Bourret, 2011. július 31., vasárnap, 118. nap Ismét kellemes éjszakánk volt és napsütésre ébredtünk. A nem túl korai kelés után 11-re szedtük össze magunkat az induláshoz. Mai célunk az észak felé lévő Castelsarrasin és rajta túl Moissac felkeresése. A kettő közül az utóbbi a nevezetesebb. Szerepel a Grands Sites de Midi-Pyrenees listán, a Szent Jakab zarándokút hagyományos megállóhelye és útikönyvünk is megemlíti. Kellemes időben, gyenge forgalom mellett motoroztunk a szinte sík vidéken. Ez a vidék is mezőgazdasági terület. A szántók mellett alma ültetvényeket láttunk, melyeket érdekes módon kordonosan művelnek és valamilyen hálókkal takartak le. Beérve Castelsarrasin-be motorunkat a főtéren, a Place de la Liberte-n tettük le. A téren valamilyen piac volt, elég mérsékelt érdeklődés mellett igen csak magas árakkal. A tér maga szépen rendezett, díszburkolat borítja, van szökőkút is. Legfigyelemreméltóbb épülete a polgármesteri hivatal. Castelsarrasin-ban is meghatározó anyaga az épületeknek a vörös tégla. A tér észak-keleti oldalán induló utcán hamar elértük a Canal Lateral de la Garonne-t, a két tengert összekötő csatornarendszer részét. Ezen itt szép környezetben kikötőt alakítottak ki. Mindkét part parkosítva van, sok a virág, még a csatorna felett átívelő hidak korlátjára is jutott. Talán kéttucatnyi hajó, köztük sok külföldi bejegyzésű, - vesztegelt a kikötőben. Szinte mindegyik szatellit vevővel felszerelve, sokon volt szolár és a bicikli alap felszerelésnek számít. Láttunk pár eladósorban lévő bárkát is. A parton is van pár szép ház, régebbi és újabb egyaránt.
382
A csatorna partjáról a városka dél-nyugati oldalán lévő Saint-Sauveur templomhoz mentünk. Ezt már 961-ben megemlítik, de 1254-ben átépítésre került. Jellegzetessége a nyolcszögletű torony.
A Itt éppen egy keresztelő kezdődött, azért be tudtunk kukkantani.
Castelsarrasin maga nem mutat túlzottan sokat. Van több szép régi épülete, de nem igazán dobogtatják meg a látogató szívét. Még csak egységesnek sem mondható a városkép, elég sok a lepusztult, felújításra váró épület. Legfőbb erényének a tiszta városszerkezet mondható. Így vasárnap déltájban inkább egy álmos kisváros hangulata lesz úrrá az utcákon bolyongó turistán. Azért még így is feltűnik, hogy sok az üzlet és köztük több elegáns. Később a város határában szinte minden nagyobb áruházlánc nem is kis áruházát láthattuk, vasárnap lévén természetesen bezárva.
383
Sétánk következő állomása a Saint-Jean templom, mely előtt egy modern zarándokszobor áll. Ez lehet a Santiago de Compostella-ba igyekvőket fogadó templom itt a városban.
A templom belül egyszerű kialakítású. Boltíveinek festésén arabos motívumok jelennek meg. Körbe a falakon egy kálvária stációi vannak egyszerű fehér alapon márványból faragva, vagy stukkóból kialakítva. Elhagyva a templomot visszatértünk a motorhoz és indultunk tulajdonképpeni úti célunk, az öt kilométerre lévő Moissac felé. A két város szinte egybe épült. A turista információs irodához vezető táblákat követtük, mert tudtuk, hogy az a város fő attrakciójánál, a világ kulturális örökségeinek listáján is szereplő apátságnál van. Könnyen odataláltunk és letettük a járgányt a parkolóban. Ilyenkor mindig örülünk, ha motorral vagyunk, mert könnyű helyet találni.
384
Az irodában beszereztük a térképet, mely ugyan már rendelkezésünkre állt, mert Montauban-ban tegnap kaptunk egy francia nyelvű brosúrát. A városnézést a leghíresebb résszel, az apátság kolostorával kezdtük. Ennek legnevezetesebb része a kerengő. 76 kimondottan karcsú oszlop tartja a tetőt, mindegyik oszlopfőjét más és más motívum díszíti. Ezek egy része történelmi és bibliai eseményeket örökít meg, mások csak motívumok. A figurák nagy részét sajnos a nagy francia forradalom idején megrongálták.
A kerengő egyik sarkából meredek csigalépcső vezet az apátsági templom tornyába. Itt egy tágas boltíves helységbe jutunk, ahonnan a templom karzata közelíthető meg. Ez ma üvegfallal le van választva, de azért be lehet látni a főhajóba.
385
A kerengőből nyíló számos helység látogatható, de ezek nem eredeti funkciójuk szerint vannak berendezve, hanem különböző tematikus kiállításoknak biztosítanak helyet. Sajnos minden információ csak franciául áll rendelkezésre. Az apátság hajdan hatalmas területen, egy kisebb várost jelentett. Ma ennek csak töredéke van meg. A két legfontosabb elem, a templom és a kolostor áll.
Elhagyva a kolostort betértünk a templomba. Itt ismét találkoztunk az arabos motívumokkal a boltí-
vek festésén. Láttunk pár szép színes üvegablakot, de ez már szinte fel sem tűnik. Érdekes volt, hogy az oltár mögötti részen, ahol más helyeken oldalkápolnák nyílnak, egy alacsonyabban fekvő, lezárt folyosó van, melyben mintha ásatás folyna.
386
Elhagyva a templomot egy kisebb városnéző sétára indultunk. Ezt nagyban rontotta, hogy a belváros minden jelentősebb terét és utcáját elfoglaló vásárt éppen bontották. A standokat már nem lehetett nézni, de az ernyők, és pakoló kocsik mindenbe bele takartak. Azért az apátságról, annak díszes kapujáról és a nagyon impozáns Párizs Palotáról, - melyről nem sikerült kideríteni mi célt szolgált hajdan és mi célt szolgál ma, - valamint a közönség előtt zárva tartott Szent Jakab templomról sikerült képeket készíteni
Mielőtt motorra szálltunk volna még visszatértünk a turista irodába és vettünk két érdekes képeslapot, melyeket a kicsiknek fogunk elküldeni a közeli napokban. Még volt egy dolog, amit meg akartunk nézni. Itt Moissac-ban van egy híd, mely a Canal Lateral de la Garonne-t vezeti át a Tarn folyó felett. A híd felé menet megálltunk annál a kis csatornánál, mely a nagy csatornát köti össze a Tarn élő vizével. A kis csatorna hídjánál szép parkot alakítottak ki egy kis pavilonnal, melyben kávézó működik. Kicsit sétáltunk a környéken és élveztük a nyugodt környezetet. A Tarn itt valószínűleg duzzasztva van.
387
A két vizet összekötő talán kétszáz méteres csatorna szakaszon négy zsilip van. Három arra szolgál, hogy két lépcsőben leengedje a hajókat a nagy csatornából a Tarn-ba, illetve vissza. A negyedik biztonsági célból van arra az estre, ha a nagy csatorna vize sokkal magasabb lenne a szokásosnál. Szerencsénk volt, mert láttunk egy átzsilipezést ezen a szakaszon. Amíg a zsilipezés folyt, kicsit elsétáltunk a nagy csatorna mentén felfelé. Itt rövid szakaszon két zsilip is van. A másik irányban, Moissac felé egy kikötő, benne tucatnyi hajó vesztegel. A háttérben látszik a Szent Jakab templom tornya.
Továbbmentünk a nevezetes csatornahídhoz. Motorunkat a híd alatti parkolóban tettük le és felmásztunk a töltésre. Itt is szerencsénk volt, mert éppen jött át egy hajó a hídon. A hídfő után azonnal zsilipeznie kellett. Megvártuk és végig néztük a manővert.
388
Miránk valahogy mindig nagy hatással voltak ezek a csatornák. Nagy élvezettel néztük a zsilipezést Skóciában a Caledonia csatornán, Norvégiában a Telemark csatornán, a Canal du Midi indulásánál Agde-ban. Ilyenkor valahogy irigyeljük a hajók utasait és mi is nagyon szívesen velük tartanánk. Fel is merült már, hogy bérelni kellene egyszer egy, vagy két hétre egy ilyen hajót és kipróbálni ezt az életet. Csak az több mint két személlyel lenne az igazi és ehhez partnert találni nehéz. Ugyanakkor hisszük, hogy ez is úgy van, mint a lakóautózás: egy rövid bérlés nem az igazi, sajátban, hosszabb időre tud igazán élvezetes lenni. Arra pedig se pénzünk, hogy egy ilyen hajót vegyünk, felszereljünk, üzemeltessünk, se időnk, hogy hónapokat töltsünk rajta. Az is kérdéses, hogy ez a sokkal kötöttebb, - hiszen csak a hajózható vizek jöhetnek szóba, - életforma mennyire felelne meg a habitusunknak.
389
Felülve motorunkra csak a kis csatornánál lévő parkig mentünk. Ott kiültünk egy negyed órára egy árnyékos pick-nick asztalhoz és megettük almánkat. Néztük a folyó és a park életét. Feltűnt kicsit lejjebb egy, a vízbe félig benyúló többemeletes épület. Ez a korábbi malom, ma valószínűleg szálloda és étterem működik benne. Innen ugyan azon az úton, egyenesen jöttünk vissza a kempingbe. Ma nem volt különösebb gondunk az utak megtalálásával. Csak egy helyen álltunk meg pár másodpercre, hogy lefényképezzük az ezen a vidéken gyakran látható galambdúcok egyikét. Sok ilyen építményt lehet látni errefelé. Elég változatosak. kempingünk felett is van egy. Négy órára értünk vissza. Mielőtt betértünk volna a kempingbe, kicsit tovább mentünk megnézni a Garonne felett átívelő
elhagyott hidat. Érdekes kábelszerkezete van. Visszaérve a lakóautóhoz Zsóka első dolga volt kimosni az elmúlt két napban összeizzadt dolgainkat. Én addig felszereltem a motort. Utána megsütöttük a vacsorához a virsliket. Kaja után a holnapi tovább menés jegyében még elraktunk pár dolgot, mosogatás, zuhanyozás, naplóírás és késő este lett… Albi, 2011. augusztus 1., hétfő, 119. nap Megint nyugodt éjszakánk volt és napfényes, de hűvös reggelre ébredtünk. 11 óra körül hagytuk el a kempinget, de eddigre mindenki elment, kivéve azokat az öregeket, akik négy napja beengedtek.
