Előszó
13 éve halogatom e könyv új kiadását. Már amikor először megjelent, akkor sem voltam biztos benne, hogy így lesz-e jó, és azóta mindig azt éreztem, újra kellene írni. Azért is, mert éppen akkor nőtt meg az empátia iránt a nemzetközi tudományos érdeklődés, amikor az első kiadás megjelent, és azóta nagyon sok közlemény jelent meg róla. Ezek új adatait és elméleteit, a kialakuló vitákat figyelembe kellett volna vennem. De azért is foglalkoztatott új szöveg megalkotása, mert jól láttam, mennyire kaleidoszkópszerű ez az egész kérdéskör, hányféle szempontból lehet közelíteni hozzá. Szinte tükrözi a lélektan és a társadalomtudományok dilemmáit, nagyon sok ellentmondás kerül benne elő. A beleélő, érzelmileg rezonatív megértés összetett fogalmi konstrukció, de alapja, tartalma, gyakorlati alkalmazása tapasztalati valóság, amely a tudományos empíria számára is hozzáférhető. Az új és új kutatási adatok sokban módosítják, de alapjában nem változtatják meg az empátia koncepcióját, még kevésbé felhasználását az emberek fejlesztésének, segítő befolyásolásának sokféle területén. De az összkép mindig más, ha különböző nézőpontokból vizsgáljuk. Magamnak is sokat változott a viszonyom a témához az eltelt évtizedek során, kezdetben a gyakorló orvos, pszichiáter, később a kommunikációelmélet, a szociálpszichológia, a lélektani antropológia perspektívái váltak számomra vonzóbbá. Minden közelítésemben megmaradt az érdeklődés az alapvető ismeretelméleti kérdés iránt, hogyan lehet tudományos fogalmakkal szabatosabban leírni a társas helyzetekben, segítő kapcsolatokban használt empátiát és hogyan lehet bizonyítani a különböző feltevéseket, elméleti összegzéseket. Ez a kérdés nagyon bonyolult tudománypolitikai kontextusokban ismételten felmerült az elmúlt évtizedekben és aktuális ma is. Ezt a kérdést próbáltam megvilágítani a korábbi előszavakban. Most ezt nem tárgyalom újra, de fontosnak érzem, ezért függelékként felvettem az előszókat e kiadásba is. Mindig erős volt bennem a kísértés, hogy szakszerűbb, elvontabb, feszesebb szövegként adjam közre a könyvet, az említett megközelítésmódok közül a tudományos elemzésnek adjak nagyobb hangsúlyt. Ám a könyv visszhangjai mindig újra meggyőztek, és most is ezt éreztem, hogy az empátiáról úgy kell írni, hogy a művelt átlagember is megértse, és hogy a legkülönbözőbb életszférákban is össze tudják kapcsolni az emberek, különösen a szakemberek a saját munkakörük ismereteivel és hétköznapi praxisaival. Bár a könyvvel most sem lettem teljesen elégedett, az első megjelenésektől kezdve érzékelnem kellett, és most sem felejthetem el, hegy ez a törekvés váltott ki visszhangot az olvasókban, ettől lett a kötet sikeres, sok felsőoktatási intézményben segédkönyv vagy ajánlott olvasmány. Ezt a hangnemet akartam most is megtartani, miközben számot vetettem az újabb adatokkal is. Párbeszéd, ösztönzés, további tanulmányok kedvének felkeltése volt a célom, bárki is legyen, aki a könyvet elolvassa. Nagy gond volt, hogy minél világosabban és tejesebben akartam kifejteni valamit, annál mélyrehatóbb előismeretekre, szövegkörnyezetekre kellett volna utalnom, annál több hivatkozásra lett volna szükség. Minden mélyebb összefüggés komplex, valamiféle elméleti háttér, ezért sajnos nem elég új kutatási eredményeket vagy adatokat említeni, interpretációk kellenek, és ebben nehéz megtartani a szöveg általános elvontsági szintjét, logikai rendszerét. Csak példaként említem, hogy a könyv teljes szakszerűségéhez olyan lelki jelenségeket, pszichológiai témaköröket kellett volna szabatosan és részletesen tárgyalnom, mint a figyelem, a memória, az érzelem, a kognitív rendszer működése, az én fejlődése és működése, a viselkedés önszabályozása, a szociális reprezentációk, a szoros és érzelemteli emberi kapcsolatok, a kommunikáció vagy a csoportlélektan. Ma már ezek idegélettani alapjai vagy evolúciós háttértényezői is fontosak, szinte kihagyhatatlanok. Mindezekről egy könyvben igazán tudományosan aligha lehet szólni.
Végül ez született, és nagyon remélem, hogy most is olyan szívesen fogadják az olvasók, mint a korábbi kiadások esetében. Bízom benne, hogy az érdeklődő úgy fog viszonyulni hozzá, mint az empátia során szoktunk a felsejlő lelki tartalmakhoz, ha rögtön nem is érti teljesen, akkor is tovább megy az olvasásban, és megérteni, megfejteni igyekszik a dolgokat, a szakember pedig beleéli magát a nehéz témakört bemutatni akaró szerző nehéz helyzetébe, és megérti, hogy ilyen összetett jelenségekben nem lehet teljességet elérni, nem sikerül mindent jól leírni és érvekkel alátámasztani. Az empátia vonatkozásában talán a szemlélet a lényeg. A másik ember, a társas helyzet, az interszubjektivitás és a segítés lehetősége. Talán ez a lényeg kiviláglik most is a könyvből. Budapest, 2006. szeptember 21. Buda Béla dr.
