CSALÁDBARÁT BÖLCSI HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN A 0-6 éves korú gyermekekkel és szüleikkel kapcsolatba kerülő szociális szakemberek képzése

„A társadalmi befogadás elősegítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével” HEFOP-2.2.1-06/1.-2006-10-0008/4.0 Hajdúböszörmény Városi Bölcsőde

„CSALÁDBARÁT BÖLCSI HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN” A 0-6 éves korú gyermekekkel és szüleikkel kapcsolatba kerülő szociális szakemberek képzése

Szerkesztették a MÁTRIX Független Gondolkodók Páholya Egyesület szakemberei: Batizi Ildikó, Gelányi Imre, Jónás Imre, Kiss József, Töviskes Imre, Zakar Ferenc Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében

2007.


TARTALOMJEGYZÉK

1. modul Munkaerőpiaci ismeretek

3. oldal

2. modul Személyiségfejlesztő tréning

22. oldal

Kommunikációs tréning

35. oldal

Európai Uniós ismeretek

54. oldal

Mentálhigiénés ismeretek

88. oldal

3. modul

4. modul

5. modul

6. modul Számítógépes ismeretek

2

101. oldal


1. MODUL MUNKAERŐPIACI ISMERETEK A munkanélküliség fogalma – A munkanélküliség típusai – A munkaerőpiaci egyensúly – Munkaerőpiaci alapfogalmak – A magyar foglalkoztatási helyzet – A foglalkoztatás szervezetei – A munkanélküli ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások fedezete – A foglalkoztatás növekedését elősegítő eszközök – Az Európai Unió által támogatatott programok – Regionális különbségek a munkaerőpiacon – A foglalkoztatási rehabilitáció lehetséges irányai – Az iskolarendszer feladata – Karriertervezés - Hogyan vegyem fel a kapcsolatot a munkáltatókkal? – Munkaerőkiválasztási módszerek

3


A MUNKANÉLKÜLISÉG FOGALMA Munkanélküliségről akkor lehet beszélni, ha valamely ország, térség, foglalkozás munkaerőpiacán, a kialakult bérszinteken az elhelyezkedni kívánók egy része nem, vagy csak rövidebb-hosszabb idő elteltével talál elfogadható munkát.

A MUNKANÉLKÜLISÉG TÍPUSAI A munkanélküliség lehet: 1. súrlódásos (fikciós) – Mivel az emberek mobilak, változtatják a lakóhelyüket, állásukat. – Maga az információáramlás tökéletlensége akadályozza meg, hogy azok, akik munkát keresnek, azonnal rátaláljanak az állásokkal rendelkező munkáltatókra. 2. strukturális – Amikor a munkaerő-kínálat és –kereslet nem fedi egymást. – A kínálat nem igazodik a változásokhoz. 3. ciklikus – Oka a munka összkeresletének az alacsony szintje. – Ennek az a következménye, hogy a kialakult bérszínvonalon a munkaerő-állomány egy részének nem jut munkaalkalom. – A ciklikus munkanélküliség a gazdasági dekonjunktúra függvénye. /P. A. Samuelson – D. N. William: Közgazdaságtan/

A MUNKAERŐPIACI EGYENSÚLY – – –

Jól menedzselt, korszerű piacgazdaságokban is ideiglenes, átmeneti jelenség. Régebben 2-3%-os, ma már 5-6%-os munkanélküliség mellet is még egyensúlyról beszélnek a fejlett piacgazdaságokban. A munkaerőpiaci egyensúly nem annyira kereslet és kínálat pontos megfelelése, hanem a keresleti és kínálati folyamatok közelítése, vagy távolodása.

ALAPFOGALMAK Munkaerőforrás: A munkavállalási korú népesség, valamint a munkavállalási koron kívüli gazdaságilag aktív népesség. Munkavállalási korú népesség: –

–

4

Férfiaknál:  1999-ig a 15-49 éves,  2000-2001-ben a 15-60 éves,  2002-től a 15-61 éves népesség. Nőknél:  1996-ig a 15-54 éves,  1997-1999-ben a 15-55 éves,  2000-2001-ben a 15-56 éves,  2002-2003-ban a 15-57 éves,  2004-2005-ben a 15-58 éves,  2006-tól a 15-59 éves népesség.


Gazdaságilag aktív népesség: a foglalkoztatottak és a regisztrált munkanélküliek összessége. Foglalkoztatott: az aktív kereső és a nyugdíj mellett munkát vállaló személy. Gazdaságilag nem aktív népesség: a népességnek a gazdaságilag aktív népességen kívüli része. Ide tartoznak – a gyermekgondozási díjban (gyed), gyermekgondozási segélyben (gyes), valamint gyermekgondozási támogatásban (gyet) részesülők – az a nyugdíjas, járadékos, aki nem folytat keresőtevékenységet – a 15 éven aluliak – a 15 éven felüli tanulók – a háztartásbeliek – a közületi eltartottak és a szociális gondozottak

A MAGYAR FOGLALKOZTATÁSI HELYZET – – – – – –

Nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony a foglalkoztatás színvonala. A munkanélküliségi ráta alatta van az Európai Unió átlagának. Rendkívül magas a munkaerőpiacról kiszorult, vagy onnan önként kilépett népesség aránya. Az alacsony foglalkoztatási szint nagymértékben koncentrálódik a népesség bizonyos csoportjaira. A felsőfokú végzettséggel, középfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási szintje nagyjából megfelel a fejlett piacgazdaságokban megfigyelhető értékeknek. Az elmaradás az alacsony iskolai végzettségűek nagyon alacsony foglalkoztatásából adódik.

A FOGLALKOZTATÁS SZERVEZETEI Országos Érdekegyeztető Tanács A Kormány az országos jelentőségű foglalkoztatáspolitikai kérdésekben a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezeteivel az Országos Érdekegyeztető Tanácsban egyeztet. Az Országos Érdekegyeztető Tanács – véleményezi a foglalkoztatást közvetlenül érintő törvénytervezeteket – évente beszámoltatja a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületét – kijelöli a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületének munkaadói, továbbá munkavállalói képviselőit. Munkaerőpiaci Alap A Munkaerőpiaci Alap – a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja – a Foglalkoztatási Alap – a Szakképzési Alap – a Rehabilitációs Alap, valamint – a Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott elkülönített állami pénzalap. 5


A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete – a munkaadók – a munkavállalók és – a Kormány képviselőiből álló testület, amely a Munkaerőpiaci Alappal kapcsolatos jogokat, illetőleg kötelezettségeket az e törvényben foglaltak szerint gyakorolja, illetőleg teljesíti. Megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanács Feladata a megyékben (fővárosban) – a foglalkoztatási – a munkaerőpiaci képzési, valamint – a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját elősegítő támogatások nyújtásával kapcsolatos érdekegyeztetés. Állami Foglalkoztatási Szolgálat Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a következő szervekből áll: – Foglalkoztatási Hivatal – megyei (fővárosi) munkaügyi központok – munkaerő-fejlesztő és –képző központok Regionális Képző Központ A képző központ központi költségvetési szerv. Feladata a munkaerőpiaci képzések lebonyolítása. A Debreceni Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ Hajdú-Bihar, Szabolcs-SzatmárBereg, Szolnok és Békés megyék területén szervez államilag elismert szakképesítést adó, valamint munkaköri képesítést nyújtó tanfolyamokat.

MUNKANÉLKÜLI ELLÁTÁSOK ÉS A FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ TÁMOGATÁSOK FEDEZETE

A

Munkaadói járulék A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt – bruttó munkabér, illetmény (kereset) – végkielégítés – jubileumi jutalom – természetbeni juttatás – étkezési, üdülési hozzájárulás – a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni. Munkavállalói járulék A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér 1 százalékát köteles fizetni. Ez nem vonatkozik arra, aki – öregségi – rokkantsági – baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül. 6


Rehabilitációs hozzájárulás A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles – ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja – és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint). A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a nemzetgazdasági éves bruttó átlagkereset 8 százaléka. A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata. Vállalkozói járulék Az egyéni és a társas vállalkozó az egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem után 4 százalékos mértékű vállalkozói járulékot fizet.

A FOGLALKOZTATÁS NÖVEKEDÉSÉT ELŐSEGÍTŐ ESZKÖZÖK – –

passzív eszközök aktív eszközök

A passzív eszközök céljai: – a munkanélküliség miatt keletkező jövedelemhiány mérséklése – a foglalkoztatási feszültségek kezelése, feloldása, megszüntetése Az aktív eszközök céljai: – a munkanélküliség csökkentése, megelőzése – a munkanélküliség hátrányos következményeinek enyhítése Passzív eszközök: – munkanélküliek keresetpótló támogatása (megszűnt) – vállalkozói járadék – álláskeresési támogatás – álláskeresési segély Álláskeresőként való nyilvántartásba vétel Álláskeresőnek minősül, aki – a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik – oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat – öregségi nyugdíjra nem jogosult – munkaviszonyban nem áll, egyéb kereső tevékenységet nem folytat. Új feltételek a nyilvántartáshoz: – maga is aktívan keres munkahelyet – elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központ kirendeltségével álláskeresési megállapodást köt – a megfelelő munkahelyre szóló állásajánlatot elfogadja.

7


Munkanélküliek keresetpótló támogatása – eredetileg háromfajta ellátás  munkanélküli járadék  pályakezdők munkanélküli segélye (1996. július 1-jétől megszűnt)  előnyugdíj (1997. december 31-től megszűnt) – 1993-tól jövedelempótló támogatás (2000. május 1-jétől megszűnt) – 2003 júliusától álláskeresést ösztönző juttatás (2005 novemberétől megszűnt) – 2005 novemberétől álláskeresési járadék Álláskeresési járadék – Feltételei:  legalább 12 hónap munkaviszony a munkanélküliséget megelőző négy évből  az álláskereső és a munkaügyi kirendeltség megállapodása – Időtartam:  73-270 nap (egynapi járadékjogosultsághoz öt nap munkaviszonyban töltött idő szükséges) Elhelyezkedési prémium – Jogosultak:  Aki az álláskeresési járadék folyósításának ideje alatt teljes vagy legalább napi négyórás, határozatlan időtartamú munkaviszonyt létesít – Mértéke:  a fennmaradó időtartamra járó juttatás összegének fele Álláskeresési segély – Azon álláskereső munkanélküli személyek részére, akik:  kimerítették jogosultságukat az álláskeresési járadékra  közel állnak az öregségi nyugdíjhoz  vagy a feltételek változása miatt az álláskeresési járadékra nem szereznek jogosultságot. – Összege:  a minimálbér 40 százaléka – Jogosultak:  akik legalább 180 nap álláskeresési járadékra szereztek jogosultságot, és azt kimerítették  azok az álláskeresők, akik a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt legalább 200 és legfeljebb 364 napot munkaviszonyban töltöttek  akik 2005. november 1. előtt nyugdíj előtti munkanélküli segélyre voltak jogosultak a nyugdíjkorhatár megszerzéséig. Aktív munkaerőpiaci eszközök és szolgáltatások – munkaközvetítés – munkaerőpiaci szolgáltatások – munkaerőpiaci képzés – közhasznú foglalkoztatás – tartós munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő bértámogatás – munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése 8


– – – – –

rövidített munkaidejű foglalkoztatás munkahelyteremtő beruházások támogatása a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása a pályakezdők foglalkoztatását segítő eszközök a munkába járással kapcsolatos terhek csökkentését célzó támogatások

Az aktív eszközök eredményei: – jelentős tömegeket sikerült kivonni a munkanélküliek köréből (Az 1993-tól 2001-ig tartó időszakban 75-116 ezer a támogatásban részesültek száma, a számuk évről-évre magasabb.) – az aktivitási ráta (az aktív eszközökben részesültek regisztrált munkanélkülieken belüli aránya) folyamatosan nő Az aktív eszközök működtetése: – megyei munkaügyi központok  forrás: MpA foglalkoztatási alaprészének decentralizált kerete – kedvezményezettek:  munkáltatók  regisztrált munkanélküliek (egyedi elbírálás alapján) 1996 után egyre több aktív eszköz működtetése került át a kirendeltségekhez.

Az eszközök finanszírozása – normatív eszközökre  a decentralizált foglalkoztatási alaprészből (DEFA) finanszírozott aktív eszközök  a decentralizálás helye a megyei munkaügyi központokban volt Az aktív eszközök változásai – 1991-től  munkaerőpiaci képzés / átképzés  munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatása  tartós munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása  közhasznú foglalkoztatás  munkahelyteremtés támogatása  részmunkaidős foglalkoztatás támogatása (1997-ig)  korengedményes nyugdíjazás (1995-ig) – 1997. január 1-jétől  az önfoglalkoztatók munkahelyteremtésének támogatása  likviditási támogatás formájában  egyes munkavállalói rétegek részmunkaidős foglalkoztatása  a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása – 1998. március 19-től  csoportos személyszállítás  a lakhatás és a munkaerő-toborzás költségeinek átvállalása – 2000-től  munkaerőpiaci programok támogatása (Ez az egyedi aktív eszközök mellett ezek kombinált alkalmazását biztosítja.) – 2002. január 1-től (újra)  munkahelyteremtő beruházások  munkahelymegőrzés támogatása 9


Munkaközvetítés – A munkaügyi központok fő tevékenysége  a regisztrált munkanélküliekkel való kapcsolattartás  a munkaadókkal való rendszeres kapcsolattartás  munka-, átképzési valamint pályaorientációs tanácsadás  munkaerőpiaci információk gyűjtése, feldolgozása  a munkaerőpiaci helyzet elemzése és prognosztizálása – 1992-től állás-bejelentési kötelezettség (újra) van, de  a munkaerőpiaci mozgások töredéke kerül a szervezet látókörébe  nem állnak rendelkezésre statisztikai adatok a valós munkaerőpiaci mozgásokról  Minél nagyobb a település, annál kisebb arányban kerülnek a piacon lévő üres álláshelyek a munkaügyi központok hatókörébe.

AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL TÁMOGATOTT PROGRAMOK –

Start-program  minden pályakezdő (25 illetve 30 évesig)  munkáltató, amelyik vállalja foglalkoztatásukat  két évig járulékkedvezmény  a járulékalap 85-75 százaléka  legfeljebb a minimálbér 1,5-2-szeresét kitevő keresetig érvényesíthető 2005. október 1. és 2006. augusztus 28. között 32865 fiatal igényelte a kártyát, és mintegy 9000 fő helyezkedett el

–

Start-plusz program  a kisgyermek otthoni gondozását, közeli hozzátartozó ápolását követően munkába álló személyek alkalmazása érdekében  a munkáltató kedvezményt kap a járulék egy részének megfizetésére

–

Start-extra program  a munkavállaláshoz, a munkaerőpiaci visszatéréshez nyújt segítséget tartós munkanélkülieknek, 50 év felettieknek  a munkáltató  mentesül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól  az első évben nincs járulékfizetési kötelezettsége  a második évben a bruttó kereset 15 százalékát kell közteherként befizetni

REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK A MUNKAERŐPIACON – – –

10

fejlett (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl) közepesen fejlett (Dél-Dunántúl és Dél-alföld) elmaradott régiók (Észak-Magyarország és Észak-alföld)


A munkaerőpiacon tapasztalható területi egyenlőtlenségek feloldása történhet: – a munkaerő mobilitásának fejlesztése – a tőke (a vállalkozások) térbeli átrendeződése segítségével. A területi egyenlőtlenségek – Migráció: egy ország, vagy régió határait átlépő mozgás – Mobil népesség: a népességmozgás hatása lokális – Vándoringázás: ha a munkavállaló a munkahelyéhez közel ideiglenes lakhelyet is fenntart A munkaerő mobilitását fékezik a tranzakciós költségek. – Jelenleg a tranzakciós költségek túl magasak, nem teszik kifizetődővé a mobilitást – Egy rossz lakáscserével egy, vagy több teljes év átlagos fizetését kockáztatja A legelmaradottabb térségek lakóinak nehezebb elszakadni a lakóhelyükről – lakásuk értéke alacsony – szaktudásuk nem igazodik a fejlett piacok követelményeihez A mobilitás során előnyben vannak: – a piacképes szaktudással rendelkezők – a fiatalabb, nem lekötött, vállalkozó szellemű rétegek Helyi munkaerőpiacok – kistérségek – bérnyereség a régiókon belüli költözéssel, vagy ingázással is megvalósítható A nettó kereseti előny regionális különbségei magasak, de – az azonos nemű, korú – iskolázottságú és beosztású – azonos ágazatban és vállalati méretkategóriában foglalkoztattak nettó kereseti előnye alacsonyabb A kereseti és bérköltség különbségek – a regionális különbségek mérséklődnek – a településtípusok közöttiek megszűntek (kivéve Budapestet)

A FOGLALKOZTATÁSI REHABILITÁCIÓ LEHETSÉGES IRÁNYAI A munkaerőpiaci reintegrációnak pontos foglalkoztatási információn kell nyugodnia A foglalkoztatási igények becslésének alapjai: – a foglalkoztatás ágazati szerkezete – az ágazatok szakmaszerkezete – a vállalatok méretstruktúrája Alapvető szerkezeti átalakulás zajlik a munkapiacon – csökken a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak, és növekszik a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya – folyamatosan csökken az alacsony technológiai szintű iparágakban (textilipar, bőripar, cipőipar) a foglalkoztatás – növekszik a fejlett technológiai szintű iparágak létszáma 11


A feldolgozóipari létszámbővülés döntően a külföldi tulajdonú vállalatok és a hazai beszállítói láncaik eredménye. A képzetlen munkaerő foglalkoztatása a kilencvenes években a szocialista nagyvállalatoktól (részben) átkerült a külföldi tulajdonú vállalatokhoz: 40 százalékkal növekedett a szakképzettséget nem igénylő betanított ipari foglalkozások (például gépkezelők, összeszerelők) iránti kereslet. Szellemiek: – vezetők – felsőfokú végzettségű szellemi munkakört betöltő alkalmazottak – középfokú végzettséget igénylő szellemi munkakörök Fizikaiak – törzsfoglalkozású szakmunkások – nem iparági szakképzett munkások – összeszerelő, gépkezelő betanított munkások – kisegítő munkakörök – kiszolgáló munkakörök Gazdasági – ágazati szerkezetváltás A gazdaság növekedésében központi szerepet játszó ágazatok az észak-magyarországi nehézipari komplexumok helyett az elektronika és a gépipar (járműgyártás). Gazdasági – foglalkoztatási helyzet és folyamatok a Észak-alföldön: – Számos veszélyeztetett iparág működik, amely a jövőben is létszámkibocsátó: mezőgazdaság, textil-, ruha- és cipőipar. – Lassan, de egyes térségekben növekszenek a gépipari és műszeripari (vállalkozások) tevékenységek, amelyek szakképzett munkaerőhiánnyal küzdenek. – Lényegében a régió minden kistérsége vállalkozás-, illetve munkaerőhiányos, amely feloldását csak külső tőke bevonásával lehet megoldani. Mindehhez új foglalkoztatási stratégiára van szükség.

AZ ISKOLARENDSZER FELADATA – A társadalom oktatással, képzéssel kapcsolatos elvárásainak való megfelelés – A helyi munkaerőpiac szakemberigényének kiszolgálása Jelenleg az oktatási intézmények csak az első követelménynek igyekeznek megfelelni. – A piaci és közfoglalkoztatók keresletével szemben vagy nem áll elegendő kínálat, vagy súlyos túlkínálat van. – Nem az igényelt mennyiségben és szakmai tartalommal folyik a képzés. Ahhoz, hogy a képzetlen munkaerő el tudjon helyezkedni a szolgáltatásban, vagy a magas technológiai szintű feldolgozóiparban, rendelkeznie kell olyan ismeretekkel, készségekkel, amelyet az alapfokú oktatás és s szakoktatás ma nem tud biztosítani. Az alacsony foglalkoztatás döntő részben az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező népességre jellemző.

12


Nem várható a közép- és felsőfokú végzettségűek arányának jelentős növekedése a következő években. Előrelépést csak az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők munkába állítása hozhat. Az alacsony iskolai végzettségűek nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel és készségekkel, és nem rendelkeznek a munkapiacon ma értékesíthető kompetenciákkal: írás-, olvasáskészséggel, feladatmegoldó képességekkel. A szakképzés és a munakerőpiaci igények A szakképzési kibocsátás és a munkaerőpiaci igények között súlyos aránytalanságok állnak fenn. A szakképzésből kilépők száma többszörösen meghaladja, vagy éppen a töredékét teszi ki az ott foglalkoztatottaknak. Feszültségek – Magas és nem megfelelő szerkezetű a felsőoktatásba törekvés – Magas az iskolarendszert szakképzetlenül elhagyók aránya – Hiányok: forgácsolók, CNC esztergályosok, hegesztők, lakatosok, közép- és felsőfokú műszaki végzettségűek – Konvertálhatósági problémák: leépülő mezőgazdasági, élelmiszeripari, ruhaipari szakmacsoportokban dolgozók Kiterjedésében elégtelen pozitívumok – Nagyvállalatok fokozottabb részvétele a képzésben – Gyakorlatorientált, munkahelyi szakképzés, átképzés növekszik – Kisebb és középes vállalatok is érdekeltté váltak a szakképzésben Elérhetőség Az oktatási rendszert minden képzési szinten, minden településről elérhetővé kell tenni. Fejleszteni kell a kollégiumok hálózatát és az iskolabuszok rendszerét. A szakképzés A szakképző intézményekbe az általános iskolát igen gyenge eredménnyel elvégzők kerülnek, miközben nincsenek felkészülve az összes, általános iskolában végzett tanuló fogadására és nincsenek megfelelő eljárások és eszközök a tanulási nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetű réteg sikeres oktatására. A szakképzésben a beiratkozott tanulók jelentős hányada nem szerez szakképesítést, az iskolarendszerből kiesve lemorzsolódik. A lemorzsolódó tanulók – éltre szóló, súlyos egzisztenciális problémákkal terhelten – a munkaerőpiacon mint potenciális munkanélküliek jelennek meg. A munkaerőpiaci igények A jelenlegi képzési szerkezet mellett a gépipari ágazat 2005-ös foglalkoztatási szintének megőrzése is veszélyben van. Nem képzelhető el további gépipari munkahely-bővítés a KözépDunántúlon a jelenlegi szakember-utánpótlási szint mellett. Rendkívül alacsonynak mondható az elektrotechnikával, elektromossággal kapcsolatos képzésekre beiskolázott tanulók száma. A szakképzett elektronikai és gépipari munkaerő utánpótlásának egyre kevésbé bázisa a nappali, iskolarendszerű szakképzés.

13


Hátráltató tényezők, megoldandó problémák – Hiányoznak az ismeretek a munkaerőpiaci folyamatokról, s ezrét a tanulóknak és a felnőtteknek nincs kapaszkodójuk a szakmaválasztáshoz. – Az iskolarendszerben nem fordítanak figyelmet a manuális készségekre, a gyakorlatalapú elméleti képzésre. – A mikro vállalkozások alig vesznek részt a szakképzésben. – A munkaügyi szervezetnek nincs elegendő kapacitása a képzésbe vonáshoz szükséges motiválásra. – A felnőttképzés intézményei nem tudnak alkalmazkodni az igényekhez. – A társadalom jövedelem- és státuszelvárásai és a valóságos lehetőségek között nincs összhang.

KARRIERTERVEZÉS

1. HOL KERESSEK MUNKÁT? 1.1. Munkaadók toborzási szokásai Érdemes tanulmányozni a munkaadók toborzási szokásait, mert rámutatnak arra, honnan szerezhetünk tudomást álláslehetőségekről. Toborzás cégen belülről

Dolgozók közül vagy régiek visszahívása A cég munkatársai által, informális úton Barátok, rokonok, véletlenszerű találkozások Formálisan a szakszervezetek, szakmai Kapcsolat szervezetek javaslata alapján szakszervezetekkel, szakmai folyóiratok olvasása Informális módon (helyi Közvetlen telefonálás, önéletrajz hirdetőtábla, korábban beérkezett beküldése, látogatás a önéletrajzok) munkaadóhoz Magán közvetítő irodák, Közvetítő irodákon keresztül fejvadász cégek segítségével Munkaügyi központokon keresztül

Munkaügyi központok álláslistái

Újsághirdetéssel Újságok rendszeres olvasása

14


Amint az a fenti ábrán is látható, a munkaadók elsősorban informális úton, személyes kapcsolataik, belső adatbázisuk felhasználásával keresik a megfelelő munkavállalót. Ezzel szemben az álláskeresők leggyakrabban csak a hirdetések, munkaügyi központok álláslistáinak igénybevételével keresnek állást. A sikeres álláskeresés feltétele, hogy az összes állásinformációs forrást felderítsük és használjuk. Az üres álláshelyeknek csak 20-25%-át hirdetik meg, a többi álláslehetőséget magunknak kell felderíteni. Az állásinformációk felkutatása során szem előtt kell tartani azt, hogy nem csak a pillanatnyi álláslehetőségek fontosak, hanem esetleg a hamarosan megürülő helyek is. Ezért az olyan munkaadókkal is fel kell venni a kapcsolatot, ahol pillanatnyilag nincs üresedés, de szívesen dolgoznék náluk. Az álláskeresés során a legfontosabbak a személyes kapcsolatok. 1.2. Források – a munkáltatók toborzási módszerei 1.2.1. Egyetemek, főiskolák – Karrierirodák, karrierközpontok – Diákközpontok – Diákszervezetek – Intézményi kapcsolat (tanulmányi osztályok, tanszékek) Alkalmazott módszerek: – Pályázatok kiírása – TDK-, PhD- és diplomamunka kiírások – Esettanulmányi versenyek meghirdetése – Szakmai konferenciák szervezése – ösztöndíjak kiírása – állásbörze-részvétel 1.2.2. Munkaügyi központok Alkalmazott módszerek: – Közvetítés – egyéni, - csoportos – Támogatás a munkaadónak 1.2.3. Fejvadászat Alapvetően három ismérv alapján lehet a fejvadász cégeket megkülönböztetni. 1. az ügyfélkör 2. a keresett pozíció jellege 3. alkalmazott keresési, kiválasztási technikák. – Fejvadász cégek (Head Hunters, Executive Search Firms) – Személyzeti tanácsadó cégek (Personal Consulting Firms) – Toborzó cégek (Recruitment Agencies) – Specializált cégek (Specialised Firms) – Munkaerő-kölcsönző cégek (Temporary Recruiters, Temps) – Munkaerő-közvetítő cégek (Employment Agencies)

15


1.2.4. Online rendszerek – toborzás az interneten Az információs világháló rendkívül gyorsan fejlődő médium, kommunikációs csatorna és információs tárház., mely alkalmas fontos adatok gyors megszerzésére, vagy terjedelmesebb dokumentumok szerkeszthető formában való átküldésére Milyen felépítésű cégek foglalkoznak vele? – Emberi erőforrással foglalkozó ügynökségek – Szakosodott online ügynökségek – Integrált online adatbázis. A fényképnél már említettük érintőlegesen az Interneten való önéletrajzküldést. Egy jó tanács: csak akkor küldjünk önéletrajzot elektronikusan, ha erre felkérnek bennünket! 1.3. Kapcsolatépítés Mivel az állások több mint 75%-át nem hirdetik meg, személyes kapcsolataink fontos szerepet játszanak az álláskeresésben. Hogy minél előbb megtaláljuk a legmegfelelőbb állást, működésbe kell hoznunk, és állandóan bővítenünk is kell ezt a hálózatot. Akikkel felvehetem a kapcsolatot az álláskeresés folyamán: – Család, rokonok – Ismerősök – Osztálytársak, tanárok az iskolából, különböző szemináriumokról – Főbérlő – Szomszédok – Szabadidős, sport tevékenységek résztvevői – Kulturális, vallási események résztvevői – Szociális munkások Ismerősöktől személyesen, telefonon és írásban is lehet érdeklődni, tudnak-e valamilyen álláslehetőségről. Nem beajánlást, hanem csak állásinformációt kell kérni! Az ismerősökkel való kapcsolatfelvétel során pontosítsam: – Milyen állást keresek? – Képzettségeimről, munkatapasztalataimról, személyes tulajdonságaimról mondjak néhány mondatot. – Miért pont őt kerestem meg? (pl. sok ismerőse van, azonos szakterületen dolgozik) – Miben tud segíteni? (pl. van-e a munkahelyén álláslehetőség? Megemlítené-e az ismerőseinek, hogy milyen állást keresek? Tudna-e ajánlani valakit, akivel felvehetem a kapcsolatot? Van-e valamilyen ötlete, hol kereshetnék állást? 1.4. Hirdetések A leggyakoribb álláshirdetések: – Hirdetési újságok (pl. Expressz, Hirdetés, stb.) – Napilapok (pl. Népszabadság, Magyar Nemzet) – Hetilapok (pl. HVG) – Szakfolyóiratok – Utcai hirdetések, falragaszok – Munkahely ajtajában kifüggesztett hirdetések

16


A hirdetések olvasásakor figyeljünk következőkre: – Mik a követelmények, – Mik lennének a munkához kapcsolódó feladatok, – Hol van a munkavégzés helye, – Milyen munkaidőben kellene dolgozni stb. Ha valami számomra fontos nem derül ki a hirdetésből, érdemes telefonon vagy személyesen utánajárni, mielőtt jelentkezem a hirdetésre.

2. HOGYAN VEGYEM FEL A KAPCSOLATOT A MUNKÁLTATÓKKAL? A potenciális munkáltatókkal írásban, telefonon vagy személyesen tudunk kapcsolatot felvenni. 2.1. Írásban (kísérőlevél, motivációs levél) – levélben, faxon, e-mailen A legtöbb álláshirdetésben írásos jelentkezést kérnek. A hirdetésben kért pályázati anyagokat (önéletrajz, magyar/angol, bizonyítvány másolatok, igazolványkép, ha kérik) motivációs kísérőlevéllel küldjük el. 2.1.1. A kísérőlevél szerkezete – Hivatkozás. Bevezető bekezdés, melynek a figyelem felkeltése, illetve a jelentkezés indoklása a célja. – Indoklás. A lényegi rész, amelyik hangsúlyozza és demonstrálja azokat az előnyöket, amelyek az alkalmazásom jelenthet a cégnek, rávilágít az előnyeimre, erősségeimre, képességeimre, tapasztalataimra. – Motiváció. A képzettségem rövid összefoglalása, legvonzóbb tények hangsúlyozásával és annak kifejtésével, hogy mi motivál, miért szeretném betölteni ezt az állást. – Kapcsolattartás. Záró bekezdés arról, mikor és hogyan lépek kapcsolatba ismét a céggel, előre is megköszönve a figyelmet.

3. MUNKAERŐ-KIVÁLASZTÁSI MÓDSZEREK 3.1. Az állásinterjú Az interjú olyan eszköz, amelyet a jelenlegi tudásunk és technikai eszközök mellett semmi sem pótolhat teljesen. Az állás-interjú a pályázati folyamat legfontosabb eleme. Az interjún adott benyomások meghatározóak, ezért nagyon fontos milyen képet mutatunk magunkról. A személyes találkozások során a munkáltató a személyes beszélgetés és találkozás alapján igyekszik felmérni, valóban alkalmas vagyok-e az adott munkakör betöltésére. Interjúk csoportosítása Az interjún résztvevők száma függ a választott interjústratégiától, a cég hagyományaitól, és a kérdéses munkakör jellegétől is.

17


A résztevők száma szerint megkülönböztetünk: – egyéni interjú – folytatólagos interjú – páros interjú – panelinterjú – csoportos interjúkat Interjú stratégiák Az alkalmazott interjústratégia függ a munkakör jellegétől, a kérdező személyiségétől, és a szervezeti kultúrától. Az egyes stratégiák kombinációja is elképzelhető egy interjú során. – őszinte és barátságos stratégia – problémamegoldó stratégia – viselkedési esemény stratégia – rostáló interjú – stressz stratégia – keserédes stratégia 3.1.1. Az interjú folyamata Ne feledd! – a munkáltatónak szüksége van munkavállalóra, hogy az elvégezze a munkát a folyamatos üzemeltetés érdekében – neked pedig munkáltatóra van szükséged, aki megfizeti az erőfeszítéseidet A beszélgetés során azt kell bebizonyítani, hogy én vagyok a legalkalmasabb az adott munkakör betöltésére. Ezért fontos, hogy magabiztosan és összeszedetten mutassam be magam. 3.1.2. Felkészülés a felvételi interjúra! Mit tegyek? – Telefonon pontosítsd az interjú időpontját és helyszínét. – Vigyél magaddal egy mappát, amibe benne van:  az önéletrajzod,  papír és ceruza a feljegyzéseknek,  a végzettségedet igazoló okmányok, bizonyítványok másolata,  minta a referencia munkáidból (ha felhasználható),  az ajánlólevelek és az ajánlók listája,  a cégről összegyűjtött információk és a kérdéseid. – Egyedül menj az interjúra! – Érkezz időben! A legjobb, ha 10 perccel előbb érkezel. – Az érkezés után szánj néhány percet arra, hogy ellazulj. Várj nyugodtan. Olvasd át a jegyzeteidet, vagy valamilyen munkához kapcsolódó írást. Gondolj a munkára, ne pedig személyes dolgaidra!

18


3.1.3. Az interjú Kreatív kezdés, bemutatkozás – Köszöntsd az interjú készítőjét, mutatkozz be és legyél kész a kézfogásra. – Kövesd a beszélgetőtársad útmutatását, maradj a témánál, és ha szükséges kérd meg, hogy pontosítsa kérdéseit. – Ügyelj a testbeszédre – tartsd a szemkontaktust, és ne fond keresztbe a kezeidet (azt a benyomást kelti, hogy visszakozol a beszélgetéstől)! – Ha megkérdezik, hogy van-e kérdésed, röviden kérdezd meg azokat a dolgokat, amelyekről még nem beszéltetek. – Mutass érdeklődést a munkakör és a szervezet iránt! – Erősítsd meg az időpontot, mikor értesítenek a döntésről. Ha ez nincs pontosan meghatározva, ajánld fel, hogy telefonon érdeklődsz. – Nyújts kezet és köszönj el. Az alábbiakban a felvételi interjú során leggyakrabban elhangzó kérdéseket találod meg. Az interjú előtt szánj időt arra, hogy magadban gondold végig, mit válaszolnál ezekre a kérdésekre. Igyekezz minél többet mondani magadról, a munkával kapcsolatos tapasztalataidról és pozitívan fogalmazd meg válaszaidat. – Miért jelentkezett erre a munkára? – Miért szeretne nálunk dolgozni? – Beszéljen magáról! – Mik az erősségei? – Mik a gyengeségei? – Mik a hosszú-távú céljai? – Miért gondolja, hogy a megfelelő személy a munkakör betöltésére? – Mit mondana az előző munkáltatója Önről, ha megkérdeznénk? – Milyen gépekkel, eszközökkel dolgozott eddig? – Mekkora fizetésre tart igényt? – Mi az eddigi legjobb teljesítménye? – El tudna mesélni egy olyan szituációt, amikor nehézségekbe ütközött a munkája során? Hogyan lábalt ki belőle? – Beszéljen egy olyan esetről, amelyben úgy érzi, nem megfelelően cselekedett! – Előléptették-e előző munkahelyén? – Mivel tölti idejét, amikor nem dolgozik? – Miért hagyta ott legutóbbi munkahelyét? – Van-e valamilyen kérdése? 3.2. Az értékelő központ (Assessment Center „AC”) Az értékelő központ a képesség- és személyiségvizsgáló eszközök integrált módszere, amely több képesség- és személyiségvizsgáló eszközt egyesít, s melynek keretében kiképzett értékelők ( általában a vállalat vezetőiből álló csoport) értékelik a jelöltek képességeit, személyiségét; s a szerzett információkat használják fel a döntéshez. Az értékelő központ módszert jellemzően azokban a munkakörökben használják, amelyekben az interperszonális képességeknek kiemelt jelentősége van. Kiemelt célcsoportot jelentenek a a pályakezdő diplomások köre, mert esetükben a pályairányultság még kiforratlan, így az erősségek, gyengeségek azonosítása rendkívül lényeges. A munkaerő kiválasztásnál interjúval, időnként képesség- és személyiségvizsgáló tesztekkel kombinálva a kiválasztási procedúra végén, a legesélyesebbek körében alkalmazzák. 19


3.3. Tesztek A teszt mérőeszköz, amely a munka világában az ember képességeinek, tudásának vagy személyiségének a vizsgálatára alkalmas. A munkaerő-kiválasztások során a teszteket: – a pályázók körének szűkítésére – az esélyes pályázók képességeinek, személyiségének mélyebb megismerésére – a kiválasztási döntés megalapozására, megerősítésére használják. Milyen tesztekkel találkozhatunk? – intelligenciatesztek – öröklött vagy szerzett képességek – speciális képességeket vizsgáló tesztek – személyiségtesztek – érdeklődés és motivációs tesztek

20


FELHASZNÁLT IRODALOM – AJÁNLOTT IRODALOM – – – – – – – – – –

Dr. Frey Mária: Aktív munkaerő-piaci eszközök típusai, résztvevői és munkaerő-piaci hatásai, 1991-2001. KSH: Foglalkoztatottság és kereseti arányok, 1998-2005. Fazekas Károly: A regionális különbségek a munkerőpiacon. In: A munkaerőpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok, Fh., Budapest, 2001. Dr. Frey Mária: A munkerőpiac jogszabályi és intézményi környezete, Munkaerőpiaci Tükör, 2006. Pintér Zsolt: Hogyan csináljunk karriert? (Horton Books 2001) Management Kiadó Kft.: HR Emberi erőforrás menedzsment – felsőfokon Farkas – Karoliny – Poór: Személyzeti/emberi erőforrásmenedzsment (KLK, Budapest, 1999) Gyökér Irén: Humánerőforrás menedzsment (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000) Dr. Kiss Pál István: Humán Erőforrás Menedzsment II., Gödöllői Agrártudományi Egyetem, GTK, Jegyzet, Gödöllő, 1998 Kalmár Elvira: Hogyan keressünk állást, Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, Budapest, 2001

21


2. MODUL SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ TRÉNING Emberi interakciók pszichológiájáró l – Az egyéni fejlődés meghatározó tényezői: egyén és környezet kölcsönhatásában szerepet játszó tényezők – Identitás alakulása – A konfliktusmegoldásról

22


A programmodul célja az egyéni különbségek felismerése, elfogadása és értékként való felismerése, az erre épített együttműködés kialakítása, nyíltság, empátia és tolerancia növelése egymás irányába; a résztvevők különbözőségeinek kiaknázása, illetve norma- értékrendszer megismerése, áttekintése. Az alábbiakban a modul elméleti háttere található meg: 1. Emberi interakciók pszichológiájáról 2. Az egyéni fejlődés meghatározó tényezői: egyén és környezet kölcsönhatásában szerepet játszó tényezők 3. Identitás alakulása 4. A konfliktusmegoldásról Az emberi interakciók pszichológiájáról A pszichológián belül önálló tudományág – a szociálpszichológia – jött létre a társas-társadalmi viselkedés tanulmányozására. Egy Allporttól (1968) származó meghatározás szerint a szociálpszichológia azt vizsgálja, hogyan zajlanak le az emberi interakciók, és hogyan befolyásolják a társak tényleges vagy implikált jelenléte az emberek gondolatait, érzéseit, viselkedését vagy szándékát. Fontos elgondolkodnunk arról, hogy hogyan játszódnak le az emberi interakciók. Az emberekkel folytatott interakcióknak számtalan és rendkívül bonyolult szabálya van, melyeket ismernünk és helyesen alkalmaznunk kell, ha az interakcióban sikeresen akarunk részt venni. Az emberek közötti interakciókra legalább három szinten kereshetünk magyarázatot. 1. Tekintetbe vehetjük a nagyobb társadalmi-gazdasági és politikai rendszert, amely jelentős mértékben befolyásolja attitűdjeinket és személyes viselkedésünket. Ezt makroszociológiai megközelítésnek nevezhetjük A 2. lehetőség, hogy a társas érintkezés folyamatait az egyén nézőpontjából vizsgáljuk. Ezt pszichológiai megközelítésnek nevezhetjük. A neveltetés, az intelligencia, a külső megjelenés, az egyéni attitűdök vagy kommunikációs jártasságok fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen interakciókat folytatunk. A 3. lehetőség maguknak az interakciós folyamatoknak a tanulmányozása. A társakkal folytatott interakció a saját magunkról, tartós személyiségünkről alkotott képnek legfőbb forrása. A másokkal folytatott interakcióban kell létrehoznunk, megvédenünk, esetleg felülvizsgálnunk énképünket. A társas interakcióra szükség van, hogy saját magunkról, mint egyénekről képet alkothassunk. Az énkép minősége nagymértékben attól függ, hogyan látnak a társak bennünket, vagyis attól, menyiben különbözőnek, másnak, mint a társak. Énképünk gyakran a helyzet változásai következményeként igen gyors átalakuláson mehet keresztül. Duval és Wickland szerint objektív éntudatosság állapota lép fel, amikor az ember figyelme önmaga felé fordul, vagyis, amikor mi magunk válunk a saját figyelmünk tárgyává. Az objektív éntudatosság állapota előidézhető tükör, fényképezőgép vagy magnetofon segítségével. Valamennyien ismerjük azokat a helyzeteket, amikor egy tükörbe nézve, egy fényképfelvételhez beállva vagy egy magnóba beszélve egy pillanatra saját figyelmünk fókuszába kerülünk.

