Budapesti Gazdasági Főiskola

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskola Kar Külgazdasági szak nappali tagozat

Export-Import szakirány

A török kisebbség integrációs problémái Németországban

Vincze Ferenc Budapest 2009

Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................................... 3 A németországi Wirtschaftswunder jellemzői ....................................................................... 7 Politikai konszolidáció .......................................................................................................... 7 A gazdasági konszolidáció..................................................................................................... 9 Kitelepítettek és menekültek: az első „külföldi” munkások a háború után ..................... 12 A vendégmunkások hívásának oka, története, helyzetük elemzése ................................... 14 Az első idegen munkások az egyesített Németországban ................................................... 14 Rotációs elv .......................................................................................................................... 19 Törökország politikai helyzete a tárgyalt időpontban. A török, mint fogalom ................ 20 A kivándorlók motivációi és társadalmi háttere ................................................................. 20 A Törökországból az NSZK-ba kivándorlók társadalmi és földrajzi tagolódása .............. 23 Etnikai .............................................................................................................................. 23 Vallási............................................................................................................................... 24 Származási régió .............................................................................................................. 25 Motivációk........................................................................................................................ 26 A vendégmunkások élete az első a 1966-67-es, illetve az 1973-as válságig........................ 28 A Rotationsmodell vége, 2 gazdasági válság, a betelepülők létszámának növekedése..... 31 A válság................................................................................................................................ 31 A válság hatása az NSZK-ra és a vendégmunkásokra....................................................... 31 Anwerbestopp....................................................................................................................... 33 Családegyesítés .................................................................................................................... 35 Házasság .............................................................................................................................. 36 A bevándorlási szabályok szigorodása, a törököktől való megszabadulás kísérlete........ 39 Az okok................................................................................................................................. 39 A törökség hazaküldésének kísérlete, a Rückkehrhilfe ..................................................... 40 A külföldiek másfajta megítélése, a Kühn-memorandum ................................................. 41 A török kisebbség integrációs problémái ............................................................................. 43 Demográfiai eltérések a törökök és a németek körében .................................................... 43 Vallási különbségek............................................................................................................. 45 A török kisebbség lakhatási jellemzői, problémái .............................................................. 47 Városi szegregációs problémák........................................................................................... 49 A törökség képzettségbeli hátrányai, munkaerő-piaci helyzetük....................................... 50 A török kisebbség bűnözési rátája....................................................................................... 52 Növekvő idegenellenesség ................................................................................................... 53 Támadások török lakóházak ellen ...................................................................................... 54 Konklúzió ................................................................................................................................ 57 Ábrahivatkozás....................................................................................................................... 59 Forrásjegyzék ......................................................................................................................... 60

2

Bevezetés Szakdolgozatomban a török kisebbség németországi beilleszkedésének problémáival szeretnék foglalkozni. Németország, sok más, úgynevezett fejlett országgal együtt jelentős gondokkal kénytelen szembenézni annak köszönhetően, hogy bevándorlási célországgá vált. Ha általánosan és felszínesen szeretnénk megfogalmazni a dolgot, egy jelentős létszámú kisebbség jelenléte mindig is problémákat okozott: gondoljunk csak hazánkban a cigányság helyzetére, az észak-afrikai bevándorlók franciaországi gondjaira vagy a spanyolajkú kisebbség egyesült államokbeli térnyerésére. A Német Szövetségi Statisztikai Hivatal (Statistisches Bundesamt) legfrissebb, 2007-es adatai alapján 82.257.000 német állampolgár közül 15.411.000 rendelkezik migrációs háttérrel. Ez egy adott személy esetében azt jelenti, hogy vagy ő jött külföldről 1949 után, de később megszerezte a német állampolgárságot, vagy pedig ilyen hátterű szülők másod-, harmadgenerációs leszármazottja. A statisztikai hivatal ide sorolja a legalább egy migráns felmenővel rendelkező német állampolgárokat is. Ezen felül 6.744.879, állampolgársággal nem rendelkező, vagy kettős állampolgárságú személy tartózkodott a tárgyalt évben életvitelszerűen Németország területén. Összesítve tehát a 82.217.800 németországi lakos 27%-a külföldi, vagy külföldi származású volt. Érdekességképpen megjegyezném, hogy professzor Hans-Ulrich Wehlers szerint 19502000 között a Német Szövetségi Köztársaság „dicsekedhetett” a lakosságszámhoz viszonyított legmagasabb bevándorlási mutatókkal.1 Mielőtt azonban részletesen is kitérnék a törökök németországi helyzetére, szeretnék egy rövid összefoglalót tartani a migrációról, mint folyamatról. Úgy érzem, ez szükséges ahhoz, hogy a sok százezer, országát elhagyó török ember motivációit jobban tudjam szemléltetni, hiszen az ő sorsuk nem egyedi, rengeteg más nációjú személy, hasonló életpályát járt be, miután elhagyta hazáját. A többségi társadalommal létrejövő konfliktusok is beilleszthetőek egy általános sémába, amit rengeteg szakember tanulmányoz már régóta, szociológusok, kriminológusok, egyéb társadalomtudósok. Mindenekelőtt a migrációt, mint fogalmat, szeretném tisztázni. Eddigi kutatásaim során annyi kiderült, hogy erre még nem létezik egységes, a szakértők által elfogadott definíció, így én a számomra legszimpatikusabbat írnám itt le. Franck Düvell szerint a migráció egy olyan, szociális okokkal magyarázható folyamat, amelynek célja, hogy a migráns ott elégítse ki 1

Hans-Ulrich Wehler: Deutsche Gesellschaftsgesichte 5. kötet, 34. oldal

3

szabadság, igazságosság és egyenlőség iránti igényét, ahol ezt jólétben és biztonságban megteheti.2 A szülőföld elhagyásának tehát számtalan indoka lehet. Politikai, gazdasági okok játsszák a főszerepet mindközül. Elmaradottabb gazdaság, foglalkoztatási problémák, a polgári jogok semmibevétele, polgárháború, mind elindíthat egy kivándorlási folyamatot. Egy német szakember, prof. dr. Buhren 2 fő részre osztja a migrációt kiváltó okokat, az alapján, hogy az elvándorlás után milyen érzelmi kötődés marad meg az anyaország iránt3: 1. Push: politikai elnyomás, elégedetlenség, természeti katasztrófa, munkanélküliség, túlnépesedettség 2. Pull: kalandvágy, egy jobb élet iránti vágy, karriervágy Migráció esetében 2 ország játssza a főszerepet: a kiinduló ország, amit elhagynak, és a célország. A kettő közt a kapcsolat jellege az alábbi lehet Már létező kulturális, történelmi és politikai kapcsolatok Térbeli közelség, főleg szomszéd államok esetében (ld. pl. Olaszország-Svájc) Kétoldalú vagy egyoldalú törvényi szabályozások A török kisebbség kutatása során természetesen ez utóbbi játssza a főszerepet, habár a két állam, illetve jogelődjeik (Német Császárság, Oszmán Birodalom) között már létezett kapcsolat a múltban. Erről később fogok szót ejteni. Egy migrációval szembenézni kénytelen államban a többségi és egy, avagy több kisebbségi csoport kénytelen együtt élni. A többség számára, a bevándorlás volumenétől függően jelent ez kisebb-nagyobb traumát. A többség fogalma alatt a társadalom részterületein domináns helyzetben lévő csoportot értünk, ezzel szemben a kisebbséghez tartozók értelemszerűen nincsenek domináns helyzetben. Kisebbségből is sokféle lehet, vallásitól elkezdve életmódbelin keresztül az etnokulturálisig bezárólag. A törökök esetében vallásiról és utóbbiról beszélhetünk. Vallásiról, hiszen ők az iszlám hitűek közé tartoznak, etnokulturálisról, hiszen tagjaik egy közel-keleti államban szocializálódtak, amelynek normái messze esnek a Nyugat-Európában megszokottaktól. Elméleti szempontból a létrejövő etnokulturális kisebbségek egyre szorosabb kapcsolatba lépnek a többségi társadalommal, egyre intenzívebben vesznek részt a társadalmi

2

Migration ist eine Art soziale Bewegung für Freiheit, Gleichheit und Gerechtigkeit. Sie erlaubt Menschen ihre Ansprüche dort zu stellen, wo sich Wohlstand und Sicherheit konzentrieren 3 Prof. Dr. C. Buhren: Migrationsgeschichte in Deutschland, 4. oldal

4

folyamatokban az egyre szorosabb szociálökonómiai illeszkedés lépcsőfokain haladva (participácíó, ill integráció). A többségben lévő csoportok számára a kisebbségek mindig is hordoznak valamiféle értéktartalmat. Ezt az értéktartalmat a domináns csoport rendeli hozzá a kisebbségihez saját tapasztalatai és érdekei szerint, és ennek alapján alakít ki róluk negatív, avagy pozitív véleményt. Jellemző példa itt, hogy a kisebbségi csoportokhoz a bűnözésre való hajlandóság fogalmát társítják. Nem is kell messze menni a példákért elég, ha az ember egy kicsit is tájékozódik a hazai cigányságról, de ha már a témám a török kisebbség, bizony a németek egy része is hasonlóan ítéli meg saját legnagyobb létszámú kisebbségét. Statisztikai adatokat tekintve nem is alaptalanul, Robert Koch, 1999. óta Hessen szövetségi tartomány miniszterelnöke4 által 2008-ban idézett statisztikák szerint az erőszakos bűncselekmények 43,4%-át fiatalkorúak követik el, ennek a csoportnak felét pedig idegen származású fiatalok5. Ezek az adatok a társadalom jelentős rétegeit tudják a kisebbségek ellen hangolni. A többségi és a kisebbségi társadalom közötti különbségek, különös tekintettel az antropológiai jegyekre, a vallásra, a két kultúra különbözőségének mértékére, jelentősen növelhetik a konfliktusforrások számát. Jellemző problémaforrás a többségi es a kisebbségi társadalom között a vallás szerepe a mindennapokban: a mai nyugati társadalomban már nem tölt be olyan fontos szerepet, mint akar csak néhány évtizeddel ezelőtt is. Ezzel szemben egy muszlim államban, még ha alapvetően nyugatiasabb felfogást képvisel is, a vallás mindennapi iránymutató szerepe a többség számára megkérdőjelezhetetlen. Egy nyugati befogadó országban ki lehet figurázni bármilyen egyházat, a képviselőit, a hagyományait, míg ugyanez egy muszlim országban elképzelhetetlen lenne. Az ehhez hasonló tetteket bűncselekményként kezelik ezen országok többségében (ld. az istenkáromlásért halálraítélt afgán diák esetét, vagy a pár éve Mohamed-karikatúrákat leközlő dán lap elleni iszlám médiahadjáratot). A vallás szerepének eltérő értelmezése tehát bőven teremt konfliktusforrásokat a befogadók és a befogadottak

között,

jelentős

muszlim

kisebbségekkel

rendelkező

országokban

a

fejkendőviselés iskolákban történő viselése körül rendre éles viták szoktak kirobbanni. Egészen új fejlemény ezen a téren a napokban elfogadott svájci minaretépítési tilalom is, amelyet a lakosság 57%-a támogatott egy szélsőjobboldali párt által indított referendumon.6 Nem elhanyagolható az sem, hogy főleg a 1999. szeptember 11-i new yorki támadások óta, de már azt megelőzően is néhány közel-keleti esemény által táplálva, a nyugati társadalmakban

4

http://de.wikipedia.org/wiki/Roland_Koch http://www.hirszerzo.hu/cikk.baleset_vagy_neonaci_gyujtogatas.56205.html 6 HVG, 2009. december 5. 27. oldal 5

5

az iszlám egyet jelent a terror, az öngyilkos merénylet és a dzsihád fogalmával. Persze itt is fel lehetne hozni negatív példaként a Sauerland-terroristasejtet,7akiknek tagjairól nem is sejtették a szomszédjaik, hogy nemsokára terrorizmus gyanújával fognak a düsseldorfi bíróság elé állni. Egy-egy ilyen eset rengeteget ronthat egy vallási kisebbség megítélésén: ha egy evangélikus kezd el lövöldözni egy egyetemen, mindenki arra gondol, hogy megőrült. Ha például egy muszlim, mindenki arra gondolna, hogy ismét lecsap az al-Kaida. A többségi társadalom es a kisebbségek között még számtalan hasonló konfliktusforrást lehetne felsorolni. Általánosságban azt lehetne mondani, hogy a két fél közötti különbségek nagyságától, valamint az egymással szembeni elvárásoktól függ a konfliktusok erőssége, az integráció mélysége. Ha a két csoport ellenségkent tekint egymásra, az beláthatatlan következményekkel jár az együttélésre nézve. Ilyen állapot például akkor állhat elő, ha a befogadó államban az érkezők statusa bizonytalan. Jellemzően ez akkor fordul elő, ha az állam nem tudja igazan, hogy mit is kezdjen a kisebbségi csoporttal, hogyan kezelje az együttélésből fakadó problémákat. Szakdolgozatom későbbi részében ki fogok térni arra a problémára is, amivel a Német Szövetségi Köztársaságnak kellett szembenéznie akkor, amikor kezdett világossá válni, hogy a gazdasági konjunktúra puffereinek tartott vendégmunkások jelentős része nem kíván hazatérni a hazájába, hanem a fogadó országban kíván letelepedni, aztán a családját is szeretné maga mellett tudni, és nem is szeretné egykönnyen az otthonról hozott viselkedésmintákat feladni. Ez a visszás állapot sem a többségi, sem a kisebbségi társadalmi csoportoknak nem válik hasznára. Egyrészt utóbbiak hajlamosak bezárkózni, ellenségként tekinteni a többségre. Ennek következménye lehet párhuzamos társadalmak kialakulása annak minden hátrányával együtt. A többség pedig hajlamos lesz felesleges kolonckent tekinteni a bevándoroltakra, akik csak azért léteznek, hogy a pénzüket vigyék, ráadásul gátlástalanul belevetik magukat a bűnözés fertőjébe is. Pull és Push migráció közül előbbi általános elméleti modellje érvényesül a törökök esetében, hiszen jelentős részük nem üldöztetés vagy elnyomás által űzetve került az NSZK-ba, hanem azért, mert a gazdaságilag elmaradottabb, és vágtató inflációtól sújtott otthonában nem tudott megfelelő életszínvonalat biztosítani magának es családjának. Persze ez nem igaz arra a több százezer etnikailag nem török menekültre, akiket a statisztikai kimutatások gyakran egy kalap

7

http://hvg.hu/vilag/20090810_nemet_iszlam_terrorista.aspx

6

alá vesznek a törökökkel pusztán állampolgárságuk okán, és akik erős politikai represszió következtében érkeztek az NSZK-ba. Róluk később még részletesebben is szót ejtek. Közhely, de igaz, hogy a fejlettebb gazdasággal rendelkező, főképp európai államok demográfiai hátrányba kerülnek a fejlődőekkel szemben. Növekvő munkaerőigényüket nem tudják pusztán a belső gyarapodásra alapozva kielégíteni, szükség van bizonyos mértékű bevándorlásra is. Így volt ez az ötvenes, hatvanas évek Nyugat-Németországával is.

A németországi Wirtschaftswunder jellemzői Rövid, a migráció, mint fogalom általános jellemzőit felsoroló bevezetőm után szeretnék rátérni annak az elemzésére, hogy Nyugat-Németország részéről mi vezetett el oda, hogy alig egy évtizeddel azt követően, hogy az ország még romokban hevert, és több nemzet megszálló csapatai osztoztak területén, képessé vált vendégmunkások százezreinek fogadására. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt meg szeretném vizsgálni a kérdést, hiszen mind a kettő konszolidációja elengedhetetlen volt a későbbi kibontakozáshoz. Politikai konszolidáció A második világháború katasztrófába sodorta a világot, az egyik legtöbbet szenvedett állam a korábbi önmaga árnyékává összeroppant Németország volt, amelynek a Hitler által megálmodott ezer év dicsőség helyett porig rombolt gazdaság, milliónyi halott és idegen megszállás jutott osztályrészül. Az események, amelyek végül Németország kapitulációjához vezettek, bármennyire érdekesek is, nem tartoznak ide. A lényeg az, hogy Berlin 1945. május 8-án aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt8. A konfliktus több tízmillió halottal járt, maga a háborús agresszor 4,8 millió polgárát veszítette el közvetlen háborús cselekmények következtében, azaz a harctereken és a hátországi bombázásokban(ld. Drezda és Hamburg).9 További 2,5 millióan haltak meg a megszállók, különösen a szovjetek elől való menekülés során (ld. 19441945 tele, Kelet-Poroszország), és a háború utáni kitelepítésekben.10 A helyzetet súlyosbította, hogy közel 11 millió felnőtt került hadifogságba.11

8

http://www.bundesarchiv.de/aktuelles/aus_dem_archiv/galerie/00146/index.html?index=0&id=0&nr=4 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1945 10 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1945 11 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1945 9

7

Németország háború utáni sorsa sok vita tárgyát képezte a szövetségesek között. Amikor már elérhető közelségbe került a náci rezsim bukása, ellenségei korántsem azt tervezgették, hogy lerakják az alapjait Európa majdani gazdasági éllovasának. Egyes nyugati körökben az is felmerült, hogy megszűntetik a német ipart, és egy mezőgazdaságra alapuló társadalmat hoznak létre, hogy elkerüljék egy esetleges újabb háború kirobbantását, mert a németek már kétszer is bebizonyították, hogy képesek katasztrófába sodorni az egész világot. Több esélyt nem akartak nekik adni erre.12 Ezt a tervet ugyan elvetették, de abban egyetértettek, hogy Németországnak morális, politikai és gazdasági értelemben is maximálisan viselnie kell a háború következményeit Az egymást követő kongresszusokon (Teherán, Jalta, Potsdam), döntöttek Németország majdani státuszáról is.13 Berlint, és magát az országot is 4, francia, szovjet, brit és amerikai megszállási övezetre osztották fel, és döntöttek arról is, hogy Németországnak háborús jóvátételt kell fizetnie az okozott károkért, habár ennek nagyságáról és módjáról heves viták zajlottak.14 Az 1946-ra a szövetségesek táborában a korábban is lappangó feszültségek nyílt, egyre nagyobb ellenségeskedésekbe torkolltak. Ez az év a vasfüggöny leereszkedésének éve is egyben, ahogy Churchill megfogalmazta híres fultoni beszédében.15 A következő, 1947-es év sorsdöntő volt Németország részéről: egyesült a brit és amerikai zóna, létrehozva Bizóniát, és kiváltva a szovjetek heves tiltakozását. A külügyminiszteréről elnevezett Marshall-terv keretében az USA dollár milliárdokat pumpált az európai (beleértve Törökországot is) gazdaságokba, segítve a háború utáni recesszióból történő kilábalást, ugyanakkor meghatározta azt is, hogy a segélyt megkapó országok a polarizálódó világpolitikai paletta melyik oldalára fognak kerülni (kivéve természetesen Jugoszláviát, az el nem kötelezettek vezéralakját). Természetesen a szovjet vezetés hevesen tiltakozott ez ellen, és az érdekszférájába tartozó államoknak meg is tiltotta a Marshall-segély elfogadását16. A szakadék tovább mélyült a két világrendszer között. 1948-ban megalakult a nyugatnémet megszállási zónák küldötteiből a bonni parlament, 1949ben létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Német Demokratikus Köztársaság, a különállás konzerválódott.17

12

http://countrystudies.us/germany/44.htm http://www.state.gov/r/pa/ho/time/wwii/index.htm 14 http://www.state.gov/r/pa/ho/time/wwii/93273.htm és http://www.state.gov/r/pa/ho/time/wwii/93275.htm 13

15

http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1946 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1947 17 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1949 16

