Csath Magdolna: Honnan, Hová? Kairosz Kiadó, Budapest, 382 oldal, 2013. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A globalizáció egyik elismert kutatójának Rüdiger Safranskinak1 – német filozófus és közíró magyarul is megjelent könyvében olvasható a következő gondolat - „A modern globális tudat valószínűleg akkor született, amikor 1969-ben leszállt a Holdra az első ember, és a világűrből, a Holdról lenézett a kék planétánkra. Ekkoriban kezdett az ember eufóriából pánikba esni”…”A kételkedés és a rossz közérzet végül ebbe az antropológiai kérdésbe torkollik: mennyi globalizációt bír el az ember?” Csath Magdolna is felteszi könyvében az előbbiekben elhangzott gondolathoz hasonló kérdést: „ Milyen globalizációt szabad támogatni egy olyan kicsi és Trianon által drasztikusan megcsonkított országban, mint Magyarország? A szerző könyvének 27.oldalán idézi Desmond Tutu ismert dél afrikai püspököt, aki azt mondta, amikor „az európai misszionáriusok Afrikába mentek, akkor velük volt egy Biblia, míg a helyi délafrikainak volt földjük. Akkor azt mondták nekik – értsd az afrikainak - , hogy csukják be a szemüket és imádkozzanak. Amikor aztán kinyitották a szemüket kezükben maradt a Biblia, de már nem volt földjük. A könyvben több helyen is arról ír a szerző, hogy a globális tőke hazánkban szokatlanul nagyrészt hasított ki a magyar nemzeti javakból. A globalizáció elutasítóinak és bírálóinak előfutárai már megtalálhatók az újkor nagy filozófusai között. A XVIII. század ismert társadalomkutatója, Rousseau már akkor elítélően írt az európaiak, azaz a fehér ember túlzott ethnocentrizmusáról. Három vagy négy évszázad óta, amióta Európa lakosai elözönlötték a világ többi részét, csakis magukat tartják embernek. Amióta az európaiak azzal kínlódnak, hogy a különböző tájak vad népeit saját életmódjukhoz szoktassák, egyet sem tudtak közülük megnyerni még a 1
Safranski, R. (2004): Mennyi globalizációt bír ki az ember? Európa Kiadó, Budapest. p.24.
1
kereszténység számára sem, mert a hittérítők néha keresztényeket csináltak belőlük, de civilizált embereket sohasem. Semmi sem képes legyőzni azt a roppant utálatot bennük, amelyet szokásaink és életmódunk miatt éreznek (Tremblay-Thivierge,1987)2. Csath Magdolna szerint ez az üzenet nem avult el ma sem. Ennek az elgondolásnak egy jellegzetes példája az a magyar helyzet, hogy olyan duális gazdaság alakult ki hazánkban, amely keretében egyik oldalon erős külföldi cégek vannak, másik oldalon pedig néhány hazai sikertörténetet (pl. MOL, OTP stb.) leszámítva tömegével vannak gyenge hazai kis cégek. Különböző társadalomtudományi kutatásokból (pl. pszichológia, vezetéstudomány, szociológia stb.) jól ismert az felismerés, hogy életünk különböző helyzeteiben – például a munkavállalói, vezetői vagy a szerző esetében szakírói - cselekedetink, magatartásunk mozgatórugóit sokkal inkább értékrendünkben, hitvallásunkban kell keresni, semmint beosztásunkból vagy pillanatnyi üzleti pozíciónkból lehetne azt levezetni. A könyv személyes vallomások részében a szerző önmagát a liberális vagy más szóval main-stream közgazdászokkal ellentétben – a renzens szóhasználatával élve – humán közgazdaságtan képviselőjének tartja. Már itt képet kapunk arról a Csath-féle felfogásról, hogy a pénz nem minden. Az is a szerző értékrendjének fontos jellemzője, hogy nem a bezárkózó és a mindent elutasító autarkia és AntiGlobalizmus képviselője. A Nobel díjas Paul Krugman, 2012-ben megjelent munkájában úgy fogalmaz, hogy „Szörnyű időket élünk, és még ennél is szörnyűbb, hogy mindezt elkerülhettük volna. De ne adjuk fel: igenis úrrá lehetünk ezen a válságon, és ehhez nem kell más csak tisztánlátás és elszántság”.3 Csath Magdolna már régóta elszántan vizsgálja és a könyv bevezetőjében újra felveti azt kérdést, hogy mit kapott Magyarország az idetelepült nagyszámú külföldi cégtől. (Megjegyzés: recenzensként megjegyzem, hogy a 90-es évek közepe óta kb. 30.000 bejegyzett külföldi cég működik hazánkban. Ezek száma nem változott jelentősen az elmúlt évek alatt.) Arra is utal itt a szerző, hogy a magyar KKV-ék száma közel húszszorosa, azaz 600.000. A külföldi cégek a szerző szerint hazánkat bérmunka országnak tekintik és idetelepülésükkel növelik energiafüggőségünket.
