...önmagát akarja megismerni
2011. november
H
2
a megpróbálnánk végigtekinteni mindazokat az európai gondolkodókat, akik az emberi természet lényegét próbálták röviden megfogalmazni, akkor a lehetséges meghatározásoknak szinte határtalan palettájával találkoznánk, amelyekben sokszor egymásnak ellentmondóak a meghatározások. Anaxagorasz Kr. e. az V. évszázadban élt, s az emberről azt vélte, hogy a legokosabb élőlény, mert kezei vannak. Platón jóval többet mondott az emberi létezésről, mégis közkedvelt tőle idézni, hogy az ember kétlábú élőlény, aki csupasz, hiszen nincsenek külsejét borító tollai. A kereszténység kétezer éve hirdeti, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény, aki bűnei miatt rászorul a megváltásra. Pascal keresztény lelkületében hangsúlyozza, hogy angyalok és állatok közötti köztes lények vagyunk. Mirandola szerint mi magunk döntjük el, hogy az állatok közé süllyedünk le, vagy az istenhasonlatossághoz emelkedünk fel. Descartes szerint az ember angyal, aki testi létezőként egy gépet használ. Aztán a XIX. és XX. századtól megjelennek a kevésbé keresztény emberelméletek, melyek között Schopenhauer azt mondja, az ember az az állat, aki képes hazudni. Nietzsche szerint az ember a még meg nem állapodott állat. Köstler az emberben az evolúció eltévelyedettjét látja; Monod szerint az univerzum peremén kódorgó cigányok vagyunk; szintén az evolúció kérdéskörében mozogva állapítja meg J. Simpson, hogy céltalan anyagi folyamatok eredménye az emberi lét. Skinner szerint az ember nem több, mint manipulálható automata; Buber szerint pedig az ember az a lény, aki feltétlenül rászorul a másik emberre, különben elveszti emberségét. Úgy tűnik, amióta csak létezik az ember, folyvást tisztáznia kell, kinek és minek tartja önmagát. Nincs az a korszak, nincs az a történelmi időszak, nincs az a kulturális közeg, amely ne provokálta volna az embert, hogy ismét kérdezzen: Kicsoda az ember? Európában üzenetértékű a hét bölcsről szóló történet, amikor a bölcsek meghívást kapnak arra, hogy a Görögkatolikus SZEMLE
delphoi jósda falára felírják tömör, mindenkire vonatkozó tanításukat. Rögtön a jósda bejáratánál az „Ismerd meg önmagad!” kapott elsőként helyet, s csak ezután következtek az általában erkölcsi jellegű felszólítások, melyeket a bölcsek az utókorra örökségként hagytak. Egyáltalán nem alaptalan az emberi önismereti folyamatok állandósága és szűnni nem akarása. A világegyetemet egyre inkább feltárva rádöbbenünk arra, hogy amit önmagunk körül találunk, az lenyűgöz bennünket végtelen méreteivel. Mindig is tudtuk, hogy parányi létezők vagyunk a világegyetemhez mérten, de a XX. század csillagászata már egyenesen sokkolja képzeletünket, amikor a világűr méreteit becsli és történéseit felfedezi. Az önmagunkról való kérdezgetésnek viszont az is oka, hogy önmagunkon belül is zavarba ejtő jelenségekkel találkozunk. Tudjuk, hogy van tudatalattink, vannak öröklött tulajdonságaink, melyek bizony viselkedésünket, érzelemvilágunkat erősen befolyásolják. A bensőnk által gondolkodunk, érzünk és észlelünk és vagyunk önmagunk; viszont mindaz, ami belül zajlik, az gyakran időigényes letisztulási folyamatokra tart igényt. Végül pedig az ember mindig sejtette azt is, hogy lénye felett van valami titokzatos, van valami emberfeletti, ami talán összefüggésben van a végtelennek tűnő világegyetemmel és a végtelennek tűnő belső emberi világgal is. Hogy kinek tartja magát az ember, mit gondol létezésének értelmezéséről, egyáltalán nem csak a különleges módon érdeklődő és kíváncsiskodó emberek kérdéseit alkotja. Ezek ugyanis olyan kérdések, amelyek nem választhatók el a megélt életünk minőségétől és a cselekedeteink elveitől. Attól függően ugyanis, hogy milyen döntéseket tartalmaz egy ilyen értelmezés, feladatok tárulnak fel vagy maradnak rejtve az ember előtt. Kénytelenek vagyunk tehát önmagunkkal szemben állást foglalni; ki mint gondolkodik ugyanis, úgy cselekszik, ki miben látja emberi természetét, annak függvényében fog emberi vagy kevésbé emberi módon cselekedni. Nincs semleges önértelmezés, mert a tetteink a gondolatból nőnek ki, és minden egyes gondolatunk az önértelmezésünk hálójából fakad ki. A keresztény vallás, Jézus Krisztus személye az ember önmaga iránti kutakodásában arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazi, legsúlyosabb ismereteink nem a külvilágból nyerhetőek, hanem önmagunk bensőjének felméréséből. „Mit ér az embernek, ha megnyeri a világot, de elveszíti a lelkét?” (Mk 6,36) Ennek az evangéliumi mondatnak a tükrében az önismeret sokkal fontosabb az ember számára, mint a külvilág ismerete és birtoklá-
sa. Hiába is gazdag a bennünket körülvevő világ, akár létében, akár a belőle áradó információk nyomán, ha a magunk helyét keressük a világmindenségben, akkor elsősorban önmagunk belső világában kell kutakodnunk. Clairvaux-i Szent Bernát ezt a következő módon fogalmazza meg: „Nem bölcs, aki nem saját magáért az. Az ember akkor lesz bölcs, ha önmagáért az. Elsőként igyék tehát saját forrása vizéből. Kezdd azzal, hogy magadat veszed szemügyre; sőt, fejezd is be azzal! Ha figyelmed elkalandozik, irányítsd vissza önmagadra, s ez az üdvöd javára válik. A magad számára te vagy az első és az utolsó is.” Ha tehát az ember el akar igazodni a világban, ha már éppen igyekezne nekifeszülni cselekvéseinek, először önmagát kell megismernie. Erre ösztönöz és ebben akar segíteni minden embert a kereszténység is, hogy végre tisztában legyünk önmagunkkal. Vincze Krisztián REMÉNYIK SÁNDOR:
CSENDES cSODÁK Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? S hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.
Halottak napja (1Tesz 4,12-17)
sz volt. A szélesre tárt bejáraton keresztül a délutáni nap vöröslő fénye áradt be a lakásba. Nem tudtam mozdulni, még a tüdőmbe is zakatolva, nyüszítve áradt ki s be a levegő. Torkom feszült, mintha valami idegen kéz szorongatta volna. Elmentél, s nyitva hagytad az ajtót. Meg sem álltál. Pedig máskor, ha kicsit is hosszabb időre mentél, visszafordultál, köszöntél, vagy csak nagyot sóhajtva intettél, s mondtad: „Majd jövök.” Most csend volt. Csak fülem zúgott egyre erőteljesebben, s úgy emlékszem, szédülni kezdtem. – Már nem jössz! – Nem tudom, mennyi idő telt el így, kapaszkodva az asztal sarkába, de egy idő után fázni kezdtem, s észrevettem, hogy mindjárt lemegy a nap, s a színkavalkádot sötétség váltja fel. Szememben újra ott lebegett a két gyászhuszár arctalan szürkesége, ahogyan élettelenül föltesznek a hordágyra, s visznek téged, s veled a fél életem. Rám tört a halál, s a magány hideg-rideg valósága. Lassan, félve odamentem az ajtóhoz, s bezártam. Kétszer is ráfordítottam a zárat, bár nem volt szokásom. Bevallom, aznap ruhástól mentem az ágyba. Vacogtam, fáztam, s magamra húztam a paplant. Szerettem volna, ha hamar elalszom, vagy rám tör valami kábulat, mint a műtőben altatáskor, de semmi. Csak az üresség érzése, s aztán szavak és szavak és szavak, amiket utolsó napokban, percekben mondtál. A tehetetlenségem átélése, majd a keserűség, hogy korábban türelmetlen voltam veled. Akkor még nem hittem, hogy ennyire… hogy tényleg… hogy csak néhány napod van hátra. Gyűlöltem magam, mert éreztem, hogy már nem hozhatok helyre semmit. Sírtam, vagy inkább némán vonyítottam a párnámba. Csak keringtek és keringtek fejemben újra és újra ugyanazok a gondolatok, s forgott velem együtt az ágy, a szekrény s minden. Hányingerem volt, rosszul voltam. Hajnalban, amikor már világosodni kezdett, végre elaludtam… Egy év telt el azóta. Úgy éreztem, az az ajtó örökre nyitva marad. Mint megsebzettség, mint érzékenység, mint reménytelenség. Sokáig így is volt. Ezen a nyitott ajtón keresztül gyakran egész a
szívem mélyéig hatolt halálod tényének kegyetlen fagya, s jégcsapjai újra és újra átszúrták testem-lelkem megmaradt cafatjait. Nem akartam megvigasztalódni, s legfőbbképpen nem akartam vigasztalt lenni, nem gyógyított mások sajnálata. Nem akartam semmit és senkit. Sok álmatlan éjszaka után egyszer, egy fél éber hajnalon valahonnan belülről, felülről hallottam vagy éreztem egy mondattöredéket: „s a halottak, akik Krisztusban vannak…” Először a „nem érdekel”-ség közönyével visszhangzott bennem, de aztán lassan, nagyon lassan, majd egyre nagyobb erővel, egyre jobban átmelegítette szívemet. Végül már a számmal is mondtam. Némán, majd egymás után többször is hangosan: Krisztusban vannak, Krisztusban vannak, Krisztusban… Krisztusban…
A
zóta a megsebzettség és keserűség ajtaja, mely úgy gondoltam, halálod miatt számomra örökre nyitva marad, s kiszolgáltat a külvilág részvétlenségének, most átalakult az „Örökre való nyitottság ajtajává”. Ha te Krisztusban vagy, akkor valójában az én eltűnt életem fele is Krisztusban van! S így kezdtem újra átismételni magamban az utolsó szavaid, perceket, napokat, éveket… Áttisztítom és átfényesítem emlékeimet, mindent, ami csak eszembe jut rólad, veled. Így, Krisztus fényétől megvilágosítva, eltűnik a korábbi napok szürkesége, mindenen megcsillan a fény. Még a könnycseppjeimen is. Mert azért nélküled nehéz… De most már nem félek a magányos éjszakáktól, a csendtől, az emlékektől. Azóta értelmet nyert mindennapi küszködésem, azóta el tudom fogadni öregedő testem körülölelő korlátait, azóta minden még megadott perc Őáltala, Őbenne és Ővele válik életté. Azóta tudok, s nagyon tudok örülni mások örömének. S ennek az örömnek már nincs bennem keserű utóíze. Merek ránézni az ajtóra, mely most már az Örökre nyílott ki, tett nyitottá rajtad és veled keresztül Krisztusban, Krisztusra… s Őáltala mindenre. Sivadó Miklós
Wass Albert
Halál Én úgy képzelem el, hogy a halál egy óriási nász, legszentebb, legemberibb ölelés. Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. Nem rém: rémeket elűző. Több mint a Szépség. több mint a Szerelem, a Jóságnál is több: Kegyelem. Én úgy képzelem el, ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás és akkorára nő a fájdalom, hogy nem bírom tovább: hozzám lép egy fehér ismerős, szép csendesen lecsókolja a számat, lefogja ezt a vergődő szívet, és ennyit szól csak: elnémuljatok. Erre megszűnik minden indulat. Erre megszűnik minden fájdalom, csak gondfelejtő békesség marad: se könny, se vér, se akarat, nem lesz már semmi sem. Elhal a szívem dobbanása, s végtelen álmok néma lánya bűvös, tüzes csókjába zár. Szeretőm lesz egy éjszakára a széparcú Halál.
2011. november
Ő
Az Örökre nyitva maradt ajtó…
Görögkatolikus SZEMLE
3
KERESZTÉNY KULTÚRÁNK ÖRÖKSÉGEI
Oszlopos Szent Simeon A görögkatolikus egyház művészeti emlékei között napjainkra Magyarországon viszonylag kevés korai, 17. századi ikon maradt fenn. Ennek oka egyrészt abban kereshető, hogy az egykori patics- és fatemplomok elenyésztek, utolsó hírmondóként csupán a mándoki fatemplom áll, a szentendrei skanzenben. Másrészt a környező, határon túli egyházközségek templomait, ikonosztázait is vizsgálva, mostanra egyre inkább biztosra vehető, hogy eredetileg sem számolhatunk a régi ikonok nagy számával. Ugyanis a helyi többsoros, magas ikonosztáz kiépülése főképp a 17. század második felében, egyes helyeken a század végén következett be. A szerényebb anyagi lehetőségek között élő egyházközségekben az ikonosztáz felső sorai vászonra festve készültek, ahogy a későbbi, 18. századi vizitációk is tanúsítják, vagy pedig – főképp Máramarosban – közvetlenül a templomfalra festették meg ábrázolásaikat.
