Budapest, deezember hó 6

Egész évre 20 kor.

Megjelen minden vasárnap.

Egyes szám 40 fillér.

Budapest, 1914. deezember hó 6 Krónika. A világ első katonája.

— decz. 4.

Egész héten, mig csak tegnap föl nem röppent a Kalimegdánra nemzetünk zászlaja, a japán katonaságot jelentgették be Európának. A világ első katonája, híresztelik azok, akiknek segítene, és hirdetik azok is, akik ellen indulna. A világ első katonája, — ez a mi idegzetünkben is bent bizsereg. Mi magunk becsületesen, sőt olykor ostobául elfogulatlan náczió vagyunk. Nem tudunk egyhamar a czélszerüség szerint itéle tünkön csavarni. Akit megbecsültünk, azt nem igen tudjuk lepiszkolni, ha vétett ellenünk. Legyünk őszinték : elég gyöngék vagyunk, hogy ma sem tudjuk a francziát igazán gyűlölni, ugy, ahogy az gyűlöl bennünket, noha egyebet sem vétettünk neki, csak annyit, hogy elverjük az oroszokat. Hát a japánért mi is rajongtunk, mint a világ első katonájáért. Imádtuk, csodáltuk és tapsoltunk győzelmeinek. Kultuszt csináltunk e ferdeszemíi emberkék európafelettiségéből, s fanatikus hiveivé csaptunk föl a sárga veszedelem rémületének. Japánból indul ki az uj népvándorlás és az elernyedt Európába ő fog uj kultúrát hozni. Az a szebb jövő, melyet Japán jelent, mind annak a romjain fog virágozni, ami nekünk értékes és szent. Mindennek az alapja pedig, hogy az orosz-japán háborúban a japáni a világ első katonájának bizonyult. Ezt nem tudjuk visszaszívni csupán azért, mert ellenségünk. És ebben a meggyőződésben kávéházi berkeinkben, irodai fedezékeinkben, sőt családi sánczainkban is igen őszinte és intenzív rémület rezgett végig a franczia üdvözletek és állítólagos japán fogadkozások nyomán, mikről a híradások szóltak. Nem megvetendő fordulat lenne. A japáni tömegek nem orosz tömegek, ezek a franczia sorokba vegyülve, az orosz frontokat erősítve ugyancsak súlyos próbára tennék hadiszerencsénket. A franczia se nem gyáva, se nem gyönge, s most tessék elbirni mellette százezrével a világelső katonáját ! *

Közben azonban történt valami, ami minden elfogulatlanság mellett is a véleményünk revideálására szőrit. Nem mindig a japáni volt a világ első katonája. Előzőleg a bur volt az, mikor a Bothák, Dewetek és Cronjék csodás ellentállásaival volt telve a világ. És utána a bolgár volt az, aki tavaly éppúgy nekiment a szuronyával a töröknek, mint a japáni az orosznak. Legyünk őszinték : mindezeknek a megállapításoknak igazuk volt, de alapjuk az volt, hogy magunkat nem tartottuk katonáknak, és nekünk minden azért imponált, mert azt hittük, hogv erre magunk nem volnánk képesek.

F R A N K LIBORIUS TÁBORNOK a Belgrádba bevonult 5. hadsereg parancsnoka.

710' Most azonban n y a k i g a háborúban, a szemünk előtt folynak le • azok a káprázatos f e g y v e r t é n y e k , melyekre eddig csak a japánit, a bolgárt, meg a z t , aki már megcselekedte, t a r t o t t u k képesnek. Most mások a m a g y a r honvédet nevezik a világ első k a t o n á j á n a k , s mi büszkék v a g y u n k erre s nem m e r j ü k hinni, hogy igaz is volna. Pedig bátran h i h e t j ü k . A z t a hires mukdeni csatát a mi katonáink azóta megcsinálták, nem is egyszer s nem is abban a mértékben, hanem hárommal szorozva. A hires japáni halálmegvetés, melyet a japán vallásból, filozófiából és fiziológiából m a g y a r á z t u n k ki, utonutfélen a mi katonáink erénye és ereje, pedig nincs ferde s z e m ü k , nem nirvánisták s nem lelketlen, egyéni életet nem élő t a g j a i a ' nemzetegésznek. A szuronya rohama nem utánzata a japáninak, hiszen még hirét sem hallottuk Japánnak, mikor a m a g y a r k a t o n a jels z a v a volt : K a r d ki kard ! S előttünk a terep ismerete, s m o n d h a t j u k , odafönt Mandzsúriában séta jobbra volt a japánok harcza ahhoz a marshoz képest, melyet a mieink Szerbiában végezt e k . Mi g y ő z t ü k volna Mandzsúriát, az bebizonyult, de hogy a japániak g y ő z t é k volna-e Szerbiát, erre semmi felelet nincsen. H á t n y u g o d t a k lehetünk, mi is v a g y u n k a v i l á g első katonái, sőt henczegők lehetünk : a- m i ellenségeink v a n n a k ma olyan k a t o n á k , mint a japáni. A z arány egészen m e g v á l t o z o t t . A sok Japánról szóló teória között egészen bebizonyult áz, mely é z t : a z érdekes és kitűnő népet produkczióra és fejlődésre képtelennek v a l l j a . A japáni megtanult mindent, apait Európa kigondolt, és berendezkedett mindennel, apait nálunk talált. De előbbre nena vitte. S az orosz már nem ott v a n , ahol volt szerencsétlen háborúja idején, ellenben a japáni még mindig ott v a n ; ahol volt : akkor előljárva, most elmaradottam S m a már az oroszszal is meggyűlne a b a j a , ha véletlenül összevesznének, ,s ina mérhetetlen távolságban elmaradt mögöttünk és különösen Németország mögött. Hiszen a francziák • és angolok is elmaradtak, pedig ezek haladó n é p e k . A német ellenben pillanatra sem megálló nép. A német harczi t u d o m á n y és technika már ma is t o v á b b t a r t , mint a háború elején. A félelem k i t ű n ő próféta, s az angolok, francziák l e g e n d á k a t . költenek az uj csodaszörnyekről, mik nemsokára kikerülnek a német m ű helyekből. A j a p á n i ott v a n , ahol v o l t : az orosz flottát meg t u d t a semmisíteni Csuzimánál, de az E m d e n t nem tudta • elfogni Csuzimától tiz lépéssel odébb. Mély bocsánatkéréssel, józanságomnak és elfogu-latlanságomnak becsületszó melletti hángoztatásával hadd merjem kimondani : nem a japáni a világ első ' k a t o n á j a . Egészen n y u g o d t a n nézhetünk a t ü k ö r b e , senki sem fog meghökkenni, h o g y h a a világ legjobb katonáit h i v j á k , a mi b a k á n k és a mi huszárunk is beáll a sorba. E z t az igazságot és amazt az előítéletet illik tisztázni .és akkor t i s z t á z v a v a n a japáni rémület ügye i s . , H a jön a . j a p á n i , akkor egy fefdeszemü, apró t e s t ű s a rengeteg hosszú ut által holtra fáradt, az idegen

klímához nem szokott ügyetlen csomó u j a b b franczia vagy

orosz k a t o n a j ö t t , t u d o m á n y n y a l , amelyből mi.

már rég kinőttünk,.és erényekkel, melyek olyanok, mint a mi g ú n y á n k , melyet most a kisebb testvérünk h o r d . A japáni ha jön, mi valahogyan lerázzuk a n y a k u n k r ó l . De hogy azok is szabadulnak-e tőle, akik h i v t á k , az már kérdés.

K ó b o r

Tamás. '

Sinek siralma. Olyan lomhán kattog az á l m o s kerék, Ugy sir, zokog az éjfekete gép. Barna kocsik füzére búgva hintál, S borong a sinpár:„Máskor ha jöttek, nóta ,nem keringett, Fáradtan á l m o s , kósza utasok, .Most m e g v e v é a dal hatálma mindet, Szavuk vidáni, s z e m ü k b e könny ragyog. Miért a sok virág, az ablakon kilengő ? Anyák kezében mért lobog a k e n d ő ? Kürt mért rivall, a dob miért p e r e g ? Zsinóros vállon mért a fegyverek ? Víg laczikonyhák lángja mért l o b o g ? Mért n e m utaznak most az asszonyok ? Lő mért nyihog a k e s k e n y dobogón ? Mért annyi rózsa fehér lobogón ? Hitvesek ajkán m é r t . a h o s s z ú

csók?

Miért hevitnek harczi indulók ? Z e n e miért' zeng, s a katonák torkán Mért sir, jajong, dübörg a nótaorkán ?" És jönnek s z e m b e lankadt vonatok, Füstjök' s z o m o r ú éjbe kanyarog, C s e n d lelke jár itt, n e m pattog a dal, N é m a k o c s i k : egy g y á s z o s ravatal. Itt-ott kivillan a vörös kereszt, Ily hirtelen vajh ki festette e z t ? Görnyedt alakok, bekötött fejek . . . Kérdő sinpárnak kell-e f e l e l e t ? Az éj setét, ködlepte őszi táj, Könnyet n e m ejt, csak hallgat aki vár,' Édes a seb, szent lázban ég a kin, És hozza, hozza hóseit a sin'. S z e m e ha volna : ugy vigadna sirva, Szive ha v o l n a : himnuszokat irna, Karja ha volna : n e m maradna tán, V é r e z n e rég a bősz orosz csatán. S borong, borong árva sorsa felett: Fáj neki, hogy n e m kardnak s z ü l e t e t t . . .

V a j t h ó László.

A z e m b e r el t u d j a hinni a lehetetlent, de a v a l ó s z í n ű t l e n t soha. *

A n a g y b o l o n d s á g o k a t az emberek mindig a l e g n e m e s e b b s z á n d é k k a l k ö v e t i k el.

