By: gmaccc
könyvfanoknak
-2-
By: gmaccc
könyvfanoknak
-3-
By: gmaccc
könyvfanoknak
-4-
By: gmaccc
könyvfanoknak
-5-
By: gmaccc
könyvfanoknak
Mildred Coy Rane emlékére. Fogalmam sincs, mennyire érdekeltek a vérfarkasokról és démon vadászokról szóló, képzelet szülte történeteim, de mindig mellettem álltái, és büszke volTal rám. Minden nap hiányzol. Unokád, BREE
-6-
By: gmaccc
könyvfanoknak
-7-
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Tedd meg, amit kér, és akkor talán életben maradhatsz — kiabálta valaki durva hangon a fiú fülébe, majd érezte, hogy vesén ütik. Megtántorodott, és kinyújtott kézzel elnyúlt a betonon. - Ez próbált meg lelécelni? — kérdezte egy újabb hang az árnyékból. Mélyebb, torokhang volt, idősebb férfira vallott. — Tudod, kölyök, ez nem játszóház. Nem léphetsz meg csak úgy, mert meguntad a játékot. A fiú köhögni kezdett. A szájából véres nyál csöpögött. - De én nem... nem akartam... — Megpróbált feltérdelni, de valaki belerúgott, ő pedig újból végignyúlt a földön. Agya vadul pörgött. Eszébe jutott, hogyan került ide. Ide. Azt mondták, ez a hely olyan lesz a számára, mint az otthona. A barátainak nevezték magukat. Sőt, a testvérüknek szólították öt. Csak ennyi kellett. Ez volt minden, amire vágyott. De ez a hely nem volt az otthona... - Te most már az enyém vagy — mondta a férfi, és kilépett az árnyékos falmélyedésből. — Éppen ezért elmondod szépen, amit tudni akarok. Ez a hely börtönné vált számára. És ezek az emberek nem voltak a testvérei. A férfi, akit a többiek Atyának hívtak, fölé tornyosult, sárga szeme gyilkosan villant meg.
-8-
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Válaszolj! — ordította a férfi, miközben cipőjével teljes erőből a fiú gyűrűsujjára taposott, és a sarkát erősen belevájta kinyújtott tenyerébe. A fiú felüvöltött — de nem a fájdalom miatt, amelyet a széttört gyűrű búsába fúródó darabkái, majd a keze összeroncsolt csontjairól leszakadó inak okoztak. Azért üvöltött, mert tudta, hogy azért, amit tett, mindenki, akit valaha szeretett, minden, amit maga mögött hagyott, elpusztul.
-9-
By: gmaccc
könyvfanoknak
Első fejezeT
CSÜTÖRTÖK ESTE, 82. EDZÉS - Meg tudod tenni, Grace - mondta Daniel levegő után kapkodva. - Te is tudod, hogy képes vagy rá. - Próbálom! - Remegtek az ujjaim, ahogy ökölbe szorítottam a kezemet. Az átalakulás folyamatának fájdalma mindig meglepett - akkor is, amikor úgy gondoltam, felkészülten várom. Először mindig egy általános fájdalom vett erőt rajtam, amely mintha az izmaimban koncentrálódott volna, aztán a vállam és a lábaim lüktetni kezdtek. A felkarom szinte égett. - Hajrá, Grace! Nehogy feladd nekem! - Fogd be! - mondtam, és meglendítettem a karomat. Daniel felnevetett, és kitáncolt balra. Az ütésem elszállt mellette. - Hah! - Előretántorodtam, de Daniel elkapott, még mielőtt elestem volna, és segített megtartani az egyensúlyomat. A fogamat csikorgatva a sarkamra ültem. Ennél fürgébbnek kellett volna lennem. - Ne ugrálj már körbe-körbe! - Az ellenfeled - lihegte Daniel - nem fog csak úgy megállni, hogy megüthesd. - Új támadásra várva maga elé emelte bokszkesztyűit. - Dehogynem, ha van egy csepp esze. - Előreugrottam, és megpróbálkoztam egy horoggal és egy csapottal, de Daniel a kesztyűvel
- 10 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hárított. Elfordult, mire a következő ütésem ismét a levegőt találta el. - Franc! — ráztam meg a fejem. Holdkő nyakláncom megpördült a mellkasomon. Bár ki voltam izzadva, melegnek éreztem, mintha áradt volna belőle a hő. - Túlságosan sok erőt viszel az ütéseidbe. Tartalékolj! Kis, gyors szúrások. Csak csapj ki a karoddal, és azonnal húzd is vissza! - Azt próbálom! — Az izmaim egyre jobban fájtak. De nem a fáradtságtól, hanem a bennem szunnyadó erőtől. A „képességeimtől”, ahogy Daniel hívta őket. Mindig ott voltak, éppen csak egy kéznyújtásnyira, amikor csak edzettünk. És ha képes lettem volna átnyúlni értük azon a tűzfalon keresztül, amely köztük és köztem volt, megragadhattam volna és felhasználhattam volna őket. A birtokomba kerültek volna. Amikor a karomon lévő félhold alakú sebhely fájdalmasan lüktetni kezdett, megremegtem, leeresztettem a karomat, és megpróbáltam lerázni magamról a fájdalmat. - Emeld fel a kezedet! - szólt rám Daniel. — A legelső szabály: sose légy figyelmetlen! — Finoman meglegyintette a vállamat. Mozdulata játékos volt ugyan, de a sebem miatt érzett fájdalom villám- csapásként futott végig a karomon. Dühös lettem. - Látom, felbosszantottalak - mondta Daniel féloldalas mosollyal az arcán. - Miből gondolod? - Újabb csapásokat soroztam a kesztyűkre, három szúrást és egy horgot. Éreztem, ahogy az erő — végre végigfut a testemen, így az utolsó ütés gyorsabbra és keményebbre sikerült, mint vártam. Daniel nem is tudta kivédeni, így öklöm a vállába csapódott.
- 11 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Ejha! - Hátrébb ugrott, és megmozgatta a vállát. — Uralkodj rajta, Grace! Ne hagyd, hogy az érzelmeid irányítsanak! -Akkor miért próbálsz felbosszantani? Eddig félszeg mosolya kifejezetten gonoszkás jelleget öltött. - Hogy gyakorold, hogyan tartsd meg a belső egyensúlyt. Összecsapta a kesztyűit, és intett, hogy támadjak újra. Éreztem, hogy az erő végigfut rajtam - és végre tudtam irányítani is. Felnevettem, és egyszerre több métert ugrottam hátrafelé. - Mit szólsz ehhez az egyensúlyhoz? — kérdeztem mosolyogva, és kipördülve olyan gyors rúgást mértem Daniel felém nyújtott kesztyűibe, hogy még én is alig tudtam követni a saját mozdulatomat. Daniel felnyögött, és hátratántorodott, majd a térde megroggyant, kifordult alóla, ő pedig hanyatt esett a földön. - Jaj, ne! — Utánakaptam, és megragadtam a karját. De elkéstem, így nemcsak őt nem tudtam elkapni, de én is ráestem, amikor elterült a fűben. Egymás mellé hemperedtünk. Egy pillanatra elkábultam: a becsapódás ereje nemcsak a levegőt szorította ki belőlem, de az erőt is. Daniel az oldalára fordult, és felnyögött. Ettől végre magamhoz tértem. - Jaj, ne! Ne haragudj! - Felültem. - Nem tudtam. Egyszerre csak elöntött az erő, és... Jól vagy? Daniel felnyögött, majd elnevette magát. - Nem igazán ilyen egyensúlyra gondoltam. — Elfintorodott, majd lehúzta a kesztyűt, és félredobta. - Tényleg jól vagy? - Igen. - Daniel előrehajolt, és megmasszírozta a térdét. Amikor nem egészen tíz hónapja leesett a parókia balkonjáról, csúnyán beütötte, és mivel nem sokkal az esés után törtem meg fölötte a
- 12 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
vérfarkas-átkot, nem volt már meg az az emberfeletti tulajdonsága, hogy meggyógyítsa magát. Bár heteken keresztül mankózott, és fizikoterápiás gyakorlatok garmadáját csinálta végig, a térde még mindig nem működött rendesen. — Elgáncsolni a bénát... Mit mondana erre apukád? - Haha - fintorogtam. - Komolyra fordítva a szót: jól haladsz. — Újra felnyögött, majd visszafeküdt a fűbe, és a karjait a feje alá tette. - Nem elég jól. Majdnem egy egész órányi edzésbe került, hogy a képességeim felbukkanjanak, és akkor is alig fél percig tartottak. Ez volt a fő baj velük. Akkor törtek elő, amikor nekik tetszett, én tökéletesen képtelen voltam uralkodni rajtuk. A sebesüléseim ugyan gyorsabban gyógyultak, mint az átlagemberé, de még mindig nem voltam képes úgy használni az erőt, ahogy azt Daniel tette. Nem tudtam meggyógyítani magamat, amikor akartam. Néha ugyan gyorsabb voltam, vagy ügyesebb, mintha a testem saját életet élne - például most, amikor megrúgtam Danielt -, de általában nem tudtam befolyásolni, mikor történjen. Miután Daniel gyógytornásza engedélyt adott arra, hogy újra aktívan mozogjon, heti három alkalommal együtt edzettünk — már ha nem voltam éppen szobafogságra ítélve. Ilyenkor futottunk, parkouroztunk vagy bokszoltunk, mint ma este, és gyakoroltuk, hogyan halljak és lássak el nagy távolságokra. És bár most már érzékelhetően gyorsabb és erősebb voltam, mint néhány hónappal ezelőtt, egyre inkább úgy éreztem, bármennyire is akarom, sosem leszek képes úgy használni az erőmet, ahogy szeretném - inkább mintha ő használt volna engem. Daniel felsóhajtott, és az égre mutatott.
- 13 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Úgy néz ki, épp időben fejeztük be. Megjöttek a meteorok. Amikor felnéztem, egy hullócsillag éppen fényes csíkot húzott fölöttünk a tiszta, sötét égre. - Tényleg. Majdnem elfeledkeztem róla. Daniel és én úgy terveztük, hogy a mai edzés után figyelemmel kísérjük a meteorhullást. Azt kellett megszámolnunk, hogy harminc perc alatt hány meteort látunk — a suliban ezzel a természettudományos projekttel plusz pontokat lehetett szerezni. Tudtam, hogy Danielt rosszul érintette, amikor Conway elöljáró nem engedte tavaly, hogy levizsgázzon, de az évek folyamán, amikor az átok töltötte be minden gondolatát, túl sokat hiányzott. Ami azonban engem illet - én örültem, hogy még nem ment el fősulira. A nyári iskola, a pluszpontok és néhány plusz vizsga után pedig együtt fogunk végezni jövő tavasszal. - Leoltom a lámpát — mondtam, miután letekertem a kezemről a bandázst. Miközben Maryanne Duke régi háza felé indultam, megmozgattam elgémberedett ujjaimat. Lekapcsoltam a kültéri lámpát, amit az edzés idejére hagytunk égve, megfogtam a kapucnis pulcsimat, majd újra kiléptem a pázsitra. A pulcsi úgy borult rám, mint egy takaró. Mélyen belélegeztem az őszi levegőt, majd leültem a hideg fűbe Daniel mellé. - Hat — mondtam egy kis idő elteltével. Daniel mormogott valamit beleegyezésként. - Hé! Azt láttad? - mutattam a fejem fölé, amikor egy különösen fényes csillag vágtatott át az égen, majd kilobbant. - Igen - felelte Daniel halkan. - Csodálatos. Ránéztem. Az oldalán feküdt, és engem nézett. - Nem is néztél oda - ugrattam.
- 14 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- De igen. — Daniel egy újabb féloldalas mosolyt villantott rám. - Láttam, ahogy a szemedben tükröződött. - Felém nyúlt, és ujjaival végigsimított az arcomon. - Az egyik legcsodálatosabb dolog volt, amit valaha láttam. - Majd egyik ujját az állam alá csúsztatta, és az arcomat az övéhez húzta. Elfordítottam a tekintetem a sötétbarna szempárról, és az edzéshez viselt, vékony futópólója alól előtűnő izmokat kezdtem bámulni. Aztán tekintetem a kócos hajra vándorolt, amelyet a nyári nap aranyszőkére szívott — a fekete festék utolsó nyoma is eltűnt belőle. Aztán az arcát néztem, majd végül mosolyra húzódó szájának vonalát. Most egyáltalán nem volt benne semmi csúfondáros: ezt a mosolyt azokra az alkalmakra tartogatta, amikor igazán boldog volt - mint például most. Az edzéstől kimelegedett, és éreztem, ahogy a mellettem fekvő testből szinte áramlik felém a hő. Mintha minden felé vonzott volna. Mintha minden azt akarta volna, hogy töröljem el a köztünk lévő távolságot. Újra a szemébe néztem. Ügy tűnt, örökké el tudnék veszni benne. Az ilyen pillanatok alkalmával alig tudtam elhinni, hogy még mindig itt van. Hogy még mindig él. Hogy még mindig az enyém. Egyszer már láttam meghalni. A karomban tartottam, és hallgattam, ahogy lassan megáll a szíve. Ez azon az éjszakán történt, amikor Jude, a bátyám, megadta magát a vérfarkas-átoknak - és csupán napokkal azelőtt, hogy mindössze egy rövid levélkét hátrahagyva az ebédlőasztalon, kiséTalt a hóviharba, és eltűnt. Ugyanezen az éjszakán Jude megfertőzött engem ezzel az erővel, amely most incselkedett velem.
- 15 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Azon az éjszakán kis híján elveszítettem mindent. - Ott egy másik — hajolt előre Daniel, és egy puszit lehelt a szemem sarkára, majd ajkával végigsimított az arcomon. Érintésének finomságától az egész testemen bizsergő érzés futott végig. Daniel ajka a számhoz ért. Először csak finoman végigsimította, majd óvatosan az enyémhez nyomta az ajkát, kinyitotta a száját, és csókolni kezdett. Fájó lábbal húztam közelebb magamhoz - végre eltűnt közülünk a távolság. Nem érdekelt, hogy Maryanne Duke régi házának hátsó udvarában ülünk, és az sem, hogy hulló meteorokat kellett volna számolnunk. Semmi nem létezett, csak az érintése. Senki más nem létezett a hullócsillagok alatt, csak én, Daniel és a fűtakaró alattunk. Daniel megrezdült, aztán kissé felemelte a fejét. - Valami rezeg - suttogta szinte a számba. - Tessék? - kérdeztem, és megcsókoltam. Elhúzódott. - Azt hiszem, a telefonod. Most már én is éreztem a rezgést: a mobilom volt az a pulcsim zsebében. - És akkor? - Játékosan megragadtam a pólóját, és közelebb húztam magamhoz. — Majd küldenek SMS-t. - Lehet, hogy anyukád az - mondta Daniel. — Még csak most kaptalak vissza. Nem akarlak újra két hétre elveszíteni. - A fenébe! Daniel elvigyorodott. Mindig mulatságosnak találta, ha káromkodtam. De igaza volt — mármint anyuval kapcsolatban. Amióta Jude elment, két üzemmódban működött: vagy zombikirálynő volt, vagy őrült anyamedve. Mintha valami sajátos mániás depreszsziója lett volna.
- 16 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Még azelőtt eljöttem otthonról, mielőtt visszajött volna a vasúTallomásról, ahová Carol nénit kísérte, ezért nem tudtam, milyen üzemmódban volt délután, de ha megint rájött az anyamedve, a végén még tényleg újból szobafogságot kapok csupán azért, mert nem vettem fel a telefont már a második csörgésre. Felültem, és a pulcsim zsebébe nyúltam, de túl sokáig vártam: mire elővettem a telefont, a hívó már letette. - A rohadt... - Nem akartam újabb két hetet úgy eltölteni, hogy Danielt csak a suliban látom. Kinyitottam a telefonomat, megnéztem a nem fogadott hívások listáját, miközben szurkoltam, hogy ne anyu legyen az. Amikor azonban megláttam a hívót, majd’ kiesett a szemem a csodálkozástól. - Hol a te telefonod? - kérdeztem Danielt. - Bent hagytam. Az ágyon — ásított Daniel. — Miért? Felálltam, miközben le sem vettem a szemem a mobil kijelzőjéről. Rossz előérzet kerített hatalmába. A nyakamon felállt a szőr, izmaim pedig megfeszültek, mint mindig, amikor veszélyben éreztem magam. A telefon újra csengeni kezdett a kezemben. Majdnem elejtettem. - Ki hív? - Te. Addig bénáztam a telefonnal, hogy kis híján kiesett a kezemből. Végre sikerült felvennem. - Halló? — kérdeztem bizonytalanul, miután a fülemhez emeltem. Csend. A mobil kijelzőjére néztem, hogy lássam, nem tette-e le újra a hívó, vagy nem szakítottam-e meg véletlenül a hívást. Aztán újra a fülemhez szorítottam.
- 17 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Ööö... halló! Még mindig semmi. Danielre néztem, és vállat vontam. - Valami perverz tolvaj lehet — mondtam, és már majdnem megszakítottam a hívást, amikor a telefonból furcsa zaj hallatszott. Mintha valaki a tenyerével letakarta volna a telefon hallgatóját. - Halló! — Végigfutott rajtam a hideg, és libabőrös lett a karom. - Ki az? - Eljönnek érted is — mondta egy fojtott hang a telefonba. Veszélyben vagy. Mindannyian veszélyben vagytok. Nem tudjátok megállítani őket. - Ki az? - kérdeztem, miközben rám tört a pánik. - Hogy szerezted meg Daniel telefonját? - Ne bízz meg benne! — mondta a reszketeg hang. - Bár igyekszik elhitetni veled, hogy megbízhatsz benne, de ne tedd! Daniel a telefon felé nyúlt, de leráztam a kezét. - Miről beszél? — kérdeztem. - Nem bízhatsz meg benne. — Váratlanul sokkal tisztább lett a hívó hangja, mintha valaki elvette volna a kezét a telefon mikrofonjáról, és annyira ismerős volt, hogy kis híján megállt a szívem. - Kérlek, Gracie, most tényleg hallgass rám! Mindannyian veszélyben vagytok. Tudnotok kell, hogy... - A hang váratlanul elhallgatott, majd olyan zajt hallottam, mintha leejtették volna a mobilt, aztán a hívásnak vége szakadt. - Jude! - ordítottam a telefonba. NAGYJÁBÓL TÍZ MÁSODPERCCEL KÉSŐBB - Várj! — kiáltott utánam Daniel, miközben megpróbált felállni a földről. De addigra már megnyomtam a gombot, hogy visszahívjam
- 18 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Daniel telefonját, és még mielőtt a mobil csengeni kezdett volna, már átvágtam a pázsiton keresztül a hátsó bejáratig. Hallottam, hogy Daniel telefonja valahol az alagsori lakásban alig hallhatóan a Holdfény szonáta elektromos gitárra átdolgozott változatába kezd. Természetfeletti sebességgel kerültem meg a házat, és pár másodpercen belül az alagsorba vezető betonlépcső tetején álltam. A régi, sárga ajtó résnyire nyitva volt. Azonnal kivert a veríték. Daniel szinte kényszeresen ellenőrizte mindig, hogy bezárta-e az ajtóját. A zsanérok halkan megnyikordultak, ahogy beljebb löktem az ajtót. - Jude! — kiáltottam be a garzonba. A telefon időközben elhallgatott, a lakás pedig sötétségbe burkolózott, de még így is láttam Daniel Converse farmerját, ami egy nagy halom szennyes mellett hevert a padlón. A kinyitható ágy nyitva volt, de a takaró nem volt sehol, a lepedő pedig félig lecsúszott a vékony matracról. - Gracie, várj! — jelent meg Daniel a lépcső tetején. — Lehet, hogy nem is a bátyáddal beszéltél. - Dehogynem. Bármikor felismerném a hangját. — Apám halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy Daniellel kettesben maradjak a lakásában, mégis beléptem az ajtón. - Jude, itt vagy? - Nem úgy értettem — sántikált le a lépcsőn Daniel. - Hanem, hogy lehet, hogy Jude nem a bátyád volt, amikor hívott. Lehet, hogy a farkas hatása alatt volt. Danielnek ismét igaza volt, és megborzongtam, amikor belegondoltam, miket tett a bátyám, amikor a farkas hatása alatt volt. A karomon lévő félhold alakú sebhely viszketni kezdett, mintha csak ezekre az emlékekre szerette volna felhívni a figyelmemet. Mégis tudnom kellett, itt van-e Jude. Amikor beléptem a lakásba, a szívem gyorsabban kezdett verni.
- 19 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Jude? - kérdeztem, miközben fel-le kapcsoltam a villanyt. Semmi sem történt. A lábam a szívverésem ütemére vitt előre, egyre beljebb és beljebb. Izmaim megfeszültek, inaimban szúró fájdalmat éreztem, mintha az egész testem felkészült volna, hogy meneküljön vagy harcoljon, ha kell. Elmentem a kanapé mellett, a gyűrött lepedőt fürkészve, mivel Daniel azt mondta, ott hagyta a telefonját. Daniel a fürdőbe nyitott be, és óvatosan körülnézett a kis helyiségben. Hallottam, hogy kinyit majd becsuk néhány szekrényajtót, majd elhúzza a zuhanyfüggönyt. A bizsergő fájdalmat már az ujjaimban is éreztem, és még jobban megszorítottam a telefonomat. Aztán újra tárcsáztam. Először a saját telefonomban hallottam meg a kicsengést jelző hangot, aztán Daniel telefonja is megszólalt. A hang először halk volt, de aztán egyre hangosabb, és egyre közelebbről hallottam. Megpördültem, és ösztönösen a hang felé fordultam, majd ugrásra készen leguggoltam. Felmordultam. - Hé, Gracie! — szólalt meg Daniel. Elém állt, és kezét megadóan a magasba emelte. A telefon ott volt az egyik kezében. - Csak én vagyok az. A mobil bent volt a fürdőben. Ráugrottam, és átkaroltam a nyakát. - Szent szar, már azt hittem, hogy... hogy... — Visszafojtottam a lélegzetemet, majd a mellkasomhoz szorítottam a holdkő nyakláncot, és vártam, hogy a feszültség lassan elszivárogjon a tagjaimból. Nem is tudtam igazából, mire számítottam, amikor megfordultam. Egy vérfarkasra, telefonnal a pofájában? Előbbi reakciómat hirtelen nevetségesnek éreztem. - Semmi baj — simított végig Daniel ujjaival a hajamon. - Nincs itt senki.
- 20 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- De volt — feleltem. — Hacsak nem te szokTal zuhanyzás közben telefonálni. - Próbáld használni a képességeidet, akkor meg tudod mondani, itt volt-e! — mondta Daniel. — Használd az érzékeidet, ahogy mutattam! Ugyan nem reménykedtem abban, hogy tényleg menni is fog, de mély levegőt vettem, a levegőt a szájpadlásom hátsó részéhez szívtam, és megpróbáltam hagyni, hogy betöltse az érzékeimet, ahogy az elmúlt hónapokban Daniel már legalább tucatszor elmagyarázta. Képesnek kellett volna lennem arra, hogy megérezzem a bátyám szagát. Megpróbáltam elnyomni Daniel mandulaszerű ízét és illatát, és a lakásban mindig jelenlévő halvány olajfestékszagot. Aztán dühös sziszegéssel kieresztettem a levegőt. Daniel reménykedve nézett rám. Megráztam a fejemet. Megint nem sikerült. - Semmi baj — mondta Daniel. - Majd belejössz. Csak időre van szükséged. - Mindig ezt mondja. - Igen, tudom. — Reméltem, hogy nem fog újra bele a szokásos dumába az egyensúlyról, meg hogy milyen jól haladok, és hogy néhány urbatnak évekbe kerül, hogy kifejlessze a képességeit. Egyébként sem emlékszem a bátyám szagára, arról nem is szólva, hogy még sosem kóstoltam. Daniel elmosolyodott. Az elterelés bevált. Elvettem tőle a telefont, és az emberi szemem képességeit felhasználva próbáltam meg valamilyen jelet találni rajta. A telefon borítása meg volt repedve, mintha leejtették volna. Meglepő volt, hogy még mindig működik. Megnéztem, mennyi rajta az idő, aztán azt, mikor hívtak róla utoljára. - Biztos, hogy erről hívott. - Kirázott a hideg. - Itt volt bent, miközben mi odakint üldögéltünk.
- 21 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- És mit mondott? - kérdezte Daniel. - Azt, hogy veszélyben vagyok. Hogy mind veszélyben vagyunk. Azt mondta, hogy „el fognak jönni értetek”, és hogy nem tudom megállítani őket. És azt is mondta, hogy ne bízzak meg senkiben... - Beharaptam az ajkamat, és egy pillanatig haboztam. - Nem tudom, de azt hiszem, rád gondolt. Daniel karba tette a kezét. - Ezek szerint nem változott meg a véleménye rólam. — Sötétbarna szemébe aggodalom költözött. Eltűnődtem, vajon ugyanarra gondol-e, amire én, hogy talán Jude más szándékkal tört be a lakásába. Talán Jude azt hitte, hogy Daniel egyedül, kiszolgáltatottan van otthon. Csakhogy ennek nem volt semmi értelme. Ha meg akarta volna támadni Danielt, a jelenlétem nem akadályozta volna meg benne. Hiszen azelőtt sem jelentettem számára akadályt. - Mást nem mondott? - kérdezte Daniel. - Nem. A hívásnak vége szakadt. Azt hiszem, leejtette a telefont. Idegesnek tűnt. Talán remegett a keze. - Vagy éppen akkor kezdett átváltozni. - Szerinted csak szívatni akart? - kérdezte Daniel. - Talán csak szórakozik veled. Sose akarta, hogy összejöjjünk. - Nem tudom. — Ránéztem a kezemben lévő telefonra. — Még ez is lehetséges. De valahogy nem logikus, hogy pusztán egy rossz tréfa kedvéért térjen vissza... Biztosan volt rá más oka is. Talán csak új farkasösztöneim kerekedtek bennem felül, vagy valamilyen testvérkapcsolat lehetett, de valami mélyen, legbelül azt mondta, hogy Jude-nak igaza van. Mindannyian veszélyben vagyunk. Csak azt nem tudtam, nem ő-e az, akitől félnünk kell.
- 22 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Második fejezeT
OTTHON, HÚSZ PERCCEL KÉSŐBB Daniel ragaszkodott hozzá, hogy hazaúton végig ott jöjjön mögöttem vadiúj — vagy legalábbis számára új — motorján. Lassan vezettem a Tölgyparkból hazáig vezető néhány mérföldes úton, és menet közben jól megnéztem az utcákat. Minden gyalogosnál lelassítottam, ez azonban nem fordult elő gyakran, mivel már tíz óra elmúlt. Újra és újra megpróbáltam felhívni apa mobilját, de csak az üzenetrögzítő jelentkezett. Mi értelme volt mindenkinek mobilt venni, hogy elérhessük egymást, ha ő mindig elfelejti feltölteni a sajátját? — Hívj fel! - hagytam meg mindig ugyanazt az üzenetet. Mivel belegondoltam, mennyi időt ölt apa az elmúlt hónapokban abba, hogy megtalálja Jude-ot, nem akartam, hogy az üzenetrögzítőről tudja meg: Jude visszajött. Ez olyan dolog volt, amit csak akkor mondasz meg valakinek, ha személyesen ott áll előtted - na, jó: ül. Amikor kinyitottam a lakásajtót, az első szó, ami az elém táruló jelenetről eszembe jutott, a „káosz” volt. A nappaliból kihallatszott a tíz órakor kezdődő híradó, mintha valaki teljes hangerőre kapcsolta volna, hogy a műsorvezető túlüvöltse James hisztérikus ordítását, aki a lépcsőn álló Charity szorításában csapkodott és
- 23 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
rugdosott. Úgy néztem, Charity éppen fel akarta vinni a szobájába, de James olyan erőteljesen tiltakozott, hogy bármelyik pillanatban mindketten leeshettek volna a lépcsőn. A zajok mintha tízszeres hangerővel visszhangzottak volna a fejemben. Megrándultam, és a fülemre tapasztottam a kezem. A szuperhallásom a lehető legjobb alkalmat választotta ki arra, hogy megmutatkozzon. — Mi folyik itt? - kiabáltam túl a lármát. - Két órával ezelőtt letettem Jamest. — Addig nem mentem el, amíg biztos nem voltam abban, hogy James elaludt, és Charity nekiült a házijának. Most, hogy apa nem volt itthon, ez volt a legkevesebb, amit megtehettem. — Nem tudom. Egy órája felébredt, azóta üvölt — mondta Charity, miközben alig tudott elhajolni James egyik csapása elől. — Aztán sikerült megnyugtatnom, de amikor vissza akartam vinni a szobájába, megint belekezdett az ordításba. Azt hiszem, azt álmodta, hogy valaki van az ablakánál. Daniellel aggodalmas pillantást váltottunk. Daniel bólintott. James valószínűleg nem csupán álmodta, hogy figyelik. - Jaj, James! Hagyd abba! — kiáltott Charity, amikor James megfeszítette magát, és a lábával rugdalni kezdett. Alig tudta megtartani, majdnem leejtette a lépcsőn. — Majd én átveszem - csusszant be mellettem Daniel az ajtón, és kivette Jamest Charity kezéből. — Nyugi, klambó! — mondta, és a csípőjére ültette. James csaknem azonnal elhallgatott, aztán remegő kezekkel átkarolta Daniel nyakát. Daniel volt az ő hatalmas megmentője, és James a rugdalózóban kifejezetten picinek tűnt Daniel erős karjában. Akaratlanul is eszembe jutott, hogyan kapta el Daniel, amikor a szomszédos erdőben lezuhant egy majd’ húsz méter magas szikláról.
- 24 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Mit szólnál hozzá, ha olvasnék egy mesét? - kérdezte Daniel, és orrát James arcához nyomta. James bólintott, és megdörgölte duzzadt, vörös szemét. — Jó lesz az Ahol a vadak várnak? Szeretem benne azt a farkasruhás fiút. — Az Ahol a vadak várnak James kedvenc könyve volt. Danieltől kapta hat hónapja, a második születésnapjára. De James megrázta a fejét. — Ne azt! Attól félek. - Megremegett a szája. Valami alaposan megijeszthette. — Mit szólsz akkor Micimackóhoz? — Daniel a vállára vette Jamest, és rám nézett. — Majd én lefektetem. — Köszi — mondtuk Charityvel kórusban. Néztem, ahogy Daniel felviszi Jamest a lépcsőn, miközben Fülest utánozza — ilyenkor a hangja leginkább Marion Brandóéra emlékeztetett. Hogyan lehetséges őt nem szeretni? És miért gondolja még mindig Jude, hogy megbízhatatlan? — Végre! - morogta Charity. - Még három oldal hátravan a matekházimból. — Bocs - mondtam. - Ha tudtam volna, előbb hazajövök. — Semmi baj — mondta Charity, miközben ujjával a lépcsőfeljáró egyik fa oszlopának faragását követte. — Egyébként sem neked kéne foglalkoznod Jamesszel. - Lenézett az előszobába a nappali felé. — Nem tudnád rávenni anyut, hogy kapcsolja ki a tévét? így nem tudok odafigyelni. — Megint zombi? Charity bólintott. Persze sejthettem volna, hogy egy nap Carol nénivel igazán nem javít semmit anyu állapotán. Carol néni ugyan néhányszor eljött „segíteni”, miután apa elment, de rosszindulatú megjegyzései arról,
- 25 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy a Divine család mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik, hamar felbosszantották az embert. — Kíváncsi vagyok, most meddig fog tartani - mondta Charity, és felfelé indult. Mély levegőt vettem, és a nappali felé indultam. James közben abbahagyta a sírást, sőt, még mintha nevetést is hallottam volna a szobája felől, de a tévé még mindig teljes hangerővel üvöltött. Szinte lüktetett a fejem, amikor a készülék mellé léptem. Akkor vettem fel a távirányítót, amikor a bemondó éppen egy új hírt olvasott fel. A riporter egy rendőrségi szalaggal elkerített terület előtt állt, mögötte egy ékszerüzlet - a Családi ékszerüzlet -, amely mellett jó néhányszor elmentem már, amikor a régi városrészben jártam. — Az elmúlt két napon két ékszerboltot is kiraboltak fényes nappal - mondta a riporter. - De mivel egyik vakmerő bűnténynek sincsenek szemtanúi, a rendőrség tehetetlen. Mindkét bolt alkalmazottai azt állítják, hogy leütötték őket, és nem láttak semmit, és mindkét boltot tökéletesen kirabolták és lerombolták csupán néhány perc leforgása alatt. A biztonsági kamerák egyik helyen sem rögzítettek semmit, a hatóságok azt gyanítják, hogy még a bűntények előtt valamilyen módon kikapcsolták őket. A képernyőn egy asztal mögött ülő, feltupírozott hajú, kövér műsorvezető tűnt fel. — Ejha, Graham! - szólalt meg. - Ezek a rablások félelmetesen ismerősnek tűnnek, nem? — De igen — felelte a riporter. — Valószínű, hogy ez a két rablás annak a bizarr és megmagyarázhatatlan rablás- és lopássorozatnak a része, amelyekről már az elmúlt hónapokban is beszéltünk. De ugy tűnik, a rendőrség ugyanolyan tanácstalan, mint mindenki más.
- 26 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Érdekes - mondta a műsorvezető. - Talán aggódnunk kellene, hogy a Markham utcai rém a szervezett bűnözés útjára lépett... Lejjebb vettem a hangerőt, így nem hallatszott annyira, ahogy a műsorvezető a saját gyenge poénján nevet. Én sosem találtam viccesnek a Markham utcai rémet, különösen nem most, hogy tudtam, micsoda... vagy talán inkább: kicsoda. Anya nem tiltakozott a hangerő miatt: pislogás nélkül bámulta a képernyőt, ahol járókelőket kérdezgettek a titokzatos rablásokról. Szeme egyik arcról a másikra ugrott, ahogy a tömeget fürkészte. Tudtam, kit keres közöttük. — Anyu! — Felvettem az üres borospoharat és a tányér hideg paradicsomlevest a kanapé előtt álló dohányzóasztalról. — Nem ettél semmit. Akarod, hogy főzzek valami mást? Anya kissé elhajolt, hogy a lábamtól láthassa a tévét. — Apa azt mondta, hogy hívjam fel Connors doktort, ha megint nem eszel. Még csak nem is pislogott. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne beszéljek neki Jude hívásáról. Arról, hogy itt van a közelben, a Rose Cresten. Hogy beszéltem vele. Hogy amíg ő a tévét nézte, hátha meglátja, talán éppen a másik fiának az ablaka előtt állt. De éppen ez az utolsó gondolat állított meg. Nem tudtam, miért jött vissza Jude. Nem tudtam, mit akar. Nem tudtam, hogy embere most, vagy inkább egy rém, aki betekint egykori családja ablakán. És nem tudtam, vajon visszajön-e a mai este után. Amit viszont tudtam, azt pedig éppen hogy nem volt szabad megtudnia anyunak — legalábbis egyelőre nem. Anya újra a távirányítóért nyúlt, és újra feljebb vette a hangerőt. Elvittem a tányérját a mosogatóhoz, aztán kiöntöttem a levest, és
- 27 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
néztem ahogy a dermedt piros lé lassan elszivárog a lefolyón. Aztán kiöblítettem a tányért, majd a többi edénnyel folytattam. Olyan forró vizet eresztettem a mosogatóba, amilyet csak tudtam. Ugyan nem tudtam, miért, de jólesett, ahogy a forróság elnyelte a kezemet miközben az edényeket tisztítottam. Amikor anyu zombi üzemmódban volt, mindig jólesett valamilyen plusz érzés mintha egyszerre érezném mindkettőnk fájdalmát. Miközben az egyik lábost sikáltam, magamban azon imádkoztam, hogy anyu senkit se lásson a hírekben, aki Jude-ra hasonlít. Ilyenkor ugyanis felpörög, felhívja apát, és elküldi abba a városba, államba, sőt, országba, ahol látni vélte a fiát. És apa megy, ahogyan csaknem két hete is tette, hiszen talán most tényleg Jude lesz az. Talán tényleg megtalálta, és végre hazahozhatja. Amikor anyu először hitte, hogy Jude-ot látja a tévén, még én is reménykedtem. Egész éjszaka ott virrasztottam mellette az ablaknál, miközben apa Jude-ot kereste. Amikor azonban hazajött — egyedül —, úgy éreztem, mintha Jude újra itthagyott volna bennünket. Anya egy egész hétig nem evett, egészen addig, amíg meg nem látta azt a CNN közvetítést egy kaliforniai gyártűzről, amikor ismét úgy vélte, Jude-ot látta a háttérben. De ez is csalókának bizonyult, és ahogy apa egyre többször nem volt itthon, anya egyre rosszabbul lett. Amikor apa harmadszor indult anya vad ötleteinek a nyomába — ezúttal egy yellowstone-i medvetámadás apropóján, ahol egy sötét hajú fiúról azt állították, hogy megmentette egy kislány életét -, dühös lettem. Karba tett kézzel beálltam az ajtó elé, és nem akartam hagyni, hogy apa elmenjen. Ő azonban megfogta a kezem, és leült velem a verandán. Ugye ismered a jó pásztor példázatát, Grace?
- 28 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Megráztam a fejem, bár ismertem. De túl szomorú voltam ahhoz, hogy beszéljek. — A Biblia azt mondja, hogy a jó pásztor, ha száz báránya van, és elveszít egyet közülük a pusztában, elhagyja a kilencvenkilencet, hogy megtalálja azt az egyet. — De ez nem azt jelenti, hogy a többit a farkasok prédájának veti? - kérdeztem. Apa felsóhajtott. — Ugyanezt megtettem Danielért, segítettem neki, mindennek ellenére. Te is ugyanezt tetted. Most tartozunk annyival a bátyádnak, hogy érte is megtegyük. Ezzel nem tudtam vitába szállni. Apa megszorította a kezemet. — Egyébként is biztos kezekben hagyom a családomat mondta, majd felkelt és elment. De most egyáltalán nem éreztem magam olyan nagy biztonságban. Mert hát mi van olyankor, amikor az elveszett bárány visszajön, a jó pásztor meg nincs sehol? Sőt, mi van, ha ez a bárány egyáltalán nem bárány? Mi van, ha valójában ő a farkas? KÉSŐBB
Már csaknem végeztem, amikor Daniel lejött a konyhába. — James végre elaludt. — Megsimította a kezem, majd felvett egy konyharuhát, és eltörölgette a szószos Talat. — Kösz — mondtam, és egy frissen elmosogatott csészét nyomtam a kezébe. Amikor meglátta a kivörösödött kezemet, ráncba szaladt a homloka. — Jobban kellene vigyáznod magadra.
- 29 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A kezemre néztem, aztán becsuktam a szememet, és a fájdalom elmúlására koncentráltam. Vártam néhány másodpercet, de amikor kinyitottam a szemem, a bőröm ugyanolyan vörös volt, és fájt is. Nem lepődtem meg. — Le kell fektetnem anyut — mondtam, és a nadrágomba töröltem a kezemet. — Szeretnéd, ha maradnék? Hátha Jude... visszajön. Alhatok a kanapén. Bármennyire is jobban éreztem volna magam, ha Daniel maradt volna éjszakára - majdnem olyan volt, mintha apa lenne itthon -, mégis tudtam, hogy nem maradhat. — Anya teljesen kiakadhat tőle - mondtam. — Hm. Igazad van. — Persze, az sem biztos, hogy ez rossz lenne. Legalább kiváltana belőle valamilyen reakciót. — Örültem, persze, hogy nem kaptam újabb szobafogságot, amiért csak a tízórai hírek kezdete után értem haza, de bármennyire is uTaltam, amikor anya előadta az őrült anyamedvét, még mindig jobb volt, mint a mostani zombizás. Daniel arcán gonoszkás mosoly futott végig. A kezemet óvatosan a kezébe vette, és megcsókolta. Pillantása, ahogy kivörösödött kezemet csókolva rám nézett, elgyengítette a térdemet, és egy pillanatra azt kívántam, bárcsak még mindig a fűben hevernénk együtt. — Nem jó ötlet — mondtam, és kivontam a kezemet a kezéből. — Ha anya magához tér, egész életemre szobafogságra ítél. — Ahogy óhajtod - mondta Daniel, és eltörölgetett még egy csészét. — Segítek befejezni, mielőtt elmegyek. Felsóhajtottam. Tudtam, hogy amint távozik, a házat üresnek és hidegnek fogom érezni. Minden zajra össze fogok rándulni, és minden perc egy évig tart majd, míg el nem alszom.
- 30 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Olyan jó lenne, ha legalább apa itthon lenne... Bár azt hiszem, ő sem lenne képes megvédeni minket. Daniel összeráncolta a homlokát, és letette a csészét. Testsúlyát a rossz lábáról áthelyezte a jó lábára. Váratlanul elszégyelltem magam. — Nem rád gondoltam. - Vizes kezemet a vállára tettem. Nem azt akartam mondani, hogy te nem tudsz többé megvédeni minket. Magamra gondoltam. Komolyan. — Semmi baj. Tudom, hogy nem vagyok rá képes, Grace. Ez az egyik mellékhatása annak, hogy elveszítettem a különleges képességeimet. — De még mindig erős vagy. Még meg tudnád... — Nem - nézett rám Daniel végül. - De te képes leszel rá... egyszer majd. Tudom. Majd ráébredsz... — Attól félek, hogy ez az egyszer túl későn jön majd el. Azt hiszem, Jude azért hívott, mert a segítségemre van szüksége. Lenéztem kivörösödött kezeimre, amelyek nem akartak meggyógyulni. — De semmihez sem vagyok elég erős. — Grace, te vagy az egyik legerősebb ember, akit csak ismerek. Annak kell lenned, hiszen képes volTal megmenteni engem, mégpedig nem akárhogy. Bármikor lehet belőled hős. — Lehalkította a hangját, és anyura nézett, mintha attól félt volna, hogy észrevesz minket. - És az erő ott van a kezedben. Meg fogjuk találni a módját, hogyan kaparintsuk meg és tartsuk kordában. Csupán egy kis időre, türelemre és egyensúlyra van szükséged, és munkára tudjuk fogni. Talán kezdetben túlzottan erőltettük. Talán lazábban kellene vennünk. Talán több időt kellene szánnunk rá... — De mi van, ha nincs több időnk? Mi van, ha Jude-nak igaza volt? Mi van, ha valaki tényleg el akar kapni minket? Most először
- 31 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hagytam, hogy a félelem komolyan megérintsen, de a súlya szinte maga alá temetett. - Mi van, ha most lenne szükségem az erőmre? Daniel belemarkolt a hajába, és dühösen megrántotta. _ Nem tudom, mit vársz tőlem, Grace. Mit csináljak? Nem tudlak gyorsabban kiképezni. Te is tudod, hogy nem lenne biztonságos. Nem hagyom, hogy a farkas uralkodjon rajtad. — Nem arról van szó, hogy a farkas uralkodjon rajtam, Daniel. Én sem azt akarom... Jaj, én magam sem tudom, hogy mit akarok! Talán megállítani az időt. Valami varázslatot, amitől gyorsabban megtanulok uralkodni a képességeim felett. Nem tudom. — Én sem - emelt fel Daniel egy újabb Talat a szárítóról, majd azonnal vissza is tette. - Még mindig azt hiszem, Jude csak szórakozik veled, Grace. A farkas valószínűleg kifejezetten élvezi, hogy olyan embereket kínozhat, akiket valaha szeretett. — Daniel erősen megnyomta a „valaha” szót. Én azonban nem akartam elhinni. Daniel akkor is szeretett, amikor eluralkodott rajta a farkas. Akkor is kereste a módját annak, hogyan térhetne vissza a családunkhoz. És azt akartam hinni, hogy Jude-ban ugyanez zajlik. Meg kellett adnom neki is az esélyt. Mélyen magamban hinni akartam abban, hogy nem valami buta vicc volt a ma esti, hanem tényleg figyelmeztetnie kellett. Hogy még mindig a bátyám akar lenni. — Nem hallottad az aggodalmat Jude hangjában — mondtam. - Inkább segélykiáltásnak hangzott az egész. Daniel megrázta a fejét. — Bárcsak meg tudnám találni! Akkor megtudhatnám, mi a fenét akar, vagy megállíthatnám azt az illetőt, aki állítólag el akar kapni minket. De most nem én vagyok a szuperember. - De nem is én — morogtam.
- 32 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Rám nézett. Sötét szemében szomorúság csillant, de nem szólalt meg. Néhány hosszú percig mindketten hallgattunk. Anyu most a többi csatorna híreit nézte felvételről, de azok csaknem teljesen megegyeztek a korábbi sztorival. Láthatatlan banditák. Szörnyű tettek fényes nappal. Sőt, egy újabb buta vicc arról, hogy a Markham utcai szörny a szervezett bűnözés útjára tért... — Megbántad? - kérdeztem végül Danieltől. Ez volt az a kérdés, amelyet már hónapok óta visszatartottam magamban. A kérdés, amely minden alkalommal az eszembe jutott, amikor Daniel megpróbált lépést tartani velem futás közben, vagy fájó térdét szorongatta egy-egy küzdelem után. — Bánod, hogy meggyógyítottalak? Nehéz lehet a képességeid nélkül élni. — És nehéz lehet nézni engem, ahogy a sajátjaimmal küszködöm. Ugyanúgy, ahogy akkor küszködöm, amikor egy új festési technikát tanít, és érzem, ahogy visszafogja magát, nehogy átvegye tőlem az ecsetet, és megcsinálja helyettem. De sosem tette. A jó tanárok sosem tesznek ilyet. — Nem - felelte Daniel. - Néha ugyan hiányoznak, de nem bánom, hogy megtetted értem. Neked köszönhetem, hogy itt lehetek. Hogy újra teljes ember lehetek. Nem lennék képes visszamenni oda, ahol voltam, nem lennék képes elviselni újra azt, hogy bármikor kitörhet belőlem a szörny. Inkább a halál... — Daniel elgondolkodott. Majd egy pillanat habozás után megszólalt. — És te? Te bánod? Megbántad, hogy megmentettél? - A hangjából hallottam, hogy ő is érleli már egy ideje magában ezt a kérdést. Lenéztem a mosogatóba. A buborékokból csupán olajos réteg maradt a koszos víz tetején. Néha szinte azt kívánom, bárcsak visszamehetnék, és megállíthatnám Jude-ot, hogy ne fertőzzön meg ezzel az átokkal. De aztán mindig leállítom magam, mert tudom, hogy ha ezen múlott,
- 33 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy megmentsem a lelkedet, akkor semmit nem változtatnék azon, ami akkor éjjel történt. Azt a részét nem bánom. Azt a részét semmiért sem adnám. Hogy megmentettelek. Hogy meggyógyítottalak. Még akkor is ezerszeresen megérte, ha én megfertőződtem. - Az egyik ujjammal belenyúltam a víz tetején úszó anyagba. - Csak szerettem volna, ha Jude-dal másképp alakulnak a dolgok, tudod? Bárcsak tudnám, miért is jött vissza! Felsóhajtottam. - És azt is kívánom, hogy ha már megfertőződtem ezekkel a képességekkel, legalább tudjam őket rendesen használni. Arra használnám őket, hogy Jude-on segítsek. Elfordultam Danieltől, belenyúltam a piszkos vízbe, és kihúztam a dugót. Jó lett volna, ha ismét érzem a forróságot a bőrömön, de a beszélgetés alatt kihűlt a víz. Meleg érintést éreztem a vállamon: Daniel fogta meg a karom, nem messze attól a ponttól, ahol a félhold alakú sebhely lapult a ruhaujj alatt. Amíg nyugtató mozdulatát meg nem éreztem, nem is vettem észre, hogy a seb már egy ideje fájdalmasan lüktet. Daniel keze még egy darabig ott nyugodott, aztán elvette, és újra törölgetni kezdett. Daniel egészen addig maradt, amíg rendbe nem raktuk a konyhát, és anyu végig nem nézte az összes felvett hírműsort. Az ajtónál elköszöntem tőle, de abban a másodpercben, hogy távozott, a ház üressé vált. Tudtam, hogy így lesz. Bezártam az összes ajtót és ablakot, aztán lekapcsoltam a tévét, és anyut elküldtem lefeküdni. Amikor egyedül maradtam a szobámban, újra megpróbáltam felhívni apát. Most azonnal az üzenetrögzítő jelentkezett. — Jude itt volt, apa — mondtam végül a gépnek. - Itt, a Rose Cresten. Gyere haza! Kérlek! - Aztán csak hallgattam a semmit a vonalban, amíg végül az üzenetrögzítő pittyentett egyet, majd bontotta a vonalat.
- 34 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A mobilomat továbbra is a kezemben tartva ellenőriztem az ablakomon a zárat, és észrevettem, hogy a Corollában, amit a ház előtt, a járdaszegély mellett parkoltam le, halványan ég a belső lámpa. Átlestem a zsalu rései között, és láttam, hogy Daniel ül a hátsó ülésen. Onnan, ahonnan néztem, úgy látszott, mintha olvasás közben elaludt volna. A délután nem egészen olyan simán alakult Daniellel, ahogy akkor képzeltem, amikor felajánlotta, hogy nézzük meg együtt a meteorhullást. De most, hogy láttam őt a ház előtt, hogy tudtam, itt van a közelemben, biztonságérzettel töltött el, átmelegítette a szívemet, mintha soha semmi nem választhatna el minket egymástól. Kinyitottam a telefonomat, és küldtem egy SMS-t Danielnek: „Szeretlek.” Amikor bemásztam az ágyamba, a telefonom üzenetet jelzett tőle: „Én is. Örökké.” Majd fél perc múlva egy újabbat kaptam: „Türelem. Rá fogunk jönni. Talán, ha apád hazajön, tudni fogja, mit tegyünk.” Aztán megint egyet: „Hiszek benned.” Aztán majdnem két teljes perccel később, mintha csak akkor jutott volna eszébe, jött a következő: „Kérlek, ne próbáld meg egyedül megtalálni Jude-ot! Jó?” „Jó” — üzentem vissza. Nem mintha tudtam volna, hol kezdhetném a keresést
- 35 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Harmadik fejezeT
REGGEL
Nem lepődtem meg, amikor Danielt reggel már nem láttam a ház előtt. Péntekenként mindig reggeli műszakban dolgozott a Day’s Marketben, még a suli előtt. Biztos voltam benne, hogy hulla lesz attól, hogy a Corolla hátsó ülésén aludt. Debbie Lambson, a házvezetőnő, akit apa fogadott fel, hogy Jamesre és anyára vigyázzon, amíg Charity és én iskolában vagyunk, már megérkezett. Éppen reggelit készített, amikor beléptem a konyhába. Felkaptam néhány muffint a pultról, aztán a Java Pot autós kiszolgálójához hajtottam, ahol vettem két kávét, aztán tettem egy kitérőt a Day’s Market felé, abban a reményben, hogy Daniel még nem indult el a suliba. Már azelőtt tudtam, hogy valami baj van, mielőtt megláttam volna a rendőrségi szalagokat a bolt parkolójának bejárata előtt, vagy akár a seriff kocsiját a bolt előtt, az üvegajtók fölött mindig fényesen villogó, de most sötét „Nyitva” neonreklámot és a bolt mellett néhány méterre álldogáló és mutogató embereket, akik bevásárolni jöttek volna. Éreztem, hogy feszültség lopódzik a tagjaimba, miközben leparkoltam a seriff mögé. Akaratlanul is eszembe jutott az az éjszaka alig tíz hónappal ezelőtt, amikor egy hasonló jelenetbe futottam
- 36 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
bele ugyanitt. Azon a szörnyű éjszakán majdnem elveszítettem Danielt. A karomon lévő sebhely fájni kezdett, majd képességeim feszültsége átszivárgott az izmaimba. Megragadtam a holdkövet, és elhessegettem magamtól a szörnyű emlékeket. Most azzal kell szemenéznem, ami itt vár rám. A kávékat a Talcával együtt a kocsiban hagytam, és az üzlet utcai bejárata felé indultam. Magamban megállapítottam, milyen furcsán tisztának látszik az üvegajtó, aztán rájöttem, hogy azért, mert nincs ott. A bejárati részt üvegszilánkok terítették be. Egy pillanatig haboztam, nem tudtam, bemehetek-e, de mivel senki sem próbált megállítani, átléptem a hiányzó üvegajtó keretén. A pénztárak felől hangokat hallottam — vagy legalábbis afelől, ahol a pénztáraknak kellett volna lenniük. Az egyik pénztárat lerombolták, kettő pedig teljesen hiányzott. Mr. Day egy széken ült, és Chris Triptonnal, egy másik reggeli műszakos alkalmazottal beszélt. Daniel a közelükben állt egy seprűvel a kezében. A bolt úgy nézett ki, mintha egy földrengés epicentrumába került volna, amely a város többi részét valamiért nem érintette. A polcok többsége úgy hevert egymáson, mint egy óriási dominósor, széttrancsírozott tartalmuk szétszóródott a földön. A padló síkos volt a törött üvegekből kifolyt levektől. A falban kosárlabda méretű lyukak voltak, a bolt közepén álló halloweeni kirakatot pedig mintha buldózerrel rombolták volna le. — Mi történt? — kérdeztem Danieltől, amikor észrevett. — Mintha hurrikán söpört volna végig a bolton. — Hát, valami hasonló - mondta Daniel a seprűre támaszkodva. — Valaki feldúlta az éjjel a boltot. A pénztárakat kirabolták, a hátsó irodában lévő széfet kitépték a falból, és mindent leromboltak.
- 37 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Te jó Isten! - mondtam. Még soha nem történt ilyesmi a Rose Cresten. Stacey Canova lépett oda hozzánk, kezében egy üres dobozt tartott. — Az egészben az a legfurább, hogy mindent tönkretettek, viszont az összes chipset és az összes sört elvitték. — Ejha! Gondolom, a seriff most fiatalokat gyanúsít jegyeztem meg. — Csak az emberfeletti képességekkel bíró fiatalokat mondta valaki a hátam mögött. Megpördültem, és Mr. Dayjel találtam magam szemközt. — Tessék? - pirultam el, és úgy rejtettem a kezemet a hátam mögé, mintha rejtegetnivalóm volna. — Bárki is tette, emberfelettien gyorsnak kellett lennie, és olyan erősnek, mint egy bika. Azoknak a polcoknak az elmozdításához targoncára van szükség. Ezek meg csak néhány percet töltöttek idebent. Tegnap éjjel, amikor bezártam és hazaindultam, néhány sarokkal később rájöttem, hogy a garázskulcsomat a hátsó irodában hagytam. Amikor visszajöttem, már az egész helyiséget így találtam. Talán ha öt percig lehettem távol. A biztonsági kamerák pedig nem mutatnak semmit mutatott Mr. Day a sarkokban elhelyezett kamerák felé. - A seriffel tegnap éjjel megnéztük a felvételeket, de csak sötétséget mutatnak. Pedig akkumulátorról működnek, tehát az sem zavarja őket, ha valaki elvágja az áramvezetéket. Ez nem valamelyik nyeszlett Szentháromság gimis műve. Chris Triptonhoz fordult. — Én mondom neked, ez valamelyik láthatatlan, városi bandita müve. Hacsak nem a Markham utcai szörny állt át a rablásra. — Mr. Day ugyanazt mondta, mint a tegnap esti riporter, bár ő nem viccnek szánta.
- 38 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Stacey a szemét forgatta, de amikor Mr. Day ránézett, megrázta a fejét. Daniel a földre nézett, és seprűjével összekotort néhány maréknyi törött üveget. A legtöbb ember a „hivatalos” történetnek hitt, amely szerint Mr. Day unokáját, Jessicát kóbor kutyák ölték meg, és ők követték el múlt télen a többi támadást is: Maryanne holttestének megcsonkítását, James elrablását és aztán azt, ami Daniellel, Jude-dal és velem történt a parókián. Mr. Day azonban teljesen biztos volt a Markham utcai rém létezésében. — Bárhogy is legyen, a város veszélyben van. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben több ilyen is lesz. Az a valaki vagy valami, ami ilyen erős, nem fogja beérni egy bolt kirablásával. Jegyezzék meg a szavaimat: Rose Crest maga lesz a pokol, hacsak valaki nem tesz ellene valamit. A hátsó irodában megcsörrent a telefon. Furcsa, vékony hangon szólt. Bizonyára a készüléket is megrongálták. — A helyi újság ráugrott a témára — morgott Mr. Day. — Állandóan hívnak. Nem lennék meglepve, ha már ma lecsapna ránk néhány városi riporter. Olyanok ezek, mint a hiénák. Én tönkremegyek, ezeket meg csak az érdekli, milyen jó főcím lesz belőle. Amikor Jessica halála után végre leszálltak rólam, azt reméltem, nem lesz hozzájuk többé szerencsém. De most megint nem hagyják békében nyugodni szegényt e miatt az egész miatt. Igyekezett dühösnek feltűnni, de a hangja túlságosan vékony volt, és láttam, hogy a szeme vörös a sírástól. A telefon azonban tovább csörgött, ezért Mr. Day az irodájába indult. — Ti ketten menjetek iskolába! — mutatott rám és Danielre.
- 39 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— De segíthetnénk - feleltem. _ Nemsokára felvételiztek a főiskolára. Nem akarom, hogy emiatt baj legyen a jegyeitekkel. Te viszont - mondta Danielnek, miközben felvette a kagylót - gyere vissza iskola után! Halló! üvöltötte a telefonba, miközben bevágta maga mögött az irodaajtót. Mr. Day tényleg nem érdemelte meg, hogy így bánjanak vele, különösen az után, ami Jessicával történt. — Akkor talán induljunk! — Daniel átadta a seprűt Chrisnek. — Az utolsó óra után azonnal jövök. — Itt leszünk - mondta Chris olyan hangon, amiből érezhető volt, hogy legszívesebben ő is elhúzna valahová. Daniel megfogta a kezem, és a nem létező ajtó felé indultunk. Négy lépés után éreztem, hogy valami a cipőm talpára ragadt. Elengedtem Daniel kezét, lenyúltam, majd levettem a cipőm sarkára ráragadt műanyag kártyát. Megfordítottam. Egy egyszerű, fehér kártya volt, rajta kis lógó és a felirat: „A Raktár”, a másik oldalán mágneses csík. Leginkább a Java Potos törzsvásárlói kártyámra emlékeztetett, amelyet minden vásárláskor lehúztak. Daniel megállt, és visszanézett. — Mi az? — Valami tagsági kártya. HallotTal már valaha egy Raktár nevű helyről? Daniel megrázta a fejét. Feltartottam a kártyát. — Erről nem jut az eszedbe valami? Talán az egyik elkövető ejtette el a kártyát. — Hm... Lehetséges. - Danielen látszott, hogy nem sok reményt fűz az ötlethez. Stacey morogva felnevetett mögöttem.
- 40 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Olyan vagy, mint a Scooby Dooban szereplő kölykök — jegyezte meg. - Ne reménykedj! A vásárlók mindig elhagynak valamit, a hivatalban egy teljes doboz van tele elhagyott holmikkal, de szinte soha senki nem jön értük. A helyedben egyszerűen rádobnám valamelyik szemétkupacra. Újra megfordítottam a kezemben tartott kártyát. Rose Cresten nagyon sok bolt volt, de egyiket sem hívták Raktárnak. Valószínűleg tényleg csak szemét, gondoltam, de azért mégsem dobtam el, inkább a dzsekim zsebébe tettem. Daniel vetett rám egy kérdő pillantást, de nem szólt semmit. ÖT PERCCEL KÉSŐBB Daniel a boltnál hagyta a motorját, és beült mellém a Corollába. A kocsi egész úton zörgött és morgott, bár csupán pár háztömbnyire voltunk a sulitól. Mintha csak azt akarta volna mondani, hogy nem hajlandó még egy telet kihúzni. Daniel remélhetőleg képes lesz megbütykölni valahogy, mivel mostanában, hogy anya nem dolgozott, és házvezetőnőnk is volt, igencsak szűkösen álltunk anyagilag. Azt sem tudtam, apa meddig lesz még képes Debbie-t kifizetni, nemhogy egy új autót vegyünk. A szokásos helyen parkoltam, a parókiához közel, aztán közösen átvágtunk az iskola parkolóján. Daniel beleivott a kávéjába, és elégedett morgással jelezte, hogy jólesik neki az ital. Arca nyúzottabb volt, mint az utóbbi időben, és a haja is kócosabb volt, mint általában. A fahéjas muffint, amit a kezébe nyomtam, három harapással eltüntette, aztán megköszörülte a torkát. Van valami abban, amit Mr. Day mondott — jegyezte meg aztán. - Csak jó néhány különleges tulajdonsággal bíró ember lehetett rá képes ilyen rövid idő alatt. Mondjuk egy szupererős tizenéves?
- 41 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Felemeltem a kezem. — Esküszöm, ártatlan vagyok. Hacsak nem álmomban rabolom ki a boltokat. Daniel elvigyorodott, de csak egy másodpercre. Amikor azonban kimondta azt a nevet, amelyet előző viccemmel épp szerettem volna elkerülni, arca halálosan komoly kifejezést öltött. _ Jude. Minden összevág, nem? - kérdezte Daniel. — Tegnap este itt volt, a városban. Ott volt Maryanne házánál, sőt, valószínűleg James ablakánál is. Logikus, hogy ezek után Day boltjához ment. — Mármint arra gondolsz, hogy körbejár mindenhol...? Ó! — Az iskola ajtaja előtt lecövekeltem, amint Daniel szavainak értelme eljutott a tudatomig. Maryanne háza, James ablaka, a Day’s Market. Ezek azok a helyek, ahol tavaly a farkas eluralkodott fölötte. Összemarta Maryanne fagyott holttestét a verandán, aztán elrabolta a kis Jamest, hogy úgy látsszon, valaki elvitte az erdőbe, aztán beledobta Jessica holttestét a bolt mögött álló egyik konténerbe. Daniel már akkor is ott dolgozott. Mindezt azért, hogy úgy állítsa be a helyzetet, mintha Daniel lenne a szörny. — Szerinted a farkas kényszeríti arra, hogy visszatérjen a régi bűnei helyszínére? De miért? És tényleg azt hiszed, hogy Jude képes arra, hogy egymagában így feldúlja Mr. Day boltját? — Elnézést - szólalt meg mögöttünk egy vékony hang. Hátranéztem. April Thomas állt mögöttünk, aki valaha a legjobb barátnőm volt. Szokása szerint úgy remegett, mint egy izgatott cocker spániel. Mindig így tett, amikor izgatott volt, megijedt, vagy valamilyen más, erős érzelem vett erőt rajta. Ez volt az egyik olyan dolog, amit kifejezetten kedveltem benne. — Elnézést, Grace! — mondta ismét reszkető hangon.
- 42 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Igen? - néztem rá, de érzéseim vegyesek voltak: egyrészt uTaltam, hogy az elmúlt tíz hónapban hozzám sem szólt, másrészt örültem, hogy legalább most kimondta a nevemet. April egy hosszú pillantást vetett rám göndör fürtjei alól. A szája megrándult, mintha azt próbálná kitalálni, hogyan is formálja meg mindazt, amit fontosnak tartana kimondani. Végül azonban csak vállat vont, és megkérdezte, beengedem-e az ajtón. — Nem akarok elkésni - motyogta, miközben átcsusszant mellettem. Utánanéztem, és láttam, ahogy eltűnik a zsibongóban a többi diák között. Végül Daniel megbökött, és beléptünk az ajtón. — Tudod, mitől félek a legjobban, Grace? - kérdezte Daniel, ahogy a felsősök folyosóján lévő szekrényeink felé indultunk. — Mitől? - néztem rá csodálkozva. Magamban még mindig April viselkedésén gondolkodtam. Tényleg mondani szeretett volna valamit? — Amit néhány perccel ezelőtt mondTal. Hogy Jude egyedül nem lett volna képes feldúlni a Day’s Marketet... De akár benne volt Jude abban, ami történt, akár nem, egyvalami biztos: aki tette, nem volt egyedül.
- 43 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Negyedik fejezeT
AZNAP, KÉSŐBB A szomszédaink már nem sokkal a karácsonyi szünet után, valamikor az iskolakezdés környékén észrevették, hogy Jude elment, és anyu többé már nem a tökéletes nővér és családanya. A januári első iskolahét végére már az egész gyülekezet tudta, hogy valami nincs rendben Divine-éknél, és apa elhatározta, hogy rövid beszédet intéz a gyülekezeti tagokhoz. Szerette volna elmondani az igazat. Vagy legalábbis a vérfarkasmentes változatát, hiszen arról anyu maga sem tudott, ami - törékeny lelkiállapotát figyelembe véve - talán így volt a legjobb. — Csak annyit szeretnék elmondani, hogy Jude-dal problémák voltak, és elszökött itthonról - magyarázta apu. - És hogy szeretném a türelmüket kérni, amíg a családunk valamelyest helyrerázódik. De anya nem egyezett bele. Nem akarta, hogy az emberek megszólják a nevelését, vagy rosszat gondoljanak a családról. — Akkor mégis mit csináljunk? - kérdezte apa. — Hazudjunk! - felelte anya. — Az egész városnak? - kérdeztem. - Igen. — Előre-hátra hintáztatta magát a fotelban, miközben a tévere bámult. — Nemsokára hazajön. Megtaláljuk. És senki sem fogja megtudni, hogy baj volt.
- 44 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
így január második vasárnapján apa előadta a Rose Crestieknek a „hivatalos” verziót — azaz hazudott a szószékről. Anya azt akarta, hogy azt mondja, Jude Kramer papához és mamához ment Floridába, hogy a papa gerincműtétje után segítsen nekik, és apa is hozzájuk utazik el időről időre. De az emberek nem hülyék. Előbb-utóbb észreveszik, hogy Jude már majdnem tíz hónapja elment, és egyszer sem jött haza látógatóba. És azt is, hogy eltűnése pont egybeesik azzal a titokzatos „kutyatámadással” a parókián, amely után Danielt egy hétig az intenzíven kellett ápolni. Észreveszik azt is, hogy anya alig tudja apa prédikációi alatt a műmosolyt az arcán tartani, és üveges szemmel bámul maga elé, és az is feltűnik nekik, hogy apa sokkal többet „utazik Floridába” az apósáékhoz, mint amennyit otthon van. Ami azt jelenti, hogy az emberek beszélni kezdenek. Tudom, hogy azt, ami tavaly történt, nem lehetett volna teljesen őszintén elmondani, mégis, nem elég, hogy a pokol titkaival tisztában voltam, még arról is hazudnom kellett, hová tűnt a bátyám — ráadásul úgy kellett tennem, mintha nem tudnám, mit beszélnek a hátam mögött rólam és a családomról. Ez utóbbi persze főleg annak a szuperhallásnak köszönhető, ami a lehető legrosszabb időpontokban jelentkezett. Sok ember őszintén kedves, mások azonban csak az arcomba mosolyognak, amint azonban úgy gondolják, hogy már nem hallom őket, rögtön pletykálni kezdenek a családomról. Általában olyasmikről suttogtak, hogy Jude drogozni kezdett, vagy hogy belépett valamilyen szektába. Vagy hogy egy olyan nyugati iskolába íratták be, ahol a problémás gyerekeket a sivatagba küldik, hogy elegendő víz nélkül próbálják túlélni a szárazságot.
- 45 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Mindig is tudtam, hogy az a fiú túl tökéletes ahhoz, hogy igazán az legyen. Bármibe lefogadom, hogy aznap este mindenki be volt állítva a parókián - hallottam egyszer Brett Johnsont (Jude egyik barátját) a barátnőjével suttogni, amikor egy jó saroknyira voltam tőlük. Azt is tudtam, hogy anyát őrültnek nevezik, amikor azt hiszik, nem hallom őket. Még az volt a legkevesebb, amit rólam suttogtak az iskolában. Már megszoktam, hogy az emberek mindig figyelnek és megítélnek, csupán azért, mert én vagyok a lelkész lánya. Mostanra azonban gyakorlatilag számkivetett lettem - csupán azért, mert az iskolai hokicsapat kapitányát letartóztatták és kirúgták az iskolából, amiért megtámadott. De most komolyan, sosem gondoltam volna, hogy az iskolának annyira fontos a hoki, amikor azonban elveszítették az állami bajnokságot, mindenki engem kezdett el okolni. Az a kutyát sem érdekelte, hogy Pete Brandshaw támadott meg engem, és nem fordítva. És még csak nem is válaszolhattam, hiszen normális ember nem hallja meg, ha valaki két helyiséggel odébb róla beszél. Mégis, amikor ma is úgy döntött a szuperhallás, hogy meglátogat, kicsit kényelmetlenül éreztem magam, amiért a pletykalánc egész más témán csámcsogott. A Day’s Market-i betörés híre gyorsan elterjedt az iskolában, amikor pedig a második órán kiderült, hogy elmarad a tesi, mivel valaki megpróbált betörni az iskolába a tornaterem ablakán keresztül, a találgatások még jobban elvadultak. A harmadik órára teljes lett a káosz: bejelentették ugyanis, hogy a hittanórák elmaradnak, mivel Mr. Shumway, a vallástanár, nem jelent meg az iskolában.
- 46 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Voltak, akik azt állították, hogy Mr. Shumway eltűnt, amikor azonban a zsibongóban voltam, elkaptam, hogy az igazgatói irodában az egyik titkárnő arról beszél, hogy Mr. Shumway ma reggel már járt az iskolában, és felmondott. Ezt nem értettem: Mr. Shumway már két hete azt ígérgette, hogy a mai órán valami nagy meglepetést fogunk látni. Ezek után szinte teljesen elhittem, amit az egyik fiú a szekrényemtől jó húszméternyire mondott a folyosón: szerinte Mr. Shumway „látott valamit” a betöréssel kapcsolatban, és annyira megrémült, hogy nem volt hajlandó visszajönni a suliba. A negyedik órára már annyi különféle hír kapott lábra, hogy a fejemet az asztalra fektetve megpróbáltam befogni a fülemet. — Ennyire rossz? — kérdezte Daniel, miközben beült mellém a padba. — Jaj! Lassan hányingert kapok attól, hogy nem tudom akkor ki- és bekapcsolni ezt a szuperhallást, amikor akarom. Arról nem is szólva, amikor a fiúöltöző előtt kell elmennem, és pont rajtam van. Ahhoz képest, hogy keresztények, nagyon rondán beszélnek. Daniel felnevetett. A nevetése okozta rezgéstől azonban szinte szétrobbant a fejem. — Bocs - suttogta Daniel, és megköszörülte a torkát. Szóval, mit gondolsz, Jude-nak van köze a tornatermi betörési kísérlethez? — kérdezte a lehető leghalkabban. - Brown, az edző azt mondta, hogy az elkövető biztosan a szomszédos infólaborból szerette volna elvinni a számítógépeket. Szerintem viszont Jude ment oda a Day's után. Amikor April Thomas ellibbent az asztalunk mellett, felkaptam a fejem, de továbbment a helyiség hátuljába. Szeme ugyan, egy másodperc törtrészéig felém villant, de aztán habozás nélkül
- 47 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Kimberly Woodruff asztala felé indult, mintha én nem is léteznék. Eszembe jutott, hogy nem is olyan régen még egymás mellett ültünk. Tavaly, amikor még harmadévesként mindketten Mr. Barlow művészeti előkészítő oszTalyába jártunk. Még mielőtt Daniel visszatért volna a városba, és April járni nem kezdett a bátyámmal. Attól kezdve valami megváltozott közöttünk. — Mit gondolsz? - kérdezte Daniel. Nem akartam elhinni, de logikusan hangzott, hogy a Day’s Market után Jude az iskolához jöjjön, mivel ezt tette akkor este is, amikor Jessica Day holttestét a bolt mögé vitte: idejött a tornateremhez, hogy a karácsonyi buliban megkeresse Danielt. Már éppen hozzáfűztem volna a megjegyzésemet Daniel ötletéhez, amikor valaki megszólított minket. — Sziasztok! - mondta a hátam mögött olyan hangosan, hogy akaratlanul is összerezzentem. Daniel és én megfordultunk. Mögöttünk Katie Summers állt, az új, brightoni cserediák. Kezében egy jó maroknyi szénceruzát tartott, amelyeket világos narancsszínű szalaggal kötött össze. A szalag leginkább melltartópánthoz hasonlított, ráadásul tökéletesen illett ahhoz a saját készítésű hajpánthoz, amellyel középen kettéválasztott haját szorította le. — Hú, Grace! Milyen jól néz ki ma a hajad! Mindig így kellene feltupíroznod. így tök jó borzas. Ha más mondta volna, sunyi célozgatásnak vettem volna a szavait - különösen, mivel ma reggel csupán egy gyors copfba fogtam össze a hajamat, túl fáradt voltam ugyanis bármi máshoz —, Katie szájából, aki tofuszendvicsét és organikus búzából készült italát klasszikus ételdobozban hurcolta magával, a „borzas” kifejezetten dicséretnek hangzott.
- 48 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Hát, kösz — feleltem. Azok után, hogy a régebbi legjobb barátom szóba sem állt velem, mindig meglepett, ha a tanáraimon vagy Danielen kívül bárki más megszólított. — Te szuperül nézel ki, mint mindig. Tényleg jól nézett ki. Katie egyike volt azoknak a természetes szépségeknek, akik még akkor is lenyűgözően szépek, ha kékfestős krumpliszsákból varrt ruhát húznak magukra az iskolai piknik alkalmából - ahogy Katie szeptemberben meg is tette. — Nagyon kedves vagy — mondta Katie, és sötétkék szemét Danielre fordította. — Hali! — mondta. — Köszi, hogy kölcsönadtad a múlt héten a szénceruzádat. E nélkül nem tudtam volna időben befejezni a projektemet. — Ezzel Daniel felé nyújtotta a ceruzacsomagot. Kezén megcsillant a számtalan gyűrű. — Ezt neked hoztam. — Tényleg? Kösz, Katie — pirult el Daniel, és megpróbálta úgy megfogni a csomagot, hogy a melltartópántszerű masnit ne érintse meg. — De hát te alig rajzolTal a ceruzámmal! Nem kellett volna ennyit adnod cserébe. — Bármit a megmentőmnek! - mondta Katie, és rámosolygott Danielre. Kedveltem Katie-t, de tényleg. Az utóbbi időkben ő volt az egyetlen ember a suliban, aki nem kezelt úgy, mintha leprás lennék. És egyszer sem hallottam, hogy a hátam mögött kibeszélt volna. De az egyáltalán nem tetszett, ahogy Danielre nézett. Arról nem is szólva, ahogy a véleményét kikérte a legutóbbi projektjeiről — amelyek ugyanolyan nagyszerűek voltak, mint ő maga. A szülei a nyáron Rose Crestbe költöztek, hogy a lányuk részt vehessen a Szentháromság Akadémia haladó művészeti programjában. Daniel még mélyebben elvörösödött.