2
Tremblay, M-A.-Thivierge, J.(1987): The Nature and Scope of Jacques Rousseau’s
Amerindian Works. Carleton University Press, Ottawa.
3
Krugman, P. (2012): Elég legyen a válságból – MOST. Akadémiai Kiadó, Budapest.
2
A könyv 2. fejezete a „Honnan indultunk? címet viseli. Ebben a részben a szerző áttekinti a 2010 előtti helyzetet, egy diagnózist ad az akkor uralkodó állapotokról. Nincs arra hely és idő itt, hogy azt a sokféle témát bemutathassuk, amelyeket ebben a fejezetben felvet és elemez a szerző. Itt csak négy érdekes gondolatát emelném ki: o Az első ilyen fontos gondolata szerzőnek, amit a könyv 21. oldalán ír, hogy fontos feladat kell, hogy legyen a munkahelyteremtés és ezen belül a tudásalapú munkahelyek létrehozása. A könyv számos helyén utal arra, hogy a nemzetközi cégek – számos tévhit ellenében – nem nagyon jeleskednek ezen a területen. Ő úgy véli, hogy az a 600.000 ember, akiket ezek a vállalatok foglalkoztatnak, inkább bérmunka jellegű feladatot végeznek. A szerző szerint az ilyen mechanikus munkavégzés nem járul hozzá a magyar munkavállalók épüléséhez. A szerző itt és a könyv más helyein is hitet tesz amellett, hogyha a nemzetközi cégek nem képesek (a szállóigévé vált híres Széchenyi gondolat) a „tudományos emberfők” kinevelésére, akkor ezt a magyar kormánynak kell megtenni, főleg a hazai kis- és középvállalatok tudatos és kiemelt támogatásán keresztül. o A másik fontos és kiemelendő gondolata a szerzőnek, hogy nem ért egyet azzal, hogy a magyar munkaerő olcsósága versenyképességünk záloga. Ő inkább ezt „jó minőségű termékekben és szolgáltatásokban” találja. o A globalizációval összefüggésben fontosnak tartja kiemelni Dél-Korea és Tajvan példáit. Ezekben az országokban először a helyi kormányok nemzeti iparfejlesztési programok segítségével megerősítették az ottani iparokat és utána hajtották végre piacaik liberalizációját. Csath Magdolna is egy ilyen utat látott volna megfelelőnek Magyarország esetében. De ez a hajó már elment, mivel a Washingtoni Konszenzus keretében KeletEurópa – beleértve hazánkat is – nem Marshall Segélyt kapott, hanem a rendszerváltás zászlóhajóját, a privatizációt a multi cégek közreműködésével irányozták elő. Itt is utal arra szerző, hogy lehetett volna más út is. Ezzel összefüggésben a lengyel példát többször is említi a szerző. o Csath Magdolna régóta foglalkozik a gazdaságok fejlődési lehetőségeinek összehasonlításával. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ezzel kapcsolatban számos publikációja jelent meg. Fontos posztulátuma a szerzőnek, hogy a GDP nem elegendő egy ország fejlettségének a bemutatására. A könyvben részletesen kitér a Human Development Index (HDI) és a nemzetközileg is elfogadott svájci IMD versenyképességi tanulmányokra. Az előzőleg említett összehasonlító tanulmányok alapján szomorú képet fest a szerző gazdaságunk állapotáról, amit röviden úgy lehet megfogalmazni: csúszunk lefelé. Az első millenniumi évtized fő gondját az IMD index alapján a szerző a magas személyi jövedelemadóban, a kormányzati gazdaságpolitika nem
3
egyértelműségében, valamint a cégek alacsony felelősségérzetében látja. Az előbb elmondottakhoz kapcsolódva felvetődik az a kérdés, hogy híres elődök Németh László vagy Bibó István módjára, Csath Magdolna a gazdasági élet számára harmadik utas megoldásokat vázol-e fel. Szerintünk a szerző nem tagadja, hogy nem lehet kiszakadni a globalizációs folyamatból, Rousseuként kivonulni ebből a ma már természetesnek mondható folyamatból. Az említett javaslataival inkább szerintünk azt sugallja a szerző, hogy nem lehet feltartott kézzel behódolni a globalizációs folyamatnak, keresni kell a sajátos magyar megoldásokat Fontos szólni a szerző stílusáról. A könyvben leírtak könnyen érthetők és áttekinthetők. Gratulálok szerzőnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Dr.Poór József egyetemi tanár
