A Nyugat-Mecsek barlangjaiban élő ritka és endemikus eutroglofil és troglobiont makrogerinctelen fajok elterjedésének vizsgálata és integratív taxonómiai revíziója A Mecsek hegység két barlangjában (Abaligeti-barlang és Mánfai-kőlyuk) a 20. század elején már történt barlangzoológiai felmérés, melynek során ritka és bennszülött barlangkedvelő (eutroglofil) és igazi barlanglakó (troglobiont) gerinctelen fajok is előkerültek. Az előbbi csoportba azok az élőlények tartoznak, melyek felszíni és barlangi élőhelyeken egyaránt képesek stabil populációkat alkotni. A troglobiont fajok viszont a felszínen életképtelenek, a barlangi körülményekhez való alkalmazkodás jegyében jelentős alaktani módosulások is megfigyelhetőek rajtuk. A vizsgált fajok közül több is bizonytalan szisztematikai helyzetű volt (Niphargus gebhardti, Niphargus molnari, Bythiospeum hungaricum, Hungarosoma bokori) ezért elvégeztem e fajok revízióját. A munka során integratív taxonómiai módszereket alkalmaztam, vagyis a hagyományos morfológiaimorfometriai eljárásokat molekuláris taxonómiai vizsgálatokkal egészítettem ki. A korábban már felmért barlangokon kívül 12 egyéb barlangot vontam be a vizsgálatba, így teljesebb képet kaphattam a kutatott fajok elterjedéséről, melyek a vakbolharákok, az ikerszelvényesek, a csigák és az ászkarákok csoportjaiból kerültek ki.
Brachydesmus troglobius Daday, 1889, az Abaligeti-barlang jellegzetes karimás ikerszelvényes faja. (fotó: Korsós Z.)
Pásztázó elektronmikroszkóppal készült felvétel a Protelsonia hungarica Méhely, 1924 vak víziászkáról (fotó: Angyal D. és Balázs G.)
Mintavétel az Abaligeti-barlang patakjában (fotó: Illés A.)
DNS izolálása az MTM Molekuláris Taxonómiai Laboratóriumában (fotó: Krízsik V.)
A hazai vakbolharákfajok (Amphipoda: Niphargus) taxonómiai és filogenetikai vizsgálata (Balázs Gergely) A vakbolharákok (Niphargus) a felemáslábú rákok (Amphipoda) egyik genusza. Többségük földalatti (szubterrán) vizekben él. A nagyrészt európai elterjedésű genusz csaknem 350 faja között számos endemikus akad, melyek egyetlen karsztterülethez vagy barlanghoz kötődnek. Az 1940-es években a vakbolharákok hazai kutatása szinte teljesen leállt, így jelentősen lemaradtunk a külföldi Niphargus-taxonómus kollégák eredményeihez képest. A Ljubljanai Egyetemen tett tanulmányútjaink során dr. Cene Fišer vezetésével megismerhettük a modern Niphargus-taxonómiai eljárásokat, melyeket Magyarországon meghonosítva sikeresen alkalmazunk. Célunk a már ismert hazai fajok típuslelőhelyeinek felkutatása, az újonnan gyűjtött anyagon alapuló új leírások elkészítése és a fajok elterjedési adatainak kiegészítése. Jelenleg az összes magyarországi faj bevonásával komplex filogenetikai elemzésen dolgozunk. A közeljövőben a kutatásaink során felfedezett tudományra új barlangi fajok leírását tervezzük.
Niphargus aggtelekiensis Dudich, 1932 a Baradla-barlang főágában (fotó: Balázs G.)
A budapesti Molnár János-barlang több Niphargus-fajnak is otthont ad (fotó: Lerner B.)
Egyelő gyűjtés kézi háló segítségével (fotó: Balázs G.)
Az UNESCO Világörökségi Listáján szereplő Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt barlangjainak kezelése – gerinctelen zoológiai vizsgálatok (Forró László, Murányi Dávid, Dányi László, Szél Győző, Kontschán Jenő, Balázs Gergely) Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területén lévő barlangokban hosszú távú, komplex kutatás vette kezdetét, mely a karsztrendszer hidrológiai és geológiai viszonyainak feltárásán és a védelmi törekvések kidolgozásán túl a barlangok zoológiai kutatását is magában foglalja. A program keretei közt 2014-ben különböző barlangi csoportok szakértőiként három barlang makrogerinctelen zoológiai felmérésén dolgoztunk. Eddigi eredményeink rövid összefoglalása itt olvasható: http://mttmuzeum.blog.hu/2014/07/24/barlangok_melyen_kutatnak_a_magyar_zoologusok_2_resz#
Typhloiulus ikerszelvényesfaj a Vass Imre-barlangból (fotó: Balázs G.)
Szemercsés vakászka (Mesoniscus graniger) a Baradla-barlangból (fotó: Balázs G.)
Gyűjtés a Baradla-barlang vízi és szárazföldi élőhelyeiről (fotó: Balázs G.)
Barlangi szálfarkú (Eukoenenia spelaea) (fotó: Ľ. Kováč and V. Kóňa)
