BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA

SZAKDOLGOZAT

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali Tagozat Médiamenedzsment Szakirány

Sajtóetika Magyarországon a rendszerváltozás után

Készítette: Herczeg Szonja

Budapest, 2009. május 8.

1

Tartalomjegyzék 1. Bevezető ......................................................................................................................3 1.1. Etika és sajtóetika. ...........................................................................................6 1.2. Sajtóetika a globalizációban. .........................................................................15 2. A rendszerváltozás a sajtó tükrében .......................................................................... 2.1. Összehasonlító elemzés az előző rendszer és az új magyar demokrácia sajtóetikája között. Illúziók a sajtóetikában a rendszerváltozás idején. .........26 2.2. Mi a sajtószabadság? ......................................................................................36 3. A Sajtótörvény és a Médiatörvény .............................................................................. 3.1. A Sajtótörvény. ...............................................................................................41 3.2. A Médiatörvény és a médiaháborúk. .............................................................45 3.3. Az új médiatörvény tervezetek. .....................................................................51 4. A sajtóetika problematikája a sajtó intézményében: A MÚOSZ Etikai Bizottsága ...................................................................................................................... 4.1. A MÚOSZ. .....................................................................................................58 4.2 A MÚOSZ Etikai Bizottsága. ..........................................................................60 4.3. Interjú Thurzó Tiborral, az Etikai Bizottság rendszerváltás utáni elnökével..62 4.4. Interjú Dr. Halák Lászlóval, az Etikai Bizottság jelenlegi elnökével. ............68 5. Következtetések. Javaslatok ...................................................................................75 6. Felhasznált irodalom ................................................................................................77 7. Mellékletek ................................................................................................................... 7.1. A MÚOSZ etikai kódexe ................................................................................83 7.2. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az újságírói etikáról szóló 1003. számú határozata (1993) ..............................................................................96 7.3. Közös etikai alapelvek (A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet dokumentuma) ......................................................................103

2

Bevezető Az Országgyűlés 1996-ban kilencvenszázalékos többséggel elfogadta a médiatörvényt. A rendszerváltás utáni Magyarországon ez történelmi döntésnek tekinthető. Az elfogadást éveken át tartó médiaháború előzte meg, majd gyakorlatilag konszenzus született, és ezt követően minden médiával kapcsolatos csatározás forrásává vált. Ma már minden szakértő egyértelműen rossznak tartja a törvényt, újabb és újabb változatok születnek egy új törvény megalkotására. Sikertelenül. Abban is egyetértés van, hogy a jogszabály legfőbb hibája, hogy annak megalkotásából kihagyták a szakmát. Politikai osztozkodás zajlott olyan biztosítékok beiktatásával, melyek minden politikai párt számára beleszólást biztosítanak. A médiapiac felosztása ugyanakkor deformálta a szakmát. Működő intézményeket, szakmai műhelyeket romboltak szét, megjelent a korrupció, a szakmai normavesztés. A közszolgálatot ellepte a bulvár, a színvonaltalan munkák tömkelege. A piac szabályozására és felügyeletére létrehozott ORTT-t politikai csatározások bénítják meg, a kuratóriumokat úgyszintén. Eltűnőben van az újságírók egymás iránti szolidaritása, a szakmai tisztességet az erőszakos túlélési technikák váltják fel egyre inkább. Természetesen tisztelet az egyre kevesebb kivételnek. Nyilvánvaló, hogy a fent leírtak nem tekinthetők kizárólag magyar jelenségnek. A globalizációnak nevezett folyamat része, hogy a média egyre nagyobb szerepet kap a hatalmi kérdések eldöntésében. Választásokat képes megnyerni, politikusokat képes elsüllyeszteni vagy éppen felemelni, háborúkat tud igazolni és folytathatnánk a sort. Teszi ezt úgy, hogy a média jórészt magántulajdon, vezetőit nem választják demokratikus eszközökkel, hanem kinevezik őket, tehát nem a választópolgárok felhatalmazása alapján látja el munkáját. Éppen ezért különösen fontos a sajtóetika kérdése. Ez az a terület, amely biztosítani hivatott a korrekt tájékoztatást, a függetlenséget, a szakmai színvonalat, az elfogulatlan kommentzárokat, a korrupció kiküszöbölését. Ha van sajtóetika, akkor ezek a szabályok érvényesülnek és a sajtó nem hatalmi ág, amit üzenetek továbbítására használnak, hanem tájékoztatási eszköz, ami alapján az emberek eldönthetik, hogy a világból mit és 3

hogyan fogadnak be. Ugyanakkor ha ezek a szabályok nem érvényesülnek, akkor a fent leírt negatív jelenségek indulnak el, és a sajtó a politikai zsákmányszerzés egyik legfontosabb terepévé válik. Dolgozatomban mindenekelőtt a sajtóetika 21. századi fogalmát szeretném körbejárni. A világban több fogalom és szabályrendszer működik, ezeket az említés szintjén, néhány példával kívánom illusztrálni. Ezt követően foglalkozom a rendszerváltozással a média tükrében, ugyanis a rendszerváltozás egyik legnagyobb vívmánya a sajtószabadság volt. Szeretném elemezni, hogy ez hogyan is valósult meg a szándékokhoz és a nemes célokhoz képest. Nyilvánvaló, hogy sok illúzió vette körül ezt a kérdést, ami első hipotézisem alapja is egyben. Ennek oka a sajtószabadság hiánya volt az előző rendszerben, aminek jelentős szerepe volt abban, hogy a változást radikális módon, és időnként a legelemibb korlátok nélkül indították el. A rendszerváltozás valódi sajtószabadságot akart, tiszta lappal indult, nemes eszmékkel volt telített, ugyanakkor mindez az évek során különböző gazdasági, politikai, sőt személyes érdekek miatt deformálódott. Ezután foglalkozom majd a Sajtó illetve a Médiatörvény születésével, ami egyúttal jellemzi a rendszerváltozás utáni politikai és közállapotokat is. Hipotézisem, hogy hosszú csata után politikai döntés született egy szakmai kérdésben és ennek a mai napig isszuk a levét. Foglalkozni szeretnék a sajtó illetve újságírói etika érvényesítését, szabályait formálni hivatott MÚOSZ- szal (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) és a szervezet Etikai Bizottságának tevékenységével. Ennek a körbejárásához segítségemre volt Thurzó Tibor a MÚOSZ Etikai Bizottságának rendszerváltozás kori elnöke, illetve Halák László az Etikai Bizottság jelenlegi elnöke, akiknek ezúton is köszönöm a rendkívül értékes segítőkészségüket. Ennek kapcsán érdemesnek tartok megvizsgálni néhány nagy visszhangot kiváltó sajtóetikai „ügyet”. Végezetül a vizsgált témákból következtetéseket vonok le és ezekből javaslatokat is meg kívánok fogalmazni. A javaslatokat úgy próbálom összegyűjteni, hogy azok a szakma egésze számára elfogadhatókká váljanak. Utolsó hipotézisem erről szól. Apró lépésekben gondolkodom, nem világmegváltó koncepciókban. Meggyőződésem 4

ugyanis, hogy a jelenlegi helyzetben a változáshoz idő, türelem, párbeszéd, méghozzá szakmai és nem politikai párbeszéd kell. A politika feladata az, hogy a szakmai konszenzust később jogszabállyá formálja, és egyben felismerje, hogy saját érdeke is egyben a hiteles, korrekt tájékoztatás. Ugyanis az a civilizációs, gazdasági, pénzügyi válság, melynek szemtanúi vagyunk többek között arról szól, hogy a munkát, benne a politikai döntéseket és intézkedéseket sem lehet pótolni egyszerű kommunikációval (üzenetekkel). Az „üzenet”, vagy egy jó televíziós beszéd ma már nem elég ahhoz, hogy változások induljanak be egy országban. A változások pedig elkerülhetetlenek. A sajtó is változni fog. A technikai fejlődéssel a hirdetések visszaesnek, ez teljesen új alapokra fogja helyezni a médiát. Ugyancsak változni fog véleményem szerint a tartalom, mert az emberek, főként az új nemzedékek egyre inkább elfordulnak a politikától és maradnak a kultúránál, vagy a tudománynál, esetleg a könnyebb műfajoknál. A dolgozat megírásához széleskörű szakirodalmat használtam fel. Ugyancsak készítettem interjúkat, amelyek sokat segítettek abban, hogy többé-kevésbé teljes képet kapjak az elmúlt két évtized történéseiről és tapasztalatairól. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik ebben rendelkezésemre álltak és gondolataikkal segítették ennek a dolgozatnak a megírását.

5

1.1. Etika és sajtóetika Az etika értelmezésének kérdése végigkíséri az egész emberi történelmet, különösen amióta létezik filozófia és művészet. Örök dilemma. A sajtó létezése óta pedig megjelent a sajtóetika, ami ugyancsak örök dilemma. Nagyrészt korfüggő, de leginkább filozófiai felfogás kérdése. Napjainkban pedig egyre inkább életmód, világszemlélet dolga. Mindenkinek más az ingerküszöbe és másképp értelmezi a jót és a rosszat. Interjúalanyaim egységesen kijelentették, hogy a tízparancsolat szolgálhatna alapként. Persze ráférne egy kis kiegészítés, magyarázat a mai világban. Éppen ezért manapság keverednek a régi értékek az új felfogásokkal, különösen igaz ez a globalizációnak nevezett jelenség létezése óta. De mindenekelőtt lássunk néhány példát az egyes felfogásokra. Íróktól és filozófusoktól. Ernest Hemingway például a következőképpen fogalmazta meg az erkölcs illetve etika fogalmát: „Jó az, ami után jól érzem magam, rossz az, ami után rosszul érzem magam.” Konfuciusz (i.e. 551-479), a híres kínai gondolkodó, aki a mai napig meghatározza nagymértékben a kínai mentalitást azt mondja: az etika kulcseleme az illendőség: „Amit nem akarsz, hogy megtegyenek veled, ne tedd másokkal.”1 Szókratész (i.e.470-399), a görög filozófia atyja olyan gondolattal gazdagította a kérdéskört, ami később az újságírás etikájának egyik alapelvévé vált: „Ismét azt mondom, hogy az erényről és azokról a dolgokról való mindennapi társalgás, amelyet tőlem hallotok, amikor önmagamat és másokat elemzek, az ember legnagyobb áldása, és hogy a nem vizsgált élet érdemtelen arra, hogy éljük.”2 Vagyis szerinte a gondolatok visszatartása, meg nem osztása, egyenesen vétek. Arisztotelész (i.e. 384-322) már tovább megy, és azt mondja, hogy a boldogságot az értelem és az erény együttes gyakorlása jelenti. Az arisztotelészi etika az emberi természetből indul ki. 1

Idézi William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1993., 26. oldal. 2

Idézi William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1993., 26. oldal.

6

A görög filozófus két egymással kapcsolatban álló boldog élettípust említ: a közügyekben tevékenykedő aktív, és a teoretikus tevékenységben elmélyedő kontemplatív életmódot. A társadalmi berendezkedések legtöbb mozzanata az emberi természet folyománya. „Az emberi természet egyszerre magyarázó elv és normatív mozzanat, s így az a legkiválóbb városállami berendezkedés, amely az emberi természet kiválóságának kifejlődését a leginkább elősegíti, s ennyiben az emberi természetnek a leginkább megfelel”.3 Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus szerint „mindnyájan rendelkezünk erkölcsi tudattal, ami nem a tapasztalatból fakad, hanem válasz arra a kategorikus imperatívuszra, hogy a jót önmagáért kell cselekedni. Ez az erkölcsi tudat a lelkiismeret. Ez az imperatívusz vezet minket, hogy kövessük az alapelvet (maximát), amit szívesen fogadunk el, mint alaptörvényt, továbbá, hogy mindenkivel célként bánjunk, nem csupán eszközként.” „Mindenkin” Kant az újságírók közönségét, forrásait, alanyait és társai is értette.4 Walter Lippmann amerikai újságíró és politikai gondolkodó ragadta meg számomra leginkább a kérdéskör lényegét. Azt állította, hogy létezik a nép akaratánál is magasabb törvény, az értelem törvénye. A Public Opinion című 1922-ben megjelent munkájában kitűnően érzékelteti, hogy az ember fejében egy többé-kevésbé valósághű kép áll össze a világról. Ennek az a következménye, hogy az ember a saját maga alkotta kép alapján viszonyul az emberekhez és a maga valóságához. Cselekedeteit a fejében lévő képek határozzák meg. Itt pontosan arról beszél, amivel a fejezet elején kezdtem a gondolatomat, mindenki másképp látja, mindenki másképp értékel embereket, szituációkat. 5 Ugyancsak izgalmas Stuart Mill, aki meghatározza a sztereotípiáinkat is, vagyis azt, hogy már előre kiválasztjuk és értelmezzük a képet, mielőtt meglátnánk.

3

Magyar Virtuális Enciklopédia, www.enc.hu, Letöltés ideje: 2009-04-14 14:29

4

IIdézik William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1993., 28. oldal.

5

IIdézik William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1993., 28. oldal.

7

„Ha egy kivétellel az egész emberiség azonos véleményen lenne, és csak ez az egy lenne ellenkező véleményen, az emberiségnek akkor sem lenne több joga elhallgattatni ezt az egyet, mint annak az egynek, hogy elhallgattassa az emberiséget, ha erre hatalma lenne”6 Ez az elv lehet jelképesen a kiindulópontja a sajtószabadsághoz vezető hosszú és bonyolult útnak. Ezzel a mondattal Mill igazolta a véleménynyilvánítás szabadságát a tizenkilencedik században. Minden emberi tettnek arra kell irányulnia, hogy létrehozza a legnagyobb boldogságot. Az egyénnek szabadságra van szüksége a tettei kiteljesedéséhez. Ez pedig a köz hasznára válik. Nem csak a kormányzás zsarnokságától, hanem a többség zsarnokságától is óva intett és veszélyt látott a csordaszellemben. A jogi formába öntött tételek közül elsőként az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata és az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya már egyértelműen védelmezi az egyének szólásszabadságát: „Gondolatainak és véleményének szabad nyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga”- mondja ki a deklaráció7. Az angol Bill of Rights (Jogok Törvénye) pedig tíz polgárjogi elvvel egészíti ki az amerikai alkotmányt. Az első szabadságot, azaz a szólás és sajtó szabadságát, az állam és az egyház szétválasztását, a szabad vallásgyakorlást, a gyülekezése szabadságát feltétel nélkül kiveszi a politikai napirend területéről. Az informálás kötelezettségét, az állampolgárok tájékozódáshoz való alapvető jogát az 1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmánya is tartalmazza:8 •

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

•

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

6

John Stuart Mill: A szabadságról, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. In: William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1993., 32. oldal.

7

Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata. Idézi Krokovay Zsolt: Médiaetika, L’Harmattan, Budapest 2003., 36. oldal

8

1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmányáról 8. §

8

•

(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével – felfüggeszthető vagy korlátozható. Az

Alkotmány

XII.

fejezete

meghatározza

az

alapvető

jogokat

és

kötelességeket: •

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

•

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

•

(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

•

(4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek

kinevezéséről,

továbbá

a

kereskedelmi

rádió

és

televízió

engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló

törvény

elfogadásához

a

jelenlévő

országgyűlési

képviselők

kétharmadának szavazata szükséges.9 Az etikai kérdések szoros kapcsolatot mutatnak a sajtóetikával. Lássunk néhány különösen érzékletes példát erről a területről. Rivers és Mathews szerint az orvosi és jogi etikával szemben - akiknek egyenként van ügyfelekkel dolga - az újságíró a köznéppel van kapcsolatban, őket tájékoztatja. Ezért aztán nyilvánosságra kell hoznia néha olyan információt is, ami bizonyos emberek érdekeit sérti. Természetesen korlátok között és meghatározott feltételek mellett. Az a döntés, hogy mi etikus, és mi nem etikus, szóval ennek meghozatalához egy sor logikai lépésre van szükség. Ralph Potter: The Logic of Moral Argument című művében (1972) olvasható az általa kialakított Potter- box, amelynek négy része van:

9

1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmányáról, 61.§

9

„1.A meghatározás: mindenki találkozhat olyan etikai problémával, amelyben a problémát meghatározhatja. 2.Az értékek: mindenki rendelkezik értékekkel. Potter szerint nem csupán személyek belső konstrukciói, hanem csoportoké és szervezeteké is. 3.Az elvek: ezek meghatározzák a magatartás megfelelő szabályait. 4.A hűség: lojálisak vagyunk személyekhez, eszmékhez, stb.10 Ezt a rendszert alkalmazta Rivers és Mathews az újságírói etikára vonatkoztatva, mivel szerintük az erkölcsi problémákat jól lehet elemezni, azonban az újságírói döntésekhez túl körülményes. Az általuk átalakított box a következő: „1. A meghatározás helyett a probléma kifejezést használjuk. De ebben a pontban a lényeg ugyanaz. 2. Itt meggyőződést említünk. Ezt közérthetőbbnek találjuk az érték szónál, amely tudományosan jobban körvonalazott. 3. Itt fontos változtatást eszközlünk: hűség alatt a szakma iránti hűséget értjük és azt, hogy egy adott cselekvés milyen hatással, eredménnyel lesz a szakmai becsületre. A Potter-boxban még nincs következményetikai érdeklődés, ebben már van. 4. Igazolható döntés- érveket tudunk felhozni mellette”- írja a szerzőpáros.11 Az Egyesült Államokban a Washington Post saját etikai szabályrendszert dolgozott ki, amelyet 1977-ben Magyarországon is közzétettek (az eredeti kódex elérhető az 1922ben megalakult Amerikai Lapszerkesztők Szövetsége, American Society of Newspaper Editors, ASNE honlapján). A Washington Post elkötelezte magát, hogy energikus, felelősségteljes és korrekt módon keresi az igazságot, anélkül, hogy behódolna bárminemű sajátos érdeknek és bármelyiket előnyben részesítené.12 10

Ralph Potter: The Logic of Moral Argument, 1972, In: William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár, Budapest, 1993. 19. oldal

11

Zsolt Péter: Médiaetika, Eu- Synergon Kiadó., Vác, 2006 148.oldal

12

Amerikai Lapszerkesztők Szövetsége, American Society of Newspaper Editors, ASNE honlapja:www.asne.org/ideas/codes/washingtonpost.htm, Letöltés ideje: 2009-03-03. 14:04

10

A Washington Post riporterei és szerkesztői kötelességüknek érzik, hogy minden feladathoz elfogulatlan korrektséggel és előítélet-mentesen közelítsenek. Az ellentétes nézetek feltárása legyen minden esetben kötelező. A cikkben szereplő vádolt vagy kihívott személyektől eredő észrevételeknek helyet kell kapniuk a cikkben. Azoknak a személyeknek az indítékait, akik nézeteiket ránk erőszakolják, mindig alaposan meg kell vizsgálni, és tudni kell, hogy indítékaik lehetnek nemesek és aljasak, nyilvánvalóak és rejtettek. Teljes mértékben elismerjük, hogy a hatalom, amit, mint a szabad világ fővárosának monopolhelyzetben lévő reggeli lapja is, örököltünk, különleges felelősséget hordoz magában. Oda kell figyelnünk azokra, akik nem hallatják a hangjukat. Az arrogancia mindennemű megnyilvánulását kerülnünk kell. Végül pedig udvariasan és őszintén kell szólnunk a közhöz.13 A Washington Post riporterei és szerkesztői, amikor megfogalmazták alapelveiket, elkötelezték magukat a korrektség mellett. Miközben a tárgyilagossággal kapcsolatos érvek végtelenek, a korrektség fogalma olyan, amit a szerkesztők és a riporterek képesek könnyen megérteni és követni. „A korrektség néhány egyszerű szabály betartásának az eredménye: 1. Nem korrekt az a cikk, amely kihagy alapvető fontosságú, vagy alapvető jelentőségű tényeket. Tehát a korrektség magában foglalja a teljességet. 2. Nem korrekt az a cikk, amely alapvetően a tárgyhoz nem tartozó információt tartalmaz jelentős tények rovására. Tehát a korrektség magában foglalja a tárgyhoz tartozást. 3. Nem korrekt az a cikk, amely tudatosan vagy nem tudatosan félrevezeti, sőt becsapja az olvasót. Tehát a korrektség magában foglalja a becsületességet – őszinteséget az olvasóval. 4. Nem korrekt az a cikk, amelyben a riporter az egyoldalú véleményét vagy az érzelmeit olyan finoman- pejoratív szavak mögé rejti, mint az elutasított, annak

13

Washington Post saját etikai szabályrendszere, In: Amerikai Lapszerkesztők Szövetsége, American Society of Newspaper Editors, ASNE honlapja:www.asne.org/ideas/codes/washingtonpost.htm, Letöltés ideje: 2009-03-03. 14:04

11

ellenére, tételezzük fel és tömeges. Tehát a korrektség megköveteli, hogy az egyenes beszédet többre tartsák az üres csillogásnál.”14 A hazai újságírókra vonatkozó etikai ügyekben legtöbbször „alaptörvényként” használt kódex a MÚOSZ etikai kódexe, amelynek legfrissebb változatát az internet térhódítása tette szükségessé. Halák László szerint a digitalizáció egy újabb kiegészítést, átgondolást tesz szükségessé így az Etikai Bizottság jelenleg ezen munkálkodik. A kódex 2007-re datálódik. Van azonban egy közös etikai alapelveket felsoroló dokumentum is, ami a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet közreműködésével jött létre, és teljes összhangban van az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 44. rendes ülésén az újságírói etikáról szóló 1003/1993. számú határozatával, és a Nemzetközi Újságíró Szövetség 1986. évi világkongresszusán az újságírói magatartásról elfogadott elvi deklarációjával.15 A MÚOSZ Etikai Kódexe négy alapelvre épül: tisztesség, függetlenség, megbízhatóság és érzékenység. A kódex leszögezi: „az újságírónak etikai kötelessége védelmezni, mindennapos munkájában érvényesíteni a sajtó szabadságát, a nyilvánosságot, és teljesíteni az információ áramlásával kapcsolatos szakmai feladatait.”16A kódex hangsúlyozza a pluralizmus fontosságát a médiában illetve azt, hogy a hatóságok nem tekinthetik sajátjuknak az információt. A cenzúrát teljességgel kizárja.

14

Washington Post saját etikai szabályrendszere , In: Amerikai Lapszerkesztők Szövetsége, American Society of Newspaper Editors, ASNE honlapja:www.asne.org/ideas/codes/washingtonpost.htm, Letöltés ideje: 2009-03-03. 14:04

15

Lásd melléklet 7.3.

16

Lásd melléklet 7.1.

12

A sajtószabadság gyakorlása kizárólag három esetben korlátozható: „ha bűncselekmény elkövetésére való felhívást tartalmaz, ha közerkölcsöt sért, valamint akkor ha mások személyéhez fűződő jogainak sérelmével jár.”17 Négy szervezet (a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet) közös etikai alapelveket állított fel. Minden újságírói, szerkesztői, kiadói munkát végző tagjára érvényesnek, irányadónak tekintik akár a nyomtatott, (írott, fényképezett) akár az elektronikus sajtónál, vagy az online újságírás területén fejti ki egyéni vagy kollektív tevékenységét. „A közös etikai alapelvek alkalmazása során a négy szervezet a tájékoztatást foglalkozásszerűen végző újságírónak tekinti azt, aki valamelyik bejegyzett újságírói szövetségnek, vagy akit egy bejegyzett tömegtájékoztatási eszköz felelős szerkesztője megbízólevéllel látott el. A négy szervezet elvárja az online újságírásban tevékenykedő újságíróktól, hogy ezt a mivoltukat közleményeiknél tüntessék fel. A négy szervezet mindegyike saját etikai szabályzatában a közös etikai alapelveknek megfelelő egységes megfogalmazásra, értelmezésre és alkalmazásra törekszik és a magyar újságírás erkölcsösségének megőrzése érdekében azoknak is ajánlja a közös etikai alapelvek követését, akik nem tagjai egyik szervezetnek sem.”18 A MÚOSZ Etikai Kódexe és a közös etikai alapelvek is csak a szövetség(ek) tagjaira nézve kötelező(k). Egyéb – nem MÚOSZ tag - etikát sértő esetében a bizottság csak szakmai véleményt formálhat. Úgy vélem, hogy Magyarországon az újságírókra nézve egyöntetűen kötelező szabályzatra lenne szükség, amelyet egy esetleges sajtótörvény módosítás keretein belül kellene megoldani. A „kiszélesedő” világban kellene egy közös szűrőrendszer, amely alól egyetlen – Magyarországon bejegyzett lapnál - informáló, publikáló újságíró sem lehetne kivétel.

17 18

1986. évi II. törvény a sajtóról, 3. § Lásd melléklet 7.3.

13

A MUOSZ etikai kódexét illetve a különböző szervezetekkel megfogalmazott közös etikai

alapelveket

némi

tárgykör-kiszélesítéssel,

megfelelőnek

Valamiféleképpen mindenkire vonatkozóra kellene emelni hatáskörét.

14

tartom.

1.2. Sajtóetika a globalizációban Kétségtelen tény, hogy napjainkban villámgyorsan terjed az internet. Ezzel párhuzamosan az új média terjedése is felgyorsult, ma már megállíthatatlanul. Magyarországon az első online újság az 1990-ben –tehát a www ( world wide web) megjelenése előtt- az USA-ban indult HIX, azaz Hollósi Information Exchange nevű elektronikus levelezőfórum volt19 . Híreket adott és kapcsolattartási adatokkal látta el a magyarokat. A world wide web megjelenésével az „online média” is átalakult. Kialakultak

felhasználó

barát

grafikus

felületre

tervezett

hírportálok,

levelezőprogramok. 2000-ben gyökeres változás állt be. A leglátogatottabb internetes helyek ma már szinte kivétel nélkül üzleti alapon működnek. Ezek a hírportálok az USA-ban nagy televízió társaságokhoz kötődnek, mint az MSNBC.com, FoxNews.com vagy a CNN.com).20 Az internetnek megvannak az előnyei, de hátrányokat is fel lehet sorakoztatni ellene szép számmal. Gondoljunk csak bele mennyivel egyszerűbb dolga lett volna a rendszerváltás előtti politikai ellenzéknek, ha nem szamizdat kiadványokon keresztül kellett volna nézeteit bemutatni. Akkor elképzelhetetlen volt egy határok nélküli médiakörnyezet. Egy korlátlan médiakörnyezet. Azonban a kommunikációs csatornák bősége is okozhat komoly gondokat. Habár Halák László és Thurzó Tibor is elmondták: szerintük nem a bloggolók és az internet jelentik a veszélyt a jövőre nézve. Csupán más helyzetet és igazítást követelnek. Magyarországon a 2001-ben alakult önszabályozó testületet, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók

Egyesületét

(MTE)

a

leglátogatottabb

hazai

internetes

tartalomszolgáltatók hozták létre annak érdekében, hogy az állam a legkevesebb mértékben avatkozhasson bele az internetes tartalomba. Ezért az MTE kialakította saját szakmai kódexét21

19

www.hix.com/ archivum.html

20

Bodoky Tamás- Dányi Endre: Új média, In: Magyar médiatörténet – a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig, szerkesztette: Bajomi-Lázár Péter, Akadémia Kiadó Zrt., Budapest 2005 21

a www.mte.hu

15

Egyértelmű, hogy a mai honlap áradatban csakis az önszabályozásban bízhatunk. Ennek kapcsán elkerülhetetlen, hogy beszéljünk a sajtó és a politika kapcsolatáról. A hatalmon lévők mindig azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy a teljes népesség érdekeit képviselik. Szerintük az állam alapját jelentő hivatalos ideológia a teljes népesség érdekeinek alapvető harmóniáját hivatott szolgálni. Azonban a demokráciában az újságírónak mindig alapvetően kritikusan kell viselkednie, a hatalom ellenőrzőjeként, bírájaként. „Mindenfajta hatalomgyakorlás kritikus ellenőrzése a komoly újságírás etikai alapja” - írja az Újságíró Intézet oktatója Gunnar Bodahl-Johansen.22 Annak, hogy kialakuljon valamiféle közvélemény, alapvető feltétele, hogy a sajtó aktor és aréna is legyen egyszerre, örök éberséggel figyelve a hatalmon lévőket.23 A sajtótörvény a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodást hivatott jogi eszközökkel biztosítani. A sajtószabadság – mint már említettem - gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyéhez fűződő jogainak sérelmével. Azonban komoly dilemma a közerkölcs fogalma, ami napjainkban dinamikusan változik. A személyiségi jogok sérelme pedig általában hosszadalmas pereskedéssé fajulnak. A 2002-ben még mindig erős Fidesz ellen, Teller Ede kritikája jól jött volna (Amerikából). A fizikus halála után egy hamisított levelet közölte le a Népszabadság. A főszerkesztő a malőrt elismerte és bocsánatot is kért. „Azonban le kellett volna mondania, hogy a jövőben a következő hierarchia csúcsa már ne kövessen el ilyen súlyos baklövést”– véli Zsolt Péter. „Meglehet, hogy a levél, az anyag át sem ment a főszerkesztő kezén. Ugyanakkor a hierarchikus etika alkalmazása bizalomfokozó. a vezetői fejek hullása nem rontja a mainstream újságok hitelességét. Ellenkezőleg, az ilyesmi növeli a hitelességet.” 24

22

23

24

Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007, 235.oldal

Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007, 235.oldal Zsolt Péter: Médiaetika,Eu- Synergon Kiadó., Vác, 2006, 94.oldal

16

Egy cikknél mindenki, akinek – így vagy úgy - köze van hozzá és akár egy betűt is beleír, vagy kihagy, az felelős a publikációért. Fontos lenne, ha az újságírók nem csak jogaikat, hanem felelősségüket is figyelembe vennék anyagaik közzétételekor. Vagyis megőriznék függetlenségüket a politikától, körültekintően viselkednek a politikától érkező információk esetében. A politika saját céljaira akarja használni a sajtót, ami jelentős közvélemény formáló. Ennek érdekében bizony sok mindenre képes, a manipulációs szándékok az egész világon nyilvánvalóak (tisztelet a kivételnek). Ezért a sajtó ébersége, a források ellenőrzése, a korrektség, a minőségi szakmai munka elengedhetetlen követelmény ahhoz, hogy a sajtó valóban a politikai hatalom ellenőre és ne kiszolgálója, vagy eszköze legyen. A sajtótörvény nem beszél a sajtó felelősségéről, kiváltképp nem a sajtó objektív felelősségéről. Ez ugyanis a feladatkörből következik, illetve a Polgári Törvénykönyv személyiségi

jogi

rendelkezésében,

valamint

a

Polgári

Perrendtartás

sajtó-

helyreigazításra vonatkozó különleges eljárásában rejlik. Az újonnan születő demokráciákban burjánzanak a perek. Az emberek ugyanis – jó esetben - rádöbbentek jogaikra és élnek is velük. A sajtó gyakran kerül emberek vitájának középpontjába, hiszen felel azért, hogy objektíven informálja az olvasókat minden oldal véleményéről és álláspontjáról, és ezzel teret ad a vitáknak, a véleményformálásoknak.25. „A véleménynyilvánítás általános gondolatokat vagy kommentárokat, illetve aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseket jelent. Bár a vélemény szükségszerűen szubjektív és ezért nem lehet, nem szabad számon kérni rajta a valósághűséget. Azt azonban biztosítani kell, hogy a vélemény becsületes és etikus formában kerüljön kifejezésre.”26 „Az igazságot bemutatni – ez az újságírás célja, de az igazi „story” a pontatlanságok és vélemények szövete”27- véli Rivers és Mathews. Az elfogultságtól csakis mindkét forrás meghallgatása mentheti meg az újságírót.