711

A krakói piros rózsa. Irta : SOMLAY K Á R O L Y . I.

duhaj drabantok pedig szeges csizmáikkal rakták a krakoviákot és az obertást. A Nagyboldogasszony temploma átellenében egy erkélyes, emeletes házikó volt. A házikónak Miiéter Thomisz volt a gazdája. Szűcsmester és tudós volt egyszemélyben az érdemes férfiú. Az ő házában tartotta összejöveteleit a Literaíen-Bruderschaft, a tudósok testvérülete. Akkor a szűcsök, szabók, köpölyösök, asztalosok és más mesteremberek is érdeklődtek a tudományok iránt. Az összejöveteleken Hain Gáspár szepesi krónikáját, aztán a Zipser-Willkürt, Copernicust, Renatus Cartesiust olvasták ; sőt néha Popé pajkos verseit se vetették meg. A tudományok után persze boros- és söröskupák következtek. De az italozásban is szigorú mérsékletet tartottak ; senki sem ivott többet, csak amennyi a bőre alá fért.

Az év utolsó napja volt soron. Kora reggel pántlikás fenyőlombokat tűzdeltek az iglói bástyafalakra, a piaezon fölállogatták a puskaporos mozsarakat és az utczákon a hóból mesterkélt öreg Szilveszterek kezeibe borqsüvegeket adtak. A korcsmárosok pedig idejekorán ellátták pinczéiket vizzel ; mert akkor sok borokat szoktak inni Szilveszter püspök éjszakáján az iglói bürgerek. Alig volt szünelme akkor a kancsózásnak. Minden ház kéménye füstölt. Ludak, kacsák, gyönge hasimalaczok pirosodtak a nyárson és széles Éjfélre járt az idő. A tiszafából faragott száztepsikben sült a kemenczeparázson az iglói háziasz- esztendős falióra fakerekei totya lassúsággal mozogszonyok különlegessége : a vajas turóslepény. A kró- tak. A tudós férfiak közül néhánynak már melnika szerint valamikor valamelyik nyalifali, torkos lén pihent a feje. Tokájuk volt a puha vánkos. iglói menyecske Aludtak az aszfundálta volna tal körül. ki elsőnek a va— A bitang jas turóslepényt. kölyök megint Kár, hogy a nincsen itthon, menyecske nevét pedig belépünk rögvest az uj esznem irták bele tendőbe, — tüa mindent mondó relmetlenkedett Annalesekbe az Thomisz mester íródeákok. Meg— bizonyosan érdemelte volna, hogy megörökít szoknya után cserkészik a besék a nevét. tyár. Én nem tuAz egész város dom, kire ütött fölött édes illaa ficzkó. Annyi tok szakadtak a szent igaz, hogy finom ködbe. Sziljómagam a feleveszter napján ségemen kivül minden asszony sosem ismertem mandulás mézesmás fehérnépet... kalácsot sütött Hm ! . . . Hogy akkor Iglón. A nem hiszik az mézeskalácsok urak ? ! . . . sugározták ezeTemérdek aggket az édes illaA belgrádi vár. sága volt Thotokat. A pecsemisz mesternek nyék és a sütemények persze estére készültek. Reggel fenyővizet ittak egyetlen fiával, a Tyurival. Éppen akkor csapták ki és fagyos almát ettek az iglóiak. Délben pedig csak a gaz pániperdát a lengyel piarista páterek a podoböjtösleves és keményborsó darával volt az ebéd. Ma lini latin scholából. Szerette a borocskát is ; de éltmár talán nem is esznek olyan böjtöslevest Iglón, halt az ipsze a leányokért és a gazdátlan menyecsmint akkor ettek. Juhturóból, kenyérből és vizből kékért is. készült a hires iglói böjtösleves és demikát volt a — Az ördög is megnyugodott mikor leesett a neve. fáról. A Tyuri is felokosodik eczczer. Hogy most még Délben hát minden család demikáttal és darás- sokfelé jár a kaszája ? Hogy menyecskék fújdogálborsóval lakott jól. Az eszem-iszom az estéli órák- ják kanalán most még a forró levest ? Istenem, mink ban kezdődött. Esti hat órakor Pelárgus Bartel tisz- is voltunk fiatalok. Hát én nem dobok rája követ teletes ur elpapolta a hálaadó orácziókat, eldör- —• dörmögte Márton, a köpölyös, aki hizott, ha dokdült a piaezon a harminezhárom mozsárágyú és Igló tornak szólították. népe három napra felszabadult a kemény városi — Ugy ám, csakhogy addig töri az utat a szokrend alól. nyákig, mig egyszer majd kutyanyomba lép. Rajta Csöndesen hulldogált a hó. A fenyőkön téli lehe- veszt. Megütik a lurkó miatt a szégyendobot a házam let reszketett. A tömpe czirbolyafákon és a rozsdás- előtt — folytatta Thomisz mester. — Nem köll félni. E g y szerelmes menyecskének derekú jegenyefenyőkön mintha billió és billió aczéltü csillogott volna. A telt hold fantasztikus árnyék- vagy leánynak több hunezutság és praktika van a képeket vetigélt a városra. Az ódon utczák elnép- czipellője sarkában, mint, uram bocsá', az egész iglói telenedtek ; csak néha roppant a kásás hó egy-egy szenátus háromszögletű kalapja alatt — mosolysurranó legény vagy leány talpa alatt. A Lőcsei-kapu gott a köpölyös. — Az a kártyás mindig nyer, akinek toronyszobájában egy lengyel cziterás muzsikált, a menyecskét vagy leányt kever az ördög a paklijába.

2

712' A k k o r i b a n egy parádés ö z v e g y asszonyka éldegélt Igló mellett, Szlovinkán. A boldogult szlovinkai k o v á c s felesége nem sokáig busult, mikor az urára rászegezte az asztalos a koporsó födelét. — V a n még az Isten k a r á m j á n több férfi is —, gondolta a menyecske és v á r t , v á r t . H a unatkozott, elővette a nótás kedvét. A szomszédasszonyok keresztet vetettek mellükre, mikor a menyecske szerelmes, virágos nótáit hallották . . . H o g y - h o g y nem, T y u r i éppen a szlovinkai özv e g y b e botlott belé. A b b a n az időben irtózatos bűneset volt a tilalmas szerelem. Sokszor botozás, máglya, fej- és jószágvesztés lett a Szepességen a bujdosó szerelem v é g a k k o r d j a . Azért mégis Ámor intézte ott a sorsokat a k k o r is . . . É p p e n ú j é v hajnalán érte Miiéter uramat a b a j , h o g y -bilincsekben kisérték végig a fiát az iglói N a g y utczán a dárdás drabantok. Megcsípték a jólelket a szlovinkai menyecskénél. Délben megütötték a becsületben őszült szűcsmester ablakai alatt a dobot, ami örökös becsület vesztést jelentett. A legénykét pedig b e v i t t é k a X I I I . szepesi város tömlöczébe. A k k o r i b a n I I I . Ágoston lengyel királyé volt a Szepességen a tizenhárom kis kulcsosváros. A gavallér polyák király gombostüpénz g y a n á n t nejének, Mária Jozefa királyasszonynak a j á n d é k o z t a a czipszereket. A k i r á l y n é aztán egy feketevérü, kapzsi schlachczicznek, bizonyos Mosczenszky Andorás rievü varsói nemesnek adta bérbe potomáron a lublói kormányzóságot. Andorás ur lett a zálogos városok sztarosztája. E k k o r élte korát Lengyelországban a siéclegalant. Pénzért mindent . . . Miiéter mester k ö n y ö k i g nyúlt a supládfiába, — ahol a m a g y a r a r a n y a k a t aszalta — h o g y a T y u r i fejét megmentse a bárd alól. Mosczenszky uram kegyessége meg is v á l t o t t a a szerelmes lurkót a csúfos haláltól. U g y szöktették meg a tömlöczből és Lethánfalun hamarosan szánt fogadtak neki, h o g y fusson Lengyelországba. — A k é t hámos csikóm, a Panna meg a Szikra hat napon belül K r a k ó b a n lesz, ha jól nyüstölöm őket az ustorral, ' — szólt a tót fuvaros — hanem az úrfi istenucscse jól tenné, ha levetné magáról a k u r t a dolmányt, meg a szük nadrágot, meg a bojtos csizm á k a t ; mert ha valamelyik katonafogó lengyel pán meglátja az uton őkelmét, a Jézus se menti meg őtet az örökös fegyverviseléstől. T y u r i hát ledobálta a ruháit, aztán k é k harisn y á t , csattos czipellőt, térdig érő pipiszoknyát, zsinóros v e d d r á d k á t öltött és olyan takaros leánynyá vedlett, h o g y bármelyik finnyás legény megkívánta volna a c s ó k j á t . Hamvaspirós képű, sudár legényke volt. Bronzszinü h a j a hullámos csomókban hendergett a vállaira. Mindössze se lehetett több tizenhétévesnél. A •tránszfiguráczió. hát nem ütközött sok nehézségbe. Ötödik napon ért a lethánfalusi szán a krakói Flórián-kapu alá. Szép napos délelőtt volt. Éppen a k k o r sétált a k a p u körül, az ős b á s t y á k mellett Z w o n k o w s z k y gróf, a waweli királyi palota kurátora. Czingár, csupacsont, kissé öregecske ember volt bár a kegyelmes ur, de a csinos nőszemély mégis mindenha megfogta a szemeit. B o k á i g érő bársonysukmánt viselt ; a fején pedig czukorsüvegalaku hódkalap biczegett. Persze most is meglátta az idegen szánon ülő formás leányt. R á k i á l t o t t : — Honnan gyösztök, h u g á m ? — Ungáriából, pánye, csókolom a kezedet — felelt a leány és leugrott a szánról.

