Comenius Projekt Budenz József Általános Iskola és Gimnázium

Meséről mesére

Comenius Projekt

Budenz József Általános Iskola és Gimnázium

Előszó A Tempus Közalapítványhoz 2010. február 1-jén beadott nemzetközi iskolai együttműködési projekt pályázatunk sikeres lett, így két éven át, 2010. augusztus 1. és 2012. július 31. között négy ország iskolájával ezt a programot közösen valósíthattuk meg. A résztvevő iskolák az alábbiak: Csehország

Český Těšin

Lengyelország

Cieszyn

Spanyolország

Valverde de Júcar

Törökország

Mersin

Magyarország

Budapest

Základní škola a Mateřská škola Český Těšin Kontešinec, příspěvková organizace Szkola Podstawowa NR.7 Cra Ribera Del Júcar Mezitli Muhittin Develi Ilkögretim Okulu Budenz József Általános Iskola és Gimnázium

A projekt fő koordinátora a cseh iskola. A projekt témája a „From a fairy tale to a fairy tale” (Meséről mesére). Minden projektpartner három mesét választott ki. A nemzetközi találkozókon a gyerekek egy-egy mesét dramatizált változatban adtak elő angol nyelven, vagy bábjátékkal jelenítették meg. A projektpartnerek által választott meséket /15 mesét/ minden ország diákjai lefordították angolra, valamint saját anyanyelvükre. Ezeket könyv formájában megjelentettük, és illusztrációkkal tettük színesebbé. A meséket angol nyelvre fordították: CSEH - Három dió Hamupipőkének

SPANYOL 13. osztály

- Lilila virága

8. osztály 7. osztály

- Piroska és a farkas

8. osztály

- Haszontalan állatok

- A kis kunyhó

5. osztály

- Mariquita és a hét testvére

LENGYEL - A három testvér - A királylány és a béka

11. osztály

TÖRÖK 13. osztály 5. osztály

- Legenda Krakról és a sárkányról 10. osztály

- Galambherceg

10. osztály

- Só

10. osztály

- A kisasszony kastélya

6. osztály

A könyvben szereplő illusztrációkat diákjaink készítették, a fényképek pedig az előadáson készültek. 1

MAGYAR MESÉK

Budapest

2

Rege a csodaszarvasról SZEREPLŐK: MESÉLŐ ENÉH MÉNRÓT MAGYAR HUNOR TÜNDÉRKIRÁLYLÁNYOK 1. VITÉZ 2. VITÉZ 3. VITÉZ LÁNYOK ÁLMOS MESÉLŐ: A magyarok őshazája az Urálhegység lábánál volt. Innen indultak kalandos útjukra, amíg megtalálták a mai Magyarország területét. Ezt meséljük most el röviden. Bemutatom ősapánkat, Ménrótot és ősanyánkat, Enéhet. ENÉH: Kedves Uram! Hol vannak a fiaink? Merre járnak? MÉNRÓT: Vadászni mentek. ENÉH: Nem lesz ennek jó vége, hogy így megszerettette velük a vadászatot. MÉNRÓT: Ne aggódjon, királyném, remek legények a fiaink, minden helyzetben megállják a helyüket. Nem féltem őket még a vadállatoktól sem! 1. VITÉZ: Jó volt ma a vadászszerencsénk, sok állatot sikerült elejtenünk. 2. VITÉZ: Micsoda pompás zsákmány! Mennyi madár és rőtvad /szarvas/! /Hirtelen a bozótból előugrik egy szarvas/ MAGYAR: Odanézzetek! Egy gyönyörű szarvas! HUNOR: Hatalmas állat! És gyönyörű! Az agancsa a legkülönlegesebb. Mintha koszorú volna! MAGYAR: Ilyen szép szarvast még sohasem láttam! Fehér a szőre! Ne hagyjuk megszökni! HUNOR: Lóra leventék! Utána! MAGYAR: Az ilyen vad különleges zsákmány. Élve fogjuk el! Vigyük haza ajándékul anyánknak! HUNOR: /Nyilat lő a szarva felé./ Eltaláltam! MAGYAR: Juhé! HUNOR: Ez a szarvas különlegesebb, mint hittük. Lepattant róla a vesszőm! MAGYAR: Csodaszarvas ez! Ne veszítsük nyomát! HUNOR: Hóha! Hóha! 3

MAGYAR: Hol van a vad? EGY VITÉZ: Itt szalad! MÁSIK VITÉZ: Itt van, itten! HARMADIK VITÉZ: Sehol sincsen! MAGYAR: Keressétek mindenhol! HUNOR: Zörgessétek meg a bokrokat is! EGY VITÉZ: Sehol sem találjuk! MAGYAR: Hol vagyunk, Hunor? HUNOR: Nem tudom, öcsém, de nézd csak milyen csodálatos vidék! MAGYAR: Odanézz! Ott egy folyó! És mennyi hal! Szívesen itt maradnék, nagyon megtetszett ez a föld. /Ismét az erdőben/ MAGYAR: Itt tűnt el előttünk a szarvas. HUNOR: Hallgass csak, mi ez? MAGYAR: Menjük, nézzük meg! /Tündértánc/ MAGYAR: Csodaszép leányok, s épp annyian vannak, mint mi. HUNOR: Vigyünk egyet-egyet haza, a sátrainkba! /A színen mindenki/ HUNOR: Ne féljetek tőlünk, tündéri szépségű lányok! MAGYAR: Mi Ménrót fejedelem fiai vagyunk, engem Magyarnak hívnak, ő pedig a fivérem, Hunor. ELSŐ KIRÁLYLÁNY: Tudjátok hát meg, Hunor és Magyar, mi Dúl fejedelem leányai vagyunk. HUNOR: Dúl lányai, gyertek hozzánk feleségül! LÁNYOK: Úgy legyen! 1. MESÉLŐ: Szittyaország gyönyörű ország, jó dolga volt ott a magyaroknak. Ám úgy megsokasodtak, hogy a föld már nem volt képes eltartani őket. A hét törzs hét vezére úgy határozott, hogy ideje elhagyni a szülőföldet és új hazát keresni maguknak. 1. VEZÉR: Hová s merre induljunk? Kérdezzük meg a varázslót! /Sámántánc/ 2. MESÉLŐ: Ám mielőtt elindultak, elhatározták, hogy kiválasztanak egyet maguk közül, aki vezérük lesz, mert belátták, hogy csak így járhatnak sikerrel. 5. VEZÉR: Kürt szava zeng, gyűljünk össze fejedelmek, hozzuk meg döntésünket! ÁLMOS: Fiaim! Eljött az ideje, hogy megválasszuk vezérünket. Mondjátok el hát, mit határoztatok, ki legyen uratok? 2. VEZÉR: Te vagy a legidősebb és a legbölcsebb közöttünk. Légy a vezérünk! VEZÉREK: Legyen Álmos a vezérünk! Éljen Álmos vezér!

4

ÁLMOS: Köszönöm, fiaim! Megtisztel a döntésetek, de nem fogadhatom el! Felettem eljárt már az idő, fiatalabb hajtásra van szükség. Gondoljátok át, ki legyen hát vezéretek? 3. VEZÉR: Ha te nem leszel, álljon élünkre a fiad, Árpád! Fiatal kora ellenére okos és megfontolt. Válasszuk meg Árpádot! VEZÉREK: Legyen Árpád a vezérünk! Éljen Árpád vezér! ÁRPÁD: Köszönöm! Ígérem, méltó leszek a bizalmatokra! S most arra kérlek titeket, pecsételjük meg egyezségünket vérszerződéssel! 4. VEZÉR: Esküszünk, hogy valameddig csak Árpád nemzetségéből lesz egy fiú ivadék, más nemzetségből nem lehet a magyarnak vezére! VEZÉREK: Esküszünk! 6. VEZÉR: Vállalod-e, hogy akik most téged szabad akaratunkból vezérünkké választottunk, a mi, illetve fiaink tanácsát mindig kikéred? ÁRPÁD: Vállalom és fogadom! ÁLMOS: Aki esküjét megszegi, így folyjon a vére ÁRPÁD+VEZÉREK: Így folyjon, így! MESÉLŐ: Mentek, mendegéltek erdőkön, mezőkön, folyóvizeken által. ÁRPÁD: Ez a föld! Érzem, hogy itt kell maradunk. ÁRPÁD: Mától fogva e föld neve Magyarország! Így nevették fiaink, unokáink, míg csak egy magyar is él!

5

The Hungarian Deer Legend /The Legend of the Magic Deer/ NARRATOR: The homeland of the Hungarians was at the bottom of the Ural- mountains. They started their adventurous trips there, until they found the land of today’s Hungary. This is what our tale is about. Let me introduce you our forefather, Ménrót, and his wife, Enéh. ENÉH: My dear Husband! Where are our sons? What are they doing? MÉNRÓT: They have gone hunting. ENÉH: You’ve made them love hunting so much, but I am afraid they’ll get into trouble. MÉNRÓT: Don’t worry, my queen. Our sons are brave and, they always make good decisions. WARRIOR 1: We are lucky, we could catch a lot of animals. WARRIOR 2: What a wonderful prey! A lot of birds and deer! MAGYAR: Look! A beautiful deer! HUNOR: How big it is! And so beautiful! Its antlers are unique. They look like a wreath. MAGYAR: I’ve never seen such a wonderful deer! Its hair is white! Don’t let it run away! HUNOR: Let’s go after him! MAGYAR: We must catch him alive! Let’s take it home as a present to out mother! HUNOR: /Shoots out an arrow to the deer./ I hit it! MAGYAR: Hey! HUNOR: This deer is more unique than we thought. My arrow has fallen off it! MAGYAR: This is a magic deer! Do not lose its footprints! HUNOR: Let’s go! MAGYAR: Where is the beast? WARRIOR 1: It’s running right here! WARRIOR 2: Its right here! WARRIOR 3: It’s nowhere! I cannot see it anywhere. MAGYAR: Search for it everywhere! HUNOR: Let’s shake all the bushes, too! WARRIOR 1: We can’t find it! MAGYAR: Where are we, Hunor? 6

HUNOR: I don’t know, my brother, but look, what a wonderful view! MAGYAR: Look! there’s a river! And a lot of fish in it! I would stay here, I like this land. /In the forest again/ HUNOR: That’s where the deer disappeared. MAGYAR: Listen! What is that? Who are singing? HUNOR: Let’s go and see! /Fairies dancing/ MAGYAR: Beautiful girls, and there’re as many as us! HUNOR: Let’s take them home. MAGYAR: Don’t be afraid of us, lovely girls. HUNOR: We are the sons of Lord Ménrót, my name is Hunor, and this is my brother, Magyar. FIRST PRINCESS: We are the daughters of Lord Dúl. MAGYAR: Daughters of Dúl, will you marry us? GIRLS: Yes, we will. FIRST NARRATOR: Sittyaland was beautiful, the Hungarians lived in happiness there. However, their population increased, and the land could not feed them any longer. The leaders of the seven tribes decided to look for a new home. FIRST LEADER: Where should we go? Let’s ask our magician. /Magician is dancing/ NARRATOR: Before their journey they decided to choose someone to lead them, because they thought that only that way they could be succesful. LEADER 5: Blow your horns and let’s meet to make a decision. ÁLMOS: Dear sons, time has come to choose our new leader. Say now, who is the one you could follow. LEADER 2: You are the oldest and wisest among us. You should lead us. LEADERS: Hurray, God save Álmos! Our leader! ÁLMOS: Thank you dear sons, but I’m afraid I cannot accept your decision. My time in this world is coming to an end. You should choose someone younger. LEADER 3: Then let Árpád lead us, God save Árpád! ÁRPÁD: It is an honour that you trust me. Now seal this decision with blood oath. LEADER 4: We pledge allegiance to you and all rightful heirs of yours. From now on only your offspring will be the leader of the Hungarians as long as there is a single son of Árpád in this world. LEADERS: Long live Árpád! LEADER 6: Will you ask for our and our sons’ advice. ÁRPÁD: I promise, I will. ÁLMOS: Whoever breaks this oath will bleed like this. ÁRPÁD+LEADERS: They will bleed. 7

NARRATOR: They marched through forests, fields, and rivers. ÁLMOS: This is our land! I feel that we should stay here. ÁRPÁD: From now on, the name of this land is Hungary.

8

Fából faragott Nyírfa Péter

Rácz Domonkos Máté (6.b)

SZEREPLŐK: PÉTER GAZDA FELESÉG KIRÁLY KIRÁLYLÁNY KARDMESTER ÁRUS 1, ÁRUS 2 KATONA 1, KATONA 2 1. jelenet Szín: A gazda háza GAZDA: No, asszony, gondoltam én egyet. FELESÉG: Mit, apjuk? GAZDA: Elmegyek az erdőbe. FELESÉG: Ugyan már minek? 9

GAZDA: Szerényen élünk. Megvan az élelmünk, házunk, meleg ágyunk. Csak az nincs meg, amire a legjobban vágyunk. Nincs gyermekünk. Gondoltam, majd faragok fából egy gyermeket. FELESÉG: /nagyot kacag/ Ha úgy gondolod, hát menj. Én ilyet még nem hallottam, de próbáld meg! Isten áldjon! GAZDA: Isten áldjon! FELESÉG: Főzök valami finomat, biztosan éhesen jön haza ez az ember. /A feleség tesz-vesz a ház körül. Vidáman érkezik a gazda./ FELESÉG: Hol jártál, ember? Már azt hittem, bajod esett. De jó, hogy itt vagy! Gyere vacsorázni! GAZDA: Három főre teríthetsz, asszony, meghoztam a fiunkat. FELESÉG: Fiunkat, honnan? GAZDA: Nézd, én faragtam ki a kerek erdő legszebb fájának törzséből. El is neveztem Nyírfa Péternek. Hogy tetszik? FELESÉG: Jaj, de aranyos! Most már nekünk is lesz gyermekünk, még ha fából is… Isten hozott minálunk, kedves fiam! /Vacsoráznak, közben figyelik a fa gyermeket, aki egyszerre életre kel./ PÉTER: Drága szüleim! Jó apám nem tudhatta, hogy varázsfából faragott ki engem, így életre keltem, és hűséges fiatok leszek. GAZDA: Csoda történt! FELESÉG: Ez hihetetlen! GAZDA: Köszönöm, Istenem! FELESÉG: Hadd, babusgassalak! /A feleség lefekteti Pétert, altatódalt dúdol neki./ FELESÉG: Aludj, aludj, gyermekem, míg alszol, álmod figyelem, ne félj, nem hagylak el soha, édes vagyok, s nem mostoha. 2. jelenet Szín: A színpad egyik szélén a gazda háza áll, a másik felén a rét. Másnap reggel. Az ökör a színpad szélén várakozik. PÉTER: Kedves szüleim! Mától kezdve jó dolgotok lesz, én járok a mezőre, erdőre, nektek csak a ház körüli munka jut. Apám, köszönöm, hogy létezhetek, boldog vagyok, hogy ilyen jó szüleim vannak. Ígérem, nem leszek soha hálátlan, meglátjátok. FELESÉG: Várj, fiam, itt egy kis elemózsia, az egész napi munkához erő is kell. Isten áldjon, vigyázz magadra! /Péter átmegy az ökörrel a színpad túloldalára, elmond egy varázsigét./ PÉTER: Abrakadabra, ökröcském, gyors iramra! /Az ökör gyorsan körbejár, majd Péterrel hazamegy./ 10

GAZDA: Fiam, hogy tudtál ennyi munkát ily gyorsan elvégezni? PÉTER: Már tegnap elmondtam édesapám, hogy a varázsfa törzséből vágtál ki, ezért varázserőm van. És most nézz ide! Abrakadabra! Megparancsolom neked, kút, hogy ne csak vizet adj, hanem bort is! /Odamegy a kúthoz, legyint egyet, és a kút egyik feléből víz folyik, a másikból bor./ Édesapám, adj belőle mindenkinek, aki megérdemli! GAZDA és FELESÉG: Áldott legyen a mindenható, hogy nekünk adott téged! /Jelezzük, hogy múlnak az évszakok./ PÉTER: Édes szüleim, most tél jön, nincs munka, úgy gondoltam, elmegyek a városba, másoknak segíteni, ha nem bánjátok. FELESÉG: Kedves fiam, jóságod megindít! GAZDA: Menj, ha úgy érzed, menned kell, csak vigyázz magadra, és ne felejts el bennünket! /Megölelik egymást, Péter elindul./ 3. jelenet Szín: Piactér. Kínálják a portékájukat. ÁRUS 1: Szép a csizma, itt vegyenek! ÁRUS 2: Füstölt kolbász eladó, nálam vegyen, ez a jó! KARDMESTER: Ide-ide, nyolc krajcárért kardot vegyen! PÉTER: Ó, itt lesz az, ami nekem kell! Kardmester úr! Adja nekem azt a kardot, amelyet elgelőször készített! KARDMESTER: Oh, kedves öcsém, megette már azt a rozsda. De nézz csak körül, van itt arany, ezüst, gyémánt kard, amelyik tetszik, azt veheted! PÉTER: Nem gyermek kezébe való az, keresse ki azt a kardot, amelyen legelőbb tanult, az kell nekem! KARDMESTER: Hát nem bánom! Te tudod. No, itt van az első munkám. Tied lehet. Fizetséget azonban nem fogadok el érte. Használd egészséggel! /Hangoskodva katonák érkeznek, fosztogatják az árusokat./ KATONA 1: Tyű, de szép csizma! Éppen ilyenre vágyom! Szerencsés vagy, kereskedő, mert ingyen nekem adhatod. Hahaha… KATONA 2: Vigyünk kolbászt, kenyeret is! KATONA 1: A borról se feledkezzünk meg! Ide vele lacikonyhás! KATONA 2: Az már igaz! ÁRUS 2: De uram, miből fogok megélni? PÉTER: Hé, katonák! Tegyék vissza azonnal az árut az asztalokra! Ha nem tetszik, velem gyűlik meg a bajuk! KATONA 1: Hahaha! Ki vagy te, hogy csak így parancsolgatsz nekünk? Nem ismered itt a törvény? PÉTER: Nyírfa Péter a becsületes nevem, és nem nézhetem szó nélkül az igazságtalan tetteket. 11

