Budapesti Corvinus Egyetem Diplomáciatörténet II.
Rendszerváltások Kelet-Közép Európában
2009. április 28.
Paragi Beáta
[email protected]
Az emberarcú szocializmus és a prágai tavasz (1968) Rendszerváltás Csehszlovákiában (1989)
Előzmények 1948. febr. – a kommunista párt (KSČ, CSKP) választási győzelme 1948-53: Klement Gottwald 1961-67: gazdasági recesszió és reformkísérletek – Csehszlovákia a „leggyengébb láncszem” 1967. okt. 30-31: A CsKP KB ülésén Antonin Novotny főtitkárral szemben megfogalmazó ellenvélemények 1967. december: Brezsnyev Prágában • ‘Eto vashe delo’ (~ Az Önök dolga) • (1968. febr-ban is) 1968. január 5.: a CSKP első titkára: Alexander Dubček (bizalmatlansági szavazás Novonty-val szemben) – nem megy Moszkvába, hiába várják…
1968 Dubček bázisa: az addigi túlsúllyal elégedetlen szlovák politikusok és reformokat akaró cseh kommunisták ↔ konzervatív CSKP-tagok (Bilak és társai), reformellenesek Március eleje – cenzúra eltörlése, szólásszabadság ösztönzése [Drezda, március 23: hat kommunista ország csúcstalálkozója – Brezsnyev doktrína első megfogalmazása] Április – személycserék a CSKP-ban - miniszterelnök: Oldrich Cernik - gazdasági Akcióprogram [Moszkva, május 4. – a szlovák Vasil Bilak szovjet vezetéssel való találkozója]
1968, folyt. Moszkva, május 8. – Varsói Szerződés államok (SzU, NDK, Lengyelország, Magyarország, Bulgária) találkozója: beavatkozás gondolatának megfogalmazása Június 27.: „Kétezer szó” (Literáni listy) Július 14-15., Varsó – a VSZ-5 találkozója - Gomulka (Lo) és Kádár J. nem annyira a reformok, hanem a sajtószabadság (precedense) miatt aggódik Čierna nad Tisou (Tiszacsernyő): SZKP – CSKP találkozó Dubček nem hajlandó a Brezsnyev kéréseit teljesíteni Augusztus 3. – Pozsonyi Nyilatkozat Augusztus 18. – végleges döntés a beavatkozásról Augusztus 21-22.: min. 200 ezer (500 ezer) VSZ-katona lépi át a szomszédos államokkal való határt
Következmények Nem vett részt: Albánia és Románia 72 halálos áldozat; 70 ezer (300 ezer) emigráns Dubček – Moszkvába Utódja: Gustáv Husák (1969. április): - „normalizáció” - a prágai tavasz „felülvizsgálata” a CSKP-n belül a Brezsnyev-doktrína megfogalmazása (1968. november , Varsó) 1969. január 19.: Jan Palach 1977 – Charta 77 (‘normalizációval’ szemben)
A rendszerváltás (1989-1993) Rendszerváltás (bársonyos forradalom) - 1989. ősz: diáklázadások - kommunista kormány lemondása - dec.: Václav Havel – államfő (Dubček: parlament elnöke) - 1990. június – első szabad választások - Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság - 1991: szovjet csapatok távozása
Csehszlovákia felbomlása: - 1990-92: kötőjel-háború - 1992, Vladimir Meciar – szlovák miniszterelnök, erősödő szeparatizmus - 1992. július 27.: a szlovák parlament megszavazta a függetlenségről szóló nyilatkozatot - december: a cseh parlament elfogadta a Cseh Köztársaság alkotmányát - 1993. január 1: Cseh Köztársaság; Szlovák Köztársaság
Lengyelország (1981-1989/1991) [referátum]
Előzmények • Fő problémák: gyenge gazdasági teljesítmény, élelmiszerárak emelése, megmozdulások (1970, 1976) • Megoldási javaslatok: áremelés helyett nemzetközi hitelek (1971: 1,2 mrd USD, 1979: 20,5 mrd USD) és politikai szinten vezetőcserék (Lengyel Egyesült Munkáspártban, LEMP) – de a gazdaság strukturális átalakítása elmarad • Edward Gierek (1970-1980): „Másik Lengyelország” – utódja: Stanistlav Kania: 1980-1981