- 49 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Sípcsonton rúgtam. Talán kissé túl erősen. — Au! Szóval igazán nem kellett volna — mondta, de közben egy gúnyosan csalafinta mosolyt villantott felém. — Majd később még dumálunk - mondta Katie. - Azt hiszem, ma van a nagy nap, nem? Brr! Lehajtottam a fejemet az asztalra, és hallgattam, ahogy a cipője végigkopog a linóleum borítású padlón a helyiség másik vége felé. A nagy nap volt az, amire most egyáltalán nem volt energiám gondolni. EBÉD UTÁN A bomba akkor robbant, amikor az ötödik óra elkezdődött. A haladó művészet dupla óra volt, a két óra között rövid ebédszünettel. Amikor Daniellel visszatértünk egy gyors ebéd után, Mr. Barlow megkért minket, hogy menjünk be hozzá az irodájába. Mindenki azt találgatta, vajon mikor fogja Mr. Barlow bejelenteni a nagy hírt, mivel már hetek óta furcsán viselkedett. Mialatt dolgoztunk, folyton ott szuszogott fölöttünk, megfigyelt minden egyes ecsetvonást annyira, hogy végül már egyenes vonalat sem voltam képes húzni — míg végül a remény szikrája is kialudt bennem, és biztos voltam benne, hogy a nagy nap számomra csak csalódást fog hozni. Éppen ezért jócskán meglepődtem, amikor ráébredtem, Barlow nemcsak Danielt hívta be az irodájába. Már April is ott volt. Amikor beléptem, karba tette a kezét, és elfordította a fejét. Katie Summers Barlow asztala mellett ült, és bár nyúzott volt az arca, mégis izgatottnak látszott. Amikor Daniel belépett mögöttem az irodába, rámosolygott, és odaintett neki.
- 50 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Mr. Barlow becsukta mögötte az irodaajtót. Az asztalról felvett egy kupac fehér borítékot, és mindegyikünknek adott egyetegyet. Amikor April megfordította a magáét, szinte felvakkantott. Amikor én megfordítottam a borítékot, gyorsabban kezdett verni a szívem, és végigfuttattam az ujjaimat a Trentoni Művészeti Intézet zöld, domborműves lógóján. Ez tényleg nagy nap volt. De hogy a számomra is? — Amint azt ti is tudjátok - kezdte Mr. Barlow, miután helyet foglalt az asztala mögötti széken a Trentonban nagyon erős a versenyszellem. A Szentháromság művészeti programja egyike azoknak a keveseknek, ahonnan a Trenton tanulókat fogad. Éppen ezért, hogy jó hírünket megőrizzem, minden évben kiválasztok néhány tanulót a haladó művészeti oszTalyból, akiket a legalkalmasabbnak vélek arra, hogy beadják a jelentkezésüket. Ebben az évben csak négyen jelentkezhetnek, és ezek ti vagytok. Daniel mély levegőt vett, mintha ki akarná élvezni a pillanatot. Én levegőt sem kaptam. — Egy hónap múlva lehet jelentkezni. Addig le kell fényképeznetek a legjobb munkáitokat, és össze kell állítanotok egy portfoliót. Kell még két ajánlólevél - egyet majd adok én mindegyikőtöknek -, és két saját kezűleg írt esszé. A jelentkezéseket a jelentkezési határidő előtt kell beadni, vagy különben lekéstek a felvételiről. Ez az egyetlen lehetőségetek arra, hogy felvételt nyerjetek a Trentonba. Ne herdáljátok el! April úgy repesett, mint egy boldog kutyakölyök. Katie szorosan magához ölelte a jelentkezési lapot. Daniel a vállamra tette a kezét, és kissé megszorított. — Sikerült, Grace! - suttogta, és megpuszilta az arcomat.
- 51 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Azért még korai lenne ünnepelni — mondta Barlow, és összefűzte a kezét az asztalon. Ezt általában olyankor tette, amikor a lényegre akart térni. — Trenton általában csak egy embert vesz fel évente a Szentháromságból, nagy ritkán kettőt. Tekintete először felém és Daniel felé villant, aztán Aprilre és Katie-re vándorolt. - Azért választottalak négyötöket, mert ti vagytok a legjobbak. Ha mindegyikőtök a lehető legjobb felvételi anyagot adja be, talán idén rekordot dönthetünk. - Megsimogatta gondosan nyírt bajuszát. - No, kifelé az irodából, irány a munka! — Sok sikert, hölgyek! - mondta Katie, miután kijöttünk az irodából. - Daniel - tette a kezét Daniel karjára. - Azt szeretném, ha a legjobb képeim kerülnének be a portfoliómba. Átnéznéd őket? Mindenki tudja, hogy te vagy a legjobb. — Öö... persze. Igen. - Daniel még egyszer megszorította a vállam, aztán követte Katie-t az asztalához. A saját székemhez séTaltam, leültem, és egy pillanatig csak bámultam a trentonos csomagot. Mindeddig biztos voltam benne, hogy Mr. Barlow nem fog lehetőséget adni nekem a jelentkezésre - nemcsak azért, mert mostanában nem tudtam stabil kézzel rajzolni, de azért is, mert tél óta a jegyeim zuhanórepülésbe kezdtek — először azért, mert rájöttem, hogy a szerelmem egy vérfarkas, nem sokkal később pedig a bátyám kezdett ámokfutásba a városban. Daniel naponta beszélt a Trentonról, arról, milyen jó lesz, amikor mind a ketten ott leszünk. Ő formatervező szeretett volna lenni. Olyan hétköznapi műalkotásokat akart tervezni, amilyeneket az emberek a kezükbe foghattak, és megváltoztathatták velük az életüket - ez volt az egyik oka annak, hogy visszajött Rose Crestbe. Mármint amellett, hogy gyógymódot keresett a vérfarkas-átokra. volt az álma, hogy együtt megyünk majd főiskolára. Magunk
- 52 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
mögött hagyjuk a kötelező takarodókat és az emberek ferde pillantásait, elmenekülünk apja szörnyű emléke elől, amellyel minden alkalommal szembesülnie kellett, amikor meglátogatott bennünket, hiszen régi otthona mellett kellett eljönnie. A helyiség másik felében Katie hirtelen felnevetett. Amikor felpillantottam, láttam, hogy Daniel szokásos, félszeg mosolyával mutat éppen valamire Katie festményén. Bizonyára éppen tréfálkozott valamin, de szuperhallásom valamikor ebéd közben cserbenhagyott, így nem hallottam, mit mondott. Katie-nek igaza volt, amikor azt mondta, hogy Daniel a legjobb. Mindannyian tudtuk, hogy simán fel fogják venni a Trentonba. Nem számított, hogy életkora alapján tavaly kellett volna végeznie. A Trenton egyik felvételi biztosa gyakorlatilag megígérte neki, hogy felveszik, ha elvégzi a Szentháromságot. Az igazi küzdelem April, Katie és közöttem volt várható, közülünk egy fogja megkapni a másik helyet az Intézetben. Nem volt sok esélyem. April pasztellképei zseniálisak voltak, Katie pedig az akrillal bánt mindenkinél jobban. Igaz, mostanában - bár igazán a szénnel szerettem dolgozni - Daniel irányításával egyre jobban ment az olajfestés technikája is. Ebben a félévben már két A pluszt is kaptam Barlow-tól, márpedig ilyet csak akkor adott, ha valamelyik projektet kiemelkedőnek tartotta. És Barlow maga is mondta, hogy nem adott volna jelentkezési lapot, ha nem látna esélyt arra, hogy bekerüljek. Ahogy a sokk lassan alábbhagyott, éreztem, hogy a szememet könnyek futják el, de letöröltem őket. Ugyan tényleg boldog pillanat volt ez, de sosem voltam egy sírós típus. Daniel ellépett Katie asztalától, és saját felvételi borítékját kezében tartva visszajött az asztalunkhoz. Nem kellett szuperhallás
- 53 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hozzá, hogy halljam: Lana Hansen és Mitch Greyson a mögöttünk lévő asztalnál összesúg. Úgy tűnt, Mitch nem ért egyet Barlow választásával. Vállat vontam, majd felvettem a borítékomat, és a biztonság kedvéért a hátizsákomba süllyesztettem.
- 54 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Ötödik fejezeT
PÉNTEK DÉLUTÁN Az utolsó óra vallástanár hiányában elmaradt, és mivel az elmaradt tesióra helyett már letudtam a kötelező tanulószobát, Daniellel együtt visszamentem a bolthoz, hogy segítsek a takarításban. Meglepődtem azon, hogy látszólag milyen keveset haladtak előre, mialatt távol voltunk, de amikor én is belefogtam, rájöttem, milyen alaposan leromboltak mindent. Csaknem az összes ablak betört, a falban szinte tátongtak a lyukak, minden egyes pultot és polcot üresre söpörtek, szinte minden eltört - úgy tűnt, csupán a használható dolgok kiválogatásához legalább egy hétre lesz szükség. Daniel eleinte izgatottan emlegette a trentoni felvételit, megmutatta a papírt Daynek és Chrisnek, nekem pedig azt magyarázta, melyik képeket tegyem be a portfoliómba - de ahogy múlt az idő, egyre csendesebb és levertebb lett, ahogy a többiek is, és már csak arra figyelt, hogyan vágja át magát a következő félméternyi padlóterületen. A nap már rég lement, és a kuka teljesen megtelt, amikor Mr. Day hazaküldött minket aludni. Szívesen takarítottam volna tovább, de örültem a pihenésnek is: fájt a hátam, és alig tudtam lépni. Daniellel magunkhoz vettük az utolsó néhány zsák szemetet, aztán kimentünk a hátsó ajtón át a parkolóba.
- 55 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
-Azt hiszem, ezekbe a kukákba nem fér több - mondta Daniel. -Nézzük meg a McCools kukáit! Az új kocsma Day’s parkolójának túlsó felén nyílt meg. Igazítottam egyet a karomban tartott dobozon, majd Daniel nyomába szegődtem a túloldali szemetesek felé. Szerettem volna, ha hirtelen meglep a szupererő, mert a dobozban lévő üvegek olyan súlyosak voltak, mintha téglákat kellett volna cipelnem. - Szerinted megmarad a bolt? - Amikor a kukához értünk, letettem a dobozt a betonra, és kinyújtóztattam a karjaimat. A kocsma hátsó ajtajánál, tőlünk pár méterre egy csapat fiatal gyülekezett. Fel-feltörő nevetésüket jelen állapotomban természetellenesnek éreztem. — Fogalmam sincs - mondta Daniel, miközben az egyik szatyrot a kukába lendítette. - A biztosítás nem fededez mindent, és ha nem nyit meg újra minél hamarabb... Ha nincs bevétel, nem tud fennmaradni. -Ez annyira nem igazságos! Nem értem, miért akarná Ju... azaz miért akarná bárki is pont Mr. Dayt megtámadni? — Talán mert korcsokat alkalmaz - mondta mögöttünk egy ismerős hang. Amikor megfordultam, Pete Bradshaw-t pillantottam meg. A hangoskodó srácokkal együtt éppen felénk tartott. A kezében tartott cigiből vékony füstcsík szállt fel. Nyilván az után szokott rá a dohányzásra, hogy a Szentháromságból kirúgták, ráadásul még egy rusnya kecskeszakállat is növesztett. Ahogy Pete felénk indult, Daniel halkan káromkodni kezdett. — Először az az idióta Mooney, most meg te - mondta Pete, és Cigarettájával Daniel arca felé intett. — Állítsd le magad, Pete! — mondtam.
- 56 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— SzámíthatTal volna rá. Ha szemetekkel lógsz együtt, előbb- utóbb valaki téged is a szemétre dob. Pete mindig belénk kötött, amikor csak összefutottunk. Amióta ugyanis kirúgták a Szentháromságból, és elveszítette a hokis ösztöndíját, az apja pedig csak egy általános főiskolát volt hajlandó fizetni neki, mindenkire haragudott. — Hé, Pete! - kiáltott utána egyik barátja a csoportból. Tök gáz ez a hely, öregem. Nem azt mondtad, hogy ismersz valakit, aki be tud minket vinni a Raktárba? A Raktárba? A kabátom zsebébe dugtam a kezemet, és megérintettem azt a műanyag kártyát, amit aznap reggel a Day’sben találtam. Pete visszanézett a haverja felé. — Ja, Ty. Talán még egy kicsit hangosabban kellene üvöltened, hadd hallja meg mindenki, nem? — Mindegy, húzzunk el innen! — Szerencsétek, hogy jobb dolgom is van - mondta Pete, azzal Daniel lába elé pöckölte a cigarettáját, megfordult, és visszaindult a barátai felé. Daniel megkönnyebbülten felsóhajtott. Pete szerette jártatni a száját, de amikor Daniel nem reagált a szavaira, általában talált valami kifogást ahhoz, hogy odébbálljon. Tudtam, hogy hagynom kellene, hadd menjen. De nem voltam képes visszafogni magam. — Pete, várj! - kiáltottam utána. — Mi van? — nézett rám vissza Pete. — Mit csinálsz, Grace? — suttogta Daniel. — Hagyd, hadd menjen! Megráztam a fejem. — Hol az a Raktár? — kérdeztem Pete-et.
- 57 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
felnevetett. Éppen te akarnál a Raktárba jönni? _ Nem tudnád egyszerűen megmondani, hogyan juthatok oda? Fontos lenne. Pete még hangosabban nevetett. Most már az összes barátja minket nézett. Felém lépett. — És mit kapok cserébe ezért a kis információért? Talán itt hagyod ezt a szemetet, hogy végre egy igazi férfit fogj magadnak? — Csak egy kérdést tettem fel, Pete. Válaszolsz rá, vagy sem? — Én meg azt kérdeztem, mit érne meg neked a válasz. — Fogd be, Bradshaw !- lépett mellém Daniel. - Felejtsd el, hogy megkérdezte, és kopj le! — Vagy különben mi lesz? Mooney nincs most itt, hogy megvédje. Te meg mit tudnál csinálni? Daniel ökölbe szorította a kezét, de nem mozdult. — Éppen erre számítottam - mondta Pete. Félig megfordult, mintha indulna, de aztán hirtelen nekiugrott Danielnek, és teljes erőből meglökte. Daniel megbotlott, és ráesett arra a dobozra, amit az előbb tettem le a kuka mellé. — Ne! - kiáltottam fel, és Danielhez futottam. - Jól vagy? Fel akartam segíteni, de egy intéssel leállított. Ahogy megpróbált feltápászkodni a betonról, a fájdalomtól eltorzult az arca. Alkarján vörös vágás húzódott, és amikor megláttam a dobozból előmeredő, véres üvegdarabot, elállt a lélegzetem. — Jézusom... jól vagy? Ebben a pillanatban hallottam, hogy valaki a csoportból odaszól Pete-nek. - Segítsek? — A Ty nevű srác és Pete egy másik barátja közeledett felénk a csoportból. Mindkettejüknek ugyanolyan gusztustalan
- 58 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
kecskeszakálla volt, mint Pete-nek, aki intett nekik, hogy álljanak oda mellé. Vártam, hogy megfeszüljön a testem, hogy észrevegye a veszélyt, vártam, hogy képességeim beleszivárogjanak az izmaimba, hogy jöjjön az ismerős fájdalom - de nem történt semmi. A rohadt életbe! - gondoltam. Nem ilyenkor kellene ezeknek a képességeknek hibernálódniuk. Most lenne rájuk szükségem. — Verekedni akarsz? - lépett Pete Daniel elé. A két barátja kétoldalt mellé lépett. - Vagy inkább csak bokszzsáknak használjalak? — Inkább engem, mint Grace-t - mondta Daniel, és megmarkolta vérző karját. — Honnan tudod, hogy utánad nem ő következik? kérdezte Pete, és felemelte az öklét. — Állj le! - ugrottam Pete felé, de Ty elkapta a csuklómat. Megpróbáltam előhívni magamban a szupererőt, és rúgtam néhányat, de a fiú csak nevetett. Amikor félrelökött, úgy éreztem magam, mint egy rongybaba. Nekiestem a kocsma falának, és egy pillanatra elkábultam. Aztán egy csattanást hallottam, mintha egy ököl csapódott volna valaki arcának, aztán egy súlyos test átbotlott a lábamon. Amikor odanéztem, arra számítottam, hogy Daniel lesz az, de Pete zuhant a földre, pontosan az orrom előtt. Aztán egy hangosabb csapást hallottam, és a mellettem álló kecskeszakáll esett térdre mellettem, és fájdalmában összegörnyedt. Ty felemelte a kezét, és olyan gyorsan hátrált, amennyire csak tudott. Pete felnyögött, majd megtörölte vérző orrát. — Rohadt korcs! - mondta Danielnek, miközben lassan feltápászkodott. - Gyere! - mondta térdre rogyott barátjának. -
- 59 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Ne pazaroljuk az időnket ilyen szemetekre! Menjünk! - Azzal a lábam elé köpött egy véreset. - Jobban teszitek, ha ezentúl vigyáztok magatokra! - kiáltott még felénk Pete, miután újra csatlakozott a többiekhez. Hangos nevetésük visszhangot vert a környező épületeken, aztán nekiindultak az utcának. Daniel nekem háttal felállt a kuka mellett. Vállán látszott, hogy nehezen kap levegőt, és kezével sebesült karját markolta. — Ez... bámulatos volt — mondtam. — Minek neked szupererő, ha anélkül is így tudsz harcolni? — Hát csak erre tudsz gondolni? - kérdezte Daniel. - A rohadt szupererőre? — Tessék? - Fájtak a szavai, de megérdemeltem a letolást, túlságosan félvállról vettem az ügyet. Melléléptem, és kezemet a vállára tettem. - Bocs. Nem kellett volna szóba hoznom. Megsérültél. Hadd nézzem a kezed! Jól vagy? — Nem - mondta Daniel, és lerázta magáról a kezem. Sebesült karját a mellkasához szorította, hogy ne lássam a sebet. Haza kell mennem. — Szerintem inkább a kórházba kéne menned. Elviszlek kocsival. — Nem. Nem akarom. — A Day’s parkolójában leállított motorja felé tántorgott. — Most el kell mennem. Követtem. — Sokkot kapTal? Nem motorozhatsz ilyen állapotban. Valószínűleg össze kell varrni a kezedet. - Semmi bajom nem lesz. - Felült a motorjára, de a karját még mindig a pólójához szorította. -A fenébe, Daniel! Hadd segítsek!
- 60 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Ma már eleget segítettél - mondta Daniel, és berúgta a motorját, majd használható kezével gázt adott, és még mielőtt válaszolhattam volna, kirobogott a parkolóból. Vissza sem nézett. Én meg csak álltam ott leeresztett kézzel, és fogalmam sem volt arról, mi történt. Mit értett az alatt, hogy már eleget segítettem? Hiszen semmit sem tudtam csinálni. ISMÉT HAZAFELÉ Jó tíz percig ültem a parkolóban a kocsimban, és azon tanakodtam, vajon jól tenném-e, ha Daniel után mennék, hogy megnézzem, rendben hazaért-e. Utána meg rávenném, hogy jöjjön el velem az ügyeletre, hogy megnézzék a kezét. De olyan határozottan mondta, hogy nincs szüksége a segítségemre, hogy attól féltem, csak dühösebb lesz, ha hívatlanul beállítok hozzá. Talán az a legjobb, ha hagyom, hogy lenyugodjon. Majd néhány óra múlva felhívom, hogy megbizonyosodjak arról, jól van. De ahogy beindítottam a kocsit, eszembe jutott valami. Mi van, ha Daniel nemcsak azért volt dühös rám, mert rákényszerítettem, hogy verekedjen meg Pete-tel, hanem azért nem akarta, hogy segítsek neki, nehogy a vér látványára elveszítsem az uralmamat a képességeim fölött? Bekapcsoltam a rádiót, hogy elnyomjam bűntudatos gondolataimat, és belefeledkeztem a helyi, Rose Crest-i adó hírműsorába. Éppen az iskolai betörési kísérletet próbálták összefüggésbe hozni a Day’s Market-i vandalizmussal. A riporter azon tűnődött, vajon a betolakodót megriasztotta-e valami a betörési kísérlet közben, az iskolából ugyanis semmi sem hiányzott. Bár természetesen - az iskola biztonsági kamerái sem mutattak semmit.
- 61 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Kikapcsoltam a rádiót, és meghallottam, hogy a mobilom valahol a hátizsákom alján csörög. Egész délután ott lapult. Vajon kiknek a hívásairól maradtam le? Mi van, ha Jude ismét hívni próbált? A kijelzőre néztem, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. — Szia, apa - mondtam a telefonba. - Megkaptad az üzeneteimet? — Igen - felelte apa. Fáradtnak tűnt a hangja, ráadásul olyan zaj vette körül, hogy alig hallatszott, amit mond. - Mi történt? Elmeséltem neki Jude hívását, és megpróbáltam szó szerint felidézni a szavait. Aztán elmondtam, hogy Jude Daniel apartmanjából hívott, Maryanne házának az alagsorából. Apa egy pillanatig nem szólt. — Itt kutatok utána, miközben végig ott volt a házunk környékén - morogta végül. Egyszerre hangzott dühösnek, meglepettnek és megkönnyebbültnek. - Történt még valami? HallotTal azóta felőle? — Nem. — Egy pillanatig haboztam. Nem tudtam, elmondjam-e apának Daniel elméletét, de tudtam, ha tényleg segíteni akarunk Jude-nak, semmit sem szabad elhallgatnom. Semmi konkrétat, de azt hiszem, tényleg odajött a házunk mögé. Elmeséltem apának, hogy James látott valakit az ablakánál, aztán a Day’s Market feldúlását és az iskolai betörési kísérletet. — Daniel szerint Jude volt az. — Beálltam a ház elé a kocsifelhajtóra, és alapjáraton hagytam a kocsit, amíg apával beszéltem - nem akartam, hogy bárki is meghallja, miről beszélünk. — Ez logikusan hangzik — mondta apa. - Beleillik a képbe. ~ Tényleg? De hát miért csinálja ezt? Miért jött vissza? Nem tudom, Gracie. - Sóhajtott, és hallottam, hogy a háttérben a hangosbemondó bejelent valamit. Bizonyára egy vasúTallomáson lehetett. — Tényleg nem tudom.
- 62 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Hazajössz? — Nem — mondta. - Nem tudom, mikor megyek vissza. — Tessék? De Jude itt volt! Akkor miért nem...? — Mennem kell. Mindjárt indul a vonatom. Később majd elmagyarázom, de egyelőre nem tudom, mikor megyek haza. Dühös lettem. Apa olyan régóta nincs itthon, én meg azt hittem, azért, mert Jude-ot próbálja megtalálni, hogy a családunk újra együtt lehessen. Erre kiderül, hogy talán éppen tőlünk próbálja távol tartani magát? Miért nem jön végre haza most, amikor olyan nagy szükségünk lenne rá? — Rendben. Csak közben el ne felejtsd, hol laksz! – mondtam. — Sajnálom. Amint tudok, hazamegyek. - Aztán valaki mással beszélt. — Igen, az az én csomagom. Megyek már. — Megköszörülte a torkát, és újból a telefonba beszélt. - Még valami, Gracie. Semmi esetre se próbáld meg egyedül megkeresni Jude-ot! Morogtam valamit. Ha nem lettem volna olyan szomorú, felnevettem volna. Egyszerre volt vicces és idegesítő, hogy apa ugyanazt visszhangozta, amit Daniel. Mintha mindketten azt gondolták volna, hogy képtelen vagyok távol tartani magam Jude-tól. — Tényleg ne tedd, Gracie! Nem tudod, mivel kell esetleg szembenézned... - Nagyot sóhajtott a telefonba. - Már elveszítettem az egyik gyerekemet. Anyád nem élné túl, ha téged is elveszítenénk. KÉSŐBB Amikor végül bementem, anya a kanapén aludt, miközben a tévében az esti hírek mentek. Nem próbáltam meg felkelteni, egyenesen a lépcső felé vettem az irányt. Teljesen kimerültem a nap eseményeitől, alig tudtam nyitva tartani a szemem. Már majdnem elértem az ágyamat, amikor James baba sírni kezdett a szobájában.
- 63 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Eleinte csak ijedt nyöszörgést hallottam, aztán később egyre hangosabb és hangosabb lett. Benyitottam hozzá. A babaágyon ült, és a szemét dörgölte, miközben kivörösödött arcán kövér könnycseppek gördültek végig. — Semmi baj. — A hátizsákomat ledobtam az ajtóban, és a karomba vettem Jamest. - Semmi baj, James baba. - Nem vagyok baba! - motyogta James sírás közben. Már két és fél éves volt, és egyre határozottabban tiltakozott a család által ráragasztott becenév ellen. — Igazad van. Te már nagyfiú vagy, ugye? James bólintott, és a vállamhoz bújt. — Megint rosszat álmodTal? — Aha - mondta, és megremegett. — Semmi baj! - Mellékuporodtam a kiságyba, és ujjaimmal beletúrtam barna fürtjeibe. - Semmi baj! Itt vagyok. Megvédelek. ígérem. James a könnyek ellenére elmosolyodott, és megsimogatta az arcomat. A következő néhány percben légzése egyre egyenletesebb lett, aztán becsukta a szemét, és elaludt, miközben egyik kezével még mindig a hajamat markolta. Néztem, hogyan süllyed és emelkedik a mellkasa, és az elmúlt huszonnégy óra eseményein gondolkodtam. Tudtam, hogy valami szörnyűség próbálja meg kis világomat darabokra tépni. A nagyváros bűnei már a mi kisvárosunkban is megjelentek. Jude itt volt, és ezüstös fényben ragyogó szemmel nézett be az öcsénk szobájába. Nem tudtam, mik Jude szándékai, és nem tudtam, mennyire keveredett bele a bolt meg a suli támadásokba, de az egésztől időnként olyan érzésem volt, mintha maga az ég akart volna rám szakadni.
- 64 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Eszembe jutott, amikor Daniel azt mondta, hogy én is lehetnék hős. Teljes erőmből kívántam, hogy igaza legyen - hogy megtarthassam azt az ígéretet, amit éppen most tettem Jamesnek. Azt kívántam, bárcsak meg tudnék védeni mindenkit, akit szeretek. Az ajtóban heverő hátizsákomra néztem, és eszembe jutott a Trenton jelentkezési lapja, ami ott lapult benne. James ott szuszogott mellettem, ártatlanul és kiszolgáltatottan. De mi lett volna, ha nem lettem volna itt, hogy megvigasztaljam? Ebben a pillanatban megértettem: még ha sikerül is legyőznöm Aprilt és Katie-t, és még ha fel is vesznek Daniellel együtt a Trentonba, akkor sem mehetek el. A lehetőség, hogy a Trentonba vagy valamelyik főiskolára menjek, abban a pillanatban semmivé lett, hogy Jude elszökött itthonról, és apa világgá ment, hogy megkeresse, anya pedig egyre mélyebbre süllyedt saját mániás depressziójába. Anya állapota valószínűleg attól is tovább romlana, ha főiskolára mennék. Ki vigyázna akkor James babára? Egy részmunkaidős házvezetőnő nem tud pótolni egy anyát vagy egy nővért. És nem hagyhatom magára Charityt, hogy egyedül küszködjön az egésszel. Ő a legokosabb a családban - szinte mindig a háziját bújja -, nem lenne becsületes dolog tőlem, ha tönkretenném azzal, hogy ugyanúgy elhúzok, mint Jude. Lehet, hogy Danielnek minden álma a Trenton volt, de ez az álom számomra egyre elérhetetlenebbé vált. És gyűlöltem Jude-ot, amiért elvette tőlem.
- 65 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Hatodik fejezeT
SZOMBAT REGGEL Amikor hajnali fél ötkor felébredtem James kiságyában, minden tagom fájt és el volt zsibbadva. Kióvakodtam a szobájából, és abban a reményben, hogy még alhatok néhány órát, bemásztam az ágyamba. De csak forgolódtam; bármennyire is próbáltam elaludni, az álom, amely felébresztett, túlságosan élénken élt bennem. Pedig álmomban egy boldog emléket éltem át újra: azt a hétvégét, amikor öt évvel ezelőtt Daniellel, Jude-dal és apával elmentünk Kramer nagypapa nyaralójába horgászni. Daniel akkor velünk élt, és álmomban újra átéltem, ahogy akkoriban ugratott, én pedig szinte faltam figyelmének minden pillanatát. Aztán Jude arról beszélt, mennyire boldog, hogy már Daniel is a családunk tagja, és reméli, hogy ez most már mindig így lesz. Az álom arról szólt, ami régen volt, és arról, amilyennek az életünknek lennie kellene - mégis jobban meggyötört, mint a legrosszabb rémálom. Végül kimásztam az ágyból, és az íróasztalom mellé felállított farost táblákhoz léptem. Egyesével vettem elő őket, amíg meg nem találtam azt, amin aznap este dolgoztam, amikor Jude elment itthonról. A kép Jude-ot ábrázolta, az alapján a fénykép alapján, amit az álmomban is átélt horgászáskor készítettünk Kramer papa
- 66 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
stégjénél. Ez volt az a kép, amely fölött elaludtam az asztalomnál, hogy néhány órával később anya sikítozására ébredjek, amikor megtalálta Jude búcsúlevelét az asztalon. Anya azóta sem volt képes összeszedni magát. A képet az asztalra fektettem, és vizsgálni kezdtem. A háttér már megvolt, és Jude alakját is elkezdtem kiszínezni. Akkoriban éppen egy új technikát próbáltam ki, amit Danieltől tanultam; addig legalább nem arra gondoltam, hogy mi lehet vele a kórházban. Miután azonban megtudtam, hogy Jude elment, nem voltam képes befejezni a képet. Talán a megfelelő pillanatra vártam - arra, hogy visszajöjjön. Kihúztam az asztalfiókot, és elővettem egy gumival összefogott fényképcsomagot. Hamarosan megtaláltam a fotót, amely alapján dolgoztam, és a festmény tetejére fektettem. Aztán átnéztem a többit is, míg meg nem találtam, amit kerestem. Ezen én, Daniel és Jude ültünk a horgásztó köves partján. Ölünkben az ebédünk maradéka, miközben egymás vállát fogtuk át. Jude egyik kezével, három ujját kinyújtva éppen mutatott valamit. Már szinte el is felejtettem, mit jelent: ez volt kis hármasunk titkos jele: Örökké éljen a három testőr! Kihúztam a fényképet a többi közül, és egy ideig a kezemben tartottam. Éjszaka elhatároztam, hogy a velünk történt dolgok miatt nem mehetek főiskolára. Éjszaka azt hittem, gyűlölöm Jude-ot. Most azonban tudtam, hogy mi az igazi oka annak, hogy nem mehetek főiskolára, hogy nem mehetek el itthonról: mert megígértem magamnak, hogy amikor Jude hazajön, ugyanúgy segíteni fogok neki, ahogy Danielnek segítettem.
- 67 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Mindenki azt hajtogatja, hogy ne próbáljam egyedül megkeresni Jude-ot. Mintha mindenki arra számítana, hogy ezt teszem. Vagy inkább azért, mert ezt kellene tennem? Ugyan még nem voltam képes úgy irányítani a képességeimet, hogy fizikai küzdelembe bocsátkozzak — a tegnapi este Pete-tel és a barátaival ezt fényesen igazolta -, ez azonban nem jelentette azt, hogy ne próbálhatnám megkeresni Jude-ot. Segíthetnék neki. Talán rá tudnám venni, hogy jöjjön haza. Segíthetnék neki új életet kezdeni, ahogy Danielnek is segítettem, ahogy meg is ígértem neki. És akkor talán apa nem menne el folyton itthonról, anya nem csavarodna be, és a családom talán olyan lenne, mint az álmomban volt. Amilyenre mindig is vágytam. És akkor talán - de csak talán-a főiskolára is gondolhatnék. Talán akkor lehetne valamiféle jövőm.
- 68 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Hetedik fejezeT
SZOMBA T DÉLUTÁN Ahogy ott álltam a régi, viharvert faajtó előtt, és épp bekopogni készültem, már nem voltam olyan biztos abban, hogy végre tudom-e hajtani a tervemet. Valami, ami tegnap történt, egész délelőtt nem ment ki a fejemből, és addig hajtott, amíg itt nem találtam magam. Nem tudtam azonban, tényleg hallani akarom-e mindazt, ami az ajtó mögött várhat rám. Tudom, hogy megígértem, nem indulok egyedül Jude keresésére. De nem egyedül akartam menni. Daniel majd velem lesz. Vagy legalábbis ez volt az eredeti ötletem. Csakhogy Daniel nem vette fel a telefont, pedig már háromszor is hívtam. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy a telefonja biztos jobban megrongálódott, mint ahogy eleinte gondoltuk, és végül teljesen leállt, ezért elhatároztam, hogy személyesen megyek el hozzá, hogy elmondjam neki az ötletemet. Csakhogy amikor már félúton voltam a lakása felé, visszahívott. — Rosszul vagyok — mondta hűvösen. — Valószínűleg azért, mert nem hagytad, hogy kórházba vigyelek. Bizonyára elfertőződött a sebed. — Voltam a kórházban. Össze is varrtak. Valószínűleg éppen ott szedtem össze valamit.
- 69 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Aha. - Ettől úgy éreztem, mintha engem okolna a betegsége miatt. - Viszek neked valamit enni. Nemsokára ott vagyok. - Ne! - mondta gyorsan és határozottan. - Hagyj békén! - Tessék? - kérdeztem elfúló hangon. Daniel belesóhajtott a telefonba. — Bocs, de nem tudom, hogy... nem vagyok benne biztos, hogy nem fertőző. Ne gyere ide! Jó? — De hát senkid sincs, aki segíthetne - mondtam. Különben is, mikor volTal utoljára beteg? Ez volt az egyik előnye annak, ha valaki vérfarkas - az utóbbi tíz hónapban még csak el sem tüsszentettem magam. Daniel bizonyára élete tizennyolc évéből egy napot sem volt beteg. Egy sima nátha a padlóra küldheti. — Tudok vigyázni magamra - mondta. Sóhajtottam. — Csak annyit mondj, hogy nem azért csinálod, mert nem akarsz velem találkozni. Még mindig haragszol rám Pete miatt? — Nem, Gracie - mondta. - Nem is haragudtam rád. De rosszul vagyok, és csak aludni akarok. Egyébként pedig te is tudod, hogy nem szabad egyedül lenned velem a házunkban. Különben is, hogyan tudnál segíteni? Még mindig szörnyen éreztem magam a tegnapi este miatt, és az, hogy nem hagyta, hogy segítsek neki, tovább rontott a dolgon. De ha tényleg ezt akarja, nem fogom ráerőltetni magam. -Jó. De szólj, ha szükséged van valamire! — Jó, szólok. Szia. - J a , és valamit mondani akartam még... - kezdtem bele, de Daniel bontotta a vonalat, még mielőtt befejezhettem volna a mondatot. Először arra gondoltam, hogy visszahívom, és elmondom
- 70 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
neki a tervemet, de mivel úgyis olyan beteg volt, nem akartam, hogy úgy érezze: kötelessége velem jönni. Talán nem voltam képes arra, hogy Danielt megóvjam a sebesüléstől, és most sem tudtam segíteni, hogy jobban érezze magát, de nem voltam képes tehetetlenül várakozni. Muszáj volt tennem valamit, ha nem akartam bedilizni. A telefonomat a hátizsákomba dobtam, aztán a következő lámpánál megfordultam a kocsival, és idejöttem. Ahogy az ajtó előtt álltam, rám tört az izgalom, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam. Választ akartam kapni a kérdéseimre. Egyébként is: valaha ő volt a legjobb barátom. Mi a legrosszabb, amit tehet? Maximum rám csapja az ajtót. Kopogtam, de legalább egy teljes percet kellett várnom, mire kinyílt az ajtó. — Hali! - mondtam. April egy hosszú pillanatig úgy nézett rám, mintha tényleg azon gondolkodna, rám vágja-e az ajtót. Aztán karba tette a kezét. Hali! — válaszolta. Aztán néhány másodperc után hozzátette: — Mit akarsz? — Jude-ról van szó - mondtam. - Meg szeretném találni, és szerintem te tudod, hol van. NÉHÁNY PERCCEL KÉSŐBB APRIL SZOBÁJÁBAN — Te tudod, hol van Jude, nem? - kérdeztem Aprilt, amint becsukódott mögöttünk a hálószobaajtó. April vetett egy gyors pillantást az íróasztalán lévő számítógépre, aztán újra rám nézett. — Fogalmam sincs, miről beszélsz. Azt sem tudtam, hogy visszajött. — Akkor honnan tudod, hogy egyáltalán visszajött?
- 71 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Mert... - Pillantása ismét a számítógépre tévedt. — Tegnap reggel hallottad, miről beszéltünk Daniellel, nem? April lehajtotta a fejét. Egész tegnap délelőtt ez járt a fejemben. Abból, ahogy April tegnap viselkedett, biztosra vettem, hogy hallotta, amikor Daniellel Jude visszatéréséről beszéltünk. De nem látszott nagyon meglepettnek. Úgy nézett ki, mintha valami fontosat szeretett volna mondani, de aztán meggondolta volna magát, és most is azt igyekezne titkolni. Jude tegnapelőtt este felhívott, mégpedig Daniel lakásából. És este itt volt Rose Cresten. De te is tudTal erről, nem? — Felhívott téged? - April karba tette a kezét, aztán nekidőlt az asztalának. Az asztal tele volt gyöngyökkel, hamis kövekkel, fémbizsukkal és damilszerű fűzőzsineggel, mellettük egy harapófogó és egy jókora nagyító. — Nem hiszem el. — Miért? Az én bátyám. — Mert miattad ment el. — Tudom. - Akaratlanul is megdörzsöltem a ruhaujjam alatt megbúvó sebhelyet. Mindig is éreztem, hogy Jude amiatt ment el, amit velem tett. — Azok után, amit vele tettél, csodálkozom, hogy egyáltalán szóba áll veled. - April csípőre tette a kezét. - Én bizony nem tettem volna. — Várj csak! Miért, mit tettem én vele? Az elmúlt időben biztos voltam abban, hogy April azért kerül engem, mert megrémítették azok a dolgok, amiket akkor este látott a parókián - de tényleg ezek miatt hitte azt, hogy én vagyok a felelős Jude szökéséért? - Azt mondta, azért ment el, mert elárultad őt Danielért - Mondta April. — Daniel megpróbálta megölni a saját bátyádat, és
- 72 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
te mégis kiállTal a te kis veszett korcsod mellett. Te és apád azt hiszitek, hogy Daniel egy földre szállt angyal, pedig igazából báránybőrbe bújt farkas. — April felemelt egy lila gyöngyöt az asztalról majd hüvelyk- és mutatóujja közé csippentette. - Tudom, miféle szerzet Daniel, Grace. És tudom, mit tett Jude-dal. Veszett korcs. Báránybőrbe bújt farkas. — Honnan? - kérdeztem, miközben azon gondolkodtam, vajon Jude mennyit mondott el neki abból, ami történt — vagy legalábbis ami szerinte történt. — Jude mindig is vadállatnak tartotta. Eleinte azt hittem, csak átvitt értelemben gondolja. Aztán láttam a parókián, amikor Daniel farkasból emberré változott, amikor kihúztad belőle a kést. Nem vagyok teljesen hülye. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy vérfarkas. — Csak volt - javítottam ki. — De meggyógyult. És megbocsátottam neki mindent, amit akkor csinált, amikor a farkas hatása alatt volt. Ha Jude is képes lett volna erre, akkor nem tartana ott, ahol most tart. April az ujjai között tartott gyöngyre nézett, és beharapta a száját. — Akkor Jude-ról is tudod, nem? — kérdeztem bizonytalanul. - Tudod, mi történt vele igazából. — Ő is vérfarkas. Amiatt, amit Daniel tett vele. Jude azt mondta, változnia kell, és a többit kitaláltam magamtól. Bár te mindig úgy bánTal velem, mintha teljesen debil lennék, és sosem hitted rólam, hogy képes vagyok gondolkodni, de Jude nem ilyen. Ő bízik bennem. Ejha! Talán tényleg úgy bántam vele, mintha hülye lenne. Tudja a családom titkát, és mégis itt áll, és beszél velem? Eddig mindig
- 73 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
azt hittem, Jude-ot csak azért érdekli April, mert rajong érte - de ha azóta is tartják a kapcsolatot, mióta megszökött, akkor tényleg lehet, hogy rosszul ítéltem meg a kettőjük viszonyát. A legfontosabb információ mégis az volt, hogy April kapcsolatban áll Jude-dal. - Ez azt jelenti, hogy beszéltél vele azóta, hogy megszökött? kérdeztem. April a tenyerébe vette a gyöngyöt, és mutatóujjával görgetni kezdte. — Tudom, hogy szereted, April. Én is szeretem. De attól félek, bajban van, és szeretném hazahozni. — Most már új otthona van - mondta April. - Ő maga mondta, hogy talált magának új otthont és egy új családot, akik nem hagyják úgy cserben, ahogy ti. De ahogy beszélt róluk... Nem tudom, Grace. Veszélyesnek tűnnek. Egyáltalán nem családszerű az egész. Egyáltalán nem lepne meg, ha ők állnának a Day’s Market-i betörés mögött. Tenyeremet a szám elé kaptam. Mibe keveredett a bátyám? April óvatosan visszatette a gyöngyöt az asztalra, aztán rám nézett. — Tudom, hogy bejött a városba, de azt tényleg nem gondoltam volna, hogy ide is eljön. — Szóval te végig tudtad, hol van Jude, és nem mondtad el senkinek? Tudod, apa milyen megszállottan kutat utána? — Nem tudtam végig - felelte. - Néha küld nekem e-mailt. De még csak nem is válaszolhatok rá. A válaszaim mind visszajönnek. Bólintottam. Én is küldtem szinte naponta e-maileket Jude iskolai címére, és kértem, hogy jöjjön haza, de miután mindegyiket visszakaptam, feladtam. - És azt elmondta, hol van?
- 74 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nem, soha nem említette a helyet. De azt hiszem, sikerült lenyomoznom. Megemeltem a szemöldökömet. — Tudod, hogyan kell e-maileket lenyomozni? — Nem, de tudom, hogyan kell blog-kommenteket lenyomozni. Nézd meg ezt! - April leült az íróasztal elé, és megmozdította a számítógép melletti egeret. A képernyő bekapcsolt, ő pedig fel csatlakozott az internetre. - Az e-mailek mellett kaptam néhány névtelen kommentet a blogomra pár hónappal ezelőtt. Egy kis idő múlva rájöttem, hogy Jude az. — A blogodra? - Jude elrejtőzött a családja elől, de arra volt ideje, hogy April blogjában kommentelgessen? Én azt sem tudtam, hogy van blogja. — Ékszereket tervezek - mutatott April az asztalán heverő dolgokra. - És a blogomon keresztül adom el őket. A számítógépére mutatott. A képernyőn egy blog jelent meg, a címét rózsaszín szalagok keretezték: „April Showers ékszerei”. Alatta gyűrűkről, nyakláncokról és karkötőkről készített képek. — Nem is tudtam. - De most, hogy belegondoltam, az utóbbi időben akárhányszor láttam Aprilt, mindig másmilyen nyakláncot vagy karkötőt viselt. Nagyon szépek voltak. — Nyilván ez annak a következménye, hogy nem beszéltünk már egy ideje. April vállat vont. — Mindegy. Szóval, ahogy mondtam, egyre több névtelen kommentet kaptam a blogra, és egy idő után úgy tűnt, mindig ugyanaz a kommentelő. Mint amikor erről a nyakláncról töltöttem fel képet. Egy háromszög alakú függőre kattintott - arra, aminek eredetijét viselte éppen.
- 75 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Erre ez a komment érkezett. - Kicsit lejjebb görgetett, majd az egér kijelzőjét a komment fölé húzta. - Azt hiszem, ez csak Judetól érkezhetett. Ez az utolsó üzenet, amit tőle kaptam. Áthajoltam a válla fölött, és elolvastam a hozzászólást. Névtelen hozzászóló: Csodálatos. Éppen olyan, mint a régi otthonom hátsó kertjében álló mogyorófa- Néha azt kívánom, bárcsak újra ott ülhetnék veled a tornác hintáján, és újra láthatnám. De ez már soha nem történhet meg, ugye? Különösen azok után, amit velem tettek. A szívem szorítani kezdett, és elfordítottam a fejem. Az első két sor tényleg úgy hangzott, mintha a régi Jude mondta volna, de a többi túl fájdalmas volt ahhoz, hogy újra elolvassam. — Nem tudom, észrevetted-e, de a komment mellett ott áll, hogy szeptember 25-én hajnali háromkor küldték el. Három hete. — Hallottam, ahogy kattint az egérrel, és amikor újra visszanéztem a képernyőre, már egy másik weboldalon voltunk. Ez az oldal statisztikája. Mutatja, honnan valók a blogom látogatói. - Újra kattintott valamire, mire egy dátumokat és helyeket tartalmazó lista gördült le. - Ebből is látszik, hogy az a személy, aki szeptember 25-én, hajnali háromkor látogatta meg a blogomat, a városból írt. — Azta! Ezt tényleg lehet látni? - Ujjammal megérintettem a holdkő nyakláncot. Mint mindig, most is melegen vibrált. Szádomra a reményt jelentette. De aztán elengedtem a függőt, és felsóhajtottam. - Ettől Jude még akárhol lehet. A város nagyon nagy. — Na ja, de ennél többet is tud. Ha tovább bontom, akkor megkapom a látogatók IP címét, és azt a szervert, amelyen keresztül felcsatlakozott.
- 76 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Tényleg? - Úgy látszik, Aprilről tényleg nem sokat tudtam mostanában. Régebben egyáltalán nem értett a számítógépekhez, most pedig IP címeket és szervereket nyomoz le? - Hol tanultad ezeket? — Ismered Avery Nagamatsut, Miya bátyját? Tudod, aki programozónak tanul. Bólintottam. — A nyáron elmentem vele néhány diákegyesületi bulira, hogy a többiek azt higgyék, van barátnője. Ő meg cserébe segített a blogban és az ékszerügyben, és megmutatta, hogyan kell csinálni, meg hogyan láthatom, hova valósiak a vásárlóim. Az már csak egy plusz poén, hogy elvadult pasikat is be lehet cserkészni vele. — Ejha! - Mindig is tudtam, hogy kikapós csaj. April kattintott még néhányat az egérrel. — Általában a szerver neve túl általános, és semmit nem lehet kideríteni róla, de Jude-é, úgy tűnik, valami céges. April egy névre mutatott a képernyőn. Amikor megláttam, elállt a lélegzetem. — A Raktár - olvastam hangosan. - Nem tudod, ez mi lehet? — Körbekérdeztem - felelte —, és eleinte semmit sem találtam. Még az interneten is csak zárt fórumokon vannak rá utalások. Aztán egyik este Miyával és Claire-rel elmentünk a régi mozi felé Apple Valley-ben. Tudod, van az a kábszeresnek látszó fickó, aki a büfében dolgozik, és mindig teniszsapkát visel. — Igen, tudom. — Szóval épp pattogatott kukoricát akartam venni, amikor meghallottam, hogy egy új klubról beszél, ahol annyira szeretne játszani, és Raktárnak nevezi. Nagyra tátottam a szám.
- 77 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- MegtudTal mást is? - Igen. Adtam neki egy tízest, mire kinyögte, hogy a Raktár a város egyik szuperexkluzív emós és játékos klubja. Egy másik húszasért a címet is megmondta. Kihúzta a fiókot, és elővett egy összehajtogatott papírdarabot. - Mi… tényleg? - nyúltam utána. April elhúzta előlem. - Nem is tudom. Talán nem kellene megmondanom neked, hol van Jude. — Miért? - Mert ha elmondom, akkor elmondod Danielnek vagy az apádnak, ők meg majd odamennek, elijesztik. Ha ő azt akarta volna, hogy ők találják meg, velük vette volna fel a kapcsolatot, nem velem. — Nem velünk. Jude velem is felette a kapcsolatot. April ránézett az összehajtogatott papírra. Néhányszor megforgatta az ujjai között, majd felsóhajtottNem tudom, egyáltalán fel tudod-e használni. Nem séTalhatsz csak úgy be oda. Ahogy mondtam egy szuperexkluzív hely. Még az a kölyök sem volt még ott, akitől a címet kaptam. Ha nincs hozzá speciális tagsági kártyád, az ajtóig sem jutsz el. Kártya? - A dzsekim zsebébe nyúltam, és elővettem a műanyag kártyát, amit tegnap a boltban találtam. - Ilyenre gondolTal? April nagyot nézett. Hát ez meg hogy lehet...? Neked megvan a cím, nekem megvan a kártya. Vagy ketten csináljuk, vagy sehogy. - Közelebb léptem Aprilhez. Ehhez mit szólsz?
- 78 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Rendben - állt fel April. Most megint úgy remegett, ahogy egy izgatott cocker spániel. - De ehhez egy kis átszabásra lesz szükségünk. Majdnem elejtettem a kártyát. — Egy kis... mire?
- 79 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Nyolcadik fejezeT
A7NAP ESTE Na, igen, valószínűleg ez a legnagyobb baromság, amit valaha csináltam - gondoltam, ahogy a kölcsönbe kért vinilnadrág nyikorgó hangját hallgattam menet közben. A hang annyira zavaró volt, hogy nem vettem észre a járdán a repedést, és megbotlottam a vörös magas sarkúmban, amit April unszolására vettem fel. April elkapta a karomat, mielőtt elestem volna. — Nem könnyű benne járni, mi? A nadrágban vagy a cipőben? - morogtam. - De komolyan: honnan a fenéből van neked vinilnadrágod? — A halloweeni jelmezem része. Lady Gagának fogok öltözni — mutatott a farmerdzsekije alatt viselt rózsaszín flitteres topra és a fekete miniszoknyára. — Ez is hozzátartozik. Szuper. Életemben először egy nightclub felé tartok, ráadásul a ruháimat részben egy halloweeni jelmez tartozékai alkotják. A karjaimat összefontam magam előtt, hogy valamelyest eltakarom fedetlen derekamat. A vörös csipketop túl rövid volt az én ízesemnek, de April nem engedte, hogy felhúzzam fölé a gyapjúpulcsimat, mert az szerinte rontaná az „összhatást.” Nem elég, hogy úgy néztem ki, mintha rosszlánynak öltöztem volna ráadásul csupán két háztömbnyire voltunk a Markhamtól
- 80 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— a Közép-Nyugat egyik legrosszabb hírű lakónegyedétől —, mégpedig sötétedés után. Na, igen. Tényleg ez a leghülyébb dolog, amit valaha csináltam. April a kezében lévő papírra pillantott, aztán körbenézett, és a környék összes házát megvizsgálta. Úgy látom, ez az a cím, de egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy nightclub. A nevetséges ruhák és az attól való félelem, hogy egy idegen leszólít vagy megtámad, annyira lekötöttek, hogy addig egyáltalán nem figyeltem a körülöttünk lévő házakat. Most felnéztem arra az épületre, ami előtt álltunk. Széles volt és hosszú, bedeszkázott ablakokkal, a leharcolt dupla ajtót pedig lánccal zárták be. Ereztem, hogy a lábam alatt vibrál valami. Nem ez az a vasúTallomás, amiről a hírekben beszélnek állandóan? Amit le akarnak bontani? April vállat vont. Fogalmam sincs. De az biztos, hogy addig verem azt a hülye kábszeres fickót, amíg vissza nem adja a húszasomat. Az utolsó vasamat nyúlta le. Tettem pár lépést az épület felé. A lábam alatt érzett vibrálás felerősödött, még a cipőtalpon és a húszcentis sarkon keresztül is éreztem. Újabb két lépés múlva már a fülemmel is hallottam. Zene - mégpedig valahonnan a közelből. Talán alulról? Ha nem lettek volna a képességeim, talán észre sem veszem. [ Nem - mondtam. - Azt hiszem, megtaláltuk. Raktár. VasúTallomás. Logikus, nem? Talán - mondta April. - De ezt a házat teljesen bedeszkázták. Intettem Aprilnak, hogy kövessen, én pedig elindultam rezgésének a nyomában végig az épület mellett, aztán be egy
- 81 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
utcácskába, amelyik az állomás és egy hasonlóan elhanyagolt külsejű raktárépület között húzódott. Hülye, hülye, hülye mondogattam magamnak minden sietős lépés ütemére, de ha ez az egyetlen út ahhoz, hogy Jude-ot megtaláljam, nem fordulok vissza. Az utca felől féknyikorgást hallottam, és egy férfi kiabálni kezdett, én pedig meggyorsítottam a lépteimet, amíg csak az épület oldalán nyíló vasajtóhoz nem értem. Sokkal modernebbnek látszott, mint az utca felől nyíló, leláncolt ajtók. A zene itt már hangosan lüktetett az ajtó mögött, annyira, hogy már a techno ritmusát is ki tudtam venni. — Azt hiszem, ez az. — Biztos vagy benne? Nem úgy néz ki, mintha egy klub bejárata lenne. Mármint... itt nincsenek kidobók vagy ilyesmi? April korábbi bátorsága lassan elszivárgott. Arca sápadtságából arra következtettem, félig várja, félig pedig reméli, hogy álruháink nem lesznek elegendőek a bejutáshoz. Én erre korábban nem is gondoltam. Megpróbáltam lenyomni a kilincset, de az ajtón lévő zár nem engedett. Ekkor észrevettem egy billentyűzetet az ajtó mellett. Egy kis, piros fény villogott fölötte. — Azt hiszem, csak a kártyára van szükség ahhoz, hogy bejussunk. - Elővettem a zsebemből a kártyát — ami egyáltalán nem könnyű dolog, ha az ember vinilnadrágot visel -, majd lehúztam a készüléknek azon a részén, ami leginkább egy kártyaolvasóra hasonlított. A billentyűzet fölötti fény zöldre váltott, aztán az ajtó felől kattanás hallatszott, és a zár kinyílt. Lenyomtam a kilincset. Az ajtó kitárult, az utcácskába pedig kiszivárgott a technozene hangja. - Mehetünk? - kérdeztem Aprilt. - Hát… ~ Megigazította a miniszoknyáját. - Azt hiszem, igen – mondta, és éppen csak egy picit remegett meg. - Gyerünk!
- 82 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Az ajtón belépve egy hosszú lépcső tetején találtuk magunkat. Erősen megmarkoltam a korlátot, és miközben lefelé indultam a betonlépcsőn, azon imádkoztam, hogy ne csússzak meg a magas sarkúmban. A lépcső aljához érve bementünk egy ajtón, és máris a klubban voltunk. A helyiség úgy zsongott, mint egy kaptár; emberek forogtak, fények villogtak, zene lüktetett, a helyiség közepén lévő táncparkett fölött színpadi füst kavargott, a mennyezetről pedig akkora villogó plazmatévék lógtak, mint egyegy autó. A tévék körül húszéves vagy annál fiatalabb srácok gyülekeztek, és miközben videojátékokat játszottak - melyekben autók, fegyverek és hiányos öltözetű nők egyaránt felbukkantak —, egymást biztatva kiabáltak. A játékosok között volt néhány lány is - ezeken nagyjából ugyanannyi ruha volt, mint a játékban szereplő nőkön. A legtöbb lány azonban a klub túlsó felében lévő bárpult mellett gyülekezett, vagy éppen a parketten táncoltak olyan fűzőkben és bőrszerkókban, amelyekhez képest az én vagány csajos szerelésem kifejezetten visszafogottnak tűnt. A helyiségben szórakozó fiúk a hipszterek és a gothok furcsa keverékét alkották. Még sosem láttam ennyi rusnya szakállat, szűk nadrágot, piercinget és tetkót egy helyen. Akaratlanul is az a parti jutott eszembe a Markham utcában, Daniel régi lakásában - amikor úgy megrémültem, hogy ijedtemben elmenekültem -, csak kábé hússzoros nagyításban. Kifejezetten az a fajta hely volt, amilyennel a Rose Crest-i felnőttek riogattak minket, amikor rémtörténeteket meséltek a Markham utcai szörnyről. — Ott egy wifi-pont — mondta April, és a hangja kissé megremegett. - Jude bizonyára onnan írt. - A helyiség bal oldali része felé indult, ahol keskeny fémasztalokra laptopokat erősítettek. Az a rész nem volt annyira forgalmas.
- 83 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Mit csinálsz? Az volt a terv, hogy az árnyékban maradunk! - Neked kell az árnyékban maradnod. Próbáld megkeresni a bátyádat, esetleg kérdezz meg pár embert! Én azonban a csali vagyok. - Ezzel megrázta göndör fürtjeit, és csücsörített rózsaszínre rúzsozott ajkaival. — Ha Jude itt van, azt akarom, hogy meglásson. Kicsalogatjuk a búvóhelyéről. - Nem biztos, hogy ez jó ötlet. - Már ahogy ott álltunk a sötét sarokban, tudtam, hogy több figyelmet vonunk magunkra, mint amennyit eredetileg szerettem volna. Tudtam, hogy April szexinek akart látszani, de farmerdzsekije és a rózsaszín, flitteres topja a fekete bőrruhák és piercingek között inkább azt az üzenetet küldte, hogy: „Hahó, ostoba és sebezhető vagyok!” Én pedig a vinilnadrág ellenére bizonyára ugyanolyan bénán néztem ki. — Ha Jude itt van, akkor fel szeretném hívni magamra a figyelmét. Te meg csak maradj a sötétben, és tartsd nyitva a szemed! — April a wifi-pont felé indult. Egy fejmozdulattal hátravetette göndör, szőke fürtjeit, és leült az egyik számítógép mellé. Megborzongtam, annyira ártatlannak tűnt most, hogy nem takarta semmi. Úgy döntöttem, hogy a fal mellett maradok, és körbe-körbe járok majd, egyik szememmel Jude-ot keresem, a másikat viszont Aprilen tartom. Miután megtettem az első kört anélkül, hogy bárkivel összenéztem volna, rádöbbentem, hogy muszáj lesz megkérdeznem valakit, ha bármit is meg akarok tudni Jude-ról. Egy percre megálltam a sarokban, összeszedtem a bátorságomat, aztán kiszúrtam valakit az egyik játékgépnél, akit fel is ismertem. A tetkóik ellenére ezek a fiúk nem lehettek sokkal idősebbek nálam, az a srác pedig aki az egyik rádiós játékpadnál ült, a többiektől kicsit távolabb, a hülye kecskeszakáll ellenére ismerősnek látszott.
- 84 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Pete barátja... a többiek Tynek szólították. Körbenéztem, nem látom-e valahol Pete-et is - ha valakivel, hát vele semmiképpen nem akartam éppen ezen a helyen összeakadni —, de úgy láttam, Ty nem vele van itt. Tudtam ugyan, hogy az előző este ő lökött neki a falnak, de abban reménykedtem, hogy Daniel eléggé megijesztette azzal, ahogy a barátait elintézte, ezért nem fog belém kötni, ha felteszek pár kérdést. Egyébként is, sokkal szelídebbnek látszott, mint a többi, a játékgép mellett álló srác. Ty eszeveszetten nyomkodta játékkonzolja gombjait, miközben félhangosan „Gyerünk, gyerünk”-öt motyogott magában, így nem vette észre, amikor mellé léptem. Már éppen meg akartam érinteni a vállát, amikor a mellette ülő, agyontetovált fiú kihúzta magát, és hangosan káromkodni kezdett. — Ki nyírt ki? — ordította. Ty az előtte lévő fémasztalra dobta a konzolját, és megpróbált kikászálódni a székéből, de a dühös játékos megragadta a dzsekijét, és olyan erővel rántotta fel, hogy a lába nem ért le a helyiség betonaljzatára. — Te nyírTal ki? - ordította a srác Ty arcába. — Bocs, haver! - remegett meg Ty hangja. - Még sosem játszottam ezzel a játékkal. — Ki engedte ide ezt az újoncot? A játékos olyan erővel lökte Tyt a székének, hogy az eldőlt, es csaknem engem is feldöntött. Alig tudtam félreugrani előle. A dühös alak tovább ordítozott Tyjal, miközben egy másik srácot is odébb taszított, akinek pedig semmi köze nem volt a vitához. Ha errefelé így bánnak az új arcokkal, a lehető leggyorsabban el kell tűnnöm, mielőtt kitör a balhé. Megfordultam, hogy elhúzzak a
- 85 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
helyszínről, de egyenesen belefutottam valamibe, ami leginkább vékony szövettel borított téglafalnak érződött. - Hahó! Minden rendben? A téglafal beszél is? Tettem egy kis lépést hátrafelé, és amikor felnéztem, rájöttem, hogy egy vékony flanelinget viselő fiúba futottam bele. Nagy zöld szemekkel nézett le rám. - Bocs - mondtam, és tettem még egy lépést hátra. - Nem láttam, hogy itt vagy. Tényleg nem értettem, hogyhogy nem vettem előbb észre a fickót. Ha magamról azt gondoltam, hogy nem vagyok ide való, hogyan siklott el a szemem fölötte egy ilyen helyen? Míg ugyanis a klub törzsközönsége mélykéket vagy feketét viselt, ezen a srácon zöld flaneling, világoskék farmer díszlett, valamint egy nagy, bronzcsatos öv, amelynek csatja leginkább a Texas Marshall csillagra hasonlított. Világosbarna haja hullámos volt, már ahol nem fedte a kék baseballsapka, naptól barna arcán az itteni fiúktól eltérően semmilyen tetoválás vagy bizarr arcszőrzet nem díszelgett. Amikor a lábára néztem, azt vártam, westerncsizmát fog viselni, de csak egy egyszerű, szürke Nike futócipő volt a lábán. Ettől eltekintve úgy nézett ki, mintha egy farmról vagy egy tanyáról csöppent volna ide. Barátságosan rám mosolygott - ettől barna, éles vonalú arcán gödröcskék tűntek elő —, majd megfogta a könyökömet. - Az ilyen csinos lányoknak óvatosabbnak kellene lenniük egy ilyen helyen - mondta, és még távolabb húzott a mögöttem egyre hevesebbé váló verekedéstől. - Aha. Igen. Tudom. Bocs.
- 86 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Nagy, kérges keze még mindig a könyökömet fogta. Ekkor esett csak le, hogy „csinos lánynak” szólított. Összeharaptam a számat, és elvörösödtem. Legszívesebben kimentettem volna magam, és bemenekültem volna valamelyik vécébe. A fiú mosolya kiszélesedett, és rájöttem, hogy van benne valami furcsa — talán a szája formája vagy a hanghordozása —, amely megmagyarázhatatlanul, mégis megnyugtató módon ismerőssé tette. Olyan volt ránézni, mint amikor egy év szünet után az ember újra megérzi a hálaadás napi meleg, karamellás almás pite illatát a levegőben. Egyben arra is rádöbbentem - ismét csak azért, mert a fiú egyáltalán nem illett ebbe a környezetbe hogy valószínűleg ő az egyetlen személy, akitől kérdezni merek Judedal kapcsolatban. — Kérdezhetnék tőled valamit? Elengedte a könyökömet. Zöld szeme arrafelé villant, ahol tőlünk néhány méterre a játékosok kiabáltak, aztán újra rám nézett. — Persze. — Nem tudod... Jaj! - Mindkét kezemet a fülemre szorítottam: hallásom váratlanul a tízszeresére erősödött, ettől azonban majdnem beszakadt a dobhártyám. A harsogó zene lüktetése már önmagában is szörnyű fájdalmat okozott, de a kiabáló játékosok és a többi játékkonzol felől érkező hangok egyvelege egyenesen hányingert keltett bennem. - Semmi motyogtam végül, majd reszketve hátrébb húzódtam. — Jól vagy? - Olyan közelről hangzott a hangja, hogy kis híján belesüketültem. Legyintettem, majd visszavonultam az egyik üres sarokba. Tízszer mély levegőt vettem, aztán megpróbáltam megszűrni a hangokat, ahogy még Danieltől tanultam. Némi próbálkozás után képes voltam különválasztani a hifiből harsogó zenét, a videojátékok
- 87 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
pittyegő hangját és az emberi beszélgetés halkabb zajait. Az emberek általában arról beszéltek, hogyan juthatnának tovább a következő szintre, máshol egy fickó próbált megfűzni egy Veronica nevű lányt, hogy menjen haza vele. A játékosok még mindig kiabáltak, valaki pedig azt tudakolta, hol „szerezhetne valami harapnivalót.” Aztán váratlanul egy női hang kezdett kiabálni. — Hagyd abba! Hagyj békén! A hang irányába fordultam, mivel ösztönösen tudtam, hogy nem valamelyik videojáték hangeffektjéről van szó. Az előbb elvonták a figyelmemet Aprilról, aki immár nem a wifi-pontnál üldögélt, hanem állt, és megpróbált ellökni magától egy fiút, aki a csuklóját szorongatta. Mögötte egy másik fiú állt, ujjaival a hajába túrt. April megpróbált megfordulni, hogy őt is ellökje, de akkor a bőrdzsekis szorosan magához ölelte. April felsikoltott. A hang kis híján szétrepesztette a fejemet. A lábamban csak úgy pezsgett az erő, miközben pár másodperc alatt átrohantam a terem túlsó végébe. — Táncoljunk! — mondta a fiú Aprilnak, és még erősebben magához szorította. April újra felsikoltott, és most már tényleg úgy éreztem, hogy megsüketülök. Igaz, ez egyben jó jel is volt: azt mutatta, hogy a képességeim még mindig működnek, legalábbis pillanatnyilag. A fiúkhoz léptem, és megpróbáltam a lehető leghatározottabban úgy tenni, mintha egyáltalán nem lennék berezelve. — Engedjétek el! A fiúk rám néztek, és elnevették magukat. Az, amelyik April haját túrta, leengedte a kezét, és rám mosolygott. Fiatal fiú volt, tizenkilenc körüli, de egyik foga hiányzott, a többi pedig sárga volt - Valószínűleg több éve cigizett, most is éreztem rajta a szagát. De
- 88 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
volt ott valami más szag is, amitől felállt a karomon a szőr. Valami, amiről nem tudtam eldönteni, micsoda. Amikor a srác közelebb jött hozzám, megrándultak az izmaim. — Úgy látom, a madárkának barátja is van. Mit gondolsz, hány táncot fognak eljárni nekünk? — Legalább hármat - mondta az, aki Aprilt szorongatta. — Csak szeretnéd - rúgta meg April a sípcsontját, de a srác csak nevetett. A srácok sokkal jobban felbosszantottak, mint Pete és a hülye haverjai, és örültem, hogy a képességeim még mindig ott lapultak az izmaimban, kitörni készültek a bőröm alól. Nem akartam a szőke herceg megmentésére váró királylány szerepét eljátszani. — Ennek jobban tetszik a haja - mondta a sárga fogú, és nagy, koszos kezével meg akarta fogni az egyik fekete tincsemet. Éreztem, hogy az erő egy pillanatra végigáramlik a karomon, és elütöttem a kezét, még mielőtt megérinthetett volna. A fiú egy pillanatra meglepődött, és úgy rázta meg a kezét, mintha fájna. Utána azonban még szélesebben vigyorodott el. — Ez igazi, tüzes csaj. Az ilyet szeretem. Újra felém nyúlt, de még mielőtt akár csak végiggondolhattam volna, mit teszek, kezem ökölbe szorult, és felvettem a Danieltől tanult bokszállást. Újra elütöttem a kölyök kezét, és hátrébb ugrottam. Amikor harmadszor is nekem jött, az izmaim felforrósodtak, majd a lábam megmozdult, és a magas sarkú cipő egy köríves rúgás végén a fiú gyomrának csattant. Ereztem az erőt a mozdulatban, mégis meglepődtem, amikor a fiú elszállt, és a barátjának ütközött- A bőrdzsekis fickó elengedte Aprilt, és a két fiú egymásra esett a számítógépasztalok mellett.
- 89 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Megragadtam April karját. Megfordultunk, hogy elmeneküljünk, de váratlanul egy iszonyú erejű kéz ragadta meg a bokámat, után megrántotta a lábamat. A magas sarkú cipőm kicsúszott alólam. Elengedtem Aprilt, és hátratántorodtam, majd hanyatt végigvágódtam a betonpadlón. A zaj és a mozgások leálltak, mintha mindent lassított filmen néztem volna. Nem éreztem mást, csak a szörnyű fájdalmat a bokámban, és Aprilt, ahogy megpróbál felhúzni. Az erőm elhagyott: abban a pillanatban távozott, ahogy a földre zuhantam. Megráztam a fejemet, mire újra minden visszatért a rendes kerékvágásba. A fájdalom alábbhagyott a bokámban, de feljebb kúszott a térdembe. Talán az erőm távozása lehetett az oka. Nem tudom, de a szörnyű markolást szinte emberfelettinek éreztem. A fiú a lábamnál fogva leszorított a földre, aztán fölém hajolt. Sárga fogai és büdös szájszaga csak pár centire volt az arcomtól. Felemelte az öklét. — Te kis... — ÁLLJ! - kiáltotta valaki sokkal inkább parancsoló, mint kétségbeesett hangon. A sárga fogú fiú eleresztette a lábamat, és szinte azonnal elhúzódott tőlem. — Csak nem az irgalmas szamaritánus!? - mondta a haverja. — Mit akarsz? — A csajok velem vannak — mondta a parancsoló hang szóval azonnal takarodjatok innen! A sárga fogú jó pár méterre kúszott tőlem, míg a barátja motyogni nem kezdett: Tőlem... Jó szórakozást hozzájuk! - mondta, majd eltűnt a bámészkodók között, akik időközben körbevettek minket.
- 90 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Minden olyan zavaros volt — talán sokkot is kaptam —, amikor rájöttem, hogy valaki ismét fölém hajol, és kinyújtja a karját, hogy felsegítsen. Először alig láttam a villogó fénytől meg a ködgépből felszálló párától, de amikor végre megpillantottam az arcát, elállt a lélegzetem. Nem tudom, kire számítottam - talán arra, hogy Daniel titokban követett ide, vagy hogy Jude bújt elő a rejtekéből, amikor meglátta, hogy a húga és a barátnője bajban van de az biztos, hogy nem a flanelinges fiúra. Pedig ő volt az, aki megmentett.
- 91 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Kilencedik fejezeT
A KLUB ELŐTT A következő dolog, amire emlékeztem, hogy valaki kihúzott a tömegből a kijárat felé, és April ott jött szorosan mögöttem. Az emberek szinte elugrottak a flanelinges elől, hogy utat engedjenek neki. De csak akkor tértem magamhoz, amikor már a lépcsőn is felmentünk, és kint álltunk a szabad levegőn. Abban a pillanatban arra is rájöttem, hogy a srác a kezemet fogja. — Hová viszel minket? - rántottam ki a kezem a szorításából. Arra számítottam, hogy továbbra sem hagy szabadulni, de készségesen elengedte a kezem. — A kocsitokhoz - mondta. — Nyilván kocsival jöttetek. Nem úgy néztek ki, mint az erre lakó lányok, és biztos vagyok benne, hogy nem busszal jöttetek. Karomat ismét pucér derekam köré fontam. Ez bizonyára még inkább meggyőzte arról, hogy nem vagyunk idevalósiak. — Az utca végén álló Corollával vagyunk — mutatott April a következő tömb mellett álló kocsimra. Ott is alig találtunk neki helyet. - Rose Crestből jöttünk. - April izgatottnak tűnt, és nem tudtam nem észrevenni, hogy túl barátságosan mosolyog a fiúra. -April - szóltam rá, és pillantásommal megpróbáltam azt üzenni neki: „Fogalmunk sincs, kicsoda ez a fickó. Ne mondd el neki, hol lakunk!”
- 92 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Mi van? — súgta vissza jó hangosan. — A srác épp most mentette meg az életünket... és nagyon aranyos. Magam sem tudom, miért vörösödtem el. A srác tényleg vonzó volt — mintha egyenesen egy farmról jött volna világosbarna, hullámos hajával, zöld szemével és vastag bicepszével, amitől tényleg úgy nézett ki, mintha napi több órát kaszálna. Flanelingjében és kopott farmerjában még akár Clark Kent is lehetett volna - mármint a hétköznapi, nem a felturbózott. De az, hogy mindezt észrevettem rajta, még nem jelent semmit, ugye? Különösen azt nem, hogy első pillantásra meg kellene bíznom benne. — Innen már boldogulunk - mondtam neki. - És kösz a segítséget. — Veletek megyek. Azok a fiúk komolyan feldühödtek — mondta. — Addig rajtatok tartom a szemem, amíg jó messzire el nem autóztatok. — De hát csak két háztömb a kocsiig! Most már elmehetsz. — Grace, ne legyél udvariatlan! - mondta April, majd Mr. Flanel mellé lépett, megragadta a karját, és a kocsi felé vonta. Én April vagyok. És köszönöm a segítséget. Téged hogy hívnak? — Talbot - mondta a fiú, és visszanézett rám, hogy követem-e őket. Persze, hogy követtem, de nem szívesen. — Mármint Nathan Talbot. De mindenki csak Talbotnak hív. A barátaim meg Talnek. — Hát akkor, Tal - mondta April. - Köszönöm, hogy ott volTal, és segítettél. Ha nem lettél volna, kinyuvasztanak mindkettőnket. — Kinyuvasztanak? - kérdezte Talbot. A hangja csengésén hallottam, hogy szórakoztatja April kedvessége. — Egyébként is, mit csináltatok errefelé, csajok? Nem igazán passzoltatok bele abba a környezetbe.