25

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Membrán könyvek 17., Új Mandátum Kiadó, 2005, 19.oldal

26

Lásd melléklet: 7.2.

27

William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1993., 40. oldal.

17

Itt jön újra képbe a XXI. század hírversenye, amelyben nincs idő az alapos utánajárásra. Ennek eredménye, hogy meg nem erősített információt hitelt érdemlő forrásnak tulajdonítottak. A szándékos vagy trehányság miatt bekövetkezett torzítás nem csak etikailag rossz, hanem a tényszerűség szempontjából is. A perek kapcsán azt is tisztáznunk kell, hogy ma ki számít újságírónak, hiszen leggyakrabban a bírósági és etikai ügyekben ez a kulcskérdés. Újságíróként, közéleti személyiségként vagy elemzőként jelenik meg a vélemény gazdája. Papír szerint a sajtónál hivatásszerűen tájékoztatási tevékenységet végző személy az újságíró. Ezt tanúsíthatja megbízólevél vagy valamely bejegyzett újságírói szövetség tagsági igazolványa. Vannak ugyanakkor olyan javaslatok, elképzelések is, melyek egyfajta jövedelemhányadban határoznák meg azt, hogy valójában ki is számít újságírónak, hiszen a publikálás a lényeg. A Sajtótörvény meghatározása szerint az újságíró kötelezettségei és jogai a következők28: „Tv. 11. § (1) A sajtónál hivatásszerűen tájékoztatási tevékenységet végző személy (a továbbiakban: újságíró) hivatása gyakorlása során: a) bármely szervezettől vagy magánszemélytől jogosult felvilágosítást kérni; b) a felvilágosítást adó személy nevét jogosult - annak kérelmére köteles - titokban tartani; bűncselekményre vonatkozó felvilágosítás esetén a büntető jogszabályok rendelkezései az irányadók; c) a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni, a tényeket, eseményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni;

28

1986. évi II. törvény a sajtóról,

18

d) köteles a nyilvános közlésre készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek kérelmére - bemutatni; azt nem közölheti, ha ehhez a nyilatkozatot adó személy azért nem járul hozzá, mert nyilatkozatát az újságíró megváltoztatta; e) köteles megtagadni az olyan közlés tartalmi kialakításában való közreműködést, amely ellentétben áll e törvény rendelkezéseivel. (2) Ha a sajtó a nyilatkozathoz [11. § (1) bekezdés d) pont] vagy a válaszhoz [6. § (2) bekezdés] megjegyzést fűz, köteles az érdekelt erre vonatkozó észrevételét közölni. (3) Ha a szerkesztő az újságíró által nyilvános közlésre átadott anyag tartalmát lényegesen megváltoztatja, az újságíró hozzájárulása szükséges a neve alatt történő közléshez. A nyilatkozatot adó személynek az (1) bekezdés d) pontjában előírt hozzájárulását ilyen esetben ismételten be kell szerezni. (4) Az újságírót hivatása gyakorlása során a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg.”29 A demokratikus újságírásnak továbbá semmiképp sem feladata a lakosság manipulálása és az autoriter rezsimek támogatása. A kormány szócsöveként működő újságírás amúgy is összeegyeztethetetlen az etikailag megalapozott újságírással, noha a végrehajtói, törvényhozói és bírósági döntések ismertetése is kulcsfeltétele a demokratikus akaratképzésnek. „A demokratikus újságírás olyan filozófiai alapokra épül, amelyek az emberi méltóságot helyezik minden középpontjába. Az állampolgárok pedig elvárják a médiától, hogy megfelelően tájékoztassa őket a közügyekről. A demokratikus újságírónak nem szabad elfogadnia azt az álláspontot, hogy a „tények” közlése az újságírói tevékenység egyetlen célja. Mindig szem előtt kell tartania Dorothy Sayers mondását: Uram, a tények olyanok, mint a tehenek. Ha elég keményen nézünk a szemükbe, rendszerint elszaladnak előlünk.”30 - írja Michael Kunczik- A demokratikus újságírás című tanulmányában.

29

1986. évi II. törvény a sajtóról

30

Michael Kunczik: A demokratikus újságírás,Médiakutató 2001 nyár

19

A mai világban az újságírás rákfenéje a hírverseny. Fenntartom, hogy vannak olyan tények, amelyek közlése megköveteli a gyorsaságot, ha jó pozíciót akarunk elérni a piacon és magas olvasottságot. Azonban vannak olyan hírek is amelyeknek a pontos utánajárás jelentené az értékét. Kunczik szerint „az a szabály, hogy a jó hírközlés azonos a tárgyszerű hírközléssel, nemcsak a demokratikus újságírásra vonatkozik. Az, hogy az újságírónak folyamatosan kell szállítania a naprakész híreket, megakadályozza, hogy gondos kutatás után tárja őket a nyilvánosság elé, és megmagyarázza az események összefüggéseit is.) Az újságírónak tisztában kell lennie azzal, hogy saját világképe, az eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos látásmódja nem az egyedüli és abszolút helyes nézet. Sosem szabad elfelejtenie, hogy más nézőpontok is lehetségesek”.31 Ugyancsak fontos tisztáznunk a demokratikus újságírásnál a megjelenő új műfajokat. Az 1960-as évek közepén az USA-ban megszületett az újságírás új formája („New Journalism”) . A Németországban kibontakozó Neue Sachlickheit mozgalom ennek előfutára volt. Bázisát a tőkeerős magazinok jelentették, mint az Esquire, a Harper’s vagy a Rolling Stone. Ugyanis itt volt pénz és hely arra, hogy az újságírók kibontakozhassanak, vagyis az irodalomban alkalmazott eszközöket kezdtek el használni riportjaik írásához. Ennek a 60-as években dúló politikai és kulturális csatározások kiváló táptalajt biztosítottak (vietnámi háború, diáklázadások). Az újságírói stílus divattá vált. Az új újságírás a hírújságírással szemben a szórakoztatásra törekedett (ez viszont nem összetévesztendő a XX. században teret nyerő „infotainmenttel”). A lényeg, hogy a közönség beleérezhessen a helyzetbe. Azonban itt merül fel a kérdés: tájékoztatás vagy szórakoztatás? Mekkora hangsúlyt fektetett az újságíró a kutatásba, ha a szöveg 80 százaléka leíró jellegű és virágok illatát akarja papíron keresztül az orrunkba csempészni? 32 Ezért fontos, hogy az új újságírás nem helyettesíti a hírújságírást. Inspirációként szolgált a feature- újságírásnak (nem hírjellegű újságírás). 31

32

Michael Kunczik: A demokratikus újságírás,Médiakutató 2001 nyár

Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007, 154-155.oldal

20

Ami arra szolgált, hogy ennek révén a favágásba belefáradt szerkesztőségi munkatársak kiéljék azokat az írói ambíciókat, melyek erre a pályára vitték őket. Az olvasók cserébe színesebb, árnyaltabb képet kapnak a világról. Ezt azonban csak megfelelő irodalmi előképzettséggel, a minőségi irodalom kritériumait szem előtt tartva kell művelniük. – írja Jostein Grisprud 33 Témánk szempontjából ugyancsak fontos tisztázni, hogy mi a vélemény és az igazság viszonya. Az etika hivatott a sajtóközönséget, valamint az újságírás szavahihetőségét szolgálni. Minden érintett véleményének bedobása a garancia arra, hogy az újságírói szubjektivitás nem uralkodik el az íráson – pontosan ezért fontos, hogy amikor csak módunk van rá, mindkét oldalt kérdezze meg az újságíró vagy nézzen utána és jelentesse meg a közlésében.34 Azonban örök dilemma, hogy a szubjektivitás mennyire kizárható. A hír szerkesztésénél a legnagyobb mértékben, jóllehet az, hogy milyen hírt kitől és hogyan veszünk át, már jelez egyfajta szubjektivitást és jelzi az irányultságunkat, érdeklődésünket. Ahogy haladunk a műfajokban, egyre nagyobb szerepet kap a szubjektivitás még akkor is, ha az újságíró törekszik tisztességesen a tárgyilagosságra. A saját vélemény pedig maga a szubjektivitás. Mindennek ellensúlyozására egyedül az lehet a megoldás, ha mások véleményét is közöljük még akkor is, ha az gyökeresen eltér a miénktől. Dunaszerdahellyel kapcsolatban35 volt ez érdekes. Hogyan védjük meg hazánkat, és követeljünk igazságszolgáltatást a megvert szurkolóknak anélkül, hogy diplomáciai

33

Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007, 154-155.o.

34

Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007

35

2008 novemberében magyar szurkolókat vertek meg rendőrök a szlovákiai Dunaszerdahelyen. A helyi hatóságok szerint a szurkolók provokálták a rendőröket, a felvételek azonban nem ezt bizonyítják. (a szerző)

21

botrányt kavarnánk elképesztő szalagcímekkel és gyanúsítva az ottani hatóságokat szándékos elhallgatással, titkolózással, az ügy elsüllyesztésével. A Dunaszerdahely film bemutatása hasonló probléma volt. Az újságok különféleképpen értékelték az esetet, jogos volt e vagy helyénvaló volt-e a Fideszes képviselő makacs ragaszkodása ahhoz, hogy a küldöttséggel való tárgyalás előtt levetítsék a meccs ominózus pillanatát. Születtek a vélemények, miközben a lényeg nem ennek a kiragadása lett volna, hanem a helyzet megoldása. A nyilvánosságot pedig akkor védjük, ha az etikai normákat betartjuk és hiteles újságírással ellenőrizzük a hírt és a mindenkori hatalmat. „Az interjúalanyok az utólagos korrekcióval saját szájuk íze szerint használhatják fel a sajtót”36- véli Umberto Eco olasz író. Míg Amerikában szigorúan tilos a kézirat megmutatása, Európában bevett szokás. Kérdéses, hogy ez mennyire etikus. Sokszor azonban jól jön a segítség, különösképpen akkor, ha az újságíró nem mélyült el az interjúalany szakmájában és például az orvosi szakkifejezésekkel nincs tisztában. Azonban különös játszma ez. Kérdés, hogy melyik orgánumnak tulajdonítanak majd nagyobb presztízst. Annak, amelyik hagyja cenzúrázni magát, vagy annak, amelyik torzítás nélkül, de leírja az elmondottakat csupaszítás és finomítás nélkül úgy, és ahogy azt a riportalany adott helyzetben kimondta, elmondta. Halák László szerint nincsen semmi gond a kézirat megmutatásával. Azonban semmiféleképpen nem szabad hagyni, hogy az interjúalany megváltoztassa mondanivalóját. Legfeljebb kijavíthatja azt, amit az újságíró nem teljesen tisztán fogalmazott. Újabb kérdés, hogy mennyire képes az etikus, pártatlan tájékoztatásra egy újságíró akinek adott témában érintett valamely családtagja vagy esetleg volt már személyes élménye az üggyel kapcsolatban a múltban. Tud-e elfogulatlanul tájékoztatni a meleg 36

Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről, Európa Kiadó, 1998, In: Zsolt Péter: Médiaetika, Eu- Synergon Kiadó., Vác, 2006, 223-224.oldal

22

felvonulásról és az azt körülölelő problémákról, összeütközésekről az, akinek gyermeke is kivonult a tömeggel és esetleg valamelyik ellentüntető fejbe találta egy sörös üveggel. Nem mintha kérdés lenne, hogy a dobálózós másban kárt tevő „véleménynyilvánítás” helyessége bármilyen szinten is kérdéses lenne, de nem mindegy, hogy milyen vehemenciával és stílusban tudósítunk egy-egy eseményről. 37 Erre a megoldás csakis az lehet, ha – mint oly sokszor mondják és már-már klisévé vált a mondat- teljesen függetleníteni tudja a magánéletét a munkájától. Ehhez nagy rutin és magabiztosság kell. Más a helyzet a vélemény rovatok, fórumok és egyéb laphoz tartozó blogok esetében, de ha tájékoztatunk, és tényszerűen hírt közlünk, akkor kulcsfontosságú az előbbi szabály. Ez is egy fontos részlete a sajtóetikának. Nem mindegy, hogy milyen minőségben közli az adott hírt vagy véleményt az újságíró. A lap nevében, a rovat nevében vagy esetleg nevével ellátva, felvállalva kitéve magát támadásoknak esetleg torzítva egy adott információt. És onnantól kezdve már hivatalos szervek joga és kompetenciája eldönteni, hogy vétkezett-e vagy sem, befolyásolt vagy csak kimondta azt, amit gondolt és sajtószabadságban, demokráciában ehhez minden joga megvan. Az első komolyabb tanulmány, ami a lapok eltérő torzításaira hívja fel a figyelmet, Vásárhelyi Mária munkája, ami a taxisblokádot ábrázoló médiumok különbségeit mutatja be.38 Melyik média próbálta elkenni és melyik túldramatizálni a problémát. Egy feszült helyzetben a gerjesztés egy nagyon veszélyes játék. Ami ennél is súlyosabb kérdés, legalábbis az én szememben: melyik próbálta kormánybuktatásra felhasználni az esetet. A rendszerváltás utáni időszak sok szempontból tökéletes volt az objektivitás (tűntetések, különböző változások) és ugyanakkor a megfelelő szubjektivitás (sajtó és szólásszabadság) alkalmazására. Itt jelent meg a manipuláció jelensége.

37

38

Zsolt Péter: Médiaetika, Eu- Synergon Kiadó., Vác, 2006, 223.o

Népszabadság, 1990. január 5-Népszabadság archívum

23

A választási időszakok a legjobb termőföldjei az objektivitás teljes kiiktatásának. vagy az esetleg kormányválságok, gazdasági válságok, mint manapság is tapasztalható (2009 márciusa). A lapok vezetői királycsinálóként mászkálnak és mindenkinél előbb tudni vélik a következő miniszterelnök, miniszter, pártelnök kilétét. Nem véletlen az a közvélekedés, hogy a média a negyedik hatalmi ág. Napjainkban azt vehetjük észre, hogy a mai magyar politikában uralkodó zűrzavarban, egyre inkább jelennek meg tényszerű és kritizáló cikkek mindkét oldalon. A kiábrándultság olyan mértékű és a károk olyan nagyok mind kormánypárti mind ellenzéki részről, hogy nem tudják hova szépíteni az adott tábort pártoló újságírók. A globalizáció egyik következménye a világméretekben áramló hírözön iránti érdeklődés felkeltése. A bulvár ennek (is) következménye. Dolgozatunk szempontjából az a kérdés, hogy a bulvárban az ingerküszöböt meddig lehet kitolni. Ma Magyarországon, ahol a vezető napilap bulvár témájú, elmondhatjuk, hogy abba az irányba haladunk, hogy a szenzáció, akár mondvacsinált, értékes. Az emberek ingerküszöbe egyre kijjebb tolódik, és már csak arra figyelnek fel ami mögött valami az átlagostól nagyon eltérő vagy esetleg mocskolódó története sejtenek. Csak egy - nem is olyan régi - példa: Magyarország egyik vezető napilapjának (bulvár műfajú) egyik címlapján hatalmas betűkkel volt kiírva, hogy „B.G összetévesztette párját egy másik nővel”. Persze mindezt megelőzte a szenzáció vagy botrány szó, vastagon szedve, felkiáltójellel. A sajtóterméket kinyitva meglepődve konstatálhatjuk, hogy az egyik kereskedelmi csatornán futó új show felvételén a „rádiós-celeb” képtelen volt felismerni négy női láb-pár közül párja lábait. Szomorú, de mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy a mai világban az emberek már csak a brutális és szélsőséges ingerekre reagálnak. Így hogyan éljen meg egy színvonalas napilap? Mert ringathatjuk magunkat álmokba, hogy majd mi megváltjuk a világot, de addig is miből él meg? Persze a helyzet nem mindenhol ilyen súlyos, de akadnak rá példák szép számmal. A megoldás a média igazsága. Az információ tulajdonosa a nép - az embereknek joguk van tudni az igazságot. Milyen információt és milyen igazságot? Az igazság 24

komplikáltabb. Az információ egyszerűbb, az újságírók sokszor szeretnék, ha a jó cél érdekében hazudhatnának. „Hiába van joga mindenkinek ahhoz, hogy hozzájusson a megfelelő információhoz, mind regionális mind státuszbeli különbségek miatt ez a joguk nem érvényesül. Épp ezért a professzionális tömegkommunikáció humanitárius és etikus célja az lenne, hogy az információ jogot kiterjesszék, ez pedig a jövőre vonatkozóan a száraz és dömpingszerű áradat helyett a kapuőri és hírmagyarázói tevékenységek fontosságát erősíti meg”39 A sajtószabadság akkor marad fenn, ha élnek vele. Ha felelőtlenül visszaélnek vele, aláássák a szabadság pilléreit. A médiaetika problematikája ezért sokkal átfogóbb, mint a korrektség kérdése. „Az etika az, ami védi és fenntartja magát a sajtószabadságot”

40

Ha azzal a felismeréssel kezdjük, hogy tudatosítjuk magunkban: az újságírói etika alapja az, hogy a világról pontos ismereteket kell nyújtani, azonnal egy sor újságírói erényt és vétket nevezhetünk meg. A felsorolás legerényesebb végén van a becsületesség, amelyet a közönség szintén fontosnak tart. „Azonban a makulátlan becsületesség a legnehezebb és legritkábban tapasztalható erény.” 41 Összefoglalva: a globalizált világ új kihívásokat hozott a sajtóetika területén is. A korlátlan internethasználat, a hírek özöne, a gyorsaság fontossága, a politika beáramlása az internet világába, és egy sor új jelenség az újságírókat egyre nehezebb feladat elé állítja. Olyan új kérdések merülnek fel, hogy ki is az újságíró, mi a hír, mi a bulvár határa, mi a vélemény és az igazság összefüggése, mit jelent legújabban a piaci verseny. Ebben a helyzetben különösen fontos olyan etikai szabályok felállítása, ami felelős, korrekt, elfogulatlan, ellenőrzött tájékoztatást tesz lehetővé. Ellenkező esetben az álhírek és pletykák uralják el az érdekességekre fogékony közvéleményt, amely ennek eredményeként egyre vadabb és botrányosabb hírekre éhezik. Ezt a folyamatot valahogy meg kellene állítani, a sajtóetika ebben lehet hatékony eszköz. 39

Zsolt Péter: Médiaetika, Eu- Synergon Kiadó., Vác, 2006, 94.oldal

40

William L. Rivers-Cleve Matthews: Médiaetika, Bagolyvár, Budapest, 1993, 43.oldal

41

Walter Kaufmann teológus, The Faith of a Heretic, Anchor Books, 1963

25

2. A Rendszerváltozás a sajtó tükrében 2.1. Összehasonlító elemzés az előző rendszer és az új magyar demokrácia

sajtóetikája

között.

Illúziók

a

sajtóetikában

a

rendszerváltozás idején. Manapság különösen izgalmas téma az előző és a jelenlegi rendszer összehasonlítása a sajtóetika szempontjából. Ugyanis túlságosan egyszerű kijelentés lenne az, hogy akkor nem volt, most pedig van sajtóetika. Vagy, hogy akkor pártszabályok határozták meg az etikai szabályokat, ma pedig a sajtószabadság. Max Weber szerint kétféle etikát különbözetünk meg, az érzületetikát és a felelősségetikát. Az előbbi híve azt vallja, hogy a nemes szándék felment minden következmény alól, az pedig, hogy mások másképp éltek vele, nem rá tartozik, nem érez felelősséget. Szerinte a politikus a rossz ellen „erőszakkal” lép fel, nem jó példával. Azaz felelősségetikát gyakorol, nem hárítja másra a döntése következményeit és gondol is rájuk. A politikus kis döntésekkel fejleszti ki arányérzékét és a jó politikus így válik nagymesterré. Ez pedig tisztán etikai kérdés. Olykor a jó cél érdekében áldozatokat kell hoznia, ha pedig az áldozat túl nagy, a célt kell átalakítania, de nem későbbre halasztania. Az erkölcsös politikus pedig sohasem érzi magát abban a helyzetben, hogy saját cselekedete következményeit, ameddig képes volt azokat előre látni, másokra hárítsa.42. Majd két évtizeddel a rendszerváltás után a Kádár rendszer egyfelől primitív, gyakran hisztérikus, sőt álszent antikommunista retorikában jelenik meg.43 Másfelől leginkább az első szabadon választott parlamenttel és kormánnyal szemben érzett kiábrándulás nyomán elterjedt a hetvenes évek iránti nosztalgia. A legfeltűnőbb jelenség mégis a pártállammal, a diktatúra gépezetével foglalkozó művek, elemzések viszonylag csekély száma – ellentétben például a németországi hatalmas irodalommal –, és a gyors felejtés. 42

Max Weber: A politika mint hivatás , Kossuth Kiadó, 1989, 75.o

43

http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/ - Médiakutató 2001 tavasz – Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

26

Kissé fontoskodva még azt is hozzátehetjük ehhez a megállapításhoz, hogy közben felnőtt egy új nemzedék, amely számára az egykori létező szocializmus már csak történelem. A Kádár-korszak végén a központi tájékoztatáspolitika akkor teljesítette igazán jól és hatékonyan egyik legfontosabb feladatát, ha a hatalom szempontjából kellemetlen és nemkívánatos

tények,

értékelések

elterjedését

még

idejében

képes

volt

megakadályozni.44 A megelőzésben, az információ áramlásának megállításában a Magyar Távirati Iroda fontos szerepet játszott: a (legális) sajtónak továbbítható hírek kiválogatásában ekkor is szinte monopolhelyzetet élvezett. A napi eseményeket tartalmazó bizalmas kiadványai eljutottak ugyan a szerkesztőségekbe, de idézni ezekből nem volt szabad. A közlésre alkalmassá tett MTI-anyagok pedig már olyan szűrőn mentek keresztül, amilyenről nem is mindig tudunk; az iroda tevékenységében teljesen összekeveredik, hogy mi a szolgáltatás és mi a hatósági funkció. Különösen a külföldi jelentések, azok közül is leginkább a Varsói Szerződés tagállamaival foglalkozó híradások eshettek a MTI cenzori tisztogatásának áldozatul. Ez a szelektálás összhangban állt azzal a sajtópolitikai elvvel, hogy „természetszerűleg vigyázunk arra, hogy szocialista országokról szóló híreket csakis az érintett országok hírközlő szerveitől vegyünk át, s ne nyugati forrásból. A politikai mérlegelés azért is fontos, mert a velünk ideológiai, politikai harcban álló államok hírközlő eszközeinek olykor az álhírek, a tendenciózus ferdítések közreadása is érdeke lehet”.45 Márpedig ezek közlése teljesen fölösleges, magyarázzák a jegyzet szerzői, hiszen „amikor a bécsi rádió arról beszél, hogy Svédország partjainál állítólag szovjet tengeralattjárók tartózkodnak, itthon egyesek ennek megerősítését vagy cáfolatát várják a magyar tömegtájékoztatástól. Ilyen esetben azonban mi nem egy tényleges információval állunk szemben, hanem a burzsoá propaganda tudatos manipulálásával. 44

http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/ Médiakutató 2001 tavasz – Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

45

Tájékoztatási ismeretek 1985:12,In: Médiakutató 2001 tavasz – Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

27

Erre mi nem reagálhatunk. Az pedig nem információ, hogy hol nem tartózkodnak szovjet tengeralattjárók”.46 A tájékoztatáspolitika szűrőrendszerének legsikeresebb eleme a főszerkesztők egyszemélyi felelősségének elve volt. Ez az irányítástechnikai megoldás a sajtó kontrolljának decentralizálását jelentette. Alacsonyabb szintre, a szerkesztőségek első embereinek kezébe kerültek a közölhetőség határát megszabó leggyakoribb döntések. A felelősség, vagyis a hatalom tekintélyes hányadának átruházása – a „bizalom megnyilvánulása” – tehermentesítette a sajtóirányítás apparátusait, így a tisztviselők a lényeges problémákra koncentrálhattak. Egyidejűleg növekedhetett az újságírói elittel való összefonódottság mértéke. A lapok élére kinevezett megbízható káderek egyben a leglátványosabb eredmény elérésében is segédkeztek: a feltűnő, s ezért kínos hatósági cenzúra kiküszöbölésében, a durva közbelépések fölöslegessé tételében, az állandó központi nyomás mérséklésében. A főszerkesztők többoldalú függésben dolgoztak. Kinevezésüket, felmentésüket a lapot jegyző intézménytől – ez lehetett minisztérium, tanács, pártbizottság, egyetem, a Hazafias Népfront vagy a Magyar Gazdasági Kamara, de esetleg maga a kiadóvállalat – kapták. Az újságok állami felügyeleti szervével, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalával konzultálták meg előzetesen a „lapgazdák” a főszerkesztők személyét, illetve gyakran a Tájékoztatási Hivatal saját jelöltet javasolt a poszt betöltésére. A tényleges döntés előkészítése – ez leginkább a központi napilapokra állt – az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának a kezében volt, kiszemeltjeit a Központi Bizottság Titkársága fogadta vagy utasította el. Ugyanígy a főszerkesztők leváltását a legfelsőbb pártszervek, a kormány hivatala és – az elbocsátást formálisan mindig közlő – „lapgazda”, sőt a munkáltatói jogokat gyakorló kiadóvállalatok is kezdeményezhették. 47 Akkoriban nem ugyanazt a kritikai merészséget engedhette meg magának minden sajtótermék. Sokkal inkább hallgatólagos szokás, mint meghirdetett elv alapján a csak szűkebb körökhöz eljutó lapok, folyóiratok jóval szókimondóbbak lehettek.

46

Tájékoztatási ismeretek 1985:12, In: Médiakutató 2001 tavasz – Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

47

A leírtakat interjúalanyaim (Halák, Thurzó) elbeszélése alapján fogalmaztam (a szerző)

28

Erről, a nyilvánosság többszintűségéről nyilatkozta Vince Mátyás, a Heti Világgazdaság főszerkesztője, hogy „találó a Jupiter-ökör példabeszéd, hiszen mást lehetett közölni a hétszázezer példányos lapban és mást a harmincezresben; más mehetett a tévé második műsorán huszonhárom órakor, és más a fél nyolcas híradóban. Tény, hogy élünk e hazai gyakorlatból fakadó lehetőséggel, azonban megvallom, nagyon nem értek egyet ezzel a »munkamegosztással«. A lehető legteljesebb nyilvánosság híve vagyok”48 . Másképpen értékelte a sajtó szabadságának belső strukturáltságát akkor Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, a Magyarország főszerkesztője: „Csakugyan baj ez? Hiszen ha így van, nem is olyan szürke és egyforma a sajtó. Ha az egyiknek szabad megírni valamit, a másik meg nem meri megírni, már nem biztos, hogy az irányítószerven múlik, hol a határ. Nagyon sok múlik a főszerkesztőn, sőt az újságírón: derék dolog, ha valaki mer harcolni valamiért” 49 A hajdani állapotoknak ez a megideologizálása elfedte, hogy a sokféleség valójában az újságok lehetőségei közötti kényszerű esélyegyenlőtlenség volt, amelyből aligha lehetett volna ilyen egyszerűen kitörni. Minden újságnál működött az a belső szűrőmechanizmus, amelyen a cikkek egy része fönnakadt. Ennek megfelelően az újságírók már fogalmazás közben is úgy kalkuláltak, mint ahogy még a HVG-nél is előfordulhatott: „érezni lehet, hogy Vince mit tekintene problematikusnak; igyekszem elébe menni”.50 A belső ellenőrzés megítélésénél az tűnt a legalkalmasabb nézőpontnak, hogy milyen indítékok alapján gyakorolták egy újság szerkesztői az öncenzúrát. Ahol a lap irányítói egyértelműen

a

tájékoztatáspolitika

gondolkodásmódját

követték,

ott

már

a

szerkesztőségen belül taktikázásra kényszerítették a kritikus írást megjelentetni akaró újságírókat.