KATONA 2: Akkor jó, ne nézd! /Randalíroznak tovább/ KATONA 1: Arra se vagy méltó, hogy jól elagyabugyáljunk! Hahaha… Nekem még egy új kard is kell. Kardmester, ide vele! PÉTER: Ti akartátok! /Péter legyintett egyet, és a katonákat elsodorta a szél./ KARDMESTER: Köszönjük, fiam! ÁRUS 2: Hálánk jeléül hadd ajándékozzunk meg! PÉTER: Köszönöm, emberek, nem fogadok el semmit. De, hogy máskor ne fordulhasson elő ilyen igazságtalanság, egyenest a királyhoz megyek, és elpanaszolom, mit művelnek a katonái. 4. jelenet Szín: Királyi palota. A trónszéken ül a király. KIRÁLY: Ki vagy te, legény, és mi szél hozott? PÉTER: Uram, királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, kérlek, hallgasd meg panaszom! Országodban sok szegény ember él. Ki a földből, ki a kereskedelemből próbálja eltartani magát és családját. A te katonáid azonban mindenüket elrabolják. Kérlek, segíts, hogy jobban élhessen a szorgos és hű néped! KIRÁLY: A panaszodat meghallgattam, de ki vagy, hogy ily nemes a szíved, és így törődsz másokkal? PÉTER: Édesapám egy ökröcskénkkel a földet műveli. Egy csodával megáldott nyírfa törzséből faragott ki, hogy legyen gyermeke. Különleges erővel bírok, de csakis jó dolgokra fordíthatom tudásomat. KIRÁLY: Fiam, tetszik a beszéd. Ezennel felfogadlak hadvezéremnek. Alakítsd ki a hadsereget, s utána te leszel az országom kormányzója is! PÉTER: Köszönöm, jó Uram, de szüleimet otthon hagytam kis falunkban, nem tudják, mi van velem. KIRÁLY: Majd futrát küldök, és elhozatom őket ide. Gyere, kislányom, ismerd meg ezt a hős ifjút, aki megmenti országunkat minden rossztól! /Bejön a királylány, megáll. Nézi a fiút, még köszönni is elfelejt./ PÉTER: Köszöntelek, szép királykisasszony! Nevem Nyírfa Péter. Örömömre szolgál, hogy megismerhetlek. KIRÁLYLÁNY: Köszöntelek én is téged! Milyen jó, hogy ilyen daliás lovagok vannak még e Föld kerekén! Gyere, Péter, megmutatom a szállásodat! /Péter és a királylány kimennek./

12

5. jelenet Szín: Királyi palota. Másnap reggel. Péter besétál a színpadra. PÉTER: Gyönyörű ez az ország, s még szebb a királylány!.. De ne álmodozzunk…! Hogy is jövök én hozzá? /A király jön és csodálkozva tekint körül./ KIRÁLY: Jó reggelt, Péter fiam! PÉTER: Jó reggelt, felséges királyom! Úgy gondoltam, nem is kell ide hadsereg, hogy béke legyen ebben az országban, megteszi egy varázsige is! Abrakadabra, változzon ország és népe, legyen boldogság, jólét, béke! KIRÁLY: Mi történt, Péter fiam? PÉTER: Felséges királyom, mától béke és boldogság honol országodban. Nyugodtan uralkodhatsz. KIRÁLY: Uralkodnék én szívesen, de nehéz már nekem ez a feladat, elfáradtam az eddigi örökös háborúskodásban. PÉTER: Felséges királyom, van egy gyönyörű leánya, bízza rá az uralkodást! KIRÁLY: Van, van, szép is, igaz. De fiam nincsen. Pedig úgy illene, hogy férfi vigye tovább az uralkodás gondját, baját, örömét. PÉTER: Cseppet se búsuljon, bízza csak a lányára az országot, meglátja, jó kezekbe adja! /Jön a királylány./ KIRÁLYLÁNY: Édesapám, hallottam, miről beszéltek. Nyugodjon meg, nem marad férfi nélkül a trónja! Szívesen megosztom Péterrel, ha ő is elfogadja. PÉTER: /Meglepődik/ Szívem hevesebben ver, amióta megláttalak. Megvívnék egy sereggel is, ha kell, de a kezedet kérni mégsem volt bátorságom. KIRÁLY: Péter fiam! Áldásom rátok, legyetek nagyon boldogok! KIRÁLYLÁNY: Igen, jó apám, ha megérkeznek Péter szülei, meg is tarthatjuk a hetedhét országra szóló menyegzőt. KIRÁLY: Itt is vannak, kezdődhet a lakodalom! /Kezdődik a vígasság./

13

Birch-wooden-puppet Peter Act 1 Scene: The owner’s house. OWNER: Well, my dear wife, I was thinking. WIFE: What about, my dear husband? OWNER: I am going to the forest. WIFE: Why? OWNER: We have food, house, warm bed, but unfortunately we haven’t got a child. I thought about carving one from wood. WIFE: /laughs/ Then go if you want. See you soon. OWNER: Good -bye. WIFE: I will cook some delicious meal. I’m sure he’ll be hungry when he comes home. /The wife fusses around the house. The owner arrives home, and seems happy./ WIFE: My dear husband, Come and have dinner! OWNER: Could you set the table for 3, my darling! I’ve brought home our son! WIFE: Our son?! From where? OWNER: Look, I carved him from the most beautiful tree of the forest. Do you like him? Let’s call him Peter. WIFE: How cute! Welcome home, my dear son! /They have dinner, during it they watch the child, who finally comes to life./ PETER: I came to life because the tree he had carved me from, was magic! OWNER: A miracle has happened! WIFE: Unbelievable! OWNER: Thank you, my God! WIFE: Let me nurse you! /The wife puts Peter in bed, sings him a lullaby./ WIFE: Sleep, sleep, little child. I’ll always look after you. Act 2 Scene: The owner stands on one side of the stage, and the field is on the other side. Next morning. The ox waits on the edge of the stage. PETER: Dear parents! From now on I’ll work in the field and the forest. WIFE: Take care, my love. /Peter goes to the other side of the stage, and casts a spell./ 14

PETER: Abracadabra, my little steer go swiftly. /The ox goes round rapidly, then goes home with Peter./ OWNER: My dear, how could you do so much work? PETER: Dad, I have magic power. Look! Abracadabra! Well, give me some wine not only water. /He goes to the well, waves his hand, from one part of the well flows water, from the other part: wine./ OWNER and WIFE: Oh my God! /Indicate that the seasons change./ PETER: Parents, winter comes, there’s no work to do here. I would like to go to the town to help others. WIFE: It is very kind of you! OWNER: Go, if you want but don’t forget us! /They hug each other, Peter takes off./

Act 3 Scene: Marketplace. They sell their merchandise. SELLER 1: Boots, for sale! SELLER 2: Sausages for sale! SMITH: Here-here, only for 8 Euros! PETER: Mr. Smith! Could you give me the first sword you made? 15

SMITH: Oh.. it’s rusty. But look! You can choose golden, silver and diamond swords. PETER: I want the old, rusty one. SMITH: Here you are. It’s free. /Soldiers marching./ SOLDIER 1: Wow, a beautiful pair of boots! You’re lucky, Sir. You can give them to me free. /Laughs./ SOLDIER 2: Let’s take some bread and sausage, too! SOLDIER 1: Don’t forget about the wine! SOLDIER 2: That’s right! SELLER 2: But Sir! Why are you taking it free? How can we make a living? PETER: Hey, soldiers! Put those goods back, if you don’t want to get into trouble. SOLDIER 1: /Laughs./ Who are you? How dare you?! PETER: I’m Peter Birch and I can’t stand bad guys! SOLDIER 2: Then don’t look at us! SOLDIER 1: Hahaha… I want a new sword. Smith, give it to me! PETER: You wanted me to do this. /Peter claps, the wind blows the soldiers away./ SMITH: Thank you! SELLER 2: Let me give you something as a present, we’re so grateful! Act 4 Scene: Royal palace. The king is sitting on his throne. KING: Who are you, boy? What brought you here? PETER: Your majesty, can I tell you my problem? There’re a lot of poor people living in your country. Some try to make a living from farming, some from trade, but you and your soldiers steal our things. Please help your people to live safer life! KING: Who are you with this brave heart? PETER: My father carved me from a birch tree to be his son. I have special power which I use only for good things. KING: I like the way you speak. Be my captain! PETER: All right, but I left my parents at home, and they don’t know where I am. KING: I’ll send someone to bring them here. Come, daughter, and meet this brave man who will save our country from the bad. /The princess comes, then stops. When she looks at Peter, she can’t say a word./ PETER: Hello, my name is Peter Birch. Nice to meet you, princess. PRINCESS: Nice to meet you. Come Peter, let me show you your room. /Peter and the princess leave./ 16

Act 5 Scene: Royal palace. The next morning. Peter walks to the stage. PETER: The princess is beautiful! But let’s not dream! /The king comes, looks around suprised./ KING: Good morning, Peter! PETER: Good morning, my lord! I think we don’t need the army in peace, a magic word could be enough. Abrakadabra, let the land change, bring happiness, wellness, and peace! KING: What happened, Peter? PETER: Your majesty, from now on, there will be peace and happiness in your country. KING: I am so happy to hear it but I am too old to rule this country. PETER: Your majesty, you should let your beautiful daughter rule! KING: She’s beautiful, but a man would be better. PETER: Don’t worry, Sir, just give the kingdom to your daughter, and you’ll see, she’s going to do her job well. /Princess comes./ PRINCESS: I will gladly share the throne with Peter, if he accepts it. PETER: /Gets suprised./ I am not brave enough to pop the question to you. KING: Peter! Don’t be afraid. God is with you. Be happy! PRINCESS: Daddy, when Peter’s parents arrive, we can start the wedding ceremony. KING: They’re here. Let’s start the reception! /The ceremony begins./

17

Kakaska és Jércike

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt, el akarta nyelni, megakadt a torkán, elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát: - Eredj, kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt megfúlok a kökénytől. Elment a kaks a kúthoz. - Kút! Adjál nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől. - Nem adok biz én, míg nekem a fától zöld gallyat nem hozol! Elment a kakaska a fához. Fa! Adjál nekem zöld gallyat, zöld gallyat adom kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől. - Bizony nem adok én – felel neki a fa –, míg nekem a szép leánytól koszorút nem hozol! Elment a kakaska a szép leányhoz. - Szép leány! Adjál nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem zöld ágat, zöld ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől. - Bizony nem adok én, míg neke ma vargától cipőt nem hozol! Elment a kakaska a vargához. 18

- Varga! Adjál nekem cipőt! Cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút, koszorút adom fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől. - Bizony nem adok én, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol! Elment a kakaska a molnárhoz. - Molnár! Adjál nekem csirizt, csirizt adom vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt adom szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől. - Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol. Elment a kakaska a disznóhoz. - Disznó! Adjál nekem hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád nekem csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől. - Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem hozol. Elment a kakaska a szolgálóhoz. - Szolgáló! Adjál nekem moslékot, moslékot viszem disznónak, disznó ád érte hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád érte csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád érte cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől. A szolgáló adott neki moslékot, moslékot vitte disznónak, disznó adott neki hájat, hájat vitte molnárnak, molnár adott neki csirizt, csirizt vitte vargának, varga adott neki cipőt, cipőt vitte szép leánynak, szép leány adott neki koszorút, koszorút vitte fának, fa adot neki ágat, ágat vitte kútnak, kút adott neki vizet, vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt a kökénytől. Ha a pityike meg nem fulladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

19

The cock and the pullet Once upon a time, there were in the World a little cock and a pullet. When they were scraping on the rubbish tip, the pullet found a grain of blackthorn, she wanted to eat it, but it got stuck in her throat, and she was to suffocat, so she requested the cock: - Go, my cock, bring me water from the well, please, because I will be suffocated. The cock went to the well. - Well! Give me water, I will bring water to pullet, because she will be suffocated of the blackthorn. - No, I don’t give you until you bring me a green stick from the green tree. The cock went to the tree. - Tree! Give me a green stick I’ll bring green stick to the well, the well will give me water and I’ll bring it to the pullet, because she will be suffocated of the blackthorn. - Of course I won’t give it – said the tree for him – until you bring me wreath from the beautiful girl. The cock went to the beautiful girl. - Beautiful girl! Give me wreath, I’ll bring the wreath to the tree, the tree will give me green stick, I’ll bring it to the well, the well will give me water, I’ll bring it to pullet, because she will be suffocated of the blackthorn. - Of course I won’t give it to you until you bring me shoes from the shoemaker. The cock went to the shoemaker.

Cassuti Sofia (7.b)

20

- Shoemaker! Give me shoes! I’ll bring it to the beautiful girl, the beautiful girl will give me a wreath, I’ll bring the wreath to the tree, the tree will give me a green stick, I will bring the green stick to the well, the well will give me water and I’ll bring it to my pullet, because the pullet will be suffocated of the blackthorn. - Of course I won’t do it, if you don’t bring me paste from the miller. The cock went to the miller. - Miller! Give me pasta! I’ll give it to the shoemaker, the shoemaker will give me shoes, I’ll bring it to the beautiful girl, the beautiful girl will give me a wreath, I’ll bring the wreath to the tree, the tree will give me a green stick, I’ll bring the green stick to the well, the well will give me water and I’ll bring it to my pullet, because the pullet will be suffocated of the blackthorn. - Of course I won’t do it, until you give me leaf from the pig. The cock went to the pig. - Pig! Give me a leaf! I’ll bring it to the miller, the miller will gives me pasta, I’ll bring it to the shoemaker, the shoemaker will give me shoes, I’ll bring it to the beautiful girl, the beautiful girl will give me a wreath, I’ll bring the wreath to the tree, the tree will give me a green stick, I’ll bring the green stick to the well, the well will give me water and I’ll bring it to my pullet, because the pullet will be suffocated of the blackthorn. - Of course I won’t give it until you bring me swill from the servant. The cock went to the servant. - Servant! Give me swill, I’ll bring it to the pig, the pig will give me leaf, I’ll bring it to the miller, the miller will give paste, I’ll bring to the shoemaker, the shoemaker will give me shoes, I’ll bring it to the beautiful girl, the beautiful girl will give me a wreath, I’ll bring the wreath to the tree, the tree will give me a green stick, I’ll bring the green stick to the well, the well will give me water and I’ll bring it to my pullet, because the pullet will be suffocated of the blackthorn. The servant gave swill to the cock, he brought it to the pig, the pig gave leaf to the cock, the cock brought it to the miller, the miller gave a paste to the cock, the cock brought it to the shoemaker, the shoemaker gave shoes to the cock, the cock brought it to the beautiful girl, the beautiful girl gave the wreath to the cock, the cock brought it to the tree, the tree gave a green stick to the cock, the cock brought it to the well, the well gave water to the cock, the cock brought it to the pullet, but the pullet suffocated of the blackthorn. If the pullet hadn’t been suffocated my story would have gone on.

21

CSEH MESÉK

Český Těšin

22

Három dió Hamupipőkének Hamupipőke egy nagy farmon élt mostohaanyjával és mostohatestvérével, Dórával. Amikor Hamupipőke apja meghalt, a mostohaanyja már nem viselkedett vele kedvesen és Hamupipőke szolgálója lett a mostohaanyjának és a mostohatestvérének. A mostohaanyja a legpiszkosabb munkákat bízta rá, és ezért hívja mindenki Hamupipőkének. Hamupipőke legközelebbi barátai Vincek, a kocsis, Jurasek, a ló és Rozarka, a bagoly volt. Egy nap az egész farm egy előkelő látogatásra készült. Mint minden évben, a király és a királyné a herceggel együtt érkeztek. De a mostohaanya nem szerette volna, hogy Hamupipőke is üdvözölje a királyi látogatókat. Összekeverte a borsót és a hamut a földön és megparancsolta Hamupipőkének, hogy válogassa ki őket két különböző tálba. A szomorú Hamupipőke elkezdte őket szétválogatni. Ekkor néhány kedves galamb berepült az ablakon és segítettek Hamupipőkének válogatni. Elhatározta, hogy kimegy az erdőbe lovagolni a lovával, Jurasekkel. A királyi kíséret megérkezett a farmra a királlyal és a királynővel, de a herceg nem volt velük. Elment a barátaival Kamillal és Vincekkel vadászni az erdőbe. És ott Hamupipőke találkozott a herceggel. Meg merte őket akadályozni abban, hogy megöljenek egy szarvast. Elbújt és nevetett rajtuk, nem tudván, hogy ők a herceg és a barátai. Elhatározta, hogy ellovagol a herceg lován. A király és a királyné mérgesek voltak, hogy a herceg elment a barátaival és így szólt a király: „Itt az idő, hogy a herceg megházasodjon! Rendezünk egy bált, ahol a hercegnek ki kell választania a feleségét!" És meghívták a mostohát és a lányait is.

