Christine Pacheco
Melegíts fel! Júlia különszám – 2000/6. kötet
Kyle a motorján a nővére családjához tart a karácsonyi ünnepekre, de váratlanul hóviharba kerül. Összefagyva elbotorkál a legközelebbi házikóig, amely az útjába akad, és csak remélni tudja, hogy ott segítséget kap. Legnagyobb megkönnyebbülésére a ház egyetlen lakója, a zárkózott, ám fölöttébb csinos Meghan befogadja őt, amíg az utak járhatóvá nem válnak...
Melegíts fel!
Christine Pacheco
1. FEJEZET Kyle Murdock halkan elkáromkodta magát. A jeges decemberi szél az arcába vágott. Felhajtotta a gallérját és felhúzta a vállát, hogy valamelyest védeni próbálja magát a hideg elől. A haja máris csupa hó volt, és még egyre hullottak az arcába a hópihék. Alig hihető, hogy néhány órával ezelőtt szinte felhőtlenül tiszta volt az égbolt! De aztán teljesen megváltozott körülötte a világ – a faágakat vastag fehér réteg borította, és a szél dombokká hordta össze a havat. Kyle motorkerékpárja elakadt az úton, sürgősen segítségre szorult. Már harmadszor kopogott a farmház ajtaján. Kell valakinek lennie odabenn. hiszen az imént fényt látott kiszűrődni az ablakfüggönyök résein! Hallgatódzott. Semmi nesz, csak a szél zúgatta a fákat. Leszállt az este, és a férfi fázni kezdett. Öt kilométer Jeffersonig, a legközelebbi városig, s az ebben az időben nem lesz kellemes séta. Fölöttébb kétséges, hogy egyáltalán eljut odáig. Hát, nem így képzelte a szabadságát, annyi bizonyos! Pamela, a testvére és a családja várták az ünnepekre: már csak néhány nap, és itt a karácsony. Kyle mindig nagyon örült, ha karácsony reggelén elgyönyörködhetett unokahúgocskája és unokaöccse izgatott várakozástól és reménykedéstől ragyogó arcocskájában. Rálehelt gémberedett kezére, hogy kissé felmelegítse, és fázósan topogott. Ekkor lassan kinyílt az öreg farmház ajtaja. A résen fény szökött ki, és egy női hang megkérdezte: – Segíthetek valamiben? Kyle a fénypászmába lépett, hogy a nő láthassa, az azonban továbbra is meghúzódott az ajtószárny árnyékában. Kyle dermedt ujjával a hótorlaszba süppedt, s a már alig látható Harleyra mutatott. – Elakadt a motorom a hófúvásban. 2 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A nő hallgatott, és nem is mutatkozott. – Megengedi, hogy használjam a telefonját, és felhívjam a mentőszolgálatot? – kérdezte a férfi udvariasan. Néhány másodpercig csend volt, aztán a nő kitárta az ajtót. Kyle nem várt további felszólításra, letisztította csizmájáról a havat a lábtörlőn, és nedves bőrkesztyűjét a kezében tartva belépett a házba. A nő becsukta az ajtót mögötte. Kyle-t kellemes meleg ölelte körül, s jóleső meghittség érzése töltötte el. Eddig még úgyszólván egyetlen pillantást sem vethetett a nőre. A csendet hirtelen hangos zaj törte meg. A nő elsápadt, és kiszaladt a helyiségből. – Bocsásson meg! – vetette oda. Kyle csak állt, nem tudta, mitévő legyen. Ajánlja fel a segítségét? – Hogy a fene... – hallatszott a fojtott felkiáltás. Kyle nem töprengett sokáig, a hang irányába sietett. Ahogy átvágott a nappalin, ismét felhangzott a furcsa csörömpölés. A konyhába érve egy halom konzervdoboz között, a padlón kuporogva találta vendéglátóját. Mellette nagy, fehér kutya állt, és mancsát diadalittas ábrázattal egy színes táskán nyugtatta. Valamelyest hasonlított egy skót juhászkutyára. – Minden rendben? – kérdezte Kyle a fiatal nőtől. Amaz rémülten megfordult. Szőke haja az arcába hullott, de nem takarta el teljesen nagy, sötét szemét, melynek mélyén szomorúság bujkált. A kutya fenyegetően felmordult. – Ejnye, Hópehely! – figyelmeztette a gazdája. A nagy kutya méltóságteljesen odasétált a férfihoz, aki menten mozdulatlanná merevedett. – Ugat, de nem harap, és a világon senkit sem bántana – magyarázta a fiatal nő, miközben felegyenesedett. – Helló! – mondta Kyle, és nyugodtan odatartotta a kezét a kutyának, remélve, hogy a nő igazat mondott. Hópehely kötelességszerűen morrantott egyet-kettőt, aztan megszimatolta a férfi kezét. – Viselkedj rendesen, Hópehely! 3 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Az állat felnézett gazdájára, majd leült, és odanyújtotta a mancsát Kyle-nak, aki barátságosan megrázta. – Ő az én védelmezőm – jelentette ki a fiatal nő, és szeretetteljesen megvakargatta a kutya füle tövét. – De látja, egészen idáig bejöhetett anélkül, hogy jelzett volna. Azt hiszi, hogy maga a legjobb baratja. Hópehely elégedetten elnyújtózott úrnője mellett, és mancsára fektette a fejét. – Bizonyára érzi, hogy nincs veszélyben a gazdája – vélekedett Kyle. Semmi válasz. – És igaza is van – fűzte hozzá a férfi. A fiatal nő beletörölte a kezét krémszínű macskanadrágjába. Kyle csak most vette észre, milyen vonzó teremtés a megmentője. Szőke haja érdekes ellentétet képezett sötétbarna szemével. Kicsi és törékeny alkatú volt, ugyanakkor elragadóan nőies. Kyle önkéntelenül feltette magának a kérdést: mennyi ideje is annak, hogy úgyszólván ügyet sem vetett a szebbik nemre? – Kyle Murdock – mutatkozott be, és kezet nyújtott. A lány arcán csodálkozás villant át, ám aztán megfogta a férfi jéghideg jobbját. Kezének melege jóleső hullámként áradt szét a férfi testében, és feledtette vele a havat meg goromba szelet. Talán most valóban védelmet talált a zord időjárás elől... A lány apró keze szinte eltűnt a markában, és a férfi ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy tovább is fogva tartsa, mint ahogyan azt az udvariassági szabályok megkívánnák. Talán a nagy, kifejező szempár a legmegragadóbb rajta, s az érzéki gondolatokat ébresztő mély, bársonyos tekintet... S mintha csak megérezte volna, mi jár a férfi fejében, a nő észrevehetően még tartózkodóbbá vált. Kyle rendreutasította magát. Nem szabad megfeledkeznie ittléte céljáról! Feltétlenül keresnie kell egy szállodát, és útnak indulni, mielőtt tovább romlik az idő. – Megengedi, hogy használjam a telefonját? A lány egy tölgyfa asztalkára mutatott. – Tessék!
4 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A férfi cseppet sem sietősen levette motorosszemüvegét, miközben észrevétlenül alaposan szemügyre vette a fiatal nőt. Nem volt feltűnő szépség, ám a lényéből sugárzó könnyedség és nyugalom rendkívül vonzóvá tette. Feltehetőleg sosem került volna képes magazinok címlapjára, mégis különleges varázsa volt. Rendkívüli egyéniség, állapította meg Kyle meglepetten, mert eddig egészen másfajta nők tetszettek neki, sőt egyet majdnem feleségül is vett. Elhessegette a feltoluló gondolatokat. A telefonhoz ment, letette az asztalra a kesztyűjét, és kikereste a telefonkönyvből egy járműmentő szolgálat számát. Tárcsázott, a vonal azonban egy-két csörgés után megszakadt. – Nincs kapcsolat! A lány önkéntelen sóhajjal keresztbe fonta karját a mellén. Testén megfeszült a rózsaszín pulóver, és kirajzolta gömbölyded formáit. Kyle nagyot nyelt. Vajon miért van rá ilyen hatással ez a nő?! Határozott mozdulattal elfordult, és helyére tette a kagylót. A konyhaablakon át kilátott a kavargó hóesésbe. Nem találta túl kecsegtetőnek a gondolatot, hogy ismét ki kell mennie a hidegbe... Visszafordult, és ránézett a lányra. – Talán a férje segíthetne megjavítani a motoromat... Egy hosszú pillanatig csend volt. – Nincs férjem. Ez nem lehet igaz! Egyedül él, és ajtót nyit idegeneknek! Ez egyszerűen hihetetlen! De saját magát sem értette. Mi a csudát érdekli őt, hogyan viselkedik egy idegen nő?! – De van pisztolyom. Kyle meglepetten nézett rá. – Sőt engedélyem is van, hogy használhassam. – Értem. – A férfi mosolygott a nőre, s az kicsit habozva viszonozta, ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a mosoly az ajkáról. Kyle érdeklődéssel figyelte az arcát. Világosan leolvashatta róla a benne lejátszódó érzelmeket. Látszott, hogy töpreng valamin. Éber tekintettel nézett a férfira.
5 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Bizonyára nagyon átfázott – mondta aztán halkan. Hangja tartózkodóan csengett. – Félig már megfagytam – vallotta be Kyle. – Estére feltétlenül el akartam jutni Coniferbe. – Még eljuthat. Majd én elviszem kocsival. Az autóm kinn áll a garázsban – ajánlotta fel a lány kicsit túlzottan is készségesen. Mint aki örül, hogy megoldást talált... Közben már nyúlt is a kabátjáért, de Kyle közbevágott: – Odakint hófúvás van. Gondolom, a garázs a ház mellett áll, nem? -fűzte hozzá. A lány bólintott. – Láttam, amikor idejöttem – magyarázta a férfi. A fiatal nőnek lehanyatlott a keze. Kyle felvette a kesztyűjét az asztalról, és kicsit kényszeredetten elvigyorodott. – Mindenesetre köszönöm a segítő szándékot! – Felráncigálta a hideg, nedves kesztyűket, és az ajtóhoz ment. – Várjon! – mondta a lány olyan halkan, hogy Kyle nem volt biztos benne, valóban jól hallotta-e. De azért megállt, és várakozóan nézett a nőre. Amaz elbizonytalanodott. A józan ész és az érző szív heves harcot vívott benne. Valóban megengedje, hogy ez a fekete bőrruhás idegen a házában töltse az éjszakát? De hát nem küldheti ki megint a hóförgetegbe! Hiszen látta, milyen dermedt volt az arca meg a keze, amikor idejött! Szörnyű hideg van odakinn, nem zavarhatja el! - Igen? A férfi kellemes csengésű, mély hangja balzsamként hatott a lány magányos lelkére. Az elmúlt napokban annyira belemerült a munkájába, hogy észre sem vette, milyen erősen havazik. A szomszédok közül sem kukkantott be senki, telefonon sem keresték, még az édesanyja sem, aki hetente rendszeresen felhívta. Murdock beszédmodora művelt és magabiztos emberről tanúskodott, és különös ellentétben állt a megjelenésével. Eddig még sosem tapasztalta, hogy ilyen nagy hatással lett volna rá egy férfihang. Tulajdonképpen nem volna szabad megbíznia benne. Túlságosan intelligens... 6 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Mr. Murdock... – Kyle – helyesbített a férfi mosolyogva. – Nos, Kyle – ismételte a lány kissé zavartan –, alighanem ittrekedt, a motorja beadta a kulcsot. – Majd begyalogolok a városba. – A város öt kilométerre van! – Tudom. Noha Kyle megpróbálta eltitkolni, a lány észrevette, hogy borzad a gyalogtúra gondolatától. Egy magányos hópihe olvadozott a férfi sűrű, sötét haján. Hosszú szárú bőrkesztyűje nedves és merev volt, s az egész ember úgy festett, mint aki máris félig megfagyott. Sosem bocsátaná meg magának, ha Murdockot valami baj érné útközben. Persze az is kockázattal jár, ha befogadja. De végül is van pisztolya, bár elképzelhetetlennek tartotta, hogy használni merné... No de ezt Mr. Murdocknak nem kell tudnia... Nagyot nyelt, úgy érezte, kiszáradt a szája. – Kérem, maradjon! Kyle várta, hogy a lány végre megmondja a nevét, ám az még mindig adós maradt a bemutatkozással, mintha a névtelenség valamiféle védelmet jelentene számára. – Mr. Murdock... Kyle – helyesbített a lány –, olyan erővel tombol a vihar, hogy kétméternyit sem lehet előre látni, és egyáltalán nem biztos, hogy elérné a várost. – Halkabban folytatta: – Jeffersonnak nincs szállodája, és a legközelebbi, ami a Kenoshahágónál van, valószínűleg nem üzemel ilyenkor. – Mély lélegzetet vett, és feszülten várta a választ. Noha szerette volna, ha a férfi marad, úgy tett, mintha teljesen közömbös volna számára a válasz. Aztán kissé vonakodva hozzáfűzte: – Felakaszthatja a zubbonyát arra a fogasra. A férfi hosszú, fürkésző pillantást vetett rá, a feszültség másodpercről másodpercre fokozódott közöttük. Végül beleegyezően bólintott. Elfogadta az ajánlatot. Helyes volt-e, vagy sem, egyelőre nem tudta. Kyle felpattintotta zubbonyán a gombokat, majd villámzár surrogása hallatszott, és csakhamar lehámozta magáról 7 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
átnedvesedett bőrruházatát. Alatta szűk farmert és testhez simuló vörös flanelinget viselt. Kyle Murdock magas, erőteljes testalkatú, kidolgozott izomzatú fiatalember volt. Az ilyenekre mondják, hogy igen férfias jelenség, gondolta a lány. És ő most itt van egy fedél alatt összezárva vele, amíg véget nem ér a vihar. Megköszörülte a torkát. – Hozok törülközőt – mondta, és a konyhaszekrényhez sietett. Volt a férfi lényében valami különös, ami érthetetlen módon felkavarta és teljesen kibillentette lelki egyensúlyából. Mindazonáltal igyekezett közönyös arcot vágni, és határozott léptekkel visszament hozzá. – Köszönöm – mondta Murdock, átvette tőle a törülközőt, és. dörzsölgetni kezdte vele a haját. Mozdulatai olyan ismerősnek és meghittnek tűntek a lánynak, mintha nem is az imént találkoztak volna először az életben. Lopva elnézte, amint ott állt homlokába hulló, összekuszált hajával, amint visszasimítja a csapzott fürtöket, aztán lehajol, hogy levesse motoroscsizmáját. Gyorsan kapta a felmosóruhát, és hozzáfogott törölgetni a víztócsákat a padlóról. Mégsem bámulhatja állandóan azt a szűk fekete farmert! – Begyújthatnánk a kandallóba – javasolta kicsit bizonytalan hangon, majd hozzáfűzte: – A tűznél hamarosan felmelegedne. Murdock némán követte a nappaliba. A lánynak hirtelen eszébe villant, hogy az apján kívül más férfi még nem lépett be ebbe a házba. Ahogy alkalmas méretű fahasábokat keresgélt, szálka fúródott az ujjába. Önkéntelenül felkiáltott. Kyle óvatosan elvette tőle a hasábot, aztán gyengéden megfogta a kezét. Az érintéstől a lánynak egy pillanatra elállt a lélegzete. Hideg volt a férfi keze, és mégis mintha forróság áramlott volna át belőle a testébe. Kyle felemelte a lány kezét, hogy jobban láthassa a szálkát. Az első eltávolítási kísérlet nem sikerült.
8 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Hadd próbáljam meg még egyszer! – kérte Kyle. – Fáj? – kérdezte aztán őszinte együttérzéssel, miközben egyenesen a lány szemébe nézett. – Nem – suttogta amaz. – Egy másodperc, és máris kinn lesz! – biztatta a férfi, és a lány megdöbbenve tapasztalta, milyen nagy hatással van rá az idegen. Sőt már örült, hogy nem küldte el... – Megvan! – jelentette diadalmasan Kyle. – Köszönöm! – Ez a legkevesebb, amit megtehetek azért a nőért, aki megmentett a fagyhaláltól! – mondta a férfi mosolyogva. Kyle Murdock valóban roppant vonzó férfi, gondolta a lány, s már nyoma sem volt benne a szorongásnak. Ami pedig a szálkát illeti, kicsit tovább is foghatta volna a kezét... – Majd én begyújtok! – ajánlkozott Kyle. – Én pedig főzök kávét, jó? – viszonozta a lány, és már indult is a konyha felé. – Az pompás lesz! – örvendezett Kyle. – Kisasszony... A lány visszafordult. A férfi mély, meleg hangja végigborzongatta a testét. – Szeretném megköszönni... A lány bemenekült a konyhába, nekitámaszkodott az asztalnak, és megpróbált nyugodtan lélegzeni. Az előbbi érintés még mindig ott zsongott az érzékeiben. Fogta a kávéskannát, kiöntötte belőle a reggeli maradékot, és kiöblítette. Gondolatai azonban egyfolytában a jövevény körül forogtak. Egészen más, mint Jack, a volt férje. És más, mint a férfiak mind, akikkel olykor találkozott. Kyle Murdockon látszott, hogy szereti a természetet, szeret dacolni széllel-viharral, és férfi a talpán. Méghozzá nagyon vonzó... El kell ismernie, hogy az, noha ő egyáltalán nem ilyen férfiról álmodozott. Megpróbálta elfoglalni magát, és a tűzhelyhez ment, hogy megnézze, mi van az étellel. Hát az bizony odakozmált egy kicsit. Máskor is előfordult már ilyesmi. Ha nagyon belemerült a munkájába, egészen megfeledkezett a főzésről. 9 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Megkordult a gyomra. Reggel evett utoljára, s akkor is csak egy tálka kukoricapelyhet. Hirtelen egy gondolat villant át az agyán: vacsoránál a férfi szemben fog ülni vele a keskeny asztalnál. A helyzet percről percre bonyolultabb lett. A tűz már barátságosan lobogott, és Kyle Murdock láthatóan otthon érezte magát... Megfőtt a kávé, és megszólalt a kenyérsütő gép csengője – tehát megsült a kenyér is. Hópehely elővette a konyhaszekrényből az eleséges dobozát, és várakozóan rátette a mancsát. A lánynak erről eszébe jutott, hogy feltétlenül zárat kell szereltetnie a szekrényajtóra. – Segíthetek valamit? A mély férfihang olyan váratlanul csendült fel a lány mögött, hogy idegesen összerezzent, ami nem kerülte el Kyle figyelmét. Nem nézett a férfira, adott enni a kutyának, majd a kiürült dobozt a többihez tette. – Köszönöm, boldogulok. – Nem akartam megijeszteni – mentegetőzött a férfi. – Nem ijesztett meg – füllentett bátran a lány. Kyle leguggolt mellé, rendesen egymásra rakosgatta a konzervdobozokat, majd felállt, és odanyújtotta a kezét a lánynak, aki csak nézett rá, nem mozdult. – Fél tőlem, ugye? – Nem – válaszolta a háziasszony cseppet sem meggyőzően. Megpróbálta elhitetni magával, hogy egyáltalán nem fél, ám el kellett ismernie, hogy Kyle Murdock rég elfeledettnek hitt érzéseket, vágyakat lobbantott fel benne. Az izmos férfikéz felemelte, magához húzta, míg csak egészen közel nem kerültek egymáshoz. A lány pulzusa vadul lüktetett, és újra meg újra borzongás futott végig a bőrén. Oly hosszú idő után megint kívánatosnak érezte magát. – Bizonyítsa be, hogy nem fél! Miért érzem most egyszerre olyan aprónak és törékenynek magam? Miközben nyugtalanító gondolatok rajzottak a fejében, a lány észrevette, hogy Murdock nem visel jegygyűrűt.
10 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Bizonyítsa be! – ismételte a férfi nyomatékosan. – Bizonyítsa be, hogy nem fél tőlem! A lány nagyot nyelt. – Hogyan? – Adjon nekem valamit! A lány szíve olyan eszeveszetten kezdett kalimpálni, hogy majd kiugrott a melléből. Vajon mit akar ezzel mondani? – Árulja el a nevét! – mondta a férfi gyengéden.
11 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
2. FEJEZET Kyle hevesen dobogó szívvel, feszülten várta a választ, akárha a sorsa függne tőle. A lány arcán bizonytalanság tükröződött, látszott, hogy kapkodva veszi a levegőt. Egy pillanatra le is hunyta a szemét. Aztán lassan feltekintett, és egyenesen a férfira nézett. Kyle úgy érezte, hogy tekintete a lelke mélyéig hatol. – Meghan a nevem, Meghan Carroll. – Meghan... – ismételte a férfi halkan, szinte gyengéden. Illik hozzá ez a név, gondolta, lágy, meleg és kicsit titokzatos hangzású. Meghan... Szeretem ezt a nevet. – Szép név. A lány hallhatóan felsóhajtott; mint akinek fontos, mit mond a férfi, mintha ő is különös jelentőseget tulajdonítana a válasznak. Kyle most már biztos volt benne, hogy nem fél tőle. – Gondolom, éhes lehet.. – szólalt meg Meghan habozva. – Majd éhen halok – felelte őszintén a férfi. – Akkor hát velem kell ennie. – Vegyem ezt meghívásnak? – mosolyodott el kicsit csúfondárosan Kyle. – Bocsásson meg, nem akartam udvariatlan lenni! Nem szoktam így viselkedni. – Gyakran fordulnak meg idegen férfiak a konyhájában? – kérdezte Kyle. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy érezhette a lányból áradó könnyű, finom illatot. S ami már rég nem fordult elő vele, elemi erővel feltámadó vonzalom töltötte el Meghan Carroll iránt. Hirtelen éhség fogta el, de nem meleg ételre vágyott... – Az apámat leszámítva maga az első férfi, akit beengedtem a konyhámba – vallotta be a lány. Kyle meglepődött, de tetszett neki, amit hallott. – Mindjárt tálalom a vacsorát. Megterítene addig? – Szóval maga modern háziasszony! 12 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Vacsora után pedig elmosogathat – folytatta a lány, ügyet sem vetve a megjegyzésre. – Ejha, csak nem házi kenyér illatát érzem? – Kyle beleszimatolt a levegőbe. Meghan egy készülékre mutatott. – Nemrég leptem meg magam ezzel a kenyérsütő géppel. – És ha szépen megterítek és elmosogatok, én is részesülök a frissen sült házi kenyér mennyei élvezetében? – Igen, ugyanis fölöttébb utálok mosogatni. A tágas konyha Aggie nagymama hajdani birodalmát idézte Kyle emlékezetébe. Gyerekkorában gyakran időzött a nagyanyjánál, és még nagyon jól emlékezett a friss fűszernövények illatára meg arra, hogy mindig segédkezhetett a süteménysütésben. Sőt Aggie nagyi még azt is megengedte neki, hogy ő törje föl a tojásokat! Elmosolyodott, amikor ezekre az emlékekre gondolt. Olyan otthonosan érezte magát ebben a konyhában. Az ő aprócska főzőfülkéje egészen más. Célszerű, akár egy laboratórium, felszerelve mindenféle modem csodával – csak úgyszólván soha nem használja... Meghan idegesen megnedvesítette ajkát a nyelve hegyével. Kyle lopva figyelte, s mindinkább elhatalmasodott benne valami furcsa vágy a magányosan élő kis teremtés iránt. Okosabb lesz mihamarább kiverni a fejemből ezeket a semmire sem vezető gondolatokat, határozta el bosszúsan, hiszen csak átutazóban vagyok itt, s a jövővel kapcsolatos terveim egészen más irányba vezetnek. Az új évben átveszem a családi cég vezetését Chicagóban. Különben is megígértem Meghannek, hogy nem kell tartania tőlem, biztonságban lesz mellettem. Márpedig ha valaki szavatartó embernek ismeri magát... Mély sóhajjal a lábas után nyúlt, hogy vegyen magának az ételből. – Vigyázzon, azt hiszem, kicsit odaégett az alja! – figyelmeztette a lány. -Úgy belemerültem a munkába, hogy mindenről megfeledkeztem. Kyle ismét rápillantott. Légies, törékeny teremtés, bizonyára gyakran megfeledkezik az evésről. Kellene neki valaki, aki törődik
13 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
vele. No persze nem magamra gondolok, de bárki lesz is az, irigylésre méltó fickó... Egy ideig mindketten a gondolataikba merülve hallgattak. A férfi lassan enni kezdett, majd megjegyezte: – A nagyanyám is mindig így készítette a ragut. Meghan arca elborult. – Én nem ismertem a nagyanyámat. Még a születésem előtt meghalt. – Nagyon sajnálom – mondta Kyle együtt érzően. Őt meg a húgát, Pamelát Aggie nagymama nevelte, mert az édesanyjuk nagyon korán meghalt. Mindent megtett, hogy kitöltse az anya elvesztésével keletkezett űrt a gyermekek életében, s ez sikerült is neki: szeretetet és reményt adott unokáinak. Meghan letört egy darab kenyeret, és Hópehelynek adta. Kyle elnézte őket, és hirtelen rádöbbent, milyen magányosan él. Senki sern törődik vele, mikor megy haza, van-e ennivalója, átfázott-e az úton. Senki sem vár rá. Körüljáratta tekintetét a helyiségben. – Csodaszép régi épület ez! – mondta elismerően. Szakértő lévén egyből megállapította, milyen jó munkát végzett a hajdani építőmester, de az sem kerülte el a figyelmét, hogy némi tatarozás már ugyancsak ráférne a házra. – Mióta él itt? – érdeklődött. – Három éve. Első pillantásra beleszerettem ebbe a házba. – Három éve él itt egyedül? – kérdezte Kyle csodálkozva. – Itt van Hópehely, és... – És van egy pisztolya – vágta rá a férfi, mire Meghan vidáman felkacagott. Kyle örült, hogy megnevettette. – Nem nyomasztja a magány? – kérdezősködött tovább. – Szeretek itt élni, és számomra nem terhes az egyedüllét – tért ki az egyenes válasz elől a lány. Ugyan miért érdekel ez engem egyáltalán? – tette fel magának a kérdést Kyle. Néhány nap múlva ismét hazafelé hajtok, és a szőke Meghan legfeljebb szép emlék marad: egy kedves lány, aki befogadott a házába egy hóförgeteges estén. A lelke mélyén azonban tudta, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Meghan Carroll nem az a nő, akit egyhamar elfelejthetne. 14 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Mindketten befejezték a vacsorát, és Kyle beváltotta ígéretét: hozzáfogott a mosogatáshoz. Minthogy fogalma sem volt róla, mennyi mosogatószert kell tenni a vízbe, valóságos habfürdőt csinált. A szeme sarkából látta, hogy Meghan figyeli és mulat rajta, de nem tett rá megjegyzést, és ennek szerfölött örült. – A maradék kávét talán igyuk meg a nappaliban – javasolta a lány, és Kyle nem kérette magát, nehogy még valami házimunka eszébe jusson a lánynak... Hópehely leheveredett a kandalló előtti szőnyegre, Meghan pedig kedvenc karosszékébe telepedett a barátságosan pattogó tűz mellé. Kyle még egy fahasábot dobott a tűzre, majd gondosan helyére tette a vasrácsot. Állva maradt a kandalló mellett, és elgondolkozva nézett ki a jégvirágos ablakon. A szél még mindig vadul tombolt, sűrű pászmákban sodorta a havat, innen bentről is komor, szinte félelmetes látványt nyújtott. Kyle hirtelen rájött, mi hiányzik a máskülönben barátságos otthonból. Már csak négy nap karácsonyig, ám a házban semmi sem jelzi az ünnep közeledtét. Sehol egy fenyőág vagy karácsonyi dísz, sehol egyetlen képeslap vagy gondosan becsomagolt dobozka, mint annak idején Aggie nagymamánál. S bár Aggie nagyi már rég eltávozott közülük, a karácsony még mindig nagyon sokat jelentett Kyle-nak. Családi ünnep volt, amelyet mindig együtt töltött a húgával, Pamelával és annak családjával. – Meghan... – kezdte kissé habozva, aztán elhallgatott. A lány kérdő pillantást vetett rá a kávéscsészéje pereme fölött. – Nincs fenyőág a házban. A fahasábok aprókat reccsentek a tűzben Hópehely mancsára fektette a fejét, és álmosan hunyorgott. A lány nem válaszolt azonnal. Amikor megszólalt, halkan, kissé fátyolosan csengett a hangja: – Egyedül élek itt, nekem a karácsony éppen olyan, mint az esztendő többi napja. – De hiszen a karácsony a család ünnepe, az ajándékozásé és az együttlété! – vetette ellen Kyle.
