Burkolt kard készítése Raáb Donát és Szabó András által elkövetve A dokumentum változtatás nélkül szabadon terjeszthető. Ebben a rövid dokumentumban megtalálod, hogyan készíthetsz jól kinéző, biztonságos kardot élőszerepjátékhoz és hadijátékhoz, vagy éppen hagyományőrző edzéshez. Amire szükséged lesz a kardkészítés során: • Fa mag: a kard tervezett hosszánál kb. 5 cm-rel rövidebb. Alapanyagként érdemes használni az OBI áruházakban kapható „tömör bükk 20mm” nevű árucikket, vagy bambuszrudakat. A kettő előnyeire és hátrányaira a későbbiekben hívjuk fel a figyelmet. (kb. 400 Ft) • Egyéb fadarab (opcionális): kb. 5 cm átmérőjű, 20 cm hosszú fadarab, keresztvasnak. (ingyen is be tudod szerezni) • Polifoam matrac: Jelen esetben nem a legdrágább, különböző bordázatú matracra van szükség, hanem a legegyszerűbb, sima kivitelre. A polifoamnak fontos tulajdonsága, hogy deformációs hatás után a hatás megszűnésével visszanyeri az alakját. Tehát azért nem mindegy, milyen polifoamot veszel meg. (kb. 900-1200 Ft) • Cellux és/vagy szigetelőszalag: A cellux elég sok helyen kapható, érdemes minél nagyobb és szélesebb kiszerelésben venni. (4-5 cm széles pl.). Szigetelőszalagra nem a szigetelőképessége miatt lesz szükségünk, így szintén a lehető legolcsóbb fajtát vegyük meg. Ha egy adott fajtából többféle méretben is van, mindig érdemes ár/érték arányt megnézni. Néha a kétszer akkora felületű szigetelőszalag háromszor annyiba kerül. • „Power-tape” ragasztószalag: OBI-ban drágán, LIDL áruházban olcsóbban kapható, 4-5 cm széles, ezüstszínű, üvegszállal és/vagy szövetszállal erősített ragasztószalag. • Spárga (opcionális): kevésbé csúszós, jól kinéző markolat kialakításához, keresztvas még stabilabb rögzítéséhez. • Acélhuzal (opcionális): 1-1,5 mm átmérőjű acélhuzal, súlyozáshoz. • Szövet (opcionális): erős, olcsó szövetanyag. Alkalmazásával a polifoam sérülése hatékonyan megakadályozható. • Kés/olló: a polifoam és ragasztószalagok darabolásához, polifoam formázáshoz. • Fadeszka: a polifoamdarabokat érdemes ezen kivágni. • Vonalzó: darabok pontos levágásához. • Köszörű/fúrógép/reszelő (opcionális): keresztvas rögzítésénél több metódust is leírunk, az egyik eljáráshoz szükséged lesz ezekre is.
0. Bevezető Kezdjük rögtön a legelején. A fenti célokra használt kardoknak a fizikai küzdelem behatásait ki kell bírniuk, ugyanakkor megfelelően tompítottnak kell lenniük ahhoz, hogy az őket forgató személyek ne tehessenek kárt egymásban. Előbbi miatt van szükség egy merev, erős fa magra, utóbbi miatt a polifoamra. Polifoam burkolású kardjaink a burkolás miatt sajnos sosem lesznek alakra tökéletesen megegyezőek egy igazi fémfegyverrel, ugyanakkor némi kézügyességgel és kitartással igen jó másolatok készíthetőek. A fegyverek megalkotásánál cél, hogy ne csak jól nézzen ki és biztonságos legyen, hanem emellett legyen időtálló és rendelkezzen megfelelő súllyal. Ezen fegyverek megalkotásáról fog szólni a következő néhány oldal. 