23


A kutatások kimutatták, hogy a megnövekedett éntudatosság ilyen helyzeteiben az embereket jobban foglalkoztatja, hogyan fognak mások a viselkedésükre tekinteni. Ezáltal hajlamossá válnak arra, hogy jobban igazodjanak a társadalmi szabályokhoz és normákhoz, és jobban ellenőrzésük alatt tartsák az interakciókat, amelyeknek „stratégiai” jellege erősödik. A benyomáskeltés erősen függ attól a képességünkről, hogy helyesen értelmezzük a különböző társas helyzetek követelményeit. Az epizódoknak, amelyekben hétköznapi interakciónk során részt veszünk, nagy hatásuk van viselkedésünkre, észlelésünkre és benyomáskeltési stratégiánkra, valamint hangulatunkra. Az egyéni fejlődés meghatározó tényezői: egyén és környezet kölcsönhatásában szerepet játszó tényezők 1. ÖRÖKLÉS-KÖRNYEZET VITA: sokáig a pszichológia központi kérdése volt, hogy a gének által irányított biológiai tényezők vagy a környezet szerepe a fontosabb a fejlődésben. Az evolúcióelmélet az öröklés szerepét hangsúlyozta (pl. Galton) a behavioristák a környezeti tényezőkre helyezték a hangsúlyt. Ma már egyetértés van abban, hogy a két tényező folyamatosan, egymásra hatva vezérlik a fejlődést. Már a legkorábbi életkorban is kölcsönhatás van, hiszen az anyaméhben a genetikai program vezérelte fejlődést is befolyásolhatják környezeti események (pl. teratogének). Kihatása a pszichológiai modellekre: 1. Kezdetben voltak a „főhatás-modellek”, amelyek a konstitucionális és környezeti tényezők egymástól független hatását vizsgálták. 2. Ezt követte az interakciós fejlődésmodell (Pl. Lewis, Vigotszkij, Piaget): a környezeti tényezők hatásainak megértéshez figyelembe kell venni a gyerek aktuális állapotát, mely az előző állapot és az aktuális környezeti hatások interakciójának eredménye. 3. A tranzakcionális modell (pl. Thomas és Chess, Bell, Papousek) már azt is figyelembe veszi, hogy nem csak a gyerek hat a környezetére, ő maga is aktív szervezője környezetének. A tranzakcionális modell jól magyarázza pl, hogy a születés körüli enyhe anomáliák hogyan válhatnak (az interakcióbeli félreértések következtében) olyan láncreakciók kiindulópontjává, amelyek ördögi kört képezve súlyos zavarokhoz vezetnek (Papousek, és Papousek, 1989). Thomas és Chess – „goodness of fit” = „az illeszkedés jósága” fogalma: a gyermek valamely – önmagában nem kóros – tulajdonsága és a környezet elvárásai nem felelnek meg egymásnak, és ez az illeszkedéshiány ördögi körbe torkolló negatív interakciós mechanizmushoz vezet. (Eredetileg a temperamentum különbségekkel kapcsolatban alkalmazta). Pl. extravertált, magasan szociábilis anyuka elvárja gyermekétől a nagy aktivitási szintet, barátságosságot mutasson; ha a gyerek „lassan felmelegedő” temperamentumú, nem felel meg az elvárásnak. Gén-környezet interakció: a gyermek kezdeti személyisége 3 formában is befolyásolja környezetét: 1. Reaktív interakció: különböző egyének azonos környezetet különbözőképpen élnek meg (pl. temperamentumbeli különbségek miatt), így különbözőképpen reagálnak rá. Pl: szorongó gyermek másképpen reagál a durva szülőkre, mint egy nyugodtabb, rugalmasabb. 24


2. Evokatív interakció: minden egyén személyisége sajátos választ vált ki másokból. Pl: visszafogott gyerekek kevésbé kontrolláló nevelést váltanak ki a szülőkből, mint az agresszív gyerekek. Simulékony csecsemőket többet babusgatják, mint az izgőmozgókat. 3. Proaktív interakció: az egyén aktívan keresi a számára megfelelő környezetet, ami tovább formálja személyiségét. Pl: szociábilis gyerek aktívan keresi a társaságot, így olyan környezetet választ, ami megerősíti és fenntartja szociabilitását. 2. ÉRÉS-TAPASZTALATSZERZÉS VITA: Érés-megközelítés: a változás fő oka az érés, a változások genetikailag meghatározott mintázata. A változások endogén jellegűek, a biológiai örökség következményei. képviselői pl. Freud, Gasell. Tapasztalatszerzés-megközelítés: biológiai tényezők alapozzák meg a fejlődést, azonban a változások fő okai túlnyomóan exogének, környezet által meghatározottak. A fejlődés fő mechanizmusa a tanulás. Watson, Skinner stb. Több szerző szerint a fejlődés eleinte kanalizált, inkább a biológia prediszpozíciók által meghatározott, később nagyobb szerep jut a környezeti hatásoknak, pl.: Waddington vagy McCall modellje. A KOMPETENS CSECSEMŐ: A gyerek is hat a környezetére, éppen úgy, ahogy a környezete hat rá. Az újszülött kiszolgáltatott a környezetének, de nem annyira, mint azt korábban gondolták. Az életben maradáshoz szükséges kapcsolatok létrehozását és fenntartását elősegítik: - Bébivonások: a nagy fej, előreugró homlok, nagy szemek, kerek arc az etológiai kutatások alapján vonzza a felnőtt egyedeket és gondozó viselkedést vált ki belőlük. - Szociálisan orientáló viselkedés: preferencia az emberi hangra és arcra (ez utóbbi csak 2 hónapos kortól, addig csak a mozgó és éles kontúrokra). - Szociális megerősítést kiváltó viselkedés: sírás, mint odahívó, és a mosoly, mint otttartó viselkedés. - Tanulás képessége:  Születés után néhány nappal preferencia az anya hangjára  Születéstől fogva képes a tanulásra, klasszikus és operáns kondicionálásra egyaránt. Pl: akkor kap tejet, ha kétszer balra fordítja a fejét.  Képes az egyik ingermodalitásban szerzett információt áttenni másik modalitásba, utánzásra képes. A TEMPERAMENTUM szintén befolyásolja a fejlődést. Az emberek egymástól különböznek, de önmagukhoz következetesen hasonlítanak abban, ahogy a körülöttük lévő világra válaszolnak, valamint uralkodó hangulatuk jellegében. Ezeket a tartós különbségeket foglalja össze a temperamentum kifejezés. Ez a szülők személyiségétől és nevelési módszereiktől független tényező.

25


Legjelentősebb kutatás: Thomas és Chess (1977, idézi Cole és Cole 1997). Kérdőíves vizsgálat, éveket át követték, hogy a gyerekek hogyan reagálnak különböző dolgokra (pl. nedves pelenka, első fürdetés, stb.). 9 olyan viselkedéses jellemzőt azonosítottak, melyek együttesen a viselkedés meghatározóivá váltak: - aktivitásszint: fizikai aktivitás, alvás, játék, stb. mennyisége - ritmikusság: a biológiai funkciók előre jelezhetősége - alkalmazkodási képesség a rutin változásához: a nehézség vagy könnyűség mértéke, ami ahhoz szükséges, hogy a kezdeti reakciót egy szociálisan elfogadottabb irányába módosítjuk. - A szenzoros ingerküszöb szintje: az ingernek az az erősségi szintje, ami már válaszadásra készteti a gyerekeket, pl. változtatás a megszokott ételen, hang, stb. - Válaszintenzitás: a válasz energiája, függetlenül minőségétől - Hangulat: a pozitív vagy negatív hangulat aránya - Elterelhetőség: mennyire képesek a külső ingerek eltéríteni a folyamatban lévő viselkedés irányát - Figyelmi terjedelem és kitartás: speciális aktivitás fenntartásának az időtartama külső akadály (zavarás) jelenlétében - Megközelítés vagy visszahúzódás: új helyzetre való reagálás, első reakció (ember, hang, kaja). 3 temperamentum kategóriát azonosítottak ezen változók alapján: 1. könnyű csecsemők („easy babies”): játékosak, biológiai funkcióikat tekintve rendszeresek, készségesen alkalmazkodnak új helyzetekhez. 2. nehéz csecsemők („difficult babies”): biológiai ritmusuk rendszertelen, ingerlékenyek, hevesen és negatívan reagálnak az új helyzetekre, megpróbálják elkerülni azokat. 3. lassan felmelegedő csecsemők („slow to warm up”): aktivitásszintjük alacsony, válaszaik gyengék. Hajlamosak finoman visszavonulni az új helyzetek elől, és a könnyű csecsemőknél több időt igényelnek az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. EGYÉB TÉNYEZŐK, melyek befolyásolják a környezetnek a gyerekre adott reakcióját: - a csecsemő külseje: szép csecsemőkkel gyakoribb az érintkezés - szülői elvárások: mennyire felel meg ezeknek a gyerek, pl: a lány legyen kicsi, szép, csinos, a fiú nagy és az apjára hasonlít (Rubin, 1974, idézi László Zs.) - érzékszervek épsége - a pszichés funkciók biológiai alapjainak épsége - a pszichés funkciók fejlődéséhez szükséges feltételek megléte – hiedelmek a csecsemők képességeit illetően: mire képesek a csecsemő. Irreális elvárások → túlkövetelés, képességek alábecsülése → túlvédés. Identitás alakulása Erikson pszichológiájának központi kategóriája az identitás, a fogalom pszichoanalitikus értelmezése. Ebben a felfogásban a leglényegesebb az, hogy a perszonális (személyes) én-t megkülönbözteti a szociális én-től. A személyes én, mely az úgynevezett személyes identitást is jelenti egyfajta fejlődési törvényszerűséget mutat. A hangsúly itt az énfolytonosságra, szervezettségre, belső és külső egyensúlyára esik.

26


A szociális én, illetve a szociális identitás csoportlélektani indíttatású koncepció. Az egyén csoportazonosulásaiból indul ki, és az én önállóságának, értékességének és cselekvőképességének fenntartására irányuló folyamatokat helyezi a középpontba. Az identitás kategóriáját felhasználja a szimbolikus interakcionista szerepelmélet is, amely az identitást szerepidentitásként ragadja meg. A klasszikus felfogás szerint a szerepek mindig valamilyen társadalmi pozícióhoz kötött viselkedéskomplexek: és a társadalmi pozícióváltás mindig a szerepkészlet megváltozását is magával vonja, ami az én szubjektív átélése szempontjából gyakran identitáskrízis formájában jelentkezik. A szerepek beépülése a szociális énbe különböző mértékű. Attól függően, hogy az identifikációs folyamat mely szakaszába épültek be, válnak szerves részévé az identitásnak. Az én fogalom Többek között az önmagunkról való tudás teszi lehetővé, hogy a „Ki vagyok én?” kérdésre válaszolni tudjunk. De vajon képesek vagyunk arra, hogy pontos definíciót adjunk önmagunkról? Életünk vajon nem folyamatosan önmegismerés? A pszichológia tudományában sok kísérlet irányult a self (a pszichológiai én) fogalmának meghatározására. R. Gross két definíciót emel ki. Az első Murphy-től való (1947), mely szerint a „self az az individuum, akit az individuum ismer”, azaz akinek önmagát ismeri. Burns (1980) megfogalmazásában a self nem más, mint „azon attitűdök mintázata, amelyeket a személy önmagára vonatkoztat”. Az én fogalomnak, mint általános terminusnak, három fontos összetevője van: 1. a self image, 2. az önbecsülés, 3. az ideális self. A self image azt a módot jelenti, ahogy önmagunkat leírjuk, azt a személyt, akivel önmagunkat azonosítjuk. Ezen belül elkülönülnek a szociális szerepek, mint objektív aspektusai a self imagenek, amelyet mások is igazolhatnak, illetve a személyiségvonások, amelyek inkább vélemény- és ítéletfüggőek, és amelyek különbözhetnek attól, ahogy mások látnak minket. A „Ki vagyok én?” kérdésre adott válaszokban jelentős helyet foglalnak el azok a tulajdonságok is, amelyek a személy külső, fizikai megjelenésére vonatkoznak. Ezen túlmenően a testkép vagy testséma vagy testi én magába foglal olyan, többnyire időszakos testi érzéseket, élményeket, mint a fájdalom, az éhség vagy a hideg is. A későbbiekben a testképről részletesebben szó lesz. Míg a self image elsősorban leíró jellegű, addig az önbecsülés vagy önértékelés egy értékelő kritikai álláspontot tartalmaz. Az önbecsülés azt határozza meg, hogy az egyén mennyire tartja magát értékesnek, illetve értéktelennek általában számára fontos szempontok szerint. Coopersmith (1967) értelmezésében ez „egy személyes ítélet az értékességről”, ami a személynek az önmagára irányuló attitűdjeiben fejeződik ki. Az önbecsülést az is meghatározza, hogy a self image-ünk mennyire tér el az ideális selftől, az én fogalom harmadik komponensétől. Az ideális self tartalmazza azokat a vonásokat és tulajdonságokat, amiket magunkénak szeretnénk tudni. Minél nagyobb a távolság az ideális self és a self image között, annál alacsonyabb az önértékelése az egyénnek. Ahogy másokra vonatkozó információink reprezentálódnak és tárolódnak bennünk, ugyanúgy önmagunkra vonatkozó információk is tárolódnak, reprezentálódnak, de egy sokkal komplexebb és összetettebb módon. Ez a selfre vonatkozó információ konstituálja a self fogalmat.

27


Úgy tűnik, hogy bizonyos dimenziókban (amelyek fontosak számunkra), nagyon pontos és tiszta fogalmat alkotunk önmagunkról, míg más dimenziókban nem ez a jellemző. Ez a pontos és tiszta kép az énkép, illetve énképek sora, amelyek a komplex self-fogalmat alakítják ki. A szimbolikus interakcionalizmus képviselői szerint (pl. G.H. Mead) (48) az emberek a dolgok jelentésének megfelelően reagálnak azokra. Az emberek egy szimbolikus és egy fizikai környezetben léteznek és élnek, és így a szociális interakció jelentősége abban áll, hogy milyen jelentéseket hordoz a benne résztvevők számára. Az interakció speciálisan arra a tényre utal, hogy az emberek az egymással való kommunikáció során kapnak lehetőséget a jelentések elsajátítására. Mead hatására sok szociológus és szociálpszichológus gondolja úgy, hogy a nyelvnek alapvető alakító és fenntartó szerepe van az én szempontjából. A self alakulását befolyásoló tényezők túlmutatnak gyermekkorunkon, az énünkről alkotott fogalmunkat folyamatosan módosítjuk, de a legmeghatározóbb változások az én eredeti formálódásának időszakában zajlik. Argyle szerint négy fontos befolyásoló tényező létezik ezen időszakban: a.) mások reakciói, b.) másokkal való összehasonlítás, c.) szociális szerepek, d.) identifikációs folyamatok. Kisgyermekkorban (de később is), fontos a gyermeknek, hogy a felnőttek mit gondolnak róluk. Ebben az életszakaszban a legfontosabb számukra a szülők, egyéb közeli személyek véleménye. Ez az időszak fontos a gyermek önértékelésének és önbecsülésének kialakításában. Ahogy a gyermek iskolába kerül, a referenciaszemélyek száma megemelkedik (tanárok, kortárscsoport). Ugyanebben az időben a gyermek énképe egyre differenciáltabb lesz, és a jelentős másik személyek az énkép különböző részeivel kapcsolatban lesznek fontosak. Az én fogalom létezése feltétlenül implikálja nem-én létezését is. Az énképünk alakításában így sokban belejátszik a másokkal való összehasonlítás. Sőt, vannak az énképnek kifejezetten olyan részei, amelyek kizárólag a másokhoz képest észlelet különbségeket, eltéréseket tárolja. Bizonyos tulajdonságok dimenziója nem abszolút kategóriák, csak a másokkal való összemérés után nyernek értelmet. A „Ki vagyok én?” kérdésre az emberek szívesen válaszolnak olyan szociális szerepek megjelölésével, amelyekkel képesek azonosulni. A szociális szerepekhez tartozó elvárások sok tekintetben képesek alakítani az egyén korábbi életvitelén, preferenciáin, megváltoztatva ezáltal az önmagáról kialakított képet. Az identitásérzés kialakítása, abban az értelemben, hogy rendelkezünk a self-ről alkotott tudásnak egyfajta képletével, az egyik legmeghatározóbb dolog, amit az embernek mint társas lénynek, el kell érnie fejlődése során. Piaget szerint a self-ről való tudás a környezethez való alkalmazkodás folyamata során jön létre. Ahogy a gyermek felfedezi a tárgyakat és akkomodálódik hozzájuk (új szenzomotoros sémákat alakít ki), közben folyamatosan a self új aspektusát fedezi fel (pl. ha egy túl nagy kockát próbál a szájába venni, és ez nem sikerül neki, akkor ez egyaránt információ saját magáról és a világ tárgyairól is.) A pszichológiai self fejlődése tekintetében elmondhatjuk, hogy 1-4 éves gyermekek már rendelkeznek valamiféle kezdetleges elképzeléssel egy belső, gondolkodó self-ről, ami egy külső megfigyelő számára nem látható, és meg tudják ezt különböztetni a testi self-től, amit mások is láthatnak. Más szavakkal, négyéves kor körül a gyermekekben kialakul az elme fogalma, az a tudat, hogy nekik és másoknak is vannak mentális folyamataik.

28


A kor és a nem központi magja az egyén énképének. A kor talán az első szociális kategória, amit a gyermekek elsajátítanak (még azelőtt, hogy a számok fogalmával tisztában lennének). Már egyéves kor körül képesek megkülönböztetni a felnőttek és a gyermekek arcát, és erőteljes preferenciát mutatnak a velük egykorúak irányába. Hétéves kor előtt a gyermekek hajlamosak önmagukat fizikai fogalmakkal jellemezni (hajszín, testmagasság, kedvenc aktivitások), míg a belső, pszichológiai élményeket és tulajdonságokat úgy tekintik, mint amelyek határozottan elkülönülnek a nyílt viselkedéstől és a külső, fizikai jellemzőktől. A serdülő- és felnőttkor felé haladva az önleírások sokkal több utalást tartalmaznak a belső folyamatokra, élményekre vonatkozóan, az érzelmek, értékek, a tudás és a személyiségvonások hangsúlyosabbak lesznek. A pubertást megelőzően a gyermekek relatíve keveset foglalkoznak testük külső alakulásával és tulajdonságaival, erre a korra sokkal inkább jellemző testi képességeik és lehetőségeik iránti érdeklődés. A serdülőre jellemző hirtelen, nagymértékű növekedés, a drámai változások a test formájában és megjelenésében, nem beszélve a felerősödő szexuális érzésekről és más jelenségekről, amelyek kísérői ezeknek a változásoknak, mindent megváltoztatnak, felborítják a serdülő testi és lelki egyensúlyát. Ezen időszak rendkívül fontos szerepet játszik az identitás kialakításában, melynek lényeges része az, hogy tudjuk, hogyan jelenünk meg a külvilágban, valamint, hogy különbözőnek érezzük magunkat másoktól. A serdülőket hangsúlyozottan foglalkoztatják ezen problémakörök. Testkép Önmagunk meghatározásához szorosan hozzátartozik saját testünk, testképünk, testsémánk. Testünk egyfajta kapcsolat a külvilággal, a test azt, ami elválaszt vagy összeköt vele. A test felfogható lelkünk, személyiségünk maszkjaként. Ruhánkat, hajszínünket, testsúlyunkat próbáljuk cserélgetni, melyek mind-mind egy-egy álarchoz, maszkhoz tartoznak és különböző szerepet töltenek be szociális és magánéletünkben egyaránt. A testséma környezetünkkel, életterünkkel, valamint belső szomatikus énünkkel való kapcsolatunknak egy része. „Gestalt” fogalom, melynek több megfogalmazása található a szakirodalomban. Ennek ellenére pontos definíciót adni arra, hogy tulajdonképpen mi is tartozik a testséma fogalmába, igen nehéz. Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a testvázlat egy kép a tudatban, amelynek a legjellemzőbb tulajdonságai a következők: mentális és szomatikus eredetű; tudatos és tudattalan természetű; struktúra és folyamat is egyszerre; része az egónak és olyasmi is, amire az ego reagál; a mentális aktivitás alanya és tárgya is egyben; tartalmát tekintve lehet kognitív és/vagy emocionális jellegű. Azt, hogy a fogalom mennyire komplex és nehezen megfogható, tükrözik azok a megközelítések is, melyek különböző nézőpontból és elméleti keretek között próbálják meg definiálni. Léteznek idegélettani, analitikus és fejlődéslélektani elméletek is. Ezekből sorakoztatok fel példákat a következőkben. Ideglélektani elméletek Marton a testvázlat fogalmát, mint vizuális poszturális testmodell használja. Elméletének lényege, hogy aposzturális szerveződéssel párhuzamosan a vizuálissá vált testmodell lehetőséget nyújt a testhelyzetek és a testmozgások, mint egységes egészek vizuális tükröződésére a tudatban. A vizuális-poszturális működés teszi lehetővé a saját test és a környezet tárgyainak lokalizációjára vonatkozó információk vizuális modalitáson belüli regisztrálását. Így a saját test és a környezet tárgyaitól azonos érzékleti modalitáson belül, mint külön entitás képes elkülönülni, differenciálódni. 29


Von Holst egy általános reakciószabályozási modellben írta le, miként lehetséges az, hogy képesek vagyunk mozgó szemmel, mozgó testtel, valósághűen leképezni a környezet álló vagy mozgó tárgyait. Az elmélet szerint a szervezet mozgását megindítandó idegrendszeri parancsról úgynevezett efferencia-kópia keletkezik, melyet a szervezet a mozgásról visszajelentő reafferens ingerülettel összemér. Ha eltérést tapasztal a két jelzés között, akkor a szervezet külső történést észlel. A torzított látási feltételek mellett végzett vizsgálatok megerősítették, hogy a szervezet mozgása és a mozgásról érkező visszajelentés lényegi szerepet játszik pl. a téri látás kialakulásában is. Ha a szervezet azt tapasztalja, hogy az emlékezeti tárolóból előhívott információ a mozgás várható kimeneteléről és a mozgásról történő tényleges visszajelentés között egy állandó mértékű eltérés adódik: akkor a szervezet módosítja a mozgásparancs és a mozgás következtében előálló szenzoros információ egymáshoz rendelési értékeit. Aktív mozgás nélkül is létrejöhet alkalmazkodás abban az esetben, ha a kísérleti személy megfigyelheti saját testét. Ebben az esetben a saját test képviseli azt az állandó téri vonatkoztatási rendszert, amely a téri orientáció minimális feltétele. A motoros parancsok monitorozása és érzékelése – feedforwardkontroll – azonnal bekövetkezik, mielőtt az effektorszervek működésbe lépnének, így a mozgásindítással egyidejűleg működésbe lépő monitorfunkció az önreflexió elemi formájának felelhet meg. Marton Magda vizuális-poszturális testséma elméletében megfogalmazza, hogy a gyerekek, miközben tárgyelérő mozgást végeznek, vizuálisan monitorozzák végtagjuk mozgását. Ezen tapasztalatok összekapcsolása teszi lehetővé a testséma megjelenését. Az önindította mozgás, a poszturális tapasztalatok és a kívülről jövő szenzoros visszajelentések teszik lehetővé az „én teszem” pszichológiai okság kialakulását. Analitikus elméletek A testsémával foglalkozó első önálló mű P. Schilder 1935-ben megjelent nagyszabású munkája, a „The Image and Appearance of the Human Body”. Schilder munkásságának jelentősége abban áll, hogy felhívta a figyelmet a saját testtel kapcsolatos attitűdöknek és érzéseknek a fontosságára a magatartás magyarázatában. Ő volt az első, aki különleges hangsúlyt helyezett a testkép jelentőségére, és bebizonyította, hogy az ezzel kapcsolatos elméletek nem csupán rejtélyes, organikus agyi sérülések következtében előálló patológiák magyarázatára alkalmasak, hanem befolyásolják a normális mindennapi élet szinte minden területét. A testséma mediátor szerepét látta mindenben, kezdve az egyén öltözködésétől, egészen esztétikai igényén át az empatikus képességéig mások érzelmeivel. Fontos megemlíteni, hogy nagy hatással volt rá a pszichoanalitikus elmélet is, és ennek a testképpel kapcsolatos vonatkozásait részletesen és szisztematikusan dolgozta fel. A pszichoanalízis képviselői úgy gondolják, hogy az egyén élete első napjaiban nem tesz világos különbséget önmaga és környezete között. Az ösztönkésztetések és a feszültség csökkentő tárgyak révén szerzett élmények segítségével az egyén képes kifejleszteni azt a képességét, hogy belső világa szubjektív élményeit elkülönítése a környezet tárgyainak külső világától. Ez az alapvető elkülönítése a külső és belső realitásnak teremti meg az első lépcsőfokát az öntudat növe4kedésének, a self és a test végső kiegyensúlyozottságának és az identitás érzésének. Könnyen kapcsolatba hozható a testi élmények kritikus jelentősége a személyes identitás korai kialakulásában és a testkép fejlődésének kielégítő és kiegyensúlyozott volta a fejlődés jól ismert pszichoszexuális állomásaival. Az orális, anális, phallikus, látencia és genitális szakaszok fejlődése könnyedén értelmezhető, mint a testkép progresszív elaborációja.

30


A kiemelkedő fontosságú Oidipusz-komplexus éppoly meghatározó lehet a testkép kialakításában, mint az egész személyiség struktúrájának formálásában. Sőt, a pszichoanalitikus elmélet keretein belül égeredményében az sem lehetetlen, hogy a testkép és az ego fogalmai virtuális szinonimaként szerepeljenek. Freud óta nem volt olyan pszichoanalitikus elmélet, amelyet ne befolyásolt volna a testtel kapcsolatos érzések és fantáziák központi kérdése. Nem is csoda, hiszen Freud libidóelmélete az orális, az anális és a genitális szakaszokkal alapvetően annak megfogalmazása, hogy az egyé figyelmét és a magatartását milyen módon befolyásolják azok a szignálok, amik bizonyos kiemelt szimbolikus jelentőséggel bíró testi areákhoz kapcsolódnak. A második ok amiért a pszichoanalitikus elméletek olyan szorosan kapcsolódnak a testi élményekhez, az a tény, hogy megfigyeléseik jórészt az egyén saját gondolatainak és érzéseinek a közvetlen közeli és alapos megvizsgálását célozzák, és egy ilyen alapos vizsgálat elkerülhetetlenül a felszínre hoz minde4n, az egyén saját testével kapcsolatos elképzelését, előítéletét. Freud fontosabb elméleti műveiben mindenütt megtalálható a testséma koncepció és mechanizmus ismételt előtérbe helyezése. Néhány példát kiemelve: a kasztrációs szorongást tekintette az Oidipusz-komplexus megoldásának a fiúgyerekekben, és ezzel párhuzamosan fiúgyermek világra hozását a lányokban. A paranoiát az anális (homoszexuális) impulzusok projekciójának tekintete, míg a hisztéria oka a nem-genitális testtájak szimbolikus genitális megszállása, és így tovább. W. Reich összetett kapcsolatot tételezett fel az egyén személyes konfliktusai és e konfliktusoknak az izomtónus mintázatában faló kifejeződése, valamint ezeknek az egyén önmagával és másokkal kapcsolatos élményeire való hatása között. Hipotézise szerint bizonyos konfliktusok eredményeként az egyének „felfegyverzik” önmagukat, és aktuálisan a testüket valami kemény és merev felület (védelmező) modelljének tekintik. Azt feltételezte, hogy minél inkább gátló és önkontrollra nevelő szülő voltak az egyénnek, annál inkább valószínű, hogy az egyén ilyen kemény, felfegyverzett határt (karakterpáncélt) von maga köré. Véleménye szerint a pszichoterápia egyik fontos célja, hogy lazítsa és feloldja ezt a „fegyverzetet”. M. Mahler elméletében a test én és a testkép kialakulása az általa szimbiotikus fázisnak nevezett szakasz kezdetén, a szociális mosoly megjelenésével párhuzamosan zajlik. Ezen időszak legfontosabb jellemzője, hogy a gyerek és az anya feszültségcsökkentő működései még differenciálatlan formában vannak jelen, azaz a belső folyamatok (emésztés, ürítés, tüsszentés stb.) és az anya gondozó viselkedése révén szerzett kielégülések még nem különülnek el egymástól. A szükségletkielégítő tárgykapcsolat kialakulásával az anya, mint szükségletkielégítő résztárgy jelenik meg a gyerek számára, így megkezdődhet libidinális megszállása. A testi én különválással primitív testprezentációk képződnek le a kezdetleges egoban, amelyek korlátozottan ugyan, de képesek közvetíteni a külső és a belső között. „A testi énben kétféle selfreprezentáció van, egyik a testkép belső magva, amelynek a határa a test felé fordul, amit elkülönít az egotól, és a másik a szenzoreperceptív engramok külső rétege, amely a testi én határaihoz járul hozzá. A testi én megjelenésekor a predominánsan proproceptív – intoreceptív katexis eltolódik a periféria (extero)szenzoro-percetív katexise felé…” A testi ego kialakulásának alapfeltétele az említett eltolódás. Az anya-gyerek szimbiózison belül, a testkép kialakulása szempontjából meghatározó a test adekvát libidinizációja. A gyerek szekunder nárcizmusának tárgya saját teste kell legyen, hogy az identifikáció tárgya külső objekt lehessen. Ebben a folyamatban az anya odaadó gondoskodásának meghatározó jelentősége. A szimbiózis csúcsán, Mahler szerint a negyedik hónap környékén, a testi percepciók révén válik le a testi én. 31


A testélmény tudatosulásában meghatározó jelentőségűek a taktilis, a szomatoszenzoros és az interoceptív-proprioceptív érzékelések, miközben a testhatárok kialakulását az anya (gondozó) testével való találkozás, a különbségek észlelése segíti. A testkép egységgé szerveződése a hatodik-hetedik hónapra tehető, és meghatározó eleme a vizuális percepció. Fejlődéslélektani elméletek Piaget-nak a kognitív képességek fejlődésére vonatkozó elméletében a test központi szerepet játszik. A szenzomotoros szakasz mind a hat fázisában a cirkuláris reakciók, beleértve a testet is, egyre bonyolultabb, kognitíve összetettebb módon kerülnek kidolgozásra. Ezek a cirkuláris reakciók elsősorban a csecsemő saját estének akcióiról való tudását, és így a testi funkciók kezdeti kognícióját foglalják magukban. Másodsorban ezek a reakciók együtt járnak a csecsemő azon tudásával, hogy testi képességei birtokában képes hatni környezete külső tárgyaira. Végül ezek a reakciók tartalmazzák a csecsemő azon tudását, hogy a külső tárgyakra irányuló cselekedetein keresztül befolyásolni képes másokat. Így mind a pszichoanalitikus, mind a Piaget-féle fejlődéslélektani elméletben is a test – úgy is mint fizikai entitás és úgy is, mint az egyén érzelmeinek és tudásának a tárgya – központi szerepet játszik mind az érzelmi, mind a kognitív képességek fejlődésében. A test szerepe a pszichológiai fejlődésben hangsúlyosan jelenik meg azokban a fejlődéslélektani perspektívákban is, amelyek az egyén és szociális kontextusban lezajló interakciókat emelik ki, mint az ontogenezis során lezajló változások központi folyamatait. Ezen irányzat képviselői számára a test kulcsfontosságú része az egyén organizmikus egyéniségének, alapvetően meghatározza másokkal való szociális interakcióit. Kogniciói és érzelmi révén kialakuló, a saját testére vonatkozó becslései alapján méri magát másokhoz és önmagához, miközben kognitív és emocionális fejlődése révén megismeri és elfogadja saját testét. Az egyénnek a saját testére vonatkozó érzései és gondolatai befolyásolják szociális kapcsolatait és más pszichológiai jellemvonásait. Ezeket a testre irányuló kogniciókat és érzelmeket nevezik testsémának. A testséma aktív szerepet játszik az egyén kognitív és emocionális fejlődésében. Ez a kettős szerepe a testsémának – hogy egyrészt a szociális interakciók és a pszichológiai fejlődés terméke, másrészt annak befolyásolója ezeknek az interakcióknak és fejlődésnek – nagyon fontos lehet az egész életen át tartó pszichoszociális fejlődés megértésében. A konfliktusmegoldásról A megküzdési stratégiáknak azokat a viselkedéses vagy kognitív erőfeszítéseket nevezzük, melyek segítségével az egyén képes megbirkózni a stressz keltő életeseményekkel. A tranzakcionlista megközelítés szerint a megküzdés a személyes jellemzők és a környezeti tényezők dinamikus kölcsönhatásának eredménye, amely magában foglalja a stresszt keltő esemény értékelését, a rendelkezésre álló megküzdési kapacitások számbavételét és a kiválasztott megküzdési stratégia végrehajtásához szükséges erőfeszítés mértékét (Lazarus és Folkman, 1984). A szakirodalomban leggyakrabban a problémamegoldó és az emóciófókuszú megküzdési stratégiákat különböztetik meg. A problémamegoldó stratégia olyan aktív erőfeszítést jelent, melynek során közvetlenül a stresszélményt kiváltó körülmények megszüntetése vagy módosítása történik. Ezzel szemben az emóciófókuszú megküzdésnél a stresszt keltő élethelyzetekre adott érzelmi válaszok szabályozása van előtérben. A kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy a legtöbb stresszt keltő élethelyzettel való megbirkózás során mindkét stratégiát használjuk, de ezek egymáshoz viszonyított arányának kialakulásában jelentős szerepet kapnak az egyéni diszpozíciók. 32


A megküzdési stratégiák mérésének egyik legelterjedtebb formáját az önbeszámolós kérdőívek jelentik, amelyek felvétele könnyű és lehetőséget teremtenek a legkülönbözőbb kitöltési módokra (pl. ismételt felvételek, meghatározott élethelyzetekkel való megküzdés mérése). A 70es évektől számos megküzdési kérdőívet készítettek, melyek közül a Folkman és Lazarus (1980, 1988) által kifejlesztett Konfliktusmegoldó Kérdőív (Ways of Coping Questionnaire) a legnépszerűbb.