- 93 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Túl távol voltak ahhoz, hogy bokán rúgjam Aprilt, még mielőtt túl sokat elárul rólunk. - Grace bátyját keressük. Jude Divine-nak hívják. Elszökött, és abban reménykedtünk, hogy abban a klubban megtaláljuk. Talbot hirtelen megállt, és visszafordult felém. Majdnem megint nekiütköztem. — Tényleg? - kérdezte. - És hogy néz ki a bátyád? Talán segíthetnék. Felnéztem rá. Olyan barátságosan mosolygott ránk, hogy a gödröcskék még jobban elmélyültek, mint az előbb. Volt benne valami, amitől furcsán éreztem magam - a szívem gyorsabban vert, amikor rám nézett. Talán ez volt az oka annak is, hogy a klubban mindenki mintha tartott volna tőle egy kicsit. Talbot a vállamra tette a kezét. — Megbízhatsz bennem. Ismét elővett az érzés: a szája vonala, a hanghordozása - és még valami, amit nem tudtam megfogalmazni - olyan melegen ismerős volt. Ez az érzés már a klubban is arra sarkallt, hogy megbízzak benne, miért ne bízzak akkor most? Végül is megmentett minket a fiúktól. — Nem tudom, most hogyan néz ki a bátyám - mondtam. Már egy éve nem láttam. - Eszembe jutott, mekkorát változott Daniel az alatt a három év alatt, amíg távol volt. Jude külseje most bármilyen lehet, különösen, ha tényleg bujkálni akar. Elővettem a mobilomat, és kikerestem a legelső képet, amit akkor csináltam, amikor megkaptam a telefont - egy nappal Jude távozása előtt. A kép Jude-ot ábrázolta, amint azt a holdkő gyűrűt nézi, amit apa adott neki. Átadtam a telefont Talbotnak.
- 94 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— A fotón nem látszik, mert lefelé néz, de Jude jó húsz centivel magasabb nálam, és sokkal szögletesebb az állkapcsa. Amikor utoljára láttam, rövid, barna haja volt, olyan színű, mint az enyém. És ugyanolyan az orrunk meg a kék szemünk. — Hm... - Talbot az arcom mellé emelte a telefont, aztán száját összeharapva előbb a képet, aztán az arcomat nézte meg alaposan. Kénytelen voltam rábámulni. Ekkor jöttem csak rá, hogy a gödröcskéket leszámítva sokkal idősebb az arca, mint azoknak a kamasz srácoknak, akiket ismerek. Valószínűleg huszonegy-huszonkét éves lehetett. Talbot az arcomhoz nyúlt, és oldalra simította a hajamat, hogy jobban lássa a profilomat. Egy kicsit közelebb lépett, és még egy pillanatig bámult. Én közben végig visszatartottam a lélegzetemet. — Sajnos nem. Nem láttam - mondta végül. Amikor visszaadta a telefonomat, meleg ujjai a bőrömhöz értek. - Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen szemet, mint a tiéd, nem felejtenék el. Ismét elvörösödtem, majd elfordítottam a fejem, és odébb léptem. — Meg is érkeztünk - mutattam a pár méterre álló Corollára. - És... kösz a segítséget! — Igen, kösz, Tal! - April most úgy nézett ki, mintha meg akarná ölelni szegény fiút. Talbot felemelte a kezét. — Ugyan már! Ezért vagyok itt. — Viszlát! - intett neki April, miközben a kocsi felé húztam. — Hé, Grace Divine! - kiáltott utánam Talbot. — Igen? - néztem rá vissza. — A legközelebbi viszontlátásig! — Rendben - mondtam, bár nem tudtam, miért. Úgysem fogom látni többé.
- 95 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
AZ AUTÓBAN Rá kellene hajtanod! - nyögte ki April, amikor elkanyarodtunk a járdaszélről. - Miről motyogsz? - Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és láttam hogy Talbot úgy áll a járdán, mint valami őrszem. Tényleg nem viccelt: addig rajtunk akarta tartani a szemét, amíg odébb nem álltunk. - Már van barátom. - Oké, igazad van, Daniel tényleg nagyon dögös, de Tal sem kutya, nem gondolod? - April szokásához híven reszketni kezdett. - Láttad, hogy a többi fiú szinte menekült az útjából? - sikoltotta, aztán mély sóhajjal hátradőlt az ülésén. — Figyelj, ha akarod, te rámozdulhatsz. Megfordulok, és elkérheted a számát. — Nem! - egyenesedett ki April. Úgy kitágult a pupillája, mintha már a puszta gondolat halálra rémítette volna. Flörtölt ugyan néha fiúkkal, de amikor igazi helyzetre került a sor, úgy meglapult, mint a régi cocker spánielem. — Ne merészelj! Egyébként is, csak téged bámult. Megütötte a karomat. - Grace Divine - mélyítette el a hangját Talbotot utánozva. - A legközelebbi viszontlátásig! Elvörösödtem, és elfordultam, meg ne lássa az arcomat. Igaz, az sem jelentett semmit, de igazán nem akartam, hogy ezzel cukkoljon. Amikor már végül azt hittem, April teljesen elfelejtette, miert is mentünk a klubba, mélyet sóhajtott, és kibámult az ablakon. - Egyébként is, Jude az egyetlen fiú, akit szeretek. Jó három háztömbnyire meg kellett állnunk egy piros lámpánál, es amikor a tükörbe néztem, már nem láttam Talbotot. Egyenesen előre néztem, ki a szélvédőn, és észrevettem, hogy az Ökölzúzó
- 96 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
bár előtt egy sor motor parkol. Egyikük — egy fekete-vörös Honda Shadow Spirit — olyan volt, mint Danielé. — Tudom, mire gondolsz - mondtam. — Az enyém a legjobb srác ezen a környéken. April motyogott valamit, aztán fészkelődni kezdett. Egy másodperccel később megszólalt. — Szerinted Daniel tényleg megváltozott? A lámpa zöldre váltott, én pedig áthajtottam az útkereszteződésen. Még egy utolsó pillantást vetettem a bár előtt álló Hondára. Teljesen úgy nézett ki, mint Danielé. De tökéletesen lehetetlen, hogy csupán három háztömbnyire legyen a Raktártól, ahol mi voltunk. Sőt, lehetetlen, hogy éppen egy bárban legyen. Otthon fekszik betegen. — Ezt hogy érted? - kérdeztem Aprilt. — Hát amiket Jude mondott Danielről, hogy miket csinált. Hogy ki... mi volt azelőtt. Nem félsz attól, hogy visszaváltozik olyanná, mint azelőtt? — Tudom, hogy nem fog - mondtam. — Fizikai lehetetlenség. Leginkább azért, mert kigyógyult a farkasátokból, ami szörnyeteggé változtatta. — De a többi. Tudod, amiket azelőtt csinált, hogy vérfarkas lett. Jude elmondta, hogy már előtte is nagyon problémás volt. Drogozott, ivott, verekedett, meg ilyesmi. — Az is a farkas hatása volt. Daniel már megátkozva született. Mindig is benne lapult a farkas, az vezette a rossz döntésekre. - Legalábbis én így gondoltam. Bár nyilván Daniel maga is hozott néhány rossz döntést. De ez most már nem számított. - Tudom, hogy nem fog még egyszer így viselkedni. Túl sokat feláldoztunk,
- 97 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy megmenthessük. Ezt soha nem felejtené el. És engem sem hagyna el. - Anya azt mondja, hogy az emberek igazából soha nem változnak meg. - April továbbra is kifelé bámult az ablakon. Eszembe jutott, hogy az anyukája talán April apjáról beszélt, aki néhány évvel azelőtt hagyta el őket. — Ha tényleg így gondolnád, nem jöttél volna velem, hogy megtaláljuk Jude-ot. — Na, igen. - Egy pillanatig hallgatott. - De még mindig azt hiszem, hogy nem kellene ennyire megbíznod Danielben. — Ühüm - mondtam, és hagytam, hogy csönd telepedjen a kocsira. Azon az estén egy darabig úgy éreztem, mintha újra barátok lennénk. Igazán hiányoztak a viccelődések, ahogy April csorgatta a nyálát a fiúk után, és az, hogy folyton úgy viselkedett, mint egy izgatott kutyakölyök. Most, hogy a suliban mindenki úgy kezelt, mint egy egyhetes büdös zoknit, anya átlépett valamiféle Párhuzamos Valóságba, apa folyton úton volt, én pedig megpróbáltam eltitkolni a lényeget Charity elől - amikor nem Daniellel voltam, úgy éreztem, nincs kihez szóljak. A megvető pillantásokat és az elsuttogott gúnyolódást tudtam kezelni, a napjaimat betöltő csendet azonban gyűlöltem. Nem magával a csenddel volt a baj — amikor rám jött a szuperhallás, úgysem volt csend körülöttem -, hanem azzal, hogy alig volt, aki hozzám beszélt volna, a többség inkább csak rólam beszélt. És persze hiányzott a legjobb barátnőm is. Már jó tíz perce magunk mögött hagytuk a várost, amikor végre elhatároztam, hogy megtöröm a csendet. Elég volt belőle.
- 98 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Az a két srác nagyon szemét volt, nem? El sem hinném, ha nem velünk történt volna. April rögtön megelevenedett. — Apám, ahogy megrúgtad azt a fickót! Claire és Miya nem fogja elhinni... mármint úgysem mondom el nekik. Azt hiszem, kiakadnának, ha megtudnák, hogy a Raktárban voltunk. Úgy mosolygott rám, mintha közös titkunk lenne. Ettől rögtön jobban éreztem magam. — Ezt egyébként hol tanultad? - kérdezte. — Daniellel szoktam edzeni. — Edzeni? Minek? Amikor rájöttem, hogy April csak Danielről és Jude-ról tud, rólam azonban nem, elnehezedett a szívem. Nem tudta, hogy én is megfertőződtem az átokkal, és belőlem is kitörhet a szörnyeteg. De nem tudtam, megmondhatom-e neki az igazságot. Nehezen emésztette volna meg. Mi van, ha az igazság elrémíti pont most, amikor majdnem sikerült visszaszereznem a barátságát? De akkor eszembe jutott, hogy April azzal vádolt meg engem, milyen kevésre tartom. Márpedig ma este eljött velem annak ellenére, hogy tudta, milyen veszélyes lehet Jude. Még mindig volt bennem némi sértettség amiatt, hogy egy éven keresztül hátat fordított nekem - de talán, ha már Daniel visszatérésétől fogva őszinte lettem volna hozzá, ez sem történik meg. A következő pirosnál megálltam, és leparkoltam az autót. Úgy döntöttem, mindent felteszek egy lapra. — Meg kell mutatnom neked valamit. — Feltűrtem a ruhám ujját a vállamig, és megmutattam neki a felkaromon lévő, félhold alakú sebhelyet.
- 99 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Mi az? — sápadt el April. — Téged is... te is...? — Meg lettem marva. — Daniel mart meg? Hogyan vagy képes még mindig... — Nem Daniel harapott meg, hanem Jude. Azután, hogy átalakult vérfarkassá. April elfordította a fejét, és a ruhája egyik fiitterét kezdte piszkálni. — Ez mit jelent? Ugye, te nem vagy vérfarkas? — Nem. Megfertőződtem az átokkal, de még nem vagyok farkas. És ha Daniel és én mindent megteszünk, amit csak lehet, nem is leszek az. Most arra tanít, hogyan használjam az erőmet arra, hogy embereken segítsek. Fennáll azonban a lehetősége, hogy én is szörnyeteg leszek. A mögöttünk jövő ránk dudált, mire visszasoroltam a sávba. Aprilre néztem, hogy lássam, hogyan reagál. Tartottam attól, hogy most, hogy tudja az igazat, kiugrik a kocsiból, és elmenekül. A következő kereszteződésig csak csöndben ült, de azután igazán közel hajolt hozzám. — Komoly? - kérdezte. - És neked is van ilyen szupererőd? Mert az tényleg nagyon klassz lenne. - Rám vigyorgott, és szinte remegett az izgatottságtól. — Aha. Ja. Mármint majdnem. Szóval csak most tanulom, hogyan kellene használnom, és elég szeszélyes. De ma este azért jól jött. — De még milyen jól! - sikkantotta April. - Láttad, milyen pofát vagott a fickó, amikor elvágódott? Komolyan, ilyen klassz dolgot még sosem láttam. Ahogy a pofáján látszott, hogy „Na gyere csak, te védtelen kislány!”, mire te „Bumm! Na, ezt kapd ki, te baromarcú! Itt jön a szupererő!”
- 100 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Felnevettem. — Oöö... azt hiszem, kihagytad azt a részt, amikor elgáncsolt, és éppen ki akarta kaparni a szemem. — Na, igen, de erre találták ki a Talbothoz hasonló fiúkat. A többi srác majdnem összepisilte magát, amikor meglátták. — Tényleg, te ezt nem találtad furcsának? Mármint... mi a fenét csinált ott egy Nathan Talbothoz hasonló fiú? Ő se nagyon illett a többiek közé. Tal - mondta April, kihangsúlyozva a barátok számára fenntartott becenevet. — Valószínűleg ő a KS. A micsoda? — Hát olyasmi, mint az egyetemen a kijelölt sofőr, aki nem iszik, hogy a többieket hazavigye. Vagy mint a bentlakó tanácsadó a kollégiumokban. Gondolom, megteheti, hogy kirúgatja azokat a suliból, akik nagyon ugrálnak. Valószínűleg ezért tartottak tőle annyira, de még így is nagyon király volt, ahogy közbelépett, és megmentett minket. Végigfutott rajtam a hideg. Kifejezetten uTaltam, hogy valakinek „közbe kellett lépnie”, hogy megmentsen minket. Hiszen megvannak a képességeim, ha tudnám rendesen használni őket, nem lenne szükségem arra, hogy mindenféle ismeretlen fickó a segítségemre siessen. April felkuncogott. Az sem igazán utolsó dolog, ha a zöld inges, kék farmeros szőke herceg mellékesen még jóképű is. Felnevettem. Tudod, az, hogy jóképű és kedves, még nem jelenti azt, hogy tényleg megbízható. — Ezt Pete Bradshaw-val kapcsolatban tavaly már megtanultam.
- 101 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Jézusúristen! - ordított fel April, mire beleálltam a fékbe, mert azt hittem, egy kutya vagy valami más elénk ugrott. De April csupán fel-felugrott az ülésén, miközben olyan vadul vigyorgott, mintha élete legjobb ötlete jutott volna az eszébe. — Bocs, hogy ilyen hirtelen váltok, de most nem Talbotról lenne szó, csak muszáj megkérdeznem, hogy ha te leszel a szuperhős, lehetek a segéded? Tessék? - tátottam el a számat April szavaira. Reméltem, hogy viccel, de, persze, komolyan mondta. A páratlan páros — dudorászta, miközben kettőnkre mutogatott. Hát, ha jól emlékszem, a segédeknek is szupererőseknek kell lenniük — mondtam kedvesen, mert sajnáltam, hogy el kell szomorítanom. April őrült mosolya elhalványult. Na, igen. — De aztán újra kihúzta magát az ülésen. Viszont ettől még lehetek a te Alfrédod. Az Alfrédom? Tudod, tervezhetem az eszközeidet. Ó! — Elkerekedett a szeme. - Sőt, én tervezhetem a bűnüldözés ruháidat is! Még csak tanulok, April. Nem hiszem, hogy szükségem lenne... Jaj, Grace! Tök jól illene a trentonos portfoliómba. Szeretnék bekerülni a divattervezői programra, és Katie-nek már most több a tapasztalata, mint nekem. Kérlek! - April úgy nézett most rám, mint egy kölyökkutya, és a hatás kedvéért még a kezeit is összetette. Akaratlanul is elnevettem magam. Oké, persze. De semmi elasztán! April felkiáltott örömében, és bár vezettem, átkarolta a vállalat. Tényleg semmi szükségem nem volt szuperhősjelmezre és
- 102 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
eszközökre, de azt hiszem, ez volt az ára annak, hogy újra barátok lehessünk. - Legalább a mai estének is volt valami haszna mondtam hangosan. April elengedett, és visszazökkent az ülésére. Közben már a környékükön jártunk. — És el fogod mondani Danielnek, mit csináltunk ma este? — Jó kérdés. - Azt kívántam, bárcsak ne kérdezte volna meg. Az az öröm, amit az utóbbi percekben éreztem, abban a pillanatban eltűnt, hogy Danielre gondoltam, és arra, hogy megszegtem az ígéretemet, és magam indultam Jude keresésére. És bár a szó szoros értelmében nem voltam egyedül, nem akartam tudni, mit tenne, ha megtudná, hogy a keresgélés során kis híján kicsináltak. Arról nem is szólva, hogy az után a felfordulás után, amit Aprillel a klubban csináltunk, Jude-ot azon a helyen valószínűleg nem fogjuk már megtalálni. És bár fogalmam sem volt, miért érzek így, de valamiért nem akartam Danielnek elmondani, hogyan mentett meg Talbot. Nehogy már azt higgye, hogy van valami köztem és közte, amikor pedig igazából nincs semmi. — Elmondom - mondtam Aprilnek, még mielőtt kiszállt volna a kocsiból. — Egyszer valamikor.
- 103 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizedik fejezeT
VASÁRNAP REGGEL Már második hete nem volt istentisztelet, mert apa még mindig nem volt otthon. Most már jó két és fél hete távol volt - ez volt az eddigi leghosszabb útja. Eleinte, amikor anya Jude után küldte, mindig ügyelt arra, hogy a vasárnapi szolgálatra hazaérjen. Már az is elég rossz volt, hogy a szerdai bibliaórát nem tudta megtartani. Csakhogy az utóbbi időben a kiruccanásai egyre hosszabbak lettek, és a mai volt az ötödik vasárnap, amit az elmúlt tizenkét hétben kihagyott. Amikor anya reggel felébredt, elég erőszakos hangulatban volt, és rákényszerített engem és Charityt, hogy minden egyháztagot felhívjunk, és megmondjuk nekik: elmarad az istentisztelet, és bocsánatot kérünk apa nevében. Csakhogy amióta apa egyre több vasárnapot kihagyott, egyre kevesebb családot kellett felhívnunk. A gyülekezetbe nemcsak Rose Crestből és Tölgyparkból jártak, hanem még Apple Valley-ből is, hogy Divine tiszteletest meghallgassák. De apa valaha hűséges egyháztagjai közül egyre többen mentek át Clark tiszteleteshez New Hope-ba - és minél több istentiszteletet kihagyott apa, annál többet beszéltek arról, hogy a gyülekezetnek új lelkészt kellene választania.
- 104 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A felhívott tagok közül a kitartóbbak azt javasolták, apa vegyen maga mellé egy beosztott lelkészt, aki helyettesítheti, amikor nincs itt, és akár megtarthatná az iskolai vallásórákat is, amelyek Mr. Shumway felmondása miatt elmaradtak. Többen azonban mérgesek voltak, sőt gorombák, és azt morogták, hogy apa helyett másvalakire van szükség, annak ellenére, hogy a parókián már több mint három évtizede a Divine-ok voltak a lelkészek. Azon gondolkodtam, vajon akkor is azt mondanák-e, ha őszintén bevallanám nekik, hogy apa azért ment el, mert Jude-ot keresi. Azt hittem, mire az utolsó hívást befejezem, hullafáradt leszek, de csak elszomorodtam. Főleg azért, mert volt egy szám, amit hétszer is hívtam, mégsem vette fel senki - Danielé. Miért nem veszi fel a telefont? Valószínűleg még alszik - próbáltam meggyőzni magamat. - Ha még mindig beteg, nyugalomra van szüksége, ezért nem szabad zavarnom. De ahányszor arra a motorra gondoltam, ami alig pár háztömbnyire parkolt a Raktártól, megfeszültek az izmaim. De hát nem az ő motorja volt, ugye? Mit keresett volna a belvárosban? Nem, nem az ő motorja volt. Ő betegen feküdt - vagy legalábbis azt mondta. És miért hazudna? Megpróbáltam beleolvasni az egyik kötelező olvasmányba, aztán nekifogtam a házimunkának. Bár vasárnap volt, anya mégis egy egész halomnyi házimunkát sózott rám és Charityre. De bármenynyire is próbáltam, nem voltam képes lerázni magamról a rossz érzést. El akartam menni otthonról. El akartam menni Danielhez. Futni akartam. Ez volt az a dolog, ami talán a legfurcsább volt az egész fertőzésben: a futásmánia. Azelőtt nem igazán voltam oda a futásért. Sőt,
- 105 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
a második gimis tesitanárom Aprilt és engem csak „ikercsigáknak” nevezett, mert mindig mi futottuk le leglassabban a kötelező napi egy mérföldet: én azért, mert nem szerettem futni, April pedig azért, mert nem szeretett megizzadni. De most gyakran áhítoztam egy jó futás után, és tudtam, nem leszek képes megnyugodni, amíg ki nem kocogom magamból a feszültséget - és persze közben Danielt is meglátogatom. Anya éppen feladta Jamesre a kabátját, amikor a futófelszerelésemben lejöttem a szobámból - éppen az idősek otthonába készült, hogy meglátogassa Mrs. Ludwigot és a gyülekezet néhány özvegy tagját (ez is egyike volt apa vasárnapi feladatainak). — Hát te meg hová mész? — kérdezte. — El kell mennem futni, anya. Megcsináltam az összes házimunkát, kitakarítottam a fürdőszobákat, és rendet raktam a mosókonyhában, ahogy kérted. - Talán helyesebb lett volna a követelted szót használnom, de mindegy. — ígérem, hamar visszajövök. Anya fájdalmas arckifejezéséből nyilvánvaló volt, hogy nem fog elengedni otthonról. Ő azonban bekapcsolta James kabátján az utolsó patentet is, és a vállára vette a táskáját. — Rendben. De ne menj túl messzire otthonról! - mondta. Nemsokára besötétedik, és ki tudja, ki ólálkodik mostanában errefelé. — Oké! - Nem mondtam el neki, hogy egészen a Tölgyparkig szeretnék elfutni, és még mielőtt meggondolhatta volna magát, kislisszantam az ajtón. Megálltam a mogyorófánál, és nekitámaszkodva kinyújtóztattam a végtagjaimat. Utána laza kocogással kezdtem. Egész nap az előző este eseményei jártak a fejemben. Egy pillanatra sikerült elérem a képességeimet, úrrá lenni rajtuk, és még használtam is őket. Ugyan sokszor küzdöttem már Daniellel, de ez a harc, amikor
- 106 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
komolyan összemértem az erőmet azzal a fiúval azért, hogy megmentsek valakit, teljesen felpezsdített. Többet akartam. Jó egy mérföldnyire járhattam otthonról, amikor a képességeim ismerős pezsgését éreztem a testemben. Lassan gyűlt fel a tagjaimban: a vállam megremegett, a lábamban pezsgett a vér. Gyorsítottam, és teljes erőből futni kezdtem. A nap lassan leszállt Rose Crest dombjai mögé, és tudtam, hogy anya most azt mondaná, forduljak vissza, de egyre csak az járt a fejemben, milyen idegesítő volt, amikor tegnap este csak úgy cserbenhagyott az erőm, és másnak kellett a segítségemre sietnie. De még ennél is zavaróbb volt, hogy szükségem van a képességeimre ahhoz, hogy megtaláljam Jude-ot. Az elmúlt este eseményei ezt fényesen bebizonyították. A fájdalomra összpontosítottam, amely elborította a testemet. Megpróbáltam elfogadni. Megpróbáltam rávenni a lábaimat, hogy fussanak gyorsabban, mint addig. De semmi nem történt. Nem tudtam áttörni azt a gátat, amely köztem és az erőim irányítása között emelkedett. KÉSŐBB Amikor elértem arra a lakótelepre, ahol Daniel lakott Maryanne Duke régi házában, már alig éreztem a lábaimat. Pedig azt reméltem, hogy végre valami jó hírrel szolgálhatok Danielnek - elújságolhatom, hogy végre sikerült úrrá lennem a sebességemen és a mozgékonyságomon ehelyett azonban ismét csalódottságot éreztem. Nem értettem. Miért voltam képes tegnap este használni az erőmet, és most miért nem? Mi volt a különbség?
- 107 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Amikor azonban Maryanne házának a közelébe értem, és megláttam a ház előtt Danielt, ahogy éppen egy vászonzsákot szíjazott a Hondájára, a csalódottságom kíváncsisággá változott. — Hahó! - kiáltottam, és felkocogtam a behajtón. Daniel lehajolt, és megigazította a zsák egyik szíját. — Hát te mit keresel itt? — Meg akartam nézni... azaz csak beugrottam, hogy köszönjek - intettem neki. — Szóval... szia! — Szia! - Daniel megvakarta a karján lévő kötést, aztán megnézte, elég erősen tart-e a másik szíj a zsákon. Közben egy pillantást sem vetett felém. — Mi van? - piszkáltam meg a zsák cipzárját. - Mész valahová? Daniel morgott valamit, de még mielőtt válaszolhatott volna, egy autó hajtott fel a beállóra, és mindketten megfordultunk. Nem akármilyen autó volt - a helyi seriff szolgálati kocsija. Daniel megdermedt, majd kiegyenesedett. Szeme egy fél másodpercre felém villant, aztán újra visszatért a csomagtartóra szíjazott zsákhoz. Amikor Ford seriff és a helyettese, Marsh kiszállt a kocsiból, a motor elé lépett. — Jó napot, uram - mondta a seriffnek. - Valami baj van? Esetleg tudok valamiben segíteni? - Úgy hangzott, mint egy sokadszorra lebukott gyorshajtó - talán tényleg az is volt. Daniel mindig is szeretett száguldani. De Ford seriff arckifejezéséből úgy vettem ki, hogy sokkal súlyosabb dologról van szó, mint egyszerű gyorshajtásról. — Mi a baj? - kérdeztem. — Ismeri valamelyikőtök Tyler Whitney-t? — kérdezte Ford. — Nem — felelte Daniel. — Én egészen biztosan nem. - Egy szemtanú szerint viszont nagyon is ismered - mutatott a Daniel kezén lévő kötésre. - Valaki azt mondta, hogy volt egy kis afférotok Tylerrel és a barátaival pár nappal ezelőtt.
- 108 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Várjon csak! Tyler? - Danielre néztem. Arcán semmiféle érzelem nem látszott. - Azt hiszem, Pete Bradshaw barátjára gondol. Tyra. — Akit tegnap este láttam is a klubban. — Azt hiszem, téves riasztás — mondtam a seriffnek. — Ha fel akarnak jelenteni, csak mondom, hogy Daniel és én együtt voltunk, amikor ránk támadtak. Daniel csak védekezett. — Grace! - mondta Daniel figyelmeztető hangon. — Miért? Tudniuk kell az igazat. — Látom, hogy csúnyán megsebesültél - mondta Marsh, a seriffhelyettes. - Csak nem akarTal bosszút állni? Ugye, nem kerested meg Tylert, hogy megmutasd neki, nem szórakozhat veled? Talán egy kicsit elszámítottad magad... — Tessék? — nézett Daniel egyenesen Marsh szemébe. — Fogalmam sincs, miről beszél. Talán történt valami Tylerrel? Ford seriff megköszörülte a torkát. — Meghalt. Csomóba ugrott a gyomrom. — Mi történt? — A szobatársa, egy bizonyos Pete Bradshaw - nézett Ford seriff a noteszére - találta meg a lakásuk előtt ma reggel. Úgy nézett ki, mintha agyonverték volna, aztán kidobták volna a parkolóba. — Pete mondta, hogy két napja volt egy kis összezördülésetek - szólt közbe Marsh. - Azt mondta, hogy bosszút akarTal állni. — Ez baromság - mondtam. - Daniel senkit nem támadna meg.- Vagy legalábbis ez az új, gyógyult Daniel nem. — Pete hazudik. Bármit megtenne, csak hogy Danielt besározza. — Biztosíthatom, uram, hogy semmi közöm az ügyhöz mondta Daniel a seriffnek. A hangja sokkal nyugodtabb volt, mint az enyém.
- 109 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Ha jól emlékszem, nektek kettőtöknek volt némi problémátok Mr. Bradshaw-val - nézett Marsh szigorú arccal Danielre. - Talán egy régi számlát akarTal kiegyenlíteni Pete-tel, de amikor őt nem értétek utol, a szobatársát intéztétek el. Talán dühös volTal, amiért nem ítélték el a barátnőd ügyében, mivel a másik tanú meghalt. A legtöbb fiú nem venné jó néven, ha a barátnőjüket megtámadná egy oszTalytárs, aki aztán egy karcolás nélkül megúszná az egészet. Talán a két éjszakával ezelőtti verekedés volt az utolsó csepp a pohárban... — Marsh! — mordult rá a seriff. Ford sokkal jobban kedvelte Danielt, mint a helyettese, ráadásul ő tisztelte az apámat is. De lehet, hogy csak a rossz zsaru - jó zsaru párost akarták előadni. - Nem vagyok felhatalmazva arra, hogy a részleteket ismertessem, de jó okunk van feltételezni, hogy Tyler meggyilkolása összefüggésben van a Day’s Market kifosztásával. Mivel nemrég volt ez az összezördülésetek Tylerrel, és a Day’sben dolgozol, fel kell tennünk néhány kérdést. Vagy itt, vagy bent, az őrszobán. — Hé, most már a Day’s Marketet is rá akarják kenni? — Nem kenünk rá semmit, csak nyomozunk. Feldühödtem. Pete és a hülye vádjai szépen belekavartak az életünkbe. Ha Tyler és a bolt kirablása között tényleg van kapcsolat, akkor a gyilkosság sokkal inkább Tyler tegnapi raktárbeli kiruccanásával függ össze. Hát persze! A Raktár! Azok a fickók tényleg ugy néztek ki, mintha elevenen akarták volna megnyúzni Tylert, amiért belekavart a játékukba! Mi van, ha hazáig követték, és bosszúból elintézték? - Tyler szívesen lógott a városban egy Raktár nevű helyen. Ta- lán ott kellene... Daniel vádló pillantást vetett rám.
- 110 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Marsh helyettes vékony szemöldöke a homlokára szökkent. — Szóval tudod, hol volt Tyler tegnap este? Hát, ez érdekes. A barátai tényleg egy Raktár nevű helyen beszéltek meg vele találkozót, de amikor odaértek, nem találták. Talán ti ketten követtétek? — Ö... nem. - A fenébe, miért van az, hogy bármit mondok, csak Daniel helyzetét nehezítem? Hogyan mondhatnám el nekik, hogy a klubban láttam, úgy, hogy azt ne áruljam el, hogy én is ott voltam? Olyan lenne, mintha tényleg Tylert próbáltam volna követni. - Csak azt akartam mondani, hogy hallottam, milyen veszélyes hely, és ha Tyler tényleg ott volt, és esetleg rálépett valakinek a tyúkszemére... például valami játékasztalnál eléggé felhergelhették magukat ahhoz, hogy kicsinálják. — Szerinted Tylert egy videojáték miatt ölték meg? kérdezte Marsh. — Nem lehetetlen - mondtam, bár most már magam sem igazán hittem el, amit mondok. Arra gondoltam, legjobb lenne, ha befognám a számat. — Majd utánanézünk - mondta Ford. — Addig is, Daniel, meg kell kérdeznünk, hol volTal tegnap este. Daniel megmerevedett. Szinte éreztem a belőle áradó feszültséget. Pedig eddig a pillanatig olyan nyugodtnak látszott. Várakozón néztem rá. — Itthon voltam - mondta szándékolt lassúsággal. - Tévét néztem. — Este tíz és hajnali egy között? És mit néztél? Mikor? Milyen csatornákat? Volt valami olyan műsor, amire emlékszel? — Hát... — Daniel ujjai megrándultak. Szerettem volna megfogni a kezét, hogy elfedjem a mozdulatot, mielőtt a másik kettő
- 111 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
észreveszi - igaz, az legalább ugyanolyan gyanús lett volna. Semmi különösre nem emlékszem. — Valóban? - kérdezte Marsh. — Egyáltalán semmire? — Csípőre tette a kezét, és úgy düllesztette a mellkasát, mintha meg akarná ragadni Daniel grabancát, hogy egyenesen az őrszobára vonszolja. Fontoskodó vigyorán látszott, hogy élvezi a helyzetet. Daniel kissé meghátrált, és az ujjai újra megrándultak. — Sajnálom. Tényleg nem emlékszem. Előrébb léptem. — Azért nem emlékszik, mert nem igazán tudott odafigyelni. Mert... kerten voltunk. A tévé be volt ugyan kapcsolva, de nem igazán... nem igazán néztük. - Bár nem az igazat mondtam, mégis elpirultam. Remélhetőleg az arcom vöröse szépen összeolvad majd a nyakaméval, amely mindig akkor vörösödött el, amikor nem mondtam igazat. Daniel rám nézett, és láttam rajta, hogy meglepték színészi képességeim. És remélhetőleg hálás is volt egy kicsit. — Körülbelül kettőig maradtam. Daniel azért nem mondta, mert... tudják... ugye, nem mondják el apának? - kérdeztem a kezemet tördelve. Ezt az aggodalmat nem kellett színlelnem. — Ugye? Ford seriff megköszörülte a torkát. — Biztos vagy abban, hogy végig itt voltatok, kettesben? Bólintottam. — Rendben. - Ford a zsebébe csúsztatta a noteszét. Egyelőre ennyi. Marsh válla megereszkedett, de a felsőbbséges mosoly nem tűnt az arcáról. A Daniel motorjára szíjazott csomagra mutatott. - Remélem, nem arra készülsz, hogy elhagyd a várost. - Nem, uram - mondta halkan Daniel.
- 112 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Rajtad tartjuk a szemünket — jelentette ki Marsh. Daniel és én egymás mellett állva néztük, ahogy a két rendőr visszaszáll a kocsiba, és elhajt. Daniel ujjai még akkor is remegtek, amikor már egyedül maradtunk. Mielőtt elfordulhatott volna, megragadtam a kezét. — Akkor mondd csak, valójában hol volTal tegnap este? kérdeztem. JÓ HATVAN MÁSODPERCNYI CSENDDEL KÉSŐBB Minél inkább halogatta Daniel a válaszadást, annál feszültebb lettem. Magamban éreztem azt a szokásos fájdalmat, amit mindig, amikor valami baj volt. Ez az érzés volt az, amely futásra vagy harcra késztetett. Daniel megpróbálta kirántani a kezét az enyémből. Valószínűleg erősebben fogtam, mint gondoltam. Az ujjai vörösek voltak. Elengedtem a kezét. Amikor megdörzsölte az ujjait, aztán a karján lévő kötést, bűntudat futott végig rajtam. Biztos voltam benne, hogy most miattam a varrása is fáj. De a bűntudat lassan átadta a helyét a haragnak. Miért is kellene bűntudatot éreznem, amikor ő követett el valamit? - kérdezte egy idegen hang a fejemben. Megráztam magam. Nem tudom, hogyan juthatott ilyesmi az eszembe. Arra nem létezik mentség, hogy fájdalmat okoztam valakinek. Miért nem mondod el, hol volTal tegnap éjjel? — kérdeztem. - Elég egyszerű kérdés. Daniel megvakarta a füle tövét, és elbámult a lassan leszálló éjszakába. Mondtam már. Itthon voltam, és tévét néztem. Hazudik — mondta az idegen hang a fejemben. — Te hazudTal miatta a rendőröknek, és ö azzal hálálja meg, hogy hazudik neked.
- 113 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Hátrébb léptem. Hogyan hallhatok egy olyan hangot a fejemben, ami még csak nem is hasonlít a sajátomra? De aztán hangosan is kimondtam. -Az előbb hazudtam a rendőröknek miattad, Daniel. Nem gondolod, hogy cserébe elmagyarázhatnád nekem, miért is volt erre szükség? — Soha nem kértem, hogy hazudjál - dugta zsebre a kezét Daniel. Mintha nem tudta volna, mit kezdjen remegő ujjaival. Semmivel sem tartozom neked. — Semmivel? - kérdeztem mérgesen. - Azok után, amin keresztülmentünk? - Azok után, amit érte tettél? - kérdezte a hang. - Szó szerint megmentettem azt az átkozott lelkedet, és te úgy véled, nem tartozol nekem magyarázattal, hogy merre járTal tegnap este? Mi a fenét csinálTal? — Nem úgy értettem — roskadt magába Daniel, és felnézett az égre. — Csak... nem tehetem. — Mit nem tehetsz? Nem mondhatod el? Vagy nem bízhatsz meg bennem? - Most már szinte ordítottam. Mintha képtelen lettem volna uralkodni a saját hangomon. — Kérlek, Gracie, légy egy kicsit türelmes velem! Nem akarom, hogy belekeveredj. Ne telepedj már annyira rám! — Ne telepedjek rád? — Mintha tűz lobbant volna fel bennem. A harag és a feltörő erő szinte rázták a testemet. Valami nem volt rendben. Egyáltalán nem. Harcolj vagy fuss! - mondta a hang belül. Az agyam racionálisabb, de mégis kisebbségben lévő része nem akart Daniel re támadni, más viszont nem volt, akivel harcolhattam volna. így hát azt tettem, ami lassan a második természetemmé vált. - Tőlem oda mész, ahová akarsz — mondtam, és futásnak eredtem.
- 114 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Várj, Gracie! - kiabált utánam Daniel, amikor kifordultam a behajtóról. — Basszus, nem úgy gondoltam! De nem álltam meg, még akkor sem, amikor meghallottam Daniel motorját mögöttem. Gyorsítottam. A nevemet kiabálta, kérte, hogy álljak meg. De nem voltam rá képes. Testem minden porcikáját átjárta az erő, és egyre gyorsabb iramra kényszerített. Daniel mellém ért a motorral. Hallottam, ahogy kiabál nekem, de felugrottam a járdaszegélyre, majd átvágtam a közbeeső házak kertjein, ahová Daniel nem tudott követni. És bár tudtam, hogy sikerült leráznom, nem lassítottam. A felkaromon lévő félhold alakú sebhely szinte izzott. Tovább gyorsítottam, bár eddig is rohantam. Gyorsabban futottam, mint ahogy azt néhány hónappal ezelőtt lehetségesnek tartottam. De még ezt is tovább akartam fokozni. A lábaim még gyorsabb iramot követeltek. Szükségem volt rá. Szinte sóvárogtam utána. A lábaim villámsebesen mozogtak. Az éjszaka sötét volt, de ahogy a vér az arcomba tódult, úgy éreztem, mintha a szemem is izzana. Pislogtam egyet, és kitisztult a látásom, élesebb lett. Mintha az éjszaka világosodott volna ki. Olyan volt minden, mintha egy kissé felhős napon néznék körül. A helyzet azonban az volt, hogy nem is volt szükségem a szememre. A lábam ösztönösen tudta, hová kell lépnie. Elkerülte a lepusztult utcák járdáinak minden hasadékát és repedését. Megtalálta a legrövidebb utat a Faraway sugárút fejfái és óriás bokrai között. És a bennem izzó düh és fájdalom minden egyes villámgyors lépéssel alábbhagyott, és átadta a helyét a puszta kimerültségnek. Szabadság.
- 115 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Féktelenség. Ugyanígy éreztem, amikor először futottam Daniellel az erdőben. Akkor azonban ő volt az, aki magával cipelt. Akkor még csak ember voltam. De csodálatos érzés volt... olyasmi, amilyet azelőtt még soha nem éreztem. De ez a mostani sokkal jobb volt annál, Nemm valaki másnak az energiája. Ez belőlem jött. Ez az én erőm volt. Amelyet senki nem vehetett el tőlem. Hátrabillentettem a fejemet, és futás közben az éjszakai égbolton feltűnő, ezüstösen csillogó holdat néztem. Hagytam, hogy áthasson az erő érzése. Meleg futott végig a karomban, a lábamban, végül a mellkasomban. Most már te uralkodsz rajtuk — erősítette meg érzéseimet az az idegen hang, miközben tovább futottam. Végre áttörtem a korlátokat.
- 116 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenegyedik fejezeT
EGY ÓRÁVAL KÉSŐBB A hold már a templomtorony fölé ért, amikor végigrohantam a Crescent utcán. Vasárnap volt, másnap iskola, így Rose Cresten már majdnem mindenki lefeküdt. Az utcán csak egy-két autó járt, az iskola és a templom parkolója pedig teljesen üres volt. Csodál a tos érzés volt, hogy ilyen sokáig eljutottam, ilyen sokat megtettem miközben a város lakói már az ágyukban voltak. Még mindig alig tudtam elhinni, hogy ilyen sokáig képes vagyok teljes sebességgel futni, és úgy használni az erőmet, hogy egy pillanatra sem vesztettem el fölötte az uralmat. Lényem egy része szeretett volna visszamenni Danielhez - hogy elmondja neki a jó hírt hogy lássa arcán a büszkeséget. De amikor eszembe jutott, miért is eredtem futásnak, a szívem elnehezült a szomorúságtól. Lassítottam, és kocogni kezdtem. Már csak néhány háztömb volt hátra hazáig, és szerettem volna lehűlni. Amikor azonban a parókia mellett haladtam el, valami furcsa dolgot vettem észre: égett a lámpa. Késő volt, és apa még mindig nem volt itthon. Tudtam, hogy a lámpákat valamikor a hétvégén is égve hagyhattuk, de volt egy olyan érzésem - mintha a hatodik érzékem lépett volna működésbe hogy valaki vagy valami van az épületben.
- 117 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
De ki lehet az ilyenkor? Azonnal a bolt és az iskolai betörési kísérlet jutott eszembe, majd Daniel ötlete, aki szerint Jude végiglátogatja azokat a helyeket ahol elkövetett valamit. Először Maryanne házát, aztán James ablakát, a Day’s Marketet, végül az iskolát. Igazán logikus lenne, ha mindezek után a parókia lenne az utolsó állomás. Hiszen itt alakult át végleg vérfarkassá, itt támadott és fertőzött meg engem, itt próbálta megölni Danielt. Nem akartam hinni abban, hogy Jude szándékosan követte el ezeket a szörnyűségeket. De tényleg ez volt bűnei utolsó állomása, így ez lehet az egyedüli hely, ahol megtalálhatom - különösen most, hogy a többi lehetőség befuccsolt. Ahogy a parókiához közeledtem, még jobban lelassítottam a lépteimet, és megpróbáltam úrrá lenni hangos szívdobogásomon. Igyekeztem meghallani a távoli hangokat annak ellenére, hogy a fülemben hangosan lüktetett a vér: valahol egy autó ment az üres esti utcán, egy másik kocogó valahol a háztömb túloldalán egy dalt fütyörészett, a gyalogátkelőhely csipogva jelzett. Egy másik hangot is hallottam, olyasmit, mintha dobozokat vagy tárgyakat mozgatnának valahol az iskola és a parókia között. Először azt gondoltam, hogy a zaj apám irodájából jön. Egy pillanatig haboztam az utcai ajtó előtt, aztán rájöttem, hogy a hang a parókia belsejéből jön. Megkerültem az épületet, és a hátsó ajtóhoz mentem. Ez vezetett ahhoz a kis gondnoki lakáshoz, amely Don Mooney halála óta lakatlanul állt. Apa nem adta ki újból a lakást, Don halálhíre óta nem is nyúltunk benne semmihez. Hallottam, hogy az ajtó mögött mozog valaki. Mintha egy beragadt fiókot próbálnának nyitogatni. Elöntött az a düh. Hasonlót eddig csak akkor éreztem, amikor megláttam a feldúlt Day’s Marketet. Most már nem akartam
- 118 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
megmenteni Jude-ot. Valaki be akar törni apád parókiájára mondta az idegen hang a fejemben. — Es a barátod régi otthonánál kezdi. De nem fogom hagyni, hogy megtegye, még akkor sem, ha tényleg a bátyám az. Végigmorajlott rajtam a harag, és úgy szorította meg a szívemet, mintha egy ököl zárult volna össze körülötte. Gondolkodás nélkül berontottam az ajtón, egyenesen a szobába. Don asztala mellett egy magas férfi állt. Amikor beléptem, megpördült. A kezében valami ezüstös villant. Amikor rátámadtam, mintha a kezemet és lábamat nem is én irányítottam volna. Amikor a kést kiütöttem a kezéből, és kézfejemmel a mellkasába bokszoltam, a férfi arcára döbbenet ült ki. A lendület hátrarepítette, egyenesen a falnak, majd az asztal tetején landolt. Ráugrottam, és torkon ragadtam. — Hogy merészeli?! - hörögtem. - Hogy merészeli ellopni a barátom dolgait? - Felemeltem az öklöm a férfi arca fölé, hogy az első gyanús mozdulatra orrba vágjam. A férfi azonban nem próbált meg küzdeni. Pislogás nélkül nézett a szemembe. A haragtól alig kaptam levegőt, és a kezem is remegett a feje fölött. De aztán akaratlanul is acélkék szemébe bámultam — és úgy éreztem, mintha nem ez lett volna az első alkalom. A férfi fiatalnak tűnt, huszonévesnek, a szeme azonban mindennél öregebbnek látszott - mintha már több emberöltőt végigkísért volna a pillantása. Ujjam megmoccant a nyakán. A kezemen éreztem a szívverését: biztos egyenletességgel vert. Egy uTalatos, idegen hang a fejemben arra próbált rávenni, hogy szorítsam meg erősen. Büntesd meg ezt a férfit, amiért betört ide! De vajon tényleg ezt akartam tenni?
- 119 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Az idegen végül elmosolyodott. Mosolya legalább olyan ősinek látszott, mint a tekintete. — Szia, Grace! - mondta kissé fojtott hangon. Amikor meghallottam a nevemet, a szívemet szorongató félelem valamelyest alábbhagyott. Amikor megpillantottam a torkára kulcsolódó kezemet, döbbenten kaptam levegő után. De nem engedtem el. Nem engedhettem el, amíg meg nem tudtam, mit keres errefelé. — Honnan tudja a nevemet? - kérdeztem dühösen. Végre alaposan megnéztem magamnak a férfit. Legalábbis azt, ami látszott belőle így, hogy kezét a térdemmel az asztalhoz szorítottam. Félhosszú, gesztenyebarna haja volt, és rövidre nyírt szakálla. Magas volt, majdnem olyan magas, mint Don Mooney, akiről pedig mindig egy grizzly medve jutott az eszembe, csakhogy sokkal soványabb volt Donnál. Tetőtől talpig fekete ruhát viselt, amitől első pillantásra fenyegető külsejűnek látszott. Amikor azonban a nyakánál megláttam a kis fehér négyzetet, majdnem rosszul lettem. A férfi papi gallért viselt - olyasmit, amit időnként apa is, amikor szolgálatot végzett. — Jaj, ne! - kiáltottam fel, és amilyen gyorsan csak tudtam, leszálltam róla. Megragadtam a nyakamban lógó holdkő medált. Hagytam, hogy meleg, nyugtató ereje végigfusson rajtam. - Ne haragudjon, tiszteletes úr! Nagyon sajnálom. - Arcom tűzpiros színt öltött. - Nem tudom, mi ütött belém, uram, csak... csak... — Nem fejeztem be a mondatot. Hogyan is tudnám elmagyarázni, mi is történt velem az előbb? Megtámadtam egy lelkészt - mégpedig egy egyházi ingatlanban! Előbbi haragom helyét mély, szégyenlős zavar vette át.
- 120 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nagyon sajnálom — mondtam újra. Hogyan kérhetek egyáltalán bocsánatot? — De megláttam magát a késsel... — A padlóba fúródott ezüst tőrre mutattam. A nyele a mennyezet felé mutatott. A férfi kezéből kiütött kés mellett egy kis darab szövet hevert. A kés Don hírhedt tulajdona volt - ugyanaz, amelyet Daniel mellkasába döftem. Az, amellyel megtörtem az átkot. Néhány héttel később újra megtaláltam a parókián. Akkor idehoztam Don lakására, a többi tárgyhoz, amelyek közé tartozott. — Azt hittem, egy betörő az. Azt hittem, el akarja lopni a kést.- A kés igen öreg volt, színezüst, így úgy gondoltam, elég jó pénzt lehet érte elkérni. De lelkészek nem szoktak azért betörni egyházi ingatlanokba, hogy lopjanak. Bizonyára van más magyarázat is. A férfi újra elmosolyodott, majd egy gyors mozdulattal felkapta a szövetdarabot, a kés nyele köré tekerte, és kihúzta a padlóból. Olyan szemmel mérte végig az élét, ahogy egy műgyűjtő felbecsül egy műtárgyat. — De hát hogyan is lophatnék el valamit, ami az enyém? — Tessék? — Újra végignéztem rajta. A fiatal testbe bújt ősöreg tekintetű férfin. Láttam, milyen óvatosan tartja a kezében a kést, ügyelve arra, hogy bőre ne érintkezzen a penge anyagával. Csak egy oka lehetett arra, hogy féljen az ezüst érintésétől. Amikor ez a gondolat eljutott a tudatomig, újra megfeszültek az izmaim. Ez a férfi nem lelkész. Még csak nem is ember. Ekkor azonban újabb gondolat hasított belém, és félelmemben megremegtem. Eljönnek érted is. Bár igyekszik elhitetni veled, hogy megbízhatsz benne, de ne tedd! — hallottam Jude hangját a fejemben. — Sajnálom — mondtam az ajtó felé hátrálva. — Mennem kel. Beleütköztem egy fotelbe, aztán megpróbáltam visszanyerni az egyensúlyomat anélkül, hogy túl riadtnak látszanék. Nem is tudom,
- 121 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
mi ütött belém, hogy egyáltalán bejöttem ebbe a szobába — nem voltam ellenfél ennek a férfinak. Váltottam ugyan pár ütést egy punkkal tegnap este a klubban, és képes voltam ma este teljes erőből futni hazáig, de rá kellett jönnöm, hogy ez semmit sem jelent. Nem számít, milyen erőket tudok mozgósítani magamban, azok sosem lesznek még csak hasonlóan hatásosak sem az övéhez képest. Ez a férfi veszélyes. Ez a férfi egy vérfarkas. Ez a férfi... — Gabriel! — Hogyan? - pördültem meg a nyitott ajtó felé. Az ajtóban Daniel állt döbbenettől elnyílt szájjal. Aztán a motorja kulcsát a földre ejtette, és a kést tartó férfi felé lendült. Mozdulatában azonban nem volt semmi fenyegető. A férfi megragadta Daniel karját, majd átölelték egymást. Nem volt ugyan hosszú ölelés, de mégiscsak ölelés volt. — Daniel! Édes fiam! - A férfi megütögette a hátát. - Sokkal jobban nézel ki, mint karácsonykor. Jó végre a kötések nélkül látni. — Fogalmad sincs, mekkora szükségem van rád! - mondta Daniel a fejét rázva. Elfordítottam róluk a tekintetemet. — Állok szolgálatodra. Egyik lábamról a másikra nehezedtem, majd megköszörültem a torkomat. Ekkor felém fordultak. — Grace - mondta Daniel -, ő itt Gabriel. - Gabriel arkangyal? - Gondolatban mindig így emlegettem, az angyalok kertjében álló szoborról ragasztottam rá ezt a nevet. Angyal? Tessék? Azt hiszem, Daniel kissé túlozhatott, amikor rólam beszélt - mosolyodott el Gabriel barátságosan.
- 122 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Elnézést, ha udvariatlan lennék, de mit keres maga itt? kérdeztem meg végül. És hogyan volt képes Daniel követni engem? — Én hívtam ide - mondta apám, aki ebben a pillanatban lépett be a kissé túlzsúfolt szobába. - Gabriel azért jött, hogy segítsen nekünk. — Apa! Hát hazajöttél! - ugrottam apa nyakába úgy, ahogy Daniel ugrott az előbb Gabriel nyakába, és szorosan átöleltem. Bármennyire is haragudtam rá távolléte miatt, határtalanul megkönnyebbültem, hogy végre hazajött. - Azt mondtad, nem tudod, mikor jössz haza. — Nem is tudtam - mondta apa. - Nem tudtam, mennyi időbe telik majd, hogy megtaláljam Gabrielt, és meggyőzzem, hogy jöjjön el velem Rose Crestbe. — De miért nem mondtad meg, hogy miért mentél el? — Mert nem akartam, hogy Daniel vagy te utánam jöjjetek. — Miért? — Mert egy vérfarkasfalkát lenyomozni, aztán meghívás nélkül meglátogatni őket, igencsak veszélyes, sőt őrült dolog. Különösen egy ember számára - mondta Gabriel. — Apád igazán szerencsés ember, hogy olyan meggyőzően tud beszélni. Sirhan, a falkám alfája, egészen meghatódott a történeteitől. Elengedtem apát, és visszafordultam Gabriel felé. — Apádnak abban is szerencséje volt, hogy egyébként is meg akartalak látogatni titeket - mondta Gabriel. - Régóta szeretnék | találkozni veled, Grace. — Velem? — A falkámban nagyon jó híred van. Csak úgy emlegetnek, hogy „az isteni lány”. — A micsoda?
- 123 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Tudom, hogy buta név. De mégis, nagyon lenyűgözted őket. Négyezer év óta, amióta az első urbatot megátkozták, még soha nem gyógyított meg senki úgy valakit, ahogyan te meggyógyítottad Danielt. Gabriel vállon veregette Danielt, aki azonban ez alkalommal elvörösödve lehajtotta a fejét. Nem tudtam, miért jön zavarba attól, ahogy megmenekült. Igaz, néha azon gondolkodtam, vajon nem érzi-e méltatlannak magát az egészre. Most sem akart a szemembe nézni. Igaz, talán csak azért, mert éppen fasírtban voltunk. - Azt gondolják rólad, hogy különleges vagy, Grace - lépett oda hozzám Gabriel, és megfogta a kezemet. Egy pillanatig a kezében tartotta, aztán fejet hajtott. Ez a mozdulat több száz évvel ezelőtti gesztusokat idézett. Ez alkalommal én pirultam el. Danielre néztem, hogy lássam, mit szól ő ehhez az „isteni lány” rizsához, de még mindig a lábát fixírozta. Újra Gabrielhez fordultam. - És maga? Maga is azt gondolja, hogy különleges vagyok? Gabriel elengedte a kezemet. -Azért vagyok itt, hogy megtudjam. Ekkor esett le igazán a helyzet: most, hogy Gabriel itt van, végre kihozhatom magamból a bennem rejlő lehetőségeket. Végre van egy hasonló képességű valaki, aki tényleg meg tud tanítani arra, hogyan használjam őket. Nem tekintettem Danielt kevesebbnek magamnál, de nem volt könnyű megmutatnia, hogyan használjak olyan képességeket, amelyeknek ő már nincs a birtokában. Hiszen már akkor is gyorsabban futok nála, ha ő motoron ül. Gabriel viszont már több mint nyolcszáz éve birtokában van a képességeinek. Ráadásul ő az, aki úgy gondolja, hogy az urbat végre újra áldássá lehet- és használhatja az erejét arra, hogy a világon segítsen.
- 124 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Legalábbis ilyesmikről írt a nővérének, Katharine-nak címzett leveleiben. Elképesztő érzés volt ma este birtokában lenni a képességeimnek. És most itt volt Gabriel is, Hogy segítsen, és így már nem volt olyan lehetetlen, hogy tényleg hős legyek valamikor. Apa megköszörülte a torkát. Kis híján elfelejtettem, hogy ő is jelen van. — Menjünk, folytassuk ezt a megbeszélést inkább az irodámban, és akkor Jude-ról is szót ejthetünk. Ideje lenne rájönni, hogyan akadhatunk végre a nyomára. NÉHÁNY PERCCEL KÉSŐBB, APA IRODÁJÁBAN A PARÓKIÁN Gabriel az apa íróasztala mellett álló egyik fotelt foglalta el. Furcsa volt, mennyire idősnek és fiatalnak látszott egyszerre. És még furcsább volt itt állni, és életemben először saját fülemmel hallani, ahogy beszél - hiszen korábban úgy éreztem, jól ismerem. Amikor azokat a leveleket olvastam, amelyeket évszázadokkal ezelőtt a nővérének írt, úgy éreztem, mintha a lelkébe látnék. Alig tudtam visszafogni magam, hogy a kiképzésem ötletével le ne támadjam azonnal. — Grace? - szólított meg apa. A hangjából úgy ítéltem meg, hogy már nem először próbál megszólítani. — Igen? — szakítottam el a pillantásomat Gabrielről, és ránéztem. Apa szemöldöke a szemüveg kerete fölé emelkedett. — Jude telefonhívásáról kérdeztelek. — Ja! — Elmondtam mindent, amit tudtam a hívásról, és arról, hogy Jude szerint eljönnek majd értünk. - Azt is mondta, hogy van valaki, akiben nem bízhatok meg.
- 125 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Úgy hallom, Jude még mindig neheztel Danielre mondta apa. - Még mindig azt gondolja, nem lenne szabad megbíznunk benned — nézett apa Danielre, aki a távolabbi sarokban ült le, és éppen a kezén lévő fehér kötést piszkálta. — Hát ez nem újdonság - motyogta Daniel. Ez volt az első szava azóta, hogy eljöttünk Don Mooney lakásából. - Azt hiszem, a beszélgetés legfontosabb része az, hogy Jude szerint valaki el fog jönni értetek - mondta Gabriel. - Van valami elképzelésed arról, mit érthetett ez alatt? — Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Daniel szerint csak szórakozik velünk, de én nem hiszem, hogy csupán azért tért volna vissza, hogy tréfát űzzön belőlünk. — Ez attól függ, mennyire engedett a farkasnak. Az ugyanis nagyon sok beteges dologra képes rávenni az embert. - Gabriel megpróbálta meglazítani a papi gallért. Talán Katharine, a nővére jutott eszébe, akit azután ölt meg, hogy vérfarkassá változott. Azt viszont kijelenthetjük, hogy ha Jude a közelben van, mindannyian veszélyben vagytok. - Ami azt jelenti, hogy a lehető leghamarabb meg kell találni dőlt előre a székében apa. — Szükségünk van egy rendes támadási tervre. Úgy vélem, joggal feltételezhetjük, hogy Jude felvette a kapcsolatot néhány régi ismerősével. Szeretném, ha beszélnél Aprillel, es megtudnád tőle, hallott-e felőle mostanában. — Már megtettem — mondtam. — És? Elmeséltem nekik, hogy meglátogattam Aprilt, és amit a blogjaról és Jude IP-címéről mondott. — Egy városbeli klub volt az, az ottani wifi-pontot használta. Nem fogod elhinni, Daniel, egy Raktár nevű helyről van szó. -
- 126 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Danielre néztem, de ő felém sem pillantott. Úgy látszott, hogy az a kis jókedv, amit Gabriel megjelenése keltett benne, már tova is tűnt. Megköszörültem a torkomat, és apa felé fordultam. - A Day’s Market romjai között találtam egy belépőkártyát a klubba. Apa kiegyenesedett. Hozzám hasonlóan — és Daniellel ellentétben - ő is úgy vélte, hogy ezzel egy nyomra bukkantunk. — Hm - mondta Daniel a sarokból. Ránéztem. Összevont szemöldökkel a kötését vakargatta. - Utánakérdeztem a helynek, de semmi biztatót nem hallottam. — Kit kérdeztél meg? - kérdeztem éles tekintettel Danieltől, de ő nem nézett fel. - Azért mentél el tegnap este? - De ha tényleg azért ment el, miért nem mondta meg? Daniel úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a kérdésemet, és apához fordult. — Talán mi ketten körülnézhetnénk arrafelé ma este. Nem szeretném, hogy Grace odamenjen. — Öö... - Egy pillanatig haboztam. - Izé... már voltam ott. — Grace! - kiáltott rám apa és Daniel egyszerre. — Van fogalmad arról, milyen emberek - és nememberek lógnak arrafelé? - kérdezte Daniel, és az este folyamán először rám nézett. Ölni lehetett volna a pillantásával. — Igen, már van. Daniel majdnem elmosolyodott, de aztán gyorsan újra mérges arcot vágott. — Megkértelek, hogy ne akard egyedül megkeresni Jude-ot. — Tudom. De te rosszul volTal, legalábbis ezt állítottad, és nem akartalak zavarni. Daniel egyáltalán nem tűnt betegnek. Akkor sem, amikor néhány órája a lakásánál jártam.
- 127 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- April tudta, hogy hol a klub, nálam volt a beléptető kártya, ezért együtt mentünk. - Mi? Te elvitted magaddal Aprilt is? Grace, van fogalmad róla, hogy...? - Ne akarj kioktatni, jó? Hülyeség volt. Nem kellett volna elmennünk. Akár meg is ölhettek volna... - Micsoda? Jól vagy? - kérdezte Daniel váratlanul kedves hangon. Egész este most viselkedett úgy első alkalommal, mintha tényleg a barátom lenne. - Bántott valaki? — Nem. - Elfordítottam a fejem, hogy ne lássam az aggodalmát, és hogy ő ne lássa a nyakam vörösén, hogy nem mondok igazat. Egyáltalán nem akartam elmondani, mi volt azzal a két fiúval meg Nathan Talbottal. - Az a lényeg, hogy ott voltunk, kérdezősködtünk, de nem tudtunk meg semmit. Valószínűleg hetek óta nem járt ott. — És már nem is fogjuk ott megtalálni - mondta Gabriel. — Ne is mondja! — nyögtem. — Mégis szeretnék elmenni, hátha találok valamit - mondta apa. — Kártya nélkül nem lehet bemenni — vigyorogtam rá kissé mentegetőzve. - Én meg valahol elhagytam. - Azóta nem találtam, hogy Talbot kiráncigált minket az utcára. Apa felmordult. — Vannak kapcsolataim - mondta Daniel. - Körbekérdezek, hátha sikerül szereznem egy új kártyát. — Nem tudsz esetleg valaki másról, akivel Jude felvehette a kapcsolatot? — kérdezte apa. Megráztam a fejem. Apa megmasszírozta a halántékát, mintha a fejfájást szerette volna elűzni.
- 128 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Ezt újra át kell gondolnom, mielőtt a B tervet kidolgozzuk. Közben azt is ki kellene találnunk, mit csináljunk veled, Grace. — Hogy mit csináljatok velem? — Nem akarom, hogy újra ámokfutásba kezdj. Ha nem bízhatok meg abban, hogy használod a fejed, talán újra szobafogságra kell hogy ítéljelek. Nem mehetsz be a városba felügyelet nélkül. Fel kell függesztenünk a kiképzésedet, és inkább újra olvasnod kellene. — Tessék? Nem! - Apa eleinte támogatta a kiképzésem ötletét. Meg is lepődtem rajta. Tudtam, hogy felelősnek érzi magát azért, mert Jude-nak nem mondta el, mi történik vele. Így amikor végül bevallottam apának, hogy megfertőződtem, azt mondta, hogy „a tudás hatalom”, és nekem adta az összes könyvét, ami a vérfarkasokról szólt. Vett néhány más könyvet is: ezek a karatéval és az önvédelemmel foglalkoztak. Azt hiszem, abban reménykedett, hogy segítenek abban: úgy használjam a képességeimet, hogy azok ne uralkodjanak úgy el rajtam, ahogy Jude-on. Nem mintha könyvből meg lehetne tanulni verekedni, de apa mindig is ilyen volt: szerinte minden szükséges információt be lehet szerezni a könyvekből. De akkor most miért akarja mindezt elvenni tőlem? Különösen most, hogy itt van Gabriel is, aki kiképezhetne. — Apa, ezt nem teheted. Most nem. Most kezdek rájönni, hogyan is használjam az erőmet. Ma este majdnem egy órán keresztül képes voltam teljes sebességgel futni. És tegnap este... De itt inkább megálltam, még mielőtt elszóltam volna magam. — Micsoda? - kérdezte Gabriel. - Milyen kiképzés? Gabriel! Igen, majd ö segít, hogy meggyőzzük apát! — Daniel és én azon dolgozunk, hogy ezeket az emberfeletti képességeket kifejlesszük bennem. Úgy gondoljuk, hogy talán lehetnék mennyei kopó, ahogy maga is írta az urbatról. Hogy ezek az
- 129 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
erők azért vannak, hogy másokon segítsünk. Hogy áldássá váljanak, ne átokká. Daniel megpróbálja megtanítani nekem, hogyan használjam ezeket a képességeket, és éppen most kezdek rájönni, és most, hogy maga itt van, megtaníthatna mindenre, amit tud. Maga segíthetne abban, hogy használni tudjam ezt az erőt. Ha maga kiképezne, azzal segítene abban, hogy visszaszerezzem az urbat áldásait, ahogy maga is akarta azok szerint a levelek szerint, amiket a nővérének írt. Gabriel felállt a foteljából. Újra megrántotta a gallérját, és megköszörülte a torkát. — Nem, Grace. Szerintem ez egy szörnyű ötlet. Olyasvalakit, mint te, egyáltalán nem szabad kiképezni. Hátrébb léptem. Nem ezt a választ vártam. — De hát néhány perccel ezelőtt láthatta, hogyan harcolok. Egyre gyorsabb és erősebb vagyok. Azaz... szóval látta, mire vagyok képes... — Igen, Grace. Pontosan láttam, mire vagy képes. Éppen ezért nem foglak képezni téged. És Danielnek eleve bele sem kellett volna kezdenie. Az előbb ugyanis azt láttam, hogyan veszíted el magad fölött az uralmat. Bántani akarTal. Láttam a szemedben. — Igen... — A csalódottságtól alig tudtam megszólalni. Gabriel pusztán az előbbi félreértés alapján akarja megítélni, ki vagyok. Pedig nem is ismer. — De ilyen még sosem történt. És nem fog újra megtörténni. Csak egy kis botlás. Meg tudom csinálni... — Csak egy botlás, és máris vége, Grace. Van fogalmad arról, milyen kevés választott el attól, hogy a farkas átvegye fölötted az irányítást? Csak a kezed kellett volna kicsit összeszorítani. Apa felpattant a székéből. Nem tudom, mit akart csinálni, mert megállt, és tétovázva először rám nézett, aztán Gabrielre. Valószínűleg
- 130 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
most jött csak rá, hogy lemaradt valami fontos dologról, ami még Don lakásában történt. Daniel olyan mereven ült a székén, mint egy szobor, egyenesen a padlóra meredve. — Daniel, te mondd el nekik! Hiszen eredetileg a te ötleted volt. Te győztél meg arról, hogy hős lehet belőlem. Te tudod, hogy meg tudom csinálni. - Daniel tartozott nekem ennyivel, és szerettem volna, ha a hangsúlyomból ő is rájön erre. Az után, hogy olyan hülyén viselkedett velem a kocsibeállón, meg az összes titkolózása után ennyit igazán megtehetett értem. - Mondd el te! Daniel mély levegőt vett. Nem nézett rám. — Sajnálom, Grace - mondta komolyan. - De azt hiszem, nekik van igazuk. — Tessék? Megremegtem. Mérgesnek kellett volna lennem, de csak fájdalmat éreztem. A szememet elfutotta a könny, de visszafojtottam a feltörni készülő zokogást. Ha most bőgni kezdek, senki sem hiszi el nekem, hogy tudok uralkodni magamon. Képtelen voltam tovább Danielre nézni. — Maga mondta, hogy különleges vagyok! - fordultam inkább Gabriel felé. - Nem ezért akart idejönni? Nem ezt akarta? Nem arról beszélt Katharine-nek, hogy erre készül? Hogy segítsen az urbatnak abban, hogy jó célra használja a képességeit? Hogy a jóért harcoljanak? — Azokat a leveleket nyolcszázharminc éve írtam, Grace. Akkoriban tényleg azt gondoltam, hogy ezt az erőt jóra is lehet használni. De most már nem hiszek a harcban. Most már nem használom az erőmet, ha nem feltétlenül szükséges. - Gabriel felém lépett. De te tényleg különleges vagy, Grace. Ezt már abból is hallom, mennyire szeretnéd megmenteni a bátyádat. De éppen ezért nem
- 131 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
veszíthetünk el téged. — Újra a kezemért nyúlt, de én elhúztam. Ez az ember nem az a Gabriel volt, akit elképzeltem. Nem az a Gabriel, akit a levelekből megismertem. Ezt az embert egyáltalán nem ismertem. — Tényleg segíthetsz embereken, Grace - mondta. - De nem úgy, ahogy gondolod. Ebben a világban másképpen is lehetsz hős. Arra meg tudlak tanítani, ha akarod. Dühösen szusszantottam. — Rendben - mondtam, bár nem így éreztem. Miért van az, hogy az a három ember, akinek segítenie kellene, cserbenhagy? Apa ujjával megkocogtatta az íróasztalát, majd visszaült a székébe. — Nekem még van egy kis dolgom. Ti hárman azonban feküdjetek le! Reggel iskola. — Mindhárman? — kérdezte Daniel. Gabriel ismét megrántotta a gallérját. — Hadd mutassam be Saint Moon tiszteletest, beosztott lelkészt, az új vallástanárt - mondta apa. - Gabriel veszi át Mr. Shumway vallásóráit, és ő fog helyettesíteni, ha újból el kell mennem. — Ő az új vallástanár? - Amikor belegondoltam, hogy egy nyolcszáz-valahány éves volt katolikus szerzetes, jelenleg vérfarkas fogja átvenni egy protestáns iskolában a kamaszok vallásoktatását, úgy éreztem, szétrobban a fejem. Igaz, leginkább az zavart, hogy előző döntésemet, amely szerint nem beszélek többé Gabriellel, nem leszek képes betartani, ha tényleg ott lesz az iskolában, ráadásul mint az egyik tanárom. - Ez érdekes lesz - mondtam kissé talán túlságosan is gúnyos hangsúllyal. — Egyetértek - fintorgott Gabriel. - De tényleg viselnem kell ezt a buta gallért? Úgy érzem magam, mintha pórázra kötöttek volna.
- 132 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Majd hozzászokik - mondtam. — Grace! — szólt rám apa, és hangsúlyából éreztem, hogy most kell elhallgatnom. - Irány haza! Daniel, megtennéd, hogy hazakíséred? Danielre néztem, és karba tettem a kezem. Semmi kedvem nem volt vele menni, de tudtam, hogy amikor apa így mondja, nincs értelme a tiltakozásnak. Daniel felállt a székéről. — Sajnos, uram, tényleg muszáj beszélnem Gabriellel. Négy- szemközt. Ez nem várhat. Apa rám nézett, aztán Danielre, mintha most venné csak észre, hogy valami nincs rendben közöttünk. — Rendben. - Apa felemelt egy könyvet, és a táskájába tette. - Megpróbálok gyorsan végezni, és majd velem hazajön. Daniel bólintott, felemelte a vászonzsákját, aztán intett Gabrielnek, hogy menjen ki vele. Távozás előtt még csak felém sem nézett. Gabriel a vállamra tette a kezét. — Meglátod, barátok leszünk, Grace. - Mosolyából most is látszott a kora, és fiatal arcában megcsillant furcsán öreg szeme. Tudod, nagyon hasonlítasz Katharine-re. Már amennyire még emlékszem. - Megkocogtatta a homlokát, és elengedte a vállam, aztán követte Danielt az ajtó felé. — Egy pillanat - mondta apa, még mindig az asztal mellett állva. Bólintottam, és az ajtónak dőltem, amit Gabriel becsukott maga mögött. Visszatartottam a lélegzetemet, és olyan erősen koncentráltam, ahogy csak tudtam, hogy meghalljam, miről van szó a vastag fémajtó mögött. A fülem enyhén bizsergett - ezt a képesseget egyre könnyebben használtam -, aztán meghallottam Gabriel hangját.
- 133 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Mi a baj, fiam? - kérdezte Danieltől. Úgy hallottam, jó tízméternyire vannak az ajtótól. - Nem tudom — felelte Daniel, de a hangja egyre távolodott. Úgy hallatszott, mintha a parókiától távolodnának éppen, valószínűleg Don régi lakása felé tartottak. - Nem vagyok biztos abban, hogy... — Gracie - szólt rám apa az asztal mellől. Megrándultam. Olyan volt, mintha beleordított volna a fülembe. Megráztam a fejem, mire a szuperhallás visszahúzódott. — Menj, hívd fel anyádat, és mondd, hogy velem vagy! Azt hiszem, már jó ideje várja, hogy hazaérj. — Tényleg. - Egy pillanatig haboztam, és megpróbáltam újra belehallgatni Daniel és Gabriel beszélgetésébe, de ekkor az alamuszi hang újra megszólalt a fejemben. Máris rosszra használod a képességeidet? Kihallgatod azokat, akiket szeretsz? Hát ez tényleg nagyon jó dolog. Megráztam a fejem, és elléptem az ajtótól. Hogy vagyok képes ilyen furcsa dolgokra gondolni?
- 134 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenkettedik fejezeT
ISKOLA, MÁSNAP Másnap, hétfőn szinte mindenki csak az új vallástanárról beszélt. Mivel a Szentháromságban szinte minden tanár negyven évnél idősebb volt, egy ilyen fiatal(nak látszó) tanár megjelenése igencsak jó beszédtémát szolgáltatott. — Úgy hallottam, nagyon cuki - mondta April, amikor a vallásórára indultunk. Ez volt a nap utolsó tanórája. Igazán hálás voltam a társaságáért, Daniellel ugyanis továbbra is kerültük egymást. Legalábbis én kerültem őt, így amikor művészetórán felfedeztem, hogy April padtársa beteg, azonnal mellé ültem. April szinte az egész művészetórát azzal töltötte, hogy ruhákat tervezett a számomra. Bár egyáltalán nem akartam ibolyalila, csuklyás ruhát viselni FL felirattal (FarkasLány!) a hátán, mégsem volt szívem megmondani neki, hogy mégsem képeznek ki — és ha Danielen, Gabrielen és apán múlik, sosem lesz szükségem semmiféle kosztümre. Ebben a pillanatban mégis inkább beszéltem volna a szuperruhához illő cipőről, mivel Gabriel, azaz Saint Moon tiszteletes, vagy ki a szösz, jó tulajdonságairól egyáltalán nem akartam beszélni. Amikor beléptünk a terembe, April felsóhajtott.
