lÓÍ. szám. Budapest, deczember 6

ÍI. ÉvfolyánY

Í89Í.

A HET

MEGJELEN MINDEN I/ASÍRNAP. Előfizetési

feltételek:

Egész évre

frt 1 0 . — »

Félévre Negyedévre

...

,

2.50

49/lÓÍ. s z á m .

TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. SZERKESZTI

Egyes szám ára 20 kr.

KISS

JÓZSEF.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut G. sz. Hirdetések ' f e l v é t e l i g , a n o U

Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, deczember 6.

Krónika. decz. 4. (Ilonka

és

Elemér.)

Bocsássatok meg, ti érzékeny keblű, szép fantáziájú irónők egy megtért kételkedőnek, aki becsapta könyvetéket, mihelyest elérkezett ahhoz a passzushoz: 'Szeretsz ?« 'Szeretlek, szeretlek egész a sirig!« »Óh ne említsd a sírt! — Ha meghalsz, utánad halok én is.« Van ebben a dialógban akkora banálitás, hogy szinte érthetetlen: milyen gyakran ismétlődik ez a regényekben. A z irói tehetetlenség kandikál ki belőle a lekopott kabátkönyökön keresztül. Émelygős kékség, éretlen romanticzizmus — félre ezzel a könyvvel! Bocsássatok meg. A mióta az ujsághirek között olvastam ugyanezt a dolgot, más a véleményem. Milyen szép, milyen kimondhatatlanul szomorú és megható ez a történet. Ilonka meghalt és Elemér még ugyanazon éjjel követte őt a halálba. Szerették egymást a sírig híven és nyugszanak most egyazon ravatalon s közösen illeti őket a köny- és virágáldozat, melylyel az emberek sokasága ravatalukat fölkeresi. S milyen kopottan, milyen közönségesen indult meg az a história! E g y királyi sarj, nagy csatahős, dédelge. tett kedvencze felséges rokonának, meglát egy kis színésznőt, egy takácsmester leányát és szerelemre gyullad iránta. Daczára a család ellenkezésének, szemben a király tilalmával és daczolva haragjával, örök hűséget esküszik neki. A z esküvő romantikusan, szinte kalandosan történik meg és a herczeg lemondván minden rangjáról, dicsőségéről, jövendő fényes pályafutásáról, elvonul szerelmével a tiroli hegyek közé és él ott rejtve és boldogan. Őszült, vénült mind a kettő, de sziVeik mindvégig együtt dobogtak és egyszerre szűntek meg dobogni. Szégyenlem magamat. Miért nem tetszett ez a história könyvben megírva ? Miért hat meg a hírrovatban ? Miért tartom ott banálisnak, amit itt szépnek, újnak találok ? Nem a tiszta, eszthetikai érzés él bennem, hanem hódolok a tekintélynek, minden iró fő-főbálványának, az Életnek, akinek el szabad követni minden banálitást, anélkül, hogy banálisnak tartanok. Pedig-hányszor ismétli magát! Hányszor szentimentális, hányszor valószínűtlen és hányszor kapjuk rajta egyenes hazugságon! A feleség

milliószor csalta már meg hites urát és mi még mindig érdekesnek tartjuk ezt a históriát. A szegény katonatiszt ezerszer lövi magát főbe, mert nem tudja feleségül venni, akit szeret és minden ujabb kiadása ennek a históriának a legnagyobb szenzácziót idézi elő. Naturalista irók elmennek a pinczelakásokba és a törvényszéki terembe, hogy tanulmányozzák a világ keletkezése óta mindenütt jelen való bűnt és nyomort. És számtalanszor történnek dolgok, melyek rejtélyek előttünk, melyeknek minden emberi számítás szerint másként kellett volna történniök, de elhiszszük, mivel a reális élet hazudta nekünk. A z élet pedig, minden iró-embernek föltétlen tekintélyű mestere, kifogyott már régen az uj thémákból, korlátolt, modoros lett már s mi még mindig sovárogva lessük az ő igéit a költészetről és mindenről, amit a magunk és a jövendő számára papirosra akarunk vetni. Most ez a mi mesterünk valami ujat akart teremteni és — a lenézett szentimentális regények régi históriájához nyul. Lemásolja hiven, a mint Lantossy Amanda kisasszony regényében olvastuk: Ilonka és Elemér szomorú históriáját. Kissé realisztikusabb külsőségekkel, de egyébként ugyanaz. Henrik nem szerelmi búbánatban hal a felesége után, hanem tüdőgyulladásban és nem fiatalon, hanem az emberi kor legvégső határához közel, ősz hajakkal. És miután bezáródott fölöttük a koporsó födele, nem közös sir fogadja be örök nyugalomra, a kik az életben egyek voltak, hanem a rang, a születés előítéletei, melyeket az élő herczeg ily souverainül megvetett, halála után kérlelhetetlenül jogaikba lépnek s mig a férj koronás őseinek kriptájában lesz elhelyezve, addig nejét elviszik a havas hegyek országába s ott egy szerény virágos sírhelyben folytatja örök álmát. Bizonyos, hogy sokan, a kik hétfőn elolvasták az újságot, rovásra vették ezt az eseményt, mint valami uj tárgyat, mely méltó arra, hogy a költészet számára fentartassék. Én magam is oly szépnek, oly költőinek találom, hogy szeretném megirni regénynek, beleöntve azt a részvétet, csodálatot és szomorúságot, melyet bennem keltett. Szeretnék himnust zengeni a szerelem mindenhatóságának és munkám halhatatlanságával örökre megóvni ennek a két nemes lénynek az emlékét, a kik hivek maradtak egymáshoz az utolsó lehelletig. De ha megírnám a históriájukat, nem ugy Írnám meg, ahogy megtörtént. Bánt engem, hogy ilyen szép tragédia csak úgy eshetik meg, ha mindkét hőse egyszerre hűti meg magát. Visszakorrigálnám az esetet

786 eredeti formájára: hogy Ilonka meghal és Elemér egészséges testtel, de halálra sebzett lélekkel hal utána. bánt engem

a bécsi kapuczinus sirbolt rideg

És

exkluzivi-

tása is. Megnyitnám nehéz kapuját annak a szép,

hűséges

polgárasszonynak tetemei számára s a kiket az élet nem tudott elválasztani, nem engedném

elválasztani

a halál

által sem. És

akkor

ott

volnék,

ahol

Lantossy

Amanda.

Banális, éretlen, szentimentális és hazug volna a históriám. De hát az élet reálitása, reális poézise csak abban rejlik-e, hogy —

kegyetlen? Lucius.

Velencze. Márványból vésett nehéz sarhofágok, Sok századéven barnult oszlopok, Merész hajlású büszke boltok árnyán. Sötéten így hová borongotok?! Hol van a művész, a ki lángszivével Márványotokba eszmét égetett, Mely ezredév ködén is átvilágít: Ti Phidiások! hová lettetek?! Állok Szent. Mark fönséges templomában, Ős barbar szobrok, oszlopok között. A fáraók, a próféták világa — Romokba törve — ide költözött?! Homály borong alá a boltivekről, A köveken nem játszik napsugár, Mély, hangtalan magányán a falaknák Elmúlt időknek síri árnya jár... Ivánfi J e n ő .

A Nickelsdorf rudacskái. Irta S Z O M A H Á Z Y

ISTVÁN.

A terjedelmes főherczegi konyhákban nagy az izgatottság. A csöndes utcza járókelői, kik az üvegportálés palota előtt bizonyos félelemmel nézik a két őrtálló katonát, távolról sem sejthetik, minő lázongó tépelődéseket folytat odabenn egy meghasonlott talentum. A délelőtti napsugár vidáman tűz be a konyhák magas ablakán s aranyos sávot von a nagy vörösréz kondérokra, melyekben erőteljes burgundi leves fő, a hosszú koppasztó asztalokra, hol a fáczánok sárga bőre megcsillan a kukták keze alatt, a rákokra, melyek még élnek a kosárban, a könnyű, hófehér habra, melyet sárgaréz tálakban vernek. A sipkás, zubbonyos szakácsok buzgólkodva járnak ide-oda, a kukták ritmussal vágják apróra a zellert és a ludmájas hachét. A külső konyhában csinos cselédleányok készítik kéz alá a nyers anyagot, a szomszédos czukrászatban lázasan dolgoznak a kis főherczegnők kedvencz tortáján, a főkulcsár aggodalmasan motoz az éléskamrák raktáraiban. A gourmanderia e világos műtermében mindenki érzi, hogy kiváló dologgal van elfoglalva.

Tizenegy óra van, a villásreggeli ideje. A kis főherczegnők ez időben abbahagyják a kényszermunkát és boldogan kelnek föl a zongora mellől. Mindkettő éhes, mint valami fiatal párducz. E g y komornyik a tálaló asztalra készíti az aranyos felhordó tálokat, a főszakács műértő pillantást vet a véres hússzeletekre, (a kis Theodora Annuncziata vérszegény), a fáczán piros czombjára, a kedvencz torta vékony szeletkéire. Minden rendben van, a főherczegnők kielégíthetik étvágyukat. A komornyik sietve távozik a belső termek felé, a függő, üveges folyosón keresztül. Nagy, katonai ebéd lévén, a munka lázasan folyik. A főherczeg tegnap jött vissza háromhetes főfelügyelői szemléjéről. Ma az egész vezérkar itt lesz jóformán és a generális urak értenek a gourmanderiához. A szakácstudomány ez előkelő művészei teljesen tisztában vannak azzal, hogy ma műértő publikumra találnak. De mindez a mozgalom, sürgés-forgás egyszerre elhal a legbelső konyha ajtaja előtt, melynek üveges kalitkáján belül az öreg Nickelsdorf Antal dolgozik kora reggel óta. Mint a bibliai főpapot, ki a szentek szentélyébe lépett, hogy az isten szine elé boruljon, őt sem zavarta senki ezekben a nagyfontosságú pillanatokban. Ünnepies magány, csöndes áhítat közepette várta a szeszélyes múzsát, mely barázdás homlokát megcsókolja. E g y - e g y kuktát, komornyikot, aki véletlenül arra felé tévedt, ijedten kergettek vissza: — Pszt, csöndesség, az öreg Nickelsdorf dolgozik 1 . . . Pedig a dinasztia e legvénebb szolgája tétlenül ült a székben, homlokát sóhajtva fektette tenyerére s idegesen toppantott lábával. A szakácstudomány molett múzsája, mely eddig mindenha hűséges volt hozzá, most makacsul vonakodott, hogy megjelenjék előtte.

A főherczegasszony, ki egy kissé ideges volt az utóbbi időben, reggel bosszankodva itta meg theáját. A z angol rudacskák, melyeket a theába mártogatott, az utóbbi napokban határozottan nem Ízlettek neki. Olyan közönséges, olyan individualitás nélkül való volt mindez, hogy a fenséges asszony éhesen kelt 'föl a reggeliző asztal mellől. A főkonyhamestert már reggel nyolezkor elhivatták a főherczegi palotába. A fenséges asszony mosolyogva fogadta: — Kedves gróf, — mondotta, — önök azt akarják, hogy éhen haljak — Miért fenség? — Ezekben a thearudakban nincs semmi kiemelkedő. Olyan jellem nélkül valók, olyan közönségesek, mint egy csütörtök délután. Valami pikánsát, különöset óhajtanék. A gróf izgatottan rohant le a konyhába. — Nickelsdorf, — szólt, — mi dolog, a fenséges asszonynak nem izlik a theasütemény. A z öreg szakács megrémülve ugrott föl helyéből. — Kegyelmes ur 1 — sóhajtotta megtörten. — Valami pikáns, valami különös kellene. E g y még eddig nem létezett iz, melynek feltalálása önre vár. Vonuljon vissza s az estéli theához m'ár, remélem, az ön uj találmányát adhatjuk föl. Czilinderjét fejére csapva, a gróf csakhamar eltűnt a kis főherczegnők lakosztályában. *

A főherczegi kápolnában tizenkét órát harangoztak. Baur, a kormánytanácsos, kíváncsian kukkantott be a konyhába.

787 — Nos? — Semmi, még mindig semmi, intett a főszakács elhalóan. A komornyik, ki a Nickelsdorf ajtaja előtt őrt állt, aggodalmasan mesélte a többieknek: — A z öreg, ugy látszik, elaludt. Mozdulatlanul ül a karosszékben, fejét a kezére támasztva. A szakácsok szótlanul jártak-keltek, a kukták titkolózva dugták össze a fejüket. A pástétom vagdaló cselédleányok félelemmel suttogták: — Semmi, még mindig semmi. A kastély platánjai szomorúan zúgtak odakünn, a szélkakas elkeseredve forgott. A z udvari titkárok mintha lemondólag integettek volna egymásnak, a főudvarmester mintha lehorgasztott fővel járt volna a palota lépcsőzetén. Sőt künn, a kapu előtt, a talapzatos oroszlánok szomszédjában is elborultan jártak föl-alá az őrtálló katonák s keserűen ismételték: — Semmi, még mindig semmi!... *

Micsoda theasütemény volt ez! E g y kissé sós, egy kissé parmezános, itt-ott kiérzett valami a vaj átsuhanó hangulatából. Analizálni lehetetlen lett volna mindezt, mert a csodálatos rudacskák egyenesen a szivhez szóltak. Micsoda jellem, micsoda kifejezett individualitás! A vén Nickelsdorf a legszebb hattyúdalt alkotta meg ezúttal mindazok közt, melyekről a poézis története megemlékszik. A főkonyhamester szinte öntudatlanul szólott: — Felséges!... És a napsugarak, melyek vidáman tánczoltak a konyha asztalain, tűzhelyein, elragadtatva ismételték: — Felséges! A szakácsok, a kukták, a cselédleányok, sőt talán a czeremóniás főudvarmester, a finom udvari titkárok, az őrtálló katonák is azt mondották magukban: — Milyen fölséges találmány! Mert Guttenberg, Schwartz Berthold, Stephenson, sőt Edison is egyszerű kontárok voltak e pillanatban az öreg Nickelsdorfhoz és az ő halhatatlan theasüteményéhez viszonyítva. *

Félegy táján megkopogtatták az öreg Nickelsdorf ajtaját. A főkonyhamester volt, ki sápadtan állt meg a szegény szakács szobájában. — Nos? — Semmi, kegyelmes ur. Be fogom adni lemondásomat, mert a tehetség örökre bucsut vett tőlem. Nincs egy ideám, nincs egy ihletett pillanatom. Csupa közönséges chablonok hullámzanak a lelkemben. A gróf szánalmat érzett a vén szolga iránt. — Még nincs semmi elveszve, — szólt, — adok egy ujabb órát. Félkettőig talán jön egy használható ideája. Bátorság! Otthagyta a szegény szakácsot, az alkotás lázas vágyával szivében. *

E g y óra felé az őrtálló komornyik nagy képpel újságolta: — A z öreg akként jár föl-alá, mint egy kiéhezett oroszlán! Tiz vagy tizenöt perez múlva lázasan nyilt föl az ajtó. — Hol a kulcsár ? — szólt a vén Nickelsdorf izgatottan. A kulcsok idegesen csörömpöltek, az éléskamra ajtaja sietve föltárult, a kukták lélekzet nélkül hordták ki a szükséges anyagokat. Pár pillanat múlva a Nickelsdorf asztala felől keverés, munka zaja hallatszott el a konyha minden egyes részébe. A konyhabeli személyzet respektussal suttogta egymás közt: — Nézzétek, micsoda glória van a homloka körül! A z volt, igazi glória. A nagy poéták lelkesedése töltötte be a Nickelsdorf egész lényét, s ugyanaz a fényesség ragyogott a halántékán, mely a Danteén, Miltonén, Tassoén valaha, mikor örökbecsű műveiket megalkották. A z ifjúság, az erő, az ambiczió utolsó föllobbanása volt az, mely a halhatatlan theasüteményben megnyilatkozott. *

A gróf az első kész példányt műértőleg vette ajkai közé. De a harapás közben egyszerre megállott. Szemeit egy gourmand hamisítatlan élvezetével zárta le, nyelvével kéjelegve csettintett.

Este, lefekvés előtt, a komornyik meghajolva jelentette: — A thea, fenség 1 A Balzac hires regényét eldobva, a főherczegnő unatkozva szólott: — Idebenn fogom meginni!... A kis divánasztalt a pamlag elé húzták s a főherczegasszony felemelkedett fekvéséből. A forró, barnavörös thea átsötétlett a porczellán finom aranyvirágain. A rudak, a Nickelsdorf halhatatlan rudacskái hivogatólag szembe mosolyogtak vele. Szinte hallhatólag mondták: — Itt vagyunk, itt vagyunk végre. A művész hattyúdala vagyunk, a legnagyobb mű, melyet életében megalkotott!, De a fenséges asszony nem hallotta ezt. Ügyet sem vetve a Nickelsdorf szegény alkotására, kényeskedve ivott meg néhány kanál forró theát s idegesen tolta félre a csészét. Szép, fehér ujjával a csöngető gombjához közeledett. S mig az öreg szakács szivdobogva, izgatottan, a művész remegő félelmével várta a szürkülő hajnalt, a főherczegnő álmosan szólott a besiető komornának: — Vetkőztessen. Lefekszem ...