2011. november
E
4
csekély számú emlékanyagban így különösen is jelentős, amikor különleges ikonográfiájú és mívesen festett ikonnal találkozhatunk. Ilyen a Makkoshotykáról (másodlagosan Sárospatakról) származó Oszlopos Szent Simeon ikonja, amely a Görögkatolikus Gyűjtemény kiállításának első emlékeként szerepel. A szent az aszkézis sajátos formáját választotta, kolostor közelében felépített oszlop tetején teljes lemondásban és imádságban töltve éveket. A hozzá járulók tömegeit részesítette gyógyulásban, ördögöt űzött ki. Az ikonfestészetben többnyire oszloppal összekapcsolt félalakként festik meg, vagy tájháttér előtt álló toronyszerű oszlop tetején álló alakként. A Kárpát-vidéki ikonfestészetben az oszlopos szent ábrázolása a 16. században jelent meg. Azok közé a szentek közé tartozott, akiknek ikonográfiája nem túl kiterjedt, s csupán néhány fennmaradt ikonjuk ismert. A Kárpát-vidék középkori ikonjai között ilyen a Kostarowceből szármaGörögkatolikus SZEMLE
zó nagyméretű ikon (105x82 cm, 16. század második fele, Sanok, Muzeum Historyczne), amely a templom tituláris alapképeként készült. Az ikon a tájban emelkedő oszlop kompozícióját hagiografikus jelenetté
bővíti, több sajátos elbeszélő részlettel kiegészítve. Így Oszlopos Szent Simeon dombon álló, toronyszerű, zömök oszlop tetején foglal helyet, kőtrónuson ülve, lába alatt lábtartóval. Az ünnepélyes helyzetnek megfelelően előre tekintve jobbját áldásra emeli, baljában írástekercset fog. Az ikon hátterében emelkedő két hegyorom előtt jobb oldalt egy összetett kupolájú kapuépítmény látszik, a kolostor bejárata. Az ikon további alakjainak jelenlétét a szent hagiográfiája magyarázza. A bal sarokból szálló angyal értelmezése kettős lehet: Vagy az angyal képében megjelenő kísértőt jelentheti, akit Simeon a kereszt jelével bír rá a távozásra. Az angyal dicsfénye ugyanakkor talán inkább az elbeszélés másik mozzanatára utal, és Simeon anyjának lelkéért érkező angyalra utalhat. Az oszlop alatt fekvő, gyolcsba csavart test a Simeonhoz bebocsátást életében hiába váró anyjáé, akivel Simeon szintén csodát tett.
A
Makkoshotykáról származó ikon reneszánsz, félköríves keretbe foglalja a szent aszkéta alakját. A korszakra jellemzően kékre festett kereten töredé-
kes, fehér betűs, egyházi szláv felirat fut körbe, a szent emléknapjához kapcsolódó liturgikus szövegekből vett idézetként. Az ikon háttere reneszánsz növényi indamintázattal díszített. E háttér előtt magasodik a hagyományos kompozíciókból kiemelt részlet: Oszlopos Szent Simeon oszlopfőből kiemelkedő félalakja. Az oszlopfő párkánya kehelyszerűen foglalja magába az alakot, ez a megoldás már a közép bizánci időszakból származó miniatúrákon is feltűnt. Szent Simeon szembenézetben látható, keleti szerzetesi viseletben. Jobb kezében keresztet tart, Krisztus követésének áldozatos útjára emlékeztetve. Baljában kibontott írástekercset tart maga előtt. A közel egyméteres magasságú ikon a 17. század közepe után készülhetett. Mestere ismeretlen. A festésmód és a részletes feliratozás képzett mesterre utal, aki feltehetően egyházi, talán kolostori műhellyel lehetett kapcsolatban. A festett oszlop törzsén adományozási felirat töredékei maradtak fenn.
A Kárpát-vidéken más aszkéták ikonjait is megfestették. A 15–16. században a Krisztus trónusa elé járuló könyörgők sorában állhatott Szent Onofer, Trákiai Szent Márk. Az önálló ábrázolások között Szent Onofer alakja tűnik fel több alkalommal, Oszlopos Szent Simeon ikonjai igen ritkán fordulnak elő, ami még inkább kiemeli Nyíregyházán látható ábrázolása egyediségét.
KERESZTÉNY KULTÚRÁNK ÖRÖKSÉGEI
(X.) Maximiánus püspöknek nyújt. A püspök, a kor mentalitása szerint, a crux gemmatát”, A címben megfogalmazott tartalomnak vagyis ékkövekkel kirakott, díszes kereszilyen terjedelemben nehéz lenne eleget tet tart. A szemben lévő falon Teodóra csátenni, hiszen a kisváros Ravenna nagyhaszárné díszes kelyhet adományoz, körütalom a bizánci épített és ikonográfikus lötte a pompás ruházatba öltözött kísérete örökség tekintetében. látható. Érdekesség a képmező bal oldalán A birodalmat, a szakrális művészet látható kecses szökőkút. A bizánci udvar emlékeit illetően, sok megpróbáltatás érte pompája és gazdagsága árad a kompozíciKrisztus a világ ura. Szentélymozaik, San Vitale, Ravenna hosszú történelme alatt. Gondoljunk a ókról. képrombolás időszakára (725–843), a 4. A szentély negyed kupolájában, egy keresztes hadjáratra és pusztításaira (1204–1261), a birodalom hármas osztású ablak fölött a mindenségen uralkodó Krisztus bukására, ill. az oszmán-török uralom következményeire (1453). látható. A Kozmoszt jelképező kék gömbön trónol, jobb kezéEzért sokszor a birodalom határain kívül, ahol az említett rom- vel koszorút nyújt Szent Vitalis felé, akinek tiszteletére épült a boló tényezők nem érvényesültek, templom. Mellette két angyal és egy maradtak fenn a keresztény Kelet másik szent, a templom modelljét ragyogó emlékei. Talán Ravenna tartva kezében. Krisztus alakja, arca műemlékeit többen ismerik, magyar különlegesnek mondható. Fiatal, utazó könnyebben eljut oda, mint a szakáll nélküli, erőteljes fiatalember Szentföldre vagy Isztambulba. a Világbíró, úgy, mint néhány kataCsak a fontosabb emlékeket komba freskón. sorolva meg kell említenünk Galla A képek közötti felületeket fák, Placidia és Theoderik mauzólevirágok és állatok díszítik, úgy, umát, a két hatalmas bazilikát, a mint a többi ravennai templomban Szt. Appolinare Nuovót és a Szt. is. Sugallják az eredeti keresztény Appolinare in Classét (mindegyik gondolatot, mely szerint az anyagi a mozaikművészet legkiválóbb pélvilágtól nem elfordulni kell, hanem dáival rendelkezik), az ortodoxok és megszentelni azt. az ariánusok keresztelőkápolnáit és Az ariánusok keresztelőkáa San Vitale-templomot. Ez utóbbi polnája a 6. században épült. (Az kettőt mutatjuk be, röviden. ariánusok szentháromságtani eretA San Vitale (Szent Vitalis nekséget hirdettek. Tanaikat az első Az áriánusok keresztelőkápolnája. vértanú †304) templom 525–547 és második egyetemes zsinat ítélte Kupolamozaik között épült, akkor szentelte fel el, 325-ben és 381-ben.) ÉpítészeMaximiánus püspök. 540-ben tileg az ókeresztény építmények Jusztinianosz híres hadvezére, Belizár elfoglalta a várost és kör- sorába tartozik, amely a mediterrán területen tipikus volt. (A nyékét, és Bizánci Exarchátus néven a birodalomhoz csatolta. görögkatolikus templomok építésekor a jelenben is törekszünk A templom a konstantinápolyi Szergiosz és Bakkhosz temp- a keresztelés helyének építészeti megjelölésére vagy elhatárolom ikertestvére. Alaprajza nyolcszög, lására.) erre oktogonális cikkelyes kupola borul. Rendkívül figyelemreméltó a baptiszSzellemes és elegáns megoldás: a kupola térium kupolájának mozaikos ikonográfibordázatát (tartórendszerét) egymásba illő ája. Középpontjában Krisztus keresztelése kerámia amforák alkotják, ezért szinte molátható, amint derékig a Jordán vizében dern könnyűszerkezetűnek is minősíthető. áll – teljesen mezítelenül –, jobb oldalán, A kevés térbővítmény a hagyományosan a parton Keresztelő János önti a vizet fejékialakított szentélyrendszert jelenti. A re. A folyó másik partján egy díszes ruhájú szakirodalom így fogalmaz: „a feltárualak ül, a folyó pogány istene. Más ábrázoA San Vitale, Ravenna ló belső látszólag súlytalan, fényből és lásokon a víz mélyén, Krisztus lábai alatt, színből formált világ.” A csipkeszerűen legyőzve ábrázolják. A keresztelés jelenefaragott oszlopfőkben szinte eltűnik az anyagi mag. A falsíkok tét a tizenkét apostol alakja veszi körül, akiket két csoportban nehézkességét és monotóniáját teljesen feloldja a márványbera- Péter és Pál vezet. Ritmikus körmenetük célja a Hetoimaszia, kásos felület. azaz az utolsó ítélet trónja. Az ábrázolás Mt. 25, 31 közlése A templom mozaiksorozata eléggé hiányos, vagy eleve nem alapján alakult ki. Ezek szerint az ítélő Krisztus, „dicsőségének készültek el, vagy a reneszánsz idején pusztították el. (Érdemes trónjára ül”. A misztikus gondolat szerint az ítélet trónját az emlenne egyszer a keresztény Nyugat képrombolásait is megvizs- beriség készíti, és amíg eljön a Bíró, személyét a crux gemmata, gálni…) Lényegében a szentély mozaikrendszere maradt meg, vagyis az ékkövekkel díszített kereszt jelképezi, amelyet a tróés csak következtetni lehet arra a művészi kvalitásra, amely az non helyezett el a mozaikot készítő művész. egész templom díszítettségének idejében lehetett. keresztény antikvitás és a kora középkor építészete és A sokak által ismert szentélymozaik-páros egyike a csáikonográfiája egy szabad és bátor világot tár a szemlészárt, Nagy Jusztinianoszt ábrázolja, díszes kísérettel. Kezében lő elé. Ezen művek inspirációira a jelen kereszténységének igen ajándékokat tartalmazó tálat tart, amit a templomot szentelő nagy szüksége van.
A
Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
Ravenna templomai
5
Interjú Szászfalvi Lászlóval, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárával A Görögkatolikus Szemle Magyarország közel 300.000-es görögkatolikus közösségének lelkiségi lapja. Ezzel kapcsolatban tenném fel első kérdésem: Milyen kapcsolatban áll az említett vallási közösséggel? Sz. L.: A görögkatolikus közösség szolgálata felbecsülhetetlen értéket jelent az egész magyar közösség számára. Az elmúlt egy évben, úgy gondolom, hogy sikerült megismernem ezen közösség életét és a Görögkatolikus Egyházzal egy bizalmon alapuló hétköznapi dialógust megalapozni. Ebbe a bizalmi kapcsolatba beleértem mindkét püspökséggel, Fülöp és Atanáz püsp ö k ö k kel való jó kap-
Hogyan látja a Görögkatolikus Egyház helyzetét a többi történelmi egyház között? Miben látja egyházunk sajátosságát, egyedi vonásait? Sz. L.: Elsőként azt említeném, amely a görögkatolikus közösséggel való kapcsolatomban először megmutatkozott, az az egyedülálló lelki-szellemi kincs, amely a Szent Liturgiában, egyéb szokásokban, a mentalitásban, a családi közösségben megjelenik, és amely örökség megőrzésével az egyetemes magyar nemzet kulturális örökségét gazdagítja a görögkatolikus közösség. Az államtitkár úr 2010-ben azt nyilatkozta, hogy: „biztosítani kell az egyházi intézmények erősödését, a nyugodt stabilizálódást. Nem rátelepedve az egyházakra, hanem az akadályok megszüntetésével, a lehetőségek biztosításával igyekezzünk segíteni az intézmények fejlődését”. Eltelt egy esztendő. Mennyiben sikerült a célkitűzéseket megvalósítani? Hogyan látja, az egyház és az állam együttműködése mennyire valósul meg?
2011. november
6
csolatot, a bazilita szerzetesrenddel, az intézményekkel, valamint a gyülekezeti szinttel való napi kapcsolattartást. Arról is szeretnék itt megemlékezni, hogy jelentős számú magyar anyanyelvű görögkatolikus közösség él a határon túl, így Kárpátalján, Felvidéken és Partiumban, akik nagyon komoly lelki-szellemi-kulturális missziót végeznek ezeken a területeken, és akikkel szintén sikerült kialakítani a dialógust.
Görögkatolikus SZEMLE
Sz. L.: Itt két dolgot kell nagyon világosan látnunk, először is természetesen az állam és az egyház egymástól elválasztva működik, amely egy lényeges megállapítás és komoly értékkel bír mindkét szereplő számára. Viszont ugyanilyen fontos a második része ennek a tételnek, mely szerint az egyházat nem lehet kizárni a társadalom mindennapjaiból, a történelmi egyházak a legfontosabb közösségi feladatot betöltő intézmények évszázadok óta, és ebből a tényből következik, hogy indokolt az állam és az egyház együttműködése a társadalom érdekében. Korszakos jelentőségűnek tartom, hogy ezen együttműködés fontosságát az új Alaptörvény is kimondja. Az együttműködés milyen formái tapasztalhatók? Sz. L.: A 20. század szélsőséges, ateista diktatúráinak tragédiái rámutattak, hogy értékek nélküli társadalom esetén a következmények beláthatatlanok és az egész társadalom számára károsak. Éppen ezen korszakok tanulsága alapján az egyházak tevékenysége már azért is alapvetően tiszteletre méltó, mert évszázadok óta közösséget teremtenek, lelki-szellemi tevékenységükkel értékalapú közösségeket tartanak meg. Az már csak „hab a tortán”, hogy ezen egyházi közösségek oktatásiszociális-egészségügyi tevékenységet is végeznek. Hogyan tud egyházunk részt venni ebben az együttműködésben? Sz. L.: Tapasztalataim azt mutatják, hogy a görögkatolikus közösség megtartó ereje különösen fontos az elnéptelenedő, halmozottan hátrányos helyzetű kelet-magyarországi vidékeken, ahol az Önök közössége évszázadok óta jelen van. Ezeken
INTERJÚ szággyűlésnek. Úgy gondolom, hogy az új Országgyűlés az Alaptörvény elfogadásával hitet tett a hagyományos közösségi és emberi értékek mellett, kihangsúlyozva a család szerepét, a kereszténység nemzetmegtartó erejét, a határon túli magyar közösség jövőjéért való felelősséget, és ezzel új keretet alkotott, melyet együtt kell megtöltenünk tartalommal, ahogy arról már több kérdés kapcsán beszélgettünk. gazdagodás, illetve a biztos anyagi háttér megteremtése miatt, politikai párt helyett inkább egyházat alapítottak. Hogyan tudja, illetve kívánja a kormány ezeket a „vadhajtásokat”, „dudvákat” kigyomlálni, hogy a komoly, igaz hiten alapuló közösségek érvényesülhessenek, hiszen a szabadelvűség világában, a személyiségi jogokra hivatkozva mindent lehet.