15 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Számomra a karácsonynak nincs többé jelentősége – jelentette ki határozottan Meghan. Kyle-nak úgy tűnt, mintha valami fájdalmas mellékzönge érződött volna ki a hangjából. Pedig ebben a mesebeli házban egy boldog családnak kellene élnie, vidám gyerekzsivajtól kellene visszhangzania az ódon falaknak, szép karácsonyok emlékét melengetni benne – de hát Meghan Carroll úgy ünnepeli a karácsonyt, ahogy akarja. Neki végül is semmi köze hozzá! A szél egyre bőszebben üvöltött, zörgette az ablaktáblákat, s egyszerre csak hunyorogni kezdtek a villanylámpák. A tűz magasra lobbant, aztán kialudt. – Hol tartja a petróleumlámpát meg a gyertyát? – kérdezte a férfi. Alighanem hamarosan megszűnik az áramszolgáltatás – A konyhában – felelte a lány, de nem mozdult. Alighanem félt egyedül kimenni. Amikor az égők megint pislákolni kezdtek, Kyle kezébe vette az irányítást. – Hol van a vágott fa? – Ott hátul, nyissa ki azt az ajtót! Kyle máris a tettek mezejére lépett. Ölnyi fát hozott be a kandalló mellé, Meghan pedig a nappali asztalára rakta a gyertyákat meg a petróleumlámpákat. Épphogy elkészültek, amikor végérvényesen kialudt a villany. Kyle úgy érezte, hogy a sötétben még fokozottabban hat rá a lány közelsége. Tisztán hallotta könnyű lélegzetét, és szinte minden érzékével észlelte a bőréből áradó finom illatot. Ez a különös pillanat azonban szertefoszlott, amikor meggyújtotta az egyik petróleumlámpát. – Úgy fest a dolog, hogy valóban itt ragadt – törte meg a csendet Meghan. Kyle bólintott, és tekintete megpihent a lány szép, selymes fénnyel csillogó szőke haján. Megpróbálta kivonni magát a bűvös hatás alól, de nem tudott ellenállni egyszerűen meg kellett érintenie. Ujjai hegyével leheletkönnyen végigsimított a lány arcán. Meghan teste önkéntelenül megfeszült az érintéstől, de nem húzódott el a férfitól. Tekintetük hosszan összekapcsolódott. A lány
16 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
nagy, sötét szeme mély magányosságról árulkodott, és eszébe juttatta Kyle-nak a magáét. Hópehely hirtelen ugatni kezdett, s éles hangja megzavarta a bensőséges pillanatot Meghan meggyújtotta a másik lámpát is, majd amikor a kanóc füstölni kezdett, lejjebb csavarta. Kyle látta, hogy enyhén remeg a keze. – Most felmegyek, és elkészítem a szobáját – mondta aztán a lány. – Ez a heverő is megfelel nekem – szabadkozott a férfi. – Kérem, miattam ne okozzon magának kényelmetlenséget! – Nem jelent fáradságot, pár perc, és máris rendben lesz – hárította el Meghan, de azért örült, hogy a férfi odalenn akart aludni. Talán mégis jobb, ha minél messzebb lesz tőle... – De én igazán szívesen elalszom a heverőn! – erősködött Kyle. – Jó, akkor hozok ágyhuzatot meg takarókat. – Ezzel a lány Hópehellyel a nyomában máris felsietett az emeletre. Kyle csendcsen ült, és elgondolkozva kortyolgatta a kávéját. Még ha abbamaradna is a havazás, elállna a szél, és a testvére családjával tölthetné az ünnepeket január másodikától megint egyedül lenne a lakásában. A Meghannel töltött este döbbentette rá, hogy voltaképpen milyen egyedül is van. Bár a lány nem a hagyományos módon ünnepeli a karácsonyt, úgy, ahogyan azt ő szereti, az ünnep lényegét mégis átérezte. Befogadott egy szorult helyzetben levő idegent, leültette a tűzhelye mellé, ételt és ágyat adott neki. Kyle elhatározta, hogy valami módon mindenképpen kifejezi háláját a nagylelkű vendégszeretetért. Majdcsak eszébe jut valami! Amikor Meghan visszatért az ágyneművel, el akarta tőle venni, hogy felhúzza, a lány azonban nem engedte. – Hagyja csak, majd én megcsinálom! Egy pillanatra összeért a kezük, s a lány testén borzongás futott végig. Zavartan sütötte le a szemét, és sietve kiterítette a friss, jó illatú lepedőket a heverőn. Amikor lehajolt, hogy kisimítsa a lepedőt, felcsúszott hosszú pulóverje, és Kyle megpillantotta a feszes macskanadrág alatt kirajzolódó formás csípőjét és combját.
17 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Miután elkészült az ágyazással, Meghan felvette az egyik petróleumlámpát az asztalról. A melegsárga fény puhán folyta körül az alakját. Kyle ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy a karjába vegye, és gyengéden megcirógassa. – Óhajt még valamit? – kérdezte a lány, és a férfi látta, hogy azonmód el is futotta az arcát a pír: rájött, milyen bizalmasan hangzott a kérdése. Úgy tett, mint aki semmit sem vett észre, és tagadóan megrázta a fejét. – Akkor jó éjszakát kívánok! – És Meghan máris a lépcső felé indult. Kyle már évek óta nem érezte olyan magányosnak magát, mint abban a pillanatban, amikor a lány eltűnt a szeme elől. Meghan nyugtalanul forgolódott az ágyában, s azon töprengett, mit csinálhat most Kyle. Levetkőzött vajon? Ő iszonyatosan fázott. Feje búbjáig húzta a takarót, egészen kicsire gömbölyödött össze, akár egy fázós macska, és megpróbált elaludni. Gondolatai azonban állandóan a férfi körül keringtek. Elképzelte, milyen lehet ruha nélkül – széles válla, keskeny csípője és izmos, jó formájú combja... Eszébe jutott, milyen készségesen segített neki, amikor megszakadt az áramszolgáltatás. Gondoskodott róla, hogy elegendő tűzifa legyen odabenn, sőt még a konyhában is segített. Pedig látszott rajta, hogy nem szokott mosogatni! Bizonyára mosogatógépe van, ábrándozott Meghan. Milyen jó is volt, hogy nem kellett mindent egyedül csinálnia! A lány sehogy sem találta a helyét. Egyre csak azt kérdezgette magától, mi lehet az oka, hogy ilyen nagy hatással van rá egy idegen férfi. Futó érintése, leheletkönnyű csókja sosem tapasztalt különös érzést, kínzó vágyat ébresztett benne. Ó, milyen szívesen a vállára hajtaná a fejét, és hozzásimulna! Sok éve már annak, hogy egy férfi közelsége megdobogtatta a szívét, felébresztette az érzékeit. Annyi bizonyos, hogy Kyle Murdock nem olyan, mint a többi férfi. Nem elégedett meg az ő kitérő válaszaival, hanem valóban érdeklődött iránta. Rövid időre mégis elaludhatott, mert arra riadt fel, hogy Hópehely nyüszítve felugrott az ágyára. A szél még vadabbul 18 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
tombolt odakinn, és a hőmérséklet észrevehetően csökkent. A szobában dermesztő hideg uralkodott. Meghan igyekezett még kisebbre összehúzni magát, de hiába, kegyetlenül fázott. Belebújt vastag köntösébe, prémmel bélelt házicipőjébe, fogta az elemlámpát, és nesztelenül lesurrant a lépcsőn. Készít magának egy csésze teát, az majd felmelegíti, aztán bizonyára el tud aludni. A zseblámpa fénye az alvó Kyle-ra hullott. Meztelen felsőtesttel feküdt, és pontosan olyan vonzó volt, mint amilyennek a lány elképzelte. Hallatlanul vonzó, és ugyanakkor különös módon nyugtalanító... Meghan nagyot nyelt. Szégyellte magát, mert úgy érezte, illetlen dolgot művel. Nem ildomos meglesni valakit álmában! Határozott mozdulattal a padlóra irányította a lámpa fényét, és kióvakodott a konyhába, Hópehellyel a nyomában. Meggyújtotta a petróleumlámpát, s a konyhát elárasztó barátságos fény szinte elfeledtette a kinti félelmetes világot. Szerencsére gyufával is be tudta gyújtani az ősrégi gáztűzhely lángját, nem függött az áramszolgáltatástól. Feltette a teavizet, s míg arra várt, hogy felforrjon, pillantása legelső szobrocskájára esett. Kis angyalfigura volt, melyet nagyanyja után Lexie-nek nevezett el. Bensőséges kapcsolat fűzte az angyalkához, a világ minden kincséért sem vált volna meg tőle. – Mondd, Lexie, mitévő legyek? – kérdezte mély sóhajjal. Az angyal hallgatott és mosolygott. Bölcs és gyengéd, kicsit talányos mosolya különös módon mindig megvigasztalta Meghant. A teáskanna sípolni kezdett, és Meghan elzárta alatta a gázt. Fogta kedvenc csészéjét, beletett egy teafiltert, aztán a cukortartóval együtt odavitte az asztalhoz, és kényelmesen letelepedett. Hópehely várakozásteljesen nézett rá, aztán leült a tálkája elé. – Két személyre is elég a tea? A lánynak kiesett a kanál a kezéből. Felkapta a fejét, s az ajtóban megpillantotta vendégét, amint az ajtófélfának támaszkodva állt, nyakánál kigombolt inget és szűk farmert viselt. Barátságosan rámosolygott, és megismételte a kérdést.
19 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Meghannek nem jött ki hang a torkán. Minden porcikájában érezte a férfiból feléje áradó kísértést, és felsejlett benne, hogy aligha tehet ellene bármit is. De akar-e egyáltalán?
20 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
3. FEJEZET Kyle lassan besétált a konyhába. Meghan mintegy támaszt keresve a szék támlájának vetette a hátát, felemelte a csészéjét, és ivott egy kortyot. Alaposan megégette a nyelvét, és önkéntelenül felszisszent Kyle jelenléte annyira megzavarta, hogy nem tudott higgadtan gondolkodni. A férfi leült vele szemben. S bár Meghanre erősen hatott a közelsége, művészszeme szinte önműködően felfogta, észlelte Kyle testének minden izmát. Az ing nyílásából kibukkanó sötét szőrzet vágyat ébresztett benne, hogy megérintse, megsimogassa. Csak egyetlenegyszer... Egészen eddig nem tudta, hogy benne is lappanganak efféle vágyak és kívánságok. így még sosem szembesült saját magával. Kyle felvette a teáskannát meg egy csészét a tálcáról. Aztán hirtelen megállt a keze a levegőben, és körülpillantott. – Maga is hallotta? Mintha valami nagy madár számycsapását hallottam volna... A lány megrázta a fejét. – Úgy látszik, szellemek járnak itt – mosolyodott el a férfi, aztán letette a csészét az asztalra. – Mondja, hogy csinálja? – Mit? – kérdezte a lány erőtlen hangon. – Hát a teát – magyarázta Kyle. – Én ugyanis még sosem készítettem -vallotta be. A lány szíve hevesebben kezdett verni. – Mi jön előbb a csészébe, a víz vagy a tea? Sosem hittem volna, hogy egy úgynevezett udvariassági társalgás ennyire megerőltető tud lenni, gondolta Meghan. – Először a teafilter, aztán a forró víz. – Helyes – felelte Kyle, majd miután leforrázta a teát, kivette a tasakot, és ki akarta nyomni. – Jaj, azt nem szabad! – szólt rá a lány, és a kezére tette a kezét.
21 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kyle visszaejtette a csészébe a filtert. A lány úgy érezte, mintha a férfi testének melege átáramlana az övébe. Tudta, hogy el kellene húznia a kezét, de nem volt ereje hozzá. Hagyta, hogy a férfi ujjai lassan ráfonódjanak a csuklójára. Vadul dobogó szívvel küzdött magával, hogy elhessegesse az elzsongító, kísértő érzéseket. Nem, nincs szüksége senkire, legkevésbé Kyle Murdockra! Még mindig egymás szemébe néztek, noha Meghan nagyon jól tudta, hogy most már ideje volna véget vetni ennek helyzetnek. Határozott mozdulattal, talán egy cseppet ridegebben is, mint szándekában állt, visszahúzta a kezét. Bárcsak elállna már a havazás! De hiába fohászkodott; a szél változatlan erővel dühöngött, és szakadatlanul hullott a hó. – Igazán olyan nagy baj? Meghan értetlenül bámult a férfira. Vajon miről beszél? – Nem tudom, mire gondol... – mormolta zavartan. – Hát, ha kinyomom a tasakot – magyarázta Kyle. – Ó, akkor keserű lesz a tea! – felelte a lány, aki addigra már összeszedte magát. Kyle két kanál cukrot tett a teájába, felkavarta, majd megkóstolta. Kissé elfintorította az arcát, tett bele még egy kanálnyit, aztán megint belekóstolt. Láthatóan nem ízlett neki különösebben. – Készítek neszkávét, jó? – ajánlotta Meghan. – Ó, a tea nagyon megfelel! – füllentett Kyle. – És van itthon kakaó is – jutott eszébe a lánynak Ezen az ajánlaton már kapott a vendég. – Hol? – kérdezte, és már fel is pattant. Meghan a konyhaszekrény egyik polcára mutatott Kyle ekkor megpillantotta az agyagból formázott angyalt. Óvatosan a kezébe vette, majd a kis figurával meg a kakaós dobozzal visszament az asztalhoz. – Agnes nagyanyám, vagy ahogy én neveztem, Aggie nagyi angyalokat gyűjtött – mondta, és gyengéden, vigyázva minden oldaláról megnézte a figurát. – Angyalokat gyűjtött? – kérdezte Meghan halkan. – Igen. Néhány éve már, hogy meghalt. 22 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Igazán sajnálom. – Nekem is nagyon hiányzik. Igen szerettem őt. Egészen rendkívüli teremtés volt. – Mutatóujja hegyével könnyedén megérintette az angyalka kezében levő, szárított virágokból készített csokrocskát. – Hol vásárolta? Én is szívesen vennék egyet! – Én csináltam. Lexie nagyanyám egyik arcképe után formáztam. – Csodaszép! Az elismerő szavaktól halvány pír futotta be a lány arcát. Kyle kényelmesen hátravetette magát a székén, és nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, milyen hatást gyakorol vendéglátójára. – Hobbiból csinálja, vagy ez a foglalkozása? – érdeklődött. – Abból élek, hogy angyalokat készítek a környékbeli ajándékboltoknak. – Itthon dolgozik? – Igen, odafenn van a műtermem. – Szívesen megnézném – mondta a férfi, és várakozóan Meghanre pillantott. A lány meghökkent. Eddig még senkit sem engedett be a műtermébe. Az valamiféle szentély volt szamára, a visszavonulás és az alkotás helye. Murdock viszont úgyis hamarosan elmegy, s talán holnapig meg is feledkezik a kívánságáról.. így hát beleegyezően bólintott. – Vannak még eladásra szánt angyalkái? – kérdezősködött tovább Kyle. – Ó igen, épp most készültem el egy megrendeléssel, amit ma este akartam leszállítani – felelte Meghan. – Egész évben készít angyalokat, vagy csak karácsony előtt? Jóságos ég, már megint ez a szó – karácsony! Meghannek átvillant az agyán, hogy ilyenkor fagyöngyágat szoktak felfüggeszteni a lámpára, s az emberek megcsókolják egymást a fagyöngy alatt... – Karácsonykor megy legjobban az üzlet, de a jövőben más államokra is szeretném kiterjeszteni az árusítást, hogy egész évben folyamatosan legyen munkám.
23 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Tulajdonképpen mi kifogása van a karácsony ellen? – kérdezte váratlanul a férfi. A lány arca menten elutasítóvá vált. – Hogy jutott erre a gondolatra? Semmi kifogásom a karácsony ellen! – Láttam, hogy valahányszor csak elhangzott ez a szó, elborult az arca. – Téved! – jelentette ki a lány határozottan, ám maga is érezte, hogy Kyle-t nem tudja megtéveszteni. Látszólag kényelmesen üldögélt, és élvezettel iszogatta a kakaóját, de Meghan sejtette, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz megmondani neki az igazat. – Az ünneppel magával voltaképpen semmi bajom – kezdett bele bátran, majd zavartan elhallgatott. – Folytassa, kérem, hallgatom! – Inkább csak azt szeretném elfelejteni, ami a karácsonnyal összefügg -mondta alig hallhatóan a lány. Némi szünet után mégis folytatta: – Soha nem volt igazi karácsonyom. A szüleim mindig magukkal voltak elfoglalva. A nevelőnőm pedig a családjával akarta tölteni az ünnepeket... – Hát miféle szülei vannak magának? – Nagyon gazdagok. Meghan látta, hogy a férfi végigpásztázza az ódivatú berendezést, a kifakult függönyöket, az elavult konyhafelszerelést. Elmosolyodott. – Nem fogadok el pénzt a szüleimtől. Bár karácsonyra minden évben küldenek nekem egy csekket, a pénzt jótékony célra adom. – Tehát nem együtt töltik az ünnepeket. – Aspen meglehetősen nagy távolságra van ide. – Ezek szerint a szülei itt élnek, az Államokban! A lány megrázta a fejét. – Nem, csak sízni járnak ide, meg a szokásos partikra Coloradóba. Van házuk Floridában és Dél-Franciaországban is. – És magát sosem látogatják meg? – Kyle nem is leplezte megütközését. – Ó, egyszer eljöttek.
24 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– No és a Télapó? – tréfálkozott Kyle. – Ő is bekukkant magához? Meghan hálásan fogadta a könnyed hangnemet. Mi haszna fájdalmas emlékeket felidézni? – Neki sajnos nem jut rám ideje – felelte mosolyogva. Kyle sajnálkozva csóválta a fejét. – Ilyen szomorú élményeknek egyáltalán nem volna szabad előfordulni egy gyerek életében! – Bizonyára igaza van – mondta halkan a lány. – De hát az én emlékeim már csak ilyenek. Jól emlékszem például, hogy kislánykoromban esténként leültem a lépcsőre, és vártam a Télapót meg a szüleimet. Talán valamiféle csodára vártam, de nem történt semmi. Alighanem elaludtam, a nevelőnőm talált rám késő éjjel, ő vitt az ágyamba. – Ó, Meghan, kívánom, hogy legalább egyszer legyen egy szép karácsony az életében, amelyre szívesen emlékezhet! Nemcsak a szüleim okoztak csalódást, gondolta Meghan, sokkal fájdalmasabb volt az, ami Jack részéről ért. Erről azonban nem óhajtok Mr. Murdockkal csevegni, ez maradjon az én titkom. – Úgy látom, nem hisz benne, hogy lesz ilyen karácsonya. Meghan sokáig hallgatott, majd őszintén válaszolta: – Nem hiszem. A karácsonyt nem nekem találták ki. Kyle felállt, és gyengéden felhúzta Meghant is a székről. A vállára tette a kezét, finoman végigsimított a haján, s közben ujjaival könnyedén megérintette a nyakát. Aztán keze végigsiklott a hátán, átfonta karjával, és szorosan magához vonta. A lány feje lassan a mellére simult, és megpihent rajta. Miközben hallgatta a férfi nyugodt lélegzetvételét, szívének egyenletes, erős lüktetését, rég elfeledettnek hitt érzelmek ébredeztek benne. Melegségre és közelségre sóvárgott; szinte letaglózta az ellenállhatatlan erővel rátörő vágy. – Meghan... – Igen? – suttogta a lány, de nem emelte fel a tekintetét. – Nézz rám, kérlek! Inkább nem, gondolta Meghan. Nem akarok szembenézni a valósággal: hogy valóban karjában tart egy férfi, akit csak néhány 25 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
órája ismerek, egy idegen, akit meggondolatlanul beengedtem a házamba. Lehetséges, hogy mindennek csupán a karácsony az oka?! – Nézz rám! – ismételte Kyle Meghan kissé elhúzódott tőle, de engedelmesen felpillantott rá. – Ígérem, hogy ebben az esztendőben szép karácsonyod lesz! És akkor talán megint megtanulsz hinni és bízni. Meghan megrázta a fejet. – Mihelyt megszűnik a vihar, folytatod az utadat. Mit törődsz vele, hogy megünnepelem-e a karácsonyt, vagy sem? Kyle megvonta a vállát. – Talán azért, mert hiszek benne, hogy minden embernek joga van a szép karácsonyhoz. Meghan hagyta, hogy a férfi átölelve tartsa, a bizalmatlanság azonban túlságosan mélyen gyökerezett benne. Soha többé nem adja oda a szívét senkinek! A szél bömbölése megrezegtette az ablaktáblákat, a légáramlattol fel-fellobbant a gyertyák lángja. Az egyik sercegni kezdett, aztán kialudt. – Egyre hidegebb lesz – mondta Kyle. – És odafenn biztosan még hidegebb van, mint itt. Hogyan is aludhatnék nyugodtan abban a tudatban, hogy te fagyoskodsz. Egyetlen jó megoldás létezik a hideg ellen, a testmeleg. Meghan benedvesítette száraz ajkát. – Mire gondolsz? – kérdezte, és kiolvasta a férfi szeméből a vágyat. – Arra, hogy feltétlenül egy ágyban kell aludnunk – válaszolta komolyan Kyle. Megőrült ez az ember? Csak nem képzeli, hogy egy ágyban alszom vele?! Még akkor sem, ha szavát adná. hogy nem közeledik hozzám, gondolta Meghan. Kyle nyugodtan állt, várta a választ; semmit sem tett, hogy befolyásolja a lány döntését. Meghan pedig emlékeztette magát az alapelveire: ügyel magára, és vállalja a felelősséget a tetteiert. De hogyan lehetséges, hogy ez az idegen ilyen rövid idő alatt megingatta szilárd alapelveit? A puszta gondolatra, hogy egy éjszakán át testközelben legyen vele, 26 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
görcsbe rándult a gyomra, s bár veszélyt szimatolt, a gondolat felbolygatta az érzékeit. Megdörzsölte a karját, mert a meleg fürdőköpenyben is csontjáig hatolt a hideg. Bizonyára rohamosan csökken a hőmérséklet. – Nos, döntöttél? – Igen – felelte a lány, remélve, hogy hangja nem árulja el bizonytalanságát. – Tehát együtt alszunk? Meghan arcából kiszökött a vér. – Alszunk – ismételte Kyle nyomatékkal, és bátorítóan biccentett hozzá. Meghan remegő lábbal bement a nappaliba, s amikor odabenn megfordult, összeütközött a férfival. Szíve hevesen dobogott. Vajon mi az, amit érez? Veszély vagy csak a kettőjük közötti feszültség? – Mindjárt hozok még takarókat és ágyneműt – mondta fojtott hangon, és görcsösen szorítva az elemlámpát, felszaladt az emeletre. Kérdések rajzottak a fejében. Helyesen döntött-e, amikor beleegyezett, hogy egy ágyban, egy takaró alatt tölti az éjszakát Kyle-lal? Hiszen teljesen idegen! Felkapott egy takarót meg egy párnát, és védőpajzsként a melléhez szorította. Nem, nem fog lépre menni! Egyszer már mélyen megsebezték, és a seb sokáig sajgott. Jól ismerte a fájdalmat és a megalázottságot, és mégis vágyott rá, hogy dédelgessék, hogy kívánják, hogy beteljesülést találjon. Hogy megtapasztaljon, átéljen valamit, ami eddig rejtve maradt előtte. De elhessegette ezeket a vágyakat. A hideg mindjobban átjárta a testét. Szörnyű ez a dermesztő hideg, és végül is jobb szembenézni a veszéllyel, mint egész éjszaka ébren feküdni és reszketni. Betette maga mögött az ajtót, és lassan lement a lépcsőn. Kyle addigra már leterített egy lepedőt a szőnyegre és rátett egy párnát. Úgy tűnt, vele ellentétben egészen jól érzi magát. Majdnem otthonosan... Meghan hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt, s a párna kiesett a kezéből. Okosabb lett volna bekapcsolni az elemlámpát – most már
27 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
csak a petróleumlámpa világított, sárga lángja meghitt hangulattal árasztotta el a szobát. Nehezére esett palástolni feszültségét, ezért sietve hozzáfogott kiteríteni a takarókat a hevenyészett fekvőhelyen. Kyle ezalatt a tűzzel foglalatoskodott; újabb hasábokat rakott rá, és megtisztította a rostélyt a hamutól, majd gondosan visszaillesztette a rácsot. – Úgy, ez majd melegen tart bennünket éjjel! – mondta elégedetten, és csípőjéig húzva a takarót, elnyújtózott a szőnyegen. Hópehely is kényelembe helyezte magát a kandalló előtt. Kyle oldalára fordulva könyökére támasztotta a fejét, és figyelmesen nézte Meghant, aki olyan ideges volt, hogy még a fürdőköpenye övét sem tudta kioldani. Legszívesebben magán hagyta volna a köntöst, de túlzottan aggodalmaskodónak és gyávának sem akart látszani. – Nem harapok – mondta Kyle elfojtott mosollyal –, legföljebb ha megkérsz... Meghan döbbenten bámult rá. – Csak tréfáltam! – szabadkozott a férfi. – Tudom – suttogta a lány. Igen illedelmes szabású hálóinget viselt; hosszú ujjút és térdig érőt, mégis úgy érezte, mintha meztelen volna. Kyle felült, és a lány felé nyújtotta a kezét. Érezte, milyen ideges, és megpróbálta oldani a feszültségét. – Tessék lazítani! – mondta mosolyogva, s a lány habozva kezébe tette a kezét. Gyorsan leereszkedett Kyle mellé, aki hívogatóan felemelte a takarót. A lány lefeküdt, de olyan távolra húzodott, amennyire az egyáltalán lehetséges volt. – Jó éjszakat! – suttogta, és hátat fordított neki. Mintha valami halk kuncogás hallatszott volna mögötte... Vagy csak egy fahasáb adta azt a furcsa hangot? – Meghan... – Igen? – mormolta a lány, s úgy tett, mintha ásítana. – Nem tudjuk melegíteni egymást, ha ilyen messze vagy tőlem! A lány szíve hevesen vert, s a gondolatok vadul kavarogtak a fejében, de nem mozdult. 28 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kyle egészen közel húzódott hozzá, és egyik karjával átölelte a derekát. Most már szorosan összesimulva feküdtek; Meghan a hátával szinte a férfi melléhez tapadva, feneke az ölében. Mégsem ez volt a legrosszabb – leginkább a melle közelében, a bordáin pihenő izmos kéz nyugtalanította. Őrült gondolat villant át az agyán: milyen jó volna megérinteni Kyle-t, teljesen mindegy, mi történik azután! Az ajkaba harapott. Lehetetlen! Kyle Murdock hamarosan elmegy, s ő itt maradna összetört szívvel. Ugyan mi ütött belé, hogy kész hinni egy idegen szavának? Hinni abban, hogy ha együtt ünnepelné vele a karácsonyt, végre maga mögött hagyhatná a múltat, és neki is igazi, szép ünnepe lehetne... – Jó reggelt! – köszönt Meghan, amikor megpillantotta Kyle-t. A férfi a konyhából jött, és a hangra megfordult. Meghan láthatóan jól aludt, ő azonban az éjszakát nagyrészt ébren töltötte. A lánnyal a karjában egyszerűen képtelen volt aludni – Minek van itt olyan jó illata? Reggelit készítettél? – kérdezte Meghan álomittas hangon. Vajon hogyan csengene a hangja, ha nem csak aludtunk volna? – töprengett Kyle, és menten elragadta a képzelete... – Igen, már majdnem elkészült! Meghan belebújt a fürdőköpenybe, és szorosra húzta rajta az övet. Kyle sajnálkozva nézte. Legszívesebben kioldotta volna a zsinórt, és lehámozta volna róla a bolyhos köntöst... De hát szavát adta, hogy úriemberként viselkedik, és állja is a szavát. Csak az ég a tudója, milyen nehezére esik, hiszen egész éjjel a karjában tartotta, hozzásimult, lehelete a bőrét cirógatta. Még a felcsúszott hálóingét is ő igazította helyre... A lány átsétált a konyhába. Hópehely várakozásteljes ábrázattal álldogált Kyle mellett, várta a reggelijét. Meghan leguggolt a kutya mellé, és megvakargatta a füle tövét. Aztán Kyle-hoz fordult: – Hogy aludtál? – Egyáltalán nem aludtam. – Miért? Annyira fáztál?
29 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A férfi csak némán megrázta a fejét, figyelmét teljesen lekötötte a serpenyőben sülő tojáslepény. Villámgyorsan feldobta, s miután megfordította, egy tányérra csúsztatta. – Ez igen! – mondta őszinte elismeréssel a lány. – Ne csodálkozz, ez az egyetlen étel, amit készíteni tudok. Valamit mégiscsak kellett kotyvasztanom, ha nem akartam éhen halni a kollégiumban. Meghan elnevette magát. Nevetése felzaklatta Kyle érzékeit. Ez a lány az elmúlt tizenkét órában olyan érzelmeket ébresztett benne, amelyeknek létezéséről még csak sejtelme sem volt. Együtt aludt vele, és megelégedett egyetlen jóéjtpuszival! És szívesen vállalkozna rá megint, ha ezzel nevetést varázsolhatna a lány arcára. Mindazonáltal megrémítette a vitathatatlan tény, hogy Meghan ilyen nagy hatással van rá. Mielőbb rendbe kell hoznia a motorját, s amilyen gyorsan csak lehet, útra kelni Chicagóba. A helyzet hovatovább kezd veszélyessé válni számára. Az időjárás azonban meg mindig nem javult, sőt egyre erősebben havazott, s a tomboló szél hótorlaszokat emelt. – Kettőnknek is elég a tojáslepény? – érdeklődött Meghan. Kyle bólintott. – És a teavíz is forr már. Reggel, amikor felkeltem, hogy kicsit körülnézzek odakinn, készítettem narancslevet. Kirámoltam a mélyhűtőt, és mindent kihordtam a pajtába, mert úgy véltem, odakinn hidegebb van, mint az áram nélkül maradt hűtőben. Meghan hitetlenkedve kinyitotta a hűtőláda ajtaját. – Ezt mind ma reggel csináltad? – kérdezte ámuldozva, és leplezetlen csodálattal nézett a férfira. Kyle-nak jólesett a csodálat és az elismerés. Ebből sosem elég, gondolta. Meghan a férfi karjára tette a kezét. – Kedves volt tőled, hogy segítettél, de igazán nem kellett volna annyit dolgoznod! – Előbb-utóbb leolvadt volna a hűtő, és minden élelmiszered tönkrement volna – jelentette ki Kyle határozottan.
