Dr. Alfred Rastädter
Potenciál-tanulmány: "Energiakímélő építéstechnika passzív házaknál " 2010.02.26.
Potenciál-tanulmány: "Energiakímélő építési technika passzív házaknál" Megrendelő: Passzívház Munkaközösség (IG Passivhaus Steiermark / Burgenland)
Kiindulási szituáció és célkitűzés: A legutóbbi 25 – 30 év folyamán az új épületek energia fogyasztása drasztikusan lecsökkent. Mialatt a meglevő épület állomány (amely a 20. század kezdetétől létesült) átlagosan körülbelül 200 – 300 kWh/(m2a) fűtési energiát igényel a lakóhelyiségek fűtéséhez évente (ami kb. 20 - 30 liter fűtőolajnak vagy 20 – 30 m³ földgáznak felel meg), addig a 80-as évektől kezdve már "10 - 15-literes házakat" kezdtek építeni. Energiatakarékos házak mára már évente kb. 4 – 7 liter fűtőolaj per négyzetméter fajlagos fűtési energiafogyasztással üzemeltethetők. A 90-es évek kezdete óta már megvalósultak az első passzívházak ("1,5 literes házak"), amelyek effektíven mért fajlagos fűtőenergia fogyasztása már 12 kWh/(m²a) értékre, azaz kb. 1,2 liter fűtőolaj vagy 1,2 m³ földgáz energia tartalmára csökkent le. Az energiafogyasztás csökkentésének illetve az épület összenergiamérlegének optimalizálása szempontjából további mérföldköveket jelentenek a már megvalósított "Nulla fűtőenergiás ház”, a „Nulla energiás ház” valamint a „Passzívház”. A kis energiafogyasztású illetve a passzívház előírások alapján készült házak azonban másfajta követelményeket támasztanak a ház fűtőrendszerével illetve az épület végső energia igényéhez (fűtés, melegvíz, elektromos készülékek) szükséges technikai ellátórendszerekkel szemben, mint a hagyományos kivitelű épületek esetében. Különösen a passzívházak esetében a használati szokások, a pluszban nyert passzív napenergia és a belső hőforrások lényegesen nagyobb befolyást gyakorolnak a fűtőenergia igényre, mint más épületeknél. A passzívház alapötletéből (a hőveszteségek minimalizálása és a plusz passzív szolár energia maximalizálása) eredő csekély fűtőenergia igény végül azt eredményezte, hogy a házban már nincs többé szükség hagyományos fűtési rendszerre (vízmelegítő kazán, elosztó rendszer és fűtőtestek). A szükséges fűtési energiát a légbefúvó és elszívó rendszer juttatja be az épületbe. A passzívház épületgépészeti rendszerének tehát az alábbi követelményeknek kell eleget tennie:
Az éves szükséges fűtési energia (maximum 15 kWh/(m2.a) biztosítása.
A passzívház előírásokban rögzített maximális fajlagos fűtésterhelés (10 W/m2) érték alatt maradás. (Ezt a bejövő levegő hőfokkorlátozásával érjük a hőcserélő regiszterben).
A passzívház lakóinak melegvíz igényének biztosítása.
Olyan hatékony hő-visszanyerő egység beépítése a légelszívó rendszerbe, amelynek a hatásfoka a 75 %-ot meghaladja.
ME&C - MARKETEYES
1/7 oldal
Dr. Alfred Rastädter: ■
Potenciál-tanulmány "Energiakímélő építési technika passzív házaknál "
2010.02.26
A passzívházra vonatkozó berendezés-technikai és elektromos hatékonysági előírások
teljesítése hatékony energia felhasználású, áramtakarékos gépészeti és háztartási berendezések, készülékek használata révén. Tekintettel a passzívházaknál elérendő csekély összes energia fogyasztásra illetve a passzívházakra előírt energiaparaméterekre (helyiség hőszükségletek, melegvíz készítés, a szellőző- és elszívó rendszer saját fogyasztása, szivattyúk és háztartási fogyasztók áramigénye) az alábbi fajlagos ([m2] = fűtött hasznos lakótér) értékeket nem szabad túllépni: 2
o Maximális végső összes energia fogyasztás: < 42 kWh/(m a). 2
o Maximális összes primer energiafogyasztás: < 120 kWh/(m a). A fenti számadatok alapján látható, hogy a passzívházban a maradék, fűtéssel biztosítandó hőenergia szükséglet extrém alacsony. A passzívházakra érvényes, fentebb feltüntetett maximális éves hőenergia szükségletből /15 kWh/(m2a)/ kiindulva egy 120 m2 - 150 m2 alapterületű családi ház esetében az éves összes hőenergia szükséglet 1.800 kWh/a – 2.250 kWh/a tartományban mozog. Erre való tekintettel a passzívház építésben az alábbi fűtésrendszer kialakítása vált be leginkább: >
Levegőfűtés kombinálva a szabályozott lakótér-szellőzéssel és elszívással, hő visszanyerés és hőszivattyú használata a légelszívásnál, a levegő előmelegítése geotermikus hőcserélővel.