390
Montauban-ig azon az úton mentünk, ahol két napja motorral is jártunk. Megálltunk Montech után az Intermarche-nél tankolni. Ezeknél a kutaknál 510 centtel olcsóbb a gázolaj, mint a normál helyeken. Csak azt nem értem, hogy vannak olyanok, akik ott tankolnak? Valószínűleg valamilyen ügyfél kártyás rendszerben térítenek nekik vissza. Portugáliában legalább is erre utaló jeleket láttunk. Tankolás után bementünk az áruházba is kenyérért, de még nem volt. A szomszédos Lidl-ben sem tudtunk mindent kapni, amit szerettünk volna. Úgy látszik friss áruból hétfőn reggel még nincsenek feltöltve. Innen utunk Albi felé eseménytelen volt. Megálltunk még egy nagy bevásárlóközpontnál, ahol több üzletbe is benéztünk, de nem kaptunk semmit. A L’Eclec-ben vettünk kenyeret és salátát, és kaptunk a hűtő hőmérsékletét jelző szagtalanító tojást is. Ez is előkelő helyen volt a körözési listánkon. Albi határában betértünk az Aldi-ba, ahol mától lehet kapni olyan étel tárolására alkalmas dobozokat, melyekből tavaly vettünk és nagyon beváltak, nemcsak a kempingezés során, hanem az otthoni használatban is. Jócskán feltöltöttük a készletet számolva a gyerekeknek nyújtott catering szolgáltatás igényeivel is. Ez a tétel is előkelő helyen volt a körözési listánkon. Ha így megy tovább, lassan nem lesz miért üzletbe mennünk. Albi-ban tavaly zárva találtuk a városi kempinget és helyette egy húsz kilométerre lévő farmkempingbe mentünk. Akkor annyira megzakkantott a dolog, hogy nem is maradtunk ott csak egy éjszakára és Albi meglátogatását passzoltuk. Pedig egy kedves kis hely volt. Idei Internetes adatbázisainkban ismét szerepel a városi kemping, bár Sintra és Pau után tudjuk, ez nem jelent semmit. Azért úgy készültünk, hogy először megnézzük a városi kempinget, és ha működik ott maradunk, ha nem, tovább megyünk a bejáratott farmkempingbe. Ezzel most csak az a baj, hogy kiesik a további útirányunkból. A megadott koordináták és tavalyi tapasztalatunk alapján könnyen megtaláltuk a városi kempinget. A kerítésen belül láttunk életet, de a régi recepció és a kapu zárva volt. Az épületből kijött egy idősebb úr és egy hölgy és elkezdték mutogatni, hogy meg kell kerülni mindenfélét és ott van az új recepció. Amikor látták, hogy nem nagyon értjük, amit mondanak, nagyon kedvesen felajánlották, hogy kocsijukkal odavezetnek. Erre szükség is volt, mert elég bonyolultan lehetett odajutni. A kempinget valószínűleg privatizálták, végrehajtottak egy nagy felújítást, építettek egy új recepcióépületet, étteremmel, egy medencét és nagyon szépen rendbe szedték a környezetet. A camping rész nem túl nagy, talán ötven elfogadható méretű füves parcella, de teraszosított kialakításban. Viszont van sok faház. A kemping négy órakor csaknem tele volt. Látszatra sokan használják üdülésre is, sok gyerek rohangált minden felé és az egész hangulat egy üdülőkempingre emlékeztetett. Az árak is ennek megfelelőek. A parcella két személynek 28 euró, ehhez jön 80 cent helyi adó és 5.80-ért lehet villanyt kapni.
391
Azért bejelentkeztünk, két napot mondtunk előzetesen. Egy elég jó parcellát jelöltek ki, ahol gyorsan letáboroztunk. Úgy határoztunk, hogy még ma bemegyünk a várost megnézni és majd meglátjuk, meddig maradunk. Leszedtük a motort és már öt óra előtt úton voltunk a város felé. Mindössze jó két kilométert kellett motorozzunk és megérkeztünk a vásárcsarnokhoz. Itt tettük le a
járgányt. Körülnézve sok szép dolgot láttunk. Mivel elég késő volt, siettünk azokat a dolgokat felkeresni, melyeket várhatóan bezárnak hat órakor. Elsőnek a közeli Saint Salvi templomba mentünk be. Oldalánál egy nagyon hangulatos kis teret találtunk. A templombelső nagyon sötét volt. Azért szép volt az orgona alatti rész kőfaragása. Alatta valamilyen kivilágított életkép volt hét figurával.
392
Az oltár maga faragott kőből van, mögötte szépek a színes üvegablakok. A templomhoz hajdan kolostor is tartozott, ma a kerengő két szakasza áll. Ez nem is zárt terület, a szomszédos utcából átjárón keresztül lehet ide jutni és a városban sétálóknak látszatra kedvelt pihenőhelye a kis park.
Az első pillantásra látszik, hogy Albi is döntően vörös téglából épült. Minden jelentősebb épület és építmény ebből az anyagból készült. Ezek sorába tartozik a két legjelentősebb műemlék, a Sainte Cecile katedrális és a mellette lévő korábbi érseki palota, ma a Toulouse-Lotrec múzeum és a vele egybeépült Berbie palota. De vörös téglából van a két régi híd és a Tarn túlpartján a fal és számtalan épület is. Elsőnek az érseki palotában lévő turista információs irodába tértünk be. Nem is a város térképéért, - mert azt kaptunk a kempingben, - hanem információért a környékben meglátogatható dolgokról. Sajnos nem igazán kaptunk ötletet. A következő napokra marad a Tarn nevezetes kanyarja Ambialet-nél és esetleg egy vízesés Saint Juery-nél. Az irodát elhagyva bementünk a katedrálisba. A hatalmas vörös tégla épület a nyugati oldalról nem is templomnak néz ki, hanem inkább egy várat juttat az ember eszébe. Főbejárata a déli oldalon van. Díszes, csipkeszerű kőfaragások foglalják keretbe. A mi ízlésünk szerint kicsit túldíszített belső fogadja a látogatót. A falak és boltívek többnyire festettek.
393
Az oltár kb. a főhajó közepén kapott helyet. Mögötte a hatalmas kórus található, Az ezt körül vevő folyosóról mellék kápolnák és a kincstár nyílik. A katedrális után az érseki palotát néztük meg. Ez sem egy sikkes épület, inkább várra emlékeztet. A Toulouse-Lotrec múzeumba nem mentünk be, pedig állítólag itt van a teljes képanyaga kiegészítve pár más neves alkotó műveivel, - mert már késő volt egy kiállítás megnézéséhez. Elsétáltunk viszont a Berbie palota kertjéhez, mely egy nagyon szépen rendben tartott, jellegzetes francia kert. A kertbe bemenni nem lehet, csak egy szerpentinen lemenni a kertet a folyó felöl határoló várfalra, melyen szőlő lugassal árnyékolt sétány van. Már a szerpentin indításánál lévő kilátó teraszról is szép a kilátás a folyó túlsó partjára. 394
Innen jól látszik a két híd, a Pont Vieux és mögötte a Pont du 22 Aout 1944. Ez utóbbi előtt a túlparton ott áll a malom épülete. Ehhez a Tarn-on van egy kisebb duzzasztás. A folyón hajókiránduláso-kat is szerveznek. Kora-beli bárkákon viszik a turistákat. A folyóról biztosan szép a kilátás. A Berbie palotában az EU támogatásával komoly rekonstrukciós munka folyik. Több része is le van zárva, állványok és daruk látszanak több felé.
395
Elhagyva a palotát kicsit céltalan sétába kezdtünk a városban. Elsőre elmentünk a katedrálistól délre lévő városfalra annak reményében, hogy jó kilátásunk lesz a folyóra és az ezen a részen lévő vasúti hídra. Sajnos ez nem jött be, a fák betakarnak. Azért még visszapillantottunk a katedrálisra.
Innen a katedrálistól délre eső sikátorokban folytattuk utunkat. Nagyon sok régi fa gerenda vázas épületet láttunk, köztük a Maison de Viel Alby-t.
Kikeveredtünk a Bd. General Sibille-re, mely a belvárost határoló körút déli szegmense. Itt áll a Laperrouse szobor, - akiről nem tudjuk mivel érdemelte ki a szobrot, de biztos, hogy köze volt a tengerhez, mert horgonyok és hajóágyúk vannak a szobor lábazatán - és vele szemben egy diadalív, a hősök emlékműve.
396
Ismét bementünk a sikátorokba és eljutottunk a városháza épületéhez. Ez egy hatalmas vörös tég-
la épület, nem mutat semmi különöset, pedig még az udvarba is benéztünk.
