2014 - április 2014 – 04 – 01 Sorsvonat az érzések ordítanak ha ekkora csend vesz körül kiürült lelkem kongó termei visszhangozzák a hiányod okozta űrt addig míg nem láthatlak újra tart ez a belső zűr felturbózva rohan a semmi felé ez a roncsszerű szétszakadt szerelvény nincs több váltó kitérő odébb föltépett sínek kunkorodnak mint vasból öntött írásjelek de az élhető élet alagútjába berobogva senki sem tudja hova jutok majd ha innen egyszer kiérek 2014 – 04 – 01 Április 1. bolond egy helyzet máris április lett uccu neki huss s elszaladt a március az idén már vissza sem tér de legalább nyár jön előbb nem a tél 2014 – 04 – 01 Roma-tini romantika kerge diszkótáncok csörgő aranyláncok toporgó bunkók ropogó bankók négyláb-kéz másznak útszélre hánynak köpnek a modorra repesztő autókba ülve száguldanak körbe s ha megállnak egy pofa sörre hangosan röhögve böfögve fingva még téged vágnának orrba ha rájuk néznél fintorogva ezért inkább messze elkerülve az ilyen csoportot jobb ha némán elosontok
2014 – 04 – 02 Célt találni tétován keresni valami újabb célt amit az ilyen korú ember is elérhet még tele tervvel a kétség most még több de tenni kell mert nem lehet tétlenül ülni és nézni hogy múlik napra nap s a visszalévő kimért idő is szorít s ha ledönt átszalad rajtam már semmit sem tehetek csókolj homlokon múzsám és tárd ki felém áldón a kezedet 2014 – 04 – 02 Erzsi néni emlékére a műteremház körül most élettelenül nagy a rend szokatlan ez a csend nem ugat bőszen a vad kuvasz nincs kerítés azaz mégiscsak van fekete gyászszalag vesz körbe egy kriptányi helyet hol ázott fonnyadt virágok sorba fekszenek s a tavaszi szellő fehér pántlikát lobogtat egy megbarnult csokron rajta betűk „Erzsi néni…” ennyit olvasok és tudom ezért ez a bénult csönd azután elmondják igen pár hete elment azaz örökre itt maradt hisz ezen a helyen szórták szét a hamvakat
2014 – 04 – 03 Áprilisi fantázia hegedű-madár hova szálltál tán a tarka páva kertjében jártál hol a tulipánok között négy húron pendülnek a brácsák mint parányi hárfák közben a hársfák is rügyeznek s a tavasszal valami titkosat ügyeznek de ti csak zengjetek örömös éneket ahogy a napsütésben a télben begubózott élet kitakarózva hempereg 2014 – 04 – 03 Tartalma nincs üres lyukas vödör tartalma nincs az esésbe belefáradt kanál görbén tekeredő virágszál köd száll repkény repked kell e ennél több persze csorba élű fejsze útra kelsz e igen megyek kegyek ezek egyek vagy igyak ügyek rügyek a fákon átfon a karja leszakadt partja már nem tartja meg elereszti Eszti írja a tesztet reszket közben tetteti a szexet és majszolja a kekszet 2014 – 04 – 03 Szedett-vedett szó- fűzér ujjgyakorlat új gyakorlat vagy régi a fene sem érti megéri ki tudja én nem vénülő énem roskatag inog alattam a pad rezeg a lába a láma a sajtot komálja komája nőjét megfektette ez az elvetemült tettét nem csak tetette komolyan megtette utána már hiába döntötte magába a bort hogy feledje de tettének egy zabi gyerek lett élő lenyomata
2014 – 04 – 03 Menj már aludni! hisz kint már éjszaka van de bennem annyira sok még a kavargó érzés az áramló gondolat kellene hogy legyen valami újabb terv amit álmodni ébren kell és létrehozni a csodát csak tudnám hogy mi a csodát várok magamtól folyton szembe megyek velem ez az igazi karambol de akinek a macska nem az ölében dorombol annak kell egy pohárnyi vörösbor koccintani pendíteni a tévelygő gondolatot helyrebillenteni a lusta henyélő múltján könnyesen merengő ábrándos lelkű poétát farba rúgni nem kímélni és a nappali gondoktól elszakadni végre 2014 – 04 – 04 Kritikus - kuss! megítélnek folyton valaki máshoz mérnek ez inkább méreg mint kritika nem visz előre csak behatárol az ítész önmaga ízléséhez mér csak akkor van a baj ha ilyen neki nincsen ezért a magáét szajkózza a munkámat ócsárolva leszólva mindig így viselkedtek azok akik csak dumáltak de soha semmit sem csináltak 2014 – 04 – 04 Szánakozást kolduló költő éhezem szomjazom fázom mindezt csak hamukázva pofázom mint afféle szánakozást kolduló költő ahelyett hogy normális és nemcsak formális verseket írnék persze ha bírnék de csak hadoválok szavakat dobálok egymás mellé néha beletrafálok de félek véletlen ez inkább mint tudatos tudás akkor hát nincs más marad a nyafogás
