Bolton Ervin VISSZASZÁMLÁLÁS A BERÉNYI KLÁN BARÁTOK KÖZT KÖNYVEK 1
A regényben szereplő összes személy, intézmény, gazdasági érdekcsoport és tájszólás az írói k milyen egyezés a valósággal csakis a véletlen műve lehet. © RTL Klub/Magyar Grundy UFA Merchandising/Licensing, 1999 © of the print version: 2000. Park Könyvkiadó, Budapest Created on the grounds of the scripts to the Magyar Grundy UFA Series „Barátok közt” pro duced for RTL Klub Szerkesztette: Feldmár Terézia Műszaki szerkesztő: Szabados Erzsébet Tördelés: Alinea Kft.
Előhang Egy hajszálon múlt az egész. Három nő valamelyik hajszálán. Claudia, a feleség és Zsuzsa, a s e, illetőleg Krisztina, a barátnő vörösre festett valamelyik hajszálán. Ki tudja, melyiken? Melyik hajszál volt a banánhéj, amin Berényi Zoltán autója megcsúszott a anyarban? Egyáltalán, melyik kanyar volt az? Állt-e ott banánfa? S ha állt, kibírta-e 1998 kemény telét em fagyott-e el? Nem inkább egy olajfolt volt-e ott az úttesten, ahogy az a valóságban töb bnyire szokás? Vagy csak egy Cherokee tíz centivel szélesebbre nyújtott lökhárítója? Vajon tudta-e Berényi Zoltán, hogy mire vállalkozik, amikor a temetése előtt egy héttel sofőr el autóba ült, és - háta mögött ellensége autójával - kétszázzal elindult a halálba?
A „VAKER” 1970 december 31, Délután öt óra Vecsés határában három vacogó, libasorban gyalogló, gyermekkorú egyént állított meg az URH-s gnagyobb rögtön futásnak eredt, de harminc méter után magától visszafordult, amikor látta, ho a két kicsit megfogták a rend- őrök. Az őrszobán teát kaptak, a legkisebb rávetette magát a g on hagyott kiflivégre, de a nagyfiú kiverte a kezéből. - Megszöktetek? - Nem. - Honnan? - Sehonnan. - Szüleitek? - Nincsenek. - De apa van! - mondja bőgve a legkisebb. A legidősebb nyakon vágja: - Nincs! - Édesanyátok? - Meghalt. - Mért szöktetek meg? - Nem adott nekik enni, és veri őket! - Kicsoda? - Hát az apánk. - Akkor mégis van apátok? - Volt. - Vissza kell mennetek hozzá. - Engem többé nem vernek! - A tizenhárom éves nagyfiú olyan hangsúllyal ejtette ki a szavaka t, hogy a tapasztalt rendőrök összenéztek. Mivel képtelenség volt kiszedni belőlük a lakcímük stükön valóban verésnyomok voltak, átszállították őket a Gyermekvédelmire. A GYIVI gondoskodo
glenes elhelyezésükről a legközelebbi intézetben. Később kiderült, hogy az alkoholista apa a gyerekek szökése után eladta a lakását, és egy ólb Az ideiglenesből tartós lett. 1997 december 31, Huszonhárom óra ötvenkilenc perc, Kővirág utca Egy perc múlva éjfél. Ilyenkor azt hisszük, jelentősége van minden másodpercnek. Fél szemmel a tévé óráját lessük, locsoljuk az olcsó pezsgőt barátaink műanyag poharai mellé, és máris a mentség kattog az agyu an, hogy végül is mindegy, hogy kilencvenhét vagy kilencvennyolc. Két év múlva úgyis jön kéte Az lesz a nagy szám. Majd arra jobban rákészülünk. Bezzeg a komoly férfiak, mint például Beré oltán vállalkozó, a Berényi Építőipari Kft. feje, nem hagynak semmit a véletlenre. Berényi má tudja előre, hogy a kétezerre virradó éjszakát a Kanári-szigeteken fogja tölteni, Santa Cruz osában a feleségével, Claudiával, akivel csendben gyűlölik egymást. Ki van bérelve a lakosztá Hotel Almodovarban. Hacsak... Hacsak nem hagyja ott Claudiát egy hónap múlva, és nem költözik el egy szállodába, ahogy évek arja. Hacsak nem szeret bele valakibe, akiről el nem bírta volna képzelni, hogy valaha is beleszeret. Hacsak meg nem hal addig. Berényivel mindez meg fog történni. Egy perc van még hátra a halála évéig, 1998-ig. A hacsak ritka és elegáns betegség. Közönséges emberekre nem veszélyes. Az igazi, komoly férf at szokta megtámadni. Ritkán. De akkor halálos. Nagyot bukni csak a Berényi-félék tudnak. Berényi Zoltán utolsó szilveszterét barátok közt tölti, otthon, a Kővirág utcai fél villában. nappali, terasz. Itt vagyunk. Pazarul csillog, aminek pazarul kell csillognia, diszkréten fénylik min den egyéb. Claudia ízlése szerint van berendezve az egész. Valaha Berényi Zoltán is Claudia ízlése volt. Csak ő már együtt töltött vele tizenhét évet, é Berényi nem öregedett vele, és a jelek szerint éppen most fog a csúcsra érni. Berényi Zoltán! Nyugdíjas barátnők és félénk kamaszlányok álomvilágainak közös pontja. A Férf c kiló, szinte mind izom. Világító kék szem. Ellenállhatatlan mosoly. Világosbarna, majdnem s e. Nem látszik, hogy őszül. Talán nem is őszül. A siker ordít róla. Az öltönyéből. A borostájából. Abból, hogy nem hord gyűrűket, csak a jegygyűrű van a kezén. Ott van a siker kis ráncban a szeme között, és ott van minden mozdulatában. Az ő képével még a legsilányabb zt is el lehetne adni, vagy a legsivárabb irodaházat. Vagy egy egész városrészt. El lehetn e a képével adni az egész Józsefvárost, egész Budapestet, sőt talán ezt az egész lepukkant ke -európai régiót! És mégis - vagy éppen ezért - ott bujkál a szeme sarkában az a romantikus mélabú is, ami a fe gróf Széchenyi Istvánnal kezdődött, és csak a kilencvenes rendszerváltás után veszett ki végl gyar férfiak tekintetéből. És ami megőrjíti a nőket. Mert a nők ugyan szeretik a biztonságot, zért mégsem egy biztonsági emberről álmodoznak. Berényi Zoltánnak titka van. Berényi Zoltán g . De nem ez a titok. Hanem az, hogy éppen tízszer olyan gazdag, mint amennyi kinéz belől e. De ez titok. Mi se tudjuk. A saját íróasztalán áll most Berényi, és két üveg pezsgő durran egymás után a kezében, és a p hab! Buli van! Berényi fennhangon számol, A társaság zsongása lecsillapszik. - Ötvenkilenc! Ötvennyolc! Ötvenhét! Mindenkinek kuss! Pezsgőosztás! Ötvennégy! Ötvenhárom! A vendégek nevetve tolonganak az íróasztal körül, és tartják felé a poharaikat, ő pedig önti, zör természetesen a feleségének, Claudiának, mert ő egy úr. Mármint Berényi, A pokolban is az e, nemhogy itt! Itt minden a kezére dolgozik. Az íróasztal mellett áll Csurgó Pista, a sofőr és titkár, nyitogatja az új pezsgősüvegeket, és adogatja fel a főnökének. Berényi pedig nem k tüzel. Illetve tölt, tölt és számol! Kinek tűnik fel, hogy Berényi egy kortyot sem iszik? - Ötven! Negyvenkilenc! Negyvennyolc! (Mi, akik mindezt elmondjuk róla, szerencsések vagyunk. Bejutottunk a bulijára, vedeljük a pezsgőjét - kristálypohárból! és tökéletesen jelentéktelen agyunk. A kutya nem hívott minket, és a kutya se fog kidobni. A történetben nem lesz sze repünk, még csak porszem sem vagyunk Berényi Zoltán életének jól olajozott gépezetében, ahol sszakaróknak egyaránt megvan a maguk helye.) Berényinek semmi baja a rosszakaróival, sőt szereti őket megfigyelni a szeme sarkából. A sze me sarkából ismeri is az összes rosszakaróját. De kik is ezek a rosszakarók?
Ott áll például Fenyvessy Sándor ügyvéd a nyitott terasz-ajtó mellett, ugyanúgy vedeli Berény sgőjét, mint itt mindenki, és Claudiát szórakoztatja, a következő módon: - Ennek a srácnak van egyáltalán jóakarója? Zoltánra céloz. Aztán eszébe jut egy poén. - Vagy csak jó a karója? El is röhögi magát a saját viccén Fenyvessy. Claudia ezt szerencsére meg se hallotta. Még Fen vessy előző mondatán kattog az agya. - Tessék?! - Semmi! - röhög Fenyvessy. - Nem mondtam semmit. - Srác? - nevet Claudia - Tényleg azt mondtad, srác? A Zoli?! - Huszonkilenc! Huszonhét! Huszonhat! - Persze hogy srác! A legjobb fej a férjed! A legnagyobb arc! Mi a bajod vele?! - Tessék?! - kérdezi ismét Claudia, mert igazából a férjét figyeli. Illetve azt a három lányt knek gyanúsan nincs pasija, és gyanúsan nem tágítanak a férje íróasztala mellől. Claudia nem is tudja, milyenek a kurvák. Ezek kurvák lennének? Az nem létezik, gondolja Claudia. Fenyvessy figyelmét ugyanezek a lányok kötik le. - Az zavar, hogy nyomulnak rá a nők? Ilyen van! Figyelj! Amelyik pasinak ezek a csajok kellenek helyetted, az... Claudia most néz rá Fenyvessyre. Meglepetten. Fenyvessy meg is akad. Hirtelen nem tu dja, mi lehet azzal a pasival, akiknek ezek a csajok kellenek őhelyette, Claudia h elyett. - Az egy kretén! - vágja ki magát Fenyvessy. - Mármint érzelmileg. Claudia legyint az ügyvédre, és visszafordul az íróasztal felé. De azért beleveszi magát az a , hogy ez a fickó rá hajt, és nem másra. És szórakozottan meghúzza a pezsgőjét, mert ezt el i rja hinni. - Tizenkilenc! Tizennyolc! Tizenhét! Berényi Zoltán építési vállalkozó nem vak. Az íróasztalán állva sem az. Látja, amit lát, fél y egy kis görény teszi a szépet a feleségének ott a nyitott terasz-ajtónál. Ha lenne ideje go dolkodni, miközben visszaszámol, ezt gondolná: - Vigyed, édes egy kicsi haverom, vigyed! Vigyed, ahova akarod, és minél előbb, annál jobb ! És ha Berényi Zoltán ezt gondolná, akkor már most vége lenne a házasságának Claudiával. - Tíz! Kilenc! Nyolc! Csak a társaság van hátra. A társaság Berényi Miklósból, Berényi Andrásból, Hoffer József épí , senkikből és valakikből áll. Jelen van még Berényi Zsuzsa, András felesége, akit Zoltán tisztel. Annyira, hogy talán még v ssza is fogja magát miatta egy kicsikét. Viszont nincs jelen Berényi Ákos, Zoltán fia, aki nem akarja részegnek látni az apját. Talán a városban csatangol egyedül, mert barátai nincse ek. Továbbá nincs jelen Marosi Krisztina, Berényi leendő szeretője, akit még senki nem ismer. Be rényi se. - Három! Kettő! Egy! Zéróóóóóóóóó!
1968 Szeptember 13 Állami gyermekotthon és nevelőintézet E HÁZBAN MŰKÖDÖTT AZ ILLEGALITÁS ÉVEIBEN A WACKERMANN IGNÁC ALAPÍTOTTA „ACÉLTOROK MUNKÁS DALÁ Állíttatta a Magyar Dolgozók Pártja Kerületi Bizottsága, 1951 Ez a márványtábla díszelgett valamikor az árvaház falán. Az árvaház a kerület legkomorabb épü ezért határozottan jót tett neki a vidám felirat: évtizedekig találgatta a környék, hogy vajo ilyen lehetett egy dalárda illegalitásban? (Nyilván titokban találkoztak az acéltorkú munkáso , és suttogva énekeltek...) így adott nevet Wackermann Ignác munkáskarnagy az árvaháznak. A V ker-ház. így hívták a környékbeliek. Az intézetben lakó árva fiúk pedig egyszerűen ezt mondtá Hatvannyolc után a szigorú tiltás ellenére az árva lányok is átvették az elnevezést. Mondhatták volna persze az árva gyerekek azt is, hogy az Igazságügyi Minisztérium Koedukációs Kísérleti Nevelőintézete és Gyermekotthona (IMKKNGY) is - de nem mondták. Az árva gyerekek má sak ilyenek. Az Igazságügyi Minisztérium Koedukációs Kísérleti Nevelőintézete és Gyermekotthona egy véletl ette létét, pontosabban egy egyébként kitűnő és megbízható tolmács pillanatnyi kihagyásának.
zánkba látogatott a moszkvai Dzerzsinszkij Büro helyettes igazgatója, bizonyos Alekszand ra Pavlovna Igaszenszkaja. A Külügy és a Duna-parti Fehér Ház protokoll osztálya között kicsi egkeveredtek a dolgok, így a nagy hatalmú asszony program- jába becsúszott egy gyermekne velő intézet meglátogatása. A nap lenyugvóban volt, a delegáció már megkóstolta a gyerekek uzsonnáját, meghallgatta a nép kórust, az árvaház igazgatója éppen azt ecsetelte, hogy az épület rossz adottságai miatt mily nehéz az állami gondozottak nemek szerinti elválasztása - most készülnek újabb falat emelni, z ebédlőt viszont körülményes lenne... Alekszandra Pavlovna, aki korábban kilépett a délelőtt körömcipőjéből, harisnyás talpával éppen körbetapogatott az asztal alatt, és ingerülten fels t nincs a helyén? A tolmács a „szmeszta” kifejezést nem tudta értelmezni a gyereknevelés témá ezért habozás nélkül „szovmesztná”-t fordított derűsen: Hát ha nem lehet elkülöníteni, akkor t. Együtt a különnemű gyerekeket? Jól értjük? Visszakérdezés nincs: jól értjük. 1968 a világpoli inden megeshet. Másnapra elkészült a miniszteri rendelet, leverték a belső rácsokat, átütötté akat, és megerősítették az éjszakai tanári ügyeletet. Első Magyar Koedukáció. Titokban. Furcsa véletlen, vagy éppen törvényszerű: a bentlakók közül csak egy lány esik teherbe néhány nyúlánk, álmodozó szemű Juhász Gabi, ő is a megerősített éjszakai ügyeletet könnyen kijátszó . Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szövődtek kapcsolatok és szerelmek a gyerekek között . Akadt életre szóló. Életre-halálra.
1976 december 24, Délelőtt A gyerekek már az ebédlő örökké félhomályos hodályát díszítik. Az épület a háború előtt közhi lan romlás semmivel sem tette barátságosabbá az elmúlt évtizedekben. A karácsony mindig esemé az intézeti gyerekeknek, akkor is, ha már egyáltalán nem izgatja őket a várható szegényes egy jándék: pöcifoci, gombfoci, Ne nevess korán! Esemény, mert változást hoz az egyhangú napirendbe, tovább fent lehet maradni, szabadabb h ancúrozásra nyílik lehetőség, a nevelők is elnézőbbek. Hatan azonban kivonták magukat a közös nevelőotthonban persze fizikailag semmiből nem vonhatja ki magát a gyermek. Mégis, mind en kötelező közös tevékenység közepette valamiképp meg tudták mutatni a különállásukat. Mi ez? Mi ez a láthatatlan bura vagy mi az ördög? Tavaly még heten voltak, a legnagyobb Berényi egy éve katona, de ez semmit nem lazít összetartozásuk kötelékén. Kornyai Emília lehetett volna apáca. Vagy börtönőr, pilóta, idomár, főkönyvelő, magasugró. Él ügynek, esetleg precíz hóhér egy valóban egyenjogú világban. De igazgatóhelyettes lett egy n lőintézetben. Száznyolcvankét centi, hatvan kiló, négy dioptria. A felnőtteket sem szerette. udta, hogy a háta mögött nemcsak a gyerekek hívják Kórónak. Mi fűzi össze ezt a hét gyereket? Kornyai Emília lecsapja a személyi nyilvántartó kartonokat z asztalra, fejből tudja az összes adatot. Kinéz az aprócska udvarra, ahol a félresikerült f enyőt díszítik a gyerekek. A három Berényi fiú összetartása érthető: testvérek. A leg- idősebb tavaly töltötte be a tize elbocsátottuk és rögtön bevonult katonának, önként, persze nem a haza iránti lelkesedésből. , András tizennégy, Miklós tizenkettő, semmi különös baj nincs velük. A kicsi szilaj és anyát szerre, a nagyobbik kiszámítható, semmi kilengés. Következő: Palotai Zsuzsa. Kész nő. Valójáb yira kész nő már évek óta, amilyen Kornyai Emília akkor se lesz soha, ha legközelebb egy vérn ncsbokorban születik újra Andalúziában - bár egy meggyőződéses ateistának az ilyen újraszület jut. Zsuzsa tizenöt éves, akár már szülhetne. Négy éve szerelmes a legnagyobb Berényibe, de mivel y kezdetektől fogva reménytelennek látszik, a lány lassan átpártol a középső fiúhoz. Igaz, ho egyidős vele, tehát kicsi hozzá, még csak nem is hasonlít a bátyjára, de ő legalább itt van. Zsuzsa majd a megfelelő időpontban be lesz hívatva az irodába, le lesz ültetve komolyan a nagy vallatószékbe az íróasztal túloldalán, meg lesz nyitva előtte élete dossziéja, és meg fo ni, hogy egy nyilvános vécében találták meg egy kartondobozban, egy úgynevezett göngyölegben, elül hat órával a születése után. Semmije sem igazi: nincs neve, családja, eredete. Az életbe em mossa le magáról a Hypo-szagot. Kóró ingerülten rágyújt. Ezek rendben vannak. De mért lóg rajtuk a három kicsi állandóan? Kor illene barátkozniuk. A kamaszgyerek kegyetlen és kategorikus. Ok nélkül nem jótékonykodik. Jó, a Novák Laci hat évig családban élt, jól futballozik és egyidős a középső Berényivel. Ő nem egy titok. De hogy került bele ebbe a szövetségbe a két lány? Tizenegy évesek. A kis Ba ogh Nóra, akit születése után rögtön elvettek anyjától, és kartonján én is csak az üres rubri tek, hogy valami magasabb államérdek helyezte nevelőotthonba. Barátnők Juhász Gabival. Minth a csak éreznék, hogy a politika erői sodorták egy helyre őket. Gabi viszont családba születet
, majdnem kétéves koráig nyugalomban élt. Erről kell hogy legyenek tudat alatti emlékei. Ez hát a csapat. A hét gyerek. Törpék? Gonoszok? Mi vár rájuk? Kornyai-Kóró kedvetlenül a fió a hét dossziét. Nem szereti a rejtélyeket, a rendkívüli eseményeket, az ünnepeket. Talán mer z apja minden ünnepkor szolgálatban volt. Talán mert első szeretkezésébe belevilágítottak zse al, és kérték a személyi igazolványát. Talán mert gyerekkorában sosem volt egyetlen barátja s i kellene nyitni a középső fiókot, és inni egy kis egészségügyi Hubertust. De még nincs itt a je. Az udvaron most családi esemény zajlik. Megjelenik a „segédnevelőnő” egy nagy tál lyukas linz el, ez a saját specialitása: a gyerekek segítségével felfüggeszti a süteménykarikákat a fára, zabad lopkodni akkor is, ha már az összes szaloncukros papír kiürült. Ebbe lép bele otrombán férje, a Vili bácsi, hogy focizni vigye a fiúkat. Már-már hagyományosan. Szenteste délelőttj ciznak. És a fiúk várják az eseményt. Aztán leizzadva hideg vizet isznak, és ebéd alatt üvölt tkoznak a gólokról meg kornerekről. Kóró rágyújt a következő cigarettára, bár még az előző is ott füstölög karnyújtásnyira. Nem s ományokat. Megzavarják a nevelés tiszta folyamatát. Vágyakat ébresztenek. Az a baj, hogy ha egy rendszer elkezd fellazulni, nincs megállás. Például Kertészné, a Magdi néni takarítónőből avanzsálhat képesítés nélkül. Férje, az a lusta, kiöregedett futballista szabadon ki-be járhat az intézetbe. És egy igaz gatóhelyettesnek, az Igazságügy Kiváló Dolgozójának nincs annyi hatalma, hogy meggátolja a ká olyamatot. Kóró begombolta, meghúzkodta a kosztümkabátját, felvette a télikabátot, és lement az udvarra. - Ma nem viheti ki a fiúkat, Vilmos! - Úgy van! Végre! Én is ezt mondom! Szent karácsony reggelén futballozni! Kóstolja meg, én sü m. Magdi Kóró orra elé nyomja a süteményes tálat, akinek helyzetén sokat ront Magdi segítsége. - De mért nem, drága igazgatónő? - Vili könyörögve lóbálja a focit a necchálóban. - Minden év k, kell egy kis szabadság a fiúknak. - Ha egyszer a Kornyai igazgatóhelyettes-nő azt mondja, hogy nem, akkor nem! - Ha mindenáron segíteni akar, rakja fel a csúcsdíszt a fára. De vigyázzon, ez az utolsó vörö llagunk! - Focista vagyok, nem mókus, kezitcsókolom. Magdi kétségbeesik. Évek óta egy közeli szoba-konyhás lakásban laknak (amit később kétszobásr vécé az udvaron, ő félig titokban az árvák zuhanyozójába jár fürdeni. Vili meg a gyárba. Mag tt le arról, hogy egyszer ők lesznek itt a gondnok-házfelügyelő házaspár az összkomfortos szo ti lakásban. És akkor ez a fociagyú ember itt kötekedik a főnökséggel. - Fölrakod, és kész! - mondja. Valami közös női cinkosságot próbál kicsikarni Kóróból, de ann már más esemény köti le. Nyílik a nagy kapu mindkét szárnya, és hangos dudálással egy katonai erautó hátrál be a kapualjba. Egy katona kiugrik a vezetőfülkéből, sapkája csálén áll, haja kócosan kilóg, szeme csillog, é olyan barna, mintha nyári vakációból jönne. Széttárja a karját: - Megjöttem! Elsőként Palotai Zsuzsa repül a karjaiba. Aztán jönnek a többiek: a két öccse meg a két kis b abi a rajongó szemű Nórival, végül Laci, aki esetlenül körbetopogja a társaságot, majd lekapj i sapkáját, és messzire hajítja, hogy végre vegyék már észre őt is. A katona Berényi Zoltán, gallérján három fehér csontcsillag, gyakorlóruhában van, de ködvágó yérsapka díszeleg a fején. Kóró látja, hogy katonai szempontból semmi se stimmel ezzel a kato al, mégis annyira magabiztos, hogy a nyugalom, az erő kisugárzik a gyerekekre is. Magd i a férje kezébe nyomja a süteményes tálat, átöleli Zoltánt. Zoltán kibontakozik, ad egy homlokcsókot Magdinak, Vili megkövülten nézi, Zoltán összecsapja bokáját Kóró felé, játékosan tiszteleg: - Parancsnoknő! Kérek engedélyt! - és választ se várva int a gyerekeknek. - Pakolás, irány az lő! - De hát kérem! Mi ez? Erre nincs engedély! Berényi Zoltán megérinti! Átfogja! Átkarolja Kóró vállát, és viszi az ebédlő felé. - Ugyan, d vtársnő, a Néphadsereg kis ajándéka a legkitűnőbb nevelőotthonnak! - De hát hogy fogom én ezt elszámolni? És maga? Honnan van ez? - Nem is kell bevételezni. Megeszik! Elhordják. Fogyó- eszköz és ellátmány. A gyerekek már javában hordják a raj-GAZ leponyvázott hátuljából a húskonzervet, barna dobozo n többkilónyi ismeretlen eredetű tört csokoládét, öt rúd eredeti téliszalámit, zsákokban téli
banánt meg narancsot. Banánt! És narancsot! A végén pedig két terjedelmes könyvcsomagot. Plu z harminc különböző méretű gyermektrikót, Coca-Cola felirattal. Kóró erőtlenül csak annyit mond: édességet, ebéd előtt? - és máris legszívesebben leharapná a ezt a Berényi Zoltánt már gyerekkorában se lehetett legyőzni. Kóró volt ügyeletben, amikor megjött a három Berényi. Egymás mögött álltak, hátul a legkisebb az orrát szívta. Zoltán mint egy kis bika, tele erővel, elszántsággal, és helyettük is beszélt. Amikor megmuta ták az ágyát, csak annyit mondott: - Úgyis elmegyek. És majd visszajövök értük is. Végül másképp döntött: nem hagyta magukra a testvéreit. Azok követték, mint csirkék a tyúkany azt mondta délben, hogy nem szeretem a sóskafőzeléket, biztos, hogy még ketten visszhango zták, és három tányér maradt érintetlen. Ez a hét kartoték. Először a három testvér, később a hozzájuk csatlakozott három lány meg a N Mint a szabadkőművesek. Semmit nem csináltak, amiért büntetés járna. De Zoltán minden függele kül is maga volt a megvalósult öntörvényűség, maga a szabadság. Szerencsés nevelő egész pályá mbe egyetlenegy ilyen esettel sem. Kóró felmenekült az irodájába, és ivott egy stampedli egészségügyi Hubertust. Meg még egyet. nevelő nem képzeli, hogy a tizennyolcadik életévét betöltött Berényi elbocsátásával meg is s e. Amíg a testvérei itt vannak, addig visszajár. De azt gondolhatta a rutinos nevelő, ho gy legalább a katonaságnál, a Honvédségnél rend van! És fegyelem! Ez meg szedett-vedett egyen uhában, a legváratlanabb pillanatokban beront! Népszerű! Ismeretlen eredetű dolgokat hoz a jándékba. Legutóbb annyi kék olajfestéket pemzlikkel, hogy ki tudták festeni belőle az összes lyiséget. Kóró nem egy feljelentő. De az embernek vannak normái és kötelességei. Ezért először azon a t zámon érdeklődött mint rokon, amit Zoltán az öccsénél hagyott végszükség esetére. Udvariasan ett, de keményen elutasították. Nem nyugodott bele a kudarcba, felhasználta honvédségi kapcs olatát, járjon már utána, hol szolgál ez a Berényi gyerek. Az illető, egy alezredes a HM-ből, óra múlva visszahívta és nyomatékosan figyelmeztette: a saját érdekében ne érdeklődjön a Ber után. Egy tizenkilenc éves suhanc hogy kerülhet olyan helyre, hogy még a volt nevelője se tudh at róla? Pedig itt, a gyermekotthonban is van titok bőven! Amit Kóró soha nem tudhatott meg: Zoltán három plusz három havi kiképzés után a budai hírközpontba került sofőrnek. Egyévi sork olgálat után pedig már a katonai elhárítás egyik magas rangú tisztjének a személyi gépkocsive em volt ebben semmi csoda: a korszerű janicsárválogatás elvei szerint választották néhány szá önkéntes közül. A pszichológiai teszt olyan tulajdonságokat mutatott ki nála, amelyek alkalm ssá teszik árnyaltabb feladatok végrehajtására. A hírszerzés már régóta dolgozott fedett személyekkel, olykor dupla fedésben, például amikor isztviselő valójában hírszerző, de ezen túl még a belső elhárítás nyomozója is. Ilyen fedett Zoltán főnöke, későbbi barátja is. Hivatalosan a HM építési alosztályának osztályvezetője. Va soportnak egyik kulcsfigurája, amelyik pénzeket teremtett elő és helyezett el külföldi számlá , formálisan a hírszerzők titkos anyagi utánpótlása céljából. Az egész mögött egy meghatározo ort menekülésének előkészítése állt. De ezt akkor még kevesen tudták. Minden más huszadik évében lévő srác élvezte volna ennek a kivételezett, léha sofőréletnek mi zólag Berényi Zoltán is ezt tette. Valójában a jövőt építgette, célszerűen és pontosan. Mire már atyai barátjának mondhatta az elhárítótisztet, bizonyos Körösi Károlyt, alias Csárlit. Ka uk nemhogy nem szakadt meg, de szinte bensőségessé vált. Úgy működtek, mint egy olló két szár Külön-külön lehetnek bármilyen élesek, csak ketten együtt tesznek ki egy olyan szerszámot, am yel vágni is lehet.
1976 december 24 Este Lámpaoltás után minden hálóban ég még egy-két megtűrt éjjeli lámpa, azok köré gyűlve játszana erekek. Négy nagy kamasz a fiúzuhanyozóban kártyázik. A tévészoba (napközben ebédlő) félhomályában a Berényi klán hat tagja. Zsuzsa ragyog: Megígérte, hogy eljön, és eljött! - Azt ígérte, hogy kivisz innen! És ő elment, mi meg itt maradtunk! - A mutáló hangú Miki düh széttapos egyet a Magdi-féle süteményből. - Hülye vagy - állapítja meg higgadtan András bátyja. - Hova vigyen, te dinnye? Katona! Ma jd ha mi is betöltjük a tizennyolcat. - Akkor már nem is kell! Akkor már egyedül is tudok, te hülye! Zsuzsa megsimogatja Miki fejét.
- Türelem. Minden rendbe jön, és ha itt lesz az ideje, eljön értünk. Megígérte. A három kicsi, Gabi, Nóra meg Laci áhítatosan helyeselnek: megígérte! Éjfélre elcsendesült az Első Magyar Koedukációs árvaház. Zsuzsa jön a mosdóból, Levette a vécétartály pereméről, amit délben dugott oda, és egész nap ogy nehogy kifossza valaki. De megvan. Lefekszik, elalvás előtt még végiggondolja: Minde nki kapott Zoltántól ajándékot. A két lány babát, Laci egy simlis sapkát, András bicskát, Mik ukható nagyítót. Zsuzsa örül a sálnak, amit neki hozott Zoltán. És annak is örül, hogy a gyön tt bőr karkötő, amit ő font Zoltánnak karácsonyra, tetszett a fiúnak. De legfőképp annak örül mban szorít a markában: egy sapkarózsa a Magyar Népköztársaság címerével. Délben lopta le Zol kájáról, úgyis lógott már egy kicsit, mondjuk, elvesztette. És ha Zoltánt megbüntetik a hiány sa miatt, akkor lényegében őérte, Palotai Zsuzsáért fog szenvedni a várbörtönben, és ha nem l yóstolla, mert a börtönben nem adnak, a vérével fogja írni, egy galambpostagalamb hófehér szá hogy: szeretlek, Zsuzsa...
KRISZTINA 1998 október 26, Hajnali két óra Berényi Zoltán halálának a napja. Már csak egyet kell aludnia addig. De már ez is az a nap. Jócskán. Kihalt Kossuth Lajos utca. Forgalom: nulla. Gyalogos: senki. Berényi maga vezeti a szürke Mercit. A megengedettnél nagyobb sebességgel, A foga közt gyújt atlan, füstszűrös Gitannes, mellette Csurgó István, a sofőrje. Mindketten borostásak, de az autóban a két texasi szakállautomata nyomul teljes hangerővel , a Z.Z.Top. Berényi vigyorog. Élvezi a zenét. Csak a zajtól nem hallani a kocsiban, aho gy Berényi fújtat, mint egy hosszútávfutó. A Vakerból döngetnek hazafelé Istvánnal. Koszosak, sittporosak, izzadtak. Egész este melózta k. Nekik kellett saját kezűleg rendbe tenni az ebédlőt (ahol valaha a karácsonyfa állt). Berényi élvezi, hogy koszos és büdös. Hogy dolgozott. Hogy megint eligazította ezt a teszetosza bandát: a barátait meg az alkalmazottait. Re ndbe rakta az életüket. Fél kézzel! Cégközpontot csinált a Vakerból. Nem hagyta összedőlni. Holnap estétől ott van a Berényi Épít központja. Fogta, megvette a ledurrant árvaházat, tégláig bontotta, rendbe rakta. Tíz lakás, egy bisztró meg a cégközpont. Ahogy kell. Ma meg holnap lehet költözni. És akkor ez is megva n. Berényi Zoltán fújtat. Holnap este hétkor avatóbuli a bisztróban. Vagyis ma. A bisztró a hajdani ebédlő helyén lett. Berényi csak azért ugrott ki este a Vakerba, hogy lás a, minden oké, de ott, ahol a Rózsa bisztrónak kellett volna csillogni-villogni, építési terü etet talált. Sittet, koszt, becsomagolt bárpultot. Meg a hullafáradt kőműveseit. Hoffer Józs i, az építésvezető üvöltözött velük, de persze hiába. A fiúk szedelőzködtek (Zoli bácsi, ez tutira nem fog menni ig!). Berényi sajnálkozva rázta a fejét: sajnálom, srácok, de itt holnap este hétkor buli les , úgyhogy most innen senkinek nincs hazamenés. Aztán ledobta a bőrdzsekijét ő is, és nekieset a melónak. És mindenki maradt. Sittet hordtak, vakarták az ablakokat, bárpultot szerelt ek, és éjjel fél kettőre az építési terület bisztró volt! Berényin kívül nincs ember, aki ezt így keresztülveri. Hoffer Józsi se. Senki. És most hazafelé rongyolnak a szürke Mercivel, Budára. Berényi maga vezeti a 200-as szürke Mercit. Ő most se fáradt. Pörög, mint a búgócsiga. Nem is gzik, fújtat. Egyenletesen, nyugodtan, de hangosan. Akárkikkel van együtt Berényi, mindig ő lélegzik a l eghangosabban. Meg lehet szokni ezt a fújtatást, mert furcsa módon nyugalmat áraszt. Bal kezében öngyújtó és a volán. Jobb kezében mobiltelefon. A magnón matat a telefonos kezéve zene elhallgat. István szeretne segíteni a főnökének, de nem tud. Vannak esték, amikor Berény nem tűri, hogy segítsen neki. István bezzeg fáradt. A szemét alig bírja nyitva tartani. Feszeng Berényi mellett. - Nekem is van kezem, Zoli, mit csináljak?! - Neked? - rágja a füstszűrőt Berényi. - Lazítsál, Csucsu. Relaxálj.
- Akkor elalszom. Hm, Csucsu. Berényi az egyetlen ember Budapesten, akinek Csurgó elárulta a gyerekkori becenevét. Berényi Istvánnak a példaképe, mestere, második apja. Istvánt Szoboszlón a szakköz ta mindenki Csucsunak. István betegesen szégyelli Szoboszlót, a szakközépet és a Csucsu neve t. Ez a név számára maga a nyomor. A múlt. Berényi pedig a jövő. Csurgó Istvánt csak Berényi Csucsunak. És Berényi nem is él vissza a bizalmas infóval: mások előtt Pistázza a sofőrjét. Elválhatatlanok ők ketten. Tizenkét év van köztük. A Z.Z.Top a magnóban két korosztály kompromisszuma. Kettőjük közül Be efüggő. Ő valaha rocker is volt. Ebből csak annyi maradt, hogy ki nem állja a technot, Csu rgó pedig elviseli a rockzenét. De Berényi kikapcsolta a magnót. Krisztát kell felhívni, hogy mégse jön. Késő lett, bocs. Est hívta a Vakerból, hogy késik, de ez sok. Éjjel kettő. De fel lehet-e ilyenkor még hívni Kris tát? Közben a Merci felért az Erzsébet hídra. Kicsit sem lassított a Ferenciek terénél, és most mé gyorsul. Berényi mindig is szerette, ahogy a Belvárosi templom után kétoldalt szétcsapódnak a pesti házak, és hirtelen kitárul a világ. Duna, Vár, Gellérthegy, csillagos ég. Megvan minden, hajrá! Berényi tövig nyomja a gázt, Istv pedig sóhajt egy mélyet, csöndeset és hosszút. Pontosabban elkezdi. De befejezni már nincs ideje. A híd közepén három srác teszteli az autósok reflexeit. Világító töklámpás van náluk meg borosüveg. A Halloween ünnepét próbálják meghonosítani Peste tartják, úgy állnak a hatsávos, kihalt úttesten. Berényi elegáns ívben, lassítás nélkül kerül , másfél sávval lépve át a középső záróvonalat. így is közvetlenül mellettük húz el. jéghideg Merci. A fiatalok ijedtükben elejtik a töklámpást (a bort azért nem), és pánikszerűen takaro k fel a járdára. Még beinteni is elfelejtenek a szürke Mercinek. Berényi a fejét csóválja. - Az ördög fog miattatok meghalni. István egy szót se szól. Ismeri a főnökét. Tudja, hogy Berényi Zoltán alapjában véve tiszteli Z-t, akárcsak a Magyar Köztársaság többi törvényét. Ha áthágja valamelyiket, magában keresi a A Szarvas-ház mellett, a Tabán szélén Berényi be is áll a buszmegállóba. - Ülj át, Pista - mondja. - Vegyünk vissza a feszkóból. Helyet cserélnek, István indít. Berényi tovább matat a mobiljával. - Csucsu! Kérdés. Egyből válaszolj. Alszik már a Kriszta vagy sem? - Alszik! - vágja rá István. - Te mondtad! - egyezik bele Berényi gyanúsan könnyen. - Jó, húzzunk haza a vérbe! István a nagy autóval ügyes kanyart vesz a keskeny Attila úton. Irány a kelenföldi Aranyembe r Hotel. Ott lakik Berényi Zoltán. Csak az ő lélegzése hallatszik az autóban. Hangosan lélegz k, mint a hosszútávfutó.
