Comenius Iskolai Együttműködések

Comenius Iskolai Együttműködések Vidékfejlesztési Minisztérium Dunántúli Agrár-Szakképző Központ Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskolája és Kollégiuma Kaposvár

BIO – Tan-Kert – TERV

Kaposvár 2014

Bevezetés

A Projekt Intézményünk, a VM DASzK Szakképző Iskola – Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskolája és Kollégiuma, Kaposvár, 2012-ben sikeres pályázatot nyújtott be az EU “Egész életen át tartó tanulás” programja keretében, a TEMPUS Közalapítvány által meghírdetett COMENIUS Iskolai Együttműködések Projektben. Együttműködő partnerünk, a güssingi székhelyű Landwirtschaftliche Fachschule Güssing, szintén egy – hozzánk hasonlóan nagy hagyományokkal rendelkező – mezőgazdasági szakiskola. A tanulmány A projektben vállalt közös feladataink egyike – részben az ausztriai ökológiai gazdálkodással kapcsolatosan szerzett szakmai tapasztalataink alapján, természetesen a helyi adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe véve – egy biológiai (ökológiai) szemléletű tankert-terv elkészítése. Így hát, most ezt a tanulmányt, tartja a kezében a Kedves olvasó.

A Tankert Intézményünk rendelkezik egy közel 3000 m2-es bekerített iskolai tankerttel, ahol az elmúlt években hagyományos (konvencionális) módszerekkel kertészkedtünk. Ez a kert amellett, hogy megfelelő nagyságú - teljes mértékben megfelel az iskolakerttel szemben támasztott követelményeknek - magában hordozza a későbbi bővítés és fejlesztés lehetőségét is. És, hogy melyek ezek az elvárások? A kert funkciomál, mint „bemutatókert” – ebben az esetben a cél a szemléltetés, akár a biológia órákon (rendszertan, élőhelyek, ökológia, tápláléklánc, környezetvédelem, stb.), akár a szakmai alapozó tárgyak elméleti és gyakorlati foglalkozásain. A későbbiekben ezt a funkciót akár szélesebb körben is ki lehetne használni – óvodás és kisiskolás csoportok fogadására. Használjuk, mint „oktató- és gyakorlókertet”, elsősorban a kertészet tantárgy elméleti és gyakorlati foglalkozásainak alkalmával, illetve növénytermesztési gyakorlatokon.

2

További funkciói lehetnek még a „tudóskert”- mint a diákok által végzett kísérletekv agy szakkörök színhelye. „Patikakert”, ahol a tanulók (vendégcsoportok) ismerkedhetnek meg a leggyakoribb gyógy- és fűszernövényeinkkel. Egy további fontos szerep a „haszonkert”, aminek gyümölcseit akár a kollégiumban, akár iskolai rendezvényeken (pl. egészségnap) is hasznosíthatnánk. És végül, de nem utolsó sorban kertünk funkcionálhat, mint „szabadidős kert”, délutáni, kollégiumi programok helyszíneként. Korábban

a

szántóföldi

és

a

kertészeti

növényeket

ágyásokba

(monokultúrában) termesztettük, ügyelve a vetésforgó alapszabályainak betartására. A talajművelést elsősorban kézi eszközökkel, alkalmanként gépek segítségével végeztük. Tápanyagutánpótlás céljára már eddig is csak szerves trágyát (a közeli állattartó telepekről származó istállótrágyát, zöldtrágyát és komposztot) használtunk, és a növényvédelmi technológia során is kerültük a vegyszerek használatát. Véleményünk szerint kertünk adottságai megfelelőek arra, hogy néhány év alatt „lassan, de biztosan”, teljes egészében áttérjünk az ökológiai kertművelésre. Természetesen addig is szem előtt tartva ezen gazdálkodási mód alapelveit. Úgy gondoljuk, hogy egy iskolakert az itt felsorolt funkcióit még inkább képes betölteni, ha mint természetközeli (bio) kert gondozzák és ápolják.

