Buda Béla dr.
VI. A pszichoterápiás paradigma változásai
1. A paradigma tudományos fogalma az eredeti jelentés a mutatni (deiknein, deixis) görög szóból, a bibliai példabeszéd a minta, a példa, az ábra – a magyarázatként mellékelt dolog Thomas Kuhn tudománytörténeti paradigma koncepciója
2. A tudományelméleti kontextus az elmélet (teória) megjelenése a görög filozófiában elméletek osztályozása – metaelméletek, teoréma – késıbb szemlélet, világnézet (a „metaforikus” elem az elnevezésekben) a modell, az irányzat, a megközelítés és a többi (modern) analógia a tudományfelfogásokban
3. A paradigma tudománytörténeti vetülete
megcáfolható-e a paradigma? – Kuhn – Merton – Popper, ill. az igazolás, bizonyítás dilemmája mi is a paradigma? alapfeltevések, ill. kiindulópontok, tudományos módszer, egyegy tudomány(ág) alaptézisei? szemléleti alapmetaforák a társadalomtudományokban (a szociológia példáján) – az „antropológia” Gadamer nyomán
4. Paradigma a pszichoterápiában iskolák, irányzatok, elméletek – mi ezekben a paradigma? rejtett tartalmak az elméletekben – kulturális, filozófiai, tudományos implikációk – kibontásuk módjai a pszichoterápia implikált elıfeltevései – a betegség, a módszer (a terápia), a „gyógyulás”
5. A pszichogén betegségek és gyógyításuk – a 19. századi helyzet a hisztéria betegség vagy nem betegség (szimuláció?) – antropológiai dilemmák perszuázió és megnyugtatás – az orvosi autoritás alkalmazása szuggesztió és hipnózis – tünetkeltés és tünetmegszüntetés, az akarat kérdése larvált agresszió – általános pszichiátriai kezelési módok alkalmazása (a praxisban is)
6. Az elsı komplex paradigma – a pszichoanalízis
pszichogénia, a tünetek lelki realitása, funkciója, a pszichés feszültség, az elsı dinamikus modell, szorongás és ösztönök a tudattalan – a kor implicit tudatelméletének „negatív lenyomata” a megosztott személyiség – „ágenciák” a lélekben ingerek és feszültségek – a pszichoszociális valóság tükrözıdése a lélek modelljében
7. A fejlıdés modellje a pszichoanalízisben a libidó – késıbb a valóságérzék – fejlıdési modellje – biológiai program és társas ingerek a Jackson-modell – fixáció és regresszió – a személyiség fejlıdéslélektani rétegzettsége a trauma – fejlıdéslélektani és dinamikai értelmezés
8. A magatartás szabályozásának modellje a pszichoanalízisben a felettes-én mint szociokulturális alapprogram az én „megépülése” és mőködése – azonosulások mint komplex adaptációs minták, tanulás a latenciakorban, viselkedésvezérlés a valóságelv jegyében a narcisztikus énfejlıdés és énmőködés elmélete
9. Betegségelmélet és terápiás módszertan
szabályozási zavar, feszültség-levezetés, másodlagos betegségelıny, szenvedés (a szorongásból és az adaptációs zavarból) értelmezés – az én uralmának helyreállítása reagálás és áttétel – a pszichoanalitikus paradigma dramatikus elemei a terápiás helyzet és a terapeuta viselkedése – kapcsolódás a paradigmához
10. A mélylélektani paradigma ereje – plus ça change …
korai „elhajlók” – modellösszetevık módosítása, de a viselkedésszabályozási alapmodell – a tudattalan – erıs kötése kiterjesztések -- Jung: kultúrtörténet, Adler: biológia (szervi csökkentértékőség), Rank: kreativitás a terápiás alapmodell (párbeszéd és kapcsolat) csekély változásai, kis eltérések a terapeuta tevékenységében – a „neofreudiánusok” sem tudnak kilépni a paradigmából a paradigma lazítása, ill. differenciálása – a „paraméter”-elv, a pszichózis kísérése, a „konténer” funkció, a mentalizáció korrekciója stb.