A városházától már csak a motorhoz mentünk. Útközben láttunk még pár szép házat és utcaképet. Hét óra körül járt az idő, amikor visszaindultunk a kempingbe. Kicsit bolyongtunk, amíg megtaláltuk a visszavezető utat. Térképünk segítségével azért kézben tudtuk tartani a helyzetet. Visszaérve a kempingbe, gyorsan megfőztük és megettük virslinket. Utána lezuhanyoztunk. Lekönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket. Eddigre besötétedett. Naplóírásra már nem kerülhetett sor. Átbeszéltük a lehetőségeket és abban maradtunk, hogy holnap tovább megyünk abba a farmkempingbe, ahol tavaly jártunk. Annak ára nincs egészen harmada az itteninek és nem is olyan zsúfolt. Onnan tudunk egy szép motoros kirándulást tenni. Villefranche d'Albigeois, 2011. augusztus 2., kedd, 120. nap Éjjel kimondottan meleg volt. Hosszú hetek óta először elővettük a frottírlepedőket, és pont elégnek bizonyultak. Nyolckor keltünk, hogy
397
motorszereléssel 11 körül elhagyhassuk a kempinget. Amíg készülődtünk, szinte kiürült a kemping. Ugyan azon az úton mentünk vissza, melyen tegnap a kempinghez vezettek. Itt betértünk a Leader Price-ba kenyeret venni. További utunk eseménytelen volt, délre már üdvözöltük házigazdánkat, egy kedves idős hölgyet a farmon. A kis kemping nem változott. Most talán többen vannak, - ez három lakókocsit és egy sátrat jelent, - és a vendég házban is laknak. Szinte pontosan ugyan arra a helyre álltunk, mint ahol tavaly éjszakáztunk. Bár kicsit emelték az árat, így is csak 11 és fél euró lesz villannyal egy éjszaka. Úgy határoztunk legalább két éjszakára maradunk. Ma már nem megyünk el kirándulni. Én megírom a tegnapi naplót, Zsóka pedig főz egy adag paprikás krumplit. És első sorban élvezzük a nyugalmas helyet. A korai vacsora után még tartottunk egy nagy pakolást. Erre mind többször van szükség, mert a sok vásárolt dolgot csak ideiglenesen rakjuk el és ez azt jelenti, hogy mindenhol ezek kerülnek a kezünkbe. Egyelőre még többségüknek találtam helyet a hajdani kajás ládákban és a második zöldséges ládát is megszüntettük. Ha már a garázst kipakoltuk, egy régen esedékes keréknyomás ellenőrzést is tartottunk. Azért még előkészülünk a holnapi kirándulásra és este játszunk, vagy olvasunk egy jót. Villefranche d'Albigeois, 2011. augusztus 3., szerda, 121. nap Este sokáig kint maradtunk a kocsi előtt. Eddigre eléggé befelhősödött és a távolban több irányból is láttunk villámlást. Éjjel kaptunk is egy kisebb esőt. Reggel zárt és esőt ígérő felhőzetre ébredtünk. Amíg reggeliztünk kicsit tisztult a helyzet, de az eső ígérete nem szűnt. Úgy határoztunk azért elmegyünk a tervezett kirándulásra. Mai fő úti célunk a mintegy 15 kilométerre lévő Ambialet. Ez arról nevezetes, hogy itt a Tarn egy csaknem 360 fokos kanyarulatot tesz, miközben megkerül egy talán kétszáz méter magas hegyet. Ez azt jelenti, hogy a két ág egymástól talán harminc méterre halad egy sziklafal két oldalán. Erről már tavaly láttunk képet, de akkor nem tudtuk, hogy pontosan hol van. Ez kicsit olyan volt, mint hajdanán a Preikestolen-nal: láttunk egy képet róla, azt se tudtuk, hogy hol van, de kedvet kaptunk a felkeresésére. Célunk volt még, hogy, ha már ott vagyunk, motorozunk egy kicsit a Tarn partján Albi felé. Itt térképünk szép utat jelez két alagúttal. Autótérképünk még egy vízesésről is említést tesz St.Juery-mellett, de erre a helyben beszerzett turistatérképek nem utalnak. 11 óra körül indultunk. Először leereszkedtünk a településre, majd a főúton megtett pár kilométer után letértünk az Ambialet felé vezető útra. Kellemes
398
vidéken motoroztunk, a forgalom sem volt komoly, egyedül a borongós idő rontotta az élvezetet. Ambialet felé közeledve egy hegyről ereszkedtünk le és már lehetett valamennyit látni a településből, sajnos csak a fák közötti réseken. A fényképezés esélyeit nagyon rontotta a párás idő és a szürke égbolt.
A Tarn felső ága mellett érkeztünk meg. Itt egy kis alagút visz át a fontosabb és látványosabb másik ághoz. Mi nem ismerve a terepet, az alagút innenső oldalán tettük le a motort és gyalogosan keltünk át a talán 25 méter hosszú alagúton. Itt azonnal belebotlottunk a turista információs irodába.
Ezen az oldalon van a település nagyobbik fele. Meghatározó épülete a vízi erőmű, mely kastélyszerű kialakításával és rózsaszín színével hívja fel magára a figyelmet. Az az út, amelyen érkeztünk, egy magas, boltíves kőhídon átvezet a Tarn alsó ága felett és megy tovább Serenac, illetve St.Cigure és Valence felé. Előtte azonban lekeresztezi a várból induló, a településen átmenő és St.Juery felé vezető utat. A Tarn két ágát elválasztó sziklafal tetején kis templom áll, mely a hely szimbóluma. Annak a hegynek a tetején, melyet a folyó körbe jár, egy kisebb vár áll. A településen ma kézműves vásár volt. Az egyetlen tágasabb területen tucatnyi standon árusítottak nagyon színvonalas dolgokat. Mi is vettünk egy zománc medált Annamáriának. A kézművesek mellett mintegy ugyanannyi
399
standon helyi élelmiszereket kínáltak. A borús, eddigre enyhén csepegős időben nem túl nagy volt az érdeklődés.
A vásárt elhagyva átmentünk egy zsilippel lezárható kapun, mely a sziklafalat keresztezi le. Itt
a Tarn-on lévő duzzasztógát alatti hídra érkeztünk. Ez a duzzasztás talán 2.53 méteres és ez adja az erőmű felső betáplálását. Mire a folyó megkerüli a hegyet, egy további 7-8 métert esik és ezzel az erőművet egy tíz méteres vízoszlop hajtja. Ma nem ment csak talán egy turbina. Elég sok vizet kell az élő Tarn-ba is engedni, hiszen azon kajakoztatás is folyik. Az átjárón lévő zsilipre gondolom, árvizek esetén van szükség, hogy elkerüljék a település elárasztását. A hídon átkeltünk és elsétáltunk egy kicsit a vízfolyással szemben.
400
Visszatérve a településre egy kicsit tisztább volt az idő és elhatároztuk felmászunk arra a hegyre, melyről a nevezetes panoráma tárul a látogatók szeme elé. Ez egy kimondottan nehéz túrának bizonyult és nem is voltunk igazán felkészülve rá. Talán 200 méter szintet kellett leküzdeni egy jó másfél kilométeres szakaszon. Ugyan több helyen keresztberakott fákkal lépcsőszerűen alakították ki az ösvényt, még így is embert próbáló szerpentin. Először a régi erőd romjaihoz értünk. Ez egy teljesen jellegtelen rom, néhány falmaradvány az egész. Innen már sejteni lehetett valamit, csak a fák miatt alig lehetett kilátni. Tovább kapaszkodva értünk el arra a szakaszra, amiért érdemes volt megtenni ezt a nehéz utat. Itt egy darabon nincs növényzet és szabad a kilátás!!! Sajnos a rossz fényviszonyok sokat vettek el az élményből, mégis lenyűgöző a látvány. Nagyon örülünk, hogy eljöttünk ide megnézni ezt a különleges helyet.
401
Leereszkedve az útra még rászántuk magunkat, hogy felmásszunk a kis templomhoz. Ez hajdan a
vár kápolnája volt. Belseje egyszerű, de nagyon szép. Az oltár felett boltíves tető, mellette a kórus fából faragott padjai. Az oldalfalakon egy kálvária domborművei és pár szép színes üvegablak. A kis templom alatti kilátóteraszokról még vetettünk egy pillantást a sziklafal mindkét oldalára és leereszkedtünk a motorunkhoz. A vár meglátogatását passzoltuk, mert az idő egyre romlott és még hosszú út állt előttünk.
402
Mikor motorunkra ültünk éppen elkezdett szitálni. Ez 50-60 kilométeres sebességnél már elég kellemetlen tud lenni. Úgy döntöttünk ez még elviselhető és talán, ha megyünk, elkerülhetünk egy nagyobb esőt. Utunk a Tarn völgyében vezetett, a folyó közelében, de nem közvetlenül mellette. Ezért azután nem túl sokat láttunk, csak a fák között villant fel egyszer-egyszer. Megállásra az időjárás miatt nem is gondolhattunk. A legizgalmasabb része az útnak az a két alagút volt, - a második egy kilométer hosszú, - melyekbe csak 1.8 méter széles járművek hajthattak be. Félelmetes volt a gyengén kivilágított keskeny alagútban motorozni. A másodikban jött velünk szemben egy személykocsi, alig fértünk el egymás mellett. Nem is tudom, a mögöttünk jövő másik személykocsival hogyan kerülték el egymást. A gyenge szemerkélésben gond nélkül bejutottunk St.Juery-be. Útközben nem láttunk semmilyen utalást vízesésre. Itt a város határában láttunk egy Carrefour-t. Betértünk kicsit körülnézni. Végül egy ki tálca kolbásszal a mai sütéshez és egy újabb adag hallal távoztunk. Innen a D77-es úton akartunk visszajönni a kempingbe. Ezt elsőre elvétettük, tettünk egy talán tíz kilométeres kerülőt. Jártunk mindenféle lakótelepeken, Albi külső kerületeiben és a Jóisten tudja még hol. Végül visszaértünk a Carrefour-hoz és újabb kísérletre megtaláltuk a keresett utat, csak az le volt zárva. Végül a hosszabb D69-esen értük el a D999-est. Már amikor elsőre jártunk a Carrefour-nál felmerült, hogy tankolni kellene. Csak ott automata kút van és mi attól enyhén szólva viszolygunk. Más kutat viszont hosszas bolyongásunk során nem láttunk. Beérve Villefranche d'Albigeois-ba volt egy, de az üzemen kívül van. Még tettünk egy kört a faluban, hiába. Azért még arra elég volt a benzinünk, hogy feljöjjünk a farmra. Majd holnap útközben megitatjuk valahol. Volt már rá példa, hogy a felszerelt motort tankoltuk meg. Visszaérve a kempingbe negyed négy volt. Elsőnek örömmel állapítottuk meg, hogy nem áztunk el nagyon. Utána átöltöztünk és Zsóka elkezdte előkészíteni a sütéshez a dolgokat, én pedig felszereltem a motort. Korán nekiláttunk a sütéshez, mert az eső megint fenyegetett. Amíg a grill dolgozott el is kezdett szemerkélni. Kihúztuk az előtetőt. Erre már amúgy is szükség volt, mert Auch-ban utoljára vizesen csavartuk fel.