2014 – 04 – 05 „Az ígéret szép szó…” borult a hajnal ez nagy baj mert később sem lesz jobb megint fázhatok ott kint állva ki tudja mikor indulok és azt meg főkép nem hogy haza mikorra jutok de úgy kell nekem az önzetlenség néha így üt vissza mert aki az ingyen kegyelmet gyakorolja az áldozatot hoz ezt jobb ha előre tudja 2014 – 04 – 05 Földi vezérlés magatoknak akartok mindent de van e számotokra Isten akiben őszintén hisztek és előtte állva vállaljátok e amit itt - önmagatok jólétén kívül tettetek tettetett színlelt empátia ez csak tanult manír nem igazi együttérzés hisz ti mindent tudtok s ezért mindenhez jobban értve az ilyeneknek más véleményére nincs szüksége csak legyen egy arctalan tömeg aki rátok szavaz s akit igazgathattok máskép nem érezhetitek a hatalmatok pedig a sokaság egyénekből áll akiknek saját megírt sorsába ti indokolatlan jogosultsággal beleszóltok és tönkreteszitek azt amit úgy hívnak itt hogy földi lét nálatok mikor lesz ennek vége – mert nekünk már most elég
2014 – 04 – 05 Választhatunk? küzdesz vélt igazadért minek és ki ellen aki fontos az veled osztozik félelmeidben neki is az gondja ha nem is mondja és főként nem írja meg versben nem azért mert nincs bátorsága mersze persze én sem vagyok merész és sokszor még az a kevés józanész is elhagy ha az indulat bennem erőt kap mert érzékenyek vagyunk nagyon ez az egyetlen kincsünk maradt mára magyarságunknak ez az ára 2014 – 04 – 06 „Mond te kit választanál”? „mond te kit választanál”? nem tudom van választék nem mondom de igazából csak négy marad a tizenhétből ez olyan mind rég csak a mostani számmisztika jól bevált praktika ma mind azt mondja ő lesz az aki majd jobbat tesz érted de ez csak a feeling a hétköznapok mást mutatnak addigra az ígéretek semmivé foszlottak hisz aki nyer annak már nem vagy érdekes és aki veszít az azt mondja ezért is te vagy a vétkes 2014 – 04 – 07 Tegnap és ma tegnap még fontos voltál te voltál a választópolgár ma meg az lettél akin a hatalmat gyakorolják a nép s ehhez már nem kell az egyéniséged kit érdekel mától négy évig a véleményed őket nem az biztos és miért ne is akard tudni jobb az ilyen gondolatokat a kukába dobni
2014 – 04 – 07 Szabad szárnyalásra képtelen nem történt semmi minden változatlan nem is volt rá esély miért a meglepetés mert a remény kell hogy tovább vidd hozzád nőtt kereszted s a rossz megoldatlan kérdéseket a megmagyarázhatatlan miérteket kirekeszd s hiábavaló minden megváltásra törő áldozat az ember - lelkében törpe s a változásoktól rettegő szabad szárnyalásra képtelen megriadt lény marad 2014 – 04 – 07 Örök igazságok tanulságai gyakorolni a megaláztatást mit átérzett valaha az aki előttem mindig az örök példa ő elszenvedte mindazt amit a kiválasztott a hétköznapitól kaphat ha annak a hatalma nem föntről adatott az emberektől szerzett és ellopott javak hamis biztonságot és illúziókat adtak de ezt ahogy ő szerezte úgy veszi el egy másik az idő kezdete óta így megy ez hazudnak ha a hatalom birtoklásáért kell becsapnak és leigáznak ezreket kifosztják azt aki tegnap még rájuk szavazott mert a régi ígéret mára már megkopott az ilyen ha a célját elérte soha sem néz hátra így nem látja hányan maradtak fekve akiken átgázolt
2014 – 04 – 07 A lélek görcsoldója ez most egy kifogás lehetne csak a billentyű betűit látom vagy inkább kitalálom amit leírtam azt majd talán órák múlva ha a pupillám összeszűkül újra és nem özönlik be rajta gát nélkül a fény de most még annyira kitárva megnyílt a test és a lélek a külvilágra védtelen ilyenkor az ember s a tegnapi szorongás a jövőtől most már nem dörömböl mert lassan megértem így van ez jól hogy csak ez a megoldás a lélek görcsoldója a gondolatáramlás 2014 – 04 – 07 Az itt maradók hite rongyos már szétfoszlott megosztott és kifosztott a hit ki e kereszt alatt áll jajgat és sír mert fölötte függ aki érte kiállta a kínokat s nem úgy tűnik hogy lesz föltámadás mostanában mert innen elszökni nem lehet szögek fognak a fa ágához alul meg gyökerek amikből kinőttél és virágba borultál jártál a kijelölt úton de a pusztító halál megtalált és gyümölcse akkor lesz ennek a fának ha lesznek olyanok újra akik igazi gyökereikhez visszatalálnak
