a ll e n lW
rg Díj
Raou
be
Budai ófár * 201
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2017. február ® 5777.Svát-Ádár ® XIX. évfolyam 1. szám
Párását skálim - sékelek szombatja Verő Tamás: Párását skálim - sékelek szombatja 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal Háztáji Hírek 3. oldal Verő Tamás: Tu BiSvát 3-4. oldal Kivovics Péter: A Frankel Zsinagóga Alapítvány tevékenysége 4. oldal Csillag Ferenc: Gondolatok egy könyv kapcsán 5-6. oldal Bevezető gondolatok Hrotkó Larissza: Budai fekete könyv című könyvéhez 6-7. oldal Az ősök és a zsidó történelem 7. oldal Porosz Péter: Peleset, pelistim, philiszteosz, falasztin? 8-10. oldal A Micve Klub programajánlója 10-11. oldal A Micve Klub februári programja 12. oldal
A négy különleges szombat közül az első, Párását Skalim - a Sékelek Szombatja köszönt ránk február utolsó sábátján. Ezen a szombaton hirdették ki a jeruzsálemi Szentélyben az adakozás kötelességét. Mindenki csak egy fél sékelt adhatott, se többet, se kevesebbet. Mindenkinek egyformán kellett befizetni a részét, és ezáltal nem látszódtak a vagyoni és társadalmi különbségek. Napjainkban plusz feladatot láthat el a sékelek szombatja. Kiegyenlítődhetnek a különbségek, bárki leadhatja gondolatai és meggyőződése szerinti voksát bármi ellen és bármi mellett is. Mostanában ki kell mondanunk, hogy vágyjuk az egységet nem szeretjük a különcségek megjelenését -, mert akkor nincs konfliktus, nincs harc, kevesebb a surlódás. Jó lenne, ha érzelmeinkben hasonlítanánk egymásra. Nekünk is át kell éreznük a többiek fájdalmát, figyelnünk kell rájuk, hiszen mi is tudjuk milyen kiszolgáltatottnak, szolgának lenni, mert mi is szolgák voltunk Egyiptom országában. Ugyanakkor tolerálnunk kell a másságot, mert különböző, mert egyedi, mert indivíduum, mert az Örökkévaló teremtménye. Évente adjon (fél sékelt) a kohanitáknak minden egyes személy Izraelből, 20 éves kortól felfelé - akár szegény, akár gazdag - amely megfelel 10 gera ezüstnek (19,2 gramm). Amint meg van írva (Smot 30,13): „ezt adja mindenki, aki áthalad a megszámláláson”. Az Örökkévaló egész Izrael érdekét nézte, azt, hogy érdemeik legyenek és azt, hogy mindenkinek azonos része (azonos érdeme) legyen az áldozatokban. Azt akarta, hogy mindenki, akár szegény, akár gazdag, egyenlő legyen a színe előtt ebben a micvában, és mindenkiről egyenlő módon, együtt történjék a megemlékezés. És érvényes a micva a Szentély idejében, amikor is egész Izrael köteles azt megadni, akár Izrael földjén tartózkodnak, akár azon kívül. Amikor pedig nem áll a Szentély, senki se köteles rá, az Erec Izraelben tartózkodók sem. Most nem áll a Szentély. Reméljük, hogy eljön a messiási kor, és felépül újra a jeruzsálemi Szentély. Ehhez mi úgy járulhatunk hozzá, hogy sékelek szombatján
gondolkozunk. Gondolunk egymásra, gondolunk az Örökkévalóra, és mindarra, hogy mi a feladatunk, mi az életünk célja. Mit tudunk tenni azért, hogy a világ jobbá és szebbé váljon, hogy a tikun olám, a világ jobbításában mi is aktív szerepet tudjunk betölteni. Ezt tehetjük tevőlegesen, ez fontos, de tehetjük azzal, hogy az eszünket, a szellemünket, az értelmünket próbára tesszük, és végigvesszük, hogy az életünk mindennapjaiban a szűkebb és bővebb környezetünkben milyen cselekedeteket hajtunk végre. Vajon a körülöttünk élők milyennek látnak bennünket, és mi hogyan látjuk őket? A mikro- és makro-társadalmunk előtt „Adjon (fél sékelt) minden egyes személy Izraelből, 20 éves kortól felfelé, akár szegény, akár gazdag..” nekünk, akár szegények, akár gazdagok vagyunk, meg kell felelnünk.
Nem lehet hivatkozási alapunk a kibúvókra. Nem mondhatjuk, hogy nincs elég időnk erre vagy arra. Ne mondjuk azt, hogy helyettünk megtanulja valaki más a zsidó hagyományok részleteit. Neki kell fognunk a tanulásnak, a világi teendőink mellett a vallási tudásunkat is gazdagítani kell! Az identitásunk akkor lesz egyre erősebb, ha lerakjuk a garast, azaz a fél sékelt oda, ahová kell. Apró lépésenként is gazdagíthatjuk magunkat és az egész közösségünket. Ehhez kívánok mindnyájunknak erőt és szorgalmat! Dr. Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2017. február
5777. Svát-Ádár
Imaidők 2017. év februári imarendje - 5777. Svát-Ádár Február 02. csütörtök 07.02 Sahrit - Reggeli ima Svát 06. 03. péntek 18.00 Kabalat sabat, szombat fogadás, kiddus (gyertyagyújtás: 16.30) 07. 04. szombat 10.00 Ünnepi ima - BO (Hávdálá: 17.38) 08. 06. 09. 10. 11.
hétfő csütörtök péntek szombat
07.01 07.02 18.00 10.00
Sahrit - Reggeli ima Sahrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadás, kiddus (gyertyagyújtás: 16.41) Ünnepi ima - BESÁLÁH (Hávdálá: 17.48)
10. 13. 14. 15.
11. 13. 16. 17. 18.
szombat hétfő csütörtök péntek szombat
07.01 07.02 18.00 10.00
Tu BiSvát - Fák újéve Sahrit - Reggeli ima Sahrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadás, kiddus (gyertyagyújtás: 16.52) Ünnepi ima - JITRO (Hávdálá: 17.58)
15. 17. 20. 21. 22.
20. 23. 24. 25.
hétfő csütörtök péntek szombat
07.01 07.02 18.00 10.00
Sahrit - Reggeli ima Sahrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadás, kiddus (gyertyagyújtás:17.03) Ünnepi ima - MISPÁTIM és P' Skálim-Sékelek (Hávdálá:18.09)
24. 27. 28. 29.
27. hétfő
07.01 Sahrit - Reggeli ima
Jahrzeitok Blau Béláné Bloch Gyula Bloch Gyuláné Bognár Jánosné Dr. Vértes Tibor Faludi Imre Fleischer Kálmán Hofmann Gyula Horváth Lajosné József Ernő Kertész Ferencné
Ádár 01.
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5777. év Svát-Ádár (február) havában Február 28. Február 26. Február 24. Február 25. Február 14. Február 07. Február 20. Február 04. Február 03. Február 08. Február 15.
Kőnigh Jenő Martha Beni Ományi László Radó István Ravics Pálné Salamon Hermann Sárosi (Silber) Andrásné Spielmann Pál Várnai Tibor? Weisz Weisz Tiborné
-2-
Február 20. Február 15. Február 14. Február 23. Február 23. Február 16. Február 25. Február 10. Február 25. Február 11.
2017. február
Budai ófár
A „Szuper Rabbi” (Dr. Verő Tamás személyében) több mint 350 gyerekkel és szüleikkel gyújtott hanuka gyertyát. Köszönjük! Találkozunk jövőre!
5777. Svát-Ádár történetét veszi végig évről évre, hanem a múzeum és a levéltár gyűjteményi idejét tekinti alapnak és azt javasolja először: gondolkodjunk az időről. Gratulálunk a nyerteseknek! YYY Nagy sikerű koncerten vehettünk részt január 1-én a Micve Klubban. Klasszikus zsidó melódiákat hallhattunk Lakatos György gitárművész, Nógrádi Gergely és Zucker Immánuel főkántorok tolmácsolásában. Köszönjük ezt a csodás délutánt a fellépőknek!