403
Mire a vacsorával, mosogatással, zuhanyozással, rendrakással végeztünk nyolc óra lett. Akkor ültem neki megírni a nap eseményeit. Castres, 2011. augusztus 4., csütörtök, 122. nap Reggel megint borús időre ébredtünk, de nem volt hideg. 11 órára készültünk össze és hagytuk el a farmot. Házigazdánk nagyon kedvesen búcsúzott el tőlünk. Albi határában betértünk egy Dia szupermarketba elsősorban kenyérért, amit nem kaptunk. Azért feltöltöttük whisky készletünket és kaptunk otthonra egy motoros hagyma aprítót, aminek kézi változata nagyon bevált mind a kempingben, mind otthon. Elhagyva Albi-t a következő településen láttunk egy lakóautó telepet. Hiába tettünk egy nagy kitérőt a kedvéért, ebédidő címén be volt zárva. Hasonlóan jártunk Castres határában egy másikkal. Úgy látszik nincs túlzottan sok szerencsénk idén ezekkel. Útközben betértünk egy Super-U benzinkútjához és megtankoltuk a mocit. Elég nehezen tudtunk manőverezni a nagy kocsival, de azért gond nélkül abszolváltuk a feladatot. Fél kettőre értünk a kempinghez. A recepció csak 3-kor nyitott, de voltak olyan kedvesek, hogy beengedtek és kijelölték a helyünket. Jelezték, hogy csak három éjszakára szabad, ha tovább akarunk maradni, költöznünk kell. Ez nekünk nagyon is megfelel, nem akarunk többet maradni. Gyorsan behajtottunk és elfoglaltuk a parcellát. Kimondottan nagy, napos telek, nem messze a bejárattól és a vizesblokktól. Sikerült úgy beállnunk, hogy a hűtő a nap nagy részében árnyékban van, és ahol tartózkodunk, ott szép a fű. A kemping ára meglepően kedvező, villannyal 15.50 euró és van ingyen WIFI, amit a parcellánkon el tudok érni. Miután letettük a kocsit, úgy határoztunk megvárjuk a három órát, rendezzük a regisztrációt és majd meglátjuk, be megyünk-e még a városba. Addig is felmentem az Internetre, megnéztem a mailjeimet (nem volt semmi érdekes), letöltöttem a bankot és megnéztem az időjárás előrejelzést. Ez utóbbi nem sok jót ígér. Holnap délutántól megint jön egy esőfront, csak ez most talán rövidebb lesz. A regisztráció elvégzése után, - tekintettel az időjárás előrejelzésre is, - a mai városnézés mellett döntöttünk. Levettük a motort, gyorsan felöltöztünk és négy óra előtt a portán kapott várostérkép segítségével már száguldottunk is a jó két kilométerre lévő város felé. Jó megérzéssel választottuk ki parkolóhelyünket a Place Jean Jaures-en, amely a város főterének tekinthető. Ez egy tágas tér, de nem túlzottan figyelemre méltó. Ugyan számos kávéház és szép üzlet van a teret körülvevő
404
elég jellegtelen épületek alatt. A teret a városka folyója, a l’Agout felé lezáró palotát éppen felújítják. Innen két sarokra van a város két nevezetessége a városháza, mely a Goya múzeumnak is helyet ad és a katedrális. Előbbi egy nagy toronyból és mellette egy kastélyszerű épületből áll, mely U alakot formál. Az U két szárnya a városháza, míg középen van a múzeum. A késői időpont miatt nem mentünk be megnézni a kiállítást. A katedrális egy elég jellegtelen szürke épület. Bent kellemetlen sötétség fogadja a látogatót. Meglepő, hogy főhajója szokatlanul rövid és széles. A városháza mögött húzódik a Jardin du l’Eveche, egy nagyon szépen gondozott francia kert. Mellette a téren áll a színház, előtte a város ifjúsága múlatja az időt, az ifjabbak a szökőkutakban pancsolnak, az idősebbek gördeszkáznak, vagy csak őgyelegnek
405
Ezen a téren van a turista információs iroda is. Itt kaptunk némi ötletet a következő napok programjához. Elhagyva az irodát a katedrális és a városháza között húzódó Rue de l’Hotel de Ville-n sétáltunk a folyó partjára Ez a rész Castres bevásárlóközpontja is. Láttunk egy szép árkádos üzletsort. A fotós üzletben bepróbálkoztunk telep ügyekben, de sikertelenül. Kérésünket itt legalább látszatra komolyan vették. A folyópart Castres legnagyobb ékessége. A szépen rendbe szedett régi házak egészen ráépültek a partra és Velencét idéző képet mutatnak. Mindenfelé sok a virág. A rakpart egy szakaszán kétszintes mélygarázst építettek. A kocsik közvetlenül a víz felett parkolnak. Szemben vele van a folyón közlekedő turistahajó kikötője, Hajót sajnos nem láttunk.
Átsétáltunk a belváros kisebb, keleti oldalára is. Itt is számos bevásárló utcában jártunk. Elmentünk a Szent Jakab templomhoz. Castres-ban is nagy a zarándoklat kultusza. Láttunk zarándok szobrot és van egy nagy központ is, amely a Villegiale St.Jaques nevet viseli. Maga a Szent Jakab templom egy nagy csalódás, azon túl, hogy sötét, mindene máladozik és erős dohszag van bent.
406
Innen visszatértünk a nyugati városrészbe és sétáltunk még egy kicsit a belváros utcáin, vettünk kenyeret a holnapi reggelihez, majd visszatértünk a motorhoz. Castres-től nem vártunk sokat. Útikönyvünk és a kezünkbe került brosúrák sem ígértek semmi különöset. Ennek ellenére kellemes emlékekkel távoztunk a rövid látogatás után. Nem tudjuk Castres hányadik a francia városok sorában, de egy nagyon kedves és élhető települést ismertünk meg. Hazai kisvárosaink nevében ismét csak irigykedve néztük az itteni infrastruktúrát és környezetet. Hat óra után ültünk fel a motorra és megint nagyon-nagyon elkeveredtünk. A befelé két kilométeres út visszafelé ötre sikeredett. Azért térképünk birtokában csak úrrá tudtunk lenni a helyzeten. Visszatérve a kempingbe, amíg melegedett vacsoránk beállítottam a TV-t és lezuhanyoztunk. Ez utóbbi nem is bizonyult olyan egyszerűnek, mert idén még nem látott tömeg volt a zuhanyzóban. A francia időjárás jelentés sem derített jobb kedvre, ha lehet, még rosszabbat ígér mint kedvenc angol weblapom. Egyedül az vigasztalhat, hogy otthon még ennél is rosszabb az idő. Vacsora és a nyolcórás Híradó megnézése után a kellemes melegben kiültünk a kocsi elé és ott készült el a napló is. Minden esetre abban maradtunk, hogy reggel megpróbálunk korán kelni és délelőtt megcsinálni egy kirándulást, még mielőtt az ígért eső megérkezik. Castres, 2011. augusztus 5., péntek, 123. nap Az előzetes terveknek megfelelően nyolckor keltünk. Verőfényes reggel köszöntött és húsz fok körül járt a hőmérő. Jó döntésnek bizonyult, hogy éjszakára visszavettük a melegebb paplant. Azért emlékezve az időjárás előrejelzésre tíz órakor teljes eső elleni védőfelszereléssel indultunk el.
407
Mai úti célunk a Castres-től 15 kilométerre északnyugatra lévő Lautrec falú meglátogatása volt. Ez középkori emlékei miatt önmagában is megérdemli a figyelmet, de ma fesztivált tartottak a fokhagyma jegyében. Már amikor közelítettünk a településhez igen erős volt a forgalom hátulról. Beérve a településre már mindenfelé útelzárások és össze-visszaparkoló kocsik sokasága. Érdekes volt, hogy túlnyomó többségükben a helyi, 81-es körzetszámot viselték. Mi motorunkat a főúton lévő egyik körforgalom mellett tettük le és gyalog indultunk a falúba. A Rue du Mercadial-on már hömpölygő tömeggel sodródtunk elsőnek a turista információs irodához, majd a mellette lévő polgármesteri hivatal épületéhez. Az információs iroda maga is egy kis múzeum, számos makettet mutatnak be a településről a különböző időszakokról. Már ezen az utcán is, - az egyébként rendesen is működő üzletek, - árukészletüket az utcán kínálták. Meghatározó volt a fokhagyma és a belőle készült készítmények, de más helyi termék is szerepeltek a standokon.
A tömeggel eljutottunk a Place Centrale-ra, mely a mai események egyik fő helyszíne. Ekkor még kevesen voltak, hiszen a fesztivál érdemben nem kezdődött meg. A kis tér azonban egyszerűen csodálatos. A régi favázas, árkádos házak nagyon jó hátteret biztosítanak a fesztiválnak. Itt van a környéken már többször látott fedett piactér is.
408
A szomszédos utcákban standok százait állították fel. A kínálat döntően helyi élelmiszerek voltak, de sok színvonalas kézműipari terméket is láthattunk. Az egésznek kiváló hátteret adott a város patinás utcáival, épületeivel. A Place Centrale-ről a standokat nézegetve végig sétáltunk a Rue de Legouzi-n, - kitérve egy kis kilátó teraszra, ahol egy hangulatos bár működött, - egészen a település határáig. Itt a parkolóban és a Promenades-on volt a fesztivál eseményeinek másik központja. Hatalmas fokhagyma füzérekkel keretezett kocsi tetején korhű ruhákban mutatták be a fokhagyma füzérek készítését.
A falú ezen végéről indul egy csigavonalú szerpentin a talán ötven méter magas domb tetejére. Ennek oldalában van a település egyik jelképe, egy ma is működő szélmalom. A domb tetején egy kőkereszt áll és kilátó pont van a várostól délre eső területre. Innen tiszta időben, - ma nem ilyen volt, - még a
409
Pireneusok is látszanak. A domb maga egy szépen rendezett és gondozott arborétum, az egyes növények neve táblákon van feltüntetve. A kilátópontról a város is jól látszik, utcáin a fesztiválozó tömeg és a standok mindenfelé.
A falu meghatározó épülete a Collegiale St.Remy templom. A magaslatról ide ereszkedtünk le egy meredek lépcsőn. Be is tértünk a templomba, mely nagyon is megfelelt a mi ízlésünknek. Szerencsénk volt, mert éppen egy csoportnak mutatták be és ezért felkapcsolták a világítást. Így sokkal szebb volt az oltár és környezete. Elhagyva a templomot a tőle keletre eső középkori rész felé vettük utunkat. Itt is láttunk pár szép utcarészletet, de a sok átalakítás, hogy a ma embere számára is élhető környezetet adjanak ezek a régi épületek, sokszor elvette a régi varázst.
410
Még a középkori részen sétálva betértünk egy facipőket készítő egykori műhelybe, ahol gépek és szerszámok vannak kiállítva. Nagyon dicséretes, ahogy azt már több helyen is tapasztaltuk, - hogy a franciák, - látszatra egyéni kezdeményezésre, - a régi eszközöket összegyűjtik, és amatőr módon, de bemutatják a ma embereinek. A ma látott szerszámok között sok volt az elmúlt évtizedek eszköze, volt számos olyan, mely az én műhelyemben is megtalálható és alkalmanként még használom is.