Hajnali kettő, Hajnóczy József utca István tévedett: Marosi Kriszta még nem alszik. Krisztinavárosi kicsi lakásában vacog a dupl a ágyban. A füléig húzta a paplant (meggypiros, mint a függöny), de alatta is vacog. Nem bír átmelegedni. Teljesen átfázott az előbb. Meztelenül vette fel a telefont (melegsárga, mint a fürdőlepedő), aminek súlyos következményei lettek, mert Melinda hívta, akinek beszédké re van. Krisztának pedig enyhe depressziója és önértékelési zavarai vannak, ezenkívül féltéke a kiskutya. Melinda boldog, hogy nevelheti Krisztát. Növelheti benne a féltékenységet. Kriszta huszonhat éves. Minden huszonhat éves lánynak van egy olyan barátnője, mint Melind a, általában még az iskolából, akinek soha nem jött össze semmi, és nem is fog. Az ilyen barátnő meg van róla győződve, hogy ismeri a férfiakat, és kötelessége megóvni tőlük v barátnőjét. Marosi Krisztának nincs másik barátnője. Kriszta tehát felvette a telefont, és embriópózban belekuporodott a foteljébe (meggypiros, mint a paplan). Hozzávetőlegesen betakarózott a nagy fürdőlepedőjével (melegsárga, mint a te on), noha az vékony volt, és vizes. Aztán másfél órán keresztül hallgatta Melindát, aki fröcs ta neki Berényit, - Te tiszta hülye vagy, Krisz - így Melinda. - Hát ha még a saját bulijára se akar elvinni.. . - Nem a saját bulija - helyesbített Kriszta cégközpontavató buli! - Pláne! Ezeknek ez a fontos! A cég! Ha oda nem visz el téged, akkor ez szégyell! Ha ma se akar bemutatni azoknak a híres barátainak, akkor ez téged szégyell! Mit akarsz te egy
olyan pasitól, aki szégyell a haverjai előtt?! Negyvenéves vén farok, egy érettségije sincs, de azért ő szégyell! Mire van neki akkora pofája?! Örüljön, ha szóba áll vele egy olyan csaj, mint te! Csak azt n e mondd, hogy szerelmes vagy belé! - Mért ne? - válaszolta Kriszta bizonytalanul. - Mert egy ilyen pasiba egy ilyen nő nem lehet szerelmes. Most ne kezdd nekem, hog y milyen vele kefélni, mert az engem nem érdekel... - Ne hazudj, Melinda! - nevetett Kriszta. - Majd pont téged nem érdekel, milyen a Zo lival! Ezen azért még Melinda is felnevetett a vonal végén. - Jó, nyertél! Na és? Hagyjuk a szexet. A Zoli attól még egy közönséges bunkó. Egy intézeti g Az ilyesmi nem múlik el. Ráadásul veszélyes. Tele gyanús ügyekkel, maffia, érted... És akkor te, és hagyod megvenni magad kilóra. Nem vagy te kurva! - Ő el akar vinni. Csak én nem akarom... félek... És így tovább, jó másfél órán át. Kriszta sajnálta Melindát. Ezen alapult a viszonyuk. Sajnálta, és hagyta beszélni. Kucorgo tt hát a fotelban, és hallgatta Melinda rosszindulatú fecsegését. Érezte, mikor fázik előbb f később pedig meg. Tízszer elhatározta, hogy most feláll, fogja a telefont (melegsárga, mint a falak), és átviszi az ágyba, bebújik pehelypaplanja (meggypiros, mint a rongyszőnyeg) a lá, és ott hallgatja tovább Melindát, de nem vitte át, és nem bújt be. Fázott. Jólesett neki - Tönkreteszi az életedet - jelentette ki tragikus hangon Melinda. Kriszta csodaszép volt. Fehér, hibátlan bőr, zöld szem, vörös haj. Arcjátéka, így, hogy egyed mint egy tizenöt éves lányé. Kis fintorok, gonosz mosolyok, orrhúzás. Mindig csak a fél orrát húzta fel. Sőt, időnként körbenyalta a száját. Lassan, öntudatlanul. a nem csinálta, ha Berényi ott volt. Túlságosan erotikus mozdulat volt. Még nem volt rá szüks Kriszta félt a nyelvétől. Hegyes volt, majdnem vérpiros, hihetetlenül erős, és hetyke. Krisz a összes lenézése, felsőbbrendűségi érzése, sőt gonoszsága a nyelvében lakott. Tétovázó, gyen Kriszta, csak a nyelve nem illett ebbe a képbe. A nyelve egy szambatáncosnő nyelve vo lt a riói karneválról. Kriszta több mint tíz éve tudta, hogy a nyelvével nem szabad viccelni. Második gimiben az uszodában kiöltötte Stefán Petiged, akinek egy hétre rá két doboz Algopyri mostak ki a gyomrából. Kriszta azóta nem meri kiölteni senkire. Most, telefonálás közben persze kiöltötte, mégpedig Berényi Zoltán fényképére, ami túl magabi ral nézte őt az éjjeliszekrényről. Aztán kiöltötte a falra is, mert ott is volt egy Berényi-k egyetlen, amin vele van Berényi, csak vele, kettesben. Az Aranyhal kerthelyiségében cs inálta róluk a pincér májusban. Azóta se mentek ketten együtt sehova. Kriszta már nagyon fázott. Végleg behúzta a nyelvét. Úgy hallgatta a vádbeszédet. - Azonnal rúgjad ki - szónokolt Melinda -, ha nem visz el a buliba! Mert akkor vagy tényleg szégyell, vagy pedig egy akkora bunkó... hogy akkora bunkót még én se láttam! Én se! Ez nagy szó volt. Melinda Budapest legnagyobb bunkóit ismerte, és megvolt róluk a véleménye. Kriszta arra gondolt gúnyosan, hogy Budapest legnagyobb bunkóinak egyetlen közös vonása v an, mégpedig az, hogy egytől egyig mindegyik tönkretette Melindát, összetörte a szívét, és a d lefeküdt egy-egy idegen nővel. Ezt persze Kriszta nem mondta Melindának, mert megsértődött volna. De hogy lehetne kirúgni?! Berényi Zoltánt?! Innen, kicsi Melinda?! Innen?! Kriszta tekintete riadtan leltározta a szobát. Amit itt látott, az mind Berényi Zoltáné volt . A mjúzikcentert tőle kapta Kriszta. A tükrös öltözőasztalt is. A tükör előtt a szépítőszere tárát. A laptopot az íróasztalon. (Ki se nyitotta még.) Magát az íróasztalt. A dupla ágyat. P Berényi fizette a lakbért is. Meg a fodrásznőt, aki vörösre festette Kriszta haját. Bizony, ami ebben a lakásban Krisztáé, az csak a teste. No meg az ízlése. Mind a kettő jó. Va nak kedvenc színei: a melegsárga és a meggypiros. Meggypiros a paplan, a függönyök, a rongys zőnyeg, meg Kriszta körme. Melegsárgák a falak, a telefon és Kriszta diplomatatáskája. Diplom tatáskát hord retikül helyett. Hogy jelezze Berényinek (meg saját magának!), hogy ő azért még ló, független nő, és előbb-utóbb vissza is fog térni az üzleti életbe, PR-menedzsemek. Hosztesz volt, de mindegy. Kriszta egész vagyona vagy százezer forint a bankban. Ahhoz Berényi nem hagyja, hogy hozzányúljon. Viszont dolgozni se hagyja. Úgy látszik, hogy ő, Marosi Krisztina tényleg egy közönséges kurva. Hacsak nem szerelmes Beré Zoltánba. Na de szerelmes-e belé?
Muszáj! Kriszta kucorgott a fotelban, markolta a kagylót, és kétségbeesetten próbált szerelme lenni Berényi Zoltánba. Még fázni is elfelejtett. Közben pedig végignevette az egészet! Melindán meg lehet szakadni. Melinda éppen valami re ttenetes pasijáról beszélt hadarva, aki följött hozzá, hogy szakítson vele, elrontotta a szám elzabálta az összes nyugtatóját, végül szeretkezés előtt eltörte az ujját. - Asszem csak le akarta oltani a lámpát - hadarta Melinda. - De tök szórakozott volt, me rt egyszer már leoltotta, úgyhogy duplán tök sötét volt, és akkor leverte a három kilós Ki ki a polcról, na az esett a lábujjára, de az még nem tört el, hanem ő maga dőlt el tőle valahogy ablak mellett, na és úgy akadt bele neki a radiátorba a hüvelykujja, és az akkor már eltöröt eki. Én vittem az ügyeletre a Polskival, de lerobbantunk az Árpád hídon. Így telt az este. Melinda valahogy mindig Berényihez kanyarodott vissza. Hogy Kriszt a tanuljon az; ő hibáiból. Krisztának le kell magában rombolnia Berényit, fel kell szántania a helyét, és sót kell szórn a barázdákba! - Egyáltalán hogyhogy még nincs otthon?! - kellemetlenkedett Melinda. - Neked ez egyálta lán nem gyanús? - Nem tartozik elszámolással - mondta Kriszta. - Nem költöztünk össze. - Na látod, ez az! És mikor láttad utoljára? - Úgy volt, hogy idejön... - Úgy volt! És?! - Ide is fog jönni. Csak ideszólt az este, hogy valami elképesztő kuplerájt talált kint a bi sztróhelyiségben, és most ő hordja a sittet. Úgyhogy nem ér ide tíz előtt. - Erre te persze azt mondtad neki, hogy nem baj, drága pici Zolikám, majd én várlak! Gye re akár hajnalban! - Ezt! - vágta rá dacosan Kriszta. - Más szavakkal, de ezt. - Tudod te, hány óra van?! - Fél kettő - mondta Kriszta. - Mennyi?! - sikoltott Melinda. - Fél kettő?! Kriszta, te nem vagy normális, hogy enny it hagysz pofázni! Egyébként pont ez a bajod! Hogy hagyod a fejedre nőni a Zolit! És Melinda letette. És Kriszta felállt a fotelból, hogy kiszaladjon pisilni, de a görcsös fáj alomtól derékszögbe görnyedt. Felfázott! Sípulóvert húzott magára nyögve, plédet tekert a fenekére meg a derekára, beesett az ágyba, é húzta a meggypiros paplant. Ennek tíz perce. És most is vacog. És féltékeny. - Tényleg, hol van Zoli ennyi ideig? - gondolja Kriszta először. - Nem szabad felhívni! - gondolja másodszor. Kriszta ismeri a játékszabályokat. Tudja jól, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy ellenőri zhesse Berényit. Abból csak veszekedés lesz, vagy - ami rosszabb - kurta megszégyenítés. Beré yi Zoltánnal okosnak kell lenni. Fölényesnek és távolságtartónak. Kriszta tudja a leckét. Hát persze, hogy mégis felhívja. Hajnali kettő, szürke Merci Berényiék a Gellért rakparton járnak. Berényi örül, hogy nem ment ztához. Jobb lesz most egyedül a szállóban. Holnap úgyis durva napja lesz. Mindent rászervezett a holnapi napra. Egyébként se nagyon mer Kriszta szemébe nézni, amióta csalja Zsuzsával. Berényi szereti tudni, hogy most akkor mi van. És a nőkkel most nagyon nem tudja. Kriszta telefonja meghökkenti: a lány, mióta együtt vannak, nem merte még őt váratlanul felhí . - Zoli, Kriszta vagyok... dolgoztok még? - Nem, szívecske. Tépek haza. Már nem akartalak felébreszteni. - Nem jössz föl mégis? Én ébren vagyok. - Hótt mocskos vagyok. Büdös. Kis csend volt. Aztán Kriszta előveszi a legkedvesebb hangját. - Te, Zoli... úgy szeretnélek mocskosan és büdösen látni! Lehetne? Eresztek neked fürdővizet. Berényi el volt készülve mindenre. Csak arra nem, hogy Kriszta éjjel kettőkor szerelmes ha ngon, több mint kedvesen hívja fel. Kriszta eddig ugyanis mindig tartotta a három lépés távo lságot. Játszotta Berényinek a független nőt, a yuppie-lányt. Szép volt, de mindig volt benne valami hidegség. Mintha meg lenne sértve azért, mert Berényi merészeli őt eltartani. Eleinte nevetett rajta, aztán unni kezdte, talán ezért is csalta meg Zsuzsával. Most viszont olyan hangot hallott Krisztától, amilyet még soha. Lehet, hogy részeg? Mind egy.
Berényi lerakja a telefont. Istvánnak ennyit mond: - Hát, megint változott a program. Mégiscsak a Krisztához megyünk. Kelenföld helyett Felső-Krisztinaváros. István rezzenéstelen arccal bólint, és még a Szent Ge tér előtt sikerül is megfordulnia. Így történt, hogy élete utolsó éjszakáját nem egyedül tölti Berényi, hanem a használhatatlans Krisztinával.
Negyed három, Hajnóczy József utca Aztán majdnem minden jól ütött ki. Kriszta boldog lett, hogy Zoltánt meg tudta győzni. Mint az őrült festette ki magát, húzott melltartót (feketét, mint a bugyi) és kombinét (átlátszót, elltartó). A tükör elé állt, és megijedt, mert túlságosan vadítóan nézett ki, pedig nem múlt Ijedtében harisnyát húzott, arra nadrágot, a fölé pólót, arra pulóvert, és talán az átmeneti ytatta volna, ha Berényi nem ér oda és nem csönget be. És Kriszta ajtót nyitott. És amikor me látta Berényit, attól csak még boldogabb lett, mert Zolinak tényleg mészfoltos a nadrágja, és lóban csupa sittpor a haja. Tehát nem hazudott neki, nem volt másik nővel, és egyáltalán... - Zoli! Tudod te, hogy nézel ki?! - nevetett, és elfelejtette a felfázását. - Sejtem. De nem nagyon bír érdekelni - vigyorodott el Zoli az ajtóban. - És mi bír érdekelni? — mosolygott Kriszta. - Minden, ami ez alatt van - simította végig Kriszta pulóverét a gallértól le a fenekéig. És bizony Berényi Zoltán a nyitott lakásajtóban, állva tette volna magáévá Marosi Krisztinát, rosan, borostásan, és aztán együtt fürödtek volna, ha... Ha Kriszta ebben a pillanatban nem görnyed össze a fájdalomtól. - Jaj... Bocs, Zoli... szerintem felfáztam. Kis csönd. Csak Zoltán lélegzése hallatszik. Nem liheg, nem sóhajt, csak lélegzik. - Mért nem mondtad? - Azt hittem, elmúlik, mire megjössz - sóhajt mélyet Kriszta is. A keze a hasán. Zoltán becsukja a bejárati ajtót. Van ereje rámosolyogni Krisztára. Kriszta most úgy érzi, ez az elmosolyodni képes embert ő mégiscsak szereti. - Hogy áll a bisztró? - kérdi. Persze nem azt szerette volna kérdezni. Hanem ezt: De azért ugye szeretsz? - A bisztró? - nevet Berényi. - A bisztró az most már jól. Na! Feküdjél le szépen. Betakarlak, jó? És Zoltán bizony segít levetkőzni Krisztának, lefekteti szépen, betakargatja, ad neki egy csó ot. Nyugodt mozdulatokkal ledobálja magáról a ruháit a földre. Kriszta az ágyból a szempilláj lól nézi. Ez a pompás férfitest az övé. De most akkor tényleg az övé, vagy nem?! Zoli kimegy obába. Beül a kádba, hallatszik a lélegzete. És bizony Kriszta gyanúja mégiscsak feltámad, mert a gyanú is olyan, mint a felfázás: egyszer csak itt van. Arra gondol Kriszta, hogy ha egy férfi ennyire könnyen mond le a szere tkezésről, akkor nemrég lehetett benne része. Vagy legalábbis tele van bűntudattal. Kriszta hallja, hogy Zoltán beindítja a zuhanyt. Hajat mos. Kriszta kikiabál neki. - Zoli, nyugodtan énekelj, tudok aludni! Berényi nem énekel, de Kriszta tudja, hogy most Zoli nem hallhat semmit. És Kriszta kimászik az ágyból, és elkezdi leltározni Zoli földre dobált ruháit. Bizonyítékok Elpirulva a szégyentől, hogy kutat, de bizony kutat. És a mobiltelefon így kerül a kezébe ép en abban a pillanatban, amikor megszólal. Kriszta reflexszerűen nyomja meg a gombot. Női hang szólal meg. A zavart, ideges Zsuzs a hangja. - Zolikám, ne haragudj, hogy ilyenkor... te vagy az? De Berényi Zoltán már soha nem fog megharagudni ezért a késői hívásért. Csak Kriszta sápad el miatta. Halálosan. Pedig Kriszta még nem ismeri Zsuzsát. Neki Zsuz sa hangja csak egy női hang Zoli mobiljából.
1998 október 26, Reggel fél bét, Kelenföld Csurgó István mégiscsak egy közönséges rabszolga. Lehet ezt szebben mondani, de ilyenkor reg gel, sötétben, hidegben, a padlón ébredezve nem. Majd ha beindul a nap, Istvánból megint les z sofőr vagy titkár meg Csucsu, meg haver, sőt valami barátféléje Berényinek. De most, amikor lecsapja az ébresztőt, és felkattintja a kislámpát, bizony rabszolgának érzi magát, és az is. István egy üres garázshelyiségben alszik a padlón. Egy úgynevezett „albérletben”, két sarokra
panziójától. Az ágya egy öreg habszivacs matrac, stilizált zsiráffejekkel a huzatán. A párnája kispárna: a májától kapta, amikor végleg Pestre költözött. Szegény mamája azóta is gyanútlanul takarítja njait Szoboszlón, és álmában se jutna eszébe, hogy a fia egy fűthetetlen odút bérel Pesten. I a címét sem merte megírni neki. Az kéne csak, hogy Anyu itt meglátogassa! Istvánnak visszatérő lázálma, hogy felébred a „lakásában”, és a 200-as szürke Merci bal első ja meg. Húsz centire a fejétől. Ilyenkor aztán tényleg felébred, és alig bír újra elaludni. A ondol, hogy már huszonhat éves, és még mindig rabszolga. De Istvánt kemény fából faragták. Nem lesz ez így örökké! Másfél éve lépett be a céghez sofőr inc rongyot fizet neki havonta, tisztán. Abból tizet hazaküld Anyunak Szoboszlóra, de ki lencvenet minden hónapban berak a bankba. Mert neki lakása lesz Pesten, saját lakása, két év en belül. (Még nem sejti, hogy a kórházi kezelés és a lábadozás fölemészti majd nehezen össze tt tőkéjét.) Addig pedig semmi! Gályázás van, kakaós csiga reggelire, cigiről, piáról szó se lehet. Vagy s yv van a fal mellett a padlón, főleg regények meg angol nyelvkönyvek, szótárak, nyelvleckeka zetták. A sarokban a gitárja. Mellette két nagy bőrönd. Azok a szekrények. Ennyi a vagyona. Meg persze a mobil. De az munkaeszköz. Berényi fizeti. Ja, meg a hálózsák. Na, az nagyon profi. Alpinistacucc. Könnyű, fémszálas, mint a kályha. A múlt télen hajnalonta mínusz is volt idebent, de a zsákna se kottyant. Berényitől kapta István. Ajándékba. Fel a walkmant! István félórán át angol kifejezéseket hallgat. Berényi egyszer átjött megnézni, hol lakik. Nem nagyon hitt a szemének, de aztán vállat vont: - Hát, Csucsu, minden rosszban van valami jó: ha ide felhozol egy csajt, az tutira n em akar majd hozzád menni... Szó se lehet nőről, mondta akkor István. Berényi csak röhögött. De aztán rájött, hogy István nem viccelt. És arra is, hogy ennek a hel ek számára csakis előnyei vannak. Egy értelmes, munkamániás rabszolgát kapott István személyé i ébredésétől elalvásáig a rendelkezésére áll. Csak arra kell vigyázni, hogy ne fagyjon meg. Mikulásra Berényi megajándékozta Istvánt a hálózsákkal. Mint egy apa. Most, hogy megint jön a Mikulás, Istvánnak van egy víziója: december ötödikén este itt találj sákban Marosi Krisztát. Berényi nekiadja, mert addigra végleg megunja. Esténként ezzel a futó gondolattal fekszik bele István a zsákba. Hát rossz nem lenne. Berényitől kitelik. Nem kell már neki ez a nő. De mi a fene kell igazából Berényinek? Istvánnak rejtély a főnöke. Pokoli sokat tud róla, de ez csak arra elég, hogy gyanakodjon: v alami alapvetőt nem tud a gazdájáról. Mondjuk tízszer annyit, mint amennyit tud. Vagy vala mi nagyon sötétet. István kiugrik a hálózsákból, húsz guggolás, és arcmosás a falikútnál. Itt az esti mészfoltos löltözik a váltóruhájába, kiriglizi az ajtót, és kilép az ősz végi hideg reggelbe. Jöhet az a kakaós csiga! Átvág a földszintes ház udvarán. A háziak alusznak még. A járdán bokáig süpped a vizes levelekbe. Világosodik. A keskeny kelenföldi utca akácfáin var kárognak. A sarki éjjel-nappal boltnál bekanyarodik a kutyás nő. Idehozza a korcsait az üre s telekre a bolt mellé. István mindennap ezt látja. Miután kilép a boltból, áll a járdán egy natig, mélyeket lélegzik. Aztán kiharapja a félliteres tejeszacsit. A hóna alatt papírzacskó két kakaós csigával. Eszegetve, tejet szopogatva elindul a Timár Mihály utca felé. Ott van a főnök lakása az Aran yember Hotelban. A 200-as szürke Merci pedig lenn vár rá a hotel garázsában. Ott kezdődik István minden napja. Kemény egy nap lesz. A főnök mindent rászervezett erre az egyetlen október huszonhatodikára. Két vagy három tárgyalás, zavaros rokoni meg vállalati pakolások, na meg a buli este a Vake rban. Közben odaért a hotelhoz. Alig laknak benne. Az ablakok mind sötétek. Csak a portán ég a vil lany. Ott még tényleg éjszaka van. Idekint meg már reggel. István ismer egy René Magritte-fe stményt, ahol az égen déli napsütés van, de a kép alján a fák közt ég a lámpa: ott meg este v ajnal. Este és nappal ugyanazon a képen! István arra gondol, hogy itt a járdán a kis tejeszacsijával még magánember, de ha egyet lép,
e a szálló kertjébe, megint rabszolgává válik. Hát tegyük meg azt a lépést! De nem teszi meg. Meghökkenve megtorpan. Egy idegen tekintetet érez a hátán. Mi a fene van?! Egészen biztos, hogy nézi valaki. Mint aki csak ácsorog még egy kicsit, István lassan, hanyagul körülles. Aha! Meg is van! A tekintet egy Cherokee Jeep tekint ete. Az nézi Istvánt. Két kereke a járdán. Úgy mered rá a nagy kocsi a lámpáival, mint egy em aki tudja, amit tud. A motor áll. Csak a helyzetjelzők világítanak. És valaki ül is benne. István régóta tudja, hogy az autók hasonlítanak a gazdáikhoz. A 200-as szürke Merci például k erényi Zoltán. De ki az ördögre hasonlítana egy Cherokee Jeep?
Negyed nyolc, Hajnóczy József utca Kriszta álmában elfelejti az éjszakai telefont. A női hangot. Arra ébred, hogy szeretkeznek. Hogy Zoli már régóta simogatja, csókolja a nyakát, a vállát, a Hogy már egy ideje nincs rajta semmi: félálomban hagyta levetkőztetni magát, egy szót sem s zól Zoli, és eddig sem szólt, csak a lélegzetét hallja Kriszta. Azt az egyenletes fújtatást. Kriszta csak most ébred föl, mert egészen idáig álomban adta át magát Zoli fújtatásának. Vala hagyta felébredni eddig Krisztát. Valami jó tündér szállta meg Kriszta agyát, nehogy gondolko ni kezdjen. Szeretkezzetek csak, gyerekek, súgja Krisztának az álomtündér, örüljetek az életn Hogy ne jusson Kriszta eszébe még semmi, és főleg ne az éjszakai telefon! Hogy ne kelljen nemet mondania Zolinak, most ne kelljen. Most ne! Mert most ez csodálatos. Olyan, amilyen még soha nem volt Krisztának senkivel . Zolival sem, senkivel, soha! Kriszta sírna, olyan jó. De sírna már az éjszakai telefon m iatt is, mert most már felébredt, és érzi, hogy nemsokára vége lesz mindennek. De Kriszta nem sír. Visszatartja a könnyeit. Majd ha nem lesz itt Zoli, akkor. Zoli pedig egy szót sem szól, nem súg a fülébe semmit, sem kedveset, sem durvát, és ez így jó szta a könnyeit tartja vissza, Zoli a szavait, és mégis olyan jó most, mint soha eddig. Aztán csak feküsznek egymás mellett a dupla ágyon. Zoli lélegzése hallatszik: megnyugtató. Mi tha aludna. Mintha Kriszta életének a csendes motorja lenne. Világosodik a meggypiros függönyön túl. És vége. De a reggel az reggel. Kérlelhetetlenül csinál Krisztából megcsalt szeretőt, Zoliból építési . Elhozza a reggel a nikotinéhséget. Kérdéseket hoz a reggel, amiket Kriszta fel sem mer majd tenni, nemhogy választ várhatna rájuk. Ki volt az a nő?! - ez jár már a fejében. Hirtelen már nem Zoli lélegzését hallgatja, hanem egy másik emberét, Berényiét. Zoli eltűnt, t Kriszta mellett Berényi. Kriszta úgy érzi, retteg attól az embertől, aki ennyire egyenle tesen lélegzik. Mégis, most még egy percig csönd van. És ez még a szerelem csöndje. Gavalléros ajándék lenne a sorstól, ha most még egy darabig nem szólalna meg a mobil. De a s ors kiszámítható. Megszólal. És ezzel Zoltán végérvényesen megkezdi élete utolsó napját. Felül az ágyban, és a füléhez eme - Mondjad. A vonal túlsó végéről enyhe csámcsogás hallatszik. - Csurgó vagyok a szállóból. Jó reggelt, főnök. Má’ megin’ itt van az a csávó a Cherokee Jeep lőtt parkol, és sasolja a létesítményt. Csináljak valamit? - Nyeld le, ami a szádban van, azt’ gyere. Meg hozd el a táskámat és a sötét öltönyömet. Meg g talpú fekete cipőmet. Nincs mit fölvegyek. A nadrágom totálkár a mésztől. A tied is, mi? - Ja - mondja István hangja. - Úgy néz ki a szerkóm, mint a disznóé. Akkor ennyi? A csávókámm törődjek? - Ne - morogja Berényi. - Hátha elviszi a szemetes.
Fél nyolc, Aranyember Hotel István leteszi a kagylót, és lenyeli az utolsó falat kakaós csigát. Berényi „lakosztályából” n ez a lakosztály, mint egy panellakás. Az is. A 602-es számú Állami Építőipari Vállalat épít A 602-es a legnagyobb építőipari vállalat volt a szocializmus idején Kijevtől nyugatra és Ber intől keletre. Lakótelepeket épített a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. Fennállása alatt legalább félmillió embert juttatott emberhez méltatlan körülmények közé. És amiben biztos, ho súcstartó volt a 602-es Építő: rajta keresztül szívódott fel relatíve a legtöbb építőanyag a itt lopták el a legtöbb betont Közép-Európában. Amikor kilencvenben annak rendje-módja szeri
t csődbe ment a vállalat, tízmilliárdok hiányoztak. Ennyi pénzből Visegrádnál már helyes csok endőt lehetne kötni betonból a Dunára. Legalábbis Berényi ezt mondta egyszer Istvánnak. Vagy emcsak a betont lopták el. Mindegy. A -pénz ki van mentve Svájcba. Honnan tudja Berényi? Persze ért az építőiparhoz. De István azóta se bírja kiverni a fejéből, erényinek lehetett valami köze ehhez az ügyhöz. A munkásszállót nemrég építették át olcsó pan e volt az egyik kivitelező. Na bumm. Na de hát akkor csak nem jönne pont ide lakni! Vagy legalább nem beszélne ezekről az ügyekről Még neki se. Viszont Berényi Zoltán az más. Berényi képes arról beszélni mindenütt nagy pofával, amiről mi más kussolna. És bír arról hallgatni, amivel dicsekedni szokás. Nagyszabású pasi. És eddig mi n bejött neki. Na mindegy. Nézzük az üzenetrögzítőt! Megy az idő! Három üzenet van. Ebből legalább kettő a Zsuzsa lesz. Az ziher. De a harmadik... nyilván a Cherokees manus! István tollat, papírt szed elő, és benyomja a rögzítő gombját. - Szia, Zoli. Claudia vagyok, este kilenckor. Te, nem hozzád ment az Ákos?! Képzeld, h azajött, de azonnal elrohant, mint az őrült... vitte a cuccát is... Aggódom. Ha majd esetl eg hazajössz, hívjál, jó? Hát ez nem jött be. Claudia. Nézzük a másodikat. - Zolikám, Zsuzsa vagyok. Holnap délután képtelenség találkozni! Nem fogok tudni eljönni! Azt hittem, itthon leszel már... we haragudj... Egynek jó! - Jaj, Zolikám, én hülye... a mobilon is felhívtalak... ugye nem csináltam valami hajt...? Hívlak még, ha lehet... Zsuzsa, kétszer. így legyen ötösöm... István gyorsan körülnéz a szobában. Rend van. Mintha nem is lakna itt senki. Persze, hisze n a főnök még aludni is alig jár ide. Oké! István kinyitja a szekrényt, előszedi az öltönyt meg a cipőt. Még egyszer körülnéz, bezárja a egy. Kezében a főnök öltönye, vállfán. Magához veszi a diplomatatáskát. Gyalog le a lépcsőn. i. Már akkor se volt senki, amikor bejött. Csak az nem visz el innen kulcsot, aki ne m akar. István beakasztja a kulcsot a portára, és elhatározza, hogy bemászik a garázsban a M erci alá, nincs-e ott egy kis pokolgép. Mondjuk a Cherokees pasi... István a Cherokeesról bármit el bír képzelni. Bár nyilván pénzt akar a főnöktől. Akkor meg ne elrobbantani. Egyelőre. István elindul a garázsba a hátsó lépcső felé. Egyik kezében a főnök öltönye, vállfán, másikb És ekkor megint érzi, hogy nézik. De honnan? Mire megfordulna, majdnem keresztülesik val amin. A francba! Egy hátizsák! A zsák mellett meg egy srác törökülésben, ő nézi Istvánt. - Helló... Te vagy az apám... te vagy az apám... sofőrje? Fél nyolc, Hajnóczy József utca Ha nem történik valami, Kriszta és Zoli most veszekedni fog. Először igazán, mióta együtt van , A mobil... A beszélgetésnek vége, de Berényi nem teszi le a maroktelefont. Gyanakodva nézegeti: mi törté t ezzel? Ül pucéran az ágyon, fogja a kezében a mobilt, és... Már ég a szájában a cigaretta. ta közben betakarózott. Hanyatt fekszik, és nézi a szeretőjét. Ki volt az a nő az éjjel?! Ki lehetett?! De nem meri megkérdezni. Nem érti, mikor gyújtott rá Zoli. Boszorkányos gyorsasággal csinálta. Csönd van. Újra csak Be lélegzetvétele hallatszik. Túl nyugodt. Kriszta fél tőle. Még egy percig csend van a szobába . De ez már nem a szerelem csöndje. Kínos csönd. Ki volt az a nő?! - gondolja Kriszta. - A Pisti volt? - kérdi megalkuvóan. Berényi most Krisztához fordul. Felmutatja a mobilt. Szigorú az arca. - Hozzányúltál? Harag nélkül kérdezi Berényi, nem is kérdezi, inkább mondja. Tudja, hogy Kriszta hozzányúlt. Kriszta szívébe belehasít a félelem ettől a halk hangtól is. Mert ez a halk, nyugodt hang is az idegen Berényi hangja, és nem a ked- ves Zolié. Azé a félelmetes idegené, akit Kriszta s ejt Zoli mögött. Mert Kriszta tudja, hogy Zolinak titkai vannak előtte. Berényi bármire képes.
- Hozzányúltál, ugye? Kriszta nem válaszol. Berényi pedig látja rajta, hogy fél. És neki nem célja, hogy Krisztát riogassa. Berényi tehát legyint és gatyát húz. Az intimitásn . Kriszta a paplan alatt húz fel egy pulóvert, és szótlanul kimegy a fürdőszobába. Szinte men kül. Zoli mobilja ment valamit a helyzeten. Megint cseng. - Mondjad. - Szia, szia, Zolibácsi! - kezd dőlni a mobilból egy lelkes hang. - De jó, hogy még ott ta lállak! - Hol, Lacikám? - kérdi szelíden Berényi. - Hogyhogy hol?! - hökken meg Novák Laci a vonal túlvégén. - Há’ valahol csak vagy, nem?! Nag gáz van, Zolibácsi! Berényi már a mobil csöngéséből tudta, hogy ez a Novák Laci lesz, és kölcsön akar kérni. Nová a társaságban a simlis. Az volt már a Vakerban is, amikor gyerekek voltak. Focista le hetett volna, de kettővel mindig többet cselezett. Aztán nézett a labda után. Azóta az életbe csinálja ugyanezt. - Kirúgott a Réka, mi? - találja ki Berényi. - Honnan tudod?! - csodálkozik Laci. - Onnan - nevet Berényi -, hogy most baromira nincs időm végighallgatni az elejétől a szto rit. Este a bulin, a Vakerban, jó? - De, Zo... - ennyit hall Berényi, mielőtt kilép a vonalból. Berényi magára rángatja a tegnapi ruháját, és utánamegy Krisztának a fürdőszobába. Kriszta pu gat mos. Berényi hátulról átöleli. Kriszta összerezzen. Ijedten felegyenesedik. A fürdőszobatükörben l . Kriszta szája fogkrémes. - Nem baj, ha hozzányúltál - mosolyog Berényi. - Sőt, szeretem, ha hozzányúlsz. Kriszta fogkrémes szája mosolyra húzódik: most egyikük sem a mobilra gondol. Az idegen Berén yi visszaalakul Zolivá, Zoli pedig hátulról megfogja Kriszta mellét. De megint megszólal a mobil odabent. A francba. - Berényi. Kertész Vilmos a vonalban. Képesítés nélküli naplopó. Berényi elmosolyodik. Bár ha tudta volna, hogy csak a Vili az, nem hagyta volna ott Kriszta mellét. Vilmos hangja zavart és alázatos. - Te, Zolikám, később nem akartalak zavarni. Az van, hogy most jött meg a bútorszállító, de a nyus aggódik... tudod, milyen. Hogy ott fogunk majd állni az új házban a bútorral. És be se tudunk majd költözni a lakásba. - Mi az öreg ráktól ne bírnátok, Vili?! - Hát... ja, hát mert nincs meg a kulcs. Még nem kaptuk meg... de ugye, Zolikám... szóval. .. ugye ez az egész rendben lesz? Izé... hogy tényleg el merjünk-e oda indulni a bútorral. .. az Anyus aggódik, hogy nem-e ott lesz valami gubanc... a Házban... mert mi itt Er zsébeten azért ugye mégiscsak legalább... lakunk. Vilmos hangja könyörgővé vált. Mint egy gyerek. Vilmos is focista volt, mint a Novák Laci, csak húsz évvel előbb, és enbé hármas szinten. Ped g ő csak eggyel cselezett többet a kelleténél. Berényi ismeri Vilit. Tudja, hogy meg kell nyugtatnia az öreg csibészt. - Menj te a jó édes... Vili bácsi! - dörren rá. - Megmondtam, hogy lesz lakás?! - Persze, csak tudod, hogy van... - Megmondtam, vagy nem?! - üvölt Berényi. - Igenis! - kiáltja Vilmos a telefonba. - Na azér’! - csendesedik el Berényi. - A Hoffer Józsinál vannak a kulcsaitok. Ők már tegnap eköltöztek. Kriszta a fürdőszobaajtóban áll. Végighallgatta a beszélgetést. - Ezek egy percet nem bírnak ki nélküled?! - kérdezi Zolit. - Ilyenek - mondja szerényen Zoli. De ebben benne van, hogy büszke. Nagyon büszke arra , hogy emberek sorsa nyugszik a vállán: Novák Lacié, Kertészéké, Andráséké, Miklósé, Nóráé, G i Koedukációs Kísérleti Nevelőintézet és Gyermekotthoné. Ők Zoltán családja. Kriszta is fejből tudja a névsort. De nem ismeri őket. Igaza volt Melindá ak. Zoltán szégyelli őt a „családja” előtt. Ki lehetett az a női hang?!
- Ilyenek — tárja szét a kezét Zoli. - És ne azt figyeld, melyikük telefonál ide, hanem, hogy ki nem! - folytatja Zoli. - A Hoffer Józsi biztos, hogy nem fog ideszólni. Mert ő tudj a a dolgát. Meg a Miki se. Mert ő meg azt hiszi, tudja a dolgát. - Szóval a Csurgó Pista se tudja a dolgát? - kötözködik Kriszta. - De, ő is tudja. Ő baromira tudja. - Akkor mért ő hívott először? - Mert neki az a dolga, hogy hívjonl Kriszta sokat tud róluk. - Annyira kíváncsi vagyok rájuk! - Majd meglátod. - Tényleg kiviszel a buliba? - reménykedik Kriszta. - De nincs már semmilyen ruhám. Milyen hülye közhelyeket beszélek, gondolja Kriszta. És kicsit elszégyelli magát, mert ennek a közhelynek a kimondása (nincs ruhám) harminc-negyvenezer forint hasznot fog hozni n eki: Zoli legalább ennyit nyom a markába, majd amikor elköszönnek. Ő nem felejt el olyasmi t, hogy Krisztának nincs ruhája. Ki volt az a nő?! Szól a mobil. - Mondjad! István az. A 200-as szürke Merciből. Behallatszik a telefonba az autó megnyugtató zúgása. - Zoli. A Karolinán araszolok. Egy olyan félóra múlva ott vagyok a Hajnóczyban. Berényi most szinte ideges lesz. Csucsu eddig nem hívogatta minden hülyeség miatt. - Na és? Erről volt szó, nem? - kérdi. - Ja. Erről. De hozom a Cherokees manust is. Jön mögöttem. Ragad rám, mint a szar. Csak ho gy számítsál rá. - A francba! - morog Berényi. - Oké, számítok. Más? István habozik. - Izé... Ugye neked tényleg van egy fiad? Berényi először vág bamba képet. - Te nem találkoztál még az Ákossal?! - Vicceltem, bocs - mondja István. - Csak alig ismertem meg. Megnőtt a haja. Ott talál tam a szállóban. Lefektettem a szobában. Most alszik. - Mért nem hoztad el? - Beszélni se bírt. Korong részeg. Ákos, Berényi Zoltán és Berényi Claudia fia, a szegedi Komócsin Özséb Alternatív Gimnázium ta izenhét éves múlt. Kollégista. A közepesnél jobb tanuló, kedvenc tárgyaiból az iskola legjobb agyarból és rajzból. Rajzból megyei versenyeket nyert már, magyarból nem fog soha. Csak szeret olvasni, ennyi az egész. Gyerekkorában diszlexiája volt. Néha még ma is alig h iszi el, hogy képes felismerni a betűket. Ezenkívül tűrhetően zongorázik. Az apja a nyáron mo tt le róla. A nyáron... Szilveszter óta nem is látta Berényi Zoltánt. Az anyját meg a szeptemberi évnyitó óta. Az évn utazott le vele Claudia Szegedre. Anya és fia meghitt, közös utazását egyetlen apró, de zava ró körülmény árnyékolta be: az utat Claudia szeretőjének fehér Mercedesében kellett megtenniü a szerető, dr. Fenyvessy Sándor ügyvéd is velük volt. Sőt ő vezetett, sőt végig viccelődött a : azt hitte, neki kell szóval tartania Berényi Claudiát és Ákost. Berényi Ákos kollégistát a száznyolcvan kilométeres út során végig hányinger kerülgette dr. F Sándor ügyvédtől. Ez pedig jelen pillanatban éppen elég ok arra, hogy ne bolygassuk tovább az a rossz emlékű szeptemberi autóutat. Berényi Ákos kollégista jelen pillanatban ugyanis a ha tárán van annak, hogy álmában összehányja édesapja ágyát a budapesti Aranyember Hotelban, aho rgó Pisti lefektette. Az este Ákos egyedül megivott egy üveg kommersz cseresznyepálinkát, sőt belefogott a másodikb is. A történet tegnap délután kezdődött Szegeden. Besokallt a fiú. Ákos tegnap délután össze kollégiumi szobájában, kigyömöszölte sporttáskáját az ablakrácson, ledobta az utcára, aztán kézzel kisétált a főbejáraton. Az akció kimondottan emlékeztetett egy szökésre, főleg, mert lember egy óra múlva a Pestre tartó Napfény Intercity n tűnt fel. Minden körülmény afelé mutat, hogy a cseresznyepálinkát már a szegedi Boldogasszony sugárút v lyik boltjában meg kellett volna vennie, és az utolsó kortyot legkésőbb akkor kellett voln a lehúznia, amikor a pesti Vidámpark hullámvasútja mellett húz el a vonat. De nem így történt Ákos józanul ért haza a Kővirág utcába. Félt az anyjától. Nem akart otthon részegséggel nyitni. De hogy mit akart ezzel a szökéssel, és mit várt az an yjától, azt ő maga sem tudta. Ha várt valamit, akkor jobbat.