33


FELHASZNÁLT IRODALOM – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

34

Erikson, E.H.: Az életciklus: az identitás epigenezise. In: A fiatal Luther és más írások Gondolat, Budapest, 1991 Erős Ferenc: Pszichoanalízis, freudizmus, freuomarxizmus. Gondolat, Budapest, 1986 Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz, 1997 Freud, Sigmund: A halálösztön és az életösztönök, Múzsák Könyvkiadó, Budapest, 1991 Freud, Sigmund: A pszichoanalízis foglalata In: Esszék, Gondolat, Budapest, 1982 Freud, Sigmund: Az ősvalami és az én, Gondolat, Budapest, 1982 Freud, Sigmund: Bevezetés a pszichoanalízisbe, Gondolat, Budapest, 1986 Freud, Sigmund: Egy illúzió jövője, Párbeszéd Kiadó, Budapest, 1991 Freud, Sigmund: Rossz közérzet a kultúrában In: Freud: Esszék, Gondolat, Budapest, 1982 Gross, R.: Psychology, Hodder and Stoughton, 1996 Jung C. G: Analitikus pszichológia, Göncöl Kiadó Kft., Budapest, 1995 Kognitív Pszichológia, Szerk: Michael W. Eysenck, Mark T. Kaene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997 Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkciók, Kézirat, Tankönyvkiadók, Budapest, 1992 László János: Társas tudás, elbeszélés, identitás, Scientia Humana/Kairosz Martonvásár, 1999 Marton L. M: Tanulás, vizuális poszturális testmodell és a tudat kialakulása In: Magyar Pszichológiai Szemle, 1970. 27. Mead, G. M: A pszichikum, az én és a társadalom, Gondolat, Budapest, 1973 Piaget J: Válogatott tanulmányok, Gondolat, Budapest, 1987 Piaget J: Szimbólumképzés a gyermekkorban, Gondolat, Budapest, 1978 Pszichológia, Szerk: Rita L. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Osiris, Budapest, 1997 Vigotszkij: Gondolkodás és beszéd, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967


3. MODUL KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNING A közvetlen emberi kommunikáció csatornái, dinamikája, folyamatai – A kommunikációs szűrők – Csatorna- és eszközválasztások – Szociolingvisztika – Kommunikációs stratégiák, taktikák – Az elektronikus médiumok – Egyéni és csoportos fejlesztés – Tippek, trükkök

35


A programmodul célja: a résztvevők „vértezzék fel” magukat azokkal a kommunikációs módszerekkel, technikákkal, amelyek segítségével képesek a hatékony személyközi és csoport szintű kapcsolatok kiépítésére, a meglévő kapcsolatok elmélyítésére és fenntartására. Sajátítsák el a munkatevékenységek gyakorlásához szükséges készségek, ismeretek többszintű kommunikációjának alkalmazását. Ismerjék fel a kommunikációs csapdákat, váljanak képessé azok azonosítására és elkerülésére, kommunikációs gátak oldására, nehéz és váratlan helyzetek kezelésére, s összességében nyílt és őszinte kommunikációs gyakorlat megvalósítására. A kommunikációs tréning kiscsoportos formában kerül megtartásra. Az elméleti ismeretek helyett a gyakorlatra helyezzük a hangsúlyt, hiszen a cél az, hogy a résztvevők elsajátítsák a hatékony kommunikációt, begyakorolják, és a munkavégzésük, illetve a hétköznapi életük során alkalmazni tudják a kommunikációnak azt a speciális területét, mellyel segíteni tudják a velük kapcsolatba kerülők elsődleges munkaerő-piacra történő bejutását és fennmaradását. Ennek megfelelően a tréning során minden egyes résztvevő felmérheti a saját képességeit, és készségeit tesztek, és gyakorlati feladatok segítségével. A készségek felmérése után feladataink rávilágítanak a fejlesztendő részterületekre, és azok fejlesztésére koncentrálnak.

1. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ CSATORNÁI, DINAMIKÁJA, FOLYAMATAI: Néhány kötelező ismeretfelújító bekezdés a kommunikációról: A "kommunikáció" szó latin eredetű:  Communitas = közösség, közlékenység  Communicatió = közzététel, gondolatok közlése A kommunikációnak többféle csatornái lehetnek. A teljesség igénye nélkül csak egy párat említenék meg ezek közül:  írás  beszéd  különböző kifejezések  gesztusok  taglejtések stb. Láthatjuk, hogy a szavakon túl más módon is közölhetünk üzeneteket másokkal. Az ember azt gondolná, hogy a legfőbb üzenethordozó eszköz a beszéd. A mindennapi nyelvezetünk is erre utal. Például: "Beszélni kell róla" vagy "Meg kéne beszélnünk" vagy "szeretném megbeszélni a dolgot", "üzleti megbeszélésem lesz" stb. A természetes emberi nyelven, szavak által való közlést nevezzük verbális kommunikációnak. Akár milyen meglepő is, de az üzenetek közvetítésében nem a verbális kommunikáció játssza a főszerepet.

36


Az üzenetek átadásában, a kommunikációnak a szavak kb. 7%-át, míg a hanghordozás és hangsúly kb. 38%, a gesztusok, mimikák, azaz a testbeszéd a fennmaradt kb. 55%-át teszi ki. A nem szavakkal történő kommunikációt nevezzük nonverbális, vagy metakommunikációnak. A kommunikáció egyetemes képlete Minden kommunikációnak ugyanaz az alapképlete. Van egy forrás, azaz a küldő és van egy, vagy több befogadó. A befogadó egyben küldő is, mert miközben befogad, különböző visszajelzéseket ad (Feedback) a küldőnek, és így a küldő is befogadóvá válik. Ezek a visszajelzések többnyire nonverbális úton történnek. Minden kommunikáció úgy zajlik, hogy a küldő kódolja az üzenetet a saját tapasztalatai alapján, amit a befogadó dekódol az ő tapasztalatai alapján. Ezért fordul gyakran elő, hogy a küldő és fogadó nem értik meg egymást. A kommunikáció képletének egyik jelentős része a zaj. Háromféle zajról beszélünk, amik csökkentik a befogadást és elvesznek az üzenetből:  Fizikai zajok, - amik a külső környezetből jönnek, ilyen például a közlekedés zaja, beszélgetés zaja és minden olyan háttérzaj, ami elvonhatja a figyelmet a küldőről. Az üzenet nagy százaléka vész el a zajok miatt.  Pszichológiai zajok, - amik az ember elméjében jelentkeznek, ilyen például az előítélet. A fogadónak nem szimpatikus a küldő, nem tetszik az öltözete, vagy az, amit képvisel, vagy a bőre színe, stb., stb. Az előítélet lehet olyan "hangos", hogy mielőtt megszólalhatott volna a küldő, a fogadó már eleve kizárta az üzenetet.  Szemantikai zajok, - ezek a nyelvi különbségek. Olyan szavak kifejezések használata a küldő részéről amit a fogadó nem ért, vagy nem érthet. Ilyen például a szakzsargon használata. A legtöbb szakmának megvannak a sajátságos kifejezései, amit csak a bennfentesek érthetnek. Ezen szavak, kifejezések használata megakadályozza a kívülálló hallgatót abban, hogy megértse az üzenetet. Gondolatok az emberi kommunikáció alaptermészetéről A kommunikáció alapvető formája, etalonja valamennyiünk számára a közvetlen emberi kommunikáció. Ez három dimenzióban megy végbe: 1. az extralingvális jelek, 2. a szupraszegmentális nyelvi jelek, 3. a szegmentális nyelvi jelek síkján. Természetesen ez a kommunikációs forma is magán hordozza a tökéletlenség jegyeit, legalábbis abban a tekintetben, hogy a kommunikált tudattartalom-elemek eredeti formájukhoz képest jelentős mértékben torzulhatnak. A sikeres kommunikáció kedvéért az üzenet feladója kénytelen a kommunikálandó tudattartalom-tartományt mintegy kiszakítani a gondolatoknak abból a szerves hálózatából, amelyben létrejött -- s ez a kontextusból való kiszakítás már önmagában is jelentéstorzulást idéz elő. Ezt követően a még egynemű kontinuumként leírható tartományt artikulálni, tagolni kell: világos, hogy egy egységes, kompakt dolognak a felszabdalása torzít. Majd az artikulációval, tagolással nyert elemeket formalizálnia kell, azaz közösségi evidenciával kell felruháznia őket. Természetszerűleg ez a művelet is a közlendő tudattartalom-elemek eredetiségének a rovására megy.

37


Ezt követően a formalizált elemeket lineáris sorba kell rendeznie – lévén hogy az egydimenziós linearitás a legfőbb kommunikációs eszköznek, a szóbeli nyelvnek a természetes tulajdonsága; ám a tudattartalom-elemek egymáshoz való genetikus viszonya soha nem korlátozódik egyetlen dimenzióra, így a linearizálás is jókora torzulást eredményez. A kommunikáció utolsó fázisa pedig a kiválasztott, formalizált és linearizált tudattartalom-elemek jelekbe -- elsősorban, de nem kizárólag nyelvi jelekbe – történő kódolása. Ez a fázis is jelentős torzulást eredményezhet: ez fakadhat abból, hogy a közösségi evidenciával bíró jelek szemantikailag nem fedik le a közlendőket, de következhet a kódoló gyakorlatlanságából is. Kommunikációs szűrők Minden ember rendelkezik egy szűrő rendszerrel, ami eredetileg azt a célt szolgálta, hogy megvédje az agyat attól, hogy minden felesleges információ bejusson. Ha ezek a szűrők nem lennének, egész egyszerűen nem tudnánk létezni, beleőrülnénk abba az iszonyatos mennyiségű információba, és egyéb hatásba, amik lépten-nyomon érnek minket. A szűrőink tehát egyrészről védenek minket, másrészt viszont megakadályozhatnak abban is, hogy létfontosságú üzenetek eljussanak hozzánk. Ezek az elmebeli szűrők megszűrik a befogadó felé érkező kommunikációt, és csak a beprogramozott, mintegy "engedélyezett" tartalmat engedik be. Úgy működnek, mint egy nagy zsilip acélajtaja, azzal a különbséggel, hogy a zsilipajtó lassan ereszkedik le, a szűrőink viszont villámgyorsan csapódnak le úgy, mint a guillotine. Elzárva ezzel az információ szabad áramlását. Ezek a szűrők a következők:  Világnézet, kultúra. Annak alapján működik, ahogy vélekedünk a világról, amilyen a kultúránk. Amilyen viselkedési mintákat tanultunk meg másoktól. A kultúránk társadalmi konvenciók, olyan szokások, amiket egy társadalom a többségi elv alapján viselkedési normákként fogad el. Ezeket a viselkedési formákat az életünk folyamán megtanuljuk, és ennek alapján szemléljük a világot. Ami ezeknek megfelel azt a szűrőnk átengedi, de ami nem, azt kiszűri.  Tudás és tapasztalat. Az életünk során megszerzett ismeretek összessége, és azok megtapasztalása alapján kialakult gondolkodási rendszer. Ennek megfelelően ítélünk valamit igaznak, vagy hamisnak. Ez nem más, mint amit igaznak hiszünk. Nem biztos, hogy igaz, de a jelenlegi tudásunk és tapasztalatunk szerint annak hisszük. Ami a tudásunknak és tapasztalatunknak nem felel meg, az nem juthat be az elménkbe.  Hit és hozzáállás. Nem feltétlenül vallási hitre gondolunk, bár az is fontos. Általában a hitről, amiben hiszünk. Valójában az embereket olyan ügy mellé lehet csak állítani, amiben hisznek. A hit az a meggyőződéseken alapuló bizalom, ami jogosan várja, hogy megvalósulnak a remélt dolgok. A szűrők működése: Szelektív expozíció: kiválogatottan tesszük ki magunkat valaminek. Eleve eldöntjük, hogy kitesszük magunkat egy üzenetnek, vagy nem. Pl: Nem nézem meg azt a filmet. 38


Szelektív figyelem: kitesszük magunkat az üzenetnek, de nem figyelünk. Lehet, hogy nem nagyon érdekel az üzenet témája, de az is lehet, hogy a küldő az aki nem érdekel minket. Előfordulhat, hogy csak egész egyszerűen fáradtak vagyunk, vagy más fontos dolgon jár az eszünk. Szelektív megértés: bár kitesszük magunkat az üzenetnek, figyelünk is, de mégsem értjük, vagy félreértjük azt. Ez adódhat a már említett nyelvi különbségekből, szakmazsargonból. Vegyünk például egy ügyvédi fogalmazványt, amit minimum kétszer kell elolvasni, hogy egyáltalán sejtsük miről is szól, pedig azokat a szavakat használja amiket ismerünk. Viszont abban az összefüggésben, ahogy használja nem értjük, mert az egy sajátosan kialakult nyelvezet. Szelektív befogadás: kitettük magunkat az üzenetnek, figyelünk és értjük is, de mégsem fogadjuk el. Kritizáljuk az üzenetet, mert nem egyezik meg a világnézetünkkel, tapasztalatainkkal, hitrendszerünkkel, személyiségünkkel. VIGYÁZAT! - A szűrők teljesen automatikusan működnek. A befogadó a legtöbb esetben nem is tudja, hogy léteznek ezek a szűrők. Sőt ő még azzal sincs tisztába, hogy a szűrői esetleg bekapcsoltak és megfosztják attól, hogy teljes egészében eljusson hozzá az üzenet. Mivel a befogadó a saját személyisége, hite, világnézete, kultúrája és tapasztalatai alapján dekódolja az üzenetet, fel sem merül benne, hogy bármi is elveszett volna az üzenetből. A szűrőkről azért fontos tudni, mert így kézbe tudjuk venni az irányítását, azaz tudatosan tudjuk használni. Említettük, hogy a szűrők automatikusan működnek, mert nem tudunk róluk. Viszont, ha ismerjük őket, akkor tudatosan kapcsolhatjuk ki vagy be. Nem kell reagálnunk, hanem gondolkodhatunk és így juthatunk helyes felismerésre, hogy elfogadjuk az üzenetet, vagy visszautasítjuk azt. Lássuk a szűrők közül az egyik legalattomosabbat közelebbről! Ez az egyetlen szűrő képes a hozzánk fordulót meglopni a sikerétől és szabadságától. Lehet, hogy ennek az egyetlen szűrőnek az öntudatlan működése csak az elmúlt években rengeteg esetben okozott eredménytelen munkaórákat nekünk. A segítségünket kérők olyan létfontosságú információkat nem hallottak meg, ami gyökeresen megváltoztathatta volna az életüket. Ha ebbe jobban belegondolunk, ennek ez egyetlen igazságnak a felismerése megér minden időt, energiát és pénzt, amit önmagunk továbbfejlesztésére fordítunk. Ez a szűrő a kultúra. Mi tehát a kultúra és hogyan rabolhatja meg a szociális szakembert és a hozzá forduló klienseket ez a kommunikációs szűrő? A kultúra az a mód, ahogyan az egyén felfogja, látja a világot, a dolgokat önmaga körül annak alapján, amit más emberek hatása okozott. A kultúra valójában világnézet. Megtanult viselkedés (nem genetikus), melyet az a társadalmi csoport megkövetel, amelyben felnövünk. Anyagi és nem anyagi vonatkozással bíró vonások, melyek generációról generációra, tanulás révén továbbadódnak.

39


Kulturális antropológia használja ezt a kifejezést: "sekélyes gondolkodás" miszerint az életünk reakciók és visszatükrözések sorozata. A kultúránk tükörképeiként úgy élünk, hogy sohasem gondolkodunk. Ami körülöttünk van, azt vagy elfogadjuk, vagy visszautasítjuk annak megfelelően, hogy egyezik-e, vagy eltér-e a kultúránktól. Teljesen öntudatlanul elfogadunk, és elvetünk megoldásokat aszerint, ami az évek során belénk vésődött. Tesszük mindezt sokszor anélkül, hogy gondolkodnánk. Minden emberi viselkedés, elv és meggyőződés tanult, ezért legtöbbször valaki másnak a megoldásait, elképzeléseit szolgáljuk a józan őszinte és kritikus gondolkodás szűrője nélkül. Tehát igen fontos, hogy tudatában legyünk a saját és a segítségért hozzánk forduló emberek kultúrájának elemeivel, sajátosságaival. Csatorna- és eszközválasztások Az általános segítő munka során jórészt a szociális szakember választja meg a kommunikációs csatornákat. Ő dönti el, hogy melyik célcsoporthoz milyen úton juttat el információt (egyéni vagy csoportos segítő beszélgetés, újság, televízió, rádió, közlemény, hirdetés stb.). A munkapiaci kommunikációban részben megfordul a helyzet, a munkanélküli fogja a segítőt keresni. Ez azért nem jelenti azt, hogy nem kell törekedni a munkanélküliek számára a legkedvezőbb, hozzájuk leginkább eljutó csatornák megválasztására, különösen, ha figyelembe vesszük a munkanélküliséggel együtt járó mentális passzivitást is. A munkapiaci kommunikációs csatornaválasztásoknál – az adott helyi lehetőségek határain belül, figyelembe véve a célcsoport kulturális beállítódását – figyelemmel kell lennünk arra, hogy a munkát keresők 60%-a személyes kapcsolatain keresztül, 44%-a nyomtatott sajtóból, 31%-a rádiós hírekből, 16%-a egyéb csatornák útján (szórólap stb.) értesül elsősorban (átfedésekkel) a munkalehetőségekről, képzésekről. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az emberek a hallás útján szerzett információknak átlagosan 20%át fogják fel és jegyzik meg, annak, amit látnak (olvasnak) 30%-os, amit látás és hallás után kaptak 50%-os, amit meg is beszéltek 70%-os a hatásfoka, akkor a szakember már ki tudja választani a megfelelő közlési csatornát. Ezek mellett azonban hiba, ha a segítő figyelmen kívül hagyja azokat a lehetőségeket, amelyeket ő maga teremthet meg. Ilyen lehet a nyilvános (mondjuk önkormányzatokkal, kamarákkal, hatóságokkal közösen szervezett) állásbörze, vagy éppen a foglalkoztatók magas befolyásolási szinttel rendelkező képviselőinek rendezett tájékoztató. A munkaerő-piacra történő be- illetve visszajutást segítők rendelkezésére áll még olyan, helyben szokásos megnyilvánulási lehetőség, mint a hirdetőtábla és a tájékoztató plakátok, de ezek inkább csak figyelemfelkeltésre alkalmasak, de rendkívül hatásosak. És folytatható a sor, mert egy közvetlenül a kliensnek címzett levélnek is megvan a maga szerepe, a közvetlen megszólítás jó hatása mellett alkalmat ad a független és részletes magyarázatra, tájékoztatásra.

40


Nem kerülhető ki a szociolingvisztika: A lényeg az, hogy a szociolingvisztikai elemzés önmagában oda vezethet, hogy félreérthető lesz a szleng természete, mivel túlhangsúlyozódik a státuszfunkció a csoportfunkció rovására. Dumas és Lighter így állítottak fel a szleng azonosítására olyan kritériumokat, melyek a szleng státuszcsökkentő funkcióját magyarázzák. Ez a szlengnek fontos, sőt szükséges funkciója, de nem elégséges annak megmagyarázásához. Hasonlóképpen a szleng sem az egyetlen nyelvi viselkedésmód, ami felhívja a figyelmet az alacsony státuszra, vagy bátran hirdetné azt. Labov (1970) a rejtett normákra hívja fel a figyelmet, melyek működésükkel támogatják és táplálják a stigmatizált nyelvtani formákat a nem sztenderd beszédvariánsokban. Ellen Bouchard Ryan (1979) vizsgálta szociálpszichológiai szemszögből ugyanezt a jelenséget, vagyis az alacsony presztízsű nyelvi variánsok fennmaradását, és megállapította, hogy egy variáns értéke a szolidaritás és egy csoporttal való azonosulás szempontjából gyakran túlsúlyba kerülhet a státusz, presztízs vagy társadalmi előrejutás szempontjaival szemben, amikor megmarad az alacsony presztízsű lokúciók használata. Véleményem szerint ez a helyzet a szlenggel is. Tajfel teóriája azt sugallja, hogy azok a csoporton belüli beszélők, akik magasra értékelik csoportbeli tagságukat, erős késztetést éreznek arra, hogy magukat megkülönböztessék egy értékelt dimenzióban. Úgy vélem, a szleng egy csoporton belüli megkülönböztetési eszköz. Mi olyan értékes a szlenggel kapcsolatban? A válasz bizonyos értelemben ördögi kör: a szlenget azért értékelik, mert ez a csoportmegkülönböztetés egyik markere. Ebben az értelemben nem tér el sok más nyelvi jelenségtől: etnikai, kisebbségi nyelvektől például vagy regionális dialektusoktól, melyek mindegyikéből mint forrásból bőven meríthet a szleng. 1. Egy adott lexéma jelenléte „szembetűnően csökkenti — legalábbis pillanatnyilag — a formális vagy komoly beszéd vagy írásmű méltóságteljességét”. 2. A használt szó „arra utal, hogy használója vagy a megjelölt tartalmat ismeri, vagy az emberek azon alacsonyabb társadalmi helyzetű vagy kisebb felelősséggel bíró osztályát, akik e kifejezés sajátos ismerői és használói”. 3. A szó a „mindennapos társalgásban magasabb társadalmi helyzetű vagy nagyobb felelősséget viselő személyek között tabukifejezésnek számít”. 4. A szót a „jól ismert konvencionális szinonima helyett használják, elsősorban azért, hogy (a) megvédjék a használót a konvencionális kifejezés használata által okozott kényelmetlen érzéstől, vagy hogy (b) megvédjék a használót a további részletezés kényelmetlenségétől vagy fáradalmaitól”. Dumas és Lighter hozzáteszik, hogy mindezek a kritériumok tükrözik „a lázadásnak valamely aspektusát vagy a méltóságteljesség szándékos hiányát”. A méltóságteljesség hiányára való összpontosítás elvezeti Dumas-t és Lightert oda, ahova mások már eljutottak (pl. Joos 1961), vagyis hogy sürgessék a különbségtételt a szleng és a zsargon között. Ennek az oka az, hogy a zsargont, vagyis a szakterminológiát, bár nyelvészeti szempontból meglehetősen hasonlít a szlengre, magas státuszú csoportok használják inkább, és nem sugall lázadó magatartást, sem pedig a méltóságteljesség hiányát. Véleményem szerint amikor szociálpszichológiai tényezőket veszünk figyelembe, a szlenget és a zsargont alapjában véve ugyanannak a magatartásformának — azaz egyéneknek egyik csoportból a másikba való divergenciájának vagy konvergenciájának — lehet tekinteni. Továbbá a státuszbeli eltérés a szlenget és a zsargont ugyanannak a magatartásformának különféle alkategóriáiként tüntetheti fel, de elméleti célból a két kód megegyező kognitív motivációja nagyobb fontosságú a státuszbeli eltéréseknél. Mind a zsargon, mind a szleng a megkülönböztetés szükségletéből jött létre, vagyis a különféle csoportok közötti pszichológiai megkülönböztetés céljából.

41


„Nem várhatjuk el, hogy az egyén viselkedésében az inkább csoporttagként, mint egyénként való viselkedés domináns szerepet játsszon, hacsak nincs egy tiszta, kognitív »mi« és »ők« struktúra, és hacsak ezt nem tekintik könnyen váltható struktúrának megváltozó társadalmi és pszichológiai feltételek mellett”. Mind a szleng alacsony státuszú használói, mind a zsargon magas státuszú használói elsősorban abban érdekeltek, hogy a „mi” és „ti” fogalmát körvonalazzák; ebben a sértések használata a szleng esetében csak relatív és másodlagos. 2. KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIÁK, TAKTIKÁK Munkaerő-piaci kommunikációs tervek: A munkaerő-piaci kommunikációs tervek elkészítése fáradtságos munka, és valószínű, hogy nem fog a terv pontosan illeszkedni a célcsoportok mindegyikéhez, mégis a felkészülésnek ez az egyetlen módja. Ha van tervünk, van mihez nyúlnunk és az esetleges korrekciót, célcsoporthoz / személyhez igazítást sokkal könnyebb elvégeznünk, mint ha az adott helyzetben kapkodnunk. A munkaerő-piaci kommunikációs terveket külön – külön célszerű elkészíteni különböző státuszú munkanélküliek számára. Minél sűrűbb a „státuszszűrőnk”, annál sikeresebb lehet a kommunikációnk. Munkaerő-piaci kommunikációs terv A terv elkészítésének szempontjai: A munkaerő-piaci kommunikációra a segítőnek készülnie kell, aminek eszköze, hogy a különböző státuszú munkanélküliek számára lehetőleg külön – külön készítse el a kommunikációs terveket. E tervek azok, amelyek vezérfonalul szolgálnak mindazon megfontolások érvényre-juttatásában, amit a későbbiekben részletezünk. Ezeknek a terveknek szükségképpen nem kell nagymértékben különbözniük egymástól. A kommunikációs tervnek a következő kérdésekre kell tudnia megoldásokat adni: − Mikor kell, hogy életbe lépjen? (Egyéni esetben vagy több, közel azonos problémával megjelenő kliens esetében?) − Melyek a kommunikációs célok? − Hoz-e létre munkacsoportot a segítő? Ha igen, kikből áll, és kinek mi a szerepe? − Melyek a külön kezelendő célcsoportok? − Mi a megfogalmazott üzenetek tartalma? − Melyek a kommunikáció lépései? − Melyek az igénybevehető nyilvánossági csatornák? − Ki, miről tájékoztat, nyilatkozik? − Milyen egyeztetési folyamatokat, külső kapcsolatokat kell figyelembe venni? − Önálló, vagy valaminek a rész? − Időtáv: hosszú- vagy középtáv? Kinek milyen időtáv a megfelelő? − A stratégia „életpályája” o stabilitás - rugalmasság - fejleszthetőség o a tovább bontás alapja o mikor segít - mikor gátol

42


Kérdések, melyekre fel kell készülni: A munkaerő-piaci kommunikációra való közvetlen felkészülés során a segítőnek ismernie kell azokat a kérdéseket – és a reájuk adandó jó válaszokat -, amelyek bizonyosan fel fognak merülni. Ezek azok a kérdések, melyeket mindig megkérdeznek, és amelyekre mindig válaszolni kell: − Mi történik velem, velünk? − Mit tesz a segítő? − Mit kell tennie a kliensnek? − A mögöttes problémákra tud-e a segítő cselekvéseket ajánlani? − Tudja-e a segítő a folyamatokat ellenőrizni? − Mennyi ideig tart a folyamat? − A kliensek kihez fordulhatnak kérdéseikkel a teljes folyamat ideje alatt? − Ki mire számíthat? Stratégiai szemlélet, minőségközpontú gondolkodásmód • Segítői elkötelezettség, a kliens elkötelezettsége • Partnerközpontúság • Rendszerszemlélet • Eredményorientáltság, mérhetőség • Tényeken alapuló döntések • Folyamatközpontúság (rend, kiszámíthatóság) • Visszajelzések (eredmény, motiváció) • Munkatársak képességeinek jobb kihasználása • Megelőzés, hiba csökkentés, folyamatos fejlesztés Ki kommunikáljon? Mivel a segítő szervezeten belül jóformán mindenki kapcsolatba kerül a kliensekkel, az alapinformációkkal és a megfelelő információs források, a szociális munka etikai kódexének ismeretével – és az udvariassági szabályok betartásának képességével – mindenkinek rendelkeznie kell. A megfelelő információk belső átadásának írásban kell történnie, melynek egyik nagyon jól használható eszköze lehet a szervezet belső számítógépes hálózata. Szerencsés esetben a segítő szervezet választ munkaerő-piaci kommunikátort, kijelölheti a legfelkészültebbeket és legalkalmasabbakat, de akkor következetesen őt / őket kell ezekkel a feladatokkal megbízni. Befejezésül még egyszer röviden összefoglaljuk ama bizonyos "cselekvéselméleti" felfogás legfontosabb elemeit. E felfogás nem jelent mást, mint hogy a munkaerő-piaci kommuikációnak, csoportos és egyéni kommunikációnak és "szabályainak" története van. A beszélők tehát nem teremtik minden egyes beszédaktusukkal újjá beszédük vonatkozási kereteit, hanem kénytelenek bizonyos előfeltevésekkel élni a kialakult szabályokról, és a stratégiáikat ezekhez a feltételezett elvárásokhoz képest kell kialakítaniuk. Ezek a "viszonyulási" kényszerek persze nem jelentik azt, hogy egy monolitikus normarendszer orientálná, kontrollálná és szankcionálná a mondandójukat. A "szabályokat" meg lehet sérteni, és meg is lehet változtatni, de Durkheimmel szólva, nem lehet megtakarítani azt az erőfeszítést, amellyel a valamilyen szempontból transzgresszívnek minősíthető cselekvés megindoklása vagy egy újszabály elfogadtatása jár. A munkaerő piaccal kapcsolatos beszédre vonatkozó szabályok tehát társadalmi küzdelmek eredménye, és csak olyan mértékben stabilizálódnak, amilyen mértékben az adott erőviszonyok lehetővé teszik 43


E szabályok nem alkotnak koherens, konzisztens rendszert, amely – mint valami törvénykönyv – az aktuális diszkurzív cselekvések egyértelmű megítélését lehetővé tenné. Inkább olyan szabálykészletről van szó, amelyből ha nem is tetszőlegesen, de bizonyos interpretációs szabadsággal lehívhatók, mozgósíthatók bizonyos elvek, amelyekkel egy beszédteljesítmény elfogadható volta mellett vagy ellen érvelni lehet. 3. AZ ELEKTRONIKUS MÉDIUMOK Az itt következő néhány bekezdés a sugárzott és vetített kép hatásmechanizmusait, befolyásolási modelljeit mutatja be. Mivel véleményem szerint is a legerősebb hatások a képernyőről érnek minket, azt gondolom, hogy ha ismerjük ezeket a hatásmechanizmusokat, akkor fel tudjuk használni őket a klienseink munkaerő-piaci re/integrációs folyamatában. Nyugodtan hivatkozhatunk a meggyőzés, illetve a motivációk felerősítése kapcsán televíziós szappanoperahősökre, áldokumentumfilmes motívumokra. Feltehetően az ifjúsági korosztályban így érhetünk el sikereket például a pályaválasztás, pályaorientáció során. Mai világunk kommunikációs zűrzavarában, az adatözönben igen fontos szerepe van a reklámoknak. "Egy harminc év körüli amerikai élete során több mint egymillió (!) reklámmal találkozott. (A legfrissebb felmérések szerint ma az USA-ban napi 2700 reklámimpulzus éri az átlagpolgárokat. Nyolcórai alvásidőt feltételezve, percenként több mint három!)" (Michelberger: A lyukacsos tehén) Magyarországon itt még nem tartunk. Döntéseinket azonban akarva-akaratlanul, befolyásolják. Ha azt hisszük, "szuverén" döntést fogunk hozni, tévedünk. A média hatása az egyéni arculat építésére (dr. Barta Tamás dolgozatából) Gyakran felhangzik az a közhelyszerű vélemény, miszerint a televíziótársaságok a nem megfelelő műsorszerkesztéssel, az „agresszivitást serkentő” filmek vetítésével, a pornó világába átlépő szexualitás bemutatásával serkentik a durvaság elterjedését. A kérdés nem egyszerűsíthető le ilyen egyoldalúan. Az akciófilmek és jó néhány rajzfilm is a gyermek olyan kalandvágyát serkenti, amelyik a másik ember legyőzésére, és nem meggyőzésére vonatkozik. A filmek kétségkívül azt az attitűdöt erősítik, miszerint napjainkban az ideális hős figurája a rettenthetetlen, mindenen átgázoló, hatalommal rendelkező ember. A megoldás semmi esetre sem a tiltás és a szankcionálás. Más oldalról kell a kérdést megközelíteni. Ez pedig a nevelés, a gyermekkel való sokoldalú törődés. Ma is érdemes Platón gondolatait megszívlelni: „Amilyen irányba indul el valaki a nevelés folytán, olyan lesz későbbi fejlődése is”. Platón azt is hozzáteszi: „Ne kényszerrel oktasd a gyermekeket, hanem játszva, úgy, hogy elébb fürkészd ki a hajlamaikat”. Tudva, hogy a rohanó világban, a megélhetésért küzdő hétköznapokban nehéz időt szakítani a családra is, mégis meggyőződésem, hogy a szülői magatartás döntően befolyásolja a gyermek gondolkodásmódját. Ha közösen választjuk ki, hogy mit érdemes olvasni, meghallgatni, megnézni, az interneten kikeresni, akkor a közös élmény nagyszerűségén túl megtanítjuk a gyereket a célirányos válogatásra, a tudatos figyelemre, az értékelésmódszerére. Hosszú ez a folyamat? Igen. Meggyőződésem, hogy egy ország kultúrájának egyik alappillére a média színvonala és a nézési szokások, a kialakult értékrend, az elfogadom-visszautasítom, a kiemelkedő- átlagos, az értékesértéktelen, a fontos-lényegtelen megkülönböztetésének a képessége. 44


A kommunikátor szerepéről a '80-as években - Koncz István, Rohánszky Mihály, Barta Tamás kutatásai alapján - készült a Gárdos Péter rendezte Manőver című film. Arra kerestük a választ, hogy a 14-25 év közötti fiatalokat milyen meggyőzési technikákkal lehet valamilyen feladat elvégzésére rábírni. A filmből azt a részt érdemes boncolgatni, amelyik a televíziózás hatását vizsgálta. Kiderült, hogy a fiatalok a televízióban látott és hallott híreket viszonylag közömbösen fogadták. A kisközösségben a tekintéllyel rendelkező kommunikátor a hatást meg tudta sokszorozni. A hírt igazzá és hamissá, valóssá és valótlanná tudta a csoport zöménél beállítani. Ne feledjük: mindegyikünk kommunikátor ott és akkor, amikor a fiatalok és felnőttek kikérik a véleményünket, vagy éppen egy-egy műsort meg szeretnének velünk beszélni. Sohasem szabad félvállról venni őket. Szülő, pedagógus, andragógus mint kommunikátor, a nevelés legfontosabb szubjektumának tekinthető. A sajnos már elhunyt Németh Márta kolléganőm és Sándor Imre professzor a Public Relations 1993-ban kiadott kísérleti kézikönyvben arra kívántak választ adni, hogy miképpen használják az emberek a tömegkommunikációt. Több kutató is a különböző médiumok használatával és a szükségletek kielégítésével kapcsolatos tényezőket a következő kategória-rendszerbe sorolta: 1. Megismerés 2. Szórakozás − serkentés − lazítás − érzelmek felszabadítása 3. Szociális felhasználás 4. Visszavonulás Megismerés Az egyén azért veszi igénybe a tömegkommunikációt - az utóbbi időben a vezető szerepet kezdi átvenni az internet -, hogy valamiről információt szerezzen. Ez lényegében az ember tudás iránti szükségletének tudható be. Többet akarunk tudni a világról, amelyben élünk. Késztetést érzünk arra, hogy önmagunkat, a környezetünket felfedezzük. Az ismeretlent ismertté szeretnénk tenni. Ez az a forma, amikor célirányos tevékenységről beszélünk. Ilyenkor úgy formáljuk egyéniségünket, hogy gondolkodásmódunk is pozitívan változhat. Néhány példa az érdeklődésünkre: − Növelni akarom műveltségemet − Tájékozódni akarok a világ eseményeiről − Ki akarom elégíteni a kíváncsiságomat − Növelni szeretném a kreativitásomat − Problémáimra keresek megoldást − Iskolai feladatokra keresek választ − El akarok igazodni az üzleti életben Végezetül szólni kell még a paraszociális viszonyokról. A néző úgy érzi, hogy baráti, rokoni szálak fűzik az egyes műsorok szereplőihez. Ez főleg a sorozatokban játszó színészekre vonatkozik, pontosabban a szerepbeni figurájukra. Ekkor találkozunk a sorozatfüggő szenvedéllyel. Semmi és senki nem érdekel, ha a sorozatom megy, hiszen úgy érzem, hogy én magam vagyok a szereplő. Az azonosulás oly mértékű is lehet, hogy észre sem veszi az illető és a szokásai, beszédstílusa, modora, a problémákhoz való hozzáállása hasonlítani kezd az idealizált személlyel. A mi szempontunkból ez azért jelent gondot, mert a saját valódi arculat elhalványodik és erősödik a kívülről sugallt mesterséges maszk. 45