Háztáji Hírek
YYY
A december 27-i Hanuka Csodaországban gyerekprogram során a Bálint Házban Hanukatalizátor díjat két kategóriában osztottak ki: Egyéni (katalizátorként működő, a zsidó közösségért tett egyéni teljesítmények): a díj nyertese Radnóti Zoltán, a Zsidó Közösségi Szeretetszolgálat alapító tagja, motorja. Nagyon inspiráló, ahogy építi a zsidó identitást és befogadva, de a zsidó vallási értékeket szem előtt tartva. Mindezt szívvel-lélekkel, szeretettel, türelemmel teszi. Innováció (innovatív egyéni vagy szervezeti közösségi kezdeményezések): a díjat a 100 év - 100 tárgy - a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállítása nyerte el. A 100 év-100 tárgy kiállítás a 32 éve változatlan állandó kiállítás régi helyét próbálja betölteni, teljesen új alapra helyezi a magyar zsidó kultúráról és közösségekről való múzeumi gondolkodást. Nem a közösség esemény-
A természet szeretete már Mózes korában is fontos volt a zsidó nép számára, a gyümölcsfák védelme pedig különösképpen. Ezt igazolja az, hogy a gyümölcsöt termő fákat még háború idején sem volt szabad kivágni. Ennek egyik megnyilvánulása ez az ünnep is. A zsidó naptár szerint négy újév van: niszán hónap elseje a királyok és ünnepek újéve (a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat), elul elseje a tizedek újéve, tisri elseje rós hásáná, a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete, és svát hónap tizenötödike a fák újéve. A fák újéve a Hillél-féle iskola szerint svát 15-én, Samáj szerint 1-jén van. A két mester több kérdésben is mást tartott megfelelőnek, a különféle tanítások közötti különbség okán szü-
letett meg a zsidó vallásos irodalom legismertebb és legnagyobb gyűjteménye, a Talmud. Az ókori Izrael törvényei a mezőgazdasági szolgáltatások miatt írták elő a fák újévének megtartását, a törvények a mai zsidóságra is érvényesek, az ünnepet napjainkban is megtartják. Így minden fának ez a születésnapja. Izraelben a fák termését nem szabad megenni az első három évben, a negyedik évi termést pedig fel kell vinni Jeruzsálembe, hogy elárasszák vele az utcákat. Izraelben svát hónap tizenötödikén ültetik a fiatal csemetéket. Ilyenkor ott az iskolások is fát ültetnek, Izraelen kívül az éghajlattól függően másképpen ünnepelnek, Magyarországon gyümölcsökkel és a természetvédelemmel való foglalkozással ünneplik
YYY
Tu BiSvát
-3-
meg a fák újévét. Tu bisváti széder: ezen a napon fiatalok és gyerekek számára rendezett műsoros összejövetelt is szoktak tartani. Az alkalom során fán termő gyümölcsöket és aszalt gyümölcsöket fogyasztanak, lehetőleg olyat, amely Izraelben is honos. Ezt az alkalmat nem köti annyi előírás, mint a pészah estéjét, elnevezése is csak a közös étkezésre utal, nem a széderi szertartás bonyolultságára. Kabbalista tradíció, hogy gyümölcsöket és olajos magvakat együnk tu bisvátkor. A füge, a datolya, a mazsola, a majomkenyérfa gyümölcse és a mandula kimondottan népszerűek ilyenkor. Sok vallásos zsidó ilyenkor az asztalra teszi a hét „alapétket”, amiket a Tórában Izrael földjével azonosítanak, a búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma,
2017. február olívabogyó és a datolya. A kabbalizmus szerint a különböző fajta gyümölcsöknek különböző spirituális jelentőségük van, függetlenül attól, hogy szárítottak vagy frissek, az alábbi sorrendben kell enni őket: az első szinthez azok a gyümölcsök és magvak tartoznak, amiknek külső héjuk kemény és/vagy nem ehető, viszont belsejük puha és finom, ezek képviselik a legmagasabb szintet. Pl.: narancs, banán, dió, mogyoró, pisztácia. A második szintet azok a gyümölcsök képviselik, amik kívül puhák
Budai ófár és ehetőek, belső részük viszont kemény, mint a datolya, sárgabarack, olajbogyó, afarszimon (khaki szilva). A harmadik szint pedig azon gyümölcsöké, amiket teljes egészében elfogyasztunk, például a füge, málna, ribizli és hasonló gyümölcsök. A kabbalista tradíció azt tanítja, hogy ha a gyümölcsöket ebben a sorrendben esszük, akkor kapcsolatba kerülünk az Élet fájával, amit Isten ültetett az Édenkertbe, ahová Ádámot és Évát is teremtette. A sorrend fontos jelentése, hogy eljutunk a külső valóságtól a
5777. Svát-Ádár különböző szinteken át a végső, legbelső negyedik dimenzióig, amit ebben az esetben a gyümölcsök illata képvisel. Sábát sírá: Az ünnepet megelőző szombatot a dal szombatja névvel is illetik. Ezen a napon felolvassák énekelve Mózes diadalénekét és Debóra énekét. Mindkét ének a győzelemről szól. Európában a szombat bejövetele előtt élelmet helyeznek ki az itt telelő madarak részére. Dr. Verő Tamás rabbi
A Frankel Zsinagóga Alapítvány tevékenysége A Frankel Zsinagóga Alapítványt 2004ben alapította Tordai Péter. Az Alapítvány struktúrája nem változott. Az Alapítvány kuratóriumának elnöke Noah Sternberg, tagjai Dr. Verő Tamás, a körzet rabbija, és Dr. Kivovics Péter. A kuratórium tagjai munkájukat társadalmi munkában végzik. Tevékenységükért sem fizetést, sem költségtérítést nem kapnak. A kuratórium önállóan irányítja az Alapítvány működését. „C'dáká táccil mimávet.” - „A jótékonyság megment a haláltól.” Ezt Salamon királyunk, a Szentély felépítője mondta. Mit jelent ez számunkra? Azt, hogy nem halunk meg, ha adakozunk? Természetesen nem azt jelenti, hanem azt, hogy tevékenységünk, jótékonyságunk generációkon át hat, jóakaratunk túlél minket, akármilyen csekély összeggel adakozunk is. Majmoni Moses nagy gondolkodónk az adakozásnak nyolc szintjét különbözteti meg. A legmagasabb szintnek azt tartjuk, ha az adakozó szívesen és sokat adakozik és az adományt adó nem tudja konkrétan, kit támogat az adományával és az adományt kpó nem tudja, kitől ered az adomány. Az Alapítvány erre ad lehetőséget. Az Alapítvány fő célkitűzése a hitéleti tevékenység segítése, anyagi támogatása. Persze ezen kívül számos, a körzet életét befolyásoló tevékenységet próbálunk elősegíteni. Rendszeresen segítjük a Talmud-Tóra foglalkozások eszközökkel való ellátását, mert igen fontosnak tartjuk a gyerekek tanítását, nevelését. A mai Talmud-Tóra látogatókból lesznek, reményeink szerint, a holnap templomjáró zsidói. Hozzájárulunk a Micve Klub és a Frankel Baráti Kör működéséhez, mert örömmel teremtünk lehetőséget közösségünk tagjainak, leendő tagjainak, valamint a körzeten kívüli érdeklődőknek kulturális és baráti összejövetelekre. A közösség egyik összetartó ereje a közösen megült és megélt ünnepek, ezért a
Záin Ádár halvacsora, illetve a Széder este költségeiből is kivesszük a részünket, mivel jól tudjuk, hogy van, akinek nehézséget okoz a jegyek megvétele. Jelentősen hozzájárulunk a Budai Sófár megjelenéséhez is. Ez az igen sikeres újság, körzetünk lapja, nemcsak tanítást, praktikus tudnivalókat és érdekes információkat tartalmaz, hanem egyben naptár is, mely tájékoztat az imaidőkről és egyéb hitéleti és a körzetet érintő eseményekről. Fenntartjuk a www.frankel.hu honlapot. Természetesen ez mind csak úgy volt lehetséges, hogy adományozóink befizetéseikkel megfelelő anyagi hátteret teremtettek az akciók finanszírozásához, amit minden adományozónak levélben meg is köszöntünk, és ezúton is köszönetet mondunk. Örülünk, hogy az adományozók egyetértenek céljainkkal, támogatják tevékenységünket. Gyakran kapunk szóbeli visszajelzést, helyeslést és bátorítást. Az adományozók a befizetéskor megjelölhetik, hogy konkrétan melyik, illetve milyen tevékenységet kívánnak támogatni. A befizetések között találhatunk kétszáz forintos és félmilliós összeget is. Számunkra mindkettő egyformán fontos. Az Alapítvány kuratóriuma is sokat fáradozik azon, hogy gyarapítsa anyagi lehetőségeit. A MAZSIHISZ pályázatain számos pályázatunk sikert ért el. Az eddigi tevékenység folytatása és kibővítése mellett szeretnénk még több, főleg az idősebbek számára, a kikapcsolódást, regenerálódást elősegítő programot, további kirándulásokat szervezni, mivel tudjuk, hogy ez a nemzedék sokat szenvedett, nélkülözött és dolgozott az elmúlt évtizedekben, ezért kötelességünk életüket kicsit szebbé, jobbá varázsolni. Támogatni szeretnénk a körzetünkben már beindult felnőtt liturgiaoktatást, ez közvetlen segítséget nyújt a körzetünkben egyre aktívabbá
-4-
váló hitélet folytatásához. Szívesen támogatást nyújtunk olyan gyerekeknek, fiataloknak, illetve családjaiknak, akiknek a szarvasi táborozás költségei megterhelők, mert fontosnak tartjuk a fiatalok identitásának erősítését nyáridőben is. Különösen szükségük lehet erre azoknak, akik nem zsidó iskolába járnak. Feltétlenül támogatandónak gondoljuk az évenkénti Élet menete megmozdulást. Ennek a költségeihez is rendszeresen hozzájárulunk. A legutóbbi két - reméljük értékes és maradandó - tevékenységünk az új Frankel imakönyv és a Budai fekete könyv megjelentetése. Szakítani kell azzal a sajnos még elterjedt, hazai gyakorlattal, hogy a különböző adományok ellenőrizhetetlenül, nyomon követhetetlenül, célok megjelölése nélkül kerüljenek bizonytalan, egyéni döntésektől függő felhasználásra. Az Alapítvány modellként szolgálhat arra, hogyan tud egy körzet egyre inkább önállóan gazdálkodni úgy, hogy a gazdálkodás mikéntje jól látható és áttekinthető, a pénzmozgások legálisak és jól követhetőek mind a körzet tagjai, mind pedig a hatóságok számára. Sajnos ez nem enged meg semmiféle lazaságot. Alapítványunknál minden forint útja pontosan követhető és ellenőrizhető. Csak így tartható fenn a bizalom, s a támogatók adakozókedve. Büszkék vagyunk arra, hogy a Frankel Zsinagóga Alapítvány kiemelten közhasznú alapítvánnyá minősült, így jogosulttá váltunk az adók 1%-ának gyűjtésére. Kérjük támogatóinkat, hogy az első egy százalékot ajánlják fel a MAZSIHISZ számára, melynek technikai száma 0358. A második egy százalékot pedig a Frankel Zsinagóga Alapítvány számára, adószám 181148781-41. Örülünk, hogy tevékenységünk sokak figyelmét és elismerését felkeltette. Dr. Kivovics Péter
Budai ófár
2017. február
5777. Svát-Ádár
Gondolatok egy könyv kapcsán Hrotkó Larissza: Budai fekete könyv (Frankel Leó utcai Zsinagóga Alapítvány - Budapest, 2016) A Frankel Zsinagóga életének maradandó emléke az a könyv, amely 2016. késő őszén látott napvilágot. A kiadást gondozta, a megjelenést segítette a Frankel Leó utcai Zsinagóga Alapítvány, amely alapításakor a következő célokat fogalmazta meg az alapító okiratában: „Célunk a Frankel Zsinagóga fenntartása és működtetése, a zsinagóga hitéletének ápolása és fejlesztése, ami biztosítja az egyetemes zsidó kultúra értékeinek minél magasabb színvonalú átadását mindazon hittestvérek számára, akik e kultúra megismerését és elsajátítását igénylik és vállalják.”