Annál mindenesetre jobbat, mint amit talált: nevezetesen anyját, Claudiát, dr. Fenyvessy Sándorral. Az intimnél is intimebb pózban, a megszakított vacsora közben, az ebédlőasztalnál Ákos rájuk csapta az ebédlőajtót, kirohant a házból, és az első éjjel-nappalban megvette a cs epálinkát. A többi már a tömény alkohol dolga volt. Ákos különben nem merte volna megkeresni az apját. P g valójában Berényi Zoltánt akarta látni. Miatta jött fel Pestre, és nem az anyja miatt. Hogy miért éppen az apja halála előtti napon szökött meg Ákos a Komócsin Özséb Alternatív Gim iumából? Magyarázhatjuk a dolgot a véletlennel vagy mással, de a legegyszerűbb ok a legvalósz : megérezte. Ki tudja, mi történik, ha Berényi otthon van, és ő fekteti le a fiát? Talán még ma is él. De olt otthon. Az éjszakai portás jó srác. Ismeri is Berényit. Biztos, hogy felengedte volna Ákost az apja szobájába. De Ákos nem volt hajlandó elárulni neki a nevét. Azt állította akadozó nyelvvel, h Timár Mihálynak hívják, és róla nevezték el a hotel utcáját. - De kit keresel? - tegezte türelmesen az éjszakai portás. - Az Aranyembert, bazmeg! - motyogta Ákos a recepciós pultra dőlve. Az éjszakai portást nem lehetett kihozni a sodrából. Kiballagott a szálló elé, beleszagolt a evegőbe. Érezte, hogy fagyni fog, és nem dobta ki Ákost. - De ha hányni fogsz nekem, fölnyalod. És lefektette az előcsarnokban a díványra. A díványt előbb befordította a falnak. Ákos még me üvegét, mielőtt elaludt. Reggel aztán megjött István, és fölvitte Ákost Zoltán szobájába, és hagyta tovább aludni. Azt t, és a nap besütött a szobába. És most is süti az alvó Ákost. Berényi Ákosnak vállig érő szőke haja van. A szeme örökké lázasan ég, mint egy forradalmáré. csontos, érdekes. Még bármi lehet ebből az arcból. Sovány az egész fiú, de valahogy úgy, min épp tegnap óta nőtt húsz centit. Sötét, egyhangú ruhákba öltözik. Lerí róla, hogy hosszú, ne l küzd, és még nem dőlt el a küzdelem. Mindez ebben a pillanatban alig látszik. Alszik. Haja csapzottan tapad az arcába. Örökké láz asan égő szeme lehunyva. Ruhában alszik, gyűrött, fekete trikóban és nadrágban. Az ágy mellett hever az apja takarója, amit lerúgott magáról. Fél kilenc, Vaker Az apjuk-e a főnök ezeknek, vagy nem az apjuk?! Ha Hoffer József ötvenkét éves építésvezető egyszer az életben őszinte lenne magához, lelke s lnának elé. Először is ki kéne mondania, hogy olyan fiat szeretne magának, mint Berényi Zoltá nem pedig olyat, mint a saját fia, a Misi. Misivel persze semmi nagy gond nincs. E gyszerűen kamasz. Lusta, pimasz és férfiatlan. De hát, ugye, milyen legyen ebben a korba n? Nem is itt van a kutya elásva Hoffer József lelkében, hanem ott, hogy minden apa azt s zeretné, ha a fia őrá hasonlítana, nem pedig Berényi Zoltánra, vagy akárki másra. Kivéve őt, Józsefet. És ha idáig eljutna Hoffer, akkor már azt is be kéne vallania, hogy ő bizony - han gsúlyozzuk: 52 éves építésvezető létére! - apjaként tiszteli a negyvenéves Berényit! De persze Hoffer soha nem lesz őszinte magához. A beosztottjaihoz viszont igen. Ami a szívén, az a száján. - Tasikám, cseszd meg, hol van innen a tömítés?! Tasi, a festőgyerek próbál flegma lenni, de nem nagyon mer. Hoffer azt utálja a legjobba n. A földszinti gondnoki lakásban állnak az ablaknál. A lakás kész. Itt fognak lakni a Kertés . Egy órán belül itt a kocsi a bútorukkal. - Ne engem izélgessen, Józsi bácsi, hanem a Mikit! Aszondta tegnap, hogy ide nem is kell tömítés. Kenjem le, azt’ jónapot. Hoffer vészjóslóan nyugodt. - Mióta Mikized te a kisfőnököt? Csak kérdezem. Meg ha már itt tartunk, mi ez itt a zsebedbe n? Hoffer benyúl Tasi farzsebébe, és kihúzza a kétdecis üveget, amit Tasi rosszul dugott el elől . - Az az egy szerencséd van, hogy ki sincs nyitva. A Karesz hagyta itt, mi? Tasi vonogatja a vállát. Persze, hogy a Karesz. Hoffer legyint. A Kareszt meg a Tombác z Janit ő küldte át az előbb a Kertészékhez, hogy segítsenek nekik felpakolni a bútorszállító re laknak ide a Kertészék, két szoba-konyhában. Nincs nekik sok cuccuk. - Na jó’ van! - Hoffer szigorú, de igazságos Tasival. - Felmész az emeletre, az iroda mellé. Nem zörögsz be az irodába, mert ott már munka folyik! Az ügyvédnő már megjött. Az egyesbe mé
lepucolod az ablakokat. Addig nem jössz le, amíg meg nem vagy. Tasi elmegy. Örül, hogy ennyivel megúszhatja a dolgot. Azt, hogy neki festő létére ablakot kell pucolni, nem teszi szóvá. Józsibá az Józsibá. Hoffer ott marad a leendő Kertész-lakásban. Kopogtatja a falakat. Csóválja a fejét. Ami azt illeti, az ablakok itt is mocskosak. De ő azért inkább a főnök lakásába küldte a srácot. Az e e. Itt majd a Kertész Magdi megcsinálja az ablakokat! Meg a Vili! Nem fog letörni a ke zük! Örüljenek annak, hogy egy ilyen palotába költözhetnek! Az egyes lakás viszont nézzen ki valahogy délutánra! Hogy a főnök örüljön! Bár lehet, hogy a főnök a végén marad a szállóban. Akkor meg a Miki jön z nem lenne jó. Hogy a fenébe lehet ilyen öccse a Zolinak?! Hoffer nem szereti Berényi Miklóst. Izgága selyemfiúnak tartja, aki mindenbe beleüti az or rát. Még az építkezésbe is. Ő spórolta el a szigetelést is a Kertészék lakásából. Hoffer morog. Ezzel a csapattal akar a enni a termálszállóra? Itt még elvannak mint a befőtt, de mi lesz akkor, amikor tízszer enny i a meló, de csak ötször ennyien lesznek rá, és... de ez a főnök dolga. Hoffer kilép az udvarra. Kicsit örül, hogy nem a kis Tasin verte le a dühét. De hát mért dühö gnapelőtt költözött be Misivel és Eszterrel, a lányával, a szemközti lakásba. Ami azt illeti, ők is összetehetik a kezüket. Ami igaz, az igaz, tizenhat ével ezelőtt őt is a szarból vakarta ki a főnök, családostul, épp mint most a Kertészéket. Hoffer Berényi Zoltán apósának volt az embere, Berényi tőle vette át Az autóbejáró mellett konténer. Az udvaron sóderkupac, betonkeverő. A lépcsőházban lesz még e nozás, ha visszajöttek a fiúk, aztán a keverő megy vissza a telepre. És itt is rend lesz. Ho ffer igazából elégedett. Itt van ez az árvaház, tíz éve üres, a kutya nem nyúlt hozzá, és csa a, hogy ők felvonultak. Hát, ahhoz képest...! Csinálja ezt utánuk, aki bírja! Őutána, meg a f ! Mekkorát alakított a főnök az éjjel! Addig nem engedte haza a bandát, amíg a büfé vagy mi r nem volt! Nem büfé... bisztró! Rózsa bisztró. A főnök úgy dolgozott, mint három másik! Hoffer megáll az udvaron, és elégedetten körülnéz: a legfölső emeleti egyes lakás rendben les kettes kész, a hármasba már beköltözött az iroda, és a négyesben lakik Juhász Gabi. Ő tegnap Ő lesz a büfének vagy minek a vezetője. A földszint egyben ők laknak, Hofferék. A kettő az a bisztró vagy mi. A három az talán fodrászat lesz egyszer. Fél kilenc. Na most mi lesz? Hoffernak most hirtelen nincs mit csinálnia. Üres az udva r. A munkát kiadta. Két törött zsaludeszkát dob a konténerbe. Juhász Gabi menti meg a helyzet t: kidugja a fejét a büfének vagy minek az ajtaján. Bisztró! Rózsa bisztró! - Józsi! Ugye szólíthatom Józsinak? - kérdi Juhász Gabi. - Nem kér egy kávét? - Köszönöm! De túl vagyok én ilyenkor már a kávén, Gabika! - válaszol Hoffer. - Tudja, mit? K Ez a Juhász Gabi egyedül él. Szép nagy szeme van, és olyan házias. Hoffer, aki özvegy, észrev i a nagy szemű, házias, magányos nőket. Bár... most már majdnem mindegy. Az asszony nyolc éve halt meg, rákos volt szegény. A gyerekek már nagyok... - Tudja, Gabika, ennyi év után az ember már csak hajt. Meg hajtja az embereit. Azok meg ott lógnak, ahol lehet. Még csak igazán haragudni se lehet rájuk. - Hát azért - nevet Gabi -, ami azt illeti, én csak tegnap óta lakom itt, de háromszor is hallottam a maga hangját, ahogy üvölt az embereivel. Rezgett az üveg! Hoffer alig leplezett büszkeséggel bólint. A bisztró bárszékén ül. Gabika a pult mögött. Komo szi a dolgát. Reggel fél hétkor, amikor Hoffer kijött körülnézni, Gabi már innen bújt elő. - A határidő az határidő - harsogja Hoffer. - Ha egyszer a főnök azt mondta, hogy október hus onhat, akkor október huszonhat. És nem huszonhét. Ez a Gabika reggel óta lemosta a székeket, asztalokat, lesúrolta a bárpolcot, és már föl is r kta rá az italokat! Ez igen! És ráadásul Hoffer konyakot talált a kávéjában! Jó kezekben lesz bisztró vagy mi...! - Nagyon szereti a Zolit, ugye? - kérdi Gabi váratlan közvetlenséggel. - Hát... - mondja Hoffer. - Úgy is lehet mondani. - Maga nagyon hasonlít valakire... megvan! - Gabi szégyenlősen nevet. - Egy kicsit a B aines kapitányhoz hasonlít az Onedin családból. Főleg a Zoli mellett. Hoffer meghökken. - Az melyik is volt? A Baines kapitány? - Hát a kormányos! James Onedin volt a főnök, és Baines kapitány a helyettese.
- Maga mikre emlékszik! Hát maga már élt, amikor az ment? Juhász Gabi nagyot nevet. - Én?! Tizenhárom éves voltam! Itt néztük minden kedden. Ez volt az árvaház ebédlője, itt vol Egy szörnyű hodály volt! De az igazgatónő megengedte, hogy az Onedint megnézzük. Kér még egy al? Hoffer József ugyan megissza a magáét, de nem alkoholista, ezt aztán senki nem mondhatja rá. És nem is lesz az. Viszont házavató lesz ma, vagy mi a szösz?! - Kérek, Gabika! De kávé nélkül! - Nem baj, ugye, hogy én már nem iszom? - kérdi Gabi. - Bajnak baj - mondja Hoffer, és Gabi tölt magának is. Gabi kijön a pult mögül, és lelkesen, csillogó szemmel előadásba kezd Hoffernak. Fel-le szala gál a bisztróban, mutogatja, mi hol volt régen. Hoffer azon tűnődik, hogy ez a Gabi, akármil yen szomorú a szeme, boldog: most kezd itt új életet. - Maguk ugye nem sokat beszélgettek Zolival a régi időkről? - kezdi Gabi. - Mért beszélgette k volna? A Zoli szégyenlősebb annál. Nézze! Itt volt a tévé. Itt mellette állt mindig a karác yfa, amit kint az udvaron díszítettünk föl. Képzelje el, egyszer Zoli beállított karácsonyra. mert akkor ő már katona volt, és hozott nekünk... hű, de mi mindent! Először is csokit. De va ami elképesztően sokat! Én nem is tudom, honnan szerezte, de Zoli igazából olyan volt... Hoffer soha nem tudja meg, milyen is volt Zoli igazából, mert a bisztró ajtaja kinyílik, és dr. Balogh Nóra ügyvéd viharzik be rajta. Pontosabban csak besétál megfontolt léptekkel, e ezt tökéletesen csinálja: tudja, hogyan kell belépni, tekinteteket magunkra vonni, mon datokat félbehagyatni, mosolyogva bólintani a jelenlévőknek, leülni, meztelen combokat ker esztbe rakni, és aztán megtörni a várakozásteli csendet. - Gabi, ugye kijön még ma a Zoli, a buli előtt? Te beszéltél vele utoljára. - Nem mondott semmit - csodálkozik Gabi. - Kijön! - jelenti ki Hoffer. - A Zoli az ki! Négy hónapja mindennap kijött délben az építkez e. Az utolsó napot se fogja kihagyni. - Mert a Mikivel nem lehet kibírni! - sóhajt Nóra Gabinak. - Gondoltam, segítek neki elp akolni az irodában, de valami penetránsan ideges. A Zolit szidja, hogy mért nem választo tt már magának íróasztalt. Gabi nevet. - Mért? Nem egyforma a kettő? - De, tökéletesen - válaszol Nóra -, de a Miki mégis a fejébe vette, hogy az ablaktól távolab a nagyfőnöki íróasztal, és neki az kell, vagy semmi. Merthogy ő tudja, hogy Zolinak az irodáj úgyis a szürke Mercije. Na, ha én most ezzel a problémával felhívom a Zolit, egyrészt kiröhö m magam... - Mért nem Miki hívja föl, ha ennyire fontos neki? - Csak nem képzeled?! Ő is tudja, hogy a Zoli kiröhögné. Gabi bólint. Mindhárman Miklós hiúságáról elmélkednek egy sort. - Annyi dolgom van még mára, te Gabi! - ásít dr. Balogh, és kitör belőle a nevetés. Ezt fordítva kell érteni. Dr. Baloghnak mára semmi dolga, mert itt akar lenni egész nap. Segíteni Gabinak, dumálni vele. Megvenni Zoli ajándékát. Egy hatkilós asztali órát. Beteget jelentett a munkaközösségben is, mert ezt a mai napot még ő is élete fordulópontjának rtja, pedig ő nem is fog ideköltözni a házba. A napra lehet nézni, de dr. Baloghra nem. Hollófekete haj, szabálytalan arc. Ezeregyéjsz aka. Hogy bírnak ezek mind ilyen szépek lenni, gondolja Hoffer: a Gabika, a Nóra, a Zs uzsa... egyszerűen boldogok mind! Na gyerünk innét! Hoffer feláll. - Nehogy nekem fizetni akarjon, Józsi! - tiltakozik Gabi. - Egyszer van nyitónap! - Éppen azért, Gabika - jelenti ki Hoffer, és igaza van. - Én vagyok az első kuncsaft. És ne m vagyok babonás, de nem szabad potyázással indulni. Se a vendégnek nem tenne jót, se a ko csmának... bocsánat, bisztró. - Két konyak volt, meg egy kávé! - számol komolyan Gabi. - Ötszázhúsz forint. Hoffer ötszáznegyvenből kér vissza. A nem túlságosan nagyvonalú gesztusra váratlanul egy igazi, pitiáner jelenet következik: kic sapódik a bisztró ajtaja, és Berényi Miklós lép be. Öltöny, nyakkendő, mifene. A pofájára van műbalhé következik. - Józsi, ki rakatta le azt a konténert a bejáró elé?! - kiabál Miklós. - Hát nem bír bejönni lító!
- Nem tűnt fel, Mikikém, hogy már tegnap se bírt bejönni a Gabika cuccával? - vág vissza Hoff r. - Úgy kellett behordani mindent az utcáról! - Mért nem bírt bejönni?! - Mer’ nem fér be! - mondja Hoffer igaza teljes gyönyörével. - Ha nem vetted volna észre, eb be az udvarba semmilyen kocsi nem tud beállni! - Estére nem akarom ott látni! - jelenti ki Miklós. - Mit? - kérdi Hoffer. - A konténert? De Berényi Miklós már kiment. Dr. Balogh rákacsint Hofferra: rá se rántson Miklósra! Hoffer e köszön a két szép lánytól, és kiballag az udvarra. Hol az a bútorszállító? Amikor kilép a bis en hallja, hogy a feje fölött bevágja valaki az iroda ajtaját: Berényi Miklós használja a mag módján új munkahelyét, a Berényi Építőipari Kft. cégközpontját. Hogy a fenébe lehet ilyen öccse a Zolinak?!
Fél kilenc, Hajnóczy József utca Berényi Zoltán kézen fogva húzza Krisztát a múlt század végi bérház lépcsőin lefelé. Ő siet, repül. Csurgó a ház előtt várja őket. Pedig Berényinek semmi dolga tízig. Azzal búcsúzott Hoffer Józsitól az éjjel a Vakerban, hogy csak déltájban néz majd ki, hogy állnak a fiúk. Másik építkezése meg most nincs a cégnek. Csa er. Azt kell sürgősen befejezni, mert aztán indul a nagy projekt a DAVRIK-kal. A termálszálló... Na, az nem lesz semmi! Berényi tízkor találkozik a DAVRIK képviselőjével. Tízig tehát szabad, de ehhez Krisztának se e. Ha jönni akar, jöjjön. De ha jön, akkor Berényi viszi. Nőt negyvenévesen nem szokás kézen fogni, csak ha nem biztos a dolog. Karonfogva a körúton v asárnap, vagy veszekedve a kocsiig hétköznap reggel, de ilyenkor nem érünk egymáshoz. Kriszta alig bír vele lépést tartani. A kapualjban, a kukák mellett Kriszta összeszedi magát , egy ugrással utoléri, és elépenderül. - Zoli! Egy kicsikét várjál! Kriszta hangja könyörgő. Berényi megáll. Kérdőn néz. Most vagy soha, gondolja Kriszta. - Zoli... - szedi össze magát Kriszta. - Ugye neked van még valakid? Nem baj! - teszi hozzá gyorsan. - Csak tudnom kell. - Nincs! - vágja rá Berényi. Kriszta nem számított ilyen határozott hazugságra. Berényi nem mosolyog. Széttárja a kezét: ez van, megfelel? Kis csönd. Kriszta zavartan elmosolyodik. - Hát... akkor ezt... megbeszéltük? Berényi válasz helyett kitárja a nagykaput, és előreengedi Krisztát. A Hajnóczy József utcán ban parkolnak az autók. A 200-as szürke Merci a kapu előtt áll az úttesten. István kipattan, és kitárja a hátsó ajtót Krisztának. - Jó reggelt - köszön neki. - Jó reggelt - köszön vissza Kriszta. Egyidősek. Huszonhat évesek. Bárhol másutt találkoznána geznék egymást. Kicsit kínos is nekik ez a magázódás. Később majd nem is fogják megbocsátani egymásnak. Mert is rajta mit. Távolabbról dudálás hallatszik. Egy Cherokee Jeep áll vagy húsz méterrel a Merci mögött. Mögö sor a Csaba utcáig. A Cherokee láthatólag nem zavartatja magát. Valaki rádudál idegesen, hos szan, hogy húzzon már tovább. Nem lehet akárki az illető, ha rá mer dudálni egy Cherokee Jeepre. Berényi sem akárki. Mielőtt beszállna a szürke Mercibe, megáll az úttesten, és szúrósan néz, a Jeepre. Húsz centivel a volán fölé. Oda, ahol a manus pofájának kéne lennie, ha húsz méterről ideláts is, keresztül a füstüvegen. De Berényi tekintete húsz méterről is hatásos. A Cherokee mintha ijedne, rükvercbe kapcsol. Ráfarol a mögötte lévőre, aki rádudált. Nem ütközik neki, de az egész sor dudálni kezd mögött etten ül be előre, István mellé. Nem hátra ül, Kriszta mellé. Berényi mutatja Istvánnak, hogy Kriszta nem tud a Cherokeeról, most se vette észre, és ne is tudjon róla semmit. István alig észrevehetően bólint. - Hova, főnök? - kérdi István. - Ahova a Kriszta mondja.
Kriszta nem mond semmit. Fogalma sincs, mért ült be Berényi kocsijába reggel fél kilenckor . Semmi dolga sehol. Berényi szinte sajnálja. - Az Ákos még elvan, mi? - kérdi Istvántól Berényi. - Délig mint befőtt. - Akkor Margit híd. István bólint és indít. Kriszta kibámul az ablakon. A 200-as szürke Merci végigsuhan a Hajnóczy József utcán a Déli felé. A Cherokee utána. A Che ee után meglódul a Csaba utcáig tartó kocsisor.
1998 március 8, Délelőtt tíz. Építőipari Termékkiállítás és Szakvásár. Kőbányai vásárváros - Húúú! Krisz! Látod, amit én látok?! - Melinda magánkívül volt az izgalomtól. - Kétszáz pasi nyüzsög itt, Melinda! — nevetett Kriszta. - Melyikre gondolsz? - Rossz felé nézel! Az ott! Amelyik most jött be! - Ja! Ott, azon a fehér lovon?! Ez elég jó poén volt. Melinda elsőre nem is értette. Kettőjük közül ő szokta a vicceseket mon em Kriszta. De most tényleg egy szőke herceg lépett be az üzletemberektől feketéllő C pavilon a. Csak a fehér ló hiányzott alóla. Maximum harmincöt! Egyenes, félhosszú, sötétszőke haj. (Tényleg szőke!) Kék szem, hideg tekin de az itt kell is. Öltöny, nyakkendő, de az meg iszonyú jól áll. Szabója van, az tuti! Fellépés: mint Pallasz Athéné. („De Melinda! Az nő volt!” „Tudom de mos kit érdekel?!”) Mosoly: kisfiús. Kicsi, szőke kecskeszakáll. (Na, az onnan sürgősen lejön!) Gyűrű: egy szál s felesleg: nem komoly. És idetart egyenesen, mintha húznák! Te, Krisz, nem kell elmenne d pisilni? Kriszta és Melinda az információs pult mögött állt. Kiskosztüm, délelőtti smink (mosoly- és f . Csinosak, szépek voltak. Ápoltak. Előttük papírhegyek: prospektusok, PR-kiadványok, poszte rek, promóciós anyagok, minden, ami p betűvel kezdődik. Kettőjük közül Kriszta volt a szebb l Melinda tudta is, hogy ha Kriszta nem megy el pisilni, a szőke isten őt szólítja meg ket tőjük közül. - Kézcsókom, melyik a DAVRIK-stand? - kérdezi az isten Krisztától, naná, hogy tőle! - Stand? - mosolyog Kriszta. - A DAVRIK-nak nem standja van! Látja? Onnan a műanyag eszkimó kunyhótól kezdve ez az egész pavilon az övék! Melinda kísérletet tesz átvenni a szót. Már nyújtja is a DAVRIK International Konzorcium pro spektusát az isten felé. - Szóval a DAVRIK az multi! - fontoskodik. - Ez itt mind az ő anyaguk! A DAVRIK a le gnagyobb kiállító az egész szakvásáron. Kéri? - Köszönöm, nem - mosolyog az isten, és köszönés nélkül elindul a DAVRIK-birodalom irányába ( szkimó kunyhón túlra). Melinda diszkréten utánafintorog: halálra sértette az isten. Kriszta c ak mosolyog. Néznek az isten után. És az egyszer csak visszafordul! De megint Krisztát s zólítja meg. - A Berényi Építőipari Kft.-ről kaphatnék valami anya- got? - Természetesen! - vágja rá Kriszta. Keresgélni kezd. Melinda nem segít. Tüntetően elfordul. ezek után már csak azonnali házassági ajánlattal engesztelhetné ki az isten. - Sajnálom, uram - tárja szét a kezét Kriszta. — Jelenleg nincs semmi. Pedig volt! Egészen b iztos! - Nem baj! - mosolyog az isten. - Akkor majd küldetek, lehet azt? Délutánra itt lesz a z anyag. - Várjuk szeretettel! - mosolyog Kriszta is. - Ezek szerint Berényi úrhoz van szerencsém ? - Berényi Miklós vagyok - mutatkozik be az isten, és Kriszta bal mellére téved a tekintete . - Marosi Krisztina, ugye? Naná! Kriszta bal mellére tűzve ott virít a kicsi hosztesszkártya: MAROSI KRISZTINA. - Biztos, hogy kiállító a cége? - kérdi rosszindulatúan Melinda. - Ez zárt szakvásár! - Krisz ssé szégyelli Melindát. - Egész biztos! - mondja az isten, de csinos arcán átsuhan egy felhő, ami a kelet-európaia
k arcán szokott átsuhanni, amikor kelet-európainak nézik őket. - Mikikém, ne udvaroljál! - lépett oda ekkor egy férfi, és az isten elhomályosult mellette. Nyitott fekete kabát, sál a nyakban. Öltöny nyakkendő nélkül, borosta, kialvatlan szemek. A f gak közti gyújtatlan cigaretta csak valami vicsorgást tesz lehetővé, de (esküszöm, Melinda!) a létezik egyáltalán az ún. férfias mosoly mint olyan, akkor pont ez a vicsorgás az! - A DAVRIK-ot felejtsd el! - veti oda az istennek, olyan flegmán, mintha itt volna a zsebében az Építőipari Termékkiállítás és Szakvásár legnagyobb kiállítója. Aztán - mintha egy kocsmapultnál állna - Krisztához fordul. - Bocs, kérhetek egy hamutálat? Így ismerkedett meg Kriszta Berényi Zoltánnal és öccsével, Miklóssal. (Miklós megfogadta Zoltán tanácsát: elfelejtette a DAVRIK-ot. Csak akkor szembesült újra a D AVRIK International Konzorcium névvel, amikor Zoltán halála után rájött, hogy fogalma nem vo lt eddig a saját cégük ügyeiről. De akkor már Kriszta is az övé volt.)
1998 október 26, Háromnegyed kilenc, szürke Merci Berényi pontosan tudja, ki ül a Cherokee Jeepben, és mért követi őket. Követi? Ez vicc. A kor délelőtti Margit körúti dugóban nem lehet követni senkit. Csak beleragadni lehet, és együtt a követett járművel. Ez nem Amerika. De Berényi Zoltán egyike azoknak, akiknek meglenne Amerika is. Ha akarta volna. De B erényit szórakoztatja ez az együtt pöfögés Budapesten. Valaha legalábbis szórakoztatta. Amiko szórakoztatta valami. Amikor még szórakoztatta, hogy szórakoztatja valami. A Mechwart téri piros lámpa előtt állnak. Berényi belenéz a visszapillantóba. Mögöttük Audi 5 l Astra, ezerötös Lada, Cherokee Jeep. Jó, megvan. Má’ féltem. Csönd van a kocsiban. Szomorú, nagy csönd. Berényi öltönye vállfán lóg hátul a jobb oldali ab lett. Kriszta egyedül ül hátul, baloldalt. Megverten, nyomorultul. A belső visszapillantóban sem mer Berényire nézni. Kibámul az ablakon. Berényi pontosan tudja, mit mondana most neki Kriszta, ha merné: - Zoli... én mégsem megyek ki este a buliba. Nem baj? És még hozzátenné talán: - Nem azért, mert nincs ruhám, de tényleg... Berényi rágyújt. Négy kocsival mögöttük, a Cherokee Jeepben egy Nagy Ferenc nevű patkány ücsörög, aki egy olya ilát akar tőle. Ennyi jár is a mocsoknak, de hármat fog kapni. Azt is csak akkor, ha válto ztat a stratégiáján, ami egyetlen mondókában összefoglalható: büzleni és ragadni, majdcsak le lami. Nagynak pont olyan építési vállalata van, mint a Berényi Építőipari Kft. Csak kisebb és rossz Mégis együtt vállalták el a tavasszal a pasaréti termálszálló felújítását. Ennyi önmagában még belefér. Berényi cége is volt kisebb és rosszabb hírű. A baj az volt, hog san bűzlött az egész ügy. Bűzlött maga a penészes szálloda, bűzlött a privatizációja, bűzlött vatizálta (fillérekért), bűzlött az egész meló, mert a Berényi Ép. Kft. igazából csak arra ke gy látványosan felvonuljon és maszatoljon, hogy a „felújítás” többszörösére növelje az épület vőnél. És persze a legjobban a társkivitelező bűzlött, Nagy Ferenc és cége. Viszont ami tény, nagyon büdös üzletet Nagy ajánlotta fel Berényinek. Berényi tehát befogta az orrát. De aztán sokáig nem történt semmi. A cég nem építtetett, Berényiék nem építettek, a szálloda pedig bűzlött kint Pasaréten. És ekkor jött a fordulat. Megjelent az ügyben egy jó szagú cég. A feddhetetlen multi. A DAVR IK International Konzorcium. Minden magyar építőipari kivitelező cég álma. Berényi is próbálkozott vele felvenni a kapcsolatot márciusban. (Ott, a vásáron!) És október elején csengett a telefon Berényinél. Maga a DAVRIK jelentkezett, hogy megvette a büdös szállót, és örökölte vele Berényit és Nagyot mint a két alvállalkozót. Ebből Berényi kell nekik, Nagy nem. A DAVRIK ugyanis informálódott a magyar piacon, és kiderült a számára, hogy Nagy Ferenc a ma gyar vállalkozói réteg állatorvosi lova. Egy ló, amely nemcsak sánta, kehes és takonykóros, h m még rosszul képzett is, a tetejében pedig kapcsolatai vannak az ukrán maffiával. Berényi máig nem tudja, ő miért kellett a DAVRIK-nak. Üzleti titok, mondta a cég megbízottja. Jó ajánlói voltak. Berényi most mindenesetre tízre me be tárgyalni DAVRIK-hoz, és itt van a nyakán Nagy Ferenc. Ott araszol tehát mögötte a Cherokeejában Nagy, és ő is nyilván tisztában van vele, hogy lapá an téve. Markolja a volánt, izzad, és azt hajtogatja magában: bűzleni és ragadni, majdcsak l
esz valami, bűzleni és ragadni, majdcsak lesz valami, bűzleni és ragadni, majdcsak lesz valami. Mert mást nagyon úgyse tehet. A Margit hídon járnak. Berényi most szinte undorodva néz körül a kocsiban. István vezet, Kriszta kibámul. Ezeknek k ettejüknek itt fogalmuk sincs semmiről. Mi a fenéért csinálja ő ezt az egészet? Pont úgy vonszolja magával a Cherokee Jeepet, mint Krisztát az előbb a lépcsőházban. Meg a Va ert, meg az egész bagázst. Egyedül van Berényi Zoltán, egyedül is volt, és egyedül is akar le . Kipöcköli az ablakon a cigit, át a járda fölött, bele a Dunába. Ez legalább nem jön vissza. Előveszi a tárcáját, kiveszi, ami pénz nála van, és rászól Krisztára. - A Jászain kiszállsz, oké? Veszel magadnak ruhát a bulira. Fél nyolcra érted megyek a Hajnóc yba. Kriszta bólint. Elveszi a pénzt. Istvánnak összeszorul a gyomra. Ő így a kutyájával se beszél incs is kutyája. Megállnak a Jászain a pirosnál, Kriszta kiszáll. Visszaint, aztán elindul a széles, körúti já em néz vissza a Mercire. Kriszta szemébe süt a reggeli nap a Nyugati felől. Ez most elég. Még látszik Kriszta a szürke Merciből, amikor megszólal Zoltán mobilja. - Berényi. Kétségbeesett és halkan hadaró női hang. - Zsuzsa vagyok. Nem bírok elszabadulni délután, Zoli, egyszerűen nem! András most akarja megmutatni az új lakást! Nem tudok eljönni a buli előtt, képtelenség! - Hatkor a szállóban, Zsuzsika, nincs mese! - mondja lágyan Berényi, és ugyanilyen lágyan le nyomja a gombot. A lámpa zöldre vált. A Körút innentől már egyáltalán nincs bedugulva. Szabad az út! A 200-as rci felgyorsít, és megelőzi Krisztát, aki áll a járdán, és félénken integet. Fogalma sincs, h ellette elhúzó Cherokee Jeepben ki vagy mi ül, és mit hajtogat magában izzadva (bűzleni és ra adni). Mivel mást nagyon úgyse tehet. Reggel kilenc, Cherokee Jeep Pedig Nagy Ferenc nem bűzlik. Nem is markolja két izzadó kézzel a volánt, és nem hajtogat ma gában semmit. Sőt nem is zizeg rajta a szabadidőruha, és nem is makkos cipővel tapossa a gáz pedált. Vastag aranylánc sem csüng a nyakából, és legvégül Zámbó Jimmy sem dől ezerrel a hang z, az csak azért nem, mert most kapcsolta ki. Mert megszólalt a Béla. A Béla az Nagy Ferenc mobiljának a neve. Ez a vicces elnevezés a más odik és egyben utolsó azoknak az apró ötleteknek a listáján, amikkel Nagy Ferenc vállalkozó é próbálja tenni az életét. (Az első egy feszület a füstüveg szélvédő előtt.) Szóval megszólal pcsolja a Jimmyt, a füléhez emeli a Bélát, és a Béla aszongya neki: - Berényi. Ide figyelj, Nagy! Eddig nem zavartál, de tízkor fontos üzleti tárgyalásom van, és ott már nincs rád szükség. Tudsz követni? - Zolikám, én veled nem beszélek... - Akkor szálljá’ ki a seggemből! - csattan fel Berényi hangja. Most állnak be az Oktogonnál a pirosba. Elöl a 200-as szürke Merci, mögötte egy kék Trabant, mögött a Cherokee. - Én veled nem beszélek, Zolikám, én veled majd csak akkor beszélek, ha... - Arról tegyél le, hogy magammal viszlek! - vág közbe Zoltán hangja. Aztán váratlanul szelídd lmessé válik. - Egyszer én ezt már elmondtam neked, de elmondom még egyszer. Neked ez a bi cikli elment. Te nem kellesz a DAVRIK-nak, te is tudod, mért, én is tudom. Tőlük nem fog veled szóba állni senki, úgyhogy hiába nyomulsz itt utánam. A pénzed meg fogod kapni még ma, tudod, hogy nem tűnök el. Ha meg abban spekulálsz, hogy engem is eláztatsz náluk, akkor me ghalsz, érted? Berényi közvetlenül, nyugodtan beszél. Akkor sem emeli fel a hangját, amikor halállal fenyeg eti Nagy Ferencet. Nem is áll meg hatásosan a félelmetes szó előtt: meghalsz. Csak úgy kimondja. Nagy tulajdonképpen nem fél Berényitől. Nem azért, mintha nem kéne komolyan venni, ha Berényi fenyeget, mert Berényinek híre van. De Nagyban most ott feszül a sarokba szorított patkány bátorsága, úgyhogy tulajdonképpen nem ijed meg. Csak azért hebeg-habog összevissza, mert ki sebbrendűségi komplexusa van Berényi Zoltánnal szemben. Ha Berényivel beszél, mindig csak he begni-habogni bír, és ez így van most is, és így lesz ezután is, amíg csak a sír el nem válas et egymástól. - Jóvanna, most...! Tudod, hogy én megbízok benned, Zolikám, de azér’... De azér’ te is vegyé a egy kicsit, mer ez így olyan, érted... mintha az én saram lenne, közbe’ meg azé’ mégis én
... és akkor a lóvéról még nem is... - Hétkor álljál be a szálló elé. Ott megkapod. De addig felejts el. Menjél tovább a Körúton. - De akkor tizenöt, világos?! - hadarja Nagy. - Egy kanyival se kevesebb, Zolikám, különbe n tényleg...! De Béla, a mobil már hallgat. - Vesznél meg, te szemét! - morog Nagy, és belevágja a Bélát az anyósülésbe. A mobil nagyot u és lecsúszik az ajtó és az ülés közé. Nagy a szabad kezével is megragadja a volánt, és szorí hogy elfehérednek az ujjai. A lámpa még nem vált zöldre. Nagyban akkora a feszült- ség, hogy egy szánalmas kísérletet tes ni a volánt. Ki bírná letépni egy Cherokee Jeep volánját? Nagy minden erejét latba veti, háth eki sikerül, és ordít hozzá, mint egy bolgár súlyemelő. De semmi nem hallatszik ki a felhúzot tüveg ablakok mögül. Az Oktogon éli mindennapi, nyüzsgő életét. Mert az Oktogon az egy dolog, de ami egy pirosban veszteglő Cherokee jeepen belül történ ik, az is. A kettő fényévekre van egymástól. Az Oktogon békés járókelője el se bírná képzelni az elsötétített, terepjáró szörnyetegben két gyerekülés van hátul. Pedig Nagy Ferenc negyvenk lkozó későn nősült, és gyerekei, Brigi és Feri csak három-, illetve ötévesek. Édesapjuk - bár ez megható volna - most egyáltalán nem az ő jövőjükre gondol, miközben az ökl lánt, hanem csakis a 200-as szürke Mercire kettővel előtte, ami most kanyarodik le a Kőrútról az Andrássy útra. A nyomában a kék Trabant. A kék Trabant nyomában pedig dudálva kilő a Cherokee Jeep. Berényi óhaja szerint nem fordul rá az Andrássy útra, rajtamarad a Körúton. Egy centire húz el a kényelmeskedve beforduló Trab bal hátsó lámpájától, és dúlva-fúlva eltűnik a képből.
1998 március 8, Este tíz óra, Aranyember Hotel Az első este. - Gyújts rá! - parancsolta Zoltán. Kriszta rövid gondolkodás után elfogadta a szeretkezés utáni cigarettát. Pedig ritkán dohányz Felült az ágyban, maga köré tekerte a takarót, csak a cigit tartó keze és a feje látszott ki em mert ránézni a visszafekvő Zoltánra. Mért nem szól? Tartott tőle Kriszta, mit gondol róla a férfi, hogy félnapi ismeretség után le t vele. Melinda biztos, hogy rosszul lesz, ha meghallja a történetet. És igaza is lesz . Még két percet se feküdtek az előbb, kielégülve, ernyedten, amikor a férfi felült, és keresni ett valamit az ágy mellett. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy cigaretta után kotorász a félhomá yban a ledobott ruhái közt, de Krisztának mégis összeszorult a gyomra a félelemtől: azt hitte Zoltán a telefonért nyúl, hogy hívjon neki egy taxit. Alázták már meg így Krisztát. Most hir még abban sem volt biztos, hogy a férfi élvezte-e. Zoltán lélegzése nem gyorsult fel a szer etkezés közben - furcsa lélegzése van. Lassú, hangos. Tényleg, mért nem szólal meg? Persze öt perce még vadul ölelték egymást. Mért kéne máris besz telenül soknak tűnik ez az öt perc. Most akkor beszélni kell! Akárki is ez a férfi, őt nem dobhatja ki. Ő, Kriszta fog innen e lmenni, amikor úgy látja majd jónak. Okosnak kell lenni, nőiesnek, és lehetőleg titokzatosnak is. Kriszta tudta, hogy ebből a háromból neki az első megy a legjobban, a másodikat kicsit meg kell játszania, a harmadik meg vágyálom. - A barátnőm tisztára belezúgott az öcsédbe - nevetett Kriszta. - Tudod, a Melinda, az a lány akivel együtt dolgozunk a BNV-n. Zoltán bólintott. - Tudom hát - vigyorodott el. - Akit egyszer agyon fog verni a férje. - Honnan tudod? - hökkent meg Kriszta. - Csak rá kell nézni. - Nincs is még férje. Megint csend volt. De Kriszta tudta, mit fog kérdezni, csak még nem meri. Hallgatta Zoltán lélegzését. Mint egy hosszútávfutó. Pedig fekszik, cigarettázik, és amennyire az utcár nfényben látszik, őt nézi. Mintha mosolyogna, de Kriszta mégis úgy érezte, hogy itt ez a férf eljes körű szolgáltatást vár el tőle. Szórakoztatást is. - Tök helyes az öcséd - mondta Kriszta döbbenten attól, hogy mekkora hülyeséget mond. - Én sem dobnám ki az ágyamból - felelte megfontoltan Berényi. Kriszta egy pillanatra meghökkent. Viccel ez az ember? A saját öccsét?! Berényi újra elvigyo
rodott. Persze, hogy viccel. A hamutál kettőjük között az ágyon. - Hogy is hívják a feleségedet? Mondtad már, csak... - Claudia. - Régen éltek külön? - Egy hónapja. - Miért? Megcsaltad valakivel? - Igen. - És elküldött? Zoltán vállat vont. - Titok? - Nem. Én jöttem el. - Azóta laksz itt? Zoltán bólintott. Kriszta most végre körülnézett a szobában. Közönséges szállodai szoba. Jell steril. Viszont éppen ezért nem is ízléstelen. Kriszta a lakásokhoz ért. Olyan, mintha nem lakna itt senki. Az íróasztal üres. A szekrény csukva. Belülről nem látta K iszta. Biztos, hogy jó és drága ruhák vannak bent. Jól öltözik. De mégis... egy teljes hónapj ik itt, és mintha nem is lakna itt senki! Jó, persze, nyilván takarítanak, de akkor is.. . Élő ember ez a Zoltán egyáltalán?! - Szép kis szobád van - hadarta, csak hogy beszéljen. - Illetve... hát szóval nem azt akar om mondani, hogy ottho- nos, csak olyan... de bocs... egy kicsit azért otthonos is ... - Nem vagyok sokat itt - mondta Zoltán, és elnyomta a cigarettáját. - És nem érdekel, hol la kom. Kriszta most már nem tudta, mit kérdezzen. Köhécselni kezdett a cigarettától. Ő is elnyomta. bal kezével meg erősen szorította közben a takarót a nyakánál. El kéne menni? - Isten éltessen sokáig! - mondta Kriszta hirtelen. - Téged is - mosolyodott el Zoltán. - Neked ma volt a névnapod, nem? - A nőnap is ma volt. Tényleg, nőnap is volt, gondolta Kriszta. És most már végképp nem tudta, mivel szórakoztassa oltánt. - És te mi az ördögtől félsz? - kérdezte hirtelen Zoltán. Kriszta meghökkent: ő félne?! Hiszen ilyen bátor kérdéseket még senkinek nem tett fel félnapo smeretség után! - Én? - Beszélsz, csak hogy ne legyen csönd - szögezte le Zoltán. - Engedd már el azt a paplant. Kriszta bal keze engedelmesen elengedte a takarót, ami lecsúszott róla. Zoltán felkönyökölt, letette a hamutálat az ágy mellé. - Csodaszép vagy - mondta. Felült, átölelte a meztelen lányt, és odahúzta magára. - Holnap öt elek. Az neked korán van - és kutatóan nézett Krisztára. Nem is kutatóan. Inkább szigorúan: megértette-e Kriszta. - Ühüm - lehelte Kriszta. Bólintott, megértette. - És csak este tizenegy után érek rá - folytatta Zoltán. (Igen, igen, ezt úgy mondja, mint egy együttélési szerződés második pontját!) - Otthon leszel - Otthon - bólintott Kriszta. - Negyed tizenkettőkor ott vagyok nálad. - Hajnóczy József utca hatvan - mondta Kriszta. - Megjegyeztem. - Tényleg? - Akkor most hívok neked egy taxit. - Jó - bólintott Kriszta, és ettől a pillanattól már tudta, hogy ezentúl közte és Berényi Zol így fog menni. Zoltán majd megmondja, mi lesz, meg fogja csalni, talán még azt is elmon dja majd neki, talán nem, talán majd el is szégyelli magát, olyankor ruhákat fog neki venn i. Kriszta pedig alkalmazkodik, bólint, készenlétben lesz, és néha ironikus megjegyzéseket tesz , mint ez is: - Szóval megkötöttük a mi kis együttműködési szerződésünket. És Kriszta egyelőre boldog. És érzi, hogy simábban jutott túl a megaláztatáson, mint gondolta
1998 október 26, Negyed tíz, Nyulaskert kávézó Csak hét hónap telt el azóta. Marosi Kriszta most a Nyulaskert kávézóban ül a Szent István körút sarkán, előtte a Nyulasker edt kapucsínója, és tudja, hogy ő győzött. Ölében melegsárga diplomatatáskája, annak a szándé hogy Kriszta egyszer még visszatér majd az üzleti életbe. (PR-managernek, Istenem!) A tás kában Berényi Zoltán negyvenezer forintja, amiből Kriszta egy meggypiros vagy egy melegsár ga ruhát fog majd venni estére. De Berényi Zoltán nem fog érte jönni fél nyolcra a Hajnóczyba soha többé sehova! Kriszta tudja. A hét hónap alatt nem maradt semmi az eredeti Marosi K risztából. Kivéve a könnyeit. Eredeti Marosi Kriszta-könnyek potyognak a kapucsínóba, és a ka sínó mellé, az asztalra. Kriszta mégis arra gondol, hogy a hét hónap alatt Zoltán egyszer se látta sírni. Ő győzött.