- 135 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Tényleg elég cuki. Bár inkább jóképűnek mondanám, nem gondolod? Egy fiúra még lehet azt mondani, hogy cuki, de... - kezdte April, mire a füléhez hajoltam. — De nem egy nyolcszázharminc éves vérfarkasra, ugye? — Micsoda? - April egyetlen levegővétellel további tíz kérdést tett fel, de már nem rá figyeltem. Gabriel megállt Daniel asztala mellett, és mindketten egy papírt néztek, amit Daniel tartott a kezében. Tudtam, hogy előhívhatnám a szuperhallást - ezt a képességemet most már nem volt nehéz használni -, hogy megtudjam, miről beszélnek, de nem akartam arra használni a képességeimet, hogy Daniel után szimatolok. Azt is tudtam, hogy egyszerűen odamehetnék, és megkérdezhetném, miről beszélgetnek. Egyébként is általában Daniel mellett szoktam ülni. De igazából még egyikükkel sem akartam beszélni. És mivel Daniel tegnap este meg sem kísérelt szóba állni velem, nemhogy bocsánatot kért volna, ráadásul utána még cserben is hagyott, inkább magam után húztam a továbbra is folyamatosan beszélő Aprilt a helyiség másik vége felé. — Hahó, Grace! - szólított meg Miya Nagamatsu, amikor elmentem előtte. — Helló! - mosolyogtam rá, leginkább azért, mert a jelenlétében April végre abbahagyta a Gabriel állapotával kapcsolatos faggatózást. — Nem nagyon találkoztunk mostanában. Vállat vontam. Ez egyik következménye volt annak, hogy April és én egy ideig nem voltunk barátok. Mintha egy kimondatlan megállapodás jött volna létre közöttünk, hogy közös barátaink, Claire és Lane az ő barátai maradnak, nem az enyémek. Ők
- 136 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
együtt ebédeltek a Rose Crest Caféban, míg én általában Daniellel ebédeltem a műteremben, vagy ritkábban Katie Summersszel. Ma azonban Daniel szinte abban a pillanatban távozott, hogy kicsengettek, és csak Katie meg én maradtunk a teremben, hogy a festményeinken dolgozzunk, ő azonban úgy, hogy Daniel nem volt ott, nem akart beszélgetni. — Aha - mondta Claire. - HiányozTal. — Kösz, csajok. — Szakítottatok Daniellel? - kérdezte Miya Daniel felé intve. - Eddig olyanok voltatok, mintha összenőttetek volna. Mintha csak meghallotta volna, Daniel rám pillantott. Tekintetünk találkozott egy pillanatra, és Daniel elmosolyodott. Arckifejezésében azonban túl sok volt a szomorúság, és éreztem, hogy összeszorul a szívem. Mi lehet vele a baj? — Nem - mondtam Miyának. - Csak egy kis változatosságra vágytam. - De ekkor váratlanul úgy éreztem, szeretnék Daniel közelében lenni. Igaz, hogy hazudott, és amikor kellett volna, nem állt mellém, de láttam rajta, hogy valami baja van. És uTaltam, hogy ilyen hülye, kicsinyes vagyok ahelyett, hogy mellé állnék. Ekkor azonban Katie Summers becsusszant Daniel mellé az üres helyre, ahol általában én szoktam ülni. Odahajolt Danielhez, és kérdezett tőle valamit. Daniel elfordította rólam a pillantását, és válaszolt neki. Csengettek. Nagy nehezen rávettem magam, hogy Gabrielre figyeljek, aki közben bemutatkozott az oszTalynak. A tisztára törölt táblára felírta a nevét: Saint Moon. Elgondolkodtam, vajon mi ért ezt használja, hiszen ez a testvére férjének volt a neve, nem az övé.
- 137 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
_ Ugyan nem vagyok Rose Crest-i, de azt hiszem, többen ismertétek a nagybátyámat, Donald Saint Moont. Igaz, valószínűleg csak Don Mooney néven. Majdnem elnevettem magam. Olyan vicces volt, hogy Dont Gabriel a nagybátyjának mondja, amikor a valóságban az ük-ük- ük-a tizediken ükunokája lehetett. - Szeretném ott folytatni, ahol Mr. Shumway abbahagyta. Ki emlékszik arra, miről volt szó a múlt héten? Katie nyújtotta fel a kezét. - Az irgalmas szamaritánus példázatát kezdtük tárgyalni. Mr. Shumwayjel elolvastuk a bibliai történetet. — Grace - fordult felém Gabriel. - Elmondanád, mit tudsz az irgalmas szamaritánusról? — Tessék? - Semmi más nem jutott eszembe, csak az a bőrdzsekis fiú, aki Nathan Talbotot irgalmas szamaritánusnak nevezte, amikor az leállította a klubban a verekedést. Egy pillanatra felvillant előttem Talbot képe, ahogy fölém hajol, miközben a földön fekszem, és felém nyújtja a kezét, hogy felsegítsen. Amilyen gyorsan lehetett, kivertem a fejemből a képet. Hülyeség volt, hogy egyáltalán az eszembe jutott, ráadásul Gabriel nem is erre kíváncsi. - Összefoglalnád a történetet? - kérdezte Gabriel. - Ja, persze. - Állj fel, hogy mindenki lásson. Felálltam. - Egy zsidó férfit kiraboltak, megvertek, és az út szélén hagyták, hogy meghaljon. Két gazdag ember is arra járt a népéből, de nem tettek semmit, mert féltek. Aztán egy szamaritánus — aki egy olyan néphez tartozott, akiket a zsidók uTaltak - meglátta, megsajnálta,
- 138 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
elvitte egy fogadóba, és fizetett azért, hogy addig ápolják, amíg fel nem gyógyul. — És mit jelent ez a számodra? Egy pillanatra elgondolkodtam. — Azt jelenti, hogy ha megvan a képességem és a lehetőségem arra, hogy segítsek valakin, de mégsem teszem, mert félek, vagy mert kényelmetlen lenne, vagy ilyesmi, akkor talán ugyanolyan rossz vagyok, mint azok, akik miatt az illető bajba került. — Jó összefoglalás - mondta. - Köszönöm. Már majdnem visszaültem, amikor eszembe jutott valami ezzel a magyarázattal kapcsolatosan. — Akkor ez nem azt jelenti, hogy ha megvan a képességem arra, hogy segítsek valakinek, akkor kötelességem azt tenni? Hiszen az irgalmas szamaritánus is megtehette volna, hogy a többiekhez hasonlóan továbbmegy. De ő máshogy döntött. Ezért lett belőle hős. Mert nem hagyta, hogy a félelem visszatartsa. — Ez igaz. Viszont nem is próbálta meg megkeresni a banditákat, hogy megküzdjön velük. Szeretettel és együttérzéssel fordult a sebesült felé. Mert nem az erőszak és a harc a válasz a bajra. — De mi van, ha háború van? Mi van akkor, ha a gonosz harcol a jó ellen? Akkor nem kell viszonozni azt, amit kapTal? Danielre néztem. Hiszen ő jellemezte így nekem először az urbatot: olyan lényekként, akik a gonosz és démonai ellen harcolnak: Isten harcosai, akiket ő az emberiség megvédésére teremtett. Ő látta el őket a felföldi erdők legerősebb teremtményének, az ősi farkasnak az erejével, hogy a tűz ellen tűzzel küzdjenek. Újra Gabrielre néz tem. — Amikor a gonosszal harcol az ember, az más, nem? Néha a legdurvább eszközöket is fel kell használni, hogy megvédjük, akiket szeretünk!
- 139 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Gabriel megköszörülte a torkát. _ Voltam már háborúban, Grace. Higgy nekem, nem olyan hely, ami tetszene neked. Erre nem tudtam mit válaszolni, így egy pillanatig csak bámultunk egymásra Gabriellel, míg egyszerre csak Claire meg nem szólalt mögöttem. _ A Közel-Keleten volt? Gabriel pislogott egyet, aztán ránézett. — Elnézést, nem hallottam. — A Közel-Keleten folyó háborúban? A bátyám most Irakban van. Gabriel lépett egyet hátra. — Igen. Voltam a Közel-Keleten. — És milyen? — Nem emlékszem. Nagyon régen volt. - A hangja annyira halk volt, hogy szerintem senki más nem hallotta meg rajtam kívül. Leültem, és kinyitottam a füzetemet. — Folytassuk inkább az órát! - fordult Gabriel az oszTaly felé. — Úgy tudom, az elmúlt órákon az evangéliumok alaptanításairól volt szó. Én azonban azt hiszem, a beszédnél hasznosabb, ha eljátsszuk, mit jelentenek ezek a tanítások. Úgymond, hogy ne csak prédikáljunk, hanem cselekedjünk is. Az alapján, amit Mr. Shumway a következő hetekre tervezett, úgy látom, hogy ő is hasonlóképpen gondolta. - Gabriel a táblához ment, és nagy betűkkel felírta: Végzős vallásóra tanmenet. - Mr. Shumway úgy tervezte, hogy új elvárásokat támaszt azokkal szemben, akik idén szeretnének végezni. Azt akarta, hogy a negyedév zárása előtt mindannyian letöltsetek harminc óra közösségi szolgálatot. Úgy hiszem, ez nagyszerű ötlet, ezért szeretném folytatni azt, amit elkezdett.
- 140 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Kiegyenesedtem. Bizonyára ez volt az a nagy meglepetés, amiről Mr. Shumway a távozása előtt beszélt. — Harminc óra? — Chris Conwaynek, az igazgató fiának megállt a kezében a ceruza. Eddig lángoló koponyákat rajzolt a füzetére. Egészen meglepett, hogy most, valami véletlen folytán, odafigyelt. — Már csak két hét van a szünetig. Lehetetlen. — Nagyjából tizenöt óra hetente. Nem lehetetlen. Én minden nap egy órával előbb el foglak titeket engedni a suliból, hogy különböző projektekben vehessetek részt. — Azt csinálunk, amit akarunk? - kérdezte April. - Készíthetnék ékszereket a gyerekkórházban fekvő gyerekeknek. — Az igazat megvallva, Mr. Shumway megszervezte mindegyikőtöknek, hogy mit csináljon. A Rock Canyon Alapítvány csoportjával fogunk együtt dolgozni. — Övék a városi menhely, nem? - kérdeztem. — Így van, Grace. — Sajnálom, de a szüleim biztosan nem fognak beleegyezni, hogy a menhelyen dolgozzak - mondta Katie. - Amióta ezek a láthatatlan bűnözők felbukkantak, nem engednek be a városba. Éppen ezért kell két csoportra oszlanunk. Az egyik csoport itt, a közelben fog dolgozni. Mr. Shumway eredetileg úgy tervezte, hogy ez a csoport a tölgyparki öregek otthonában végezzen önkéntes munkát a Rock Canyon Alapítvánnyal együtt. Én azonban kicsit változtatok a terveken. Azt hiszem, mindegyikőtök hallott arról, mi történt a helyi boltban. Úgy hallottam, a tulajdonosnak segítségre van szüksége ahhoz, hogy újra ki tudjon nyitni. Még bőven akad takarítási és helyreállítási munka, melyhez, azt hiszem, nemcsak pénzt, hanem néhány készséges segítőt is szívesen fogadnának. Ezt a csoportot Daniel Kalbi fogja vezetni, mivel ő egyébként
- 141 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
is Mr. Daynél dolgozik. Azok, akiknek nem szabad bemenni a városba, vagy közvetlenül iskola után kell dolgozniuk, ebbe a csoportba tartoznak majd. Mr. Shumway már felvette a kapcsolatot a gondviselőitekkel, hogy engedélyt kérjen tőlük, és két csoportra osztotta az oszTalyt. Danielnél vannak azoknak a nevei, akik Rose Crestben maradnak. Daniel meglengette a papírt, amelyet korábban Gabriellel tanulmányoztak. — Daniel, szükséged lesz egy helyettesre. Lassan felemeltem a kezem, de esküszöm, Gabriel direkt nem vett rólam tudomást. — Az a fiatal hölgy Daniel mellett. Hogy hívnak? — Katie Summers - mondta. - Szívesen leszek helyettes. — Remek - felelte Gabriel. - Segíts Danielnek eligazítani a csoport tagjait! Hát ez nagyszerű! - gondoltam, és újra felemeltem a kezem. Szeretnék a bolti csoportba kerülni. Már eddig is segítettem a takarításban. — Grace! — fordult felém végre Gabriel. — Mr. Shumway téged nevezett ki a másik csoport vezetőjének, és szerintem is jól illene hozzád ez a feladat. A te csoportod a Rock Canyon Alapítványnál dolgozna, az irgalmas szamaritánus projektjükön. Párokra lesztek osztva, és minden párnak lesz egy vezetője, aki végigvezet benneteket a különböző projekteken a városban és a szomszédos településen. Nagyon sokféle van: ételosztás, lány- és fiúkörök, időseknél besegités a háztartásba - hol mire van szükség. Ez a csoport tényleg erül innen, és a közösségnek fog segíteni. Hát ezt nem hiszem el - mondta Chris. - Apa sosem engedne így el minket a suli területéről.
- 142 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Az a helyzet, hogy édesapád maga is segít ma vezetni a csoportot. És szerintem jó lenne, ha te lennél Grace helyettese. Egyre jobb. Biztos voltam benne, hogy Chris az utóbbi három évben egyetlen iskolai feladatot sem végzett el. Csak azért nem rúgták még ki a Szentháromságból, mert az apja volt az igazgató. Valószínűleg nekem kell majd az egész munkát egyedül elvégeznem. Már éppen újra tiltakozni akartam, és kérni, hadd lehessek inkább Daniel csoportjában, amikor rádöbbentem, hogy ezáltal tökéletes lehetőségem adódik majd arra, hogy Jude után kutassak a városban. Talán még le is tudok lépni néha - elnézhetnék a Raktár felé, egy kicsit jobb álöltözetben, vagy a környékbeli szórakozóhelyekre. Oké - mondtam. - Mikor kezdünk? AZ ISKOLABUSZON Gabriel nem tréfált, amikor arról beszélt, hogy Mr. Shumway már mindent elrendezett. Mindegyikünk gondviselője aláírta már az engedélyeket, így azonnal munkába foghattunk. Az oszTaly fele Daniellel és Gabriellel a bolthoz ment, míg a többiek Conway igazgató úrral felszálltak az iskolabuszra. Azt hittem, csak másnap fogunk kezdeni, de Gabriel közölte, hogy a projektnek az előző pénteken kellett volna elkezdődnie, így a Rock Canyon munkatársai már aggódtak miattunk. Nekem nem okozott gondot a váratlan fejlemény, mivel ez azt jelentette, hogy hamatarabb mehetek be a városba, mint terveztem. Ekkor azonban Conway igazgató bejelentette, hogy az irgalmas szamaritánus csoporttal az Apple Valley-i szabadidőközpontban fogunk találkozni, a varos felé félúton. Csak néhányunk fog aznap bemenni a varosba – azok, akiknek a vezetője egyébként is arra járna.
- 143 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Még mielőtt felszálltunk volna a buszra, kiosztottam a papírokat, amiket Gabrieltől kaptam. Mivel már ő maga párokba osztott niinket, nekem Chrisszel kellett együtt dolgoznom - éppen amitől a legjobban tartottam. Amikor a busz megállt a szabadidőközpont előtt, és kiszálltunk a parkolóban, azonnal megláttuk az egymás mellett álló furgonokat, rajtuk a Rock Canyon lógója: két egymást fogó kéz. - A vezetőtök két óra múlva visszahoz titeket, akkor majd viszszatérünk a busszal az iskolába - mondtam a többieknek. Aztán feloszlottunk, én pedig hátramaradtam Conway igazgatóval, hogy megbizonyosodjak arról, mindenki megtalálta a megfelelő furgont, és rendben elindult. Kissé irigykedve integettem April és Claire után, akik egy középkorú hölgy vezette kocsiban gurultak ki a parkolóból. Az én papíromon az állt, hogy a nyolcas számú busszal kell mennem, de csak hét furgon volt, így végül az igazgató, Chris meg én maradtunk egyedül, a többiek mind elmentek. — Hát ez furcsa — mondta Conway igazgató. — Megyek, beszélek az alapítvány vezetőjével, hogy megtudjam, hol a nyolcadik busz. — Ezzel elővette a mobilját, és beséTalt a központba. Chris és én ott maradtunk egyedül a parkolóban. Szél kapott a hajamba, és megdörzsöltem a karjaimat. Az idei ősz kivételesen meleg volt, de most bántam, hogy még egy széldzsekit sem hoztam magammal. De talán hamar megjön a furgon. Hát ez marhaság - jelentette ki Chris. - Én kiszállok. — A vállára vette a hátizsákját, és elindult. - Hé, mégis hová mész? - kiabáltam utána. - Láttam arra lefelé egy játéktermet. Két óra múlva, mire a busz vagyok.
- 144 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— De hát már itt a furgon! - mutattam a kézfogós emblémás, sötétített üveges, fehér furgonra, amelyik éppen akkor fordult be a parkolóba. — Na és? — vont vállat Chris, és továbbséTalt. A fehér furgon pont előttem állt meg. Nem tetszett, hogy nem láttam be az üvegtől. Egész más lett volna úgy beszállni egy vadidegen mellé, hogy legalább egyik iskolatársam velem van, de most, hogy egyedül voltam, egyáltalán nem tetszett az ötlet. Libabőrös lettem, és habozva álltam a járdán. Az utas oldali ablak kicsit lejjebb ereszkedett. — Nem jössz? — kérdezte egy mély hang a kocsiból. A sofőrt még mindig nem láttam. Visszanéztem a központ bejárata felé, nem jön-e véletlenül viszszafelé Conway igazgató. — Azonnal indulnunk kell, ha időre vissza akarunk érni a busz indulásáig. Felvettem a hátizsákomat, és a kocsihoz séTaltam. Kinyitottam az ajtót, és már elhatároztam, hogy megmondom a sofőrnek, menjen nélkülem. — Grace Divine? - kérdezte a sofőr. Baseballsapkájának ellenzője alól rám mosolygott. Flanelingét egészen a könyökéig feltűrte. - Mondtam, hogy nemsokára találkozunk. Majdnem hanyatt vágódtam. Meg kellett fognom a kilincset, hogy ne essek el. — Nathan Talbot? Mit csinálsz te itt?
- 145 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenharmadik fejezeT
FÉL MÁSODPERCCEL KÉSŐBB — Légyszi, szólíts csak Talbotnak! Csak anyám hív Nathannak. — Oké, Talbot... de... komolyan, mit csinálsz te itt? - kérdeztem a nyitott ajtóban állva. — Hát... a munkámat végzem - mutatott Talbot a baseballsapka címerére. A sapkán két, egymást fogó kéz látszott, alatta pedig a következő felirat: Rock Canyon Alapítvány, irgalmas szamaritánus projekt. Nyilván ezért hívta a fickó a klubban „irgalmas szamaritánusnak”. Talbot megütögette az anyósülést. — Nem szállsz be? Újból haboztam, és visszanéztem a központ felé. Sem Conway igazgatót, sem Christ nem láttam sehol. — Ígérem, nem eszlek meg - vigyorodott el Talbot, amitől barna arcán feltűntek a gödröcskék. — Ahogy már az előbb is mondtam, most azonnal indulnunk kell, ha időben vissza akarunk érni a buszhoz. Akaratlanul is megbámultam Talbot barátságos arcát, és megint úgy ereztem, ismerem valahonnan. Vajon mi lehetett az oka? Hiszen szinte teljesen idegenek voltunk egymás számára, valamiért
- 146 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
mégis úgy éreztem, mintha régi barátok lennénk. Megbízhatsz benne - mondta a fejemben a halk hang. — Rendben. Oké. — Bemásztam a furgonba, és helyet foglaltam az anyósülésen. Még egyszer visszanéztem a központ felé, és úgy döntöttem, Conway igazgató majd úgyis azt fogja gondolni, ha visszajön, hogy elmentem az utolsó kocsival. — Hol a párod? - kérdezte Talbot. — Elment. Talált magának egy játéktermet az utcában. — Kitűnő - mondta Talbot. Nagy, barna kezével megragadta a kormányt, elkanyarodott a járdaszegély mellől, ki a parkolóból. — UTalom, amikor olyan kölyköket bíznak rám, akik nem akarnak dolgozni. - Zöld szeme felém villant. - De te nem vagy ilyen, ugye? — Naná, hogy nem. — Miközben kikanyarodtunk az utcára, bekapcsoltam a biztonsági övemet. - Ööö... ugye, nem szokTal követni engem? — Nem gondolsz kicsit túl sokat magadról? - nevetett fel Talbot. Nevetésének hangjára meleg futott végig a testemen, és megborzongtam. — Én is kérdezhetném ugyanezt, nem gondolod? - szólalt meg Talbot. - A következő alkalommal a hálószobám előtt bukkansz majd fel? Elvörösödtem. — Nem, csak olyan furcsa, hogy újra összefutottunk. Talbot megállt a pirosnál. — Furcsa, de jó, vagy furcsa, de rossz? Újra rám mosolygott, és elmélyültek a gödröcskék az arcán. Miért is éreztem úgy magam a társaságában, mintha egy meleg pokróc lenne rajtam egy hideg téli délutánon? És vajon miért volt a
- 147 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
jelenléte egyszerre megnyugtató és felkavaró? Elfordítottam a fejem, hogy ne lássa meg: elpirultam. — Inkább furcsa, de jó. Talbot indexelt, felkanyarodott a sztrádára, és a belváros felé indultunk. Amikor arra gondoltam, hogy újra kutathatok Jude után, izgatott lettem. — De legalább így egyszerűbb — mondta Talbot. — Micsoda? — Hát, hogy itt vagy, mert így nem kell lenyomoznom a telefonszámodat. Igaz, nem hiszem, hogy túl sok Divine lakik errefelé. A francba! Még jobban elvörösödtem. Mi a fene van velem? — Meg akartad nézni a számomat? — A barátnőd otthagyta a karkötőjét a klubban. Úgy gondoltam, szívesen viszontlátná, de nem tudtam a családnevét. A tiédet viszont nem volt nehéz megjegyezni. Hátul, a táskámban ott a karkötő. Szólj, hogy adjam oda, mielőtt elmennél. — Jó, oké. - Kicsit megnyugodtam, és már az arcom sem tüzelt annyira. Persze, hogy nem velem akart beszélgetni. Én sem akarnék ővele. — És most hová megyünk? — Van kábé húszdoboznyi könyvadomány a kocsiban. A Tidwell utcai könyvtárba visszük őket. Az ő könyveik már egy évtizede is rossz állapotban voltak. — Ennyi? — Miért, nem elég izgalmas? — Nem tudom. Azt hiszem, valami másféle munkára gondoltam. Nem értem, miért van rám szükség ahhoz, hogy pár könyvet kézbesítsünk. - Azért vagy itt, hogy megtanítsak néhány tippet arról, hogyan kell segíteni a felebarátaidon. A szeretetszolgálat nem valami
- 148 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
izgalmas munka. Persze, vannak olyan hetek, amikor közkonyhán éhezőket etetünk, meg felhúzunk egy házat egy hétvége alatt, de a legtöbb meló kézbesítés. — Megigazította a sapkáját. — De ne aggódj, idővel lesz azért pár igazi melónk is. Csodálkozva néztem rá, bár megint égett az arcom. — Na, mi van? - vigyorgott. - Csak nem félsz attól, hogy bepiszkítod a kezedet? Mert ha te is olyan kölyök vagy, aki megijed a hajléktalanoktól, vagy fél egy kis munkától, a legjobb, ha azonnal visszafordulunk, és kérek egy másik partnert. — Micsoda? Dehogyis! Először is: nem vagyok kölyök, három hónap múlva tizennyolc éves leszek. Másrészt egyáltalán nem félek attól, hogy összepiszkítom a kezemet. - Nem tudom, miért éreztem szükségét, hogy ezt bizonygassam. Miért akarom igazolni Talbot előtt? Talán azért, mert Gabriel már első találkozásunk előtt tele volt előítéletekkel velem kapcsolatban, és nem akartam, hogy Talbottal is ez legyen a helyzet. - Egyáltalán nem idegen számomra a szeretetszolgálat. Apám lelkész. Mindig van ilyen jellegű munkánk. Tudod, régebben hány órát töltöttem azzal, hogy kaját vittem házakhoz, vagy a menhelyen segítettem? — Régebben? Miért csak régebben? Kibámultam az ablakon a járókelőkre. Már a városban voltunk, ezért nyitva akartam tartani a szemem, hátha meglátom Jude-ot. — Mostanában eléggé összekuszálódtak a dolgok. Elég régóta nincs időm arra, hogy másoknak segítsek. — Hát, akkor most itt a lehetőség - mondta Talbot, és megállt egy „Csak áruszállítás” feliratú parkolóhelyen a könyvtár előtt. Kiszálltunk, és a kocsi hátuljához mentünk. A Tidwell Könyvtár csupán pár sarokra volt a Markham utcától és a Raktártól. Jól megnéztem magamnak az utcán séTaló embereket.
- 149 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tudtam, hogy Jude valahol a közelben lehet, de ha ez a hely csak egy kicsit is hasonlít a Markhamhoz, sötétedés után senki sem lesz az utcán. Talbot kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. — Gyere, fogjunk hozzá! Előhúztam egy dobozt, de olyan nehéz volt, hogy majdnem orra estem tőle. Amikor visszanyertem az egyensúlyomat, Talbotra néztem. Ő három ekkora dobozt tartott a kezében. — Ennél azért te is többre vagy képes, kölyök! - nyomta meg az utolsó szót kissé kihívóan. -Ja, persze. Azt hittem, évszázadokba fog telni, mire az összes dobozt kipakoljuk a könyvtárba, de Talbot hat dobozt hozott minden körben, amikor én csak egyet bírtam. De annyira uTaltam, hogy gyengének néz, hogy végül sikerült annyira felmérgelnem magamat, hogy egy kis szuper-erőfeszítéssel két dobozt vittem be az utolsó körben. Amikor rájöttem, mennyivel könnyebb így, már bántam, hogy nem rögtön a legelejétől így csináltam. Igaz, azt sem akartam, hogy Talbot észrevegye, mennyire nincs összhangban az erőm a kinézetemmel. — Ez már sokkal jobb - mondta Talbot, amikor kifelé jövet tartotta nekem az ajtót. Az utolsó két dobozt is letettem a pultnál, aztán a könyvtárosra hagytam őket. - És most hová? — kérdeztem, miközben visszaszálltunk a furgonba. Úgy éreztem, mintha tele lennék erővel. - Megyünk, lefestünk pár grafitit, vagy ilyesmi? - Nem tudom, mire van még időnk, kölyök. - Talbot levette a Sapkáját. Hullámos, barna haja teljesen a fejéhez lapult. Ha valaki, hát ő nézett ki most kölyöknek. Végigfuttatta a kezét a haján, aztán
- 150 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
váratlanul megállt a mozdulat közben, és hátrapördült. — Hallottad? — Mit kellett volna hallanom? Erősen koncentráltam, és visszatartottam a lélegzetemet, amíg a fülem bizseregni nem kezdett. Ekkor én is meghallottam: egy nő sikított. Olyan közelről hallatszott, mintha csupán pár méterre lenne, de a sötétedő utcán rajtam és Talboton kívül nem volt senki. Nem tudtam megítélni a távolságot, tőlem akár több háztömbnyire is lehetett. — Gyerünk! - mondta Talbot. - Segítenünk kell. — Mi? Ne! Hívjuk inkább a rendőröket! - Ezzel a zsebembe nyúltam a mobilomért. A nő újra felsikoltott, aztán váratlanul elhallgatott, mintha valaki a szájára szorította volna a kezét. Izmaim életre keltek. — Nincs idő - ragadta meg Talbot a csuklómat. - A rendőrök nem tudnak segíteni neki, de te igen. -Én? Talbot elengedte a karomat. — Én megyek - mondta, és felém dobta a kocsikulcsot. - Ha félsz, zárd be magad a kocsiba! — Azzal futva a sikoly irányába indult. — Állj! - kiáltottam utána. - Téged is kicsinálnak! — Csak akkor, ha nem segítesz! — kiabált vissza. Hát ezt meg hogy a fenébe értette? A kezemben lévő kulcsra néztem. Úgy kaptam el, hogy észre sem vettem. Amikor újra felnéz tem, Talbot már bekanyarodott a sarkon. Basszus, ez kinyíratja magát — mondtam magamban. Az izmaim addigra már szinte lángoltak. Az egész testem tenni akart valamit, bár a józan eszem azt kiabálta, hogy maradjak ott, ahol
- 151 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
vagyok. Aztán egy robbanáshoz hasonló hang csattant valahol. Valaki lőtt! Indulj!- kiáltotta az idegen hang a fejemben. Mielőtt meggondolhattam volna magam, futásnak eredtem. Néhány másodpercen belül bekanyarodtam a sarkon, ahol az előbb Talbot eltűnt, és egyenesen belerohantam egy felém tartó nőbe. A nő arca könnyes volt, szakadt blúzát a mellkasához szorította. -Jézusom! Jól van? - Próbáltam megragadni a karját, de kirántotta a kezemből. — Menekülj! - kiáltotta, és rohant tovább. Csakhogy nem hagyhattam itt Talbotot. Bekanyarodtam a sarkon, és a látványtól gyökeret vert a lábam. Három fiú, kettő közülük talpig feketében, fejükön élénkvörös símaszk. Testfelépítésükből ítélve kamaszok lehettek. A harmadik Talbot volt. Az egyik símaszkos egy fejéhez nyomott pisztollyal a betonfalnak szorította. A pisztoly torkolata teljesen eltűnt Talbot hajában. Megpróbáltam nem sikítani. Tényleg megpróbáltam. Olyan nagyot nyeltem, amekkorát csak tudtam, de még így is elhagyta a számat egy vékonyka nyikkantás. A kezemet a számra szorítottam. A fiú Talbot mellkasának nyomta a kezét, a falhoz szorítva őt. Közben felém indult. - Társaságunk akadt. A másik fiú felém fordult. Az arca nem látszott, csak két fekete szem villant felém a símaszk réseiből. - Hozd ide! — parancsolta a fegyveres. A másik fiú felém lépett. − Csinálj valamit, Grace! - mondta Talbot. A fiú újabb lépést tett felém, majd még egyet.
- 152 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
De mit csináljak? Fussak? Csakhogy képtelen voltam megmozdulni. Igaz, a képtelenség talán túlzás, úgy éreztem, a bőröm alatt minden egyes sejt úgy robban, mint a július 4-i tűzijáték. A férfi alig pár lépésnyire volt tőlem, de én még mindig nem tudtam megmozdulni. A gyomromban mintha egy hatalmas kő ült volna. — A fenébe, Grace! - ordította Talbot. - Csinálj már valamit! Tudom, hogy képes vagy rá! — De mit? - ordítottam vissza. — Érzed a fájdalmat a gyomrodban? A haragot? Abból meríthetsz erőt. Ragadd meg, és rúgd seggbe a fickót! Honnan tudta...? — Fogd be! - ütötte fejbe a pisztolyos fiú Talbotot a fegyver fejével. Talbot homloka vérezni kezdett. — Kapd már el a csajt! parancsolta a cimborájának. Talbotnak igaza volt. A gyomromban lévő fájdalom tomboló haraggá növekedett. Daniel azt mondta volna, hogy fogjam vissza magam. Találjam meg az egyensúlyt. De ahogy az a nagydarab, maszkos fickó felém nyúlt, hagytam, hogy a harag végigfusson rajtam, és elengedtem az öklömet. Gyomorszájon vágtam, de olyan erővel, hogy több métert repült hátra. Nem hittem volna, hogy tudok ilyen erőset ütni. A fiú nekicsapódott a szomszédos épület betonfalának, de még csak el sem kábult. Felállt, és felém lódult. Kiléptem előle, de megpördült, és megragadta a pólómat. Az egyik öklére az S és K betűket tetoválták. Ráadásul a fickó úgy bűzlött, mint a többhetes romlott tej, és ez még jobban bosszantott. Megragadtam a kezét, és egy csavarral kitéptem belőle a pólómat, majd magam felé rántottam, és a térdemmel ágyékon rúgtam. Felmordult fájdalmában, még a nyelvét is kinyújtotta. Meglöktem, mire ő hátratántorodott.
- 153 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Mielött visszanyerhette volna az egyensúlyát, belerúgtam a bal térdébe. Saját súlya alatt rogyott össze. Kezemet ökölbe szorítva, dühösen néztem le rá. — Hé! — kiáltotta a fegyveres. - Ezt még megbánod! Vigyázz! - hallottam a fejemben, és amikor felnéztem, egyenesen belebámultam a pisztoly csövébe. — Ne! - ordította Talbot, majd egy villámgyors mozdulattal kiszabadította magát a szorításból, megragadta a fiú pisztolyt tartó kezét, majd egy erős mozdulattal rárántotta a térdére. Esküszöm, hallottam, ahogy eltörik a csontja. A fiú eldobta a pisztolyt, törött karját nyöszörögve magához szorította, majd ép karjával megpróbált bevinni Talbotra egy lengőütést. Talbot azonban kivédte a csapást, és tenyerével oda csapott, ahol a srác orra volt a símaszk alatt. A fiú köhögni és fuldokolni kezdett. — Mit csinálsz, barom?! - Levegő után kapott, majd a símaszkja felé nyúlt, de még mielőtt levehette volna, Talbot felugrott a betonfalra, aztán úgy pattant le róla, mintha ugródeszka lenne, és röptében belerúgott a fiú mellkasába. A fiú összeesett. Talbot mellé ugrott, és leguggolt. A sikátorban volt még annyi fény, hogy lássam, ahogy zöld szeme felvillan, mint a smaragdkő. Eltátottam a számat. -Te... Te is... — Urbat vagyok - egyenesedett fel Talbot, majd odalépett hozzám és meleg, kérges kezét a karomra fektette. - Mint te. A FURGONRAN A fickó, akit leütöttem, a kavarodásban elmenekült, Talbot azonban biztos akart lenni abban, hogy társa akkor sem tud majd elfutni,
- 154 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
ha visszanyerte az eszméletét. Akaratlanul is megbámultam vastag izmait, miközben a derékszíjával gúzsba kötötte a kuka mellett heverő pisztolyos fickót. Olyan könnyedén csinálta, hogy simán magam elé tudtam képzelni, hogyan köthette szárra a borjúkat a farmon, ahonnan minden bizonnyal származott. Aztán kivette a pisztolyból a golyókat, és flanelingje zsebébe tette. Végül megtörölte a fegyvert az ingében, és a lassan eszmélő fiú feje mellé dobta. — Kell a bűnjel - mondta. — Most már felhívhatom a rendőrséget? - vettem elő a telefonomat. — Majd én - mondta Talbot. - Ez egy előre fizetett telefon, nem nyomozható le. — Úgy érted, nem várjuk meg a rendőröket? — Mit mondanánk nekik? Arról nem is szólva, hogy vissza kell hogy vigyelek a buszhoz, mielőtt a többiek azt hiszik, elraboltalak, és még a munkámat is elveszíteném. - Elővette a telefonját, és intett, hogy kövessem. Elhagytuk a sikátort. — És csak úgy otthagyjuk? - néztem vissza a fickóra, aki az oldalán feküdt, és nyöszörgött fájdalmában. - Kicsit embertelen, nem? — Az a fickó meg akart ölni téged, Grace - nyitotta ki Talbot a telefonját. - Egyébként sem ember, hanem démon. Először azt hittem, képletesen érti, aztán leesett. — Egy démon? Mármint egy élő, lélegző, igazi démon? — Miért? Csak azt ne mondd, hogy nem látTal még ilyet azelőtt! Vállat vontam. — Nem igazán. Egyszer láttam egyet egy bulin. Egy csajt. A szemével képes volt kisebb elmetrükkökre. Á, egy akh. Ők nem olyan szörnyűek. - Csettintett a nyelvével. — Ez itt egy gelal. Ők általában fiatal nőkre vadásznak. A lány,
- 155 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
aki elmenekült, szörnyű dolgokat élt volna át, ha nem sietünk a segítségére. — Hogyan tudod megmondani róluk, hogy mik? — kérdeztem. Én teljesen átlagos embernek láttam őket. Alig bírtam viszszafogni magam, hogy vissza ne menjek, és meg ne nézzem, hogy néz ki a símaszk alatt. — A szagról — húzta el az orrát Talbot. — Ügy látom, te tényleg újonc vagy. Fogadjunk, hogy azt sem tudod, hogyan kell lenyomozni valakit. Lenéztem a fekvő alakra. A maszkos démon mérgesen, hangosan fel nyögött. -Jobb, ha megyünk - mondta Tal. - Remélem, hogy a rendőrök ideérnek, még mielőtt ez észhez térne annyira, hogy megszökjön. Talbot lenyomott egy gombot a készülékén, és a füléhez emelte. — Betetted a rendőröket gyorshívásba? — Mondtam, hogy sokféle kézbesítést vállalok. A nyomába eredtem. — Várj! Azt akarod mondani, gyakran csinálsz ilyesmit? De Talbot nem válaszolt. Éppen a vonal túloldalán jelentkező kezelőnek mesélte el, hogy a Tidwell Könyvtárhoz közel megtámadtak egy fiatal nőt, a támadó pedig a Tidwell és a Vine utca közötti részen van egy kuka mögött. Mielőtt azonban kérdezgetni kezdték volna, megszakította a vonalat. — Nálad van még a kocsikulcs? — Remélem, igen — ütögettem meg a zsebemet, amelyben megzörrent a kulcs. Tal kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, és kitárta előttem. Valakikor, miután Talbot becsukta mögöttem az ajtót, de még mielőtt beült volna a sofőrülésre, utolért az előző percek eseményei által
- 156 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
okozott sokk. A kezem annyira remegett, hogy alig bírtam bekapcsolni a biztonsági övét. — Jól vagy? — kérdezte Talbot. — Szuper volTal az előbb. Biztos voltam abban, hogy így lesz. - De hát hogyan... honnan tudtad, hogy képes vagyok rá? Honnan tudtad, hogy mi vagyok? - Bár korábban már megkérdeztem, honnan tudta, hogy urbat vagyok, de akkor annyira el volt foglalva a pisztolyos sráccal, hogy nem válaszolt. Most azonban már nem akartam tovább várni a válaszra. - A nyakláncodról. - Talbot felém nyúlt, és megérintette a repedt holdkő függőt, amely a nyakamban lógott. - Ha belegondolsz, még a vak is látja, mi vagy. - Ahogy elvette a kezét, megérintette a hajamat, és egy fürt hozzáért a nyakamhoz. - Meg a Raktárban is láttam, hogy harcolsz. A legtöbb lány nem tud bevinni egy olyan rúgást, amilyet te bevittél annak a fiúnak, csak ha van valami paranormális beütése. - Felhúzta az orrát. - És a szagodról is érzem. — Tessék? — Megszagoltam a karjaimat. Teljesen átlagosak voltak. Na, jó, eltekintve az izzadságtól, ami a harc alatt vert ki, egyáltalán nem voltam olyan büdös, mint az a két kölyök a sikátorban. Talbot felnevetett, arcán előtűntek a gödröcskék. — Barom! — ütöttem meg játékosan a karját. Megragadta a kezemet. - Óvatosan, kölyök! A jobb horgod ugyancsak veszélyes. Talbot keze, amely a csuklómat szorította, az enyémhez képest hatalmas volt. Jól látszottak az erek az inak fölött. Megszorította az ujjaimat, mire energia bizsergését éreztem végigfutni a kezemen, majd le a gerincemen. Olyan volt, mint az a kapcsolat, amit Daniellel éreztem, amikor először megfogtuk egymás kezét az Angyalok
- 157 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
kertjében. De a bizsergés hamarosan remegésbe fordult, és kirántottam a kezem Talbot markából. Azt a fajta kapcsolatot nem volt helyes mással megosztanom, csak Daniellel. Karba tettem a kezemet. Talbot elfordította rólam a tekintetét. Köhintett egyet, majd beindította a furgont. Elkanyarodtunk a könyvtár elöl. Egy pillanattal később feltettem azt a kérdést, amely már egy ideje ott mocorgott bennem. — Ha azok a fickók tényleg démonok voltak, miért volt szükségük fegyverre? Talbot vállat vont. — Nem tudom, Grace, és aggódom is emiatt. A gelalok éjfél előtt nem is nagyon szoktak előjönni. Éjszakai lények, tudod? Az is elég furcsa, hogy itt vannak a városban. Ez már a harmadik pár volt, akikkel az elmúlt két hónapban összefutottam, pedig azelőtt eggyel sem találkoztam, amióta csak a nyugati partra jöttem. Megrázta a fejét. - Valami bűzlik errefelé. Régebben nekem kellett felkutatnom a démonokat, sokszor hónapokig nyomoztam utánuk, mire akárcsak egy is előjött a rejtekéből, most meg mintha az egész városban ott lennének. Meg azt is pletykálják, hogy valaki direkt gyűjti a vérfarkasokat, gelalokat, akhokat és a többi paranormális kölyköt, és egy csapatot szervez belőlük. Ha jól tudom, Sötét Királyoknak hívják magukat. — Paranormális csapat? — HallotTal már azokról a láthatatlan banditákról, akikről mostanában a hírekben beszélnek? Bólintottam. - Szerinted emberek csinálják? - Nem, egyáltalán nem - mondtam. - Ahol én lakom, lecsaptak egy áruházra. Nem egészen öt perc alatt az egészet feldúlták.
- 158 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A... barátom... és én úgy gondoljuk, hogy egy csapat szupererős kamasz lehet mögötte. És attól félek, hogy a bátyám belekeveredett ebbe a csapatba. Aprilnek olyasmit mondott, hogy talált magának új családot. Talbot megemelte a szemöldökét. — A bátyád is olyan, mint te? — Hasonló. - Nem tudtam, mennyit mondjak el Talbotnak. Hiszen alig néhány órája ismerjük egymást - igaz, ebben a néhány órában már kétszer megmentette az életemet. Megbízhatsz benne. - Jude teljesen átalakult vérfarkassá. Én nem. Ő harapott meg akkor, amikor először átalakult, utána megpróbálta megölni a legjobb barátját, aki a... khm... az én barátom. Azt hiszem, Jude ezért ment el otthonról. Talbot bólintott. — Na, és ki ez a barát, akiről szó van? Úgy hallom, a bátyád legalább annyira nem bírja, amennyire én. Félrebillentett fejjel Talbotra néztem. Hát ezt meg hogy érti? — Bocs! - villantott rám egy mosolyt Talbot. - Csak arra gondoltam, hogy ez a te barátod igencsak különleges lehet, ha ilyen csaja van, mint te. De mivel bosszantotta fel a tesódat? — Ó! Daniel, mármint a barátom... - Jaj! Úgy tűnt, ebben a beszélgetésben tíz másodpercenként elő fog jönni ez a szó. Pedig Daniel és én nem szívesen hívtuk egymást barátnak meg barátnőnek. Az elnevezés túlságosan elcsépelt volt ahhoz képest, amit egymás iránt éreztünk. — Szóval Daniel, a ba... — Megköszörültem a torkom. - Szóval ő vérfarkas volt. Ő fertőzte meg a bátyámat néhány évvel ezelőtt. A bátyám azóta uTalja. Talbot pillantásában egyszerre tükröződött csodálkozás es jó kedv. Megcsóválta a fejét.
- 159 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Hogy érted, hogy Daniel vérfarkas volt? Ez idáig úgy tudtam, hogy aki egyszer urbat lesz, az az is marad. — Meggyógyítottam. Talbot szeme elkerekedett. Bele kellett taposnia a fékbe, mert majdnem átmentünk egy piros jelzésen. — És azt hogy csináltad? Sajnos túl fáradt voltam ahhoz, hogy részletesen elmeséljem. — Igaz szerelem, első vérontás. - Tettem néhány bizonytalan kézmozdulatot. - Blablabla... Túl hosszú lenne most. Majd máskor. Talbot pislogott egyet, aztán felnevetett, és a szemembe nézett. — Úgy hiszem, Miss Grace Divine, te percről percre érdekesebb vagy. Amikor a Miss Grace szavakat kimondta, újra végigfutott rajtam az az érzés, hogy ismerem. De mi lehetett ez? A lámpa zöldre váltott, és átkeltünk a kereszteződésen. Elfordítottam a fejemet, és kinéztem az oldalsó ablakon. — Még te beszélsz?! Látom rajtad, hogy te meg többnyire azt csinálod, amit ma is: démonokat nyomozol le, és paranormális kamaszokból álló tolvajbandákat tartasz szemmel. Fogadjunk, hogy ez az irgalmas szamaritánus meló csak fedőtevékenység az önjelölt hősnek! — Talált, süllyedt - válaszolta. Ez alkalommal én meresztettem nagyra a szemem — ahogy ezt a Visszapillantó tükörben rögtön láttam is. — Akkor fertőződtem meg, amikor a szüléimét megölték a vérfarkasok, és megfogadtam, hogy a képességeimet arra fogom használni, hogy démonok ellen harcoljak. Blablabla... Túl hosszú lenne most. Majd máskor. - Jaj, ne csináld már!
- 160 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Dehogynem, mivel megérkeztünk. — Arra néztem, amerre mutatott, és láttam, hogy a busz felkapcsolt lámpával várakozik a központ előtt. A diákok már a buszon voltak, Conway igazgató pedig ide-oda járkált a busz előtt, mobilját szorosan a fülére szorítva. — Asszem, mennem kell — mondtam. - És kösz a... kalandot. — Örülök, hogy élvezted. - Rám vigyorgott, amitől végigfutott rajtam a meleg, és lúdbőrözni kezdett a hátam. - Különben örülök, hogy veled kerültem párba. Nem tudom, mit csináltam volna ma, ha valamelyik másik sráccal kerültem volna össze. Mintha a sors keze lenne benne, nem? Elmosolyodtam. — Lehet. Kinyitottam az ajtót. Már épp ki akartam ugrani, amikor Talbot utánam szólt. — Grace? — Igen? - néztem hátra. Valami ezüstféle csillant a kezében. Először azt hittem, ajándékot akar adni nekem - ami ugyan furcsa dolog lett volna, de nagyon kedves -, de aztán elmosolyodott. — April karperece. Amit elejtett a klubban. — Á! - Elvettem tőle a karkötőt. Az ujjai melegek voltak. Az ékszer köré egy kis darab papírt tekertek. Felnéztem Talbot csillogó, zöld szemébe. — A papír neked szól - mondta. - Hívj fel, ha szükséged van valamire! Akármire. — Oké - mondtam, és kiszálltam a kocsiból. — Aprilt is üdvözlöm — szólt utánam Talbot, mielőtt becsuktam volna az ajtót.
- 161 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A papírt a zsebembe csúsztattam, és a sötétben álló busz felé indultam. Azon gondolkodtam, hogyan magyarázhatnám meg legjobban a késésemet, amikor éreztem, hogy valaki mellém lép. — Elég sokáig tartott, hogy visszaérj - mondta Chris. Egyik kezében egy hosszúkás szendvics maradékát tartotta, a zsebében mintha aprópénz csörgött volna, amely minden lépésre megcsörrent. — Merre jártatok? - kérdezte Conway igazgató, amikor meglátott minket. - Húsz perccel ezelőtt kellett volna indulnunk. Már aggódtam, hogy nem is az egyik furgonnal mentetek el. — Bocs, Tom — mondta Chris az apjának. — Nagyon leesett a cukrom, ezért megkértem a sofőrt, hogy hadd vegyek valami kaját. Azt hiszem, ez az önkéntes munka nem tesz túl jót az egészségemnek. — Nem rossz kísérlet - mondta Conway igazgató, miközben a fiát a busz felé irányította. - Legközelebb azért vedd fel a telefont, ha hívlak! Felléptem a busz lépcsőjére, és visszanéztem a parkolóba. Talbot villantott egyet a fényszóróval, majd elhajtott.
- 162 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizennegyedik
fejezeT
A BUSZON — Szent ég! - April felcsúsztatta a csuklójára az ezüst karkötőt. - Egy: el sem hiszem, hogy Talbot megtalálta a klubban a karkötőmet. Tudod, ez az új, őszi kollekcióm bemutató darabja, de sosem mentem volna vissza érte. Kettő: el sem hiszem, hogy ő a vezetőd. Három: el sem hiszem, hogy ti ketten megakadályoztatok egy valódi rablótámadást! És négy: ráadásul még ur... Pszt! — próbáltam meg befogni a száját. Ugyan csak mi ketten ültünk a busz hátuljában, de April egyre hangosabban sorolta fel hitetlenkedéseit. Hirtelen nem is voltam olyan biztos benne, hogy helyes döntés volt megmondani neki az igazat. April halkan felsikkantott, majd kibújt a kezem alól. Négy — suttogta hangosan -, az, hogy Talbot egy igazi démonvadász urbat, halál csúcs! — A végét már olyan hangosan mondta, hogy szinte kiabált. Ismét rávetettem magam, gyakorlatilag magam alá szorítottam a hátsó ülésre, és megpróbáltam befogni a száját. Kuncogni kezdett, majd lelökött magáról. — Jó, jó. Megpróbálok csöndesebb lenni. De ez annyira szuper- Annyira izgalmas ez a titkos találka Talbottal! — Tudom — suttogtam. — De gondolj csak bele, ha Conway igazgató és Gabriel, azaz Saint Moon tiszteletes rájön, hogy egyedül
- 163 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
voltam Talbottal, biztosan ügyet csinálnának belőle. Pedig azt még nem is tudják, mit csináltunk. April megemelte a szemöldökét. - Nem úgy értettem - mondtam. - És azt sem akarom, hogy Chrisnek baja legyen abból, hogy lógott. - Nem tudsz hazudni. A nyakad csupa vörös folt. Megdörzsöltem a nyakamat. - Csak melegem van. — Na, ebben biztos vagyok. — April, ez tényleg nem olyan. Talbot csak a barátom. Tudod, hogy Danielt szeretem. - Bár tényleg így gondoltam, a nyakam még mindig égett és viszketett. A hátizsákomból elővettem a vizesüveget, és belekortyoltam. — Na, igen, de Daniel mit fog szólni ehhez? Nincs olyan fiú, aki ne akadna ki azon, hogy a barátnője egyedül van egy jóképű fickóval. Különösen, ha így ki is melegszel tőle. Ne hidd azt, hogy Daniel nem lesz féltékeny, ha rájön, hogy nem vele csinálod ezt! A víz megakadt a torkomon, majdnem visszaköptem az arcába. — Mármint... úgy értem, hogy ezt a rosszfiú-kergetést nem Daniellel, és nem... nem... tudod... szóval, hogy együtt alusztok. A kezével mutatott valamit, ami valószínűleg az együtt alvással lehetett kapcsolatos. — Már ha te és Daniel tényleg. Mert, tudod... ööö... ti nem, ugye? Mert azt hallottam... Köhögtem, aztán megköszörültem a torkomat. - Nem, Daniel és én nem alszunk együtt. Bármit is mondanak mások. A szuperhallásnak köszönhetően tudtam, hogy igen sok ember hisz azoknak a pletykáknak, amiket Lynn Bishop kezdett el teríteni még a múlt tanévben, amelyek szerint én és Daniel „együtt
- 164 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
alszunk”. Csakhogy az a helyzet, hogy nem aludtunk együtt. Nem mintha nem gondoltunk volna rá, vagy ne akartuk volna - már attól, hogy Danielt megpillantom, gyorsabban ver a szívem, és megremeg a lábam. Csakhogy számomra a szex nem kis dolog. Mindig is bosszantott, hogy azokban a tévéműsorokban, amiket kamaszok számára készítenek, a szereplők szinte az első csók után máris lefekszenek egymással. Biztosan nem én vagyok az egyetlen aki szerint ehhez több kell - mármint több lépés, mint egy csók, és aztán irány az ágy. És persze az is számít, hogy az apám lelkész, ettől a szex valahogy nagyobb jelentőségű dolog a számomra, mint másoknak. Ráadásul a Szentháromságban állandó tréfa tárgya volt, hogy amikor apám helyettesített a vallásórákon, a téma mindig ugyanaz volt: a szemérmes, erkölcsös életmód. És ha azt hiszed, kellemes dolog végigülni egy olyan tanórát, amelyen az apád a barátaidnak az önmegtartóztatásról prédikál, nagyon tévedsz. Szóval bármennyire is akartam, és tudtam, hogy Daniellel akarom majd, azt szerettem volna, hogy különleges alkalom legyen, a megfelelő időpontban. Először féltem, hogy Danielt zavarni fogja ez. Abban a három évben, amit Daniel tőlünk távol töltött, nem is egy - hogy is mondjam - tapasztalatot szerzett. De Danielben éppen ez volt az egyik dolog, amit szerettem: hogy teljesen megértett. — Más vagy, mint a többi lány — mondta egyszer. - A kapcsolatunk is más. Szeretlek. És szeretném jól csinálni veled a dolgokat. Még ha ez azt is jelenti, hogy tíz évet kell várnom. Felnevettem, és a vállára hajtottam a fejem.
- 165 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Azért annyit nem kell várnunk. - Mindegy — mondta April, félbeszakítva a gondolataimat. — Azt hiszem, jó, hogy vártok. — Igen, szerintem is. - De most, hogy annyi hazugság és veszekedés esett meg köztem és Daniel között, úgy éreztem, a megfelelő idő sosem fog eljönni. De nem akartam örökké várni. — Akkor el fogod mondani neki? — Mit? - kérdeztem vissza. - Elmondod Danielnek ezt a dolgot Talbottal? — Mit kellene elmondanom róla? Nincs közöttünk semmi. — De lehetne - búgta. - Jól van. Nem mondok el neked többé semmit. — Jaj, ne már! Tudod, hogy csak cukkollak. Azt akartam kérdezni, elmondod-e Danielnek, hogy Talbot a vezetőd? Te is tudod, milyen féltékeny lesz, ha megtudja, hogy amíg ő Katie Summersszel takarít a Day’sben, addig te a városban harcolsz valaki mással. Ugyan sok dolgot elmondtam Aprilnek mostanában, de azt még nem, miért is kerültem Danielt egész nap. Ö még csak annyit tudott, hogy Daniel felfüggesztette a hősképzést. Azt nem, hogy cserbenhagyott mind engem, mind a tervet, amelyet igazából ő talált ki. — Igen, azt hiszem, elmondom neki. Az ötletre végigfutott rajtam a borzongás: ha Daniel meghallhogyan ütöttem ki azt a srácot a sikátorban, meggondolja majd magát, és rájön, hogy nem Gabrielnek volt igaza. Ha meghallja, hogy segítettem annak a nőnek, újra hinni fog bennem. És akkor talán azt is elmondja, amit eddig eltitkolt.
- 166 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
ÚJRA AZ ISKOLÁBAN Nem kellett sokat várnom, hogy újra összefussak Daniellel. Amikor leszálltam a buszról, a parkolóban várt. Vörös-fekete motorja ülésének támaszkodott, kezét kapucnis pulcsijának zsebébe dugva. — Mennem kell - mondtam Aprilnek, és szinte futva indultam Daniel felé a csaknem teljesen üres parkolóban. Már majdnem a nyakába ugrottam, és belekezdtem, mi történt aznap a sikátorban a gelallal és Talbottal, amikor megláttam az arcán trónoló, fagyos kifejezést, amiről azonnal Jude jutott eszembe: érzelemmentes és távolságtartó. — Hahó! - állítottam meg magam, még mielőtt megöleltem volna. - Mi járatban errefelé? — Apád arra kért, hogy vigyelek haza. Azt hittem, előbb jöttök, már kezdtem aggódni. — Bocs — mosolyogtam rá bocsánatkérően. Daniel felvette a bukósisakot az ülésről, és a kezembe nyomta. Mindig viccesnek tartottam, amikor ragaszkodott hozzá, hogy én hordjam, ne ő - különösen, mivel én már könnyen gyógyultam, ő viszont nem. Mégis, olvasmányaimból megtudtam, hogy egy urbatot kevés dolog tud ugyan megölni az ezüstön és egy bizonyos démonmérgen kívül, de a fejsérülés ezek között van - már ha nem látják el idejében. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy Daniel apja, amikor az a rohadék tizenhárom éves korában megtámadta a fiát, a fejét próbálta meg bezúzni a széttört festőállvánnyal. Mert azt akarta, hogy Daniel meghaljon. Daniel felszállt a motorra, én pedig felmásztam mögé. Olyan csendes volt, és távolságtartó, hogy nem tudtam, átöleljem-e a derekát, ahogy általában szoktam. Inkább óvatosan az oldalátba
- 167 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
kapaszkodtam. Daniel beindította a motort, és kikanyarodott a Crescent útra. Vezetés közben egyszer sem pillantott rám, végig előre nézett. Az éjszakai levegőt egyszerre éreztem hidegnek és súlyosnak olyan sok mindent szerettem volna elmondani neki, de képtelen voltam rá. Hátrébb csúsztam az ülésen, és elengedtem az oldalát, hagytam, hogy emberfeletti egyensúlyérzékem tartson a motoron. Miért van az, hogy amikor Talbottal visszafelé tartottunk a buszhoz, egyáltalán nem voltam feszélyezett, most meg, amikor Daniellel motorozok, azt sem tudom, hová tegyem a kezem? Bekanyarodtunk a házunk elé. Daniel letette a lábát, és üresbe tette a motort, de nem állította le. Nem akart maradni. — Akkor holnap találkozunk. Levettem a sisakot, és átadtam neki. Úgy vette át, hogy ne érjen az ujjamhoz, én pedig hátraléptem, készen arra, hogy azonnal távozzak. De nem voltam rá képes. Nem mehettem el újra úgy, hogy nem kaptam választ a kérdéseimre. Az előző alkalommal sem lett volna szabad megtennem, még akkor sem, ha egyúttal az volt az első alkalom, hogy komolyabban hozzáfértem az erőmhöz. — Mi a fene bajod van? - kérdeztem Danielt. - Miért viselkedsz úgy, mintha eleged lenne belőlem? Daniel pislogott egyet, majd sóhajtott, és összeszorította a száját. - Bocs, hogy csak úgy elfutottam tegnap. És hogy egész nap nem szóltam hozzád. De tudom, hogy hazudTal, és nem volTal otthon két napja. Ráadásul hihetetlen, ahogy összefogTal ellenem Gabriellel. De már nem vagyok mérges. Már vallásórán sem voltam az, de a projekt miatt nem tudtam beszélni veled. - Utána
- 168 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
meg két órát egy másik sráccal töltöttem - de egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy most kellene felhoznom Talbot ügyét. — Csak tudni szeretném, miért csinálod ezt. Nem akarom, hogy dühös legyél rám. Nem tudom, mit tegyek. — Mondtam már. Nem vagyok rád mérges, Gracie. Csak aggódóm. Megijesztettek a szavai. Egyszer Jude csaknem szó szerint ugyan. ezt mondta: akkor, amikor Daniel visszatért a városba, és Jude azt akarta, hogy tartsam magam távol tőle. - Miért aggódsz? Légy szíves, mondd el! Daniel megszorította a kormányt, mire a motor felhörrent. Hátrahajtotta a fejét, és felnézett az éjszakai égen világító holdra. Sötétbarna szeme egyet sem pislogott. A veranda fényei által megvilágított mogyorófa tökéletes hátteret szolgáltatott a körvonalaihoz. Ha nem lett volna ez a feszültség közöttünk, elővettem volna a vázlatfüzetemet, hogy leskicceljem a képet. De most, hogy Danielt ilyen állapotban láttam, csak fájdalmat éreztem. Az ajkamba haraptam. - Daniel, tudom, hogy valami baj van. Nemcsak abból, hogy nem mondTal igazat, de a szemedben is látom. Most úgy nézel, mint akkor, amikor először csókoltalak meg a mogyorófa alatt. Amikor elmondtam, hogy szeretlek, te meg elmenekültél, mert azt hitted, sose kérhetsz meg arra, hogy megmentselek. Daniel becsukta a szemét. Volt néhány olyan pillanat, amikor úgy nézett ki, mint egy angyal. — De megmentettelek. Igaz, sok fájdalmon kellett keresztülmennünk, de ez megérte. - Megérintettem a vállát. — Akkor mi a I Miért nem akarsz már kiképezni? És hol volTal tegnapelőtt aste? Mi történt, amit nem mondhatsz el nekem?
- 169 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Daniel lerázta magáról a kezemet. - Azt hiszed, én csináltam ki azt a Tyler kölyköt? - kérdezte. - Erről van szó, ugye? - Nem. Ez meg sem fordult a fejemben. - Leejtettem a kezemet magam mellé. - De tudom, hogy nem tévét néztél otthon, hiába mondtad azt a rendőröknek. Ráadásul a tiédhez hasonló motort láttam egy külvárosi bárban, amikor a Raktárból hazafelé tartottunk. Egy Ökölzúzó nevű hely előtt. Daniel rám pillantott. Vajon pontosan tudta, miről beszélek? - Miért mondanád nekem azt, hogy rosszul vagy, és mennél el mégis egy kocsmába? Van fogalmad arról, mennyire aggódom? Még April előtt is kivédtem: azt mondtam, Daniel sosem válik ismét olyanná, mint azelőtt volt, de most nem igazán tudtam, mit gondoljak. — Információkra volt szükségem — mondta Daniel. — Jude-ról? - Megkönnyebbültem. - És ezt miért nem lehetett egyszerűen megmondani? Daniel lehajtotta a fejét, és becsukta a szemét, mintha imádkozna. Egy pillanattal később nagyot sóhajtott, és a kormányra ejtette a kezét. Sötét szemét rám emelte. Nagyot nyelt. — Egész életemben csak átlagos életet szerettem volna élni, Grace, te is tudod. Szeretnék egy átlagos családot. Szeretnék a Trentonba járni. Szeretném, ha nekünk, kettőnknek rendes jövőnk lenne. - Tudom, Daniel... Csakhogy azt nem tudtam, hogyan illeszkedhetnék bele Daniel „átlagos” képébe. Már nem tudtam. így, hogy a családom teljesen megzakkant. Így, hogy szinte semmi esélyem nem volt arra, hogy főiskolára menjek. Ráadásul ezeknek a szuperképességeknek a birtokában, amelyek nem fognak csak úgy elmúlni. Daniel egyszerűen
- 170 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
nem élhet átlagos életet velem. Ahhoz inkább olyasvalakire volt szüksége, mint Katie Summers. — Akkor érted, miért nem akarok az egész mennykopó-hülyeséggel foglalkozni — mondta Daniel. — De nem értem, akkor miért akarTal először kiképezni? Te hitetted el velem, hogy lehet belőlem hős. Te indítotTal el ezen az úton. — Mert szerettem volna egy rossz helyzetből a legjobbat kihozni. De tévedtem, Grace. Gabrielnek igaza van. Túl veszélyes. Nem akarom, hogy az átok elszakítson tőlem. — De hát nem szakít el tőled. Nem fogok átváltozni. De még ha meg is tenném, te meg tudsz menteni. Van megoldás... — De mi van, ha nem működik, Grace? Nem egy kipróbált módszer. Ráadásul ne gondold, hogy vérfarkassá változni nem nagy ügy. Egyáltalán nem biztos, hogy van onnan visszaút. - Daniel a kezével végigszántott kócos, szőke haján. — És egyébként is túl veszélyes. Nem tudom, miért is kezdtem bele. Nincs esélyed egy démon ellen... Hát ezért volt olyan furcsa a Pete-tel való összetűzés után? Mert nem voltam képes küzdeni, ezért azt hitte, egyáltalán nem is leszek rá képes? Úgy szerettem volna megint elmondani neki, mi történt a sikátorban, hogyan győztem le azt a gelalt pár másodperc alatt! De ezzel az volt a baj, hogy akkor el kellett volna mondanom a nekem szegezett pisztolyt is... De tudnia kell, mire vagyok képes igazából. Mielőtt azonban megszólalhattam volna, Daniel megfogta a kezemet. Gracie, én csak egy dolgot szeretnék: egy rendes, átlagos jövőt kettőnknek. Nem tudom, lehetséges-e ilyen. Nem tudom, engedie
- 171 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
a sors. Nem tudom, megérdemlem-e egyáltalán. — Összefűzte az ujjait az én ujjaimmal. - De az biztos, hogy megpróbálom. Lenéztem egymásba fonódó kezeinkre. Hogyan hozhatnám fel Talbotot éppen most? — A Trentonba egy hónapon belül kell jelentkezni - mondta Daniel. - Belekezdtél már? Megráztam a fejem. — Nem. Annyi minden volt... - Annyi minden, amit szerinte nem lenne szabad csinálnom. Daniel elengedte a kezem. Ujjaival végigsimított az arcomon, aztán hozzám hajolt, amíg a homlokunk össze nem ért. - Megteszed ezt értem, Grace? Abbahagynád ezt a hősködést, még mielőtt komolyabban megsérülsz? Rábíznád apádra és Gabrielre, hogy megkeressék Jude-ot? Megengednéd, hogy segítsek összekészíteni a trentonos pályázati anyagodat? - Kissé megbillentette a fejét, és az ajkával végigsimította az ajkamat. Érintése ugyanolyan kábító volt, mint mindig. - Kérlek, Gracie! - suttogta az arcomba. A jövőm semmit sem ér nélküled. — Oké - feleltem. - De tudod, hogy nem ígérek meg semmit. Daniel halkan felnevetett. — Igen, tudom. És megelégszem az okéval. Amikor az ajka ismét az enyémhez ért, a kezemmel akaratlanul is megragadtam a holdkő nyakláncot. A csóktól úgy remegett a lábam, mint amikor egy jó futásra vágytam. Testem minden porcikája azt követelte, hogy másszak bele Daniel ölébe a motoron, de ő néhány pillanattal később elhúzódott tőlem. — Mennem kell - mondta. - Vár még a házi meg a többi dolog. - Tényleg komolyan vette a főiskolai jelentkezést. - Kérlek, ma este legalább nézz bele a jelentkezési feltételekbe, jó?
- 172 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Bólintottam. A járdán állva néztem, ahogy elhajt, majd bementem a házba. KÉSŐBB, MÉG AZNAP ESTE Az asztal mellett ültem. Előttem a vacsora maradéka, amihez hozzá sem nyúltam, és a trentonos jelentkezési lap kiterítve. A hátizsákomból bányásztam elő, ahová még akkor tettem, amikor a múlt héten Barlow-tól megkaptam, és letörtem a borítékon lévő pecsétet. Anya esti szertartásának hangja elért hozzám a háttérből, ahogy átnéztem a feltételeket: egy huszonegy munkából, legalább három különböző technikával készült alkotásból álló portfólió, két ajánlólevél, egy jelentkezési lap, amely kiterítve olyan hosszú lenne, mint apa kocsija, valamint két esszé. — Á, Trenton! — mondta apa, amikor az asztal mellé lépett. - Már itt a jelentkezés ideje? — Aha. Apa felemelte a jelentkezési kérelem első lapját, és végigfutott rajta. — A tandíjról van benne valami? Megráztam a fejem. — A weboldalukról letölthető a mentességi kérelem. De nem biztos, hogy megfelelek a feltételeknek. — Hm. - Apa letette a papírt. - Majd csak kitalálunk valamit. Úgy tudom, anyád minden hónapban félretette a fizetésének egy részét a számotokra. Igaz, az utóbbi időben már belenyúltunk egy kicsit, de most, hogy Jude elment... Anya felhangosította a tévét. Nyilván túl hangosan beszélgettünk. Apa közelebb hajolt hozzám.
- 173 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Egész idő alatt ilyen volt, amikor nem voltam itthon? - Hol igen, hol nem - feleltem. - Néha rosszabb. De legalább ma evett valamit vacsorára. - Talán megint beszélni kellene dr. Connorsszal. A tévé még hangosabban üvöltött. Megdörzsöltem a fülem tövét. — Arra vigyázz, hogy ne az esszéket hagyd utoljára! Azok a legnehezebbek. — Jó — mondtam, és felemeltem az esszékérdéseket tartalmazó lapot. Apa megsimogatta a hajamat, aztán megszorította a vállamat. — Nem tudom, hogyan fogunk nélküled boldogulni. - Felemelte a határidőnaplóját a konyhapultról, és a dolgozószoba felé indult. Sorra vettem az esszékérdéseket. Az első kicsit könnyebb volt, mint a második: „Melyik művésznek volt munkáidra a legnagyobb hatása, és milyen módon?” Viszonylag könnyen össze tudok dobni egy írást Renoirról vagy Cassat-ról, ha e kettő közül választok. A második kérdéssel azonban nem tudtam mit kezdeni. Semmi sem jutott az eszembe. „Hogyan fogod felhasználni a tehetségedet arra, hogy jobbá tedd a világot?” A válaszon tűnődtem, amikor váratlanul kihallottam valamit a tévéműsorból. Felálltam az asztaltól, hogy jobban lássam a képernyőt. A riporter egy ismerősnek tűnő, szakadt inges nőt kérdezett éppen. - Meghaltam volna – mondta a nő. - A fegyveres férfi közölte, hogy meg fog ölni. De aztán valami történt, és egy másik férfi került elő a semmiből, és lehúzta rólam a fegyverest. Azt mondta, hogy fussak, és én engedelmeskedtem. Azt hiszem, egy lány is volt vele. Nem láttam igazán jól őket, de megmentették az életemet.
- 174 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A kamera visszafordult a riporter felé, aki egy tévés furgon előtt állt a Tidwell utcából nyíló sikátor bejárata előtt. — Miután az ismeretlenek megmentették, Ms. Taylor a rendőrállomásra menekült. Amikor a hatósági közegek megérkeztek a helyszínre, megtalálták az egyik maszkos elkövetőt gúzsba kötve egy szemeteskonténer mellett. A hatóságok még nem azonosították a férfit, de kikérdezték az utóbbi hetekben a városban elkövetett hasonló támadások felől. Elképzelhető, hogy ő a felelős Leanne Greenwood meggyilkolásáért. A pincérnőt a múlt hónapban találták meg holtan ugyanezen a környéken. És bár Ms. Taylor két feltételezett támadója közül csak az egyik került kézre, a városi rendőrség megkönnyebbült, hogy ma este eggyel kevesebb veszélyes bűnöző maradt szabadlábon. A kép váltott a műsorvezetőre. Ugyanaz a feltupírozott hajú férfi volt, mint a múltkor. — Kösz, Carlos. Jól értem, hogy egy vagy két irgalmas szamaritáriánusnak köszönhetők a letartóztatások? — Igen - mondta a furgon előtt álló riporter. — Morris kapitány azt mondta, nem ez az első jelentés az utóbbi hetekben arról, hogy egy ismeretlen polgár mások segítségére sietett. Talán van remény arra, hogy a várost rettegésben tartó bűnözési hullám a végéhez közeledik. — Ez igazán jó hír, Carlos - mondta a műsorvezető, aztán reklám következett. Melegség áradt szét a tagjaimban, és remegő kézzel szedtem öszszesze az asztalra szórt papírokat. Még egyszer ránéztem a második esszékérdésre, mielőtt visszacsúsztattam volna a borítékba. Hogyan fogod felhasználni a tehetségedet arra, hogy joboa világot?
- 175 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Felvittem a pakkot a szobámba, és a saját íróasztalomra helyeztem, ősrégi számítógépem mellé. Felvettem a székről az aznap viselt khaki nadrágomat, és beletúrtam a zsebébe. Remegő kézzel húztam elő a papírszeletet, és beütöttem a rajta álló számot a mobilomba. Négyszer kellett csörögnie, hogy valaki felvegye. - Halló! - szólt bele egy férfihang. Érzékeny hallásom érzékelte a háttérből a zenét és a kiabálás zaját. Bizonyára a Raktárban volt. — Talbot? Grace vagyok. — Hahó, kölyök! Mi újság? Mély levegőt vettem, és gyorsan kimondtam, mielőtt meggondolhattam volna magam: — Azt akarom, hogy kiképezz. Szeretném megtalálni a bátyámat, és ha lehet, közben megállítani azt a bandát is, amelyik a városban garázdálkodik. Talbot felnevetett. Amikor megszólalt, hallottam, hogy még mindig mosolyog. — Már azt hittem, sosem szólsz.
- 176 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenötödik fejezeT
KEDD DÉLUTÁN - Készen állsz? - kérdezte Talbot, amikor beszálltam a furgonba. — Amennyire lehet. - Hátizsákomat a kettőnk között lévő ülésre dobtam, és kihúztam belőle a futócipőmet. Levettem az iskolában viselt félcipőmet, és lecseréltem. — És a partnered? Megint lóg? Elvigyorodtam. — Úgy intéztem, hogy találjon egy húszdollárost az ülésén a buszon. Ez néhány napig kitart a játékteremben. Talbot felnevetett. — Tetszenek a megoldásaid. — Szóval? Mik a tervek mára? Úgy értem... lesz időnk a képzésre? — Már azelőtt elvégeztem a mai feladatot, hogy idejöttem volna. Plusz van még egy óránk a busz érkezéséig, ami bőven elég idő arra, hogy végigmenjünk az alapokon. — Milyen alapokon? — Meglátod - felelte. Egy Glenmore nevű külvárosi kerületbe mentünk, ami a múlt század közepén még valószínűleg jó hely lehetett, de most csak olcsó bérházakat láttam, öreg párokat, akik fiatalkorukban vásárolt lakásaikban éltek, és öreg házakat, amelyeket raktárakká alakítottak
- 177 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
át. Csupán pár tömbnyire voltunk a sztrádától, amikor Talbot megállt egy Második esély nevű zálogház előtt. Rögtön kiszúrtam a rendőrség által az ajtóra és a repedt kirakatra ragasztott nagy Xet. Talbot elővette jókora hátizsákját az ülése mögül, és kiszállt a furgonból. Követtem. Egyenesen a bolt elé séTalt, mindkét irányban végignézett az utcán, majd erőteljesen lenyomta a kilincset. Egy kattanást hallottam, és az ajtó kitárult. Talbot félretartotta a rendőrségi szalagot, és intett, hogy kövessem a boltba. — Ö... ez nem illegális? - Nem igazán szerettem az ilyen bujkálást. Talbot vállat vont. — A munkád során néha muszáj változtatni a szabályokon. — És ha elkapnak? Talbot megütögette a füle tövét. — A bolt üres. A biztonsági kamerák nem működnek. És csak néhány percig leszünk itt. Ki akarok próbálni valamit. — Mit? — Téged. Zöld szemébe néztem, félrebiccentettem a fejem, de nem mondtam semmit. — Gyere, mielőtt lebukunk! - mondta. Egy pillanatig még tétováztam, aztán végül bebújtam a szalag alatt a boltba. A lábam alatt csikorgott a törött üveg, amikor körbejártam, hogy megnézzem magamnak a pusztítást. Az összes vitrint betörték, és úgy láttam, az árut mind elvitték. - Ide tegnap éjjel törtek be - mondta Talbot. - Akárki is volt, elvitt mindent, majd elséTalt a százkilós széffel kevesebb mint hat
- 178 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
perc alatt: ennyi kellett ugyanis a rendőrségnek, hogy a helyszínre érjen. — Ezt honnan tudod? — Nem árt, ha jóban van az ember egy-két nyomozóval. — A! És, gondolom, a kamerák sem mutattak semmit. — Az égvilágon. Megkérdeztem a barátomat ma reggel, és azt mondta, ugyanaz történt, mint a többi esetben, amit feltételezhetően szintén a láthatatlan banditák követtek el. Se ujjlenyomat, se felvétel — mindez alig néhány perc alatt. — És mit keresünk mi itt? — Vegyél egy mély levegőt! Csodálkozó pillantást vetettem rá, de engedelmeskedtem. Bármit is akart tőlem, igencsak érdekes lehetett, ha arra kért, vegyek mély levegőt, mielőtt elárulja. A levegő úgy bűzlött, mint a több hetes tej, ezért azonnal ki is engedtem. Körülnéztem, nincs-e valahol egy csap, hogy a számban érzett uTalatos ízt kiöblítsem. Amikor egyet sem láttam, Talra néztem. — Oké, szóval? - kérdeztem óvatosan. - Miért vagyunk itt? Milyen tesztet készítettél elő? Tal megemelte a szemöldökét. — A mély levegővétel a teszt része volt. Nem éreztél semmit? — Dehogynem. Olyan, mint a romlott tej, de fogalmam sincs, mi köze van ennek az egészhez. — Hm. Több munkánk van, mint eleinte gondoltam. Biztos voltam benne, hogy legalább egy kicsit képes vagy nyomot követni. Zavarba jöttem. — Nem. Már értem, mit akarsz. — Vettem még egy mély lélegzetet, és visszatartottam a torkomban. Még mindig a romlott tej ízet éreztem, de erőt vettem magamon, és nem engedtem ki a levegőt.