1. Kardmag és keresztvas A kard magját többféle anyagból el lehet készíteni. A kelléklistán szereplő tömör bükkfa rúd mellett bambusz és üvegszál is használható. Tömör bükkfából az ajánlott minimum átmérő a 20 mm, a vékonyabb rúdból készült kardok hajlamosak eltörni. A tömör bükk erős, merev, és kellő önsúllyal rendelkezik ahhoz, hogy kardunkat ne kelljen más módszerekkel „nehezítenünk”. Ugyanakkor a tömör bükkfa rúd kerek, így meg van az esélye, hogy hosszabb igénybevétel vagy nem megfelelő tárolás esetén a polifoam rész vagy a keresztvas forogni kezd a kardmag körül. Ezt precíz rögzítéssel tudjuk elkerülni, vagy másfajta mag alkalmazásával. A bambusz szintén merev mag, ugyanakkor némi kilengése van, viszont keménysége folytán 20 mm-nél valamivel kisebb átmérőjűt is használhatunk belőle (17-19 mm). Vásárlásakor különösen ügyeljünk arra, hogy csak teljesen ép, repedésektől mentes példányt vegyünk meg! Kettő, egyforma hosszúságú bambuszrudat kell egymáshoz rögzíteni, így már a belső magnak is lesz „lapja” és „éle”, másrészt a burkolás és keresztvas forgását is megakadályozzuk vele. Bambusz mag használata esetén érdemes acélhuzallal pár menetet tekerni a tervezett markolattól kb. 20 cm hosszan a pengén, ha túl könnyűnek ítélnénk meg a fegyvert. Ezenfelül magnak használhatunk üvegszálat is, kör vagy téglalap keresztmetszetűt, ám ilyen fegyvert még nem készítettünk, így erre nem térnénk ki különösebben. Erről bővebben itt olvashatsz: http://hu.larp.wikia.com/wiki/%C3%9Cvegsz%C3%A1l Fa mag esetén a keresztvas kétféle lehet. A nehezebb eljárás során a fent írt fadarabot a kardmag átmérőjének megfelelő furatokkal kell ellátni, amiben a mag éppen szorul. Érdemes egy nagyobb fadarab megfúrásával elindulni (bambusz magnál értelemszerűen kettő, egymás melletti furatra lesz szükséged), egy keskenyebb darab fúrása töréshez vezethet. Amikor sikerült átfúrnod a fát, köszörű és reszelő segítségével szabhatod keskenyebbre (1. ábra). 1. ábra Leköszörült keresztvas a kardmagon. Ebben a fázisban a spárga és polifoam jelenlététől tekintsünk még el.
A keresztvasat úgy rögzítsd, hogy elég hely maradjon ahhoz, hogy megfogd a kardot: egykezes fegyver esetén egy tenyérnyi, másfélkezes fegyver esetén két tenyérnyi, pallos esetén az összhossz negyede és harmada közötti hossz. A keresztvas
rögzítését folyékony ragasztóval és spárgával való kötözéssel is erősebbé teheted. A csavarozás, szögelés a kardmag hasadása miatt NEM ajánlott, a bambuszt ezek azonnal tönkreteszik! A keresztvas megalkotásának másik módja, ha polifoamból készítjük el azt is. A polifoam keresztvas elkészítése során a kardmagra erősen rögzítjük a kivételesen keményre szorított polifoam hengereket vagy csíkokat, nem spórolva a szigetelőszalaggal. A polifoam keresztvas sajnos sérülékeny, végső megoldásként javasoljuk. 2. Burkolás A kardkészítés egyik legfontosabb mozzanata. Mivel a kard alakja, ütéstompítása legfőképp ezen a mozzanatom múlik, ezért viszonylag sok képpel illusztráljuk. Burkolásnál ne szorítsd le a polifoamot, mert elveszíti ütéstompító képességét! Ha a kard keresztvasát fából készítettük és már rögzítettük, akkor tudjuk, hogy melyik lesz az éle és melyik a lapja. Az első lépés az élburkolás. A kardmag vastagságával megegyező széles, a penge hosszánál néhány centiméterrel hosszabb csíkokat vágunk a polifoamból (2. ábra). Összesen négy darab ilyen élre lesz szükségünk, oldalaként kettő. 2. ábra Oldalanként kettő, az él felől rögzített polifoamcsíkok.