CLAUDIA
1998 október 26, Délelőtt tíz óra, egy tárgyalás A nagy, csupa üveg business-palota halijában szökőkút csobog, rejtett kamerák és biztonsági f ik fel az érkezőt. Az eligazítóoszlopon szerényen meghúzódó kis réztábla; DAVRIK INTERNATIONA emelet. Berényi határozottan menetel a lift felé. Csurgó röptében adja át neki a fekete táskát, és le a fotelok irányába, szemben a recepcióval. A sötétkék egyenruhába öltözött nyakkendős lány eg l felméri Istvánt, mire a fiú leül, a lány már azt is tudja róla, hogy mit reggelizett. Csurg edig azt tudja, hogy ez a lány nemsokára elkallódik, mert hiába az őzikeszem, a kerek pops i meg a két megtanult nyelv, azt nem tanulta meg, hogy a nagyvad becserkészéséhez türelem és kitartás kell. Csurgó belemélyed a National Geographic kétéves példányába: mesés felvételek ilágáról, múmiák a sivatagban, elektromos autó a jövő útja. A tizediken, a DAVRIK INTERNATIONAL tágas irodáinak berendezéséből és a dekorációból az sem d , hogy mivel foglalkozik a cég. A halk, ősz titkárnő azonnal bevezeti Zoltánt a magyarország i igazgatóhoz. Vámos Bence testes, ötvenes férfi, aki legutóbbi találkozásuk óta az ezerdollá yökről finoman áttért a kétezer dolláros öltönyökre, és ez nem rontott a személyiségén. Kezet Vámos hellyel kínálja Zoltánt. - Berényi úr, megvannak az eszközeink az apróbb és nagyobb kellemetlenségek elhárítására. Zoltánnak nincs kétsége. - Viszont üzleti elvünk — folytatja Vámos hogy meghiúsult együttműködés esetén kisebb partner sem szeretnénk csalódást okozni, már ami a korrektséget illeti. - Ismerem a cég elveit, most inkább az érdekel, hogyan gyakorolja a DAVRIK ezt a korre ktséget Nagy Ferencen. - Az előszerződés, amelyet a három fél, a DAVRIK International, a Berényi Kft. és a Nagy Kft. aláírt, a megrendelés meghiúsulása esetére nem tartalmazott semmiféle garanciát vagy kártalan - Van belőle példányom - bólint Berényi. - Kizárólag méltányosságból felajánlunk hárommillió forintot Nagy űr részére, nevezzük ezt a váltásának. - Ő körülbelül tízmillió forintra gondol, fájdalomdíjként. - Ennyit a gondolat szabadságáról. Vagy minket néz hülyének. Ugyanis egy fillérrel sem tartoz nk neki. - De nekem kell tárgyalnom vele. Nem lesz boldog. - Egy szálloda teljes rekonstrukciója nem kis pénz és nem jelentéktelen kapacitást, szervezés igényel. Meggyőződtünk róla, hogy Nagy úrnak nem állnak rendelkezésére a szükséges eszközök. - Azt hiszi, én ütöttem el az üzlettől. - A kudarc az üzleti élet velejárója. Ezt önöknek egymás között kell tisztázni. - Végül is, ha szigorúan vesszük, már veszteségei lehetnek abból is, hogy nem vállalt más mun e az időszakra. Vámos elneveti magát. - Az ügyetlenségéért végképp nem vagyunk felelősek. De ha önnek kétsége, netán lelkiismeret-furdalása van, módjában áll saját anyagi eszközeivel dalomdíjat juttatni Nagy úrnak. Bár megítélésünk szerint ez indokolatlan, és esetleg furcsa g olatokat ébresztene a kedvezményezettben. - Egyetértek. Szart se juttatok neki. Vámos alig észrevehetően elmosolyodik.
- Helyes. Nos, a lebonyolításról... - Igen? - Átutaltunk a Berényi Kft. számlájára hárommillió forintot. Már jóváírták. Nevezzük közvetít - Értem. Igazából nem érti, de már az árvaházban megtanulta, hogy ne fecsegjen és ne kérdezzen túl sok endszerint kiderül, aminek ki kell derülnie. Vámos feláll. - Köszönöm. - Köszönöm. Berényi lenéz maga mellé a dohányzóasztalra, idegen nyelvű újságok hevernek rajta. Az egyik c ján egy kis repülőgép roncsai, mellette egy mosolygós férfi amatőr képe, a fotó feltehetően é rábban készülhetett. Vámos már áll, Zoltán az újságra mered. Vámos vár néhány másodpercet. - Van még valami, Berényi úr? Zoltán észbe kap, kézbe veszi az újságot: - Kaphatok erről egy másolatot? - Saját belső kiadványunk. Titkos. Maga az első, aki kézbe vette. Vigye el. Viszontlátásra. Kezet fognak, Vámos az irodája ajtajáig kíséri. Berényi megáll a titkárnő íróasztalánál: - Aláírjak valamit? A titkárnő mindenről tud, a fejét rázza, nem szükséges, Berényi úr. Berényi a titkárság ajtajából még visszanéz, Vámos felemeli az ujját: - Többé nem akarunk Nagy Ferencről hallani! Ez már az Ön ügye! Berényi bólint, kilép, és arra gondol, vajon miért olyan fontos ennek a hatalmas, a világban mindenütt jelen lévő konszernnek, hogy Nagy Ferenc (Vecsés, Pest megye, Magyarország) ne legyen vele ellenséges viszonyban. És főleg, hogy ezt miért neki, Berényi Zoltánnak kell meg oldania? A dolog ugyanis teljességgel jogászi feladat. És ha most nem kell elismervényt aláírni, számlát adni, akkor ennek a hatalmas, kínosan makulátlan cégnek a könyvelésében hogy ezkedik el a hárommillió forint? De vannak fontosabb kérdések ennél. A folyosón a falnak támaszkodik, alaposan megnézi az újsá n a kissé elmosódott fényképet a kis jettel lezuhant férfiról, aztán a szöveget böngészi. A s az idegen nyelvű szavak tömegében egyszer csak megtalálja, amit keresett: Charlie Koros sy. Tehát valóban ő az.
1998 október 26, Fél tizenegy Amikor Zoltán és Csurgó belép a szállodai szobába, megcsapja őket a mosdatlan, másnapos ember . Ákos ruhástól fekszik az ágyon. István kinyitja az ablakot, és lazán egy takarót dob a fiúr ltán csípőre tett kézzel vizsgálja alvó gyermeke arcát. - Ez hát a jövő. Ez örökli a királyságomat. Mire hajt az ember? Csurgó nézi a főnökét, sokfélének látta már ezt az arcot, de keserűnek soha. - Gyerek még. Berúgott. Majd kijózanodik. - Nem erről van szó. Hanem a vér. Mit örökölt belőlem. Valamit megteremteni, az egy nagy dolog. Ha arra gondolok, hogy meghalok, és ez öt p erc alatt röhögve szétszór mindent! Anélkül, hogy felfogná, mit kapott a kezébe! - Ez hülyeség, főnök. Egyébként is .... Berényi lassan Csurgóra néz: - Egyébként is? Én rontottam el, mi? Csurgó hátrál. Szereti a főnököt, de nem szereti a szemében ezeket a szikrákat. - Nem mondtam. Berényi megragadja Csurgó zakóját: - Az a bibliai manus, az leszúrta volna a saját fiát csak azért, mert azt mondta neki a hang. - Ábrahám és Izsák története. De az a hitről szól. A hitről! - Az a hangról szól, öreg. A hangról! Nekem itt van belül a hang - veri a mellkasát. - Én mag m vagyok a hang. És sokszor kurva nehéz meghallani, hogy mit is mondok magamnak. Csurgó nem mer ellenkezni, nem is érti a kitörést. Berúgott a kissrác, istenem. Nem gusztuso s, büdös is, de tuti, hogy neki is megvan a maga magyarázata az eseményekre.
Csurgó visszament szamurájba, ha kell, a Bibliát is elfelejti a főnök kedvéért. Berényi fújta , az asztalon táska, pénz, amerikai újság. - Lezuhanyozok, addig szedd össze valahogy ezt a rakás rongyot, visszavisszük a feladóna k - Ákosra mutat. Amíg István a gyereket ébresztgeti és letámogatja az autóhoz, Zoltán hosszan áll a forró zuha att. - A Cherokee reggel óta - Nagy Ferenc - hárommillió nem pénz - a DAVR1K többé nem teljesít Na ynak- de a project az enyém - vennem kellene egy pisztolyt?— Kriszta hátravetett fejje l lovagol, nyüszít, vörös haja lobogó láng - olyan, mint a többi- más, mint a többi - Zsuzsa onjai - Ábrahám és Izsák - mit akar Claudia elérni?- Csárli, azaz Körösi halott - Mi köze vol AVRIK-hoz? - Milán már évekkel ezelőtt eltűnt- ha a DAVR1K bejön, a Kárpát-medence legnagyobb ri cége leszek- ki nem szarja le a Kárpát-medencét? - Körösi Csári halott - ma átadjuk a Vake t - teljesítettem, amit tizenkét éves koromban elhatároztam - ha már minden megvan, mi van a mindenen túl? István nagy nehezen begyömöszölte a morgolódó, nyafogó trónörököst a Merőibe. Ezalatt Berényi nem mozdult el a zuhogó víz alól. Mi van a mindenen túl? És honnan tudja meg az ember, hogy megvolt a „minden”, amin túl már egy picike kis „valami” se várható... Va Ban volt a hajó neve... Lent a kocsiban Ákos vacog, hiába kapcsolta be István a fűtést. Ákos megveti apja csicskását, tván nem töri magát, hogy beszélgessen. Fent Zoltán kijön végre a zuhany alól, borotválkozik, ta ruhát vesz. A hárommillió forintot (amiért a DAVRIK-tól jövet beugrottak a bankba) bedobj a egy sporttáskába, azt meg hanyagul a szekrény aljába. Az amerikai újságot beteszi a táskába elindul. Az ablakot nyitva hagyja. Október végi szél garázdálkodik az üres hotelszobában, ami or becsukja az ajtót maga mögött.
1998 október 26, Tizenegy óra Csurgó biztos kézzel, jó tempóban vezet át a városon. Apa és fia egész úton nem szól egymásho anegyedben az út menti fák őszi vöröse, a csupasz ágak Berényinek eszébe juttatják azt az ősz or Zsuzsával majdnem elveszítették szüzességüket az árvaház élelmiszerraktárában, egy öreg ma Az egyetlen nő az életben, akivel gondot okozott a szakítás, miközben semmi nem volt köztük a szónak abban az őrjítő felnőtt értelmében. Amikor ő betöltötte a tizennyolcat, kitették az in volt jobb választása, azonnal bevonult katonának, az önkéntesek jobb helyekre kerültek, és l galább előbb túljutott rajta. Ebben az időszakban alig találkoztak. Zoltán, ha tudott, bejárt az árvaházba, de Zsuzsával öt percre se maradhattak négyszemközt. Különben sem beszélték voln ez NEM olyan volt! Másfél évi katonáskodás után kirajzolódott előtte a jövő, egy elképzelhető m fért bele a „két árva egy albérletben” változat. Végül rászánta magát, hogy tisztázza a lán ekkornak. Ahhoz képest, hogy milyen becsületesen készült Zoltán a beszélgetésre, Zsuzsa elégg edén vette. Még segített is. Persze, igazad van, semmi nem volt. Különben is, neked még anny i mindent el kell érned. Zoltán csak sejtette, hogy a könnyű lemondás mögött András öccse áll. A kis Miki végül befújta neki: Kiviszel innen, ugye, magaddal viszel, ha e lárulok egy titkot, Zoli? Zoli, figyelj már! Az Andris állandóan együtt lóg a Zsuzsával! A helyedben én nem hagynám! Ne udlak kivinni, öcskös. Te maradsz bent legtovább, de mi Andrissal kint megvárunk, érted, és ö re együtt maradunk. Építek egy akkora házat, mint ez, és az csak a miénk lesz. Megígérem. Hazudsz, rohadj meg! - és taknyát-könnyét nyelve elrohant, messziről kiabálta: hülye vagy, hü vagy, te vagy a leghülyébb, még a hülye András is át tud vágni! Zoltánt azonban nem András vágta át, hanem Zsuzsa, és másképp. Zoltán a szakítás estéjén anna lány ilyen könnyen vette a lécet, nyolc korsó sört ivott meg a srácokkal a tiszti kantinban , alig találta meg a hálókörletet. Talán nem is szeretett igazán, gondolta, miközben csuklado va ruhástól a vaságyra vetette magát. Még csak nem is sírt! Egy lánynak, aki igazán szeret, s kell ilyenkor! Ezalatt Zsuzsa párnája teljesen elázott, bele kellett fuldokolnia a zokogást a párnába, neho gy a szobatársak meghallják. És azt a féltve őrzött sapkarózsát annyira szorította, hogy a ki lefúródtak a tenyerébe, másnap orvos- hoz kellett vinni, hetekig sebes maradt a keze... Csöndes kertvárosi utcákon suhan az autó. Hiszen mindent megszereztem, és nem maradtam le semmiről, az élet még mindig harc - gondolja Berényi, és hátrasandít Ákosra. A dzseki gallérj ott fejből csak a kócos szőke lobonc látszik ki, és két villogó szem néz rá vissza hidegen. Talán mégis van benne valami ragadozó. A Kővirág úti villa előtt Csurgó megáll, behúzza a kéziféket, Zoltánra pillant, vár két másod
iszáll és kinyitja a hátsó ajtót Ákosnak. A fiú köszönés nélkül kikászálódik, hátizsákjával a olja magát. Kinyitja a kaput, belép, és elindul a házba vezető ösvényen. Berényi egy szót sem szól. Csurgó kivár, aztán indít. Nem látják, hogy Ákos még visszafordul, eltartva a közismerten durva nemzetközi jelet küldi az elsuhanó autó után. Mielőtt belép az a megnézi magát egy ablak tükrében. Sátáninak szánt vigyort próbálgat. Elhatározza, hogy minde hazudni fog ezentúl. A Merci elhagyta a villanegyedet, szó nélkül hajtanak a Vaker felé. Aztán Berényi nem bírja. - Azt mondod, én vagyok a hibás? - Semmi ilyet nem mondtam. - De felelős vagyok, mi!? - Ezt is te mondtad. - A gyerekem. A fiam. A feleségem szülte. Jórészt ő nevelte. Lehetnék a Magyar Köztársaság ok es apukája. És a kölyök attól még ugyanilyen lenne. Csurgó csalhatatlanul megérzi, ha a főnök egyedül akar beszélgetni. A sofőrnek megvan itt min ene ebben a jó kis luxusautóban: pedálok, műszerfal, mutatók, kapcsolók, volán, index, ott kí eg a közlekedés, szóval semmi gond, ha csak hallgatunk egy kicsit. Berényi: - A kurva életbe! Egy férfi vagy pelenkáz, vagy csinál valamit. Csurgó kuplungol, visszavált, kanyarodik, gyorsít az emelkedőn. Berényi: - Ma átadok egy házat, amiben negyven ember boldog lesz! Ebből a negyvenből vagy tíznek kölyö koromban ígértem meg, hogy így lesz! És betartottam! Ez semmi? Mi a francot kellene még te nnem az emberiségért? Egy teherautó vészesen rájuk húz a szomszéd sávból, valaki őrülten dudál. Csurgó reflexei kiv pos, maguk mögött hagyják a konfliktust. Berényi fújtat: - Na látod! Erről beszéltem. Előre kell menekülni. Ahogy most csináltad. Mindig előre! Kis csönd után Zoltán előveszi az újságot. - Te Csucsu, nézd már meg, mi van ebben a cikkben? Csurgó rápillant az újságra, majd az utat figyeli. - Vezetek, főnök. - Ugyan, csak nézd meg! - Devrik nyúz. - Az mit jelent? - Talán amerikai. Mi ez a devrik? - Azt nélküled is tudom. Az a DAVRIK, te lökött! - Nem látom innen. - Na majd mondom. A vastag betűset az elejéről. - Ennyire sürgős? Kiálljak? - Ne, csak figyelj, én olvasom, te meg fordítod. Itt van: Cras-hin-desert. Ez valami sütemény? - Inkább sivatag. Meg karambol. - Jesterdai ekszplo... ekszploded ... ne rázd ezt a kocsit... - Az út, főnök, az út a rázós. - jet hunga rian born ... born ... - Hidd el, így nem lehet! - Próbáld! Acci, acci-dent... - Ne haragudj, tényleg nem megy. Ki volt a pasas, ismerted? - Ismertem. - Barátod volt? - Nála volt a sorsom letéve. A továbbiakban némán tették meg az utat a felújított Berényi-palotáig. Csurgó, ha néha oldalr ntott látta, hogy Zoltán úgy szótagolja a számára érthetetlen cikket, mintha valami ismeretle , ősi varázsigét vagy imát kellene megtanulnia az üdvösség érdekében. Lehet azt gondolni, Berényi Zoltán tizennyolc évesen véletlenül belepottyant a meleg kalácsb a, rázuhant a mézesbödön, ilyen tuti mázli nem is létezik. Lehet azt gondolni, elég erős volt nne a hajlam, hogy a törvényes és törvénytelen határán kötéltáncoljon. Ma már inkább úgy gondoljuk, a szerencse is csak azoknak kedvez, akik észreveszik a kínálkozó alkalmat, nem túl mohók és - ó, ezek a finomnak szánt megfogalmazások; a kérdés sokkal egysze
elroppantotta valakinek a gerincét valaha Berényi Zoltán, vagy nem? És egynek vagy többne k? Lehet, hogy mindez csak blöff, és a bizonyosság mindig halálos. Azaz csak a halálban van m eg a végső bizonyosság. Lássuk a tényeket: nyolc osztály az Első Magyar Koedben, kőművesszakma, mert abban az évben, mikor Berényi Zoltán elvégezte az általánost, az intézeti gyerekek a villanyszerelő-, a kőműv a MÁV-os és a férfiszabószakma között választhattak. Tódultak a vasúthoz meg a ruhagyárba. Be esszakmát választotta. A leggyengébbek közé került, az ment kőművesnek, akit máshova nem vett l. Gyorsan mindenki lehülyézte, még az igazgató is beszélt vele, hogy válasszon más pályát ezzel jjel, de ő hajthatatlan volt, mert házat akart építeni. Elvégezte, kitűnően. Az évfolyamból k kaptak szakmunkás-képesítést, a többit kiszórták a nagy építkezésekre segédmunkásnak. Önként bevonult katonának, a leszerelésekor pedig a honvédségtől rögtön beajánlották Kovács T rhez segédnek. Egy év alatt letette a mestervizsgát, és elvette a főnök lányát. Hamar meglett gyerek, és mialatt Claudia babázott, Zoltán a hátára vette apósa cégét. Szerzett-mozgott, sze zett, kapcsolatokat épített ki, még állami megrendelésekhez is jutottak, ami akkoriban még n agy szó volt. Egy dologgal nem tudott megbirkózni: apósa mérhetetlen kisszerűségével. A régi vágású pallér fogalma azt a kőművest jelöli, aki az első októberi fagy reggelén abbaha féle munkát, és márciusig egy téglát nem rak arrébb, de még a saját házán sem, mert évezredes ogy télen nincs építkezés, ha mégis van, az kommunista trükk, dögvész, romlás, falak omjás^ b riadása. Amit viszont a szezonban keresett, januárra feléli. Ezzel a hagyománytisztelett el a régi vágású Kovács, lánya és felesége egyre növekvő igényei mellett és veje hihetetlen m nére el tudta sorvasztani a vállalkozását. Zoltán két év múlva saját céget alapított, és sínr yi klán gőzmozdonyát. Berényi kőművesmester kisiparos, Berényi Gmk, Berényi Kft. Meg akarta h a világot, és erre minden reménye megvolt. Olyan hátteret teremtett ugyanis a vállalkozásho z, ami a maga nemében példátlan volt ebben a térségben akkortájt. A mai napig nincs írott bizonyíték rá, lehet mendemonda, hagymázos képzelgés, túlfűtött fantá kolódás, agyrém. Titkát a sírba vitte Berényi Zoltán. Az ügy második szereplője halott, lezuh pel. A harmadik személy nyomtalanul eltűnt a nyolcvanas években; Berényi azt remélte, hogy Milán Szvetozárt nem tépte szét akna, nem robbant fel hajóval, nem öntötték betonba irodahá nak, hanem valami egzotikus szigeten önmagáért és nem a pénzéért szereti egyszerre három lány re mindig is vágyott. A dolog lényege, hogy a keleti blokk néhány vezetője már az első olajárrobbanás idején rájött telenségre, hogy nemcsak az élet lehet véges, hanem a rendszer is. Titkukat bölcsen megt artva maguknak csendben elkezdték hát megalapozni a csak rájuk vonatkozó másfajta jövőt. Szépen csendben pénzek kezdtek el csordogálni svájci bankokba, nem feltűnően, de kitartóan. M re a rendszer összeomlott, már mesés vagyonokat emlegetett a szóbeszéd, de a mai napig nem sikerült egyetlen konkrét esetet sem bizonyítani. Egy ilyen pénzpatakocskába botlott bele Berényi Zoltán. Az események a sorkatonai szolgálata idejére nyúlnak vissza. Különleges egységhez választottá az önkéntesek közül. Itt deszantosoknak kijáró kemény alapkiképzést kapott, tűzszerész-, híra smeretekkel bővítve. Utána sofőr lett a HM-ben. Eleinte a főnököt furikázta, később kapott önálló feladatokat, saj nyílt parancsot. A különleges, néha értelmetlen akciókat nem volt kötelező elvállalni, de min bb került közvetlen feletteséhez, annál inkább tudta, hogy itt egy próba folyik, folyamatosa n tesztelik. Egyszer például a városparancsnokság riadóosztaga elől kellett kimenteni egy szö t katonát, és átadni négy civilnek egy másik városban, máig nem tudja, kit és miért. Zoltán g rájött, hogy semmi gond nincs, ha nem felel meg az ismeretlen célnak, ha viszont helytál l, újabb lehetőség nyílhat meg előtte. Inkább csak sejtette, hogy másról van szó, nem akarnak faragni belőle. De akiknek dolgozik, azok hatalom a hatalmon belül. Hallatlan bizalom kellett mindkét fél részéről. Körösi Károly magas, sovány, kissé horgas orr paszodó férfi volt. A HM Hadtáp-főcsoportfőnökség Anyagi és Ellátási Főosztály építési aloszt ezredesi rangban, harmincnégy évesen. Az ilyeneket nevezték régi vágású katonatisztnek. Szigo tekintet, pattogó beszéd, éles lényeglátás, jó reflexek, elképesztően intuitív emberismeret. oltánban rögtön meglátta annak a kapcsolatnak a lehetőségét, amelyik majd a későbbi években f ható lesz, és nem csalta meg a sejtése. Zoltán leszerelésekor barátként váltak el. Kovács Tamás Körösi ajánlására vette fel magához s oltán mint egy bölény fújtatta magát előre az életpályán. 1984 május 9
Ezen a meleg tavaszi délutánon megcsörrent Zoltán telefonja. Irodája a Kovács-villa alagsoráb n volt - szerény körülmények, a lakásból levezetett telefonvonal. Ment az üzlet, rengeteget d lgozott, de kifelé kevesebbet mutatott a valóságosnál. Körösi Csárli mondása: Lelőhetsz ma eg vét, de ne vedd föl rögtön a bundáját, mert mindkét oldalról medvének néznek, valamelyik elka inál. Mindennek eljön az ideje. - Zoli? - Ki az? - Csárli vagyok. Nincs kedved vadászni egyet? - Mikor? - Most. - Hol? - A pléhkrisztusnál. Egy óra múlva. - Rendben. Mit hozzak? - Magadat. Zoltán hallotta a halk kattanást: valaki a lakásban belehallgatott a beszélgetésbe. Claudi a ekkorra már kezdett mindenkiben csalódni, de még nem hitte el, hogy ez vele történik. A védett erdő bejáratánál a sorompót szabályos katonai őrség védte. A személyszállításra bere an három férfi és három viháncoló fiatal nő utazott. Az őrmester benézett a kocsiba, tisztelg sárli igazolványának, és felhúzta a sorompót. Na, ezektől az őzek ma nyugodtan alhatnak - gon ta, és telefonon jelentette, hogy hat igazolt személy áthaladt az ellenőrző ponton. Hallótávolságon kívül érve a nők abbahagyták a vihogást, a vadászházban pedig azonnal szaksze e fogtak. Előkészítették a főznivalót, vadhús!, őz és fácán, megterítettek, poharak, pálinkás akottá dobták szét a berendezést: az orgia nyomainál nem kell meggyőzőbb alibi. A három férfi g bevonult a hangszigetelt belső szobába. Sok más tulajdonságuk mellett az is közös volt ben nük, hogy mindhárman kiválóan lőttek, és mindhárman utáltak vadászni. Itt és ekkor ismerte meg Berényi Szvetozár Milánt. Milán, a legyőzhetetlen. Zoltán ilyennek k elte Zrínyi Miklóst. Mindene nagyobb egy picivel az elképzelhetőnél. Két méter? Száztíz kiló tiszta izom? Semmi bo building, az arányok isten adománya. Kék szem egy csecsemő bizalmával, de tekintete egy pi llanat alatt átvált lézerre. Egy óra alatt megivott egy üveg Jamesont (akkoriban még a valutá boltban se nagyon fordult elő eredeti „Irish Whiskey”), de szemernyit se érződött rajta az ital hatása. - Azért vagyunk itt mi hárman, mert veletek el mernék indulni a sivatagban úgy, hogy nem számít, kinél van a kulacs - kezdte Körösi. Látván Milán előtt a whiskys üveget, Zoltán ezt sak Csárli kedvéért hitte el. Csárli folytatta: - Nem mondok többet, mint amit feltétlenül tudnotok kell. A magyar hírszerzésnek folyamato san anyagi utánpótlásra van szüksége a nyugati országokban. Ennek egy része állami eszközökbő , más részét, a rendkívüli kiadásokat a szervezet maga teremti elő. - Milyen szervezet? - kérdezte Zoltán. Milán kedvetlenül pillantott rá: nem mindegy az nek ed? - A program három részre tagozódik - folytatta Csárli. - Egy: a hírszerzési célra nem állami forrásból származó pénzek megszerzése. Kettő: a megszer nt konvertálása valutává. Három: a valuta elhelyezése külföldi bankokban. Berényi nyugtalan lett. - Biztos, hogy jó helyen vagyok? - Nyugi, öcsi - dörmögte Milán. - A pénzt én szerzem Berényi Öcsivel. Ők ketten néha Öcsinek szólították Zoltánt, ami ellen ő nem tiltakozott, olyan volt ez számár ha még két testvére volna. - Hogyan? - kérdezte Milán. - Hernyó, másképp a vándorló lőtér. A terület egyik végéből a tanácsnak polgári célokra áteng yett a másik végéből sajátítunk ki földeket. Kisebb, már meglévő jó minőségű lakótelepeket le kalmas céggel „felújíttatjuk”, majd a HM drágán visszavásárolja tiszti lakások céljára. - És a kamu felújításhoz kellek én? - kérdezte Zoltán. - Nem annyira kamu az! - dörmögte Milán, aki egy körrel mindig Zoltán előtt járt. - Akkor meg hogyan működik? - A HM adja az anyagot, te pedig elszámolhatod. Senki nem fog érdeklődni, garantálom - m ondta Csárli.
- Nem tetszik. Köztörvényes. - Várd ki - mondta Milán. Körösi folytatta: - Nem ez a lényeg. Hanem külön szerződés alapján a HM-megbízásokon dolgozó polgári cégek ezen zik az építőanyagot, én viszont szabadon bánok a beruházási kerettel, akár ingyen adhatom nek a téglát, amit piaci áron továbbadsz. - Te, én árvaházban nőttem fel, hülyét kapok a rácsoktól. - Gógyis gyerek - mondta Milán. - Igazad van, Öcsi, ez nem meggyőző. De van valami, amit még nem tudhatsz egyelőre. - Ez majdnem hazafias cselekedet - vette vissza a szót Csárli. - Nem inkább hazaárulás? - kérdezte Zoltán. - Dehogynem - vigyorodott el Milán. - Az egészet magasabb helyen hagyták jóvá. Engedélyezte az elhárítás, a pártközpont honvédelm je - folytatta Csárli. - Ilyen szerv nincs is. - Na, látod, hogy mi mindent nem tudsz még! - röhhent lel Milán. - Mert van, csak nem így hívják. A legszűkebb vezetés van benne. - És majd jön a nyakamra, aki nem tud róla: rendőrség, adóhivatal... - Csak a HM ellenőrizhet, és a HM én leszek. - És mi van azzal a csomó pénzzel, ami bejön a kaszszámba? Se számla, se semmi? - Visszakapsz belőle annyit, hogy legyen a gyereknek kakaó. És később sem bánod meg. - És hova folyik a suska? - Hozzám - mondta Milán. - Én pedig beváltom és kiviszem. Vagy fordítva. Jugoszlávián kereszt zeretek vitorlázni. Csönd volt. Csárli elmosolyodott. - Az zavar, Öcsi, hogy nem tudod, mit kaphatsz a balhéért. - Az - bólintott Zoltán. - Kötelet. Velünk együtt. Ki tudja, milyen alapon dönt, amikor a józan ész és a logika ellenében dönt az ember? Hetedi k érzék? Intuíció? Brahi? „Va banque”? Ez volt egyébként Milán vitorlás hajójának a neve - mindent vagy semmit. zonnyolc láb az egész, strandfedélzet nélkül a lányok bánatára, magas deck körbefutó peremmel n ízét a hideg tengereken való eltökélt haladásra tervezték, az orr és a tat legömbölyített, ehérre festett dióhéjnak néznéd, de a két árboc, belül az automata kormány, a rádió és a műho iztosító (akkoriban még ritkaságnak számító) GPS verhetetlenné tették. Elsüllyeszthetetlen, f tatlan. 1996 nyarán mégis eltűnt az Adrián, a keresés nem járt eredménnyel, végül törölték a regisztr Milán mindig egy olyan szigetre akart eltűnni a világ szeme elől, ahol nyilvánosan és a társ dalmi helyeslés közepette élhet együtt egyszerre három lánnyal, Zoltán soha nem akarta elhinn , hogy valóban meghalt. Az a férfi, akitől ritka találkozásaik ellenére annyi mindent tanult , és akitől még azt se kérdezte meg soha, hogy melyik a keresztneve: a Milán vagy a Szveto zár. Vagy valami egészen más? - Benne vagyok - bólintott Zoltán. A vadászházban orgia nyomait hagyták hátra, kilocsolt itallal, gyűrt lepedőkkel, az ürügyként gáló három csaj nem túl drága parfümjének illatával. Csárli soha semmit nem bízott a véletlen a: a megfigyelőt is figyelik. Az ilyenek nem szoktak lezuhanni.
1998 október 26, Déli fél egy, Rózsa bisztró Juhász Gabi csodát tett reggel óta a bisztróban! A buli akár ebben a pillanatban elkezdődhet ne. Minden ragyog. Már ami itt kész van. Sört ugyan még nem lehet csapolni, de nem baj, Novák Laci hoz tíz láda pezsgőt délután. (Persze Zoli adta rá neki a pénzt!) A raktár sincs még kés da való polcok a raktárajtó mellett állnak, letakarva Gabi hatalmas, hímzett, csíkszentdomok osi ágytakarójával. Amivel viszont el lehetett készülni, az tényleg kész: Gabi tökéletes munkát végzett. Ember nincs, aki megmon- daná, hogy itt tegnap ilyenkor még té dig ért a trutyi! Gabi most szendvicseket készít dr. Balogh Nóra segítségével. Három asztal összetolva, rajta a nyér, a szalámi, a sajtok. Nóra bizony reggel kilenc óta, amikor itt hagytuk Gabival, ki nem tette a lábát a bisztróból. Nem ment vissza az emeleti irodába, ahová Berényi Miklós düh
vette magát reggel, amikor megjött. Biztos, hogy dúl-fúl odafenn, játszik a komputerén. Dolg a neki sincs ma estig. Ez egy ilyen nap. De ezt be nem vallaná. Gabi és Nóra Miklóson ne vet. Ilyen volt a Miki már gyereknek is. Olyan irigy volt mindig a Zolira, de nem, Nóra?! - Figyelj, Gabika, dél van, csináljunk már egy pár szendvicset a Zolinak! Ha tényleg kinéz mé a buli előtt, akkor most fog ideérni. Három teljes órája beszélget a két barátnő! Söprögettek közben, port törölgettek, de főleg üc A téma a Vaker, a Vaker, a Vaker és újra csak a Vaker! És Kornyai Emília, a Kóró, meg a Magdi néni, meg Vilmos, meg az, hogy most akkor a Zsuzsa végül is lefeküdt-e Andrással már az intézetben, vagy sem? Nóra szerint ki van zárva, és Gabi int is ki van zárva, mert akkoriban Zsuzsa még halál szerelmes volt a Zoliba, de ha me g tényleg ki van zárva, akkor mért merül fel újra meg újra, és a Zsuzsa mért tagadja annyira? - Hát mert tényleg nem feküdtek le soha! - magyarázza Gabi. - Mondom, hogy szerintem is ki van zárva! - érvel Nóra. - Úgyhogy biztos, hogy mégis lefeküdtek! Nevetnek, nevetnek. Három órája beszélnek, és még mindig egymás szavába vágnak! Két harminckét éves csitri. (Jóva látszanak!) Pedig ők aztán soha nem szakadtak el egymástól! Tizennégy éve együtt kerültek ki ntézetből, kettőjük közt a barátság azóta töretlen. A hajdani banda - Zsuzsa, Novák Laci meg erényi fiú - „csak” havonta egyszer találkozott azóta Gabi picike, Váci utcai lakásában, de G Nóra mindennap. És most sem áll be a szájuk. A nyitott bisztróajtón át kilátnak az udvarra. Kertészék megérkeztek. A földszinti házmesterl t ott vár lepakolva a Kertész család szegényes holmija. Kertész Magdi nem engedte behordan i a bútort a lakásba, amikor látta, hogy meg kell pucolni az összes ablakot. És most pucol . És ott van szegény Vili bácsi! Nyomorultul járkálja körül a bútoraikat, mint a hazajáró lél ld, Gabi, mindjárt bejön! Nóra és Gabi kuncogva figyeli Kertész Vilmost, a drága, öreg Vilit, ahogy a bisztró irányába sompolyog. - Nana, Gabi, azért minden relatív! - rosszmájúskodik Nóra. — A Vili csak viszonylag öreg, és viszonylag drága... - És csak viszonylag egy lusta disznó! - vág bele. nevetve Gabi. - Figyeld meg, fél perc múlva itt lesz érte a Magdi a sodrófával! Kertész Vilmos áll az ajtóban. - Hölgyeim! - kezdi fáradt eleganciával. - Erre van a vészkijárat? - Nincs még pezsgő, Vili! - mondja sajnálkozva Gabi. - A Laci hozza kettőre. - Akkor én már halott leszek - szomorodik el még jobban Vilmos. - Szomj- és éhhalott! Mi jót csinálnak? Csak nem szendvicseket? De váratlanul könyörtelen asszonyi szó hangzik fel a Vilmos mögül. - Apus, ha nem jössz azonnal ablakot mosni, én úgy éljek, nem engedlek be a lakásba! Kertész Magdi áll a bisztró bejáratában. A viszonylag drága és viszonylag öreg Kertész Magdi, a sodrófát nem a kezével, hanem a szívével markolja. A lelki ráhatás nagymestere, aki nélkül s már rég nejlonzacskós hajléktalan volna (Magdi-féle változat), illetve aki nélkül Vilmos ré Ajax Amsterdam vezetőedzője lenne (Vilmos-féle változat). Az igazság pedig valahol a két változat közt van: Vilmosnak ablakot kell pucolnia Magdiv al, mert egy Berényi Zoltán nevű csoda folytán hozzájutottak álmaik házmesterlakásához. - Segítsünk, Magdi néni? - kérdi Nóra. - Jaj, Nóri drágám, ne nénizzél engem, az Isten áldjon meg! Látod, Gabika már visszategezett! - Egy kis szendvicset, Magdikám? - kérdi Gabi. - Jaj, hát csak egy falatot, mert azt se tudom, hová csomagoltam el a lábasokat! - sza badkozik Magdi, és gyorsan elfogyaszt hét szendvicset. Vilmos szintén. - Ez a Zolika! Ez a Zolika! - kiabálja teli szájjal Magdi. - Ez húsz éve megígérte, és megcsinálta! Hogy egyszer még kivesz minket a nyomorból! És ki is , a Zolika! Istenem, a kicsi Zolika! Teli szájjal elérzékenyülni szinte lehetetlen. De nem Kertész Magdinak! Ő az egyik pillanatb an még evett és kiabált, a másikban pedig tiszta szívvel zokog a meghatottságtól. A harmadik pillanatban természetesen köhögőrohamot kap, lerogy egy székre, és összegörnyedve dokol. Nóra és Gabi ugrálnak körülötte, az egyik zsebkendőt tart elé, a másik a hátát ütögeti dalép, hogy nagy tenyerével ő is ütögesse fuldokló asszonya hátát. Magdi kétségbeesve köhög é - Öhhhö...! Apus, te ne!! Öhhö! Öhhö! Apus, te ne!
Vilmos vállat von, elveszi az utolsó szendvicset a tálcáról, és félreáll. Némán figyeli Gabiv , ahogy Magdi lassan elcsendesedik, egy-két utolsót köhint. Aztán angyal száll át a bisztrón. - Ez itt a reklám helye - töri meg a csendet Nóra. - Akkor éljen Berényi Zoli! - kiáltja Vilmos. - Gabika, nincs véletlenül valami, amivel... ? Mind a három nő tudja, hogy Vilmos tömény alkoholra gondol. Magdi közbevág. - Gyere, Apus, ablakot mosni, mert sose költözünk be! És a Kertész házaspár kivonul a bisztróból. Nóra és Gabi elkomolyodva néz utánuk. Valami olya ndolnak Kertészékről mindketten, amit Róbert Gida mondott Micimackónak: Csacsi öreg medvém! D ha mondanának is valamit, akkor talán ezt mondanák: ne nevess, Nóri, mi is pont ilyenek leszünk! Aztán megint Nóra az, aki nem tűri a szomorúságot. Ez egy vidám nap! - Gabi, te emlékszel, amikor a Kóró azt mondta a Vili bácsinak, hogy rakja fel a vörös csill agot a karácsonyfára?! - Naná! - nevet Gabi. - A Vili meg erre aszongya, focista vagyok, nem mókus, kezicsóko lom! És nevetnek újra. És új adag szendvicset készítenek Zolinak.