30 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Talán egyszer s mindenkorra itt kellene tartanom téged – tréfálkozott a lány. Tekintetük találkozott, s egyetlen őrült pillanatig Kyle valóban maradni akart. Úgy tűnt, Meghan észrevette, mi játszódik le benne, mert visszahúzta a kezét. Talán túl messzire ment? – Megterítem az asztalt – mondta sietve. Ha a szekrényhez akar jutni, el kell mennie előttem, villant át a férfi agyán, s ha most megérint, vége az önuralmamnak... Ellenállt a kísértésnek, és ahelyett, hogy a karjába zárta volna a lányt, kissé odébb lépett. A teafőző sípolni kezdett, s Kyle elzárta alatta a lángot. Ó, bárcsak ilyen egyszerűen elfojthatnám az érzelmeimet is! – gondolta mély sóhajjal. Ez a lány megérdemli, hogy kifogástalan viselkedéssel viszonozzam a vendégszeretetét, hogy megtartsam az adott szavamat, s ne állandóan az járjon a fejemben, milyen jó volna átölelni és megcsókolni... Meghan kinézett a konyhaablakon. – Azt hiszem, jó ideig ki sem mozdulhatunk a házból! Kyle látta, hogy enyhén remegett a keze, amikor kivette az evőeszközt a fiókból. Vajon ő is olyan feszült, mint én? Igyekezett összeszedni magát, és könnyedén válaszolt: – Hacsak el nem küldesz, egy darabig még itt kell maradnom. A lány nagy erőfeszítéssel a terítésre összpontosította figyelmét. – Maradhatsz, amíg az utak járhatóvá nem válnak. Kyle kettéosztotta a tojáslepényt, majd leforrázta a teát, és letelepedett az asztalhoz. Evés közben közömbös dolgokról beszélgettek, Meghan azonban egyszer csak váratlanul megkérdezte: - Voltaképpen hová igyekszel ilyenkor, decemberben motorkerék-párral? – Vissza Chicagóba. – Kyle máskor mindig azt mondta: haza, Chicagóba, most azonban így jött a nyelvére. – Netán menekülsz? – kérdezősködött tovább a lány félig tréfásan, félig komolyan.
31 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kyle meghökkenve kapta fel a fejét. Még soha senki nem tapintott így az elevenére! Meghan letette a villát, és figyelmesen nézett rá; várta a választ. Van bátorsága a kicsikének, annyi szent, gondolta a férfi elismerően. – Ilyen kérdést még sosem tettek fel nekem – felelte kitérően. Gondolatban hozzátette, hogy az apja sem volt elragadtatva az ötlettől, amikor meghallotta, hogy tél derekán négyhetes motorkerékpár-túrára készül. Sőt kifejezte kételyét, hogy ezek után elég érettnek tekintheti-e fiát a cég vezetésére, amit át akart engedni neki. Testvére, Pamela pedig megígertette vele. hogy karácsony reggelére, mire a gyerekek, Raymond és Whitney felébrednek, visszaérkezik hozzájuk. Kyle legszívesebben semmit sem mondott volna. De aztán eszébe jutott, milyen őszinte volt hozzá a lány, amikor szomorú gyerekkori élményeiről beszélt, s hogy idegen létére szállást adott neki. – Úgy is mondhatnám – mondta nagy sokára fátyolos hangon, mert nem akarta tudomásul venni a benne feltoluló érzelmeket. Meghan két kezébe fogta a csészéjét. – Lehet, hogy egy bűnözőt fogadtam be a házamba? – Bűnözőt? – ismetelte megütközve a férfi. Nem tudta eldönteni, komolyan gondolta-e kérdését a lány. – Nem vagyok bűnöző – mondta némi szünet után. – Nem is gondoltam, hogy az vagy – jelentette ki mosolyogva Meghan. Kis ideig mindketten hallgattak. A lányt azonban nem elégítették ki a kapott válaszok, tovább kérdezősködött. – Hát akkor ki vagy mi elől menekülsz? Kyle nagyot nyelt, majd mély lelegzetet vett. – Az életem elől – vallotta be rekedtes hangon. Fájdalmasan szakadtak fel belőle a szavak, s olyan hevesen ugrott fel a helyéről, hogy felborult a szék mögötte.
32 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
4. FEJEZET Meghan nézte, amint a férfi kimért, fegyelmezett mozdulatokkal belebújik fekete bőrzubbonyába, felgyűri a gallérját, majd belekényszeríti lábát a nedves, merev bőrcsizmába. Egyikük sem szólt egy szót sem. – Nem akartalak kifaggatni – mondta végül a lány. – Sajnálom, ha túl kíváncsi voltam! – Lázasan törte a fejét, mivel menthetné tapintatlanságát. De hiába bizonygatta magának, hogy semmi köze Kyle Murdock titkaihoz, a kíváncsisága már felébredt. Vajon mit jelenthet az, hogy az élete elől menekül? – Kyle... A férfi nem fordult meg, kinyitotta az ajtót. Egy pillanatra jeges szél vágott be a helyiségbe, amikor kilépett a hidegbe. Meghan az ablakból látta, hogy erőteljes, szinte dühödt mozdulatokkal lapátolja el a havat a ház elől. Nagyon erős volt, és ez kezdetben nyugtalanította a lányt. De hogy gyengéd és gondoskodó is tud lenni, azt múlt éjszaka tapasztalhatta, amikor testével védte a hidegtől. Meghan a gondolataiba merülve levette agyagangyalkáját a polcról, és megcirógatta. – Azt hiszem, mindent elrontottam, Lexie. Mr. Murdock nem óhajt magáról beszélni. – Az angyal sejtelmesen mosolygott, mint mindig, s Meghan mély sóhajjal visszatette a helyére. Elhatározta, hogy jó meleg fürdőt vesz, és már-már meg is engedte a vizet, de valami mindig az ablakhoz vonzotta: ki kellett néznie. És attól, amit odakinn látott, meghűlt ereiben a vér. Egy pillanatra szinte szoborrá vált, elállt a lélegzete. Valami zaj megriaszthatta máskor oly kezes lovát, mert a szelíd, békés Aspen felmeresztett füllel vágtatott ki az istállóból. Egyenesen nekirontott Kyle-nak, nyerített, és a hátsó lábaira ágaskodott. Kyle megpróbálta a karjával védeni a fejét, és kitérni a kapálódzó paták elől, ám eközben megcsúszott a jégen, és hanyatt vágódott. 33 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Meghan hallotta, amint elkáromkodta magát. Amikor magához tért első ijedségéből, villámgyorsan felrántotta a csizmáját, szorosabbra húzta fürdőköpenye zsinórját, s már futott is ki. Magánkívül volt az aggodalomtól, és folyvást kiabálta: -Kyle! Kyle! A férfi azonban nem válaszolt, s ami még ijesztőbb volt, nem is moccant. Szerencsére a ló időközben lecsillapodott, és visszaporoszkált az istállóba. Kyle még mindig mozdulatlanul feküdt, és a lányt rémület töltötte el. A szél az arcába vágta az éles hókristályokat, s a dermesztő hidegtől pillanatok alatt élettelené merevedtek az ujjai. – Kyle! – kiáltotta megint. Választ most sem kapott, csupán a szél üvöltését lehetett hallani, meg a nyitott pajtaajtó csapkodását. A pokolba is, mindig tudta, hogy az az átkozott ajtó nem zár rendesen, és Aspen rekeszén is elromlott a tolózár! Ha Kyle-nek most valami komolyabb baja esett, sosem bocsátja meg magának a hanyagságát! Csúszkálva jutott el a fekvő testig, és bűntudattól mardosva térdelt le mellé. – Ne mozogj! – mondta, amikor a férfi megpróbált a könyökére támaszkodva felemelkedni és felülni. – Azonnal menj vissza... – Köhögés fojtotta el Kyle hangjat. – Azonnal menj vissza a házba! A lány mit sem törődve az utasításával, gyengéden elsimította a homlokából a haját. – Hol sérültél meg? – Meghan, alig van rajtad valami! Komolyan megbetegszel, ha azonnal nem... – Nem hagylak itt egyedül feküdni! Itt maradok veled! Némán néztek egymásra. Meghannek nem állt szándékában engedni, s minél hamarább belátja ezt Kyle, annál jobb. – Jaj, de konok vagy! – nyögte a férfi. – Hol sérültél meg? – ismételte Meghan, és vizsgálódó tekintettel mérte végig. Feltétlenül tudnia kell, mi történt! – Nincs semmi baj, csak elcsúsztam. – Kyle! – figyelmeztette a lány. 34 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Nos, hát a fejem fáj egy kicsit. Meghan óvatosan végigtapogatta a férfi fejét, és egy helyen jókora púpot érzett a haj alatt. Amikor megérintette, Kyle felszisszent. Nyílt sérülés azonban szerencsére sehol sem volt látható. – Légy szíves, segíts felülni... Meghan egy pillanatig gondolkodott. Nem volt benne biztos, hogy a sérültnek egyáltalán meg szabad-e mozdulnia. De idekinn sem fekhet tovább ebben a szörnyű hidegben. Felállt, és a kezét nyújtotta. A férfi hálásan fogadta a segítséget. Meghan minden erejét összeszedve húzta, és elsápadt, amikor megpillantotta a Kyle csuklóján tátongó sebet. A dermesztő hideg átjárta a testét, és most már minden porcikája reszketett. – Egy szóval sem mondtad, hogy a lovad ilyen megbízhatatlan – panaszolta Kyle. – Aspen általában maga a megtestesült jámborság és türelem. – Akárcsak az ökölvívó, aki kiszabadul a ringből – mormolta Kyle. Meghannek nevetnie kellett a találó megjegyzésen. – Sajnálom, figyelmeztetnem kellett volna téged, hogy az istállóajtó mindig nyitva áll. – Az egész az én hibám. Ugyanis magam is észrevettem, hogy a retesz nincs rendben, és meg akartam javítani. Kyle valóban nagyon sápadt volt, s ez aggasztotta a lányt. Amilyen gyorsan csak lehet, be kell vinnie a házba. – Gyere, tedd a karodat a vállamra! A férfi engedelmeskedett, ám az első lépés után felnyögött. Meghan biztatta, hogy támaszkodjon rá erősebben. – Te vagy az én jó angyalom – suttogta Kyle. – Ha még sokáig idekinn maradunk a hidegben, hamarosan valóban angyal lesz belőlünk! – mondta a lány tréfálkozva. Végre nagy nehezen bejutottak a házba. Meghan a konyhában egy székhez vezette Kyle-t, majd megtöltött egy tálat vízzel, és kivett a fiókból egy tiszta törülközőt. Szíve hevesen dobogott,
35 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
részint a kiállott izgalmak, részint a férfi közelsége miatt. Nagyon remélte, hogy a sérülések nem igényelnek idegen segítséget. Kyle kinyitotta a zubbonyát, a lány pedig letérdelt eléje, és segített lehúzni lábáról a nedves csizmát. – Már jobban vagyok – mondta a férfi, miután megszabadult a csizmájától. – Most pedig mutasd a kezedet! – Nincs rajta semmi különös! – tiltakozott Kyle. – De ha én szeretnem megnézni! – Hát akkor tessék, ha ez neked örömet szerez! Néhány másodpercig némán néztek egymás szemébe. Meghan mély lélegzetet vett, és belemártotta a törülközőt a vízbe, gondosan kicsavarta, aztán a férfi felé nyújtotta a tenyerét, aki engedelmesen beletette a kezét. Mindkettőjüknek jéghidegre hűlt a keze, a meleg csak lassan tért vissza a lány testébe. Tudatában volt annak, hogy most nem csupán elsősegélyt nyújt. Hiszen betegápolóként semlegesnek kellene maradnia, a teste azonban egészen másként válaszolt a bizalmas közelségre. S ami még ennél is jobban zavarta, hogy felbolydultak az érzelmei. Az éjszaka kiöntötte Kyle-nak a szívét, és olyasmit is elmondott magáról, amit eddig még mindig elhallgatott. Valahogy természetesnek érezte, hogy megvallja legszemélyesebb bánatát, s a férfi is viszonozta őszinteségét, elárult egyet-mást magáról, noha meglehetősen vonakodva, és csak az ő unszolásának engedve. No de most nincs helye efféle gondolatoknak! Óvatosan megérintgette a férfi csuklóját a nedves törülközővel. Kyle arca megrándult, a szeme színe még sötétebbre vált. – Hogy van a fejed? – kérdezte a lány, remélve, hogy targyilagos kérdése semlegesíti a pillanat veszedelmes feszültségét. – Ó, a fejsérülésem egyáltalán nem komoly, különben is nem először estem a fejemre – tréfálkozott Kyle, és mielőtt Meghan bármit mondhatott volna, megragadta mindkét kezét, és egészen közel húzta magához. Szemét egy pillanatra sem vette le a lány arcáról. – Milyen hideg vagy! – mondta gyengéden. – Annyira megijedtem -suttogta Meghan. 36 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kyle kissé előrehajolt. – Köszönöm, hogy segítettél rajtam! Sosem fogom elfelejteni, mit tettél értem! – Ezzel könnyedén szájon csókolta a lányt. Meghan levegő után kapott. S bár kételyei még nem szűntek meg, teste élénken válaszolt az érintésre, őszintén és fenntartás nélkül. A férfi megismetelte a gyenged csókot. Olyan volt, mintha virágszirom érintette volna a lány ajkát. De nem elégedett meg vele, többet kívánt, sokkal többet... Kyle megint hátratámaszkodott a széken, s Meghan önkéntelenül követte a mozdulatát. Most ő nem tudta levenni a szemét a férfi arcáról, kifürkészhetetlen mosolya elbűvölte. Kyle lassan felállt, és magához ölelve felemelte a lányt is. Mindketten érezték, hogy kívánják egymást. – Meghan... – suttogta Kyle alig hallhatóan, s hangjából mélységes gyengédség áradt. – Meghan... A lány lábujjhegyre állva végigsimított a férfi mellén. A sötétkék pulóver alatt érezte az izmos test formáit, s elképzelte, milyen lehet az érintése meztelen bőrének. Majd átkarolta a nyakát, és finoman megborzolta a férfi tarkóján pelyhedző kis pihéket. Kyle átölelte a vállát, s Meghan biztonságban érezte magát ebben az ölelésben. Hiszen Kyle múlt éjjel bebizonyította, milyen gondoskodó tud lenni. A férfi most egészen közel vonta magához, és szájon csókolta. Először csak óvatosan, mintegy tájékozódva, vajon meddig megy bele a lány a játékba... Meghan kezdetben tétovázott, ám aztán készségesen megnyílt az ajka, és önfeledten viszonozta a csókot. Kyle keze végigsiklott a testén, s ahogy szenvedélyesen ölelte, cseppet sem titkolta, mennyire kívánja. Meghan azonban hirtelen visszazökkent a valóságba. Abbahagyta a csókot, és kissé elhúzódott a férfitól. Nem tudta, mi történt vele. Még soha nem viselkedett így, a férjével sem. A magányosan töltött évek sem szolgálhatnak magyarázatul erre a fellobbanásra. Jóságos ég, gondolta rémülten, csak nem fogok beleszeretni egy idegenbe?! Egy férfiba, aki a szabadságát mindennél többre becsüli – aki menekül az élete elől. 37 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Óvatosabbnak kell lennem! Vajon mit gondolhat most rólam Kyle? Csóktól duzzadt ajkára szorította a kezét, hirtelen sarkon fordult, és kirohant a szobából. Kyle ujjaival belefésült a hajába, és felszisszent, amikor megérintette a duzzanatot. A fenébe is, micsoda bolond volt! Mi a csudának csókolta meg Meghant? Miért is nem tudott uralkodni magán? A logikus gondolatok azonban menten semmivé foszlottak, mihelyt a lány közelében volt. Hiába is próbálta volna tagadni, Meghan Carroll ellenállhatatlanul vonzotta. Soha még nő nem volt rá ilyen felkavaró hatással. Nem kétséges, hogy akkor cselekedne ésszerűen, ha minél hamarabb útnak indulna Chicagóba, tehát mielőbb meg kell javítania a motorját. Csakhogy az időjárás ezt még mindig nem teszi lehetővé. Szembe kell néznie a ténnyel, hogy továbbra is itt kell maradnia. Ettől függetlenül azonban indulás előtt valamit rendeznie kell: magyarázattal tartozik Meghannek a ma reggeli viselkedéséért. Minősíthetetlen dolog volt, ahogy se szó, se beszéd elhagyta a reggelizőasztalt. Mardosta a lelkiismeret, noha eddig még sosem fordult elő, hogy valakitől is bocsánatot kért volna valamiért. Ahhoz mindig túl büszke volt. Meghan és közötte azonban minden egészen más. A lány melegszívű és segítőkész teremtés, ez minden tettéből kitűnik. Ahogy a kutyájával törődik, ahogy az elaggott lovat gondozza és tartja... És őt is befogadta, ételt és szállást adott neki, amikor bezörgetett hozzá. Mennyire emlékeztet szeretett nagyanyjára! Ő is ilyen gondoskodó, együtt érző ember volt. Gyermekkorának legszebb emlékeit Aggie nagymamának köszönhette. Igen, feltétlenül bocsánatot kell kérnie Meghantől a viselkedéséért! Ez elkerülhetetlen! Hallotta a lány lépteit a feje fölött. Vajon a műtermében van? Vagy a hálószobájában? Talán egyedül akar lenni, hiszen nagyon feldúlt volt, ami nem csoda, hiszen őt is lelke mélyéig felkavarta az a csók. Úgy csókolództak, mint akik összetartoznak... De azért a csókért mégsem fog bocsánatot kérni! 38 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Elhatározta, hogy most magára hagyja a lányt. Lesz ideje gondolkodni azon, mit is akar mondani neki, és közben egy kicsit rendet csinál. Be is vonult a nappaliba, s azzal a szándékkal, hogy kitisztítja a kandallót, lekuporodott a földre, és elgondolkozva bámult a zsarátnokba. Gondolatai máris Meghanre terelődtek. Látta maga előtt, amint rámosolyog, amint gyengéden megcsókolja. Még mindig érezte ajkán a csókját, mely eddig ismeretlen érzéseket ébresztett benne. Nemcsak birtokolni akarta, hanem óvni, védelmezni, gondoskodni róla, segítségére lenni mindennapi gondjaiban. Ma reggel olyan boldognak érezte magát, amikor ellapátolta a ház elől a havat, és életre keltette a tüzet a kandallóban. Elégedettség töltötte el akkor is, amikor kettőjük reggelijét készítette. Fogalma sem volt, mi történt vele, de fölöttébb jól érezte magát. Egy nagy hasábot dobott a tűzre, és felállt. Nem tudta, Meghan mikor jön le, de addig is csinálni akart valamit. Tennivaló pedig akad itt bőven! Megint felhúzta a csizmáját, vállára vetette a zubbonyát, és kiment az udvarra. A ló még mindig kinn álldogált a hóval borított karámban. Először is megkereste a szerszámládát, és megjavította az istállóajtón a tolózárat. Amikor elkészült vele, és meggyőződött róla, hogy jól tart, visszavezette Aspent a helyére. Mindig nagyon szeretett építeni, alakítgatni, fabrikálni; jóleső belső öröm és elégedettség fogta el, ha sikerült valamit megjavítania. De azt is tudta, hogyha átveszi apjától a cég vezetését, más feladatai lesznek, s többé nemigen hódolhat efféle kedvteléseknek. Halk káromkodást morzsolt el a foga között. Voltaképpen ez volt az oka annak is, hogy télvíz idején motorkerékpár-túrára indult: meg akart szabadulni a lelke legmélyére száműzött vágyaktól, szabaddá akarta tenni magát a rá váró feladatokhoz. Nem kacérkodhat tovább alkotó munkával, az ő életpályájának körvonalait már kijelölték... El kell temetnie az álmait. A jövőben legfeljebb hobbiként foglalatoskodhat ilyesmivel, feltéve, hogy lesz hozzá ideje. De most
39 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
még van rá lehetősége. Most még hódolhat kedvtelésének, hogy saját keze munkájával készíthet el valami hasznosat. A pajtában talált egy alkalmasnak látszó fadarabot. Felvette, alaposan megvizsgálta, majd elégedetten biccentett. Érett fa volt, és az erezete éppen megfelelő. Fogta a faragókést, és óvatosan dolgozni kezdett a fadarabon. Karácsonyi ajándékot akart készíteni Meghannek. Talán örömet szerez neki ezzel. Olyan gyakran megfeledkeztek róla karácsonykor, most talán kárpótolhatja kissé. Megérdemli, hiszen jó angyalként jelent meg az életében, amikor a legnagyobb szükség volt rá!
40 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
5. FEJEZET – Hogy az a... – csúszott ki Meghan száján. Azóta, hogy Kyle Murdock megjelent az életében előző nap, minden egészen más lett. Állandóan körülötte forognak a gondolatai, egyszerűen képtelen volt másra összpontosítani. Már legalább századszor kukkantott ki az ablakon, hogy lássa, mit csinál. Most azonban már csukva volt a pajtaajtó, és Kyle nem mutatkozott. Lehet, hogy azért nem tudja levenni róla a szemét, mert már olyan régóta egyedül él? Az imént, amikor a pajtaajtót javította, minden mozdulatát figyelemmel kísérte. Látta, hogy néhány perc múlva levetette a zubbonyát, majd az inge ujjával letörölte a homlokáról a verítéket. Bizonyára melege volt, bár egyáltalán nem sütött a nap. Amikor elkészült a javítással, kalapácsot keresett, és a karámhoz ment, hogy megszögezzen egy leesett rudat. Aspen lassan a férfi felé indult. Meghannek kihagyott a szívverése. Rémülten tördelte a kezét, és már-már kirohant, amikor látta, hogy Kyle nyugodtan állva várja be a közeledő lovat. Aspen egyre bizalmasabban viselkedett. Kinyújtotta anyakát, és megszagolta Kyle zsebét, ahová a férfi előzőleg elrejtett egy kockacukrot. A tenyerére téve odakínálta a nyalánkságot az állatnak, s amikor az elfogadta, gyengéden megcirógatta bársonyos orrát. Aspen hálásan nyihogott, és kedveskedve odadörgölte hozzá a fejét. Meghan elgondolkozott. Aspen hajszál híján megrúgta, és mégis milyen szeretettel közeledik hozzá! Kyle Murdock nem mindennapi ember, annyi bizonyos... Mire visszavezette a lovat az istállóba, már nem volt kétséges, kettőjük közül ki parancsol, és ki engedelmeskedik. Meghant mélyen meghatotta, hogy a férfi olyan szeretettel bánt az öreg állattal.
41 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Hópehelynek sikerült az orrával kinyitni a műterem ajtaját. Odaszaladt gazdasszonyához, és hízelegve hozzásimult. Miután Meghan megpaskolta a nyakát, a kutya elégedetten leheveredett a kandalló elé. A lánynak szinte kényszerítenie kellett magát, hogy visszatérjen a munkájához és ne gondoljon állandóan Kyle-ra. Szórakozottan újabb fahasábot dobott a tűzre. Sok-sok napot töltött már a műtermében a kandalló közelében dolgozgatva, és sosem fázott. Ma azonban minden más volt. Vastag kötött pulóvert és meleg macskanadrágot viselt, mégis borzongott. Ha őszinte akart lenni magához, be kellett vallania, hogy attól a pillanattól fogva így fázott, amikor rémülten felmenekült a lépcsőn. Menekült Kyle Murdocktól, menekült attól a zűrzavartól, amit a csók kiváltott benne. Meglehetősen kínos volt a tudat, hogy leplezetlenül feltárta érzelmeit a férfi előtt, de még inkább az, hogy megint csak megtenné, még akkor is, ha utána kétségek gyötörnék. Úgy érezte, beleőrül az érzelmeknek ebbe az összevisszaságába. Szilárd elhatározással leült asztalához, és megpróbálta folytatni a munkát. Ma azonban valahogy semmi sem akart sikerülni. Fölöttébb elégedetlen volt magával. Az angyal orcája kicsattanóan pirosra kerekedett, a szemöldöke túl sűrű lett, és túl közel esett az orra tövéhez, úgy nézett ki, mintha bosszúsan töprengene valamin. Töprengene? Eddig még sosem fordult elő, hogy valamelyik angyalka arca az ő érzelmeit tükrözte volna, ebben Meghan egészen biztos volt! Kyle még egy napot sem töltött a fedele alatt, és máris minden megváltozott. Jelenléte, lénye lelke mélyéig felkavarta, rég elfeledettnek hitt érzelmeket keltett életre benne. A mintázás ma sehogy sem ment, ebbe bele kellett törődnie, de muszáj valamivel elfoglalnia magát! Fogta a fejhallgatóját, és betett a magnóba egy kazettát. Zenehallgatás közben majd megpróbál selyemszalagokból kis koszorúkat fabrikálni az angyaloknak. Összerezzent, amikor kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Hópehely felemelte a fejét, és hallgatódzott. A lány halkabbra állította a zenét, s ekkor ismét felhangzott a kopogtatás. – Meghan? 42 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A lány szive olyan hevesen kezdett verni, hogy majd kiugrott a bordái közül. Eddig még senki sem lépett be az ő szentélyébe. Kylet sem kellene beengednie! – Egy pillanat! – válaszolta. A férfi azonban nem várta meg, hogy ajtót nyisson neki, elfordította a kilincsgombot, és belépett. Meghan lassan, habozva levette füléről a hallgatót. – Beszélnünk kell – mondta Kyle, és egyenesen a szemébe nézett. Meghan igyekezett eltitkolni, mennyire megzavarta a férfi megjelenése. Közönyös arcot vágva felhúzta a lábát a székre, és átkarolta a térdét. – Nem fogok bocsánatot kérni, amiért megcsókoltalak – jelentette ki Kyle minden bevezetés nélkül. A lánynak a meghökkenéstől egy pillanatra elállt a lélegzete. Még ha akart volna, sem tudott volna megszólalni. – Őszinte akarok lenni hozzád, ezért nem tagadom, hogy megint meg akarlak csókolni. Meghan némán nézett rá. A varázslatos sötétkék szempár fogva tartotta a tekintetét, vonzotta, akár egy titkokat rejtegető hegyi tó mélye. – Kyle, kérlek, hagyd ezt! – suttogta nagy sokára. A férfi türelmetlenül beleszántott ujjaival a hajába. – De magyarázattal tartozom neked! Lehetetlenül viselkedtem ma reggel! – Semmivel sem tartozol nekem – hárította el szelíden a lány, és egyszerre valahogy szűknek erezte a műtermét. – A vendégem vagy, ameddig járhatóvá nem válnak az utak. Sajnálom, hogy kérdezősködtem, nem volt jogom kutakodni a magánéletedben. – A fenébe is, Meghan! Természetesen jogod volt hozzá! – Az ablakhoz lépett, és rákoppintott az ablaktáblára. – És azok után, ami közöttünk volt, végül is több vagyok egyszerű vendégnél! – Nem – rázta meg a fejét a lány. Elszántan hazudott, s csak azt remélte, hogy nem akad torkán a szó.
43 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Vajon kit akarok inkább meggyőzni? – villant át az agyán. Őt vagy magamat? – Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani egy csóknak – tette hozzá pillanatnyi szünet után A férfi indulatosan visszafordult az ablaktól – Nem? Valóban nem? – Úgy vágta a lány arcaba a szavakat, mint valami sértést. – Hát te minden férfit megcsókolsz, akit éppen erre hoz a véletlen? És ha igen, mindig ennyi érzéssel és szenvedéllyel teszed? – Hangja metsző volt, akár a késpenge. Meghan a nyelve hegyével benedvesítette száraz ajkát. – Nem – felelte alig hallhatóan. Kyle még mindig az ablaknál állt, egyetlen lépéssel sem közeledett a lányhoz. És nagyon jól tette, mert Meghannek amúgy is nehezére esett higgadtan gondolkodni Ha most közelebb jönne és a karjába venné, nem állna jót magáért.. – Meghan, nem akarom, hogy hazugság legyen közöttünk! Közöttünk, így mondta, és mintha különös nyomatékkal ejtette volna ki a szót... Vagy csak képzelődöm? – tépelődött a lány. Már éppen ki akarta fejteni, hogy nincs semmiféle „közöttünk", de belátta, hogy a férfinak valószínűleg igaza van. És teljesen mindegy, mi történik ezután, annyi bizonyos, hogy soha nem felejti el Kyle Murdockot! Eddig sosem bocsátkozott könnyű kalandokba, de most ezt a kis időt, amit ajándékba kapott a sorstól, örömest megosztaná vele a behavazott világnak e kis zugában. – Nagyon udvariatlan voltam ma reggel – folytatta Kyle. – Ugyan, én voltam túl kíváncsi! – vágott közbe a lány. – Előzőleg azt mondtam, hogy ne hazudjunk egymásnak. Nos, a hallgatás is lehet hazugság. – Halkan, meggyőzően beszélt, s Meghan érezte, hogy igazán őszinte akar lenni hozzá. – Jól sejtetted, valóban menekülök, hovatovább már egy hónapja. A lány hallgatott, türelmesen várta a folytatást. Kyle megint hátat fordított, kinézett az ablakon. – A híres Miles Murdock az apám. – A Murdock cég tulajdonosa? – kerekedett nagyra Meghan szeme.