A gentleman, A magyar társadalomban ujabban egy sajnálatos tévedés kezd gyökeret verni. Mintha többé nem a belső értékben, hanem bizonyos külső formákban látnák a gentlemant. S még ha ezek a külső formák finomak v o l n á n a k ! De nem azok. Inkább gorombák, parlagiasak. Ezeknek a formáknak durva ölelései között majdnem elfeledjük, hogy a X I X . században a gentleman az, ami a középkorban a chemlier sans peur et sans reproche volt: a férfiasság virága. Az érzés, a gondolkodás finomságával a jellem tisztaságát és a sziv bátorságát köti egybe. A gavallér: a kifogástalan formák embere; a korrekt férfiú: a kifogástalan sziv és a kifogástalan- jellem embere; a gentleman: a gavallérba oltott korrekt férfiú, a külső és a belső korrektségre egyaránt kényes. Semmisem fontosabb társadalmunk jövőjére nézve, mint hogy az igazi gentleman helyét el ne foglalja a magyar ur szomorú torzképe : a szalonbetyár. Szokolay Kornél.

Az

e m b e r e k a látszatért m i n d e n r e k é p e s e k ,

n é h a m é g a j ó r a is.

*

Nincs a

másikat.

mélyebb

megvetés,

mint a m e l y l y e l e g y i k

parveim

lenézi

788

Anthologia.

Mitől r o m o l t m e g í g y s z e g é n y k e ? g o n d o l á m , Mi őrült s z e n v e d é l y v i v é a b ű n

sarába,

H o g y e Madonna-arcz oly ifjan, oly

I. T h e u r l e t :

korán

Jutott c szürke h á z i s z o n y ú mocsarába ?

Az utolsó Egy-egy

csők.

És agglegény-szivem ellágyult

históriát m á r m o n d o t t minden vendég

S m o s t én v a g y o k Szivemben

soron, szólt

is pihen e g y régi, régi

emlék

Majd elbeszélem azt, míg főzik a

theát.

Csak

rágondolnom

—

Tristan. Nos —

hullt,

A hervadt lombokat a szél a sárba A h o l a ló k o c s i n k a l i g h o g y h ú z n i

látok

Es r á n k c r e s z t g e t é k

barátot.

fútta,

tudta,

ablaküvegek

a csípős

hideget.

LUszter-derék a l a t t , fél k e b l e s n y a k a

S z i v e m b e ' riadót a z i f j ú s á g dobol S hevíti v é r e m e t , mint régi

elszorult....

Sötét lett, kint p e d i g a z e s ő e g y r e

El v o l t a k , t ö r v e mind a z

is o l y édes, m i n t h a

Solc, h o s s z ú é v u t á n e g y régi j ó

tehát,

s

D i d e r g v e ült s z e g é n y előttem a

asszu-bor.

A f o g a v a c z o g o t t , a testét

puszta,

padon.

összehúzta

S mint n y á r f a r e s z k e t e t t . S z ö r n y ű v o l t , Ő s z v o l t ; rút, s z ü r k e n a p : mindütt c s a k Elértem a z t a kort, mely j ó z a n s á g r a M e r t iizni a g y ö n y ö r t , a z élet

bús

enyészet.

késztet,

S a reszkető leányt vele hamar

örömit

A v á g y erőtelen s l é l e g z e t ü n k

Rám néz . . .

A homlok szélesül, szakállunk egyre ő s z e b b

—

D e a j k a i n e g y á r v a h a n g se kel :

A szégyen, a zavar

megbénította

nyelvét.

M á r ott l e n g k ö r ü l ü n k g y á s z o s lehe a z ő s z n e k !

De szép szemeiből, a melyek könynyel

A z szörnyű . . .

Kiolvasám e szót:

Egy

üldözött

mennem :

fölmelegszenek

A v a s t a g prém alatt, a m e l y jól b é t a k a r j a : A l m o s , n e h é z fejét m e g t á m o g a t j a k a r j a

között

f o r r á s p a r t j a i n terül el n é m a

S elalszik. En pedig

csendben,

—

—

S a zökkenős uton tovább s t o v á b b

S f ö n s é g b e n . Á m a z é r t d e r ű s e föld s ü d e ,

Egész pitymallatig alszunk

A z ó c s k a , d ö c z ö g ő s , porlepte c s é z a

tölti b e :

V e t a derű k ö z é sötét, s z o m o r ú

elhamvadott

Ott élnek é v e k i g , mint s í r g ö d ö r b e

padján.

rejtve;

vétkesemre,

S í r t . . . I g y k ö s z ö n t e m e g a kis

E g y f o r m a n a p m e g éj, m i n d e g y a n y á r s a tél.

P a z a r u l a d v a a z t , mit érte Soha tisztább gyönyör

b i c z e g ki é v e k m ú l v a ;

a mig lányt

be nem töltötte

Mint most, h o g y e s z e g é n y ,

hónapot:

kezemre, szolgálatot,

adhatott:

Kézcsókot. . . Esküszöm, hogy

virulva,

kapott ügyetlen,

M e g c s ó k o l d k e z e m ' , a mért h o g y S n e m b ű n ö s t l á t t a m én —

ijedten

öleltem

lelkem,

k e z e m r e rá

Naivúl, ártatlanul s mélyen pirulva

S megint a fényre j ő : oly szégyenlős, Mint éjjeli m a d á r , mely t é v e l y e g

lehetett.

E r e z v e u j j a m o n e g y l a n g y lehelletet : Ki g y ö n g é d a j k a i t r á n y o m v a két

Előttük semmi m á s , c s a k k é m é n y s h á z f e d é l ,

H a ideje letelt v a g y g r á c z i á t

M i d ő n felébredék, már h a j n a l Rátéved a szemem szép szőke

L e á n y o k , a s s z o n y o k , kiket a b ű n m e g e j t ő ,

S o k , a ki s z ó t l a n u l töltött pár

szűziesen

boltok,

S c g j ' ó r j á s kert terült : n a g y b ö r t ö n v a n ma ott.

Ki r á n c z o s - k é p ü e n

teszem.

haladván,

foltot.

Hol h a j d a n k l a s t r o m állt, m e l y r é g

E dantei p o k o l t s o k l á t j a m e g

—

n o s , én is e z t

A sok fenyő s virág balzsammal

C s a k e g y n a g y épület, k o m o r mint síri

telvék,

Isten f i z e s s e m e g !

H o g y zsibbadt tagjai most S z ó , mi s z ó , a spleenem A v í g P á r i z s b u l cl e g y j ó b a r á t h o z

levetni

befedni

C s a k p e r e z n e k m ű v e v o l t , t á n m o n d a n o m se kell.

rövid ;

K i c s i n y k e faluba, a mely erdők

mondhatom.

E n r a j t a m b u n d a volt. H o g y a z t h a m a r

borulván,

múltján,

benne

nőt,

c s a k n ő t és s z e n v e d ő t .

S a falnak mén n e k i . . . C z é l h o z jutánk. Hivém, Ép a z n a p Melyen a kocsiban helyem

reggelén,

A dclizsáncz-kocsis leszólt • Finom a t á r s a s á g

—

m a j d jól m u l a t

0

királyi

vclcl*

—

ülhet.

Isten a z a t y á m —•

mondtak,

képe

S l á t t a m miként tünt el, e g y s z á l l ó h á z b a Úgy

lépve :

érzém, a s s z o n y o m , h o g y sokkal j o b b

S h o g y bennem a z a csók örök nyomot A m e l y l y e l v a l a h a e g y nőnek a j k a

vagyok hagyott,

volt,

csókolt.

huszonhat.

bánkódó,

kék s z e m e k ; a z a r c z o l y h a l v á n y , o l y

Miként n ö v é n y e i a p i n c z e

melegen.

szürkületen

Mely a legédesebb s a legutolsó csók

Kora ? Nos, legfölebb

Filigrán, g y ö n g e t e s t ; ábrándos, Nagy

küldtek

falat á m !«

régen o t t h o n ült. A m i t felőle

N a g y o n megállt.

S h o g y által a k ö d ö s , f a k ó

—

éltet!*

L á t t a m , mint t á v o z i k o l y finom, s z e n d e

S ö n véle e g y e d ü l és s z c m t ü l - s z e m b e N o , nem n a g y á m a b a j , mert — —

S búcsúzva, a kezét megráztam

fele.

• A , d ú c z ' - b u l e g y gilit m a r e g g e l útra

Csinos a piczikénk

D o l g o z z é k j á m b o r u l é s k e z d j e n el u j

akkor.

h o z z á m a bakról :

S v i h o g v a s a n d í t o t t a z ülések

esik, remélhet:

• M a g a o l y ilju m é g ! a m u n k a nemesit

megrendelőm,

Lett c g y i k ö k s z a b a d ; s ő is j ö t t , épen

m a j d néki Jól

Ha kissé biztatom, h o g y még jó sort

fakó,

II. S u l l y - P r o u d h o m m e :

odújának.

Dc a r e z v o n á s a i o l y f i n o m a k

Ha, tudnád

valának,

N e m e s formáin is Oly kellem s b á j

honolt!

Mert testén a k k o r is s z ű k n y á r i r u h a

volt,

S z e g é n y e s ó c s k a s á g , itt-ott ki is feselve. M i d ő n c h e l y r e j ö t t , ép a k k o r e z t

S b á r r é g elmúlt a n y á r , h o g y m e g n y í l t

H a t u d n á d , mily k e s e r v e s a

magány,

S h o g y nincs s i r a l m a s a b b e p u s z t a l a k n á l : H á z a m n a k táján néha-néha

viselte,

. . .

tán

El-elhaladnál. börtöne, Ha tudnád : szívbe, amely búban

E z t kelle m o s t a n is neki felöltnie.

E g y s z ű z tekintet m i l y e n f é n y t Nem s z ó l v a e g y igét, s z e m é t c s a k föl se Sötéten ült a l á n y a z e g y i k

szögeletbe'.

vetve,

T á n ablakomra

föltekintenél,

Csak úgy,

esetleg.

él,

rezegtet:

789 Ha tudnád, mily v i g a s z t a l á s t H a v a n , ki b á n a t u n k a t

T a l á n , h ú g o m k é n t , leülnél A S

Talán

velem,

kapu-aljba.

ha tudnád, h o g y

S hogy

„ B a g l y o k k a l huhogj, verebekkel csiripelj."

terem,

látja, hallja :

szeretlek

nincsen o d a d ó b b —

egészen

Nálam

egyre

hűn,

c szerelemnél :

egyszerűn

teremnél!

III. Stecchetti: Kaszált mezőknek . . . Kaszált mezőknek Fuvalla

éles illat-árja

á t a h ű v ö s esti

Mi fölmenénk a h e g y Lenn

légen.'

magaslatára,

egyre czirpelt a tücsök

T e a csillagzó égre Galamb-szemed, S értettelek,

a réten.

l'orditád

mint h a n g t a l a n

bár ajkad szóra

imát.

nem

nyilt,

É s megszerettelek, mert szólni nem

birt.

IV. Henry Kirke W h i t e : Egy

gyertyaszálhoz.

Éjfél v a n . S z e n d e r e g ,

mint e g y halott, a föld.

M á r m i n d e n n é m a lőn. E g y Csak

á r v a h a n g se kél ;

néha, hirtelen, m e g - m e g d a g a d

S a sötét fák k ö z ö t t

rémítőn

Itt h a l l g a t o m , m a g a m .

Virasztok

É s n é z e m , mint a p a d s z ,

a

szél

felsüvölt. és sirok,

te h a l v á n y

gyertyaszál,

S a múltra gondolok, mely vissza sohse száll Mert emlékezni, Fölemelem

a h ! m é g m o s t a n is

fejem sápadt v i l á g o d

mellett,

És nézem a homályt, a mely köröttem Baljóslatú a köny, mely

arczaimra

A z t m o n d j a : te k i s é r s z a s í r b a Fogyok,

terjed . . . hull !

nemsokára.

m i k é n t te f o g y s z ; s m i n t f é n y e d

Alszom

ki : e g y e d ü l s

—

birok.

végsugára

meggyászolatlanul!

V . Campoamor: Félelem. A z n a p így szólt Ahogy

angyalom,

e s t v e lett :

» M é r t j ö s z o l y n a g y o n közel F é l e k itt

—

veled!*

S amidőn elmúlt a z

éj

S jött a szürkület : Szólt:

» O h j a j , m é g itt n e h a g y j !

Félek

—

nélküled/*

Rcidó Antal.

H a m e g akarod különböztetni a közönséges tői, a d j n e k i e g y

A

növekvő

iránti tiszteletet is

embert

nemesebb-

eszmét.

évek növelik.

az

úgynevezett

sikert

nem

aratott

egyének

A nyájas olvasó talán ugy vélekedik, hogy ez épenséggel nem szükséges, de hosszú évek tapasztalása arra tanított meg engem, hogy ez olykor-olykor igen hasznos egy életbölcselet. Egyébiránt nem is olyan könnyű ez, a milyennek az első pillanatban látszik. Baglyokkal huhogni, verebekkel csiripelni annyit tesz, mint a másik ember értelmi képességéhez, színvonalához felkapaszkodni, vagy ha az a színvonal a zérus alatt van, hozzá lebocsátkozni tudni. Ehhez a két gimnasztikai gyakorlathoz a szellemi helyzetnek helyes és tiszta felfogása kívántatik s hozzá biztos, gyors tekintet, mely másokon keresztül lát. Ha szellemileg magasabb színvonalon álló lénynyel áll szemközt az értelmes, tárgyilagos tekintetű ember, fel- és el fogja ismerni amannak fölényét s azon fog iparkodni, hogy úgyszólván védelmi álláspontban maradjon és gyöngéit el ne árulja. Józan önmegitélés egyrészről, önmagának minden túlbecsülése másrészről, túlságba menő szerénykedés nélkül, mely néha véka alá rejti a maga fényét — ez szükséges hozzá feltétlenül. Miként a zenekarban nem játszhatja mindenki az első hegedűt, ugy fogja minden belátással biró ember megérteni azt is, hogy egy-egy duóhoz, trióhoz vagy quartetthez különféle minőségű tehetségek kellenek és hogy hangzavar ne támadjon, mindeniknek arra kell törekednie, hogy legjobb tudását érvényesítse. Mindig vannak főrendüek és alacsony sorsuak, urak és szolgák, és ezek harmonikus érintkezésben állhatnak egymással, úgyszólván kiegészíthetik egymást, anélkül hogy összeütköznének. A szellemes ember a kevésbbé szellemessel igen jól össze fog férni, ha ugyan az utóbbiban elegendő szellem van, észre nem vétetni, hogy ő csak szekundál és »tudja « fújni a kontrát. A szellemileg magasan állónak, ha szellemi szegénynyel kerül össze, már nehezebb dolga akad s itt van aztán igazi értelme a mondásnak: "verebekkel csiripelj.« Észrevétlenül, s mintha csak magától jönne a dolog, azon kell iparkodnia, hogy a másikat fölemelje magához, s ha ez nem sikerül, alkalmazkodjék az ő szük eszmeköréhez. A szellemi szegény az első esetben elcsodálkozik, hogy micsoda rejtett kincseket talál ő a maga lelkében s fölfedezésökre épp olyan büszke lesz, mint a mely boldog, vagy pedig a második esetben hálás lesz a másik iránt, hogy az ő gondolatmenete iránt érdeklődést tanusit. Művész- vagy iró-ember, ki nyárspolgárias társaságban van, kitűnően fog mulatni, ha oly társalgásba vonják be, mely előtte uj és szokatlan. El fogja találni a kellő hangot és megfigyelő képességénél fogva mellesleg bizonyára még hálás anyagot is talál a »docu•ments humains« tanulmányozására. Végre is, semmi sem túlságosan kicsiny és semmi sem megvetendő, mert hiszen mindenből és mindenikből — jó vagy rossz értelemben — tanulság vonható le. A k i nem akar a "baglyokkal huhogni* és a "verebekkel csiripelni* — természetesen mindig csak társadalmi szempontból beszélek — az egyedül és elhagyottan fog állani, amig az a szerencse nem éri, hogy magához hasonlót talál, ami mindig csak különös jószerencse dolga. Hiszen éveken át lehet az ember arra Ítélve, hogy folyvást olyanok veszik körül, a kikből »az emberhez semmi sem szól«, s ahol csakis az üres frázis-gyártás hajtja legszebb Virágait. Olyan pont ez, amelyről — hiába — nekem saját külön nézeteim vannak, s habár nem akarok éppen pártjára kelni a hangzatos frázisnak, vagy neki külön jogokat adományozni; mégis megvallom, hogy bizonyos fokig