Tizenhárom óra öt, szürke Merci Csönd van az autóban. Öt perc múlva kiérnek a Vakerba. István az utat figyeli. Nem akar még egy olyan kiélezett forgalmi szituációt, mint az előbb. Érzi a fáradtságot. Alig dél, és ők már a hetvenedik kilométerüknél tartanak a festői Budapesten belül. Persze mindennap ezt csinálják. Berényi Körösi Csárli képét nézi az újságban. Éppen olyan fig int István az utat. Budapest „rozsdaövezetét” szelik át. Kétoldalt kísértetiesen kihalt gyártelepek, már-már beom arnokok, lezárt porták, járókelőt tíz éve nem látott kerítések. A késő őszi nap részrehajlás az elátkozott területet, pontosan úgy, mint például az elegáns Kővirág utcát, ahol ebben a pi tban Claudia tárcsázza férje mobilszámát. - Mondjad. Claudia hangja csupa jogos felháborodás. - Zoli, ez övön aluli volt! Ne is haragudj. Kirakod itt Ákost, mint egy csomagot! Még eg y emberrel sem lehet így bánni! Nemhogy a saját fiaddal! Claudia az idegességtől kicsit idétlenül fejezte ki magát. De Berényi nem csap le rá. - Igazad van. - Azt mondja, egy szót se beszéltél vele egész úton. Majdnem sír. - Mért csak majdnem? - kérdi szelíden Berényi. Claudia egy pillanatra elnémul. - Ezt most hogy érted?! - Úgy, ahogy mondom - mondja Berényi még szelídebben. - Egy férfinak nem szabad sírnia? Mért e volna szabad? Csak nem mindegy, mikor. - Ha ilyen okosakat tudsz mondani, mért nem neki mondod? - Majd mondom neki is. - Ha addig el nem szökik itthonról újra! - Hát szökjön! - mondja szelíden Berényi. - Akinek ennyi köze van a szüleihez, az húzzon el o onról! Keressen magának munkát! Legyen belőle ember! Vagy maradjon, de akkor meg fogja b e a száját! Claudia ismét elnémul. Ezt a cinikus Zoltánt nem ismerte azelőtt. Nem ehhez ment hozzá, ig az, nem is ettől válik... - Zoli - sóhajt —, te ennyire cinikus lettél? - Tessék? - kérdi Berényi, mert rossz a vonal. - Hogy lehetsz ennyire cinikus? - kérdi Claudia hangosabban. - Te az anyja vagy, ugye? Mért velem társalogsz itt, ahelyett, hogy a majdnem síró fiada t vigasztalnád? - Neked meg mindenki számít, csak pont a saját fiad nem?! - Nem - mondja Berényi. - Nekem mindenki egyformán számít. Ez szép, kiábrándult mondat volt. De kezd szétesni a vonal. Claudia nem értette. - Tessék?!
- Mondom, nekem mindenki egyformán számít! - Nem igaz! Este majd ünnepelteted magad a barátaiddal! Mert azok majd téged ünnepelnek, naná, egyedül csak téged! - Nem engem - mondja szelíden Berényi. - Hanem azt, hogy befejeztük. - Nem értem! Mit csináltál?! - Befejeztük! - kiabál Berényi. - Bocsáss meg, még mindig nem értem! Mit fejeztél be?! - Végeztem az egésszel! — üvölti Berényi. Itt megy el végleg a térerő.
Tizenhárom óra tíz. Vaker, iroda Berényi Miklós öltönye alatt félelmetesei kordul a gyomra. Miklós most unta el a Taipei nevű számítógépes játékot. De egy életre. Egész délelőtt azt ját a gépből, és kilép az irodából a függőfolyosóra. Kifújta már a reggeli mérgét. Rátámaszkodik udvarra. És még őt is elfogja valami boldogság: hát ez kész! Végeztek az egésszel! Új élet j e egye meg, a Zoli azért mégiscsak egy félisten! Az udvaron, a betonkeverő mellett a három srác, Tasi, Karesz és Tombácz Jani ebédel nagy, zsí os papírokból. Miklósnak összefut a szájában a nyál. Int nekik, visszaintenek. Kis híján elfelejt elfoglalt pofát vágni. Csak a lépcső alján jut eszébe, hogy azért ki is ő: . - Jó munkát! - köszön oda az ablakot mosó Vilmosnak. Méltósággal, komolyan. Vilmos mártírképpel bólogat vissza. Miklós belép a bisztróba - és kell glepődik. Abban biztos volt, hogy Nórát még ott fogja találni Gabival (húsz éve ismeri őket!), de szend icsekre nem számított. Egy tálcára való szendvics várja! Miklós most eltekint kimért modorától, öltönyétől, ő most é tálcára, és... - Miki, meg ne edd az egészet! Mostanra ígérte a Zoli, hogy jön, és biztos, hogy éhes lesz. Berényi Miklós elhűlve néz Gabira. Megáll a szájában a falat. Ezek tényleg sajnálják tőle?! S mosolyodik. - Hát állítsátok már fel a lovas szobrát az udvar közepére! - Zolinak? - csodálkozik Gabi. Nóra nevet. - Mekkora ötlet, Miki! - kiáltja. - A ló belógatja majd a farkát a Hofferék ajtaján, az elejé meg beszagol a Kertészék lakásába! - Ejnye, Nóri! - szól rá Gabi a pajkos ügyvédnőre. Ám ekkor új fordulatot vesz a társalgás, mert megérkezik Berényi Zoltán. Nóra már nem is Gabinak válaszol, hanem Zoltánnak, akit ő vesz észre először. Zoltán megáll a , és gyors pillantással felméri a helyiséget. Mögötte István. - Zoli, állítunk neked egy lovas szobrot, mit szólsz? - viccel Nóra. István halkan elmotyog valami mindenkinek szóló köszönést, de senki nem foglalkozik vele. Is tván rég megszokta már, hogy ezek nem szoktak köszönni Zoltánnak, Zoltán se nekik. Mindennap alálkoznak, valahogy így tisztelik meg egymást. Zoltán egy pillanatra se foglalkozik a s aját lovas szobrával, hanem Gabihoz fordul. - Hát ezt nem hittem volna az éjjel! - mondja elismerően. - Gabi, nagy vagy! - Á, dehogy! Csak fel kellett söpörni, mert az éjjel leszállt a por, ennyi volt az egész - s zerénykedik Gabi. - Az semmi! Meg egy kicsit rendet rakni. De itt ti már mindent helyre raktatok az este, Zoli, ha nem vetted volna észre. Egyébként is még hátravannak a díszgyertyák meg a teljes dekoráció k hogy legyen valami, amivel a végén mégis elkésünk! Arról nem is beszélve, hogy a saját lakásomban még minden a feje tetején áll, nekünk meg csak itt a szánk a Nórival, közben meg elnézzük a szegény Magdiékat innen, hogy dolgoznak, mint az igásló, ahelyett hogy segítenénk nekik... - Szörnyűek vagyunk, na! - vágja el az önostorozást Nóra. - A Gabit ne dicsérd meg, Zoli, mer bebizonyítja, hogy hülye vagy! Egyébként itt tényleg minden kész. Nem lehetne most elkezden i a bulit? - Hát kezdjétek - von vállat Zoltán. - Gabi, nem fog ez a szendvics megszáradni estig? - Nem fog - mosolyog Gabi. - Neked csináltuk... meg a Pistának. Pista, lásson hozzá! - Kösz - bólint Berényi. - Ez most jól jön. Nekilátnak a szendvicseknek Istvánnal. Miklós sem zavartatja magát, esznek.
- A pezsgő meglesz, Gabi? - kérdi Zoltán teli szájjal. - Persze, a Laci hozza kettőre! Berényi egy óránként párbajozó cowboy takarékos mozdulatával veszi elő a mobilt, és már beszé - Laci, tudsz még róla, hogy te hozod a pezsgőt kettőre?!.. . Jó-jó... A szöveg nem kell... E már a te balhéd, Lacikám... Este megdumáljuk. Juhász Gabi ámulattal figyeli a rövid telefonbeszélgetést. Gabi évekig élt együtt Novák Lacival, de nem tanult meg vele bánni. - Hát az is egy tanulmány, ahogy a Zoli ezt a Lacit helyre rakja! - súgja oda Nóra Gabin ak. - Figyeltél, Gabika? Miklós meg azt figyeli irigyen, hogy Zoltán milyen boszorkányosán kezeli a mobilt. Kevés e mbernek áll jól a kezében. Neki, Miklósnak se megy a stílusához. Utál is mobilozni. Zoltán nem rájuk figyel. Hoffert hívja. Üzenetrögzítőre beszél. - Józsi, hazaengedtem a srácokat, kivéve a Tasit. Őt beküldtem a Kertészékhez, hogy segítsen akot mosni meg bepakolni. Csak hogy ne keressél senkit. Csá. Zoltán elrakja a mobilt, és új szendvicsbe harap. - Fogadjunk, öcskös, te kint vagy reggel óta! - fordul Miklóshoz tele szájjal. - Mi? - Nyertél - válaszol tele szájjal Miklós. - És mi a fenét csinálsz odafönt? - Taipeiezik az irodában! - árulkodik Nóra nevetve. - És próbál úgy tenni, mintha tele lenne unkával! Miklósnak sikerül egy türelmetlen legyintéssel elintéznie Nórát. - Jó lenne, ha fel tudnál majd jönni velem az irodába, Zoli - mondja hivatalos hangon. - Mért? Mi van? Elromlott a számítógép? Arról az Andrist kérdezd, ne engem. - Majd elmondom odafönt. - Miki - mondja korholó, de szelíd hangon Zoltán. - Most mondjad. - Ráérünk - vonakodik Miklós. - De én nem - keveredik Zoltán szelíd hangjába valami rossz zönge. - Én ma baromira nem érek A te lelkedre meg pláne. Úgyhogy mondjad itt. Vagy mondjam én? - Ne mondd már, hogy tudod, mit akarok mondani! Miklós tart tőle, hogy Zoltán tényleg olvas a gondolataiban, de azért bólint Zoltánnak: na, m ndjad, bátyuska, ha tényleg olvasol. És Zoltán olvas: - Az piszkálja a csőröd - mosolyog -, hogy melyik asztal lesz a tied az irodában. Jól mond om? Találat! Nóra és Gabi stréberen kuncog Miklós kárára. - Na és?! - kérdi Miklós kihívóan. - Tényleg jó lenne, ha nyilatkoznál, hogy melyik asztalba olhatok. - Mint egy óvodás! — mutat Nóra fejcsóválva Miklósra. Zoltánnak ekkor váratlanul elmúlik az éhsége. Visszarakja az asztalra a megkezdett szendvi csét. Émelyeg a gyomra. - Ebbe most te ne szólj bele, jó?! - mondja Nórának komolyan. - A Mikinek igaza van. Az üg yeket rendbe kell rakni. Nóra azt hiszi, Zoli csak viccel vele. Pedig Zoli nem viccel. Rendezni akarja ezt az íróasztalkérdést Mikivel egyszer s mindenkorra, és idegesíti Nóra. Furcsa pillanata ez Zoltán napjának! Arról persze fogalma sincs, hogy még ma meg kell ha lnia, de azt most igenis tisztán látja, hogy ebben a pillanatban nincs neki fontosab b feladata, mint megosztozni az irodán Miklóssal. - Figyelj, öcskös! - szólal meg lassan, halkan. - Pakolj bele mind a két asztalba. Vagy dobd ki az egyiket. Vagy... várjá’, még jobb ötletem van. Páros napokon használd az egyiket, atlan napokon meg a másikat. Miklós meghökken. - Mért, neked nem kell? - Nekem a Merci az irodám. Tied az egész kóceráj, úgy, ahogy van. Öten vannak jelen, a rend kedvéért, balról jobbra: István, Zoltán, Gabi, ülnek: Miklós, Nóra. utóbbi három teljesen félreérti Zoltánt, fel sem fogják, hogy most a végakaratát közölte vel részt, ami nincs benne az írott végrendeletében: hogy ki vigye a cég ügyeit. István felfogja hogy valami itt most történt - de ő nem fog majd emlékezni (ebből a mai napból ő jóformán mi
elfelejt). Ennek a pillanatnak csakis Zoltán életében van jelentősége: a többieket úgysem kell félteni, etett túlélők. Miklós tétován feláll a székről. Zoltán a vállára csap, és a szemébe néz: tényleg a tied, öcs Aznap a második angyal száll át a bisztrón. - Ez itt a reklám helye - kockáztatja meg Nóra újra a poént. A pillanat elmúlt Zoltán elfordul a hüledező Miklóstól, és menni készül. - Andrásék? - kérdi Gabit. Közben már int Istvánnak: mehetünk. - Iskola után kijönnek megnézni a lakást. Bármelyik percben ideérhetnek - mondja Gabi. - Nem várod meg őket? - Nem - mondja Zoltán, és még egyszer körülnéz a bisztróban. - Van még itt rám szükség? - Zoli, rád mindig szükség van - mondja Nóra. Berényi még inkább émelyeg. Kinek csinálta ezt az egé-szet? Kilép a bisztróból. Egyszer s min rra.
Tizenhárom óra harminc, bézs színű Opel Omega Aki a Berényi családról beszél, Berényi Andrásékra gondol. Ők a Berényiék. Ezt a rangot még Zoltán sem vitatja el az Andráséktól, pedig - jól tudjuk - n s van felesége és egy fia. De az igazi család, a szó jó és rossz értelmében, mégiscsak az And öreg papamamagyerekek-szag csap ki mindenhonnan, ahová Berényiék betették a lábúkát. Az autó immár Omega, azelőtt ezerötös Lada) és a lakásukból is. Utóbbi természetesen panel, de most a k be az Omegába, hogy megnézzék az új lakást. Persze András ezerszer látta. András építészmérnök. Az egész Vaker-átépítést ő tervezte meg. Erről azonban az égvilágon sen enki csak Zoltánt dicsőíti, vagy Miklóst szidja. Miért? András tervei tökéletesek, a ház szép sőt gyönyörű, úgyhogy a baj nem lehet mással, csak az Andrással magával. Az András gyáva. Gyáva Zolihoz képest, meg Miklóshoz képest, és már az ősidőkben is gyáva vol nek is. És eljöttek olyan idők is, amikor a bátorság abban nyilvánulhatna meg, hogy az ember - pontosabban: az András - szépen feladja a nyugis kis főmérnöki állását, és teljes mellszél vállalja a bátyja cégében való közreműködést. Együtt bukunk, együtt megyünk a mennybe. De az András nem kívánt együtt bukni. Ő maga - ha kérdezné valaki - mindezt másként fogalmazná: ő csakis tisztességes úton akar jár iben sanda, de jól megalapozott gyanú van minden üggyel szemben, amibe Zoltán és Miklós bele teszi a mancsát.) Most, az építkezés alatt javíthatott volna a pozícióján. Ha következetesen csinálja végig a m lenőrzést. De ezt elmulasztotta. Túl sokan voltak. A Nagyfőnök, a Kisfőnök meg ő. Miklóssal v fő baj. Kisfőnökre ugyanis a kutyának nem volt szüksége. De végül mégiscsak a szakképzetlen tte magát nélkülözhetetlenné. Pontosabban: tette az Andrást nélkülözhetővé. Miklós erőszakos eg hazudós: a vége az lett, hogy csak el lett spórolva András terveiből pár száz méter ablakt gy pár centi a válaszfalak vastagságából, ez-az. De erről ennyit! Hiszen mit nekünk tömítés, kit érdekel Berényi András, mikor a száguldó családi autóban ott u rás lánya is, a gyönyörű Kata?! Vagy essünk túl inkább az öccsén, Danin? Mindegy, utolsónak ú fog sorra kerülni az autóból. A Berényi-féle Családi Autó jelenleg legpikánsabb utasa, Andrá esége, Zoltán szeretője. Zsuzsa, Berényi Zsuzsa. Essünk hát túl Berényi Danin! Ő úgyis csak három sor. Tizenhárom éves, és ha semmi nem jön neki közbe, egy szép napon átlagember lesz belőle. Hátul loldalt, és itt ült már hajdan a Ladában is. Berényi Kata tizenöt éves. Értelemszerűen jobboldalt ül hátul. Egy speciális jógaiskola tanít elhetők meg rajta: egy kamaszlánynak, aki a családjával van együtt, a következőket kell jelez ie a világ számára: semmi közöm ezekhez, halálra untatnak ezek. Kezével, lábával, testtartásá elfordított nyakával, amúgy is pisze orra felhúzásával, félpercenként égnek emelt szemmel, me zéseivel, idétlen öccséhez való viszonyával. Egyszóval állandó harmadfokú készültségben az or atok ellen. Kata félelme, hogy ő tulajdonképpen okos, nem alaptalan: ha éppen egyedül van, és nem figyeli senki, akkor két dologgal is foglalkozik egyszerre. Egyrészt szerelmes Novák Laci bácsi fiába, Csabába, másrészt pedig könyveket olvas. Ha élne még Kornyai Emília, a Kóró (kilencvennégyben halt meg a Dél-Pesti Kórházban, Juhász G rint májzsugorban), akkor Katáról ugyanazt állapítaná meg undorral, mint húsz éve az anyjáról Zsuzsa elöl ül a férje mellett, és nem bírja kiverni a fejéből Kornyai Emíliát, a Kórót. Főle ot nem, amikor a Kóró behívatta az irodába, kinyitotta a dossziéját, és sajnálattal közölte v
gy egy nyilvános vécében találták meg Zsuzsát egy kartondobozban, hat órával a születése után - Kislányom - volt képe a Kórónak így nevezni Zsuzsát. - Mi itt az intézetben lemostuk rólad a Hypo-szagot. Tiszta emberként léphetsz ki az életb e. Remélem, boldog élet vár rád. És különb barátok, mint ezek az itteniek voltak. És útjára bocsátotta a Nagybetűsbe. Zsuzsa most, hogy a Vaker felé repíti a családi autó, csa yit tud az új lakásukról, hogy a hálószobájuk nem más lesz, mint Kornyai Emília hajdani irodá És Zsuzsa nem akarja ezt a hálószobát. A legszívesebben kiugrana a családi autóból. Azon katt az agya, hogy fog két órára megszökni délután Zolihoz a szállodába. Még a buli előtt. És hogy za?! Taxival, taxival, csakis taxival! Három sarokkal odébb száll majd be. Csönd. A családi autó zúg. A család a családi csöndet hallgatja. András hirtelen kimutat az a messze előre. - Te Zsuzsa! Nézd csak! Nem a Zoliék azok ott? - Kik?! - kérdi Zsuzsa. Összeborzong. A Zoli szótól, bárkitől is hallja, össze szokott. - Késő! Már nem látszik. Mintha egy szürke Mercit láttam volna ráfordulni a Hunyadi utcára. - Nem figyeltem - sóhajtja Zsuzsa közömbösen. - Azt hittem, figyeltél - mondja András közömbösen. Autózik tehát a család, autózik a Vaker felé. Ők a Berényi család magja. Ha ők négyen kiszáll a felújított Vakerban, az a pillanat lesz a kezdete az egész Berényi család új időszámításána ztori jön akkor. De addig még van két perc. Most még csak autóznak.
Tizenhárom óra harminc, szürke Merci - És most hova, főnök? - Voltál te már a Dobogókőn? - Soha a büdös életbe’. - De odatalálsz! - Egyes út Szentendre felé, pomázi leágazás, Pilisszentkereszt után a hajtűkanyarnál nem leté sztergom felé. Berényi vigyorogva bólint. Inkább csak magának. - Te se maradsz örökké sofőr, Csucsu. István ezt dicséretnek veszi. (Az is.) Rákanyarodik a Hunyadi utcára. Irány: Róbert Károly kö aztán Árpád-híd. Csak a mercik jellegzetes, komoly zúgása hallatszik, amit azért hagytak meg a konstruk tőrök, hogy a bent ülő nyugodt legyen: nem lépte át a hangsebességet. Berényi szólal meg megint. - Figyelj, azért tanulj még meg egy szót! De azt előbb magyarul, ne angolul. - Mit? - mosolyodik el István. - Miért. Mö. I. É. Rö. Tö. Ennyi az egész. Néha meg kell kérdezni. - És akkor mi van? - Semmi. Csak te még fiatal vagy. Nekem húsz évembe telt, hogy rájöjjek, meg kell néha kérdez i. Egy percig megint csönd van a kocsiban. - Miért? - kérdi meg István, és mind a ketten nevetnek.
Tizenhárom óra harmincöt, Vaker Mint egy forgatókönyv első oldala: „EGY FRISSEN ÁTÉPÍTETT LAKÓHÁZ AZ UTCÁRÓL NÉZVE. LÁTSZIK, HOGY FOLYNAK AZ UTÓMUNKÁLATOK, A FŐ ÁLL, ODÉBB ÉPÍTŐANYAGOK. NAGY TÁBLA, FELIRATTAL: - AZ ÉPÍTÉSI MUNKÁK KIVITELEZŐJE A BERÉNYI MIALATT A FELIRAT ELOLVASHATÓ, FÉKEZŐ GÉPKOCSIT HALLUNK. A TÁBLA ALATT MEGÁLLT ANDRÁS AUTÓJA. ANDRÁS, ZSUZSA, KATA ÉS DANI KIKÁSZÁLÓDIK A KOCSIBÓL, A BÜSZKE ANDRÁS SZÉLESEN MOSOLYOGVA NÉZ E. ANDRÁS: (ZSUZSÁNAK, MIKÖZBEN BEZÁRJA AZ AUTÓT) Na, mi a véleményed? Jól néz ki? ZSUZSA: (ANYÁSKODVA MEGFOGJA ANDRÁS KEZÉT) Remek munkát végeztél, András. ANDRÁS: (INKÁBB MAGÁNAK) Aha.”
A család: Zsuzsa, Kata, Dani, András sorrendben bevonul az épületbe. Megkezdődött a Berényi c alád újabb kori történelme.
Tizennégy óra, Váci utca Ákost mindig kinézik maguknak a hittérítők. Legalábbis, mióta megnőtt, és tévelygő fiatalembe kelti. Hát még amikor valóban tévelyeg? Mint most. Huszonnégy órán belül másodszor menekült el az an rág utcából, de most aztán végleg! Végleg? Kapott pár falat mirelitet a másnapos gyomrába, aztán csak ült a konyhában, és az anyja hangj hallgatta a nappaliból, ahogy az apjával veszekszik telefonon. Mint végig, egész gyerekk orában. Ákos fogta a hátizsákját, és csend- ben kiment az anyai villából. Tudta, hogy megteheti. Claudiával bármit. Ákos pengeagyú kamaszfejében ott lakik a biztos tudás: innen a Kővirág utcából annyiszor mene t ő még el „végleg”, ahányszor csak akar! És annyiszor jöhet vissza. A tékozló fiú. Ő egy olyan tékozló fiú, akinek csak anyja van. Mert az anyja nem bírná nélkül a igen. Az a hülye ötlete támadt az előbb, hogy kimegy az árvaházba. Soha nem járt ott, csak hallott a. Megnézi magának, hol fog lakni ez a nagy család, akiket az apja húsz éve gyűjtött maga kör zóta nem bír lerázni magáról. Ha le akarja, persze. De Ákosnak már régen az az érzése, hogy le. Az apja le akarja vakarn i magáról az egész bandáját. Mindenkit le akar. Persze őt, Ákost is. De Ákos nem bírja annyira utálni az apját, amennyire szeretné. Ákos persze mindenkit ismer dr. Balogh Nórától le egészen Novák Laciig, de így, együtt, gyere ra óta nem látta őket. Egyszer régen, még iskolás sem volt Ákos, elvitte az apja meg az anyja a Váci utcába a Juhász Gabihoz. Akkor ott volt mindenki. Balogh Nóra aznap kapta meg a d iplomáját, azt ünnepelték. Annyira emlékszik Ákos, hogy a Gabi azt mondta neki, hogy eszébe n jusson nénizni, és még arra, hogy hazafelé a kocsiban az anyja sírva fakadt. Migrénje lett Balogh Nórától. - De hát hogy jön ehhez ez a repedtsarkú proli csaj...?! - ezt hajtogatta Claudia. - Hogy jön ahhoz, hogy engem itt mindenki előtt... Azért, me rt most már doktor?! - Ja - bólintott Ákos apja. - Azért. - Zoli, ha még egyszer... ha még egyszer szóba állsz vele...! Semmi válasz. A Váci utca hetvennyolc előtt áll meg Ákos. Az utca szegényebbik vége. Ez volt a Gabi néniék Ákos teszteli a lelkiállapotát. Gyerekkor-fíling. Érzés: semmi. Kösz, akkor ennyi. Ákos dönt. Mégsem megy ki az árvaházba. Visszatakarodik Szeg e az elitképző Alternatívba. Aztán majdcsak lesz valami. Épp egy napja lógott meg a koleszból. Azóta berúgott, aludt, háromszor szembesült azzal, hogy senkije az égvilágon. Oké, jó kör volt. A Walkman után kotor a táskájában. Irány a Nyugati. A két hittérítő már percek óta követi. Egy beszélős bácsi és egy sűrűn bólogató néni. így jár Ákosról messzire ordít, hogy lelki válságban van, hiszen rugdossa a műanyag kóláspoharakat. Éppen a táskájában kotorász, amikor a két hittérítő beéri. - Jó napot kívánok, fiatalember! - köszönti hátulról a bácsi. - Volt már a kezében ez a könyv Ákos megfordul. A néni felmutatja az Újszövetségi Bibliát. Ákos bólint. Volt hát. - Akkor biztosan tudja, hogy a megváltás megtörtént Jézus Krisztus által - kezdi a bácsi. — D ajon tudja-e, hogy mit jelent ez magának? Nem, nem tudja. Magának ebben a mai, elsze gényült világban nem lehet tiszta képe Jézusról. Viszont maga mint ifjú ember, szereti a popzenét. Látom, hosszú hajat hord. Biztosan látta a Hair című zenés filmet is. Ezt a filmet az Egyesült Államokban készítették el. Em- lékszik ra, hogy a film végén a szakállas fiatalember felszállt a Vietnamba induló gépre? A bácsi megáll. Úgy néz Ákosra, mint aki nem hajlandó folytatni, ha nem kap bizonyítékot arra ogy eddig megértették. Ákos bólint. A néni is bólint. - Természetesen ismeri - bólint a bácsi. - Hiszen tanult ember. Akkor arra is kell emlék eznie, hogy mi állt a repülőgép oldalán. Újabb kutató tekintet. A néni nem mer bólogatni. Kis dalommal figyeli a bácsit, hogy vajon képes lesz-e átugrani az önmaga elé állított magas léce Tényleg, mi állhatott a repülőn? Ákos bambán rázza a fejét.
- Jú! Esz! Ármi! - mondja komolyan a bácsi. - Az Egyesült Államok Hadserege. A néni megkönnyebbül, elmosolyodik, és három lelkeset bólint. A bácsi folytatja. - Az a fiatalember tehát feláldozta magát a koreaiakért... - Tessék?! - kockáztatja meg az ellenvetést Ákos. De aztán hagyja, hogy a bácsi beszéljen. - Igaza van. Mindegy is, hogy kiért áldozta fel magát az a fiatalember. Minden áldozatba n benne van Jézus Krisztus. Sokan szeretnék kihagyni őt az életükből. És látja, mégsem tudja úgy bekapcsolni a televíziót találkozzon a mi Megváltónkkal és az ő művével. Valakiről a végén mindig kiderül, hogy Jézus dáját követte. Van testvére, fiatalember? Ákos egy pillanatra meghökken. Kissé elvarázsolta a bácsi beszéde. Aztán eszébe jutnak a „tes Zsuzsa, Nóra, Gabi, András, Miklós és Laci. - Hat - vigyorodik el. - Hat?! - csodálkozik a néni. - Az szép család! - mondja a bácsi. - Mi az édesapja? Ákos majdnem rávágja, hogy megváltó. De váratlanul úgy érzi, hogy ezeknek itt csak a komoly é lmas igazat szabad válaszolnia. - Vállalkozó - mondja. Negyed három, Vaker Novák Lacinak egymillió forintra van szüksége ahhoz, hogy hülyére ne verjék, meg ne alázzák, fosszák, és végül ne követeljék rajta mégis ugyanazt az egy milát. Története tanulságos: ne csempészett kínai dzsekikkel! Lehetne tanulságosabb is: ne lopj! De ez nem fedné a valóságo t: mert a kereskedés nem lopás, a csempészés sem egészen az, ezekről a kínai dzsekikről meg m en hülye látja, hogy műbőrből vannak. Egyszerű eset: Novák László vállalkozó hárommillió forintot kapott barátjától, Berényi Zoltán hogy árut vásároljon Bartha Zsolt vállalkozótól, majd az árut tisztes haszonnal értékesítse, g megosztozzon a hasznon Berényivel. Novák László vállalkozó kétmilliót át is adott Bartha Zs lalkozónak, át is vette tőle az árut, és tisztes haszonnal értékesítette is, a hasznon pedig is osztozott Berényivel. A probléma az, hogy azt az egymillió forintot, ami még Bartha Zsoltnak járt, Novák László elpókerozta. Azaz eredetileg nem is a pénzt pókerozta el, hanem a barátnőjét, Rékát. Réka persze soha nem ta meg, hogy volt egy éjszaka, amikor ő egy jó óra hosszat el volt pókerozva. Otthon aludt nyugodtan, egyedül, és mire reggel felébredt, már megint a Novák Laci csaja volt, mint eg y éve minden reggel. Csakhogy szegény Réka visszaváltása végül is egymillió forintjába került Lacinak. Réka a reggel hazatérő Laci pofájáról leolvasta, hogy már megint pókerezett, és nagy et veszített. Kivallatta a Lacit, megtudta tőle, hogy kereken nyolcvanezer forintot veszített az éjszaka. Réka bólintott, és beváltotta régi fenyegetését: kihajította Lacit a la Így vált Laci hajléktalanná férfikora delén. Eddig felhalmozott vagyona nem tölti meg öreg Op . Dobozok, ruhanemű, egy sporttáska. Az ablakban zakók lógnak. Tíz rekesz pezsgő van még a cs magtartóban és a hátsó ülésen. Réka a harmadik nő, aki Lacit kidobta a lakásából. Az első nő a felesége, Éva volt évekkel ez ből a házasságból született a fia, Csaba. Vele rámolják most ki a pezsgősrekeszeket az Opelbó A Mátyás király téren parkol Laci, a Vaker előtt. - Apa, hagyd! - vigyorog a jóképű, tizenhét éves Csaba. - Öreg vagy már ehhez! - Hékás, tanulj meg valamit apádtól! - vigyorog a jóképű, harminchat éves Laci. - Az ember so em öreg a melóhoz. A fele társaság már itt van: itt parkolnak a ház előtt a járdán. A tizenöt éves Opel Rekord e rényi András kétéves bézs színű Omegája. Az Omega előtt Berényi Miklós féléves BMW-je. A férf kocsi parkol: dr. Balogh Nóra Audija. A női autó életkoráról nincs adat. Ez a géppark áll pillanatnyilag a hajdani árvaház előtt a Mátyás király téren. Bágyadtan süt , melankolikus gondolatokat keltve Novák Laciban. Főleg ahogy összehasonlítja a maga járgányá a többivel. Tíz láda pezsgő az Lacinak és Csabának öt forduló. Mindannyiszor végig kell menn ocsisor mellett, be a kapun, át az udvaron, be a bisztróba. Juhász Gabi a bárpult mögött gug gol, és pakolja a pezsgősüvegeket a jégre. Lacit elönti a gyöngédség a lány iránt. - Hagyjad, Gabika! - mosolyog Laci. - Minek vagyok én itt, ha te hajlongsz?! - Köszi, akkor csak hajlongjál - mosolyog ő is Lacira, és lemegy a lakásába, készülődni. A kö ordulónál Laci és Csaba már nem találja a bisztróban. Gabi rosszat sejt. Mit rosszat?! Mindent kitalált. A Lacit nyilván kidobta a Réka, és mo st a pofájára van írva, hogy lángoló szerelem ébredez benne Gabi új lakása iránt.
Gabi már dobta ki Lacit egyszer a lakásából (Váci utca hetvennyolc), és nem szándékozik még e r visszafogadni magához. De hát minden ember egy-egy hatalmas rejtély önmaga számára. Gabi sem biztos benne, hogy n em fog-e végül gyengének bizonyulni, és újra megoldani Laci lakásgondját. Isten őrizz! Laci Csaba előtt liheg a pezsgősrekesszel (azért is ő szalad elöl!), és arra gondol, mennyiv el jobban néz ki ez a Gabi, mint a Réka. Ami meg az egy milát illeti, ki van zárva, hogy a Zoli végül is ne adjon neki kölcsön. Csak sírni kell mint a fürdős kurva. És hívni, hívni. Egyet nem tud. Hogy neki nem osztottak lapot Berényi Zoltán utolsó napjának pókerpartijában. Port Bolton, Dominikai Köztársaság.
Helyi idő szerint kilenc óra tizenöt Szvetozár Milán most is pont úgy néz ki, mint tizenöt éve. Ugyanaz a százhúsz kilós, kétméteres, lógó bajszú, kiöregedett jugoszláv vízilabdázó, aki ahá kezett üzleti ügyben Pestre, mindig a Petőfi tér szélén állította le spliti rendszámú Zastavá orfoltos hátizsákból megetette a park verebeit. Vinkoveci szotyolával, babonából. A különbség az akkori és a mostani Szvetozár Milán közt az ősz hajszálak számában van, no meg nevében, amin él. Hajdan az Adrián lakott a Va Banque nevű vitorláson, most pedig a Karib -tenger hintáztatja a jachtját, melyet szintén Va Banque-nak nevez, babonából. Őt magát viszont másképp hívják. A Matteo Riva név szerepel az útlevelében. Inkább csak babon n a kutya nem kíváncsi rá, mi történt Szvetozár Milánnal, hol van most, és mit csinál. Egy üveg Jameson whiskynél tart kora reggel óta. Most fejezi be. Körösi Csárli halálát emészt gnap este tudta meg Körösi brazil feleségétől. Kinyitja a napernyőt, és kihozza a telefont a kabinból. Egyedül van a hajóján. Alig három kilométerre horgonyoz a boltoni kikötőtől. Azért jött ki, h lásson embert. A horgokat sem dobta be. Tárcsáz. Egy hosszú-hosszú számot egy távoli országban. Kicseng. Felveszik. - Berényi lakás - szólal meg egy feszült női hang. - Jonapot kívánok. En a Milan vagyok. A Zolit keresem. - Berényi Claudia. Nincs itthon a férjem. - Mikor lesz otthon? - Bocsánat, de kivel beszélek? - Milan. A Zoli tudni fogja. - Ne haragudjon, uram, a férjem elköltözött itthonról. Nem tudom az új számát. Szvetozár Milán morog magában valamit horvátul a hülye libákról, de érzi azt is, hogy egy ily hangnak, mint az övé, egy nő sem adná meg a férje telefonszámát. Belekezd a következő üveg Jamesonba. A tenger nyugodt. Félórán belül pokoli lesz a meleg. Dél a látóhatár szélén két tanker körvonalai takarják egymást. Olyan, mintha két orra lenne egye jónak. Az egyik orr New Orleans, a másik orr a venezuelai Maracaibo felé mutat. Észak felé Port Bolton strandja látszik. De a strandoló turisták zaja nem hallatszik ide. Három sirály ül az árboc felső keresztrúdján. Egy fehér, és két fekete.
Tizennégy óra tizenöt, Dobogókő Október huszonhatodika fenn van az év háromszázhatvanöt napjának százas listáján. Megbízható, szép, őszi nap. Október huszonhatodika időjárása megenged mindent, amit ezen a szélességi körön csinálni érde gyis könyökölni az állópulton egy koszos bódé előtt Dobogókőn, sült kolbászt enni mustárral, korsó Kőbányait, és gyönyörködni a Rám-szakadék felől érkező farmeres-bakancsos gimnazista lá De hétfő van, a lányok nem ma kirándulnak. Viszont a többi stimmel. A szürke Merci húsz méterre áll a parkolóban. Az ajtaja tárva-nyitva. István ü t az újsággal, oldalt fordulva. A lába a parkoló betonján. Izzadva fordítja a cikket. Golyóst llal írogatja a szavak fölé a jelentésüket. Azok fölé persze, amiket ismer. Nincs nála szótár csórikám. Ennek én vagyok a Csárlija. Körösi Csárli szeretett tanítani. - Zoli, te az én emberem vagy, és az is maradsz. Ezt tudjad. Meg azt is, hogy akinek egyszer kiadtál egyetlen parancsot, azért már felelős vagy. De ő se szabadul meg tőled, amíg meg nem hal. Berényi már rég pontosan tudja, mi van a cikkben. Csak egy kicsit külön akar lenni Istvántól. Előveszi a tárcáját, abból kivesz egy üres papírt: fejből ráír egy hosszú-hosszú számot egy t
meg egy nevet. Szvetozár Milán. Csárli volt az egyetlen ember, aki őt jobban ismerte, mint saját maga. - Neked is van még itt dolgod - mondta akkor Ferihegyen. - Nem sietünk. Időben megtuds z mindent. Na. Hát a Csárli most már tud mindent. Nekünk itt csak azt a maradék mindent kell még megtud ni. Berényi meghúzza a korsóját, és odaszól Istvánnak. - Csucsu! Hagyd a fenébe az újságot! Gyere csak ide! István odaballag a bódéhoz. Berényi elérakja a cetlit az asztalon. - Itt ez a szám. Ezt hívd fel nekem. És annyit kérdezz a nőtől, hogy tudja-e, hol lehet elérn ezt a fickót. Ideírtam neked a nevét. Szvetozár Milán. - De főnök, én... - Nem tudsz angolul - bólint Berényi. - Tudsz. Ha most nem volnál kéznél, én is tudnék. Aztán hozzáteszi: - Ott reggel van, nem délután, erre számíts. Berényi tárcsáz, aztán István kezébe nyomja a telefont. Mély női hang jelentkezik. István szomorúságot hall ki belőle - mi mást? Halott a férje! - Aló? - Gúd móning. Áj vúd lájk tu no - kínlódik István -, di telifon námbö of miszter Szvetozár Mi A női hang közbevág. - Who am I speaking with? Istvánnak van otthon egy kazettája: The Best of Jazz Samba. Azon énekel brazil nő angolu l. Ez is énekel. Ha jól értem, most azt énekli, hogy ki az ördöggel beszél. - Áj em... Áj em... Berényi Zoltán from hangeri. End áj em szorri... áj em szó szed... medem. . István bocsánatkérően sandít Berényire, hogy az ő nevében mutatkozott be. Berényi mutatja nek gy nem baj, nagyon jól csinálja. Az énekesnő hangja egy árnyalattal még mélyebbé és még szomo - Thank You... thank You, Sir... Momento... Can you write the number? - Jesz... Az énekesnő diktál. Berényi odatolja István elé a cetlit. A füléhez pedig odatartja a telefont, hogy István tudjon írni. - Matteo Riva. Matteo. Matteo, okay? Riva. Riva. Okey? Republic Dominica. The number: Zero... zero... one... eight... zero... nine... t hree... nine... eight... seven... two... seven... five. István visszaolvassa neki, ami a papíron áll: - Matteo Riva, Republic Dominica. 00 1 809 398 727 5... Tenk jú... end áj... Istvánt elönti a részvét, még mondana valamit, de az énekesnő szelíden elhárítja. - Good day, Sir. Good day.
Tizenöt óra harminc, Vaker Ákos nagy szent elhatározással lépett be a házba. Ha egyszer az apja a helyi megváltó, akkor nnyit megérdemel, hogy ő is adjon neki még egy esélyt. Ákos tehát úgy döntött, az előző huszo sik az életéből. Ő a maga részéről köszöni, jól van, most érkezett a szegedi vonattal, nem pe p. Mire metróval és busszal kivergődött a Mátyás király térre, már maga is elhitte, hogy így vol Frissen felújított ház előtt rengeteg kocsi. Ez lesz az. A kapu tárva-nyitva. Ákos belép. Akadálytalanul jut el a belső udvarig. Valakik éppen költözn az egyik földszinti lakásba. Bútorok állnak az ajtó előtt. Zilált, hórihorgas, idősebb nő áll mellett. Gyanakodva figyeli Ákost. - Kit keres, fiatalember? - Senkit. - Ez nem átjáróház, kérem! Magánterület! Legyen szíves... - Jól van, na, nem a lomtalanításra jöttem! - vágja rá tiszteletlenül Ákos. Nem ilyen fogadta várt. De a nő nem hagyja annyiban. Még hogy az ő bútorai lomok! - Azonnal menjen ki, vagy mondja meg, kit keres! Két férfi jelenik meg az ajtóban gurtnival. Már mennének is oda egy kredenchez, de Kertész M agdi - mert természetesen ő az! - felháborodva fordul oda az idősebbikhez.
