Civil szervezetek érdekérvényesítési, érdekképviseleti szerepben
CIVIL SZERVEZETEK ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI, ÉRDEKKÉPVISELETI SZEREPBEN A civil szféra érdekképviseleti és érdekérvényesítési tevékenységének vizsgálata belső és külső kapcsolatrendszerük tükrében A civil szféra szektorális és ágazati érdekképviseletének, érdekérvényesítésének helyzete, fejlődésének lehetőségei, új kezdeményezései témájú kutatás Pályázati Kód: NCA-CIV-09-E-0008
Első Nyírségi Fejlesztési Társaság, Nyíregyháza, 2010.
A kutatás szakmai vezetője:
Dr. Mankó Mária
A kutatásban közreműködtek:
Fejes Endre, Kézy Béláné, Kuna Gábor,
Ladányi Ágnes, Paliczné Pelenczei Szilvia,
Váradi Zsuzsanna
A kutatást önkéntes munkával segítették:
Kézy Béla
Kis Vendelné
Krasznay Sándor
Felelős kiadó: Első Nyírségi Fejlesztési Társaság, Váradi Zsuzsanna Készült 200 példányban Nyomdai kivitelezés: Gprint Iroda 2010 A kiadvány a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásából valósult meg.
Tartalomjegyzék 1.
A vizsgálati téma, a vizsgálat köre és módszerei. . . . . . . . . . . . . . . 5.
2.
Elméleti keretek, vizsgálati vonatkozások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.
2.1.
2.2. Az érdekképviselet/érdekérvényesítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12.
2.3.
3.
Kapcsolatrendszer és érdekérvényesítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24.
3.1.
Intézményi/szervezeti érdekek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.
A lobbi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19.
A szektorok együttműködését segítő kapcsolatok. . . . . . . . . . . . . 24.
3.1.1. Az állam és a civil szervezetek kapcsolata. . . . . . . . . . . . . 24.
3.1.2. Az üzleti szféra és a civil szervezetek kapcsolatai. . . . . . . 39.
3.2. Civil-civil kapcsolatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41.
3.3.
4.
Nyilvánosság és érdekérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58.
4.1.
4.2. Honlap és nyilvánosság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64.
Időszakos érdekkoaliciós kapcsolatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52.
Médiakapcsolatok, médiafigyelem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58.
5. Hatékonyság és érdekérvényesítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74.
5.1.
A hatékony érdekérvényesítés alapelvei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78.
5.2.
Hatékonysági szintek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84.
5.3.
Módszerek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86.
5.3.1. A participáció módszerei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86.
5.3.2. A tudatosítás és meggyőzés módszercsoportja. . . . . . . . . 91.
6.
Összegzés, javaslatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96.
„Mi magunk legyünk a változás, melyet látni szeretnénk a világban” Mahatma Gandhi
Tisztelt Olvasó! A „Civil szervezetek érdekérvényesítési, érdekképviseleti szerepben” című elemző anyag az NCA Civil Szolgáltató, Fejlesztő és Információs Kollégium 2009 évi pályázati kiírásához kapcsolódóan készült. A kutatás során a civil szervezetek egyik fontos feladatához, az érdekérvényesítéshez/érdekképviseleti tevékenységhez kapcsolódóan elvégzett vizsgálatok eredményeit dolgoztuk fel. Jelen kutatási anyag arra vállalkozott, hogy a vizsgálat tapasztalatait összefoglalja és részletesen bemutassa a megbízó, és a téma iránt érdeklődők részére. A kutatás tapasztalatait bemutató szakmai elemzés – a vizsgálati téma, a vizsgálat köre és módszerei, valamint az elméleti keretek bemutatását követően – „Kapcsolatrendszer és érdekérvényesítés”, „Nyilvánosság és érdekérvényesítés”, „Hatékonyság és érdekérvényesítés” fő témakörökben mutatja be a különböző módszerekkel (kérdőív, honlap-elemzés, fókuszcsoportos interjú) összegyűjtött és kiértékelt információkat. Ezt követően összegzés és javaslatok megfogalmazása zárja az elemzést. A kutatási anyag az információgyűjtés tapasztalatainak feldolgozása mellett, bemutatja az elméleti összefüggéseket, rendszerszemléletű megközelítése új összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. A hazai-és nemzetközi gyakorlatban eredményesen alkalmazott módszerek és jó példák (best practice) bemutatásával segítséget nyújthat a kutatási anyag a civil szervezetek számára, az új helyzetekhez igazodó korszerű eszköztár kialakításához. A kutatást a partnerszervezet CROMO Alapítvány együttműködésével és támogatásával valósítottuk meg. Az információk összegyűjtését és feldolgozását szakemberek bevonása mellett, közreműködő civil szervezetek (próbamegkérdezés, fókuszcsoportos interjú) és önkéntesek is segítették. A megvalósítás során folyamatosan számíthattunk a pályázatot kiíró NCA Civil Szolgáltató Fejlesztő és Információs Kollégium és az ESZA Kft, mint Közreműködő Szervezet munkatársainak segítségére. Itt szeretnénk köszönetet mondani minden partnerünknek, akik támogatták munkánkat és hozzájárultak ahhoz, hogy kutatási elképzeléseinket teljesíteni tudjuk. Külön is köszönetet mondunk a proHáló hálózat és a CISZOK –ok munkatársainak, akik motiválták a civil szervezeteket, valamint azoknak a civil szervezeteknek, akik a kérdőívek kitöltésével, illetve a fókuszcsoportos interjún való aktív közreműködésükkel segítették munkánkat. Kutatási anyagunkat ajánljuk mindazon civil szervezeteknek is, akik a civil szférában tapasztalható egyre erősödő versenyt kihívásnak tekintik, ugyanakkor az összefogás szükségességét is felismerve, meg akarnak felelni a velük szemben támasztott (állandóan növekvő) elvárásoknak. A kutatás megvalósításában közreműködő szakemberek, és az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság munkatársai nevében: Váradi Zsuzsanna operatív igazgató
4
1. A vizsgálati téma, a vizsgálat köre és módszerei A civil szervezetek meghatározó társadalmi bázist jelentenek Magyarországon, tevékenységükkel helyi, térségi, regionális-és országos szükségletekre reagálnak, miközben érdekérvényesítési, érdekképviseleti szerepet töltenek be. A kutatási téma időszerűségét többek között az adja, hogy az Európai Unióban egyre erőteljesebb a törekvés a részvételi demokrácia és részvételi párbeszéd erősítésére. A partnerség elve alapján a civil szektornak ebben a folyamatban meghatározó szerepe van, amelyet elsősorban formálisan is szervezett érdekképviseletet (is) ellátó szervezetek közreműködésével valósítanak meg. Magyarországon az elmúlt időszakban nem sikerült a szektor civil összefogáson alapuló egységes érdekérvényesítését megoldani, így érdekképviseleti rendszere erősen fragmentálódott (széttöredezett), szektoron belül is konfliktusokkal terhelt a képviseleti körbe bevonódás jelenlegi gyakorlata (sok kritika éri a meghívásos alapon, vagy személyes szimpátia alapján az egyeztetési folyamatokba való bekerülést). Ez rányomja bélyegét a civil szektor érdekérvényesítési hatékonyságára, magára a szektor-tudatra és presztízsre is. A szakirodalom eltérő és sokféle módon értelmezi az érdekérvényesítési és érdekképviseleti tevékenységet, ezért a kutatás számára megpróbáltuk saját értelmezésünket megfogalmazni, s ennek megfelelően értékeltük a vizsgálati adatainkat. A kutatás keretében megvizsgáltuk a civil szervezetek szerepeit, s ezek között az érdekérvényesítési szerepkörre koncentrálva, a szervezet kapcsolati körén keresztül néztük meg az érdekérvényesítési tematizációt. A szakírók szerint kevés a civil szervezetek nyilvánossági munkájához köthető kutatás, pedig az érdekérvényesítési/ érdekképviseleti szerepkör betöltéséhez kapcsolódóan ennek nagy lenne a jelentősége. Kutatásunkban megvizsgáltuk a nyilvánossági munka modelljeinek érvényesülését és eszközeit is. A kapcsolatrendszer és a nyilvánossági munka befolyásolja az érdekérvényesítési/érdekképviseleti munka hatékonyságát, vagyis azt, hogy feleljen meg rendeltetésének az érdekérvényesítési folyamat, érje el kitűzött céljait. A civil szervezetekhez köthetően univerzális minőségi modellt TIX-modell néven ismerünk, ilyen minőségi mutatók kidolgozására e kutatás keretein belül érthetően nem vállalkozhattunk, de azt megnéztük, hogy az érdekérvényesítési munka alapelvei és alapfolyamatai hogyan érvényesülnek a vizsgált szervezetek esetében, mennyire sokszínű vagy szürke a módszertár, s mekkora a készség az új eljárások, módszerek megosztását illetően. A kutatásban egyik meghatározó módszerként kérdőíves megkérdezést alkalmaztunk. A kérdőív a szervezet általános jellemzőin túl, négy nagyobb blokkot tartalmazott. Az első blokk a kapcsolatrendszerre és az érdekérvényesítés témáira kérdezett rá, a második az érdekérvényesítési munkafolyamatokra, ezek erősségeire, gyengeségeire vonatkozott, a harmadik az érdekérvényesítéshez köthető nyilvánossági 5
munka elemeit és eszközeit tárta fel. A negyedik blokk az érdekérvényesítési munka hatékonyságának tényezőiről, a gyakorlatok megosztásáról, az érdekérvényesítési képességek jellemzőihez kapcsolódóan szolgáltat információkat. A kérdőív zárt kérdéseket tartalmazott egy kérdés kivételével, ahol az érdekérvényesítési akciókra vonatkozó kérdést nyílt formában tettük fel. A kérdőíves adatfelvételt nehezítette, hogy nem állt rendelkezésre olyan adatbázis, ahonnan a reprezentativitás feltételeinek megfelelően (az idő és pénzkorlátok miatt) saját mintát válogathattunk volna le. A kérdőíves adatgyűjtéshez az ESZA nyújtott részünkre segítséget, a nála rendelkezésre álló adatbázisban szereplő 6739 szervezetnek megküldte a kutatás tényét közlő levelet, amelyben a kérdőív letöltési helyének információit is közölte. Tehát a meglévő adatbázis adott volt. Ez azt jelentette, hogy alapsokaságnak 6739 szervezetet tekintettünk, amelynek régiós megoszlását közölte velünk az adatgazda. Így mintánk nem a mintaválasztás valamelyik módszerének megfelelően képződött. Az önkitöltős kérdőívek legnagyobb dilemmája mindig a visszaérkezési arány. Tekintettel arra, hogy az alapsokasági adatbázis regionális szempont szerint volt csoportosítható, ezt követtük mintánk esetében is. A visszaérkezett 304 db kitöltött és értékelhető kérdőív kis eltéréssel tükrözte az ESZA adatbázis régiós százalékos megoszlását, így az adatok súlyozásával biztosítottuk a reprezentativitást.
6
A szervezeti forma szerint a kérdőívet visszaküldők között az egyesületek képviselik a legnagyobb arányt. A KSH besoroláshoz igazodva a megkérdezettek eloszlását szervezeti forma szerint a következő grafikon mutatja.
A különböző ágazatok kutatásban szereplő arányát részletesen az alábbi táblázat mutatja be. Kultúra 19% Szabadidő, hobbi 12% Oktatás 12% Sport 8% Környezetvédelem 8% Szociális ellátás 7% Egészségügy 7% Nemzetközi kapcsolatok 4% Településfejlesztés 4% Kutatás 3% Jogvédelem 3% Közbiztonság védelme 3% Szakmai, gazdasági érdekképviselet 3% Gazdaságfejlesztés, foglalkoztatás 2% Többcélú adományosztás, nonprofit szövetségek 1% Vallás 1% Polgárvédelem, tűzoltás 1% Egyéb 2% Politika 0% 7
Célcsoportot többet is jelöltek a megkérdezettek. Azt tapasztaltuk, hogy minél kisebb hatókörű a szervezet, annál tágabb a célcsoportként megnevezettek köre. Arányaiban a következő sorrend alakult: ifjúság, egy szakmai csoport dolgozói, gyermekek, nők, kisebbségek, fogyatékossággal élők, idősek, szegények, diplomások, pályakezdők, álláskeresők, alacsony iskolai végzettségűek, hajléktalanok, drog függők. A tevékenységi körüket illetően az arányokat tekintve a sorrend: országos hatókör, egy település hatókör, regionális, megyei, több település és egyéb (nemzetközi hatókör). Másik módszerünk a honlap vizsgálat volt. A honlapok kiválasztása internetről szabadszavas kereséssel történt. Az első elképzelés szerint 20 honlap vizsgálatát vállaltuk, de módosítottuk ezt az elképzelésünket 40-re. Ennek az az oka, hogy eredetileg a kérdőívet kitöltő szervezetek közül akartunk almintát választani a honlapok vizsgálatához, ezért jelöltük meg 20 honlapban az elemzendő számot. Mivel a fentiekben leírt módon képződött a kérdőíves mintánk (a kérdőívet kitöltők adatai ismeretlenek voltak számunkra), 40 civil szervezet honlap-vizsgálata mellett döntöttünk. A vizsgált honlapok 90%-át alapítványi és egyesületi ernyőszervezetek alkotják, olyanok, amelyek cél és misszió megfogalmazásaikban is felvállalják az érdekérvényesítés, érdekképviselet szerepkörét. A honlapok vizsgálatánál tartalomelemzés módszerével dolgoztunk, ugyanezzel a módszerrel végeztük a honlapon található – az érdekérvényesítéshez kapcsolódó – esettanulmányok elemzését is. A kérdőívekhez kötődő legsikeresebb érdekérvényesítési esetleírásokat is ezzel a módszerrel vizsgáltuk. Az adatfelvétel során fókuszcsoportos interjúkat valósítottunk meg civil szervezetek képviselőinek részvételével két helyszínen, Nyíregyházán és Budapesten. Ezzel a módszerrel választ kerestünk arra, hogy melyek az érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenység jellemző szakmai és szervezeti témái, mik a hatékony érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenység gátló tényezői, és milyen az új kezdeményezések ismertsége és elfogadottsága a civil szervezetek körében. A kutatásban az egyes módszerekhez köthető információkat témakörönként integráltan dolgoztuk fel, a legjobb gyakorlatokat, jó példákat is témakörönként közöljük. Szakirodalmi forrásokat, ahol csak lehetett civil kutatásokhoz kötődően használtunk, ezzel is bizonyítva, hogy a civil szféra kutatási szegmense igen gazdag és színvonalas.
8
2. Elméleti keretek, vizsgálati vonatkozások „A civil társadalom egy olyan elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik, és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól, a piactól elkülönülnek (…) ” 1 Bíró Endre2 két ismérvet tesz még hozzá a fentiekhez. Az egyik a civil társadalom létezésének elvi alapjait érinti, amely egyrészt az állampolgári jogok érvényesülésével, másrészt a jogállamisággal, harmadrészt az érdekartikulációval nevesíthető. A másik ismérv a civil társadalom rendeltetéséhez kötődik, mely szerint a civil társadalom a nyilvánosság biztosításával/kikényszerítésével szembesíti az állami akaratot az általa képviselt értékekkel, törekvésekkel, gyakorlatokkal. Magát a civil társadalmat mozgalmak és civil szervezetek alkotják, „amelyek szervezeti és tevékenységi struktúrák összességének tekinthetőek, amelyek tagjai vitán és konszenzuson alapuló demokratikus eljárás révén a közérdeket szolgálják, ugyanakkor a mediátor szerepét töltik be az állami/közhatalmi szervek és az állam között.”3 Kutatásunkban a civil szervezetek érdekérvényesítő, érdekképviseleti tevékenységét vizsgáltuk. Az érdekérvényesítés mint rendszer, a következő alrendszereket foglalja magában: • az intézményi/szervezeti érdekérvényesítést, amely a civil szervezet fenntartható működése/fejlődése érdekeit szolgálja adott társadalmi színtéren, • a szervezethez tartozó célcsoportok, vagy együttműködő érdekcsoportok képviseletét és érdekérvényesítését, • lobbizást, mint sajátos érdekérvényesítési alrendszert. A témakör szempontjából így négy egymáshoz szorosan kapcsolódó a szakirodalomban és a civil közbeszédben gyakran következetlenül használt fogalom: az érdek, az érdekérvényesítés, az érdekképviselet és a lobbi értelmezését végeztük el. A négy elem közül az érdek, érdekképviselet, érdekérvényesítés fogalmait elég gyakran használja általában is a közbeszéd, tartalmuk egyértelműnek, magától értetődőnek tűnik, ennek ellenére értelmezésük mégsem bizonyult egyszerű feladatnak. Leggyakrabban egy politológiai indíttatású megközelítés használatos a fogalmi tisztázást és csoportosítási kísérleteket és magyarázás-módokat illetően. Rendszerszemléletű megközelítése miatt hozzánk közelebb áll egy szervezeti kommunikációs aspektus, ahol a kommunikációtudományi és szervezettudományi oldalak is értelmeződnek. A kommunikációtudományi oldalt a kommunikáció participációs megközelítésére építjük, ahol a civil szervezetek sajátos (közéleti) kommuni1 www.wikipedia.org/wiki/civil_tarsadalom Letöltés dátuma: 2010. március 05. 2 Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis Emla Egyesület Bp. 2002. www.emla.hu Letöltés dátuma: 2009. október 13. 3 U.ott: 2.p.
9
kációs ágensek, azaz problémamegoldó egységek. A közös érdekű civil szervezeti tömörülések, valamint a hálózatok (közéleti) kommunikációs színterek, helyek, ahol a civil szervezet érdekérvényesítő felkészültségeivel van jelen. A közös érdekű civil szervezeti tömörülések egyben ágensek, azaz problémamegoldó egységek is a társadalmi színtéren. Ha a kommunikáció folyamata a participációra épül, akkor „az egymással kommunikációban álló ágenseknek felkészültségekben (tudásokban, szokásokban) való kölcsönös részesedéséről érdemes gondolkodni, amelyek a sikeres problémamegoldás szükséges feltételeként mutatkoznak meg.”4 A civil érdekérvényesítés, mint (közéleti) kommunikációs folyamat lényeges elemei között van a nyilvánosság, a hozzáférhetőség az együttműködő partnerek, de akár a „kívülállók” számára is. Közéleten azon „tevékenységek és folyamatok összességét értjük, amelyek magukba foglalják a lokális, regionális és országos közösség valamennyi közérdekű tevékenységét.”5 Törekvésünk szerint ez a több tudomány-szempontú megközelítés és fogalomhasználat jellemzi majd mondanivalónkat. Az érdek értelmezésénél a következő szabatos megfogalmazásra támaszkodunk: „legáltalánosabban értelmezve az érdek gondolat – esetleg érzelem – és cselekedet formájában megnyilvánuló indíték, olyan magatartásra, cselekedetre, amelynek hátterében különbözőképpen minősíthető szükségletek állnak.”6 Mivel az érdek fogalma feltételezi a szükséglet kategóriáját, nem véletlen, hogy az érdekek csoportosítását is gyakran a szükségletek megkülönböztetéséhez igazítják. A civil szervezetek vonatkozásában az érdekértelmezés legáltalánosabb aspektusa a szervezethez kötődő közösségek akaratérvényesítésével kapcsolatos.
2.1. Intézményi/szervezeti érdekek A (helyi) társadalomban a civil szervezetek intézményi/szervezeti érdekei sajátos érdekcsoportot képviselnek, tartalmát a szervezet önfenntartásának, fenntartható működésének/fejlődésének biztosítás-igénye képezi. A konkrét intézményi érdekek a szervezeti cél-megfogalmazásokban öltenek testet. A sikeres célteljesítés egyben sikeres szervezeti (ön)érdekérvényesítésként tekinthető, hiszen a döntési helyzetben lévők (pl. önkormányzat, az adójuk 1%-áról döntő állampolgárok) választják ki, hogy mely civil szervezeti/intézményi célok mögé sorakoztatnak fel erőforrásokat. Így tehát a civil szervezeteket olyan hálózatokként tételezzük, ahol a szervezet köréhez tartozók (egyének, mint a civil társadalom tagjai, vagy más civil szerve4 Horányi Özséb: bevezető In.: A kommunikáció, mint participáció (Szerk. Horányi Özséb) Typotex, Bp. 2007. 14.p. 5 Horányi Özséb: A közéleti kommunikációról In.: Közéleti kommunikáció (Szerk.: Buda Béla-Sárközy Erika) Akadémia Kiadó, Bp. 2001.25.p. 6 Dr. Gazdag Ferenc: Magyarország érdekei és ezek érvényesítésének lehetőségei a nemzetközi szervezetekben www.hunsor.se/dosszie/gazda_huerdekei.pdf. Letöltés dátuma: 2010. március 05.
10
zetek) szükségleteiket érdekként artikulálják, s ezek érvényesítésére hozzák létre az adott civil formális vagy informális (pl. a hálózatok esetében) szervezeti formációt. Ez az igen tágan értelmezett érdekérvényesítési folyamat egy sokszereplős társadalmi színtéren zajlik, ahol a civil szervezeteken kívül mások is küzdenek fenntartható működésük/fejlődésük érdekében forrásokért, szövetségekért, kapcsolatokért. Küzd a három szektor (állami, üzleti, nonprofit/civil) egymással, de a nonprofit/civil szektoron belül is jellemző a verseny nonprofit/civil – nonprofit/civil szervezet között. Konkrét civil szervezet érdekérvényesítő képessége (felkészültsége) e küzdelem során megmutatkozik abban, hogy mennyire sikeresen tudja a figyelmet a szervezeti céljaira irányítani, mennyire mondható sikeresnek önprezentációja és pozícióharca – miközben elfogadtatni akarja magát a (helyi, regionális, országos) közéletben, és szakmai téren – valamint mennyire tudja környezetét, és az általuk képviselt „ügy(ek)” érintettjeit mozgósítani. Vagyis e tágan értelmezett érdekérvényesítés olyan tudatos folyamat, amelyben konkrét civil szervezet (ágens) egy olyan döntést igyekszik saját szervezeti/intézményi érdekeinek megfelelően befolyásolni, amelyben nincs kizárólagos döntési kompetenciája.7 A civil érdekérvényesítés e tág felfogásban egy olyan interaktív kommunikációs folyamat, amelynek lényegét a civil szervezet működését és környezetét befolyásoló társadalmi és politikai tényezőket számba vevő kapcsolatteremtésés ápolás előre gondolt és menedzselt folyamatai képezik. A civil szervezetek, miközben szociális színteret biztosítanak közösségi aktivitásokhoz, szolgáltatásokat is kínálnak. E két szereppel is állandó érdekérvényesítési folyamatokat generálnak a tevékenységi és hatókörükbe tartozó csoportok (és „ügy”-ek) szükségleteinek teljesülését célzó lépések sorozatával. Ebben az érdekérvényesítési folyamatban a verseny a fő hívószó, ami gyakran konfliktusok (civil-civil szervezet, s szektorok között) felerősödésével jár. Ez nem zárja ki közös érdekfelületek keresését és találását, és a működési színtéren érdekszövetségek alakulását sem. A civil szervezetek sikeres (érdekérvényesítő) misszió - teljesítése szempontjából sem közömbös a külső és belső érdekgazdák/érdekcsoportok ( stakeholderek, érintettek) azonosítása. Az érdekgazdáknak esetünkben azok a szervezetek, személyek, csoportok tekintendők, akik érintettek a konkrét érdekérvényesítési/érdekképviseleti folyamatokban. A nonprofit/civil szakirodalom általában az „érintettek” kifejezést használja, a továbbiakban mi is ezt fogjuk tenni. Az érintettek feltérképezése, azonosítása általában azt a törekvést tükrözi, hogy a konkrét történésekben, folyamatokban, „ügyekben” az érdekeltek érezzék és megtapasztalják azt, hogy érdekeiket szem előtt tartják. Minél jobban sikerül az együttműködés a különböző érintettekkel (érdekcsoportokkal), annál erősebbé válik az érdekérvényesítői legitimitás.
7 Domokos Tamás-Kulcsár László: ifjúsági érdekérvényesítési csatornák. Tatabánya, 1998.
11
Minél több szervezeti/intézményi érdekérvényesítésben erős civil szervezet működik a társadalmi színtéren, annál erősebb az ágazat, a szektor érdekérvényesítő képessége is. Ezt a közös érdekű civil szervezeti tömörülések is érzik, nem véletlen, hogy szervezeti célmeghatározásaik között gyakran találkozunk a következő megfogalmazásokkal: „Célunk, hogy a civil társadalom Magyarországon a nonprofit szervezetek munkája által erősebbé váljon, és kialakítson egy háttérbázist, amely a nonprofit szervezetek hosszú távú működését segíti elő”8 „Céljaink: - egy demokratikus civil társadalom megteremtése, - a civil szervezetek fejlesztése, - a civil szervezetek társadalomban betöltött szerepének növelése…”9 „Missziónk a nonprofit szervezetek és intézmények megerősítése, hatékonyságuk növelése annak érdekében, hogy képesek legyenek az állampolgárok aktív részvételével társadalmi szerepüket betölteni”10 „ Célunk a civil szervezetek szerepvállalásának erősítése”11
2.2. Az érdekképviselet/ érdekérvényesítés Az érdekképviselet kifejezést az érdekérvényesítésnél szűkebb terjedelmű fogalomnak gondoljuk, az érdekérvényesítés egyik alrendszerének tételezzük. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érdekképviselet az érdekérvényesítés intézményesült formája. Szabatos megfogalmazás szerint: az érdekképviselet „érdekvédelemre alakult testület, szervezet, beazonosítható kör felhatalmazása alapján végzett tevékenység.” A gyakorlatban előfordulhat, hogy a szervezeti/intézményi érdekek torzíthatják a képviseleti érdekeket.12 A vizsgált civil szervezetekkel kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy az érdekképviselet kapcsán nemcsak formalizált érdekképviseleti szervezetről beszélnek, hanem az érdekképviseletet mintegy általános, vagy részlegesebb civil szervezeti funkciónak is tekintik. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a szabatos fogalom-jelentési körülhatároláson túl, vagy annak ellenére az érdekképviselet fogalmát a szervezeti munka egyes szegmenseire kiterjesztve értelmezik, és jellemzőnek mondják munkájukra akkor is, ha nem tisztán érdekképviseleti céllal létrejött civil szervezetről van szó. Ez az érdekképviseleti funkció a civil szervezetek esetében kötődhet szakmai, ágazati részérdekekhez, felvállalt célcsoport meghatározott érdekeihez, meghatározott „ügyek”-hez, vagy a civil szektor egészét érintő közös érdekekhez. 8 Nonprofit Információs Központ és Alapítvány = www.niok.hu Letöltés dátuma: 2010. márc. 17. 9 Demokratikus Jogok Fejlesztésért Alapítvány = www.demnet.hu Letöltés dátuma: 2010. március 17. 10 A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány = www.ctf.hu Letöltés dátuma: 2010. március 17. 11 Országos KID Egyesület = www.okide.hu Letöltés dátuma: 2010. március 17. 12 Kérdések és válaszok a társadalmi egyeztetésről Összeállította: Oprics Judit, NIOK Alapítvány, 2008. http://www. osszefogas.nonprofit.hu/files/1/5/4/9/9/15499_kiadvany.pdf Letöltés dátuma: 2010. március 05.
12
Egy 2003-as nemzetközi kutatásban13 32 ország esetében vizsgálták a Nonprofit Szervezetek Osztályozási Rendszerét alapul véve a szektort. A kutatók szolgáltatási és képviseleti funkciókat ellátó szervezetekről beszélnek, és megállapítják, hogy a szervezetek nagy része mindkét funkciót ellátja. Egy, a holland öntevékeny szektort bemutató tanulmány14szerint, Hollandiában kifinomult kapcsolatok jellemzik az öntevékeny szektor és a kormány kapcsolatát, aminek jellemzője, hogy „az öntevékeny szervezeteknek hol az érdekképviseleti, hol szolgáltató tevékenysége az erőteljesebb, de az is előfordul, hogy a kettő egyensúlyban van egymással.”15 Kinyik Margit16 az utóbbi évtizedek tapasztalatának mondja a nonprofit szektor szolgáltatási szerepkörének növekedését, amely országonként eltérő jellemzőkkel bír, és többféle kategorizálási kísérlettel írható le. Nagy-Britanniában pl. a szolgáltatói szerepkör egyes szegmenseire jellemző, hogy „függetlenítette magát a változó állami elvárásoktól, a brit nonprofit szervezetek identitásának részét képezi, és bizonyos területeken (…) tradicionális szerepköröket eredményezett.” Ezzel együtt az angol szervezeteket is multifunkcionálisaknak tekintik, és maguk a szervezetek is többfunkciósként határozzák meg önmagukat. „Az ifjúsági szervezetek adatai 1999” című kutatás17 eredménye szerint a vizsgált civil szervezetek mindössze 4%-a jelölte be az érdekképviseletet/érdekvédelmet, mint rá jellemző szerepet. Az Ökotárs Alapítvány18 2000-ben végzett kérdőíves felmérésében a civil szervezetek cselekvési területeit a szolgáltató és érdekképviseleti szerepek felől közelíti meg. A szolgáltatói jellegű tevékenységek közé sorolják: • a társadalmi tudatformálását, • az oktatást, képzést, • gyakorlati munkát, • jótékonysági és szociális szolgáltatást, • munkahelyteremtést. Az érdekképviseleti jellegű tevékenységek körébe pedig a következőket sorolják: • érdekképviselet helyi szinten, • országos lobbi-tevékenység, • érdekérvényesítéssel kapcsolatos szakértői tevékenység, • sajtómunka, • kampány-munka, • szakértői tevékenység szervezése.
13 Lester M Salamon- S. Wojciech Sokolowski –Regina List: Civil társadalom „világnézetben” Civitas Egyesület Bp. 2003 14 Tymen J. van der Ploeg: Az öntevékeny szektor a holland társadalomban In.: A harmadik szektor Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1991. 168.p. 15 U.ott: 168.p. 16 Kinyik Margit: A nonprofit szervezetek, mint szolgáltatók jellemzői Magyarországon = Civil Szemle 18-19. 95-112p. 17 Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis Emla Egyesület Bp. 2002. www.emla.hu Letöltés dátuma: 2009. november 13. 18 Civil szervezetek az európai csatlakozás tükrében = www.okotars.hu Letöltés dátuma: 2009.november 21.
13
Az érdekképviseleti szerepkört honlap vizsgálatunk tanúsága szerint egyes szervezetek markánsan meg is jelenítik célmegfogalmazásaik között. Pl: a Székesfehérvári Regionális Álláskeresők Egyesülete, amelyet Székesfehérvár és környékének munka nélkül lévő állampolgárai alapítottak, céljai között a munkanélküliek képviseletét és védelmét vállalja fel. A Vargabetű Klub Egyesület (a MADÁSZSZ tagjaként is) szervezeti missziójában az alábbiak olvashatók: „…szociálisan vagy személyükben hátrányos helyzetű, nem dolgozó, nem tanuló fiatalok és felnőttek életvezetési problémáinak megoldását, érdekeinek védelmét társadalmi reintegrációjuk érdekében.”19 A Társaság a Szabadságjogokért 1994-ben alakult jogvédő és jogfejlesztő nonprofit szervezet a személyi szabadság, az emberi méltóság a magánszféra érdekvédelmét nevesíti céljai között.20 Kérdőíves vizsgálatunk eredményei szerint a választ adó civil szervezetek nagy része szintén multifunkcionális szervezet, az érdekképviseleti szerepkört tevékenység szerkezetükben 24%-ban érvényesnek jelölték önmagukra jellemzően.
A nemzetközi és a magyar tendenciának megfelelően, a megkérdezett civil szervezetek szolgáltató szerepkörüket nagyobb arányúnak jelölték az összes szerepkör arányát illetően. Ebben az adatban az a figyelemre érdemes, hogy az érdekképviseleti, érdekérvényesítési szerepkör folyamatosan jelen van a szervezeti életben, és valószínű, hogy nem csak kifejezetten az érdekképviselet szabatos megfogalmazásának megfelelően használják a fogalmat, hanem az előzőekben tárgyalt szervezeti/intézményi érdekérvényesítés is értelmezésük része. Az érdekérvényesítés/ érdekképviselet sajátos pulzáló szerep a civil szervezetek életében, ami a szervezet folyamatos kapcsolat és információs szerkezetének módosulásaival jár. Minél gyorsabb környezeti változások jellemzik azt a makro- és mikro társadalmi színteret, ahol 19 Vargabetű Klub Egyesület www.vargabetu.net Letöltés dátuma: 2010. február 12. 20 Társaság a Szabadságjogokért www.tasz.hu Letöltés dátuma: 2010. március 05.
14
a civil szervezet mozgástere kijelölődik, annál gyorsabbak az érdekérvényesítési „pulzálások” is, szervezeten belül „hízik”, vagy „fogy” a szerep súlya. Kutatásunkban résztvevő szervezetek közül mindössze 66 szervezet nem vállalta (0%-ban jelölte meg) az érdekképviseleti/érdekérvényesítési szerepkört. Ezek a szervezetek legnagyobb arányban a magánalapítványi besorolású választ adók közül kerültek ki. A szervezeti szerepkörök arányaira legnagyobb hatással a szervezeti forma van. Az érdekérvényesítés/érdekképviseletet valamilyen arányban felvállalók esetében a következő módon oszlik meg az intézményi összes szerepkör:
Az „egyéb” kategóriával kapcsolatban az a magyarázatunk (amire Kinyik Margit21 is felhívja a figyelmet), hogy jelenleg a magyar nonprofit szektor öntevékeny szervezeteinek szolgáltatói szerepköréhez kötődően is újradefiniálási folyamatok zajlanak. A tisztánlátásban nem nagyon segítenek ugyanis a statisztikai besorolások, hiszen a jelenlegi csoportosítási kísérletek egyelőre nem tudják azt a gyakorlati tényt kezelni, hogy a szervezetek nem egyetlen funkció betöltésére szerveződtek, valamint hogy szolgáltató tevékenységük számos esetben díjmentes, illetve hogy a szolgáltatásokat esetleg tagdíjakból, vagy pályázati támogatásokból fedezik. Valószínű ilyen indokok magyarázzák a választ adók esetében azt a konkrét tevékenység taxonómiát, amelyet az „egyéb” kategóriában megneveznek a szolgáltatások mellett: képzés, oktatás, kiállítás szervezés, rendezvényszervezés, ismeretterjesztés, hagyományápolás, együttműködés szervezése, szemléletformálás, szabadidős program, vagy tömegsport szervezés. Ha a választ adó szervezetek ágazati megoszlását is figyelembe vesszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az érdekérvényesítés nagyobb arányai legjellemzőbben csökkenő sorrendben a gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás, vallás, nemzetközi kapcsolatok, a környezetvédelem, valamint a kutatási és a kulturális ágazathoz kötődnek. 21 Kinyik Margit: A nonprofit szervezetek, mint szolgáltatók jellemzői Magyarországon = Civil Szemle 18-19. 95-112p.