Metz Rebeka Diana (5.b)

Rögtön a következő napon a mostoha elküldte Vinceket, a kocsist a városba, hogy vegyen anyagot a ruháknak és néhány ékszert. De csak neki és Dórának. Nem akarták elvinni Hamupipőkét a bálra magukkal. Úton a város felé Vincek találkozott Hamupipőkével, aki 23

épp mosott a hideg folyóban. Megkérdezte, hogy mit hozzon neki a városból. Tudta, hogy szomorú, amiért nem tud menni a bálra. „Bármit, ami az utadba kerül" – mondta. És tényleg, vissza a farm felé vezető úton három dió esett Vincek orrára. Odaadta őket Hamupipőkének. Hamupipőke eldugta egy kis dobozba, és berakta egy tárolóba, ahol Rozarka, a bagoly élt. Egy nap kinyitotta a dobozt és kivette belőle a három diót. A diók közül egy leesett a földre. A dió elrepedt, és Hamupipőke meglepődött, amikor meglátott egy vadászruhát és egy számszeríjat. Felvette a ruhát és kilovagolt az erdőbe. Ott megint találkozott a herceggel. Egy királyi vadászversenyt tartottak, ahol a vadászok közül a legjobb megkapja a herceg gyűrűjét. Egy sólyom tűnt fel az égen, de senki nem próbálta lelőni, tudván hogy túl magasan van. De Hamupipőke lelőtte a madarat, és a meglepődött herceg neki adta a gyűrűt. Mielőtt a herceg ki tudta volna deríteni, hogy ki az ismeretlen vadász, Hamupipőke elment. A királyi bál napján Hamupipőke megrepesztette a második diót, és egy gyönyörű ruha és cipő jelent meg. Felöltözött és elhatározta, hogy ellovagol a bálra, fátyollal az arcán belépett a táncterembe. Gönyörű volt – ahogy a herceg meglátta, rögtön beleszeretett, és egész éjjel csak vele táncolt. – Ki vagy te? – kérdezte a herceg. – Most találtam meg a feleségemet, kérlek, mutasd meg az arcod! De Hamupipőke magán tartotta a fátylat. – Kedves herceg, amikor képes leszel válaszolni a rejtélyemre, akkor leszek a feleséged – mondotta. – Mi a rejtély? – kérdezte a herceg. – Van egy lány, hamuval az arcán, de nem kéményseprő. Van egy lány vadászruhában, tollakkal a kalapján és számszeríjjal a kezében, de nem vadász.. és van a lány gyönyörű ruhában, fátyolban és cipőben, aki nem hercegnő. Kedves herceg, ki ő? A herceg zavartan nézett. – Amikor tudod a választ, hozzád megyek feleségül! – mondta Hamupipőke, és elhagyta a tánctermet. Ahogy futott, elvesztette az egyik cipőjét a kastély lépcsőjén. Felült a lovára és visszalovagolt a farmra. Egy perccel később a meglepett herceg utána rohant. Minden, amit talált a kiscipő volt a lépcsőn. De Hamupipőke már nem volt ott. A herceg felszállt a lovára a barátaival és elkezdték keresni. Hamarosan a barátaival a herceg a farmra ért. De hogyan találják meg őt? Nagyon sok hölgy volt ott és nem tudta, hogy néz ki az ismeretlen lány. „Mit tegyek?” – Próbálják fel a cipellőt! – mondta a barátja. – Elveszem a lányt, akire illik a cipő. – mondta a herceg. Minden hölgy a farmról felpróbálta a cipőt, de egyikükre se volt jó. A cipellő túl kicsi volt. – Tényleg minden nő felpróbálta a cipőt? – kérdezte szomorúan a herceg. – Nem. Van itt még egy lány. Hamupipőke! – kiáltotta a kocsis Vincek. – Találd meg! – mondta a herceg és az összes ember körülötte elkezdte keresni. A mostohaanya, aki már visszatért a bálból Dórával, meglátta Hamupipőkét és titokban odafutott hozzá, bezárta a szobájába és elvette a ruháját. Egy perccel később megjelent a herceg előtt Dórával, aki Hamupipőke ruháját viselte, fátyollal az arca előtt. 24

– Itt van a feleséged kedves herceg! – mondta a mostoha. – Add neki a gyűrűt! Azt ígérted, hogy elveszed! – Kérlek, mutasd az arcodat, kedves hercegnő! – mondta a herceg. – Nem, nem! Kicsit szégyenlős... De láthatod, hogy ez ő! A ruha, a fátyol, minden ugyanúgy néz ki, mint a bálon! – mondta a mostohaanya. – Hmm.. Azt akarom, hogy próbálja fel a cipellőt! – válaszolta a herceg. Abban a pillanatban a dühös mostohaanya Dórával beszállt a kocsiba és elhagyták a farmot. A herceg követte őket, nem akarta elveszíteni a hercegnőt. A kocsi túl gyorsan hajtott és beleesett a tavacskába a farm mögött. A herceg segített Dórának kimászni a tóból, és rájött, hogy ez nem az a lány, akivel ő táncolt a bálon. Ugyanakkor Hamupipőke elhatározta, hogy kijut a szobából és odament Rozarka, a bagoly fészeréhez. A bagoly rámutatott a dobozra, benne az utolsó dióval. – Szabad? Ez az utolsó.. – gondolta Hamupipőke. Leejtette a földre a diót, egy gyönyörű fehér ruha jelent meg. – Rozarka! Ez az esküvői ruhám! – mondta Hamupipőke és boldogan felvette a ruhát. A szomorú herceg visszatért a farmra, abban a hitben, hogy elvesztette a hercegnőjét. De abban a pillanatban Hamupipőke feltűnt a lován, az esküvői ruhában. – Igen, ez az én hercegnőm! – kiáltotta a herceg. Közelebb ment és feladta rá a cipőt. Tökéletesen illett rá. – Kérlek légy a feleségem kedves hercegnő! – mondta a herceg. – Mi a válasz a rejtélyemre kedves herceg? – kérdezte Hamupipőke. – Hamu az orcáján.. vadász az erdőben.. és egy lány gyönyörű ruhában.. Ez mind te vagy Hamupipőke! Találkoztam veled az erdőben, amikor elvitted a lovamat, neked adtam a legjobb vadásznak járó gyűrűt, és el akarlak venni akkor is, ha tudom, hogy te nem hercegnő vagy, csak Hamupipőke. Ez a boldog vég. A herceg elvette Hamupipőkét és boldogan éltek a kastélyban, amíg meg nem haltak.

25

Three nuts for Cinderella Cinderella lived on a big farm together with her stepmother and stepsister called Dora. When Cinderella’s dad died, stepmother stopped behaving nicely to her and Cinderella became a maid for her stepmother and stepsister. Stepmother was giving her the dirtiest work and that’s why everyone called her Cinderella. The closest Cinderella’s friends were the coachman Vincek, the horse Jurasek and the owl called Rozarka. One day the whole farm was preparing for a noble visit. Like every year the King and the Queen together with the Prince should arrive. But stepmother did not wish Cinderella to welcome the Royal visitors. She mixed peas and cinder together on the floor and ordered Cinderella to sort it into two separate bowls. Sad Cinderella started sorting. But kind pigeons flew in through the window and helped Cinderella with sorting. She decided to go for a ride to the forest with her horse Jurasek. The Royal suite with the King and Queen came to the farm, but the Prince was not there. He ran away with his friends Kamil and Vitek hunt to the forest. And there Cinderella met the Prince. She dared to stop the hunters from killing a deer. She hid and laugthed at them, not knowing that it’s the Prince and his firends. She even managed to ride away on the Prince’s horse. The King with the Queen were angry that the Prince ran away and the King said: „ it is the time to marry the Prince! We will organize a Royal ball where the Prince should choose his wife!“ He also invited the stepmother with her daughters. Right the next day stepmother sent Vincek, the coachman, to the town to buy the fabric for dresses and some jewellery. But only for her and Dora. They did not want to take Cinderella to the ball with them. On the way to the town Vincek met Cinderella doing the laundry in the cold stream. He asked her what she wants to bring back from the town. He knew that she is sad, because she couldn‘t come to the ball. „Whatever what flips your nose“ she said. And really, on the way back to the farm three nuts fell on Vincek’s nose. He gave them to Cinderella. She hid them to the box in the little shed where the owl Rozarka lives. One day she opened the box and took out the three nuts. One of them fell on the floor. The nut cracked and surprised Cinderella saw a hunting suit with a crossbow. She put the suit

Bogár Kata (5.b) 26

on and rode to the woods on her horse. And there she saw the Prince again! There was a Royal hunting contest and the best of all hunters will get the Prince’s ring. A falcon appeared in the sky, but no one tried to hit it thinking that the bird is too high. But Cinderella shot the bird and the amazed Prince gave her the ring. Before the Prince could find out who is the unknown hunter, Cinderella left. On the day of the royal ball Cinderella cracked the second nut. There was a beautiful dress and shoes. She dressed up and decided to ride to the ball. With a veil over her face she entered the dancing hall. She was so beautiful that when the Prince saw her, he fell in love with her immediatelly and danced only with her the whole night. „Who are you?“ asked the Prince. „I have just found my wife! Please show me your face“ But Cinderella keept the veil. „Dear Prince, when you will be able to answer my riddle, I will become your wife.“ she said. „What is the riddle?“ asked the Prince. „There is a girl with the cinder on her cheeks, but she is not a chimney-woman…., there is a girl in a hunting suit, with hat with feathers and the crossbow in the hands, but she is not a hunter…. and there is a girl in a beautiful dress, veil and shoes, but she is not a princess, dear Prince…. Who is she?“ Prince looked puzzled. „When you know the answer, I will marry you!“ said Cinderella and left the dancing hall. As she ran, she lost one of her beautiful little slippers on the castle steps. She got onto her horse and rode back to the farm. A moment away surpriced Prince ran after her. All he found was the little slipper on the steps. But Cinderella was away. He got on his horse and with his friends they started to look for her. Soon the Prince with friends got onto the farm. But how to find her? There were a lot of women, but he did not know how the unknown girl looks like. What to do? „Try the slipper.“ said his friend. „I will marry the girl to which this slipper fits!“ said the Prince. All ladies from the farm tried the slipper, but none of them was able to put the slipper on. The slipper was very small. „Did really every women tried the slipper?“ asked the sad Prince. „No! There is one more girl! Cinderella!“ shouted the coachman Vincek. „Find her!“ said the Prince and all people around started to look for her. Stepmother, who already came back from the ball with Dora, saw Cideralla first, ran secretly to her, locked her in the room and took her dress. In a minute she appeared in front of the Prince with Dora dressed in Cinderella’s clothes, with the veil over her face. „Here is your wife, dear prince!“ stepmother said. „Give her the ring! You promised to marry her!“ „Please show me your face, dear princess.“ said the Prince. „No, no! She is a bit shy… But you see it is her! The dress, the veil.. everything look the same like at the ball!“ said the stepmother. 27

„Hmm… I want her to try the slipper on!“ answered the Prince. Right that moment furious stepmother with Dora got to the coach and left the farm. Prince followed them. He did not want to lose the pricess. The coach rode too fast and felt to the pond behind the farm. The prince helped Dora to get out of the pond and found out that it is not the girl he danced with on the ball. At the same time Cinderella managed to get out of the room and she went to the shed with the owl Rozarka. The owl poited to the box with the last nut left. „Shoul I? That is the last one…“ thought Cinderella. She dropped the nut on the floor. A beautiful white dress appeared. „Rozarka! That is wedding dress!“ said Cinderella happily. She put the dress on. Sad prince got back to the farm believing that he lost his princess. But that moment Cinderella appeared riding on the horse in the wedding dress. „Yes, that is my princess!“ shouted the Prince. He came closer and put the slipper on her foot. It fitted perfectly. „Please, become my wife, dear princess!“ said prince. „What is the answer to my riddle, dear Prince?“ answered Ciderella. „Cinder on her cheeks… hunter in the woods… and a girl in a beautiful dress.. that is all you – Cinderella! I met you in the woods when you took my horse, I gave you the ring for the best hunter and I want to marry you, even when I know, that you are not the princess, but Cinderella!“ That is the happy end. The Prince married Cinderella and they lived in the castle happily ever after.

28

Piroska és a farkas Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki az anyukájával lakott egy kis házban, közel az erdőhöz. Nagyon szerette a kis piros kalapját viselni, ezért az emberek Piroskának hívták. Volt egy nagymamája, aki egyedül lakott az erdőben. Piroskának az anyukája nem engedte, hogy az erdőn keresztül egyedül menjen, mert ott lakott a borzalmas farkas. Emiatt elkerülte az erdőt és inkább a szélén virágot és epret szedett, lepkéket fogott. Egyszer az anyukája azt mondta: – Ma van a nagymama születésnapja, menj és vidítsd fel! Készítettem neki sütit és pudingot. – Piroska anyukája összekészített egy kis kosarat borral, sütivel, pudinggal és egy csokor virággal. Hozzárakott egy szalagot és azt mondta: – Add át az üdvözletemet a nagymamának, én is boldog születésnapot kívánok neki! Kérdezd meg, mikor jön el hozzánk. Emlékezz, ne térj le az útról, mert a gonosz farkas ott lakik, egyenesen a nagyihoz menj, és ne vesztegesd az időd! – Igen, anya! Elviszem a kosárkát és nem térek le az útról. Piroska átment a réten, kergette a pillangókat, és boldogan ugrált. Epret szedett és hirtelen már az erdőben is volt. – Mi az a piros folt ott? Hatalmas epreknek kell lenniük – mondta. – Csak egy kicsit megnézem őket és visszafordulok az ösvényre. Hirtelen egy hatalmas farkas állt előtte, ami a semmiből bukkant fel. -- Szia kutyuska! – üdvözölte Piroska. – Szia Piroska! – mondta rekedt hangon, örülve hogy a kislány nem ismerte fel. – Merre mész a kis kosaraddal? – Nagymama szülinapja van ma, itt lakik az erdő mögött. Felköszönteni megyek és viszek neki egy kis sütit, pudingot, és bort. Várj, talán neked is tudok adni egy kicsit! – Oh nem, a kutyák nem esznek süteményt, ha van egy húsdarabod akkor azzal kínálj meg – azzal elköszönt és a nagymama házához futott. Udvariasan kopogott az ajtón. Kopp-kopp. – Ki kopogtat az ajtómon? Az én Piroskám az? – kérdezte a nagymama. – Én vagyok nagymama – mondta a farkas lágy hangon. – Miért van ilyen furcsa hangod? – csodálkozott a nagymama. – Kicsit megfáztam – suttogta a farkas, félve hogy felismerik. Nagymama kinyitotta az ajtót, erre a farkas felugrott és hamm bekapta a nagymamát. A nagymama köddé vált. A farkas bemászott az ágyába és felvette nagymama főkötőjét, kinyitott egy könyvet és várta Piroskát. Kopp-kopp, kopogott valaki az ajtón. – Te vagy az Piroska? Gyere be, elkaptam valamilyen betegséget és nem tudok kikelni az ágyamból – siránkozott a farkas. Milyen furcsa hangja van ma a nagymamának – gondolta Piroska. – Csúnyán megfázhatott. – Kellemes délutánt nagymama! Édesanyám is üdvözletét küldi és boldog születésnapot kíván neked,ezeket a virágokat küldi, meg kis pudingot és bort.. jaj és még ezeket a mákos

29

finomságokat!! – Azzal puszit akart adni, amikor hirtelen megállt. – Nagymama, miért ilyen nagyok a füleid? – Hogy jobban halljalak gyermekem – mondta a farkas. – Milyen hatalmas szemeid vannak! – csodálkozott Piroska. – Igen, hogy jobban lássalak édesem – suttogta vékony hangon az álnagymama. Most már látta Piroska, hogy valami furcsa dolog történt… – Milyen jó fogaid vannak – mondta aggódó hangon. – Azért, hogy megegyelek! – üvöltötte a farkas és felfalta Piroskát, a piros kis sapkájával együtt. A farkas bemászott az ágyba, mert nagyon fájt a hasa és azonnal el is Doszpoly Anna (7.a) aludt. Nem sokkal később a vadász elment nagymama házához. Ő is fel akarta köszönteni, de mielőtt kopogtathatott volna az ajtón, szörnyű horkolást hallott. – Ez biztos, hogy nem a nagymama, valaminek történnie kellett – mondta magának a vadász és elővett egy nagy kést. Lassan kinyitotta az ajtót és meglátta a farkast elterülve az ágyon, amint hangosan horkolt. Amikor a vadász meglátta a farkas felfújt hasát, habozás nélkül felvágta. Először Piroska jött ki, majd nagymama követte. A farkas még mindig aludt. Megtöltötték a farkas hasát kövekkel és összevarrták. Amikor a farkas felkelt, egy kis vizet akart inni. Előre hajolt és a kövek behúzták őt a vízbe és megfulladt. Ezután minden jóra fordult, nagymama kávét főzött és kakaót készített Piroskának és mindannyian jóízűt falatoztak az anyukája pudingos és mákos süteményéből.