Azok, akik kritikával illetik az egyházak tevékenységét, főleg azt nehezményezik – feltételezik –, hogy az egyházak meggazdagodni kívánnak és a vallásukat rájuk akarják erőltetni. Hogyan látja Ön ezt a problémát, van-e alapja az aggályaiknak?
Sz. L.: Köszönöm a kérdést, az elmúlt 20 év során folyamatos dilemma volt, hogyan lehet egyszerre biztosítani a vallásszabadságot, az egyházak közösségi tevékenységének méltányolását és egyben kiszűrni a rendszer potyautasait. Ezen év júliusában a Parlament elfogadta az új egyházi törvényt, és ez képes az Ön által is felvetett problémát kezelni, körülhatárolva a vallási tevékenység fogalmát, az egyházzá válás feltételeit, és komoly felelősséget helyezve Magyarország Országgyűlése felelős képviselői vállára. Ezzel egy új korszak kezdődött el.
Sz. L.: Itt az alaphelyzetet kell ismerni: Az egyházban működő személyek nem saját kft.-jük javát szolgálják azzal, hogy lelki-szellemi tevékenységüket a közösség érdekében végzik, oktatási-szociális intézményeket tartanak fenn, hanem ezzel a magyar állampolgárok testi-lelki-szellemi egészségét mozdítják elő. Ebből kiindulva egyértelműen látható, hogy az egyház munkájának támogatása valójában nem kormányzati kegy, hanem a magyar állampolgárok jólétéért vállalt felelősség. Egyébként, akik itt meggazdagodott egyházakról beszélnek, nyugodtan menjenek le Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén vagy épp Somogy megye apró falvaiba, ahol az egyházi közösség, a gyülekezet még ott van, és nézzék meg, milyen ott az egyházi élet. Nem vagyont fognak ott találni, hanem fáradhatatlan embereket, akik a közösség megmaradásáért küzdenek. Ismerünk viszont olyan vallási közösségeket is, amelyek valóban a meg-
Tapasztalatom szerint bizonyos politikai rendszereknek mindig az volt a céljuk, hogy bizonyos közösségeket (pl. család) gyengítsenek, hiszen az egységben mindig erő rejlik, az pedig köztudottan veszélyes dolog. Az egyházak ezzel ellentétben pont a közösség fontosságára teszik a hangsúlyt, s azokat kívánják erősíteni. Hogyan látja az összetartó közösség fontosságát? Illetve a jelenlegi politikai rendszer mennyire erősíti az egyházakat ebben? Sz. L.: Sajnos az elmúlt években olykor kormányzati pozícióból is elhangzottak élet- és közösségellenes javaslatok, melyekben egy kis liberális párt állt élen, amely azóta már nem tagja a magyar Or-
Mit javasol egyházunk vezetőinek és tagjainak, hogyan tudják legjobban támogatni egyházukat, nemzetüket? Sz. L.: Nem gondolom, hogy egy kormányzati politikusnak joga lenne kioktatni ebben a témában az egyház vezetőit, ezért az első gondolatom a köszönet, az elmúlt évszázadok és a szürke hétköznapok áldozatos munkájáért. Úgy látom, a görögkatolikus közösség és vezetői képesek a 21. században olyan evangelizációs munkát végezni, amellyel Isten igéje eljut a kelet-magyarországi kis falvak legszegényebb rétegeihez is. Különösen vonzó számomra az a család- és ifjúság pasztoráció, amit Önöknél megismertem, és mindezt a legnagyobb egyszerűségben teszik, ami számomra, mint református lelkész számára is, nagyon szimpatikus.
További áldozatos munkájára a Jóisten áldását kérjük! Sz. L.: Köszönöm a lehetőséget, és Isten gazdag áldását kívánom én is egyházuk egész közösségére, kívánom, hogy terveiket meg tudják valósítani; és amen�nyiben a jövőben segítségére tudok lenni a közösségnek, nyitott szívvel és lélekkel állunk rendelkezésre. Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
a vidékeken a pasztorációs munka sokszor jár együtt a szociális-oktatási feladatellátással, a mélyszegénységben lévők újra integrálódásának segítésével, mely az ország jövője szempontjából stratégiai feladat, és ebben a témában tudom, hogy kormányzati szinten mind velem, mind Balog Zoltán, Soltész Miklós, valamint Hoffmann Rózsa államtitkár kollégáimmal napi együttműködésben vannak.
7
GÖRÖGKATOLIKUSSÁG
E
gy mozgalom, egy lehetőség. Egy lehetőség, ami kihagyhatatlan. Miről is szól? Tenni valami olyat, aminek értéke van, ami „megdöbbentő”, hiszen ma már mindenki kompromisszumokat köt, néha még magával is. Figyelemfelhívás: „nézz szét és lásd meg, hogy hol van rád szükség”, akár egy kerítésfestés, egy udvarsepregetés vagy pár kedves beszélgetés erejéig, de vedd észre! Egy hétvége, három nap, 72 óra, 4320 perc. Igazán nem sok idő, mégis sokat jelenthet. Nekem, a társamnak, annak, aki valamit kap ettől a néhány naptól. Lehet az egy lefestett kerítés, melyre jobb ránézni, mint az előző rozsdás vasra, vagy akár egy kedves beszélgetés, egy játék, amire jó visszaemlékezni. A mi úti célunk a Magdaléneum Fogyatékosok Református Ápoló, Gondozó Otthona volt Nyíregyházán. Az intézet száz sérült gyermek otthona. A programhoz közel 20 fiatal csatlakozott. Két, élményekben gazdag délelőttöt tölthettünk el az ott lakó lányok társaságában. Az eredeti terv szerint első nap sétálni vittük volna őket, de végül a hideg időjárás miatt ez a program elmaradt. Helyette szombat délelőtt az intézet udvarát tettük rendbe, majd betekintést nyerhettünk a mindennapokba. Foglalkozás keretén belül láthattunk egy rövid előadást tőlük, táncoltunk, beszélgettünk velük. Az intézmény bemutatása után ebédre is meghívtak minket. A második napunk benti foglalkozással telt, szintén a
hideg időjárás miatt. Játszottunk, mesét írtunk, táncoltunk velük. Barátságok kötődtek és felismerések születtek, talán még szemléletek is változtak. A célunk, amellett, hogy egy szép és tartalommal teli hétvégét szerezzünk a fogyatékkal élőknek és magunknak is, az volt, hogy minél több korunkbeli fiatalnak megmutassuk azt az életformát, ahol nincsenek kompromisszumok. A sérült emberek számára a kompromisszum nem létezik. Egy bizonyos szinten mindig rá vannak utalva egészséges társaik segítségére, viszont ezt nem tudják viszonozni, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy azt sokan elvárnák. Helyette egy öleléssel vagy akár egy horgolt virággal mondanak köszönetet. Úgy gondolom, ha csak egyetlen fiatalnak is okozott ez a hétvége egy kis elgondolkozást és egy másabb szemléletet, amivel a sérült emberek felé fordul, illetve felismeri, magával viszi, és megpróbálja megvalósítani azt, hogy az a lelkület, amivel a mozgalomba becsatlakozott ne csak 72 óráig tartson, hanem minél tovább, akkor mindenképpen sikeresnek mondhatjuk a kezdeményezést. Számomra egy gyönyörű élmény volt a hétvége, és csak ajánlani tudom az „ajándékozás” eme formáját mindenkinek. A tudat pedig, hogy visszavárnak, és örömet okozhattam, azt hiszem, a legtöbb kompromisszummal felér, és nem csak 72 óráig. N.E.
72 óra kompromisszumok nélkül!?... „nézz szét és lásd meg, hogy hol van rád szükség”
2011. november
N
8
éhány hete parókusunk, Szabó Gábor atya felvetette, hogy csatlakozzunk ahhoz az országos mozgalomhoz, melynek a 72 óra kompromisszumok nélkül nevet adták. Ennek lényege, hogy fiatalok önként végeznek társadalmi munkát. Ez a megmozdulás idén október 14-15-16-án zajlott, melybe így demecseri egyházközségünk tagjai is bekapcsolódtak. Pénteken, a sálak kiosztása után az Ady Endre utcában három elhagyatott ház utcafrontját kapáltuk fel, tettük rendbe. Az egyik háznál a falból kinőtt fákat is kivágtuk, melyhez láncfűrészes segítséget is kaptunk. A munka sötétedésig tartott, és kellemes, jóleső fáradtsággal tettük el magunkat a következő napi tevékenykedésre. Ennek helyszíne a helyi köztemető volt, ahol a dombra felfelé haladva máris egy idős nénibe botlottunk, aki egy sír környékének megtisztításával vesződött. Pihenésre buzdítottuk, és hamar elvégeztük a gyökeres, gazos talaj megtisztítását. Tovább haladva a Hősök sírjánál célba értünk, a 24 névtelen katonának méltó emléket állítva ezzel. Mire befejeztük, addigra szépen eleredt az eső is, így jólesett az egyikünk édesanyjától kapott forró tea. Az arra járók mindkét nap érdeklődve figyelték tevékenységünket, ám sajnos volt, aki miután összeszedtük a szemetet – eldobta a sajátját. Hála Istennek, azért nem ez volt a jellemző, olyan is akadt, aki seprűt ragadva segítette munkánkat. A harmadik napi program közös Szent Liturgia volt, és megegyeztünk, jövőre is bekapcsolódunk az országos önkéntes mozgalomba, mozgósítva még több felebarátunkat. Bízunk abban, hogy az általunk csendben – nem kürtöltetve – végzett szolgálattal szebbé tettük és tesszük ezt a világot. Barnucz Anikó önkéntes Görögkatolikus SZEMLE
M
i, a múcsonyi fiatalok (MUFI) úgy döntöttünk, hogy a „72 óra kompromisszumok nélkül” elnevezésű program keretében idén is teszünk valamit a közösségért. Tavaly a régi, mára már használaton kívülivé vált temetőt próbáltuk meg újra látogathatóvá tenni. Idén sem volt kérdés, hogy részt veszünk-e a programban, a válasz természetesen igen volt. Úgy döntöttünk, folytatjuk a tavaly elkezdett munkálatokat, és újra nekivágunk az ótemető tisztításának, illetve rendbetételének. Azt gondoltuk, a temetőnek egy újabb részét tehetjük majd járhatóvá az ott nyugvók hozzátartozói számára, de a temetőbe érve meglepetés fogadott bennünket. A tavaly rendbehozott részt újra benőtte a növényzet, sőt újabb fák kezdtek nőni a területen. Így ismét annak a területnek a rendbehozásával kezdtük munkálatainkat. Célunk elsősorban a temető közepén álló kereszt láthatóvá tétele, s a temetőben álló sírok felkutatása volt. Gyorsan haladtunk a munkálatokkal. Először a kereszt környékét hoztuk rendbe, hiszen ez volt számunkra a legfontosabb. Ezután a temető sírköveinek megkeresése és az ezt övező területek növényzetének kiirtása következett. Számos sírt fedeztünk fel a fák és a sűrű növényzet között. Sajnos a legtöbb sírkő felirata mára szinte teljesen olvashatatlanná vált. Akadtak azonban olyanok, amelyeken jól olvasható a felirat, így az elhunytak hozzátartozói beazonosíthatják ott nyugvó őseik sírját. Miután a sírokat jól láthatóvá tettük, célunk néhány ösvény kialakítása volt, hogy a temetőt több irányból is megközelíthetővé tegyük. Kialakítottunk egy jól járható széles ösvényt, illetve két kisebbet is. Ezt az orgona- és akácfák kivágásával oldottuk meg. Ezen ösvények kialakítása során elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy a közlekedés rajtuk akadálymentes legyen. Így a talajt is elegyengettük, a belógó faágakat pedig lemetszettük. Az ótemetőben nyugvók hozzátartozói tehát ismét felkereshetik őseik sírját. Október 23-án, vasárnap panachidát végeztünk az elhunytakért. Mindannyiunkat örömmel töltött el, hogy idén is részt vehettünk ebben a nagyszerű programban, és újra a közösség javát szolgáló tevékenységet végezhettünk. Reméljük, hogy jövőre is lehetőséget kapunk a programban való részvételre, amelyben újult erővel vághatunk neki 72 órának kompromisszumok nélkül. Köteles Ádám
GÖRÖGKATOLIKUSSÁG
Száz évvel ezelőtt jelent meg Hodinka Antal kiadásában A Munkácsi görög szertartású püspökség okmánytára. „Ha a történet az élet tanítómestere, az élni tanulás tudománya; ha az elődök munkásságát, erőkifejtését kutatni már csak azért is hasznos, szükséges feladat, sőt kötelesség, hogy önmagunkat annál inkább megismerhessük: akkor e papságnak mindenek előtt saját egyházmegyéje múltját kell ismerni.” 1911-ben ezekkel a sorokkal ajánlotta Hodinka Antal professzor, a nemzetközileg elismert szlavista és történész a görögkatolikus papság figyelmébe forrásgyűjteményét, melyben a Munkácsi Egyházmegye fellelhető dokumentumait gyűjtötte össze az 1458 és 1715 közötti időszakból. Két évvel korábban már megjelentette a munkácsi püspökség történetét feldolgozó monográfiáját, mely a forrásgyűjteménnyel kiegészülve mind a mai napig a görögkatolikus egyháztörténet-kutatás nélkülözhetetlen eszköze. A kötet előszavában Hodinka Antal maga is részletesen bemutatja évekig tartó kutatásainak körül-
ményeit, míg a tudós történész munkásságát kutató Udvari István és Soós Kálmán írásai további információkkal szolgálnak. A számítógépekkel, szkennerekkel és digitális fényképezőkkel felszerelkezett mai kutatók őszinte tisztelettel veszik kezükbe Hodinka Antal kiadványát, hiszen hamar fel lehet fedezni a mögötte rejlő, szinte emberfelettinek tűnő munkát. Míg ma már a különböző hazai és külföldi levéltárak kevés kivétellel szabadon és könnyen kutathatók és elérhetők, Hodinka korában nemcsak a fizikai távolságok legyőzése jelentett komoly akadályt, hanem a kutatási engedélyek megszerzése is. A legtöbb jelentős egyházi levéltárban sok-sok jóindulatú közbenjárás eredményeként éppen csak azokhoz az iratokhoz jutott hozzá, melyeket a levéltárosok gondosan kiválogatva elé tettek. Volt olyan, a görögkatolikus egyház történetében kulcsjelentőségű hazai egyházi levéltár, ahová bejutni sem tudott, mivel a kutatási engedélyt megtagadták tőle. A tanulmányozásra megkapott dokumentumokat többnyire saját kezűleg írta át szóról szóra, majd pedig odahaza
KÖNYVBEMUTATÓ
nemesfémből készültek, gyakori volt az ezüst és ritka az arany. A kevésbé gazdag helyeken sokszor sárgarézből készítették, amit gyakran aranyoztak vagy ezüstöztek. Ritkán találkozunk textil ikonborítókkal, melyekre ékszereket és gyöngyöket varrtak. Ennek van egy magyarországi példája: a máriapócsi kegykép, amelyen a restaurálás előtti állapotban szintén látható volt a fehér borító a rávarrt hálaadomány ékszerekkel.