15
Arra azonban még tovább kereshetjük a magyarázatot, hogy miért is tartják összességében 24%-ban szervezeti szerepkörnek az érdekképviseletet, érdekérvényesítést. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ebbe a szerepkörbe a szervezetek az intézményi érdekérvényesítési folyamatokat és együttműködéseket is beleértették. Ez utóbbi azért fontos szempont, mert bármilyen szervezeti együttműködés közös érdekek mentén szerveződik, s két vagy több fél érdekkoalíciója egyben közös érdekérvényesítési/ érdekképviseleti folyamatnak is tekinthető. Az együttműködési gyakoriság adatai azt mutatják, hogy a vizsgált szervezetek együttműködése több szektort is „átfog”, igaz, hogy különböző preferenciákkal és intenzitással. Az egyesületek kapcsolati gyakoriság átlaga legmagasabb (3,39) a célcsoport kapcsolati partnerrel, majd csökkenő sorrendben: az önkéntesekkel (3,07), az ágazatukhoz tartozó más civil szervezetekkel (2,95), és végül a helyi önkormányzatokkal (2,75). A magánalapítványok kapcsolati preferenciája és gyakorisági átlag mutatói a következőek: önkénteseik (3,55), célcsoportjaik (3,40), a helyi önkormányzat (3,01), az ágazathoz tartozó más civil szervezetek (2,96). A közalapítványok esetében a sorrend és a mutatók a következőek: célcsoportjuk tagjai (3,45), önkénteseik (3,32), az ágazathoz tartozó más civil szervezetek ( 3,16), s a helyi önkormányzatok (3,12). Érdemes még a szakmai érdekképviseleteknél is megnézni ezt a sorrendet, mert esetükben az eddigiektől eltérő szereplők is bekerülnek az első négy közé: önkénteseik (3,41), állami szervek (3,07), célcsoportjaik (3,06) magánszemélyek (3,06). Összegezve azt mondhatjuk, hogy bár az általános civil szervezeti szerepek között a megkérdezettek többsége önmagára érvényesként határozta meg az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepeket, az intézményi munka összes szerepe között – önértékelésük szerint – az adatfelvétel időpontjában kevéssé domináns tényezőként jelenik meg. Az érdekérvényesítés annál esetlegesebb és gyengébb bármely működési szinten, ágazatban és formában, minél kisebb a szervezettség, a közös érdekek mozgatta kapcsolat, együttműködés. Ezek az együttműködések túlnyúlnak ugyan a szektoron, de szinte ugyanazokat a szereplőket jelentik szervezeti formára tekintet nélkül. Az önkormányzatok szinte minden szervezeti formánál megjelennek együttműködő, kapcsolati partnerként. Ez egyrészt kedvező abból a szempontból, hogy szektoron kívüli kapcsolat erősödik fel, másrészt azonban erős függőségi kapcsolatként írják le a jellegét, ami gátolja az érdekképviseleti szerepkör betöltését. A Nyíregyházán tartott fókuszcsoportos interjúk résztvevői közül erre utal az egyik szervezeti képviselő a következőkben: Természetvédelemmel foglalkozó civil szervezet vezetője mondta el, hogy nehezíti helyzetüket az érdekképviseleti szerepkört illetően az, hogy jelentős ön16
kormányzati támogatást kapnak munkájukhoz. Emiatt az önkormányzat gyakran nem érti, hogy miért vállalnak fel olyan érdekképviseleti munkát, amely nem egyezik az önkormányzati hivatal elképzeléseivel. Példaként a nyíregyházi piac felújításával kapcsolatos véleményező, érdekképviseleti munkájukat hozta fel, mikor a lakosság azon részét képviselték, akik ellenezték egy újabb pláza megépítését a városban. Gyakran előfordul, hogy a többi civil szervezet sem áll melléjük, nem értik pl. hogy miért is kell a biogazdák érdekvédelmével foglalkozni, vagy miért fontos, hogy a sóstói erdőben ne épüljön helikopter leszállóhely. A közös érdekű civil szervezeti tömörülések (szövetségek, ernyőszervezetek) is legalább két szerepkörnek igyekeznek megfelelni: „egyszerre kell tudniuk képviselni azokat a társadalmi csoportokat, amelyek érdekében tevékenykednek, s azokat a szervezeteket, amelyek létre hívták őket.”22 Ez utóbbi esetben egyszerre töltik be ezek a civil szervezetek a színtér és az ágens szerepeket is. Színterek a tömörülő szervezetek saját közvetlen célcsoportjaik esetében, és ágensek amennyiben a társadalmi színtéren a tagszervezetek és maguk részérdekeit jelenítik meg, illetve védik, érvényesítik. Az ágens szerep betöltése, amely a szervezeti képviseleti funkcióban intézményesül, egybeesik azzal az igénnyel, hogy a civil/nonprofit szervezetek (esetleg szektorként is) megjelenítsék közös igényeiket és törekvéseiket. Ez a közös érdekképviselet jelentheti jelenleg a civil/nonprofit szervezetek legitimációs bázisát is. Jon Pratt23 az USA-ban működő általános nonprofit szövetségek jellemzőiként mondja, hogy • szolgáltatásokat nyújtanak a tagoknak, • kutatásokat végeznek, • a lakosságot tájékoztatják a szövetségek fontosságáról, • törvényhozási és adminisztratív érdekérvényesítést végeznek, • párbeszédre ösztönöznek. Nemoda István az ernyőszervezetek egymással megegyező működési sajátosságaiként tartja számon többek között a következőket: • „integráló erőként definiálják önmagukat, az egyes szakmacsoportokon belül, illetve regionális, vagy országos szinten, • érdekartikuláló, érdekképviselő, nyomásgyakorló csoportokként lépnek fel a döntéshozói, érdekegyeztető fórumokon, • társadalmi és civil kontroll intézményeként végzik tevékenységüket, partnerekként azonosítják őket”24 22 Bartal Anna Mária: Ha kiszáradnak az utópia oázisai = Civil Szemle 14-15. 2008/1-2. 21.p. 23 Jon Pratt: Lépésről lépésre – kézikönyv a civil szervezetek területi alapú szerveződéséhez Civitalis Egyesület Bp. 2005. 24 Nemoda István: Az ernyőszervezetek, mint szakmai műhelyek www.nonprofitkutatas.hu/letoltendo/56_nemoda. doc Letöltés dátuma: 2010. február 05.
17
Honlap vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy a közös érdekű civil szervezeti tömörülések céljaik között érdekképviseleti tevékenységük tartalmára vonatkozóan is közölnek információkat. Néhány ezek közül: Célunk: „ a tagtelevíziók érdekeinek képviselete”25 „a fogyasztói érdekek képviselte a jogalkotásban és az alternatív vitarendezési fórumokon, fogyasztói érdekek képviselete helyi önkormányzati rendeletek megalkotásánál.”26 „a látássérültek érdekképviseleti tevékenységeként figyelemmel kísérni a látássérültekre vonatkozó jogszabályok érvényesülését. Érdekvédelmi Csoport működik, amely azt felügyeli, hogyan látják el a látássérültek érdekképviseletét.”27 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület a honlapján elérhető információk szerint több mint 1000 taggal, 13 jól működő tagszervezettel dolgozik. Érdekképviseleti szerepkörben pl. a döntéshozó testületek munkájában résztvevő képviselők szemléletének „zöldítését” célozza (többek között), érdekképviseleti tevékenysége tartalmaként (2010. február 14-i frissítési dátummal) a környezeti információkhoz hozzáférés biztosítását, környezeti ügyekben döntéshozatalban való részvételt, és az általános szemléletformálást célozza meg. 28 A Magyar Kerékpáros Klub (15 területi szervezettel) a honlapon elérhető alapszabálya szerint képviselni és védeni szándékozik a kerékpárt vásárlók és használni szándékozók érdekeit, igényeit, jogait a hazai és nemzetközi színtéren. A tagszervezetek munkáját különösen fontosnak gondolja, feladatuknak tartja, hogy „megszólítsa és összefogja a környék/város bringásait, hogy együtt könnyebben tudják igényeiket kommunikálni, érdekeiket képviselni a Magyar Kerékpáros Klub ernyője alatt.” 29 Az Életfa Környezetvédő Szövetség többezres tagság és 46 helyi szervezet érdekképviseletére vállalkozva, a következő célokról szól: keretet kíván biztosítani a környezetvédelmi törekvéseknek azon alapelv szem előtt tartásával, hogy minden állampolgárnak joga van az egészséges, biztonságos környezethez, ennek az alapvető emberi jognak a védelmében szövetkeznek. Szeretnének tevékenységükkel a három szektor sikeresebb kommunikációjához és együttműködéséhez is hozzájárulni.30 A tárgyalt szegmenshez kötődően domináns hívószavak: az összefogás, együttműködés, participáció, párbeszéd, ami azért nem zárja ki a folyamathoz kapcsolható konfliktusok jelenlétét sem. 25 Helyi Televíziók Országos Egyesülete www.locativ.hu Letöltés dátuma: 2010.március 12. 26 Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület www.ofa.hu Letöltés dátuma: 2010.március 12. 27 Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége www.mvgyosz.hu Letöltés dátuma: 2010.március 12. 28 Nimfea Természetvédelmi Egyesület www.nimfea.hu Letöltés dátuma: 2010.március 12. 29 Magyar Kerékpáros Klub http://kerekparosklub.hu/teruleti-szervezet-0 Letöltés dátuma: 2010. február 22. 30 Életfa Környezetvédő Szövetség www.eletfa.org.hu Letöltés dátuma: 2010. március 27.
18
2.3. A lobbi A lobbizás olyan kommunikációs tevékenység, amelyet az érdekérvényesítés egy másik alrendszereként kezelünk. Célja elsősorban a szektorok közötti érdekegyeztetés, illetve részérdekek erőteljes befolyásolása a döntéshozóknál. Többek között hivatásos lobbisták/lobbiszervezetek végzik, akik (most már nálunk is) törvényi keretek között igyekeznek egyes érdekcsoportok törekvéseinek támogatást szerezni. Jellemzője, hogy az érdekérvényesítési tevékenység megbízás alapján történik. Az Európai Bizottság szerint a lobbizás: „mindazon tevékenység, amely célja az európai intézmények politikaalkotási és döntéshozatali folyamatainak befolyásolása.”31 2009 októberében32 jelent meg az a Bizottsági közlemény, amely az érdekképviseleti nyilvántartás értékelését adja bevezetésétől eltelt egy év vonatkozásában. A nyilvántartás 2008-ban indult el, az átláthatóság gyakorlati kereteit kívánja biztosítani. A lobbi tevékenységben résztvevő szervezeteknek önkéntes regisztrációt ajánlanak, ez gyakorlatilag önkéntes elkötelezettséget jelent a lobbizást folytató szervezetek, csoportok, egyének és az európai intézmények kapcsolatainak átláthatósága mellett. Nemzetközi hálózatok, így az EU Civil Társadalmi Kapcsolattartó Csoport is regisztrált, de hálózati tagjai részére felkészítést is tartott a regisztráció módjáról, és ajánlotta, hogy hálózathoz tartozásuk ellenére, önállóan is regisztrálják magukat a szervezetek. A civil szervezetek aránya az Unióban a lobbizók között kb. egyharmadot képvisel. Az egyébként tipikusan lobbi szervezetek is több funkcióval rendelkeznek, a szűken értelmezett lobbi tevékenységen túl, szolgáltatásokat nyújtanak, és konkrét végrehajtással kapcsolatos tevékenységet is folytatnak.33 A magyar nemzeti ernyőszervezetek nemzetközi hatókörű szakmai és szektorális ernyőszervezeti tagsággal kapcsolódhatnak be az érdekképviseletbe, az Európai Unió egyes intézményeinek munkájába. Az Első Magyar Lobbiszövetség34 kérdőíves kutatása még 2005-ben lobbi listán szereplő érdekképviseleti és társadalmi szervezetekre terjedt ki. A kérdőívet kitöltők közel kétharmada volt már a Parlamentben lobbizni, a választ adó szervezetek 3%-a azt nyilatkozta, hogy folyamatosan lobbizik az Országgyűlésben. A lobbizók közel fele meghívásra teszi, 23%-a saját kezdeményezésre. A lobbizási tevékenység eredményeként a megkérdezettek 39%-a számolt be arról, hogy érdekérvényesítési akciójának interpelláció, vagy kérdés lett a következménye. Lobbizási tevékenységet a megkérdezettek csaknem 90%-a Parlamenten kívül is folytatott, minisztériu31 www.euvonal.hu/index.php?op=temek_intezmenyrendszer Letöltés dátuma: 2010. március26. 32 Európai átláthatóság kezdeményezés:az érdekképviseleti nyilvántartás egy év elteltével Brüsszel 2009. október www.eucivil.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22 33 . www.euvonal.hu/index.php?op=temek_intezmenyrendszer Letöltés dátuma: 2010. március26. 34 Sándor Péter- Király Edina: Kérdőíves felmérés a parlamenti lobbilista gyakorlatáról= www.parlament.hu/civil/ rendezveny/lobbi/lobbi.htm Letöltés dátuma: 2010. február 22.
19
mok, szakhatóságok, önkormányzatok irányába. E kutatás összegzésében többek között a civil szervezetek a döntés-előkészítésbe történő nagyobb bevonásának szükségessége fogalmazódott meg. Magyarországon 2006 óta létezik lobbi törvény (2006. évi XLIX törvény a lobbi tevékenységről), amely üzletszerűen folytatott érdekképviseleti tevékenységnek tekinti a lobbit, és ennek a nyilvánosságát, átláthatóságát szerette volna a jogalkotó a törvénnyel biztosítani. Pontos megfogalmazásában a lobbi tevékenység: „közhatalmi döntés befolyásolását vagy érvényesítését célzó minden olyan tevékenység, vagy magatartás, amelyet megbízás alapján üzletszerűen folytatnak.”35 A lobbizás tevékenységét nyilvántartásba vett magánszemélyek, vagy lobbi szervezetek végzik. Ezzel ez az érdekérvényesítési terület a professzionális befolyásolás, rábeszélés terepévé vált. Tanulságos a törvényalkotó és a civil szervezetek viszonya a törvényhozási folyamatban. Honlap vizsgálati információként közöljük az „esetet”, amely a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) tevékenységét mutatja be a lobbi törvény készítésének folyamatában. 2005. márciusában a Miniszterelnöki Hivatalhoz fordult a TASZ levélben, amelyben a készülő lobbi törvénnyel kapcsolatos részletekről érdeklődött. A válaszlevélben azt közölték, hogy a törvény kidolgozása még késik. 2005 júniusában azonban már volt sajtóértesülések szerint olyan szervezet (Első Magyar Lobbiszövetség) , amely véleményezte a készülő törvényt. A TASZ közérdekű adatként kérte ki a tervezetet, amelynek véleményezésére igen rövid határidőt kapott. A következő véleményt juttatták el az illetékesekhez: „A megbízás alapján folytatott érdekérvényesítés szabályait álláspontunk szerint is törvényben szükséges szabályozni, azonban véleményünk szerint a részünkre megküldött törvénytervezet koncepcionálisan elhibázott. A törvény hatálya az érdekérvényesítők indokolatlanul szűk körére terjedne csak ki. Meggyőződésünk, hogy minden olyan tevékenységet, amely közhatalmi döntések tartalmának befolyásolására irányul, azonos törvényben kell szabályozni. Elvárható, hogy az üzletszerűen lobbizó gazdasági társaságok, a tagság érdekeit képviselő egyesületek, szerveződések, továbbá a tagsággal nem rendelkező, de közérdekű célok érdekében tevékenykedő szervezetek azonos jogok és kötelezettségek alapján végezzék érdekérvényesítő tevékenységüket. E három szervezettípusnak ugyanis ugyanaz a célja: közhatalmi döntéseket akarnak befolyásolni. Jelen törvénytervezet az üzletszerűen működő érdekérvényesítőknek teljesen indokolatlanul biztosítana előnyt a nem profit alapú szervezetekkel szemben (melyek közül a tervezetben a nem a saját tagsága érdekeit képviselő, közérdekű lobbitevékenységet folytató szervezetekről szó sem esik). A hatályos jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei nem biz35 www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=8273 Letöltés dátuma: 2010. február 22.
20
tosítják ez utóbbi szervezeteknek a tervezet 25.§-ban foglalt lehetőségeket. Érthetetlen, hogy a profit alapon dolgozó lobbisták milyen alapon kapnának bármivel több jogosítványt a köz vagy egyes (gyakran kiszolgáltatott) társadalmi csoportok érdekében fellépő szervezeteknél. Nehezen elgondolható, hogy mely alkotmányos jog érvényesülése érdekében van szüksége erre a hátrányos megkülönböztetésre.”36 2005 novemberében 22 civil szervezet intézett nyílt levelet a kormányhoz, amelyben az ellen tiltakoznak, hogy az Országgyűlés elé kerülő törvényben gyakorlatilag a civil szervezetek diszkriminálása történik. „ A huszonkét szervezet felhívja a kormányt, hogy orvosolja a törvényjavaslat ezen hiányosságát és tegyen meg mindent azért, hogy a társadalmi szervezetek megkülönböztetés nélkül vehessenek részt a közügyek alakításában, a demokratikus közéletben. Elfogadhatatlan egy olyan lobbitörvény, amely kizárólag a már amúgy is befolyásos lobbi szervezeteknek ad még több jogot, és a demokratikus részvételt ellehetetleníti!”37 2005 decemberében pedig arról számolnak be, hogy „A múlt héten érkezett válasz a civil szervezetek nyílt levelére a Miniszterelnöki Hivataltól. Sajnos, az Igazságügyi Minisztérium elgondolásához képest dr. Pulay Gyula igazán új tartalmi elemet nem hoz a vitába. A levél kioktató stílusa, az érvelési technika, és egy apró kis csúsztatás azonban pezsdítően hat a szavazópolgárra, ezért érdemes elolvasni.”38 2006 szeptemberében fél évvel a lobbitörvény kihirdetése után újra a nonprofit érdekérvényesítők súlyos diszkriminálására tér vissza a TASZ: „ A lobbisták regisztrációs és tájékoztatási kötelezettségét különböző jogosultságok ellensúlyozzák a törvényben: • igazolványt kapnak, amellyel jogosult a lobbi tevékenységgel érintett szervvel előzetesen egyeztetett időpontban a szerv helyiségeibe belépni; • az egyes országgyűlési döntéseknél tevékenysége során az Országgyűlés kijelölt bizottsága előtt a bizottság által meghatározott időkeretben személyesen kifejtheti álláspontját; • ugyanezt megteheti kormánytagok döntésével kapcsolatban a hatáskörrel rendelkező miniszter által kijelölt vezető előtt, illetve helyi önkormányzati döntéseknél az önkormányzat illetékes bizottsága előtt vagy a képviselő-testület előtt. A minisztériumi és az önkormányzati szinten ezen szerveknek törvényes kötelezettsége, hogy „lehetőség szerint biztosítsák” az álláspont személyes ismertetését; • a lobbista meghívhatja a döntéshozókat szakmai tanácskozásra, szakmai 36 http://tasz.hu/kozerdeku-lobbi/14 Letöltés dátuma: 2010. február 22. 37 http://tasz.hu/kozerdeku-lobbi/12 Letöltés dátuma: 2010. február 22. 38 http://tasz.hu/kozerdeku-lobbi/11 Letöltés dátuma: 2010. február 22.
21
háttéranyagokat biztosíthat, tudományos kiadványokat, hatástanulmányokat küldhet, stb.; • a legkisebb munkabér egytizedét meg nem haladó értékben meg is vendégelheti a közhivatalnokot. Amennyiben a lobbista a regisztrációs, a tájékoztatási vagy a törvényben foglalt más, pl. etikai szabályokat megsérti komoly bírsággal kell, hogy számoljon. A bírság összege akár a tízmillió forintot is elérheti. Az üzleti lobbisták és a nonprofit érdekérvényesítők jogai között a legfőbb különbséget az imént felsorolt jogosítványok jelentik. Míg az üzleti lobbisták személyesen fejthetik ki álláspontjukat számos állami szerv képviselője előtt, meghívhatják ebédre a közhivatalnokot, addig a bármiféle anyagi haszontól függetlenül közügyekért lobbizók nem jutnak a közhivatalnokok közelébe, de már egy ebédmeghívás vagy egy kisebb ajándék is felvetheti a vesztegetés gyanúját.”39 A civil vélemény figyelmen kívül hagyása is magyarázhatja, hogy a vizsgált honlapokon találkoztunk a közéleti lobbi-tevékenységhez kapcsolódó információkkal. Így pl: a Magyar Kerékpáros Klub célja „erős lobbi erejével hatékonyan képviselni és hasznos szolgáltatásaival segíteni a kerékpárosokat.”40 A KIFE (Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség) érdekképviseleti tevékenysége részletezésénél tudatos lobbi-stratégia alkalmazásáról szól.41 A Magyar Szegényellenes Hálózat céljai között fogalmazza meg: „lobbizni kívánunk a szegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetéséért.” 42 A Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége minőségi bizonyítván�nyal rendelkezik többek között az érdekérvényesítés, érdekképviselet lobbizás területén.43 A honlapon vizsgált szervezeteken kívül, a kérdőívre adott válaszokból is azt látjuk, hogy a civil szervezetek nem nagyon akarnak lemondani a lobbizásról, mint érdekérvényesítésről, illetve hogy nem nagyon veszik tudomásul a lobbi fogalom magyarországi törvényben megfogalmazott erősen szűkített, normatív értelmezését (amely az üzleti jellegű lobbi tevékenységet „favorizálja”), és közérdekű lobbi tevékenységként ragaszkodnak a szerep ellátásához. Jon Pratt44 az amerikai nonprofit szövetségek érdekképviseleti tevékenysége kapcsán arról szól, hogy a legtöbb államban ad-hoc nonprofit lobbi működik, s a szövetségek segítenek a lobbizás gyakorlatának elsajátításában. Szerinte a nonprofit 39 http://tasz.hu/kozerdeku-lobbi/7 Letöltés dátuma: 2010. február 22. 40 www.kerekparosklub.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22. 41 www.kife.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22. 42 www.hapn.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22. 43 www.humanszolg.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22. 44 Jon Pratt: Lépésről lépésre – kézikönyv a civil szervezetek területi alapú szerveződéséhez Civitalis Egyesület Bp. 2005.
22
szektor lobbi hálózatának felállítása lehet egy szövetség legfontosabb érdekképviseleti munkája. Kérdőíves válaszadóink az érdekérvényesítési gyakorlatukban a lobbizást 42 %-ban vallották jellemző tevékenységként 58 %-uk pedig rá nem jellemző tevékenységként jelölte. Az érdekérvényesítési folyamat elemei között még így is átlag fölötti arányt képvisel az 1-4-es gyakorisági skálán (2,31). A régiók szerinti megoszlásban a legmagasabb ez az átlag (2,51) az Észak-Magyarországi Régióban lévő civil szervezetek esetében, majd csökkenő sorrendben: a Dél-Dunántúli Régió (2,50), a Közép-Dunántúli Régió (2,45), a Nyugat-Dunántúli Régió (2,42), az Észak-Alföldi Régió (2,36), a Dél-Alföldi Régió (2,26), a Közép- Magyarországi Régió (2,10) következik. Ágazati megoszlásra figyelve a lobbizással kapcsolatos legmagasabb átlagokat a településfejlesztés (2,93), a szakmai érdekképviselet (2,55), a kutatás (2,49) és a nemzetközi kapcsolatok (2,42) ágazathoz tartozó szervezetek érték el. A lobbizás, mint kommunikációs folyamat „személyre szabott üzeneteivel” nagyrészt „csak” a meggyőzésre törekszik, az érdekcsoport számára kedvező magatartás változást akar elérni, fő célja a saját érdek érvényesítése. Ezt igaznak gondoljuk akkor is, ha a lobbi kifejezés elé egy jelzőt teszünk és „közérdekű lobbi” lesz belőle. A lobbizási folyamat/magatartás domináns hívószava a verseny, még akkor is, ha lobbi szövetségek alakulnak társadalmi részvételhez kötődően, vagy bizonyos „ügyek” mentén. A társadalmi célú intézményekre egyébként gyakran jellemző ez a saját érdek érvényesítését elsősorban szem előtt tartó magatartás. A kérdőíves válaszadóink is ezt igazolják vissza, amennyiben 68%-uk jellemzőnek tartotta érdekérvényesítési munkájában a „célunk elsősorban a saját érdek érvényesítése” meghatározást. Ha összevetjük az ágazati megoszlással, akkor ennek az elemnek az arányszámai azt mutatják, hogy érdekérvényesítési folyamatokban a lobbi stratégia (elsősorban a saját érdek érvényesítése) ugyanazoknál az ágazatoknál kiugró: a szakmai érdekképviselet ágazatnál 2,85, a kutatásinál 2,67, a nemzetközi kapcsolatoknál 2,41.
23
3. Kapcsolatrendszer és érdekérvényesítés A kutatáshoz kapcsolódóan az első hipotézisünket a következőképpen fogalmaztuk meg: Az érdekképviseleti/érdekérvényesítési hatékonyságot, eredményességet gyengíti a civil/nonprofit szervezetek elsősorban azonos típusú vagy tevékenységű szervezetekkel történő kapcsolatépítése, kapcsolat-fenntartása. Az eredményességet viszont fokozza a helyi, regionális, vagy tágabb területi színtéren kialakított partneri viszony, megegyező és különböző típusú kapcsolati hálók kombinációja. Az érdekérvényesítési folyamatot határozottan befolyásolja, hogy a társadalmi színtéren versengő és együttműködő ágensek kapcsolatrendszere, mint erőforrás hogyan tud hasznosulni. Minél komplexebb és sűrűbb egy kapcsolati rendszer, s gazdagabb a kommunikáció, annál nagyobb az esély a konkrét szervezeti, az ágazati, vagy szektorális érdekek érvényesítésére. Az érdekérvényesítés kapcsolatszervezési/együttműködési formáit az elemzés számára a következő módon csoportosítjuk: • kapcsolatok, amelyek két, vagy a három szektor együttműködését segítik, • állandósult civil érdekképviseleti szervezeti formához kötődő kapcsolatok, illetve hálózati kapcsolatok közös célok, érdekek mentén, • időszakos érdekkoalíciós kapcsolatok nyomásgyakorlás céljával, valamilyen változás kikényszerítése érdekében (konkrét „ügyek” illetve szervezeti célcsoportok szolgálatában), illetve időszakos stratégiai érdek-kapcsolatok valamilyen projekt megvalósítása kapcsán. Ezek a gyakorlatban nem kizárólagos megjelenési formákként funkcionálnak, maguk e módozatok is kapcsolódhatnak egymással nem egyszer szövevényes rendszereket produkálva. Minél inkább jelenlévő az összes (vagy több) formáció a szervezeti gyakorlatban, annál inkább számít erős érdekérvényesítőnek a szervezet.
3.1. A szektorok együttműködését segítő kapcsolatok Ebben a kapcsolatszervezési módban és együttműködésekben az állami - civil szféra és szervezetei, az üzleti - civil szféra és szervezetei, és az állami - üzleti - civil szféra és szervezetei kapcsolatait tekintjük át.
3.1.1. Az állam és a civil szervezetek kapcsolata Az állam és a civil szervezetek kapcsolatát alapvetően és általában jellemzi az együttműködő és konfrontatív szerepek érvényesülése. „Adalbert Evers (1995:165) szerint a nonprofit szektor és az állam, mint társadalmi 24
partner között az ideáltipikus kapcsolati minta – a „third party government” téziseire támaszkodva – a konfliktusos kooperáció. Mit takarhat ez az első pillantásra egymásnak ellentmondó szókapcsolat? A kooperáció egyrészt azt jelenti, hogy az állam és a nonprofit szervezetek közötti együttműködési formák a szolgáltatás-ellenszolgáltatás formájában alakulnak ki. Másrészt pedig jelenti azt, hogy a nonprofit szervezetek teljesítményét állami oldalról elismerik, ami legitimálja a további támogatásokat, valamint a nonprofit szervezetek az állami szubvenciókat úgy fogják fel, mint ami elősegíti céljaik teljesítését és működésük fenntartását. Ez a szektorok közötti „társadalmi szerződés” fontos követelménye a mind újabb és újabb társadalmi innovációk létrejöttének. Evers úgy véli, hogy egy jóléti pluralista modellben a harmadik szektor társadalmi partnerként való elismerése nem maradhat meg az állam, a piac és a nonprofit szektor szembeállításának hagyományos keretei között, mivel az társadalmi és demokratikus tartalmából következően újszerű konfliktusok kiinduló pontjává válhat. Ezért a kooperatív feladatmegosztás dimenziói mellett figyelembe kell venni az állam és a nonprofitok céljai közötti konfliktusokat is.”45 Világszerte törekszenek a kormányok arra, hogy ún. „vegyes rendszerű” kapcsolatokat is alakítsanak az állami, az üzleti- és civil szektor képviselőivel. Izraelben46 pl. fontos társadalmi szereplőként tekintenek a civil/nonprofit szektorra, s igyekeznek pozitív munkakapcsolatokat alakítani vele. Ezen túl azonban sokszor bevonják az üzleti szektort is az interakcióba. E szektorközi interakció együttműködést és kapcsolatot szorgalmaz a közszféra, az üzleti szektor és a civil szféra esetében, a döntés-előkészítő folyamatoknál párbeszédet ösztönöz a hivatalnokok és civil szervezetek között, és közös sztenderdek bevezetésére készül a három szektor együttműködéséhez kötődően. A magyar szakirodalmi források szerint a magyar civil szektor, illetve civil szervezetek és az állami szféra (önkormányzatok) interakciójában a kezdeményező fél általában az állam/önkormányzat.
45 Bartal Anna Mária: Ha kiszáradnak az utópia oázisai = Civil Szemle 14-15. 2008/1-2, 22.p. 46 Hagai Katz-Benjamin Gidron – Nissan Limor: A harmadik szektor Izraelben = Civil Szemle 2009/1. 93p.
25
Kérdőíves válasz-adataink a következő eredményt mutatják: Kapcsolat az állami szervekkel, önkormányzatokkal
A fenti ábra szerint az általunk megkérdezett szervezetek 51%-ának egyáltalán nincs kapcsolata a megyei önkormányzatokkal, 33%-ának az országos szintű állami szervekkel, és 14%-ának a helyi önkormányzatokkal. Ez az eredmény elsősorban a vizsgálatba bevont szervezetek működési hatókörével van kapcsolatban. Az országos szintű állami szervekkel kapcsolatot, együttműködést kezdeményező szervezetek általában országos hatókörűek a vizsgálatok szerint. Válaszadóink csupán 23%-a került ki az országos hatókört bejelölő civil szervezetek közül, amint azt az alábbi ábra mutatja.
Ágazati megoszlás szerint az országos szintű állami szervekkel nincs kapcsolata (sorrendben az első három helyen) a szabadidő hobbi (40%), a kultúra (32%), és az egészségügy (37%) ágazatokhoz tartozó szervezeteknek. Legintenzívebb kapcsolat az állami szervekkel sorrendben: a nemzetközi kapcsolatok (27%), a szociális ellátás (26%), s a gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás (25%) ágazathoz köthető. Rendsze26
res kapcsolata a megkérdezettek 48%-ának a helyi önkormányzatokkal, 17%-ának országos szintű állami szervekkel, s 11%-ának megyei önkormányzatokkal van. Ha a célcsoportok oldaláról is megnézzük az eredményeket, akkor az tapasztalható, hogy az országos szintű állami szervekkel a kapcsolat gyakorisági átlag az álláskeresőket, a hajléktalanokat, a diplomásokat, egy szakmai csoport dolgozóit, pályakezdőket, alacsony iskolázottságúakat célcsoportként megjelölt civil szervezetek körében a legmagasabb. Ezzel összhangban van a kapcsolat tematizálási eredmény, ahol a pályázatok ebben a szervezeti körben a leggyakoribb témakörként szerepelnek. Nyilvánvaló, hogy a jelzett célcsoportokkal kapcsolatos tevékenységhez forrást leginkább a pályázati támogatással szereznek a választ adó szervezetek. (Az érdekérvényesítés kapcsán tematizáláson azt a folyamatot értjük, amely során adott témák - ez esetben a pályázatok és a közös akciók - kommunikálttá válnak.) Az érdekérvényesítési folyamat témakörei: pályázatok, közös akciók
A civil érdekérvényesítés közéleti szerepvállaláshoz elsősorban a fenti kapcsolati partnerekhez kötődő fogalma a részvételi demokrácia. Ez a hatalom megosztásának, illetve a közösségek hatalommal történő felruházásának folyamatait takarja. A részvételi demokrácia elvét Európai Uniós szinten azért hangsúlyozzák, mert azzal, hogy javul az információ - áramlás, javul az elszámoltathatóság, s lehetőség nyílik a véleménynyilvánításra gyakorlatilag a szervezett civil társadalom lehetőséget kap a döntéshozatal befolyásolására.47 Minél nyitottabb egy társadalom, annál inkább jellemzője a hatalom megosztása és társadalmi ellenőrzése, a nyilvánosság, az intézmények társadalmi felügyelete, a szervezetek önbizalma, a bizalom, az együttműködési készség és a tolerancia. Ugrin Emese48 az organikus állam alapértékeiként szól a kooperáció ( az együtt47 Van Doosselaere Sarah: Részvételi demokrácia, civil és szociális párbeszéd 2004. www.rdh.hu 48 Ugrin Emese: A részvételi demokrácia, mint az organikus államszervezés modellje = PSZ. 2006/03.3szám, 2. évfolyam)
27
működés), a participáció (a részvétel), a szubszidiaritás (a lehető legalacsonyabb szinten, a legnagyobb hozzáértéssel meghozott döntés és végrehajtás), és a szolidaritás (a kölcsönös segítségvállalás) elveiről, amelyek egymás nélkül nem létező, hierarchikus rendbe nem állítható fogalmak. Azaz összefogásról, együttműködésről részvétel, szubszidiaritás és szolidaritás nélkül, vagy participációról a kooperáció, szubszidiaritás és szolidaritás nélkül nem beszélhetünk. Ezek között a participáció „olyan érték, amely az emberi tudás, felismerő képesség, és alkotóképesség hasznosítását feltételezi a munka világában éppúgy, mint a társadalmi kapcsolatrendszer alakításában.”49 Érvényesülési folyamatában a participáció olyan kommunikációs aktus, amely során a résztvevők egyrészt információkat cserélnek egymással, másrészt ismereteket, tapasztalatokat (felkészültségeket) halmoznak fel és osztanak meg annak érdekében, hogy konkrét problémák megoldásához szükséges döntésekben közösen vegyenek részt. Az érdekérvényesítési folyamathoz kötődően mind a kérdőíves, mind a honlap vizsgálati adatgyűjtésünkben erősen tematizált az információcsere. Ez a kérdőíves választ adók körében rendszeres témaként leginkább a helyi önkormányzatok vonatkozásában (43%), majd 28%-kal az országos szintű állami szervek vonatkozásában, és 16%-kal a megyei önkormányzatok esetében van jelen. Ha a gyakorisági átlagokat nézzük a fenti kapcsolati partnerek esetében, akkor azt találjuk, hogy az információcsere, mint érdekérvényesítési téma, a megyei önkormányzati partnerrel bír a legkisebb gyakorisági átlaggal (2,24) az 1-4 es skálán (ez nyilván a megyék szerepvesztésével van elsősorban kapcsolatban). Legmagasabb gyakorisági átlaggal (2,99) pedig a helyi önkormányzati partnerrel. A participációs folyamatot kétoldalúság kell hogy jellemezze. Egyrészt a kontextusban résztvevő felek kölcsönösen informáló, tájékoztató magatartását kívánja, másrészt mindkét fél részéről aktív információkereső és értelmező hozzáállást is feltételez. Az aktív információkereső és értelmező tevékenységet a kérdőíves választ adók mindössze 21%-a jelzi egyértelmű erősségeként, míg 9%-a egyértelműen gyengeségeként határozta meg.
