DICHTERPAARE – KÖLTŐPÁROK
CHRISTINE KOSCHEL SZÉKELY MAGDA GEDICHTE ZWEISPRACHIG – VERSEK KÉT NYELVEN
KORTINA
INHALT
VORWORT CHRISTINE KOSCHEL Hiatus Berliner Hunger-Uhr Eine Art Aufstand Von gleicher Geburt Gekeult Wie die Honigjäger Ein fortgewehter Mensch Angstwippe Nackte Füße Schweigen Umbetten Blick Ausschweigen Gewöhnlicher Tag Selbstverschollen Fuß fassen Hommage an Gramsci Vertagen Leib-Eigentümer Gehen
TARTALOM
8
16 18 20 22 24 26 26 28 30 34 34 36 36 38 40 42 44 46 48 50
ELŐSZÓ CHRISTINE KOSCHEL Hiátus Berlini Éhség-Óra Egyfajta lázadás Születéstől fogva egyenlők Letaglózva Mint a mézvadászok A szélbeszórt ember Szorongáslibikóka Mezítlábak Hallgatás Átterelni Tekintet Hallgatni Átlagos nap Magunkban elkallódva Megvetni lábadat Hommage a Gramsci Elnapolni Hűbérúr Járás
9
17 19 21 23 25 27 27 29 31 35 35 37 37 39 41 43 45 47 49 51
5
Kind-Du Dulle Griet Wetterzeuge Beim Wort nehmen Meergesicht Ta Peau Sa Peau Sehmoment Solidarisch Vermögen Man muß leise sein Bildermode–Modebilder Victoria-See mit Nilbarsch Sackgasse Bilanz Überfall Erinnern Neuer Vertrag SZÉKELY MAGDA Kőtábla Mártír Az élő Hogy tűz ne hulljon Hívás Bukott angyal Kísérő Szerelem Az öröm Számvetés 6
52 54 56 58 58 60 62 64 66 68 70 72 74 76 78 80 82
88 92 96 98 100 102 104 106 108 110
Gyerek-Te Dulle Griet Idők tanúja Szaván fogni Tengerarc Ta peau sa peau Látópillanat Szolidáris Vagyon Maradjunk csendben Képdivatok–divatképek Viktória-tó nílusi sügérrel Zsákutca Mérleg Potyázás Emlékezz Új szerződés MAGDA SZÉKELY Steintafel Die Märtyrerin Die Lebende Damit kein Feuer falle Der Ruf Gefallener Engel Die Begleitung Liebe Die Freude Abrechnung
53 55 57 59 59 61 63 65 67 69 71 73 75 77 79 81 83
89 93 97 99 101 103 105 107 109 111
Átok Könyörgés A fa Jób Ézsauról Feltámadás Egy régi budai sírkőre Albigens Kettős fénykép Súlytalanság Fa Ítélet Átváltozás Aranyerdő Jelenidő Eső Népliget Könyörgés Depresszió A mélyből Aki vagy Érintés Christine Koschel– Publikationen
112 114 116 118 120 122
156
Fluch 113 Flehen 115 Der Baum 117 Hiob 119 Über Esau 121 Auferstehung 123 Auf einen alten Grabstein in Buda 125 Albigenser 127 Ein zweifaches Photo 129 Schwerelosigkeit 131 Wie der Baum 133 Urteil 135 Umwandlung 137 Der goldene Wald 139 Gegenwart 141 Regen 143 Im Volkspark 145 Flehen 147 Depression 149 Aus der Tiefe 151 Der du bist 153 Berührung 155 Christine Koschel– megjelent kötetek 157
Magda Székely – Publikationen
158
Székely Magda – megjelent kötetek
159
Quellennachweis
160
Források
160
124 126 128 130 132 134 136 138 140 142 144 146 148 150 152 154
7
VORWORT „Die Ahnungen der Dichter sind die vergessenen Abenteuer Gottes“.¹ Dieses Wort Canettis im Ohr, haben wir uns die Frage gestellt, ob diese „vergessenen Abenteuer“ der Grund sind, warum die Lyrik gegenüber der Prosa – zumindest in der Gegenwartsliteratur – ein Schattendasein führt. Ahnungen haben mit Abenteuern eines gemeinsam: sie sind nicht nur ungewiss, sondern auch immer etwas bedrohlich. Das lyrische Ich ist ein gefährdetes Ich. Es liefert sich aus, ist bereit, Erfahrungen in Grenzbereichen zu machen und diese Erfahrungen aus dem Vorsprachlichen in die Sprache zu holen, uns teilhaben zu lassen an diesem Grenzgang. Es ist die Sprache des Dichters, die den Leser herausfordert zu einer neuen Wahrnehmung der Welt. Nach einem aufmerksamen Blick in die ungarische und die deutschsprachige Gegenwartslyrik haben wir einen „Schatz gehoben“, der in uns die Idee hat reifen lassen, eine Reihe ins Leben zu rufen, in der wir die Dichter präsentieren, die sich in die „Minenschächte“ ihrer Biographien, an die Grenzlinie zwischen Unbewusstem und Bewusstem gewagt haben. Wir wollten sie der Öffentlichkeit nicht als Einzelne, sondern jeweils als „Dichterpaare“ vorstellen. Paare, die vielleicht ähnliche Ahnungen in jeweils ihrer Sprache zum Ausdruck bringen. Daraus ergab sich die Frage nach einer möglichen „Seelenverwandtschaft“. Wir haben deshalb ungarische Dichter, die wir vorstellen wollten, eingeladen, sich einen deutschsprachigen „Partner“ zu suchen.