Mitől biokert? A jogszabály A 834/2007/EK tanácsi rendelet 4. cikke értelmében: „az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdasági termelés sajátos formája, amely a termelés során a helyi erőforrásokat és a természetes folyamatokat részesíti előnyben a külső erőforrásokkal és természetidegen anyagokkal szemben, ezáltal a gazdaságon belül zárt anyag- és energiaáramlás megvalósítására törekszik.” Ennek megfelelően az ökológiai gazdálkodásban tilos pl. a szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák és géntechnológiával módosított szervezetek felhasználása.

3

Az ökológiai mezőgazdaság magában foglalja az összes olyan mezőgazdasági rendszert, amely környezeti, szociális, gazdasági szempontból egyaránt fenntartható és egészséges termékek, élelmiszerek, előállítását biztosítja. Előtérbe helyezve a növények, az állatok és a talaj természetes egyensúlyát, célul tűzi ki a mezőgazdaság és a környezet minőségének javítását, óvja a talaj termékenységét. A szemlélet középpontjában a természet megóvása, az ember és környezete közti összhang megőrzése, helyreállítása áll. Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó, érvényben lévő Európai Uniós, valamint hazai jogszabályok: 1. 2. 3. 4.

A Tanács 834/2007/EK rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről. A Bizottság 2008. szeptember 5-i 889/2008/EK rendelete az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról. A Bizottság 2008. december 8-i 1235/2008/EK rendelete a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról. 34/2013. (V. 14.) VM rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításáról, előállításáról, forgalmazásáról, jelöléséről és ellenőrzésének eljárásrendjéről.

A történet A bio-kert művelés nem egy új módszer vagy gazdálkodási forma, hiszen egészen a XIX. század elejéig ez a módszer jelentette kizárólagosan a kertművelést. A XX. század elején egyre több olyan gazdálkodási forma jelent meg, amelyeket ma már közös néven ökológiai vagy biogazdálkodásnak nevezünk. A legismertebb irányzatok az alábbiak: - a biodinamikus gazdálkodás, - a szerves biológiai gazdálkodás, - a Soil Association, - a permakultúra, - a fenntartható gazdálkodás és - a Fukuoka (“Ne tégy semmit”) elmélet. Mivel a természet mindenütt ugyanazon elvek alapján működik, így a felsorolt gazdaálkodási formáknál nagyon sok hasonló gondolattal találkozhatunk. Ilyenek pl.: - a természeteshez leginkább közelítő állapotok megteremtése, - a talaj harmonikus tápanyagellátása, - a talajgazdagító és talajzsaroló növények egyensúlyának megteremtése,

4

- a talajtermékenység növelése pillangósok vetésével, - a növénytársítások alkalmazása. Természetesen egy természetbarát kertművelőnek egyik irányzat mellett sem kell elköteleznie magát!

Már az eddigiekből is kiderül, hogy aki a biológiai kertművelést választja, nem használ mérgeket, de ezzel még távolról sem használja ki minden lehetőségét a természetes

teljes

értékű

és

egészséges

élelmiszerek előállítása terén.

A

környezetkímélő eljárásokkal ápolt kerthez alapvetően újszerűen kell viszonyulni. A kertet – a természet törvényei szerint – élő állatvilág népesíti be. Itt minden élőlény több-kevesebb mértékben hasznos lesz. Még a kártevők is tehetnek jó szolgálatot nekünk, mert megjelenésük figyelmeztet mulasztásainkra, hibás lépéseinkre. Ez a biológiai egyensúlyra törekvő kertművelési eljárás, a kertészt gondolkodásra készteti, s további feladatok elé állítja. Mindenek előtt meg kell tehát tanulnunk, összefüggésekben gondolkozni.

A kertünk mintája a háborítatlan, romlatlan természet legyen!