49 U.ott
28
A participáció fokát illetően az erősségek/gyengeségek négy fokozatú skáláján a választ adók a következő módon látták önmagukat: Erősségek, gyengeségek – a participáció
Egyértelmű erősségeként mindössze 18% jelölte, egyértelmű gyengeségének a választ adók 15%-a tartotta a participáció fokát. Ágazati bontást figyelembe véve – a többcélú adományosztás ágazat kivételével – valamennyi ágazatban 3-as átlag alatti a participáció jelölése a négy fokozatú skálán. Ezt az arányt viszonylag kicsinek gondoljuk, hiszen a társadalmi részvétel területei törvények által is szabályozott lehetőségek (valószínűnek tartjuk, hogy a megkérdezettek nagy része nem él eléggé ezekkel a lehetőségekkel). Eredőjét magyarázhatjuk az információcsere (mint érdekérvényesítési téma) eredményeivel is, valamint a választ adók alacsony aktivitásával az információ kereső és értelmező tevékenységet illetően. Shery Arnstein50 nevéhez kapcsolható a „részvétel létrája” kifejezés, amely gyakorlatilag a közösségi részvétel nyolc fokozatát írja le. Az első fok a manipuláció foka, ahol részvételről még nem beszélhetünk. Ez a manipuláció lényegéből adódik, hiszen olyan befolyásolásról van szó, amikor csak a manipulátor oldaláról tudatos és szándékolt a folyamat. Tudatosan és szándékoltan hallgat el információkat, vagy csak töredékes tájékoztatást végez. A második fokot még szintén nem tekinti részvételnek, az csak a harmadik foknál jelenik meg. Ez a részvétel legitimálásának legfontosabb lépése: az informálás, tájékoztatás. Az ágazati érdekképviseleti gyakorlatban ma nálunk ehhez a szinthez köthető hatáskörei vannak nagyrészt a civil szervezeteknek, amennyiben jogosultak tájékozódni, tájékoztatást kérni. Amennyiben a szervezet a fő generálója az érdekérvényesítési folyamatnak, akkor érdekes az ő viselkedése is az érintettekkel. 50 Arnstein, S.1969 A Ladder of Public Participation. Journal of the American Institute of Planners, July, 79-88. Idézi illetve ismerteti Horányi Özséb: A kommunikáció, mint participáció Typotex, 2007.14.p.
29
A kitöltött kérdőíveket megküldő szervezetek érdekérvényesítő munkájukban az aktív tájékoztató tevékenységet 29%-ban egyértelmű erősségükként, s 10%-ban egyértelmű gyengeségükként határozták meg. E „létrafoknak” megfelelő az a magatartás, amikor a civil szervezet érdekérvényesítési munkájában az ügy érdekében csak az álláspontját tükröző informálásra, tájékoztatásra figyel. Ezt a megkérdezettek 26%-a egyáltalán nem tartotta érvényesnek magára, míg 11% -uk nagyon jellemzőnek jelölte . A participáció negyedik lépcsőfoka a konzultáció. Arnstein szerint ez még mindig nem valódi részvétel, ezen a fokon csak vélemények gyűjtéséről, igények feltárásáról van szó. Az ágazati egyeztetési jogosítványok között ez a leggyakoribb részvételi mód az említett informálódási hatáskör mellett. Előre megküldött anyagokról vélemény mondása a megkérdezettek 59%-ára jellemző, míg a felkérés nélküli véleményezés 46%-ára. Az előre megküldött anyagok véleményezésében a legnagyobb átlagokkal a településfejlesztési ágazathoz (2,96), a szakmai érdekképviselet ágazathoz (2,86), az egészségügyi ágazathoz (2,82), a szociális ellátás (2,67) és a környezetvédelem (2,66) ágazathoz sorolható választ adók bírnak. Régiós megoszlásukat tekintve a sorrend: az Észak-Magyarországi Régió, a Dél-Dunántúli Régió, a Közép-Magyarországi Régió, az Észak-Alföldi Régió, a Közép-Dunántúli Régió, s a Dél-Alföldi Régió. A következő fokot a „kibékítés” fokának nevezi Arnstein, ahol tanácsok megfogalmazásáról, esetleg tervek kidolgozásáról lehet szó a döntéshozó számára. A civil szervezetek ezen a fokon javaslattevő hatáskörükkel kapnak helyet ágazati érdekérvényesítő munkájuk során, amely meglehetősen ritka. A hatodik lépcsőfok a részvételi folyamatban a partneri viszony, amely már egyfajta hatalommegosztást is jelent a döntéshozó részéről. Ahhoz, hogy ne pusztán egy kifejezés maradjon a partnerség, Magyarországon alapelveit a CNNY (Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért) munkacsoport foglalta írásba. Ezek között a következő alapelvek rögzítésére került sor: a részvétel, az átláthatóság, a strukturáltság, a folyamatosság, a nyitottság, a visszacsatolás, értékelés elve. A partnerség sajátos együttműködés, amely a felek egyenrangúságán alapszik. Ez egy Európai Uniós fogalom is, amelyet a regionális fejlesztési politikákkal kapcsoltan használnak.51 Itt fő szerepet kapnak az érdekérvényesítési folyamatban a konszenzus-keresés, a párbeszéd. A párbeszédet kétoldalú kommunikációnak gondoljuk a participációban, s egyaránt érvényesülhet a civil szektor belső érdekegyeztetési, együttműködési folyamataiban, valamint a civilek társadalmi részvételhez/párbeszédhez (külső érdekegyeztetéshez, képviselethez) kapcsolható eseményeiben. A 51 Bullain Nilda - Csanády Dániel: Helyi érdek, helyi érték Útmutató az együttműködéshez civil szervezetek és önkormányzatok között www.okotars.hu Letöltés dátuma: 2010. február 21.
30
konszenzuskeresést a választ adók 5 %-a egyértelműen gyengeségként, míg 30%uk egyértelmű erősségként jelölte. A párbeszéd a választ adók 5%-ának egyértelmű gyengesége, míg 33%-ának egyértelmű erőssége. Erősségek, gyengeségek – a párbeszéd és konszenzuskeresés
Az ágazati szempontokat szem előtt tartva az eredmények azt mutatják, hogy a gazdaságfejlesztés és foglakoztatás ágazatban (3,36), az oktatás ágazatban (3,27) és a szociális ellátás ágazatban (3,19) érvényesül legmagasabb átlagban a párbeszéd elem. A vallás (3,56), a többcélú adományosztás (3,29), a közbiztonság védelme (3,26) a gazdaságfejlesztés, foglalkoztatás (3,23) ágazati választ adóknál érvényesül legmagasabb átlagban a konszenzus elem. A párbeszéd lehetősége akkor adott az érdekérvényesítési folyamatban, ha állandó konzultatív kapcsolatot tartanak fent az érdekeltek. A megkérdezettek 59%-át jellemzi ez a magatartás. Arnstein elképzelése szerint a részvétel létrájának hetedik foka a delegált hatalom. Ehhez a civileknek kellene a döntéshozó fórumokon többségben szerepelni. Ezen a fokon a közösség valójában a felelősségre vonás hatalmával bír. Példa jelleggel erre a fokra is utalhatunk a civil szervezetek gyakorlati életéből, hiszen az NCA rendszerében a delegált civil szervezeti képviselők döntési joggal is rendelkeznek. A nyolcadik létrafok már a polgári ellenőrzésé, itt a tanácsok és megvalósítások között nincsenek közvetítők, a tervezés és a döntés a polgárok kezében van. A civil szervezetek körében általános az a vélemény, hogy az egyeztetési folyamatra kevés figyelmet fordítanak az állami szervek, és nehezíti a helyzetet, hogy az érdemi munkához a civil szervezetek kevés motiváltsággal, felkészültséggel és forrással rendelkeznek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy inkább a területi (mint az 31
ágazati) munka hordoz lehetőséget a civileknek a döntések befolyásolására. Az ágazati szintű állami egyeztetésekhez kötődően a TEEN2 program keretében a NIOK Alapítvány és az MTVSZ (Magyar Természetvédők Szövetsége) dolgozott ki ajánlásokat az egyeztetések ágazati gyakorlatának fejlesztéséhez. „A következő területeken történik vagy kellene történnie állandó vagy eseti jelleggel társadalmi egyeztetésnek ágazati szinten: • jogalkotás hazai és európai viszonylatban, • jogalkotási tevékenységet megelőző szakmai koncepcionális anyagok, • közpénzekről, pénzügyi forrásokról való döntéshozatal, pályázatok előkészítése, • stratégiai dokumentumok, • szakmai programok, szakpolitikai kérdések, • az operatív programok kialakítása, • szabályozási tevékenység, • cselekvési terv, • civil szférát, szervezeteit érintő szabályozások, kérdések, • Európai Uniós döntéshozatalhoz kapcsolódó részvétel, • nemzetközi szerződések végrehajtására vonatkozó döntések, • döntések hatásvizsgálata, értékelése, monitoring.”52 A minisztériumok részéről problémaként fogalmazódott meg, hogy nem ismerik a civil szervezeteteket, nem átlátható számukra a működésük. A partnerség elvének érvényesüléséhez viszont a civil partnerek köre meghatározásánál szükség lenne olyan értelmű transzparenciára, amely biztosítja számukra a kompetencia, a megbízhatóság, s a szakmaiság alapvető igényeinek teljesülését. Megfogalmazták az igényt, hogy jó lenne, ha a civil önszerveződések egységes álláspontot alakítanának ki. Mindezek alapján a program kidolgozói szerint „hosszú távon érdemes törekedni olyan érdekképviseleti ernyőszervezeti rendszer létrehozására, amely lehetővé teszi az egységes érdekérvényesítést.”53 Országos szinten ágazati jellegű érdekképviseleti szerepet a nagy országos hatókörű hálózatok látnak el Budapest központtal. Jó példa: A Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége a SZMM stratégiai partnereként a Konzultatív Tanács tagja, amelynek munkájában a Civil Foglakoztatási Műhely delegáltjai vesznek részt. A Civil Foglakoztatási Műhelyt foglalkoztatási célú nonprofit ernyőszervezetek hozták létre, s már 2004-ben az ágazati civil stratégiához kötődően szándéknyilatkozat született a szaktár52 Ajánlások a Társadalmi Egyeztetés Gyakorlatának fejlesztéséhez NIOK Alapítvány, MTVSZ 2008. = http://www. osszefogas.nonprofit.hu/alrovat/31/70.html?archivum= 53 Ajánlások a Társadalmi Egyeztetés Gyakorlatának fejlesztéséhez NIOK Alapítvány, MTVSZ 2008. = http://www. osszefogas.nonprofit.hu/alrovat/31/70.html?archivum 14.p.
32
ca és a civil szervezetek közötti érdekegyeztetés kiépítéséről. A Civil Foglalkoztatási Műhelyben történik a civil szervezetek belső egyeztetése, klasszikus érdekegyeztetési gyakorlat alkalmazásán keresztül. A Konzultatív Tanács 2005-ben jött létre „a foglalkoztatási ágazatot érintő stratégiai koncepcionális kérdések megvitatásának, a kétoldalú érdekegyeztetési rendszer kiépítésének fórumaként. A Civil Foglalkoztatási Műhely 5 főt, a minisztérium is 5 főt delegál a testületbe. Ez a civil egyeztetési forma jelen pillanatig egyedülálló, példa értékű a magyar államigazgatás gyakorlatában.” 54 A civil szervezetek szerint problematikus az, hogy mely szervezetek vegyenek részt az ágazati egyeztetésekben. Egyes vélemények szerint minden egyezetési szinten vannak „kedvenc civil szervezetek”. Egy nemzetközi kutatás55 célja az volt, hogy feltárja azokat a kritériumokat, amelyek a civil szervezetek döntésekbe való részvételre történő kiválasztásánál jelen vannak. A kutatók kidolgoztak egy kritérium tipológiát, amely a civil szervezetek reprezentativitását biztosíthatná a kiválasztási folyamatban. Ezen kívül azonban megnézték azt is, hogy a gyakorlatban hogyan is történik az együttműködésre kiválasztás. Azt tapasztalták, hogy a deklarált elvek és a valóságos viselkedések között elég nagy a szakadék. Gyakori jelenség az „önkényesség, s a pártpolitikai elfogultság”, és jelen vannak személyes, informális kapcsolatokra visszavezethető rejtett kritériumok is. Így a szabályok hiába biztosítják az egyenlő esélyeket a civil szervezetek számára, a valóságban „az történik, hogy ezek a szabályok az erős és jól megalapozott szervezetek számára kedveznek, a kicsiny, új, vagy szűkebben specializálódott szervezetek hátrányára.”56 Ez a helyzet pedig a kutatók szerint markáns „bizalmatlansági szindrómát” eredményez a civil szervezetek körében, s a civil szervezetek kezdeményező készségét is csökkenti. Az állam és a civil szervezetek kapcsolatait vizsgálta interjúk segítségével 20072008-ban Benedek Gabriella és Scsaurszki Tamás.57 A kapcsolatot kizárólag a civil szervezetek szemszögéből elemezték. A civil részvétel konkrét eredményei között tartják számon a jogszabályok előkészítésénél elért eredményeket, az együttműködést az új állami koncepciók és stratégiák kialakításában, azt, hogy innovatív programok kipróbálásában segítette az állam a civil szervezeteket, s sikerült tervek megváltoztatását is elérni civil összefogással (pl. a Zengőre építendő lokátor esetében). Fókuszcsoportos interjúnk budapesti helyszínén elsősorban országos egyeztetési folyamatokban is résztvevő szervezetek tiszteltek meg bennünket részvételükkel. Egy szervezet számolt be arról, hogy a törvény előkészítési folyamatban elmondott vé54 www.nosza.hu Beszámoló, 2008. 2.p. Letöltés dátuma: 2010. február 15. 55 Pamela Beth Harris- Charlotte Roffiaen –Giovanni Moro: A civil szervezetek bevonásának kritériumai a politikai döntések előkészítésében = Civil Szemle 2006/3-4. 7-29. 56 U.ott. 22.p. 57 Benedek Gabriella - Scsaurszki Tamás: Mi és ők? A civil szervezetek és az állam kapcsolata Magyarországon (The Sasakawa Peace Fundation) 2008. www.nonprofitkutatas.hu/letoltendo/miok.pdf
33
leményüket komolyan vették, másik szervezet viszont, amelyik szintén részt vehetett az őket érintő törvény előkészítési folyamatban, csak részleges sikerről tudott szólni. Általános vélemény volt, hogy a legtöbb esetben csak formálisak az egyeztetések. Ezeken az összejöveteleken „finom a pogácsa, remek a kávé, még vélemények is elhangzanak, amik segíthetnék az ügyet, de a hivatalos szervek ezután sem tesznek semmit. Aztán megyünk újra pogácsát enni…” Megvizsgáltuk az állami szervek (MEH, minisztériumok) honlapon elérhető dokumentumait azzal a céllal, hogy a civil részvételre vonatkozóan folyamatokat lássunk, s következtetéseket fogalmazhassunk meg. Általában találtunk linkeket „civil kapcsolatok”, vagy „társadalmi kapcsolatok” címszó alatt. Itt az ágazati civil stratégiákról lehet többek között információkat szerezni. Több esetben nem egyszerű a lépéssorozat, amíg ezekre rátalálunk. A hivatalos érdekegyeztető fórumok munkája általában jól dokumentált, a honlapról nyomon követhető emlékeztetők segítségével, a civil stratégiák többi elemének megvalósulásáról azonban nincs, vagy kevés az információ. A civil stratégiák, akciótervek szépen fogalmazottak, gyakorlatilag minden aktuális, „divatos”, kívánatos hívó szó megtalálható bennük („kétoldalú információ áramoltatás”, „civilek bevonása a jogszabályok előkészítésébe”, „civil vélemények figyelembe vétele jogszabálytervezetekre vonatkozóan”, „ágazati párbeszéd módozatainak kimunkálása”). Azt tapasztaltuk, hogy a tárcák gyakran „szócső” szerepet szánnak a civil szervezeteknek, amennyiben azt fogalmazzák meg, hogy a civil kapcsolatok ápolásától elsősorban azt várják, hogy a tárca széles körben megismertesse céljait az állampolgárokkal. Ezt hívjuk a „saját érdek érvényesítése” magatartásnak, amely minden szépen fogalmazott dokumentum ellenére is csak egyoldalú, aszimmetrikus kapcsolatszervezést takar a gyakorlatban. A honlapokon nagyon kevés az információ azzal kapcsolatban, hogy a tárca hajlandó e „hallócsőként” is viselkedni, a visszajelzéseket, véleményeket milyen intenzitással építi be programjaiba, vagy alkalmazza pl. a jogszabályokhoz kötődő munkafolyamatokban. (Ehhez köthető információkra inkább a civil szervezeti honlapok böngészésénél bukkantunk.) Jó példa: A Külügyminisztérium honlapján58 a „közkapcsolatok” link alatt szól a minisztérium a „Public diplomacy” egyre erőteljesebb térnyeréséről. A civil szervezeteket saját ágazati politikájának szempontjából új szereplőkként fogadja, folyamatos tájékoztatást vár tőlük, s szándéka szerint bevonja őket döntés-előkészítő és elemző munkákba. A döntés - előkészítésbe kapcsolódást az ún. „mozaik elv” alapján látja kivitelezhetőnek. „Minden szakfőosztály maga határoz a saját civil kapcsolati tevékenységéről, maga azonosítja a kapcsolódó civil szervezetek körét, s velük együttesen határozza meg azokat az eljárási szabályokat, amelyek az adott terület célkitűzéseihez és karakteréhez igazodva biztosítják az indokolt, 58 www.kulugyminiszterium.hu Letöltés dátuma: 2010. április 05.
34
aktív döntés előtti civil véleménynyilvánítási illetve visszacsatolási módszereket.” Ez az eljárásmód elsősorban stratégiák kidolgozására vonatkozik. 2009-től Civil Koordinációs Bizottság is működik a tárcánál, amelynek minden olyan szakfőosztály vezető tagja, ahol civil kapcsolatok működnek. A minisztérium az együttműködést a civil szervezetekkel a magyar érdekérvényesítési képesség növelési lehetőségeként tekinti, ehhez kapcsolatépítési segítséget nyújt az együttműködőknek, és a civil párbeszéd kiszélesítését kezdeményezi. A párbeszédet kétirányú kommunikációs folyamatnak gondolja, s ennek megfelelően szeretné a gyakorlati megvalósítást is végig vinni. A honlapon a civil stratégiára vonatkozó éves beszámolókban nyomon követhetőek a konkrétumok is: milyen tartalommal és milyen módszerekkel valósították meg az egyes feladatokat. A regionális politika általános alapelvei között található a részvétel, a nyilvánosság, s a partnerség alapelve. A fejlesztések regionális érdekek összehangolásával valósulhatnak csak meg. A régiós együttműködéseket vizsgáló tanulmányok szerint a civil részvételre elsősorban a fejlesztési programok előkészítésében és megvalósításában számítanak a további együttműködők. Vizsgálatok szerint itt érzékelhető az együttműködésekben leginkább a partneri viszony.59 Régiós szinten a civil szervezeteknek elsősorban kormányrendelet által szabályozott tanácskozási joguk van. A Regionális Területfejlesztési Tanácsok mellett Civil Egyeztető Fórumok dolgoznak azzal a céllal, hogy a területfejlesztési ügyekben biztosított legyen a társadalmi szervezetek részvétele. A CEF-ek formalizált szervezetként (egyesület) és koordinációs formákként is dolgoznak. Megyei szinten igen vegyes az együttműködési tapasztalatokról alkotott vélemény. Van, ahol nagyon aktív kapcsolatokat és együttműködéseket regisztrálnak, van ahol pusztán formálisnak, s erőltetettnek írják le ezeket, s van ahol nincs is egyeztető fórum. A civilek ugyan kezdeményezhetnék az ilyen fórumok létrehozását, de nem teszik. „Túl sok, nagyon szerteágazó profilú civil szervezet van az adott megyében, melyek döntő többsége önmaga meghatározásában is bizonytalan, ebből következően még a partnerségben rejlő lehetőségeket sem ismerték fel”. 60 Jó példa: A megyei civil kapcsolatrendszer egy lehetséges modelljének kidolgozását végezték el Heves megyében. A megyei Civil Műhely olyan rendszert rögzített, amely a kistérségek szakmai és területi alapú szerveződését egyszerre biztosítja. A kapcsolatrendszer bázisát ebben a modellben a kistérségi civil kapcsolatrendszer teremti meg. Évenként kistérségi fórumokra kerül sor, ahol koordinációs tanács tagokat választanak, akik a megyei civil szakmai konferencián a hét kistérséget képviselve megyei civil tanácsot alkotnak.”A konferencián a megyei civil szövetségek joga szakmai alapon további delegáltakat küldeni a 59 Civil kezdeményezések ösztönzése a területfejlesztésben Környezeti Tanácsadók Egyesülete 2006. www.ddrcf.hu Letöltés dátuma: 2010. február 21. 60 U.ott
35
tanácsba. A megyei civil szakmai konferencia résztvevői területi és szakmai elv érvényesítésével hitelesítik a megyei civil tanácsot.61 A kistérségek általános érdekképviseleti/érdekvédelmi lehetőségeinek legnagyobb súlyát a társulások jelentik. Kistérségi szinten született Paktumok (olyan alulról építkező partnerségek, amelyek összehozzák a helyi társadalom legfontosabb szereplőit) a kistérségi érdekvédelem lehetséges színterei, amelyekben civil szervezetek is részt vesznek. Kistérségi szinten az együttműködéseket az határozhatná meg, hogy a civil szervezetek közelebb vannak a lakossághoz, s természetes partnerükként dolgozhatnának jó kooperációval és partneri viszonnyal a Kistérségi Társulásokkal. A vizsgálatok azonban nem ezt mutatják, a tapasztalatok szerint inkább kivárásra rendezkedik be mindkét fél, s mindketten a másiktól várják a kezdeményezést. Jó példa: Az orosházi kistérség és Orosháza város civil életének is szervezője a Civilek Együtt A Kistérségért Szövetség. Eredetileg a civil delegált támogatására alakították. Jelenlegi legfontosabb céljainak az információt és koordinációt tartja, azt szeretnék elérni, hogy a kistérség civil szervezetei legyenek együttműködő készek, ismerjék egymást, hangolják össze tevékenységüket, vegyenek részt egymás rendezvényein, adjanak be közös pályázatokat.62 A helyi szintű önkormányzati együttműködések irodalma, gyakorlati tapasztalattára a legbővebb. Valószínű azért van ez így, mert a települések nagy részében (a legkisebbekben is) léteznek civil szerveződések igen változatos tevékenységi körrel. A kérdőívre választ adók esetében is pl. feltűnő volt, hogy minél kisebb hatókörű volt a szervezet, annál szélesebb körű tevékenységlistát és célcsoportot jelölt. A helyi önkormányzatok számára jogszabályi kötelezettség a lakosság önszerveződő közösségeinek támogatása, illetve együttműködés ezekkel a közösségekkel. Ettől eltekintve a civil szervezetek figyelmen kívül nem hagyható véleményhordozók, s vannak helyi önkormányzatok, amelyek igyekeznek a döntés előkészítés formális vagy szerves részének tekinteni a szervezeteket. Gyakorlati tapasztalat az, hogy a helyi önkormányzat akkor lép szövetségre a civilekkel, ha azok törekvései illenek a helyi önkormányzati törekvésekbe. Brachinger Tamás63 Baja város vonatkozásában vizsgálta a helyi önkormányzati és civil együttműködést. Az adatgyűjtés során azt tapasztalták, hogy a helyi közéletnek nincs „civil szegmense”, a szervezetek többsége „befelé él”. A vizsgálat szerint „fragmentált a civil érdekérvényesítés, nem átgondolt alkuk jellemzik a helyi civil közösségeket, illetve notabilitásokat. (…) A látens érdekkijárási mechanizmusok, a személyes 61 Gál Sándor: A civilek egymás közötti viszonyának erősítése In.:Második lépés. Részvételi demokrácia és civil együttműködés Heves megyében Életfa Környezetvédő Szövetség Eger, 2005.33.p. 62 Benedek Gabriella: Orosháza In.: Párbeszéd a partnerségért Eger, 2008. 35.p. 63 Brachinger Tamás: Az „állatorvosi ló”, avagy egy Community Study, különös tekintettel a civil érdekérvényesítésre = Civil Szemle 2009/1. 43.p.
36
politikai kapcsolatok intézményes megoldásokat elvető módszerét alkalmazzák ügyeik képviseletében”. A civil koncepció díszlet jellegét említi, s azt állapítja meg, hogy a civilek a helyi nyilvánosságot sem formálni, sem ellenőrizni nem tudják. Nyíregyházán megvalósított fókuszcsoportos interjúnk a helyi önkormányzat és a civil szervezetek kapcsolati jellemzőihez és együttműködéséhez szolgáltatnak adalékot: Legnagyobb gátló tényező a már előbbiekben is emlegetett átpolitizáltság. Nagyon könnyen stigmatizálják (egyik, vagy másik politikai oldalhoz kötik) a civil szervezeteket. Ebből számos személyes konfliktusa adódik a szervezetek vezetőinek, munkatársainak. Emellett a valós problémafeltárást, és a valódi érdekképviseletet egyaránt gátolja a fenti tényező. A polgármesterek egy része feleslegesnek tartja a civil szervezeteket, különösen akkor, ha velük szemben próbálnak érdekeket érvényesíteni. Másik jelenség, hogy elfogadják ugyan e szervezetek létezését, de rájuk telepszenek oly módon, hogy ők a településen működő civil szervezetek elnökei. Ezzel a működést formálissá teszik, s gyakorta a személyes politikai ambíciók szolgálatába állítják. Van olyan település, ahol a polgármester irodájába nem mehet be a nyugdíjas civil szervezet képviselője, viszont választások közeledtével ugyanez a polgármester maga keresi fel a civil szervezeteket szavazatszerzés érdekében. A nagyobb városok önkormányzati bizottságaiban csak bizonyos határok közt tudják vállalni egymás védelmét. A jelenlévők jó része megállapította, hogy pl. Nyíregyháza esetében jó a helyzet, mert a városban nagyon sok civil szervezet működik az önkormányzat mellett. Az elmondott anomáliák egy része itt is létezik, de gyengébben, mint másutt. Az átpolitizáltság és a függőség többször visszatérő része volt a beszélgetésnek. Az egyik résztvevő elmondta, hogy „szinte le kell káderezni a velünk kapcsolatba kerülő embereket” hogy mit is mondhatunk neki. „Nagyon vigyáznom kell, nehogy annak szóljak be, akitől a pályázati pénzt várom.” – mondta egy másik résztvevő. „Szocialistáknak minősítettek akkor, amikor a hulladék kommandót szerveztük és Fideszesnek, amikor a piac város által tervezett átalakításával mentünk szembe” vázolta helyzetét egy másik szervezet képviselője. Mindezekkel a megalkuvásokkal és nehézségekkel nem arányos az önkormányzati támogatás, s gyakran az erkölcsi támogatás sem megfelelő mértékű - mondták többen is. Budapesti fókuszcsoportnál is hasonló problémákat jeleztek a résztvevők. Több önkormányzat él igazából teljesen törvényes keretek közt azzal a lehetőséggel, hogy valamilyen módon visszaüssön az őket bíráló, vagy nekik nem tetsző módon működő civileknek. Egy ilyen szervezetnek pl. rendre megtagadták a rendezvényükhöz szükséges közterület foglalási engedélyt. 37
A megyei jogú városok 40%-ában van civil stratégia. A Városi Civil Fórumok, a Civil Kerekasztalok tevékenységén keresztül történik az érdekegyeztetés. Jó példák: Szolnokon a Városi Civil Tanács összegyűjti, koordinálja és továbbítja a városi civil életet érintő problémákat, javaslatokat. Az önkormányzat partner a civil kérdésekben. A kerekasztalok azonos szakmai területhez köthető önkéntes társuláson alapuló civil közösségek, amelyek ösztönző, s koordináló szerepük miatt fontosak az önkormányzat és a civil szektor közötti együttműködésben. A Szolnoki Civil Fórumot a Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere hívja össze, itt értékelik a városi civil stratégia és a cselekvési program megvalósulását. A Szolnok Városi Civil Műhely a civil szervezetek vezetőinek tanácskozási fóruma, itt közös álláspontok kialakítása történik a városi civil együttműködésről. 64 Egerben az együttműködés legmeghatározóbb formája az évenként megrendezésre kerülő Városi Civil Fórum, amely állásfoglalásait, döntéseit plenáris ülésen többségi szavazással hozza. Megszervezője az Egri Civil Kerekasztal választott bizottsága. Az ECK és az önkormányzat együttműködésében meghatározó, hogy a közgyűlés bizottságaiban az ECK egy-egy képviselője tanácskozási joggal vesz részt. Az eddigi tapasztalatok szerint az együttműködő civil szervezetek egyre jobban ismerik egymást, konszenzuskereső magatartásra hangolódtak. Az ágazati alapon működő szekciói mellett területi alapon dolgozó szekciója is van, amely adott városészben működő szervezetek közös gondolkodásának színtere.65 Honlap vizsgálatunk tapasztalatai szerint a helyi együttműködésre vonatkozó friss és jó példa az a hír, amely arról szól, hogy megállapodás készül az önkormányzat és a civilek között Egerben.66 A megállapodás értelmében a civilek a döntés előkészítésben vesznek részt, az önkormányzat garantálja, hogy a civilek megfelelő információhoz jussanak. Tartalmazza továbbá a megállapodás a közös, kétoldalú, folyamatos kommunikáció módját, és a pénzügyi források feltételeinek megteremtéséről a tervek szerint közösen gondoskodnak. Ugyanígy országosan egyedülálló módon képvisel jó példát Székesfehérvár önkormányzata, ahol a polgármesternek köszönhetően bevezetésre kerülhetett 2009-ben egy politikamentes - a szolgáltató állam települési szintű alapjainak megteremtését is jelentő közösségeket segítő - társadalmi felelősségvállalási program. Az Önkormányzati Társadalmi Felelősségvállalás program célja: „a településen élő emberek kezdeményező-és cselekvőkészségének fejlesztése, a közügyekben való részvételének fokozása, 64 Bárdos Ferenc – Benedek Gabriella –Scsaurszki Tamás: Pillanatfelvétel a civil kerekasztalok tevékenységéről In.:Párbeszéd a partnerségért 2. 23.p. 65 Scsaurszki Tamás: Eger In.:Párbeszéd a partnerségért 2. Eger, 2008. 44.p. 66 www.civil.info.hu Letöltés dátuma: 2010. március 16.
38
politikamentes partnerkapcsolatok előmozdításán, a demokrácia helyi intézményeinek építésén az önszerveződés helyi közösségi feltételeinek javításán keresztül” 67 Fenti két példa a civil szervetek tágabb, s „puha korlátokkal” jellemezhető helyi szintű mozgásterét alapozza meg. Civil érdekérvényesítési mozgástéren ez esetben azon cselekvési lehetőségek együttesét értjük, amely a (helyi) társadalmi közegben a lehető legkevesebb konfliktussal jár. A kis alkupozícióban a civil szervezetek kemény érdekkorlátokkal találják szembe magukat, a puha korlátok már valódi alkupozíciót ígérnek. „Ez módot ad arra is, hogy különböző kívánságok fogalmazódjanak meg, s egyenlítődjenek ki.”68 Az egri formális szerződés, s a székesfehérvári kezdeményezés a partnerség, a kétoldalú kommunikáció, az aktív részvétel kulcsszavaira építve biztosítja a mozgástér puha korlátait az érintett civil szervezetek számára. A gyakorlati kivitelezésre vonatkozóan a kezdeményezések nagyon frissek ahhoz, hogy bármit mondhassunk, de ígéretesnek, erőteljes szemléletváltást tükrözőknek látszanak.
3.1.2. Az üzleti szféra és a civil szervezetek kapcsolata Az üzleti szféra és civil szervezeti kapcsolatokhoz kötődően általában azt állapítják meg a tanulmányok, hogy igen szűk-körűek, esetlegesek, nem feltétlenül stratégiai szempontúak (egyik fél szempontjából sem). Hiába terjed rohamosan a CSR (Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás) Magyarországon is, Ligeti György69 szerint ez inkább még valami „extra” tevékenységnek, s nem átgondolt akciónak tűnik. Pedig a vállalatok és civil szervezetek nem légüres térben dolgoznak, egymás érdekgazdái, érintetti szerepekben is megjelenhetnek, ez pedig azt jelenti, hogy a szervezetközi kapcsolatokban egymás szempontjainak figyelembe vételét is be kell kalkulálniuk. Általános tapasztalat, hogy a civil szervezetek vállalatokhoz kötődő kapcsolata kimerül a támogatások megszerzésében, kevés civil szervezet képes Ligeti szerint partnerként közelíteni az interakciókban a vállalatokhoz, vállalkozásokhoz. Vizsgálatunkban azt látjuk, hogy a megkérdezettek többségének valamilyen szintű kapcsolata van az üzleti szektorral, valamivel több, mint egyharmaduk jelezte azt, hogy nincs semmilyen kapcsolata az üzleti szférával.
