BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Szakdiplomácia szakirány

A TÁVKÖZLÉSI LIBERALIZÁCIÓ AZ INTERNETES MÉDIÁBAN – VÁRAKOZÁSOK ÉS CSALÓDÁSOK

Készítette: BÁCSKAI RÓBERT

Budapest, 2003

Bevezetés ................................................................................................................................................. 3 Témaválaszás ........................................................................................................................................... 4 I. Rész .......................................................................................................................................................... 6 1.1. A távközlés magyarországi helyzete a rendszerváltozás előtt és után............................................... 6 1.1.1. 1989-1993-ig – „az első mérföldkövek a haladás útján” ........................................................... 6 1.1.2. 1993-1998-ig – „gyorsuló fejlődés”........................................................................................... 7 1.1.3. 1998-2001 júniusáig – „a liberalizáció előszele” ....................................................................... 8 1.1.4. 2001 június-napjainkig – a liberalizáció előkészületei és meg (nem) valósítása ..................... 10 1.2. A főbb szereplők ismertetése .......................................................................................................... 12 1.2.1. Koncessziós szolgáltatók ......................................................................................................... 12 Matáv ............................................................................................................................................. 12 Vivendi .......................................................................................................................................... 13 1.2.2. Főbb alternatív szolgáltatók ..................................................................................................... 15 PanTel ............................................................................................................................................ 15 GTS................................................................................................................................................ 16 UPC................................................................................................................................................ 17 Novacom........................................................................................................................................ 17 1.2.3. A szabályzó.............................................................................................................................. 18 1.2.4. Egyéb szereplők ....................................................................................................................... 19 2. Az Európai Unió távközlési piaca és annak liberalizációja ............................................................... 20 3.1. Az Internetes médiáról.................................................................................................................... 24 3.1.1. Az Internetes médiáról............................................................................................................. 25 3.1.2. A média konvergenciájáról ...................................................................................................... 26 3.2. Az információs társadalomról......................................................................................................... 27 3.2.1. Az Európai Unió példája az információs társadalomra............................................................ 28 3.2.2. A távközlés szerepe az információs társadalomban ................................................................. 29 II. rész ........................................................................................................................................................ 30 A távközlési liberalizáció főbb eseményei az internetes médiában ....................................................... 30 1. A PanTel indulása .............................................................................................................................. 30 1.1 Előzmények ..................................................................................................................................... 30 1.2 A cég létrejötte................................................................................................................................. 32 1.3. Célkitűzések.................................................................................................................................... 32 2. Az Egységes Hírközlési Törvény megszületése................................................................................. 33 2.1 Az EHT-hez vezető út...................................................................................................................... 34 2.1.1 A kezdetek és egy meg nem valósított álom: az előrehozott liberalizáció ................................ 34 2.1.2 A készülő törvény „előszele”.................................................................................................... 37 Különböző érdekcsoportok – azonos piaci érdekek....................................................................... 37 2.1.3. A „postatender”........................................................................................................................ 38 Háttér ............................................................................................................................................. 38 A siker............................................................................................................................................ 38 Kudarc és csalódás......................................................................................................................... 39 Harc és győzelem........................................................................................................................... 40 2.1.4. A készülő törvény „előszele” (folytatás).................................................................................. 41 Alternatív elvárások - közös fellépés ............................................................................................. 41 A törvény téziseinek elfogadása .................................................................................................... 42 A törvény benyújtása a Parlamentnek............................................................................................ 44 A szolgáltatók elvárásai ................................................................................................................. 44 Mit várt az üzleti szféra a törvénytől?............................................................................................ 47 A fogyasztók várakozásai, lakossági attitűdök .............................................................................. 53 Mit kívánt a Matáv? ....................................................................................................................... 55 Politikai szemszögű vélemény a már elkészült törvényről ............................................................ 56 2. 2. EHT – elfogadva!........................................................................................................................... 57 3. Szabad a piac – mégsem nyitott… ..................................................................................................... 59 4. Zárszó és kitekintés a jövőbe ............................................................................................................. 63 Összefoglalás ......................................................................................................................................... 64 Irodalomjegyzék .................................................................................................................................... 66

-2-

Bevezetés Információ. Mi jut eszünkbe erről? Hírek. Adat. Számítógép. Internet. Távközlés. Mai világunk egyik kulcsfontosságú szava. Nélkülözhetetlen, akár az üzleti, akár a magánéletünket nézzük. Csak a jól értesültek, a releváns tudás birtokosai lehetnek ma sikeresek az élet bármely területén. Az információ mindig is nagy szerepet játszott az emberiség történetében. Gondoljunk csak az ősemberre, aki egy társától megtudta, hol lehet finom bogyókat gyűjteni, hol van remek horgászhely, stb. Évszázadok, évezredek során az információ, az üzenet kódolása, átadása is rengeteget fejlődött, finomult. A beszéd kialakulása, amely a tárgyakat, később fogalmakat öntötte könnyen átadható formába, volt az első lépcső az információátadás folyamatában. Majd a különböző hordozóanyagokra történő írás következett. Ez nagyszerű lehetőséget biztosított az emberi emlékezet hiányosságainak kiküszöbölésére. Az ókortól azonban gondot okozott, hogy a híreket, törvényeket, irodalmi műveket széles körben terjeszthessék. A nyomtatás feltalálása fényévekkel vitte előre az információ-terjesztést. A Gutenberg-galaxis még ma is erősen áll, bár már érte néhány megrendítő erejű csapás az elmúlt száz évben (és ezen belül kifejezetten az elmúlt évtizedben). A különböző hang- és képhordozók ill. továbbítók: a rádió, a gramofon/lemezjátszó, a mozi, a telefon, a televízió, a magnetofon, végül a képmagnók rohamléptekkel terjedtek el (és most már hódít a DVD). Amikor már azt hihettük, ez a „csúcs”, az információ átadása nem akadt meg az elektronikus közlés eme formáinál: a számítógépek fejlődése, majd ezek összekötése révén kialakult (kezdetben csak tudományos munkában, ill. vállalatokon belüli) hálózatok és ezek hálózata, az Internet ma elképzelhetetlen mennyiségű ismeretanyag, adat és hír, továbbá kiváló minőségű kép, zene, film stb. hozzáférhetőségét jelenti. Az utóbbi két évtized, és ezen belül az elmúlt bő öt év külön említést érdemel, mivel az informatikai forradalomban egy olyan jelenséggel ismerkedhettünk meg, amely – bár már közhelyszámba megy, mégis így kell leírnom – a legutóbbi ipari forradalom óta – bátran mondhatjuk – gyökeresen változtatta meg az emberiség életét. A személyi számítógép ez idő alatt kilépve a tudományos-fantasztikus filmekből és a tudósok, kutatók laboratóriumaiból, elterjedt előbb az irodákban, majd „behatolt” a családokba, utóbbi folyamat során kinőtte a játék-szövegszerkesztés-prezentációkészítés fejlődési kereteit, és lassan univerzális multimédia-eszköz lett/lesz (gondoljunk csak arra, hogy -3-

megfelelő videokártyával tévét is nézhetünk, ill. egy hordozható számítógép DVD lejátszójával és egy kisméretű videovetítővel akár házimozit rendezhetünk bárhol). A kép-, hang,- stb. és adatátvitel- és tárolás egységre jutó költsége az elmúlt néhány évben szédületes módon esett. Ezáltal az intézmények, vállalatok számára a különböző céges/vásárlói adatbázisok kézzelfoghatóan könnyebben kezelhetőek, átláthatóbbak lettek, valamint kibővült ezek felhasználhatósági köre. Hihetetlen lehetőségek tárultak fel a kisebb vállalkozások számára is, hiszen az interneten való megjelenés ára töredéke annak, mint a hagyományos médiákban. A mobiltelefónia elterjedésével és fejlődésével a legfrissebb hírekhez juthatunk szinte bárhol. De nem csupán az üzleti információ értékelődött fel; az átlagember „híréhsége” is hihetetlen módon megnőtt. Ennek kielégítése a média szerepét rendkívül megnövelte. Mindazonáltal a média is csupán félkarú óriás, ha nem áll rendelkezésére a megfelelő infrastruktúra és a megfelelő technikai háttér, amelyet viszont a távközlés/hírközlés, ill. ma egyre nagyobb arányban az ezzel konvergáló számítástechnika biztosít.

Témaválaszás A dolgozatom témájául választott magyarországi távközlési liberalizáció izgalmasságát az adja, hogy egy olyan folyamattal foglalkozok, amely bár jogilag és elméletileg már több mint egy éve hivatalosan megindult, gyakorlatilag akadozik. Mégis, dolgozatom megírása után várhatóan mindannyiunkra – akár magánfelhasználókra, akár üzleti kapcsolatainkra/érdekeinkre – jótékony hatással lesz. Munkám első részében megpróbálom ábrázolni, milyen volt a magyar távközlés helyzete közvetlenül a rendszerváltozás előtt, milyen főbb változások történtek országunk már piacgazdasági modellre áttérő távközlési szektorában az 1990-es években. Ez után bemutatom a magyar távközlési piac főbb szereplőit, a szolgáltatókat, a szabályzókat, egyéb résztvevőket és mindezek szerepét (a távközlési piac alatt most elsősorban a vezetékes piacot értem, mivel a mobilszolgáltatók között kezdettől működött a verseny) majd az internetes média kialakulását, jellemzőit tekintem át. Mivel hazánk a dolgozat írásának idején az EU csatlakozás küszöbén áll1, fontosnak tartom megismertetni, a magyarországi fejlődéssel párhuzamosan az Unióban milyen változások zajlottak le, hogyan jelent meg, kezdett el kialakulni, és mit jelent az

1

Megjegyzés: időközben Magyarország 2003. április 17-én. Athénban aláírta az EU-val a csatlakozási szerződést.

-4-

információs társadalom fogalma, mi történt az információs szolgáltatások, ill. a távközlés terén a tizenötöknél (távközlési piac liberalizációja). A dolgozat második részében megkísérlem elemezni, hogy bizonyos főbb események – mint pl. a mára legnagyobb alternatív távközlési szolgáltatóvá előlépett PanTel indulása, és a piac számára egyik jelentős, precedens értékű eseménye, a „postatender”, (mint az első jelentős, alternatívok által a Matávval szemben konzorciumban megnyert állami tender), és távközlési piac liberalizációjában „kulcsszereplőnek” szánt Egységes Hírközlési Törvény (EHT) előkészületeiről és megalkotásáról hogyan írt az internetes sajtó, milyenek voltak a hozzá fűzött (és be nem váltott) remények, továbbá a főbb szereplők (monopol, ill. alternatív szolgáltatók, fogyasztók) várakozásai hogyan jelentek meg az internetes médiában.

-5-

I. Rész

1.1. A távközlés magyarországi helyzete a rendszerváltozás előtt és után Ebben a fejezetben megpróbálom felvillantani a legfontosabb hazai eseményeket közvetlenül a rendszerváltozás előtti ill. utáni időszakból, egészen napjainkig. Nyilvánvalóan nem törekedhetek teljességre, és csak igen korlátozott számú eseményt tudok itt bemutatni, „csipegetve” csupán a piacon végbement elképesztő mennyiségű történésből. 1.1.1. 1989-1993-ig – „az első mérföldkövek a haladás útján” Magyarországon a rendszerváltozás előtti évtizedekben egyfelől szándékosan, politikai megfontolásokból elhanyagolták a távközlés fejlesztését, másfelől az ország politikaigazdasági tömbbe tartozása tartósan meghatározta a nyugati országokban lezajló informatikai, távközlési forradalom eredményeinek: a csúcstechnológia, ill. technika (legális) importjának lehetőségeit. A hihetetlen elmaradottságra jellemző, – melynél sajnos sovány vigasz, hogy az akkori „testvéri tábor” tagjai közül még mi voltunk az egyik, ha talán nem a legjobb helyzetben – hogy a magyar állampolgár igénye benyújtása és a bekötött vonal átadása között átlagosan(!) tízévi türelmes várakozásra volt ítélve. Ha ez után talán már hozzájuthatott a hőn áhított kommunikációs eszközhöz (néha csak ikerhez, nem is fővonalhoz!), akkor is ott volt a gyenge minőségből adódó áthallások sokszor kínos, vagy akár vicces helyzete (utóbbiról még kabarét is írtak – „az NDK turmixgép, a kivehető ajtós…”), a megszakadt hívások bosszantó érzése, valamint a beázások miatt órákra, de akár teljes napra megsüketült vonalak réme. De ennél is abszurdabb az, hogy a parlamentben anno elhangzott egy javaslat, miszerint a telefonvonalat örökölhetővé kellene tenni!2 A nyolcvanas években is működött az országban jó néhány, a 60-as évekből megmaradt telefonközpont, amelyek közül némelyik viszont még a 20-as évekből „átmentett” technikát használt… Mindez azért is rendkívül elszomorító, mert Magyarország a század elején élen járt a távközlésben, amikor olyan csodákat adott a világnak, mint a Puskás-féle telefonhírmondó, ill. a telefonközpont. Tovább maradva a számoknál, 1950-ben a 100 lakosra jutó fővonalak száma csupán 1,17 db volt és 1989 végén is csak a 9,62 db-ot 2

„Blade Runner”: Hungarian IT Past and Present, Central Europe Review, 1999. július 19. www.cereview.org

-6-

érte el. Ezek az értékek az európai ellátási átlagnak alig egyharmadát képezték. A kisméretű és műszakilag korszerűtlen távközlési hálózat merev intézményi háttérrel párosult. Az ország helyi telefonközpontjainak egy része 1990-ben manuális kezelésű(!) volt, és több mint 700 településen nem volt biztosított a napi 24 órán keresztüli közcélú távbeszélő hozzáférés… A lakossági és üzleti szféra kommunikációs igényeinek rohamos növekedését jelzi, hogy 1955-ben 55 ezren vártak telefonállomás létesítésére, amely igény 1990-ben 607 ezerre nőtt. Ebben az örökölt állapotban a legnagyobb változást a rendszerváltozás hozta. 1990-ben3 az addigi táv- és hírközlési állami giga-monopóliumot, a Magyar Postát – amely bár vállalat volt, mégis az akkori Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium egyik főosztályaként működött – három részre bontották: így jött létre a Magyar Műsorszóró Vállalat (a mai Antenna Hungária) és a Magyar Posta Rt., majd 1991 év végén a Magyar Távközlési Vállalat. 1991-ben a Matávot követve létrejöttek már az első LTO-k (Local Telephone Operator – helyi távközlési szolgáltató), mint a Kelet-Nógrád Com, Rába-Com. A következő nagy lépés az új távközlési törvény 1992-es hatályba lépése volt, amely biztosította, hogy a távközlés jogszabályi környezete is korszerűsödhessen: többek között a közcélú távbeszélő (prózaian: telefon), a rádiótelefon, a közcélú személyhívó szolgáltatást, valamint a közszolgálati műsorszórást és műsorszétosztást koncessziós alapon végzendő szolgáltatásként határozta meg, ezeken kívül minden egyéb távközlési és informatikai szolgáltatást a versenyszférába sorolt. Ezzel az állam megtette az első komolyabb lépést annak elősegítésére, hogy a jövőben a gazdaság fejlődésének igényeihez mért színvonalú távközlési ellátás jöhessen létre. A legtöbb (31 primer) körzetben a helyi, továbbá a teljes nemzetközi és a belföldi távolsági forgalom ellátására a koncessziót a Matáv Rt. nyerte el. További körzetekben különféle befektetők osztoztak meg a maradék koncessziós szolgáltatói jogon. Piacra lépett a Vivendi (korábbi CG Sat), amely ma a Matáv után a második legnagyobb szolgáltató. 1.1.2. 1993-1998-ig – „gyorsuló fejlődés” 1993-tól kezdve tehát a magyar távközlés fejlődése jelentősen felgyorsult (folyamatosan évi 10% fölött volt a növekedés), és ez többek között infrastruktúraként nagy szerepet játszott abban, hogy a magyar gazdaság helyzete pozitívan alakulhasson. Jó néhány 3

Csak érdekességként említendő, hogy 1990-ben, a mai Matávot is megelőzve alakult meg az első alternatív szolgáltató, a HungaroDigitel, valamint 1991-ben a Banknet, amelyek ma is aktívak.

-7-

ponton szorult modernizálásra a távközlési szektor: a hálózatokat és a szolgáltatásokat korszerű eszközökkel kellett fejleszteni – ennek eredményeképpen pl. 1996-ra megszűntek az előbbiekben már említett ikervonalak – és sürgető szükséggé vált új intézményi keretek, és az EU-konform jogi környezet kialakítása. Örvendetes jelenség volt, hogy mindezek a folyamatok a világtendenciákkal gyakorlatilag egy időben valósultak meg a szektorban, és a szabályozói és szolgáltatói feladatok szétválasztását eredményezték. Ebben az időszakban a versenyszférába sorolt távközlési tevékenységeknél szemtanúi lehettünk, amint a piac jövőbeni teljes körű liberalizációjának, a szabályozási környezet szolgáltatói igényekhez és az EU irányelvekhez illeszkedő fejlesztésének reménysége vonzó lehetőséget kínált a befektetőknek. A szektor számos hazai és külföldi vállalkozás

érdeklődésének

középpontjába

került,

majd

ezek

több-kevesebb

érdekeltséget szereztek az iparágban. 1994-ben nagy számban jöttek létre regionális telefonszolgáltatók, mint a BakonyTel, a Dunatel, az Egom-Com, a Kisduna-Com (ma mindannyian a Vivendi-csoport tagjai), a Monortel, majd 1996-ban Hungarotel, a Pápa-Tel (ma HTCC csoport). Sorra alakultak az alternatív szolgáltatók, a GTS 1993-ban, 1994-ben a CGSat (a mai Vivendi elődje), 1997-ben a Novacom. Ezek a vállalatok az üzleti ügyfelek adatátviteli kiszolgálásában már ekkor versenybe indultak. 1.1.3. 1998-2001 júniusáig – „a liberalizáció előszele” 1998 több szempontból is fontos volt. Mivel hazánk az EU csatlakozás útján jár, nem hagyható figyelmen kívül, hogy jan. 1-én az EU-ban megnyitották a távközlési piacokat, ami több tagországban is átütő mértékű árcsökkenést hozott. Az év elején itthon az alternatív szolgáltatók közül szinte utolsó fecskeként megalakult a PanTel (a mai szereplők közül csupán a UPC alakult meg később, 1998. július 1-jén hozták létre). A PanTel ma Magyarország vezető alternatív szolgáltatójának számít, a liberalizáció előkészítési folyamatában a legaktívabbnak bizonyult. A mielőbbi piac-felszabadításra több okból is rá volt kényszerítve a kormányzat: ilyen pl. a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) tagjaként aláírt egyezmény, amelyben Magyarország vállalta az állami távközlési monopóliumok fokozatos megszüntetését, de az erősödő versenytől a szaktárca többek között az európai átlagnál kirívóan magasabbnak tartott telefontarifák csökkenését is remélte. Nem elhanyagolható -8-

szempont az sem, hogy több szolgáltató közötti választási lehetősége legyen a fogyasztóknak: az értük folyó ár- és minőségi verseny a leghatékonyabb monopólium elleni eszköz, amelynek előnyeit élvezve ráadásul az ország is egyre korszerűbb infrastruktúrához juthat! A koncessziós szerződések védettségét élvezve tehát a kilencvenes évek végére a Matáv (és a többi, közben megalakult koncessziós szolgáltató társaság) gyakorlatilag teljesen befejezte a korábban említett politikai-gazdasági okokból örökölt elmaradott állapotok hiányosságainak pótlását. Időközben megszaporodtak a piaci szereplők, így az addigi intézményi-szabályzói keret is elégtelennek bizonyult. Ennek a helyzetnek a mielőbbi felszámolását az akkori kormányzat is szorgalmazta. Puhatolódzó tárgyalások folytak a Matávval, hogyan lehetne mindezt megvalósítani. Ez a kezdeményezés azonban, amelynek célja az előrehozott liberalizáció lett volna különféle alkuk árán, kudarcba fulladt, ezért mindenki az EHT-tól várta a megoldást. A piac újraszabályozására felmerülő sürgető igényt kielégíteni hivatott Egységes Hírközlési Törvény (a továbbiakban: EHT) tervezgetése még 1997-ben indult el. A törvény jelentőségét mutatja, hogy elfogadásáig tíz(!) különböző változat látott napvilágot. Az egyes változatok kidolgozásában nem csupán a parlamenti bizottságok vettek részt, hanem a szakmai szempontok miatt a szolgáltatókat is bevonták a munkába. A tervezetek olvashatóak voltak a HÍF honlapján is. (www.hif.hu) Ezt a folyamatot a média részéről kiemelt figyelem övezte, és a különböző szolgáltatók is kezdettől fogva igyekeztek erőteljesen hallatni a hangjukat. A vállalatok pedig a komoly megtakarítások reményében árgus szemekkel figyelték a lassan elmozduló frontot. A lakosság is, amely a fejlett gazdaságokhoz hasonlóan egyre növekvő ütemben kezdte el használni az infokommunikációs ipar termékeit, a nagyon is zsebbe vágó kérdés miatt óriási várakozással nézte a fejleményeket, a befektetőkről nem is beszélve. Bár a magyar piac KKE-ban nem a legnagyobbak közé tartozik, a térségben elfoglalt központi szerepe és az eddigi pozitív privatizációs folyamatok, kedvező gazdasági mutatók, valamint a stratégiai lehetőségek miatt jelentős érdeklődésre tartott számot. A magyarországi kicsinynek tartott4 távközlési piacon is hatalmas erők mozogtak, igyekezve érvényesíteni érdekeiket.