30

Little Red Riding Hood Once upon a time there was a little girl who lived with her Mum in a little house near the wood. She loved to wear a cute red hat which was called a „riding hood“, so people started to call her „Little Red Riding Hood“. She had a Grandmother living alone behind the wood. Little Red Riding Hood was not allowed to walk to her Grandma across the wood as a terrible Wolf lived there. So she always passed the wood, plucking flowers, chasing butterflies and picking strawberries at the wood´s edge. Once her Mum said:“ It´s Grandma´s birthday today, go to see her and cheer her up. I made some custard and cakes.“ And Mum prepared a basketful with a bottle of wine, custard and the cakes and plucked a bunch of flowers in the garden. She attached a bow to it and told Little Red Riding Hood: „Say hello from me, many happy returns, and ask Grandma to visit us soon. But remember! Not that you walk across the wood, you might lose your way and you know well that the Bad Wolf lives there! Go straight to your Granda and do not linger about.“ „Yes, Mum, I shall convey it all I won´t lose my way, neither enter the wood“, called Red Riding Hood. When she crossed the meadow, she was running after butterflies for a while the just jumping merrily, her legs like little dancing flames. She picked strawberries and suddenly she was in the wood. „What are those red specks there, they must be huge strawberries“, thought she. „Just a little further and then I go back to the path,“ she said to herself. All of a sudden a terrifying Big Wolf stood before her, as if emerging out of nowhere. „Hello, Doggy,“ Little Red Riding Hood greeted him. „Hello, Little Red Riding Hood,“ spoke the Wolf in a rasping voice, happy the girl did not recognise him. „Where are you heading for with your basket?“ „It´s Grandma´s birthday today, she lives right blind this wood, I am going to cheer her and give her some cakes… and custard… and wine… Wait, I shall give you one of these. „Oh no, dogs do not eat cakes, if you had a chunk of meat that is to say…“ he said good bye and ran to Grandma´s house. He knocked at the door gently tap, tap. „Who is knocking at my door? Is it my Little Red Riding Hood?“ Grandma asked. „It is me, Grandma“, said the Wolf in a soft voice. „What a strange voice you have, Riding Hood”, Grandma wondered. „I caught a bit a cold“, the Wolf whispered, worried of being recognised after all. When Grandma opened the door, the Wolf jumped, snapped and swallowed Grandma like nothing. Then he climbed into the bed, put on Grandma´s bonnet, opened a book and waited for Little Red Riding Hood. Tap, tap, someone knocked at the door. „Is that you, Little Red Riding Hood? Just come in, I am somewhat ill and cannot get out of my bed“, the Wolf squealed.

31

„What a strange voice Grandma has today,“ thought Litte Red Riding Hood. „She must have caught some bad cold.“ „Good afternoon, Grnadma,“ said she and started: „Mum is saying hello, sending you these flowers for your birthday, some custard and wine… and also these poppy seed cakes. „ She wanted to wish Grandma happy bitrhday and give her a big kiss, but suddenly she paused: „Grandma, what great ears you have got!“ „It is to hear the better my child,“ squealed the Wolf. „Dear me, what great eyes you have got!“ Red Riding Hood wondered. „It is to see the better my child,“ false Grandma screeched. By now Little Red Riding Hood saw that something was wrong. „What great teeth you have got!“ said she in a worried thin voice. „It is to eat you up!“ bellowed the Wolf and devoured Little Red Riding Hood including her little red hat. Then the Wolf climbed into the bed and having a heavy stomach he fell asleep immediately. The hunter walked past the Grandma’s house soon afterwards. He wanted to say happy birthday to her but before he could knock on the door he heard someone snoring terribly. „That is not going to be the Grandma, something must have happened“ – said the Hunter to himself and pulled out a large knife. He opened the door slowly and saw the Wolf sprawled in the bed and snoring heavily. When the Hunter saw Wolf’s bloated stomach he opened it with his knife without hesitation. First Little Red Riding Hood came out and good Grandma followed. The Wolf went on sleeping. So they filled the Wolf’s stomach with stones and stitched it up. When the Wolf woke up he wanted to drink some water. He leant forvard the heavy stones pulled him in the water and the Bad Wolf drowned. As everything turned out so well Grandma made coffee, cocoa for Little Red Riding Hood and they all enjoyed Mum’s custard and poppy seed cakes.

Zsanda Anna (7.a) 32

A kis kunyhó (Boudo Budko) NARRÁTOR: Az erdőben állt egy szép kis kunyhó. Egy egér talált rá. EGÉR: Ó, ez egy gyönyörű kunyhó, én itt fogok élni! (bemegy) BÉKA: (jön) Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, az egér. És te ki vagy? BÉKA: Én vagyok a béka. Engedj be! EGÉR: Gyere be!

ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus, és ki vagy te? SÜNI: Én egy sündisznó, engedj be! Bentről: Gyere be! BORZ: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó, és ki vagy te? BORZ: Én vagyok a borz, engedj be! Bentről: Gyere be!

NYÚL: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, az egér. BÉKA: Én, egy béka. És te ki vagy? NYÚL: Én vagyok a nyúl, engedj be!

KECSKE: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz, és ki vagy te? KECSKE: Én vagyok a kecske, hadd menjek be! Bentről: Gyere be!

Gubis Kata (2.b)

BÉKA-EGÉR: Gyere! ŐZIKE: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, egy nyúl. Ki vagy te? ŐZIKE: Én vagyok az őzike, engedj be! Bentről: Gyere!

KACSA: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz. KECSKE: Én, egy kecske, és ki vagy te? KACSA: Kacsa vagyok, hadd menjek be! Bentről: Gyere be!

MÓKUS: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike, és ki vagy te? MÓKUS: Én vagyok a mókus, engedj be! Bentről: Gyere be!

KUTYA: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus.

SÜNI: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. 33

SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz. KECSKE: Én, egy kecske. KACSA: Én, egy kacsa, ki vagy te? KUTYA: Kutya vagyok, engedj be! Bentről: Gyere!

KECSKE: Én, egy kecske. KACSA: Én, egy kacsa. KUTYA: Én, egy kutya. TEKNŐS: Én, egy teknős. VADDISZNÓ: Én, egy vaddisznó, és ki vagy te? PILLANGÓ: Én vagyok a pillangó, engedj be! Bentről: Gyere be!

TEKNŐS: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz. KECSKE: Én, egy kecske. KACSA: Én, egy kacsa. KUTYA: Én, egy kutya, és ki vagy te? TEKNŐS: Teknős vagyok, engedj be! Bentről: Gyere be!

MACSKA: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz. KECSKE: Én, egy kecske. KACSA: Én, egy kacsa. KUTYA: Én, egy kutya. TEKNŐS: Én, egy teknős. VADDISZNÓ: Én, egy vaddisznó. PILLANGÓ: Én, egy pillangó, és ki vagy te? MACSKA: Én egy macska, engedj be! Bentről: Gyere be!

VADDISZNÓ: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz. KECSKE: Én, egy kecske. KACSA: Én, egy kacsa. KUTYA: Én, egy kutya. TEKNŐS: Én, egy teknős, és ki vagy te? VADDISZNÓ: Én vagyok a vaddisznó, hadd menjek be! Bentről: Gyere!

MEDVE: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz. KECSKE: Én, egy kecske. KACSA: Én, egy kacsa. KUTYA: Én, egy kutya. TEKNŐS: Én, egy teknős. VADDISZNÓ: Én, egy vaddisznó. PILLANGÓ: Én, egy pillangó. MACSKA: Én, egy macska, ki vagy te? MEDVE: Én vagyok a medve, engedj be!

PILLANGÓ: Egy kis kunyhó, ki van bent? EGÉR: Én, egy egér. BÉKA: Én, egy béka. NYÚL: Én, a nyúl. ŐZIKE: Én, az őzike. MÓKUS: Én, egy mókus. SÜNI: Én, egy sündisznó. BORZ: Én, a borz.

NARRÁTOR: A medve benyomakodott a kunyhóba, de túl nagy volt. A kunyhó szétrepedt, az állatok szétfutottak, és építettek egy új kunyhót, éppolyan szépet, mint az előző. 34

The little shack (Boudo, budko) NARRATOR: In the forrest, there is a nice little shack. and a mouse goes around. MOUSE: Oh, this is a beautiful shack. I´ll live here (and goes inside). FROG (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. And who are you? FROG: I am a frog. Let me in. MOUSE: Come in.

FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel? HEDGEHOG: Me, a hedgehog. And who are you? BADGER: I am a badger. Let me in. From within: Come in.

HARE (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: I am a hare. Let me in. From within: Come in.

GOAT (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. And who are you? GOAT: I am a goat. Let me in. From within: Come in.

DOE (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. And who are you? DOE: I am a doe. Let me in. From within: Come in. SQUIRREL (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. And who are you? SQUIRREL: I am a squirrel. Let me in. From within: Come in.

DUCK (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat. And who are you? DUCK: I am a duck. Let me in. From within: Come in.

HEDGEHOG (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. And who are you? HEDGEHOG: I am a hedgehog. Let me in. From within: Come in.

DOG (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat.

BADGER (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. 35

DUCK: Me, a duck. And who are you? DOG: I am a dog. Let me in. From within: Come in.

DOG: Me, a dog. TORTOISE: Me, a tortoise. And who are you? BOAR: I am a boar. Let me in. From within: Come in.

TORTOISE (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat. DUCK: Me, a duck. DOG: Me, a dog. And who are you? TORTOISE: I am a tortoise. Let me in. From within: Come in.

BUTTERFLY (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat. DUCK: Me, a duck. DOG: Me, a dog. TORTOISE: Me, a tortoise. BOAR: Me, a boar. And who are you? BUTTERFLY: I am a butterfly. Let me in. From within: Come in.

BOAR (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat. DUCK: Me, a duck.

CAT (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog. HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog.

Vanya Lili Anna (3.b)

36

BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat. DUCK: Me, a duck. DOG: Me, a dog. TORTOISE: Me, a tortoise. BOAR: Me, a boar. BUTTERFLY: Me, a butterfly. And who are you? CAT: I am a cat. Let me in. From within: Come in.

HARE: Me, a hare. DOE: Me, a doe. SQUIRREL: Me, a squirrel. HEDGEHOG: Me, a hedgehog. BADGER: Me, a badger. GOAT: Me, a goat. DUCK: Me, a duck. DOG: Me, a dog. TORTOISE: Me, a tortoise. BOAR: Me, a boar. BUTTERFLY: Me, a butterfly. CAT: Me, a cat. And who are you? BEAR: I am a bear. Let me in. From within: Come in.

BEAR (coming): Little shack, who is inside? MOUSE: Me, a mouse. FROG: Me, a frog.

NARRATOR: The bear pushes into the shack, he is too big and the shack breaks up. The animals run away. They build a new little shack as beautifula as before.

37

LENGYEL MESÉK

Cieszyn

38

A három testvér – Cieszyn alapítása A távoli múltban, valahol a lengyel földeken, volt egy fából épült város, amely lakhelye volt Leszek hercegnek. A nemes herceg igazságosan vezette a birodalmát. Volt neki három fia: Bolko, Leszko és Cieszko. Ők voltak a büszkeségei és öröme a tiszteletreméltó hercegi párnak. A város lakói őszintén szerették a három fiút. A lakók szemet hunytak a hercegek bolondozása felett, akik sok felfordulást hoztak magukkal a nyugodt város életébe. Évek teltek el így. A három udvari bolondból bátor harcos és ügyes vadász lett. A kísérőikkel együtt egyre több időt töltöttek vadászattal, kiismerve így a helyi erdőt. Az ősi erdő a második otthonukká vált. Csak akkor tértek vissza a szülői városba a zsákmányukkal, ha nagyon fáradtak voltak, de akkor is csak egy rövid pihenőre. Egy júliusi estén Leszek herceg nem tudott elaludni, ezért felment a kastély tornyának a tetejére egy kis friss levegőt szívni. A csillagtalan égbolt látványa és a susogó szél, ami a várat körülvevő sűrű erdő fáinak a lombját megborzolta, megtöltötte az úr szívét nyugalommal. A halvány holdfény kiemelte a herceg alakját a sötétből, aki éppen gondolataiba merült. Hirtelen, a nyugati égbolton észrevett három fénylő csillagot. A hirtelen feltűnésük a csillagtalan éjszakán nagyon rejtélyesnek tűnt… talán valami jel volt az istenektől? Amíg a hunyorgó csillagokat vizsgálta, addig a fiaira gondolt: Bolszkora Leszkora és Cieszkora. Három csillag, pont, mint a fiaim – gondolta a herceg. Lehet, hogy megmutatja a jövőjüket egy távoli és ismeretlen országban… Rövid gondolkodás után intett az őreinek, hogy hozzák elé a fiait. Megmutatta a három távoli csillagot az álomittas hercegeknek és így szólt: Három csillagot látok, ahogy három

Sárvári Merse (6.a)

39

fiút magam előtt. Ezt a jelet bizonyára az istenek küldték. Amint a nap felkel a horizonton, mindannyian elindultok azokba az irányokba, melyeket a csillagjaitok jelöltek ki és csak akkor térhettek vissza, ha már lehullottak a levelek. Most menjetek, keltsétek föl társaitokat és készüljetek fel az utazásra, mert a hajnal közel. A nap első sugarainál a három fiú búcsút intett a hercegnek és a hercegnőnek, majd nyugatnak vették az irányt. Amikor már távol jártak a várostól útjaik szétváltak. Két nappal az elválást követően, már nem hallották egymás kürtszavait a távolból. Bár egyre távolabb és távolabb kerültek egymástól, időről időre a testvérek megfújták kürtjeiket, remélve, hogy a távolból választ kapnak rá. Utaztak tovább mélyebbre és mélyebbre az erdőben. Az utazással és kalanddal eltelt napok gyorsan tovaszálltak. A levelek lassan az ősz színeibe öltöztek, emlékeztetve a fiúkat az ígéretre, miszerint őszre visszatérnek apjuk városába. Lassan elvesztették a reményt, hogy találkoznak egymással az úton. Egy nap Leszek egy apró folyóhoz ért és úgy döntött ennek a folyását fogja követni az útján. Aznap a lovasok nem találtak forrást, de a folyó vizét sem ihatták, mert sáros volt az esőtől. Ahogy átvágtak az erdőn egy domb tövébe értek. A herceg előre ment, hogy a dombról jelt adjon Bolkónak és Cieszkónak. A három herceg továbbra is minden nap megfújta a kürtöt, bár válasz nem érkezett rá. Már Leszek is beletörődött a gondolatba, hogy nem látja a testvéreit, csak mikor visszaérnek az otthonukba. Sebesen haladt a csúcs felé, miközben azon gondolkodott, milyen kalandokban vesznek részt épp a testvérei. A csúcsról kicsiny forrást fedezett fel, mely a domb lábánál csobogott. Leereszkedett és leszállt a lováról, nagyot kortyolt a vízből, mely meglepően jó ízű volt. Magához hívta szomjazó társait és letáboroztak a forrás melletti tisztáson, hisz mind éhesek és fáradtak voltak. Mivel ő maga is kifáradt az egész napos utazásban elszundított, anélkül, hogy kürtjébe fújt volna. Ám mielőtt leszállt volna az est eszébe jutott, hogy elmulasztotta, így felkapaszkodott a domb tetejére és megfújta vadászkürtjét a négy égtáj felé és meglepetésére a távolból egy gyenge, de ismerős hang válaszolt hívására. Leszko, hogy méltóképp fogadhassa testvérét nagy máglyát rakatott és elkészítetett egy egész szarvast. A hangok az erdőből egyre hangosabbá és hangosabbá váltak és mindenki örömére hamarosan Bolko csapata bukkant fel a tisztást övező erdőből. Vidám köszöntésektől visszhangzott az erdő, de hamarosan mindenkinek eszébe jutott, hogy vajon Cieszko merre járhat. Amíg mindkét társaság a forrásnál pihent Bolko felderítői megvizsgálták a folyó szemközti oldalát. Az egyikük lovasok zajára lett figyelmes. A táborban nagy izgalom lett úrrá, vajon ellenség vagy barát közelít. Az erdő félhomályában nem lehetett kivenni a parancsnok arcát, aki a közeledő csapatot vezette. Az idegen leszállt a lováról és közelebb sétált. Amikor megszólalt nyilvánvalóvá vált, hogy az újonnan érkező nem más volt, mint Cieszko. A három testvér magán kívül volt az örömtől. Mindannyian hallgatták Cieszko történetét egy távoli, hegyvidéki országról, amit ő és társai rejtegettek több napon át. Aznap estére ő már választott helyet. Habár már alkonyodott, Cieszko társasága rájött, hogy felderítői találkoztak Bolko embereivel, akik vizsgálták a területet, hogy a testvéreihez rohanjon. Bolko, Leszko and Cieszko mind meglepődtek és megkönnyebbültek a találkozásukkor a hosszú távollét után. Boldogan és hosszasan ölelgették egymást és történetet meséltek egymásnak utukról míg felkelt a nap. Reggel Leszko testvéreivel együtt a társaságnak a következő utat jelölték ki: „Eldöntöttük, hogy mi nem megyünk tovább. Megpihenünk itt a forrás mellett, és amikor a nap harmadjára felkel, utunkat a város felé vesszük. De vissza fogunk jönni a forráshoz. Sok emberrel jövünk majd vissza és a találkozásunk örök emlékére egy várost fogunk ezen a 40

hegyen építeni. A várost Cieszynnek (a boldogságot megörökítve) fogjuk hívni, mivel ilyen boldogok vagyunk a találkozás miatt.” Mások azt mondják, hogy Cieszko neve azért lett része a város nevének, mert ő volt az utolsó, aki erre a gyönyörű tájra érkezett, s így teltek örömmel eme váratlan találkozás miatt. A legenda szerint ezen az emlékezetes őszön Bolko, Leszko és Cieszko egy kúttá alakították a forrást, mely a boldog találkozásuknak állít emlékművet. „A Három Testvér Kútjának” nevezték el. Még ma is ott áll, egy szűk és festői kis utcában az Öreg Cieszynben. Némán mesél a látogatóknak a város alapításának legendájáról az Olzán és mutatja nevének eredetét.