67 www.ezatrend.hu és www.civil.info.hu/modules/News20090813/elindult_a_Felelosen_Gondolkodo_onkormanyzat Letöltés dátuma: 2010.április13. 68 Horányi Özséb - Szilcz Dóra: Az egyház(ak)ról In.: Közéleti kommunikáció Szerk.: Buda Béla-Sárközy Erika Akadémiai Kiadó, Bp. 2001. 69 Ligeti György: Kapcsolatok az üzleti szektorral = Civil Szemle VI. évf. 1-2. sz. 112.p.
39
A civil szervezetek üzleti szektorhoz kötődő kapcsolati gyakoriságát a következő ábra szemlélteti: Kapcsolat vállalatokkal, vállalkozásokkal, bankokkal
Ágazati szempontokat szem előtt tartva azt mutatja adatfelvételünk, hogy az üzleti szektorral tartott kapcsolati gyakoriság 2,00, vagy 2,00 fölötti, de a 3,00-at el nem érő átlaggal a gazdaságfejlesztési, az oktatási, a környezetvédelmi, a sport és a szakmai érdekképviselet ágazatokban jellemző. A szervezeti formát tekintve az egyesületek 34%-ának, a magánalapítványok 28%-ának, a közalapítványok 36%-ának s a szakmai érdekképviseleti szervezetek 25%-ának nincs kapcsolata az üzleti szférával. Rendszeres kapcsolatot fenntartók között a magánalapítványok 22%-ban, a szakmai érdekképviseletek 17%-ban, az egyesületek 15%-ban, míg a közalapítványok 14%-ban képviseltetik magukat.* A célcsoport szempontú - üzleti szférával való - kapcsolati gyakorisági átlag eredményei a legmagasabbak (bár a 2,5-ös átlagot nem érik el az 1-4 fokozatú skálán) az álláskeresők, az egy szakmai csoport dolgozói, a pályakezdők, s a fogyatékossággal élők célcsoportjait megjelölők körében. Amennyiben a választ adó szervezetek tevékenységi hatókörét nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a több település hatókörű (37%), a megyei hatókört jelölő (36%), s az egy települési hatókörű szervezetek (34%) esetében szerepel legnagyobb arányban az „egyáltalán nincs kapcsolat” válasz. Az üzleti szektorral kapcsolati gyakoriság átlaga (az 1-4-es skálán) legmagasabb a regionális hatókörű (2,14), a több település hatókörű (2,09) választ adó szervezetek esetében. Az üzleti szektorhoz kötődő érdekkapcsolatok legjellemzőbb témaköreinek gyakorisági átlagai: közös akciók (2,32), pályázatok (2,26), képzések, és az információcsere (2,002,00), konferenciák (1,96). A kutatás tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy ezek az eredmények belesimulnak azokba a megállapításokba, (megerősítve azokat) amelyek azt mondják, 40
hogy az üzleti szektor és a civil szféra kapcsolatrendszerének bővítéséért van még mit tenni, illetve, hogy a civil szervezetek nem használnak még ki minden lehetőséget a kapcsolat bővítése, s rendszeressé tétele érdekében. Az érdekérvényesítési területhez kötődően különösen segíthetné a kapcsolat építését és ápolását a már említett CSR terület, az érintetti menedzsment térhódítása a vállalati gyakorlatokban. Az állami, az üzleti szektor és a civil szektor együttműködésének segítését civil szervezetek is egyre gyakrabban felvállalják. Ezek az együttműködések azért fontosak, mert egy tágabb érdekérvényesítési (területi, regionális fejlesztési) körhöz/rendszerhez kapcsolódóan a civil szervezetek tevékenysége a civil érdekek érvényesítését (mint alrendszert) is szolgálja egyben. Honlap elemzési adataink szerint ilyen szervezetek például a következők: A Magyar Leader Szövetség70, amely települési önkormányzatokat, vidéki civil szervezeteket, agrár és vidékfejlesztési vállalkozásokat tömörítő szövetség, „alulról jövő kezdeményezés”. 2007-ben alakult, háromoldalú ( közszféra, versenyszféra, civil szféra) partnerségben elkötelezett céljai teljesítése érdekében. A Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért71 küldetése szerint együttműködést és partnerség megteremtését célozza tagjai és az üzleti szektor között helyi és térségi szinten. A Magyar Távmunka Szövetség72 célja, hogy a döntésekre való befolyási szándék mellett platformot teremtsen a vállalkozások, s társadalmi szervezetek számára, hogy a távmunkában rejlő esélyeket és lehetőségeket megismerjék. A Dél Zalai Civil Fórum Egyesület miközben aktívan részt vesz a Nyugat-Dunántúli Regionális Civil Kerekasztal középtávú stratégiájának kidolgozásában, tovább szervezi a fejlesztési partnerséget is, a civilek, az önkormányzatok, s a gazdasági szféra együttműködését.73
3.2. Civil-civil kapcsolatok Ezek állandósult civil érdekképviseleti formákhoz kötődő kapcsolatok, illetve hálózati kapcsolatok közös célok, érdekek mentén. Az európai szintű civil szerveződések „számos ország ernyőszervezeteinek szövetségei. Lényegében egy federális rendszer épült ki Európában, amelybe a (…) szervezeteknek annál nagyobb a legitimitása, minél több ország ernyőszervezetét tömöríti. Az ide csatlakozás lobbi-erőt növel.”74 70 www.magyarleaderszovetseg.hu Letöltés dátuma: 2010. március 26. 71 www.alll.hu A letöltés dátuma: 2010. márc. 26. 72 www.tavmunka.org. Letöltés dátuma: 2010. márc.26. 73 www.feherkemeny.hu Letöltés dátuma: 2010. március 22. 74 Bullain Nilda: Európai civil együttműködési modellek Soros, Bp. 2005. 11.p.
41
Nemzeti szinten kevés országban van egy olyan ernyőszervezet, amely a teljes szektor átfogó képviseletét lát el. Bullain Nilda75 két sikeresen működő szektor-szintű érdekképviseletet említ: egy angolt, és az Észtországi Nonprofit Szervezetek Hálózatát. Ezek a többi civil szervezet felhatalmazásával rendelkeznek, ebből következően legitimen tudják képviselni a szektort a kormányzat felé. Kormányzati partner szerepet ernyőszervezetek is betöltenek, német példát hoz erre a szerző, ahol 6 párhuzamos ernyőszervezet oldja meg az érdekképviselet és érvényesítés feladatait. Magyarországon a civil szféra szövetségi együttműködéseit szakmai közösségek alkotják, ezek elsősorban ágazati együttműködések. Gyakori, hogy országos és regionális hatókörű szervezetek érdekartikulációra vállalkoznak, tagszervezeteik vonatkozásában érdekképviseleti fórumok. Osváth László76 az alapítványi és szövetségi ernyők között tevékenységtartalmuk szerint tesz különbséget. Az alapítványi ernyők információgyűjtők, kapacitásépítők, koordinációs feladatokat ellátók, a szövetségi ernyők tagszervezeteket gyűjtenek, tagjaikat szolgálják ki, együttműködéseket szerveznek, gyakran lobbi-tevékenységet folyatatnak. A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy a civil szektoron belüli kapcsolatokban gyakoribb az ágazati együttműködés, mint a területi.77 Az ernyők ágazati szinten szerveződő (formális) hálók, amelyek céljaik között az érdekérvényesítést, érdekképviseletet felvállalják, de gyakorlatilag ezek a szerepek sok esetben háttérbe szorulnak. A honlapok többségénél e szerep meglétéről tudunk csak informálódni, követni a folyamatot és az eredményeket nem lehet. Az informális együttműködések megvalósulásait is hálózatok példázzák. Ezek gyakorlatilag koordinációs formák, amelyekben a verseny és együttműködés között viszonylag egyensúly van, ez az egyensúly a folyamatos innovációval hatékonyságfokozó szerepet is betölt. A hálózatokról való gondolkodás és fogalomrendszer igen gyorsan utat talált a társadalomtudományi terepre is (a társadalom is hálózatokból áll, személyes és intézményes hálózatokból). A hálózatok működésében az egyenrangú kapcsolatok és a sűrű kommunikáció a fő hívószavak. A hálózatokhoz köthetően szoktak beszélni az erős és gyenge kapcsolatok szerepéről és jelentőségéről78. A hálózati elemek mint rendszerelemek (alrendszerek) közötti erős kapcsolatnak azt tekintik, amely a rendszer egész működésére hatással van, azt határozza meg, hogy a környezet változásaihoz hogyan viszonyul. A gyenge kapcsolati viszonynak nincs ugyan a rendszer egész szempontjából döntő szerepe, jelentősége mégis nagyobb, mint az erősebb kapcsolatoknak, azt tudják befolyásolni, hogy a külső 75 Bullain Nilda: Európai civil együttműködési modellek Soros, Bp. 2005. 9- 10.p. 76 Osváth László A civil szervezetek térség együttműködései Magyarországon (Útmutató és kézikönyv a civil szervezetek térségi együttműködésének elveiről, módszereiről, eljárásrendjéről) Országos Civil Érdekképviseletért Egyesület Bp. 2005. 47.p. 77 Kákai László: Szükséges e civil összefogás Magyarországon? Soros, 2005. 78 Bárdos Ferenc: A hálózatokról és a közösségi alapítványról In.:Párbeszéd a partnerségért Szerk.: Gál Sándor Eger, 2008.
42
ingerek/változások hatására miként tud stabilizálódni innováció és új ötletek segítségével a rendszer.79 A sikeres hálózati működés kulcsát a partnerségben szokták megfogalmazni, s a nyitottság, minőség és bizalom hívószavai kapcsolódnak még hozzá. A civil szférát illetően a hálózatosodási kedv töretlen, a honlapok vizsgálata azt mutatja, hogy a hálózati kezdeményezések a földrajzi értelemben egymástól távol lévő civil szervezetek együttműködési módozatai, amelyek a jobb információáramlás, a tapasztalatok gyorsabb megismerése, a szektorális és szektor-közi kapcsolatszervezés céljával szaporodnak annak érdekében, hogy az érdekek jobban, gyorsabban, hatékonyabban megjeleníthetőek, s képviselhetőek legyenek. Többnyire nincsenek formális döntési eljárások együttműködésükben, ennek ellenére vannak igen befolyásos hálózatok illetve hálózati csomópontok. Sok hálózat azonban ösztönzésre alakul, pályázati kiírások miatt, amelyekkel kapcsolatban a tapasztalat az, hogy amíg a támogatás tart, a hálózat addig aktív. Ezeket kényszerhálózatokként is emlegetik. Jó példa: A közös célokon és érdekeken alapuló hálózatok jó példája az Önkéntes Központ Hálózat80 amely 2005-től működik, jogi személyiséggel nem rendelkezik, érdekérvényesítő, s érdekképviseleti szerepet lát el célmegfogalmazása szerint. Az ország területén működő önkéntes központokat összefogó civil alakulat. A hozzá kapcsolódó hálózati szervezetek (9 önkéntes központ) alaptevékenységüket tekintve igen különbözőek, de az Önkéntes Központ Hálózat véleménye szerint ez a heterogenitás nem széttöri, sokkal inkább színesíti, erősíti a hálózati munkát és a kapcsolatrendszert. A tagszervezetek között - a honlapi információk alapján két szervezet vállalja még fel céljaiban az érdekérvényesítést, érdekképviseletet: a Szocio East Egyesület (Nyíregyháza,) s a Zalai Falvakért Egyesület (Zalaegerszeg). Megjegyezzük, hogy az érdekérvényesítési/érdekképviseleti konkrét tartalmak nehezen, vagy egyáltalán nem követhetőek a honlapi információk alapján. A civil szervezetek munkájának formalizált szervezeti jellegű összehangolására, összefogására általános a törekvés a világban, így Magyarországon is. A civil szervezetek oldaláról egy-egy szövetséghez történő csatlakozás, különösen kisebb szervezetek esetében megnyilvánulási lehetőséget hordoz egy saját működési színterénél tágabb színtéren is, így az összefogással sikeresebben tud saját érdeket is érvényesíteni. Az előző fejezetben a szektorok közötti kapcsolatrendszerhez kötődően megvalósuló érdekérvényesítési tevékenység jellemzőiről szóltunk, a meg79 Lásd: Barabási-Albert modellt = Magyar Narancs 2003.május 15. illetve Saufert János: Hálózatok I-II 20072008.www.muveszet-tudomany.hu/magyar/…/halozatok.htm vagy http://hirek.eletfa.hu/index.php?option=com_ content&view=article&id=24048:a-sk%C3%A1laf%C3%BCggetlen-tud%C3%A1s&catid=21:crescendo&Itemid=144 80 www.onkenteskozpontok.hu Letöltés dátuma: 2010. április 02.
43
fogalmazott negatívumok eredője meggyőződésünk szerint a civil szektor tagjai közötti együttműködési hiányosságokban, hibákban is kereshető nemcsak a más szektorok hozzáállásában. Sok esetben a jogszabályok hiába támogatják a szektorközi együttműködést, az érdekképviseleti funkció kiürült, formálissá vált. Kérdés, hogy ugyanez lenne - e a helyzet, ha a civil szervezetek egymás közötti nagyobb összefogással tudnák artikulálni és képviselni a civil érdekeket? Honlap-vizsgálati adataink alapján példa értékűnek látszik a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek ernyőszervezeteinek működése, illetve együttműködése, s érdekképviseleti tevékenysége. A foglalkoztatási célú civil szervezeteket tömörítő ernyőket „az az igény hívta életre, hogy a hasonló területeken tevékenykedő szervezetek hálózatba tömörülve hatékonyabban képesek érdekeiket képviselni a döntéshozók irányába. Amellett, hogy az ernyők egymással folyamatos kapcsolatot tartanak, kapcsolatépítésük tudatos más ágazati ernyőkkel nem ernyőkkel, illetve állami és gazdasági szereplőkkel.”81 Regionális szinten együttműködő civil szervezetek munkáját kívánja segíteni honlap vizsgálatunk szerint82 a Regionális Egyeztető Fórumok Konzultatív Tanácsa, amely összefogni törekszik ez egyeztető fórumokat. Célja hogy a regionális fórumok számára érdekeik hatékonyabb érvényesítése érdekében együttműködési lehetőséget teremtsen, tapasztalatcseréken és közös akciókon, fellépéseken keresztül. A Regionális Civil Egyeztető Fórumok közül a honlapon található információk segítségével a Nyugat-Dunántúli Régió83 fórumát tanulmányoztuk azért, mert alakulásának évében (2004) egyedülálló nagyságrenddel, 52 alapító taggal jött létre. Kimondott törekvés és célmegfogalmazás volt, hogy a résztvevő társadalmi szervezetek érdekérvényesítés céljával fognak össze. Az összefogás tartalma is meghatározott: a fórum keretében egyeztetnek a résztvevők álláspontokat, s egységesen lépnek fel. (Itt célszerű lett volna további információknak is utána nézni, de a link, amire utal nem működik). Mivel az egyeztetési témákról, eredményekről a honlapon információkat nem találtunk, a fórumhoz kapcsolódó szervezetek honlap elérésével próbálkoztunk. Így bukkantunk egy jó példára a Dél-Zalai Civil Fórum Egyesület esetében. Ez a civil szerveződés 2002-ben alakult, ma a térség egyik meghatározó ernyőszervezete 60 tagszervezete a civil szektor valamennyi ágazatát lefedi. Partneri kapcsolatban 90 civil szervezettel áll, az állami szervek felé ezek képviseletét is ellátja. A Dél-Zalai Fejlesztési Partnerség egyik szervezője, amely keretében a civil szervezetek, az önkormányzatok, a vállalkozások együttműködését is szervezi. Azzal kapcsolatban viszont, hogy az összefogás, az érdekképviselet és érvényesítés milyen munkafolyamatokat, eredményeket takar, nincs információ a honlapokon. 81 Lásd részletesen az ernyők elemzett tevékenységét is: TÁMOP 2.5.1-07/1-2008.01.”Védőháló kutatás eredményei” és Nemoda István: Az ernyőszervezetek, mint szakmai műhelyek című tanulmányában 82 www.osszefogas.nonprofit.hu Letöltés dátuma: 2010. február 21. 83 www.vestpa.hu Letöltés dátuma: 2010. február 21.
44
Helyi szinten öt város civil együttműködési tapasztalatait (2006-2008) foglalta ös�sze a KÖRTE (Közösségi Részvétel és Társadalmi Együttműködés) program, amelyet az egri Életfa Környezetvédő Szövetség indított még 2002-ben (akkor még KÖREKözösségi Részvétel- néven). Az összegzésében Miskolc, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya tapasztalatai fogalmazódtak meg. A KÖRTE program célja, hogy „elősegítse a már kialakult együttműködési formák közötti információcserét, a tapasztalatok megismerését, az összefogást, valamint azoknak a hatékony módszereknek az alkalmazását, amelyek a szektorok közötti partneri együttműködést szolgálják.”84 A civil szervezetek közötti nem formalizált együttműködések eredményének mondják, hogy erősödtek az összefogásban résztvevő civil szervezetek kapcsolatai, amely eredményeképpen az önkormányzati érdekérvényesítésben egységesebben, eredményesebben tudnak fellépni. A kooperáció alapfeltétele, hogy a szervezetek meglássák azokat a közös érdekeket, amelyek mentén együtt tudnak működni. Ilyen közös pontokként nevezték meg pl: a városi civil szervezetek jövőképének megalkotását, a helyi civil szervezetek hitelességének, jó hírének erősítését a lakosság körében, valamint pályázati konzorciumok alakítását a civil érdekek erősítése céljával. A területi szerveződések munkacsoportjai, szakmai műhelyei az ágazatok szerinti megszerveződést szolgálják, vagyis egyszerre tartanak szem előtt területi és ágazati szempontokat. A kérdőíves megkérdezésünkben részt vett szervezetek szektoron belüli kapcsolatait mutatja a következő ábra. Kapcsolati gyakoriság a civil szektorhoz tarozó szervezetekkel
84 Bárdos Ferenc - Scsaurszki Tamás: Közösségi részvétel és társadalmi együttműködés Párbeszéd a partnerségért Szerk.: Gál Sándor Eger, 2008 5.p.
45
Ebben a négy vonatkozásban rendszeres kapcsolatot az ágazathoz tartozó civil szervezetekkel jelöltek legnagyobb arányban, s legkevésbé rendszeres kapcsolatot a nemzetközi civil szervezetekkel tartanak fent a választ adók. Nemzetközi kapcsolatait egyébként mindössze a megkérdezettek 19%-a jelölte egyértelműen erősségének, s csaknem 40% egyértelműen gyengeségének. A nonprofit ágazaton kívüli civil szervezetekkel is sűrűbb a kapcsolat, mint az országos vagy regionális hatókörű érdekképviseletet is ellátó szervezetekkel. Ez feltételezésünk szerint azt sugallja, hogy a megkérdezettek jobban bíznak önmagukban a szektoron belüli érdekérvényesítési munkát illetően, mint a formalizált szektoron belüli összefogás erejében. De jelentheti azt is, hogy nincs lehetőség (pl. ernyőszervezetek híján) szektoron belüli közös érdekérvényesítésre. Magyarázatot találhatunk abban az eredményben is, hogy a megkérdezettjeink is inkább „befelé” élnek, ezt mutatja kapcsolatrendszerük abszolút sorrendje: egyértelműen a legnagyobb arányban a célcsoportjuk, az önkéntesek, majd azonos arányban más civil szervezetek és az önkormányzatok szerepelnek. Feltehetően szívesebben szervezik maguk kapcsolataikat más civilekkel. Ez is összefogás, de alkalmibb jelleggel bíró, úgy gondoljuk inkább „ügyek” mentén releváns. Kimondva vagy kimondatlanul ott van a szervezetekben „a formalizált valami alá tartozástól” való „ódzkodás”, legalábbis szektoron belül mindenképpen érvényesen. Ezért lehetnek fontosak és érdekesek azok a kezdeményezések, amelyek a partnerségi elv alapján igyekeznének összefogásra bírni akár területi, akár ágazati alapon a civil szervezeteket. A partnerségi elv megvalósulásának itt konkrétan azt tartjuk, amikor a formalizált, vagy nem formalizált összefogás úgy működik, hogy aktívan részt vesznek egymás életében is. (Egy ernyőszervezet esetében pl. nemcsak a tagszervezetek vesznek részt az összefogó szerv missziójának teljesítésében, hanem az összefogó szerv is aktivizálja magát a tagszervezetei életében.) Az összefogás és együttműködés megvalósulását budapesti fókuszcsoportos interjúnk szerint a következő is befolyásolja: Sok esetben nagy a nyitottság az együttműködés célja iránt. Ilyen pl. az a cél, hogy éppen a kapacitások felszabadítása érdekében arra irányult a civil szervezetek összefogása, hogy elérjék az ESZA-nál a pályázatokkal és megvalósításukkal kapcsolatos adminisztrációs terhek csökkentését. Száznál több szervezet értett egyet a céllal, mégis sokan elbizonytalanodtak, visszaléptek, mert féltek attól, hogy hátrányba kerülhetnek mind a pályázatok elbírálásánál, mind a végrehajtással kapcsolatos elszámolásoknál. Úgy fogalmaztak: „Nagy dilemma, hogy megharapjuk-e azt a kezet, amely enni ad?”. Ennek illusztrálása több példa is elhangzott. A szektor-szintű összefogás a működés bármely szintjén, az érdekek „kifelé” való érvényesítésében játszik szerepet. A megkérdezettek többsége ( 67%) elutasítja azt a megállapítást, hogy „szektor szinten nincs szükség formalizált érdekképviseletre”, 46
ugyanakkor a megkérdezettek többsége azt is gondolja, hogy saját érdekei védelmére szektoron belül képes (66%). Ami megerősíti a formalizált szektorális „kifelé” történő érdekvédelem iránti igényt, az a szektoron kívüli érdekképviselet/érdekérvényesítés megítélése, hiszen itt is 57%-ot képvisel azok aránya, akik nem értenek egyet azzal, hogy önmagukban is képesek szektoron kívüli érdekérvényesítésre.
A szektoron kívüli érdekképviselet/érdekérvényesítés ügyében már nincs az előzőekhez hasonló lehetséges önbizalom a választ adó szervezetekben. Azt azért érdemes még megnézni, hogy az ágazati hovatartozás mennyire színezi a képet. A „szektoron belül mi magunk is képesek vagyunk képviselni területünk érdekeit” megállapítást sorrendben a következő ágazatokhoz tartozók utasították legintenzívebben el: polgárvédelem, tűzoltás (92%), gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás (46%), jogvédelem (34%), szabadidő, hobbi (34%). Leginkább egyetértők voltak: a vallás (87%), a többcélú adományosztás (84%), a nemzetközi kapcsolatok (81%), s a szakmai érdekképviseleti (79%) ágazathoz tartozó válaszadók. Az eredményekhez adalékot szolgáltathat a megkérdezettek szövetségi tagságának ténye, s nyilván a szövetségek működési minősége (ahogyan ellátják az összefogottak érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenységét).
47
A megkérdezettek szövetségi tagsága
A választ adók egyharmada területi szövetség, 43%-a országos szövetség tagja. Az ágazati szerveződések gyakoribbak a választ adó szervezetek körében. Ez sajátos dilemmát eredményez: területi (helyi) szinten van több és nagyobb beleszólási lehetőség a döntésekbe, s itt a kisebb erejű a civil összefogás. A participáció alacsony szintjét tehát az is magyarázza, hogy a vizsgált szervezetek nem egyformán tartanak szem előtt területi és országos (ágazati) szempontokat, ami a sikeres érdekérvényesítési folyamat szempontjából szükséges lenne. Ágazati szempontból egyébként nincs minden ágazat ez ügyben egyformán kedvező helyzetben. A szabadidő, sport szegmenshez tartozó civil szervezetek „érdekképviselete a nagy szervezetszám és a szerteágazó tevékenység miatt nehézkes. Valamennyi területen több, olykor egymással rivalizáló érdekképviseleti szerv is működik.”85 A kultúra szegmensnek nincs egyetlen ilyen összefogó ernyőszervezete sem, míg a szociális, vagy zöld területeken többet is találunk.86 Arra, hogy miért csatlakoznak szövetséghez a civil szervezetek jó összefoglaló példa honlap vizsgálati adataink szerint a MADÁSZSZ tagszervezetei körében 2007ben végzett felmérés.87 Az indokok között az első helyen az összefogás szükségessége, majd csökkenő sorrendben a következők szerepeltek: részvételi lehetőség szakmai fórumokon, a hasonló szervezetekkel kapcsolatépítési lehetőség, a jobb érdekérvényesítés, könnyebb, szélesebb körű információhoz jutás. A „szektor szinten nincs szükség formalizált érdekképviseltre” megállapítással sorrendben a következő ágazatokat képviselő választ adó szervezetek értettek legnagyobb arányban egyet: a kutatási (40%), a gazdaságfejlesztés és szolgáltatási (39%), a szociális ellátás (32%), s a kulturális (32%) ágazathoz tartozók. Legin85 Bukta Zsuzsanna: A szabadidő, sport szegmens =Civil Szemle 2008/1-2. 34.p. 86 Cziboly Ádám: A kultúra szegmens = Civil Szemle 2008/1-2. 108.p. 87 Arnold Petra – Paksi Borbála: Erőforrás és igényfelmérés a MADÁSZSZ tagszervezetek körében 2007. www. madaszsz.hu/image/kutatas
48
tenzívebben a megállapítást a szakmai érdekképviseletek (86%), a többcélú adományosztás (78%), a településfejlesztés (77%), a polgárvédelem, tűzoltás (75%) ágazathoz tartozó választ adó szervezetek utasították el. A „szektoron kívül mi magunk is képesek vagyunk képviselni tevékenységi területünk érdekeit” megállapítással a következő ágazathoz tartozó szervezetek értettek legnagyobb arányban egyet: a településfejlesztés (58%), a kutatás (50%), a környezetvédelem (45%), az oktatás (43%), s a kultúra (40%) ágazathoz tartozók. A leginkább elutasítók között a polgárvédelem, tűzoltás (75%), a közbiztonság védelme (75%), a jogvédelem (69%) az egészségügyi (67%) ágazathoz kapcsolható szervezetek voltak. A közbiztonság, a polgárvédelem, a tűzoltás ágazatokhoz tartozó civil szervezeteket Kákai László88 a vagyonvédelmi, hagyományőrző, s közösségfejlesztő szervezetekkel együtt lokálpatrióta civil szerveződéseknek nevezi, s általános jellemzőjükként mondja, hogy községi, kisvárosi szinten működők nagyrészt, ebből fakad az a sajátosságuk, hogy izoláltak, ernyő, vagy érdekvédő szervezet nélkül működők. Álláspontjukat talán magyarázza az a tény is, hogy erősen forráshiányosak, gyakorlatilag az intézményi érdekérvényesítés napi küzdelem számukra. Az oktatás, a képzés ágazati jellemzőiként Sátor Balázs89 munkájából a fenti kutatási eredményeinkhez kötődően azt tartjuk fontos megállapításnak, hogy a szegmens rendkívül tagolt, sokrétű érdekmezővel rendelkező, amely megnehezíti az érdekképviselet/ érdekérvényesítés szerepkörében az egységes fellépést. Ennek ellenére adataink szerint szükségét éreznék szektorális érdekvédelemnek. A környezetvédelmi ágazat kifejezetten jó érdekérvényesítő képességű, s a szektoron belüli érdekérvényesítési mechanizmusuk (az Országos Tanács működésére gondolva) kidolgozottsága, működtetése alapján nem meglepő a viszonyuk a „szektoron kívül mi magunk is képesek vagyunk képviselni tevékenységi területünk érdekeit” megállapításhoz. A magyar civil szférában gyakorlatilag 2002-től napirenden van a civil szektorális érdekképviselet kérdése. 2003-ban Sebestény István90 összegezte az érdekképviseleti ideáltípusra, az érdekképviselet lehetséges modelljeire vonatkozó elképzeléseket, s egymástól nem teljesen független modelleket hozott létre egy-egy kulcsjellemző alapján. Az általánosnak nevezett modellje minden bejegyzett szervezetre kiterjesztette volna az érdekképviseletet, s jogi személyű szervezetként képzelte el a szerep hordozóját. A területi modell szerint az érdekképviselet területi szintekből állt volna, minden civil szervezet saját területi szintjén kapcsolódott volna a szervezethez. A képviseleti modell képviseleti csoportok alapján lehetett volna működőképes egy országos érdekképviseleti egyesületben. A hálózati modell hálózati formában, de folyamatosan működő országos konzultatív testületként végezte volna munkáját, 88 Kákai László: Lokálpatrióta szegmens = Civil Szemle 2008/1-2. 190.p. 89 Sátor Balázs: Képzési szegmens = Civil Szemle 2008/1-2. 75-89.p. 90 Sebestény István: Felmérés a civil érdekképviseletre vonatkozó elképzelésekről
49
a civil szervezetek közvetlen módon kapcsolódhattak volna hozzá. A hierarchikus modell valamennyi bejegyzett szervezetet területi és ágazati elv mentén csatlakoztatta volna, választással, vagy delegálással alakultak volna a felsőbb szintek. Az ellenérvek között legfőképp a felülről szervezés (erőltetés?) érve volt a leghangosabb, a civil szervezetek autonómiájukat féltették a formális szektorális érdekképviseleti tervektől, túlzottan heterogénnek és számosnak tartották a szervezeti palettát a hatékony érdekképviselet megvalósulásához, illetve a „bürokratizálással” az érdekképviselet/érdekérvényesítés kiürülését, formalitásba süllyedését vélték. „Központilag létrehozott” civil hatóságot nem akartak, de az indokokat és az elutasítást többek véleménye szerint a következők is motiválták: rivalizálás a civil szervezetek között, bizalmatlanság, a másik szervezet szakmai kompetenciájának leértékelése, megkérdőjelezése, a legitimitásuk megkérdőjelezése. 91 Kérdőíves vizsgálatunkban a sok tényező közül mi csak kettőre kérdeztünk rá. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a szektor heterogenitása, illetve a nagy szervezeti szám jelent-e gondot egy szektorális képviselet esetében. A szektorális érdekképviselet megvalósításának két „gondja”
Úgy tűnik, hogy az aggodalmak ugyanolyan arányúak e két gond esetében a megkérdezettek körében. Ez az azonos arány különböző ágazatok között oszlik meg a két megállapítás tartalmát illetően: A „szektorális érdekképviselet nem egyszerű, mert szektorunkban magas a szervezetek száma” megállapítással sorrendben a közbiztonság védelme (72%), a kutatási (68%), az oktatási (66%) ágazathoz tartozó választ adók értettek leginkább egyet. Nem értettek egyet ezzel a megállapítással a polgárvédelem, tűzoltás (67%), a településfejlesztés (54%), s a nemzetközi kapcsolatok (53%) ágazatokban tevékenykedők. 91 Kinyik Margit: Mi a civil? – Szekciómunkák, Soros, 2005.
50
„Az érdekképviseletet nehezíti, hogy szektorunk heterogén tevékenység-szerkezettel bír” megállapítással leginkább a kutatás (81%), a sport (67%), az oktatás (64%) ágazathoz tartozók értettek egyet, míg leginkább a polgárvédelem, tűzoltás (67%), a többcélú adományosztás (60%), és az egészségügy (55%) ágazathoz tartozó megkérdezettek utasították el. A kormányzat viszont támogatná a civil szektor egészének képviseletét ellátó szervezet létrehozását, legutóbb egy kamarai szerveződés került előtérbe. „Olyan önkéntes tagságú testületről lenne szó, amely független jogi személyként működve országos civil érdekképviseleti tevékenységet látna el, alapításáról az Országgyűlés törvényben rendelkezne.”92 Egy 2009-es felmérés a Civil Kamráról93 már azt mutatta, hogy a vidéki szervezetek nagyobb érdeklődést mutatnak a téma iránt, 100 szervezetből 93 szívesen látná a Civil Kamarát megvalósulni, kiemelkedően magas volt a támogatottsága a Szövetségek körében, a gazdaságfejlesztés és nemzetközi kapcsolatok terén működő szervezeteknél. Véleménykülönbséget a kis és nagy szervezeteknél találtak, ennek magyarázatát mi abban látjuk, hogy a kis szervezetek, és a kistelepüléseken működők számára az országos szint elég távolinak tűnik, miközben napi működéssel küszködnek. Jelenlegi vizsgálatunk nem igazolja egyértelműen vissza ezt a nagy egyetértést. Hajlamosabbak vagyunk annak a véleményünknek hangot adni, hogy az esetünkben tapasztalt többségi vélemény ellenére is ez a kérdés még mindig nagyon megosztja a civil szervezeteket. A szektoron kívüli érdekérvényesítési/érdekvédelmi tevékenységhez kötődően azonban kétségtelen tény, hogy van egyfajta attitűdváltás. Ebben talán benne vannak az első kísérlettől eltelt évek együttműködési/képviseleti tapasztalatai, és valószínű az is, ahogyan a civil szektor presztízsét a társadalom látja. A magas presztízs a társadalmi színtéren bizalomnövelő tényező. A közbizalomhoz köthető civil kutatások94 szerint bár mélyponton a közbizalom az országban, a civil szektor megítélése évek során valamelyest javult. Az önkormányzatok bizalmi indexe viszont tovább romlott, s a lakossági aktivitás is csökkent, ami nyilván hatással van/lehet a helyi civil szervezeti működésre, de a helyi társadalom életképességére feltétlenül. A megkérdezettek szemszögéből a civil szektor presztízse az előbb jelzett bizalom-kutatások eredményeihez képest kissé alulértékelt, hiszen 14% egyértelműen a gyengeségek közé sorolja, s csupán 16%-uk értékeli egyértelműen erősségként.
92 www.szmm.gov.hu Konferenciát rendeztek egy elképzelt Civil Kamaráról 2009.09. Letöltés dátuma: 2010. február 24. 93 Egy lépés előre- kérdőíves felmérés a Civil Kamaráról = www.civilkamara.eu Letöltés dátuma: 2010.január 13. 94 Péterfi Ferenc: Példátlanul alacsony szinten a közbizalom Gyorsjelentés 2010. www.kozossegfejelsztes.hu Letöltés dátuma: 2010. március 05.