¹ 8
Elias Canetti: ÜBER DIE DICHTER, Carl Hanser Verlag München Wien, 2004, S.8
ELŐSZÓ „A költők sejtelmei Isten elfeledett kalandjai”.¹ Canetti szavaira gondolva tettük fel magunknak a kérdést, vajon nem az „elfeledett kaland” lehet-e az oka, hogy a líra a prózával szemben – legalábbis a kortárs irodalomban – háttérbe szorul. A sejtelmekben és a kalandokban egyvalami közös: nem csupán bizonytalanok, hanem mindig némiképp fenyegetőek is. A lírai Én veszélyeknek van kitéve. Kiszolgáltatja magát, mindig készen áll arra, hogy határterületeken szerezzen tapasztalatokat, e tapasztalatokat a nyelv előtti állapotból a nyelvbe emelje, ami által mi is részesei lehetünk határjárásainak. A költő nyelve az, ami az olvasót a világ újfajta észlelésére készteti. Miután figyelmesen körülnéztünk a kortárs magyar és német nyelvű költészetben, „kincsre leltünk”, s lassacskán megérlelődött bennünk egy sorozat ötlete, amelyben olyan költőket mutatunk be, akik elmerészkedtek életrajzuk „aknamezejére”, a tudatos és a tudattalan határmezsgyéjére. Nem egyenként, hanem „költőpárokként” kívánjuk őket a közönséggel megismertetni. Párokként, akik talán hasonló sejtelmeket fogalmaznak meg a saját nyelvükön. Ebből adódik az esetleges „rokonlelkűség” kérdése. Ezért kértük meg az általunk bemutatni kívánt magyar költőket, hogy keressenek maguknak német nyelvű „partnert”.
¹
Elias Canetti: ÜBER DIE DICHTER, Carl Hanser Verlag München Wien, 2004, 8. o.
9
In diesem nunmehr zweiten Band der Reihe „Dichterpaare“ kommt die ungarische Dichterin Magda Székely zu Wort, die sich als „Gegenüber“ die in Breslau geborene, teils in Rom lebende und Deutsch schreibende Dichterin Christine Koschel gewünscht hat. Dass es zur persönlichen Begegnung der beiden Autorinnen anlässlich der Lesung nicht mehr kam, ist die Tragik des Schicksals. Magda Székely starb wenige Tage vor ihrem geplanten Auftritt völlig unerwartet. Was aber bleibt, ist ihr dichterisches Wort, und so nimmt sie mit der Stimme Zsófia Ballas den Dialog mit Christine Koschel auf. Von zentraler lebensgeschichtlicher Bedeutung war für beide die Erfahrung des Nationalsozialismus: das verfolgte jüdische Kind und das deutsche Flüchtlingskind. So ist es unausweichlich, dass das Thema des Opfers, der Vernichtung, der Verfolgung, der Flucht, des Ausgegrenztseins Topoi sind, um die beider Schreiben kreist. „Dankbar“ für ihre „Traum-, Trauer- und Leidensgedichte“ war Christine Koschel kein Geringerer, als Imre Kertész, der ihr 1998 sein Buch Ich - ein Anderer mit diesen Worten widmete. Diese Widmung hätte auch Magda Székelys dichterisches Werk verdient und begleitet sie posthum im Sinne des „Dichterpaares“. Elke Atzler
10