41

The Three Brothers - The Founding Of Cieszyn In the far distant past, somewhere on the Polish lands, there stood a wooden city that was the abode of Prince Leszek. The good lord ruled his people justly. Their three sons, Bolko, Leszko, and Cieszko, were the pride and joy of the venerable princely couple. The inhabitants of the city sincerely liked the young lads. They sympathetically shut their eyes to the frolics of the princes, who brought a lot of commotion to the quiet life of the city. Years passed. The three inseparable jesters blossomed into courageous warriors and skilful hunters. Together with their attendants they spent more and more time hunting, thus penetrating into the local forests. The primaeval forest was their second home. Only when they were extremely tired, did they go back to the parental city with their kill - only for a short rest. One July night Prince Leszek, having failed to fall asleep, went to the top of the tower of his castle to get some fresh air. The sight of the starless night sky, as well as the sighing of the wind that tossed the trees in the dense forest that surrounded the castle, filled the Lord with calmness. The pale glimmer of the moon brought out from the darkness the silhouette of the old Prince, sunk in thought. Suddenly, in the western sky, he noticed three shimmering stars. Their sudden appearance on that starless night seemed extremely puzzling... maybe it was some kind of a sign from the gods? As for a while he studied the twinkling stars, he thought about his sons: Bolko, Leszko, and Cieszko. Three stars, just like my three, thought the Prince. Maybe they point out their future, in an unknown and distant country... After a short period of meditation he ordered his guards to bring the lads to the tower. He showed the stars twinkling in a distance to the half-asleep lads and he spoke to them in the following words: “There are three stars, just as there are three of you. It is the gods that are giving me some sign. As soon as the dawn comes, you will go off in those directions, all three of you. When the leaves fall from the trees, come back. And now go and have your attendants woken up. Let them make preparations for the journey because the new day will break soon.” At daybreak Bolko, Leszko, and Cieszko, together with their parties of attendants and with full equipment, bade farewell to the Prince and Princess and set out for the West. When they had ridden a little from the city, each of them went a different way. After two days of their wandering, in the evening, the signals that each of the brothers gave by blowing their horns, stopped reaching the others. The roaming parties of Bolko, Leszko, and Cieszko moved away from each other and yet, the brothers played their hunting horns from time to time, hoping to hear a familiar signal somewhere in a distance. They journeyed on, each venturing deeper and deeper into the dense forest. The days of roaming, full of adventures, passed quickly. In the rays of the sun the leaves started to show a play of autumn colours, reminding each of the princes about the promise, made to their father, that they would return to the city in autumn. They were each beginning to lose hope of meeting another of their brothers’ parties.

42

One day Leszek reached a small river. He decided that its course would lead them in their further journey. That day the riders had not come across a spring as yet and they could not quench their thirst with the waters of the river that was muddy due to the rain. While ploughing their way through the thickets of the forest, they came close to a hill. The prince went ahead of his party and set off towards the hill in order to play the tune that was familiar to Bolko and Cieszko. The three Princes had persisted in playing it every day, however, without any response. Leszko, too, resigned himself to the thought that it would not be sooner than in the autumn that he would see his brothers, that is, when they all got back to the paternal city. He went off at a great pace towards the summit, thinking at the same time about where Bolko and Cieszko might be wandering now and what adventures they had come across. Then, below him at the foot of the hill he saw a small spring. He descended and dismounted from his horse in order to drink some water. The spring water tasted delicious. He summoned his thirsty party. The surroundings of the springlet were

Rényi Luca (6.a)

beautiful and the wanderers were hungry and tired. Therefore Leszek called a halt. They would rest in that place till the following day. He himself, extremely tired, took a nap, having forgotten to call Bolko and Cieszko. But, before evening fell, he remembered his resolution. He went to the top of the hill and blew his horn to the four corners of the world. To his surprise, after a while, somewhere in a distance a weak but familiar sound of a hunting horn responded. Leszko, delighted at this, and sensing the coming of one of his brothers, ordered his party to make a big bonfire and to dress a deer for supper. The sound reaching them from the wood became more and more clear. Leszek’s party remained in waiting. Suddenly, to the joy of everybody, Bolko’s party emerged from the darkening thicket. There was no end to the greetings. Yet, what preyed on everybody’s mind was the fate of the youngest prince, Cieszko. While both parties were resting at the spring, Bolko’s 43

scouts examined the area on the other side of the river. Before the sun set one could hear the approaching clip-clop of horses’ hooves on the opposite bank. But it was not Bolko’s people coming back. In the camp sprightliness set in. A numerous party approached the camp. Enemy or our folks? – everybody wondered. In the light of the dying day it was difficult to recognise the commander. The one who was riding in the front dismounted from his horse and came closer. His joyful laughter and words of greeting seemed oddly familiar. It was only then that Bolko and Leszko recognised that the newcomer was... Cieszko himself! The three brothers were beside themselves with joy. They all listened to Cieszko’s story about a far distant and mountainous country that he and his party had covered for many days. That evening he had already chosen a place for the night. Although it was already growing dusk, Cieszko’s party, having learned that his scouts had come across Bolko’s people who were examining the area, dashed post-haste to meet his brothers. Bolko, Leszko, and Cieszko were equally surprised and delighted at their meeting after the long period of separation. Happy, they hugged each other for a long time and they told stories about their experiences till dawn. In the morning Leszko, on behalf of his brothers, addressed all the three parties in the following way: “We have decided that we will not go any further. We will rest here, beside the spring, and when the sun rises for the third time, we will go towards the city. But we will come back here in the Spring. We will come here with some people and, in eternal memory of our happy meeting, we will build a fortified city on this very hill. A city that we will call Cieszyn (for Happiness), because we are all very happy with our meeting.” Others say that it was Cieszko’s name that helped in choosing the name for the new city because he was the last one who came to this beautiful countryside, thus filling the measure of joy over this unexpected meeting. The legend also says that that memorable autumn Bolko, Leszko, and Cieszko turned the spring at which their parties met into a well that commemorates their happy reunion. They called it “The Well of Three Brothers”. It still stands where it was, in a narrow and picturesque little street in Old Cieszyn. It mutely tells its visitors the legend about the founding of the town on the Olza and explains the origin of its name.

44

A királylány és a béka

Groniewsky Hanna Zsuzsanna (2.b)

NARRÁTOR:

Kristály Királylány játszott az ő gyönyörű labdájával. A labda beleesett a folyóba.

KIRÁLYLÁNY:

Ó, nem! A gyönyörű labdám!

NARRÁTOR:

Hirtelen megjelent egy kicsi, zöld béka.

BÉKA:

Mi történt Királylány?

KIRÁLYLÁNY:

A labdám beleesett a vízbe.

BÉKA:

Én ki tudom hozni a labdádat! De neked a legjobb barátomnak kell lenned!

KIRÁLYLÁNY:

Jó, persze. Megígérem!

NARRÁTOR:

A béka kihozta és odaadta Kristály Királylánynak.

BÉKA:

Itt van a labdád Királylány.

KIRÁLYLÁNY:

Ó, köszönöm!

NARRÁTOR:

A királylány futott a palotába.

KIRÁLYLÁNY:

Szia Béka!

BÉKA:

Hé, Királylány! Várj meg! Emlékezz! Én vagyok a legjobb barátod!

KIRÁLYLÁNY:

Békának a legjobb barátja? Nem, köszönöm. Szia! Én nem szeretem a békákat!

NARRÁTOR:

Most a Királylány reggelizik. Hirtelen egy kicsi, zöld béka jelenik meg.

BÉKA:

Szia Királylány! Emlékezz! Én vagyok a legjobb barátod!

KIRÁLYLÁNY:

Ó… Te.

BÉKA:

Mi a reggeli? 45

KIRÁLYLÁNY:

Pirítós és Műzli.

BÉKA:

Tudsz adni egy kicsit, kérlek?

KIRÁLYLÁNY:

Nos… Jó.

NARRÁTOR:

Most a Királylány ebédel. Hirtelen egy kicsi, zöld béka jelenik meg.

BÉKA:

Szia Királylány! Emlékezz! Én vagyok a legjobb barátod!

KIRÁLYLÁNY:

Ó…

BÉKA:

Mi az ebéd?

KIRÁLYLÁNY:

Pizza és fagyi.

BÉKA:

Tudsz adni egy kicsit, kérlek?

KIRÁLYLÁNY:

Ó igen. Én most szeretem a békát!

NARRÁTOR:

Most a Királylány vacsorázik. Hirtelen egy kicsi, zöld béka jelent meg.

BÉKA:

Szia Királylány! Emlékezz! Én vagyok a legjobb barátod!

KIRÁLYLÁNY:

Ó… Szia!

BÉKA:

Mi a vacsora?

KIRÁLYLÁNY:

Kenyér és leves.

BÉKA:

Tudsz adni egy kicsit, kérlek?

KIRÁLYLÁNY:

Igen, persze! Te most a legjobb barátom vagy!

NARRÁTOR:

Hirtelen egy herceg jelent meg.

HERCEG:

Igen, most én vagyok a legjobb barátod!

Vanya Lili Anna (3.b) 46

The princess and the frog NARRATOR: Princess Crystal is playing with Her beautiful ball. The Ball Falls In the pond. PRINCESS: Oh, no! My beautiful ball! NARRATOR: Suddenly, a little green frog appears. FROG: What’s the matter, Princess? PRINCESS: My ball is In the water. FROG: I can get your ball. But you must be my best friend. PRINCESS: Yes, of course. I promise. NARRATOR: The frog gets the and gives it to Princess Crystal. FROG: Here’s your ball Princess. PRINCESS: Oh, thank you. NARRATOR: The Princess runs to the palace. PRINCESS: Goodbye, Frog. FROG: Hey, Princess. Wait for me! Remember! I’m your best friend! PRINCESS: Best friend with a frog? No, thank you. Bye, bye. I don’t like the frog! NARRATOR: Now the Princess is having breakfast. Suddenly, the little green frog appears. FROG: Hello, Princess. Remember! I’m your best friend! PRINCESS: Oh… It’s you. FROG: What’s for breakfast? PRINCESS: Toat and cereal. FROG: Can I have some, please? PRINCESS: Well… Yes, OK. NARRATOR: Now the Princess is having lunch. Suddenly, the little green frog appears. FROG: Hello, Princess. Remember! I’m your best friend! PRINCESS: Oh… FROG: What’s for lunch? PRINCESS: Pizza and ice cream. FROG: Can I have some, please? PRINCESS: Oh, yes. I like the frog now! NARRATOR: Now the Princess is having dinner. Suddenly, the little green frog appears. FROG: Hello, Princess. Remember! I’m your best friend! PRINCESS: Oh… hello.

Rékassy Panka (7.a)

FROG: What’s for dinner? 47

PRINCESS: Bread and soup. FROG: Can I have some, please? PRINCESS: Yes, of course! You’ re my best friend now! NARRATOR: Suddenly a Prince appears. PRINCE: Yes, I’m your Best friend now!

48

Legenda Krakról és a sárkányról

Kormos Rebeka Blanka (4.a)

Réges rég, a Wawel domb tetején volt egy kastély, ahol Krak herceg lakott. Nagyon szomorú volt, mert a hegy lábánál a Wisla folyótól nem messze volt egy barlang, ahol egy hatalmas sárkány élt. Ez a szörnyeteg óriási gondot okozott a helyi parasztoknak förtelmes étkezési szokásai miatt. Legnagyobb szenvedélye az emberrablás és az emberek marháinak elfogyasztása volt, néha még magukat az embereket is felfalta. A herceg utálta őt, mert volt egy gyönyörű és bájos lánya, emiatt pedig attól félt, ő lesz a következő áldozat. Krak elhatározta, hogy végez a sárkánnyal. Kraknak volt egy terve. Tudta, hogy semmi esélye a szemtől szembeni küzdelemnél. Elhatározta, hogy készít egy igazán különleges fogást a sárkány számára: egy juhot adott neki kénnel és kátránnyal töltve. A sárkány éhes volt és pikk-pakk megette. Aztán néhány perc múlva a sárkány megszomjazott, így hát elment a folyóhoz és inni kezdett. Csak ivott és ivott és öt perc múlva – FELROBBANT!!!! Az emberek a faluban nagyon boldogok voltak, mivel újra biztonságban tudhatták magukat és szerették a hercegüket, sokkal jobban, mint előtte.

49

The legend about Krak and the dragon. Long, long time ago on the top of the Wawel hill was a castle in which lived prince called Krak. He was very unhappy because at the foot of the hill, near the Wisła River there was a cave where lived a huge dragon. This monster was a really trouble for the local peasants because of his bad food habits, his passion was kidnapping and eating their cattle and sometimes even people!!! Prince hated him because he had one beautiful and lovely daughter who could be the dragon's next dish. So Krak decided to kill him. Krak had got a plan. He knew that he did not have any chances in a one-on-one battle. He decided to prepare a special dish for the dragon: it was a sheep stuffed with tar and sulfur. He went to the dragon’s cave and gave this special dish to the dragon. The dragon was hungry and ate it very quickly. Then, after few minutes he felt very thirsty. He went to the river and started to drink, drink and drink… five minutes later he… EXPLODED!!! The people in the town were very happy because they were save again and they loved their prince even more than before

Solomon Kármil József és Szilágyi Marcell (4.a)

50

SPANYOL MESÉK

Valvedere de Júcar

51

Lilila Virága Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak három gyermeke. Egy nap a király megbetegedett. Az orvosa így szólt hozzá: - Az egyetlen dolog, ami meggyógyíthatja az Lilila Virága. Azt azonban senki sem tudta, hogy hol található ez a virág. A király megkérte fiait, hogy menjenek, keressék meg a virágot, és aki megtalálja, azé lesz a korona és a királyság. A legidősebb fiú lóra pattant és szélsebesen elvágtatott. Útja során egy öregasszonnyal találkozott, aki kenyeret kért tőle. A királyfi mogorván azt felelte: - Tűnj innen vén boszorka! Folytatta útját, de hamarosan eltévedt a rengetegben. Nagyon elfáradt a bolyongásban és a hasztalan keresgélésben. Már túl késő volt a hazatéréshez. Amikor a középső fivér észlelte, hogy bátyja késlekedik, lóra pattant és elnyargalt megkeresni Lilila Virágát. Ő is találkozott az öregasszonnyal, aki egy kis kenyeret kért tőle, de a fiú ugyanúgy válaszolt neki, mint legidősebb testvére. - Tűnj innen vén boszorka! Tovább indult, de ő is eltévedt. Amikor a legfiatalabb testvér észrevette, hogy bátyjai még nem érkeztek meg, lóra űlt és elindult megkeresni Lilila Virágát. Ő is találkozott az öregasszonnyal, aki tőle is kért kenyeret. A fiú adott neki egy nagy darabot. Ekkor az asszony azt kérdezte: - Mit keresel fiacskám? - A Lilila Virágért jöttem, hogy meggyógyíthassam vele beteg édesapámat. - Fogd ezt a tojást és törd össze egy fekete kővel, amit az utadon találsz. Egy varázslatos kert fog megjelenni előtted, amelyet egy oroszlán őriz. Ha az oroszlánnak nyitva vannak a szemei, akkor alszik és be tudsz menni. Ha viszont a szemei csukva vannak, akkor ébren van. Elindult és hamarosan megtalálta a fekete követ. Összetörte rajta a tojást és megjelent előtte a csodálatos kert, amelyben a nagy és szép Lilila virág pompázott. A herceg látta, hogy az oroszlán szemei nyitva vannak, így lassan elsettenkedett mellette és megszerezte a virágot.

Király Lilien (6.b)

Hazafelé menet rátalált a kimerült testvéreire. Nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy legifjabb testvérük megszerezte a virágot. Ezután elhatározták, hogy végeznek vele, elveszik tőle a virágot és megosztoznak a királyságon. Tehát megölték, elvették tőle a virágot majd eltemették öccsüket.

52

Nem vették észre, hogy az egyik ujja kint maradt a föld felszínén. Ez az ujj később egy nádszállá változott. Ebből a nádszálból egy juhász furulyát faragott és játszani kezdett rajta: Juhász, juhász, Játsz rajtam, Lilila virága miatt Öltek meg testvéreim. Hamarosan a király meghallotta a nótát és világossá vált számára a történet. Száműzte idősebb fiait, megfosztotta őket a királyságtól és a legfiatalabb gyermek örökölte a koronát. Azt beszélik ezután a királyság a legcsodálatosabb birodalommá alakult az új királynak köszönhetően.

Kukucska Blanka Laura (6.b)

53

Lilila’s Flower Once upon a time it was a king who had three children. One day the king became sick. Doctors said: - The only thing which can cure you, is the Lilila’s Flower. But, nobody knew where to find it. The king asked his children to go and to look for it and the prize was heritage the crown. The oldest son took his horse and went out. On his way, he found an old woman. She asked him for some bread. He replied in a bad mood: - Go away, old witch! The oldest son carried on his way, but soon he got in troubles. He got tired of walking from side to side and arriving nowhere. When he wanted to come back, it was too late. When the middle-brother noticed the delay, took his horse and went out to look for the Lilila’s Flower. He also found the old woman. She asked him for some bread, and he answered the s ame as his brother: - Go away, old witch! He carried on, but he also got lost. When the youngest brother noticed that his brothers did not arrive, he took his horse and went out, trying to find the Lilila’s Flower. He found the old woman. She asked him for some bread, and he gave her a big piece. The old woman asked: - What are you looking for? - I’m looking for the Lilila’s Flower, to cure my sick father. - Took this egg and break it with a black stone that you’ll find in your way. A gorgeous garden, protected by a lion, will appear. If the lion has opened eyes, it’s asleep and you can come in. If the lion has closed eyes, it’s awake. He started his way and soon he found the black stone. He broke the egg on it and the gorgeous garden with the Lilila’s Flower appeared. It was white, big and beautiful. The prince noticed that the lion had opened eyes, so slowly he passed by his side and took the flower. On his way back, he found his tired brothers. They became very happy when they knew that he got the flower. But then, they decided to kill him and took the flower to share the crown between them. So they kill him, took the flower and bury him. They did not noticed that he had left a finger outside. The finger became a cane and a shepherd made a flute with it: Shepherd, shepherd don’t stop playing me, the Lilila’s flower made my brothers kill me.