- 179 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Nem akartam elbukni Talbot tesztjén. Nem akartam, hogy azt higgye, nem érdemes kiképeznie. Bizonyára kissé elkékült már eddigre az arcom, de egyre jobban haragudtam magamra. Végül az orromon keresztül kiengedtem a levegőt. Ekkor azonban egy új szagot is elcsíptem, amit azelőtt nem vettem észre. - Az íze olyan, mint a romlott tej, de a szaga más. Mint a rohadó hús, nem? Valami rohad. — Helyes - mondta Talbot. - Sajnos. — Figyi, ha nem jól csinálom, mutasd meg, hogyan kellene jobban. Azért vagyunk itt, hogy kiképezz, nem? — Egyelőre nem képezlek. Legalábbis addig nem, amíg a tesztet meg nem csinálod. De elég jól megy. A helyzet az, hogy a romlott tej azt jelenti, hogy volt itt néhány gelal, a rohadó hús viszont azt, hogy legalább egy akhkharu is volt velük. — Akhka... mi? — Ák-héj-rú - szótagolta. Elfintorítottam az orrom, és meg sem próbáltam még egyszer kiejteni a szót. — Na, igen - mondta Talbot. - Általában csak akhnak hívjuk őket, mert sokkal könnyebb kiejteni. De van, aki egyszerűen vámpírnak hívja őket. Elkerekedett a szemem. — Komolyan? — Csakhogy ők nem a hagyományos „hadd szívjam ki a véredet” vámpírok — vont vállat Talbot. — De menjünk innen, még mielőtt valaki visszajön! Van még egy állomása a tesztednek, mielőtt még visszavinnélek a buszhoz. - Az mi lesz? - Hadd fogalmazzak így: jó, hogy hozTal magaddal futócipőt.
- 180 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
NÉHÁNY PERCCEL KÉSŐBB Talbot mindkét vállára felvette a hátizsákot, és a háztömb végéhez vezetett, majd az orrát feltartva megállt a sarkon. Az utcán nem volt senki, csak egy öreg néni ült az egyik buszmegállóban. — Érzed? - Talbot a levegőbe szippantott. Én ugyanígy tettem. — Igen, ugyanaz a romlott tej és rohadt hús keverék. Talbot jóváhagyólag bólintott. — A nyomukban vagyunk. - Megfogta a könyökömet, és átvezetett az utcán, miközben még mindig a levegőt szaglászta. — Igen, errefelé mentek. Gyalog voltak. — Egy százkilós széffel? — A hangomban nem csekély mértékű hitetlenkedés csendült. — Ne becsüld le a démonokat, kölyök! A múltkori gelalok könnyen megadták magukat. Kicsit túl könnyen is, ha engem kérdezel. Összeszorult a gyomrom. Azt nevezi könnyűnek? — Készen állsz a következő tesztre? -Ja. Persze. Legalábbis azt hiszem. Talbot még mindig fogta a könyökömet. Közelebb húzott magához, testünk majdnem összeért. Lehajtotta a fejét, amitől az arca egészen közel került a nyakamhoz, és vett egy hosszú, mély lélegzetet. Amikor a kieresztett levegő megcsiklandozta a bőrömet, a hátamon felállt a szőr. — BeleszagolTal a hajamba? - kérdeztem kissé remegő hangon. — Felvettem a szagodat. Neked is fel kellene venned az enyémet arra az esetre, ha különválnánk. — Felvennem a szagodat? - Majdnem felnevettem, mert akaratlanul is azok a rendőrkutyák jutottak eszembe, akikkel megszagoltatják az elveszett gyerekek pólóját vagy más tárgyát, hogy aztan kövessék a fiú nyomát.
- 181 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Talbot közelebb húzott magához, az ajka kis híján a nyakamhoz ért. Megszorította a könyökömet. Mély levegőt vettem, és a torkomban tartottam. Talbot szaga olyan volt, mint a mentolos rágó, a friss fűrészpor és még valami, ami leginkább a régi kutyám, Daisy szagára emlékeztetett, miután egész délelőtt a hátsó verandán napfürdőzött. Ezt a szagot régebben mindig kellemetlennek tartottam, különösen, amikor ezután ilyen büdösen az ágyamban akarta folytatni a heverészést - de most meleg, ismerős dolgok jutottak róla eszembe. Kellemes érzés volt. — A szagod olyan, mint a rozmaring és a citrom - mondta Talbot. Olyan közel volt, hogy szinte éreztem forró szavait az arcomon. Megérintette egyik sötét tincsemet. Hátrébb léptem. Túl közel engedtem magamhoz. — Csak a samponom. — Mindegy: elég kellemes és követhető, ha esetleg arra lesz szükségem, hogy megkeresselek. Te is felvetted a szagomat? Bólintottam. — De ez csak egy biztosíték arra az esetre, ha eltévednél. Azt akarom, hogy teljes erővel összpontosíts a gelal és az akh szagára. A nyomuk régi, és lassan felszívódik, ezért ne legyen lelkifurdalásod, ha elveszíted. Az én nyomom viszont kellemes lesz, és tiszta, tehát ha elválnánk, keresd ezt az illatot! - Rám mosolygott, amitől gödröcskés lett az arca. - És legalább próbálj meg lépést tartani velem! Ha nélküled érek a nyomukba, lemaradsz az igazi izgalomról. - Mi? Te most akarod lenyomozni a tolvajokat? - Nem erre vágyTal? - Dehogynem, de azt hittem, fokozatosabban fogjuk csinálni. Azt hittem, hogy egy ideig csak az alapokat vesszük majd. -
- 182 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Legalábbis Daniel azt csinálta volna. Szép lassan. Az egyensúlyt megőrizve. - Hiszen még nem is tanítotTal meg semmit. — Ezek az alapok, Grace. Mi vagyunk a démonvadászok. Nincs idő a fokozatokra. Talbot feltűrte kék-vörös flanelinge ujját. — És mit csinálunk, ha megtaláljuk ezeket a démonokat? — Majd amikor megtaláljuk őket, kitaláljuk. — De mikor? Talbot felnevetett. — Ez jó móka lesz - mondta, majd futva elindult lefelé az utcán. Már a háztömb végéhez ért, és bekanyarodott a sarkon, mire ráébredtem, hogy elment. Utánaindultam, mert tudtam, hogy ha nem sietek, pillanatokon belül elveszítem szem elől. De amikor befordultam a sarkon, ott állt egy fának támaszkodva, zsebre dugott kézzel. Amikor már csak pár méterre voltam tőle, felnevetett, és ismét nekilódult. Követtem. A következő utcákban végig ezt a macska-egér játékot játszotta velem. Talboton látszott, hogy igencsak jól érzi magát, és ez felmérgesített. Úgy mozgott, mint a parkourosok, mint Daniel, amikor még megvoltak a képességei - megtalálta, hogyan törjön utat magának, hogyan lendüljön át a különféle akadályok fölött anélkül, hogy megkerülné őket. Néztem, ahogy szinte felrepül a szomszédos épület betonlépcsőin, egy szaltóval átugrik a felső korláton, aztán újra feltűnik. — Gyerünk, kölyök! - kiáltotta. Mély levegőt vettem, és követtem. Amikor sikerült utánoznom a mozdulatait, döbbent örömöt éreztem. Talbot ujjongva felkiáltott. Egy, a kutyáját séTaltató nő még a pórázt is elejtette, úgy bámult minket.
- 183 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Talbot újra nekilódult. Most még gyorsabban futott, mint az előbb. Utánarohantam, minden erőmet összeszedtem, hogy a nyomában tudjak maradni. Hagytam, hogy a bennem tomboló forróság tovább űzzön. Már csak alig tíz méterre voltam Talbottól, amikor hirtelen balra fordult, átugrott egy kétméteres falon, és eltűnt a szemem elől. Minden erőmmel összpontosítanom kellett ahhoz, hogy irányt tudjak váltani. Megfordultam, és megdőlve a fal felé indultam túl gyorsan. De amikor már majdnem nekirohantam fejjel előre, a lábam megfeszült, elrúgott a talajtól, és a levegőbe lökött. Az ujjaim megérintették a fal tetejét, miközben egy fél másodperc alatt átsuhantam fölötte. A lábam szinte zaj nélkül ért földet, én pedig lelassítottam, amikor egy hármas kereszteződéshez értem. Jobbra és balra egy-egy utca nyújtózkodott, míg előttem egy köves ösvény lepukkant házak zsákutcájába vezetett. Bár Talbotot nem láttam sehol, meleg illatát még a számban éreztem. Tettem néhány lépést balra, és beleszimatoltam a levegőbe. Megéreztem a gelal bűzét, és további öt lépést tettem ugyanabba az irányba. A gelal szaga elhalványult, ahogy Talboté is. Megismételtem ugyanezt jobb felé is, de ugyanilyen eredménnyel. Ekkor visszamentem a kereszteződéshez, és újból felvettem a szagok keverékét, aztán bekocogtam egy kicsit a zsákutcába. A szag felerősödött. Talbot az egyik házba ment be. De melyikbe? Lassan, szimatolva körbefordultam. Úgy éreztem magam, mint egy saját farkát kergető kutya. De aztán megéreztem az erős szaggyomot, és óvatosan elindultam felfelé az egyik, valaha viktoriánus ház autóbeállóján. A ház olyan romos volt, hogy már legalább egy évtizede le kellett volna rombolni. A rothadó hús és a romlott
- 184 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
tej szagától szinte rosszul lettem. Talbot még mindig nem volt sehol. — És most? — mordultam fel. Ekkor valami a számra tapadt, és valaki berántott az egyik magas bokorba. Először küzdöttem a támadóm ellen, de ekkor körülvett Talbot meleg szaga, és meghallottam a hangját is. — Pszt - suttogta. - Nekik is szuperképességeik vannak ám. Elengedte a számat, én pedig felé fordultam. — Nekik? — suttogtam olyan halkan, hogy szinte csak a szám mozgott. — Szóval itt vannak? Talbot bólintott. — Nézzük, meg tudod-e mondani, hányán vannak! - Megütögette a fülemet, hogy jelezze, figyeljek. Visszatartottam a lélegzetemet. A szívem még mindig hevesen vert a futástól, de lecsillapítottam. A háttérbe szorítottam a bokorban lévő tücsök hangját, majd a környező zajokat is, míg végül a ház fala mögül érkező hangokra összpontosítottam. - Hárman vannak - suttogtam. - Valaki horkol, kettő meg mintha egy asztal mellett ülne. — Négyen - mondta Talbot. - Van valaki a másodikon is. Az alvó valószínűileg egy gelal- Az akhok általában nem alszanak. Talbot levette a hátizsákját, és kinyitotta. Egy rövid kardnak látszó tárgyat vett elő, amelynek a markolatát fekete bőrszíjjal tekerték be, valamint egy vastag, hegyesre faragott fadarabot. - Melyiket kéred? Az acélt vagy a fát? — kérdezte. — Tessék? — Úgy látom, inkább a fa tetszik - mondta vigyorogva, és felém dobta a fadarabot... vagy talán inkább karónak kellene hívnom.
- 185 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A kezem előrelendült, és gondolkodás nélkül elkapta. Ezeket a reflexeket kifejezetten élveztem. — Mit fogsz most csinálni? Ugye nem megyünk be oda? — Naná, Hogy bemegyünk! — Talbot előhúzta a kardot. Szörnyen élesnek látszott. - Négy kettő ellen. Nem olyan rossz esélyek. — Na, ne! — Annyira remegett a kezem, hogy majdnem elejtettem a karót. - Ez kicsit több, mint alapképzés az első napon. Nem megyek be oda. — Dehogynem, Grace - suttogta Talbot. Zöld szemével szinte keresztüldöfött. - Mi van akkor, ha ez az egyedüli esélyed arra, hogy kiszabadítsd a testvéredet, te pedig csak úgy elséTalsz mellette? Mi van, ha ő is ott van bent? Mi van, ha fogságban tartják? Talán éppen ő van az emeleten. Nem tudhatod. Talán meg is láncolták, és őt falják fel legközelebb. Nem akarsz nekik megfizetni érte? Éreztem a feszülést a gyomromban — ugyanaz az érzés, amit akkor éreztem, amikor megláttam a maszkos gelalt, ahogy éppen Talbot fejéhez nyomja a pisztolyt. Hirtelen magam előtt láttam Jude-ot a házban véresre verve, ahogy egy szörny hajol fölé, hogy széttépje. Megszorítottam a karót. — Rendben, essünk túl rajta! 62,5 SZÍVDOBBANÁSSAL KÉSŐBB Talbot berúgta az ajtót, majd mindketten berobbantunk a szobába. Az asztalnál egy férfi és egy nő kártyázott. Meglepetésükben kikiáltottak, amikor megláttak minket. Egy másik férfi, aki eddig a kanapén aludt, azonnal talpra szökkent. Egyszerre látszott zavarodottnak és vadnak. Nehéz léptekkel elindult az ajtó felé, ahol álltunk, majd egy hirtelen mozdulattal felém lendült. Könnyen
- 186 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hárítottam az ütését, majd ellöktem. A nő félredobta az asztalt, közben véletlenül a társát is elsodorta, majd Talbotra ugrott. Talbot gyomorszájon vágta, mire ő hátratántorodott. Vicsorogni kezdett, majd újabb lendületet vett. A szobában olyan átható volt a démonszag, hogy szédültem, és hányingerem lett. A vad tekintetű férfi azonban újra rám támadt. A romlott tej szag alapján úgy véltem, gelal lehet. Az arcom felé ütött. Elhajoltam, és éppen el akartam kaszálni a lábammal a lábait, amikor a szemem sarkából acél villanását érzékeltem. A villanás felé fordultam, és láttam, ahogy Talbot a nő torka felé lendíti a kardot. A penge hangja, ahogy mélyen a nő bőrébe mart, olyan volt, mint amikor a görögdinnyébe kést szúrnak. A következő pillanatban vér tört fel, és a nő feje legurult a nyakáról. Talbot levágta a fejét! Sikoltozni kezdtem. Úgy sikoltoztam, ahogy még soha életemben. Talbot megölte azt a nőt! A. gyomrom felfordult, és megpróbáltam elhátrálni a fej elől, amely éppen felém gurult. Az arcon teljes döbbenet ült. Nem tudom, mire számítottam, amikor betörtünk ide - talán, hogy legyőzzük a bűnözőket, aztán itt hagyjuk őket a rendőröknek —, de arra nem, hogy meggyilkoljuk őket. A nő fejetlen teste tett még egy lépést Talbot felé, majd a földre rogyott, és a szemem előtt porrá vált. A fej is porrá omlott. — Mit csinálTal? - sikoltottam Talbotra. Ám ekkor a gelal egyenesen az arcomba vágott. Hátrarepültem, egyenesen neki egy falra akasztott képkeretnek. Éreztem, ahogy a szilánkok a vállamba vágnak, és a hátamon fáj dalom fut végig. Térdre rogytam. Elkábultam, forgott körülöttem a szoba, aztán a férfi nekem ugrott. Keze hosszú karmokka
- 187 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
alakult, ahogy a torkom felé kapott. Talbot felé döfött a karddal. A kard teljesen átszúrta a mellkasát. A sebből fekete váladék tört föl, egyenesen az arcomba. Úgy égette a bőrömet, mint a sav. Megpróbáltam letörölni. A férfi a lábam elé hullott, miközben megragadta a melléből kiálló kardot, de csak annyit ért el hogy a kezeit is összevágta vele. — Jézusom! — Hátrébb másztam, majd felé nyúltam, hogy segítsek neki. — Meg ne érintsd! - ordította Talbot, miközben a korábban az asztalnál ülő férfival birkózott. Az előttem heverő férfi reszketett fájdalmában, majd megmerevedett. Megfeszülő teste még mozdult egyet előre, majd hátra, aztán fekete váladékká robbant szét. Éppen időben ugrottam félre ahhoz, hogy a maró sav ne egyenesen a szemembe csapódjon. Remegve másztam el a büdös kupactól olyan messze, amilyen messze csak tudtam. A lépcsőfeljáró korlátjába kapaszkodtam, úgy kapkodtam levegő után. Forgott a gyomrom. Már majdnem elhánytam magam, amikor valaki megragadott hátulról. Mielőtt még reagálhattam volna, már a levegőbe is emelkedtem, és támadóm a kanapé felé dobott. Félig a kanapén, félig a földön landoltam, de még mozdulni sem tudtam, a következő pillanatban már ram is ugrott. Egy nő volt az: fekete haja volt rózsaszín melírral, és éles, hegyes fogai. Megragadta a torkomat. Hát ez meg hogy került ide? Ő lehetett odafent, az emeleten - hasított belém hirtelen a felismerés. Ami azt jelentette, hogy Jude egyáltalán nem volt itt. - Ne nézz a szemébe! — ordította Talbot. De már túl késő volt. A nő egyenesen a szemembe nézett, és én nem tudtam elfordítani a tekintetemet a szénfekete íriszekről.
- 188 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Se oldalra nézni nem tudtam, se becsukni a szemem. Hallottam, hogy a nő kánTal valamit - valamilyen idegen nyelven —, de a szája meg sem mozdult. Már éltem át hasonlót, de ebben a pillanatban képtelen voltam felidézni, hogyan és mikor. — Használd a karót, Grace! - kiabálta Talbot, de a hangja egészen távolról jött. - Használd, Grace! Old meg! Ide akarod adni nekem azt a karót - mondta a nő anélkül, hogy megszólalt volna. — Add ide nekem! Tudom, hogy azt akarod tenni. Megragadtam a kezemben tartott karót. Majdnem teljesen elfeledkeztem róla. Sűrű köd telepedett az agyamra, és csak arra tudtam gondolni, hogy nem én akartam ezt a szörnyű fegyvert. Nem tudok megölni senkit. Nem vagyok gyilkos. Nem vagyok szörny. Ha a nőnek kell a karó, hát vegye el. Lassan felemeltem a kezem, és odaadtam neki. Hosszú, karomszerű ujjai közé fogta, és felnevetett. Nem tudom, mit lát benned Daniel - mondta némán. - Olyan gyenge vagy! — Tessék? - próbáltam kérdezni, de a szám nem mozdult. Honnan tudta Daniel nevét? Honnan tudta, hogy ki vagyok? De talán ma este már jobb lesz randizni vele — emelte a karót a szívem fölé. — Most, hogy már halott leszel. — Ezzel a mellkasom felé lendítette a karót. Ekkor azonban úgy dermedt meg, mintha villám csapott volna bele. Szeme fennakadt, és megtört a transz, amellyel fogva tartott. Az agyamban valamelyest kitisztult a köd, és rájöttem, hogy ismerem. - Mishka? — kérdeztem. - Kis kurva! — mondta, majd a szemem láttára elporladt.
- 189 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Nem maradt belőle más, csak egy porfelhő. A hátából egy törött székláb esett ki, majd legurult a kanapéról, át a szobán, míg meg nem állt Talbot lába előtt. — Jól vagy, kölyök? - kérdezte, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Elhajoltam az érintése elől, és olyan messzire másztam el tőle a kanapén, amennyire csak tudtam, miközben megpróbáltam lerázni a nadrágomról Mishka porát. — Őt... őt ismertem - dadogtam. - És te megölted. - Körbenéztem a szobában. Nem volt ott senki, csak egy másik kupac hamu, és a savas váladék, amely éppen a szőnyeget marta szét. Megrándult a gyomrom, rá kellett szorítanom a kezemet. - Te... te mindegyiküket megölted. — Igen. Ez az, amit csinálok - túrt bele Talbot a hajába. A harc közben valahol elveszítette a baseballsapkáját. - Miért? Mit gondolTal? Fagyizni visszük őket, és kutyust veszünk nekik? — Nem. Azt hittem, hogy átadjuk őket a rendőrségnek. De te megölted őket. — Nem értettem. Láttam, hogy April ezüst karperece nem égette meg a kezét, és ebből arra következtettem, hogy ő is olyan, mint én - egy urbat, akinek megvannak a képességei, de nem lett rajta úrrá az átok. A menny egy kopója. Láttam, hogy ezüstöt tart a kezében, és nem égette meg magát. De ha most előszór ölt meg valakit, nem kellett volna farkassá változnia? Csakúgy ahogy a kardot tartotta, látszott rajta, hogy nem most ölt életében először. Kételynek a nyomát sem láttam rajta. Nem értem. Egy ilyen bruTalis tett... ha megölsz valakit, akkor... - Ezek nem emberek voltak, Grace, hanem démonok. A vérfarkasátok csak akkor lesz úrrá rajtad, ha embert ölsz. Az urbatot arra teremtették, hogy démonokat öljön. Ez a dolgunk.
- 190 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— De tegnap azt a fegyveres fickót nem ölted meg! — Nem akartam megölni a szemed láttára, mert nem voltam benne biztos, hogy készen állsz rá. De úgy látom, még most sem állsz készen. Sokkal zöldfülűbb vagy, mint gondoltam. — Nem. Csak arról van szó, hogy még mindig nem értem. A bátyám akkor változott át, amikor megpróbálta megölni Danielt, aki akkor éppen vérfarkas volt. — Á! - Talbot leült mellém a kanapéra. Elhúzódtam tőle. Idegennek éreztem. - Tudod, a vérfarkasok is emberek. Megvan az emberi szívük, amely együtt létezik démoni szívükkel. Ezért van az, hogy ha valaki gyilkos indulattal akar megölni egy vérfarkast, az olyan, mintha embert akarna megölni. De az igazi démonok mások. A gelalok csak embernek tűnnek. Igazából nincs igazi testük. Az akhok pedig, tudod, azok a vámpírfélék, halott emberek testébe költöznek. Igazából démonok által uralt holttestek. Ezért van olyan szaguk, mint a rothadó húsnak, legalábbis azok számára, akik érzik. - Megérintette az orrát. - Ezért is válnak porrá, ha megölik őket. Az élősködők felgyorsítják a test bomlását, így szétesnek, amikor a bennük lévő démon meghal. — Ühüm. Pörgött körülöttem a világ. Apa adott ugyan könyveket a vérfarkasokról, de ezek jórészt mítoszokat tartalmaztak, semmi konkrét információt, így a démonokkal való küzdelem eddig távolinak sőt, teljesen szürreálisnak - tűnt. Ezért eddig meg sem próbáltam megtudni valamit az ellenségeimről. Talbotnak igaza volt: tényleg zöldfülű voltam. És majdnem meg is haltam emiatt. — Köszönöm, hogy megmentettél. Különben csak feküdtem volna ott, és hagytam volna, hogy megöljön. - A térdemet a mellkasomhoz
- 191 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
öleltem, és teljesen haszontalannak éreztem magam. - Teljesen a hatalmába kerített. — Ellenőrzése alatt tartotta a gondolataidat - mondta Talbot. — Legközelebb emlékezz rá, hogy sose nézz egy akh szemébe. Ők pont ebben különböznek a hagyományos vámpíroktól. Az akhok a lélek vámpírjai. Az életerőddel táplálkoznak, ellopják a szabad akaratodat. De a gelalokat és az összes vámpírt is ugyanúgy lehet megölni: karó a szívbe vagy lefejezés. Megborzongtam, amikor eszembe jutott a lefejezett nő. — Annyira sokkolt az egész, hogy teljesen megfeledkeztem a negyedik személyről. — Ez az én hibám. Szólnom kellett volna, hogy fel tudj rá készülni. De legalább mindketten tanultunk a mai alkalomból, nem igaz? - Rám mosolygott. - Egyes számú szabály: sose légy figyelmetlen! Már majdnem elmosolyodtam, de aztán eszembe jutott valami. Daniel is ezt ismételgette mindig. És uTaltam, hogy nem mondhattam el neki, mi történt aznap. Hogy hazudnom kellett neki. A legyőzöttség érzése telepedett rám, miközben újra körülnéztem az üres szobában. — Bárcsak ne ölted volna meg mindegyiküket! így még esélyünk sincs kikérdezni őket Jude-ról. Ha ezzel a bandával lógott, akkor vajon most hol lehet? — Jude sosem volt itt — mondta Talbot. - Ezek a lények amatőrök voltak. Utánzatok. Nem az igazi Sötét Királyok. Az igazi banda kiiktatta volna a zálogház riasztóberendezését. Felálltam, és szembe fordultam Talbottal. A kezem remegett a haragtól. - Várj! Te végig tudtad, hogy ők nem tartoznak a bandához?
- 192 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Talbot bólintott. — Akkor miért jöttünk ide? — Mert ez volt a teszt, Grace. Tudnom kellett, készen állsze, de most már látom, hogy nem. Amit itt látTal, meg ami a sikátorban történt hétfőn, csak gyerekjáték ahhoz képest, amivel szembe kell majd néznünk. Ez a kis banda csak négy főből áll. Az igazi legalább ötször ekkora. A gondolatba is beleborzongtam. — Szóval te már akkor tudtad, hogy nincs itt Jude, amikor betörtünk ide. — Igen. - Akkor miért mondtad... miért hitetted el velem, hogy itt van? - Mert dühösnek kellett lenned ahhoz, hogy lépj. Onnan jön az erőd. Összezavarodtam. - De Daniel éppen az ellenkezőjét mondja! Hogy fogjam vissza magam, amikor dühös vagyok. Szerinte az a kulcsa az egésznek, hogy próbáljam megtalálni az egyensúlyt. Csak így használhatom megfelelően az erőimet. Szerinte nem szabad engednem, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam, ha úgy akarom használni az erőmet, hogy közben visszaszorítom magamban a farkast. - Akkor most meg kell kérdezned magadtól, miért akart Danielvisszafogni téged. Elvörösödtem. Talbotnak igaza van - mondta a hang a fejemben. Daniel tényleg vissza akart fogni engem. De ez még nem jelentette azt, hogy Talbotnak igaza van, míg Danielnek nincs. Talbot felállt. Így most szemtől szembe álltunk, csak néhány centi választott el minket egymástól. Éles tekintete egyenesen a
- 193 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
szemembe fúródott. Kinyúlt, és megérintette a holdkő nyakláncot. El akartam fordulni, de mégsem tettem. — Amíg ezt viseled, sosem tudod elérni azt, amire igazából képes vagy - mondta. - Én már rég eldobtam a magamét. — De Gabriel szerint a holdkő az egyetlen dolog, ami segíthet visszafogni a farkast. Gabriel... — Gabriel? — húzta vissza Talbot a kezét a nyaklánctól, és odébb lépett. - Te ismered Gabrielt? — Igen. - Már ha ugyanarra gondoltunk. — Gabriel Saint Moon. Talbot élesen felnevetett. — Saint Moonnak hívja magát? Hát ez vicces. — Te ismered Gabriel és a Saint Moonok történetét? — Gabriel közismert a gyávaságáról. — Aztán Talbot széttárta a kezét. - Én pedig tényleg Saint Moon-leszármazott vagyok. - Tényleg? - kaptam levegő után. - Anyai ágon. Anyám egyenes ági leszármazottja volt Katharine és Simon Saint Moonnak, aki a családom első vérfarkasvadásza volt. De mire anya megszületett, a Saint Moonok már nem vadásztak démonokra, viszont mindkét szülőm kriptozoológus volt. Mindenfelé utaztak, és a démonok mitológiáját kutatták, de azt hiszem, ha szükség volt rá, le is vadászták őket. Mármint az előtt, hogy megszülettem volna. Utána már nem utaztak, hanem letelepedtek egy kisvárosban, Pennsylvaniában. A Saint Moonok és Gabriel falkája között, akik az egyik közeli hegységben éltek, volt egy egyezség, de végül a harmadik születésnapomon a szüleimet lemészárplta pár vérfarkas, akik abból a falkából szöktek meg. A szemem előtt ölték meg őket. Ez alkalommal nem kapkodtam levegő után. Tenyeremet a számra tapasztottam.
- 194 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Az egyik váratlan vendég meg hagyott nekem egy kis születésnapi ajándékot. - Talbot felhúzta a flanelingét, és megmutatta a hasán a nagy, félhold alakú sebhelyet, amely úgy nézett ki, mint egy tetoválás. — Sajnálom - mondtam, mert nem tudtam, mi mást mondhatnék. Talbot leengedte az ingét. — Gabrielnek kellene sajnálnia. Megállíthatta volna azokat a vérfarkasokat, de nem tette. Nem akarta bemocskolni a kezét. Az Alfája meg, Sirhan, alig büntette meg a szüleim gyilkosait. Megérdemlik, amit akkor kapnak, ha Sirhan meghal... - Összeszorította ajkait, és lenézett a földre. — És utána mi történt veled? - kérdeztem. Szörnyű lehetett olyan fiatalon látni, ahogy megölik a szüleit. Alig egy évvel lehetett csak idősebb, mint most James baba. — A nagypapámmal éltem a farmján. Akkoriban ő gondozta anya értelmi fogyatékos bátyját is. Ő beszélt nekünk ezekről a Saint Moon-sztorikról. Démonvadászok. Kitartanak az utolsó pillanatig. Még a régi ezüst tőrjét is megmutatta nekünk. Tizenhárom éves voltam, amikor agyvérzésben meghalt. Akkor határoztam el, hogy majd én folytatom, amit ők elkezdtek. És van egy nagy előnyöm Simonhoz és a többi Saint Moonhoz képest: az erőm. És Gabrieltől meg a többi gyávától eltérően én használom is. — Csak anyukád értelmi fogyatékos unokatesója maradt életben a családodból? Talbot bólintott. — Nem tudtam vigyázni rá, és ő sem tudott vigyázni rám, pedig jóval idősebb volt nálam. Nem láttam azóta, hogy nagyapa meghalt. Mi ketten maradtunk csak életben a családból.
- 195 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nem - mondtam. - Don is meghalt. Ismertem. Tíz hónapja történt. És ő is olyan hős akart lenni, amilyen te vagy. Talbot lehajtotta a fejét, válla megroskadt. Hát innen volt olyan ismerős. Bár szinte egyáltalán nem hasonlítottak egymásra, volt Talbotban valami ismerős. Valami, ami annyiszor megérintett korábban: a szája vonala, a hanghordozása, hatalmas tenyere. Talbot egy sokkal fiatalabb, vonzó külsejű, ép testű és ép lelkű Don Mooney-ra emlékeztetett. Még Gabrielre is hasonlított valamelyest — távoli unokatestvérek lehettek. — Ez azt jelenti, hogy te vagy az utolsó igazi Saint Moon mondtam. Talbot lehajolt a baseballsapkájáért. Felvette, és a fejére tette. — Megnézem a házat, nincsenek-e holttestek. Nem hiszem, hogy azokat a teremtményeket bárki is szabad akaratából látta volna vendégül. — Elindult felfelé a lépcsőn, aztán visszanézett rám. — Jó volTal ma. De még sok munkánk van, mielőtt az igazi banda nyomába eredhetnénk. - Rám villantott egy félmosolyt. ígérem, megtaláljuk a bátyádat. — Köszönöm - feleltem. — Gyógyítsd meg azokat a sebeket az arcodon! Az egyik fürdőben bizonyára találsz törülközőt, hogy lemosakodj. így nem vihetek vissza a buszhoz. PÁR PERCCEL KÉSŐBB A konyha mellett találtam egy kis fürdőszobát. A kagyló tele volt sárga lerakódásokkal, a tükör homályos volt és repedezett. Egy megzöldült, bronz akasztón egy öreg, megkeményedett törülköző lógott. Leakasztottam a fogasról, és a sarkával megtisztítottam a tükör egyik sarkát. Rámeredtem a tükörképemre: véreres szemek,
- 196 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
sápadt arc, kócos haj. A hosszú, karomszerű kezek vörös csíkokat szántottak a nyakamra, ahol Mishka megérintett, az arcomat pedig három égési seb csúfította el, ahol a gelal savas vére rám csapódott. Becsuktam a szemem, és koncentráltam. Megpróbáltam felidézni, hogyan zárulnak be a sebeim, ahogy Daniel tanította - megpróbáltam elmém erejével eltüntetni őket. De amikor kinyitottam a szemem, még mindig ugyanúgy néztem ki. A szuperhallást, a gyorsaságot, az erőt és a mozgékonyságot már tízszer olyan jól tudtam használni, mint vasárnap. De a gyógyítás még nem ment. Igaz, ezek a sebek maguktól is meg fognak gyógyulni mindössze néhány óra alatt - más embernél ez hetekbe telne de még jobban fel kellene gyorsítanom a folyamatot. Ha elég jól összpontosítok, csak pár másodperc, nem pár óra. Nem várhattam órákig, így becsuktam a szemem, és újra próbálkoztam. A gyógyítás volt az első, amit Daniel gyerekként kifejlesztett magában - igazából ennek segítségével jött rá arra, hogy különleges képességekkel bír. De számomra ez volt a legnehezebb. Kinyitottam a szemem, és az arcomra néztem - semmi változás. Aztán váratlanul megjelent Talbot az ajtóban, és összerezzentem. A szívem a torkomban vert, és meg kellett ragadnom a mosdókagylót, hogy el ne essek. — Bocs - mondta Talbot. - Kopogtam, de nem válaszolTal. Aggódtam... — Semmi baj. Csak koncentráltam. — Jó lenne, ha ennél erősebben koncentrálnál. Vissza kellene mennünk a buszhoz, de még nem gyógyulTal meg. — Mert nem tudom, hogyan csináljam.
- 197 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Aha — lépett be mögém a helyiségbe Talbot. Ha még egy lépést tett volna, hozzám ér. Haragudtam magamra, amiért gyorsabban vert a szívem. — Segíthetek — mondta. — Hogyan? Talbot tett még egy lépést. Még közelebb. Néztem a tükörben, ahogy a kezével a fülem mögé simította a hajamat, majd mindkét kezét az arcomra fektette, és tenyerét az égési sérülésekre nyomta. Megrándultam, és megpróbáltam elhátrálni. — Nyugi! - mondta halkan. - Ne gondolj a fájdalomra! Arra gondolj, hogy honnan jön a fájdalom! Arra gondolj, hogyan szerezted ezeket a sérüléseket! Mire gondolTal, amikor megsebesültél? — Féltem. - Felidéztem a gelal testét, ahogy a szemem előtt leszúrták. Aztán azt, ahogy hozzáért a kardhoz, és megvágta a kezét. — Rettegtem. — Csukd be a szemed! Engedelmeskedtem. — Összpontosíts arra, amit éreztél! - mondta a fülembe. Érezd őket magadban, amíg el nem kezdenek izzani! Először nem tudtam, mire gondol, ráadásul pont az ellenkezője volt annak, amit Daniel mondott, ezért nem hittem, hogy sikerülni fog. De lejátszottam magamban újra azt a szörnyű jelenetet, és hagytam, hogy hatalmába kerítsen a félelem. Éreztem a rettegést a mellkasomban. Aztán éreztem, hogy valami meleg csiklandozza meg a bőrömet Talbot keze alatt. A meleg egyre nőtt, amíg olyan erős nem lett, mint a fehéren izzó szén, és amikor már azt hittem, elájulok a fájdalomtól, a semmibe tűnt. Kinyitottam a szemem. Talbot elvette a kezét az arcomról, és a vállamra tette. Az égési sérülések nem voltak sehol.
- 198 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Mint új korában - mondta. Tekintetünk egy pillantás erejéig találkozott a tükörben, de gyorsan elfordítottam a fejem. Nem voltam biztos abban, hogy ezentúl is képes leszek úgy nézni Talbotra, ahogy eddig. Az elmúlt pár órában teljesen megváltozott a számomra. Már nem csupán egy gödröcskés arcú, falusi fiú volt, aki véletlenül egy másik urbat, és aki kellemes dolgokra emlékeztet. A flaneling alatt egy erős vadász szíve vert - aki elég erős volt ahhoz, hogy acélkardja egyetlen suhintásával megöljön egy démont. Talbot veszélyes volt. Erről nem volt semmi kétségem. Ugyanakkor azonban magam előtt láttam kisfiúként, ahogy sikoltozva nézi szülei lemészárlását. Szerettem volna megölelni, magamhoz szorítani, mint James babát, és megígérni neki, hogy minden rendben lesz, hogy segítek neki, és távol tartom tőle a szörnyeket. Elhúzódtam tőle, és elindultam kifelé. Nem lenne szabad ilyen közel kerülnöm hozzá. — Grace! — Igen? - Visszanéztem rá. Egy pillanatig csendben állt. Arcán boldogságnak árnyéka sem tükröződött. Vedd azt a törülközőt, és törölj le vele mindent, amit esetleg megérinthettél! - Miért? Kihúzta a mobilját a zsebéből. - Igazam volt. Valóban élt itt valaki. Fel kell hívnom a rendőröket, hogy eltakarítsák a holttestet.
- 199 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenhatodik fejezeT
KÉSŐBB, A BUSZON — Ejha! Mi történt veled? - kérdezte April, amikor odaléptem hozzá és Claire-hez a szabadidőközpont előtt. — Oöö... - Vajon tényleg annyira rosszul néztem ki? — Fúj! De tényleg, mi az a pólódon? Lenéztem a fehér anyagra. A gelal sava kis lyukakat mart a pólómba, a lyukak szélére pedig rászáradt a fekete váladék. — Ó, a fenébe! - mondtam. Claire majdnem elhányta magát. — Mit csináltatok? — Oöö... izé... egy öreg bácsi házánál segítettünk, és az egész tele volt bogarakkal. Azokat próbáltuk meg kicsinálni. — De szar! - kiáltott fel April. - Igazán sajnálom. Mi meg kerítést festettünk az egyik általános iskolánál. És még sütit is kaptunk! - Előhúzott egy szalvétába csomagolt sütit, és átnyújtotta. — Ezt megérdemled. — Köszi - mondtam. De nem tudtam, mikor leszek képes újra enni - már ha képes leszek valaha. Főleg az után, amit Talbot a lepukkant ház hálószobájában talált. Az öregnek esélye sem volt a szörnyek ellen. Végül Talbot felhívta a rendőrséget a lenyomozhatatlan telefonnal, így
- 200 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
legalább majd elviszik, és eltemetik. Csupán egy dolog tartott visz- sza attól, hogy egy vadidegen miatt bőgni kezdjek, ez pedig az volt, hogy legalább - bizonyos értelemben - segítettem bosszút állni a gyilkosain. Claire még egyszer végignézett a ruhámon. — És milyen bogarakat kellett kinyuvasztanotok? — Olyan nagy, rusnyákat - feleltem, majd hang nélkül April felé tátogtam: démonok. — Ó! - tátogta vissza, majd megfogta Claire karját, és a busz felé vonszolta. - Nem kell olyan nagy ügyet csinálni Gracie mai feladatából - mondta. - A végén még irigykedni fognak a többiek - tette hozzá kissé erőltetett mosollyal. — Csak azt akartam tudni... — kezdte Claire, de April feltuszkolta a busz lépcsőjére. — Hé! Tudod, hogy Jeff Read szerint szexi vagy abban a pulcsiban? Követtem őket a buszra, majd mögéjük ültem, és hallgattam, miket mondott még Jeff Read mostanában Claire-ről. Még mosolyogtam és bólogattam is, de beszélni nem volt kedvem. Amikor megálltunk az iskola előtti parkolóban, láttam, hogy Gabriel a bejárati ajtóban vár minket. Tudtam, hogy bár Claire-t átverhetem a ruhámmal, de Gabrielt nem lesz olyan könnyű - arról nem is szólva, hogy ő minden bizonnyal érzi majd a gelal és az akh szagát a hajamban -, így sarkon fordultam, és a parókia parkolójába mentem, apa Corollájához. Hátizsákomból elővettem a lakáskulcsot, amelyen volt egy pótkulcs a Corollához is. Reméltem, apa nem bánja túlságosan, hogy a kocsijával megyek haza. Ö haza tud jönni a hivatal kisbuszával, ha akar, én viszont nem akartam gyalogolni abban az állapotban.
- 201 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Leparkoltam a beállón, és berohantam a házba. Anya utánam szólt a konyhából — közben éreztem a jóféle Marsala szószos vese- pecsenye illatát de úgy tettem, mintha nem hallanám, és berohantam a fürdőszobába. Levettem a koszos pólómat, belecsavartam abba a törülközőbe, amellyel az öreg házát áttöröltem, és a fürdőszobai szemetes legaljára küldtem. Utána levettem a többi ruhámat is, és beugrottam a zuhany alá. Esküszöm, legalább háromszor kellett kiöblítenem a hajamat, mire sikerült kimosnom belőle a délután bűzét. Egy alapos tisztálkodás után friss ruhát öltöttem, és úgy döntöttem, az estémet a szobámban töltöm. A délutáni események annyira felkavartak, hogy nem akartam találkozni senkivel, aki rájöhetett volna, hogy valami bajom van. Amikor azonban az asztalomhoz ülve nekiálltam a házinak, Charity kopogott be az ajtómon. — Mi van? - kérdeztem. — Vacsora - mondta, majd sejtelmes pillantást vetett rám az ajtóból. — Majd megeszem a maradékot később - fordultam vissza a könyvem felé. - Rengeteg melóm van. — Nem... anya azt mondta, mindenkinek jönnie kell. Családi vacsora lesz. Anya főzött, és vendégünk is van. — Tényleg? - Életem első tizenhét évében a családi vacsora egyfajta Divine családi szertartás volt, de mostanra alig tudtam felidézni az utolsó alkalmat, amikor mindannyian egy asztal mellett ültünk - nemhogy vendégünk lett volna. Nyilván már akkor rá kellett volna jönnöm, amikor éreztem a konyhából áradó finom illatokat. — Daniel van itt. — Ó! - Vicces volt, hogy már a név puszta említésére is vadabbul vert a szívem.
- 202 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Meg az a kedves, új vallástanár a sulidból. Saint Moon tiszteletes. — Ó! - Ez az ó egészen más volt, mint az előző. Ebben a pillanatban Gabriel volt az utolsó, akit látni akartam. - Tényleg nagyon sok házim van. Nem tudnád megmondani anyának, hogy... — Na, persze. Anya teljes háziasszony üzemmódban van odalent. Négyfogásos vacsorát készített, és a legjobb készlettel terített. A helyedben nem szállnék szembe vele. — Szuper - morogtam. Anya a nevünket kiáltotta odalentről. Charity úgy ugrott fel, mint egy ijedt macska. — Megyünk! - kiabálta vissza. Felálltam az asztal mellől, és végignéztem magamon a teljes alakos tükörben, hogy megbizonyosodjam afelől: semmilyen fizikai bizonyítéka nincs annak, mit csináltunk Talbottal aznap délután. Charity még mindig az ajtóban állt, ezért úgy tettem, mintha a sminkemet ellenőrizném — aztán ráébredtem, hogy nincs is rajtam smink. — Jól vagy? — kérdezte. — Oö... persze. Lementünk az alsó szintre. Daniel és Gabriel már az asztal mellett ült apa és James baba társaságában. Anya vetett felénk egy „mi tartott olyan sokáig?” pillantást, majd az asztalra helyezte a salátás tálat. Amikor Charity és én az asztal mellé léptünk, Gabriel felállt, amikor pedig leültem, meghajolt felém. Elgondolkodtam, vajon az „isteni lány” dolog miatt csinálja, vagy pusztán régi szokásainak egyike. Aztán Gabriel megfordult, és Charity felé is meghajolt. Charity felkuncogott, és elvörösödött. Én a szememet forgattam.
- 203 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Daniel pedig felhorkant. Charitynek fogalma sem volt arról, pontosan mennyi idős is az a Gabriel Saint Moon, aki annyira tetszett neki. Daniel mellé ültem. — Hahó! - mondta, és megszorította a kezemet. A karján lévő kötés széle kirojtosodott, valószínűleg attól, hogy annyit piszkálta. — Hahó! - köszöntem vissza a lehető legátlagosabb hangon. Hiszen ezt akarta Daniel: hogy minden átlagos legyen. Gondtalanul rámosolyogtam, legalábbis igyekeztem, hogy annyira gondtalannak és semlegesnek látsszék a mosolyom, amennyire csak lehet, aztán meg azon aggódtam, hogy túljátszom a szerepemet. Arra is képtelen voltam, hogy Daniel szemébe nézzek. Mi van, ha simán átlát a szitán? Hagytam az erőltetett mosolyt, és inkább James baba felé fordultam, aki megpróbált kitörni az etetőszék szíjai közül. Miután visszabirkóztam Jamest a helyére, apa áldást mondott az ételre, anya pedig mindenkinek szedett salátát. — Kitűnően néz ki - mondta Gabriel, amikor anya visszaadta neki a tányérját. - Utoljára Franciaországban ettem ilyet. Anya elmosolyodott. — Köszönöm, Saint Moon tiszteletes. Bár ez igazából olasz étel. A családom egy része Rómából származik — mondta, ezzel belekezdett igazán vegyes származásunk ismertetésébe, miközben Gabriel bólogatott, és újabb kérdéseket tett fel a családról. Amikor láttam, milyen figyelmesen beszél Gabriel anyuval, kis híján szimpátiát ereztem iránta. Kis híján megnyugodtam. Ám ekkor apa más irányba terelte a beszélgetést. — Nos, Gabriel, hogy áll a felsősök szeretetszolgálati projektje? Amikor Mr. Shumway kilépett, már attól tartottam, hogy az egészet le kell mondanunk.
- 204 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Elég jól - mondta Gabriel. - Nem gondolod, Daniel? Daniel elővette a mobilját. — De, igen. - Ellenőrizte a kijelzőt, majd az ölébe fektette a telefont. - Reméljük, hogy halloweenre újra megnyithat a bolt. Katie- nek az a nagyszerű ötlete támadt, hogy a bolt mellett csináljunk egy nagy utcabált a megnyitás alkalmából. Szervezhetnénk játékot, kirakodóvásárt a kocsik csomagtartójában, lacikonyhát, adománygyűjtést. — Szuperül hangzik! - lelkesült fel anya. - Csinálok majd kara- melles almát és popcornlabdát az adománygyűjtésre. - Most majdnem úgy beszélt, mint régen. - A díszítésben is segíthetnék. Charity felköhögött, majd rám nézett. A pillantása azt mondta: „ Szerinted holnap fog egyáltalán emlékezni arra, hogy felajánlotta a segítségét?” Vállat vontam. — Ez nagyszerű lenne, Mrs. Divine — mondta Gabriel. Daniel újra lenézett a telefonjára. — Katié tényleg nagyon örülne, ha segítene neki. Megadom a számát. Újra lenézett a mobiljára. Remélhetőleg nem SMS-t várt Katietól, vagy valami hasonlót. De ekkor egy sokkal fájdalmasabb gondolat futott végig rajtam. Ugyan nem nagyon emlékeztem arra, pontosan mi történt, amíg Mishka befolyása alatt voltam, de hirtelen eszembe jutott, hogy ma estére találkozót beszélt meg Daniellel. Csakhogy Mishka halott, ezért ha az ő SMS-ét várja, azt mar soha nem fogja megkapni. — Majd viszek még oda diákokat, hogy biztosan kész legyen a bolt - mondta Daniel. Most már én is ugyanolyan aggodalmasan néztem a telefonjára, mint ő, és vártam, hogy csörögjön.
- 205 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Közben azon gondolkodtam, hogyan tudnék feltűnés nélkül rákérdezni arra, amit Mishka mondott, anélkül, hogy rájöjjön: beszéltem a lánnyal. Sőt, arra, hogy ott voltam, amikor meghalt. — És te mit gondolsz, Grace? - kérdezte Gabriel. - Tetszik a szeretetszolgálati munka? -Igen — feleltem. Reméltem, nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyektől kivörösödik a nyakam. - Jobban, mint eleinte gondoltam. — Kitűnő. Reméltem, hogy tetszeni fog. Érdemes látni, milyen sok jót tud tenni akár csak egy ember is a világgal. Biztos voltam benne, hogy a végére belerázódsz. — Azt hiszem, már belerázódtam. - Nem kellett rejtegetnem a nyakamat, nem volt sehol vörös: a teljes és színtiszta igazságot mondtam. — Akkor, úgy látom, a munkám könnyebb, mint amire számítottam - szúrt fel egy uborkát a villájára Gabriel. Észrevettem, hogy anya különleges aranyvilláját használja, míg mi, többiek, az ezüsttel ettünk. Akaratlanul is rábámultam. Gabriel furcsán rám mosolygott, majd megbillegtette a villáját. — Amint azt te is tudod, allergiás vagyok az ezüstre. Nagyon kedves édesanyádtól, hogy ilyen kitűnő alternatívát talált a számomra. Megvallom őszintén, az étel nem olyan ízletes, amikor műanyag evőeszközökkel eszi az ember. — Az szörnyű lehet - búgta Charity. Úgy hangzott, mintha megpróbálna idősebbnek látszani, mint amennyi. Daniel mobilja felpittyegett. Összerezzentem. Ő megragadta a telefont, és szinte kilőtt a székéből. - Bocsánat. Mennem kell. - Tényleg? - kérdezte anya. - Biztos vagy benne? Még bele sem kezdtünk a vesepecsenyébe! - Anya Gabriel felé fordult. – Pedig
- 206 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
meg kell mondanom, igazán jól sikerült. Édesanyám receptje. Újra Danielre nézett, és kedvesen rámosolygott. - Igazán kár lenne kihagynod, Daniel. Majdnem megakadt a mandula a torkomon. Ez volt a második alkalom egyetlen este alatt, hogy anya kedves volt Danielhez. Pedig általában csupán megtűrte, azt is csak azért, mert apa nem engedte, hogy kitiltsa Danielt a házunkból. Anya mosolyogva fordult vissza Gabriel felé. Saint Moon tiszteletes kitűnően hatott anya idegeire - de lehet, hogy csak jó benyomást akart kelteni benne. Talán mégsem volt teljesen haszontalan, hogy ott volt velünk. Daniel telefonja ismét pittyentett. — Sajnálom, de tényleg muszáj sietnem. — Hová mész? - álltam fel az asztal mellől. - Veled megyek. — Grace - szólt rám anya -, vendégünk van. — Nem szükséges - mondta Daniel már az előszobából. Leakasztotta a dzsekijét a fogasról. - Mondtam Mr. Daynek, hogy ha szüksége lenne rám ma este, szívesen megyek segíteni. Sokáig ott leszek. Maradj itthon, és egyél! - Ezzel kifordult az ajtón, mielőtt válaszolhattam volna. Vajon miért izgult annyira azon, hogy kap-e SMS-t Mr. Daytől? De legalább tudtam, hogy nem Mishka írt neki. — Meséljen még Franciaországról! - szólt Charity Gabrielhez. Visszaültem a székemre, és az ételre bámultam. Ismét nem volt étvágyam. VACSORA UTÁN Éppen az asztalt pakoltam le, míg anya Charityvel és apával a halloweeni dekorációinkat bányászták elő az alagsori tárolóból. Szerette volna, ha Gabriel elviszi őket a jótékonysági vásárra. Gabriel
- 207 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
is felajánlotta, hogy segít összepakolni, de anya beterelte apa dolgozószobájába, és nem engedte, hogy akár egy ujját is megmozdítsa. Amikor egy jó adag tányérral a kezemben elmentem apa szobája előtt, láttam, hogy Gabriel apa székében ül, és a könyveit lapozgatja, miközben kezével beletúr hosszú, hullámos hajába. Igazam volt: Talbot és ő tényleg rokonok lehettek, bár annyira azért nem hasonlítottak. Azon gondolkodtam, igaz-e vajon, hogy Gabriel nem tett semmit, hogy a Talbot család lemészárlását megakadályozza. Hogyan tehette meg ezt a nővére meggyilkolása után? Felsóhajtottam. Van-e különbség a pacifista és a gyáva között? A konyhába mentem, és a mosogatóba süllyesztettem a tányérokat. Amikor visszaindultam a hallon át az étkezőbe, Gabriel a dolgozószoba ajtajában állt. — Nem akarsz kérdezni valamit? — lépett félre Gabriel, hogy beléphessek a szobába, ha akarok. Haboztam, és már majdnem nemet mondtam, de egyszerűen nem tudtam elképzelni Gabrielről, hogy tétlenül áll, miközben egy kisfiú apját és anyját legyilkolják a szülinapján. Egyáltalán jelen volt? Vagy nem is tudott volna közbelépni? Követtem Gabrielt a szobába, és leültem az íróasztallal szemben álló fotelek egyikébe. Csak az volt a bökkenő, hogy ugyanazzal a problémával álltam szemben, mint Daniel esetében. Hogyan tehetném fel ezt a kérdést anélkül, hogy elmondanám, honnan tudok róla? — Valami zavar - mondta Gabriel. - Még mindig nem látod az értelmét a szeretetszolgálati munkának? Biztosíthatlak, Grace, hogy a szeretet és az együttérzés teljesebb életet biztosít, mint bármely másik, előtted álló életpálya. De szeretetre és együttérzésre mindenki képes. Nem értem, ön miért nem használja az átlagon felüli képességeit arra, hogy
- 208 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
segítsen? Egy csomó veszélyes dolog van a világban. Nem kellene megtennünk mindent, amit megtehetünk, hogy megállítsuk őket? - Képtelen voltam elfeledkezni arról az öregről, akit a démonok a saját házában öltek meg. Mi van, ha Talbot és én előbb találunk rájuk? Vajon megmenthettük volna az életét? — Nem értem magát. Megvan a képessége arra, hogy segítsen, erre csak elrejtőzik a hegyekben a falkájával, és teljesen elzárkózik a világtól. Miért fordítottak hátat annak, amire az urbatokat teremtették? És miért akarja tőlem ugyanezt? — Mert én is egyike vagyok a világban lévő veszélyes dolgoknak, Grace. És nem szeretném, ha te is azzá válnál. Elfordítottam a tekintetem a metsző, kék szemekről. — A falkám azért él a világtól elvágva, mert az emberiség érdekében — és saját biztonságunk érdekében — megszakítottuk a kapcsolatot az emberi társadalommal. - Gabriel felemelte a könyvet, amit éppen átlapozott. Egyike volt apa vérfarkasos könyveinek, bár jórészt mítoszokat tartalmazott csupán. Gabriel egy olyan oldalon nyitotta ki, amelyen egy furcsa, hiéna-farkas keverék lény rajza szerepelt. - Hallottál már a gevaudani bestiáról? Bólintottam. Egyike volt a könyvben szereplő legvéresebb történeteknek. — Mit tudsz róla? — Az 1760-as évek környékén egy szörnyeteg tartotta rettegésben a francia vidéket. Három év alatt százkét embert ölt meg, főleg nőket és gyerekeket. Végül a történet szerint egy szegény paraszt lőtte mellkason egy ezüstgolyóval. A vadállat tetemét a király elé vitte, mire egy vagyonnyi pénzt kapott. A tudósok szerint valamilyen hiéna lehetett, de akkoriban sok ember azt hitte, hogy vérfarkas volt felelős a vérontásért.
- 209 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Részben igazuk volt. Bár nem egy vérfarkas volt, hanem több - mondta Gabriel. — És száztizenheten haltak meg. A könyv nem pontos. De hát persze a legtöbb nem az, mivel csupán maroknyian tudjuk, mi történt igazából. — Maga is ott volt? Gabriel bólintott. — Tudod, volt idő, amikor a falkám az emberek közelében élt, sőt, keveredtünk is velük. Egy darabig én is megpróbáltam papi munkát végezni, bár ez eltért a szerzetesi munkától. De az akkori alfánk, akit Ulrichnak hívtak, hagyta, hogy a falkánkban lévő vérfarkasok kedvükre vadásszanak. Ezek eleinte csöndesen végezték a dolgukat, de aztán egyre irányíthatatlanabbak lettek. Azt hitték, hogy nekünk, mint felsőbbrendű lényeknek kell uralkodnunk az országban, ha kell, megfélemlítés árán is. Ulrich is elkezdett hinni abban, hogy átvehetjük a kormányzattól az irányítást, mert ha a parasztok eléggé félnek, nem fognak fellázadni. A falka sok tagja nőket és gyerekeket támadott meg, és a széttépett testeket utak és ösvények mellett hagyták, hogy mások rájuk találhassanak. Aztán leültek a város főterére, és örömmel hallgatták a gyászolók kiáltozását és a rémült emberek jajszavát. Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem a székemben. Ez rosszabbul hangzott, mint ahogyan a könyvben leírták. — XV. Lajos végül meghallgatta az emberek panaszát, és vérdíjat tűzött ki a feltételezett vadállat fejére. Beleegyezett, hogy a parasztok és a katonák megöljék a farkasokat, és sok királyi vadászt kiküldött a környező falvakba és erdőkbe. A király emberei rengeteg paraszt házát kifosztották élelemért, megerőszakolták a lányaikat, lemészárolták az állataikat, azt hangoztatva, hogy ez nekik, a bestia keresőinek, jár. Veszélyes idők jártak azokra, akikről azt
- 210 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
gyanították, hogy tudnak valamit a farkasokról. A falkám sok tagját meglőtték a vadászok, amikor farkas alakban voltak. Persze mind túlélték, de nem volt kifejezetten kellemes élet. Ulrich és a falka több tagja mégis folytatta a gyilkolást, és az sem érdekelte őket, ha mindannyiunkat veszélybe sodornak. — Ez szörnyű. És maga mit csinált? Gabriel megdörzsölte egyik ujját, amelyen vékonyabb volt a bőr, mint a többin. Aggódtam a városi emberek miatt. Megszakadt a szívem, amikor láttam, milyen sok ártatlant megölnek szórakozásból, hiszen sokukat nekem, mint a papjuknak kellett eltemetnem. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, akit taszított Ulrich életformája. Mentoromnak, Sirhannak kellett volna a falka igazi alfájának lennie, de az apja, Ulrich iránti tiszteletből nem követelte magának a pozíciót. Félt azonban, hogy ha túl sokáig vár, nem lesz falka, amit örököljön. Így hát a falka néhány tagjával együtt tervet kovácsoltak. Én nem vettem benne részt személyesen, mert gyilkosságban elvből nem vettem részt, de mint pap, megáldottam nekik egy féltucatnyi ezüstgolyót. Sirhan megvárta, amíg Ulrich átváltozik farkassá, és amikor meg akart támadni egy parasztot, aki rá vadászott, Sirhan átlőtte a szívét az egyik ezüstgolyóval. Utána azt mondta a parasztnak, hogy ha a király elé viszi a hatalmas farkas tetemét, és azt mondja, ő ölte meg, bőségesen megjutalmazzák. Utána Sirhan lett a falkám igazi alfája, véget vetett a gyilkolásoknak, és amikor elérkezett az ideje, az egész falkát átköltöztette Amerikába. Azóta itt élünk elzártan. Sirhan mindennél fontosabbnak tartja, hogy a falka megmaradjon. Én pedig, mint a bétája, a falka őrzője, arra bátorítom őket, hogy békében éljenek. Sokan azt gondolják, hogy gyáva vagyok, de én nem értek egyet velük.
- 211 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
És a falka azóta is békében él? — kérdeztem. Ez nem igazán vágott egybe azzal, amit Talbot mondott nekem azokról a farkasokról Gabriel falkájából, akik a családját megtámadták. Sokan még mindig vadásznak a területünkön, főleg állatokra, de volt már néhány szerencsétlen ember, aki az elmúlt száz évben a területünkre tévedt... De megpróbálunk diszkrétek lenni. Sajnos nem egészen húsz évvel ezelőtt volt egy csoport viszonylag fiatal urbat a falkában, akik nem értették, amire tanítani akartuk őket. Ők már egy újabb nemzedéket képviseltek, akik rajongtak Ulrich és a gevaudani vadállat történetéért, és úgy vélték, hogy a falkának újra vissza kell térnie az általuk csak „vérfarkas aranykor”nak nevezett időszakhoz. Egyikük mindenáron alfa szeretett volna lenni, ezért megtámadták Sirhant, halálosan megsebesítették társát, Rachelt, aztán a legközelebbi városban folytatták az öldöklést, és legalább öt házat feldúltak. A halott szüleiért síró hároméves gyermek képe villant fel az agyamban. - És maga nem tett semmit, hogy megállítsa őket? - Nem tehettem semmit. - Gabriel válla megereszkedett, és újra az ujján lévő világosabb foltot kezdte piszkálni. - Amikor először átváltoztam vérfarkassá, rám is rám tört a gyilkolási vágy, és végül megöltem a nővéremet, Katharine-t. Amikor magamhoz tértem, és rájöttem, mit tettem, megesküdtem, hogy soha nem élek az erőszak semmilyen formájával. Azóta soha nem bántottam senkit szándékosan. És a kezemet sem emeltem másra semmilyen okból. - Szóval csak félreállt, és hagyta, hogy azok az elszabadult farkasok lemészárolják azokat a családokat? Sirhan küldött utánuk embereket, akik elfogták és megbüntették őket azért, mert veszélybe sodorták a falkát. A vezetőjüket,
- 212 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
aki megsebesítette Rachelt — aki később belehalt a sérüléseibe száműzték a falkából, részben azért, mert megpróbálta átvenni az alfa szerepét Sirhantól. — Száműzték? Miért nem ölték meg? Hová ment? Gabriel összeszorította a száját, és az ölében lévő nyitott könyvre nézett. — Sirhan kikergette a területünkről. Ő utazgatott egy keveset, majd úgy döntött, hogy saját falkát alapít. Elvett egy embernőt, és gyereke született. Egy idő után újra gyilkolni kezdett. Ha jól tudom, te úgy ismered őt, mint a Markham utcai rémet. Elakadt a lélegzetem. — Mr. Kalbi? Daniel apja? - Megpróbáltam felidézni a keresztnevét, de Daniel sosem említette. — Caleb Kalbi — mondta Gabriel. — Igen. Most már értettem, miért nem hagyta Sirhan tavaly, hogy Caleb fia csatlakozzon a falkájához. Miért vetette meg Danielt, bár nem is ismerte. — Igazán hálás vagyok, hogy Caleb nem igazi alfa, különben egészen más világban élnénk. Ha nem csupán pár falkatagot sikerült volna meggyőznie arról, hogy őt válasszák vezetőjükké... - Gabriel megrázta a fejét. - Caleb már Markham utcai rémként is rengeteg gonoszságot elkövetett. Képzeld csak el, ha egy egész falka követte volna! Olyan lenne megint minden, mint Gevaudan. Sőt, még rosszabb. Beleborzongtam a gondolatba. Caleb legalább két tucat embert ölt meg, mielőtt elhagyta volna a várost. El sem tudtam képzelni, mi lett volna, ha egy egész falkát irányít. — Mit jelent az, hogy igazi alfa? — kérdeztem Gabrieltől. — Már az előbb is azt mondta Sirhanra, hogy ő igazi alfa. — Szinte beleszédültem
- 213 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
a sok információba, de nem tudtam, mikor lesz alkalmam újra így beszélgetni Gabriellel. — Az igazi alfák nagyon ritkák. Olyan urbatok ők, akik egyfajta misztikus vonzerővel bírnak, amely idővel egyre nő bennük. Ők az igazi, „kiválasztott” falkavezérek, és ha egy igazi alfa egy falka alfája akar lenni, általában a többi is elismeri annak. Nem igazán tudom, miért, talán valamilyen mágikus tulajdonság, vagy talán csak a feromonok. De nagyon kevés igazi alfa van, és mostanában még kevesebb, mint régen, talán mivel az urbatok nemigen szaporodnak. A legtöbb falka egy átlagos, kijelölt vezér irányítása alatt áll, nincs igazi alfájuk. Sirhan tudomásom szerint az egyetlen igazi alfa. Volt ugyan, amikor azt gondoltam, van egy másik, de a helyzet megváltozott. És most, hogy Sirhan haldoklik... — Sirhan haldoklik? Valaki megint megpróbálta megölni? — Azért haldoklik, mert nagyon öreg. Sirhan 999 évvel ezelőtt esett áldozatául az átoknak, és most már kezdi érezni a korát. Nagyon beteg. És még egyetlen vérfarkas sem élt ezer évnél tovább. Azt hiszem, alig néhány hete maradt hátra. — És mi történik, ha Sirhan meghal? - Eszembe jutott, amit Talbot mondott, hogy Gabriel megérdemli, ami Sirhan halála után a falkájával történik majd. — A falka törvénye szerint ha az alfa meghal, új alfára van szükség. Ha nincs igazi alfa a falkában, akkor az új alfa a régi béta lesz, ebben az esetben én. Csakhogy mielőtt a béta átvenné a vezetést, egy úgynevezett kihívási szertartást kell tartani, amelyen minden olyan farkas részt vesz, aki ki akarja hívni a bétát. Ebben senkit nem lehet megakadályozni. A béta aztán vagy átadja a helyét, és hagyja, hogy a kihívója legyen az új alfa, vagy addig harcol, amíg valamelyikük fel nem adja, vagy meg nem hal. A győztes lesz a
- 214 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
falka alfája, még akkor is, ha kívülálló, vagy egy másik falka alfája. Ha több mint egy kihívó van, többnyire férfiak, mindnek meg kell küzdeniük a vezetésért. Az ilyesmi elég véres jelenetekbe torkollhat. — Maga nyilván átadja a helyét, ha valaki kihívja. Gabriel felsóhajtott. — Általában tiszteletből nem szokták kihívni a bétákat — motyogta. — És mi van, ha egy Calebhez hasonló mégis kihívja? Gabriel pislogott. — Azzal harcolna, nem? - Több harag volt a hangomban, mint amennyire számítottam. Vagy csak gyáva? - hallottam a fejemben a dühös hangot. Gabriel nem válaszolt, az ujjával a könyvben lévő képet kocogtam. — Ti meg miről beszélgettek? - állt meg Charity a dolgozószoba ajtajában. Kezében egy Halloween 3 feliratú dobozt tartott. Gabriel felállt a székéből. — Hadd vegyem át! — mondta, és kinyújtotta a kezét Charity felé. — Köszönöm - mondta a húgom, és átadta a dobozt. - Anya még öt ilyet talált. Bocsánat, hogy ennyi időbe telt. Anya átrendeztette velünk az egész tárolót, még mielőtt bármit kihozhattunk volna. Hallottam, ahogy anya Charityt hívja az alagsori lépcsőről, mire ő visszarohant a hallba. Gabriel rám nézett. — Meglátjuk, mi lesz, ha eljön az idő. Én azonban nem aggódnék Caleb Kalbi miatt, Grace. Gyenge ember — vagy farkas —, kétlem, hogy fel merne bukkanni a falkánk környékén. - Gabriel kicipelte
- 215 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
a dobozt a szobából, majd odaszólt valamit apámnak, aki minden bizonnyal a konyhában volt. Sóhajtottam, és fejemet az asztalra hajtottam. Az agyam szinte zsongott a sok új információtól, ráadásul most a Daniel iránt érzett aggodalmam és a Jude miatti félelmem mellé egy újabb adag aggály is járult. A könyvre pillantottam, és megláttam a gevaudani vadállat képét. Hosszú nyaka volt, éles karmai, fogairól csöpögött a vér. A rajzon egy asszony is szerepelt, a földön feküdt, és hiába próbálta hosszú lándzsájával visszatartani a felé lendülő szörnyet. Újabb kérdés bukkant fel bennem, bár már késő volt megkérdezni Gabrielt. Mi van, ha Caleb Kalbi igenis felbukkan a kihívási szertartáson méghozzá nem is egyedül?
- 216 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenhetedik
fejezeT
SZERDA DÉLUTÁN Tudtam, hogy Gabriel történetei azt a célt szolgálják, hogy vizsszatartsanak képességeim kibontakoztatásától, de csak még erősebb lett bennem az elhatározás. A világ tele van rossz dolgokkal - olyanokkal, mint például Caleb Kalbi (még ha Daniel szerint jelenleg Dél-Amerikában él is) —, és fel kell készülnöm, hogy legyőzzem őket, ha a Gabrielhez hasonlók csak ülnek, és nem csinálnak semmit. Alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak, és végre láthassam Talbotot. Az Apple Valley-be vezető buszút alatt szinte végig toporogtam a lábammal, és alig hallottam Aprilt, aki hosszan beszélt valamiről, végül megkérdezte, tetszenek-e nekem a tiarák. — A mik? — A tiarák. Igen vagy nem? Mondj igent, mert annyira szeretnék egy haláli klassz tiarát tervezni! Ó! Talán tényleg lehetne haláli. Például lehetnének rajta ilyen ezüstcsillagok, amiket le lehetne szedni, és küzdeni lehetne velük, mint a kínai dobócsillagokkal meg ilyesmi. - Megremegett, és beírt valamit a jegyzetfüzetébe. — Miről is beszélünk? Miért kellene tiarát viselnem? — És vajon tényleg kíváncsi voltam rá? April felemelte a mutatóujját, és még valamit írt a jegyzetfüzetébe.
- 217 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— A hercegnői ruhádat tervezem. Farkashercegnő. Vagy Ordas hercegnő? Vagy... nem, az nem... _ Te tréfálsz, ugye? Semmi elasztán! Semmi tiara! És egyáltalán... semmi hercegnő! — Megpróbáltam elvenni tőle a füzetet, hogy lássam, mit talált ki, amíg nem figyeltem. April magához ölelte a vázlatfüzetét, és elfordult tőlem. — Mit szólsz a Szukakirálynőhöz? — April! — kiáltottam fel döbbenten. Azelőtt sosem beszélt csúnyán. — Mostanában eléggé hülyén viselkedsz - mondta. — Nem viselkedek hülyén. Csak, tudod, ideges vagyok. Tényleg nem tudtam, mit várjak az alapkiképzéstől, mivel már az is, amit Talbot tesztnek nevezett, kissé túllőtt a célon. Így némileg meglepődtem, amikor a buszról leszállva egy Apple Valleyi butiksorhoz vitt. — Ha azt hiszed, a vásárlási képességeimet kell fejleszteni, inkább Aprillal megyek - mondtam, miközben követtem Talbotot az egyik boltba. — Ez nem egyszerű vásárlás - mondta, és a boltajtó fölötti feliratra mutatott. A betűk fele hiányzott, de azért láttam, hogy egy fiatalok számára létrehozott karateterem előtt állunk. Ha jól emlékszem, dojónak hívják az ilyet. Karba tettem a kezem. — Ha azt hiszed, beírathatsz egy csoport óvodás közé, már most figyelmeztetlek, hogy nem fog menni. Talbot csak a szemét forgatta. - Ez a hely már egy éve zárva van. A Rock Canyon Alapítvány bérli a helyiséget. Azt tervezik, hogy helyrehozzák, és ifjúsági munkát végeznek benne, de úgy láttam, van nagyjából egy hetünk, amíg csak miénk a terem. Tökéletes hely ahhoz, hogy ellenőrzött
- 218 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
környezetben finomítsunk a képességeiden. - Egy kulcsot húzott ki a zsebéből, és kinyitotta az ajtót, majd kitárta előttem. — Ellenőrzött környezet? - A bolt előterében egy kis váróterem volt poros fémszékekkel, majd egy hosszú, sötét folyosó vezetett a terembe. - Ugye, odabent nem démonok várják, hogy rám ugorhassanak? - Tökéletesen magam elé tudtam képzelni egy szobányi gelalt kimeresztett karmokkal, ahogy éppen rám készülnek vetődni. Talbot elvigyorodott. — Én szívesen rád ugrok, de csak ha kéred. — Azt próbáld meg! Talbot megcsóválta a fejét, majd reménykedő arccal rám nézett. — Ez mindkettőnk részéről rossz vicc volt - mondta zavartan, és bűntudatot éreztem, amiért egyáltalán válaszoltam a flörtölésre. - Bocs. — Ha Talbot lesz a mentorom, úgy kell megvonnom kettőnk között a határt, hogy a flört kívül essen rajta. Talbot is elpirult kissé. — Na, szóval, csak néhány új technikát szeretnék mutatni, ígérem. Talbottal végigsétáltunk a dojóhoz vezető hosszú folyosón, majd beléptünk. A helyiség tele volt poros szivacsmatracokkal, az egyik falat pedig egy hosszú, repedt tükör borította. Talbot kinyitotta a hátizsákját, elővett egy karateruhát, és odanyújtotta nekem. — Van ott egy mosdó. Öltözz át ebbe a gibe, hogy ne koszold össze az iskolai ruhádat! Miközben a mosdó felé indultam, megtapogattam a ruhát, majd bezártam magam mögött az ajtót, és levettem a pólómat es a nadrágomat. Gyorsan magamra kaptam a git, mert furcsán éreztem magam bugyiban és melltartóban úgy, hogy csak egy vékony fal választott el Talbottól. Mi van, ha ismét váratlanul benyit?