— K u t y a m á j a ! H á t mi újság Ungáriában, te lányka ? — Ott is csak négy lábon jár a kuliszarvu tarka tehén, pánye, csókolom a kezedet. — Bolondulj meg. H m ! L á t o m , a nyelvedet jól megh á j a z t á k odahaza magyar hájjal, lányom. H o g y hivnak ? — Julinkának, instálom, Julinka . . . — A z Isten n y ú j t s a meg a varkocsodat a sarkadig ! Szép neved van. Mi végből jöttél a mi nemes székvárosunkba, ugy-e ? — Szolgálatot keresek, pánye, tisztölöm az uri személyedet. — A k k o r hát jókor jövél, Julinka. Éppen most keresek pesztrát a királyasszony hónapos rózsái mellé. N e m lesz e g y é b dolgod, csak a rózsafákat öntözni, hernyókázni. Bészegődnél ? — B e én, pánye. — Minden reggel egy csokor rózsát viszel m a j d a királyasszony hálókamrájába, hogy mikor reggelenként felébred, elsőbbet is rózsákat lásson. — Alázatosan megkövetlek, pánye, fiatal a királyné ? — Mint a tavaszi ibolya. — Szép? — Mint K á r m e l nárczisza. — Isten neki, öntözöm a rózsáit ! N e m lesz hiba a rózsákban, pánye. Csókolom a kezeidet. Jozefa királyné is hamar megkedvelte Julinkát. Megtette udvari f r á j n a k . Mikor aztán megtudta, hogy a f r á j németül is t u d olvasni : az lett a Julinka dolga, ho'gy esténként lekuporodott a királyasszony karszéke elé és sokszor éjfélig, hajnalig olvasott a királynénak hunczutkás meséktől hemzsegő, vastag bécsi k ö n y v e k b ő l . Egyszer-másszor — vakmerő szemeit a pirinyó lábacskákon legeltetve — talán olyant is olvasott, ami nem volt a bécsi k ö n y v e k b e n . . . Ágoston király kalandos h a j l a m ú uraság volt. T ö b b időt töltött a Hubertusburgban paripái és a kopói között, mint otthon a feleségénél. Vadászott, k á r t y á z o t t , koczkázott, kormányzott s t ö b b effélét csinált ; csak éppen a feleségével törődött keveset. Szegény királyasszonyka hát a Meseországban keresett udvari lovagokat. A menyasszonyáért sárkán y o k k a l viaskodó mesebéli királyfiba és az elátkozott királykisasszonyt megszabadító juhászlegénybe lett szerelmes a szegény Jozefa. Julinka is addig-addig olvasta a lélekzsongitó meséket, mig egy hajnalon remegve, sirva, térdrehullva meg nem vallotta fölséges asszonyának, h o g y hát ő voltaképpen nem is — Julinka . . . A királyasszony az első pillanatban elsápadt. M a j d n e m elájult. H o g y a n ? H á t ez a v a k m e r ő siheder volt az ö olvasó-frájja ? Borzasztó : . . De hát szép legény volt a T y u r i és oly esdve tudott nézni a k é k s z e m e i v e l . . . A királyné hát kegyelmes lett hozzája . . . Mikor pár nap múlva n a g y titokban elbocsájtott á k a palotából, i g y szólt fiozzá a királyné : — K i v á n j , válaszsz valamit. 'Amit kérsz, megkapod.' De ne mutasd magadat többet a lengyelek országában, mert leütik a kobakodat, lányom! — Csak e g y szál piros rózsát vinnék magammal a kertedből, királyném — felelte T y u r i , és sose l á t t á k őtet ezentúl a soktornyú királyi városban. II. V a g y n e g y v e n esztendő múlva egy h a m v á b a roskadt, korhely 'polyák vetődött Zemplénbe. A z Ondava-folyó torkolatánál, a Sztropkóval átellenes

713' Hocsánka-pusztán telepedett meg és abból éldegélt, hogy..bejárogatott Sztropkóra a barátklastromba, ahol borsos anekdotákat mesélt és a zempléni földesurakkal k á r t y á z o t t , ostáblázott. Mindig nyert. A z urak hát tréfából elnevezték Kutyaköröm Tóbiás-nak és engedték, h o g y nyerjen. E g y s z e r aztán hiába v á r t á k rántott csukára a sztropkói barátok a boritalos Tóbiás urat. A második napon se jött, hanem a hocsánkai pusztáról e g y béres kiabálta át Sztropkóra, h o g y a vén polyák meghalt. U g y kiabálta át, mert a k k o r tavaszon az Ondava éppen áradásban volt. Hullámai messze k i j á r t a k a mezőkre legelni. A korhadt fahidat és a kompot is elsodorta az ár. Mivel a hocsánkai pusztán nem volt pap, a sztropkói barát-gvárdiánnak kellett volna a polyákot eltemetni. — N e m v a g y o k én angyal, nincsenek énnekem szárnyaim, • — dohogott a tisztelendő atyaság — én nem repülhetem át az Ondavát. É n nem temethetem el a polyákot. ' Mivel azonban valahogy mégis csak át kellett adni Tóbiás ur porhüvelyét a ' földnek : u g y oldották meg a kérdést, hogy a koporsót kitették a hocsánkai partra, a gvárdián pedig szépen elkántálta felette a Venite exultemus-t a sztropkói oldalon. Csakhogy szenteltvíz alig érte a koporsót. Mindegy. A másvilágon igy is, u g y is Plútó lesz őkegyelmének a szállásadó gazdája. Mikor a sztropkói harang megkondult a temetésen, egy mókás zempléni nemes ezt mondta a többinek : — Halljátok, urak, mit morog a polyákra az öreg harang ? A z t morogja, hogy akasztófáravaló . . . E g y fonnyadt, sárgult rózsát találtak a hazátlan vénember h a g y a t é k á b a n és egy levelet, amelyben arra kéri a zempléni urakat, h o g y a fonnyadt rózsát t e g y é k a szivére és hogy a f e j f á j á r a ezt irják piros betűvel : Deus, sis propitius mihi, p o t a t o r i . . . Uram, v e g y é l kegyelmedbe engem, szegény korhelyt . . . A zempléni földben vállott porrá a krakói szép királyasszony piros rózsája.

szerré — az orgyilkosságot tette. Most vége . . . . Belgrád immár Nándorfehérvár, s ami kétségbeesett erőfeszítést a szerb hadsereg még teszen, az már csak Szerbia temetkezési rítusához tartozik.

"iii

A

HATÓSÁGI ÁRMEGÁLLAPÍTÁS

korlátján

tul

"vLcgjl / dv ^Lii^í

nagy a felháborodás; a pesti Saccardók ésNucingen bárók és levetniczi Timár Mihályok és Fatia Negrák elkeseredetten fulladoznak : milyen széI pen értek az uzsora aranykalászai, milyen dus lombokat hajtott a harács és most vége, mindennek vége . . . és vénségükre tisztességes' haszonnal kell megelégedni. A fogyasztó azonban hiába sóhajt föl; a fogyasztó nem ismeri az uzsora természetrajzát: az uzsora nem adja meg magát egykönnyen és az offenzívára ellenoffenzivával felel, s ha nem vigyázol: a különbség csak az lesz, hogy eddig szemérmetlen nyíltsággal fosztogatott a lakásodban, ezentúl álszakálban fosztogat.

|G5WSlj

A NAGY GYŐZELEM ünneplése — mondják — nem volt elég ünnepséges és Budapest a világB L j ^ g f l a l történelmi estén se tudott kibújni a hétköznapi gyűrött, sápadt bőréből. A történetírást bizonyára legjobb a történetíróra bizni, — azt azonban még a kortárs gyöngéd rosszhiszeműsége sem mondhatja, hogy Budapest nem pihegett, nem lihegett vele az eseményekkel és a nemzet megkövesedett, amig a világ legtüneményesebb harczát vivta. N e m ; legföljebb arról lehet szó, hogy a nagy nap igézete, a győzelem extázisa, a hazafiság lelkesedése annyira elfoglalta a fővárost, hogy meg is feledkezett — az illumináczióról. Az illumináczió nem sikerült, de a jövendő meg fogja bocsátani, hogy jobban tudtuk megnyerni a harczokat, mint megünnepelni.

Krónika II. Mihaj lovits „ Tó dor lelke.

Toll és tőr.

— decz. 4. — decz. 4.