Hrotkó Larissza A bevezető gondolatok sorában megállapíthatjuk, az Alapítvány eleget tett célkitűzéseinek, amikor e kötet megjelenését támogatta. Hasznos, jó ügyet szolgáltak. Elöljáróban jeleznünk kell, hogy a kötet részletes ismertetésétől, elemzésétől eltekintünk. Miután a Budai fekete könyv tudományos jellegű könyv, így inkább az olvasói kíváncsiságot kívánjuk felkelteni. A szakmai elemzés legyen a történészek feladata, amely bizonnyal a későbbiekben meg is történik. A kötet bevezető gondolatait Dr. Verő Tamás főrabbi fogalmazta meg. Idézzünk gondolataiból! „Nagymamám sokszor mesélt nekünk a vészkorszakban vele történtekről, jól ismerem családunk sorsát. (…) Kötelességünk odalépni a mostani ifjakhoz, mesélnünk kell nekik, olvasnunk kell velük együtt, meg kell beszélnünk a történelem sötét fejezeteit,
emlékezetni kell őket, hogy meghallhassák Jákob hangját, és megfoghassák Ézsau kezét. Tudnunk kell a kötelességünket, nem felejtünk, nem felejthetünk! Soha többé soát!” E személyes hangvételű sorok vezetik el az olvasót dr. Hrotkó Larissza jelentős, lebilincselően izgalmas történeti munkájához. Ugyanakkor zavarban vagyunk, amikor a műfaji meghatározást próbáljuk megadni. Dokumentum gyűjteményt tartunk a kezünkben? - A kutatások, amelyet a szerző hosszú éveken át nagy precizitással folytatott, s itt is publikált, a statisztikai adatok, a korabeli képanyag közzététele e vélekedésünket támasztják alá. A budai lakosság holokauszttörténetét kapjuk meg? - A kötetben nevüket, arcukat, sőt személyes történetüket is vállalók gondolatai ezt a műfajt erősítik. Történelemkönyvvel ismerkedünk? Az előzmények, a törvények, a jogszabályok, a korabeli újságokban megjelent cikkek pontos beidézése, magyarázata talán e műfajhoz hozza közel az olvasót. A válaszra a könyvajánló végén még visszatérünk. A kezünkben tartott könyv két jól elhatárolható egységből áll. „Budai fekete könyv” az első, a második az „ÓbudaHegyeshalom. Visszaút?” címet viseli. A szerző pontos meghatározást ad az „Előszó” fejezetben arról, hogy mit is jelent a „fekete” jelző a címben. Amint leírásából megtudjuk, a „Fekete könyv” ötlete Albert Einsteintől származik, és a győztes államfők magukénak is érezték e dokumentumsor összeállításának szükségszerűségét. Az einsteini gondolattal nem mindenki azonosult, bár sokan támogatták a történelmi emlékezet életben tartását. A tények azt igazolják, hogy a feldolgozási mód igencsak eltérő volt, tehát valójában nem teljesen tölthette be történelmi szerepét. Napjainkban is szükség van a múlt tényszerű felidézésére. E tanulmánykötet életben tartja és továbbadja a XX. század világrengető hazai katasztrófájának történetét. A kibontás során a következő fejezetekkel ismerkedhetünk meg: 1. fejezet: A társadalmi előzményekről 2. fejezet: Zsidó életek, zsidó tragédiák 3. fejezet: A muszosok 4. fejezet: Ítélet
-5-
5. fejezet: Buda-Óbuda 1945-1946. Visszatérések. Hogyan tovább? Lehet tovább? Utószó A szerző a jelenből indul el, 2006-os, majd 2013-as klubrendezvényt idéz fel, amikor is Efrajim Zuroff a vendég. A Simon Wiesenthal Központ igazgatójaként akkori megnyilatkozásai meghatározó jelleggel bírtak e munka megalkotásában. Hrotkó Larissza nagyon pontos fogalmi magyarázatokkal él. Szükség is van erre, ugyanis a köznapi nyelv sok esetben másként használ bizonyos szakkifejezéseket, erejük megkopik, pontatlan jelentéstartalmat nyernek. Kifejezetten érdekes a filológiai igényű szómagyarázatokkal megismerkedni, tudásunkat frissíteni (holokauszt, antiszemitizmus, xenofóbia stb.). A korszak jelenős alakjainak megidézése érdekes, itt elsősorban Sík Sándorra, Radnóti Miklósra gondolunk.
Részlet a borítóból A „Zsidó életek, zsidó tragédiák” című fejezetben a korszakról izgalmas vallomások jelennek meg. Hangsúlyoznunk kell azt a pontos történeti kutatást, mint módszert, amely a szerző sajátja. Sokak emlékezése került be a Fekete Könyvbe. Hogy kik is osztották meg emlékeiket? Néhány nevet az érdekesség kedvéért felsorolunk, a lista nem lesz teljes. Revisnyei Éva, Billitzer Viola, Irsai Tamás, Kovács Tibor, Kovács Tiborné Grosz Márta, Parczel Edit, Vidor Anna, Robicsek György, Grünwald-Gidron Mordechaj, Vértes Tiborné Krausz Marian, Medgyesi Ivánné Weisz Katalin, stb. Minden emlékezés természetesen szubjektív, a vészkorszak tragédiáját mindenki másként élte meg, Hrotkó Larissza a vallomásokat közreadja, ugyanakkor él a történészek, a dokumentátorok szakmai elkötelezettségével, azaz ismerteti a történelmi elemzéseket is. E módszerrel az olvasót - már a könyv megismerésének folyamatában - ítéletalkotásra kényszeríti.