Költőpárok című sorozatunk immár második kötetének magyar költője, Székely Magda „partneréül” a Wroclawban született, részben Rómában élő, németül író lírikust, Christine Koschelt hívta meg. Azonban a két költőnő személyes találkozására a felolvasóesten a sors tragikus szeszélye folytán már nem kerülhetett sor. Székely Magda a tervezett fellépés előtt néhány nappal váratlanul elhunyt. De költői hangja megmaradt, s Balla Zsófia tolmácsolásában folytatta a párbeszédet Christine Koschellel. Mindkettejük életének központi tapasztalata a nemzetiszocializmus volt: az üldözött zsidó gyermeké és a német menekült gyermeké. Elkerülhetetlen tehát, hogy mindkettejük írásművészetének központi toposzai az áldozat, a megsemmisítés, az üldözés, a menekülés, a kirekesztettség témakörei körül keringenek. Christine Koschel „álom-, gyász- és szenvedésversei” miatt nem kisebb személyiség, mint Kertész Imre fejezte ki „háláját”, aki Valaki más című könyvét 1998-ban e szavakkal ajánlotta a költőnőnek. Ezt az ajánlást Székely Magda költői életműve is megérdemelte volna, ez kíséri őt poszthumusz a „költőpárok” szellemiségében. Elke Atzler
11
CHRISTINE KOSCHEL Einen Lidschlag offen (Gedichte) Egy szemvillanásra megnyílva (versek)
Übersetzung ins Ungarische – magyar fordítás
HALASI ZOLTÁN
Christine Koschel Blind - Vak
Christine Koschel
HIATUS Das Schweigen ist manchmal ein Reden es steckt dem Ichlosen so furchtvoll im Hals. Kopfüber in der Hocke kennt er kein Oben und kein Unten und will doch hinüber in das Wort: sich ganz verfechten.
16
Christine Koschel
HIÁTUS Néha beszéd a hallgatás is és bizony kegyetlenül torkán akad az éntelennek. Guggolva fejjel lefelé nem tudja merre fent merre lent és ki akar törni a szóba: síkra szállni a hallgatás mellett.
17
Christine Koschel
BERLINER HUNGER-UHR Wie kann der Mensch auf diese HungerUhr sehn über seinem eignen Bissen nicht schamverkrümmt während er ihm sicher durch die Kehle rutscht heißgewiß des nächsten Mag einer hier sich fragen nach dem Brot des Lebens eingeschweißt in seinen Rahmen so mundtoll stumm vor dem rahmenlosen Hunger nicht einen Krümel gibt er ab aus dem Habe-MEHR
18
Christine Koschel
BERLINI ÉHSÉG-ÓRA Éhség-óra hogy nézzen rá az ember hogy ne ránduljon görcsbe a szégyentől a gyomra? ám ettől még a falat sőt a következő is forró bizonyossággal lesikamlik a torkán S ha eltűnődne tán - hogy is van ez az élet kenyerével – korlátai közé behegesztve a korlátlan éhezéstől pompásan elnémulva egy morzsát sem áldoz a bőségesnél is TÖBBből
19
Christine Koschel
EINE ART AUFSTAND Der Mensch wir fassen mit Worten nach ihm richten ohne Federlesen. Er aber hockt hinter seinem letzten Gitter die zerfetzte Brücke in sich zwischen Kopf und Herz. Einmal mit offenem Staunen die Maske durchstrahlen zu seinem Gesicht.
20
Christine Koschel
EGYFAJTA LÁZADÁS Az ember szavakkal nyúlunk utána ripsz-ropsz ítélkezünk. Pedig ott kuporog utolsó rácsa mögött belül a fej és a szív közötti híd roncsaival. Egyszer őszinte csodálkozással sugározzunk be az arcáig a maszkon át.