BELGRÁD A MIÉNK. A szláv pajzs, amelyet Oroszország maga elé tartott, behorpadt. A Kalimegdán ormán magyar lobogót czibál N a szél, a fakó köveken, amik megvakultak a Hunyadiak glóriájában • és megfürödtek az ozmán birodalom biboros napcsillagában, magyar szó vert aranya cseng. A balkán háborúk véres, kietlen pusztái fölött egy őrült ideál lángolt föl: a nagyszerb birodalom ideálja, — korcs volt, gonosz volt, aljas — most vége, és a nagy drámának, ami az orosz diplomáczia diktatúrájával kezdődött, a királygyilkossággal bonyolódott és a Princip-féle gaztettben fejlődött ki, itt az igazságszolgáltatása. Szerbiának el kellett bukni, és halálraítélt ország lett abban a pillanatban, amikor a czári nihilizmus pokolgépévé züllött; amikor letette az ásót és kapát, amelylyel az egészséges, fekete földön egy becsületes, agrár czivilizácziót törhetett volna és — a »szláv kötelesrész« vérdij-álmában — királygyilkos bombákat kezdett gyártani; amikor vad imperiálizmusuk mérge kezdte a szűk mellét fojtogatni és pedagógiai alaprend-

A z ikonafestők aranyos háttérbe b á g y a d ó alakjainak arczán századok óta ott lebeg az néma rejtély, — közös kincse v a g y átka minden ázsiai f a j t á n a k — amit először és talán utoljára a szent nyavalyatörős, Mihajlovits Tódor szólaltatott meg. Minden oroszok k ö z ö t t — az elegánsan érzelmes Puskintól a mogorva jasznája-poljánai bölcsig — ő árult el legtöbbet Európának abból az ősi titokból, amelyet minden szláv öntudatlanul rejteget a lelke mélyén s amelyről az ikonafestők hieroglifeket irtak szent Miklós vörös palástjába. D o s z t o j e v s z k i j ötfontos könyveiben ott v a n . a rejtély kulcsa, e g y , egyetlenegy szóban, amit millió más k ö z é k e v e r t . A leleplező is orosz volt, szláv, — v a g y ahogy az etimológia t u d j a : szkláv — aki a szolgák öröklött titkolozó ösztönével a jogosan szerzett, önkinzó v á g y á b ó l termett gyöngyöt is elrejti a ládába, a .borsó közé, félénk és g y a n a k v ó mosolylyal tekintve körül : látja-e valaki ? De a bűvös szó, amelytől egy nép lelkének titkos zára pattant jel, megvan és igy fordíthatjuk át

714 európai értelművé : felelőtlenség. Ezt a szót kereste Gogol : Csicsikov szótárában, Lermontov : kora hősében, Turgenyev : Bazarovjában és Tolsztoj : Pierr mélázó óráiban, Levin keserű tépelődéseiben. Sőt maga Mihajlovits Tódor is sokáig csak kereste. A halottasházban még csak a visszhangját hallotta, Raszkolnyikovban birokra kelt vele, mint egy szörnyű, láthatatlan ellenséggel, az ördöngősökben kicsúfolta, mig végre a Karamazov testvérek borzongatóan nagyszerű történetében remegő félelemmel értette meg és mondta ki — egy mellékesen odavetett epizódban. Arra a jelenetre gondolok, mikor Arbues Péter vitába száll a fogoly Krisztussal és a fajtája fogyatkozásairól megbizonyosodott ember kétségbeesett dühét kiöntve, maga az iró áll szembe az egész római kereszténységgel. Te szabadokká tetted az embereket, — mondja a beretvaeszü inkvizítor a názáreti ács fiának — de azzal nem gondoltál, hogy a szabadsággal felelősség jár. Felelősség, amitől az ember mindig irtózott, amitől folyton szabadulni akart ; ezért találta ki a szolgaságot, a vallást és az Istent, hogy ura, papja és Istene vállára tolhassa át a felelősség súlyát. Az ember a felelőtlenségért eped, legalább Oroszországban igy áll a dolog, s azért nem átkozza magát soha az orosz, csak az apját, mert ez a felelőtlenség az ő veleszületett, eredeti büne. De te Krisztus, — jajdul föl most már Mihajlovits Tódor a komor

augusztinus hangján — nekünk mit tudsz te adni, nekünk, akik levettük a felelősség terhét a népről, a misera plebs-ről, hogy boldog lehessen ? . . . Szegény Mihajlovits Tódor nyughatatlan lelke sohase kapott erre a szivetfacsaró kérdésre feleletet. A titkot azonban elárulta, népének, fajtájának szomorú, vigasztalan titkát : az orosz lélek felelőtlenségét. Nem másokban tapintotta ki ezt a végzetes örökséget, hanem a maga lelkében akadt rá rémült kiáltással, talán éppen abban a pillanatban, mikor feleségül vette azt a leányt, akinek a lemásolt kéziratok árát nem tudta megfizetni. Felelőtlenség, ez az a gyűjtőfogalom, amelyben minden benne van, amit eddig orosz szolgaságról, közönyről, tunyaságról, babonáról és gyermeki naivságról mondottak. Mi, akiknek most módunkban áll ezzel a sajátságos északi pszichével személyes ismeretséget kötni, — a kenyérmezei fogolytáborban csak a hadvezetőség tudja hány ezer példány nyüzsög belőlük — egyszerre igazolva látjuk Dosztojevszkij megrázó filozófiájának alaptételét. Ezek az emberek — Arbues Mihajlovits Tódor bűvös szava nélkül — külön-külön mind megfejthetetlen talányok ; a czirill-betük szeszélyes kanyargását, titokzatos czik-czakját irja le gondolatuk és érzésük utja, amelynek szövevényében eltéved az idegen, ő k , maguk között — az egyformaság törvénye alapján — értik egymást és érzik

A magyar képviselőház hadbavonult tagjai.

Erdélyi

felvétele,

715' e g y b e t a r t o z ó s á g u k a t , a közös lélekbe — Mihajlovits Tódor lelkébe — való illetőségüket : - ő k mindnyájan felelőtlenek lelkük mélyén, mint társadalmuk korm á n y z ó rendszere külsőleg is példázza. A p r ó megfigyelések, látszólag jelentéktelen esetek tévedést kizáróan rávilágitanak erre. A z ***-i fogolytáborban katonai csoportokra vannak tagolva a foglyok. Minden csoport élén egy csoportvezető áll, — rendesen olyan, aki az oroszon kivül más nyelvet is beszél — s aki egyszersmind tolmácsa is a csoportnak. Minden csoportra külön őrség v i g y á z , hogy a körülkerített táborhelyen belül ne keveredjenek össze, túlságosan más csoportokkal. Már most, ha megtörténik,- hogy őrségváltásnál pár perezre a felügyelet elmarád, a csoportvezető orosz fogoly maga m e g y a szolgálattevő hadnagyhoz és kéri az őrséget, amely ő rá is v i g y á z . E z z e l a szinte mulatságosnak látszó esettel f ü g g össze az a másik, még kirívóbb történet is, amit e g y sebesült tüzérhadnagytól hallottam s' amire nyilván mások is tudnak példát. E z a történet pedig a k ö v e t k e z ő : valamelyik csatában elfogtak négyszáz orosz k a t o n á t . A foglyokat harmincz öreg m a g y a r baka kisérte hátrafelé, a kijelölt helyre. Mikor aztán már lőtávolon k i v ü l voltak, a harmincz b a k a leoldozott magáról bajonétot, b o r j u t , kenyereszsákot, puskát, mindent s az egész »rüsztungot« fölpakolta a. foglyokra, akik a legközömbösebb arczczal fogadt á k ezt a müveletet. E g y n e k sem jutott eszébe, hogy fegyvertelen őrök kisérik őket. Sőt mikor az élelmes honvédek egy pár trénkócsit utolérve, arra fölkap 1 t a k , a »rüsztungot« t z i p e l ő foglyok mérsékelt futó-lépésben k o e z o g t a k a kocsik

után.

Ugyancsak a fönt; ki nem irt' fogolytáborbán. történt a z . a l á b b i eset -is. A foglyok, akik kivétel nélk ü l szenvedélyes j á t é k o s o k / m i u t á n k á r t y á t nem k a p n a k , a kijáró dohányporcziók vastag, zöld papírját Összegyűjtik és azt négyszegletes - darabokra tépve, rárajzolt jelekkel k á r t y á v á alakítják át. Primitív kár-" t y á k ezek persze; de azért veszteni épp u g y lehet rajt u k , mint a Piatnik legcsinosabb figuráin. A z egyik fogolynak különösen rosszul jöttek a lapok. Elvesztette . minden pénzét, — a foglyoknak m e g h a g y j á k a! pénzüket — azután a csizmáit, a s a p k á j á t , a köpe- n y é t , a z u b b o n y á t , a nadrágját, végül az összes — m o n d j u k — fehérneműjét." Most pedig — miután téliruhát t ő l ü n k ' is k a p n a k — a saját fehérneműjét a nyerteseiéitől bérbevette a napi fél ebédporcziójáért. A z ó t a ' persze nem k á r t y á z i k , mert hozomra a. fogoly nem játszik, neki pedig már semmi vesztenivalója- nincs, . ellenben a legnagyobb nyugalommal t ü r i . a >csapást« mint a czár v a g y a mennyei A t y u s k a rendelését és a legjobb-, barátságban van a z z a l / a k i , kifosztotta. Derült, nyugodt s talán boldog is, annyira legalább biztosan az, mint a k á r t y á z á s előtt volt. A k i nem olvasta Dosztojevszkijt, azt fogja rá möndani : érthetetlen, aminthogy a z o k a t a foglyokat is érthetetleneknek fogja találni, akik közönyös arczczal, a .szemükben a gyermekek n a i v csillogásával,

egész n a p g y ö n y ö r ű madarakat faragnak a tüzelőfából, — amire épp u g y nem tanította őket senki, mint a mi somogyi tükörfa-késziiőinket — s látszik r a j t u k , hogy a k e z ü k b e n lévő fadarabon és kusztorán k i v ü l az égvilágon semmi, dé semmi őket nem érdekli v a g y n y u g t a l a n í t j a . A z egyik Nizsnij-Novgorodból való, az a szőke Krisztus-fejü ott rigai halász, az a harmadik fél év előtt még békésen túrta a földet a Volga mellett a szaratovi határban és most épp olyan békésen, nyugodtan,- zúgolódás és keserűség nélkül faragcsálnak v a g y k á r t y á z n a k , harmonikáznak és nótáznak itt a fogolytáborban, száz meg száz kilométerre otthontól, családtól, mindentől, ami egy ember szivéhez közel állhat, mintha . . . mintha nem lenne eszük és s z i v ü k . Csakhogy ravaszok, csakhogy egy rossz szóra sirva fakadnak és testvéremnek szólítják egymást. H á t mégis érthetetlenek ? Nem, csak közös a lelkük a felelőtlenségben, közös minden oroszszal, ugy ahogy Mihajlovits Tódor azt elsírta furcsa életének e g y rettenetesen világos pillanatában. ; Kárpáti Auréh

Anno 1812.* Már ember, ló, kocsi sincsen, Igy verte meg őket áz Isten. Havas erdőn dob nem pereg, Bitangul fut a nagy sereg. A császár fut tova. Fut-fut a katona. Már ember, ló, kocsi sincsen, Igy v.erte meg őket az Isten.