Ruzsa György: IKONBORÍTÁSOS OROSZ IKONOK egy budapesti magángyűjteményből (Gödöllő, 2011, magánkiadás)
A
könyv szerzője Ruzsa György, az MTA doktora, az ELTE Művészettörténeti Intézetének egyetemi tanára közel fél évszázada foglalkozik ikonokkal művészettörténeti és teológiai szempontból egyaránt. Számos könyvet írt e témában, ebben a legújabb kis könyvecskében egy budapesti magángyűjtemény 23 db fémborításos ikonjának bemutatására vállalkozott. Az ikon borításának ragyogása a belőle kiáradó égi, nem teremtett fényt szimbolizálja. Az ikonborító hasonló szerepet tölt be, mint az arany háttér. Ezeket a borítókat gyakran aranyozták, mivel ez a szín nem létezik a természetben, így az isteni fényt jelenti, amely elárasztja az embert. A katolikus kegyképeket is díszítették néha ezüstborítóval, ilyen különleges ikon és egyben katolikus kegykép is az esztergomi Bakócz-kápolna ikonja. Ezüstborítása 1732 és 1761 között készülhetett, Eröss Ádám várparancsnok megrendelésére. Az ikonborítók gyakran
Szergij Bulgakov atya írja „Pravoszlávia” című művében: „Az ikon a kegyelem jelenlétének helye. A keleti keresztény ember úgy imádkozik Krisztus ikonja előtt, mintha Krisztus előtt állna. Krisztus ikonjában titokzatos találkozó alakul ki Krisztus és az imádkozó között.” Ruzsa György említi a régi orosz, nemesfémből készült ikonborítókat kutató neves orosz művészettörténészeket is, mint pl. V. Ny. Lazarev, L. Sitova, M. M. Posztnyikova-Loszeva stb., utóbbinak tragikus élettörténetére is kitér. Loszeva férje papi családból származott, apja parókus, míg egyik testvére szerzetes volt. 1929 októberében Loszevát és férjét a híres moszkvai Bolsoj Színházból kilép-
a nyomdai szedés számára szépírással ismét átmásolta. Rengeteg időt és energiát fordított a kutatásra, s jelentékeny anyagi áldozatot hozott a cél érdekében. Sokat sejtetően ezt írja a forráskiadvány előszavának végén: „Ha mentől többen veendik hasznát s ennek eredményeként a püspökség történetét mentől alaposabban fogják megismerni, az én fáradozásom is meg lesz jutalmazva a tudattal, hogy ehhez én is hozzájárultam.” A tudós történész legfőbb jutalma valóban a „tudat” maradt, hiszen a forráskiadvány megjelentetése hatalmas anyagi veszteséget okozott számára. Az egyházának közömbössége és kiszámíthatatlansága meglepte és végtelenül elkeserítette Hodinka Antalt. Elkeseredésében addig jutott, hogy papírra vetette: nem is akar többé a görögkatolikusságról tudni… Végül győzött egyházszeretete, és feledve a csalódásokat, az 1920-as évektől kezdve Magyarországra telepedve tevékenyen részt vett a magyar görögkatolikusok szellemi életében a MAGOSZ keretein belül. mikor a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumához közeledünk, idézzük fel hálával Hodinka Antal személyét, és saját egyházmegyénkre vagy exarchátusunkra gondolva fogadjuk meg a cikk elején idézett szavait. Véghseő Tamás
A
ve követték, majd a házuk elé érve a férfit letartóztatták. A szovjet egyházellenes kampány keretében három évre mordvinföldi lágerbe küldték, ahol még szabadulása előtt megbetegedett és meghalt. M. M. Loszeva élete végéig gyászolta férjét, e szomorú „titkáról” tanítványainak nem beszélt, vallásosságát titkolnia kellett. V. Ny. Lazarev így nyilatkozott róla: „Ő valószínűleg szent.” Ruzsa György könyvében egy ikonkatalógus is szerepel, mely az ikonborításos ikonokat két fő fajtára osztja: nemesfém és nem nemesfém borításos ikonokra, melyek készítési ideje a 18. század vége és a 20. század eleje közé tehető. Mindkét típus ikonjait csoportosítja téma szerint is, elsőként az Istenszülő ikonjait tárgyalja, majd a szentek következnek: Szt. Barbara, Szt. Miklós, Rosztovi Szt. Demeter és végül egyetlen példaként az ünnepek ikonjai közül az „Istenszülő születése” szerepel (l. fotó. Készítette: Spitzer Fruzsina, megjelent a Szemle szeptemberi számában). Mindegyik ikontípusnál részletes leírás szerepel, többek között az ábrázolt szentek élete is megtalálható e remekül megírt kis könyvben, amit mindenkinek ajánlani tudok. Olbert Mariann művészettörténész Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
„… ezennel átadom a közhasználatnak”
9
Apokrif
(A család évének lapaljára)
Hasonlít az Isten országa a családhoz
C
salád születik, amikor egy férfit és egy nőt egymás iránt érzett szerelme elindítja az Atya és Fiú és Szentléleknek országa felé, ami áldott. Örök hűségben, kitartásban, küzdelemben, örömben együtt, mert: „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18b). Ezt követően, mivel istenképiségük velejárója az alkotás, alkotó társai lesznek az Élet Alkotójának, és gyermekeik születnek, beteljesítve a törvényt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28b). Ebben a feladatban nincsenek egyedül, mert velük van a Gondviselés és maguk is gondviselővé válnak. Szeretetben nevelik gyermekeiket, megtanítják őket az élet tiszteletére és szeretetére, az összetartozás fontosságára, elfogadásra és áldozathozatalra. Gyermekeik biztonságban érzik magukat, mert biztonságérzetet ad nekik az odatartozás, a biztos
Gyermekét egyedül nevelő szülők helyzete a világban és az egyházban
A
tanáz püspök atya kért meg, hogy az egyház támogatói szolgálatát bemutató oldalra írjak pici, kétszemélyes családunk életéről. Nagyon sokévnyi várakozás után ajándékozta meg a Jóisten házasságunkat kisfiúval. Sajnos, az apukát a negyvenéveseket elérő kapuzárási pánik – szerelembe esés – egy éven belül kiszakította családunkból. Egyedül maradtam kisfiammal, aki nagyon másképp viselkedett, mint a többi gyerek. Évek múlva derült ki, hogy mi ennek az oka. Nevezzük most marslakó bajnak, mert úgy tájékozódik az emberek közötti kommunikációban, mintha a Marsról érkezett volna. Ennek következtében kisfiamat nem tudtam senkire se bízni rövidebb vagy hosszabb időre, csak távol lakó családtagjaimra. Mindenki
2011. november
A
Öröm és béke
mikor adok időt magamnak arra, hogy nézzem az emberek szemeit, azt kell látnom, hogy se szeri, se száma az elégedetlen, keserű tekinteteknek. Mennyi minden nyomaszt mindnyájunkat! A munkánk, a szüntelen teljesítés, a megfelelés, a bizonytalanság, a sebezhetőség, a korlátaink, és akkor még nem is beszéltünk az anyagiakról, esetleges betegségekről, és ki tudja, meddig sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek olyan keserűvé, kiszolgáltatottá, szégyennel és félelemmel telivé tesznek, gúzsba kötnek. De a vágyunk, hogy ne így legyen, nem szűnik! A sóvárgásunk, hogy valaki kielégítse ezeket a vágyainkat, párunk, családunk felé irányul. Tőle várunk mindent, minden vágyunk kielégítését. Jól látszik ez akkor, amikor tinédzserek kapcsolataira tekintünk. Azok a fiatalok, akik mindenben csalódtak, magányosak, félelmekkel teltek, mindent a párjuktól
10 Görögkatolikus SZEMLE
érzelmi háttér, a számíthatok rád... Amikor a gyermekek felnőnek és maguk is párt választanak, akkor nem elveszít valakit a család, hanem új családtaggal, családokkal bővül, és az öregedő, fáradó hétköznapokat betölti az unokák hangos nevetése, mert: „Feleséged, mint a termékeny szőlőtő, házad falai között, fiaid, mint az olajfa sarjadékai asztalod körül. Íme, így áldatik meg az ember, ki az Urat féli” (Zsolt 127). És amikor sokak szemében elérkezik a vég, a megsemmisülés, akkor sem veszít el senkit a család, mert: „Boldog az út, melyen mégy lélek…”
Nincs vége semminek, csupán véget ér a „Hasonlít…” és jelenvalóvá lesz a VALÓSÁG.
mást meg kellett és kell a mai napig is értenem, hogy nem szeretnének rá vigyázni, vele foglalkozni. Nagyon sokszor kell szívességkérésként megélnem azt, ami a többi gyereknek természetesen jár: iskoláztatás, sportolás, zeneoktatás, hittanoktatás. Mint egyedül élő szülőnek és nőnek, minden terhet egyedül kell viselnem és hordoznom. A legnagyobb teher, hogy a gondolataimat és gondjaimat nem tudom megosztani senkivel nap mint nap. Mindent egyedül kell kitalálnom, elintéznem, megszerveznem. És a megoldandók manapság csak szaporodnak. Nagyon sok mindenhez segítséget kell kérnem a ház körül. Hála Istennek, mindig van, aki segítsen. Viszont azt is többször megtapasztaltam, hogy férfisegítségre kiszolgáltatottként hány és hány férfi csapott be és károsított meg. Ha férfi állna mellettem, időben elzavarta volna az ilyen alakokat. Terhet jelent az egyház viszonyulása az elvált emberekhez. Nem tudom, hány évet
kell vezekelnie egy egyedül maradt embernek, hogy az egyház ismét elfogadja, feladatokkal bízza meg. A gyermeküket egyedül nevelő szülők nem szingliéletet élnek, csak magukra gondolva, hanem gyermekeket nevelnek, értéket hoznak létre. Mégis és mégis hálával tartozom a Jóistennek azért, hogy van megértő munkahelyem, ahol elegendő jövedelemhez jutunk, van önálló otthonunk, van segítő családom, vannak jó papjaink; hogy nem buktam el, és van egy szép és okos kisfiam, aki mindennap megajándékoz szeretetével, apró-cseprő dolgaival. Az egyház segítőszolgálatának figyelmébe ajánlom, hogy az idősgondozás mellett figyeljen a családokra. Lehet, hogy csak néhányórás felügyeletre van szükség, hogy az édesanya eljusson orvoshoz vagy hivatalba, esetleg egyszer-egyszer tornázni.
várnak, és ha nem adja meg, a kapcsolatukkal együtt a szó legteljesebb értelmében az egész világ dől össze számukra. A család azonban másra hivatott, mintsem hogy szűnni nem akaró vágyaink csillapításának barlangja legyen. Egy férfi és egy nő nagyon szeretheti egymást, de a házasság ennél valami sokkal több. A keresztény házasság, ami Szentség, és nem egy papír, mindkettőnk kiteljesedésének és örömének a szolgája, melyben a felek krisztusi szeretettel vannak párjuk iránt. A házasságban lemondunk saját kielégülésünk elkeseredett hajszolásáról, és elköteleződünk társunk és a kapcsolatunk iránt. A házasság sokkal több puszta érzésnél, hiszen számomra ezután feladat is. Elköteleződtem a házastársam öröme mellett, felelősséget vállaltam azért, hogy örömének eszköze legyek. És persze Ő is ezt teszi, így lesz számunkra a kapcsolatunk fontosabb, mint önmagunk, és ezért áldozatra is képesek
vagyunk. Mindketten hajlandóak vagyunk lemondani önmagunkról, ha a kapcsolatunk ezt kívánja. Szent Pál azt mondja, hogy a men�nyek országa béke és öröm a Szentlélekben. Gondolatait kölcsönözve mondhatjuk, hogy a házasság is ilyen! Megélheti a békét és örömöt az, aki részese egy olyan házasságnak, amelyen rajta van a Jóisten áldása, és amelyben a társak elköteleződtek egymás és kapcsolatuk iránt. Egyszerre lehet önfeledt, és leginkább tudatában önmagának, hogy ki is valójában: akit szeretnek, és aki szeret, vagyis fontos vagyok! Nincs bizonyítási kényszere, nincs kisebbrendűségi érzése, nem boldogtalan, mert nincs benne félelem. Így találhatunk rá mindnyájan arra az örömre, „amelyet a boldog Ilona érzett, amikor a drága keresztet megtalálta.”