2014 – 04 – 07 Özönlik belém a fény ki tud így írni hogy a pupilla tág özönlik belém a fény mint egy katedrális tetőablakán ahol ilyenkor délben szent szertartás ment végbe a nap és mása Istenfiának imádására a Szent Grál volt ez csoda – test – kő - kehely nincs már se leírás sem pontos hely hol és mikor történt ez hajdan de az biztos hogy az ég tetején járó nap ideje mindig szent pillanat volt 2014 – 04 – 07 Örökké szerelemesen én tehetek róla egyedül ülök és hallgatom ahogy lelkemben Gugi Mari hegedüli Beethoven F-dúr románcát körülbelül ezerkilencszáznyolcvannégyben egy Ferencesek utcai pécsi ház emeleti albérletében és bennem akkor nagyon fájt a sokadik viszonzatlan szerelem de akkor ez az érzés rajzolta festette a képeimet a mostani meg a verseimet írja így van ez a földi szerelem számomra megírva de termékeny érzés volt ez mindig és az is marad a hitem és őszinte érzéseim öregen is megtisztítanak
2014 – 04 – 08 Bizonyosságok Zorkáról most már tudom szinte bizonyosság sohasem lehetett itt ez a fekte göndör hajú zsidóleány idefenn a kaposvári Róma hegyen mert csak a Kelenhegyi műteremben rajzolta festette szerette szenvedte mert hát ha valaki tudja én tudom mit jelent ha egy idősödő férfi egy fiatal nőbe habarodik és rajong meg szenved majd belepusztul a boldogságba és az emésztő lelkifurdalásba de az alkotónak ilyenkor egyszerre lesz nyitva a menny s a pokol szűziesen fehér és ördögi vörösen buja gyáva kisfiúcska és fújtató bika 2014 – 04 – 09 Védőbeszéd Zorkáért sokszor sőt mindig kiábrándító rideg hidegvizet a nyakamba zúdító ha megtudom a szomorú átírhatatlan valóságot amit a műalkotás sugall az inkább csak érzelem átütközik rajta a fölforrósodott pillanat lángolása és füstje elfedi rideg tényeket de aki csak az objektivitást keresi az sohasem találja meg a lényeget a lélek kisugárzását a hétköznapi ember elé csak a műalkotás tárja lehet az rajz festmény szobor zene vers de a láthatatlan világ üzenete akkor is csak ezeken át érezhető
2014 – 04 – 10 Dilis április tipródsz mert nem érted miért lett a tavaszban ilyen makacsul goromba hideg otromba húzás volt ez az égiektől tudtam már a régiektől hogy az április dilis de ennyire azért mégsem kellene piszokdolog de nem búsulok majd odébbáll mert máshol is kell viccelnie mi már megkaptuk akkor már minek maradjon én eleresztem csak mielőbb húzzon innen el 2014 – 04 – 10 Felhőjátékok szétszakadtak a sötét felhők mögülük megjelent a nap az alkonyi égen s a fák zöldje virít a kéken fényesen szépen lebegő fehéren kúszó felhők úsznak mint hatalmas bálnák puha fodros tömött párnák fejem rájuk hajtom és félálomban a városból felkúszó estéli harangszót hallom 2014 – 04 – 10 Hűvös napok és esték mintha a csendet tartaná karjában ringatja az estét a sötét betakarja ne fázzon annyira mint télen mert az április kissé feledékeny kikapcsolta ott fönt a fűtést most kajánmódon nézi a didergést ahogy mint a hárfán reszkető húrok úgy borzongunk szinte fázik a lélek ilyet most igazán nem kérek ezt kapja inkább más ha lehet én inkább kérnék egy kis napsütést és meleget
2014 – 04 – 11 A létezés halvány lenyomata kezded már érteni nincs okod félni és félteni én kerestem magamnak ezt az érzést ne te bánd ha nekem fáj is közben de alkotásra inspirál és újabb érzelemre serkent nem hagyja eltunyulni elöregedni a lelkem olyan vágy ez ami egyben alázat tiszta érzés amiért senki sem gyalázhat mert bennem zajlik ez és kifelé nincs nyoma csak a megszületett vers a halvány lenyomata 2014 – 04 – 12 A vállalás (Költészet Napja 2014.)