Az éleket nem páronként, hanem egyenként rögzítjük. Az élek felvitelénél különösen figyeljünk arra, hogy a polifoamcsíkok végig egyenesek maradjanak. Az első csíkot rögzítsük erősen, de ne szorosan a kardmaghoz. Ehhez használjunk szigetelőszalagot vagy „power-tape” ragasztószalagot. Effajta rögzítést a penge hosszában legalább 4-6 helyen készítsünk. Ezután a rögzítés az olcsóbb celluxszal való körbetekeréssel is erősíthetjük. Ezután hasonló eljárással rögzítsük a másik oldalra jutó csíkot, majd hasonló eljárással a következő kettőt. Az élek végeit a túllógás mentén hajtsuk egymás felé szimmetrikusan, a közöttük lévő lyukat polifoamtörmelékkel kitöltve. A harmadik élpár rögzítése hasonló az eddigiekhez, azonban a polifoamot itt ügyesebben kell vágnunk. A harmadik csík keresztmetszetének nem téglalap alakúnak, hanem egyenlő szárú háromszögnek vagy egyenlő szárú trapéznak kell lennie (utóbbi a célszerűbb). Háromszög esetén legyen derékszögű vagy tompaszögű, hegyesszögű semmiképp, mert ha túl „éles” lesz, nagyon sérülékeny lesz a polifoam.
Kardunk a harmadik élpár felvitele után a 3. ábrán látható módon fog kinézni. 3. ábra A harmadik él. A kép nem túl jó minőségű, a kardélen a legvilágosabb rész a trapéz rövidebb alapja, a sötétebb az egyik szára. (Ez alapján azért lehet tudni, miről van szó, lásd még 4. ábra)
Ezután jön a kardlap elkészítése. A kardlapnál szintén késsel kell a polifoamot vagdosnunk, megfelelő ügyeskedéssel. Kardlapunk egy olyan trapéz keresztmetszetű lap lesz, melynek hosszabbik alapja a mag szélessége + a két belső él szélessége együttesen. A kardlap vége hegyesen elkeskenyedik, az összehajtott élburkolás szögétől függően. Kész burkolásunk eredményeképpen két bambuszrúd magvú kardunk keresztmetszete a 4. ábrán látható lesz. 4. ábra Kardunk keresztmetszete a burkolás után. Sötétzöld jelzi a trapéz alakú lapborítást, világoszöld a trapéz alakú külső éleket, citromsárga a belső, téglalap alakú élborítást, barna a kard magját.
Kardunk a valóságban az 5. ábrán látható módon fog kinézni. 5. ábra Sárga polifoamból készült a kardlap, pirosból a külső él. Alakja jól megfigyelhető a képen. Ezeket a már ismertetett módon rögzítjük a kardra.
3. Borítás A következő munkalépés opcionális, kardunk élettartamát hivatott megnövelni. A „powertape” hosszú igénybevétel után hajlamos elszakadni, és az alatta lévő polifoam is könnyen törik, sérüléseket szenved. Ha a karddal pajzsra vágunk, a polifoamtörés jelensége gyakran előfordul. Ennek megakadályozásra a készülő kardot egy külső, szövet borítással látjuk el. Figyelem! A szövetet erősen, viszonylag feszesen, de nem a végletekig kifeszítve kell rögzíteni, darabonként. A túl feszes szövet könnyebben szakad behatásra, laza szövet esetén a szövet mozogni fog az alatta lévő polifoamhoz képest. Ez utóbbi ok miatt sem szabad egyből a kardot másfél négyzetméter anyagba csomagolni. A darabonkénti szövetfelragasztást a 6. ábrán mutatjuk be. Miután végeztünk a szövetborítással, az egész pengét borítsuk be „power-tape” ragasztószalaggal. A csíkokat a pengével párhuzamosan, azaz hosszában vigyük fel a kardra,
ügyelve arra, hogy a ragasztás ne legyen gyűrött, ráncos. Figyelem! A ragasztószalag hajlamos arra, hogy önmagába ragadjon. Az utolsó borítás is türelmet és odafigyelést igényel. 6. ábra Szövetborítás. A kardlap jobboldalán a sárga rész még a fedetlen polifoam, a bal oldali fehéres rész már a burkoláshoz használt szövet. A rögzítésnél különösen ügyeljünk arra, hogy a szövet ne mozoghasson ide-oda.