8

A következő évek a további konszolidációt jelentik Nyugat-Németországnak. A továbbiakban csak erről az országról lesz szó, a keletiről már nem, hiszen a török vendégmunkások megjelenése ehhez az államalakulathoz köthető (bár érdekességképp megjegyezném, hogy az NDK gazdaságának is szüksége volt külföldi munkaerőre: többek között hazánkfiai is megfordultak a testvéri állam ipari fellegváraiban, de még Fekete-Afrikából és Vietnamból is érkeztek dolgos kezek). Az 1950-es években kezdődött meg igazából az a folyamat, amely elvezetett a német gazdasági csodához, amely végül is vendégmunkások hívásának szükségességéhez vezetett. Egy gazdasági boomhoz azonban állami szuverenitás is kell, amit a Német Szövetségi Köztársaság 1952-ben szerzett meg részlegesen, amikor a Konrad Adenauer vezette bonni kormány aláírta a megszálló nyugati szövetségesekkel a Német Államszerződést18 („Deutschlandvertrag”), amely megszűntette a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mandátumát, valamint kötelezte az aláírókat kötelezte a végleges békeszerződés kidolgozására, amelyet végül 1955-ben Párizsban írtak alá. Ezzel a Német Szövetségi Köztársaság teljesen szuverén állammá vált.19 A gazdasági konszolidáció A politikai szuverenitás visszanyerése mellett természetesen a gazdaságot is újjá kellett építeni romjaiból. Jelen dolgozatnak nem célja, hogy az 1950-es, 60-as évek nyugatnémet fejlődését részletesen elemezze, hiszen a végcél a török kisebbség integrációs problémáit feltárni és kifejteni. Azonban ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy egy gazdaság több százezer külföldi munkást kénytelen bevonni a termelésbe, hogy fenntarthassa önnön fejlődését, muszáj felvillantanom a Wirtschaftswunder, a német gazdasági csoda néhány jellemzőjét. Amint azt már említettem, a német gazdaság romokban hevert, az ország idegen megszállás alá került. Természetesen az ipar és a mezőgazdaság is a szövetségesek irányítása alá tartozott, példa erre az ún. „Ruhrstatut” amely a Ruhr-vidék nehézipara feletti ellenőrzést biztosította a győzteseknek, megszabva, hogy mennyi kőszenet lehet kibányászni, azt mire lehet és mekkora mennyiségben felhasználni. Ugyanígy a térség acélipara felett is a szövetségesi érdekek domináltak.20Ezek az érdekek azonban fejlesztéseket, és kiemelt figyelmet vontak maguk után, a háború utáni fejlődés egyik motorja ez a kulcsfontosságú

18

http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=COK5YX http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=JMQYNL 20 http://de.wikipedia.org/wiki/Ruhrstatut 19

9

terület volt. Nem véletlen, hogy a leggyorsabban fejlődő német szövetségi tartomány ÉszakRajna-Vesztfália volt, szívében ezzel az iparterülettel.21 A fejlődés másik alappillére az 1948-as valutareform volt. A háború után az addig használt Reichsmark természetesen teljesen elértéktelenedett, a kereskedelmi egyenérték helyét külföldi valuták, nemesfémek, illetve hétköznapi fogyasztási cikkek, mint például a cigaretta, vették át. A legális csatornák helyett az árucsere a feketepiacon bonyolódott. A valutareform keretében a szövetségesek viszont bevezetettek egy új fizetőeszközt a 3 nyugati zóna számára, a Deutsche Markot, melynek kibocsátója a későbbi szövetségi jegybank, a Bundesbank elődje, a Bank Deutscher Länder volt. Ez egy stabil, meghízható fizetőeszköznek bizonyult, ebből kifolyólag külföldön is elismertséget vívott ki magának. Sokan az 1948-as valutareformtól számítják Németország háború utáni felemelkedését. A csodához azonban kellett a nemzetközi politikai-gazdasági környezet megváltozása is. Az Egyesül Államok 1947-ben elhatározta egy gazdasági segélyprogram indítását azon államok részére, akik hajlandóak voltak ezt elfogadni. Ennek célja az háború utáni európai újjáépítés segítése volt, pénzügyi eszközökkel, áruszállítással. Amint már említettem, a későbbi keleti blokk államai nem kértek ebből, a nyugatiak viszont annál nagyobb örömmel fogadták.22 Az USA 1,4 milliárd dollárt bocsátott Németország nyugati országrészének rendelkezésére a 13 milliárd dollárnál valamivel nagyobb keretből. Ez az összeg nem tűnik nagynak, de ne felejtsük, ez még az aranyhoz kötött dollár ideje, mai értéken ez az összeg közel 8 milliárd eurót jelent! Persze ez sem egy hatalmas summa, de 2 évvel a háború lezárása után a 3 zóna számára rendkívül jól jött ez a segítség, tekintve, hogy a lakosság jelentős részének még rendes fedél sem volt a feje felett. Egyébként egy közgazdász szerint a résztvevő államok gazdasági fejlődését az adott évben 0,5 százalékponttal emelte a Marshall-terv.23 A fejlődés másik motorja egy távoli hadszíntéren kirobbant konfliktus által felélesztett háborús konjunktúra volt. Az Észak-Koreai Népköztársaság 1950-ben megtámadta DélKoreát, ezzel háborúba sodorva az Egyesült Államokat, és az ENSZ több fontos tagját is, akik készek voltak fegyverrel is megakadályozni a kommunizmus további terjeszkedését. Kezdeti északi siker után a híres MacArthur vezetésével a szövetséges csapatok visszaverték az agresszorokat, és a kínai határig szorították vissza őket. Utóbbiak nemsokára ellentámadást vezettek, a front pedig nagyjából a mai fegyverszüneti határnál megmerevedett.

21

http://www.lwl.org/LWL/Kultur/Aufbau_West/wiederaufbau/ http://www.sulinet.hu/panorama/eu/marshall_terv.htm 23 Frankfurter Allgemeine Zeitung: Aufbauhilfe für das zerstörte Europa. 2008. április 3. 22

10

Ennek a véres konfliktusnak köszönhetően világszerte megélénkült a kereslet a fegyverek és egyéb katonai felszerelések iránt. Bár az NSZK nem rendelkezett akkoriban hadiiparral, sőt, nem is rendelkezhetett volna a világháborút lezáró békeszerződések rendelkezései következtében, de mint a Ruhr-vidéki acélipar ura áttételesen így is profitált a távoli konfliktusból. A háborúhoz Montecuccoli híres receptjén kívül fegyverek is kellenek ugyebár, azok előállításához pedig acél. A szövetséges hatalmaknak acél kellett, a német nehéziparnak pedig megrendelések. A kereslet és kínálat pedig nem csak a mikroökonómia-tankönyvekben szokott egymással találkozni, hanem a valóságban is. A koreai konfliktus által generált exportnövekedés hatása jól nyomon követhető a nyugatnémet gazdaságot jellemző néhány adaton: az 1950-ben még 3,02 milliárd márkás külkereskedelmi deficit majdnem ugyanekkora nagyságú többletté alakult át (3,07 milliárd DM) 1950 és 1954 között. Utóbbi időszakban a gazdaság éves átlagban 8,8%-kal növekedett, 1955-1959 között ugyan a növekedés üteme átlagosan 7,2%-ra lassult, de ez még mindig elég robosztus gyarapodás, kiváltképp, ha a mostani recessziót vesszük összehasonlítási alapnak.24 Még néhány adatot szeretnék közölni, szemléltetendő is, hogy mekkora utat tett meg a 3 nyugati zónából létrehozott szövetségi köztársaság, amíg képessé vált arra, hogy Európa távoli szegleteiből is magához csábíthassa a jobb életre vágyó munkásokat. 1950-től 1960-ig az export volumene 4,5-szeresére nőtt, a bruttó hazai termék pedig megduplázódott. 19521962 között a befektetések értéke összesen 120%-kal nőtt.25 1950-1952 között az ipari termelés harmadával emelkedett. Az egy főre eső reáljövedelmek 1960-ig megduplázódtak, 1973-ra megháromszorozódtak. Egy állam jólétét híven mutatja az útjain közlekedő autók száma: 1973-ban Nyugat-Németországban 12 millió járművet használtak! Akkortájt kb. 78 millióan éltek az országban, minden 6,5 lakosra jutott egy személyautó úgy, hogy ebben a számban a vendégmunkások milliói is benne foglaltatnak. Továbbá 1950-1966 között az ipari szektorban dolgozók bére 2,37-szeresére növekedett.

26

Ezek az adatok híven mutatják a

Német Szövetségi Köztársaság akkori gazdasági erejét.

24

Az adatok forrása: Dennis L. Bark & David R. Gress History of West Germany, második kiadás, első kötet, 392-393. oldal 25 http://www.scuderia-lufthansa-classico.de/slc-pokal-commba.pdf 26 Hans Ulrich Walter: Deutsche Gesellschaftsgeschichte 5. kötet, 44. oldal

11

Kitelepítettek és menekültek: az első „külföldi” munkások a háború után Az 1950-es évek elején még 2 millió munkanélküli volt az országban, de ez a szám 1954-re 1,4 millióra csökkent. A következő, 1955-ös év az első vendégmunkások érkezésének ideje, ők még akkor jöttek, amikor viszonylag sok munkanélküli volt Nyugat-Németországban. Érkezésük oka a munkaerő struktúrájára vezethető vissza, erre később még visszatérek. Kelet-Németországból és Közép-Európából rengeteg menekült, kitelepített német származású ember érkezett, egyedül a Demokratikus Köztársaságot-t 3,6 millióan hagyták el az 50-es évek során, főleg Berlinen keresztül, és költöztek a Szövetségi Köztársaság területére.27 Máshonnan, Kelet-és Közép-Európából pedig összesen mintegy 8 millióan érkeztek.28Persze az ő beilleszkedésük sem volt problémamentes, hiszen évszázadok óta elszakadtak már a német anyaföldtől. Érdekes, hogy az ő integrációjuk során rengeteg kísértetiesen hasonló gond mutatkozott meg, ami később a nem német vendégmunkásokat, főleg a törököket sújtották. A külföldről Németországba került németek hatalmas előnye volt azonban, hogy egy nyelvet beszéltek a helyiekkel. A sikeres integráció egyik záloga ugyanis az, ha két együtt élő népcsoport talál egy olyan közös nyelvet, amin meg tudják értetni magukat a másikkal, sikeresen tudnak kooperálni a mindennapokban. Beilleszkedésüket a törvényalkotók is segítették, amennyire adminisztratív eszközeikből kitellett, azaz megkapták a jogot a nyugatnémet állampolgárság megszerzésére. Sőt, részesülhettek a szociális háló nyújtotta előnyökből is. Ne feledjük, a kezdet kezdetén ez a kiváltság nem adatott meg a vendégmunkásoknak! Ráadásul a kitelepítettek vagy a később elmenekülők állami segítséget is kaptak, hogy megkönnyítsék számukra az újrakezdést. Amint említettem, beilleszkedésük nem volt teljesen zökkenőmentes. Az alábbi problémákkal kellett megküzdeniük: -

Diszkrimináció: sajnos Magyarországon is megfigyelhető a jelenség, hogy sokan a határon túli magyarokat nem tartják igazi magyarnak. Sokan lenézik őket, féligmeddig külföldieknek tartják. Játszom egy internetes játékot, rengeteg délvidéki, felvidéki és erdélyi játszik, ők sok magyar játékos számára románok, a román, szlovák, szerb játékosok számára viszont magyarok. Ez igaz volt a menekült, kitelepített németekre is új hazájukban. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a második világháború során a Wehrmacht által elfoglalt területekről, vagy a velük

27

Az adatok forrása: Dennis L. Bark & David R. Gress History of West Germany, második kiadás, első kötet, 392-393. oldal 28 Hans Ulrich Wehlers: Deutsche Gesellschaftsgeschichte, 5. kötet, 34. oldal

12

szövetségi viszonyban álló országokból a katonai vezetés több százezer úgynevezett némi németet sorozott be a náci hadigépezet kötelékébe. Az ezekben az egységekben szolgáló katonákat elég gyakran érte megvetés az anyaországi németek részéről, sokan nem fogadták el őket nemzettársként. -

Ez a pont az előzőből következik. A külföldről származó németek nagyon gyakran nem tudtak a képzettségüknek, végzettségüknek megfelelő munkahelyen elhelyezkedni. A gazdasági csoda beindulása előtt a helyi németeknél magasabb munkanélküliségi ráta sújtotta őket, gyakran csak alkalmi munkákból, vagy nehéz fizikai munkából tudták fenntartani magukat és családjukat, akik elvesztettek mindent a magyarországi, csehszlovákiai stb. kitelepítések nyomán, vagy hátrahagyták mindenüket a szovjet csapatok előli menekülés során. Ugyanakkor itt is vannak sikertörténetek, rengeteg magasan kvalifikált menekült kapott jól fizető állást Nyugat-Németországban, Bonnak évekig nem kellett annyit költenie a felsőoktatásra, mint amennyit az ország nagysága megkövetelt volna, jött az utánpótlás keletről.

-

A fenti két pontból, valamint a háborút követő lakásínségből következik (a városokat a szövetséges csapatok Harris légimarsall irányításával módszeresen szétbombázták a lakosság moráljának megtörése érdekében), hogy ez a csoport kénytelen volt meglehetősen szerény körülmények között lakni.

A németek külföldről történő beáramlása 1961-ig tartott, ekkor adott parancsot Erich Honecker, a DDR mindenható ura a berlini fal megépítésére. Egészen a 80-as évek végéig nem érkeztek németajkú bevándorlók jelentős számban a szövetségi köztársaság területére. A kezdeti beilleszkedési problémák viszont az évek múltával semmivé lettek: a dübörgő német gazdasági csoda ezt a csoportot is felemelte egy sokkal magasabb életszínvonalra, illetve a bonni kormány már említett segítsége is beérett lassan, de biztosan. A német gazdaságnak azonban annyi munkáskéz kellett, amennyit az 50-es évek NDKutánpótlása már nem tudott fedezni. A 40-es évek végi, 50-es évek eleji fojtogató munkanélküliség már a múlté volt, az egyre izmosodó német gazdasági potenciálnak sürgős utánpótlásra volt szüksége. A megoldásért csak vissza kellett nyúlni a múlthoz. Viszont ennek a résznek a lezárásaként megjegyezném: a fenti felsorolásban használt kulcskifejezések: diszkrimináció, rossz lakhatási körülmények, alacsonyabb presztízsű munkák, rosszabb fizetések vissza fognak még köszönni szakdolgozatom későbbi részében is, csak éppen másokat fognak sújtani…

13

A vendégmunkások hívásának oka, története, helyzetük elemzése Az első idegen munkások az egyesített Németországban Vendégmunkások németországi jelenléte nem volt példa nélküli a történelem folyamán, már a Német Császárság éveiben is találunk példát arra, hogy külföldiek érkeztek az országba a jobb megélhetés reményében. Itt jegyezném meg, hogy már ebben az időben is megjelentek német földön a mostani Törökország jogelődjéből, az Oszmán Birodalomból származó bevándorlók. Akkortájt a két ország szövetségesi viszonyban volt. 1912-ben Berlinben 1350-en éltek közülük, főleg a dohányiparban tevékenykedtek (trafiküzemeltetés), vagy tanultak.29 A külföldiek bevándorlásával párhuzamosan rengeteg német vándorolt ki az USA-ba, számuk csak 1880 és 1893 között elérte az 1,8 millió főt,30 hely tehát volt a munkáskéznek. Érdekességképpen megjegyezném, hogy az Egyesült Államokba kivándorolt németajkúak nagyon hasonló problémákkal találkoztak, mint a később törökök az NSZK-ban: integrációs gondok, nyelvismereti hiányosságok… A Császárságból történő elvándorlás főleg a mezőgazdasági munkások számát csökkentette, az ebben a szektorban fellépő hiányt Oroszország lengyelajkú lakosai, ukránok, olaszok, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia jellemzően Galíciából származó polgárai enyhítették. Ők kevesebb pénzért, rosszabb munkakörülmények mellett vállaltak munkát, és a szezon elmúltával társadalmi feszültségek nélkül haza lehetett őket küldeni. A munkaerő elvándorlása mellett egy másik oka, amiért a Német Császárságnak szüksége volt idegen munkásokra, akik alacsony szakképzettséget igénylő és alacsony presztízsű munkát végeznek az volt, hogy a német állampolgárok egy jelentős része már 1907-ben sem akart ilyen munkákat elvégezni. Nem általánosítani szeretnék, de egy, ebben az évben publikált tanulmány már megerősíti ezt a tényt.31 Az átlagpolgár a jövőjét a városokban, az ipar központjaiban képzelte el, nem pedig a földeken robotolva. Az is világossá vált akkoriban, hogy a vendégmunkások csak addig viselik el az alantasabb körülményeket, amíg az lebeg a szemük előtt, hogy hazatérnek, és családjuk otthoni helyzetén javítanak, kényelmes megélhetést biztosítanak nekik is és maguknak is. Amint felvillanna az integráció lehetősége, egyenlő munkabérek, egyenlő bánásmód, családegyesítés lehetősége és

29

Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland-Ein Lexikon, 511. oldal 30 Cem Özdemir: Currywurst und Döner 34. oldal 31 Cem Özdemir: Currywurst und Döner 38-39. oldal

14

végleges letelepedés, már nem fogadnák el ezeket a feltételeket. Ezt igyekeztek a német döntéshozók törvényi úton kizárni. Az első bevándorlókról szóló törvény hazautazási kötelezettséget írt elő a téli időszakra. Egy 1908-as rendelkezés kötelezővé tette ún. „Identitäskarte” kibocsátását minden külföldi munkavállaló számára. Ez lehetővé tette, hogy egy céghez kössék őket, hiszen egy idényre csak egy munkaadó adhatta ki ezt a dokumentumot. Ha valami oknál fogva elveszítette az állását, a munkavállalónak azonnal haza kellett térnie. Ezzel sikerült konzerválni a vendégmunkások egyenlőtlen helyzetét. Ugyanakkor létezett egyfajta hierarchia is a külföldiek megkülönböztetésére: egy holland munkást például sokkal inkább emberszámba vettek, mint például egy galíciai ukránt.32 Ezzel együtt már megjelentek azok a vélemények is, amelyek a német nemzet halálát vizionálták, külföldiek inváziójától és a germán faj elkorcsosulásától tartottak. Tudományos mázzal próbálták érveiket alátámasztani, mint például professzor Sieda 1910-ből, aki a fenti érveket hangoztatva kelt ki a lengyel vendégmunkások ellen. A gazdasági szükségszerűség azonban győzött az elvek felett, a Nagy Háború kitörése után 300.000 lengyelnek megtiltották a hazatérést, majd hadifoglyokat is munkába állítottak, ennek eredményeképp 1916-ra 1 milliónak szolgálták kényszerből a Vaterlandot33. Ez a szám a háború végére tovább nőtt, elérte az 1,6 millió főt. Ők ugyancsak nyomorúságos körülmények közt dolgoztak, a társadalom közönyétől kísérve. Ulrich Herbert 1986-os könyvében úgy fogalmazott, hogy ez a háborús kényszermunka szolgált a nácik számára mintául, mert bebizonyosodott, hogy szükséghelyzetben alkalmasak a gazdasági szükség enyhítésére. Pusztán a módszereket kellet tökéletesíteni.34 A világháború vége azonban elhozta a hazatérést többüknek. A frontról hazaáramló katonák így is túl soknak bizonyultak a vergődő gazdaság számára. 1924-re csupán 173000 főnyi vendégmunkás maradt a korábbi több százezerből, ők döntően a mezőgazdasági szektorban dolgoztak, hiszen a munkanélküliek többsége a városokban élt, és nem is akart vidékre költözni. A háború után kiépülő weimari köztársaság tovább folytatta a diszkriminatív politikát a külföldiekkel szemben, ami némileg érthető is, hiszen épp elég állampolgáruk volt munkanélküli, maga a rendszer sem a stabilitásáról lett később híres, szóval politikailag és gazdaságilag is megalapozott volt ez a módszer, még ha emberileg kifogásolható is. Lényeg az, hogy ismét kötelezővé tették egy, az Identitäskarte-hoz hasonló dokumentum beszerzését,

32

Cem Özdemir: Currywurst und Döner 45. oldal Cem Özdemir: Currywurst und Döner 48-49. oldal 34 Cem Özdemir: Currywurst und Döner 51. oldal 33