Vadász-s nincs fegyvere, Császár s nincs sCrege, Sereg s nincs benne császár, Rájuk a pusztulás vár. Már ember, lő, kocsi sincsen, Igy.verte meg őket az Isten. Dobos s nincs dobja már, Vértes s szoknyába jár, Lovag és kardja nincs, Lovas és karja nincs. Már ember, ló, kocsi sincsen, Igy verte meg őket az Isten. Z á s z l ó s . s nincs lobogója, Puska s a cső lóg róla. Most rom s volt drága .kincs-. Gyalogos s Iába nincs. Már ember, ló, kocsi sinóseh,' Igy verte meg őket az Istén. * E n n é k a német történelmi versnek a szerzője névtelen.-A n a p o l e o n i . h á b c r u k alatt Íródott, mikor már a. franczia hadsereget teljesen szétverték. A gyönyörű költeményt, amelynek a mai világtörténelmi események különös a k t u a l i t á s t adnak, Kosztolányi Dezső m a g y a r átköltésében közöljük.

716' Vezér s nincs benne é s z , . Sarutalan vitéz, Tüzér, de hol a tüz,

,

Mindenkit átok üz, Már ember, ló, kocsi s i n c s e n , Így verte m e g őket az Isten.Magtár s nincs b e n n e mag, Földönfutó hadak. Kerék nélkül szekér; Jaj .Istenem, mit ér ? Beteg s kocsija s i n c s e n . Igy verte m e g őket az Isten.

Kosztolányi Dezső.

A harmadik Róma. Irta: CESARE CASTELL1.

.

(20)

Harmadik rész. E g y e t l e n ember volt, aki nem viseltetett feltétlen bizalommal a t e r v iránt. Ferroni bácsi .volt éz a z ' e m ber, a k i a g g ó d v a látta a n a g y változást, amelyen unokaöcscse :' a tanácsos, olyan hirtelen ment át. K é t hónap előtt a félelem legnagyobb izgalmában látta, most pedig megint pazarló, bőkezű és j ó k e d v ű volt. T u d t a , h o g y a t e r v Pardellitől'származik és éppen ezért nem bizott benne. — Róma ujjáteremtése nagyon nagy feladat, — mondotta — s nagyon örülnék, ha sikerülne neked, de a z o k k a l az emberekkel, a k i k most körülvesznek, aligha fogod véghezvihetni. III.

FEJEZET.

A törvénytervezetet alapos t a n u l m á n y t á r g y á v á 1 ették a pénzügyminisztérium épitészei, és elérkezett a parlamenti tárgyalás napja is. A k o r m á n y Noris és Belloni miniszterek u t j á n határozott Ígéretet tett arra,hogy a javaslatot támogatni f o g j a . A kormány is csatlakozott az általános hangulathoz és arra is elérkezettnek látta az időt, h o g y Fendi érdemeit ázzál ismerje el, h o g y a tanácsost szenátorrá nevezi ki. Számoltak azzal, hogy a Hitelbanknak és minden vállalkozásának nemzeti jellege lesz, mert a szenátor sohasem áll m a j d az állam ellenségeinek táborába. Fendi csendben dolgozott, hogy elháritsa azokat a z a k a d á l y o k a t , amelyekre Pardelli figyelmeztette, e g y é b k é n t azonban külsőleg elég- közömbösen viselte sorsának hirtelen fordulását. Mikor a tárgyalás napján Fendi a képviselőházba ért, Leonardi, a t i t k á r j a sietett eléje. — Csakhogy itt van végre ! — kiáltotta a titkár nagy izgalomban és félrehivta a főnökét. — Miért olyan izgatott, mi b a j a v a n ? — kérdezte Fendi ijedten. — A folyosóról j ö v ö k éppen, ahol a képviselők diskurálnak . . . — Nos, és ? . . . Itt vannak mind ? — Itt v a n n a k . De mit használ mindez ? A tanácsos nem értette. Ha eljöttek a képviselők, a k i k a p á r t j u k o n voltak, ha a kormány t á m o g a t j a őket, mit jelentsen Leonardi izgatottsága. — D e az ellenzék is itt v a n ! — kiáltotta Leonardi — eddig titokban b u j k á l t a k , hogy váratlanul lepjenek meg bennünket és u g y győzzenek le.

— K i k azok ? K i k azok ? — kérdezte Fendi s már remegett az izgalomtól. — N e m t u d o m — felelte a titkár. — Rosis-szal t á r g y a l t a m a kis irószobában, amikor az a j t ó előtt hangos v i t a t k o z á s t hallottam. — É p p ma ? — kérdezte valaki. — H á t u g y a n mikor, ha nem ma ? — A t e r v kitűnő. A z egész dolog összeomlik. — A minisztérium számára jobb lett volna, ha előbb szólalnak meg ; a k o r m á n y most, h o g y már támog a t t a a tervet, n a g y z a v a r b a n lesz. — Mit törődik az ellenzék a k o r m á n y n y a l ? — Sokan v a n n a k az ellenzéken ? — Többen, mint s e j t e t t ü k volna ! — A k k o r az egész t e r v dugába dőlt. ' — E z z e l a v i t a t k o z ó k elmentek az a j t ó közeléből. N y o m b a n m e g b í z t a m Rosist, h o g y j á r j a v é g i g a házat és t u d j a meg, k i k v a n n a k az ellenzéken, de ő sem tudott meg semmit. Mindenkit megszólított s mindenki azt f e l e l t e / h o g y bizik a n a g y tervben. Félhárom volt. A tanácsos ott állt á folyosón és izgatott félelmében legszívesebben maga is besurrant volna a terembe, h o g y megtudja, ki az a vakmerő, aki szembe mer szállni vele. A z ülés már megkezdődött s a tanácsos belátta, h o g y most már nem tehet semmit a veszély elhárítására. — V a n tehát valaki, a k i h a j ó j á t el a k a r j a sülyeszteni, épp akkor, mikor már közel van a révhez. K i lehet az ? Hiába törte a fejét, h o g y nyitjára jusson ennek rejtélynek. Néma kétségbeeséssel álltak ott mindketten, amikor e g y ismerős hang szólalt meg mellettük. Alberto volt. a

— Bácsi, — mondotta — eljöttem, hogy t a n u j a legyek a diadalodnak. Pardellit és a nénit otthon h a g y t a m , de megígértem, hogy azonnal telefonozok, amint valami történik. Nemsokára a te válladra nehezedik m a j d az uj Róma sorsa ! E z a jóslat uj bátorságot öntött Fendibe. Megbízta a titkárt, hogy térjen vissza a folyosóra és értesítse mindenről. A z t á n az elnöki karzatra ment, mig Alberto a tisztek számára fentartott k a r z a t o n foglalt helyet. Fendi helyéről az egész termet végigláthatta. Mikor Fendi pillantása a szemben lévő tribünre tévedt, Idát látta ott sötét selyemruhában, mellette pedig a megszokott g y á s z r u h á j á b a n di Raspino grófnőt, aki szintén részvényese volt a b a n k n a k és i g y érdekelve volt a n a g y vállalkozásban. A férfiak között sok olyan embert ismert meg, a k i k hivatalnokokul a j á n l k o z t a k , v a g y másvalami szolgálatot akartak teljesíteni az uj vállalat körül. E z a l á t v á n y uj bizalommal töltötte el. De aztán, h o g y még mindig nem került a javaslatra a sor, F e n d i félelme e g y r e

növekedett.

— V á j j o n tényleg szóhoz jutnak-e az ellenségei ? K i lesz az, aki az ellenségeskedést megkezdi ? A tanácsos a teremben levő nagy órára tekintett. Milyen lassan mozognak a mutatók ! Mit nem adna érte, ha már egy órával többet mutatnának. • A z eddigi v i t a egy 'ellenzéki szónok támadásával végződött, a k i azt kérte számon a kormánytól, h o g y egy községet elvettek választókerületéből. Most aztán egyszerre n a g y mozgás t á m a d t a teremben. A z o k , a k i k eddig fel és alá j á r k á l t a k , elfoglalták helyeiket s feszült figyelemmel hallgatták az előadót, aki a római hidraulikus m ü v e k kölcsön ének tervezetét olvasta fel. Fendi szive hangosan dobogott. Mellette e g y v i d á m és fiatal házaspár tréfálkozva fecsegett.