48

idézi Nádor 1986:100, In: http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/ Médiakutató 2001 tavasz – Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén 49

Magyar Hírlap, 1987. július 4, In: Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

50

Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

29

Ha viszont egy lapon belül viszonylag szilárd egység jött létre és sikerült egy kváziirányvonalat kialakítani, akkor a hierarchia különböző fokán álló újságírók szerkesztőségi munkáját inkább az együttműködés jellemezte; az öncenzúra első számú célja a sajtóirányítással való konfliktusok elkerülése lett. Az öncenzúra másik, talán súlyosabb esete az volt, amikor az újságíróknak már eszükbe sem jutott, hogy tabunak tekintett kérdéseket feszegessenek. Magyarországon a 80-as évek közepétől a gyengülő politikai elit fokozatosan veszítette el a médiumok feletti ellenőrzését, az új politikai elitek pedig még nem voltak elég erősek határozott koncepció építéséhez. A rendszerváltás éveiben a médiapolitika hónapról hónapra változott. Gyors lépések, gyors határozatok, teljes káosz. A diktatórikus médiapolitika (azaz a diktatórikus médiamodell: szó se lehetett szabad véleménynyilvánításról, az adott hatalom határozta meg a médiát, cenzúrázták a véleményeket, a párt propagandaeszköze voltak a médiumok) végének kezdete a Sajtótörvény születéséhez köthető. 1986-ban szólalt meg először a Danubius rádió, amely már egyértelműen szórakoztató médium volt és nem a doktrínák közvetítésére szolgált. Ekkor jelentek meg az első helyi kábeltévék. A sajtótörvény kimondta: a sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Ennek ellenére még fenntartotta a lapalapítás állami monopóliumát. Ennek ellenére megszületése mérföldkő, mert formálisan szabályozta a sajtót korlátozva ezzel a korábbi informális sajtóirányítás mozgásterét. Ezzel a korábbi állapothoz képest jogbiztonságot teremtett. 1986 mérföldkő abból a szempontból is, hogy ekkor merült fel Győrffy Miklós Bagoly című műsorában Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének gondolata. Ez vezetett az 56-os forradalom átértékeléséhez és ebből következően a Kádár rezsim legitimitásának megkérdőjelezéséhez.51 1988-ban jelent meg Magyarországon a Nyilvánosság Klubot alapító társadalomkutatók által jegyzett „Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára” című dokumentum.

51

Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

30

Ez

bírálta

a

késő

Kádár-korszak

médiapolitikáját

és

új

demokratikus

nyilvánosságmodellt vázolt fel.52 A dokumentum így fogalmazott: „ A sajtónak , a nyilvánosságnak kiemelkedő feladata a hatalomgyakorlás társadalmi ellenőrzése, a csoportérdekek közvetítése…..vélemények közzététele” Ebben az évben már hivatásos újságírók nyíltan bírálták a rendszert, a MUOSZ vitáján nyíltan bírálták a pártállam médiapolitikáját53 (Az Egyetemi Lapok Szakosztálya mégis megrendezhetett egy délelőtti vitát, amelynek hivatalosan az újságíró-szövetség választmányának felkérésére kidolgozott ellenprogram lett volna a témája.) A felszólaló újságírók többsége azonban kifogásolta, hogy nem ismerhették meg az alternatív javaslatokat, és egyben bírálta a MÚOSZ-anyag bátortalanságát: „a dokumentum olvastán inkább a Kriterion Kiadó által megjelentetett, »Erdélyi jobbágyok panaszlevelei« című kis könyvecske jut az ember eszébe” – mondta például Langmár Ferenc

54

. Márciusban bezárt a Tájékoztatási Hivatal, május 23-án pedig az

MSZMP kongresszusán a párt ortodox és reformer szárnyának rövid életű koalíciója leváltotta Kádár Jánost és tisztségét a mérsékelt Grósz Károly vette át. Bezárt az Agitprop Osztály. Novemberben megjelent az első legálisan kiadott „alternatív” lap a Hitel. Még ebben a hónapban a reform-kommunista Németh Miklóst választotta az országgyűlés miniszterelnöknek. 1989. március 15-én Csengey Dénes az MDF politikusa lefoglalta a nép nevében a Magyar Televízió székházát. A június és szeptember között tartott kerek-asztal beszélgetéseken megjelent az ellenzék, szakszervezetek és a civil szféra képviselői és megindult a békés rendszerváltás forgatókönyvének kidolgozása. Augusztus 24-én kibocsátották „A pártatlan tájékoztatás alapelvei” című dokumentumot, ami a legfontosabb médiumok függetlenségét sürgette.

52

Mozgó Világ 1998, 7.szám, In: Vásárhelyi Mária és Halmai Gábor (szerk.) A nyilvánosság rendszerváltása, Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1998, 87.o.

53

Vásárhelyi Mária és Halmai Gábor (szerk.) A nyilvánosság rendszerváltása, Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1998, 88.o. 54

Idézi Mélykuti 1988:42- Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

31

Június

15-én

a

Németh-kormány

egy

rendelettel

eltörölte

a

lapalapítási

engedélykötelezettséget, így véget vetett az állam laptulajdonlási monopóliumának. Ekkor közel 1200 lapot vettek nyilvántartásba. Megkezdődött a spontán privatizáció, a magántőke beáramlása (külföldi is). Július 3-án a kormány frekvenciamoratóriumot hirdetett, azaz befagyasztotta a frekvenciaosztást. Így az utolsó kommunista kormány megakadályozta, hogy a médiatörvény megszületése előtt a politikai erők frekvenciához jussanak. Október 7-én feloszlott az MSZMP, megalakult az MSZP.55 1990 januárjában, miután hatályba lépett már a módosított alkotmány, az országgyűlés módosította a sajtótörvényt. Ebben már törvény erejével engedélyezte az új lapok bejegyzését és deklarálta a sajtó szabadságát. Az újságírók a kialakult hatalmi vákuumban hatalmas szabadságot élveztek. Feltártak korábban tabunak minősülő ügyeket, azonban elvesztek az őrkutyaság erdejében is. Befolyásolták a rendszerváltás politikai napirendjét, pártok mellé állva, támogatva vagy éppen elítélve és rosszallóan nézve a mozdulatait. Azonban ami fontos: megjelenítették a politikai alternatívákat. De a régi beidegződések továbbra sem tűntek el egyhamar. Összefoglalva: a rendszerváltozás előtti sajtó és médiaviszonyokról a mai napig nem készült objektív elemzés. Ennek egyik oka, hogy sok akkori érintett ma is dolgozik a sajtóban, másrészt rengeteg a máig titkosított anyag (például az ügynöklisták). Ám ennél is nyomósabb ok, hogy az akkori viszonyokat egyszerűen a diktatúra szóval írják le, ennek pedig leegyszerűsített következménye, hogy sajtószabadság egyszerűen nem létezett. Minden valószínűség szerint még nemzedékeknek kell eltűnniük ahhoz, hogy a korábbi rendszer tárgyilagos, történelmi távlatokban mérhető elemzése elkészüljön. A leegyszerűsítés természetesen önmagában igaz, ugyanakkor a kép árnyaltabb ennél. Az ötvenes évektől a rendszerváltásig a sajtó területén is komoly fejlődés volt tapasztalható, a tabuk száma egyre csökkent, a szakmaiság színvonala növekedett, a hetvenes években felnőtt új nemzedék pedig már komolyan feszegette a diktatúra korlátait.

55

Bajomi- Lázár Péter: Médiapolitika. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005, 30.oldal

32

A pártállamban a sajtó az MSZMP irányítása alatt állt. A Központi Bizottságban külön osztály foglalkozott az egyes sajtótermékek figyelésével, az egyetlen, közszolgálati televízióban és a rádióban a pártbizottság gyakorolta a felügyeletet. A híreket szűrték, a kényes információkat (egyes nyugati lapokban megjelent híreket és kommentárokat) egy nagyon szűk kör olvashatta az úgynevezett MTI Bizalmasban. Bizalmasnak számított a rendszert bíráló nyugati propaganda, a határon túli magyar kisebbségekkel, mindenekelőtt az erdélyi magyarsággal kapcsolatos fejlemények, a hazai ellenzéki csoportok tevékenységéről adott tájékoztatók, valamint minden olyan hír, ami a rendszer gyengüléséről szólt legyen az gazdasági, politikai vagy más jellegű. A rendszer „liberalizálódásával” a kézi vezérlés átalakult, a pártközpont irányelveket írt elő, és azok betartását követelte meg. Elvárta, hogy a párt politikáját a sajtó és a tömegtájékoztatási

eszközök

képviseljék,

„kiálljanak

mellette”,

a

hivatalos

álláspontokhoz ragaszkodjanak és a rendszert ne bírálják alapjaiban. Hetente összehívták a főszerkesztőket, és tájékoztatták őket az aktuális kérdésekről jelezve, hogy mit szeretne látni a párt a sajtóban. Ezeken az értekezleteken a nyugati sajtóban megjelent bírálatok is terítékre kerültek, azok cáfolatához érveket dolgoztak ki. A hetvenes évektől fokozatosan megjelenhettek kritikai írások és tévéműsorok is. A Magyar Nemzet vagy a Mozgó Világ bizonyos időközökben komoly szabadságot élvezett. Ugyanakkor továbbra is tabu maradt a rendszer alapjainak bírálata (egyes jelenségeket lehetett, sőt esetenként kellett is bírálni), a Szovjetunió és a szocialista tábor, valamint Kádár János személyének bírálata. Mindez azt jelentette, hogy a szakmailag felkészült, egyre inkább világlátott újságírók, akik jól ismerték a nyugati sajtó működését, egyre bátrabban feszegették a sajtószabadság kérdését. Az erről szóló viták zártkörűek voltak, leginkább a sajtó szervezeteiben és a szerkesztőségi szobákban zajlottak, és az ötvenes-hatvanas évekhez képest nyitottak és őszinték voltak. A nyolcvanas évekre már nem kellett a „sorok között olvasni”, komoly sajtóviták alakultak ki és a „megtorlás” is elmaradt, vagy éppen egy-egy határozott dörgedelemmel zárult. Ezekben a vitákban új sajtóetikai normák alakultak ki. Korábban a szabályokat párthatározatok fogalmazták meg egyértelműen, de később a nyugatról hozott tapasztalatok révén egyre újabb normák léptek többé kevésbé életbe.

33

Ez persze nem változtatott a rendszer egészén, de tény, hogy a rendszerváltás idejére a hazai sajtó és annak munkatársai tökéletesen tisztában voltak a sajtóetika mibenlétében. Ezért is nagy a felelősségük abban, hogy ezek az etikai normák később csak kismértékben váltak gyakorlattá. Amit a szocialista rendszer egészen végnapjaiig nem tűrt meg, az az illegálisan terjesztett sajtókiadványok voltak. Ugyanakkor ezek tiltása és a szerkesztők büntetése immár jogi alapokon állt (igaz, az un. szocialista jogrendszer meglehetősen átpolitizált volt, a sajtószabadságot nem garantálta). A hetvenes évek közepétől sajtó ügyekben született ítéletek már nem tartalmaztak letöltendő börtönbüntetést, hanem felfüggesztett büntetéseket, pénzbírságot. A rendszerváltozáskor a viták kiteljesedtek és már az ellenzéki kerekasztal tárgyalásain is az egyik legfontosabb kérdés a sajtószabadság ügye volt. Az akkori ellenzék, különösen a Beszélő körül tömörült demokratikus ellenzék úgy gondolta, hogy az új magyar demokrácia hatékony működésének egyik legfontosabb garanciája a sajtó ellenőrző

szerepének

biztosítása.

Abból

indultak

ki,

hogy

a

szocializmus

népszerűségének oka az volt, hogy az embereket egyszerűen nem tájékoztathatták a rendszer alapvető hibáiról, a nehézségekről, nem voltak érdemi viták róla, a rendszert gyakorlatilag egy szűk elit tartotta kezében és ezért ellenőrizhetetlen volt. Ezzel szemben a demokrácia záloga az átláthatóság, a hatalmi ágak ellenőrzése, a nyilvánosság szerepének erősítése, a beszámoltathatóság. Ehhez pedig valódi sajtószabadság kell. Áttanulmányozták a nyugati demokráciák ezzel kapcsolatos jogi szabályozását, elsősorban a német jogrendszert. De megvizsgálták a sajtóetika olyan nagy hagyományú rendszerét is, mint a BBC etikai kódexe. Ezekből állt később össze az a koncepció, ami az új magyar demokráciában a sajtószabadságot volt hivatott biztosítani. A koncepció ragyogóra sikerült, hiszen volt miből meríteni, azonban sok szempontból illúziónak bizonyult az alábbiak miatt: 1. Nem gondolták végig, hogy a korábbi politikai vezérlés helyett egy új típusú vezérlés lép életbe. A sajtóorgánumok és az új televíziós csatornák tulajdonosai ugyan csak a profit kitermelésében voltak érdekeltek és nem szóltak bele direkt módon a szerkesztésbe, ám a profit termelésének érdekében csökkent a szakmai színvonal, felgyorsult minden, és bekövetkezett a bulvárosodás.

34

A hirdetők ugyanis csak olyan műsorhoz, laphoz szálltak be, melyek tömegigényeket elégítettek ki. A minőségi újságírás egyre inkább háttérbe szorult. 2. Nem volt olyan kiforrott alternatív újságíró gárda, amely egyik napról a másikra átvehette volna a sajtót. Helyette egykori szerkesztőségi párttitkárok váltak hirtelen jobboldali, majd szélsőjobboldali publicistákká, ami jelentősen csökkentette a szakma presztízsét és társadalmi elismertségét. 3. A felgyorsult életben általánossá vált a „slendriánság”, az ellenőrizetlen hírek közlése (a gyorsaság, mások megelőzése kulcsfontosságúvá vált), terjedtek a megalapozatlan

pletykák,

főként

összeesküvés

elméletek

formájában,

megjelentek olyan jelenségek, mint az antiszemitizmus. 4. A sajtó privatizációja során minimum gyanús ügyletek is születtek. Az új pártok rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak a sajtótámogatásnak, ami ugyancsak hozzájárult ehhez. 5. Végezetül a kialakult új sajtóstruktúra politikai döntések és kompromisszumok egyvelege lett. Az új intézmények, törvények megalkotásából a szakmát kihagyták, ennek máig ható következményei lettek. A sajtó és a média zsákmányszerző területté vált a politikai pártok számára, hiszen felismerték, hogy az „ötödik hatalmi ágról” van szó. A pártfinanszírozás rendezetlenségét azzal (is) próbálták ellensúlyozni, hogy nagyobb teret követeltek maguknak a sajtóban, amit folyamatosan (a mai napig) elfogultnak bélyegeznek. Az elfogultság bélyege pedig arra kényszeríti a szerkesztőket, hogy az egyenlő távolság,

a

függetlenség

jegyében

bizonyos

irányzatoknak

úgymond

kedvezzenek és ezzel megelőzzék a kritikai támadásokat. Vagyis a politika – rendszerváltozás ide vagy oda – továbbra is nyakig benne van a magyar sajtóban és médiában. Mindezek ellenére ma Magyarországon egyértelműen érvényesül a sajtószabadság. Ezt független nemzetközi szervezetek véleménye is alátámasztja. Ahhoz, hogy ennek tartalmát és jelentőségét felismerjük, meg kell vizsgálnunk, hogy mi a sajtószabadság.

35

2.2. Mi a sajtószabadság? „Az állampolgári jogok egyike, a sajtó útján való szabad, hatóságilag előzetesen nem ellenőrzött és korlátozott véleménynyilvánítás. A sajtószabadság követelését a polgári átalakulásért folytatott harcban fogalmazták meg először, aktualitását az abszolút monarchia s különösen az egyházi hatóságok sajtótermékeket szigorúan kézben tartó zsarnoksága adta. A Habsburg abszolutizmus ellen, a polgári fejlődésért felkelt 1848-as magyarországi forradalomnak is ez volt az egyik alapvető követelése. A sajtószabadság érvényesülését nagymértékben gátolja az a tény, hogy a fejlett tőkés országokban nagy konszernek monopolizálják a hírközlést, s ezzel az állami korlátozás helyére a monopóliumok korlátozó, megszűrő tevékenysége lép. A sajtószabadságot korlátozó intézkedések és intézmények elleni küzdelem ma is élő probléma a világ számos országába.”56 A sajtó a szólásszabadság gyakorlásának legalapvetőbb intézménye. Nem véletlen, hogy a sajtószabadság elve önálló alkotmányos elv, hiszen olyan jogok következnek belőle, amelyeket a szólásszabadság más fórumok esetén nem védelmez. Azt, hogy a sajtó – mintegy alkotmányosan elismert - a negyedik hatalmi ágazat, sokan csak ékesszólásnak tartják az azonban vitathatatlan, hogy az, hogy a sajtónak függetlennek kell lennie a kormányzattól valóban hozzátartozik a sajtószabadság alkotmányos definíciójához.57 Az Alkotmány XII. fejezete meghatározza az alapvető jogokat és kötelességeket, közöttük a sajtószabadságot: •

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

•

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

56

Sajtószabadság fogalma, www.kislexikon.hu Letöltés ideje: 2009-04-14 14:31

57

Krokovay Zsolt: Médiaetika, L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2003, 42.oldal.

36

•

(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

•

(4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek

kinevezéséről,

továbbá

a

kereskedelmi

rádió

és

televízió

engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló

törvény

elfogadásához

a

jelenlévő

országgyűlési

képviselők

kétharmadának szavazata szükséges.58 Ahogy az állam és az egyház szétválasztása a lelkiismereti szabadság, az állam és sajtó szétválasztásának elve a szólásszabadság külön hangsúlyozott alkotmányos garanciája. Hiszen az intézményes sajtó teszi lehetővé a kormányzat ellenőrzését, kritikáját. Csakis akkor töltheti be ellenőrző szerepét a sajtó ha a szerkesztőségek nem állnak az állam ellenőrzése alatt. Vagyis, ezért tartotta a sajtószabadságot Thomas Jefferson és Petőfi Sándor az alkotmány első és legfontosabb hatalmat korlátozó tartalmi megszorításának.59 Mint

a

legtöbb

alkotmányos

demokráciában

a

sajtószabadság

megsértése

Magyarországon sem gyakran előforduló cselekmény. A rendszerváltás óta nincs az államhoz kötve a sajtótermékek lapalapítási engedélye, központilag nem ellenőrzik működésüket. Mit mond a törvény a nyilvántartásba vételről?60 •

Tv. 12. § (1) Mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni. Ezt a jogot törvény a feltétlenül szükséges és arányos mértékben - más alapvető alkotmányos jog érvényesülése érdekében - korlátozhatja.

•

(2) Időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik. A bejelentés alapján az időszaki lapot nyilvántartásba veszik. A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető.

58

1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmányáról, XII. fejezet.

59

Krokovay Zsolt: Médiaetika, L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2003, 42.oldal.

60

1986. évi II. törvény a sajtóról

37

•

(3) A fegyveres erők, rendvédelmi szervek, rendészeti szervek felett felügyeletet gyakorló minisztérium (országos hatáskörű szerv) a felsorolt szervek által belső használatra kiadott oktatási, kiképzési vagy nevelési célokat szolgáló sajtótermékre a nyilvántartásba vétel jogát gyakorolja.

•

Tv. 19. § (1) Aki e törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletekben foglalt rendelkezéseket megszegi, a külön jogszabályban meghatározott büntetőjogi, szabálysértési, polgári jogi, fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

•

(2) A 4. § (1) bekezdésében, a 6. §-ban és a 11. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítését - a jogosult kérelmére - a bíróság is elrendelheti.

A

sajtó

szervének

perbeli

jogképességére

a

polgári

perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 343. § (3) bekezdését alkalmazni kell. •

(3) Ha a sajtóban közölt tájékoztatás a személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van.

•

Tv. 22. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a sajtóval kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 26/1959. (V. 1.) Korm. rendelet, az időszaki lapok engedélyezéséről és terjesztéséről szóló 34/1975. (XII. 10.) MT rendelet, a nyilvánosságra hozott javaslatok és bírálatok megválaszolásáról szóló 1014/1963. (VI. 30.) MT határozat.61

A sajtószabadság elve megtiltja mindhárom kormányzati ágnak a végrehajtó hatalomnak, a törvényhozásnak és az igazságszolgáltatásnak, hogy megnyirbálja a szólásszabadság sajtóval kapcsolatos jogait. Mindez az 1986.évi II. törvényben, azaz a Sajtótörvényben is megfogalmazásra került, a sajtó feladataival egyetemben az alábbi módon: A sajtóról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22.) MT rendelettel: •

A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét.

61

1986. évi II. törvény a sajtóról

38

•

Tv. 1. § (1) E törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén folytatott sajtótevékenységre, valamint a magyar állampolgárok és a magyar szervezetek által külföldön folytatott sajtótevékenységre.

•

A sajtó feladata

•

Tv. 2. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.

•

(3) A sajtó segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését.

•

Tv. 3. § (1) A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.

•

Felvilágosítási kötelezettség

•

Tv. 4. § (1) A hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni. Meg kell tagadni a felvilágosítást, ha az a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik, illetőleg ha az állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért, és a titoktartási kötelezettség alól az arra jogosult szerv vagy személy nem adott felmentést.

•

(2) A sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni.

•

(3) A felvilágosítást adó személyt a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg.

•

Tv. 5. § A sajtó - az érdekeltek hozzájárulása nélkül is - tájékoztatást adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól.62

A Freedom House amerikai szervezet világjelentése szerint Magyarország 2008-ban is a világ stabil demokráciái közé tartozott és maximális pontszámot ért el a politikai, 62

1986. évi II. törvény a sajtóról

39

valamint a polgári jogok tiszteletben tartása terén is. A washingtoni központú független kutatóintézet Magyarország 2008-as demokráciateljesítményét 2007-hez hasonlóan a legmagasabb pontszámmal értékelte mindkét vonatkozásban, a politikai és a polgári jogok tekintetében (az 1-től 7-ig terjedő skálán ez 1-es osztályzatot jelent). A demokrácia terjedését 1941 óta világszerte támogató nem kormányzati szervezet besorolása szerint Magyarország a vizsgált 193 országból azon 89 közé tartozik, amely szabadnak minősül.63 Egy 2007-ben megjelent MTI hír közölte, hogy a Freedom House nem elégedett a médiatörvénnyel, valamint az újságírókat korlátozó jogszabályokkal. A sajtó ezektől eltekintve – szerintük – Magyarországon szabad. Azt is megállapították, hogy az orgánumok egyértelműen tükrözik a politikai élet megosztottságát. Magyarország alkotmánya biztosítja a szólás- és sajtószabadságot; a média jelentős része többnyire állami befolyásolás nélkül működik - olvasható az amerikai civil szervezetnek a hagyományosan a sajtószabadság nemzetközi napja (május 3.) elé időzített jelentésében. A Freedom House sajtószabadság-térképén az látható, hogy a nyugat- és közép-európai szabad sajtó "övezetének" határa Magyarország, illetve a tőle északra fekvő Szlovákia és Lengyelország, valamint a nyugatra fekvő Ausztria és Szlovénia. A Magyarországtól délre és keletre húzódó országok - köztük Horvátország, Bosznia, Szerbia, Románia és Ukrajna - a részben szabad kategória tagjai. Horvátország 37, Szerbia 39, Románia 42 pontot kapott. A Freedom House jellemzése szerint az 1996-os magyar médiatörvényt sok bírálat érte, részben mivel nem mozdította elő a közszolgálati média szükséges átalakulását. Ehelyett megerősítette a beépült érdekeket, intézményesítette a politikai befolyást, egyebek mellett a felügyelő testületekbe történő politikai és civil kinevezésekkel. A szervezet értékelése szerint azonban a magyar média sokszínűsége növekvőben van a nyomtatott és az elektronikus sajtó területén egyaránt. Az internet széles körben, a lakosság több mint 30 százaléka számára hozzáférhető.64

63

MTI külpolitikai hírek, 2009. január 13- MTI archív

64

MTI archív, külpolitikai hírek, 2007. május 1- MTI archív

40

3. A Sajtótörvény és a Médiatörvény 3.1. A sajtótörvény „A mi meggyőződésünk, hogy a szabad szólás lehetőségének korlátozása alkalmatlan a társadalmi problémák megoldására, sőt az ilyen korlátozás sokkal nagyobb kárt okozna, mint amekkora hátránnyal jár az, hogy a kirekesztő nézetek is elhangozhatnak. Ezért álláspontunk szerint a megoldást nem a jogkorlátozásban, hanem a kirekesztő nézeteknek – mind az állam, mind a véleményformálók általi – szilárd erkölcsi elítélésében fogjuk megtalálni, amiért az államnak is tennie kell.” Eötvös Károly Intézet: Tézisek a szólásszabadság védelmében 1986-ban Magyarországon megszületett a Sajtótörvény. Akkoriban korszerűnek, a rendszer viszonyaihoz képest haladónak és előremutatónak számított. A törvényt a rendszerváltozás után mindössze egy alkalommal módosították. Több, mint két évtizeddel a megalkotása után azonban jogos a kérdés, hogy mennyire állja ki a korszerű jogi szabályozás próbáját? Ugyancsak érdekes kérdés a Sajtótörvény viszonya a kilencvenes években született Médiatörvényhez. A Médiatörvény mint politikai paktum a gyakorlatban igazolta alkalmatlanságát. Az alkalmatlanság szakmai-jogi szempontból egyrészt jogalkotási-jogtechnikai hibákra vezethető vissza, de elsősorban arra a jogi konstrukcióra, amely a maga nemében egyedülálló, és amely „öszvér“ megoldást alkalmazva keveri a profitorientált gazdasági társasági (részvénytársasági) formát a nonprofit alapítványi szabályozással.65 Érdeme mégis az, hogy különválasztotta egyrészt az elektronikus másrészt az írott sajtóra vonatkozó szabályozást. A médiatörvény százhatvankettő paragrafusával szemben a Sajtótörvénynek többszöri módosítás után is csak huszonhárom szakasza van. Mégis ez az a jogszabály, amely éppen azért, mert nem esett a túlszabályozás hibájába, hagyja érvényesülni a lapkiadás elmúlt tíz évében lezajlott piaci változásokat. Nem állít például a tulajdonlás terén korlátokat, nem épít szerkezeti és szervezeti előírásokat a lapkiadás és lapterjesztés 65

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Membrán könyvek 17., Új Mandátum Kiadó, 2005, 148.oldal

41

szabályozásába. A törvény nem is tartalmaz különösebb jogtechnikai hibákat, inkább bizonyos rendelkezések eltérő értelmezése nyújt a bíróságok számára tanulságos eseteket. Ráadásul ez az egyetlen jogszabály, amely az újságírókra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, meghatározza jogaikat, valamint kötelezettségeiket. A Sajtótörvény és a vonatkozó jogszabályok az alábbi témákat érintik: 1. A lapcím sajtó- és védjegyjogi oltalma 2. A sajtó objektív felelőssége 3. Sajtó-helyreigazítás – személyiségi jog az objektív felelősség tükrében, a bírói

gyakorlat ismertetése a legújabb eseteken keresztül 4. Az újságírók felelőssége jogi státuszuk alapján (a szerzői jog térvesztése) 5. A lap ingyenes megjelenésének versenyjogi megítélése 6. Sajtójog és Internet 7. A lapcím sajtó- és védjegyjogi oltalma 66

8. A Sajtótörvényen alapuló lapcímvédelem.

A Sajtótörvény 1990. évi átfogó módosítása az addig hatósági engedélyhez kötött lapalapítási tevékenységet egyszerű minisztériumi bejelentéshez kötötte. A törvény szerint az időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik.

A bejelentés

alapján

az

időszaki

lapot

nyilvántartásba

veszik.

A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető. E rendelkezések alapján úgy tűnik, mintha az illetékes minisztérium csupán regisztrációs irodaként működne. A sajtótörvény rendelkezéseit is módosító, 1997. január 1-jén hatályba lépett hírügynökségi törvény azonban ezt a nyilvántartásba vételi kötelezettséget az eljáró minisztérium oldaláról tényleges tartalommal töltötte meg, és lényegében előírta a bejelentés tartalmi vizsgálatát a minisztérium részéről. A sajtótörvény hatályos szövege értelmében ugyanis a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni, ha a sajtótermék tartalma tilalmakba ütközik (bűncselekményt vagy bűncselekményre történő felhívást valósít meg, közerkölcsöt, vagy személyiségi jogot sért), továbbá külsőleg hivatalos lap látszatát kelti, illetve címével, grafikai megjelenésével,

66

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Membrán könyvek 17., Új Mandátum Kiadó, 2005, 150-162

42

külalakjával vagy egyéb jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló módon jelenik meg, és ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.