258 a frázis ki nem kerülhető, sőt gyakran szükséges alkotórésze a társadalmi érintkezésnek. A jónevelésü ember, ha akármennyire igazságszerető és természetes észjárású is, olykor » kénytelen* a frázishoz folyamodni, és én azt állítom, hogy nincs nap, amelyen néhánynyal elő ne kellene állani. A doktor Faustus házisipkájával a fejünkön bomlásnak indulna a társaságban minden, mert igen gyakran a frázis az az enyv, amely összetartja. Még a frázisokban is visszatér az a refrain, hogy együtt kell huhogni a baglyokkal és csiripelni a verebekkel, mert egy másik embernek a — mondjuk például — sekély egyéniségével való egybeolvadást többékevésbbé a frázisok juttatják kifejezésre s hoznak létre bár igen gyarló, de egybehangzó karéneket. Nem lehet mindig a magasban szárnyalni! A z igazi műveltségű, szellemileg magasban álló emberben megvan az a szellemi simulékonyság, az a szellemi elasticitás, amelynél fogva minden akadály között, mely eléje gördül, mindig utat talál ahhoz, hogy; biztos helyen állhasson meg — csak ne tartsa méltóságán alul valónak, hogy egyenlőtlen fegyvereket egyenjoguakra változtasson, mert hiszen az előny amúgy is az övé s ő ezt, öntudatos fölényénél fogva, nem fogja kizsákmányolni. Magától érthető, hogy sem mélyen életbevágó kérdésekről, sem a napirenden levő fontos dolgokról, politikáról, vallásról stb. nem szólok itt; állitásom csupán a lepkeszárnyú, könnyűlábú mindennapos érintkezésre vonatkozik, mely gyakran önmagában véve is szirteket és szakadékokat képez, melyeket az egybehangzó verébcsiripelés könnyedén megkerül és ártalmatlanná teszen. Természetesen a frázisokkal is csínyján kell bánni; egyedül a »floszkulus« az, mely üres kifejezése a nem létező gondolatoknak vagy érzéseknek és csak ott van helyén, a hol már semmi egyébre nincs tér. A z üres frázis-puffogtató ízetlen, kellemetlen ember; de helyesen alkalmazva, a frázis gyakran olyan szükséges, mint a czukorsütemény a csemegéhez. A kinek más feltálalni valója, mint ez, nincs, annak természetesen szomorúan áll a dolga, valamint annak is, aki ilyen »koszt«-ra van kárhoztatva. A baglyokkal való huhogás, vagy a verebekkel való csiripelés tehát rendszerint: »leszállás«, bizonyos fokú önmegtagadásból álló nehéz feladat, melyet az élet iskolájában kell megtanulni s mely meg is hozza gyümölcseit. Elnéző megnyugvás ez a mások gyöngéiben, saját személyiségünk háttérbe szorításával. E g y szellemes ember azt mondta nekem egyszer: különös, hogy milyen jól össze lehet férni az emberekkel, ha az ostoba filkó szerepére adjuk magunkat! Nem adnék neki ebben teljesen igazat, mert a másik ember végre is észre találja venni szándékunkat és megharagszik érte. De hihetetlen gyöngédség' van abban, ha valaki nem akar okosabbnak látszani (föltéve, ha'az!) annál, aki szellemi adományokkal nem dicsekedhetik. Olyan ez, mint annak az elegáns háziasszonynak a tapintatossága, ki mikor hölgy-látogatókat vár, jó megfontoltsággal a legegyszerűbb toiletteket választja, nehogy abba a helyzetbe jusson, hogy esetleg másokat elhomályosítson. Ha tehát együtt akarsz huhogni a baglyokkal és csiripelni a verebekkel, akkor kedves olvasóm, legyen hozza néhány múlhatatlanul szükséges tulajdonod, a melyekre ez a rövid pár sor figyelmeztetni óhajtott. Ámen. Dory.* *

D o r y név alatt e g y a

s é g ű és s z e l l e m e s h ö l g y már ecklig is f i g y e l m e t

rejtőzik, keltettek.

főúri

körökhöz

kinek

tartozó kiváló

szórványosan

művelt-

m e g j e l e n t tárczái

A halotti ének. Novella,

Irta : S U D E R M A N N

HERMANN.

A vendéglő harangja tompa, elhaló ütésekben hallatszott le a városi sétatérre. — Itt az étkezés ideje Nathanael, mondá egy kerekdeden karcsú fiatal asszony, könyvet tartva a kezében, a mellette összekuporodó, alaktalan emberi valamihez, aki most fáradsággal szedte elő tagjait, meghosszabbodott s fölnyúlt. E g y lapos mellű, keskeny vállú, vékony lábszáru emberi alak tünt elő lompos ruhában, — egyike azoknak az alakoknak, kik a téli hónapokban ezrével népesitik be a Riviéra sétatereit. A januári nap meleg sugara letüzött arra a sárgaszürke sziklafalra, melybe a Neroi város tengerparti sétatere van bevágva, s mely egymásra halmozott meredélyekben nyúlik le a tengerig. A világoskék tükrön csillogva verődött vissza az ezüstös napsugár Hasonló fénytengerben úsztak a kertek falain túl gyertyaegyenesen fölemelkedő cziprusok. A tenger szendergett, csak a sziklaüregek közt mormolt és susogott a szivárványos buborékokkal telehintett viz, melybe rozsdás csöveken keresztül folyt a megfékezett források vize. A parton mozdulatlanul gubbasztó vendégekbe a reggelihez hívó csengetyű uj, lüktető életet öntött. »Aki eszik, egészséget eszik«, mondja azoknak a fáradt embereknek a közmondása, akiknek sokszor az is nehéz dolgot ad, ha a villát kell a szájukhoz emelni. De akit a jóleső időlopás után való vágy idevonzott az örök tavasz hónába, az a napos, aszaló levegőn éhségtől reszketve várja az étkezés óráját. A fiatal asszony gyöngéd erőszakkal vette hóna alá a betegnek sovány ránczos kezét, s óvatosan vezette el a magas kertfalak közt a városkába kígyózó uton, melyen még a legmelegebb napokon is garázdálkodik egy alattomos légvonat. — A szádat is betakartad? kérdezte a betegtől, kinek vontatott lépéseihez alig tudta hozzászabni a maga ruganyos lépteit. Elnyomott mormolás volt a felelet a vastag plaid alatt. A z asszony kissé fölnyujtotta a nyakát — erős, kerek, fehér nyak volt — s becsukott szemmel, mohó lélekzettel szivta a szomszédos kertekből az utakra leáradó aromás illatot, mely mintha egy gyógyszerészi növényszáritó kamrából tódult volna ki. E g y eltévedt napsugár siklott végig kerek, buja arczán, mely mintha tej öntötte volna el, s halványvörös erekkel volt barázdálva. Átvirasztott éjszakák nyomai a telivér szőke nő meghalaványodott arczán. Nevető csoport haladt el lejtve mellettük, — fehér nadrágos angolok az asszonyaikkal. A boa, melynek csücske ide-oda tánczolt a légvonatban, gyöngéden simult a karcsú nyakak köré, a vöröses-szőke fejeken pedig a fényes, lakkos kalap ingadozott, akárcsak egy német postakocsis czilindere. A fiatal asszony fájdalmas pillantást vetett a boldogok után, s szorosabbra fogta a szenvedő ember karját. Más csoportok következtek. — Nem volt nehéz a fiatal asszonyt és beteg társát beérni. — A z utolsók leszünk Marié, duzzogott a férfi szemrehányóan, a betegek szokása szerint. A fiatal asszony nem hallotta. E g y halk párbeszédre figyelt, mely jó távolról kivehető volt, mert a szűk falak közül jött, mint valami beszélő csőből. Francziául folyt,

259 s minden n y e l v tudományát össze kellett Szednie, az átfordításnál e g y szót se veszitsen el belőle.

hogy

— Remélem madame, hogy nagybátyja nem aggasztóan beteg. — Csöppet sem, uram. De szereti, ha jól, kényelmesen érzi magát. S miután a járás nehezére esik, inkább az egész napot zsöllyéjében tölti. Én meg azért vagyok itt, hogy társalkodója legyek. Szeszélyes, duzzogó »voilá« fejezte be a fölvilágosítást. Rövid szünet következett; azután ezt kérdezte egy férfi h a n g : — És sohasem szabad ön asszonyom? — Majdnem soha. — Igy hát nem remélhetem azt a szerencsét, hogy néha-néha találkozunk a tengerparton. — De azért igen. — Mille graces Madame. Valami sajátságosan lágy, vibráló tónus volt ebben a semmit mondó köszönetben. Mintha titkos vágyak, s kí nem mondott vallomások zsongtak volna benne. Marié, bár nem olyannak látszott, aki járatos a »flirt* és az »avance« művészetében, könnyedén, félénken megfordult, de azután, mintha rajtakapták volna, villámgyorsan visszahúzta a nyakát. Hát mégis ők voltak. Csakugyan ők voltak. Csakugyan fölismerték egymást. O volt, — a finom, elegáns franczia nő, idegenszerűen hosszú derekú ruhájában, mely őt oly karcsúnak tüntette föl, mintha madárka tipegett volna a földön. V a g y a járása volt olyan? V a g y finoman ívezett válla volt az oka? K i tudhatná? Nem a közös asztalnál evett, hanem a part a terem egyik sarkában, egy nyirott fehér szakállú, vörös szemhéju köszvényes öreg úrral. Mikor a terembe lépett, nevető pillantása végigsiklott a hosszú asztalon, anélkül, hogy valakit meglátott, v a g y üdvözölt volna. A l i g nyúlt az ételekhez — a jó étvágyú Mariénak legalább úgy látszott — de mielőtt a levest fölszolgálták volna, a szomszéd asztal datolyáiban dúskált, miközben a finom kézcsuklóján lévő karpereczek kellemes zajt okoztak. Jegygyűrű volt az ujján, de, hogy nem volt neje az öreg urnák, az iránt minden kétséget eloszlatott magatartása és modora, mely olyan volt, mint egy elkényeztetett gyermeké, kire azonban szigorúan vigyáznak. És a férfi ? Marié vis-á-vis-ja barna fiatal ember volt, fekete mélázó szemekkel (olasz szemeknek nevezik Pommerániában). Kezei föltűnően fehérek, hosszasak voltak, hegyes, hullámos szakált viselt, mely az arczon oly rövidre volt nyirva, h o g y bőre keresztüllátszott rajta. Még sohasem beszélt vele, talán mert nem értett németül, de tekintetét nem ritkán nyugtatta mosolygó megilletődéssel rajta. Ha a nő az asztalhoz indult, gondolatai mindig rajta csüngtek, s nem ritkán kérdezte magától, ha megnyílt az étterem ajtaja: — U g y a n itt van-e már? V a g y csak ezután jön? Ez a fiatal ember pár nap óta bizonyos hajlandóságot érzett arra, hogy bal vállán keresztül a mellékasztalhoz tekintsen, ahol a fiatal franczia nő ült. S ezt a tekintetet, ha még oly futó volt is, mindig viszonozták. S ő t ! — A nő vizsgálva, mosolygó fontolgatással figyelte meg s le nem vette róla a szemét, mikor a hal és a rostbeef közt egymásután tolta a nyitott ajkai közé a szőlőszemeket. Ezt a férfi persze nem mind tudta, de annál jobban Marié, akire ez idegenszerűleg hatott. Mindaketten elhallgattak. Mintha azt hitték volna, hogy csak most jöttek oly közel, hogy szavaikat meghallhatnák. Azután elsiettek a lassan lépegető pár mellett. — A z asszony lenézett a földre; az úr mélyen, komolyan,

diszkrét oldalpillantással köszönt, mint egy table d'höte szomszédhoz illik. Marié elpirult. — Ez gyakran megtörtént vele, nagyon gyakran S ezt ő s z é g y e l t e . . . . Annyira, hogy már akkor is elpirult, ha attól félt, hogy el kell pirulnia. A fiatal úr látta ezt és — nem m o s o l y g o t t . . . . A z asszony hálát érzett érte, és még mélyebben elpirult, mert hiszen a férfi mosolyoghatott volna. — Megint hidegen kell megennünk az omelettet, mormogá a beteg a shawljába. A z asszony nem hallgatott reá. — Hanem akkor frisset kell késziteniök, mondá hevesen. De persze, nincs hozzá bátorságod, mindig félsz a pinczérektől. A z asszony panaszos mosolylyal nézett rá. Mert igen, félt a pinczérektől. Ezt nem lehetett eltagadni. Örökös félelemnek és bosszúságnak tárgyai voltak rá nézve ezek a zsíros fürtű frakkos urak, akik alig tartották érdemesnek megértetni a maguk rossz franczia és még rosszabb olasz nyelvét. Nathanael aggodalma hiábavaló volt. A dejeunern nem volt omlette, hanem helyette sajtos makaróni, melyből azonban neki nem volt szabad enni. Ebédhez való italát, a cognacos tejet mindig Marié készitetfe el neki, s boldog volt, mikor látta, hogy mily áhitattal szívja magába az éltető folyadékot. A barna úr már szemközt ült vele, s néha-néha felé küldte bársonyos tekintetét. Marié ezt a pillantást még jobban érezte, mint bármikor s még kevésbbé volt bátorsága viszonozni. A jó és rossz érzet keveréke fogta el, anélkül, hogy többért lett volna oka panaszkodni, mint a kissé bátor figyelemért. K é t ujjával végigsimította vöröses-szőke hajfonatait, melyek sütő v a g y fodoritóvas hozzájárulása nélkül madonnaszerüleg hullottak alá halántékairól, mint ahogy egy északnémet lelkésznéhez illik. — Szerette volna megnedvesíteni ujjait ajkain (ezt az egyetlen toiletteművészetet ismerte) de ez nem lett volna helyén az asztalnál. A fiatal ember rózsaszinű gallért viselt, melybe lilaszinű lovagkorbácsok voltak szőve, kabátjára pedig ibolyacsokor volt tűzve, melynek illata átérzett az asztalon keresztül. Most a fiatal franczia nő is belépett a terembe, óvatosan vezetve karján az öreg nagybácsit s kecsesen csevegett föl hozzá. A fiatal ember összerándult, ajkait összeszorította és nem fordult meg.. A nő sem tekintett felé. Ideges ujjaival kenyérgolyócskákat csinált, karpereczeivel játszott, s érintetlenül engedte elhordatni maga előtt az ételeket. Időközben bő, créme-szinü selyem köpenyt öltött föl, ami testének kecses hajlékonyságát még inkább emelte. Napfényből és reggeli harmatból szőtt lény volt, megközelithetlen a maga derült előkelőségében, — legalább ilyennek tűnt föl Marié előtt, kinek kezei a korai munka folytán vörösségre voltak hajlandók, s akinek oly nagy és széles volt a válla, mint a nyiltszivüsége. Mikor a hus következett, Nathanael egy kissé fölemelkedett. Némán engedte, hogy Marié a shawlt összefogja a mellén, amit megelégedett mosolylyal viszonzott. A n n a nővére szerint ilyenkor hasonlított az Üdvözítőhöz. A kék üregben meghúzódó szemek túlvilági fényben ragyogtak, arc'zcsontjain gyönge rózsaszín ömlött el, amitől még a beesett arczon végigfolyó szőke haj is nagyobb fényt kapott. Marié ezért a mosolyért hálásan szoritotta meg a karját. Hiszen oly kevéssel megelégedett.... A reggelinek vége volt. A z az ur ott átellenben némán meghajolt s azután fölemelkedett.