- Apus, valaki bejött, és nem akar kimenni! És Magdi árulkodóan rámutat Ákosra. Vilmos tétován lép egyet Ákos felé. - Jó napot. Kit keresel? - Az apámat. Berényi Ákos vagyok. Minden szó lehet varázsszó. Csak a megfelelő pillanatban és helyen kell kimondani. Kertész M agdi elveszíti az egyensúlyát ettől a névtől. Meg kell kapaszkodnia a ruhásszekrényben, mert lexszerűen térdre akart esni, hogy úgy kérje jótevője fiát, tekintsen el attól, amit ő, asszo at, balga tudatlanságában összebeszélt! - Az Ákoska?! Meg se ismertem! Kész férfi. Hát mért nem mondta? Ott van mindenki a bisztróba n! Ákos köszönés nélkül lép be a bisztróba. És majdnem ki is löki valami, ahogy belépett: gyűlöl nt, keserű, reménytelen gyűlöletet, ami úgy dől ki a bisztróajtón, mint a cigarettafüst. Ákos megáll az ajtóban. Nagy a sürgés-forgás a helyiségben. Ákos mindenkit ismer. Ott van Juhász Gabi, Zsuzsa, Dani, az unokaöccse, és Novák Laci. Gabi a bárpult egyik végén a szendvicseket gyártja, amiket Dan a pult másik végétől kiindulva, Gabi felé haladva fogyaszt. Zsuzsa lampionokat aggat a fa lra. Laci is alibizik valamit valami dísszel. - Nahát! - kiáltja Gabi. - Nézzétek, itt van Ákos! Mindenki az ajtó felé néz. Öröm egyik tekintetben sincs. Pedig csak meg vannak lepve, de Ákos gyors, és ellentámadásra beállt agya máris villan. - Mi baj? Annyit nőttem, hogy nem ismertek meg? Hát... Két mondat volt idáig, de ebből már nem lesz családi egymás nyakába borulás, puszi, pa nyalomaszád... mondjuk az nem is baj. Köszönés se volt, egyik oldalról sem. És Zsuzsán máris tődés jelei mutatkoznak. - Semmi - mondja ki az őszintét ügyetlenül, bár ő könynyednek szánja a megjegyzést. - Csak ne nk. - Micsoda véletlen - vágja rá Ákos. - Az apám se. Jól megy a sértődés, gondolja. A légkör megfagyasztva, én szánalmas vagyok és ellenszenves, b abi zavarban. - De este jön! - mondja. Szóval nincs itt. Persze mért lenne? - Nyolc körül - folytatja Gabi. - Akkor kezdődik. - Micsoda? Mi kezdődik? — kérdi Ákos. Persze nyilván buli lesz. Mi a fene lenne itt más? - A buli - böki ki Gabi. És ügyetlenül hozzáteszi: - Nem szólt neked? Az apám? Hát ő aztán nem, gondolja Ákos, de te, bamba Gabi néni, ezt el se hinnéd: hogy az ap meg az anyám egész nap egy büdös szóval nem mondta, hogy drága kicsi fiam, lesz itt egy buli az este, ha már úgyis itt vagy, ugyan, nem akarsz-e esetleg eljönni?! A franc az egészbe! - Semmiről se tudok - von vállat Ákos. - Egy órája szálltam le a vonatról. Ákos innen kezdve folyékonyan hazudja, amit elképzelt előre: hogy ő nem látta ma még az apját figyelmetlen beavatott azt hinné róla, hogy született bajkeverő. Pedig Ákos csak egy meglehetősen éretlen, zavart kamasz, aki egyetlen dolgot érez, mióta b etette a lábát a bisztróba: a felé áradó gyűlöletet. Ma Ákos tudná, mi az a gyűlölet, akkor érezné, hogy a jelen lévő négy emberből egyedül csak Z őt. De ő most tényleg gyűlöli. De Zsuzsa most gyűlöl itt mindenkit. A saját Dani fiát is. Zsuzsa gyűlölete uralja az egész bisztrót, és dől ki az ajtón, mint a cigarettafüst. (Pedig c a Laci dohányzik.) Zsuzsa egyetlen dolgot szeretne most: ott lenni végre Zolival a hotelban! Minden g ondolata akörül forog, hogyan fog innen eltűnni észrevétlenül, és kik azok, akik ebben akadál zák. Akadályozza Gabi meg a hülye Laci, és akadályozza a saját Dani fia is. És akadályozzák a k az épületben: Kata, akiről azt se tudja, hol van, Csabával beszélget valahol, a hülye Laci hülye fiával, akadályozzák Kertészék, ez a költözködő bohócpár, Nóra, Miklós, akik bármikor legfőképp András akadályozza Zsuzsát, a férje, akinek Hoffer egy órája magyarázza fontoskodv mindent spóroltatott ki Miklós az épületből. És akkor eszi ide a fene még Ákost is. Ákos vég hiányzott neki. Hát persze hogy gyűlöli! Bár igyekszik összeszedni magát. - Ákos! - szólal meg Zsuzsa meleg hangon. - Mindenféleképpen gyere el este! De Ákos szedelőzködik.
- Nem, kösz. Moziba megyek. És Ákos rövid látogatása véget is ér a Vakerban. Nem tartóztatják. Elmegy, mint a megvert kut A nap eddigi része azonban megérdemel egy kis epilógust, hogy aztán már minden az esti bul i felé mutasson! Mert Ákos távozásával véget ért az első hétköznap a Vakerban. Kertészék lassan beköltöznek, é módszeresen berúgni a bulira. Hoffer még dühöng egy sort Andrásnak Miklós szakmai erkölcseir ztán hazaengedi a kis Tasit, és ő is hazamegy. Reggel óta nem látta Misit és Esztert. Gabi f elmegy a lakásába, és panaszkodik Nórának, hogy Laci félrehívta, hogy egy-két éjszakára idekö Nóra Gabinál fürdik és öltözik át „estélyibe”. Közben Laci gagyi pezsgőjét isszák, és Gabi m y a Laci be nem teszi ide a lábát. Miklós rég hazament a BMW-jén, hogy ő is szép legyen estér A Berényi család pedig ideiglenesen kettéválik. Zsuzsa elrohan az Aranyember Hotelba Zol tánhoz, András, Kata és Dani pedig szépen hazaautózik a bézs színűn. Zsuzsa azt hazudta nekik ogy a varrónőhöz kell mennie. Menjenek csak haza hárman, várják meg otthon, öltözzenek fel sz ő haza fog érni a varrónőtől hét órára, és majd együtt jönnek vissza ide, nyolcra. És most mind mennek. Ákos a Nyugatiba indult, de most aztán végleg! Az úti cél: Szeged. A távlati cél: elfelejteni ezt a napot. De ezt a napot nem lehet elfelejteni. Megemlegeti min- denki, aki csak részt vett benne. És persze aki túlélte. Ákos bizony a Paprika Intercity helyett az Aranyember Hotelban kötött ki végül. Később nagyon sokat gondolt erre a délutánra. De ha beledöglik, se tudja megmondani, mit a kart még az apjától. Különös vonzása volt ezen a délutánon a távoli Aranyember Hotelnak! Zsuzsa tudta (Ákossal ellentétben!), hogy mit akar ott. Szakítani Zoltánnal. De azt is tudta, hogy úgyis szeretkezni fognak. Utoljára László indult el az Aranyember felé kopott, öreg Rekordjával. Ő is tudta, mit akar: csönt. És még valakit vonzott ezen a délutánon az Aranyember Hotel: Nagy Ferencnek a Cherokee J eepjével szintén ott kell jelentkeznie a három milájáért. Hacsak ugye nem feledkezett meg köz en az egészről. Van olyan...
Port Bolton, Dominikai Köztársaság. Kilenc óra harminc Pokoli a meleg. Három sirály ül az árboc felső keresztrúdján. Most mind a három sárga. Szveto a napernyő alatt ül, és a szemét dörgöli. Megszólal a telefon. - Zoli vagyok. - Zolika! Az Isten áldjon meg. - Mióta tudod? - Tegnap óta. - Akkor Jameson whisky? - Az, hát. - Hányadik üveg? - A második. De hosszú még a nap. És te? - Kőbányai. Sült kolbász. Szvetozár Milán nyel egyet a jachtján. Régen volt az már. - Tudsz mindent, Zolika? - Megkaptam mindent a Csárlitól. Hívtál már, mi? - Naná! Kijössz-e hozzám, Zolika? - Ja - mondja Berényi Zoltán Dobogókőn Szvetozár Milánnak Dominikára. - Most már ki. De nem e dül! Szvetozár Milán elvigyorodik a jachtján. - Az jó! Hány éves? Berényi Zoltán elvigyorodik Dobogókőn. - Harminchat. Szvetozár Milán meghúzza a whiskyjét. - Akkor benőtt a fejed lágya, Zolika. Berényi Zoltán is lehúzza a maradék sörét. - Be. - Tudod a nevem. - Matteo Riva.
- Jól van. Dominika. Port Bolton. Kikötő. Mikor jösztök? - Egy héten belül. Jegy kell még. Vigyek valamit? Szvetozár Milán felnéz az árboc felső keresztrúdján ülő sirályokra. - Szotyit. Berényi maga elé bólogat Dobogókőn. - Meglesz. A sirályok felröppennek. Színük az erős napsütésben sötétkék.
Tizenöt óra negyvenöt, szürke Merci István amíg él, tűnődne, mi volt ez az egész ott fent Dobogókőn, ha emlékezne valamire később tán. Pedig sokat fogja törni a fejét, hogy összerakja valahogy október huszonhatodikát. (Egy szer majd a szerelmének, Kertész Mónikának is beszél erről. Mármint arról, hogy semmire nem e zik. - Szerintem bennem is elvarrtak valamit, amikor összevarrtak - magyarázza majd Mónikának .) A szerpentinen söpörnek lefelé. Mostantól feszes a program. Berényit szinte vidámmá tette a t lefonálás. Istvánt figyeli kissé kajánul, mikor jut el odáig, hogy kérdezzen. Ordít a fiúról, attognak a fogaskerekek az agyában. Nem ért semmit, és jól is van így. - Te, Csucsu. Ha jó emlékszem, idefelé jövet kérdeztél valamit. - Hát... - Nem azt kérdezted, hogy miért? - Te akartad, hogy kérdezzem! - Oké, én. Na: szóval, hogy miért mentünk föl Dobogókőre? Röhögni fogsz. Azért, mert még én s soha. Két régi álmom van. Ez volt az egyik. - Szívatsz - vigyorodik el István. Csönd. Berényi a gondolataiba merül. Fogaskerekek. Fogaskerekek. Mostantól feszes a prog ram. Minden ügyem fel van húzva. Egy héten belül jár le minden. Brazil repülőjegyet visszavál i, dominikait megvenni. Minden órám ketyeg. Egyszerre fog lejárni mind. Baromi nehéz vol t így felhúzni őket. Hogy egyszerre járjanak le. Nekem sikerült. Pedig ez a Csárli műfaja. Sz gény Csárli... Csárlif Csárli, hogy csináltad, hogy még a halálhíred is ma jött meg?! - Álljunk meg, Csucsu! Ott, a pihenőnél! István szót fogad. Berényi kipattan a kocsiból. Viszi a DAVRIK International belső terjesztésű újságját, és visz ulát, amin Körösi Csárli Sáo Pauló-i telefonszáma alatt Matteo Riva Port Bolton-i telefonszám an. Berényi megáll az útszéli pihenőhely szemetese előtt, és mintha valami áldozati imát mond l mozdulatlanul, pár másodpercig. - Nulla, nulla, egy, nyolc, nulla, kilenc, három, kilencvennyolc, héthuszonhét, öt. Megtanulta. A Csárliét már nem ismétli el, azt tudja. De ha már itt van, elmond magában még e y számot: - Kilenc, kilenc, kilenc, három, négy hat, egy, nyolc, hat, három - öt, hét, nyolc, nyolc, nyolc, kettő, hat, egy. Erste Secondo Bank, Svájc. Tudja, hogy nem olyan jó az agya. Nem rossz, de ezt el kell ismételni mindennap. A szemetest holnap ürítik. Már türemkedik belőle a sok műanyag pohár. Berényi begyűri közéjük cetlit pedig öngyújtóval elégeti. A szertartás véget ért. Már majdnem a csobánkai leágazásnál járnak, amikor újra megszólal Berényi. - A másik nagy buli: cápára horgászni. Tudod te, milyen az? Én soha nem voltam egy könyvbuzi , azt tudod. De egyetlen könyv az nagyon megvolt. - Az öreg halász és a tenger - bólint István. - Nem, de majdnem. Az volt benne, hogyan kell cápára horgászni. Kell hozzá véres hús, meg jó zem, meg kitartás, meg néhány pár ipari kesztyű. Lekötsz mindent a hajódon. A széked a fedélzethez hegesztve, a botod drótkötéllel a bikához, te meg egy hevederben tízce tis seklikkel rögzítve a székedben. És ott vagy egyedül. Aztán jöhet a cápa. Állítólag az a t y nagyon le kell kötni magad.
1989 augusztus 28, Tizennégy óra, Ferihegy Airport, külső terasz A kétpólusú politikai felállásra berendezkedett világban hatalmas roppanás készül, kis híján történetének vége, a szovjet világbirodalom az összeomlás küszöbén billeg. Mindebből a repülő sörözgető három férfi semmit nem észlel. Gépek, bámészkodók jönnek-mennek. Ezek hárman napbar
ujjú ingben fecserésznek, kettejüknél könnyű sportszatyor, a harmadik nyilván kikísérte őket aszt fürkésző határőr rezgésmentes nagy felbontású távcsövének célkeresztje nem sokáig fogja ren áttér egy felettébb gyanúsan libegő miniszoknyára. - A többi poggyász? - kérdezi Berényi. Ezek ketten összevigyorognak. - Fogkefe, napszemüveg, AMEX-csekkek. Meg két üveg emergency whisky - feleli a testese bb. - Két hét? Most a soványon a mosolygás: - Valóban, testvér, az idő végtelenje tetszés szerint felszabható kéthetes szakaszokra. - Bár ez direkt önkényes felosztás. - És melyik nem az? - kérdezi Berényi. - Amelyikben maradéktalanul jól érzed magad - feleli a testes, és kortyol a sörből. Öt éve összefűzte őket egy nagy horderejű titok. És bár a titok természete miatt ritkán talál oltán és Milán összesen ha háromszor, jól ismerték egymást. És Zoltán tudta, hogy nem véletle De nem kérdezett: időben el fogják mondani. A kíváncsi gimnazista lányok nem ehhez a klubho z tartoznak. Akkor beszélgessünk. - Szívesen veletek mennék. Még nem látta Milánt így vigyorogni: - Hát, mért nem szóltál? - Hát szóltatok, hogy szólhatok? Körösi harsányan kacag, még ilyen jót, nahát, közben fejcsóválva körülnéz. Senki nem foglalko hogy három férfi a napon sörözget és disznó vicceket mesél. Zoltán türelme fogyni kezd. - Szóval két hét Adria a Va Banque fedélzetén? Nem felelnek, Milán dobol az asztalon. Zoltánn k egyre kevésbé tetszik ez a gyerekes játék. - Ugye nem bánjátok, ha nem várom meg, amíg becsekkoltok? A meló meg a család - és felhörpint sörét. Mire leteszi a poharat, két komoly ember néz rá. - Figyelj, Öcsi - szólal meg Csárli. - Az a helyzet, hogy mi nem jövünk vissza. - Mi van? - Komoly. Berényi arra gondol, hogy az ő nagy balhéjuknak két éve vége, túlélték. Körösi állta a szavát ek folyamatosan jöttek, az adóhivatal nem molesztálta, a Berényi cég szépen fejlődött. Igaz, dolgozott, mint az állat, az, hogy lebukás esetén a büntetés arányban állt volna vagy sem a s erzett vagyonnal, szerencsére nem derült ki. Meg egyáltalán, micsoda katyvaz az államérdekből ekig folyamatosan bűnszövetkezetben elkövetett csalás, adócsalás, árdrágítás, visszaélés, meg udja. Ehhez képest, meg hogy százmilliók futottak át a cégen ismeretlen helyre, nem kapott annyi ra sokat. Morzsák jutottak. És most ezek lelépnek. Majd megöleljük egymást, és elválunk, talá És a barátság? Tartozás nincs, férfiak vagyunk, miért a hiányérzet? Csárli komoly: - A Nagy Imre-temetés óta megváltozott a helyzet. Igaz, már előtte is bedugultak a csatornák . De itt valakiknek most nagyon sürgős lett. Van egy kis káosz, nem akarunk a falnak m enni Milánnal. Érted? Berényi nem érti, de nem is akarja érteni. - Ti tudjátok. Szarok a politikára. Milán megragadja a vállát: - Nem kell megsértődni, Öcsi. Még Berényinek se könnyű Milán szorításából kirántani magát. - Menjetek már. Minden oké. - Szereztünk magunknak egy kis külszolgálatot. Ahova most megyünk, az nem a te világod. Eg y kétéves munka odaát - békíti Csárli. - Sose akartam kém lenni. Bunkó kőműves vagyok. - Neked itt családod van. Elintéznivalók. Emberek számítanak rád. - Persze. - Berényi most összeszedi az erejét, nehogy félreértsék. - Semmi gond, fiúk. Sok szerencsét. Őszintén. Milán ingerült lesz: - A rohadt életbe, mint egy kisasszony. Azt hittem, tudod, hogy a férfi nem siet. Mi ndennek eljön az ideje. Kivárás! A te időd később jön. Ennyi. Berényi Csárli felé fordul:
- Ennek mi baja? Mit ordítozik? Fáj a búcsú? Felhő takarja el a napot, beborult egy pillanat alatt. És elromlott a hangulat. A ha ngosbemondó a dubrovniki járat utasait kéri a hatos kapuhoz. - Menjetek már! Felállnak. Körösi átöleli Zoltánt. Zoltán teste megfeszül, és nem bírja ki, pedig nem akart s fáj a búcsú, és most mintha az apját veszítené el, a nemzőapja helyett az édesapját, pedig s gykorúak Csárlival, na mondd, legföljebb tíz év, mi az, de azt nem mondhatja, hogy maradj itthon, te rohadék, mért akarsz elhagyni, önkontroll, elszállt az agyam vagy mi van, meg köszörüli a torkát, és kissé durvára sikeredik, ahogy kivágja: - Annak idején volt szó valami suskáról. Egy kis veszélyességi pótdíj. Ebédpénz. Azt elfelejt - Nem felejtettük el, testvér, csak még nem jött el az időd. Berényi felröhög: - Ne rontsátok már el ezt a szép búcsút, fiúk. Körösi közelebb lép: - Tudod, a férfi nem siet. Neked itt dolgod van még. El kell végezned, amit elhatároztál, különben rongynak éreznéd magad. De nyugi, megvan a részed. - Ez gyenge volt, srácok. Most boldog vagyok. Hű de jó! Megvan a részem. Hol? Mennyi? Mikor? - Mennyi ment át négy év alatt? - Nincs nálam a könyvelés. Otthon tartom. - Na, akkor otthon kiszámíthatod, nagyjából mennyi jut belőle neked, ha hárman vagy négyen le zünk rá. Feltéve, hogy az eredeti megrendelő nem jelentkezik érte. - Mért ne jelentkezne? - Mert például kicsit felgyorsult a történelem. Nem jut el a kasszáig. - Ne szórakozzatok velem. Milán megropogtatja a vállát: - Türelem, Öcsi. Néhány év nem számít. Valaki jelentkezik egy napon, hogy üzenetet hoztam Csá Az lesz a te napod. Na, csá! A két férfi egy pillanat alatt eltűnt a teraszról. Berényi felnevetett és fizetett a gyorsan megjelenő pincérnek, majd hazahajtott.
1989 augusztus 28, Tizennyolc óra, Kővirág utca A leeresztett redőny mögött a félhomályban fekszik Claudia. Ákoska a kertben játszik két szom gyerekkel. A gyerekek civakodása, a városi közlekedés távoli zaja szűrten érkezik. Az asszony fején nedv kendő. A rekkenő hőség ugyanis migrént váltott ki belőle, és a migrénhez sürgő-forgó személyz . Sajnos azonban nem volt cselédsége, aki észrevegye és akceptálja. A rekkenő hőség meg nyolc fiának jelenléte, e kettő együtt valósággal sokkolni tudta. Valójában egyetlen igazi sokk ért igi életében: amikor rádöbbent, mekkora baklövés volt huszonhárom évesen anyaszerepet vállaln y nőnek legalább harmincéves koráig érlelődnie kell, vallotta. Butikokban, elegáns kártyapartikon, édes délutáni flörtökön szeretett volna érlelődni, valami os kis kalandok során bajuszos jogászokkal és nem jogászokkal. Azon a napon, amikor rájött, hogy az anyaság nem babázásból és fényképezkedésből áll, leszámolt Zoltánnal. Zoltán befúrta kretette apa vállalkozását és az ő perspektíváját a valóban nagyvonalú életre, és a naiv fiat , aki volt, belepumpált gyorsan egy gyereket, hogy egy életre kiiktassa mindenből. Kovács Claudia ravasz, sőt okos nő volt. Tudta, hogy ezekből a vádakból semmi sem igaz, csak kellenek az önérzetének. Zoltán nem fúrta, nem semmizte, nem kötötte ki és le. Az elkényezte gyerekkor meg a mozifilmek, kicsit az unalom, a sikertelenség érzete. Meg az a homályo s, távoli sejtés, hogy Zoltán mekkora főnyeremény azokhoz képest, akikkel be kellett volna ér ie, ha nem találkozik vele - ezzel az erős, primitív, öntörvényű hímmel. De hogy még hálás is legyen? Na nem! Az örök ellentmondás a nő számára feloldhatatlan: egy igazi férfival nem lehet együtt élni. A dig ideális férj, az alkalmatlan azokra a kalandokra, amelyek kijárnak egy nőnek a nőisége j ogán. Berényiné született Kovács Claudia egészen színvonaltalan kalandokba bocsátkozott, szer fosztogatták és megalázták, de ő annyira nagyra tartotta magát, hogy nem hitte el valóságnak -egy kaland- jának rettenetes epizódjait. Ellenben elhitette magával, hogy éppen eléggé elle nállhatatlan, és hogy az idő nem foghat ki rajta, akárha reneszánsz festmény volna védett gyű ményben. 1989-re eltávolodtak egymástól. Veszekedésre mindig volt ok és ürügy, bár ezekből Zoltán igye kivonni magát. A gyerek őszintén összetartotta őket, mindketten szerették
Ákoskát, mindketten a maguk módján. Zoltán este hatra ér haza a repülőtérről, még beugrott egy ügyet elintézni. Beáll a kocsival, lehúzott redőnyre, és tudja a megoldást. Ákoska a kertben rajzolgat egyedül, apját meglátva fut. - Mit rajzolsz? - kérdezi Zoltán, és fölkapja, magasba emeli a gyereket. - Kígyót, de nem sikerült lerajzolnom, mert elfutott. - A kígyó nem tud futni, nincs lába. - Ennek volt. - Akkor nem is kígyó volt, hanem gyík. - Rá akartam lépni, - Mért kéne egy gyíkra rálépni? - Hát hogy nyugton maradjon a rajzoláshoz. - De ha rálépsz, meghal. - De ha egyszer le akarom rajzolni! És marad itt elég gyík, élni. Sokan vannak. Ez az őrjítően praktikus megközelítése a világnak, amit később szadizmusnak, romlottságnak, k nségnek fognak minősíteni az emberek. Pedig csak egy megközelítési mód, mellyel alárendeli a ot a saját céljainak. Ha ilyen marad, nehéz dolga lesz a kölyöknek, mert mindent másképp fog ni, mint a jól idomított többiek. Lerakja a gyereket: - Gyere vacsorázni. - Anyának migrénje van. - Gyere a konyhába, ketten összecsapunk valamit. Ákos ügyesen törte a tojásokat, csak kevés héj recseg a foguk alatt, miközben eszik a szalonn rántottát. - Recseg - mondja Ákos. Azt mondják, kell a szervezetnek a mész. Ugyanakkor vakbélgyulladást okoz a tojáshéj. Minden re van legalább kétféle megközelítés. - Köpd ki - nevet az apja. Ákos a konyhakőre köpdösi a félig rágott ételt, nagyokat nevetnek. kisgyereknek nem jó evő, játékos malackodássá válik a vacsorázás. - Mi folyik itt! - Claudia betoppan, fejfájós királynő, fején korona helyett muszlinkendő. - Étkezünk, drágám - vigyorog Zoltán. Claudia kis híján elcsúszik. Mi ez a disznóól? - sikkant. - Normálisak vagytok? - Vacsorát főztünk. Kérsz? - Persze, most rossz háziasszony, rossz anya, rossz feleség vagyok! - Fáj a fejed, Ákos mondta. - Az már senkit nem érdekel, hogy mitől fáj. Zoltán Ákosra pillant, aztán Claudiához lép. - Szívem, a migrén az migrén. Bécsben van rá valami csodagyógyszer. Mondtam már, hogy hozatok ha gondolod. - Erre nem jók a bogyók meg pirulák. Ákos felkel az asztaltól: - Megyek a szobámba! - És ezt a disznóságot ki takarítja fel? - villámlik Claudia szeme. - Majd én eltüntetem, menj csak - szelíden taszít egyet Ákoson az apja. - Mit akarsz ezzel elérni? - kérdezi Claudia. - Mivel? - Ellenem nevelni a gyereket? - Fáj a fejed, az baromi rossz érzés. - Ezzel a gusztustalansággal, ezzel a disznóóllal akarod a magad oldalára fordítani? - Kihívjam az orvosi ügyeletet? - Azt hiszed, ha mindent megengedsz neki, majd melléd áll valamikor? Hiszen soha nem vagy itthon! Alig lát! Nem is ismer! Én nevelem! - Vagy bevigyelek? Az idegsebészet nincs messze, ott adnak valamit. - Azt szeretnéd! Bolondokházába csukatni. De hát már ez is kész diliház! - Lassan elfogynak a lehetőségeim. - Ezt a kuplerájt itt a konyhában azért csináltátok, hogy kihozz a sodromból. Betegen álljak eki sikálni a konyhát! - Fölnyalom én, holnap egyébként is jön a Kertész Magdi. - A Magdi néni normálisan takarítani jön, nem fogom ilyesmire kérni.
- Azért, drágám, veled se könnyű, amikor fáj a fejed. - Minden ürügyet kihasználsz, hogy kikészíts. Aztán meg diadalt ülsz! Úristen, hova tettem az zemet, a szememet! A kurváidnak talán nem fáj a fejük, de ne felejtsd, egy órára vagy kettőre könnyű egy ilyen alakot boldogítani, istenem, micsoda fiatalságom lehetett volna, az apám a tenyerén hordott, mielőtt tönkretetted a az egész vállalkozását... Mialatt Claudia egyre jobban belelovalja magát az önsajnálatba, Zoltán szép komótosan összesz di az asztalról a két tányért, a villát, a kést, a serpenyőt a tojással, egyberakja, fejmagas emeli, és nagy erővel a földhöz vágja. A zajra még a szomszéd fekete pumikutyája is felkapja a fejét, épp most készült lepisilni a K vács-villa kerítését. Claudia összerándul, levegő után kap, kezét védekezőn maga elé rántja. - Őrült vagy? - Igen. De nem ezért. - Ezt most mért csináltad? - Hogy ne kelljen megütnöm téged. Ákos a szobájában legózik, a lenti zajra fel se pillant a játékból. Tudja, a ma esti mesélés marad.
1989 augusztus 28, Huszonkét óra, Kővirág utca, hálószoba Zoltán már fekszik, elege van az egész elbuzerált napból, egy színes magazint lapoz, benne a z óceánok ragadozója, a legkegyetlenebb, a kalapácsfejű cápa, nézi a célszerűen felépített, t testet, a tökéletes gyilkológépet, eszébe jutnak róla más torpedó alakú dolgok, talán át kell szivarra, aki szivarozik, az megfontolt, mégis lehet határozott. Szívja a cigarettát, C laudia most vagy szól érte, hogy a hálószobában büdösít, vagy nem mer szólni. Csárli és Milán már behajóztak (a vitorlás neve Va Banque, így, nagybetűvel), sortos fiúk tol ajóhoz kis kocsival az egy hétre elegendő ellátmányt, sortos lány hozta a részletes számlát, Milán egy hanyagul aláírt AMEX-csekkel egyenlített ki, a lány könnyedén megy a stégen vissza olt felé, távolodó aranybarna vádlija az utolsó kép, amit a szárazföldről magukkal visznek. Zoltán érzései zavarosak, mért nem vagyok velük a tengeren? Nekem dolgom van még itt, mondták, mielőtt felszálltak a repülőre, és kiröppentek, mint egy a kon át egy másik világba, itt hagytak, mint egy fölöslegessé vált poggyászt. Nekem még dolgom van itt. És röhögtek magukban, higygyem azt, én vagyok az Aranyember meg a Jean Valjean - mélyet szippant a cigarettából. Ezt a két könyvet még a Vakerban olvasta, egyszer bejött Zsuzsa a könyvtárnak kinevezett kis szobába, szó nélkül sután átölelték egymást, az orruk útban volt, és becsukott szájjal csóko tíz másodperc volt, Zsuzsa tizenkét éves lehetett, és Zoltán biztos benne, hogy a lány kezdem ezte. Utána két évig nem közeledtek egymáshoz, de mindketten tudták, hogy ez a hideg-nedves kamaszcsók, ez egy nagy valami volt. Mért vagyok én itt? Dolgom van, vagy átvágtak? Ekkor bejön Claudia a fürdőszobából, leveti köntösét, mint Karády Katalin a Halálos tavaszban alatt bokáig érő, átlátszó hálóing. Zoltán elnyomja a cigarettát, a hamutartót kiviszi a tera Claudia háttal fekszik, a meleg miatt kitakarózva. Egy dekát nem hízott az esküvőjük óta. Zol mindig megejtette az apró nők kecsessége. Most, hogy egyik lábát felhúzza a hasához, felcsúsz a hálóing, kifejezetten izgató. Nyoma sincs a délutáni fúriának, ellenben Zoltán újra látja m azt a régi Claudiát, akiben állandóan erotikus töltés vibrált, és kész volt bolondos kalando Ez a korszak hamar, pontosan a gyerekszüléssel elmúlt. Vissza-visszatért még rövid időkre, de egyre ritkábban. Zoltán végighúzza kezét a nő lábszárán, fel, a hálóing alá. Claudia nem reagál, de a bőre üze gyre jobban átadja magát Zoltánnak, a férfi keze már a csípőnél tart, aztán vissza a gömbölyű ynek hajlatai annyira titokzatosak, mintha nem tízévi házasság lenne kettejük mögött. Zoltánt bosszantja a nő szándékos közönye, számára nem érthető, hogy valaki inkább magát is m z örömtől, csak hogy a másikon bosszút álljon. Visszahúzódik, kedvetlenül rágyújt, na, nehogy om legyen, aztán felkel, lemegy az alagsorba, és átböngészi a könyvelést meg a titkos feljegy eket hat évre visszamenőleg. Mivel tudja, mit keres, két óra múlva be is fejezi. Az összegek et csak körülbelül tudta felmérni, mert sok tényezőt nem ismer. De a végső eredmény annyira m nti, hogy holnap újra fogja számolni az egészet. Az összeg ugyanis, amelynek valamelyik svájci bankban kell lapulnia, legkevesebb négys zázmillió forint. De lehet a duplája is. „Hárman vagy négyen leszünk rá, ha az eredeti megren nem jelentkezik.”
Előfordulhat, hogy Csárli ezúttal ugrat vagy téved? Lehet, hogy semmi nem jut nekik sem? És ha igen? És megvár engem ekkora vagyon? És mekkora az az összeg, amiért érdemes mindent, de mindent felborítani? (Felborítani csak-c sak, de kockáztatni?) Körülbelül egy hónap múlva külön hálószobába költöztek eltérő életritmusuk miatt. Egy építési igenlő nő pedig későn fekszik. Még később, amikor átmeneti időre megpróbálkoztak a különéléssel, Claudia migrénjeinek a szám t.
1998 október 26, Tizenhat óra negyvenöt perc, Kővirág utca A sofőr előbb-utóbb filozófus lesz, keleti tanok prófétája, vagy teljesen bezsírosodik az agy csak a jobbkéz-szabály marad meg benne. Csurgó legalábbis komolyan tartott ettől. Akiből a várakozás indulatot vált ki, az messze kerülje el ezt a szakmát. Az, hogy az élet mások szolg tában úgy telik el, hogy még csak nem is vezetek, csak várok, várok, és közben semmit sem leh t csinálni, lényegében felfoghatatlan pazarlás. Csurgó kint ül a Merciben, fülén a Walkman, hallgatja és ismétli a kifejezéseket, „channel cr ing, ferry, weather forecast, one way ticket...” - bár nem valószínű, hogy valaha kompon k el át a La Manche csatornán. De most ez a sorrend, a huszonkettedik lesson, és Csurgó ne m kapkod, tiszteli a rendet, egy órája hallgatja a zsongássá távolodott idegen szavakat a leengedett ülésben hanyatt dőlve. És tudja, mi zajlik bent a villában a Berényi házaspár közö Pedig nem tudja, mi zajlik, sejtelme sincs, nagyon meglepődne, ha átlátna a falakon. Amikor Zoltán fél órával ezelőtt belépett a házba, egy feszült, aggódó asszonyt talált. Claud lajdonsága: minél bizonytalanabb, annál támadóbb. Ha ehhez bűntudat is járul, valóságos sárká . Amint meglátja Zoltánt, rögtön tüzet nyit: - Elárulnád, mit műveltél a gyerekkel? Teljesen ki van készülve! - Szia. - És úgy nézett ki, mint akit bedarált a szemeteskocsi. - Épp kérdezni akartam, mi van a gyerekkel? - Megfürdött, elrohant. És hol töltötte az éjszakát? Egyáltalán, te mindent megengedhetsz mag , mert te vagy az isten!? De legalább a gyerekedről kötelességed lenne gondoskodni valam i minimális szinten. - Úgy tudom, ide jött először. Ide, hozzád, az anyjához, az otthonába. Hazajött, de itthon ér lami, amitől elmenekült! Kíváncsi vagyok, mi volt az? Claudia már tudja. Utólag hallani véli a kulcscsörgést is. A félig nyitott előszobaajtó, Ákos akarta lepni az édesanyját, settenkedett befelé, aztán az ajtórésben meglátta őt hiányos öltö an, Fenyvessy doktor karjaiban. Ákos kicsi korában is olyan undorodós volt, és viszolygott a testi dolgoktól. Most úgy elroh ant, hogy még az ajtót se csukta be maga után. Ezt nem lehet bevallani Zoltánnak, még ha külö élnek is. Claudia nagy levegőt vesz. - Hát tudom én? Tudom én, hogy mi jár egy ilyen nagy kamasznak a fejében? - Attól még az anyja vagy, hogy intézetbe dugtad! Egy évben háromszor csak el kellene vise lned! A kimondott vád annál inkább felháborító, mivel valóban Claudia dolgozott éveken át a legsuny szerekkel azon, hogy a fia internátusba kerüljön. Pedig akkor még együtt éltek. Mind a hárman - Együtt döntöttünk úgy, hogy megfelelő nevelésben kell részesíteni! - Lerágtad a fejemet. - Persze! Az a legegyszerűbb! Rám kenni! Tudod te, mekkora gond egy egyedülálló nőnek egy il yen nagy lakli kamasz? Adtad a pénzt, és kész, el van intézve? Ez mindig betalál. - Mit kellett volna tennem? Én mondtam, hogy a gyerek kedvéért maradjunk együtt! Az se v olt jó, mert akkor nem hordhattad volna fel szabadon a doktorfenyvessyket! Claudiába belehasít, hogy Ákos esetleg elmondta Zoltánnak, amit látott. Végül is mit láthatot Doktor Fenyvessyt ingujjban és fölöttébb tettre készen. És az anyját? Blúz még igen, szoknya . Vagy fordítva? Jaj. De mit tehet egy magára hagyott asszony? Amikor egy férfi arcvize és dezodorja olyan világot idéz, ami a filmeken zajlik. Amikor egy férfi mindennap fehér ingben, nyakkendőben és öltönyben jár. Amikor egy férfi hozzád ford szemedbe néz, ha megszólít. Úgy csókol kezet, hogy nem ér hozzá a bőrödhöz, kézfejed mégis b forró leheletébe. Aki úgy tudja mondani a telefonba, hogy doktor, úgy tudja a neve elé big
gyeszteni a doktor szócskát, hogy ugyan nem hivalkodó, de a szállodaportás, a főúr, a direkto , a titkár, a parlament, az ENSZ - szinte látom - meghajol és összecsapja a bokáját, „hogyne, doktor úr”, „természetesen, doktor úr”, „önnek feltétlenül, bármikor, doktor úr”. És ez a lev ez a megkülönböztetés a társaságában lévő nőre is kiterjed. Mert Kovács Claudia bárhová jutott is az életben, azért egy kőművesmester lánya volt, és az i adt. Lelke egyetlen hatalmas elvágyódás volt ebből a világból. Már kislány korában sem bírta, pja ingujjban ült az asztalhoz, harapta a kenyeret és szürcsölte a levest. Mindenét odaadt a volna, hogy végleg megszabaduljon ettől az örökségtől. Végzete, hogy éppen doktor Fenyvessy gja a szó szoros értelmében megszabadítani mindenétől, a saját fia aktív közreműködésével. Fenyvessy, ez a kisstílű szélhámos, a modor nagymestere, húszéves korában a tükör előtt gyako dősebb nők elcsábításának mozdulatait. Mint hangszert használta a hangszalagját, hogy egyéb s iről most ne beszéljünk. Claudia saját felületességének vált áldozatává: azt gondolta, hogy minden úriembernek öltözte kati bábu úriember, minden melós proli, minden kőműves egy tőről fakad. Hiába látta a két sze gy azonos foglalkozásuk ellenére apját és Zoltánt világok választják el egymástól, a különbsé lt felfogni. Ezekben a hetekben dr. Fenyvessy folyamatosan beetet. Rózsacsokrok, eszelős taxizások, éjszakai telefonok, állandó tettrekészség, ami negyven alatt lehet drága befektetés, ha eltúlozzák. Legyünk igazságosak: Claudia nem hülye. Kimondottan j mberismerő tud lenni. Hacsak nem gyűri be az eszét, mint egy tavalyi kalapot, el, mess zire, hátra, legalulra, be a gardrób legmélyére. Mert egy nőnek kell hogy szépnek lássák, hog egérintsék, hogy akár hazudjanak egy picikét. És vannak olyan időszakok, amikor a gyengédség yerő az ágybéli atlétikával szemben. (Bár ezt sokan tagadják.) Mindenesetre Claudia ezekben a hetekben senkinek nem hinné el, hogy doktor Fenyves sy nagy tépő mozdulatai, szemforgatásai és a rezgetések a mélyebb regisztereken azért ilyen s háziak, mert az ügyvédi irodában a huszonnégy éves gyakornoklány nagyon gyors véglegesítésre Ezért folyamatosan bizonyítani akar a főnöknek, akár íróasztalon, akár a mosdó egyik fülkéjéb még a liftben is. Doktor Fenyvessy kis híján belebukik Claudiánál ebbe a kettős napszámos ig vonó szerepbe. Szerencséje, hogy Claudia most nagyon akarja hinni, hogy megtalálta végre a tartósat, de legalább egy átmeneti igazit. Claudia áll a nappaliban, villámgyorsan elemzi a tegnap délutánt: gyerek jött, elrohant, e ltűnt, apjával ma megjelent, semmi igazi vész nincs, Ákos NEM mesélte el az apjának, mit láto t a kanapén. Akkor ugyanis Zoltán biztosan másképp viselkedne. Tehát Claudia támad. - Nem hiszem, hogy a látszategyüttélés jobb, mint az őszinte szétválás. - Nem kellett volna ágyba bújnod velem, csak egy fedél alatt lakni, hogy a szerencsétlen kölyök ne tévedjen el! Jobbra papa lakik, balra mama lakik. Pofonért az egyikhez megyek, pusziért a másikhoz. - Ha ilyen egyszerű lenne! Te mindent így osztályozol! Fekete, fehér és kész, átmenet nincs! - Claudia egyre ziláltabb, pongyolája szétnyílt, arcán folt jelent meg. Zoltán megfeszül. - Semmit nem értesz, hogy lehetsz ilyen liba! Nem rólunk van szó, hanem a gyerekről! Claudia tényleg nem érti. A gyerek idejön, odamegy, durcás, hisztis, attól még elvégzi az isk lát, felnő, lesz belőle valami. Talán híres festőművész. Egy riporter majd megírja, hogy érzé esanyjától örökölte, az önfejűségét meg az apjától. Most mit akar Zoltán? - Mit akarsz attól a szegény gyerektől, Zoltán? - Hogy egy nagy nulla. Gyenge és alattomos, a legrosszabb tulajdonságainkat örökölte! Semm it nem visz tovább az életben! Nem hasonlít senkire! Ő a mi közös csődünk! Claudia őszintén felháborodik: - Hát akkor jól figyelj, egyszer az életben vedd komolyan, amit mondok: Ákos a fiunk, a mi fiunk, a kettőnk fia. Mi csináltuk, közösen, ami van benne, belőlünk van! A fele az enyém, a fele a tied! Nem lehe t egymásra kenni semmit! Hogy például nem olyan kíméletlen buldózer, mint te! Hanem van lelke! Azt ne kérd rajta számon, hogy nem örökölte a te útszéli lelkivilágodat! Zoltán üvölt: - Még mindig a látszatra hajtasz, te hülye ribanc! Ez duma, hogy lelkivilág! Egyetlen gy erekünk van! Ő a mi folytatásunk! Ha megdöglünk, eltűnünk ebből a kurva világból, ő marad meg egérdemelnék egy méltó folytatást! És olyat akarok, aki olyan, mint én! Aki akar valamit! Nem egy rongybabát! Lihegve állnak egymással szemben, Claudia arcán piros foltok, nem, nem és nem akarja megér
teni, amit Zoltán mond. Semmi se úgy van. Zoltán primitív. Méltatlan. Claudia felveti a fejét: - Ez zagyvaság! Arról van szó, hogy ha nem tudsz valamit megoldani, akkor olyan proli leszel, de olyan bunkó egy pillanat alatt! Azt hiszem, nem is baj, ha a fiunk ritkán találkozik veled. Zoltán megragadja Claudia karját, magához rántja, és a fülébe sziszegi: - Proli bunkó vagyok, aki fenntartja ezt a házat, eltart téged meg a gyereket, és a bunkóság omhoz képest nem sokat kérdezősködöm, mivel töltöd el az életedet! - Eressz, te hülye, fáj. Túl közel kerültek egymáshoz. Már megint megjelent a légtérben egy, a veszekedéshez nem illő Mindketten tudják, hogy régóta közömbösek egymásnak, mégis van egy kis zavart bocsánatkérés, yengédség abban a mozdulatban, ahogy Zoltán elengedi Claudiát. A nő elfordul és megigazítja m gán a pongyolát. - Féltem őt, olyan nehéz ezt megérteni? Tőled is, magamtól is, ha tudni akarod - mondja halk an, háttal. Visszanéz Zoltánra, nyilvánvaló, hogy zavarban vannak. De mitől? Az iménti testi ntkezés? Vagy a kimondatlan igazságok kergetik a vért mindkettejük arcába? Zoltán békül és békít, visszajön a jelen valóságába: - Nem kell izgulni. Az Aranyember halljában aludt. Beengedte az éjszakai portás. Ivott a kölyök. Lehet, hogy rossz ötlet volt a bentlakásos iskola. - De mért a hallban? - Nem voltam otthon. - A rövid mondatnak nincs bocsánatkérő felhangja, tényt közöl. - Amíg ez a gyerek van, mi már nem tudunk elszakadni egymástól - mondja Claudia elcsukló h angon. Zoltán most karcsúnak látja, a háta kecsesen ível, a pongyola puhán ráncolódva esik a le a vádli aljáig, megmutatva a boka finom rajzát. - Neked van folyton önérzeted - feleli tétován, és a nő mögé lép, aztán mégsem érinti meg a v a férfi ismerős, hangos lélegzete elárulja a testi közelséget. Mindketten a tévedéstől, a visszautasítástól félnek. Claudia válla megrázkódik, Zoltán nyugtatóan ráteszi súlyos kezét. A nő megfordul, és Zoltán i magát. Olyan erős vagy... - súgja, és behunyja a szemét. Amikor újra kinyitja, már a szőnye ölelkeznek, és tizenöt évet zuhantak vissza az időben. Gyorsan újra behunyja. Berényi most n m gondol semmire, isten áldotta állapot, egy állandóan mozgó agynak valóságos ajándék. Most m től meg tudná védeni Claudiát. Most Ákos is az ő fia, akiben ott szunnyad a jövő minden győze Itt valami megmozdult. És éppen ma? Olyan távoli a reggel, Krisztinástól, mindenestől, mint az árvaház ebédlőjében vetített karcos fekete-fehér mozifilm. Egy idő múlva Claudia a fülébe súg: - Ne feküdjünk az ágyra?... Nem akarok semmit - pirul -, csak sokkal kényelmesebb. Az ágyon, kényelmesen, nyugodtan és gyengéden még egyszer szeretkeznek. Ez már nem a nagy mámor, olyan inkább, mint egy játék, s egyben elle nőrzése annak, hogy az előző is valóság volt, megtörtént, és hogy folytatódik az élet. Gyors zuhanyozás után Zoltán indulásra kész, Claudia megcsókolja: - Akkor este a Vakerban! - Mit vegyek fel? - Adjak pénzt? - Hol vegyek most ruhát? -Oké, akkor este! Kifelé menet az előszobában a kis telefonasztalon levél, Zoltán véletlenül ránéz, mi ez - kérdezi. Ja, neked jött pár napja - mondja lustán és közömbösen Claudia. Most érzi magát a legnagyobb biztonságban, és most hibázta a legnagyobbat. Nem ez az első legnagyobb ja. Zoltán a halványkék borítékra néz: Alvaredo-Béky, Brasil, Sáo Paulo. Feljajdul: a kurva életbe. Hogy jön ahhoz ez a rövid lábú, fényes arcú, önelégült nő, hogy napokat elvegyen az életemből?