Tekintettel arra, hogy a lapalapításhoz, tehát a lap regisztrálásához a Sajtótörvény, illetőleg a végrehajtási rendelete csak a bejelentési nyomtatvány kitöltését írja elő, a lapnak legalább egy megjelenést meg kell élnie ahhoz, hogy a hatóság érdemben vizsgálni tudja pl. a lap külső megjelenését, tartalmát, stb. Egyetlen olyan információ van, amit a hatóság a bejelentési nyomtatványból megismerhet– és amely a nyilvántartásba vétel akadályát képezheti -, ez pedig a lap címe. Bejelentéskor tehát a hatóság rendelkezésére áll a lap címe; ennek érdemi vizsgálatától a hatóság nem tekinthet el. Nem kell tehát megvárni, amíg a lap első száma megjelenik, a minisztérium a bejelentett lapcím alapján azonnal kiszűrheti a korábbi azonosságot, vagy hasonlóságot, és amennyiben ez az azonosság vagy hasonlóság egyidejűleg a fogyasztók megtévesztésével is jár, meg kell tagadnia a lap nyilvántartásba vételét, és azt nem odázhatja el a lap első megjelenését követő időre. Ellenkező esetben egyetlen alkalommal sem érvényesülhetne a hatóság nyilvántartásba vételt megtagadó jogosítványa. A minisztériumnak továbbá azt is vizsgálnia kell, hogy a már bejegyzett időszaki lap megjelenik-e egyáltalán. Amennyiben tehát nem egy lap-, hanem csupán egy ún. névregisztráció történt, mert

a

kiadó

nem

tett

eleget

a

jogszabályban

előírt

megjelentetési

kötelezettségének, úgy a lap nyilvántartása az elnevezés korábbi használata szempontjából érvénytelen, a lapot törölni kell a nyilvántartásból. A minisztérium köteles tehát megtagadni a regisztrációt és ezzel a lap létrejöttét, illetőleg megjelenés hiányában köteles törölni nyilvántartásából a lapot, amennyiben ennek jogszabályi feltételeit észleli; s – jelenlegi gyakorlatával ellentétben – a jogvitás ügyben állást kell foglalnia.67 A lapcím tekintetében tehát– álláspontom szerint– a hatóságot a bejelentéssel egyidejűleg érdemi vizsgálati kötelezettség terheli. Ebből a szempontból tehát a jogszabály, de legalábbis a minisztériumi gyakorlat, pontosításra szorul.

•

67

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Membrán könyvek 17., Új Mandátum Kiadó, 2005,

150-151

43

A minisztériumnak ez a saját szempontjából kényelmes álláspontja azért sem tartható, mert a lappiacon egyre fokozódó verseny mára mondhatni általánossá tette a lapcímek szó-, illetve ábrás védjegykénti oltalmát. Egyre gyakoribb a lapok nevének, sőt a rovatok címének védjegyjogi oltalom alá helyezése, továbbá az ilyen jellegű perek.

Összegezve: a Médiatörvénnyel ellentétben a Sajtótörvény viszonylagosan eligazítást nyújt az írott sajtó szabályait illetően. Ugyanakkor éppen az etikai szabályok értelmezéséből adódó ellentmondások miatt, illetve amiatt, hogy a szabályok nem teljesen harmonizálnak az etika normákkal, a Sajtótörvény sem alkalmas arra, hogy teljes eligazodást nyújtson az újságírók számára a dolgozat témáját illetően. Megítélésem szerint a Sajtótörvény megújításra szorul. Az új törvényben pontosabban szabályozni kell, hogy kit tekinthetünk újságírónak, az etikai normák szempontjából milyen jogokkal és kötelezettségekkel kell még kiegészíteni. Ugyanakkor nem gondolhatjuk azt, hogy egy jogszabály tökéletesen eligazíthat minden egyes etikai kérdésben. A cél inkább az, hogy minél kevesebb sajtóperre kerüljön sor, és hogy az esetleg felmerülő sajtóvitákban lehetőleg ne a bíróságok döntsenek. Fontosnak tartom, hogy az új Sajtótörvényt tartalmi szempontból a szakma dolgozza ki, a jogszabály tervezetét véleményezze, hogy a szakma, a politika és a közvélemény érdemi vitát folytasson róla. Ezzel elkerülhetővé válik a Médiatörvény körüli bonyodalmak születése, valamint a szakma is tudomásul veszi az így született jogszabály által rá rótt kötelezettségeket.

44

3.2. A médiatörvény és a médiaháborúk A Médiatörvény születése, és a médiaháborúknak nevezett jelenségek megítélésem szerint nem egyszerűen a magyar sajtó rendszerváltozás utáni helyzetét, hanem az új magyar demokrácia egészének állapotát jellemzik. Egyesek szerint egyszerű gazdasági küzdelemről volt szó, mások a politika és a szakma közötti összecsapásokról adnak elemzéseket. Többen – köztük Monori Ádám, Ágh Attila – kultúrharcról, identitásképzésről beszél ennek kapcsán. Szűkebb értelemben azonban a nyilvánosság, elsősorban az elektronikus média ellenőrzéséért vívott küzdelem volt a tét. Az Antall-Boross kormány televízió és rádió elnök leváltási kísérlete robbantotta ki az első médiaháborút, ami a Horn kormány folytatott, és amelyben az 1996-os Médiatörvény hozott ideiglenes „tűzszünetet” . Az Orbán kormány 1998-as hatalomra jutásával a harcok kiújultak. A hozzájuk lojális média kulcsszava ekkor a „médiaegyensúly lett”. A Medgyessy kormány alatt már megalakult az Inforádió és a Klubrádió, valamint a Hír Tv és a Magyar ATV, ezzel csökkent a közrádióra és a köztévére nehezedő nyomás.68 Az alapkérdés a rendszerváltozás után azonnal jelentkezett. Ez pedig úgy szólt, hogy mi a sajtó feladata az új helyzetben? Az, hogy segítse, támogassa az új demokrácia kialakulását és megszilárdulását, vagy pedig igazi szabad, független sajtóként funkcionáljon. Benedek István a MÚK (Magyar Újságírók Közössége) alakuló ülésén a következőket mondta: „Arról van szó, hogy nem akarunk sajtószabadságot. Mert a sajtószabadság olyan mocskolódás-szabadsággá válik, hogy azt nem lehet majd elviselni. Nem akarunk szólásszabadságot, mert a szólásszabadság acsarkodássá válik. Sajtótisztességet akarunk.” 69

68

Monori Áron: Médiaháborúk. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005, 288.o. 69

Benedek Istvánt idézi: Monori Áron: Médiaháborúk. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005, 268.o.

45

Ezzel szemben az urbánusnak nevezett értelmiség, és főként a liberálisok a teljes sajtószabadság mellett szálltak síkra. Alapállásuk szerint mindenkinek minden vélemény kimondásához joga van. Ez az abszolút véleményszabadság tükrözte a másik végletet. Utóbbi az új demokrácia születéséből fakadó lelkesedés eredménye volt, ma már – különösen a gyűlölettel és a holocaust tagadásával kapcsolatos törvénykezés a jó példa – ez az álláspont is finomodik. A két véglet jól tükrözi, hogy a háborúnak akkoriban egyszerűen ki kellett robbannia. A rendszerváltás után hatalomra került jobboldali sajtó egy frissen „autonómiát” szerzett liberális újságíró gárdával találta szemben magát, akik nem voltak hajlandóak lemondani nemrég kivívott „függetlenségükről”. Így az 1990 es évek eleje a politika és a média közötti feszült viszonytól volt hangos. 1990-ben pecsételődött meg a médiatörvény sorsa, és annak rendszeres naprakésszé tétele, amikor az MDF és az SZDSZ által kötött megállapodás a kétharmados törvények körébe taszította a médiaszabályozást. Valamint elfogadta a kinevezési törvényt (a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki a közmédiumok elnökeit). Az MTV és Magyar Rádió élére Hankiss Elemér és Gombár Csaba társadalomkutatók kerültek. Hatványozottan fontos volt szerepük, hiszen a frekvenciamoratórium miatt az állampolgárok tájékoztatását továbbra is a közmédia hírműsorai biztosították. Monopolhelyzetben voltak.70 Az MDF vezetése, benne elsősorban Csurka István alelnökkel, ugyanakkor a sajtót és a médiát a kormánnyal szemben álló politikai erőnek tekintette, a média „balliberális túlsúlyáról” beszélt. Így „ellenségnek tekintette a sajtót, ami nem ellenőriz, hanem politikai hovatartozás alapján kritizálja a kormányt”71 1990 októberében Antall József felkérte Hankiss Elemért az MTV elnökét, hogy szólhasson a néphez a televízió képernyőjén keresztül. Hankiss erre úgy válaszolt, hogy lehetséges, ha Göncz Árpád köztársasági elnök is megszólal. Göncz később visszamondta a már elvállalt szereplést, így Hankiss a kampánycsend miatt nem sugározta a már felvett Antall interjút. 70

Monori Áron: Médiaháborúk. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005, 263.oldal 71

Farkas Zoltán: Az Antall kormány „sikerágazata” a médiapolitika. 1994. Politikai Kutatások Központja

46

Ekkor, habár Antall elutasította Hankiss eljárását, nem avatkozott bele a közszolgálati média ügyeibe.72 A háború leginkább a színfalak mögött zajlott. A nyomtatott sajtónál például a két választási forduló között a sajtóprivatizáció során a Magyar Nemzet maradt egyedül állami kézben. Aztán az új kormánykoalíció még az állami hirdetéseket átirányította a lojális lapokhoz, és számára kedves szerkesztőinek tartotta fenn az ország működésével kapcsolatos információk közlésének elsőbbségét. Később egy 1974-es rendeletre hivatkozva Antall – a parlament illetékes bizottságával karöltve – megpróbálta elmozdítani Hankisst és Gombárt, a köztársasági elnök azonban ezt elutasította. Az ügy az Alkotmánybíróságig elment, közben dúlt az I. médiaháború. Igaz, akkor még egyenlőtlen küzdelemben. Haraszti Miklós szerint „az első médiaháború idején még csak állami rádió és televízió volt. Az uralásukért folytatott küzdelemben Antall Józsefnek csak azt kellett elérnie, hogy kedve szerinti vezetőket nevezzen ki. Amikor elérte célját, a közönség még nem szavazhatott távkapcsolóval, ha nem szerette az egyoldalú tájékoztatást.”73 A Horn kormány ennek az áldatlan állapotnak akart véget vetni, méghozzá politikai kompromisszummal. Ennek eredménye volt a Médiatörvény, amit már megszületésekor támadtak és amit korábban a dolgozatban már elemeztünk. A Médiatörvény egyetlen igazi érdeme a monopólium megszűntetése volt. A látszólagos békének az Orbán kormány hatalomra kerülése vetett véget, Orbán Viktor ugyanis meghirdette a médiaegyensúly kialakítását. A helyzet érzékeltetésére Bajomi Lázár Péter idézi Stumpf Istvánt, aki szerint „a média egy része pártként kezdett viselkedni. Most csodálkozik, hogy a kormány ellenzéki pártként kezeli.”74 Ugyanakkor Bajomi Lázár szerint igazából két koncepció küzdelméről volt szó. A jobboldal szerint „a sajtómunkás feladata a kormány támogatása…egyfajta népnevelés. A kritikus oldal szerint ez fából vaskarika. A hír ugyanis nem más, mint a változás közlése….

72

Monori Áron: Médiaháborúk. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005, 264. oldal 73

Haraszti Miklós: A II. médiaháború., In: Csermely Ákos & Ráduly Margit & Sükösd Miklós (szerk.) A média jövője, Budapest, Média Hungária, 1999, 187.oldal 74

Bajomi-Lázár Péter: A tízéves háború, Élet és Irodalom, 2000/10. szám

47

A lojalitás és a hiteles tájékoztatás szerintük egymást kizáró fogalmak”.75 A két oldal egyúttal két iskola. Az egyik a skandináv, ahol az újságíró egyértelműen valamely politikai irányvonalhoz tartozik, ahogyan a lapok is, a másik az angolszász, ahol az újságíró független, pártatlan. Magyarországon e kettő keveredik, és a mai napig nem dőlt el, melyik utat kívánjuk követni. A II. médiaháborúban a politikai hatalom közvetlenül is beavatkozott a médiapiaci viszonyokba: megvonta a két baloldali-liberális újság, a Magyar Narancs és a Kurír állami támogatását, és elvette tőlük a névhasználat jogot. Megkísérelte összevonni a Magyar Hírlapot a Magyar Nemzettel. Elkoboztatta a Kriminális számítógépeit és adatbázisát. Eltávolíttatta a Magyar Televízió hírműsorainak vezető munkatársait és közreműködött a csonka tévékuratórium felállításában. Azzal fenyegette meg a laptulajdonosokat, hogy a médiaegyensúly megteremtése érdekében a sikeres újságok jövedelmének egy részét a sikertelenekhez irányítja át. Felvetette a válaszadási jog kibővítését. Bejelentette, hogy kiterjeszti az átvilágítási törvény hatályát a médiavezető munkatársaira. A kormánypolitikusok a beavatkozást egyfelől a médiapiac tökéletlen működésével indokolták - ezért volna szükség például a jobboldali-konzervatív lapok "pozitív diszkriminációjára". Másfelől pedig arra hivatkoztak, hogy a média ma is az egykori pártállam vezető újságíróinak befolyása alatt áll.76 Más okok is közrejátszhattak a kormány médiapolitikájának radikalizálódásában. A Simicska-ügy, a Pelikán-affér, a Lockheed-botrány és a lehallgatási ügy visszhangja után a kormánykoalíció megelégelte, hogy a média egyre csalással vádolja az adminisztráció élére kinevezett vezetőket. Egyoldalúnak és ezért méltánytalannak érezte a média támadásait. Egyes esetekben ugyan lemondatta botrányba keveredett elvbarátait, ám más esetekben - politikai szándékokat gyanítva a háttérben - elutasította a kritikát. Nem szállt vitába bírálóival. Inkább megpróbálta elhallgattatni őket. „A média kiegyensúlyozására tett kísérlet szerves része volt a kormány hosszú távú politikai törekvésének, a kétpólusú politikai rendszer kiépítésének. 75

Bajomi-Lázár Péter: A tízéves háború, Élet és Irodalom, 2000/10. szám

76

Kéri László: A polgári koalíció esete a médiával. 2000. Mozgó Világ, 9. szám

48

A politikai fenyegetettség a pártpreferenciájukat titkoló újságírókat is arra készteti, hogy szövetségest keresve csatlakozzanak valamelyik szekértáborhoz. A háborúskodásban folyamatosan újratermelődik az újságíró társadalom és a politikai közbeszéd kétpólusú megosztottsága.”77 Ez a radikális médiapolitika azonban radikális reakcióra késztette az újságírókat. Megszaporodtak a fokozódó ellenállást jelző kezdeményezések. Számos publicisztika és karikatúra jelent meg azzal a céllal, hogy felhívja a köz figyelmét a média helyzetére. A lapok ismertették azokat a nyugati sajtóban megjelent írásokat, amelyek bírálták a magyar kormány médiapolitikáját. Aktivizálódtak a szakmai és a civil szervezetek. A MÚOSZ vezetői nyilvánosan tiltakoztak a médiában zajló egészpályás letámadás ellen. A Nyilvánosság Klub védelmébe vette az újságírókat. Különböző médiumok és lapok főszerkesztői - köztük a jobboldali-konzervatív Napi Magyarországé - közös nyilatkozatban tiltakoztak a Világgazdaság szerkesztőségében tartott házkutatás ellen, a Sajtólevelezők Klubja pedig utcai demonstrációt szervezett az MTV munkatársainak tömeges elbocsátása miatt. Októberben a véleményszabadságért elkötelezett prominens értelmiségiek vitaklubot hoztak létre. Novemberben különböző civil csoportok tiltakoztak a kormányülések titkosítása miatt. Mind gyakrabban szólaltak meg a médiakuratóriumok ellenzéki vezetői és tagjai is, kifogásolva, hogy a Magyar Rádió Krónika című hírműsora "gyakorlatilag kormányszócsővé alakult át". A médiaháború kiújulása így lett teljes, hiszen immár a másik tábor is fegyvert fogott. Mégpedig elég sikeresen. A kormány visszavonta néhány vitatott intézkedési tervét. Lemondott a válaszadási jog kiterjesztéséről. Elvetette a redisztribúciós sajtóalap felállításának ötletét. És - paradox módon - a legnagyobb kormánypárt vezetői által, az ÉS ellen indított per is jó hír volt azok számára, akik elutasították a beavatkozó médiapolitikát. „Ez ugyanis azt jelezte, hogy a kormány már nem elhallgattatni akarja a kritikus sajtót (vagy legalábbis ezt a lapot), hanem jogállami eszközökkel vitába száll vele.”78 Haraszti Miklós így összegezte a II. médiaháborút: „Ki-ki választhat, hogy a jó hírnek örül-e, avagy inkább a rossz hír miatt aggódik. A jó hír annyi: az I. médiaháborúhoz hasonlóan a kormány talán ismét csak magára mért szigorú büntetést.

77

78

Zöldi László: Méz és korbács. Az Orbán kormány médiapolitikája. 2004. Médiafüzetek Zöldi László: Méz és korbács. Az Orbán kormány médiapolitikája. 2004. Médiafüzetek

49

Elvégre a választók 1994-ben nagyrészt médiamániája miatt büntették meg Antall pártját. A rossz hír mindaz, ami történt. Még rosszabb hír, hogy a II. médiaháborút újításai az elsőnél alkalmasabbá teszik arra, hogy maradandó romlást okozzon a fiatal magyar demokrácia minőségében.”79 . Összegezve: az Antall-kormány hatalomra kerülése után az újságírók választás elé kerültek. Mi legyen a szerepük az új rendszerben? Az új, szabadon választott kormányt is bírálják-e, mint a régit, amelynek jogelődje illegitim módon, fegyverrel jutott hatalomra? Vagy ellenkezőleg: támogassák, hozzásegítve a demokratikus rend megszilárdításához. E két koncepció mentén polarizálódott az újságíró-társadalom. Ez a szerepértelmezési dilemma lett - a közismert ideológiai ellentétek mellett - a kilencvenes évek elején kirobbanó I. médiaháború, majd az Orbán kormány idején fellángoló II. médiaháború kulcsproblémája. A lojális és a kritikus médiakoncepció eltérő demokráciaeszményeket és nyilvánosság felfogásokat is jelentett. Ugyancsak tükröződtek benne kulturális és identitás gyökerek, melyek a magyar társadalomban évszázadokra nyúlnak vissza. Mindezen okok virágzását megalapozták azok a gazdasági és politikai érdekek, melyek a mai napig megosztják az országot. A két felfogás kizárja egymást. Ráadásul a két tábor tagjai egyformán meg vannak győződve arról, hogy ôk a rendszerváltás hagyományának igazi és kizárólagos örökösei. Az érdemi párbeszédre és a megbékélésre ezért kevés az esély; a változó intenzitással folyó médiaháború még sokáig elhúzódhat. Pedig ennek a háborúnak csak vesztesei vannak. Vesztese a közönség, mert akadályozzák a tájékozódásban. Vesztese az újságírószakma, mert a rendszerváltás során szerzett presztízse felőrlődik a háborúban, és mert a szakmai kérdések politikai szempontoknak rendelődnek alá. És vesztese a kormány is, mert azzal, hogy a média egy részét "ellenzéki pártként" kezeli, a kedvenc lapjukkal

vagy

műsorukkal

azonosuló

olvasókat,

hallgatókat,

nézőket

-

a

választópolgárok egy tekintélyes részét - is elidegeníti magától. Mindezt jól bizonyítják a rendszerváltozás óta lezajlott választások, ahol a közmédiát uraló pártok rendre veszítettek.

79

Haraszti Miklós: A II. médiaháború., In: Csermely Ákos & Ráduly Margit & Sükösd Miklós (szerk.) A média jövője, Budapest, Média Hungária , 1999, 94. oldal

50

3.3. Az új Médiatörvény tervezetek Az, hogy a ma hatályos médiatörvény nem működik, már mindenki számára egyértelmű. A politika és a szakma egyaránt keresi a kiutat abból a csapdából, amit ennek a törvénynek a jelenléte szinte naponta termel. A törvény nem csak azért rossz, mert a közmédiumok kuratóriumainak működése lassan komikussá válik, hanem azért is, mert az idő meghaladta. A Médiatörvény szabályozása lényegében a rádiókra és a tévékre vonatkozik, nincs benne szó az egyre nagyobb teret nyerő multimédiás csatornákról, mint például az internet, a mobil stb..A hagyományos elektronikus műsorsugárzás esetében is lemaradásban van, a digitális adáslehetőségek érthetően még hiányoznak belőle. Egy új törvény fő feladata éppen a megváltozott feltételekhez való alkalmazkodás, a működőképes felügyeleti rendszer kialakítása és a finanszírozás hosszú távú rendezése lenne. Ezért újabb és újabb tervezetek születnek. Az eddigi legkomolyabb próbálkozás 2008 őszén indult és ötpárti szakértői egyetértéssel zárult. Az egyetértés mindenkit meglepett, hiszen a mai zavaros belpolitikai helyzetben ez kész csodának számít. Arról nem beszélve, hogy a politikai számára az egyik legérzékenyebb kérdésben született „eredmény”. Ugyanakkor hamar kiderült, hogy a részletek ismeretében a helyzet messze nem olyan rózsás, mint azt sokan feltételezték. Az új tervezet először is nem élvezte a politika áldását, máig tisztázatlan milyen felhatalmazással tárgyalták azt végig a pártok szakértői. Másodszor az is nyilvánvaló lett, hogy az új törvény nemhogy csökkentené, hanem növelné a politikai befolyás lehetőségét. Ami éppen azért visszás, hiszen a hatályos médiatörvény legnagyobb rákfenéje a politikai befolyás, az a tény, hogy a törvény kidolgozásába a szakmát nem vonták be. Az új tervezet az ORTT helyett például Nemzeti Médiahatóságot hozna létre, melynek hatósági jogosítványai messze túlnőnének a mai jogi lehetőségeken. Az ötpárti egyetértéssel kidolgozott szabályozási terv például lehetővé tenné, hogy a médiahatóság magánszemélytől és szervezettől bekérjen adatot. Ezen túl bármely helyszínt átkutathat, oda a tulajdonos akarata ellenére is beléphet. Jogosult lenne továbbá adathordozókról másolatot készíteni, az azon tárolt adatokat átvizsgálni, az üzleti titkokat korlátlanul megismerni. A hatóság versenyjogi határozatainak be nem tartása esetén 30 nap elteltével törölhetné a jelentős piaci erejű szereplő egyes szolgáltatásait.

51

Az ilyen és ehhez hasonló részletek nyilvánosságra kerülése meglehetős felháborodást keltett a sajtóban. Ennek nyomán az MSZP elnöksége elvetette a tervezetet. Fő érvük az volt, hogy a mindenkori kormány túlzott hatalmat kap a közmédia irányításában. A Fidesz azt hangsúlyozta, hogy néhány módosítással kezelni lehet az aggályokat, és a baloldali médiafölényre hivatkozva kiállt a politikai pártok nyílt szerepvállalása és a közmédiumokra gyakorolt befolyásának erősítése mellett. Később azonban – látva az egyértelmű elutasítást – ők is kihátráltak a tervezetek mögül. Az SZDSZ kezdetben meglehetősen homályosan fogalmazott az ügyben, álláspontja nem volt világos. Majd arra hivatkozva, hogy a politika nevezi ki a médiatestületek tagjait, szintén visszavonta támogatását. A MÚOSZ a rendszerváltás óta a sajtószabadság elleni legveszedelmesebb támadásnak minősítette a szakanyagot. Az Etikai Bizottság a következő véleményen volt a harmadik, február 10-i változatról.80 November 4. óta a harmadik változatot hozták nyilvánosságra a médiatörvény szakmai szempontok szerint kialakított tervezete címén. Összehasonlítottuk §-ról §-ra haladva a november negyediki változatot a február tízediki változattal. Megállapítottuk, hogy változtatások éppen azokra a tartalmakra nem terjedtek ki, amelyek iránt a legnagyobb ellenkezés mutatkozott meg a hozzászólók részéről. Úgy tűnik, hogy a parlamenti pártok képviseletében eljáró szakértők következetesen kitartanak az alábbi elvek mellett: 1. Államosítani kell a közszolgálati média tulajdonát. 2. A

hatályos

törvény

szerint

kialakított

tulajdonosi

testületek

helyett

államigazgatási irányítás alá helyezik mind a tulajdon kezelését, mind a műsorokkal kapcsolatos tartalomszolgáltatást. 3. Korlátlan beleszólási lehetőséget biztosítanak a mindenkori parlamenti többséggel rendelkező pártnak, pártoknak a közszolgálati média irányításában, a személyek kiválasztásában. 4. A közszolgálati média vállalatszerű irányításának a megteremtésére reményt sem táplálhatunk. 80

A vélemény szövegét Halák László bocsátotta a szakdolgozat írójának rendelkezésére

52

5. Üres formasággá változik az igazgatóság, a tulajdonkezelés, a tartalom szolgáltatás szakmaisága. Csak az uralkodó párt médiafunkciót betöltő politikusának az akarata érvényesülhet. 6. A vezérigazgató kiválasztása teljes mértékben párt-függő, semmi szakmai követelményt nem fogalmaz meg a törvény. 7. Meg sem kíséreli az Internet jelenlétét tudomásul venni, törvényes eszközökkel befolyásolni a sajtószabadság érvényesülése érdekében. 8. Nyoma sincs a tervezetben a digitális átállás utáni időszakra vonatkozó kibővült lehetőségek szerinti szabályozásnak, az állami szerepvállalás korlátozására, a nyilvántartáson túli beavatkozás kizárásának. 9. Összességében semmit sem változott a három lépcsős vita alatt a tervezet alkotmánysértő, demokrácia ellenes jellege 10. Ez a tervezet sorozat rekordot dönt, mert az eddig megszületett, a hatályos törvényt felváltani hivatott rossz tervezetek között, teljes sikerrel pályázhat a legrosszabb tervezet címének elnyerésére.81 Ha a parlament elfogadja ezt a tervezetet, évtizedekkel lép vissza, demokrácia előtti állapotokat, valamilyen diktatúrát kiszolgáló törvényt hozva létre. Sem szakemberként, sem polgári demokráciában élő, alkotmányt és a törvényeinket tisztelő állampolgárként nem ajánlhatjuk ennek a tervezetnek a Parlament elé terjesztését - Dr. Bíró Sándor és dr. Halák László Aranytollas Újságíró Mindketten a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumi elnökségének tagjai. Kell új médiatörvény - de nem ez címmel jelent meg Szente Péter, a BBC magyar adásának egykori vezetője, a Magyar Rádió kuratóriumi elnöksége tagjának cikke a Népszabadságban82, nem sokkal azután, hogy a tavaly novemberben elutasított új médiatörvény tervezet második, módosított verziója is megbukott a honatyák között. Szente

Péter

azt

írja:

„Jó

médiatörvényt

alkotni

nem

könnyű,

különösen

Magyarországon. De korrektül, kellő tárgyismerettel, a nehézségeket is figyelembe véve kritizálni sem könnyű - nem is szokott sikerülni. Mint az alábbiakból kiderül, én se vagyok túl jó véleménnyel a jelenlegi törvénytervezetről.

81

A vélemény szövegét Halák László bocsátotta a szakdolgozat írójának rendelkezésére

82

Szente Péter, Népszabadság, 2009. március 10- Népszabadság archív

53

De azért fontosnak tartom leszögezni: bármennyire jó lenne, ha a politikusok nem félnének annyira attól, hogy a másik oldal túlsúlyra tesz szert egy testületben, a tapasztalat azt mutatja, hogy bőven van okuk a félelemre. Bármennyire jó lenne, ha a civil társadalom képviselői szabnának határt a politikai befolyásnak, ez csak ott működik, ahol a politika el tudja dönteni, melyek a valóban reprezentatív civil szervezetek, s nem a saját civiljeit igyekszik mindenki játékba hozni. Bármennyire jó lenne, ha a kereskedelmi adókkal tudnánk megvalósíttatni azokat a közszolgálati feladatokat, melyek ellátására a mi lerongyolódott közszolgálatunk nem képes, számításba kell venni, hogy az EU egy közös piac, elmehetnek máshová. A törvénytervezetet lehet s kell is kritizálni, amiért ezekre s még sok más problémára rendre egyoldalú megoldásokat nyújt, de célszerű a problémák létezését is tudomásul venni „83– véli Szente jogosan, hiszen ez volt mindig is a médiatörvény tervezetek rákfenéje:

politikai

befolyást,

tőkét

próbáltak

belőle

kovácsolni.