21
Christine Koschel
VON GLEICHER GEBURT Ebenbürtig in welcher Gestalt? Deine Stimme in der Selbstverbannung verwandelst du den Andern dir zum Ort für die Scharade – einsam in der Rachenhöhle schwärt die Zunge es heißt: herausgeschnitten näht man eine fremde an
22
Christine Koschel
SZÜLETÉSTŐL FOGVA EGYENLŐK Egyenlők volnánk – de miképpen? Hangod az önkéntes száműzetésben a többiek számára merő rejtvény lesz csupán – a garatban meggyűlik a magányos nyelv vagyis: ki kell vágni és másikat varrni a helyébe
23
Christine Koschel
GEKEULT Der Nackenschlag trifft er die andre Seele verspätet als die eigne antlitzlose Rebellion – ficht er im Ursprung aus den erstgebornen Hader mit dem Gegenblick
24
Christine Koschel
LETAGLÓZVA A lecsapó rosszindulat ha más személyre sújt is – nem egyéb elkésett arctalan lázadásánál ősfelháborodása még mindig az első viszonzatlan pillantásnak szól az első cívódás óta
25
Christine Koschel
WIE DIE HONIGJÄGER Brücken aus Lianen flechten zwischen unseren Wortruinen – Windezausen und den Regen teilen eine Lagerstatt aus Blättern groß wie Elefantenohren
EIN FORTGEWEHTER MENSCH erinnern geh ich ihn pflanz den Gedächtnisbaum gerade noch zu halten mit Trauerbändern der Rausch der Blüten.
26
Christine Koschel
MINT A MÉZVADÁSZOK Fonjunk lián-hidat szavaink romjai között osztozzunk meg orkánon és esőn elefántfül nagyságú levelekből hevenyésszünk ágyat
A SZÉLBESZÓRT EMBER megyek hogy megidézzem fát ültetek emlékezetére gyászszalagokkal még épp hogy tartóztatható a mámorító virágzás.
27
Christine Koschel
ANGSTWIPPE Nimmt denn freiwillig wer Platz auf der Angstwippe von einer Schieflage zur andern niemandes Arme geöffnet weder auf der einen Seite noch auf der andern im Zwielicht des Absprungs wirbelt einer von beiden dem Abgrund zu
28
Christine Koschel
SZORONGÁSLIBIKÓKA Hát önként foglal-e helyet bárki a szorongáslibikókán hogy egyik bajból a másik felé csúszva ne tárja karját senki akármelyik oldalra billenünk is éppen s a leugrás félhomályában egyikünk körkörösen zuhanjon a mélység felé?
29
Christine Koschel
NACKTE FÜSSE
Für K. und T. Strahlend in Barfüssigkeit auf den dunklen Bildern Alter Meister die darbenden Füße von Heiligen die pilgerderben Füße die süßen Jesus-Tapser Zehenglieder wunderbar bizarre schöne Sudelfüße blankes fades Fußgezweig und Strünke bohrender Abgrundphantasie unsere Weggefährten zum Staub. Orgelmanuale des Körpers mit Dissonanzen bis zum Geschrill: seinsvergessen einen Fuß in der Schwebe taucht aus dem Meer der amputierte Satyr auf ekstatisch vor Entäugten in der Balance wie der unversehrte Traubenstampfer über der berstenden Frucht. Selbst in der Revolution - bis in die Todesfurcht Geschwister dem Elend des Anderen mit der alten Weisheit rebellischer Fersen jäh im Aufbruch durch Dreck durch Matsch im Gatsch gefangen gilt zuletzt ihr nackter zärtlicher Stoß der Flanke des Maultiers. Du witterst den verlorenen Ritus der Füße im Klagereigen der Frauen an den Grabwänden Etruriens. 30
Christine Koschel
MEZÍTLÁBAK
K.-nak és T.-nek Mezítlábasságuk csak úgy ragyog a régi mesterek sötét képein a szentek ínséges lábfeje a zarándokdurva lábak a Jézus nyomdokán csetlő-botlók lábujj-ízek bámulatosan bizarr édes pacsmaglábak világló ócska göcsörtök tuskók a kínzó mélyvilági képzelet szülöttei minket a porba kísérő útitársaink. A test orgonabillentyűzete sivításig menő disszonanciákkal: fél lábbal is egyensúlyban csonkán is a létet feledő tánc önkívületében az ifjú szatír úgy bukik fel a tengerből a vaksik elé ahogy a ronccsá repedő gerezdek közül a szőlő épségben maradt taposója Még a forradalomban is a halálfélelemben is - a másik nyomorúságának testvérei a lázadó bokák ősi bölcsességével hirtelen útra kelnek ők cuppognak sárban latyakban kátyúba ragadnak még ekkor is csak az ő csupasz gyengéd rúgásuk számít az öszvér oldalának. Érzed a lábak elveszett rítusait az etruszk sírok falán a siratóasszonyok körtáncában. 31