• Ellenzéki szerveződések – Adam Michnik (Munkásvédelmi Bizottság; Társadalmi Önvédelmi Bizottság)
Gdansk, 1980 • Június – újabb áremelés – országos sztrájk • Augusztus 14.: Lenin Hajógyár, Üzemközi Sztrájkbizottság (Lech Walesa) • követelés-jegyzék a kormány felé (21 pont) • Gdanski megállapodások (aug. 31.): – (független) szakszervezetek: munkásosztály autonóm képviselői – cserébe: párt vezető szerepének elismerése
• Szolidaritás (Solidarność, Szolidaritás Független Autonóm Szakszervezet) taglétszáma megháromszorozódik (3,5 millió – 10 millió) – szolidaritás a különféle városok/üzemek munkásai között – Értelmiség (pl. Michnik) és munkások (pl. Lech Walesa) egymásra találása – sokszínű, heterogén szervezet
Nobel Béke-díj (1983)
A 21 pont közül az első négy: (1) Recognition of free trade unions, independent of parties and employers, based on Convention 87 of the International Labour Organization, referring to the freedom to form trade unions, which has been ratified by the Polish People's Republic. (2) A guarantee of the right to strike and guarantees of security for strikers and those aiding them. (3) Compliance with the freedom of speech, the press and publication guaranteed in the Constitution of the Polish People’s Republic, including freedom for independent publishers, and the availability of the mass media to representatives of all faiths. 4() Reinstatement of former rights to: – people dismissed from work after the 1970 and 1976 strikes, and students expelled from school because of their views. – the release of all political prisoners
1980. nyár -1981. december • hatalmi harc, társadalmi vita, be nem tartott megállapodások • 1980. szeptember: a Szolidaritás I. kongresszusának összehívása • LEMP-en belül: reformpártiak túlsúlya, majd személycserék – kormányfő: W. Jaruzelski, 1981-1985; 1985-89: államtanács elnöke; 1981. decembertől a LEMP főtitkára is (89-ig) • 1981 folyamán további sztrájkok (fogyasztói árak, bérek és áruhiány) 1981. december 13.: szükségállapot, katonai igazgatás (martial law, stan wojenny)
1981-1988 (Jaruzelski) A katonaság hatalomátvételével a Szovjetunió beavatkozása elkerülhetővé vált Kb. 6-10 ezer fő letartóztatása, internálása - Szamizdat-tevékenység elburjánzása (katolikus egyház támogatásával)
A szükségállapotot 1983. júliusáig tartották érvényben Nemzeti Újjáéledés Hazafias Mozgalma - Politikai konszolidációs lépések - Gazdasági reformok, liberalizáció (1980-as második felében/től)
1988 tavasz/nyár: újabb sztrájkhullám – kormány legitimitása minimálisra csökkent (1988. ősztől: Rakowski-kormány) 1989. február: kerekasztal-tárgyalások kezdete (1989-re majdnem 300 kisebb-nagyobb ellenzéki csoport)
Az átmenet A LEMP elfogadta - a politikai pluralizmust, szólásszabadságot, a különböző ellenzéki mozgalmak hozzáférési jogát a tájékoztatási eszközökhöz, a területi önigazgatás megteremtésének a szükségességét, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét Lengyelország államformája: köztársaság (középerős köztársasági elnöki funkció) Lengyel Nemzetgyűlés – ismét kétkamarás: szejm + szenátus Mandátumok elosztása (szejm): - a képviselői helyek 60%: a koalíció pártjai (a LEMP és a vele szövetséges pártok) számára fenntartva - 5%-át a katolikus szervezetek - 35%-ot: ún. független képviselőjelöltek Ez csak a képviselőházra (szejm) vonatkozott, a szenátusi mandátumokat nem osztották el.