Pedig

az

orgánumoknak pontosan a hatalom döntéseinek ellenőrzése, kritizálása lenne a céljuk. Bármely oldal, párt is legyen kormányon. A lényeg az objektív tájékoztatás kellene, hogy legyen és a nevelés (miután bizonyított, hogy a magyarok napi átlag 4 órát töltenek a Tv készülékek előtt- ami messze az egyik legmagasabb mutató a világon. Az internet terjedésének eszeveszett gyorsaságáról nem is beszélve. Így fontos a szabályozás- az objektív és egyenrangú szabályozás. Szente így folytatja: „Normális esetben persze nem úgy készítenek médiatörvényt, mint nálunk. Nyugat-Európában ezt a feladatot tapasztalt minisztériumi tisztviselők végzik, akik, mivel az EU és az Európa Tanács médiaszabályozási munkájában is részt vesznek, naprakész európai áttekintéssel rendelkeznek. A feladatnak van egy bejáratott módszere: széleskörű konzultációk után írnak egy Green Papert, mely még csak egy víziót vázol fel az elérendő célokról és a javasolt eszközökről, ennek vitája után jön a White Paper, ami már részletes megoldásokat tartalmaz, s végül elkészül a törvényjavaslat, amit a parlament újabb vita és módosítások után megszavaz. Mindez pártpolitikai csaták nélkül megy végbe: a kiforrott demokráciákban a média szabályozása a demokrácia pártsemleges, konszenzusos részéhez tartozik”

83

Szente Péter, Népszabadság, 2009. március 10- Népszabadság archív

54

Tehát szakértők, hozzáértők végzik a munkát. Nálunk viszont nincs ilyen konszenzus, s ezért, kétharmados törvényről lévén szó, a törvény-előkészítés, melyből amúgy is hiányoznak a fenti módszer szakmai garanciái, egy bizonyos ponton többpárti alkufolyamatba vált át, melyben a politikusok egyaránt döntenek a szűkebben vett politikai és a pusztán szakmai kérdésekben. Nem meglepően, a módszer a tartalmat is meghatározza. Így a mostani tervezet, míg valóban megoldást kínál a médiarendszer néhány sürgősen megoldandó problémájára, súlyos, egymással összefüggő hibáktól szenved.”84 Az erősödő pártbefolyás problémájára hívja fel a figyelmet Majtényi László is a médiahatóság honlapján közzétett véleményében „Üdvözlendő újítások kerültek be a médiatörvény-tervezet harmadik változatába, ennek ellenére még mindig tartalmaz a szabályozás alapkérdéseire adott hibás, néhol alkotmányosan is kifogásolandó válaszokat”

85

– írja a médiahatóság honlapján is

közzétett véleményében Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke. Fontosnak nevezi, hogy a korábbi változatokhoz képest immáron nem lehetne visszahívni tisztségükből az ORTT utódja, a Nemzeti Médiahatóság tagjait, ugyanakkor kifogásolja, hogy megmaradt ez a lehetőség a Közszolgálati Tanácsba (KÖT) beválasztottaknál. Majtényi László szerint „a tervezet egészét továbbra is a pártbefolyás

eddiginél

erősebb

érvényesülése

jellemzi”,

az

erre

vonatkozó

alkotmányossági kifogások ezért továbbra is érvényesek, ráadásul a legfrissebb verzió is fenntartja azt a „helytelen szabályt”, hogy a KÖT tagjai egyszer újraválaszthatók.86 Figyelemre méltó előrelépésnek nevezi az ORTT elnöke az önszabályozási megoldások bevezetését, ugyanakkor felveti, hogy egyfelől nagyobb önállóságot kellene hagyni

84

85

Szente Péter, Népszabadság, 2009. március 10- Népszabadság archív http://nol.hu/belfold/mediatorveny__erosodo_partbefolyasra_figyelmeztet_az_ortt_elnoke

Letöltés

ideje: 2009.03.12.

86

http://nol.hu/belfold/mediatorveny__erosodo_partbefolyasra_figyelmeztet_az_ortt_elnoke Letöltés ideje: 2009.03.12

55

egyes kérdésekben az érintetteknek, másrészt rugalmasabban kellene megfogalmazni az önszabályozás alá vonható kérdéseket. Majtényi helyesli, hogy a tervezet készítői belátták: "a médiahatóság a jövőben sem kaphat cenzúra-hatáskört", így kikerült a szövegből a még adásba nem került műsorszámok letiltásának lehetősége. A médiahatóság vezetője ugyanakkor súlyos hiányosságként értékeli, hogy a tervezet szabályozatlanul hagyná a politikai marketing más jogterület által sem rendezett kereteit. "Komolyan helyteleníthető, hogy a politikai hirdetés fogalmát nem határozza meg a tervezet, a választási eljárásról szóló törvényre utalás pedig megtévesztő, hiszen ott sem találunk erre definíciót" 87 A sajtónak szabadnak kell lennie ahhoz az államhoz való viszonyában, amit kritikus ellenőrzése alatt kíván tartani. Manapság a piac képviseli a szabadságot, az állam bármilyen beavatkozása önkényes cenzúrának minősülne. Pontosan ezért is bukott meg a 2008. november elején bemutatott új médiatörvény tervezet. Mindezek után készült el az új médiatörvény 2. számú tervezete. A második változat a vélemények beérkezését követően ugyancsak rövid idő alatt készült el, így a szabályozás alapkoncepciójának hibáit nem tudta kijavítani. Az újabb változat ambíciója a korábbi verzió legtámadhatóbb elemeinek eltávolítása vagy korrigálása, mindenekelőtt a „médiarendőrség” néven ismertté vált hatósági jogkör megkurtítása. „E változtatások természetesen üdvözlendőek, azonban a szabályozás alapkoncepcióját tekintve a tervezet ugyanaz maradt”- mondta Majtényi88. Az új médiatörvény tervezetének harmadik változata egyszerre tükrözi a tervezet készítőinek azt a törekvését, hogy a beérkezett vélemények figyelembevételével javítsanak a szabályozás részletein, de a tervezet elhibázott alapkoncepciója ezzel együtt ne változzon. „A korábbi verziókhoz képest így több területen is megjelentek 87

http://nol.hu/belfold/mediatorveny__erosodo_partbefolyasra_figyelmeztet_az_ortt_elnoke Letöltés ideje: 2009.03.12

88

Interjú Majtényi Lászlóval, Heti Válasz, 2009. április

56

üdvözlendő újítások, amelyek azonban még mindig nem képesek felülírni a szabályozás alapkérdéseire adott hibás – néhol alkotmányosan is kifogásolandó– válaszokat.89 "Nincs nyilvánosság megfelelő számú médiaszereplő nélkül"- mondta Szabó György a Sanoma kiadó első embere. A hazai médiát "kis piac, kis verseny"- nek jellemzi. A legnagyobb hazai magazinkiadó első embere hozzátette, hogy míg Németországban 200 euró hirdetési költés jut egy polgárra, addig a magyar piacon 70 euró ez az összeg, a lapköltségek viszont szinte ugyanakkorák. Szabó György szerint akár politikai napilapok léte is kockán foroghat, miközben "új napilap ebben az országban az életben nem fog indulni, ezt látni kell". Az ennél viszonylag fejlettebb magazinpiacon is "minőségi szelekció lesz", ami akár azt is jelentheti, hogy az 1600 címből csak körülbelül ezer marad meg. Szerinte úgy volna értelme vitatkozni az újraszabályozásról, hogy rá kellene venni a politikát, hogy magyarázza el, mit és miért épített a médiatörvény-tervezetbe. Egyben arra bíztatott: fel kell térképezni a jó törvény megszületését akadályozó strukturális problémákat, hogy aztán ki lehessen küszöbölni azokat. Mindezt persze többen is elemezték, kínáltak megoldásokat, de ameddig politikáról van szó, a szakemberek mondhatnak bármit, akármit. Konszenzus nélkül, ott ahol 2/3-os törvény a Médiatörvény. Még lesz pár tervezete és verziója, nem csak három. Vagyis dolgozatom készültekor még mindig nincs mindenkinek elfogadható verzió. Egyelőre a harmadik változat van napirenden, amelyet szintén alkalmatlannak tart minden parlamenti párt. Az új törvény elfogadását tovább nehezíti az egyre bonyolultabb belpolitikai helyzet, a kormányváltás, a gazdasági válság kezelésének gondja. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy előbb vagy utóbb hozzá kell nyúlni a médiatörvényhez. Hiszen a rendszerváltás óta minden (piaci, kereskedelmi) törekvés arra irányul, hogy a médiapiac szabályozásának nagy részét felszámolják. Azonban felvetődik a kérdés, hogy ki védi meg akkor a kevésbé tanult, művelt állampolgárt a hamis információktól, a félrevezetéstől, félretájékoztatástól? Az internetes médiában senkit nem véd semmi és semmitől. Ha azt nem tudjuk szabályozni, akkor a többit minek? 89

http://www.jogiforum.hu/hirek/20110 Letöltés ideje: 2009.03.20.

57

4. A MÚOSZ és a MÚOSZ Etikai Bizottsága

4.1. A MÚOSZ A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a magyar újságírók legnagyobb és legrégibb szakmai szervezete. Etikai Bizottsága témánk szempontjából kiemelten fontos testület, ezért is készítettem interjút a Bizottság rendszerváltozás utáni első elnökével és jelenlegi vezetőjével. Mielőtt ezeknek a beszélgetéseknek a tartalmát elemezném, röviden tekintsük át, hogy mit is kell tudni a szervezetről.90 A MÚOSZ – saját meghatározása szerint - egyesületi formában működő, független szakmai, érdekvédelmi, érdekképviseleti és kulturális szervezet, amelynek elsődleges célja tagjai munkavégzéssel kapcsolatos érdekeinek érvényesítése és megvédése. Elődjét, a Budapesti Újságírók Egyesületét 1896-ban Mikszáth Kálmán részvételével alapították. A szervezet legfőbb küldetése, hogy kiáll a sajtószabadság érvényesülése mellett és őrzi a magyar újságírás erkölcsi tisztaságát. Közel 6000 tagja van, a tagok között számos neves újságíró és médiasztár található, a tagság harmada vidéki tollforgató. Az Alapszabály értelmében a szövetségnek rendes, örökös és pártoló tagjai vannak. 91 A MÚOSZ tagja lehet minden nagykorú személy, állampolgárságtól függetlenül, valamint minden olyan jogi személy, amelynek számára fontos a tájékoztatás ügye, s megfelel az Alapszabályban található kritériumoknak. A MÚOSZ tagsággal rendelkező jogi személy tagja nem nyeri el automatikusan a szövetség egyéni tagságát. Jogi személy kérelméről a Választmány dönt92.

Az Alapszabály szerint a természetes személyek közül rendes tag lehet:

90

www.muosz.hu

91

www.muosz.hu

92

www.muosz.hu

58

„a) aki legalább két éve újságírói, vagy annak minősülő tevékenységet végez a sajtóban, vagy tájékoztatási szerveknél, vagy onnan ment nyugdíjba; b) szabadfoglalkozású, vagy vállalkozó újságíró, ha legalább két éve újságírói munkát végez; c) aki - nem újságírói munka mellett - legalább három éve rendszeresen publikál, szerkesztői munkát végez. d) aki a Bálint György Újságíró Akadémia elvégzését követően tagfelvételét kéri93 Ahhoz, hogy valaki a szervezet tagja legyen, ugyancsak legalább két évet valamely elektronikus

vagy

írott

sajtóterméknél

szerkesztőként,

fotóriporterként

vagy

újságíróként kell eltöltenie. A jogszabály megengedi, hogy vállalkozó újságíró is belépjen, ha legalább két éve publikál vagy szerkeszt. A szervezetben a tagfelvétellel, az érdekvédelemmel és a sajtóetikával foglalkozó bizottságok működnek. Ezek közül számunkra a legutolsó a legérdekesebb. Tekintettel arra, hogy a szervezet nemzetközi újságíró szervezetek tagja, a világ számos pontján elismerik az általa kiadott sajtóigazolványt. A MÚOSZ több sajtószakmai díjat is gondoz, ezek közül a legrangosabb elismerés az Aranytoll, amelyet hagyományosan a sajtónapi rendezvényen adnak át. A MÚOSZ keretei között különböző szakosztályok, tagozatok és klubok működnek. A szövetség egészét átfogó szakosztályok célja a tagság egészét bevonni a szövetségi munkába, a tagok szakmai fejlődésének segítése, a szakma hagyományainak ápolása, megőrzése. Ezek: Adó szakosztály, Agrár és Szövetkezeti Szakosztály Állatvédő Szakosztály Budapest Szakosztály Bűnügyi Tudósítók Szakosztálya Cigány Újságírók Szakosztálya Digitális Média Szakosztály Egészségügyi, Szociálpolitikai és Társadalombiztosítási Szakosztály Életmód Szakosztály Építészeti, Képző- és Iparművészeti Szakosztály Erdészeti, Természetvédelmi és Vadászati Szakosztály Esélyegyenlőségi Szakosztály Filatéliai Szakosztály Film- és Tévékritikusi Szakosztály Fotóriporterek Szakosztálya Gazdasági Újságírók Szakosztálya Helyi Lapok Szakosztálya Ingatlanpiaci Szakosztály 93

www.muosz.hu

59

Karikaturista Szakosztály Kiemelt Évfordulók Szakosztály Kommunikációs és PR Szakosztály

Közlekedési

Szakosztálya

Külpolitikai

Szakosztály

Közművelődési

Szakosztály

Műgyűjtő

és

Oktatási

Szakosztály

Újságírók

Nonprofit

és

Fogyasztóvédelmi Szakosztály SajtÓbor Szakosztály Szellemi Szabadfoglalkozású és Szabadúszó

Újságírók

Szakosztálya

Szociális

Párbeszéd

Szakosztálya

Társadalompolitikai Szakosztály Televíziós Operatőrök és Kameramanok Szakosztálya Tervezőszerkesztők Szakosztálya Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály Zenei Szakosztály 94 A MÚOSZ Ellenőrző Bizottsága, Etikai Bizottsága és Érdekvédelmi Bizottsága elnökét és tagjait a szövetség legfelső döntéshozó szerve, a küldöttgyűlés választja. Legutóbb 2004 februárjában. A Tagfelvételi Bizottság, a Szociális Bizottság, az Oktatási Bizottság és a Sajtójogi Bizottság az Elnökség irányításával működik. A Választmány és az Elnökség más, eseti bizottságokat is létrehozhat.95 A MÚOSZ aktív szerepet vállal a szövetséghez szakmailag szorosan kötődő civil szervezetek működtetésében is.

4.2. A MÚOSZ Etikai Bizottsága Az Etikai Bizottság a Magyar Újságírók Szövetségének kiemelkedő fontosságú szervezete. Funkciója teszi azzá, hiszen célja szerint a magyar újságírás erkölcsössége felett őrködik. Ez a fontosság kifejeződik abban is, hogy az Etikai Bizottság a MÚOSZon belül csak a küldött-gyűlésnek van alárendelve. A testület elnökét személy szerint választja a küldöttgyűlés, amely megválasztja az Etikai Bizottság huszonnégy tagját is. A megválasztott tagok három főből álló eljáró tanácsokban tárgyalják az etikai ügyeket. Etikai ügyet bárki kezdeményezhet, az eljárást bárkivel szemben le is folytatják, de etikai vétség miatt csak a MÚOSZ tagjára szabhatnak ki etikai büntetést.96 Az eljáró tanácsok által hozott határozat ellen egy alkalommal lehet panaszt bejelenteni, amit második fokon az elnökből és két alelnökből álló tanács tárgyal meg. 94

www.muosz.hu

95

www.muosz.hu

96

www.muosz.hu

60

(Az alelnököket az Etikai Bizottság saját tagjai közül választja a következő küldöttgyűlésig terjedő időre.) Hozott döntésük végérvényes, kivétel a MÚOSZ-ból történő kizárást elrendelő határozat, mert az ellen a MÚOSZ Választmányához lehet fellebbezni. 97 A MÚOSZ Etikai Bizottsága részese a Közös Etikai Alapelvek megfogalmazásának, alapító tagja és résztvevője az újságíró szervezetek Etikai Együttműködési Testületének. Ezek az Alapelvek és a Testület ma már nevezhető a magyar nyelven dolgozó újságírók közös elveinek és szervezetének, hiszen elfogadta és részt vesz benne a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége is.98 A MÚOSZ története során sok érdekes perióduson ment keresztül, ugyanakkor mindig megmaradt

a

legnagyobb

és

legtekintélyesebb

újságíró

szervezetnek.

Az

egypártrendszer idején monopolhelyzetben volt, azonban annak vége felé már a pluralizmus komoly jeleit mutatta fel. A rendszerváltozás idején komoly viták zajlottak a szervezet jövőjét illetően. Ma is gyakran támadják úgymond „túlsúlyáért”, ami egyre kevésbé igazolható. A sok vita mellett is tény azonban, hogy a MÚOSZ a magyar újságírás tekintélyes szervezete, melynek komoly szava van az etikai normák alakításában, ellenőrzésében. Az új szervezetek is törekednek hasonló feladatok megoldására, azonban egyrészt kevés idő telt még el alapításuk óta, másrészt közülük néhány amolyan ellenszervezetként funkcionál erős politikai hátszéllel, harmadrészt pedig egyes szervezetek a tömegkommunikáció máig rendezetlen viszonyait próbálják valahogyan becsatornázni. Mindezek alapján döntöttem úgy, hogy a dolgozat témája szempontjából a MÚOSZ Etikai Bizottsága korábbi és mai vezetőjét kérdezem a témáról.

97

www.muosz.hu

98

www.muosz.hu

61

4.3. Interjú Thurzó Tiborral a MÚOSZ Etikai Bizottságának rendszerváltás utáni első elnökével „A szerkesztő keresse a saját nyugalmát.” (Thurzó Tibor) 2009 márciusában interjút készítettem Thurzó Tiborral, a MÚOSZ rendszerváltás utáni első elnökével. Még a magnós beszélgetés megkezdése előtt megjegyezte, hogy nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy egy szakmailag és történelmileg új helyzetben írom ezt a dolgozatot és ennek nem a rendszerváltozás az oka és a kiváltója, hanem az elektronika térhódítása, nevezetesen az internet Szerinte ugyanis az internet mindent megkérdőjelezett, ami korábban ebbe a szférába tartozott. Látható, hogy nem szabályozza a jog, jelentősen szabad kezet ad. Akár kategorikusan is kijelenthetjük, hogy minden orgánum, ami ad magára vagy megcsinálta a saját etikai szabályrendszerét vagy azt mondta hogy nincsen rá szüksége, mert ugyanezt pótolják a munkaszerződések és szervezeti és működési szabályzatok az úgynevezett szmsz- ek. A másik nézet elmondása szerint az, hogy nincs szükség etikai kódexre mert a törvények szabályoznak mindent. A lényeg viszont szerinte az, hogy nem kellene túlszabályozni a dolgot. Csakhogy ez nem működik mindenhol. Van ahol működik, például Hollandiában egy egyflekkes sajtó etikai szabály van és azt be is tartják. Itthon a sajtótörvény 23 paragrafus, míg a médiatörvény több mint 170…- az etikai kódex korántsem igényel ekkora szabályozást. Állítása szerint, ha valamiért támadták akkor ezért, mert mindig érdekelte az etikai kódex. Emannuel Kantra hivatkozott, miszerint tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Erre még egy egyszerű analfabéta újságíró is képes, tehát tudja mi a jó és mi a rossz. És ennek alapján az újságíró képes eldönteni, hogy vétett e etikai hibát vagy sem. Véleménye szerint abból kell kiindulni, hogy amióta van egy szakmai etikai bizottság, az vélhetően nem fogja rosszindulattal szemlélni a kollegáját. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mindez a globalizációban hogyan működik. Alapvető kérdés, egyre többen gondolják, hogy vissza kell rendeződni picit az eredeti állapotokhoz. Az elektronikus sajtó térhódítása többet jelent, mint egy egyszerű paradigmaváltást. Tudniillik elszabadult a pokol, ha úgy tetszik.

62

Thurzó elmondta, hogy a rendszerváltás után a nulláról kellett elindulni és elkezdeni mindent. Semmit nem szabályoztak, ma sem működnek szabályok. Amióta bárki ír egy blogot, akár naponta többször elárasztja remekműveivel a világot, abban a pillanatban mi szabályozza? Semmi sem szabályozza. Elmondása szerint ez egy belülről vezérelt cselekedet. De mi vezérel belül? Csak a jó vagy csak a rossz vagy a költészet vagy az erkölcsi érzék? Megítélése szerint ha etikai kérdésekről van szó akkor előbb utóbb egy józan ember azt fogja mondani, hogy: igen a 10 parancsolat. Itt is erről van szó, végül is nagyjából az emberiség - szűkíthetem itt európaira vagy görögre - legrégibb szabályrendszere valóban a 10 parancsolat. Persze részletek szabályozására szükség van, azaz szakemberekre. De mégis azt gondolja, figyelve a folyamatokat, az elszabadult pokol nem az etikátlanságot nevelte, szóval a szókimondás nem rossz irányba hatott, hanem az írástudók felelőssége irányába. Még az egészen egyszerű lelkek is, amikor felbuzdulva nekiállnak írni, valamiféle felelősségtől indíttatva állnak neki beleszólni a köz dolgaiba. Ez olyan, mint a görög agóra. Kiment a nép a piactérre vitatkozni, és ha nem is volt mindig igazuk, de volt véleményük. A vélemény pedig már önmagában valamiféle kapcsolatot teremtett a vélt/valós igazsággal. Tehát ha leállt valaki vitatkozni, akkor feltételezhető volt az, hogy van igazsága és valamit képvisel. És ugyanez alakult ki „internetileg”, ahogyan fogalmazott. Ha rettentő torzulásoknak is vagyunk az idők múlásával tanúi, az nem az egyéni kreativitásnak köszönhető, hanem a közösségi torzulásnak. Nézzük meg, hogy az etikai vétségek szinte soha nem az egyéni blog- gyárosok tollából kerülnek ki, hanem professzionális szinten működő hírportálokról. Én nagyon egyszerűen gondolkodom – mondta - szóval régebben is voltak problémák abból, hogy ki az aki „meg akarja mondani az igazat” és ki az aki csak idéz valakit? Nem lehet ezt egyszerűen megoldani azzal, hogy van egy vélemény rovat és ami abban van …?- Ezt szerinte nem lehet, és nem is kell megoldani. Ez semmiképpen sem egy etikai bizottság kompetenciája, hogy ki dönt, az a saját alkalmazottjaira terjed ki, vagy arra, aki elvállalja. Voltak olyan törekvések, hogy fel kell vállalni. Ezért is olyan nehéz a kompetencia, mert a bűntető törvénykönyv kompetenciája terjed ki minden állampolgárra, ebben az esetben az újságíró is állampolgárként kezelendő. Ha nemzetközivé válik, onnantól kezdve persze nem. Egy EU típusú közösség ott találkozik a problémákkal, hogy nem lehet mindent nemzetközivé tenni. 63

Kompatibilis lehet a közösségi jogrendszerrel, de mindig lesznek különbségek a jogszokások között. Nálunk jobban szeretik a merevebb szabályozást a közösséginél. A sajtóetika kérdésében Thurzó szerint fel kell vetni a szerkesztői felelősség fogalmát. Ez az, amit leginkább és legnagyobb körben fogadnak el, és a legkevésbé érzik a sajtószabadság sérelmén elkövetett bűncselekménynek. Tudniillik itt folyton arról van szó hogy mindenki (leginkább az állam) „belebeszél” és arról beszélnek hogy ezáltal sérül a szabadság. Szerinte egyszerűen ki kell jelenteni, hogy az államnak nincs joga beleszólni a sajtó életébe és pont. Ugyanakkor nem csökkenthetjük az állam jogait a saját munkavállalói esetében, tehát a közszolgálati állami pénzből finanszírozott sajtó alkalmazottaira miért is ne vonatkozhatna az a szabályrendszer amelyet az alkalmazója bocsát ki? A ki lehet az újságíró kérdésnél már sérül a szabadság, mert ha én finanszírozom, és akár választott funkcionáriusként, akár közalkalmazottként eldöntöm ki az újságíró ezt nyilvánvalóan a sajtószabadság hihetetlen sérelmére követem el. Szerinte a franciák találták meg a legjobb módszert. Évente váltós grémiumokkal dolgoznak akik kidolgoztak egy abszolút objektívnek tűnő szisztémát: írott sajtónál 5 különböző műfajú írás meghatározott példányszámú megjelenése alapvető feltétele, hogy újságírónak nevezz valakit. Megvan ugyanez a TV-nél. Van kritériumrendszer, nem elég hogy kinevezed újságírónak, kell mögötte legyen teljesítmény. De végül mégiscsak önkényes játék ez is és nem kizárólag a teljesítmény dönt. Thurzó beszélt rendszerváltás idején működő MÚOSZ-ról is. Azt gondolták, hogy hőstetteket hajtanak végre, mert le tudták egy asztalhoz ültetni a legkülönbözőbb nézeteket valló újságírókat. Az egymást gyűlölő Chrudinák-Bodor párost is. Tudtak határozatot hozni. A sajtóetika kérdéskörében nagy szerepe van a prevenciónak. Megelőzhető az etikai vétség. Ebben a szerkesztői felelősség a döntő szerinte. Ha a szerkesztői munkakörben úgy alakítják ki a rendszert, hogy ne kerülhesse el a figyelmet semmi, akkor ha valamiben felébred a gyanú, ott biztosan igazad is van. Az Etikai Bizottság akkori korszakában, 1989-1994 között egy sokkal kezelhetőbb légkör volt. Elképzelhetetlen volt, hogy valaki ugasson egy etikai eljárás során. 64

A lényeg az volt, hogy a különböző újságíró szövetségeknél - a MÚOSZ volt a meghatározó, ugyanis a legtöbb orgánumra van hatással- az volt a szempont, hogy mivel nincs többfajta sajtóetika, ezért a többiekkel együtt (Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, Magyar Újságírók Közössége, Sajtószakszervezetek, Független Újságírók Szövetsége, stb.) próbálják meg elfogadni egymást, próbálják a dolgot úgy kezelni, mint ami mindenkié. Ez többé, kevésbé sikerült is. Legyen egy olyan orgánum, amely ha képes hallatni a hangját, az a köz hasznára legyen. Ne csak a közszolgálatokat képviselje. Őt is újságírók jelölték, nem volt akkor kritériumrendszer. Kellett egy rendszerváltás ahhoz, hogy labdába rúgjon. Akkor is a jogászok taroltak ezen a téren, sokat küzdött ellenük, mert az elődje is jogász volt, mereven ragaszkodott a paragrafusokhoz. Ő másképp működött és gondolkodott. Az Etikai Bizottságnál el kell dönteni, hogy határozatot hoz, vagy sem. Például olyan ügyben ahol paralel van bírósági eljárás, nem célszerű ítéletet hozni. Neki, mint etikai bizottsági elnöknek, nem volt apparátusa ahhoz, hogy lefolytassanak egy olyan eljárást, amit egy ügyészséggel le tudnak folytattatni. Kivárták a bírói döntést és annak a tükrében tudtak lépni és támaszkodni valamiféle infórendszerre. Fontosnak tartja, hogy a bulvárosodás térnyerésével is lehet „igazságot” szolgáltatni és egy kalap alá venni egy mainstream sajtót egy bulvár lappal. Szerinte nincs kétféle sajtóetika, a szabályok vonatkoznak mindenkire. Természetesen ami a bulvárban elviselhető, esetleg nem viselhető el a mainstream sajtóban. Nem szívesen mondta ki, de ugyanazért, amiért elmarasztalják egy Népszabadságot vagy Magyar Nemzetet, azért nem feltétlen marasztalható el a Blikk. Azt tapasztalja, hogy csak a valóságtól elrugaszkodó címekkel lehet olvasottságot csinálni. Én azonnal elmeszelek egy fotóst, ha lefényképez valakit, akit éppen visz el a mentő egy hordágyon még akkor is ha letakarták az arcát - mondta. Nem lehet. Nem tehetik meg. Mert előbb utóbb a bulvár leadja. Az a baj, hogy a bulvár ki bírja fizetni a képet is meg a bírósági eljárást is. Mert így is megéri neki. Nem az újságírót és a lapot védi hanem az alanyt a képen. Az, hogy az újságíró elköveti a vétséget, aránylag könnyen megállapítható. A valódi probléma mindig a vizuális fantáziánál jelentkezik. Ugyanis TV-s felvételeknél és fotónál kit lehet elmarasztalni, a fotós szerkesztőt vagy azt, aki megírta az anyagot és ahhoz azt a képet tette be? 65

Mindig mérlegelni kell, hogy a felelősség azé, aki nyilvánosságra hozza, nem azé, aki lefényképezi. Szerinte mindenki olyan baromságot ír, amilyet akar. A blogjáért nem lehet senkit felelősségre vonni, ha csak bírósági eljárás nem indul ellene, ha törvényt sért a blogjával, azért igen. Az már nem az Etikai Bizottság dolga, hanem a törvénykezésé. De egy online szerkesztőség, ha nyilvánosságra hoz valamit és utána rá próbálja kenni a szerzőre… ezek lesznek a viták a közeljövőben, ezt az új nemzedékek már látni fogják, ha egyáltalán lesznek etikai bizottságok és etikai kérdések, akkor ott lesznek az online médiában. Minden hírportál azt mondja, hogy neki arra nincs apparátusa, hogy kontrollálja a híreket – persze, hogy nincs, de nem is kell apparátus hozzá. Egy valamire való szerkesztő, ha elolvas egy anyagot, az, ha nem is tudja, hogy valami baj van vele, akkor is megszagolja, ráérez és legalább valakinek odaadja, valakit megkérdez. Nem lehet másképpen megoldani. Amikor még voltak a kis újságok, a Respublika például, akkor az egyetlen módszer az volt, hogy elvitték a kéziratot egy szakértőnek és megkérték, hogy nézze már meg, valami nem stimmel. A szerkesztő keresse a saját nyugalmát. Lehet szidni, hogy túl óvatos, az a jó, ha valaki az. A hírverseny és a gyorsaság nem vezet jóra, de van, kár lenne tagadni, ugyanakkor van ahol teljesen értelmetlen. Thurzó szerint megértették a szakmában azt, hogy ahol nincs védelem, az a politikai elfogultság. Mindenütt másutt, az online szerkesztőségekben a többé-kevésbé tisztességes újságírók, akik ugyan nem szentek, de rögtön ráéreznek arra, hogy meg akarják venni őket kilóra. A politikai elfogultságnál nem éreznek rá. Mert feltételezhető, hogy ott nem kell ráérezni, akárki szól hozzád, úgysem hiszed egy szavát se és feltételezi az ember, hogy félre akarják vezetni. A másfajta ügyekben oda kell figyelni, rá kell érezni. Ha meg akarnak venni akár jó ügyre, az sem jó. Etikánál kritériumnak kell tekinteni, hogy jó ügyért se legyek megvásárolható. Had döntsem el én, hogy miből élek. A megvesztegethetetlenek (Watergate- botrány) sok országban ezzel a címmel jelent meg az ügyről szóló film. Nem volt könnyű eldönteni, hogy kinek higgyünk akkor. Ez is bizonyíték arra, hogy a sajtó a negyedik hatalom. Járt akkor Amerikában és egyetemisták társaságában egy fiatal srácnak azt mondta, hogy sokáig úgy gondolta, hogy ilyesmi csak egy diktatórikus országban fordulhat elő, de nevetett és azt mondta pont, hogy nem. Valóban a kép teljesen szokatlan volt az amerikaiaknak, hogy egy eljárásnak voltak szem és fültanúi. 66

Bonyolult dolog a megvesztegethetőség különösen egy olyan országban ahol növekszik a korrupciós vádak nyilvánossága is. Thurzó úgy gondolja, hogy előbb vagy utóbb lesz új médiatörvény. A médiatörvényt helytelenül nevezik médiatörvénynek, mert nem médiatörvény. A médiatörvény a rádiózásról és televíziózásról szóló trv. Mert a sajtótörvényt is meg kellene újítani de azzal senki sem foglalkozik, pedig elég könnyen helyre lehetne tenni. A lényeg, hogy amikor 96-ban a médiatörvényt elfogadta a parlament, akkor Bokros Lajos azt mondta: nem fogtok semmire se menni vele, mert nincs tisztázva a finanszírozási kérdéskör. És erről van szó máig. Ez egy rosszul kitalált, megalkotott törvény. Kényszerhelyzetben létrehozott törvény. Elmaradt a puding próbája, nem volt fogyasztó és nagyon nehéz megváltoztatni. Rögtön utána meg kellett volna változtatni. Ezt azonban 2/3-os törvény lévén nehéz.