54

Soon the king heard the song and he knew all the story. He sent away his oldest sons and the youngest brother inherited the crown. It is said that after a while that kingdom became the most generous in the world, thanks to that kindhearted new king.

Rácz Domonkos Máté (6.b)

55

Haszontalan állatok Volt egyszer egy férfi, akinek volt egy öreg kiskakasa. Egyszer aztán így szólt: - Ez már csak a fazékba való! Elküldte a szobalányt, és azt mondta neki: - Holnap kapd el a kakast, öld meg és a húsát tedd egy fazékba! A kakas hallotta amint erről beszéltek. - Elfutok előle és nem tud majd elkapni! – mondta.

Radványi Panna Lili (6.b)

Amikor leszállt az éj, a kakas elmenekült, felment a hegyekbe. Csak sétált és sétált, majd találkozott egy szamárral. A kakas megkérdezte: - Hová mész? A szamár azt mondta: - Ahogy megöregedtem a gazdám elhajtott ide a hegyekbe. - Velem is hasonlóan történt, épp mielőtt levest főztek volna belőlem, elhatároztam, hogy el kell jönnöm. - Nos – mondta a kakas –, ha együtt maradunk, alkothatunk egy csapatot. A kakas úgy gondolta, hogy jó lesz, ha folytatják a sétát. Az úton menve találkoztak egy bikával. A kakas így szólt: - Jó reggelt, kedves Bika úr! Mit csinálsz itt a hegyekben? - Én? Én mindig itt vagyok. Most, hogy öreg vagyok, senkit nem izgat a sorsom. - Akarsz hozzánk csatlakozni? A bika csatlakozott a másik kettőhöz. Az úton találkoztak egy agárral, a kakas köszöntötte őt is: - Jó reggelt Agár úr! Hová igyekszel ilyen korán? Az agár elmesélte nekik, hogy a gazdája kitette a szűrét. A kakas megkérte, hogy csatlakozzon hozzájuk, így az velük ment. Hamarosan találkoztak egy macskával, aki kétségbeesetten nyávogott. A kakas ezt mondta: - Mit csinálsz itt az erdőben? A macska elmesélte nekik a történetét: - Az úrnőm egy hónappal ezelőtt otthon hagyott egy fazékkal, míg egy napon annyira éhes lettem, hogy megettem a benne lévő húst. Amikor a hölgy visszatért megvert és elzavart a házból. 56

- Mért nem csatlakozol hozzánk? – kérdezte a kakas. A macska csatlakozott hozzájuk. A kakas elmagyarázta nekik, hogyan juthatnának némi elemózsiához, de már nagyon késő volt és megpillantottak egy házat a távolban. - Oda kell mennünk! – szólt a macska. Gyorsan közeledtek és amikor már majdnem elérték a házat a kakas így szólt: - Odamegyek, megnézem! A kakas odalopódzkodott és látta, amint néhány tolvaj a tűz körül falatozik. - A ház körül egymás hátára fogunk állni és mikor jelet adok akkor mindannyian hangosan, nagyon hangosan elkezdünk énekelni, hogy megijesszük őket! – mondta. Így is lett. A kakas felmászott a tetőre. A bika és a szamár az ablak elé állt. A kutya és a macska az ajtó előtt álltak. Mindenki egyszerre elkezdett énekelni. A kakas: - Kukirikú, milyen sok tolvaj van itt! A bika: - Szóóóó, szóóóó, szóóóó! A szamár: - I-á, i-á, i-á! A kutya: - Vau, vau, vau! Amikor a tolvajok meghallották a zajokat elfutottak. A főnökük így szólt: - Ezek démonok! Démonok! Nagyon gyorsan futottak. A kakas leszállt a tetőről, majd megszólalt: - Gyertek barátaim, együnk, van itt minden, ami szem szájnak ingere! Bementek a házba és addig ettek, amíg nem is fért tőbb beléjük. A macska így szólt: - Túl sok sajtot ettem, meg se bírok mozdulni! Az agár azt mondta: - Annyi húst ettem, hogy úgy érzem magam, mint egy labda. - El kell rejtőznünk a házban, mert a rablók visszajöhetnek! – szólt rájuk a kakas. Az összes állat elbújt. A rablók visszajöttek felmérni a terepet, de a kakas meglátta őket, és figyelmeztette a többieket. Amikor a rablók visszamentek a házba megnézni, hogy mitől is rémültek meg ennyire, a macska megkarmolta az egyik férfi arcát. - Betörte az orrom! – kiáltotta. El akart szaladni, de elesett. A kutya beleharapott a hátsójába. Majd a szamár úgy belerúgott, hogy elrepült, ám a levegőben a bika még fel is szarvalta. - Kukkuríkú! Szegény kis tolvaj visszament a többihez, és elmesélt nekik mindent, amit a démondok csináltak. - A legrosszabb dolog, amit az egyikük sikoltott, ez volt: hozzátok ide nekem, hozzátok ide nekem! 57

Useless animals There was once a man who had a cock a little old, and said: - This only serves for the pot. He sent the maid and said: - Tomorrow you're going to catch the rooster and kill him and you put the meat in the pot. The rooster heard what they were saying. - I'll run away and not get caught. When night fell, the rooster escaped and went to the mountains. He walked and walked and met an old donkey. The cock asked: - Where are you going? And the donkey said: - As I am old my master has thrown me into the mountains. The rooster said: - It happened to me something like that, just before they made a soup with me, I have decided to escape.

Dózsa Brendon (6.b)

- Well - said the donkey - if you still together we can get company. It seemed good to the rooster and continued walking. Along the way they find a bull, and the rooster said: - Good morning sir bull, what are you making in these mountains? - Me? I'm always here, now I am old, nobody worries about me. 58

- Would you like to join us? The bull joined to the other two. Along the way they met a greyhound and the cock went to greet him: - Good morning sir hound! Where are you going so early? The greyhound told him that his owner had fired. The rooster told him to join them and greyhound went with them. Soon they met a cat meowing desperately. The rooster said: - What are you doing in these woods? And the cat told her story: - A month ago my mistress left me in charge of the pot, until one day I was hungry as I ate the meat. When my lady returned, hit me and beat me out of the house. Now I´m very hungry. - Why do not you join us? - said the rooster. The cat joined to the group. The rooster was explaining how to get food, but it was night and they saw a house in the distance. - We have to go there! - said the cat. They walked quickly and when they were near the house, the rooster said: - I will go to see what is there. The rooster went to the house and saw some thieves eating around the fire. He returned and told the other animals what he had seen and said: - We will place each on a place around the house. When given a signal, we all sing very strong very strong to frighten the thieves. They did. The rooster climbed onto the roof. The bull and the donkey were placed in the windows. The dog and the cat were at the door. Everyone got to sing at once. The rooster: - Quiquiriquí! how many thieves are here! The bull: - sooooo, sooooo, sooooo! The Donkey: - Ga-chon, ga-chon, ga-chon! The dog: - Guuarr-dians, guuarr-dians, guuarr-dians! When the thieves heard that much noise they ran away. The boss said: - They are the demons! They are the demons! And they ran very far. Dropped the rooster on the roof and said: - Enter friends to eat, there is everything! They went into the house and ate until they could no more. The cat said: - I ate too much cheese, I cannot even move! The Greyhound said: - I've eaten too much meat, I'm like a ball. 59

And the rooster said: - Now you have to hide in the house because the thieves can come back. All animals were in hiding. A thief came to investigate, but the rooster saw him and warned the others. When the thief came to light on, the cat scratched him in the face. - I have torn my nose! - screamed. He ran but fell to the ground. The dog bit him in the ass. Then the donkey gave him a kick that knocked him flying. The bull gave a goring that came through the air. The rooster, from the roof, crowed: - Quiquiriquí! Escuchar Leer fonéticamente The poor thief went back with the other thieves and told them everything the demons had done. - The worst thing was that there was one crying: "bring him to me! bring him to me!".

60

Mariquita és a hét testvére Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házaspár, s nekik volt hét fiuk és egyetlen egy lányuk. Az apa szerette a lányát, de a fiaival nagyon goromba volt. Néhány év elteltével a fiúk döntöttek, hogy elmennek hazulról.

úgy

- Mariquita, el fogunk menni… - kezdte az egyik. - De előbb szeretnénk neked adni ezt a gyűrűt! – mondta a másik. - Köszönöm szépen, vigyázzatok magatokra! – felelte Mariquita. Az évek múlásával Mariquita egyre szebb és szebb lett. Az anya egyre inkább irigyelte lánya szépségét. Minden nap, mikor hálószobájába lépett, ezt kérdezte tükrétől. - Tükröm, tüköm mondd meg nékem, van-e, aki szebb nálam? Knipper Jennyfer (7.a)

A tükör mindig így felelt: - Nincs. Te vagy a legszebb nő a vidéken! De eljött a nap, mikor a tükör mást felelt: - Igen, van ki nálad szebb, bizony leányod ez!

Az anya feldühödött, és elhatározta, hogy végez lányával. Hivatta a cselédeket, és ezt parancsolta nekik: - Csaljátok Mariquitát az erdőbe, öljétek meg, s hozzátok el a szívét! - Igenis, asszonyom! – felelték a cselédek. De nem voltak képesek rá, hogy megtegyék, úgyhogy egy kutya szívét tépték ki. - Megöltük őt. – mondta az egyik. - Itt a szíve. – folytatta a másik. - Bizony, én vagyok a legszebb nő a világon! – örvendezett az anya. Eközben Mariquita az erdőben sétálgatott. Pár óra elteltével rátalált egy apró házra, ahova bement, hogy lepihenjen. Volt ott egy asztal, s rajta hét tányér. Mariquita kitakarította a házat, és vacsorát főzött. Aztán elbújt egy fa mögé, és várta, hogy a ház lakói megérkezzenek. Hét tolvaj élt a házban, akik rendkívül meglepődtek, amikor beléptek: Tolvaj 1: Ki volt itt? Tolvaj 2: Minden csillog-villog! Tolvaj 3: A vacsora is kész! 61

Tolvaj 4: Lehet, hogy mérgezett! Tolvaj 5: Adjunk egy kicsit a kutyának! Tolvaj 6: Nem történt semmi! Tolvaj 7: Megehetjük. Egy héten át minden nap így zajlott le, de egy nap elhatározták, leleplezik azt, aki minden nap a vacsorát készítette nekik. Tolvaj 1: Ma itt fogok várni, hogy felfedjem a titkot. De Mariquita okos volt, s mikor megszámolta a rablókat, észrevette a csavargót. Mariquita: Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Csak hat. Van egy csavargó! A rablók úgy döntöttek, korábban mennek haza, hogy lebuktassák a titokzatos idegent. Tolvaj 2: Ki vagy te? Tolvaj 3: És mit csinálsz itt? Mariquita: Én... én... Tolvaj 4: Nézzétek a gyűrűjét! Tolvaj 5: Ő a nővérünk! Mindannyian nagyon boldogok voltak. Tánccal és énekléssel ünnepelték meg az örömteli találkozást. Tolvaj 6: Ezentúl itt fogsz élni velünk! Tolvaj 7: Légy óvatos, és ne nyiss ajtót senkinek! Mariquita: Ígérem, óvatos leszek! Néhány nappal később Mariquita anyja épp a tükörbe nézett, majd ezt kérdezte: - Tükröm, tüköm mondd meg nékem, van-e, ki szebb e vidéken? - Persze, hogy van! A lányod szebb nálad! - felelte a tükör. - Ez lehetetlen! Hiszen ő halott! - háborodott fel az anya. - Nem, nem halt meg. Hét rablóval él az erdőben. - Ó, atyaég! Ez szörnyű! Meg kell, hogy öljem! Haragjában egy rettenetes boszorka segítségét kérte. - Drága boszorkány, szükségem van a segítségedre! - Mit akarsz, mit tegyek? - Meg akarom ölni a lányomat. - Értem. Nézd csak ezt a varázsruhát! - Varázsruha? - Igen, az. Elmegyek, meglátogatom a lányodat, s amit magára ölti ezt a ruhát, azon nyomban meghal. A boszorkány ezzel elindult a rablók házához. Bekopogott az ajtón. - Ki van ott? - kérdezte Mariquita. - A nagymamád vagyok, ajándékot hoztam neked. - Jó reggelt! - Mariquita kinyitotta az ajtót. - Tessék angyalom, ezt a gyönyörű ruhát hoztam neked! - kedveskedett a boszorka. 62

- Ó, ez nagyon szép! Köszönöm szépen! Mikor Mariquita belebújt a ruhába, azonnal a földre rogyott. Halottnak tűnt. A boszorkány nevetve távozott. Pár perccel később a rablók hazaértek. Tolvaj 1: - Ó, istenem! Tpévaj 2: - Mi történt itt??? Tolvaj 3: - A nővérkénk! Tolvaj 4: - Halott! Szörnyen elszomorodtak. Kristálykoporsóba tették, s tovaúsztatták a tenger hullámzó habjain. A birodalom hercege éppen halászni volt mikor megpillantotta a koporsót. Herceg: - Hát ez meg micsoda? Istenem, milyen elképesztő szépség! SZOLGÁK! Szolga: - Igenis, felség! Herceg: - Gyorsan! Emeljék ki a koporsót, és vigyék a palotába! Szolga: - Azonnal, felség! Herceg: - Vigyétek a hálószobámba! Senkinek sem kell tudnia róla! A herceg szomorú volt, mert szerelmes lett a lányba, de az nem akart felébredni. Egy nap a király felfedezte a rejtegetett lányt. Király: - Ki ez a fiatal hölgy? És mit keres itt? Herceg: - Ő a szerelmem! Feleségül veszem, amint felébred. Király: - Megőrültél?! Ez a lány halott! El kell őt temetni! Herceg: - De... nem teheted! Ő életem szerelme! Király: - Drága fiam. Előkészítem a temetést... Mikor mindennel elkészültek, egy cselédlány ment a szobába, és meglátta a koporsót. - Ó, milyen gyönyörű! És milyen szép ruha! Szörnyű lenne, ha kárbaveszne! Mikor levette róla a ruhát, Mariquita felébredt. - Ó, Istenem! Mi történt? Herceg! Herceg! Gyorsan, siessen Uram! A herceg berohant a szobába, s nem hitt a szemének! - Ez egy csoda! Kedvesem! Belédszerettem, mialatt aludtál. Hozzám jönnél feleségül? kérdezte a herceg. Miután megbeszélték a történteket, rögtön neki is láttak a menyegző előkészületeinek. Mariquita anyja elnyerte méltó büntetését, és a boszorkát máglyán égették el. Mariquita és bátyjai, valamint a herceg mind boldogan éltek, míg meg nem haltak!

63

Mariquita and her seven little brothers Once upon a time, there was a couple who had seven sons and only one daughter. The father loved his daughter a lot but he was very rude with his sons. After some years, the sons decided to leave the house: Son 1: Mariquita, we are going to go away. Son 2: But we want to give you this ring. Mariquita: Thank you very much and take care. The years passed, and Mariquita was more and more beautiful. Her mother started to feel envy of her. Everyday, she went to her bedroom and she said: Mother: My dear mirror, is there anyone more beautiful than me? And the mirror always answered the same: Mirror: No, there isn’t. You are the most beautiful woman in the world. But one day, it was different: Mother: My dear mirror, is there anyone more beautiful than me? Mirror: Yes, there is. Your daughter is more beautiful than you. The mother was very angry and decided to kill her daughter. She called her maids and she told them: Mother: Take Mariquita and go to the forest. Kill her and bring me her heart. Maids: We’ll do it, my lady. But they couldn´t do it, so they killed a dog and took his heart. Maid 1: We have killed her. Maid 2: Here you are her heart. Mother: Jajaja, I am now the most beautiful woman in the world. Meanwhile, Mariquita started to walk into the forest. Some hours later, she found a little house and went in to have a rest. There was a table with seven plates on it. She cleaned the house and cooked the meal. Then, she hid behind a tree and waited for the owners of the house. Seven thieves lived in that house and were very surprised when they saw the house. Thief 1: Who has been here? Thief 2: Everything is clean. Thief 3: And the meal is ready. Thief 4: It can be poisoned. Thief 5: Give a little to the dog. Thief 6: It happened nothing. Thief 7: We can eat it. All the week was the same but one day they decided to discover who the person who prepared the meal every day was. Thief 1: Today I’ll wait here to discover the mistery. But Mariquita was very clever and when she counted them she discovered the tramp. Mariquita: One, two, three, four, five, SIX. Only six. This is a tramp. 64

The thieves decided to come back home earlier to discover the mysterious guy. Thief 2: Who are you? Thief 3: And what are you doing here? Mariquita: Me….me…. Thief 4: Look at her ring. Thief 5: She is our sister. All of them were very happy. They celebrated the happy meeting dancing and singing. Thief 6: You are going to live here with us. Thief 7: But be careful and don’t open the door to anyone. Mariquita: I promise. Some days later, Mariquita’s mum was looking at her mirror when she asked: Mother: My dear mirror, is there anyone more beautiful than me? Mirror: Of course, there is. Your daughter is more beautiful than you. Mother: But it is impossible. She is dead. Mirror: No, she isn’t. She is living in the forest with seven thieves. Mother: Oh, my God!!!! this is horrible!!! I have to kill her. She was very angry. She went to visit a terrible witch to ask her for help. Mother: Dear witch, I need your help. Witch: What do you want to do? Mother: I want to kill my daughter. Witch: I know. Look, this is a magic shirt. Mother: Magic? Witch: Yes, it is. I’ll go to visit her and when she puts on it she’ll die. Mother: Thank you very much. Witch: You’re welcome. Now, go home and don’t worry. And taking the shirt, the witch went to visit the girl. She knocked at the door. Mariquita: Who’s there? Witch: I’m your grandma. I have a present for you. Mariquita (opening the door): Good morning. Witch: Here you are. This beautiful shirt is for you. Mariquita: Oh, it is really beautiful! Thank you very much.