Belics Éva, Szikszó
Biró István komlóskai parókus
„Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18b) (1 Tim 2,15)
A
miskolci Papi Bibliakörben éppen az elmúlt héten olvastuk az 1. Timóteus levél 2. fejezetét. A fejezetben Szent Pál apostol az asszonyokkal szembeni elvárásait fejti ki elég részletesen. S tanulságként a végén hozzáteszi: „Gyermekek szülése által fog üdvözülni…” Nagyon meglepő ez a kijelentés, hiszen a női nem üdvösségének útját az apostol gyermekek szülésében látja. Nem könnyű az üdvösség ezen útját a női nemnek manapság megtalálni. A közszellem
Gondolatok a család évében „Üdvözölve legyetek, mert nektek hálás az isteni nevelésű leány az imádság tanításáért és minden tisztességért! Üdvözölve legyetek, a sokféle jótétemény kölcsönös szerzői az Isten Anyjával, egymást erényekkel építgetve!” (Akathisztosz a szent és igaz istenős Joákim és Annához, 10. ikosz) álás lelkű az az unoka, aki azzal a tudattal imádkozhatja az Istenszülő szüleihez ezeket a szavakat, hogy ősei az élet minden időszakában imádsággal, böjttel és alamizsnával ajánlották egész családjukat a Jóistennek. Mindezt tették a sajópálfalai kön�nyező Istenszülő árnyékában minden nap, és az aggkort elérve láthatták családjukon, soksok örömön és szenvedésen át az Isten áldását. Sokan vagyunk, akik köszönetet mondhatunk imádságos nagyszüleinkért. Körültekintve a világban azt tapasztalhatjuk, hogy milyen sokan nem fürödhetnek környezetük imádságos szeretetében. Nap mint nap találkozhatunk a család és benne az em-
H
azt sugallja, hogy elég 30 éves kor után szülni. Addig tanuljon, szórakozzon, utazzon, éljen. S sokszor a munkahely féltése, a karrier miatt egy, nagy ritkán két gyermeket vállalnak az anyák, de már fél év után újra dolgoznak. Nem tudni, Pál hány gyermekre gondol, de biztosan többre, hiszen azt írja, hogy „gyermekek”, tehát több mint egy gyermekre gondol. Egy sokgyermekes édesanya mondta: Számomra az anyaság jelenti a karriert, hiszen ebben teljesedhet ki egy nő élete. Szíve mélyén minden nő erre a karrierre vágyódik: az anyaságra. Sokszor mi férfiak akadályozzuk meg a női nemet ebben a karrierben. Nem akarunk magunknak terhet, nem akarunk erőfeszítést tenni az életért. Szegény
nők hogyan fognak így üdvözülni? Jézus búcsúbeszédében, amikor az elválásról beszél, ezt mondja: „Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra” (Jn 16,21). Ez az, ami vigaszt ad az életet elvállaló édesanyának. Szomorkodik, mert eljött az órája. A szülés órája, a fájdalom órája, a kishalál órája. A szülés után azonban öröme van, mert ember született a világra. Adja Isten, hogy minél több édesanya válassza az üdvösségnek ezt az útját.
ber válságával. Életünk tele van békétlenséggel. Korunk embere egzisztenciális válsággal küzd. A megélhetésért folytatott küzdelem, a munkahelyen való megfelelési kényszer, a túlterheltség, az önmagunknak vagy mások által felállított egyre magasabb mércének való megfelelés mind terheltté teszi testünket-lelkünket, személyiségünk torzul, békétlenné válunk. Szeretnénk fiataljaink előtt jó példával járni, de érezzük, egyre nagyobb kihívás ez is számunkra. Gyermeknek, fiatalnak pedig egyaránt a békés, szeretetteljes családi környezetre van szüksége egészséges fejlődése érdekében. Ha ez hiányt szenved, gyermekeink bizonytalanná válnak. A fiatalok körében gyakran tapasztalható a félelem. A problémáktól való menekülés szenvedélyekbe torkollik. Sokak keresnek pillanatnyi megoldást alkoholban, drogban, a szexualitás útvesztőiben. Szenvedélybetegségek az élet minden területén előfordulnak. A fájdalomtól való menekülés gyógyszerfüggőséggé, a könnyű pénzszerzési lehetőség játékszenvedéllyé, a jó életért folytatott harc munkaszenvedéllyé válik, a fogyasztói társadalom által sugallt ,,szerezd meg”-kényszer a pénz és hatalom szeretetének szenvedélyét hordozza. Az érvényesülés- és karriervágy is szenvedél�lyé válhat, és ,,a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el” (1Pt 5,7). Felüti fejét a családtagok közötti viszály, egymás meg nem értése, családon belüli agresszió. Sok család szétesik… Jézus, a lelkek és testek orvosa mondja: ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Mt 9,12b13). Krisztusban az Isten irgalmassága a bűn szolgaságában sínylődő emberhez hajolt le. Nekünk, keresztény embereknek óriási ma is, mint minden kor emberének a feladata: utánozzuk Krisztust, merjünk lehajolni és felemelni úgy, ahogy Krisztus tette. Ehhez nélkülözhetetlen a bensőséges kapcsolat Istennel az
imádságban és a szentségi életben, hogy Isten akaratára rátaláljunk, beteljesítve személyi méltóságunkat. Kereszténységünk az élet értékét fogalmazza meg számunkra. Az értékvesztett, értéktévesztett világban hiteles családi életekre van szükség. „Az Isten szeretet” (1Jn 4,8)! Az elidegenedés, elszigetelődés béklyójában élő embertársainkhoz sokszor nehéz megtalálni az utat. Ugyanakkor bizonyos: számunkra, Krisztusban hívő emberek számára nagy felelősség hárul. Valakitől ezt hallottam: csak akkor üdvözülhetünk, ha képesek vagyunk üdvözíteni. Egy jó szón, egy igaz mosolyon, szeretetteljes meghallgatáson, szolidaritáson, hitelesen megélt cselekvésen keresztül tehetjük meg az első lépéseinket társadalmunk szociális problémáinak orvoslására, legalább mikroszinten, ember és ember találkozásában. Fontos, hogy a családunk legyen az a biztos pont, ahol Krisztusba tudunk gyökerezni, ahol hitet, erőt, tartást, elfogadást kapunk. Így végső soron a feltétel nélküli szeretet tapasztalatát szerezzük meg. Krisztusi arcunk a családban alakul ki és fejlődik. „Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi, amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét, midőn a földből előbúvik.” (Wass Albert: Te és a világ) Thodoryné Szarka Anita
Dudás László görömbölyi parókus
Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
„Gyermekek szülése által fog üdvözülni…”
11
Családok a médiában Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Egyik a másik nélkül értelmezhetetlen, mint ahogyan anyanyelvünk ember szava is egyszerre tartalmazza a nőt és a férfit. Így ketten alkotnak egységet, ők a család alapjai. Igazi családdá akkor válnak, amikor Isten áldásával gyermekük születik. Ekkor válik a férfi apává, a nő anyává. A biológiai különbségekből adódóan természetes módon alakultak ki a családban betöltött szerepek. Az apát erősebb testalkata, racionálisabb gondolkodása a családfői szerepre teszi alkalmassá. Az anya saját testéből szüli és táplálja gyermeküket, ő az érzékeny, a gondoskodó. Ez a természetes családmodell volt a jellemző – kisebb-nagyobb változásokkal – egészen a XX. századig. A múlt század
nek a családjukra, így a média meghatározó szerepet tölt be egy család életében. Egy átlag szobában a bútorok elrendezése is arról tanúskodik, hogy a televízió szobáink oltárává emelkedett. Milyen is ma a médiában szereplő családmodell? A mai – főként a kereskedelmi – médiában az anyaság, a család, a házasság tiszteletével szemben az individualista embertípus kerül előtérbe. A családalapítás helyett a mindenféle kötöttségek nélküli párkapcsolat a jellemző, hiszen azt a legkisebb vita után is fel lehet adni. A média mintha a modern kori keresztényüldözés eszköze lenne, szinte alig láthatunk olyan filmeket, amelyekben keresztény család szerepelne, vagy Krisztus bármilyen formában is megjelenne. A filmekben és reklámokban szereplő családmodellben általában az apa rengete-
boldogságot. Az anya is dolgozik, az ő életében is a karrier a legfontosabb, a család csak a második helyen áll. Szülés után néhány hónappal újra munkába áll, az anyai ösztönnél erősebb a pénzvágy, kisgyermekeinek nevelését idegenekre bízza. Sajnos manapság a magzatgyilkosság is teljesen természetes a nők számára, sőt, azokra néznek ferde szemmel, akik vállalják harmadik, negyedik gyermeküket is. A gyermekek a családi hierarchiában egy szinten állnak a szülőkkel, a minimális bölcsességgel és élettapasztalattal rendelkező gyerekek véleménye a családban ugyanannyit ér, mint a szülőké, hiszen így demokratikus. A szülők tisztelete már idejétmúlt dolog, hiszen az korlátozná a gyermek szabadságjogait. Az ún. X-generációs gyermekek – ma már felnőttek – számára készült gyermekműsorok a szórakoztatás mellett értéket teremtettek, fejlesztették a gyermekek ismereteit, igazságérzetét, értékrendjét igyekeztek a helyes irányba terelni még akkor is, ha a kor politikai nézeteinek megfelelően ezekben a műsorokban sem kaphatott szerepet a vallási nevelés. Az Y-generációs gyermekeknek vetített rajzfilmekben – mesének nem nevezném – groteszk figurák harcolnak egymással, nagy teret kap az erőszak; mindezt gyermekműsor címén vetítik gyermekeinknek, csak mert az erőszak és agresszió rajzolva és animálva kerül a tévé képernyőjére.
M
a már szinte alig van olyan család, ahol ne lenne tévékészülék. Jó lenne, ha minden családban tudatosan és mértéktartóan használnák ezt az egyébként remek találmányt.
2011. október
Szikora Csilla
12
politikai, gazdasági és sok egyéb változásainak hatására ez az idillikus családkép felborulni látszik. Ezt a negatív változást tovább erősíti a médiából áradó tudatos család- és kultúraromboló értékrend. A tömegkommunikáció uralta világban már nincs szerepe Krisztusnak, a felnövő nemzedék felszínes és mulandó földi javakban keresi boldogságát és életének célját. Statisztikák szerint egy átlag magyar felnőtt 4-5 órát tölt naponta tévénézéssel, míg mindössze napi fél-egy órát szentelGörögkatolikus SZEMLE
get dolgozik, hiszen csak egy sikeres férfi ér valamit. Megteremti családja számára a szükségesnél nagyobb házat, autót, és azokat a szórakoztató műszaki és játékeszközöket, amelyeket a média kínál – ironikus módon pontosan a családi kötelékek felszámolására. Az apa szabadon választhat másik családot a régi, „megunt” családja helyett, és a történetet is úgy alakítják az írók, hogy a feleségét megcsaló, a családját elhagyó férjjel érezzünk együtt, aki a történet végére megtalálja a megérdemelt
LELKISÉG
SZENT HELYEK ÉS TÁRGYAK Az Instrukció utolsó liturgikus témáit jelöli a cím, melyeket a jelen keretek között csak érintőlegesen mutathatunk be. A TEMPLOM. Valamennyi vallásban megszentelt hely, melyhez az istenség jelenléte és tisztelete kapcsolódik, itt találkozhat vele az ember. Az Ószövetségben is betöltötte ezt a jel szerepet. Az Újszövetség ezt mással fogja helyettesíteni: Krisztus testének, az egyháznak jelével. Így érthető, amit Jézus a szamariai asszonynak mond, hogy Istent elsősorban „lélekben és igazságban” kell imádni. (Vö. Jn 4,21-24) A templom az eljövendő idők képe és hirdetője, mely teljességét az Újszövetségben éri el. „Az Egyház az élő kövekből épült új templom.” (Instr. 103.) A végső időben jelül szolgál, utat mutat „Izrael királya, az egyetlen Szent” felé, aki közénk jött, hogy elvezessen Országába, amely „a mi mennyei hazánk” (Fil 3,20). A „mennyei Jeruzsálemben már nem lesz templom, az Isten és a Bárány trónja” áll majd ott és lesz a temploma. (Vö. Jel 21,22) A földi templom a mennyei szentély jele, előképe, s egy másik világba, Isten jelenlétébe visz át. A földi és a mennyei világ kapcsolatát a keresztény liturgiában gyakran emlegetik. A keleti templomokban a hajó és a szentély kapcsolata szimbolizálja jelen állapotunkat. A liturgikus misztérium pedig megjeleníti, hogy az emberiség visszakapja az isteni dicsőség köntösét, melyet a bűnbeesés előtt viselt. AZ OLTÁR. Az Istennek bemutatott áldozati ajándékokhoz kapcsolódik. Hálát, hódolatot, segélykérést és engesztelést fejez ki. Központi helye van, megszenteli az ajándékot. (Vö. Mt 23,19-22) A keresztény oltár egyszerre a Szentek Szentjének beteljesedése, az új áldozat golgotai oltára, az utolsó vacsora asztala, az Úr sírja és feltámadásának színhelye, minden szentségi kegyelem forrása, valamint a mennyei liturgia oltára. (Vö. Instr. 104.) A SZENTÉLY. A szakrális tér legszentebb része. A hajótól rács, függöny vagy ikonosztáz választja el. Itt az oltár, ahol felajánlják az áldozatot. Csak az léphet be ide, aki meg van bízva szent feladat elvégzésével. A hajóval különféle körmenetek, mozgások kötik össze, melyek sajátos pedagógia mentén irányítják a híveket az oltár felé. Ezek révén megvalósul az Ige és az Eucharisztia közös ünneplése, föllebben az Isten titkát eltakaró függöny, s megtörténik a Fiú megtestesülésében és húsvéti titkában való részesülés. (Vö. Instr. 105.) AZ AMBÓN. Maga a szó a „felemelésre” utal. Jelképisége az Úr üres sírjára vonatkozik, ahonnan feltámadt, és ahonnan a „feltámadás angyala”, a diakónus – olykor felemelve az evangéliumos könyvet – szüntelenül hirdeti feltámadásunk örömhírét. Akár különálló építmény, akár csak kijelölt hely a hajóban, itt olvassák fel az evangéliumot, innen mondanak homíliát, s ide lépnek fel az énekesek szolgálatuk teljesítésére. A saját hagyományokkal s a fenti szimbolika figyelembevételével kell vis�szaállítani az ambón használatát. (Vö. Instr. 106.) A keleti templomokban a szent épületek terét kiegészíti az előcsarnok és a keresztelőmedence. AZ ELŐCSARNOK. A templom bejáratánál található, és több szertartásnak is színtere lehet. Különösen azoknak, melyek a katekumenek és a bűnbánók számára vannak fenntartva. (Pl. bűnbánati imádságok, a zsolozsma imaórái és mások.) A KERESZTELŐMEDENCE. A „Jordánnak”, vagy a Krisztus halálába történő alámerülés medencéjének is nevezik, melynek vize a bűnnek való meghalás vizévé válik. A keresztelőmedence alakja változatos, közös vonás, hogy mindegyik a sírt jelképezi, melyben alámerülve Krisztussal meghalnak, kiemelkedve pedig Vele együtt a Lélek által feltámadnak a keresztelendők. „Rendes körülmények között a templomon kívül kellene elhelyezkednie”, mert az egyházat jelképező templomba való belépést a keresztség és a műróval való megkenés megelőzi. Ha kívül van, akkor a templom bejáratának közelében kell elhelyezkednie. (Vö. Instr. 107.) Dr. Soltész János
LELKIATYA VÁLASZOL Mit lehet tenni, ha a gyerek nem akar templomba járni? A szülők, nagyszülők soha el nem mulasztják a vasárnapi misét, de az ifjabbak a barátok, tanulmányok hatására eljutnak erre a pontra.