15

ami a legtöbb munkavállalót maximum egy év időtartamra jogosította fel a németországi munkára. Csak olyan ágazatba mehettek, ahol nem állt rendelkezésre elég német származású munkaerő. Cem Özdemir, jelenlegi Bundestag képviselő szerint ezek a történelmi hagyományok, a diszkrimináción alapuló külföldiekkel szembeni bánásmódban is gyökereznek a mai gondok. Persze ez nem ilyen egyszerű kérdés, de ez is egy dimenziója, összetevője napjaink komplex problémájának. A második világháború időszaka következik kronológiailag. Ezt azonban csak a sorrend miatt említem meg, hiszen az ekkor történt extrém esetekből nem lehet következtetéseket levonni a jövővel kapcsolatban. A náci vezetés minden addiginál nagyobb, ipari méretekben használta ki a megszállt Európát céljai elérése érdekében. Koncentrációs táborok lakói, akik az SS Gazdasági Főhivatala igazgatása alatt álltak, hadifoglyok százezrei és a meghódított területekről több, kevesebb erőszakkal a Reichba került emberek dolgoztak a hadigazdaság mérhetetlen szükségleteinek kielégítésén. A világháború 1945-ös lezárásakor létszámunk elérte a 7,6 millió főt. A háború végeztével nagy részük hazatért hazájába a szövetségesek segítségével, a németek pedig igyekezetek megszabadulni a náci örökségtől, többek között el kívánták felejteni azokat az időket, amikor Európa minden szegletéből kényszermunkások kerültek hozzájuk.35 Ezzel időben elértünk oda, ahonnan a szakdolgozatom első része kezdődött, Németország darabokban, a gazdaság romokban, megszálló hatalmak az országban, majd szép lassan elkezdődik a kibontakozás, ahogy már említettem. Munkám elérkezett 1954-hez, amikor elkezdődtek a titkos tárgyalások Olaszországgal. Mikor ez nyilvánosságra került, hatalmas lett a felháborodás, hiszen 1954-ben 1,4 millió állástalan volt az NSZK-ban36, joggal merül fel tehát a kérdés, hogy Adenauer gazdasági minisztere és 1963-től a köztársaság második kancellárja, Ludwig Erhard miért kezdett titkos tárgyalásokat egy külföldi állammal, hogy annak felesleges munkaerejét igénybe vegye? A válaszhoz meg kell néznünk, hogy milyen volt a német munkaerőpiac akkori helyzete. Bár a munkanélküliek száma viszonylag magas volt, a nyugatnémet foglalkoztatottak száma évek óta növekvő tendenciát mutatott. Állításom alátámasztására szolgál az alábbi grafikon:

35 36

Cem Özdemir: Currywurst und Döner 67. oldal http://www.focus.de/finanzen/news/arbeitsmarkt/arbeitslosigkeit/interaktive-infografik_aid_134830.html

16

1. ábra, a munkanélküliség alakulása Németországban az egyes kancellárok ideje alatt

Látható, hogy az 1950-es bázisévhez képest, amikor még 1,87 millió állástalan volt a nyugati országrészben 1954-re a munkanélküliségi ráta hatalmasat esett. Ekkoriban egy hozzáértő, dörzsölt gazdasági szakember, a fentebb említett Ludwig Erhard vezette az ország gazdaságpolitikáját. A gazdaság töretlen fejlődése a munkanélküliek arányának további csökkenését vetítette elő. Ugyanakkor a nyugatnémet állam népesedési folyamatai alapján tisztában lehetett vele, hogy néhány éven belül komoly munkaerőhiány léphet fel. Annak ellenére is, hogy amint feljebb említettem, több millió kitelepített és a keleti országrészből elmenekült német lett aktív tagja a gazdaság vérkeringésének, egyre kevesebb lett a munkanélküli. Pedig ilyen arányú bevándorlás nagyon könnyen felboríthatta volna a nyugatnémet gazdaságot. Nem egy mai ország is küzd ilyen jellegű problémákkal. A munkanélküliségi ráta csökkenésén túl a kedvező születési adatok, a hosszabbodó iskolában töltött idő és a csökkenő nyugdíjkorhatár játszott közre abban, hogy a gazdasági miniszter idegen vendégmunkások behívása mellett döntött.37 A legelső okot meg kell, hogy indokoljam: Németország egy konzervatív állam volt akkoriban, és sok tekintetben ma is. Nők foglalkoztatása elképzelhetetlen volt, főleg úgy, hogy az élve születési ráta meredeken emelkedett.38. Tehát a gyengébbik nemet lehetetlen volt tömegesen bevonni a termelésbe. Hosszabb távon viszont a több gyerek több munkáskezet is jelent (bár később a németek körében vissza fog esni a növekedés, a bevándorlók között viszont magasabb lesz, ebből is lesznek konfliktusok), de addig is kellett egy áthidaló megoldás. A vendégmunkás-rendszer viszont elméletileg rövidtávra készült. Csakúgy mint a császári Németországban, az NSZK vezetése is úgy képzelte el a dolgot, hogy amint feleslegessé válnak a behívott emberek, 37

Rainer Münz, Wolfgang Seifert, Ralf Ulrich: Zuwanderung nach Deutschland : Strukturen, Wirkungen, Perspektive, 43-44. oldal 38 http://www.bmwi.de/BMWi/Redaktion/PDF/Publikationen/wachstum-und-demografie-potenziale-aelterergenerationen,property=pdf,bereich=bmwi,sprache=de,rwb=true.pdf

17

szépen hazaküldik őket. Megtették a dolgukat, hozzájárultak a gazdaság fejlődéséhez, mehetnek ahonnan jöttek. Persze később ez az elképzelés meg fog bukni, de ezt még akkoriban nem tudhatták a döntéshozók. Ekkoriban, amellett, hogy 1,4 millió munkanélküli volt az országban, a német mezőgazdaság növekvő munkáshiánnyal küszködött. Ennek oka abban rejlett, hogy az agrárium, mint mindegyik fejlett országban, egyre kevesebb embert vonzott. A lehető legtöbben a városokban képzelték el az életüket, senki nem akart a földeken robotolni. Ezért az 1955-ben megkötött első vendégmunkás-egyezmény is e szektor munkaerőigényét volt hivatott legelőször kielégíteni (bár a gyakorlatban a legtöbb vendégmunkás végül az ipari szektorban nyert elhelyezést, köszönhetően a reneszánszát élő német gazdaság impozáns fejlődési ütemének). A Német Szövetségi Köztársaság számára valóban kedvezőnek tűnt ez a rövidtávú megoldás. Nem kellett a munkaerő-kínálat átstrukturálásával vacakolni, nem kellett munkafolyamatokat külföldre vinni, a csodareceptet a vendégmunkások jelentették. A leendő munkásokat gondosan szelektálták helyszíni bizottságok segítségével. Minden, vendégmunkás-egyezménnyel bíró államban voltak ilyenek, amelyeknek feladata volt a jelöltek alkalmasságának vizsgálata, főleg orvosi szempontból. Ezt német orvosok végezték. Az egészségügyi alkalmasság azért volt fontos, mert a nyugatnémet kincstár nem kívánta a szociális háló részévé tenni a külföldi munkásokat, így csak az egészségesekre volt szükség.39 Illetve miért is alkalmaztak volna munkaképtelen, esetleg beteg embereket? S valóban, csupa motivált, 20-40 év között makkegészséges ember érkezett az 50-60-as évek NSZK-jába. Egyébként az idők folyamán Bonn az alábbi államokkal kötött ilyen bilaterális egyezményt: 1955: Olaszország 1960: Görögország és Spanyolország 1961: Törökország 1963: Marokkó 1964:Portugália 1965: Tunézia Érdekességképpen megjegyezném, hogy az egy milliomodik vendégmunkás, Armando Rodrigues de Sá, 1964-ben Portugáliából érkezett, és egy mopedet kapott ajándékba. Apró ajándék a hamis ábrándokat kergető milliók képviselőjének.

39

Dr Bahar Akcayer: Migration, Gesundheit und Sport, 1 fejezet, 2. oldal.

18

Rotációs elv A kormányzat kikötötte az államközi egyezményekben az ún. rotációs-elv alkalmazását is. Ez visszanyúlt a császárkori Németország vendégmunkás-foglalkoztatási hagyományaihoz oly módon, hogy pl. a törökök esetében a tartózkodását jelentősen behatárolta, 2 évben maximalizálta. Ezzel kívánták elkerülni, hogy hosszabb távon idegen test ékelődjön a német nemzettestbe. A rotációs-elv alkalmazásának szigorúsága az idők folyamán enyhült, ennek eredményeképp az 1955-1973 között az NSZK-ban megfordult külföldi vendégmunkások 71,4%-a tért haza szülőföldjére, a többiek a maradást választották. További előnye volt vendégmunkások alkalmazásának, hogy míg német állampolgárok esetén a központi kormányzat vállán rengeteg költség nyugszik, a taníttatástól elkezdve az egészségügyi ellátáson át a majdani nyugdíjig, addig ilyen formájú foglalkoztatásnak köszönhetően a legmegfelelőbb emberek közül szemezgethetnek, akikre korábban egy fillért se kellett költeniük, és a munkabéren meg némi ellátáson kívül nem is igényelnek mást. Itt megjegyezném, hogy nem csak a Német Szövetségi Köztársaság vezetői gondolták úgy, hogy külföldi munkásokkal kívánják kielégíteni fejlődő gazdaságuk munkaerőigényét: több nyugat-európai állam is ehhez a kezdetben egyszerűnek tűnő eszközhöz nyúlt. Nem számoltak persze a hosszabb távú következményekkel. Hogy témánál maradjak, csak azokat az államokat

említem

meg,

amelyek

Ankarával

kötöttek

kétoldalú

megállapodást

vendégmunkások fogadásáról: Ausztria, Belgium és Hollandia 1964-ben, Franciaország 1965ben, Svájc 1967-ben írta alá ezt az egyezményt.40 1954-1965 között éves átlagban 136.000 vendégmunkás érkezett az NSZK-ba. Az 1966/67-es recessziónak köszönhetően ez a szám visszaesett 97.000 főre. A gazdaság magára találása után, egészen az 1973-as világválságig évente 387.000-en érkeztek! Ennek az irdatlan embermennyiségnek a szállítására néha különvonatokat és külön-repülőgépeket is szolgálatba kellett állítani. A két gazdasági recesszió közti időszakban a külföldiek száma elérte a 4 millió főt, több, mint a felük rendelkezett már társadalombiztosítással! Ez jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy a német állam minél kevesebbet szeretett volna költeni vendégmunkásaira. Ezt az arányt azonban azóta sem sikerült megközelíteni.

40

Klaus J. Bade, Pieter C. Emmer, Leo Lucassen, Jochen Oltmer: Enzyklopädie Migration in Europa, 1055. oldal

19

Törökország politikai helyzete a tárgyalt időpontban. A török, mint fogalom A kivándorlók motivációi és társadalmi háttere Mielőtt tovább mennék, szeretnék egy rövid virtuális utazást tenni Törökországban: mik voltak azok a körülmények, amelyek annyi embert arra késztettek, hogy elhagyják szülőföldjüket? Mit is értünk azalatt, hogy török? Hiszen egy vallásilag és etnikailag is heterogén országról beszélünk, utóbbi esetében elég, ha csak a kurd-török szembeállásra gondolunk. Habár ez a két népcsoport jelentősen különbözik egymástól, a forrásmunkák és a statisztikák homogénként, törökként kezelik őket. Lássuk először röviden néhány fontos eseményt a Török Köztársaságról ebben az időszakban. Mozgalmas korról beszélünk, bár nem pozitív értelemben. Az 1950-ben a miniszterelnöki székbe jutott Adnan Menderest 1960-ban katonai puccs döntötte meg, egy szigetre vitték, majd bírósági tárgyalást követően 2 miniszterével együtt felakasztották. Bár regnálása alatt jelentős fejlődés útján indult el Törökország, néhány vitatható lépése kiváltotta a hadsereg ellenlépését. A már említett iszlámbarátság, a kemalista párt CHP vagyonának államosítása, a sajtócenzúra bevezetése, az egyetemek fokozott ellenőrzése tartozik ezek közé.41 Az ország a belpolitikai csatáknak hála a végletekig polarizálódott, véres összecsapások törtek ki diákok és a rendfenntartók között például. A helyzet már-már polgárháborús volt, amikor a hadsereg közbeavatkozott. A hadsereg lépésének megértéséhez tudni kell, hogy a függetlenségi háború óta a török fegyveres erők különleges szerepet játszanak az állam életében. Ők az atatürki szellemiség letéteményesei, akik feltétel nélkül hitet tesznek a világi állam mellett, és egyfajta felügyelő szerepét töltik be a mindenkori politikai életben. Nem egyszer előfordult, hogy a hadsereg által veszélyesnek ítélt folyamatok esetén puccsal közbeavatkoztak,

42

majd pár év után egy

polgári kormánynak visszaadták a kormányzás jogát. Ez történt 1960. május 27-én is, amikor a török hadsereg Cemal Gürsel vezérkari főnök vezetésével átvette a hatalmat. A junta eltörölte az antikemalista törvényeket és biztosította a rendet, majd átadta a hatalma t egy konzervatív koalíciónak Ismet Inönü vezetésével. A hadsereg azonban 1965-ig, a következő választásokig megőrizte közvetlen befolyását a napi politikai életre. Ebben az évben jutott hatalomra egy új kormány Süleyman Demirel 41 42

http://www.spiritus-temporis.com/adnan-menderes/ 1960, 1971, 1980. Ekkor vette át a török hadsereg a hatalmas a köztársaság korában.

20

vezetésével. Azonban csupán 1971-ig voltak képesek hatalmon maradni, amikor egy újabb puccs megdöntötte a kormányt. A Demirel-kormány gazdasági teljesítménye felemásra sikerült. Habár évi 7%-os gazdasági növekedést produkált az ország, az infláció 70% felett volt, a fizetési mérleg hiánya pedig ugyancsak tarthatatlan volt. A Németországban dolgozó vendégmunkások hazautalásai sem segítettek a gazdaságon. Jobb és baloldali szélsőségesek utcai összecsapásai,

43

véres leszámolásai jellemezték a

korszakot. Ez oda vezetett, hogy a kormány 1970 júniusában szükségállapotot vezetett be Isztambulban. A hadsereg többször is felszólította a kormányt, hogy számolja fel a kaotikus állapotokat, de az képtelen volt helyreállítani a rendet. 1971-et is merényletek, összecsapások, lázongások jellemezték. 1971. március 4-én a hadsereg átvette a hatalmat, vezérkari főnökének, Memduh Tagmacnak vezetésével, Demirel önként lemondott. A miniszterelnöki székben egymást követően 3-an is megfordultak, fejenként alig egy év időtartamra, míg végül Bülent Ecevit, a Köztársaság Párt jelöltje tudott hosszabb távon is kormányt alakítani. Ez az időszak újra káoszt és bizonytalanságot hozott Törökország életébe: a jobb és baloldali szélsőségesek tovább folytatták harcukat. Mindennapossá vált az utcai erőszak, a politikai eredetű gyilkosságok: elég volt, ha csak valaki rossz újságot olvasott, és már le is lőhették. Ecevit, aki baloldali volt, 1980-ban elveszítette a választásokat, helyére Demirel került, a jobboldal prominense. Egyikük sem volt hajlandó nyilvánosan elítélni az erőszakot, amivel muníciót adtak a szélsőségeseknek. A parlament munkája is megbénult a vég nélküli viták miatt. Ecevit egyenesen jogosnak tartotta a baloldali terrort a jobboldali támadásokra válaszul. Csak egy példa az erőszakra: 1977. május elsején szélsőjobboldaliak tüzet nyitottak az isztambuli Taksim téren ünneplő tömegbe, megölve 39 embert. A következő hónapokban további százak-ezrek haltak meg44. Az erőszak vallási ellentéteket is előhozott: a szunnita többségű országban merényleteket követtek el az Alevi vallási kisebbség tagjai ellen. Miközben politikai káosz uralkodott az országban, a gazdaság is mélyrepülésbe kezdett. 1979től elkezdett zsugorodni a GDP, az infláció átlépte az évi 100%-os mértéket, a munkanélküliség pedig 20-ról 25%-ra nőtt.45

43

A Forradalmi Ifjúság (Devrimci Gençlik) marxista és az Idealista Fiatalok (Ülkücü Gençlik) nevű nacionalista szervezetek voltak a két szembenálló oldal legaktívabb és legharciasabb erői. Utóbbi csoportot szürke farkasokként is ismerik (Bozkurtlar). 44 Fleisch, István: A Török Köztársaság története, 96-100. o 45 http://www.allaboutturkey.com/darbe.htm

21

Még az Ecevit-kormány szükségállapotot vezetett be 13 tartományban, a Demirel-kormány további 7-ben rendelte el ugyanezt. A kormány közben gazdasági intézkedéseket is tett, összhangban a Nemzetközi Valutaalap elvárásaival. A megszorítások külföldön jó benyomást keltettek, az adósságokat sikerült átütemezni, de a belső politikai összecsapásokon nem sikerült úrrá lenni. A hadsereg pedig egyre nagyobb aggodalommal szemlélte az eseményeket. A katonai vezetők többször is felszólították a polgári kormányzatot, hogy oldja meg a társadalmi problémákat, és tettek javaslatokat is, de eredménytelenül. Végül 1980. szeptember 12-én újra a hadseregé lett a hatalom, letartóztattak több mint 400.000 embert, tizedüket bebörtönözték hosszabb időre, 25 főt pedig felakasztottak. Elkoboztak több százezer fegyvert, a pártok és szakszervezetek többségét betiltották. A rend helyreállt. Egy másik súlyos probléma, amivel a 80-as években szembesült a központi kormányzat az úgynevezett kurdkérdés volt. Mivel a Törökországból kivándoroltak között rengeteg kurd is akad, akik bár török állampolgárságúak, de etnikailag különböznek, szeretnék röviden pár szót ejteni róluk is. Hiszen, amint az előzőekben említettem, politikai represszió is szerepet játszhat a migrációban. Ennek a kérdéskörnek a feltárása csak annyiban releváns a szakdolgozatommal, hogy a törököket és kurdokat gyakran összemossák, megítélésüket egy kalap alá veszik. Holott két különálló népcsoportról van szó. A kurd szeparatista szervezetek maffiaszerű képződményeihez például semmi közük sincs a törököknek. Pénzszerző tevékenységük célja a hazai militáns csoportok forrással való ellátása többek közt az egyszerű kurdok sarcolása árán, aki Németországban élnek. A kurd nép a világ majdnem legnagyobb olyan kisebbsége, amely nem rendelkezik anyaországról. A becslések megoszlanak létszámukat illetően, 13 millió és 20 millió között szóródnak az értékek. Törökország, Irán, Irak, Szíria, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán területén élnek. Bár több országban is elszenvedtek üldöztetést, szakdolgozatom témájába csak a törökországi események vágnak. Muzulmán vallásúak, és az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó kurd nyelvet beszélik. Saját ábécéjük nincs, Törökországban a latin betűket, Iránban, Szíriában, Irakban az arab betűket használják. A köztársaság megalapítása után sorsuk keserűre fordult: az új vezetők jól emlékeztek arra, hogy a világhatalmak hogyan játszották ki a szultáni kormányok ellen a kisebbségeket, és elzárkóztak attól, hogy elismerjék őket etnikumnak. Nacionalista politikát folytattak, emiatt 30-nál is több felkelés tört már ki az ankarai kormány ellen. Nyelvüket nem használhatták, 22

iskolákat nem tarthattak fenn. Magam is tapasztaltam Törökországban, hogy a kurdok sosem használták nyelvüket, amikor mások, főleg törökök is jelen lettek volna, akkor mindig törökül beszéltek. Egymás között is. Kurdul szigorúan csak kizárólag kurd társaságban beszélgettek. A legkomolyabb összecsapás 1984-ben tört ki, amikor Abdullah Öcalan vezetésével a PKK, a Kurd Felszabadítási Szervezet komoly fegyveres harcot robbantott ki Kelet-Törökországban; a harcoknak 30000 áldozata volt, a török hadsereg 1 millió embert űzött el az otthonából, több mint 3000 falut ürítettek ki. A Törökországból az NSZK-ba kivándorlók társadalmi és földrajzi tagolódása Az Enzyklopedie der Migration in Europa című vaskos, ugyanakkor rendkívül tartalmas és nívós kötet egyik szerzője, a tagadhatatlanul török felmenőkkel rendelkező Yasemin Karakaşoğlu46az alábbi dimenziók mentén csoportosította a török vendégmunkásokat: -

etnikai

-

vallási

-

származási régió

-

kivándorlási motiváció

Etnikai Amint már említettem a török kifejezést a források nem csupán a törökre, mint etnikai csoportra alkalmazták, hanem törökként tüntetnek fel mindenkit, aki török állampolgársággal rendelkezik, vallásra, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Etnikai hovatartozás szempontjából a török-kurd különbség a jéghegy csúcsa. Utóbbi népcsoportról már volt szó a török belpolitikát tárgyaló résznél. Eredeti lakóhelyükön kívül legnagyobb létszámban Németország területén élnek jelenleg, ők alkotják a török származású kisebbség nagyjából egy harmadát. Ezen a két nagyobb csoporton kívül még vagy 25 él Törökországban (meglepő lehet ez az etnikai sokszínűség, de gondoljunk arra, hogy a mai állam az egykori Oszmán Birodalom jogutódja, amely fénykorában Afrika nyugati szélétől északon Budáig, keleten pedig egészen Ázsia belsejéig terjedt, rengeteg népcsoportot egy államhatalom alá vonva). Nagy részüket nem ismeri el az ankarai kormány, csupán a görög, zsidó és örmény kisebbség jogait