>
A használati melegvíz készítés a hőszivattyú révén, az elszívott levegő hőenergiájának hasznosításával és/vagy egy termikus szolár-egység révén és/vagy hagyományos utófűtő berendezés (pl. biomassza kazán) használatával vagy akár elektromos úton történhet.
Egyes passzívházak és lakások fűtésére időközben már úgy nevezett kompakt aggregátokat is használnak. Ezek a készülékek felfűtik a beszívott levegőt és felmelegítik a használati melegvizet integrált kisebb hőfejlesztő – pl. egy hőszivattyú – segítségével. Manapság ilyen berendezéseket már sok gyártó cég kínál a legkülönfélébb kivitelben. Ezek használata azért kézenfekvő a passzívházakban, mert a komplett épület-gépészet egyetlen berendezésben egyesíthető és ez által a szerelési ráfordítások nagyon kicsik. Egy hőszivattyú a lehűtött távozó levegőből – amely a hő visszanyerő egység hőcserélőjének elhagyása után általában még mindig melegebb 5 °C foknál – még további hőenergiát von el és ezzel a használati meleg vizet 40 °C - 60 °C hőmérsékletre (szekunder vízkör). Csúcsterhelés esetére egy utófűtő van a melegvíz tároló felső részében előirányozva. Ily módon a hőszivattyú egy egész évben elérhető, egyenletesen magas hőforrásra támaszkodhat. Az említett megoldások mindegyike időközben már jól bevált a passzívház építésben. A kompakt aggregátok alkalmazásának előfeltétele viszont mások oldalról a passzívházak különösen kismértékű energia szükséglete. Egyébként pedig a passzívházban elvileg minden jól ismert hőfejlesztő technikai megoldás alkalmazása szóba kerülhet, mint például a kombinált gáz-/olajfűtő egységek vagy akár a fa illetve fa / pellet fűtések. Ezek esetében azonban egy átlagos lakás nagyon csekély energiaigényének (1,2 kW - 1,5 kW 120 m2 - 150 m2 lakás nagyságnál) figyelembe vételével az eddig a piacon forgalmazott típusok családi házban vagy sorházi lakásban való alkalmazásra legtöbbször túldimenzionáltak. Sorházi tömbök és többszintes lakóépületek esetén „fél-központi” fűtőrendszerek kínálkoznak, amelyek az alacsonyabb teljesítmény tartományba tartozó készülék családokkal elláthatóak. Az adott építési helyszín alapján megfelelő energia koncepciók és változat elemző tanulmányok dolgozhatók ki a konkrét projektre azzal a céllal, hogy az energia hatékonyság optimumát tudjuk elérni.