2017. február A kötet második egysége is a történelmi tényeket ad közre. A zsidó szereplők sorsútjának bemutatása nem csak tárgyszerű, de minden olvasót feltétlenül megrendítő jellegű. Nem lehet, nem szabad elfeledkezni az áldozatokról! Megrázó szembesülni a felsorolt tényekkel. Gondolunk itt azoknak a házaknak a jegyzékére, amelyekben Óbudán 1944. tavaszától a hatalom a zsidók számára jelölt ki. Ugyancsak megrendítő a Téglagyár történetéről olvasni. Egy építmény, amely sokak számára a halál előszobáját jelentette. Minden túlélőnek van téglagyári története. (Magam az Óbudai Téglagyárról egészen kis gyermekként is igen sokat hallottam a családi összejövetelek alkalmával. A történelmi ismeret
Budai ófár hiányában a kegyetlenség, a nyomorúság, a reménytelenség szimbólumaként, jelent meg az említett terület.) És egy újabb megjegyzés: Hazai politikai életünkben időről-időre felbukkannak olyan szereplők, akik a holokauszt megtörténtét vitatják. Ez a könyv cáfolat lehet minden kétkedő számára. Tehát komoly érték a „Budai fekete könyv” megírása és megjelenése. A kétkedőkhöz feltétlenül el kell jusson ez a munka! És e ponton álljuk meg! Ki ne ismerné Cicero mondását: „Historia est magistra vitae.” (De republica) Eredeti formájában: „Historia vero testis temporum, luxveritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis.” (De oratore
5777. Svát-Ádár II, 9, 36) Vagyis: A történelem az idők tanúja, az igazság világossága, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. A „történelem” szavunk a nyelvújítás terméke, Döbrentei Gábor alkotta 1842ben. Korábban a kötet műfaji meghatározásáról elmélkedtünk. Újra és újra elolvasva a munkát azon meggyőződésünket kell hangsúlyoznunk, hogy olyan dokumentumgyűjteményt tartunk a kezünkben, amely kiválóan elegyíti az emlékeket és a történelmi tényeket, tehát olvasmányosan tanít. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a bemutatott könyvet. Csillag Ferenc
Bevezető gondolatok Hrotkó Larissza: Budai fekete könyv című könyvéhez Előszó Nagymamám sokszor mesélt nekünk a vészkorszakban vele történtekről, jól ismerem családunk sorsát. A Rabbiképzőben és történelemkönyvekből is tanultam a magyarországi zsidókkal történt rettenetről, a budapesti nagy gettó szörnyű mindennapjairól. Kevéssé volt ismert számomra - annak ellenére, hogy a Frankel Leó úti zsinagóga vallási vezetője vagyok - a helyi és a környékbeliek múltja, a budai emberek borzalmas sorsa. A könyv kézbevételével elsősorban köszönetünket és elismerésünket kell tolmácsolnunk Dr. Hrotkó Larriszának, akinek kutatási munkája mélyreható bepillantást enged a második világháború bennünket is közelről érintő fejezetéről. Mózes első könyve 27-ik fejezet 22-ik mondata. És odalépett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához; megtapogatta őt és mondta: A hang Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei. Amikor olvassuk ennek a könyvnek mondatait, fejezeteit, mi is közelebb lépünk az előző generációhoz, közelebb merészkedünk a múlthoz, és vannak pillanatok, amikor arra eszmélünk, hogy nem tudjuk felfogni az 1944-es magyar társadalom cselekedeteit, tetteiket, illetve passzivitásukat nem lehet ép ésszel megérteni. A vészkorszak idején minden más volt, mint aminek látszott. Mást hallottak az emberek, másra kényszerítették a szomszédokat. Látjuk a zsinagógánkat körülvevő hatemeletes bérházat, magunk elé képzeljük az egykori lakók arcát, halljuk hangjukat a
körfolyóson, látjuk a kezek munkáját, mely kezek ezeket a történéseket egy fekete könyv lapjaira kitörölhetetlenül bevésték.
A zsinagóga bejárata régen Nekünk azt tanítja meg ez a könyv, hogy a zsinagóga környékén élő magyar zsidó emberek hogyan lettek kisemmizve, hogyan lettek emberi mivoltukból kifordítva, lealacsonyítva, megtiporva. Ezeket a tényeket nekünk tovább kell adnunk. Ezt a tudást, ezt a történelmet nekünk át kell örökítenünk az utánunk jövőknek, és a könyv népe az ősapáktól kezdve fontos tényeket és tudást sugall az utódoknak. Nekünk kötelességünk odalépni a mos-
-6-
tani ifjakhoz, mesélnünk kell nekik, olvasnunk kell velük együtt, meg kell beszélnünk a történelem sötét fejezeteit, emlékeztetni kell őket, hogy meghallhassák Jákob hangját, és megfoghassák Ézsau kezét. Tudnunk kell a kötelességünket, nem felejtünk, nem felejthetünk! Soha többé Soát! Dr. Verő Tamás rabbi Bevezető Áldott vagy Te az Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, az igaz bíró! Ezt kell mondania egy zsidó embernek, ha egyvalaki meghal közülünk. De mit kell mondani, ha hatszázezer magyarországi, vagy hatmillió európai zsidó hal meg? Ráadásul ezek az emberek nem egyszerűen meghaltak, hanem megölték őket. Megkínozták őket, eltörték csontjaikat. A nőket hüvelyi motozásnak vetették alá. Halálra verték, agyonverték őket vallatás közben, mert meg szerették volna tudni, hová rejtették értékeiket, hogy tökéletesen kirabolhassák őket. Téglagyárakban, sportpályákon zsúfolták össze őket, ahol kegyetlenül bántak velük. Majd marhavagonokba zsúfolták őket, ahol leülni is alig tudtak. Szükségüket egymás előtt kellett végezniük. Étlen, szomjan szállították őket napokig a pokoli hőségben. Betegeket, várandósokat, öregeket, gyerekeket, karon ülő újszülötteket és nyiladozó értelmű kislányokat és kisfiúkat. Amikor megérkeztek brutálisan „osztályozták” őket. Volt, akit azonnal elgázosítottak. Ez azt jelenti, hogy gázzal megfoj-
Budai ófár
2017. február tották őket és tetemüket elégették. Volt, akit munkára fogtak és halálra dolgoztatták. Ez azt jelenti, hogy mikor már az éheztetéstől, a betegségektől és a munkától szervezetük teljesen lemerült, gázzal megölték őket. Volt, akin úgynevezett „orvosi kísérleteket” hajtottak végre. Ez azt jelenti, hogy mérgeket juttattak szervezetükbe, szükségtelen operációkat hajtottak végre rajtuk, legtöbbször érzéstelenítés nélkül, kiherélték, sterilizálták őket és még számos ép emberi elme által ki nem gondolható gonoszságot követtek el ellenük. Ezeket az embereket meggyilkolták a magyar és a német fasiszták, akik nem voltak mind fegyveres testületek tagjai. Bőven volt köztük, aki a
5777. Svát-Ádár jöttek vissza”és nem „elpusztultak”, hanem meggyilkolták, megölték, agyonverték, halálra éheztették őket. Áldott vagy Te az Örökkévaló, I-stenünk, a világ királya, az igaz bíró! Ezt kell mondanunk meggyilkolt százezrek, milliók után is.
minisztériumokban, az elöljáróságoknál, az egészségügyben és az oktatásügyben dolgozó, széles körben megbecsülést szerzett mintapolgár. Véget kell vetnünk az eufémisztikus szómágiának. A meggyilkolt áldozatok nem „ott maradtak”, nem „nem
Sokan szeretnék ezeket a dolgokat elfelejteni. Sokan állítják, hogy ezek a dolgok meg sem történtek. Mi ezt nem hagyhatjuk. Emlékeznünk rájuk, és haláluk körülményeire kötelességünk. Ezért döntött úgy a Frankel Zsinagóga Alapítvány kuratóriuma, hogy lehetővé teszi a Budai fekete könyv kiadását. Kivovics Péter
Az ősök és a zsidó történelem Közismert talmudi mondás: „Máászé ávot szimán löbánim”, vagyis „az ősatyák élete jelképe az utódok történelmének”. Ezt a mondást elsősorban Jákov ősatyánkra vonatkoztatják. Róla szól nem kevesebb, mint hat hetiszakasz elbeszélése. Érdekes megemlíteni az első három kezdő szót, mely utalhat nemcsak az ősatya életére, hanem a zsidó történelemre is. „Vájécé” - „Vájislách” és „Vájésev” azaz: „kiment”, „küldött” és „letelepedett”. „Vájécé Jákov” - Az ősatya viszontagságai akkor kezdődtek, amikor elhagyta a szülői házat és elment idegenbe szolgálni Lábánhoz. „Csak egy bot volt birtokomban, amikor átkeltem a Jordánon” - mondotta. A vándorboton kívül semmije sem volt… Izrael fiai elűzettek hazájukból a Második Szentély pusztulásakor, és a vándorbot volt osztályrészük, minden vagyonuk. Országról országra vándorolt a gáluti zsidó nép, mert nyugalma nem volt sehol. Egyik helyről kiűzték, másutt - ideiglenesen - befogadták, megtűrték. Az otthonától távol levő Jákovnak sok viszontagsággal kellett megküzdenie. Apósa, Lábán kihasználta és megrövidítette őt. Testvére, Észáv, életére tört. Izrael fiai fennmaradásukért küzdöttek a gálut országaiban. „Vájislách” - Jákov ajándékokkal akarta ellenségeit lefegyverezni. (Ajándékot küldött testvérének, Észávnak.) De sokszor kellett a gáluti zsidóságnak is „ajándékokkal”, adókkal megváltani életét! „Vájésev Jákov” - Jákov végül is letelepedett atyái országában. Rási érdekes megjegyzést fűz a „vájésev” - „letelepedett” szóhoz. Az igazak nyugalomban szeretnének élni, de íme, Jákovot egyszer leánya, Dina megerőszakolása, végül József fiának „eltűnése” ren-
dítette ki nyugalmából, és élete sorozatos fájdalom és szenvedés volt „letelepedése” után. És az utódok, a mai zsidó nép? 2000 év üldöztetés, a rettenetes Holocaust után végül letelepedett ősei hazájában… Vajon elérte-e nyugalmát? Az ország fennállásának 50 éve szakadatlan háborúk, ellenségeink támadása, polgárainak robbantásokkal való legyilkolása jegyében telt el.