717 Ezalatt felolvasták a törvénytervezetet. Belloni szólásra emelkedett, hogy kijelentse : a kormány szívesen támogatja a kölcsönt, mely a föltétlenül szükséges csatornázási munkálatok czéljait szolgálja. Fendi pillantása ekkor hirtelen Zarallóra tévedt, aki egy kis lépcsőn sietett lefelé és kezében egy czédulákkal telt sárga borítékot tartott. Mikor a tanácsos meglátta ezt az embert, megremegett a félelemtől. Tudta, hogy ha valami baj érheti, csak ez az elpártolt hive lehet a megindítója. Fendi már régen nem látta pápaszemes arczát s most megrettent tőle. Kissé megnyugtatta az a szives fogadtatás, amelyben Belloni beszéde részesült. A törvényjavaslat megvizsgálására kiküldött bizottság is kedvezően nyilatkozott. Néhány képviselő a részletek egyikét-másikát kifogásolta s az elnök ez apróbb és jelentéktelen megjegyzések után már be akarta zárni a vitát s szavazást akart elrendelni, amikor Zarallo egyszerre felemelkedett és szót kért. — Vége a vitának ! — kiáltotta néhány hang az újságírói karzatról s néhány képviselő is. — Szólásra jelentkeztem — kiáltotta Zarallo, s valósággal belesápadt dühébe, hogy félbeszakították. Az elnök a csengőhöz nyúlt, hogy csendre intse a zajongókat. — Zarallo urat illeti meg a szó ! Megvető morgás vonult végig a házon, azután minden elcsendesedett és Zarallo beszélni kezdett : — Mind e pillanatig abban reménykedtem, hogy gondos bírálat és kimerítő megbeszélés azok részéről, akik jobban értenek a dologhoz, mint jómagam, megkímélnek attól, hogy azzal a Rómával szemben, amely az arany árjával öntetné el magát legszívesebben, magamra vállaljam a hálában feladatot és remények és légvárak lerombolója legyek. De a becsületes meggyőződés szól belőlem s az a félelem, hogy ez az ügy végzetes lehet a kölcsön minden aláírójára, egész Rómára, sőt egész Itáliára ; még akkor is, ha a vállalkozás sikerül. Fel kell szólalnom e javaslat ellen, amely azt kívánja tőlünk hogy jóváhagyjunk egy csalást és fegyvert adjunk az ellenségeink kezébe, amelyet bármikor ellenünk fordíthatnak. Ez e bevezetés nagy feltűnést és figyelmet keltett. Sokan Belloni arczában kerestek valami megnyugtató jelet, de ez mozdulatlanul ült helyén s hallgatta tovább Zarallo beszédét. — A törvényjavaslat, melyet a kormány jóhiszeműen terjesztett elénk, azt a czélt szolgálja, hogy egy intézetet, mely hónapok óta a zavarosban halászik, megmentsen a biztos bukástól. A sok száz millió, amelyet tőlünk akarnak megszerezni, nem a.nynyira Róma újjászületésének munkálataira fordíttatnék, mint a bank romladozó és mégis félig kész házakban fekvő alaptőkéjének szanálására. Ez az uj vállalkozás ideig-óráig talpraállitaná azt a pénzintézetet s visszaadhatná a Vatikánnak azt a pénzt, amelyet vakmerő spekulácziókban elvesztett. Fendi nem vette le a szemét Zarallóról s legszívesebben tekintetével ölte volna meg. Egyébként is mindenki az újságíró képviselőt figyelte, aki teljes tudatában a dolog fontosságának, nem vesztegette idejét frázisokra és szónoki fordulatokra, hanem a legegyszerűbben mondta el azt, amit egy jól értesült embertől hallott néhány nap előtt. — A bank, — folytatta beszédét Zarallo — melyet már régóta fenyeget az összeomlás veszedelme, régen csődöt mondott volna, ha nem teszi közzé ezt a csa-

VADÁSZÖNKÉNTESEK A + - t e l jelölt i f j . Rákosi Jenő, elesett Grodeknél szept. io-én.

tornázási tervet, melyet általában jóakarattal fogadtak volt. — Eddig ígéretekkel tartotta hitelezőit s a Vatikán erőszakosságával, amely vissza akarja szerezni a pénzét. Már ebben a taktikában is elegendő okát látom annak, hogy a javaslatot elvessük, legfőbb ok azonban az, hogy nem akarhatjuk, hogy a munkásság kiszolgáltassák — az egyháznak és a papságnak. — A kormány nem elégedett meg azzal, hogy a bank feladatát megkönnyítette, hanem még szenátornak nevezte ki azt az embert, aki ezt a minden tisztességes ember és az egész állam ellen irányuló akcziót megindította. — Gyáva gazember ! — kiáltotta egy hang a karzatról. Alberto volt, aki nem tudta fékezni dühét és ott a teremben neki is megy Zarallónak, ha néhány tiszttársa erőszakkal ki nem vezeti. Fendi nyugodtan ott maradt a helyén. Elhatározta, hogy végignézi a maga végleges bukását. A nagy zavart sok képviselő arra használta fel, hogy észrevétlenül elhagyja a termet. Fendi ijedten látta, hogy a pártján álló képviselők sora nagyon megritkult. — S ugyanez a titkos munka arról is gondoskodott, hogy a jövőjét biztosítsa. Szavazatokat és ígéreteket gyűjtött s azt hitte, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, melyekkel a megvesztegetett sajtót a maga pártjára szerezte meg, elnémíthatja a nemzet

7:18 lelkiismeretét is, amelynek ebben a teremben ; kell megszólalnia. : —> N e v e k e t , neveket !. • — M a j d 'nevekkel is szolgálok, -ha sor kerül rá. ? Frank L i b o r i u s . ' A harcz zug t o v á b b . . . és holnap Oly, n a g y a s z á m u k . . . bizonyára uj hősök diadala v á g t a t a világhír szárnyán. U j . — Lássuk a lajstromot ! . • hősök jönnek, de a Frank Liborius neve-fényét el nem homáZarallo tehát olvasta : , lyosíthatja, el nem sápaszthatja semmi és Nándorfehérvár — Loriani a bank k ö n y v e i b e n 50.000 lírával megvételével az ő neve is a história örökkévalóságáé. A daliás szerepel. Dorio 80.000 lírával. Mondragoni 200.000 katona, a k i - a z ünnepi üdvözlet vérvörös csokrában n y ú j t o t t a lirát kapott, Saratorelli ioo.óoo-et és Contirorii másfél át királyának Szerbia f ő v á r o s á t , ' a daliás katona a történelem milliót. legnagyszerűbb fejezete közé szúrta oda a nevét. Tegnap Sokáig f o l y t a t t a még ezt a listát, mikor készen csak a b e a v a t o t t katonák világában csengett drágakőként ez a volt vele, az asztalról e g y másik papírlapot vett fel név — ma minden becsületes nemzet tapsolja — holnap tanítés igy. szólt : . j á k és' t a n u l j á k . é s stratégák, hisztorikusok, Íródeákok f o g j á k . — E z e k után már csak egy feladatom lehet. Indít- kimérni minden cselekvése n y o m á t . A magyar Belgrád véres v á n y t teszek, h o g y a kölcsöntervezetet a parlament kúpjai fölött mindenha ezt a szép, nemes profilt vetiti ki a vesse el és térjen napirendre fölötte. K é r e m a sza- történelem, ezt a pompás ősz fejet, amelyen békeidőn is vazás elrendelését. mintha a jövendő harczi' diadalunk dicsősége ragyogott volna. A z z a l elindult, h o g y az i n d í t v á n y t felvigye az elnöki emelvényre. Mikor-Belloni előtt haladt el, aki tudvalévőleg olyan melegen pártfogolta a javaslatot, meglepetten látta, h o g y a miniszter milyen nyugodt. V á j j o n olyan j ó szinész-e ? V a g y olyan keveset- törőVadászönkéntesek. N é g y gyönyörű gyerek. E g y i k ü k sem dik azzal, h o g y le kell mondania ? Hamarosan r á j ö t t töltötte be még a huszadik évét. A legfiatalabb tizenkilencz éves azonban a n a g y n y u g a l o m igazi okára. A miniszter és Rákosi Viktornak, a hajdan oly v i d á m és elmés Sipulusznak is kapott '• pénzt a banktól, de az előbb felolvasott a fia. Még márcziusban érkezett ez az üde csoportkép Villachlistán néni szerepelt. A n y u g a l o m tehát a kevésbé ból, a garnizonból, ahol a négy egyívású m a g y a r gyerek összerossz lemondásnak szólt, a m e l y l y e l csak az állását találkozott és barátságot kötöttek egy életre. E z t a barátságot, veszíti el, nem a hírnevét és becsületét is. hamarább, mint hitték volna, felbontotta a kérlelhetetlen Belloni tényleg felállt s kijelentette, h o g y a. törvégzet. H o g y is mondja P e t ő f i ? »Ma piros bor, holnap fehér ténték után számára csak e g y helyes ut marad, ha halál !« Mind a négyet hitta a haza és a legfiatalabb, Rákosi visszalép, és vizsgálóbizottság kiküldetését kéri az Jenő, már o t t aluszsza örök álmát a.grodeki sikon, hol szepigazság megállapítására. .; tember tizedikén fejezte be rövid életét, v a g y ahogy mai . Z a r a l l o elképedt. Ha Belloninak van .mitől' félfrazeológiával mondjuk, hős halált halt a hazáért. A k i k közel nie, miért kér hát vizsgálatot ? A vén róka bizonyára állottak h o z z á : szerény, élénk eszű, kedélyes és kedves már jóelőre megtette a maga óvóintézkedéseit. fiúnak m o n d j á k , a k i t beczézett környezete és jogos reményeket — Névszerinti szavazást kérnek, -t- kiáltotta az f ű z ö t t hozzá a család. Ma már nincs, nincs és talán siratni, elelnök — foglalják el, uraim, a helyeiket. parentálni sem illik. A csatatér lett a hazánk, a n a g y - k a s z á s lett a rokonunk. V á j j o n másik három társa vállon hordja-e Fendi megremegett. E z volt a végső csapás. Most még a Manlichert, v a g y . elgázolta őket is" időnap előtt a már nem kételkedett a dolog, kimenetelén és el akarta csaták viharszele ? h a g y n i a termet. T i t k á r á v a l , a halálsápadt s szótlan Leonardival e g y ü t t ért ki az utczára. Mikor a kocsiutra ért, Fendi mélyen felsóhajtott. A kínszenvedés véget ért. E g y hintó robogott © Valivára. I g y nevezte el a m a g y a r b a k a a véres és el mellette, amely m a j d n e m elgázolta! A kocsiban Ida ült vigan, mosolyogva, mintha valami n a g y győ- • alattomos V a l j e v ő t . Angyalvácz : ez lett' a komoran zugó Arangyelováczból, megint egy mélabús görög harang kondul a zelemről jönne.

INNEN-ONNAN.