79 2 — Vajon fog-e neki köszönni ? — kérdezte magában Marié elfogódva. Nem köszönt Távozott, anélkül, hogy a sarokasztal felé nézett volna. — Talán megint duzzognak egymásra ? — gondolá Marié. A franczia nő utána nézett. Könnyed, de büszke, szinte gúnyos mosoly jelent meg szájszögletében. Azután, mig tekintete az ajtón függött, heves kérdéssel hajolt az öreg ur felé. — Nem fog neki sikerülni, — gondolá Marié, elégtételt érezve magában, mintha valaki visszahozta volna neki azt, amit már elveszettnek hitt. A férfi már régen távozott, ibolyájának illata azonban még mindig ott kóválygott. Marié fölment szobájába, hogy Nathanaelnek melegebb öltönyt hozzon. Mikor visszatért, a félhomályos folyosón a franczia nő ragyogó alakja jött vele szemközt, s kinyitotta az ő szobája mellett lévő ajtót. — Tehát szomszédok vagyunk, — gondolá Marié, s ez hízelgett neki. Szeretett volna köszönni neki, de nem mert. Azután lekísérte Nathanaelt a tengerparti sétatérre. A z órák egymásután röppentek el. Nathanael nem szerette, ha az ő morfondálásait kérdésekkel, vagy elbeszélésekkel szakította meg. Ezek voltak az ő üdülésének órái. Itt minden lélekzetvétel pénzbe kerül, azért ki is kell használni az időt. Itt vallását gyakorolja, aki lélekzik, s bünt követ el, aki megbetegszik. Marié álmodozva tekintett ki a sik tengerre, mely a délutáni napfényben mélyebb kék szint öltött. A sziklákat könnyed fodrok tánczolták körül. Jobbra-balra széles ivekben vetett árnyékot a víztükörre a hegység. A távol láthatárról, de e fölött, időről-időre ezüst folt világított oda, mintha a nap láthatatlan jégmezőkről verődött volna vissza. A z Alpok voltak; azokon tul pedig, ködbe veszve, hóval takarva a haza. Marié gondolatai oda szálltak, a hótakaró alatt nyögő, hegyes tetejű házikóba, a jégpánczél borította folyó partján, mely oly mélyen folyt a bokrok alatt, hogy a fűznek lecsüngő ágai belefagytak a jégbe, s csak tavaszkor szabadultak ki belőle. Száz lépésnyire messzebb állt a fehér templom, a terjedelmes lelkészlakkal. De mit neki most a lelkészi lak, ha mindjárt ott növekedett is föl, mint a háznak korlátlan hatalmú leányai A m i előtte kedves és drága volt, azt az özvegyi lak rejté magában. Ott ült a zöld kályha mellett -— ó mennyire érezte hiányát a pálmák és a délövi nap daczára — az öreg asszony, az ő anyja, a boldogult lelkész özvegye, a zuhogó kávéfőző géppel foglalatoskodva. Ott ült mellette három nénje, kedvesek és szőkék valamennyien, félig, vagy már egészen elvirágozva. Ott ültek valamennyien, a világtól elvonulva, bú és baj között, csak egymás szeretetéből élve. Négy esztendő telt el azóta, hogy atyjukat eltemették, s távozniok kellett a lelkészi lakból. Ez volt a vége a boldogságnak és a fiatalságnak. A városba nem mehettek, mert nem volt vagyonuk, a szegényes község pedig nem válthatta meg pénzen a természetbeni adományt, a szabad lakást, fűtést és egyéb szolgálmányokat. És megérkezett Pogge Nathanael (cand. theol.), hatalmas ajánlatokkal ellátva, hogy megtartsa próbaszónoklatát. A k k o r látta őt meg először, mikor a lapos mellű, keskeny vállú ember lassan, roskadozva haladt föl a szószék lépcsőin.

A z énekkönyvet tartó sovány, szeplős kéz reriiégett, mintha láz gyötörte volna, a kék szemek azonban boldog tűzben ragyogtak. Igaz, hogy hangja üres, rekedt volt, s a mondat közepén gyakran kellett lélekzetet vennie, de amit mondott, az szigorú és okos volt, s kegyelmet talált a közönség szemében. Vele együtt anyja is áttelepült vele a lelkészi lakba, egy erélyes, de mindig talpon lévő kis asszonyka, aki ugyancsak szapulta az eddigi gazdálkodást, s kikerülni látszott minden barátságos érintkezést. Fia azonban mégis megtalálta az utat az özvegyi lakba, mindig gyakrabban és gyakrabban, csak az volt bizonytalan, hogy a négy nővér közül melyiknek a kezére pályázott. Marié sohasem engedte szivébe lopózni azt a gondolatot, hogy ő volt az, akire tekintete esett. Vonakodásra azonban gondolni sem lehetett, sőt inkább a kezét kellett volna megcsókolnia azért, hogy az anyjától elvette, s egy reménytelen helyzetből megszabadította. Szerencséjét talán szívesen átengedte volna másoknak, ha ugyan szerencsének lehet nevezni azt, hogy az ember egy bizalmatlan anyós uralma alá kerül s egy beteges ember betegápolójának kell lennie. De ő szerencsének tartotta. Utóvégre is megmaradt az özvegy lak, ahova át-átosonhatott, hogy magát kedvére kikaczaghassa, vagy kisírhassa, amint az órák hozták magukkal, ha amoda át az egyiket sem látták már szívesen. S azután szerette férjét. Hát persze! — hogy is ne lett volna kötelessége szeretni, hiszen esküvel fogadta az oltárnál. Közben a férj állapota napról-napra rosszabbra fordult. Mind gyakrabban föl kellett Mariénak éjnek idején kelnie, hogy izlandi zuzmóból teát főzzön neki s mindjobban fogyó lélekzettel szokott összeesni a lelkész a sekrestyében a vasárnapi prédikácziók után. Mig végre jött a vérhányás, minek folytán elengedhetetlen lett a déli tájakra vonulás. Mily gondokat okozott ez! Helyettest kellett állítani, azután a készülődés, a szükségesek beszerzése, az útiköltség több hónapi fizetést nyelt el. A napi ellátás tizennégy frankba került, ehhez járultak a cognacra, borra, tejre, fűtésre és gyógyszerekre való külön kiadások, az orvost nem is számítva, aki mindennap megtette a látogatását. Kétségbe kellett esnie az embernek. De meggyógyult. Legalább oktalanság lett volna arra gondolni, hogy nem gyógyul meg. S ez a szeretet, melyet az ég kötelességül rótt Mariéra, ugy folyta körül a férfit, mint egy jó meleg kendő, mely lágyan simul a tagokra, anélkül hogy szorítana, s azért minden durva befolyás ellen jobb védelmet alkotott, mint akár a kőfal A nap már-már aláhajolt a tengerre. — Fénye sárgás érczszint öltött, kemény és szemsértő lett, mielőtt átcsapott volna a lágy lila- és biborszinekbe Mintha kénes fény vonta volna be a tengerpart fenyőit, körvonaluk tisztasága sértette a szemet.... A tenger felől szeszélyesen fuvó szél kerekedett, mely az est közeledtét jelentette. A beteg dideregve rázkódott össze. Marié éppen föl akarta szólítani a visszatérésre, mikor tekintete hirtelen egy férfialakra esett, mely nem távol tőle tolakodott ő és a leáldozó nap közé, melynek fénye arany glóriával vette őt körül. Fölismerte a barna férfit, átellenes szomszédját az étteremben. (Folytatjuk.)

793 Retard.

M I S K O L C I

— Tel qu'il est. —

Csak csöndesen, csak csöndesen! Nem illik úgy agyoh lármázni

A legnagyobb magyar szónok

Az ismerősöket, világot, —

megjelent a mult vasárnap

Miskolczon táborkarával s igyekezett a miskolczi és környékbeli választó sziveket a maga pártjára hódítani. Miskolcz-nem-látott emberek sohasem fognak kiokosodni azokból az ujságtudósitá-

Teli torokból kiabálni: • Czélok, ábrándok, ideálok* . . . Sokan rekedtek már bele,

sokból, melyek erről a politikai kirándulásról jelentek meg. A z ellenzéki lapok szerint A p p o n y i gróf Miskolczon roppant

Benn' is van minden verklibe . . . Csak csöndesen, csak csöndesen!

diadalt aratott, — a kormánypártiak szerint pedig csizmadiát fogott. (Mely utóbbi a .téves tradiczió szerint Miskolczon nem nehéz.) A k i azonban ismeri Miskolczot és vidékét az jól tudja,

Csak csöndesen, csak csöndesen! Más embernek is van panasza,

hogy az ellenzéki és kormánypárti lapok ezúttal egyaránt igazat mondhatnak. Soha elhatározóttabb karakterű embereket, mint

Megérez ép úgy sorsot, átkot És még se ront ki a piaczra,

a miskolcziak! Miskolczon minden ember mindig készen van az Ítéletével. O t t nem lehet senkit kapaczitálni. O t t csupa határozott kormánypárti és határozott ellenzéki van. A kormánypárti-

Nem üt dobot, nem csap reklámot, De még csak versbe sem szedi: Elég, ha maga szenvedi . . .

nak beszélhet Apponyi gróf kedves szája a végelrekcdésig, — oda se n e k i ! R á se hallgatnak, hanem elmennek vadászni a

Csak csöndesen, csak csöndesen!

bükkbe, s tudomást sem vesznek egyéb eseményről, mint, hogy esik-e sok nyúl, meg sok őz a hajtásban. Viszont aki ott ellenzéki, az már emberemlékezet óta az. A n n a k pedig adhat Baross

Csak csöndesen, csak csöndesen! Ugy élni, mint egyéb halandó, És addig, míg az Isten a d j a ; Ki sírba vágyik, mind fajankó,

Uzletvezetöséget, Weckerle dohánygyárat, Szilágyi királyi táblát, Szögyény-Marich ordót, Szapáry szabad királyi városságot, —

Csak kevés szánja, több kaczagja, S ha sokat jajgat, azt nyeri,

azért az marad kuruez. Tehát a kormánypárt a jövő választások előre vetett árnyéka folytán mitsem vesztett, az ellenzék mitsem nyert. A m a z maradt konokul közömbös, emez szabadon

Hogy nem is hisznek majd neki . . . Csak csöndesen, csak csöndesen! Vojtkó Pál.

ereszté lelkesedése fékjeit, — ennyi az egész. A z egyetlen Miskolcz az a hely a világon, ahol a Shakespeare »Julius Caesar«-jabeli rostrumos jelenet nem igaz. Beszélhetne ott Antonius, oly ravaszúl a m i n t csak tud, — a miskolczi

Bihari Sándor.

polgár rettenetes józanságán megtörnék minden erőfeszítése.

Az a fiatal festő, kinek rokonszenves vonásait czimképünk mutatja : Bihari Sándor, a fiatal magyar festő-nemzedék egyik legtehetségesebb, és mindenesetre legmagyarabb tagja. Azoknak a művészeknek fajából, kikre korán ráborul az élet szürke árnya s csak ha nagynéha esik rá egy deritö, egy melegítő sugár a boldogság napjából. Abban a kohóban, melyben 6 azzá formálódott, ami ma, mindenféle idegen anyag v o l t : sivár gyermekévek, anyagi gondok, a megélhetés áldatlan küzdelme; de

*

Józanság — ez a telivér miskolczi főjellemvonása. De csak az ős városi elemé. Azok, akik Miskolczban nem szülővárosukat, hanem csupán Borsodvármegyéjük fővárosát szeretik, azok jellemvonása m á r inkább a fellángolásra való élénk hajlam. Tehát két elem alkotja Miskolczot: a józan városi és a lángoló megyei. Az előbbi mellőzte, az utóbbi ünnepelte Apponyi grófot.

e salakból mégis leszürödött a fenékre a színarany. A fiatal Biharinak volt erős akarata egyszer végre czélt érni, volt erélye el nem csüggedni a sors csapásai alatt, volt lelki ereje, minden áron megmaradni azon az uton, melynek végén a művészet múzsája várt rá. Minden akadály daczára eljutott hozzá, s a múzsa — jutalmul — homlokon csókolta lelkes hivét. Élettörténete nem igen változatos: szenvedett, tűrt s aközben folyton dolgozott. És most kész ember, jeles festő, magyar festő, oly kifejlett egyéniséggel, oly határozott jelleggel, amilyennel kevesen dicsekedhetnek. Bejárta a külföldet, folyton tanulmányozva, folyton izmosítva tehetségét, mindenütt elleste a jót, magáévá tette, de az idegen behatások nyomtalanul suhantak el mellette, a maga magyar egyéniségéből nem vesztett egy szemernyit. A m i t a külföldön szerzett, azt felhasználta apró tájképeiben, akt-tanulmányaiban, de bele nem vitte kész müveibe, melyek nevét ismertté tették a haza határain túl is. »A biró előtt«, »A falu rossza« • — hogy csak e két festményét említsük — metszetekben ismeretes

legutóbbi nagy messze földön,

idegen országokban. S ez a nagy tehetség még nem érte el tető* fokát, folyton tisztul, folyton fejlődik, folyton előbbre halad a tökéletesedés utján, amint ezt az idei mútárlat is bizonyítja, hol pompás »Programmbeszéd«-e a közönség osztatlan tetszését vívta ki. Ez a müve, melyet a hazai első takarékpénztár sietett megszerezni, ujabb, hatalmas lépés a siker utján, egyik nagy bizonyítéka a magyar művészetnek, záloga e művészet fényes jövőjének.

Pedig sajátságos, a városi józan elem fővezére a nagy politikában szintén Apponyista. Ez a fővezér Horváth Lajos országgyűlési képviselő. Ez a legkormánypártibb temperamentum az egész világon. Tapintatos, békés, okos — és a város részére meg fog minden mai verebet, anélkül, hogy feladná a holnapi túzokot. Kivüle még csak három nagyobb miskolczi polgár ellenzéki : Liechtenstein nagy vaskereskedő, volt képviselő, Csáti Szabó, kit temérdek ügyes és derék vállalkozása folytán bátran ellehetne a »legvállalkozóbb magyar*-nak nevezni és Soltész Nagy Albert, ki Párisban telivér boulevardier és fianeur lenne, Miskolczon azonban csak életkedvtől duzzadó gazdag örökifjú, ki sokféleképen különösen, m i n t szinházi intendáns buzog a szép nemes ügyéért. Ennek a négynek senki sem veszi rosz néven ellenzékiségét, mert nem is árt az Senkinek, a városnak sem. Megengedik nekik a politikai szabadvallás gyakorlatát, annál inkább, mert a többi városi elem közt és köztük semmi egyébben nincs véleménykülönbség, semmi széthúzás. Horváth Lajos csöndes Apponyista s a kormánynál mindenesetre kivisz annyit a város részére, m i n t egy lármás mameluk. Gazdag, magános agglegény lévén, a sajátjából is bőkezűen adakozik mindig a városi közczélokra. A többi három ellenzéki nagy polgár közül kettő néha föllép balpárti képviselőnek. Az egyiket néha meg is választják. De ezenkívül csak olyan józan okos emberek m i n d h á r m a n , mint a többi kormánypárti polgár s nincs rá eset, hogy a másik, a megyei elemmel szemben ne úgy állana a város — pártkülönbség nélkül —• mint egy ember.

794 A másik, a lángoló megyei elem fővezére kellcmesi Melczer Gyula alispán. Ez a prototypusa a lelkes, hazafias magyar urnák. Csupa jóakarat, csupa tettvágy, csupa sietség. A m a megkapott eszméért már néhány óra múlva lángban áll, ir, beszél, jön, megy, agitál. Holnap már lelkes temperamentum paripáján az általa jónak vélt uton hat hónapi járóföldet vágtatott galoppban elörc. Ilyenkor aztán, ha visszanéz, elcsodálkozik rajta, hogy milyen egyedül van.

gárnak. Van a városnak a cs. és kir. tiszten kívül még egy díszpolgára s ez — Kossuth Lajos.

Az Apponyi dologban is ö nyargalt vitézül előre, de ezúttal n y o m o n követte öt legalább az ö hadserege, a megye gentry-

még is fönevezetessége a városnak a hires ősz lyriai költő Lévay József, ki Borsodmegye főjegyzői tisztét viseli, s mint hivatalnok

jének nagy része.

ép oly erős, m i n t a m i n ő gyöngéd, m i n t poéta.

Mert nem

az egész gentry az övé. Egy kis, de

A város nagy nemzeti színházában

télen

változó

szeren-

csével jó és rosz szinész-truppok játszanak. Három, vagy tán már négy ügyesen szerkesztett és jól irt lap jelen meg Miskolczon, mindenik hetenként egyszer-kétszer. Szellemi tekintetben

kemény

csapat ebből a kormánypárti képviselőnek, a vakmerő és beretva eszű Mihlós

Gyulának vezérlete alatt áll. Ez amolyan igazi lovas

guerilla, mely kegyetlenül és Villámgyorsan csap le hol a városi, hol a megyei elemre s nem egyszer

ez dönti

el az

ezek • közt

folyó ütközetet.

Ime, ez Miskolcz gyors vázlatban, de ugy, amint van. Szemere Attila - néhai nagy Szemere Bertalan fia — a m u l t napokban azon jogezimen beszélt Miskolcznak, hogy az apja sirja ott domborul az Avas oldalában. É n azon a jogon beszélhettem Miskolczról,

hogy

a gyer-

mekeim bölcsője ott ringott az Avas tövében. Van ezenkívül

Miskolczon

még egy kis

negyvennyolczas

Andronicus.

függetlenségi párt i s ; ez meg — sajátságosképen — m i n d között a legbékésebb. Kedves, elvhű, sem taktikáznak

álmodozó doctrinairek, kik soha-

s nem is igen

mennek semmire.