A középkori részt elhagyva tovább róttuk az utcákat a vásári forgatagban. Többször engedtünk a kóstolóra invitálásnak és nagyon finom falatokat kaptunk. Megcsodáltuk a színvonalas kézműves termékeket. Visszatérve a főtérre már javában folyt a fesztivál. Idős urak és hölgyek mindenféle régi köpenyekben grasszáltak, a tér közepén egy rézfúvós banda szolgáltatta a zenét. Ennek megfelelően szinte mozdulni sem lehetett. A korábban elzárt árkádok alatt intenzíven folyt az evészet. Mi azért átverekedtük magunkat a téren és mielőtt visszaindultunk volna a Rue du Mercadial-on a mocihoz, még ellátogattunk a falu szabadtéri színpadához. Itt érdekes módon nem volt semmilyen rendezvény sem.
411
Felülve motorunkra örültünk, hogy megúsztuk eső nélkül a kirándulást és indultunk vissza Castres-be. Még vetettünk egy pillantást a kis település dombjára a szélmalommal és a kereszttel. Nagyon érdekes látogatást tettünk Lautrec-ban. Ez megint egy gyöngyszem, melyre véletlenül találtunk rá. Elérve Castres határát betértünk a vadonat új E.Leclerc áruházba, hogy vegyünk kenyeret reggelire és salátát a vacsorához. Mivel az estére tervezett halsütéshez reggel elfelejtettük kivenni a halat a mélyhűtőből, a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy vettünk frisset. Kaptunk egy érdekes kis labdát a Peti gyereknek, melyben csillogó lapocskák úsznak egy sűrű folyadékban, és ha lepattintják, piros és kék LED-ek villognak benne. Elég haszontalan darab, de jópofa és különleges. Fényképezőgép aksi persze nem volt, de mondták, hogy van egy multimédia szaküzletük a régi uszodánál, ott talán tudnak adni. Innen elmotoroztunk a város határában Toulouse felé lévő Auchan-ba. Ilyen áruházat még nem kerestünk fel itt Franciaországban. Reméltük, találunk valamilyen játékot. Ebben nem volt szerencsénk, de vettünk pár ruhaneműt az ikreknek a sulihoz. Visszafelé jövet betértünk még egy fotós boltba és egy játékboltba. Előbbiben nem jártunk szerencsével, de utóbbiban találtunk egy érdekesnek tűnő játékot és kötőanyagot azokhoz az építőjátékokhoz, melyet még tavaly, illetve már idén vettünk, de még nem használtak a gézengúzok. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy ilyen kis városnak, mint Castres, milyen hatalmas kereskedelmi zónája van. Kilométereket motoroztunk a különböző áruházak között. A multimédia szaküzletet nem találtuk meg a megadott helyen, megint sok kilométert bolyongtunk, míg végül feladtuk. Utána már viszonylag simán visszataláltunk a város ellentétes oldalán lévő kempingbe, Ekkor fél öt volt.
412
Hozzákezdtünk a vacsora előkészítéséhez. Ez után a szokásos dolgok és most, amikor befejezem a nap krónikáját, már öreg este van… Végül megúsztuk a mai napot eső nélkül. Holnapra az előrejelzés kicsit jobb, mint a mai volt, de tudjuk, az nem jelent semmit. Minden esetre megint egy kirándulásra készülünk, majd meglátjuk, mi fog sikerülni belőle. Castres, 2011. augusztus 6., szombat, 124. nap Éjjel sem esett, de reggel nyolckor, amikor felkeltünk, zárt volt a felhőzet és nem lehetett tudni mikor ered el az eső. Mi azért a szokott menetrend szerint készültünk és tíz óra után valamivel el is indultunk. Ekkor az idő kicsit jobb volt, de továbbra is esőt ígérő felhők jártak mindenfelé. Ma a Castres-től keletre eső részt jártuk be. Kaptunk egy túra tervet, mely 68 kilométer motorozást jelentett volna 22 megállással. Ezt nem lehet teljesíteni, ezért mazsoláztunk belőle. Elsőnek a Castres-től alig öt kilométerre lévő Burlats-ban álltunk meg. Ez egy nagy hagyományokkal és számos műemlékkel rendelkező település a L’Agout partján. Motorunkat egy nagyon jól konzervált hatalmas romtemplom mellett tettük le. Érdekes volt, hogy a hajdani templomhajó egy részét beépítették és itt van a polgármesteri hivatal. A régi kolostorépületben iskola és posta működik.
413
Tovább sétálva láttunk pár régi stílusban épített új házat és a román stílusban épült Adelaide Pavilont. Ez utóbbi elvileg ingyenesen látogatható tárlatnak ad otthont, csak most éppen be volt zárva.
Tovább sétálva elmentünk a régi malom épülete mellett, mely ma szálloda. A folyó partján mindenhol látszanak egy vadvízi kajakpálya installációi. Most ehhez nagyon alacsony volt a víz. Azért láttunk kajakosokat lefelé csurogni a folyón. A falu határában van a Bistour torony, mely egyike volt az erődített falú kapuinak. A falak lebontását hajdan Richelieu bíboros rendelte el. A toronytól visszasétáltunk a hídig, melyen később mi is folytattuk utunkat. A hídfőtől jó rálátás nyílt a régi kolostorépület folytatására, az Adam épületre, mely nevét a homlokzatát valaha díszítő Ádám és Éva szobrokról kapta.
Felülve motorunkra egy jó öt kilométeres út várt ránk következő megállónkig, Lacrouzette-ig. Utunk erősen emelkedett és nagyon kellemes volt a motorozás a sűrű erdőben.
414
Lacrouzette egy viszonylag új település, a Sidobre nevű tájegység gazdasági központja. Sidobre legfontosabb iparága a szürke gránit termelés és feldolgozás. A település környékén több tucat, szombat lévén nem működő gránit feldolgozó üzem mellett motoroztunk el. A településen is lépten-nyomon tetten érhető a szürkegránit. Amit lehet, ebből készítenek, a zenetanár cégtáblájától a polgármesteri hivatal feliratáig. A legjelentősebb mindezek közül a templom. Ez kívülről egy elég semmitmondó épület. Bejárata inkább emlékeztet egy mozira, mint egy templomra. Azért falát kívülről olyan hasított gránit lapokkal burkolták, melyet több más épületen is láttunk. A templom belseje viszont különleges. Minden szürke gránitból készült, a szószék, a keresztelő-
kút, a szenteltvíz tartó, az oltár asztala, a falon lévő kálvária stációi és természetesen a belső burkolatok. Az oldalfalakon modern ábrázolások gránit lapokon úgy kialakítva, hogy először létrehoztak 5 mm széles és egy centiméter mély bemarásokkal egy kb. 1.5x1.5 cm-es rasztert a csiszolt gránit felületen, majd a ábrázoláshoz kivésték nem kívánt raszterpontokat. Az oltár feletti részt a durvára kialakított gránit felületen készült modern festmény díszíti.
415
A templomban egy nagyon kedves hölgy próbált franciául kalauzolni. Megtudtuk, hogy a papája is közreműködött mintegy 35 éve a belső díszítések készítésénél. Sétálva a városban semmi különösebbet nem láttunk, de a templom maga megérte a megállást. Tovább menve a Sidobre néhány érdekes természeti kincsét kerestük fel. Ezen a vidéken minden a gránitról szól. A sűrű erdőben 1-15 méter méretű hatalmas lekerekített, mohával benőtt gránit tömbök vannak mindenfelé. Ezek egy része teljesen kint van a földből, mások félig-meddig el vannak temetve. Egyes helyeken nagykiterjedésű, csaknem vízszintes gránitfelületeken sétálhat az arra járó. Ezek a gránit tömbök néha érdekes alakzatokat képeznek. Mi a három legjelentősebbet kerestük fel. Elsőnek a La Peyro Clabado-nál jártunk. Ez látszatra egy fizikai csoda. Több szemszögből is úgy néz ki, mintha a felső, talán tíz méteres tömb súlypontja nem lenne alátámasztva.
A La Peyro Clabado felett a hegycsúcson egy kilátópontot építettek. Mintegy egy méter átmérőjű gránit tömbökből építettek egy piramist. Tetejére egy csigavonalú járda vezet. Fent egy hatalmas csiszolt gránit lap mutatja a különböző irányokban látható és a távolban lévő településeket.
Lesétálva a kilátóból egy erdei bisztróhoz jutottunk. Ez egyben egy gránitművész műterme is. A bisztró is gránitból épült, asztalai, padjai is
416
gránitból vannak. A közelben áll a művész alkotása, egy szfinx. Kicsit odébb múzeum is van, melyet nem néztünk meg.
Tovább motorozva jó három kilométert értünk el több érdekes alakzathoz. A motort le kellett tenni egy erdei tisztáson és jó egy kilométeres sétával jutottunk el a l’Oie sziklához. Ez a talán tíz méteres tömb egyes nézetekből fókát, másokból galambot formáz. Innen indul meredeken lefelé egy jó fél kilométeres ösvény, - mely teljesen szokatlanul nagyon jól van jelölve, - a Három sajt nevű alakzathoz, melyet egymáson lévő jó öt méteres tömbök alkotnak.
A környéken van még jó pár névvel ellátott és névtelen alakzat, de ezekhez már nem mentünk el. Visszatérve a motorhoz hét kilométeres motorozással, érintve a La Peyro Clabado-t, értük el a Merle tavat. Ez egy kisebb mesterséges tó, közepén tucatnyi gránit tömbbel és sok vízililiommal. Sajnos ösvény nem vezet körbe a parton, így csak a parkoló mellett kialakított pick-nick területen lehet élvezni a környezetet. Ezt nagyon sokan meg is teszik, az asztalok és a környező gránit tömbök mind foglaltak voltak. Azért találtunk egy éppen felszabaduló asztalt és leülve mellé elfogyasztottuk a magunkkal hozott barackot. A parkoló
417
melletti kis büfé is nagy forgalmat bonyolít. Az emléktárgy árusnál inkább az érdeklődés volt jellemző. Jó két kilométert tovább motorozva értük el a Sidobre Házát, egy természetesen szürkegránitból készült modern épületet, mely tulajdonképpen egy információs iroda. Az épület maga is figyelmet érdemel, valamikor a közelmúltban kapott is egy építészeti díjat. Az irodában egy angolul elég jól beszélő nagyon készséges idősebb hölgy volt, aki ajánlotta, hogy érdemes elmenni a jó tíz kilométerre lévő Brassac-ba, mert ez is egy közel ezer éves múlttal rendelkező település.
