08-13
Outcsajok G credit.qxd
2006.11.06.
19:05
Page 8
Címlapsztori
KARINA HOLLEKIM A PROFI
&
4 MAGYAR AMATÕR
Kedvcsinálók, avagy... 8
VAGÁNY
Outcsajok G credit.qxd
fotó> (c)Peter Mathis/Red Bull Photofiles, (c)Bernhard Spöttel/Red Bull Photofiles, (c)Peter Mathis/Red Bull Photofiles
08-13
2006.11.06.
19:06
Page 9
M
i a durvább: lesíelni szinte függõleges hegyoldalon távol mindenféle pályától, az érintetlen szûzhóban, vagy bázisugrást végrehajtani több száz méter magasból? Nehéz kérdés. Az viszont biztos, hogy a legdurvább, a kettõ együtt. 2005 februárjában Karina Hollekim profi extrémsportoló volt az elsõ nõ, aki bázisugrást hajtott végre sível. A szintén nem az asztali foci kockázatával egybevethetõ bázis ugrás itt azzal komplikálódott, hogy a repülés után egy letörésre kellett érkeznie Karinának, és onnan már a zuhanást megfogó, kinyílt ernyõvel továbbsiklania. Nagyon fontos, hogy az elugrás pillanatában a síléceket rögön irányba és a völgy felé tartsa, ugyanis ha nem veszi fel a megfelelõ ugráspozíciót, elveszíti a kontrollt, a lécek egybõl fölfelé állnak, õ pedig hátrabukik. Ezután már nem lenne ideje korrigálni és kinyitni az ernyõt. szöveg> dr. Simkó Gabriella
Mi nõk, nem szeretünk kimaradni a jóból. És, hogy mi a jó? Minden, ami outdoor. Kinek-kinek kedve szerint: profiként vagy szabadidõben.
CSAJOK
9
Outcsajok G credit.qxd
2006.11.06.
19:06
Page 10
Egy nõ tudja: a szépségért meg kell szenvedni. Az élményért is. Ha le akarsz ugrani, föl kell mászni, de ez nem is olyan nagy baj.
K
arina Hollekim csinos, fiatal, láthatóan élvezi az életet, esze ágában nincs megválni tõle. Tudatában van persze annak, hogy sokszor kihívja maga ellen a sorsot. Mégis, hogy jött, hogy felhõkarcolók, hidak és hegycsúcsok láttán késztetést érezzen, hogy leugorjon, leszáguldjon róluk? „Kislány voltam még, amikor a családommal autóbalesetet szenvedtünk. Anyám sérült meg igazán komolyan. Hónapokon át feküdt kómában és a mai napig nem nyerte vissza teljesen a tudatát. Sokszor gondolkodtam azon, ha én valaha ilyen állapotba kerülök, biztosan nem szeretném, hogy egy olyan közönséges dolog okozza, mint egy autóbaleset.” Szomorú és meglehetõsen furcsa motiváció, ám Karina teljesítményeire nem ez az egyedüli indok. A Hollekim lány egyszerûen nem ismeri a félelmet, amit elsõ sorban apjának köszönhet. Édesapja hegymászó volt, aki sokszor magával vitte a kis Karinát extrém túráira. Hátizsákja aljába két lyukat vágott, ahol kislánya kilógathatta a lábát, amikor beültette a rakodó részbe. A kis Karina hátulról csimpaszkodott belé és természetessé vált számára, hogy szédítõ magasságokban járnak, így egyszerûen sehol nem félt.
10
N
em csoda, hogy lételeme lett a magasság, a veszélyes kalandok sora. Norvégiában egyébként könnyen lel megfelelõ közegre az, akinek extrém sportoló vér folyik az ereiben, hisz az ország nagyon sok extremitás paradicsoma (vadvíz, bázisugrás, stb.). Karina kedvenc ugró helye is itt van, a base
jumposok körében kedvelt, Voss falucska. Karina Hollekim eddig 300 ugrást hajtott végre, köztük párat nagy rendezvényen, mint a tavalyi Red Bull Air Race-en Abu Dhabiban. Ugyanebben az évben a Kuala Lumpur bázisugró eseményen, ahol a világ 50 legjobb bázisugrója gyûlt össze azért, hogy leugorjon a 451 méter magas Petronas torony tetejérõl. Az ugrás mellett persze sok energiát fordít a másik nagy szerelemre, a freeride síelésre is, amiben szintén a világ legjobbjai között tartják számon. A sportág legrangosabb eseményén, a Les Arcs-i Freeskiing World Tour Finalon harmadik helyezést ért el. Tudását mutatja, hogy filmet forgatott vele a freeride sírõl az USA egyik legnagyobb sí film producere, és hamarosan újabb produkciót vesznek fel a kanadai Juneau-ban.