Christine Koschel
Nackte Füße - erlittene Lebensgeschichten zu kindlichen Bocksprüngen geboren Zornsprünge aus der Beugehaft: Nijinskys Flamme im Abschiedssprung. Nackte Füße missbraucht zu Fluchtfüßen taubgelaufen auf Schlachtfeldern schneeigen innen und außen am Ende zapfenstarr in der Luft. Nackte Füße dem Feuerleger untertan fühllos - ohne den Schutz des Schmerzes paktwilliger von Fall zu Fall besorgen die Brandteppiche allüberall. Dein lebendiger Fuß nackt aufgesetzt elastisch der Schlange des Bodens angepasst die herrischen Widerhaken der Fügsamkeit aus dem zerfurchten Fleisch geholt spreizt sich der Zehenfächer in seiner natürlichen Spannweite dem Fächer deiner Hände gleichend du stehst in dir Heimkehrer aus dem Exil
32
Christine Koschel
Mezítlábak - gyermeki ugrabugrára termett életszenvedéstörténetek fogolydühvergődések talpig vasban: Nizsinszkij lángolása a búcsúugrásban. Mezítlábak menekülésre alázottak csatatereken rohanó süketre vásottak kívül-belül havasak végül dermedt jégcsapok a levegőben. Mezítlábak a gyújtogatónak szófogadók érzéketlenek - a fájdalom védelmét nélkülözők mindinkább tárgyalni készek mindenütt gondoskodnak róluk a lángszőnyegészek. Leteszed élő mezítlábad a kígyózó talajhoz idomítod rugalmasan a barázdásan szaggatott húsból előveszed az engedelmességet parancsoló kampót a kezek legyezőjéhez hasonlatosan természetes fesztávjára terped szét a lábujjak legyezője benne állsz önmagadban hazatértél a száműzetésből.
33
Christine Koschel
SCHWEIGEN Im Schweigen nit schreiendig entliebt und entleibt allemale vergeltend leuchten die Lippen der Mundtoten
UMBETTEN Im Kopf umgebettet keinen Fürsprecher im Gefühl unser Fluggefieder zum Mördergebein der Kinderfuß in Stockhaft ohne ein offenes Wort sanglos-klanglos die eigne Welt: les mots qui brûlent aschebereit
34
Christine Koschel
HALLGATÁS A hallgatás közepette nem jajveszékelve meggyűlölve és megölve folyamatos megtorlásként ragyog az ajkuk az elnémítottaké
ÁTTERELNI Tereljük más mederbe – ne érzéseink szószólója – evezőtollunkból gyilkos csontvázzá gyerekláb járógépben egy fia őszinte szót sem csengés-bongás nélkül a saját világunkat: les mots qui brûlent porladásra készen
35
Christine Koschel
BLICK Warum fand mein Blick das Federding am Gleis so eingesenkt mit dem Schnabelkopf in der Alleinsamkeit dem Auge in Alarm wächst aus seiner Starre noch ein Zittern
AUSSCHWEIGEN Käme einer ins Gespräch mit seiner Nacht aus der Wortlosigkeit diesem eignen Schwitzbad erdrosselter Gefühle den Ertrinkenden zu retten – es strahlte Tag herauf
36
Christine Koschel
TEKINTET Miért tévedt rá a tekintetem a sínen behúzott nyakkal ülő tollas jószágra végképp magára maradva szeme riadalma még végigfuttat a dermedt testen egy remegést
HALLGATNI Ha jönne valaki beszélgetni a némaságból a saját éjszakáját hozva hogy a megfojtott érzések izzasztófürdőjéből a sajátjából a fuldoklót kimentse – felvirradna a nap
37
Christine Koschel
GEWÖHNLICHER TAG Simmert helles Grün in der Sonne ringsum Schutzwehr gegen unsere Fragilitäten Sommer bringt lautlos Verstärkung. Die Antiquaten an ihren virtuellen Orten fratzenwütig nach Feindbildern - aus jeder Hirnwindung ein Gewerbe gemacht: THE GREEN MONEY TREE kalkulieren den größten Kleinbürgerkrieg der Weltgeschichte: - Spießträger ohne Kunst des Parierens videoverkappt ihr Vorwärtsdrängen. Ich jause im Grünen schreibt Kafka unter wolkenlos schimmerndem Himmel sicher vor seiner Angst.