51
3.3. Időszakos érdekkoalíciós kapcsolatok Ezek nyomásgyakorlás céljával, valamilyen változás kikényszerítése érdekében, vagy időszakos stratégiai érdekkapcsolatok mentén jönnek létre, valamilyen projekt megvalósításához kapcsolódóan. Ez igazából az „issue”-k terepe, amelynek általános magyar megfelelője nemigen van, a civil szervezettekkel foglalkozó szakirodalom azonban elég következetesen „ügyek”-nek nevezi őket. Az ügy olyan téma, kérdéskör, amely döntést igényel, észlelt és elvárt viselkedés közötti eltérés kapcsán „születik”. Hilgartner és Bosk95 szerint az issue-k „ olyan társadalmi problémák, amelyek objektíven ugyan léteznek, de akkor válnak figyelmet igénylő „ügyekké”, ha a kormány tevékenységét, vagy egy szervezet politikáját befolyásolni képes érdekgazdák, vagy társadalmi szereplők egy csoportja a társadalomra, vagy annak intézményeire nézve problémaként definiálja.” Az issue-kat a szakirodalom kategorizálja, a civil szervezeteknek legtöbbször ún. „aktuális issuek”- kal, azaz szélesebb közérdeklődésre számot tartó, intenzív médiapublicitással járó ügyekkel van dolguk. Ezekbe gyakran ún. agresszív érdekérvényesítő és védő kampányokkal és akciókkal kapcsolódnak be, bár az utóbbi időszak szakirodalmi közléseiben itt is megjelenik az együttműködés iránti igény a konkrét akciókat illetően. (Az együttműködési igény itt nem a civil szervezetek összefogására vonatkozik, hanem az issue „gazdájával” történő együttműködésre.) Emiatt a „kemény” érdekérvényesítő vonás miatt az ezt eredményesen végző civil szervezetek gyakran említődnek nyomásgyakorló, vagy „erős lobbi erejű” csoportként. Honlap vizsgálati munkánk során több ilyen civil szervezetre bukkantunk, néhány példaértékű (példa értékűnek itt az „ügyek”-kel kapcsolatos információk, akciók átláthatóságát, követhetőségét értjük) tevékenységéről röviden szólunk. Az MTVSZ-t (Magyar Természetvédők Szövetségét) 1989-ben alapították, mára több mint 100 hazai környezet-és természetvédő szervezettel alkot közösséget. Elveiben radikálisnak nevezi magát, kampányaiban „az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, a fenntarthatósági szempontok integrálására a szakpolitikákba, a génmódosítás-mentes és természetbarát mezőgazdaság támogatására, a káros infrastruktúra és ipari beruházások elleni fellépésekre, a magukat zöldre festő környezetpusztító óriás cégek és bankok leleplezésére, a polgárok és kiemelten az ifjúság környezeti oktatására és nevelésére” fordít figyelmet. A honlap szerinti legfrissebb akciója a következő „ügy”-höz kapcsolódik:„Budapest, 2010. március 4.: Országos bojkottra szólítanak fel civil szervezetek, mert az Auchan Magyarország Kft. kérésükkel ellentétben nem állt el természetromboló áruház bővítési szándékától. A Tudatos Vásárlók 95 hivatkozza: Nyárády Gáborné- Szeles Péter: Public relations II. Perfekt, 2004. 222.p.
52
Egyesületének (TVE) kezdeményezésére február közepén 19 környezetvédő, fogyasztóvédő és helyi civil szervezet kérte nyilvános levélben a magyarországi Auchan vezetését, álljon el dunakeszi áruházának bővítésétől, amellyel természeti értékeket veszélyeztet. Az Auchan a civileknek írt válaszában csupán felelős vállalati magatartásáról biztosította a levélírókat, a beruházástól azonban nem lépett vissza, jóllehet a szervezetek erre kérték.”96 A Hulladék Munkaszövetség (HuMusz) 15 éve dolgozik céljai érdekében, amelyek között az érdekképviselet is szerepel. 17 tagszervezete van, „ügyeit” más civil szervezetekkel, s sokszor kormányzati/önkormányzati szervezetekkel összefogva kezeli (Teljes élet - nulla hulladék, vagy a Pirománia kampányuk, ahol a dunaújvárosi égető az „ügy”.)97 A Magyar Szegényellenes Hálózat 2010-es „ügye” a szegénység, miután az Európai Unió az évet a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni évnek nyilvánította.98 A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédő és jogfejlesztő szervezet a személyi szabadság, az emberi méltóság, a magánszféra érdekvédelmét tartja szem előtt. Folyamatban lévő egyik „ügye” a sávolyi beruházáshoz kapcsolódik. A történet jelenlegi állása szerint az információk megszerzésért folyik a nyomásgyakorlás: „A TASZ 2010. március 1-jén kérte a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy a sávolyi beruházással kapcsolatos kormányülés összefoglalóját, a beruházással kapcsolatos előterjesztéseket és az ülés vonatkozó hanganyagát hozza nyilvánosságra, mert véleményünk szerint ezek az adatok adhatnak magyarázatot arra a pikáns kérdésre, hogy a Pénzügyminisztérium kifejezett tiltakozása ellenére miért erőltette a Kormány a 35 milliárd forintos állami szerepvállalást.” 2010. március 09-én nyilvánosságra hozta a szakértői anyagokat, s civil szervezetek összefogását kezdeményezte Sávoly-ügyben. Nem kaptak elfogadható választ, ezért újabb lépéseket tesznek.99 A honlapok tanúsága szerint az „ügyek” érdekében a civil lakossággal, más civil szervezetekkel, s önkormányzati szervezettel és (különösen a TASZ végzi ezt példaadóan) a médiával fognak össze. Itt is érvényes az a triviális vonás, hogy minél több intézmény, minél több civil áll az „ügyet” képviselő civil szervezet mögé, annál sikeresebb a nyomásgyakorlás. Ha az érdekérvényesítési kapcsolati tematizálás és partner összefüggést nézzük, akkor azt kapjuk, hogy a közös akciók témakör a választ adók szerint legjellemzőbben az önkéntesek (55%), a célcsoportok (41%), az ágazathoz tartozó civil szer96 www.mtvsz.hu Letöltés dátuma: 2010.március 17 97 www.humusz.hu Letöltés dátuma: 2010. március 21. 98 www.hapn.hu Letöltés dátuma: 2010.március 17 99 www.tasz.hu Letöltés dátuma: 2010. március 24.
53
vezetek (37%), magánszemélyek (33%), s a helyi önkormányzatok (26%) esetében jelenik meg. A kérdőíves adatfelvételhez kötődően 2009 évre vonatkozóan kértük a megkérdezettektől, hogy jelöljék érdekérvényesítési akcióik számát. A választ adók valamivel több, mint egyharmada (32%) önállóan menedzselt több érdekérvényesítő akciót 2009-ben, míg egyharmad (30%) aktív közreműködője volt más szervezetek által menedzselt háromnál több érdekérvényesítő akcióknak. Önállóan, vagy másokkal együtt menedzselt érdekérvényesítési akciók száma
Összességében azonban ha minimális különbséggel is, de nagyobb arányban (79%) vannak azok a szervezetek, amelyek közreműködők voltak valamennyi (egy, kettő, három, több) akcióban. Mondhatjuk erre az eredményre azt, hogy csaknem annyi önálló kezdeményezés volt az elmúlt évben, mint együttműködés mások kezdeményezéseiben. Az érdekérvényesítési tevékenységbe más szervezetek bevonására mindössze a megkérdezettek 14%-ánál nem kerül sor. 85% azonban alkalmazza a más szervezetek bevonását érdekérvényesítési akcióiba, közel egynegyedük rendszeresen. A választ adók által kezdeményezett és legsikeresebbnek tartott érdekérvényesítő akcióhoz kötődően bővebb információkat kértünk, amelyek esetleírás szintjén szólnak röviden a témáról, a tartalomról, a szereplőkről, s az alkalmazott módszerekről (a módszerekről itt most nem szólunk, külön fejezet tárgya lesz). Hangsúlyozzuk, hogy a kérdés megfogalmazása okán itt csak azok az „ügyek” szerepelnek, ahol a választ adó a „motorszervezet”. (Ezt a kifejezést egyik választ adó szervezet képviselője használta és átvettük a szóhasználatot.) Az esetleírások tartalma alapján az alábbiak szerint csoportosítottuk az érdekérvényesítési akciókat.
54
Az első csoportot a szervezeti/intézményi érdekérvényesítéshez kapcsolható akciók képezik. Ezek vannak a válaszok alapján túlsúlyban (50,50%). Az elsődleges cél ezeknél a civil szervezet megmutatása, láthatóvá tétele, a jóindulat, a támogatás elnyerése. A kapcsolati szereplőkként a saját célcsoportjuk, önkénteseik, a lakosság, az önkormányzat, más civil szervezetek, illetve kis részben a területen lévő költségvetési intézmények (óvoda, iskola), illetve egyéb nem civil szervezetek szerepelnek. Elsősorban horizontális a kapcsolatok jellege, erősen a helyi társadalmi színtérhez kötött, s időszakos érdekkoalíciókról van szó a közreműködők részéről. A siker kritériuma a mozgósítás eredményessége, ezt konkrétan a részvételi létszámokban mérik, és mozgósító erejüket „minősítik” vele a választ adók. Tartalmukra figyelve fejlesztési (képzés, ismeretterjesztés) és szemléletformálási (bűnmegelőzés, egészségvédelem, hátrányos helyzetűek és a lakossági kapcsolatok javítását célzó) akciókról van szó. Gyakori, hogy e szemléletformáló résztevékenységekből nőnek ki további akciók. A második csoportot az akciók mintegy negyede alkotja, ezek nyomásgyakorlási céllal szerveződtek és szemléletformálásra törekedtek. A demonstrációk, kampányok konkrét esetekben tájékoztatások, tartalmukat tekintve többnyire természetvédelmi, s egészségügyi prevenciós témákhoz (füstmentes város, egészséges életmód, betegség-megelőzések, parlagfű elleni küzdelem, illegális szemétlerakók felszámolás stb.) köthetőek. Ezek az akciók mintegy demonstrálják a civil szervezetek mozgósító képességét, célcsoportjaikon kívül nagy mértékben támaszkodnak, számítanak a lakossági részvételre. A partnerek, szereplők köre itt a saját célcsoportjukon túl más civil szervezetekre és a lakosságra „szűkül”. Az első csoporthoz hasonlóan ez is időszakos érdekkoalíció az együttműködők között. A harmadik csoportot a részvételi demokráciához köthető ügyek csoportjának neveztük el. Ebbe a csoportba volt sorolható az érdekérvényesítő esetek 16%-a. Tartalmilag a döntés-előkészítő fórumokon történő részvételt, együttműködések 55
formalizálását (szerződés, megállapodás születését), véleményezési folyamatokhoz kapcsolódó csatlakozást, sikeres tárgyalást (az önkormányzattal bizonyos civil szervezetet érintő kérdés kapcsán), jogszabály-kezdeményezést, CEF létrehozását és működésének beindítását, pályázati pénzek szétosztásába való sikeres beleszólást soroltak fel az információt nyújtó szervezetek. A szereplői kör a civil és az állami szféra együttműködésére koncentráló. Miután a sikert, eredményességet valamilyen fentiekben leírt megfogható, konkrét dologhoz kötötték a választ adók, ebből arra következtetünk, hogy nagyrészt nem pusztán aktuális érdekek mentén megvalósult együttműködésről van szó, sokkal inkább jellemzi a folyamatosság ezt az érdekérvényesítést. A negyedik csoport a szövetségekkel, hálózatokkal, más civilekkel megvalósított érdekérvényesítési akciók csoportja. Az említett ügyek csupán 6%-a tartozik ide. Ezek sokszereplősek, civil - civil szervezetek, civil szervezetek - lakosság, civil szervezetek - önkormányzat részvételével. Tartalmilag a civil napok rendezvényeit, formalizált civil együttműködési szervezet megalakítását, civil fesztivál rendezését soroltuk ebbe a csoportba, amelyek a tudásmegosztás, a személyes kapcsolatépítés, a civil szektor láthatóvá tételét célozták. Az ötödik csoportba azokat az ügyeket soroltuk, amelyeket a leírás alapján időleges stratégiai érdekszövetségekként értelmezhettünk. Tartalmilag azok az akciók kaptak itt helyet, amelyek civil stratégia megalkotásához, nyertes pályázatokhoz együttműködő partnerek megnyeréséhez, szakmai érdekből összefogáshoz, lobbizáshoz kötődnek. Az ilyen típusú akciók megnevezése volt a legkisebb arányú, kapcsolati köre a vizsgálati információk szerint kevéssé kitapintható. Ezek között a közös projektek különösen erős kapcsolatszervező erőt jelentenek, akár civil - civil kapcsolatról, akár civil szervezetek szektoron kívüli megmutatkozásáról van szó. Ezek a szövetségek a közös érdekek mentén gyakran forrásteremtő funkcióval bírnak, a civil szervezetek szerinti megítélésük vegyes. Vannak, akik a pályázati projekteket közös együttműködési színtérnek tekintik egy közös érdek alapján. A gondot inkább abban látják, hogy ez pénzeszközökre alapuló együttműködéseket eredményez, ami akadályozza a valódi partnerségek alakulását a civil szektorban. Így az érdekkapcsolat valójában egy külső kényszer. Egyetértünk Sebestény Istvánnal100, hogy ezek a stratégiai kapcsolatok inkább lehetőségek, a hosszú távú együttműködésre, s az együttműködési területet érintő érdekérvényesítésre is. Megítélésünk szerint ezen túl a stratégiai érdekszövetségekben a kapcsolati tőke gazdagodik, érdekérvényesítési képességek fejlődnek, és az itt szerzett tapasztalatok általában jól hasznosíthatóak. A pályázatok, mint érdekérvényesítési témakörök legnagyobb százalékos arányban az állami szervekkel (36%), majd a helyi önkormányzatokkal (33%), és a megyei önkormányzatokkal (24%) történő kapcsolatok között jelennek meg. Viszont ez az a témakör, ahol (mint fentebb részleteztük) a vállalati szektor is 14%-ot képvisel. 100
Párbeszéd a partnerségért 2 Eger, 2008. 56.p.
56
Részösszegzés: Ebben a részfejezetben azt vizsgáltuk (nemzetközi tapasztalatok és példák felhasználásával is), hogy a civil szervezeti körök mely állami, társadalmi, gazdasági szereplőkkel kerülnek érdekérvényesítési/érdekképviseleti kapcsolatba, és melyek az érdekérvényesítés jellemző témái. Azt tapasztaltuk, hogy a civil szervezetek közül az egyesületek jellemzően a mindennapi működésükhöz közelebb lévő partnerekkel együttműködve teljesítik érdekérvényesítési szerepüket. Ezek a partnerek elsősorban szervezeten és szektoron belüli partnerek, majd jelentőségében utánuk következnek az önkormányzatok, mint szervezeti partnerek. Gyakorlatilag ugyanez jellemző az alapítványi formában dolgozó szervezetek esetében is, csak az együttműködési gyakoriság arányai változnak. A legjellemzőbb szervezeti partnerekkel erős függőségi kapcsolatban vannak, ez az érdekérvényesítési szerepkör betöltését nagymértékben hátráltatja. A civil összefogás annál sikeresebb, minél jellemzőbb a területi és ágazati nézőpontok szem előtt tartása. Hipotézisünk tehát igazolódott, vizsgálatunk szerint inkább befelé forduló, szűk, illetve azonos kapcsolati partnerhez kötődő kapcsolatrendszer hátráltatja az érdekérvényesítési folyamatok hatékony alakulását. Nagyobb arányban kellene jellemezze a szervezeteket a participációs készség, mint ahogyan tapasztaltuk. Adatfelvételünk tapasztalatai szerint még mindig van megosztottság a szektorális érdekképviselet vonatkozásában, ami az ágazati, illetve a nemzetközi szintű érdekképviseleti tevékenység akadályozója is lehet.
57
4. Nyilvánosság és érdekérvényesítés Második hipotézisként azt fogalmaztuk meg, hogy feltételezésünk szerint a civil/ nonprofit szervezetek érdekképviseleti/érdekérvényesítési hatékonysága szorosan kapcsolódik a nyilvánossági munkával, a külső és belső közvélemények elérésével, a velük folytatott párbeszéddel. A participációs készségek elsősorban amiatt sérülnek, hogy (s ez az érdekérvényesítési/érdekképviseleti munka hatékonyságát is rontja) a civil/nonprofit szervezetek többsége egyoldalú aszimmetrikus modellnek megfelelően végzi nyilvánossági munkáját.
4.1. Médiakapcsolatok, médiafigyelem A társadalmi nyilvánosság nagyon sokféle, heterogén terében vannak jelen a civil szervezetek. A civil nyilvánosság a társadalmi nyilvánosságon belül egy homogénebb tér, ahol közéleti diskurzus folyik makro, illetve mikro társadalmi kérdéseket illetően. A nyilvánosság kölcsönös megfigyelhetőséget is biztosít, „döntő módon járul hozzá az ellentétes érdekektől motivált aktorok erőszakmentes érintkezéséhez, a hatalom és az állampolgárok közötti közvetítéshez, a habermasi értelemben vett kommunikatív társadalom létrejöttéhez és működéséhez.”101 A civil szervezetek érdekérvényesítési szerepének publicitásán (nyilvánosságán) a kommunikáció egy formáját értjük, amely során az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szervezeti szerepekkel kapcsolatban az információk nyilvánosan ismertté válnak. A publicitásnak közismertséget növelő szerepe van, s hozzájárul a bizalom növeléséhez is. A civil szervezetek számára általában is fontos elem a közismertség, ehhez a médiával, a helyi közösségekkel, a szakmai közösségekkel fenntartott, ápolt kapcsolatok útján juthatnak. Minél nagyobb, erőteljesebb a média figyelme, annál nagyobb az esély a nagyobb publicitásra, következésképpen a nagyobb ismertségre, s elismertségre. Bokor Ibolya102 a Balaton Régió civil nyilvánosságához kötődően mondja, hogy felmérésük szerint csak alkalmanként jelenik meg tudósítás a civil szervezetek tevékenységéről, a megkérdezett szervezetek 21%-a semmilyen híranyagot nem jelentet meg magáról. Országos napilapban 5,6%-os, míg országos hetilapban 1,2%-os a megjelenési arány. 2003-2007 között az Ökotárs Alapítvány megbízásából készült civil médiamonitor.103E munka során az érdekérvényesítési munka szempontjából rele101 Terestyéni Tamás: Együttműködés és konfrontáció a közéleti kommunikációban In.: Közéleti kommunikáció (Szerk.: Buda Béla-Sárközy Erika) Akadémia Kiadó, Bp. 2001.29.p. 102 Bokor Ibolya: A Balaton Régió Nonprofit szektora www.balatonregio.hu Letöltés dátuma: 2010. március 22. 103 Beszedics Ottilia: Civilek a nyomtatott sajtóban – érdekérvényesítés a médiában = Civil Szemle 2007/3-4. 111.p. vagy civil médiamonitor www.okotars.hu/civil_tars/civil_medaiamonitor
58
váns megjelenésekre is figyeltek. Lobbi szempontból releváns megjelenésnek azokat a tartalmakat tekintették, amelyek határozott civil érdekeket képviseltek, s határozott lobbi üzeneteket hordoztak. Azt állapították meg több év vizsgálati távlatában, hogy általában nőtt az évek alatt a civil hírek száma a médiában, 2006-tól viszont a lobbi szempontból releváns közlések száma csökkent. Legnagyobb megjelenést generáló érdekérvényesítési szempontú civil kérdések a következők voltak: a civil finanszírozás kérdése, az új pályázati lehetőségek témakörei, NCA források és az EU-s operatív programok forrásai, a környezetvédő szervezetek tiltakozó akciói, hátrányos helyzetű csoportok (hajléktalanok) érdekvédelméhez kötődő kérdések. Ebben az időszakban állandó szereplők voltak a sajtó nyilvánosságban a Védegylet, a Levegő Munkacsoport és a TASZ. Egyes újságírói vélemények szerint a civil szervezetek marginális érdekérvényesítő célokat szolgálnak, s ez nem kelti fel a média figyelmét. Honlap vizsgálatunk kapcsán a MADÁSZSZ104 tagszervezetek közötti felméréséből tudjuk, hogy a tagszervezetek a média megjelenéssel kapcsolatban igen elégedetlenek. Szerintük nem sok esély van a média megjelenésre, mert a média erősen for-profit terület, csak a negatív dolgokra reagál. Ugyanakkor véleményünk szerint a civil szervezeteknek is változtatni kellene nyilvánossági tevékenységükön. Sokkal szervezettebben és tervezettebben kellene végezni a média munkát az ad-hoc média akciók helyett. Kérdőíves választ adóink kapcsolati gyakorisága a médiával a következő módon alakul: Médiakapcsolatok
A választ adók 52%-ának egyáltalán nincs kapcsolata az országos médiával, míg 20% jelezte, hogy a helyi médiával egyáltalán nincs kapcsolata. Rendszeres kapcsolatot a megkérdezettek 20%-a tart a helyi médiával, az országossal viszont csak 3 %. 104 Arnold Petra – Paksi Borbála: Erőforrás és igényfelmérés a MADASZSZ tagszervezetek körében 2007. www. madaszsz.hu
59
Legnagyobb hatással ezekre a válaszokra a szervezetek működési hatóköre van, ebből a szempontból egyáltalán nem meglepőek ezek az arányok. Rendszeres kapcsolatot a helyi médiával mintegy egyharmad - egyharmad arányban a regionális hatókörű, a több település hatókörű, egyharmadnál kisebb arányt az egy település hatókörű szervezetek jelöltek. Az egyáltalán nincs kapcsolatot az országos hatókörű szervezetek egyharmada, s a több település hatókörű szervezetek egynegyede jelölte. Ha nem csak a két végletes eredményt nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kapcsolati gyakorisági átlag első három sorrendje az 1-4-es skálán: regionális hatókörű (2,85), egy település hatókörű (2, 81), megyei hatókörű (2,80) szervezetek. Az országos médiával tartott kapcsolati gyakoriság és a szervezeti hatókör összevetése is mutatja a nagyobb szervezeti hatókör esetében a tágabb körű médiakapcsolat jelenlétét. A kapcsolati gyakorisági átlag alapján az első három helyen: a nemzetközi hatókörű (2,07), az országos hatókörű (1,88), s a regionális hatókörű (1,77) szervezetek vannak. A nagyobb szervezetek érdekérvényesítési képessége a nyilvánossági munkát illetően jobbnak látszik adataink alapján akár a helyi, akár az országos média oldaláról vizsgáljuk meg azokat. A média munka erőforrást, szaktudást, folyamatos kapcsolatszervező/kapcsolatápoló tevékenységet igényel. A választ adó szervezetek nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a lenti ábra mutatja, hogy a megkérdezett szervezetek felének nincs főállású munkatársa.
Ha az érdekérvényesítési kapcsolatok témáit nézzük, akkor eredményünk nagyban hasonlít a fentiekben ismertetett médiamonitor vizsgálati eredményeire, hiszen a helyi médiához kapcsolódó témák sorrendben: a pályázatok, a képzések/fejlesztések, az akciók, míg az országos érdekérvényesítési témák esetében a preferálásnál a pályázatok és akciók vezetnek.
60
Erősségek, gyengeségek – médiakapcsolatok, a média figyelme
A médiakapcsolatokat erősségként 49%, míg gyengeségének 50% jelezte. Ezen belül (az 1-4-es skálán) egyértelműen szervezeti gyengeségének mondta a megkérdezettek 17%-a, míg 21% egyértelműen az erősségekhez sorolta. Az ágazati szempontokra figyelve egyértelműen gyengeségként jelölték (első három helyen sorrendben) a kutatási ágazathoz (31%), a jogvédelem ágazathoz (23%), és az oktatás ágazathoz (18%) tartozó szervezetek. Egyértelműen erősségként tekintenek erre az elemre az egészségügyi (35%), a gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás (32%) és a sport (30%) ágazathoz köthető szervezetek. A régiók szerint megvizsgálva, a médiakapcsolatok átlagszáma négy régió esetében mutat átlag feletti értéket: Dél-Alföld (2,15), Észak-Alföld (2,24), Közép-Dunántúl (2,43), Nyugat-Dunántúl (2,74), a többi három régiónál átlag alatti eredmények születtek. A média megfelelő figyelemszintjét erősségként a megkérdezettek 33%-a, míg gyengeségként 66%-a jelölte. Ezen belül az 1-4-es skálán egyértelműen gyengének a megkérdezettek egynegyede, míg egyértelműen erősnek csupán 10%-a értékelte. Ágazati szempontokra figyelve: egyértelműen gyengének minősítették a polgárvédelem, tűzoltás (33%), a sport (32%) a gazdaságfejlesztés és kutatás ágazatok (29%-29%). Egyértelműen erősnek minősítették: a vallás (44%), a gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás (41%) valamint a környezetvédelemi ágazathoz (31%) tartozó szervezetek. Átlag feletti arány csak egy régió esetében rögzíthető, ez a Közép-Dunántúl (2,12), az összes többi régió átlag alatti eredményeket jelez. A médiakapcsolatok átlagszámai valamennyi régióban magasabbak, mint a médiafigyelem megítéléséé. Valószínű úgy érzik a szervezetek, hogy a médiakapcsolatokra nagyobb a befolyásuk, ezért sikeresebb az aktivitásuk, míg a médiafigyelem erősebben a másik féltől függő. A médiafigyelem viszont egyáltalán nem elhanyagolható elem, hiszen az érdekérvényesítés szerepköre felől a civil szervezetek nyomásgyakorló csoportokként értelmeződnek, és a média által tanúsított figyelem a potenciális befolyás 61
forrása lehet. A médiakapcsolatok a nagyobb szervezetek számára horizontális kapcsolatépítést jelentenek a helyi médiával (pl. egy városi civil szervezet a városi, vagy megyei hatókörű nyomtatott vagy elektronikus sajtóval), míg a kistelepüléseken dolgozó civil szervezetek és érdekek már általában vertikális „felfelé igazodó” viszonyrendszerben működnek a médiakapcsolatokat illetően. Ebben az értelemben a helyieknek fontos, lényeges érdek-problémák, amelyeket a civil szervezet képviseletre felvállalt, éppúgy „marginálisnak” tűnnek (ahogyan egyes újságírói vélemények mondják), mint a több település, vagy akár regionális hatókörű szervezetek „ügyei”, érdekérvényesítési aktivitásai az országos média számára. Fókuszcsoportos interjúink adatai nem cáfolják a kérdőíves válaszokat. A budapesti és nyíregyházi csoport nyilvánossággal, publicitással kapcsolatos problémáira az alábbi példák szolgálnak, mellyel többen egyetértettek. A Védegylet szerint akkor lehet eredményre számítani, ha helyi ügyeket sikerül bevinni az országos médiába. Ilyen sikertörténet a sávolyi motorpályával kapcsolatos média visszhang. A média véleményük szerint valóban nem szívesen megy ki a civil eseményekre. Inkább a hatóságokat és álláspontjukat jelenítik meg. A Védegylet összehozott egy csoportot „civilekhez értő” médiaszakemberekből, s ezek segítségével három-négy perces összeállításokat készítenek eseményeikről, amelyet ingyen átadnak különböző médiumoknak. Ez viszonylag eredményes szokott lenni. Nagyon nyitottak még a bloggerek a civilek irányában. Sokkal inkább mint az egyes internetes lapok szerkesztői. A Kopernikusz Egyesület képviselői elmondták, hogy projektjeikbe mozgósítaniuk kell az embereket (kisgyerekes anyák, idősebb munkavállalók), ugyanakkor szükséges a nyilvánosságot is biztosítani (ez általában helyi szinten sikeres, országosan viszont „nem megy”). Az ÉFOÉSZ szerint a „média csak a vad esetekkel foglalkozik” másnak nincs hírértéke, a helyi kis kezdeményezések még a helyi médiumokból is kiszorulnak. Rövidesen az Alkotmánybíróság előtt tartanak sajtótájékoztatót egy ügyükről, abban bízva, hogy akkor talán jobban felkeltik az ügy iránt a média figyelmét és érdeklődőbb lesz a sajtó. A civilek együttműködése érdekében szükségesnek tartanának egy célzott országos rádió, és/vagy tv műsort kifejezetten a civilek számára. Nyíregyházán már működik egy ilyen jellegű helyi adó, a Mustár Rádió. A fenti problémára magyarázat a következőkkel adható: „a nagy, központi és a kereskedelmi média fő célja eljutni minél több fogyasztóhoz. Ennek során ezekben sajátos szelekciós, válogatási, szerkesztési elv válik meghatározóvá. Megjelenik az egységesítés. Ebben a folyamatban a helyi periférikussá válik, a lokalitás fokozatosan elvész. Mi is történik tulajdonképpen? A tartalom egységesítése során – a hallgatói érintettség miatt – csak a mindenkihez szóló hírek, témák, ügyek válnak 62
relevánssá, amelyekből szelektálódik, kimarad a lokális: a partikularitása miatt. Ez a folyamat nem feltétlenül hibája, inkább tudomásul veendő jellemzője a központi orgánumoknak. Ha a legnagyobb közös nevező a tömegesség, a hallgatók/nézők számának növelése az a helyi kiszorulását eredményezi.”105 Találtunk olyan helyi médiumot is, amely kifejezetten civil célokat szolgál missziója szerint: ilyen a Celldömölki Városi Televízió106, amely „a helyi közélet, a civil szféra információinak közvetítését, a nyilvánosság biztosítását, a helyi értékek összegyűjtését, megmutatását és megőrzését tartja fontos feladatának.” Ilyen a 7TV-térségi televízió is (Reflex Szociális Szövetkezet), amely 2008 óta működik, közösségi televízió, a kistérségben az információs űr betöltését tűzte célul. Megoldást jelenthet a probléma kezelésére a hasonló helyi, vagy kisközösségi médiumok létrehozása és működtetése, amelyek újabb folyamatos kapcsolatépítő szerepet tölthetnek be a lokálisan jelen lévő - stratégiailag súlyos –részközvélemények esetében. Fontosnak tartjuk ezt azért is, mert az európai médiakörnyezet dinamikusan fejlődő része a közösségi média területe. Egy ezt elemző anyag szerint107 magát a működést is sokszínűség jellemzi, és a vizsgálatok szerint sokféle szerepet tölt be a tagállamok életében. Aktuálisan az ad aggodalomra okot, hogy a digitális átálláshoz kapcsolódó politika nem veszi figyelembe a közösségi média létezését. „A közösségi médiának nagyobb ismertségre és elismertségre van szükségre a nemzetek média törvényeiben”, és célzott támogatást kellene biztosítani folyamatos működésük segítésére. Bizottsági támogatást a következő témakörök számára tartanának fontosnak: • szorgalmazhatná egy európai szintű közösségi médiahálózat létrehozását, • ösztönözhetné egy uniós szintű internet alapú közösségi médiaportál létrehozását, • forszírozhatná egy pán-európai közösségi szervezet létrehozását, amely a közösségi médiaszektor érdekképviseleti szerve lehetne, • e nyilvánossági területen fokozottabb tudáscserét ösztönözhetne. A kisközösségi médiumok között a kisközösségi rádió a helyi közösséget szolgálja missziójánál fogva. Alapértékei között bőven vannak olyanok, amelyek a civil szervezetek által megfogalmazott érdekérvényesítési/érdekképviseleti célokkal összhangban vannak (pl: a helyi társadalom aktivizálása, periférikus helyzetben élők segítése, tolerancia velük kapcsolatban, stb.). A kisközösségi médiumok a helyi (lokális) érdekérvényesítési folyamatokban természetes szövetségesei a civil szervezeteknek. Kérdőívünkben a nyilvánossági munkához kötődően kérdeztünk rá a sajtó, rádió, tv szerepére, arra voltunk kíváncsiak, hogy érdekérvényesítési munkájuk során milyen 105 Péterfi Anna-Péterfi Ferenc: Hogyan találjunk a helyi közösségek hangjára? A kisközösségi civil rádiók esélyeiről Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet Bp. BME. 2009. 6.p. 106 www.lokatv.hu Letöltés dátuma: 2010.februrá 16. 107 A közösségi média helyezet az Európai Unióban = Civil Szemle 2008/4. 143.p.
63
gyakorisággal folyamodnak ezekhez az eszközökhöz. A nyilvánossági munkában a nyomtatott és elektronikus médiumokat a kérdőíves válaszok szerint rendszeresen 18% használja, míg 16% egyáltalán nem. A rendszeresen használók legnagyobb arányban a szociális ágazatot (27%), az oktatásit (26%), a településfejlesztésit (25%) és a kutatásit (25%) képviselik. A nyomtatott és elektronikus médiumokat egyáltalán nem használók megoszlása a választ adók körében: a vallás (29%), az egészségügy (28%), a településfejlesztés (27%), s a szabadidő, hobbi (25%) ágazathoz sorolhatók. Ha a végleteken túl az átlagokat nézzük, akkor az 1-4-es skálán 3,00-as átlagot egyik ágazat sem ért el, az első három legmagasabb átlagszám: a településfejlesztési ágazaté (2,67), a szociális ellátás ágazaté (2,67), és az oktatási ágazaté (2,65%). A nyilvánossági munkát és az érdekérvényesítést is szolgáló eszközként van jelen - és az országos szintű megmutatkozást teszi lehetővé - a magyar civil szervezetek videó megosztója, a CivilJutub108, amely elsősorban a civil értékvilág és gondolkodásmód közvetítője, a társadalom civil tudatának formálója, de egyre népszerűbb, „ütős” érdekérvényesítési eszköz is. A főszerkesztő közlése alapján109 a jutubon 2009 első félévében havi 160-180 video jelent meg, a második félévben növekedett ez a szám 180 - 200 havi feltöltésre, és 2010-re a főszerkesztő 2600-3000 dokumentumot jelez előre. A láthatóvá tétel, így az intézményi érdekérvényesítés kiváló eszköze. A letöltés időszakában a legtöbb hozzászólást kiváltó videók a kultúra és szabadidő ágazathoz sorolható szervezetektől, míg a legnézettebbek a környezetvédelem, a jogvédelem, a fogyasztóvédelem ágazathoz köthető szervezetektől származtak. A honlap vizsgálatba bevont szervezetek közül a video megosztót a HuMusz, az E-misszió, a Nimfea, a Civil Regionális Társulás támogatja. Az érdekérvényesítési tevékenység és a nyilvánossági munka eszközei között a honlapot összességében a választ adók 78%-a használja, rendszeres használó azonban csak a megkérdezettek fele. A rendszeres használók között ágazatok tekintetében legnagyobb arányban a településfejlesztési ágazathoz, a jogvédelemhez, és a sport és szabadidő, hobbi ágazathoz tartozó választ adó szervezetek találhatóak. A honlapot érdekérvényesítési, nyilvánossági eszközként egyáltalán nem használja 22%.
4.2. Honlap és nyilvánosság Azt az előző fejezetekben már nyomon követhettük, hogy a cél és misszió megfogalmazásokban markánsan megjelenítik a szervezetek (akár tag szervezetként, akár 108 www.CivilJutub.hu 109 Nógrádi Mariann: Civil videomegosztó – interjú a főszerkesztővel www.civilreg.hu Letöltés dátuma: 2010. április 14.