67

4.4. Interjú Dr. Halák Lászlóval, a MÚOSZ Etikai Bizottsága jelenlegi elnökével „Egy olyan történelmi pillanatban vagyunk, ahol ki kell mondani, hogy megnövekszik az egyéni felelősség” (Dr. Halák László) 2009 áprilisában hosszabb beszélgetést folytattam Dr. Halák Lászlóval a sajtóetikáról. Azzal kezdte, hogy ez egy kifejezetten szakmai etika, mint az ügyvédeké, vagy az orvosoké. Ilyen értelemben nagy változás időszakában vannak az újságírói etikával foglalkozók. Ez a változás az internet megjelenésével függ össze. Amikor a sajtótörvényt megfogalmazták és az alkotmány rögzítette azt, hogy mi a sajtószabadság, akkor kettéválasztották a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot. Megítélése szerint ez nem külön fogalom, hiszen a sajtószabadságnak három eleme van: az egyik a tények szabad közlése és befogadása, a másik a vélemény szabad közlése és befogadása, a harmadik az alkotások szabad közlése. Vagyis ennek van egy pozitív oldala – én közlök, én teszem közzé – és egy negatív oldala, hogy bármit befogadhatok, senki nem korlátozhat abban, hogy mihez jutok hozzá. Ennek megfelelően, anélkül, hogy kimondták volna, - megfogalmazása szerint, - amikor a sajtótörvényt elkészítették, abban minden, ami a sajtószabadsággal kapcsolatos, annak alapeleme, hogy a sajtószabadság állampolgári alapjog. Azonban az állampolgárok többsége számára, - szerinte, - ez csak egy deklaratív jog. Hiába megyek be a Népszabadsághoz, hogy közölni szeretném a szomszédom hasfájását, nem tehetem meg. Ezért maga a sajtótörvény is ezt kettéválasztja, mert leszögezi, hogy az alkotmány védi a sajtószabadságot, amivel visszaélve nem lehet bűncselekményt elkövetni, a közerkölcsöt sérteni. Ezután különválasztódik az állampolgár és a sajtómunkatárs (újságíró, aki ezzel a tájékoztató munkával hivatásszerűen foglalkozik). Egyedül az újságírók esetében nem csak deklaratív jog a sajtószabadság, hanem nekik tenni kell azért, hogy tényekkel ellássák az állampolgárokat, tisztességes véleményeket közöljenek. Halák szerint, amikor elterjedt az utolsó öt évben az internet, gyökeresen megváltozott minden, mert az állampolgárnak nem csak deklaratív hanem valóságos joga lesz a sajtószabadsághoz való jog. Elég neki egy internetes hozzáférés és bármit közzé tehet. Az újságírónak ugyanakkor kötelességei vannak, melyek szakmai feltételekhez 68

kötöttek, ennél fogva a szakmai etika is válságos helyzetbe került, mivel a MÚOSZ is úgy vizsgálja, ha valaki ellen bejelentés érkezik, hogy a szakmai szabályoknak eleget tett vagy sem. De ez nem csak magyar sajátosság. Például a BBC programjában egyetlen pontként szerepel, hogy aki szakmai vétséget követett el az valószínűleg etikait is. Mi is úgy csináljuk - mondta -, hogy ha bejön egy panasz, akkor elsősorban úgy vizsgáljuk, hogy eleget tesz-e a szakmai elveknek. Ha szakmailag megfelelő volt a magatartás, akkor minden valószínűség szerint nem követett el etikai vétséget. Csak akkor érdemes vizsgálni, ha szakmai vétséget elkövetett. Az elnök szerint egész etikai állapotunkra jellemző, hogy a sajtó bulvárosodik, és a kereskedelmi vállalkozás jelentős szerepet lát el. Ezért sokszor nem szakember végzi a munkát. Szerinte mindenkire azonosak a szabályok, csak nem lehet érvényesíteni azokat, mivel van, hogy az hoz többet a médiumnak, ha megsérti a szabályt. 1003/1993-as ET határozat azt mondja, hogy az információ nem lehet áru. Ez egy furcsa állapot, ugyanis az újság, tv, stb. áruként jelenik meg, a benne lévő információ azonban nem lehet áru. Paradoxon a dolog, hiszen ez olyan mintha egy kabátot meg lehetne venni, de az anyaga nem eladó. Persze ez materiális, az meg szellemi és bár áthidalható, de azért abszurd. Ezért a bulvársajtó nem veszi figyelembe. Például a bulvár lapoknak van a kereskedelmi televíziókkal megállapodás, hogy a tv sztárokról rendszeresen írnak az újságok. Így válik az üzlet minden része kiaknázhatóvá. Szerinte a szakmaiságnak ott van más jelentősége is, hiszen nem várható el az állampolgártól, hogy szakember legyen. Valamilyen módon értelmezni kell, hogyan lehet mindenre vonatkoztatni a szabályt. Volt egy ügy, egy szerelmi ügy újságírók között. Dobta az illetőt a hölgy, ezért a férfi mocskos kampányt indított az interneten. Felhívást is publikált: aki bármi rosszat tud a hölgyről, közölje. A nő Etikai Bizottsághoz fordult és miután a férfi nem tagja a MÚOSZ-nak, így csak szakmai véleményt mondhattak róla: aki visszaél a nyilvánossággal, nem alkalmas újságírónak. Megsértődött, üldözéses menetet kezdett. Sok újságíró háborgott az ügy kirobbanásakor a MÚOSZ ellen, hogy ez magánügy. Nyomatékosan hangoztattuk, hogy a MÚOSZ-nak is van joga véleményt nyilvánítani, egyébként pedig amíg a saját gépén van az írás addig magánügy, azonban ahogy nyilvánosságra hozza, rá ugyanúgy vonatkozik minden szabály mint az újságíróra. 69

Sokan félnek, hogy bármiféle szabályozás az internet szabadságát sérti majd. Mondott egy könnyen értelmezhető példát: A rendszerváltozás előtt tulajdoni korlátozások voltak. Családi háza mindenkinek csak egy lehetett, de előfordult, hogy valaki, ha hozzájutott egy további házhoz, elvált, így oldották meg, hogy az egyik ház a feleségé, a másik ház a férjé lett. A tulajdonszerzés szabadságát nem korlátozza a lopás, csalás, sikkasztás és más tulajdon elleni bűntettek tilalma, hanem éppen hogy védelmezi a jogszerűen megszerzett tulajdont. Miért veszélyeztetné a sajtószabadság gyakorlását, a véleménynyilvánítás szabadságát a becsületsértés, a rágalmazás, a személyiségi jogok megsértése és más bűncselekmények tilalma? Szerintünk itt is éppen arról van szó, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem jelentheti más bűncselekmények szabad elkövetését. Halák úgy véli, hogy ami jogtalan, az általában erkölcstelen is, de nem biztos, hogy ami erkölcstelen, az jogtalan is. Annak idején Mózes megkapta a tízparancsolatot. ebből világszerte vaskos büntetőjogi könyvek születtek. Van egy alapszabálya Mikszáthnak: nem szabad hazudni. De sokféleképpen lehet hazudni. A rendszerváltozás előtt a jogszabályok meghatározták mit lehet. Az első sajtótörvényünk 1848-ban született, ami rendészeti dolgokat is magába foglalt, mivel feltételezték, hogy lesznek olyanok is, akik nemcsak élni, de visszaélni is akarnak a kivívott sajtószabadsággal, ami akkor elsősorban a cenzúra eltörlésében nyilvánult meg. Szükségesnek tartották, hogy például ne lehessen az uralkodót megsérteni, ezért olyan rendészeti dolgokat is belefoglaltak a törvénybe, hogyan lehet megbüntetni azt aki megsérti az uralkodót.. Ilyen módon a sajtószabadság teljes volt ugyan, mert a cenzúrát eltörölték Az eltelt másfél évszázad nagyon sok változást hozott. A MÚOSZ sajtónapi ünnepségén, 2009 márciusának idusán, Szilágyi Ákos költő ünnepi beszéde éppen erre hívta fel a figyelmet, amikor azt mondta: nem dicsérni, temetni jöttem a sajtószabadságot (lásd melléklet). A hozzá nem értők, a felelőtlenül írkálók, a gátlástalanul rágalmazók, sértegetők, durván, trágár módon beszélők megjelenését kifogásolta. Nem cenzúráért kiáltott, hanem azt sürgette, hogy van szabály a sajtószabadság gyakorlására, akkor annak ezernyi féle megszegése esetén bárki, bárhol szegi meg a nyilvánosságban, vonatkozzák a felelősség elmulasztására vonatkozó következmény. Ha ezt nem lehet a szakmához kötni, akkor a nyilvánossághoz kell kötni a szabályt is.

70

A rendszerváltozás előtt is szabályok tiltottak dolgokat. A háború után, 1946-ban a köztársaság kikiáltáskor, elfogadták a sajtószabadságot, de akkor csak miniszteri rendelettel lehetett lapot alapítani, hogy megakadályozzák a volt nyilasok lapalapítását. Ez fennmaradt később is, a nyilas-veszély elmúlása után is, hogy csak a dolgozó nép érdekében működő lap jelenhet meg, és erről államigazgatási, államhatalmi szerv döntött. Így csak rendészet lett a sajtószabadságból. Amikor a 80as évek közepén Gorbacsov rájött, hogy nem tarthatja fenn a szocialista országot, ha nem nyit, és nem kezd el hasonlítani a kapitalista országokhoz, akkor fogalmazta meg a glasznoszty és a peresztrojka elvét, és gyakorlati megvalósításának szükségességét. Ez annyira ellentétes volt a szocialista világrenddel, hogy bele is bukott. Ezzel felszámolta a Szovjetuniót, amit természetesen nem tervezett. Azt hitték, a nyolcvanas évek közepén, hogy közelednek a sajtószabadsághoz, fellelkesedtek és tettek több javaslatot. Az APO ( az MSZMP KB Agit-prop osztálya) ugyanis javaslattételre hívta fel a vezető újságírókat A felhívásban azt tűzték célként eléjük, hogy olyan törvényt kell létrehozni, amire évtizedeken múlva is büszkék lesznek. Nem lettek büszkék… A törvény ugyanis megismételte a hagyományos szocialista sajtóelvet, ami azon alapul, hogy a szocialista táborban nincsenek külön hatalmi elemek, vagyis minden a proletariátus érdekében történik. Vagyis ugyanazt a szabályt fogalmazták meg, ami ellen Gorbacsov fellépett. 1990-ben egyszerűen átalakították a törvényt olyanná, ami abszolút nem emlékeztet az eredetire, abból indul ki, hogy a sajtószabadság állampolgári jog amellyel nem lehet visszaélni. A sajtószabadság védelme az a szabály, hogy a sajtószabadsággal visszaélve, nem lehet bűncselekményt elkövetni, bűncselekmény elkövetésére felhívni, közerkölcsöt sérteni és a személyiségi jogokat megsérteni. Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a demokrácia körülményei között a véleménynyilvánítás szabadságának különös jelentősége van. A kérdés az, hogy a rágalmazás, becsületsértés sajtó útján történő elkövetése véleménynyilvánítás-e, vagy bűncselekmény? A rendszerváltozás előtt, jogilag nem volt cenzúra, de mégis volt. A szerkesztőség vezetője eldöntötte: mi jöhet le, mi nem. Egykoron akiknek joguk volt dönteni, kétség esetén, rendszerint nemmel döntöttek, mivel annak nincs következménye. Moldova 71

szerint: abból még sose nem lett baleset, hogy a sorompó le volt engedve. A butaság használt a cenzoroknak, nem kellett felelősséget vállalni. Mivel nem volt minden felelős szerkesztő rossz szándékú, a lapja érdekét nézte, vigyázott a lapra, ezért a tehetséges újságírók sok mindent megírhattak. Ha azonban valaki túlzásba vitte az óvatosságot azzal, hogy nehogy olyan hangozzék el, amit ha meghallanak, abból baj lesz még az is előfordult – éppen A Hét című nagysikerű televíziós hetilap - esetében, hogy a rossz felelős szerkesztőt a dolgozói követelésére leváltották.. Az igazi felelős szerkesztő a lapjához ért, mivel ismeri a közerkölcsöt, biztonsággal irányította még az „öncenzúrát „ is. A rendszerváltás után kezdett el fejlődni az etikai élet. Az első időkben nem volt nagy jelentősége az etikai ügyeknek, nem az volt a sajtó fő problémája az első és a második médiaháború időszakában. Ma pedig minden bizonnyal átestünk a ló túlsó oldalára, az emberek megszokták sajnos a szélsőségeket, nem panaszkodnak a durvaság, a hazugság a sértés elkövetése ellen. Halák szerint előfordult, hogy bizalmi alapon közöltek, közölnek dolgokat. Szakmai követelmény, hogy a forrást meg kell nevezni, ha lehet, még az interneten is, mert nem csak azt írni, hogy internetről származik az információ, a linket is meg kell nevezni, hogy azon keresztül még további linket lehessen onnan elérni. Amikor a rendszerváltozás után a korábban egy szervezethez tartozó újságírók egysége is megbomlott. A puha diktatúrában az lehetett újságíró, aki tagja a MÚOSZ-nak és viszont. A rendszerváltozással a MÚOSZ hegemóniája megszűnt, először létrejött a MUK (Magyar Újságírók Közössége). Ezt követően a katolikus, protestáns szakmai szervezetek is megszerveződtek. Politikai különbséget feltételeztek, ezekben a szervezetekben, bár mindannyian függetlennek, politikamentesnek hirdették magukat . 1999-ben a Sajtószakszervezet, a MUK, a MAKUSZ és a MÚOSZ is a Nemzetközi Újságíró Szövetség tagja volt. Volt egy konferencia Tiranában, ahová mind a négy szervezetet meghívták, és a MÚOSZ képviseletében magyarul és angolul vitték a javaslatokat, amelyeket a másik három szervezet is elfogadott és együtt terjesztették elő. Később mikor hazaértek, mivel a konferencia arról határozott, hogy közös etikai alapelveket kell kidolgoznia egy-egy országnak, a MUK indítványára elkezdték az egyeztetést. Legfőképpen az Európai Tanács határozata alapján, amit saját etikai kódexükbe is beledolgoztak. 2000 óta nem változtak a közös etikai alapelvek. Nagy 72

reményeket fűztek a Közös Etikai Alapelvek megfogalmazásához, az Etikai Egyeztetés Testületének létrehozásához, hogy ismét lehetséges lesz etikai ügyekben közös irányt képviselni, egymáséhoz hasonló gyakorlatot folytatni. A közös etikai elveket elküldték minden lap szerkesztőségének. Egy kivételével, mindenki elfogadta. Sajnos 2002-től visszajött a politikai nézetkülönbség., azóta szinte nem volt lehetőség közös álláspont kialakítására. 2002-ben alapvető változás történt: az ország kettéoszlott, sőt a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett népszavazás eredménytelensége majdnem szétszakította az etikai együttműködésben létrejött szakmai közösséget. Az új Médiatörvény- tervezet Halák László szerint abszolút rossz. Az ötpárti egyetértésre hivatkozó tervezetek mögül sorra kihátráltak a pártok, ami nem rossz, mert így nem születhetett meg a jelenleginél sokkal rosszabb médiatörvény. Halák szerint csak módosítani kellene a jelenlegit, hiszen ott van a 2007-es törvény a digitális átállásról. A rossz megoldásokat lehetne módosítani. Jó volt például, hogy elválasztotta a törvény a közszolgálati és kereskedelmi csatornák. Azonban nem oldotta meg a finanszírozás jó módszerét. A Közszolgálati adókat nem lehet reklámbevételekből fenntartani. A reklámozók úgyis oda mennek, amit többen néznek. Ezt meg kellene oldani úgy, hogy a közszolgálati média tisztán költségvetési alapokból legyen fenntartható. Az a politikai kultúra dolga, hogy az állam ne avatkozzék be a közszolgálati média ügyeibe, csak azon a címen, hogy költségvetési forrásokból tartja fenn magát. Mert nem biztos, hogy részrehajló lesz, ha onnan kapja a pénzt. Az is politikai kultúrától függ, hogy állami szervezetek be akarják-e tartani a demokrácia szabályát. Ennek formális feltételei vannak, hiszen ha a költségvetéstől mentes, akkor is lehet befolyásolni például gazdasági oldalról, a tulajdonosok részéről sok egyéb körülmény mellett. A politikai kultúra hiányának ordító jele, ha az országgyűlés nem tartja be a saját törvényét, szabályát. Halák elmondta, hogy ma már sokszor háttérbe szorul a közös etikai alapelv, mert sokan nem tartják be, mert az együttműködésnek nem a szakma az alapja, hanem a politikai nézetkülönbségek kerültek előtérbe, és akadályozzák az együttműködést. Megpróbálták megfogalmazni, hogy ki tekinthető újságírónak: a szerkesztőtől kapott megbízólevél, vagy valamelyik újságíró szövetségi tagság teszi azzá a szakma művelőjét. Oda kell figyelni arra, hogy kit vesznek fel és kinek adnak megbízólevelet.

73

Az egyének felelősségét szeretnék hangsúlyozni. Az ET határozat kimondja, hogy felelősség is terheli az újságírót, nem csak jogai vannak. Ez egyébként vonatkozik minden állampolgárra, hiszen azt mindenki tudja, hogy önmaga előtt nem tudja elhallgatni az igazságot. Halák László ezért szeretne egyházakkal is együttműködni, mert ott a „Fennhatóság” nagyon fent van, előtte sem lehet eltitkolni, ha valaki vét az emberség, a szeretet, a megbecsülés kötelezettsége ellen.. Ezért ők sokat tehetnének a személyes felelősségért. Elmondta, hogy a személyes felelősséget kellene nagy mértékben erősíteni újságírók között is. A Washington Post etikai kódexének van egy külön fejezete a korrektségről, egyszerű ellenőrizni, pár ponttal. És ezen kívül minden újságírónak kötelessége, hogy ha befejezi a művet, feltegye a kérdést, hogy olyan korrekt volt – e, mint amennyire képes? Ettől sajnos nagyon távol vagyunk, de az internetezők sokasága még távolabb, m int a hivatásos újságírók. Ma 40-50 panasz érkezik a MÚOSZ- hoz évente, csökken az érzékenység. Havonta egyszer szignálják az ügyeket, a panaszok elbírálására. Három tagú tanácsok vannak. Meghívják az érdekelteket. Itt megvan az a lehetőség, hogy aki nem tagja a szervezetnek, az ne jöjjön el. Jó jel, hogy általában eljönnek. Halák szerint most olyan történelmi pillanatban vagyunk, ahol ki kell mondani, hogy megnövekszik az egyéni felelősség nem csak a rádióban, a sajtóban, de különösen az interneten. (Ezt már tartalmazza a MÚOSZ etikai kódexe is.). A sajtótörvény jogokat és kötelezettségeket állapít meg az állampolgárok számára és közöttük az újságírók részére. Azt szeretné elérni, hogy az újságírók ismerjék a törvényes jogaikat és a kötelezettségeiket és igyekezzenek betartani és a partnereikkel is betartatni a sajtótörvényt. Ha ismerik a törvényt, azt is tudják, mikor sértik meg.

74

5. Következtetések. Javaslatok. • A sajtóetika a sajtó létezése óta foglalkoztatja az újságíró társadalmat, a közvéleményt és a médiakutatókat. A sajtóetika a történelem során folyamatosan változott, gyakran igazodott az új filozófiai nézetekhez és társadalmi elvárásokhoz, szokásokhoz. • A 19. és 20. század idején kialakultak azok a sajtóetikai normák, melyek a globalizáció beköszöntéig a demokratikus berendezkedésű országokban többékevésbé érvényesültek. A globalizáció gyökeresen új helyzetet teremtett. Megjelent az internet, változtak a társadalmi normák, valamint új gazdasági, pénzügyi környezet alakult ki. Ebből adódóan a régi normák és szabályok mellé újak léptek be, ami a sajtóetikában zavart okoz. • Hazánkban a rendszerváltozás előtt létezett ugyan sajtóetika, azonban a sajtó pártirányítása miatt ez nem biztosított sajtószabadságot. A rendszer a 80-as évekre fellazult, a sajtó is egyre szabadabbá vált. A rendszerváltozáskor a sajtószabadság megteremtése kulcskérdéssé vált, aminek következtében egy sor illúzió keletkezett az újságírók, a politikusok és a közvélemény körében. Az első szabadon választott kormány idején már látható volt a feloldhatatlan ellentmondás a konzervatív és a liberális nézetek között, ami azóta is megosztja az újságíró társadalmat és lehetetlenné teszi az egységes sajtóetika gyakorlását. • Az ellentétek leginkább az I. és a II. médiaháború idején éleződtek ki. A konfliktust egyfelől az okozta, hogy a politika sajtót ellenőrzése alá akarta vonni, hogy céljai megvalósítása érdekében fel tudja használni. Másfelől a különböző újságírói koncepciók ütköztek (skandináv és angolszász modellek). Harmadrészt előbukkantak kulturális, történelmi, identitásbeli gyökerek is. Az ellentétek a mai napig léteznek, azok feloldása a mai közállapotok alapján nem lehetséges. • A sajtóetika törvényi szabályozására is történtek értékes kísérletek. Ezek például feloldották a sajtó területén meglévő monopóliumokat és előírtak bizonyos törvényi szabályokat, hogy megakadályozzák az egyre durvább hangnem kialakulását. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a sajtóetika szabályozásához és érvényesítéséhez a törvényi feltételek nem elegendőek. Ahhoz olyan társadalmi, kulturális, szakmai, politikai környezet kell, ahol „természetessé” válik a szakmailag korrekt, minőségi tájékoztatás. 75

Ezt apró lépésekkel, a szakma párbeszédével és együttműködésével lehet elérni. Ettől a vitától a politikát távol kell tartani, annak feladata a megszületett konszenzus jogi formába öntése és országgyűlési elfogadása kell legyen. • Az újságíró szervezetek a rendszerváltozás után megszüntették a MÚOSZ monopol helyzetét, azonban ettől a sajtóetika nem lett Magyarországon egységesebb. Folyamatosan törekvéseket tapasztalunk az egységes etikai kódex kialakítására, azonban a már említett okok miatt ez csak egy általános formáig jutott el. A jövő feladata, hogy egy ilyen kódexet mindenkire nézve kötelezővé tegyenek. • Az új globalizációs korban már olyan alapkérdéseket is tisztázni kellene lokális szinten is, hogy ki az újságíró, mi az újság, mi a sajtó, melyek azok az etikai normák, melyek megfelelnek a társadalmi etikai normáknak. El kell dönteni, hogy a sajtó tükör, vagy aktor is egyben, tájékoztat, vagy ezzel párhuzamosan oktat és nevel. • Ugyancsak egyértelműen és érthetően tisztázni kell a sajtó és a politika viszonyát. • Az új világrend új gazdasági alapokra fogja helyezni a sajtót is. A digitalizációval például a televíziókban megszűnnek a hirdetések, ami gyökeresen új állapotokat idéz elő. Sejtésem szerint a papíralapú újságok is megszűnnek. Helyüket átveszi az online újságírás. • Tovább folytatódik a hírverseny, a felgyorsult világban ez további színvonal csökkenéshez vezet. Jön a bulvár, az infotainment térnyerése folytatódik. Egész műfajok tűnnek el érdeklődés hiányában. Erre a szakmának fel kell készülnie, és reagálnia kell rá. • Végezetül meggyőződésem, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a sajtóetika általános tendenciáinak elemzésére, a világhoz történő alkalmazkodás kérdéseire, valamint új válaszok kidolgozására a fenti kihívásokkal szemben. Jelen dolgozat ehhez kívánt szerényen hozzájárulni.

76

6. Felhasznált irodalom KÖNYVEK Balázs István: Már megint egy új lap!, 1988-tól az EU-ig az első évfolyam első számok tükrében- Debreczeni József és Kéri László tanulmányával Animus Kiadó, 2004. Bajomi- Lázár Péter: Médiapolitika. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005 Bodoky Tamás- Dányi Endre: Új média. In: Magyar médiatörténet (szerk: BajomiLázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005 Császi Lajos: A média rítusai, Osiris, Budapest, 2002. Médiagazdaságtan, Médiaszabályozás. Szerkesztette: Gálik Mihály, AULA, 2002. Gálik Mihály: A közszolgálatiság jelene és jövője- nálunk és másutt. In: Közszolgálatiság a médiában (szerk: Terestényi, T.) Osiris Kiadó, 1995. Halmai Gábor: Gyűlöletbeszéd és személyiségi jogok. Fundamentum Könyvkiadó, 2001 Halmai Gábor: A véleménynyilvánítás szabadsága. In: Halmai 2003 Heller Ágnes:Általános etika, Cserépfalvi Kiadó, 1994. Horvát János: Televíziós ismeretek, Média Hungária, Budapest, 2000. John Keane: Média és Demokrácia, Helikon, Budapest, 1999. Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007eredeti: Mediekultur, mediesamfunn, Oslo, 1999 Krokovay Zsolt: A szólásszabadság döntő jelentése. In:Lenkei 1994 Krokovay Zsolt: Médiaetika, L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2003

77

Kondorosi Ferenc: Jogalkotás a XXI. Század hajnalán, Közlönykiadó, 2007. Michael Barrat: Médiaszereplés felsőfokon, Bagolyvár, Budapest, 2000. Milan Kundera: Elárult testamentumok, Európa Kiadó, 1996 Mill, John Stuart: A szabadságról- Haszonelvűség, Budapest, 1980 Monori Áron: Médiaháborúk. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005 Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Membrán könyvek 17., Új Mandátum Kiadó, 2005. Sipos Balázs- Takács Róbert: Újságírói normák. In: Magyar médiatörténet (szerk: Bajomi-Lázár Péter) Akadémia Kiadó Budapest, 2005 Sükösd Miklós: A hír értékei (szerkesztett kötet), Média Hungária Könyvek, 2001. Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről, Európa Kiadó, 1998 Vásárhelyi Mária és Halmai Gábor (szerk.) A nyilvánosság rendszerváltása, Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1998 Thurzó Tibor: Médiaetika. In: Székely 1999 Zsolt Péter: Médiaetika, szakmai etikák, Eu- Synergon Kiadó., Vác, 2006 Zsolt Péter: Médiaháromszög, Eu-Synergon Kiadó, 1999 Zsolt Péter: Médiaetika és funkciói- a médiaetika elmélete és gyakorlata, Miskolc, 1998

78

ÍROTT SAJTÓ, ONLINE SAJTÓ, MÉDIA HVG, Élet és Irodalom, Népszabadság, Magyar Nemzet, Blikk, Heti Válasz, Hitélet, Hetek, Új Ember, Magyar Kurír, Beszélő elmúlt években megjelent számai, Mozgó Világ, Médiakutató Televízió: BBC, RTL Klub, TV2, ATV, Hír TV, TVE, Canal Once (Mexikó), CNN Kéri László: A polgári koalíció esete a médiával. 2000. Mozgó Világ, 9. szám Zöldi László: Méz és korbács. Az Orbán kormány médiapolitikája. 2004. Médiafüzetek Eötvös Károly Intézet: Tézisek a szólásszabadság védelmében ÉS, 2009. április Farkas Zoltán: Az Antall kormány „sikerágazata” a médiapolitika. 1994. Politikai Kutatások Központja http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_01_tavasz/08_vita/

Médiakutató

2004

tavasz – Jog rovat Szente Péter: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról II. • http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/ Médiakutató 2001 tavasz – Politika rovat Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén • http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/05_media_hatalom/ Médiakutató 2001 tavasz – Politika rovat Bajomi-Lázár Péter: Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise. • http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje/

2001

tavasz – Jog rovat Cseh Gabriella – Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé. • http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/07_a_media_szabalyozasa_az _euban_es_magyarorszagon/ Médiakutató 2001 tavasz – Jog rovat Kertész Krisztina: A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban.