Pratkanis és Aronson szerint a fenti trükkök hátterében az áll, hogy "mi, vevők ritkán gondolkozunk el azon, miért és miképpen hozzuk döntéseinket. "Egyrészt, társadalmunk és kormányunk a szabad vélemény-nyilvánítás talaján áll, vallván, hogy a korlátozásmentes eszmecsere becsületesebb és jobb döntési mechanizmusokat eredményez. Másrészt, tekintettel kognitív fösvénységünkre, gyakorlatilag már alig veszünk részt ezekben az eszmecserékben, s beható mérlegelés helyett a leegyszerűsített rábeszélő eszközök formálják véleményünket végső soron tehát döntenek helyettünk. Virágzik az egyre bárgyúbb propaganda az értelmes meggyőzés helyett. A dilemma feloldása nem könnyű. ... fejlesztenünk kell gondolkodóképességünket és -készségünket, valamint meg kell tanulnunk a meggyőzésről mindent, ami megtanulható... ." Sok szakember szerint a fogyasztásra buzdító reklámoknál sokkal veszélyesebbek, sőt a legártalmasabbak azok, amelyek életfilozófiát, a fogyasztás révén elérhető boldogság életérzését sugallják. Tudatos oktatóprogramokkal el lehet érni, hogy az emberek megértsék a reklámozás céljait, ismerjék eszközeit, hatásait. (Kósa -Vajda: Szemben a képernyővel) A világban való eligazodás titka, alapja, kulcsa azonban az önismeret, a reális önértékelés. Erről az alapkőről "startolva" bízhatunk döntéseink helyességében. Egy történetet ("hírt") elhiszünk, pusztán azért, mert valamelyik média "tudósít" erről, ilyenkor gyakorlatilag senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni a kapott információ "valóságosságát"… Ebben a témában az legsikerültebb alkotás az "Amikor a farok csóválja" című film… Ahányszor bekapcsoljuk a tévét, a rádiót, kinyitjuk az újságot, a magazint, vagy a könyvet, valaki nevelésben részesít bennünket, oktat és kioktat, rábeszél. Azt kívánja, hogy vegyünk meg egy terméket, szavazzunk egy politikusra, illetve fizessünk elő valamire. Miért? Azért, mert a termék, a politikus, egyszóval, a rábeszélés tárgya, jó, becsületes, épületes, gyönyörű stb. A hirdetésekben a rábeszélés célja egészen egyértelmű, nagyjából azonos termékek (fejfájás elleni pirulák, fogpaszták, mosóporok vagy képviselőjelöltek) gyártói, elképesztő mennyiségű pénzt költenek arra, hogy rábeszéljenek az ő árujuk megvételére… A ránk gyakorolt befolyás lehet igen enyhe, szinte öntudatlan. A propaganda szó viszonylag új keletű, első dokumentált fölbukkanása 1622-ból való, amikor XV. Gergely pápa kibocsátotta a Sacra Congregatio de Propaganda Fide-t. Az idő tájt a római katolikus egyház leginkább a sikertelen keresztes hadjáratokkal foglalatoskodott, igyekezvén a hit szilárdságát visszaállítani a fegyverek erejével. A pápa rájött, hogy e harc reménytelen, s létrehozta a pápai propaganda intézményét, remélve, hogy ez által sikerül rákényszeríteni az embereket az egyházi doktrínák "önkéntes" követésére. Emiatt a propaganda szó hamar negatív értelmet nyert a protestáns országokban, míg a katolikus területeken rendszerint pozitív kicsengésű maradt… Közhasználatúvá azonban csak a huszadik század elején vált, amikor az első világháborúban alkalmazott meggyőzési módszerek szinonimájaként kezdték használni. Később a totalitárius politikai rendszerek rábeszélő gépét is e szóval illették. A propaganda első világháborús definíciója ilyenképpen hangzott, "elfogult nézetek terjesztése, gyakran hazugság és csalás alkalmazása árán…" Ám amint a tudósok tanulmányozni kezdték a téma részleteit, hamar megértették, hogy a propaganda egyrészt nem csupán a "gonosz" diktatórikus rendszerek kiváltsága, másrészt jóval több az emberek célirányos becsapásánál. 46


Ma már a propagandán tömeges befolyásolást értünk, mely jelképekkel manipulál, és beveti a lélektan eszközeit. A propaganda egy bizonyos nézet kifejtése azzal a végső céllal, hogy a befogadók tegyék magukévá a szóban forgó nézetet "önkent", úgy, mintha mindig is osztották volna… 4. EGYÉNI ÉS CSOPORTOS FEJLESZTÉS Az egész életen át tartó tanulás nemcsak munkaerő-politikai és szociális kérdés. Az ember az állatvilágban egyedülálló tanító lény. Ennek hagyományos szervező kerete a vertikális, nemzedékek közötti információátadás túlsúlya, egy viszonylag stabil környezetben. Együtt jár ezzel, hogy a készségformálás s a mi könyves kultúránkban az explicit tudások átadása meghatározott korai életszakaszokra összpontosul még a várható életkor megnövekedése mellett is. A gyorsabban változó környezet, a növekvő életkor és az új kommunikációs minták révén nemcsak az élethosszig tanulás jelenik meg, hanem a tanítás oldalirányú (horizontális) vetülete is. Mindez megjelenik az egyetemisták információs integrációjában is, s vele együtt az ellenirányú vertikális tanítás is felbukkan (gyerekeinktől s diákjainktól már nemcsak slágereket tanulunk). Ezzel a tanulás és tanítás újra több feszültséget és örömet is jelent. Valójában a társadalom nincsen felkészülve erre, bizonyos örök továbbképzős és sokoldalú szupervíziós foglalkozási csoportjai viszont igen. Sokat tanulhatunk tőlük. Mindenesetre érdemes megvizsgálnunk lehetőségeinkhez mérten a munkaerő-piacra re/integrálódni kívánó emberünk személyiségének néhány vetületét. Képes-e − merészen álmodozni, − elhinni magáról, hogy meg tudja csinálni, − a megszokott sémákon kívül gondolkodni, − "kihallani" és meglátni kulcs információkat, − bárhol, bárkivel elfogadtatni magát, − tovább megtartani a szellemi jelenlétét, mint társai, − fenntartani az önbecsülését, bármely kudarca ellenére, − kitartani, amikor mások már feladják, − időben megtalálni a megfelelő kapcsolatokat, − végrehajtani és elérni a céljait Ha a fenti felsorolás több ponton is hiányokat tár fel, akkor szükség van fejlesztő munkára. Természetesen itt is érdemes az alapoktól indulni. A fejlesztés lényege: az optimális időben megkezdett, a munkavállaló igényeihez alkalmazkodó fejlesztés, melynek célja a szocializáció megfelelő fokának elérése (munkapiaci értelemben alkalmassá válik a munkavállalói magatartás alkalmazására). A fejlesztés célja: − hogy a leendő munkavállaló képességeit minden területen úgy fejlesszük, hogy hátrányaiból a legtöbbet le tudja küzdeni, vagy kompenzálni tudja azokat; − a segítőben pedig alakuljon ki a pozitív hozzáállás, hiszen ezzel tud a rábízott kliensnek optimális segítséget nyújtani.

47


A fejlesztés az egész személyiség fejlesztése, melynek 4 fő területe: − önelfogadás, önértékelés fejlesztése − motivációk fejlesztése − a kommunikáció fejlesztése − a kognitív funkciók (figyelem és emlékezet fejlesztése) További fejlesztési irányok: − a percepció fejlesztése, − szókincs-fejlesztés, − nyelvi kreativitás alakítása, − értő olvasás fejlesztése, − gondolkodási műveletek fejlesztése, − pszichés funkciók fejlesztése, − az igényesség kifejlesztése Az egyik kiemelt fejlesztési terület az „én-üzenet”-re vonatkozzon. Bizonyára mindenki hallotta már a "csak mosolyogj" , " a mosoly minden nőt megszépít" és "a szép mosoly, hatalom" mondásokat, melyek mind a kedves mosolygás erejébe vetik hitüket. De vajon van-e valami igazság a mosoly hatalmáról szóló legendákban? Hát persze, hogy van, köszönhetően a holdudvarhatásnak, melyet a pszichológia halo-effektusként ismer! Hogy mik is azok a holdudvarhatások? Hogyan lehet velük élni, illetve visszaélni a mindennapi életben, s hogyan segíthet minket ennek a torzító effektusnak az ismerete? Az elmélet szerint az emberek hajlamosak torzultan megítélni egy másik személyt, attól függően, hogy milyen egyéb tulajdonságait észlelték korábban. Ha például egyik munkatársunk segített eladni használt autónkat, hajlamosak vagyunk segítőkészsége mellé egyéb, teljesen független jó tulajdonságokat társítani, mint például a szorgalom vagy a hűség. A jelenség érdekes példája, mikor a külső megjelenés szolgál alapul a belső személyes tulajdonságokra történő következtetésekhez. Kísérletek sora igazolja, hogy az előnyös külsejű embereket a szemlélők pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, s sokkal elnézőbbek velük szemben. Ugyanez a helyzet a mosollyal is: amikor egy kísérlet résztvevőinek képeket mutattak diákokról, akik csaltak a vizsgán, s arra kérték őket, találjanak számukra megfelelő büntetést, meglepő eredmény született. Azoknak a diákoknak ugyanis, akikről mosolygó képet láttak a "bírák" sokkal enyhébb büntetést választottak, mint közömbös társaiknak. Érdekes módon a jelenség fordítottja is megfigyelhető, Wilson egyetemi hallgatókkal végzett kísérlete alapján: attól függően, hogy a diákok körében miként harangozták be a vendégelőadó státuszát: professzor, docens, adjunktus, tanársegéd, vagy egyetemi hallgató e az illető, az előadás után ugyanazt az embert a hallgatók, akik úgy tudták professzor 6 centiméterrel magasabbnak látták, mint azok, akiknek vendégdiákként mutatták be. Ebben az esetben a státusz dimenzióban megjelenő pozitív jellemző hatott a fizikai adottságokra. Ezeknél a kísérleteknél is meglepőbb azonban Harari és McDavid tudományos munkásságának eredménye. Ők általános iskolai tanárokat kértek fel arra, hogy osztályozzák ötödikes gyermekek írásait. A dolgozaton csak a gyerekek keresztneve szerepelt, például Dávid és András (gyakori, pozitívan értékelt nevek) vagy Hugó és Móric (ritka, negatívan értékelt nevek). Bár a fogalmazások ugyanazok voltak mindkét esetben Hugó és Móric egy teljes osztályzattal rosszabb eredményt ért el, mint Dávid és András.

48


Ezekből a kísérletekből, s elméletekből immár tökéletes képet alkothatunk arról, mire érdemes ügyelnünk első találkozásainkkor, gyermekünk névválasztásakor, vagy hogy hogyan érhetjük el, hogy beharangozott státuszunk révén magasabbnak lássanak minket, s az olvasottak alapján talán egy kevésbé vonzó külsejű, vagy különleges nevű emberrel is toleránsabbak leszünk. Foglalkoztathatósági készségek: Fundamentális készségek (a további fejlődés alapjai) kommunikáció, információkezelés, számok használata, gondolkodás és problémamegoldás

Önmenedzselés – személyes készségek, attitűdök és viselkedések, melyek az egyéni növekedés hajtóerői pozitív attitűdöket és viselkedéseket tanúsít; felelősséget vállal; alkalmazkodik; folyamatosan tanul; biztonságosan dolgozik

Teammunka-készségek (a csapat eredményeihez való hozzájáruláshoz szükséges készségek és tulajdonságok) együttműködés, részvétel a feladatokban és az alfeladatokban

A munkaadók a nélkülözhetetlen szakmaspecifikus képességek között sok általános foglalkoztathatósági készséget említenek. Az alábbi táblázatban 50 megkeresett, különböző létszámnagyságú munkaadó közül 34 válaszolt az LLL (Lifelong Learning, dr. Kálmán Anikó és munkatársai) kérdőívére. A foglalkoztathatósági készségeket így az alábbi rangsorba állították. Foglalkoztathatósági készség alkalmazkodni a változó helyzetekhez, követelményekhez és információkhoz tisztességesen, következetesen és a szakmai etikát nem sértve foglalkozni az emberekkel, az ügyekkel és a helyzetekkel csapatban vagy önállóan egyaránt helytállni visszajelzések vétele, elfogadása, tanulás a hibákból, tévedésekből közösen elfogadott minőségi követelmények és előírások szerint dolgozni tervezni és a végrehajtásban mindvégig kitartani a jól meghatározott célok és eredmények eléréséig olvasás és bármely formában (szóban, írásban, grafikusan stb.) adott információ megértése a célelérés tervezése, célszerű gazdálkodás az idővel, a pénzzel és más erőforrásokkal különböző tudományágak (a munkatevékenységhez kapcsolható) ismereteinek és készségeinek megszerzése, elemzése és alkalmazása egyes problémák humán, társadalmi, műszaki, tudományos oldalainak és elemeinek azonosítása

Fontossági arányszám (10-es skálán) 9,1 8,8 8,8 8,8 8,7 8,6 8,5 8,5 7,5 7,5

49


5. TIPPEK, TRÜKKÖK Pályaorientációhoz: Gyűjtsd össze, milyen pályákat választottak szűkebb családod tagjai (édesapád, édesanyád, testvére/i/d): ....................................................................................................................................................... Szedd össze azokat a foglalkozásokat, amelyek tágabb családod (nagyszüleid, nagynénéid, nagybátyáid, unokatestvéreid) körében előfordulnak: ....................................................................................................................................................... Írd le azokat a mesterségeket vagy hivatásokat is, amelyeket – akár rokonságod, akár baráti vagy ismeretségi körötök esetében – rendhagyónak, szokatlannak találsz: ....................................................................................................................................................... Gyűjts össze további foglalkozásokat. hagyatkozz olvasmányaidra, különféle információkra és kérdezősködj. Csoportosítsd őket az alábbiak szerint: ismertek: kevésbé ismertek: szokatlanok: pl. asztalos porcelánfestő gyöngyhalász ..................................... ..................................... ..................................... Nézd át azt, amit eddig írtál, és válaszd ki azokat a foglalkozásokat, amelyek legjobban izgatják a fantáziádat. Írd le őket: ....................................................................................................................................................... Szedd össze azokat is, amelyek valami miatt felkelthették az érdeklődésedet: ....................................................................................................................................................... Mit tudsz róluk? a) csoport .....................................

b) csoport .....................................

Milyen tanulmányokat kell folytatnod ahhoz, hogy e pályákra kerülhess? a) csoport b) csoport ..................................... ..................................... A fentiek latolgatásával válaszd ki azokat a pályákat, amelyek felé a legszívesebben elindulnál: ....................................................................................................................................................... Latolgasd az alábbiak szerint, melyiket lenne legérdemesebb választanod: 1. Melyik állna legközelebb a szívedhez? ....................................................................................................................................................... 2. Mi segíti elképzeléseid megvalósítását: képességeid alapján lehetőségeid szerint ..................................... ..................................... Írd le egy fogalmazás formájában, hogy mit remélsz attól, ha a választott pályára kerülhetsz. .......................................................................................................................................................

50


Álláskereső, hatékonyságfejlesztő tréninghez: Célkitűzés: A munkaerő-piacon megjelenő készségszinten ismerje meg a társadalmi kommunikáció alapjait, az elhelyezkedéshez, érvényesüléshez szükséges alapvető technikákat. /Mivel a csoportot szociális szakemberek vezetik, mód és lehetőség nyílik egyéni esetkezelésre is./  Szakma, iskola, tanfolyam, állás ajánlatok értelmezése, választási szempontok kidolgozása  Felkészülés az ajánlatra való jelentkezésre  A ma használatos levelek, nyilatkozatok, kérelmek, önéletrajztípusok és munkahelyi pályázatok tartalmi és formai megismerése, használatuk megfelelő alkalmazása  A személyesen és telefonon történő hivatalos kapcsolatteremtés szabályainak elsajátítása  A hétköznapi és tárgyalási helyzetek különbségeinek megismerése, sajátosságokra való felkészülés Az ismeretátadásnak azt a módszertét választottuk – tekintettel a résztvevőkre – melyben nem az előadás, tanóra jelleg dominál, hanem a kötetlenebb együttgondolkodás, együtt-cselekvés által kívánjuk az aktív részvételt biztosítani, illetve elérni. A program részletezése: A csoportok forogva vesznek részt a foglakozásokon, a már megkezdett munkába nem lehet bekapcsolódni, meg kell várni, amíg új csoport indítható. Egy kétfős team tartja a foglalkozásokat és ad feladatokat az egyes találkozások közötti időre, személyre szólóan. Az első alkalom után minden szeánsz a kiadott feladatok lekövetésével, korrekciójával kezdődik. A feladatadással igyekszünk elérni, hogy a „tanulás” ne kampányszerű legyen, hanem beépüljön a mindennapok rendszerébe. Minden alkalom 2 óra hosszúságú de lehetőség van a kiszabott feladatok után kötetlen beszélgetésre, egyéni esetkezelésre. 1. Alkalom: Tájékoztató beszélgetés, melyen a résztvevők nagyobb létszámmal vesznek részt. A program céljainak ismertetése, a részvételi és együttműködési szándék felmérése, illetve a személyes érintettség feltárása (kinek mi a fontos, ki-kiért és mit tesz az elkövetkezendőkben). 2. Alkalom: A résztvevőkkel kölcsönös megismerkedés, a program bővebb bemutatása. Kommunikációs és bizalom játékok. Csoportépítés, belső szabályok megbeszélése, célok kitűzése, szerződéskötés. A csoport tagjainak személyiségtípusának feltárása. 3. Alkalom: Az érdeklődési területek megismerése, szakma, iskolaválasztások, állásajánlatok, hirdetések értelmezése, elemzés a kiválasztás szempontjai, a betölthetőség, elvégezhetőség szem előtt tartása. Irreális elképzelések kiszűrése, kommunikációs és szituációs játékok. 4. Alkalom: A ma használatos hivatalos levelek, kérelmek, önéletrajzok, álláspályázatok stilisztikai, tartalmi követelményeinek bemutatása, szerkesztése, önálló elkészítése. Szövegszerkesztési alapismeretek. 5. Alkalom: Az önállóan elkészített önéletrajzok elemzése, javítása. Levelek és hivatalos iratok készítése a szövegszerkesztőn. 6. Alkalom: Telefonon történő kapcsolatfelvétel, idegenekkel, jelentkezés állásajánlatra, feltételek megismerése, konkrét helyzetekre történő felkészülés. Szituációs helyzetekben gyakorlás, játékok.

51


7. Alkalom: Telefonos helyzetek további gyakorlása. Személyes jelentkezés meghallgatásra, állásajánlatra, tárgyalási helyzetek, a megjelenésnél figyelembe veendő szempontok. Helyzetgyakorlatok, játékok. 8. Alkalom: Személyes megjelenés gyakorlása életszerű helyzetekben. Szituációs játékok, váratlan helyzetek teremtése. 9. Alkalom: A személyes jelentkezés, felvételi elbeszélgetés rögzítése. 10. Alkalom: A felvételek visszanézése, elemzése közösen, értékelés, hibák, hiányosságok korrekciója. 11. Alkalom: A hétköznapi és tárgyalási helyzetekben a metakommunikáció helye, szerepe, jelentősége, tudatos használatának gyakorlása, szituációs gyakorlatok. 12. Alkalom: a csoport vezetők visszalépnek azokra a pontokra ahová a résztvevők javasolják, a kialakult tapasztalatokat használva újabb jelentkezőkkel folytatják, vagy kezdik újra a programot.

52


FELHASZNÁLT IRODALOM: − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −

Aronson, Elliot: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest., 1988. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei Róka Jolán: Kommunikációtan. Századvég Kiadó, Budapest. Austin, John, L.: Hogyan cselekedjünk szavakkal? Akadémiai Kiadó Barbier, Frédéric; Bertho Lavenir, Catherine: A média története. Osiris Kiadó Barnkopf Zsolt: A kommunikáció könyve. Flaccus Kiadó Bokor József – Szabó Tibor: A kommunikáció elmélete és gyakorlata. Booklands 2000 Könyvkiadó Kft. Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I-II. Válogatott tanulmányok. General Press Kiadó Mcquail, Denis: A tömegkommunikáció elmélete. Osiris Kiadó Resengren, Karl Erik: Kommunikáció. Typotex Elektronikus Kiadó Kft. Szecskő Tamás: Kommunikációs rendszer – köznapi kommunikáció. Akadémia Kiadó Budapest. Zsolt Péter: Kommunikációelméletek diszciplínái. EU-Synergon Kft. Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép (AB OVO, 1992) Michelberger: A lyukacsos tehén (Aula, 2000) Dr. Dévai Margit: Találd ki magad! (Lamin Stúdió, 1995) Dawson: Dönteni tudni kell (AduPrint, 1996) Mérő: Mindenki másképp egyforma (Tericum, 1996) Bagdy - Telkes: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában (Tankkönyvkiadó, 1988) Donald Weiss: Problémamegoldás alkotó módon (Park, 1988) Fisher: Hogyan tanítsuk gyermekeinket gondolkodni? (Műszaki, 2000) Lénárd: A problémamegoldó gondolkodás (Akadémiai, 1978)

53


4. MODUL EURÓPAI UNIÓS ISMERETEK Az Európai Uniós és a bővítések története – Az Európai Unió intézményei – Magyarország és az Európai Unió – Az Európai Unióhoz kapcsolódó fogalmak

54


AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A BŐVÍTÉSEK TÖRTÉNETE KRONOLÓGIKUS FELSOROLÁSBAN 1950. május 9. Robert Schuman francia külügyminiszter nyilatkozatot olvasott fel, amelyben – Jean Monnet elképzeléseire támaszkodva – kezdeményezte a francia és a német szén- és acéltermelés egyesítését, és e célból közös intézményrendszer létrehozását. Ma e történelmi jelentőségű deklarációra emlékezve május 9-én Európa szerte az európai integrációt ünnepeljük. 1951. április Az alapító hat tagállam, Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok képviselői aláírják az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról szóló szerződést. 1957. március Az alapító hat tagállam, Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok képviselői aláírják az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergiai Közösség létrehozásáról szóló szerződést. 1960. január Nagy-Britannia kezdeményezésére megalakul az Európai Szabadkereskedelmi Társaság (EFTA). 1962. július A közös agrárpolitika kezdete. 1965. április A Hatok aláírják az Egyesítő Szerződést, amelynek értelmében egyesülnek a három Közösség végrehajtó szervei. Ekkor jön létre az egységes Tanács és a Bizottság. A Szerződés 1967. július 1-jén lép hatályba. 1966. január A luxembourgi kompromisszum, Franciaország az „üres székek politikája" után visszatér a Tanácsba. A megegyezés értelmében a miniszterek továbbra is egyhangúlag hoznak döntést, ha „fontos nemzeti érdek" forog kockán. 1968. július Másfél évvel a kitűzött időpont előtt megvalósul a Hatok között az ipari termékek szabadkereskedelme, és bevezetik a közös vámtarifákat. 1973. január Dánia, Írország és Nagy-Britannia belépése az Európai Gazdasági Közösségbe. A népszavazáson Norvégia lakossága elutasítja a csatlakozást. 1974. december A Kilencek állam- és kormányfői elhatározzák, hogy mint Európai Tanács minden évben legalább három alkalommal üléseznek. 1979. március Az Európai Monetáris Rendszer és az ECU bevezetése. 1979. június Először választják közvetlenül az Európai Parlament képviselőit. 55


1981. január Görögország csatlakozik az Európai Közösséghez. 1985. január Jacques Delors lesz az Európai Bizottság elnöke. 1986. január Portugália és Spanyolország csatlakozik az Európai Közösséghez. 1986. február Hatályba lép az Egységes Európai Okmány. 1989. november A berlini fal leomlása. 1990. május Létrejön az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. 1990. június A Schengeni Egyezmény aláírása. 1992. február A Maastrichti Szerződés aláírása. 1993. január Megvalósul az egységes piac. 1993. november Hatályba lép a Maastrichti Szerződés: létrejön az Európai Unió. 1994. április Magyarország – a volt kommunista országok közül elsőként – beadja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. 1995. január Ausztria, Finnország és Svédország belép az Európai Unióba. Norvégia lakossága immár másodszor utasítja el a csatlakozást. 1995. január Jacques Santer lesz az Európai Bizottság elnöke. 1997. október Az Amszterdami Szerződés aláírása. 1998. március A csatlakozási tárgyalások megkezdése öt közép- és kelet-európai országgal, illetve Ciprussal. 1999. január Tizenegy tagország megkezdi az euróra való átállást. Frankfurti székhellyel létrejön az Európai Központi Bank, és az euró felváltja az ECU-t mint számlapénz.

56


1999. március Lemond a Jacques Santer vezette Európai Bizottság. 1999. március Az Európai Tanács Berlinben elfogadja az Agenda 2000 elnevezésű dokumentumot, az EU 2000-2006-os költségvetési programját. 1999. május Hatályba lép az Amszterdami Szerződés. 1999. szeptember Romano Prodi lesz az Európai Bizottság új elnöke. 2000. február Újabb hat országgal kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások. 2000. december A Nizzai Szerződés aláírása. 2001. március Valamennyi tag- és tagjelölt országban megkezdődik a nyilvános vita Európa jövőjéről. 2001. december A laekeni Európai Tanács összehívja az Európai Konventet. 2002. január Tizenkét tagország készpénzként bevezeti az eurót, és a következő hónapokban kivonja a forgalomból nemzeti valutáját. 2002. március Megkezdi alkotmányozó munkáját az Európai Konvent. 2002. december Lezárulnak a csatlakozási tárgyalások a tíz tagjelölt országgal. 2003. április Magyarország és a többi kilenc tagjelölt ország képviselői aláírják Athénban a Csatlakozási Szerződéseket. Hatályba lépésük időpontja: 2004. május 1. 2003. június A Konvent bemutatja az „alkotmánytervezetét" a thessaloniki Európai Tanácsnak. 2003. október Megkezdi munkáját a római kormányközi konferencia, amelynek feladata, hogy elfogadja az új európai alkotmányos szerződést. 2004. május Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia az Európai Unió teljes jogú tagjává válik.

57


AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEI AZ EURÓPAI PARLAMENT Az Európai Parlamentet (EP) az Európai Unió polgárai választják, hogy képviselje érdekeiket. Eredete az 1950-es évekre és az alapító szerződésekre nyúlik vissza, és 1979 óta képviselőit az általuk képviselt polgárok közvetlenül választják. Az Unióban ötévente tartanak európai parlamenti választásokat. A választói névjegyzékbe felvett minden európai polgár rendelkezik szavazati joggal. A Parlament ezáltal az uniós polgárok (azaz több mint 490 millió ember) demokratikus akaratát juttatja kifejezésre, és az ő érdekeiket képviseli a többi EU-intézménnyel folytatott párbeszéd során. A Parlament munkájában jelenleg 27 EU-tagállam 785 képviselője vesz részt. Közel egyharmaduk nő. Mivel Bulgária és Románia a 2004–2009 közötti időszakra megválasztott Parlament hivatali ideje alatt csatlakozott az Unióhoz, a képviselők száma átmenetileg túllépi a jelenleg 732 főben megállapított keretet. Az európai parlamenti képviselők száma a következő választások után hivatalba lépő Parlamentben (melynek megbízatása a 2009–2014-es időszakra szól) elméletileg nem haladhatja majd meg a 736 főt. Az Európai Parlament képviselői nem nemzeti szekciókat alkotnak, hanem hét európai szinten szerveződött képviselőcsoportba tömörülnek. Az európai integrációban létező összes politikai nézet – az erőteljesen pro-föderalista beállítottságtól a nyílt euroszkepticizmusig – képviseltetve van az Európai Parlament képviselői között. 2007 januárjában Hans-Gert Pötteringetválasztották az Európai Parlament elnökévé. Képviselői helyek száma képviselőcsoportok szerint Képviselőcsoport

Rövidítés

Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai EPP-ED Demokraták Szocialisták PES Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért ALDE Zöldek/Európai Szabad Szövetség Greens/EFA Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal GUE/NGL Függetlenség/Demokrácia IND/DEM A Nemzetek Európájáért Unió UEN Párton kívüliek NI ÖSSZESEN

58

Képviselői helyek száma 267 201 89 42 41 36 27 29 732


Képviselői helyek száma országonként (2009–2014-es parlamenti időszak) (az adott ország anyanyelvi elnevezésén alapuló ábécésorrend). Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprus Lettország

22 17 22 13 99 6 22 50 72 12 72 6 8

ÖSSZESEN

736

Litvánia Luxembourg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság

12 6 22 5 25 17 50 22 33 7 13 13 18 72

Hol van a Parlament központja? Az Európai Parlamentnek három „munkahelye” van: Brüsszel (Begium), Luxemburg és Strasbourg (Franciaország). Luxemburg ad otthont az igazgatási irodáknak (más néven a „Főtitkárságnak”). A teljes parlamenti üléseket, vagyis a „plenáris üléseket” Strasbourgban és néha Brüsszelben tartják. A bizottsági üléseket ugyancsak Brüsszelben tartják. Mi a Parlament szerepe? Az Európai Parlament Franciaországban, Belgiumban és Luxemburgban működik.

A Parlamentnek három fontos szerepe van: 1. Európai jogszabályok elfogadás – számos politikai területen a Tanáccsal együtt. Mivel az EP közvetlenül választott testület, ezáltal garantált az európai jogalkotás demokratikus legitimitása. 2. A Parlament demokratikus felügyeletet gyakorol az uniós intézmények, különösen a Bizottság felett. Jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a biztosok kinevezését, és bizalmatlanságát fejezheti ki a Bizottság egészével szemben. 3. Költségvetési hatalom A Parlament a Tanáccsal közösen felügyeli az uniós költségvetést, és e jogcímén befolyásolhatja az EU kiadásait is. Az eljárás végén a Parlament teljességében szavazza meg vagy utasítja el a költségvetést.

59


Most lássuk ezt a három feladatkört részletesebben is! 1. Európai jogszabályok elfogadása A jogszabályok elfogadásának leginkább bevett eljárása az “együttdöntés”. Ezen eljárás egyenlő erőviszonyt teremt az Európai Parlament és a Tanács között, és a jogszabályok széles körében alkalmazzák. Bizonyos politikai területeken (mint például a mezőgazdaság, gazdaságpolitika, vízumok és bevándorlás) a Tanács az egyedüli jogalkotó, de konzultálnia kell a Parlamenttel. Emellett bizonyos fontos döntéseknél, mint például újabb országok EU-hoz történő csatlakozása, a Parlament beleegyezésére van szükség. A Bizottság éves munkaprogramjának átvizsgálásával a Parlament ösztönözhet új jogszabályokat, figyelembe véve, hogy milyen jogszabályok lennének megfelelőek, és kérheti a Bizottságot e javaslatok előterjesztésére. A plenáris ülést valamennyi parlamenti képviselő részvételével általában Strasbourgban tartják havonta egy hétig, de előfordul, hogy a plenáris ülés két napra Brüsszelbe költözik.

2. Demokratikus felügyelet A Parlament demokratikus felügyeletet gyakorol az Európai intézmények felett. Ezt többféle módon teheti. Egy új Bizottság hivatalba lépésekor tagjait az európai tagállamok kormányai jelölik, de a Parlament jóváhagyása nélkül nem nevezhetik ki őket. A Parlament mindegyikükkel – beleértve a Bizottság leendő elnökét – külön-külön elbeszélget, és szavazással dönt arról, hogy jóváhagyja-e a Bizottság egészét. Hivatali ideje alatt a Bizottság politikai felelősséggel tartozik a Parlamentnek, mely „bizalmatlansági indítványt” kezdeményezhet, melyben arra kéri a Bizottságot, hogy az testületileg mondjon le. Általánosabban fogalmazva: a Parlament azáltal gyakorolja ellenőrző hatáskörét, hogy rendszeresen átvizsgálja a Bizottság által hozzá továbbított jelentéseket (általános éves jelentés, a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentések, stb.). Sőt mi több, a parlamenti képviselők kérdéseket intéznek a Bizottsághoz, melyeket a biztosok kötelesek megválaszolni. A Parlament a Tanács munkáját is felügyeli: a parlamenti képviselők rendszeresen kérdéseket intéznek a Tanácshoz, illetve a Tanács elnöke részt vesz az EP plenáris ülésein és a legfontosabb vitáiban. A Parlament további demokratikus ellenőrzést gyakorol az állampolgároktól érkező petíciók vizsgálatával, illetve vizsgálóbizottságok felállításával. Végül a Parlament valamennyi uniós csúcstalálkozóhoz (az Európai Tanács valamennyi ülése) hozzájárul gondolataival. A csúcsértekezletek megnyitásakor a Parlament elnökét felkérik, hogy ismertesse a Parlament nézeteit és kételyeit az aktuális kérdésekről, valamint az Európai Tanács napirendjén szereplő pontokról. 3. A költségvetési hatalom Az Unió éves költségvetéséről a Tanács és az Európai Parlament közösen dönt. A Parlament két, egymást követő olvasatban vitatja meg azt, és a költségvetés addig nem lép hatályba, amíg azt a Parlament elnöke aláírásával jóvá nem hagyja. A Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága (COCOBU) felügyeli a költségvetési kiadásokat, és évről évre a Parlament dönt arról, hogy az előző pénzügyi évre vonatkozóan jóváhagyja-e a költségvetés Bizottság általi kezelését. Ezt a jóváhagyási eljárást nevezik „mentesítésnek”. 60


Hogyan szerveződik a munka a Parlamentben? A Parlament tevékenysége két fő lépésben történik: – Plenáris ülések előkészítése A plenáris ülést az Unió tevékenységének különböző területeivel foglalkozó parlamenti bizottságok képviselői készítik elő. A vitára bocsátott kérdéseket a képviselőcsoportok is megvitatják. – Maga a plenáris ülés. A plenáris üléseket általában Strasbourgban tarják (havonta egy héten keresztül) és néha Brüsszelben (csak két napig). Ezeken az üléseken a Parlament megvizsgálja a jogszabályokra irányuló javaslatokat, és mielőtt a teljes szöveget szavazásra bocsátaná, szavaz azok módosításáról. A napirenden szerepelhetnek továbbá a Tanács vagy a Bizottság „közleményei”, valamint kérdések arról, hogy mi történik az Európai Unióban és a nagyvilágban. AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Tanács az Unió legfőbb döntéshozó testülete. Az Európai Parlamenthez hasonlóan a Tanácsot is az 1950-es években, az Alapszerződések értelmében hozták létre. A Tanács a tagállamokat képviseli, és ülésein az Unió minden egyes nemzeti kormányából egy-egy miniszter vesz részt. Az, hogy melyik miniszterről van szó, az a napirenden szereplő témáktól függ. Ha például a Tanács környezetvédelmi kérdéseket vitat meg, akkor a tagállamok környezetvédelmi miniszterei vesznek részt az ülésen, és azt Környezetvédelmi Tanácsnak nevezik. Az Unió külkapcsolataival az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa foglalkozik, mivel azonban e testület szélesebb felelősségi körrel rendelkezik az általános politikai kérdésekben is, ülésein a kormányok által választott miniszter vagy államtitkár vesz részt. A Tanács összesen kilenc féle összetételben működhet: – Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa – Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) – Bel- és igazságügyek (JHA) – Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács – Versenyképességi Tanács – Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács – Mezőgazdasági és Halászati Tanács – Környezetvédelmi Tanács – Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács A Tanácsban minden miniszternek jogában áll állást foglalni saját kormánya részéről. Vagyis a miniszter aláírása olyan, mintha egész kormánya aláírta volna a kérdéses dokumentumot. Sőt, a Tanács minden egyes minisztere elszámolással köteles saját nemzeti parlamentjének és a parlament által képviselt állampolgároknak. Ez garantálja a Tanács döntéseinek demokratikus legitimitását. Évente legfeljebb négyszer a tagállamok köztársasági elnökei és/vagy miniszterei, valamint az Európai Bizottság elnöke együtt üléseznek: ezt hívjuk Európai Tanácsnak. E „csúcstalálkozók” határozzák meg az EU általános politikáját, és olyan problémákat oldanak meg, melyeket alacsonyabb szinten (vagyis a hagyományos tanácsi ülések miniszterei által) nem lehetne megoldani. Az Európai Tanács eszmecseréi fontosságuk miatt gyakran késő éjszakáig tartanak és a média kiemelt figyelmét vonják magukra. 61


Mi a Tanács szerepe? A Tanács hat kulcsfontosságú felelősségi köre: 1. Európai jogszabályok elfogadás– számos politikai területen az Európai Parlamenttel együtt. 2. A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása 3. Nemzetközi megállapodások megkötése az Unió és más államok, illetve nemzetközi szervezetek között. 4. Az EP-vel közösen az Unió költségvetésének elfogadása. 5. Az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájának kidolgozása, az Európai Tanács által felállított irányvonalak alapján. 6. A nemzeti bíróságok és rendőri erők közötti együttműködés koordinálása bűnügyekben. E feladatok többsége „közösségi” vonatkozású – vagyis azokra a tevékenységi területekre vonatkozik, ahol a tagállamok egyesítették szuverenitásukat és döntéshozó hatáskörüket az uniós intézményekre ruházták át Ez az Európai Unió „első pillére”. A két utolsó feladatkör azonban inkább olyan területeket érint, amelyek esetében a tagállamok nem ruházták át hatáskörüket, csupán együttműködnek. Ezt „kormányközi együttműködésnek” nevezzük, és az Európai Unió második és harmadik pillérére vonatkozik. A Tanács munkája 1. Jogalkotás Az EU jogszabályok jelentős részét a Tanács és a Parlament közösen fogadja el Általános szabály, hogy a Tanács csak a Bizottság által előterjesztett javaslat alapján cselekszik, és általában a Bizottság felelős annak biztosításáért, hogy elfogadásuk után az uniós jogszabályokat megfelelően alkalmazzák. 2. A tagállamok politikáinak összehangolása A tagállamok döntése értelmében a nemzeti gazdaságpolitikáik összehangolásán alapuló mindenek felett álló gazdaságpolitika megvalósítása a cél, melynek végrehajtása a gazdasági és pénzügyminiszterek feladata. Ők közösen alkotják a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot (ECOFIN). Céljuk továbbá új álláshelyek teremtése és oktatási, egészségügyi, valamint szociális védelmi rendszereik fejlesztése. Bár minden EU tagállam saját felelőssége, hogy milyen politikát valósít meg e területeken, a tagállamok közös célokat fogadhatnak el és tanulhatnak egymás tapasztalataiból, hogy mi is működik a legjobban. E folyamatot „a koordináció nyílt módszerének” hívják, és a Tanácson belül történik. 3. Nemzetközi megállapodások kötése A Tanács évről évre megállapodásokat „köt” (azaz hivatalosan „aláír”) az Unió és az Unión kívüli államok, valamint nemzetközi szervezetek között. Ezek a megállapodások olyan általános területeket is érinthetnek, mint a kereskedelem, kooperáció és fejlesztés, illetve olyan szűkebb területeket, Nemzetközi megállapodások megkötése az Unió és más államok, illetve nemzetközi szervezetek között. Az EP-vel közösen az Unió költségvetésének elfogadása. Az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájának kidolgozása , az Európai Tanács által felállított irányvonalak alapján. 62


A nemzeti bíróságok és rendőri erők közötti együttműködés koordinálása bűnügyekben. E feladatok többsége „közösségi” vonatkozású – vagyis azokra a tevékenységi területekre vonatkozik, ahol a tagállamok egyesítették szuverenitásukat és döntéshozó hatáskörüket az uniós intézményekre ruházták át Ez az Európai Unió „első pillére”. A két utolsó feladatkör azonban inkább olyan területeket érint, amelyek esetében a tagállamok nem ruházták át hatáskörüket, csupán együttműködnek. Ezt „kormányközi együttműködésnek” nevezzük, és az Európai Unió második és harmadik pillérére vonatkozik. 4. Az Unió költségvetésének jóváhagyása Az Unió éves költségvetéséről a Tanács és az Európai Parlament közösen határoz. 5. Közös Kül- és Biztonságpolitika Az EU tagállamai együtt igyekeznek egy közös kül- és biztonságpolitikát kialakítani. De a külpolitika, a biztonság és a védelem olyan kérdéskörök, amelyeket a nemzeti kormányok független ellenőrzésük alatt tartanak. Mivel ezeken a területeken a tagállamok nem egyesítették szuverenitásukat, a Parlament és az Európai Bizottság szerepe csupán korlátozott. Azonban a tagállamok sokat nyerhetnek, ha együttműködnek ezen a területen, így a Tanács az a legfőbb fórum, ahol a "kormányközi együttműködés" megvalósul. Ahhoz, hogy a nemzetközi válságokat a Tanács hatékonyabban megválaszolhassa, az Európai Unió egy gyorsreagálású hadtestet állított fel. Ez azonban nem egy „európai hadsereg”: az állomány tagjai nemzeti hadseregük kötelékében maradnak, nemzeti parancsnokság alatt, és szerepük a humanitárius, mentési, békefenntartó és egyéb válságkezelési feladatokra korlátozódik. 2003-ban például az EU Artemis néven katonai műveletet irányított a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és 2004-ben Althea kódnévvel békefenntartó műveletet kezdett Bosznia-Hercegovinában. A Tanácsot az ilyen műveletekben az alábbiak segítik: – a Politikai és Biztonsági Bizottság (PSC) – az Európai Unió Katonai Bizottsága (EUMC) és – az Európai Unió Katonai Állománya (EUMS), mely a tagállamok által a Tanács Titkárságának rendelkezési állományába delegált katonai szakértőkből áll. 6. Szabadság, biztonság és a jog érvényesülése Az EU polgárok szabadon élhetnek és vállalhatnak munkát az EU bármelyik tagállamában, így tehát az Európai Unió területén bárhol azonos hozzáférést kell biztosítani számukra a polgári igazságszolgáltatáshoz is. A nemzeti bíróságoknak ezért együtt kell működniük annak biztosítására, hogy például az EU egyik tagállamában házasságfelbontás vagy szülői felügyeleti jog ügyében hozott bírósági határozatot az EU valamennyi tagállamában elismerik. Az Unión belüli szabad áramlás nagy hasznára válik a törvénytisztelő polgároknak, de nemzetközi bűnözők és terroristák vissza is élnek vele. A határokon átnyúló bűnözés problémájának megoldásához határokon átnyúló együttműködésre van szükség az EU valamennyi tagállamának nemzeti bíróságai, rendőri erői, vámtisztei és bevándorlással foglalkozó hivatalnokai közt.