Meznerics Léna (7.a)

65

When Mariquita put on her shirt, she fell on the floor. She looked dead. The witch went away laughing. Some minutes later, the thieves arrived to the house. Thief 1: Oh my God!!! Thief 2: What has happened here? Thief 3: Our sister!!! Thief 4: She is dead. They were very sad. They put her in a crystal box and threw it into the sea. The prince of the kingdom was fishing and found the box. Prince: What’s this? Oh, my God! What a beautiful girl! Servants! Servant 1: Yes, Sir. Prince: Quickly! Gather that box ant take it to the palace. Servant 2: Of course, Sir. Prince: Put her in my bedroom. Nobody has to know it. The prince was very sad. He was in love with that girl but she never woke up. One day, the king discovered the girl. King: Who is that girl? And what is she doing here? Prince: She is my love. I am going to marry her when she wakes up. King: You are mad! She is dead! We have to bury her! Prince: But…you can’t! She is my love. King: Dear son, I’ll prepare everything to bury her. When they were preparing everything for the funeral, one maid went into the bedroom and discovered the box. Maid: Oh, what a beautiful girl! and what a beautiful blouse! It’s a pity to throw this blouse away. When she took the blouse off, Mariquita woke up. Maid: Oh, my God! What has happened? Prince! Prince! Come here! Quickly! Prince (running into the room): It is a miracle! My dear lady! I am falling in love with you while you were slept. Do you want to marry me? Mariquita: Of course, I want. They talked about all that had happened and they started to prepare the wedding. Mariquita’s mum was punished and the witch was burned at the stake. Mariquita, her brothers and the prince were always happy.

66

TÖRÖK MESÉK

Mersin

67

Galambherceg Egyszer volt, hol nem volt, volt egy lány, akit Sultan Gülfidanak hívtak. Egy nagy palotában élt boldogan apjával és anyjával. Gülfiden egy csodálatos lány volt. Hosszú haja volt. Szemöldöke olyan volt, mint egy ív. Egyik reggel, amíg bóklászott a palota kertjében, látott egy fehér galambot az égen. Háromszor elrepült a feje fölött. És aztán letelepedett egy faágon. A galambnak piros volt a csőre, a szárnyai olyan fehérek voltak, mint a hó és fekete foltok voltak a nyakán. Ezek a foltok a nyakán olyanok voltak, mint egy nyaklánc. Gülfiden egyből megszerette a madarat. Csodálta a galamb szépségét és a galamb sem vette le a szemét Sultánról. Kis idő múlva a galamb elrepült az ágról, megragadta Gülfiden zsebkendőjét és elrepült. Ezután Sultan Gülfiden meg akarta találni a galambot. Különböző fajtájú és színű Kustár Kitti (5.b) madarak jöttek a kertbe, de a fehér galamb nem jött. Azzal az érzéssel, hogy elhagyta a fehér galamb Sultan Gülfiden nem tudott éjjel aludni és végül megbetegedett. Az apja és az anyja nagyon sajnálták a lányukat. Üzenetet küldtek az összes vadásznak az országban. Megígérték, hogy 40 kiscsomag aranyat adnak annak, aki megtalálja a fehér galambot. Az összes tapasztalt vadász az országból elindult, találtak egy csomó fehér galambot, de egyik se találta meg azt a galambot. Végül Sultan Gülfiden feladta, hogy várakozzon a fehér galambra. Egy nap azt mondta az apjának: - Kedves édesapám! Azt hiszem, hogy azt a galambot már nem fogják megtalálni. Készíts egy nagy fürdőt. Mindenki, aki fürdeni akar, az ide jöhet és itt itt ingyen fürödhet. Mielőtt kimennek, ők elmondják majd a problémájukat nekem. Talán elfelejtem a saját problémámat, amíg rájuk figyelek. A Szultán épített egy fürdőt, amilyen gyorsan csak tudott a város központjában. Rövid időn belül sok-sok ember jött ebbe a fürdőbe, beszéltek a problémájukról miután megfürödtek. Miután elmondták a problémájukat ők boldogan hagyták el a fürdőt. Volt egy fiú, akit úgy hívtak, hogy Keloglan, aki ebben az országban élt, és hallott a fürdő hírnevéről. Megkérte az anyát, hogy menjenek el a fürdőbe. Az anyja megkérdezte őt:

68

- Mit fogsz mondani ennek a Sultan Gülfidenak? Tudod, hogy nincsen problémád, amit elmondhatnál neki. Keloglan azt mondta az anyjának, hogy ne aggódjon. - Valamit kitalálhatok, ha majd ott leszek. Aztán összekészítették a fürdőtáskáikat és gyalog átmentek a hegyen, s lenn a völgyben, de az anyja beteg lett, és azt mondta: - Adj egy kis vizet. Lepihenek, amíg te keresed. Keloglan körülnézett, de nem látott semmi folyót vagy tavat. Most mitévő legyek? Muszáj volt vizet találnia az öreganyjának. Elkezdett vizet keresni. Amíg a vizet kereste, elment egy szökőkút mellett. És a szökőkút mellett látott egy kakast egy vízes edénnyel. A kakas nagyon gyorsan ment. Keloglan követte a kakast. Egy fal elé értek. A kakas bement egy kis lyukon keresztül. Keloglan is bement. Amikor Keloglan bement, egy hatalmas kertben találta magát. A kert csodálatos volt. Voltak különböző színű virágok, kölönböző fajta gyümölcsfák. És a kert közepén volt egy öntözéses medence. Piros halak úsztak a medencében Amíg Keloglan a kertet nézte, szárnycsapások hangját hallotta. Felnézett az égre és látott három galambot siklani az égen. Volt kettő ezüst, és egy hófehér, mint a pamut, mint egy felhő, és soronként három folt volt a nyakán. A fehér galamb lemerült a medencébe és aztán feljött. Átváltozott egy csinos fiatalúrrá. Keloglan meglepődött. A fiú egy ékszerekkel díszített trónon ült. Elővett egy selyemzsebkendőt a melkasából, megcsókolta, megszagolta és elkezdett sírni. Amíg Keloglan csodálattal nézte a fiút, hirtelen eszébe jutott az anyja. - Ó istenem! Elfeledkeztem az anyámról. Nagyon vár rám és a vízre. Kiment a kertből. Odament a szökőkúthoz, szerzett vizet és elvitte az anyjának. Amikor az anyja meglátta Keloglant, nagyon boldog lett és kérdezte: - Hol voltál Keloglan? Már el is felejtettem, hogy szomjas vagyok. Keloglan megcsókolta az anyja kezét és bocsánatát kérte. Keloglan és az anyja felkerekedtek. Csak mentek és mentek, míg végül elérték a fürdőt. Fürödtek és itt volt az ideje, hogy elmondják problémájukat Sultan Gülfidannak. Keloglan azt gondolta, Sultan Gülfidan nem unatkozik, amíg mindenkit meghallgat. Jobbnak látom, ha elmondom neki, mit láttam ma. Keloglan Sultan Gülfidánhoz ment és elkezdte mondani, amit látott. Sultan Gülfidan csodálkozva hallgatta. Sultan Gülfidan azt mondta Keloglannak: - Keloglan, gyorsan vigyél oda és tiéd lehet a fürdő. Sultan Gülfidan és Keloglan felkerekedtek. Amikor a szökőkúthoz értek egy kakast láttak, ami vizet vitt. Követték a kakast és bementek a kertbe. Keloglan mondta: - Kedves Sultan ez a kert. Sultan Gülfidan megköszönte Keloglannak és odaadta a fürdő kulcsát. Sultan Gülfidan visszaküldte Keloglant az anyjához, hogy ne aggódjon. Sultan Gülfidan elbújt a fa mögé és várt, amíg két ezüstszínű galamb és a hófehér galamb odaszállt. Sultan Gülfidan észrevette a fehér galambot, aminek három fekete folt volt a nyakán. Az a galamb volt az, amelyik Sultan Gülfidan zsebkendőjét elvitte. Sultan Gülfidan nagyon boldog volt, hogy látja újból. A galamb belemerült a medencébe és egy csinos fiúvá változott, Sultan Gülfidan nem hitt a szemének. 69

- Ki tudja, hogy hol vagy most? Amikor Sultan Gülfiden meghallotta őt, rosszul érezte magát. Nem akarta soha többet megbántani őt. Előjött a búvó helyéről és mondta. - Itt vagyok. Amikor a fiú meglátta Sultan Gülfident nagyon megörült és boldog volt. Sultan Gülfident megkérdezte, hogy került ide? A fiú mondta neki: - Valójában egy herceg vagyok. Gyerekkoromban elrabolt egy tündér. Sok éve távol élek az emberektől. Légy szíves maradj velem. Légy a feleségem! Sultan Gülfiden örömmel elfogadta a javaslatát. Attól a naptól fogva Sultan Gülfiden találkozott vele minden délután, de elbújva a tündérektől. Csodálatos napokat töltöttek együtt. Egy nap Sultan Gülfiden mondta a hercegnek. Terhes vagyok. Gyerekünk lesz. Nagyon megörült a hír hallatára, de azt mondta. - Gülfiden, szerelmem, nem maradhatsz itt tovább. Hogyan tudjuk elrejteni a gyerekünket a tündérektől? El kéne menned az édesapám kastélyába. Bahtiyar a nevem. Ha azt mondod nekik, hogy „Engedjetek be, Bahtiyar szerelmére” - így ki fogják nyitni. Szüld meg a gyereket ott és neveld fel. De ne beszélj rólam. Különben szomorúak lesznek. Sultan és Sultan felesége. - Honnan tudod a fiunk nevét? - De Sultan Gülfiden nem mondott semmit. Az idő gyorsan telt. A fehér galamb minden este meglátogatta. Egy éjszaka a Sultan felesége, a herceg anyja meglátta a fehér galambot, ahogy beszélt Sultan Gülfidenel. Nem értette a helyzetet. Másnap reggel meglátogatta őt. - Lányom. Nem tudom mit láttam, lehet, hogy álom volt, de láttam, ahogy egy galambbal beszélsz. Valamit titkolsz tőlünk. Nem mondtad el, honnan tudod a fiunk nevét. Engedjük, hogy itt éljél velünk és mi nem kérdünk semmit. De értsd meg, anya vagyok. Nem láttam a fiamat több éve. Kérlek, mondd, ha van valami mondandód tőle! Gülfiden szomorú volt, mert ő is édesanya. Mindent elmondott. Gondolkoztak, hogy mentsék meg a herceget a tündérektől. Elmentek a falu bölcséhez. Falu bölcse azt mondta. - Hét különböző vizem van kutakból, amit odaadhatok a tünéreknek, és cserébe odaadják a herceget. Nagyon megörült a két anyuka. Megszerezték a különböző vizeket. Amikor a tündérek királynője meghallotta a hírt, nagyon megörült ennek. Rögtön kiengedte a herceget. Három nap múlva megérkezett a kastélyhoz. Midenkivel találkozott. És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

70

Pigeon Prince Once upon a time, there was a girl called Sultan Gülfidan. She lived in a big palace with her father and mother happily. Gülfidan was a beautiful girl. She had long hair. She had eyebrows like a bow. One morning, while she was wondering in the palace’s garden, she saw a white pigeon in the sky. It turned three times over Sultan Gülfidan’s head. Then ıt perched on a tree branch. The pigeon had a red beak, white wings as white as snow, and had black spots on his neck. These spots were like a necklace on his neck. Gülfidan liked the pigeon very much as she saw the pigeon. She admired the beauty of the pigeon. And also the pigeon didn’t take his eyes from Sultan Gülfidan. Then the pigeon flew from the branch, suddenly, grapped Gülfidan’s Móczár Flóra (2.a) handkerchief and flew away. Sultan Gülfidan always tried to find the pigeon. Different types and coloured birds came to the garden but the white pigeon didn’t come. With the feeling of, missing the white pigeon, Sultan Gülfidan couldn’t sleep at nights and finally she got sick. Her father and mother were very sorry for their daughter. They sent messages to the whole country’s hunters.they promised to give forty small bags gold, who found the white pigeon. All experienced hunters of the country set out, they found a lot of white pigeon but no one found the pigeon. At the end Sultan Gülfidan gave up waiting the white pigeon. One day, she said to her father! My dear father! I believe that the pigeon isn’t going to be found. I request from you build a big bath. Everybody who wants to have a bath, comes here and has a bath here freely. Before they are going out, they teII me their problems. May be, I forget my problem while I’m listening to them. The Sultan built a bath as soon as possible in the city centre. In a short time many many people came to this bath. They talked about their problems after they had a bath. By telling their problems they left the bath very happily. 71

There was a boy called “Keloğlan”who lived that country, heard the fame of the bath. He bagged his mother to go to the bath. His mother asked him: “what are you going to tell to the Sultan Gülfidan? You know that, you don’t have any problem to tell her. Keloğlan told his mother not to worry about this. He could find something to tell when he went there. So, they prepared their bathing bag and they went on foot, they passed over the hills, the valleys, but his mother got tired, she told him she was thirsty “please get me some water.” I’m going to have a rest while you are searching. Keloğlan looked around but he couldn’t see a river or a lake. “what was he going to do?” He had to find some water for his old mother.He started to look for water.While he was searching for water, he came across a fountain. And also near the fountain, he saw a cock with a water bowl. The cock was going somewhere very quickly. Keloğlan followed the cock. They came in front of a big wall. The cock entered through a small hole in the wall. Keloğlan entered too. When Keloğlan entered inside, he found himself in a huge garden. That garden was very beautiful. There were different coloured flowers, variety fruit trees in the garden. And also, in the midlle of the garden, there was a sprinkling pool. Red fish were swimming in the pool. While keloğlan was watching the garden admiringly, he heard the wing voices. He looked at the sky and saw three pigeons gliding from the sky. Two of the Pigeons had silver colour, the one pigeon had snow-white colour, like cotton, like cloud and also had row upon row of three spots on his neck. At that time, White Pigeon dived into the pool and came out. That time, It turned into a handsome boy. Keloğlan got surprised. The boy sat a throne decorated with jewels. He took out a silk handkerchief from his chest, kissed, smelled and began to cry. While Keloğlan was watching the boy with amazement, he suddenly remembered his mother. Oh my God! “I forgot my mother.” She is looking forward to me and water. He went out the garden. Came to the fountain,got the water and came to his mother. When his mother saw Keloğlan, she became very happy and said, “Where have you been, Keloğlan?” I forgot that I was thirsty. I wondered you- my son. Keloğlan kissed her mother’s hand and wanted for forgiveness from his mother. Keloğlan and his mother set off again. They went and went. Finally, they reached the bath and they had a bath. It was the time to explain the problem to Sultan Gülfidan. Carefree Keloğlan thought; maybe Sultan Gülfidan got bored while listening to everybody. It is better that I tell her what I saw today. Keloğlan went to Sultan Gülfidan and began to tell what he saw. Sultan Gülfidan listened to him with astonishment. Sultan Gülfidan told Keloğlan, “Oh Keloğlan! Take me there quickly and this bath will be yours.” Sultan Gülfidan and Keloğlan set off. When they arrived at the fountain, they saw the cock which was carrying water. They followed the cock and came into the garden. Keloğlan said; “My Sultan; this is the garden.” Sultan Gülfidan thanked Keloğlan and gave him the bath’s key. Sultan Gülfidan wanted Keloğlan to go to his home as his mother may worried about him. 72

Sultan Gülfidan hid behind a tree and began to wait. While she was waiting, the two silver-coloured and a white coloured pigeons flew and came. Sultan Gülfidan recognized the white pigeon which had three black spots on his neck. That pigeon was the pigeon that took Sultan Gülfidan’s handkerchief. Sultan Gülfidan was very happy to see him again. The pigeon dived into the pool and turned into as a handsome boy. Sultan Gülfidan didn’t believe what she saw. She was shocked. Then, the boy sat on the throne decoreted with jewels. He took out the silk handkerchief from his chest, kissed it, smelled it and began to cry. The boy both cried and said. “Oh! My rose- my Gülfidan!” I couldn’t get permission from fairy queen. I couldn’t see you once more. I was satisfied with your rose scented handkerchief. “Who knows where you are now?” When Sultan Gülfidan heard him, she felt sad.she didn’t want to upset him anymore. She came out of hiding and said. “I’m here.” When the boy saw Sultan Gülfidan, he became very happy, and he was surprised. He didn’t know what to do. Sultan Gülfidan told him how she came here. The boy told her too. In fact, “I’m a prince, when I was a child a fairy kidnapped me. For years, I’m living alone-far from people.” Please stay with me. Be my wife-he said. Sultan Gülfidan accepted his proposal with satisfied. From that day, Sultan Gülfidan stayed with pigeon prince in the evenings but hid in the day time for not to be appeared by fairies. They spent wonderful days. One day, Sultan Gülfidan said to the prince. “I’m pregnant. We are going to have a baby.” The pigeon prince became very happy by the news but he said. “Gülfidan – my love – you can’t stay here anymore. How can we hide our baby from fairies? You should go to my father’s palace. My name is Bahtiyar. If you tell them “please get me in for the sake of Bahtiyar”, they will do. Give birth our baby there and look after the baby there. But, please, don’t talk about me. Otherwise, they will be sad.” Sultan and Sultan’s wife insisted. “How do you know what the name of our son is? But, Sultan Gülfidan didn’t tell them even a word. The time passed quickly. Sultan Gülfidan gave birth. The pigeon prince came to see his baby every night. One night Sultan’s wife, the prince mother, saw that the pigeon came and talked to Sultan Gülfidan. She couldn’t understand the strange situation. The next morning, prince’s mother came to Sultan Gülfidan and said. My daughter, I don’t know. Was it the dream or not that I saw last night. But I saw you talking to a pigeon. You hid something from us. We insisted, but you didn’t tell us anything about how you know our son’s name. We let you to stay with us and we didn’t ask more questions. But please, understand me. I’m a mother. I haven’t seen my son for years. Please, say; Have you a message from my son?” Gülfidan felt sad. Because she was a mother too. She told everything to prince’s mother. They started to think how to save the prince from the fairies. They went to the wise person of the city. 73

The wise person of the city said. “If you get water from seventy separated fountains and water seventy young trees, there will be seventy-grown young trees. Fairies get pleased and in return, they set the prince free.” Sultan Gülfidan and prince’s mother became very happy and did what the wiseman told. They got water from seventy separated fountains, watered seventy young trees and started to wait. When queen of fairies heard this news, she became very happy. Immediately, she ordered to release the pigeon prince. He came to the palace in three days. He met his father, his mother, his wife-Gülfidan and his baby. After that day, they lived in happiness.