- 219 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Amikor kiléptem a mosdóból, Talbot már várt rám. Ő is git viselt, hozzá fekete övet. A fehér felsőrész alatt mezítelen volt a mellkasa. Az izmai ugyanolyan kidolgozottak voltak, mint a karján. Lenéztem meztelen lábfejére, amely fölött furcsán lebegett a könnyű, fehér nadrág. Miért van az, hogy az egész jelenetet szürreálisabbnak éreztem, mint bármit, amit eddig csináltunk? — Tehát te vagy Mr. Myagi, én pedig a karatekölyök mondtam. — Ki vagyok én? - kérdezte Talbot. — Tudod, Mr. Myagi. A filmben. Aki evőpálcikával kapja el a legyet. Talbot értetlenül nézett rám. — Tudod, amikor fényezték a kocsit - mutattam a kezemmel is a film jelenetét. Talbot szeme elkerekedett. Láthatólag fogalma sem volt, miről beszélek. Még egyszer felsóhajtottam. Az olyan kölykök, akiket kiöregedett démonvadászok farmon nevelnek, nyilván nem néznek nyolcvanas évekbeli filmeket. — Te vagy a nagy karatemester, én pedig a tanítvány. — Öö... rendben. — Még mindig kicsit furán nézett rám. De nem karatét fogok tanítani, hanem aikidót vagy wing chunt. Ezek jobbak, ha a harcos kis termetű. És a karddal is gyakorolnod kell. Aztán majd jön az íjpuska, a haladó karózás, és még talán egy kis íjászat is. Ezúttal én vágtam csodálkozó arcot, de nem azért, mert tréfált. Éppen ellenkezőleg. Halálosan komolyan gondolta. VASÁRNAP DÉLUTÁN, NÉGY NAPPAL KÉSŐBB Talbot kiképzése még finoman szólva is kimerítő volt. Sosem fogta vissza magát, ha kritikáról volt szó, soha nem hagyott levegőhöz
- 220 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
jutni, még akkor sem volt megállás, amikor megsérült a térdem. Ami azt jelentette, hogy megszakadásig kellett dolgoznom, ha lépést akartam tartani vele. És nem tudom, mi lehetett az oka, de az alatt az egy hét alatt, amíg Talbottal edzettem, több tudást szedtem fel, mint azok alatt a hónapok alatt, amíg Daniel képezett. Talán az volt az oka, hogy Talbot sosem követelte, hogy fogjam vissza magam, miközben megpróbált még több teljesítményre sarkallni. Ő azt akarta, ragadjam meg a nyers érzelmeket, és használjam fel őket arra, hogy még erősebb legyek. Hihetetlenül gyorsan működött a dolog — sokkal erősebb lettem. Az edzéseink olyanok voltak, mint a kábítószer: képességeim teljes uralása lenyűgöző, mindent elnyelő érzés volt, utána szinte pezsegtem az erőtől, és még többet akartam. April mindig furán nézett rám, amikor visszaszálltam a buszra, és megkérdezte, hogyan edzünk Talbottal, de sosem értette igazán, miért izgat fel engem annyira a küzdelem. Még az is megfordult a fejemben, hogy szombaton is összefutok Talbottal egy plusz edzés erejéig. De anya Gabriel vacsoralátogatása óta folyamatosan pörgött, különösen, amióta tudomást szerzett a halloweeni jótékonysági fesztiválról - amelynek összes standja fölött teljes hatalmat követelt magának, és ébrenlétének minden pillanatában erre készült. Egyszerűen nem lehetett elmenekülni, amikor kitalálta, hogy a szombatot azzal tölti, hogy nassnak süt pár ezer darab pekándiós sütit. Már csak hat nap volt hátra halloweenig, és tudtam, hogy ha nem lenne a kötelező szeretetszolgálati munka a következő hét minden délutánján, valószínűleg képtelen lennék elszökni a házból, hogy Talbottal gyakoroljak. Vasárnap délutánra már szinte remegtem attól, hogy nem edzhetek, és alig tudtam gondolkodni. Ez nem volt annyira jó hír,
- 221 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
mivel az istentisztelet után Daniellel közös piknikezést terveztünk a parókia udvarán. Apa ragaszkodott hozzá, hogy anya adjon két óra szünetet arra, hogy a trentonos jelentkezésemen dolgozzak Daniellel. Közben azon aggódtam, nehogy Daniel kiszúrjon valamit. Úgy tűnt, minél jobban ment a munka Talbottal, annál problémásabb lett a viszonyom Daniellel. Egyre nehezebb volt átlagosnak tettetnem magam előtte. Utáltam, hogy titkolóznom kell Daniel előtt, hogy az életem egy részét nem mondhatom el neki: Talbotot, az edzéseinket, vagy a terveimet arról, hogy megkeresem Jude-ot. De ennek így kellett lennie, mert tudtam, hogy egyébként megpróbálna megállítani. Daniel azt akarta, hogy átlagos legyek, de erre képtelen voltam. Már nem voltam az, aki azelőtt. Megvoltak ezek a képességeim, és tudtam, hogy a gonosz is létezik a világban, és nem nézhetem karba tett kézzel. Valószínűleg éppen ez volt az oka annak, hogy a képregényekben a szuperhősök mindig egy alteregót hoztak létre maguknak, egy olyan személyt, amelyik úgy tett, mintha teljesen átlagos lenne, hogy közben azt tehessék, amit szeretnének. Tudtam, hogy Daniel azért akarja, hogy átlagos legyek, hogy biztonságban legyek. De ez valójában csak azért volt, mert nem tudta, mire vagyok képes. Valahol, valamikor elveszítette a belém vetett bizalmát. Már nem hitt abban, hogy mennyei kopó lehetek de meg fogom mutatni neki, bebizonyítom, hogy meg tudom csinálni. Majd ha eljön az idő — valószínűleg csak az után, hogy befejeztem a kiképzést Talbottal... és talán majd miután hazahoztam Jude-ot is -, mindent elmondok Danielnek. Majd. Ami azt jelentette, hogy igazából meglepetést akartam okozni neki- nem pedig titkolózni előtte, akit a világon a legjobban szeretek. Ugye?
- 222 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Bármennyire is féltem attól, hogy nem tudom majd eljátszani a „Grace Divine, a lelkész százszázalékosan átlagos lánya” szerepét pár órán keresztül, vágytam arra, hogy együtt legyek Daniellel. Már csak a gondolat, hogy ő volt az, aki a pikniket kezdeményezte, megért annyit, hogy eleinte kicsit kényelmetlenül érezzem magam. Mivel anya minden órámat lekötötte, amit nem Talbottal töltöttem, és Daniel Mr. Daynél túlórázott és Katie Summersnek segített a jótékonysági vásár szervezésében, szinte semennyit nem voltunk együtt az iskolát leszámítva. Sőt, még az iskolában sem nagyon: ő ugyanis az ebédszüneteket Katie-vel töltötte, plakátokat és csomagtartódíszeket terveztek halloweenre. így tehát bármennyire is izgultam - mintha erőmegvonásban szenvednék -, semmi sem tarthatott vissza attól, hogy ma Daniellel ebédeljek. Kivéve persze azt, hogy Daniel nyilvánvalóan nem így érzett. Negyvenöt percig ültem kint a fűben a térdig érő kék ruhámban, élvezve a váratlanul meleg októberi napot, míg arra a következtetésre nem jutottam, hogy elfeledkezett az ebédünkről. Az ebédről, ami az Ő ötlete volt. Daniel az istentiszteleten sem jelent meg, de mivel eléggé rendszertelenül járt templomba, akkor még nem gondoltam semmire. Megkordult a gyomrom. Nem volt nálam mobil (anya sosem engedte, hogy a templomba magunkkal vigyük), így bementem a parókiára, hogy apa irodai telefonjáról hívjam fel Danielt. Apa ugyan nem volt a hivatalban, de az ajtó nyitva volt, ezért egyenesen bementem, és Daniel számát tárcsáztam. Azonnal a hangpostát kapcsolta. — Remélem, hogy amit csinálsz, elég fontos ahhoz, hogy rólam megfeledkezz - mondtam a rögzítőre. - Ha eszedbe jut, ki vagyok, hívj fel a mobilomon!
- 223 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Miután letettem a kagylót, szinte azonnal visszahívtam, hogy bocsánatot kérjek. Utáltam magam a nyerseségemért. Másrészt viszont nem a szuperhős az, aki az utolsó percben elfeledkezik a terveiről, és futva távozik a fontos vacsorákról? Nem én vagyok az, akinek pofára kell ejtenie másokat? Felvettem a jelentkezési lapot tartalmazó csomagot az asztalról, és a folyosóra léptem. Az izmaim szinte remegtek, és — magas sarkú cipő ide vagy oda - készen álltam egy jó futásra, de amikor a közösségi terem dupla ajtaja előtt elhaladtam, furcsa hangokat hallottam. Mintha valaki hosszú, mély lélegzeteket venne, és néha nyögne hozzá. Kíváncsi lettem - a gyülekezeti tagok mostanra már mind hazamentek így kinyitottam az egyik ajtót, és belestem. A szoba közepén Gabriel állt egyedül, és éppen feje fölé emelt kézzel a lábujja hegyét érintette meg. A két tenyere egymás felé nézett. Szürke vászontunikát és -nadrágot viselt, azokhoz a gikhez hasonlót, amiket Talbot és én hordtunk az edzésen, valamint egy hosszú, barna ruhát. Úgy nézett ki, mint egy szerzetes és egy Jedi lovag keveréke. Néztem, ahogy laza mozdulattal leejti a karjait, amelyek most a mellkasával párhuzamosan lógtak, és kezeit úgy mozgatta, mintha egy láthatatlan labdát tartana. Aztán felém fordult. Amikor meglátott, pislogott egyet, de nem mondott semmit, hanem folytatta a mozgássorozatot. Sok szempontból azokra a harcművészetekre hasonlított, amiket Talbot mutatott, mégis olyan más volt. Újabb három mozdulatot tett, amelyek úgy olvadtak egymásba, mintha réges-régi rutin vezérelné őket. Amikor az utolsót is befejezte, felém nézett, és kissé meghajtotta magát. Szervusz, Miss Grace! — mondta, és intett, hogy menjek beljebb a szobába. — Elnézést kérek, hogy ezt a termet használtam, de attól tartok, a szobám túl kicsi ehhez a tornához.
- 224 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Azt hittem, maga nem küzd — mondtam. — De akkor miért gyakorol harcművészetet? — Nem a harcért gyakoriok, hanem az egyensúly és a meditáció kedvéért. - Megdörzsölte azt a pontot az ujján, ahol világosabb volt a bőr. — Mostanában sokkal nagyobb szükségem van rájuk. — Azért, mert elveszítette a gyűrűjét? — mutattam a kezére. Nyilvánvaló volt, hogy a kezének az a része azért volt világosabb, mint a többi, mert éveken át egy gyűrűt hordott rajta. Gabriel dicsérőleg felém bólintott, mintha tetszett volna neki, milyen gyorsan rájöttem. — Mi történt vele? - kérdeztem. Furcsa volt, hogy a holdköve nélkül jött ide. Igencsak nagy rizikó ez olyasvalakitől, aki megszállottan küzd az önuralom megtartásáért. — Odaadtam valakinek, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem. - Abbahagyta az ujja dörzsölését, és leeresztette a kezét. - Remélem, nem hiába áldoztam fel. — Jude-nak adta? - Eszembe jutott, hogy Gabriel nem most jött először Rose Crestbe. Én ugyan nem találkoztam vele, de itt volt karácsonykor, és adott apának egy holdkő gyűrűt, hogy adja oda Jude-nak. A saját gyűrűjét. - Ezt megtette érte? De hiszen akkor még nem is ismert bennünket! Gabriel immár komolyabban bólintott. - Daniel sokat beszélt rólad és a családodról. Úgy éreztem, mindannyiótokat ismerlek. Már akkor tudtam, hogy olyan vagy, mint a nővérem, Katharine volt, Jude pedig önmagamra emlékeztetett, amikor beléptem a rendbe, és elmentem a keresztes háborúba. Amikor megkaptam apád levelét, hogy Jude megfertőződött, Sirhan megtiltotta, hogy belekeveredjek az ügybe, de nem tehettem mást. Meg akartam állítani a bátyádat, hogy ne történjen
- 225 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
vele is ugyanaz, ami velem. De sajnos úgy tűnik, mindig elkések. váltamra tette a kezét. Acélkék szeme ősi bölcsességet tükrözött, ahogy a szemembe nézett. - Remélem, veled még nem késtem el. — Velem minden oké - mondtam. De valamiért csak suttogni voltam képes. — Senki sincs annyira jól, mint amennyire állítja - vette le a kezét a vállamról Gabriel, és néhány lépésnyit hátrált. — De én jól vagyok. - Még sosem éreztem magam ennyire bizonytalannak. És egyáltalán nem örültem annak, hogy anélkül ítél meg, hogy valójában ismerne. Már előre eldöntötte, hogy nem vagyok képes úgy használni az erőmet, hogy hozzá és Jude-hoz hasonlóan a farkas hatalma alá ne kerülnék. — Mondd, Grace, mit éreztél amikor beledöfted a tőrt Daniel szívébe? A kérdés váratlanul ért, de Gabriel hangja olyan kimért volt, mint egy pszichiáteré, aki éppen az előtte fekvő pácienst szeretné kielemezni. Megdöbbentem. — Nem értem, mire gondol - mondtam. — Féltél? Dühös volTal? Mit akarTal elérni? Vajon előhúz egy füzetet, és lejegyzi, mit válaszolok? — Miért akarja tudni? — kérdeztem. — A falkámat teljesen lenyűgözted. Van fogalmad arról, mit jelentesz a számukra? Egy fiatal lány, aki megmentette egy urbat lelkét. Mind azt akarják, hogy derítsem ki, hogyan tetted. De engem jobban érdekel az, hogy miért. - Mert szeretem Danielt. És mert megígértem neki, hogy megmentem. - Ez egyike azoknak az ígéreteknek, amit sikerült betartanom. Gabriel csak állt, és nézett rám, mintha további magyarázatot várna.
- 226 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Azt hittem, hogy majd a farkas úrrá lesz rajta, és megtámad, mert meg akarom ölni. De az, hogy megmentsem a lelkét, mindennél fontosabb volt. Rémült voltam, de csak attól féltem, hogy nem sikerül időben megtennem. Nem érdekelt, mi történik velem, csak az ő lelke élje túl. — Hm. — Gabriel felsóhajtott. Ráncba szaladt a homloka. Ősi mosolya komor kifejezésnek adta át a helyét. Mintha csalódott volna a válaszomban. Vagy inkább az, hogy végig tudta, mit fogok mondani, de fogalma sincs róla, mit kezdjen ezzel az információval. - Igaz szerelem. Kevesen képesek ilyesmire. — Gondolom - kopogtam a sarkammal a keményfa padlón. - De azt hiszem, most már mennem kell. — Nem akartam, hogy tovább elemezzen. Gabriel kinyújtotta a kezét, és olyan mozdulatot tett, amilyet már láttam tőle. — Tornázhatsz velem. Érzem, hogy valami izgat. — Oké, Yoda mester — morogtam. Gabriel kérdő pillantást vetett rám, mire csak a szememet forgattam. — Semmi. — De most komolyan: mostanában már senki nem néz filmeket? - Jót tenne neked, ha kicsit relaxálnál. Meditálnál. Imádkoznál. Hagyod, hogy a farkas erőt vegyen az érzelmeiden. Mit gondolsz, jelen állapotodban képes lennél ugyanarra az önfeláldozásra és szerelemre, mint amellyel Danielt akkor éjjel meggyógyítottad? — Persze. - Elfordítottam a fejem. Most már tényleg zaklatott voltam. Nem volt joga ahhoz, hogy így beletúrjon az életembe, a gondolataimba. — Kétlem - mondta Gabriel.
- 227 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nem érdekel. Maga már akkor tudta, mit fog gondolni rólam, amikor először találkoztunk. Nem maradok itt, hogy bizonygassam, mennyire téved. Nem vagyok a páciense, sem az alárendeltje, akit csak úgy elemezgethet. Miért nem megy inkább haza? Megfordultam, hogy kimenjek. — Azért vagyok itt, mert a szívemen viselem a sorsodat. Nem, nem igaz- mondta a hang a fejemben. Régebben úgy gondoltam, hogy idegen, de most megnyugtatónak éreztem. - Gabriel soha nem fogja elhinni rólad, hogy igazi mennyei kopóvá válhatsz, nem úgy, mint Talbot, aki hisz benned. Már majdnem kiléptem az ajtón, amikor Gabriel utánam szólt. — Ne feledd, Grace! Ha hagyod, hogy a harag eluralkodjon a szíveden, nem leszel többé képes szeretni.
- 228 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizennyolcadik
fejezeT
VASÁRNAP ESTE Daniel nem hívott vissza, de jó néhány órával később küldött egy SMS-t. „Bocs, most nem tudunk beszélni. Majd este felhívlak.” „Tőlem” — írtam vissza. Minél hosszabbra nyúlt az az idő, amíg nem beszéltem vele, annál kevésbé akartam beszélgetni. Legalábbis ezt mondtam magamnak. „Sajnálom, jó? Most nem tudom elmagyarázni. Majd később hívlak.” Ahogy a telefonomat elnéztem, azon gondolkodtam, mit írhatnék vissza. Én megpróbáltam átlagos lenni az ő kedvéért, ő azonban eltitkolt előlem valamit. Ettől mérges lettem, ráadásul a legrosszabb fajta képmutatónak éreztem magam. De leginkább csak ürességet éreztem. Kinyitottam a fiókot, és már éppen bele akartam dobni a mobilomat, amikor csengeni kezdett a kezemben. Anélkül vettem fel, hogy ránéztem volna a kijelzőre: biztos voltam benne, hogy Daniel hív, bár azt mondta, hogy nem tud. — Hahó, kölyök! Készen állsz egy kis mozgásra? - kérdezte Talbot. Az izgatottság elsöpörte az üresség érzését. - Attól függ, mire gondolsz.
- 229 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Kicsit nyomozunk a Raktárban. Biztos helyről tudom, hogy lesz ott ma este néhány Sötét Király. Követhetnénk őket, hátha valamilyen érdekes helyre vezetnek. A szívem majd kiugrott az izgatottságtól, de két másodperccel később csalódottan leállítottam magam. - Ma este nem tudok. Anya teljesen fel van turbózva. Csak úgy tudtam elszabadulni a névtábla-ragasztgatástól, tudod, amiket ahhoz a fesztiválhoz csinál, amiről beszéltem is neked, hogy azt mondtam neki, meg kell írnom egy jelentést. Látnod kellett volna, milyen hólyagok voltak a kezemen. Attól tartok, ma este nem hagyhatom el a szobámat... - Úgy érted, nem tanítottalak meg eléggé a rejtőzés művészetére, így képtelen vagy a saját házatokból kilopódzni? - kérdezte Talbot. — Ha így van, tényleg nem állsz még készen arra, hogy az igazi feladathoz hozzákezdjünk. - Nem... képes vagyok arra, hogy megcsináljam. Csak azt nem tudom, meg kell-e tennem. - Ez is a szuperhős feladat része, Grace. A legtöbb bűneset takarodó után történik. Ha meg akarod találni Jude-ot, le kell ráznod magadról azokat a szabályokat, amelyek visszatartanak. Ujjaim végigsimítottak a holdkő nyakláncon. - Igenis meg akarom találni Jude-ot. - Helyes. Találkozunk tízkor a klub előtt. Így lesz elég időnk arra, hogy figyelőállásba helyezkedjünk, még mielőtt bármi fontos dolog történik. -De... - Azt akarom, hogy itt legyél velem, Grace. Legalább valaki ezt akarja. - Oké. Akkor ott találkozunk.
- 230 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nagyszerű! - Hallottam a hangján, hogy mosolyog. — Ja, és Grace? — Igen? — Nehogy megint azt a vinilnadrágot viseld! Nem akarok semmi feltűnést. AZNAP ESTE Háromnegyed kilenckor lementem a konyhába, ittam egy pohár vizet, aztán lenyúltam a Corolla kulcsát a konyhapultról, és a zsebembe csúsztattam. Közben azon nyavalyogtam, mennyire fáradt vagyok, és muszáj korán lefeküdnöm, mert másnap reggel nagydolgozatot írunk. Apa egy hátradönthető széken horkolt a nappaliban, ölében egy könyvvel, de azért anyunak jó éjszakát kívántam. Ő alig pillantott rám a nagy rakás házi készítésű, kartonpapír névtábla mögül, amelyeket a halloweeni bálra készített. Ásítozva mentem vissza a szobámba, hogy még hitelesebb legyen az előadás. Kilenckor aztán lófarokba fogtam a hajam a fejem tetején, felhúztam a fekete farmeromat, valamint egy hosszú ujjú fekete pólót (mi mást kellett volna viselnem egy titkos megfigyelésen?), majd néhány párnát helyeztem a takaróm alá, hogy úgy nézzen ki, mintha az ágyban aludnék. (Tudom, gyenge trükk. De a titkolózás sosem volt az erősségem.) Utána kinyitottam az emeleti ablakomat, és kimásztam a tető szélére. Itt megálltam, végignéztem az utcán, nem láthat-e meg valaki. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy tiszta a levegő, egy dupla szaltóval leugrottam a tetőről, és szinte hangtalanul értem földet a mogyorófa mellett. Az ugrás sikerétől diadalmas öröm futott végig rajtam, és szinte azt kívántam, bárcsak látta volna valaki.
- 231 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Szerencsére a Corolla a kocsibejárón parkolt, így negyed tízkor már kikanyarodhattam az útra. A kocsi egész úton hörgött és zörgött, és azon imádkoztam, nehogy valamelyik pirosnál végleg leálljon, de aztán sikerült tízre a Raktárhoz érnem. Amíg Talbot le nem parkolt mellettem egy rozsdás, kék kisteherautóval, amelyiken látszott, hogy jó pár évig mezőgazdasági munkát végeztek vele, a kocsimban vártam. Mindketten kiszálltunk, és megálltunk a járdán. Talbot egy szürke-fehér flanelinget viselt, amelyet mintha a mai alkalomra ki is vasaltak volna, és térd alatt bővülő szárú farmert. Találkozásunk óta először nem volt rajta baseballsapka, hullámos, világosbarna haját a füle mögé fésülte. Ujját nadrágszíjának tartójába akasztotta kétoldalt a nagy Marshall-csillagos övcsat mellett. Hintáztam párat a sarkamon. — Szóval... hoztál kaját? Talbot homloka ráncba szaladt. — Minek? — Nem arra készülünk, hogy egy kocsiban üljünk, hamburgert zabáljunk és kávét vedeljünk, miközben szemmel tartjuk az utcát? — Túl sokat tévézel. - Finoman megérintette a karomat. Egyébként is, miért üljünk idekint a kocsiban, amikor bent sokkal izgalmasabb? — Izgalmasabb? Bent? — Hitetlenkedve pillantottam rá. — Gyere már! - Ujjait a karom köré fonta, aztán megrántotta a kezemet, átvonszolt az utcán, be az állomás és a régi raktár között nyíló sikátorba. Zsebéből elővett egy kártyát, és kinyitotta az ajtót. Lesétáltunk a lépcsőn, bele a zene és a füst kellős közepébe. A legalsó lépcsőn megálltam. Nem igazán akartam újra idejönni. Talbot mintha megérezte volna a bizonytalanságomat, biztatóan
- 232 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
felém bólintott, elengedte a kezemet, átkarolta a derekamat, így sétált be velem a bejáraton. — Csak a látszat kedvéért - mondta úgy, hogy az ajka a fülemhez ért. - Ez alkalommal senki nem fog piszkálni, mert tudják, hogy velem vagy. - Az oldalához szorított, így sétáltunk be a klubba. És csakúgy, mint aznap este, amikor először jöttem ide Aprillel, az emberek szinte elugrottak előle, ahogy a táncparkett felé igyekezett. Fiúk bólintottak felé, és lányok méregettek irigykedve. Nem tudom, mi lehetett ennek az oka - talán a farkas feromonjai -, de jelenlétével mintha uralta volna a helyet. Olyannyira, hogy elakadt a lélegzetem, amikor végigsimított a karomon, és mindkét kezével megfogta a kezem. Felnéztem, egyenesen a zöld szempárba. — Mit csinálsz? - suttogtam. — Táncolj velem! - mondta, és behúzott a vonagló tömegbe. A hangszórókból lassú, pulzáló zene áradt, az a fajta, amelyik egészben lenyel, és akaratlanul is átvettem a tömeg vonagló mozgását. Talbotnak még a táncán is látszott, hogy itt ő irányít. Most egyáltalán nem látszott falusi fiúnak, hanem mintha pont erre a típusú zenére teremtették volna. Mintha övé lenne a táncparkett. A teste az enyémhez közel mozgott a zene ütemére, és időnként hozzáért a kezemhez. A szívem majd’ kiugrott a helyéből. Akaratlanul is belebámultam a szemébe, mintha egy akh tartott volna bűvöletben. Két számot táncoltunk végig ebben az ütemben, aztán a zene még lelassult, és egy szinte érzéki szám következett. Talbot egy gyors mozdulattal feltette karjaimat a nyakába, az övével meg átkarolt engem. Közel húzott magához, tenyerét a hátam alsó részere simította. Láttam, hogy szeme szinte éhesen bámul rám. Daniel is így nézett rám régen.
- 233 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Éreztem, hogy összeszorul a torkom. Elfordítottam a fejem, és a tömeget kezdtem nézni, azon gondolkodva, kit is keresünk. Amikor visszanéztem, láttam, hogy Talbot még mindig engem néz, pislogás nélkül, ugyanolyan vágyakozással. — Nem a Sötét Királyokat kellene megfigyelnünk? - kérdeztem. — Dehogynem. Csak még legalább egy óra, mire megjönnek. - Hangszínébe mintha enyhe morgás vegyült volna - leginkább elégedett doromboláshoz hasonlított. — Legalább egy óra? Akkor miért jöttünk ide ilyen korán? És különben is: azt mondtad, nem kelthetünk feltűnést. — Milyen jobb módja van az elvegyülésnek, mint az, hogy úgy teszünk, mintha szórakoznánk? - Talbot nagy tenyerét a derekamra csúsztatta, és magához szorított. — Egyébként szuperül nézel ki ma este. Mint valami kémnő. Tökéletes a szerkód ahhoz, hogy később megszorongassunk pár démonnyakat. — Felsóhajtott, és beleszagolt a hajamba. - Tökéletes éjszaka, nem? Még talán ehetünk is valamit a bárpultnál, mielőtt az SK-k ideérnek. Megborzongtam, bár a táncparketten egyáltalán nem volt hideg. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy a Talbot-féléknek tényleg ilyen az ideális éjszaka: egy kis tánc, egy kis vacsora és egy kis démonűzés desszertnek. Aztán a vasalt ingre, belőtt frizurára és a férfias kölnire gondoltam, amelyet a nyakán éreztem. Levettem a karomat a válláról, és hátrébb léptem. — Talbot, mi most randizunk? Talbot olyan pillantást vetett rám, mintha azt hinné, hogy elment az eszem. Levette a kezét a derekamról. — Öö... nem. Ezt hívják megfigyelésnek. Megpróbálunk beolvadni. - Ujjait ismét az övtartóba akasztotta. - Bocs, hogy zavarba hoztalak. Azt hittem, veszed az adást. - Aztán egy szabadkozó,
- 234 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
gödröcskés mosolyt villantott rám. — De ha randi lenne, baj lenne? Ha akarod, lehet az is. Sóhajtottam. — Van barátom. Te is tudod. — Akkor miért nem ő van itt veled, hogy segítsen? — Ez bonyolult... Egyébként is, te a mentorom vagy. Ha tényleg ki akarsz képezni, nem léphetjük át ezt a vonalat. Talbot válla megrogyott, és elnézett a fejem fölött. — Bocs. Nem akartalak zavarba hozni. De ez így nem fog működni, ha nem vagyunk egy hullámhosszon... - Talbot megrázta a fejét, és felnevetett. Hátrébb lépett. - Ugyan már, kölyök! Csak cukkollak. Annyira el vagy telve magaddal, hogy legszívesebben azt mondanám, imádni való vagy, de akkor meg azt hinnéd, hogy bukok rád. — Szép — mondtam csípősen, de nem tudtam lerázni magamról azt az érzést, hogy tényleg ezt próbálja leplezni. Talbot újra felnevetett. — Nem kell táncolnunk, ha ez gondot okoz neked. Az úgy jó, ha veszek valami italt, és az egyik asztalnál várjuk meg az SKkat? — Nem iszom. Mármint úgy értem, iszom... de csak vizet meg ilyesmit. De, tudod, nem iszom. - Komolyan, viselkedhetnék ma este még hülyébben? — Nyugi, nem szokásom fiatalkorúakat alkohollal itatni. Talbot megnyomta a „fiatalkorú” szót, mintha arra akart volna emlékeztetni, hogy három vagy négy évvel fiatalabb vagyok nála. — De, remélem, egy kóla még nem zavarja meg az érzékeidet. — Kiváló. Talbot megrázta a fejét, és a bárpult felé indult. Én a táncparkett szélén álltam, és néztem, ahogy a pultnál álló pár elhúzódik
- 235 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Talbot elől, aki így előttük rendelhette meg az italunkat. Visszanézett rám, és kacsintott. Elvörösödtem, és elfordultam. Megdörzsöltem a karomat, hogy felmelegítsem libabőrös kezemet, bár a klubban olyan meleg volt, hogy szinte izzadtam. Váratlanul egy kezet éreztem a vállamon. Meglepődve néztem fel, nem gondoltam volna, hogy Talbot ilyen hamar visszaér az italunkkal. Amikor azonban megláttam, ki áll mellettem, a libabőrös borzongás viszolygássá változott. — Szóval végre úgy döntöttél, kipróbálod, milyen egy igazi férfival bulizni - mondta, ezzel megpróbált berántani a táncparkettre. — Engedj el, Pete! - rántottam ki a kezemet a markából, és ösztönösen ökölbe szorítottam. Erő pezsdült a véremben. Legalább öt különböző aikido fogás jutott eszembe, amitől úgy sírná el magát, mint egy csecsemő. Megérdemelné, már csak azért is, amiért Danielt bemószerolta a rendőröknél. - Húzz el, mielőtt megbánod! — Már el is felejtettem, hogy durván szereted - mosolygott rám Pete olyan gusztustalanul, amihez képest a rusnya kecskeszakálla szépnek látszott. Legszívesebben mind a kettőt lekarmoltam volna a buta képéről. Körmeim a tenyerembe vájtak, és erővel kellett visz- szafognom magam, nehogy megüssem. Ha akarnám, még az arcát is le tudnám tépni. Hát akkor csináld!— mondta a hang a fejemben. — Tanítsd meg arra, hogy veled nem lehet szórakozni!- Megráztam a fejem. Az utóbbi időben a gondolataim mintha nem az enyémek lettek volna. Hátrébb léptem, eltávolodva Pete-től. Az erőm szinte izzott a bőröm alatt, izmaim ugrásra készen Megfeszültek. El kellett távolodnom tőle, mielőtt tényleg nekiugrom. De Pete utánam nyomult, és morgott is valamit, de annyira
- 236 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
arra összpontosítottam, hogy ne essek neki, hogy egy szót sem értettem belőle. Már majdnem futásnak eredtem, amikor beleütköztem Talbotba. Talbot hátratántorodott, fehér flanelingére rálöttyent a kóla. — Hé! Mi a baj, Grace? — Próbálta letörölni a nedves foltot az ingéről úgy, hogy a másik italt ne öntse ki közben. Visszanéztem Pete-re, aki miután meglátta Talbotot, hátrált néhány métert, de az izmaimban lapuló feszültség nem engedett. Még mindig neki akartam támadni. — Bocs, Tal. Muszáj kimennem innen - indultam a kijárat felé. Talbot az egyik asztalra tette az italainkat, és utánam sietett. — Kérlek, ne menj el! - Megragadta a kezem, ahogy a lépcső felé indultam, és maga felé rántott. Arcán aggodalom fénylett, de a szemöldökét összevonta haragjában. - A fiú, aki követett, bántott is? — Most nem - feleltem. - De korábban igen. Nem vagyunk jóban. Talbot keze remegett, és megragadta a csuklómat. — Visszamegyek, és beszélek vele. Akkor nem fog többet zavarni. — Ne! Ne csináld! Pete nem az a típus, aki bárkire is hallgat. — De rávehetjük, hogy hallgasson ránk. Tudod, hogy megtehetjük. — Kérlek, ne! Pete nem ér annyit. Ezért kell most elmennem. Talbot még mindig remegett haragjában. Nem akartam, hogy visszamenjen, és csináljon valamit Pete-tel. Szabad kezemet a kezébe csúsztattam, és óvatosan megszorítottam. — Kísérj ki, jó? Haza kell mennem, amíg nincs túl késő. — Maradj! — mondta halkan. — Holnap negyedévi témazárót írunk, egyébként is valószínűleg jobban meg tudod figyelni a Sötét Királyokat, ha nem vagyok itt. Ha Pete és a haverjai megpróbálnak miattam balhét csapni,
- 237 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
egyáltalán nem leszünk képesek arra, hogy kövessük az SK-kat. Te viszont követheted őket ma este, és akkor majd holnap eldöntjük, mit kezdjünk az információval. — Rendben - sóhajtotta Talbot. Amíg elértünk a kocsimig, hagytam, hogy fogja a kezem, ujjaink összefonódtak. Aztán kihúztam a kezem a kezéből, és karba tettem. Kinyitotta előttem az ajtót. — Barátok vagyunk, ugye? - kérdeztem. — Igen. Persze. — Jó - villantottam egy félmosolyt Talbotra, majd beültem a Corolla vezetőülésébe. Nem akartam, hogy Talbot kikerüljön az életemből - már eddig is olyan sokat segített, olyan sokat változtatott rajtam de azt sem akartam, hogy többet gondoljon kettőnkről, mint ami valójában köztünk van. - Ennek tényleg örülök. KÉSŐBB Éppen azon merengtem, mit is kezdjek Talbottal, és reméltem, hogy nem keveredik túl nagy bajba a Sötét Királyokkal, amikor a Corolla hörögni kezdett, és majdnem leállt a Markham és a Vine utcák kereszteződésénél. Ha kicsit is odafigyeltem volna, mit csinálok, nem is jöttem volna errefelé - különösen nem ilyen későn. A Markham utca nem az a környék volt, ahol az éjszaka bármely szakában szívesen lettem volna egyedül. Ellenőriztem, be van-e zárva az ajtó, és imádkoztam, hogy a kocsi rendben elérjen hazáig. Persze, akár haza is futhattam volna Rose Crestbe, ha arra lett volna szükség, de hogyan magyaráztam volna el a szüleimnek, mit keres a kocsi a városban, amikor én az ágyamban aludtam. Muszáj átnézetnem a motort Daniellel, még mielőtt újabb kiruccanásra megyek vele.
- 238 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A fenébe! Daniel. Úgy volt, hogy felhív ma este, én meg a kocsiban hagytam a mobilomat. Már azért is szemétnek éreztem magam, amiért a délutáni várakozás miatt olyan csúnyán bántam vele, most meg biztosan azt gondolja, hogy direkt nem vettem fel. A lámpa zöldre váltott, mire óvatosan átvezettem a köhögő kocsit a kereszteződésen. Jobbra fordultam, hogy a lehető legmesszebbre kerüljek a Markham utcától, aztán kivettem a telefont a műszerfalon lévő tartójából. Ellenőriztem a kijelzőt. Nincsen nem fogadott hívás. Nincsen új üzenet. Tárcsáztam Daniel számát. Az ötödik kicsengésre vette fel. — Hahó! Mi a helyzet? - kérdezte kissé túl lazán. Olyan volt, mint én, amikor megpróbálok átlagosnak látszani. A háttérben halk zenét és kattogó hangot hallottam - talán a Maryanne lakásában álló nagyóra volt az? Azt is hallottam, hogy valaki más is suttog mellette. — Hol vagy? — kérdeztem. — Otthon. — Van veled valaki? — Nincs. Csak a tévét nézem. - Hallottam, hogy köhög, mire a zene és a hang elhallgat. — Nem hívtál. Megígérted, hogy felhívsz, mégsem tetted. Igaz, nem hallottam volna meg, ha hív, de mégis. — Bocsánat - mondta. Nem kezdett el magyarázkodni. — Szóval merre voltál délután? Majdnem egy órát vártam rád. Pedig azt hittem, te akarsz segíteni a felvételi anyagom özsszeállításában. — Tényleg akarok, Grace. De valami közbejött, érted?
- 239 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— De micsoda? Mi jöhetett közbe, amitől elfeledkeztél róla annyira, hogy fel se hívj? Daniel felsóhajtott, majd egy pillanatig csak hallgatott. — Katie hívott ma reggel. Teljesen ki volt borulva, mert az öccsei bementek a szobájába, és az összes jótékonyságos posztert összetaposták. Átjött hozzám, hogy csináljunk újakat, de annyira sok volt... teljesen elveszítettem az időérzékemet. — Szóval azt akarod mondani, azért feledkeztél meg rólam, mert ott voltál Katie-vel egyedül a lakásodban, és elveszítetted az időérzékedet? Daniel halkan káromkodott egyet. — Tudom, hogy hülyén hangzik, de semmi nem történt, Grace. Hiszen ismersz, nem? — Tényleg ismerlek? — Utáltam magam, amiért ennyire dühös vagyok. Hiszen ha elmondtam volna neki, mit csináltam aznap este, neki is ugyanolyan joga lett volna megharagudni rám. De én legalább azért csináltam mindent, hogy Jude-ot megtaláljam. Nekem volt az egésszel valami célom - míg Daniel egyszerűen csak megfeledkezett rólam, miközben egy másik lánnyal rajzolgatott. Pedig azelőtt ez is kettőnk közös programja volt. - Bárokban lógsz, hazudsz, otthagysz a vacsora kellős közepén, aztán elfeledkezel a randinkról. Úgy érzem, már azt sem tudom, ki vagy. — Gracie, kérlek... — Lassan azt hiszem, ejteni akarsz. Így akarod tudatni, hogy nem vagy rám kíváncsi, és inkább Katie-vel mész a Trentonba. — Grace, ne csináld! - csattant fel Daniel. — Mit ne csináljak? — Ne gondold, hogy a világon bárki vagy bármi miatt elfeledkeznék rólad!
- 240 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Felsóhajtottam. — Akkor miért kerülsz? - Eszembe jutott az SMS, ami miatt gyakorlatilag elrohant a vacsoráról. Azt mondta, Mr. Day írt. De tud-e egyáltalán Mr. Day SMS-t írni? - Valami van veled, ugye? Légy szíves, mondd el! — Nem tehetem. - Mély levegőt vett. - Kis időre van szükségem, Grace. Arra kérlek, legyél velem kicsit türelmes! - De... — Csak egy kis időt kérek, Grace. Semmi mást. Gyakorlatilag bevallja, hogy valami nem stimmel, aztán arra kér, hogy ne beszéljünk róla? De hát én nem ugyanazt akarom? Csak még egy kis időt, mielőtt elmondom, mi a helyzet Talbottal? De a titkolózása annyira másnak tűnt, mint az enyém... — Mennyi időre van szükséged, Daniel? Mert nem tudom, meddig tudok még várni. — Nem tudom, Grace. Tényleg nem. Fájni kezdett a szívem. Éreztem, hogy valami feszülni kezd közöttünk, mintha eltörni készült volna. Még alig másfél hete, hogy együtt feküdtünk a fűágyon, és a hullócsillagokat néztük, de ez most mintha egy emberöltővel ezelőtt lett volna. Újra ott akartam lenni. Azt akartam, bárcsak semmi ne furakodott volna közénk. Meg akartam osztani vele a titkaimat, hogy ő is elmondja az övéit. De ő nem bízik benned. — Akkor majd holnap - mondtam, és kinyomtam a telefont.
- 241 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Tizenkilencedik
fejezeT
MÁSNAP Miután hazaértem a klubból, lefeküdtem, de nem nagyon tudtam elaludni. Már bántam, hogy az SK-k érkezése előtt leléptem, de tudtam, hogy muszáj volt otthagynom Pete-et. És azt sem tudtam, jól tettem-e, hogy nem mondtam el Danielnek mindent. De nem voltam képes rávenni magam. Ha Talbot megtalálta és követte tegnap éjjel az SK-kat, az azt jelentheti, hogy talán nemsokára megtaláljuk Jude-ot. Nem engedhettem meg, hogy bármi is közbejöjjön. Daniel és én művészetórán szokás szerint egymás mellett ültünk. Amikor elkértem a pasztellkrétáját, átadta, és amikor ő azt javasolta, hogy használjak sötétebb kéket, mint amilyet eredetileg gondoltam, bólintottam. De inkább olyanok voltunk, mint két idegen, akik véletlenül egymás mellé kerültek a menzán. Amikor beszéltünk, nem néztünk egymásra. Amikor Katie odajött az asztalunkhoz, hogy megkérdezze Danielt, nem maradt-e nála az egyik ecsetje, nem tudtam visszafojtani egy halk morgást. Utáltam, ahogy Danielt bámulta. Utáltam, hogy fényes a haja, szuper a frizurája, ahogy ódivatú fejpántjának masnivirága pont a füle fölött helyezkedett el.
- 242 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Daniel kinyitotta a táskáját, és kivette Katie ecsetjét. Elgondolkodtam, vajon akkor kérte-e kölcsön, amikor tegnap a lakásán együtt dolgoztak. És tényleg megérintette Daniel ujjait, amikor átvette az ecsetet? — Jól vagy, Grace? - kérdezte Katie. Nem válaszoltam. Örültem, amikor kicsengettek, és végre a következő órára mehettem, és alig vártam, hogy vége legyen az utolsó órának, és elszabaduljak végre ebből az iskolából és ezektől az emberektől, és elinduljunk az irgalmas szamaritánus projektre. Talbotot akartam látni. Beszélni akartam valakivel, aki megért. De még inkább tudni szerettem volna, sikerült-e tegnap éjjel lenyomoznia az SK-kat. A busz felé menet megálltam az iskolai szekrényemnél. Nem találtam sehol a karót, amit Talbot adott, és még egyszer ellenőrizni akartam, nincs-e ott. Nem volt. Bevágtam a szekrényajtót, és már indulni készültem, amikor újra megláttam Katie-t. Egy nagy doboz posztert cipelt, a fő zsibongó felé tartott. Valószínűleg újabb posztereket fognak készíteni Daniellel. Igazán jól jött neki, hogy az öccsei végigtrappoltak a posztereken, így legalább még több időt tölthetett együtt a barátommal. Igazán jókor jött. Kifejezetten gyanús volt az időzítés. Ő is ott volt a műteremben, amikor Daniellel megbeszéltük a pikniket, és most csak úgy higgyem el, hogy ennek a szerencsétlenségnek pont erre az időre kellett esnie? Megpróbálja ellopni tőled Danielt. Ökölbe szorítottam a kezem, amikor elsétált mellettem. Meg kellene mutatnod neki, mit érdemel.
- 243 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Összeszűkült szemmel néztem utána. Csak egy ütés, és nekirepülne a szekrényeknek. A festék elkenődne mindenfelé. De valószínűleg sikerülne kijutnom még azelőtt, hogy bárki rájönne, én voltam. — Grace! A nevemet hallva megpördültem. A folyosón April közeledett ugrándozva. Katie után néztem. Elkéstem. — Grace! - mondta April. - Figyi, el se fogod hinni, kitől kaptam SMS-t! Ránéztem. Most megint úgy remegett, mint egy cocker spániel, de az arckifejezéséből rájöttem, hogy nem az izgatottságtól. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy teljesen elfeledkezzem Katie-ről. — Kitől? Megfogta a karom, és közelebb hajolt. — Jude-tól - suttogta. - Legalábbis azt hiszem, ő az. A számot nem írja ki, de csak ő lehet. Felém nyújtotta élénk rózsaszín telefonját. A hátuljára pici ékkövekből egy A betűt ragasztott. Remegő kézzel olvastam el a szöveget: „Mondd meg neki, hogy álljon le. Fogy az idő. Ő meg pont a kezükre játszik.” — Csak ennyi? - kérdeztem. - Semmi más? - Ha tényleg vette a fáradságot, hogy SMS-t küldjön, nem lehetett volna világosabb? Mintha nem lett volna egészen magánál, amikor írta. — Csak ennyi - mondta April. - De ő az, nem? — Igen, szerintem is. — Ki más küldene egy ilyen SMS-t? — De mit jelenthet? — Azt, hogy jó nyomon vagyunk. — Visszaadtam Aprilnek a telefont, és egyenesen a busz felé indultam. Ha Jude azt mondja,
- 244 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy álljak le, ez azt jelenti, hogy már közel vagyok. Talán látott tegnap a klubban? Vagy megtudta, hogy Talbot követett néhány Sötét Királyt - már ha tényleg követte őket? Azonnal beszélnem kell Talbottal. Csak egy baj volt: mielőtt a busz kikanyarodhatott volna az iskolától, Gabriel lépett fel a lépcsőn, és bejelentette, hogy aznap ő lesz a kísérőnk. A projekt indulása óta ez volt az első alkalom, hogy ő jött velünk. Először azt hittem, a város ellen van kifogása, de Daniel azt mondta, hogy Gabriel első héten az egyik csoporttal akart dolgozni, a második héten meg a másikkal. De miért ezt a napot kellett kiszúrnia, hogy eljöjjön? Most úgy kellett meglógnom Talbottal, hogy Gabriel ki ne szagoljon valamit. Amikor már az Apple Valley-i szabadidőközpont felé tartottunk, Gabriel a busz elejébe állt. Úgy fogott bele a napi feladat ismertetésébe, mintha prédikálna. Elővettem a telefonomat, és írtam egy SMS-t Talbotnak: „Vészhelyzet! Jude írt Aprilnek!” Talbot azonnal válaszolt: „?! És mit írt?” Elismételtem neki Jude SMS-ét, majd hozzátettem: „Azt hiszem, jó nyomon vagyunk. Mit találtál tegnap?” Talbot: „Megmutatom, ha ideértél. Meglepetés.” Én: „Baj van. Gabriel is itt van a buszon.” Talbot: „A rohadt...” Én: „Találkozzunk az épület túloldalán! Majd ellépek valahogy. Talbot: „Oké.” Én: „Szóval mi a meglepetés?” Talbot: „Majd meglátod...” Aztán tíz másodperccel később: „Hozd a karót!”
- 245 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Még akkor is a táskámat túrtam, amikor bekanyarodtunk az Apple Valley-i központ elé. — A fenébe! — káromkodtam el magam halkan. — Mit keresel? - kérdezte April. — A karót — suttogtam, és Gabrielre néztem, aki éppen leszállt a buszról. — Esküszöm, pénteken még a táskámban volt. De most nincs sehol. — Ööö... — April kicipzározta a táskáját, és belenyúlt. - Figyi, ne robbanj, jó? - Ezzel kihúzta a karót - vagy legalábbis valamit, ami távolról a karómra emlékeztetett, csakhogy a nyele ki volt rakva kék kristályokkal és gyémánt alakú ékkövekkel. — Kicsicsáztad a karómat? — Izé... Meglepetés akart lenni — mondta April. — És az, hogy csúnya dolgokat üldöztök, még nem jelenti azt, hogy csúnyán is kell csináljátok. KÉSŐBB Kiszálltunk a buszból a parkolóban, ahol a furgonok már járó motorral vártak ránk - kivéve persze Talbotét. Az osztály Gabriel köré gyűlt, aki még mindig beszélt, így nem volt nehéz odasuttognom Claire-nek és Aprilnek, hogy bemegyek a központba vécére, és meglógni a tömegből. Bementem az épületbe, lehajoltam, hogy a recepciós ne lásson meg, majd a túloldalon távoztam. Talbot furgonja egy nagy tölgyfa alatt állt a keleti parkolóban. Visszanéztem, nem követ-e valaki, aztán beszálltam. Talbot elismerően rám mosolygott. — Úgy látom, a tanításom végre megtermi a gyümölcsét. Egész jo vagy már a szökésben és a lógásban.
- 246 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— A munkámhoz tartozik - mondtam. — Szóval? Mit találtál? És mi az a nag meglepetés? — Mondtam, hogy majd meglátod. — Talbot széles mosolyra húzta a száját, majd kikanyarodott az útra. Most nem a dojo felé vette az irányt, ahol általában gyakorolni szoktunk, hanem a város felé. Megpróbáltam kikérdezni, mi történt a klubban, miután elmentem, de csak vigyorgott, és azt dudorászta: „Majd meglátod.” Ettől persze legszívesebben jól megütöttem volna a karját, és a szívem csak úgy kalapált az izgatottságtól. Talbot egy, a Tidwell Könyvtárhoz közeli öreg bérház előtt parkolt le a furgonnal. Innen látszott annak a sikátornak a bejárata, ahol azt a nőt megmentettük a fegyveres gelaltól. — Naaaaaa! - mondtam, miközben a műszerfalon doboltam az ujjaimmal. — Az SK-k nem sokkal azután érkeztek, hogy te elmentél. Követtem őket a klubban, és tisztán hallottam, amikor az egyikük a Jude nevet említette. — Tényleg? — A szívem már a torkomban dobogott. Miért is nem maradtam még tegnap este? - És utána mit csináltál? — Követtem őket ide - mutatott a bérház irányába. - Azt hiszem, megvan a nyom, amit követve megtalálhatjuk a bandát — és a bátyádat is. — És mit csináltál? Kikérdezted őket? — Dehogy! Ez a te dolgod lesz. — Az enyém? - A szívem mintha megállt volna, és minden tagom kihűlt. - Én nem... — Készen állsz, Grace. Tudom, hogy még csak egy hete gyakorlunk, de azt is tudom, kölyök, hogy meg tudod csinálni. Talbot kinyújtotta a kezét. - Hol a karó?
- 247 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Kivettem a hátizsákomból. Talbot olyan hangot hallatott, mintha fuldokolna - a nevetést akarta visszafojtani, amikor a díszes nyelet meglátta. — April — mondtam. — Aha. - Talbot megfogta a kezem, és feltűrte a ruhám ujját. A díszes nyelet az alkaromhoz szorította, majd rátűrte a ruhát. - A biztonság kedvéért. Hátha szükséged lesz rá. — Úgy érted, egyedül kell bemennem oda? Talbot bólintott. Egy pillanatig még tartotta a kezemet, aztán elengedte, és megérintette a nyakamat. Ujjaival végigsimított a holdkő függő fehérarany láncán. Bár nem akartam, érintése mégis borzongással töltött el. Már éppen meg akartam kérni, hogy vegye el a kezét — emlékeztetve arra a határra, amelyet nem léphet át kettőnk kapcsolatában -, amikor egy rántást éreztem, aztán a láncom elszakadt, és Talbot levette a nyakamról. — Mit csinálsz? - nyúltam a kezében tartott függő után, de ő eltartotta tőlem. — Ebből azonnal rájönnek, Grace. Úgy kell felmenned oda, mint egy kis elveszett báránykának. Ha bármelyik SK kiszúrja a nyakadon ezt a függőt, azonnal rájön, ki vagy. — De szükségem van rá. - Nem, nincs, Grace. Mondtam már. Ez- tartotta fel a holdkő függőt - legalább annyira visszatart, mint Daniel és Gabriel. Ők nem hisznek benned. Nem tudják, mire vagy képes. Nem ismernek annyira, amennyire én ismerlek. És sosem tudod meg, mire vagy igazán képes, ha nem tudod elengedni azt, ami visszatart. — A függőmet hátizsákjának első zsebébe csúsztatta, aztán megfogta a vállamat. Metsző, zöld pillantását felém fordította, benne ugyanazt a parancsoló erőt éreztem, amit előző nap a klubban is. – Fogd
- 248 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
fel ezt úgy, mint egy záróvizsgát. Mutasd meg, hogy készen vagy, hogy már a menny kopója vagy te is. AZ EMELETEN Bekopogtattam a lakásba, és jó harminc szívdobbanásnyit vártam, mire újra kopogtattam. Ügy éreztem, mintha mezítelen lennék a holdkő medál nélkül, amelyet az utóbbi tíz hónapban egy pillanatra sem vettem le. — Helló! - kiáltottam szirupos hangon, ami éppen csak egy kicsit remegett. - Van valaki itthon? Segítségre lenne szükségem! Tudtam, hogy Talbot figyel. Ugyan fogalmam sem volt, honnan tudom, de éreztem a közelemben a jelenlétét. Hallottam, ahogy a lakásban megnyikordult a padló, aztán kinyílt az ajtó. A résen egy kamaszkölyök lesett ki. Olyan volt, mint a többi elhanyagolt városi kölyök: borostás áll, dagadt, vörös szemek, mintha most ébredt volna - de a szagáról éreztem, hogy igazából gelal. — Szia - mondtam, és barátságosan intettem a fegyvertelen kezemmel. - Lerobbant a kocsim, és nem működik a mobilom. Egyik ujjammal megcsavartam az egyik fürtömet, és kipukkantottam a rágómat. Az igazat megvallva, Aprilt próbáltam utánozni. - Nem adnád kölcsön a telefonodat? Csak egy pillanatra kellene. A kölyök rábámult az ujjam köré csavart tincsre, majd elmosolyodott. A foga sárga volt, és kettő hiányzott is. — Persze, tubicám. - Szélesebbre tárta az ajtót. - Gyere csak be! Az izmaim megfeszültek, a gyomrom görcsbe ugrott. Megismertem a mosolyát. Ez volt az a kölyök, aki a barátjával együtt a Raktárban Aprilt megtámadta. Az ő szorítása volt olyan erős, mint
- 249 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
az acél, őt rúgtam gyomorba - róla gondoltam azt, hogy puszta kézzel szét tudná morzsolni a csontjaimat. Most egészen másmilyen ruha volt rajtam, mint akkor a klubban - remélhetőleg a dögös vinilnadrág és a sötét top nélkül nem ismer fel azonnal. Bár legszívesebben elfutottam volna, uralkodtam magamon, és rávillantottam a legkedvesebb és legártatlanabb mosolyt, amire csak képes voltam, majd beléptem a homályos lakásba. A helyiségben nem volt bútor, csupán néhány takaró volt begyűrve az egyik sarokba, mint valami fészek. Se tévé, se kanapé, se székek. Még telefon sem volt a falon. Talbot azt mondta, két démont követett idáig, de valahogy nem akart stimmelni. Amennyire meg tudtam ítélni, a fiú egyedül volt a lakásban, és rajta is látszott, hogy nem régóta lakik itt. — Tetszik a hajad — mondta mögöttem a fiú. Úgy tettem, mintha nem hallanám meg, ahogy bezárja mögöttem az ajtót. — Izé... hol a mobilod? — kérdeztem. — Ja! - mondta reszelős hangon, és közelebb lépett hozzám. - El is felejtettem mondani, hogy nincs mobilom. - A testem megfeszült, ahogy megragadta a hajamat, és a hátamat a mellkasához vonta. Másik keze a nyakam köré fonódott. Éreztem, ahogy karmai kinyúlnak, és ujjaival a nyaki vénámat tapintja. — Ez igazán kár! — mondtam kedvesen, és megfeszítettem a csuklómat. A karó kicsúszott a ruhaujjamból a kezembe. — Tessék? — kérdezte a fiú őszinte csodálkozással. Minden bizonnyal azt várta, hogy sikítozni kezdek. — Így ugyanis nem hívhatsz segítséget. — Éreztem, ahogy végigpezsdül rajtam az erő, és rátapostam mezítelen lábujjaira. A csontok megroppantak a sarkam alatt.
- 250 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Felüvöltött, és elengedte a nyakamat. Megragadtam a kezét majd kibillentettem az egyensúlyából, és átdobtam a vállamon. A hátára érkezett, arcán tökéletes döbbenet tükröződött. Összeszűkült szemmel hörgött fel rám. — Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan. Te vagy az a kikapós kis kurva a klubból. - Felugrott, és kieresztett karmokkal felém indult. - Ők küldtek? Kivédtem a támadását, és belerúgtam a térdhajlatába. — Mármint kicsodák? A démon a falnak tántorodott, majd megpördült. — Közöltük, hogy ki akarunk szállni, ő pedig azt mondta, hogy elmehetünk - támadt rám újból. Félrelöktem, majd védekező állást felvéve felemeltem az öklömet, miközben másik kezemben a karót szorongattam. A fiú elfintorodott, amikor meglátta a fegyvert, és karmával felém sújtott. Elhajoltam előle, majd újból kiegyenesedtem. — De aztán mégis utánunk küldtek téged, nem? - kérdezte a kölyök, és újra támadásba lendült. Vajon a bandáról beszél'? Most három újonnan tanult fogásra is szükségem volt, hogy kivédjem a támadását. — Hol vannak? - kérdeztem, és térdemmel a gyomrába rúgtam. Hol a banda? Hol találom meg őket? - kérdeztem, majd még egyszer gyomron vágtam. — Hát még nem tudod? - köhögte. — Mondd meg, hol találom őket! - Megragadtam a torkát, es a falnak kentem. A karót a mellkasához szorítottam. — Meg akarom találni a Sötét Királyokat, vagy bárhogy is hívják magukat! Ha megmondod, hol vannak, nem öllek meg.
- 251 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A fickó felnevetett. A szája sarkából fekete váladék szivárgott. — Ha meg akarod találni a falkát, miért nem az őrzőjüket kérdezed? — A mijüket? Újból megpróbált nevetni, de rátört a köhögés. A kezemre fekete sav csöpögött, égette a bőrömet, de nem engedtem el a démont. — Igazán nagy mutatványos, nem gondolod? - mondta aztán. — Mutatványos? Kicsoda? Reccsenést hallottam a hátam mögül, és amikor hátrapillantottam, láttam, hogy Talbot ront be a lakásba kivont karddal. -Tal...? — Vigyázz, Grace! De túl későn szólt. Egy pillanatra nem figyeltem oda, és a sárga fogú fickó felém kaszált, még mielőtt megállíthattam volna. Karmai a karomba vágtak. Felordítottam a fájdalomtól és a dühtől, miközben a seb vérezni kezdett. Elengedtem, és odébb tántorodtam. Megfogtam a karomat, megpróbáltam megállítani a vérzést. A fickó tekintete a vér láttán elborult. Felemelte a fejét, és úgy vetette rám magát, mint egy oroszlán: kiterjesztett karommal, gyilkolásra elnyílt szájjal. Harag izzott az ereimben, marokra fogta a szívemet. Sérült kezemet kinyújtottam, mire ő egyenesen beleugrott a karóba. A fa egész a markolatig a testébe csúszott. Amikor visszahúztam a karót, a sebből fekete sav tört elő. A fiú nekiesett a falnak. A zöld, málló tapétára rákenődött a fekete váladék, majd a démon remegve és nyögve a földre rogyott, végül elernyedt. Az utolsó pillanatban tértem magamhoz annyira, hogy még idejében hátraugorjak, mielőtt a test savat és füstöt köpve szétrobbant. Olyan erősen szorítottam a fekete váladékos karót, hogy a hamis gyöngyök a tenyerembe vágtak. A szívem úgy kalapált, mint egy gőzgép, és szinte kapkodnom kellett levegő után.
- 252 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A kezem a térdemre hullott, alig kaptam levegőt, és majdnem megfulladtam a savas bűztől, amelyet a démon maradványai árasztottak. Szédelegve hátratántorodtam, és már majdnem összeestem amikor egy meleg kéz megragadta a vállamat. Talbot megfordított, így most éppen szembenéztem vele. — Megcsináltad, kölyök! Megcsináltad! Gyerünk, ezt meg kell ünnepelnünk! — Mit kell megünnepelnünk? Semmit sem tudtam meg tőle... és most meghalt... kudarcot vallottam. — Nem érdekel, mit kellett volna megtudnod. Majd megtaláljuk a másik srácot, akinek itt kellett volna lennie, és kikérdezzük. Azt kell megünnepelnünk, hogy megölted az első démonodat! Most már igazi mennyei kopó vagy! — Tényleg? — Naná! - Talbot megszorongatta a vállamat, és rám villantott egy gödröcskés mosolyt. - Hogy érzed magad? Szuper, nem? Vérző karomtól eltekintve kicsit szédültem, de egész testem meleg volt és bizsergett. Talán a kábítószer okozhat ilyen érzést. — De, az. - Mély levegőt vettem, mire a cselekedetem miatt érzett sokk távozott belőlem, és éreztem, hogy szinte remegek, any- nyira felvillanyozott, ami történt. — Biztos voltam benne, hogy meg tudod csinálni, kölyök – szorította meg újra a vállamat Talbot. Ha tényleg biztos volt abban, hogy meg tudom csinálni egyedül, miért tört rám közben? Talán mert azt hitte, nem leszek képes ra egyedül. De legalább bebizonyítottam, hogy nincs igaza. Remegő kézzel emeltem fel a karót. — Ha még egyszer kölyöknek hívsz, esküszöm, olyan helyre bököm, ahová nagyon nem szeretnéd.
- 253 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Talbot felnevetett, és átkarolt. — Igazad van. Nem vagy már kölyök. - Magához szorított, és csillogó szemmel nézett le rám. - Tudod, Grace, te igazán elbűvölő vagy - suttogta. A következő pillanatban a tenyerébe fogta az arcomat, kérges ujjai a bőrömet simogatták. Arcát az enyémhez hajtotta, ajka talán csak egyujjnyira lehetett az enyémtől. Szinte vibrált körülöttünk a levegő, és mintha Talbot csak arra várt volna, hogy én tegyem meg az utolsó néhány centimétert. De képtelen voltam megmozdulni. — Szabad? - suttogta Talbot. Kis mozdulattal megráztam a fejem, mire ajkaink kis híján összesúrlódtak. — Kérlek! — Lélegzetének melegétől megremegtem ölelésében. — Nem — suttogtam, de nem tudtam rávenni magam, hogy hátrébb lépjek. — Már van valakim. — Csak most az egyszer... Kérlek! Hadd tudjam meg, milyen érzés. Félig lehunytam a szemem, és elképzeltem, amint átadom magam a Talbot érintéséből sugárzó részegítő érzésnek, de aztán belém villant, milyen arcot vágna Daniel, ha megtudná, hogy megcsókoltam valaki mást. Elfordítottam a fejem, éppen akkor, amikor Talbot megpróbált megcsókolni, így az ajka az arcomat érintette meg. Elengedte az arcomat. Hátrébb léptem, és a nyitott ajtó felé indultam. — Mennem kell - mondtam, bár alig tudtam beszélni. — De hát miért? — kérdezte Talbot. - Te is akarod. Érzem. Ne tagadd meg magadtól, amit akarsz. Forróság futott végig rajtam.
- 254 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nem tehetem. Talbot dühösen fújt egyet, de aztán lehajtotta a fejét. — Ne haragudj! Csak túlságosan beleéltem magam. De nem fordul elő többé. - Felém lépett. Felemeltem a kezem, hogy megállítsam, és megráztam a fejem. — Semmi baj. Mindketten beleéltük magunkat. De most vissza kell mennem a buszhoz. Talbot a zsebébe nyúlt, és elővette a furgon kulcsát. — Akkor menjünk! Kiléptem a lakásból, és a parkolóban álló furgon felé indultam. Hallottam, hogy Talbot követ, de nem néztem hátra.
- 255 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Huszadik
fejezeT
A SZABADIDŐKÖZPONTNÁL Mindketten tudtuk, hogy igazából még nem kell visszamennem a buszhoz, hiszen még több mint egy óránk volt, de egyikünk sem tette szóvá. Kibámultam az oldalsó ablakon, miközben arra koncentráltam, hogy a kezemen lévő égési sérüléseket és a vállamon lévő karmolásokat meggyógyítsam. Nem volt kellemes felidézni a gelallal folytatott küzdelmet - erre ahhoz volt szükség, hogy a sebeimet begyógyítsam -, de még mindig könnyebb volt, mint Talbottal beszélgetni. Valójában sem Talbot, sem én nem szóltunk egymáshoz, amíg le nem parkoltunk az alatt a tölgyfa alatt, ahol korábban felvett. Magamra kaptam a dzsekimet, hogy eltakarjam a ruhaujjamon levő hosszú, véres szakadást, és magamhoz vettem a hátizsákomat, amelyet a kiruccanás alatt a hátsó ülésen hagytam. A vállamra vettem, és már csaknem búcsú nélkül távoztam, amikor Tal megragadta frissen meggyógyított karomat. — Csak egyvalamit árulj el, Grace! - mondta. - Tényleg annyira visszataszító az a gondolat, hogy együtt járjunk? — Nem tehetem - húztam el a kezemet, és ujjaim kicsuszszantak a markából. — A mentorom vagy... — Már nem. A képzésnek vége. Már lehetnénk együtt.
- 256 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Kérlek, próbálj megérteni! Barátok vagyunk, Tal. És ez mindig így marad. Félig lehunyta a szemét, és sóhajtott. — Akkor ne hívj Talnak! - mondta. — Túl csábítóan hangzik a szádból. — Ne haragudj! Talbot megrázta magát. — Felejtsük el, ami ma történt! - jelentette ki, és felvette a baseballsapkát a két ülés közül. A fejére tette, majd a sildje alól rám villantott egy gödröcskés mosolyt. - Barátok. Semmi több. — Rendben - mondtam, és erőtlenül visszamosolyogtam rá. — Hé, ne hagyd, hogy ez az ügy elrontsa a napodat! Büszkének kell lenned arra, amit ma tettél. A képzésednek vége. Megcsináltad. Ha hagynád, még ünnepelni is elvinnélek, persze szigorúan csak úgy, mint egy barátod. Halkan felnevettem. — Így már sokkal jobb — mondta. — Készülj fel arra, hogy holnap betörünk pár fejet. Keresünk magunknak egy új nyomot, még akkor is, ha az illető nem éli túl. Tudtam, hogy tréfának szánja - másrészt mégsem volt az. Kényszeredetten nevettem, miközben kiszálltam a furgonból. Elköszöntem Talbottól, és átvágtam a parkolón, keresztül az épületen, és arra készültem, hogy addig állok majd a központ főbejárata előtt, amíg el nem jön a busz indulásának ideje, de amit az üvegajtón keresztül láttam, belém fagyasztotta a levegőt. A busz már ott volt, sőt, a többi hét Rock Canyonos furgon is mellettük meg egy rendőrautó villogó szirénával. Az osztálytársaim, akikkel együtt jártam vallásórára, a főbejárat előtti lépcsőn tömörültek egy kupacba, mellettük néhány felnőtt szamaritánusos
- 257 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
pólóban. Egy öltönyös ember éppen egy síró lánnyal beszélgetett. April volt az. Kinyitottam az üvegajtót, és kirohantam a parkolóba. Amikor odaértem az osztálytársaimhoz, Claire felállt, és rám mutatott. — Itt van! Itt van Grace! — kiabálta. Erre mindannyian felálltak, és mindenki engem bámult. April is odarohant hozzám. Megölelt. — Édes Istenem! Hát jól vagy! Annyira féltem! - Olyan erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt. — Hé! Persze, hogy jól vagyok! - szabadítottam ki magam April halálos öleléséből. Arcán vörös foltok ültek, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt újból elsírja magát. - Mi történt veled? — Hogy velem mi történt? - kérdezte hitetlenkedve. - Az a kérdés, hogy veled mi történt! Mindenki téged keresett! Először ott volt Pete, aztán nem jelentél meg a karateteremben, és sem te, sem Talbot nem vettétek fel a telefonotokat. Akkor eszembe jutott Jude SMS-e, és azt hittem, elraboltak. Vagy még rosszabb. Apád úton van ide, Saint Moon tiszteletes meg teljesen kiakadt. — Miről beszélsz? A többiekhez hasonlóan én is elmentem a szolgálati projektet végezni... és mi ez Pete-tel és a karateteremmel? - Vajon arról a teremről beszél, ahol Talbottal együtt edzettem? -A csoportoknak az utcában lévő karateterembe kellett menniük. Gabriel mondta a buszon. Az lett volna a feladat, hogy a helyiséget előkészítsük valamilyen ifjúsági munkára. De amikor odaértünk, a kirakat be volt törve, belül pedig... megtalálták Pete-et. Pete Bradshaw-t? Hogy érted, hogy megtalálták? — Legutóbb akkor használták ezt a szót így, amikor tavaly megtalálták Maryanne Duke és Jessica Day holttestét. Aztán akkor, amikor a
- 258 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
rendőrök rábukkantak annak a Taylor fiúnak a holttestére. - Pete meghalt? - Alig tudtam kinyögni a szavakat. April megrázta a fejét. — Nem, de valaki csúnyán elverte. Valószínűleg azért hagyta ott, mert azt hine, hogy meghalt. -Tessék? - Hirtelen megingott a lábam alatt a talaj. - A dojóban találták meg? — A mi dojónkban? - Tudják már, hogy ki volt? — Pete még nem tért magához. Még az is lehet, hogy kómában van. Julie Pullman találta meg Pete-et, és azt mondta, hogy a teste mellé egy S és egy K betűt fújtak. A Sötét Királyok! Talán figyelmeztetés akart lenni Talbotnak és nekem, hogy fogjuk vissza magunkat? Ezért SMS-ezett Jude? Lehet, hogy a Sötét Királyok végig követtek minket, miközben mi azt gondoltuk, hogy mi nyomozunk utánuk? Vagy láttak a klubban Petetel, és úgy döntöttek, így üzennek nekem? Levettem a hátamról a hátizsákot, és megpróbáltam előásni a mobilomat. Fel kellett hívnom Talbotot, hogy figyelmeztessem: az SK-k a nyomunkban vannak. — Aztán az alapítványosok hívták a mentőket, minket meg ideküldtek - folytatta April. - Aztán rájöttünk, hogy hiányzol a csoportból, és Saint Moon tiszteletes teljesen bepörgött. Felhívta apádat, aztán jött a rendőrség, és... és... ne haragudj! Annyira aggódtam, hogy mindent elmondtam neki. Ne haragudj! — Milyen mindent? — Grace! - Ez Gabriel hangja volt. Megkönnyebbülés hangzott benne, és még valami, amit még sosem tapasztaltam nála: harag. A szabadidőközpont nyitott ajtajában állt. — Ne haragudj! - mondta April. - De elmondtam mindent rólad és Talbotról.
- 259 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Hogy tehetted? - vicsorogtam Aprilre. — Megbíztam benned. Könnybe lábadt a szeme. — Azt hittem, ezzel segítek majd. — Azonnal gyere velem! - szólt rám Gabriel. A KÖZPONTBAN Követtem Gabrielt az előcsarnokon keresztül, át a recepciós előtt, aki megpróbált ugyan megállítani minket, de Gabriel egyetlen mozdulata elég volt ahhoz, hogy elhallgasson és továbbengedjen. Gabriel benyitott egy ajtón egy olyan terembe, amelyet láthatólag konferenciák rendezésére használtak, és intett, hogy menjek be. Amikor az ajtó bezárult, Gabriel felém fordult. — Jól vagy? - Szinte kiabált. — Igen. — Elraboltak, fenyegettek vagy kényszerítettek bármilyen módon arra, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz? — Tessék? Dehogy. — Akkor szeretném tudni, miről is beszélt a barátnőd, amikor elmesélte, hogy a projekt leple alatt egy fiúval külön utakon jársz. És azt is, hogy ha nem jártál a dojóban, miért érződik ott a szagod? — Megragadta a karomat. - Utána azt magyarázd el, miért érzek démonvért a ruhádon... - Ezzel lerántotta a vállamról a dzsekit, így a pólóm véres ujja és a karomon lévő három, már rózsaszín csík is előtűnt. — És hogy ezt hogy szerezted! Nem tartozol neki magyarázattal - mondta valami a fejemben. A hang egyszerre volt keveréke a saját hangomnak, Talboténak és annak az új hangnak, amit mostanában egyre gyakrabban hallottam. Igaza volt. Kirántottam a kezem Gabriel szorításából.
- 260 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Nem tartozom magának magyarázattal - mondtam. — Maga nem az apám. Nem is a bátyám. Sőt, igazából még csak nem is a tanárom. Ő semmi hozzád képest - mondta a hang. — A barátod vagyok. Talán nem vagyok a bátyád, de felelősséget érzek irántad. — Maga semmit sem jelent nekem. — Szóval te semminek tartod a barátaidat? Úgy tudom, a fiú, akit megtámadtak, a barátod. Ő is csak egy semmi a számodra? — Pete Bradshaw nem a barátom! — Csak egy rohadt állat, aki csak azt kapta, amit megérdemelt. A hangnak igaza volt, Pete maga volt felelős azért, amit kapott. - Megérdemelte. — Tessék? — lépett egyet hátra Gabriel, és megdörzsölte gyűrűtlen ujját. - Te voltál az, Grace? - Mintha megijedt volna, és azt várná, hogy most mindjárt nekiugrom. Gabriel egy gyáva alak. — Nem, nem én vertem meg Pete-et. Nem pazarolnám rá az időmet. - Visszarántottam a dzsekit a vállamra. - Van ennél fontosabb dolgom is. — Akkor miért éreztem a szagodat a dojóban? — Mert ott gyakoroltunk. — Gyakoroltatok? Daniel azt mondta, hogy már nem gyakoroltok. — Nem Daniellel voltam. Az a fiú, akivel „külön utakon járok”, egy mennyei kopó... az utolsó Saint Moon. Mármint igazi Saint Moon. Nem csak egy gyáva alak, aki anélkül használja ezt a nevet, hogy kiérdemelte volna. Gabriel szeme elkerekedett. — Lehetetlen, Grace. Don volt az utolsó Saint Moon. A többiek meghaltak, amikor...
- 261 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Amikor maga félreállt, és hagyta, hogy Caleb Kalbi megölje őket. De tévedett. Nathan Talbot életben maradt. Hároméves volt, amikor a szüleit a szeme előtt gyilkolták meg, mert maga nem tett semmit. Gabrielnek egy pillanatra leesett az álla. — Nekem azt mondták, hogy a fiú belehalt a sérüléseibe. — Nos, nem halt bele. Ő most a menny egyik kopója. És ő megtanított mindenre, amit tud. Maga talán fél attól, hogy az erejét használja, de én nem vagyok olyan gyáva, mint maga. Most már én is a menny egyik kopója vagyok. És amíg maga itt lapult, és attól rettegett, hogy bepiszkítja a kezét, én démonokra vadásztam. És ma meg is öltem az elsőt. — Hogy mit csináltál? - ordított rám. A teste megremegett, majd vett egy mély levegőt. - Nem. Ez nem lehet igaz. A farkas átveszi fölötted az uralmat. — Nem veszi át. Démont öltem, nem embert, még csak nem is urbatot. Tudom, mi a különbség. Nem vagyok olyan buta, mint gondolja. Gabriel arca fájdalmasan megrándult, majd összeszorította a két tenyerét, becsukta a szemét, vett egy mély lélegzetet, és a fogai között szűrve kifújta. — Ha azt hiszed, a gyilkolás nem változtat meg, nem csupán buta vagy, hanem gyengeelméjű is — mondta halkan. — Még ha csak démont ölsz is. Úgy érzed, hatalmad van, hogy megvan a képességed arra, hogy véget vess valaki vagy valami létezésének, hogy saját kezeddel végezz vele. Ez a hatalomérzés, ha nem uralkodsz rajta, büszkeséggé válik. Nemsokára azt hiszed, jobb vagy, mint mások. Felsőbbrendű. Vagy egyszerűen csak dühít, hogy nem tehetsz többet. Mert ezek az érzések azok, amelyek a farkast táplálják, és
- 262 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
erősítik. És mielőtt rájönnél, mi történik, már el is veszítetted önmagad. - Felém nyúlt, és megérintette a vállamat. - A farkas már beszél hozzád. Érzem. Lassan elveszítünk. Leráztam az érintését. — Hagyja már ezt abba! Miért nem képes hinni bennem? Miért nem képes elfogadni, hogy pusztán azért, mert maga nem tudott ellenállni az átoknak, egy másik mennyei kopó még képes lehet rá? — Tényleg tudni akarod? - kérdezte Gabriel. — Igen. — Mert életem nyolcszázharminc éve alatt még egyetlen olyan urbattal sem találkoztam, aki ne került volna a farkas hatalma alá előbb vagy utóbb. A szavai úgy értek, mintha gyomorszájon ütött volna. Levegő után kaptam, hátrébb léptem, és beleütköztem az asztal szélébe. — Mindegyikünk oda került, Katharine is — és most te is. — Én nem vagyok Katharine. Én nem vagyok a nővére. És nem vagyok olyan gyenge, mint maga. Gabriel vicsorogni kezdett. — Magammal kellett volna hogy vigyelek Sirhanhoz, amint megérkeztem. Ahogy kérte. De azt hittem, ha jobban megismerlek, nem lesz rá szükség. Tudhattam volna. Búcsúzz el a barátaidtól, mert most elviszlek. Nem tudom, mikor jöhetsz vissza. — Elvisz? — Sirhan megparancsolta Gabrielnek, hogy vigyen el engem hozzá? Eljönnek érted is. Bár igyekszik elhitetni veled, hogy megbízhatsz benne, de ne tedd! — Maga az, akire Jude figyelmeztetett? Maga próbál elkapni engem? — Megpróbáltam elmenni mellette, elmenekülni, de ő nem mozdult.