63


Gondoskodniuk kell például az alábbiakról: – az EU külső határain megfelelő rendőri állomány biztosítása; – a vámtisztviselők és a rendőri szervek egymás közötti információcseréje a feltételezett kábítószercsempészek és az embercsempészek mozgásairól; – a menedékjogot keresők az Unióban mindenhol ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, így előzvén meg az ún. „menedékjog-vásárlás” jelenségét. Az ilyen jellegű kérdésekkel a Bel- és Igazságügyi Tanács foglalkozik – vagyis a bel- és igazságügy miniszterek. Céljuk egy, „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén” alapuló egységes térség megteremtése az Unió határain belül Hogyan szerv szerveződik a Tanács munkája? COREPER Brüsszelben minden tagállam állandó képviseletet tart fenn, amelyek uniós szinten képviselik és védik nemzeti érdekeiket. A képviseletek élén az adott ország EU nagykövete áll. Ezek a nagykövetek (más néven állandó képviselők) hetente üléseznek az Állandó Képviselők Bizottságában (COREPER), melynek feladata, hogy a mezőgazdasági ügyek többségének kivételével – melyekkel a Mezőgazdasági Bizottság foglalkozik – előkészítse a Tanács munkáját. A COREPER-t a nemzeti adminisztráció hivatalnokaiból álló munkacsoportok segítik. A Tanács elnöksége A Tanács elnökségét félévente más és más ország tölti be, azaz minden uniós tagállam saját turnusában felelős a Tanács napirendjéért, 6 hónapig elnököl annak ülésein, támogatja a jogalkotási és politikai döntéseket, és tárgyal a tagállamok közötti kompromisszumokról. Ha például a környezetvédelmi bizottság ülése 2006. második felében lesz, akkor azon a finn környezetvédelmi miniszter elnököl, mivel akkor Finnország lesz a soros elnök. A Főtitkárság Az elnökséget a Főtitkárság segíti, amely előkészíti és valamennyi szinten biztosítja a Tanács zökkenőmentes munkáját. 2004-ben Javier Solanát újraválasztották a Tanács Főtitkárának. Ő egy személyben a Közös Külés Biztonságpolitika (CFSP) Főképviselője, és ebbéli minőségében segíti koordinálni az EU fellépését világszerte. Az új alkotmányszerződés alapján a főképviselő helyét az EU külügyminisztere veszi át. A Főtitkárt a Helyettes Főtitkár segíti, akinek feladata a Főtitkárság igazgatása. A szavazatok megoszlása országonként Döntéseit a Tanács szavazás útján hozza. Minél több lakosa van egy tagországnak, annál több szavazattal rendelkezik a Tanácsban. A szavazatok súlyozása azonban a kevésbé népes országoknak kedvez:

64


Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság: Spanyolország és Lengyelország: Románia: Hollandia: Belgium, a Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország és Portugália: Ausztria, Bulgária és Svédország: Dánia, Írország, Litvánia, Szlovákia és Finnország: Ciprus, Észtország, Lettország, Luxemburg és Szlovénia: Málta: ÖSSZESEN

29 27 14 13 12 10 7 4 3 345

Minősített többségi szavazás Néhány különösen kényes terület, például a közös kül- és biztonságpolitika, az adózás, a menekültügy és a bevándorlás esetében a döntéshozatal során a Tanács egyhangú jóváhagyása szükséges. Más szóval e kérdések tekintetében mindegyik tagállam vétójoggal rendelkezik. A legtöbb esetben azonban a Tanács minősített többségi szavazással hozza meg döntéseit. Minősített többségről akkor beszélhetünk, – ha – bizottsági javaslat esetében – azt legalább 255 szavazat támogatja, ILLETVE – ha – az összes többi jogi aktus esetében – legalább 255 szavazat születik a javaslat mellett, melyet kétharmados többség támogat. Ezenfelül a tagállamok bármelyike kérheti, hogy ellenőrizzék: a leadott igen szavazatok révén valóban támogatja-e a javaslatot az Unió teljes népességének legalább 62%-a.Ha nem ez a helyzet, a javaslatot a Tanács nem fogadja el. AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG A Bizottság a nemzeti kormányoktól függetlenül működik, feladata az Unió egészének képviselete és érdekeinek szem előtt tartása. Új európai jogszabályokra irányuló javaslattervezeteket készít, melyeket az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt. A Bizottság egyben az EU végrehajtó karja is – vagyis felelős a Parlament és a Tanács döntéseinek végrehajtásáért. Ez az Európai Unió napi irányítását jelenti: politikáinak végrehajtása, programjainak irányítása, valamint a pénzalapokkal való gazdálkodás. A Parlamenthez és a Tanácshoz hasonlóan az Európai Bizottságot is az 50-es években, az Alapszerződések alapján hozták létr Mi a bizottság? A Bizottság testülete 27 nőből és férfiból áll: minden EU-ország egy biztost delegál.

A „Bizottság” szó két értelemben használatos: először is férfiak és nők – tagállamonként egy – azon csoportját jelöli, amelyet az intézmény irányítására és döntéseinek meghozatalára jelöltek ki. Másodszor pedig a „Bizottság” kifejezés egyben magát az intézményt és annak személyzeti állományát jelöli. 65


A Bizottság kijelölt tagjait nem hivatalosan „biztosoknak” hívjuk. Hazájukban már mindannyian töltöttek be politikai tisztséget, többen közülük miniszterek is voltak, de a Bizottság tagjaiként feladatuk a teljes egészében vett Unió érdekeinek képviselete, nem pedig nemzeti kormányaik utasításainak végrehajtása. Új Bizottságot ötévente állítanak össze, az európai parlamenti választásoktól számított hat hónapon belül. Az eljárás menete a következő: – A tagállamok kormányai közösen megállapodnak arról, hogy kit jelöljenek az új Bizottság elnökének. – A Bizottság elnökjelöltjét ezután a Parlament hagyja jóvá. – A Bizottság elnökjelöltje a tagállamok kormányaival megvitatva választja ki a Bizottság többi tagját. – A Tanács minősített többséggel fogadja el a jelöltek listáját és továbbküldi az Európai Parlamentnek jóváhagyásra. – Ezt követően a Parlament meghallgatja az egyes jelölteket, majd szavaz az egész testületre vonatkozó véleményéről. – A Parlament jóváhagyó szavazását követően az új Bizottságot hivatalosan a Tanács nevezi ki, amely minősített többséggel határoz e lépéséről. A jelenlegi Bizottság mandátuma 2009. október 31-ig tart, elnöke a portugál származású José Manuel Barroso. A Bizottság politikai felelősséggel tartozik a Parlamentnek, melynek bizalmatlansági indítvány elfogadásával jogában áll testületileg feloszlatni a Bizottságot. A Bizottság egyéni tagjai az elnök kérésére – feltéve, hogy azt a többi tag jóváhagyja – lemondani kötelesek. A Bizottság a Parlament valamennyi ülésén részt vesz, ahol pontosítania és indokolnia kell politikai elképzeléseit, valamint rendszeresen megválaszolja a parlamenti képviselők írásban vagy szóban feltett kérdéseit. A Bizottság mindennapi munkáját adminisztratív tisztviselők, szakértők, tolmácsok, fordítók és titkársági alkalmazottak látják el. E köztisztviselők száma mintegy 25 000, ami első hallásra soknak tűnhet, de igazából kevesebb, mint a legtöbb közepes nagyságú városi tanács alkalmazottainak száma Európában Hol van a Bizottság székhelye? A Bizottság „székhelye” Brüsszelben (Belgium) van, de vannak irodái Luxemburgban, képviseletei (de, en, fr) valamennyi EU tagországban, valamint delegációi (en) a világ számos fővárosában. Mi a bizottság szerepe? Ha a Bizottság túl sok tagot számlál, nem tudja hatékonyan ellátni feladatát. Jelenleg ezt az uniós intézményt tagállamonként egy biztos alkotja.Bulgária és Románia uniós csatlakozása óta a Bizottság tagjainak száma 27-re növekedett.Ezt a számot a Tanács határozta meg egyhangú döntéssel.A 27. tagállam csatlakozását követően hivatalba lépő új Bizottság tagjainak számát csökkenteni kell. Erre elméletileg 2009 novemberében kerül majd sor.A végső döntést a biztosok pontos számát illetően a Tanács hozza majd meg.A biztosokat ezt követően rotációs rendszerben nevezik ki, nagy súlyt fektetve arra, hogy a tagországok méltányos képviselete megvalósuljon.A cél az, hogy az új Bizottság összetétele tükrözze a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumát.

66


Az Európai Bizottság négy fő feladata: 1. törvények javaslata a Parlamentnek és a Tanácsnak; 2. az Unió politikájának és költségvetésének kezelése, irányítása és végrehajtása; 3. az Európai jog érvényesítése (az Európai Bírósággal közösen); 4. az EU képviselete a nemzetközi színen, például tárgyalások folytatása és megállapodások kötése az Unió és más országok között. 1. Új jogalkotási javaslatok előterjesztése A Bizottság rendelkezik a „kezdeményezés jogával”, vagyis egyedül a Bizottság felelős az új európai jogszabályokra irányuló javaslatok kidolgozásáért, amelyeket majd a Parlament és a Tanács elé terjeszt. E javaslatok célja kötelezően az Unió és polgárai jogainak védelme, nem pedig az egyes országok vagy vállalatok érdekvédelme. Mielőtt bármilyen javaslatot tenne, a Bizottságnak fel kell térképeznie az Európában kialakuló új helyzeteket és problémákat, és mérlegelnie kell, hogy az uniós jogalkotás-e a legjobb megoldás ezek kezelésére. Ezért a Bizottság folyamatosan érdekcsoportok széles körével és két tanácsadó szervvel – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával áll kapcsolatban, valamint kikéri a nemzeti parlamentek és kormányok véleményét is. A Bizottság csak akkor tesz javaslatot uniós szinten történő beavatkozásra, ha úgy látja, hogy a problémát nemzeti, regionális vagy helyi hatáskörben nem lehet kedvezőbben megoldani. Ezt az elvet, vagyis amikor a kérdéseket a lehető legalacsonyabb szinten próbáljuk meg kezelni, „szubszidiaritás elvének” nevezik. Ha viszont a Bizottság úgy ítéli meg, hogy uniós jogszabályra van szükség, javaslatot dolgoz ki, amely hatékonyan megoldja az adott problémát és az érdekek legszélesebb körét elégítheti ki. Ahhoz, hogy a javaslat helyes technikai adatokat tartalmazzon, a Bizottság – a különféle bizottságokon és csoportokon keresztül – szakértőkkel konzultál. 2. Az EU politikájának és költségvetésének végrehajtása Az Európai Unió végrehajtó testületeként a Bizottság felelős az EU költségvetésének kezeléséért és végrehajtásáért. A tényleges kiadások nagy részét a nemzeti és helyi hatóságok hajtják végre, de ennek felügyeletéért a Bizottság felelős – a Számvevőszék figyelő szemei alatt. Mindkét intézmény célja a megfelelő pénzügyi gazdálkodás biztosítása. Az Európai Parlament csak abban az esetben engedélyezi a Bizottságnak a költségvetés végrehajtását, ha az beleillik a Számvevőszék éves jelentésébe A Bizottság irányítja továbbá a Parlament és a Tanács által elfogadott politikákat, mint például a közös agrárpolitikát. Másik ilyen politika például a versenypolitika, ahol a Bizottságnak jogában áll vállalatok összefonódásának engedélyezése vagy elutasítása. A Bizottságnak azt is biztosítania kell, hogy az EU országok nem támogatják saját iparaikat a versenyt torzító módon. A Bizottság által irányított uniós programok köre az „Interreg” és „URBAN” programoktól (a régiók közötti határokon átnyúló együttműködés és a válságban lévő városi térségek megújulásának elősegítése) egészen az „"Erasmus” programig (diákcsereprogramok Európaszerte) terjed.

67


3. Az Európai jog érvényesítése A Bizottság a “szerződések őreként” tevékenykedik. vagyis a Bírósággal közösen gondoskodik arról, hogy az EU jogszabályait valamennyi tagállamban megfelelően alkalmazzák. Ha a Bizottság úgy találja, hogy egy tagállam nem alkalmazza az uniós jogszabályokat, és ezért nem tesz eleget jogi kötelezettségeinek, megteszi a szükséges intézkedéseket a helyzet orvoslására. Először is ún. jogsértési eljárást (infringement procedure) kezdeményez, ami azt jelenti, hogy a kormánynak címzett hivatalos levelében a Bizottság közli a kormánnyal, hogy miért véli úgy, hogy az adott ország megsérti az uniós jogszabályokat, valamint határidőt tűz ki, melyen belül az adott országnak erre részletes választ kell adnia. Ha ez az eljárás eredménytelen, a Bizottság kénytelen az ügyet az Európai Bírósághoz továbbítani, amelynek jogában áll büntetést kiszabni. A Bíróság ítéletei a tagállamokra és az uniós intézményekre egyaránt vonatkoznak. 4. Az Unió képviselete a nemzetközi színen Az Európai Bizottság az Unió egyik legfontosabb szószólója a nemzetközi színtéren. Így a 15 tagállam egyetlen szócsövön keresztül hallathatja hangját olyan nemzetközi fórumokon, mint pl. a Kereskedelmi Világszövetség. Ugyancsak a Bizottság feladatai közé tartozik, hogy az EU nevében nemzetközi megállapodásokat kössön. Erre példa a Cotonou Megállapodás, amely az Unió és az afrikai, karib- és csendes-óceán térségbeli fejlődő országok közötti fontos segély- és kereskedelmi partnerség alapjait rakta le. Hogyan szerveződik a Bizottság munkája? Bizottság elnöke dönti el, hogy melyik biztos melyik területért lesz felelős, valamint hogy a Bizottság ideje alatt (szükség esetén) hogyan szervezi át a feladatköröket. A Bizottság hetente egyszer, rendszerint szerdán ülésezik Brüsszelben. A napirendi pontokat az adott területért felelős biztos ismerteti, amit a testület kollektív döntéssel véleményez. A Bizottság állománya „főigazgatóságokba” – (DG), illetve „szolgálatokba” szerveződik (pl. Jogi Szolgálat). Minden főigazgatóság egy adott területért felelős, élén a főigazgató áll, aki felelősséggel tartozik a biztosok egyikének. Az átfogó koordinációt a főtitkárság biztosítja, aki egyben a heti bizottsági üléseket is irányítja. A Főtitkárság élén a főtitkár áll, aki közvetlen felelősséggel tartozik az elnöknek. Többnyire a főigazgatóságok gondolják el és fogalmazzák meg az új jogszabálytervezeteket, de ezek a javaslatok csak akkor válnak hatályossá, ha azokat a Bizottság heti ülésén „elfogadja”. Az eljárás tehát nagyjából a következő: Tegyük fel, hogy a Bizottság szerint egy olyan uniós jogszabályra van szükség, amellyel szabályozni lehetne Európa folyóinak szennyezését. A Környezetvédelmi Főigazgatóság az európai iparokkal, gazdálkodókkal, a tagállamok környezetvédelmi tárcáival és környezetvédelmi szervezetekkel folytatott kimerítő konzultációk alapján kidolgoz egy javaslatot. A tervezetet aztán a Bizottság egyéb szervezeteivel is megvitatják, majd a Jogi Szolgálat és a Főtitkárság ellenőrzi. Amint a javaslat teljesen kész, felveszik a következő bizottsági ülés napirendi pontjai közé. Ha a 27 biztos közül legalább 14 jóváhagyja a javaslatot, a Bizottság „elfogadja” azt az egész testület feltétlen támogatásával. A dokumentumot ezután átnézésre megküldik a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. 68


A Biztosok számának felső határa Ha a Bizottság túl sok tagot számlál, nem tudja hatékonyan ellátni feladatát. Jelenleg ezt az uniós intézményt tagállamonként egy biztos alkotja. Bulgária és Románia uniós csatlakozása óta a Bizottság tagjainak száma 27-re növekedett. Ezt a számot a Tanács határozta meg egyhangú döntéssel. A 27. tagállam csatlakozását követően hivatalba lépő új Bizottság tagjainak számát csökkenteni kell. Erre elméletileg 2009 novemberében kerül majd sor. A végső döntést a biztosok pontos számát illetően a Tanács hozza majd meg. A biztosokat ezt követően rotációs rendszerben nevezik ki, nagy súlyt fektetve arra, hogy a tagországok méltányos képviselete megvalósuljon. A cél az, hogy az új Bizottság összetétele tükrözze a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumát.

AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK A Számvevőszéket 1975-ben hozták létre, székhelye Luxemburgban van. A Számvevőszék feladata annak ellenőrzése, hogy az adófizetők pénzéből összetevődő EU alapokat megfelelően szedik be és jogszerűen, gazdaságosan és a megfelelő célra fordítják. A Számvevőszék célja annak biztosítása, hogy az adófizetők cserébe maximális értéket kapnak pénzükért, valamint jogában áll az EU alapokat kezelő bármely személyt vagy szervezetet ellenőrizni. A Számvevőszékbe minden tagállam egy-egy képviselőt delegál, akiket a Tanács nevezhet ki hat éves, megújítható ciklusokra. A tagok három éves időszakra maguk közül választanak elnököt. 2005 januárjában az osztrák Hubert Webert választották meg a Számvevőszék elnökének. Mi a Számvevőszék szerepe? A Számvevőszék legfőbb feladata annak ellenőrzése, hogy az Unió költségvetését helyesen hajtják végre, vagyis megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint biztosítja a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét. A Számvevőszék tehát hozzájárul annak biztosításához, hogy az uniós rendszer hatékonyan és átláthatóan működik. Feladatai ellátásához a Számvevőszék megvizsgálja az EU bevételeivel vagy kiadásaival foglalkozó valamennyi személy vagy szerv dokumentumait. Gyakran helyszíni ellenőrzéseket is végez. Ezekről aztán jelentéseket készít, melyek felhívják a Bizottság és az EU tagállamok kormányainak figyelmét a problémákra. Ahhoz, hogy munkáját hatékonyan láthassa el, a Számvevőszék teljesen független marad a többi intézménytől, ugyanakkor folyamatosan kapcsolatban áll velük. Kulcsfontosságú feladatainak egyike, hogy az előző pénzügyi évről szóló éves jelentésével segítséget nyújtson az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Mielőtt a Parlament eldöntené, hogy jóváhagyja-e a költségvetés Bizottság általi kezelését, részletesen megvizsgálja a Számvevőszék jelentését. Amennyiben az ellenőrzés során a Számvevőszék nem talált kifogásolni valót, igazoló nyilatkozatot küld a Tanácsnak és a Parlamentnek arról, hogy az európai adófizetők pénzét megfelelően használták fel. Végül pedig, a Számvevőszék véleményezi az EU pénzügyi jogszabályaira, valamint az EU csalásellenes fellépésére irányuló javaslatokat.

69


Hogyan szerveződik a számvevőszék munkája? A Számvevőszék mintegy 800 fős személyzettel rendelkezik, mely többek között fordítókat, adminisztrátorokat, valamint könyvvizsgálókat foglal magában. A könyvvizsgálókat „ellenőrzési csoportokba” osztják. Az ő feladatuk, hogy jelentéstervezeteket dolgozzanak ki, melyekről a Számvevőszék dönt. A könyvvizsgálók gyakran tesznek ellenőrző látogatásokat uniós intézményekbe, tagállamokba és bármilyen uniós támogatásban részesülő országba. Bár a Számvevőszék munkája főleg a Bizottság felelőssége alá tartozó pénzeket érinti, a gyakorlatban e bevételek és kiadások 90%-át a nemzeti hatóságok kezelik. A Számvevőszék nem rendelkezik saját hatáskörrel. Amennyiben könyvvizsgálói csalást vagy szabálytalanságot tárnak fel, arról tájékoztatják az Európai Csaláselleni Hivatalt (OLAF). A BÍRÓSÁG Az Európai Közösségek Bíróságát (gyakran egyszerűen csak „Bíróságnak” hívják) az ESZAKszerződés keretében hozták létre 1952-ben, székhelye Luxemburgban van. Feladata annak biztosítása, hogy az EU jogszabályait valamennyi EU tagállamban ugyanúgy értelmezik és hajtják végre, így tehát a jog mindenki számára azonos. Gondoskodik például arról, hogy a nemzeti bíróságok ne hozhassanak ugyanabban az ügyben eltérő határozatot. A Bíróság arról is gondoskodik, hogy az EU tagállamok és intézmények megteszik azt, amit a jog követel. A Bíróság hatáskörébe tartozik a tagállamok, uniós intézmények, vállalatok és magánszemélyek közötti jogviták rendezése. A Bíróságot tagállamonként egy bíró alkotja annak érdekében, hogy az intézmény az Európai Unió 27 nemzeti jogrendszerének mindegyikét képviselje. A hatékonyság érdekében a Bíróság ritkán ülésezik teljes létszámmal. Ítéleteit többnyire a 13 bíróból álló nagytanács vagy a 3, illetve 5 bíró alkotta tanácsok valamelyike hozza. A Bíróság munkáját nyolc „főtanácsnok” segíti. A főtanácsnokok feladata, a Bíróság elé terjesztett ügyekben pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt nyújtsanak be. A Bíróság bíráit és főtanácsnokait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges képzettséggel és szakértelemmel. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, hat éves, megújítható hivatali időre nevezik ki. Ahhoz, hogy a Bíróság megbirkózhasson az elé terjesztett esetek nagy számával, és hogy jobb jogi védelmet nyújthasson polgárainak, 1989-ben létrehozták az Elsőfokú Bíróságot. A (Bírósághoz kapcsolódó) Elsőfokú Bíróság felelős azért, hogy bizonyos keresettípusokban, különösen a magánszemélyek, vállalatok és egyes vállalkozások által elé terjesztett kérdésekben, valamint a versenyjoggal kapcsolatos ügyekben döntéseket hozzon, A Bíróság és az Elsőfokú Bíróság élén egy-egy elnök áll, akiket a bírák maguk közül választanak ki három éves, megújítható hivatali időre. 2003-ban a Bíróság elnökévé a görög Vassilios Skourist választották. Az Elsőfokú bíróság elnöke a dán Bo Vesterdorf. Létrehoztak egy új igazságügyi szervet is, az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékét, amely az Európai Unió és közalkalmazottai közötti jogvitákban jár el. E törvényszéket hét bíró alkotja és az Elsőfokú Bíróság mellett tevékenykedik. 70


Mi a számvevőszék szerepe? Bíróság az elé terjesztett ügyekben hoz döntést. A négy legáltalánosabb ügy a következő: 3. előzetes döntéshozatalra való hivatkozások; 4. kötelezettség elmulasztása esetén benyújtott keresetek 5. megsemmisítés iránti keresetek; 6. intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetek. A négy keresetfajta részletes leírása a következő: 1. Előzetes döntéshozatali eljárás Az EU valamennyi tagállamában a nemzeti bíróságok felelősek annak biztosításáért, hogy az adott országban a közösségi jogot megfelelően alkalmazzák. Fennáll viszont annak a veszélye, hogy a különböző országokban más és más módon értelmezik az uniós jogszabályokat. Ennek megakadályozására alkalmazzák az „előzetes döntéshozatali eljárást”, ami azt jelenti, hogy ha egy nemzeti bíróságnak kételye merül fel a közösségi jogszabályok értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatban, akkor módjában áll (sőt, bizonyos esetekben kötelező) kikérnie az Európai Bíróság tanácsát. E tanácsot „előzetes döntéshozatal” formájában nyújtják. 2. Kötelezettség elmulasztása esetén benyújtott keresetek A Bizottság ezeket az eljárásokat akkor kezdeményezheti, ha megalapozottan feltételezi, hogy a tagállam nem tesz eleget az uniós jog által előírt kötelezettségének. Ezeket az eljárásokat egy másik EU-tagállam is kezdeményezheti. Mindkét esetben a Bíróság vizsgálja meg az állításokat, és hozza meg ítéletét. Amennyiben bebizonyosodik a mulasztás, a vád alá helyezett tagállam köteles azonnal orvosolni a problémát. Amennyiben a Bíróság úgy találja, hogy a tagállam nem tett eleget az ítéletnek, büntetést szabhat ki az adott tagállam számára. 3. Megsemmisítés iránti keresetek Ha bármelyik tagállam, a Tanács, a Bizottság vagy (bizonyos körülmények között) a Parlament úgy véli, hogy egy adott uniós jogszabály illegális, a Bíróságnál kezdeményezheti annak megsemmisítését. Ezeket a „megsemmisítés iránti kereseteket” olyan magánszemélyek is benyújthatják, akik azért kérik a Bíróságot az adott jogszabály megsemmisítésére, mert az őket közvetlenül vagy személyükben érinti. Ha a Bíróság úgy véli, hogy a kérdéses törvényt nem a megfelelő módon adoptálták vagy nem követi hűen a Szerződésekben lefektetett követelményeket, érvénytelennek és meg nem történtnek tekintheti azt. 4. Intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetek A Szerződés kötelezi az Európai Parlamentet, a Tanácsot vagy a Bizottságot, hogy bizonyos döntéseket csak bizonyos feltételek mellett hozzanak meg. Amennyiben ezt elmulasztják, úgy a tagállamok, egyéb közösségi intézmények és (bizonyos feltételekkel) magánszemélyek vagy cégek panaszt tehetnek a Bíróságnál e jogsértés hivatalos nyilvántartásba vétele érdekében.

71


Hogyan szerveződik a bíróság munkája? Kereseteket a Bíróság Hivatalához nyújtják be, és minden ügyhöz egy bírót és főtanácsnokot jelölnek ki. Az eljárás ezek után két szakaszban zajlik: az első az írásos, a második a szóbeli szakasz. Az első szakaszban az összes érintett fél írásos nyilatkozatot tesz, és az ügyhöz kirendelt bíró összefoglaló jelentést állít össze e nyilatkozatok tartalmáról és az ügy jogi hátteréről. Ezután következik a második szakasz – a nyilvános meghallgatás. Az ügy fontosságától és összetettségétől függően a meghallgatás három, öt vagy 13 bíróból álló kamara, vagy a teljes bíróság előtt történhet. A meghallgatáson a felek ügyvédei a bírók és a főtanácsnokok elé tárják az ügyet, akik kérdéseket intézhetnek hozzájuk. Ezek után a főtanácsnok ismerteti indítványát, majd a bírók tanácskoznak és meghozzák ítéletüket. 2003 óta a főtanácsnokoknak csak akkor kell indítványt benyújtaniuk egy ügyben, ha a Bróság úgy véli, hogy az adott eset a jogszabály új pontját veti fel. A Bíróságnak ugyanakkor nem kell követnie a főtanácsnok indítványát. A bírósági ítéleteket többnyire többségi szavazással hozzák meg és nyilvános meghallgatáson ismertetik. Eltérő nézeteket nem ismertetnek. A határozatokat kihirdetésük napján teszik közzé.

MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ Az Európai Unió bővítése Az 1989-90-es év fordulóján Európában, s fokozatosan világszerte is véget értek a hidegháború évtizedei, és ezzel együtt véget ért egy világtörténeti korszak, amelyet - főként az öreg kontinensen - a vasfüggöny valóságos és jelképes jelenléte fémjelzett. A függetlenségüket visszaszerző közép- és kelet-európai államok - köztük Magyarország - a polgári demokratikus államberendezkedés és a liberális piacgazdaság európai mintáinak követése mellet tették le voksukat. Németország visszanyerte egységét, a posztkommunista országok többsége pedig kinyilvánította azon szándékát, hogy mielőbb csatlakozzék az euroatlanti térség államainak értékközösségen alapuló szervezeteihez: az Európai Közösséghez és a NATO-hoz. Az Európai Közösség (majd rövidesen - 1993-tól - az Európai Unió) a hidegháborús megosztottságon túllépő Európa újraegyesítésének legfontosabb szimbólumává és egyben intézményes keretévé vált. A Közösség a 90-es évek elején még nem állt készen tíz vagy akár még több új tagország fogadására. A bővítés normatív és intézményi feltételeinek biztosításához az Unió reformjára volt szükség. Az első döntő jelentőségű lépést ebbe az irányba 1993-ban tették meg az EU állam- és kormányfői koppenhágai csúcstalálkozójukon, amikor kinyilvánították az EU fogadókészségét a közép- és kelet-európai országok felé. A „keleti” (és minden további) bővítést egy hármas kritériumrendszer teljesítéséhez kötötték.

72


A koppenhágai kritériumok - Politikai kritériumok: a csatlakozó országnak megbízhatóan működő demokratikus intézményrendszerrel kell rendelkezniük, amely biztosítja az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiság követelményeinek érvényre jutását. - Gazdasági kritériumok: az adott országnak működő piacgazdasággal kell bírnia, amely képes megfelelni az egységes piac versenykihívásainak. - Jogi, intézményi és adminisztratív kritériumok: az adott országnak képesnek kell lennie a közösségi joganyag (acquis communautaire) átvételére, a közösségi intézményekkel való együttműködésre, valamint a közösségi joganyag alkalmazására, általában a közös politikák megvalósítására. 1998-ban a közép- és kelet európai tagjelölt országok közül öt ország (a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia) esetében az Európai Bizottság úgy találta, hogy teljesítik a koppenhágai kritériumokat. Így 1998 márciusában ezekkel az országokkal, továbbá a szintén tagjelölt Ciprussal megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások. A Bizottság ezt követően minden évben országjelentést vagy ún. éves jelentést (regular report) tett közzé valamennyi tagjelöltről. Ebben ismertette, hogy az adott ország az év során milyen lépéseket tett, mekkora fejlődést tanúsított a kritériumoknak való megfelelésben, illetve figyelmeztetett az esetleges problémás területekre, „normaszegésekre.” Csatlakozási tárgyalások 1998-ban a közép- és kelet európai tagjelölt országok közül öt ország (a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia) esetében az Európai Bizottság úgy találta, hogy teljesítik a koppenhágai kritériumokat. Így 1998 márciusában ezekkel az országokkal, továbbá a szintén tagjelölt Ciprussal megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások. A Bizottság ezt követően minden évben országjelentést vagy ún. éves jelentést (regular report) tett közzé valamennyi tagjelöltről. Ebben ismertette, hogy az adott ország az év során milyen lépéseket tett, mekkora fejlődést tanúsított a kritériumoknak való megfelelésben, illetve figyelmeztetett az esetleges problémás területekre, normaszegésekre. A csatlakozási tárgyalások alapvetően két jól elkülöníthető szakaszból álltak: - a közösségi joganyag átvilágításából (acquis screening) és - az érdemi tárgyalásokból. Az első, technikai jellegű szakaszban a Tanács felhatalmazása alapján az Európai Bizottság (EB) vetette össze a 31 fejezetre tagolt közösségi joganyagot (lásd: táblázat) a tagjelölt országok vonatkozó jogszabályaival. Ez a szakasz maga is két részre bontható: először az EB egy multilaterális értekezlet keretében ismertette valamennyi tárgyaló féllel a napirenden lévő fejezet tartalmát, majd a második részben - immár bilaterális alapon - az EB és egy tagjelölt ország azonosította, hol találhatók egybeesések és hol eltérések a nemzeti és a közösségi joganyag között. Az összevetés háromféle eredménnyel végződhetett:

73


1) Ha a két joganyag teljes mértékben egybevágott, az adott fejezetet vagy fejezetrészt félre tették. 2) Félre tették a fejezetet akkor is, ha a két joganyag között voltak ugyan különbségek, de a tagjelölt ország vállalta, hogy legkésőbb a csatlakozás időpontjáig ezeket felszámolja, és a nemzeti szabályozásokat összhangba hozza a közösségi szabályokkal; 3) További egyeztetésre akkor volt szükség, ha a két joganyag között olyan lényeges eltéréseket találtak, amelyek felszámolását a tagjelölt ország nem tudta vagy nem akarta a csatlakozás időpontjáig vállalni. Ebben az esetben a vitatott kérdéseket a tárgyalások „érdemi" szakaszában kellet tisztázni. A csatlakozási tárgyalások fejezetei: 1. Áruk szabad áramlása 2. Személyek szabad áramlása 3. Szolgáltatások szabad áramlása. 4. Tőke szabad áramlása 5. Vállalati jog 6. Versenypolitika 7. Mezőgazdaság 8. Halászat 9. Közlekedéspolitika 10. Adózás 11. Gazdasági és Monetáris Unió 12. Statisztika 13. Szociálpolitika és foglalkoztatás 14. Energia 15. Iparpolitika 16. Kis- és középvállalkozások 17. Tudomány és kutatás 18. Oktatás és képzés 19. Távközlés, információs technika 20. Kultúra és audiovizuális politika 21. Regionális politika 22. Környezetvédelem 23. Fogyasztóvédelem 24. Bel- és igazságügyi együttműködés 25. Vámunió 26. Külgazdasági kapcsolatok 27. Közös kül- és biztonságpolitika 28. Pénzügyi ellenőrzés 29. Pénzügyi és költségvetési előirányzatok 30. Intézményi kérdések 31. Egyéb Egy adott fejezet esetében akkor kezdődhetett meg a tárgyalások érdemi szakasza, ha az átvilágítási procedúra lezárult. 74


75


Ezt követően juttatta el a tagjelölt ország a tárgyalási álláspontját (position paper) a Bizottsághoz, amelyben részletezte, hogy milyen feltételek mellett és mennyi időn belül kívánja vagy tudja a közösségi joganyagot átvenni vagy végrehajtani. Az EB ez alapján dolgozta ki az EU közös álláspontját, amelyet a tagállamok konszenzussal fogadtak el. A két dokumentum képezte a tárgyalások kiindulópontját. Az EU-t ebben a szakaszban már nem a Bizottság, hanem a tagállamok képviselték, tehát a tagjelölt ország kormánya a Tizenötök kormányaival tárgyalt kormányközi konferencia keretében. Ezen a fórumon dőlt el, hogy a leendő új tag milyen feltételek mellett csatlakozhat az EU-hoz: milyen tartalmú és időtartamú átmeneti mentességeket sikerül szereznie a közösségi joganyag végrehajtása alól, milyen befizetési kötelezettségeknek kell majd eleget tennie, illetve milyen juttatásokra számíthat a mezőgazdasági és a strukturális alapokból. Ha egy fejezetben minden vitatott pontot tisztáztak, akkor azt félretették, és ideiglenesen lezártnak nyilvánították. A hangsúly az ideiglenesen van, mivel a csatlakozási szerződések aláírása előtt még minden eredmény képlékeny volt, elvileg bármely fejezetet ismét elő lehetett venni, és újra lehetett tárgyalni. Amíg minden nincsen lezárva, addig semmi sincsen lezárva" szólt a tárgyalási alapelv 2003. április 16-ig, amikor is a tagállamok, illetve a tíz "kiválasztott" tagjelölt ország képviselői - köztük a magyar delegációval - aláírták a csatlakozási szerződést. A bővítésnek – illetve a bővítésre való felkészülésnek – mind a tagállamok, mind a tagjelöltek oldalán komoly költségvonzatai voltak és vannak. Ezek fedezésére az Agenda 2000-ben – tehát az EU 2000-2006-os költségvetésében – a tagállamok forrásokat különítettek el. A bővítéssel kapcsolatos források két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok - az egyre növekvő pénzek tartoznak, amelyeket 2002-től kezdődően az EU a bővítés utáni költségekre különített el. E források csak az új tagországok csatlakozása után használhatóak fel. A másik csoportba tartoznak azok a pénzeszközök, amelyek a csatlakozásra való felkészülést hivatottak támogatni a tagjelölt országokban. Ezek az ún. előcsatlakozási alapok, amelyek viszont csak a csatlakozás időpontjáig vehetők igénybe. Előcsatlakozási alapok A bővítésnek - illetve a bővítésre való felkészülésnek - mind a tagállamok, mind a tagjelöltek oldalán komoly költségvonzatai voltak és vannak. Ezek fedezésére az Agenda 2000-ben - tehát az EU 2000-2006-os költségvetésében - a tagállamok forrásokat különítettek el. A bővítéssel kapcsolatos források két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok - az egyre növekvő pénzek tartoznak, amelyeket 2002-től kezdődően az EU a bővítés utáni költségekre különített el. E források csak az új tagországok csatlakozása után használhatóak fel. A másik csoportba tartoznak azok a pénzeszközök, amelyek a csatlakozásra való felkészülést hivatottak támogatni a tagjelölt országokban. Ezek az ún. előcsatlakozási alapok, amelyek viszont csak a csatlakozás időpontjáig vehetők igénybe. Az EU 2000-2006-os költségvetését Berlinben fogadták el 1999-ben. Ebben már számottevő forrásokat különítettek el a bővítés finanszírozására és a tagjelölt országok felkészülésének támogatására. Az előcsatlakozási alapok mindenekelőtt a közösségi joganyag alkalmazását és az Unió pénzügyi mechanizmusaiba való beilleszkedést kívánták elősegíteni. Három van belőlük: a Phare, az ISPA és a SAPARD.