64
ernyőszervezetként, akár önállóan érdekeltként/érintettként) az érdekérvényesítés/ érdekképviselet szerepkörét. Arra is utaltunk már az előzőekben, hogy a tartalmat illetően is tudunk képet alkotni erről a szerepkörről, de viszonylag nehezen követhető hogyan is történik e szerepkör beteljesítése, és milyen eredményei vannak. A honlapok gyakorlatilag valamennyi érdekérvényesítési területen (intézményi érdekérvényesítés, érdekképviselet, lobbi) jól szolgálnának, hiszen tartalmukkal megmutathatnák, hogy a civil szervezetek a társadalmi színtéren mennyire képesek • az állami szféra felé az érdekérvényesítési szerepeket betölteni, • az üzleti szektor felé a tevékenységük társadalmi elismertségét közvetíteni, • a civil szektor felé demonstrálni, hogy mennyiben együttműködések animálói. A vizsgált honlapokat ebből a szemszögből három nagy csoportra tudjuk osztani. (Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy „erős” szervezetek honlapjainak vizsgálatára került sor, amelyek érdekképviseleti/érdekérvényesítési célokat deklaráltan felvállalnak, s az esetek kilencven százalékában összefogó szervezetek. A honlap vizsgálati szempontunk az érdekérvényesítési szerepkörhöz kapcsolódik, tehát sem a tágabb szervezeti szolgáltató szerepeket, sem az arculati elemeket nem vizsgáltuk. Az első csoportot azok a legjobb gyakorlatok szolgáltatják, ahol a szervezetek igyekeznek a lehető legrészletesebb információkat közölni magukról. Igen részletes leírással szólnak céljaikról, célcsoportjaikról, követhetőek a működésüket szabályozó dokumentumok (alapszabályok, szervezeti stratégiák), képet kapunk kapcsolati hálóikról (nemcsak arról van információ, hogy mely tagszervezetek tartoznak hozzájuk, hanem arról is, hogy ők hol vannak tagszervezeti szerepkörben). A publicitást szolgálandó többen sajtószobát is működtetnek, vagy „média” vagy „sajtó” link alatt elhelyezett információkkal segítik a média-kapcsolatokat. Megtudhatjuk, hogy pillanatnyilag milyen projektek érdekében dolgoznak, sőt ezeket folyamatosan nyomon is követhetjük. Hírfelületük a saját híreken túl, a civil szféra híreit is közvetíti. Tudástár, vagy letölthető anyagok, vagy esettanulmányok linkekkel a tudásmegosztást szolgálják. Van interaktív felületük, levelező listát, fórumot működtetnek. Érdekérvényesítő tevékenységük is pontosan nyomon követhető, nemcsak céljaiban, hanem a szerepkör tartalmában is. Azzal kapcsolatban is képet alkothatunk róluk, hogy mennyire aktívak és sikeresek a felvállalt érdekképviseletben. Referenciákat, eredményeket közölnek e területen végzett munkájukról. Több esetben ezek sajtóvis�szhangja is nyomon követhető utaló link vagy szkennelt változatban. Frissítéseik folyamatosak, a látogatók számát is többen közlik. A vizsgált honlapok egyharmada sorolható ebbe a csoportba. A közös érdekek zöme e csoportban „ügyek”hez kapcsolódik, igen szépen nyomon követhető a szervezet proaktivitása az érdekérvényesítési folyamatot illetően. Kisebb részt véleményezési aktusok szerepelnek még itt. (Terjedelmi okok miatt nem tudunk minden ide sorolható legjobb gyakorlatot leírni, de megnevezzük azokat a szervezeteket, amelyeknek honlapjait ide soroltuk). 65
Jó példák: Az E-Misszió Egyesület110 Nyíregyházán működik több mint húsz éves múlttal. Saját közlése szerint 1998-ban érezték meg, hogy „egyedül egy szervezet nem lesz képes megváltoztatni a világot, elsők között hoztunk létre az országban civil központot”. A megyével, a várossal mára nagymértékben javult a viszonyuk. „Elismertségünk növekedését jelzi, hogy részt vettünk Nyíregyháza város környezetvédelmi programjának kidolgozásában, majd egyesületünk készítette el Szabolcs-Szatmár-Bereg megye környezetvédelmi programját.” A szervezet erőssége az együttműködés, a cél érdekében összefogás, Bodrogközi programjukat például 12 helyi önkormányzat összefogásával valósították meg. A lakossággal és intézményekkel történő összefogás eredménye a Nyíregyházi Hulladék Kommandó, amely országosan mintaértékű programmá vált. 1999-ben több civil szervezettel együtt megalapították a Nyíregyházi Civil Fórumot. Érdekérvényesítési eszközeik között a kampányokat, akciókat, a jogszabályok előzetes véleményezését, s az ügyféli jogállás érvényesítését emeljük ki. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egyes beruházások esetében mint jogi személy jelentkeznek be a hatóságoknál ügyfélként, így az összes dokumentumba betekintési jogot nyernek. Véleményük is meg tud jelenni a születendő határozatban. Amennyiben a határozatok az álláspontot nem veszik figyelembe, lehetőségük van fellebbezés benyújtására. Az érdekérvényesítési/érdekképviseleti folyamat elemeit pontosan megfogalmazzák, s konkrét ügyekben érvényesítik. Első lépésnek az érintettek tájékoztatását gondolják, majd az érintettek véleményének megismerését. Harmadik lépésként javaslatokat kérnek az érintettektől, s végül megszületik a döntés minden érintett részvételével. (Az, hogy pontosan hogyan is érvényesülnek ezek a folyamatok kiválóan nyomon követhető a honlapon a korábban említett „piac-üggyel” kapcsolatban.) Aktív társadalmi kommunikációs tevékenységet végeznek, nyilvánossági munkájukról a média link alatt tájékozódhatunk. A szervezet a lehető legkomplexebben törekszik publicitásra, a tevékenységükhöz kapcsolódó újságcikkeket olvashatunk, rádióriportok link mellett videó linkjük is van. Szoros szövetségben, együttműködésben a (nyíregyházi) Campus Rádióval vannak. A Magyar Szegényellenes Hálózat111 (Budapest) 2004-ben alakult 17 szervezet összefogásával. Missziója, hogy a szegénységben élők társadalmi részvételét, a döntéshozatali folyamatokba történő bevonását elősegítse. Céljai között a következőket fogalmazza meg: a szegénységet folyamatosa a közbeszéd tárgyává tenni, elérni, hogy a szegénység kérdésköre folyamatosan napirenden szerepeljen a legmagasabb politikai és szakmai döntéshozatali szinteken. 110 www.e-misszio.hu Letöltés dátuma: 2010. április 18. 111 www.hapn.hu Letöltés dátuma: 2010. március 05.
66
Ellenőrizni kívánják a mindenkori kormányzat szegényellenes tevékenységét, lobbizni kívánnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetéséért. Résztvevői fontos konzultatív fórumoknak, illetve civil összefogásoknak. Az érdekérvényesítés „hogyanja” is szépen nyomon követhető a honlapon, nyílt levelek, állásfoglalások dokumentumain keresztül. Civil kontrollt a nyomásgyakorlás eszközeivel érvényesítenek. Minden évben jelentést készítenek a szegénységben élő családok helyzetéről, s azt nyilvánosságra hozzák, illetve megküldik a döntéshozóknak. A kampányok mellett az érintettek bevonására is törekszenek, önszerveződésük erősítésével, illetve bevonásukkal a helyi és országos döntéshozatali folyamatokba. Ezzel kapcsolatban skót példára hivatkoznak, ahol azon a féloldalas helyzeten kívántak változtatni, hogy a statisztikák tényekkel szólnak ugyan a szegénységről, a viták is léteznek, de ezekből hiányzik az érintettek hangja. A skót példa arról szól, hogy ha van ilyen hang, akkor az meghallgatásra talál a társadalomban. Annak érdekében, hogy legyen ilyen hang, fontosnak tartják az egy nyelven beszélést, a megértést. Ennek elősegítése érdekében fogalomtár link is van a honlapon, amelynek szükségességét a következőkkel indokolják: „egyre többször jelennek meg a közbeszédben olyan kifejezések és mozaikszavak, amelyek a laikusok számára egészen biztos, hogy „titkos kódoknak” hatnak. Ami azonban nagyobb baj, hogy ezek a kódok két világot hoznak létre, két különálló világot. Az egyikben értik, tudják mit takarnak a kifejezések, ők vélhetőleg a sikeresebb oldalon vannak. A másik akár nevezhető volna a világtalan oldalnak is, hiszen az itt lévők még az orrukig sem látnak a szakszó-dzsungel sűrűjében”112A „szégyentábla” linkjük olyan eseteket mutat be, ahol a hivatal jóvoltából (itt konkrétan gyermeki jogok érvényesüléséhez kapcsolódik a friss példa) sérülnek érdekek. Aktuális, a választásokhoz kötődő akciójuk volt, hogy rövid kérdőívvel keresték meg a választásokon induló képviselőjelölteket. 500 kérdőívet küldtek ki e-mailben, amire 39 válasz érkezett. Ezekből kiderül, hogy a leendő képviselők leginkább a gyermekszegénység ügye mellett sorakoznának fel pártállástól függetlenül. A „tanulmányok” link a tudásmegosztást szolgálja honlapjukon. A médiával a kapcsolatot sajtótájékoztatók, illetve rendezvények útján tartják. A HuMusz113 (Budapest) 15 éve működő szervezet, a honlap információi szerint jelenleg 17 tagszervezet tartozik hozzá. Image filmjük a honlapról, s a CivilJutubon is elérhető, amely a szervezet eddigi működéséhez, illetve akciókhoz kapcsolható. Gyakori eszközként alkalmazzák a kampányokat, amelyek sokszor meghökkentő, humort is bőven alkalmazó köntösben jelennek meg. Külön kiemelnénk a kampányokhoz kapcsolódó (pl: Komposztálj! kampány) 112 Weber László www.hapn.hu Letöltés dátuma: 2010. március 05. 113 www.humusz.hu Letöltés dátuma: 2010. árpilis 17.
67
esettanulmányaikat, ahol a pontosan nyomon követhető a civil szervezetek szerepe a folyamatban. Egyes esetekben a civil szervezet indítja az akciót, s együttműködésre bírja az önkormányzatot, más esetben az önkormányzat a kezdeményező, s partnert talál a lakosság felé történő „hídépítésben”, vagy a program kifejlesztésére, lebonyolítására a civil szervezet(ek)ben. Ezek az azonos szerkezettel bíró esettanulmányok azért is tanulságosak, mert mintául szolgálnak más szervezeteknek a konkrét megszervezést illetően, és közlik az eredményeket is. Hisznek a civil érdekérvényesítési folyamatok sikerességében, és arra a kérdésre, hogy mit tehetnek a civilek az ügyekért? - válaszuk a következő: „ A civilek a lakosság aktív, helyi és közügyekért felelősséget vállaló tevékeny tagjai … A civil szervezetek mutatnak példát, szószólói a jó ügyeknek, megvan bennük az egészséges lokálpatriotizmus, közösségformáló akarat, s az a bizonyos kurázsi. A civilek lehetnek a legjobb közvetítők, a lakosság és egyéb szektorok felé legyenek bár emberi jogi, egészségügyi, környezetvédelmi, sport, vagy kulturális szerveződések”… A „jó példák” linkje a CROMO Alapítvány szakemberei segítségével megvalósított állampolgári tanács módszerét ajánlja, illetve megvalósított projekteket ismertet, külföldi mintákra is hivatkozik. A publicitás érdekében sajtószobája van sajtóközleményekkel, sajtócsomaggal. Az általunk vizsgált honlapok közül e csoportba tartozóknak látjuk még a következő szervezetek honlapjait: a Társaság a Szabadságjogokért, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület, a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, A Magyar Drogprevenció és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége, a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége, Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége, Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítők Országos Érdekvédelmi Szövetsége. A második csoportba azokat a szervezeti honlapokat soroltuk, ahol az általános megjelenés fenti jellemzői általában megtalálhatóak, érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenységükhöz köthetően követhetőek a célok, a szerepkör tartalmai is, esetleg konkrét példái is vannak a szerepkörnek. Magáról az érdekérvényesítési folyamatról azonban már nincsenek nyilvános információk. Ebbe a csoportba tartozónak soroltuk a vizsgált honlapok másik harmadát. A közös akciók, a participáció, a véleményezési területek köthetőek ide. Jó példák: Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség114 (Szeged) magyar, angol és német nyelvű honlapja 34 tagszervezet vonatkozásában fogalmazza meg küldetését: „fórumot teremteni a magyarországi és határon túli katolikus ifjúsági és 114 www.kife.hu Letöltés dátuma: 2010. április 02.
68
felnőttképzési intézményeknek és kezdeményezéseknek, különösen törekszik a képzési tevékenység minőségének folyamatos fejlesztésére, a tagszervezetek munkájának támogatására, s tagjainak hazai és külföldi érdekképviseletére” A honlapról el lehet jutni a tagszervezeti honlapokra is, ezek tevékenység leírásaiban is szerepel az érdekképviseleti/érdekérvényesítési szerepkör. (pl: egyházmegyei területre vonatkozóan) Érdekképviseleti tevékenységéhez kötődően különösen a jó hírnév erősítését, az állam és a társadalmi szervezetek felé az egyház elismertségének növelését, tudatos lobbi-stratégiát, és jogszabályi vitákba történő bekapcsolódást vállal. Azt, hogy konkrétan ez a folyamat hogyan zajlik, mi mindenben nyilvánul meg, információkat a honlapon nem találtunk. Viszont az érdekérvényesítési szerepkör előtérbe kerülését mutatja a Felnőttképzési Civil Hálózat projekt, (TÁMOP 2.5.1) amelyet a KIFE kezdeményezett, és a Magyar Népfőiskolai Társasággal együttműködve 2009-ben megalapította 85 szervezet részvételével a Hálózatot, amely kimondottan érdekérvényesítő és konzultációs fórum kíván lenni. Konkrét érdekkijárási céljai között az egész életen át tartó tanulás feltételeit biztosító források megteremtését jelzi négy régióban (12 megyében elkezdték megvalósítani a programot). Szakmai érdekképviseleti célú együttműködésre igyekszik mozgósítani az érintett civil szervezeteket, 2010. május 18-án Székesfehérváron alakítják meg a Felnőttképző Civilek Országos Szövetségét, mint érdekképviseleti szervezetet.115 A Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége (Nyíregyháza)116 104 egyesület, mintegy 6000-es tagság érdekvédelmét látja el. Az érdekvédelem területei: a fogyasztóvédelemhez, a környezetvédelemhez, és az időskorúak érdekvédelméhez kapcsolódnak. 2006-ban létrejött 3 megye összefogásával egy ÉszakAlföldi összefogás, három nyugdíjas szövetség megállapodásával. Ez nem is annyira természetes dolog, mert arról értesülünk a honlapról, hogy 2009-ben a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke levélben fordult az ország 11 nyugdíjas mozgalmának vezetőjéhez, hogy „üljenek össze, hozzanak létre nagyobb egységet, nagyobb összefogást. Sajnos a mozgalmak vezetői nem mutattak erre hajlandóságot, pedig önmagában egyik mozgalom se tud valamennyi nyugdíjas érdekvédelme, képviselete érdekében önálló országos napilapot, önálló rendszeres műsort működtetni”117 Megyei Idősügyi Tanács létrehozását kezdeményezik a közéleti részvétel érdekében, a nyugdíjas ügyek megyei szintű koordinálása céljával. Magyar Kerékpáros Klub (Budapest) 2002-ben alakult civil szervezet, mára több száz taggal rendelkezik. Európai kerékpáros szövetség aktív tagja. Mun115 www.fchalozat.hu Letöltés dátuma: 2010 április 17. 116 www.nyugdíjaskor.hu Letöltés dátuma: 2010. március 31. 117 Szabó Pál megyei elnök 2010. évi évnyitó gondolatai www.nyugdijaskor.hu Letöltés dátuma: 2010. március 31.
69
kacsoportjai javaslatokat készítenek, véleményt mondanak. Az önkormányzati partnerrel civil egyeztetés résztvevői. Kommunikációs munkacsoportja is dolgozik, ők vizsgálták on-line kutatás keretében, hogy miért csatlakoznak a klubhoz, milyen elvárásaik vannak. A tagok számára a legfontosabbak között volt a kerékpárosok érdekvédelmi ügyének támogatása. A nyilvánossági munka érdekében sajtóvisszhangot figyelnek, MK rádiót működtetnek, Hírlevelet indítottak. Ehhez a csoporthoz soroltuk még a következő szervezeteket: Nemzetközi Humanitárius és Civil Szövetség, az Országos KID Egyesület, Önkéntes Központ Hálózat, Szocio-East Egyesület, Székesfehérvári Regionális Álláskeresők Egyesülete, Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége, Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Országos Szövetsége, Védegylet, Életfa Környezetvédő Szövetség. A harmadik csoportba azok a honlapok tartoznak (a megvizsgált honlapok harmadik egyharmada), ahol az általános megjelenés fenti jellemzői közül több elem is hiányzik, s az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepkörhöz köthetően csak annyi nyilvános, hogy tevékenységükben helyet kap az érdekérvényesítés/érdekképviselet. Ennél többet azonban a nyilvánosság nem tud meg róluk. Ide nagyrészt civil összefogásokat, együttműködéseket kínáló, biztosítani kívánó „deklaráltum- tartalmak” sorolhatók. Ebbe a csoportba tartozónak véljük a következő szervezeteket: Helyi Televíziók Országos Egyesülete, Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület, Vargabetű-klub Egyesület, Fehér Kéményseprők – Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége, Magyar Leader Szövetség, Szövetség az Élten át Tartó Tanulásért, Magyar Távmunka Szövetség, Kerékpáros Magyarország Szövetség, Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Szövetsége, Sportegyesületek Országos Szövetsége. Külön szólunk a nyilvánosság-szervező honlapokról. Érdekérvényesítési szempontból ezeknek valójában három markáns célja van: egyrészt információkat biztosítani és közvetíteni a civil szervezetek számára, másrészt kapcsolatszervezési munkájuk révén a civil összefogást erősíteni, harmadrészt pedig a civil szervezetek felkészültségét, közös tudását alakítani, fejleszteni, növelni. Jó példák: Ilyen az osszefogás.nonprofit.hu118 , amelynek célja, hogy az együttműködő civil szervezetek a lehető legnagyobb nyilvánossághoz jussanak. Átláthatóság és Bizalom Munkacsoportja nyilvánossági munkán „az adományok felhasználásának átláthatóságát, a nyilvánosság megfelelő tájékoztatását” érti. Az alapító civil szervezetek együtt lépnek fel az adományozók tájékoztatása és a civil szektor átláthatósága, fejlesztése érdekében, véleményformálók kívánnak lenni. 118 www.niok.hu Letöltés dátuma: 2010. március 05.
70
A Civil Regionális Társulás119 egyesületi formában működik, 1996-ban alakult Szolnok és regionális vonzáskörzetében. A csatlakozó szervezetek hosszú távú, és fenntartható fejlődéséhez kötődő problémák (anyagi háttér, infrastrukturális ellátottság, személyi feltételek) megoldásához kínál érdekszövetséget a Megyei Civil Pályázati Önrész Alap létrehozásának kezdeményezésével. Az egyesületi munkának része a Civil Regionális Webportál Projekt, amelyet az egyesület modellértékűnek szán, kifejezetten az érdekérvényesítést, érdekképviseletet kívánja segíteni. Ebben a szerepkörben az információáramlásra, az interaktivitásra, virtuális közösségek létrehozására, témák gyors nemzetközi terjedésének segítésére, közös kommunikációra helyezi a hangsúlyt. A C4C (Civilek a Civilekért)120 a KEVICE Egyesület munkájához kötődően a forráshiányos nonprofit szervezeteknek kíván segíteni annak érdekében, hogy erősödjön a civil szervezetek kommunikációja egymással és a külvilággal. Lehetőséget biztosít a megmutatkozásra, a hálón történő láthatóvá tételre. A továbbiakban azt nézzük meg, hogy az érdekérvényesítési szereppel kapcsolatos nyilvánossági munkában a kérdőíves választ adók, és a honlapon vizsgált szervezetek eszköz-használatát mi jellemzi. A kérdőíves választ adó szervezetek rendszeresen a személyes kapcsolatokat használják, ezt követi az e-mail, a telefon, a honlap és a levél, mint eszköz használata. A honlap vizsgálat tapasztalatai szerint a levél mint eszköz kétféle módon van jelen. Egyrészt személynek szóló levélként valamilyen ügy érdekében, vagy döntéssel kapcsolatban, másrészt nyílt levélként. Jó példák: Az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesülete a Magyar Addiktológiai Társaság, a Magyar Drogperevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége 2010. január 10-én írt levelet Herczog László Miniszter Úrnak a pályázatok utófinanszírozásával kapcsolatban. A levélben arra kérik a minisztert, hogy vizsgálja felül a pályázati rendszer szabályozását, és a civil társadalommal párbeszédben találjon megoldást a pótolhatatlan szervezetek és programok túlélése érdekében. A szervezetek nem rendelkeznek megtakarításokkal ahhoz, hogy az utófinanszírozott programokat megelőlegezzék, és elviseljék a pénzügyi elszámolás és a kifizetés közötti nagy időtávot.121 A Magyar Leader Szövetség122 levelében arra kéri Bajnai Gordon Miniszterelnök Urat, hogy a kormány 1003/2010 (I.9) számú határozatának 8. pontját vonják vissza, vagy módosítsák, mivel az a vidéket hátrányosan érinti.
119 www.civilreg.hu Letöltés dátuma: 2010. március 31. 120 www.C4C.hu Letöltés dátuma: 2010. február 17. 121 www.madaszsz.hu Letöltés dátuma: 2010. március 05. 122 www.magyarleaderszovetség.hu Letöltés dátuma:
71
A TASZ123 a „legyen aktív polgár” linknél az állampolgárok bekapcsolódását ösztönzi „ügyek” mellett. Egyik ilyen kezdeményezése a „küldjön e-mailt a miniszterelnöknek” a sávolyi eltitkolt hatástanulmány nyilvánosságra hozatala ügyében. A TASZ oldaláról elküldött levelek száma 355 volt. Az érdekérvényesítéshez köthető nyilvánossági munka jellemzőinek feltárása érdekében az aszimmetrikus és a szimmetrikus modellt tükröző megállapításokat kínáltunk fel a kérdőívet kitöltőknek. A modell Grunig124 kutatásai alapján egyirányú és kétirányú kommunikációs struktúrákról szól. Az egyirányú (aszimmetrikus) modell célja az információ szórás, csupán a tájékoztatási szempontok érvényesítése. Itt rendszerint a saját érdek érvényesítésének szem előtt tartása mozgatja a kapcsolatszervezést, a kommunikációt. A kutató szerint ez a modell jellemzi többek között a kormányzatot és a nonprofit szektort. A szimmetrikus modell mindig kétirányú kommunikációt feltételez, kétirányú, kiegyensúlyozott hatások elérésére törekszik, és a kölcsönös megértést szolgálja. Az érintettek saját érdekérvényesülése nyilván fontos tényező, de itt az érdekek egyeztetése, kölcsönös figyelembe vétele, közös érdekmezők megtalálása, a konszenzus megteremtése a szervezeti magatartás alapvető jellemzője. Az érdekérvényesítés előzőekben hangsúlyozott elvei (párbeszéd, összefogás, együttműködés) kifejezetten a szimmetrikus modell érvényesülését „kérik” a folyamatban részt vevő szervezetektől. Ezért érdekes információ, hogy a megkérdezett szervezetek érdekérvényesítési munkájukban melyiket részesítik előnyben. Az eredményeket részletezően a következő grafikon mutatja.
123 www.tasz.hu Letöltés dátuma: március 05 124 J.E.Grunig: Public relations as a two-way symmetrical process. Idézi: Nyárádi Gáborné – Szeles Péter: Public Relations I.Perfekt, 2004. 25.p.
72
Csak a végletes arányok vizsgálata is azt mutatja, hogy inkább jellemző a szimmetrikus modellnek megfelelő magatartás a választ adók esetében. Az érdekérvényesítési területet illetően Grunig besorolása nem tűnik alkalmazhatónak, érvényesnek. Ha egymás mellé tesszük az aszimmetrikus és szimmetrikus modell százalékos eredményeit, akkor azt látjuk, hogy az aszimmetrikus modell teljes egészében mindössze a megkérdezettek 10%-ára jellemző. Az aszimmetrikus modell leginkább elutasított megállapításai: egyetlen célunk a jó sajtóvisszhang (43%), majd ezt követi az elsősorban a média tájékoztatására törekszünk megállapítás elutasítása (34%), és végül a csak az álláspontunkat tükröző tájékoztatásra figyelünk 26%-os elutasítottsága.
(A szimmetrikus modellt képviselő megállapítások a következők voltak: nyilvánossági munkánk az érdekek, álláspontok közelítését célozza, kétirányú információ áramoltatásra törekszünk, az üggyel kapcsolatos kölcsönös megértés előmozdítására törekszünk, nyilvánossági munkánk fő eleme az interaktivitás, kapcsolatmenedzselésünk fő célja az érintettek aktivizálása, együttműködésre bírása. Eredményei az előző grafikonon láthatóak részletezve.) Részösszegzés: A kutatási információk alapján azt mondhatjuk, hogy második hipotézisünk csak részben igazolódott. Fenntartjuk, hogy a civil szervezetek érdekérvényesítési/érdekképviseleti munkájának hatékonysága szorosan kapcsolódik a nyilvánossági munkával, hiszen ennek keretében tudják láthatóvá tenni önmagukat, érdekérvényesítési céljaikat, sikereiket. A nyilvánossági munka területe viszont több gonddal terhelt. Elsősorban a médiakapcsolatok és médiafigyelem ad elégedetlenségre okot a megkérdezettek körében. Ezen túl azonban gondnak látjuk, hogy nem használják ki megfelelően az adott lehetőségeket sem. A nyomtatott és elektronikus sajtón túl is van nyilvánossági világ, amivel aktívabban lehetne élni. Az igazán sikeres szervezetek ráadásul nem pusztán egyetlen nyilvánossági eszközt vesznek igénybe, hanem az eszközök legkomplexebb alkalmazására törekszenek. A civil szervezetek párbeszédkészsége viszont jobb, mint feltételeztük, az érdekérvényesítést szolgáló nyilvánossági munkában inkább a szimmetrikus modell érvénysülését mutatják az eredmények. 73
5. Hatékonyság és érdekérvényesítés A harmadik hipotézisünk az volt, hogy a civil szervezetek érdekérvényesítési gyakorlatában a legjobb módszerek közkinccsé tétele kevéssé jellemző. Ez nem csak a módszertani aspektust érinti az érdekérvényesítés/érdekképviselet vonatkozásában, hanem a hatékonysági folyamatokat is. Ebben a részfejezetben az érdekérvényesítési hatékonyság és eredményesség kérdésköre után azt mutatjuk be, hogy milyen eredményességet befolyásoló tényezőkkel kell számolniuk a civil szervezeteknek. Fókuszcsoportos interjúink alapján összegezzük a hatékony érdekérvényesítés/érdekképviselet gátló tényezőit, a kérdőíves adatok alapján pedig az érdekérvényesítési/érdekképviseleti folyamatban erősségek, gyengeségek csoportjait és a felkészültségeket elemezzük. Az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepek eredményességét befolyásolja az érdekérvényesítési képesség mint felkészültség mellett, az új és hagyományos módszertani kultúra. Összefoglaljuk szakirodalmi források, esettanulmányok információira hagyatkozva a módszerek jellemzőit, és jelezzük a választ adók esetleírásihoz kötődő módszeralkalmazások eredményeit is. A legjobb megoldások, gyakorlatok elterjedése, illetve a civil szektorhoz köthető felhalmozott tudás megosztása erősíthetné a civil szervezetek érdekérvényesítő képességének növelését, erejük fokozását. Kérdőíves válaszaink alapján megnézzük, hogy ezzel kapcsolatban mi jellemzi a vizsgált civil szervezeteket. A hatás, hatékonyság kérdésköre valójában az érdekérvényesítési/érdekképviseleti folyamat értékelésének kérdésköre. Nagyon egyszerűen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a célok, az eredmények összehasonlítására, összevetésére kerül sor ebben a vonatkozásban. Ezek széttartása, vagy egymásra illeszthetősége már minőségi kérdéskörhöz kapcsolható elemeket hordoz. A minőségi szemlélet előtérbe kerülése a civil szervezetek esetében is nyilvánvaló kérdés, hiszen éppen szervezeti/intézményi érdekérvényesítéshez kötődően dominált verseny mérhető és átlátható eredményeket kíván tőlük is. A minőségi szemlélet érvényesítéséhez a civil szektor vonatkozásában is létezik ma már átfogó szakmai protokoll, amit ugyan a civil szervezetek szolgáltatási szerepköréhez kapcsolódóan dolgoztak ki, de a kutatók tapasztalatai szerint más szervezeti szerepekre - így az érdekérvényesítés/érdekképviselet szerepéhez kötötten is - alkalmazható. Ezt a tulajdonságát nevezik „univerzális” jellegnek, azaz a civil szervezet tevékenységétől, célcsoportjától, anyagi helyzetétől függetlenül használható a modell, mert minden szervezetet saját környezeti függvényben, és saját magához mérten vizsgál. Ez a
74
SZIA – modell.125 Találkoztunk honlap vizsgálatunk során olyan szervezettel (ez a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége), amely többek között az érdekérvényesítés, érdekképviselet, lobbi területén rendelkezik minőségbizonyítván�nyal. A mi kutatásunk ilyen kifinomult mutatók kidolgozására nyilván nem vállalkozhatott, mi az értékelési folyamathoz kötődően a hatás és eredményesség kérdésköréhez tudunk adalékokat szolgáltatni elsősorban. Az érdekérvényesítési szerep, a konkrét folyamat eredményessége jól mérhető az aktivitások és a résztvevők számával. Az ernyőszervezeti honlap-vizsgálatok tapasztalatai szerint a tagszervezeti létszám nagyon differenciált (3-és 100 fölötti). A nyilvánosság számára nyomon követhető dokumentált adatok szerint a nagy szervezetek számára elismertséget jelent (attól is „híznak”), ha eredményes érdekképviseleti munkájuk kapcsán többen kívánnak hozzájuk csatlakozni. A honlapokról az is látszik, hogy ezek a szervezetek maguk is több hálózat, vagy érdekképviseleti képződmény tagjai. Ezzel természetesen nem állítjuk azt, hogy a kisebb taglétszámmal bíró ernyők érdekképviseleti szerepe hatástalan lenne, vagy ernyőszervezet nélkül nem lehet sikeres érdekérvényesítő szerepet betölteni (gondoljunk az akciókat, kampányokat igen sikeresen folytató, s ernyőkként nem funkcionáló szervezetekre, bár esetükben is jelen van egy igen jól működő informális hálózati együttműködés). A kérdőívet kitöltő szervezetek esetleírásaiban is a siker, az eredményesség kritériumaként szólnak a megvalósított érdekérvényesítési akciók mozgósító erejéről, arról, hogy sikerült aktivizálni a lakosságot (mert sokan jelen voltak), a civil szervezeteket (mert sokan elfogadták meghívásukat), az önkormányzatot (mert vezetői, képviselői közül többen jelen voltak). Az előzőekben azt is bemutattuk, hogy nagyobb arányt képviselnek az adott évben (2009-ben) megvalósított érdekérvényesítő akciók a „több” kategóriában, akár az önállóan, akár a másokkal közösen menedzseltek esetében (válaszlehetőségeket adtunk meg: 1,2,3, illetve „több” kategóriákkal.) Önértékelésük szerint érdekérvényesítő akcióik hatékonyságát a választ adó szervezetek 40 %-a egyáltalán, vagy kevéssé hatékonynak minősítette, és csaknem 50% mondta részben, illetve teljes egészében hatékonynak, eredményesnek. A teljes egészében hatékonynak, eredményesnek minősített akciók aránya azonban kisebb (12,04%), mint a teljes egészében eredménytelennek értékelt (15,17%). Az önminősítést a megkérdezettek 12,49%-a viszont nem végezte el. Az eredményesség az érdekérvényesítési folyamat végeredményének, illetve következményeinek mutatója. Erről szerettünk volna a nyilvánossági munkához köthető elemzéssel képet kapni a honlap vizsgálatunk azon aspektusával, hogy mit/mennyit látunk a folyamatból és a végeredményekből. Az előző fejezetben láthattuk, hogy a vizsgált honlapok egyharmada tekinti ezt az aspektust a nyilvánosság szférájába 125 Hegyesi Gábor - Talyigás Katalin - Fekete Orsolya: Kísérlet a nonprofit szervezetek felmérésére a TIX segítségével Bp. SZIA, 2005. www.szia.org
75
tartozónak, közöl nyomon követhető folyamatokat, és eredményeket ír le. Azt is láttuk, hogy inkább ügyek, akciók terepéhez kapcsolódik ez a nyilvánosság, mint a participációs eredményességhez. Ez utóbbi esetében az érdekérvényesítési szerep eredményének számít, ha sikerül a szervezetnek egyeztető fórumok tagjaként megjelenni, ha a vélemények, javaslatok sorsához kötődő eredményekről, sikerekről szólhatnak. Az „ügyek” mentén „sűrűbbek” a nyilvánosan nyomon követhető eredmények. Egyeztető fórumok, bizottságok tagjaként történő megjelenés, mint eredmény (a honlapok vizsgálata alapján) Jó példák: A Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége126 (Budapest) állandó államigazgatási partner foglalkoztatási, munkaügyi és szociális területen. Érdekképviseleti szerepét a Konzultatív Tanácson keresztül teljesíti. Állandó meghívottjai a Gazdasági és Szociális Tanácsnak, a Parlament Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának, a TÁMOP Monitoring Bizottságának. Az Életfa Környezetvédő Szövetség127 (Eger) helyi, regionális és országos egyeztető fórumok tagja. A MADASZSZ128 (Budapest) a Parlamenti Eseti Drogbizottságban tölt be érdekképviseleti szerepet. A Magyar Szegényellenes Hálózat129 (Budapest) Országos Szociálpolitikai Tanács, és más fontos konzultatív fórumok résztvevője. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület130(Túrkeve) a helyi önkormányzati döntésekben való részvételt úgy oldotta meg, hogy önkormányzati képviselőként épült be a testületbe. Javaslatok, vélemények „sorsához” kötődő eredmények (a honlapok vizsgálata alapján) Jó példák: A MADRISZ131(Budapest) az ún. kórházreformmal kapcsolatban több alkalommal levélben kereste meg az egészségügyi minisztert, a szakállamtitkárokat, valamint számos háttérbeszélgetést folytatott annak érdekében, hogy az ágyszám kapacitások átalakítása ne érintse hátrányosan az intézeteket. Ezek az erőfeszítések nem várt sikerre vezettek (olvasható az éves jelentésében). Az E-Misszió Egyesület132(Nyíregyháza) helyi szinten eredményként szól a zöldterületek védelmében, és a kerékpáros közlekedés fejlesztésének érde126 www.humanszolg.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22. 127 www.eletfa.org.hu Letöltés dátuma:2010.február 22. 128 www.madaszsz.hu Letöltés dátuma: 2010. április 10. 129 www.hapn.hu Letöltés dátuma: 2010, március 10. 130 www.nimfea.hu Letöltés dátuma: 2010. április 10. 131 www.madrisz.hu Letöltés dátuma: 2010. április 10. 132 www.e-misszio.hu Letöltés dátuma: 2010. április 10.