44 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Igen, ő. – Megfordult, és fürkésző pillantást vetett a lányra. – Tehát hallottál már a cégünkről? – A szüleimnek is vannak Murdock-részvényeik. – Milesnak az a szándéka, hogy az év végén visszavonul a cég vezetésétől. Milest mondott, nem papát vagy apát, gondolta furcsállkodva Meghan. – Mint egyetlen fia és örököse, én leszek az utóda. Nem túl sok lelkesedést árul el a hangja, állapította meg Meghan. Mintha valami nagy büntetés várna rá. – És nem akarod? – A lány még mindig nem értette teljesen a dolgot. -Mintha azt mondtad volna, hogy útban vagy haza, Chicagóba! – Haza? – A férfi arca hirtelen zárkózottá vált. – Nem hiszem, hogy ezt mondtam volna. – Akkor is vállalod a feladatot, ha nincs kedved hozzá? Kyle összefonta a karját a mellén. – Teljesítenem kell a kötelességemet. – Nem gondolod meg? – Nem – válaszolta kurtán a férfi. Hangja olyan érzéketlenül, keményen csengett, hogy a lány hátán végigfutott a hideg. Meghan bámulta rendíthetetlen kötelességtudatát. Már eddig is észrevette, hogy ez Kyle egyik legjellemzőbb tulajdonsága, mondhatni főjellemvonása, ezért is bízott meg benne. De azzal is tisztában volt, mi játszódik le most a férfi lelkében. – Nagyon sajnálom – mondta halkan. Kyle megvonta a vállát. – Így kell lennie. A lány látta, milyen nehezére esett elmondani mindezt. Most nyoma sem volt benne a lelkesedésnek, a sugárzó, duzzadó életerőnek. Meghan hirtelen rádöbbent, hogy az a Kyle Murdock, akit ő megismert, bizonyára egészen más ember Chicagóban. Nyomasztó felismerés volt. Noha csak rövid ideje ismerte őt, mégis valami módon részt vett az életében, s nem volt közömbös számára, mi történik vele.
45 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A férfi most elindult feléje. Lépései hangosan kopogtak a műterem kopár padlóján, ám a lány elsősorban saját szíve dobogását hallotta. – Elfogadod a bocsánatkérésemet? – kérdezte Kyle. Meghan felnézett rá, bele a szédítő szempárba. A karjával azonban továbbra is szorosan átfogta a térdét. – Nincs miért bocsánatot kérned. A férfi odanyújtotta a kezét. Meghan egy pillanatig habozott, aztán elfogadta a felé nyújtott kezet, és felállt. Kyle szorosan magához vonta, s ő egészen kicsinek érezte magát mellette. Kicsinek, de nem legyőzöttnek. Már semmi félelem nem volt benne. A műtermében eltöltött néhány óra majdnem olyan rossz volt, mint az éjszaka, amikor Kyle karjában feküdt, egészen közel hozzá, és mégis annyira messze. A magány hosszú évei alatt szinte kiéhezett egy társ közelségére, s ezt most érezte csak igazán, hogy Kyle váratlanul megjelent az életében. Az éjszaka első óráiban nem tudott aludni. Képzelete tiltott területre ragadta. Elmerengett rajta, milyen lenne, ha egy olyan férfi, mint Kyle, valóban kívánná és igazán szeretné őt. Aztán ma reggel, amikor megcsókolta, kapott egy kis ízelítőt belőle. Csodálatos érzés volt. És meggyőző bizonyíték. Nem elégedhet meg ennyivel... – Egészen rendkívüli nő vagy, Meghan. A lány érezte, hogy elpirul. Ó, egyáltalán nem volt ő rendkívüli nő! De egész testével-lelkével kívánta, akarta ezt a férfit. – Előbb azt mondtam, hogy megint szeretnélek megcsókolni. Azóta megváltoztattam a véleményemet. – A férfi hangja lágyan, behízelgően csengett. Gyengéden két kezébe vette Meghan arcát. A lány várakozóan nézett rá. – Azt szeretném, ha te csókolnál meg. Meghan elbizonytalanodott. Nem szokott hozzá, hogy ő kezdeményezzen. Mit tegyen? Úgy látszik, nincs elég tapasztalata... Egy pillanatra lehunyta a szemét. – Én... én... – Egyszerűen megmutatod, mit szeretnél – mondta a férfi nagyon halkan, s egy pillanatra sem vette le szemét a lány arcáról. És
46 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Meghan képtelen volt elfordítani róla a tekintetét. – Tudom, hogy ma reggel megrémítettelek. A lány tagadóan rázta meg a fejét. Nem úgy van, ahogy Kyle képzeli. De az igazat sem vallhatja be neki, hogy nem tőle fél, hanem a saját érzelmeitől. Még mindig habozott. Kyle odahajolt hozzá, megcirógatta az arcát, és gyengéden végigsimított a haján. Meghan látta a szenvedély fellobbanó lángját a szemében. Minden olyan valóságosnak tűnt. S amikor a feszültség már szinte elviselhetetlenné vált, Meghan felállt, és leheletkönnyen szájon csókolta a férfit. Annyi volt csupán, mint egy lepkeszárny érintése, mégis felkavarta mindkettőjüket. Kyle a lány vállára tette a kezét, ő pedig a tenyerébe fogta a férfi arcát. Érezte bőrének melegét és a borostát az állán. Különös, izgató felfedezés volt. Most egészen közel álltak egymáshoz, és a lány ajka lassan Kyle szájára tapadt. Érezte, hogy a csók felszítja a férfi vágyát, de most már nem volt visszaút. Szenvedélyesen hozzásimult, testük összefonódott. Már mindkettőjükben elnémult a józan ész szava, már csak érzelem voltak, és leplezetlen szenvedély. Aztán Kyle hátralépett egy kicsit. – Meghan... – suttogta rekedtes hangon. A lányban feltámadt a rossz lelkiismeret. Miért is hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei! De azzal is tisztában volt, hogy arról az útról, amelyre léptek, már nem lehet visszafordulni. A vágy beteljesülésre törekszik... Mégis elengedte a férfit. Tétova mozdulattal belefésült a hajába, és alig jutott el a tudatáig, hogy Kyle visszament az ablakhoz. – Sajnálom – suttogta alig hallhatóan. – Nem akartam ilyen messzire menni... – A fenébe is, nem kell mentegetőznöd! – fortyant fel Kyle türelmetlenül. Túl messzire mentem, ismételgette magában a lány. Hogyan történhetett ez meg velem? Évekig házasságban éltem Jackkel, és még sosem éreztem ehhez hasonlót, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen... Mindenképpen vissza kell nyernem az önuralmamat, józanul
47 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
és megfontoltan kell gondolkodnom, különben menthetetlenül elveszek... – Köszönök mindent, amit csináltál – mondta meg-megremegő hangon. Képtelen volt eltitkolni a lelkében dúló érzelmi vihart. Kyle gépiesen simogatta Hópehely nyakát. Szemében még mindig lángolt a szenvedély. – Ugyan, szóra sem érdemes! – Nekem mégis sokat jelent, mert bevallom, már múlt tavasz óta halogatom ezeket a javításokat. – Nos, akkor tekintsd némi viszonzásnak vendégszeretetedért! – Kyle észrevette, hogy a lány veszélytelenebb vizekre szeretné kormányozni a társalgást, és máris vette a lapot. – Gondolom, ez a műtermed. – Igen, és te vagy az első látogató benne. – Miért, ide tilos a belépés? – Eddig így volt – válaszolta Meghan nyugodtan. – Akkor megtiszteltetésnek tekintem, hogy beléphettem ide. – Fölösleges, hiszen nem hívtalak meg – vetette oda a lány. Kyle odasétált a polcokhoz, hogy közelebbről szemügyre vehesse a szobrokat. Meghan nagyot nyelt. Sehogy sem tetszett neki a dolog. Ez a csendes kis helyiség és a munkája szent volt a számára, féltve őrizte, akárcsak lelke rejtekét. Ezeken a polcokon álltak a véleménye szerint nem igazán sikerült figurák, és azok is, amelyekhez különösen ragaszkodott. Némelyiktől nem is tudott volna megválni. – Mindegyiket te csináltad? – kérdezte Kyle. A lány bólintott. – Egyre jobbak a szobraid – állapította meg a férfi. Elismerése jólesett a lánynak, mert a munkája sokat jelentett számára; a figurák szinte a lelkéből sarjadzottak. De eddig nem gondolta volna, hogy egy idegen véleménye ilyen fontos lehet neki. Kyle ismét elfordult, és a lány remélte, hogy nem vette észre, mennyire elpirult. A férfi figyelmesen nézegette az angyalokat. Kezébe vette az egyiket, és megjegyezte: – Nagyon különböznek egymástól.
48 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Ezek a legszebb darabjaim – mondta Meghan egy polcra mutatva. A férfi érdeklődése és elismerése feloldotta benne a feszültséget. Odament hozzá, és levett két angyalt a polcról. Gyengéden tenyerében tartva kissé felemelte a Tél varázslatának elkeresztelt kis figurakat. Bár ugyanazon terv szerint készítette őket, a figyelmes szemlélő mégis finom különbségeket fedezhetett fel rajtuk. – Egyéni arckifejezésük van – magyarázta a lány. Kyle kivette a kezéből a szobrocskákat, és összehasonlította őket. – Ez fiú – mondta –, a másik pedig leány. Meghan elmosolyodott. – Nagy felfedezés – mondta. – Az egyiknek rózsaszín koszorúja van, a másiknak meg kék. Persze, hogyan is lehetne másként megkülönböztetni őket egymástól! Meghan óvatosan visszahelyezte a figurákat a polcra. – Meglehetősen nagy az árukészleted – állapította meg Kyle. – Igen, mert a rossz idő miatt nem tudtam leszállítani a megrendelést. – Ötvenet megvásárolok – jelentette ki a férfi. – Ötvenet?! – Sok ajándékot kell adnom – Nem olcsók ám! – figyelmeztette Meghan. – Látom, hogy nem olcsó áru. A lány fürkésző pillantást vetett Kyle-ra. – Remélem, nem azért vásárolsz, mert... mert mi... A férfi közbevágott. – Azért veszem meg az angyalokat, mert tetszenek, és mert biztos vagyok benne, hogy örömöt fogok szerezni velük. A lány kiolvasta a szeméből, hogy őszintén beszél. És még valami mást is látott benne, amitől elöntötte a forróság. A férfi mosolyogva nézett rá. – Az angyalok egy egészen rendkívüli nőre és életem egy egészen rendkívüli napjára fognak emlékeztetni. – Azért nem kell mindjárt ötven darabot venned!
49 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– De igen! – erősködött Kyle. – Sőt Chicagóba is kell küldened egy szállítmányt. A húgomnak van egy kis üzlete, állandóan szép és érdekes dolgok után kutat. Ha én mondom, elhiheted: az angyalkáid nagyon kapósak lesznek! – Én... én igazán nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked – dadogott Meghan. Kyle válaszul némán a szemébe nézett. És a lány úgy érezte, hogy a lelkébe lát.
50 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
6. FEJEZET – Egészen megfeledkeztem róla, hogy van még egy üveg borom a hűtőben! – Meghan magasra emelte a palackot. – Én megtaláltam ma reggel, amikor az élelmiszereket a pajtába vittem – mondta Kyle. Mialatt Meghan megterítette az asztalt, a férfi dugóhúzó után kotorászott az asztalfiókban, Megállapította, hogy neki éppen egy ilyen különfele vacakokkal teli fiók hiányzik a szép, modern konyhájából – az efféle teszi otthonossá a konyhát. – Kellene még egypár gyertya, különben azt sem látjuk, mit főztem -mondta Meghan, majd kis fintorral hozzáfűzte: – Bár lehet, hogy jobb volna... – Ott, abban a hátsó fiókban vannak gyertyák – jegyezte meg Kyle jól tájékozottan. Megint átfutott a fején a gondolat, hogy ennek a lánynak igencsak nagy szüksége volna valakire, aki törődik vele. No persze nem saját magára gondolt! Az ő jövőjét már eltervezték, s hamarosan elhagyja Meghant. Az együtt töltött idő mindkettőjüknek szép, de egyre halványuló emlék marad. Azt azonban nem tagadhatta, hogy az önvédelemből maga köré vont falon immár rések tátongtak, és igencsak omladozoban volt. És mindez Meghan Carroll szelíd, szeretetteljes lénye miatt... Kinyitotta a palackot. A lány lábujjhegyre állt, hogy a konyhaszekrény legfelső polcáról levegye a talpas poharakat. Hosszú pulóverje felhúzódott, és a férfi megpillantotta formás combját, karcsú lábszárát a feszes macskanadrágban. Mögéje lépett, egy pillanatra összeért a testük, aztán kinyújtotta a karját, és levette a poharakat. Kiöblítette belőlük a port, majd töltött. Mindinkább nehezére esett higgadtan viselkedni a lány közelében, hiszen legszívesebben a karjába kapta és megcsókolta volna. De nem teheti, nincs joga hozzá. Nemsokára ismét úton lesz Chicago felé.
51 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A gondolatra, hogy hamarosan el kell válnia Meghantől, aki magára marad az ódon házban, görcsbe rándult a gyomra. De azt is látta, hogy pír futja be vendéglátója arcát. A futó érintés éppúgy felkavarta, akárcsak őt. A bor talán jót tesz, elringatja felajzott érzékeit... Koccintott a lánnyal. Ujjaik könnyedén érintették egymást, s Kyle-nak hirtelen eszébe jutott a Meghantől kapott csók. Milyen csodálatos érzés volt, amikor gyengéden megsimogatta az arcát! Sok nő volt az életeben, és voltak hosszabb ideig tartó kapcsolatai is, sőt az egyik barátnőjét, Susant, el is akarta venni feleségül. Ám egy nő sem ébresztett benne ilyen érzelmeket, mint Meghan. Soha nem érzett féltést, aggodalmat egyikük iránt sem. Fölöttébb nyugtalanította a dolog, mert még azt sem tudta megmagyarázni magának, voltaképpen mi olyan rendkívüli ebben a leányban. - Jó a bor – mondta kicsit megilletődötten Meghan. Kyle ugyan túl édesnek találta, de a semminél mégiscsak jobb. Tudta, hogy nem veszélytelen, ha itt marad. Tudta, hogy a tűzzel játszik, hogy mielőbb el kellene mennie innen. Menni, rohanni, amíg nem késő... Ám Kyle Murdock szeretett játszani a tűzzel. Szerette a veszélyt, akárcsak a vad motorozást. A lánynak azonban nem szabad sebet kapnia ebben a játékban! Meghan gyertyákat tett az asztalra, és meggyújtotta őket – Az estebéd tálalva! – mondta nevetve. Spagettit készített és milánói mártást adott hozzá, természetesen konzervparadicsomból, mert a főzés nem tartozott az erősségei közé. Míg megfőtt a tészta, Kyle néhány apróságot megjavított a házban. Amikor Meghan hívta, nem kellett kétszer szólítani. Asztalhoz ült, alaposan megpúpozta a tányérját spagettivel, és bőségesen meglocsolta mártással. – Olyan csendes vagy. Valami baj van? – érdeklődött a lány. – Nem, minden remek – füllentett Kyle, miközben majd szétvetették az ellentétes érzelmek. Szerette volna karjába venni a lányt, becézgetni, megérinteni. Szerette volna, ha nem felejti el őt.
52 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Vacsora után Meghan vizet tett fel esti teájához, Kyle-nak pedig a csokoládéhoz. – Milyen csemegét terveztél? – szólalt meg váratlanul a férfi. A lány egy pillanatra meghökkent, aztán elnevette magát. – Igazság szerint semmit, de azt hiszem, van még némi sajtos keksz az éléskamrában. – Mondd csak – kérdezte kis szünet után Kyle –, tudsz még valami mást is a kenyérsütésen kívül? – Igen, tudok teát főzni Kyle hangosan felkacagott. Meghan kissé zavartan mosolygott. – Bevallom, hogy a mai meg a tegnapi menü képezi főzőtudományom csúcspontját. Aztán eszébe jutott valami, és büszkén kivágta: – Tudok ám még valami mást is! Palacsintát sütni, de az csak minden két hétben esedékes! Nagyon szeretem a palacsintát! Porcukorral és sok mézzel... – Az aztán nagyon jót tesz az érrendszernek! – jegyezte meg Kyle nevetve. – És omlós kekszet is tudsz sütni? Tudod, arra gondolok, amit tejbe szoktak mártogatni, meg amit kitesznek az ablakpárkányra a Télapónak! – Életemben egyszer sütöttem olyat. – Meghan arcán fájdalmas kifejezés jelent meg. – Nagyanyám mindig sütött karácsonyi süteményeket – folytatta elszántan Kyle. – Nem lehet annyira nehéz kekszet sütni... – Legalábbis remélem, tette hozzá gondolatban. Meghan hirtelen felkapta a tányérját, felállt az asztaltól, és a mosogatóhoz ment. Egyetlen szóval sem válaszolt a burkolt javaslatra. Kyle lázasan törte a fejét, mivel nyerhetné meg ötletének a lányt. Felállt, és odament hozzá. Szerette volna átölelni, de uralkodott magán, és folytatta a meggyőzést. – Ha mosogatsz, behozom kintről a vajat meg a tojást. Szépen kidíszíthetnénk a süteményeket, és... Meghan villámgyorsan megpördült. Hevesen lélegzett, keze ökölbe szorult – Hallgass! Azonnal hagyd abba! 53 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Mit? – A fecsegést a karácsonyról! Hallottad, mit mondtam? Hagyd abba! -Meghan reszketett a dühtől. A jó szándékú ajánlat érzékeny pontot érintett benne. Kyle csillapítóan a lány vállára tette a kezét. – Meghan A lány indulatosan eltolta magától. – Fogd már fel végre: nekem nem ünnep a karácsony! Soha nem ünnepeltem meg, és most sem fogom elkezdeni! – Szeme villámlott a haragtól. – Tehát hagyd abba! – Felnőtt vagy. Meghan, tedd végre túl magad a gyermekkori fájdalmakon és csalódásokon! A lány sápadt arca elárulta, hogy még mindig nem hegedtek be a régi sebek, még mindig nagyon szenved. – A fenébe is... – mormolta halkan. Kyle igyekezett megérteni a lány indulatait. Lehet, hogy túl messzire ment? Tudta, hogy sokat kockáztat, hogy éppen az ellenkezőjébe csaphat át a múlt leküzdését elősegíteni kívánó próbálkozása. Fennállt a veszély, hogy a lány még inkább magába zárkózik. Látta, hogy remeg az ajka. Alighanem minden erejére szüksége volt, hogy visszafojtsa kitörni készülő zokogását – Fogalmad sincs, miről beszélsz – mondta végül remegő hangon. – A karácsony a szeretet ünnepe. Az a nap, amikor az ember megemlékezik szeretteiről, kényezteti őket, osztozik örömükben. Nem kétséges, hogy a szüleid végtelenül önző emberek, ez azonban nem ok arra, hogy úgy tégy, mintha karácsony nem is létezne! – Honnan veszed a jogot, hogy megmondd, mit érezzek és hogyan cselekedjek? – csattant fel Meghan. Mély lélegzetet vett, és haragosan folytatta: – Semmit sem tudsz rólam. Nem tudod, hogyan érzek és hogyan gondolkodom. És végképp semmi jogod előírni nekem, hogyan töltsem az ünnepeket, amelyek nekem semmit, de semmit nem jelentenek! – A karácsony lehetőséget ad arra, hogy a legjobb oldalunkról mutatkozzunk meg. 54 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Igazán? – A lány most már alig tudott uralkodni magán. Elemi erővel törtek föl belőle a rég eltemetett élmények. – Ha úgy van, ahogy mondod, akkor a volt férjem miért éppen karácsonyra küldte el nekem a válási papírokat? Nyomasztó csend telepedett rájuk. A hallottak beléfojtották a szót Kyle-ba. Szíve szinte hallhatóan dobogott, és érezte fülében a vér lüktetését. Szóval elvált, és a válókeresetet karácsony napján kézbesítették neki. Lenyelt egy káromkodást. Legszívesebben kitekerte volna a nyakát annak a fickónak! Rettenetesen megbánthatta Meghant, pedig ő nyilvánvalóan olyan ember, aki megérdemli a gondoskodást. Kyle felsóhajtott, és mély együttérzés töltötte el. – Nagyon sajnálom – suttogta. – Lehet, hogy igazad van – folytatta Meghan kissé megenyhülten –, hogy a karácsony a legtöbb emberből előcsalogatja a jót. De én sajnos még sosem találkoztam ilyen emberekkel – mondta, és nyíltan a férfi szemébe nézett. Kyle érezte, milyen fájdalmat váltanak ki ezek az emlékek Meghanből, de azt is, hogy mennyire igyekszik őszinte lenni hozzá. – Jack és én júniusban házasodtunk össze. Anyám és apám ragaszkodtak hozzá, hogy ők intézzék az előkészületeket, és minden költséget álltak, noha tudták, hogy hibát követek el a korai házassággal. Kifelé azonban megőrizték a látszatot, és nagyszabású esküvői ünnepséget rendeztek. Álomszép menyasszonyi ruhát kaptam, a fejdíszemben valódi gyémántok voltak. El tudod képzelni? Meghan szomorkásán ingatta a fejét, és folytatta a történetet. Kyle nem szívesen hallgatta. Bárcsak ne kényszerítette volna a lányt a múlt felelevenítésére! – A szüleim sok vendéget hívtak. Elegáns vacsora volt, sőt még egyházi szertartás is. Igazi álomesküvő. Többe került a szüleimnek, mint amennyit én egész évben keresek. – Felsóhajtott. – A kapcsolatunk már néhány hónappal a házasságkötésünk után megromlott, de én reménykedtem, hogy minden jóra fordul, és komolyan vettem a házassági eskümet. És nem utolsósorban be
55 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
akartam bizonyítani a szüleimnek, hogy tévedtek, amikor nem jósoltak nagy jövőt a házasságomnak. Kicsit hátrébb húzódott, és karba fonta a kezét a mellén. Mélységes fájdalom ült az arcán. Én vagyok az oka, hogy így szenved, kárhoztatta magát Kyle. Meghan azonban egyenesen a szemébe nézett, és vitézül folytatta: – És ez még nem minden. Annyira örültem, hogy végre nekem is igazi karácsonyom lesz! – Az első igazi karácsonyod – ismételte Kyle, és úgy érezte, mintha valaki orvul gyomron vágta volna. – Éppen az ajándékokat csomagoltam, amikor kézbesítették az ügyvéd levelét. – Gyalázatos fráter! – dörmögte Kyle. – Jack akkor éppen szabadságon volt a barátnőjével, aki gyereket várt. Kyle tehetetlen haragjában beletúrt a hajába. Felszisszent, amikor ujja a sérüléshez ért. Meghan fáradt mozdulattal leengedte a kezét az oldala mellett. – Most már mindent tudsz, és nagyon kérlek, ezentúl ne traktálj engem közkeletű bölcsességekkel a karácsonyról! Ezt az ünnepet kitöröltem a tudatomból. Számomra nem különleges nap többé, és semmi sem indokolja, hogy embertársaink ezen az egy napon szeretetteljesebbek, megértőbbek és emberibbek legyenek. Ha rajtam múlna, a karácsonyi ünnepeket még a naptárból is kihagynám! – Akkor hát mégsem olyan nap, mint a többi – mondta nyugodtan Kyle, bár tudta, hogy ezzel kesztyűt dobott a lánynak. Meghan szeme szikrát szórt a dühtől, hangja indulattól és fájdalomtól remegett. – Tulajdonképpen mit akarsz tőlem? Azt akarod, hogy itt előtted összeomoljak? Pompás! Nos, akkor hallgasd meg a folytatást! Egészen őszinte leszek hozzád. Igen, még mindig nagyon fájnak a karácsonnyal kapcsolatos emlékeim. Máig nem felejtettem el őket, és még mindig gondolkozom rajtuk. Még most, felnőtt létemre is sírok, ha eszembe jut, pedig már sok év múlt el azóta. Minden 56 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
esztendőben látom a feldíszített, fényárban úszó várost, a karácsonyfákat, az ajándékokat cipelő embereket. Csak én nem kapok ajándékot. Senki sem gondol rám. És családom sincs, amellyel együtt ünnepelhetnék. A rádióban felhangzó ünnepi muzsikából sem derű, hanem szomorúság árad a lelkembe. De van egy dal, amely újra meg újra felbukkan az emlékezetemben. A Csendes éj... Kyle bólintott. – Én is nagyon szeretem ezt a dalt. – Az én számomra különös jelentése van ennek a dalnak. Valahány karácsonyt csak megéltem eddig, mindegyik csendes és magányos volt, és csendesek, magányosak voltak az éjszakák is. – Már csak nagy erőfeszítéssel tudta visszatartani a szemebe toluló könnyeket, mégis összeszedte magát, és kilőtt egy mérgezett nyilat Kyle-ra: – De legalább van bennem annyi bátorság, hogy szembe merek nézni a félelmeimmel ahelyett, hogy megfutamodom előlük. – És vajon hiszed is, amit mondasz? – kérdezte a férfi lágyan. – Miért tagadod meg az ünnepet? Meghan egy pillanatig dermedten bámult rá. Miféle jogon akarja ez a férfi megváltoztatni az ő életét? Nem lehet valakiből csak úgy kitörölni az emlékeket! De ezúttal nem vágott vissza. – Igazad van – mondta némi szünet után halkan. – Sajnálom, amit mondtam. – Azt hiszem, rászolgáltam a haragodra. A lány megrázta a fejét. – Nem – mondta becsületesen. Odament a férfihoz, lábujjhegyre állt, és könnyű csókot lehelt az arcára. – Nem tudom, mire véljem, hogy a közeledben mindig elragadnak az indulatok, pedig máskülönben többnyire nagyon nyugodt vagyok. – Többnyire? – húzta fel kérdőn a szemöldökét Kyle. – Többnyire udvariatlan sem vagyok. – Többnyire? – incselkedett Kyle. – De amióta itt vagy, nem tudok logikusan gondolkodni, és olyan érzelmek ébredtek bennem, amelyeknek nem lett volna szabad. Kyle gyengéden felemelte a lány állát. – Ki írja elő, hogy nem lehetnek ilyen érzelmeid? 57 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– A lelkiismeretem és a józan eszem. – Mit érzel most? – Kyle még mindig remélte, hogy ledöntheti a falat, amit a lány maga köré emelt. – Szenvedélyt – vallotta be Meghan őszintén. A nyílt, kendőzetlen választól elakadt a férfi szava, és egy pillanatra a lélegzete is. – Már nem tudom kordában tartani az érzelmeimet – folytatta a lány elgondolkozva. – És ezt nem tudod elviselni? – Nem tudom, és nem is akarom. – Meghan elfordult a férfitól, odament az asztalhoz, és ivott egy kis bort. A pohara pereme fölött a Kyle-ra tapadt a tekintete. Türelem! – intette magát a férfi. Nem kétséges, hogy Meghan menekül előle, ami azt jelenti, hogy bár magának sem akarja bevallani, mély benyomást tett rá. De hát ő sincs ezzel másként, ő sem akarja bevallani magának, mit érez. Meghan ivott még egy korty bort. Kyle figyelte, és azon töprengett, vajon csak halogatni akarja-e a beszélgetés folytatását. Mindenesetre nem ő akart elsőként megszólalni és megtörni a csendet. Érezte, hogy a lánynak időre van szüksége. Talán most már hajlandó lesz többet elmondani magáról, beszélni a hosszú évek óta magába temetett fájdalomról. Nem szabad elriasztania mohó vágyával. – Az érzelmeket nem lehet „megérteni". A szerelem és a szenvedély ésszel egyszerűen felfoghatatlan. – Meghan leült az asztalhoz, és lassan forgatta ujjai között a poharat. A közelében lobogó gyertya aranyfénybe vonta a haját. Kyle szeretett volna végigsimítani rajta, érezni selymességét a keze alatt, és belemélyeszteni az ujjait. A lány arca árnyékban rejtőzött. Ó, mennyire szerette volna megérteni, és kicsalogatni belőle fájdalmas titkait! De azt is tudta, hogy ha megnyílna valaki előtt, még sebezhetőbbé válna. És ez rá is vonatkozna – ha képes volna őszintén megnyilatkozni. – Nagyon szerettem Jacket – folytatta a lány alig hallhatóan. – De az érzelem egyre gyengült, fogyott, míg egy napon már semmi
58 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
sem maradt belőle. Persze ez már meglehetősen rég volt... – Ismét belekortyolt a poharába. Kyle figyelmesen nézte, arcának legkisebb rezdülése sem kerülte el a figyelmét. – A házasság és a válás erősebbé, önállóbbá tett. Nem hiszem, hogy máskülönben elkezdtem volna kerámiát készíteni, és alighanem ezt a házat sem vettem volna meg. – És mi van a szíveddel? – kérdezte Kyle váratlanul. Nagy önuralommal megpróbálta elfordítani tekintetét a lány telt, piros ajkáról. A kérdés láthatóan kínosan érintette Meghant. Kényelmetlenül mocorgott a széken, majd féloldalt maga alá húzta a lábát, és rákuporodott. – Nem mintha félnék szeretni, de... – De? A lány egyenesen Kyle szemébe nézett: – Nem hiszek ebben az érzésben. A szüleim szerettek utazni, szerették a barátaikat, a nagy ünnepségeket, összejöveteleket. Csak engem, az egyetlen gyereküket nem szerették soha. Jack pedig mindenkit szeretett, aki szoknyát viselt, minden nőt, aki csak az útjába került. – Nem minden férfi egyforma. – Csakugyan? – Vannak férfiak, akik komolyan veszik az érzelmeiket és a társukéit is, akik felelősséget éreznek azokért, akiket szeretnek és akik szeretik őket. – Mint például te? – Igen. – Kyle a jövőjére gondolt. Még ha nem tetszik is neki az út, amelyet kijelöltek számára, elfogadja, és azon fog járni. – Mint például én. – Felpillantott a polcon álló angyalra. Talán az segít neki megtalálni a megfelelő szavakat. Aztán odament az asztalhoz, és ivott egy nagy korty bort. – Meghan, szeretnék valamit javasolni neked. A lány szeme felragyogott. Ó, egek, gondolta a férfi, mennyire szeretem ezt a nyíltságot a tekintetében!