Ú
gy tûnik, Karina a szerencse gyermeke, mert idáig megúszta komolyabb sérülések nélkül. Mindössze a kezét törte el egyszer, amikor Maliban leugrott a 600 méter magas, bizarr formájú és nevû („Fatima Keze”) szikláról. Karina szerint - és ezzel egyet érthetünk - nem csak a szerencsén múlik mindez. A profizmushoz a nem hétköznapi teljesítményen kívül a fegyelmezettség, az összeszedettség, a veszélyek ismerete és a feladat tisztelete is hozzátartozik. Karina pedig igazi profi, aki mindent megtesz, hogy ne hibázzon. De mind e mellett, amikor repül a levegõben, amikor siklik a havon, semmihez sem fogható érzéseket él át és igazán önmaga lehet.
fotó> (c)Rainer Eder/Red Bull Photofiles, (c)Rainer Eder/Red Bull Photofiles
08-13
08-13
Outcsajok G credit.qxd
2006.11.06.
19:06
Page 11
Címlapsztori NEMERE ZSÓKA (27) Mászás, sí, snowboard, mtb
A
nnak, hogy a sport az életem része lett nagy szerepe volt az általános iskolás tesi tanáromnak. Hosszútávfutásra, késõbb triatlonra edzettünk vele. Utóbbi sportágban igazolt versenyzõ lettem a Honvédban. Érettségi után kimaradt a sport: egyetemre jártam és elõtte egy évig kint éltem Angliában. Az országúti bringám árából vettem a repülõ jegyet a kiutazáshoz. Az outdoor világba néhány éve az akkori barátom vezetett be, a síelést kivéve, amit gyerekkorom óta ûzök. Az õ hatására jött a kite, a windszörf, és a monti. Az igazi outdoor irányultság a Garda-tónál kapott el. A nyaralás alatt többféle sportot ûzhettünk egy helyen, például windszörföztünk, túráztunk, bringáztunk. Ott próbáltam ki elõször a via ferratát. A Garda-tónál töltött rövid idõ valóságos katalizátorként mûködött. A mászást is a via ferrata hozta. Az a vicc, hogy tériszonyom van. Viszont elhatároztam, hogy legyõzöm. Február óta hetente kétszer teremben másztam, aztán jött az elsõ szikla a horvátországi Paklenica völgyben. Fantasztikus élmény volt. Büszke vagyok arra, hogy elsõre 5 kötélhosszat sikerült teljesíteni. Közben átvészeltem egy szakítást, amiben a mászás nagyon
sokat segített. Hihetetlen, mennyire kikapcsol, egyszerre fizikai és szellemi kihívás. Az outdoor közegnek köszönhetem az új páromat is, bár már nehezen tudtam volna elképzelni, hogy olyan pasim legyen, akinek semmi köze ehhez az életformához. Úgy tûnik, minden az outdoorsportok irányába sodor. Épp mostantól foglalkozást is váltok. Egy elõléptetést áldoztam fel egy gyógyszerkutató cégnél, hogy a Dachstein lábánál egy olyan vendégházat vezessek, ahová az outdoor sportok kedvelõit várjuk. Ritka helyzet, hogy két jó között kellett választani.
LÖKI RITA (37) Snowboard, raft, falmászás, búvárkodás
H
iszek abban, hogy ha valaki egyszer a sport, a rendszeres mozgás közelébe kerül, csak ideig-óráig lesz meg nélküle. Én a középiskola végéig hétpróbáztam, aztán - tipikus sportoló sztori - elsodort a felnõtt lét és pár évig nem töltöttem mozgással a szabadidõmet. Debreceniként nem tudom, honnan eredt, de gyerekkorom óta vágytam a síelésre. 24 évesen jött el az alkalom, hogy sítáborba hívtak. Aztán úgy alakult, hogy egy kapcsolat révén a
síelésbõl snowboardozás lett. Akkor még nem deszkáztak túl sokan, az én „mestereim“ is még csak ismerkedtek a boarddal, így nem adtuk olcsón az életünket. Estem, keltem, kínlódtam én is, de eszembe sem jutott, hogy erre nincs szükségem. A sportolói múlt megtanított arra, hogy nem lehet tinglizni, ha kell végkimerülésig képes vagyok gyakorolni. Ettõl kezdve levakarhatatlan voltam a hódeszkáról, sõt én is tanítgattam másokat. A snowboard ráébresztett arra, hogy kell egy (vagy több) hobbi, ami a sportról szól, és rájöttem arra is, hogy mennyire szeretek hegyek között lenni. Ha rajtam múlna, ott élnék. Ha az ember bekerül egy outdoorsport bûvkörébe, hamarosan azon kapja magát, hogy kipróbál más hasonlót is. Így jött a rafting (ehhez is hegyekhez kell utazni), az ott megismert barátok révén legújabban a sziklamászás. A nyáron letettem egy búvárvizsgát, és nagyon vonz a kite-ozás. Ez lesz a következõ becserkészendõ sport. Most már csak a szabadságaimat és a fizetésemet kell hozzárendezni a terveimhez. A hátországgal (párom, barátaim) nincsen gond. Õk aktív résztvevõi a tervnek.
11
08-13
Outcsajok G credit.qxd
2006.11.06.