76
kében kifejtett munkájáról. Nyíregyháza Megyei Jogú Város megbízásából természetvédelmi kezelési tervet készített, amely alapját képezte a városi vezetés azon döntésének, hogy elindítják a védetté nyilvánítási folyamatot. Hulladék kommandó programjukhoz köthetően eredményként értékelik, hogy leültek egymással tárgyalni az illegális hulladék lerakáson eddig külön-külön dolgozó intézmények és szervezetek. Az „ügyek”-hez, akciókhoz kapcsolható eredmények Jó példák: A Critcal Mass133 mozgalom eredményeit a honlapon csokorba szedte: 2005, petíció a kormánynak országos kerékpáros stratégiát követelve, eredmény: pénz kerül kerékpárút építésre. 2007, Stop Szmog tüntetés következményeként tárgyalások indulnak a kerékpárosok és a főpolgármester között. Az akciók hatására azt is eredménynek tartják, hogy sorra alakulnak a Magyar Kerékpáros Klub helyi szervezetei a megyeszékhelyeken. A HuMusz134 kampányaihoz kötődően (pl: Komposztálj! kampány) eredményként tekintik, hogy hatásukra folyamatosan és egyre többen kapcsolódnak be a komposztálási akcióba. Hatvanban a környező települések is részvételi szándékot jeleztek, Pesthidegkúton bevonult a köztudatba a komposztálási terv, Pécsett annyira népszerűvé vált a program, hogy várólistát kellett alkalmazni. Az eredményekhez történő hozzáférést illetően legsoványabb a javaslatok, vélemények sorsához köthető információsor. Feltehetően azért, mert több véleményezési, javaslattételi akció fut zátonyra, mint ami sikeres. Ennek példáját láttuk már a lobbitörvénnyel kapcsolatban, de budapesti fókuszcsoportos interjúnk alapján is tudunk példát szolgáltatni: Az egyik résztvevő elmondta, hogy frusztrációt éreznek amiatt, hogy gyakran hiába fogalmazzák meg a civil érdekeket, véleményeket, azok érvényre juttatása nehéz. Vannak olyan tapasztalataik, hogy a jog eszközeivel sokszor nem lehet elérni, hogy „valóban igaza legyen annak, akinek igaza van”. Ha születik is egy pozitív döntés a civil érdekek javára, jön sok öltönyös, jól fizetett jogász és szakértő és hatályon kívül helyezik a civil véleményeknek kedvező döntést. Ahol viszont eredményes a véleményezési, javaslattételi akció, nem ártana a nyilvánosság számára is közkinccsé tenni. Ennek a civil szervezet ismertségét befolyásoló hatása van. A kampányok eredményességi információi pedig azt bizonyítják, hogy különösen tapintható a véleményváltozás és magatartásváltozás (pl. a HuMusz kampányainak eredményességi leírásában). Az érdekérvényesítési hatékonyságot befolyásoló tényezők között a következőkben azt nézzük meg, hogy mely tényezők 133 www.criticalmass.hu Letöltés dátuma: 2010. február 22. 134 www.humusz.hu Letöltés dátuma: 2010. április 10.
77
gátolják, milyen erősségek, s mely felkészültségek támogatják az érdekérvényesítési folyamat hatékony érvényesülését. Fókuszcsoportos interjúkban résztvevőink szerint a civil szervezetek érdekérvényesítési folyamatának eredményességét a következők gátolják: • a társadalom erős átpolitizáltsága, • a civil szervezetek kiszolgáltatottsága a (helyi) hatalomnak, • a (helyi) hatalom – civil szervezetek szembenállása, • a civil szervezetek környezeti mozgósító képességének gyengesége, • a közéleti megjelenítés esetlegessége, • nem megfelelő kapcsolatrendszer, • a szakmai és pénzügyi függetlenség hiánya, • az érdekek képviselője nem elég erős, • bizonyos területeken a megfelelő fórumok is hiányoznak, • egyfajta közöny, érdektelenség áll a háttérben, • az egyéni érdekek fontosabbak a közösségi érdekeknél, • határozatlan a fellépés, • megfelelő kommunikátor személyek megtalálása nehéz, • pénzforrás hiánya miatt speciális szakértők hiánya, • a sajtó figyelme esetleges, • szakmai és érdekérvényesítési képességek, mint felkészültségek hiánya, • valódi felhatalmazás hiánya, • bizalmatlanság (civil-civil szervezet között, civil szervezet-állam között), • közös civil tudat hiánya, • kooperációs kultúra hiánya, • készség / bátorság hiánya a kezdeményezéshez, • projekt kényszer, állandósuló reaktív szervezeti magatartás.
5.1. A hatékony érdekérvényesítés alapelvei A fenti gátakhoz köthetően megfogalmazhatóak azok az (alap)elvek, amelyek mentén hatékonyabb érdekérvényesítési tevékenység végezhető. Közöttük az első lehet a függetlenség elve. A civil szervezetek folyamatosan hangoztatják teljes szervezeti munkájukhoz kötődően is ezt az elvet. Jelenti a politikai pártoktól való függetlenség igényét, s az anyagi függés problémakörét. A politikai függetlenség vágya megnyilvánul a pártokkal tartott kapcsolati gyakoriság eredményeiben is, ahol a kérdőíves válaszok adatai szerint a megkérdezettek 94%-ban azt jelölték, hogy egyáltalán nincs kapcsolat a politikai pártokkal. Az anyagi függés már problematikusabb. Reprezentatív vizsgá78
latok a civil szervezetek bevételeinek szerkezetéhez kötődően arról szólnak, hogy a működés anyagi alapjai erősen az állami szférához (önkormányzati támogatások) köthetőek, és ráadásul nem is elégségesek. A bevételi szerkezetre kutatásunkban nem kérdeztünk rá, de arra igen, hogy mennyiben erősségük/gyengeségük az anyagi háttér és az infrastrukturális ellátottság az érdekérvényesítési szerep betöltésénél. Erősségek, gyengeségek – infrastruktúra, anyagi források
Egyértelmű az összecsengés a fókuszcsoportos véleményekkel, hiszen az anyagi forrásokat összességében a megkérdezettek 71%-a gyengeségének, és csak 28% tartja erősségnek. Az infrastrukturális ellátottságnál jobb a helyzet, itt csaknem an�nyian tartják gyengeségnek(48%), mint erősségüknek (50%). Az ágazati eloszláshoz köthetően azt mondhatjuk, hogy a végletes (egyértelműen gyenge és egyértelműen erős) kategóriákban az anyagi forrásokat illetően az egyértelműen gyenge jellemzőt a kutatási ágazat, a jogvédelem és a polgárvédelem, tűzoltás ágazatok jelölték. Az egyértelműen erősség kategóriát az adományosztás, a vallás, a polgárvédelem, tűzoltás, a településfejlesztés és a gazdaságfejlesztés, foglalkoztatás ágazathoz tartozó szervezetek jelölték. Az infrastrukturális ellátottság leginkább gyengeségként a szabadidő hobbi, a kultúra ágazat, valamint a kutatás és egészségügy ágazatokhoz sorolható szervezetek esetében érvényes, míg az egyértelműen erősség százalékos arányai az adományosztás, a vallás, a szociális ellátás, a településfejlesztés és polgárvédelem és környezetvédelem ágazathoz tartozó szervezetek esetében a legmagasabb arányú.
79
Az anyagi források és az infrastruktúra egyértelmű erősségként jelölt ágazati megoszlása
Eredményes érdekérvényesítő munkát végezni ilyen mutatók mellett nem egyszerű. Az előző fejezetekben láttuk, hogy a civil összefogást éppen az erőforrások (anyagi és személyi) szűkösségének oldására ajánlják az ernyőszervezetek. A kapcsolatrendszer építése és ápolása ezért is kulcstényezője az érdekérvényesítési folyamatnak. Meg is fogalmazhatjuk a következő alapelvet az eredményes érdekérvényesítés érdekében: ez lehet a kapcsolatépítés és együttműködés elve. A belső közvéleményekkel a kapcsolat inkább erősségek sorába tartozó, míg a külső közvéleményekhez fűződő kapcsolatokat inkább gyengeségeikként fogalmazták meg. A válaszoló szervezetek legnagyobb erősségüknek a munkatársak személyes kapcsolatait tartják, leggyengébb láncszem viszont a nemzetközi kapcsolatok területe. Erősségek, gyengeségek - külső és belső közvélemények
80
A megkérdezett szervezetek legnagyobb erősségüknek a szakmai állományukat tartják, majd a taglétszámot, ezt követi a civilek és az önkéntesek támogatása. Legnagyobb gyengeségek sorában a sorrend: az önkéntesek támogatása, a civilek támogatása, a taglétszám, majd ezt követi a szakmai állomány. Ez az eredmény is az előző fejezetekben is leírt következtetést erősíti, miszerint inkább „befelé” forduló, „rejtőzködő” szervezetek képe van előttünk. Pedig ez utóbbi adatok nagy erőforrást jelentenek a szervezetek számára, nagy kincs van a szervezetek kezében a szakmai állomány, az önkéntesek, a taglétszám erősségét illetően, és a civilek támogatása - mint külső közvéleményeket képviselők - sem elhanyagolható az erősségek sorában. A belső közvéleményekkel az együttműködés természetes jellegű, a sikeres érdekérvényesítési folyamatok érdekében azonban a külső közvéleményekkel és érintettekkel lenne célszerű intenzívebb kapcsolatépítésre törekedni. Az együttműködés elve valósul meg az érdekérvényesítéshez kötődő tudásmegosztási hajlandóságban is. A tudás ugyanúgy erőforrása a civil szervezeteknek bármely szerepkör tekintetében, mint a kapcsolatok. Az érdekérvényesítési tudásmegosztási gyakorlathoz köthetően az mindenképpen elmondható, hogy nagyon nyitottak a tudásmegosztás irányában, ami jelenti egyrészt mások tapasztalatainak integrálását a saját gyakorlatba, és jelenti saját tudásuk megosztási hajlandóságát is. Leginkább a mások új ötleteinek, módszereinek alkalmazására nyitottak (81%), és 77%-uk büszke, ha más szervezetek érdeklődnek jó módszertani megoldásaik iránt. A legjobb példák, gyakorlatok követése a választ adók 61%-a számára természetes. Ha az 1-4-es skálán a végletek arányait nézzük, akkor azt látjuk, hogy a megkérdezettek 44%-a rendszeres integrátor az új módszereket illetően, és 43%-ot képviselnek azok, akik maguk is szívesen tovább adnak új gyakorlatokat. Ha a szervezeti formák szempontjából vizsgáljuk az adott válaszokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magánalapítványok, a szakmai érdekképviseletek, s az egyesületek kísérik legkevésbé figyelemmel azt, hogy mások hogyan végzik érdekérvényesítési tevékenységüket, illetve esetükben a legjobb érdekérvényesítési gyakorlatok iránti figyelem is csekély mértékű. Az új ötletek, módszerek integrálásának forrása tehát nem valószínű, hogy más civil szervezetek gyakorlatából, tapasztalataiból táplálkozó. Az újdonságok alkalmazási készsége iránti nyitottság azonban minden szervezeti forma esetében igen jellemző. A saját tudásmegosztási hajlandóság a szakmai érdekképviseletek esetében a legcsekélyebb a válaszok alapján. Ha az ágazati szempontokra figyelünk az 1-4-es skálán jellemző átlagok alapján, akkor azt tapasztaljuk, hogy a saját tudás megosztására leginkább nyitottak a környezetvédelem, a jogvédelem, a közbiztonság és a vallás ágazathoz sorolható választ adó szervezetek, akik három egész feletti átlagokkal szerepelnek. Valójában azonban ez a készség a polgárvédelem ágazathoz tartozó szervezetek kivételével minden ágazatban átlag (2,00) feletti. A legjobb gyakorlatok legintenzívebb figyelemmel 81
kísérői: a szakmai érdekképviselet, a vallás, a polgárvédelem, a környezetvédelem ágazathoz sorolható választ adó szervezetek. Az új ötletek, módszerek érdekérvényesítési gyakorlatba integrálása a szakmai érdekképviselet, a környezetvédelem, a polgárvédelem, ágazathoz tartozó szervezetek esetében mutatja a legmagasabb átlagot. Azt, hogy szívesen élnének a tudásmegosztás előnyeivel, de nem jutnak hozzá, legerőteljesebben a gazdaságfejlesztés, foglalkoztatás, az egészségügy és az oktatási ágazathoz kapcsolható választ adók jelezték. Leggyakrabban nyomtatott formában, vagy konferencia keretében, és saját szektoron belül történik a tudásmegosztás (az érdekérvényesítési tevékenységek eredményeinek közzététele) a választ adók szerint, majd ezt követi az interneten történő tudásmegosztás tájékoztatás és esettanulmányok formájában. Az érdekérvényesítési folyamatban az együttműködés elvének felel meg a közös érdekek mentén alakuló érdekkoalíciók alkotása. Az 1-4-es skálán ez átlag feletti eredményt (2,89) mutat a megkérdezettek körében, bár az érdekérvényesítési folyamat nem legerősebb elemei között szerepel ezzel az aránnyal. Az érdekérvényesítési eredményesség szempontjából fontos elv a bizalom elve. A bizalom összetevői között fontos elemeknek gondoljuk a szervezet jó hírnevét, amelyet kiugróan magas erősségként értékeltek a választ adók. A hírnév erősen függ a közismertségtől (publicitástól), amint láttuk az előző fejezetekben ez nem erős oldala a szervezeteknek, akár a médianyilvánosságot, akár a honlapon történő megjelenést nézzük. Ugyanakkor a hírnevet alakítja mindaz, amit a szervezet „letesz az asztalra”, tehát a szervezeti teljesítmény is fontos tényező. Az érdekérvényesítési folyamathoz kötődően ezt a teljesítményt inkább gyengének értékelték, a honlap elemzések sem azt mutatták, hogy az érdekérvényesítési szerepkör markáns és következetesen végig vitt szerep. Természetesen a többi szervezeti szerepkör teljesítménye lehet az érdekérvényesítés eredményeitől eltérő, és ez magyarázhatja a szervezeti hírnévvel kapcsolatos magas erősség-értékelést. Az ugyanis világos, hogy az érdekérvényesítési szerep a többi civil szervezeti szereptől nem elszigetelve működik. Az összes szervezeti szerep hatással bír egymásra, a szolgáltató szerepek minőségi teljesítése segíti az érdekérvényesítési eredményességet, de az érdekérvényesítési szerepek minőségi gyengesége is hatással van a többi szervezeti szerepre. A szektor presztízséről alkotott véleményt befolyásolja a közismertség és a teljesítmény valódi értéke.
82
Erősségek, gyengeségek - presztízs, jó hírnév, sikeres akciók
A felkészültség elve az érdekérvényesítési képességekre vonatkozik. Az előző fejezetekben láttuk, hogy az állami partnerek, de az önkormányzatok is megfogalmazzák a civil szervezeti képviselettel kapcsolatban a „hozzáértés” problematikus voltát. Úgy gondoljuk, hogy ezen elsősorban szakmai ismereteket értenek, ami megfelelő szakértői bázissal pótolható, korrigálható. Azt gondoljuk, hogy az érdekérvényesítési képességek más, a grafikonon látható elemekből állnak inkább. Erősségek, gyengeségek – érdekérvényesítési képességek
A felkészültségek között a tájékozottság, a probléma érzékenység, a párbeszéd készség, s a konszenzuskeresés a legerősebb elemek, míg a leggyengébb a proaktivitás (mi szabjuk meg, hogy mi kerül napirendre) a választ adók önértékelése szerint. A problémaérzékenység, a tájékozottság és nyitottság szorosan kapcsolódik a proaktivitással, és ezek az elemek nem állnak rossz helyen az egyértelműen erősségek sorában. Így dilemma számunkra, hogy a proaktivitás miért mutat viszonylag alacsony arányt. A részvételi demokráciával kapcsolatban leírtak után viszont nem 83
hat meglepetésként a participációs készség (a hatékony és eredményes érdekérvényesítés szempontjából) meglehetősen alacsony erősségi arányszáma. A kommunikáció participációs modelljéhez kötötten már szóltunk arról, hogy a felkészültségen minden esetben közös (az együttműködő partnerekre egyaránt érvényes) felkészültségek értendők. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a grafikonon látható érdekérvényesítési képességek, mint felkészültségek mennyiben erősségei/gyengeségei a folyamatban résztvevő, együttműködő partnereknek (érintetteknek). Az eredményes érdekérvényesítési folyamat utolsó alapelvének a tudatosság elvét mondjuk. Ezen azt értjük, hogy az érdekérvényesítést kommunikációs folyamatként kezelve, azt meghatározható elemekre bonthatjuk. Ezeknek az elemeknek a sorrendiségét is elég határozottan fel lehet vázolni ahhoz, hogy az eredményesség értékelésénél legyen információ a teljesítmény legerősebb és leggyengébb pontjait illetően, amelyek azután a rendszerjavítás alapjait szolgáltathatják.
5.2. Hatékonysági szintek Az érdekérvényesítési folyamat elindulását a gyors érdekfelismerés motiválja, ez lehet a proaktivitás alapja. Azt már láttuk, hogy készségek szemszögéből ez nem túl erős a választ adó szervezetek körében. Legszorosabban a tájékozottsággal és problémaérzékenységgel kapcsolódik, ez a két készség a válaszok alapján elég jó helyet foglal el, nyilván ennek is köszönhető, hogy a gyors érdekfelismerést a megkérdezettek jóval átlag feletti arányban mondták jellemzőként az érdekérvényesítési folyamatukra. A világos érdekérvényesítő stratégia meglétének átlagszáma viszont ennél alacsonyabb (2,47), a tudatosság elve leginkább ennek meglétében ölthetne igazán testet, és a felkészültségek teljes tárháza mutatkozhatna itt meg. A folyamat következő, legfontosabb eleme a pontos érdekmegnevezés és célmegjelenítés lehet. Ez a folyamatelem a felkészültségek sorából leginkább a tájékozottságot, a problémaérzékenységet vonzza, azok jellemző arányainak köszönhetően három egész feletti átlaggal jellemezhető a megkérdezettekre érvényesként. Az érdekérvényesítési folyamat következő fontos eleme az érdekérvényesítésre befolyással bíró ügyek feltérképezése. Ez is (éppen csak) átlag feletti aránnyal jellemző a választ adók esetében. A felkészültségek közül a problémaérzékenység és nyitottság kapcsolható leginkább ehhez az elemhez. A nyitottságot jellemző erősségként jelölte a megkérdezettek egynegyede. Ezután a mérhető célok megfogalmazása, s ezek valamint az elvárható eredmények rögzítése s hatékonyságmérési mutatók alkalmazása lehet a folyamat következő lépése. Megkérdezetteink esetében ezek átlag értékei is magasak. A tájékozottság és 84
problémaérzékenység felkészültségei segítik ezt az elemet a leginkább. Az érdekérvényesítési szerep eredményessége megmutatkozik a kitűzött célok megvalósulásában, amelyet saját érdekérvényesítési gyakorlatukhoz köthetően a választ adók 2,49-es átlaggal jeleztek. A fenti elemeket gondoljuk a hatékonysági mutató első szintjének, annak a minimumnak, amely nélkül nem lehet jó szinten érdekérvényesítő folyamatot megszervezni és lebonyolítani. Ezen a szinten vizsgálatunk szerint a megkérdezettek jó eredményt értek el. A második szinten ezek az elemek másokkal kiegészülve szolgálják az eredményes érdekérvényesítési folyamatot. Ezek között fontos elem a reagálási alternatívák végiggondolása, kidolgozása, amely három egész feletti átlaggal jellemzi a választ adókat. A felkészültségi szükséglet ehhez az elemhez kötődően elég széles-körű, tájékozottság, problémaérzékenység, nyitottság, konszenzus - keresés, befolyásolási képesség köthető legszorosabban hozzá. Az érdekkoalíciók alkotása (ezt az előzőekben már bemutattuk) 2,89-es átlagot kapott. A hagyományostól eltérő módszerek alkalmazásának átlagszáma 2,78, a visszajelzések dokumentálása 2,38-as átlagszámot ért el. E második szint átlagértékei kissé alacsonyabbak, mint az első szint elemeinek átlagértékei. Ez azt feltételezi, hogy az első szint inkább erőssége az érdekérvényesítési folyamatnak, mint a második magasabb szint. A harmadik szint magában foglalja az első két szint elemsorát, de továbbiakkal egészül ki. Az érdekérvényesítési folyamat során fontos meggyőződni arról, hogy az érintettek számára érthetőek-e a szándékolt lépések, üzenetek, és hogy a visszajelzésekkel miképpen bánik az érdekérvényesítési folyamatot menedzselő, illetve az eredményeket megvitatják-e folyamatosan az érintettekkel. Ezek az elemek bár átlag felettiek, de nem érik el az előzőekben tárgyalt elemek átlagértékét. Ezekhez köthetően van talán a legnagyobb szükség a felkészültségek sorából a konszenzuskeresésre, a párbeszéd készségre, a participációs készségekre (a folyamat részesei az érdekérvényesítők), nyitottságra (más vélemények és érdekek irányában), valamint feszültségtűrésre. Az érdekérvényesítő folyamat záró lépése a tapasztalatok szervezeti stratégiába építése, amelynek 2,36 az átlaga, azaz az első szint elemeihez képest ez is jóval alacsonyabb arányt képvisel. Amint látjuk, vannak erősebb és gyengébb mozzanatai a folyamatnak, amelyek fejlesztési tevékenységekkel korrigálhatóak, erősíthetőek. Jóval átlag feletti eredménye van a hagyományostól eltérő módszerekkel történő dolgozás jelzésének (2,78 az átlag az 1-4 fokozatú skálán). A következőkben tehát azt nézzük meg, hogy az érdekérvényesítés területén milyen hagyományos és újszerű módszerek, és milyen eszközök segíthetik a munka eredményességét. 85
5.3. Módszerek A módszerek a hatékony érdekérvényesítési folyamat fontos tényezői, az érdekérvényesítés/érdekképviseleti cél elérésének hogyanja, eljárás sora. A szakirodalom és a gyűjtött esetek segítségével feltárt érdekérvényesítési módszereket két nagy csoportba rendezzük. Az elsőt a participáció, a másodikat a tudatosítás és meggyőzés módszercsoportjának neveztük el.
5.3.1. A participáció módszerei A participáció módszerei csoportot azok a módszerek képviselik, amelyeknek az az elsődleges célja, hogy produktív és kooperatív együttműködési kultúrát alakítsanak ki közös érdekek mentén, közös probléma-megoldási érdekérvényesítési folyamatban. Leggyakrabban az állami - civil - üzleti szektor, civil-üzleti szektor, civil-civil szervezetek közötti együttműködési színtereken alkalmazhatók. Ezeket a módszeralkalmazásokat többen dialógus alapú tanulási folyamatokként írják le és értelmezik. A partnerség elvének érvényesülésével a civil társadalom tagjai, vagy éppen konkrét civil szervezetek „helyét” az jelöli ki, hogy egyenrangú ágensek a többi (szektorális) szereplővel a lokális, térségi, regionális, országos, akár nemzetközi színtéren. Ezek mindegyike egy tágabban értelmezett nyilvánosság, és a döntések hagyományos viszonyának változását is demonstrálja. A módszerek alkalmazásának ugyanis éppen az a célja, hogy szervesen beépüljenek a döntésekbe a helyi közösségek, vagy akár a tágabb közvélemények reakciói is. Kétirányú folyamatok, a szabályozott részvételi mechanizmusok mellett a participáció terének tágítását jelentik. Valamennyi az úgynevezett érintetti párbeszédre épül. Közös jellemzőjük, hogy főleg érdekkonfliktusok esetén az érintettek közös érdekei mentén alkalmazzák. Feltárják a különböző érdekeket, aggályokat, kapcsolatteremtő és építő hatása van, folyamatos érdekegyeztetést jelent, szándéka szerint a nyertes-nyertes megoldásokat preferál. Az érintetti párbeszéd „lépcsőit”a részvétel létrájának (lásd: második fejezet) mintájára dolgozta ki Jem Bendell135. Ezek szerint az érintetti párbeszéd lehet egyszerű manipuláció, amikor alapvetően a különösen kritikus érintettek lefegyverzése, továbbá az érintettek megnyerése (saját érdek érvényesítése) a cél. Lehet ez a párbeszéd információadási törekvés is, amikor némi interakcióra is lehetőség nyílik. A további fokozatok már kiegészülnek véleménynyilvánítási elemekkel, illetve a párbeszéd, mint partnerség esetében a tervezési és döntéshozatali felelősségek megosztásával. Amennyiben döntéseket az érintettek bizottságokhoz delegálnak, az átláthatóság, 135 Idézi és ismerteti: Barcs Karolina: Az érintettek bevonásának elmélete és gyakorlata BGF. Bp. 2007. www.elib.kkf.hu
86
elszámoltathatóság, a civil kontroll módszerévé is válik. Az ismertetendő módszerek az érintetti párbeszéd magasabb lépcsőfokain helyezhetőek el, elsősorban a partnerség fokán. Olyan érdekérvényesítési folyamatokhoz köthetőek, ahol a társadalmi részvétel nem csupán információval történő ellátást, azaz csak tájékoztatást jelent, hanem kölcsönhatást a döntési folyamatban résztvevő szervezetek vagy képviselőik között. Az érintetti párbeszéddel magvalósuló módszerek esetében az érintetteknek hatása van a döntések kimenetelére a közvetett döntés-előkészítő szerepe miatt. Az ismertetendő megvalósulási példák a módszerek alkalmazásával született vélemények nagy legitimációs erejét is hangsúlyozzák. Általában nem önállóan, vagy csak egyedüli és tiszta formában valósulnak meg, sokkal inkább párbeszéd módszermixekként jelentik/jellemzik az érdekérvényesítési gyakorlatot. Megvalósításánál nagyrészt strukturált párbeszéd folyik. Léteznek azonban részben strukturált, vagy strukturálatlan változatok is. 5.3.1/1. Állampolgári Tanács136módszer Ez egy egyenlő részvételen alapuló döntéshozatali és döntés-előkészítő eljárás, amelyben 15-30, a saját közössége képviseletében jelen lévő állampolgár vesz részt. Ez a módszer azonos problémában érintettek tagjaira épít. Nagy hangsúlyt helyez a pro-és kontra vitázó érvelésre. Az ÁT- ülésen független szakértők, és moderátorok segítségével zajlik a vita, amelynek eredménye egy konszenzusos döntés. Ezt a döntést, amely a közösség igényeit, kérdéseit, és javaslatait fogalmazza meg, a szervezők eljuttatják a döntéshozókhoz, és megismertetik a nyilvánossággal. A módszer alkalmas egy tervezett döntéssel, vagy koncepcióval kapcsolatos vélemények, igények feltérképezésére, az állampolgárok bevonására az adott kérdéssel kapcsolatos vitába, és a későbbi megvalósításba. Interaktív, tevékeny részvételt biztosít. Külföldi példája: alkalmazásában Nagy-Britannia jár az élen, működési tapasztalatai azt mutatják, hogy lassítja a döntési folyamatot, és megdrágítja azt. A módszer alkalmazásának kulcsmozzanatai közé tartozik, hogy sikeresen tudatosítsanak eltérő nézőpontokat a döntéshozatalban, és a folyamat végén mindenképpen kompromisszumra jussanak, az egyéni érdekek előtt/mellett lássák a közösségi érdekeket is. A probléma szempontjából az összes releváns tudás és felkészültség mozgósítására van szükség a sikeres alkalmazáshoz.137 Itthoni jó példája a Cromo Alapítvány138 segítségével történő alkalmazások sora, pl. települési klímavédelmi stratégia Gyöngyösön (2009), Csór település hulladékkezelési stratégiájának kialakítása (2009), Települési jövőtervezés a lakosság bevonásával Tordason (2008). 136 www.cromo.hu Letöltés dátuma: 2010. április 08. 137 Bela György – Pataki György – Valené Kelemen Ágnes: Társadalmi részvétel a környezetpolitikai döntéshozatalban A Budapesti Közgadaságtudományi Egyetem tanulmánya, Bp. 2003. 138 www.cromo.hu Letöltés dátuma: 2010. április 08
87
5.3.1/2. Abai Magisztrátus139 módszer Helyi szintű strukturált párbeszédre alkalmas módszer. Az információáramlást kétirányúvá teszi, kialakítja az együttműködések rendszerét, és végül a „hatalom megosztása” a közösen hozott döntésekben történik meg. Az együttműködés három szinten zajlik. Az első a lakossági fórumok és viták színtere, itt a lakosság szükségleteinek és igényeinek feltárása a cél. A második szint a szektorális szint, itt kapcsolódnak be aktívan a munkába a civil szerveződések is. A harmadik szint az önkormányzati döntések megszületésének szintereihez köthető. E módszer alkalmazásával mára Társadalmi Szerződés született Abán, amely azt deklarálja, hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődött. Aba nagyközség módszerét ma már Sárvíz kistérség is átvette, s „kistérségi parlament” működik e módszer alapján. Külföldi példái: Az olasz „Nuovo Municipio” városok és egyetemek összefogásával létrejött civil szerveződés, amely hasonló (participációs) programot valósít meg ezzel a módszerrel. Porto Alegre (Brazília) példája:140 a helyi polgármester új döntéshozatali struktúrát kezdeményezett, a hagyományosan működő települési tanács mellé ún. részvételi költségvetési gyűlést szerveztek, amelynek keretében a helyi lakosok együttesen határozzák meg a megoldásra váró problémákat és prioritásokat. Városrészi szinten, tematikusan (oktatás, egészségügy, környezetvédelem stb.) vita zajlik. véleményeket gyűjtenek, majd kerületi nyilvános üléseken vitatják meg azokat. Az elmúlt időszak költségvetési teljesítéséről a város vezetése kerületenként személyesen és nyilvánosan számol be. A következő évi döntéseket az önkormányzati testület hozza a nyilvános vélemények figyelembe vételével. Delegáltak felügyelik az adott évi megállapodások teljesülését. Brazíliában mára több mint 130 önkormányzat alkalmazza, 2000-től alkalmazásra került a módszer Buenos Airesben is, Európában Cordoba (Spanyolország), Rheinstetten (Németország) is alkalmazza a módszert, de szólnak a források olasz és francia használatáról is.141 5.3.1/3. Konszenzus konferencia142módszer „Ügyekhez” kötődő (pl. génmódosított növények kérdései, az autózás jövője stb.) részvételi módszer, laikus civil és szakmai résztvevők intenzív interakciójával valósul meg. A civil résztvevők saját álláspontot alakítanak ki, véleményüket konszenzusra jutva le is kell írniuk. A pro és kontra érvelés ennél a módszernél is kitüntetett szereppel bír. A civil résztvevők felkészülnek a témából, kérdéseket fogalmaznak meg, 139 Ugrin Emese: Demokrácia elméletek és kísérletek Polgári Szemle 2006. márc.02. 3. szám (www.epa.oszk.hu) vagy www.metaelmeletek.hu vagy www.abaimagisztaratus.hu Letöltés dátuma: 2010. április 08. 140 Van Doosselaere Sarah: Részvételi demokrácia, civil és szociális párbeszéd 2004. www.rdh.hu 141 Pataki György: Bölcs „laikusok” = Civil Szemle 2007/3-4. 144-156.p. 142 U.ott
88
amelyekre a szakértők előadások formájában adnak válaszokat. A civilek véglegesen kialakított dokumentumaikat bemutatják, és a folyamat végén a média veszi át a szerepet, a nyilvánosságot is tájékoztatva a konszenzusos álláspontról. Külföldi példái: Dániában dolgozták ki és a nyolcvanas évektől a mindennapok részévé vált. A módszer alkalmazása kapcsán született dokumentumokat megküldik a parlamenti tagoknak is, akik ajánlásként fogadva veszik figyelembe döntéseiknél. Magyarországon 1996-ban a víz-minőségügy szabályozásához kötődően alkalmazták, majd 2005-ben használták a Debreceni Egyetem közreműködésével a módszert az agykutatás témaköréhez kötődően. 5.3.1/4. AmerikaBeszél143módszer Az egyensúlyképzés módszere az erős lobbi és más érdekcsoportok közpolitikai befolyásával szemben. Civil koalíciók szerveződnek „ügyek” érdekében, háttéranyagok, szakértők, online dialógusok alkalmazásával több ezer ember megmozgatására képes. A párbeszéd alapját ez esetben is a vitatechnikák szolgáltatják. Külföldi példája: Amerikában a döntéshozók (döntési szinttől függetlenül) beépítik a civil álláspontokat és javaslatokat a végső döntésekbe. 5.3.1/5. Kooperatív tervezés módszer Egy nagyobb település, kistérség, vagy régió közösségi feladatának tervezésekor alkalmazható, különösen akkor hatékonyan, ha a folyamathoz sokféle érdek kapcsolódik és ezek folyamatosan ütköznek. Konszenzusteremtést szolgáló elemeket alkalmaz. Erősen mobilizáló, közösségfejlesztő, részben strukturált módszer. Ötletek, a lehetséges jobbítások, források feltárásának színtere. Magyarországon pl. a Pertners Hungary Alapítvány alkalmazza bonyolult ügyekhez kapcsolódó érdekegyezetésben.144 5.3.1/6. Állampolgári konzultációk módszer145 Erősen strukturált, facilitált párbeszéd. Az állampolgárok csoportokban dolgoznak egy konkrét probléma válaszlehetőségeit keresik. A csoportoknak konszenzusra kell jutniuk, eredményeiket plenáris színtéren szavaztatják meg. Ezután az eredmények megvitatására is sor kerül. Kreatív elemek, esetleg szakértők is bevonhatók a módszer alkalmazása során. Külföldi példája: Eurpoean Citizens’Conzultations 2009 and 2007.