Henry Ryland: Rachel a forrásnál
-7-
„Vájésev Jákov” - Izrael letelepedett, de máig sincs nyugalma. Fiaink ezrei vesztették életüket az ország és a nép védelmében, polgáraink sokasága, köztük asszonyok és gyermekek estek áldozatul a gyűlölettől áthatott gyilkosok öldöklésének. Jákov végül is megtalálta elveszettnek hitt gyermekét, Józsefet, testvérével, Észávval is békét kötött és megérte utódai szaporodását, ha idegen földön is, de a hazába való visszatérés reményében. Utóda, Mózes volt hivatva e reményeket valóra váltani. Tizenkét fia volt Jákovnak, a 12 törzs ősapja. Legközelebb áll hozzá a Ráchel által szült, elveszettnek hitt József, és testvére Binjámin. Utóbbi születésekor meghalt a szeretett feleség, Ráchel. Jákov nem temette őt a Máchpéla barlangba, hanem útközben, Bét Lechem mellett helyezte őt örök nyugalomra. Ez Ráchel anyánk sírja mind a mai napig. „Máászé ávot szimán löbánim” - az atyák cselekedetei jelzik az utódok történéseit. De sok zsidó anya nem részesült atyái mellé való temetésben, hanem az „útszélen” temették el a vándorló zsidók! A Midrás érdekes megjegyzést fűz Ráchel sírjához. A messze jövőben Izrael fiait Babilóniába viszik majd száműzetésbe. A száműzöttek elhaladnak Ráchel sírja mellett, és az ősanya imádkozik értük. „Kol börámá nismá Ráchel mövákáh ál bánéchá.” Hangos sírás hallatszik, Ráchel siratja gyermekeit - Isteni hang felel az ősanya imájára: „Ne hallasd hangodat sírással. Jutalma lesz imádnak és fiaid visszatérnek hazájukba.” Visszatértünk és imádkozunk Jákov és Ráchel sírjainál… Hisszük, hogy eltűnt fiaink is visszatérnek. Forrás: bzsh.hu
2017. február
Budai ófár
5777. Svát-Ádár
Peleset, pelistim, philiszteosz, falasztin? Bizonyára mindenki ismeri azt az eddig megválaszolatlan kérdést, mely az iránt érdeklődik, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. Ahhoz, hogy tyúk lehessen, tojás kell, no de mi tojta azt a tojást, melyből a tyúk kikelt? Természetesen nem vállalkozom a probléma megoldására, viszont egy manapság oly gyakran kibontakozó, felgerjedő vitáról, melyre hivatkozva egyes arab országok jogosnak vélik Izrael elmarasztalását, sőt, elpusztításának szándékát, egyáltalán, magáról a Palesztina (mely most Ciszjordánia és a Gázai övezet) név eredetéről, a vitatott terület tulajdonképpeni „gazdájáról”, a jeruzsálemi és más zsidó szent helyekkel kapcsolatos arab torzításokról, koholmányokról, a hosszú ideje forszírozott kérdésről, azaz, kinek van joga a szóban forgó térséghez (kik éltek itt előbb? /analóg a fenti polémiával), szót ejtenék. Előzetesen, a fentiekhez kapcsolódóan, nézzük a közelmúlt eseményét, az UNESCO egyes arab országai által kierőszakolt határozata okozta vihart. Még 2015-ben néhány arab ország (Algéria, Egyiptom, Marokkó, Libanon, Omán, Katar és Szudán) a Palesztin Hatóság élénk egyetértésével olyan határozat elfogadását szorgalmazta, mely kijelenti, hogy Izrael Állam nem megfelelően kezeli a jeruzsálemi és más izraeli települések örökségvédelem alá eső helyeit, s mely kifogásolja, hogy a muszlim vallásúak csak nehezen közelíthetik meg a Templom-hegyen álló mecseteket. Szerintük a Nyugati Fal, azaz a Siratófal, szerves része a muszlim örökségnek. (Néhány, ki tudja, mi okból, kezdetben tétovázó, ingadozó ország - köztük európai államok is - végül is eredeti elhatározásuktól - azazhogy elfogadják a tervezett szöveget - eltérően tartózkodtak a végszavazáskor.) A javaslattevők azt is nehezményezték, hogy Izrael Kelet-Jeruzsálemben (mint ahogy egyébiránt Izrael Állam más részén is) régészeti feltárásokat végez a régmúlt még alaposabb megismerése, a tudomány értesüléseinek minél teljesebb gazdagítása érdekében. Az arab országok kétségbe vonják, sőt tagadják, hogy egyáltalán létezett volna Első és Második templom, a Szentély. Azt állítják, muszlim szent hely a fal, így az arab-muszlim örökség része, mivel egy alkalommal, éjszakai utazásakor Mohamed itt kötötte ki lovát. „Természetesen” figyelmen kívül hagyják, s ezzel meghamisítják a már korábbi, azon történettudósi ismereteket, tényeket, melyeket az évtizedek óta folyó ásatások, az
archeológusok korábban feltárt leletei, s más, napvilágra került emlékek cáfolhatatlanná tesznek, hogy a Siratófal az Első, majd a Második templomnak, azaz a Szentélynek - melyet még Nagy Heródes idején is bővítettek - eredeti állapotában megmaradt falrésze, mely a zsidóság számára a legszentebb hely. Ebben egyetértenek nem csak zsidó tudósok is annak ellenére, hogy az arabok hamisan vádolják Izraelt, hogy korlátozza a vallásszabadságot. (Hozzá kell tenni, a két mecset az iszlám vallás szakrális helyeinek rangsorában is csupán a harmadik-negyedik helyen áll, viszont az Izrael ellenes hangulatkeltés eszközeként a muzulmán arabok számára - úgy tűnik fontos.) A határozat-javaslatot 2016. októberében elfogadták annak ellenére, hogy diplomatikusan megfogalmazott vélemények igyekeztek mérsékelni, változtatni a goromba megfogalmazáson: Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója elhatárolta magát a határozattól, s azt mondta, „Jeruzsálem öröksége oszthatatlan, és minden közössége igényt tarthat arra, hogy világosan elismerjék történelmét és a városhoz való kapcsolatát”. Michael Worbs, az UNESCO végrehajtó bizottságának vezetője is sajnálkozását fejezte ki és közölte, hogy soha nem tagadná le a zsidó és keresztény vallás ősi tradícióit Jeruzsálemben. Ban Ki Mun ENSZ főtitkár pedig rosszallását fejezte ki, és azt nyilatkozta: „Bármilyen próbálkozás, amely elvitatja e helyek közös értékét a három vallás számára, a béke érdekei ellen való, és csak az erőszakot és a radikalizmust erősíti.” (Ez utóbbi állítás pontosan leírja az uralkodó szerepet betölteni kívánó Hamasz természetét.) Az arab országok által megszövegezett határozatot Izrael elutasította, és azonnali hatállyal felfüggesztette az együttműködését a szervezettel, mivel az ilymódon kétségbevonja, sőt, eltagadja a zsidóknak a szent helyeikhez, legfőképpen a Nyugati Falhoz (Siratófal) fűződő évezredes, tradicionális, magától értetődő érzelmi viszonyát. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem sokkal később finomítottak, módosítottak az eredeti, vaskos torzításokat tartalmazó szövegen. Utóbb annyi „engedményt” tettek, elismerik a határozatban, hogy Jeruzsálem a zsidóság, valamint a kereszténység számára is fontos, de a muszlim vallás számára szent helynek, ezért sajátjuknak számítják a várost. Olvasmányaimra, korlátos, s nem e-
-8-
gyenletes történelmi ismereteimre támaszkodva igyekszem a kérdést „körbejárni”. Azonban nem maradhat figyelmen kívül nem tudom magam függetleníteni ettől, s bizonyára befolyásol - az a vélekedés, mely szerint a galutban élő zsidók folyamatosan vizsgálják, kutatják identitásukat. Nem térek ki részletesen Jeruzsálem kalandos, évezredes történetére, nem teszek említést az ősi város keresztények számára is fontosnak tartott mítoszára. (Esetleges tévedésemet, pontatlanságomat bizonyára ki fogják javítani a történelemben jártasabbak.) Palesztina, az elnevezés feltételezhető eredete Izrael a történelmi Judea és Israel, az ókori zsidó királyságok területén fekszik, s ez meghatározza örökségét, mely hagyaték az arab országok részéről rengeteg támadásnak szolgál alapjául. Mivel a zsidó szent helyek közül több az arabok által követelt a zsidóság számára történelmileg fontos terület egy részén található, melynek hovatartozását vita lengi körül, nézzük, kik, mikor telepedtek le, mióta élnek itt, s élvezhetik a tájék „gyümölcseit”, melyeket évezredeken át nehéz, fáradságos-megszenvedett munkával teremtettek elő. A nagyon messzi múlt fejleményeit, a meglehetősen hosszadalmas, olykor végeláthatatlannak tűnő viaskodások jellemezte kort, az évezredek alatt kialakuló helyzetet csak nagyon sűrítve lehet itt leírni, de a legfontosabbak mégis előtűnnek. A térség egy részének Palesztina néven történő megjelölése bonyolult, kusza történelmi események, folyamatok, a korai népvándorlásnak, e vidék birtoklásáért folytatott hadjáratok-háborúk sorozatának eredménye. Vissza kell tekintenünk egészen a mai naptári, a polgári időszámítás előtti távoli időkig, mely viharos népmozgásokról, dinasztiákról, birodalmak küzdelméről, konfliktusokról szól, melyek mozgásba hozták a már itt élő, s az ide letelepedni szándékozó népeket. A jelen történelmi ismereteink alapján kijelenthető - ezt alátámasztják e közel-keleti terület históriájával foglalkozó, azt kutató tudósok -, hogy olyan nép, törzs soha nem létezett, melyet palesztin elnevezéssel emlegettek volna, így hát sem ilyenfajta kulturális szokás, sem nyelv, sem ilyen névre „hallgató” hit, vallás, egyház nem létezett. Voltak egyiptomi fáraók, volt Hettita Birodalom, Babilónia, több, kisebb-nagyobb népcsoport, melyeket tengeri népek gyűjtőnéven ismerhetünk, mely ókori né-