a lélek titkait meg nem fejtheted sejtheted hogy mindenki titkolja csak egy fajta van aki pőrére hántva kitárja tartalmát a külvilágra s ha még ez sem elég önmagát marcangolva megsebezve felboncolja és megkeresi benne (hátha megtalálja) ami őt és az emberek többségét bántja talán ha meg van a baj meggyógyíthatja vagy legalább tesz reá valami írt persze ilyet már más is írt és rímbeszedett de aki erre vetemedett hogy verseket ír az soha meg nem pihenhet mennie kell a számára kijelölt úton s le nem teheti a hozzánőtt keresztet
2014 – 04 – 13 „ …hogy látva lássanak” az üres serleget megtölteni bor nélkül csak véremmel lehet ha nincs mit írnom ugyanilyen semmiről senkinek minek ez a nagy igyekezet ha nem kell törni magam olyan ez mint a megszáradt kenyér keményedik penészedik esőben ázik és már csak szemét semmit sem ér akár az élet elillan mi benne érték pontos mérték érteni kell a tettet s ha nem teszel semmit akkor azt hogy miért nyújtózol a magasba vagy süllyedsz le a mélybe az igazi csoda lenne ha mégis elérnéd hogy megtisztulva odakerülj mellé a keresztre 2014 – 04 – 14 Fölcserélt Leonardo lovak („Tüke logó”)
az egész jelen álságos apródolgokból állnak össze az egymásba gyúrt hazugságok elferdítve pár parányi részlet ilyet ki is vesz észre hát például én és megkeseredik tőle az életem mert olyan mint a romlott étel megbetegít nem csak testben de lélekben csak pár parányi csere de hát ugyanaz most akkor mi a baj néznek rád értetlenül hát mond meg Bazsi te tényleg ennyire hülye vagy?
2014 – 04 – 15 A Nagyhét napjai meséket ír a múlt a jelenről holnap mikor a ma lesz a tegnap és akkor már az is belefér amit magadról csak hallottál ki mit megélt és átérzett az belőle van mint az átvérzett kötés és hogy kiért vagy miért ezt megmagyarázzák mások te hallgatsz róla mert ami elfolyt az idő és a vér is a tiéd 2014 – 04 – 15 Az utolsó vacsora után megszakadt beszélgetések folytatást nem remélek hisz mindjárt jönnek ő is megcsókol és ebből tudják én vagyok akiért jöttek nem téveszthetik el értem minden tettüket előre és a következményeket is tudom nehéz órák jönnek azt is de most már nincs más lehetőségem vállalom és ezután ők is folyton velem maradnak a történetben soha meg nem halnak ugyanolyan halhatatlanokká válnak ők akik engem odaadtak a halálnak 2014 – 04 – 16 Egyedül a kereszt alatt még csak egyedül állsz itt és azt mondod sorba de csatlakozik e hozzád még más aki szintén így gondolkodik addig csak képzeled magad mögött a sort ilyen az ha hited bizonyosságáról faggat a sorsod
2014 – 04 – 17 Egy régi festmény az éjszaka süvöltött a szél s a hold mint a régi szentképen olyan volt felhők közé bújva szégyenlete nagyon hogy fényével az este az elfogatást elősegítette megvilágította az áruló csókot a két arcot és így ő is belesodródott ebbe a tettbe amiről máig folyik a vita mi történhetett pontosan de hogy vállalás és küldetés volt azt tudom biztosan 2014 – 04 – 20 Parsifali küldetés a felborult kehely tartalma ráömlött a világra megváltó vérével szennyes vétkeinket mossa tisztára az őt átszúrt lándzsa a sötét ég kárpitját széthasítva villámok fényével az elvesztett kiutat megmutatja hogy eltévelygett lelkünk árva bárányként ne kóboroljon prédaként a farkasokkal teli világba de a teremtő oltalmába visszatalálva legalább fölsugározzon egyszer mindenkinek a Szent Grál tiszta fénye az érettünk szenvedő dicsőségére 2014 – 04 – 20 Nagypénteki varázs védtelenül marad a vétlen vérét és életét vették e napon a természet mégsem gyászol mert miatta nem lesz úr az életen az enyészet őt látom ha a napba nézek az égen vagy tükörképét a tó vízében vakítja a szemem a fénye mi bevilágít a lélek mélyére ahol mindenkinél a bűnbánat könnyéből egy csepp lapul hogy a megváltás e szent vize az életet felélessze és feltámadjon új tavaszban bízva remélve az örökélet ígéretébe