A létesítményben valószínűleg alkalmanként alkotó táborokat tarthatnak, mert több gránit műalkotás volt kiállítva. Ami számunkra érdekes volt, hogy kialakítottak három parkolóhelyet, ahol lakóautóval is le lehet állni, még áram csatlakozás is van. Hogy éjszakázni lehet-e, azt nem tudjuk. A környezet minden esetre nagyon csábító. A hölgy ajánlását figyelembe véve bevállaltuk a közel húsz kilométeres kerülőt és bemotoroztunk Brassac-ba. Nem biztos, hogy jó ötlet volt. A helynek van egy bája, de azt ma nagyon lerontotta, hogy egy négy napos 418
Fiesta második napján jártunk ott. Inkább a Soria-ban tapasztaltak jöttek elő, mint a tegnapi élmények Lautrec-ből. A döntően fiatal ünneplők már nagyon be voltak állítva és az egész napos fülledt meleg sem használt a hangulatnak. Azért érdemes volt eljönni, hogy az 1193-ra datálódott hidat lássuk és átsétáljunk rajta. Hogy megcsodáljuk a két partján lévő kastélyokat, melyek közül az egyik a városháza, a másik kulturális központ. A szürke gránit templom nem különösebben érdekes és túl sok figyelemre méltó épületet sem láttunk, igaz a zenebonában, az enyhén, vagy jobban illuminált állapotban lévő tömegben, egy fárasztó nap végén már fogékonyak se nagyon voltunk.
A város főterén lévő kávézó teraszán voltak a legtöbben, itt volt a leghangosabb a zene. Más utcákban is láttunk maskarába öltözött zenészeket.
419
Gyorsan visszamentünk a motorhoz, felültünk rá és gyenge fél óra alatt beértünk Castres-ba. Itt betértünk a Lidl-be, mert rájöttünk, hogy néhány dologból ki fogunk fogyni, mire újból üzlet közelébe kerülünk. Ma már magabiztosan jártuk a várost és négy órára a lakóautónál voltunk. Itt én le sem vetkőztem, hanem elmentem megnézni a park egy közeli épületében lévő modellvasutat. Ez a Castres-i klub H0 méretű közösségi terepasztala, melyet szombat délutánonként bemutatnak a nagyközönségnek. Elég sok érdeklődő volt. A közepes méretű teremben egy változatos és szépen kidolgozott terepasztalon 150 méternyi vágányon futnak a vonatok. Mint megtudtam még mindig a hagyományos egyenáramú vezérléssel. Látszatra inkább koncentráltak a terep kialakítására, mint a vezérlés fejlesztésére. A tájékoztató anyag szerint az SNCF 1960-70-es években használatos technikáját igyekeznek bemutatni. Csináltam egy csomó képet, sajnos a telep közben lemerült. Majd otthon megmutatom a gyerekeknek. Az alig félórás látogatás után elkezdtük a motort felszerelni. Ekkor vettem észre, hogy a póttükör rögzítő bilincse el van törve. Már korábban észleltem, hogy a tükör bizonytalan, de úgy gondoltam ráérek otthon megcsinálni. Most lépni kellett és szerencsére volt nálam tartalék bilincs. Ha már a szerszámos ládát elő kellett venni, éltem a lehetőséggel és kicseréltem az újabban rosszalkodó biztonsági szelepet a kávéfőzőn és elraktam az elmúlt napokban vásárolt dolgokat. A motor felszerelése közben Zsóka megfőzte a vacsorához a rizst, de mire a konzervet melegítette volna jött egy egyórás áramszünet. Nagyon meleg volt és fülledt volt a levegő, alig vártuk, hogy jöjjön végre egy eső. Ez kilenc óra után meg is érkezett, éppen akkor, amikor mindennel végezve kiültünk a kocsi elé. Mivel a betegeskedő előtetőt nem akartuk erre a rövid időre kiereszteni, behúzódtunk a lakóautóba.
420
Holnap tovább megyünk. Bár lenne még egy napra kirándulni való, a parcellát el kell hagyjuk, átköltözni meg nem akarunk. Délután már fizettem is. Clermont l’Herault, 2011. augusztus 7., vasárnap, 125. nap Az esti kiadósabb eső nem hozott komoly lehűlést. Éjjel még többször volt kisebb csöpögés, végül reggel hét körül komolyabbra váltott az eső. Ezért nem is tudtunk kint reggelizni és kihasználva az esőmentes időszakokat előrevettünk pár, az induláshoz szükséges feladatot. Végül fél 11 után keltünk útra. Célunk a nyolcvan kilométerre lévő Mons volt. Az út eseménymentes volt, bár többször esett és ez nem tette kellemessé az autózást. Viszont vasárnap lévén nem voltak kamionok. Amíg a D612-esen jártunk széles volt az út, később, amikor letértünk a D908-asra keskeny és kanyargós lett az útpálya. Átmentünk pár településen is és itt néha a belvárosokon is át kellett autózzunk. Nagyon szép részen, egy folyó völgyében jártunk. sajnos a megmegújuló eső miatt nem igazán lehetett élvezni a látványt. A Mons-i kempinget könnyen megtaláltuk. Nincs lehangolóbb dolog, mint eső után megérkezni egy kempingbe. Mindenfelé tócsák, minden vizes, a lakók próbálják elhárítani az eső okozta “károkat”. Most még az is rontotta a helyzetet, hogy a kempingből vizes dolgaikat hurcoló fiatalok több csoportja, mint egy vert sereg, igyekezett ki a kempingtől száz méterre lévő parkolóban álló buszához. Ekkor egy óra körül járt az idő. Leparkoltunk a kemping előtt és bementünk a recepcióra. Ugyan kint volt a tábla, hogy fél négyig zárva, de voltak bent. Bementünk és mondtuk, hogy szeretnénk itt éjszakázni. Egy férfi elég udvariatlanul mondta, hogy zárva vannak, jöjjünk fél négykor. A vele beszélgető fiatalember még hozzá is tette, hogy itt beszéljünk franciául, ne angolul. Ilyen udvariatlan fogadtatással még nem találkoztunk, pedig jó pár éve járjuk Európát. Ezek után azt mondtuk, hogy itt nem maradunk, megyünk tovább. Mivel különösebb programunk nem volt Mons-ra, úgy határoztunk elmegyünk következő és egyben utolsó megállónkig, a további ötven kilométerre lévő Clermont l’Harault-ig. Itt van egy tó, mellette több kempinggel és innen tervezünk neki indulni a hazafelé vezető útnak jövő szombaton. Az út továbbra is a folyóvölgyben vezetett, csak az eső közben elállt, de még mindig felhős volt. Az úton nem volt semmi gondunk, csak a Bedarieux-on történő átkelés volt izgalmas a sok fekvőrendőr, a keskeny utcák és a sok kanyargás miatt. Itt nagyon nem szívesen találkoztunk volna egy kamionnal. Beálltunk egy Intermarche kútjához, mely vasárnap lévén automatára volt állítva. A múltkori tapasztalatok alapján a dolgok elvileg könnyebben mentek, csak lányos zavaromban 95-ös benzint kértem a kúttól. Természetesen nem töltöttem a kocsiba, de az eredmény, hogy száz eurót zároltak. Egy másik százast a tényleges tankoláshoz, ami nem egészen ötven euró volt. Most
421
megint várhatom, hogy felszabadítsák a 150 eurót. Ez az automata kutas tankolás egyre kevésbé megy. De legalább most Nizzáig van elég gázolajunk. A kempinghez Rózsi szépen elhozott. Egy elég nagy önkormányzati kemping, ahol 12 euró az éjszakázás és további 3 a villany. Ez kiválóan megfelel a következő hat éjszakára. Csak még az a kérdés milyen programokat tudunk szervezni. A parcellát kijelölték, egy árnyékmentes domboldalban kialakított teraszos helyen. Elég nehéz volt a beállás és nem lesz könnyű a kiállás sem. Az eső nyomai itt is tetten érhetőek, de reméljük hamar fel fog száradni. Fél három körül még sok szabad hely volt mindenfelé körülöttünk. Estére benépesedett a környék. Miután letáboroztunk kicsit pihiztünk, beállítottam a földi és szatellit tv-t, sőt a Kossuth rádiót is megkerestem a műholdon. Később megettük sajtos-sonkásvörösboros vacsoránkat és korán lezuhanyoztunk. Ha az időjárás is úgy akarja, ma megint korán kiülhetünk a kocsi elé kicsit olvasni, vagy játszani. Clermont l’Herault, 2011. augusztus 8., hétfő, 126. nap Ez egy furcsa nap volt. Pirkadatkor arra ébredtem, hogy valami időszakosan erősen búg a hűtő körül. Kinézve láttam, hogy erős szél van. A kocsit még nem rázta, de a hűtő rácsán befújva valamilyen rezonanciát okozott. Megnéztem, hogy esetleg az öt éve sebtében betett szigetelés szabadult –e el, de külsőre nem láttam semmi még a hűtőrács leszerelése után sem. Végül az összes ablak becsukásával sikerült megszüntetni a búgást. Gondolom, valamilyen résen keresztül az egész kocsiszekrény sípként működhetett. Reggel szép verőfényes időre keltünk, de a szél miatt nem lehetett kint reggelizni. Ebben az időben motoros kirándulást nem szerveztünk, még mindig nem szereltük le a járgányt. Dél körül gyalogosan indultunk el egy kicsit körülnézni a környéken. Kempingünk a mesterséges tó partjától száz méterre fekszik. A parton valamilyen szabad strand van, de ma a széltől hullámos vízben senkinek sem volt bátorsága fürödni. Amúgy is a víz csúnya vörös volt a környező dombokról lehozott iszaptól. Csak talán féltucatnyi szörfös élvezte az erős szelet. Van itt a parton sok parkoló, - gondoljuk, jó időben nagyon sokan lehetnek, egy kis lovarda állatsimogatással és póni lovaglással, étterem, kicsit távolabb csónakkölcsönző. Ez a vidék könnyen morzsolódó vörös kőzetből van. A domboldalakon is aligalig kapaszkodik meg valamilyen növényzet. Ha jól értelmezzük a táblákat, valamikor jó húsz éve alakíthatták ki ezt a víztározót. Mi csak egy töredékét látjuk, még mélyen benyúlnak ágai a környező dombok közé. Sajnos kerékpárút vagy gyalog ösvény nem vezet a parton.
422
Kicsit tovább mentünk a parton kelet felé, ahol egy szép vitorláscentrum van. Ma senki sem merészkedett ki a vízre, de sok hajó állt rendben a szélvédett öböl partján.
A vitorláscentrumtól visszajöttünk majdnem a kemping kerítéséig és egy lankás hegynyeregre felkapaszkodva egy ösvényen elértük az ott haladó országutat, mely a tó gátjáig vezetett. Ott kicsit körbesétáltunk. Láttuk, hogy talán harminc méter is van a duzzasztás.