2017. február pek tengeri portyázásaik közben megtámadták többek között Ciprust, Kánaánt, Egyiptomot, a Hettita Birodalmat; viszont palesztinok nem éltek itt a vizsgált korban. Ezzel szemben zsidó őseink a ránk maradt, áthagyományozott történet szerint a mai Izrael területén már az időszámítás előtti második évezred környékén (tehát több mint 4000 éve) megjelentek. Az ősapa Ábrahám néhány törzzsel együtt Mezopotámia felől érkezett ide. (”És mondá az Örökkévaló Ábrahámnak, menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok…”) Mióta ismert egyáltalán a kifejezés, palesztin? Precíz magyarázat nincs, de valószínűsíthetően a filiszteus szóból vezethető le. A filiszteus egy kisebb népcsoport volt, mely a kutatók szerint a zsidó honfoglalás után, feltehetően Krétáról érkezett (lásd tengeri népek), s mely nép veszélyt jelentett a korábban letelepedettekre, így a már itt élő zsidókra is. A filiszteusok a más népekkel a területért folytatott küzdelem során idővel felmorzsolódtak, beolvadhattak a létszámban nagyobb, erősebb valamely népcsoportba, de erről pontosabbat nem tudni. A történészek és nyelvészek valószínűsítik, hogy a palesztin szó az egyiptomi peleset, a héber pelistim, a görög philiszteosz (ugyanazt jelentik) valamelyikéből formálódhatott. A palesztin szónak nincs arab (arabul: falasztin) jelentése, olyannyira, hogy kezdetben az arabok is elutasították a palesztin-arab szókapcsolatot, hiszen véleményük szerint Palesztina csupán az egykori ottomán uralom alatt létezett egyik tartomány, mely Nagy-Szíria (a mai Izrael, Jordánia, Szíria, Libanon) része, az Oszmán Birodalom egy darabja volt. A térség a Palesztina elnevezést az ókori rómaiaktól kapta, akik világbirodalmi törekvésüknek megfelelően a Közel-Keleten is terjeszkedtek. A római leigázottságot mindig is megpróbálta a zsidóság lerázni, sikertelenül. Traianus császársága idején az újólag fellobbant elégedetlenséget hamar leverték, de amikor Hadrianus római császár néhány évvel később katonai várossá, központtá akarta alakítani Jeruzsálemet, felkelés robbant ki, melynek élére Bar Kochba (eredeti neve: Simon ben Kosziba, s akit a Sanhedrin, a zsidó tanács támogatott) állt, s mely küzdelem a zsidókat iga alá hajtó rómaiak elleni legnagyobb, legerőteljesebb volt. A kezdeti zsidó sikerek után azonban, a három évig tartó heroikus küzdelmet követően a római túlerő győzött, kegyetlenül vérbe fojtották a szabadságharcot. A rómaiak, megfosztva ősi elnevezésétől (Judea/Israel) a területet, azt ettől fogva Palesztinaként emlegették. A
Budai ófár történészek feltételezik, ennek egyik oka az a törekvés volt, hogy a római impérium ellen lázadó zsidó néppel elfeledtessék az ősi Judai és Israeli Királyságot, bízva abban, hogy a behódolást így majd könnyebb lesz elérni. A Szentély I.e. az 1300-as években jöhetett létre a zsidók első államalakulata. Dávid király, miután elfoglalta a kánaániták városerődjét, ide telepítette székhelyét, és a Szent sátorral zsidó vallási központtá tette a későbbi nevén Jeruzsálemet. Arám, Moáb és Edom fölé kerekedve egészen a Vörös-tengerig terjesztette ki az országot. Dávidot követő fia, Salamon nagyszabású építkezésekbe fogott, s i.e. 967-ben megépíttette (hét évig tartott) az Első templomot. (Ehhez képest az iszlám vallás megalapítója, Mohamed, jóval később, i.sz. 570 körül látta meg a napvilágot és csak i.sz. 610-ben jelent meg előtte Gábriel főangyal, akinek hatására kezdett igehirdetésbe.) Idővel a babilóniai birodalom terjeszkedése elérte Jeruzsálemet is, Nebukadneccár (Nevuchadnecár) király i.e. 586-ban leromboltatta a Szentélyt, a zsidók jelentős részét pedig fogságba ejtette és elhurcolta.
A Szentély I.e. 538-ban a perzsák megroppantották a babiloniak hatalmát és Kyros (Kóres) perzsa király engedélyt adott a zsidóknak a hazatéréshez, akik ezután Jeruzsálem újjáépítésével egy időben a lerombolt templom helyén felemelték a Második Szentélyt, melyhez a perzsa király a zsidók ehhez nyújtott anyagi támogatását kiegészítve, megtoldva, még pénzt is adott. E Második Szentélyt később, i.e. 19-ben, Júdea helytartója, Nagy Heródes 10 évig tartó munkával kibővíttette, melynek külső udvarát határolta a Nyugati Fal (a Siratófal). Ezen megnagyobbított templomot a Harmadikként is szokták emlegetni. (Heródes néhány olyan, az akkor a már hódító rómaiaknak tetsző változtatást - pl. a rómaiak sas jelvényének elhelyezése - hajtatott végre, mely miatt lázadás is kitört.) A Szentélyt végül Vespasianus császár i.e. 70-es hadjárata - melynek vezetését fia, Titus vette át - idején lerombolták, a zsidók többségét ismét elűzték, majd utána önálló provinciává nyilvánították a területet. (Érdekesség, hogy a Je-
-9-
5777. Svát-Ádár ruzsálem ellen felvonuló rómaiakkal szembenálló zsidók katonai védelmét éppen Josephus Flavius - A zsidó háború és A zsidók története című munka megírója - vezette, aki végül megadta magát a hódítóknak.) Történészek az ásatások, az előkerült leletek alapján megerősítették, hogy Jeruzsálemben a Szentélyt a Mória-hegyen ahol a zsidó hagyomány szerint Ábrahám isteni parancsra majdnem feláldozta fiát, Izsákot - jóval korábbi történelmi időben emelték, majd rombolták le két alkalommal is, mint az Oszmán Birodalom későbbi terjeszkedésének eredményeként az iszlám hitet vallók idáig eljutottak, és majd csak jóval azután, századokkal később építették fel itt a mecsetet. (Nemrégiben került napvilágra egy többezer éves papirusztekercs töredéksorozat, melyen többek között az ősi nyelven írt szövegben olvasható a város neve: Jeruzsálem - mely leletet az Izrael Múzeumban helyezték el.) I.sz. a 7. században, 638 tájékán a zsidók sorsa rosszabbra fordult, mikor feltűntek az arabok. Mohamed, látomásának hatására (Gábriel főangyal megjelent előtte) vallást alapított, az iszlámot, melynek az addig egymás ellen hadat viselő arab törzsek követőivé váltak. A kezdeti, a más hitet vallókkal meglévő, mai fogalmaink szerint korrekt viszony - így a zsidókkal is hitviták miatt megtört, s az arabok ellenük fordultak. Enyhülést jelentettek később e föld birtoklásáért fellépő újabb hódítók, a törökök, akik engedékenyebbek, elnézőbbek voltak a korábbi területfoglalókhoz képest, s így lehetővé vált az itt megmaradt zsidóság gazdasági felemelkedése, gyarapodása. Akik voltak Izraelben, a Siratófalnál, s a férfiak betértek az onnan oldalról benyíló földalatti imahelyre, közelről láthatták a belső fal mellett az üveggel fedett részeken letekintve az ősi város épületeinek további részleteit. Itt, az eredeti, visszamaradt évezredes épületrészek felett a polcok hosszú során könyvek, imakönyvek sokasága fogadja a belépőt. (Évekkel ezelőtt az egyik ismeretterjesztő TV csatornán dokumentumfilmben mutatták be a város alatt feltárt, csodával határos módon kitűnő állapotban lévő ősrégi épületek, utcák maradványait.) S hogy mennyire szent hely az arabok számára a Sziklamecset, megmutatta egy korábbi, televíziós hírműsorban, de az interneten is látható felvételsorozat. Fiatalok futballoznak a mecset kapuja előtt, máskor pedig a nem arab látogatókat kővel dobálták meg az úgynevezett istenfélők. A mecset közelében arabok is folytatnak „ásatásokat”, de a munkálatok során kitermelt
