majd itt betérünk az erdei útra, amely egyenesen a völgybe visz. Ha helyijáratos autóbusszal közlekedünk, akkor az 1-es autóbuszjárattal mehetünk a Penny Market-ig, ahonnan a fent leírt módon jutunk el a Rab Mária-forrásig.

A Rab Mária-forrás GEO-láda-lelőhely, + a javasolt kiindulóponttól elérparaméterei a GEOCACHING.HU alapján: hető-e fél órán belül? Szélesség N 47° 6,957’ +  babakocsit toló család indulHosszúság E 17° 55,522’ jon-e a láda keresésére? Magasság: 216 m + kisgyermekkel, nagyszülőkkel is Megye/ország: Veszprém elérhető helyen van? +  történelmi nevezetesség, vár- - igénybe veszi-e a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos)? rom, épület? -  szép kilátás, érdemes panorámát - a láda megszerzéséhez kell-e sziklát fényképezni? mászni (gyerek a nyakban kizárt)? - különleges látványosság, helyszín? + sötétben ajánlanád a láda felke- speciális koordináta-érték vagy maresését? gasság? - jellemző-e GPS-t valószínűleg zava+ vízpart, tó/folyó, forrás van-e a ró sűrű erdő, magas sziklafal? környéken? - szokatlan méretű/alakú-e a láda (az - település belterületén van a láda? ajándékok miatt fontos)? + van-e a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület? + el tudok-e menni kerékpárral a +  nyugodtan ajánlanád-e télen, ládáig (vagy látástávolságban hóban is (megtalálható-e)? hagyhatom)? + ajánlanád-e a környéket nyáron + GPS nélkül is érdemes megkea legnagyobb kánikulában is? resni -  hegyen, csúcson, nagy dombon van-e a láda (a környékhez képest)? + kereshető minden évszakban + megközelíthető-e járművel né- + kereshető 24 órában hány száz méteren belül? - a látnivalóért fizetni kell

23

„A világ felfordult, minden sötétségben van, füstben, zűrzavarban, de Isten velünk van. Mitől félünk tehát?”

Tóth Zsuzsanna Sára

Tóth Zsuzsanna Sára

Csodák napja Van egy nap, amibe a természet beleremeg; amikor minden kis haraszt csillogni kezd, ilyenkor virágzik nálunk a tél: minden csipke és dér, távolból felzúg egy kis harang, egy barlangban csengő hang azt mondja: Ne félj! itt a Fény! - ma éjjel az ég a földdel összeér! Karácsony van Emberek! A Megváltó megszületett! Azért jött közénk, hogy jók legyünk, hogy mindenkivel jót tegyünk! Csecsemőként hozta el az igaz szeretetet, hogy kövessük, vállalta értünk a keresztet.

Uram, kerestelek! Reggel felébredtem és kerestelek, az ablakon besütött a nap és felfedeztelek. A fürdőszobában is Téged kerestelek, és bőrömön éreztem a langymeleg vizet. Reggelinél, a konyhában is kerestelek, a meleg tej és friss kenyér is Te lehetsz. Kerestelek a boltban, az utcán, és rám néztél egy koldus arcán. Kerestelek este lefekve az ágyban, s rám ragyogtál egy ezüst holdsugárban. Csak a templomban nem kerestelek, mert ott már az ajtóban fogtad a kezemet. Leültem a padba, Rólad elmélkedtem; Olyan jó, hogy mindenütt jelen vagy Istenem!

Rab Mária Híradó

Felelős kiadó: Hét Domb Hagyományőrző és Kulturális Egyesület 8200 Veszprém, Óváros tér 6. | [email protected] Felelős szerkesztő: Rácz Katalin, a 7DE elnöke | [email protected] | 06/30/377-8051 Lektor: Kurek Andrásné ISSN 2062-1337 Megjelenik alkalmanként. Az embléma Zeitler Gabriella munkája. 

Az újság előállítási költsége: 200 Ft