38
Christine Koschel
ÁTLAGOS NAP Fényes zöld zubog köröskörül a nyárban törékenységünk ellen védőpajzs hang nélküli erősítés a nyár. A virtuális zugokban torz ellenségképre vadászó elavultak – egyetlen ipart űz valamennyi agytekervényük és ez: THE GREEN MONEY TREE – a történelem legnagyobb kispolgári háborújával számolnak: nem éppen finom vívótechnikájú nyársforgatók nyomulnak előre videó-álcásan. A zöldben ozsonnázom írja Kafka – szikrázó felhőtlen ég borul rá szorongásától óvja.
39
Christine Koschel
SELBSTVERSCHOLLEN
Oikos: das Haus – wem gelingt sein Befrieden ohne einen Bodhisattwa mit Augenwunden in den Händen in unsren Wohnungen von Gaukelbildern verschleppt mit unbeschirmten Augen die eigne Fremde bewohnend
40
Christine Koschel
MAGUNKBAN ELKALLÓDVA
Oikosz: a ház – kinek sikerül megbékéltetnie egy bódhiszattva nélkül szemsérülésekkel a kezében lakásában ki-ki káprázatokkal verten bolyong őrizetlen szemmel saját idegenségét lakva
41
Christine Koschel
FUSS FASSEN Auf dem zerbrochenen Boden Fuß fassen – im Spalt verhakt selbst in der Traumschräge messerscharf in dir: ein weißer PisaTurm unverrückbares Wagnis der Gradheit
42
Christine Koschel
MEGVETNI LÁBADAT Megvetni lábadat az összevissza hasadozott földön – beleakadva a résbe – még ha ferdén és álomban is benned pengeélesen: fehér pisai toronyként az egyenesség tántoríthatatlan merészségével
43
Christine Koschel
HOMMAGE AN GRAMSCI Von Bibelsprüchen zu Banksprüchen die Worte Lügenschrapnelle nur der Atem trägt die Wahrheit heiliger Jedermannsweg.
44
Christine Koschel
HOMMAGE A GRAMSCI A bibliai mondásoktól a banknyelvi bölcsességekig hazugság repeszei a szavak egyedül a lélegzet hordozza az igazságot – akárkiszentút.
45
Christine Koschel
VERTAGEN Diesen Tag verrück nicht auf dein Gestern auf dein Morgen die Nimmerstunde reicht dir dein Fleisch zum Lügenfraß – beraubt dich um dein Leuchten
46
Christine Koschel
ELNAPOLNI Ezt a mát ne told át a tegnapodra a holnapodra a sohatöbbéperc húsodat hazugságként zabáltatja fel veled – ragyogásodtól foszt meg
47
Christine Koschel
LEIB-EIGENTÜMER Wie ein Geysir aus der Treueader an der dichtesten Stelle der Erniedrigungen Kristall der Ranküne trifft ihn der Todesstoß seiner Leibeignen
48
Christine Koschel
HŰBÉRÚR Mitha gejzír törne fel a hűség-érből a megaláztatások lesűrűbb helyén ármánykristály így éri őt jobbágyai halálos döfése
49
Christine Koschel
GEHEN Aus der Lenden-Lahme aufgerüttelt absterbender Kinderfuß wagt er den Schritt: das Prickeln an den Sohlen auf dem Kiefernadelsand smaragd-grüner meerener Horizont ...
50
Christine Koschel
JÁRÁS A béna csípőből felrázott sorvadt gyereklábon próbálgatja a lépést a fiú: talpzsibogás a tűleveles fövenyen smaragzöld tengeri horizont…
51
Christine Koschel
KIND-DU
Das ist nicht mein Leben. Ich bin verschieden von mir von Grund auf. A. K. Insasse im Terrorlager deiner selbst langlang ungewiegt die Krippe im Angebinde Kind-Du mit dem innigeignen Stolz verfalle nicht der Pose ihrer Spiegelwärme
52
Christine Koschel
GYEREK-TE
Ez nem az én életem. Én alapvetően különbözöm ömagamtól. A. K. Te a terrorista tábor lakója saját magadé régesrég nem ringatták bölcsődet születésnapi ajándékkal gyermek-te bensődből eredően büszke ne dőlj be a póznak tükörmelegségüknek
53
Christine Koschel
DULLE GRIET Den Leibnahen geschnitten gefetzt mit einer Klinge sechs Mal mittendurch und blutsatt nicht fahl hingelächelt bloß aus dem Gargoyle-Mund der aufgestaute Schmerz ungelöste Schwere es tropft tropft
54
Christine Koschel
DULLE GRIET Cafatokra vágta karddal hatszor kettészelte aki csak a közelében és nem sápadtan vérrel telten mosolygott csupán – a tátott Gorgó-pofából a feltorlódott fájdalom megoldatlan súly csepeg csepeg
55
Christine Koschel
WETTERZEUGE Unter der Grannenkiefer der Windbestäubten der Immergrünen im Geruch ihrer weißen Flüsse den Wundstellen wenn sie verharzen frei in ihrem riesigen Schatten Du und Ich Einverwandte von fuchsschwänzigen Nadeln gestreift schaukeln wir uns weit über sie hinaus in den irisierenden Tag der Nacht den Auftritt zu räubern viertausendjähriger Baum wie eine Pyramide in seiner jugendlichen Silhouette Aststufe um Aststufe zum Licht sich befreit - tiefgründig mit der sehnigen Pfahlwurzel - Wetterzeuge solitär zwischen Himmel und Erde.