Vezérük egy

nagy tisztességü ügyvéd Kovács Lajos. Ünnepjük, ha az ősz andornaki földesúr Mocsdry Lajos

elnéz közéjük. — Igen

eleme

a müveit

azonban

a városnak

Műtárlat.

jelentékeny

és tősgyökeres

rnagyar

zsidóság. Ez a nagy politikában kormánypárti, a lokális és megyei

II-

A m i l y rendszertelenek sétáink a Műcsarnok termeiben, épp oly rendszertelenek az alábbi megjegyzések is, nagyon érdemes kultur-tényezö; különösen jeleskedik a jótéamint ezeket az egyes festmények sugallták. Nem teremkonyság terén. Legkitűnőbb reprezentálója egy h ö l g y : Grósz ről-teremre fogunk járni, s nem választjuk szét a küldoktorné. Az ifjabb férfi nemzedékben e hölgy bátyja, Gencsi Samu földiektől a hazaiakat, akik az előbbiektől különben is ügyvéd talán a »primus inter pares.« nagyobbára csak nemzetiségre, de nem műirányra nézve különböznek. De hogy sine ira et studío járunk el tisztünkben, h o g y nem vezet sem elfogultság, sem barátság, sem rokon-, sem ellenszenv, hanem pusztán a művészet érdeke, A város két képviselőt küld az országgyűlésre. Horváth annyit talán arrogálhatunk magunknak, bármint zokon Lajos — kit már jellemeztünk — az északi, Vadnay Károly a vették is némelyek a műtárlatról e helyütt előző czikk i t ű n ő iró a déli kerületet képviseli. Vadnay kormánypárti hitkünkben általánosságban mondottakat. Mert hiszen a vallása közelebb áll Miskolcz általános politikai meggyőződéséhez, magyar művészet érdekében cselekszünk, ha megkoczm i n t Horváth Lajos ellenzékisége. Viszont azonban Horváth káztatjuk például azt a merész megjegyzést, hogy ifjabb Lajos egészen Miskolczé, mig Vadnay budapesti ember. Mindfestőink egy részének egész mostani iránya nemzetietlen, azonáltal Vadnayt is mintaképviselönek tartják. A város és a külföldies. H o g y a fiatal Csók István talán ösztöndijjal, városbéliek ügyében fáradhatatlan és áldozatkész. Neki — ha v a g y anélkül kimegy Münchenbe tanulni, tehetségét izmoújra föllép — aligha lesz kárára a nagy ellenzéki értekezlet. sítani Uhde, Firle s a müncheni iskola matadorai mellé, O tán, ki eddig erős küzdelmekkel nyert csupán miskolczi manhogy teleszívja magát német fölfogással, hogy különben d á t u m o t , most egyhangúlag lesz m e g ; Horváth Lajossal ellenben jó qualitásokban nem szegény műve: » A z árvák« (54. sz.) — kit eddig egyhangúlag szoktak kikiáltani — megeshetik, hogy bajor modelek után készült, a fiatal korral vele járó világa föbolygatott kormánypártiság jelöltet állít ellene. fájdalommal, mely nem szabadulhat a szentimentalizmustól, az még hagyján. Fiatal a gyerek, pár év múlva majd kiheveri. De hogy a már megizmosodott, szép tehetségű Mannheimer még most sem választott irányt, még most Persze, ebbe a bajba Horváth Lajos úgy jut, mint Pilátus is válogat, az megtűr egy kis megjegyzést. Azzal a sok n krédóba. O, ha politizálni akar Apponyival, megteszi azt Budahelyütt bravúros, merész ecsetkezeléssel, mely olaszországi pesten. Miskolczon ö a város embere s jobban örül egy vasúti képein látszik (262. sz.), ellentétbe helyezi magát honi üzletvezető, mint tiz országgyűlési elvtárs érkezésének. tárgyú eddigi képeinek irányával, s egy ugyanazon tárlaton egymástól elütő, kiforratlan jellegű technikát tüntet föl. Meglehet különben, h o g y a fejlődés korszaka nála Miskolcz egyébként szép reményű város. Már vagy 34.ooo jó hosszú lesz, némely művész csak élemedett korában lakosa van s bár még nem szabadkirdlyi, de előbb-utóbb bizonyoér föl a magaslatra. Tornai Gyulának is szűk Macedónia, san az lesz. Vasúti góczpont s gyönyörű kaszárnyáiban sok katonem talált közelebb tért tanulmányai számára, mint nasága van. Föutczája egészen emeletes város már s mellék- < Marokkót és Algírt. Pedig Kelet országai nem a művészi, utczúi közt is nem egy igen csinos. Vidéke bájos, — a közelében hanem a dekorativ elemet nyújtják a művészetnek; a levő H á m o r gyöngyörü tengerszemével az ország egyik legkedvemohamedán népekben nincs drámai erő, a mohamedán sebb pontja. A diósgyőri vasgyár szintén ott füstölög mellette ember lelkét nem rázzák meg oly lelki viharok, mint a alig egy hajitásnyira. A városban van már sok aszfalt és tisztesczivilizált, túlfejlett európai emberét. A m i t a Kelet a séges gázvilágítás. A polgármester Soltész Nagy K á l m á n , kir. művészetnek tárgyul nyújt, mecsetek előtt, kávéházakban, tanácsos, igen derék, okos és buzgó ember. Kivüle egy rácz bazárokban tolongó törököket, arabokat, nyugvó odaliszcrcdetli katonatisztnek, Mnschitzki Luczián cs. és kir. századoskokat, ennek becse dekoratív, néprajzi, panoráma-szerű, nak van sok érdeme a város szépítésében. Ez az ideálista be- és s csakis arra jó, hogy az ecset ügyességét csillogtassulc ügyekben pedig semmi irányban nincs lekötve. A társadalomban

köriilparkirozza a várost passzióból. Meg is választották díszpol-

795 vele. S ezt Tornai teljes mértékben teszi. Magától értetődik, hogy idetartozik Eisenhut is, a keleti tárgyak e nagy mestere, akinek ecsete rendkivül biztos, gyors, de képei csakis a látó-érzéket gyönyörködtetik, igazi művészi emócziót nem keltenek. És Vágó ? Meglátszik rajta, hogy újra kiment Münchenbe, teljesen bajor képet küldött, müncheni modelek után, müncheni technikával. Fájdalom, ebben más körülményeknek is részük van; Ha egyszer ott tízszer jobbak a megélhetési viszonyok! A n n y i ott a minden nemzetbeli műkereskedő, ugy tárlat idején, mint nálunk a látogató közönség. Most beküldött műve: »Egy kérdés« (102. sz.) erősen szellemi rokonságban van az olasz Induno Girolamo e g y képével. Ettől, s a föntebbiektől eltekintve, melyek ugy hatnak, mint egy jó költeményben egy-egy rossz czim, V á g ó tehetsége nem szorul dicséretre. Kár, h o g y másik műve: »Küzdő bikák« ittott alig több színvázlatnál. Hanem a rajza annál kifogástalanabb.

Bihari Sándor már egészen magyar, hatalmas, határozott irányú tehetség, rendkivül éles megfigyeléssel, aki mindenből kiveszi a leglényegesebbet. »Programmbeszéd«-ében (396. sz.) annyi pompás példányát adja a tőről-metszett, zamatos magyar alakoknak, amennyivel öt más festő is beérhetné. Pedig őt is érték a külföldi benyomások, ő is »bejárta kétszer a világ« — egy részét, de hatalmas egyéniségét meg nem vesztegette semmi pleinaire-esen túltengődő, nyavalygós irány. Megy a maga utján, áll a maga lábán, s hogy az egyik dijat megnyeri, az bizonyos. Horovitz több arczképet állított ki. A z egyik előtt (Sz. J. grófnő arczképe, 341. sz.) hosszasan megállunk, alig birjuk róla levenni szemünket. E g y i k g y ö n g y e a tárlatnak. Mily finom fölfogás, mily remek visszatükrözése a nemes léleknek, mily zseniális megoldása az arczképfestés óriási föladatának! Ez a kép egy szemernyivel sem tüntet föl többet, sem kevesebbet, mint éppen csak a nemes grófnőt, egész lelki mivoltában. Ez a lágy kidolgozású kép (a mester valamikor sokszor dolgőzhatott pasztellel) egészen elfeledteti velünk a festőt, mert a szemlélő teljesen el van telve érdeklődéssel az ábrázolt egyén iránt, s ez ennek a képnek legnagyobb érdeme. Ez kölcsönzi Horovitz arczképeinek azt a biztos hatást, szellemi igazságot, melyben sikereinek titka rejlik. Minden képe egy magában teljes psychologiai tanulmány, melyben a gondolkodó, érző, reflektáló lélek él. Főfeladatának tartja a szemeknek, homloknak, szájnak, orrnak, az érzékek e tolmácsai által nyilvánuló lelki ékesszólásnak az egyéni visszaadását, s ez neki mindig sikerül, ha nem is egyenlő mérvben. Mert például többi képét a most emiitettel nem lehet egy színvonalra helyezni. Benczúr mester Andrássy Géza grófnő arczképét állította ki. Benne van a művész minden előnye, és talán egy hibája. Előkelő a fölfogás, a ruha uszályának megfestése brilliáns, de az arcz szine (tekintve azt, hogy kit ábrázol) kissé meleg. A hiba összesen abban áll, hogy Benczúrnak minden arczra csakis meleg szinei vannak, bárki is az ábrázolandó. De Benczúrnál ez sem annyira hiba, mint jellemző sajátság, ami az u alakjait a többi festőkétől megkülönbözteti. — Ebben a teremben több elsőrendű kép van. Jules Breton-nak »Kergoati bucsu«-ja (153. sz.) a franczia iskola egyik jeles terméke, pompás bretagnei alakokkal. Itt van Peetnzk (kinek »Melegedő gyermekek« képét a nemzeti muzeum szerezte meg) »Kuczkóban« czimü kedves gyermekképe, a finom, ele-' gáns ecsetkezelés, a tónusok mesteri megtörésének példája. Nézzék, meg önök mily bravúros részlet az üveglapon keresztülkandikáló középső gyermek arcza. Verudo Umberto képe: »A templomban« (155. sz.) minden izé-

ben olasz mind színezésére, mind ecsetkezelésére. V a n e teremben hasonló tárgyú kép egy magyar művésztől is, Zemptényi Tivadartól (180. sz.), ki azonban azt a hibát követte el, hogy a két modelljét nem állította egymás mellé, amikor festett, hogy legalább színvázlatban vethette volna egyszerre a vászonra, hanem egyiket a másik után örökítette meg, s igy történt, hogy a leány feje az anyjáéhoz képest a légtávlat követelte nagyságon túl nagyra sikerült. A két alak a képen egymás mellett áll, valójában azonban az öreg asszony jóval messzebb ült a festőtől, mikor megfestette, mint a másik model. Ebben a hibában szenved Brunningeni Flesch I. képe: »Ozsonna a kisdedóvóban« (167. sz.), mely minden jó tulajdonságai mellett föltétlenül elárulja, h o g y alakjai különféle metszetekből komponálódtak együvé. A legközelebb álló kis leány az óvónőhöz való távolsághoz képest túlnagy. Skutezky Döme nem hiába tartózkodott sokáig Velenczében, de teljesen elleste a finoman dolgozó olaszoknak, különösen Barisonnak kecses ecsetkezelését, lágy modorát. »Gyermekcsoport«-ja (174. sz.), »Modern Páris«-a valóságos kabinetdarabok, amilyen a tárlaton nem sok van.

Mesdag Hendrik Willemnek, a hires hollandi mesmesternek marinája: »Szélcsend a tengeren« (183. sz.) mélyen hat ránk. Elmélyedünk a fodros tenger végtelen tükrébe, hatalmas távlatába, melynek végét szemünk nem éri be, s nem tudunk eltelni a roppant égboltozat szemléletével. Végtelen nyugalom ömlik el a képen, melyet nem zavar semmi. Honnan ez a hatás? Titka egyszerűen a kompoziczióban rejlik, a meg nem szakított vonalok által határolt roppant tér és levegő föltüntetésében. Ez a hatás teljesen le lenne rontva, ha Mesdag egészen az előtérbe fest vala egy bárkát, mely ez esetben természetesen elfogja a kép ötödrészét, vitorlarúdja fölér a felső rámáig, s igy megszakítja a láthatár vonalát, elfödi az égboltozat jó nagy részét, egyszóval ha a figyelmet a nagy méretekről magára vonja. A mérhetlen tenger s a messzeségben vele ölelkező égboltozat által keltett han-. gulatot Mesdag tehát csak ugy adhatta vissza, h o g y a bárkákat messze betolja a látóhatár felé, egyszóval ha a kép méreteihez képest ezeket elenyésző kicsinyeknek festi. Hollandi mesternek hamisítatlan hollandi inspiráczió által sugalt képe. Hasonló hatású a szintén hollandi Leewiputtené (nem a Fransé, melynek egy képe nemzeti muzeumunk képtárában függ, hanem a Corneille-é): »Birkák a Campine-on« (22. sz.) Széles, beláthatlan mezőn, késő délutáni órában (mert azt hiszem, ez is meglátszik rajta) egy kis birkanyáj ballag előre, a nézővel háttal, jó bent a képben. A 10 — 12 birkán és a pásztoron kivül sehol semmi más, mint fonnyadt avar, közte ut; a távolban egészen a látóhatáron egy alig kivehető szélmalom. Csupa hangulat, csend, poézis, hógy az ember lebilincselve áll meg e kedves kép előtt, és szinte szívja magába kissé hűvös levegőjét. Azután mily pompás felhőzet, mily rajza e foszló anyagnak! Mintha csak a régi hollandi mesterek hagyományai éledtek volna föl. Hanem hogy a mező színezése meddig marad igy, azt nem tudjuk; félő, hogy a túlsötét aláfestés megbosszulja magát, idővel egy-két árnyalattal megsötétül az avar szine. De térjünk vissza az V . terembe, hol még sok jó kép van. Stetka Gyulának képén: »A kiváncsiak« (154), rendkivül érdekes az ülő nő fejének megvilágítása. A spanyol Víniegra »Bikaviadal előtti imája* (173) azt az élesszerű, tiszta hatást teszi, mit a tárgyak a spanyol ég alatt mutatnak. De ahogy a spanyol festők — éppen e tiszta levegő és nagy fényforrású nap következtében — a szabadban álló alakokat festik, ezt a modort alkalmazzák az intérieurökre is. E kabinet-darab oly finom kidolgozású, mint a többi spanyolé, Carboneroé (306) és Villegas José-é (330). Ez utóbbinak kis képén bámulatos

796 a miniature-szeni finom kidolgozás. Ha már Villegasnál vagyunk, keressük föl e nagy spanyol mesternek egy eldugott kis remekét, mely szerényen húzódik meg a folyosón (de ahol mi mégis megtaláljuk a gyöngyöt). E z a kép az 515. számú, s czime: »A kolostor beszélőszobájában®, tárgya pedig im ez: A z egyszerű előszoba egyetlen fapadján három alak ül; szélről egy hamis arczu spanyol menyecske, a középen egy komor tekintetű, alattomos szemű, fejét csuklyájába huzó fiatal barát, a cholerikus temperamentum prototypja, azontúl pedig egy másik fiatal szerzetes, akinek arczárói csak ugy leri az ascetaság. Tessék megnézni ezt a vizfestményt, hogy fogalmuk legyen, mily mesterileg ecseteli Villegas azt a feszélyező helyzetet, melyben ez a három alak van. Azután ha van aquarell-technika, melylyel a figurális tárgyat visszaadni kell, ugy ez az. De hiszen ez nem is lehet máskép, mert ugyanazzal a Villegas-szal van dolgunk, akinek egyik aquarell-remeke "Foscari dogé távozása a tanácsból«, valamelyik elmúlt évi tárlatunk egyik g y ö n g y e volt. Ezen a folyosón van annak a Corellinek is két pompás aquarellje, kinek egy nagybecsű müve a _ I V . teremben méltó föltűnést kelt. Yartin.

í j Csoda. Megesett Bécsnek büszke várában, mely egykor Mátyás bús hadát nyögte, hogy a németet többé nem igen nyögető és nem igen nyeggetö jámbor magyar delegátusok kapták magukat s egy iczi-piczi magyar nemzeti kérdésecskében vitézül leszavazták a szigorú hadügyért s igazat adtak a magyar Írónak : Ábrányi Kornélnak. Erre persze "> m i történt ? A Szent-István torony elkezdett tüzet okádni, a Burgban riadót fújtak az örségnek, a dynastia tagjai a trónteremben csoportosultak, Wallenstein, Piccolomini, Windischgratz és H a y n a u hadtestei megkezdték a menetelést a veszélyeztetett császárváros felé, az arzenálban fölszerelték az ágyukat s becsukták a kapukat, a garnizon csapatai az utczán táboroztak, a magyar kiegyezés visszavonatott s gróf Zichy Ferencz teljhatalommal Magyarország császári diktátorának neveztetett ki Nem, ez mind nem történt. De hát m i történt ? Semmi sem történt.