76


PHARE - Poland, Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy A Phare-programot még 1989-ben hozták létre a fejlett világ államai (tehát eredetileg nem uniós programról van szó) Lengyelország és Magyarország gazdasági rekonstrukciójának támogatására (innen a neve). A programot később kiterjesztették Közép- és Kelet-Európa valamennyi rendszerváltó országára. Az Agenda 2000-rel aztán a Phare szerepe megváltozott. 2000-től kezdődően mint előcsatlakozási alap a közösségi joganyag átvételével összefüggő intézményfejlesztéseket támogatja a tagjelölt országokban. A Phare éves költségvetése 1,5 milliárd euró. A Phare-on keresztül valósul meg az ún. twinning program is, amelynek keretében az EU szakértőket ajánl fel a tagjelölteknek rövid távú tanácsadó tevékenység ellátására. A program lényege, hogy a tagjelölt országok szakértői közvetlenül dolgoznak együtt uniós kollégájukkal egy közös projekt megvalósítása során. Innen a program elnevezése: twinning, amelyet talán „ikresítésként" lehetne magyarra fordítani. A twinning projektek célja általában a közösségi joganyag valamely elemének a gyakorlatba való átültetése. ISPA - Instrument for Structural Policies for Pre-Accession Az ISPA a környezetvédelmi és a közlekedésfejlesztési beruházásokat támogatja. Célja az EU környezetvédelmi irányelveinek végrehajtásához szükséges infrastrukturális fejlesztések finanszírozása, illetve a transz-európai közlekedési hálózatok kiépítésének elősegítése. A nyertes projektek a tagjelölt ország társfinanszírozásával valósulnak meg. Az ISPA-program közvetetten olyan pénzügyi mechanizmusok kiépülését is ösztönözi, amelyek megfelelnek a szigorú uniós előírásoknak, és amelyek megléte szükséges ahhoz, hogy az adott ország a csatlakozást követően sikeresen pályázhasson a Kohéziós Alap támogatásaira. Az ISPA éves költségvetése 1 milliárd euró. SAPARD - Special Accession Programme for Agriculture & Rural Development A SAPARD-program támogatásával mezőgazdasági és vidékfejlesztési programok valósulhatnak meg az adott tagjelölt országok társfinanszírozása mellett. Ez a program az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlegébe (a Strukturális Alapok egyike) való későbbi betagozódást készíti elő. Az EU az alapból való részesedést az uniós normáknak megfelelő decentralizált végrehajtási struktúrák, ún. SAPARD-ügynökségek létrehozásához kötötte. Az uniós források megnyílását követően ezek az ügynökségek felelősek az adminisztrációért és az Európai Bizottság által jóváhagyott és kiutalt pénzek kifizetéséért. A SAPARD éves költségvetése fél milliárd euró. Az előcsatlakozási alapok, 2000-2006 (milliárd euró) Forrás

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Összesen

Phare

1,5

1,5

1,5

1,5

1,5

1,5

1,5

10,5

ISPA

1

1

1

1

1

1

1

7

SAPARD

0,5

0,5

0,5

0,5

0,5

0,5

0,5

3,5

Összesen

3

3

3

3

3

3

3

21

77


Az ezredforduló éve szintén jelentős előrelépéseket hozott az integrációs folyamatban. 2000. február 14-én megkezdte működését az EU belső reformjait előkészítő kormányközi konferencia, majd rá egy nappal újabb hat tagjelölt országgal – Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával, valamint Máltával – kezdte meg az Unió a csatlakozási tárgyalásokat. A sorrendiség természetesen nem véletlen: az EU ezzel szimbolikusan is kifejezésre juttatta, hogy előbb az intézményi reformot kell végrehajtani, s csak aztán jöhet a bővítés. A kormányközi konferenciát a nizzai Európai Tanács zárta le 2000 decemberében, ahol az állam- és kormányfők maratoni ülésezését követően elfogadták a Nizzai Szerződést, amely alkalmassá tette az Unió intézményeit az új tagállamok fogadására. Ezt követően valódi áttörés következet be a csatlakozási tárgyalások menetében. Az Európai Bizottság tárgyalási ütemtervét követve a tagjelölt országok egymás után „pipálhatták ki" még a legnehezebb fejezeteket is. A célegyenesbe végül is tíz tagjelölt ország – Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia – futott be, akik 2002 végén, Koppenhágában – éppen tíz évvel azután, hogy a tagállamok ugyanitt meghirdették a felvételi kritériumokat – lezárták a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanezen országok 2003. április 16-án Athénban aláírták a Csatlakozási Szerződéseket, amelyek 2004. május 1-jén léptek hatályba. Kronológia 1988. augusztus Magyarország és az Európai Közösség felveszik a diplomáciai kapcsolatokat, és Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodást írnak alá. 1989 A vasfüggöny és a berlini fal leomlása. Rendszerváltás Magyarországon és a többi közép- és kelet-európai országban. Létrejön a Phare-program a volt kommunista országok támogatására. 1991. december Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia megkötik az Európai Megállapodásokat, amely társult tagságot létesít ezen országok és az EK között. Kifejezik abbéli szándékukat, hogy később az EK teljes jogú tagjává váljanak. A társulási szerződés 1994. február 1-jén lép életbe. 1993. június Koppenhágában a tagállamok megegyeznek a bővítés feltételrendszeréről, amely a koppenhágai kritériumokként válik ismerté. Az EU-tagságra pályázó államoknak a következő, tág feltételeknek kell megfelelniük: – politikai kritérium: a demokratikus intézmények stabilitása és a jogállamiság, valamint az emberi és kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítása; – gazdasági kritérium: működő piacgazdaság, amely az egységes piacra jellemző éles versenyben is képes helyt állni; – jogi, intézményi kritérium: a tagsággal járó kötelezettségek teljesítése (tehát az acquis communautaire, a közösségi joganyag átvétele és alkalmazása), valamint a politikai, illetve a gazdasági és monetáris unió céljainak elfogadása; – az Uniónak képesnek kell lennie az új tagállamok fogadására. 78


1994. április Magyarország benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz 1995. december Madridban a tagállamok vezetői felkérik az Európai Bizottságot, hogy készítsen véleményt a csatlakozásukat kérő országokról és a bővítés várható hatásairól. 1996. április Magyarország - és a többi társult ország - egy 150 oldalas kérdőívet kap a Bizottságtól, amely 23 témakörben kér információkat az ország állapotáról. A megadott határidőre - 1996. július 26. Magyarország egy 4480 oldalas angol nyelvű dokumentumot nyújt be. 1997. december A luxembourgi csúcsértekezleten döntés születik a bővítési folyamat megkezdéséről. 1998. március A csatlakozási tárgyalások megkezdése Magyarországgal, valamint Ciprussal, a Cseh Köztársasággal, Észtországgal, Lengyelországgal és Szlovéniával. 1999. március A berlini csúcson elfogadják az EU 2000-2006-os költségvetését, amely már tartalmazza az előcsatlakozási alapokat és - 2002-től kezdődően - a bővítés költségeit is. 1999. december Helsinkiben az állam- és kormányfők arról döntenek, hogy újabb hat országgal (Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával) kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat. Törökországot tagjelöltté nyilvánítják. 2000. február Megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával. 2000. december Elfogadják a Nizzai Szerződést, amely a bővítés sikere érdekében szükséges intézményi reformokat vezet be. A Bizottság által készített és szintén elfogadott "Útiterv" (Roadmap) 2002 végére ütemezi a csatlakozási tárgyalások lezárását. 2001. június A svéd elnökség alatt valódi áttörés születik a tárgyalásokon. Az élen haladó országok - köztük Magyarország - megállapodást érnek el a tőke és a személyek szabad áramlásáról, illetve a környezetvédelemről szóló fejezetekben. Göteborgban az EU vezetői célként határozzák meg, hogy a legfelkészültebb tagjelöltek képviselői részt vehessenek a 2004-es európai parlamenti választásokon. 2001. december A laekeni csúcsértekezleten megnevezik azt a tíz tagjelölt országot, aki 2002 végéig befejezhetik a csatlakozási tárgyalásokat: Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. Döntés születik az Európai Konvent összehívásáról. 79


2002. március Megkezdi működését a Konvent. Feladata a kibővült EU alkotmányos kereteinek meghatározása. Ez az első uniós intézmény, amelyben a tagjelöltek képviselőit közel ugyanazok a jogosítványok illetik meg, mint a tagállamokéit (az egyetlen megszorítás, hogy nem vétózhatnak meg olyan megállapodást, amiben a tagállamok egyhangúlag megegyeztek). 2002. december A koppenhágai csúcson lezárulnak a csatlakozási tárgyalások a tíz tagjelölt országgal, miután sikerül megegyezni a tagság első három évének pénzügyi feltételeiről. 2003. április Magyarország és a többi kilenc tagjelölt ország képviselői aláírják Athénban a Csatlakozási Szerződéseket. Hatályba lépésük időpontja: 2004. május 1. 2003. június A Konvent bemutatja alkotmánytervezetét a thessaloniki Európai Tanácsnak. 2003. november Megjelenik az Európai Bizottság utolsó országjelentése Magyarországról. 2004. május 1. Magyarország, illetve Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. A bővítési folyamat azonban ezzel még nem ért véget. Bulgária és Románia 2005-re tervezi a csatlakozási tárgyalások lezárását. Belépésük az Unióba 2007-ben valósulhat meg legelőbb. Törökország és Horvátország pedig, tagjelölt országokként, a csatlakozási tárgyalások megkezdésére várnak. Ugyanezt tervezi még több balkáni és kelet-európai ország. A bővítési folyamat folytatódik...

AZ EURÓPAI UNIÓHOZ KAPCSOLÓDÓ FOGALMAK

"A" napi rend

acquis communautaire Agenda 2000. agrárrendszer hármas jellege

80

1997.

A döntés már megszületik a COREPERben vagy a Bizottságban, Tanács csak elfogadja Az EU intézményrendszere Költségvetési tervezet tagoknak + leendőknek, pénz a strukturális és mezőgazdasági alapokból egységes belső piac tudomásul vétele, közösségi preferencia, pénzügyi szolidaritás elve


agrárvédelmi rendszer

áldozati ráta Alpok-Adria közösség Amsterdami szerződés aranyblokk országok árfolyam-eltérési indikátor Arushai (I.) megállapodás Arushai (II.) megállapodás BAP Barre-terv BeNeLux unió Beyen-terv

Blaire House-megállapodás

Bretton-woods összeomlása BRITE Brüsszeli szerződés buy Europe-klauzula

Cecchini-jelentés CEFTA életbe lépése

1. árlefölözéssel, 2. vámok, 3. behozatali kontingensek, 4. exportszubvenciók, 5. egyéb korlátozások infláció 2%-os változása a munkanélküliségben 1%-os változást okoz 1978. Magyarország, Ausztria, Németország, Jugoszlávia, Olaszország egyes területei EU közös külpolitikája Belgium, Franciaország, Hollandia, Svájc, Lengyelország. ECU-hoz képest +-2,25%-os lebegési sáv 1968. - 1969. jún. 30. EK és Kelet-Afrikai Közösség közötti társulási egyezmény 1969. jún. 30. - 1975. jan. EK és Kelet-Afrikai Közösség 31. közötti társulási egyezmény biotechnológia K+F programok. 1968. előbb árfolyam-politika összehangolása kell 1948. 1955. ha a politikai integráció nem is lehetséges, gazdasági összefogás azért kell 1992. nov. az EK mezőgazdasági termékekre vállalja a belső támogatás 20%-os, exporttámogatás 36%-os, export mennyiség 20%-os csökkentését 1971. ipari technológia K+F programok. 1948. Nagy-Britannia, Franciaország, BeNeLux államok Lehetőség van az európai ajánlatok preferálására az állami megrendeléseknél addig, míg azok 3%-nál nem kerülnek többe, mint a legjobb harmadik országbeli 1988. igazi közös piac várható nyereségei az EK számára 1993. márc. 1. 1962.

81


CEFTA: megállapodás 1992. dec. 21. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia között COCOM-lista

COREPER

Davignon-terv

1977.

Delors I. csomag

1988.

Delors II. csomag

1992.

demokratikus deficit

Dublin

1990. ápr.

Dunai Országok Szövetsége 1990. (8) ECU létrehozása a Bréma-i 1978. júl. csúcson EFTA (stockholmi) 1960. EGT életbe lépése 17 1994. jan. 1. országgal (EU + Norvégia + Izland) EGT megállapodás EK és 1991. okt. EFTA közt Egységes európai útlevél 1989. bevezetése EK egymással szembeni 1972. márc. lebegtetési sávja+-2.25% EK ratifikálása 1968. EK szerződés: EGK + 1965. Montánunió + Euratom 82

fejlett technológiák átadásának ellenőrzése és megtiltása Exszocialista országoknak az állandó képviselők bizottsága (COREPER I. ágazati, COREPER II. politikai kérdések) acélipar: minimális ár biztosítása, termelési és szállítási kvóták fenntartása, import korlátozása strukturális alapokra szánt összegeket 88-92-es időre megduplázta kiadási plafont 1,2%-ról 1,27%ra emelte Európa Tanácsban olyan emberek hoznak döntéseket, akik nemzeti végrehajtó hatalomban is részt vesznek társulás felajánlása Közép-Kelet Európai országoknak (feltételek: politikai átalakulás, dialógus, együttműködés)

Dánia, Norvégia, Svédország., Svájc, Ausztria, Portugália


eltérés-küszöb

EMCF

ECU-hoz képest +-2,25%-os lebegési sáv 75%-ánál (csörgőkígyó) a tagországok kollektív arany,és dollártartalékának 20%-a ellenében ECU-t bocsát ki cél: monetáris stabilitás övezetének megteremtése

EMS létrehozása

1979. márc. 13.

EMS összeomlott EMS próbaszakasza

1992. szept. 1971. jan. 1.- 1973. dec. 31. Árfolyam-lebegtetési sáv: +0.6% 1990. júl. - 1994. jan. 1. kötelező az EMS-be belépni 1994. jan. 1. - 1999. jan. 1. Európai Monetáris Intézet létrehozása 1999. jan. 1. - 2002. júl. 1. EURO fokozatos bevezetése

EMU 1. szakasza EMU 2. szakasza EMU 3. szakasza

központi bankok európai rendszere (független az intézményektől), monetáris politika végrehajtása, tartalékok kezelése

ESCB

ESF ESPRIT

1960.

EU életbe lépése EU fejlesztési tanácsok EU kibővítése EU kibővítése EU kibővítése EU kibővítése

1993. nov. 1. 1997. 1973. 1981. 1986. 1995.

Információ csúcstechnológia K+F program

EU tagok

EU területfejlesztési törvény EURAM EUREKA

1996.

Európa Tanács európai betegség

1949. máj. 9.

Nagy-Britannia, Írország, Dánia Görögország. Spanyolország, Portugália Finnország, Svédország, Ausztria Németország., Franciaország., BeNeLux országok , Olaszország, Görögország., Spanyolország, Portugália, Ausztria, Svédország, Finnország, Nagy-Britannia, Írország, Dánia Speciális új anyagok Multilaterális államközi megállapodás a Csúcstechnika Fejlesztésre '70-es években a műszaki fejlesztésben van lemaradás 83


Európai Statutuma

Részvénytársaság 1970.

Európai Tanács euroszklerózis

1974. dec.

EVK

1952.

FEOGA

1970.

GATT uruguayi forduló

1986.-1993. dec. 15.

Genf: Európai Együttműködési 1926. Egyesület Irreverzibilitás elve 1993. Kemény magban nincs GB, 1998. máj. 2. - 3. Dánia, Görögország, Svédország Kialakul a teljesen szabad 2000. dec. 31. kereskedelmi övezet EU és Magyarország között mezőgazdasági termékek kivételével Kígyó az alagútban Kimaradási klauzula Kohéziós négyes

Koncentrikus körök Koppenhágai csúcs

84

1993. jún.

Európai társaságok érdekében jogi és gazpolitikai harmonizálás kell Európai ipar lemaradása a világtól Franciaország, Németország, Olaszország, BeNeLux államok Közös agráralap: Garancia Alap (ártámogatás) + Orientációs Alap (strukturális fejlesztés) EK és USA elfogadja a protekcionizmus enyhítését aki egyszer belépett az EMU 3. szakaszába, annak nincs visszaút

szűkebb EK-valutakígyót a dollárral szemben a szélesebb sávban lebegtették ratifikálták az EMU-t de nem kötelező belépniük (GB, Írország, Dánia) speciális elbánásban részesülő elmaradottabb országok: Görögország, Portugália, Spanyolország, Írország. Baladour francia miniszterelnök elképzelése a bővítésről (EU és EMU) EU kötelezettséget vállalt a jövőbeli teljes jogú tagsági felvételre (KKE); tagsági kritériumok: demokrácia, működőképes piacgazdaság, tagsággal járó kötelezettségek teljesítése, acquis communautaire elfogadása


Közép-Európai Együttműködési Bizottság

1992.

Közép-európai Kezdeményezések közös vacsora lehetségesekkel linkage deal

1992.

visegrádi hármak között az együttműködés konzultatív fóruma intenzív politikai konzultáció számos területen

a 1998. márc. 31. Egymással szoros összefüggésben nem álló dolgokat együtt tárgyalják

Lengyelország, Csehország, 1998. ápr. 1. Szlovénia, Észtország, Ciprus, Magyarországgal teljes jogú tagsági tárgyalások kezdete Luxemburgi kompromisszum 1966. jan. (De Gaulle) Maastricht részei Maastricht-i csúcs MacDougall-jelentés

1991. dec. 10.-11. 1977. ápr.

MacSharry-terv

1992. máj.

Maghreb országokkal az EU 1976. preferenciális kereskedelmi egyezményt köt Mansholt-terv (Mezőgazdaság 1968. 1980) Marshall-terv Mashrag országok

1947. jún. 5. 1977.

Milánói csúcs

1985.

Egyhangúság elve (ha egy ország számára fontos kérdés van), CAP ütemterve, fontos kérdések elnapolhatók lex specialis: ESZAK, Euroatom lex generalis: EGK EK helyett EU közös költségvetés alapelvei (stabil., allokációs, redisztribúciós funkciók), kritériumai (externalitás, oszthatatlanság, kohézió, kiegeszítőség) mezőgazdasági reformok, csökkentik az exporttámogatásokat, piaci verseny erősítése, jövedelemjuttatás (nem ártámogatás!) Marokkó, Tunézia, Algéria modernizálás, termelékenységfok. (nem ár- és jövedelemtámogatás!) európai újjáépítési program Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon Fehér Könyv – fizikai, technikai, pénzügyi akadályok lebontása a SEM elől; 4 szabadságjog

85


Magyarország csatlakozási 1994. kérelmének beadása Magyarország és EU 1988. szept. 26. kereskedelmi és együttműködési egyezmény monde rurale monetáris határkiegyenlítő 1973. illeték bevezetése Montánunió 1951. NACC 1991. negatív struktúrapolitika

1973.-1983.

négy szabadságjog német egység (kamatráták 1990. okt. 3. felértékelődése, recesszió) nemzeti valuták megszüntetése 2002. júl. 1. népszavazás (Avis) 1997. júl. no-bail-out-rule Nybor-bázeli egyezmény

1987. szept.

nyílt tenderkiírás OEEC

1977. 1948. jún.

optimális (Mundell)

monetáris

zóna

összeegyeztethetetlen négyes

package deal Párizsi döntés a PHARE-ről

86

1989. júl.

francia vidéki társadalmi struktúra megőrzése Mezőgazdasági termékek árfolyamának védése Európai Szén- és Acélközösség Észak-atlanti Együttműködési Tanács a jövendő NATO tagoknak konzerváló, modernizációt akadályozó politika, hanyatló iparágak támogatása tőke, munka, szolgáltatás, áru szabad áramlása

a kormányzat ne számíthasson semmiféle közösségi mentőövre intramarginális intervenciók lehetségesek: központi bankok hamarabb beavatkozhatnak, és tartózkodás a paritásmódosítástól 5 millió ECU feletti vásárlás a Marshall-segély szétosztását koordináló szervezet (OECD lesz) országok gazdaságilag legyenek homogének, aszimmetrikus hatásokra azonos módon reagáljanak, tényezők szabad áramlása szabad kereskedelem +szabad tőkemozgás + rögzített árfolyam + nemzeti autonómia a monetáris politikában Problémacsomagokat tárgyalnak a kompromisszumnövelésért Magyarországnak 1 milliárd ECU kölcsön


Pentagonale

1988.

PHARE program

1991. jan. 1.

pozitív struktúrapolitika

1983.-

puha EMS RACE Regionális alapelve

1993. aug. finanszírozás

Római szerződés

4

1957. márc. 25.

Római szerződés életbelépése 1958. jan. 1. rotating set-aside Saint Geours-i jelentés saját jövedelemforrások schengeni egyezmény

1994.

Schiller-terv

1968.

SEA életbe lépése

1987. júl. 1.

Smithonean egyezmény

1971.

spill-over

Közép-európai államok szövetsége a könnyebb EU csatlakozásért Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország Magyarország + Lengyelország: ipari termékek vámés kvótamentessége és a szerkezetváltási támogatások műszaki és szerkezeti fejlődés, hatékonyságnövelés, életképes ágazatok piackonform támogatása +-15%-os lebegési sáv kommunikációs K+F program programközpontúság, partnerség, társfinanszírozás (50% nemzeti kormány, a többi EU, a kohéziós 4-ek esetén 80%ot EU), koncentráció elve EGK, Euratom, vámunió, közös piac, agrárpolitika és kutatásfejlesztés Szántóterületek 15%-ának pihentetéséért cserébe támogatás Energiafogyasztás várható csökkenése vámbevételek, agrárlefölözések, VAT-bevételek 1,4%-a, GDPfaktor (1.27) nem írta alá: Nagy-Britannia, Dánia, Írország előbb a gazdaságpolitikák összehangolása kell római szerződés módosítása, '92re igazi közös piac, többségi szavazási elv IMF-országok lebegtetési sávja 4.5% Együttműködés kiterjedése egyik terültről a másikra

87


strukturális alapok

Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Agrárköltségvetés Orientációs Alap, Halászati Alap, Kohéziós Alap döntéseket a lehető legalacsonyabb szintre kell delegálni (lisszaboni találkozó)

szubszidiaritás elve társulási megállapodás: 1991. dec. 16. Csehország, Lengyelország, Magyarország Tindemans-jelentés 1976.

Tobin-adó Tour de table technika Trojka

üres szék politikája

1965.

végső GATT megállapodás

1993. dec. 15.

Werner-terv

1970. okt.

WEU

1954. okt. 20.-23.

Yaoundei (I.) egyezmény a 1964. júl. 1. - 1969. jún. 30. volt gyarmatokkal (18) Yaoundei (II.) egyezmény a 1969. jún. 30. - 1975. jan. volt gyarmatokkal 31.

88

itt jelenik meg a több sebességes integrációs elmélete, EKtevékenységek kiszélesítése. nemzetközi tőkemozgásokra kivetett adó a Tanács tárgyalásain minden delegátus részt vehet a vitában Elnöki Tanács havi rotációja: mostani elnök + következő elnök + korábbi elnök apparátusa + Bizottság 6 hónapig nincsenek francia (?) képviselők az EGK ülésein csak az export mennyiségének 21%-os csökkentése, minden importkorlát vámmá alakítása és 36%-os csökkentés monetáris uniót 1980-ig megvalósítani; valuták konvertibilitása, árfolyamrögzítés, gazdaságpolitikák koordinálása katonai, biztonságpolitikai szervezet


5. MODUL MENTÁLHIGIÉNÉS ISMERETEK Az egyén mentálhigiénéje – Az emberi kapcsolatok jelentősége a lelki egészségvédelemben – A család mentálhigiénéje – A munkahely mentálhigiénéje – Milyen szakképesítés, milyen kompetenciák és milyen készségek szükségesek a feladat eredményes megoldásához

89


AZ EGYÉN MENTÁLHIGIÉNÉJE Az öröklött tulajdonságok, valamint a gyermekkori szocializáció megteremtik az egyén lelki egészségének alapjait. Az egyén harmóniáját jelentősen befolyásolja a magánélet és a társadalomba való bekapcsolódás sikeressége, összehangolása, mind egymással, mind az alapszemélyiséggel. Az egyén, élete során különböző természetes életszakasz váltási folyamatokon megy keresztül. Történhetnek vele véletlenszerű pszichés traumák, kritikus események, amelyek próbára teszik az addig bevált megküzdési technikákat, konfliktus megoldó képességeket. Az életszakasz váltások, illetve az ezekhez kapcsolódó tipikus krízishelyzetek jellegzetességeinek 1, dinamikájának, a lehetséges beavatkozásoknak ismerete szükséges az egyén személyes tulajdonságainak, lehetőségeinek föltérképezéséhez. Mindezen stresszek az egészséges populációt érintik. A megoldások mikéntje jelentősen befolyásolja a későbbi pszichés állapotot, a karrierlehetőségeket. A pubertáskortól kezdve, az inaktívvá válás időszakáig kíséri végig a krízis lélektan alapjait 2 is nyújtó ismeretanyag a felnőttkor tipikus, mind az életszakasz váltásból, mind úgynevezett akcidentális krízisekből eredő válságait. A serdülőkor3 számos feladat elé állítja a fiatalt: el kell kezdeni a szülőkről való leválás folyamatát, meg kell fogalmazni az identitást, értékeket, normákat, és pályát kell választani, illetve a továbbtanulást valamilyen cél irányában meg kell valósítani. Az ekkor szerzett sérülések jelentősen befolyásolják az önértékelést, a szociális szférába való beilleszkedés mikéntjét. Ebben az életkorban alapozódik meg a teljesítménnyel, a sikerrel, a kudarccal való viszony, a hierarchiába való beilleszkedni tudás jellege. A pubertáskorban alakul, színesedik a majdani felnőttre jellemző konfliktuskezelő repertoár. A fel nem dolgozott traumák gyakran a későbbiek során manifesztálódnak, okoznak tüneteket, gördítenek akadályt a társadalomba való harmonikus beilleszkedés elé. A fiatal felnőttkor a munkába állás és a párválasztás időszaka. A munkába állás számos kihívást és kudarc lehetőséget jelent a pályakezdőnek. Az iskolarendszerben megszerzett elméleti és gyakorlati képzettség ritkán elegendő a foglalkozási szerep ellátásához. Megfelelő szociális ügyesség, monotónia tűrés, alkalmazkodási készség, a hierarchiában való tájékozódás, kommunikációs ügyesség, motiváltság, kellő minőségű kontrollfunkciók szükségesek a sikeres elinduláshoz. A legnagyobb kudarc, ha munkanélküliséggel kezdődik egy fiatal "karrierje" a társadalomban. A foglalkozási szerepszocializáció időszakában a párválasztás izgalmas, konfliktusokkal és krízisekkel terhes "feladata" is megoldásra vár. A munkanélküliség4 válsághelyzete nem pusztán az egyén önértékelését, karrier megfogalmazását, de az egész család mentálhigiénés állapotát érinti. A munkanélkülivé válás körülményei: váratlan vagy várt eseményként történik, csak az egyént érinti, avagy egy egész csoportot, milyen életkorban, milyen képzettségű személynél következik be, milyen egzisztenciális következményekkel jár, meghatározza a krízis mélységét és jellegét. Hosszabb munka nélkül eltöltött idő után hasonló tünetek jelentkeznek mindenkinél: alkalmazkodási-, önértékelési zavar és depresszió. A munkanélküliség következményei, a családi kapcsolatokon keresztül, túlmutatnak az egyénen. 1

Erikson (1963) nyomán Telkes,J. (1997): A kríziskoncenpció jelentősége a mentálhigiénés gyakorlatban, In: Közösségi mentálhigiéné, Bp,Animula, 3 Vikár, Gy. (1998): Az ifjúkor válságai ,Bp, Gondolat 4 Borgen, W.(1998): A munkanélküliség dinamikája, In: A tanácsadás pszichológiája, szöveggyűjtemény, Nemzeti TK Bp. 2

90


A családalapítás életszakasza nem pusztán az egyén személyes lelkiállapotát, hanem a munkájához, karrierjéhez való viszonyát is átformálhatja. A családi szerepek az első gyermek születése után többnyire konfliktusba kerülnek a foglalkozási szereppel, ennek feloldása megalapozza a család későbbi egyensúlyát, valamint a karrier építés és megvalósítás stílusát, összehangolását a magánélettel. A válás krízise5 ugyan nem a munka világában zajlik, de gyakorisága, és az élet minden területét érintő kihatása miatt, következményei megjelennek a társadalmi szférában is. A válás hosszú folyamat a harmónia ismételt megtalálásáig. Nemcsak az egyén egyik legsúlyosabb válsághelyzete, hanem a gyerekek szocializációját, lelki egészségét is meghatározza lebonyolódásának mikéntje. A kapcsolatok stabilitásának, instabilitásának tényezői, a válási döntést befolyásoló szempontok, a válás dinamikájának, szakaszainak, különböző életkorú gyermekekre való hatásainak és a beavatkozási lehetőségeknek az ismerete szükséges a professzionális segítségnyújtás megfogalmazásához. A női szerepváltásból eredő konfliktus helyzetek a nők tömeges munka vállalásának szükségszerű velejárói. A nők alacsonyabb részvétele a vezető pozíciókban részben a gyakori, és nehezen feloldható szerepkonfliktusokból ered. A családi és munkahelyi szerepek feszültségei nagyobb mértékben érintik a női nemet. A súlyosabb konfliktushelyzetek a férfiakra, az egész családra hatással vannak. A női szerepváltás kríziseinek egy része biológiailag megalapozott, mint terhesség, szülés, klimaktérium. Korunkban a nők nagy százaléka munkavállaló, életszakasz váltásaik megoldásai, ennek színvonalas segítése nem pusztán az egyén, a család, de a munkahelyi mentálhigiéné szempontjából is fontos. Korunk új jelensége: a middle-life krízis. Az életközép korszakában, a harmincas évek végén, negyvenes években az újrakezdés lehetősége jelenthet kisebb nagyobb válsághelyzetet azoknak, akik valamilyen okokból elégedetlenek az addigi életútjukkal. A változtatásra vágyódók szeretnék még egyszer átélni a választás, a döntés, a korrekció lehetőségét. Nyilván az életközép krízis a civilizált országokban fordul elő, leginkább a jobb gazdasági körülmények között élőket érinti. Hazánkban is egyre gyakrabban tapasztaljuk az életközép krízist, részben karrier újrafogalmazási konfliktus, részben magánéleti válság, házassági krízis formájában. Az inaktivitás krízise zárja az élet szakaszokhoz kötődő leggyakoribb konfliktushelyzetek sorát. Tipikus esetben a nyugdíjaztatás időszakában tapasztalható ez a válság, de előállhat súlyosabb betegség, baleset, rokkanttá válás következményeképpen is. A nyugdíjaztatáshoz való alkalmazkodást nehezíti az idős életkorban amúgy is beszűkült adaptációs készség. Az idős kor társadalmi presztízse korunkban lecsökkent, a kreatív hobbik megfogyatkoztak. Gyakran egzisztenciális nehézségek, családi szerepveszteségek (gyerekek önállóvá válása, elköltözése) is ehhez az életkorhoz kapcsolódnak. A krízisintervenció technikájának elsajátítása 6 szemléletformálást és ismereteket ad a pszichológusnak a válsághelyzetben való professzionális segítségnyújtáshoz, amely minden segítő foglalkozásútól elvárható. A krízisben lévő személy fogékony a beavatkozásra, kész a változásra, a fejlődésre. A krízishelyzet mindenképpen fordulatot jelent az egyén életében, differenciálódhat személyisége, erősödhetnek motivációi, fejlődhetnek megküzdési stratégiái. Kedvezőtlen esetben, lehetséges, hogy pszichés betegségbe torkollik a kellően fel nem dolgozott válsághelyzet.

5 6

Bognár,G.-Telkes,J (1989): A válás lélektana, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Davanloo,H.(1992): A krízis támogatás technikája. In: Rövid dinamikus pszichoterápia. Bp., Animula Kiadó

91


AZ EMBERI KAPCSOLATOK JELENTŐSÉGE A LELKI EGÉSZSÉGVÉDELEMBEN A lelki egészség megőrzésére és fejlesztésére, valamint a pszichikus ártalmak és betegségek megelőzésére ma világszerte nagy és növekvő erőfeszítés irányul. Ezt a törekvést nálunk a mentálhigiéné fogalmával fejezzük ki, a világnyelveken inkább a lelki egészségpromóció (mental health promotion, seeliche Gesundheitsförderung) a használatos kifejezés, néha ez kizárólag a pozitív egészségmegőrző tevékenységekre vonatkozik, és ezrét külön is választják a lelki egészséggel kapcsolatos prevenciós műveletektől. Mint ismeretes, az egészségpromóció modellje, paradigmája éppen azért terjed el általában is az emberi egészséggel kapcsolatban, mert az egészség fenntartását és fejlesztését célozza, míg a megelőzés szemlélete erősen kötődik a pszichopatológiához, a pszichiátriához, és betegségek kialakulását kívánja megakadályozni. Egyelőre azonban a megelőzés perspektívái nem világosak, míg az egészség erősítése, elősegítése több ismert úton valósulhat meg. Ennek sokféle előnyös kihatása is van, amelynek nagy jelentősége abban rejlik, hogy nem a szakemberek dolga – mint ahogyan lényegében a prevenció szakemberekre tartozik -, hanem a lakosság, az átlagember aktivitására, életvitelére, a társadalom önszervező erőire támaszkodhatnak. Az egészségpromóciós megközelítés tehát lényegét tekintve kívül kerül az egészségügyön (Tudor 1996.) A lelki egészségvédelem túlnyomórészt egyénlélektani súlypontú, individuális emberképre épül. A személyiséget akarja védeni, erősíteni, fejleszteni. Ez nem csoda, hiszen individuális hangsúlyú diszciplínákból alakult ki. Ilyen volt elsősorban a pszichoanalízis, amelyben a személyiség zavartalan fejlődése és az én harmonikus működése áll a prevenciós és fejlesztő munka homlokterében. A pszichoanalitikus mentálhigiénéről kitűnő összefoglalás olvasható a magyar nyelvű szakirodalomban: Hárdi István könyve (Hárdi 1992.). De egyénlélektani diszciplína a több pszichoterápiás irányzat is, amelyben lelki egészségvédelmi gyakorlat is következett (például a kognitív-behaviorista módszer, a személyközpontú irányzat stb., vagy a stresszfeldolgozást, a problémamegoldást (coping) hangsúlyozó multidiszciplináris felfogások). Egyénlélektani az egészségpszichológia, amely mint új diszciplína a lelki egészségvédelem fő elméleti háttere (Schwarzer 1996). Ennek megfelelően a mentálhigiéné főleg úgy fogalmazódik meg, mint a lelki egészség fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges készségek és képességek tanítása és gyakoroltatása, továbbá a lelki egészséghez nélkülözhetetlen ingerek, külső hatások biztosítása, és az ártalmas külső hatások kiküszöbölése. Lényegében ennek jegyében történnek a mentálhigiénés beavatkozások. Kisgyermekkorban biztosítani kell az anyai szeretete ennek korspecifikus igényeivel együtt (például újszülött vagy kisbaba esetében a testi kontaktussal együtt), és óvni kell a kisgyermeket a különböző lelki traumáktól (például a szülőkapcsolatok elszakadását, az erős ijesztő, büntető ingerektől, a szexuális zaklatástól, a nemi identitás károsításától stb.). Később meg kell tanítani a különböző beilleszkedési módokat, amelyek révén a kortárscsoportban helyet szerez magának, illetve amelyek segítségével növekvő életfeladatait megvalósítani képes. Védeni és erősíteni kell önértékelését, énképét. Általában a lelki egészséget képességek, jártasságok (skills) formájában koncipiálják, amelyek ilyen felfogásban elsajátíthatók, például oktató, képző, gyakorló programok alapján. E képességek elsősorban kommunikációs és viselkedési teljesítmények, de velük együtt motivációk és kognitív-emocionális önszabályozási készségek.