- 263 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Gabriel a vállamra tette a kezét. — Nem, Grace. Nem így értettem. Azért viszlek Sirhanhoz, hogy segíteni tudjunk rajtad. Meglendítettem a karomat, egyenesen a bordái felé. Gabriel nekivágódott a falnak. — Maga nem visz el engem sehova - mondtam, és kifutottam a szobából. KÉSŐBB Futottam. Először ki a szabadidőközpontból, el a lépcsőn üldögélő többi diák mellett, el a busz mellett, el apa autója mellett, amely éppen ekkor kanyarodott be a parkolóba, és ki az utcára. Bár tudtam, hogy Gabriel képes utolérni, mégis biztos voltam abban, hogy nem fog követni. Mert gyenge. És hazudik. Jobb vagy nála. Egyre gyorsabban rohantam. A hátizsákom minden lépésnél nekicsapódott a hátamnak. Kikerültem a gyalogosokat és az autókat, és ha valami az utamba került, egyszerűen átugrottam. Tudtam, hogy az emberek mutogatnak felém, megállnak, és tátott szájjal bámulják a lányt, aki úgy fut, mintha szörnyek kergetnék. De nem érdekelt. Muszáj volt futnom. Azért eredtem futásnak, mert Gabriel azt mondta, hogy el akar vinni. De az igazi szörny, amely elől menekültem, nem ezek mögött a szavak mögött lapult, hanem azok mögött, amelyeket Gabriel ezt megelőzően mondott. Úgy eredtek a nyomomba a szavai, mint ragadozó a zsákmánya után:
- 264 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Életem nyolcszázharminc éve alatt még egyetlen olyan urbattal sem találkoztam, aki ne került volna a farkas hatalma alá előbb vagy utóbb. Ezek a szavak kísértettek, csakúgy, mint az a szörnyű, maró fájdalom az izmaimban, amely nem akart csillapodni, bármilyen gyorsan futottam is. Mindegy volt, milyen keményen csapom a lábam a betonhoz, mennyire használom az erőmet. Semmi nem segített a fájdalmamon úgy, mint azelőtt - sőt, a fájdalom egyre erősebb és erősebb lett, miközben a gondolataim vadul kavarogtak. Gabriel tévedett velem kapcsolatban. Nem segíthetett rajtam. Nem értett meg engem. Nem volt joga azt mondani, hogy el fogok bukni. Hiszen nem is ismer. Jobb vagy nála! De képtelen voltam figyelmen kívül hagyni, amit mondott: hogy előbb-utóbb minden kopó elbukik. Gabrielnek biztos nem volt igaza. A bukás nem elkerülhetetlen. Miért alkotta volna meg Isten a menny kopóit, ha utána elbukhattak? Nem, te nem vagy olyan, mint ők — mondta a hang. - Te különleges vagy. Az isteni lány. Igen, igen, én más vagyok. Az urbat arról is meg volt győződve, hogy csak a halál által van gyógyulás, de nekem sikerült megmentenem Danielt. Sikerült meggyógyítanom. Én jobb voltam náluk. Ezt Daniel is tudta. Gabriel azt akarta, hogy Daniel elfeledkezzen erről - ellenem akarta fordítani őt. De Daniel valaha hitt bennem. Szeretett engem. Igen, Daniel szeret téged. Ő az, aki a legjobban szeret. Emlékeztesd rá!
- 265 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Menj el hozzá! Egyetlen mozdulattal a Tölgypark felé vettem az irányt. Nem tudom megmagyarázni, sem leírni, de minden porcikámnak Danielre volt szüksége, őt akarta látni, érezni, érinteni. Tudnom kellett, hogy még mindig szüksége van rám. Addig futottam, amíg meg nem botlottam Daniel alagsori lakásának lépcsőjén, és neki nem estem az ajtajának. Lerogytam a betonra, és úgy remegtem, mint a házat körülvevő rezgő nyárfák sárguló levelei. A szívem olyan erősen vert, mintha ki akart volna szakadni a mellkasomból. Még sosem futottam ilyen hosszú távot ilyen gyorsan, a bennem tomboló szörnyű fájdalom mégis a haláltusa gyötrelmével rántotta össze az izmaimat. Az ajtó kinyílt, és amikor Daniel a karjába vont, hallottam, hogy kimondja a nevemet. — Gracie, mit csinálsz itt? Jól vagy? Azt akartam, hogy Daniel könnyítsen a bennem tomboló fájdalmon, hogy bebizonyítsa, hogy Gabrielnek nincs igaza velem kapcsolatban, de pusztán az, hogy a hangját hallottam és az arcát láttam, nem volt elég. A nyakába ugrottam, és ujjaimmal kócos hajába túrtam. Megcsókoltam az arcát, végigcsókoltam az állkapcsát, a füle tövét. Neked is szia! - mondta. — Mi ütött beléd...? Ajkamat a szájához nyomtam, és olyan erővel csókoltam meg, hogy betántorodott a lakásába. Egy rúgással becsuktam mögöttünk az ajtót, és testemet a testéhez nyomtam. Szinte belekóstoltam, minden egyes lélegzetvételemmel magamba szívtam mandulaszerű illatát, de még ez sem volt elég. Nem volt elég, hogy a fájdalmamat csökkentse. Még erősebben csókoltam, kezeimet végigsimítottam a karján, inge alatt éreztem izmai domborulatait. Daniel karja még
- 266 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
szorosabban fonódott körém, ahogy viszonozta csókjaimat. Kezével a hátamat simogatta, majd óvatosan lehúzta rólam a dzsekimet, és a földre dobta. Aztán kezét a derekamra tette, és a csípőmnél fogva magához szorított. Érintésében éreztem a vágyat, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy enyhüljön a fájdalmam. Még ennél is több kellett. Még erősebben csókoltam, és testemmel a néhány méterrel mögöttünk elhelyezkedő kanapéágyra nyomtam. Amikor Daniel térdhajlata a matrac oldalának ütközött, megállt. Érintése elbizonytalanodott, míg én még szorosabban feszültem neki. Elhúzódott a számtól, és az arcomhoz közel suttogni kezdett. — Mit akarsz, Grace? Úgy hittem, még várunk ezzel. Nem tudok tovább várni. - Nem tudok tovább várni — ismételtem meg a fejemben hangzó szavakat. Meglöktem Danielt. A térde engedett, és az ágy szélére ült. Az ölébe másztam, és mélyen megcsókoltam, miközben ujjaim végigfutottak az inge gombjain. Először a mellkasát, majd a hasizmait tapintottam ki. Az izmaimban tomboló fájdalom váratlanul végigszáguldott a testemen, mintha valamilyen külső erő irányítaná. Éreztem, ahogy megragadja a szívemet, és mintha karmos mancsával meg is szorítaná. Éreztem már ilyet. Tudtam, mit jelent. Valami más átvette fölöttem az irányítást. Agyam egy része kiabált, hogy álljak le, hogy fogjam vissza, mielőtt túl késő lenne, de képtelen voltam rá. Danielt akartam, jobban, mint bármit a világon. Szükségem volt rá. Akkor fald fel! — üvöltötte az az idegen hang a fejemben.
- 267 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Mielőtt megérthettem volna, mi történik, vicsorogni kezdtem, kivillantak a fogaim, és kezeim megragadták Daniel gallérját. Egy mozdulattal feltéptem az ingét, a gombok szanaszét repültek. Éreztem, hogy Daniel megragadja a kezeimet, hallottam, hogy nyugtatni próbál, de csak még erősebben csimpaszkodtam belé. Közben úgy éreztem magam, mintha a szoba sarkából nézném, amint úgy tombolok, mint egy vadállat, és semmit nem tudnék tenni ellene. — Állj! — kiáltotta Daniel. Megragadta a vállamat, és lelökött magáról az ágy mellé, majd leugrott a matracról. Karját védekezőn maga elé emelte, készen arra, hogy harcoljon is, ha kell. - Nyugodj meg, Grace! Ez nem te vagy. Uralkodj magadon! Odébb gördültem, és belelihegtem a takaróba. A testem remegett és rángatózott, mintha valami ki akarna törni belőle a bőrömön keresztül. Felsikoltottam, és a nyakamhoz kaptam, hogy megragadjam a holdkövemet — de a nyakamban nem volt semmi. — Hol van, Grace? — kérdezte Daniel, miközben hangjából nyugtalanság sütött. - Hol a holdköved? — A hátizsákomban - lihegtem a lepedőbe. Suhogó hangot hallottam, majd a hátamhoz valami meleg dolog nyomódott. Daniel ült mellettem, és a holdkövet nyakam meztelen bőréhez szorította. Hagytam, hogy a kő melege megnyugvást árasztva végigfusson a testemen, és enyhítsen a sötétségen, amely belopódzott a szívembe. Az idegeimben megbúvó vad remegés lecsillapodott. Danielre néztem, aki mellettem ült. Szakadt inge nyitva volt, kulcscsontján három hosszú, vörös csík éktelenkedett, ahol a körmeim belészántottak. De igazán az arckifejezése volt az, amelytől könnybe lábadt a szemem. Nem engem látott, ahogy az ágyán fekszem. Hanem a farkast.
- 268 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Huszonegyedik
fejezeT
TÍZ PERCCEL KÉSŐBB Olyan messzire húzódtam el Danieltől az ágy szélén, amennyire csak lehetett. Kezembe szorítottam a holdkövet, és lüktetésének ütemére előre-hátra hintáztam. Daniel lassan felém mozdult, karját kinyújtotta szakadt ingujjam felé. Megráztam a fejem. — Ne! Kérlek, ne érints meg! - Nem akartam, hogy közel jöjjön, hogy esetleg megint megsebesítsem. — Ez hogyan történhetett meg, Grace? — csuklott el Daniel hangja, ahogy megszólalt. Vajon a haragját próbálta visszafogni? - Nem értem, a farkas hogyan volt képes ennyire eluralkodni rajtad. — A hangja ismét elcsuklott. - Az egész az én hibám. Gabrielnek igaza volt. Nem lett volna szabad elkezdenem képezni téged. De azt hittem, ha megtanítalak arra, hogy megtaláld az egyensúlyt, ez nem történik meg. Én vagyok az oka. Túl későn hagytam fel a képzéseddel... — Nem — mondtam. - Ne mondj ilyet! Ne hibáztasd magad! Én vagyok a felelős. Én nem hagytam abba a gyakorlást, amikor pedig kérted... — A szám megremegett, és nem tudtam többet mondani. Már az előbb is sírtam, de most újra rám tört a zokogás.
- 269 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Ezt hogy érted? Mit csináltál? Mi történt a karoddal? És mi az ördögért... - Megállt, és erőt vett az indulatán. - Miért nem viselted a holdkövedet? Milliónyi hazugság villant át a fejemen, millió kifogás, miért is nem viseltem a holdkövet, a biztonsági kapcsolót. De mi értelme volt hazudni? — Levettem, hogy elfedjem, mi vagyok igazából. Annak a bandának, a Sötét Királyoknak az egyik tagjával, egy démonnal találkoztam. Megöltem. Egy karót szúrtam a szívébe. - Hallottam, hogy Daniel levegő után kap. - De igazából azért vettem le a holdkövet, hogy bebizonyítsam, nincs szükségem rá. - Megráztam a fejem. — De tévedtem. Gabrielnek igaza volt. Ugyanúgy elbuktam, mint az összes többi. Beengedtem a farkast a fejembe, a szívembe, és megpróbálta átvenni fölöttem az uralmat. Megpróbált rávenni, hogy bántsam azt az embert, akit a legjobban szeretek. Nem voltam erősebb. Nem voltam jobb. Nem voltam más. A matrac megmoccant, ahogy Daniel felállt. Hallottam, ahogy lefel lépked az ágy mellett. Tőlem pár centire megállt, majd folytatta a járkálást. Aztán a szoba túlsó felében állt meg. — Kérlek, magyarázd el, miről beszélsz! Egyedül eredtél a banda nyomába? De hát miért? — Mert meg akartam találni Jude-ot. Azt akartam, hogy a családunk újra együtt legyen. És úgy láttam, hogy ennek az egyedüli útja az, ha követem a bandát. Te nem akartál segíteni. Sem te, sem Gabriel, sem az apám. Ezért kerestem valakit, aki akart. Nem egyedül tettem. Kerestem valakit, aki hitt bennem.
- 270 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— És kit találtál, Grace? — Nathan Talbotnak hívják. Démonvadász, egy mennyei kopó. A Raktárban találkoztam vele, amikor Aprillel odamentünk. Ő mentett ki bennünket egy kellemetlen helyzetből... És ő képzett ki. Ő tanított meg azokra a dolgokra, amikre te nem tudtál. — És miért nem mondtad el ezt nekem? Megráztam a fejemet. — Mert úgy viselkedtél, ahogy. Ráadásul azt akartad, hogy átlagos legyek. És tudtam, hogy amit mondanék, elszomorítana. Tudtam, hogy aggódnál. Attól féltem, hogy megállítanál... — Rohadtul igazad van, hogy aggódtam volna! - kiáltott fel Daniel. - Titkolóztál előttem. És ezek a titkok annyira életveszélyesek, hogy el sem tudod képzelni. — Öklével a falra csapott. — Találkozol egy titokzatos fickóval, aki azt állítja, hogy ki tud képezni téged. De hát honnan tudta, ki vagy? Honnan tudtad, hogy nem egyike azoknak, akikkel kapcsolatban Jude figyelmeztetett? Hogy nem minket akar elkapni? Van fogalmad arról, milyen hülye voltál? — Állj! - ugrottam fel az ágyról, és szembefordultam vele. Talbot nem akar elkapni. Már tucatszor voltunk együtt egyedül. Ha bántani akart volna, megtette volna. Nem megölni akar, hanem segíteni. Ő hisz abban, hogy lehet belőlem hős. Ahogy régen te is hittél benne. Daniel a falnak támaszkodott, és mindkét kezével belekapaszkodott kócos hajába. — Tehát tényleg az én hibám. Mivel én nem tudtam megadni neked, amit akartál, elmentél, és elfogadtad mástól. — Ne mondd ezt, Daniel...! Szeretlek. — De nem bízol bennem. Egy vadidegenben jobban megbízol, mint bennem.
- 271 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Te nem bízol meg énbennem. Mi a fenét csináltál az elmúlt másfél hétben? Katie? Mishka? Bárokban ittál a haverjaiddal? Vagy mást is csináltál, amit el sem tudok képzelni? Talbot legalább nem hazudik a szemembe. Daniel egyenesen a szemembe nézett. — Mondd csak, Grace, mi van közted és e között a Talbot között? Ugye, nem csak a kiképzésről szól ez az egész? — Semmi - suttogtam, de elém villant, amikor Talbot meg akart csókolni, és az érzés, amikor a szájával végigsimította az arcomat. Arcomra minden bizonnyal bűntudatos kifejezés ült, mert Daniel elfordította a pillantását, és egyik kezét a homlokára szorította. Úgy remegett meg, mintha fájdalom tört volna rá, és a falnak rogyott. — Nem, Daniel. Nem. Oda akartam sietni hozzá, és átölelni a vállát, de féltem, hogy ellökne magától. Minden érzés, amit Talbot iránt éreztem, az egész kapcsolat csupán groteszk árnyéka volt annak, ahogy Danielt szerettem. És amikor láttam, milyen fájdalmat okoztam neki, semmihez sem hasonlítható érzés tört rám. — Semmi olyasmi nem történt. Megpróbált megcsókolni. Mondtam, hogy ne, de mégis megpróbálta. — Tessék? - egyenesedett ki Daniel, és megragadta az asztalon heverő kocsikulcsot. — Most azonnal vigyél oda hozzá! Hol van? — Nem, Daniel. Mi a fenét akarnál elérni ezzel? Félreérted a helyzetet. — Vigyél ahhoz a roha... — És mit akarsz csinálni? Ő egy urbat. Semmit nem tehetsz ellene. — Sokkal többre vagyok képes, mint gondolnád.
- 272 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Daniel, kérlek! — próbáltam megnyugtatni. — Talbot a barátom és a mentorom. Ennyi. — Nem, Grace. Nem ennyi. Ha ez a fickó mondta neked, hogy vedd le a holdkövet, akkor ő nem az, akinek mondja magát. Tudnia kellett volna, hogy nem vagy elég erős nélküle. Fájt a szavaiban rejlő igazság. — Most már nem kell aggódnod emiatt. Azt hittem, képes vagyok igazi mennyei kopóvá válni. Azt hittem, képes vagyok megküzdeni a Sötét Királyokkal, és megtalálni Jude-ot. De csak arra voltam képes, hogy bántsalak. Igazad van. Nem vagyok elég erős. Elbuktam. És Gabrielnek is igaza volt. A bukás elkerülhetetlen. Daniel felsóhajtott, és lóbálni kezdte a kezében a kulcsot. Tépett inge lelógott a válláról, és láttam a mellkasát, ahogy légzése ütemére emelkedik és süllyed. És váratlanul azt is észrevettem, hogy a mellkasán nincs semmilyen sérülés. — Daniel — tettem felé egy lépést, hogy jobban lássam. — Mi történt a mellkasodon lévő karmolásokkal? Daniel lenézett a szegycsontjára, majd egy sietős mozdulattal megragadta a szakadt inget, és összefogta, hogy elrejtse a kulcscsontját, ahol néhány perccel ezelőtt még azok a karmolások voltak, amelyeket én ejtettem rajta őrjöngés közben. — Semmi - motyogta, és megpróbált elfordulni. — Ez nem semmi. - Megragadtam az inget szorongató kezét, es elhúztam a mellkasától. Igazam volt: a karmolások nem voltak sehol. A helyükön csupán három, alig látható fehér forradás volt. - Mi ez, Daniel? Mi történik veled?
- 273 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Megragadtam a karját, és lehúztam a kirojtosodott kötést, amivel a kórházi öltéseket kötötték be. Azt vártam, hogy tiltakozni fog, és kirántja magát a kezemből, de megadóan a falnak dőlt, ahogy lehúztam a kötést. Semmi nem volt alatta. Egy karcolás sem. — Mi történik veled? — kérdeztem hangosabban. — Nem tudom - suttogta Daniel. Végigfuttatta a kezét az ép karján. - Tényleg nem tudom. — De tudtad, hogy valami történik. És dühös vagy rám a titkolózás miatt, miközben te meg ezt titkolod előlem? — Mert még nem akartam elmondani... — Leengedte a karjait. — Mert nem bízol meg bennem? — Tudtam, hogy buta dolog volt ezt kérdezni. És azt is tudtam, hogy az utóbbi időben nem igazán érdemeltem ki a bizalmat. De ez túl fontos dolog volt ahhoz, hogy eltitkolja előlem. - Vagy, mert azt hitted, nem tudom majd, hogyan viszonyuljak hozzá? Daniel nem válaszolt. — Az erőd is visszatér? - kérdeztem. — Igen, lassanként. De egyre jobban. — Édes istenem! — Hátrébb léptem, amíg neki nem ütköztem az ágynak. - Ez azt jelenti, hogy mégsem gyógyultál meg? Ez azt jelenti...? A bukás elkerülhetetlen... és mégsincs gyógyír? — Nem tudom — fogott bele Daniel, de ekkor valaki hangosan verni kezdte a bejárati ajtót. — Grace Divine! - kiabálta egy mérges hang. - Ha odabent vagy, azonnal gyere ki, ha kedves az életed! Apa? - Azonnal gyere ki, édes lányom - kiabálta -, vagy betöröm ezt az ajtót!
- 274 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Danielre néztem. Összehúzta magán az inget, és szeme a gyűrött ágyra fordult. Mindketten tudtuk, hogy az ajtó nincs bezárva. — Menj! — mondta. A szívembe fájdalom hatolt. Valami elromlott köztem és Daniel között, és nem akartam addig elmenni, amíg helyre nem hozom. - Nem fejeztük be. Hallottam, hogy a kilincs megnyikordul. Emberfeletti sebességem segítségével megragadtam a hátizsákomat, és az ajtó felé ugrottam, még mielőtt kinyílhatott volna. Aztán kinyitottam az ajtót, kiléptem a haragtól kivörösödött arcú apám elé, és becsuktam magam mögött, mielőtt még bármit megláthatott volna.
- 275 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
HuszonkettedikfejezeT
A KOCSIBAN Nem hittem volna, hogy apa képes ilyen hangosan és ilyen sokáig kiabálni. Gabriel nyilvánvalóan elmesélte neki az utóbbi két hétben elkövetett ballépéseimet, és hogy hogyan hagytam faképnél. Apa egész úton kiabált velem a kocsiban, és utána még egy jó darabig nem szálltunk ki, amikor már beállt a garázs elé, mert még nem fejezte be. Teljesen belefáradtam az események ismertetésébe, de apa még több részletet akart, így robot módjára újra elsoroltam az elmúlt hét minden egyes eseményét - kivéve azokat, amelyekben az ajkaim is szerepeltek. Amikor befejeztem, magamba roskadva hallgattam, miközben ő tovább ordítozott. Apa általában annyira kiegyensúlyozott és engedékeny volt, hogy a helyzetet szinte szürreálisnak éreztem. Közben a fejemben, a gondolataim peremén hallottam a farkas szavát. Megpróbált rávenni arra, hogy támadjak apára a szavaimmal. Utáltam magam, amiért a farkas olyan könnyen elfeledtetett velem mindent, ami korábban fontos volt a számomra — még ha csak rövid időre is. Mi lett volna, ha Daniel nem lett volna képes megakadályozni, hogy fájdalmat okozzak neki? Mindent elveszítettem volna. Két kézzel szorítottam a holdköves nyakláncomat, és igyekeztem a lehető legtávolabbra lökni magamtól a farkast.
- 276 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Még csak nem is pislogtam, amíg apa végül be nem állt a garázsba a kocsival. Addigra lecsendesedett, a hangja csalódott suttogássá halkult. — A legjobban az fáj, Grace, hogy azt hitted, egyedül kell megtalálnod Jude-ot. Ha nem lettél volna ennyire eltelve magadtól, tudhattad volna, hogy Gabriellel már többször átfésültük a várost a bátyádat keresve. És mi is tudtunk a Sötét Királyokról. Az ajkamba haraptam, és bólintottam. De miért akartam ettől elbőgni magam? — Hagyod, hogy Gabriel elvigyen a falkájához? Apa megrázta a fejét. — Nem engedlek el a szemem elől. Megremegtem, és elsírtam magam. — Akkor nyilván újra szobafogságra vagyok ítélve — mondtam hálásan. Apa csipkelődve felnevetett. — Ha azt hiszed, tudod, mi az, hogy szobafogság, akkor most majd meglepődsz egy kicsit. A KÖVETKEZŐ HÉTEN Apa nem tréfált. Nemcsak szobafogságra ítélt, de mindennap elvitt az iskolába, az ebédszüneteket pedig Gabriellel kellett töltenem a tantermében, ahol tai chira és meditációra tanított. Gabriel lemondta az irgalmas szamaritánus projekt hátralévő részét, így az összes diák a Day’s Marketnél segített, hogy a bolt a megnyitó ünnepségre elkészüljön. Apám azonban közölte, hogy én a szere tetszolgálati idő alatt anyával fogok együtt dolgozni, együtt készítjük elő a halloweeni bál standjait. Apa a biztonság kedvéért beszögelte az ablakomat, és elvette a mobilomat, mivel „amikor tényleg
- 277 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
szükséges lett volna, úgysem vettem föl, így hát nincs is rá szükségem.” A cetlit, amelyen Talbot telefonszáma volt, elveszítettem, így a mobilom nélkül esélyem sem volt arra, hogy felhívjam, és elmondjam neki, mi történt. A legjobban azonban az egész szobafogságban az fájt, hogy bár elkezdődött az őszi vizsgák időszaka, a veszekedésünk utáni napon Daniel nem jelent meg az iskolában. És a következő napon sem. És az azután következő napon sem. Megpróbáltam néhányszor felhívni az otthoni telefonról, amikor a szüleim éppen nem figyeltek oda, de sosem vette fel. Arra meg esélyem sem volt, hogy elugorjak hozzá, és megkérdezzem, hogy van. Szerdán megkörnyékeztem Aprilt művészetóra után, és bocsánatot kértem tőle, amiért megharagudtam rá, hogy beárult Gabrielnek — végül is tényleg azt tette, ami helyes. Ő persze azonnal megbocsátott - de amikor megtudta, hogy nem leszek többé szuperhős, szörnyen elszomorodott. — Biztos vagy benne? — kérdezte. — Folyamatosan a cuccodon dolgozom. — Biztosan csodálatosan nézett volna ki — feleltem. - De nem játszhatom ezt tovább. Nem tudom, hogyan használhatnám úgy az erőmet, hogy ne legyen úrrá rajtam, és nem kockáztathatok. Majdnem teljesen biztos voltam abban, hogy nem Talbot próbál elkapni. Egyszerűen nem volt logikus. De minél több időt töltöttem tőle távol, annál inkább megkérdőjelezhetőnek találtam a módszereit. Igen, megmutatta, hogyan érhetem el az erőmet, de úgy, hogy a félelmet és a haragot használtam eszközül - amelyek csak a farkast erősítették. Most úgy éreztem, nem tudom úgy használni őket, hogy ne adjam át a hatalmat túlságosan a farkasnak. És miért akarta, hogy ne viseljem a holdkövemet? Most a nap minden
- 278 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
pillanatában rajtam volt, még zuhanyzáskor is, mert az után, amit Daniellel tettem, nem mertem levenni. Hogyan volt képes Talbot ilyen sokáig ellenállni a farkasnak, amikor ilyen módszereket használ? Különösen úgy, hogy még holdköve sem volt? Talbot tényleg annyival erősebb volt, mint én? Vagy Danielnek van igaza, és igazából nem az, akinek kiadja magát? Bármennyire is utáltam Gabriel társaságát, meg kell vallanom, megszerettem a tai chi órákat. Ezek a napnak azon percei lettek, amikor végre elengedhettem a holdkövet, és nem kellett azon aggódnom, hogy a farkas átveszi az uralmat a gondolataim fölött. Lényem egy része azt kívánta, bárcsak előbb nyeltem volna le a büszkeségemet, és jöttem volna hozzá tanulni. A csütörtöki óránkon végül megtörtem saját, Gabriellel kapcsolatos hallgatási fogadalmamat, és megkérdeztem, nem tudja-e, hová ment Daniel. Éppen T állásban állt, karjait maga előtt párhuzamosan kinyújtva. Azután egy könnyed mozdulattal átváltott lovaglóállásba, és közölte velem, hogy Daniel „válaszokat keres”. — Mire? - kérdeztem. — Pontosan tudod, hogy mire - jelentette ki Gabriel, és nem mondott többet. Hangjából kicsendült a csalódottság, amitől úgy éreztem magam, mintha egy gödör fenekén lennék, amiből képtelenség kimászni. Elfordultam, és legyőztem magamban a késztetést, hogy kirúgjam alóla a lábát, és végignézzem, ahogy elterül a padlón. Úgy tűnt, tényleg nem igazán leszünk barátok. Daniel még péntek délután sem jelent meg az iskolában, és megtudtam, hogy a lakásában sincs, mivel Ford seriff és a helyettese, Marsh tőlünk próbálta megtudni, hová ment.
- 279 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Megráztam a fejem. — Hétfő óta nem láttam. — Nem tudod, hol volt vasárnap este? - kérdezte Marsh. — Miért? — Mert szeretnénk lenyomozni Pete Bradshaw megtámadásának körülményeit. Úgy gondoljuk, az eset kapcsolatban van Tyler halálával, ezért újra ellenőrzünk mindent. — Aznap este beszéltem vele telefonon. Egész biztosan otthon volt — mondtam, bár már semmit sem éreztem egészen biztosnak. Sőt, amennyit mostanában tudtam róla, akár ő is lehetett Pete támadója. Sőt, akár én is lehettem a farkas befolyása alatt, és akkor utólag nem is emlékeznék rá. Mint amikor Jude megtépte Maryanne holttestét, és fogalma sem volt róla, hogy ő volt az. — Biztos vagy benne? — kérdezte a seriff. — Igen. Ezután feltett még pár kérdést, majd a végén a kezembe nyomott egy kártyát, hogy hívjam fel, ha eszembe jut még valami, és távozott. De én csak arra tudtam gondolni, hogy Daniel mikor jön már végre haza. Gabriel mondta ugyan, hogy Daniel válaszokat keres, de mi van, ha valójában miattam ment el? És mi van, ha nem akar visszajönni? HALLOWEEN A pénteki nap hátralévő részében sem hallottam hírt Danielről, és az egész szombati napot az ágyamban töltöttem volna összegömbölyödve, ha nem aznap este lett volna a halloweeni ünnepség. Egyáltalán nem akartam elmenni, de amikor azt mondtam, hogy nem érzem jól magam, anya még csak nem is pislogott.
- 280 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Fogd azt a kosár karamelles almát, és tedd a Corollába! — utasított. - El kell mennem, hogy a díszítési munkákat ellenőrizzem. Öltözz be valaminek, aztán hozz pár frissítőt a bódéba! — Miért öltözzek be? De komolyan!? — Mindenki be fog öltözni. Bután nézne ki, ha te nem tennéd. — Anya abban a kimonóban volt, amit Kramer nagypapa hozott két éve Japánból. A haját is feltupírozta kontyba, ahogy a gésák is teszik. Utána felvette James babát, akit farkasnak öltöztetett: fehér szőrbundája volt, szőrös, barna farka, és a sapkájára hegyes füleket erősített. James tapsolt örömében. — Támadnak a vad fajkasok! Felnevettem, és napok óta először kis boldogságot éreztem. James igazán cukin nézett ki. — Ezt én tanítottam neki - mondta Charity, miközben egy doboznyi narancs-fekete asztalterítővel elsétált mellettem. Ő angyalnak öltözött, csillogó szárnyakat és fehér tógát viselt. Halloweenkor hagyományosan az egész Divine család beöltözött. Ebből, szemmel láthatóan, idén kimaradtam. — De hát nekem nincs is jelmezem! - szóltam anya után. — Hát keress valamit! - mondta anya. - És ne késs a frissítőkkel! Miután elmentek, megpróbáltam megtalálni a jelmezes dobozt, de aztán eszembe jutott, hogy az összes halloween feliratú dobozt átküldtük Katie Summersnek, amikor az ünnepre készülődött. Miután húsz percig kutattam, úgy döntöttem, felhívom Aprilt, hogy segítsen. — Tök jó, hogy felhívtál! — mondta April, amikor a sminkes táskájával, egy szatyorral és egy kis zacskó ékszerrel belépett a szobámba. - Mivel ebben tényleg rám van szükséged.
- 281 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Apa éppen az irodájában dolgozott valamin, és úgy véltem, nem tiltakozhat az ellen, hogy idejöjjön egy barátom, hiszen ezzel is anyát segítjük az ünnep szervezésében. — Fogalmam sincs, mit csináljak - mondtam. - Már arra gondoltam, hogy biztostűkkel feltűzök magamra néhány zoknit, és azt mondom, hogy én vagyok a statikus vonzás. April a szemét forgatta, majd vinilnadrágos csípőjére tette a kezét. Flitteres felsője csillogott a szobám fényében, és a haját úgy viselte, ahogy Lady Gaga szokta. Nyilván egy tonna hajsprayt kellett ráfújnia, hogy megálljon. — A halloween arra való, hogy szabadjára engedd magadból a nőstény farkast. A szerencsétlen szófordulat következtében végigfutott a hátamon a hideg. — Na, jó, akkor legalább egy cuki kis nőstény cicust. - Kinyitotta a szatyrot. — Ne aggódj! Mindent elrendeztem. - Egy vörös és kék anyagból álló csomagot vett elő. - Az elmúlt napokban ezeken a cuccokon dolgoztam, de amikor azt mondtad, hogy nem akarsz szuperhősködni, már azt hittem, sosem húzod fel. — Átadta a csomagot, majd újra a szatyorba túrt. Magam elé tartottam a kosztümöt: egy pici, kék pamutszövet ruhát és egy vastag, vörös csuklyás köpenyt. Már láttam ezeket a ruhákat: April fiókjában, egy képen, amit April az apa-lánya jelmezbálról készített. Az egész házban ez volt az egyedüli kép az apjáról. — Először úgy terveztem, hogy a szuperhős név kezdőbetűit ráhímzem a köpeny hátuljára, de mivel nem választottunk nevet, üresen hagytam.
- 282 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Ez nem a piroskás kosztümöd? — kérdeztem. — És nem tízéves voltál, amikor viselted? Nem gondolod, hogy kicsit kicsi lesz rám? — Dehogynem - mondta April, és olyan elégedetten vigyorgott, mint egy macska. Komolyan, fogalmam sincs, hogyan tud April rávenni az ilyesmire. De tényleg: a képen, amelyen ezt a ruhát viselte, lábszárközépig ért neki. De amikor magam elé emeltem, az anyag a mellkasomhoz tapadt, és csak a combom közepéig ért. A hozzá tartozó vörös csuklyás köpeny alig a derekamig ért. Ha nem lett volna a barackszínű sztreccsnadrág, kifejezetten pucérnak éreztem volna magam benne. April elővett egy hajsütővasat a táskájából, és egyébként is hullámos hajamat még jobban becsavarta. De a jelmeznek az a része, amitől a leginkább kiakadtam, a magas szárú, magas sarkú, vörös bőrcsizma volt. Az, amiben a klubban alig tudtam járni. Döbbent hitetlenkedéssel néztem a tükörbe. — Így nem merem elhagyni a házat. — Dehogynem - mondta April, és mellém állt a tükör elé, miközben vastagon kihúzta a szemét. - Haláli dögös vagy benne! - Az asztalomhoz lépett, beledobta a szemceruzát a sminkestáskába, majd felvett két karkötőt az ékszeres dobozból. — Mit gondolsz, Gaga fehér vagy sárga aranyat viselne? — kérdezte, és két különböző színű karkötőt emelt elém. Az egyik egy ismeretlen mintájú arany karkötő volt, a másikat azonban felismertem: ezt vesztette el a klubban. Magam előtt láttam Talbotot, ahogy felém emeli. — Azt hittem, ezüstből van. Azok, amiket a weboldalon árusítok, tényleg abból vannak. De az eredetit megcsináltattam magamnak fehéraranyból. Ez az egyik előnye annak, hogy én vagyok a tervező. — Beletúrt jókora ékszeres dobozába, és egy csaknem teljesen ugyanolyan karkötőt
- 283 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
emelt ki. - Te ezt fogod viselni. Jól illik a ruhádhoz. De, kérlek, mondd el mindenkinek, aki kérdez, hogy az őszi kollekcióm egyik darabja! - Ezzel visszavillant mellém, és a kezemre csúsztatta. — Szuper! — kiáltott fel. — Pont ilyenre gondoltam! Ártatlan, és mégis veszélyes. Mint Piroska és a Csodanő keveréke. — Jaj! — Egy pillanatra megbámultam magam a tükörben: a posztóruhát, a vörös köpenyt, a hosszú, hullámos hajat, a magas sarkú csizmát és az ezüst karkötőt. - Mivel nyilván ez az utolsó alkalom, hogy kitehetem a lábam a házból, hát legalább hadd szóljon. AZ ÜNNEPÉLYEN Ejha! Meg kell mondanom, Daniel és Katie kitett magáért, ami az ünnepi díszleteket és posztereket illeti. Mintha Tim Burton lépett volna át Rose Crestbe, és a Fő utcát átalakította volna valamelyik filmje díszletévé. Az összes csomagtartó élénk színű ruhával volt leterítve, a posztereken lévő szálkás betűkben pedig Daniel kézírását fedeztem fel. Reméltem, hogy segít valaki Katie-nek díszíteni, mert Daniel még mindig nem volt sehol. Különböző mintájú díszekkel felcicomázott autók álltak egymás mellett a csomagtartós kirakodóvásáron, és ahogy a mellékutcákon mozgó, a csomagtartók és a játékok körül legyeskedő, kosztümös embereket elnéztem, az egész város eljött az ünnepélyre. Mr. Day az üzlete előtt állt, mint egy régi vágású boltos, és a megnyitó alkalmából kuponokat osztogatott. Amikor Aprillel elmentünk előtte a frissítőkkel, ránk mosolygott. A bolt már most tele volt vásárlókkal. Anyát annyira lekötötte az irányítás, hogy először észre sem vette a jelmezemet, mikor pedig végre rám figyelt, már Aprillal együtt a karamelles almát árultuk a csomagtartóból. Az arcán láttam,
- 284 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy ha nem álltak volna körülötte a vasárnapi iskola tanítói, valószínűleg hatalmas patáliát csapott volna, és hazaküldött volna. Szerencsére azonban Emily Ellsworth, aki tündérhercegnőnek öltöztetett kisbabáját tartotta a kezében, ránk mosolygott. — Hát nem elragadóan néz ki! Igaz, a dicséret valószínűleg inkább a farkas jelmezes James babának szólt, aki a ruhám szegélyébe kapaszkodva azért könyörgött, hogy adjak neki édességet a csomagtartóból. Felvettem a karomra, a másik kezemmel pedig felemeltem egy kosár karamellás almát. — Elviszem Jamest csomagtartókat nézni, és közben megpróbálok eladni ezekből valamennyit. — Köszönöm - mondta anya. Kimonójának hosszú ujjával megtörölte a homlokát, majd kiszámolta a visszajárót Amber Clarknak és a férjének. — De ne hagyd, hogy túl sok édességet egyen! James babával nekivágtunk az utcának. — Csak én és a csúnya, nagy farkas — mondtam, majd letettem a csomagjával együtt. James morgott egyet, majd elindult az első nyitott csomagtartós autó felé. Kosárral a karomon követtem. Minden autónál megálltunk, és mindenki szinte olvadozott, hogy milyen cuki a kis James, nekem pedig nagyjából minden harmadik James által megszerzett édesség után sikerült eladnom egy karamellás almát. Már alig fél tucat maradt, amikor elértünk a Fő utca végére. Éppen át akartunk menni a túloldalra, amikor Charity és néhány barátja lépett oda hozzám, hogy almát vegyenek. Adtam nekik hármat, és miközben James húzta a ruhámat, hogy egy újabb kocsi felé irányítson, éppen megpróbáltam kiszámolni a visszajárót, amikor egy másik vásárló is megszólalt mögöttem. — Mennyibe kerül?
- 285 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Két dollár darabja - mondtam, és visszaadtam Angela Leonardnak három dollárt. — Köszi - mondta Angela. — És mi van, ha az egész kosárral meg akarom venni? — kérdezte a mögöttem álló vásárló. Hátranéztem a vállam fölött, és majdnem elejtettem a kosarat. — Talbot! Sárga-fehér flanelinget és kopott, kék farmert viselt, de a baseballsapkája nem volt rajta. Arcán halvány mosoly ült, de zöld szemében komolyság és aggodalom fénylett. - Mit csinálsz te itt? — Csak körülnéztem az ünnepségen - mondta, majd Charityre és a barátaira kacsintott. Aztán a fülemhez hajolt, és belesuttogta: — Velem kell hogy gyere, Grace! Most azonnal. — Tessék? Nem tehetem. Vigyáznom kell az öcsémre. James megrántotta a kezemet, és a soron következő édességek irányába mutatott, miközben ismét morogni kezdett. — Édes Istenem! - mondta Mimi Dutton. - Milyen cukik vagytok együtt! Nézd csak, Angela! Piroska, a farkas meg a vadász - mutatott végül Talbotra. Talbot elmosolyodott, majd félrehajtotta a fejét, és arrafelé biccentett, amerre vinni akart. — Gyere már! - formálta a szavakat hangtalanul. Charity gyanakodva nézett rám. — Hol van Daniel? — Nem tudom. Talbot a karomra tette a kezét. — Elnézést, fiatal hölgyek - mondta Charitynek és a barátainak. — Grace, a segítségedre van szükségem.
- 286 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
James vonyítani kezdett, és nekilódult az utcának. Utánaugrottam, és a csuklyájánál fogva sikerült elkapnom. — Ejha! — szólalt meg Charity. — Gyors voltál, mint a villám! Megráztam magam. Nem akartam használni az erőmet. Felemeltem Jamest, aki rugdosott a lábával, és sütiért sírt. Charity, átvennéd? — De hát anya azt mondta, lehetek a barátaimmal! Te vagy szobafogságban! - Csak pár percre, jó? - Talbotra néztem. - Mindjárt visszajövünk, nem? - Naná — mondta Talbot, majd Charity felé bólintott. — Csak egy pillanatra veszem kölcsön a nővéredet. — Na, jó. — Charity kivette Jamest a kezemből, és hagyta, hogy arrafelé rángassa, amerre a szerzetesnek öltözött Gabriel egy műanyag üstből Snickers szeleteket osztogatott. Gyorsan befordultam a sarkon Talbottal, még mielőtt Gabriel megláthatott volna. — Mi a baj? — kérdeztem. Talbot megragadta a karomat. El kell tűnnünk innen - mondta. - Mindkettőnknek. Azonnal. - Micsoda? De hát miért? — Nincs időm magyarázkodni. Muszáj elmennünk. — Megragadta a karomat. A keze úgy szorított, mint egy bilincs, miközben a Lyman üzlete mögötti parkolóba vezetett. A parkoló tele volt ugyan kocsikkal, de rajtunk kívül senki nem volt ott. - El kell tűnnünk innen, mielőtt megtalálnak. Talbot a régi, kék kisteherautója felé húzott, amely az egyik lámpaoszlop alatt parkolt. Innen láttam, hogy a teherautó platója kempingfelszerelésnek látszó dolgokkal van tele. Megálltam, a
- 287 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
csizmám sarkát az aszfaltba vágtam, és kirántottam a karjából a kezem. — Addig nem megyek sehová, amíg meg nem mondod, miről van szó. — Eljönnek érted, Grace — mondta. A hangja éppen úgy csengett, mint Jude-é, amikor figyelmeztetni akart. — Veszélyben vagy. A Sötét Királyok ebben a pillanatban ide tartanak. És nem tudom megállítani őket. Szétszedik az egész várost, amíg meg nem találnak. De talán el tudunk menekülni. Olyan messzire megyünk, amennyire csak tudunk, és talán el tudunk rejtőzni az erdőben. Nem tudom. De muszáj mennünk. — Ide jönnek? Éppen ide? Figyelmeztetnem kell a családomat! — Arra most nincs idő! — A húgom, az öcsém és a szüleim ott vannak! Meg az egész város! Ha a Sötét Királyok tényleg idejönnek, figyelmeztetnem kell őket! Meg kell találnom Gabrielt és apát. - Megfordultam, és megindultam kifelé a parkolóból. — Ne! - ugrott utánam Talbot. Megragadta a köpenyemet, és visszarántott. Elejtettem a kosarat, mire a karamellás almák szétgurultak a földön. — Nem érdekelnek - mondta. - Egyedül te érdekelsz. — De ők a családom! — Hogyan tudnám figyelmeztetés nélkül itthagyni őket? Arról nem is szólva, hogy James babát feltétlenül meg kell védenem. Megígértem neki. — Nem megyek. Nem hagyom őket veszélyben. — Szállj már be a rohadt teherkocsiba! — mondta Talbot, és kezével megragadta a csuklómat, mire az ezüst karkötőm a bőrébe vágott. A kocsija felé rántott, de még mielőtt sikerült volna befejeznie a mozdulatot, felkiáltott, és elengedte a karomat.
- 288 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Lenéztem a kezére. A karkötőm széles csíkot égetett a tenyerébe. Az ezüst megégette a bőrét. — Tal? - léptem hátra. Egész idő alatt azt hittem, hogy olyan, mint én. Egy urbat, aki még nem változott át. De most már láttam, hogy nem így van. Talbot a kezére nézett, aztán újra rám. Szeme felizzott az utcalámpa fényében, és felmordult. — Csak szállj be a kocsiba, Grace! Nem akarlak bántani. Tettem még egy lépést hátra. A cipőm sarka megcsikordult a lábam alatti kavicson. — Mi folyik itt? Ki vagy te? — Valaki, akiben nem szabad megbízni - mondta egy ismerős hang a közelből. Megpördültem, és hitetlenkedve néztem a magas, széles vállú fiút, aki két parkoló furgon közül lépett elő. Valaha rövid haja már majdnem a válláig ért, és régen mindig fényesre borotvált arcán legalább háromnapos borosta sötétlett. Ettől úgy nézett ki, mint egy elvadult háziállat. — Jude? Talbot váratlanul elkáromkodta magát, és egészséges kezével megragadta a könyökömet. - Azonnal menjünk! — Lépj el tőle, Grace! - nyújtotta ki a kezét felém Jude. — Kerülj tőle olyan távol, amennyire csak tudsz! — Ti ismeritek egymást? - Talbotra néztem, aki kissé előrehajolt, és fogát kivillantva vicsorgott. Úgy nézett ki, mint egy farkas, aki éppen a zsákmányát veszélyeztető betolakodót akarja elriasztani. - Azt mondtad, nem ismered. — Ne hallgass rá! - morogta Talbot.
- 289 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Jude felnevetett. — Talbot hazudik, Grace. Ő már csak ilyen. Elhiteti veled, hogy megbízhatsz benne, pedig nem így van. Tehát Talbotra akart figyelmeztetni, amikor felhívott? De hát az hogyan lehetséges? — Egy igazi mutatványos. Váratlanul eszembe jutott, amit az a gelal mondott, mielőtt... mielőtt Talbot betört a szobába, és félbeszakította. Ha meg akarod találni a falkát, miért nem az őrzőjüket kérdezed'? Igazán nagy mutatványos, nem gondolod? Mutatványos? Hát nem valami utcai művészre utalt! És őrző. Már hallottam valahol ezt a szót. Gabriel használta. Az őrző a falka bétája. Úgy éreztem, mint amikor a gyomrom a hullámvasúton a lábamba száll. — Te is közülük való vagy - mondtam Talbotnak. - A Sötét Királyok egyike. - Megpróbáltam kibújni a szorításából, de nem engedte el a karomat. — Szállj be a kocsiba! - lódított az anyósülés ajtajának. Mennünk kell, még mielőtt a falka többi tagja... Az éjszakában hangos vonyítás hangzott fel - sőt, nem is egy. Talbot ijedten nézett körül a hang forrását keresve. Szorítása még erősebb lett a karomon. — Gracie, gyere ide! - kiáltotta Jude. A hegyes sarokkal sípcsonton rúgtam Talbotot, kitéptem magam a szorításából, és a bátyámhoz futottam. Jude gyorsan megölelt, majd kinyitotta a mellette álló furgon ajtaját, és belökött. — Itt biztonságban leszel - mondta, majd bezárta az ajtót mögöttem.
- 290 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A furgon elejében két fickó ült. Nem foglalkoztam velük, hátramásztam, hogy kilássak a hátsó ajtón. Amikor kinéztem, éppen akkor tűnt elő négy fickó a sötétben, és rátámadtak Talbotra. Az egyiknek bevitt egy lengőütést, de azután, amikor a négy egyszerre támadt rá, eltűnt a szemem elől, és hallottam, hogy felkiált fájdalmában. Elhátráltam az ablaktól. Pár másodperccel később kinyílt a furgon ajtaja, és Jude szállt be. Öt másik két fiú követte, akik Talbot öntudatlan testét hurcolták magukkal, majd bedobták a furgon aljába. Talbot szeme csukva volt, homlokából vér szivárgott. Bár tudtam, hogy félnem kellene tőle, inkább aggódtam, amikor meghallottam, mennyire kapkodva lélegzik. — Mit csináltok vele? - kérdeztem Jude-ot. - Mi lesz most? — Elvisszük az alfához. - Jude csizmás lábával belerúgott Talbot fekvő testébe. Aztán rám nézett, szeme fényesen ragyogott. - Veled együtt, húgocskám. — Tessék? Az egyik fickó, aki Talbotot berakta a kocsiba, nekem ugrott. Megpróbáltam elhátrálni előle, de nem volt hová menjek. Megragadta a torkomat, és az utolsó dolog, amit láttam, az ujjízületére tetovált S és K betűk voltak, aztán ökle a homlokomon csattant, és a világ elsötétült előttem.
- 291 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Huszonharmadik
fejezeT
EGY NAGYON SÖTÉT FOLYOSÓN Hasogató fejfájásra ébredtem. Ereztem, hogy valaki a karjaiban tartva visz, úgy ölel magához, mint egy kutyakölyköt. Sokkal jobban jártam, mint Talbot, akit a mögöttem haladó két termetes fazon a karjánál fogva ráncigáit végig a betonpadlón. Talbot halkan nyöszörgött, amiből megtudtam, hogy valamennyire tudatánál van. Annyira azért mégsem volt magánál, hogy képes legyen meggyógyítani magát, mert még mindig szivárgott a vér a homlokán lévő vágásból, összemaszatolta a szemöldökét, és belefolyt a szemébe. Valamiért nagyon zavart, hogy senki sem törölte le a vért az arcáról. Még szédelegtem kicsit, és megpróbáltam felemelni a karomat, hogy kisimítsam a hajam az arcomból — ám ekkor észrevettem, hogy a kezeimet valamilyen zsineggel megkötötték a hátam mögött. Megpróbáltam megmozdítani a lábaimat, de azokat is összekötözték. Megpróbáltam nekifeszülni az engem tartó karoknak, de ettől még szorosabban öleltek - nem öleltek, hanem rabként tartottak fogva. Hamis zene szűrődött át valahonnan a közelből, és néhány emberi hangot is hallottam. Kiáltani próbáltam, de a nyelvem nehéz volt és duzzadt. Vér ízét éreztem a számban. Valószínűleg elharaptam a nyelvem, amikor a gelal kiütött. De még sérült nyelvvel is éreztem a gelal savanyú romlotttej-szagát, és az
- 292 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
akh rothadó húsát. Ez utóbbi olyan mértékben undorító volt, hogy már szinte fontolgatni kezdtem, hogy inkább elharapom a nyelvem. Ehelyett azonban összeszedtem minden megmaradt emberi erőmet, és felsikoltottam. Olyan hangosan és olyan hosszan, ahogy csak bírtam. Amikor elhallgattam, az egyetlen reakció annyi volt, hogy a mellettem álló férfiak egyike röhögni kezdett. — Úgysem hallanak téged a zenétől - szólalt meg Jude. Ekkor jöttem rá, hogy ő cipel. - És ha meg is hallanának, nem foglalkoznának vele. Ez a hely a Sötét Királyoké. — Hol vagyunk? Jude nem válaszolt. Azt azonban a levegő sűrűségéből és a természetes fény hiányából kikövetkeztettem, hogy a föld alatt lehetünk. Csak néhány csupasz villanykörte lógott a mennyezetről, amitől a folyosót baljós árnyak borították be. Befordultunk egy sarkon, a zene elhalkult. Később átmentünk egy ajtón, és beszálltunk egy teherszállító liftnek tűnő valamibe. Esetleg egy raktárban vagyunk? A lift megrázkódott, majd elindult felfelé. A kapuszerű ajtó kitárult, és Jude kivitt a liftből. A levegő most már könnyebbnek tűnt, de a bűz egyre erősödött. Egy lépcső volt felettünk, és ahogy Jude ráfordult velem a feljáróra, felnéztem, és láttam, hogy a lépcsőfokok egy erkélyre és egy elsötétített ablakú irodába vezetnek. Velem szemben egy tágas helyiség tűnt fel, amely részben raktárnak, részben közösségi gyülekezőhelynek tűnt. A terem közepe üres volt, de az egyik sarokban egy teherautó nagyságú plazmatévé állt. A tévé körül kanapék és babzsákok hevertek. A közelben egy biliárdasztal állt, a szemközti fal mentén pedig magas raktárpolcok sorakoztak. Négy polc magasan és öt polc szélességben. Mindegyik polcon egy vékony matrac és egy pokróc, mintha valaki ágyat készített volna a polcokból.
- 293 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A legmegdöbbentőbb számomra azonban az a kb. tizennégy kamaszfiú volt, akik közül páran a kanapékon és a babzsákokon ültek, páran az ágyakon heverésztek, páran pedig biliárdoztak. Az egyik srácot felismertem: ő volt az a durva arcú játékos, aki öszszeverekedett Tylerrel egy videojáték miatt a Raktárban. Valószínűleg ő is ölte meg Tylert. Jude kiáltott valamit, ami vezényszónak tűnt, és hirtelen az öszszes fickó a szobában abbahagyta, amit épp csinált, és talpra ugrott. Olyan feszült figyelemmel álltak, mint a katonák, amikor a kapitány belép a barakkba. Lassan ébredeztek a vérfarkas érzékeim, ám mégis az egész testem végigborzongott a rossz előérzettől, ahogy a fiúkat figyeltem. Legalább négy akh volt közöttük - felismertem őket a karomszerű körmeikről -, a szaguk alapján pedig legalább öt gelal is volt. Úgy tippeltem, a maradék hat urbat. Hát így jártam. Megtaláltam a bandát, csak éppen nem úgy, ahogy szerettem volna. Fogoly lettem a Sötét Királyok tanyáján. A fickók többsége úgy állt, mintha nagy, tetovált deszkák lettek volna, a fejüket azonban lehajtották. Mások kicsit ijedtnek tűntek Talbotot látva, és attól, ahogy a gelal berángatta őt a szoba közepére. A legkisebb fiú, aki eddig videojátékozott a hatalmas tévén, még tizennégy évesnek sem látszott. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, kíváncsiság villant a szemében, majd elfordult, amikor Jude rámordult. Jude a szoba közepére vitt, majd habozás nélkül a földre hajított. Mivel nem tudtam védekezni, nagyot koppantam a padlón, közvetlenül Talbot mellett, aki térdepelés közben olyan mélyre hajtotta a fejét, hogy homloka szinte a padlót súrolta.
- 294 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Visszatértünk, Atya! - kiáltott Jude a raktárrész feletti erkély irányába. — Tényleg az történt, amit gondoltam: Talbot megpróbált segíteni neki megszökni. Csak futó pillantást vetettem Talbot felé, mert nem akartam elvonni a figyelmemet a felettünk levő, árnyékba borított erkélyről. Ezek szerint tényleg segíteni próbált? Talbot vállai megroggyantak, majd felemelte az állát, és felnézett az erkélyre. A homlokán lévő vágás végre begyógyult. - Jude tévedett! — kiáltott fel annak a valakinek, aki odafent volt. — Éppen hozzád tartottam a lánnyal. Jude beavatkozása következtében azonban majdnem sikerült megszöknie. - Felegyenesedett, már amennyire térdeplő testhelyzetben képes volt rá. Sosem árulnálak el, Atya. Hónapokon át hűségesen szolgáltalak. Hetekig figyeltem a lányt, ahogy parancsoltad. Megszerveztem az egész színjátékot. A lány pontosan azt csinálta, amit akartam. Büszkén emelte fel az állát. - A te őrződ vagyok - a te legelkötelezettebb őrződ. Miként tudná ezt egy értéktelen lány megváltoztatni? Semmit sem jelent a számomra. Talbot szavai mélyen a szívembe hatoltak. A helyzet már önmagában is elég szörnyű volt, de azt hallani, hogy mit gondol rólam valójában, olyan volt, mint amikor savat öntenek a nyílt sebre. Ami azonban még Talbot árulásánál is jobban összezavart, az Jude szerepe volt ebben az ügyben. Azt gondoltam eddig, hogy Jude-ot fogva tartja a banda, és rákényszerítik az akaratukat. Ara a jelenlegi helyzet szerint Jude egyáltalán nem volt fogoly ezen a helyen. Talbot a banda bétája, és Jude-nak is van valamiféle befolyása. Nem tudtam, vajon remélhetem-e, hogy Jude csak az időt húzza, hogy a befolyását később a megmentésemre használja fel.
- 295 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Talbot hazudik — mondta Jude a balkonon álló személynek. — Igenis fontos neki a lány. Azt tervezték, hogy együtt megszöknek. — Amit Jude hallott, nem volt egyéb, mint a tervem egy része. Azt akartam, hogy a lány bízzon bennem - és ez működött volna, ha Jude nem kerül elő, és nem kavar mindent össze. Nincs szükség arra, hogy belemagyarázzanak dolgokat a módszereimbe. - Talbot Jude felé fordult. - Mennyire sikerült elszúrnod a dolgokat? Egyáltalán törődtél azzal, hogy a nyomokat eltüntesd magad után? — Persze — bámult vissza Jude. — Elég! — A balkonról érkező mordulást visszaverték a terem falai. A hangban volt valami, amitől legszívesebben belesülylyedtem volna a talajba. Olyan volt, mintha felhasítottak volna: ki voltam téve az akaratának, és védtelen voltam. — Talbot szabadon távozhat. Jude, vidd a lányt a szobába, majd gyere vissza hozzám, és megbeszéljük a te szerepedet az ügyben! Jude feje előrebillent, mint egy leszidott kutyakölyöké. - Igenis, Atya. Talbot rávicsorgott Jude-ra, miközben a két gelal előrelépett, és elvágta a köteleket a csuklóján és a bokáján. Felegyenesedett, nyújtózott egyet, majd a tizenéves fiúk felé fordult, akik még mindig feszülten figyeltek minket. - Azt mondom, ezt meg kell ünnepelnünk - szólt a kölyköknek. Menjünk el mindannyian a klubba! - De te sosem engedsz minket oda - mondta a legkisebb fiú mutáló hangon. Magára és a másik három kisebb fiúra mutatott. - Hát akkor ez a mai a te szerencsenapod, Ryan. Mindannyian elmegyünk egy kis időre. - Rám bámult, most először azóta, hogy eljöttünk Rose Crestből. A tekintete hűvös volt. — Hagynunk kell elegendő lehetőséget.
- 296 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Elegendő lehetőséget? Mire? Ezután Jude-ra pillantott. — Mire vársz, kölyök? Hallottad az Atyát. Vidd a lányt a szobába! Jude megragadott engem a karomnál fogva, és a „pihenőszoba” feliratú helyiség felé rángatott. A jelzés még abból az időből maradhatott ott, amikor az épület raktárház volt. Átfutott az agyamon, hogy rángatni kezdem a karom, és megpróbálok kiszabadulni a szorításából, de ugyan hova is mehettem volna? Összekötözött lábaimmal még elfutni sem tudtam volna. Ráadásul akkor valakit Jude segítségére küldenek, ami azt jelentette volna, hogy nincs esélyem vele kettesben beszélni. A szobában egy asztal és egy öreg, zöld hűtő állt. A hűtő felől érkező szagok alapján úgy véltem, tele van félig megevett készételekkel és pizzákkal. Jude rálökött egy székre. Előhúzott egy kötélcsomót az asztal alól, majd a székhez kötözött. Miközben a mellkasomat tekerte körbe, belebámultam sötét hajába. — Miért csinálod ezt? — kérdeztem. Nem válaszolt, csak még jobban meghúzta a köteleket. Megrándult az arcom. — Legalább segíts megérteni! - kértem. - Miért hívtál fel, hogy figyelmeztess a Sötét Királyokra, ha egész végig mellettük álltái? Jude zavartan felnézett. — Miről beszélsz? Nem hívtalak fel. — Dehogynem. Bárhol felismerném a hangod. Jude megrázta a fejét, és tovább dolgozott a kötéllel. Hogy lehet, hogy nem emlékszik? — Aggódtál értem. Felhívtál Daniel telefonjáról, a saját lakásából. Azt mondtad, valaki eljön értem. Még Talbotra is megpróbáltál figyelmeztetni, csak nekem fogalmam sem volt, kiről beszélsz.
- 297 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Pont ugyanazt mondtad, amit a vasbolt mögötti parkolóban. Hogy ő bizalmat ébreszt ugyan, mégsem szabad bízni benne. — Fogd be! — mondta Jude. — Nem hívtalak. Ne akarj összezavarni! — De hívtál. Ami azt jelenti, hogy valahol mélyen még mindig törődsz velem. A bátyám még ott van valahol. — Azt mondtam, fogd be! - Jude úgy rázta felém az öklét, mintha be akarna húzni egyet. - Sosem hívnálak fel azért, hogy figyelmeztesselek. — De felhívtál. Aznap, amikor a banda feldúlta a Day’s Marketet. Biztos elosontál, hogy megtalálj. És írtál Aprilnek is hétfőn. Hozzászóltál a blogjához. Tényleg nem emlékszel? Jude leeresztette a kezét, és belebámult az arcomba. A felismerés szikrája csillant a tekintetében, majd megrázta a fejét, és az ajtó felé indult. — Ne felejts el hangosan kiáltani, ha hallod, hogy valaki jön. - Hüvelykujjával a törött ablak felé mutatott. - Igazán nem szeretnénk, ha Daniel mindezek után nem találna rád. Gonoszul rám vigyorgott, majd távozott, és becsukta maga mögött az ajtót. Ez egy csapda! Csapda, hogy elkaphassák Danielt. Arra számítanak, hogy megkeres. Azt remélik, hogy követni tudja idáig a nyomaikat. Elrejtőznek, hogy a raktárépület elhagyatottnak tűnjön, és azt akarják, hogy most segítségért kiáltsak. De miért olyan biztosak abban, hogy Daniel eljön? Napok óta nem láttam. Nem tudtam, hogy akar-e még bármit is tőlem. Vajon eljönne egyáltalán, ha megtudná, hogy bajban vagyok?
- 298 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
A szívem egyszerre telt meg félelemmel és reménnyel. Igen. Ha Daniel még most is ugyanaz az ember, akinek én megismertem, akkor eljön értem, bármi is történt. KÉSŐBB Előre és hátra ingattam a testem, megpróbáltam meglazítani a kötelékeimet. Ki kell szabadulnom, mielőtt Daniel ideér. Meg kell találnom őt, mielőtt akár csak megközelíti ezt a helyet. Bárcsak én is rendelkeznék James baba szabadulóművészi képességeivel, ahogyan kiszabadítja magát a gyerekülésből! Ettől a gondolattól elnehezült a szívem. Mi van, ha nem látom többé a családom? Az izmaim megfeszültek és fájtak, könyörögtek, hogy használjam a képességeimet. De a képességeimben immáron nem bízhattam. Már saját magamban sem bízhattam. Mi történik, ha túl sok teret engedek a farkasnak, és átveszi felettem a hatalmat? De most sokkal fontosabb volt megszökni, mielőtt Daniel ideér. Vállalnom kellett a kockázatot. A mellkasomra simuló holdkő lánc halk, meleg lüktetésére koncentráltam, és beengedtem egy kis erőt a karomba. Keményen küzdöttem a kötelekkel. Égették a bőrömet, de most nem áldozhattam erőt és önkontrollt arra, hogy meggyógyítsam a sebeket. A pántok a karom körül valamilyen fémmel lehettek megerősítve, mert nem különösebben reagáltak az erőfeszítéseimre. Ha azokat meg tudnám lazítani, akkor a székhez rögzítő kötelek már nem jelentenének problémát. Túl nagy lendülettel hintáztattam magam, és a szék végül felborult. A padlónak csapódott, én pedig jól bevertem a fejem a betonba, amitől a már eleve hasogató fejfájásom tovább rosszabbodott. A karomat a saját súlyom szögezte a hátam mögött a földhöz. Megpróbáltam oldalra fordítani a széket és saját
- 299 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
magamat, de így meg az egyik vállam szorult be, a testem és a szék együttes súlya fájdalmasan nyomta oda a betonhoz. Az egész helyzet egyre reménytelenebbnek tűnt, mégsem adtam fel. Az eltelt idő, amit óráknak éreztem, valószínűleg alig volt több pár percnél. A raktárépület még mindig üres volt - legalábbis a hangokból ítélve. Az éjszaka előrehaladtával az utcai zajok is elhal kultak. Már teljesen elzsibbadt a beszorult karom, és már nem sok kellett hozzá, hogy teljesen magam alá kerüljek lelkileg is. Még pár perc telt el, aztán hallottam, hogy kitárul az ajtó. Arra fordítottam a fejem, azt hittem, hogy Jude vagy Talbot néz be ellenőrizni, ám megdöbbenten tapasztaltam, hogy ketten osonnak be a szobába. Az egyikükön barna csuklyás köpeny volt - a másikban pedig Danielre ismertem. — Gracie — mondta, és odasietett hozzám, amilyen halkan csak tudott. — Menekülj! — suttogtam. — Ez csapda! Azonnal tűnj el! — Tudom. Túl könnyen megtaláltalak. De akkor is meg kell próbálnunk. - Felállította a székemet, és megpróbálta kibogozni a köteleket, de azok nem engedtek. A csuklyás férfi átkutatta az asztal fiókjait. Kihúzott egy recés kést, és felénk indult. Hátralökte a csuklyát, és átnyújtotta a kést Danielnek. — Gabriel? — Danielre néztem, aki a késsel elkezdte a székhez rögzítő köteleket elvágni. - Mi a fenét csinál ő itt? - Nem mintha nem lettem volna hálás a segítségért, csupán nem értettem, hogyan került ő a képbe. — Gabriel követett téged ide. — Édesanyád aggódni kezdett, amikor nem talált meg a fesztiválon - mondta Gabriel, miközben letekerte a bokáimat öszszekötő
- 300 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
köteléket. — A húgod elmondta, hogy látott téged lemenni a Fő utcáról egy fiúval. Megtaláltam a kosaradat a parkolóban a vasbolt mögött, és követtem ide a nyomokat. Amint tudtam, hívtam Danielt. — Szerencsére már hazafelé tartottam - folytatta a történetet Daniel. - Nem voltam messze a várostól. - Elvágta az utolsó kötelet is, és felhúzott a székről. — Megtaláltad, amit kerestél? - kérdeztem. — Nem. - Kisimított egy göndörödő tincset az arcomból. — De megtaláltam, amire szükségem van. Egy pillanatra rabul ejtett sötét szeme. — Mennünk kell - szólt Gabriel. — Persze. - Daniel lehúzta a béklyót a csuklómról, majd megfogta a kezemet. - Maradj olyan közel hozzám, amennyire csak tudsz! A Raktáron keresztül jöttünk ide. Van egy föld alatti folyosó, amely összeköti a két épületet. — Akkor most a klub mögötti raktárépületben vagyunk? Daniel bólintott. — Készen állsz? Futnunk kell. Megkönnyebbülten kinyújtóztattam a karomat és a lábamat. — Valószínűleg várni fognak minket. — Majd meglátjuk. Gabriel ment ki a pihenőszobából elsőként. Daniel és én kéz a kézben követtük. A fal mellett maradtunk, és fürkésztük az épületet. Minden csendesnek tűnt. A barakkok üresen álltak. Felnéztem az erkélyre és az elsötétített ablakú irodára. Semmi jel nem mutatott arra, hogy most is ott lenne az a valaki, aki korábban utasította a többieket. Daniel megszorította a kezem.
- 301 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Van még egy kijárat. Úgy néz ki, mintha le lenne lakatolva, de magunk közt szólva, szerintem ki tudjuk nyitni. Nem kockáztatnám meg a folyosót, túlságosan zárt. — Jó ötletnek tűnik - mondta Gabriel. — Oké. Fussunk! Daniel elsprintelt az ajtó irányába, én pedig utána. Gabriel szorosan mögöttünk futott. Eljutottunk az ajtóig. A raktárépület még mindig ugyanolyan csöndesnek tűnt, mint előtte. Vajon tényleg sikerülhet? Daniel megpróbálta letörni a lakatot. A fém éppen csak megmoccant. Daniel megrázta a fejét. — Grace, te le tudod törni? Ekkor érezni kezdtem a morajlást a csizmám sarka alatt. Valami történt az épületen belül. Erőt engedtem a karomba, megragadtam a lakatot, és megrántottam. Kinyílt az ujjaim között. Ekkor egy hangos csörrenést hallottam a hátunk mögül. Míg Daniel a kilincs után nyúlt, én megfordultam, és megláttam, ahogy a teherlift ajtaja kinyílik, és egy csapat srác rohan felénk. Az előttünk lévő ajtó azonban nem nyílt ki - kívülről is be volt zárva. Daniel minden erejét beleadva újra és újra belerúgott. Azután mindketten egyesült erővel kezdtük rugdosni, és hallottuk, amint a zár nagyot reccsenve kiszakad az ajtó keretéből. Holdfény szűrődött be az ajtó hasadékán. De még mielőtt kijuthattunk volna, valaki már rajta lógott Danielen, és visszarántotta. Hallottam, hogy Gabriel kiabál, de tudtam, hogy nem fog harcba szállni. Valaki engem is megragadott. Emlékszem, hogy felsikoltottam. Emlékszem, hogy harcoltam. Arra is emlékszem, hogy láttam, amint Daniel fogást próbál találni azon a fickón, aki rátámadt. Ám mielőtt felfogtam volna, mi történik, három férfi megfogott, és elrántott az ajtó mellől. Danielt is körbevették hárman.
- 302 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Jude vezette a csapatot. Megragadtak engem, Danielt és Gabrielt, és felvittek minket az emeleten lévő sötét szobába. Egykor egy nagy iroda lehetett, de mostanra már úgy kiglancolták, mint egy Viktória korabeli luxus hotelszobát. Vastag plüssfüggönyök fedték a raktárrészre néző ablakokat. Az egyik sarokban egy nagy szekrény állt, és csak a díszesen faragott asztalon pislákoló tucatnyi gyertya bocsátott ki valamennyi fényt. A szoba közepét egy óriási, baldachinos ágy foglalta el, melyet drága bársony ágytakaró és párnák borítottak. Míg a fiúk odalent raktári polcokon aludtak, e szoba lakója, akárki is volt, ügyelt a saját kényelmére. Talbot a baldachinos ágy egyik oszlopánál állt, és egészen addig azt hittem, hogy ez az ő szobája, amíg a szoba másik végén lévő rejtett, sötét alkóv felé nem irányította a figyelmünket. Jude lehajtott fejjel odaállt Talbot mellé. — Most, hogy végre mindannyian itt vagyunk - szólt Talbot -, a mi Atyánk látni kíván benneteket. A karomat tartó fiúk felegyenesedtek, és félig rémült, félig megilletődött pillantást váltottak egymással. Olyan volt, mintha most először látnák az „apjukat”. — Túlságosan megkönnyítettétek a dolgunkat. — A hang az alkóv árnyékából kúszott elő. Valami testforma megmozdult, és két sárga, fénylő szem bukkant elő a sötétből. - így majdnem elrontottátok a mulatságunkat. Ez a hang... Miért hat rám így ez a hang? Valamiért olyan hatást gyakorol rám, mintha a testemet felszaggatták volna. Daniel arca hamuszürkévé sápadt. Egy lépést hátrált, de a fogvatartói előrelökték. Vajon neki is ismerős volt a hang? — Miféle játékot játszol velünk? — kérdeztem. — Ki vagy te? Áruld el, miért vagyunk itt!
- 303 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Ó, te mindig is egy parancsolgató kis kölyök voltál mondta a furcsa hang. — Sosem állhattalak téged és azt a pimasz kis kutyádat. Nem is tudod elképzelni, mennyire jólesett látni az arcodat, amikor megtaláltad a hulláját az előszobában. Majdnem annyira jól, mint feltépni a dög torkát. A férfi felröhögött, és kilépett az árnyékból. A haja annyira szőke volt, hogy már-már fehérnek látszott, az állán mély hasadás, az ajkain pedig gonosz, alattomos mosoly ült. Majdnem pontosan ugyanúgy nézett ki, mint amikor gyerekkoromban néhány alkalommal találkoztam vele. — Te! - köpte Daniel, mintha átkozódna. Futó pillantást vetettem rá. Olyan sápadt volt az arca, hogy féltem, elájul. A gyomrom görcsbe rándult. — Caleb Kalbi — mondta Gabriel. — Mi a fenét csinálsz? — Befejezem, amit már akkor meg kellett volna tennem, amikor Daniel megszületett. - Caleb gyilkos tekintetét a fiára fordította. - Meg kellett volna fojtanom téged már az első lélegzetvételed előtt. - Daniel felé lépett, a kezét kinyújtotta, mintha meg akarná ragadni a fiú torkát. — Hozzá ne érj! - kiáltottam, és megpróbáltam kirántani magam az engem szorító fiúk kezei közül. Caleb felnevetett. — Ó, te aztán finom fogás vagy! Látom már, Talbot miért tétovázott idehozni téged. Bizonyára saját magának kívánt megtartani. — Atya - mondta Talbot -, már mondtam, hogy végig ide akartam őt hozni hozzád. — Csak tréfálok, fiam - szólt Caleb. - Csak tréfálok. A pillantásom Talbot és Caleb között cikázott. Nem azt mondta Gabriel, hogy Caleb állt a Talbot szülei ellen irányuló támadás
- 304 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
mögött? Talán Talbot nem tud róla? Hogyan szólíthatja „Atyának” Calebet? Miért segít neki egyáltalán? Ismét úgy éreztem, hogy Talbot egész története csak kitaláció. Még hogy ő egy Saint Moon! Bár az, ahogy Gabriel bámult rá - mintha szellemet látna mégiscsak másra utalt. Mielőtt bármit szólhattam volna, Caleb csettintett egyet az ujjaival, mire a fickók elengedték a karomat, és felé löktek. Előreléptem. Caleb az egyik kezével megragadta a fejemet, és hosszú ujjaival összecsippentette az arcomat. A körmei a bőrömbe vájtak. Annyira dobogott a szívem, hogy a fülemben pulzáló vértől alig hallottam, hogy Daniel az apjával kiabál. Az izmaim úgy hasogattak, mint még soha. — Kedves tőled, hogy így kiöltöztél. Piroska és a nagy, gonosz farkas. — Caleb tetőtől talpig végigmért. Szabad kezével végigsimította a karomat, az érintésétől kirázott a hideg. Előrehajolt, a fülemen éreztem a leheletét.- Milyen jó kis cuccaid vannak, drágám! — Megégetheted magad velük - mondtam, majd hirtelen feltörő erővel felrántottam a karomat, és az ezüst karláncommal az arcába csaptam. Caleb felüvöltött. Elengedte az arcomat, és ellökte a karomat. Az alsó állkapcsán széles, égett sebet hagyott a lánc. A karomat védekezően magam elé kaptam, de mielőtt bármit tehettem volna, Caleb három szolgája már le is fogta a kezemet és a lábamat. Rúgtam, sikoltoztam, és megpróbáltam hadonászni, miközben ők térdre kényszerítettek. Caleb felülről lebámult rám, a szeme szikrázott a dühtől. — Ki hagyta, hogy ezüstöt viseljen itt? — kiáltotta. - Azonnal mondjátok meg!