46

Klaus J. Bade, Pieter C. Emmer, Leo Lucassen, Jochen Oltmer: Enzyklopädie Migration in Europa 1054. oldal

23

garantálják törvényben. A többieket, cserkesszek, grúzok, albánok, bosnyákok, csecsenek, abházok, stb. nem nevesítették ebben a jogszabályban, őket, mint „törököket” kezelték. Természetesen a Németországba történő kivándorlásban ezek a kisebbségek is részt vettek.47 Érdekes, de nem túl meglepő módon az anyaországból magukkal hozott kulturális és értékrendeli különbségekből adódó kisebb-nagyobb ellentétek megmaradtak Németországban is. Bár mindegyik csoport kénytelen megbirkózni a kisebbségi létből fakadó problémákkal, egymással szemben sem csitulnak az összezörrenések. Főleg az 1970-es évektől növekedett meg ezeknek a száma.48 Vallási A Török Köztársaság nem csak etnikailag, hanem vallási szempontból is homogén államnak számít. Természetesen az ország 99%-a muszlim hitű, de ez a vallás sem alkot egységes tömböt, mint ahogy a kereszténység sem. Két nagy felekezetre oszlik, siítára és szunnitára. Törökországban ez utóbbi messze a legnagyobb, a siíták az ország keleti, délkeleti részén élnek csupán. Az ország lakosságának közel 20%-át alkotják az úgynevezett Alevi vallás hívei.49 Ez a hit egy rendkívül érdekes jelenség, taglalása megérne egy külön szakdolgozatot is. Röviden így lehetne jellemezni: tulajdonképpen nem vallás, hanem egyfajta hit, humanisztikus világnézet, amely Törökország keleti részéről, Anatóliából származik és különböző kulturális értékeket, és nézeteket egyesít. Az aleviták nem járnak mecsetbe, nem tartják a muszlim ünnepeket és nem böjtölnek Ramadánkor. Általánosan elmondható, hogy az aleviták szociálisan érzékeny emberek, számukra a központban az ember áll, a férfiakat és a nőket egyenlőnek tekintik. Az emberiség isteni jellegét hangsúlyozzák egy, az emberiségen kívül és a felett álló istennel szemben.50. Szóval nem meglepő, hogy sok konzervatív szunnita számára zavaró jelenség alevik jelenléte Törökországban, ahogy fentebb említettem, őket számos üldöztetés érte. Törökországi jelenlétem során volt szerencsém egy, ezt az irányzatot követő család vendégszeretetét élvezni. Ők elmondták, hogy sok török még manapság sem hajlandó belépni egy aleviták által lakott házba.

47

Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland-Ein Lexikon, 518. oldal 48 Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland-Ein Lexikon, 519. oldal 49 http://www.tuerkei-news.de/bevoelkerung-religion/ 50 http://www.kurdistan.hu/index.php?mode=tortenelem

24

Jelenleg a Németországban élő török származású közösségen belül az anyaországbeli 20%-os képest csupán 15 % Alevi él, bár azt hiszem, ennek nincs túl nagy jelentősége, talán csak annyi, hogy az üldöztetések ellenére relatíve több alevita ragaszkodott szülőföldjéhez. Csak hogy ne lehessen könnyen tisztán látni az egyes vallási csoportok között, a szunniták sem egységesek, hanem két fő irányzatra oszlanak Törökországban: az egyik neve hanafita, a másiké shafiíta. A kettő közötti különbség már végképp nem tartozik ide, annyit azonban még megjegyeznék, hogy a törökök döntően az előbbi irányzatot követik, míg a kurdok az utóbbit. Az Alevi irányzat követői pedig vegyesen kerülnek ki mindkét etnikumból. Származási régió Törökország, mint ahogy szinte valamennyi állam (leszámítva az egyöntetűen szegényeket) földrajzi eltéréseket mutat gazdasági fejlettség tekintetében. Ebből a szempontból 3 részre oszthattuk az országot akkoriban, amikor a vendégmunkások útra keltek: Nyugat-Törökország Isztambullal és Izmirrel a képviselte a legfejlettebb régiókat. Rangsorban a következő helyet a viszonylag fejlett Fekete-és Földközi-tengeri területek, valamint Közép-Anatólia egy része, Ankarával az élen, foglalhatta el. A mindmáig legfejletlenebb vidéknek Kelet-, és DélAnatólia számított. Meglepő módon viszont nem utóbbiból került ki a legtöbb kivándorló, hanem a fejlettebb területekről. Délkelet-Anatóliából az 1973-ig kivándoroltak mindössze 1%-a származott! A többiek a már említett fejlettebb, vagy viszonylag fejlett vidékekről érkeztek Nyugat-Németországba. Ahhoz hogy ezt megértsük, tudni kell, hogy az 50-es években Törökországban birtokkoncentrációs folyamatok zajlottak le. A vidéki agrárlakosság egy része elveszítette megélhetését, és kénytelen volt. a nagyvárosokba áramlani.51 A belőlük létrejövő városi proletariátus volt a bázisa a nyugat felé vándorlásnak.52 Egy 70-es évekbeli németországi felmérés szintén alátámasztotta ezt az elméletet.53 Eszerint a szövetségi köztársaságba érkező török vendégmunkások két harmada Törökország valamely falujában, vagy vidék kisvárosában láttam meg a napvilágot, és csak később költözött egy nagyobb török városba, majd Németországba. Miért nem a módosabbak mentek? Hiszen nekik nagyobb volt a világismeretük, tudhatták, hogy külföldön jobb megélhetési viszonyokat találhatnak. Viszont akinek már van egy stabil egzisztenciája, az nem szívesen hagyja ott. Talán még elégedett is a sorsával, hogy a 51

Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között 295. oldal Klaus J. Bade, Pieter C. Emmer, Leo Lucassen, Jochen Oltmer: Enzyklopädie Migration in Europa 1055. oldal 53 Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland-Ein Lexikon, 512. oldal 52

25

gazdasági helyzet romlása ellenére ő meg tud élni. Viszont egy rosszul fizetett ipari munkást könnyebben elcsábítják a külföldi meggazdagodás ígéretével. Ráadásul nem is örökké kellene elhagyni a szülőföldet, hanem csupán 1-2 évre. Miért nem mentek még többen Anatólia elmaradott vidékeiről? Véleményem szerint azért nem, mert az a terület, Kelet és Délkelet-Anatólia még manapság is rendkívül konzervatívnak számít, főleg a nyugati országrészekkel összehasonlítva. Valószínűleg nem mentek volna szívesen egy nyugati, keresztény országba, és talán a távolság is elriasztotta azokat, akik soha ki sem mozdultak a saját kis patriarchális környezetükből. Azok viszont, akik már elhagyták azt a régiót, ahol felnőttek, és például Isztambulba költöztek, tapasztalatot szerezhettek már arról, hogy milyen is újrakezdeni az életüket. Talán több propagandaanyag is eljutott hozzájuk a nyugaton történő munkavállalás előnyeiről. Egyébként 1973-ig a Német Szövetségi Köztársaságban munkát vállaló török állampolgárok 20%-a Isztambulból érkezett. Ami nem is meglepő, hiszen már akkor is az a metropolis volt Törökország gazdasági hajtóereje. Motivációk Utolsó csoportosítási szempontunkat a kivándorlást elősegítő motivációk jelentik. Mi az oka annak, hogy több millió török állampolgárságú ember feladta addigi életét, és eldöntötte, hogy –kezdetben- eltölt némi időt egy messzi európai államban. Az okok kifejtése előtt meg kell jegyeznem, hogy Törökország, hasonlóan a fejlődő államok többségéhez, több lakossal rendelkezett, mint amennyit a gazdasága el bírt tartani. Láthattuk, hogy rengeteg egykori mezőgazdasági munkás áramlott a nagyvárosokba, és a vendégmunkások többsége az ő körükből került ki. Miért nem maradtak ők a hazájukban? Nyilván azért, mert ezek a nagyvárosok sem bővelkedtek a munkalehetőségekben. Hiába zajlott szolid ipari fejlődés, ez a szektor nem bírta felszívni az összes megélhetését vesztett egykori vidéki lakost. Ráadásul a Törökország népessége 1960-tól kezdve évente 1 millió fővel nőtt!54 Ennek a tömegnek az ankarai kormány nem tudott rendes megélhetést biztosítani. Akik körében mellesleg ijesztő volt az analfabéták aránya is. Tehát amint látható, milliók számára az egyetlen lehetőség egy élhetőbb jövő szempontjából a nyugat-európai munkavállalás volt. Azonban nem csak tanulatlan, vagy kevésbé képzett vidékiek választották a kivándorlást: rengeteg kvalifikált ember is felhagyott addigi

54

Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között, 375. oldal

26

munkájával és elindult nyugatra. Például egy török tanár sokkal jobban kereshetett az Opel gyártósora mellett, mint odahaza a katedrán. A fentiek függvényében nem meglepő, hogy a már idézett 70-es évekbeli felmérés során arra a kérdésre, hogy miért érkeztek Törökországból a Szövetségi Köztársaságba, a megkérdezettek 85%-a megélhetéssel kapcsolatos okokat sorolt fel. Az alábbi kulcsszavak fordultak elő leggyakrabban: munkanélküliség, alacsony otthoni bérek, pénzszerzés. Mivel rengetegen mindenféle képzettség nélkül érkeztek, számukra motiváló erő volt az is, hogy esetleg valami szakmát elsajátíthatnak külföldön. Ezt elnézve nem meglepő, hogy később rengeteg ember nem kívánt visszatérni hazájába, hanem hosszabb távon berendezkedett Németországban. Főleg miután lehetőség nyílt családtagok legális áthozatalára is. Ez viszont már egy másik fejezet témája. A kivándorlók másik csoportja, elsősorban kurdok, politikai okokból hagyták el Törökországot. Amint már egy korábbi részben említettem, a világháború utáni korszak mozgalmasra sikerült Törökország életében, még ha nem is pozitív értelemben. Gyakori katonai puccsok (Bár egy átlagos fekete-afrikai vagy dél-amerikai állam átlagát szerencsére meg sem közelítették), a kurdok elleni represszió, az Alevik üldöztetése sokakat a kivándorlásba taszított.55 Kurd értelmiségiek már korábban is előszeretettel mentek Nyugatra, őket később követték többen is az átlagemberek közül, köszönhetően az Ankara és Bonn közötti munkaerő-toborzó megállapodásnak. 1980-tól érkeztek nagyobb számban menekültek is, amikor a katonai junta átvette a hatalmat, és betiltotta a kurd nyelv használatát még a magánéletben is, továbbá ezreket börtönöztetett be, és kínoztatott meg. Erre válaszul 1984-től a kitört Abdullah Öcalan vezetésével egy hatalmas felkelés, ami kiváltotta a török hadsereg válaszcsapásait is. Tehát a romló életkörülmények, a fizikai megsemmisülés veszélye sokakat nyugatra kényszerített. Manapság Németországban nagyjából 500 ezer, Törökországból származó kurd él, habár számukat nehéz megbecsülni, annak köszönhetően, hogy amint már említettem, a hivatalos statisztikák nem tesznek különbséget török és kurd között.56 Zárásként néhány gondolatot fogalmaznék meg azzal kapcsolatban, hogy miért is érte meg Törökország számára az, hogy állami segítséggel több millió polgárát külföldre küldje, ahonnan több százezren végül soha nem is tértek vissza. Már említettem, hogy rengeteg munkanélküli, perspektíva nélküli polgárral nem tudtak mit kezdeni az ankarai döntéshozók. Ez azonban csak az egyik aspektus. Törökország a világháború után sosem volt képes

55

http://www.migration-info.de/mub_artikel.php?Id=060508&qsrc=2869 Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland-Ein Lexikon, 318, 319. oldal

56

27

hosszabb távú fejlődést produkálni, pár éves fellendülést menetrendszerűen követett egy komolyabb visszaesés. Laza fiskális politika, a pénzügyi intézményrendszerek fejletlensége, nagyarányú állami szubvencionálás a különböző szektorokban együttesen jellemezték, és sok esetben jellemzik napjainkban is a török gazdaságot. Állításom alátámasztására szolgáljon a következő grafikon, amely a GNP alakulását mutatja be 1950 és 2000 között. Jól látható rajta, hogy az 50-es évek eleji robosztus, 10 % feletti növekedést 1955-re komoly, 3%-os visszaesés követte. Az ezután magára találó gazdaság növekedési üteme egyre jobban lassult, 1964-től ismét gyorsult és így tovább. A lakosságszám viszont meredeken emelkedett, amint már említettem korábban, a felesleges munkaerőtől pedig jobb volt ilyen módon megszabadulni. Tehát a grafikon:

2. ábra a GNP éves növekedése Törökországban 1950-2000 között

A török gazdaság számára viszont a vendégmunkások hazautalásai is jól jöttek, Törökország fizetési mérlegének viszonylagos egyensúlyához komolyan hozzájárultak a devizautalások.

A vendégmunkások élete az első a 1966-67-es, illetve az 1973-as válságig Amint már volt róla szó, a Nyugat-Európába, és persze a Nyugat-Németországba érkező vendégmunkások nagyon erős motivációval rendelkeztek: szerettek volna minél több pénzt megspórolni, és hazatérve megalapozni egy jobb egzisztenciát maguknak és családjuknak. Nem költöttek szinte semmit, tehát az inflációt se gerjesztették, és rájuk sem kellett az államnak költeni, a kezdet kezdetén tehát mindenben megfeleltek Ludwig Erhard vendégmunkásokról alkotott elképzeléseinek. Életkörülményeiket nem nevezhetjük valami komfortosnak. Sokszor a náci világból megörökölt, az akkori kényszermunkásoknak épült barakktáborokban éltek, és nem egyszer

28

méltatlan körülmények között. Például Günter Wallraff egyik könyve57 érzékletesen ábrázolja egy ilyen tábor életét. Sáros, mocskos utcák, barakkok. Zsúfoltság, annyi embert helyeztek el egy szobában, amennyit csak lehetett. A tábort magas kerítés veszi körül, idegeneknek tilos a belépés. A lakók görögök. A legkisebb vétségért azonnali kirúgás és hazatoloncolás vár rájuk. Az egészségügyi ellátást félve veszik igénybe, akit kiír az orvos táppénzre, akár el is búcsúzhat a munkájától. Aki belép a szakszervezetbe, számíthat rá, hogy kommunistának bélyegzik, ez tekintve az otthoni jobboldali diktatúrát, nem a legjobb ómen. Jellemző volt, hogy a nagyobb vállalatok külön tábort építettek a munkásaik számára, így tett például a Volkswagen Művek, amely Wolfsburgban, közvetlenül a gyárépület mellett húzott fel épületeket vendégmunkásai számára. A Castel Lupo nevet kapta ez a hely, ráadásul a többi, idegenek számára épített lakóövezethez képest meglepően komfortos is volt: mozit és közösségi házat is elhelyeztetett benne a gondos munkáltató. Vendégmunkások nem csak ilyen szállásokon éltek: sokan kénytelenek voltak a szabad piacon lakást szerezni, ami tekintetbe véve nyelvi nehézségeiket, a kiszolgáltatottságukat és a tapasztalatlanságukat, rengeteg alkalmat adott a főbérlők részéről a visszaélésre, főképp a lakbér mértékét tekintve.58 A fenti példa (Castel Lup) inkább kivétel volt, mint jellemző példa. A legtöbb szállás szinte már embertelenül kényelmetlen volt: Nézzünk még egy konkrét példát arra, hogyan is éltek észak-rajna-vesztfáliai vendégmunkások 1973-ban, gyakran több évvel a Németországba érkezésük után! A fent nevezett szövetségi tartomány Munkaügyi, Egészségügyi és Szociális Minisztériumának első embere kénytelen volt felmérést készíttetni, amely azt volt hivatott feltárni, hogy valóban nem megfelelő körülmények között élnek-e a tartományban élő idegen származású polgárok. Akkoriban már a sajtó is egyre többet cikkezett erről a problémáról, a korábban a többségi társadalom közönyétől kísért vendégmunkások problémái iránt egyre nagyobb lett az érdeklődés, a sajtó is felkapta a témát, erről tanúskodik a Die Zeit korabeli cikke is. 59 Szóval a Werner Figgen tartomány miniszter utasítására elvégzett kutatás azt az eredményt hozta, hogy az Észak-Rajna-Vesztfáliában élő külföldi munkavállalók 15,7%-a lakik a munkáltató tulajdonában lévő ingatlanban. Ezekben átlagosan 63 főre jut egy fürdőkád, 13-ra egy zuhanyzó. A szobák 46%-ában 6 m2-nél kisebb volt az egy főre jutó hálószobatér, ez a határérték egyébként akkoriban hatósági előírás volt. Nem volt vészkijárat az esetek többségében, az esetek 60%-ban tilos volt ellenkezű nemű vendéget fogadni. Nem volt más

57

Bernt Engelmann, Günter Wallraff: Önök ott fenn, mi itt lenn; 161-187. oldal Cem özdemir, Currywurst und Döner, 28-30. oldal 59 http://www.zeit.de/1973/08/Wucher-Mieten 58

29

szórakozási lehetőség sem, a televíziók száma elenyésző volt. Ennek ellenére elég magas lakbért is kellett fizetniük a munkáltatónak. Az albérletben lakók helyzete sem volt jobb. Látható, hogy a külföldi vendégmunkások élete nem volt valami rózsás: ez azonban őket nem is bántotta egészen addig, amíg csak ideiglenesen szerettek volna Németországban tartózkodni, nem is igényeltek túl nagy luxust, hogy minél több pénzt meg tudjanak spórolni otthoni céljaikra. Egy későbbi fejezet témája lesz már az, amikor ők maradni szeretnének, elhívni a családjukat otthonról, de kénytelenek szembesülni a rossz lakhatási viszonyokkal.