143 U.ott. 144 www.partnershungary.hu Letöltés dátuma: 2010. márc.18. 145 Európa állampolgári panel új demokratikus eszköztár az új intézmények létrehozására Brüsszel, 2009. október www.europaen-citizenpanel.eu
89
5.3.1/7. Együttgondolkodás módszer (Deliberative Polling)146 Csoportvélemények változásának figyelemmel kísérését is lehetővé teszi. Állampolgárok reprezentatív panele kérdéseket kap egy 2 napos párbeszéd rendezvény előtt. A kérdések megvitatása csoportokban történik, majd megkezdődik a párbeszéd a kompetens szekértőkkel és politikusokkal. Ugyanarra a feltett kérdésre válaszolnak a folyamat végén is, így mérhető a vélemények változása. 5.3.1/8. Jövőkonferencia módszer147 Facilizációt igénylő módszer, több fázisú megvalósítással egy kívánatos (lokális, regionális, országos, esetleg nemzetközi) jövő érdekében. Sok jövővízió születik az érdekek sokféleségéből adódóan. A módszer öt fázisa: 1. a múlttal kapcsolatos reflexiók feltárása, 2. a jelen helyzet elemzése, 3. a jövő kialakítása és vizionálása, 4. hasonlóságok és az egymást átfedő területek azonosítása, 5. konkrét lépések megtervezése. 5.3.1/9. Scenario Worshop módszer148 Lehetséges jövőbeli események elemzésére alkalmazzák a részvételi demokrácia erősítése érdekében. Inkább lokális környezetvédelmi vonatkozások eseténél célravezető. A fennálló állapot elemzésével indul, ezt követően a jövőbeli állapot hatásainak elemzését végzik el, majd különböző megoldási forgatókönyvek készülnek. Külföldi példái: Városi ökológia (Dánia), „Az étel és a mezőgazdaság jövője” (India). Magyarországon a Védegylet alkalmazza. 5.3.1/10. .„Nyílt tér” módszer149 Az 1980-as évektől ismert, radikális önszerveződő módszer. Nincs előre meghatározott téma, napirend, ezt maguk a résztvevők alakítják. Négy alapelv működteti: „1. bárki jön, az a megfelelő ember, 2. bármi történik, az az egyetlen dolog, ami történhet, 3. bármikor kezdődik, az a megfelelő idő, 4. amikor vége, akkor vége”. A munkacsoportok eredményeit sokszorosított formában megkapják a résztvevők, a záró szekción prioritásokat határoznak meg. 5.3.1/11. Fókuszcsoport módszer Igen gyakran alkalmazott fő módszerként, de módszerkombinációk részeként is. Civilek, civil szervezeti képviselők kis mintáját mozgatja, a résztvevők különböző néző146 u.ott. 147 U.ott 148 Európa állampolgári panel új demokratikus eszköztár az új intézmények létrehozására Brüsszel, 2009. október www.europaen-citizenpanel.eu és www.vedegylet.hu 149 U.ott
90
pontját, érdekeit hivatott feltárni konkrét témához kötődően (mi többek között a civil érdekérvényesítést gátló tényezők feltárására alkalmaztuk ebben a kutatásban). Az informális „tanácskozás” a nyílt és őszinte légkör lehetősége miatt kedvelt. 5.3.1/12. On-line kerekasztal fórum módszer150 Az információtechnológia felhasználásával folyó kerekasztal beszélgetések segítségével a szektorok közötti hathatósabb együttműködés szervezésének módja. A foglalkoztatás fejlesztésében résztvevő releváns partnerek véleményeinek megismerése, cseréje folyik ezen a módon. A módszer közvetve segíti a helyi partnerségek kialakítását és megerősítését, a nyilvánosság biztosításával a folyamatos tájékozottság érhető el. A tapasztalatok és ajánlások fejlesztési stratégiákba épülnek be.
5.3.2. A tudatosítás és meggyőzés módszercsoportja A civil szervezetek nyitottságát, proaktivitását, reaktivitását tükröző módszerek, amelyek alkalmazásánál többségében a civil szervezet a kezdeményező fél, a beleszólás, a meggyőzés, a véleménynyilvánítás, a civil kontroll és jelenlét jelzésére, tudatosítására használják. Ezek a módszerek alapulhatnak kétoldalú kommunikáción, de csak elemeiben szimmetrikus modell képviselőiként, inkább az aszimmetrikus kommunikációs aktivitások megvalósítói az érdekérvényesítés gyakorlatában. 5.3.2/1. Civil Számvevőszék151 Civilek alkotta újszerű szövetség, amely a részvételi demokrácia elvein alapszik, azt szeretné szélesíteni. Követeléseket fogalmaz meg a döntéshozókkal szemben, követni és értékelni kívánja munkájukat. Tevékenységét szakosodott csoportokban végzi, ezeket SZÉK-nek nevezi. Van pl. Tanácsadók Széke, Szerkesztők Széke. Ez utóbbi Szék a nyilvánosság elé kerülő anyagokat gondozza. A független civil kontroll megvalósításának módszere, a gazdaságosság, a szakmai színvonal és a civil érdekek teljesülése áll a figyelem középpontjában. Ügyközpontú, a hatalom újraelosztásáért folyó küzdelem színtere. 5.3.2/2. Állampolgári döntőbizottság módszer152 Az Állampolgári Tanácshoz hasonló felállásban működik, az előző módszer mutációja. Az ÁD egy formális bírósági tárgyalás során hoz ítéletet közösségi érdekeket sértő ügyben. Tagjai sorsolással kerülnek be a döntőbizottságba az önként jelentkező polgárok közül. A tárgyalás nyilvános, egy semleges moderátor vezetésével zajlik. Megszólalásra, magyarázatra lehetőséget kap a „vádlott”. Ez lehet pl. az 150 www.eszakalfoldipaktum.hu/forum Letöltés dátuma 2010. március 18 151 www.civilszamvevoszek.hu Letöltés dátuma 2010. március 18. 152 www.civilszamvevoszek.hu Letöltés dátuma 2010. március 18.
91
önkormányzat, egy közösséget megkárosító beruházással, lehetnek a politikusok, akik rossz döntéseket támogattak. Szakértőknek kérdéseket lehet feltenni, és az összes fél meghallgatása után dönt az ÁD. 5.3.2/3. Nyitottság és vélemény módszer153 Az önkormányzatok és a civil szövetségek/fórumok alkalmazhatják együttműködésükben. Szakmai anyagok civil szervezetek általi véleményezésének szervezési módja, amely a tagszervezetek együttműködését teszi az érdekérvényesítés, érdekképviselet ügyében gördülékennyé. Szervezési megoldása az összehangolt fellépést szolgálja, amely párbeszédet és partnerséget kér a véleményezésre jelentkező civil szervezetektől. Hátránya, hogy a döntéshozókkal párbeszédre nem alkalmas, inkább vélemények eljuttatásában van szerepe. 5.3.2./4. Nyilvánosság és állásfoglalások módszer154 Aktuális problémákhoz kapcsolódó, szakértőket is igénylő módszer. Lényege, hogy különböző közösségek a közösségi tagok véleményét kikérve választanak ki konkrét - a város, vagy térség életében jelentős - problémát, amelynek megoldására szakértőket bíznak meg, akik a vélemények integrálásával készítenek vitaképes anyagot, megoldási alternatívák, előnyök és hátrányok bemutatásával. Ez kerül a civil szövetség elé, ahol kialakul a végleges állásfoglalás, amelyet továbbítanak az önkormányzat felé. A nyilvánosság a lehető legszélesebb lakossági véleményre történő alapozást jelenti egyrészt, másrészt a vélemények kifejtése érdekében szervezett vitafórumok nyilvánosságát, harmadrészt szorgalmazza a média tudatos bevonását a folyamatba. 5.3.2/5. Kerekasztal módszer Itt nem jogi jellegű/erejű megállapodások születése a cél. A módszer arra szolgál, hogy adott témában minél több kifejtett vélemény hangozzon el. Egyéni jellegű megállapodásokra is van lehetőség alkalmazása kapcsán. A civil szervezetek gyakori résztvevői ilyen eszmecseréknek. 5.3.2/6. Hálózati Fórum módszer155 Bejelentkezés alapján működő folyamatmegvalósítás, civil szervezetek önkéntes részvételével, adott témakörhöz kapcsolódóan. A szervezetközi kommunikáció fejlesztésének módszere, az együttműködő felek számának növelésére, az együttműködési minőségek, hatékonyságok emelésére alkalmazzák. Háttéranyagok kidolgozásával, közös szakértői adatbázissal segítik/szolgálják a hatékony együttműködést. 153 Bárdos Ferenc: Egy erős civil szervezetért (az Életfa Környezetvédő Szövetség létrehozása)In.: Első lépések(Szerk. Dr. Renn Oszkár) Eger, 2004. 154 O.ott. 155 www.madaszsz.hu Letöltés dátuma: 2010. március 10.
92
Jó példa: A MADASZSZ alkalmazza TÁMOP projekthez kapcsolódóan a szervezetek közötti szakmai és érdekképviseleti együttműködés javítása érdekében. Meglévő hálózatok tematikus összekapcsolásával szeretne eredményességet növelni. Kiemelt figyelmet szentel a véleményeknek, amelyekre reagál. Javaslatok, vélemények összefogása, az egységesebb fellépés megvalósítása az ösztönző a hálózati fórum működtetésével, amely a döntéshozatali szervek, a forprofit szféra felé irányuló hatékonyabb érdekérvényesítést kívánja elérni/szolgálni. 5.3.2/7. Kampány-módszerek156 Tudatosan megtervezett és végrehajtott eseménysorozat-módszer. Több publikus tevékenység egymást támogató, egymásba kapcsolódó sorozata, amely segítségével befolyásolni, meggyőzni, tájékoztatni, figyelmet felkelteni szeretnének az alkalmazók. Egy probléma megfogalmazásával és a „társadalom” elé terjesztésével indul, a megoldásra vonatkozóan egyértelmű válasz, ajánlás kidolgozása történik, majd elkezdődik a támogatás kiépítése annak érdekében, hogy a probléma megoldást találjon. Különböző típusait alkalmazzák a civil szervezetek (is). Ügy-centrikus kampányok folyhatnak egy eszme, ügy és a hozzá kapcsolható cselekvési modell érdekében (pl. esélyegyenlőség megteremtése, környezetszennyezés megszüntetése, szegénység leküzdése, stb.). Szemléletformáló, felvilágosító, tudatosító jellegű kampányokat folytathatnak társadalmi csoportok attitűdjeinek áthangolása, megváltoztatása érdekében (pl. erőszakmentesség, környezettudatosság, fogyasztói tudatosság erősítése). Mozgósító, aktivizáló jellegűek alkalmazása esetében a támogatók összekovácsolása a döntő mozzanat a nyomásgyakorlási cél érdekében (ide tartoznak az utcai felvonulások, road show, stb.). A civil szervezetek szempontjából nagy jelentőséggel bírnak az adománygyűjtő kampányok is az intézményi érdekek érvényesítéséhez köthetően, amikor a adományozási hajlandóság kialakítását, vagy növelését szeretnék elérni. Az információtechnológia segítségét veszik igénybe az online kampányok, amikor e-mailek, blogok fórumok segítik/szolgálják az érdekek érvénysülési folyamatát. Jó példák: Tarka Magyar Manifesztum157 blogtér a társadalmi párbeszédhez a politikafüggetlen civil integráció ügyében. Munkahelyteremtés témaköréhez kötődő kampány részeként pl. rendezvényeken, fórumokon beszélgetnek az érintettekkel a témáról158 156 Lásd: Frida Balázs átfogó kampánysegédletét civileknek, Hand Szövetség, 2008. továbbá: példáit többek között a www.tasz.hu, www.hapn.hu, www.magyarkerekparosklub.hu , www.humusz.hu honlapok 157 www.reszvetelidemokracia.blog.hu Letöltés dátuma: 2010. március 27. 158 www.talaljuk-ki.hu Letöltés dátuma: 2010. március 27.
93
A Magyar Kerékpáros Klub mozgósító kampánya a „cselekedj helyben a kerékpározásért” címszóval, tagszervezetek összefogásával, s a külföldi tapasztalatok bevonásával folyik. A TASZ159 kampány weboldalakat működtet. „Van szavunk” projekthez kötődően 18 országos road show lebonyolítása történik a Cft. Alapítvány szervezésében160 5.3.2/8. Rendezvények, mint érdekérvényesítési módszerek Leggyakrabban alkalmazott, konkrét egyedi érdekérvényesítési eseményekhez kötődő módszer. Olyan eseményteremtő módok, amelyek figyelemfelhívásra, a szervezetek láthatóvá tételére alkalmasak. Tematikus rendet követ a módszer megvalósítása (kezdés, kibontás, bezárás szerkezeti egységekkel). Mindhárom szakaszt egyedi tartalmakkal és formákkal érdemes kitölteni. Vizsgálatunkban az új módszerek ismertségére a fókuszcsoportos interjúk során kérdeztünk rá. Az a tapasztalatunk, hogy minél szélesebb hatókörű a szervezet, minél több kapcsolata van (nemzetközi is), annál inkább ismert vagy megtapasztalt számára mindkét módszercsoportban leírtak valamelyike. Minél kisebb hatókörűek a szervezetek, annál inkább a hagyományosabb módszertárat ismerik és alkalmazzák. A kérdőíves vizsgálat eredményeképpen azt is látjuk, hogy a hagyományosabb és inkább a második csoporthoz sorolható módszerek használatát úgy oldják meg, hogy nem egyetlen módszerre építik érdekérvényesítő tevékenységüket, hanem módszer-kombinációkra. A legsikeresebb érdekérvényesítő akciók legnépszerűbb módszere a rendezvény volt, a kérdőíves vizsgálatunk szerint a szervezetek 70%-a használja rendszeresen. Gyakran alkalmazott módszerek még a konferencia, a kerekasztal-jellegű, valamint az adománygyűjtő rendezvények és a média kampányok Ez utóbbiakat a megkérdezettek 41%-a egyáltalán nem használja. Részösszegzés: Az utóbbi két részfejezetben azt vizsgáltuk, hogy a nyilvánosság miként járulhat hozzá az érdekképviseleti munka, az érdekérvényesítési szerepkör hatékonyságához, mi a mutatója a hatékonyságnak. Láttuk, hogy a publicitás erős befolyásoló tényező. Ezt a média megjelenések számával, gyakoriságával, a média figyelemszintjével mérhetjük. Ugyanígy tényező a nyilvánossági munkában a szervezetek párbeszéd készsége, ami esetünkben a várakozásnál jobb eredményt mutatott. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy a hatékony érdekérvényesítési folyamat elemei a megkérdezettek mindennapi gyakorlatában milyen módon és arányban vannak jelen, s hogy az érdekérvényesítés új kezdeményezései, módszerei mennyiben ismer159 www.tasz.hu Letöltés dátuma: 2010. március 10 160 www.cft.hu Letöltés dátuma 2010. március 18
94
tek és alkalmazottak, mekkora a készség az alkalmazókban a tudásmegosztásra. A folyamatot elemeire bontottuk, és az érdekérvényesítési gyakorlatban betöltött szerepüket átlag számítás segítségével értékeltük. Tapasztalataink szerint az első, a minimum szintet képviselő elemek arányait illetően, a választ adók jól teljesítettek, a magasabb minőségi szintekre sorolt – az alapot kiegészítő – elemek már gyengébb részei az érdekérvényesítési folyamatnak. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy az érdekérvényesítés tudatosságára, és a képességek fejlesztésére szükség van a hatékony munkához. Az új módszerek alkalmazása vonatkozásában az átlagszám jóval átlag feletti a kérdőíves válaszokat illetően, az anyaggyűjtés szempontjából azonban nagyon nehéz volt a módszereket összegyűjteni, és alkalmazásukat civil szervezeti példákhoz kötni. Ez, és a kérdőívekhez kapcsolódó esetleírások módszer vizsgálatának tapasztalatai azt mondatja velünk, hogy az új kezdeményezések nyilvánossága, és a legjobb gyakorlatok megosztásának szándéka, intenzívebb erőfeszítéseket kívánna a megosztói akaratot és megismerési szándékot illetően egyaránt.
95
6. Összegzés, javaslatok A kutatásban a civil szervezetek érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepkörét vizsgáltuk. A munka elején a kapcsolódó alapfogalmakat értelmeztük, rendszereztük. Megközelítési paradigmánk a kommunikáció participációs modellje volt, mert ez lehetőséget kínált egy rendszerszemléletű megközelítésre, ahol az érdekérvényesítési folyamat minden alrendszere figyelmet kap. Ezzel az eddigi (politológiai jellegű) megközelítéstől és fogalomhasználattól eltérő fogalomkészletet használtunk következetesen, amelyet szakirodalmi anyagok elvétve alkalmaztak ugyan, de csak egy-egy elemét illetve alapfogalmát beépítve mondanivalójukba (pl: a participáció, a párbeszéd, a diskurzus, az ágencia, felkészültség). A kutatás tapasztalatai szerint a vizsgált civil szervezetek multifunkcionális szerepkörrel bírnak. Az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepük az összes intézményi szerepkörben 24 %-ot képvisel. Az érdekérvényesítést/érdekképviseletet sajátos „pulzáló szerepként” írtuk le, ami azt jelenti, hogy a környezeti kihívásokhoz igazodóan hol markánsabban, hol kevésbé érvényesül. Események, kihívások, ügyek felnagyítják, míg a nyugodtabb környezeti időszakok háttérbe szorítják az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepeket. A kutatás „itt és most” idejében ez az arány jellemezte választ adóinkat. A civil szervezeti formák közül a vizsgált szerepet az egyesületek és az alapítványok mindennapi működésükhöz térben is legközelebb álló partnerekkel együttműködve töltik be. Partnereik között a belső közvélemények jelentik a legpreferáltabb szegmenst, majd a szektoron belüli civil szervezetek, és végül az önkormányzatok. A szakmai érdekképviseletet ellátó civil szervezetek kapcsolati partnerei között megjelennek az állami szervek. A szektoron belüli civil szerveződéseken túl, a legjellemzőbb szervezeti partnerek erős függőségi kapcsolatként vesznek részt a megkérdezettek életében, ami az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerep betöltését erősen hátráltatja. Fókuszcsoportos interjúink tapasztalataira és a honlap vizsgálatok eredményeire támaszkodva azt mondjuk, hogy az érdekérvényesítési szerep betöltése annál eredményesebb, minél sokoldalúbb és szélesebb kapcsolati erőforrásra támaszkodik a civil szervezet. Az érdekérvényesítés jó példáiként, követendő gyakorlataiként ismertetett esetek, mozzanatok azt igazolják, hogy gazdag szektorközi, aktív szektoron belüli összefogások, ügyek mentén gyakori aktivitások, együtt növelik az érdekérvényesítési erőt, következésképpen a bizalmat és a szektor presztízsét egyaránt. A kutatás során a kapcsolatok iránya is nyomon követhető volt. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az inkább horizontális szerveződésű (helyi szintű szektorközi, vagy szektorális) kapcsolatok a meghatározóak. A vertikális szerveződések (pl. intenzív ágazati kapcsolatok) vagy horizontális, de térben távolabbi intenzív 96
szektorális kapcsolatok segítenék a civil szervezeteket egy tágabb látókör alakulásában, egy rendszeralapú szemléletben, aminek következményeként saját helyzetüket, szerepüket a helyi társadalomban összefüggéseiben is jobban értenék. Ezért úgy gondoljuk, hogy a kapcsolati partnerszám szélesítése mellett a horizontális és vertikális kapcsolatrendszerek szélesítésére is nagyobb gondot kellene fordítaniuk a szervezeteknek. Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált ernyőszervezetek olyan sajátos csomópontok, amelyek az információszervezésen túl tagszervezeteik érdekeit szem előtt tartva érdekérvényesítési szerepkörükben a „lefelé”, a „mellé”, a „felfelé”, „kifelé” irányokat legintenzívebben demonstrálják, és egyszerre tartanak szem előtt ágazati és területi érdekeket. A tagszervezetek szempontjából nézve a kérdést, az ágazati szerveződések gyakoribbak, mint a területi jellegűek. A lobbizást, mint az érdekérvényesítés egyik alrendszerét a civil szervezetek „közéleti lobbiként” határozzák meg a maguk számára. Többségében egyedüli érdekkijárókként lobbiznak elsősorban az önkormányzatok, szakhatóságok, minisztériumok irányába. Ennek okát a civil formalizált érdekképviseleti szervezet létrejöttéhez kapcsolódó megosztottsággal magyarázzuk. Ez véleményünk szerint csökkenti a lobbi erőt. A civil érdekérvényesítés/érdekképviselet jellemző témakörei szinte ágazati hovatartozástól függetlenül: az információ kapása, adása (információcsere), a pályázati témakör, majd ezt követik az akciók, a konferenciák és a képzések. A témakörök az állami és önkormányzati partnerekhez kapcsolják a civil szervezeteket, visszaigazolva az erős függőségi viszony jelenlétét, de utalva a participációs folyamatok állandó napirenden létére is (tájékoztatások kérése adása, vélemények, javaslatok adása- és kérése). Úgy ítéljük meg, hogy a részvételre több lehetőség adódik, mint amennyivel élnek a civil szervezetek. A civil szervezetek érdekérvényesítési/érdekképviseleti munkájának hatékonysága szorosan kapcsolódik a nyilvánossági munkával, hiszen ennek keretében tudják láthatóvá tenni önmagukat, érdekérvényesítési céljaikat, sikereiket. A nyilvánossági munka területe viszont több gonddal terhelt. Elsősorban a médiakapcsolatok és médiafigyelem ad elégedetlenségre okot körükben. Ezen túl azonban gondnak látjuk, hogy nem használják ki az adott lehetőségeket. A nyomtatott és elektronikus sajtón túl is van nyilvánossági világ, amivel aktívabban lehetne élni. Az igazán sikeres szervezetek ráadásul nem pusztán egyetlen nyilvánossági eszközt vesznek igénybe, hanem a legkomplexebb alkalmazásukra törekszenek. A civil szervezetek párbeszédkészsége viszont jobb, mint feltételeztük, az érdekérvényesítést szolgáló nyilvánossági munkában inkább a szimmetrikus modell érvényesülését mutatják az eredmények. A hatékonysági folyamatot és eredményességet szerettük volna nyomon követni a vizsgált honlapok segítségével, de csak részben jártunk sikerrel. A folyamatról és az eredményekről a honlapon csak kevés szervezet teszi közzé az információkat, akik 97
megteszik, azok a tudásmegosztás, a tapasztalatok megosztását is szolgálják. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy a hatékony érdekérvényesítési folyamat elemei a megkérdezettek mindennapi gyakorlatában milyen módon és arányban vannak jelen, és az érdekérvényesítés új kezdeményezései és új módszerei mennyiben ismertek és alkalmazottak, milyen a készség az alkalmazókban a tudásmegosztásra. A folyamatot elemeire bontottuk, s az érdekérvényesítési gyakorlatban betöltött szerepüket átlag számítás segítségével értékeltük. Tapasztalataink szerint az első, a minimum szintet képviselő elemek arányait illetően a választ adók jól teljesítettek, a magasabb minőségi szintekre sorolt, az alapot kiegészítő elemek már gyengébb részei az érdekérvényesítési folyamatnak. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy az érdekérvényesítési tudatosságra, és a képességek fejlesztésére szükség van a hatékony munkához. A módszerek esetében a nem hagyományos módszer alkalmazása az érdekérvényesítési folyamatban jóval átlag feletti arányban jellemzi a kérdőíves válaszokat. Az anyaggyűjtés szempontjából azonban nagyon nehéz volt a módszereket összegyűjteni és alkalmazásukat civil szervezeti példákhoz kötni. Ez és a honlap-elemzés tapasztalatai, valamint a kérdőívekhez kapcsolódó esetleírások módszereinek vizsgálata arra hívják fel a figyelmet, hogy az új kezdeményezések nyilvánossága, a legjobb gyakorlatok megosztásának szándéka intenzívebb erőfeszítéseket kíván a megosztói akaratot és megismerési szándékot illetően egyaránt. (Az újszerű módszerek között legismertebb az Állampolgári Tanács módszer a Cromo Alapítvány jóvoltából, több honlapon hivatkozást találtunk az Alapítvány tevékenységére utalóan.) Az érdekérvényesítési formák (részvétel a térségi, regionális és helyi döntéshozatalban) a fókuszcsoportos interjúk és honlap vizsgálatok szerint többnyire ismertek. Itt problémát inkább az érdekképviseleti szerep betöltéséhez kapcsolódó költségek viselése jelenti. Javaslatok: • A magyarországi civil szervezetek többsége – a külföldi szervezetekhez hasonlóan – többféle szerepet tölt be. Ezek között az egyik az érdekérvényesítés/ érdekképviselet. Az Európai Unióban határozott törekvés tapasztalható a részvételi demokrácia, a társadalmi párbeszéd fejlesztésére, a civil szervezetekkel történő partneri viszony kialakítására. Az európai civil szervezetek tárgyalási pozícióikat civil szervezetközi összefogással törekszenek erősíteni. Magyarországon az érdekegyeztetés és együttműködés érdekében alakuló területi-és ágazati szerveződések széttöredezettek, gyakran formálisnak minősítettek. Kutatásunk szerint a szektorális formalizált összefogás megítélésében még mindig megosztottak a civil szervezetek. Szükségesnek tartanánk 98
- a hatékony szektorális, ágazati, valamint területi szintű érdekérvényesítési/ érdekképviseleti szerepek betöltéséhez kapcsolódó olyan kampány indítását, amely során folyamatosan napirenden van a szakmai köztudatban a téma egy olyan megoldás kifejlesztéséig, amely egyértelműen segíti az ágazati és területi egyeztetésekben az érdekelt feleket, - az érdekérvényesítés/érdekképviselet témaköréhez kapcsolható eddigi kutatások, a fejlesztést és hatékony gyakorlatként szolgáló projektek, kísérletek disszeminációs workshopok keretében széles körben történő megismertetését, elterjesztését, - a témához kapcsolódó további kutatások kezdeményezését, - megalapozott kutatási tevékenységhez a kutatók számára nyilvános adatbázisok létrehozását és elérhetővé tételét. •
A kutatás tapasztalatai szerint gyakran formálisak az egyeztetések, a döntés-előkészítési folyamatba a civilek nagyobb mértékű bevonódása lenne szükséges. Ez az elvárás egyrészt a résztvevő felek kölcsönösen informáló, tájékoztató magatartását kívánja, másrészt mindkét fél részéről aktív információkereső és értelmező hozzáállást is feltételez. Fontos, hogy ebben a folyamatban a civilek proaktívak legyenek, ne csak elvárják, hogy a döntéshozók bevonják őket a döntés-előkészítési folyamatba, de megalapozott javaslataikkal, megfelelő időben jelzett – konkrét „ügy”-höz/”ügyek”-hez kapcsolódó – tárgyalások kezdeményezésével segítsék a közösségi igényekhez igazodó döntések meghozatalát. Az érdekérvényesítési képességek valamennyi elemének aktivizálása segíthetné a sikeres folyamatot. Ehhez megfelelő felkészültségekre van szükség. - Ezért javasoljuk olyan fejlesztő projektek támogatását, amelyek a civil szervezetek érdekérvényesítő képességének erősítését, emelését szolgálják. - A sikeres érdekérvényesítési folyamathoz nemcsak megfelelő, de kölcsönös felkészültségekre is szükség van, ezért szükségesnek tartjuk olyan projektek támogatását is, amelyek az egyeztetésben érintett felek kompetenciáinak együttes fejlesztését szolgálják, különösen a területi egyeztetésekhez köthetően.
• Kutatásunk szerint a hatékony érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerep betöltését hátráltatja a civil szervezetek erősen függő helyzete. Javasoljuk – az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepek ellátásához kapcsolódóan az anyagi bázis megteremtését, hogy az aktivizálódni kívánó szervezetek és fórumok megfelelő civil kurázsival be tudjanak kapcsolódni az érdekegyeztetési munkába.
99
• A kutatásban résztvevő szervezetek jelentős része elégedetlenségét fejezte ki a médiakapcsolatokkal és a tevékenységekre vonatkozó médiafigyelemmel összefüggésben. Emellett azonban gondnak látjuk, hogy a szervezetek jelentős része nem használja ki megfelelően az adott lehetőségeket sem, hisz a nyilvánosságot többnyire csak a nyomtatott és elektronikus sajtóban látják. Az érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenység eredményessége érdekében javasoljuk, hogy - a szervezetek törekedjenek egymásra épülő, komplexen alkalmazott nyilvánossági eszközök használatára, különösen figyeljenek az érdekképviseleti szerepek interneten történő megjelenítésére is, - a publicitás növelése érdekében törekedjenek megállapodásra a helyi médiumokkal, vagy hozzanak létre kisközösségi médiumokat, és ezekben szorgalmazzák a civil érdekvédelem témaköreinek markáns megjelenítését is, és az esetlegesen létrehozott kisközösségi médiumok épüljenek be egy tágabb médiakörnyezetbe. • Kutatási eredményeink alapján megállapítható, hogy a civil szervezetek módszertára nem elég változatos. Leggyakrabban alkalmazott, konkrét egyedi érdekérvényesítési eseményekhez kötődő módszer a rendezvényszervezés. A hatékonyabb és eredményesebb érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenységhez véleményünk szerint nagyobb tudatosságra, és a képességek fejlesztésére van szükség. - Javasoljuk, hogy a szervezetek törekedjenek az érdekérvényesítési szerepük folyamataihoz és eredményeihez köthető nyilvánosság növelésére, céljaik elérését segítő – valamint missziójuk megvalósítását támogató és a mindennapokban alkalmazott – eszköz-és módszertáruk folyamatos bővítésére. Annak érdekében, hogy a tudásmegosztás a módszertani kultúra esetében is működhessen. - Javasoljuk olyan projektek ösztönzését, amelyek hozzájárulnak az érdekérvényesítési módszertár bővítéséhez. Javaslatok: • A magyarországi civil szervezetek többsége – a külföldi szervezetekhez hasonlóan – többféle szerepet tölt be. Ezek között az egyik az érdekérvényesítés/ érdekképviselet. Az Európai Unióban határozott törekvés tapasztalható a részvételi demokrácia, a társadalmi párbeszéd fejlesztésére, a civil szervezetekkel történő partneri viszony kialakítására. Az európai civil szervezetek tárgyalási pozícióikat civil szervezetközi összefogással törekszenek erősíteni. Magyarországon az érdekegyeztetés és együttműködés érdekében alakuló területi-és 100
ágazati szerveződések széttöredezettek, gyakran formálisnak minősítettek. Kutatásunk szerint a szektorális formalizált összefogás megítélésében még mindig megosztottak a civil szervezetek. Szükségesnek tartanánk - a hatékony szektorális, ágazati, valamint területi szintű érdekérvényesítési/ érdekképviseleti szerepek betöltéséhez kapcsolódó olyan kampány indítását, amely során folyamatosan napirenden van a szakmai köztudatban a téma egy olyan megoldás kifejlesztéséig, amely egyértelműen segíti az ágazati és területi egyeztetésekben az érdekelt feleket, - az érdekérvényesítés/érdekképviselet témaköréhez kapcsolható eddigi kutatások, a fejlesztést és hatékony gyakorlatként szolgáló projektek, kísérletek disszeminációs workshopok keretében széles körben történő megismertetését, elterjesztését, - a témához kapcsolódó további kutatások kezdeményezését, - megalapozott kutatási tevékenységhez a kutatók számára nyilvános adatbázisok létrehozását és elérhetővé tételét. • A kutatás tapasztalatai szerint gyakran formálisak az egyeztetések, a döntéselőkészítési folyamatba a civilek nagyobb mértékű bevonódása lenne szükséges. Ez az elvárás egyrészt a résztvevő felek kölcsönösen informáló, tájékoztató magatartását kívánja, másrészt mindkét fél részéről aktív információkereső és értelmező hozzáállást is feltételez. Fontos, hogy ebben a folyamatban a civilek proaktívak legyenek, ne csak elvárják, hogy a döntéshozók bevonják őket a döntés-előkészítési folyamatba, de megalapozott javaslataikkal, megfelelő időben jelzett – konkrét „ügy”-höz/”ügyek”-hez kapcsolódó – tárgyalások kezdeményezésével segítsék a közösségi igényekhez igazodó döntések meghozatalát. Az érdekérvényesítési képességek valamennyi elemének aktivizálása segíthetné a sikeres folyamatot. Ehhez megfelelő felkészültségekre van szükség. - Ezért javasoljuk olyan fejlesztő projektek támogatását, amelyek a civil szervezetek érdekérvényesítő képességének erősítését, emelését szolgálják. - A sikeres érdekérvényesítési folyamathoz nemcsak megfelelő, de kölcsönös felkészültségekre is szükség van, ezért szükségesnek tartjuk olyan projektek támogatását is, amelyek az egyeztetésben érintett felek kompetenciáinak együttes fejlesztését szolgálják, különösen a területi egyeztetésekhez köthetően. • Kutatásunk szerint a hatékony érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerep betöltését hátráltatja a civil szervezetek erősen függő helyzete. Javasoljuk – az érdekérvényesítési/érdekképviseleti szerepek ellátásához kapcsolódóan az anyagi bázis megteremtését, hogy az aktivizálódni kívánó szervezetek és fórumok megfelelő civil kurázsival be tudjanak kapcsolódni az érdekegyeztetési munkába. 101
• A kutatásban résztvevő szervezetek jelentős része elégedetlenségét fejezte ki a médiakapcsolatokkal és a tevékenységekre vonatkozó médiafigyelemmel összefüggésben. Emellett azonban gondnak látjuk, hogy a szervezetek jelentős része nem használja ki megfelelően az adott lehetőségeket sem, hisz a nyilvánosságot többnyire csak a nyomtatott és elektronikus sajtóban látják. Az érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenység eredményessége érdekében javasoljuk, hogy - a szervezetek törekedjenek egymásra épülő, komplexen alkalmazott nyilvánossági eszközök használatára, különösen figyeljenek az érdekképviseleti szerepek interneten történő megjelenítésére is, - a publicitás növelése érdekében törekedjenek megállapodásra a helyi médiumokkal, vagy hozzanak létre kisközösségi médiumokat, és ezekben szorgalmazzák a civil érdekvédelem témaköreinek markáns megjelenítését is, és az esetlegesen létrehozott kisközösségi médiumok épüljenek be egy tágabb médiakörnyezetbe. • Kutatási eredményeink alapján megállapítható, hogy a civil szervezetek módszertára nem elég változatos. Leggyakrabban alkalmazott, konkrét egyedi érdekérvényesítési eseményekhez kötődő módszer a rendezvényszervezés. A hatékonyabb és eredményesebb érdekérvényesítési/érdekképviseleti tevékenységhez véleményünk szerint nagyobb tudatosságra, és a képességek fejlesztésére van szükség. - Javasoljuk, hogy a szervezetek törekedjenek az érdekérvényesítési szerepük folyamataihoz és eredményeihez köthető nyilvánosság növelésére, céljaik elérését segítő – valamint missziójuk megvalósítását támogató és a mindennapokban alkalmazott – eszköz-és módszertáruk folyamatos bővítésére. Annak érdekében, hogy a tudásmegosztás a módszertani kultúra esetében is működhessen. - Javasoljuk olyan projektek ösztönzését, amelyek hozzájárulnak az érdekérvényesítési módszertár bővítéséhez.
102