74

Só Volt egyszer egy szultán, s annak három fia. A szultán nem volt túl intelligens. Körülötte mindenki nevetett rajta, mert nem tudott igazi szultán módjára viselkedni. Sosem érdekelte az uralkodás. Mindig is vadászattal és lakomák szervezésével töltötte az idejét. Egy napon a szultán magához hívatta fiait, és megkérdezte tőlük: - Ugye mindennél és mindenkinél jobban szerettek engem? Mennyire szerettek? A szultán fiai, akik már megszokták atyjuk furcsa viselkedését, nem találták különösnek e kérdéseket. De tudták, hogy atyjuk nagyon megharagszik, amikor egy kérdése megválaszolatlan marad. Először a legidősebb fiú válaszolt; - Apám, úgy szeretlek, ahogyan az aranyat, egy gyémántot, egy gyöngyöt! A szultánnak nagyon tetszett ez a válasz, hát hangosan nevetni kezdett. Később megkérdezte a középső f iút. - És te? Te mennyire szeretsz engem? Így válaszolt; - Apám, úgy szeretlek, mint a mézet, egy süteményt, az édességet. A szultánnak ez a válasz is tetszett. Megint hangosan nevetett, majd legkisebb fiához fordult. - Mondd kis hercegem, te mennyire szeretsz engem? A legkisebb herceg nem tudott azonnal felelni a kérdésre. Egy kis idő után ezt mondta: - Apám, én úgy szeretlek, mint a sót. Az idősebb hercegek nem tudtak uralkodni magukon, s felnevettek öccsük váratlan

Huller Fülöp Ármin (5.b) 75

válaszán. A szultán durcásnak tűnt, megharagudott fiára. Összevonta szemöldökét, és azt mondta: - Mit mondtál? Mit mondtál? Úgy szeretsz, mint a sót? Te szégyentelen, te áruló! Nem találtál semmit a világon, fontosabbat, mint a só? Ezután elővett két kis batyut egy kis ládából és idősebb fiainak adta. Aztán intett nekik, hogy elmehetnek. Ahogy elmentek, összecsapta tenyerét. Mikor a szolga bejött, azt parancsolta: - Hívjátok a hóhért! A szolga azon nyomban kiment a szobából. Pár perccel később két hatalmas, szörnyű férfival jött vissza. A szultán ránézett legkisebb fiára, sírt. - Vigyétek, és fejezzétek le! Ha nem teszitek, darabokra váglak mindannyiótokat! Mint mindenki a palotában, a hóhérok nagyon szerették a legkisebb herceget. A szultán parancsára elhurcolták magukkal. Lovaikon ellovagoltak a hegyekbe. Messze a palotától megállították lovaikat. A legkisebb herceg nagyon félt. Sírni kezdett. A hóhérok megszánták. Az egyikük így szólt: - Én kedves hercegem! Tudod mit parancsolt atyád, de mi nem akarunk bántani. Vedd le az inged, s add ide nekünk. Leöntjük majd egy nyúl vérével, hogy megmutassuk atyádnak, és megmondjuk, hogy végeztünk veled. Te pedig elmész messze innen, és sose jössz vissza. A legkisebb herceg nagyon boldog volt. Odaadta az ingét, és köszönetet mondott. Elvette az egyik lovat, és elment. Több hónap lovaglás után külföldre érkezett. Nagyon fáradt volt már, így hát bekopogott az első ház ajtaján, amit meglátott. Egy idős asszony nyitott ajtót. A herceg nem vallotta be, ki ő. Azt mondta az asszonynak, hogy idegen, és hogy nincsen családja. Megkérte, hogy fogadja fiának. Az asszony boldogan fogadta az ajánlatát, mert nem voltak rokonai. Készített a hercegnek némi ennivalót. A herceg, miután végzett, megmosta kezét, arcát, lábát, s lefeküdt aludni. Amikor másnap felébredt, és kinézett az ablakon, rengeteg embert látott, s mind ugyanabba az irányba tartottak. Ezen nagyon csodálkozott, s megkérdezte az asszonyt; - Édesanyám, hova tartanak? Lakoma van a közelben? Az asszony így válaszolt; - Nem lakoma az! Sokkal fontosabb dolog. Ma választják meg az ország új szultánját. A herceg asszonynak;

könyörögni

kezdett

az

- Kérlek édesanyám, vigyél el engem oda. 76

Keleti Dóra (5.b)

Meg akarom nézni. Az asszony nem tudott fájdalmat okozni neki, és elvitte a térre. Ott az emberek szabadon engedték a szerencsehozó madarat. Mindegyikük azt remélte, hogy a madár majd az ő fejére száll le, és így ő lehet a szultán. A madár repkedett egy ideig, majd leszállt a herceg fejére. Senki nem örült, s ezt mondogatták; - Ő egy idegen. Nem lehet szultán. A következő napon újra összegyűltek, hogy megválasszák a szultánt. Az ifjú herceg elvonult a temetőbe, és leült egy kőre, hogy ne tegye az embereket haragossá. Megint elengedték a madarat. Akárhogy is, a madár újra a herceg fején telepedett le. Körülötte az emberek kiabálni kezdtek: - Nem, nem. Ezt nem fogadhatjuk el. Ha még egyszer megtörténik, akkor ő lehet a szultánunk. Isten mindig három jelet küld az embereknek. A harmadik reggelen az emberek újra összegyűltek, korán reggel. Miközben az asszony és a herceg keresztülsétáltak a téren, a madár felrepült, és a herceg fejére szállt, harmadszorra is. Ez ellen már senki sem tiltakozhatott. Így hát ő lett a szultán. Olyan okos volt, hogy rövid időn belül mindenki megszerette. Sok-sok jót tett az országért, amíg szultán volt. Sok év múltán a szultán küldött egy levelet atyjának, amiben meghívta őt saját városába. Atyja elfogadta a meghívást, és katonáival együtt meglátogatta városukat. Az ifjú szultán pompás lakomát készíttetett atyjának, de semmibe sem rakott sót. Minthogy bajuszt és szakállat növesztett, atyja nem ismerhette fel. Megvacsoráztak, és az öreg szultánnak ízlett az ennivaló, de csodálkozott, hogy miért nem volt benne só. Amikor másnap együtt ebédeltek, az öreg szultánnak egyáltalán nem ízlett az étel, s panaszkodni kezdett. - Nincs só a városotokban? Az ifjú szultán felnevetett, s azt mondta. - Hogy ne lenne. Sőt rengeteg van, és a nagy részét külföldre szállítjuk. Az öreg szultán megdöbbent válaszán, és ezt kérdezte: - Értem! De nincs só az ételetekben. Miért? Az ifjú szultán ezt mondta; - Elmondták nekem, hogy te nem szereted a sót. Ezért hát nem raktunk sót az ételbe. Az öreg szultán válaszolt; - Nem! Nem! Ez teljességgel lehetetlen! Az élet nem az igazi só nélkül. Nagyon szeretem a sót. A fiatal szultán felnevetett és azt mondta; - De te megölted a legkisebb fiad, mikor azt mondta neked, hogy úgy szeret téged, mint a sót. Az öreg szultán, miközben hallgatta fia magyarázatát, odament hozzá, s felismerte. Megbánta tettét, és sírni kezdett. Aztán megölelte fiát. Mindketten nagyon boldogok voltak. 77

Salt Once upon a time a Sultan had three sons. The Sultan was a man of limited intelligence. Everybody around him made fun of him because he couldn’t behave as well as a real Sultan. He never used to be interested in public services. He always used to spend his time by going hunting and organizing feasts. One day, the Sultan called his sons and asked them; - Do you love me much more than everything and everybody? How much do you love me? The Sultan’s sons, who became familiar with their father’s strange manners, didn’t find this question extraordinary. But they knew that he would get very angry when one of his questions wasn’t answered. Firstly the oldest son replied; - Daddy I love you as much as a gold, a diamond, a pearl! The Sultan liked this answer so much that, he began to laugh noisily. Later he asked the younger son; - What about you? How much do you love me? He answered; - Daddy, I love you as much as honey, cake, sweet. The Sultan liked this answer, too. Again he laughed noisily. And turned to his little son; - Tell me my little prince, how much do you love me? The little prince couldn’t answer the question immediately. After waiting for a while: - Daddy, I love you as much as salt. The elder princes lost their self-control and laughed at his unexpected answer. The Sultan looked sulky and got angry with him. He scowled and said: - What did you say? What did you say? You love me as much as salt? You my shameless, traitor son! Don’t you find anything more important than salt all over the world? Then he took two small bags out of a small crate and gave them to his elder sons. Then he pointed them to go out. While they were leaving, he clapped his hands. When a negro came in, he ordered: - Call the execuioners! The Servant went out of the room immediately. After a few seconds, he came back with two huge and horrible men. The Sultan pointed at his little son and cried; - Take him and behead! If you don’t do that, I will cut you into pieces. Like everybody in the palace, the executioners liked the little prince very much. On orders of the Sultan, they dragged him out. They took two horses and rode through the mountains. They stopped their horses somewhere far from the palace. The little prince was so worried. He was about to cry. They pitied him. One of them said:

78

- Dear my prince! You know your father’s orders but we don’t want to hurt you. Take off your shirt and give it to us. We sour it with a rabbit’s blood and show it to your father and tell him we have killed you. And you go far away from here and never come back. The little prince became very happy. He gave his shirt to them and thanked. He took one of the horses and went away. After riding for months he arrived at a foreign country. He was so tired that, he knocked the door of a house he saw first. An old woman opened the door. He didn’t confess that he was a real prince. He told her he was a strainger and he had no family. He asked her to accept him as a son. She accepted his proposal happily because she didn’t have any relatives. She prepared some food for him. After meal, he washed his hands, face and feet, and he went to bed. When he woke up the next morning, he looked through the window he saw that many people were walking through the same direction. He wondered and asked the woman; - Mama, where are they going to? Is there a feast near here? She replied: Mukli Franciska (5.b)

Sultan of the country.

- Not a feast! Much more important thing than it. Today they will choose the new

The Prince begged him and said; - Please mum, take me there. I want to watch them. The woman couldn’t break his heart and took him to the square. There, the people flied the fortune bird. All of them hoped that the bird came and stand on their heads so that they could become the Sultan. The bird flied for a while and stand on the prince’s head. Nobody became happy and said; - He is a stranger. He cannot be a Sultan. The next day, they came together again to choose the Sultan. The young prince went to the cemetery sat on a stone so as not to make the people angry. They flied the bird again. Neverthless it sat on the prince’s head again. The people around the prince began to shout: - No, no. We can’t accept this. If it happens once more, he can be the Sultan. Because God always gives three chances to the humanbeings. On the third morning, the people came together again very early. While the woman and the prience were walking through the square, the bird began to fly and sat on the prince’s head for the third time. Nobody could reject this. So he became the Sultan. He was so clever 79

that, everybody loved him very much in a short time. He did many many good things for the country as a Sultan. Many years passed… The Sultan sent a letter to his father and invited him to his own town. His father accepted this invitation and visited the town with his soldiers. The young Sultan had many delicious meals made ready for his father but he didn’t have any salt put on the meals. As he had a moustache and a beard his father couldn’t remember him at first sight. They had dinner and the guest Sultan liked the meals very much but he was suprised at the meals without salt. While they were having lunch together, the next day the guest Sultan couldn’t stand this event and began to complain about it. - Isn’t there any salt in your town? The young Sultan laughed and said; - Of course there is. There is even quite much salt here and we deliver most of it abroad. The guest Sultan astonished at him and asked: - Ok! But there is no salt in your food. Why? The young Sultan said; - It was told me that you didn’t like salt. Because of that we didn’t put salt on the meals. The guest Sultan said: - No! No! Certainly wrong. I can’t think a life without salt. I like it very much. At that time, the young Sultan laughed and said: - But you killed your little son when he told you that he loved you as much as salt. After he heard the young Sultan’s expressions, the old Sultan came to himself and realised his little son. He felt sorry and began to cry. When he understood his mistake, they embraced each other. They were both happy at last…

80

A Kisasszony Kastélya Egyszer régen, valahol Törökországban élt egy szultán. Mindennél jobban szerette a lányát, de egy jövendőmondó azt jósolta neki, hogy a lányával végezni fog egy kígyómarás. Ezért, hogy megóvja, építtetett egy kastélyt a tengeren. Múlt az idő és a lány szépen cseperedett, ám egy gyümölcskosárból, melyet oda vittek neki, kibújt egy kígyó és megmarta, amitől meghalt.

Radványi Nóra (2.b)

a szigeten, melyet azóta a Kisasszony Kastélyának neveznek.

Egyedül a szultán maradt

The story of Maiden Castle Once upon a time there was a king living in this region who loved his daughter very much. According to the myth, one fortune teller had said to the king that his daughter would be killed by a snakebite. Upon this, in order to protect his daughter the king built a castle in the sea. Time passed by and the girl grew up in the castle. But inevitably, from grapes basket which was taken brought to the princess, the snake came out and killed her by its bite. What was left behind was the lonely king. These events lead the castle in the sea to be called as Maiden Castle.

Veszprémi Jakab (2.b)

81

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ.................................................................................................................................................................. 1 MAGYAR MESÉK............................................................................................................................................... 2 REGE A CSODASZARVASRÓL ........................................................................................................................................ 3 THE HUNGARIAN DEER LEGEND /THE LEGEND OF THE MAGIC DEER/ ................................................................................ 6 FÁBÓL FARAGOTT NYÍRFA PÉTER................................................................................................................................. 9 BIRCH-WOODEN-PUPPET PETER ............................................................................................................................... 14 KAKASKA ÉS JÉRCIKE ............................................................................................................................................... 18 THE COCK AND THE PULLET ...................................................................................................................................... 20 CSEH MESÉK ................................................................................................................................................... 22 HÁROM DIÓ HAMUPIPŐKÉNEK ................................................................................................................................. 23 THREE NUTS FOR CINDERELLA................................................................................................................................... 26 PIROSKA ÉS A FARKAS ............................................................................................................................................. 29 LITTLE RED RIDING HOOD ....................................................................................................................................... 31 A KIS KUNYHÓ (BOUDO BUDKO) ............................................................................................................................... 33 THE LITTLE SHACK (BOUDO, BUDKO) .......................................................................................................................... 35 LENGYEL MESÉK ............................................................................................................................................. 38 A HÁROM TESTVÉR – CIESZYN ALAPÍTÁSA.................................................................................................................... 39 THE THREE BROTHERS - THE FOUNDING OF CIESZYN .................................................................................................... 42 THE PRINCESS AND THE FROG ................................................................................................................................... 47 LEGENDA KRAKRÓL ÉS A SÁRKÁNYRÓL ........................................................................................................................ 49 THE LEGEND ABOUT KRAK AND THE DRAGON. .............................................................................................................. 50 SPANYOL MESÉK ............................................................................................................................................ 51 LILILA VIRÁGA ....................................................................................................................................................... 51 LILILA’S FLOWER .................................................................................................................................................... 53 HASZONTALAN ÁLLATOK.......................................................................................................................................... 56 USELESS ANIMALS .................................................................................................................................................. 58 MARIQUITA ÉS A HÉT TESTVÉRE ................................................................................................................................ 61 MARIQUITA AND HER SEVEN LITTLE BROTHERS ............................................................................................................. 64 TÖRÖK MESÉK ................................................................................................................................................ 67 GALAMBHERCEG.................................................................................................................................................... 68 PIGEON PRINCE ..................................................................................................................................................... 71 SÓ ...................................................................................................................................................................... 75 SALT.................................................................................................................................................................... 78 A KISASSZONY KASTÉLYA ......................................................................................................................................... 81 THE STORY OF MAIDEN CASTLE ................................................................................................................................ 81 TARTALOMJEGYZÉK ................................................................................................................................................ 82

82