30

A Rotationsmodell vége, 2 gazdasági válság, a betelepülők létszámának növekedése A válság Egy korábbi fejezetben már volt szó arról, hogy összességében hány vendégmunkás érkezett a szövetségi köztársaságba addig, ameddig 1973-ban fel nem függesztették a további toborzást. Mint ahogy az már valószínűleg mindenki könyökén jön ki, ebben az évben tört ki az első kőolajválság. Mi is történt? 1973 októberében tört ki a bő két hétig tartó, jom kippuri háború, amikor Egyiptom és Szíria a zsidók legszentebb ünnepén megtámadta az 1967-es, hatnapos háborúban győztes és arab területeket elfoglaló Izraelt. A meglepetésszerű támadást az izraeliek visszaverték, átkeltek a Szuezi-csatornán, majd hallgatva az ENSZ békefelhívására (és nem mellesleg az Egyesült Államok közbenjárására) végül Kairótól 120, a szír fronton pedig Damaszkusztól 32 kilométerre álltak meg. A háború miatt 1973. október 16-án az addigi hordónkénti 3 dolláros olajár hirtelen 5 dollárra emelkedett, azaz egyik napról a másikra 70 százalékos áremelkedés következett be, a kurzus a következő évben elérte a hordónkénti 12 dollárt. Az OPEC ekkor határozta el, hogy az arab országokkal való szolidaritásból, amíg Izrael vissza nem adja az elfoglalt területeket és a „palesztin nép jogait”, addig a kitermelést mérséklik, és azon országoknak nem szállít, amelyek a jom kippuri háborúban Izrael oldalán álltak. Így olajszállítási bojkott alá vették Japánt, az Egyesült Államokat, valamint annak nyugat-európai szövetségeseit. Az olajválság eredményeként visszaesett a világkereskedelem, világgazdasági válság alakult ki, ami különösen a fejlődő országokat sújtotta. A fejlett országokban ugyanakkor nagymértékű pénzügyi és bankkrízisek következtek be. A válság hatása az NSZK-ra és a vendégmunkásokra A Német Szövetségi Köztársaságot is elérte a válság, a Wirtschaftswunder langyos, kellemes évei után újabb szomorú időszak következett, ugyanis 1974-ben bruttó belföldi termelés 8,5 százalékkal esett vissza. A wolfsburgi Opel konszern egymilliárd márkás veszteséget produkált. Huszonötezer munkahely ment veszendőbe a VW-nél, és más gyáróriások is tömegesen kötnek útilaput a német és vendégmunkások talpára. Főleg az elektronikai, vegyi

31

és építőipari vállalatok sínylik meg az 1973-as energiaválságot. Az olaj 82 márkás tonnánkénti tarifája 220 márka fölé kúszik 1974-ben. A nemzetközi sikerhez szokott, exportorientált nyugatnémet ipar produktivitása 7,6 százalékkal csökken, az országban közel egymilliósra kúszik fel a munkanélküliség. Hol van már a teljes foglalkoztatottság ábrándja?60 Nem meglepő tehát, hogy ha a növekvő munkanélküliség közepette minél több vendégmunkástól meg akart szabadulni a bonni kormány. Már az 1966-67-es válság idején is megfigyelhető volt, hogy a korábban pufferszerepre kárhoztatott vendégmunkások száma csökkent. Érdekes módon akkor a német munkapiacot elhagyó törökök egy része nem az anyaországba való visszatérés mellett döntött, hanem átköltözött más nyugat-európai országba, például Hollandiába, Svédországba, Franciaországba.61 A munkaadónak viszonylag könnyű volt megszabadulnia vendégmunkásaitól. Habár a német szakszervezetek elérték, hogy fizetés tekintetében ne legyen különbség külföldi és német között, arra már nem volt okuk, hogy kiharcolják azt is, hogy rájuk is vonatkozzanak a szigorú német elbocsátási szabályok. Ha az előbbinél nem mutatnak elszántságot, könnyen bérverseny áldozataivá válhattak volna a német munkavállalók, míg utóbbi esetben a szakszervezetek úgy gondolták, hogy nekik is érdekük, hogy a munkakínálat szűkülése esetén ne kelljen sokat vacakolni azzal, hogy kit is egyszerűbb kirúgni: egy echte németet Saarbrückenből, vagy egy jöttment törököt Gaziantepből. A német kormány is segített abban, hogy minél több saját állampolgár őrizze meg az állását: a külföldi munkavállalók után fizetendő járulékot háromszorosára emelték központilag. A válság kiteljesedésének idején, 1974-ben érte el ugyan a legmagasabb értéket a török munkavállalók létszáma, de hamarosan a 618.000-es létszám 514.700-ra esett vissza.62 Ha az összes kisebbségre vetítve nézzük a folyamatokat, akkor kiderül, hogy közel 500 ezer fővel kevesebben dolgoztak a német iparban a válság hatására, a külföldi népesség mégis növekedett.63 A német kormány lépéséhez nyilvánvalóan hozzájárult az a tendencia is, hogy a német lakosság egyre erőteljesebben elutasította a külföldi munkavállalók jelenlétét, 1966-ra egy felmérés megkérdezetteinek 51% nyilatkozott elítélően róluk. Ráadásul főleg az alacsonyabb képzettségű német munkavállalók érezhették úgy, hogy a betelepülők elveszik előlük a munkát, ugyanis a vendégmunkások körében alacsonyabb volt a munkanélküliségi ráta, mint 60

http://www.168ora.hu/cikk.php?id=1065 Klaus J. Bade, Pieter C. Emmer, Leo Lucassen, Jochen Oltmer: Enzyklopädie Migration in Europa, 1055. oldal 62 Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland 513. oldal 63 Hans Ulrich Wedeler: Deutsche Gesellschaftsgesichte 40. oldal 61

32

esetükben. A számok tükrében ez így nézett ki: 1967: 1,5 % a többség 2,1%-hoz képest, míg 1973-ban 0,8 % az 1,2%-kal szemben.64 A növekvő idegenellenességet jól mutatja az a tény, hogy 1966-1968 között a mai politikai életben is jelen lévő szélsőjobboldali, idegenellenes NDP 7 tartományi parlamentben is képviselethez jutott.65Itt megjegyeznék egy személyes élményt is: 2003-ben épp akkor volt szerencsém Thüringiában járni, amikor ott tartományi választásokra készülődtek. Akkor már küszöbön állt csatlakozásunk az Unióhoz, a város utcáit, ahol jártam, elborították az NPD plakátjai, amin kelet-európai bevándorlók voltak láthatóak, akik egy építkezésen munka helyett szanaszét heverésztek, támasztották a falat és közben sört ittak. Nos, ebből látszik, hogy az idegenellenességből jól meg tud élni egy párt évtizedeken keresztül is. Anwerbestopp 1973. november 23-án a német kormány hivatalosan is felfüggesztette a további munkaerőverbuválást (Anwerbestopp), megszűntek tehát a kétoldalú kormányközi megállapodások Ankarával is. A Szövetségi Államban élő bevándorlók száma viszont növekedett. Sőt, bebizonyosodott, hogy a Ludwig Erhard által megálmodott rotációs elv is elvérzett a gyakorlatban. Nézzük is meg, hogy miért? Egyúttal meg szeretném vizsgálni a következőkben, mi áll annak a hátterében, hogy a török kisebbség végül hosszú évtizedek alatt a legnagyobb németországi kisebbséggé vált. Sok, ekkor történt eseményt szükséges ahhoz felidézni, hogy feltárjam, hol is gyökereznek a mai problémák. Tehát, mi lehet az oka annak, hogy a törökség létszáma folyamatosan emelkedett, 1973-ra elérte a 900000, 1982-re pedig az 1580700 főt,66 holott főleg a válság idején a munkalehetőségek szűkültek, és ahogy már említettem, sokan elveszítették a munkájukat? Az alábbi táblázat jól mutatja, hogyan növekedett a török népesség az évek folyamán, és relatíve hogyan lett egyre kevesebb a munkával rendelkező:

64

Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva 22. oldal 65 Cem Özdemir: Currywurst und Döner, 72. oldal 66 Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland 514. oldal

33

3. ábra a németországi török lakosság és azon belül a foglalkoztatottak számának alakulása 1960-1980

Ennek a titoknak a nyitja a családegyesítés, a házassági, illetve a láncmigráció. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy a már kint élők, sokszor a munkahelyük segítségével, barátokat, ismerősöket, családtagokat hívtak át Nyugat-Németországba, hogy ők is ugyanannál a munkaadónál dolgozzanak. Ha egy munkáltató megbízott alkalmazottjában, és megkérte arra, hogy otthonról kerítsen neki új munkaerőt földijei közül, nagyobb valószínűséggel tett szert egy ugyancsak megbízható munkásra. Lássuk a következőkben, hogy mit kell tudni a családegyesítésről és a házassági célú migrációról. Kezdetben ugyebár a vendégmunkások magányosan érkeztek a Szövetségi Köztársaságba. Kézenfekvőnek mutatkozott, hogy igény mutatkozik később arra, hogy a családjukat is magukkal hozzák. Persze amennyiben nem térnek haza a munkaengedély lejárta után. Ehhez viszont kellett a munkaadók részéről az a felismerés is, hogy számukra nem éri meg az, hogy rendszeresen új embereket tanítsanak be a különböző munkafolyamatokra, hiszen ez nem kevés költség-és időráfordítással járt. Az 1965-ös, a németországi idegenekkel foglalkozó törvény (Ausländergesetz) ráadásul jelentősen megkönnyítette a külföldi munkavállalók tartózkodási engedélyhez jutását. Ez a törvény egyébként még a náci időkből örökölt AVPO-rendelkezést váltotta le ( Ausländerpolizei-Verordnung), amely nem sok jogot hagyott a bevándorlóknak, a hatóságok gyakorlatilag indoklás nélkül kitoloncolhatták őket, amennyiben jelenlétüket károsnak találták a Birodalomra nézve67. Ezután egyre gyakoribbak lettek az 5 éves, vagy annál is hosszabb időre szóló tartózkodási engedélyek (kezdetben a törökök tartózkodási idejét 2 évben határozták meg a rotációs modell szellemének megfelelően68). 67 68

http://www.zag-berlin.de/antirassismus/archiv/38geschichte.html Martin Greve, Kalbize nur Orhan Berlin Deutsch-Türkisch Einblicke in die neue Vielfalt, 89. oldal

34

A munkavállalók ezzel párhuzamosan pedig rájöttek, hogy 1-2 év alatt nem tudnak összeszedni annyi pénzt, amennyi a céljaik eléréséhez kell. Illetve feltűnő volt az életmódbeli különbség egy isztambuli külvárosi nyomortanya és egy német város között még akkor is, ha a török vendégmunkások a német átlag alatti minőségű lakóépületetekkel voltak kénytelenek beérni elég gyakran. Illetve gondok akadtak az otthoni visszailleszkedéssel is, amint arról több hazatelepülő török is beszámolhatott. Ráadásul, ha nem szedtek össze elég pénzt, szégyellték volna magukat a környezetük előtt, hiszen mindenki azt hitte odahaza, hogy Nyugat-Németország egy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Akik egyre halasztgatták a hazatérést, rádöbbenhettek, hogy már nem is lesz olyan egyszerű Törökországban ismét munkát találni, hiszen idősebbeknek azt mindig nehezebb.69 Szóval az 1965-ös törvény minden hibájával és hiányosságával együtt megkönnyítette a vendégmunkások életét, és lehetővé tette, hogy ne csak két évig maradjanak, hanem 5 éves, vagy akár határozatlan idejű tartózkodási engedélyt is szerezhettek, bár ezen engedélyek lejáratkori meghosszabbítása sokszor jelentős nehézségekbe ütközött az arra hivatott hivatal részéről.70

1972-re

5

éves

engedéllyel

a

török

vendégmunkások

közel

40%-a

rendelkezett.71Ráadásul a törvény a családtagoknak is megengedte, hogy letelepedjenek a Német Szövetségi Köztársaság területén. Jelen esetben az volt a megkötés, hogy a már Németországban élő személy akkor hozhatta át a családtagjait, ha német állampolgárságú házastársa volt. Vagy ő maga volt német állampolgár.72 A fenti hiányosságot, azaz a tartózkodási engedélyek meghosszabbítását 1978-ban orvosolták törvényileg az ún. Verfestigungsregelung kibocsátásával, ami 5 év németországi tartózkodás után automatikusan meghatározatlan idejűvé változtatta a határozott idejű tartózkodási engedélyt. 8 év után pedig tovább bővítette a jogokat. Családegyesítés Tehát, amint már szó esett róla, a török vendégmunkások körében igény mutatkozott a családjuk Németországba hozatalára, és ők éltek a törvények adta lehetőséggel. Jellemző modellje a család Németországba költöztetésének a következő volt: a férfi munkát vállal, amint lehetősége van, maga után hívja a feleségét is. A gyerekek addig nagyszülőknél laknak, 69

Martin Greve, Kalbize nur Orhan: Berlin Deutsch-Türkisch Einblicke in die neue Vielfalt 93. oldal Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva 29. oldal 71 Hans Ulrich Wedeler, Deutsche Gesellschaftsgesichte 40. oldal 72 Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 30. oldal 70

35

majd kis idő múlva a legkisebbeket, akik jobban függnek az anyától, Németországba viszik. Végül az idősebb gyermekek következnek.73 Az is kiderül a fenti ábra alapján, hogy egyre több volt a gazdaságilag inaktív bevándorló, köszönhetően a gazdasági válságnak, de legnagyobb részt a családegyesítéseknek, hiszen a nők és a gyermekek nem álltak munkába. Néhány számadattal szeretném érzékeltetni a folyamatok alakulását, értelmezve a táblázatot is: 1967: 80%, 1970: 70%, 1978: 44%, 1980: 40% volt a gazdaságilag aktívak aránya az összes török között.74Látható tehát, hogy egyre több lett a termelőtevékenységet nem végző török Nyugat-Németországban, ami egy újabb látható jele volt annak, hogy Bonn kénytelen lesz a jövőben megfizetni annak az árát, hogy a Wirtschaftswunder idején könnyelműen idegenek millióit hívta az országba, később pedig hagyta, hogy megtelepedjenek. Ami nem is lett volna tragédia, ha elég figyelmet fordít társadalmi integrációjukra. Házasság A Törökországból származó kivándorlók legtöbbször meglehetősen konzervatív kulturális háttérrel érkeztek Németországba. Sok volt az egyedülálló férfi is köztük, akik idővel, amikor lehetőség volt a hosszabb maradásra, házastárs után szerettek volna nézni. Azonban nem szívesen vettek volna feleségül német lányt. Mit lehet tenni? Feleség után nézni Anatóliában, akivel azonos szociokulturális szinten vannak. Mellesleg az összetartó török család is könnyebben befogad egy olyan személyt, aki jobban idomul az elvárásaikhoz, ráadásul még megfelel a mindenben egy régebbi kor nőtípusának. Ennek a folyamatnak hála egy modernebb felfogású nyugati társadalom berkein belül megindult egy párhuzamos, anakronisztikusnak tűnő kulturális elveket valló társadalom kiépülése is. Ez nagyban hozzájárult a később tárgyalandó konkrét integrációs problémákhoz. Nézzük a számok terén is ezt a jelenséget: 1979-ig 345.000 török férfi házasodott meg Nyugat-Németországban, közülük csupán 25000-en választottak német hölgyet partnernek, ami alig több csupán, mint 7%! Látható tehát, hogy habár a német politika teljesen felkészületlen volt a vendégmunkások tömegeinek kezelésére, nem folytatott megfelelő integrációs politikát, valamint a lakosság jelentős része is ellenségesen viseltetett az idegenekkel szemben, a törökök se voltak teljesen elkötelezettek az integráció felé ebben az időszakban. 75

73

Martin Greve, Kalbize nur Orhan: Berlin Deutsch-Türkisch Einblicke in die neue Vielfalt, 92. oldal Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland, 514. 75 Hans-Ulrich Wehler Deutsche Gesellschaftsgeschichte :42. oldal 74

36

Megjegyeznék itt is egy személyes tapasztalatot, ami rávilágít arra, hogy ez a fajta házasodási szokás manapság is jelent van a németországi török társadalomban. Egyik ismerős török (kurd) lány édesanyját felhívta egy sosem látott messzi rokon Németországból, hogy szeretné elvenni a lányát. A megkeresett család végül nemet mondott, de ők már nem bigottan konzervatívak (Isztambulban élnek), de el lehet képzelni, hogy hány fiatal lány élete változik meg gyökeresen, ha épp olyan családban nevelkedik… A bevándorlási hajlandóságot növelte az, hogy1980-ban nyilvánosságra került, hogy Bonn 1980. október 1-jei hatállyal vízumkötelezettséget kíván bevezetni Törökországgal szemben kordában tartandó a nagyütemű bevándorlást, ez viszont azt a hatást váltotta ki, hogy még ennek életbelépte előtt akart minél több házastárs és gyerek Németországba érkezni. A szövetségi kormány felmérése szerint az 1981-et megelőző évben összesen mintegy 450000 külföldi érkezett az országba családegyesítés címén. Mivel ekkoriban csupán a németországi török kisebbség növekedett, a többi nagy, a jugoszláv és az olasz stagnált, feltételezhetjük, hogy a fenti 450000-es szám döntő többségét törökök tették ki. A vízumkötelezettség bevezetését megelőzően lényegesen könnyebb volt „kint ragadni” Németországban: elég volt csupán „elfelejteni” hazamenni, miután lejárt a vízum nélküli tartózkodás ideje. 1980. október elsejével annyiban módosult a dolog, hogy menedéket kellett kérni, ami a legendásan megengedő német szabályok ismeretében nem volt nehéz dolog, hiszen amint a szövetségi köztársaság alkotmánya is kimondja: „Minden politikai üldözöttet menedékjog illet meg”76. Még ha ki is derülne, hogy alaptalan a kérelem, akkor se kellett volna félni a kitoloncolástól. Viszont ez az alkotmányos jog jól jött azoknak a törökországi kurdoknak, akik a 80-as évek erőszakhulláma következtében döntöttek úgy, hogy Németországba menekülnek. Több százezren hagyták el addigi hazájukat, számukat 7-800000 fősre becsülték az ezredfordulón. Kurdok, délszlávok, harmadik világbeliek tömegei választották menedékül Németországot. Ennek következménye: bevándorlási szabályok szigorodása. Persze nem csak ők érkeztek menekültstátusszal Németországba, vegyük számításba, hogy a 90-es évek elején tombolt a második világháború utáni legnagyobb konfliktus az egykori Jugoszlávia területén. A harcok elől sokan a viszonylag közel lévő, stabil és befogadó menekültpolitikájáról elhíresült Németországba menekültek. A 80-as évek során már az úgynevezett Harmadik Világ szegényei is szép számmal érkeztek Németországba.

76

Német Alkotmány 16. cikkely, „Alle politische Verfolgten geniessen Asylrecht

37

Érdemes megnéznünk ezt a 4. ábrát, amely az 1953 és 1994 közötti menedékstátuszért folyamodók számának alakulását ábrázolja:77

4. ábra

Látható, hogy a az Anwerbestopp évétől kezdve emelkedésnek indult a szám, 1980-ban, a kurd felkelés kitörésekor időlegesen tetőzött, elérve a 107.000-es számot, majd 1992-ben, már jugoszláv polgárháború egyik legsötétebb évében elérte a 438.000 főt is. Azóta csökken ugyan, de még mindig jelentősnek mondható. Nem véletlen, hogy emiatt komoly belpolitikai feszültségek alakultak ki Németországban, sokan azzal vádolták a menekültstátuszért folyamodókat, hogy kihasználják a rendszer gyenge pontjait. Részben igazuk is van, de ha 77

http://www1.bpb.de/files/UTIHUH.pdf

38

tekintetbe vesszük, hogy az ország politikusai megfeledkeztek arról, hogy egy bevándorlási törvényt alkossanak, akkor sokak számára ez volt az egyetlen remény egy jobb életre, mert a hatályos törvények csak családegyesítés és néhány kisebb kivétel esetén adtak automatikusan tartózkodási engedélyt.78

A bevándorlási szabályok szigorodása, a törököktől való megszabadulás kísérlete Az okok Már a hetvenes években megkezdődött egy szigorítási folyamat, amellyel a német kormány meg szerette volna akadályozni, hogy visszaéljenek a német menekültügyi szabályozás lazaságával. Ez kezdetben nem járt a hatályos szabályozás módosításával, hanem egyszerűen a törvény értelmezésén szigorítottak a menekültekkel kapcsolatba kerülő hivatalok. Példának okáért, a politikai menekültek esetén nem volt elég csupán arra hivatkozni, hogy az országban,

ahol

éltek,

kínzásnak

voltak

kitéve.

Ha

adott

országban

bizonyos

bűncselekményeket hagyományosan testi fenyítéssel büntettek, akkor az erre való hivatkozás már elégtelen volt a menekültstátusz elnyeréséhez (rengeteg muszlim országban a botozás, a korbácsolás a hagyományos jogrend része).79 Persze Németország még így is vonzó cél maradt, láthatjuk a fenti táblázatból is, ez volt az egyik oka a későbbi szigorításoknak. A másik okra már utaltam korábban is: egyre erősödött az idegenellenesség Németországban. Ez főleg a 80-as évektől vált nyilvánvalóvá, célpontjai természetesen a menekültek, a bevándorlók, akiket gyakran neveztek „álmenekülteknek”, „gazdasági menekülteknek” stb., akik csak azért érkeznek, hogy kihasználják a német jóléti társadalom előnyeit, és hogy feléljék az adófizetők pénzét.80 Választási időszakokban rendszeresen előkerült a hatályos bevándorlási törvények bírálata, a német kultúra összeomlásával való riogatás. 1987-re a menekültügyi szabályok odáig szigorodtak, hogy a kérelem benyújtásától számított 5 évre megtiltották számukra a munkavállalást.81 El lehet képzelni a bevándorlók ellenszenvét az állammal szemben, valamint a feketemunka elburjánzását.