Csath Magdolna életrajza Csath Magdolna, közgazdász, habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora, a Szent István Egyetem Gazdaság-és Társadalomtudományi Kar Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézete tanszékvezetője. Széchenyi professzor 1999-2000 között. 2007-ban Szent-Györgyi Albert díjat kapott, és 2008-ban Pest megye Tudományos díjával tüntették ki. 2009-ben és 2010-ben díjat nyert Nagybritanniában egy-egy menedzsment témájú cikkével. Öt évig tanított egyetemi tanárként az USÁ-ban (Virginia Polytechnic Institute and State University és Old Dominion University), kettő évig Nagybritanniában (The University of Stirling) és egy szemesztert Ausztriában. (Innsbruck University). Oktatási és kutatási területei: stratégiai menedzsment, innováció és változtatásmenedzsment, interkulturális menedzsment, globalizáció, lokalizáció, fenntartható fejlődés, versenyképesség, minőségmenedzsment. Néhány publikációja: 1. Közép-Európa: Élboly vagy periféria? Közép-Európai Közlemények 2013/1-2. Szerk.: Gulyás L. Egyesület Közép-Európa Kutatására. Szeged. 2013. 2. Üzletimodell-innováció. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2012. 4
3. A human tőke, mint versenyképességi tényező.(1.fejezet. Poór J., Karoliny Mné., Berde Cs., Takács S.: Átalakuló emberi erőforrás menedzsment. Complex Kiadó. Bp. 2012. 4. Versenyképesség menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2010. 5. Merre tovább: fenntartható fejlődés vagy növekedés? Valóság, 2010/10. 6. Innováció menedzsment. Kodolányi János Főiskola, Távoktatásos tankönyv 2009. 7. Interkulturális menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008 8. Minőségmenedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005. 9. Stratégiai tervezés és vezetés a 21.században. Nemzeti Tankönyvkiadó,2004. 10. Globalizáció és magyar esélyek. Valóság, 2009/10 11. A magyar versenyképesség és “puha tényezői”. Valóság, 2008/11 12. Low level mobility in Hungary: advantage or disadvantage to learning and competitveness? Development and Learning in Organizations: An International Journal, Vol.22 No. 5., 2008 Emerald, Nagybritannia.(díjnyertes cikk). 13. A world in crisis? Does learning help to create future opportunities? Development and Learning in Organizations: An International Journal, Vol. 23 No. 6, 2009, Emerald, Nagybritannia (díjnyertes cikk) 14. Stratégiai kivezető utak a válságból. A Világméretű pénzügyi és hitelpolitikai válság és Magyarország című konferencia kötetben. Budapesti Gazdasági Főiskola, MTA Veszprémi Területi Bizottsága. Szerkesztők: dr.Majoros Pál, dr.Zimler Tamás. 2009. 15. Kiutat keresnek a közgazdászok: Másként gondolkodók. Heti Válasz. 2009. december 17. ( Interjú) 16. Management Systems : Methods and Structures. Monograph. Eds: Magdolna Csath, Stefan Trzcielinski. Publishing House of Poznan University of Technology. Poznan, Lengyelország, 2009 17. Miért fontos a magyar vidék és a magyar kisvállalkozás? A Falu. Bp. 2009. ősz. 18. How learning and innovation can create future opportunities: an intercultural perspective. Az “Innovation and Entrepreneurship” szekcióban. First Global Peter Drucker Konferencia. Ausztria, Bécs. 2009, november 19-20 (Előadás) Poór József életrajza Dr. Poór József egyetemi tanár a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán (SZIE GTK), ahol a vezetés-szervezés szak szakvezetője. Vezetője az általa létrehozott Menedzsment és HR Kutató Központnak (MHR). Korábban 5
közel másfél évtizedig a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának (PTE-KTK) habilitált és kinevezett professzora volt. Az előzőekben leírtakon kívül 13 rövid nyári szemesztert oktatott öt amerikai egyetemen (Honolulu, Louisville, Richmond, Saginow és Cleveland). Erasmus vendégtanár volt európai (Arnhem, Lyon, Frankfurt am Main, Cranfield Management School, Bergen). Tanított Bukaresti Közgazdasági Egyetemen. Norwegian School of Economics). Részt vett a Kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem Gazdaságtudományi Kaa Magyar Tagozatán az Összehasonlító menedzsment és az Emberi erőforrás menedzsment szakirány beindításában. Nevével akkreditálta a Szlovák Tudományos Akadémia a menedzsmentoktatást a Révkomáromi magyar nyelvű Selye János Egyetemen, ahol