79

• http://www.es.hu/index Élet és irodalom, Vásárhelyi Mária: Jelentés a médiamocsárból LIII. évfolyam 10. szám, 2009. március 6 - Letöltés ideje: 2009. március 10. • http://www.es.hu/index.view=doc;21426 Élet és irodalom, Vásárhelyi Mária: • A politika fogságában LII. Évfolyam, 48. szám, 2008. november 28. Megjegyzések a médiatörvény-tervezethez. • LIII. évfolyam 16. szám, 2009. április 17. Élet és irodalom, Göllner András: Aporetika: Kiút a magyar társadalmi nyilvánosság zsákutcájából • http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/03_politika_mediatizalodasa/ Médiakutató, 2005 tavasz – Politikai kommunikáció rovat Bajomi-Lázár Péter A politika mediatizálódása és a média politizálódása • http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/ Médiakutató, 2006 nyár – Hatáskutatás rovat Bajomi-Lázár Péter Manipulál-e a média? • http://www.es.hu/index.php?view=doc;20649 Élet és irodalom, Gyűlölet, beszéd LII. évfolyam 35. szám, 2008. augusztus 29 • http://www.es.hu/index.php?view=doc;11813 Élet és irodalom,Bajomi-Lázár Péter – Monori Áron , Médiaháború vagy médiabéke? XLIX. évfolyam 44. szám, 2005. november 4. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány médiapolitikája • http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_04_tel/02_ujsagiroi_funkciok_es_modsz erek/01.html Médiakutató 2008 tél – Magyarország rovat Wild Judit – Dull Szabolcs • http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_04_tel/02_ujsagiroi_funkciok_es_modsz erek/ Médiakutató, 2008 tél – Magyarország rovat Wild Judit – Dull Szabolcs Az elnök emberei – munka közben • http://www.es.hu/index.php?view=doc;22426 Élet és Irodalom, Kiút a médiamocsárból • http://es.fullnet.hu/9935/publi.htm Élet és Irodalom, Krokovay Zsolt Médiaetika 1995/35.szám

80

• http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98600002.TV

1986.

évi

II.

törvény- Letöltés ideje: 2009. február 22. • http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/torveny/mediatv.html 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról- Letöltés ideje: 2009. február 22. • http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje Médiakutató, 2001 tavasz – Jog rovat Cseh Gabriella – Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé • http://www.jogiforum.hu/hirek/19392 Jogi fórum, Majtényi László Rossz döntés a médiatörvény most elfogadott módosítása 2008.12. 9. MTI – Letöltés ideje: 2009. február 22. • http://www.jogiforum.hu/hirek/20110 Jogi fórum, Majtényi László az új médiatörvényről 2009.03.13. ORTT – Letöltés ideje: 2009. március 20. • http://www.jogiforum.hu/hirek/20313 Jogi fórum Sarkady Ildikó - Nem reménytelen az új médiatörvény 2009. 04. 3. MTI – Letöltés ideje: 2009. április 12. • http://nol.hu/lap/forum/lap-20090310-20090310-1 Népszabadság online, Szente Péter- Kell új médiatörvény - de nem ez • http://www.origo.hu/itthon/20090218-mediatorveny-a-politikai-befolyasterositene-a-tervezet-harmadik-valtozata-is.html

Origo-

Itthon

rovat.

Kisajátítaná magának a médiát a politika, Kovács Áron 2009. 02. 19.Letöltés ideje: 2009. március 10. • http://www.komment.hu/tartalom/20081230-velemeny-trukkozve-elokeszitettmediatorveny.html?cmnt_page=1#kommenter&status=ok

Komment.hu,

A

gazdátlan törvény és a nyilvánosság nélküli vita. Weyer Balázs 2008. december 30.- Letöltés ideje: 2009. március 10. • http://www.origo.hu/itthon/20081112-kitancolhatnak-a-partok-az-ujmediatorveny-mogul.html - Letöltés ideje: 2009. február 10. • http://index.hu/kultur/media/2009/04/03/felelembol_szavazhatjak_meg_az_uj_m ediatorvenyt/ - Letöltés ideje 2009. április 20. • http://www.muosz.hu/print.php?id=1736 • http://civiloldal.hu/2009/04/az-alkotmanybirosaghoz-fordulhat-a-muosz-amediatorveny-ellen/ - Letöltés ideje: 2009. április 22. 81

• http://hvg.hu/gazdasag/20090311_mediapiac_valsag_fellendules_sanoma.aspx Letöltés ideje: 2009. március 20. • http://www.fn.hu/media/20081104/itt_uj_mediatorveny_javaslat/

-

Letöltés

ideje: 2009. február 10. • Thurzó Tibor: Lehet itt szó etikáról? Magyar Hírlap, 1993.november 12. • http://www.nol.hu/belfold/lap-20081112-20081112-54 • http://nol.hu/belfold/az_alkotmanybirosag_modosithatja_a_mediatorvenyt • http://www.emasa.hu/print.php?id=4868 –Letöltés ideje: 2009. április 20. • http://www.asne.org/ideas/codes/washingtonpost.htm - Letöltés ideje: 2009. március 20. • http://muosz.hu/bemutatkozas.php - Letöltés ideje: 2009. február 20. • http://www.168ora.hu/cikk.php?id=6336 – Letöltés ideje: 2009. február 20. • Michael Kunczik- A demokratikus újságírás- médiakutató 2001 nyár • http://nol.hu/belfold/szdsz__elfogadhatatlan_a_mediatorveny • http://nol.hu/lap/mo/lap-20090408-20090408-38 • http://nol.hu/belfold/mediatorveny__erosodo_partbefolyasra_figyelmeztet_az_or tt_elnoke • Terestyéni

Tamás:

(1988)

Magyarország-kép

néhány

nyugati

sajtótermékben. Jel-Kép, 1988/4. • http://nol.hu/belfold/mediatorveny__erosodo_partbefolyasra_figyelmeztet_az_or tt_elnoke • http://nol.hu/lap/forum/lap-20090310-20090310-1

82

7. Mellékletek 7.1 A MÚOSZ etikai kódexe Preambulum

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (továbbiakban: MÚOSZ), e kódexének célja az etikus, tisztességes újságírói tevékenység megőrzése és elősegítése a szabadságjogok, a demokratikus közélet, a jogállam keretei között. . A kódex a MÚOSZ tagjaira nézve kötelező, alkalmazását, normáinak követését tagsági körén kívül is ajánlja a szövetség. A jogvitás ügyek elsősorban a bíróságok és más jogi fórumok elé tartoznak, de lehetnek etikai vonatkozásaik, amelyekre a kódex előírásai kiterjednek. I. A kódex közvetlenül, vagy áttételesen, a következő négy alapelvre épül: tisztesség, függetlenség, megbízhatóság és érzékenység. -

A sajtó szabadságát, az informálás kötelezettségét, az állampolgárok tájékozódáshoz való alapvető jogát az Alkotmány biztosítja.

-

Az újságírónak etikai kötelessége védelmezni, mindennapos munkájában érvényesíteni a sajtó szabadságát, a nyilvánosságot, és teljesíteni az információ áramlásával kapcsolatos szakmai feladatait.

-

A

hatóságok

nem

tekinthetik

sajátjuknak

az

információt.

Az

intézmények működésének nyilvánossága, és kiterjesztése a médiára, a pluralizmus jogi alapja. Ennek előfeltétele a véleménynyilvánítás szabadsága, az információhoz való jog és a cenzúra kizárása. -

Sem a kiadók, sem a tulajdonosok, sem pedig az újságírók nem tekinthetik az információkat magukénak, mert az, az állampolgárok alapvető joga.

-

Az újságírói szakma jogokkal és kötelezettségekkel, előjogokkal és felelősséggel jár. A tényfeltárást csak az információk valósághűségének és a vélemények tisztességének követelménye korlátozhatja.

83

II. -

A MÚOSZ továbbra is együttműködik mindazokkal az újságíró szervezetekkel,

amelyek

vállalják

a

Közös

Etikai

Alapelvek

alkalmazását, s így tagjai az Etikai Együttműködési Testületnek. Célunk, hogy

a

Közös

Etikai

Alapelvek

figyelembevételével

alakítsuk

gyakorlatunkat. -

A MÚOSZ az Etikai Együttműködési Testülettel együttműködve részt vesz az újságírói szervezetek sajtóetikai tevékenységének rendszeres elemzésében.

-

A MÚOSZ etikai bizottságának eljáró tanácsai figyelembe veszik az Etikai Együttműködési Testület ajánlásait a konkrét etikai ügyekben hozott döntéseiknél.

-

A MÚOSZ e kódex mellékleteként közzéteszi a közös etikai alapelvek teljes szövegét.

-

Az Etikai Együttműködési Testület MÚOSZ-t képviselő tagjait az etikai bizottság delegálja saját tagjai közül.

1.§

Magatartási, eljárási szabályok

1.1.1.

A

magatartási

szabályok

minden

újságírói,

szerkesztői,

kiadói

tevékenységet végző személyre érvényesek. A kódex hatálya kiterjed a nyomtatott (írott, fényképezett), az elektronikus és az online sajtónál foglalkozásszerűen végzett egyéni és kollektív tevékenységre, az Interneten, vagy annak igénybevételével végzett újságírói tevékenységére. A kódex alkalmazása szempontjából a tájékoztatást foglalkozásszerűen végző újságíró az, -

aki tagja valamelyik bejegyzett újságírói szövetségnek,

–

akit a bejegyzett tömegtájékoztatási eszköz felelős szerkesztője megbízólevéllel látott el.

84

1.1.2.

Mivel minden újságíró médium, de nem minden médium újságíró,

szükséges az újságírói hivatás védelme érdekében fokozott gondossággal eljárni a tagfelvételnél és a megbízólevél kiadásánál 1.1.3. Az etikai vizsgálat során vizsgálandó, megállapítható és szankcionálható a szerkesztőség, illetve a kiadó felelős vezetőjének a felelőssége is. 1.1.4. A MÚOSZ etikai bizottsága a sértett indítványára, vagy bármely személy, testület

megindokolt

panaszára

folytat

etikai

eljárást,

továbbá

saját

kezdeményezésére szakmai-etikai tartalmú állást foglal az etikai kódex esetleges megsértése miatt. 1.2. Ha a bepanaszolt személy nem tagja a MÚOSZ-nak, mindazokat az eljárási feltételeket biztosítani kell számára, amelyek megilletik a MÚOSZ tagjait. Ilyen esetben etikai büntetés nem szabható ki, de szakmai-etikai állásfoglalást akkor is hozhat a testület. Ha az illető más újságírói szakmai szervezetnek tagja, akkor az eljáró tanács értesíti az eljárás megindításáról, folytatásáról az érintett szervezetet, és felkéri tanácskozási jogú szakértő küldésére az eljáró tanács mellé. A szakértő nem vesz részt a döntés meghozatalában, de véleményét mérlegeli az eljáró tanács. A szakértő jelenléte vagy távolmaradása egyebekben nem befolyásolja az eljárás lefolytatását. 1.3. Az etikai bizottság eljáró tanácsa, a közérdekre tekintettel, döntését, szakmai véleményét minden esetben nyilvánosságra hozhatja. Az eljáró tanács döntését az érintett személynek, szerkesztőségnek, szakmai szövetségnek meg kell küldeni.

2. § Újságírói szabadság, felelősség

2.1.1. Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet, nem terjeszthet senkiről előítéletet kifejező rágalmakat.

85

2.1.2. Az újságíró etikai kötelessége őrizni a magyar nyelv, és a Magyarországon élő kisebbségek anyanyelvének szépségét, tisztaságát. Nem használhat öncélúan, szükségtelenül illetlen, trágár szavakat, kifejezéseket. Kötelessége fellépni a nyelvi, a stílusbeli igénytelenség, a silányság ellen. 2.1.3. Etikai vétséget újságírói tevékenység közben tanúsított méltatlan magatartással, valamint megjelent írással, képpel, rádióadásban elhangzott, televízióban sugárzott, az Interneten közzétett, az újságírói műfajokhoz tartozó alkotással lehet elkövetni. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. 2.1.4.

Előkészített,

de

nyilvánosságra

nem

hozott

szöveggel,

képpel,

illusztrációval, etikai vétség nem követhető el. (A 7.1. pontban megfogalmazott esetekben, a nyilvánosságra nem hozott újságírói produktum eszköze lehet a magatartással megvalósítható etikai vétségnek.) 2.1.5. A sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. A közerkölcs fogalmát az eljáró tanács értelmezi, és erre az értelmezésre figyelemmel állapíthatja meg a közerkölcs sérelmét, vagy állapítja meg az etikai vétség hiányát. Tekintettel arra, hogy a „közerkölcs” csak aktuálisan – „itt és most”, az adott helyzetben – állapítható meg, az eljárás során felmerülő kétség esetén az eljáró tanácsok számára az etikai bizottság e tárgyban hozott állásfoglalása irányadó. 2.2. Az 1.1.1. pontban meghatározott újságírót megilleti a tájékozódás, a nyilvános közlés, a bírálat, a véleményéhez, meggyőződéséhez, annak kifejtéséhez való jog. Nem kötelezhető véleményével, meggyőződésével ellenkező alkotás készítésére. 2.3. A munkaadó, a szerkesztő, a tulajdonos nem korlátozhatja az újságíró véleményalkotási, világnézeti, közlési szabadságjogait. A tulajdonos, a felelős szerkesztő etikai vétséget követ el, ha a sajtótermék előállítása során a sajtószabadság érvényesíthetőségét és a nyilvánosságot alárendeli a sajtótermék árujellegének. Az információs verseny sem indokolhatja, hogy ellenőrizetlen, a

86

valóságnak meg nem felelő, illetve a közéleti szerepléstől független magánéleti információkat közöljenek, s ezzel az érintett személyiségi jogai sérüljenek.

3. §

A személyiség védelme

3.1.1. Az újságírónak tiszteletben kell tartania az ember személyiségi jogait és méltóságát. Nem állíthat valótlanságot, nem használhat a jó hírnév, becsület csorbítására alkalmas sértő kifejezéseket. A kifejezés sértő jellegét a közölt tényekkel és a műfaji sajátosságokkal összefüggésben kell mérlegelni. 3.1.2. Etikai vétséget követ el, aki figyelmen kívül hagyja a bűncselekmény vagy egyéb esetek áldozatainak, az áldozatok hozzátartozóinak személyiségi jogait, érzelmeit és a kegyeletre tekintet nélkül mutatja be a történteket. Az áldozat nevét mindaddig nem lehet közölni, amíg a közvetlen hozzátartozót nem értesítették. Kerülendő minden olyan részlet, amelynek alapján az áldozat neve említése nélkül is azonosítható. (Fontos, közéleti személyiségek esetében nem föltétlenül mérvadóak az egyébként érvényes szabályok.) A büntető eljárás alá vont személy nevének, arcképének közlése esetén be kell tartani a jogszabályok előírásait. Ha valakire nézve személyiségét, érdekeit érintő hátrányos tényt, megállapítást közöltek, akkor az azt megváltoztató ítélet, hatósági döntés vagy más, újabb döntő jelentőségű tény közlésére vissza kell térni. Ha valamely eljáró hatóság titoktartást kér, a szóban forgó helyzetre tekintettel kell mérlegelni a kérés teljesítését. 3.1.3. Etikai vétséget követ el, aki fiatalkorúak személyiségi jogait sérti. Akkor is megállapítható az újságíró etikai felelőssége, ha a fiatalkorú törvényes képviselője hozzájárult a nyilvánossághoz. Gyermekek csak a szülők, törvényes képviselők, tanítási, gondozási időben csak az osztályfőnök, óvodapedagógus engedélyével szerepeltethetők. Ha erre az anyag felvételénél nincs lehetőség, leadás előtt meg kell szerezni a hozzájárulásukat.

87

3.1.4. A személyiségi jogok között tiszteletben kell tartani az egyének jogát a magánéletre. Különösen súlyosan sérti az újságírói etikát, aki a közéletben szereplő személy hozzátartozóinak személyi jogait úgy kezeli, mintha azok teljes mértékben a közszereplő személyi jogainak függvényei lennének. 3.1.5. Nincs olyan előírás, hogy valamennyi vagy bármely politikai párt szerepeltetése kötelező lenne. Nem követ el tehát etikai vétséget, aki valamely politikai pártot egy aktuális témában nem szerepeltet. A politikusok kiválasztása az újságíró, a szerkesztő szándékától és a parlamenten kívüli közreműködők körétől függ. Ha az egyik párt visszautasítja a részvételt, az nem zárja ki a másik párt szerepeltethetőségét. 3.2.1. Az újságírói etika ellen vét az, aki -

a nyilatkozó hozzájárulása nélkül lényeges változtatást hajt végre annak nyilatkozatán,

illetve

figyelmen

kívül

hagyja

a

kért

tartalmi

módosításokat, -

a nyilatkozó, a riportalany véleményének, kijelentésének tüntet fel olyasmit, amit az nem mondott,

–

a nyilatkozót, a riportalanyt sértő szöveg, vagy képi összefüggésbe helyezi, illetve félrevezeti az anyag megjelenési helyét illetően,

–

a nyilatkozó kérése ellenére nem mutatja be nyilatkozatát az érintettnek.

3.2.2. Az interjú alanyának joga van előzetes feltételekhez kötni az interjú tervét. Ez nem értelmezhető a szerkesztői szabadság korlátozásaként. Kivételes esetekben indokolt lehet a szándékok előzetes titokban tartása, ez azonban nem mentesíti az újságírókat a tisztességesség és igazságosság követelménye alól. 3.2.3. Az interjú alanyának, a nyilatkozónak, a műsorban szereplőknek csak előzetes megállapodás alapján kell bemutatni az elkészült anyagot. Ennek célja a ténybeli hibák kiküszöbölése lehet. Az interjútól mindkét fél elállhat. 3.2.4. A cél az újságíró szakmában sem szentesíti az eszközt. Információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni. Sérti az újságírói etikát a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet érintő nem engedélyezett információ.

88

Rejtett a felvétel -

ha a felvevő berendezést elrejtik, vagy álcázzák,

-

ha az érintett személyek nem tudják, hogy felvétel készül.

Nyilvános rendezvényen nem tekinthető rejtett felvételnek, ha a jelenlévők nem tudják, hogy felvétel folyik. A rejtett felvétel csak akkor alkalmazható etikai vétség elkövetése nélkül, ha -

törvény-, vagy társadalomellenes tevékenységről kívánják készíteni, ha

-

a műsor célja az adott anyag nélkül nem érhető el, illetve, ha

-

a szükséges műsoranyag nyilvános módszerekkel nem készíthető el.

-

a titkos felvételek ártanak a sajtó tekintélyének, arra engedélyt csak a felelős szerkesztő adhat.

Telefonhívások csak előzetes tájékoztatással rögzíthetők. 4. §

Valósághű tájékoztatás és lelkiismeretesség

4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 4.2. A korrekt tájékoztatást sérti, és ezzel etikai vétséget követ el, aki akadályozza a valóság feltárását, illetőleg munkatársainak megnehezíti annak kiderítését. 4.3. Aki a jelenséget valósághűen mutatja be, nem marasztalható el azért, mert nem foglalkozott más jelenségekkel is. 4.4. Az újságíró nem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó. Kötelessége fellépni a terrorizmus, a bármilyen szempontú – faj, vallás, kultúra, nemzetiség, nem, életkor miatti – gyűlöletkeltés ellen. Nem támogathatja az erőszakot. Tervezett merényletről, terrorcselekményről szerzett értesülés esetén fontos a fenyegetés, a figyelmeztetés valódiságának ellenőrzése. Ha feltételezhető, hogy az információ valóságos, az újságíró kötelessége haladéktalanul tájékoztatni a hatóságokat és a közvéleményt. Ez fontosabb követelmény, mint stábot küldeni a helyszínre.

89

4.5. Aki olyan előfeltevés alapján kap embargózott tudósításokat és dokumentumokat, hogy tiszteletben tartja a közzététel legkorábbi időpontját, az köteles az embargónak eleget tenni. Az embargó megsértése aláássa az újságírók iránti bizalmat. Az embargót megsérteni csak a felettes vezető tudtával és engedélyével

lehetséges.

Fontos

személyiségek

látogatásának

részleteire

vonatkozó embargót biztonsági okból is szükséges betartani. Az embargó megsértése etikai vétség. Mindig meg kell győződni arról, hogy a hírzárlati kérés megfelelő rangú és beosztású tisztviselőtől származik-e. 4.6. Repülőgépek elrablása, túszejtő akciók esetén, különösen gondosan mérlegelni kell, nyilvánosságra hozzák-e a hivatalos szervek belső üzeneteinek a szövegét. Az újságírónak figyelemmel kell lennie arra, hogy a hivatalos üzenetek indokolatlan, felhatalmazás nélküli nyilvánosságra hozatala a titoksértés egyik formája lehet, és mint ilyen, törvénybe ütközi. 5. §

Helyreigazítás

5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. 5.2. Helyreigazítási kötelezettség nélkül is meg kell adni a válasz lehetőségét annak, akit a cikk, műsor személy szerint és hátrányosan érintett. A válasz sem sérthet becsületet, személyhez fűződő jogokat. 5.3. Az újságírói etika megkívánja, hogy a lapot, műsort, annak tartalmát érintő ügyekben bírálókkal, panaszosokkal, reagálókkal lelkiismeretesen foglalkozzanak a szerkesztőségek. 6. §

A szerző védelme

6.1. Sérti az újságírói etikát, aki másnak a szellemi termékét sajátjaként teszi közzé vagy tünteti fel (plágium). Kimeríti az etikai vétség fogalmát, aki -

szerzőként tudatosan mást tüntet fel;

-

más szellemi termékét eltorzítva idézi, a torzítást valóságosnak tüntetve fel; 90

-

a szerző beleegyezése nélkül közli alkotását, vagy megváltoztatja annak tartalmi elemét, illetve egyetértése nélkül azt méltatlan környezetbe helyezi;

-

más által felkutatott, közzétett és eredetinek számító témát, a forrásra való hivatkozás nélkül, sajátjaként ad közre;

-

más sajtóorgánumban megjelent és nagy érdeklődést kiváltó témával úgy foglalkozik, hogy az eredeti sajtóforrást, szerzőt nem jelöli meg. Újabb tények feltárása sem teszi mellőzhetővé az „ősforrás” megjelölését.

6.2. A szerző a művét nem adhatja át közlésre egy időben több szerkesztőségnek, illetve nem kérheti a másodközlést úgy, hogy e tényt nem jelzi. A szerkesztőség részéről átvett kézirat, fotó, egyéb képi illusztráció, hang-, illetve videóanyag elfogadásáról, közlésének szándékáról 15 napon belül, de mindenféleképpen az elavulás előtt, értesíteni, tájékoztatni kell a szerzőt. 6.3. A szerzőt megilleti az álnév használatának joga. Szerzői álnév választásánál más újságírókra is tekintettel kell lenni. Névazonosság esetén, a pályán régebben tevékenykedő szerző kérésére az új kolléga kötelessége, hogy más nevet vagy megkülönböztető jelet használjon. 7. §

A visszaélés tilalma

7.1. Visszaél az újságírói foglalkozással, aki tények elhallgatásáért vagy közléséért az érdekeltektől anyagi előnyt kér vagy fogad el, aki jogtalan előny elérése céljából közzététellel vagy közzé nem tétellel fenyeget. (L.: a 2.1.4. pont rendelkezéseit is.) 7.2. Sérti az etika normáit, ha az újságíró, szerkesztő anyagi előny ellenében terméket vagy céget reklámoz, jónak vagy rossznak minősít anélkül, hogy a reklámjelleget láthatóan feltüntetné. A reklámot, fizetett közleményt a többitől észrevehetően meg kell különböztetni. 7.3. Etikai vétséget követ el, aki az újságírót hirdetésszervezésre, fizetett közlemény szerzésére, készítésére kötelez annak fejében, hogy újságíróként foglalkoztatja. Nem etikai vétség, ha az újságíró fizetett közlemények megfogalmazását vállalja.

91

7.4. Az újságírónak nem szabad népszerűsítenie az erőszakot, az egészséget károsító szereket, életmódot. 7.5. Ha az újságíró más vonatkozású anyagi függőség mellett látja el újságírói, szerkesztői feladatát, sérti az újságírói etikát, aki az újságíró, szerkesztő kényszerű anyagi függőségét felhasználva, beavatkozik az újságíró, szerkesztő tevékenységébe. 7.6.

A

MÚOSZ

elvárja

az

állami,

önkormányzati

intézményektől,

magánszemélyektől, a lapok, a rádiók, a televíziók és az on-line hírportálok tulajdonosaitól, hogy az újságíróknak, az újságírás magas színvonala és függetlenségük biztosítása érdekében tisztességes fizetést biztosítsanak, hogy megteremtődjenek számukra a megfelelő munkakörülmények és feltételek. 7.7. Az újságírók nem fogadhatnak el semmiféle ajándékot, amely a megvesztegetés gyanúját keltheti róluk. (Az egyszerű reklámajándékok, esetleg színházjegyek, munkavacsora meghívások elfogadhatók.) 8. §

Az információ joga, etikája

8.1.1. Az újságíró hivatása – joga és kötelessége – a tájékoztatás. Köteles mérlegelni, hogy a feltárt tények nyilvánosságra hozatala veszélyezteti-e mások életét, sérti-e személyiségi jogait. 8.1.2. Az újságírónak etikai kötelezettsége mérlegelni, hogy a tudomására jutott minősített adat (magán-, állam- vagy szolgálati titok) nyilvánosságra hozatalára van-e alapos ok, sért-e állami, társadalmi, üzleti, egyéni érdeket a nyilvánosság. Az újságírónak etikai kötelezettsége mérlegelni, ha bármi módon titkot fed fel, milyen mértékben veszélyeztet más érdeket, a titok védelme vagy a nyilvánosság szolgálata előbbre való. A titoksértéssel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztása esetén az újságírónak etikai kötelessége a fentiek szerint mérlegelni a sértett és a védett érdekek, értékek viszonyát. Ha a titoksértést büntetőjogi eljárás során megállapítják, az önmagában még nem jelenti azt, hogy az eljárás alá vont személy megsértette az etikai kódexet.

92

8.2. A hír forrásának tett ígéretet, a bizalmas kezelésre, minden körülmények között be kell tartani, de az információ eredetét nyilvánosságra kell hozni, ha az nem fenyegeti a hírforrás biztonságát. Az újságírónak az ésszerűség határain belül meg kell tennie mindent, hogy a forrás megnevezhető legyen. Ha ez lehetetlen, az újságírónak törekednie kell arra, hogy az információt megnevezhető forrásból szerezze be. Ha ez sem lehetséges, meg kell jelölnie a forrás titokban tartásának okát. Nem biztosítható a névtelenség, ha ezzel az igazságszolgáltatás kijátszására törekednek. 8.3. A névtelenséget biztosítani kell, -

ha olyan magánügyről van szó, amelyben a névtelenség indokolt (donor, adományozó),

-

az áldozat esetében! Különösen vonatkozik ez a szexuális bűncselekmények áldozataira. Nem szabad olyan adatokat közölni, amelyek „mozaikszerű” összerakása az áldozat kilétét felfedhetné. Így nem közölhető a lakcíme, az áldozat és az ügyben szereplő bármely személy, illetve az áldozat és a támadás színhelye közötti kapcsolat.

Ha a rendőrség bármilyen adat nyilvánosságra hozását kéri az elkövető felkutatása érdekében, az újságíró köteles meggyőződni arról, hogy a kérés valóban hivatalos helyről érkezett-e. 8.4. Etikai vétséget követ el, aki közli szóban, vagy képben közéleti személyiség lakhelyének pontos leírását, részletes térképét, helyszínrajzát, légi felvételét, vagy ha a megjelent képen látni lehet a biztonsági berendezéseket. A közéleti személyiség lakóháza is bemutatható, ha a felvétel nem közelkép és látószöge az épület elhelyezkedését nem mutatja. Csak az illetékes hatóság kezdeményezésére közölhető, -

ha a közéleti személyiség valaminek a meglátogatására készül.

-

Nem közölhető annak a kórháznak a neve, ahová a biztonsági erők sebesült tagjait beszállítják.

-

93

9. §

Kollegiális magatartás

9.1. Az etikai bizottság nem látja el a MÚOSZ alapszabályát védelmező fegyelmi szervezet feladatát. Megvizsgálja viszont a MÚOSZ választott tisztségviselőivel és tagjaival szemben emelt panaszt az alapszabály vagy az egyesülési törvény megsértésének gyanúja esetén, ha annak újságírói etikai vonatkozása van. 9.2. Ha a MÚOSZ tagja kéri, az etikai bizottság védelembe részesíti, amennyiben újságírói tevékenységével kapcsolatos, etikai jellegű, jogtalan támadás éri. Az etikai bizottság ilyen védelmet saját kezdeményezése alapján is nyújthat. 9.3. Az újságíróknak egymás közt is be kell tartaniuk a kulturált érintkezés szabályait. Nem szabad a kolléga munkáját akadályozni, egymást lejáratni, a kolléga munkáját ingyen kihasználni. Súlyos etikai vétséget követ el az a tulajdonos, kiadó, fő-, illetve felelős szerkesztő, aki bármilyen módon megtorolja, vagy megtorlással fenyegeti a sérelmet elszenvedett újságírót, ha törvényes eszközökhöz folyamodik az elmaradt honoráriuma, munkabére behajtásáért. 10. § Etikai határozatok 10.1. A kódexben szereplő magatartási szabályok megsértése esetén az etikai bizottság a szabályzata szerint lefolytatott eljárással etikai vétséget állapíthat meg. Az eljárás során, és a meghozott határozat ismertetésével, törekedni kell a legszélesebb nyilvánosság biztosítására. 10.2. Az etikai bizottság, illetve annak eljáró tanácsa általában csak jogerős határozatait hozza nyilvánosságra. Ha az eljáró tanács úgy látja, a közérdek – különösen a sajtószabadság védelme és a jogtalannak, etikátlannak bizonyult támadások elhárítása érdekében -, nem jogerős határozat is nyilvánosságra hozható.