Néhány fontos alapelv Ismernünk kell kertünk talaját! A biogazdálkodásnak a talaj a középpontja. Minden termesztési eljárásnak a talajtermékenység fenntartására és fokozására kell irányúlnia. Aki ezen elvek mentén akar gazdálkodni, annak mindenek előtt arra kell felkészülnie, hogy megismerje a talaj, a növények és az állatok életének törvényszerűségeit. A talaj a természet fajokban leggazdagabb környezeti rendszere, egy marék “földben” annyi élőlény van, mint ahány ember él, az egész világon. Ezt soha ne felejtsük: a talaj él! Ahhoz, hogy megismerjük a rendelkezésünkre álló talaj jellemzőit, végezhetünk (vagy végeztethetünk) talajvizsgálatot, de ennél egy sokkal egyszerűbb – de nem kevésbé hasznos – megoldás, az ún. ásópróba. a felső 25-30 cm-es talajréteg fizikai és biológiai állapotának, tapasztalati elbírálására alkalmas módszer (1. ábra).

5

1. ábra: Az ásópróba. Így tápláljuk a kertet – a komposztálás A komposztálás – mint a biokertekben leggyakrabban alkalmazott szerves trágyázási módszer – olyan biológiai folyamat, amely során a hulladékok, melléktermékek szerves anyagai, humuszszerű anyaggá alakulnak át. Ezt, a keletkezett végterméket nevezzük komposztnak (2. ábra).

2. ábra: A jó minőségű komposzt.

6

A komposztálás a legősibb hulladék-újrahasznosító eljárás. A komposzt alapanyagai a mezőgazdasági, kerti és háztartási hulladékok, háztáji trágyaféleségek. Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű humuszt kapunk végtermékként!

Komposztálónkat többféle anyagból is elkészíthetjük, de mi egy igazán természetbarát megoldást váolasztottunk, ez pedig nem más, mint a vesszőfonat (3. ábra).

3. ábra: Egy komposztkas. Nagyon jó módszer a talajtermékenység fenntartására és a kert taljának védelmére az ún. felületi komposztálás, amit a sorközökben, vagy az “üres sorokban” – ha van ilyen, mindenképpen célszerű alkalmazni. Erre a legjobb – és a legegyszerűbb – megoldás a frissen vágott szerves anyag (4. ábra).

7

4. ábra: Felületi komposztálás. Egy vegyeskultúrás zöldségesben a spenót kiváló felületi komposzt. A levelek árnyékolják, védik a talajt. A giliszták pedig táplálékot találnak. A további réteget vadnövények, magnélküli gyomok, gyógynövény, és betakarított zöldségek maradványai képezhetik. A keverékbe tehetünk pl. bodzát – ami riasztja a pockot és vakondot, gilisztaűző varádicsot – ami riasztja a férgeket és káliumban gazdagítja a kert talaját, szalmát – ami levegőssé teszi a nyesedéket, mustárt – ami fonálféreg riasztó, üröm- és csalánféléket – amik féregriasztók és magas a nitrogén tartalmuk. Az így kialakított réteg véd az esőzés káros hatásától, nyugodtan járhatunk is rajt, és tápanyagul is szolgál.

Vetési terv és a vegyes kultúra A vegyeskultúra a biokertészkedés egyik legfontosabb eszköze. Több évtized tapasztalata és megfigyelése, hogy egyes növények kedvező hatással vannak egymásra – elősegítik a “szomszéd” növekedését és fejlődését, elriasztják annak “ellenségeit” –, míg mások kifejezetten rossz szomszédok. Mindezek hátterében kémiai anyagok, az ún. fitoncidok állnak. Ezek, az anyagcserefolyamatok során keletkező speciális anyagok fontos és hatásos eszköznek

8

bizonyulnak a létért folyó küzdelemben a helyváltoztatásra nem képes növények számára. Egy fajokban gazdag növényállomány befolyással van a kártevők fellépésére, a biodiverzitás növelése ugyanis megnehezíti a rovarok dolgát (a csalogató szín- és illatanyagokat a szomszédok gyengítik, vagy elfedik). Intenzív illatanyagaik vannak pl. a gyógy- és fűszernövényeknek, amelyek, ezáltal nélkülözhetetlen részévé válnak a kertünknek (5. ábra).