A még mindig erős szélben két óra körül értünk vissza a lakóautóhoz. Igazán kiülni nem lehetett, Zsóka bent rendezkedett és olvasott. Én azért kiültem a kocsi elé, de ha felálltam, a széket össze kellett azonnal csukni, mert elvitte a szél.
423
Korán vacsoráztunk, egyszerű ételt főztünk bent és ott is fogyasztottuk el. Este hétkor repülőgépek, szám szerint négy, jelent meg a tó felett és ezzel egyidejűleg megszólaltak a szirénák. Már délután olvastam egy táblán a tó partján, hogy tűzoltó repülők jöhetnek vizet venni a tó fölé és ilyenkor jeleznek és mindenkinek el kell hagynia a tavat. Egy óra alatt ötször, vagy hatszor fordultak. Közben csatlakozott hozzájuk egy ötödik gép is. Számunkra ez nem volt újdonság, három éve az olasz csizma talpánál, Sibari-ban strandolva láttunk már hasonló akciót. Estére kicsit csitult a szél, talán most ki lehet ülni egy keveset. Reméljük holnapra csak a napsütés marad és elkezdhetjük kirándulásainkat a környéken. Clermont l’Herault, 2011. augusztus 9., kedd, 127. nap Ez egy karbantartós-pihenős napra sikeredett. Éjjelre lecsitult a szél, de reggel megint a búgó hangra ébredtem. Nagyon idegesített, nem is tudtam csak fél kilencig ágyban maradni. Felöltöztem és kimentem, hogy tovább vizsgálódjak a hang okáról. Leszedtem a hűtő rácsait, megnéztem mindent, de nem igazán találtam az okot. Az öt éve Írországban beépített szigetelés egyik-másik darabja ugyan kicsit elmozdult, de fent, ahonnan a hangot halljuk, még az sem. Viszont észrevettem, hogy a hűtő gáz égésterméket kivezető alumínium gégecsöve el van égve és át is szakadt. Ennek több oka van. Először is konstrukciós hiba, mert a cső olyan közel megy a hűtő radiátorának meleg oldalához, hogy az bele is nyomódik. Ez a cső folyamatosan olyan meleg, hogy kézzel alig lehet megfogni. Másik ok lehet, hogy öt éve, amikor kiszerelték a hűtőt a visszaszerelésnél nem vigyáztak arra, hogy a két cső egymástól elég távol legyen. Valószínűleg az sem tett jót, hogy tavaly a hűtő nagyon sokat ment gázról. Elég ideges lettem, mert ez egy veszélyes dolog, hiszen az erre távozó füstgázok a hűtő melletti réseken bejuthatnak a lakótérbe. Otthon mindenképpen megoldást kell találni rá. Reggeli után nem hagyott nyugodni a gégecső és nekiláttam valamilyen ideiglenes megoldás kialakításához. Zsókának jött az ötlete, hogy háztartási alufóliával tekerjük be a szakadt részt. Végül több rétegű csíkot hajtogattam és azt tekertem a cső köré és fém bilinccsel rögzítettem. Ez elegendő lesz arra a max 2-3 éjszakára, amikor még kellhet idén gázról járatni a hűtőt. Az operációhoz ki kellett szerelni a hűtőrács keretét, melyhez alul a ventillátorokat rögzítő gumiszalag is erősítve van. Ezt természetesen új szigeteléssel kellett visszaszerelni. Ha már kibeleztem a hűtőt, a kilazult szigeteléseket is visszatettem a helyükre. Jövőre Angliában nagy szükség lesz rájuk. Ez egyúttal jó alkalom
424
volt kitakarítani a hűtő rácsain bejutott több éves koszt, ezek között is leginkább a Szahara homokját. Elmúlt dél, mire mindezzel végeztünk. Eddigre a szél ismét felerősödött és nem igazán volt motorozásra alkalmas az idő. Amúgy is Clermont l’Herault-ba holnap kellene bemenni, amikor vásár van a városban. Holnap viszont akár esik, akár fúj menni kell, mert sok mindenből kifogyunk. A kempingben többek helyet változtattak, vagy parcellájukon úgy fordultak, hogy a szelet hátulról kapják. Mi is gondolkodtunk rajta, de végül elvetettük. A délutánt a meg-megerősödő szélben, de erős napsütésben olvasással töltöttük. Estére a szél megint kicsit csitult. A francia meteorológia szerint holnap érzékelhetően jobb lesz és pár nap jónak ígérkezik. Clermont l’Herault, 2011. augusztus 10., szerda, 128. nap Este tízkor SMS-t kaptunk Tamástól, hogy most mi próbáljuk feltölteni az ő mobilját. Visszaírtunk, hogy a kempingben nincs Internet, de holnap megpróbáljuk, amikor a városba megyünk. Éjjel már nem fújt a szél és reggel, amikor felerősödött is már elviselhető volt. Visszatértünk szokásos életritmusunkhoz, kint reggeliztünk valamikor kilenc óra után. Utána leszedtük a motort és felkészültünk egy túrához. A cél Clermont l’Herault meglátogatása és egy bevásárlás volt. 11-kor indultunk hamar beértünk a városba. Itt a heti vásár miatt sok utca le volt zárva. Motorunkat a főút mellett tettük le. Betértünk a városba, de az a sok stand miatt teljesen élvezhetetlen volt. Találtunk viszont egy ígéretes játékboltot, ahová a következő napokban még érdemes lesz visszatérnünk. A turista információs irodát keresve betértünk a városi könyvtárba. Itt nemcsak az információs iroda helyéről tájékoztatott egy nagyon szimpatikus középkorú hölgy, - aki elfogadhatóan beszélt angolul, - hanem megengedte, hogy a könyvtár gépén felmenjek az Internetre és elintézzem Tamás mobilfeltöltését. Ugyan csak tíz perc volt a zárásukig, de az nekem pont elég volt. Innen elmentünk a pályaudvar mellett lévő turista irodába, melyet nyitva találtunk. Itt nemcsak várostérképet kaptunk egy nagyon készséges és angolul is beszélő fiatalembertől, hanem pár ötletet is a környék bejárásához. Abban maradtunk, hogy magát Clermont l’Herault-ot majd egy nyugalmasabb napon, holnap, vagy holnapután keressük fel.
425
Mivel még egy óra sem volt, úgy határoztunk elmegyünk két olyan helyet meglátogatni, melyek ugyan ellentétes irányban vannak bevásárlási célpontjainkkal, de nincsenek túl messze, ahhoz, hogy értelmes időben visszaérjünk. Ehhez azon az úton kellett visszamenjünk, melyen három napja érkeztünk. Az első hely Villeneuvette, mely a XVII. században egy királyi üzem volt, ahol textíliákat készítettek. Ma egy érdekes hely. Sok a rom, de sok a régi épület is, melyeket ma is laknak. Olyan, mint egy régi, elhagyott gyár lakótelepe. Ugyanakkor sok helyen tetten érhető a múlt hangulata. Kicsit vegyes hangulata van a helynek. Van egy látszatra elég jó szállodája, egy turistaszállója, néhány hangulatos utcarészlete, de az egészet az elmúlás hangulata lengi körül. A régi épületekben kialakított lakások nem tudni mennyire felelnek meg a kor igényeinek.
A hely minden esetre nem egy szokványos turistacélpont. Ennek ellenére elég sok látogatója volt, többen a bejárat előtti parkban pick-nick-eztek. Érdekes, kicsit furcsa hely, nagyon vegyes benyomásokat keltett. Innen tovább motoroztunk egy teljesen más jellegű célpont felé. Ez az alig öt kilométerre lévő Moureze, ahol tettünk egy egy órás kirándulást a különlegesen szabdalt dolomit hegységben. A kis település bejáratánál lévő
426
információs irodában egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki elsőre angolnak nézett minket, amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, mondta, hogy ő meg német, ezután németül beszélgettünk. Itt több kisebb-nagyobb körtúra tehető meglepően jól jelzett utakon. Az általunk választott út illeszkedett ahhoz a tényhez, hogy nem voltunk igazán kiránduláshoz öltözve és már elmúlt két óra, ennek megfelelően elég meleg volt. Kellemes vonalvezetésű, nem túl megerőltető kirándulás volt az érdekes szikla alakzatok között. Mindenesetre meglepő, hogy egy ilyen területtel találkozhattunk ezen a környéken.
Elsőnek begyalogoltunk a településre, ahol számos hangulatos házat láthattunk, volt néhány büfé és étterem is, ahol a dél közeli órán elég sokan fogyasztották ebédjüket.
427
Betértünk a település templomába is, mely nagyon egyszerű, de szép.
Jól esett ez a nem tervezett kirándulás. Innen visszatértünk Clermont-ba, majd áthajtva rajta továbbmentünk a jó tíz kilométerre keletre lévő Gignac-ba, ahol egy Aldit kerestünk fel. Pár apróság mellett döntően kajaféléket vettünk. Innen visszafelé betértünk fő úti célunkhoz St.Andre de Sangonis-ban a Lidlbe, ahol egy kisebb nagybevásárlást kellett tegyünk, mert sok mindenből kifogytunk. A jól megpakolt motorral jó 15 kilométer volt Clermont-on keresztül visszatérni a kempingbe. Elmúlt öt óra, amikor letettük a mocit. Gyorsan elpakoltuk a vásárolt dolgokat, kihúztuk az előtetőt, mert a nap keményen sütött, és hozzákezdtünk vacsoránk elkészítéséhez. Eddigre a kemping betelt, ki is tették a “Complette” táblát. Sok francia, de talán még náluk is több holland érkezett. Itt is nyomasztó a sűrűségük. A jól sikerült sültpisztráng elfogyasztása, a mosogatás, rendrakás, zuhanyozás után kilenc óra körül járt az idő, amikor kiülhettünk a kocsi elé, három napja először, - hogy megírjam a nap krónikáját. Ma este végre a kempingnek olyan igazi kemping hangulata volt. Sokan ültek kint, vacsoráztak, beszélgettek a nyugodt és kellemes időben.