Budai ófár
2017. február földet, kőtörmelékeket ömlesztve elszállítják. E morzsalékokat hiteles szakemberek
A Siratófal a Sziklamecsettel nem hagyták semmivé válni. A kizúdított, felesleges hulladéknak ítélt halmokat aprólékosan átvizsgálva, átszitálva számtalan, az ősi időkből megmaradt értékes leletre tettek szert, melyek múzeumba kerültek. Izraelben sok (kb. egy millió) arab pa-
lesztin és beduin él, akik izraeli állampolgárok, munkavállalók, s a közéletben is szót kapnak, hiszen a térség egyetlen demokratikus államának parlamentjében, a Kneszetben ott ülnek képviselőik, s tudomásom szerint Jeruzsálem egyik magas beosztású rendőri vezetője (rendőrfőnöke?) is palesztin-arab. A már említett, s az arab országok által szóvá tett ásatásokkal szembeni kifogások kiindulópontja, oka nagyon is egyértelmű, hiszen az idősík távolának kutatásai, az eredmények megismertetése a gátja annak, hogy cáfolatok nélkül lehessen a történelmet átírni, meghamisítani, megváltoztatni. (”Elvész az a nép, amelyik tudomány nélkül való…”) Az arab országok által kezdeményezett határozat megfogalmazásának van más vetülete is. Nem csupán azt a kockázatot hordozza, hogy a tudósok által kutatott ered-
5777. Svát-Ádár ményeket megkérdőjelezi, s ezzel megkíséreli átírni, meghamisítani a történelmet, a bizonyított tényeket, hanem az antiszemitizmusnak is táptalajául szolgál, életre kelti annak látens, lappangó formáját is. A fent írt történelmi időszakkal foglalkozó számtalan könyv nem csupán élményt nyújtó, érdekes olvasmány, de valódi ismeretekkel szolgáló művek is. Ilyen például Josephus Flavius: A zsidók története; Hahn István: A zsidó nép története; Siegfried Obermeier: Salamon és Sába királynője; Raffy Ádám: Heródes; az időben egy későbbi, már az időszámítás kezdetét követő terminussal, de Jeruzsálemmel a középpontban Geoffrey Regan: Oroszlánszívűek című kötete; Spíró György: Fogság című műve írja le a régmúlt eseményeit. Porosz Péter
A Micve Klub programajánlója Beszélgetés a Soul Exodus című filmről Bereczki Csaba Soul Exodus című új, egészestés, zenés dokumentumfilmjének középpontjában a The Brothers Nazaroff hagyományos klezmerzenét játszó alkalmi formáció tagjai állnak. A dokumentumfilmben az amerikai születésű zenészek Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen, Jake Shulman-Ment - a klezmeren keresztül keresik gyökereiket, önmagukat, zsidó identitásukat. A Soul Exodus szereplői egyfajta fordított exodusként kelnek útra: hajóval utaznak nyugatról keletre, Montrealból New York, Párizs, Berlin, Budapest, Nagyvárad érintésével jutnak el Besszarábiába, Moldovába. „A klezmer a 19. században, Oroszországban jött létre az akkori haszid zsidó közösségekben, de a pogromok és a holokauszt következtében Európából szinte teljesen eltűnt. Amerikában éledt újjá a hetvenes években, majd szivárgott vissza KeletEurópába. Ez adta az ötletet a filmhez: klezmerzenészekkel együtt járjuk végig mi is a zene útját, de visszafelé, fordított exodusként. Amikor rátaláltam a Budapesten élő zenész Bob Cohenre és bemutatta a zenekarát, a The Brothers Nazaroff-ot, tudtam, hogy őket keresem már hosszú ideje: őseik Kelet-Európából származnak, ők Amerikában születtek, de mára elhagyták azt a kontinenst is, jelenleg a világ különböző pontjain élnek és zenélnek.” - idézi a kezdeteket a film rendezője. Bereczki Csaba legújabb alkotásával a korábbi zenés dokumentumfilmjével -
Életek éneke (2008) - megkezdett sorozatát folytatja, amelyben nemcsak a zenész, a hangszer és a zene közötti kapcsolódásokat kutatja és ábrázolja, hanem a zenén keresztül a lélek mélységébe hatol. Míg az Életek éneke fókuszában a tradicionális erdélyi népzene áll, a Soul Exodus a zsidó identitás világába kalauzol: a rendező nemcsak fizikailag és zeneileg dokumentálja az állomásokat, de a lélek utazását is megmutatja, ahol az utazás maga az identitáskeresés.
Bereczki Csaba és Bob Cohen „Az egykori pogromok ellenére, mi New Yorkból mindig úgy tekintettünk erre a földre (Moldávia, Besszarábia, Bukovina), mint egyfajta Paradicsomra. A táj otthonossága, az éghajlat, a föld bősége, minden ide kötött, ez volt az igazi hazánk. Különös, de mindenki szép emléket őriz erről a helyről. Az igazi ősklezmer is innen ered, és főleg erről az életérzésről szól.” (Bob Cohen zenész, főszereplő) A Soul Exodus egy összetett, zenés roadmovie, egy lelki utazás önmagunkba, önmagunkért. Olyan dokumentumfilm, a-
- 10 -
mely nem hagyományos módon és nem tragédiaként beszél a zsidók identitáskereséséről, hanem életigenlően, sőt vidáman. A dokumentumfilm főszereplői, zenészei jól érzik magukat, hétköznapi módon, sokszor egymástól merőben különbözően élik meg zsidóságukat és keresik hovatartozásukat a világban. A Soul Exodus fő célja az identitás keresése és megfogalmazása, amely ma - egyéni és társadalmi szinten is - különösen aktuális, húsbavágóan érinti és foglalkoztatja az egész világot. "Azt volt a célom, hogy a film jókedvűen, nyíltan, tabuk nélkül, természetesen beszéljen a zsidóságról, az identitásról, a világról. Úgy, ahogy mindenről beszélnünk kéne, ha nem félnénk, ha elég bátrak és szabadok lennénk, ha valóban tisztában lennénk az identitásunkkal.” - mondja Bereczki Csaba. A film egy fontos, általános problémára is rávilágít: hogyan lehet egyszerre élni és élni hagyni. A Soul Exodus nemcsak a zsidó identitásról szól, hanem általában a mai ember identitáskeresésről. A rendező szerint: „A világ rohamosan átalakul, elkerülhetetlenül egyre kozmopolitábbá válik. A különböző identitású embereknek meg kell tanulniuk egymással élni. Ahogy a filmem egyik főszereplője, Michael Alpert zenész fejtegeti: mindenkiben van egy belső, univerzális zsidó, a zsidóság több aspektusa is remek modell lehet a világ számára. Bob Cohen ugyanakkor megfogalmazza, hogy ő lehet egyszerre amerikai, zsidó és magyar is, egy embernek lehet több identitása is. A
2017. február belső zsidó számomra azt jelenti, hogy nyitott lélekkel fogadjuk be a világot és ne legyünk ellenségesek. Rajtunk múlik, hogyan őrizzük meg identitásunkat akár az országhatárokon kívül is, illetve hogyan bánunk azokkal az idegenekkel, akik elfogadják és tiszteletben tartják azt a kultúrát és értékrendet, amit mi képviselünk. Azt lehet megtanulni ebből a filmből és ebből az öt karakterből, hogy ha szeretjük az életet, önmagunkat és egymást, akkor mindenre van megoldás.” Bereczki Csaba új dokumentumfilmje nem foglal állást, de a szereplők személyes tapasztalatai, vallomásai és a zeneszövegek révén súlyos témákat feszeget, a zene be-
Budai ófár ágyazásával mégis álomszerű, könnyed és szárnyaló marad. „A filmkészítésben elsősorban az emocionális, az érzelmi rész foglalkoztat és szerintem a film és a zene együtt a legalkalmasabbak arra, hogy az érzelmeinkre hassanak.” - foglalja össze a rendező. A Soul Exodust Daniel Kahn főszereplő emblematikus dala, az Inner Emigration inspirálta, ezzel a zenével zárul a film. …Most nézz magadba, Ott vagy, ahol önmagad lehetsz? Senki uralmától nem szenvedsz S minden kis álmot követhetsz. Légy őszinte magadhoz Nem kell magányosnak érezned magad Nem kell elhagynod az otthonod Mindnyájan kiléptünk valahonnan már Legyen az munka vagy csa-
5777. Svát-Ádár lád akár… Rendező, forgatókönyvíró: Bereczki Csaba Operatőr: Nemes Tibor, Vágó: Lemhényi Réka, Hang: Zányi Tamás, Zene: The Brothers Nazaroff. Főszereplők: Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen, Jake Shulman-Ment. Producer: Sándor Pál. Gyártó: Film Street. Hossz: 93 perc. Országos bemutató: 2016. december 15. Forgalmazó: Mozinet Kft. Bereczki Csaba filmrendezővel Garai Péter beszélget a Micve Klubban 2017. február 26. 18.00 óratól. Minden érdeklődőt sok szerettel várunk!