( f Veszedelmes humor. A legtöbb újságolvasónak meg van az a szokása, hogy mielőtt a lap olvasásához fogna, átfut a hogy

a

X X

X

s j Dél-Amerikából. A forradalmi influenza, m i n t értesülünk, ez idő szerint Buenos Aires-ben dühöng. A baj lefolyása nem halálos és nem is súlyos. Sok párt van s mindeniknek van egyegy saját külön köztársasági tábornok-elnöke. Minden elnök minduntalan elfogja egyik, vagy másik ellenelnöknek egy-egy hadtestét. Épen ezért mindig minden elnöknek van egy-egy hadteste, az t. i., amelyet elfogott. A köztársasági csapatok igen sokszor megsemmisítik a felkelő csapatokat, de aztán maguk kelnek fel, nehogy a mulatság hamar véget érjen. Valóban ideje lesz már, hogy Evva a népszinház költségére kiküldje DélAmerikába a Rozenzweigokat, Kontit. Stojanovicsot, Hegyi Bélát és Bátor Izidort. H a d d irják meg ezek a zenét ahhoz az operettehez. X X

X

ej* Egy uj iparág. A kerepesi-uton sétálván

egy izben Csiky

Gergely, hirtelen rettenetes szélvihar kerekedett, mire a jeles iró a förgeteg elöl hamarjában egy kopott-vedlett borbélymühelybe menekült, ahol élve az alkalommal, egyúttal megnyirbáltatta

czipális ur, ki nagy bolondja a színháznak és ráösmert a sokat tapsolt szerzőre, mélyen Csiky felé bókolt és — miközben habot vert egy másik jövevény számára — rajongással igy s z ó l t : "Bizony Isten, — hogy Nagyságod igy megtisztelte szerény műhelyemet, — nem cserélnék m a a nagy Napoleon dicsőségével sem !« Csiky mosolyogva bókolt vissza a hórihorgas, tulboldog borbélynak : Hiszen voltaképen m i is a különbség Ö n és Napoleon között ? Úgyszólván semmi. Ö n nagy habverő, ö meg nagy hadverő volt. E n n y i az egész 1 . . . A m i azonban e bon mot-t kiválóképen érdekessé teszi, az, hogy szóról szóra hazugság. Ahogy m o n d a n i szokás : a kis ujjamból szoptam az egészet, szélviharostól, borbélyostól, Napoleonostól. Első szerény kisérletem ez e téren . . . Tegnap ugyanis egy fiatal tollforgató urat mutattak be nekem, akinek a kis ujja kiapadhatatlan forrása eleven és elhunyt kapaczitások testére szabott bon mot-knak, apersuknek, adomáknak és reminisczencziáknak. Azelőtt csak »nagy h a l o t t a k é b a n utazott. Utóbb azonban gondolt

*

czímein,

— a pad alatt,

bozontos üstökét. A »mütdt« végeztével, mialatt az egyik inas segélyével magára ölté őszi zubbonyát a hires drámairó, a prin-

INNEN-ONNAN.

közlemények

kóczos zsurnaliszta, aki világgá viszi azokat a fügéket, melyeket az exkanczellárok mérgesen mutogatnak a hálátlan cszászároknak,

legérdekesebbeket

1

kihalászsza.

egyet

és

most hétről

hétre szállítja egy hetilapocska szá-

mára az olykor tagadhatlanul ügyesen nyélbe ü t ö t t intim dialógokat, "charactcristikus vonásokat*, soha el nem mondott és meg nem cselekedett tréfákat a k ü l ö n b ö z ő színházi udvarokból és coulissák mögül, a nélkül, hogy akár e helyeken egyáltalán valaha

Akik a P. N. egyik mult heti számát igy átfutották, ugyancsak csodálkozhattak azon az önkénytelen irónián, melyet a vezérczikk és a tárcza czímc egymásután olvasva nyújtott. A nemzeti párt félhivatalos orgánuma ugyanis a mult heti ünnepi számában

megfordulna,

(ünnepi szám alatt ezúttal nem a vasárnapi szám értendő, hanem

A nagy halottak ellenben alighanem megfordulnak néha sirjaikban, mikor a leleményes ifju megtiszteli őket egy-egy

a hétfői, mely a pártvezér ünneplésének vala szentelve) miskolczi nagy eseményről e czim alatt vezérczikkez:

a

"Zászlóbontás Miskolczon* A vonal alatt pedig Sauer E m i l zongoravirtuóz

leszállított áru

hangversenyéről hoz tárczát e c z i m m e l : "Az első "Concert populaire*.

szereplő hőseit

személyesen ismerné. A m i n t

torzszülött ötletének apaságával. A jó közönség pedig nem árad bele e »csemege« élvezésébe. Hiszen kedvencz embereivel való szellemi ismeretsége válik e réven m i n d "intimebbé!* És ez olyan jól esik neki. A derék fiu pedig pihenés nélkül, lankadatlanul termel néhány törzsvevője számára és aránylag elég jutányos áron. A z »eleven« apróságok tuczatja 6, az elhunytaké 8 forint házhoz szállítva. Nagyobb megrendelés esetében méltá-

Nono I X X

akár

hogy ez csakugyan fölösleges is volna. Mert bizony még egyik művészünknek sem jutott eszébe soha dementálni valamelyik r á t u k m á l t elmésséget. A u c o n t r a i r e . . .

X

í j Caprlvi. A német vaskanczellárnak utóda sem pakfong. Caprivi generális igen kellemesen és okosan beszélt a békéről

nyos r a b a t t . . . Ö n ö k mosolyognak e sajátszerű élelmességen. A z én látnoki szemeim előtt azonban impozáns arányokban bontakozik ki a jövő ködéből az »E!sö magyar reminiscentia- és

s szavait a börzék megérdemelt »hausse«-a üdvözölte. A szegény zsurnalisztákról ö sem nyilatkozott sokkal méltánylóbban,

bon mot-gyár részvény-társaság«-nak ragyogó palotája, melynek első és második emeletén az eleven, harmadik és negyedik emeleten

mint elődje. De satyrája nem volt , rosz és diszkrét maradt. Várjon csak a generális ur — mondják a kitréfált zsurnalisták — majd, ha szintén visszavonul saját Friedrichruchejába, vagy

a holt nagyságok áruosztálya lesz. És én jó lélekkel ajánlom mindenkinek, a kinek módjában áll, hogy el ne mulassza vala-

Varzinába, majd meglátja: milyen jól esik néha, ha van egy-egy

hogy, a n n a k idején egy csomó részvényt aláírni 1

Ligeti Jenő.

797

NÉPSZÍNHÁZ. A Tollkirály.

N a g y o p e r e t t e 3 felvonásban : Irta A l b e r t Carré.

dították Evva

és Fái.

Z e n é j é t szerzette

André

For-

Messager.

A z o k után az üres, v a g y a legjobb esetben is közönséges és szellemtelen operettek után, melyek tőlök telhetőleg hozzájárulnak ennek a műfajnak a diskreditálásához, jól esett végre olyan darabot hallanunk a népszínházban, a melyben igazi poézis árasztja el jótékony melegét és üde, friss hang nyilatkozik meg. A XVI-ik századbeli Francziaországot látjuk az operette keretében, a maga királyaival és parasztjaival, poétáival és korcsmárosaival, szellemességével és kedves naivságával, hagyományaival és merev etikettjével. A z emberek nem szellemeskednek benne, a parasztlányok bájosan együgyüek és a királyok nem emelkednek föl az Offenbach-királyok kedélyes regiójába, hanem megmaradnak szimpla uralkodóknak, a kik parancsolnak és tiszteletet gerjesztenek maguk iránt, a Kassai Vidor mókái daczára is. A poéták nem pumpolják meg a kiadókat, hanem a maguk passziójára Írnak a szép pásztorleányka szemeiről ábrándos, érzelmes madrigalokat v a g y ritornelleket. Régi kornak, elmúlt világnak, divatból kiment embereknek a sajátságos és bájos képe tükrözik felénk ebből az operetteből. A mi Ízlésünk azonban már annyira elromlott, hogy az ilyesmit közülünk csak az irodalmi gourmék tudják élvezni. Mert ennek az operettnek az élvezéséhez ez kell; a publikum túlnyomó részében pedig, mely a »Tékozló fiút« unalmasnak találta, ez hiányzik. A z operette szövegének valószínűleg az fog a közönség előtt a legtöbbet ártani, hogy — irodalmi színvonalon áll. *

Meséjét Clément Marot-nak, a kalandos életű franczia poétának az életéből merítette. Clément Marot-t (Vidor) társai: az iródiákok megválasztják »Tollkirálynak«, mert hát ő tudja közöttük a legjobban kifaragni a madrigálok és ritornellek nehéz sorait. A »tollkirályság« nagy méltóság, a melyre csak legényembert emelnek, mert a poétának szabad szeretnie egy leányt, két leányt, sok leányt, — de lekötnie magát egyikhez sem szabad. Marotnak pedig van felesége, a kis Colette ( M a r g ó t Czélia) a ki egy kis falucskában viseli gondját a férje gazdaságának és dúdolgatja az ő madrigáljait és ritornelleit. Egyszer azonban elunja ezt és elmegy Párisba, hogy a férjét fölkeresse. Itt meg is találja a férjét, azonban házasságukat el kell tagadnia, ha őt bajba keverni nem akarja. Colette megteszi, ami annál inkább nehezére esik, mert IV. Henrik angol király gyönyörű szőke, leánya Mária (Hegyi Aranka), a ki udvarmesterével Longuevillével, (Solymossy) Párisba jött, hogy XII. Lajos királyhoz (Kassai) nőül menjen. Marót megkoronázását látva, azt hiszi, hogy ez XII. Lajos király, az ő vőlegénye és rögtön beleszeret a csinos poétába. Ebből ja legváltozatosabb bonyodalmak keletkeznek, melyek végén Colettenek kellene XII. Lajos király feleségévé lennie, a ki őt tartja az angol király leányának, Marot-t pedig föl akarják akasztani, mert az angol király leánya azt hitte, hogy ő XII. Lajos. Szerencsére azonban a tévedés kisül, Marót megmenekül az akasztófa alól és Colette a házasság elől és újra egymáséi lesznek. *

Ehhez a kedves szöveghez Messager éppen olyan kedves muzsikát csinált. Nem az a banális közönséges muzsika ez, melyét az ember első hallásra megtanul, de még fülbemászónak sem mondható, mert magasabb stylben van tartva, mint az operette-muzsika rendszerint. A minthogy a darab tulajdonképpen nem is operette,

hanem inkább víg opera, az igazi »opera comique«, a minő a »Villars dragonyosai« v a g y »Carmen« s aminthogy Párisban éppen az »Opera comique«-nek volt a repertoirdarabja. Hanem érzelmesnek, szívhez szólónak, karakterisztikusnak és nagyon Ízlésesnek minden körülmények között mondható a zene. Különösen az egyes darabok hangszerelésében találtunk nagyon sok eredeti és kedves vonást. Messager ereje is úgy látszik nem annyira a dallamosságban, mint a jellemzésben és eo ipso a hangszerelésben fekszik. Párisban ő a legkedveltebb melodrámairók egyike. De miután a kintornák és a hölgyzenekarok aligha fogják egyhamar a »Tollkirály« keringőit v a g y indulóit tönkresilányitani, attól tartunk, hogy a publikum ezt nem a kintornáknak és a bölgyzenekaroknak, hanem a zeneszerzőnek fogja bünéül felróni. Elta. *

A pénteki első előadásról, fájdalom, nem sok jót mondhatunk. Poétái alakitások s az eredetinek megfelelő finom discrct játék helyett egy csomó torzképet láttunk. Hegyi Aranka kivételével aki durva lenni nem tud, a többi szereplő mind vaskos és ízetlen volt. Margó Celia hálás szerepét érvényre juttatni nem tudta, Solymossi outrirozott és Vidor paraszt volt nem franczia troubadour. Kassai parányi szerepén azonban meglát szőtt az alakító művész. Azt hisszük ez a nagy operette, mely voltaképen vig opera nem lesz hosszú életű a Népszínház deszkáin-

Z E N E .

Mozart. Valahol, a sanct-marxi temetőben, sok más szegény emberrel egyetemben, közös sirban porlik, a kinek emlékét európa-szerte ünneplik hangversenytermekben, színházakban. Akkoriban csak szerencsétlen özvegye kisérte öt végső utján, most minden czivilizált ember szeretne virágot tenni a sírkövére. Sírköve nincsen, hanem a bécsiek egyikét az ö legszebb szobrainak emelték az ö dicsőségére. H a élne, ünnepelt, nagy, gazdag művész volna, fejedelem a hangok birodalmában. Akkor zongoraleczkéket adott és nem volt mit ennie. Utolsó óráját a festők megörökítik vásznukon, akkor még a pap sem akart hozzá elmenni. Ugy halt meg, mellőzve, ismeretlenül, de jövendő nagyságának teljes tudatában. A z ö megszakadt, keserű pályafutását jelképezi hires requiemje,

melyen

utolsó perczéig dolgozott, de

amely töredék maradt, mint az ö élete is. A z utókor igazságot szolgáltatott neki, hódolunk az ö géniusának és gondoskodunk róla, hogy maradjon a m i utódaink számára is félreismert, el nem ismert lángész, kinek hamvai fölött ők tehessék jóvá a mi mulasztásunkat. Aíienor. Mire e sorok megjelennek, a nagy esemény, melyet az újságok huzamos idő óta hirdettek s mely iránt a közönség is nagy érdeklődést mutatott, bekövetkezett. Nem akarunk jósolni, különösen, a mikor e jóslatunk csak post festum jöhet, azonban a pénteki főpróbán szerzett benyomás u t á n ítélve, annyi bizonyos, hogy a közönség meg fogja tapsolni azt az elvétve előforduló néhány sikerültebb részletet, hogy alkalma legyen egy magyar zeneszerzőt első kiserlete u t á n további működésre bátorítani. Egészben véve azonban Alienor nem tartozik azok közé az operák közé, melyeknek hatása a szűkebb haza határain tul is terjedhetne. Egy intelligens, tehetséges zenész munkája, azonban minden egyéniség, minden erő és minden eredetiség nélkül való. Bajos volna első hallásra a m u n k a minden belső gyöngeségeit és teljes tarthatatlanságát kimutatni. A z első impresszió egyszerűen az, amit egy válogatott zenemüvekből ügyesen összeállított egyveleg kelt. Kellemesen csendül meg néhány szépismerös motivum,kellemetlenül hat, hogy e motívumok nóvumként szerepelnek. Tartalmat alig néhány számban találtunk s még azok a még a leggyöngébb operákban föltétlenül tetszést

798 arató

Idscbb

kaliberű

lírai

részletek

is

teljesen

hiányzanak.

Kivételt képez egyes-egyedül az első felvonás duettejc, a

német

eltalálva.

melódiák Ami

sentimentális

a szövegét

melyben

stilusa igen szerencsésen van

illeti, igazán kár volt érte Franczia-

országba fáradni. Váradi Antal ugyanannyi fáradsággal, amennyivel a fordítás járt, sokkal volna.

sikerültebb

eredeti

librettót

elmondani. A harmadik felvonásban Merlin álma alkalmat nyújtott Mazzantininek és a rendezőnek igen ügyes és hatásos ballet, illetve élőképek rendezésére. A főszerepek Bianchi k. a.,

Hilgermann Laura, Broulik, Ney és Szendröi urakra vannak bizva, a kik mind megannyian, különösen pedig Ney Dávid, nagyban fognak a megmenthetönek megmentéséhez hozzájárulni. az operaház

zenekarának

tagja

pénteken

este a vigadó kis termében hangversenyt rendezett, hogy hegedümíivészetét bemutassa.