4

Ez a piac ugyanis kb. harminckétszeresére nőtt az az 1990 és a 2000 közötti időszak alatt, összértéke pedig becslések szerint 1999-ben mintegy 700 milliárd forint, 2000-ben 875 milliárd forint, míg 2001-ben 800 milliárd forint volt.

-9-

Ezek miatt az erők miatt az alternatív szolgáltatók több fórumot hívtak életre, mint pl. az Alternatív Kerekasztalt, majd a Távközlési Érdekegyeztető Fórum (továbbiakban: TÉF-en) belül az Alternatív Szolgáltatók Tábláját. Ennek az időszaknak az egyik említésre érdemes, érdekes eseménye volt még a „postatender” néven ismertté vált, a Magyar Posta Rt. által kiírt közbeszerzési eljárás 1999-2000 fordulóján. Jelentősége abban állt, hogy gyakorlatilag ez volt az első komolyabb állami pályázat (megközelítőleg 2,5 Mrd Ft), amelyet alternatív szolgáltatók konzorciuma nyert. Számottevő fejlemény volt még, hogy a CG Sat 1999-ben Magyarországon is a hangzatosabb

Vivendi-re

keresztelkedett

át,

és

expanziós

magyarországi

üzletpolitikájával elkezdte egymásba olvasztani az addigi kilenc elszórt vezetékes koncessziós társaságát, amelyekből V-fon fantázianéven egységes arculatú távközlési szolgáltatót alakított ki. A legnagyobb esemény azonban az alfejezet címében is szereplő 2001-es évben történt: a Parlament június 12-én elfogadta rengeteg lobbitevékenységgel, hosszú menetek árán, sokadik változat után megszületett EHT-t. 1.1.4. 2001 június-napjainkig – a liberalizáció előkészületei és meg (nem) valósítása Az EHT elfogadása után egy rövid kitérő: a korábbi években a felvásárlások és a különböző tenderek miatt fokozatosan eladósodott külföldi telekom cégek problémái, a dotkom cégekbe vetett bizalom összeomlása, a 2001. szept. 11-i események és az ezt követő

gazdasági

visszaesés,

valamint

a

2002-ben

a

globális

távközlési

mamutvállatoknál napvilágra került botrányok (pl. Worldcom, Sonera) nehéz helyzetbe hozták az iparágat. Idehaza a főbb események is ennek megfelelően alakultak: a külföldi tulajdonosok közül jó néhányan igyekeztek szabadulni a magyarországi távközlési befektetéseiktől. A legnagyobb itthoni szolgáltató, a Matáv ugyan nem került ilyen helyzetbe, de az alternatív cégek közül többek között a PanTel, a GTS, és a Novacom is eladósorba került. Végül csak a legutóbbit adták el ténylegesen: a Novacom a PanTel tulajdona lett 2002 őszén. Visszatérve az EHT-hez, annak elfogadása még nem jelentett gyakorlati megvalósulást is. Ez abból adódott, hogy kerettörvény jellegéből adódóan konkrét rendeletekkel, szabályokkal kellett megtölteni azt. Mivel a törvény csak 2001. december 23-án lépett

- 10 -

életbe, erre mindössze fél éve volt a jogalkotónak, ami szinte lehetetlenül rövid időnek bizonyult. A távközlési cégek közül azonban a PanTel és a Matáv (a HÍF aktív közreműködésével) úttörő szerepet vállalva már az EHT elfogadása után röviddel, július 20-án összekapcsolódási szerződést kötött. Ennek nagy jelentősége abban állt, hogy először sikerült

alternatív

szolgáltatónak

megegyeznie

a

Matávval

hálózatának

összekapcsolásáról, ezzel mintegy fél évvel megelőzve a hivatalos piaci deregulációt. A szerződés lehetővé tette, hogy a PanTel előfizetői az ország egész területén igénybe vehessék a vállalat IP alapú beszédszolgáltatásainak előnyeit. A hivatalos piac-felszabadítási dátum nagy napján, december 23-án végül 7 szolgáltató nyújtotta igényét a HÍF-hez, hogy előhívó számot kapjon, amelynek segítségével a fogyasztók választhatnak, melyiket veszik igénybe a különböző távközlési szolgáltatók közül hívásaikhoz. A valóságos verseny megindulásához vezető úton következő lépésként alapvető fontosságú volt, hogy a Matáv az összes piaci szereplő számára szóló hálózati referencia összekapcsolási ajánlatot tegyen közzé. Ezt a szakma RIO (Reference Interconnection Offer) néven ismeri, és a Matáv nevével egybevonva MARIO néven közölte a média is. 2002 januárjában azonban rögtön jogértelmezési vita kerekedett az első számú monopolszolgáltató és a többi piaci szereplő között az EHT értelmezése miatt. A telefonóriás ugyanis csak akkor volt hajlandó tárgyalni az összekapcsolásról a többi társasággal, ha a MARIO-t a HÍF már elfogadta, míg a többi cég szerint a Matáv ezirányú kötelezettsége már az EHT életbelépése óta fennáll. (Ezért a Matáv csak a Vivendivel kötött ilyen megállapodást). A PanTel emiatt a HÍF döntéshozó szervéhez, a Hírközlési Döntőbizottsághoz (HDB) fordult. A HDB döntését megelőzve azonban a PanTel visszavonta panaszát, mivel piaci alapon sikerült megegyeznie a Matávval. Mindezzel egyidőben a Matáv által jan. 22-én benyújtott első MARIO-t a HDB elutasította. Egy másik alternatív szolgáltató, az eTel esetében viszont a HDB mondta ki a verdiktet: a Matáv köteles összekapcsolódási szerződést kötni vele. A piac következő jelentős eseménye 2002 áprilisában az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének (ATSZE) megalakulása volt. Az alapítók a jelentősebb alternatív társaságok voltak, akik úgy gondolták, a TÉF-en belüli Alternatív Szolgáltatók Táblája már nem tölti be kellőképpen a funkcióját, ezért egy új szervezetre van szükség. Ennek céljaként az eredményes távközlési piaci érdekképviseletet- ill. érvényesítést jelölték meg. - 11 -

Az egyesület rendszeresen hallatta hangját, elsőként 2002 áprilisában a MARIO újabb változatát kritizálta és leszögezte, hogy az abban levő feltételek ellehetetlenítik a versenyt, és csírájában fojtják el a liberalizációt. 2002 nyarán, amikor a HDB elfogadta a MARIO-t, az ATSZE ismét felszólalt, és ennek eredményeképp az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban egyeztető megbeszélésre hívták a távközlési piac szereplőit. A megbeszélés nem járt sikerrel. Ennek ellenére tanúi lehettünk, hogy az alternatívok a számukra rendkívül nehéz helyzetben a hiányos szabályozás ellenére is talpon tudtak maradni, sőt a legnagyobb vetélytársaiktól sikerült – ha az egész piacot nézzük, csekély, de számukra mégis jelentős mértékben – üzleteket elhódítaniuk. 2002 őszén a PanTel megvette a Novacomot, egyik addigi vetélytársát. (Ezzel a felvásárlási akcióval szemtanúi lehettünk annak, hogy megindult egyfajta piaci koncentráció, amiről már korábban is nyilatkoztak egyes távközlési szakértők, vezetők: a magyar piac túl kicsi ahhoz, hogy 2-3, vagy maximum 3-4 nagyobb cégnél többet eltartson.) A távközlési piac 2002-ben nagy változásokon ment keresztül. Az év végére az új kormányzatban megérlelődött a megfelelő politikai akarat, hogy a „lyukas”, célját el nem ért EHT-t megreformálják: Erre külön projektet hoztak létre TelLex (Telekommunikáció & Lex) néven.5 1.2. A főbb szereplők ismertetése 1.2.1. Koncessziós szolgáltatók

Matáv A Magyar Posta egyik utódcégeként 1992-ben alakult a vállalat részvénytársasággá, és ma a magyar gazdaság egyik legismertebb és legsikeresebbnek tartott szereplője. Az 1992-es távközlési törvény tette lehetővé a Matáv privatizációját valamint ennek alapján nyert ugyanebben az évben kizárólagos koncessziót a közcélú távbeszélő szolgáltatásra (a helyközi és a nemzetközi távhívásra), amely 2001. december 23-án járt le. Ezzel a

5

A projekt elérhető az interneten az IHM honlapjáról (www.ihm.hu), illetve saját oldalán: www.tellex.ihm.hu

- 12 -

kizárólagos joggal felruházva gőzerővel látott neki a korábban már említett hihetetlen mértékben elmaradt távközlés (vezetékes ágának) korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez. Mint az előbb említettem, a Matávot 1993-ban privatizálták, ekkor 30,29 százalékát szerezte meg 875 millió dollárt két szakmai stratégiai befektető, a Deutsche Telekom (DT), illetve az Ameritech (az összegből 400 millió dollár koncessziós díj vissza lett forgatva a Matáv fejlesztésére). 1995 végén még 37,2 százalékot vett meg 852 millió dollárért a német- amerikai páros. 1998-ban az Ameritech kikerült a Matáv tulajdonosai közül, az SBC Communications vette meg a céget, majd 2000-ben a DT többségi tulajdonába került (60%, a többi tőzsdei befektetőké +1db aranyrészvény az állam tulajdonában van). Ma a Matáv a 3,7 millió vezetékes telefon-fővonalak és az előfizetők kb. 80%-át tudhatja a magáénak. Ez az üzletrész azonban egyre kevésbé tűnik vonzónak számára, a piac telített, a várható növekedés csupán évi 2-3%, de max. 5% lehet (a hagyományos telefonvonalak száma folyamatosan csökken, csupán az ISDN mutat lassú növekedést). Ezen a területen különböző növelt értékű szolgáltatásokkal lehet még esélye. Az árbevétel és fejlődés nagyobb részét ma már a Matáv leányvállalatai, az analóg (450Mhz), illetve a digitális (900/1800Mhz) Westel mobiltelefon-cégek, illetve a jelenleg éppen Axelero névre hallgató (korábban MatávNet) Internet szolgáltató és a vállalatoknak telefonközpont-építésre specializálódott MatávCom, és a kábeltévés cég, a MatávKábelTv adják. A tavaly felvásárolt macedón telefontársaság, a Maktel is jelentős árbevételhez juttatja a legnagyobb magyar távközlési szolgáltatót. A Matáv erőfölényét jól jelzi, hogy nyeresége közel kétszer akkora, mint a Vivendi Telecom Hungary Kft. forgalma, s csaknem a hússzorosa a GTS Magyarország Kft. árbevételének.

Vivendi A Vivendi Telecom Hungary a francia Vivendi Telecom International tulajdonában áll. 1994 óta van jelen a piacon, 1999-ig a CG Sat nevet viselte. A Matáv után ez a társaság bír a legnagyobb piaci részesedéssel: a második legnagyobb a vezetékes telefóniában. A Vivendi területén jelenleg kb. 35 százalékos a vezetékestelefon-ellátottság (100 lakos/telefon). A társaságnak közel félmillió vezetékes előfizetője van, és ezzel mintegy másfélmillió embert szolgál ki. Az 1999-es évben minden valószínűség szerint a közelgő piaci liberalizáció hatására (és az egyéb világgazdasági folyamatok, mint a - 13 -

piachódítás és a recessziós folyamatok elkerülésének, megelőzésének eszközeként) a Vivendi előbb megkezdte kisebb koncessziós cégeinek egy szárny alá vonását. Ennek során 1999 nyarán a franciák megvásárolták a JászTelt, ősszel pedig a korábbi UTIcégeket, és 2000 júniusától már 9 primer körzet lakosságát, vállalkozásait és intézményeit szolgálja ki. Szolgáltatásai jelenleg Budapesten, a főbb nagyvárosokban és a Vivendi Telecom Hungary csoport koncessziós területein érhetők el. A VTH irányítása alá három cég tartozik: a hét megyére kiterjedő helyi közcélú távbeszélő szolgáltatást nyújtó társaság, a V-fon (ebbe olvadt be a korábbi Déltáv, a DigiTel2002 és a JászTel a – többi érdekeltség, a BakonyTel, a Kisduna-Com, és az Egomcom is ezen a folyamaton megy át a közeljövőben); az országos adatátviteli szolgáltatást nyújtó vállalat, a V-com (korábban PartnerCom néven futott); továbbá az országos internet szolgáltató, a V-net. Körülbelül 12 000 üzleti ügyfelet tudhat magáénak az ország különböző pontjain. Eddig közel 550 millió dollár (mintegy 157 milliárd forint) értékű befektetést hajtott végre, további 25 milliárd forintot szán az idén beruházásokra, egyebek között cél a szolgáltatások minőségi fejlesztése, a koncessziós területeken kívül fekvő 47 városban telefonközpontok felállítása. A V-com, amelynek Budapesten már több száz kilométeres saját optikai gerinchálózata van, 2001-ben kiépítette a teljes lefedettséget biztosító országos gerinchálózatát (az eléggé elszórtan található koncessziós területeit már az utak mentén futó kábelek kötik össze). A vállalatbirodalomnak közel 1250 munkatársa van. A Vivendi magyarországi 2000. évi bevétele 17-18 milliárd forintot rúgott, ami 1-2 milliárddal haladja meg az előző évit. A céget a tulajdonos CGE 2003 januárjában stratégiai befektetőknek eladta.

HTCC A Hungarian Telephone and Cable Corp. (HTCC) távközlési infrastrukturális beruházások kivitelezésére jött létre az Egyesült Államokban. Helyi közcélú távbeszélő szolgáltatásokat nyújtó társaságai a Hungarotel, a Kelet-Nógrád Com, Pápatel és a Rába-Com. Stratégiai befektetői: a Tele Danmark a piacvezető dán távközlési vállalat, a Citizen Utilities, amely egy amerikai közműcég. A HTCC cégcsoport a telekommunikációs szolgáltatások teljes körű választékát kínálja: alap (hagyományos hang- és adatátvitel), értéknövelt (ISDN, VoIP), valamint az

- 14 -

intelligens hálózat szolgáltatásait (Kék és Zöld szám, emeltdíjas szolgáltatás, távszavazás). Monortel Aprócska pontként a Monortel egy primere körzetre kiterjedő szolgáltatást nyújt. Háta mögött azonban stabil, erős cégként közvetetten ugyan, de a UPC áll. 1.2.2. Főbb alternatív szolgáltatók

PanTel 1998. áprilisban alakult meg a PanTel Rt. 20 milliárd forint alaptőkével. Alapítói a KPN, az első számú holland távközlési vállalat, a MÁV Rt. és a PTInvest Rt., amely KFKI Számítástechnikai Rt. befektetési vállalata. Mivel a PanTel zöldmezős beruházásként indult, rövid idő múlva a hatalmas hálózatépítési és az ismertség növelését célzó ráfordítások, valamint a további fejlesztés biztosítása szükségessé tették a tőkeemelést, amely 2000 áprilisában történt meg, 30 milliárd forintra. Eddig beruházásokra több mint 30 milliárd forintot fordított a cég. A forgalom meredeken felívelő: 1999-ben még 1 milliárd forint alatti árbevétele 2000-ben mintegy 5 milliárdra növekedett, 2001-ben 10 milliárd forintot tett ki, 2002-ben 20,6 milliárdra emelkedett. Ez nagyrészt az Internet-hozzáférések, valamint a menedzselt bérelt vonalak biztosításából áll össze (utóbbi főként cégeknek nyújtott, forgalomtól független, általában a telephelyek közötti nagy sávszélességű kommunikációt lehetővé tevő adatátviteli szolgáltatás). Mára mintegy 3900 km hosszúra nőtt az az országos szintű, legkorszerűbb optikai üvegszálas kábelhálózat, amelyet a MÁV fő vonalai mentén épített ki a vállalat (ezt még 2000-ben összekötötték egy alternatív osztrák cég hálózatával, és Rajkánál a szlovák nemzeti szolgáltatóval is). A közelmúltban átadott ultramodern hálózatirányítási központjából (NOC) ellenőrzik, felügyelik ezt hatalmas sebességű „üvegszáltengert”. A PanTel emellett helyi hálózatot is kiépített az ország nagyobb városaiban, ennek hossza ez idő szerint több száz kilométer. Ahol a vezeték kihúzása túl drága, ott az ügyfélforgalmat rádiós jelátvitellel viszik rá a városi optikai kábelekre.

- 15 -

A PanTel Rt. 2003 év elején aktuális tulajdonosi szerkezete:

KPN (The Royal Dutch Telecommunications Company) 75,2%

PTInvest Rt. (a KFKI Számítástechnikai Rt. befektetési leányvállalata) 14,7%

MÁV Rt. 10,1% A cég fő ügyfélkörként az üzleti (ezen belül a multinacionális- és nagyvállalatokat, a több telephellyel rendelkező vállalkozásokat) ill. az intézményi szférát, a távközlés nagyfogyasztóit célozta meg. A PanTel első teljes üzleti évében több mint 150 ügyfélre tett szert, és általában két-három éves szerződések kötött velük. Több területen viszont, így pl. a hagyományos vezetékes távközlésben nem kívánt ringbe szállni a Matávval, ahogy azt sokan a szakmában várták volna. Ehelyett a még nem liberalizált piacon az üzleti kommunikációban látta meg a rést, és betörve abba rövid időn belül nem jelentéktelen szeletet hasított ki magának a piaci tortából az (akkor még Magyarországon vadonatújnak mondható) VoIP technológia felhasználásával. A Voice over Internet Protocol (hangátvitel Internet protokollal) technológiára épülő beszédátvitelre – amellyel főleg a nagy bel- és külföldi telefonforgalmat bonyolító vállalatok tehetnek szert jelentős megtakarításra – elsőként kapott szolgáltatói engedélyt a HÍF-től. Gyorsan népszerűvé vált kommunikációs csomagjai bizonyították, hogy jó irányban indult el, amikor a ma mind földrajzi, mind mennyiségi szempontból határtalannak tűnő kommunikálási igényekre építve, a magyarországi felhasználók árérzékenységét tekintetbe véve és számolva a modern minőségi követelményekkel fejlesztette ki, majd vezette be szolgáltatásait. Olyan cégek voltak első megrendelői között, mint a TVK. Ma ügyfeleinek száma mintegy 1000-re tehető.

GTS A GTS a legkorábban alapított magyarországi alternatív szolgáltató. Anyavállalata a GTS (Global TeleSystems Group, Inc.). A piaci igényeket felismerve azt a célt tűzte ki a cég maga elé, hogy a vezető „szolgáltatók szolgáltatója” (Carriers' Carrier). 1994-ben - 16 -

nagysebességű, mikrohullámú hálózatot épített ki Budapesten és a környező településeken, majd később országosra bővítette. A 1999-től pedig 2,5 Gbps sebességű nemzetközi optikai kapcsolatot hozott létre Budapest és Bécs között.

UPC A UPC Magyarország Kft.-t 1998. július 1-jén hozták létre két kábeltelevíziós csoport, a Kábelkom és a Kábeltel egyesítésével. A UPC tulajdonosa az amszterdami székhelyű United Pan-Europe Communications N.V. A holland tulajdonos az utóbbi években több százmillió dollárt fordított magyarországi beruházásokra. A UPC Magyarország Kft. megalakulását követően gyors terjeszkedésbe kezdett: 2000. végére az előfizetők száma mintegy 40 településen a hatszázezerhez járt közel. A cégnek országszerte több mint 700 alkalmazottja van. A vállalat elérhetővé tette az előfizetők számára az Internetet is: a Broadband illetve Chello nevű szélessávú szolgáltatást különböző konstrukciókkal, de egyaránt a telefonszolgáltatók kikerülésével, havi fix díjért kínálja nagysebességű hozzáférést a világhálóhoz. A UPC Direct Kft., a másik magyarországi leányvállalat, digitális műholdas tévézést tesz lehetővé a UPC Direct nevű szolgáltatásával. Elsőként jelent meg ezzel a szolgáltatásával a hazai piacon 2000. szeptemberében. Mindemellett a UPC üzleti telefon- és adatátviteli szolgáltatásokat is nyújt, továbbá interaktív televíziós szolgáltatásokat és fizetős tévécsatornákat fejleszt, működtet és bocsát rendelkezésre saját hálózatai és más kábeles vagy műholdas szolgáltatók részére.