59 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Hadd segítsek neked megünnepelni a karácsonyt! – Megérintette a lány kezét, majd lassan beborította a tenyerével. – Tegyük széppé az együtt töltött időt! Meghan hátradőlt a széken. Kyle ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megcirógassa, számtalan apró csókkal borítsa be a nyakát, az arcát... – Értsd meg, Kyle, nem lehet a fájdalmas emlékeket egyszerűen szép újakkal helyettesíteni! – De megpróbálni mindenképpen megéri, nem gondolod? Adj lehetőséget rá, kérlek! Meghan sokáig hallgatott. Arca megint zárkózottá vált, s a férfiban feltámadtak a kétségek. Eddig bízott a sikerben, hogy eléri a kitűzött célt, de most már kételkedett benne. Lehet, hogy mindent elrontott? Aztán egyszerre csak megszólalt a lány: – Gondolod, hogy süssünk karácsonyi süteményt? A hangja lágy volt, és simogató. Kicsit még bizonytalanul csengett, a tekintete azonban már nem volt olyan elutasító. Kyle olyan feszültséget érzett, akárha egy milliós nagyságrendű szerződés várna aláírásra előtte: minden az ő körültekintésétől függ. És Meghan sok-sok milliónál is többet ér számára... – Süssünk! – vetette oda olyan könnyedén, mintha ez volna a világon a legtermészetesebb. Ellenállhatatlan vágy töltötte el, hogy megcsókolja a lányt. Sajnos a bor egyáltalán nem segített csillapítani szenvedélyét... Meghan némán bólintott. – Gyere ide! – suttogta a férfi. Felállt, és a lány lassan közeledett hozzá. Tekintetük találkozott. Kyle-nak eszébe jutott, milyen végtelen fájdalom csendült ki Meghan hangjából, amikor az élményeiről beszélt. Valamit már eddig is elért: Meghan nem fojtotta tovább magába keserűségét. A következő lépésként majd igyekszik meggyőzni róla, hogy ismét bízzon az érzelmeiben. És fogadja el a szerelmet, amit érez...
60 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
7. FEJEZET Csupán egy pillanatig tartott a vágy és a józan ész küzdelme. Aztán felülkerekedett a vágy, és Meghan remegő térddel engedelmeskedett. Szíve hevesen megdobbant, amikor látta, hogy a férfi szeme szenvedélytől ég. Bár még mindig kételkedett benne, hogy Kyle képes volna csillapítani a fájdalmát, és betölteni a lelkében tátongó űrt, nem tudott nemet mondani. Igaz, egyszer már sebet kapott, mégpedig olyan maradandó és érzékeny sebet, hogy Kyle aligha tudna annál nagyobb fájdalmat okozni neki. Amikor az ajkuk találkozott, mélyen beszívta a friss, férfiasan kesernyés illatot. Akárha ígéret lett volna a csók, félénk kis remény kezdett kicsírázni a szívében. Megint élt, eleven, hús-vér nőnek érezte magát. Túl sokáig elzárkózott az érzelmek elől. De hogy éppen Kyle Murdock legyen az, aki... Bizsergető forróság járta át a testét, s ahogy elmélyült a csókjuk, úgy hatalmasodott el rajta mind erősebben a vágy. A férfi hajába mélyesztette ujjait, az pedig egyre követelőbben szorította magához. Lehunyt szemmel élvezte lüktető testük közelségét és a kéj édes kínját. Tudta, hogy már nem képes parancsolni az érzékeinek – és nem is akart... S mintha csak belelátott volna a gondolataiba, Kyle megszólalt: – Meghan... Mondd, hogy hagyjuk abba, ha nem akarod... Rábízta a döntést a lányra, nem rohanta le, nem tette egyszerűen a magáévá. Igen, nekem kell döntenem, gondolta Meghan. Még hatalmamban áll megálljt parancsolni ennek az őrültségnek. De nem akarok. Túl sokáig voltam egyedül... Ugyanakkor azt is tudom, hogy Kyle sem gyógyíthatja be egy csapásra a fájó sebeket, nem tudja meg nem történtté tenni keserű élményeimet. Talán sikerül elhalványítania őket, segíteni abban, hogy átvészeljem az előttem álló hosszú, magányos telet. Talán akkor az éjszakák sem lesznek többé olyan hosszúak, és a nappalok sem olyan magányosak... 61 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Nem mondom, hogy hagyd abba, mert én is akarom... Látta, hogy a férfi szemét elsötétíti a szenvedély. Kyle könnyedén, egyetlen mozdulattal a karjába vette, és átvitte a nappaliba. Meghan a melléhez simult, hallotta szívének erőteljes lüktetését. Biztonságban érezte magát az erős karokban. És még valami mást is érzett: hogy ő most Kyle számára valami egészen különleges, becses ajándék. A férfi óvatosan letette a heverőre, majd néhány fahasábot dobott a kandallóba. Miután felszította a tüzet, gondosan helyére tette a szikrafogót. – Gyújtsak gyertyát – kérdezte –, vagy megelégszel a tűz fényével? Bármennyire erős volt is Meghanben a vágy, hogy odaadja magát, most mégis elfogta a szorongás. – Elég a tűz – mondta elfúló hangon. Kyle elvett egy összehajtogatott lenvászon terítőt a sarokban álló asztalkáról, és leterítette a szőnyegre. Meghan felállt, hogy segítsen neki. Remegő ujjakkal igazgatta a terítőt. – Menjünk közelebb a tűzhöz! – javasolta a férfi. – Nem szeretném, ha fáznál. A gondolattól, hogy itt fog feküdni meztelenül Kyle előtt, a lány testén borzongás futott végig. Gépiesen megint simogatni kezdte a terítőt. Amikor észrevette, hogy a férfi mosolyogva figyeli, hirtelen visszahúzta a kezét. Kyle felsegítette. A csendben csak a tűz pattogása hallatszott. – Nyugodj meg! – mondta gyengéden. Meghan igyekezett leküzdeni szorongását, és halványan mosolygott. – Te könnyen beszélsz, fogalmad sincs, mi játszódik le most bennem. Kyle megfogta a kezét, mintha attól félne, hogy megszökik. Fölösleges volt aggódnia; Meghan a szorongása ellenére is kívánta, akarta őt. – Nagyon sok időnk van, az egész éjszaka a miénk... Kisimította a lány homlokába hullott hajfürtöket, majd mutatóujjával végigrajzolta a szemöldöke és az ajka vonalát. És ekkor Meghan váratlanul az ajkai közé vette az ujját. A férfi testén 62 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
remegés futott végig, s a lány meglepetten tapasztalta, hogy neki is hatalma van a másik fölött. Ez a tapasztalat felbátorította, és újabb merészségekre ösztönözte. – Annyira vágyom eggyé válni veled – suttogta Kyle két csók között. Meghan is erről álmodozott. Amikor a férfi a nyelve hegyét becézgetőn végighúzta a nyakán, elgyengült a térde. Kyle érezte, hogy nagyobb súllyal nehezedik a karjára, és térdre ereszkedett vele a szőnyegen, majd megfogta a lány pulóverének a szélét, és lassan lehúzta róla. Olyan gyengéd volt, és annyi csodálat tükröződött a szemében, hogy Meghan semmi zavart sem érzett. Kyle úgy bánt vele, mintha számára ő volna a legféltettebb kincs az egész földkerekségen. Most már csak a melltartó finom selyemcsipkéje rejtette el keblét a férfi vágyakozó tekintete elől. Megborzongott és ösztönösen közelebb hajolt. Kyle simogató mozdulattal lecsúsztatta a válláról a pántokat. – Kyle... – lehelte Meghan sóvárogva, s a férfi szavak nélkül is megértette. Egyetlen gyors mozdulattal felpattintotta a melltartó csatját, és keze rásimult a lány mellére. Kérdő pillantást vetett rá. – Akarod? Meghan már képtelen volt gondolkodni, érzelmei és vágyai ellenállhatatlan erővel ragadták magukkal. – Igen... Akarom... Kérlek, szeress engem... – pihegte. Türelmetlenségtől remegő kézzel bajlódott az inggombokkal, s bosszúsan felkiáltott, amikor az egyik lepattant ügyetlen ujjai alatt. Kyle halkan elnevette magát, s hangjára borzongás futott végig a lány bőrén. Végre sikerült megszabadítania a férfit a makacs ruhadarabtól, és lassan simogatni kezdte izmos mellkasát, időnként végighúzva körmei hegyét a forró, sima bőrön. Amikor Kyle már nem bírta tovább az édes kínzást, megragadta Meghan csuklóját. Meghan mosolygott. Életében először érezte, hogy ő is birtokában van annak az érzéki hatalomnak, amellyel magához láncolhat egy férfit. Noha házasságban élt, Jack, a férje, nem sok időt pazarolt rá, hogy bevezesse a szerelem művészetébe, kényeztesse és bátorítsa. Vagy akár csak igazán szeresse... 63 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Bízz bennem! – suttogta Kyle. – Semmi olyasmit nem fogok kérni tőled, amihez nincs kedved. Tekintetük összekapcsolódott, s mindketten ugyanazt olvasták ki a másik szeméből: a beteljesülés utáni vágyat. – Állj fel! – mondta gyengéden a férfi, és Meghan engedelmeskedett. Kyle még mindig térdelve a dereka köré fonta a karját, és ajkát a hasára szorította. – Most levetkőztetlek, jó? Meghan némán bólintott. Ujjait belemélyesztette Kyle hajába, és tűrte, hogy a férfi lassan lehúzza testhez simuló nadrágját, míg végül csupán leheletvékony selyembugyiban állt előtte. Olyan varázslatos látvány volt a tűz fényében, hogy Kyle-nak egy pillanatra elállt a lélegzete. Aztán az utolsó ruhadarab is lehullott a szőnyegre. Hűvös légáramlat érintette meg a lány bőrét, de nem fázott, mert a férfi becézgető keze lángba borította a testét. – Bízol bennem? – kérdezte Kyle. – Igen – hangzott a halk válasz. Kyle gyorsan levetette a csizmáját, a farmerje villámzára azonban akadozott, s mintegy közös megegyezéssel, Meghan segített neki. Most valahogy minden olyan egyszerűnek és természetesnek tűnt, s bár még mindig nem szabadult meg teljesen a szíve mélyén lapuló kételyektől, csábítónak és kívánatosnak érezte magát. Átvillant az agyán, hátha nem is illenek össze, de Kyle egy forró, követelő csókkal tudtára adta, hogy nem osztja félelmét. A férfi levett egy párnát a heverőről, a szőnyegre tette a kandalló elé, és óvatosan ráfektette a lányt. Aztán mellé feküdt, és a könyökére támaszkodva hosszan, gyengéden nézte. Csodálattal, vággyal teli tekintetének tüzében felengedett a Meghan lelkét borító jégpáncél utolsó maradványa is, és mindent elsöprő erővel fellángolt a szenvedély. A férfi simogató keze egyre lejjebb vándorolt, és becézgetni kezdte. Meghan halkan felsikoltott, és szinte elalélt a váratlan gyönyörtől. Szorosan belekapaszkodott Kyle ba, mert úgy érezte, nem bírja tovább, és mégis mind többet akart... – Kyle... ó Kyle... A férfi egy kissé elhúzódott tőle, a szőnyegen heverő bőr nyeregtáskájában kutatott, s néhány apró csomagot vett elő belőle. 64 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Remélem, még jók – mormolta Meghant jóleső érzés töltötte el, egyrészt azért, mert Kyle-nak nyilvánvalóan nem túl gyakran volt szüksége óvszerre, másrészt meg nagyra értékelte, hogy még a legszenvedelyesebb pillanataiban sem feledkezik meg a szükséges óvatosságról Valóban olyan férfi, akiben megbízhat, aki betartja az ígéretét, és komolyan veszi adott szavát. Kyle lassan, óvatosan vette birtokába, s ő halkan nyöszörgött a türelmetlenségtől. Testük hamarosan tökéletes összhangban fonódott össze, és Meghan minden fenntartás nélkül átengedte magát érzékei vad viharának. Még soha eletében nem érezte magát ilyen felszabadultnak, ilyen teljesnek, ennyire nőnek. Színek és szavakkal kifejezhetetlen érzések kavarogtak benne, eddig elképzelhetetlen szenvedély forgószele ragadta mind magasabbra, a kéj ismeretlen csúcsaira, egészen a végső beteljesülésig. S amikor a férfi is eljutott a csúcsra, egy röpke pillanatra megtörtént bennük a csoda: eggyé váltak testbenlélekben. Boldog sóhaj szakadt fel Meghan ajkáról. Most már tudta, hogy nincs ennél szebb az életben. – Süteményt? – ismételte Meghan álomittasan Hangia fátyolosan, érzékien csengett. – Még mindig akarod, hogy süteményt süssek? – Azt hiszem, most már kellő étvaggyal rendelkezem hozzá – vigyorgott Kyle. Meghan elmosolyodott, és Kyle úgy érezte, mintha bukfencet vetne a szíve. Ahogy ez a kép átvillant az agyán, menten nevetnie kellett. Ugyan már, hiszen a szív nem is tud bukfencezni! Vagy mégis? Meghan hozzásimult meztelen mellével, és ahogy mellbimbói megérintették a bőrét, újból heves vágy fogta el, s a lány ajkáról ellebbenő vágyakozó sóhaj még inkább felszította szenvedélyét. Ebben a pillanatban fülsiketítő robaj hallatszott a konyhából. Meghan összerezzent, s a férfi ösztönösen közelebb vonta magához.
65 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A csörömpölés megismétlődött, majd felhangzott Hópehely siralmas vonítása. Kyle szitkozódva a farmerje után nyúlt. – Alighanem ráesett egy konzervdoboz a lábára – vélte Meghan. – Majd megnézem. – A férfi kelletlenül belebújt a nadrágjába, és közben a lányra pillantott. Szőke haja selymes keretbe foglalta szép arcát, mellére már felhúzta a lepedőt, finom vonalú válla azonban csábítóan emelkedett ki a redők közül. És a szeme! Egek, micsoda szempár! Varázslatosan, ígéretesen szikrázott a kandalló fényében, hívogatta, hogy mielőbb térjen vissza hozzá... És Kyle majdnem elfelejtette, miért is akart kimenni a konyhába. Ám az újabb lárma észre térítette. Hópehely valószínűleg feldöntötte a gondosan felrakott konzervdobozhegyet. – Nem aludhatna odakinn az a kutya? – dörmögte bosszúsan. Meghan huncutul mosolygott, és a férfinak szinte erőszakkal kellett elszakadnia tőle. Felkapott egy elemlámpát, és sietve, hogy mielőbb visszatérhessen, kiment a konyhába. Amikor a lámpa fényét a kutyára irányította, Hópehely ránézett, és halkan vinnyogni kezdett. Mintha csak azt mondaná: roppantul sajnálom, de már nagyon éhes vagyok... – Jó, jó – mormolta Kyle, és megpaskolta az állat nyakát. Kinyitott egy konzervdobozt, és tartalmát a kutya tálkájába öntötte. Meghan kijött utána. Mezítláb volt, Kyle nem hallhatta a lépteit, csak a hangjára fordult meg. – Komolyan gondoltad a süteménysütést? Fürdőköpenyben volt, az övet szorosra kötötte a derekán. Kyle előző nap még azon morfondírozott, vajon mit rejt a bolyhos, puha anyag. Most már tudta, ám ettől még nehezebb lett minden. Kínzó éhség gyötörte, de nem ételre vágyott, hanem arra, amit Meghan teste kínált... Mégsem felejtette el ígéretét, hogy egy szép karácsony emlékével ajándékozza meg. Meghan valószínűleg sosem sütött karácsonyi süteményt a volt férjével. – Természetesen – vágta rá azonnal. Legfeljebb egy kicsit még háttérbe szorítja vágyait... A lány bólintott. 66 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Én is segítek. – Mindjárt behozom a tojást meg a vajat a pajtából! – ajánlkozott Kyle. Meghan fázósan karba fonta a kezét, és kinézett az ablakon. – Nincs túl hideg kimenni? – Megígéred, hogy felmelegítesz, ha visszajövök? – incselkedett Kyle. Meghan egy pillanatig csodálkozva pillantott rá, aztán ellágyult az arckifejezése. Kyle elbűvölten nézte. A lány arca olyan volt, akár a nyitott könyv, rejtőzködés nélkül elárulta, mi játszódik le a lelkében. Őszinte volt, mesterkéletlen, s ez még vonzóbbá tette. A férfi érezte, hogy ismét elhatalmasodik benne a vágy, ezért sietve belebújt a zubbonyába és a csizmájába. Öt perc sem telt bele, és máris visszatért az alapanyagokkal. Meghan időközben meggyújtott két petróleumlámpát, és előkészítette a szükséges edényeket. Kyle letette a tojást meg a vajat az asztalra, a lány pedig lesegítette róla a hidegben páncéllá merevedett bőrzubbonyt, és a hátsó ajtó melletti fogasra akasztotta. Kyle önkéntelenül is arra gondolt, mi volna, ha Meghan minden este így várná, meleg lámpafényben, és lesegítené a zubbonyát. Különös gondolatai támadnak azóta, hogy itt időzött... – Jéghideg a kezed – mondta Meghan, és két kezébe fogta a férfi dermedt kezét. Aztán lábujjhegyre állt, és megcsókolta. Hiszen megígérte, hogy felmelegíti, amikor visszajön, és ő mindig betartja az ígéretét. Kyle-t jóleső érzés töltötte el, noha öröme nem volt zavartalan. Jövője sötét felhőként nehezedett rá, de elhatározta, hogy az utolsó cseppig kiélvezi a Meghannal való együttlétet. A lány hangja hozta vissza a valóságba. Befejezve a csókot, tréfálkozva jegyezte meg: – Nem arról volt szó, hogy süteményt sütünk? – Ejnye, majdnem megfeledkeztem róla... Egyébként van szakácskönyved? – Azt hittem, te tudod, hogyan kell karácsonyi süteményt sütni!
67 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Hazudtam – vallotta be Kyle köntörfalazás nélkül, s a rossz lelkiismeret legcsekélyebb nyoma sem látszott rajta. – Végül is a cél szentesíti az eszközt, nem? – Szóval hazudtal! – állapította rneg a lány derűsen. – Szeretnék adni neked valamit, amire emlékezhetsz. Szép emlékekkel akarlak megajándékozni, hogy feledtessék a régieket. Meghan gyengéden rámosolygott. – Sosem hittem volna, hogy valaha is megszerethetek valakit, aki hazudik nekem Kyle mentegetőző mozdulattal tárta szét a karját, és bűnbánó arcot vágott. – Hát jó, akkor gondoskodjunk szép emlékekről! – sóhajtotta a lány. -Azt hiszem, nászajándékul kaptam egy szakácskönyvet, itt kell lennie valahol! – Kutatni kezdett egy polcon, ami egyáltalán nem volt olyan egyszerű a gyenge világításban. – Ez az! – kiáltott fel diadalmasan, és levett egy vastag könyvet, amely még mindig papírba volt burkolva. Leszakította róla a csomagolást, és összegyűrve belehajította a fáskosárba. Mint mindig, ezúttal is mellétalált, és a papírgombóc végiggurult a konyha padlóján. A rendszerető Kyle menten utánasietett és felemelte. – Légy szíves, gyere ide a zseblámpával! – kérte Meghan. Kyle szorosan mögéje állt, és átvilágított a válla fölött. Aztán félresimította a haját, és gyengéden megcsókolta a nyakát. Meghan nyugtalanul megmoccant, mire a férfi még közelebb húzódott hozzá. Érezte, hogy ismét elhatalmasodik rajta a vágy, és minden önuralmára szüksége volt, hogy karjába ne kapja a lányt. – Folyton mocorogsz, lehetetlen így olvasni! – zsörtölődött Meghan. -Legalább a lámpát tartsd egyenesen! – Ez egyébként rád is vonatkozik – védekezett Kyle. – Ha nem tudnád, te sem maradsz nyugton! – Hogyan tudnék nyugodtan maradni, ha ezt csinálod?! – feleselt Meghan. – Miért, mit csinálok? – adta az ártatlant Kyle, és finoman beleharapott a lány nyakába, majd nyelve hegyével becézgetni kezdte a füle mögötti selymes bőrt. – Ezt... – suttogta fojtott hangon Meghan. 68 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kyle immár megbizonyosodhatott róla, hogy nem mindennapi dolog Meghan Carroll-lal süteményt sütni Semmiben sem hasonlított az, emlékezetében élő konyhai műveletekhez... Hópehely befejezte az étkezést, és odasétált hozzájuk. Félrehajtott fejjel, figyelmesen nézte őket. – Most már be kellene melegíteni a tűzhelyet – nyögte ki végre Meghan. – Meglehetősen sokáig tart, míg eléri a kellő hőfokot. – Ó, én már elértem – súgta a fülébe Kyle. – Sőt úgy is mondhatnám, hogy túlfűtött vagyok... Meghan válaszul hozzásimult, és a férfit elöntötte a forróság. Hogyan lehetséges, hogy ennek a nőnek ilyen hatalma van fölötte?! Egyelőre azonban uralkodott magán; kicsit hátralepett, és a zseblámpával a könyvre világított. – Fogjunk végre hozzá a tészta összeállításához – mondta –, hogy mielőbb megint a kandalló elé vihesselek! – Azt hittem, éhes vagy! – Az is vagyok... – Tekintetük találkozott. – Nos, akkor legjobb lesz, ha azonnal munkához látunk, hogy mindkét élvezetnek hódolhassunk – mondta Meghan csábos mosollyal. – Helyes! Osszuk fel a munkát! – buzgólkodott Kyle. – Te felolvasod a receptet, én pedig villámgyorsan összeszedem a hozzávalókat. A dolog persze nem ment túl gyorsan, hiszen Kyle nem tudta, mi hol található. – A cukor és a liszt az alsó polcon van – irányította Meghan. Kyle az alsó polcra meredt, de gondolatai egészen másutt jártak. Meghan leguggolt mellé, és türelmetlen kis sóhajjal mondta: – Itt a liszt, látod? És ott a cukor! – Szóval szerinted a férfiak semmit sem tudnak megtalálni? – Miért, talán nem így van? Apám sem, és te... – Én sem tudok – fejezte be a mondatot Kyle. Átfogta a lány derekát, és felhúzta magával. – Egészen másra gondoltam. – Egészen másra? – Igen. Arra kellett gondolnom, ahogy az imént a vállamba haraptál. 69 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Semmi ilyesmit nem csináltam! – tiltakozott Meghan. – Ahogy hozzám simultál a csípőddel… Meghan némán ingatta a fejét. – És arra, hogy alig várom, hogy megint a kandalló előtt heverjek veled. – Pillantása vágyakozóan végigsiklott a lány testén. – Minden porcikádat imádom... Meghan egy pillanatra visszafojtotta a lélegzetét. Kyle elmosolyodott, és minden átmenet nélkül kiadta az utasítást: – Most pedig hozd ide a sütőport! Izgató játékot játszottak, játékszabályok nélkül, s ezt a férfi fölöttébb élvezte. Miután Meghan jó darabig sikertelenül kereste a sütőport, Kyle megszólalt, és diadalmasan a polcra mutatott: – A felső polcon van! Lesz még alkalma bebizonyítani, hogy a férfiak is feltalálják magukat, sőt megtalálják, amit keresnek! Beleütötte a tojásokat egy tálba és elhabarta, Meghan pedig az asztalra készítette a sütőport. Kyle bölcs mondásokkal igyekezett lecsillapítani magát, és halkan fütyörészni kezdett egy karácsonyi dalt. A lány kimérte a porcukrot meg a vajat, és némi vaniliakivonattal együtt beleöntötte egy tálba. – Most jöhet a tojás! Amikor Meghan elővett egy fakanalat, hogy összekeverje az alapanyagokat, Kyle nagy markába fogta a lány kezét, és együtt kevergették a tésztát. Karja néha mintegy véletlenül Meghan telt kebléhez ért. A lány mozdulatai egyre lassúbbá váltak, lélegzete akadozni kezdett. Amikor a férfi gyengéden harapdálni kezdte a fülcimpájat, felsóhajtott és ügyesen kibontakozott az ölelésből. – Ideje beletenni a lisztet – mondta elfulladó hangon. Kyle nem válaszolt, engedelmesen beleszórta a sütőporral kevert lisztet a tálba, de rögtön utána ismét a karjába vette Meghant. – Remélhetőleg hamarosan elkészülünk, és megint lesz időnk egymás számára! – súgta a lány fülébe
70 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Ebben a pillanatban váratlanul szétnyílt a fürdőköpeny, és a meztelen fehér bőr látványa a férfi fejébe kergette a vért. Már cseppet sem érdekelte, mi lesz a tésztával. Abbahagyta a keverést, és keze a fürdőköpeny meleg rejtekébe siklott. Meghan egyszeriben kiejtette kezéből a fakanalat. – Kyle... – Igen? – Szerencséd van... Vagyis akarom mondani: szerencsénk van, mert a tésztának két óra hosszat pihennie kell... – Hála az égnek! – sóhajtott fel lelke mélyéből Kyle. – Már úgysem sokáig bírtam volna... A tűz pattogott a kandallóban. Kyle-on olyannyira úrrá lett a vágy, hogy nem győzte elég gyorsan kioldani a fürdőköpeny övét, Meghan pedig viszonzásul lehúzta a farmer villámzárját. A sietségtől kissé megkarmolta a férfit, s az halkan felszisszent. – Sajnálom! – mentegetőzött Meghan, Kyle azonban nem válaszolt, minden figyelmét a lány vetkőztetésére összpontosította, s amikor végül teljesen meztelenül állt előtte, percekig elragadtatással nézte. Ezúttal nem vesztegetett időt becézgetésre, előjátékra, és Meghan sem kívánta. Olyan összhangban olvadt egybe a testük, és úgy ringott a szenvedély egyre magasabbra csapó hullamain, mintha már évek óta ismernék egymást. A férfinak is teljesen új élményt jelentett a Meghannel való szeretkezés, ami voltaképpen sokkal több volt annál: igazi egyesüles, feloldódás a másikban. Kyle-t azonban még ez sem elégítette ki teljesen; ő nem csupán Meghan testét akarta bírni, hanem a szívét is. Amikor első vágyát csillapította, keze felfedezőútra indult a lány testén. Gyengéden, odaadással cirógatta a bőrét, ujjait belemélyesztette selymes hajába, és apró csókokkal hintette be a lány testét, melyen halványan még mindig érezhető volt a reggeli zuhanyozás utan használt finom illatszer. A csókok útvonala egyre lejjebb vezetett. Meghan átengedte magát az ismeretlen szerelmi játéknak. Amikor úgy érezte, már nem bírja tovább az édes kínzást, Kyle olyan gyönyörrel ajándékozta meg, hogy felsikoltott az, elragadtatástól, s a világ megszűnt létezni számukra. 71 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Sodrófát mondtál? – Meghan töprengve ráncolta a homlokát – Én még sosem használtam. Fogalmam sincs, hol lehet! Talán a tűzhely alatti fiókban! Miközben a lány két egyforma részre osztotta tésztát, Kyle a sodrófa után kutatott. – Megvan! – kiáltotta diadalmasan, és magasra emelte. – Bámulatos, hogy a történtek ellenére milyen friss vagy, és milyen módszeresen tudsz gondolkodni! – incselkedett Meghan. Megváltozott, mióta Kyle belépett az életébe. Most az sem okozott gondot a számára, hogy nincs áram, és teljesen elszigetelődött a világtól az öreg farmházban. Sőt őszintén bevallotta magának, hogy cseppet sem örült volna, ha látogató kopogtat be hozzá. Különös, melengető érzés töltötte el a férfi jelenlétében. Hirtelen lábujjhegyre állt, átölelte Kyle nyakát, és gyengéden szájon csókolta. A férfi menten letette a sodrófát az asztalra, és átengedte magát az egyre bensőségesebbé és szenvedélyesebbé váló csóknak. Örült, hogy Meghan feladta tartózkodását, és ezúttal ő kezdeményezett. De aztán átvette az irányítást, és a lány engedelmes és buzgó tanítványnak bizonyult. Csak egyszer jegyezte meg félig tréfásan, félig komolyan: – Ha így folytatjuk, a végén még éhen halunk.,. – Lehet annál szebb, mint szerelmeskedés közben meghalni? – súgta a fülébe Kyle, és Meghan testén jóleső borzongás futott végig, amikor a férfi vágytól elsötétült szemébe nézett. Már semmi szégyenérzet nem maradt benne, remegő kézzel húzta le a farmer villámzárját. Ezúttal sem bizonyult ügyesebbnek, és Kyle fájdalmasan felszisszent. – Sebaj, legközelebb majd nem felejted el felvenni az alsónadrágodat -jegyezte meg a lány gonoszkodva. – Nem gondolod, hogy az csak időpazarlás? – feleselt Kyle, és egyetlen mozdulattal megszabadult fölösleges ruhadarabjától. Meghan leplezetlen csodálattal nézte arányos, karcsú, és mégis erőteljes testét. Erre a rövidke időre – mert legfeljebb napokról vagy talán csak órákról lehet szó – most mindez a szépség az övé... 72 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Most nem heveredtek le a kandalló elé terített takaróra, Kyle az ölébe kapta a lányt, és a falhoz támaszkodva szeretkeztek. Meghan utóbb bevallotta: elképzelni sem tudta, hogy ilyesmi lehetséges. – Mi szépet csináltál? – kérdezte Meghan, és kíváncsian a konyhaasztal fölé hajolt. Kyle egyik inge volt rajta, ami épphogy elfedte a combját. Jólesett a meztelen testén viselni valamit, ami az övé. – Nem látod? Egy fa, mégpedig karácsonyfa! – jelentette ki Kyle, aki fölöttébb büszke volt a művére. – Fa? – ámuldozott Meghan. – És mi az ott fönn rajta? – Csillag! Nem lehet felismerni? Minden karácsonyfának csillag van a csúcsán! – magyarázta tudálékosan Kyle, s cseppet sem zavarta a lány hangjából kicsendülő enyhe kétely. Aztán átsétált az asztal túlsó oldalára. – Most hadd lássam a te műveidet! Meghan összeráncolta a homlokát. – Hogy őszinte legyek, ez a karácsonyi sütögetés nem igazán az én műfajom. És nincs is túl nagy kedvem hozzá. Meg persze gyakorlatom sem... – Szó sincs róla, hogy ügyetlen volnál! Láttam odafenn az angyalkáidat; valóságos őstehetség vagy! – Angyalokat tudok formázni, de azok agyagból vannak, és nem omlós tésztából. Arról nem is beszélve, hogy ezt a szerencsétlen tésztát is hányszor félbehagytuk, hányszor kisodortuk... – De azért valld be, eddig ez volt a legizgatóbb konyhai élményed! Meghan lesütötte a szemét, és buzgón sodorni kezdett. Nem mert arra a helyre nézni, ahol néhány perccel ezelőtt olyan szokatlan élményben volt része. Kyle azonban átfogta a kezét, és vele együtt sodorta a tésztát. A lány érezte, hogy forróság önti el a testét. Bármivel foglalkoztak is, gondolataik mindig ugyanegy dolog körül forogtak. – Mondtam már, hogy szóra sem érdemesek a süteményeim – mondta megadó sóhajjal. – A kis karikákat pohárral szúrtam ki, a harangocskákat meg csak úgy, szabad kézzel vágtam ki. 73 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– A harangok nagyon jól sikerültek! Épp olyanok, amilyennek lenniük kell! – Köszönöm az elismerést. – Nem úgy gondoltam – védekezett sietve Kyle, és gyengéden felemelte a lány állát, hogy a szemébe nézhessen. Meghan azonban huncutul nevetett. – Tudom, tudom, hogyan gondoltad! – Ezért még megfizetsz, kis boszorkány! Ezt nem úszod meg! – Remélem is! – kacagott a lány. – Mert ha megfeledkeznél róla, majd én emlékeztetlek! Az első tepsi süteményt betették a sütőbe. A maradék tésztából mindketten figurákat formáztak. Kyle csillagai sem sikerültek sokkal jobban, mint a karácsonyfái, és Meghan hóembere úgy festett, mint aki tűző napon álldogált. – Hát szépnek nem szépek, de az ízük talán jó lesz – mondta a lány bizakodóan. – Segíts kivágni ezt a csillagot! – kérte Kyle. Meghan abbahagyta a hóember szépítését – úgysem sikerül, bármit csinál vele –, és odament hozzá. – Most már tudom, miért megy olyan jól a pékek meg a cukrászok boltja! – jelentette ki mély meggyőződéssel Kyle. – Ez a karácsonyi sütemény azonban csak a miénk! – jegyezte meg vidáman a lány, aztán hirtelen elhallgatott. Rádöbbent, hogy mit mondott. A miénk... Vajon hogyan csúszhatott ki a száján ilyesmi? Mi volna, ha Kyle itt maradna? Ha mindig együtt maradnának? Vele minden olyan szórakoztató volna. Együtt oldanák meg a leghétköznapibb feladatokat is, és együtt tervezgetnék a jövőjüket. Nem volna ilyen üres a ház, s ő nem érezné ennyire egyedül magát. És egy napon talán apró, tipegő lépések is felhangzanának az ódon falak között... Nagyot nyelt, és megpróbálta elhessegetni a csábító ábrándképeket. Felvette a kést, amit Kyle letett a kezéből, de ahelyett, hogy megmutatta volna, hogyan kell csinálni, és utána együtt készítették volna el, egyedül vágta ki a csillagot. Egyedül. 74 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Ez a szó jellemzi az egész életemet, gondolta Meghan. Egyedül voltam, amikor Kyle megjelent az életemben, és megint egyedül leszek, ha elmegy. Ez a valóság, amin immár nem lehet változtatni. Kyle elutazik, de legalább csodaszép emlékekkel gazdagon megajándékozva hagy itt. Ezt ígérte, és az ígéretét mostanáig meg is tartotta. Talán az emlékek segítenek majd elviselhetővé tenni az előttem álló hosszú, magányos éjszakákat... A sütő felől szállingózó illatból ítélve az első adag sütemény elkészült. Meghan fogta a konyhakesztyűt, óvatosan kinyitotta a sütőajtót, és kihúzta a tepsit. Kyle szakértő szemmel vizsgálgatta a tésztát, ahogyan annak idején Aggie nagymama is tette. A csillaggal díszített karácsonyfája egészen elöl pompázott a tepsiben. Nem is tudott uralkodni kíváncsiságán: menten meg kellett kóstolnia a művét. – Hmmm... nem is rossz! – dünnyögte elégedetten. Meghan lopva figyelte. Egy morzsa tapadt meg az ajka szélén. Milyen jó volna azt onnan gyengéden lecsókolni... De ellenállt a kísértésnek, és betolta a második tepsit a sütőbe.