A nyilvánosságra hozott határozatban kötelező nyomatékosan

figyelmeztetni

a

jogerősség

hiányára.

Döntéseit,

állásfoglalásait

sajtóközleményben vagy sajtóértekezlet keretében is közzéteheti, értelmezheti a kódex előírásait. 10.2. Az etikai bizottság eljáró tanácsa a vétség súlyától függően etikai büntetést szab ki, de szakmai becsületbíróságként elsősorban arra törekszik, hogy a feleket megegyezésre késztesse, békülést, jegyzőkönyvi vagy nyilvános elégtételadást érjen el. 94

10.3. A kiszabható büntetések: -

szóbeli figyelmeztetés,

-

figyelmeztetés,

-

megrovás,

-

szigorú megrovás,

-

választott tisztségviselő etikai vétsége esetén, az eljáró tanács kezdeményezheti visszahívását e tisztségéből,

-

a tagsági jogok felfüggesztése egy évre,

-

kizárás.

10.4. A másodfokon hozott kizáró határozat ellen az érintett panasszal élhet a MÚOSZ választmányánál. 10.5. Az etikai bizottság a végső jogerős megállapításáról tájékoztathatja a szerkesztőség vezetőjét, a kiadót, illetve a tulajdonost. Indokolt esetben felelősségre vonást kezdeményezhet más társadalmi fórum vagy hatóság előtt. XXX Az etikai szabályzat elkészítésénél figyelembe vettük -

az 1986. évi II. törvényt a sajtóról, az 1996. évi I. törvényt a médiáról;

-

a Visegrádi Jegyzőkönyv azon gondolatait, amelyek az újságíráshoz kapcsolódnak;

-

a Washington Post 1977-ben közzétett etikai alapelveit;

-

a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének etikai és eljárási szabályzatát;

-

az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az újságírói etikáról szóló 1003/1993. számú határozatát;

-

a BBC vonatkozó irányelveit, és

-

az országgyűlési és helyhatósági választások időszakára, hazánkban korábban kiadott jogszabályokat, irányelveket.

95

7.2. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az újságírói etikáról szóló 1003. számú határozata (1993) A Közgyűlés jóváhagyta az újságírásra vonatkozó következő etikai elveket és úgy véli, azokat Európa-szerte alkalmazni kell e területen. A hír és a vélemény 1. A vonatkozó jogi normákba foglalt jogokon és kötelezettségeken túl, a sajtónak etikai kötelezettségei vannak az állampolgárok és a társadalom irányában, amit különösen hangsúlyozni kell ma, amikor az információ és a kommunikáció olyan fontos szerepet játszik az állampolgárok magatartásának és véleményének alakításában, valamin t a társadalom és a demokratikus életforma fejlődésében. 2. Az újságírói szakma jogokkal és kötelezettségekkel, előjogokkal és felelősséggel jár. 3. Az újságírás etikai megközelítésének alapelve szerint világosan el kell választani egymástól a hírt és a véleményt, és nem szabad megengedni a kettő összetévesztését. A hír a tényekről és adatokról szóló információ, míg a vélemény gondolatokat, eszméket, hitrendszereket, értékítéleteket közöl a hírközlő szervek, kiadók vagy újságírók részéről. 4. A hírek közlésének a valósághűségen, szavahihetőségen kell nyugodnia, amit a tények valóságtartalma ellenőrzésének és bizonyításának megfelelő eszközei és a közlés pártatlansága biztosítanak. A hírek címsorának vagy összefoglalásának a lehető leghívebben kell tükröznie a közölt tényekés adatok lényegét. 5. A véleménynyilvánítás általános gondolatokat vagy kommentárokat, illetve aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseket jelent. Bár a vélemény szükségszerűen szubjektív és ezért nem lehet, nem szabad számon kérni rajta a valósághűséget. Azt azonban biztosítani kell, hogy a vélemény becsületes és etikus formában kerüljön kifejezésre. 6. Az

egyénekkel

vagy

intézményekkel

kapcsolatos

események

vagy

cselekmények kommentálása nem próbálhatja meg tagadni vagy rejtegetni a tények vagy adatok valóságtartalmát. Az

információhoz

való

jog,

- kiadók, tulajdonosok, újságírók.

96

mint

alapvető

emberi

jog

7. A sajtó feladata egyfajta „közvetítés” és az információk szolgáltatása, az információ szabadságával kapcsolatos jogaik a megszólítottaktól, azaz az állampolgároktól függnek. 8. Az információhoz való jog alapvető jog, amelyet az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága is hangsúlyoz az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkével kapcsolatos esetjogban, és amelyet a Határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezmény 9. cikke, valamint az összes demokratikus alkotmány is elismer. A jog birtokosa az állampolgár, akinek ezzel kapcsolatban még ahhoz is joga van, hogy megkövetelje, az újságírók a valóságnak megfelelő hírértékű információkkal, valamint becsületes véleményekkel lássák el anélkül, hogy a hatóságok vagy a magánszféra kívülről beleszólna a hírek és a vélemények közlésébe. 9. A hatóságok nem tekinthetik sajátjuknak az információt. A hatóságok, a hivatalok nyilvánossága jelenti a jogi alapot a pluralizmus garantálására és kiterjesztésére a médiánál, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága, az információhoz való jog és a cenzúra kizárása feltételeinek a megteremtésére. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is tudatában van ennek a ténynek, amint azt az 1982. április 29-én „A véleménynyilvánítás és információ szabadságáról” elfogadott nyilatkozata is jelzi. 10. Az újságírásról szólva nem szabad elfelejteni, hogy az egymásra épülő szerkezet részeit alkotó tömegtájékoztatási eszközökön alapul, ezeken belül pedig különbséget kell tenni kiadók, tulajdonosok és újságírók között. Evégett a sajtó szabadásának védelme mellett a tömegtájékoztatási eszközön belüli szabadságot is biztosítani kell és meg kell védeni a belső nyomásgyakorlással szemben. 11. A hírszolgáltatóknak olyan sajátos társadalmi-gazdasági ügynökségeknek kell magukat tekinteni, amelyek vállalkozói céljait az alapvető jogokhoz való hozzáférés biztosításának feltételei korlátozzák. 12. A hírszolgáltatóknak az egyes tömegtájékoztatási eszközök tulajdonjogát és vezetését illetően átláthatóknak kell lenniük, hogy az állampolgárok világosan meg tudják állapítani a tulajdonosok kilétét és gazdasági érdekeinek mértékét a médián belül. 13. A hírszolgáltató egységen belül a kiadóknak és az újságíróknak együtt kell működniük és nem szabad szem elől téveszteniük, hogy a kiadók és 97

tulajdonosok ideológiai orientációját a valósághű hírközlés és az etikus véleményformálás abszolút követelménye korlátozza. Ez elengedhetetlen, ha tiszteletben akarjuk tartani az állampolgár alapvető jogát az információhoz. 14. E

követelmények

érdekében

meg

kell

erősítenünk

az

újságíró

véleménynyilvánítási szabadságának védelmét, mert végső soron ők közvetítik az információt. Ezért jogszabályilag kell finomítani és tisztázni a lelkiismereti záradékot és a hivatali titoktartás természetét a bizalmas forrásokkal szemben, és összhangba hozni az egyes országok rendelkezéseit, hogy azok a demokratikus Európa szélesebb összefüggései között is alkalmazhatók legyenek. 15. Sem a kiadók, sem a tulajdonosok, sem pedig az újságírók nem tekinthetik az információkat magukénak. A hírközlő szervek nem tekinthetik árúnak az információt, hanem csakis az állampolgárok alapvető jogának. Ennek megfelelően a tömegtájékoztatási eszközök nem használhatják ki a hírek vagy a közölt vélemények minőségét vagy tartalmát arra, hogy fellendítsék az olvasók vagy nézők/hallgatók számát hirdetési bevételeik növelése érdekében. 16. Amennyiben biztosítani akarjuk az információ etikus kezelését, a megcélzott közönséget

egyéneknek,

nem

pedig

tömegnek

kell

tekinteni.

Az újságírás szerepe és etikus tevékenysége. 17. Az információnak és a kommunikációnak, amit az újságírás a tömegtájékoztatási eszközökön

keresztül

közvetít

az

új

technikai

lehetőségek

hathatós

támogatásával, döntő jelentősége van az egyén és a társadalom fejlődése szempontjából. Alapvető fontosságú a demokratikus életforma számára, mivel, ha a demokrácia teljes kíván lenni, biztosítania kell állampolgárainak a közügyekben való részvételt. Elegendő itt annyit mondani, hogy ez a részvétel lehetetlen lenne, ha az állampolgárok nem kapnának megfelelő információt a közügyekről a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül. 18. Az információ, főleg a rádió lés a televízió útján szerezhető információ jelentőségét a kultúrában és az oktatásban a Közgyűlés 1067. számú ajánlása hangsúlyozza. A közvéleményre gyakorolt hatása nyilvánvaló. 19. Helytelen lenne ennek a szerepnek a fontosságából arra következtetni, hogy a tömegtájékoztatási eszközök képviselik a közvéleményt, vagy hogy át kellene

98

venniük oktatási és kulturális jellegű hatóságok vagy intézmények, pl. az iskolák, egyes sajátos funkcióit. 20. Ez azt jelentené, hogy a tömegtájékoztatási eszközök és az újságírás hatósággá vagy ellenhatósággá válnának (valamiféle „mediokráciává”), ugyanakkor nem képviselnék a polgárokat, és nem lennének alávetve ugyanolyan demokratikus ellenőrzésnek, mint a hatóságok, valamint nem rendelkeznének a megfelelő kulturális és oktatási intézmények szaktudásával sem. 21. Ezért az újságírásnak nem szabad megváltoztatnia a valóságot tükröző, pártatlan információkat

vagy

tisztességes

véleményeket,

sem

pedig

azokat

a

tömegtájékoztatási eszközök céljaira a közvélemény formálása érdekében kihasználni, mert legitimitása az állampolgári információhoz való alapvető jogának tiszteletben tartásán nyugszik, ami egyet jelent a demokratikus értékek tiszteletben tartásával. A törvényesen cselekvő tényfeltáró újságírást tehát az információk és vélemények valósághűségének és tisztességének követelménye korlátozza, s nem egyeztethető össze az előzetesen elfogadott álláspontok és különféle érdekek alapján folytatott újságírói kampányokkal. 22. Az újságíróknak az általuk közvetített hírben és az általuk megformált véleményben tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét, különösen a bírósági szakban lévő ügyek esetében, és tartózkodniuk kell az ítéletalkotástól. 23. Tiszteletben kell tartani az egyének jogát a magánéletre. A közéletben hivatalt viselő személyeknek joguk van megvédeni magánéletüket a nyilvánosságtól, kivéve, ha magánéletük hatást gyakorol közéleti tevékenységükre. Az a tény, hogy valaki közhivatalt visel, nem fosztja meg attól a jogától, hogy magánéletét tiszteletben tartsák. 24. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkében foglalt jog a magánélet tiszteletben

tartásáras,

valamint

a

10.

cikkében

foglalt

szabad

véleménynyilvánításhoz való jog egyensúlyának megteremtésére jó példa az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága által legújabban kialakított ítélkezési gyakorlat. 25. Az újságírói szakmában a cél nem szentesíti az eszközt, az információ tehát kizárólag törvényes és etikus eszközökkel szabad megszerezni. 26. A hírközlő szerveknek az érintett személyek kérésére automatikusan és gyorsan helyesbíteniük kell – a rendelkezésükre álló megfelelő eszközökkel – az össze, minden általuk közölt hamis vagy téves hírt és véleményt. A nemzeti 99

törvényhozásnak megfelelő szankciókat kell felállítaniuk és – ahol lehet – kártérítési lehetőséget kell biztosítani. 27. Annak érdekében, hogy az Európa tanács tagországaiban egységes legyen e jog alkalmazása, végre kell hajtaniuk a 74/26. számú határozatot a válaszadás jogáról.(„Az egyén helyzete a sajtóval szemben”), amit az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1974. július 2-án fogadott el, valamint a Határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezmény megfelelő rendelkezéseit. 28. Az újságíróknak az újságírás magas színvonala és függetlenségük biztosítása érdekében tisztességes fizetésben kell részesülniük, és meg kell teremteni számukra a megfelelő munkakörülményeket és feltételeket. 29. Az újságíróknak munkájuk során a közhivatalokkal vagy a gazdasági szektorral szükségképpen kialakított kapcsolatban vigyázniuk kell arra, hogy elkerüljenek mindennemű összefonódást, ami befolyással lenne az újságírás függetlenségére és pártatlanságára. 30. Az újságírásban az ellentmondó vagy szenzációs témák nem tévesztendők össze a feltétlenül hírértékű információkkal. Az újságíró nem használhatja ki munkáját elsődleges presztízsszerzésre, és személyes befolyása növelésére. 31. A tájékoztatás folyamatának – amely egyre inkább az új technikai lehetőségeken, a gyorsaságon és tömörségen alapul – összetettsége miatt az újságíróknak

megfelelő

szakmai

képzésben

kell

részesülniük.

A szerkesztőségekre vonatkozó szabályok 32. Az újságoknál a kiadóknak, a tulajdonosoknak és az újságíróknak együtt kell tudniuk élni. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szerkesztőségekre vonatkozó szabályokat, hogy a médián belül az újságíróknak a szerkesztőkkel, tulajdonosokkal való szakmai kapcsolatait szabályozzák, függetlenül a munkaviszonyból

eredő

általános

szabályokon

szerkesztőbizottságokat lehet létrehozni.

100

(tól).

Ennek

keretében

Konfliktushelyzetek és a különleges védelem esetei 33. A társadalomban előfordulnak néha feszültségek és konfliktushelyzetek olyan tényezők nyomásáras, mint például a terrorizmus, a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés, az idegengyűlölet vagy a háború. Ilyen körülmények között a tömegtájékoztatási

eszközöknek

erkölcsi

kötelességük,

hogy

védjék

a

demokratikus értékeket: az emberi méltóság tiszteletét, a problémák békés, toleráns úton való megoldását, s ennek megfelelően szálljanak szembe az erőszakkal, a gyűlölet és szembenállás megnyilvánulásaival, és utasítsanak el minden kulturális, nemi vagy vallási alapon történő megkülönböztetést. 34. Senki sem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó. Ennek érdekében a sajtónak vezető szerepet kell játszania a feszültségek megakadályozásában, s bátorítani kell a közösségek közötti kölcsönös megegyezést, toleranciát és bizalmat az olyan területeken, ahol konfliktus uralkodik, ahogy az Európa tanács főtitkára is tette a volt Jugoszlávia utódállamai esetében bizalomerősítő lépések elfogadására bíztatással. 35. Mivel a tömegtájékoztatási eszközöknek, különösen a televíziónak különösen nagy hatása van a gyermekek és a fiatalok magatartására, vigyázni kell, hogy ne kerüljenek műsorra az erőszakot dicsőítő, a nemiséget vagy a szélsőséges fogyasztói szemléletet kihasználó, avagy szándékosan illetlen nyelvet használó programok, üzenetek vagy képek. Etika és önszabályozás az újságírásban 36. A

fent

felsorolt

alapfeltételekkel

és

alapelvekkel

összhangban

a

tömegtájékoztatási eszközöknek szigorú etikai elveknek kell alávetni magukat, melyek garantálják a véleménynyilvánítás szabadságát és a polgárok alapvető jogát a valós információkra és becsületes véleményekre. 37. Ezen elvek alkalmazásának ellenőrzésére önszabályozó testületeket vagy mechanizmusokat kell létrehozni a kiadók, az újságírók, a felhasználók szervezetei, tudósok, jogászok részvételével. Ezek feladata lesz, hogy határozatokat hozzon az újságírás etikai szabályainak betartásáról, melyek nyilvánosságra hozatalát a sajtónak vállalnia kell. Ez lehetővé teszi az 101

állampolgár számáras – akinek joga van az információhoz -, hogy pozitív vagy negatív véleményt alkosson az újságíró munkájáról és szavahihetőségéről. 38. Az önszabályozó testületek vagy mechanizmusok, az olvasók, nézők, hallgatók egyesületei és megfelelő egyetemi tanszékek minden évben publikálhatnák a tömegtájékoztatási eszközök által közzétett információk valóságáról utólag készített elemzéseket, melyekben összevetik a híreket a tényekkel. Ez lenne a szavahihetőség mércéje, ennek alapján az állampolgárok megállapíthatnák, milyen szintre jutottak egyes tömegtájékoztatási eszközök, azok részei vagy akár az egyes újságírók az etikai mérce betartásában. Egyúttal megfelelő javító mechanizmusok gondoskodhatnának az újságírói módszerek folyamatos javításáról.

(A Közgyűlés 1993. július 1-i vitája. (42. ülésszak.) A Közgyűlés által 1993.július 1-én elfogadott szöveg. Magyarországon közzétették az „Emberi jogi füzetek” 1997. 1. számában. BH melléklet)

102

7.3 Közös etikai alapelvek (A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus

Újságírók

Szövetsége,

valamint

a

Sajtószakszervezet) I. Bevezető. 1.§. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet a magyar újságírás erkölcsösségének fenntartása érdekében közös etikai alapelveket dolgozott ki, amelyek megfelelnek - az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 44. rendes ülésén az újságírói etikáról szóló 1003/1993. számú határozatának, és - a Nemzetközi Újságíró Szövetség 1986. évi világkongresszusán az újságírói magatartásról elfogadott elvi deklarációnak. 2.§. a) A négy szervezet a közös etikai alapelveket minden újságírói, szerkesztői, kiadói munkát végző tagjára érvényesnek, irányadónak tekinti, akár a nyomtatott, (írott, fényképezett, ) akár az elektronikus sajtónál, vagy az online újságírás területén fejti ki egyéni vagy kollektív tevékenységét. b) A közös etikai alapelvek alkalmazása során - tekintettel a sajtótörvényben az információ megszerzésével, szolgáltatásával kapcsolatban megállapított kötelezettségekre és jogokra - a négy szervezet a tájékoztatást foglalkozásszerűen végző újságírónak tekinti azt, aki valamelyik bejegyzett újságírói szövetségnek, - vagy akit a bejegyzett tömegtájékoztatási eszköz felelős szerkesztője megbízó levéllel látott el.

103

A négy szervezet elvárja az online újságírásban tevékenykedő újságíróktól, hogy ezt a mivoltukat közleményeiknél tüntessék fel. c) A négy szervezet mindegyike saját etikai szabályzatában a közös etikai alapelveknek megfelelő egységes megfogalmazásra, értelmezésre és alkalmazásra törekszik. d) A négy szervezet a magyar újságírás erkölcsösségének megőrzése, fejlődése érdekében azoknak is ajánlja a közös etikai alapelvek követését, akik nem tagjai egyik szervezetnek sem. 3.§. A négy szervezet „együttműködési tanácsot” hoz létre a szervezetetek képviselőiből, akiket a szervezetek egyenlő számban delegálnak a testületbe.

II. KÖZÖS ETIKAI ALAPELVEK 4.§.

a) A sajtó szabadsága, az informálás kötelezettsége, a tájékozódáshoz való jog az állampolgárok alapvető joga, amelyet az Alkotmány biztosít. Az újságírónak etikai kötelessége védelmezni, mindennapos munkájában érvényesíteni a sajtó szabadságát, a nyilvánosságot, és teljesíteni az információ áramlásával kapcsolatos szakmai feladatait. b) Az információ - és benne a sajtó útján megszerezhető információ is - alapvető fontosságú a demokráciában. E nélkül az állampolgárok nem vehetnek részt a közügyekben, nem gyakorolhatják állampolgári jogaikat, nem tehetnek eleget kötelezettségeiknek. Ez a kitüntetett szerep azonban nem teszi az újságírókat hatósági személlyé, a tömegtájékoztatás eszközeit „ellenhatósággá”. Az újságírók etikai kötelezettsége fellépni a „mediokrácia” kialakulása, létezése ellen. c) Őrizni kell a sajtó szabadságát, az újságírói függetlenséget és pártatlanságot a tulajdonossal szemben is, akár magántulajdonosokról, akár közösségi - önkormányzati tulajdonosról van szó. A tömegtájékoztatási eszköz árucikk, de a benne közölt, újságírótól származó információ nem. Az információ nem az informátor, nem az újságíró, nem a tömegtájékoztatási eszközt birtoklók tulajdona, hanem része az állampolgárok alapvető jogainak. 104

d) A tömegtájékoztatási eszközök az információkat - közlésüket vagy visszatartásukat - nem használhatják fel arra, hogy közvetlenül ezzel fellendítsék az eszköz keresettségét és a közölhető hirdetések mennyiségét. e) A tömegtájékoztatási eszközökön belüli szabadságot is védelmezni kell, és szembe kell szállni a belső nyomásgyakorlással is. Újságíró csak akkor foglalkozhat hirdetésszervezéssel, hirdetésértékű újságírói produktum készítésével, ha azt a munkakörétől függetlenül, külön díjazásért, külön megbízás alapján végzi - a törvényekben egyébként előírt feltételek betartásával. 5.§. a) Az újságírói munkában következetesen és világosan el kell választani egymástól a hírt és a véleményt. Közös etikai alapelvünk: A hír szent, a vélemény szabad! b) A hír tényeket, adatokat közöl, valóságtartalma a tényeken alapul és bárki által ellenőrizhető. Közös etikai alapelvünk: nem szabad hazudni! c) A véleményt - amely szükségszerűen szubjektív - az újságírónak etikus formában kell kifejeznie. A sajtószabadság keretei között cselekvő tényfeltáró újságírást tehát csak az információk valósághűségének és a vélemények tisztességének követelménye korlátozhatja. 6.§. a) Az újságírói szakmában sem szentesíti a cél az eszközt. Információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni. Sérti az újságírói etikát a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet sértő fényképezés stb. b) Az újságírónak mind a hírben, mind a vélemény nyilvánításban tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmét és tartózkodnia kell - különösen bíróság által tárgyalt ügyekben - az ítéletalkotástól.

105

c) Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberek jogát a magánéletre. A közéletben hivatalt viselő személyeknek joguk van megvédeni magánéletüket a nyilvánosságtól, kivéve, ha a magánéletük hatást gyakorol a közéleti tevékenységükre. d) Etikai vétséget követ el az az újságíró, aki a szenzáció érdekében kíméletlenül, figyelmen kívül hagyja a bűncselekmény áldozatainak, az áldozatok hozzátartozóinak személyiségi jogait, érzelmeit. 7.§. A

tömegtájékoztatási

eszközöknek

gyorsan

és

hitelesen,

az

összes

rendelkezésükre álló eszközzel helyesbíteniük kell minden általuk közölt hamis vagy téves hírt, tisztességet sértő véleményt. A helyesbítés mindig etikai kötelezettség is, akár az érintett kérésére, a bíróság - vagy más hatóság - rendelkezésére, akár saját forrásból szerzett értesülés alapján jut tudomására, hogy hamis, téves információt közölt. 8.§. a) Az újságíró nem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó! Kötelessége fellépni a terrorizmus, a bármilyen szempontú - faj, vallás, kultúra, nemzetiség, nem, életkor, stb. miatti - gyűlöletkeltés ellen. Nem támogathatja az erőszakot. b) A tömegtájékoztatási eszközök hatása nagy az ifjúságra. Az újságíró etikai kötelessége, hogy ne terjessze az erőszak dicsőítését, a nemiség profanizálását és öncélú megjelenítését, a „pénzért minden lehetséges” szélsőséges szemléletet. c) Az újságíró etikai kötelessége őrizni a magyar nyelv, és a Magyarországon élő kisebbségek anyanyelvének szépségét, tisztaságát. Nem használhat öncélúan, szükségtelenül illetlen, trágár szavakat, kifejezéseket. Kötelessége fellépni a nyelvi, a stílusbeli igénytelenség, a silányság ellen. d) A tömegtájékoztatási eszközöknek, és személy szerint az újságíróknak is, etikai kötelességük szerepet vállalni társadalmi összeütközések esetén a feszültségek feloldásában, a bizalomra, a türelemre való ösztönzéssel.

106

9. §. Az újságíróknak vigyázniuk kell a munkájuk során kialakuló kapcsolataikban, hogy

elkerüljenek

mindenféle,

az

újságírás

függetlenségét

és

pártatlanságát

veszélyeztető összefonódást. Az újságíró nem használhatja fel hivatását elsődlegesen presztízsszerzésre, személyes befolyása növelésére. 10.§. Az újságírói munka során előfordulhat, hogy a jogi és etikai feltételek, körülmények szembekerülnek egymással. Az újságíró köteles tiszteletben tartani a törvényeket. Ha azonban etikai szempontú kétségei támadnak a törvények betartását illetően, kötelessége szakmai szervezetének etikai bizottságához fordulni irányadó véleményt kérve, ha lehetséges még a konfliktusok előtt, de mindenféleképpen a lehető leggyorsabban. (Ilyen lehet például a nyilvánosság és a titokvédelem érdekeinek összeütközése, az informátor személyének titokban tartása, illetve az informátor által feltárt bűncselekmény megakadályozásának kötelezettsége esetén.) Ha az újságíró egyik szervezetnek sem tagja, ajánlatos, hogy belátása szerint válasszon tanácsadó szervezetet. 11.§. Az újságírók egymás közötti kapcsolati a kollegialitás szabályai szerint épüljenek. a) Miként az olvasók, nézők, hallgatók iránt, akként egymásra vonatkozóan is a tiszteletet, a megbecsülést kell kifejezésre juttatni. b) Tilos a plágium! Plágium nemcsak mások műveinek részben vagy egészben saját név alatti átvétele, hanem az is, ha mások által felderített eseményekkel, jelenségekkel úgy foglalkozik valaki, hogy nem jelöli meg a forrást. c) Saját művet is tilos közlésre felajánlani több tömegtájékoztatási eszköznek anélkül, hogy erről előzetesen tájékoztatná a szerző az érintett médiumokat. d) Sérti a kollegialitás követelményét az, aki rosszhiszeműen megtéveszti kollégáját a hírben szereplő tények, események, vagy az ezek kapcsán kialakult vélemények valódiságát illetően.

107

e) Az újságírók etikai kötelessége, hogy közreműködjék a munkahelyi környezet kialakításában és az egymással szemben álló munkahelyi közösségek ellentéteinek feloldásában. Etikai vétséget követ el az, aki úgy vesz részt ilyen szemben álló közösségekben, hogy magatartása sértő és illojális a kollégáival szemben. III. EGYÜTTMŮKÖDÉSI TESTÜLET 12.§. a) Az együttműködési testületnek tizenkét tagja van. A testület 3-3 tagját a négy újságírói szervezet delegálja. b) Az együttműködési testület elnöki tisztét, negyedévenkénti váltásban az egyes szervezetek delegátusai közül kijelölt személyek töltik be. Az elnök személyét nem választják, őt a delegáló szervezet jelöli ki. Az elnöklés sorrendjét sorsolással alakítják ki minden naptári év kezdetétől. c) Az együttműködési testület döntéseit teljes testületi egyetértéssel hozza. A soros elnök két szavazattal rendelkezik, ha saját ügyrendjük szerint olyan eljárási kérdésben kell dönteniük, amelyben a többségi vélemény ismerete lényeges. d) A négy újságírói szervezetre vonatkozó állásfoglalások csak teljes testületi egyetértéssel

hozhatók.

Az

együttműködési

testület

ilyen

módon

kialakított

állásfoglalását mind a négy szervezet köteles figyelembe venni. 13.§. Az együttműködési testület állást foglalhat: a) a közös etikai alapelvek kibővítését, szűkítését ajánlva a négy szervezetnek. b) a közös etikai alapelvek és az egyes szervezetek etikai kódexének eltérései ügyében, c) a közös etikai alapelvek értelmezése ügyében d) az egyes szervezeteknél folytatott etikai eljárási gyakorlat ügyében.

108

14.§. Az együttműködési testület állást foglalhat közérdekű etikai ügyekben és felkérheti az egyes újságírói szervezeteket is állásfoglalás kialakítására. 15.§. Az együttműködési testület felkérésére az egyes újságírói szervezetek részletes és tárgyszerű felvilágosítást adnak az azonos, vagy hasonló témában, tárgykörrel vizsgált ügyeikről, hozott határozataikról. A felkérések az együttműködési testület egyedi döntései alapján történnek. 16.§. Az együttműködési testület működésének feltételeit mindig az a szervezet biztosítja, amelyiknek a delegációja az elnököt adja. Az elnök csak a delegáló szervezet előzetes engedélyével vállalhat olyan anyagi kötelezettséget, amely hatásában túlterjed az elnöklés negyed évén. 17.§. Az együttműködési testület egyéb ügyekben a saját maga által hozott ügyrend szerint működik.

109