Novacom A társaságot 1997-ben alapította egymilliárd forint alaptőkével az RWE Telliance 50%, ill. az Elmű Rt. (szintén az RWE-hez tartozik) 25%, a Telecommunications-holding Südwest GmbH 25% (utóbbi az Energie Baden-Württenberg AG leányvállalata). Az EnBW pedig résztulajdonosa az Elműnek. A Novacom szolgáltatása főleg az Elmű budapesti hálózatára épült. A vállalat 2000 végéig mintegy 3 milliárd forintot ruházott be Magyarországon, amely összeg 2001-ben kb. 1,2 milliárd volt. A 2000-ben még - 17 -

veszteséget termelő vállalat 2001-ben már nyereséget termelt a kb. 2 milliárd forintos árbevétel mellett. 2002-ben A Novacom megkapta az országos távközlési engedélyt, és többek között van az internet beszédcélú felhasználására is engedélye (VoIP). A Novacom működésének első időszakában főként a nagyvállalatokra és a kormányzati megrendelőkre összpontosított, de elképzelései között szerepelt a Németországban kísérletként már működtetett hálózati áram (240V) segítségével történő telefonálás magyarországi bevezetése is. Ezek a tervek azonban nem valósul(hat)tak meg. A társaságot a PanTel 2002 őszén felvásárolta és önmagába olvasztotta. 1.2.3. A szabályzó

Hírközlési Felügyelet A Hírközlési Felügyelet története 1992-ig nyúlnak vissza. A Hírközlési Felügyelet önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, amely feladataiból adódó kiadásait saját bevételeiből fedezi. A Felügyelet feladata a távközlési szolgáltató szervezetek és személyek jogszabályoknak megfelelő magatartásának ellenőrzése. Az EHT kikényszerítette a HÍF szervezeti struktúrájának átalakítását is: 1999-ben létrehozták a piacszabályozási ágazatot, majd a Hírközlési Döntőbizottságot, utóbb a szervezet nevét Hírközlési Főfelügyeletről

Hírközlési Felügyeletre változtatták. A

Hírközlési Felügyeleten belül a Hírközlési Döntőbizottság többek között a szolgáltatók közti együttműködést hivatott felügyelni. Gyakorlatilag a piacszabályozási és műszaki szabályozási kérdések is a hatáskörébe kerültek, megkönnyítve a vitás esetekben szükséges döntéshozatalt (erre jó példa, hogy idén, 2001 nyarán a PanTel és a Matáv hosszú évek során, nem kevés vitától mentes tárgyalással megegyezett, hogy összeköti eddig önálló hálózatát, és ebben a HÍF fontos szerepet játszott a közelmúltban: a közvetítőt és állásfoglalót). Ez a struktúra-átalakítás a mindennapi életben azt jelenti, hogy jó néhány olyan terület, ami eddig a KHVM irányítása alá tartozott, most átkerült a HÍF-hez, magyarán a Felügyelet hatáskörét a szükséges az új piaci helyzetnek megfelelő mértékben megnövelték, kiszélesítették, és az intézmény számottevő mértékben önállóbbá lett. A HÍF vitás esetekben szerepet kapó egyik fontos döntéshozó szerve a már említett HDB.

- 18 -

1.2.4. Egyéb szereplők Távközlési Érdekegyeztető Fórum /Alternatív Szolgáltatók Táblája A TÉF gondolata a távközlési törvénnyel nagyjából egy időben merült fel, maga az intézmény 1994-ben lett megalapítva. Fő feladatai: a szakmai érdekek egyeztetése és a közös

érdekek

védelme,

a

különvélemények

demokratikus

jogszabályok véleményezése, stb. Nagy előnye,

hogy

megjelenítése,

törvényben

a

nevesített

szereplőként véleménye megkerülhetetlen a szabályzás kialakításában. A szolgáltatók, a fogyasztók és az önkormányzatok képviselői tizennégy táblába tömörülnek a TÉF-en belül. Az Alternatív Szolgáltatók Táblája 2000 júliusában alakult meg a GTS, a Novacom, a UPC és a PanTel részvételével. Céljai többek között: a távközlési piacot érintő kulcsfontosságú kérdések megvitatása, részletes és konstruktív véleményt alkotása az EHT tervezetéről, és a kapcsolódó másodlagos jogszabályokról. Az kulcsfontosságú

kérdésnek

–

amelyet

a

távközlés-politika

talán

egyik

legnagyobb

kihívásaként is emlegetnek – különös figyelmet szenteltek. A helyi hurok megosztásának

műszaki,

szabályozási,

árazási

kérdései

ugyanis

alapvetően

befolyásolják a szolgáltatások szabadságát. Határozott fellépésre volt szükség az önkormányzatok felé is, amelyek a közterületek tulajdonosaiként esetenként horribilis összegeket kértek a hálózatok építése során keletkező károkért, kellemetlenségekért az alternatív szolgáltatóktól, miközben a távközlési/informatikai infrastruktúra fejlesztése az ő érdekük is. A hálózatok összekapcsolásának szintén fontos kérdéseiről is állást foglalnak. Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete - ATSZE Alapítói az alábbi alternatív távközlési cégek Antenna Hungária, BankNet, BT Magyarország, eTel, Euroweb Hungary, GTS-Datanet, HungaroDigitel, Novacom, PanTel, UPC Magyarország. Elnöke a PanTel akkori vezérigazgatója, Törő Csaba lett. A vállalatokat az egyesület megalapításánál az eredményes távközlési piaci érdekképviselet- ill. érvényesítés vezérelte. Számos célja közül néhány:

- 19 -

! Infrastruktúra alapú, hatékony verseny a távközlési piacon ! Aszimmetrikus szabályozás (jelentős piaci erejű versus alternatív szolgáltatók) ! Átlátható,

ellenőrizhető

árképzési

elvek

és

azok

szabályozás

betartása/betartatása ! Az információs társadalom megerősödése Magyarországon ! Az (alapítás idején) aktuális RIO tervezetek nyilvános megvitatása

2. Az Európai Unió távközlési piaca és annak liberalizációja Érdemes

megnézni,

milyen

hatalmas

az

EU

távközlési

piaca

1. ábra6 és hogyan zajlott (illetve gyakorlatilag zajlik ma is) a liberalizációs folyamat az Unióban, amelynek tagságára készülünk. Az ottani ügykezelési tapasztalok, pozitív vagy negatív tendenciák ugyanis számos helyzetben hasznosíthatók lehetnek az itthoni piac-felszabadításban. Az EU-ban 2000-ben – ez sajnos már nem jelenik meg a fenti ábrán – 14,4%-os(!) növekedés volt megfigyelhető a távközlési piacon. Ezzel és a szédítő tempóban fejlődő technológia adaptálásával az Unió az elmúlt években több területen is felzárkózott a világ fő távközlési hatalmának tartott USA-hoz. Az EU az USA nyomdokait követve – a tengerentúlon 1996-ban történt meg a váltás – 1998-ra tűzte ki a távközlési piac-liberalizációt, megszüntetve a monopóliumokat és új piaci szereplőket bevonva az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatba. Az uniós telekommunikációs piac liberalizációja tulajdonképpen már az 1980-as évek elejétől megkezdődött, amikor is fokozatosan „finomítottak” a szabályozáson. Ez a folyamat 6

Szabó Éva: Nemzetközi távközlési régiók HIF 2001. www.hif.hu/menu3/m3_1/nemz_tavk_regiok.pdf

- 20 -

kedvező eredményeket hozott: (viszonylag) egyszerűsödtek az engedélyezési eljárások, és ez által a szolgáltatás megkezdése. Később részlegesen nyitottak: voltak új lehetőségek, mégpedig a bérelt vonali adatkommunikáció területén – csak a közcélú távbeszélő szolgáltatást védték a versenytől. A teljesnek mondott liberalizáció 1998. január 1-én lépett életbe. Nem ment azonban zökkenőmentesen minden. 1999 novemberében egy, a piacnyitás addig elért eredményeit és a szabályzás kereteit elemző EU-jelentésben7 (European Commission's Fifth Report on the Implementation of the Telecom Regulatory Package) azt olvashatjuk, hogy bár általánosságban véve az összes tagország eleget tett az EU liberalizációs direktíváinak, azaz törvénykezési rendszerébe bevezette azokat – kivéve Portugáliát, ahol 2000. január 1., ill. Görögországot, ahol 2000. december 31. volt a teljes liberalizáció bevezetésének kötelező dátuma – tagországonként igen nagy a szórás a szabályzásban. Csak Spanyolország és Németország vitte át a gyakorlatba teljes részletességgel az EU jogi direktíváit. Dániában gyakorlatilag szabad a belépés a piacra, és Hollandiában is csupán regisztráltatnia kell magát a szolgáltatni kívánó vállalkozásnak, Finnországban és Svédországban pedig mindössze szándéknyilatkozatot kell benyújtani a vállalatnak. Egyes országok „jelentősen hozzátettek” (pozitív értelemben) a fő harmonizációs direktívákhoz, bevezették saját támogatási rendszerüket és elveiket. Svédországi példa: Stockholmban az önkormányzat hoz létre alépítményeket, amelyeket bárki igénybe vehet. Így senkinek nem kell a számára csak nyűgként megélt, költséges, hosszantartó, lakosságot bosszantó földmunkával foglalkoznia. A kész infrastruktúra pedig megkönnyíti az új szereplők piacra lépését is. Vannak országok, amelyekben a nemzeti távközlési hatóságai/felügyeletei viszont rendkívül megnehezítik a belépést, túlontúl szigorú követelményeket támasztva: olyanra is található példa, ahol a szolgáltató egyénileg kap engedélyt, és bizonyos esetekben a kormány egyik minisztere kell aláírjon minden egyes engedélyt. Az egyik negatív példaként Belgiumot hozzák fel, ahol hosszú távú, részletes üzleti tervet kérnek a távközlési vállalkozótól, de Luxemburgot és Olaszországot is a sereghajtók közé sorolva találhatjuk. NagyBritannia és Írország még fontolgatják, hogyan vezessék be a megfelelő intézkedéseket. Az előbbi tagországra utalva nagy meglepetésként a jelentés leleplez egy téves mítoszt: azt az országot, amely elsőként liberalizálta távközlési piacát, korántsem a legnagyobb 7

http://europa.eu.int/comm/information_society/policy/telecom/5threport/pdf/5threp99ann1_en.pdf (a dokumentum már nem található meg az EU szerverén)

- 21 -

verseny és a legalacsonyabb árak jellemzik. A dokumentumról szólva ugyanis egy EUtisztviselő szavai szerint az a meghökkentő kép rajzolódik ki, hogy Londonban ugyan profitálhatnak a felhasználók a sok alternatív szolgáltató által támasztott verseny következtében kialakult alacsony árakból, és minőségi szolgáltatást is élvezhetnek a pénzükért, az ország többi részén azonban jóval siralmasabb a helyzet. Bár az EU egészét nézve a percdíjak kedvezően közeledtek egymáshoz8, 1990-ben az EU-USA hívásoknál a legolcsóbb Svédország és a legdrágább Spanyolország közötti különbség 2,29€, míg 1999-ben már csak 0,45€ volt a nemzeti szabályzó hatóságok eltérő hatalma és a rendelkezésükre álló különböző nagyságú források miatt a közösségi szintű harmonizáció is csorbát szenvedett – amit az egységes piac átláthatósága miatt rendkívül fontosnak tartanak az Unióban. Sok országban komoly hiányosságok mutatkoznak a költségalapú számlázás szabályzói oldalról történő bevezetésénél, ami miatt az árban igen nagy eltérések mutatkoznak – kifejezetten igaz ez a kiskereskedelmi és az összekapcsolási díjaknál – így a beszámoló. A 2000. decemberi következő jelentés (Sixth Annual Report On Telecommunications Liberalization9) részint szebb képet fest. Megállapításai szerint a liberalizáció óta eltelt három évben az EU-nak sikerült további jelentős mértékben az USA-hoz viszonyított hátrányából lefaragnia: átlagban csökkentek az árak, kibővültek a választható szolgáltatások/szolgáltatók, és a dereguláció lehetővé tette, sőt, felgyorsította a távközlési szektor technológiai fejlesztését. A számok birodalmának oldaláról is közelítsük meg a dolgokat. Az 1999-es évhez képest – az összes mutató ehhez az évhez viszonyítva értendő – kiskereskedelmi szinten a mobil és a vezetékes közcélú távbeszélő hozzáférést jóval nagyobb számú új szolgáltató nyújtotta (80%-kal több).

2. ábra10

8

Szabó Éva: Nemzetközi távközlési régiók HIF 2001. www.hif.hu/menu3/m3_1/nemz_tavk_regiok.pdf http://europa.eu.int/comm/information_society/policy/telecom/6threport/pdf/com2000814_en.pdf 10 Szabó Éva: Nemzetközi távközlési régiók HIF 2001. www.hif.hu/menu3/m3_1/nemz_tavk_regiok.pdf 9

- 22 -

Kissé részletesebben nézve helyzetet és az árakat is vizsgálva az derül ki, hogy sok tagállamban a percdíjak mind az egyéni, mind az üzleti fogyasztók számára drasztikusan csökkentek belföldi és nemzetközi viszonylatban – bár hozzá kell tenni, hogy egyes hívások ára, valamint az előfizetői díj megemelkedett, akár a többszörösére is (lásd alább, 3. ábra: balra a magánszemélyek, jobbra az üzleti előfizetők).

3. ábra11

A domináns szolgáltatók országon belüli (helyi és helyközi) díjai az üzleti előfizetők számára 10,5%-kal, az egyénieknek 4,6%-kal csökkentek. A piacra újonnan belépő társaságok a legtöbb tagországban még ennél is nagyobb árcsökkenést hoztak. Nemzetközi hívásoknál az átlagos árcsökkenés elérte a 15,1%-ot (üzleti előfizetők), ill. a 13,5%-ot (egyéni előfizetők). Az EU távközlési piaca 2000-ben 191 milliárd € volt, és kb. 9%-os évi növekedéssel bírt. Az előző évhez képest a közcélú belföldi távolsági hívást kínálók 89%-kal többen voltak; a nemzetközi hívásoknál 67%-os piacbővülést regisztráltak; a helyi beszélgetések nyújtásáért pedig 74%-kal több szolgáltató versenyzett. A folyamatot az eEurope kezdeményezés szempontjából nézve, szintén számottevő előrelépések történtek. Így pl. a fix vonalas Internet elterjedtsége Európában mindig is az USA mögött messze lemaradva araszolt: míg az óceán túlsó partján az átlagos Internet-elterjedtség megközelíti az 50%-ot, addig az Unióban ez mostanra érte el kb. 25%-ot, és arra is akad példa, hogy az egyik tagállamában csupán a népesség néhány százaléka fér hozzá egyáltalán a webhez. A jelentés készültének idején már több helyütt elérhető volt az EU-ban a hagyományosnál jóval gyorsabb Internet-hozzáférést lehetővé

11

Forrás: http://europa.eu.int/comm/information_society/policy/telecom/6threport/pdf/com2000814_en.pdf

- 23 -

tévő (a hagyományos réz érpáron keresztül nyújtott) ADSL szolgáltatás, bár néhány tagországban a domináns szolgáltató nem engedte be az új piaci szereplőket erre a területre, vagy csak olyan feltételekkel, amelyek mellett azok számára nem gazdaságos a tevékenység. A jelentés rámutat, hogy a szabályzók, hatóságok, felügyeletek megerősödő szerepe képezi a szilárd alapját az európai infokommunikációs iparnak, továbbá az eEurope iniciatíva

jövőbeli

kiteljesedésének.

Feladataik

hallatlanul

összetettek,

nagy

érzékenységet, vagy adott esetben szigorúságot kívánnak meg olyan – technikailag is bonyolult – területeken, mint pl. a szolgáltatások árait átláthatóvá tevő egységes költségszámítási szabályozás betartatása, harmadik generációs mobilfrekvenciák pályáztatása és kiosztása, egy adott területen domináns társaság és az új piaci szereplők közötti vitákban való szakmai közvetítés, szolgáltatói/felhasználói panaszok ill. bejelentések kezelése stb. A legutoljára említett probléma érzékeltetésére hadd álljon itt egy elképesztő szám: a brit szabályozóhoz, az OFTEL-hez 1999-ben 78.000(!) fogyasztói panasz érkezett és az új társaságok is jó néhányszor éltek kifogással a piacra való belépés korlátozása miatt. Egyes országokban bizonyos területeken (pl. hálózatok összekapcsolása) nincs meg a kellő felhatalmazása a szabályzónak, míg más államokban, ahol ez nem a probléma, egyszerűen visszautasítja, hogy használja azt. Az engedélyek kiadásában is sok helyütt lehet még tapasztalni szokatlanul nehézkes eljárást, és a bérelt vonalak időre történő kiépítése mára nagyobb gondot okoz, mint (elérhető) áraik. Összefoglalva tehát az EU-ban eddig történteket és a további várható eseményekre előretekintve azt mondhatjuk, hogy egy ígéretes folyamat szemtanúi lehetünk. A kezdeti, gyermekbetegségnek tekinthető jelenségekből a szereplők fokozatosan kilábalnak, és ha azt nézzük, amit a fogyasztók, a társadalmak és a nemzetgazdaságok, ill. az egységes piac mindeddig nyertek, abból következtetve bízvást kijelenthetjük: az EU mérföldes léptekkel halad a szabadabb, olcsóbb kommunikáció világa felé. 3.1. Az Internetes médiáról Az Internetről A mai Internet csírája a 1960-as évek legvégén egy Arpanet nevű, USA-beli katonai hálózat volt, melyet a következő évtizedben már az egyetemi kutatók, tudósok információcserére használhattak. A 1980-as években aztán nagyszámú magán- ill. - 24 -

közhálózat jött létre, amelyek közül néhányat a 1990-es években összekötöttek és amelyek üzemeltetői létrehoztak egy, a gépek számára közös internetes nyelvet (szakszóval: protokollt). Ma erről széltében-hosszában hallhatunk: ez az IP, azaz az Internet Protokoll. Így jött létre tehát az inter network, azaz a hálózatok közös hálózata – az Internet. Születésének idején mint mai értelemben vett médium szóba sem került, mivel elsősorban

nonprofit

célokat

szolgált:

egyetemek,

más

intézmények

közötti

kapcsolattartásra használták. A nagy változást a már 1989-ben megszületett a (world wide) web gondolata hozta, amelyben egyesítették az Internet, a multimédia és a hipertext12, ill. a hipermédia13 előnyeit. Ezt kezdetben főleg tudósok használták, majd a 1990-es évek elején engedélyezték kereskedelmi hasznosítását is. A nagyközönség számára azonban az Internethez való hozzáférést egy forradalmi újítás: a browser (böngésző) megalkotása hozta 1993-ban. A Mosaic névre keresztelt kis program lehetővé tette, hogy ne csupán karakteres üzemmódban, szövegeket nézegethessen egy átlagos felhasználó, hanem grafikus környezetben, 3.1.1. Az Internetes médiáról Mivel egy rendkívül fiatal iparággal állunk szemben, hadd álljon bevezetőként egy gondolat a média közéletbe hatolásáról. Az online média áttöréséről Turi László egy cikkében14 így ír: „Az amerikai sajtótörténet történelmi jelentőségű eseményekhez köti egy-egy új média „beavatási szertartását”, vagyis azt az egyébként nehezen megragadható pillanatot, amikor a média bekerül az amerikai átlagember mindennapi hírforrásai közé. Így a rádiózást 1941-ben Pearl Harbor bombázása avatta hírforrássá, a Kennedy elleni 1963-as merényletről az emberek többsége már a televízióból értesült, az 1991-es Öböl-háború pedig a CNN folyamatos élő tudósításai révén a kábeltelevízió diadalát jelezte. E folyamat legújabb állomását a Pathfinder Mars-szonda leszállása jelentette 1997 nyarán: a NASA webszerverén periodikusan frissülő képeket egy hét alatt mintegy negyvenötmillió internetező nézte meg – természetesen az előbbiekkel szemben már nem csak amerikaiak (Harmon 1997). A Mars-akció a reklámoktól mentes, közpénzekből 12