ZSUZSA Tizenhét óra negyvenöt, Aranyember Hotel Zsuzsa alibiből tényleg elszaladt a varrónőhöz. Ha már ott volt, fel is próbálta a ruhát. Min ték volna. Sötétkék, majdnem fekete. Neki a szőkére festett hajához jó a sötét. Zsuzsa haja v na volt nyolcéves korától addig, amíg őszülni nem kezdett. Azóta festeti szőkére. Nem molett,
inchat évesen is szép, karcsú alakja van, de alacsony, a szőke haj tehát molettnek mutatja . Ezért nem árt a hosszú, sötét ruha. A varrónőnek azt hazudta, hogy derékban egy egészen kic be kéne venni. Úgyhogy most mégsem viszi el a ruhát. Mert az akkor még egy próba. Még egy próba pedig még egy sima találkozási lehetőség Zolival. Pedig szakítani indult. De jól fog jönni még egy próba. Nem mer a szálló előtt kiszállni a taxiból. Attól fél, hogy valaki ismerős éppen itt keresi Z Két sarokkal odébb száll ki. Ha gyalog közelíti meg az épületet, időben meglátja, ha ismerős kol előtte. Rémálma: Hoffer. Bár a Józsi legalább diszkrét úriember. A nagyobb rémálom: Miklóssal összetalálkozni az Aranyemberben. Miklósban nem bír Zsuzsa megbí . A taxis szöszmötöl valamit az irataival. Nem indul el azonnal. Zsuzsa lassan megy a járdán . Tűnjön már el ez a tanu is! Zsuzsa kémeket lát mindenkiben. Mostantól, hogy mindenki együtt fog lakni a Vakerban, rémálommá válik az egész. Valaki előbbrá fog jönni. Mondjuk a Hoffer. Aztán ő elmondja bizalmasan a Vilinek (mert jóban lesznek , az biztos!), a Vili berúg, és elmondja a Magdinak, a Magdi meg addig kerülgeti az An drást, addig sóhajtozik neki, sajnálgatja, szegénybandikázza, amíg egyszer ki nem böki. - Bár bökné! Bár bökné! - gondolja hirtelen Zsuzsa. Most tűnt el a taxija a sarkon. Hirtelen egyedül van. Varázsütésre válik randevúra siető szer es nővé. Bár bökné ki a Magdi! És lenne vége ennek az egésznek! Lenne világra szóló botrány, hogy ő összeállt a férje bátyjával, derülne ki minden! Egyszer a hogy Zolival szeretkezik otthon, náluk, az ágyban, és közben András a fürdőszobában kopaszra rotválja a fejét. Zsuzsa szakítani indult ide. Négy hónapja minden találkájukra szakítani indul el, de mire me gérkezik, már mindig szeretkezni érkezik meg Zolival. Szeretkezni vadul és szelíden, aztán b eszélgetni az ágyban, eszelős ostobaságokat tervezni, elszökni a sivatagba, meg ilyesmit, és aztán újra szeretkezni. Soha életében nem volt Zsuzsa ennyire biztos abban, hogy ő kell e gy férfinak, és nem más. Kriszta se számít ilyen szempontból. Kell Zolinak, de nem számít. A szálló előtt nem áll ismerős autó, hála istennek. Egyetlen nagy dzsip parkol csak, az is me szebb. Zsuzsának átfut az agyán, hogy András esetleg magándetektívet fogadott, de ez már tény nevetséges. Meg mindegy is. Zsuzsa belép az előcsarnokba, a portás köszön neki. Ismeri Zsuzsát. - Jó estét kívánok! Berényi úr már fönt van. Zsuzsa nyugodt, büszke léptekkel megy fel a lépcsőn. Ő még itt is Berényiné. Nála berényinébb ncs az egész világon. Pontosan ma van négy hónapja, hogy nincs!
1998 június 26, Délután öt óra, Balatonszentborbála előszezon. Innen balra a falu, jobbra az üdülőtelep. Vagy fordítva? Látszatra túl sok különbség nincs. D ra laknak is, jobbra kizárólag csak nyaralnak. A Berényi-nyaraló a hegyoldalt körbefutó hajd ani dűlőút mellett épült. Két szint, nagy terasz, pazar kilátással a borbálai öbölre. Előtte díszbokrok. A hatalmas, hosszú, lejtős kert leér a hegyoldal aljáig. A gyepes rész alatt öreg gyümölcsössé válik, és dzsungelben végződik odalenn. A málnás a kert közepe táján helyezkedik még igazi fű nő, nem az a hülye gyep, mint odalent. Zsuzsa és Kata András háta mögött úgy is z Igazi Fű. Ha Andrásnak lesz majd ideje, persze ezt is kiirtatja. - Dani! Dani! - kiabál Zsuzsa a kerítés mellett, a málnásban. - Hát a Dani biztos, hogy nincsen a kártben, kázécsókolom, mer’ álszaladt, amikor az álőbb sánat - ágy kicsit lebaszarintottam. Ez Sümegi, a szomszéd. Melegítőalsóban és hosszú ujjú pizsamafelsőben áll Zsuzsával szemben a alán, és a fenekét vakarja megállás nélkül. - Dani! - kiabál Zsuzsa. - De mit csinált tulajdonképpen a Dani, Sümegi úr? - Sárcsomókkal hajigálta a boát, kázicsókolom! És a boa az a lágnyugodtabb állat, kérem... - A micsodát?! - sikolt Zsuzsa, és most már Katára is kiterjeszti a hívást. - Dani! Kata! Da ni! Azonnal menjetek be! Kata! (A Dani úgyis bent van egész nap. Ki se lehet vakarni a házból. A számítógép előtt ül.) - Ne idágelje magát, Zsuzsika. Bávittük a boát rögtön, nem azér mondom. Mer’ a boa az a lágny b állat, ágyszerűek az idágei. De hát ha hajigálják, akkor az is csak megvadul, mer az is csa egy állat. Az ámber is csak megvadulna, ha sárral dobálnák.
- Szóval van egy óriáskígyójuk - nyugszik meg Zsuzsa. - Csak egy? - Hát van még a kobrája is a fiaméknak, de aztat ugye nám is hozom csak úgy ki a fűre, mert a mégiscsak egy mérgáskígyó, de hát a boának kell a napfény, és az asszony kinn is van végig m Káresztrájtvényt fájt, elvan vále... Nám az itt a gond, kázicsók... - Hát akkor micsoda? - sóhajt egy mélyet Zsuzsa, mert Sümegi bácsitól azelőtt mindig röhögőgö t, most meg sírna tőle. Az idegei tönkre vannak menve. - Hát... más - torpan meg Sümegi bácsi lendülete. A fenekét viszont változatlan hévvel vakarj Zsuzsa tejfehér teste riasztóan elüt fekete bikinijétől. Félórára szaladt le a málnás mellé a e, hogy valamit napozzon is, ha már itt van. Amikor tegnapelőtt reggel először meglátta ma gát bikiniben, szabályosan megrémült a saját fehérségétől. Sümegi persze más szemmel nézi. Kigúvadóval. Majd kiesik neki, ahogy Zsuzsát bámulja. - De szóval... akkor más baj nincs a Danival - reménykedik Zsuzsa. - Nincs hát! Gyárek, gyárek. Mi is voltunk gyárekek. Igaz, hogy mi nám kábítószáreztünk... - Az még akkor nem volt divatban, Sümegi bácsi! - enged fel Zsuzsa. - Más idők voltak azok . - Jaja! Azt mondom, ázért kéne ágy kicsit jobban ránézni, Zsuzsika, a Danira, ha már a Katiká sikárült megóvniuk a kábítószártől... - Micsoda?! - rémül halálra másodszor, és most már véglegesen Zsuzsa. - Mért ne sikerült voln - Hát a Katika ott ül a haverokkal a Párgerék csónakján minden áste, amikor kimágyek a vízre, szívnak valamit, ami nám cigi! Nám cigi! Nákem mindegy, de azért csak szólok, mer’ a Párger ci ma már szólt a rándőröknek, hogy nézzánek má’ ki az áste... - Sümegi úr! - Zsuzsa reszket az idegességtől. - Mi három napja vagyunk itt, a Kata abból még minden estét itthon töltött a tévé előtt. - Hát akkor valaki nagyon hasonlít rá, na mindegy, én igazából csak azér’ szólok, Zsuzsika, h apkodják le a málnát, mer’ mindjárt jövök át pármetezni! - Most?! - keseredik el Zsuzsa. - Hát most van a málnaszezon! - Túlérett már ez! Sümegi átnyúl Zsuzsáék málnásába, lemarkol vagy ötdekányi, vörös málnaszemet, és a szájába tö - Lekvárnak, Zsuzsika! Lekvárnak! Nem láhet várni a pármettel, drága Zsuzsika, és ne haragudj n meg, de az összes lávéltetű maguktól jön át! Zsuzsa most közel áll ahhoz, hogy összepakoljon, és hazamenjen a panelbe. De hát ahhoz is kéne András az Omegával. Mert nekik mindig egy egész kocsinyi cucc kell! Nyaralnak. András lehozta őket, aztán hazarohant, mert éjjel-nappal a terveken dolgozik. Zsuzsának fogalma sincs, milyen terveken, mert András mindig is a terveken dolgozot t, amióta dolgozik. Legalább tíz kiló gyönyörű málna van a bokrokon, és akkor ez itt le fogja etezni! Boszszúból direkt a málnásban kezdi, csak hogy megmutassa! És még ő tesz nekünk szívességet! - Dani! Zsuzsa felrohan a garázsba, fog egy műanyag vödröt, és rohan vissza a málnásba. Most akkor öt van, vagy hét? Már az órát se ismerem! Már rég a vacsorát kéne főzni. De a villanytűzhely meg zárlatos. Májk fognak vacsorázni száraz kenyérrel. De hát mi ez ahhoz képest, hogy Kata drogozik?! Uram Isten! És még csak kiabálni se lehet utána, mert a Sümegiék abból is hallják, hogy Kata nincs itthon. Persze látják, hogy nem a má szedi. - Dani! Kata! Dani! Kata! Hagyni kéne a málnát, és megkeresni Katát! Ha nekem beviszik a rendőrök, én azt nem élem túl! - Dani! Kata! - Itt vagyok! - mondja egy kelletlen hang a háta mögül. Dani. Póló, térdnadrág, edzőcipő. - Mi van?! - Hozzál egy vödröt, és szedjed a málnát! A Sümegi bácsi lepermetez nálunk! Danit nem lehet átejteni a lojális hangsúllyal: érzi, hogy Sümegit az anyja hova kívánja. - Mért hagyod neki? - Mert feljelent a levéltetvek miatt, azért! - sziszegi Zsuzsa. - Siess! - Nem szedek málnát! Utálom a málnát! - Azonnal hozol egy vödröt! - Tudok jobbat, Anyu! Dani emberes karaterúgást helyez el egy málnabokron.
Félkilónyi vörös málnaszem repül szét mindenfelé. - Hogy merészeled?! - sikolt Zsuzsa. - Felszeded! De Dani még egyet rúg, újabb adag málnával végez. Aztán futni kezd a ház felé. - Te kis...! Te kis...! - és Zsuzsa bizony olyat mond a fiára, amilyet nem szokás mond ani vagy bevallani. - Szemét, rohadt kölyök! Az idegei tönkre vannak menve. A fekete bikinijében rohan Dani után, egész élete legszánalmasabb látványát nyújtva. Pár lépé mel látja, hogy mindennek vége: már át is jött a Sümegi, itt van, a hátán a permetező, a pofá vigyor, jön, jön a gyepen, hogy csak azért is a málnással kezdje. Zsuzsa lábából kiszalad az Megáll, és keserves sírásra fakad. Térdre rogy, valójában hasra esik, belefúrja az arcát az Fűbe, és hangosan bőg. Sümegi érdeklődve jön közelebb. Leplezetlen örömmel bámulja a fűben zokogó bikinis nőt. Dani a teraszlépcsőtől néz vissza. Érzi, hogy itt most hirtelen az anyja egész elrontott, üre életéről lett szó. Azt is érzi, hogy itt most neki vissza kell mennie, meg kell simogatni a a fűben zokogó anyát, esetleg ágyékon rúgni Sümegit, és azt is vállalnia kell, hogy Zsuzsa eg mindennek ellenére mégis megveri. De nem indul el Dani mégse Zsuzsa felé. Mert a teraszra valaki megérkezett, és érdeklődve szemlél i a mozgalmas kerti jelenetet. - Öcsi! Dani megfordul. Zoli bácsi áll a teraszon, és röhög. Na jó, csak nevet. Napszemüvegét a homlokára tolva, keze a csípőjén. A fejét csóválja. Dani megnyugszik. Itt nag már nem lehet. Zoli bácsi leszalad a lépcsőn. - Öcsikém, te most bemész, kikapcsolod a komputert, és tíz perc múlva útra készen állsz. Dani szó nélkül felrohan a házba. Zoli pedig átvág a gyepen. Zsuzsa még mindig a fűben zokog, gi pedig a farát vakarva bámulja. - Jó estét, Sümegi úr! - ordít rá hátulról jókedvűen Zoli. - Változott a program! Nálunk nem lesz permetezés! Sümegi rémülten fordul hátra. - Jó ástét, Bárényi úr! Hogyhogy nám? Zoli széttárja a kezét. - Hát... ahogy mondom! - Hát pádig a Zsuzsikával már meg van bászélve! Tálé van lávéltátvekkel minden! - Sajnos ez itt egy tetűfészek, Sümegi úr! - vonogatja a vállát Zoli. - És most már az is mar Rosszul választott szomszédot! Permetezze el otthon a tankját, csak arra vigyázzon, hog y a mi málnásunkra egy csepp ne jusson belőle! Zoli megpaskolja a permetezőgépet Sümegi hátán, mint egy ló farát. - Na! Jó éjszakát! Csókoltatom a boát! Sümegi maga se érti, hogyan, de egyszer csak a saját kertjében permetez, annak is a Berény i-málnástól legtávolabbi részén, és a maga dolgával törődik. Zsuzsa térden áll már az Igazi F jelenést nézi Zolit, aki odalép hozzá. Hallatszik a lélegzete Zolinak. Mintha futott voln a. Zsuzsa arca könnytől maszatos, a maszatba Igazi Fűszálak ragadnak. Zoli pedig felkapj a a karjába, és elindul vele a ház felé. Közben köszön is neki. Így - Szia, Zsuzsika, de könnyű vagy!
1998 október 26, Tizenhét óra ötvenöt, Aranyember Hotel Zoli vizes hajjal, trikóban, nadrágban, mezítláb nyit ajtót. Fürdött. Biztos volt mit lefürödnie, fut át Zsuzsa agyán, biztos, hogy a Krisztától jön! Olya degy! - Szia, Zsuzsika! - Drága Zoli! - suttogja Zsuzsa. Ölelik egymást az ajtóban. - Na? Szép lett a Vaker? - kérdi Zoli. Zsuzsa szerint szép lett. De nem akar ott lakni. - Szép - mondja komolyan. - De, Zoli, én nem akarok ott lakni. - Te nem is fogsz. Zsuzsa legyint. - Az Istvánt elküldtem tankolni - közli Zoli a pásztoróra technikai jellegű feltételeit. - Fé re áll be a ház elé. Neked háromnegyed hétre kértem a taxit, azzal otthon vagy hétkor.
- És addig mit csinálunk? - kérdi Zsuzsa. - Van háromnegyed óra. Vetkőzzek? Vagy fáradt vagy? - Persze, hogy vetkőzz! — mondja Zoli, és elmosolyodik. Aztán Zsuzsa is. Az ő életük ilyen Zolival. Ha háromnegyed óra, akkor háromnegyed óra. Nevetnek magukon. Nevet ek, de nem számít. Ez szerelem. Nagy, minden terepet kibíró szerelem. Négy hónapja élnek így.
1998 június 26, Huszonhárom óra, Ralatonszentborbála A nap hátralévő része élesen elütött az addigiaktól. Finoman szólva! Hiszen tudjuk, hogy Zsuz nap első felét a fűben fejezte be, arcra borulva, bőgve. Ennél tényleg csak Jobb jöhetett. De mondhatjuk úgy is, hogy Zsuzsa Boldogság fedőnevű titkos életét hisztérikusan bőgve kezdte me Mert a titkos élet ezennel megkezdődött. Zoli a zárlatos villanytűzhelyt ugyan csak másnap reggel javította meg, mielőtt hazament, de ezenkívül mindent rendbe hozott még az este folyamán a nyaralóban, amit csak lehetett. Volt mit. Közölte anyával és a fiával, hogy vacsorázni mennek Píroskútra, a Kelletlen Ponty nevű csárdá l van Kata? Zsuzsa válaszul szabatos, rövid mondatokban vázolta a katasztrófaközeli helyze tet, miszerint Kata rossz társaságba keveredett, és jelenleg is abban van. Kérdés, hol. Zo li vállat vont, ami azt jelentette: nem gond, ő tudja. Zoli beküldte Zsuzsát fürödni, azalatt Danival megvizsgálták a villanytűzhelyt, és megállapít iagnózist: tényleg zárlat. Akkor Zsuzsa kikiabált a fürdőszobából Daninak, hogy adja be neki ga bikinijét meg a kék ruháját, és Dani, mint a kisangyal, rohant. Zoli kezet mosott, kiterelte őket a házból, bezárt, és beültette őket a szürke Mercibe. Egyed zett. István nélkül. Szabad hétvégét adott neki, mert úgy tervezték Andrással, hogy ketten jö péntek délután Szentborbálára. Csak a két testvér. Meglepetésül Zsuzsáéknak. Ezt mesélte Zol assan végiggördültek az utcán, ami a Kőkereszt után már maga a falu főutcája. Szóval úgy volt drással jönnek le ketten, de András végül is a rajzai felett görnyedést választotta. A rajzok egyébként pont neki, Zolinak csinálja, és hétfő reggel van a határidő. Zoli már háromszor ajánlotta fel neki régebben, hogy hagyja ott az állását, és lépjen be a cé e András félt. Hát akkor csak dolgozzon hétvégén! Zoli otthagyta Pesten, a jó meleg panelban, lejött egyedül meglepetésnek. - És a barátnőd hol van? - kérdezte mintegy mellékesen Zsuzsa. - Összevesztetek? - Majd ha elveszem, elhozom - dörmögte Zoli. Itt tartottak, amikor a szürke Merci a falu kocsmája mellé ért, ahol a rossz társaság üldögél egyik bádogasztal körül. A rossz társaság két helybéli és három veszprémi suttyóból, valamint három pesti kiscsajból á közéjük volt keveredve Kata, pont ahogy Zsuzsa látta a rémálmaiban. Ő volt az egyik pesti ki csaj. A jobb keze az egyik veszprémi suttyó bal kezében, a bal kezében cigaretta, előtte t alán kóla. A szürke Merci melléjük suhant, kiszállt belőle egy napszemüveges, elegáns sofőr, megkerülte tót, és szó nélkül kitárta Katának a hátsó ajtót. Kata ezalatt boszorkányos gyorsasággal kihú zét a veszprémi suttyó bal kezéből, átvette a cigit a jobb kezébe, és a jobb lábszára fedezék ejtette. Nem rajta múlott, hogy a mozdulatsort Zsuzsa, Dani és Zoli is a maga telje sségében lekövethette. Ilyenek voltak a látási viszonyok. Jók. Kata félszegen felállt. - Asszem mennem kell. Helló. - Helló - mondta Katának a rossz társaság. Kata odalépett a kocsihoz. - Szia, Zoli! - motyogta az elegáns sofőrnek. - Kijössz este, Kata? - kiáltott utána a veszprémi suttyó. Kata tétován a sofőrre nézett. A sofőr kérdőn nézett rá. Csak egy pillanatig nézett rá kérdőn, de megkapta a választ: Kata kissé elfintorodott, amiből a sofőr számára a következő derült ki: Kata a legkésőbb tegn megkapta a veszprémi suttyótól azt, amit várt, de sokkal jobbat várt. Viszont az is látszot t, hogy nagy baj nincs, Kata még mindig nagy valószínűséggel szűz (hibatűrés: plusz-mínusz öt Ezeket olvasta ki az elegáns sofőr Kata fintorából. Sajnálkozva fordult oda a veszprémi suttyóhoz. - Azt mondja a lány, hogy mostantól esténként nem ér rá. És becsukta az ajtót Kata után. - Hát ezt meg ki kérdezte? - vetette oda az egyik helybéli suttyó félhangosan a másiknak. Ez
a helybéli suttyó történetesen annyira laza tartást vett fel, hogy a combja és a felsőteste gyenes vonalat alkotott. így feküdt a suttyó a hátsó lábán hintázó széken. - Le fogsz esni onnan, haver - figyelmeztette az elegáns sofőr a helybélit, és a nyomaték kedvéért csúnyán rá is nézett. A labilis helyzetben a tekintet megtette a magáét: a suttyó sz anyatt esett. A társaság röhögésben tört ki, ami mentesítette őket attól a lányok miatt kötel n kétesélyes lépéstől, hogy még egyszer beszóljanak a nagy, erős és magabiztos sofőrnek. Piroskúton, a Kelletlen Pontyban ehhez képest már alig történt feljegyzésre méltó esemény. Zo ritka jó napja volt. Kedves volt, jókedvű. Pedig ő sem volt mindig ilyen, ezt Zsuzsa na gyon jól tudta. De most az ünnepi Zolit látta mindenki. Dani csodálta, Kata beleszeretet t, Zsuzsának pedig egyenesen az a húsz év előtti sapkarózsa kezdte vagdalni a tenyerét. Piroskúti vörösbort ittak, Zsuzsa már két pohárral, Zoli csak eggyel. A vacsora nem tartott túl sokáig, mert Zoli nem volt mesélős típus. Uralta mindig az aszta lt, ahol ült, de sosem ő vitte a szót. Viszont neki beszélt mindig mindenki. De itt tula jdonképpen senki nem mert neki beszélni. Elfogódottak voltak vele, és mindhármuk fejében az járt, hogy mi volna, ha András ülne most Zoli helyén. Hát, először is nem ülnének itt... - Zoli! - kérdezte Zsuzsa. - Hm? - Te honnan tudtad, hogy a Sümegiéknek kígyói vannak? - Beszélik - vonta meg a vállát Zoli. - De hol hallottad? Biztos ki se szálltál a kocsiból. - Régebb óta beszélik - mosolyodott el Zoli, és Danira nézett. - Én tudtam - mondta Dani. - Én nem - ismerte be szégyenkezve Zsuzsa. - Nem fogod elhinni, Zoli, én azt se tudom, az András most mit tervez. Illetve hát... szóval akkor ti most együtt terveztek valamit ? Zoli most, először az este folyamán, meglepődik. - Az András nem is mondta el?! Eszembe nem jutott, hogy nem mondta! - Hát mond ő nekem valamit? — nézett Zsuzsa olyan szépen Zolira, amivel felnőttek előtt eláru volna magát. A kamaszokban minden készség megvan a rosszindulatra, de még nem eléggé felkészültek hozzá. K és Dani álmában sem gondolta volna, hogy Anyát és Zolit most figyelni kéne. Zoli ünnepélyes arcot öltött. Ilyen is volt neki. - A Vaker terveit csinálja - jelentette be Zoli. - Megvettem a Vakert. Zsuzsa szíve hatalmasat dobbant a bejelentés hatására. - Megőrültél?! - kérdezte nevetve, hogy elterelje a figyelmet. Talán a vörösbortól hitte azt, gy mindenki hallja az ő szíve dobbanását. - Azt a romot?! Minek?! - Panziónak - vont vállat Zoli. Magától értetődően mondta, mint aki biztos abban, hogy a vilá zes romos árvaházát panzióvá kell átépíteni, mert ez a világ rendje. - Nem úgy értettem - rázta a fejét Zsuzsa. - Hanem úgy, hogy... szóval nosztalgiából? - Persze - bólintott Zoli, és Zsuzsának megint megdobbant a szíve. Zoli hozatott még két palack piroskútit a pincérrel, aztán fizetett. A szürke Merci egyetlen nagy, puha ugrással hidalta át a Piroskút és Szentborbála közti tizenöt kilométert. Kata és Dani már a Kelletlen Pontyban laposakat pislogott. Dani amúgy is jó alvó volt, Katábó pedig - nyilván az előző mozgalmas esték hatására - kibújt az ötéves. - Takarj be - súgta félálomban Zsuzsának, aki a hamutálért ment be lábujjhegyen a hálószobába a betakargatta Katát meg Danit, és kiment Zolihoz a teraszra. Zoli már kinyitotta az e lső üveg bort, és töltött is. Koccintottak. Ekkor volt tizenegy óra. Illetve: van. Meleg este. Tücskök, békák hangja. Két éjjeli lepke az asztali lámpa körül. - Hol vannak a szúnyogok? - kérdezi Zoli. - Állítólag irtják - kuporodik a fonott székbe Zsuzsa. A sárga bikinije van rajta, fölötte eg len fekete póló. Az alakjától a saját lánya is lehetne. - Megvan mindened, Zoli? Zoli körülnéz. Cigi, hamutál, bor. Meg. - Adsz egy Gitannes-t? - Köhögni fogsz - csóválja a fejét Zoli. - Te nem emlékszel?! - nevet Zsuzsa. - A Vakerban a vécében úgy szívtuk a mezítlábas Kossutho ...! Tényleg nem emlékszel? Pedig ti vettétek! Zsuzsa tényleg nem köhög. Pedig nem volt a szájában cigi húsz éve. Zoli újratölti a poharát. maradva Zsuzsától. Alig ivott. Zsuzsa szólal meg.
- Nyolcvanban volt a számban cigi utoljára - fecseg. - Ott, a vécében! Aznap, amikor kiengedtek a Vakerból. Amikor a Kóró behívatott... á! Te soha nem féltél a Kórótól! - De. Az elején. Aztán már tényleg nem. - Szerintem - kuncog Zsuzsa - szerelmes volt beléd! Aztán hozzáteszi: - Mint mindenki... töltesz még nekem is? Zoli tölt. Egy kis csönd áll be. Az asztali lámpa halvány fényében alig látják egymást. Zsuzs térdét, úgy ül a fonott széken. Zoli a második Gitannes-t szívja. Nem teszi keresztbe a lábá ndig úgy ül, mint aki fel akar pattanni. Erre gondol Zsuzsa, de mással töri meg a csende t. - Mikor jutott eszedbe, hogy megvedd? Zoli tudja, hogy Zsuzsa a Vakerra gondol. Iszik. - Februárban. A Gabi mondta, hogy eladó a ház. Látta kiírva. Tudod, neki havonta megjön — vig orodik el - az, hogy visszamenjen a Vaker elé nosztalgiázni. - Fúj! - nevet Zsuzsa. - Te csak így gondolsz egy nőre? Hogy megjön neki? - Szóval egyszer felmentem a Gabihoz... - Tényleg?! Hú, de izgi! - kötözködik Zsuzsa. - Mesélj! - ... februárban - folytatja zavartalanul Zoli. - Akkor, amikor eljöttem a feleségemtől. .. - Mért nem azt mondod, hogy Claudia? - Mert a feleségem volt és nem a Claudiám. - A nevével van baj? - Lehet. Zsuzsa elengedi a térdét, és leteszi a meztelen lábát a langyos kőre. Most nem mer Zolira néz i. Mellé néz. - Kérdezhetek valamit? Ha például én lettem volna a feleséged...? - Zsuzsa elpirul, de ann yira, hogy növeli a félhomályt. - Akkor mi lett volna? - kérdi Zoli. Ő rá mer Zsuzsára nézni. - Szóval ha elváltunk volna, akkor most engem is úgy emlegetnél, hogy a feleségem? És nem úgy hogy a Zsuzsi? - Olyan van, hogy valaki Zsuzsa - tűnődik Zoli. - Olyan meg nincs, hogy Claudia. Zsuzsa diadalmasan emeli fel az ujját. - Na most lebuktál! Nem azt mondtad az előbb, hogy Claudia! Hanem, hogy Claudiám! -ám! C laudiám?! Meg Krisztám?! Meg még kicsodám?! Hány csajod van neked, hm? Zsuzsa most rá mer nézni Zolira. Nézi, nézi, mosolyogva. - Nem is emlékszem, hogy Zsuzsám volt-e - mosolyodik el Zoli is, és ekkor Zsuzsa váratla n lépésre szánná el magát, ha volna ideje gondolkozni, de nincs neki, mert már ott is ül Zoli en, mint egy tizenöt éves kislány, úgy van odabújva hozzá, öleli, és csókolja. A karjával kör oli nyakát, és teljes erővel szorítja, szorítja az ajkához Zoli ajkát. Fejestül, mindenestül. ebben a pillanatban úgy esik ki húsz év Zsuzsa életéből, mintha ott se lett volna. Tizenöt é , és szűz, és vigyázni kell vele, egyáltalán inkább csak csókolni kell, ma este még inkább cs És Zoli inkább csak csókolja. - Van Zsuzsád - suttogja a kislány-Zsuzsa. De az asszony-Zsuzsa is itt van. Eltartja magától Zoli fejét, és komolyan nézi. - Mondjad, Zoli. Zoli kinyúl a boráért. Le is hajtja. A kislány-Zsuzsa teszi vissza a poharát az asztalra. Csodálkozva néz Zoli az aszszony-Zsuzsa szemébe. Honnan tudja ez a nő, hogy ő most itt bes zélni fog?! Rövid csönd után beszélni kezd. - El fogok menni - mondja, mintha magának mondaná. - Most, éjszaka?! - érti félre az asszony-Zsuzsa. - Dehogyis! - nevet Zoli. - Az országból! Aztán kissé szégyenkezve bevallja: - Tizenegy éves korom óta cápára akarok horgászni a Karib-tengeren. Egyedül. - Egyedül?! - ijed meg a kislány-Zsuzsa. Az asszony-Zsuzsa számol: - Huszonkilenc éve. Hát azért azt már komolyan lehet venni. Egyik Zsuzsa se nevette ki a cápák miatt. - Teljesen egyedül - válaszol Zoli a kislány-Zsuzsának.
- Motorosról. Lekötözve mindent. Magamat is meg a cuccot. Ahogy kell. - Nem baj - suttogja a kislány-Zsuzsa, és megcsókolja. - Mondjad. - Volt a katonaságnál egy parancsnokom. Egy tiszt, de haver lett. Sőt barát. A Csárli. Na, ő elment. Már rég. - Cápát fogni - bólint az asszony-Zsuzsa. Leheletnyi elnéző gúnnyal. - Nem hiszem. De az is lehet. - Nem tartod vele a kapcsolatot? - Ő tartja. Az új telefonszámait mindig megüzeni. - De jó, hogy te nem bírtál elmenni! - sóhajtja a kislány-Zsuzsa, és gyors csókot ad Zoli szá Aztán ezt kevesli, és sebtében az állától a füléig csókolja. Zoli közben fél kézzel tölt mindkettőjüknek. És mondja tovább. - Az ember az apjának akar eldicsekedni. Nem az anyjának. Én meg, akármire mentem az életb en, nem volt kinek eldicsekedjek. Az asszony-Zsuzsa karja Zoli nyaka körül. - Ezt értem, Zoli — bólint komolyan. - Értem. Én az anyámmal voltam így. De ugyanígy. - A nő az más - mondja Zoli. - Mért volna más?! - fortyan fel a kislány-Zsuzsa. Zoli elmosolyodik, és mivel értelmes választ nem tud, megcsókolja a kislány-Zsuzsa száját. Mo t percekig csókolóznak. Aztán közbesuttog az asszony-Zsuzsa: - Mondjad, Zoli, beszéljél, beszéljél! - Azt mondtam magamnak: ha már apám nincs, akkor majd lesz családom! És lett is. Nem is mentem el sehova! Tizenhét évig! Egy szál idegbeteg kölyök miatt! Nem csináltam volna gyerek et, ha nekem van apám! És akkor tudod te, hol volnék már?! - A cápavadászhajódon - mosolyog az asszony-Zsuzsa. - Á! Mért kell szemétkedni a Zolival?! - szól rá a kislány- Zsuzsa az asszony-Zsuzsára. - Zol , de ugye nem akarsz tényleg elmenni?! - El fogok. De csak ha majd egyenesbe jöttem anyagilag. Hogy legyen majd mit eltapsolni az Ákosnak. - De neked nemcsak egy szál gyereked van! - csóválja a fejét határozottan az asszony-Zsuzs a. - Emlékszel a hetvenhatos karácsonyra a Vakerban? Öt gyereked volt akkor, Zoli! És eg yik se idegbeteg! Zoli csodálkozik. - Hat volt, nem öt! - A-a! - rázza a fejét a kislány-Zsuzsa. - Nekem te soha nem voltál az apám! Nekem te akko r a férjem voltál! Öt gyerekünk volt, Zoli! A Miki meg az András az kettő! A Gabi meg a Nóri z négy. A Laci meg a rosszgyerekünk volt. Akit te mindig elvertél. Minden este. Én meg tör deltem a kezemet, hogy jaj, férjemuram, há’ ne bánccsa má azt a gyereket...! Csók jönne, de az asszony-Zsuzsa hirtelen feláll, és bemegy lábujjhegyen a gyerekekhez. Al usznak. Az asszony-Zsuzsa megnyugszik. A kislány-Zsuzsa megy ki lábujjhegyen a szobából, és ül vissza Zoli ölébe. Két kézzel öleli át Zoli nyakát, és fülig érő szájjal rámosolyog. - Tudod, hogy milyen hangosan lélegzel? - Fogalmam se volt - vigyorodik el Zoli. Itt lehetne egy mondat a tücskökről és a táguló világegyetemről. De nincs.
Június 26 Huszonhárom óra ötvenöt, Balatonszentborbála Zoli elhelyezi a félig alvó, félig mosolygó Zsuzsát az ágyában. Visszamegy a teraszra. Ő vesz lő a mobilt, és a mobil csinál belőle Berényi Zoltánt. - Ez Berényi Zsuzsa, Berényi András, Berényi Kata és Berényi Dániel üzenetrögzítője. Kérjük, t! (Nocsak, nincs otthon az öcsi. Á, alszik!Jobb is.) - Zoli vagyok éjfélkor. Jó, hogy nem rajzolsz! Felejts el mindent, amit eddig csináltál! N em panzió lesz a Vakerból, hanem mi fogunk ott lakni! Te, a Miki, a Gabi... Lakásokban gondolkozz! Mindent fizetek, amit eddig csináltál. Mához négy hónapra nyitóbál. Ja, és az eg Zsuzsa ötlete különben! Csá. Berényi tölt még egy pohár bort magának, és egy hajtásra kiissza. Fejből tárcsáz egy hosszú s n hosszút, hogy Sao Paulóban csöng ki a telefon. Latinos hadarással be- szél az üzenetrögzítő
angolra vált, a végén egy tőmondat magyarul, akcentussal: „Mommá gyorsan, mit akarsz!” Zoltán mély lélegzetet vesz: - Berényi Zoltán, Budapestről Körösi Csárlinak: Eljött az én időm. Elvégeztem a dolgom. Mához kész vagyok. Négy hónap, Csárli! Leteszi a telefont az asztalra, tölt még egy pohár bort, hallgatja a tücsköket, és eltelik a z a négy hónap.