ME&C - MARKETEYES
2/7 oldal
Dr. Alfred Rastädter:
Potenciál-tanulmány "Energiakímélő építési technika passzív házaknál "
2010.02.26
Az energiatakarékos házaknál (NEH), főleg azonban a passzív házaknál (PH) realizálható nagyon csekély fűtésterhelések és a tipikus családi házaknál és sorházi lakásoknál (120 m2 - 150 m2) előforduló nagyon kis éves fűtőenergia mennyiségek azáltal váltak lehetségessé, hogy a sorházépítésben, de passzív technológiájú többszintes lakóépületek esetében is egyrészről nagyon eltérő hulladék-hő hasznosító technológiák (levegő/levegő/víz-hőszivattyúk, Sole/víz hőszivattyúk stb.), másrészről pedig egymástól teljesen eltérő elrendezési illetve összeállítási változatok valósultak meg. Ezek az időközben elterjedt fűtési rendszerkomponensek (decentralizált fűtés-hő visszanyerő rendszerek [pl. decentralizált elszívott levegő-hőszivattyúk] vagy központi fűtőenergia ellátó rendszerek [pl. központi geotermikus hőszivattyúk vagy központi fa/pellet fűtőkazánok]) különbözőképpen variálhatók egymással. . A passzív vagy energiatakarékos építési móddal készült épületek teljes energiaszolgáltatási igényének kielégítésére (helyiség fűtés, melegvíz ellátás, szellőzés és elszívás, szivattyúk és elektromos fogyasztó készülékek) tehát – a fotovoltaikus berendezésekkel történő saját áramtermelés figyelembevételével is – igazi variánsbőség áll rendelkezésre a különböző berendezés komponenseknek és azok egymással való kombinációjának tekintetében. A jelen potenciál-tanulmány célkitűzése a fentiek figyelembe vételével az alábbi: Először: A passzív sorházak illetve a passzív többszintes lakóépületek körében már sok ízben megvalósított és ezért a technika legkorszerűbb állásának megfelelő hőenergia biztosító és elosztó rendszerek sokaságából négy, a rendszer felépítését tekintve egymástól teljesen eltérő fűtőrendszer variáns vizsgálata valamint a vonatkozó szakmai publikációkban ezekre a fűtési rendszerekre megtalálható eredmények és energiamérlegek összehasonlítása. Megvizsgáljuk az éves fűtőenergia szükségletből, a melegvíz készítés energia igényéből, a segédenergiákból (a fűtés és melegvíz készítés áramfogyasztásából) és a hőellátó rendszerek energiaveszteségéből összeadódó fajlagos összes- és primer energia szükségletet illetve az ebből számítható ekvivalens CO2 emissziókat és ebből koncentrált megállapításokat vezetünk le. Másodszor: A passzívház építésben használt hőszolgáltató rendszerek 4 reprezentatív változatának az alábbiakban következő felsorolása és az erre alapozott előzetes összehasonlító megállapítások egyidejűleg jó kiindulási alapot biztosítanak egy sor további lehetséges vizsgálati munkára, energia hatékonysági intézkedésre és az itt ismertetett fűtőrendszerek továbbfejlesztésére. Ajánljuk ebben az összefüggésben egy következő, a jelen tanulmány kereteitől független lépésben azon szakmai hálózat irányításával, amelynek tagjai az IGPH Steiermark / Burgenland munkaközösség passzívház- és épületgépész szakértői valamint a szakirányú szakfőiskolák (közülük is elsősorban a PINKAFELD-i Épületgépészeti Szakfőiskola) kutatási és oktatási szakértői, az alább ismertetendő gondolatmeneteket és szempontokat, aspektusokat vizsgálják felül, értékeljék ki és indítsák el a javasolt további intézkedéseket: A jelen potenciál tanulmány keretében vizsgált és az alábbiakban ismertetendő fűtésrendszer változatok kiértékelése a sokéves passzívház építési és üzemelési praxis illetve az ebből levezethető optimalizálási lehetőségek figyelembe vételével. A jelen lista kiegészítése egyrészről további, már alkalmazásban levő fűtőrendszer változatokkal illetve rendszer komponens kombinációjával az aktuális passzívház építési és gépészet üzemelési gyakorlat alapján, másrészről pedig a szóba kerülő új fejlesztésű hőszolgáltató rendszerekkel illetve rendszer komponensekkel.