Olyan szöveg, amelyre egy elektronikus dokumentumban kattintva egy másik szövegrészhez, másik dokumentumhoz, vagy akár másik hálózati számítógépen tárolt oldalhoz, fájlhoz, stb. juthatunk. Mint pl. www.kkf.hu 13 A hiperhivatkozás másik fajtája, amely lehet pl. egy olyan kép, amely egy másik képhez, vagy akár szöveghez, hanghoz, stb. vezeti a böngészőt. 14 Turi László: Net-sajtó Magyarországon: új média, régi gondok, www.replika.c3.hu/37/eway.htm

- 25 -

finanszírozott és tudományos céllal fönntartott NASA-szervert avatta egyszeriben hírforrássá, az on-line sajtó itt csak másodközlő lehetett. A Lewinsky-ügy tetőpontján azonban már egyetlen nap harmincnégymillióan voltak kíváncsiak a CNN internetes változatára…” Az internet és az internetes média megjelenése Magyarországon A (szélesebb közönség számára) a magyarországi internetes média megjelenése az 1990-es évek második felére tehető. Ez előtt csupán – viszonylag korlátozottan – az egyetemek oktatói, kutatói, könyvtárosai rendelkeztek hálózati hozzáféréssel, és csak különböző trükkökkel volt lehetséges számukra az internetet elérni.15 Magyarországon először a Datanet biztosított nyilvános Internet hozzáférést 1995-ben. Az itthoni interneten első fecskékként a hagyományos nyomtatott sajtó országos napiés hetilapjai (Népszabadság, HVG), valamint dicséretes módon kisebb regionális jellegű újságok jelentek meg 1995-96-ban16. Az első „valódi”17 internetes „újság” az IDG kiadó szárnyai alatt 1995-ben létrehozott Internetto (pontosabban: „iNteRNeTTo”) volt. 1998 vége, 1999 első negyedéve Magyarországon az internetes tartalomipar fellendülésének, de legalábbis az ide irányuló növekvő arányú befektetéseknek az időszaka volt. A nonprofit egyetemi webhelyek és a több mint két éves előnnyel rendelkező iNteRNeTTo és Hollósi Exchange (HIX) mellé belépett a piacra a legnagyobb internet-szolgáltató, a Matávnet is: előbb az RTL Klub műsorához kapcsolódóan elkészítette a Friderikusz Online-t, majd az év végén Origo néven indított kiadványt. A Sztár Rádió érdekeltségi köréhez tartozó Magyar Netlap pedig 1999 elején indult. Jelenleg18 hatalmas a választék neten: pl. csak a www.hirlap.com oldalon 198 újság, magazin található meg online! 3.1.2. A média konvergenciájáról Eredetileg a kommunikációs médiák élesen elkülönültek egymástól. A szolgáltatások is meglehetősen mások voltak: a műsorszórás, a telefonálás és a számítógépes rendszerek külön hálózatokon működtek, teljesen más alapokon nyugodtak, és a kommunikációhoz

15

Drótos László: Mosolyalbum? :-) Képek a magyar Internet gyermekkoráról „Magyar tartalom" – Soros C3 központ, Bp. 1997. www.c3.hu/mt/index.html 16 Moldován István: Élmények és benyomások a magyar Neten www.c3.hu/mt/index.html 17 Ez alatt azt értem, hogy az „újság” kizárólag az interneten jelent meg, és nem egy hagyományosan nyomtatott formában publikált kiadvány valamilyen online változataként. 18 2003. januári adat

- 26 -

használt készülékek is lényegileg különböztek. (Gondoljunk csak arra, mondjuk 20 éve mennyi köze volt egymáshoz egy számítógépnek és egy telefonnak.) Mindegyik ágazatban más és más volt a szabályozás, és törvényi előírások is általában nemzeti szinten történtek. Ma azonban a digitális technológia révén a jelentősen megnövelt átviteli kapacitás és minőség megváltoztatta a helyzetet: ugyanazokon a hálózatokon igen sokféle hagyományos és egészen új szolgáltatásfajta a legkülönfélébb tartalmakkal „utazhat”. Ez által kiszélesedtek a kommunikációs lehetőségek, és ezt a különböző ágazatokban tevékenykedő vállalatok igyekeznek mind jobban kihasználni. A telekommunikáció, a médiaipar és az információ-technológia (IT) között egyre nagyobbak az átfedések. Ezek a területek ma a technológiai konvergencia terjedése miatt egyre kevésbé választhatók szét élesen, hiszen internetezés közben (ma még általában) telefonvonalon keresztül juthatunk adatokhoz, képekhez, intézhetjük banki ügyeinket, hallgathatunk rádiót is, sőt nézhetünk tévét, vagy a tévé is lehet interaktív: számítógép (ill. teljes kiépítettségű PC) nélkül is internetezhetünk egy, a TV-hez megvásárolható speciális berendezés segítségével (set-top box). Kábeltévé szolgáltatók is Internet-hozzáférést kínálnak, és ha sikerül a liberalizációt sikerre vinni, eljöhet az az idő, amikor az otthonunkba behúzott (tévé)kábelen telefonálhatunk is majd, sőt akár nagy mennyiségű adatot is átvihetünk (az EU-ban ez már működik is). Az infokommunikációs ipar nagyfogyasztói azonban azok a vállalatok, intézmények, amelyek üzleti tevékenységük, ill. egyéb oknál fogva nagy mennyiségű adatot ill. egyéb információt továbbítanak. A konvergencia minden bizonnyal kiszélesíti és megnöveli ezeket az infokommunikációs piacokat, és hozzájárulhat a világgazdaság egyre erőteljesebb integrációjához, a globalizációhoz. Ebből a kis- és középvállalkozások is hasznot húzhatnak, hiszen megjelenhetnek addig elérhetetlennek tartott (földrajzi és gazdasági) területeken is. Nem beszélhetünk többé már kizárólag technológiai szintű konvergenciáról; ez a jelenség az egyéni (média)fogyasztási szokásokat, sőt egész társadalmakat is kezd megváltoztatni. Megérkeztünk az információs társadalom gondolatához. 3.2. Az információs társadalomról Fontos leszögezni, hogy nem olyan kifejezésről van szó, amely valahol az élenjáró Amerikában, vagy az EU-ban már régóta létezik. Sőt, még ott is csak építik ezt az új világot. A szemünk előtt válik valósággá, fejlődését elsősorban a szélsebes technológiai haladás táplálja. - 27 -

A legáltalánosabban az információs társadalom alatt a különböző információs és kommunikációs technológiák (ICT) rohamos fejlődését, valamint alkalmazásuk elterjedését a társadalom és gazdaság egyre több területén értjük. Megvalósításában a fő mozgatóerő – akárcsak mindenhol a világban – nálunk is a magánszféra kell, hogy legyen, de lényeges, hogy a kormányzat is a megfelelő szerepet játssza: mintegy katalizátorként a szabályozás, támogatás, beruházás, összehangolás stb. területein. Az információs társadalom megvalósításában vannak bizonyos nélkülözhetetlen tényezők, úgy mint: infrastruktúra, hogy legyen számítógép, vonal, hozzáférés (és választási lehetőség ezek között!) tartalom, hogy érdemes legyen a hálózatot használni oktatás, hogy az állampolgárok tudják is használni az új technológiákat Az ICT technológiák főbb felhasználási területei: a nemzetgazdaságban: javulhat az ország versenyképessége a közigazgatásban: az ügyek intézése simábban, gyorsabban történhet az életminőség javításában, hogy az emberek élete a magánszférában is kellemesebb legyen Hogyan valósítják meg ezt az EU-ban? 3.2.1. Az Európai Unió példája az információs társadalomra Az EU-ban külön stratégiát dolgoztak ki az információs társadalom elterjedésének elősegítésére, az új munkahelyi kihívásoknak való megfelelésre, az élethossziglani tanulás támogatására. Így az internethez ill. a többi digitális kommunikációs eszközhöz való hozzáférési lehetőség a legkülönbözőbb helyeken – ideértve a munkahelyeket, az oktatási intézményeket – az alapja a jövő társadalmának, melyben a távközlési szolgáltatók biztosítják ezek elérhetőségét. Az EU-ban ezt a folyamatot egy Fehér Könyv indította el 1993-ban, amely tulajdonképpen egy, az információs társadalom kialakulásának evolúciós programját megfogalmazó bizottsági szakanyag volt. A Bangemann-jelentést ennek alapján dolgozta ki egy (Martin Bangemann luxemburgi Bizottság-tag vezette, innen a név) szakértői bizottság „Európa és a Globális Információs Társadalom” címmel. A részletes

- 28 -

javaslatokat is tartalmazó csomagot 1994 júniusában mutatták be az EU korfui konferenciáján. (Ez a dokumentum négy évvel később Magyarországon is megjelent.) Az információs társadalom komolyan vételét kiválóan jelzi, hogy az Unió 1997 és 2001 között 45 millió ECU-t fordít arra, hogy az információs társadalom lehetséges hatáskövetkezményeit megismertesse. Az Európai Unió 1995 júniusában „nyitott” Kelet-Közép-Európa országai felé, éreztetve, hogy nagy fontosságot tulajdonít a hasonló, stratégiai gondolkodásnak, amelyben igen fontos szerep jut a távközlési piacok liberalizációjának (ez a piacfelszabadítás ugyanakkor még az EU-ban is jövőbeli cél volt, amelyet csak 1998-ban értek el). 1997. december 3-án jelent meg az Európai Bizottság vitaindító anyaga „A távközlési, média és információtechnológiai szektorok konvergenciájáról és ennek szabályozási kihatásairól – Útban az információs társadalom felé”. Ez a Zöld Könyv bemutatta és részletezte, hogyan kell viszonyulni az információs társadalomhoz és nyilvános megvitatását is élénk érdeklődés kísérte (az EU honlapján keresztül). 3.2.2. A távközlés szerepe az információs társadalomban Az információs társadalomban az elektronikus-digitális adatcsere, a hétköznapi munka mind nagyobb mértékben igényli és támaszkodik a magas szintű technológián alapuló távközlési hálózatok valamilyen (internetes adat/hangátvitel, mobiltelefónia, stb.) formájára. A szolgáltatói ágazat előretörése már az elmúlt évtizedben is megfigyelhető volt, de most az e-commerce és az m-commerce – és ezen belül business-to-business kapcsolatok – kifejezetten ebbe az irányba mutatnak (a legutóbbi visszaesések ellenére is). A mobil ágazat az interaktív információhoz jutást a közelmúltig is megkívánó helyhez kötöttség igényét oldja, és ma az üzleti kommunikáció elvárásai között az első helyek egyikén szerepel. A vállalati szféra hihetetlenül megnövekedett adatmennyiségi követelményei (hatalmas adattömegekhez való gyors hozzáférés és azok nagy sebességű átvitele) is kulcspozícióba emelték a távközlést.

- 29 -

II. rész

A távközlési liberalizáció főbb eseményei az internetes médiában Dolgozatomnak ebben a részében kívánom a távközlési liberalizációt és az ezzel kapcsolatos, az internetes médiában19 fellelhető megnyilvánulásokat elemezni. A fő szempont a dolgozat címében is szereplő várakozások és csalódások. Sajnos vizsgálódásom során jelentős akadály volt számomra, hogy jó néhány tekintélyes online napi- ill. hetilap online archívuma az adott lap internetes oldalán az 1997-98-99-es évekre visszamenőlegesen nem áll rendelkezésre.20 Néhány példa még, amelyekre hivatkozok majd: a Modemidő című netes újság 1997-ben indult, a Telecomputer 1998ban, a Prim 1998. októberében. Főbb eseményekként olyanokat emelek ki, amelyek véleményem szerint a távközlési liberalizáció szempontjából jelentősebbek, és amelyek helyett kaptak az online médiában is: így a ma első számúnak tekintett alternatív szolgáltató, a PanTel indulása, az EHT elfogadása (ill. az ahhoz vezető út), a 2001. december 23-a, a hivatalos távközlési piaci liberalizációtól napjainkig terjedő időszak eseményei. 1. A PanTel indulása 1.1 Előzmények Szükségesnek tartom, hogy kitérjek a PanTel megalakulásának előzményeire, mivel ezek állami, kormányzati és ezáltal nemzetgazdasági jelentőségű kérdésként merültek fel. A dolgozat első részében foglalkoztam a magyarországi távközlési piac történeti részével. Egy rövid pillanatra visszatekintve, a Matáv 1993-as sikeres privatizációja, valamint koncessziós védettsége következtében töretlen fejlődése maga után vont egy kellemetlen tényt is: nevezetesen, hogy monopolhelyzete kezdett mindenki számára

19

ide értem az interneten jelen levő szakmai/szabályzó testületeket, hivatalokat, mint pl. a HÍF, a TÉF, stb. 20 A megszűnt internetto-nak pl. nincs kereshető archívuma, az eVilággazdaság archívuma kizárólag fizetős szolgáltatás, az MHO (Magyar Hírlap Online) 2001. április 1-től, az MNO (Magyar Nemzet Online) 2001.október 10-től, a NOL (Népszabadság Online) 2001. április 11-tőll, a Figyelő 2000. január 1-től tette elérhetővé az archívumát.

- 30 -

kényelmetlenné válni. Számos érv szólt amellett, hogy egy új távközlési társaságot kellene életre hívni. Melyek voltak ezek? A HVG Online 1997. március 15-i számában azt olvashatjuk, hogy maga az állam is versenyt kívánt támasztani, mivel egyik tenderére, az új Teve utcai Országos Rendőrfőkapitányság épületének belső hálózatának kiépítésére és működtetésére elképesztően magas árajánlatot kapott a Matávtól – ezt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium akkori helyettes államtitkára, Bölcskei Imre is elismerte. A lakosság részéről is állandó volt az elégedetlenség, nem beszélve az üzleti szféráról. Egy új távközlési szolgáltató több más szempontból is jól jött volna a kormánynak. Milyen egyéb indokai voltak erre? Jó néhány magyarországi állami nagyvállalat, mint pl. a MÁV, a MOL, az

MVM stb. a belső korszerűsítési folyamatai miatt már

rendelkezett fölös távközlési kapacitással, ill. szívesen beszállt volna az akkoriban meredeken felfelé ívelő üzletágba. (Az akkori tervek szerint ezeket a többletkapacitásokkal is bíró rendszereket egybegyúrták volna, hogy azután a további, főleg külföldi tőkéből eszközölt fejlesztések segítségével piaci felhasználók számára is nyújthassanak távközlési szolgáltatásokat). Egy ennél sokkal fontosabb érv az volt, hogy hazánknak kötelezettségei voltak a WTO felé – Magyarország ugyanis 1997 februárjában aláírta az Általános Kereskedelmi és Szolgáltatási Megállapodást (GATS), amelyben vállaltuk, hogy 1998-ig fokozatosan megszüntetjük a távközlési piacon az állami monopóliumokat.21 Kellett tehát egy erős versenytárs a Matávnak – hogyan is lehetne jobban bizonyítani, hogy Magyarország részéről maximálisan komolyan vettük a GATS-ot? Mindenki várta tehát, hogy létrejöjjön egy cég, amely végre méltó piaci ellenfele lesz a Matávnak. Jól tükrözi ezt a Telecomputer című online lapban az egyik cikk címe: MINDENKI NYERHET RAJTA22. A szakma is bizakodással tekintett a PanTel megalakulása elé: a cikkben az akkori várakozások nem kevesebbről, mint „nagy áttörésről”, a Matáv „valódi konkurenciájáról” szóltak, és a szakmai berkek szerint már áprilisban elindulhatott volna az új cég. Végül nem alakultak ilyen simán a dolgok… Az új Matáv-vetélytárs megalakításában érdekelt nagy magyar állami vállalatok, mint pl. a kezdeményező MÁV, a MOL, az MVM (Magyar Villamos Művek), az AH (Antenna Hungária) tudniillik nehezen egyeztek meg, sőt helyenként „fúrták” is 21

A tárgyalásokon mégis sikerült elfogadtatni, hogy a koncessziós vállalatokkal kötött szerződések miatt ez az időpont csúszni fog 2001-2002-re. 22 Mallász Judit: Szerveződik a PanTel, 1997. április 7. www.hungary.com/telecomputer/2_06/

- 31 -

egymást23. A telefonóriás mindeddigi monopolhelyzetéből fakadó előnyében pedig minden magabiztossága ellenére is nyilvánvalóan fenyegetve érezte magát, ezért a kulisszák mögött nem nézte tétlenül a rivális közelgő színrelépését.24 1.2 A cég létrejötte

Végül a mai PanTelhez vezető első lépésként kormányzati bábáskodással alakult meg az elődvállalat, az MKMTel Kft. 1997 júniusában, az alábbi tulajdonosokkal: MÁV, MOL és a KFKI és 27,8 millió forintos alaptőkével. Ez az induló tőke nyilván nem volt elegendő egy országos méretű vállalat számára, ezért az akkoriban jól növekedő iparág hasznának – valamint a liberalizáció utáni bővülő piac – reményében betársult egy külföldi szakmai befektető, az Unisource B.V. is. A vállalat megalapítását tehát meglehetősen sok huzavona előzte meg, míg végül (az MKMTel tőkeemelésével és részvénytársasággá alakulásával) 1998. április 1-én bejelentették a PanTel Kommunikációs és Távközlési Rt. megalakulását. 1.3. Célkitűzések

Indulásakor a PanTel hatalmas lendülettel nyitott: Horváth Pál vezérigazgató egyik első nyilatkozatában így fejezte ki magát: „Egy nagyszerű ország nagyszerű távközlési vállalata akarunk lenni.”25 A fogyasztók és szakma is az iparág üdvöskéjeként várta/látta a vállalatot, de ha valaki jobban odafigyelt a médiában megjelent cikkekre, interjúkra, világosan láthatta, hogy a vállalat kissé másképp gondolkodott. A Magyar Hírlap Online „Hipermarketing” című cikkében így írt erről: „A várakozásokkal ellentétben az új cég nem kívánt minden fronton a Matáv ellenfele lenni. A PanTel sok alkalommal deklarálta, hogy nem akar kis Matáv lenni.”26 Ugyanezt olvashattuk a Budapest Week nevű angol nyelvű lapban is:27 „A PanTel elsősorban alternatív adat és IP alapú szolgáltató – mondja Pártos Ferenc, a cég igazgató-helyettese – ezért nem kívánunk a Matáv ellenfeleként fellépni a nyilvános hangátvitelben (értsd: közönséges telefonvonalak), hanem az üzleti kommunikációban…” 23

Itt főleg az AH és a MÁV közötti háború folyt: Mink Mária: Dudások a csárda küszöbén HVG Online 1997. augusztus 2. www.hvg.hu 24 Mink Mária: Versenyfutás a távközlésben, HVG Online, 1997. március 15. www.hvg.hu 25 Dorogi András: Matáv-konkurencia, Hetek, 1998. ápr. 4. www.hetek.hu 26 Bán Zsuzsa: Hipermarketing, Magyar Hírlap Online, 2000. február 08. www.magyarhirlap.hu

- 32 -

A cég tehát figyelmét az üzleti kommunikációra: az erőteljesen és gyorsan növekedő piaci fogyasztói szegmensekre igyekezett koncentrálni, ahol a multinacionális ill. a több telephellyel rendelkező nagyvállalatoknak, a közigazgatási intézményeknek, a kiemelt kormányszerveknek; továbbá az országos hatáskörű és felépítésű közigazgatási szervezeteknek készült szolgáltatni. Következésképpen azokon a területeken kívánt meghatározó szerepet játszani, ahol legalább olyan jó helyzetből indulhatott, mint a többi, már piacon lévő vállalat. A kormányzat által frissen, 1998 májusában elfogadott hosszú távú hírközlési politika kapcsán készített interjúban a PanTel igazgatója a cikk címében is szereplő mondattal véleményezi, mit vár az újonnan induló alternatív, szerepre készülő vállalat a hírközlési stratégiában már nevén nevezett, közeledő liberalizációtól: „Kell a hátszél az alternatív szolgáltatóknak”.28 A PanTel „vezére” nyilatkozatában üdvözli, hogy a kormány szó szerint szerepelteti az „alternatív szolgáltató(k) támogatása” kifejezést a szövegben. Úgy gondolja, ez azért lényeges, mert az éppen induló szolgáltatóknak többre van szükségük, mint csupán a verseny megengedésére, biztosítására – ezt segíteni is kell, mivel jókora helyzeti hátrányuk van a többi szereplőhöz képest. Az igazgató örül annak, hogy cége akkor alakul meg, fejlődik, növekedik, amikor egy nagyszerű időszak, és ezzel együtt egy lehetőség előtt áll a magyar piac, amelynek során az EUszabályozással konform távközlési törvény születhet Magyarországon. Megfigyelhetjük, hogy Horváth Pál akkori várakozásai szerint a 2002. év végére bekövetkező teljes piaci liberalizációt a megfelelő szabályozással el lehet érni. Már ekkor hozzáteszi azonban: igen, ha a törvényt az ennek betartását biztosító apparátussal is megtámogatják… A kettő együttes működtetésével a „PanTel-féle” vállalatoknak sok olyan akadály gördülhet el az útjából, amelyek most még magas piaci korlátokat jelentenek számukra. 2. Az Egységes Hírközlési Törvény megszületése

A dolgozatom fő témáját adó távközlési liberalizációt meghatározó EHT-ról három fő szempontból kívánok írni: a törvény elfogadásáig vezető út (ide értem a liberalizáció 27

Andrew Princz: PanTel decries Hungarian tendering proceedures, Budapest Week, 2000. október 12. www.budapestweek.com 28 Kovács Attila: Kell a hátszél az alternatív szolgáltatóknak, Telecomputer, 1998. június 15. www.hungary.com/telecomputer/3_10/1_1.htm

- 33 -

előrehozásával kapcsolatos eseményeket is) és az azzal kapcsolatos várakozások, az elfogadásától az életbe lépéséig eltelt időszak, ill. a már (legalábbis hivatalosan) teljesen liberalizáltnak minősített piac helyzete napjainkig. 2.1 Az EHT-hez vezető út 2.1.1 A kezdetek és egy meg nem valósított álom: az előrehozott liberalizáció Egy 1998. évi Telecomputer cikkben29 az EHT-hez vezető út első jelentős állomásáról olvashatunk: Lotz Károly hírközlési miniszter és Bölcskei Imre, a tárca helyettes államtitkára sajtótájékoztató keretében ismertette a kabinet hosszú távú hírközlési stratégiáját. Itt jelenik meg először komolyabb stratégiai megfogalmazásban, hogy a kormány hivatalosan is elkötelezettségként kívánja kezelni a hírközlési, és ezen belül a távközlési liberalizációt. A 7 évet felölelő (1998-2005) stratégia magában foglalja az állami szerepvállalás mértékét; ez jelen esetben teljes körűnek mondható, minthogy: ! nem csupán elveket és célokat tartalmaz, hanem ! meghatározza azokat az eszközöket és forrásokat is, amelyek segítségével az előbbieket meg is lehet valósítani ! kiemeli, hogy mindehhez az eddigi számottevő mértékű infrastruktúra-fejlesztést folytatni kell, amihez ! új, alternatív szolgáltatókra ill. azok támogatására van szükség, ! hogy ez által a távközlési piaci árak jelentősebb mértékben csökkenhessenek ! továbbá többek között az EU csatlakozáshoz szükséges főbb kötelezettségek teljesítését is fontos feladatként kezeli. (a kiemelések tőlem) Itt esik szó arról is, hogy szükséges egy EU konform hírközlési törvény is, amelyet a liberalizáció fő szabályozási eszközének tekintenek, és a 2000. év végéig el kell készüljön (valamint a Parlamenttel is el kell fogadtatni). Az EHT-ra várás közben sem tétlen cégek további reménységeként említhető, hogy komolyan foglalkoztatta a kormányt, a médiát és a közvéleményt is az előrehozott liberalizáció lehetősége.