92


A stresszfeldolgozás, illetve a stressz- vagy problémaleküzdés (coping) módjai például kevésbé viselkedési megnyilvánulások, mint inkább az élmények és feszültségek lelki kezelésének új módjai, például átértelmezése, érzelmi kompenzálása, energia levezetése, az agresszív vagy szorongásos reakciók közömbösítése stb. Ilyen „skillek” elsajátítását igyekeznek elérni az iskolai mentálhigiénés programok során (például Bosma, Hosman 1991. stb.), de más életszférákban – ún. „setting”-elvben is -, mint például a munkahely, a lakóközösség stb. Készségként és képességként értelmezhető például az ártalmas viselkedésminták áttételére irányuló kortárscsoporti hatások elhárítása (például a dohányzás, drogfogyasztás, vagy az alkohol kipróbálására irányuló ösztönzések elhárítása, ez az iskolai megelőző munka fő iránya e téren), vagy a biztonságos szexuális viselkedés készségeinek megtanulása (például kondomhasználat) stb., vagy a leszokási kísérletek során a feszültségek egészséges levezetése stb. Nagy szerepet játszanak a kommunikációs készségek, így az önkifejezés, az önérvényesítés, a személyközi szenzitivitás, a hatékony önreprezentáció, a kapcsolatkötés stb. képességei. Ezeket különféle programban lehet fejleszteni, és akkor a személyiség képes elkerülni az egyik általános mentálhigiénés veszélyforrást, az izolációst, és be tud kapcsolódni az emberi csoportviszonyok és társkapcsolatok áramköreibe. Ezek normatív szabályozó és általános fenntartó, egészséges kihívásokat szolgáltató hatása mind a szociálpszichológiából, mind pedig a klinikai lélektanból jól ismert (ez utóbbiban éppen ilyen meggondolásokból részesítik előnyben a csoportmódszereket). A kommunikációs képességek (Hargie, 1996) és általában az önértékelés és az énműködések alkotják azokat a fölérendelt koncepciókat, amelyek személyiséglélektani vetületben a lelki egészség fejlettségét jellemezhetik, hiszen a kommunikáció általában is lehet a feszültséglevezetés, stresszelaboráció mechanizmusa, és az önértékelés, az én szabályozórendszere pedig nagy problémamegoldó távlatokat, autonómiát rejthet magában. itt érdemes megemlíteni például az önhatékonyság (self-efficacy) Bandura-féle koncepcióját, amely ma az egészségpszichológiában is és a lelki egészségpromóció elméleteiben is széltében használatos (Aleksiuk 1996), vagy az identitás és az énélmény különféle spirituális dimenzióit, amelyekben nagyon sok lelki egészségfejlesztő effektus rejlik (Csikszentmihályi 1977. Scharfetter 1997 stb.). Ez az individuális paradigma azonban az utóbbi évtizedben mindinkább kiegészül a társaslélektani vetülettel, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy paradigmaváltás ki készül. A lelki egészségmegőrzés fókuszába mindinkább az interperszonális kapcsolatok, a csoportos viszonyok, az alapvető emberi intézmények és szervezetek kerülnek, és elsősorban ezek befolyásolásán át próbálják javítani az egyén lelki egészségét is. Ez úgy is mondható, hogy az emberi kapcsolatok jelentősége válik világossá, és a személyiséget ezeken át próbálják megközelíteni. Ennek mindenekelőtt gyakorlati okai vannak. A gyakorlati egészségpromóciós általában is küzd a hatékonyság problémájával, vagyis azzal, hogyan lehet a lehető legnagyobb viselkedésváltozást kiváltani az egészség irányába, hogyan lehet minél több embert elérni, minél rövidebb idő alatt befolyásolni őket, illetve minél olcsóbban eredményeket elérni. Az idő- és költséghatékonyság nagyon fontos, hiszen éppen emiatt fordul a társadalom fokozott mértékben az egészségpromóció felé. A nagy amerikai és finn programok például, amelyek a mozgásos aktivitások fejlesztésén, egészséges pihenésen és táplálkozáson, a dohányzás és az alkoholabúzus kerülésén át a koronáriamortalitás jelentős csökkenését tudták elérni, éppen azért váltak híressé és fontossá, mert sokkal kevesebbe kerültek, mint a szív koszorús ereinek betegségeiben szenvedők szűrése, korai és későbbi kezelésbevétele, korszerű (például műtétei, értágító és trombózisoldó stb.) kezelése. 93


Hasonlóan a lelki egészségvédő programoknak is az az ígérete, hogy a betegségek elkerülése vagy ellensúlyozása hatékonyabban és olcsóbban éri el a lakosság egészségei állapotának javulását, mint például a pszichiátriai vagy pszichoterápiás kezelés. Az egészségpromóciós programokkal általában az a helyzet, hogy a hatékony intervenciókban nem egyéneket befolyásolnak, hanem társadalmi csoportokra hatnak, és elsősorban olyan akciókat indítanak el, amelyek a csoportokban tovagyűrűznek, ún. multiplikatív effektusokat váltanak ki. A koronáriaprogramokban például erőteljes tömegkommunikációs kampányok közvetítik az egészséges életmód mintáit, információit, a közösségekben különféle mozgalmak viszik ezeket tovább, és különböző szervezetek is összehangoltan erősítik az egészséges viselkedésformákat, attitűdöket és motivációkat, például az egészségügy intézményes szereplői (orvosok, ápolónők,), iskolák, szociális munkások stb. Ezért is van, hogy az egészségpromóció igyekszik a politika síkján, de különösen a társadalom- és egészségpolitikában, továbbá a közösségek önkormányzati politikájában is képviseltetni és érvényesíteni magát (Badura, Kickbusch 1991 stb.). A lelki egészségvédelem gyakorlatában is – érthetően – a készségfejlesztés és tanítás mellett mind nagyobb jelentőségűek a multiplikatív hatások, és ezekben a személyközi kapcsolatok, csoportviszonyok jelentik a célfelületet. Az emberi kapcsolatokban létrehozott változás, fejlődés kihat a kapcsolatban foglalt személyiségekre is. Ennek nagyon sokféle formája, változata lehetséges, ma még, és már, ezeket aligha lehetnek rendszerezetten bemutatni. „Még” azért nem, mert nem alakultak ki átfogó elméletek, és a lelki egészségvédelem gyakorlatából még nem rostálódtak ki a nem eléggé hatékony vagy megalapozott módszerek, még nem eléggé tisztázottak a dolgok, de „már” azért nem, mert szinte áttekinthetetlenül sokféle megközelítés, praxis létezik a világban. A szemléleti lényeget két – a lelki egészsgpromócióban nagyon elterjedt – gyakorlat példáján lehet illusztrálni. Egyik az önsegítés, az önsegítő csoportok mozgalma, a másik a névtelen segítő telefonszolgálatok működése. Az önsegítés spontán társadalmi mozgalomként indult, de az utóbbi kb. 20 évben az egészségpromóció rendszerébe épült bele, és azóta állami, regionális és közösségi intézmények igyekeznek szervezni és támogatni őket (Amerikában az ún. self-help clearinghouse, Németországban a NAKOS, a Nationale Kontakt- und Beratungsstellen für Selbsthilfegruppen rövidítése). E csoportokban krónikus betegek, fogyatékosok, súlyos egzisztenciális helyzetben, állapotban lévők jönnek össze, vagy azok hozzátartozói, és próbálnak segíteni önmagukon. A mozgalom a Névtelen Alkoholisták mozgalmából indult ki, ez az önsegítő csoportforma ma is nagyon elterjedt és hatékony a krónikus alkoholizmus kezelésében, amelynek pedig hagyományos terápiái nem túlzottan eredményesek (Mäkelä és mtsai 1996). Az önsegítő csoportokban igen jelentékenyen javul az emberek lelkiállapota, hangulata, aktiválódnak és sok mindent megoldanak, amelyre elkeseredettségük, magányuk vagy passzivitásuk miatt nem voltak képesek. A vizsgálatok szerint az is igen nagy mentálhigiénés segítség, ha valaki érzelmileg képes segíteni másnak, és erre gyakran a legbetegebbek, a legrosszabb helyzetben lévők alkalmasak leginkább a csoportban. Gyakori betegségekben, problémákban a hasonló önsegítő csoportok szervezeteket hoznak létre, ezek gyakran politikai síkon is eredményesen küzdenek az adott problémát enyhítő változtatásokért, például segédanyagok forgalmazásáért, az orvosi vagy a szociális ellátás színvonaláért stb. (Katz és mtsai 1992). Általában az önsegítő csoportok olyan eredményeket érnek el tagjaik lelki egészségének javításában, amilyeneket a szokott gyógymódok vagy rehabilitációs eljárások nem képesek. Így például krónikus betegek is lelkileg rugalmasak, egészségesek, aktívak lehetnek, esetleg nagyobb mértékben, mint a velük összehasonlító egészségesek (Lutz, Mark 1995).

94


A vizsgálatok szerint ez úgy magyarázható, hogy a hagyományos beteg-szerep helyett aktiválódnak az emberek, és ennek során például önhatékonyságuk megnő. Minden eredményük, teljesítményük autonómiaérzésüket növeli. A hagyományos gyógymódok vagy szociális segítségformák óhatatlanul károsítják az autonómiát és inkább a passzivitás irányába tolják a betegeket, a baja jutottakat, mert passzív szerepeket kényszerítenek rájuk (betegszerep, segélyezett szerep, ügyfél stb.). Az önsegítő csoportok példát adnak arra, hogy lehetséges az önhatékonyság visszanyerése, ez a lehetőség sok más lelki egészségmegőrző akcióban, programban is megvan. Ez az érzés, állapot testi és lelki betegségekben egyaránt fontos, de éppen a mentálhigiénés szempontból nagyon lényeges, hiszen mutatja, hogy a testi és a lelki egészség mintegy különválhat, a legsúlyosabb testi tünetek mellett is lehet viszonylagos lelki egészség. Mivel a civilizált országokban a lakosság öregszik, és az öregeknek mindenféle testi bajuk van, a jelenség távlatai felmérhetetlenül nagyok, és mutatják, hogy a jó kapcsolatok, személyközi viszonyok mintegy multiplikatív módon, ha úgy tetszik, „gazdaságosan” képesek hatni az egyénre. Az ilyenfajta hatásokat szokták az egészségpromócióban és főleg a lelki egészségvédelemben „empowement”nek nevezni (a szó erővel, hatalommal való felruházást, felerősítést jelent angolul( (Stark 1996). Amit az önsegítő csoportok könnyedén elérnek, azt egyéni fejlesztéssel, „skill-tréninggel” csak nehézkesen, lassan lehetne elérni. Az önsegítés tehát a lelki egészségpromóció egyfajta, szinte ideális modellje. Sajnos azonban úgy látszik, hogy elsősorban a nyugati országokban terjed el, és alapja több nemzedéket át átélt demokrácia, a felelősségtudat a saját egzisztenciáért, az önálló kezdeményezések kultusza, a közéleti, a közösségi jogbiztonság. Így ezek a csoportformák az egykori szocialista országokban lassabban bontakoznak ki, de ha létrejönnek, működnek, pszichés hatásaik itt is látványosak. Az önkéntes, névtelen telefonos segítőszolgálatok más szempontból valósítják meg a multiplikatív hatást és az „empowerment”-et. Ezekhez a szolgálatokhoz névtelenül lehet fordulni, és ez azért fontos, mert a hívó így nem látja veszélyeztetettnek saját autonómiáját. Nem segítségkérő, tanácsot akar, illetve problémáját valakivel meg kívánja beszélni. Akkor szakítja meg a hívást, amikor akarja. A hívást képzett laikusok fogadják, akik élettapasztalattal bírnak, és nem terápiásan, hanem a mindennapi józan gondolkodás formájában foglalkoznak a tárgyalt dolgokkal. A képzés főleg bizonyos fontos lélektani összefüggések felismerését hivatott biztosítani, de leginkább a lehetséges ártalmak elkerülésére készít fel, egyébként nem célja valamiféle szakszerű hatékonyság fokozása, mint a segítő hivatások képzésében általában történik. A hívó és a tanácsadó viszonya kb. a személyközpontú terápia ideális viszony mintája. Ezt a kizárólagos telefonkapcsolat és a névtelenség teljessé teszi, hiszen minimálisra csökken a regresszió valószínűsége a hívóban, és a telefonos szituáció legfeljebb mágikusan keltheti a segítség reményét másként, mint a saját problémafeldolgozó és megoldó aktivitás serkentésén át. A telefont főleg krízisek idején veszik igénybe, elsősorban az öngyilkosság-megelőzés érdekében kezdték használni, amikor a kutatások kiderítették, hogy szuicidális krízisekben az emberek nagyon szeretnének kommunikálni problémáikról, de félne attól, hogy erőszakkal akadályozzák őket, ha önkárosító szándékukat nyilvánosságra hozzák. Általában odafordulnak egyes emberekhez problémáikkal (eleve többnyire nem barátokhoz és hozzátartozókhoz, hanem orvosokhoz, papokhoz), de öngyilkossági késztetésükről vagy terveikről többnyire csak rejtjelezetten (és ezért gyakran nem is érthetően) mernek, tudnak szólni. A tapasztalatok szerint a telefonbeszélgetés gyakran elodázza az öngyilkossági akciót, szerencsés esetben akár meg is szüntetheti. A beszélgetésekben akaratlanul is komoly terápiás effektusok valósulhatnak meg (például empátia, ventiláció, kognitív átstrukturálódás, motivációerősítés, belső gátlások feloldása stb.). 95


Mivel a szolgálatokban laikusok dolgoznak, egyfajta önsegítés valósul meg (Balikó 1991). Sok telefonszolgálat, például a Nagy-Britanniában és az egykori angol birodalom országaiban nagyon elterjedt szamaritánus mozgalom közvetlen személyes segítséget is nyújt, de ez is laikusokkal történő beszélgetés, kiegészítve néhány egyszerű segítő akcióval. A telefonszolgálatok másfajta, tehát nem csupán öngyilkossági krízisek befolyásolásában is használható társadalmi eszközök. Nagy értékük, hogy rejtett módon is „katalitikus” hatást gyakorolnak, vagyis egy-egy szolgálat évek folyamán esetleg több száz önkéntes segítőt képez ki és koordinál. A segítők általában magvai, „multiplikátorai” a mentálhigiénés munkának, és közvetlen környezetükben részben pozitív mintát adnak, részben sugározzák a másik autonómiáját respektáló, „nonpossessive” segítés értékét. A magyar telefonszolgálatok immár közel harminc éves fejlődését figyelve látható, hogy a magyar mentálhigiénés szcénában is a helyi kezdeményezések zöme olyan emberektől származik, akik kezdetben a telefonszolgálatokba kapcsolódtak be. A kb. két tucat magyar szolgálat többezer embert „fertőzött meg”, és ezeknek a hatása ma igen nagy, nélkülük ma a mentálhigiénés mozgalom igencsak szegényes lenne. A minták terjednek a társadalomban, sajnos a hibás stresszfeldolgozási, például az anyagabúzussal kapcsolatos viselkedésminták a kortárscsoportok és baráti viszonyokon át terjednek, de szerencsésre a pozitív minták is „ragályosak”, és ezek elterjesztése nagyon jelentős lenne. A telefonszolgálatok munkája mintegy szimbolikusan világítja meg az emberi kapcsolatok jelentőségét, és alkalmazza a kapcsolatot: a krízis izolált élethelyzetében a telefonos kapcsolat megvalósítja az emberi relációk egyik funkcióját, a segítséget a belső problémafeldolgozásban, döntésben, az érzelmi rezonanciát, a tanácsadást. A munka belső, szakmai szerveződése során pedig a segítés pozitív mintái alakulnak ki és rögzülnek egyes emberekben. A lelki egészségvédelemben e két területhez hasonlóan nagyon sok olyan gyakorlat van, amelyben a hatás célpontja nem az egyén, hanem a kapcsolat, a társas struktúra, a csoport vagy az intézmény, és ennek indukált változatain és multiplikatív hatásain át változik, fejlődik az egyén. A teljesség igénye nélkül csak néhányat érdemes említeni, utalva a szerző két összefoglaló tanulmánygyűjteményére, amelyben az itt tárgyaltakról sok részlet megismerhető (Buda 1994, 1995). Lehetséges a párkapcsolatok és a család segítése, fejlesztése különböző utakon. Társadalmi méretű divat, ha úgy tetszik, terjedő pozitív minta az ún. „apás” szülés és az otthoni szülés, az ehhez szükséges felkészítések általában javítják a párkapcsolat és a családi kapcsolatrendszer minőségét, illetve a felkészítést könnyű ebbe az irányba kiterjeszteni. Az első gyerek kapcsán például a család aránylag „költséghatékony” módon erősíthető, például a Triandis által vezetett európai WHO programban a gyermekorvosok és védőnők családonként néhány órai munkája és a kisgyermekes anyák közötti önsegítő kapcsolatok megszervezése nagy eredményt ér el, mind a szülők, mind pedig a kisgyerekek szempontjából. Általában a szülők mentálhigiénés védelme vagy fejlesztése előnyösen hat a gyerekekre. Az iskolai mentálhigiénés munka visszahat a szülőkre, ebbe általában tudatosan kapcsolják be a szülőket, de tudatos a nyitás a közösség felé is, a közösségnek átadott hatások általában elérik a szülőket, sőt, gyakran iskolán kívül a gyerekeket is (esetleg sport- vagy ifjúsági mozgalmi közvetítésekkel). Az iskolai mentálhigiénében a tanárok lelki egészségének is nagy jelentőséget tulajdonítanak, és a tapasztalatok szerint ennek megérzése vagy javítása előnyösen hat vissza a gyerekek lelki fejlődésére. A tanárok lelki egészségvédelme sokféle úton valósítható meg, az egyszerű Bálintcsoport és más, helyzetmegbeszélő és feszültséglevezető csoportformától kezdve a tanári kiégés megelőzésén (például Barth 1992), a szupervízión és problémaorientált szaktanácsadáson át egészen az iskolai szervezetkonzultációig és szervezetfejlesztésig sokféle lehetőség van.

96


A szervezetfejlesztés magában rejti az iskola vezetési viszonyainak és szervezeti struktúrájának átalakítását is. Az iskolához hasonló a helyzet a mentálhigiéné más „settingjeiben”, élethelyzeteiben is, ugyancsak gyakran az emberi kapcsolatok, a csoport- és szervezeti viszonyok kerülnek a beavatkozások célköreibe. A szervezetfejlesztés tulajdonképpen először a munkahelyeken jelent meg, és részben a vezetés erősítése, hatékonysága, részben pedig a személyzeti erőforrások jobb felhasználása érdekében, és ma mind határozottabb hangsúlyt kap benne a mentálhigiénés törekvés, és háttérbe szorul a teljesítménynövelés, a szervezetstabilizálási aspektus. A munkahelyi szervezetfejlesztés a „human relations” irányzatból bontakozott ki, ebben is tükröződött már a munkahelyeken a személyes kapcsolatok fontossága (ezt húzta alá pl. az ismert Hawthorne-kísérlet, amely bebizonyította, hogy a jó emberi kapcsolatok képesek kompenzálni a munkahely rossza fizikai környezetet vagy hő-, hang-, monotónia- és más, mentálhigiénés szempontból károsító ingereit). A mentálhigiéné ma dinamikusan fejlődő ágazatában, a közösségi mentálhigiénében is a társas kapcsolatok játsszák a fő szerepet. A közösség lényegében kapcsolati integrációt jelent. A különféle lelki egészségzavarok vagy szűk lelkiegyensúlyi helyzetek rendszerint kapcsolatzavarokat, izolációt, a kapcsolati – kommunikációs, intimitási – képességek hiányosságát okozzák, illetve ezek nyomán alakulnak ki és súlyosbodnak. A közösségi mentálhigiénében a segítő, támogató kapcsolatokat önkéntesek, különféle tanácsadó szervezetek, lakossági mozgalmak nyújtják, lehetőleg úgy, hogy a bajban lévők, deviánsok, különféle képességi deficitekben szenvedők valós közösségi szerepeket kapnak, amelyekben maguk is alkotó elemeivé válnak a közösségnek. Itt ismét az „empowerment” elvei érvényesülnek. A közösség képes a pszichiátriai betegek, alkoholisták, drogfüggők integrálására is, ha ehhez segítő hálózatok jönnek létre. Sok egyéb lelki egészségmegőrzési program is irányul közvetlenül a kapcsolatokra, annak érdekében, hogy egyes személyiségek lelki egyensúlya, teljesítőképessége javuljon. A kapcsolatok, csoportviszonyok szintjén a segítő hatások jobban érvényesülnek, inkább képesek aktiválni az embereket. A kapcsolatokra irányuló lelki egészségpromóciós munkát fölérendelt társadalmi struktúrák irányítják vagy segítik elő, és a kapcsolatok szempontjából fontos például az egészség értékét képviselő országos vagy helyi politika, a tömegkommunikáció és az egészséges életmintákat hordozó társadalmi mozgalmak sora. A CSALÁD MENTÁLHIGIÉNÉJE A különböző fajtájú és mélységű szerepkonfliktusokon keresztül az egyén mentálhigiénés állapota visszahat a család mentálhigiénés helyzetére, illetve annak meghatározó tényezőjévé válhat. A családi és foglalkozási szerepek leggyakoribb feszültségét az időtényező teremeti meg. A sokféle szerep, szerepelvárás megvalósítása nehezen vihető véghez a nap huszonnégy, illetve a hét százhatvannyolc órájában. Mindez állandó bűntudati feszültséget, vagy elégtelenségi érzést hagyhat maga után, szerepek közötti konfliktusokat szülhet, vagy önértékelési zavart teremthet. Bármennyire sikeres is valaki a munkájában, karrierjében, a család, a magánélet kudarcai visszahúzó erővé válhatnak. A feloldatlan konfliktusok a lelki egyensúlyt tartósan alááshatják, pszichés tünetekké, pszichoszomatikus betegséggé terebélyesedhetnek. Egy szerep egyén általi értelmezése, és a társszereplők elvárásai között feszülő ellentmondások igényes feloldása színvonalas konfliktuskezelő technikákat, kellő önismeretet és önértékelést kíván, mind a munka világában, mind a családi élet terepén. 97


A frusztrációtűrés szintje, a konfliktuskezelő stratégiák minősége, az asszertív viselkedés megléte vagy hiánya mind-mind meghatározza az egyén alkalmazkodóképességét. Mind a család, mind a munkahely, vonatkozási csoport az egyén életében. Ezek lehetnek egymással versengők, avagy egymást erősítők. Bármelyik rendszer rugalmatlansága alkalmazkodási zavarokat szülhet. Az alkalmazkodási zavarok pszichés vagy szociális stresszorokra adott gyakran előforduló maladaptív viselkedési reakciók. A kiváltó konfliktus túlreagálása miatt a tünetek meghaladják a behatásra várható reakciót. A személy eddigi pszichés elhárító mechanizmusával nem képes megbirkózni a kiváltó ágenssel. Vezető tünet: a szorongás, viselkedészavar, érzelmi- vagy hangulatzavar, pszichoszomatikus panasz, szociális visszahúzódás, a teljesítőképesség gátoltsága. A MUNKAHELY MENTÁLHIGIÉNÉJE Egyén és munkakör, egyén és munkahely harmonikus találkozása sok tényező függvénye. Az adott munkahelyre való belépés előtt már részben eldőlhet az összeillés mértéke. A karrierépítés módja, a foglalkozásválasztás mikéntje, a képzettség szintje, a motivációk jellege, fontos meghatározója mind az első, mind a későbbi munkába állások szerencsésségének. Gyakran a megfelelő képzettség hiánya, illetve a meglévő elméleti-, de hiányzó gyakorlati tudás, avagy a megváltozott elvárásokhoz való alkalmazkodni nem tudás okozza a kezdeti, avagy tartós beilleszkedési nehézségeket. A képességeket, lehetőségeket, motiváltságot, társadalmi igényeket, terhelhetőséget figyelembe vevő választások nem pusztán sikerrel kecsegtetnek, de a személyiség differenciáltságára, érett önismeretre is utalnak. A munkahelyi stressz, épp úgy eredhet a munkavállaló személyes jellemzőiből, mint a munkakörülményekből, a szankcionálás stílusából, avagy a szerepkonfliktusokból. A munkával, munkahellyel, teljesítménnyel kapcsolatos szorongást fokozza a nem megfelelő képzettség az alkalmazkodás problematikussága, az önbizalom hiány, a túlzott konformizmus, alacsony szintű megküzdési készség, szociális ügyetlenség, aktuális pszichés- vagy szomatikus egyensúlyzavarok. A fokozott stressz eredhet a személy túlzott szorongáskészségéből, de gyakran a munkakörülmények magyarázzák fölléptét. A korunkra jellemző magas elvárások, a teljesítmény centrikusság túlhajszoltságot eredményezhet. Ennek jellemzői, az irritábilitás, alvászavar, beszűkült feszültségtűrés, nagyfokú érzelmi- és hangulati ingadozás, laza mentális kontrollfunkciók, krónikus fáradtság szindróma, dependencia problémák, (alkohol-, drog-, evés-, vásárlás-, játékszenvedély), pszichoszomatikus tünetképzés. A túlzott igénybevétel sajnálatos következménye lehet: a kiégés. A rosszul definiált munkafeladatok vagy munkakör, a jutalmazás, büntetés átláthatatlansága, a hierarchiában való tájékozódás zavara, a komfortérzést akadályozó munkakörülmények mind stresszorokként viselkedhetnek Gyakori oka a fokozott szorongáskészségnek a teljesítmény értékelésének hiánya, avagy esetlegessége. A gyenge teljesítmény rendszerint visszajelzést provokál, de a jó eredmények alig. Ha pusztán a jutalmazási rendszerben, a konkrét teljesítménytől időben távol értékelődik a munka, az alany bizonytalanná válhat, a motiváció gyengülhet, szorongáskészsége fokozódhat. A motiválásnak nem pusztán az anyagiak, a juttatások, de a gyakori, megerősítő visszajelzések is fontos eszközei, mind a munkavállaló megtartása, mind pszichés harmóniájának megőrzése céljából.

98


A hierarchiához, a követelményekhez való alkalmazkodási zavarok sajátos formája a túlalkalmazkodás. A szabályok iránti odaadás eszköz helyett céllá válik, amely akadályozza a hatékonyságot, gátolja a rugalmasságot, a változásra való gyors reagálást. Ilyen esetben növekszik a feszültségérzés, a hangulati labilitás, impulzív zavarok, függőségi problémák léphetnek fel. A munkahelyen szolgai fegyelmezettség és készségesség, a magánéletben despotizmusba fordulhat át. A munkahellyel való magas szintű azonosulás a teljesítménynövelés, és a közérzetjavítás egyik eszköze lett korunkban. A munka világában dolgozó pszichológus gyakran a munkahelyi csoport összetartó erejének fokozásával foglalkozik. A munkahelyi csoportnak előnyös, ha vonatkozási csoporttá válik, hiszen ez kohézióját jelentősen növeli, teljesítményt, közérzetet, elkötelezettséget, motiváltságot fokoz, legitimitást teremt, csökkenti a fluktuációt. A túlzott involválódás viszont a sikeres működés akadálya lehet. Ilyenkor gyengülhet az egyéb csoportokkal való azonosulás, (például a családdal), szűkülhet a személy szuverenitása, kreativitása, alkalmazkodó képessége. A rosszul értelmezett konformizmus kiválthatja a változással szembeni ellenállást, a rugalmatlanságot. Munkamániát provokálhat, amely korunk új keletű függőségi problémája. A munkamánia során függőség alakul ki a munkával szemben. Az egyén csak a munkavégzés keretei között érzi jól magát, túlzottan involválódik, nehezen fejezi be a munkát. Bizonytalan a szabad társas kapcsolatokban, a pihenés megszokott formái feszültté teszik, (hétvége, szabadság), a személyiség merevebb lesz, elszíntelenedik. A munkahelyi pszichoterror7 a munkavállalók, illetve alkalmazottak és vezetők között zajló, hosszan tartó, destruktív konfliktus folyamatot jelenti. Inzultusok, zaklatások sorozata következtében az érintetteknél pszichés tünetek, avagy megbetegedések léphetnek fel, önértékelésük tartósan sérülhet. A pszichoterror jelensége nem pusztán az egyén mentálhigiénés állapotát befolyásolja, hanem a munkavégzés hatékonyságát, a munkaszervezet működését is előnytelenül érinti. Nyugat-európai kutatások szerint a munkavállalók 3-4%-a szenved ettől a problémától, hazai vizsgálatok hasonló gyakoriságot észleltek a fejlett ipari országokéhoz. A burnout szindróma8 az egyik legnehezebben kezelhető, legveszélyesebb munkahelyi pszichés ártalom. Elsősorban segítő foglalkozásúakat, így a munkahelyen dolgozó pszichológust is, érinti, de egyre gyakrabban lehet tapasztalni szélesebb körben a kiégettség tünet együttesét. Ennek ismerete a pszichológus saját mentálhigiénéje szempontjából is igen fontos. A kiégettség tartós érzelmi megterhelések, tartós stressz során lép fel, reménytelenség, kimerültség, inkompetencia érzés, célok elveszítése, csökkent produktivitás, negatív önértékelés, az empátiás készség beszűkülése, emocionális kiürültség tartoznak a leggyakoribb tünetek közé. Veszélyeztetettek minden olyan pozíciót betöltők, ahol nagy a frusztráció és az érzelmi megterhelés, hiányoznak a teljesítmény mérésének objektív kritériumai, hosszú a munkaidő, bizonytalan a társadalmi presztízse a feladatnak. A burnout leghatékonyabb terápiája a megelőzés. A klienssel való azonosulás és távolságtartás finom beállítása, a coping stratégiák fejlesztése, a túlzott involválódás kerülése, valamint a védő, a terheket megosztani képes team, mind a prevenció eszköze lehet.

7 8

Kaucsek, Gy. – Simon, P.(1996): Pszichoterror a munkahelyeken. I-II. Munkaügyi Szemle.2-3 sz Fekete,S (1991) Segítő foglalkozások kockázatai In: Pychiatria Hungarica VI.évf.1. sz.

99


MILYEN

SZAKKÉPESÍTÉS, MILYEN KOMPETENCIÁK ÉS KÉSZSÉGEK SZÜKSÉGESEK A FELADAT EREDMÉNYES MEGOLDÁSÁHOZ?

MÓDSZEREK A munka világában dolgozó pszichológus, akár kiválasztással, humán területtel, karriertervezéssel, továbbképzések irányításával, avagy tréningekkel foglalkozik, az alanyok helyes megítéléséhez, a sikeres stratégia, döntés megtervezéséhez nem nélkülözheti a mentálhigiénés ismereteket. A válsághelyzetek okainak, jellemzőinek, dinamikájának, a katasztrófa helyzetek sajátosságainak elemzése fontos ismeretanyag a konfliktushelyzetek fölismeréséhez, kezeléséhez. Az alkalmazkodást elősegítő tényezők ismerete eligazodást nyújthat a munka világában dolgozó pszichológus számára a munkavállaló teherbírásának, coping stratégiáinak megítélésében. A munkahelyi pszichoszociális klíma célirányos formálása, szervezési és stresszelméleti ismeretek felhasználása, a beilleszkedést segítő módszerek alkalmazása, konfliktuskezelési technikák elsajátítása nemcsak a pszichés tünetek, betegségek, kiégettség megelőzését szolgálják, hanem a munka hatékonyságát, a munkahelyi szervezet racionális működését is támogatják. A mentálhigiéné szemléletének, eszköztárának, probléma megfogalmazásának, megelőzési és beavatkozási módszerének oktatása a munka világában dolgozó pszichológus számára nem pusztán szemléletformáló, ismereteket nyújtó, illetve beavatkozási stratégiákat megfogalmazó lehetőség, hanem saját lelki egészségének végiggondolására, a pszichológus szerep újrafogalmazására, a kiégettség elkerülésére is lehetőség.

100


FELHASZNÁLT IRODALOM – – – – – – – – – – – – – – – – –

BAKÓ T. (1996): Verem mélyén (Könyv a krízisről) Cserépfalvi, Budapest BOGNÁR G.,TELKES, J. (1989): A válás lélektana Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó, Budapest BUDA BÉLA (1997): Az öngyilkosság Animula Egyesület, Budapest BUDA BÉLA (1994): Mentálhigiéné (tanulmánygyűjtemény) Animula, Budapest BUDA BÉLA: A lélek közegészségtana Animula Egyesület, Budapest DAVANLOO, H. (1992): A krízis támogatás technikája. In: Rövid dinamikus pszichoterápia. Animula Kiadó, Budapest FREEMAN, D. R. (1994): Házassági krízisek Animula, Budapest FEKETE S. (1991) Segítő foglalkozások kockázatai In: Psychiatria Hungarica VI. évf. 1. FORGÁCS J. (1997): A társas érintkezés pszichológiája Gondolat, Budapest GEREVICH J.(szerk.) (1997): Közösségi mentálhigiéné Animula, Budapest HAJDUSKA MARIANNA. (1998): Krízispszichológia, ELTE előadás jegyzet HAJDUSKA MARIANNA (2000): Mentálhigiéné, BME előadás jegyzet KAUCSEK GYÖRGY, SIMON PÉTER (1996): Pszichoterror a munkahelyeken. I-II. Munkaügyi Szemle. 2-3 sz. MARMOR, J. (1992): Krízis-intervenció és dinamikus terápia. In: Rövid dinamikus pszichoterápia. Animula Kiadó, Budapest Mentálhigiéné, (1998): Educatio folyóirat, VII. évf. 2. A depresszió határterületei a medicinában (1994): Psychiatria Hungarica, IX. évf. 1. A szorongásos kórképek diagnózisa és terápiája (1993): Psychiatria Hungarica, Supplementum 2

101


6. MODUL SZÁMÍTÓGÉPES ISMERETEK Informatikai kifejezések minilexikona

102


INFORMATIKAI KIFEJEZÉSEK MINILEXIKONA A adapterkártya

bővítőkártya

adat

Tények, jelek, igényelnek.

számok,

amelyek

még

feldolgozást

adatátvitel

Két vagy több eszköz közötti adatcsere. Az eszközök lehetnek számítógépek, perifériák, programok stb. Az adatátvitel fő jellemzője az adatátviteli sebesség, amely nagy mértékben függ az eszközök közötti kapcsolat, összeköttetés módjától, minőségétől.

adatátviteli sebesség

Az adatátviteli sebesség két vagy több eszköz közötti adatátvitel gyorsaságát fejezi ki, az egy másodperc alatt átvitt bit-ek számával. Mennyisége a bit (kilo-, mega-, stb.)/ secundum (bps). Lsd. még: Baud

adatbázis (database)

Adatok szervezett gyűjteménye, amely lehetővé teszi az adatok tetszőleges szempontok szerinti rendszerezését és visszakeresését. Az ~oknak három típusa van, a hierarchikus-, a hálózati- és a relációs ~, amelyek közül az utóbbi a leggyekoribb. Az ~ok lényege, hogy az adatok mellett a köztük lévő kapcsolatokat is tárolja, függetlenül az adatok fizikai elhelyezkedésétől.

adatbázis-kezelő

Olyan program, amely figyelemmel kíséri az adatokban és a köztük lévő kapcsolatokban bekövetkezett változásokat, biztosítja az adatok közötti konzisztenciát, illetve azok kezelésének biztonságát.

adatbázis-kezelő rendszer

Olyan programok összessége, amely lehetővé teszi a felhasználók számára az adatbázis használatát. Ezen belül biztosítják például az adatbázishoz való hozzáférést, az adatok tárolását, az adatok lekérdezését stb.