ME&C - MARKETEYES
3/7 oldal
Dr. Alfred Rastädter
Potenciál-tanulmány : "Energiakímélő építési technika passzív házaknál " 2010.02.26
A vizsgált fűtőrendszer kialakítási változatok műszaki optimalizálása illetve adaptálása/bővítése a műszaki tudományok legfrissebb ismeretei alapján, egyrészről az energia hatékonyság javítása (az egyes berendezés komponensek hatásfokának növelése) céljából valamint ez által a konkrétan kitűzött fosszilis energia- és CO2 megtakarítási célkitűzések (Koppenhága 20/20/20) elérésének segítése. A másik lényeges szempont a Megújuló Energiaforrások fokozott bevonása és az ezáltal elérhető CO2 – semleges hőenergia termelés (energia biomasszából) vagy akár a CO2 – mentes végső energia ellátás napkollektoros illetve napelemes rendszerekkel. Részletes rendszervariáns összehasonlító vizsgálat elvégzése az egyes változatokhoz tartozó konkrét költségstruktúra (tőkelekötési, fogyasztástól függő és üzemelési költségek, adott esetben a passzívházak árambetáplálási tarifáinak figyelembe vételével). Ennek célja egyrészről az aktuális fajlagos hőenergia bekerülési költségek (EUR/(m2a) megállapítása, másrészről az egyes vizsgált rendszer változatok effektív hatásfokának illetve az abból levezethető primer energia igényének kiszámítása. Tipikus passzívház fűtőrendszerek kombinációs és elrendezési lehetőségei: Elvileg a passzív lakó- és sorházak építésénél három különböző alapkoncepciót különböztethetünk meg a hőellátó berendezés elhelyezésével/felállításával kapcsolatban: Decentralizált rendszerű berendezések: A decentralizált fűtőrendszerek esetében mindegyik sorház vagy mindegyik lakás saját külön hőellátó berendezésről kapja a fűtést. A központi szellőző egység hőcserélőből, befúvó és elszívó ventilátorokból, szűrőkből, vezérlésből és esetleg hangtompítóból tevődik össze, az egység egyaránt telepíthető az épület hőszigetelő héjszerkezetén belül vagy akár azon kívül. Függetlenül attól, hogy a szellőző egység a hőszigetelő héjon belül vagy azon kívül helyezkedik el, mindenképpen ügyelni kell arra, hogy annak az áttörési helynek a közelében legyen felállítva, ahol a csöveket a hőszigetelő héjon keresztül vezetjük. A decentralizált rendszereket elsősorban családi- vagy sorházaknál alkalmazzák, bizonyos feltételek mellett azonban többlakásos illetve többemeletes lakóépületben is telepíthetők. Központi (centralizált) fűtési rendszerek: A centralizált fűtőrendszerek alkalmazásakor több sorházat vagy lakóegységet egyetlen központi fűtőberendezés lát el hőenergiával. Ezeknél a levegő befújására illetve elszívására is központi működésű ventilátorokat alkalmaznak. Ezeknek a központi ventilátorok – a decentralizált rendszerekben használt kisebb, egyedi ventilátorokkal összehasonlítva – magasabb hatásfokkal képesek működni. A szabályzás legtöbbször helyi (decentralizált) volumenáramlás szabályzók segítségével történik, amelyeket alapesetben a lakásokban, a be- és elvezető légkürtőben helyeznek el. Ezek alkalmazásával lehetővé válik az átáramló levegőtérfogat hozzáigazítása az adott sorház vagy lakás igényeihez és egyensúly tartható a be- és elszívott légmennyiség között. Ezen felül még minden sorház vagy lakás beszívó légvezetékében egy utófűtő regiszter van elhelyezve, amely a központi hőellátó berendezésre van rákapcsolva.
ME&C - MARKETEYES
4/7 oldal
Dr. Alfred Rastädter:
Potenciál-tanulmány "Energiakímélő építési technika passzív házaknál "
2010.02.26
„Fél-központi” fűtőrendszerek: A „fél-központi” fűtőrendszerek a decentralizált berendezések alapkoncepcióját kombinálják a központi fűtőrendszerekével. Egyrészről a központi rendszerekhez hasonlóan egy közös hőtermelő egységet használnak több sorház vagy lakóegység ellátására, másrészről viszont minden lakóegységhez tartozik egy külön helyi ventilátor is, ami az adott lakóegység szabályozását lényegesen megkönnyíti. A beszívott levegő után fűtése is lakóegységenként, megfelelő utómelegítő alkalmazásával történik. A helyi külön ventilátorok mellett központi ventilátorok is tartozhatnak a rendszerhez, amelyek főleg a hőcserélő és az eléje kapcsolt szűrők okozta nyomásesés kompenzálására szolgál. Energetikai fogalom meghatározások: Primer energia: Energia abban a formában, ahogy az a természetben előfordul és az ember nem alakítja