(Folytatása következik.)

fülünkbe. A m a g y a r b a k a nem filológus, nem gondolkodott Sokat, hanem, mintahogy egy népdal születik a szivben, u g y született meg az a j k á n az uj földrajz. Milyen derűs, szép nevek, mily áttetsző, délibábos, jóakaratú s z a v a k a sötét rácz czimt á b l á k helyén. Valivára —• ezt mosolyogja a m a g y a r katona, mint e g y pünkösdi k ö s z ö n t ő t ; A n g y a l v á c z : ez már humor - és szatíra. És megy t o v á b b , Belgrád felé, és viszi m a g á v a l népe minden költészetét, üdeségét, b á j á t és kereszteli az uj földeket. És most már nem álom többé, hogy a balkáni gyorsvonat b e f u t ..magyar pályaudvarra és a vasutas kiáltja: , — Nándorfejérvár, nyolcz perez /

Rorate . . . Harmatozzatok egek és hajnali fellegek áldó, áldott harmatot. Békés, boldog harmatok hulljanak sivó szivemre, zölden zsendüljön a zsenge. Csoda nyiljon ki. e szivben büszkén, mint fiatal isten, akit a nap glóriáz, mint egy álomóriás, ugy harczoljon ma velem s győzzön l e : a szerelem.

. Lányi Sarolta. ;

— U j á g y u k — r é g i ágyuk. É v s z á z a d o k óta szakadatlan versengéssel folyik a küzdelem a f e g y v e r e k s főleg á g y ú k feltalálásában és-megkonstruálásában. Örökösen azzal a végső czéllal, hogy áz uj szerkezet hordereje mennél t ö b b kilométerre terjedjen. S ime, hogy mégint egyszer szükségszerűen f e g y v e rek erejének kell döntenie országok sorsában, az ágyutalálm á n y o k messzevivő tökéletességével szemben egy u j szükséglet • állt elő : ' a legprimitívebb szükséglet. Lehetőleg gyorsan uj

719' l ö v e g e k e t k e l l e t t készíteni, a m e l y e k m e n n é l k i s e b b t á v o l s á g r a v i s z n e k . L e n t S z e r b i á b a n g u r u l ó h o r d ó k k a l és f i a t a l f á k m e g hajlított törzsének k i v e t ő erejével — e legősibb formával — oldották meg a kérdést, a németek pedig uj r ö v i d t á v ú á g y u k a t s z e r e l t e k fel e v á r a t l a n u l t á m a d t u j s z ü k s é g l e t kielégítésére. A n a g y r a f f i n e m e n t m e l l e t t i g y j u t s z ó h o z a r é g e b b i és p r i m i t í v e b b czél és e s z k ö z , a m e l y ö r ö k és e l é v ü l h e t e t l e n . A k o m p l i k á l t s z e r k e z e t e k e g y m á s t m ú l j á k felül s e g y m á s t f e l e j t e t i k el, de a z első és elinduló erő m i n d ö r ö k ö n m a r a d a n d ó , t a l á n é p p e n az egyszerűségénél fogva, mert primitiv szükségletet primitív' e s z k ö z ö k k e l old m e g . E z m e g i n t e g y o l y a n t a n u l s á g , a m e l y r e a háború tanított meg, s amelyre még azok sem a k i k s z a k é r t ő i a h á b o r ú k és f e g y v e r e k d o l g a i n a k .

M i t éreztél a t ű z v o n a l b a n ? és m i v o l t a l e g n a g y o b b s z e n z á c z i ó ? és m i k o r t u d t a d meg,, h o g y v e s z é l y b e n v a g y ? és m i c s o d a i d e g r e a k e z i ó i d v o l t a k ? és m i b e n áll a z e x t á z i s o d v a r á z s a ? E z e k »czivilkérdések«, m o n d j a a k a t o n a . A z a n a g y s z e r ű , h o g y i t t v a g y o k és á t a l a k u l t a m , o l y a n f i l o z ó f i a i i s k o l á n m e n tem keresztül, amelyet k ö n y v t á r a k b ó l sem tanulhattam volna meg. A m i t láttam; nem jegeczesedik soha m o n d a t o k k á . Beszélni n e m t u d o k róla és s e n k i se t u d . N e m a s z á j a m m a l , v a g y a t o l l a m m a l k ö z l ö m : a z egész é l e t e m m e l . O t t nincs f r a z e o l ó g i a . É n b e n n e m v a n és én v a g y o k a z . H o g y ez é r d e k e s - e ? >>Érdekes.« E z is o l y a n —

>>czivilfogalom«.

gondoltak,

SZÍNHÁZ. =

Hajdúsági nők. A h a j d ú s á g a s s z o n y a i n a g y o b b r é s z t k é r -

nek m a g u k n a k a háborúból, mint a m i t az ö z v e g y i gyász s a csatanyerés ujságbetüs izgalmai adnak. B e a d v á n y t intéztek a miniszterhez, h o g y a l k a l m a z z a őket a háborúban! A z asszony j o b b a n t u d j a forgatni a főzőkanalat a férfiszakácsnál, gondolják, a férfiszakács pedig mehetne katonának. Talán fényes, lobogó t ű z h e l y n e k k é p z e l i k a t á b o r i k o n y h á t , hol g y ö n y ö r ű e n k i s m i r g l i z e t t r é z e d é n y e k á l l n a k c s a t a s o r b a n . Messzire h a l l a t s z i k a m o z s á r csengése, f ű s z e r e k f e l h ő j e s z á l l d o g á l k e r i n g v e és sist e r e g v e forr a f e h é r h a b o s leves. A m i n i s z t e r t u d j a , m i a h á ború ; nem féltjük határozatától a hajdúsági nőket. Otthon f o g n a k ő k m a r a d n i b i z o n y á r a t o v á b b r a is, h o g y a h á z i t ű z h e l y mellől v á g y a k o z z a n a k a t á b o r i k o n y h a v é l t melegére. Meg kell elégedniök az ólombetűk szenzáczióival, s ha az az igazság, hogy mindenki a z t egye meg, amit főzött, a k k o r csak h a d d f ő z z é k t o v á b b is a f é r f i a k , a m i t m e g e s z n e k .

D Párna. N e m m e g h a t ó és e g y b e n t r a g i k u s is, h o g y a m e n e k ü l ő k h ó n a a l a t t m i n d i g o t t v a n a p á r n a ? Minél szegén y e b b valaki, annál inkább. É n már sokszor csodálkoztam azon az emberi furcsaságon (amelynek bizonyára nem gazdasági, de l é l e k t a n i r u g ó i v a n n a k ) , h o g y a s z e g é n y v i n c z e l l é r is l á z a s a n g y ű j t ö g e t i a z a l v ó p á r n á t , — s o k a t , d a g a d ó t , fölöslegeset — m a g a s a n f e l p o l c z o l j a a n y o s z o l y á b a n és a j ó l é t e t b i z o n y o s t e k i n t e t b e n p á r n á k k a l méri. U g y r a k j a él, m i n t é l é s k a m r á b a n a k o l b á s z t , v a g y a b e f ő t t e t s z o k á s . N i n c s s e m m i j e , de l e g a l á b b álma van. Most l á t t a m néhány menekülő szekerét, jártam a pályaudvarokon, találkoztam olyanokkal, akik gyal o g o s a n j ö t t e k , de m i n d e n k i m a g á v a l h o z t a a p á r n á j á t . M e n n y i más értékes holmi m a r a d t otthon. Mindenből csak a p á r n á t m e n t i k m e g . M i c s o d a a n g y a l i és g y a k o r l a t i a t l a n n a i v i t á s . T a l á n é h e n h a l n a k , t a l á n m e g f a g y n a k , t a l á n n e m lesz e g y t a l p a l a t n y i f ö l d j ü k h o v a h a j t a n i a f e j ü k e t . A p á r n a l e g y e n v e l ü k . M e r t ez szimbólum. A z t mondja : aludni. A z t mondja : felejteni.

D Valami érdekeset . . . M i n d e n k i n e k f e l t ű n t , h o g y a h a r c z t é r r ő l h a z a é r k e z ő k s e m m i é r d e k e s e t se t u d n a k m o n d a n i . A z >>érdekes<< a z p a p í r o n v a n , r e g é n y e k b e n , s z a l o n o k c s e v e g é seiben. A k i a h á b o r ú b ó l j ö n , b e c s ü l e t t e l v a l l j a , h o g y t u l a k ö t e l e s s é g e n is — i z g a l m a s a n n a g y s z e r ű , , a lélekre a c z é l f ü r d ő , f ű s z e r , m á m o r o s ital, s z á z s z o r és ezerszer érdekes, a m i o t t t ö r t é n i k . H a a z o n b a n k é r d e z z ü k , m i r ő l v a n szó, a k a t o n a h a l l g a t .

Ha fái a f eje

ne tétovázzék, hanem használjon azonnal:

Ki volt? Nincs tipikusabb és sablonosabb műfaj az úgynevezett detektivregénynél, vagy krimináldrámánál. Majdnem mindig egylényegü történetük az első fejezetben, vagy felvonásban egy holttesttel kezdődik, amely titokzatos merevségében felveti a kérdést: ki volt' a tettes ? hogy aztán sokféle találgatás és tévedés után az igazi detektivtalentum megoldja a problémát. -Ha pedig az ilyen bünügyi történetek sdrában történetesen akad egy, amely el mer térni a megszokot-t patrontól, már érdemet szerzett arra, hogy szives fogadtatásban részesüljön. Scarborough amerikai iró, akinek Ki volt ? czimü darabját Sebestyén Károly kitűnő fordításában most mutatta be a Vigszinház, elsősorban ennél az érdeménél fogva volt 1 szimpátikus a publikumnak. Nála nem az ügyes detektív keresi meg az igazi tettest, hanem egy még ügyesebb újságíró fárad eredménynyel azon, hogy elrejtse a detektívek elől a gyilkost, aki morális szempontból nem vétkes. Ez az újdonsága a dolognak már fél sikert jelentett, a második felét pedig a megcsinálás ötletessége' és kedvessége és' a pompás előadás adta meg. A főszerepet Csortos játszotta vidáman és szeretetreméltóan, ami egy detektivdrámában fölöttébb kellemes.