103


adatbiztonság

adatvédelem

adatbusz

Elektronikus összeköttetés, amely az adatok szállítását végzi a számítógép egyes részei között.

adatkommunikáció

Adatok közlése és fogadása valamilyen hírközlési csatornán keresztül.

adatromlás

Hibák megjelenése az adatokban, pl. az adatkommunikáció alkalmával. A számítógépek számos ellenőrző algoritmust használnak e hibák felfedezésére és korrigálására.

adatsűrítés

Az információ terjedelmét az adott adathordozón csökkentő eljárás, további tárolókapacitás felszabadítása érdekében.

adattömörítés

Az adatok tárolásához szükséges bitek számának csökkentése a kisebb méretű adatállományok létrehozása érdekében, amit úgy érnek el, hogy a gyakran ismétlődő jelsorozatokat adattömörítő programokkal rövidebb kódokkal helyettesítik. Attól függően, hogy a tömörített jelsorozatból visszaállítható e az eredeti, beszélhetünk adatvesztéses vagy adatvesztés nélküli tömörítésről. Előbbit például a nagy felbontású, sok színből álló képeknél alkalmazzák, ahol némi adatvesztés nem feltűnő, viszont a szövegfájlok tömörítésére az utóbbit kell használni.

adatvédelem

Azon óvintézkedések, amelyeket véletlen vagy szándékolt adatvesztés, illetve az adatokkal való visszaélés megakadályozására tesznek. Jellemzően ilyen eljárások az adatokhoz való hozzáférési jogosultság ellenőrzése, a többfelhasználós rendszerek működésének naplózása, az adatállományokról biztonsági másolatok ( backup) készítése, illetve az adatállományok számítógépes programok általi védelme, titkosítása. Az adatvédelemnek sajnos elhanyagolt, de fontos területe a fizikai (nem szoftveres) védelem is.

104


akusztikus csatoló

Olyan eszköz, amely lehetővé teszi számítógépes ( digitális) adatok továbbítását telefonkagylón keresztül. Az ~ egységen belül kis hangszóró alakítja át a számítógép kimenő digitális jeleit analóg hangjelekké, a vevő oldalán pedig ezeknek a jeleknek a visszaalakítása történik meg. Az akusztikus csatoló esetében a számítógép nincs fiziaki kapcsolatban a telefonvonallal, mint a modem esetében.

alaplap (mother board)

A számítógép legfontosabb nyomtatott áramköröket tartalmazó kártyája, amely a számítógép fő alkotóelemeit, illetve azok csatolási pontjait tatalmazza. A számítógép teljesítménye növelhető az alaplapra csatlakoztatott bővítőkártyák segítségével.

alfanumerikus adat

Az ábécé betűiből és számokból álló adat. A számítógép az egyes adttípusok között különbséget téve ellenőrizni tudja az adatbevitelt (pl. bankszámlaszámnál nem engedi meg betű bevitelét).

ALGOL (algorithmic language)

Tudományos alkalmazásokhoz az 1950-60-as években kifejlesztett általános célú programozási nyelv, amely leginkább matematikai munkára alkalmas. Ma már nem használják.

algoritmus

Valamely probléma megoldására bevezetett, véges számú cselekvéssor, amelyet véges számú alkalommal mechanikusan megismételve a probléma megoldását kapjuk. Az algoritmusoknak azért van nagy szerepük a számítástechnikában, mivel számítógépes programokkal kizárólag olyan feladatok oldhatók meg, melyek megoldása felbontható véges számú lépésre, vagyis algoritmizálható. Az algoritmus Muhammad ibn Musa al-Kvarazmi arab matematikus nevéből származik. Az algoritmus vizuális ábrázolásának eszköze a folyamatábra.

alkalmazói program

A felhasználó számára közvetlenül hasznos feladatokat végrehajtó program (pl. szövegszerkesztő program), ellenben a számítógép működését felügyelő, biztosító rendszerprogramokkal (pl. meghajtóprogramok).

105


analóg

A hasonló jelentésű analogosz görög szóból származik. Az informatikában olyan jeltípust takar, amely hasonlít az eredeti jelhez vagy az eredeti információhoz. Technikai értelemben az olyan jelet nevezzük ~ jelnek, amelynek két szélső értéke között folyamatos átmenet lehetésges.

analóg/digitális átalakító (A/D konverter)

Olyan elektronikus áramkör, amely egy analóg jelet digitális jellé alakít át, így azt a számítógépek által is feldolgozhatóvá teszi. Az analóg jelek digitálissá alakítása mintavételezéssel történik.

animáció

Rajzolt képek sorozatának olyan megjelenése, hogy az a nézőben a mozgás látszatát keltse. Ehhez másodpercenként kb. 15-20 képet kell megjeleníteni. Az animáció jellemzője az 1 másodperc alatt megjelenített képek száma ( fps).

anonymous FTP

A távoli számítógépekbe fájlok elérése ( FTP) érdekében hálózaton keresztül történő bejelentkezés névtelenül (anonymous) vagy vendégként (guest). Ekkor a jelszó is e két szó valamelyike, esetleg a bejelentkező e-mail címe, vagy egyéb más nyilvánosan hozzáférhető jelsorozat.

ANSI (American National Standards Institute)

Amerikai szabványügyi szervezet, mely megszabja többek között a számítástechnika és az elektronika számos szabványát.

applet

HTML alapú, Java programnyelven megírt, belül futtatható program.

aritmetikai és logikai egység

A központi processzor ( CPU) azon része, amely az alapvető számtani és logikai műveleteket végzi.

106

böngészőn


ASCII (American Standard Code for Information Interchange)

Egységesített kódrendszer, amelyben a különféle karakterekhez (vezérlőkarakterek, betűk, számok, írásjelek) bináris kódokat rendelnek. Összesen 256 darab kód kiosztására van lehetőség. Ebből 0-127-ig tart az ún. alap karakterkészlet (az angol ábécé kis- és nagybetűi, számjegyek, írásjelek) 128-255 között pedig az ún. kiegészítő karakterkészlet (ékezetes betűk, az angolban nem létező egyéb betűtípusok, vonalrajzoló karakterek). Néhány ASCII kód: szóköz: 32, 1: 49, ä: 132, {: 123, CR (kocsi vissza jelentésű vezérlőkarakter a nyomtató számára): 13.

assembly programozási nyelv

Olyan programozási nyelv, amely közel áll a processzor utasításaihoz, ezért adott assembly nyelven csak egy bizonyos processzortípushoz lehet programot írni, hiszen az eltérő típusú processzoroknak általában eltérő az utasításkészlete is.

AT-busz

Az IBM AT számítógépek alaplapján lévő, a különböző bővítőkártyák csatlakoztatására szolgáló busz. Az AT gépek nagyfokú elterjedése idején kváziszabvánnyá vált busz, amely 16 bites adatátvitelt tesz lehetővé.

átlagos pozícionálási idő

A merevlemez cilinderei közötti összes lehetséges pozícionálás átlaga, amely rövidebb, mint a maximális pozícionálási idő. Tipikus értéke: 8-15 ms. Az ~ az olvasás művelete folyamán 1-2 ms-al kisebb, mint az írás esetében, mert olvasás esetén az olvasófejnek nem kell teljesen stabil pályán állnia, azaz nincs szükség fejbeállási időre.

ATM (Asynchronous Transfer Mode)

Fix hosszúságú (53 bájtos) csomagokkal dolgozó, igen nagy sebességű (10 Mbps = 1 Gbps) asszinkron hálózati protokoll. Kép és hang továbbítására is alkalmas. A kiépítés alatt álló Internet2 hálózat egyik legvalószínűbb technikája. A bankjegykiadó automaták többsége ezt a protokollt használja.

107


AVI (Audio/Video Interleaved)

Olyan fájlformátum, amelyben a kép- és hangadatokat összefésülve tárolják. A képet és a hangot váltakozva, kis adagokban rögzítik a tárolóeszközön, így azokat majdnem egy időben, nagyobb időveszteség nélkül lehet írni és olvasni. Az eljárást a Microsoft cég fejlesztette ki, segítségével hanggal ellátott mozgóképsorozatokat lehet lejátszani a Windows alatt, egy kisméretű ablakban (vagy minőségromlással akár teljes képernyőn) 15 fps sebességgel.

B

backup

biztonsági másolat

bájt (byte)

Nyolcjegyű (nyolc bites) bináris számrendszerbeli szám. A számítástechnikában a digitális információ mennyiségi egysége.

BASIC programozási nyelv (Beginners All-Purpose Symbolic Instruction Code = kezdők általános célú programozási nyelve)

Kemény János és társai által az 1960-as években Amerikában, főként oktatási célokra kifejlesztett programozási nyelv, amely egyszerű szintaxisa és a könnyű hibajavítás miatt a világ egyik legismertebb programnyelvévé vált.

Baud

Az adatátvitel sebességének mérésére használt mennyiség, 1 Baud = 1 bit/secundum (bps).

BBS (Bulletin Board System)

Üzenetek tárolására szolgáló központ, amely általában telefonos hálózaton érhető el. A ~eket általában különböző témájú részekre (area) osztják fel, ahol üzeneteket, közleményeket, programokat, dokumentumokat tárolnak. A ~ek tartalmi beállítottsága a fenntartótól függ. A ~eket általában nonprofit alapon működtetik, de vannak fizetős változatok is. Közkeletű nevük: elektronikus faliújság.

108


beágyazás (embedding)

Valamilyen, például képet vagy hangot tartalmazó állomány elhelyezése egy másik állományban oly módon, hogy az előbbi adatai az utóbbiba kerülnek. Ekkor a beágyazott állomány adatai az eredeti állomány törlése után is elérhetők lesznek.

benchmark

Teljesítőképesség-vizsgáló teszt egy hardver vagy szoftver eszköz teljesítményének mérésére. A ~ megmutatja, hogy a számítógép teljesítménye elegendő-e valamilyen feladat elvégzéséhez, s így a különböző gépek összehasonlítását is lehetővé teszik.

betűtípus

Egyforma tervezésű, egyedi stílusjegyeket hordozó betűk összessége.

bináris kód

A bináris számrendszeren alapuló kód, amelyet adatok és utasítások ábrázolására használnak. Mivel a bináris számok csak 0 vagy 1 értéket vehetnek fel, ezért minden olyan eszköz alkalmas az ábrázolásukra, amelynek két különböző állapota (0 és 1, igaz és hamis) létezik. Az informatikában számos kétállapotú eszközt használnak bináris kódok tárolására és továbbítására; például áramköröket (vezetnek vagy nem), lemezeket vagy szalagokat (mágnesesek vagy nem), kapcsolókat (nyitottak vagy zártak), fényvisszaverő felületeket (van visszaverődés vagy nincs). A bináris kód elterjedését egyrészt az magyarázza, hogy a kétállapotú eszközök gyártása olcsóbb, mint azoké, amelyeknek több, mint két állapota lehetséges, másrészt pedig a bináris eszközök közötti kommunikáció megbízható, mivel csak két különböző jelet kell felismerni.

bináris számrendszer

Kettes alapú számrendszer, melynek minden eleme leírható a 0 és az 1 kombinációjával

bit (binary digit)

Az információtárolás elemi egysége, a amelynek értéke 0 vagy 1.

bit map

bájt 1/8-ad része,

bittérkép

109


bittérkép

Valamilyen képszerű információ tárolási módja a számítógépben. Lényege, hogy a képet pontokra bontják, amelyeknek biteket feleltetnek meg. Egyszínű kép esetén 1 bit = 1pont. (Színes felbontásnál a színek száma határozza meg az egy ponthoz tartozó bitek számát.) A ~es tárolás előnye az egyszerű kezelhetőség, pl. grafikus módban a képernyőn és a nyomtatón közvetlenül megjeleníthető. Hátránya, hogy a kép minősége az azt létrehozó eszköz felbontásától függ, ezért a kép csak korlátozottan méretezhető, a nagyítás rontja az élességet, a kicsinyítés pedig torzulással járhat. A ~ formájában tárolt kép (fájlkiterjesztése .bmp) nagy tárolóterületet igényel.

biztonsági másolat

Fontos adatokat tároló adathordozók tartalmáról azzal a céllal készített másolat, hogy az visszatölthető legyen abban az esetben, ha az eredeti tárolóhelyen az állomány károsodna. A ~ként készült fájlok kiterjesztése általában .bak. ~ készítését sok alkalmazás automatikusan végzi. Igazi biztonságot azok a másolatok jelentenek, amelyek tárolásának helye fizikalilag is eltér az eredeti állományétól.

böngésző (browser)

Értelmező és megjelenítő program a HTML nyelven szerkesztett dokumntumok számára. A ~ben megjeleníthetők szövegek, képek, lejátszhatók videoanyagok és hangállományok. Legnépszerűbb ~ők az Internet Explorer és a Netscape Navigator.

bővítőkártya

Olyan, az alaplapra csatlakozó áramköri panel, amely révén a számítógép funkciói bővíthetők. Többségükhöz külön meghajtóprogram (driver) tartozik.

bps

Baud

browse

böngésző

bug

hiba

busz 110

Adatátvitelt biztosító kábelcsomó a számítógép belsejében.


byte

bájt

C C programozási nyelv

cache

Az 1970-es években kifejlesztett programnyelv, amelynek népszerűségéhez remek fordítóprogramja is nagy mértékben hozzájárult. Népszerűségét jelzi, hogy a legtöbb operációs rendszert és fordítóprogramot ~en írnak meg. A ~ először a UNIX operációs rendszer alá készült el. A ~ a legjobban szabávnyosított programnyelv, amely szintén kedvez széles körű felhasználhatóságának. A ~ továbbfejlesztett változata 1980-ban készült el, C++ néven gyorsítótár

CAD (Computer Added Design számítógéppel támogatott tervezés)

Számítógépek alkalmazása tervrajzok készítésére, tervezésére. A ~ lehetőséget ad a tervek automaitkus tesztelésére és a háromdimenziós megjelenítésükre. Legelterjetteb felhasználási területei: építőipar, elektronika, autógyártás.

CAL (Computer Assisted Learning - számítógéppel támogatott tanulás)

Az információs társadalmakban egyre elterjedtebb oktatásitanulási forma, amelynek lényege, hogy az ismeretek közvetítése és számonkérése számítógép segítségével történik. A ~ során interaktív módon a tanuló válaszai befolyásolják a program további menetét.

cilinder

Azon sávok kombinációja a merevlemezt alkotó összes lemezen, amelyek az író-olvasó fej elmozdítása nélkül érhetők el.

CPU (Central Processing Unit központi feldolgozó egység)

A számítógépek lelke, egy olyan áramköri lapka, amely az adatfeldolgozást és a vezérlést irányítja.

111


D database decimális számrendszer

defragmentáció

DNS (Domain Name Server)

driver

adatbázis A legáltalánosabban elterjedt, tízes számrendszer, amely 0-9 közötti számokból épül fel töredezettségmentesítés Azok a szerverek, amelyek számon tartják az egyes IP címekhez tartozó számítógépneveket, illetve biztosítják ezek oda-vissza fordítását, mert a gépek csak a numerikus IP címeket tudják kezelni, az emberek viszont könnyebben megjegyzik a neveket. A DNS lehet Domain Name System jelentésű is, ebben az értelemben a hálózatba kötött számítógépek azonosítóinak elosztott adatbázisa. meghajtóprogram E

elektronikus banki szolgáltatások

A hagyományos banki szolgáltatások számítógéphálózaton át történő biztosítása, amelynek legfőbb szempontja az adatbiztonság és adatvédelem biztosítása.

elektronikus kereskedelem

A hagyományos kereskedelmi tevékenységek számítógéphálózaton történő folytatása, mind a viszonteladók, mind pedig a végfelhasználók felé. Az ~ alapja a hálózaton keresztül történő fizetés adatbiztosnsága és az elektronikus aláírás használata.

elektronikus levél

Digitális formájú, számtógéphálózatok e-mail szolgáltatása révén továbbított üzenet. Az ~ két fő részből áll. Az egyik a fejléc (header), ahol a feladó (From), a címzett (To), az üzenetből másolatot kapó (Cc, Bcc) címe, az üzenethez csatolt állomány (Attachment) főbb jellemzői és a levél címe (Subject) olvasható. Az ~ másik része maga a szöveges üzenet (body).

112


e-mail (electronic mail)

Számítógép-hálózatok szolgáltatása, amely a helyi vagy távoli számítógépeken lévő postaládákon keresztül üzenetküldéssel teszi lehetővé a felhasználók közötti kommunikációt. Az ~ igen nagy távolságokra is gyors üzenettovábbítást biztosít, a hálózat állapotától függően. Az ~ használatát az is igen népszerűvé tette, hogy az elektronikus levélhez csatolva bármilyen digitális adatállomány (szöveg, kép, hang, program stb.) továbbítható, hasonló gyorsasággal.

Ethernet

A Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati (LAN) technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól.

F fejbeállási idő

Az az időtartam, amely az olvasófej pozícionálását követően annak teljes megállásáig, vibrálásának megszűntéig eltelik. A ~ alatt az olvasófej írni nem tud, az adatok olvasását viszont meg tudja kezdeni.

folyamatábra

Valamely algoritmus vizuális szemléltetésére szolgáló ábra, amely azt az utat mutatja, amit egy adat vagy program a rendszeren át megtesz. Az adat-folyamatábra egy adatot követ nyomon, hogyan alakul az egy komplett adatfeldolgozó rendszerben. A program-folyamatábra az adat sorsát egy részleges felhasználáson belül követi nyomon, így sokkal részletesebb mint az előző.

font

karakterkészlet

113


fps (frame per second)

A mozgóképállományok lejátszási sebessége, amely azt fejezi ki, hogy egy másodperc alatt hány képkocka látható. Lsd. még: animáció

freeware

Olyan szabadon terjeszthető programok, melyek szerzői a szoftverért nem kérnek pénzt. E programoknak nyilvános a forráskódja, általában azzal a nem titkolt céllal, hogy a program továbbfejlesztésébe minél többen (természetesen társadalmi munkában) bekapcsolódjanak (pl. Linux) (Vö.: shareware)

frekvencia

Fizikai mennyiség, amely egy bizonyos történés ismétlődésének gyakoriságát mutatja. Technikai értelemben a ~ a rezgések vagy impulzusok másodpercenkénti számának mértéke. A ~ mértékegysége a hertz (Hz). 1 Hz másodpercenként 1 rezgésnek felel meg. Az informatikában leginkább a Hz nagyobb mennyiségei (kilohetrtz, megahertz, gigahertz) szereplnek.

ftp (File Transfer Protocol)

A TCP/IP hálózati protokoll-csomag azon része, amely az állományoknak az egyes gépek közötti (hibátlan) átmásolását szabályozza. Unix rendszerekben az e feladatot ellátó program neve. Az Interneten legtöbbször szoftverek letöltésére (download), illetve a felhasználó és hálózati szolgáltatója közötti állományküldésre, feltöltésre (upload) (pl. homepage karbantartása) használatos. G

gateway

Olyan gép vagy szoftver, amely a különböző hálózatok között biztosít átjárási lehetőséget, kaput. Ilyen kapu használatára lehet szükség az eltérő protokollt használó hálózatok (pl. X.25 és Internet), illetve eltérő szolgáltatások (FTP e-mail) között.

gépi kód

Azon digitális utasításkészlet, amelyet a CPU közvetlenül, mindenféle fordítás nélkül megért. A CPU-k minden típusa egyedi ~dal rendelkezik. A magas szintű programnyelvekben írt programokat fordítóprogramok ültetik át teljesen digitális ~ba.

114


GIF (Graphics Interchange Format)

A CompuServe által kifejlesztett, igen népszerű grafikus fájlformátum. Legfeljebb 256 színű képek tátolására alkalmas. Mivel e formátum használata jogdíjköteles, ezért fejlesztették ki a PNG formátumot, amelynek használata azonban kevésbé terjedt el.

gopher (pocok)

A 90-es évek elején kifejlesztett, kliens/szerver elven működő rendszer, az Interneten lévő (elsősorban szöveges) információforrások egységes, hierarchikus menükön keresztül történő eléréséhez. Továbbfejlesztett változata, a gopher+ 1993-ban jelent meg. Mára a kép és hanganyagok tömeges megjelenése háttérbe szorította, de szöveges anyagok hozzáférését ma is lehetővé teszi.

gyorsítótár

Az adatáviteli sebesség növelését szolgáló adattárolási terület. Ebben a gyors elérésű ideiglenes tárolóban lévő adatok felhasználása - mivel az nem igényli a háttértároló használatát - sokkal gyorsabb.

H hálózati protokoll

Az a szabályrendszer, amely előírja a hálózaton keresztül történő adatcsere módját.

Hipermédia

A hipertexthez hasonló elvek alapján felépülő, mutatókat (link) tartalmazó multimédia alkalmazás, ahol a szövegen kívül a képi és akár a hang elemek is szolgálhatnak ugrópontként.

Hipertext

Olyan (számítógépes) szöveg, melynek egyes pontjairól mutatók (link) vannak a szöveg más pontjaira, vagy más szövegekre. A felhasználó e mutatók segítségével tetszőleges sorrendben haladhat az olvasással.

HTML (Hypertext Markup Language)

A World Wide Web-hez létrehozott leíró nyelv és hipermédia dokumentumok készítéséhez.

hipertext

115


http (HyperText Transfer Protocol)

A legáltalánosabb átviteli forma a web-kiszolgáló és a webböngésző között, URL-eket használ. A kapcsolódási pontokat használják a HTML-ben arra, hogy megkeressék és elérjék a dokumentumokat azokon a kiszolgálókon, amelyek támogatják a HTTP-t. Az URL-ben "http://..." formátumban használható.

Hz (hertz)

A

frekvencia mértékegysége.

I

IP (Internet Protocol)

Egy internet hálózaton az adatcsomagok összeállításáért és továbbításáért felelős protokoll.

IP cím

Az Internet hálózathoz kapcsolt gépek egyedi azonosítója. A jelenlegi szabvány (IPv4) szerint négy, egymástól pontokkal elválasztott decimális számból melyek értéke 0 és 255 között lehet áll.

IPX (Internetwork Packet Exchange)

Novell Netware hálózatokon használatos adattovábbítási protokoll, amelyet azonban, mivel nem biztosít megbízható átvitelt, SPX protokollal egészítenek ki.

ISDN (Integrated Services Digital Network)

Internet kommunikációs szabvány hagyományos telefonvonalakra, amely a hagyományos modemes alkalmazáshoz képest gyorsabb, 2x64 kbps adatátvitelt biztosít, emellett pedig két csatornán egyidejűleg történhet analóg jeltovábbítás (beszélgetés) és digitális adattovábbítás.

J

JAVA

116

A Sun Microsystems által kifejlesztett, platformfüggetlen, a C++ nyelven alapuló programozási nyelv, maelynek segítségével önállóan, illetve a böngészőn belül futtatható alkalmazások készíthetők vele. Leggyakrabban HTML oldalakba ágyazva használják.


jelismétlő

Számítógépes hálózatokba épített olyan eszköz, amelynek feladata, hogy a hosszabb utat megtett, ezért gyengült jeleket megismételje, vagyis az eredeti jelszintre erősítve továbbítsa. A ~ ezen kívül általában javítja is a jel értékét, vagyis 0-vá vagy 1-gyé állítja vissza az esetlegesen torzult jeleket.

jelszó (password)

Karakterek (betűk, számok) titkos kombinációja, az adatvédelem egyik legfontosabb eszköze a számítógépes rendszerekben, amelynek feladata annak biztosítása, hogy meghatározott adatokhoz csak bizonyos személy(ek) férhessen(ek) hozzá.

JPEG, JPG (Joint Photographic Experts Group)

Az állóképek tömörítésére ( adattömörítés) kifejlesztett eljárás, amely nevét az alkotók csoportjáról kapta. A ~ állományok 24 bites színmélységig képesek grafikák tárolására. Az eljárás lényege, hogy az adatokat azokon a helyeken redukálják, ahol legkevésbé tűnik fel a hiányuk. A redukálás mértéke tetszés szerint állítható, de a 24-es faktortól a képek minősége láthatóan rosszabbodik. Az eljárás során a képeket 8x8 képpontból álló blokkokra bontják fel, amely blokkokon belül lévő képpontok jellemzőit a bal felső sarokban lévő ponthoz viszonyítva adják meg, amely sokkal kevesebb bájtot igényel, mint az összes pont önállóként való definiálása. A képek megjelenítése egy kitömörítő rutin futtatása után lehetséges. A ~ mozgóképekre kifejlesztett változata az M-JPEG.

Jukebox

Olyan CD-tartó, amely több tíz vagy több száz, esetleg néhány ezer CD-ből áll, ahol az egyes lemezek elektronikusan (szoftvertámogatással) a meghajtóba helyezhetők, illetve onnan kivehetők. A CD kiválasztása és cseréje a rendszer nagyságától függően néhány másodpercet vehet igénybe.

K

karakter

Egyike a számítógépen ábrázolható jeleknek. A ~ek betűket, számjegyet, szóközt, írásjeleket és speciális jeleket tartlamaznak. 117


karakterkészlet (font) képernyő

Olyan karakterek összessége, amelyek egy programban használhatók, illetve amelyeket a számítógép felismer.

monitor

képismétlési frekvencia

A monitoron másodpercenként megjelenő képek számát, vagyis frekvenciáját jelenti. Mértékegysége a Hz. A ~ jelentheti félkép vagy teljes kép megjelenítését. Az Európában használatos TV rendszerek 50 félképpel, illetve 25 teljes képpel dolgoznak másodpercenként. A hagyományos film vetítése 24 fps sebességgel történik.

képpont

Képi elem, adott méretű pont. A fekete-fehér technikában egy, a színesben három (kék, zöld, piros) pont szükséges egyetlen képpont felépítéséhez.

kliens-szerver kapcsolat

Hálózati rendszer, amelyben az adatkezelést elválasztják azoktól a programoktól, amelyek az adatokat használják. Mindegyik olyan gép szerver, amelyik adatokat tárol, kliens pedig az, amelyen alkalmazói programok futnak.

kváziszabvány

Kötelezővé nem tett, hivatalosan nem rögzített, ám széleskörű elterjedtsége miatt általánosan elfogadott norma.

L

land

A CD-lemez információt hordozó pályájának sík, az olvasó fénynyalábot - elvileg - teljes intenzitással visszaverő felülete.

laptop

Hordozható mikroszámítógép, amely egyetlen egységből áll (billentyűzete, monitora, a merevlemez-meghajtó és a pozícionáló eszköz egybe van építve). A rendelkezésre álló kis hely, az önsúly alacsonyan tartása és az akkumulátorról való üzemeltetés miatt technikai felépítése számos ponton eltér az asztali gépekétől, de teljesítménye semmiben sem marad el azokétól.

118


laser (Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation)

Nagy fókuszáltságú fénysugár, amely az optikai tárolóegységek működésének alapját képezi. A fénysugár éles fokuszáltsága mikrométeres pontosságot tesz lehetővé.

LCD (Liquid Crystal Display)

Folyadékkristályos kijelző, amelyet leginkább laptop-ok, digitális órák, zsebszámológépek stb. kijelzőjeként használnak. Működésük alapelve, hogy a folyadékban úszó kristályok áram hatására úgy polarizálódnak, hogy a fényt vagy átengedik, vagy elnyelik.

levelezési lista

A számítógéphálózat e-mail szolgáltatására épülő olyan címjegyzék, amelynek tagjai automatikusan megkapják a lista címére küldött üzeneteket. M

meghajtóprogram

Valamely számítástechnikai eszköz (egér, CD-olvasó, hangkártya) működését biztosító program.

merevlemez

Nagy kapacitású, kényelmesen kezelhető, biztonságos háttértároló, amelyet gyárilag építenek be a számítógépekbe.

M-JPEG (Motion-JPEG)

A JPEG tömörítő eljárásnak mozgóképekre kifejlesztett változata, amelynek lényege, hogy a képsor minden elemét külön-külön tömörítik JPEG eljárással.

modem (modulátor/demodulátor)

Olyan eszköz, amely képes a digitális jelet (pl. emberi hang) az számítógép által kezelhető és a számítógépes hálózaton át közvetíthető digitális jellé átalakítani, illetve a digitális jelet analóg jellé visszaalakítani.

monitor (képernyő)

A számítógépek legfontosabb kimeneti perifériája, amelyen a számítógép kiírja a felhasználó által szükésges információkat, adatokat. A legelterjedtebbek a katódsugárcsövet használó ~ok. A hordozható számítógépekben azonban nem ilyet, hanem például LCD ~t használnak. 119


mother board

mount

alaplap Egy másik gépen lévő file-rendszer, akár egy teljes háttértároló hozzárendelése saját gépünkhöz, egy új, virtuális meghajtóként, amelynek révén távoli file-ok manipulálása válik lehetővé, FTP nélkül. Ez a viszony megvalósítható két PC közvetlen kábelkapcsolata révén is. N

NFS (Network File System)

A Sun Microsystems által kifejlesztett protokoll, távoli gépeken, különböző típusú adattárolókon lévő file-ok elérésére és egyszerű manipulálására a hálózaton át. Az Internet egyik szabványává vált. Segítségével úgy dolgozhatunk távoli gépeken lévő file-okkal, mintha azok a saját gépünkön lennének.

node

Csomópont, elágazás, kapcsolódási pont. Több értelemben is használható, jelentheti a hipertext szöveg azon pontját, ahova más dokumentum vagy dokumentumrész kapcsolódik, de lehet a számítógépes hálózat csomópontja, illetve maga az ott található számítógép is.

null-modem

Egy speciális kábel, amelynek segítségével két számítógép általában párhuzamos portjukon keresztül - közvetlenül összeköthető, s így adatok továbbítására van lehetőség. O

OCR (Optical Character Recognition)

120

Optikai karakterfelismerés. Az a folymat, amelynek során a számítógép a beszkennelt szöveg karaktereit a saját tárolt karaktereivel való összehasonlítás nyomán azonosítja, és ezek alapján digitális szövegfájlt hoz létre. A felismerés sikerességét sokminden ronthatja, például a papíron lévő piszok, elkenődött festék, a betűk nem elég határozott kontúrjai, vagy a betűvonalak zárásának hiányosságai. A modern ~ programok viszont taníthatók, vagyis a rosszul felismert karakterek mechanikus azonosítása, felismertetése után a prgram már automatikusan képes felismerni - a hasonló hibájú - karaktereket.


offline

A távoli számítógéptől lekért adatok, információk helyi használata, amelyhez már nem is szükséges a két gép közötti kapcsolat.

online

Interaktív és egyidejű kapcsolattartási mód hálózaton keresztül távoli számítógépekkel.

olvasófej

Az adattárolók felhasználásához szükséges érzékeny műszer, amely az adathordozó lévő adatokat leolvassa, illetve az adathordozóra adtokat ír. Technikai kialakítása az adathordozó függvénye.

operációs rendszer (Operating System - OS)

Olyan program, amely ellenőrzi a számítógép alapvető műveleteit, a perifériális egységeket, az adatszerkezeteket, lehetővé teszi a felhasználóval (operátor) történő kapcsolattartást, és programokat futtat. Kezdetben az egyes számítógép-típusokhoz külön ~eket írtak, de vannak elfogadott szabványok is (MS-DOS, UNIX), amelyek gyakorlatilag minden - arra fizikailag alkalmas - gépen futtathatók.

P parancsértelmező (shell)

Olyan programok, amelyek alapvető feladata az operációs rendszer és a felhasználó közötti kommunikáció megvalósítása: beolvassa és értelmezi a felhasználó által beírt parancsokat, programokat indít, fájlműveleteket végez stb. A ~ programok tartozhatnak az operációs rendszerhez, vagy lehetnek külső programként futtatott segédprogramok is.

Pascal programozási nyelv

A ~-et 1971-ben fejlesztették ki Svájcban, és a híres matemetikusról, Blaise Pascalról nevezték el. Elsősorban oktatási célra készült, ezért nagy előnye, hogy kis számítógépeken is könnyen írható hozzá fordítóprogram.

password

jelszó

121


PCD (Photo CD)

A Kodak cég által képek digitális tárolására kifejlesztett eszköz, amelyen 20x36 mm-es képekből 100 db rögzíthető, egy-egy kép akár 6 különböző felbontási fokozatban.

pit

A CD-ROM felületének azon 0,11 mikron mély, 0,5 mikron széles, 0,833-3,056 mikron hosszú pontjai �gödröcskéi�, amelyekről a lézerfény nem verődik vissza, s így a landekkel együtt alkalmas bináris jelsorozatok létrehozására.

POP3 (Post Office Protocol)

Internetes levelező protokoll, amelynek segítségével a saját gépünkön futó kliens program segítségével kezelhetjük a távoli szerveren lévő e-mail postafiókunkat, letölthetjük a beérkezett üzeneteket, vagy levelet küldhetünk. Mo.-on a POP3 változat az elterjedt, de fejlettebb nála, csak kevésbé ismert az IMAP (Interactiv Mail Access Protocol)

R

repeater

jelismétlő

router

útválasztó

S

shareware

Szabad terjesztésű szoftver, amelynek szerzője tartós vagy nem magán célú használat esetén költségtérítést vár el. Sokszor célja e programoknak, hogy a többet tudó, üzletben megvásárolható változathoz kedvet csináljon. A program regisztráltatása, amely általában már Interneten is megoldható, illetve az általában nem túl magas regisztrálási díj ellenében gyakran megkapjuk a korlátlan ideig használható, nagyobb tudású változatot is.

SMTP (Simple Mail Tranfer Protocol)

Internetes protokoll elektronikus levelezéshez, amely csak 7 bites ASCII kódokból álló szövegek átvitelére volt alkalmas, ezért utólag kiegészítették ékezetes szövegek és bináris állományok átvitelére is alkalmas eljárásokkal.

122


T

TCP (Transmission Control Protocol)

Az Internet hálózaton az adatcsomagok hibamentes átviteléért és eredeti sorrendbe történő visszaállításáért felelős protokoll.

telnet

Folyamatos, interaktív terminálkapcsolatot lehetővé tévő protokoll két gép között TCP/IP hálózatokon, illetve az erre szolgáló UNIX program neve. A telnet kapcsolat során úgy használjuk a távoli gépet, mintha az előtt ülnénk. Tipikus alkalmazási esetei: adatbázisokban való keresés, e-mail postafiók kezelése a szerveren.

token ring

Kisebb helyi hálózatokon használt, 4 Mbps vagy 16 Mbps sebességet biztosító adatátviteli protokoll, amelynek használata során az egyes gépeknek mindig meg kell várnuk, hogy a hálózatban keringő jel (token) hozzájuk kerüljön és csak ekkor küldhetnek el adatcsomagot.

töredezettségmentesítés (defragmentáció)

A merevlemezen lévő adatok átrendezésének folyamata, amelynek célja, hogy az egyes fájlokat ne sok kis darabban (töredezetten) tárolják. A ~ révén csökken az elérési idő, hiszen az összetartozó adatsorokat nem a lemez különböző pontjairól kell összeszedegetni. ~re főként a FAT fájlrendszert használó rendszerek (MS-DOS, a Windows összes típusa az NT kivételével) esetében van gyakran szükség.

U

UDP (User Datagram Protocol)

Néhány internetes alkalmazásnál a TCP helyett használt, annál egyszerűbb adatátviteli protokoll, mert itt nem történik meg az adatcsomagok hibátlan átvitelének ellenőrzése, hanem ha a fogadó gép bizonyos időn belül nem igazolja vissza a vételt, akkor a küldő gép automatikusan ismét elküldi az üzenetet.

UTP (Unshilded Twisted Pair)

Árnyékolatlan csavart érpárból álló vezeték, telefonhálózatok és egyes LAN-ok esetében használják. 123


útválasztó (router)

A hálózatok, illetve hálózati csomópontok közötti forgalmat irányító, az adatcsomagok útvonalát kiválasztó eszköz. Fizikailag eltérő kommunikációs csatornát, de azonos protokollt használó hálózatokat is összeköthet.

V, W

VGA (Video Graphics Array)

Az IBM PC és a vele kompatibilis számítógépek színes kijelzős rendszere. 640x480-as felbontás mellett maximálisan 256 színt tud megjeleníteni.

videokártya

A számítógép monitorának kezelését végző részegység. A ~-áknak két alapvető üzemmódja van, az alfanumerikus és a grafikus. Alfanumerikus üzemmódban a képernyőn csak olyan betűk, jelek jelenthetők meg, amelyeket a karakterek pontjait tároló karaktergenerátor tartalmaz. Ekkor a megjeleníthető sorok és az egy sorba írható betűk számával jellemzik az üzemmódot, pl. 80x25-ös = 25 sorban soronként 80 karakter jeleníthető meg. Grafikus üzemmódban a képernyő minden képpontja külön kezelhető. Ebben a módban a vízszintesen és függőlegesen megjeleníthető pontok számával adják meg a felbontást, pl. 640x480 = 640 db, egyenként 480 pontból álló sor. Az alfanumerikus mód kisebb memóriát igényel, ennek ellenére ma már korlátai miatt alig használják.

videomemória

A monitoron megjelenő információ tárolóhelye, amelynek tartalmát a videokártya központi vezérlő áramköre 50-70szer olvassa ki és jeleníti meg a képernyőn. A ~ jelentősége a nagy grafikus teljesítményt igénylő programok (tervezőprogramok, játékprogramok) használata révén nőtt meg, ma márnem ritka a 64 MB-os ~ sem.

WYSIWYG (what you see is what you get)

Azt kapod, amit látsz, jelenti a számítógépek használata során mára általánosan elterjedt szerkesztési alapelvet, amely szerint bármilyen típusú dokumentum monitoron látható formátuma megegyezik azzal a formátummal, amelyen felhasználásra (nyomtatás, böngészőbe töltés stb.) kerül.

124


WWW (World Wide Web)

Világméretű, hipertext-hipermédia alapon felépülő, kliensszerver elv szerint működő hálózati információs rendszer, amelyet közkeletűen Web vagy Net néven, magyarul Hálóként is említenek. A ~ nem azonos az Internettel, annak csak egyik felhasználási formája.

125

CSALÁDBARÁT BÖLCSI HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN A 0-6 éves korú gyermekekkel és szüleikkel kapcsolatba kerülő szociális szakemberek képzése

Recommend Documents