19:06
Page 12
Címlapsztori MAROSFFY ORSOLYA (34) Tájbringa, mtb, tájfutás, sífutás
M
ár az ált. suli alatt tájfutottam az OSC-ben, ami hobbivá alakult, amikor dolgozni kezdtem. Mivel a tájfutásban már elértem a személyes maximumot, hiányozni kezdett valami új kihívás. Így jött a monti tizen pár éve, s gyakorlatilag egy idõben ezzel a tájbringázás is. Közben férjhez mentem és megszülettek a gyerekek is. Mivel a párom életének is fontos része a sport (sziklamászó, barlangász) kezdettõl segített, hogy a gyerkõcök mellett legyen lehetõségem tekerni. Ekkor már a tájbringázás került a fõ helyre kedvenc sportjaim között. Persze futok is és télen, ha leesik a hó elsõk között állok sífutólécre. Nem állítom, hogy mindig egyszerû a család, háztartás és a munka mellett megszervezni, hogy hét közben is legyen idõm edzeni kicsit, de többnyire megoldható. Munka után én szedem össze a gyerekeket, és este megyek ki futni, bringázni. Nyáron persze könnyebb, hisz hosszabbak a nappalok, télen sokszor marad a spinning vagy a görgõ. A hétvégék pedig egyértelmûen a mozgásról szólnak. Annak nagyon örülök, hogy sikerült a gyerekeket is ebbe az irányba terelni, ragadóssá tenni a példát. Egészen kicsi
koruktól kezdve hétvégéken összepakoltunk és mentünk a szabadba túrázni, késõbb bringázni. Nekik ez lett a természetes. Már elkezdtek tájfutni és bicikliznek is, kipróbálták velem a sífutást, feljárunk a Normafához. Azt viszont megfogadtuk, hogy semmilyen sportot nem erõltetünk, pláne verseny szinten. Saját példánkból kiindulva, aki olyan közegben nõ fel, ahol a mozgás, a természetben való sportolás érték, az felnõttként is törekszik mindezt benn tartani az életében. Nekünk ez fontos, erre áldozunk, e köré szervezzük a családi együttlétet is.
UDVARNOKI RENÁTA (32) Snowboard, trekking, búvárkodás
A 12
kkor élveztem, most pedig látom, milyen mélyen ívódott belém, hogy szüleimmel minden évben felmentünk a Villányi-hegységbe, és ha kimozdultunk, mindig túrázni vittek minket a testvéremmel. Ezzel együtt egy indoor sport határozta meg az életem: NB II-ben kosaraztam még a fõiskola alatt is, és a mai napig játszom itt-ott hobbi bajnokságokban, baráti meccseken. A gyökerek azonban nem hagytak nyugodni, talán ezért is keveredtem néhány éve olyan társaságba, egy hosszú kapcsolat végeztével, ahol többen ûztek különbözõ outdoor sportokat. Nálam az elsõ beavatás a snowboard volt, lényegében ez indította el a lavinát.:) A mai napig szinte tobzódom abban, hogy az egyre bõ-
vülõ körben milyen sokféle sportot ki lehet próbálni. Még a fõiskola alatt jártunk néha síelni, de a megszokott évi egy hét sítúra formájában. Nekem teljesen új volt, hogy itt szinte minden hétvégén kiruccantak csúszni közeli szlovák helyekre. Ez is hozzájárult, hogy teljesen beszippantson ez az életforma. Az elmúlt teleken már arról szóltak a hétköznapjaim - remélem, a fõnököm nem olvassa a magazint - , hogy a hétvégi csúszásokat vártam. Tavasztól pedig jöttek mellé sorban az egyéb aktivitások: via ferrata, siklóernyõ (tandemben), újabban sziklamászás. Nálam tehát az izgága természetemen és a „szülõi örökségen“ kívül a baráti társaság adta a legnagyobb lökést. Nagyon fontos, hogy miközben mászom, merülök, hasítom a havat, kedves emberek vesznek körül, akiknek élvezem a társaságát. Ez az életforma pedig egy régi szerelem felé is elvitt. Vettem egy jó gépet és fotózom. Ha nagyon nehéz a hátizsákom, inkább egyéb holmit hagyok itthon, de a fényképezõgépet vinnem kell. El sem tudom képzelni, hogy a társam ne legyen hasonlóan lelkes a természetért és szeretném mindezt megmutatni majd a gyerekeimnek is.
08-13
Outcsajok G credit.qxd
2006.11.06.
19:06
Page 13
Ragna Krückels
sítúra- és hegyivezetè
Tapasztalat
SL
SL-sorozat, túrázáshoz
Futura 26 SL
A Deuter cég nèi tervezèi olyan hátizsákokat alkottak, melyeknél figyelembe vették a nèi test anatómiáját és a nèk által támasztott igényeket. Egy teljesen új terméksorozatot hoztak létre SL jelzéssel. A Deuter Women’s Fit hátizsákok viselése kényelmes, és nem számít, hogy mit viszünk benne és milyen távolságra. .
SL-sorozat trekking | SL-sorozat Bike | SL-sorozat Alpine Magyarországi forgalmazója a Tengerszem, Budapest,VII. ker., Dohány utca 29. Tel.: (1) 322–1606,
[email protected] | www.deuter.com
Hátizsákok úttörŊknek.
A Német Hegyi- és Sítúravezetèk Egyesületének ajánlásával.