Ez

első kísérlet

sikerével

az albumot feladatául

mindenképen

melyeket nem

tűzte

az ősz mester árasztott

fogja olvashatni ki, hogv

»a

az,

szerte szét, de

ki életének legnemesebb

tudományok

m i n d a m a z ágaiban,

a melyekben m ű k ö d ö t t , utódokat hagyjon maga után.«

Írhatott

Primitív a mcseszövés, primitív a mese, igazán kár azt

Liedl Ferencz,

melyeken az ö nagy szelleme lebeg s melyek azokon a sugarakon melegednek,

Csiky szobrok. Még friss a hant, mely az e l h u n y t

költő

fölött emelkedik, de már országszerte mozgalom indult meg az iránt, hogy Csikynek szobrot emeljenek. A közönség, mely anynyiszor mulatott Csiky ötletein és az akadémia, melyet Csiky termékenysége annyiszor mentett meg a compromittálástól, egyaránt lerója a hála adóját. Aradon, a költő szülővárosában nagyban folynak a gyűjtések egy Csiky-szobor emelésére és a Kis. faludy-társaság szintén megindította a gyűjtést egy emlék szoborra. Óhajtandó, hogy a szobor méltó legyen a nagy költőhöz s ne — mint tervezték —1 a nemzeti színház udvarában, hanem valamely nagyobb köztéren állítsák fel. Oda majd akkor is elhe-

meglehet elégedve. Szolid, megbecsülendő tehetségnek és gyakor-

lyezhetik — ha nem sikerül.

lottságnak adta

Idegen k ö l t ő k albuma. Költőket kiragadni abból a talajból, melyhez egész szivükkel hozzánöttek s átültetni más éghajlat

tanújelét

különösen Wieniawsky

D-moll hang-

versenyének második és harmadik tételében és Chopin nocturnejében (D-dur). Hangversenyének érdekességét nagyban emelte Major Janka kisasszony közreműködése, a ki jelenleg a m. kir. opera jóvoltából a kölni városi színház primadonnája. A ki hallotta e fiatal ének művésznőtől Gilda áriáját Rigolettóhól és a varázsfuvolabeli Ej királynője nagy áriáját (eredeti hangnemben) nem képes hamarjában átlátni, hogy mi szüksége a kisasszonynak Kölnbe menni, mikor mi nálunk is van magy. kir. opera. Alapos iskolázottság, terjedelmes, erőteljes hang — minden, a mit mi egy énekesnőtől (utóbbi időben m á r redukált mértékben) meg követelünk, Major kisasszonynál föltalálható. Az igaz, hogy olaszul nem tud.

IRODALOM. Hunfalvy Pál. Azok, kik az akadémiai könyvtárt sűrűn szokták látogatni, bizonyára sokáig fognak emlékezni arra a szelid tekintetű öreg úrra, ki sorba járta az olvasó-termeket s igaz érdeklődéssel lapozgatta a foliánsokat, melyekből a tudományt betűzték a fiatal tudós-jelöltek. Nem haragudott senki, ha az öreg ur háborgatta, a minthogy ö is igen szívesen adott u t m u t a t á s t mindazoknak, kik a t u d o m á n y bármely ágában hozzá fordultak tanácsért. Egy egész fiatal tudós gencrácziónak volt az öreg Hunfalvy Pál mestere. Nem kathedrán tanított, hanem ugy maguktól

verődtek

össze

házában

a tudomány-szomjas

ifjak,

kiket nyájas modora, ritka szeretetreméltósága az első pillanatban meghódított. Szerették az ősz mestert, de ezen szeretetnél talán nagyobb volt a tisztelet, melylyel környezték a nagy tudóst. Hunfalvy Pál európai hírnévvel dicsekedhetett, m u n k á i t az összehasonlító nyelvészet köréből német és más

nyelvekre is lefordí-

tották, munkássága egy egész könyvtárt megtölthetne. Fáradhatatlanul dolgozott hosszú és dicsőséggel környezett pályájának alkonyán is. Nem volt oly nehéz munka, melytől visszariadt volna, kiterjeszkedett a legaprólékosabb adatig, hogy ezekből építse nagy műveit. Bámulatos szorgalomról és mély néppsichologiáról tesz tanúságot legértékesebb munkája, melyet Magyarország cthnografiájáról irt. Ez a k ö n y v úgyszólván codexe lett mindazoknak, kik a finn-magyar rokonságot hirdetik. 0 volt talán az első magyar nyelvész, ki rendszeresen foglalkozott a nyelvek psichologiájával és a nyelvrokonságot tudományos eszközökkel bonczolgattu. Nem külső, véletlen hasonlatosságokból indult ki, melyek könnyen csábítják cl a nyelvészt, hanem a nyelv szelleméből és a gondolatok azon szerkezetéből, melyet a nyelv kifejez. Váratlanul szakitotta ki a halál, mely rövid idő óta kegyetlenül hivja magához nagyjainkat az irodalomban és a tudományban. Alig egy héttel ezelőtt jubilálta az akadémia önmagát, hogy Hunfalvy negyven év óta tagja s nemsokára ravatalt emelhetett a nagy halott számára. A tanítványok Hunfalvy-albumot szerkesztettek, hogv legbecsesebb munkáikat neki ajánlják, müveiket,

a l á : olyan feladat, melyet a műfordítás minden technikájának ismeretével sem lehet mindig szerencsésen megoldani. V a n n a k poéták, kiket lefordítani nem lehet s a vers legfölebb halvány másolata lesz az eredetinek, melynek költői becse épp oly elválaszthatatlanul van összekötve az illető poéta nyelvével, m i n t ahogy test és lélek egy. T ö b b mint ötven idegen költőt mutat be a magvar olvasóközönségnek Radó Antal, a fáradhatatlan műfordító. K ö z ö t t ü k sok olyant is, kit eddig magyar forditásban nem olvastunk. Irodalmunk mindenesetre nyert e kötettel, melynek külső kiállítása is meglepően szép s mely a X I X . század csaknem minden nagyobb költőjétől hoz egy-egy költeményt. Csupa olyan költő, kinek nevét becsüli az irodalom, csupa olyan költemény, mely fordításra m é l t ó ! R a d ó finom érzékkel állította össze az anthologiát, van benne sok müforditói talentum s nem is hiányzik belőle a költői inspiráczió. De a műfordítás szempontjából az anthologia nem minden egyes darabja sikerült. V a n n a k versek, melyekben le tudja győzni a műfordítás külső akadályait, de elhibázza a h a n g o t ; néhol viszont meglepően adja vissza a versek költői erejét, de küzd ' sok apró technikai akadálylyal, melyet elhárítani oly k ö n n y ű volna! Ez a fogyatékosság talán onnan ered, hogy R a d ó igen sok költőből fordítva, a lcgellentétesebb érzések visszhangját keresi lelkében. Már pedig az igazi műfordító nem csupán azért fordit le egy-egy verset, mert

az

neki

tetszik

és nem

akarja,

hogy

ezen

kincs rejtve

maradjon a nagy közönség előtt, hanem fordit bizonyos benső, szellemi kapocs folytán, mert eszméit a nagy poéta eszméivel rokonoknak érzi, fordit ép oly benső szükségletnek engedve, m i n t h a a maga verseit irná. Mindez azonban nem csökkenti Radó érdemét

s olvasóink

láthatják

azokból

a szép mutatvá-

nyokból, melyet »Anthologia* rovatunkban hozunk, hogy R a d ó sok oly jeles tulajdonsággal bir, mely hivatottságát a műfordítás terén kétségbevonni nem engedi. Mikszáth

Kálmán

országgyűlési

karczolatait

egy

vaskos

kötetben adták ki a Légrády-testvérek. Össze vannak gyűjtve a könyvben mindazok a szellemes apróságok, melyeket Mikszáth hosszú évek óta parlamentünk és nyilvános életünk szereplő alakjairól összeirt, azzal a bájjal és humorral, mely az ö spcczialis tulajdona. A karczolatok, bár a napi események hőseivel, azokkal a buborékokkal foglalkoznak, melyeket az aktuális élet felszinre hajt, még igy összegyűjtve úgyszólván post-festa sem veszték el érdekességüket s aki egyszer a jelenkor történetét megírja majd, nem egy fontos adatra, nem vonásra fog akadni Mikszáth könyvében.

egy találó

jellem-

Erdélyi irók és művészek Almanachja. Két fiatal kolozsvári hírlapírónak támadt az ötlete, hogy egycsomóban bemutassa mindazokat, kik vezetői és közkatonái az erdélyi részek szellemi életének. Természetesen a lokálpatriotizmus is nagy szerepet játszott a könyv összeállításánál és egész ismeretlen nevü irók arczképét és dolgozatát is hozzák. Azok között, kik az irodalomban jó névvel birnak, ott találjuk : Brassai Sámuelt, Har

199 m a t h L u j z á t , I v á n f i J e n ő t , J é k e i A l a d á r t , Malonyai Dezsőt, Petelei I s t v á n t , B e n e d e k E l e k e t , Petri Mórt, E . K o v á c s G y u l á t , T u t s e k A n n á t , J a k a b Ö d ö n t stb. A kötet k a r á c s o n y r a a Révai testvérek k i a d á s á b a n f o g megjelenni. Székely

Béla

fiatal

iró, kitől

már egy

pár

Petrás Lajos, Csiszár Klára, Ujhelly Janka, Medgyesi Wiesinger Erigyes, Glátter A. Béla, Dr. Virosztek A. mann Rózsika, Buchhalter Irma, Fleischer Adolf, Weisz és Elza, Bleier Mór, Tegze Miklósné, Ambrus Esztike, és Aranka, Schwarcz Fanny.

szép tárczát

olvastunk, előfizetést hirdet »Divatos hazugságok« c z i m ü két kötetes társadalmi regényére, m e l y a R é v a i testvéreknél f o g megjelenni. Előfizetési ára i frt 5o kr. A g y ü j t ö i v e k szerző

HETI POSTA.

czimére ( A n d r á s s y - u t 48 sz.) k ü l d e n d ő k . J o g o s u l t - e a büntetés ? E z a czime egy röpiratnak, melyet M á r i a f f y J ó z s e f , a f ő v á r o s i birói kar egyik kiváló tagja irt. E g y érdekesen g o n d o l k o d ó és szellemes ember m u n k á j a e f ü z e t , melv sok alapos t a n u l m á n y és sok psichológiai m e g f i g y e l é s e r e d m é n y e . Nemcsak a szaktudósok, hanem mindazok, kik a jelenlegi büntetési rendszer f o g y a t é k o s s á g o t ismerik, élvezettel ezt a k ö n n y e d stylban megirt röpiratot. I f j ú s á g i i r a t o k . Lampel

Pista és Laczi, Győző, LieberLipótné, Lajos Elsner Aurélia

fogják olvasni

Róbert ( W o d i a n e r F . és fiai) kiadá-

sában egész kis g y ű j t e m é n y ifjúsági irat jelent meg. Mind igen a l k a l m a s arra, h o g y a g y e r m e k v i l á g b a n elterjedjenek, mert meg v a n b e n n ü k erdekesen és szépen leirva mindaz, ami m u l a t t a t j a az i f j ú s á g o t és a mi e g y s z e r s m i n d a kedélyre hat. V a n köztük H o f t m a n n népszerű elbeszéléseiből e g y pár. A z ezeregy éj bájos regéit Radó A n t a l dolgozta át az i f j ú s á g s z á m á r a k ö n n y e d , egyszerű, m a g y a r o s s t y l u s b a n , lehetőleg sulvt v e t v e arra is, h o g y e k ö n y v n e k nevelési czélokat ís kell szolgálnia. »Regefüzérek*, »Tündérek között« és m á s hasonló elbeszélések szintén kapósak lesznek most k a r á c s o n y előtt, mikor oly nehéz az ifjúság szám á r a a l k a l m a s k ö n y v e k e t választani. A z utóbbi két mű szerzője B á n f i J á n o s , ki nem ujoncz többé a g y e r m e k i r o d a l o m terén. De talán legérdekesebb e k i a d v á n y o k közt B u s c h Vilmos, a hires német illustrator torzképeivel diszitett két k ö t e t : »Ugri Matyi* és »Marczi és Miska.« F á j d a l o m , a képeket kísérő verses szöveg h u m o r és naivság tekintetében messze m ö g ö t t e m a r a d a képeknek, de mégis n a g y o k a t f o g n a k nevetni rajta — legalább a nagy gyerekek. P o s n e r f a l i n a p t á r a i . A Posner fali- és jegyzék-naptárai olyan specialitás, m e l y n e k ú g y s z ó l v á n nincsenek versenytársai. G y a k o r lati szempontból páratlanok. V a n n a k külön jegyzék-naptárai g a z d á k , tisztviselők, h á z i a s s z o n y o k , fali és block-naptárai minden foglalkozást űző emberek számára. A z idén még szebb kiállításban jelentek meg, mint t a v a l y és egy-egynek beosztása még praktikusabb, mint azelőtt. V a n k ö z t ü k előjegyzési naptár, ára 7 5 kr. J e g y z é k á r a y5 kr. Posner-féle fali naptár ára 5o kr. K i s fali n a p t á r ára 20 kr. Irodai napló 1 frt 5o kr. Boudoir n a p t á r 1 frt. Posner-féle zsebnaptár 20 kr. Gazdasági naptár 1 f r t 5o kr. T o v á b b á t á r c z a n a p t á r a k igen Ízléses kivitelben. Z i l a h y Á g n e s r ő l és s z a k á c s k ö n y v é r ő l s o k a t irtak, zengtek — S ut figura docet nem irtak hiába, nem a rengetegnek. — Mert ime kiadás kiadást ér n y o m b a — ú g y női mint a g o m b a . — Kelendőbb a k o n y h a r e c z e p t , — mit ihlettel f ö l j e g y e z e t t — Z i l a h y az Á g n e s , — bizony vonzóbb m á g n e s — , mondhatója Grill utóda — mint a legszebb m a g y a r nóta. ( K a p h a t ó minden k ö n y k e r e s k e d é s b e n , ára 1 f r t 5o kr.)

KÉP TALÁNY.

Mult számunk alkalmából az ország minden részéből annyi és oly rokonszenves, megtisztelő azokra

külön-külön

válaszolni

üdvözlet érkezett hozzánk, hogy képtelenek vagyunk;

miért is ez

uton rójuk le hálás köszönetünket t. olvasóink iránt. Pancsova. Rajongó. Miért nem jelennek meg sűrűbben tárczaczikkek H-tól ? Kérdezi Ön egy finom, parfümmel impregnált karton lapon, melynek karcsú lándzsabetiii női kézre vallanak. Felelet: Mert H. urat az a napilap, melynek szerződött tagja, jobban fizeti, mint »A Hét.* Es miért fizeti és fizetheti jobban ? Mert a napi lapért senki sem sajnálja a 4 krt és megveszi, »A Het«-et pedig, mely 20 krba kerül, kölcsön kéri. Tudunk városokat, a hol hetenkint egész utczasorokon végig egyik családtól a másikhoz vándorol »A Hét«-nek az az egy példánya, melyre az ottani kaszinó előfizetett. Itt joggal elmondhatni, hogy házalni jár az irodalom és még sem ő a házaló. Ha csak egy tizedrésze azoknak, akik lapunkat olvassák, előfizetne rá, akkor nagysád mindjárt sűrűbben találkoznék nálunk H. úrral és többi kedvenczeivel. Budapest. L. K. »Az élet terhes g o n d j a . . -« Sok őszinteség van versében, poézis mentől kevesebb. Zársoraiban pedig dinamit-bombát robbant szét. Mire való ez ? »Azok, akiknek bőven — Mindent adott az isten — Arczátlanok ; (?) — Kitérnek még előlem —• Mivelhogy semmim nincsen — S szegény vagyok.* Az Ön német kollegájának, Heinénak is voltak hasonló miseriái, de ő stoikusabb türelemmel nézett a vihar elébe : „ — U n d hast du nichts, du L u m p , S o lasse diüh begraben, Denn ein R e c h t zum L e b e n habén N u r die, die e t w a s h a b é n . "

Budapest. »Hová tünt el !« . . . A legjobb akarat mellett sem közölhetjük. Budapest. Lkának. Egyre faggat. Nem olyanok mint az első. Béri Gyulának. Egyet-kettőt besorozunk belőlük anthológiánkba. Dacsó Emil. Látogatását kérjük. Budapest. Alkonyatkor. Olvassa el Lévay Józsefnek : »Ha meghalok csillag legyen belőlem* czimü gyönyörű költeményét. Azt hisszük, az Öné ennek az impressiója alatt készült. Nem közölhetők : Nicoló. Merengés. — Koizoff Alexei fordítása. — Halvány remény. — Az árva kis leány. Előkelő hölgyeink, kik toilette-sziikségletuket eddig gyakran Bécsből vagy Párizsból rendelték meg, örvendenek, hogy Faludi és társa női ruha és konfekcziótermében, Szervitatér 1. oly kiválóan figyelmes és a divatnak teljesen megfelelő módon nyernek kiszolgáltatást, annál is inkább, mert a külföldi megrendeléseknek sokszor kellemetlen következményei vannak, a mennyiben gyakran se a szabás, sem a rendezés nem felel meg és a díszítéssel való tulhalmozás határozottan visszatetsző hatást szül. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S J Ó Z S E F .

Egész selyem foullarde-okat méterenként

I forint 20 krtól egész 4 forint 65 krig (450-féle dessin) szállit darabonként, vagy egész öltönyökben portó- és vámmentesen a G. H E N N E B E R G - f é l e nagy gyári raktár Zürichben. Minták ingyen. Levelekre Svájczba 10 kros bélyeg ragasztandó. V Á R A D Y B É L A karácsonyra és újévre idevarázsolta London és Párizs újdonságait a női- és férfidivat terén. V Á R A D Y B É L A nyakkendői csupa chic és eleganczia. V Á R A D Y B É L A női keztyüi a vhölgyek öröme.* V Á R A D Y B É L A férfi keztyüi tartósság tekintetében páratlanok. V Á R A D Y B É L A férfi ingei a tökéletesség netovábbja. V Á R A D Y B É L A férfiszabósága az eleganczia s finomság mintaképe. V Á R A D Y B É L A férfi divatüzlete, B U D A P E S T , Kis hid-utcza 9. igazi nfinn de Siecle« etablissement, megtekintésre érdemes.