Mozart Requiemje a Vigadóban. N a g y s z a b á s ú m ű v é s z i e s e m é n y n e k Ígérkezik a B u d a p e s t i K ö z p o n t i S e g i t ő B i z o t t s á g n a k d e c z e m b e r h ó 21-én, hétfőn,, esti 8 ó r a k o r a V i g a d ó b a n rendezendő jótékonyczélu hangversenye, amelyen Lichtenberg Emil o p e r a h á z i k a r n a g y v e z e t é s e a l a t t a B u d a p e s t i K a r é n e k E g y e s ü l e t , a M a g y a r N ő k K a r e g y e s ü l e t e és a B u d a p e s t i Zenek a r E g y e s ü l e t k ö z r e m ű k ö d é s é v e l , a h á b o r ú b a n elesett hőseink emlékére, e l ő a d á s r a kerül Mozari fenséges R e q u i e m j e . A R e q u i e m m a g á n s z e r e p e i t : M . M e d e k A n n a , dr. S z é k e l y h i d y F e r e n c z , K á l m á n Oszkár, a m. kir. Opera tagjai, t o v á b b á K . Durigó Hona k a m a r a é n e k e s n ő és P i c h l e r E l e m é r o r g o n a m ű v é s z v á l l a l t á k . A R e q u i e m r e szóló j e g y e k 10, 8, 6, 5, 4, 3, 2 és 1 k o r o n á é r t d e c z e m b e r h ó i - t ő l k e z d ő d ő e n előre v á l t h a t ó k a R ó z s a v ö l g y i és T á r s a c z é g S z e r v i t a - t é r i és A n d r á s s y - u l i j e g y i r o d á j á b a n .

Budapest, (31

fftáTlóaíi-ut

7. szá>m.

SzfnJláz. vnef&tt.

Beretvás-pastillát

mely 10 perez alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmu- D n r o t y ó o TomŐC 9*Ö9Y" |f icnOCtpn Ka P haW m i n d e n gyógyszertárban, lasztja. Árá l korona 20 fillér. Orvosok által ajánlva. Készíti D G I G 1 I 0 0 1011100 szerész MOjJGOIGII. 3 doboznál ingyen postai szállitás.

720

IRODALOM. Egy kis statisztika. Mostanában annyira lefoglal mindenkit és annyira lefoglal minden rovatot a háboru, hogy az irodalmi hirek — amelyek amúgy is csak kegyelemből kapnak helyet a magyar sajtóban — egészen kiveszőben vannak. De még ilyen hét szük esztendőre emlékeztető napokban is méltó feltűnést keltett a napilapoknak az a reczenziója, amely Kiss József költeményeinek ujabb kiadásáról számolt be a héten. A magyar ritkaságoknak kijáró tiszteletteljes csodálkozással említették föl ezek a reczenziók azt a páratlanul álló tényt, hogy az ősz költő versei huszonötezer példányszámot értek el, amilyen tisztesség még élő költőnek nem jutott ki nálunk. Hát ínég hogy csodálkoztak volna akkor, ha azt is tudják, amit mi : tudniillik hogy Kiss József versei ennek a számnak a kétszeresénél is több példányban forognak közkézen. íme ennek bizonyságául egy kis hozzávetőleges statisztika, csak ugy emlékezetből : I. A Költemények először 1876-ban jelent meg 800 példányban, II. (a Petőfi-Társaság kiadásában) 2000 példányban, III. (Ráth Mór kiadásában) 1200 példányban, IV. és V. (Révai ^Testvérek kiadásában) 3700 példányban, V I . t'jabb költemények (Révainál) 2000 példányban, V I I . a nagy illusztrált kiadás 3000 példányban. V I I I . az Ünnepnapok 5000. IX.

Legendák

a nagyapámról

3000, X . a Levelek hullása

1400

péklányban, azonkívül X I . Mese a varrógépről három kiadása összesen 5700 példányban. Végül a népszerű kiadás első kötete 25,000 és második kötete 5000 példányban. E z tehát összesen ötvenkétezernyolczszáz példány, pedig ez a számítás nem is egészen pontos. A reczenzióknál azonban mindenesetre pontosabb, még ilyen háborús időben is.

nézve minden bélyegkötelezettség, illeték és adó alól mentesek és amely kötvényeknek törlesztése és kamatozása ugyanezen törvényezikk értelmében az állam által közvetve biztosítva van, deczembcr i-én a királyi közjegyző és a felügyelőbizottság jelenlétében megtartott X I V . sorsolás alkalmával kisorsoltattak a következő 10.000 koronás darabok : I. sorozat : 7, 8, 10, 1 1 , 30, 104, 1 1 2 . szám. II. sorozat: 178, 197, 2 1 0 , 2 1 1 , 2 1 3 , 2 3 1 , 291, 295, 303, 308, 329, 330, 338, 342, 344, 345, 348, 349. 418, 419, 422, 429, 434. szám. Azonkívül számos 2000 és 200 koronás darab mindkét sorozatból. Az ezekről, valamint a rendkívüli tőkevisszafizetés folytán a forgalomból kivont, végül a kisorsolt, de még be nem váltott darabokról szóló lajstrom az igazgatóságnál a felek rendelkezésérc áll. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. A családtagok részére kiadott arczképes igazolványok használata. A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint az állami, a vármegyei és a törvényhatósági joggal felruházott városi alkalmazottak igényjogosult családtagjai részére az 1915. évre szóló arczképes igazolványok alapján féláru menetjegyek a m. kir. államvasutak személypénztárainál már f. évi deczember hó i-töl kezdve válthatók. Az államvasutak igazgatósága e rendelkezésével azt czélozza, hogy azok az igényjogosult alkalmazottak, kik az arczképes igazolványt csalácítagjaik részére kiváltották, az egyes utazásra szóló igazolványok megszerzésének terhétől már a folyó évre • s mentesüljenek. Budapest, 1914. évi november 25-én. Magyar királyi államvasutak igazgatósága.

f f

—

A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától nyilvános, három évfolyamú

fenntartott

felső kereskedelmi iskola Pozsonyban Érettségi vizsgálat. — Állásközvetítés. — Internátus. — Értesítőt kívánatra küld : az igazgatóság.

Mikszáth-Almanach. Singer és Wolfnerék hagyományos szokásukhoz hiven az idei deczemberben is szétküldték ezt a kedves, népszerű könyvet, igaz gyönyörűségére mindazoknak, akik szeretik a könnyed, szórakoztató és mindig gondos Ízléssel összeválogatott novellákat. Az uj Mikszáth-Almanach ugy csinos külsejére, mint tartalmára nézve méltán sorakozik az eddigi kötetekhez, amelyek miután mindig az esztendő legszivesebben olvasott irói jutnak bennökszóhoz, mintegy fokmérői a közönség izlésváltozásainak. Az 1915-ös kötethez a szerkesztő, Herczeg Ferencz irt elegáns előszót, amelyben a háborúnak az irodalomra való hatását vizsgálja. Megállapítja, hogy maga a háboru nem' teremt uj irodalmat, de az utána következő békés évek termőföldje lesz egy uj irodalom, különösen egy uj költészet friss kizsendülésériek. A vaskos könyvben majd minden novellistánkkal találkozunk, akiket napi- és hetilapokból jól ismerünk s akiket nem kell külön a közönség szeretetébe és figyelmébe ajánlanunk, éppúgy mint magát az Almanachot sem. amelynek népszerűsége minden dicséretnél többet jelent.

KÖZGAZDASÁG. A Kőbányai Polgári Serfőző r.-t. deczembcr 2-án tartott huszonkettedik évi rendes közgyűlésén az igazgatóság és fclgyelőbizottság jelentését tudomásul vették és elhatározták, hogy a 21. számú részvényszelvényeket deczember 3-tól kezdve 22 koronával váltják be. A szelvényeket beváltja a társaság pénztárán kivül a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepe, továbbá a K . k. priv. öst. Kreditanstalt für Handel & Gewerbe Bécsben. Áz igazgatóságba Abeles Zsigmond, Bischitz Artúr, dr. Tószegi Ereund Antal és Thausing E. Gyula választattak be. A felügyelőbizottság tagjaiul alsóterényi Auer Róbert, Franki Aladár, Havas Emil. Mendl Gyula és Winkler Géza újból megválasztattak. A Magyar Agrár- és Járadékbank r.-t. négyszázalékos szőlő-kötvényeiből, amelyek és amelyeknek kamatszelvényei az 1896. évi V. t.-cz. 16. szakasza értelmében most és a jövőre

MAGYAR FÉM-ÉS LÁMPAÁRU-! GYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I: BUDAPEST

KŐBÁNYA.

Légszesz- és villamoscsillárok, petróleumlámpák a legegyszerűbb kiviteltől a legpazarabbig.

Fém-ésdiszmütárgyak (lOptimus" kézi tiizoltókészülékek, gyárakban, irodákban és üzletekben nélkülözhetetlen.

Raktárak: Budapesten : II., Szilágyi Dezső-tér 3. — V., Erzsébet-tér 16. — VII., Erzsébet-körut 19. — VIII., Üllői-ut 2., a Kálvin-tér sarkán. Pozsony: Lőrinczkapu-uteza. — Kolozsvár: Mátyás király-tér. — Debreczen : Piacz-utcza. V a l ó d i király-olaj a legjobb b i z t o n s á g i petróleum.

Budapest, 1914. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. b.tu vei.

•