5. ábra: A levendula „kiváló szomszéd”. A vegyeskultúrás kert beosztása azt jelenti, hogy ágyások helyett sorokba vetünk és ültetünk, mégpedig egy előre meghatározott rendszer szerint, amin a későbbiekben már nem változtatunk (6. ábra). A sorok kialakításakor figyelembe vesszük az egyes növényfajok növekedési formáját, növekedésük ütemét, és az előnyösnek bizonyuló növénytársításokat (lásd később).

9

6. Egy jellegzetes vegyeskultúra az öko-völgyben, Somogyvámos. Az így kialakított vegyes kultúra egy rendkívül egyszerű és fáradságmentes, ráadásul ingyenes növényvédelmi eljárás is egyben. A vegyeskultúrával a területünk jobban kihasználható, további előnye, hogy a talajfelszín a teljes vegetációs időszakban fedett. A vegyeskultúránkat Gertrud Franck útmutatása alapján a következőek szerint alakítjuk ki (7. ábra): Tavasszal 50 cm-es sortávolság mellett az egész területre spenótot vetünk. Ez roved idő alatt kikel, így a sorközökbe vethetjük a különböző zöldségnövényeket az alábbi felosztás szerint. A zöldségeket vetési- és betakarítási idejük, növekedési idejük, nagyságuk és területigényük alapján A – B – C csoportba (sorokba) osztjuk. Az A-sorokba olyan növények kerülnek, amelyek a legtovább és a legnagyobb területet igénylik (paradicsom, uborka, burgonya, tökfélék, bab, késői káposztafélék). A B-sorokba olyan növények kerülnek, amelyek a területet a vegetáció elején vagy a végén veszik igénybe, így ezekbe a sorokba évente kétszer vethetünk vagy ültethetünk (póréhagyma, zeller, karfiol, cékla, pasztinák, bokorbab). A C-sorokba rövid tenyészidejű és alacsony növésű zöldségfélék kerülnek, amelyek egy vegetációs periódusban 2-3 alkalommal is válthatják egymást (saláta, sárgarépa, retek, karalábé, dughagyma, édeskömény).

10

7. ábra: A Gertrud Frank – féle vegyes kultúra. Az A-sorok betakarítása után, mikor már egy rövid tenyészidejű zöldségfélét sem érdemes elvetni, a mustármagok még kikelnek, és vastag zöld takarót alkotnak a talaj felszínén, amely egészen tavaszig megóvja kertünk talaját. Esetleg még a tél előtt (legkorábban, novemberben) vethetünk olyan zöldségféléket, amelyek a kelés után nem túl érzékenyek a viszonylag alacsony hőmérsékletre (ez az ún. tél alá vetés). Ilyenek a nagyon korai fejessaláta- és sárgarépafajták, a spenót, a póréhagyma, a feketegyökér, a petrezselyem, a karalábé (8. ábra).

8. ábra: Egy lehetséges vetési terv. 11

Vetésforgó A vegyes kultúrát alkalmazva szinte alig kell a helyes vetésforgóra ügyelnünk. A következő években a sorokat 25 cm-rel eltolva jelöljük ki, így a zöldésnövények a spenótsorokba, míg azok az A-B-C sorok helyére kerülnek. A csupasz sorközöket, ahol korai kultúra sincs, és éppen nem akarunk spenótot vetni, mindig takarjuk valamilyen más előveteménnyel. Erre a célra különösen alkalmas a gyorsan csírázó mustár (9. ábra).

9. ábra: „Mustár-takaró”. Néhány napon belül a növénykék rendezett, tömött, zöld felületet képeznek. A mustár, mint elővetemény rendkívül kedvező hatású: gyökereivel jól átszövi a talajt, visszatartja a nedvességet, elriasztja a csigákat és más kártevőket, ovábbá az sem elhanyagolható szempont, hogy szinte fáradtság nélkül eltávolítható, ha a sorba vetni vagy ültetni szeretnénk. A mustárvetést fokozatosan leváltjuk, amikor helyette más kultúrákat vetünk, vagy ültetünk. Utána bármilyen növényfaj következhet anélkül, hogy vetésforgógondok adódnának. A lóbab szintén nagyon jól felhasználható mindazon zöldségfélék előveteményeként, amelyek később kerülnek kiültetésre, s amelyek fokozottan tápanyagigényesek. A lóbab, mint a pillangósok általában, nitrogéngyűjtő, így “természetes nitrogéntrágyázást” jelent. A tavaszi fagyok nem ártanak neki, emiatt a lóbabot nagyon korán el lehet vetni. Természetesen a kertészkedés gyakorlatában más előveteményeket is alkalmazhatunk, például a zsázsát és egyéb gyógynövényeket. A zsázsa éppoly gyorsan nő, mint a mustár, de nagyon agresszív gyógynövény, ezért vigyázzunk vele.