29

Kovács Attila: Elkészült a hírközlési stratégia, Telecomputer, 1998. június 2. www.hungary.com/telecomputer/3_10/1_1.htm

- 34 -

A HVG Online 1999-ben megjelent írásaiban többször is olvashatunk arról, hogy milyen véleménnyel, várakozással voltak a piaci szereplők (ideértve nyilván a Matávot is), ill. az akkori illetékes minisztérium, a KHVM az előrehozott liberalizációról. A tárcától már 1997-ben felröppentek ilyen jellegű hírek, azonban hivatalosan 1998 nyarán jelentette ki Katona Kálmán, a minisztérium vezetője, hogy meg akarnak egyezni a Matávval30. Optimizmusát az is alátámasztotta, hogy a Matáv elvileg hajlandónak tűnt 2001. december 23-ig tartó koncessziójának megkurtítására. Straub Elek, a társaság elnök-vezérigazgatója a lapnak adott interjújában31 arról beszélt, hogy még kompenzációs csomagot sem kérnének a kormányzattól (bár ezzel éles ellentétben állt a vállalat egyik korábbi vezetőjének, az anyavállalat Deutsche Telekomhoz visszatért Ulrich Schaumann-nak 1997. év végi nyilatkozata, amelyben úgy vélekedett, a magyar kormánynak a koncesszió idő előtti megszüntetéséből adódó piaci árbevételkiesés miatt kártérítést kellene fizetnie a DT-nek). A Matáv első ember úgy véli, cége mára elérte azt a célt, amelynek érdekében a koncessziós szerződésből adódó monopoljog

védelmet

igényelte:

a

magyarországi

vezetékes

telefonhálózat

korszerűsítését. Vállalata megerősödött, több, stabil lábon áll, és felkészült a felszabadított piac versenyhelyzetére. Úgy gondolhatnánk, hogy a távközlési óriás konkurensei örömmel üdvözölték ezt a fajta hozzáállást. A „Matávon kívüli világ” és a média azonban gyanakvással fogadta ezeket a híreket. Ennek egyik oka, hogy a nyitás a várakozások szerint mindenképpen 20-30%-os árbevétel-kiesést jelenthet majd a legnagyobb magyar szolgáltatónak32, és ezt a fenti nyilatkozat alapján a tulajdonos nyilván nem fogja szó nélkül elszenvedni, hanem megpróbálja valamilyen trükkel visszanyerni a piacvesztéséből keletkező nem csekély összeget. Például úgy, hogy a Matáv az előrehozott liberalizációért cserébe a tárgyalásokon piaci kedvezményeket tud kicsikarni. Erre az alternatívok példaként egy élő esetet hoznak fel: a monopolszolgáltató egyeduralmából fakadó engedményekkel és hosszú távú szerződéssel kötötte magához az egyik legnagyobb távközlési fogyasztót, a

30

Márton György: A Matáv is válhat törpévé, Cégnet/CV, 2000. május www.cegnet.hu/cv/0005/cv190_191.htm 31 Mink Mária: A kormány és a Matáv megállapodása, HVG Online, 1999. május 15., www.hvg.hu 32 a Matáv egyik fő tulajdonosa, a Deutsche Telekom az 1998. január 1-i EU-beli piacnyitás után jelentős mértékű piacvesztést könyvelt el.. Ebből nyilván következik, hogy a leányvállalatánál igyekezett (és még dolgozatom írásának idején is sikeresen igyekszik) minél inkább kitolni a liberalizáció igazi kezdetét…

- 35 -

központi költségvetés tagjait33 (ezek az intézmények évi 18-20, más becslések szerint 20-22 milliárd forintos számlákat produkálnak!). A fent említett szkeptikus hozzáállást a HVG ugyanezen internetes cikkében az alábbi megfogalmazásban láthatjuk: „Hiszik is, meg nem is a Magyar Távközlési Rt. (Matáv) versenytársai, hogy – a kormányzati fogadkozásoknak megfelelően – valóban határidő előtt sikerül lebontani a Matáv monopóliumát.” Mindennek ellenére ugyancsak 1999-ben, ősszel a Cégnet/CV című online lapban34 egy névtelenül nyilatkozó KHVM-munkatárs hasonlóan fogalmazott: „az elmúlt több, mint másfél évben egységes politikai szándék nyilvánult meg a Matáv monopóliumának lebontására”. A cikk írója szerint a telefonóriás egyeduralkodásának mielőbbi végét sokan várják: „…számos kis- és nagyvállalkozás szövögeti álmát a távközlési torta újraszeleteléséről.” Az előrehozott liberalizáció iránt táplált reményeik azonban az idő előrehaladtával lassan szertefoszlani látszottak. A vállalatok képviselői ezért kétségeiknek nyíltan is hangot adtak a különböző fórumokon. A Telecomputer cikkében35 Pesti István, a GTSDatanet igazgatója négy másik, magát alternatívnak tartó szolgáltatóval közösen 2000. márciusában tartott sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy bár az alternatív társaságok fő érdeke, hogy mihamarább megszűnjön a koncessziósok monopolhelyzete, ha ezt csak azon az áron lehet megvalósítani, hogy ehhez a háttérben a szabályokat a Matáv diktálja, akkor ők szívesebben veszik, hogy ha az eredeti időpontban történik meg a liberalizáció. Egyvalamiben mégis egyetértettek a szembenálló felek: ha netán mégis sikerülne előrébb hozni a piacnyitást, akkor ez előtt mindenképpen el kell készíteni a teljesen új hírközlési törvényt. Ez viszont hatalmas munkát jelent, amelyet nem lehet – a piaci időtávok mértékében számolva – elképzelhetetlenül rövid 1-2 hónap alatt megalkotni, főleg azért nem, mert maga a törvény csupán egy keretszabályozás lesz, az igazi tartalmát adó magasabb szintű rendeletek kidolgozása szintén idő, idő, idő… Érdekes módon 2000 nyarán, bő két évvel a liberalizáció előtt a Vivendi első embere, Polányi Sándor szájából kísértetiesen hasonló mondat hangzott el, mint amit Horváth 33

Mink Mária: Vezetékes szolgáltatók versenye, HVG Online, 1999. július 31. www.hvg.hu Lázin Miklós András: Ugrásra készen, Cégnet/CV, www.cegnet.hu/cv/9909/cv140_141.htm 35 Vargha Márton: Nyílt, világos beszéd, Telecomputer, 2000. március www.hungary.com/telecomputer/5_06-9_1k.htm 34

- 36 -

Pál, a PanTel igazgatója mondott egy évvel korábban36: mindkettőjük véleménye szerint az alternatív szolgáltatók a technika vívmányainak segítségével már egyfajta szabad piacon tevékenykednek. 2.1.2 A készülő törvény „előszele” Különböző érdekcsoportok – azonos piaci érdekek A készülő törvénnyel szemben a különböző érdekcsoportok37 más és más elvárásokat fogalmaztak meg. Volt azonban, ami mindannyiuk számára egyformán fontos volt. Ezek közül ragadok ki most két rövidet, szokatlan módon nem közvetlen piaci szereplőét. (Mindkettő a Budapest Week nevű angol nyelvű újság honlapján jelent meg.)38 Az egyiket a holland közlekedési miniszter, a másikat a KPN, a PanTel fő befektetője fogalmazta meg, amelyeket azonban úgy gondolom, az egész távközlési piacnak szántak. Előbbi így hangzott: „Fontos, hogy több szolgáltatójuk legyen, hogy a fogyasztók választhassanak” – mondta Tineke Netelenbos a magyar távközlési piac megnyitásával kapcsolatban. „Ez versenyre kényszeríti a szolgáltatókat, mivel fogyasztóbarátoknak kell lenniük. A monopóliumok természetükből fakadóan nem azok.” A második üzenetet Sebastian Loosdrecht, a KPN magyarországi területi igazgatója fogalmazta meg: „Hollandiában mi nagyon hasonló helyzetben vagyunk, mint Magyarországon a Matáv, és mi is hasonlóképpen vonakodtunk a piac versenyre történő megnyitásától, próbáltuk megvédeni száz százalékos piaci részesedésünket. A Matáv itt ugyanezt próbálja elérni…ha nem rendelkeznek egy nagyon erős, független szabályzó hatósággal, Magyarországon soha nem fog elérkezni az a pillanat, amikor egy teljesen nyitott piac működik majd.” Mindez egy akkortájt épp aktuális esemény kapcsán hangzott el, amellyel a média is behatóbban foglalkozott, lévén precedensértékű volt a piacon, ezért érdemesnek tartom, hogy kissé részletesebben is írjak róla.

36

Polányi Sándor: „A technika robbanásszerű fejlődése bármilyen törvénynél hatékonyabban bontja le a meglevő monopóliumokat…” Nagy B. György: Liberalizációs előkészületek, HVG Online, 2000. július 29. „…Horváth Pál…szerint a technikai fejlődés már így is szinte elmossa a Matáv koncesszió jelentőségét.” Mink Mária: Vezetékes szolgáltatók versenye, HVG Online 1999. július 31. www.hvg.hu 37 úgymint: monopolszolgáltató(k), alternatív szolgáltatók, kormányzat, fogyasztók, pénzügyi/szakmai befektetők, stb. 38 Andrew Princz: PanTel decries Hungarian tendering proceedures, Budapest Week, 2000. október 12. www.budapestweek.com

- 37 -

2.1.3. A „postatender” Háttér

A Magyar Posta Rt., mint állami vállalat a törvényi előírásoknak megfelelően közbeszerzéseinek megvalósítására pályázatot köteles kiírni. A vállalat egyik évek óta tervbe

vett

fejlesztésére,

nevezetesen

nagyobb

feldolgozóközpontjainak,

igazgatóságainak ill. forgalmasabb postahivatalainak korszerű összeköttetésére és adatfeldolgozásának gyorsítására korábban már kétszer is kiírt – sikertelenül – tendert39. A szóban forgót 1999 augusztusában Úgy tűnt azonban, ez a pályázat ismét eredménytelenül zárult (igaz, az elsőnél még annak közzétételig sem jutott el). Lássuk azonban, hogyan következtek sorjában az események. A vállalat a legújabb tenderre három benyújtott pályázat közül választhatott. Az Ericsson Kft. ajánlatát – amely egymaga kínált megoldást – az értékelő-bizottság már az első fordulóban érvénytelennek nyilvánította. Maradt tehát a Matáv-Compaq és PanTelGTS konzorciumok ajánlata, amelyek közül az utóbbit találta megfelelőbbnek a Posta. Ez a döntés több szempontból is kívánatos volt: egyrészt jelentősen alacsonyabb ára miatt (az állampolgárok pénzéről is szól a dolog, ne feledjük – állami költségvetés!), másrészt pedig a két alternatív szolgáltató ilyen módon először juthatott komolyabb állami megrendeléshez (a tender hozzávetőlegesen 2,5 milliárd forint értékű volt). Az alternatívok nagy várakozással voltak a döntést illetően. A siker

A győztes párost 1999. december 10-én hirdették ki. A vállalatok vezetői így nyilatkoztak: „Örülök, hogy a PanTel és a GTS között jó kapcsolatot sikerült kialakítani és ez a kooperáció eredményesnek bizonyult. Mindkét vállalat az alapítása óta gyors és látványos fejlődést tudhat maga mögött Magyarországon” – mondta Horváth Pál, a PanTel vezérigazgatója.40

39

Kapitány Szabó Attila: Ismét eredménytelen a postatender, Figyelő, 2000. január 27. www.cdarchive.hu\2000_01_htm.zip>8ac|200_01_27_047.htm 40 GTS honlap: A PanTel-GTS konzorcium győzött az évezred legnagyobb hazai távközlési szolgáltatására kiírt tenderen 1999. december 10. www.gts.hu/ujdonsagok/sajto/19991210pantel.html

- 38 -

A „társult” vállalat, a GTS részéről Pesti István vezérigazgató a következőket mondta: „Remélem, hogy az alternatív távközlési szolgáltatók összefogása példaértékű lesz, és a jövőben is sikerül hasonló együttműködést kialakítani az erősödő verseny ellenére.” Ez a közös pályázat tehát különösen értékes, ha figyelembe vesszük, hogy olyan vállalatokról van szó, amelyek viszonylag rövid fennállásuk óta egyre élesedő versenyben vannak egymással egy igen jól fizető ügyfélkörért. Kudarc és csalódás

A konzorcium örömébe azonban hamar üröm vegyült. A Matáv-Compaq duó ugyanis szinte azonnal megtámadta a pályázat eredményét. A Közbeszerzések Tanácsához eljuttatott jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy a nyertesek által használandó technológia – a már említett IP, azaz Internet Protokoll – nem szabványos a magyarországi távközlésben és a közbeszerzési törvénynek, ill. a tenderkiírásnak is ellentmond, ezen kívül képtelen eleget tenni a vele szemben támasztott magas szintű követelményeknek. A Matáv konzorcium, úgy tűnt, elérte, amit akart: a Közbeszerzési Döntőbizottság néhány napon belül megtiltotta a PanTel-GTS párosnak, hogy megkösse a szerződést a Magyar Posta Rt.-vel, majd rövidesen megsemmisítette a tender eredményét. Indoklása viszont egészen másról szólt: e szerint egyik pályázó sem vállalta a Posta által kívánt szokatlanul szigorú kötbérfeltételeket (ez 20% volt), ezért a vállalat nem is fogadhatta volna el azokat, és a tendert eredménytelennek kellett volna nyilvánítania. A Magyar Posta azonban érvényesnek találta, és ezért fogadta el mind a két pályázatot. Az eljárást indítványozó Matávnál elismerték, hogy ők nem vállalták a „kőkemény” 20, csak a 12%-os kötbért. A PanTelnél ellenben határozottan állították, hogy ők vállalták az igen magas kötbért, azonban emellett egy alternatív ajánlatuk is volt. Az elektronikus médiában is sűrűn felbukkantak a PanTel-GTS kudarcáról szóló cikkek. Maga a konzorcium meglepetésként fogadta a döntést, és egyik nyilatkozatában a PanTeltől vezetője, Horváth Pál – elég nyíltan – megjegyezte: „Amikor kifutunk focizni, van bíró, van közönség, mégis úgy tűnik, nem mindenkinek egyformán zöld a

- 39 -

gyep” – célozva ezzel arra, hogy véleménye szerint a Matáv talán túlságosan is jó érdekérvényesítő képességgel bír.41 Az érdekekről szólva célszerű azt is figyelembe venni, hogy az 1993 óta hivatalosan is liberalizált üzleti kommunikációs piacon a Matávnak talán még nagyobb volt a fölénye (országos szinten), mint a monopóliuma által uralt vezetékes koncessziós területeken! Az előbbi nyilatkozat idején pl. PanTel már három olyan jelentősebb üzleti kommunikációs tenderen is indult, amelyet állami megrendelő írt ki (okmányirodák összekötése, Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság, és az éppen tárgyalt Magyar Posta Rt. tendere) – de egyiket sem tudta megnyerni. Pesti István, a GTS vezérigazgatója szerint a Magyar Posta Rt. tendere lehetett volna az áttörést hozó első siker a közbeszerzések piacán, ahol végre az alternatívok ténylegesen alternatívák…42. Ezzel elúszott egy olyan lehetőség is, amellyel Magyarország is bizonyíthatta volna, hogy nem csak elméletben létezik a verseny a távközlésben vagy nem csupán egy nagyon szűk piaci szegmensre terjed ki. Ez tehát a befektetőknek rossz üzenet volt, akik nagyon fontosnak tartották, hogy a majdani liberalizált piacon részt vevő jelenlegi vállalatok labdába tudnak-e rúgni az állami közbeszerzéseknél43. Harc és győzelem

A csalódást kiheverve azonban a páros nem törődött bele a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésébe, a történet nem ért véget: a cégek a Fővárosi Bírósághoz fordultak a postatender ügyében. Mindkét vállalat elfogadhatatlannak tartotta ugyanis a Döntőbizottság jogi érvét, szerintük a döntés téves megállapításokat tartalmaz a pályázati anyagot illetően. Erről szólva – a konzorcium nevében nyilatkozva – a PanTel vezetője így fogalmazott a HVG Online oldalán: „Ebből és más tenderekből is úgy tűnik, hogy az állam a domináns Matávot pártolja. Márpedig az ország érdeke, hogy az alternatív szolgáltatók is szerepet kapjanak a távközlés azon szegmensében is, ahol az állam a megrendelő. Ezért vesszük igénybe a jogi utat, s a többi alternatív szereplővel együtt ezért lobbizunk olyan egységes hírközlési törvényért, amely a versenyt támogatja.”44

41

Tevan Imre: Megsemmisített postai közbeszerzés, HVG Online, 2000. február 12. www.hvg.hu Kapitány Szabó Attila: Ismét eredménytelen a postatender, Figyelő, 2000. január 27. www.figyelo.hu 43 Bán Zsuzsa: Hipermarketing, Magyar Hírlap Online 2000. február 8. www.magyarhirlap.hu 44 Bíróságon a postatender, 2000. február 19. HVG Online, www.hvg.hu 42