56
Christine Koschel
IDŐK TANÚJA A szálkásfenyők - örökzöld szélporozta fák - tövében fehér nedveik illatában a gyantás sebhelyek alatt óriási árnyékukban szabadon rókafaroknyi tűleveleik cirógatásában te és én fennszülöttek imbolygunk messze rajtuk is túl az írizáló nappal felé elvéve az éjtől a fellépés lehetőségét – négyezer éves fa olyan akár egy piramis fiatalos sziluettje ágszintről ágszintre a fénybe szabadul – mélyre hatoló inas karógyökereivel – az időjárás páratlan tanúja ég és föld között
57
Christine Koschel
BEIM WORT NEHMEN In der Lippenvielfalt unter den ModerWorten mit Schimmelglanz: das Brot der Wahnsüchtigen sein Bröckelndes schlucken in ihm der einen Silbe WahrWort
MEERGESICHT Bordgebärden auf Schiffen nahan verraten nichts von der Nebelgestalt Manchmal mit dem Mond steigt ein Mensch um in das Sonnenboot.
58
Christine Koschel
SZAVÁN FOGNI A sokféle szájban megromlott penészlő szavak között: a rögeszmékre rögeszmésen vágyók kenyere – abból néhány morzsát lenyelni benne az egyetlen szótagnyi igaz igét
TENGERARC Mozdulatok a szomszéd hajó fedélzetén karnyújtásra mit sem árulnak el a ködalakról Néha mikor a hold süt valaki átszáll a napbárkába.
59
Christine Koschel
TA PEAU SA PEAU Eigner eigener Zärtlichkeit deine Haut Scheinhülle eines Schädels der dir nie gehört die flaumige Haut dem Andern abgezogen ans Messer geliefert ta peau sa peau
60
Christine Koschel
TA PEAU SA PEAU Saját gyengédséged tulajdonosa a bőröd látszatburok egy koponyáé mely soha nem a tiéd pihés bőröd lehúzva más kezére adva ta peau sa peau
61
Christine Koschel
SEHMOMENT Budapest 2006 Kugelhöhlen dunkeln jahrlos die Einschüsse in der Häuserwand auf ihrem Widerweg sie treffen ein Herz noch unbekannt
62
Christine Koschel
LÁTÓPILLANAT Budapest 2006 Golyónyomok sötétlenek évtelenül belövések a házfalon visszaperdülvén szíven találnak még nem tudni kit
63
Christine Koschel
SOLIDARISCH Redet sich einer durch sein Schweigen bimmelnde Angstglocke einmal für immer befreit aus dem Taubfeld aus der Duckung einen Atemweg gräbt er zum erstickenden Andern.
64
Christine Koschel
SZOLIDÁRIS Beszél az ember a hallgatással is félrevert szorongásharang egyszer s mindenkorra kiszabadulva a süketség mezőjéről a lapulásból légutat ás a fuldokló másikhoz.
65
Christine Koschel
VERMÖGEN Vor lauter Regelwerk im Reißwolf des Kapitals seinem feindlichen Überfluß sich aus den Händen geben die Woge des Zutrauens aber leuchtturmhoch steht sie die Unschuld unsrer Gesten leibhaftig zu krönen
66
Christine Koschel
VAGYON Vagy szabályszerűen felmorzsolódsz a tőke darálójában kiengeded a kezedből magadat odavetve ellenséges bőségének vagy testi valóddal koronázod meg a bizakodás tengerárját e világítótoronymagas hullámot gesztusaid ártatlanságát
67
Christine Koschel
MAN MUSS LEISE SEIN Man muß leise sein in der Großstadt wenn man nichts ist unter Dachrinnen Weinen säen den Windschädel über die Höhen des baumigen Marktes tragen man muß leise sein in der Großstadt und fragend keinen anhalten.