12

Ezzel szemben a facélia közömbös hatású, gyors növésű talajtakaró elővetemény lehet. Finom apró magvait már kora tavasszal vethetjük, szakaszosan akár egész évben is. Hosszú ideig virágzik, átható illata vonzza a rovarokat. Vegyszerek helyett is növénytársítás A vegyeskultúrában a talaj egészsége és a növények jólléte, a termés fokozása, a betegségek megelőzése érdekében a legeredményesebben alkalmazható praktikák a vetésváltások és a növénytársítások. A vetésváltás tervezésekor a növények egymás utániságát, a növények tudatos társításakor pedig az egymás mellettiségüket tartjuk szem előtt. Régi megfigyelés, hogy a növényfajok többsége korántsem „közömbös egymás iránt”, rokon- és ellenszenvek bonyolult hálózata létezik közöttük. Az egyik növény kiválóan előkészíti a talajt a másik számára, egy harmadik elriasztja a negyedik kártevőjét, míg az ötödik mellett a hatodik alig növekszik, nem virágzik, nem hoz termést. Ha ezekre a kapcsolatokra tekintettel vagyunk, sok nehézségtől kímélhetjük meg magunkat, és eredményesebb lesz a kertészkedésünk is (10. ábra). A legismertebb kedvező szomszédságok:  Sárgarépa – hagyma (védik egymást a répa- illetve a hagymalégy ellen);  Zeller – káposztafélék (védik egymást a zellerrozsda illetve a káposztalepke károsítása ellen);  Saláta – retek (a saláta megvédi a retket a földibolháktól);  Káposzta – paradicsom (a paradicsom elriasztja a káposztalepkéket);  Burgonya – zöldbab (a zöldbab elriasztja a burgonyabogarat);  Uborka – hagyma (a hagyma gátolja az uborkalisztharmat terjedését).

13

10. ábra: Szemet gyönyörködtető társítás. A zeller az összes káposztaféle hernyóit elriasztja. Hozzá hasonlóan a paradicsom is kiváló védő-, és riasztónövény, ezért paradicsom palántáink közé egyéb veszélyeztetett növényféléket ültethetünk. Ezek az ingyenes és sok munkát megtakarító védekezési módszerek a környezetet sem szennyezik. A sarkantyúka, a paradicsom, a zeller, a bazsalikom (és más illóolajos növények, például a büdöske, szurokfű (oregánó), zsálya, borsikafű, majoránna) úgynevezett riasztónövények, mert a rovarkártevőket távol tartják (11. ábra)

14

11. ábra: A sarkantyúka. A nemkívánatos szomszédságokat kivéve ezeket mindenütt eredményesen lehet alkalmazni a társításban. A pasztinák különleges gyökérzöldség, mert minden kártevővel szemben ellenálló. A legfontosabb nemkívánatos szomszédságok:       

bab – hagyma, burgonya – hagyma, vöröskáposzta – paradicsom, sárgarépa – paradicsom, petrezselyem – fejes saláta, paprika – padlizsán, tök – burgonya.