428
Clermont l’Herault, 2011. augusztus 11., csütörtök, 129. nap A mai nap egy nagyon érdekes kirándulással telt. Reggel fél kilenckor mentem ki bagetért a reggelihez, de még visszafeküdtem, mert elég hűvös volt. Azért kilenc után neki kezdtem a reggeli készítéséhez és mire a kávé elkészült, Zsóka is ébredezett. A napsütéses időben kint fogyasztottuk el bőséges reggelinket és utána összekészültünk egy motoros túrához. Úti célunk a tegnap kapott tanács alapján Saint Guilhem de Desert és környéke. Itt szerzett térképeink és brosúráink ezen a környéken négy meglátogatni érdemes helyet jeleznek, útikönyvünk szóra sem érdemesíti a kempingünktől kb. 25 kilométerre lévő helyet. Arra felé kellett menjünk, ahol tegnap is jártunk. Clermont l’Herault-ot elhagyva Ceyras, St.Felix de Lodez, Jonquieres felé mentünk. Itt egy útelzárás keserítette meg az életünket, de megtaláltuk a kerülőutat Montpeyroux- St.Jean de Fos felé. A települést elhagyva elénk toppant az első látnivaló, a Pont du Diable és környéke. A valamikor a mi honfoglalásunk idején épült híd a Herault felett ível át. Alatta a folyó kisebb duzzasztás miatt kellően mély és fürödni és kajakozni is lehet benne. Kissé lejjebb egy kisebb tó mellett élénk vízi élet folyik. A legmeglepőbb, hogy a francia vizek többségével szemben ez kristály tiszta.
Ezen a szakaszon három híd is ível a Herault felett. A legdélebbi a régi, ezer éves kőhíd, felette van a közúti forgalmat ma lebonyolító, valamikor 75 éve
429
épült híd, míg ennél is északabbra egy csatornát a folyó felett átvezető harmadik híd áll. Mi a közúti híd mellett tettük le a mocit és elsőnek erről néztünk mindkét irányban. Utána lesétáltunk a történelmi hídra, mely ma csak a gyalogosokat szolgálja, de kiváló állapotban van. Innen is bepillantottunk a szurdokba és kicsit elnéztük a kis tó élénk vízi életét. Tovább menve a folyó mentén felfelé már a második nevezetesség, a szurdok partján jártunk. Elmentünk a harmadik nevezetesség, a Clamouse barlang mellett, melyet visszafelé látogattunk meg.
Ez a szurdok nem olyan mély és vadregényes, mint a tavaly ilyenkor meglátogatott Verdun szurdok, de azért nagyon érdekes. A völgy sokkal tágasabb, csak alján vájt a folyó magának egy talán tucatnyi méter mély árkot. Ebben hol szelíden folydogál, hol zubogókon, kisebb vízeséseken bukik alá. Egyes szakaszain kajakozható is és ezt a vállalkozások ki is használják. A hídtól talán három kilométerre a szurdokra merőleges kisebb vizfolyás partján van St.Guilhem
le Desert település, mely leér egészen a szurdok partjáig. Ez a falu viseli a Franciaország legszebb falvainak kijáró címet, és nem indokolatlanul. A gyakorlatilag egyutcás település minden zugában van valami különleges. Kezdődik az országút mellett, a régi St.Laurent templom épületében lévő
430
turista információs irodával és azután folytatódik minden egyes sikátorral és házzal. Jellemzően turistaforgalomra berendezkedett település, számos szállodája és turista szállása van, sok a nagyon hangulatos étterem, de mindezeknél is több a nagyon színvonalas ajándék- és emléktárgyakat, kézműves termékeket kínáló üzlet. Ezek mindegyike, bár régi épületekben van, tágas. azért lépten-nyomon tetten érhető, hogy a település él. Számos épületben az üzletek felett laknak.
A falú melletti kis patakon több hidacska ível át. Egyes épületeknek a kertje a túlparton van.
431
A település főterének számító Place de la Liberta-n áll a legjelentősebb műemlék, a monostor. Ez tér különösen hangulatos. Három oldalán régi
432
épületek veszik körbe, közepén hatalmas fa áll, alatta a kávéházak és éttermek asztalai. A Gellone monostor ezer éves múltra tekint vissza. Ennek temploma és a kolostor egy része szabadon
látogatható. Nagyon egyszerű, de szép egyházi épület.
A kolostor kertjéből jól látszik a település fölé magasodó hegy oldalában a régi vár még meglévő
tornya. Elhagyva a Place de la Liberta-t a kis patak mellett haladó utcán tértünk vissza a település alsóbb részébe. Megcsodáltunk még pár szép részletet, majd visszatértünk motorunkhoz. Megint nagyon fogytán volt a benzinünk, ezért elhatároztuk, hogy nem azon az úton térünk vissza a kempingbe, amelyiken jöttünk, hanem az információs
433
irodában szolgálatban lévő nagyon kedves kislány tanácsát meghallgatva némi kerülővel érintjük Aniane-t, ahol a legközelebbi kút van. Előtte még egy kicsit elmentünk a folyó mentén felfelé, ahol továbbra is a vadregényes szurdokvölgyben motorozhattunk. Láttunk egy duzzasztógátat, azonban nem volt feltöltve a tározója. Hamar visszafordultunk és átmotorozva St.Guilhem alsó részén elmentünk a barlanghoz. Itt befizettünk egy túrára, mely szerencsére tíz perc várakozás után indult. Ezt a barlangot 1945-ben fedezték fel. A bejárható rész mindössze 900 méter, de ezen a viszonylag rövid szakaszon nagyon gazdag és változatos a cseppkőállomány. A felszínen szép fogadóközpontot alakítottak ki. A jó egy órás túra egy filmvetítéssel kezdődik, mely franciául, - angol és német felirattal, - bemutatja a barlang kialakulását és a jellegzetes cseppkőképződményeket. Félúton egy fényjátékkal kombinált, külön erre a helyre komponált zenedarabot is bemutatnak. Sajnos a vezetés franciául ment, bár előre kaptunk egy rövid ismertetőt angolul. A csoport elég nagy volt és sok volt a kis gyerek. Ezért nehezen haladtunk a keskeny járdán. A barlangban fényképezni szabad volt, csak vakut nem lehetett használni. Most jelentkezett igazán az új fényképezőgép előnye. Sikerült pár képet készítenem.
434
Nagyon érdekes és változatos volt ez a mai nap. Mire a barlangban végeztünk négy óra is elmúlt. Előttünk állt még egy jó harminc kilométeres motorozás. Anina-ban megtaláltuk a benzinkutat, némi bonyodalom behajtani, mert elsőre túlszaladtunk. Egy Proxy nevű üzemelteti. Megtankoltunk és utána betértünk az üzletbe alacsony színvonalú lánc tagja. Egyedül egy kétliteres méltattunk arra, hogy megvegyük.
árán tudtunk szupermarket is. Egy elég J&B whisky-t
Gignac-on keresztül vezetett utunk vissza a kempingbe. Itt betértünk az Aldiba és vettünk pár dolgot a reggelikhez, és ha már ott voltunk, egy csomag kolbászt az esti sütéshez. Bár a már ismert utakon jó ütemben motoroztunk visszafelé, így is hat órára értünk a kempingbe. Azonnal nekikezdtünk az esti sütés előkészítéséhez. Ennek ellenére mire a vacsora elkészült nyolc óra lett és csak kilenc után végeztünk mindennel. Ekkor kerülhetett sor a naplóra. Clermont l’Herault, 2011. augusztus 12., péntek, 130. nap Mára egy könnyű napot terveztünk. Reggeli után bemotoroztunk Clermont l’Herault-ba, hogy ott kicsit körülnézzünk és vegyünk még pár játékot a kicsiknek.
435
Fél 12 körül tettük le a motort és első utunk a játékboltba vezetett, hogy az ebédidő előtt még letudjuk ezt a feladatot. Vettünk mindegyiknek valami kisebb dolgot és egy érdekesnek ígérkező társasjátékot, mely a számolási készséget is van hívatva javítani. Nem biztos, hogy hazaérkezésünkkor mindent megkapnak. Szeretjük ha mindig van ilyesmi tartalékban, tavaly is egész évben kitartott, - többszöri feltöltéssel, - a készlet. A játékokkal visszamentünk a motorhoz és nagy nehezen elhelyeztük a korlátozott űrtartalmú tárolókban. Ezután elindultunk a városban. Az hamar kiderült, hogy Clermont nem egy nagy szám. A bevásárló utcán, a Rue Rene Grosse-n sétáltunk el a St.Paul templomig. Ez a város egyetlen figyelemre érdemes épülete. A középkorból származó templom nem túl nagy. Feltűnő kellemes arányossága. Szép festett színes üvegablakai, két orgonája és egyszerű vonalai adják legnagyobb értékét.
A templomot elhagyva Rue du Mache-n sétáltunk egy kicsit. Itt láttunk pár szép épületet. Az utca felső végén van a nem túl hivalkodó városháza.
436
Még betértünk több kis utcába, de ott sem ragadott meg semmi. Lehet, hogy a mögöttünk lévő több mint négy hónap sok élménye, vagy a tegnap nagyon magasra állított mérce miatt láttuk ezt a települést érdektelennek. Még két köztéri szobrot érdemesítettünk a megörökítésre. Némi céltalan bóklászás után visszatértünk motorunkhoz és indultunk a kempingbe. Egy órakor már a lakóautónál voltunk. A délután a hazaindulás jegyében telt. Felszereltük a motort, rendet raktunk a kocsiban, Zsóka ki is takarított. Ma a naplót korán megírtam, még le akarom archiválni a francia fejezetet. Megpróbáltam felcsatlakozni az Internetre, de a kemping WIFI-je csak azt hagyja, hogy felcsatlakozzak, Internet hozzáférést már nem. Ezt a recepción nem akarták elhinni, de kipróbálták és sajnos így van. Ezek után nem tudom, mikor fogom tudni megnézni a bankot és a maileket. Már fizettem. Ma remélhetően korán végzünk mindennel és kiülhetünk élvezni a várhatóan kellemes estét. Még fel kell hívjuk Petit, ma van a szülinapja. Már három éves. Hasonló okokból SMS-eket is kell küldjünk, nála sokkal idősebb rokonoknak és barátoknak. Ezzel az idei túra turistáskodós részét befejeztük. Az elmúlt jó négy hónapból kb. egyet-egyet szántunk Marokkóra, Portugáliára, Spanyolországra és Franciaországra. Nagyon sok helyen jártunk, felkerestünk városokat és kis településeket, természeti értékeket és történelmi emlékeket. Sokat láttunk, sokat tapasztaltunk, sokat tanultunk. Még mielőtt az igazi értékelés ideje eljönne, megállapíthatjuk, hogy jól sikerült szezont csináltunk. Most három napig, nem túlzottan erőltetett tempóban megtesszük a hazafelé vezető út mintegy 60 %-át. Utána Grado-ban még nyaralunk tíz napot és onnan másfél nap alatt tervezünk hazaérni.
437