75 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
8. FEJEZET Hogyan is lehettem ilyen ostoba? Meghan felállt munkaasztalától. Kövér könnycseppek gördültek le az arcán, alig látta az előtte álló angyalkát. Mihelyt az idő megjavul, Kyle eltűnik az életéből, és ő megint egyedül lesz. Egyedül, mint mindig. Csodálatos volt a Kyle-lal töltött éjszaka, csodálatosan, valószínűtlenül szép. De elkövetett egy nagy hibát. Beleszeretett Kyle Murdockba. Pedig mindig is tudta, tapasztalta, hogy számára nem terem boldogság. A karácsony is mindig másoké volt, neki sosem volt része benne. Kyle-t sem neki szánta a sors. De nem is ígért neki semmit, nincs tehát joga többet várni tőle. Átutazóban vetődött ide, hamarosan visszatér Chicagóba, és folytatja megszokott életét. Amikor annak idején Jack elküldte neki a válókereset benyújtását tanúsító hivatalos iratot, majdnem két hétbe telt, míg magához tért. Csak sírt, és kétségbeesetten törte a fejét, miért tette ezt vele Jack. És éppen karácsony napján... Sokáig semmi kiutat nem látott, ám fájdalma csillapultával, amikor ismét képes volt higgadtan gondolkodni, megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes, nem bízik senkiben. Kyle felbukkanásáig meg is tudta tartani a saját magának tett ígéretét. De azóta, hogy a férfit megismerte, minden megváltozott! A könnyek elöntötték a szemét, s ő türelmetlen mozdulattal rázta meg a fejét. Tekintete kitévedt az ablakon. Előző nap óta egészen más lett a táj. A felhőtlen égbolton tisztán sütött a nap, a kristályos hó szivárványos fénnyel, gyémántporként szikrázott a fák ágain. A lelkét eltöltő szomorúság ellenére a lány gyönyörködött a világ szépségében. A porcelánkék égboltot a lélegzetelállító távolban hósapkás hegycsúcsok szegélyezték, s az ablak előtt álló fenyő csúcsára holló röppent. 76 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Ez a látvány Meghant mindig Kyle süteményére, a csillaggal díszített karácsonyfára fogja emlékeztetni. Milyen szeretettel, odaadással készítette neki... Nem, soha nem tudja őt elfelejteni. Minden esztendőben karácsony közeledtén, amikor megpillantja az ünnepi díszeket és a pékboltok kirakatában a karácsonyi süteményt, Kyle-ra és az együtt töltött napokra fog gondolni. Forró homlokát a hideg ablaküveghez szorította, és hirtelen azt kívánta, bárcsak menne el már a férfi. Legjobb volna, ha titokban és azonnal távozna. Hogyan bírja ki máskülönben? Félt, mert tudta, milyen szörnyű fájdalmat kell átélnie, ha Kyle elhagyja. Kopogás hallatszott. A lány összerezzent, és az ajtóra pillantott. Egyedül akart maradni, ezért bezárkózott a műtermébe. Látta, hogy megfordul a gomb, de Kyle hiába próbálkozott. - Meghan? A lány nesztelenül visszasurrant a helyére, leült, és az asztal lapjára hajtotta a fejét. Majdcsak elmegy, gondolta. Mozdulatlanul ült, mintha odaszegezte volna a szívét hasogató éles fájdalom. Ellentétes érzelmek között hányódott: szerette volna, ha Kyle magára hagyja, ugyanakkor vágyott rá, hogy a karjába vegye... – Tudom, hogy odabenn vagy! Meghan, beszélnünk kell! – A férfi hangja könyörgően, rábeszélően csengett. – Az ajtón át is beszélhetünk, de szeretném látni az arcodat... Meghan felsóhajtott. Úgy látszik, nem lehet eltántorítani szándékától! És mivel nagyon jól tudta, hogy semmit sem képes megtagadni tőle, kinyitotta az ajtót. A karját azonban – mintegy ösztönös védekezésként – összefonta a mellén. – Miért bújtál el? A lány hallgatott. Nem mondhatta meg az igazat. A férfi egyetlen lépéssel ott termett mellette, a vállára tette a kezét, és fürkészően a szemébe nézett. – Meghan, te sírtál! Kérlek, mondd meg, miért! – Tévedsz, dolgoztam – felelte a lány, és elfordította a fejét. Kyle a munkaasztalra pillantott, amely majdnem üres volt. Mutatóujja hegyét végighúzta a lány pilláján. – Még mindig könnyes – mondta halkan. – Olyan csodálatos volt éjjel, amikor szerettük egymást. Ahogy felébredtem reggel, 77 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
kerestelek, de nem voltál mellettem. Egy darabig vártalak, aztán reggelit készítettem, és megetettem az állatokat. Gondoltam, bizonyára dolgod van, és bármelyik percben megjelenhetsz. De aztán hallottalak fenn ide-oda járkálni, és rájöttem, hogy előlem menekültél el. Tekintete fogva tartotta a leányét, s Meghan érezte, hogy lángba borul az arca, vadul kalapál a szíve. Megint csak rá kellett jönnie, hogy semmit, de semmit nem tud megtagadni ettől a férfitól. De vajon akarna-e megtagadni tőle bármit is? – Azok után, ami közöttünk történt, elbújsz előlem és bezárkózol? Miért nem bízol bennem? – A férfi feszült arccal, várakozóan nézett a lányra, és Meghan érezte, hogy nem térhet ki a válasz elől. – Nem tehetek róla, nem megy! – mondta Meghan panaszosan. A férfi tanácstalanul vonta fel a szemöldökét. – Hogy érted ezt? – Semmi sem megy! Nagyon szép tőled, hogy megpróbálod elfeledtetni velem a múltamat, és hálás is vagyok érte, de egyszerűen nem megy. Márpedig menni fog, fogadkozott magában Kyle. Majd én gondoskodom róla! Hangosan ezt mondta: – Beleegyeztél, hogy megpróbálhatom. Most tehát szavadon foglak. Kérlek, bízz bennem! Látta, hogy Meghan alig bírja visszatartani könnyeit. Gyengéden két kezébe vette az arcát. – Kérlek, Kyle, hagyj... – Nincs mit veszítened, csak nyerhetsz! – mondta a férfi melegen, és mellére vonta a reszkető lányt. Meghan halkan felzokogott. Kyle mindhiába törte a fejét, hogyan tudná megvigasztalni, de semmi sem jutott eszébe. Ezért még szorosabban ölelte magához, és csendesen ringatta a karjában. Elviselhetetlenül nehéz volt számára a gondolat, hogy hamarosan el kell válniuk. Sok szép emléket visz magával Chicagóba, és szívből remélte, hogy segítségükkel könnyebben elviseli a nagyváros ridegségét és a magányos éjszakákat. 78 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Ne zárj ki az életedből, Meghan! – mondta szívig ható hangon, s mint aki mindent egy lapra tesz föl, merészen folytatta: – Öltözz fel, most kimegyünk az erdőbe, és keresünk egy szép fenyőfát! Válasz nem érkezett; egyre nyomasztóbb csend nehezedett rájuk. Kyle kételkedni kezdett javaslata sikerében. Remélhetőleg azért nem rontott el mindent végérvényesen?! Nagy sokára Meghan megszólalt. Szemét könyörögve függesztette a férfira. – Kyle, kérlek, próbálj megérteni... Nem akarok karácsonyt ünnepelni. – Még soha nem ünnepeltél karácsonyt – helyesbített Kyle. – Eddig. Tegnapig, a mai napig. De most gyerünk, öltözz fel! – ismételte nyomatékosan. – Vagy kiviszlek így, ahogy vagy! – Azt ugyan sosem merészelnéd! – biggyesztette le az ajkát Meghan. Kyle ellenállhatatlan kísértést érzett, hogy csókot nyomjon a lány kívánatos, durcás ajkára. – Megpróbálhatom? – Az órájára pillantott, és kihívóan karba fonta a kezét. – Komolyan mondod? – A legkomolyabban. Meghan szemében felszikráztak az aranyszínű pontok, és minden egyes szótagot hangsúlyozva válaszolta: – Nem akarok karácsonyfát látni a házamban. – Kapsz tizenöt percet. A konyhában várok rád – mondta nyugodtan a férfi, majd sarkon fordult és kiment. Hallotta, hogy a lány szitkozódik a háta mögött, és megrándult az arca. Igyekezett elfoglalni magát. Fát hordott be, és felrakta a kandalló mellett. Olyan sok a tennivaló itt, legalább segít valamicskét, mielőtt elutazik. Az órájára pillantott. Tizenegy perc már eltelt... Pontosan tizenöt perc múlva Meghan megjelent a konyhában. Fekete farmert viselt vastag fehér pulóverrel, és észbontóan jól festett. Csípőre tett kézzel sziszegte: – Vedd tudomásul, hogy csak a kényszernek engedtem! – Tudomásul vettem – felelte Kyle, és minden teketória nélkül szájon csókolta. 79 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Meleg anorákot vettek föl, majd a férfi kinyitotta az ajtót. Hópehely kirontott mellettük, megcsúszott a jégen, és egy hótorlaszban kötött ki. A lány hangosan felkacagott. Milyen természetesen viselkedik, és mennyire önmaga mindig, állapította meg Kyle újfent. Valóban rendkívüli nő! Még sosem találkozott hozzá fogható eredeti egyéniséggel, és valószínűleg a jövőben sem találkozik olyan nővel, aki kiállná az összehasonlítást Meghan Carroll-lal. Pedig ezentúl alighanem mindenkit vele hasonlít majd össze... Fejszét és fűrészt hozott ki a pajtából. Meghan megcirógatta Aspen bársonyos orrát, s a ló vidáman nyerített, és cukordarabkák után kutatott asszonya zsebében. Vajon milyen volna mindig itt élni? – töprengett Kyle. Messze a nagyváros zajától, a mamutvállalat vezetésének idegpróbáló izgalmaitól, gondjaitól és kötelezettségeitől? Átlábaltak a havon. A viharos szél elült az éjszaka folyamán, s most ragyogó napfény, azúrkék ég örvendeztette meg érzékeiket. Meghan egy ideig hallgatagon bandukolt, aztán körbemutatott a tájon. – Szinte hihetetlen, hogy tegnap estig vihar dühöngött itt, és sötét volt az égbolt! – Valóban hihetetlen – bólintott Kyle. Múlt éjszaka, amikor ébren feküdt, és karjában tartotta a lányt, az a gondolata támadt, hogy magával viszi Chicagóba. Most azonban, látva, mennyire kötődik ehhez a vidékhez, kételkedni kezdett benne, hogy vezérigazgató-feleségként jól érezné magát a nagyvárosban. Nem elégítenék ki az unalmas partik, a felületes társalgás, a számára érdektelen emberekkel való érintkezés. – Ugye nagyon szereted ezt a vidéket? Meghan megállt, és egy pillanatra lehunyta a szemét. – El sem tudnám képzelni, hogy másutt éljek! – jelentette ki mély meggyőződéssel. – De azelőtt más helyeken is éltél? – puhatolózott a férfi. – Igen, főként nagyvárosokban, a szabadságom ideje alatt pedig sokfelé jártam a világon. – És hogy tetszett? – érdeklődött Kyle. 80 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– A maga módján minden hely érdekes, és nagyon jó ismeretlen városokat, vidékeket felfedezni – felelte Meghan, majd önkéntelen mozdulattal széttárta a karját. – De semmi sem ér fel ezzel a tájjal, ezzel a végtelen égbolttal, a fénnyel, a pompás színekkel, a felhőkkel és a széllel... Elhallgatott, és Kyle gyengéden unszolta, hogy beszéljen tovább. – Lehet, hogy ostobaságnak tűnik, amit mondok, de ez a táj megnyugtatóan hat rám, béke költözik tőle a lelkembe, újra meg újra eltölti a szívemet ámulattal és boldogsággal, várakozással és reménnyel a holnap iránt. Egy darabig mindketten hallgattak. Végül a lány törte meg a csendet. – No lám, mondtam, hogy ostobaságokat fecsegek össze... – Szó sincs róla! – tiltakozott hevesen Kyle. Szokatlan meghatottságot érzett, és egyszerre valahogy egészen más szemmel látott mindent maga körül. A hóban vadállatok nyomait fedezte fel. A fákon madarak csicseregtek. Még soha életében nem ismert senkit, aki ennyire szerette volna a lakóhelyét, aki olyan bensőséges kapcsolatban élt volna a környező vidékkel, mint Meghan. Nem, Meghan soha nem érezné jól magát Chicagóban! Ha nem akarja, hogy boldogtalan legyen, nem szakíthatja el innen. Kyle nagyot sóhajtott. Némán lépkedtek egymás mellett, míg el nem érték a fenyőerdőt. A hó itt nem volt olyan mély, mint a szabad térségen, egyenletes rétegben, finomra szitált porcukorként borította a talajt. A napfény tompítottan szűrődött át a sűrűn álló fák ágai között. Meghan vizsgálódva körüljáratta a szemét. – Mit szólnál például ahhoz ott? – mutatott rá egy fenyőre. Kyle a mutatott irányba nézett, majd megrázta a fejét. – Túl kevés ága van. – És annak? – Az meg túl terjedelmes, nem férne be az ajtón. A felhőtlen égből egy sas ereszkedett le a mellettük magasodó fenyő csúcsára. Az ágak megrezdültek, és tetőtől talpig csillámló porhó borította be őket. Meghan hangosan felkacagott, aznap már 81 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
másodszor. Megrázta a fejét, hogy csak úgy röpködtek hajából a hókristályok. Csípőre tette a kezét. – Ejnye, Télapó, hát neked egyik fám sem tetszik? – Lásd be, hogy az első igazán hitványka volt – védekezett komolyan Kyle. A lány még mindig kacagott, a szeme azonban hirtelen elpárásodott. Érezte, hogy ez a pillanat örök emlék marad számára. – Az egyik oldalán teljesen hiányoztak az ágak – folytatta Kyle. – Ó, azt az oldalát a fal felé fordíthattuk volna – kötekedett Meghan. – Ugyan, hiszen az egész fán alig volt néhány ág! – Levette válláról a fejszét. Ez is jellemző Meghanre, gondolta a férfi. Jelentéktelen, csúf kis fát választ, de elhelyezné a házában, mint ahogyan az öreg kutyát és az öreg lovat is befogadta. – No és ez? – kérdezte most kihívóan. Kyle alaposan szemügyre vette a mutatott fát. Belátható közelségben az volt a legnagyobb fenyő, meglehetősen vastag törzséből tömött, dús ágak sarjadtak. De hát szavát adta, és valóban kész mindent megtenni, ami tőle telik, ha örömet szerezhet vele a lánynak. – Óhajtása parancs, hölgyem! – felelte tréfás meghajlással. Két kézre fogta a fejszét, és elkiáltotta magát: – Lépj hátrább! Meghan beleharapott az ajkába. Cseppet sem volt ínyére ez a nagy sietség. – Vágtál már ki fát életedben? – Még nem, de nem lehet olyan nehéz. A lány kétkedő és némileg aggodalmas pillantást vetett rá. Kyle elmosolyodott, és gyengéden megcirógatta az arcát. – Csak tréfáltam! A famunka a kedvenc hobbim. – Nahát, értesz az asztalosmesterséghez? – Igen. Úgy is mondhatnám, hogy ez a nagy szerelmem. És mind ez idáig az egyetlen – fűzte hozzá halkabban. Meghan a férfi kezére tette a kezét, és fürkészőn a szemébe nézett, akárha a lelke mélyéig akarna látni.
82 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Csupán időtöltés számodra, vagy több annál? – kérdezte leplezetlen érdeklődéssel. – Csak kedvtelés. – És szeretnéd, ha több lenne puszta kedvtelésnél? – Mindenkinek vannak álmai – felelte kitérően a férfi, és kissé zavartan megvonta a vállát. Bár ugyancsak igyekezett nyugodt maradni, a téma ezúttal is felkavarta. – Ez az oka annak, hogy elmenekültél Chicagóból, és nem akarsz többé visszatérni? Helyzetének világos felismerése és pontos meghatározása meglepetésszerűen hatott Kyle-ra. Lám, Meghan rátapintott a lényegre. – Túlélem – vont vállat a férfi. – És hobbinak mindig megmarad. Kyle tudatában volt annak, hogy veszélyes talajra tévedt. A lány kérdései olyan érzelmeket és gondolatokat ébresztettek benne, melyeknek semmi helye a mostani életében. Az álmok, az ábrándok a múlthoz tartoznak, ott is kell maradniok, nem zavarhatják meg többé. Meglendítette a fejszét, és belevágott a fatörzsbe. Mintegy tíz perc múlva már csak keskeny rész kötötte össze a tönköt a törzzsel. Kyle odapillantott a lányra. Remélhetőleg nem bántotta meg, amikor olyan kurtán válaszolt. Nem szerette volna, ha szófukarságát visszautasításnak venné. – Biztos, ami biztos, gyere át erre az oldalra! Meghan megfogta Hópehely nyakörvét, és engedelmesen Kyle mellé állt. A férfi egy jókora csapást mért a törzs elvékonyított részére, s a nagy fa ledőlt. Az ágakról felhőkben kavarodott fel a hó, és mindhármukat beborította. Hópehely kiszakította magát gazdija kezéből, és izgatottan csaholva rohangált a kidöntött fa körül. A közelben ingerülten károgó holló rebbent fel. – Ez nagyszerű volt! – mondta elismerően Meghan. Láthatóan nem sértődött meg az iménti kurta-furcsa válaszon. Nem volt haragtartó; számos más tulajdonsága mellett többek között ezért is kedvelte annyira Kyle. – Hát igen, egészen egyedül birkóztam meg vele! Mégiscsak erős és ügyes fickó vagyok én! – mondta gyerekes büszkeséggel. Nem mintha szüksége lett volna erejének, ügyességének efféle 83 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
bizonyítékára. Az elvégzett munka ennél sokkal többet jelentett számára. Szerette a fát. Mindig is szeretett fával dolgozni, alkotni valamit ebből az élő, természetes anyagból. Lakásának hangulatát is a fa határozta meg, saját kezűleg készített tárgyak, bútorok vették körül. Nem túlzott, amikor azt mondta Meghannek, hogy eddig ez volt az egyetlen igazi szerelme. Favágás közben egy kis hétvégi ház körül csapongtak a gondolatai. Rég tervezgette, hogy épít magának fából egy északwisconsini tó mellett. Kiválasztotta a megfelelő faanyagot, kivágatta és elszállíttatta. A fatörzsek már helyben voltak, legallyazva és megjelölve, s arra vártak, hogy ház legyen belőlük... Szomorúan gondolt arra, hogy a jövőben már nemigen lesz ideje befejezni a faházat, és ha mégis sikerülne, nem lesz senki, aki elmenne vele oda. Különös, azelőtt, amíg nem ismerte Meghant, sosem jutott eszébe ilyesmi... – És most mi következik? Mit fogsz csinálni? Meghan vidám hangja rezzentette fel tépelődéséből. – Ugy gondoltam, hogy megfelelő méretűre fűrészelem le a fát, a maradék meg jó lesz a kandallóba. A nedves, gyantás fa fűrészelése azonban nem ment könnyen. Kyle homlokát csakhamar kiverte a veríték, levetette anorákját, és odaadta a lánynak. Miközben buzgón dolgozott tovább, megint csak a jövőn töprengett. Vajon mit csinál Meghan jövő karácsonykor? Vásárol magának egy fenyőfácskát? Vagy egyszerűen nem törődik az ünneppel, úgy, ahogy eddig? – Kyle! Felnézett, és tekintete a lány huncut, mosolygó arcára esett. Mielőtt még rájöhetett volna, mit talál Meghan olyan mulatságosnak, egy jól célzott hógolyó találta mellen, méghozzá épp a nyakánál. Félmaréknyi hó le is csúszott az inge alá, egészen a derekáig. De a lány már szaladt is a ház felé, Hópehely szorosan a nyomában. Kyle-nak sem kellett több, ledobta a fűrészt, felvett egy marék havat, és Meghan után futott. Futás közben gombóccá gyúrta a havat, s amikor már majdnem utolérte a lányt, célzott és dobott. A 84 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
hógolyó Meghan hátán porlott szét, ő pedig kacagva szaladt tovább. Csengő nevetése még gyorsabb futásra ösztönözte Kyle-t, de közben mást gondolt, taktikát változtatva kissé lemaradt. Amikor a lány egy hókupac közelébe ért, előugrott, és hátulról villámgyorsan megragadta. A lendülettől mindketten elestek, és meghemperegtek a hóban. Meghan került fölül, de hiába próbált felkelni, a férfi acélos karjai nem engedték. – Ismerd el, hogy én vagyok a jobb! – Én vagyok a jobb! – feleselt a lány. – Figyelmeztetlek... – Kyle nem tudta befejezni a mondatot, mert Meghan álnok mosollyal jó csomó havat szórt az arcába. Mialatt azzal volt elfoglalva, hogy kitörölje szeméből-arcából a havat, a lány kiszabadította magát, és megszökött. Hópehely is roppantul élvezte a rakoncátlankodást. Vidáman ugatott, és ugrándozva loholt úrnője után. Időközben Kyle is feltápászkodott, és követte Meghant. – No megállj csak, lesz neked nemulass, ha elkaplak! – fenyegetőzött zord arccal. Egy ugrással utolérte a menekülőt, és elkapta a kabátja szélét. Az eredmény megint csak az lett, hogy a hóban kötöttek ki, csakhogy ezúttal Kyle volt felül, és a lány moccanni sem tudott a súlya alatt. A futástól kipirult arccal, boldog mosollyal nézett fel a férfira. – Te vagy a jobb... – suttogta kuncogva. Hópehely türelmetlenül bökdöste Kyle lábát, ő is szeretett volna részt venni a játékban. – Volt némi esélyed, de eljátszottad – jelentette ki komoly ábrázattal a férfi. – Most viselned kell a könnyelműséged következményeit! Gyengéden felsegítette a lányt, és egy darabig még önfeledten hancúroztak a hóban. Mikor végül bementek a házba, Kyle beváltotta fenyegetését: jutalmat követelt Meghantől. S bár a lány múlt éjjel megfogadta, hogy távol tartja magát tőle, a szenvedély ismét úrrá lett rajta. Kívánta, akarta, hogy az övé legyen, amíg még itt van, hiszen hamarosan vége a szép napoknak. Mihelyt az utak járhatóvá válnak, Kyle felszáll a motorjára, és hazatér. Mit is mondott az előbb 85 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
tréfálkozva? „Viselned kell a könnyelműséged következményeit!" De amikor ezt mondta, bizonyára nem is sejtette, milyen nagy árat kell neki, Meghan Carrollnak fizetnie ezért. Többé nem áltatta magát azzal, hogy távol tudja magát tartani a férfitól; elég volt egy csábító pillantás, és máris megingott szilárd elhatározása. És ugyan miért is ragaszkodna hozzá? Mindenképpen fájni fog, ha Kyle elhagyja, ráér akkor foglalkozni a fájdalmával, lesz rá ideje bőven... Kész vállalni a következményeket! Nemsokára már csak a szoba sarkában álló karácsonyfa emlékezteti a Kyle-lal töltött csodálatos időszakra. Milyen is volt az, amikor a meghitt öreg házban, a kandalló jóleső melegében üldögéltek, mialatt odakinn vad hóvihar tombolt... Kyle átkarolta, s bár a házban meglehetősen hideg volt, melegség járta át a testét, és követelően felébredt benne a vágy. Nem vesztegették az időt, hogy felmenjenek a hálószobába, de a heverőig azért eljutottak. Hosszan, gyengéden és odaadással szeretkeztek, és Meghan elfojtotta magában a közeledő elválásra figyelmeztető benső hangot. Most akart szeretni, egész testével és lelkével, többé semmi mással nem törődött. Új meg új gyönyörrel ajándékozták meg egymást, s amikor együtt eljutottak a csúcsra, megszűnt körülöttük létezni a világ. Meghan Kyle karjában aludt el, s bár tudta, hogy a férfi, aki öleli, hamarosan elhagyja, soha nem tapasztalt biztonságban érezte magát vele.