Ha az ember erre a néhány hátrányos kombinációra ügyel, sok hibát már nem követhet el. Az állatok, mint kerti segítőtársaink „A természetben hol a hasznos, hol a kártékony lények kerekednek felül. Hagyjuk békén őket – akkor az egyik felfalja a másikat.” A megfigyelés és a következtetés is Goethétől származik. Ezt a higgadtságot manapság azonban sokkal nehezebb megőriznünk. Mindenesetre a kertésznek ismernie kell ellenségeit és segítőtársait egyaránt, főleg akkor, ha sikerrel szeretne együtt munkálkodni velük. A jelszó ebben aza esetben mindannyiunk számára a következő: Felismerés – Megfigyelés – Védelem!

Az alacsonyabb rendű mikrofauna a talajban él, annak szerves része, velük mindennapi munkánk során nem találkozunk. Rajtuk kívűl számos magasabb rendű állat – emlősök, madarak, kétéltűek és hüllők, izeltlábúak vagy puhatestűek – él kertünkben

vagy

annak

közvetlen

közelében.

Néhányukkal

szinte

bárhol

találkozhatunk: Földigiliszta: hasznuk közismert, csak élő, tápanyagban dús talajban fordulnak elő. Vakond: túrásai zavaróak, de hasznos is lehet, üldözi az egereket, pockokat, pusztítja, a pajorokat, drótférgeket és csigákat.

15

12. ábra: A sok fejtörést okozó vakond is lehet hasznos segítőtárs. Csigák: a kertben szinte mindig kártevőként jelentkeznek, de még is szükségünk van rájuk, hiszen táplálékforrást is jelentenek. Futóbogarak: csigákat, lárvákat fogyaszt. Fűlbemászók: főleg level- és pajzstetvekkel táplálkozik. Hangyák: a legtöbb hangyafaj hasznos, mert átlevegőztetik, és morzsalékossá teszik a talajt. Igaz hogy nem mindig a kertben van a lakhelyük, de mégis oda tartoznak a méhek is. Jó lenne, ha minden kis kertben, de főleg a bio kertekben lenne 1-2 család méh. Kertünk ebből a szempontból is szerencsés, hiszen iskolánknak van néhány család méhe, akiket ha új otthonuk elkészül, ide telepíthetünk. A gyom – egy hatalmas félreértés Bármennyire is gondoljuk úgy, hogy a gyomok hivatlan vendégek, ahol minden kártevőnek megvan a maga haszna, onnan a gyomokat sem száműzhetjük. Ellenkezőeleg, gyomnövényeink többsége a kert leghasznosabb növényei közé tartozik. Tulajdonképpen, ha egy biokertész szemével nézzük, gyomokat nem is ismerünk, csak vadon termő lágyszárú növényeket, amelyek ott nőnek, ahol a számukra szükséges feltételek optimálisak.

16

Tehát, minden kertésznek olyan gyommal van dolga – amilyet megérdemel!

Miféle hasznos tulajdonságaik lehetnek? Annál jóval több, mint amire először gondolnánk: - jelezhetik a talaj állapotát (a nagy tömegű tyúkhúr, nagy tápanyag tartalmú, humuszban gazdag, nitrogéndús talajra utal), - szolgálhatnak táplálékul és búvóhelyül egyaránt, - a gyomnövényekből, trágyalé és permetlé, takaróanyag, és komposzt is készíthető, - számosan közülük gyógy- és fűszernövényként is szolgálhatják kertünk egészségét

Jegyezzük meg tehát: a kertben nincs háború!

Felhasznált irodalom 1. Drexler Sz.: Madárbarát kert. Cser Kiadó, 2005. 2. Hankó Gergely: Komposztáló kas. Greenfo – zöld iránytű a neten. 2011. 3. Kissné D.É.: A természet kincseskamrája. Pannon Literatúra Kft. 2007. 4. Lelkes L.: Házikerti kézikönyv. Mezőgazda Kiadó. 2000. 5. Marie-Luise Creuter: Biokert. Holló és társa. 1998. 6. Radics L.: Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó. 2001. 7. Szima A.: Zöld Gazdaság: Gazdálkodjunk a természettel! A permakultúra fogalma. 2010. 8. Zilliken M.: Gyógy- és fűszernövények kézikönyve. Az egészség és a szépség megőrzéséért. Alexandra. 2008. 9. www.biokontroll.hu

17