11. A viselkedésterápia a tanuláselméleti emberkép – a betegség mint maladaptív viselkedés (elégtelen vagy hibás tanulás) terápia mint korrektív tanulás – a fejlesztés perspektívájának megjelenése a terapeuta mint „viselkedésmérnök”
12. A kognitív fordulat a korai behaviorizmus bizalmatlansága az élménydimenzióval, különösen annak kognitív leképezésével szemben a „verbális viselkedés” és ennek szociális érvényessége kognitív sémák – a külsı és belsı valóság közvetítıi
13. A csoportterápiás paradigma pszichoanalitikus csoport-kép – tudattalan közösség csoport mint korrektív hatásrendszer csoport mint viselkedéstanulási és – kipróbálási tér
14. A (korlátlan) fejlıdési paradigma a humanisztikus pszichológiában az aktív, önfejlesztı szelf koncepciója a Rogers-féle terapeutaváltozók és a „találkozás” a terápiás helyzetben és kapcsolatban „betegségelméleti” bizonytalanságok – „fejlesztési mérnökség”
15. A pár- és családterápia paradigmái rendszermodell, nyílt rendszer, koevolúciós fejlıdéskép rendszerpatológia és tünethordozás, a tünetek rendszerfunkciója a terapeuta belépése a rendszerbe – a korrigált koevolúció
16. Indoktrináció, önsegítés, közösségi hatásrendszer – az elsı kritikus paradigmák szemléleti tanulás, „nyelvtanulás”, „megtérés” a pszichoterápiában (a TA példája) önterápiák – AA és „beszélgetıs” önsegítı csoportok a közösségi környezet terápiás (ill. legalább nem traumatikus, ill. provokatív) átalakítása
17. A pszichoterápia „placeboparadigmája” az egymás ellen küzdı iskolák, irányzatok dilemmája – mindenkinek nem lehet igaza a hatáskutatás és a belıle következı paradigmaváltás – Eysenck támadása – mégis mindenkinek igaza van (?) a nemspecifikus hatótényezık – „tudattalan” és „hamistudat” a korábbi paradigmákban? – szuggesztió új változatban (?)
18. A szintetikus paradigmák egy régi modell mint paradigma: edukáció és re-edukáció a terápiában eklekticizmus, indikációs szemlélet, stratégia és taktika a terápiás munkában integrációs elméletek – a rejtett hatások nyomában – egzisztenciális, transzperszonális, pozitív pszichológiai szintéziskísérletek
19. A segítés szociokulturális rendszertényezıi – mint paradigma
a beteg-szerep és társadalmi implikációi terápiás szerepek – a korábbi tanácsadó és korrektív szerepek új megjelenési formái terápiás interakciók és a változás kényszere – a placebo-elem újra értelmezve társadalmi rendszerválság a pszichoterápiában? – képzés, jogosítás, a szabályozás dilemmái
20. A terápia szubjektív és személyközi hatótényezıi
társadalmi szuggesztiók és kognitív sémák átvétele és a terápiás segítség keresésének motivációi társas kényszerhelyzetek és indukciók, a betegminısítés társadalmi ereje a terápia szabályain és intézményein át terápia a nemspecifikus hatástényezık (ma még) kiszámíthatatlan érvényesülésével – a jó és a rossz peremfeltételek: terápia-analogonok a társas környezetben versus „ellenállásjátszmák” és deviáns szerepfejlıdések a terápiával szemben irányzati, ill. „paradigmatikus” önvizsgálat és kutatás szükségessége
21. Függelék A fıbb, bizonyított, nemspecifikus hatástényezık. A.
terápiás terek (szabályok, egyezmény, szerzıdés), terápiás szerepek (szakmai, etikai, jogi felelısség), társadalmi, ill. közösségi elfogadás a terápiával kapcsolatban (pozitív szuggesztiók), segítı intézményes környezet (pl. egészségügyben, oktatásban stb.), megfelelı tudományos háttér (a támogató érdeklıdéstıl a kutatásokig) – kedvezı financiális háttér
B.
terapeuta-változók, a terapeuta személyiségének minimálfeltételei (játszmamentesség), terápiás kapcsolat (gondoskodás, törıdés, felelısség), szupervízió és „elszámolási” készség, a terápiás terek biztonsága, a terápiás problémák és szövıdmények esetében támogató külsı hálózatiság, a közösségi és kulturális háttér legalább minimálisan támogató mértéke (ismeretek, segítı civilszervezetek, önsegítés stb.)
C.
„betegségnyomás”, feltáró kommunikáció (kísérı belsı párbeszéd), „katarzis” valamilyen formája és mértéke, megértés (szempont-, fogalom- és élménytanulás), érzelmi és motivációs önismeret, „találkozás” a terapeutával, önhatékonysági növekedés, korrektív emocionális élmény, belátás és kognitív átalakulás, önkontroll (a testi érzések, emóciók, feszültségek vonatkozásában)
C. (folyt.)
(segítı és fejlesztı) szuggesztív hatások befogadása, korrektív (gyakorló jellegő) alkalmazása, énképkorrekció, kommunikációs fejlıdés, intimitás növekvı készsége, fejlıdés az önazonosság élményeiben és strukturáltságában, új és proszociális társas szerepek (különös tekintettel a csoportra és szervezetekre), a saját egzisztencia pozitív átélése (traumák és veszteségek feldolgozása, szembenézés a végességgel és a „végtelennel” (spirituális dimenzió) stb.