Október 26 Tizennyolc óra huszonöt, Aranyember Hotel Sötétedik Zoli szobájában. Zsuzsa villanyt gyújt. Zsuzsa és Zoli ma nem beszélgetett szeretkezés közben. Csak utána. Zoli akart megszólalni, de Zsuzsát nem lehet megelőzni. Mindig ő szólal meg elősz Most is. Már pattan is ki az ágyból, rutinos házasságtörő módjára, és már öltözik is. - Elhozod a Krisztát a bulira? Be kéne már mutatnod a családnak! Nem gondolod? Vagy ha n em, akkor engedd el! Mert így biztos, hogy nem jó neki. - Nincs már Kriszta - morog Zoli. - Elköszöntünk egy- mástól. Zsuzsa nem mer örülni. - Tessék?! Szakítottatok? Zoli is öltözik már. Zoknit húzva mondja el Zsuzsának, amit ünnepélyesen kéne. - Nem. De már nem is számít. Végeztem, Zsuzsi! Megyek el! Zsuzsával lódul egyet az Aranyember Hotel. Nem mehetsz, Zoli!! - Világgá?! - sikítja, de nem hiszi. Zoli már a nadrágját rántja. Közben bólint: ez van. - Mikor? - Egy-két nap. Repülőjegy kell még. Zsuzsa kicsit megkönnyebbül. - Már azt hittem, most, innen! Tudja még valaki? - Nem mindegy? Majd megtudják! - De, Zoli, akkor mit mondasz a többieknek este?! Belehazudsz a képükbe? Téged fog minde nki ünnepelni! - Ja? - rázza a fejét Zoli. - Eszem ágában nincs kimenni a buliba! Az Aranyember Hotel most a másik irányba lendül Zsuzsával. Pedig tudta ő ezt! Már sír. Kezébe harisnyanadrágja. Leereszti, rázza a fejét. Reménytelen kis érvelésbe kezd. - De hát ajándékot kapsz, Zoli! Egy gyönyörű díszdobozzal várnak! És... és én nem árulom el n n benne! - Zsuzsika, nem kell díszdoboz! Nem kell a Magdi hálálkodása. Meg a Miki savanyú pofája. A L acinak meg majd küldök valami pénzt. Egész nap úgy tapadt rám kölcsönért, mint a pióca, ennyi megérdemel! Öltöznek. Zsuzsa leül az ágy szélére, és húzza a harisnyáját. Zoli már majdnem kész. Zsuzsának eszébe j fekvőbb magyarázat. - De ugye nem köröznek, vagy valami ilyesmi?! - Á! - legyint Zoli. - Már rég nincs miért. Volt, hogy lett volna miért, de régen. Nem, egys zerűen elég volt. Lejártam, mint a szavatosság. - És velünk... mi lesz? - nyögi Zsuzsa. Zoli széttárja a kezét: hát ez nem kérdés! - Jössz velem! - jelenti ki, mint aki biztos benne, hogy a kétgyerekes anyákat meg kel l szöktetni. Erre várt, hogy ilyen mellékesen vethesse oda Zsuzsának, hogy jön vele, persz e! Az Aranyember Hotel csak erre a bejelentésre várt: hintázni kezd Zsuzsával. Jooooobbra-b aaaaaaalra, jooooobbra-baaaaaalra! Zsuzsa feláll, majd visszarogy az ágyra. Hintázik ágy astul. - Én?! - kérdi rémülten. Zoli bólint. Hát persze, hogy te, Zsuzsika. Zoli tekintetének van némi hipnotikus ereje. Zsuzsával jobbra-balra hintázik az Aranyember Hotel, és Zsuzsának tériszonya van. Retteg lenézni. Csakis Zoli szemébe bír nézni a hintáról. - Elválsz? - kérdezi tőle szigorúan Zoli szeme. - Igen - bólint rémülten Zsuzsa. - Ha akarod. - Jó. Hagyod a gyerekeket az Andrásnál?
- Ha akarod - suttogja rémülten Zsuzsa. - Eljössz velem? - El, Zoli! - hallja rémülten a saját rémült hangját Zsuzsa. - Bolond vagy, tudod, hogy nem lehet! Zsuzsa ellentmondott. Az Aranyember Hotel hirtelen megáll vele. - A pénz nem számít - mondja Zoli. Zsuzsa is fel van már öltözve. - Akkor se lehet, Zoli! - Lehet! Csak nem mered! - Nem merem! Tényleg nem merem még - Zsuzsa könyörög. - Egy évet várjál, Zoli! Egy évet! - Négy hónapja tudod, hogy ma megyek. - Nem hittem el! Zoli vállat von. - Két napod van, Zsuzsi. Elköszönsz, elpakolsz. Meglesz a repülőjegyed. Zsuzsa kétségbeesetten próbálkozik. - És ha terhes vagyok, itthon maradsz? - Nekem két és fél millió dollárom van az Erste Secondo Bankban! Szülhetsz bárhol. Repülőgépe Zsuzsa a fejét rázza. Nem szül ő sehol. - De nem vagy terhes - mondja Zoli. - És neked sincs két és fél milliód - bólint Zsuzsa. De ekkor Zoli mobilja, ami már órák óta hallgatott, megszólal. - Berényi. És most elkezd vége lenni mindennek. Pedig csak Nagy Ferenc van a vonalban. - Tudom, hogy otthon vagy, te szemét! Nagy valamitől bekattant. Ez érződik a hangján.
Tizennyolc óra harmincöt Majdnem sötét volt a Timár Mihály utca. Ákos az Aranyember Hotel felé csellengett a járdán. Nem akart semmit. A másnaposság estéjére szokott tisztulni az ember agya. Vagyis csak tisztának érzi az ember, kristálytisztának. De valójában a démonok rendeznek ilyenkor záróbulit a fejben. Ákos fejében ez a buli zajlott Ákos még nem ismeri a részegséget és a kijózanodást. Kicsi még. Tisztának érzi a fejét: úgy l magát, és nincs reménye. Tudta, hogy gyenge. Ha itthon marad, vissza fog kéredzkedni a c saládba. És ebbe a családba nem szabad! Neki nem, mert gyenge! El kéne menni, ki a világból. El ebből az országból, az biztos. Elsétált a bejárat előtt. Felnézett. Az lehet ott az apu a ka. Ott ég villany csak. Ákos arra gondolt, hogy ha itt, szemben, erre az akácfára felak asztaná magát, milyen jó rálátás lenne az ablakból reggel. Futó gondolat, de vannak az embernek ilyen gondolatai. A bulizó démonok gondolják ezt a másnapos ember fejében. Ákos nagyon sajnálta magát. Továbbment a járdán. Egy sötét, nagy tere jobb első kerekével a járdán: ferdén állt, az Aranyember Hotel felé nézve. Sőt bámulva. Sőt k n Berényi Zoltán szobáját bámulva. Ákos megállt a terepjáróval szemben. Úgy látta, nem ül ben edett. Vagy a démonok tévedtek a fejében. Ákos megszólította a terepjárót. Vagy a démonai szólították meg. - Na, mi van?! - kérdezték hangosan a démonok a dzsiptől. - Te is az aput keresed? A terepjáró nem volt üres. Nagy Ferenc vállalkozó ült benne. A pattanásig feszült Nagy Ferenc kinek most már elég volt, hogy valaki ránézzen a Cherokeejára. Ákos lett az. Véletlenül Berényi Ákos járt arra, hát tőle kattant be Nagy Ferenc. Mint a fotocella, úgy műk herokee: ahogy Ákos megállt vele szemben, Nagy felkattintotta a reflektorokat. Bele Ákos szemébe. Ákos elvakult. Nagy Ferenccel szemben a reflektorok fényében ott állt egy kis, sovány alak. Egy nyomoru lt kis patkány. Beszólt nekem egy nyomorult kis patkány! Nagynak erőt kellett vennie magán , hogy le ne tiporja a Cherokeeval. Nagy kinyitotta az ajtót, és kidugta a fejét. - Húzzá’ tovább, haver, jó? - szólt ki Nagy Ferenc vállalkozó Berényi Ákos gimnazistának, és tához képest finom volt. Ákos semmit nem látott a ráirányuló reflektorfényben. Intett arra, a re az ablakot sejtette, hogy oké, oké, le lehet oltani. És továbbment a járdán, elvakulva. A sarkon befordult, és szégyellte magát. De hátra nem nézett. Annyit talán hallott, hogy a terepjárónak beindul a motorja, de többet
nem. Ha Ákos hátranézett volna, ezt látja: a dzsip ki-be kapcsolódó reflektorokkal előre-hátra meg olat. Előre a hotel kerítéséig és vissza az úttestre. Ferdén. Ferdén: Berényi szobája irányába és vissza. Ezt látta volna Ákos, ha hátra mer nézni. Bent a Cherokeeban Nagy keze rászorult a mobiljára. Felhívta Berényit. - Tudom, hogy otthon vagy, te szemét! - Na, és aztán. Mi közöd hozzá? - Csak az, hogy két perced van lejönni a pénzzel. Különben... - Mi van különben? Van ennek a sunyi görény Nagynak a hangjában valami szokatlan. Valami sötét eltökéltség. Zoltán az ablakhoz lép, lenéz az utcára. A Cherokee megő lektora fölvillan, kihuny. Fölvillan. Kihuny. Fölvillan. Kihuny. A Cherokee üvölt a telefonba. Ez már nem Nagy. Berényi már a Cherokeeval beszél. - ... különben, különben...valaki meghal, érted?! Még ma éjjel, érted?! Zoltánnak nevetnie kell a nagy, toporzékoló terepjáró láttán. Majdnem sajnálja. - Na, és ki hal meg, bunkókám? - mordul bele Berényi a mobilba. - Van egy fiad, nem?! - ordítja a terepjáró. Berényi röhög. Aztán halkan, jól tagoltan válaszol. - Azt a savanyú vecsési paraszt jó édesapádat fenyegessed, Nagy! Mire kiérek, csillapodjál le - és lenyomja a gombot. Az ajtóból még rámosolyog Zsuzsára. Határozottan. Tudja, hogy Zsuzsa vele fog jönni. Először ikába, aztán ahogy jön. - Két napod van, Zsuzsika - ezzel a mondattal tűnik el Zsuzsa életéből.
Október 26, Tizennyolc óra negyven, Timár Mihály utca, az Aranyember Hotel előtt Ha valaha egy tanút kérdezne a rendőrség, hogy írja le Nagy Ferencet, hamar megvolna a kép: középtermetű, sovány, kicsit ravasz képű, amit rókapofának szoktak leírni. Teljesen azonosulni tudott a környezetével: ez volt a pálya, amelyen a kommunizmus bukás a után villámgyorsan kiépült maffiák meg a törvényesen döglődő vállalkozások között lehetett dni. Fél lábbal a börtönben, fél lábbal a jégtáblán. Semmibe nem volt szabad mélyen belemenni nt kitartás és merészség nélkül éhen halt volna a család. Nagy Ferenc is kisvállalkozóként kezdte, de egyszerre csak megfogyatkozott a fizetőképes k ereslet a becsületes munkája iránt. Két pici gyermeket és egy csinos, igényes, vörös hajú ass kellett eltartania. Negyedévi semmittevés után kétségbeesésében elvállalt egy munkát, amihez dolog hiányzott neki: a pénz, a felszerelés és a szakértelem. A munkát elvégezte kölcsön embe l, hitelekből, maga se érti, hogyan, de sikerrel. Ez pedig nagyobb vállalkozásokban utazó kapcsolatokat hozott a számára: gépészekkel, szerkezetépítőkkel, klímásokkal, isten tudja, há akma bennfenteseivel került hirtelen üzleti viszonyba, akik partnernek tekintették. Észr e se vette, középvállalkozó lett. Belelapult a huszadik század utolsó előtti évtizedének szürkegazdaságába. Nem nézte a kezet, ik a pénzt adta. Egyre nagyobb vállalkozásokba fogott, családjának életszínvonala szépen emel ett, de ő maga tudta, hogy minden újabb projekt kölcsönből, blöffből, áfa-sumákból és tb-tart A Ladából Astra lett, Astrából Toledo, Toledóból Cherokee. Minden reggel úgy ébredt, hogy ez a nap lehet a zuhanás napja. Vagy fél éve egy zavaros pr ivatizációs ügy folyományaként rábízták a pasaréti termálszálló felújítását azzal, hogy csiná t, nehogy pénzt öljön bele. A hotelt ugyanis épp ilyen félkészen kell eladni tízszeres áron, ő tiszta haszna ebből tizenötmillió forint lesz. Aznap minden más piti dologgal felhagyot t, hiszen ennyiből, ha nincs rajta tartozás, új életet lehet kezdeni. Nagy Ferenc elég oko s volt, felismerte, hogy ezt a falatot se lenyelni, se kiköpni nem tudja egyedül, be vette hát a jó hírű, szolid Berényi céget társnak. Ám amikor DAVRIK a fejük fölött átvette a telezéssel Berényit bíz- ta meg, őt meg kihagyták. Berényi megbízása igazi, teljes felújításr gy pedig kimaradt a saját bulijából. Ekkor megesküdött, hogy nem hagyja a pénzét Berényiben ndenáron kiszedi belőle. Mindene ez a pénz. Ha ezt nem kapja meg, összecsapnak a hullámok a feje fölött.
Egyre súlyosabb rögeszméjévé vált a dolog, sosem hitte el az igazságot. Haláláig abban a hitb hogy a Berényi klán semmizte ki. A szálloda portása vécén volt. Most jön elő. Különben kinézett volna az előbb az utcára, mi v éktelen motorzaj a szálló előtt. Köszön Berényi úrnak. Berényi Zoltán elzúg a recepció előtt. Kezében a fekete táska. Kulcsot nem ad le, ezek szerin van valaki a szobájában. A tudtával és beleegyezésével. A hotel biztonságos, de este tíz kör jd megnézik a szobáját, hátha csak elfelejtette leadni a kulcsot. Akkor ér oda István a szálló elé, amikor Berényi kilép a kapun. A szürke Merci megáll a Cherokee előtt. István kidugja a fejét, csak úgy, kérdőn: itt vagyok, mi a gond? A Cherokeeban dekkoló Nagy Ferenc azt látja, hogy Berényi kinyitja a Merci ajtaját, felm utatja a táskát, amivel a bankban járt délelőtt, és bevágja a hátsó ülésre. Nagy a slusszkulc A kurva életbe, ez a rohadék hétre ígérte a pénzt, most meg meglép. Nagy indít, bekapcsolja pát. Nem fogsz lelépni, öreg! Nagyon erősnek gondolod magad, de a kitartást se szabad lebe csülni! Ekkor csodálkozva látja, hogy Berényi rácsapja az ajtót a táskára, és elindul hátra, kee felé. Nem szállok ki, kiszállok, nem szállok ki, kiszállok, dehogy szállok, mit akar, ku rvaéletrohadtélet, mi lesz még. Nem szállok ki, dögöljön meg. Berényi megáll az oldalablak előtt. Nagy félig leengedi az üveget, és oldalra se nézve kiszól - Hol a pénzem? - Sose volt a tied, kispajtás. A görényvédelmi alap segélye. De kiderült, hogy neked az se já . - Most má’ ne szórakozzá’, jó? - mondja Nagy hülyén. Nem néz Berényire. - Két baj van veled, Nagy. Az egyik az, hogy nem nézel a szemembe, ha hozzád beszélek. Nagy Ferenc ezt megemészti, lassan oldalra fordítja a fejét, Berényi szemébe néz. A foga közö szűri: - Mi a másik? - Az, hogy belekeverted a családot. Nem kellett volna. Ilyen nincs. Ezt nem ismerjük. Lehet, hogy ezzel elszállt a suskád. Nagy megijed. - Nem úgy gondoltam, Zolik... - aztán észbe kap, és megint keményebb próbál lenni: - Te nem tarthatod meg a pénzemet! Az az enyém! Jogom van hozzá, érted?! Berényi felnéz az utcalámpa halvány fénykörébe. Hány rohadt csóró október van már mögötte, há mi jön még? Egy csótánynak éppolyan fontos az élete meg a család jövője, mint a párducnak vag efántnak. - Tudod, mit? Tied a pénz: vedd el. - Most meg mi ez a hülyeség? - Vedd el! Dolgozz meg érte! Érj utol! Vedd el! - és rácsap a dzsip ajtajára. - Start! - A zzal előreüget a saját kocsijához. Mire Nagy magához tér, Zoltán már átültette Istvánt a jobb indít, és nagy csikorgással kikanyarodik a Szent Benedek útra. - Hát ez komolyan?! Hát ez hülye!!!! - ordít Nagy, és repülőrajttal a Mecedes után ered. - Me glaaaaakü
Tizennyolc óra negyvenöt Nagy a forgalom az Arany ember Hotelban. Novák Laci az előcsarnokban üldögél a félhomályban. Két perce jött, még türelmes. Fogalma sin re lekéste Zolit. És István érkezését is lekéste a Mercivel, meg a Cherokeet is lekéste, és a za kezdetét is. Zsuzsát nem késte le egyedül. Mivel Laci mindezt nem tudja, várja Zolit türelmesen. Mindenképpen most akar beszélni vele, nem a bulin. Most kell az egymillió, nem igaz, h ogy a Zolit nem lehet megdumálni. A portás mondta az előbb, hogy fent van Berényiné. Jó, akkor Laci megvárja Zolit idelent. Claudiának semmi köze az ügyhöz, hátha elmegy. Laci ne megy föl addig Zolihoz. Itt vár. Taxi áll meg a szálló előtt, és várni kezd. Laci női cipő kopogását hallja a lépcsőn. Nincs kedve Claudiával beszélgetni, ezért még belje a homályba. Nagyon meglepődik, mert Claudiát képzelte a kopogó cipőbe, de Berényi Zsuzsa jelenik meg a r ecepciónál. Leadja a szobakulcsot a portán, és sietve elmegy. Odakint indul a taxi. Laci előlép a homályból. Ezek szerint Zoli már nincs fönt. Mér’ nem mondta a portás?! (De mé’ mondta volna?!) A francb
. De mit keresett itt Zsuzsa?! Hát ő is Berényiné, de mégis... Novák Lacinak Berényi Zoltán a barátja, jótevője, majdnem mindene, egy kicsit talán sok is a . De még akkor is disznóság, ami most átfut a fején: lehet, hogy az, amit itt most látott, a z meg fog érni egy milát a Zolinak. Na, gyerünk vissza a Vakerba! Laci kimegy, és beszáll öreg Opeljébe. Honnan tudná, hogy nem lesz kit megzsarolnia?! (Ráadásul meg se tenné: Novák Laci rendes s rác. Haver.) Tizennyolc óra negyvenhét, taxi Zsuzsa már bemondta a címét. Ül hátul, és nem reagál a taxis témáira: időjárás stb. Egyszerű dolgok járnak a fejében: elmegy, elmegy, elmegy, elmegy... Zoli elmegy, elmeg y, elmegy... nem mehetek... nem megyek...
VISSZASZÁMLÁLÁS Negyed nyolc, szürke Merci István sietve bekötötte magát, amikor százzal kihúztak a szerencsére néptelen főútvonalra. - Nem azért, de ha villanyt gyújtanánk... Zoltán szertelenül megnyom néhány gombot, klímát, ködzárót, tekergeti a bajuszkapcsolókat. Is ti, mit hülyül a főnök, hiszen marhára ismeri az autóját. Végül hidegkék halogénfény sáv önti . - A városba megyünk? - kérdezi István a beszélgetés kedvéért. - Kicsalogatom a rohadékot - morogja Zoltán. A Dunával párhuzamosan fut a kocsi északra, I stván csendben imádkozik, hogy ne jöjjön keresztbe senki, hogy ne kapjanak piros lámpát, és h gy ebben az órában az összes rendőr emlékművet avasson Pusztaszeren. Egyúttal csodálkozva jeg meg magának, hogy Zoltán profi versenyzőként bánik az autóval, pedig nagyon ritkán vezet. Az Erzsébet híd vonalát elhagyva már kifelé mennek a városközpontból. A Cherokee szorosan rátapa ercedesre. István nem érti a koncepciót, ezt sietve közli is. - Nem értem a koncepciót. - Mert nincs - szűri a foga között Zoltán. - Akkor miért kockáztatunk? - kockáztatja meg István. - Hallottam, hogy egy dupla Volvo Pentával felszerelt tengeri motorost egy egymétere s cápa felborított. Hogy jön ez ide? István tudja, hogy a Merci nem terepjáró. Félti a kocsit a járdaszegélyektől kátyúktól, a kanyaroktól, most éppen főleg a gazdájától. Ez nem ez én világom, eddig azért a mert rettenetesen higgadt és megbízható voltam, kinek a nyakát akarja ez most kitörni? - Nem BMW! Merci! - figyelmezteti Zoltánt, arra utalva, hogy ezzel nem lehet úgy bel emenni a kanyarba, mint egy hátsókerék-meghajtású kocsival, aminél ráfékez, kormány, gáz, a k vágja a seggét, és tűz. A Merci az ilyen trükköktől megőrül, a szervója ősz halántékú, nyugod tervezve. Berényi nem figyel Istvánra. - Bezony! Egy szaros kis cápa - folytatja. - Ahhoz képest, apám, a bikaviadal tuti bab azsúr. És tudod, mért? István a fejét rázza, és szorongani kezd. Megőrült a főnök? Mi ez a bi yomunkban a dzsip százzal, ott is egy őrült kezében van a volán. A Budagyöngyénél Berényi ráfékez, ezt kapd ki, behúz a benzinkúthoz, kifordul, leoltja a lámp lszalad a Zöldmáli úti remíz irányába. A Cherokee túlfutott egy sarkot, jobbra kimegy, vissza yog, fényszórózgat, káromkodik. Berényi a remízen túl megáll, kiszállnak, és Berényi szó nélkül hátra ül. - Mert bika még nem élte túl, de cápa már igen - válaszol saját kérdésére Berényi. Csurgó mél a a gyújtást, a járó motor duruzsolása megnyugtatja. Fogalma sincs, miről filózik a főnök, ő al van elfoglalva: összegez. Valódi vészhelyzet nem volt. A remízben a nyugodt éjszakai műszak olajozgat tempósan, egy vi llamoskocsi nyikorog, az ősz fanyar illatát teríti a szél, az ember tud örülni az életnek. Amikor bőgő motorhang hasít a csöndbe, István elüvölti magát: Jön! És máris nyikorgó kerekek, szteződés felől. Szinte felesleges a vezényszó Berényi szájából: Gyerünk! Csurgó látszólag szenvtelenül, pontosan vezet, bemutatja az autó kezelésének high end művésze pcsol, kuplung, gáz, fék, áldja a kitartását, amivel lebeszélte a főnököt az automata sebessé ellről, azzal nem lehet ilyen eszelőket manőverezni az elszállás veszélye nélkül. - Hova? - kérdezi a kelleténél hangosabban.
- Rázd le! - Mi folyik itt? - Rázd le, és neked adom a Mercit! - Nem kell a Merci. Élni szeretnék. Tulajdonképpen mit akar ez a hülye? - Ne hagyd előzni! - Ha nagyon rám jön, mind a ketten meghalunk: ő is! - Rázd le! Az a dolgod. - Itt nem lehet. Terepen ő a jobb. - Akkor húzzunk ki a városból a francba. A verseny egyre idegtépőbb, a Cherokee sokszor csak fél méterre van tőlük. Csurgó ismeri a várost, de a kivilágítatlan hegyi utakon, még a biztonságra is figyelve, tiz edmásodperc alatt dönteni, ezt nagyon utálja. És fél, hogy belefut egy zsákutcába, egy földút gy kerítésbe. Igaz is: - Mi van, ha utolér? - Akkor vesztettünk. Na, ez önmagában semmit nem jelent, és úgy látszik, Berényi nem akar többet magyarázni. Csurg Hidegkút irányába, a Cherokee most már folyamatosan előzni akar. Elmaradtak a házak, Solymár bele a Pilisbe, a Merci megcsusszan egy pillanatra, Csurgó korrigál, ennyi elég a Che rokeenak, hogy mellé húzzon. Párhuzamosan mennek, a dzsip kezdi leszorítani a Mercedest. - Csak ijesztget - mondja Zoltán. Ekkor a nyílt országúton szemben feltűnik egy pár fényszóró. Csurgónak döntenie kell, és dönt kihúzódik az út szélére, letér egy éppen kínálkozó makadámútra. - Mért nem mentél tovább? Őt kotorta volna le, nem minket - ordít Berényi. - Vagy mindkettőnket. Akkor nincs túlélő, aki felvegye a nyereményt. A Mercedest befogja a Cherokee fényszórója. Nagy hamar megfordult. Nagy Ferenc és Berényi Zoltán öt méterre állnak egymástól. - Győztem. Kérem a táskát - mondja Nagy. - Ugyan, megmentettük az életedet! Nagy előhúz egy pisztolyt. Tisztára mint a filmeken. Csak komolytalan ember keveredhet ilyen jelenetbe, gondolja Berényi. Milyen banális, milyen nevetséges az egész. - Kérem a táskát - mondja Nagy, és felhúzza pisztolyát. Zbrojovka. - Legalább UZI-t hordanál - vigyorog Berényi, és az is átvillan rajta, hogy esetleg most vég et lehetne vetni mindennek? A túrót. Élni kell. - A táskát! Berényi vigyorogva benyúl a hátsó ülésre, kiveszi a fekete diplomatatáskát, és átadja Nagynak - Csak semmi trükk - mondja Nagy. Nem igaz, ez egy bolgár kémfilm, gondolja Berényi, és ny ugodtan visszaballag a Mercihez. A két autó elindul két különböző irányba. - A Vakerba? - kérdezi István. - A Vakerba - bólint Berényi különös mosollyal a szája szegletében.
Fél nyolc, Cherokee Nagy Ferenc nagyon berágott, amikor visszaülve az autóba kinyitotta az üres táskát. Azonnal Berényiék után indult. Feltett szándéka volt, akárhova megy is ez a rohadék, utána megy, akár kolba is, és rendezi vele az ügyét. Nem akarta üldözni, nem akart rámenni. Csakhogy megjelen t egy harmadik autó mögötte. Egy kivilágítatlan nagy dög, osztrák rendszámmal. A Cherokee nag jó autó. De ez a semmiből előbukkant Hummer, az amerikai hadsereg terepjárójának civil válto a úgy viszonyul hozzá tömegben, mint kuvasz a selyempincsihez (na jó, a vizslához). Az üldöző t lett, és erre nem volt semmiféle magyarázat. Talán részeg a sofőr? Ahhoz túlságosan józanon zolta rá a Cherokeet Berényiék Mercijére. Nagy lényegében menekül, amikor el akar húzni Berén llett. A Hummer, mintha magassági kormánya volna, karcolás nélkül kerüli el az ütközést.
Fél nyolc, Hajnóczy József utca Kriszta ránéz az órára, és leteszi a hajszárítót. Pontosan háromnegyed órája szárítja a haját dt. A tükrében látja a ruhát, amit megvett magának a bulira. Testhez simulót. Meggypirosat nem mert. Az ágyra van terítve a melegsárga, és Kriszta nézi, nézi. Felvenni babonából nem meri. Ha megszólalna a kapucsengő (mért nem adott soha kulcsot Zolinak?!), rávetné magát a melegsárgára, hogy amíg Zoli felér, fölvegye. De nem fog megszóla
kapucsengő. Zoli szakított vele. Nem viszi el a bulira, nem mutatja be senkinek. Nélküle indul be Zoli új élete. Kriszta belenéz a tükörbe, és kinyújtja a nyelvét magára. Hülye. Megszólal a kapucsengő. Kriszta ráveti magát a meleg- sárgára, és az ajtó felé futtában áthúz fejét. Megnyomja a nyitógombot, és magára rángatja a ruhát. De ez nem lehet a Zoli! Nem lehet! Nem lehet! Nem lehet! Nem lehet! Melinda áll az ajtóban. - Szia, Krisz. Hú, de csalódott a képed! - Szia. - A Zolit vártad, ugye?! Azért beengedsz? Melinda benyomul a lakásba. - Figyelj, tudom, hogy mentek a buliba, úgyhogy ahogy megjön a Zoli, takarodok is ha za! Te nagyon ki vagy bukva, Krisz! Csak nem szakítottatok? Akkor meg fogsz ölni, me rt van egy új pasim. Kriszta nem jut szóhoz. Melinda folytatja. - De ugye nem azért szakítottál vele, mert én mindenféléket mondtam tegnap a Zolira?! Azért a felét se gondoltam komolyan. Figyelj, Krisz, a Zolinak szerintem egy csomó jó tulajdon sága is van. Például nem iszik... vagy nem is eszik? - Ne bánts, kérlek! - sóhajt Kriszta. - Inkább mondd a srácot. Kriszta nagyot sóhajt, de máris elkezdett érdeklődni, és az irigység is jelentkezett. Melind a kényelembe helyezi magát. - Délelőtt tizenegy óta járunk. Krisztiánnak hívják persze, és filmrendező, vagy valami produ vagy a kettő közt valami. Folyton hívják, meg ő is telefonál, alig tudtunk beszélni egymással zt is véletlenül tudtam meg, hogy Krisztián a neve. Az egész napja egy rohanás volt, ennek keretében ismert meg engem délelőtt a filmbörzén, és rögtön biztos ponttá váltam az életében az övében nem volt kunszt! Szegény Krisztián. Tolmácsoltam neki, vagy ő nekem, szóval valahog együtt nem értettük, mit akar a dadogós ausztrál filmmogul a Krisztiántól. A vécét kereste. sztián egy kicsit kövér, meg baromi szétszórt, de viszont valahogy olyan jó nagy. Kiderült, h gy ő is sakkozott régen, mert mielőtt ideges felnőtt lett, azelőtt egy állati nyugis kövér fi t. És nem fogod elhinni, Krisz, egyből azt mondta, feljön sakkozni. És én láttam rajta, hogy tényleg csak sakkozni akar, és ez indulásnak valamivel jobb, mintha rögtön dugni akarna. Jó, mondom, Krisztián, mikor? - Fent volt nálad? - kérdi csodálkozva Kriszta. - Máris? - A fülén ült a mobil, amikor bejött, mondjuk ezt sejtettem. Aztán bocsánatot kért, és felhív alakit, közben leült a fotelba, lecsapta a szőnyegre az egyik cowboycsizmás lábát, a térdére ta a másik cowboycsizmáját, a fél lakás tele lett a cowboycsizmáival, de én még tökre vártam, ajd előhúz a Krisztián valahonnan egy nagy cowboycsizmás műlábat is, és rárakja a többire, ho több brutális láb legyen a lakásomban. Eléraktam egy teát, mutattam neki, semmi vész, végül i volt a filmbörze, világos, hogy ma este az egész szakma halálra mobilozza egymást! Akkor m ajdnem kiszeretett belőlem a Krisztián, mert látta, hogy most valamit elhallgatok a ro ssz tulajdonságaim közül, csak azt nem tudta, melyiket. Te tudod, Krisz? - A türelmetlenséget? - Az, hát! Felraktam a sakkfigurákat, de erre még felhívott valami Priznic nevű gyártásvezető na akkor már kezdtem kibukni! Tudod, ilyenkor már csak egy lépés választ el a végzetes lépést ltelt egy negyedóra... - Hazudsz, Melinda! Öt percnél tovább te ezt nem bírnád! - Jó, igazából tényleg csak három perc volt! A teáját visszavettem tőle, de még így is volt k ahívatni magát a Prizniccel. Fél perc múlva jött is a telefon. Na akkor elszakadt a cérna. - Leöntötted teával - bólint nevetve Kriszta. - Dehogy öntöttem! - Akkor magától ment el? - Ki mondta, hogy elment?! Én jöttem el! - Micsoda?! Ott van most is, nálad?! - Mért ne? - kérdi hetykén Melinda. - Hadd mobilozzon egy jót. Egy olyan kiadósat! Az ajtót azért rázártam, mert tőle aztán kirabolhatják az egész lakást! Kriszta arra gondol, hogy Melinda nem normális. Most hal meg Zoltán.
Fél nyolc, szürke Merci Nyugodt tempóban hajtanak a város felé. Zoltán arcáról nem hervad le a mosoly. István hallgat
kicsit megsértődött, hogy jön ő ahhoz, hogy az életével játsszanak. Vállalkozók. Az én bőrömre. Valaki hátulról István szemébe vakít, lepattintja a visszapillantót éjszakai állásba. Az ideg a Mercire. - Jaj, ne! - morogja magában Csurgó. - Mi van? - érdeklődik Zoltán. - Semmi. Illetve még egy őrült - morogja. - Mi van? - kérdezi Zoltán emeltebb hangon. - Követnek minket! - Ugyan! - nevet Zoltán. - Taposs bele! Csurgó kénytelen gyorsítani, aggódva a visszapillantóba néz. - Nem tetszik ez nekem! - Csak egy rossz tréfa! - gúnyolódik Berényi. - Ez nem vicc! Ez hülyébb, mint az előző! - Va banque! - röhög Berényi. - Ez megbolondult! Mit csinál? Mit akar? - A pénzét. - Milyen pénzt? Ki ez? - A táska üres volt! - és röhög megállíthatatlanul. - Semmi nem volt a táskában! - Úristen - suttogja István, manőverbe kezd, aztán csattanás, a Merci kibillen, Csurgó refle xei kiválóan diktálnak: fék, kormány, ott még van egy kis hely... Nem volt. Tizenkilenc óra harmincöt, országút A baleset után Nagy Ferenc öt percig vacogott a kocsiban. Azt még látta, hogy a Hummer elhúz mellette. Aztán kimerészkedett. Megközelítette a Mercedest A jobb hátsó ajtó nyitható volt. Nincs mit tenni, át kellett kutatni az autót a pénz után. C gó csupa vér volt, bugyborékolva lélegzett. Berényiről nem lehetett tudni, meghalt-e. Felsőteste furán kicsavarodott. Nagy Ferenc a pénzt nem találta meg az autóban. Sem a kesztyűtartóban, sem Berényi zsebében, em máshol. És nem hallotta Berényi utolsó szavát, de ha hallja, se érti, mi lehet az a vaban k.
Huszonegy óra, Vaker Egy díszdoboz áll a bisztró bárpultján. Mellette az egyik bárszéken Kertész Vilmos ül. Nem is ül, díszeleg. Harsányan hahotázna, ha m valaki megjósolná neki, hogy pár hét múlva ő lesz itt a csapos. Igaz, most akkor is harsánya hahotázna, ha az ellenkezőjét jósolná valaki. Kertész Vilmos ugyanis részeg. Ún. „sakál-rész részegség egyik legkellemesebb fokozata: pl. beszéd- és magyarnóta-éneklési kényszerrel jár. lv még nem botlik. Vilmos csak egy pillanatra ült fel a bárszékre. Szemlét tart a társaság fe ett, kivel oszthatná meg gondolatait az épület múltjáról. A következő személyek közül választ Berényi András, Berényi Zsuzsa, Berényi Dani, Berényi Miklós, Novák László, Juhász Gabi, dr. Nóra, Hoffer József, Kertész Magdi, Kertész Mónika. Ez a tíz személy alkotja a bulit. A két u hölgy Vilmos felesége és lánya - ők az előbb hagyták ott röstelkedve Vilmost. Mindenki Zolira vár. Vilmos tekintete leltároz. Miklós Andrással beszélget. Laci a hosszú sarokban fűzi a Juhász Gabit (esélye nincs szegény ikának), Nóra az pont az Anyussal meg Mónival beszélget, úgyhogy ő nem jöhet számításba, a Da csi, és el is van foglalva: tálcán hordja körbe a piákat. A következő jelöltön megtörnek Vilmos eszének parti hullámai: Zsuzsát kéne megértenie, hogy m ol most, mitől retteg, hova menekülne. Zsuzsa csinálni szeretne valamit, legalább Dani h elyében szeretne lenni. De Zsuzsa képtelen bármi másra, mint állni és mosolyogni. Az ő helyze en ez a semmitmondó mosoly heroikus teljesítmény. Zoli, Zoli, Zoli! Hogy csinálhatod ezt velem?! Elmenni - nem menni. Ez kattog Zsuz sa agyában. Zsuzsa most drámai hősnő. Fölötte áll most ő ennek az egész társaságnak, nemhogy a Kertész Vi li tehát nem Zsuzsát kezdi boldogítani, hanem kiválasztja magának Hoffer Józsefet. Hoffer épp n egy poharat vesz el a tálcáról, amit Berényi Danika visz körbe. Vilmos lecsúszik a bárszékr teljesen egyenes léptekkel elindul új lakótársa, Hoffer felé, hogy megossza vele gondolata it az épület múltjáról. Ekkor Claudia lép be a bisztróba. Claudia, akit senki nem várt ide. Tudja, hogy itt mi
ndenki utálja, ő is utál itt mindenkit. így is fogadják. Zoli levetett felesége, a sznob nő. e Claudiával történt valami délután, amit ő félreért: azt hiszi, lesz ő még újra igazi felesé Szépen kiöltözött. Tekintete királynői próbál lenni. (Vannak ilyen királynők.) Rá se hederít adtatásra, odamegy egyenesen a magányos Zsuzsához. Azt hívják női ösztönnek a nők, amivel Cla a zavarodottan ácsorgó Zsuzsát kiválasztja magának. Éppen jó lesz arra, hogy mellette állva e zhassa a bál királynőjét. - Tetszik a ház? - kérdi tőle Zsuzsa. Beszélni azért még tud, jobb is, ha elfoglalja magát va akivel. - Még csak a homlokzatot láttam - válaszol Claudia. - Régen nem szeretted András terveit - mondja Zsuzsa. - Azóta - mosolyog Claudia - rájöttem, hogy tehetséges. De nemcsak a ház érdekel. - Ákost keresed? - kérdi Zsuzsa. - A fiam - hökken meg Claudia az egy másik téma. Zoli szeretőjére gondoltam. Zsuzsa összerezzen, de aztán magában nevetni kezd. Nevet, nevet Zsuzsa Claudián, de csak annyit kérdez tőle gúnyosan: - Melyikre? Claudia Krisztára gondol, Zsuzsa saját magára meg Krisztára. Claudiára nem gondol. Nem is fogja megtudni soha Zoli mai délutánját. De ha mégis megtudná, nem zavarná. Mindig tudni fogja, hogy Zoli a legvégén őt szerette. Azt, hogy Zoli nem jön és nem jön, nem is bánja Zsuzsa: hiszen fél együtt lenni Andrással és tánnal. Olyan meg úgysincs, hogy ne jöjjön el! Vilmos eközben elérte azt, amire egész nap hiába vágyott: a ráirányuló figyelmet. Most minden körülötte áll. Még mindig jobb a Vilit hallgatni, mint toporogva várni, mikor kezdődik végre a buli. Me rt amíg Zoli nincs itt, addig ez nem buli. Maximum a Vilinek! Vilmos Hoffernek kezdett magyarázni, de váratlanul az egész társaság köré gyűlt, mert Vilmos et múltjáról beszél Hoffernek, ami itt mindenkit érdekel, kivéve Hoffert. Körülállják Vilmost és Kertészek, és Vilmos boldogan beszél. - Szóval, Józsikám, nem hiszed el, de az egész koedukáció abból lett, hogy a Brezsnyev felesé itt járt hatvanvalahányban, na és akkor itt csak ilyen kis vakarék gyerekek voltak, és min d fiú. Na, mi lesz, ezekkel mégse lehet felvágni?! Lányok kellenek! Akkor bepattant vagy húsz béemes nő a fekete Volgákba, és összeszedték a legszebb árvagyerekeket, akiket Pesten f hetett hajtani. Hát nézzél rá erre a Nórára! Vagy a Gabikára! Vagy a Zsuzsikára! Hát meg kell a szívnek hasadni tőlük! - Hát, akkor ezért olyan szépek! - mondja Hoffer. Ellágyulva nézik a lányokat. - Ez azért szemétség már a Zolitól! - morog Miklós Andrásnak, és elvesz Dani tálcájáról egy p . Dani mellett ott állnak Hoffer József gyerekei: Eszter és Misi. Dani nekik akar felvágni az infoival: - Figyelj, szerintem a Zoli bácsi kokózik. Láttam a nyáron a Balcsinál. Nem is ivott semmi t, de úgy pörgött, mint a búgócsiga. Tutira kokózik! És büszke, hogy ilyen szavakat ismer, mint a kokó.
Huszonegy óra, országút Már benépesült a környék. Útlezárás, rendőrségi fényszórók, keréknyomok rögzítése, törmelék g bi szokásos rutin. A rohammentőben szállítható állapotra akarják felhozni a Mercedes vezetőjé mögötte ülő férfi, aki nem volt bekötve, valószínűleg az ütközés pillanatában meghalt. A magy k szerint a mentőszolgálat járművén halott nem szállítható, csak akkor, ha még élő állapotban a kocsiban halt meg. Emiatt volt egy kis vita a rendőrök meg a mentőorvos között. A helyszínelők meg az autómentő még szentségeitek egy darabig, mert a területileg illetékes ü tes halottszállító autója elromlott. - Nem mehetek érte a Trabantommal, mert az ÁNTSZ bevonja az engedélyemet! - kiabálta a t elefonba a temetkezési ember. Akkor viszont itt kell dekkolni egy rendőrnek reggelig . Végül máig tisztázatlan módon egy körzeten kívüli mentő, amelyiken orvos se volt, csak mentőt ajlandónak bizonyult kórházba szállítani a néhai Berényi Zoltán földi maradványait. Ez volt a nnak, hogy Berényit egy egészen más kórház proszektúráján kellett azonosítani, mint ahol Csur
gett élet és halál között. Csurgó a mai napig nem emlékszik tisztán a baleset részleteire.
Utóbang A Berényi-ház lakói sorra beköltöztek. Nem lehet mondani, hogy Zoltán szelleme állandóan közt g, vagy hogy a mennybe jutott lelke egy bárányfelhőn ülve mosolyogva nézi védencei gondtalan és derűs életét a közös otthonban, amit ő teremtett meg nekik. Nem. A Berényi-ház lakói élik mindennapi életüket, harcokkal, civódva és kibékülve, szeretetben és , gazdagon, szegényen. Kis árulásokkal és önfeláldozásokkal, örömökkel és bánatokkal, csak mi mber. De együtt lehetnek, és ez néha nagy erőt ad a folytatáshoz. Egyébként soha nem hozták szóba, nem állapodtak meg semmiben, de Zoltán halála után soha több nem nevezte Vakernak a Berényi-házat. Vége?