Volt már valaha áramszünet a párkapcsolatodban? Érdekes módon sokan úgy gondolják, hogy az egyik legfontosabb dolog az életünkben, a házasság/párkapcsolat az egy magától működő dolog. Pedig nem… A napról napra növekvő válási statisztikák, és a jelentős számmal körülöttünk lévő nem működő, rossz kapcsolatok valahol azt jelzik, hogy ezen a területen valami nincsen rendben. Nem kicsit, nagyon… Úgy gondolom, hogy sajnos a modern nyugati világ üzenetei olyan helyekre is elvittek bennünket, amelyeken igazából nem is szeretnénk lenni. Olyasfajta üzeneteikkel, mint „Ha valami elromlik, azt ne javítsd meg, hanem dobd ki és cseréld le egy másikra!” Persze az sem fogja növelni a nők iránti tiszteletet, ha sikerül elhitetniük velünk, hogy a nő az egy olyan valami, mint egy Coca Cola gép, amelyet mindig élvezni kell. Ha pedig már unalmas a számukra, akkor egyszerűen lecserélhetjük egy másik játékszerre. Ha szeretnénk megállítani ezt a rettenetes folyamatot, amely szétszakadt családokat, össze-vissza dobált gyermekeket, depressziós és gazdaságilag romba dőlt szülőket termelt, akkor egy dolgot tehetünk:
Rendet kell tenni a fejekben és vissza kell térni a hagyományos családmodellhez! Az igazság az, hogy legtöbbünket nem készítettek fel sem az iskolában, sem a családban (lehetséges, hogy az őseink sem kaptak ilyen irányú ismereteket), melyek segítségével eligazodhatnánk a párkapcsolat dzsungelében. Nem magyarázták el, hogy mi az a Nő/Feleség, hogyan kell bánni vele, melyek a szükségletei és hogyan tudjuk azokat megfelelően kielégíteni. Ugyanez mondható el fordítva is, hiszen a nőket sem készítették fel arra, hogy mi az a Férfi/Férj, hogyan kell bánni vele, melyek a szükségletei és hogyan kell azokat megfelelően kielégíteni. De azt is elfelejtették elmondani, hogy nincs tökéletes feleség (persze az enyémen kívül:), és nincs tökéletes férj sem, amely nagyon megkönnyítheti az életünket, ha nem keresünk valaki olyat, aki nem is létezik. Az sem ártana senkinek, ha felkészülne arra, hogy az esküvője előtti és utáni időszaka köszönő viszonyban sem lesznek egymással. A nemek közötti lelki különbségek megismerése nélkül pedig esélyünk
sem marad egy hosszú távú, örömteli párkapcsolat kiépítésére. Persze, ha már összeházasodtunk/párkapcsolatban élünk, akkor nem árt, ha szeretünk is. Na de hogyan? Nehogy összetévesszük a valódi érzelmeket a saját vágyaink kielégítésére való törekvéssel, mert akkor a csalódásunk előre borítékolható. A HÁZAS-PÁR-BAJOK című könyv többek között azért készült, hogy az eszünkbe juttassa, nincs az életben fontosabb a feleségünknél/férjünknél/párunknál, amely biztosíthatja, hogy boldog és egészséges lelkületű gyermekek nőhetnek fel egy épp lelkületű, és teljes családban. Czink Tomi e könyv fordítója segítségével, egy helyenként humoros és rendkívül érdekes előadás keretében, gyakorlati hasznos tanácsokat kaphatunk a családi békéhez, és a boldog párkapcsolathoz. Az előadás résztvevői a helyszínen kedvezményes áron megvásárolhatják a könyvet. Ha érint vagy megérint e téma, akkor 2017. február 5-én, 18.00 órakor Téged is szeretettel várunk!
Bródy János 70 Bródy János önálló előadói pályafutása a hetvenes évek végén a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon kezdődött. Az Illés és a Fonográf zenekarban eltöltött évek után olyan dalok születtek, melyek személyes hangulata, érzelmi elkötelezettsége vagy ironikus intellektualizmusa szinte megkövetelte, hogy szerzőjük maga álljon velük közönség elé. Olyan idők jártak akkor, mikor dalokban tört a felszínre sok mélyen elfojtott érzés és gondolat. Bródy János a mai napig hűséges maradt önmagához, hét önálló nagylemez és aktualitásukat ma sem vesztő örökzöld da-
lok bizonyítják, hogy szerénynek mondott előadói képességeivel is hitelesen és mindenki által érthetően fogalmazza meg nemzedékének álmait és csalódásait. A könnyűzene gyorsan forgó színpadán Bródy János
megmaradt örök Tininek, aki hetvenévesen is hetvenkedés nélkül áll ki a színpadra, és miközben dalokba fordult költészetével elvarázsolja, a rá jellemző iróniával kijózanítja a 60-as évek szellemének követőit és az igazi szép dalok szerelmeseit. Bródy János 2017. március 04.-én, 19.00 órakor lesz a klub vendége. Beszélgetés közben felvillantunk néhány részletet a Sportarénában tartott, 70 éves születésnapja alkalmából rendezett jubileumi koncertjéből. Házigazda: Bóta Gábor újságíró. Belépő: 500,- Ft.
Bródy János
- 11 -
Budai ófár
2017. február
A
5777. Svát-Ádár
februári programja
Február 5. (vasárnap)
18.00 órától VOLT MÁR VALAHA ÁRAMSZÜNET A PÁRKAPCSOLATODBAN? Ha érint, vagy megérint a téma, akkor Téged is várunk! Vendégünk: CZINK TAMÁS, a Házas-PÁR-Bajok című könyv szerzője. Belépő: 500,-Ft. Érkezési sorrendben van az ültetés, ha nem érkezel időben, lehet, hogy már csak állóhelyed marad!
Február 11. (szombat)
19.00 órától SZÉKHELYI JÓZSEF a Micve Klub vendége. Nemcsak a színészete kiváló, hanem közismertek a társadalmi kiállásai is. A beszélgetés mellett ízelítőt ad művészetéből. Házigazda: BÓTA GÁBOR újságíró.
Február 19. (vasárnap)
18.00 órától ÖRÖKZÖLD DALLAMOK, csevegés, tánc, ismerkedési lehetőség kávé, tea mellett. A zongoránál: NEUMANN NÁNDOR.
Február 26. (vasárnap)
18.00 órától BERECZKI CSABA filmrendezővel beszélget GARAI PÉTER. A SOUL EXODUS című dokumentumfilm középpontjában amerikai születésű klezmer zenészek állnak. A klezmeren keresztül keresik gyökereiket,zsidó identitásukat. A film szereplői fordított exodusként kelnek útra, hajóval utaznak nyugatról keletre.
Március 4. (szombat)
19.00 órakor BRÓDY JÁNOS a Micve Klub vendége. Jó néhány dala, és ő maga is ikonikussá vált. Számainak jelentős része ma is hátborzongatóan aktuális. Beszélgetés közben felvillantunk néhány részletet a Sportarénában tartott 70 éves születésnapja alkalmából rendezett jubileumi koncertjéből. Házigazda: BÓTA GÁBOR újságíró. Belépő: 500,- Ft Állandó programjaink
Csütörtökönként 18.00 órától FRANKEL BARÁTI KÖR. Csevegés, társasjáték, kártya, sakk. Várjuk új tagok jelentkezését! Péntekenként SZOMBATKÖSZÖNTŐ FOGLALKOZÁS 0-9 éveseknek, minden pénteken az Istentisztelet ideje alatt. A foglalkozásokat Szabó Évi tartja a Mezüze Klubban. Vasárnaponként TALMUD TÓRA oktatás 4-8 éveseknek (Szilágyi Judittal) és BÁR/BÁT MICVA felkészítő10-14 éveseknek. Találkozunk minden vasárnap 10.00 órakor a Frankel gyerekhelyiségében. Jelentkezés: a 0630 6500332 számon Verő Bán Lindánál. Vasárnaponként BBYO KLUB - tanulás és közösség 12-16 éveseknek, minden vasárnap 10-12-ig. Mindenkit sok szeretettel várunk rendezvényeinken!
BUDAI MICVE KLUB Frankel Leó úti Zsinagóga kóser rendezvények kiváló helyszíne Esküvő, bar/bat micva, születésnap, céges rendezvények, villás reggelik teljeskörű szervezését és lebonyolítását vállaljuk. Információért, referenciákért hívjon a következő telefonszámokon: 06 30 94-28-215 (Medgyesi Andrea); 06 30 4141-640 (Arató Judit)
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Czede Kft. = Nyomda: Gléda Kft. Támogató: Frankel Zsinagóga Alapítvány