4. Markolat és súlyozás Kardunk markolatát sokféleképp tehetjük egyedivé. Erre léteznek türelmet igénylő, nehezebb módszerek és gyors, egyszerű eljárások is. A legegyszerűbb, ha az általunk kedvelt színű szigetelőszalaggal körbetekerjük. Ezáltal egy méréskelten csúszós, kellemes markolatot kapunk. Azonban a markolatrész acélhuzallal vagy spárgával is körbetekerhetjük, a fegyver sokkal jobban kézben marad és még jól is néz ki. Acélhuzallal való körbetekerés macerásabb, a huzal nem mindig szeret a kardmagra illeszkedő helyzetben maradni. Spárgával könnyebb a dolgunk, de a párhuzamos „menetek” feltekerése türelmet és odafigyelést igényel. A kard súlyozása sok hazai LARP rendezvényen nagyon fontos. Kardjaink megfelelő súlyozás híján ormótlanok, lassúk, ráadásul pengesúlyosak lesznek, amelyek egy erősebb ütésnél a burkolás ellenére is okozhatnak tompa fájdalmat. Emellett egy nem súlyozott kardot nehezebb is forgatni, a kezünkből is könnyebben kiverhetik. Figyeljünk arra is, hogy kardunk nem egy hiperkönnyű, markolatgombnál fogva tartható bökőpálca legyen. Súlyozásnál több alapanyagot is felhasználhatunk: ólomtáblát, acélhuzalt, vas vagy acél alkatrészeket. Ezeket a fémtárgyakat megfelelően rögzítjük a kard végéhez. Acélhuzalnál ez erős feltekerést jelent, a tekeréssel egy kezdetleges markolatgomb alakot is kialakíthatunk, az ólmot inkább bükk markolatra érdemes rákalapálni (ez egy elég puha fém, jól hajlik), a különböző csaptelep és egyéb alkatrészeket erős folyékony ragasztóval rögzíthetjük. Súlyozásunk akkor jó, ha a kard súlypontja körülbelül a keresztvas után 10 cm-rel a pengén van. Ezután kardunk keresztvasát kell burkolnunk, ide elég egy réteg is, a cél az, hogy a lefaragott fa ne tegye tönkre mások fegyvereit összecsapáskor. Ha fémből készült markolatgombunk van, és harcra használnánk, mindenképpen érdemes kettő réteggel burkolni. Ha szigetelőszalagot használtunk a kard markolatánál, érdemes ugyanezzel a színnel a keresztvasat és a markolatgombot is szorosan körbetekerni (7. ábra).
7. ábra Szigeletőszalaggal készült keltás kardmarkolat. A jelzésértékű keresztvas szorosra tekert polifoamból készült, a markolatgomb „power-tape” borítást kapott.
• • •
5. Egyéb tudnivalók Kardunkat, ha elkészült, becsüljük meg, főleg, mert a saját kétkezi munkánk! Éppen ezért az alábbi hatásoknak ne tegyük ki: • 5-6 mm-nél keskenyebb, kemény élekre való csapkodás: felhasad a szövet és polifoamborítás, sérül a kard. A legtöbb játékon az 1 cm szélességű pajzs vagy pajzsburkolás alapkövetelmény. Huzamosabb ideig nedves környezetben való tartás: a „power-tape” enged a tartásából, elkezd lefoszlani a kardról. Közvetlen napsugárzásnak kitétel: ne hagyjuk kardunkat mozdulatlanul heverni erős napsütésben. A „power-tape” megnyúlik, felgyűrődik, enged a tartásából. Téli pihenő idején hideg helyen való tárolás. A polifoam a hidegben megkeményedik, a „power-tape” ragasztóereje is csökken.
Legyünk tisztába fegyverünk súlyával, ellenfelünk adottságaival, ésszel, normálisan játsszunk. Ezen kardkészítési metódus a legnagyobb részt Szabó András (Andrew) érdeme, aki folyamatosan próbált ki újabb és újabb módszereket arra, hogy minél élethűbb, burkolt fegyvert alkothassunk. Ezek a kardok egy körülbelül egyéves, és 3-4 kardgenerációt átölelő ciklus eredményei. A jegyzetet Raáb Donát (Ashi Valkoinen) írta le a tapasztalatok alapján.
8. ábra Penge mentén végig burkolt kard, egyelőre súlyozás és keresztvasburkolás nélkül.