A 48/100. számban közölt képtalány megfejtése :

C O G N A

C

Képviselőválasztás.

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN PROMONTOR

Helyesen lejtették m e g : Szigetliy Margit, Lindenbaum Ernestin, Rattich Irina, Kohn Malvin, Herczeg József, Singer Hermin, Stein Stefi, Allstridter Ottó és Ernő, Wilheim Neustadtl Berta, Fáy Irén, Fuchs Sarolta és Etel, Brauner Samu, Beregi Alice és Ilona, Vollák Ilonka,

meiy kizárólag csak a legmagasabb kitüntetéseket nyerte, saját töltésű palaczkokban mindenütt kapható : A gróf Keglevich István-féle promontori cognac-gyár igazgatósága Budapesten.

/

/

/

/

/

/

\

/

/

/

/

/

/

/

/

/

'

D r o g u e r i a - é s i l l a t s z e r t á r „A HATTYÚHOZ."

A Kriegner-féle

\

ACATIA-SZAPPAN

\ ^ \

Dr. J o v i t z a Budapest,

kellemes habzása, rendkívüli kedves illata és nagy ^ tartósságánál fogva ma a .legkedveltebb . . . . . . pipere- N szappan.

y

Egy ilrli ára 3 0 kr., 3 drb dobozban I frt 40 kr.

^

Acatia-Arczcréme

,

pár heti alkalmazása egészen uj finom és üde gyer- y ' mekded arczbó'rt idéz elő. E g y üveg ára 1 frt. |

/

^ Főraktár: BUDAPEST, Kálvin-tér, „Korona"-gyágyszertár. \

\

S

\

HB^t, .^f^, .^jj,,

S

\

\

\

\

\

NÖK, -fiük., -ÁK

\

\

\

\

N

/

N

•

S c h w a r z n é - S p i e g e l Lujza,

Hattyú

VIOLA BERTALAN és TÁRSA Gépészmérnöki irodája

központi gépraktára és ipartelepek berendezési vállalata. Ganz-féle gázmotorok és villamos berendezések. Egy ilyen telepünkön műjl ködösben megtekinthető. Mindennemű "technikai cikkek ésolajok.Vas-, cserépés köpeny-kályhák nagybani eladása.

szám.

»THE GRESHAM* életbiztosító-társaság Londonban. Magyarországi fiók :

BUDAPEST, FEREHCZ-JÖZSEF-TÉR 5., 6 . SZÁM HÁZÁBAN

Ausztriai fiók :

B É C S , G I Z E L L A - S T R A S S E I. S Z Á M A L A T T A TÁRSASÁG

HÁZÁBAN.

A társaság vagyona 1890 junius 30-án frk. 111.610,618—Évi bevétel biztosítások és kamatból 1890 évi junius 30-án

„

20.084,349.-

„

234.804,082.-

Kifizetések biztosítási és járadéki szerződések s visszavásárlások stb, után a társaság fennállása óta (1848) A legutóbbi tizenkét havi üzleti idő alatt a társaságnál

55,985,275, -

értékig nyújtattak be ajánlatok, mi által a társaság fennállása óta benyújtott ajánlatok összértéke értékre megy.

va

arezv zze ^ ' , a npuhává, %y a fehérré, i ' eltávolít teszi. minden a bőrt bársonysimává Egybőrfoltot tégely

ma

' S e n gondosan készült legfinomabb rizspor. (Olomfehérmentes). Teljesen ártalmatlan. Fehér, créme és rózsaszinii. Egy doboz

C7ÓÍI/Í7" ( v a s y chinolinnel vagy salicyllel). Kitűnő szer rendes szájOLCIJIIL vizíil, vagy fájó fogaknál, vérző Ínyeknél, szagos szájnál. B á l '

Manrlnla

„mdlIUUld

elismert kitűnő szer a fogak tisztítására és különösen a foghus conserválására. Egy doboz ára 50 kr. L n n n a C 7 a n n a n " közönbös, legfinomabb anyagból. A legtartósabb MJI |id04d|J|Jall pipereszappan. Egy darab ára 80 kr.

Csomagolás minden küldeményért 10 kr. 3 (Ttot meghaladó rendelésnél bérmentve.

I Z ' E R T E S Z

Telefon 5008.

A rÁffSASiG

ai'CZkenŐCS"

ára 50 kr. UotTuil a n r w n n n " „ndllyll dl M|JUI ára 00 kr.

„ 1,666.812,555.-

Prospektusokkal és díjtáblázatokkal, melyek alapján a társaság kötvényeket kiállít, továbbá ajánlatokkal díjmentesen szolgálnak az osztrák-magyar monarchia minden nagyobb városában az ügynök urak és a magyar ós osztrák fiókok.

T O D O R

Budapesten,

^fci

5.

pipere

Ugyanitt kaphatók az alább felsorolt, kipróbált és elismert saját készitményii szerek : U q 4 4 . . | , 011071/17" szeplő és más foltok ellen kitűnő hatású. Teljesen ártalmatlan. „ n d l l y l l dl M l I I Egy palaczk á r a 50 k r .

• e •

V I I . , Erzsébet,-körút

szám.

„Salicyl fogpor"I<<

nyelv- és zeneismeretekkel, nyelv- ós zenemesternőket napokra, vagy egyes órákra, kitűnő gyermekkertésznőket és minden nemzetbeli bonneokat lelkiismeretesen ajánlok és elhelyezek

Bwlapest,

7.

melyikének ára 00 kr.

Nevelőnőket,

tp- i^s* ^

Sándor.

Kecskeméti-ufeza

Gyógyszeranyagok, illatszerek, hölgyporok, szappanok és mindenféle czikkek jól berendezett dúsan felszerelt raktára.

FunHnnt „LlUUUlll

jfc^ J&k:. .sÉkc. .'AcÉL

Budapest, Andrássy-ut 28. ^p ^ ^ ^ ^ ^

IV.,

muipari újdonságok tára

Dorottya-utcza 1.

szám.

Kiállítás karácsonyra megjelent újdonságokról már 1 frton alól 200 írtig.

Uj czélszciü találmányok a háztartás M u l a t t a t ó é s t a n u l m á n y o s jábuffet, játszó-, iró-, dohányzó- < iékok l e á n y o k n a k é s fiuknak. munka-asztalokra. Mikádó-szobák bTörhetlen, mosdatható fin. babák iurendezéséhez. Roccoco, fali- ós ka -joeskókben 80 kr., frt 1.20—4.20-lg. d&lló-órák. Diszkancsók, felköltö ó Öltöztetett baba 1 . 2 0 , 2 , fi, 2<> frtig L60. Vadász-, lovng- ós más spo. • B a b a t ü n d é r " , papa mama hivű lisztárgyak. Japáni, chiuai, Zacurui. babák frt 2 20, 3.15 egész 4 forintig lloisonne curiositások. Múrvány-Í; Porc/üllánfejü hajas babák mozgó ta vence tea-asztalok. Niekel tea-üstöl gokkal 1.20—5 frtig. Mulatságos bii Ágas gyertyatartók, hármas toilette kozó bosnyák ós buka 80 krtól 1.20 ig ikrök 10, 1 2 - 3 6 frllg. Vázák, áll Díszes koffer babával és öltözékké naptárak, szalagos függő örökös na] 3.10—10 frtig. Takarék-tűzhely 00 ki •ár 1 frt. Maknrt rámák 1 frt 40 kr 1.20-ig. Czinezett konyhaedéuy 70 ki cl egész T T í ? Imitált üvegfestt 2.60-ig. Porczelláu-service 30, 65 k 10 frtig. • szeti nagy ablak í frtig. Baba toiletto-asztalka 50 ki ópek 2 frt 60. Spanyolfal-albumol Járó ós ütö baba óra 50 kr. Bab ikör-kószletok, eseraegekés-állván. szoba bútordarabok 50 kr. Kis varró -'sinos kis ajándéki nippes-tárgyal gép használható 3 frt. Trombita 3 0 lörárú dombot díszítéssel, pénztáré? 3 frtig. Érczczimbalmok 1.20—2.15 •.ománcz betüs 1 frt, berondozett ir-^••^KbPvnmnsrm Caleidoscop T T i f Accordokut játsz' nappá. VaiTo-és toilette-necessair.. B J f c t f j A U-+1 30 kr. 6.50. J • órcz-bugó 70 ki s munkakosár. T e l j e s Í r ó a s z t a l U j 1 A vidám Molli, magától ugr c é s z l e t 0—100 forintig. Szenteltviz-tartók, csougetyü.|kutya 60 kr. Agyon nevetni való 1.30—2.60-ig. Zenedaru Díszes thermometer. Flóbert-puska 9—23 frtig. Fegyve- bot játszó órezbugó frt 2.75. Blondin a kötélen 1 forint ak. Revolverek. Báli ós hangversenylegyezők 2—35 frtig. "" " 60 " Mannlicher pisztoly kr. Zenélő tánezosnö- •bngó» 1« forint )nyx, Alumínium-tárgyak. Ludtollformu Alumínium toll- Billiouquet 50 kr. Szájharmonikák 15 krtól 1.20-ig. Kard szár egyszersmind papirkés 50 kr. ( dob, csákó, puska együtt 3 frt. Czinkatonák 30 krtól 6 frtig Gyermekostor 20—80 krig. Kocsi 60 krtól 6 frtig. Szekér ké ökörrel fi forint. Csikós F T " j 1 Amerikai Jockey, a lova! IMztonsági vas karácsonyfa állvány 2.50. Ezü.st szál, rezgő vagy huszár lovon 1.50. * J • gyeplővel* igazithatók 0' 'siUag tuczatja 60 krtól 1.20. Színes üveggolyók érczfüllel krtól 12 frtig. Hintalovak 5—20 frtig. Gépezetes mozgójáté 1 arabja 10, 15 ós 20 kr. Ragyogó pirámis a fa hegyére 15, 60 krtól 25 frtig. Fölállítható vár 3.50. F u t ó egér 70 kr. IP 15 krlg. Kis tamburin 15, 30 kr. E l é g - h e t l e n gyapot a fa rendezett istálló 2—7.50-ig. Vasmángorló 50 kr. Vasút plé i avassá tótelére 20 kr. Angyalok a karácsonyfa hegyéro 90 kr. b ö l 50 kr.-tól 9 frtig. Mngától futó mozdony 90 kr. Képér L e b e g - o a n g - y a l o k az ágakra, mozgó szárnyakkal 40, (50, könyv 60 kr.-tél 3 frtig. Zenélő doboz frt 1, 1 . 7 0 - 2 . 6 0 - f i 1 - 6 frtig. Tréfás mozgékony majom 35 kr. Könnyen felerő- Delejes UBZÓ áltatok 25 kr. 2.50-ig. Szinház 70 krtól 12 frtig síthet'; csillogó gyertyatartók tuczatja 40, 00, 72 kr. Hó, a Fiiszerkereskedés 4 frt. Hegedű 1.50. Fonógépek 1.80. Fes fára szórható 20 kr. Lampionok tuczatja 1.20. Bubiu-iam- tékrzekrény 50 krtól 4 forintig. Koczkarakó játék 6 képpé pion gyertyával drbja 15, 20, 40 kr. Ragyogó arany és ezüst 60 krtól 3 frtig. Türelemjáték 2 képpel 1.50. Amerikai préseli r e g - g l i a r m a t 20 kr. Arany, ezüst és szines hajszál 40 kr. betüjáték 1 15—1.80-ig. Büvészkószlet 40 krtól 9 forintig Oiéaranyozé és eziistöló f ü s t lOkr. Arany, rubin ÓB gyémánt Lombfűrész készlet 6 — 1 4 forintig. L a t e r n a M a g - l k a .Hl c s i l l a g o k 20—75 krig. Gyémánt cseppek tuczatja 45 kr. kr.-tól 20 frtig. C a m e r a O b s o n r a 3—4.50-ig. Amerikai 'zines gyöngyláncz 20, 35, 50 kr. Felnyitható arany diók dbja ajtó közé való csavarnélküll tornakéBzlet 9.50—10.50-ig. 15.40 kr. E z e r f é l e b o n b o n i é r e k dbja 1 0 , 1 5 , 2 0 — 5 0 krig. najóépitészet 5 frt. Bambusz építészet 2—2.80-ig. Kagyló I T i * Fényes gyöngysodrony ezüst ezáUal körülfonva 20 kr. munkálat 3.30. A kis modeUeur 4.85. F r ö b e l játékai: . 1 • Harmatositó por 10 kr. Palaczk likőrrel töltve 10 kr. Pátczikarakás 3 forint. Fecakendüfestészet 1.80 - 5.50-ig Pezsgővel 15 és 20 kr. Söröspohár ezukorral 10 kr. Gyöngy- Spectograph rajzoló kéBzülék 1.30. R i c h t e r - f é l e é p l t ó sodrony a tárgyak felerősítéséhez 10 kr. Szines viaszgyertyák i s k o l a k ö v e k k e l fölállítható figurákkal 80 krtól 17 frtig. tuczatja 20 —40 krig. R e n a i s s a n c e - g y e r t y á k 24 darab Csörgők 3 0 - 5 0 krig. Sivító gummi játékszerek 25 kr.-tól 00 kr. Szenzácziós gyertyák, a fán egyszerre gyúlnak meg, 2.80. Zonélö bobécz osőrgö 2.40—10 frtig. A r i s t o n zeuélötuczatja 42 kr. f U a g - n e s i u m - s o d r o i i y vakító fénynyel ég, szekrény 6 zene- T T-S f S y m p b o n l o n svájezi zenélös/ek .J • rény 6 frt, zenedarabok hozzá 40 kr. egy boríték 10 kr. 1 2 d r b v e g - y e s b o n b o n i é r e 00, darabbal 20 frt. 1.20, 1.80, 2.40, 3 frt. Rezgő arany és ezüst üstökös 15 és 30 kr. Szines gelatln lobogók 15 kr. Ragyogó pillangó 5 , 1 5 kr. Ü 1 J Halma 2 vagy 4 személynek 1.80, Arany és ezüst halacskák 5—15 krig. Cseresznye párja 10 kr. Tlírvinvi'ítólillli Ragyogó ezüst guir- T T " i T Karácsonyfa-gyujtó és eloltó I <11 a u a j d l C H U K . 2 . 5 0 ^ . 2 0 Virág-négyes 1.80. Tombola land 2 mtr 20, 40 kr. 1 . 1 • készülék 50 kr. Uj I Csillámló 85 krtól 2.60—20 frtig. Lotto 80 krtól 5 frtig. Lóverseny fenyötoboz 5 kr. Bethlehem 3.20, 10.80, 25 forintig. Rezgő 1—6 frtig Városi rom 2.20—3.40-ig. A vig egyszeregy 1.60. arany és ezüst gömb 10 kr. Nagy rezgő csillag a fa hegyére Harang ÓB kalapács 40 krtól 4.50-ig. Go-Bang, chinai elmés 30 krajezár. Csillámló fürtők tuczatja 60 krajezár. 12-féle társasjáték 2 személynek 2.30—3.60-lg. Tivoli 3.80—8 frtig. csillogó kogyló-bonboniere 15 kr. Jégcsapok 10 krajezár. Domino szolid fadobozban 1.20, 3.20—8 frtig. Sakkjátékok 2.80—15 frtig. Damtábla kövekkel 1.70. Reversi játék 90 krtól Czélszerü e g y f á n a k t e l j e s f e l d i s z i t é 2.15—9.50-ig. UJ 1 Magikne képek 6 0 kr, 1.80.

sillogo, ragyogó, fényes karácsonyfadíszek.

sére az i t t elősorolt t á r g y a k b ó l e g y e g é s z összeállítást rendelni, melyek 5, 1 0 , 1 5 és , 2 0 forintért kaphatók. "WJ

K e d é i y d e r i t ő tréfás megiepetési tárgyak és komikus aiatu dobozok Attrspokajándéktárgyakelrojtésíre. T r é f á s voxálól

NB. Clubb-ko.csolyák 2 frt. Hali f a x 3 frt. NickalHalifax 5 frt. Rohonozy Achilles csukló-szij 1 . 2 0 . . -

Megrendeléshez nagy képes árjegyzéket „ ,

,„.

.

játékcdi 3 V Csinos loillbolil nyeremény- mellékelek. Meg nem feleist visszavesz tárgyak Összeállítása ,r> forinttól fölfelé. KERTÉSZ TÓDOR.

Budapest, 1 8 9 1 . N y o m a t o t t az „ A t h e n a e u m " irodalmi és n y o m d a i r. társulat betűivel,