- 305 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Végigmérte a szobában lévő fiúkat. Hallottam, ahogy visszatartották a lélegzetüket. Még ők is tartottak Calebtől, az „Atyjuktól”. Jude előrelépett Talbot mögül, a fejét alázatosan lehajtva. — Sajnálom, Atya. Nem gondoltam, hogy a lánc veszélyes lehet. Azt hittem, csak a kosztüm része. — Jó, de most azonnal távolítsd el róla! - ordított Caleb. Jude ránézett, majd még lejjebb hajtotta a fejét, és hozzám lépett. Az egyik fogvatartóm elengedte a karomat, hogy hozzám férjen. Abbahagytam a hadonászást, hogy belenézhessek a szemébe, amikor elém lépett. De Jude kerülte a pillantásomat. — Tudom, hogy van benned még jó, Jude - suttogtam. Még mindig a bátyám vagy Nem hívtál volna fel, hogy figyelmeztess, ha nem szeretnél. — Nem vagyok a bátyád! - súgta vissza dühösen. - Elárultál! Most már ez az én családom. Jude a láncom felett habozott egy kicsit, méregette, miként szerezhetne minél kevesebb égési sérülést. — Milyen atya az olyan, aki arra utasít, hogy fájdalmat okozz saját magadnak? — Te sokkal nagyobb fájdalmat okoztál nekem, mint bármilyen égés. - Letépte a láncot a csuklómról, és félredobta. Megrázta a kezét. Az ujjbegyein kis égési hólyagok keletkeztek. — Szeretlek — súgtam oda neki. — A húgod vagyok. Szeretném, ha hazajönnél velem. Jude végre a szemembe nézett. Az ő szemei először ezüst színben égtek, ám meglágyultak, és újra kékké váltak, mintha az én szemeimet tükrözték volna vissza. A fivérem ott volt mögöttük valahol. — Csak ne húzd ki nála újra a gyufát, és minden rendben lesz! - suttogta. - Danielt akarja.
- 306 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Hallak téged, ne feledd! — mondta Caleb. — Szuperhallásom van, emlékezz! — Sajnálom, Atya. - Jude lehajtotta a fejét, és félrelépett, hogy utat engedjen Calebnek. Az égés Caleb arcán elhalványult kissé, de még mindig élénk rózsaszínű volt. Gúnyosan rám mosolygott, de elsétált mellettem Gabriel felé, akit most már csak egyvalaki fogott le. — Mély benyomást tettél rám — mondta Caleb. — Csapdát állítottam egy ellenfelemnek, és mindjárt kettőt ütöttem egy csapásra. Jó is, ha látod, mit tervezek tenni. Hiszen végeredményben az egész tőled indult ki, és a te csapatodtól. — Mire céloz? - kérdezte Gabriel. Caleb alattomosan mosolygott. — Mindketten tudjuk, hogy Sirhan haldoklik. És ha ő meghal, akkor ott leszek a kihívási szertartáson. — Gyáva farkas vagy ahhoz, hogy egyedül jelenj meg a szertartáson - mondta Gabriel. Szinte hallottam, hogy blöfföl. Ahhoz sem voltál elég bátor, hogy magad öld meg Sirhant. A kis barátaidat küldted, akik végül Rachelt ölték meg. A csapat nem felejt könnyen. - Erősebb farkas vagyok nálad - felelte Caleb. - Ott ülsz a hegyen, és arra tanítod a vérfarkasokat, hogy a saját természetük ellen harcoljanak. Hogy békések legyenek. Neked köszönhetően nem lesznek felkészülve a harcra, amire én készülök. Ahogy láthattad, saját csapatot verbuváltam. Én és a fiaim elmegyünk arra a kihívási ceremóniára, és átvesszük a hatalmat. Elég pénzt gyűjtöttünk, hogy megvegyük a többi kihívót, és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy mindenki mást legyőzzünk. Leköpöm Sirhan hulláját, mielőtt elássák. Mindent megszerzek, ami már évekkel ezelőtt is
- 307 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
engem illetett volna. És az a legszebb az egészben, hogy te csak állsz majd, és nézed, mi történik. Nem igaz? Gabriel nem válaszolt. Némán bámult Calebre, mintha egyáltalán nem érintették volna meg a szavai. Hát tényleg beigazolódtak volna a félelmeim? Caleb át akarja venni Sirhan csapata felett az irányítást, és Gabriel nem tesz semmit ez ellen? Ha Caleb képes volt megfélemlíteni a várost a Sötét Királyok vezetőjeként, mit érhet el az ország legerősebb falkájának vezéreként? A Gevandon újra megtörténik. Caleb elégedetten figyelte Gabriel kifejezéstelen arcát. — Gyáva alak! — vetette oda, és homlokon ütötte az öklével. Gabriel hátratántorodott, szemei kifordultak, és összeesett. Fogvatartója elengedte, teste a földre zuhant. A Sötét Királyok szemmel láthatóan elég jók voltak abban, hogyan kell valakit egyetlen ütéssel a földre vinni. Talán ezért úszhattak meg ennyi bűntényt szemtanú nélkül. — Nos, már csak egy ügy van hátra - fordult meg Caleb, sakálszerű mosollyal közelítve Daniel felé. — Meglepett, hogy visszatértél. Utoljára arról hallottam, hogy leléceltél a városból, amikor elvittem az anyádat. Aztán eltűntél a térképről. Azt reméltem, meghaltál. Anyádnak is ezt mondtam. Daniel anyja említésére hátrahőkölt. Már majdnem négy éve, hogy az anyja helyette inkább Caleb mellé állt. - Hol van most? Bizonyára valahol itt tartod most is pórázon. - Megöltem. - Caleb előhúzott egy rövid tőrt az övéből. - Ezzel. - Tessék? - Daniel megpróbálta kiszabadítani magát. Mindig azt mondta, hogy neki nincs anyja, de tudtam, hogy még mindig szereti. - Folyamatosan azzal zaklatott, hogy vissza akar jönni érted. Ezért azt mondtam neki, hogy meghaltál. De ettől még dühösebb
- 308 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
lett. Nem akarta befogni a száját, így leszúrtam. Tehát mondhatjuk, a te hibádból halt meg. Daniel orrcimpái kitágultak. — De hát ha akkor nem akartál megtalálni, most miért kellettem neked? Gondolom, ezt a csapdát miattam állítottad fel. — Igazad van - mondta Caleb. - Örülök, hogy a barátod megmondta, merre találunk téged, így időt spórolt meg nekem még a szertartás előtt. A helyzet úgy áll, hogy Jude ismerősnek tűnt, amikor Talbot idehozta. Kóbor kutyaként élt az utcán. A fiaim mind úgy éltek. Ez a jó az elkeseredett tinédzserekben: könynyű uralkodni felettük. Elég annyit mondanod nekik, hogy végre tartoznak valahova, és szinte bármit megtesznek, amit kérsz. De egészen addig nem jöttem rá, ki is Jude, amíg úgy nem döntött, hogy elmeséli, miként vált vérfarkassá. Mintha a húgának, Gracenek és a húga barátjának, Danielnek valami köze lett volna hozzá. Elképzelheted, mennyire élveztem a történetet, és mennyire vágytam arra, hogy további részleteket tudjak meg. Először el akart menekülni, amikor megtudta, ki vagyok, és mit akarok. Ám én segítettem neki felismerni, hogy van bennünk valami közös. Mindkettőnket a családunk árult el. Sirhan inkább bízza a falkát egy olyan gyáva alakra, mint Gabriel, mint hogy megengedje, hogy úgy irányítsam, ahogy kell. Jude családja pedig a szomszéd tökfilkót választotta a saját fiuk helyett. Mikor már mindent tisztán láttunk, csak idő kérdése volt, hogy felállítsuk a csapdát. Caleb magyarázatának még mindig nem volt értelme. Miért alakított ki egy ilyen bonyolult csapdát ahhoz, hogy elfogja Danielt? Miért érdekelte egyáltalán? Daniel helyét már hússzorosan betöltötték a csapatban levő kölykök. Tényleg azért küldte Talbotot,
- 309 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy összebarátkozzon velem, elrabolhasson, és nyomokat hagyjon Danielnek? Nem tudtam, hogy egy őrült elme eszmefuttatásait, vagy egy számomra érthetetlen zseniális terv részeit hallom. — A barátod történetében a legizgalmasabb az a rész volt — folytatta Caleb, szemben állva Daniellel -, hogy állítólag téged meggyógyítottak. Nem hittem, hogy ez lehetséges. Még most sem hiszem. Caleb villámgyors mozdulattal Daniel ellen fordította a tőrét. Felsikoltottam. A kés pengéje behatolt Daniel felkarjába. Caleb kirántotta a fegyvert, és vér buggyant elő a sebből. Lassan végigcsordult Daniel karján. Caleb beledöfte a sebbe az ujját. Daniel összerázkódott. Caleb véres ujjait az orrához emelte, és megszagolta. Gondolom, azt vizsgálta, vérfarkas vagy emberi szaga van-e - mint amikor Daniel megszagolta Jude vérét az előszobánkban, és ebből megállapította, hogy megfertőződött. Caleb arcán zavar tükröződött. Megnyalta a vért a nyelve hegyével. Próbáltam visszafojtani az émelygést. A homloka összeráncolódott, és még zavarodottabbnak tűnt. Odaintette magához Talbotot. Talbot is megkóstolta a vért, és megrázta a fejét. — Nem értem, Atya. Nem tudnám megmondani, milyen vér ez. Mit gondolsz, ez mit jelent? Caleb beletörölte a véres kezét Talbot flanelingébe. — Nem számít - szólt. A hangjából ítélve megpróbálta elrejteni a zavarodottságát. - Danielnek úgyis meg kell halnia. Nem szükséges, hogy galibát okozzon a szertartáson. A lány tökéletes fegyver lesz, ha tényleg olyan erős, ahogy állítod. Talbot gyors pillantást vetett rám, majd bólintott, és visszalépett oda, ahol addig állt.
- 310 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Caleb visszatért hozzám. Megszorította a csuklómat. Minden érzékem azt súgta, hogy üssem ki és fussak el, de még mindig ketten tartottak. — Az a baj, ha valaki megöli a feleségét, pár nélkül marad szólt Caleb. — Te megfelelő társ leszel, ha átváltoztatunk vérfarkassá. — Hozzá ne érj! — harsogta Daniel. — Engem gyűlölsz. Ölj meg, őt pedig engedd el! — Hát persze, hogy elengedem. Ha farkassá változtatom, nem lesz képes uralkodni magán. Ezután kettesben hagyjuk veled. Amikor széttépett téged, hazaengedjük. Küldünk egy üzenetet annak a drágalátos lelkész apjának. A szívem a torkomban kalapált. Ez volt hát Caleb terve? Vérfarkassá változtat, és mindenkit megölet velem, akit szeretek? — Tessék? — Jude hirtelen előlépett az ágy mellől. — De Atya, azt mondtad, Grace csak csalinak kell. Azt mondtad... — És mit gondolsz, mi történik a csalikkal, kölyök? — vigyorgott Caleb. - Bekapják őket. Ez esetben a farkas kapja be a húgodat. És akkor ő is egy lesz közülünk. Jude rám nézett, majd Calebre. Nem tudtam értelmezni az arckifejezését. — Valami baj van? - kérdezte Caleb. — Ha akarod, rád hagyom őt is és Danielt is. — Nem. A terved tökéletes, mint mindig. — Jude elsomfordált, mint egy kutya, ha rászól a gazdája. Elfordultam Jude-tól. Éppen mikor kezdtem azt hinni, hogy mégis a bátyám, újra Caleb ölebének bizonyult. — Sosem változom át - szóltam. A hangom túlságosan remegett ahhoz, hogy meggyőző legyen, de megpróbáltam felszegni a fejemet.
- 311 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Dehogynem — suttogta a farkas a fejemben. — Nem tudsz tőlem szabadulni. — Majd reggel meglátjuk, Grace Divine. A módszereim eléggé meggyőzőek. Mit gondolsz, hogyan lenne ennyi követőm? Jude és Talbot más tészta — ők már eleve vérfarkasok voltak. Megfájdult a szívem a raktárépületben ténfergő fiúkért. Hát ez az ő családja. Némelyikük nyilvánvalóan gelal vagy akh, de a legtöbbjük csak egyszerű, szerencsétlen kiskamasz volt, egészen addig, amíg Talbot vagy Caleb rájuk nem tette a mancsát vagy a fogát. De a szívem magamért és Danielért is vérzett, és persze a családomért is. Ha annyi embert sikerült már átváltoztatnia, én hogyan állhatnék ellen? Caleb intésére két fiú felemelte Gabriel ájult testét, és kifelé indultak a szobából. Ezt követően Danielt és engem is kivezettek. — Miért nem esünk túl rajta már most? - kérdezte Daniel. — Mert a várakozás izgalma a játék legjobb része. Olyan, mint a karácsony este. Nem gondolod?
- 312 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Huszonnegyedik
fejezeT
AZ ALAGSORBAN Amikor új börtönünkbe vittek minket, már nem volt erőm harcolni. Nem láttam értelmét, és hallván Daniel próbálkozásait és átkozódását, miközben szabadulni próbált, minden reményem elpárolgott. Daniel lassan visszanyeri az erejét, de az emberfeletti képességei még nem teljesen bontakoztak ki. Egy sötét, hideg, ablaktalan helyiségbe vittek minket. Valaha tárolóhelyiség lehetett a raktárépület alagsorában. A fejünk felett egyetlen fakó neonlámpa zúgott és pislogott. Caleb, vagy inkább valamelyik fia, kissé átalakította a szobát - bilincseket rögzítettek a falhoz hosszú és vastag vasláncokkal. A lánc végén a hurok be volt betonozva, és egy biztonsági kamera figyelt minket az egyik sarokból. A fiúk lehajították Gabriel testét az egyik sarokba, és egy olyan kötéllel kötötték meg a kezét és a lábát, amilyennel előzőleg az enyémet is. A bilincseket láthatóan Danielnek és nekem szánták, mivel a lábainkat a szoba szemközti oldalaihoz láncolták. — Én vállalom az első őrséget a szoba előtt - mondta Talbot az ajtó felé lépve. — Veled tartok - mondta az egyik fiú tettre készen. — Kiváló. Talbot intett, mire a fiúk elhagyták a szobát. Ránéztem, de anélkül, hogy visszanézett volna, kiment a robusztus vasajtón. Láttam
- 313 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
egy billentyűzetet az ajtó előtt, olyat, amilyen a Raktárban is volt, és most hallottam három tompa kattanást, mint amikor három zár a helyére fordul. Nem volt kilincs az ajtón. Kifejezetten úgy lett kialakítva, hogy lehetetlen legyen áttörni rajta. Lerogytam a földre, reszkettem, és zokogni kezdtem. A csuklóimat alig bírtam felemelni a láncoktól, hogy eltakarjam az arcomat. — Ne! - Daniel megpróbált hozzám lépni, de a lánca nem volt elég hosszú, csak a szoba feléig ért el. Olyan közel hajolt hozzám, amennyire csak tudott. - Ne sírj, Gracie! Ne add fel! Megtaláljuk a módját, hogy kijussunk innét. Még ha mindenkit meg is kell ölnünk. Nem tehetünk semmit, Daniel. Ketten vagyunk húsz ellen. Gabriel nem harcol, a te erőd még csak most bontakozik ki. Nem vagyunk igazi ellenfelek a számukra. Először átváltoztatnak engem, aztán megöllek téged. Ezután hazaengednek, és mi tart majd viszsza attól, hogy elpusztítsam James babát és mindenki mást? A legönzőbb gondolatomat ki sem mondtam: ha mindenki, akit szeretek, meghal, ki gyógyít meg engem, már ha egyáltalán létezik gyógymód? Egy szörnyeteg leszek az örökkévalóságig. Egy döglött kopó, akit egy őrült irányít. — Jobban kell bíznod magadban, Grace. Higgy önmagadban! Ne add fel már most! - De nekem már nincs hitem, Daniel. Nem hiszek önmagamban. Nem bízom Istenben sem. Elfordult tőlem. Nem törődik velünk. Vége. Ez a vége. Holnap szörnyeteggé válók, ti pedig meghaltok. És Isten ránk sem fütyül. - Nem hiszem, hogy így van. Azt hiszed, elvesztetted a hitedet, de én túlságosan jól ismerlek ahhoz, hogy ezt elhiggyem. Valahol mélyen te is tudod, hogy még hiszel. És én hiszek benned. — Akkor lehet, hogy nem is ismersz annyira, mint hiszed.
- 314 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— De, ismerlek, Grace. Pontosan tudom, mi történik az agyadban, mert én is átéltem. A hang, amit hallasz, azok a dolgok, amikkel bombáz téged. A gondolatok, amelyek miatt úgy véled, Isten elfordult tőlünk. Ezek nem a te gondolataid. És nem is Istentől valók. Ők a farkas, a démon gondolatai. Tesztel téged. Kísért téged. De ha el tudod őket hallgattatni, ha túl tudsz lépni rajtuk, akkor láthatod, hogy mélyen benned igazi erő lakozik, olyan erő, amelyet Isten adott, hogy harcolhass a gonosz ellen. És ez az erő nagyobb, mint bármi, amit el tudsz képzelni. Egyszer már megtaláltad magadban ezt az erőt. Megráztam a fejem. Fogalmam sem volt, miféle erőről beszél. A gyorsaság, a fizikai erő, az ügyesség mind a farkastól származott. - Azon az éjen, amikor meggyógyítottál - folytatta Daniel -, mit éreztél? Gabriel is feltette már nekem ezt a kérdést. Nem tudtam, miért számít, de legalább tudtam a választ. - Szerelmet - feleltem. - Eléggé szerettelek ahhoz, hogy mindent feláldozzak érted. Azt akartam, hogy meggyógyulj, bármibe kerül is. Azt hittem, hogy elveszítem a lelkem, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy megmentsem a tiédet. — Hát akkor ne mondd nekem, hogy nem vagy elég erős, mert ez több erő, mint amit a legtöbb ember akár csak álmaiban is birtokol. Nincs ennél nagyobb ajándék, hatalmasabb erő. - Mint az igaz szeretet? - Igen. Ez a különbség köztünk és köztük. Mi még képesek vagyunk szeretni. A farkas megpróbálja elpusztítani a szeretetet, kilökni a szívedből, és rávenni téged, hogy elpusztíts mindent, amit szeretsz. De ha megörzöd azt a szeretetet, ha megörzöd a hited,
- 315 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
akkor erősebb leszel, mint bármelyik szörnyeteg odakint. Sem külső erő, sem hatalom, sem maga a gonosz nem tud téged farkassá változtatni. Daniel a térdére rogyott. A láncai a földhöz csapódtak. — Nem lett volna szabad abbahagynom a kiképzésedet mondta Daniel. - Nem kellett volna kételkednem az erődben. Ott kellett volna lennem, támogatnom téged, megtanítanom neked az egyensúlyt, amire szükséged van. De amikor az erőm elkezdett visszatérni, nagyon megrémültem. Attól féltem, ez azt jelenti, hogy nem működött a gyógymód, és ezt nem akartam elmondani. Nem akartam, hogy úgy érezd, hogy te mindent feláldoztál értem, és ez számomra semmit nem jelentett. Daniel felé mozdultam. A köztünk levő távolság még jobban lecsökkent. — De elmondhattad volna nekem. Bármit elmondhatsz nekem. Ahogy nekem is beszélnem kellett volna Talbotról. — Tudom, Grace. Mindketten bolondok voltunk. Meg kellett volna bíznunk egymásban, akármi is történik. De engem az is megrémített, hogy ha tényleg visszatér az erőm, akkor téged sem tudunk meggyógyítani. Nem volt biztonsági háló. Ezért hagytam abba a kiképzésedet, amikor Gabriel erre kért. Ezután pedig anynyira belebonyolódtam abba, hogy megtaláljam a válaszokat a kérdéseimre, hogy elhanyagoltalak. Eltávolodtam tőled. Nem kellett volna ezt tennem. Meg kellett volna tanítanom téged arra, miként használd megfelelően az erődet, és akkor nem fordultál volna olyasvalakihez, mint Talbot. — Daniel felemelte megbilincselt kezét. — De most már melletted állok. Te és én. Egymás mellett harcolunk, és nincs, aki megállíthat bennünket. Semmi sem választhat el minket egymástól.
- 316 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Most már Daniellel szemben térdeltem, a saját láncom teljesen megfeszült. Megpróbáltam kinyúlni, hogy megérintsem az arcát, de nem tudtam: a lánc nem volt elég hosszú. Ehelyett belenéztem a szemébe, és tudtam, örökre el tudnék veszni benne. Nem szabadulhattunk. Nem volt esélyünk arra, hogy legyőzzük a szörnyetegeket, bármennyi hitünk is van. De arra volt esély, hogy a démon ne győzedelmeskedjen fölöttem. Egyszer már képes voltam arra, hogy feláldozzam a lelkem azért, hogy őt megmentsem. Akár szörnnyé is váltam volna érte. Most is megtettem volna, ha így megmenthetem, de Calebnek más tervei voltak. Azt akarta, hogy szörnnyé váljak azért, hogy általam elpusztíthassa Danielt és a családomat. Ezt nem engedhettem meg. Nem, akármi is történik, nem hagyom, hogy így legyen. Inkább meghalok Grace Divine-ként, minthogy szörnyként éljek tovább. Amennyire csak tudtam, Daniel felé nyújtóztam, aki szintén megpróbált még közelebb kerülni hozzám. Az ajkunk éppen csak öszszeért a szoba közepén. Megfeszítettem a láncaimat, úgy éreztem, a karom kifordul a helyéről, de nyertem még pár centit. Az ajkaimat Danielére szorítottam. Nem érdekelt, hogy Gabriel a szoba túloldalán fekszik eszméletlenül, hogy Talbot a szoba előtt áll. Nem érdekelt a biztonsági kamera sem a sarokban. Úgy csókoltam Danielt, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Mert tudtam, hogy ez az utolsó alkalom. Reggel meghalok, hogy megmentsem mindazokat, akiket szeretek. AZ UTOLSÓ ÉJSZAKÁN A következő néhány óra életem leghosszabb éjszakájává nyúlt de sok szempontból a legrövidebbnek is tűnt. Ez volt az első és az
- 317 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
utolsó alkalom, hogy Daniel és én együtt töltünk egy éjszakát, és még csak megérinteni sem tudtuk egymást. A villogó neonlámpa is kialudt valamikor, így Daniellel csak feküdtünk egymás mellett a sötét betonon, az egyetlen kapcsolatot közöttünk a hangunk jelentette. Néha beszélgettünk is, máskor csak hallgattunk, nem tudtuk, alszik-e a másik, amíg valamelyikünk fel nem tett egy kérdést. Mindenféléről beszélgettünk: az élet legfontosabb kérdéseitől a leghétköznapibb dolgokig. Valamikor megkérdeztem Danielt a trentonos portfoliójáról, amit néhány héten belül le kellett adni, ő pedig részletesen leírta, milyen új fejhallgatót tervezett, és milyen munkákat készített róla. Utána elmeséltem neki, hogy az egyik trentonos esszékérdés miatt akartam szuperhőssé válni. Daniel felnevetett. — Tök jó szuperhős lenne belőled. Különösen ebben a ruhában. Mi ez? Piroskába oltott Csodanő? Felkuncogtam. — April is ugyanezt mondta. Szörnyen nevetségesen nézek ki. - Mielőtt megbilincselték volna a bokámat, valaki levette rólam a csizmát, de annak örültem, hogy legalább a köpeny rajtam van. A hideg, sötét szobában kellemesen melegített. — Elképesztően jól nézel ki — mondta Daniel. — Nem is látsz. — A külsőd beleégett a retinámba. Ez tart melegen. Bizonytalanul felnevettem, majd ismét hallgattunk. Azon gondolkodtam, mennyi ideig tart még ki a képem Daniel retináján, miután meghalok. Gabriel egyenetlen, alvó légzése és a nyögései megtörték a szoba csendjét. De legalább tudtam, hogy életben van. Nem tudtam, miért is jött utánam, ha nem akart küzdeni. Miért is érzett egyáltalán
- 318 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
felelősséget irántam? Azért jött Rose Crestbe, hogy meggyőződjön arról, vajon tényleg én vagyok-e az „isteni lány”, aki kigyógyítja a vérfarkasokat az átokból. Miért nem fordult hát vissza, amikor Daniel elkezdett visszaváltozni? Aztán másvalami miatt kezdtem aggódni. — Te nem félsz? - kérdeztem halkan Danieltől, nehogy felébresszem, ha már alszik. — Hm? - nyögte fáradtan. — Nem félsz attól, hogy megint vérfarkassá válsz? Mert én most viselem ugyan a holdkövet, és ez segít egy darabig megtartanom az egyensúlyt. De ez az egész egy olyan szörnyű, pszichopata dolog. Nem félsz, hogy átalakulsz? Talán vissza kellene venned a nyakláncot. Daniel megmozdult, és a lánca megcsörrent. Éreztem, ahogy az oldalára fordul, szembe velem. — Hát éppen ez az, Grace. Éppen ebben különbözik a mostani helyzet a régebbitől. Mármint megvan a gyógyulási képességem, lassan visszatér az erőm és a sebességem is, meg a szuperérzékek... de az utóbbi napokban végül rájöttem, hogy bár teljesen kibuktam mostanában... a farkast nem érzem magamban sehol. Egyszerre elakadt a lélegzetem. — Akkor talán tényleg meggyógyultál. — Nem tudom - mondta Daniel. - Tényleg nem tudom. Egy pillanatra elhallgatott. - Az, hogy Caleb nem ismerte fel a vérem szagát, nem lepett meg. De azon gondolkodom... azon gondolkodom, nem változom-e át valami egészen mássá. — De mivé? - Bárcsak tudnám! Megvizsgáltattam a véremet. Ott voltam az elmúlt napokban. Ismerek egy srácot, aki egy columbusi
- 319 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
kutatólaboratóriumban dolgozik. Ö tartozott nekem egy szívességgel, és tudja, hogyan kell csendesen intézni a dolgokat. Elmentem hozzá kocsival, de csak az derült ki, hogy ő sem tud nekem semmit mondani. — Amikor nem árultad el nekem, mit csinálsz, mindvégig ennek próbáltál utánajárni? Erre kerested a választ? Bárcsak megmondtad volna! — Tudom. Meg kellett volna mondanom. De néha nagyon sötét helyekre kellett elmennem értük. Nagyot nyeltem. - Mire gondolsz? - Emlékszel arra az estére, amikor a motoromat egy bár előtt láttad? - Igen. — Nem a bárban voltam. Hanem a mögötte lévő motelben... Mishkával. — Tessék? — A farkas szörnyű dolgokat kezdett ordítani a fejemben. A kezemet a holdkőhöz szorítottam, hogy megnyugtató ereje átmossa a mellkasomat. - Ezt hogy érted? - Azt akartam, hogy nézzen bele a fejembe. A tekintetével képes ellenőrzése alá vonni az elmédet — és így elveszi áldozata szabad akaratát. — Tudom - mondtam, és eszembe jutott, hogy majdnem megölt ezzel a képességével. Aztán eszembe jutott, amit Mishka mondott arról, hogy Daniellel bulizott együtt. A farkas hörgött, megpróbált rávenni, hogy legyek féltékeny. — De miért akartad, hogy belemásszon a fejedbe? - Mert nemcsak befolyásolni képes a gondolatokat, hanem olvasni is tud bennük, ha elég mély transzba kerül. Azt akartam,
- 320 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy nézzen bele a fejembe, hogy nem látja-e a farkast valahol. Hogy mondja meg, miért nem hallom és érzem magamban. Magam elé képzeltem Danielt, ahogy egy motelágyon fekszik, fölötte Mishka áll, és mélyen a szemébe néz. Nem csoda, hogy nem akarta elmondani, mit csinált aznap este. — És mit talált? — Semmit. De nem csináltam végig vele. Túl sokat kért, és nem akartam megadni neki, amire cserébe vágyott. — Miért, mit akart? — Engem. A fogamat csikorgattam, miközben tomboló erőhullám futott végig a testemen. A szemem égett, és egy pillanatra még az éjszakai látásom is megjelent. Amikor azonban megláttam Daniel barna szemében a szomorúságot, a bizonyosságot, hogy szeret, sikerült visszaszorítanom a dühös farkast. — Otthagytam, ő meg dühös volt rám — mondta Daniel. Aztán másnap SMS-ezett, hogy meggondolta magát, elég lesz neki a motorom is fizetségként. Aztán megint úgy volt, hogy találkozunk, akkor este, a vacsoránál megint tőle kaptam üzenetet. De amikor kiértem hozzá a város szélére, rájöttem, hogy nem Mishka SMS- ezett, hanem a barátnője, Veronica. Ők egy csapatba tartoztak - ez nagyjából olyan, mint egy család -, és amikor Veronica aznap este megérkezett, Mishkát és a barátaikat holtan találta, valaki meg lelépett a nagyjából tízezer dollárnyi lopott pénzzel. Veronica arra kért, segítsek lenyomozni neki, ki ölte meg a barátaikat, és szerezzem vissza a pénzt. Azt mondta, cserébe segít nekem, és belenéz a fejembe. Megpróbáltam. Igazából nem Katie-vel voltam azon a vasárnapon, amikor beszéltünk. Hanem egy olyan nyomot követtem, amely nem vezetett sehová. — Felnyögött. - El sem hiszem,
- 321 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
hogy mit hazudtam Katie-ről. De ez volt az első hihető dolog, ami eszembe jutott. Igaz, ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhattam volna. Majdnem elnevettem magam. — Nem, nem... Ha elmondtad volna, hogy egyedül voltál egy motelszobában Mishkával, az durvább lett volna. Viszont másnap majdnem letéptem Katie fejét. Még jó, hogy nem engedtem a kísértésnek. Daniel szeme elkerekedett. Visszagördült a hátára, nyilván úgy döntött, témát vált. - Szóval a nyom, amit követtem, nem vezetett sehová. Nem sikerült rájönnöm, ki támadta meg azt a kis csapatot. - Ööö... jó és rossz hírem is van... — mondtam, aztán elmondtam neki annak a napnak a történetét. Mennyire megrémített, amikor láttam, hogyan vágja le Talbot valakinek a fejét, aztán hogyan szúrta le Mishkát egy szék lábával, amikor Mishka kis híján megölt. Aztán egy őszinteségi rohamomban elmondtam Danielnek, hogyan tanított meg Talbot az égési sérülések meggyógyítására. — Látom már, mit találtál annyira vonzónak benne — mondta Daniel. — De mindig is a veszélyes fiúkra buktál. — Igen, de csak téged szeretlek - feleltem. Ezután nagyon sokáig csak hallgattunk. Valamikor bizonyára el is szundítottam, mert arra nyitottam ki a szemem, hogy zajt hallottunk az ajtón kívülről. Először azt gondoltam, hogy Jude tért észhez, és megpróbál kiszabadítani minket. Felültem, de addigra elült a zaj. - Jól vagy? - kérdezte Daniel. A hangja kissé megbicsaklott. Ha hozzám hasonlóan érezte magát, bizonyára ő is halálosan szomjas volt. Jó pár óra eltelt azóta, hogy utoljára ettünk vagy ittunk volna.
- 322 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Bizonyára csak álmodtam. — Én is - mondta Daniel. Egy pillanatra elhallgatott. - Mit gondolsz, mi lenne, ha a Trenton után összeházasodnánk, aztán kivennénk egy lakást New Yorkban, vagy valahol máshol? Én tervező lennék, te meg részmunkaidős nindzsa gyilkos. Majdnem felnevettem, de aztán visszafojtottam a nevetést, mert tudtam, hogy végül zokogásba menne át. Gyorsan összeszedtem magam. - Igen — mondtam. — Igen, az szuper lenne. Hallottam, ahogy Daniel megfordul, mert megcsörrentek a láncai. Mély levegőt vettem, és a szememre összpontosítottam, amíg az éjszakai látás vissza nem tért. Ekkor láttam, hogy Daniel ott térdel előttem a betonpadlón. Nem tudom, ő látott-e engem a sötétben, de ajkán az a mosoly játszott, ami akkor tűnt fel rajta, amikor igazán boldog volt. - Akkor hát megteszed? - kérdezte. - Mit? Daniel úgy helyezkedett el, hogy csak egyik térde érje a földet. — Mi a francot csinálsz? — Grace Divine, ha ennek az egész szarnak vége, és befejeztük az iskolát, és elég gonoszt megkergettél, hozzám jössz feleségül? Akkor sem akadt volna el így a lélegzetem, és állt volna meg a szívem, ha mellkason rúg. - Komolyan beszélsz? - A lehető legkomolyabban. Fejemet lehajtottam a betonpadlóra. Képtelen voltam válaszolni. Mi a fenét csinál? Hogyan akarhatja, hogy megígérjek bármit is, amikor nincs is jövőnk? Hát nem tudja, hogy ettől megszakad a szívem?
- 323 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Igen — suttogtam végül. Aztán elfordultam, és becsuktam a szemem. Vigyáztam, hogy el ne aludjak újra. Hogy ne álmodjak arról, hogy valaki kiszabadít. Nem akartam a hátralévő néhány órában a saját életemről álmodozni. Inkább elképzeltem Danielt, ahogy a Trentonba megy, saját lakást bérel, és formatervezői állást vállal. Én nem fogok élve kikerülni innen, de minden képességemmel azon leszek, hogy Danielnek sikerüljön. Talán ha sikerül elég jól elterelnem a többiek figyelmét, Danielnek esélye lesz megszökni. Talán Calebet sikerül eléggé megzavarnom azzal, hogy inkább a halált választom, és Daniel meg tud szökni valahogy. Vagy talán le lehetne fizetni valakit, hogy segítsen - már ha lenne bármink, amit fizetségül fel lehetne ajánlani. Kinyújtottam a kezem Daniel felé, de nem értem el. — Megígérsz nekem valamit? De igazából ígérd meg! Ezt nem lehet megszegni. -Jó - mondta Daniel bizonytalanul. — Ígérd meg, hogy ha lesz lehetőséged arra, hogy megszökj, megteszed. Bármi áron. — Nincs az az isten, hogy itthagyjalak. — De ha nekem már túl késő lesz... — Ez nem fog megtörténni. — És ha mégis? Ha már túl késő a számomra, és neked lehetőséged van arra, hogy megszökj, ígérd meg, hogy olyan gyorsan lelépsz, ahogy csak tudsz! Hogy nem habozol, nem nézel hátra! Hanem elmész a családomhoz, és valami biztos helyre viszed őket. — Jó — felelte Daniel. — De csak akkor, ha... Hangos kattanás szakította félbe, és az ajtó kinyílt. Caleb nyolc legénye lépett be a helyiségbe.
- 324 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Huszonötödik
fejezeT
EGY PILLANATTAL KÉSŐBB Caleb falkájának egyetlen tagja sem viselt pólót, de nem tudtam, miért. Talán csak hogy mutogathassák jókora izmaikat és a vállukra meg a felkarjukra tetovált S. K. rövidítést. Hárman odaléptek hozzám, a másik három Danielhez, kettő meg Gabrielt rántotta fel onnan, ahol feküdt. Az egyikük kinyitotta a bilincsemet, míg a másik kettő lefogott. Daniel és én is rúgtunk és küzdöttünk, de Gabriel ellenállás nélkül hagyta, hogy kivonszolják a pinceszerű helyiségből. Felvittek egy sor lépcsőn. Itt elhagytam magam, és nem mozdultam, azt remélve, hogy ellenállásom kivált valamiféle hatást, de az egyik kísérőm egyszerűen a vállára kapott, mint egy zsák krumplit. Láttam a hátán az izmokat, de tudtam, hol a legsebezhetőbb. Már majdnem vesén ütöttem az öklömmel, amikor egy másik fickó megragadta a kezemet, és olyan erősen markolta, mintha acélból lennének az ujjai. Gelal- gondoltam rövid vizsgálódás után. Ezt meg tudom ölni, ha kell. Az azonban, aki cipelt, egészen biztosan urbat volt. Úgy bűzlött, mint egy veszett kutya. Amikor felértünk a lépcsőn, a fickó, aki eddig cipelt, megfordított, majd ledobott a földre. Azonnal talpra ugrottam, de ekkor ismét lefogtak ketten. Jude mozdulatlanul nézte az egészet. Caleb
- 325 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
kilépett a szobájából, és kiállt a raktárhelyiség fölé kinyúló erkélyre. Arcára gonosz mosoly telepedett. — Remélem, élveztétek az együttlétet. Mi is élveztük, amit láttunk belőle. Az egyik kölyök, aki a karomat fogta, felnevetett. A biztonsági kamera. Naná, hogy figyeltek. — Elég megindító volt, ahogy az igaz szerelemről meg a hasonló baromságokról fecsegtetek. Néhányan azért reménykedtünk abban, hogy egy kicsit többet is látunk az után a csók után. - Szemével úgy mért végig, hogy majdnem elhánytam magam. A tekintete elidőzött a lábamon, amitől azt kívántam, bárcsak vagy egy méterrel hosszabb lenne a ruhám. — Bár később bőven lesz ilyesmire idő. Ekkor másik három fiú is felnevetett. Olyan volt a hangjuk, mint a hiénáknak. Daniel megfeszítette magát fogvatartói kezében. — Ne merészeld megérinteni! - kiáltott oda az apjának. — Ó, ne aggódj! Először nagyon kedves leszek hozzá. Hiszen régen volt, hogy utoljára nőt üdvözölhettünk az otthonunkban. — Bizonyára azért, mert nem élték túl, hogy rájuk tetted a mancsodat! - hörögte Talbot valahonnan az árnyékból, Caleb mögött. Csak most vettem észre, hogy ott van: kezét hátrakötötték, és Caleb két akhja tartotta fogva. Amikor utoljára láttam, az ajtónknál őrködött. Miért volt most megkötve? — Ezért nem akartam idehozni neked — mondta Talbot. — Te nem érdemled meg őt. Caleb csettintett egyet az ujjával, mire az egyik őr gyomorszájon vágta Talbotot. Talbot kétrét görnyedve köhögni kezdett. - Talbot feladata lett volna az utóbbi két hétben, hogy farkassá változtasson. Általában ez elég jól megy neki. De úgy néz ki, te
- 326 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
nagyobb hatással voltál rá, mint ő rád. Ez volt az egyik oka annak, hogy ma reggelig vártam azzal, hogy magam tegyek próbát. Persze a várakozás a játék legjobb része, de meg akartam tudni, ki tart ki mellettem. Biztos voltam benne, hogy valaki megpróbál majd kiszabadítani téged az éjjel, csakhogy azt hittem, a bátyád lesz az, nem a saját bétám. Szóval ezért kötözték meg újra Talbotot! Mert ki akart szabadítani minket. Talán az a kinti zaj, amit hallottam, mégsem álom volt. Miközben a saját bátyám ott állt Caleb oldalán, szabadon, és esze ágában sem volt segíteni. Talán végig tévedtem, amikor azt hittem, van még benne jóság. — Van benned valami különleges — lépett Caleb közelebb, így már éreztem rajta az alkohol és a farkas szagát. Egyik ujjával végigsimított az arcomon, majd a nyakamban lüktető vénán. Furcsa, rajongást váltasz ki azokból is, akikről az ember a legkevésbé sem feltételezné. Igazam volt, hogy téged választottalak. Kiváló alfa nőstény leszel, amikor a társammá teszlek. - Abból soha nem lesz semmi! — jelentettem ki magabiztosan. Nem adom meg Calebnek azt a szívességet, hogy dühösnek vagy ijedtnek lásson. Egyébként is meghalok, mielőtt még egyszer megérinthetne. - És maga nem igazi alfa. Daniel viszont az. Vagy legalábbis az volt — jutott váratlanul az eszembe. Hát ez volt az oka annak, hogy Caleb megrendezte ezt az egész színjátékot, még a kihívási szertartás előtt. És ugyanezért gyűlölte Caleb Danielt már abban a pillanatban, hogy megszületett. Danielben megvolt az igazi alfa lényege. Róla beszélt Gabriel, amikor azt mondta, hogy úgy gondolta, Sirhanon kívül van még egy igazi alfa — csakhogy nem volt biztos abban, megvan-e még Danielben a lehetőség az után, hogy meggyógyítottam... vagy mi. De Caleb nem akart kockáztatni.
- 327 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Ha Daniel igazi alfa, akkor egyedül ő képes megfosztani Calebet attól a lehetőségtől, hogy átvegye Sirhan falkája fölött az irányítást. — Danielnek a kisujjában is több képesség van arra, hogy alfa legyen, mint magának. Ezért gyűlöli, nem? Mert benne megvan minden, ami magából hiányzik! Caleb szinte belenyomta az arcát az arcomba, orrlyukai kitágultak, sárga szemének írisze összeszűkült. Kinyújtotta ujjait a torkom köré, mintha puszta kézzel akarna megfojtani. De aztán a holdkő medált fogta meg, és olyan erővel szakította le, hogy a fejem is előrebicsaklott tőle. A függőt a betonfalhoz csapta. Amikor apró darabokra tört, minden reményem elszállt. Megpróbáltam legalább az egyik darabot elkapni, de nem tudtam kitépni magam az engem fogva tartó karok közül. Pedig arra számítottam, hogy a holdkő majd segít megtalálnom az egyensúlyt. - Ideje befejezni a játszadozást - kiáltott Caleb a két fiúra, akik a kezemet fogták, mintha idomított kutyák lettek volna. - Dobjátok a gödörbe! Ez alkalommal nem rugdostam és sikoltoztam, amikor ezek ketten felemeltek. A holdkő nyaklánc nélkül nem kockáztathattam, hogy felingereljem magam. Az időm egyre fogyott. Teljesen mozdulatlanul álltam, és hagytam, hogy az erkély szélére hurcoljanak. Még egyszer Danielre néztem. Ő megpróbált kitörni az őt visszafogó négy fiú szorításából. De amikor megérezte, hogy ránézek, megállt. Felnézett, és láttam, hogy könnyes a szeme. - Mindig szeretni foglak - mondtam neki, ahogy a két fiú fejjel előre lelökött az erkélyről. — Ne! — ordított fel Daniel.
- 328 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Szerettem volna egyszerűen leesni, és hagyni, hogy a majd’ tízméteres zuhanás után a fejem összezúzódjon a betonon. De az életösztön erősebb volt, és testem megpördült a levegőben. Egy szaltóval kombinált fejen átfordulással értem földet, aztán talpra ugrottam. Bal bokám kissé bizonytalanul ingott a súlyom alatt, de nem vettem róla tudomást. Egyedül álltam a raktárhelyiség padlóján. — Ennél biztosan tud jobbat is! — kiabáltam vissza Calebnek, aki kihajolt az erkély rácsán. — Ó, ez még csak a kezdet volt, kislány. A padló megremegett alattam, és éreztem, hogy fáj a bokám. Aztán a raktár távoli végében kinyílt egy nagy, garázsajtóhoz hasonló kapu. Az ajtónyílás csikorgását jó néhány morgó hang kísérte. — Látod, Grace Divine, a farkasnak elég jó az életösztöne. Ha elég erősen ösztönzik, nem leszel képes visszatartani, hogy átvegye fölötted az uralmat. Az ajtó még szélesebbre tárult. Mögötte hat hörgő vérfarkas állt. Szemük vérben forgott, fogaikat kivicsorították, és a testük ugrásra készen megfeszült. Úgy néztek ki, mintha Caleb jelére várnának csupán. Ő felemelte a kezét, mintha még mondani akart volna valamit azelőtt, hogy rám ereszti ezeket a döglött kopókat. — Próbálkozz a legrosszabbal! — kiabáltam Calebnek. — De ígérem, előbb elpusztulok, mint hogy elbukjak! — Pedig el fogsz bukni, kislány — morgott rám Caleb. — Mégpedig jó nagyot fogsz bukni. És amikor a barátaid csontját mind leszopogattad, és végre kinézel abból a szarból, amivé az életedet tetted, én leszek az, akit látni fogsz. És hozzám fogsz tartozni. Kezével egy gyors mozdulatot tett. A hat farkas kirobbant az ajtón, én pedig ellenálltam a kísértésnek, hogy elájuljak, futni kezdjek,
- 329 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
vagy akár sikoltsak. Két sorban közelítettek felém, aztán körülvettek. Nem volt hova menekülnöm. A testem megremegett. Bőröm alatt fájdalom bizsergett, és az izmaim szinte izzottak. A fejemben lévő démon azt követelte, hogy engedjem szabadon. De nem tehettem. Nem veszíthettem el az önuralmamat. Az egyik farkas rám támadt. A lábammal kirúgtam oldalra, mire a farkas elrepült, és amikor elterült a földön, vinnyogott fájdalmában. Ne ilyen keményen, Grace! — mondtam magamnak. Nem tudtam, az önvédelem támadó cselekedetnek számít-e, de nem kockáztathattam meg, hogy bármelyiküket megöljem. Sőt, valójában nem is akartam megölni őket. A farkasszív mögött emberszív dobogott bennük. A második farkas is támadott, azt is odébb rúgtam. Őt azonban nem nagyon állította meg a rúgás, és újra nekem támadt. Keményen pofán ütöttem, de a kezem beleakadt az egyik borotvaéles fogába, és vérezni kezdett. A többi farkas is megérezte a vért, és izgatottak lettek. Most már két farkas jött ellenem. Az egyiket hárítottam, de a másik beletépett a lábamba, még mielőtt elrúghattam volna magamtól. A sebből vér tört fel, és átáztatta a nadrágomat. Még arra sem volt időm, hogy a gyógyításra gondoljak, mert egy harmadik farkas a hátamra vetette magát. Előrehajoltam. A fogát a vállamba mélyesztette. A karomban és a hátamban mintha égő méreg száguldott volna. Nem bírtam tovább a farkas súlyát, ezért a fejemet hirtelen hátracsaptam, bele a pofájába. A farkas felnyüszített, és lecsúszott rólam, menet közben csíkokra hasítva a köpenyemet. Egy másik farkas támadt rám, és az oldalamba mart, átharapta a hasizmomat. A hátamban mintha valami robbant volna. Talán a
- 330 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
vesém lehetett az? Fájdalmamban felüvöltöttem, és minden erőmet összeszedve levetettem magamról a farkast. A kezemet az oldalamra szorítottam, amikor egy másik farkas a fejével nekirontott a lábamnak. Sérült bokám engedett, felkiáltottam, és a betonpadlóra estem. A hat farkas kaffogva és hörögve körözött körülöttem. A halálos csapásra vártam, de egyikük sem tört ki a körből. Caleb bizonyára jelzett nekik, hogy várjanak. Bizonyára tetszett neki, ahogy a saját véremben fekszem. Kelj fel! - mondta az a szörnyű hang a fejemben. - Kelj fel! Öld meg őket! Azt akarod, hogy elpusztuljanak. Kelj fel, és öld meg mindet! — Nem! - kiáltottam vissza a hangnak. Megpróbáltam felnyomni magam a betonról, de a karjaim annyira remegtek, hogy arccal előre visszazuhantam. A testem megremegett, mintha valami megpróbált volna kitörni belőlem. A belsőmben mintha tűz gyulladt volna, szinte elemésztette a koponyámat. Öld meg őket! Öld meg!- ordította a farkas bennem. - Megérdemlik, hogy elpusztuljanak! Kelj fel, és öld meg mindet, mielőtt ők ölnek meg téged! — Összegömbölyödtem. Arcomon könnyek folytak. Hadd öljem meg őket! Ez az egyedüli lehetőség! Fogadj el engem, és mindegyiket elpusztítom! Felordítottam fájdalmamban, ahogy izmaim megfeszültek, miközben fejem és testem leküzdhetetlenül rángatózott. — Ez az! - hajolt át Caleb az erkély korlátján. - Meg akarsz ölni, nem? Itt vagyok, kislány, gyere, és kapj el! Igen, öld meg Calebet! Öld meg, és akkor mindennek vége lesz! — Nem - suttogtam. Kell lennie más megoldásnak. Hittem benne. Tényleg hittem. A hátamra fordultam, felnéztem a mennyezetre, és magam elé képzeltem fölötte az eget.
- 331 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Édes Istenem — suttogtam kérlek, mentsd meg Danielt és a családomat! Tudom, hogy meg tudod tenni. Én meghalhatok, de kérlek, segíts, hogy ellenálljak az átoknak! Mentsd meg őket! — Essetek neki! - kiáltott Caleb a farkasoknak. Abbahagyták a járkálást, hátrébb léptek, és ugrásra készen megfeszültek. Tűz lobbant végig bennem, és a fejemben ordibáló démon támadásra buzdított. A vérfarkasok felágaskodtak. Az oldalamra fordultam, és búcsút suttogtam Danielnek, bár tudtam, hogy nem hallja, amit mondok. — NE! - kiáltott fel Daniel, majd Caleb egyik emberének kiáltását hallottam: Daniel kitört a szorításából, és félrelökte. A többieket túlságosan lefoglalta a haldoklásom ahhoz, hogy időben reagáljanak. Igen! - gondoltam. - Igen, Daniel most elmenekülhet! Aztán Daniel átvetette magát az erkély korlátján. Nem! Neki menekülnie kell! Rettegve néztem, ahogy földet ért mellettem. Aztán azt hittem, megbolondulok. A levegőben Daniel megcsavarta a testét, mintha át akarna alakulni. Tekergőzött. Változott. A ruhák leszakadtak a testéről. Behunytam a szemem. Amikor kinyitottam, nem Daniel állt fölöttem, hanem egy hatalmas, fehér farkas, csupán pár centire tőlem. A farkasok, amelyek már kis híján rám támadtak, a fehér farkas felé kezdtek vicsorogni, hogy elriasszák a zsákmányuktól. Aztán a fehér farkas rám nézett. A szegycsontján gyémánt alakban fekete szőr nőtt. A farkas vicsorgott, és felém ugrott. Becsuktam a szemem, és felkészültem a halálra.
- 332 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Aztán minden mozgásba lendült körülöttem, fogak csattogtak, valaki hörgött, más vonyított, és amikor legközelebb felnéztem, a farkas pont fölöttem állt, készen arra, hogy megvédelmezzen. Aztán a fehér farkas felemelte a fejét, és olyan hangosan vonyított, amilyet még sosem hallottam. Vonyítása visszhangot vert a raktár falán, és betörtek a felső ablakok. Az egész testem, minden egyes törött csontom beleremegett. Amikor elhallgatott, csönd borult a teremre. Fölöttem ott állt a fehér farkas, és kihívóan körbenézett, várva, hogy ki merészel felénk közeledni. Alig tudtam nyitva tartani a szememet, és oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam, mi történik. A farkasok közül kettő a földön hevert véresen, egy visszaiszkolt a garázsajtóhoz, a másik három azonban mintha leborult volna a fehér farkas előtt. — Nem! Nem! Öljétek meg! - kiáltott Caleb a farkasainak. — Öljétek meg mindkettőt! De a farkasok lelapultak a hasukra, és nem mozdultak. — Akkor majd én megteszem! - mondta Caleb, és az erkély korlátja felé lódult. — Csak a testemen keresztül! - kiáltotta egy újabb hang, és valaki fejbe vágta Calebet egy fémrúddal. Talán már kezdtek megüvegesedni a szemeim, de meg mertem volna esküdni, hogy Gabriel volt az. Caleb a rács mögött a földre rogyott, aztán elszabadult a pokol. Caleb egyik gelalja Gabrielre vetette magát, és egy másik is feléjük indult. Hallottam, hogy Talbot ordít valamit, aztán a gelal hátára ugrott, és mindkét karjával megszorította a torkát. A két test átzuhant a korláton, és nagyot csattant lent a földön.
- 333 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Talbot feltérdelt, és magával húzta a gelalt, majd megrántotta a gelal nyaka köré fonódó, megkötözött karjait, és eltörte a nyakát. A gelal a földre rogyott, és Talbot felemelte a karját, hogy kicsússzon alóla a démon. De még mielőtt megmozdulhatott volna, egy akh támadott rá, és birkózni kezdtek. De hová tűnt Jude? Miért nem láttam sehol? A raktárban verekedés tört ki. Két másik urbat kamasz futott felénk, készen arra, hogy szembeszálljanak a fehér farkassal. A farkas azonban nem mozdult el mellőlem. Bizonyára elveszítettem az eszméletemet egy pillanatra, mert a következő kép, amit láttam, az volt, ahogy a két fiatal fél térdre ereszkedve meghajol a farkas előtt. Az egyikük a legfiatalabb farkas volt, ha jól emlékszem, Ryannek hívták. Valamiért örültem, hogy megadja magát, még mielőtt megsérülhetett volna. Köhögtem, és vér ízét éreztem a számban. A fehér farkas lehajolt, és orrával megpiszkálta az arcomat. Belebámultam sötétbarna szemébe - Daniel szemébe. De hát hogyan lehetséges ez? Ahogy elveszítettem az eszméletemet, az jutott eszembe, hogy Daniel a gyógyulása előtt fekete farkas volt. Akkor most mitől lett fehér? Hatalmas ordítást hallottam. Minden erőmet összeszedve elfordítottam a fejemet, és láttam, ahogy Gabriel rároskad a balkon korlátjára. Keze természetellenes szögben lógott le a korlát túloldalán. Caleb, aki az előző, fejét ért ütésből ekkorra teljesen magához tért, felüvöltött, majd átvetette magát a korláton, és a talpára érkezett meg a raktár padozatán. — Vigyázz! - suttogtam Danielnek. A fehér farkas felkapta a fejét, ugrásra készen összekuporodott, és rámordult Calebre, aki vérszomjas arckifejezéssel felénk indult.
- 334 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Most meghaltok! — kiáltotta. Daniel, a farkas felugatott, mire az öt, előttünk térdelő farkas felugrott, megfordult, és rávicsorított Calebre, majd támadásra készen lelapultak. Caleb lelassított, és sárga szemével végigmérte az előtte álló farkasokat. Hatan egy ellen — szinte hallottam a gondolatait, ahogy az esélyeit latolgatta. Ekkor Talbot lépett mellénk. A kezén lévő szakadt bilincsekről gelalsav csöpögött. Aztán megrántotta a kezeit, mire a szétmart béklyó lehullott róluk. Ökölbe szorított kezét felemelte, és Calebre nézett. Ott, ahol az előbb állt, három halott gelal feküdt. Heten egy ellen. - Úgy látom, túlerőben vagyunk - kiáltotta Gabriel a balkonról. Sebesült kezét a mellkasához szorította, de másik kezében egy vascöveket lóbált. Lábánál két fiatal akh feküdt nyöszörögve. Caleb hátrébb lépett. Nyolcan egy ellen. De hol van Caleb többi embere? És hol van Jude?! - Erre! - hallottam meg a bátyám kiáltását. Először nem tudtam, honnan jön a hangja, de aztán, amennyire csak tudtam, hátrahajtottam a fejemet, és láttam, hogy a teherlift nyitott ajtaja mellett áll. Caleb emberei a liftben zsúfolódtak össze. Bizonyára az aknán keresztül jutottak le a felső emeletekről. - Erre, Atya! Siessen!- intett Jude Calebnek, menekülési útvonalat ajánlva neki. — Nem — mondta Caleb. - Pontot kell tennünk ennek az ügynek a végére. — A Sötét Királyok megfogyatkozott társaságára nézett. - Gyertek! - kiáltott oda nekik, mintha idomított kutyáknak parancsolgatna.
- 335 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
De egyik fiú sem merte elhagyni a biztonságot nyújtó liftet. — Gyertek! — Nem, Atya - mondta Jude. - Mi elmegyünk. Most azonnal. Caleb összevonta a szemöldökét, és vicsorogni kezdett. Vajon ez volt az első alkalom, hogy Jude így beszélt a mesterével? -Jöjjön, Atya! - mondta Jude. Caleb még egy pillanatig a fehér farkasra meredt, majd pillantása Talbotra, végül a fent álló Gabrielre vándorolt. Nem tudom, melyikükkel végzett volna a legszívesebben. Aztán megfordult, és a lift felé lódult. A fehér farkas megmozdult, mintha Caleb után akarna indulni, aztán megállt, és habozva nézett rám, mintha félt volna otthagyni engem védtelenül. — Menj! - mondtam. — Meg kell állítanod őket. A fehér farkas felmordult, majd az öt másik farkassal együtt Caleb után vetette magát, én pedig ott maradtam a saját véremben a hideg betonpadlón. Arra sem volt erőm, hogy a fejemet felemelve az üldözőket figyeljem. Éreztem, hogy meleg karok ölelnek át, és valaki a mellkasához szorít. — Talbot? — kérdeztem, amikor megismertem a szagát. Úgy fordult, hogy még láthattam, ahogy Caleb a lift felé ugrik. A hat farkas a nyomában volt — de nem elég szorosan. Calebnek sikerült bepréselnie magát a liftajtó résre nyitott szárnyai között az embereihez. A fehér farkas már ugrott volna utána, ám ekkor Jude Caleb és Daniel közé vetette magát, és elállta a liftbe vezető utat. A fehér farkas lassított, majd lefékezett Jude előtt. Az öt másik farkas morogva és vicsorogva állt meg mögötte. Daniel, a fehér
- 336 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
farkas rámorgott Jude-ra, de a bátyám nem mozdult: rezzenetlen tekintettel bámult Danielre, mintha csak arra akarta volna rávenni, hogy rajta keresztül vesse magát Caleb után. Daniel ingerülten vinnyogva hátrébb lépett. Jude az egyetlen dolgot tette, ami megállíthatta Danielt abban, hogy rárontson az apjára. Daniel ugyanis soha többé nem akarta bántani a bátyámat. Caleb egy csattanással bezárta a lift ajtaját, kizárva ezzel Jude- ot, majd ököllel belevágott a rácsba. — Ti is meg fogtok dögleni Sirhannal együtt! - ordította dühösen, miközben a lift ereszkedni kezdett. Jude Caleb után kiabált, hogy ne hagyják ott. — Magadra maradtál, kölyök - vicsorgott rá Caleb, miközben embereivel együtt eltűnt a raktárépület alagsorában. Daniel, a farkas, felvonyított. Caleb és csapata el fog tűnni a folyosókon és a Raktáron keresztül, még mielőtt bárki is megállíthatná őket. Talbot fogást váltott rajtam, és elindult velem, így a válla eltakarta előlem, mi zajlik a liftajtónál. És persze engem is eltakart előlük. Talbot most úgy tűnhet el velem, hogy senki még csak észre sem veszi. - Tegyél le! — próbáltam meg rákiáltani, de csak ingerült suttogásra futotta. — Hová... hová viszel? - Csak segíteni szeretnék — felelte Talbot. — Miért? A fejemet egyre nehezebbnek éreztem, a világ lassan elhomályosodott, majd elsötétült körülöttem. Nem tudom, mennyire voltam magamnál, amikor Talbot válaszát meghallottam. - Mert szeretlek.
- 337 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
- Nem... nem szeretsz — próbáltam mondani, de nem biztos, hogy a szavak tényleg el is hagyták a számat. Vajon tudja-e Talbot egyáltalán, mi is az a szeretet? Talbot mondott valamit, de már nem értettem. Minden szupererőmet összeszedve megpróbáltam rá figyelni. - ...mert az vagy, aki én is szerettem volna lenni... valamikor régen. Mint az őseim, a Saint Moonok. De tizenhárom éves korom óta egyedül vagyok, és nem volt más, akivel beszélhettem volna, csak a bennem lévő farkas... és lassan elfeledkeztem arról, amiben valaha hittem. - Talbot még jobban magához szorított. Közelebb hajolt, hogy a fülembe suttoghasson - bár az is lehet, hogy ordított, nem tudtam eldönteni. - Caleb családot ígért nekem, de te valami ennél sokkal értékesebbet nyújtottál: önmagamat. - Jude? - suttogtam, és képtelen voltam felfogni, mit is jelent Talbot vallomása. Az agyam túlságosan ködös volt az ilyenhez. Mi... történt...? - Annyira képtelen voltam gondolkodni, hogy még a kérdést sem tudtam befejezni. Talbot felnyögött, és újra a lift felé fordult. Bár szemem előtt karikák táncoltak, láttam, ahogy Daniel és az öt farkas körülveszi Jude-ot, akit úgynevezett Atyja otthagyott, szó szerint prédául vetve a farkasoknak. Daniel, a farkas, mozdulatlanul állt, de a másik öt karmával a földet kaparta, és harcra készen Jude-ra vicsorgott. Aztán a bátyám térdre rogyott a farkasok között, és arcát a tenyerébe temette. - Kérlek... csak haza szeretnék menni - mondta, vagy legalábbis úgy gondolom, hogy ezt mondta, mert lassan elveszítettem az eszméletemet, és elsötétült körülöttem a világ.
- 338 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Huszonhatodik
fejezeT
FOGALMAM SINCS, MENNYI IDŐVEL KÉSŐBB Arra ébredtem, hogy valami meleg, nedves dolog simít végig az arcomon. Elhessegettem, és az oldalamra fordultam, rá egy puha, fehér szőrkupacra, amelyre eddig a fejemet hajtottam. A szőrkupacnak mandulaillata volt, és mivel félálomban voltam, hozzábújtam, hogy tovább aludjak. Ekkor azonban felismertem a takarót a testem alatt. Caleb Kalbi ágyának vastag bársonytakarója volt az. Gyorsan - kissé túl gyorsan - felültem, és már majdnem leugrottam, amikor a szemem előtt fehér pontok kezdtek ugrálni. Visszadőltem a puha párnára. — Ne aggódj! - hallottam meg egy ismerős hangot valahonnan a közelből. - Biztonságban vagy. Ide hoztunk, mert ez itt a legkényelmesebb hely. — Daniel? — kérdeztem. A látásom még nem volt tökéletes, és a hangot sem hallottam tisztán. — Nem, én vagyok az, Talbot. - Valaki más felé fordult, aki szintén a szobában volt. - Mit gondol, amnéziás lett? De a másik nem válaszolt neki. — Én is itt vagyok - mondta. — Gabriel?
- 339 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Megráztam a fejem, mire a látásom kitisztult kissé. Az ágy két oldalán Gabriel és Talbot állt. Kissé elmosódott volt az alakjuk, de úgy néztek ki, mintha testvérek lettek volna - és aggodalmas kifejezés ült az arcukon. De nem csak ők voltak a szobában. Az ágy lábánál öt fiatal fiú térdelt a földön, a fejük csaknem a padlót érintette. — Mi folyik itt? - kérdeztem. Miért fáj annyira a bokám, és miért érzem úgy, mintha tűz égne a hátamban? — Eléggé ránk ijesztettél - mondta Talbot. - Nem voltunk biztosak abban, hogy túléled. - Tett egy lépést felém, de ekkor a párnám váratlanul felmordult. Talbot két lépést is hátrált. - Jól van, na. Nyugi! — mondta mindkét kezét felemelve, mintha attól félne, a párnám beléharap. Tudtam ugyan, hogy nem vagyok egészen magamnál, de a helyzetet kifejezetten szürreálisnak éreztem. — Mi folyik itt? — A legjobb az lenne, ha a lehető leggyorsabban meggyógyítanád magad. A segítséged nélkül a tested nem boldogul ezekkel a csúnya sérülésekkel — különösen, mivel valószínűleg rengeteg vérfarkasméreg került a szervezetedbe. Megpróbáltuk a saját erőnkkel felgyorsítani a gyógyulásodat, de attól tartok, ez a fajta segítség csak a felületi sebeknél működik. Talbotra néztem, és láttam, hogy őszintén aggódik. Nem értettem. Most gonosz vagy sem? És tényleg mondott valami olyasmit, hogy szerelmes belém? — Vele minden rendben, Grace — ült le Gabriel az ágyam szélére. Úgy tűnt, vele nem volt baja a párnámnak. — Majd később elmagyarázom. De most az a legfontosabb, hogy jobban legyél. — A karja a talárjának egy darabjával volt felkötve.
- 340 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
— Miért? Nem vagyok jól? — Felemeltem a kezemet. Vörös, ragadós váladék borította. Vér. Az én vérem. Ekkor minden eszembe jutott. — Mi történt? Hol van Caleb? Hol van Jude? — Végignéztem a szobában lévő ismerős arcokon. - Hol van Daniel? - Ez utóbbit gyakorlatilag ordítottam. A párnám nyüszített, majd megmozdult. Lecsúsztam róla, és megfordultam. Feltérdeltem az ágyon, és ekkor láttam csak, hogy a párnám egy fehér farkas. Az állat izgatottan felnyüszített, és ide- oda vetette a fejét. Mintha mondani akarna valamit. — Caleb megszökött - mondta Gabriel. — De maga harcolt vele, nem? - A fejemet ingattam. - Azt hittem, maga soha nem harcol. — Mondjuk úgy, hogy valaki hatással volt rám. Megmutatta, hogy lehetséges úgy is harcolni, hogy közben nem veszítjük el önmagunkat. Csodálatos lány vagy. - A kendőn keresztül megtapogatta a karját. - Bár nem valószínű, hogy a közeljövőben bármi hasonlót teszek. Megpróbáltam rámosolyogni, de azt hiszem, csak egy grimaszra tellett tőlem. Talbot megköszörülte a torkát. - Jude itt van. Az alkóvra mutatott, ahol Caleb állt, amikor első alkalommal hoztak minket ide. Összehúztam a szemem, és megpillantottam Jude-ot, aki egy magas támlájú széken ült, üres tenyerét bámulva. — Azt állítja, haza akar jönni - mondta Gabriel. — Tényleg? — Végre. A nyomás, amely vagy tíz hónapja ült a mellkasomon, hirtelen engedett. - Jude, el sem tudom mondani, mennyire örülök! Jude megcsóválta a fejét, és rám nézett. Döbbenten vettem észre, mennyire kifejezéstelen a tekintete - sokkal kifejezéstelenebb volt,
- 341 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
mint amilyennek valaha láttam. Mintha kőből faragták volna ki az arcát. Szemében a szobában tartózkodóktól eltérően aggodalomnak még a szikrája sem látszott. Teljesen élettelennek tűnt. Hirtelen eszembe jutott, ahogy Jude segített elmenekülni Calebnek, majd az, ahogy lerogyott a farkasok előtt, és azért könyörgött, hogy hagyják hazamenni. Valóban őszintén ezt akarta, vagy csupán ez volt az egyedüli módja annak, hogy túlélje azt a helyzetet? A nyomás visszatelepedett a mellkasomra. A bátyám itt ült velem szemben - ám még csak nem is hasonlított a bátyámra. De legalább hazajön. Elveszett, de megtaláltuk. És majd azt is kitaláljuk, hogyan segíthetünk neki, akár akarja, hogy segítsünk neki, akár nem. — Ami Danielt illeti, nos, ő... - Gabriel a nagy, fehér farkas felé intett. Az állat szemébe néztem - igen, ez Daniel szeme. A farkas ideoda táncolt, vinnyogott és nyüszített, és egyre izgatottabb lett. De nem éreztem benne azt a rosszindulatot, mint a többi, frissen átalakult vérfarkasban, azt viszont láttam, hogy valami baja van. Megsimogattam a hátát, hogy megnyugtassam. — Nem értem — mondtam. — Mióta van ez? Meddig voltam eszméletlen? — Sokáig. Újra lenéztem az ágy végénél tiszteletteljes főhajtással térdelő kamaszokra. — Nem értem. Ezek azok a farkasok... a fiúk... akik megadták magukat Danielnek, és Caleb ellen fordultak? De hát miért tették? Azt hittem, meg akarnak ölni. - Most Daniel az alfájuk - mondta Gabriel. - De sokkal jobban tisztelik, mint amennyire más alfákat tisztelni szoktak. Bizonyára
- 342 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
azért, mert Daniel igazi alfa. Csak úgy tudott megmenteni, hogy ezt a természetét felvállalta, és kimutatta nekik, hogy ő az erősebb, egyúttal pedig azt is felvállalta, hogy ő az új vezetőjük. De miért van az, hogy mindnyájan visszaváltoztak emberré, csak Daniel nem? — Nem értem - mondtam, és lassan ugyanolyan izgatott lettem, mint a farkas. - Miért nem változott vissza? Daniel miért nem változott vissza emberré? A fehér farkas felsírt, és megrázta nagy fejét. Átöleltem a nyakát. Kezem összevérezte fehér bundáját. A mellkasának dőltem. Csak egyetlen szív dobbanását hallottam, nem kettőét, mint azelőtt, amikor még farkas volt. Talán ez az „igazi alfa” természet csinált vele valamit? — Mi a fene folyik itt? — kérdeztem Danielt. — Attól tartok... - kezdte Gabriel - attól tartok, hogy így maradt. — Nem - mondtam, és belekapaszkodtam a fehér farkas nyakába. — Az lehetetlen. A farkas hátrahajtotta a fejét, és fájdalmasan felvonyított. Olyan volt, mintha sikoltott volna.
- 343 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Olyan sok embernek köszönhetem, hogy ez a könyv megszülethetett, és én sem vesztem el valahol útközben: Először is Nektek, lelkes olvasók, mert nélkületek ez a könyv nem létezne. Köszönöm a szeretetet, amellyel támogattatok. Az Upstart Crow Literary munkatársainak, név szerint Ted Malawernek és Michael Stearnsnek. Köszönöm, hogy hittetek bennem, és segítettetek abban, hogy könyvemet a világgal megoszthassam. Az Egmont USA nagyszerű csapatának. Gyakran meglepődöm azon, milyen sokan hiszik azt, hogy a könyv egyes-egyedül az én teremtményem, a borítótól kezdve a szerkesztésen át egészen a betűtípusig. Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól. A történeteket én írom ugyan, de egy egész csapat dolgozik azon, hogy könyv lehessen belőlük: Doug Pocock, Elizabeth Law, Mary Albi, Regina Griffin, Nico Medina, Róbert Guzman, Alison Weiss, Katié Halata. Külön meg kell említenem rettenthetetlen szerkesztőmet, Greg Fergusont, aki nemcsak elviseli, hanem kifejezetten kedveli őrült szokásaimat, és azt, hogy csak „Jimmy Oisennek” hívom. O nem fél attól sem, hogy addig dolgoztasson, amíg a dolgok valóban olyan jók nem lesznek, amilyeneknek lenniük kell, sőt, még arra is képes, hogy szuperszerkesztői erőit segítségül hívva megszabadítsa a New York város utcáin reménytelenül eltévedt szerzőt. És tudod mit, Greg? Geciláda! (Igen, mégiscsak elértem, hogy ez a szó is benne legyen a könyvben!) A JDrift Designnak. Nem tudom, lehet-e szebb borítót készíteni egy könyvnek, mint amilyen a The Dark Divine-é volt. Igazán remek! Lelkes sajtosomnak, Virginia Anagnosnak. Noreen Gibbonsnak, aki mindig segített, akkor is, amikor éppen egyáltalán nem ért rá.
- 344 -
By: gmaccc
könyvfanoknak
Whitney-nek, amiért olyan szívesen segített anyai feladataimban. Anyukámnak, Nancy Biesingernek, amiért több szatyor zöldséget hozott, és sok száz más módon is segített akkor, amikor szorított a határidő. Sara Zarrnak, aki a legjobb tanácsot adta, és pont abban a pillanatban, amikor szükségem volt rá. Mathew J. Kirbynek, mert mindvégig a barátom maradt, és támogatott, és ingyen megosztotta velem pszichológiai álláspontját. A hatoknak, akik a legjobb kritikus- és barátcsapat, akire csak egy szerző számíthat: Brodi Ashton, Emily Wing Smith, Valynne Maetani Nagamatsu, Kimberly Webb Reid és Sara Bolton. Ha Brodi Ashton nem javasolta volna, hogy adjak még egy „megzavaró szálat” a könyv történetéhez - mindezt egy nagyon-nagyon rossz nap szuper vacsoráján -, Az elveszett szent soha nem lett volna olyan, amilyen. És ha ők hatan nem támogattak és hallgattak volna meg napról napra, talán már bele is őrültem volna az írásba. (Vagy még jobban beleőrültem volna, mint eddig!) És az összes többi barátomnak, testvéremnek, unokahúgomnak, unokaöcsémnek, sógoromnak és az apukámnak, akik olyan sokféle módon segítettek: szórakoztatták a fiaimat, meghallgattak és támogattak, amikor arra volt szükségem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen sok csodálatos ember van az életemben. A fiaim, akiket mindennél jobban szeretek, még akkor is, amikor a fejemen ugrálnak, és úgy tesznek, mintha villámokat szórnának a laptopomra, amikor éppen nem dolgozom. Amikor megkérdezik, mesélhetnek-e nekem valamit, mindenkinél büszkébbnek érzem magam. (Megállj csak, kiadói világ, meglátod még, mire képesek ezek a fiúk!) És mindenek fölött Brick, aki az elmúlt év őrült hullámvasútján végig fogta a kezem. Köszönöm, hogy sosem engedtél el. Te vagy a múzsám, a szerelmem, az őrzőangyalom. Tudom, hogy nem vagy tökéletes, de számomra te vagy a tökéletes férfi. Mindennél jobban szeretlek, és örökké szeretni foglak.
- 345 -