- 40 -

Ezen túlmenően azonban figyelemre méltó, ahogyan Horváth Pál, a vállalat vezetője – a többi alternatív szolgáltató nevében – az egész társadalmat is megszólította: „A PanTel mostani lépésével…mindenki számára nyilvánvalóvá szeretnénk tenni, hogy a PanTel – más alternatív szolgáltatókkal egyetemben – ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel rendelkezik a piacon, mint bármely más résztvevő.” A konzorcium másik tagja hasonlóképpen fogalmazott: „Az általunk végzett munka olyan versenyképes szolgáltatásokat

hozott

létre,

amelyek

megállják

a

helyüket

bármelyik

versenytársunkkal szemben. Minden jogi lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy érvényesítsük érdekeinket, és teljesítményünk tiszta piaci szabályok alapján kerüljön értékelésre” - tette hozzá Pesti István, a GTS Magyarország vezérigazgatója az erről szóló sajtóközleményben.45 Amikor a Fővárosi Bíróság első fokon megerősítette a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát, a PanTel-GTS konzorcium fellebbezett a Legfelsőbb Bíróságnál. Harcos hozzáállásuk végül sikerrel járt: 2000. év végén új fejlemény történt. A 2000. november 28-án jogerős ítéletében a Legfelsőbb Bíróság végül felülbírálta és megsemmisítette a Fővárosi Bíróság első fokon hozott határozatát, és a két vállalat ajánlatát érvényesnek nyilvánította. A PanTel-GTS konzorcium tehát megkezdhette a Magyar Postával a tárgyalásokat. Összefoglalásképpen tehát ez az eset nagy várakozást, nagy csalódást, majd kemény, kitartó jogi küzdelmet követően példaértékűvé vált a piac többi szereplője számára, valamint ismételten rámutatott arra, milyen nagy szükség van az új szabályozásra, hogy az új cégek ne szoruljanak háttérbe már a kezdet kezdetén. 2.1.4. A készülő törvény „előszele” (folytatás) Alternatív elvárások - közös fellépés

Visszatérve az EHT megalkotásának folyamatához, 2000. március 20-án öt alternatív társaság, a GTS, a Novacom, a PanTel, a UPC és a Vivendi a készülő törvény tervezetéről közös véleményüket tükröző dokumentumot nyújtott át a KHVM Hírközlési Irodájának abból az alkalomból, hogy március 6-án elkészült és hozzáférhetővé vált számukra az első munkaanyag. Az átadott anyag véleményezését a kormány a hírközlési törvény gazdasági és társadalmi jelentőségének tudatában kérte. A 45

Rólunk írták: GTS honlap, 2000. február 15. www.gts.hu/ujdonsagok/sajto/20000215pantel.html

- 41 -

vállalatok vezetői örömmel fogadták a törvényhozók nyitottságát, és egy kommünikét is kiadtak, melynek leglényegesebb mondatát a Telecomputer nevű lap is leközölte:46 „Óriási a törvényalkotó felelőssége abban, hogy valódi liberalizációt valósítson meg, és így a lehető legkedvezőbb helyzetbe hozza a telekommunikáció felhasználóit.” Hozzáteszi a lap, hogy „Az öt alternatív szolgáltató közös fellépése és – immár nem először – a nyilvánossághoz fordulása szokatlan jelenség a magyar politikában. A fogyasztó, a telefonáló, a távközlési szolgáltatásokat igénybe vevő egyén és szervezet, ha odafigyel, már a kibontakozó vitából is észrevehet valamit: azt, hogy vannak komoly piaci szereplők Magyarországon, akiknek elegük van a hátsó szobákban zajló egyeztetésekből, akik a nyilvánosság előtt igyekeznek színvallásra késztetni a törvényt kodifikáló köztisztviselőket.” 2000 őszén az olvasókat a szkeptikus hangvétellel meglepő egyik HVG Online cikkben így fogalmazott az újságíró: „Két-három év múlva feltehetően már a magyar fogyasztó is lényegesen olcsóbban telefonálhat, internetezhet, kiválaszthatja, melyik szolgáltató továbbítsa hívását. Legalábbis akkor, ha az egységes hírközlési törvény tervezetének elég határozott és fürge liberalizációt célzó, hamarosan kormány elé kerülő, tizedik változatát a Matáv lobbizása nem lesz képes felhígítani.” A folytatásból kiviláglik, hogy miért látja így a helyzetet a cikk írója: az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 2000. évi, összes tagországára vonatkozó tanulmánya szerint 1998-ban Magyarországon volt a legdrágább a lakosság számára a telefonálás, és az üzleti előfizetők is csupán Mexikóban fizettek többet! (A Matáv azonban nem értett egyet az eredménnyel: azzal érvelt, hogy ha az OECD nem vásárlóerő-paritáson számolt volna, hanem hivatalos dollár-forint árfolyamon, sokkal kedvezőbb lenne a kép…ráadásul az EU-ban az 1998. évi liberalizáció után is bőven akadnak hiányosságok, miért kéri hát számon ezt rajtuk a szervezet? A törvény téziseinek elfogadása

Hosszas előkészületek után 2000 őszén-telén végre elfogadták a törvény téziseit, amiről a

Magyar

Hírlap

Online

decemberi

cikkében

Horváth

Pállal,

a

PanTel

vezérigazgatójával készített beszélgetésben így ír: „A törvény vitájával eltöltött év nem volt eredménytelen: a szereplők megértették a téteket, kialakultak a fogalmak, amelyek 46

Vargha Márton: Nyílt, világos beszéd, Telecomputer 2000. 04. 17. www.hungary.com/telecomputer/5_06-9_1k.htm

- 42 -

az értelmes eszmecserét lehetővé teszik, kialakultak a véleménycsere fórumai és egyfajta párbeszéd. Ez utóbbi jelentőségét nem értékeljük elegendően nagyra. A fórumok és a párbeszéd ugyanis a törvénykezési folyamat társadalmasításának az eszközei…” A következő év, 2001 elején egy gyakorlott törvényszövegező csapat segítségével február végére a KHVM-nél elkészítették az EHT első, nyers változatát. (Csak érzékeltetésül: két rövid hónap, 110 paragrafus, 184 oldal!) A szándékok szerint a parlamentnek március folyamán benyújtandó törvényről az alternatívok álláspontját képviselő UPC-nél elmondták, hogy összességében az eddigi 11 egyeztetett változat közül ez felelt meg a legjobban az alternatívok szakmai és jogi elvárásaiknak – bár határozott és egybehangzó véleményük szerint néhány módosítás azért feltétlenül szükséges lenne.47 Az egyik ilyen, hogy a liberalizáció utáni pozitív diszkrimináció érdekében három fő szolgáltatói kategóriát kellene megkülönböztetni: a domináns, a jelentős piaci erővel bíró, és az egyéb csoportokat. Az aszimmetrikus szabályozást, amennyiben az pontosan definiált és többszintű, a távközlési szolgáltatók többsége is javasolta. Nem véletlen, hogy az alternatív szereplők így gondolkodtak: a HVG Online 2001 február eleji cikkében az újságíró így ír: „A teljes távközlési liberalizáció előtti utolsó évben még mindig nem dőlt el, mely cégek lehetnek az egyelőre jóformán egyeduralkodó helyzetben lévő Matáv Rt. valódi versenytársai - ha egyáltalán lesznek ilyenek.” Nem túl optimista várakozás…de sajnos volt mire alapoznia: „Tíz év után a megújult Matáv – mondta Nagy Bálint kommunikációs igazgató – felveszi a kesztyűt, sőt időnként maga dobja majd versenytársainak." A lakosság számára vezetékes telefóniát szolgáltató cég harciassága a hírek szerint egyelőre abban mutatkozik meg például, hogy lobbizik: a készülő távközlési törvény végrehajtási rendeletei szakaszosan késleltessék a totális verseny 2002. január 1-jei startját.” A cikkben ezután „felsorakoznak” a potenciális alternatív ellenfelek, akik közül a PanTelt érdekes módon ismét úgy láthatjuk, mint aki „a vezetékes lakossági szolgáltatások felé is ugrásra kész…” A nagy ellenlábas Matáv azonban nem olybá tűnik, mint aki reszket a piacnyitástól: „Reméljük és elképzelhetőnek tartjuk, hogy a liberalizáció után sem lesz üzleti veszteségünk … hiszen annak most is csak kevesebb, mint 50 százaléka származik monopoltevékenységből – állította a HVG-nek Straub Elek, a Matáv

Rt. elnök-vezérigazgatója, hozzátéve: – Mire a vezetékes hívások

47

Hajnal László: Finisben az egységes hírközlési törvény, Magyar Hírlap Online, 2001. február 20. www.magyarhirlap.hu

- 43 -

liberalizáltak lesznek, addigra ez az arány még jelentősen csökken.” A telefonóriás vezetőjének jövőbeni meglátását alátámasztja a cikkszerző azzal is, hogy sok a bizonytalanság a körül, mi és hogyan lesz szabályozva majd a törvényben: „Szabályozás ide vagy oda, könnyen megjósolható, hogy a liberalizáció után rengeteg vita várható a távközlési szolgáltatók között…” A törvény benyújtása a Parlamentnek

A következő nagyobb horderejű fejlemény során a kormány március 2-án döntött úgy, hogy benyújtja az országgyűlésnek a törvény tervezetét, amelyre a hónap végén került sor. A nagy jelentőségű eseményről a Telecomputer így írt48: „…bár a törvény előkészítésének már tavaly, sőt tavalyelőtt is voltak izgalmas mérföldkövei, mostantól várható a régi és az új érdekek látványos összecsapása a nyilvánosság és a parlamentben a képviselők előtt. Sokféle érdek ütközik a liberalizálási folyamatban. A telefónia – a beszédátvitel – piacán a nyílt szolgáltatói verseny alakulása máshogy érdekünk nekünk, akik telefonálunk, és máshogy azoknak a cégeknek, amelyek e telefonálások lebonyolítását vállalják magukra. A telefonálónak a minél olcsóbb telefonálás, a szolgáltatónak a befektetett tőke megtérülése, a tisztes haszon megszerzése fontos. Ami közös érdek a telefóniában, az a verseny. Legyen lehetőség a választásra, ne legyen senki ráutalva arra, aki a készüléke és a hálózat közötti kapcsolatot, az előfizetői hurkot tulajdonolja. Ha nem csak papíron szűnnek meg a koncesszió lejártával a vezetékes hálózatban a monopóliumok, de a Matáv és vidéken a helyi koncessziós társaságok törvény által rá vannak kényszerítve, hogy ne akadályozzák, hanem méltányos árakon segítsék az újakat a szolgáltatás megindításában.” A liberalizációról és az EHT-ról szóló általános híradásokkal ellentétben itt az újság becsületesen, kertelés nélkül igyekszik rámutatni, hogy mi, egyszerű polgárok, be kell lássuk: a cégek érdekei legalább annyira dominálnak, mint a mieink – szerencsénkre, a közös elérendő nevező a verseny, amely viszont mindannyiunk érdeke. Ehhez azonban sokféle út vezet. A szolgáltatók elvárásai

- 44 -

Ezekről olvashatunk a törvényhez nagy reményeket fűző 3 tekintélyes szektorbeli vállalat képviselőivel a Cégnet/CV lap által készített érdekes interjúban49. A cikkben megfigyelhető, hogy a vállalatok milyen elvárásokat fogalmaztak meg a parlamenti vita állapotában levő törvénnyel kapcsolatban – az újságíró azonban már írása elején megjegyzi, hogy ezek az elvárások nem maradtak/maradnak meg a puszta elmélet szintjén: „Aki változatról változatra követte a történteket, a paragrafusok, bekezdések ki- és bekerülgetéséből érzékelhette, hogy milyen hatalmas lobbierők mozognak az EHT körül. Jósolják, nem lesz ez másképp a parlamenti vita során sem.” A kormányzat részéről viszont szintén határozott hozzáállást tanúsítottak: „Az előterjesztő Stumpf István kancelláriaminiszter március elején…úgy fogalmazott, hogy nem fogják hagyni, hogy a módosító indítványok szétverjék az EHT-t, de ugyanakkor kétfordulós általános vitát helyezett kilátásba.” A beszélgetésben a Matáv, a PanTel, és a Westel képviselői vettek részt. Utóbbit azért nem hagyom ki, mert bár dolgozatomban a mobilcégekkel nem foglalkozok, mégis az általános szabályzás tekintetében képviselője igen hasznos véleményt fejtett ki. Abban mindegyik szolgáltató egyetértett, hogy a törvény elkészítése közös munka gyümölcse kell legyen: nem szabad kihagyni a piaci szereplőket (pontosabban szakmai véleményüket) az EHT létrehozásából, és államigazgatási szinten eldönteni, mi a jó a nekik, ill. a piacnak. Ezért az utolsó tervezetek elkészítésébe sokkal jobban bevonták az érdekelteket. Az akkori egyik legnagyobb kérdés az volt, vajon milyen szemléletű legyen a törvény. Kétféle megoldás kínálkozott: 1. Szolgáltatás-alapú szemlélet Az új távközlési szolgáltatók számára a lehető leggyorsabb és legkönnyebb piacra lépést kell lehetővé tenni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem kell saját infrastruktúrával rendelkezniük, hanem a jelenlegi, az eddig piacon levő szolgáltatók hálózatát bérbe vehetik. Ezáltal a mielőbbi a versenyt, és az árak csökkentését lehet ösztönözni. A fogyasztók azonnal, a piacnyitást követően nagymértékben érzékelhetik a kegyeikért folyó versenyt.

48

Egységes hírközlési törvény, Telecomputer, 2001. március.19. www.hungary.com/telecomputer/6_05/1_4k.html 49 Vargha Márton: Felszabaduló távközlés Cégnet 2001.május 5. www.cegnet.hu/cv/0105/cv118_123.htm

- 45 -

2. Infrastruktúra-alapú szemlélet Az új szereplők piacra lépésének feltétele, hogy be kell ruházniuk és (legalább egy bizonyos nagyságú) hálózattal kell rendelkezniük. Ebben az esetben, ha nem rendelkezik saját hálózattal az illető vállalat, nem szolgáltathat. Ez a megoldás hosszútávon nem csak a befektetői érdekeknek kedvez, hanem a fogyasztók a beruházásoknak

köszönhetően

a

még

korszerűbb,

gyorsabb,

hatékonyabb

hálózat(ok) előnyeit is élvezhetik. A kérdés nem véletlen és (elsősorban) a koncessziós szolgáltató(k)nak nagyon is kényes: a Matáv fő tulajdonosa, a Deutsche Telekom az 1998-as európai uniós távközlési liberalizáció után jelentős piacvesztést szenvedett el, mivel az ottani szabályozás a szolgáltatás-alapú szemléletet részesítette előnyben. A német telefonóriás ennek alapján tehát köteles volt átengedni saját hálózatát: az új távközlési cégek így villámgyorsan behatoltak a piacra, hihetetlenül kedvező csomagokkal alákínáltak a korábbi monopolszolgáltatónak, amely nem győzte az árversenyt. A lefölöző taktikának mára azonban, tény, a fogyasztók kezdik kárát látni: jelentősebb infrastrukturális beruházások nem történtek, továbbá hosszú távon képtelenség az akkori nyomott árakat tartani… A koncessziós társaságok és tulajdonosaik érdeke és elvárása – a korábbi beruházások, fejlesztések tükrében – tehát mindenképpen az volt, hogy a verseny infrastruktúra alapú legyen. Az alternatívok kezdetben még hajlottak a szolgáltatás-alapú szabályozásra, de ahogy a saját hálózatukat komolyabb mértékűre növelték, már nekik sem volt érdekük, hogy az esetlegesen piacra lépő „még újabbak” az övéket csak bérelve meglovagolják a konjuktúrát, még ha az ő beruházásaik eltörpülnek is pl. a Matáv tíz év alatti ezermilliárd(!) forintos beruházásához képest. A beszélgetés során jelentős elvárásként fogalmazódott meg (elsősorban a Westel, ill. a Matáv részéről), hogy a törvény túlságosan keretjellegű, túl sok nyitott kérdést hagy, amelyeket az ő aggodalmaik szerint „majd, egyszer valamikor” elkészülő kormány miniszteri rendeletek, alacsonyabb szintű jogszabályok fognak pontosan meghatározni – az erre rendelkezésükre álló felkészülési idő viszont mindegyik megkérdezett véleménye szerint rendkívül rövidnek tűnt. Az alternatívokat képviselő PanTel külkapcsolati igazgatójának szavaiból kitűnik, hogy félelmeik nem csak magával a törvénnyel kapcsolatosak, hanem az abban meghatározott paragrafusok betartatásánál sem számítanak semmi jóra: „…sajnos, a mai gyakorlatból - 46 -

nem szigorúságra lehet következtetni, hanem engedékenységre…már ma is meg kell kellene lennie az elhatárolt költség-elszámolásnak például a Matáv és a koncessziós szolgáltatóknál, még sincs meg. Félő, hogy az egyetemes szolgáltatótól sem fogják megkövetelni a pontos adatokat.” Végezetül egy jövőbe mutató gondolat az egyik résztvevőtől: „Pozitív fejleménynek tartom, hogy az utolsó hónapokban a korábbinál erőteljesebb volt az együttműködés, és az érintetteket bevonták a konzultatív mechanizmusba. Ezt kellene tovább erősíteni a rendeleti szabályozás kialakítása során, oly módon, hogy a szolgáltatók ne csak a kvázinormaszöveg

véleményezésében,

hanem

már

a

szabályozási

koncepció

kidolgozásában is érdemi részt vállalhassanak. Amikor tehát a szabályozás indokoltságáról, irányáról, célkitűzéseiről van szó, akkor is legyenek hallhatóak a piaci szereplők érvei.” Mit várt az üzleti szféra a törvénytől?

Eddig szó volt arról, mit vártak a szolgáltatók a törvénytől és az azt követő liberalizációtól. Nézzük azonban, hogyan gondolkoztak a fogyasztók rövid fél évvel a piacnyitás előtt! Ehhez két egymáshoz viszonylag közeli időpontban készült, de két különböző ügyfélkörre koncentráló kutatás eredményeit használom fel. Az első elemzést az Index oldalán a Bell Research nevű, kifejezetten IT és telekommunikációs kutatásra szakosodott cég tette közzé50, és a budapesti közép- és nagyvállalatok távközlési döntéshozóit faggatta a liberalizáció számukra várható hatásairól. Kik lesznek az új szereplők?

50

Index.hu: Mit hozhat a telekom-liberalizáció? 2001. március 14. index.hu/tech/uzlet/bell

- 47 -

4. ábra A fenti ábrából megtudhatjuk, hogy a megkérdezettek szerint kik lesznek jelen a piacon a liberalizáció után, és milyen arányban. A Vivendi a PanTellel és az UPC-vel foglalja el az első három helyet, de meglepő módon az AH is és a BT is megelőzi a Novacomot és a GTS-t is. Ellenlábasok és árak Bizonytalanság uralkodott a tekintetben, ki lesz a Matáv legfőbb vetélytársa az új helyzetben. A válaszadók majdnem fele képtelen volt megjelölni egy céget, amely majd megszorongathatja a monopolszolgáltatót. A többiek a Vivendi-PanTel-UPC sorrendet állították fel, amint az az alábbi ábrán látható:

5. ábra

- 48 -

A nagy többség (válaszadók 75 százaléka) szerint a vezetékes telefonálás ára csökkenni fog, bár ennek megoszlása már jelentős szórást mutat: 49% vélte úgy, hogy az áresés nem lesz számottevő, de mégis érzékelhető, míg 26% gondolja azt, hogy jelentős árcsökkenés következik be. A döntéshozók kb. egyötöde (19%-a) érdekes módon nem várt érzékelhető változást a liberalizációtól, és nagyon kis számban (3%), de voltak olyanok is, akik árnövekedést vártak!

- 49 -

Tájékozatlanság, félelmek és meglepő ár-várakozások Bár a felmérés nem írja, feltételezésem szerint a megfelelő mértékű tájékoztatás hiányaként értékelhető, hogy az árzuhanást várók egyharmada (34%) a helyi hívások piacán számít a legnagyobb csökkenésre, míg a nemzetközieknél ez 26%, és a belföldi viszonylatban csupán 16%!!!51 Az a 22%, akik szerint érzékelhető mértékben nem változnak, ill. ellenkezőleg, emelkedni fognak a tarifák, az alábbi aggályaiknak adtak hangot, ill. indokokkal támasztották alá véleményüket: •

A Matáv olyan dominanciával rendelkezik a liberalizáció után is, hogy versenyelőnye miatt nem fognak működni a szabadpiaci mechanizmusok és ezt még az EHT-val sem lehet majd megakadályozni,

•

a vállalatok nem az árakat mérséklik, hanem a szolgáltatás minőségét javítják, illetve az értéknövelt szolgáltatásokat erősítik majd,

•

az alternatív szolgáltatóktól az elmúlt években eszközölt beruházásaik megtérülését várják a tulajdonosaik/befektetőik, emiatt képtelenek lesznek a Matáv árai alá kínálni

•

a társaságok a színfalak mögött megegyeznek az árakról: a mobil- és a kábelpiacon sem volt érezhető a versenyhelyzet,

•

a

vezetékes

telefonálás

tarifái

manapság

annyira

alacsonyak,

hogy

elkerülhetetlenül az emelésük. Váltási hajlandóság és annak potenciális jelöltjei

51

Az EU-ban már bő három éve lezajlott a jogi szintű liberalizáció után éppen a helyi tarifák voltak, amelyek nem csökkentek számottevően…lásd a dolgozat első részében.