1989-1991 Első, „félszabad” választások: 1989. június 4. (Részvétel: 62%) LEMP – csak az előzetes koalíciós megállapodás mentette meg Szolidaritás – az első fordulóban megszerezte a 35%-ot (~ a 161-ből 160-at) + a Szenátusban 100-ból 92 helyet Választási vereség – LEMP kettészakad Jaruzelski – a Lengyel Népköztársaság államfője (1989. július – december), majd 1990. dec-ig a Lengyel Közt. államfője Új kormányfő: Tadeusz Mazowieczki – Szolidaritás, Néppárt, Demokrata Párt – 4 LEMP-tag is Első teljesen szabad tvh-i választások: 1991. október (44%-os részvétel) 1990-95: államfő: Lech Walesa (elnökválasztás: 1990. december)
Rendszer és rendszerváltás Romániában
[referátum]
Törtélelmi előzmények • • • •
Moldova és Havasalföld Románia néven: XIX. sz. óta (királyság) I. vh.: antant oldalán II. vh.: központi hatalmak oldalán, 1944: fegyverszünet • 1944-48: belső hatalmi harcok (→ Román Munkáspárt) • 1947: a király lemondása, Román Köztársaság kikiáltása
Előzmények, folyt. 1948-53: a sztálini modell adaptálása 1953-57: - távolságtartás a hruscsovi „kapitalista restaurációtól” - 1955: a Varsói Szerződés lehetővé tette a Szovjetunióval ellentétes mozgalmak elfojtását 1957-65 - Georgiu-Dej: „otthon sztálinista, külföldön titoista” - nyílt politikai közvetítés Moszkva és Peking között - nemzeti szuverenitás igénye erős (követendő példa: Jugoszlávia)
Nikolai Ceauşescu 1965: a (Román Munkáspárt utódjaként létrehozott) Román Kommunista Párt (RKP) első titkára. Hatalma évtizedekre megszilárdult: – 1967-től az államtanács elnöke, – 1967-től a Köztársaság Védelmi Tanácsának elnöke – 1974-től a Román Szocialista Köztársaság elnöke (is)
1971: „júliusi tézisek” Személyi kultusz és korrupció
Külpolitika 1956 – magyar forradalom Kína és Szovjetunió közötti közvetítés 1967 – hatnapos háború 1968 – Csehszlovákia, prágai tavasz
Bukarestben: - Harold Wilson - Charles de Gaulle - Richard Nixon (1969) 1971 - GATT
Belső folyamatok 1989-ig - 1977-es évek vége: munkások követelései - 1980-as évekre: súlyos gazdasági válság ↔ 1989-ig semmilyen téren nem vezettek be reformokat - külső adósságok „mindenáron” történő fizetése - Gorbacsov 1987-től bírálta a totalitárius államvezetési gyakorlatot - egyre mélyülő társadalmi válság
A rendszerváltás 1989. február 27 – hatok levele Nemzeti Megmentés Frontja (1989. nyár): - RKP-n belüli ellenzékiek (Ion Iliescu és társai), - fő céljuk: a ceauşescui vezetés félreállítása és reformkommunista vezetéssel való felváltása Ceauşescu az RKP XIV. Kongresszusán elítélte a fejleményeket. December 16-17-én Temesváron spontán Ceauşescu-ellenes tüntetés → országos méretű. December 22: Bukarestben elfoglalták a televíziót köszönhetően annak, hogy átállt a hadsereg nagy része is. A Ceauşescu-házaspárt rögtönítélő bíróság elé vitték; a halálos ítéletet azonnal végrehajtották
Röpdolgozathoz (május 5-re) Grotiusról: A varsói szerződés (1955.05.14.) A Független Államok Közösségének alapokmánya (1993.01.23.) Kelet-Közép-Európa és SZU utódállamai vaktérkép