78

http://www1.bpb.de/themen/ACNRV4,0,0,Flucht_und_Asyl_19501989.html http://www1.bpb.de/themen/ACNRV4,0,0,Flucht_und_Asyl_19501989.html 80 Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 26. oldal 81 Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva 31. oldal 79

39

1991-től pedig érvényesítették az úgynevezett Indländerprimat elvét, ami a hazai munkavállalók előnyét jelentette az idegenekkel a szemben a munkaerőpiacon. A menekültprobléma erőből történő kezelését szolgálták azok a további intézkedések is, amiket a következőkben röviden szeretnék ismertetni. A 80-as években, 90-es évek elején zajlott heves viták érlelték meg az „Asylkompromiss” nevű intézkedést, amely a szárazföldön érkezők

számára

alapból

megtagadta

a

menekültstátusz

megadását,

mert

egy

alkotmánymódosítással a környező országokat a kormány biztonságosnak tekintette, így az onnan érkezőkre kitoloncolás várt, hacsak nem háborús övezetből érkeztek. Ezzel az intézkedéssel a gazdasági okokból érkező menekültek lehetőségeit szerették volna csökkenteni. Nem sokkal ezután életbelépett egy olyan szabályozás, amely jelentősen csökkentette a menekülteknek nyújtott anyagi juttatásokat, amely ezáltal gyakorlatilag alacsonyabb lett, mint a szociális segély. Ráadásul gyakran a nekik járó összeg egy részét nem is készpénzben, hanem különböző utalványok formájában kapták meg a menekültek. Ezen kívül bármikor közmunkára is rendelhették őket. Mivel ugyebár legális munkát nem vállalhattak, ez jelentősen rontotta Németország vonzerejét.82 A törökség hazaküldésének kísérlete, a Rückkehrhilfe A Németországban élő idegenek, menekültek kapcsán fellángoló vitában nem tévesztették szem elől a döntéshozók, hogy a legnagyobb létszámú kisebbséget továbbra is a Törökországból származó egykori vendégmunkások, családtagjaik, illetve a folyamatosan érkező menekültstátuszért folyamodó ténylegesen elnyomottak (kurdok), vagy csak a jobb élet reményében érkezők alkották. Már említettem, hogy 1980-ban a kormány vízumkötelezettséget vezetett be Ankarával szemben, 1981-ben pedig a családegyesítés folyamatába is belenyúlt oly módon, hogy a törvényben addig megengedett 18 évről 16-ra vitte le83 a Németországban legálisan, családegyesítési céllal érkező gyerekek maximális életkorát. Ezzel természetesen csak azt érte el, hogy annál is többen folyamodtak menekültstátuszért. 1983-ban a bonni kormány elhatározta, hogy valamiképpen csökkenti az országban élő törökség létszámát. Egy új ösztönzőt találtak, amit szó szerint így lehetne lefordítani

82

Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 32. oldal 83 Martin Greve, Kalbize nur Orhan: Berlin Deutsch-Türkisch Einblicke in die neue Vielfalt, 93. oldal

40

„hazatérési segély” (Rückkehrhilfe). Amely család ezt igénybe szerette volna venni, az államtól igényelhetett 10.500 Márkát, valamit gyermekenként további 1500-at. Kezdetben sikeres is volt ez az akció, hiszen a bevezetés évében 100.388 fővel csökkent a törökség létszáma, 1984-ben pedig további 213.469-en vették igénybe a támogatást. A lendület viszont meg is tört, 1985-ben csak 60.641-en éltek a lehetőséggel, míg 1986-ban már csak 37.366an.84 A bonni kormány nem csak pénzzel igyekezett támogatni a törököket: az utánuk befizetett nyugdíjjárulékot, valamint hosszúlejáratú megtakarításaikat (pl. lakáscélú megtakarítás) azonnal kifizették. Látható tehát, hogy a politikai vezetés még mindig nem akarta elfogadni, hogy az általa behívott egykori vendégmunkások, valamint később érkezett követőik jelentős része hosszabb távon is az ország lakója szeretne lenni, habár amint később majd látni fogjuk, már ekkor is akadtak olyanok, akik ennek az ellenkezőjét vallották. Nézzek meg most, hogy mi volt az oka annak, hogy megakadt ez a kezdeményezés? Már korábban is említettem, hogy a Törökországba visszatérők sokszor keserű tapasztalatokat szereztek. Így történt ez a Rückkehrhilfe-t igénybe vevők esetében is. Odahaza sokkal rosszabbul kerestek, mint hajdanán Németországban, 4/5-ük bére alacsonyabb volt, mint egy átlagos török ipari munkásé! Emiatt aztán a korábban összespórolt pénz gyorsan elillant. Másrészről az otthon maradt törökök megvetéssel viseltettek a Németországból visszatért társaik irányában. Gúnynevet találtak ki nekik, almanyali volt mindenki, aki hazatért. Ebben a kifejezésben a lenézés és az irigység egyszerre volt jelen, habár szó szerint csak annyit jelent, hogy németországi. Ezek a kedvezőtlen hírek hozzájárultak ahhoz, hogy egyre kevesebben vegyék igénybe a hazatérés lehetőségét, és inkább továbbra is Németországban maradjanak. Egyébként később majd látjuk, hogy a hazatérés sem állt le teljesen, folyamatosan mentek haza törökök, de ezt ellensúlyozta, hogy annál is többen érkeztek Németországba. A külföldiek másfajta megítélése, a Kühn-memorandum Eddig nem sok jót írtam a német politika külföldi bevándorlókkal szembeni hozzáállásáról. Való igaz, a törvényhozás szintjén a liberális felől a korlátozások felé mozdultak el, illetve igyekeztek megtenni mindent, hogy a törökség létszámát is csökkentsék (ld Rückkehrhilfe). Látni kell azonban, hogy léteztek más hangok is, más vélemények. A 70-es évek végén egy új tisztségviselőt nevezett ki a kormány, akinek a külföldiek integrációját elősegítendő munka

84

Martin Greve, Kalbize nur Orhan: Berlin Deutsch-Türkisch Einblicke in die neue Vielfalt, 93. oldal

41

volt a feladata. A németekre jellemző kacifántos nevet adtak neki, amelyet magyarul csak több szóban lehet lefordítani: „Integrációért felelős megbízott”, eredetiben ez így hangzik: Integrationsbeauftragte. 2002-ben ez a pozíció már egy teljes hivatallá bővült, amelynek vezetőjének titulusa: „Migrációs, menekültügyi én integrációs megbízott”, ékes németséggel: „Beauftragte für Migration, Flüchtlinge und Integration”. Érdemes felsorolni a céljait is, érdekesek: •

a bevándorlók integrációjának elősegítése

•

megfelelő feltételeket teremteni annak érdekében, hogy a bevándorlók és a németek együttélése zökkenőmentes legyen

•

az egymással szembeni megértés elősegítése

•

az idegenellenesség és a diszkrimináció csökkentése

•

a bevándorlók érdekeinek védelme

•

tájékoztatás az állampolgárság felvételének lehetőségéről

•

a Németországban élő uniós állampolgárok szabad mozgásának biztosítása85

A poszt jelenlegi betöltője Maria Böhmer, a CDU politikus asszonya. Az első integrációs megbízott Heinz Kühn (SPD) volt, aki a róla elnevezett 1979-es memorandummal lett híres. Ez a memorandum (teljes nevén „A Német Szövetségi Köztársaságban élő bevándorlók és családjaik integrációs helyzete és ennek perspektívái”)86 volt az első olyan politikailag fajsúlyos megnyilatkozás, amely már számolt a Németországban élő kisebbségek, főleg a törökök hosszabb távú maradási szándékával, és ennek megfelelően a politikai jogaikat kiszélesítő javaslatokkal állt elő. Leszögezte először is, hogy a szövetségi köztársaság egy bevándorlási célország (Einwanderungsland), ezt mereven elutasította a politika addig is, és még utána se békélt meg vele egy darabig. Kühn szorgalmazta, hogy a bevándorlók gyermekei ne csak papíron, hanem a valóságban is egyenjogúan, diszkriminációmentesen tudják végezni tanulmányaikat. Kiemelte továbbá, hogy fontos lenne javítani a bevándorlók munkaerőpiaci és lakhatási helyzetén is. Ezeken túlmenően Kühn kívánatosnak tartotta volna, ha a bevándorlók is részt vehetnének a helyhatósági választásokon, valamint a második generáció számára megkönnyítenék az állampolgársághoz jutást. Ez a két intézkedés mindenképpen növelhette volna a bevándorlók 85

http://www.bundesregierung.de/Webs/Breg/DE/Bundesregierung/BeauftragtefuerIntegration/AmtundPerson/A ufgabenundZiele/aufgaben-und-ziele.html 86 http://www.migration-online.de/beitrag._cGlkPTIxJmFtcDtfX3ByaW50PTEmYW1wO2lkPTI0NjA_.html

42

integrációját, az önkormányzati választásokon való részvétel növelhette volna az együvé tartozás érzését a német többséggel, jelezhette volna, hogy ők is a helyi közösség részei, véleményük fontos. A szerző megjegyezte, hogy a bevándorlók számára tarthatnának hasonló beilleszkedést elősegítő kurzusokat, mint a külföldről érkezett németek részére. A Kühn-memorandum azonban írott malaszt maradt, a politikai döntéshozók nem kívánták átültetni a gyakorlatba, a 80-as években még a Rückkehrhilfe-eszközével próbálták a törökség problémáját kezelni. Az integrációs megbízott ötlete nyomán kibontakozó vitában sokan, például

Alfred

Dregger,

a

CDU

Bundestag-képviselője,

később

frakcióvezetője87megkérdőjelezte azt is, hogy a bevándorlók egyáltalán hajlandóak lennének integrálódni, hiszen a törökség esetében például egy teljesen más kulturális környezetből származnak.88

A török kisebbség integrációs problémái Szakdolgozatom elkövetkezendő részében, miután a bevándorlás történelmi, politikai előzményeinek legfontosabb állomásait már felvillantottam, olyan problémákról szeretnék beszélni, amelyek összefüggnek a törökség mindennapjaival. A fejezetcímben integrációs problémákat írtam. Nem véletlenül. A legnagyobb németországi kisebbség és a német többség között rengeteg a konfliktus. Elég kinyitni egy német magazint, vagy böngészni a nagyobb német újságok internetes kiadását, rengeteg törökökkel foglalkozó cikkbe botlik az ember, szinte keresni sem kell. Nagy részük egy kaptafára készül: integrációs problémákról, nyelvi nehézségekről, munkanélküliségről, növekvő bűnözésről írnak. Youtube-videók és különböző cikkek alatt német és török kommentelők esnek egymásnak, az egyik csoport ingyenélő bűnözőknek állítja be a másikat, míg utóbbiak fajgyűlölőnek és rasszistának előbbieket. Jobban kell keresni, de talál az ember pozitív példákat is. Nézzünk tehát néhány pregnáns problémát kicsit konkrétabban is! Demográfiai eltérések a törökök és a németek körében Számos országban létezik ez a probléma, amiről most beszélni szeretnék. Az őshonos nyugateurópai lakosság folyamatosan öregszik, valamint lassabban vagy egyáltalán nem növekszik 87 88

http://de.wikipedia.org/wiki/Alfred_Dregger http://www.migration-online.de/beitrag._aWQ9MjQ2MA_.html

43

ez tény. A bevándorlók viszont szépen gyarapodnak, közösségük jobb korösszetétellel is rendelkezik. Ez némiképp ijesztő a többségi társadalom számára, hiszen sokan attól tartanak, hogy hosszabb távon hátrányba kerülnek a nagyobb növekedést produkáló törökökkel szemben. Németországra ma már a kicsi, 1-2 gyereket nevelő családok a jellemzőek. Az okok között az első helyen a nők immár tömeges munkavállalását találjuk. A másik ok, ami nálunk is megfigyelhető Magyarországon, de szerte az úgynevezett nyugati kultúrkörben, hogy a család fogalma manapság már nem az, mint régen. Az alábbi ábra89 jól mutatja a német gyermekvállalási kedv csökkenését:

5. ábra, a német családok gyermekvállalási kedvének csökkenése 1925-től 2004-ig

A részletes elemzéstől eltekintenék, inkább nézzük meg, hogy mit mutat a jobb szélső, 2004es, legfrissebb oszlopnégyes. A bal oldali szürke oszlop az egy gyermekes családok arányát jelöli (45%), közvetlenül mellette, jobbra kicsit kékes árnyalattal a kétgyermekes családok arány található, 41%-kal. 3, vagy több gyermeket csupán a német családok 14-ában találhatunk. Ezzel szemben a törökség körében továbbra is a nagyobb család a jellemző. Míg a németek körében 2000-ben egy átlagos török háztartás 4,1 főből állt (ez a szám 2008-ra 3, főre esett vissza), addig egy német csupán 2,35-ből. Egyébként a gyermekek számában a törökség körében is visszaesés mutatható ki, bármilyen meglepő is. Az 1970-es évek második felében egy Németországban élő török nő még átlagosan 5,1 gyermeknek adott életet, ez a szám viszont 2005-re 2-re esett vissza!90 A törökség létszámának növekedése egy ideig még természetes lesz, köszönhetően annak, hogy tagjaik között relatíve több a fiatal, mint a németek között, de később, ahogy a gyermekszámok alakulásából is látható, hasonló szintre fog visszaesni népesség gyarapodása, mint a németek esetén. Hacsak nem érkezik nagy létszámú fiatal utánpótlás Törökországból.

89 90

Forrás: Statistisches Bundesamt, (Német Szövetségi Statisztikai Hivatal) UN Population Division 2007, in: http://religionswissenschaft.twoday.net/stories/3546140

44

6. ábra, A németországi török kisebbség felosztása korosztályok és nemek szerint

Az alábbi táblázat egyébként a németországi török kisebbség 1997-es nemek és életkor szerinti felosztását mutatja. Jól látható, hogy a csupán alig 20%-a törökségnek volt 50 év feletti. Bár ez egy kicsit régi adat, de az arány 12 év alatt nem változhatott szignifikánsan. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a németországi török családok szerkezete is más, mint amit Törökországban tapasztal az ember. Habár a németországi törökség több gyermeket vállal, mint a németek, mégis kisebb családokban élnek. Ennek oka abban keresendő, hogy annak idején, a családegyesítések korában csak a 16 év alatti gyermekeket lehetett legálisan Németországba hozni. Ez némileg ellentmond a törökökről kialakult sztereotípiáknak, habár a közösségen belül továbbra is nagy az összetartás, de hagyományok falán máris repedések keletkeztek.91 Vallási különbségek Egy másik konfliktusforrás a törökök és a németek között vallási dimenzióval rendelkezik. A németek szinte kizárólag valamely keresztény felekezet hívei, míg a törökök természetesen a muzulmán vallás különböző ágaihoz tartoznak. A muszlim hitűekre világszerte jellemzően kollektivista társadalmakban élnek a közösség érdekét helyezik előtérbe, míg a németek individualisták, azaz mindenki a saját érdekeit nézi mindenekelőtt. A két nézet alapvetően eltér egymástól, így a kettő egymás mellett élése nehézségeket okoz, erre rakódnak még az egymással szembeni előítéletek is, és már kész is a baj. A muszlim vallásnak továbbá még manapság is nagy befolyása van a követői életére, ez szintén ellentétben áll azzal a nyugati gyakorlattal, amely szeretné a vallást az egyén 91

Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland 523. oldal

45

magányügyének tartani. Ez a vallás külsőségeinek gyakorlásában is konfliktust okoz, hiszen a muszlim nők számára a fejkendőviselés elméletileg kötelező (más kérdés, hogy sokan már nem foglalkoznak ezzel a szabállyal, még Törökországban sem), de rengeteg család számára továbbra is fontos, hogy a például az iskolában lányaik ne mutatkozzanak fedetlen fővel. Ezzel szemben a 16 német szövetségi tartomány felében tilos a közoktatási intézményekben a fejkendő viselete, emiatt nemrég Németországot el is marasztalta a Human Right Watch jogvédő szervezet.92 Más kérdés, hogy nehéz megtalálni az arany középutat a szekularizált német hagyományok és a muszlim tradíciók között, és nem is biztos, hogy feltétlenül muszáj a többségi társadalomnak mindenben a kisebbségek elvárásaihoz alkalmazkodnia. Másik

fontos

eleme

a

vallási

alapú

megkülönböztetésnek

a

terjedő

muszlim

fundamentalizmustól való félelem. Szeptember 11-e, a madridi merénylet, a csecsen terroristák moszkvai túszejtése bebizonyították, hogy bárhol lecsaphatnak a vallási szélsőségesek. A muszlim-keresztény szembenállásnak évszázados gyökerei vannak: a gyorsan fejlődő mohamedán közösség egyik hódítási célpontja éppen Európa volt, számtalan háborút vívtak egymással a két vallást képviselő hadseregek, csak hogy a fontosabbakat említsük: 732-ben Martell Károly, frank uralkodó, Poitiers-nél megverte az előrenyomuló arab seregeket. Kasztíliai Izabella és Aragónia Ferdinánd a reconquista során kiűzte a mórokat Spanyolország területéről. Azután a harc áthelyeződött Európa keletebbi felébe: az Oszmántörök hadak évszázados harcot vívtak a minél nagyobb európai befolyás elérése érdekében, ezt nekünk, magyaroknak nem kell bemutatni. Az ilyen események jobban megmaradnak az emberek fejében, hosszú időre a kollektív tudat részei lesznek. Ennek következményeként senkinek nem fog a mohamedán szóra egyből az ősi kairói Al-Azhar egyetem, a muszlim uralom alatt létező 70 cordóbai közkönyvtár, Abu al-Qasim, a sebészet úttörője, vagy Ishaq bin Ali al-Rahwi, aki kidolgozta a világ első általános gyógyítási eljárásrendjét, eszébe jutni.93Sokkal inkább a testükre bombát kötöző, fanatikus vallásőrültek fognak beugrani nekik, akik nőket köveznek agyon, és ártatlan karikatúrák miatt rendeznek tömegtüntetéseket. Persze ez a hozzáállás érthető is, hiszen egy német embert miért híres muszlim csillagászok foglalkoztatnák, amikor a saját országukban a helyi vallási kisebbség tagjai saját női rokonaikat esetleg kivégzik, ha nem nekik tetszően élnek?94 Vagy miért elmélkednének a két

92

http://www.hirszerzo.hu/cikk.jogserto_a_nemet_tiltas_a_fejkendo_viselese_ellen.99265.html http://www.historia.hu/archivum/2006/0603arab.htm 94 http://index.hu/kulfold/0306muslims/ 93

46

vallás közös tőről fakadásának elméleti kérdéseiről, ha egyszer kiderül, hogy az eddig mosolygósnak és dolgosnak tartott szomszéd egy fundamentalista terrorszervezet tagja?95 Bár a fenti példák egy skála két legszélső pontját jelenítik meg, és a Németországban élő muszlim törökök jelentős többsége messze áll az iszlám radikalizmustól, a vallásukkal szembeni ellenérzéseknek komoly következményei lehetnek. Az Esseni Törökkutató Intézet (Essener Zentrum für Türkenstudien) egy 2004-es tanulmányban arról adott hírt, hogy a németországi törökök egyre vallásosabbak lesznek. A reprezentatív kutatás alapján a publikáció évében a vizsgált közösség 71%-a vallotta magát vallásosnak, ez 14%-os növekedés 2000-hez képest. Ráadásul a közösség 2000-beni 8%-áról 20%-ra nőtt azok száma, akik mélyen vallásosnak tartották magukat. Ez utóbbi csoport lehet igazán táptalaja az iszlám fundamentalisták gyökeret eresztésének. A kutatók elmondása szerint az erősödő vallásosság hátterében a többségi társadalom iszlámmal szembeni elutasító, elítélő magatartása játssza az egyik főszerepet, de nem elhanyagolható a diszkrimináció szerepe sem. Ha már a többség nem fogadja be a nem túl vallásos muszlimokat, akkor inkább visszamenekülnek a saját világukba, ahol egy közösség részei lehetnek. Nem elhanyagolható szempont talán az sem, hogy a vizsgált időintervallumban esett a török háztartások átlagos jövedelme is.96 A török kisebbség lakhatási jellemzői, problémái Amint már említettem, a törökök Németországban a kezdet kezdetén nem laktak kimondottan jó körülmények között (bár ez egyik vendégmunkáscsoportra sem volt jellemző). Kezdetben ez annyira nem is volt ellenükre, hiszen minél több pénzt meg akartak spórolni, ebbe viszont nem fért bele az, hogy jó körülmények között éljenek. Amint azonban megkezdték a családjuk átköltöztetését, kezdtek megváltozni a preferenciáik, szerettek volna jobb körülmények között élni. Egyre többen költöztek bérlakásokba. Azonban a körülmények nem javultak számottevően a 70-es, 80-as években, amikor kezdett felfutni a családegyesítések száma. Egyik forrásom kimondottan rossznak (außergewöhnlich schlecht) nevezte a lakásviszonyaikat. A török háztartások 44%-a nem volt megfelelő minőségű (ez az arány a németek között mindössze 5% volt).97Köszönhetően az egyre erősödő idegenellenességnek, nehéz volt megfelelő bérlakáshoz jutniuk. Jól mutatta ebben az 95

http://www.bz-berlin.de/archiv/hamburger-terrorzelle-article210550.html http://www.islaminstitut.de/Nachrichtenanzeige.4+M5398f2491c3.0.html 97 Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland 520. oldal 96

47

időszakban a törökség hosszú távú letelepedési szándékát, hogy 1980 és 1987 között 135.000 fő kötött lakás-előtakarékossági szerződést, és hasonló arányban döntöttek életbiztosítás kötése mellett is.98 A lakáscélú takarékosság másik oka, hogy a rossz bérlési viszonyok miatt egyre többen szerettek volna saját tulajdonú ingatlant venni. Ez a trend jelenleg is megfigyelhető, illetve jól mutatja a török kisebbség egyre növekvő gazdasági jelentőségét is. 1998 és 2006 között a saját tulajdonú ingatlanok száma 68.000-ről 203.000-re nőtt!99 Jelenleg a törökök háztartások 30,4%-a él saját tulajdonú ingatlanban, a németek estében ez 44% volt 2006-ban. Mindez örvendetes növekedés, de a helyzet korántsem javul egyértelműen: a Bevándorlókkal és Menekültekkel foglalkozó Szövetségi Hivatal (Bundesamt für Migranten und Flüchtlinge, BAMF) legfrissebb jelentésében100 az alábbi megállapítások vonatkoznak a migránsok, köztük elsősorban, mint a legnagyobb csoport, törökök lakhatási körülményeire: •

egy migrációs háttérrel rendelkező család kénytelen kisebb alapterületű lakással beérni, legyen az bérlemény, vagy öröklakás, mint egy német (Előbbi csoport esetében saját lakás esetén 127, bérlemény esetén 79,1 m2, migránsok esetében ezek a számok 122, illetve 7,6 m2).