- 50 -

6. ábra A fenti ábráról az alábbi érdekes adatokat olvashatjuk le: A vállalatok vezetői igen nagy arányban (83%) gondolják úgy, hogy cégük áttérne egy másik távközlési cég szolgáltatására. Ezen belül a „biztosan kipróbálná” csoport 25%-ot képvisel, míg a „lehetséges, hogy kipróbálná” 54%. Figyelemre méltó, hogy csupán 4%, aki teljesen szakítana a Matávval, és szintén alacsony, 15% azok aránya, akik viszont éppen ellenkezőleg, nem cserélné fel a jelenlegi monopolszolgáltatót másra. A következő lenti diagramot vizsgálva arra (nem) kapunk választ, hogy mégis melyik lenne az a konkurens vállalat, amelyhez „átpártolna” a döntéshozó cége.

7. ábra Itt utalnék az előbbi feltételezésemre, amely szerint meglehetősen nagy a tájékozatlanság a fogyasztók körében – 74 százalékuknak fogalmuk sincs, kit választana! Nyilván ennek komoly oka volt: a fő akadályként úgy vélem, azt lehet - 51 -

megjelölni, hogy a törvény életbe lépéséig maguk a cégek sem tudtak a liberalizáció utáni időszakra vonatkozó érdemi árajánlatokkal, csomagokkal előrukkolni. A kutató cég vélemény szerint „Ez a helyzet előrevetíti, hogy ebben az évben (2001) a piac potenciális szereplői nagy volumenű kommunikációs kampányokkal igyekeznek majd meggyőzni, és maguk mellé állítani a leendő ügyfeleket.” A váltás oka(i) A magyar fogyasztó elsősorban árérzékeny. Ilyen röviden is össze lehetne foglalni az alábbi ábra végeredményét. A kép azért természetesen némileg árnyaltabb ennél.

8. ábra Több okot lehetett megjelölni. A Matáv túlontúl magasnak tartott tarifái miatt a fogyasztók 76%-a próbálkozna más távközlési szolgáltatóra bízni telekommunikációját. Jelentős számban ( 41%) találhatóak olyanok is, akik versenyeztetnék a társaságokat. Körülbelül

azonos

arányban

elégedetlenek

a

megkérdezettek

a

Matáv

ügyfélszolgálatával (34%), ill. rugalmasságával (31%). A minőség miatti elégedetlenség eléggé háttérbe szorult: 27% szerint nem megfelelő a Matáv vonalainak minősége, ill. 25% gondolja úgy, hogy lassú a hibaelhárítás, és végül 18% szakmailag felkészületlennek tartja a monopolszolgáltató szakembereit. A konkrét árváltoztatás mértékét tekinthetjük a legjelentősebb indikátornak. A 9. diagram tanúsága szerint elég nagy mértékű árcsökkenés szükséges, hogy a vállalat váltson.

- 52 -

9. ábra Az 5%-os áresésre senki nem „mozdulna rá”, de az 5-9% közötti értéknél már 17% cserélné le jelenlegi szolgáltatóját. A 10-19%-os árcsökkentés hatására a cégek közel egyharmada (30%) váltana, a legtöbben (44%) azonban csak egy valóban szignifikáns, 20-39%-kal olcsóbb ajánlatot tart igazi mozgósító erőnek. Mindent egybevetve, a cégek átlagosan 20%-os árcsökkenést kívánnának meg az átpártoláshoz. Összefoglalva tehát a kutatás eredményeit elmondhatjuk, hogy a távközlési üzletág vezetékes területén az üzleti fogyasztók várakozásai szerint lesz hatása a liberalizációnak, fognak (akár komolyabb mértékben is) csökkeni a tarifák, de hogy ezt melyik szolgáltató biztosítja majd a számukra, azt nem tudják, ezen kívül nem elhanyagolható mértékben ott lappang a háttérben a félelem: nem hoz(hat) igazi áttörést a liberalizáció… A fogyasztók várakozásai, lakossági attitűdök

A második kutatást röviddel ez után közölte le a Magyar Hírlap Online: ez a Kód Gazdaság- és Médiakutató Intézet által készített tanulmány, amely viszont a lakossági attitűdöket vizsgálta.52 A két fő szempont a távközlési, avagy telefonszolgáltatóval való elégedettség ill. a szolgáltató-váltási hajlandóság volt. Fél évvel a piacnyitás előtt meghökkentő információkat kaphattunk az elemzésből. Az egyik ilyen, hogy a piaci szempontból nagyon rövid időtávnak tekinthető hat hónap múlva történő liberalizációról Magyarországon a népesség közel fele nem is tudott… így nem is csoda, hogy az akkori alternatív szolgáltatók ismertsége is meglehetősen alacsony volt (Vivendi: ~46%, UPC

- 53 -

~30%, PanTel ~29%, Novacom ~26%). Ebben a tényben talán az is közrejátszott, hogy második számú meglepetésként az átlag magyar fogyasztó elégedett volt a vezetékes szolgáltatójával – ez akkor ugyebár általában a Matáv ill. a Vivendi volt. Előbbi esetében ugyanis mindössze kb. 10%, utóbbinál 21% volt azok aránya, akik elégtelennek minősítették a szolgáltatót, azonban az összes szolgáltató esetében igen magas (27%) volt a jeles, ill. a jó (21%) osztályzatot adók aránya. Mindezek tükrében a harmadik számú meghökkentő adatként azt láthatjuk, hogy egy átlagos magyar fogyasztó könnyedén lecserélné a szolgáltatóját: ez az arány ~61%(!!!), míg 37% ragaszkodott a régihez. Kicsit mélyebbre ásva azonban rögtön kiderül, hogy hol a választóvonal: az idősebb korosztály (65 év fölött) maradna, a fiatalabbak váltanának szívesen. Még egy, véleményem szerint szomorú tény: a magyar fogyasztók 88%-át gyakorlatilag csak az ár érdekli, a szolgáltatás minősége elenyésző fontosságú számukra (~4%)… Az összképet nézve arra a megállapításra juthatunk, hogy a felmérés alapján jó esély kínálkozott az alternatív szolgáltatók számára, hogy a liberalizáció lehetőségeit megragadva az árérzékeny lakosságot meghódítsák, hiszen az egy jelentős réteget képviselt, és amelynél meg volt a váltásra való hajlandóság. Röviddel a törvény parlamentnek történt benyújtása után, de még annak elfogadása előtt az alternatívok társasága még egyszer fontosnak tartotta összefoglalni, mit várnak az EHT-tól53: „Az alternatív szereplők még a törvénytervezet részletes vitája előtt szükségesnek tartják kinyilvánítani, hogy az aszimmetrikus szabályozás megfelel az európai normatíváknak. Nem tökéletes ugyan a nyugat-európai szabályozási rendszer sem, de mindenképpen jobb, karakteresebb jogi szabályozási keretrendszer van, amelyhez közelednie kell a magyar törvénynek is … az OECD- és EU- ajánlásokkal összhangban a távbeszélőpiacon meglévő monopóliumok mielőbbi lebontása indokolt a verseny gyors kibontakozása érdekében…”

52 53

Molnár Sándor: Kódfelmérés, Magyar Hírlap Online, 2001. május 29. www.magyarhirlap.hu Bán Zsuzsa: Keményvonalasok, Magyar Hírlap, 2001. május 21. www.magyarhirlap.hu

- 54 -

Mit kívánt a Matáv?

Nem hagyható figyelmen kívül azonban a Matáv véleménye sem, amely a Modem Idők oldalán így fogalmazott meg (összefoglalva)54: ! A törvénytervezet szerint … csak alacsony szintű követelményeknek kell megfelelni a piacra lépéshez. Ez feltételezi, hogy a piacot – gyorsan lefölözve azt – könnyen el is lehet hagyni, ami komoly bizonytalanságot eredményezhet a távközlés jövőbeni fejlesztését illetően. A piacon jelenlévő szolgáltatókat a tervezett szabályozás ellenérdekeltté teszi az infrastruktúra fejlesztésében, az újonnan piacra lépőket pedig nem ösztönzi. ! A törvényjavaslat hatályba léptető és átmeneti rendelkezései között igen szoros és – a Matáv szerint – nehezen teljesíthető, egyes esetekben teljesíthetetlen határidők is szerepelnek. ! A piacon jelenlévő vagy újonnan belépő szolgáltatók közül azok, amelyek az üzleti

felhasználókat

kívánják

kiszolgálni,

hatalmas

kedvezményeket

élvezhetnek. ! Ezek a piaci szereplők … igényt tarthatnak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató szerződéskötési kötelezettségére… ! A legjobb törvényalkotói szándék mellett is előfordulhat, hogy – a nem végiggondoltan szabályozott folyamatok eredményeként – az előnyök a végrehajtási rendelet által preferált szereplőknek vagy a szabályozó által eddig még nem ismert, ügyes érdekérvényesítőknek jutnak majd. ! A korlátozással (ti. hogy a Matáv nem léphet be a többi helyi koncessziós társaságok területére) bizonyos esetekben a versenyből kizárják a Matávot, ami ellentétes a szabad piacra lépés elveivel. Ez azt eredményezi, hogy a piacon nem egyenlő esélyekkel indulnak a szolgáltatók. ! A Matáv reméli, hogy a parlamenti képviselők átgondolják azokat a kritikus kérdéseket, amelyek kihatása bizonytalan, és olyan végső döntés születik, amely – a magyar nemzeti sajátosságokat is figyelembe véve – racionális, a

54

Budai János: Egyenlő pályák, egyenlő esélyek, Modemidő, 2001. április www.modemido.hu/01apr./aprilis.html

- 55 -

szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok és az üzleti élet szereplői számára biztonságot nyújt, és biztosítja a távközlési iparág töretlen fejlődését. Melyik a legmeglepőbb a fenti panaszok közül? Az, hogy a Matáv azt kifogásolja, nem egyenlő esélyekkel indulhat majd a versenyben – annak ellenére, hogy az EHT-t tulajdonképpen. e miatt alkották meg!!! Politikai szemszögű vélemény a már elkészült törvényről

A szolgáltatók és a fogyasztók elképzelései, elvárásai után szeretném azt is bemutatni, a törvényalkotók hogyan látták a frissen elkészült EHT-t. Úgy gondolom, nagyon hasznos megnézni azt, hogy a honatyák mit reméltek a törvénytől. Egy rendkívül érdekes cikk a TÉF 2001/5 számú hírlevelében szembeállította az akkori kormánypárti, ill. az ellenzéki frakciók véleményét. A kormánypárti politikus a fideszes Rogán Antal, az ellenzéki a szocialista Molnár Sándor volt. Előbbi az az Országgyűlés Informatikai és Távközlési Bizottságának elnöke, utóbbi pedig a helyettese. Az alábbiakban megpróbálom a lehető legtömörebben összefoglalni a kétfajta véleményt. Kormánypárti szemszög: ! A szakmai szervezetek a törvény-előkészítésben komoly szerepet kaphattak, ismerhették az elkészült verziókat, észrevételeiket lehetőség szerint figyelembe vették, kommunikálhattak a törvényhozókkal és ezek a vélemények beépültek a törvénybe ! A törvény alapvetően versenypárti, de védeni fogja a kis szolgáltatókat a jelentős piaci erejű szolgáltatókkal szemben ! „Infrastruktúra-párti”, ezért hozzájárul a hazai távközlési piacokba történő fejlesztő beruházásokhoz ! A hatósági árakat széles körben alkalmazzák Nyugat-Európában, ezek jótékony hatással lesznek a hazai távközlésre ! A törvény „mozgásteret enged a kormányzatnak rendeletek, aktuális szabályok alkalmazására a törvényi szabályozással kezelhetetlen, rugalmasságot igénylő, fontos területeken” ! Hosszú időre szóló törvényt sikerült alkotni - 56 -

! A HÍF jól el tudja majd látni a munkáját a piacszabályzásban, csak jól meg kell fizetni a megfelelő szakembereket ! Csupán apróbb nézetkülönbségek, fogalmi zavarok voltak az ellenzék és a kormánypárt között ! Az érdekegyeztető fórumok, civil ill. szakmai szervezetek nem elégségesek a piac

„megregulázásához”,

kellenek

olyan

apparátusok,

amelyek

„…a

kormányzat sajátos érdekeire való figyelemmel kontrollálják a piaci folyamatokat”. Hogyan látta ezt az ellenzék? ! A szakmai előkészítés, parlamenti vita nem hozott jó eredményeket, a törvény a különböző lobbik erőviszonyaitól függően alakult, ezért az eredménye sem az előző változatok javulását hozta ! „Nem lesz liberalizáltabb a piac - legalább is Magyarország jelentős részén, - így nem tudunk új befektetőket vonzani.” ! …kérdéses, hogy hatósági ár … hozhat-e árcsökkenést a felhasználó számára ! „…viszonylag hamar hozzá kell nyúlni ehhez a törvényhez.” ! „Nem mindenütt és nem minden fogyasztóért gyorsul fel a verseny a vezetékes területen…félő, hogy ők (a lakosság) nem tapasztalnak majd érdemi változást a piacon, mert nem értük, hanem az üzleti kommunikáció szűkebb körű, de jobban fizető résztvevőiért zajlik majd a verseny.” ! „Legalább két évig nem alakul ki liberalizált verseny az ország teljes területén.” 2. 2. EHT – elfogadva!

A rendkívül hosszadalmas előkészítés után, hatalmas érdekütköztetések során megszületett Egységes Hírközlési Törvényt a parlament 2001. június 12-én fogadta el. A Magyar Hírlap Online másnapi számában a szakma így vélekedett: „Általánosságban a távközlési-informatikai piac fejlődését szolgálja a kedd este elfogadott egységes hírközlési törvény.”55 Az alternatív társaságok azonban nem rejtették véka alá azt a

55

Hajnal László: A versenyt szolgálja az egységes hírközlési törvény, Magyar Hírlap, 2001. június 12. www.magyarhirlap.hu

- 57 -

véleményüket sem, hogy „…számos lényegi kifogást fogalmaznak meg az új szabályozás néhány kitételével kapcsolatban.” A HVG Online a nyár közepén megjelent egyik cikkét56 olvasva a törvény várható hatásairól talán a bizonytalanság szó a leginkább találó: „Elvileg karácsonytól szabad a szolgáltató-választás a vezetékestelefon-piacon, és bizonyosan olcsóbb is lesz a telefonálás. Első menetben azonban ez várhatóan csak a hatósági áraknak köszönhetően alakul így, az egységes hírközlési törvény áldásos hatásai a szolgáltatók szerint csak jóval később mutatkoznak meg…áttörést azonban az EHT-től jövőre még nem remélnek a szakértők, legfeljebb a táv- és a nemzetközi hívások árának csökkenését.” Ennek egyik okaként a törvény hiányosságát, pontosabban nem megfelelő tartalmát jelöli meg a PanTel külkapcsolati igazgatója, Cseh Gabriella: pl. az alternatív szolgáltatónak, ha az össze akarja kapcsolni hálózatát a Matávval (erre azért van szükség, hogy a különböző távközlési társaságot választók szabadon hívhassák egymást), és erre ajánlatot tesz a monopolszolgáltatónak, akkor annak a jogszabály szerint csak „a műszakilag és gazdaságilag indokolt ajánlat” esetén kötelező szerződést kötni vele…vagyis a Matáv ugyan köteles, de ha úgy gondolja, mégsem fog megállapodni a többi társasággal! 2001 őszén megfigyelhetjük, ahogyan a média egyre jobban „edzeni” kezdte a közvéleményt: szinte mindegyik írás arról szólt – részletes magyarázatokkal természetesen – hogy miért nem valószínű, hogy lesz igazi liberalizáció. A FigyelőNet egyik cikkének57 címe, ill. alcímei is erről árulkodnak: „Visszaszámlálás buktatókkal, Hiányos végrehajtás, Késésben”. Visszaköszönnek a törvény konkrét tartalmának hiánya miatti félelmek is: „Az Egységes Hírközlési Törvény nyári megszületésekor sokan kételkedtek benne, hogy a kormányzat és a szolgáltatók szakértői hat hónap alatt képesek lesznek tisztázni azokat a kérdéseket, amelyekre a törvény előkészítésére fordított két év alatt nem sikerült választ találniuk…azt pedig, hogy a témában elmélyült szakemberek aggodalmai nem voltak teljesen alaptalanok, jelzi, hogy a december végéig kiadásra váró, hozzávetőleg 20-25 végrehajtási utasításból eddig csupán egyetlenegy látta meg a napvilágot…a kormány továbbra is számos, a hírközlési törvény hatályba lépéséhez szükséges végrehajtási utasítással tartozik.”

56

Vitéz F. Ibolya: Az egységes hírközlési törvény várható hatásai, HVG Online, 2001. július 28. www.hvg.hu 57 Kapitány Szabó Attila: Visszaszámlálás buktatókkal, FigyelőNet 2001. október www.figyelo.hu

- 58 -

Íme az Index.hu kiábrándító cikkéből58 Bölcskei Imre, a társaság szabályozási igazgatóhelyettesének

egyik

megnyilvánulása:

„A

liberalizáció

hatásairól

szólva…elmondta, véleménye szerint a liberalizáció után a helyi, illetve a havi előfizetési díjaknál nem várható csökkenés, ám a nemzetközi díjak 20 százalékkal mérséklődhetnek. A helyi és havi díjak területén akár növekedés is várható.” A Magyar Hírlap Online 2001. novemberi írásában59 azt olvashatjuk, hogy Lednitzky Péter a Vivendi Hungary Telecom kommunikációs igazgatója egy konferencián így fogalmazott: „Nem érdemes csodákat várni a 2002-es piacnyitástól…A fogyasztók valószínűleg hiába várnak drasztikus árcsökkenést a helyi beszélgetésekben. Általában erre a jelenségre a Deutsche Telekom példáját szokták felhozni a liberalizációt türelmetlenül váró közönségnek a gazdaságelemzők. De többnyire elhallgatják azt a tényt, hogy Nyugat-Európában a kezdeti árcsökkenés után ismét emelkedni kezdtek az árak, hiszen a konkurens cégek öngyilkos árakon tartósan nem törekedhetnek előfizetőik kiszolgálására. Ha egyáltalán elindul 2002 elején a verseny, akkor nagy valószínűséggel a belföldi távhívásban jelent majd áttörést, a többi szolgáltatásban vélhetően a jelenlegi helyzet marad fenn még egy ideig.” Ismét az Index.hu-t hozom fel példaként, már egészen közel a hivatalos piacnyitáshoz: „Magyarországon késhet a nyitás”, mondja a cikk60 vastag betűkkel… „A hazai helyzet egyelőre nem túl biztató. Lehet, hogy a csak elméletileg lesz verseny a helyi piacon, mivel a hírközlési döntőbizottság egy héttel ezelőtt utasította el a Matáv előfizetői hurok átengedéséről szóló referenciaajánlatát. Elfogadott referenciaajánlat hiányában pedig retorikai túlzás piacnyitásról beszélni.” Most azonban lássuk, mi történt a nagy napon, 2001. december 23-án és azután! 3. Szabad a piac – mégsem nyitott…

A történelminek nevezett napon, 2001. december 23-án 7 szolgáltató nyújtotta be a HÍF-nek a szolgáltatáshoz szükséges regisztrációt. A Modem Idők már decemberi számában is arról ír, hogy bár elméletileg, jogilag szabad a piac, gyakorlatilag az igazi

58

Index.hu: Liberalizált piacon sem lesz olcsóbb a helyi hívás, 2001. október 3. index.hu/tech/mobil/liber Bán Zsuzsa: A liberalizáció ígéretei a magyar piacon Magyar Hírlap Online, 2001. november 8. www.magyarhirlap.hu 60 Index.hu: Ülnek a dróton az európai telkók, 2001. november 29., index.hu/gazdasag/vilag/eutelco1129 59