N
em kis gondot jelentő kérdésére egy négygyermekes családanyának, Eva Petriknek „Gyermekeimmel” c. könyvéből szedem össze a választ: „Ne hagyjuk, hogy a vasárnap egyszerűen ránk szakadjon, hanem hozzunk ki belőle valamit. Akkor gyermekeink számára sem lesz szabadidő probléma és nem fognak unatkozni. A vasárnap hozza össze általában az egész családot. A nap megtervezésében mindenkinek legyen része. Így valamennyien megértik, hogy a közös ügy sikeréhez mindenkinek hozzá kell járulnia, ha azt akarja, hogy neki magának is öröme legyen. De a vasárnap nemcsak a mi napunk, hanem az Úr napja is. Ez nem azt jelenti, hogy a »vasárnap egy részét az Úrnak áldozzuk«. Hiszen az ebédidőnket sem »áldozzuk« a közös étkezésre! Hanem a nap egy részét Istennel töltjük, mert szeretjük Őt, mert Ő a mi közösségünk, családunk középpontja. Persze mindez nem sokat ér, ha gyermekeinknek nem élmény a szentmise, hanem csak éppen átvészelik, talán unatkoznak is. A túl magas követelmények ellenszenvet válthatnak ki. Amíg gyermekeink még kicsinyek, ne kötelezzük őket a teljes vasárnapi szentmisén való részvételre. Ezt az egyház sem teszi. És a nagyobbakat sem lehet erre kényszeríteni, ha egyszer vonakodnak. Más utat kell keresni, hogy felébresszük a gyermekekben a részvétel vágyát. Hogy valamiben részt akarjunk venni, ismernünk kell azt. Tegyük esti imánk részévé valamelyik liturgikus imát! Így a gyermeknek már nem lesz minden új, amit a templomban hall. Már meglévő élményhez kapcsolhatja ezeket. Szükséges az is, hogy a gyermeknek jó helye legyen a szentmise alatt, ahonnan mindent megfigyelhet, amit a pap csinál. Senkit se zavarjon, ha valamit kérdez szüleitől, mert van, amit rögtön meg kell magyarázni, és nem lehet későbbre halasztani. Ha lehet, vegyen a gyermek aktívan részt a liturgiában. Magát a belső részvételt nem érzi belső cselekvésnek. A jól kialakított gyermekmise az iskolások igazi vasárnapi istentisztelete. A mozgások (állás, leülés, térdelés stb.), az ének, a közös ima, a gyermekeknek szóló prédikáció mind ezt a célt szolgálja. A gyermekek gyónásában gyakran visszatér ez a mondat: szórakozott voltam a szentmisén. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink örömmel, és ne bűntudattal vegyenek részt azon, meg kell szabadítanunk ettől az aggálytól. Meg kell őket szabadítanunk ettől az aggálytól. Meg kell nekik magyaráznunk, hogy az »áhítat« ebben az esetben nem azt jelenti, hogy órákig kizárólag az Istenre gondolunk. Erre az apa vagy az anya sem képes. Ezt az időt Istennel szeretnénk tölteni, vele beszélgetni, vele ünnepelni. »Amikor együtt vagyunk – mondta a mama a gyermekének – mindent együtt csinálunk. Beszélgetünk, tervezgetünk, ebben vagy abban a segítségemet kéred, együtt eszünk… és közben biztos nem felejted el azt, hogy velem vagy. « Vajon Istennel ez másképp lenne? Milyen ferde fogalmaink vannak néha nekünk, felnőtt embereknek!” Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
26.
13
SZERZETESI OLDAL
A szerzetesi élet, az Istenben való élet
2011. november
Michel Van Parys OSB A Szent Kereszt felmagasztalása monostor egykori apátja Chevetogne A Keleti Egyházak Kongregációjának tanácsadója
Először is a misztériumok megélésén keresztül történő evangelizációról beszélnék. Azt gondolnánk, hogy a szerzetesi élet különleges részesedést jelent az isteni titokból. A szerzetesség azonban a házassággal ellentétben nem szentség, így magától értetődő, hogy nem erről van szó. Már a kezdetektől fogva a monasztikus szerzetességnek, s annak elődjének, az első keresztény generációk aszkétáinak sem volt más céljuk, mint hogy a keresztény beavatási szentségeken keresztül (keresztség, bérmálás és Eucharisztia) megéljék az emberiségnek juttatott kegyelmet. Aszkéták, szerzetesek és apácák munkálkodtak azon, hogy azonosuljanak Antiochiai Szent Ignác gondolatával, miszerint „Uruk és Megváltójuk, Jézus Krisztus követőivé váljanak.” Teljes létükkel – testükkel, lelkükkel és szívükkel – törekedtek arra, hogy Hozzá hasonlóvá váljanak. A Szentlélek segítségével azon fáradoztak, hogy az egyetemes életszentségre való felhívásra válaszoljanak. (II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium 39-40.) Hamar rá kellett jönniük azonban, hogy e kegyelmeket törékeny edényekben hordozzák. A szerzetesi hivatás, ahogy a többi cölibátusban, engedelmességben és szegénységben megszentelt élet, Isten Királyságának itt a Földön levő valóságos meglétének a bizonyítéka. Az Istentől kapott új élet Krisztusban az emberi gyengeségen és szegénységen keresztül munkálkodik. Pál apostol tapasztalatait élik meg saját életükben, és ez az, ami miatt a szerzetesi életet élők a „laos”-hoz tartoznak, azaz Isten emberei, laikusok. Továbbá ez az oka annak, hogy miért is volt a szerzetesség a keleti egyházak lelke. „Keleten a szerzetesség nem volt egy elkülönített állapot, egy precíz kategóriája a keresztényeknek, inkább egy viszonyítási pont minden kereszténynek… A monostor egy prófétai hely, ahol minden egyes tett Isten dicsőítésévé válik, ahol a szeretet úgy jelenik meg, hogy minden ember a közösségi életben való mércévé válik, és ahol az emberi lény telhetetlenül és korlátok nélkül keresi Istent, példaként állítva ezt minden ember számára.” (II. János Pál pápa, Orientale Lumen 9.)
14 Görögkatolikus SZEMLE
A PRÓBA M
ost azonban hagyjuk a monasztikus életforma mindennapi gyakorlatainak teológiai magasságait. Engedjék meg, hogy utaljak a sivatagi atyák elbeszélései alapján arra, hogy mi történt a „Scetis” sivatag egyik legszínesebb alakjával, János testvérrel (~360). „Úgy tartják, hogy János testvér a világtól elvonulva egy thébai öreg atyával élt a Scetis sivatagban. Ez az atya vett egy darab száraz fát, elültette, majd ezt mondta János testvérnek: ’Öntözd minden nap egy kancsó vízzel, amíg gyümölcsöt nem terem.’ Nos, a víz olyan messze volt, hogy este kellett elindulnia, és csak a következő reggel tudott visszatérni. Három év elteltével a fa életre kelt és gyümölcsöt hozott. Ekkor az öreg fogta és a templomba vitte a gyümölcsöt, majd így szólt a testvérhez: ’Vedd és edd, íme az engedelmesség gyümölcse.’ (János testvér 1.) jelenkor gyermekeiként igen elgondolkoztatónak találhatjuk ezt a történetet. Hogyan rakhat egy spirituális atya egy ilyen értelmetlen, embertelen terhet egy szerzetesjelöltre? Emlékszem egy élénk beszélgetésre az Apopthegmata Patrum szerzője, Jean Claude Guy atya és Basil Krivochien püspök, egykori Athosz-hegyi szerzetes között. Guy atya úgy tekintett erre a történetre, mint a szerzetesi keménység és a keresztény szeretethiány egy példájára. Bazil püspök megvédte a lelki atya cselekedetét, szent embernek mondván őt. Egyértelmű, hogy nyers engedelmességről van szó. Háromszor 365 napon keresztül, éjszaka elindulni egy üres kancsóval, és csak másnapra térni vissza, egy durva
A
próbatétele a türelemnek. Azonban úgy vélem, hogy János testvér meglehetősen jól ismerte ezen engedelmesség biblikus jelentését. A fa, a száraz bot az elátkozottságot jelképezi, a bűnt, amely az emberiség bukását okozta. János testvér nem egy patak közelébe ültetett fa volt, amely évről évre gyümölcsözik, ahogy az első zsoltár mondja. Hogy egész létét átható keresztségi kegyelemben részesüljön, az élet vizéhez, a Szentlélekhez vezető hosszú és nyugodt úton kellett, hogy végigmenjen. Minden egyes nap foglalkoznia kellett saját mivoltával, hogy ő a száraz fa, amely mellé Izaijás próféta eunuch képe szintén párhuzamként állítható: az ember gyerek nélkül, akinek nem volt neve Izraelben. Azonban úgy vélem, még többről van szó. Amikor Isten lehetővé teszi a lehetetlent, a lelki atya a jelölt fájdalmas erőfeszítéseinek gyümölcsét beviszi a templomba. A szavak, melyeket kiejt, emlékeztetik a szerzetesközösséget, hogy mi az, amit az agapéban és az Eucharisztiában ünnepelnek: „Vedd és edd!” János testvér engedelmességének gyümölcse nem annak a jele, hogy a kereszt száraz fája hordozza a mi megváltásunkért az élet gyümölcsét, és így az Isten Paradicsomának életadó fájává válik? (Jel 2,7) Nem az élet gyümölcse az, amelyet megízlelünk az Eucharisztiában, mely Krisztus halálig tartó engedelmességének, kereszthalálának az ajándéka számunkra? Talán ebben a történetben benne van minden a szerzetesi életről, és annak kapcsolatáról a húsvéti és a szentségi misztériumokkal. Fordítás: Fedor András, Molnár Dezső, Nyalka Miklós
S Z I N A X Á R I O N S
Alexandriai Szent Katalin nagyvértanúnő
November 22.
zent Cecília szűz vértanúnő Rómában született vagyonos és előkelő családban. Fiatalságától a keresztény hitben nevelkedett. Buzgón imádkozott, segítette a szükségben levőket, és finom ruhája alatt durva szőringet viselt. Bár fogadalmat tett, hogy megőrzi szüzességét Krisztusért, szülei úgy határoztak, hogy egy Valerianus nevű pogány ifjúhoz adják feleségül. A szent nem mert ellenkezni szülei akaratával, de könnyek között kérte Istent, hogy vőlegénye higgyen Krisztusban, és küldje el angyalát szüzessége megőrzésére. Házasságkötésük éjszakáján Cecília elmondta férjének, hogy egy angyal áll őrt mellette. Figyelmeztette, hogy az megölné őt, ha hozzá merne érni. Valerianus kérte, hogy láthassa az angyalt, de menyasszonya azt válaszolta, ez csak akkor lehetséges, ha megtisztul hitetlenségéből. „Hogyan tisztulhatok meg?” – kérdezte. A válasz szerint: Ha megkeresztelkedik Orbán pápától, látni fogja az angyalt. A férj kérte a szentet, hogy vezesse az üldözések elől a Via Appia barlangjába rejtőzött püspökhöz. A bölcs püspök oktatása behatolt az ifjú lelkébe, s mind ő, mind a testvére, Tibertius megtért a kereszténységhez. A testvérek szétosztották vagyonukat a szegényeknek, gondozták a betegeket, és eltemették a halálra kínzott keresztényeket. Almachius kormányzó az ítélőszék elé állíttatta a testvéreket, s miután nem tagadták meg hitüket, kegyetlenül megkínoztatta őket. A kormányzó el akarta kerülni, hogy példájuk befolyásolja az embereket, ezért elrendelte, hogy a vértanúkat hurcolják a városon kívülre, és ott kerüljön sor a lefejezésre. Amikor a katonák vezetője, Maximus, csodálva állhatatosságukat, megkérdezte, miért nem félnek a haláltól, azt válaszolták: az ideiglenes életről az örök életért mondanak le. Többet akart tudni erről, és saját házába vezette őket. Cecília papot hozott, aki Maximus egész családját megkeresztelte. A következő napon, amikor a testvéreket lefejezték, Maximus mindenki előtt megvallotta, hogy látta lelkeiket a mennybe szállni. Ezért a hitvallásért Maximust is halálra korbácsolták. A kormányzó el akarta kobozni a kivégzettek vagyonát, de amikor elmondták neki, hogy Cecília már szétosztotta azt a szegényeknek és szavaival 400 férfit megtérített, elrendelte a lefejezését. A hóhér háromszor sújtott le a karddal, de csak megsebesíteni tudta. Három nap múlva halt meg barátai karjában. Vértanúsága 250 körül történt. Amikor 1599-ben sírját felnyitották, testét különleges testhelyzetben, fejét hátrafordítva, nyakán a kardcsapások nyomaival találták meg. Temploma előtt ma egy márványszobor pontosan így ábrázolja a szentet.