•

A lakás mosdóval, fürdőszobával, vezetékes meleg vízzel, megfelelő fűtéssel való ellátottságában már nincs különbség

•

A migráns háztartások 9,5%-a élt szociális lakásban, míg a németek körében ez az arány csupán 2,9% volt.

•

Migrációs háttérrel rendelkező bérlők többet fizetnek a bérleményért, mint hasonló cipőben járó német társaik

A fenti adatok természetesen az összes bevándorlóra vonatkoznak, olaszokra, törökökre, bosnyákokra, stb. A tanulmány viszont megállapította, hogy a törökség körében a fenti megállapításoknál rosszabb feltételek igazak. Látható tehát, hogy a migránsok lakhatási körülményei elmaradnak a német átlagtól, a törököké még a migránsok átlagától is, viszont az elmúlt évek folyamán javuló trendnek lehetünk szemtanúi.

98

Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland 593. http://www.ethnomarketing.de/hintergrundwissen/24-tuerken-in-deutschland.html?showall=1 100 Lena Friedrich: Integrationsreport, Wohnen und Innerstädtische Segregation von Migranten in Deutschland 22-43. oldal 99

48

Városi szegregációs problémák101 A szegregáció egy olyan témakör, amely meglehetősen nagy figyelmet kap az utóbbi időkben mindenhol, ahol jelentős létszámú kisebbség él. Úgy hazánkban, mint Németországban is. Szegregációról akkor beszélhetünk, ha a különböző társadalmi csoportok között a lakóhelyek elosztása nem igazságos: azaz a társadalmi ranglétra magasabb szintjén állók jobb helyen, jobb lakásokban élnek, mint a hozzájuk képest nem elég szerencsés, szegényebb rétegek. Ez a fogalom azonban nem újsütetű dolog, mióta városok léteznek, mindig is voltak szegénynegyedek, és gazdagabb övezetek. Illetve a városi lakosság az iparosodás előtti évszázadokban foglalkozások szerint is elkülönült (ennek hála, manapság megcsodálhatjuk a csodálatos prágai Aranyművesek utcáját). A mai németországi szegregáció egy elég összetett probléma: szociális, etnikai, és demográfiai dimenziói is vannak: etnikai, mert a migránsokat érinti hátrányosan, szociális, mert rosszabb anyagi helyzetben vannak átlagosan, mint a németek, demográfiai, mert a német átlaghoz képest jóval kedvezőbb a korszerkezetűk. Nézzük is meg először, hogy hova koncentrálódnak a török kisebbség! Legnagyobb, 4% feletti arányban elsősorban a régi tartományokban, és Berlinben találhatjuk meg őket. Hamburg, Bréma városaiban, valamint Észak-Rajna-Vesztfália és Baden-Württemberg városaiban élnek a legnagyobb arányban. Kisebb arányban is főleg az egykori NyugatNémetország területén találhatjuk meg őket.102 A bevándorlók majdnem fele, 43,7%-a 100.000 főnél nagyobb városokra koncentrálódott. A már a lakhatási problémáknál megnevezett tanulmány szerint a legszegregáltabb kisebbségi csoportot a törökök alkotják, tagjaik legszívesebben egymáshoz közel, egy utcában laknak. Ráadásul jellemző az is, hogy az egy városból származók egymáshoz közel telepedtek le, akár egy társasházban is. Egyes berlini kerületekben, például Kreuzbergben, Neuköllnben jól megfigyelhető ez a fajta koncentráció. Ez utóbbi északi részén 160.000 lakosból 90.000 migráns,103 jelentős részben török. Sokan emlegetik Neuköllnt gettóként… A szegregáció semmiképpen sem pozitív dolog, főleg ha olyan hátterű emberek koncentrálódnak egy helyen, akiknek az átlagot alulmúló az iskolázottsága, magasabb munkanélküliség által sújtottak, és egyébként is beilleszkedési problémákkal küzdenek. Az 101

Lena Friedrich: Integrationsreport, Wohnen und Innerstädtische Segregation von Migranten in Deutschland 44-58. oldal 102 Statistisches Bundesamt, Mikrozenzus, Zentrum für Türkeistudien 103 htp://www.faz.net/s/Rub594835B672714A1DB1A121534F010EE1/Doc~E9FAE77366BA04BFA945EA5032 4F71143~ATpl~Ecommon~Scontent.html

49

elkövetkezendő fejezetekben a törökség munkapiaci helyzetével, és iskolázottságuk fokával szeretnék foglalkozni. A törökség képzettségbeli hátrányai, munkaerő-piaci helyzetük A török kisebbség iskolai képzettsége csapnivaló. Egy 2009 év elején publikált tanulmány adatai szerint a mindössze 14%-uk rendelkezik érettségivel, 30%-uk egyáltalán semmilyen iskolai papírral sem rendelkezik, a nők között pedig magas a gazdasági életben szerepet nem vállaló háztartásbeliek aránya. 104 A probléma meglehetősen sokrétű, és egyáltalán nem egyszerű. Egyrészről a német iskolarendszert olyan vádak érik, hogy hajlamos diszkriminálni a török diákokat, másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egyes iskolákban a török diákok szinte lehetetlenné teszik a tanítást. A továbbiakban mindkét oldalról meg szeretném közelíteni a kérdéskört. Az első nézőpont105 szerint gyakran diszkriminálják az iskolákban a török gyerekeket, elvéve a kedvüket az egésztől, ráadásul távolságtartóvá téve őket a német társadalomtól. A német gyerekek kiközösítik őket, gúnynévvel illetik a törököket. Ha a saját anyanyelvükön beszélnek, akkor rájuk förmednek, hogy hagyják abba, elvégre nem Törökországban vannak. Ha hibát vétenek beszéd közben, kikacagják őket, és kórusban bíztatják, hogy tanuljanak meg végre valahol rendesen németül. A tanárok nem segítenek nekik, hanem csak bántják, lepontozzák őket, és ha valami baj történik az osztályban, őket teszik érte felelőssé. Egyszóval a németek nem tisztelik a törökök kultúráját, szokásait, identitását. Ezzel a hozzáállással pedig egyre jobban perifériára taszítják őket, hiszen a törököknek elmegy a kedvük az integrálódástól, bezárkóznak a saját világukba, és minél jobban el akarnak határolódni a többségi társadalomtól, hiszen ott nem kapnak pozitív visszajelzést. Nézzük most az iskolai törökkérdést egy másik106 szemszögből. Berlin bizonyos kerületei az utóbbi években egyvalamiről híresek: a bevándorlók okozta zűrökről. Főleg Kreuzberg és Neukölln a leginkább problémás 2 kerület. Az utóbbi években Neukölln 76 iskolájából 53-ban történt valamilyen erőszakos cselekedet. Vagy a török, illetve arab gyerekek verekedtek, vertek, vagy pedig egy migrációs hátterű tanuló valamelyik édesapja ment be elégtételt venni a tanáron a gyereket ért állítólagos sérelem miatt. Hogy ne legyen kétségünk az igazságtétel

104

http://www.spiegel.de/politik/deutschland/0,1518,603294,00.html http://www.fontaene.de/archiv/nr-5/schueler.html 106 http://www.sueddeutsche.de/jobkarriere/338/427094/text/ 105

50

módja felől, került már tanár kórházba ilyen találkozás után. Egyébként is jellemző a fiatal bandák garázdálkodása, és a teljesen nyíltan űzött drogárusítás. A Rütli107 nevű iskola vált az utóbbi években a leghírhedtebbé, főleg azzal hívva fel magára a figyelmet, hogy rengeteg, török és arab diákja teljesen kezelhetetlen. Nem tanulnak, a tanárokat nem tisztelik, verekednek, terrorizálják a német diákokat. A tanárok tehetetlenek, a politika nem szívesen foglalkozik a dologgal, mert image-romboló, a diákok pedig jó eséllyel a szociális ellátórendszeren fognak élősködni, vagy pedig a bűnözők táborát fogják gazdagítani. Esetleg mindkettőt egyszerre. Láttuk tehát, hogy a már Németországban szocializálódott törökök oktatási helyzete nem éppen rózsás, és ennek rengeteg oka lehet, a két általam közölt példa természetesen a két véglet. Vannak kirekesztő, fajgyűlölő tanárok is, és igenis, bár a politikai korrektség félreértelmezése folytán nem szokás ilyet kimondani, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok diák egyszerűen sem tanulni nem szeretne, sem pedig ahhoz nincs semmi kedve, hogy elfogadja a többségi társadalom által kialakított normákat. Viszont aggodalomra ad okot a török diákok nyelvtudása, illetve iskolai teljesítménye, amelyet egy tavalyi, integrációval foglalkozó németországi konferencián108 hoztak nyilvánosságra. Eszerint a második generáció egy részének nyelvtudása romlott az elsőhöz képest, akik még a vendégmunkás-korszakban érkeztek Németországba. Egy OECD-felmérés alapján pedig ezen generáció tagjainak több, mint 46%-a komoly hiányosságokkal rendelkezik matematika terén. Ezek olyan vészjelek, amikre a kormánynak különösen oda kellene figyelnie. A törökség képzettségbeli elmaradásának szembetűnő jele a munkapiacon elfoglalt helyzetük. Röviden szeretném ezt is elemezni. A törököket, amellett, hogy rengetegen érkeztek alacsony iskolai végzettséggel, vagy pedig végzettség nélkül, az is sújtotta, hogy 2005 előtt a tartózkodási és a munkavállalási engedélyt is külön eljárás keretében lehetett csak megszerezni. Ráadásul, ha valaki menedékkérőként érkezett, akkor évekre ki is zárták a legális munkaerőpiacról.109 Az aktivitási ráta, azaz a 18-65 év közötti munkaképes felnőttek dolgozóinak és munkanélkülijeinek aránya a törökök körében rosszabb, mint a németek körében (60% a 71%hoz képest). Egy másik összehasonlításban is alul maradnak a törökök: a második generáció 107

http://www.spiegel.de/politik/deutschland/0,1518,druck-408937,00.html http://www.focus.de/schule/schule/unterricht/integration/integration-fehlanzeige-die-defizite-entwickelnsich_aid_346680.html 109 Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 38. oldal 108

51

15-30 év közötti, már az iskolarendszerből kikerült, tagjait vizsgálva kiderül, hogy a németek körében mért 91%-os foglalkoztatottság a törökök esetében csupán 79%. Itt azonban rontja az arányt, hogy a felmérés mindkét nemet számításba vette, a muzulmán nők között pedig legendásan alacsony a dolgozók száma.110 A következőkben nézzük meg, hogy milyen munkaköröket töltenek be a törökök! Az első generáció tagjai ugyebár jórészt betanított-és segédmunkási feladatkörökbe toborozták, így nem meglepő, hogy ezen csoport tagjai közöttük 71%-os volt az ehhez hasonló alacsony presztízsű munkát végzők aranya. Manapság ezen a téren javulást lehet észrevenni, hiszen ez az arányszám időközben visszaesett 44%-ra, bár ez még mindig magasabb, mint a többi bevándorló közösségben, illetve a németek között mért értéknél (27, illetve 14%).111 Viszont szembetűnő, hogy a második generáció tagjai már Németországban szocializálódtak, miért ekkora a különbség? A válasz itt sem egyértelmű: egyesek az iskolai diszkriminációt okolják, mások szerint viszont a török diákok egy jelentős része nem veszi komolyan iskolai tanulmányait. A válasz szerintem valahol a kettő között van: van, akiket ér megkülönböztetés, de mint ahogy a problémás berlini iskoláknál láttuk, sokan ki sem akarnak törni az elmaradottság mókuskerekéből. Végezetül nézzünk néhány munkanélküliségi adatot112 is, amely ismét csak a török és a német közösség közötti egyenlőtlenségeket mutatja a munkaerőpiacon: 2007-ben a migránsok között 20, 3% volt a munkanélküliek aránya, míg a németek esetén ennek éppen a fele. Egyik sem alacsony, de jól mutatja azt, amit már eddig is próbáltam érzékeltetni, hogy a török közösség komoly hátrányban van a német többséggel szemben az élet több területén is. A török kisebbség bűnözési rátája Már a szakdolgozatom elején is említettem, hogy a kisebbségeket hajlamosak az emberek összekötni a bűnözés fogalmával. Nézzük meg most kicsit konkrétabban is, hogy van-e alapja ennek az állításnak! Egy 2007-es jelentés szerint a törökök körében a bűnözés ráta 5,4%-os, éppen a duplája a németek hasonló adatának.113Az ezt az állítást tartalmazó cikkben ugyanakkor pozitív dolgokat is olvashatunk, Maria Böhmer, integrációs megbízott arról számol be, hogy csökkent 110

Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 39. oldal 111 Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 40. oldal 112 http://www.welt.de/politik/article3897998/Migranten-oefter-arm-und-arbeitslos-als-Deutsche.html 113 http://www.welt.de/politik/article3897998/Migranten-oefter-arm-und-arbeitslos-als-Deutsche.html

52

az iskolai bűntettek száma, amit a migránsok számlájára lehetett írni. Szóval ennek az adatnak az alapján megállja a helyét az, hogy a törökök körében nagyobb a bűnelkövetők száma, az viszont mindenesetre hamis állítás, hogy mindannyian bűnözők lennének. Talán azért magasabb körükben a bűnelkövetők száma, mert átlagosan rosszabb körülmények között élnek, mint német társaik. Ráadásul az iskolából kihulló, perspektíva nélküli fiatalok gyakran a bűnözésből kénytelenek megélni. Természetesen

egy

bevándorlók

által

elkövetett

bűncselekményt

sokkal

nagyobb

sajtóvisszhang kísér, mint egy német által elkövetettet. Ha különösen súlyos, élet elleni tettel van dolgunk, akkor még befolyásos politikusok is szót kérnek, és ki-ki világnézete szerint nyilvánít véleményt. Német és török fiatalok vitája, amely azzal zárult, hogy egy német fiút megszúrtak,114 a már emlegetett neuköllni események, a szintén már említett Sauerlandterrorcsoport, egyes helyeken a rendőrök elleni fokozódó erőszak115, törökök által elkövetett egyéb bűncselekmények csak rontják az egész közösségről kialakult képet, és táptalajt adnak az egyre növekvő idegengyűlöletnek. Összefoglalva a bűnözésről elmondottakat, megállja a helyét az állítás, hogy a törökök között több a bűnelkövető, de hiba lenne emiatt az egész közösségüket elítélni, és diszkriminálni, hiszen azzal épp azt érik el a németek, hogy jobb híján többen fognak illegális útra térni. Növekvő idegenellenesség Amint azt már szakdolgozatom megelőző részeiből kitűnhetett, növekvő idegenellenesség jellemző a mai német társadalomra. Ennek a gyökerei azonban korábbra nyúlnak vissza. Mrá említettem, hogy az Anwerbestoppot is megelőzően a nyugatnémet társadalom egy jelentős része elítélően nyilatkozott a vendégmunkásokról. Akkortájt, illetve a 90-es évektől újra, a német szélsőjobboldal legjelentősebb szereplője, az NPD is előretört, és több tartományi parlamentben is képviselteti magát, habár a Bundestag egyelőre elérhetetlen számára. Egy Egyes vélemények szerint, ha egy államot gazdasági válság ér, ott erősödni fog az idegenellenesség. Németországban az idegenekkel, főleg az olyannyira különböző törökökkel szembeni ellenérzések az 60-as. 70-es évek válsága idején éledtek fel, majd újra felerősödtek az újraegyesítést követően, amikor a német államnak rengeteg kiadást jelentett a keleti területek felzárkózása, amit többek között szociális kiadások terhére valósítottak meg. A

114 115

http://www.kybeline.com/2009/02/15/streit-zwischen-turken-und-deutschen-um-den-platz/ http://www.welt.de/berlin/article5507801/Irgendwann-kaempfst-du-nur-noch-um-dein-Leben.html

53

keleti munkaerő konkurenciát jelentett a bevándorlók számára a munkaerőpiacon is, ezzel csökkentve integrációs esélyeiket, hiszen munka nélkül nő a bűnözési hajlam is.116 A növekvő idegenellenesség viszont megmérgezheti a két csoport kapcsolatát, hiszen kiszámíthatatlan tettekre sarkallhatja a társadalom bizonyos csoportjait. Egy 2006-os felmérés szerint egyébként átlagban minden második német rossz néven veszi idegenek jelenlétét Németországban.117 A másik oldalról vizsgálva a dolgot, a németországi törökség közel fele nemkívánatosnak érzi magát, ez az érzés erősebb a fiatalok között.118 Ez semmiképpen sem ad okot bizakodásra. A törökökkel szembeni előítéletek egyik szomorú következménye volt a 90-es évek elejétől elkezdve a házgyújtogatások elterjedése. Támadások török lakóházak ellen A török kisebbség integrációs gondjainak elemzése során elengedhetetlen néhány konkrét eset ismertetése is, amelyek sűrítve, egy esetre kihegyezve, egyfajta állatorvosi lóként állítják elénk mindazokat a gondokat, amelyekkel mindkét csoportnak szembe kell néznie nap, mint nap. Bevallom őszintén, a forrásul szolgáló cikkeket olvasva, illetve fórumokban szörfözve deja vu-érzés kerített hatalmába nagyon gyakran. Néha elég lett volna a német szó helyére magyart, a török helyére cigányt írni, a helységneveket pedig magyarra cserélni, és akár egy tipikus hazai sztorit is létre lehetett volna hozni. Ez az okfejtés viszont messzire vezetne a szakdolgozatom témájától, tehát nézzük is, hogyan is játszódott le egy sajnálatos tragédia, etnikai konfliktussal megfűszerezve! A helyszín Ludwigshafen am Rhein, Észak-Rajna-Vesztfália második legnagyobb városa, habár szövetségi viszonylatban csak a ranglista 46. helyét foglalja el. Itt található a BASF vegyipari mamut székhelye, továbbá enyhe, száraz éghajlatú helyen fekszik, az éves középhőmérséklet pedig 20 fok körül alakul119. Kellemes klíma, széles folyam, iparterületek tömkelege. Ezenkívül semmi érdekes, szokványos német városról van szó, annyi különbséggel, hogy a Bundesliga alsóbb osztályaiban vitézkedő focicsapatuk 2009 júliusában fizetésképtelenséget jelentett, így a helyi szurkolók meccs nélkül maradtak. 120