68
Christine Koschel
MARADJUNK CSENDBEN Maradjunk csendben a nagyvárosban ha semmik vagyunk ereszcsatornák alatt sírást vessünk emeljük a hullámzó piac lombjai fölé a szélbe merítve koponyánkat maradjunk csendben a nagyvárosban és senkit se tartsunk fel kérdéseinkkel.
69
Christine Koschel
BILDERMODE-MODEBILDER Aufgezogen in der neuesten Fotogrammatik rigorose Skala von blasé zu glacé wer trägt wen über den Laufsteg treten weibliche Gerippe an langen Leinen in unsichtbaren Händen mit metronomisch gelerntem Hüftschwung aus den Kulissen: edelknöchernes Spielzeug monotones Zeitbild der enthülsten Frau
70
Christine Koschel
KÉPDIVATOK-DIVATKÉPEK A fotózás legtrendibb szabályain iskolázva nem lehetsz más csak szigorúan blasé vagy glacé – ki kit visz a kifutón? – láthatatlan kezek által hosszú pórázon tartott női csontvázak lépdelnek elő betanult metronómritmusra riszálva csipőjüket a kulisszák mögül: megannyi nemes játékszer monoton kórképe a csontjára csupaszított nőnek.
71
Christine Koschel
VICTORIA-SEE MIT NILBARSCH
Zu Hubert Saupers Film „Darwins Alptraum” Augenbälle folgen von Guckbild zu Guckbild dem angerichteten Weltheil kein Lidschlag der Scham bringt sie ins Stocken der CredoMorast trägt wir bespeicheln uns Schwarze dienende Hände greifen in die aufgerissnen toten Mäuler der Nilbarsche jeder Fischfang ein aufgeschobenes Leben schwarze sehnige Füße schlittern zwischen Fischgedärmen auf Halde Ausschußernte für zerfurchte Mägen die verklumpten Grätenskelette sonnengesengt über Staketen ihr Nahrungsüberschuß Im EigenSinn funkelnd das einbeinige schwarze Kind: ein Lehrer ein Professor werde ich „sonst sagt niemand etwas“ 72
Christine Koschel
VIKTÓRIA-TÓ NILUSI SÜGÉRREL
Hubert Sauper „Darwin rémálma” című filmjéhez Szemgolyók követik lesiképről lesiképre az előidézett világüdvöt a szégyen egyetlen rebbenése sem akasztja meg őket a krédóban fertő – összenyálazzuk magunkat Fekete szolgáló kezek nyúlnak a döglött nílusi sügér kitátott szájába ahány kifogott hal annyi elhalasztott élet – inas fekete lábak csúszkálnak a halbelek között a dombon szétmart gyomroknak selejtaratás az összegubancolódott szálkás csontvázak a léceken naptól perzselve az élelmiszerfölöslegük A szikrázóan konok féllábú fekete kisfiú: tanár leszek professzor – „máskülönben senki nem mond semmit” 73
Christine Koschel
SACKGASSE
Für Ilse Aichinger Worte versprengt aus der tückischen Glut des Gehorsams – Worte ihr Feueratem sie wollen fürsten im Gesang
74
Christine Koschel
ZSÁKUTCA
Ilse Aichingernek Szavak az engedelmesség hamis tüzéből szerteszórva – szavak tüzes lélegzetük – az énekben hercegi rangra akarnak emelni
75
Christine Koschel
BILANZ Stummer Schatzträger auf dem Feld des Schweigens wo jeder einsame Dunkelzug in seiner Wortelosigkeit dem ungelebten Augenblick zum Opfer fällt – doch jäh vom grellsten LichtSchmerz freigesprengt erfährst du deine Stimme
76
Christine Koschel
MÉRLEG Néma kincshordó a hallgatás terepén ahol mindahány magányos sötétvonulás mivel szótalan áldozatul esik a nem élt pillanatnak - ám ahogy a hasító fényfájdalom utat robbant a feltörőnek hirtelen megéred a hangod
77