kinevezett egyetemi tanár és szakvezető. Három nemzetközileg ismert cégnél (HayGroup, Mercer és Diebold) dolgozott ügyvezető igazgatóként és senior tanácsadóként közel két évtizedet. Konzultánsi pályafutása során dolgozott a változás-és stratégiai menedzsment, a szervezetfejlesztés, a humánerőforrás menedzsment és az inter-kulturális kommunikáció területén egyaránt. Közel száz projektben működött közre Magyarországon és a Kelet, valamint Nyugat-európai régió több országában (Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Lengyelország, Makedónia, Németország, Oroszország, Románia, Szlovákia és Szlovénia). Tréning igazgatója volt a Nemzetközi Menedzser Központnak, továbbá igazgatóhelyettese volt az Aktív Memória Kártya Társaságnak. A legutóbbi öt évben egy nemzetközi konzorcium keretében a román közigazgatás HR rendszerének megújítását irányította. Közreműködött a magyar és a makedón köztisztviselők tréningrendszerének fejlesztésében. Tanácsadóként dolgozott a magyar központi közigazgatás HR rendszerét támogató informatikai rendszer fejlesztésén. Tréninget tartott a román Regionális Fejlesztési Ügynökség dolgozói számára. Elmúlt években hazai felsőoktatási intézmények vizsgálata alapján javaslatokat dolgozott ki a magyarországi állami egyetemek HR rendszereinek a modernizációja céljából. Már ötödik éve irányításával készül a FEACO (Tanácsadók Európai Föderációja) éves európai tanácsadási survey-e. Egy nemzetközi projekt hazai vezetőjeként irányította ötszáz magyarországi értékesítési menedzser és dolgozó fejlesztését. Létrehozta 2008-ban Közép-és Kelet-Európai Nemzetközi Kutató Csoportot (CEEIRT)4, amely eddig két nagyobb kutatás végzett hét, illetve öt régióbeli ország 279 és 231 leányvállalata körében. Elnöke 2008. áprilisától a Humán Szakemberek Országos Szövetségének, valamint küldötte a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 20. tanácsadószolgáltató osztálynak. Elnöke volt a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (VTMSZ), az Emberi Erőforrás Tanácsadók Országos 4
www.ceeirt-hrm.eu
6
Szövetségének (EETOSZ). Alapítója volt a Magyar Franchise Szövetségnek. Négy évig képviselte a FEACO (Tanácsadók Európai Föderációja) Ex-Coban (Végrehajtó Bizottság) a kelet-európai tanácsadó szövetségeket. Segítette a minősített tanácsadói cím (CMC=Certified Management Consultant) bevezetését hazánkban, Lengyelországban és Romániában. Inspirátora és kidolgozója volt a magyar CMC minősítési és vizsgarendszernek. Számos alkalommal vett rész a CMC jelöltek vizsgáztatásában. Három alkalommal vett részt a hazai CMC szakma képviselőjeként az ICMCI éves konferenciáján. Közel két évtizede aktív részese az éves FEACO konferenciáknak, 1993 óta 10 ilyen konferencián szerepelt előadóként. A 2001-ben és 2006-ban Budapesten, míg 2008-ban a Dubrovnikban rendezett FEACO konferenciák Szervező-és Program Bizottságainak elnöke volt. Közel négyszáz publikációja jelent meg magyarul - cikkek (Közgazdasági Szemle, Statisztikai Szemle, Vezetéstudomány, Munkaügyi Szemle, Competitio stb.) könyvek (Emberi erőforrás kézikönyv, KJK. és Complex Kiadók 7.kiadás; Rugalmas ösztönzés-rugalmas juttatások, Complex Kiadó, 2. Kiadás; Nemzetközi emberi erőforrás menedzsment, KJK, 3. kiadás; Menedzsment tanácsadási kézikönyv, Akadémiai Kiadó, 3. kiadás stb.) és idegen nyelveken (angol, német, román és szlovák) nemzetközileg jegyzett (Journal of International Human Resource Management, Employee Relations, ActaOeconomica, EBS Journal, Journal of Eastern European Management stb.) szaklapokban és számos könyvrészletet ismert kiadóknál (Palgrave-Macmillan, Routledge, Kogan Page, Addison-Wesley stb.) Közgazdász kandidátus, Minősített Vezetési Tanácsadó (CMC), a francia Master Trainer Intézet bejegyzett trénere, SAKK tréner, intézményi auditor. Előad angolul, németül és románul. Ért és olvas franciául és oroszul. Érti a szlovák nyelvet. Nős, van egy fia. Hobbija a történelmi monográfiák olvasása és a klasszikus zene hallgatása. Szinte mindig végez valamilyen sportot: úszás, biciklizés, jogging, jóga és golf.
7