át (pl. napenergia; vízi energia; fosszilis tüzelőanyagok, mint a szén, kőolaj, földgáz). A primer energia szükséglet annak a mérőszámát jelenti, hogy mekkora mennyiséget (energia mennyiséget) kell a primer energiahordozókból (pl. nyers gáz, barnaszén, földgáz stb.) összesen rendelkezésre állítani ahhoz, hogy az igényelt kimenő energia szolgáltatást (pl. 1 kWh elektromos áramot vagy 1 kWh hőenergiát a végfelhasználónál) biztosítani tudjuk. Végső energia: Energia abban a formában, amelyben azt aktuálisan felhasználhatjuk (pl. áram, fűtőolaj, távhő). Ha az energiát végleges formájában használjuk fel, akkor a hasznos energia átalakításáról beszélünk. A Végső energia szükséglet a sorházban vagy a lakóegységben igénybevett energia szolgáltatásokat (helyiségfűtés, melegvíz, szellőzés, áramfogyasztás) jelenti energia mennyiségben (kWh) kifejezve. Hasznos energia: Az az energia, amely nekünk felhasználóknak hasznos világítás (világosság), mozgás, erő, hőérzet vagy hűtési energia formájában rendelkezésre áll. A már megvalósított és a többlakásos passzívház építésben már alkalmazott fűtési rendszer variánsok ismertetése: 1. Mini hőszivattyú – légfűtés – decentralizált elrendezés (termikus szolár egységgel vagy anélkül). Ez a rendszer mára már a „klasszikus” passzívház fűtési koncepciók közé tartozik, a piacon kompakt aggregát egységként forgalmazzák. Fő részei a hő-visszanyeréses szellőző egység valamint a melegvíz készítő berendezés. 2. Sole - hőszivattyú – vízfűtő rendszer – központi elrendezés (termikus szolár egységgel vagy anélkül) helyi használati melegvíz tárolókkal és egy kétcsöves elosztó hálózattal. A geotermikus hőszivattyúk a magas éves üzemidejük következtében kevés áramot igényelnek. A rendszer itt ismertetett konfigurációjában egy energetikailag más alternatívát kínál a klasszikus passzívház változathoz képest (miközben ugyanúgy az áram a végső energiahordozó) abban az esetben, ha az elszívott levegő hőjének visszanyeréséről lemondunk. 3. Fa/pellet- kazán – vízfűtő rendszer – központi elrendezés (szolár egységgel vagy anélkül) kétcsöves elosztó hálózattal és átfolyó vízmelegítős használati melegvíz készítéssel. Ezzel a rendszerrel lehet a megújuló biomassza energiahordozót az energiatakarékos és passzívházak létesítésénél bevonni. ME&C - MARKETEYES
5/7 oldal
Dr. Alfred Rastädter
Potenciál-tanulmány "Energiakímélő építési technika passzív házaknál "
2010.02.26
Ezáltal ez a változat nagy érdeklődésre tarthat számot, mint ökológiailag kedvező variáns. A csekély karbantartás igény további előnyként jelentkezik a hagyományos fosszilis energiahordozókkal szemben. 4. Kondenzációs gázkazán – vízfűtő rendszer – központi elrendezés (szolár egységgel vagy a nélkül) kétcsöves elosztó hálózattal és átfolyós használati melegvíz készítéssel, hagyományos rendszerben, fosszilis tüzelőanyagokkal, de magasabb hatásfokkal és kisebb CO2- egyenérték kibocsátással, ha egy olajtüzelésű kazánnal hasonlítjuk össze. Alább az első összehasonlító megállapítások a passzívházak hőszolgáltató rendszereinek fenti variánsaival kapcsolatban a végső energiafogyasztás, a primer energiaigény és az ezzel összefüggő CO2 emissziók (egyenérték) vonatkozásában:
A passzív sorházakban vagy többszintes lakóépületekben a helyiségfűtésre és a használati melegvíz készítésére szükséges, a biomassza termikus hasznosításából (fa/pellet- kazán) illetve gázból (kondenzációs gázkazán) valamint az elektromos energiából (a hőszivattyúk áramellátása) adódó Végső- (hő-) energia szükséglet az egyes rendszereknél nagyon eltérő képet mutat. A központi fa/pellet- kazán vízfűtő rendszerrel (3. variáns) és a központi kondenzációs gázkazán vízfűtő rendszerrel (4. variáns) – különösen szolár berendezés telepítésének hiányában – lényegesebb magasabb fajlagos energiaszükségletet (kWh/m2a) mutatnak, mint az árammal hajtott hőszivattyús rendszerek (1. és 2. változat). Mindkét hőszivattyús rendszer képes arra, hogy az áramfogyasztás formájában igényelt végső energiát a fűtési hő és a melegvíz ellátás céljaira szolgáló hőszivattyúk magas éves kihasználtsága révén megsokszorozzák. A rendszer variánsok összehasonlításánál ennél az értékelésnél a központi elrendezésű fa/pellet kazán (3. variáns) rendelkezik a legmagasabb végső energia igénnyel.