2014 – 04 – 21 Klingsor véres virágai bokáig vérben álló csábító virágleányok fehér ruhájuk és mezítelen lábuk egyre pirosabb felkúszik folyondárként az életet adó és ellopó vér a szűzi ártatlanság vége és a folytonos megtisztulás szent edénye a nő s a rajtuk lévő ciklikusan vérző be nem hegedő seb az élet kapuja hímes tulipán lesz a szoknya a lábfej piros csizma mint a halálra táncoltatott leányé de ha hittel felvértezett és tiszta a gondolat a test tocsoghat a vérben a lélek szűzi fehér marad 2014 – 04 – 22 Másnap szétszakadt véres köntösét a kereszt alatt kifakította a tűző nap csak egy rongydarab egy kőbe akadva a szél lomhán meglobogtatja kék mint fölötte az áprilisi ég néha mint egy magyarázó kéz intése úgy mozdul lebbenése és rajta egy ottfelejtett kocka mindig más jelet mutatva gyakran átfordul ahogy megrebben a rögzített kék kithón elfeledve ott maradt mert a fásult katonáknak nem az ócska nyeremény csak a kockajáték volt a lényeg
2014 – 04 – 23 A bizonyosság szétszakadt bocskorú vándor a bizonyosság ki mezítelen lábbal járja a tarlót ezernyi apró sarlót szúr bele a torzsa meggörnyed a törzse a fájdalomtól de nem jajgat nem szól csak hull a könnye ennyi az egész ha amit eddig sejtettél most már tudod és kész 2014 – 04 – 23 Villanás ünnepi varázs s ha látlak s a szerelem mint a hamvadó parázs egy másodperc alatt fellobban elég hangodat hallanom egy villanó hajlibbenés megsimogat egy suhanás keltette hullám és a föld felett lebegek már tekinteted zöld tavában meglátom a nagypénteki erdőt réteket s a tavat ahol a nap mint tükrébe a vízbenézett és azt gondolta ő a legszebb de hagytam higgye csak hisz nem találkozott veled aznap 2014 – 04 – 23 Krisztus köntöse mondja a legenda hogy köntösöd együtt nőtt veled a csecsemőnek várandós anyja szőtte varrta soha senki szét nem szabta nem kopott el értékes volt a katonák rá sorsot vetettek de honnan is tudhatták volna hisz a szemükben csak egy szegény bolond térítő volt nem király hiába kiáltották hangosan ki annak azoknak akik az igazat mondták akkor sem hittek már és ez nem változott meg azóta sem ezért gondolom hogy valószínű a köntös a kereszt alatt elveszett
2014 – 04 – 24 Gondolatszabadság a tekergő gondolatot megzabolázni nehezebb mint a lovat amiből ez a hasonlat született mert láthatatlan merre száguld és ha nem figyelsz hát legázol fékezhetetlen ha elszabadul de nem csodálom mert nem fogolynak született de szabadnak vadnak mert a rácsok mögött csak megalázott gyötrődő rabok vannak 2014 – 04 – 24 Szelíden korhol a sors már megint a sorsom arcul legyint ne olyan fennen kis vitéz jobb ha szerény vagy a megjátszott ész semmit sem ér és nem is jutsz vele messzire bár most ez nagy divat és sokan hiszik azt hogy ennek most itt az ideje de nagy tévhit ez nekem elhiheted de dőlj be minden ócska divatnak maradj csak meg te önmagadnak bár ez nem túl érdekes de hasznos és legalább a lelki békéd megmarad 2014 – 04 – 24 Borús nap, borús este karmos karcolás csíkozza a lélek szürke égboltját össze csak felhő és eső aki az ablakon túlra néz kék eget nem is lát az egész nap szorongó riadalom bár egy korty nem a világ de nem old meg semmit ettől vidámabb nem leszek kitárom most az ablakot és esti harangszót hallgatok talán ha megnyugszik fohászkodva a lélek a test is békében nyugovóra térhet és vigaszt nyújt ha egy régi képen családom mosolygó arcát nézem