Tartalom Előszó 1. Az empátia fogalmának kialakulása és fejlődéstörténete a modern lélektanban Arisztotelész elmélete A lélektan megközelítése A pszichoanalízis felfogása Scheler szimpátiaelmélete Megértő irányzat a lélektanban és a társadalomtudományokban Rogers iskolája 2. Az empátia jelensége és fogalmának tapasztalati meghatározása Az empátia és más megismerési módok viszonya Empátia és projekció Kommunikáció és megfigyelés Az empátia lélektani lényege A kultúra és az együttes élmény szerepe Empátia és szimpátia Az érzelmi „ragály” Empátia és azonosulás Az empátia szintjei A fogalomhasználat néhány problémája Példák az empátiás megértésre 3. Az empátia kommunikációs alapjai A nemverbális kommunikáció A kommunikáció általános modellje A mimika A mimikai kód kérdései A tekintet A vokális csatorna A beszéd formai jegyei A kéz mozgásai – a gesztusok A proxemika Érintés és szaganyagok Az emblémák A metakommunikáció
4. Tudományos kutatás és elméletek – újabb adatok A meghatározások tanulságai A szinkronicitás Evolúciós háttér Neurobiológiai alapok
A tükörneuronok Az én szerepe Újabb nyelvészeti és kommunikációs szempontok Az empátia összetevői és folyamata 5. Az empátia kialakulása a személyiségfejlődés során A beszéd fejlődése A nemverbális kommunikáció fejlődése Az anya-gyermek kapcsolat és az empátia Az identifikáció és az empátia A „double-bind” (kettős kötöttség) Az empátia és a társkapcsolatok 6. Az empátiás képesség problémái – az empátia személyiséglélektani feltételei A gyermek és az empátia Empátia a serdülőkorban Az empátia és a nem Az empátiát fejlesztő hatások Az empátiát zavaró és gátló lélektani tényezők 7. Az empátia jelentősége és szerepe a személyes, érzelmi kapcsolatokban A kapcsolatok kulturális sémái Az empátia a kapcsolatokban A szavak a kapcsolatokban A mai ifjúság kapcsolatai A felnőttkori kapcsolatok nehézségei Empátia és szexualitás Empátia a szülő-gyermek kapcsolatban 8. Empátia a formális emberi kapcsolatokban A szerepek és problémák A szervezeti konfliktusok „megoldása” Az empátia felhasználása ösztönös és tudatos formában Az empátia szerepe a szervezetben 9. Empátia a vezetésben Kommunikáció mint szabályozás A vezetői viselkedéshibák következményei A vezetői empátia sajátosságai Az empátia gátjai Az autokratikus vezetés és az empátia A demokratikus vezetés akadályai A demokratikus vezetés jelentősége 10. Az empátia jelentősége a pedagógiai munkában és a gyermeknevelésben
A szocializáció Empátia a kisgyerekek nevelésében Kommunikációs nehézségek felnőttek és gyerekek között A szülő kommunikációs hibái és lehetőségei Készségek és ismeretek a nevelésben Empátia az óvodai és iskolai nevelésben A jó tanár tulajdonságai Az iskola szervezete Az empátiát fejlesztő nevelés lehetőségei Empátia az oktatásban Az empátia sajátos oktatási és nevelési területeken 11. Az empátia az orvoslásban és a pszichológiai munkában Az orvoslás hagyományos módja Az orvosi tekintély problémái A minősítés feladata Az idült beteg viselkedése A „neurotikus beteg” A neurózis megismerése Öngyilkosságveszélyek és szexuális zavarok Az ápolónők tevékenysége A pszichológusok munkája 12. Az empátia szerepe a pszichoterápiában A pszichoterápia meghatározása Pszichoterápiás eljárások és iskolák Empátia a pszichoanalízisben A Rogers-féle pszichoterápia empátiafelfogása Empátia a pszichodrámában és a csoportterápiában Empátia egyéb pszichoterápiákban 13. Az empátia más felhasználási területei A mélyinterjú kérdései Empátia a kihallgatásban A hazugság és a csalás problémája Empátia a közlekedésben, a játékban, az előadásban
14. Az empátia mentálhigiénés szerepe és pszichopatológiája A modern ember pszichológiai szükségletei Az empátia mint a visszajelentés hordozója Pszichopatológiai állapotok és ezek megelőzése
15. Az empátia és a művészetek Empátia és műélvezet A művészetek hatása az empátiás képességre Azonosulás a színházban és a filmben Az azonosulás típusai A tömegkommunikáció és a modern művészetek mentálhigiénés jelentősége 16. Az empátia vizsgálata és mérése, fejlesztésének módjai és céljai Empirikus vizsgálatok Kérdőívek, skálák A becslés és konszenzus Truax skálája és más skálamódszerek Az empátia fejlesztésének módszerei Empátiás csoporttréning a vezetőképzésben 17. Az empátiás megismerés gyakorlata – epizódok és folyamatok Az empátia feltételei Az empátia epizódjai A fantázia szerepe Az önreflexivitás Az empátiás megértés tartalmai Az empátia „technikái”
Függelék Irodalom