86 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
9. FEJEZET Kyle visszajött a házba. A pajtában járt, s most felakasztotta zubbonyát az ajtó melletti fogasra. – Találtam egy nagy vödröt a fának és egy jó erős kötelet, amivel rögzíthetjük – magyarázta, majd a padlásról lehozott kartondoboz tartalma felől érdeklődött. – Tényleg karácsonyfadíszek vannak benne? – Igen, tizenkét különböző színű üveggömb – felelte Meghan. – Nem gondolod, hogy túl kevés lesz egy ilyen nagy fához? – Találtam még két karácsonyi zsákocskát, néhány színes szalagot meg pár ív ajándékpapírt. – Majd némi habozás után hozzáfűzte: – És egy magnókazettát is, karácsonyi dalokkal... Egy futó pillanatra ismét megjelent az arcán a fájdalmas kifejezés, de csakhamar úrrá lett vonásain. Mielőtt Kyle kiment a pajtába, felkapaszkodott a padlásra, s ott több nagy kartondobozt talált. Az egyiken ez állt: különfélék, a másikon meg: esküvői ruha. Úgy érezte magát, mintha illetéktelenül bepillantott volna Meghan múltjába. Hozzáfogtak a nagy fa díszítéséhez. A férfi egyszer csak felkiáltott. – Eszembe jutott valami! Van itthon pattogatni való kukoricád? Megcsinálhatjuk a tűzhelyen, nem nagy dolog! Meghan elgondolkozott. – Azt hiszem, a kamrában akad még egy doboz, de alighanem már nagyon régi. Remélem, azért még jó! – Nem evésre kell – magyarázta Kyle. A lány értetlen arcát látva hozzátette: – Te még sosem készítettél pattogatott kukoricából füzért? – Nem, de hogy jutott ez egyáltalán eszedbe? – De tűd meg cérnád csak van? – Hát persze! – felelte Meghan megbántottan. – Nos hát akkor, tisztelt hölgyem, munkára fel! 87 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Ezzel Kyle vidáman fütyörészve kevés olajat öntött egy serpenyőbe, és keresgélni kezdte a kukoricát. – Ott van egészen fenn, a polc tetején – mondta Meghan, és nesztelenül a férfi háta mögé lopódzott. – Vagy megint szórakozott vagy? Kyle két kezébe fogta a lány kezét, amiből menten kihullott a varrófelszerelés. – Nem tagadom, egészen máshol jár az eszem... Hópehely is megjelent, hogy megnézze, mi minden került elő a kamrából. Mindent meg is szimatolt, ahogy az egy rendes kutyához illik, csóválta a farkát, majd visszament a nappaliba, és leheveredett a fa elé. Kyle felforrósította az olajat a serpenyőben, s közben Aggie nagymamára gondolt. Hány éve is már, hogy utoljára üldögélt nagyanyja barátságos konyhájában? Mennyire szerette az ünnepi készülődést! És még mindig mennyire hiányzik neki Aggie! Ó, ha saját családja volna! Rádöbbent, hogy bár sokáig önmaga előtt is titkolta, voltaképpen mindig erre vágyott. Lelki szemei előtt megjelent egy boldog család képe, és Meghan mint gyermekeinek anyja... Az első kukoricaszemek pattogása riasztotta fel ábrándjaiból. Felpillantott és meglátta a lányt, amint egy dobozzal közeledett felé. – Találtam még valamit, talán használni tudjuk. – Kyle kérdő pillantására hozzáfűzte: – Olyan szépek ezek a színes kis gyűrűk, gondoltam, felakaszthatnánk a fára, akkor nem lesz olyan üres. Kyle bólintott, lefedte a serpenyőt, és megrázta. Milyen jó lenne, ha a következő karácsonyt és az utána következőket is Meghannel ünnepelhetné! Ez a kívánság egyszerűen nem akart kimenni a fejéből. Amikor a kukorica elkészült, odavitte az asztalhoz, és letelepedett Meghan mellé. A lány egy tűbe fűzött, hosszú fonalat adott neki, s közben megcsapta az orrát a friss kukorica ínycsiklandó illata. Nem is tudott ellenállni a csábításnak, és a szájába dugott néhány szemet. – Egész jó! – állapította meg elégedetten.
88 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kyle nézte, amint élvezettel hullatja nyitott szájába a kukoricaszemeket, majd hirtelen kedvet kapott hozzá, hogy ő etesse. Ahogy közelebb hajolt a lány nedvesen fénylő, piros ajkához, megint elfogta a vágy. Évek óta nem szerelmeskedett ennyit, de nem is találkozott még soha nővel, aki ilyen mélyen és erősen hatott volna rá, mint Meghan; amit iránta érzett, sokkal több volt puszta testi kívánságnál. Nem csupán szerelmes együttlétre vágyott, hanem mindarra, ami az ő szemében ennek folytatása és következménye: egy közös, boldog életre. Nagyot sóhajtott. Azért hagyta el Chicagót, hogy választ találjon kínzó kérdéseire – és hogyan tér vissza? Még több kérdéssel... Meghan átvitte a nappaliba az elkészült kukoricafüzéreket, Kyle pedig a fát igazgatta. - Hogyan szeretnéd? Meghan mindjárt észrevette a kérdés kétértelműségét, és huncutul mosolygott. – A fáról beszéltem – mondta Kyle, aki már olyan jól ismerte a lányt, hogy olvasott a gondolataiban. – Ó, szóval a fáról... – Meghan, hová tegyem a fát? A lány a kandalló melletti sarokra mutatott. A frissen kivágott fenyő balzsamos illata átjárta a szobát. Ettől az illattól már eleve karácsonyi hangulat tölti el az embert, s hatása alól Meghan sem tudta kivonni magát. Elhelyezte a sarokban a pajtából behozott nagy vödröt, Kyle meg beleállította a fát. – Egy kicsit még jobbra! – rendelkezett Meghan, a férfi pedig engedelmesen húzogatta ide-oda a vödröt, ahogyan a lány kívánta. A fenyőtűk alaposan megszurkálták a flanelingen keresztül, de ő mit sem törődött az apró kellemetlenséggel, mindenképpen Meghan kedvében akart járni. – Most túlságosan jobbra került! Kyle türelmesen visszahúzta a fát. – Most már majdnem jó, de egy egész kicsit még visszafelé! – Meghan... – kezdte volna Kyle, de panaszosan felszisszent, és a szájába kapta az ujját. – Most tökéletes! – jelentette ki a lány. 89 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Ez volt az első karácsonyfája. Szeme valósággal ragyogott, ahogy ránézett. Kyle még sosem látta ilyennek, ilyen túláradóan, átszellemülten boldognak. Büszkeség és valami különös meghatottság töltötte el, hogy ő is hozzájárult az öröméhez. – Most pedig hozd ide a kötelet, mielőtt végképp sündisznó lesz belőlem! – adta ki az utasítást Kyle. Közös erővel függőlegesbe hozták a fát a vödörben, ami nem volt csekélység, mert a fenyő magassága a két métert is meghaladta. – Nagyon szúrnak a tűk! – tiltakozott a lány, amikor Kyle megkérte, hogy pár percig tartsa a törzset, amíg ő néhány szöget ver a falba. A kötéllel odaerősítették a fát, hogy el ne dőljön. Meghan kissé hátralépett, majd elégedetten biccentett. Aztán felvett egy kukoricafüzért, és odanyújtotta a férfinak. – Te sokkal magasabb vagy, mint én, biztosan körbe tudod vezetni a füzért az ágakon! Kyle bólintott, és fentről lefelé haladva óvatosan elrendezte a füzért, de csak a fának az elülső részén. Meghan elfintorította az orrát, és elnevette magát. – Légy szíves, csavard egészen körül! – Mintha azt mondtad volna, hogy még soha életedben nem díszítettél karácsonyfát... – De az ízlésem kitűnő! – vágott vissza a lány mosolyogva. Sorra felnyújtotta Kyle-nak a következő füzéreket, s egy ideig elmerülten dolgoztak. Kyle dúdolni kezdett valami karácsonyi dalt. Voltaképpen sem a szövege, sem a dallama nem hasonlított egyetlen ismert karácsonyi énekre sem, de lelkesen dúdolta. És kimondhatatlan boldogság töltötte el, amikor Meghan is bekapcsolódott az éneklésbe, és hozzáköltött néhány szót. – Most már csak a fa csúcsára kellene valami. Meghan arca felragyogott. – Várj! Tudom már, mit teszünk oda! – Ezzel felszaladt a műtermébe, és levett néhány angyalt a polcról. – Ezt mind felhasználhatjuk, ebben az évben már úgysem fogom eladni őket! Repesett a szívük az örömtől, ahogy a fát nézték. Ez volt az első közös munkájuk. – Jó csapat vagyunk! – jegyezte meg Meghan büszkén. 90 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Így igaz – bólogatott a férfi, és pillantása végigsiklott Meghan lányosan törékeny alakján. Szinte hihetetlen, milyen jól összeillenek minden tekintetben... – Sőt úgy is mondhatnám, nagyon jó csapat. – Most már igazi... – A lány hirtelen elhallgatott. – Igazi karácsonyi hangulat van – fejezte be a mondatot halkan Kyle, és egy fenyőágacskát tartott a feje fölé. – Mit jelentsen ez? – kerekedett nagyra a lány szeme. – Ez egy fagyöngy. – Nos, Mr. Murdock, bár még sosem ünnepeltem karácsonyt, annyit én is tudok, hogy ez nem fagyöngy! – De az! És mivel alatta állok, meg kell csókolnod! Meghan lábujjhegyre állt. – Mióta kell neked fagyöngy ahhoz, hogy megcsókolj? Nekem ugyanis nem kell... – Ezzel egy piros selyemszalagocskát csavart körül Kyle nyakán, gyengéden egészen közel húzta magához, és bebizonyította, hogy igazat mondott. Meghan lassan ébredezett. Ásított, és kényelmesen kinyújtózkodott. Boldogan mosolygott, s még félálomban megfordult, hogy megérintse Kyle-t. Odanyúlt, de a férfi nem volt mellette. Rémület cikázott át rajta, azonnal teljesen éber lett. A szoba napfényben fürdött. Karácsony napjára virradt, és Kyle-t már nem találta ott. Jeges hideget érzett. Megint olyan volt minden, mint azelőtt. Kyle is elhagyta, mint annak idején Jack. Nem fontos számára, mint ahogyan a szüleinek sem volt fontos soha. A házban mély csend uralkodott, épp mint Kyle felbukkanása előtt. Meghan az ágy lábán heverő köntöse után nyúlt. Talán csak nem ment el búcsú nélkül? Remegő kézzel kötötte meg derekán az övet. Elhúzta a függönyt, és kinézett az ablakon. Hópehely odakinn játszott a hóban. Most nem tudott nevetni a kutya bohókás mozdulatain, sírás fojtogatta a torkát. Kyle-nak nyoma sem volt. Leszaladt a nappaliba. Meglátta a férfi csomagját a heverőn, s megkönnyebbülten fellélegzett. Hát mégsem utazott el egyetlen szó nélkül... 91 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
És ebben a pillanatban villámcsapásként hasított belé a felismerés. – Szeretlek, Kyle – mondogatta halkan. Hallotta saját hangját, és mégis annyira hihetetlennek tűnt. Pedig ez volt az igazság. Fájdalmas igazság, hiszen hamarosan elválnak útjaik. Nem mondhatja meg a férfinak, mit érez iránta, nem kérheti, hogy maradjon vele. Az együtt töltött napok alatt meggyőződhetett róla, milyen nagy felelősséget érez apja és a családi vállalkozás iránt. Ő pedig túlságosan is szereti ahhoz, hogysem azt kívánná tőle, a kedvéért mindenről lemondjon. Könnyek szöktek a szemébe, de bátran elfojtotta kitörni készülő zokogását. Egy pillanatra mégis leült, és átengedte magát a fájdalomnak. Amikor Jack elhagyta, megfogadta, hogy mindig egyedül marad. És hitte is, hogy sikerült meggyőzni magát: sokkal jobb lesz, ha magányosan él. Most azonban rájött, hogy becsapta magát. Milyen szívet remegtető volt, amikor Kyle gyengéden elsuttogta a nevét, milyen izgató, amikor szenvedélytől izzó szemmel föléje hajolt és megcsókolta... Nem tudhatja, mennyi időt ad még nekik a sors, egyet azonban bizonyosan tudott: az ajándékba kapott időt az utolsó percig kiélvezi. Nagy elhatározással a zuhany alá állt, aztán melegen felöltözött, és feltette a teavizet. Közben kipillantott a konyhaablakon, és meglátta Kyle-t a motorja mellett térdelve. Amikor felforrt a víz, először egy csésze csokoládét készített a férfinak, majd kiment hozzá. Hópehely örvendezve ugrált fel rá. – Ejnye, tudod, hogy ezt nem szabad! – korholta Meghan, s a kutya bűntudatosan horgasztotta le a fejét. – De azért szeretlek! – fűzte hozzá vigasztalóan, és kedveskedve megvakargatta az állat füle tövét. Ahogy felnézett, találkozott a tekintete a férfiéval. A lánynak egy pillanatra elállt a lélegzete. Milyen szép is Kyle! Ragyog a szeme, arca friss, piros a csípős hidegtől. Ingének legfelső gombja nyitva áll, a haja kócos. Csupa élet, csupa erő... Ó, mennyire szereti őt! – Jó reggelt! – Kyle hangja, melegen, szeretetteljesen csengett. Meghan-nek hirtelen eszébe jutott a múlt éjszaka, és összeszorult a
92 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
torka, ha arra gondolt, hogy hamarosan megint egyedül lesz az ágyban. – Jó reggelt! – válaszolta. – Jól aludtál? – Nem, mert volt mellettem egy férfi, aki egész éjszaka nem hagyott aludni – panaszolta tréfásan Meghan. – És mivel tartott ébren? Talán valami ilyesmivel? – incselkedett Kyle, gyengéden kezébe vette a lány arcát, és hosszan, bensőségesen szájon csókolta. – Készítettem neked forró csokoládét – suttogta Meghan, amikor végre ismét levegőhöz jutott. – Te vagy az én jó angyalom! – mondta Kyle, kivette a csészét a lány kezéből, és élvezettel kortyolgatta a meleg, édes italt. – Nem indul a motorom – jegyezte meg mintegy mellékesen. – Sajnálom. – Valóban sajnálod? – Nem – felelte őszintén Meghan. – Bevallom, én sem... – Nézd csak, Meghan, mit találtam a pajtában! – újságolta Kyle, és egy öreg szánkóra mutatott. Tulajdonképpen már régebben rábukkant egy pókhálós sarokban, és kora reggel meg is javította. – Nahát, ezt még nem is láttam! – csodálkozott a lány. – Meghívlak egy szánkókirándulásra! Rá mersz ülni velem, vagy nyúlszívű vagy, és félsz? – Még hogy én nyúlszívű?! – rázta meg a fejét megbántottan Meghan. Kyle érezte, hogy sebesebben kezd verni a szíve. Hihetetlen, mennyire kívánja ezt a nőt! De még ennél is hihetetlenebbnek tűnt a benne végbement változás. Egészen új tulajdonságokat fedezett fel magában. Gondoskodni akart Meghanről, félteni, óvni, vállalni érte a felelősséget. A természetet is másképp látta, mióta a lány szemével nézte, és rég nem nevetett annyit, mint vele. Talán ő is tud adni neki valamit: a karácsony és a szép emlékek örömét. A gazdagabb ajándékot mégis ő kapta: Meghan feltétel nélküli, őszinte odaadását. A lány mellett döbbent rá először, valójában 93 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
mennyire magányos, és voltaképpen mi az, ami hiányzik az életéből. – Akkor ülj fel! – Biztosan nem lesz baj? A lejtő meglehetősen meredek! – Talán nem bízol bennem? – adta a sértődöttet Kyle. – Bízom benned, és elmegyek szánkózni veled! – jelentette ki határozottan a lány, és felült a szánkóra, Kyle pedig mögötte foglalt helyet. Meghan ekkor váratlanul lehajolt, felkapott egy maréknyi havat, és Kyle arcába vágta. – Nesze, hogy máskor ne nevezz nyúlszívűnek! Amikor Kyle is lehajolt, hogy havat markoljon fel, megbillentek, és a szán nekiiramodott a lejtőn. Kyle megpróbálta visszaállítani az egyensúlyt, ám sikertelenül. A rozoga alkotmány felfordult, és ők szánkó nélkül csúsztak le a domboldalon. Kyle igyekezett testével védeni a lányt, és erősen magához szorította, Meghan pedig a nyakába kapaszkodott. S bár ugyancsak megijedt, tetszett is neki a féktelen bukfencezés, hangosan kacagott, és megpaskolta Kyle arcát. – Remek volt! Gyere, csússzunk le megint! Miközben felhúzták a szánkót, szüntelenül kacagtak. Ezúttal óvatosabban indultak el, és minden baj nélkül siklottak le. Olyannyira kedvüket lelték a mulatságban, hogy újra meg újra lecsúsztak. Amikor már belefáradtak, Kyle felsegítette a lányt. – Jaj! – szisszent fel Meghan, és a fenekéhez kapott. – Mi az? Elgémberedtél? – Nem, egy szálka ment belém, méghozzá olyan helyen, ahol nem láthatom. – Ó, kész örömmel eltávolítom! – ajánlkozott Kyle. – Egyébként rövid időn belül ez már a második... – Nem szép tőled, hogy emlékeztetsz rá! – duzzogott Meghan. A házban lehúzta a farmerjét, majd hasra feküdt a heverőn. Kyle rögtön simogatni kezdte a csábító domborulatokat. – Hé, mit csinálsz? Légy szíves, először talán a szálkát húzd ki belőlem! – Miféle szálkát? – csodálkozott Kyle, aki időközben teljesen elfelejtette, milyen feladat vár rá. 94 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Meghan kényelmetlenül fészkelődött a munkaasztala előtt álló széken. A hosszú üléstől egészen elmerevedtek a tagjai, meg volt némi izomláza is. Szemügyre vette művét, melyet karácsonyi ajándékul készített Kyle-nak. Angyalt formázott, akit a férfi szeretett nagymamájáról Aggie-nek nevezett el, és zöldre festette a szemét, mert Kyle elmondása szerint a nagyanyjának csodás zöld szeme volt. Ez a legjobb munka, amit valaha csináltam, állapította meg tárgyilagosan. Az angyal arcán sejtelmes, földöntúli mosoly ült, vonásaiból végtelen szeretet és odaadás sugárzott. Méltó ajándék annak a férfinak, aki oly sok szeretettel és gyengédséggel ajándékozott meg. Kis, törékeny, múltat idéző emlékként hadd idézze fel benne ez az angyal az együtt töltött karácsonyt! Könnyek szöktek a szemébe. Tudta, hogy a Kyle iránti szerelmét soha nem oltja ki az idő. A munka már majdnem kész. Most már csak névjelével kell ellátni a figurát, és „hivatalosan" is nevet adni neki. „Az őrangyalod" – ez lesz a neve. Kyle jött fel a lépcsőn. Meghan gyorsan letakarta egy kendővel a szobrocskát, kisietett a műteremből, és bezárta maga mögött az ajtót. A férfi csodálkozva nézett rá. – Főztem egy kis tésztát – mondta –, gondoltam, biztosan megéheztél már. – Köszönöm, valóban éhes vagyok. Hallgatagon ettek. A lány azonban csak piszkálta az ételt. Kyle hamarosan elhagyja, mihelyt megtisztították az utakat. A távolból máris hallani lehetett a hóekék tompa dübörgését. Mialatt Kyle elmosogatott és rendet rakott a konyhában, Meghan megfürdött. Remélte, hogy a meleg víz kiűzi majd tagjaiból a dermedtséget. Fürdő után csupán puha, meleg köntösébe bújt bele. Többet felvenni teljesen fölösleges lett volna, hiszen Kyle amúgy is mindjárt levetkőzteti... Bement a nappaliba. A férfi a kandalló előtt térdelt. – Gyere ide hozzám, Meghan! – Kinyújtotta felé a kezét, és a lány engedelmesen letérdelt mellé. A kandallóban halkan pattogtak 95 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
a fahasábok, kesernyés gyantaillatot árasztottak, és a táncoló lángok valószínűtlen fénybe vonták a szobát. Kyle számtalan apró csókkal hintette be a lány arcát-nyakát, s közben lassan lehúzta válláról a fürdőköpenyt. Szeme máris szenvedélytől égett. Néhány párnát dobott a szőnyegre, és gyengéden ráfektette Meghant. Ezúttal a lány volt a kezdeményező; kifogyhatatlannak bizonyult a becézgetésben, fáradhatatlannak a szerelmi játékban. Új meg új gyönyörrel ajándékozták meg egymást, és fáradtan, boldogan szunnyadtak el egymás karjában.
96 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
10. FEJEZET Meghan szokatlan zajra ébredt. Nehezen nyitotta ki a szemét, de nem is igen akarta, mert tudta, minden porcikájában érezte, hogy elérkezett a búcsú napja. – Bekapcsolt a fűtés – suttogta Kyle, és még szorosabban magához vonta. – Van áram? – hunyorgott kétkedve a lány. A férfi bólintott. Meghant mély, vigasztalan szomorúság kerítette hatalmába. Vége tehát az együtt töltött szép időnek. Nem akarom őt elveszíteni, mondogatta magában. Már Hópehely is ébren volt, és kedvenc foglalatosságának hódolt: az összes eleséges dobozt kirámolta a szekrényből. A lány nesztelenül kibújt az ágyból, felvette köntösét, és átment a konyhába. Nyomasztóan nehezedett lelkére a küszöbön álló búcsúzkodás. Jobb volna, ha egészen egyedül volna bánatával. Hamarosan Kyle is utánament. – Jól vagy? – kérdezte. – Igen, jól vagyok. Gondoltam, egyszer én is megetethetem Hópehelyt. – Meghan, abban állapodtunk meg, hogy őszinték leszünk egymáshoz. Kérlek, ne beszélj mellé, mondd meg az igazat! A lány nem hazudhatott. Tudta, hogy Kyle időközben már nagyon is kiismerte. Elgondolkozva nézett rá, fontolgatta, mit is válaszoljon. A férfi nyilvánvalóan eltökélte, hogy kihúzza belőle az igazságot. Hiába is próbálkozna, nem tudná félrevezetni. – Megint menekülsz előlem, Meghan! Hidd el, semmi sincs, amit ne tudnánk megbeszélni! Nem mondhatom meg neki az igazat, gyötrődött a lány. Hogyan is vallhatnám be neki, mennyire szeretem, mennyire szenvedek attól, hogy elhagy, hogy nem látom soha többé?! 97 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Hát nem volt csodálatos a múlt éjszakánk? – kérdezte halkan a férfi. – De igen, csodálatos volt. – Akkor magyarázd meg, mi van veled! Meghan bólintott, és kétségbeesetten törte a fejét, hogyan találhatna kiutat ebből a helyzetből. Igen, valóban mindent megbeszélhetett Kyle-lal, csupán egyet nem mondhatott el neki. A férfi a pohárszéknek támaszkodva a lány arcára függesztette tekintetét. És éppen mert Meghan olyan fontos számára, feltétlenül meg kell tudnia, mi nyomasztja. Eltökélte, hogy kibúvókat nem fogad el. A lány haja az arcába hullott. Hihetetlenül fiatalnak és nagyon sebezhetőnek tűnt. Idegesen sodorgatta ujjai között köntöse övét. Kyle már reszketett a türelmetlenségtől, de azért várt. Odakinn feltámadt a szél, és nekicsapta a faágakat az ablaknak. A szobára nehezedő csendben szinte bántóan hatott az óra egyhangú ketyegése. Kyle látta, hogy a lány milyen küzdelmet vív magával, de érezte, tudta, hogy végül is megmondja neki az igazat, mert ismeretségük kezdetétől fogva megbíztak egymásban, és teljesen őszinték voltak egymáshoz. – Nemsokára elhagysz engem. Az egyszerű, tárgyilagos hangon kiejtett mondat szíven ütötte a férfit. Sosem hitte volna, hogy néhány szóval ilyen kegyetlen fájdalmat lehet okozni. Ő boldogsággal és örömmel szerette volna megajándékozni Meghant, új, igazi karácsonyélménnyel, de sajnos kudarcot vallott. A lány arcán öröm helyett szorongás és szomorúság tükröződött. Már csak néhány nap van új évig. Mitévő legyen? Megígérte az apjának, hogy addig visszatér Chicagóba, és átveszi a cég vezetését. Látta, hogy Meghannek milyen erőfeszítésébe kerül megőriznie az önuralmát, hogy remeg az ajka. Halk káromkodás szakadt fel belőle. Rettenetesen fájt látnia a lány szenvedését. Segíteni akart neki, hogy végérvényesen maga mögött hagyhassa a kétségbeeséssel és sérelmekkel terhes múltat, ám azt, amire leginkább szüksége volna, a közös jövőt nem nyújthatja neki.