2014 – 04 – 28 Ki példát ad ki példát ad az ha elmegy majd akkor is marad itt belőle valami apró emlék a tanítás és egypár gyémántfényű szeretetmorzsa amiért nem ad semmit az ékszerész de talán mégis kincset hagy a létezés végességére csak ez a vigasz 2014 – 04 – 29 Az edzőtáborra visszanézve mikor a kor már letörölhetetlen nyomokat hagy a testen a lélek még többször kivirulhat ha szeretetét - a tiszta örömöt amivel nincs semmi rejtett célja önzetlenül másoknak szétossza nem kimérve a jusson maradjon is elvet félretéve azt a keveset amije van átadja mert aki itt marad annak talán érték és így belőlem is valami tovább él még a szívekben elrejtőzve egy mostani kisgyerek emlékében 2014 – 04 – 29 Sok ilyen van gátlástalan számon kérő de önmagával elnéző ő nem tévedhet soha hisz számára már az is sértés hogy velünk együtt kell élnie eltűrnie hogy mi is itt vagyunk és nékünk ugyanolyan részekből áll a létünk szeretünk hiszünk és remélünk de mi teszünk is érte és nem is keveset s ő elvárná hogy amit rámért a sors azt is mi vállaljuk föl helyette
2014 – 04 – 29 Mondjam, vagy ne? mit csinálnak ők rosszul kérdezi tőlem álságosan álnokul mert a szelíden burkolt kérdés mögött ezt érzem és most ha elmondom a véleményem azt amit tudok az igazsággal semmit nem érek el csak megsértem és azokat akik nem tudják hogy őket rosszul tanítják nem a lényégét adják át a tudásnak csak a felszínét látatják a valóságnak de az öntömjénező tanítóknak ez az eszköze és van olyan tanítvány aki egy életre megelégszik ezzel az ál-tudással és elégedett is vele 2014 – 04 – 29 Drámai monológ ó mennyire nehéz hinni a jóban a megváltoztathatatlanak tűnő nyomosztó félelem elmúlásában a lelki kór visszafordíthatóságában tűrni kell és hallgatni most csendben mert aki csak kifelé figyel az nem találja meg soha hol romlott el az örök csoda és váltott át a bűnre a jóság pedig mindenre van bizonyítható bizonyosság csak nyitott szem és kitárt szív kell s mellé tiszta gondolat mit nem fertőzött el a megvásárolt gőgös indulat mert akinek csak saját jóléte a fontos az él jól és boldogul most de ha az igazság napja fölragyog az isteni fényességben meglátják… Ó Istenem! Leszúrtak! Meghalok!
2014 – 04 – 30 Száműzötten kitiltva a szívedből onnan ahol eddig otthon voltam s most bolyongani mint aki az élet ráboruló nagy ködében eltévedt és kiutat nem találva önmaga golgotáját járja és ha felér majd a dombra a kereszttel akkor kezdődik csak az igazi szenvedés mert ha nem másokért éltél a halál nem megváltás lesz csak az út végére értél 2014 – 04 – 30 Éjszakai gondolatok nem futhatsz el örökké bezárkózva a négy fal közé hiába rejted lelked sebeit leírt szavaiddal gyakran fölfeded és kitárod verseiddel a világ elé s mint a fohásztól megtisztulsz ilyenkor mint a menydörgő égből lezúduló zápor ahogy a villám kettéhasítja a felhőket és megnyílnak az egek kormos és felfénylő fellegek jelek amelyek gondolkodásra serkentenek és feloldozva írod a szavakat verssorokba 2014 – 04 – 30 Április búcsúja búcsúját égzengés kísérte a sötétben kopogó eső zenéje az elmúló áprilist búcsúztatja most nem bolondos inkább komor a kinti feketeség ijesztő mint egy dráma baljós díszlete amit a villámok fénye felvillant pár másodpercre de azután elrejti újra a sötét