Az egyes fűtésrendszer variánsok primer energiaszükségletének vizsgálatakor, amely az adott változathoz szükséges végső energia fajtájából és mennyiségéből (gáz, biomassza, áram) adódik, hasonló kép nyerhető, mint a fentebb ismertetettnél. A decentralizált elrendezésű, árammal működtetett ”Mini” hőszivattyúk levegő fűtéssel (különösen egy szolár egységgel kiegészítve) a többi rendszer variánssal összehasonlítva úgy a végső energiaszükséglet, mind pedig a primer energiaszükséglet tekintetében a legkedvezőbb eredményt mutatják (a számításnál használt áramösszetételi struktúra tényező: EU - árammix). Hasonlóan a végső energiaigény esetéhez ennél a rendszer vizsgálatnál is a központi fa/pelletkazán - szolár egység nélkül variáns (3. tétel) mutatja a legmagasabb primer energia szükségletet.
A felsorolt hőszolgáltató rendszervariánsok fajlagos évi CO2 egyenérték kibocsátásának (kg/m2a) vizsgálatakor viszont már egy másféle kép mutatkozik: Ebből a szempontból a központi elrendezésű fa/pellet- kazán (3. variáns) biztosítja – kiegészítő szolár berendezés alkalmazásával – a legkisebb fajlagos CO2 egyenérték kibocsátást a többi rendszer változattal összehasonlítva. Rögtön utána következik – a felhasznált áram összetétel (primer energia tényező) függvényében – a helyi egyéni „mini hőszivattyú” variáns szolár egységgel kiegészítve. A legrosszabb eredményt ebből a szempontból kondenzációs gázkazán alternatíva (szolár egység nélkül – 4. variáns) adja, ahol a legmagasabb fajlagos CO2-emisszió tapasztalható.
ME&C - MARKETEYES
6/7 oldal
Dr. Alfred Rastädter
Potenciál-tanulmány "Energiakímélő építési technika passzív házaknál "
2010.02.26
A fenti összehasonlító megállapítások kiegészítéseképpen – általános szemszögből – még az alábbi aspektusok érdemelnek említést: A fent vizsgált fűtőrendszerek valamennyikének megvannak a maga sajátos előny/hátrány tulajdonságai. Ezek különösen az alábbi értékelési tényezők figyelembe vételekor szembetűnők: "Fajlagos hőenergia bekerülési költségek (EUR/(m2a) vagy EUR/kWh mértékegységben kifejezve)", "Újbóli felfűtés időszükséglete" a lakóépület meghatározott lehűlése után (ablaknyitásos szellőzés vagy célirányos helyiség hőmérséklet csökkentés), a lakók "Használati szokásai", "Egyszerű kezelhetőség", "Termikus komfortérzet " és a „Hőellátó rendszer megbízhatósága". Ezeken kívül azonban a hőellátó és elosztó rendszerek "Effektív helyigénye" is mint tényező árnyalhatja a fenti, tisztán energetikai és klímavédelmi szemszögből tett fő megállapításokat és ez által – értékelési tényező függvényében – adott esetben teljesen eltérő sorrend alakulhat ki az összehasonlítás után. Az egyes passzívház lakóegységek várható használati módja döntő mértékben kihat az adott lakóegységhez biztosítandó fűtőrendszer szükséges fajlagos teljesítményére (maximális fűtőteljesítmény [W/m2]) és ezen keresztül természetesen a várható éves energia fogyasztásra illetve a tényleges éves fűtésszámlára. Ez különösen abban az esetben mutatkozik meg, amikor a ház használói által – a méretezési hőmérséklethez képest – felfelé módosított, hosszú távra megemelt effektív helyiség hőmérséklet van a házban, de még inkább akkor, ha a használók a házat hagyták kihűlni, például a hosszabb ablakon át való szellőztetéssel vagy a szabadság miatti helyiség hőfok csökkenéssel. A puffer tárolós vízfűtő rendszerek ilyenkor lényegesen kedvezőbb újra felfűtési tulajdonságokat mutathatnak, mint a passzív családi ház építésben előszeretettel alkalmazott decentralizált légfűtő rendszerek (kompakt aggregátok „mini” hőszivattyúval).
ME&C - MARKETEYES
7/7. oldal