98 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Menekülésszerű motorkirándulásával nagy hibát követett el: most még kevésbé akaródzik hazatérni Chicagóba... Nem, nem veszítheti el Meghant! – Gyere velem Chicagóba! – tört ki belőle hirtelen. Meghan meglepetten, megrettenve bámult rá. Az elhangzó javaslat nemcsak őt érte váratlanul, hanem magát a férfit is, aki szinte megrémült saját szavaitól. Éjszakánként, amikor ébren feküdt, gyakran megfordult a fejében ez a lehetőség, bár szilárdan elhatározta, hogy nem hozakodik elő vele. Most azonban úgy tűnt, nagyon is fontos, hogy megkérdezze erről a lányt. Nincs hőbb vágya, mint hogy Meghan mindig mellette legyen, a társaként, a feleségeként. Szeretné és gondoskodna róla. Ez a vágy is merőben új volt benne, eddig még sosem érezte szükségét efféle kapcsolatnak. – Veled menjek Chicagóba? Kyle bólintott. A gyomra görcsbe rándult, míg várta a folytatást. A lány kissé elfordult. Egy könnycsepp készült kibuggyanni a szeméből, de a sűrű pillák még idejében felitták. Aztán lassan megrázta a fejét. – Nem mehetek veled – suttogta, és görcsösen felzokogott. A férfi torka is elszorult. – Az én életem itt van – folytatta halkan, és önkéntelen mozdulattal szívére tette a kezét. – Nem tudok nagyvárosban élni. Egyszer már próbáltam... és épphogy túléltem... – Lesütötte a szemét, és remegő hangon hozzáfűzte: – Kérlek, soha többé ne kérd ezt tőlem! Kyle sejtette, hogy ez lesz a válasz, mégis nagyon fájt hallani. De tudta, hogy valóban nincs joga ezt kérni. – Ne aggódj miattam – mondta Meghan bátran, és gyengéden megsimogatta a férfi arcát. – Hiszen nem ígértél nekem semmit. – Kérlek... – Minden jó úgy, ahogy van – szakította félbe a lány. – Éppen mindketten nagyon magányosak voltunk, természetes tehát, hogy belevetettük magunkat ebbe a kalandba... – Ezt ne mondd még egyszer! – csattant fel ingerülten Kyle. Egyik kezével megragadta Meghan csuklóját, a másik a vállára nehezedett. Szavai kurtán, szinte parancsolóan hangzottak. – Ne 99 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
merészeld lealacsonyítani a kapcsolatunkat azzal, hogy kalandnak nevezed! A lány egyenesen a férfi szemébe nézett, és rezzenéstelenül állta villogó tekintetét. – Miért, te minek neveznéd? – kérdezte szelíden. – A fenébe is, Meghan, ez sokkal több puszta kalandnál! – Igazán? Kyle ekkor vette csak észre, hogy még mindig meglehetősen keményen szorítja a lány karját, bár az nem panaszkodott. Kissé lazított szorításán, és valahogy az a különös érzése támadt, mintha valóban szándékosan akart volna fájdalmat okozni neki Ez még soha egyetlen nőnél sem fordult elő vele. Meghan Carroll nagyon fontos neki, ebben már egy pillanatig sem kételkedett, bár az érzelmeit nem merte szerelemnek nevezni. Nemsokára megint úton lesz hazafelé. Az öreg farmházban töltött napok emléke fokozatosan elhalványul. Megborzongott, amikor elképzelte a jövendő karácsonyokat: egyik parti a másik után, csupa olyan ember társaságában, akik mit sem jelentenek a számára. Pamela és Mark bizonyára meghívják majd magukhoz szentestére, ott lesz gyertyagyújtáskor, ölébe veszi a gyerekeket, és játszik velük. De azok nem az ő gyerekei lesznek. Meghan hangja rezzentette fel gondolataiból. – Tartsuk meg emlékezetünkben ezeket a szép napokat! Csodálatos volt veled, és köszönöm neked. Kyle válaszul szenvedélyesen megcsókolta, a karjába kapta és átvitte a nappaliba. Útközben minden lámpát eloltott. Egyesülésük ezúttal sokkal több volt puszta testi érintkezésnél. Szenvedélytől és kétségbeeséstől űzve kapaszkodtak egymásba, mint a vízbe fúlók. A szenvedély hullámainak csillapultával Kyle fájó ürességet és mély szomorúságot érzett. Még egyszer utoljára ölelhették egymást. Nemsokára elválnak útjaik, mert nincs, nem lehet közös jövőjük. Ahogy szorosan magához ölelve tartotta Meghant, érezte, hogy a lány forró könnyei a mellére hullanak. – Vacsorára még itt maradsz? – kérdezte halkan a lány. – Igen, ha van elég ennivalód kettőnk számára is.
100 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Meghan megkönnyebbülten lélegzett fel. Amikor Kyle kiürítette a mélyhűtőt, talált egy pulykát. Meghan vette valamikor, de nem volt kedve egymagának elkészíteni. Most hát igazi karácsonyi vacsorájuk lesz! A közelgő elválás azonban mindenre árnyékot vetett. – Már... már jó a motorod? – kérdezte félénken a lány. – Igen, ma reggel sikerült megjavítanom. Bár igazán számíthatott rá, a válasz mégis tőrként hasított bele a lány szívébe. Múlt éjszaka olyan szenvedélyesen szerették egymást – de vajon kitart-e egy életen át egy szerelmes éjszaka emléke? Valójában Kyle ismertette meg vele a szerelmet. Amit Jackkel átélt, azt össze sem lehet hasonlítani ezzel a lángolással... Múlt éjszaka nagyon közel állt hozzá, hogy beleegyezzen: elmegy vele Chicagóba. Ám a férfi egészen mostanáig egyszer sem mondta, hogy szereti. Ha mondaná, akkor minden megváltozna. Akkor hajlandó volna itt hagyni mindent, amit szeret. – Mielőtt eszünk, még lezuhanyozom – mondta Kyle, s amikor elment a lány mellett, könnyű csókot nyomott a homlokára. Máris minden egészen más volt. Már eltávolodtak egymástól. Kyle bensőleg felkészült az utazásra. Az ajándékba kapott idő, amikor megosztották egymással legbensőbb érzelmeiket és vágyaikat, visszavonhatatlanul elmúlt. Meghan ünnephez méltóan terítette meg az asztalt. Nemsokára minden megváltozik. Még hallja odafenn Kyle lépéseit, de hamarosan megint csend borul a házra. Üres lesz és kihalt. Szinte azt kívánta, bárcsak utazott volna el Kyle kora reggel titokban. Hópehely besétált hozzá a konyhába, és leheveredett a lába elé, mint aki érzi, hogy asszonya szomorú. De amikor Kyle visszajött a konyhába, Meghan már mosolygott. A férfi is megadta a módját az ünnepnek. Fekete farmert és kockás flanelinget vett fel a vacsorához. Frissen borotválkozott, és arcszesz enyhe illata érződött rajta. – Segíthetek még valamit? – ajánlkozott. – Felszeletelnéd a pulykát?
101 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
A lány feltálalta a krumplit, a kukoricát meg az áfonyamártást, aztán leült Kyle-lal szemben. A férfi rövid imát mormolt, Meghan pedig csodáért fohászkodott magában. – Nagyon finom vacsorát készítettél! – dicsérte az ételt Kyle, a lány azonban csak illendőségből gyűrt le néhány falatot. Az édességről ezúttal is megfeledkezett, de hogy néhány perccel még kitolhassa a búcsú pillanatát, félénken megkérdezte: – Készíthetek neked egy csésze forró csokoládét? Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük. – Köszönöm, nem. Még a sötétség beállta előtt Denverben szeretnék lenni. – Értem. – Meghan, hidd el, annyira sajnálom... Nem akartam fájdalmat okozni neked! – Kérlek, Kyle... igazán nem kell aggódnod miattam. – Tudod, várnak rám a testvéremék... Meghan úgy érezte, már nem bírja tovább elviselni ezt a fájdalmat. Minden erejét összeszedve kis mosolyt kényszerített az ajkára. – Mielőtt elmégy, szeretnék neked valamit adni. Egy... egy kis karácsonyi ajándékot. Várj, kérlek, egy pillanat, és máris itt vagyok! Mire visszajött, a férfi holmija már útra készen volt a heverőn: a hosszú szárú fekete kesztyű, a nyeregtáska és a bőr motorosruha. – Ó, igazán nem kellett volna... – mondta Kyle kissé zavartan, amikor megpillantotta a lány kezében a kis csomagot. – Szívesen adom, fogadd el! A férfi átvette a csomagocskát, óvatosan eltávolította a színes burkolatot, és kibontotta a finom selyempapírból az ajándékot. Egy angyalkát tartott a kezében. Néhány másodpercig elmerülten, szótlanul nézte a kis figurát, majd ujjai hegyével gyengéden végigsimított a fején. Meghan idegesen tördelte a kezét, feszülten várta, mit mond vagy tesz Kyle. Mert ez volt a legszebb angyal, amit valaha csinált. Végül is ő törte meg a csendet. – Tetszik?
102 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Meghan, ez... ez... – Elfogodottan elhallgatott, s a lány valami gyanús csillogást vélt felfedezni a szemében. Talán csak nem könnyek? – Az angyalkád nagyon emlékeztet az én szeretett nagyanyámra. – Mutatóujjával megérintette a szobrocska parányi orrát. – Ebben a kis figurában életre keltetted Aggie nagyi két legjellemzőbb tulajdonságát, a szeretetet és az odaadást. – Ahogy gyengéden, szinte dajkálva tartotta, nagy kezében még kisebbnek és törékenyebbnek tűnt az angyal. – Úgy fogok rá vigyázni, mint a szemem fényére! Meghan bólintott. – Neve is van az angyalodnak – mondta –, az alján látható. Kyle megfordította a szobrot, és elolvasta a nevet. A meghatottságtól elszorult a torka. Némán homlokon csókolta a lányt, majd gondosan egy ingbe csavarta a figurát, és óvatosan elhelyezte a nyeregtáskában. – Én is szeretnélek megajándékozni valamivel – mondta. Zubbonya zsebébe nyúlt, és átnyújtotta ajándékát. – Csomagolópapírom sajnos nem volt – mentegetőzött. Meghan szíve elszorult. Hangtalanul fohászkodott, hogy a következő perceket még kibírja zokogás nélkül. Remegő kézzel kibontotta a csomagot. Elállt a lélegzete, amikor megpillantotta a művészien faragott angyalt. Kyle a szárnyak minden egyes tollát a legnagyobb műgonddal alakította ki, a szobrocska arcán sejtelmes kifejezés ült. Hosszú köntöse lágy redőkben folyta körül alakját, szinte lebegni látszott. Kezét összekulcsolta, fejét szelíden meghajtotta. – Ezt te csináltad? – Boldog karácsonyt, Meghan! – Micsoda munka, Kyle! Nem találok szavakat... Sosem mondtad, hogy művész vagy! A férfi elsiklott a dicséret fölött. – Belül üres, fel lehet erősíteni a karácsonyfa csúcsára. – Egy angyal... – Hogy őrizzen minden utadon – fűzte hozzá Kyle halkan. Meghan odalépett hozzá, és megcsókolta. – Segítesz feltenni a fára, mielőtt elmégy? 103 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Természetesen. Meghan felnézett a fa csúcsán trónoló angyalra. Valóban úgy tűnt, mintha védelmezően tárná szét a szárnyait fölötte. – Nagyon szeretem ezt az angyalt... – suttogta, és minden erejével igyekezett visszafojtani kitörni készülő könnyeit. – Meghan, komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy segítek elhelyezni a munkáidat. Van névjegyed? – Nincs, majd felírom egy papírra a telefonszámomat – Várj csak – mondta Kyle, és elővett egy névjegyet a tárcájából –, erre írd fel a számodat! – Aztán egy másik névjegyre írt valamit, majd átnyújtotta a lánynak. – Ez a saját telefonom. Hívj fel, ha szükséged van valamire! Meghan, ugye megteszed? Ígérd meg! – Hogyne – füllentette a lány. Cseppnyi kétsége sem volt, hogy Kyle Murdock még el sem hagyja a Colorado állam határát jelző táblát, máris elfelejti... – És ugye elküldöd a megrendelt ötven angyalt is? Meghan bólintott. – A testveremtől még sok megrendelést fogsz kapni, olyan sokat, hogy csak győzz eleget tenni neki. Biztos, jó keresetre számíthatsz. Mintha ez fontos volna, gondolta Meghan. Semmi más nem fontos, csak Kyle. Érezte, hogy már nem sokáig tudja megőrizni az önuralmát. Ha nem megy el hamarosan, a végén még arra kéri, hogy maradjon vele. Odanyújtotta neki a puha bőrzubbonyt. A férfi szótlanul belebújt, majd felhúzta a kesztyűjét is. – Adsz egy búcsúcsókot? – kérdezte, de meg sem várta a választ. Átölelte a lányt, és megcsókolta. Aztán megfordult, és határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót. A téli táj vakító napfényben fürdött. Szebb időt képzelni sem lehetett volna. Még egy futó csókot nyomott Meghan ajkára, s a Harleyhoz sietett. Gondosan elhelyezte a poggyászát, majd felszállt a gépre. A nagy motor dübörgése szilánkokra zúzta a csendet. Némán nézték egymást. – Majd felhívlak – mutatta Kyle, aztán feltette fekete bukósisakját. Mindig így fogom őt magam előtt látni, gondolta a lány. Talpig fekete bőrben, útra készen. A férfit, akit szerettem és aki csak a 104 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
veszélyt, a kalandot szereti. Kyle felemelte a kezét, búcsút intett, aztán sebesen kikanyarodott az útra, és magával vitte Meghan Carroll szívét és szerelmét. Meghan még sokáig állt ott, hallgatva a motor távolodó zaját. Fázott. Minden hideg volt körülötte és benne, sokkal hidegebb, mint eddig bármikor. A ránehezedő magány súlya alatt szinte összeroskadva, lassan visszavánszorgott a házba. A nappali ajtajában szinte gyökeret vert a lába. A karácsonyfa a padlón feküdt. Hópehely fölötte állt, és büszkén a törzsön nyugtatta a mancsát, bundáját süteménydarabkák és kukoricafüzérek borították. Minden, amit Kyle meg ő olyan szeretettel keszítgettek, romokban hevert. Meghan egy darabig moccanni sem tudott. Amikor magához tért, megpillantotta az ágak között az angyalt. Egy pillanatra elállt a szívverése, aztán odaóvakodott és felemelte. Szerencsére nem történt baja, és ösztönösen a szívéhez szorította. És ekkor végre eleredtek a könnyei, kitört belőle a sírás, amit oly sokáig, oly vitézül magába fojtott. Hópehely bűntudatosan horgasztotta le a fejét. Érezte, hogy nagy szomorúságot okozott szeretett asszonyának. De Meghan nem haragudott rá; nagyon jól tudta, hogy nem a kutya az oka az ő mélységes bánatának. Megsimogatta az állat selymes fejét, és Hópehely leheveredett úrnője mellé. Meghan rezzenéstelen arccal, sokáig bámulta a kezében tartott névjegyet, aztán elszántan felállt, gyufát gyújtott, és a papírlapocska sarkához érintette a lángot. Nézte, hogyan emészti el a láng lassan először Kyle nevét, majd a telefonszámát. Ez a karácsony volt a legkeservesebb mindazok közül, amelyeket eddig átélt. Úgy érezte, menten meghasad a szíve az elviselhetetlen fájdalomtól. Csak sírt, zokogott szüntelenül. Karácsony volt, és ő megint egyedül volt, és magányosabb, mint valaha.
105 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
11. FEJEZET Kyle egy út menti, álmos kis fészekben, Jeffersonban tartott pihenőt. Még egyszer fel akarta töltetni a Harley üzemanyagtartályát, mielőtt nekiindul a Kenosha-hágónak. A helység egyetlen benzinkútja azonban zárva volt. Az ajtón ádventi koszorú függött meg egy „Zárva" feliratú tábla. Hiába, karácsony van... Mit tehetett egyebet, továbbment Denver felé. Amikor elérte a hágón átvezető utat, és lassan felfelé hajtott, egy kanyarban lelátott a melyen alatta elterülő síkságra. Ebből a magasságból lélegzetelállítóan szép látványt nyújtott a hóborította táj. Ragyogóan tiszta égbolt feszült föléje egészen a hósapkás hegyekig, s a napfényben fel-felszikrázott, szinte sziporkázott az érintetlen fehér takaró, ami alatt mélyen meghajoltak az ágak. A következő kanyarnál megállt az út kiszélesedő részén, és levette bukósisakját. Jeges légáramlat borzolta a haját és hűsítette arcát, de a napnak is volt ereje, érezte melegét a bőrén. Meghanre kellett gondolnia. Egész úton arra törekedett, hogy távol tartsa magától a kísértő gondolatokat, de nem sikerült. Felidézte emlékezetében, milyen volt, amikor először látta. Arra is emlékezett, hogy bizalmatlanul, gyanakvással vizsgálgatta, amikor szemben álltak egymással. És mennyire megváltozott együttlétük rövidke ideje alatt! Ahogy feloldódott benne a szorongás, segítőkész lett, szeretetteljes és szenvedélyes... Vajon valóban szerelem volt, ami az arcán tükröződött? – töprengett Kyle. Nem titkolta az érzéseit, ez igaz, de valóban lehetséges volna? Érezte, hogyan forrósodik át a teste ölelkezés közben, látta, hogyan gyúlnak ki szemében a szenvedély aranyszínű lángjai, s olykor hihetetlenül boldognak tűnt. De vajon valóban szerelem volt az? Meghannek szüksége van valakire, aki vigyáz rá – ez a gondolat már találkozásuk első perceiben megfogalmazódott benne. És máris 106 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
látta maga előtt, ahogy hirtelen sarkon fordul az ajtóban, és berohan Hópehely után a konyhába. Ez a kép az ottléte alatt is gyakran megjelent előtte, különösen akkor, amikor valamit javítgatott a házban vagy a pajtában. Egy másik gondolat is foglalkoztatta. Kétségtelenül nagyon tehetséges, de nincs ideje vagy talán érzéke sem ahhoz, hogy a művészetét pénzre váltsa. Ha volna valaki mellette, aki segítene neki ebben, jól megélhetne a tehetségéből. Feltétlenül szüksége volna valakire! Talán éppen őrá... Nem! Ő szóba sem jöhet! Elhessegette magától a gondolatot, de ugyanakkor azt is elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy másik férfi töltse be ezt a szerepet a lány életében. Nem engedheti át Meghant egy másik férfinak! De a fenébe is, mindenképpen szüksége van valakire! Szüksége van rá. Ezúttal nem igyekezett rögtön megszabadulni a kísértő gondolattól, hanem elképzelte, milyen is volna, ha együtt élne Meghannel az öreg házban. Néhány perccel ezelőtt még a puszta lehetőséget is esztelenségnek tartotta volna, de aztán megjelent előtte a lány szomorú arca. Meghan egész lénye nyitott könyv volt előtte, és semmi kétség, az ő távozása, méghozzá éppen karácsony napján, mély sebet ütött a szívén. Pedig ő igazán nem akart fájdalmat okozni neki! Megpróbálta megint kibékíteni a karácsonnyal, de csak külsőségeket nyújtott neki: feldíszített karácsonyfát, maga készítette ajándékot, és elénekelt vele néhány karácsonyi dalt. Karácsony ünnepének valódi értelme és jelentése azonban ennél sokkal mélyebben rejlik: a szeretetben és az odaadásban. És ő ahelyett hogy segített volna Meghannek leküzdeni a szorongását, távozásával még inkább fokozta azt. Hogyan okozhatott neki ennyi szomorúságot és fájdalmat? Nem volt joga hozzá! Azzal, hogy elment, mindkettőjükön sebet ütött. Mélyről jövő sóhaj hagyta el az ajkát. Meghan megmutatta neki, mi a szerelem. Eddig a pillanatig azzal sem volt tisztában, hogy
107 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
szereti-e a lányt. De most már tudta. Szereti Meghant, és el akarja venni feleségül, együtt akar vele élni, és gyerekeket nevelni. Ujjaival belefésült a hajába. Azért hagyta el Chicagót, és volt hetekig távol, hogy választ kapjon életének kínzó kérdéseire. És ott, a csendes öreg farmházban, távol a világ zajától, megtalálta a választ. Hihetetlen véletlen, hogy rábukkant Meghanre – mintha felsőbb hatalom rendezte volna így... Egyszerre szertefoszlottak a kételyei, rendíthetetlen bizonyosság töltötte el, hogy ők ketten egymásnak vannak teremtve. Teljesen mindegy, milyen következményekkel jár a döntése. Eddig mindig azt tette, amit elvártak tőle. Miután megszerezte egyetemi oklevelét, a megállapodás szerint bizonyos időt apja üzemében töltött. Sőt még a szabadidejét is az elvárásoknak rendelte alá: csakis saját társadalmi köréből származó nőkkel érintkezett. Mostantól fogva azonban a maga útját fogja járni! Apja életében mindig a vállalat állt az első helyen. Az ő számára azonban a cég egyáltalán nem fontos. Csináljon vele Miles azt, amit akar, akár el is adhatja. Neki mindegy, ő nem csügg a családi vállalkozáson. Csupán egyvalami van, ami számára most mindennél fontosabb a világon, s az Meghan. Egy sas emelkedett föl a közelében, fölszárnyalt a magasba, majd beleveszett a végtelen kékségbe; élvezte a korlátlan szabadságot. Kyle nézte, míg el nem tűnt a szeme elől. Úgy érezte, jelet kapott a sorstól. Ő is a szabadsága és a szerelme mellett döntött. Meghan ismertette meg vele az igazi szerelmet, s ezt a csodálatos érzést, az élet nagy ajándékát nem akarja többé elveszíteni. Határozott mozdulattal feltette bukósisakját. Most már ismerte az utat. Minél hamarabb Meghannél akart lenni, hogy megkérdezze, hozzájön-e feleségül. Sebesen hajtott. Karácsony volt, s ő még egy ajándékot tartogatott Meghan számára.
108 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Kopogott az ajtón, de odabentről semmi nesz nem hallatszott. Megpróbálta elfordítani az ajtógombot. Sikerült, az ajtó nem volt bezárva. Meghannek valóban szüksége van valakire, aki vigyáz rá! Amikor belépett a nappaliba, azonnal meglátta a felborult karácsonyfát. A vidám mosoly menten lehervadt az ajkáról, amikor elképzelte, mit érezhetett Meghan a látványra. Óvatosan beljebb ment, és megpillantotta a szőnyegen alvó lányt. Hópehely felemelte a fejét, és élénk farkcsóválással üdvözölte, de nem mozdult úrnője mellől. Kyle egy pillanatig nézte őket, aztán felállította a fát, és megerősítette. Az angyalt ismét felhelyezte a fa csúcsára, onnan vigyázhat Meghanre... Csak ezután ment oda hozzá és térdelt le mellé. Látta a könnyek nyomait az arcán, és tudta, hogy a lány miatta sírt. Gyengéden félresimította a haját, és a fülébe súgta: – Boldog karácsonyt! Meghan elmosolyodott álmában, és tovább aludt. Akkor Kyle leheletkönnyű csókot nyomott az arcára, és halkan szólongatta: – Meghan... Meghan... A lány kicsit kinyitotta a szemét, és boldogan mosolygott. – Milyen szép álom... – mormolta, majd lehunyta a szemét, álláig húzta a takarót, és szorosan beburkolózott. Kyle még egyszer megcsókolta, ezúttal a száján. A lány szeme felpattant, és menten felült. – Kyle – kiáltotta –, már megint elromlott a motorod?! – A Harleynak kutya baja. – Akkor nem értem, miért... – A lány hirtelen elhallgatott, és tekintetét kérdőn a férfi arcára függesztette. És akkor Kyle végre kimondta azt a mondatot, amit még soha életében senkinek sem mondott: – Szeretlek, Meghan. A lány az ajkába harapott. Vajon mit gondolhat most? – villant át a férfi agyán, és megfogta a kezét.
109 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Őrült voltam, hogy nem jöttem rá hamarabb, milyen sokat jelentesz nekem! – folytatta Kyle. – De... – Meghan, mondd, hogy hozzám jössz, hogy a feleségem leszel! – Látta, hogy a lány mély lélegzetet vesz. – De én... én nem mehetek veled Chicagóba. – Most nem is azt kértem. Meghan megnedvesítette az ajkát, töprengés látszott az arcán. Nagyon váratlanul érte, amit hallott, szinte hinni sem akart a fülének. – Ha beleegyezel, kedvesem, itt szeretnék élni veled – mondta halkan Kyle, és a szíve majd kiugrott a helyéből. Olyan sok függött Meghan válaszától! – Nem azt mondtad, hogy átveszed a családi céget? – Az már egyáltalán nem fontos! Egyedül csak te vagy fontos nekem! -mondta a férfi, és megcsókolta kedvesét. – Ó, Kyle, de én... – Elcsukló hangon, alig hallhatóan folytatta: – Nem kívánhatom tőled, hogy annyi mindent feladj miattam! – Meghan, tudom, hogy nem kértél erre. Te azonban olyan sokat adtál. Befogadtál, megosztottad velem az ételedet, meleg szobát, biztonságot nyújtottál nekem, az idegennek. És mindezért semmit sem kértél. Te ismertetted meg velem karácsony ünnepének valódi jelentését. – Te pedig szép emlékeket ígértél, és meg is kaptam tőled. Mindig emlékezni fogok ezekre a napokra. – Kutató pillantást vetett a férfira, és lassan, elgondolkozva kérdezte: – Hajlandó volnál egy egész vagyont feláldozni értem? Kyle mélyen a lány szemébe nézett. – Esküszöm, életem hátralevő részét azzal fogom eltölteni, hogy téged boldoggá tegyelek – jelentette ki komolyan. Úgy érezte, mintha súlyos kő nehezedne a mellére. Vajon beleegyezik-e Meghan? Hirtelen kirobbant belőle a kérdés: – Hát olyan fontos neked a pénz? – A pénz sosem volt fontos nekem. Csak a szeretet... Annyira szeretnék gyerekeket, akik izgatottan várják a karácsonyt, süteményt sütnek a Télapónak, és kirakják neki az ablakpárkányra... 110 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
Könnyek csillantak meg a lány szemében. Ezentúl egyetlen könnyet sem hullathatsz miattam, fogadkozott magában Kyle. – Mi a baj, kedvesem? – kérdezte gyengéden. – Miért sírsz? – A boldogságtól... Olyan kimondhatatlanul boldog vagyok... – Ez azt jelenti, hogy igen a válasz? – Igen, Kyle, igen, teljes szívemből, mert szeretlek, és hozzád megyek feleségül. Kyle ajkát megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Teli tüdőből, mélyen fellélegzett. Meghan könnyes szemmel, boldogan mosolygott rá. A férfiban lassan feloldódott a feszültség, és túláradó öröm töltötte el a szívét. Felállt, felölhúzta a lányt is, és gyengéden, hosszan megcsókolta. Ezzel a csókkal pecsételte meg esküjét, hogy amíg csak él, boldoggá teszi szerelmesét. Amikor egy pillanatra elvált az ajkuk, Meghan megcirógatta az arcát. – Boldog karácsonyt, kedvesem! – suttogta.
111 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
UTÓHANG – Boldog új esztendőt! – harsant fel a gyerektorkokból, miután elhangzott a karácsonyi dal. Néhol ugyan kicsit hamisan szólt, de tiszta szívből. Meghan mosolygott, és magához szorította leánykáját. Szívét csordultig töltötte a szeretet, és mély elégedettséget érzett. Mesebeli téli tájon utaztak egy szénával kibélelt régi szekéren, amelyet Aspen húzott. A fogatot Kyle hajtotta, és tele volt gyerekekkel. A kis kirándulást karácsonyi meglepetésül szánták a szegény sorsú gyermekeknek. Gondoskodtak némi nyalánkságról és meleg italról is. – Ki kér forró almabort? – kérdezte Kyle. Tucatnyi vékony gyerekhangocska jelentkezett – természetesen mindenki kért. Kyle mindenkinek töltött a termoszkannából, s a gyerekek elcsendesedve szürcsölték az italt. Majd a harapnivaló is előkerült: nagy tál, púpozva karácsonyi süteménnyel. – Mindenki három darabot vehet! – mondta Kyle, aztán hátramászott a feleségéhez, aki gondosan megigazgatta a meleg takarót a kisbabán. Meghan kissé odébb húzódott, hogy helyet csináljon férjének. Kyle átkarolta a vállát, és szeretettel nézte kislánya arcocskáját. – Ezt jól csináltad! – jelentette ki büszkén. Ez a mondat az utóbbi hetekben mind gyakrabban hangzott el a szájából. – Mindketten jól csináltuk! – helyesbített Meghan kacagva. Amikor a gyerekcsapat gondozónője újabb karácsonyi dalra zendített, Kyle valahonnan előhúzott egy fenyőágat, a fejük fölé tartotta, és megcsókolta a feleségét. – Megint higgyem azt, hogy fagyöngy? – incselkedett Meghan. – Kyle, drágám, nem kell ürügyet keresned, ha meg akarsz csókolni! – Ha így van, akkor... – Ezzel Kyle máris elhajította a fenyőágat, és a felesége felé fordult. 112 / 113
Melegíts fel!
Christine Pacheco
– Túl sok gyerek van itt körülöttünk – figyelmeztette halkan Meghan. Kyle felnézett, és várakozásteljesen figyelő gyerekszemekkel találkozott a tekintete. – Ebben az esetben kénytelen leszek kicsit vámi – törődött bele. A gyerekek elfogyasztották az italt meg a süteményt, egy kicsit még énekelgettek, aztán Kyle megint felült a bakra és kezébe vette a gyeplőt. – Mindenkinek megvan a helye? – kérdezte. – Igen! – kiabálták vidáman a gyerekek, aztán Meghan intésére felcsendült ajkukon a „Csendes éj." Kyle munkát és foglalatosságot keresett magának. Azt csinálta, amihez mindig is a legnagyobb kedve volt: fával dolgozott. Összerakható hétvégi házakat ácsolt, és bőven keresett annyit, hogy a családját eltartsa. Tulajdonképpen ennek örült legjobban: a két keze munkájával hozott létre hasznos dolgokat, formálhatott, alkothatott. Meghan üzlete fellendült. Olyan nagy lett a kereslet az angyalkái iránt, hogy egyedül már nem is győzte a munkát, segítséget kellett felvennie. Kyle megérezte, hogy a felesége nézi, és odafordult hozzá. Rámosolygott, és hangtalanul szavakat formált az ajka. Meghan a tiszta, holdfényes éjszakában világosan leolvashatta róla: – Szeretlek...
113 / 113