K
November 25.
atalin nagyvértanúnő az alexandriai kormányzó, Constus lánya volt a 3-4. század fordulóján. A fiatal lány kitűnt szépségével és okosságával, kiváló nevelést kapott, s megismerte az ókor legnagyobb filozófusainak a műveit. Számtalan nemes férfi szerette volna feleségül kérni, de szüleinek azt mondta, hogy csak olyanhoz menne feleségül, aki meghaladja őt nemességben, vagyonban, szépségben és bölcsességben. Édesanyja, aki titokban keresztény volt, saját lelki atyjához küldte tanácsért Katalint. Miután meghallgatta a lányt, elmondta, hogy ismer egy ifjat, aki őt mindenben meghaladja: „Tekintete sugárzóbb a fénylő Napnál, és az egész teremtést az ő bölcsessége kormányozza. Gazdagságából nyújt a világ minden népének, mégsem lesz az soha kevesebb.” A Mennyei Vőlegény képe égő vágyat ébresztett a hajadon lelkében, hogy láthassa Őt. Ekkor a remete átadott Katalinnak egy Istenszülőikont a gyermek Jézussal a karján, s kérte, hogy imádkozzon hittel a Mennyei Vőlegény édesanyjához, aki meg fogja hallgatni őt és megadja szíve kívánságát. Katalin egész éjszaka imádkozott, s álmában meglátta a Legszentebb Szüzet, aki ezt mondta isteni Fiának: „Nézd a hajadon Katalint, milyen szép és erényes.” De a gyermek elfordította a fejét és így szólt: „Nem, ő csúnya és hitetlen. Ostoba koldus, és nem bírok ránézni, amíg el nem hagyja vallástalanságát.” Katalin elszomorodva tért vissza a remetéhez, és elmondta, mit látott álmában. A szerzetes szeretettel oktatni kezdte a Krisztusban való hitre, figyelmeztette, hogy őrizze meg tisztaságát és szüntelenül imádkozzék; ezután részesült a keresztség szentségében. Majd újra látomásban látta az Istenszülőt Gyermekével. Az Úr most gyengéden tekintett rá, és egy csodaszép gyűrűt nyújtott át neki mennyei jegyességének zálogaként. Amikor Maximianus 305-ben meglátogatta Alexandriát egy pogány ünnepség alkalmával, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Az ünneplés különösen fényes volt: az áldozati állatok hangja, az áldozatok füstje és szaga betöltötte a várost. A tömeg Alexandria arénáiban tombolt az emberáldozatok kínjain, akik nagy része keresztény volt. Katalin ekkor a pogány papok és a császár elé lépett, megvallotta hitét az egyetlen igaz Istenben, és nagy bölcsességgel mutatta meg a pogányok tévelygéseit. A hajadon szépsége lenyűgözte a császárt, de be akarta bizonyítani neki a pogányság felsőbbrendűségét. Maximianus ezért Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de a szent legyőzte őket a vitában, és Krisztus híveivé tette őket. A császár ezért a bölcseket is máglyára ítélte. Katalin keresztet rajzolt rájuk, s azok bátran elfogadták a halált. A császár ezután a gazdagság és a hírnév ígéreteivel próbálta elcsábítani a hajadont. Amikor dühödt visszautasításban lett része, parancsot adott, hogy borzalmas kínzásokat kelljen kiállnia, majd vessék börtönbe. Augusta császárnő is látni akarta őt. Testőreivel elment hozzá a börtönbe, s látva lelki erősségét s az isteni kegyelemtől ragyogó arcát, mindnyájan Krisztus hívei lettek. A következő napon ismét az ítélőszék elé állították. Kerékbetörés fenyegetése mellett sürgették, hogy áldozzon a bálványoknak. Katalin rendíthetetlenül közelített a kerékhez, de egy angyal azt darabokra törte. E csoda láttára a császárnő, testőre és 200 katonája is megvallotta hitét Krisztusban, s mindet lefejezték. A császár ekkor házasságot ígért, de Katalin ismét visszautasította, csak Krisztushoz, Mennyei Vőlegényéhez akart hű maradni. Ajkán imádsággal hajtotta fejét a hóhér kardja alá. Ereklyéit a hagyomány szerint angyalok vitték a Sínai-hegyre. A 6. században megtalálták fejét és bal kezét, s azokat az akkoriban Jusztiniánosz császár által épített sínai monostor templomában helyezték el.
Az oldalt szerkesztette: Dr. Papp Szabolcs
Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
Szent Cecília
15
A
fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, re-
ménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétsé-
geid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet. /Albert Schweitzer/
X-, Y- és Z-gener á
ció
IFJÚSÁGI OLDAL
Ha nagymam MMORPG, sk ánkat kérdeznénk, hogy m ype, bootolás, i is az a WO like W legalább az eg yik kérdést meg vagy LOL, akkor szerencsés , , ha fordítva is igaz tudja válaszolni : ki . a palántát, hogy tudja azt, hogy mikor és ho A kérdés persze gyan kell elülte an kell kacsát tömni, vagy m a szőlőt? ikor kell permet tni ezni Társadalmunk neráció tanította tudása átrendeződött. Koráb ban az idősebb az ifjakat, a felh ge ték át. Az eszk özök, amiket ük almozott tudást lassan csepeg tet-ükapáink is ha évszázadokon sználtak (pl. ka át pa laki, annál jobb változatlanok maradtak. Min él idősebb volt ), an értett a szak vamájához, anná tudását. Nem cs l inkább elism ak a szakikra ke er té még lehetett va ll k itt go ndolnunk la dás halmozódot ki igazi polihisztor. Mostanra , egy évszázada t azonban annyi tu mány több terü fel, hogy nem találunk olyan embert, aki a tu letén kiemelke dőt tud alkotni. doegy adott terüle Az is kihívás, ten felhalmozot hogy t tudásban elm élyüljünk.
2011. november
X-generációba azokat az embereket soroljuk, akik az 1960-1970-es években születtek. Hozzájuk már közelebb áll az internet világa. Megpróbálnak haladni a korral, tájékozódni a legújabb netes trendekről, de „nincs annyira a vérükben”, mint a későbbi generációknak. Az X-generáció elnevezés azonban régebbi gyökerű. A mai 40-50 éveseket fiatalkorukban lázadónak tekintették: házasság előtt léptek intim kapcsolatba, nem olyan vallásosak, mint szüleik, és úgy írták le őket, mint akik „nem tisztelik szüleiket”. Az Y-generáció alatt a mai húszon- és harmincéveseket értjük. Ennek a generációnak már nem jelent problémát eligazodni a felgyorsult világban: pörög az életük, és megpróbálnak „uptodate” lenni a technikai vívmányokban. Gyakorlatiasan használják a számítógépet, a telefonokat, nem jönnek zavarba, ha valami új technikát kapnak kézhez: azonnal feltalálják magukat, és birtokba veszik. Ennek a generációnak már egészen más vágyai vannak, mint az előzőnek. Már nem csupán a családalapítás, hanem a karrierépítés is céllá vált, ami egy teljesen új terület a generáció nőtagjainak. Sokan megpróbálnak egyensúlyozni munka és karrier között, de mivel nincs korábbi minta arra, hogy ezt hogyan is lehet véghezvinni, nő a belső bizonytalanság. Más elvárásokkal lépnek munkába: olyan munkát szeretnének végezni, amit szeretnek is. Ha nincsenek megelégedve valamivel, akkor tovább állnak. Ez elsőre nagyon pozitívnak és öntudatos létnek tűnik, de mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala: a szociális élet sérül, hidegebbek és keményebbek. Korábban az volt a szakmailag elismert, aki nagy tapasztalattal rendelkezett, ma a fiatalságnak adnak teret. Ez frusztráló a fiatalok számára, hiszen 30 éves korukra „meg kell valósítaniuk önmagukat”, „be kell futni”, „el kell helyezkedni”. A sok „kell”-ben pedig valahol elvész a család és a kiegyensúlyozott élet. Erről a generációról egy sci-fi sorozat epizódja jut eszembe. Ebben a fantáziavilágban, egy párhuzamos dimenzióban a fiatalság a legfőbb érték, 30 év felett már nyugdíjas az ember…
16 Görögkatolikus SZEMLE
Ha a 90-es években születtél, akkor már a Z-generáció tagja vagy. Ez a generáció már egyenesen a technika világába született bele, ők azok, akik a csörgővel együtt már egérrel és billentyűzettel is játszadoztak. Ennél fogva „vérükké vált” a technika, a különböző kommunikációs eszközök. Ők már meg sem lepődnek azon, hogy a YouTube mobiltelefonon is elérhető. Viszont rajtuk is igen nagy a nyomás, hiszen minél hamarabb el kell dönteniük, hogy milyen pályára lépnek és milyen karriert akarnak befutni. A szóhasználatukat már végképp nehezen értik meg a nagyszülők, igen sok szlenget használnak. Korábban a magánélet védelme teljesen természetes volt. Egy bizonyos szűk körrel osztottuk meg félelmeinket, csalódásainkat és fájdalmunkat. A közösségi oldalak egy új lehetőséget biztosítanak arra, hogy minél több embernek és minél gyorsabban öntsük ki a lelkünket. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mindennek van jó és rossz oldala is. Egyrészt az illető nagyon könnyen és nagyon gyorsan megkönnyebbül attól, hogy elsírja a bánatát a Facebookon, Iwiwen, blogon,Twitteren stb. De: ehhez az információhoz illetéktelen emberek is hozzáférnek, nem csak a legjobb barátaink olvassák. Azt is sokan elfelejtik, hogy ami egyszer a netre kerül, annak nyoma marad még akkor is, ha kitöröljük a posztot vagy a képet. Hosszabb távon egészen máshogy hathat a személyiségre ez a gyors frusztráció levezetés. A frusztráció igen kellemetlen, de szükséges része az életünknek. Szociális támaszokra szükségünk van, de arra is, hogy mi magunk belső világunkban próbáljunk meg valamit kezdeni ezzel a teherrel, így alakulnak ki megküzdési technikáink. Tehát próbáljunk meg türelmesebbek lenni szüleinkkel, nagyszüleinkkel, nincs könnyű dolguk a XXI. században. Ha egy írástudatlan ember kezébe könyvet adunk, nem várhatjuk el tőle, hogy azonnal el tudja azt olvasni. Ugyanígy nekik is időre van szükségük, hogy megértsenek egy teljesen más, egy teljesen új nyelvet.
MESE A király, aki látni akarta a Jó Istent É
lt egyszer egy király. Hatalmas birodalma volt, s az alattvalók sokasága hódolt neki. Országát sokszor bejárta, mindent megtekintett, amit csak lehetett. Egy napon azonban mégis különös kéréssel fordult tudósaihoz és a papokhoz: mutassák meg neki Istent! – Ha nem tudjátok megtenni – mondta a király –, a legszigorúbb büntetést mérem rátok. Bezzeg megijedtek ám a tudósok s az ország papjai! Tanakodtak, mitévők legyenek, de egyiknek sem jutott ám eszébe egy okos gondolat. Már mindannyian búsulásra adták fejüket, amikor egy pásztorember is értesült a dologról.
GYERMEKOLDAL
– Hát csak ez a baj? – mondotta a pásztor. – Majd megmutatom én neki! Nyomban a király színe elé vitték a nyájőrzőt. – Menjünk ki a pusztába! – mondotta a királynak. Ki is mentek, s a pásztor a magasan járó napra mutatott. – Nézzen bele, felség! A király gondolkodás nélkül a napra vetette tekintetét, de rögtön elfordította fejét, s így kiáltott fel: – Azt akarod, hogy megvakuljak?! – De uram, királyom – mondotta a pásztor –, hiszen a nap csupán egyetlen teremtett dolog, Isten nagyságának gyönge visszfénye csupán… Hogyan akarod hát Őt magát látni, ha alkotásának fényét sem bírja kiállni szemed? – Okos pásztor vagy, bölcsen feleltél – mondotta neki a király. eg is jutalmazta érte gazdagon, s a legjobb tanácsadójának maga mellé vette.
M
Előző havi rejtvényünk helyes megfejtése:
Teljes szívemből kiáltok hallgass meg engem NYERTESEK:
GRATULÁLUNK! A rejtvény megfejtését minden hónap 15-ig kérjük eljuttatni a szerkesztőség címére (lásd 19. oldal)
A rejtvényünket hónapról hónapra Sárosi Attiláné Marika néni készíti. Köszönjük munkáját!
VÍZSZINTES: 1. Delila párja; 7. Az áruló; 12. Zamat; 13. Sára fia; 15. A cet utasa; 17. Magyar étel; 19. Római ötszáz; 20. Tizenéves fiú; 22. ..........; 29. Előde; 30. Ceruza bele; 31. Orvos teszi; 33. Kén vegyjele; 34. Önmarcangolás; 36. Nem ép; 38. Sír; 39. Zénó; 40. Ráborul; 42. ...-mars!; 44. Rian fej nélkül! 45. Hentes eszköze; 46. Női név; 48. Néma Pest!; 49. Tárgy ragja; 50. Írófolyadék; 51. Terhet cipelő; 53. .......... FÜGGŐLEGES: 1. Szerep fele!; 2. Dehogy!; 3. Egyházi szertartás; 4. ..........; 5. Ozmium vegyjele; 6. Vízparti növény; 7. Jód vegyjele; 8. Nem régi; 9. Egyházi létesítmény; 10. Elemzés (ék. föl.); 11. Vízi növény; 12. Kamil vége!; 14. Többes szám jele; 16. ..........; 18. Oroz; 20. Károly; 21. Nyílászáró; 22. Lyukas rúd; 23. Fás terület; 24. Kicsinyítő képző; 25. József vége! 26. Római ötszázegy; 27. Feszítőeszköz; 29. Egyik évszak; 32. Papírra vetteted, 35. Nem hagyta ott; 36. A hitetlen; 37. Hó teszi a lábunk alatt; 40. Az idegtől történhet; 41. Női név; 43. Inas vég nélkül!; 45. Van ereje; 47. RSS; 50. Te meg ő; 52. Paripa; 54. Római ezer.
2011. november
Fazekas Nelli, Hajdúszoboszló; Gajdos Emese, Daróci; Kovács István, Bököny; Ollé Imréné, Orosháza; Zugosi-Szabó Gergelyné, Piliscsaba.
Megfejtendő: vízszintes 22., függőleges 4., vízszintes 53. és a függőleges 16.