116

Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között, 304. oldal http://www.focus.de/politik/deutschland/studie_aid_120975.html 118 http://www.tagesspiegel.de/politik/deutschland/Studie-Tuerken-Migranten;art122,2954583 119 http://de.wikipedia.org/wiki/Ludwigshafen_am_Rhein 120 http://de.wikipedia.org/wiki/FSV_Oggersheim 117

54

2008 februárjában viszont sikerült a figyelem középpontjába kerülnie ennek az amúgy unalmas városkának, ráadásul nem is csak német, hanem külföldi, mindenekelőtt török viszonylatban is. Viszont a város lakói, származástól függetlenül egyáltalán nem örülhettek ennek. Ez az esemény meglehetősen szomorú volt, és magán a tragédián túl mély nyomokat hagyott a török és a német közösség viszonyában, és hónapokra meghatározta a közbeszédet, számos kérdést vetve fel a német kormány kisebbségpolitikájának sikerességével kapcsolatban, illetve rávilágít a két közösség között hol rejtetten, hogy nyilvánvalóan feszülő ellentétekre. A helyszín tehát Ludwigshafen, Dresdner Platz, időpont késő délután. Aznap farsangi felvonulás volt, de már ekkora már messze járt ettől a helytől, a bámészkodó tömeg is oszlott. Ezen a napon az a szokás, hogy az emberek rokonokat, családtagokat hívnak át, hogy együtt szemléljék meg a farsangozókat. A későbbi áldozatok egy többemeletes, a XIX.-XX. század fordulóján épített, ennélfogva rengeteg faanyagot tartalmazó épületben tartózkodtak. Az utcán elhaladók egyszer csak kiabálást hallottak, és ablakon kiömlő füstöt láttak. Emberek álltak az erkélyeken, és kétségbeesve rimánkodtak segítségért. Egy kisbabát kidobtak egy magasabb emeletről, szerencsére pont ott volt egy rendőrtiszt, aki elkapta. Perceken belül a helyszínen voltak a mentők, tűzoltók, és elkezdték a mentést. Ennek ellenére 9-en meghaltak, köztük 5 gyerek. Ezen felül 60-an megsebesültek, a ház pedig teljesen kiégett, nem lehetett megfékezni a lángokat. 121 A világháború utáni legnagyobb ludwigshafeni tűzeset122 nem lenne különösebben feltűnő, bármennyire is tragikus, hiszen például 2006-ban Németországban 24349 tűzesetet regisztráltak.123Mégis azzá vált, hiszen kísérteties hasonlóságot mutatott a 90-es évekbeli neonáci gyújtogatásokkal, amelyek célpontjai török lakóházak voltak. Természetesen jelen esetben is török áldozatokról beszélünk. Mielőtt a tűzeset utóhatásait bemutatnám, szeretnék pár szót ejteni a már említett szélsőjobboldali támadásokról, amik máig élénknet élnek a németországi török kisebbség emlékezetében. Utána már nem lesz annyira meglepő a közösségük felháborodása, a török miniszterelnök helyszínre sietése, és az újságírók helyszínen való tolongása. 1991-1994 között történtek ezek a támadások, különböző helyszíneken: Hoyerswerda, Solingen, Mölln, Rostock. Mind közül Solingen volt az, amelyik a legnagyobb visszhangot

121

http://www.spiegel.de/panorama/justiz/0,1518,532977,00.html http://www.spiegel.de/panorama/justiz/0,1518,532977,00.html, Eva Lohse polgármester nyilatkozata 123 http://www.jurblog.de/2008/03/05/des-luegners-haus-ist-abgebrannt-aber-niemand-hat-es-ihm-geglaubt/ 122

55

kiváltotta, erre utalt a legtöbb nyilatkozat, sajtótermék is Ludwighafen után. Először szeretném bemutatni az eseményeket röviden, majd az utána következő politikai-társadalmi reakciókat. Solingen, 1993. május 29. A Genc-család háza ellen elkövetett merénylet mélyen megrázta a német és a külföldi közvéleményt is. 5 fiatal élet aludt ki akkor. Az elkövetőket nemsokára elfogták. Tizen-huszonéves fiatal fiúkról volt szó, akik egyszer csak úgy döntöttek, hogy felgyújtanak egy törökök által lakott épületet. Ketten locsolták szét a benzint, ketten őrködtek. Az eredmény ismeretes, az indítékok is elég egyértelműnek tűntek. A német és külföldi, különösen a török sajtó élénken foglalkozott az üggyel, főleg azért is, mert nem ez az első ilyen jellegű támadás a török közösség ellen. Előzőleg Möllnben történt hasonló inzultus, de az csak a jéghegy csúcsa volt. A ZDF beszámolója szerint 1992-ben több mint kétezer erőszakos cselekmény követtek el külföldiek ellen a szövetségi köztársaságban. 124 Habár a 4 fiatalembert elítélték, sokan bírálták a szövetségi hatóságokat azért, mert nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy az esetleges felbujtókat is felkutassák, és felelőssé tegyék a történtekért. Visszatérve Ludwigshafenre. A reakciók hevesek voltak. Beck tartományi miniszterelnök azonnal kizárta a gyújtogatás lehetőségét. A politika nyilvánvalóan tartott attól, hogy ismét rasszista indítékok állnak egy ekkora vihart kavaró cselekmény hátterében. Kenan Kolat, a török közösség egyik vezetője felháborítónak tartotta, hogy Beck kizárta a bűncselekmény lehetőségét is. Egyúttal kihasználja az alkalmat, hogy felszólaljon a nem német állampolgárságú törökök választójoga mellett, szerinte ez növelné hosszabb távon a két csoport közötti stabilitást. Egyúttal megkérte a hevesen reagáló török lapokat, hogy hagyják abba a németek szapulását, és lenácizását.125 Ez az eset előhozta a két közösség között mélyen megbúvó gyanakvást, habár rengeteg német is kifejezte együttérzését egy szál virággal a leégett ludwigshafeni háznál, miközben Törökország és Németország kapcsolatán viharfelhők gyülekeztek, és politikusok épp azon vitatkoztak, hogy mi lehetne a megoldás a törökség problémájára. A felfordulás közepén pedig kiderült, hogy a bajt nem neonácik okozták, hanem valószínűleg elektromos hiba.126

124

http://www.zdf.de/ZDFmediathek/content/389322?inPopup=true http://www.focus.de/politik/deutschland/tuerkische-gemeinde_aid_237015.html 126 http://www.sueddeutsche.de/panorama/509/319381/text/ 125

56

Konklúzió Szakdolgozatom eddigi részében rengeteg olyan tényt soroltam fel, amely azt mutatja, hogy a törökök

németországi

jelenléte

szinte

a

katasztrófával

egyenértékű.

Rosszabb

lakáskörülmények, nagyobb munkanélküliség, idegenellenesség, gettók és egy párhuzamos társadalom kialakulása, a politika múltbeli és jelenlegi gyakori tanácstalansága mind az integrációs modell kudarca felé mutatnak. Ráadásul a nemzetközi példák sem éppen pozitívak, Hollandiában a híresen liberális idegenpolitika különösen Theo van Gogh meggyilkolása óta válságban van. Mégis van ok bizakodásra. Hosszú évek vajúdása után 2005-ben végre új bevándorlási törvényt alkottak, amely a szerteágazó tartózkodási jogviszonyt kettőre határozottra, és határozatlanra redukálta. Ezenkívül megszüntették azt a gyakorlatot, hogy tartózkodási és munkavállalási engedélyért külön kelljen folyamodni. Továbbá végrehajtották az állampolgársági törvény reformját is. 1993-ban már engedélyezték, hogy 15 éve Németországban tartózkodó bevándorló (16-23 éves korosztály esetén 8 év) állampolgárságért folyamodhatott. 2000-ben viszont mélyrehatóbb változások történtek: bevezették a „ius soli”, azaz a születés helyének jogán elnyerhető állampolgárság fogalmát. Amennyiben a születendő gyermek egyik szülője már legalább 8 éve Németországban tartózkodott, az utód megkapja a német állampolgárságot is a szülők török állampolgársága mellé, majd nagykorúvá válva dönthet, hogy melyiket tartja meg. Emellett már 8 év tartózkodási idő után is igényelni lehetett német útlevelet. Azonban mindezt már feltételekkel: büntetlen előélet, német nyelvtudás, az alkotmány tisztelete, önálló létfenntartás.127 A német állampolgárság könnyebb megszerzése a remények szerint hozzá fog járulni a könnyebb integrációhoz. Jó jel, hogy az integráció elősegítésére a német kormány úgynevezett integrációs kurzusokat is szervez, amelyen évek óta több tízezren vesznek részt, ahol a résztvevőknek megpróbálják átadni a Német Köztársaság értékeit, a jogállamiság jellemzőit, a vallásszabadság, tolerancia, egyenjogúság fontosságára. Rengeteg pozitív életpályát is megfigyelhetünk, kiemelném közülük Cem Özdemirt, a Zöldek elnökét, az első török származású Bundestag-képviselőt is, akit 1994-ben választottak meg először. 128Internetes kutatásaim során botlottam bele Ekrem Senol aktuálpolitikai blogjába129, 127

Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva, 34. oldal 128 http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-13684296.html 129 www.jurblog.de

57

ahol megpróbálja a saját eszközeivel eloszlatni a törököket övező tévhiteket és rosszindulatot, Yasemin Karakasoglu, Ertekin Özcan szociológusok, akinek tanulmányaira nagyban támaszkodtam munkám során, illetve rengeteg újságíró dolgozik a nagy német napi-és hetilapoknál is, akik megpróbálnak a lehető legobjektívebben foglalkozni népük mindennapjaival. Magam részéről én csak remélni tudom, hogy a törökök és a németek viszonya javulni fog az elkövetkezendő évtizedekben, hiszen ők jelen állás szerint már egy országon lesznek kénytelenek osztozkodni. Mind a két féltől rengeteg türelemre, megértésre és párbeszédre lesz szükség.

58

4. ábra

Ábrahivatkozás 1. ábra

Forrás: http://www.mittelbayerische.de/imgserver/ bdb/993900/993977/original_F7D70BF56 75EE4A644588164007D9E83.jpg

Statistisches Bundesamt, (Német Szövetségi Statisztikai Hivatal Forrás: http://www1.bpb.de/files/UTIHUH.pdf

2. ábra

5. ábra

Forrás: Statistisches Bundesamt, (Német Szövetségi Statisztikai Hivatal

Forrás: Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között, Budapest-Kairó, 2009, 73. oldal

6. ábra

3. ábra

Forrás: http://www.bteu.de/www.bteu.de/downloa d/Demografische%20Auskunfte%20Turke n%20in%20Deutschland.pdf 1. oldal

Forrás: Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva , Budapest, 2006 (szakdolgozat) 24. oldal

59

Forrásjegyzék Könyvek, tanulmányok, szakdolgozatok, nyomtatott sajtótermékek: Frankfurter Allgemeine Zeitung: Aufbauhilfe für das zerstörte Europa. Írta: Philip Plickert 2008. április 2. Fleisch István: A Török Köztársaság története, Corvina Kiadó, 2007, 96-100. oldal Cornelia Schmalz Jacobsen, Georg Hansen: Ethnische Minderheiten in der Bundesrepublik Deutschland-Ein Lexikon. 2. kiadás, Verlag C.H. Beck, 1995, 318-319. o, 512-514. o, 518. o, 519-520. o, 523. o Hans-Ulrich Wehler Deutsche Gesellschaftsgeschichte 5. kötet, Verlag C. H. Beck, 2008, 34. o, 40. o, 42. o, 44. o, Dennis L. Bark & David R. Gress: History of West Germany, Blackwell, második kiadás, első kötet, 392-393. o, Klaus J. Bade, Pieter C. Emmer, Leo Lucassen, Jochen Oltmer: Enzyklopädie Migration in Europa, Verlag Ferdinand Schöningh, 1054-1055. o, Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között, Budapest-Kairó, 2009, 295. o, 375. o, Bernt Engelmann, Günter Wallraff: Önök ott fenn, mi itt lenn; Kossuth, 1977, 161-187. oldal Cem Özdemir: Currywurst und Döner, Gustav Lübbe Verlag, 1999., 28-30. o, 34. o, 38-39. o, 45. o, 48-49. o, 51. o, 67. o, 72. o, Szántó Veronika: A moszlim kisebbés társadalmi integrációjának nehézségei és kihívásai az Európai Unióban Nagy-Britannia és Németország példáján keresztül bemutatva , Budapest, 2006 (szakdolgozat) 22. o, 26. o, 29-32. o, 34. o, 38-40. oldal Martin Greve, Kalbize nur Orhan: Berlin Deutsch-Türkisch Einblicke in die neue Vielfalt, Mercedes Druck, 2008, 89. o, 92-93. o, Lena Friedrich: Integrationsreport, Wohnen und Innerstädtische Segregation von Migranten in Deutschland, 2008. 22-43. oldal, 44-58. oldal Prof. Dr. C. Buhren: Migrationsgeschichte in Deutschland, a szerző a Sporthochschule Köln előadója, az idézett mű egy szemináriumi előadás anyaga, megtalálható itt: http://www.dshskoeln.de/schulsport/downloads/Unterlagen%20Buhren/Migrationsgeschichte%20in%20Deuts chland.pdf HVG, 2009. december 5. Földvári Zsuzsa: Toronymagasan-svájci nem a minaretekre, 27-28. oldal

60

Internetes források(nem minden esetben lehetett megállapítani, hogy ki írt egy adott cikket): http://de.wikipedia.org/wiki/Roland_Koch Vas Michaela: Baleset, vagy neonáci gyújtogatás? http://www.hirszerzo.hu/cikk.baleset_vagy_neonaci_gyujtogatas.56205.html Beismert a 29 éves német iszlám terrorista, MTI http://hvg.hu/vilag/20090810_nemet_iszlam_terrorista.aspx Das deutsche Militärwesen-Die Nachkriegszeit http://www.bundesarchiv.de/aktuelles/aus_dem_archiv/galerie/00146/index.html?index=0&id =0&nr=4 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1945 U.S Library of Congress http://countrystudies.us/germany/44.htm http://www.state.gov/r/pa/ho/time/wwii/index.htm http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1946 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1947 http://www.chroniknet.de/indx_de.0.html?year=1949 Schubert, Klaus/Martina Klein: Das Politiklexikon http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=COK5YX http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=JMQYNL http://de.wikipedia.org/wiki/Ruhrstatut http://www.lwl.org/LWL/Kultur/Aufbau_West/wiederaufbau http://www.sulinet.hu/panorama/eu/marshall_terv.htm http://www.scuderia-lufthansa-classico.de/slc-pokal-commba.pdf http://www.focus.de/finanzen/news/arbeitsmarkt/arbeitslosigkeit/interaktiveinfografik_aid_134830.html http://www.spiritus-temporis.com/adnan-menderes Burak Sansal: All about Turkey http://www.allaboutturkey.com/darbe.htm http://www.tuerkei-news.de/bevoelkerung-religion Kurdisztán Információs Iroda: http://www.kurdistan.hu/index.php?mode=tortenelem

61

http://www.migration-info.de/mub_artikel.php?Id=060508&qsrc=2869 Dieter Buhl: Wucher-Mieten http://www.zeit.de/1973/08/Wucher-Mieten Mogyorósi Géza: Csendes sztrádák http://www.168ora.hu/cikk.php?id=1065 http://www.zag-berlin.de/antirassismus/archiv/38geschichte.html Klaus J. Bade / Jochen Oltmer: Flucht und Asyl 1950-1989 http://www1.bpb.de/themen/ACNRV4,0,0,Flucht_und_Asyl_19501989.html http://www.bundesregierung.de/Webs/Breg/DE/Bundesregierung/BeauftragtefuerIntegration/ AmtundPerson/AufgabenundZiele/aufgaben-und-ziele.html www.migrationonline.de/beitrag._cGlkPTIxJmFtcDtfX3ByaW50PTEmYW1wO2lkPTI0NjA_.html http://de.wikipedia.org/wiki/Alfred_Dregger http://www.migration-online.de/beitrag._aWQ9MjQ2MA_.html UN Population Division 2007, in: http://religionswissenschaft.twoday.net/stories/3546140 Független Hírügynökség: Jogsértő a német tiltás a fejkendőviselés ellen: http://www.hirszerzo.hu/cikk.jogserto_a_nemet_tiltas_a_fejkendo_viselese_ellen.99265.html Az arab tudomány öröksége (Mészáros Ernő, Farkas Ildikó, Major Balázs) http://www.historia.hu/archivum/2006/0603arab.htm Index: Úgy élt, mint egy német kurva http://index.hu/kulfold/0306muslims Hamburger Terrorzelle http://www.bz-berlin.de/archiv/hamburger-terrorzelle-article210550.html http://www.islaminstitut.de/Nachrichtenanzeige.4+M5398f2491c3.0. Türken in Deutschland http://www.ethnomarketing.de/hintergrundwissen/24-tuerken-in-deutschland.html?showall=1 htp://www.faz.net/s/Rub594835B672714A1DB1A121534F010EE1/Doc~E9FAE77366BA04 BFA945EA50324F71143~ATpl~Ecommon~Scontent.html Türken sind mit Abstand am schlechtesten integriert http://www.spiegel.de/politik/deutschland/0,1518,603294,00.html

62

Signale und Ursachen einer paradoxen Entwicklung bei türkischen Kindern http://www.fontaene.de/archiv/nr-5/schueler.html Andreas Rabenstein: Gewalt an Schulen http://www.sueddeutsche.de/jobkarriere/338/427094/text/ Lehranstalt als Wartehalle für Knast oder Hartz IV http://www.spiegel.de/politik/deutschland/0,1518,druck-408937,00.html Andrea Hennis: Die Defizite entwickeln sich http://www.focus.de/schule/schule/unterricht/integration/integration-fehlanzeige-die-defiziteentwickeln-sich_aid_346680.html Migranten öfter arm und arbeitslos als Deutsche http://www.welt.de/politik/article3897998/Migranten-oefter-arm-und-arbeitslos-alsDeutsche.html Streit zwischen Türken und Deutschen um den Platz? http://www.kybeline.com/2009/02/15/streit-zwischen-turken-und-deutschen-um-den-platz/ Michael Behrendt, Sergej Glanze: Irgendwann kämpfst du nur noch um dein Leben http://www.welt.de/berlin/article5507801/Irgendwann-kaempfst-du-nur-noch-um-deinLeben.html Jeder zweite Deutsche fremdenfeindlich http://www.focus.de/politik/deutschland/studie_aid_120975.html Claudia von Salzen: Deutsche Türken wollen türkisch bleiben http://www.tagesspiegel.de/politik/deutschland/Studie-Tuerken-Migranten;art122,2954583 http://de.wikipedia.org/wiki/Ludwigshafen_am_Rhein http://de.wikipedia.org/wiki/FSV_Oggersheim Julia Jüttner: Pure Panik in den Gesichten http://www.spiegel.de/panorama/justiz/0,1518,532977,00.html Ekrem Senol: Des Lügners Haus ist abgebrannt, aber niemand hat es ihm geglaubt http://www.jurblog.de/2008/03/05/des-luegners-haus-ist-abgebrannt-aber-niemand-hat-esihm-geglaubt http://www.zdf.de/ZDFmediathek/content/389322?inPopup=true Mario Kubina: Das erinnert uns an Solingen http://www.focus.de/politik/deutschland/tuerkische-gemeinde_aid_237015.html Schwelbrand löste Feuer aus http://www.sueddeutsche.de/panorama/509/319381/text/ Fluchen ist wichtig: http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-13684296.html

63