- 59 -

verseny legalább fél évvel, ha nem többel el fog tolódni…61 Új fogalmakkal ismerkedhet a közvélemény: referencia összekapcsolási ajánlat, hálózati szerződés, előfizetői hurok feloldása/megnyitása, stb. Megtudhattuk azt is, hogy legkorábban január 22-én emelhetjük fel úgy a kagylót, hogy egy ún. négyjegyű előhívó számot tárcsázva már nem a Matávval lép(het)ünk kapcsolatba – ha működik. A liberalizáció csak egy korlátozott ügyfélkör kezdhette el igénybe venni. Nevezetesen a Matáv ügyfelei, mivel egyedül a Vivendi tudott megegyezni a hálózata összekapcsolásáról a Matávval. Voltak tehát a liberalizációnak mégis első élvezői – Matáv előfizetők, akik már választhatták a Vivendi szolgáltatásait – belföldi ill. nemzetközi hívásaikhoz. Fordítva azonban ez nem volt igaz, a Matáv ugyanis az EHT rendelkezései szerint nem tehette a lábát a többi koncessziós felségterületére. Az átlagos vezetékes telefonálók nagy része tehát hoppon maradt (és ez igaz a dolgozat megírásának legvégére is). A szolgáltatók nagy gondja az volt, hogy a – törvény rendeleteinek késése miatt többek között – a Matávval nem születtek meg a hálózati összekapcsolási szerződések. Ezt olvashattuk a Magyar Hírlap Online oldalán62 is: „…a liberalizáció első napján…a PanTel Rt. panaszt nyújtott be (a HÍF-hez) a Matáv Rt. ellen, mivel az elhárította a hálózati összekapcsolási szerződés aláírását. Előbbi szerint december 23-a óta bármikor aláírható a dokumentum, míg utóbbi halasztaná a referenciaszerződések jóváhagyásának időpontjáig. Frischmann Gábor, a Hírközlési Felügyelet és a döntőbizottság elnöke úgy látja, hogy ha két lépcsőben kerül sor az elfogadásra, akkor akár öt hónapig is elhúzódhat a referenciaszerződések elfogadása, majd valóságos aláírásuk. Pedig nemcsak a PanTel türelmetlen, …az eTel Magyarország Távközlési Kft. szintén megküldte ajánlatát az exmonopol társaságnak.” A HVG Online cikkében63 az újságíró szerint „A PanTel vezetői bíztak benne, hogy gyorsan el tudják érni a meglévő hálózati szerződés kiterjesztését az általános telefóniára. Nem ez történt.” A monopolszolgáltató indoka ugyanebben a cikkben: „A Matáv csak a hatóság által jóváhagyott referenciaajánlat birtokában fog tárgyalni az alternatív szolgáltatókkal, mert az egyes szerződéseknek egyenszilárdságúaknak kell lenniük.” Az addig reményteljes, de itt csalódott ellenlábas vezetője pedig így foglalta össze a következtetését: „Számunkra negyedévet késik a verseny, minden hónapban 61

Budai János: Szabad a választás? Modemidő, 2001. december www.modemido.hu/01dec/szabad.html „TK”: A piacnyitás csak később hozhat érezhető hasznot, Magyar Hírlap Online, 2002. január 25. www.magyarhirlap.hu 63 Kapcsolásra várva, HVG, 2002 január 26. www.hvg.hu 62

- 60 -

több tízmilliós bevételtől esik el emiatt a PanTel” – jövendöli a HVG-nek Horváth Pál vezérigazgató, aki szerint a cég továbbra is elsősorban üzleti kommunikációs vállalat marad. S bár a tavalyi 11 milliárd forintos árbevételének megduplázására készülő PanTel helyi, belföldi és nemzetközi távhívó-szolgáltatásokra jelentkezett be a HÍF-nél, egyelőre nem készül betörni a lakossági piacra.” A dolgozat első részében már említést tettem az ATSZE-ről, amelyet a tagok éppen azért hoztak létre, mert egységesen hallatni kívánták a hangjukat a távközlési liberalizáció problémáival kapcsolatban. A 2002. áprilisában megalakult egyesület munkájáról és elvárásairól így olvashatunk röviddel létrehívása után a Népszabadság Online oldalán64: „Veszélybe került a távközlési verseny – állítja az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete. A Matáv által kidolgozott összekapcsolási díjak átlagosan háromszor akkorák, mint az Európai Unióban alkalmazottak. Ha a hatóságok elfogadják a tarifákat65, megállhat a távközlés liberalizációja, hiszen az alternatívok nem tudnak versenyképes szolgáltatásokat kínálni(…)Ezzel pedig veszélybe kerül a távközlési liberalizáció alapvető célja, azaz a verseny kialakulása(…)Hidasi István, a Hírközlési Döntőbizottság (HDB) elnökének helyettese az ATSZE elvárásaival kapcsolatban az MTI érdeklődésére elmondta: a HDB az érvényes jogszabályok alapján dolgozik, és ennek szellemében jár el. A RIO nyilvános megvitatását a jogszabályok nem

teszik

lehetővé,

mivel

a

dokumentumok

üzleti

titkokat

is

tartalmaznak…ugyanakkor elképzelhetőnek tartotta azt, hogy az összekapcsolási díjakról konzultációt tartsanak az érdekelt felekkel.” Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete az általuk problémásnak tartott területeket hat pontban összefoglalva sajtótájékoztatón is ismertette, hogy a szélesebb nyilvánosság is tudomást szerezzen róla: miért nem tudják kínálni számukra is a szolgáltatásaikat. Véleményüket az EU-s szakmai tapasztalatokra ill. egy, az Arthur Andersen független tanácsadó cég által készített költségtanulmányra alapozták. Mindhiába. Ezért amikor a Matáv legújabb ajánlatát elkészítette, reakciójuk nem maradt el, és számos lapnak elküldték a véleményüket, amelyek közül az Indexen mindez így

64

Hírösszefoglalónk: Veszélyben a távközlési verseny? Népszabadság Online 2003. április 26. www.nol.hu 65 itt arról van szó, hogy a Matáv az alternatívoknak drágábban adja a hozzáférést a saját hálózatához, mint amilyen árat a végfelhasználóknak számol

- 61 -

fogalmazódott meg66: „Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete csalódásának és aggodalmának adott hangot a Hírközlési Döntőbizottság (HDB) azon határozatával kapcsolatban, amellyel jóváhagyta a Matáv összekapcsolási referenciaajánlatát (MARIO). A szolgáltatók közleménye szerint…megállapítható, hogy a MARIO jelen formájában veszélyezteti a távközlési liberalizáció sikeres végrehajtását, lévén műszaki okokkal alá nem támasztható, aránytalan terhekkel járó piacralépési és esély-egyenlőséget csökkentő előírásokat tartalmaz. Az ATSZE megítélése szerint a liberalizáció célja, hogy olyan feltételeket teremtsen a magyar távközlési piacon, amelyek között a szolgáltatóknak esélyük van a magyar fogyasztók számára az európai uniós gyakorlattal megegyező előnyöket biztosítani. Az ATSZE ezért a továbbiakban is arra törekszik, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amely mindenki számára lehetővé teszi a távközlési költségek csökkentését, az Internet használat elterjedését és a szabad szolgáltató választást.” Kovács Kálmán informatikai miniszter ezzel teljes egyetértésben így fogalmazott67: „Elkerülhetetlen a hírközlési törvény módosítása, mivel az elmúlt nyolc hónapban kiderült, hogy nincs igazi versenyélénkítő hatása.” Szükség is lesz rá. A Matáv ugyan az árak egy részét, a HIF közbeavatkozásával csökkentette, és bár Frischmann Gábor, a testület elnöke úgy vélte, ebből kifolyólag néhány hónapon belül végre megkezdődhet a rég várt verseny, nem mindenki osztotta ezt a véleményét: „Nem hinném, hogy döntésünket követően túlságosan felpezsdülne a távközlési piac” – így Hidasi István a HIF döntőbizottságának tagja. Ezt támasztja alá dr. Cseh Gabriella, a PanTel jogászának keserű megjegyzése is: „Az egyes tarifák mérséklődése nem oszt, nem szoroz. A helyi hívások piacán továbbra sem rúghatnak labdába a Matáv riválisai, hiszen ha egy budapesti Matáv-ügyfél a PanTel hálózatán beszélgetne egy másik fővárosi Matáv-klienssel, a híváskezdeményezési és hívásvégződtetési díj közel 15 forintot tesz ki – ezért a pénzért két „matávos” mintegy két percig beszélgethet egymással.” A szakma szereplői szerint a lakossági szolgáltatások terén akkor lenne érdemes ringbe szállni, ha a fent említett díjakat harmadolnák, negyedelnék.

66

Index.hu: Nem tetszik a Matáv összekapcsolási ajánlata az alternatív szolgáltatóknak 2002. július 19. index.hu/tech/ihirek/?main:2002.07.19&98028 67 HVG: Patthelyzet a vezetékes telefóniában, 2002.07.27. www.hvg.hu

- 62 -

A szaktárca a befulladt liberalizáció véghezvitelének nyomatékot adandó miniszteri egyeztető megbeszélésre hívta a szolgáltatókat, azonban ez sem járt eredménnyel. „A Matáv mindent kézből kontrázott, és ugyanazokból a számokból homlokegyenest eltérő százalékokat és arányokat vezetett le, mint az alternatívok.” – írja az Index.68 Mindezek után nem csoda, ha valóban szükségessé vált a törvény megreformálása. „A jelenleg hatályos EHT nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem alakult ki valós verseny a piacon, nem jelentek meg új szolgáltatók – hangsúlyozta az Indexnek Bárányné dr. Sülle Gabriella, a PanTel stratégiai és üzletpolitikai tanácsadója, aki ezt részben a számos sebből vérző kerettörvénynek tudja be.” Éppen ezért, Kovács Kálmán informatikai miniszter fenti megnyilatkozásának megfelelően a kormányzat nekilátott, hogy „megreformálja” a törvényt. Pataki Dániel, az IHM helyettes államtitkára szerint ezt két lépcsőben szándékoznak megtenni: először a legégetőbb kérdéseket igyekeznek megoldani a 2003. év első felében, mint pl. az intézményrendszer reformját, a túl magas összekapcsolási díjak mérséklését, stb. Ez után 2003 nyarán további árcsökkentő intézkedéseket kívánnak életbe léptetni.69 A projekt nyomon követhető az IHM honlapján, ill. a saját honlapján.70 4. Zárszó és kitekintés a jövőbe A liberalizáció tehát az első körben elvérzett, sem a mi, a lakossági fogyasztók (kivéve a piac egy töredékét), sem a szolgáltatók reményeit nem váltotta be, és a kormányzat sem volt elégedett a végeredménnyel. A liberalizáció tehát az első körben elvérzett, sem a mi, a lakossági fogyasztók (kivéve a piac egy töredékét), sem a szolgáltatók reményeit nem váltotta be, és a kormányzat sem volt elégedett a végeredménnyel. Egyértelművé vált tehát, hogy a szabályozáson mielőbb változtatni kell – erről röviddel a törvény elkészülte után az akkori informatikai bizottság ellenzéki helyettese már így beszélt. A politikai akarat rövidesen meg is született erre vonatkozólag, mivel az EU-nak sem sikerült bizonyítani, hogy a kormány valóban képes versenyt ösztönző szabályzást alkotni és betartatni. Hiába kapott a piacnyitás hatalmas publicitást kezdettől fogva, a médiának nem sikerült a köztudatban jelentős (ismeretbeli) változást hozni: egy teljes évvel a hivatalos liberalizáció utáni közvélemény-kutatás szerint bár a háztartások 68

Bodoky Tamás: Európázás és számmisztika Index 2002. 07.25. index.hu/tech/mobil/atsze725 Index.hu: Olcsóbb telefonálás törvénymódosítással, 2002. december 3., index.hu/jog/ehtv/12030 70 www.ihm.hu, www.tellex.ihm.hu 69

- 63 -

körében a liberalizáció ismertsége jelentősen nőtt, mégis a mikéntjéről szinte nulla tudással rendelkeznek – csupán a percdíjakat tartják irreálisan magasnak.71 Úgy gondolom azonban, a média a hangsúly helyezésével, a megfelelő kérdezéssel ezt hibát az EHT „második körében” elkerülheti.

Összefoglalás

Dolgozatom témáját, a magyarországi távközlési liberalizációt annak aktualitása miatt választottam. Ez alatt két szempontot értek: az egyik magának a telekommunikációnak nagyarányú térnyerése világszerte a gazdaságban, a másik a magyarországi távközlés változó helyzetének izgalmassága. Az anyagok összegyűjtésénél igyekeztem elsősorban a mai egyik legjobban terjedő és valószínűleg a jövő leggyakrabban használt információközvetítőjét: az internetet ill. az interneten megjelenő lapokat, portálokat felhasználni. Az internetes médiát azért is választottam, mert a liberalizáció egyik fő kérdése éppen az internet-használat lehetőségeinek könnyítése, pontosabban (a manapság még legelterjedtebben) ahhoz használatos vezetékes távbeszélő-hálózat, mint infrastruktúra hozzáférésének „felszabadítása” volt, valamint feltételeztem, hogy az online médiának a leginkább érdeke saját terjedésének biztosítása, és ezért igyekszik a lehető legtöbbet és legrészletesebben írni a piacnyitásról. A megjelent írásokat próbáltam két „táborból” kiválasztani: ez alatt azt értem, hogy a hagyományosan nyomtatott média (HVG, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, stb.) internetes megjelenésével nagyjából azonos mértékben felkutatni a kifejezetten a weben megjelenő „lapokat” (Index.hu, Modem Idők, Telecomputer, stb.) A dolgozat első felében fontosnak tartottam bemutatni a magyarországi távközlési ipar rendszerváltozás utáni hatalmas átalakulását, a főbb piaci szereplőket, valamint hogy az EU-ban, ahova rövidesen belép Magyarország, hogyan zajlott le a távközlési liberalizáció. Szót ejtek az internet kialakulásáról és a média azon való megjelenéséről, továbbá az információs társadalomról és a távközlés ebben betöltött szerepéről.

71

Index.hu: Minden ötödik előfizető szerint irreálisak a percdíjak 2002. december 17., index.hu/tech/uzlet/bell1217

- 64 -

Munkám második részében a figyelmem középpontjába a címben szereplő két fő gondolat, a „várakozások” ill. „csalódások” került. Néhány általam dedikáltnak tartott eseményen keresztül (mint a PanTel nevű, a mára legismertebb és legnagyobb alternatív távközlési szolgáltató indulása, az előrehozni kívánt liberalizáció, a „postatender” néven emlegetett eset, és végül maga az Egységes Hírközlési Törvény megalkotásának hosszadalmas folyamata és az elfogadása, ill. életbe lépése utáni körülbelüli egy év történései) megkíséreltem szembeállítani a (lakossági és üzleti) fogyasztók, az ellenérdekelt szolgáltatók, ill. a politika liberalizáció iránt megfogalmozott várakozásait azzal, ami a piacnyitás kulcsának szánt EHT elfogadása és életbe lépése után történt.

- 65 -

Irodalomjegyzék 1. „Blade Runner”: Hungarian IT Past and Present, Central Europe Review, 1999. július 19. www.cereview 2. „TK": A piacnyitás csak később hozhat érezhető hasznot, Magyar Hírlap Online, 2002. január 25. www.magyarhirlap.hu 3. Andrew Princz: PanTel decries Hungarian tendering proceedures, Budapest Week, 2000. október 12. www.budapestweek.com 4. Bán Zsuzsa: A liberalizáció ígéretei a magyar piacon, Magyar Hírlap Online, 2001. november 8. www.magyarhirlap.hu 5. Bán Zsuzsa: Hipermarketing, Magyar Hírlap Online, 2000. február 8. www.magyarhirlap.hu 6. Bán Zsuzsa: Keményvonalasok, Magyar Hírlap, 2001. május 21. www.magyarhirlap.hu 7. Bíróságon a postatender, 2000. február 19. HVG Online, www.hvg.hu 8. Bodoky Tamás: Európázás és számmisztika, Index 2002. június 25. index.hu/tech/mobil/atsze725 9. Budai János: Egyenlő pályák, egyenlő esélyek? Modemidő, 2001. április www.modemido.hu/01apr./aprilis.html 10. Budai János: Szabad a választás? Modemidő, 2001. december www.modemido.hu/01dec/szabad.html 11. Dorogi András: Matáv-konkurencia, Hetek, 1998. április 4., www.hetek.hu/index.php?cikk=707 12. Drótos László: Mosolyalbum? :-) Képek a magyar Internet gyermekkoráról, „Magyar tartalom" – Soros C3 központ, Bp. 1997. www.c3.hu/mt/index.html 13. GTS Hungary: Rólunk írták, GTS honlap, 2000. február 15. www.gts.hu/ujdonsagok/sajto/20000215pantel.html 14. Hajnal László: A versenyt szolgálja az egységes hírközlési törvény, Magyar Hírlap, 2001. június 12. www.magyarhirlap.hu 15. Hajnal László: Finisben az egységes hírközlési törvény, Magyar Hírlap Online, 2001. február 20. www.magyarhirlap.hu 16. Veszélyben a távközlési verseny? Népszabadság Online 2003. április 26. www.nol.hu 17. European Commission's Fifth Report on the Implementation of the Telecom Regulatory Package, 18. http://europa.eu.int/comm/information_society/policy/telecom/5threport/pdf/5threp99ann1_en.pdf 19. European Commission's Sixth Report on the Implementation of the Telecom Regulatory Package 20. europa.eu.int/comm/information_society/policy/telecom/6threport/pdf/com2000814_en.pdf 21. HVG: Patthelyzet a vezetékes telefóniában, 2002.07.27. www.hvg.hu 22. Index.hu: Nem tetszik a Matáv összekapcsolási ajánlata az alternatív szolgáltatóknak, 2002. július 19. index.hu/tech/ihirek/?main:2002.07.19&98028 23. Index: Mit hozhat a telekom-liberalizáció? 2001. március 14. http://index.hu/tech/uzlet/bell. 24. Index.hu: Liberalizált piacon sem lesz olcsóbb a helyi hívás, 2001. október 3. index.hu/tech/mobil/liber 25. Index.hu: Ülnek a dróton az európai telkók, 2001. november 29., index.hu/gazdasag/vilag/eutelco1129 26. Index.hu: Minden ötödik előfizető szerint irreálisak a percdíjak, 2002. december 17., http://index.hu/tech/uzlet/bell1217 27. Index: Olcsóbb telefonálás törvénymódosítással, 2002. december 3., index.hu/jog/ehtv/12030 28. Kapcsolásra várva, HVG, 2002. január 26. www.hvg.hu 29. Kapitány Szabó Attila: Ismét eredménytelen a postatender, FigyelőNet, 2000. január 27. www.cdarchive.hu\2000_01_htm.zip>8ac|200_01_27_047.htm 30. Kapitány Szabó Attila: Visszaszámlálás buktatókkal, FigyelőNet 2001. október www.figyelo.hu 31. Kovács Attila: Elkészült a hírközlési stratégia, Telecomputer, 1998. június 02. www.hungary.com/telecomputer/3_10/1_1.htm 32. Kovács Attila: Kell a hátszél az alternatív szolgáltatóknak, Telecomputer, 1998. június 15. www.hungary.com/telecomputer/3_10/1_1.htm 33. Lázin Miklós András: Ugrásra készen, Cégnet/CV, www.cegnet.hu/cv/9909/cv140_141.htm 34. Mallász Judit: Szerveződik a PanTel, 1997. április 7. www.hungary.com/telecomputer/2_06/ 35. Márton György: A Matáv is válhat törpévé, Cégnet/CV, 2000. május www.cegnet.hu/cv/0005/cv190_191.htm 36. Mink Mária: Versenyfutás a távközlésben, HVG Online, 1997. március 15. www.hvg.hu 37. Mink Mária: A kormány és a Matáv megállapodása, HVG Online, 1999. május 15., www.hvg.hu 38. Mink Mária: Dudások a csárda küszöbén, HVG Online 1997. augusztus 2. www.hvg.hu 39. Mink Mária: Vezetékes szolgáltatók versenye, HVG Online 1999. július 31. www.hvg.hu 40. Moldován István: Élmények és benyomások a magyar Neten, www.c3.hu/mt/index.html 41. Molnár Sándor: Kódfelmérés, Magyar Hírlap Online, 2001. május 29. www.magyarhirlap.hu

- 66 -

42. Nagy B. György: Liberalizációs előkészületek, HVG Online, 2000. július 29. www.hvg.hu 43. Szabó Éva: Nemzetközi távközlési régiók HIF 2001. www.hif.hu/menu3/m3_1/nemz_tavk_regiok.pdf 44. Telecomputer – Munkatársunktól: Egységes hírközlési törvény, Telecomputer, 2001. március.19. www.hungary.com/telecomputer/6_05/1_4k.html 45. Tevan Imre: Megsemmisített postai közbeszerzés, HVG Online, 2000. február 12. www.hvg.hu 46. Turi László: Net-sajtó Magyarországon: új média, régi gondok, http://www.replika.c3.hu/37/eway.htm 47. Vargha Márton: Felszabaduló távközlés, Cégnet 2001.május 5. www.cegnet.hu/cv/0105/cv118_123.htm 48. Vargha Márton: Nyílt, világos beszéd, Telecomputer, 2000. március www.hungary.com/telecomputer/5_06-9_1k.htm Szabó Éva: Nemzetközi távközlési régiók HIF 2001. www.hif.hu/menu3/m3_1/nemz_tavk_regiok.pdf 49. Vitéz F. Ibolya: Az egységes hírközlési törvény várható hatásai, HVG Online, 2001. július 28. www.hvg.hu

- 67 -