Görögkatolikus SZEMLE
17
„Ismeri a jégmadár legendáját? ... Amikor a jégmadár kimerül a tenger feletti repülésben, párja, a nőstény alája száll, és erősebb szárnyain továbbviszi. Az ember is ezt keresi a feleségében: a jégmadarat.” (William Somerset Maugham)
MOZIVÁSZON ELŐTT A 2002-es Evelyn című film egy Írországban történt valós eseményt dolgoz fel. Desmond Doyle (Pierce Brosnan) egy háromgyerekes apa, aki sokat dolgozik, hogy el tudja tartani a családját. Az ötvenes évek Írországában járunk. Egy nap, mégpedig szenteste után egy nappal azonban azzal kénytelen szembesülni, hogy a felesége belefáradva az állandó anyagi gondjaikba és a nehéz megélhetésbe, elhagyja férjét és három gyermekét. Doyle még bele sem tud gondolni az elkeseredettségbe és csalódottságba, amit felesége okozott számára, mert elveszik tőle gyerekeit. Mivel a férfinak nincs állandó munkája, a hatóságok elveszik tőle a gyerekeit, és katolikus árvaházban helyezik el őket. Noha az asszony kettesben sem volt hajlandó tovább küzdeni a család együtt maradásáért, a férfi elhatározza, hogy egyedül van ugyan, de mindenképp küzd a családja egyben maradásáért. Az apa mindent megtesz annak érdekében, hogy visszakapja a gyerekeit, pedig helyzete nagyon kilátástalan. A kislányáért, a kilencéves Evelynért és a két kisebb fiúért: Maurice-ért és Dermot-ért összeszedi magát. Munkát vállal, éjjelnappal dolgozik, ügyvédet fogad, rendezi lakáshelyzetét. Esélytelennek tűnő harcot
indít a hivatal ellen, mindenáron vissza akarja kapni a gyermekeit. A gyerekek is szenvednek az árvaháztól, inkább szegényebb körülmények között, de apjuk mellett szeretnének élni. A férfi minden célja az, hogy újraegyesítse a családot. Ennek a szent célnak az érdekében nem ismer lehetetlent. Olyanra vállalkozik egy ügyvéd barátjával, amire korábban senki: kihívni a jogot az ír felsőbírósággal szemben. Ha nyer, megdönti az egész családjogi törvénykönyvet. Doyle harca Írországban az atyai szeretet és az emberi szellem erejének manifesztációjává vált. A vallásosság és az írek vallásos szemlélete áthatja a filmet. Mindenki az apának drukkol a hivatalos törvénnyel szemben. A bíróságon az ügyészség azzal érvel, hogy hogyan képzeli Doyle, hogy ő egy személyben a gyerekeknek olyan családmodellt tud nyújtani, mint például a szent család esetében, ahol édesanya és édesapa is van. Desmond Doyle válasza helytálló: van egy ennél is ősibb kapcsolat: Atya és Fiú. A bíróság végül neki ítéli a gyermekeit. A valós történetben Doyle-nak nem három, hanem hat gyermeke volt, és miután elhagyta őt 1953-ban a felesége, két évre rá nyerte vissza gyermekeit. Desmond Doyle a bátorság, a kitartás és a szeretet hősévé vált Írországban. Sokszor ezek az összetevői egy család egybentartásának. A lánya, Evelyn Doyle írt egy könyvet Evelyn igaz története címmel, ami sikerkönyv lett Írországban. A film rámutat arra, hogy hittel hegyeket mozdíthatunk el. Amikor Doyle elhatározza, hogy visszaszerzi gyermekeit, mindenki esélytelennek gondolja, hisz a törvénnyel és a joggal senkinek sincs esélye szembemenni. De az igaz szeretet még ezeket is legyőzi. Egy ilyen filmet látva gondolunk csak bele, milyen szerencsénk van a családunk-
2011. november
KÖNYVESPOLC MELLETT
18
Sánta Ferenc a Halálnak halála című elbeszélésében két rabot kísért kivégzésre egy őr, kezében rájuk irányított géppuskával, teljes ruházatban; sok csat, szíj, kötés, tölténytár, nehéz csizma, feszesen ülő sapka, felcsavart köpeny, oldalzsák, keresztpánt, távcső… stb. nehezítette a mozgását. Patakzott róla a veríték. A rabok egymás mellett, egyszerű ruhában előtte mentek. Időnként rájuk üvöltött: – Közelebb egymáshoz! Még egy kis idő, és nem fogtok szellőzködni! Vagy inkább nagyon is fogtok szellőzködni, csak nem tudtok majd róla! Nyomorult bitangok, majd nem szellőzködtök! A két rab egymással pedig mindenféle szép, nemes, emelkedett dologról beszélgetett. A festészet korszakaiban, a filozófiai irányzatokban, az irodalomtörténet titkaiban, a vallástudomány kérdéseiben, a botanika rejtelmeiben, a hit világában kalandoztak ide-oda, hihetetlen lexikális tudással, pontos adatokkal, precíz ismeretekkel felszerelve. Beszélgetéseiket csak az őr be-bekiáltása szakította meg: Görögkatolikus SZEMLE
kal, és mindennap hálát kell adni azért az egységért, amiben élhetünk. Az arány már megváltozott: nagyobb a szétbomlott családok száma. A családok maguk bomlanak fel, a házaspárok elválnak, a szülők magukra hagyják gyermeküket, vagy épp a gyermekek menekülnek el a szülői háztól. Fel sem mérik annak az egyetlen igaz köteléknek az értékét, ami mindenen átsegítheti őket. Amikor egy hollywoodi sztárt megkérdeztek, hogy mi az évtizedek óta tartó házasságának titka, csak annyit felelt: a válás nem opció. Azaz, amikor a problémák jönnek, nem merül fel az, hogy mi van, ha rosszul választottam, mi van, ha nem illünk össze, mi van, ha stb. stb. stb… – egyszerűen nincs ha. A problémamegoldás van, mint egyedüli opció. Onnantól, hogy a Jóistennek fogadalmat tettünk, olyan kapcsolat alakul ki két ember között, ami a rokoni kapcsolattal egyenlő. Azt sem lehet felbontani, azzal indokolva, hogy mostantól nem a testvérem, mert összevesztünk. Ez teszi a családot családdá: a fel nem bonthatóság. Ezért meg kell küzdeni nap mint nap, de nem kérdés, hogy megéri-e. Doyle története ezt a felbonthatatlanságot mutatja be, azt a szent célt, amellyel Isten az embert a család közösségébe küldte. Legeza Kata
– Jobbra bitangok, tartsatok jobbra! Fogjátok be végre a szátokat! Abban a pillanatban, amint kimondta, lába megbicsaklott, az egész teste előrelendült, majd kibillenve az ösvény szélére, a meredeken próbált megkapaszkodni, de artikulálatlan üvöltéssel belezuhant a kavargó vízbe. Fegyverét magasra tartotta, a hullámok elkapták a testét, és a nehéz menetfelszereléssel a folyó közepére sodorták. Az egyik rab utána ugrott. – Maradjon! – szólt előtte a másiknak. – Kitűnő úszó vagyok. Az őr ruházata feldagadt a víztől, nehéz csizmája húzta a mélység felé. Mindhiába csapkodott. A parton lévő irányította társát: – Jobbra! Még jobbra, még! A társa odaért a fuldoklóhoz, belemarkolt a hajába és kivonszolta. Az ösvényre fektették. A kezében szorított puskát elvették tőle. Kigombolták a zubbonyát, ingét. Mesterséges légzéssel próbálkoztak. Később, felemelve lábánál fogva, a szája
HÍREK, ESEMÉNYEK öklendezve bocsátotta ki a vizet magából. Majd újból mesterséges légzéssel élesztették. – Jobban van? – kérdezték tőle a rabok. Kinyitotta a szemét. Jobbra-balra nézegetett. – Adja neki vissza a puskáját! – szólt a magasabbik rab a társának. – Jobban érzi magát? – kérdezgették az őrt. Erre az nagy nehezen feltápászkodott. A hangok nehezen hagyták el az ajkát. – Micsoda emberek maguk? – először fordult elő, hogy nem tegezte őket. – Magukat felakasztják holnap! Nem tudják? Az alacsonyabbik egy pillanatra lenézett a földre és ezt mondta: – De tudjuk! Az őr elkezdett öltözködni. Majd állt egy darabig. Egész teste remegett. – Jöjjön… Menjünk tovább, jó ember! – mondta a magasabbik. És elindultak. A másik így folytatta: – Egészen neurotikus állapotba került. Nem is csoda, ha jól emlékszem, akkor Freud szerint a neurózis kiindulópontja a bizonytalanság és a kisebbrendűség érzése… Elnevették magukat és mentek tovább.
A nagyobbik azt mondta: – Visszatérve lord Byronhoz, illetve Walter Scotthoz például… Van, amikor jobb nem törődni azzal, miféle kötelet köt nyakunkra a történelem. Hiszen – s ez a novella mondanivalója is – ez a kötél szertefoszlik az emberben, ha képes felismerni az Istenben értelmet kapó események jelentőségét. Ez a novellabeli két ember tanúságot tett arról, hogy semmi sem annyira fontos – még az életünk sem –, mint a szeretet, az Isten, az ő parancsainak megtartása. Ez a magatartás, ez a szépséget teremtő erő győz a pusztítás, a gonoszság, a háború és a halál szörnyűsége felett, hogy van örök élet. Ezért táncoltak az emberek az ostromlott városban, ezért fejtettek matematikai példát a siralomházban, ezért borotválkoztak a légoltalmi pincében az emberek, ezért fésülködtek meg a thermopülai ütközet előtt a harcosok. Az 1945-ös bécsi ostrom alatt a filharmonikusok előadásai csak tíz napig maradtak félbe. A felszabadult városban két nappal a csata után felcsendült Schubert befejezetlen szimfóniája. Ezek a dolgok kiléptetik az embert az időből, a mulandó dolgokból, és beléptetik egy más időbe, az örökkévalóságból varázsolnak valamit ide a földre. Legeza József
Vendégünk volt Böjte Csaba
géről: „Milyen jó lenne, ha mi is megtanulnánk Jézustól a belső nyugalmat, a végtelen derűt, a bizalmat, amellyel körülveszi a világot. Hogy könnyedén tudjunk egymáshoz szólni, hogy könnyedén tudjuk egymás kezét megfogni, hisz ő is testvérem, őt is a Mennyei Atya teremtette… Annyi lehetőség van a hétköznapokban a szeretetre. Annyi alkalom van jót tenni egymással, lehajolni a másikhoz, azt mondani: nem baj, most nem sikerült, de fog ez menni, segítek, melléd állok.” (Csaba testvér) Az elmélkedés végén a jelen lévő mintegy 1000 fő együtt imádkozta el a Miatyánkot, énekelte el az erdélyi himnuszt és a Boldogasszony Anyánk egyházi éneket, ezt követően Atanáz püspök atya áldása zárta a felemelő lelki délelőttöt. Szabó Zoltánné
2011. szeptember 27-én abban a különleges megtiszteltetésben részesültek az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Két Tannyelvű Általános Iskola diákjai, nevelői és meghívott vendégei, hogy vendégül láthatták az önzetlen segítőkészségéről híres, erdélyi, ferences szerzetest, Böjte Csabát. Csaba testvér az erdélyi fiatalokból álló, progresszív, népzenei motívumokkal átszőtt rockzenét játszó Role zenekarral érkezett, és elmélkedést tartott „Tanévnyitó gondolatok” címmel. A ferences szerzetest az „árvagyerekek azon követeként” ismerik világszerte, aki fáradtságot nem ismerő teherbírással járja a világot, és hirdeti a gyermekekkel való testi-lelki törődés égető fontosságát. Az elmélkedés során Csaba testvér kötetlen, szívet melengető egyszerűséggel beszélt a hitélet fontosságáról, és az egymás felé fordulás, az egymásra való odafigyelés emberi szükségessé-
Meghívó a Szent Bazil Oktatási Központ nyílt napjára 2011. december 10-én, szombaton nyílt napot tart a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ Középiskolája. Az iskola vezetősége és diákjai nagy szeretettel hívnak és várnak mindenkit, akiket érdekel az intézményben folyó képzés, s természetesen azokat is, akik még nem döntöttek továbbtanulásukat illetően.
Helye: Hajdúdorog, Ady Endre utca 23-27.
Emelt szintű oktatással bővül a 20122013-as tanévtől a képzési kínálatunk: KÉPZÉSEINK: • 4 évfolyamos általános gimnáziumi képzés • 4 évfolyamos gimnáziumi képzés, kémia-biológia emelt szint • 4 évfolyamos gimnáziumi képzés, informatika emelt szint • 6 évfolyamos gimnáziumi képzés • mezőgazdasági szakmacsoportos szakközépiskolai képzés • vendéglátás-idegenforgalom szakmacsoportos szakközépiskolai képzés A gimnáziumi osztályokban az első idegen nyelvet továbbra is emelt óraszámban oktatjuk. A távolabb élő diákok számára kollégiumot biztosítunk, ezzel is erősítve a keresztény nevelést.
HÍREK
A Máriapócsi Lelkigyakorlatos és Zarándokház szeretettel várja a lelki töltekezésre vágyókat az év hátralévő hónapjaiban is lelkigyakorlataira: November 17–20. – Szenvedélybetegek lelkigyakorlata Vezeti: Titkó István atya December 3–4. – Karácsonyi lelkigyakorlat - karácsonyi ikon segítségével Vezeti: Nyirán János fődiakónus December 12–14. – Karácsonyi papi lelkigyakorlat papok, tisztelendőasszonyok, tanulmányvégzett papnövendékek jelentkezését várjuk. Vezeti: Kiss Domonkos atya OSB December 17–18. – Pedagógusok lelkigyakorlata Vezeti: Ősz Tibor atya Bővebb információt a +36-42/585-020-as telefonszámon, vagy a www.mariapocsi-zarandokhaz.hu weboldalon találnak az érdeklődők.
Görögkatolikus SZEMLE
2011. november
GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE
– GÖRÖGKATOLIKUSOK LELKISÉGI LAPJA • Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60.; Tel.: 42/415-911; E-mail:
[email protected] Szerkesztette: Zadubenszki Norbert • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • ISSN: 1416–793X A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a
[email protected] címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonon kérhető.
19
